XIX. évfolyam
2008. V. szám
Kedves Olvasóink! Október vége és november eleje számunkra a megemlékezések és gyászszertartások jegyében múlt el. Eloször is megemlékeztünk az 1956-os magyar forradalom mártírjairól, késobb több halálhírt kaptunk – olyan személyeket vesztettünk el a közelmúltban, akiket ismertünk és szerettünk, többek között Kánai Károlyné, Julikát és Tóth Péterné Bartal Katalint, Kati nénit. Még fel sem ocsúdtunk, s máris jött november elseje – ismét indultunk koszorúzni, ki-ki a saját hallottjai sírjához vitte az emlékezés virágait, együtt pedig a 64 éve Ócsán kivégzett 17 ismeretlen honvéd közös sírjához. De ezzel a megemlékezések sora még nem ért véget. 127 éve, november 10-én született a nálunk és országszerte is tisztelt költo, író, akit leginkább Falu Tamás néven ismerünk, s szeretünk – és nemcsak Ócsához való ragaszkodása miatt, hanem emberi habitusa okán is, amely lírájában nyert kifejezést. Ezekben az agyonhajszolt, sokszor értékvesztett, elanyagiasodott idokben érdemes végiggondolni a költo élete, munkássága lényegét, hozzáállását a legegyszerubb dolgokhoz, hogy tisztán láthassuk saját életünket, szerepünket is a közösségekben. Falu Tamás nem ismerte az érzelmi szélsoségeket, verseinek gyakori témája a szeretet, a megértés, a másik ember megbecsülése. Gyermeki tisztaságigény és humanitás jellemzi, de költészetében az egyszeruség nem jelent egyben felszínességet – muvei az élet bonyolultságát és annak számos gondját is viszszatükrözik. Lelki alkatából eredoen azonban ezeket az emberi bajokat, vívódásokat sikerül feloldania a benne élo bölcs életlátásnak és felfogásnak. Költészetébol lelki összhangot, csendet és egyben szerénységet olvasunk ki. Puszta szerénységbol saját eredeti nevét is megváltoztatta (Balassa Lajosként született), nehogy az európai rangú költo, Balassa (vagy Balassi) Bálint nevéhez méltatlanná váljék. Idosebb ócsaiak jól emlékeznek alakjára, esti sétáira, s arra, Falu Tamás arcképe a Vidéki állomások címu verseskötete borítóján és egy saját kezu dedikálása hogy a községben, de szülohelyén, Kiskunfélegyházán is általános köztisztelet övezte. Ezekben az oszi hónapokban, a megrázó, tragikus eseményektol átLapunk tartalmából: hatva, ezekre emlékezve, merítsünk erot a költo bölcs csendjébol, emberi ? megemlékezések Falu Tamás születésének 127. évfordulójáról; habitusából. Vegyük észre, hogy ? ünnepség az 1956-os forradalom évfordulóján; nem véletlenül szeretjük Falu Tamás ? a 17 ismeretlen honvédmártír tömegsírjának megkoszorúzása; költészetét. Hiszen lelkünk mélyén ? interjú Dönti Károly polgármesterrel (1. rész); nagyon is hasonlítunk rá, és egy? kiállításmegnyitás az Egressy Gábor Szabadidoközpontban: másra – ha Falu Tamáshoz hasonV. Európai Téli Tárlat 2008; lóan el tudjuk hagyni azt, hogy a többiek vélt, vagy valós elvárasaira ? Halloween az Energy Kid’s Tánciskolában (ifjúsági oldal); alapozva bizonyos szerepekhez ra? Bartos Sándorné, a Magyar Vöröskereszt területi vezetojének írása gaszkodunk, sokkal közelebb kerüa szervezet XII. Kongresszusa elott; lünk egymáshoz. Ez egyetértést je? az Ócsai Színjátszó Kör és Irodalmi Színpad megalakulásáról; lenthet a mindennapi munkánkban, ? IN MEMORIAM Kánai Károlyné, Julika; amely közösségünk hasznára válik. ? Tóth Péter Domonkos rendhagyó köszönetnyilvánítása. Úgy legyen! Fraszczak Ryszard
Falu Tamás három dimenzióban
Az emlékfüzet borítóján levı portréja
I. AZ IDİBEN A holnap olyan messze van, holnap ugyan még élek-e? Mindenütt köd borong s homály, talány az ember élete. Falu Tamás: Napok
