Határhasznosság és a csökkenő határhaszon törvénye • Tegyük fel, hogy az első gombóc fagylalt elfogyasztásával bizonyos szintű elégedettséget vagy hasznosságot nyerünk. Együnk azután meg egy második gombócot: összhasznunk növekszik, hiszen a termék második egységével további hasznosságra teszünk szert. Viszont ha egyre több és több fagylaltot eszünk, végül ahelyett, hogy növekedne a hasznosságunk, megfájdul a gyomrunk. • Határhaszon: az a pótlólagos élvezet vagy hasznosság, amihez egy újabb gombóc elfogyasztásával jutunk; a hasznosságban bekövetkező növekedés.
• A „határ-” fogalmának kulcsszerepe van a közgazdaságtanban, s mindig egy többletre utal. A határhaszon például arra, hogy milyen többlet hasznosságot nyújt egy termék további egységének elfogyasztása. • Csökkenő határhaszon elve: egy adott termék fogyasztásának növekedésével az egyén többlethaszna vagy határhaszna csökken. Az összhaszon egyre kisebb és kisebb ütemben növekszik, ahogy egyre többet fogyasztunk egy termékből. A határhaszon (az a többlethaszon, amelyet az elfogyasztott termék utolsó egységének köszönhetünk) a termék növekvő fogyasztásával csökken.
A helyettesítési határráta
• A jószágok közti helyettesítés lehetősége -> a közömbösségi görbék negatív meredeksége; a helyettesítés konkrét, számszerű mértéke -> a közömbösségi görbe konkrét alakja, formája. • Helyettesítési ráta: a közömbösségi görbe két pontjának egymáshoz viszonyított helyzete; az az arány, amely mellett a fogyasztó hajlandó elcserélni az egyik jószágot a másikra (geometriailag a közömbösségi görbe két pontját összekötő szelő meredeksége, amelynek abszolút értékét tekintjük a helyettesítés arányának) ->
• Ha a közömbösségi görbe két pontját fokozatosan közelítjük egymáshoz, akkor a szelőből érintő lesz, amelynek meredeksége (illetve annak abszolút értéke) a helyettesítés határrátáját adja meg. • Helyettesítési határráta (MRS): az egyik jószág (Y) azon mennyisége, amelyet a fogyasztó hajlandó feláldozni a másik jószág (X) tetszőleges kis egységgel történő pótlólagos növelése céljából ->
• A közömbösségi görbe mentén jobbra haladva egyre kisebb lesz az Y mennyiség, amit a fogyasztó hajlandó feláldozni az X fogyasztásának további növelése érdekében; geometriailag a görbéhez húzott érintők egyre laposabbak lesznek, azaz meredekségük csökken; a helyettesítés határrátája csökken.
A vállalat és a termelői szervezet
• A vállalkozás legáltalánosabban a termelőegységek (vállalatok) gazdálkodási tevékenységét jelenti: 1. A vállalkozó önállóan dönt a gazdálkodásról (az erőforrások felhasználásáról, az előállított termékek mennyiségéről) 2. A vállalkozó vállalja a piac és döntései kockázatát 3. A vállalkozás célja a jövedelemszerzés. • A vállalat egy jövedelemszerzésre törekvő önálló gazdasági szervezet, amely a gazdasági erőforrások felhasználásával és kombinálásával termékeket vagy szolgáltatásokat állít elő és partnereivel a piacon kerül kapcsolatba.
• A vállalkozás valami új és értékes dolog létrehozásának folyamata, amelyben a vállalkozó biztosítja a szükséges időt és erőfeszítést, vállalja a felmerülő pénzügyi, pszichikai és szociális kockázatot, és megkapja az ennek következtében létrejövő pénzbeli és személyes megelégedettséget nyújtó jutalmakat. (Az egyén felismer és kihasznál egy üzleti lehetőséget annak reményében, hogy olyan haszonra tegyen szert, ami ellensúlyozza azt a kockázatot, amit akkor vállal, amikor a vállalkozásba belekezd.)
• Alapvető gazdasági szerepei a következők: 1. a fizetőképes kereslet kielégítése termékelőállítás vagy szolgáltatás révén, 2. munkaalkalom teremtése a vállalkozónak, családjának és a munkavállaióknak, 3. adófizetés, társadalmi és egyéni jövedelem létrehozása, valamint különböző szociális és kulturális hozzájárulások teljesítése. • Az üzleti vállalkozás alapvető célja a fogyasztói igények nyereség realizálásával történő kielégítése. Mindenképpen szükséges, hogy létezzen kielégítésre váró fogyasztói igény, és létezzen szabad, befektetésre alkalmas tőke, amely profitot akar elérni.