Ez a költészet, ez a gondolat és érzelemvilág már többszörösen kiállta az idık (társadalmi viharok) próbáját. 1881: a születés: a Monarchia, a Kiegyezés „boldog” idıszaka. Majd az elsı világháború szörnyő korszaka, a proletárdiktatúra (Trianon) nemzet-veszejtı évei… Konszolidáció, gazdasági világválság, a fasizmus világpusztítása… És ı élt, dolgozott, írt. Jöttek a mellızés, majd az újrafelfedezés évtizedei, majd a megnyugvás kora, a hosszú élet csendes, bölcs, reménythagyományozó várakozása az elmúlásra. Örökségünk anyagiakban értékelhetetlen! Utcanév, intézménynév, patinás városi könyvtár és 11 verseskötet, valamint ugyanennyi regény, számtalan örökérvényő gondolat…
II. EMLÉKSZOBÁBAN 1981. november 10. jeles dátum Ócsa kultúrtörténetében. Ezen az ıszi napon (a résztvevık emlékezete szerint napsütéses) megkoszorúzták a költı sírját az ócsai temetıben,
megtartatott a nagyközségi könyvtár és a Falu Tamás emlékszoba átadó és névadó ünnepsége, leleplezték a ház falán Falu Tamás dombormővét, és délután elıadás hangzott el a költı írói (költıi) munkásságáról. Emlékplaketteket és emléklapokat adtak át. A Magyar Rádió rendezésében emlékmősor hangzott el. Az emlékszoba az akkori Vasút utca (ma Falu Tamás utca) felıli szoba lett. Lajos bácsi, családi nevén Balassa Lajos) nagyon szerette ezt a szobát. Naponta itt rejtızött el Múzsájával, kedves bútorai, könyvei közé. Gyakran itt fogadott barátokat, vendégeket (maradandó kép bennem, amikor foteljében ülve dedikálja egyik látogatásom alkalmával a „Vidéki állomások” kötetét). Az emlékszoba ma is „él”…, gazdagodik, szépül! Elég egy nagyon kicsi ház is, csak benn szentéllyé magasodjon, s két szívre legyen írva benne ez az egy drága szó, hogy otthon! Falu Tamás: Otthon
Ne fájjon a lelkem, Ne fájjon a testem, Legyen, ki felemel, Amikor elestem. Amit méznek érzek, Epévé ne váljék, Kövessen a béke Mint jóságos árnyék. S ha majd jı a halál, Szóljon hozzám szépen, S ne a hátán vigyen, Hanem az ölében.
„Ott lenn, a sír mélyén én folyton figyelek, amíg keringenek fölöttem a nyarak és telek.
Hallgatom majd az esıt mely nevem törli le, és naplót is írok majd, semmivel, semmire.” Falu Tamás: Naptár
Falu Tamás: Esti ima
III. A SÍREMLÉK ALATT Fekete márvány, Kisfaludi Stróbl Zsigmond bronz dombormőve: a költı feleségével, Bér Jolánnal. A mélyben is
örökre együtt… Az ısz, a szomorkás november minden évben elhozza ide a tisztelıket. Miként ebben az évben is… méltatás, emlékezés, költemények és a fıhajtás koszorúi. A szépre, a vigaszra szomjazók zarándokhelye lett ez a parcella… Legyen megemlékezı írások befejezése az a néhány gondolat, amelyet Bukodi Jánosné igazgatóhelyettes mondott el november 10-én, a költı születésnapján. Virág Miklós
Köd-permet hull hővös szele Falu Tamás novembere Megérkezik ıszi fénnyel Nyárból ellopott reménnyel Fán maradt levél mondja Gyász csak az élıknek gondja A küszöb is partja a létnek Ha rajta soha át nem lépnek A sürgönydrót felesleg lenne Ha nem ülne rá fáradt fecske A csipkén át minek néznének Hiány nélkül minden fél élet S nem lennének soha árvák Az örömöt nem cenzúráznák Hajnali vonatosok fáradt Arcán nem virágozna bánat Az utcák egymáshoz elmennének Rózsák portulák ölelnének A kis kamilla minden álma Virág-gyógyulásra várna Falu Tamás novembere Köd-permet hull hővös szele Nyárból ellopott reménnyel Megérkezik ıszi fénnyel S szól Értessz még Új Évezred Ha EMBER vagy meg kell érezned Az ıszbıl fakadó élet-regét A Költı bölcs üzenetét Virág Miklós: Falu Tamás novembere A szerzı felolvasta saját versét a költı sírjánál
Bukodi Jánosné felszólalása
Megemlékezés a költı sírjánál Tisztelt Emlékezık! „Ha tudni akarod: ki voltam. Ne keress rólam adatot. Az életet átrobotoltam, S éltem, ahogy adatott. Sohasem ott voltam, ahol voltam, Hanem, hol a messzeség kékül… Kötél nélkül hintáztam. Szárnyak nélkül repültem, S boldog voltam boldogság nélkül.” Írja Falu Tamás az Életrajz címő versében még 1931 februárjában. Én megszegtem eme kérést, mert kerestem, kutattam és nagyon sokat olvastam Falu Tamásról. Hogy ki is volt İ? Keresztlevele tanúsága szerint 1881. november 10én született Markbreiter Adolf magánzó és Fuchs Laura házasságából Kiskunfélegyházán. „Teljesen véletlen, hogy az ember hol születik… - írja - Én véletlenül Kiskunfélegyházán születtem, így beleszülettem Petıfi szeretetébe. Ez a szeretet késıbb csodálattá fokozódott, s lelki motort adott a költészet felé.”
Német eredető családi nevének magyarosításához 1894-ben járult hozzá a belügyminiszter és a Monor melletti Vasad pusztán töltött nyugodt, tanyasi évek, a monori elemi iskola és a kecskeméti ref. kollégiumban zajló diákévek után már Balassa Lajos néven érettségizett 1899-ben. Érettségi után a pályaválasztás következett. Orvos szeretett volna lenni, de egy kisebb operációt végig nézve, elájul. Így İ is, az akkori kor „divatos” pályáját, a jogot választja. Ügyvédi vizsga letétele után a monori közjegyzıi irodában kapott állást, Nagyrıcére, majd Ceglédre kerül. 1924 augusztusában nevezik ki Ócsára közjegyzınek, ezután itt élt haláláig, illetve Dabason közjegyzı volt nyolcvan éves koráig. FALU TAMÁS, a költı 1911. január 1-jén született. Ekkor, ezen a már tudatosan választott néven jelent meg İsz címő verse a Hét-ben. Falu Tamás egyre nevesebb költı lett. Ez a kettısség minden elınyével és hátrányával élete végéig elkísérte. Már, majd egy év telt el Az ısz címő vers megjelenése után, amikor 1911. december 18-án Kiss József, A hét nagytekintélyő fıszerkesztıje a következıket írta Monorra dr. Balassa Lajosnak: „Tisztelt Uram! Nagyon régen várom Önt. Írja meg kérem, milyen úton, módon lehetne az én kollégámmal, Falu Tamással megismerkedni? Vagy túl szerény, vagy nagyon zárkózott a barátunk. Én sem vagyok túlságosan hepciáskodó, de annyira mégsem tartom üveg alatt magamat. Szívesen látja és várja Kiss József.” A „leleplezés” után Falu Tamást hamarosan befogadták a hazai irodalmi életbe.
A Hét címő lapnak megszőnéséig munkatársa, 1914-40-ig az Új Idık nek is, a Nyugat közli regényét, a Pesti Hírlap tárcaírója. 57-tıl az Élet és Irodalom-ban, a Vigília-ban és több más lapban jelennek meg írásai. Beválasztják a Petıfi, majd a Kisfaludy Társaságba. 1934-ben országos jelentıségő, rangos esemény szervezıjévé választották: İ képviselte a hivatalos magyar irodalmi életet Linzben, a Batsányi János hamvainak hazahozatala alkalmából rendezett ünnepélyen. A magyar irodalom történetében a következıket olvashatjuk: „Falu Tamás költészetét kezdettıl fogva halk, szerény tónus jellemezte. Szívesen idézte az apró élettényeket, ezekbıl igyekezett általános érvényő tanítást elvonatkoztatni. Noha kortársa volt Ady nemzedékének, mégis inkább a konzervatív líra egyszerőségére törekedett. A látványból és a hétköznapi bölcselkedésbıl józan, kicsit ironikus költészetet teremtett. (…) Minden jelenség költıi témát kínált neki, s az élet maga is olyan volt számára, mint a nagy kaland, melyet azonban szükségszerően követ majd az elmúlás. (…)” „Szelíd kékszín a tintám, nincsen rikító mintám, én nem vagyok divatlap, nem hódolok divatnak.” „Ez az ars poeticám. Divatnak nem hódolok. Ahogy letettem az alapkövet, én azon futok végig. Verseimben népies elemek is vannak (…) Nagyon megszerettem a falusi élete, úgyhogy nem cseréltem volna el, és ma sem cserélném el a fıvárosi zajos élettel. Laktam a fıvárosban, és bejártam a világnak nevezetes fıvárosait, mindig hazavágytam az ócsai csendbe. A csönd tulajdonképpen verseimnek a melegágya. Séta közben szoktak eszméim, gondolataim jönni, és a csend indít versírásra.”