• Vállalkozási formák • Egyéni vállalkozó az a belföldi - vagy belföldinek minősülő - természetes személy, aki ellenérték fejében, haszonszerzés céljából rendszeresen folytat termelő vagy szolgáltató tevékenységet. Szükséges vállalkozói igazolvány, amely többféle tevékenység gyakorlására feljogosít. Kötelező a személyes közreműködés, de foglalkoztathat alkalmazottat. A vállalkozó kötelezettségeiért, tartozásaiért korlátlanul, teljes vagyonával felel.
• Gazdasági társaság: két vagy több tulajdonos által alapított üzleti vállalkozás, amelyben a tulajdonosok megosztják egymás között a vállalkozás eredményét és a vezetés felelősségét is. Jellemzői: törvényességi felügyeletét a cégbíróságok látják el; a gazdasági társaságokra vonatkozó tények nyilvánosak; társasági szerződéssel, alapító okirattal vagy alapszabállyal lehet alapítani. Jogi személyiség nélküli: közkereseti társaság és betéti társaság. Jogi személyiséggel rendelkező formák: egyesülés, közös vállalat, korlátolt felelősségű társaság és részvénytársaság. • Szövetkezet: csoportos vállalkozások egyik formája. Lehet termelői, szolgáltatói vagy fogyasztói célú szövetkezés. Általános jellemzőjük a belépés nyitottsága és önkéntessége, a demokratikus önkormányzat, kölcsönös segítség és támogatás.
• A jogi forma megválasztása gazdasági kérdés: 1. a vállalkozás nagysága és a vezetés módja. (Kis vállalkozások -> egyéni vállalkozás vagy betéti társaság.) 2. a finanszírozás. (Magas tőkeszükséglet -> korlátolt felelősségű társaság és részvénytársaság.) 3. a felelősség- és kockázatvállalás. (Az egyéni vállalkozások, a közkereseti és - részben - a betéti társaságok esetében a legnagyobb.) 4. a hitelképesség. (Nagyobb hitelfolyósítási készség a nagyobb saját vagyonnal rendelkező cégek számára.) 5. az adózás szempontjai. (Adómegtakarítás.) 6. a vállalkozás jövőjére vonatkozó elgondolások. (Nagyobb cégek -> kevésbé költséges tőkebővítés.)
A termelés • A vállalatok döntési folyamata: a rendelkezésre álló lehetőségek közül igyekeznek kiválasztani a számukra legjobb megoldást (piaci részesedés növelése, új termék vagy technológia bevezetése, új piacok meghódítása stb. => profitnövelés). • A vállalat döntéseinek feltételei: az áruért kapott bevétel meghaladja a termelés ráfordításai; mit és hogyan termeljen, hol, kinek értékesítse a terméket vagy szolgáltatást => ismernie kell a piaci keresletet, a termelés technikai feltételeit, a termelési tényezők beszerzési lehetőségeit és ki kell alakítania értékesítési stratégiát.
A termelési függvény • Termelés technikai feltételei: a felhasznált termelési tényezők mennyisége és a kibocsátás közötti általános kapcsolat; (Hogyan és a mennyit termeljenek?) • Leegyszerűsítő modell feltevések: adott a megtermelt termékek és a felhasznált termelési tényezők ára; elvonatkoztatunk a kereslet és a kínálat változásának hatásától; csak két termelési tényező kerül felhasználásra: tőkejószág (termelési eszköz) és munkaerő; a vállalat mindig csak egyetlen terméket állít elő. A termelés értéke csak akkor változik, ha változik a megtermelt mennyiség; a költségek csak akkor változnak, ha változik a felhasznált tényezők mennyisége.
Q: megtermelt termékmennyiség K: felhasznált tőkemennyiség L: felhasznált munkamennyiség • A termelési függvény a felhasznált tőke és munka kombinációkhoz csak a technikailag hatékony termelési értékeket rendeli hozzá => a különböző tőke és munka kombinációkhoz a velük maximálisan termelhető termékmennyiséget rendeli hozzá. • Termelés nem lehetséges, ha bármelyik termelési tényező hiányzik. • Ha bármely tényező mennyiségét növelik, akkor a termelés nő.
• A munka és tőkeállomány legtöbbször nem osztható fel tetszőlegesen kis egységekre => • A skálahozadéki függvény a termelési függvény azon pontjainak halmaza, amelyek az azonos tőkemunka arány melletti tényezőkombinációk és a termelés mennyisége közötti összefüggést mutatják. A termelési tényezők mennyiségét azonos mértékben változtatva vizsgáljuk a termelés változását. • Hosszú távon bármelyik termelési tényező mennyisége megváltoztatható, de rövid távon csak az egyik. Piaci időtávon belül egyik termelési tényező mennyisége sem változtatható.