„A Vasút utca hosszú utca, A fél községet általfutja. Utasok járják éjjel, nappal, A szívükben nehéz csomaggal.” (…) „Séták kezdıdnek napsütött utcákon, S csak új ruhát lát, aki kitekint. Kart karba öltve mennek boldog párok” (…)
„Mécses szeretnék lenni a szobádban, Így lehetnél csak este az enyém. Arannyal zengı lángom beragyogna És árnyadat a falra festeném. Kihallgatnám a némaság beszédét, Mit a szíved az éjnek tartogat És az utolsó sápadt lobbanással Megcsókolnám az árnyékodat.” (Mécses)
A költınknek, Falu Tamásnak az életébe is kellett egy biztos pont, a támasz, a feleség: Bér Jolán. 1907. augusztus 18-án vette feleségül polgáriskolai tanárnıt. Sajnos gyermekük nem született,
gyermek hiányáról, gyermekutáni vágyakozásáról több verset is írt. Nem csak verset, de a képzeletbeli gyermekrıl még regény is íródott. Bér Jolánnal, a feleséggel, annak 1953. október 22-én bekövetkezett haláláig éltek együtt. A feleségének hiányát nagyon sok versében megörökítette. A szemérmesen visszafogott szavú költınek A lélek mindenütt kihajt címő kötetében jelennek meg elıször szerelmes versei. Ezek a tiszta, minden érzékiségtıl mentes, a kedves iránti mély tiszteletet kifejezı versek, a szerelemben mindig jelenlévı aktív együttrezdülést, együttérzést magasztalják. „Együtt futottunk át a réten A kaput el egyszerre értük. Éveink karonfogva szálltak, Mi egymás életét is éltük.” (Feleségemnek)
Falu Tamás munkásságát több állami díjjal is elismerték, elıször a munkaérdemrend ezüst fokozatát,majd 90. születésnapján az arany fokozatot is megkapta. 1971-ben, pontosan 37 éve Ócsa Nagyközség díszpolgárává választja. Nem csak Ócsának, de az országnak is İ az elsı díszpolgára. 31 évvel halála után a költıre és munkásságára emlékezve, irodalmi díjat alapított a Magyar Írók Egyesülete és Ócsa Város Önkormányzat Képviselı-testülete. Falu Tamás-díjat elsı alkalommal az idei évben Borbély László író vehetett át. Valóra vált az, amit a Könyvtár címő versében nagyon régen álmodott; „Azt hittem, egyszer könyv leszek én is, Ha mindent, mindent elolvasok. Szürke ruhámból könyvtábla válik, Valaki megfog, egy polcra állít, Esténként olvas soká, sokáig,” Megemlékezésemet a Földszint címő versének részletével fejezem be, amelyet ajánlok mindnyájunknak! „ Az emberek lelke ma kérges, Ma zsivaj kell és emelet…. Földszinten éltem, de az éghez Mégis én voltam közelebb.” Ócsa, 2008. november 10. Bukodi Jánosné
Megemlékezés az 1956-os forradalomról
Irodalmi mősor a gimnáziumunk tanulóinak elıadásában
Az ÓPKE küldöttségének koszorúzása
A magyar forradalom és szabadságharc kitörésének 52. évfordulóján, október 23-án Ócsa lakói, városunk vezetıi, oktatási és kulturális intézményeinek, civil szervezeteinek képviselıi lerótták tiszteletüket a Köztársaság téren levı emlékmő elıtt a szabadságharcban, s az utána következı megtorlásokban életüket vesztett hısöknek. A kifejezetten hideg, csontig ható idıben a megemlékezés a Himnusz hangjaival kezdıdött, az Ócsai Fúvószenekar elıadásában. Bukodi Károly alpolgármester felszólalásában méltatta az `56-os forradalomban résztvevık áldozatkészségét, a nemzeti oldal iránti elkötelezettségét, a késıbbi kirekesztettségüket, amivel a szabadságért és az igazságért folytatott harcukat megtorolták, majd megállapította, hogy október 23. „a szabadság közös emléke (…), amelynek össze kell kötnie bennünket, ha komolyan vesszük azokat az értékeket, amelyekre a demokráciánk épületét felhúztuk”. Emlékezzünk tehát azokra, akik a szabadság hatalmas kincsét örökségül hagyták ránk, s legyünk méltók ehhez az örökséghez. Koszorúzások után az ünnepség a Szózat eléneklésével ért végett. Egressy Gábor Szabadidıközpont koszorúja
Fraszczak Ryszard
Emlékezés szimbólumokkal
Emlékezzünk
A síremlék mementója
tüntetni. Ez azonban nem sikerült, mert késıbb a mieink kiszedték a holttesteket a romok alól és az ócsai temetıbe, egy közös sírba temették el. A sírra csak egy szerény betonkocka került ezzel a felirattal: „17 magyar”. 1995. november 3-án, az Ócsai Polgári Kör kezdeményezésére, a kivégzés színhelyére (ma a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem gyakorlótere) kopjafát illetve emléktáblát állítottak az embertelenül kivégzett ócsai honvéd mártírok emlékére. De a civil szervezet kötelességének érezte, hogy itt az ócsai temetıben is álljon egy, a mártírok emlékéhez méltó síremlék. Ócsa lakosságának összefogásával 1997. november 2-án került sor Kiss Károly kıfaragó által tervezett és kivitelezett, méltó emlékmő felavatására. Az emlékmő sokatmondóan szimbolizálja, hogy az itt fekvı 17 katona nem hiába halt meg. Az Ócsai Polgári és Kulturális Egyesület minden évben megemlékezik és koszurút helyez el a 17 katona sírjánál, ezzel ırizve az azóta már az Egyesületbe integrálódott Polgári Kör hagyományait, és ırizve az emlékét annak a 17 katonának, akik életüket és vérüket adták a szabadságért. Annak ellenére, hogy Széchenyi István írása szerint „szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki”, én mégis buzdítok mindenkit arra, hogy ırizzük meg mártírjaink által keservesen kivívott szabadságunkat. Vallom, hogy a megemlékezés ennek egyik módja.
Emlékezünk a 64 éve Ócsán kivégezett 17 ismeretlen honvédmártírra, akiknek a sírjánál idén november 1jén rövid fıhajtással róttuk le kegyeletünket. Az Ócsai Polgári Kulturális Egyesület minden évben elhelyezi koszorúját ezen a napon, hogy soha ne feledjük, milyen szörnyőséges esemény történt 1944. november 3-án. Biztosan nem elıször írjuk le a történetet, de nem lehet elégszer ismételni ahhoz, hogy soha többé ilyen ne forduljon elı kicsiny hazánkban. Pappné Hajdu Katalin Mi is történt? (Forrás: Sághi Zoltán, az Ócsai Polgári Kör volt elnöke írásából) 1944. november 3-án érték el a szovjet csapatok Ócsa községét. Nem voltak harcok a község birtoklásáért. Ennek ellenére a „felszabadítás” 17 honvéd és 6 civil áldozatot követelt. Mint azt a leírásokból és néhány szemtanú emlékeibıl tudjuk, a 17 fegyvertelen hadifoglyot egy géppisztolysorozattal lekaszaboltak. A halottakat és a súlyos sebesülteket egy birkahodályba becibálták és rájuk szakították a tetıt. A szemtanú elmondása szerint: „Apám összeszedte a katonák papírjait, hogy tudja majd értesíteni a hozzátartozókat, de a szovjet tiszt kitépte a kezébıl a papírokat és apró darabokra tépte egy kivétellel valamennyit. Az az egy véletlenül leesett a földre.” Feltételezhetı, hogy az áldozatokat nyomtalanul akarták el- Wass Albert jelkép a síremléken – golyó a kısziklában – „a kı marad”
Dönti Károly Ócsa kulturális életérıl, oktatásról, az egészségház jövıjérıl