A parciális termelési függvény • Feltételezések: mindegyik termelési tényező és a termék tetszőlegesen kis részekre osztható; a termelési tényezők helyettesítik egymást. • A parciális termelési függvény azt mutatja meg, hogyan alakul a termelés, ha az egyik tényező felhasználását változtatjuk, miközben a másik tényező mennyisége változatlan (tőke). • -> határtermék: az egyik termelési tényező egységnyi változása mennyivel változtatja meg a termelést, miközben a másik tényező változatlan. (MP, Marginal Product)
• A munka határterméke például az a termékmennyiség, amely egységnyi nagyságú munkaváltozásra jut. (A számlálóban szereplő termelésváltozást a nevezőben szereplő munkaváltozás idézi elő.) • A határtermékfüggvény a termelési tényező különböző értékeihez rendeli hozzá az általa eredményezett termelésváltozást. A határtermékfüggvény a termelési függvénynek a változó tényező szerinti parciális deriváltfüggvénye.
• Példa: egy vászonszövő üzemben a szövőgépek száma 10 darab. Ebben az üzemben kell eldöntenünk, mennyi munkást alkalmazzunk és mennyi vásznat termeljünk. • A tőke mennyisége mindvégig adott; a termelés egy adott időszakra m² -ben van megadva. A határtermékek szintén a vászon m²-ében vannak megadva.
• A növekvő és a csökkenő ütemű növekedés határát csak a határtermék ismeretében határozhatjuk meg pontosan. (Különösen így van ez akkor, ha a termelési függvény egyenletét ismerjük.) • Ha a várható bevételnövekedés meghaladja a várható költségnövekedést, akkor érdemes növelni a munkafelhasználást, egyébként nem. Ha például 3-ról 4-re akarjuk növelni az alkalmazottak számát, akkor a vászontermelés 20 m² -rel növekszik. Ezt a változást kell egybevetni a költségek változásával. Tehát a gazdaságossági vizsgálatokhoz is fontos kiindulópont a határtermék ismerete.
• Melyik tényező - termelés kombinációt érdemes kiválasztani? Az állandó termelési tényező szempontjából a technikai optimum a parciális termelési függvény maximumában van. • A változó tényező optimális értékéhez a termelési tényező átlagtermékét vesszük: a termelt mennyiség és a felhasznált tényező mennyiségének hányadosa. Jele: AP (Average Product).
• Az átlagtermékfüggvény a felhasznált tényező különböző mennyiségeihez rendeli hozzá az átlagtermék különböző értékeit.
• A változó tényező és az állandó tényező technikailag optimális értékei közötti tartomány a parciális termelési függvény technikailag releváns tartománya, az ezen kívül eső szakaszok technikailag nem hatékonyak.
• A határtermékfüggvény jelzi a változó tényező eredményességének alakulását. Ahol a parciális termelési függvénynek inflexiós pontja van, ott éri el a határtermék a maximumát. Ha a tényező mennyiségét tovább növeljük, akkor a termelés növekszik, de már csökkenő ütemben, a határtermék tehát csökken. Ahol a parciális termelési függvény eléri maximumát, ott a határtermék 0, majd ezt követően negatív.
• A termelési tényező technikailag optimális felhasználása ott alakul ki, ahol az átlagtermék maximális. A változó tényező technikai optimumában az átlagtermék éppen megegyezik a határtermékkel. A fix tényező (tőke) technikai optimumát a parciális termelési függvény maximumában éri el. A tőke - a fix tényező - technikai optimuma egyben a termelés rövid távú technikai maximuma is, hiszen ezen túl már csak akkor lehetne növelni a termelést, ha a tőkeállomány is növekedne. • A vállalat számára tehát a két tényező - az állandó és a változó tényező - technikai optimuma által meghatározott érték között érdemes valamely termelési kombinációt kiválasztani.
A termelés költségei • Költség: mindazon pénzben kifejezett ráfordítás, ami a termelés során felmerül. • Az alternatív költség (opportunity cost) legtágabb értelemben azokat a lehetőségeket jelenti, amelyeket a vállalat elveszít azzal, ha erőforrásait egy meghatározott célra használta fel; minden, az adott döntéssel kapcsolatos várható kiadás. Szűkebb értelemben áldozati ár: pénzben méri azt az áldozatot, hogy az adott erőforrást elvonták más felhasználási lehetőségektől; az az összeg, amit az adott erőforrásért más felhasználásban kaptunk volna. • Pl.: a vállalkozó saját munkájának alternatív költsége az a munkabér, amit alkalmazottként kaphatna.
• Elsüllyedt költségek (sunk cost): már megtörtént és az adott időpontban már nem változtatható kiadások (múltbeli költségek). • Számviteli költségek: az adott termeléssel kapcsolatos és/vagy a könyvelésben elszámolható pénzkiadások. • Gazdasági költségek: mindazok az elsüllyedt és alternatív költségek, amelyek a termelés során felmerültek. • Befektetett eszközök: olyan termelésben felhasznált tőkejavak, amelyek hosszú időn keresztül működtethetők. Az ilyen eszközök (pl. gép) vásárlására fordított kiadások csak apránként térülnek meg. Az ilyen eszközök elhasználódási és megtérülési folyamatát értékcsökkenésnek (amortizációnak) nevezik.
• Forgóeszközök: azon eszközök, amelyek a termelés során azonnal elhasználódnak és az értékesítéskor azonnal megtérülnek (pl. nyersanyagok). • Folyó költségek: adott időszakban a termelés során felmerülő közvetlen ráfordítások (pl. forgóeszközök értéke, a kifizetett munkabérek) • Számviteli költségek: 1. explicit (kifejezett) költségek: adott időszakban közvetlen pénzkifizetést igényelnek. 2. implicit (rejtett) költség: nem járnak tényleges pénzmozgással, csak gazdasági kalkulációval állapíthatjuk meg nagyságukat (mint a szűken vett alternatív költségek).
• Az implicit költségek egy része elszámolható számviteli költség, a másik része nem elszámolható alternatív költség.
• Normál profit: a vállalkozás tulajdonában lévő erőforrások alternatív költsége, a következő legjobb felhasználási lehetőség jövedelme. • Profit: a vállalkozásból származó bevételek és a termelés során felmerült költségek különbsége.
• Gazdasági profit: az összbevétel és a gazdasági költségek különbsége. • Számviteli profit: az összbevétel és a számviteli költségek különbsége. Ha a számviteli profit pozitív, akkor az alternatív költségek egy része, a normál profit egy része is bizonyosan megtérüi. Ha a számviteli profit összege megegyezik a normálprofit összegével, akkor realizálódtak a gazdasági költségek. Ha pedig a számviteli profit nagyobb, mint a normálprofit összege, akkor a vállalat gazdasági profitot realizált.
a./ Határozza meg a táblázat hiányzó adatait! b./ Közelítő pontossággal adja meg a termelési függvény inflexiós pontjának a helyét! c./ Közelítő pontossággal adja meg a munkafelhasználás technikai optimumának a helyét!
• Egy tökéletesen versenyző vállalat termelési függvénye Q=5K + 8L (Q a naponta megtermelt mennyiség darabban, K a felhasznált tőke mennyisége gépórában, L a felhasznált munkaórák száma) • a./ Tételezzük fel, hogy a tőke mennyisége 100 gépórában rögzített. Mennyi munkaórára van szükség 1300 db termék előállításához? • b./ Ha a tőke mennyisége 152 gépóra, akkor mennyi munkaórára van szükség 1300 db termék előállításához?
• Egy fiatal vegyészmérnök, egy kozmetikumokat gyártó cég alkalmazottjaként a vizsgált évben 960 ezer Ft munkabért kapott. Ezt kevésnek tartotta, ezért év végén felmondott és magánvállalkozóként egy kis műanyagüzemet alapított. ( A magánvállalat a következő év január 2-án kezdte meg működését.) • A vállalkozó a kezdő tőkét két forrásból biztosította: felhasználta 2,5 millió forint bankbetétjét, amely 10% kamatot biztosított számára évenként, valamint felvett 800 ezer forint hitelt 15%/év kamatra. A vállalat alapításának évében a további kiadások várhatóan a következők lesznek: anyagköltség 2.625.000 Ft • bérleti díj 50.000 Ft/hónap; rezsi 20.000 Ft havonta • amortizáció 185.000 Ft/év; alkalmazott munkabére 60.000 Ft havonta • a vállalkozó az adott évben 50.000 Ft-ért dolgozik A várható árbevétel 6,5 millió forint. • Számítsa ki, mennyi lesz az alapítás évében a vállalkozás a./ számviteli költsége és számviteli profitja! b./ gazdasági költsége és gazdasági profitja! c./ a kiszámított adatok alapján döntse el és indokolja meg, hogy érdemes-e a vállalkozást elindítani!
• Egy vállalkozás 2001. évi adatai a következők (adatok ezer forintban): Számviteli profit 5.400 El nem számolható implicit költség 3.200 Összes explicit költség 3.300 A vállalkozás összes gazdasági költsége 7.700 • Számítsa ki a vállalat a./ gazdasági profitját b./ számviteli költségét c./ amortizációját d./ árbevételét e./ összes implicit költségét!