Interjú Ócsa polgármesterével - Az Ócsai Hírmondó, az Ócsai Polgári Kulturális Egyesület szócsöveként elsısorban a kultúra fejlesztésével, helyzetével kapcsolatos kérdésekre összpontosít. Fiatal városunk kulturális élete, kulturális programok kínálata, az önszervezıdı civil egyesületek mőködése, hagyományápolás szeretnénk kitérni. Ez egy nagyon általános téma, de olyan tısgyökeres ócsai lévén biztosan számunkra sok új dolgot tud errıl mondani. - Abban a minıségemben is, mint polgármester, de úgy is, mint magánember két dologra rendkívül büszke vagyok Ócsa vonatkozásában. Az egyik Ócsának a kulturális élete, a másik pedig az oktatás helyzete, lehetıségei. Mind a kettıért komoly erıfeszítéseket kellett tenni. A kultúrával, Ócsa kulturális helyzetével kapcsolatban kiemelném elsısorban az Ócsai Kulturális Napokat. Ez rendkívül fontos eseménysor, amelynek évrıl évre történı megrendezése egyre nagyobb terhet jelent a szervezık számára. Korábban azok eltartottak még három hétig is, olyan programok voltak, mint képzımővészeti tábor a gyerekek számára, ahol szobrászattal, festészettel, fazekassággal, kézmővességgel foglalkoztak, ez egy hétig tartott, s utána kiállításokat rendeztünk. Késıbb aztán ezek elmaradtak, nem azért, mert a gyerekek kevésbé lettek volna aktívak, hanem azért, mert annak anyagi okai voltak. Aztán az idıtartam elkezdett szőkülni, s most nem egészen egy hétnél, legfeljebb egy hétnél tartunk, de ennek a színvonala azért büszkeségre ad okot. Végtelenül örülök a hetvenes évek elején megkezdett egyház zenei napoknak, hangversenyeknek a mőemléktemplomban, ezek folyamatosan mennek, és nem utolsó sorban ugyanazon a szinten mőködı, Gregor József és barátai címő Ócsai Zenei Napoknak. Tehát Ócsa gazdag kultúrával rendelkezik, ezekbıl hagyomány épül, ezeknek a színvonala nem csökkent. Ezen kívül rendkívül örülök annak, hogy az önszervezıdı civil szervezetek is aktívak. Évrıl évre új,
gazdag programokkal jelentkeznek az Ócsai Kulturális Napokon, de külön szeretném megemlíteni az új, néhány éves, babamúzeum mőködését, amely a népviseletünknek a fennmaradását, s annak a bemutatását szolgál. Ez a 24. óra után jött létre, de látok lehetıséget arra, hogy az nem fog elhalni. Ennek a tárgyi feltételeivel kapcsolatos gondok még elıttünk állnak. Akkor lennék igazán büszke, ha állandó intézményt tudnánk létesíteni, ahol bemutatásra kerülnének. Ezeket most a teljesség igénye nélkül mondtam, mert nagyon sok olyan tevékenységet nem soroltam, például a népdalkör, vagy táncosok, de képtelenség is lenne mindenkit felsorolni, anélkül, hogy valakinek a kihagyását nem veszélyeztetne az ember. - A skanzen megnyitása milyen évekre esett? - 1975-ben alapítva lett a Tájvédelmi Körzet és a Tájház – ami nem skanzen, azért, mert nem ide telepítették az épületeket, hanem ezek eredetileg is ott voltak és a tulajdonosoktól lettek megvásárolva 1975tıl kezdıdıen. - Hadd kérdezzem meg, hogy ezekben a törekvésekben milyennek látja az Ócsai Polgári Kulturális Egyesület szerepét? - Az ÓPKE korábban Ócsai Kulturális Egyesület néven a rendszervál-
tás idején alakult. Lényege a következı volt: jött a romániai forradalom és Ócsáról is megindultak a segélyszállítmányok. Ezekben többen vettek részt és engem is megkerestek otthon, azzal, hogy csináljunk egy lapot Ócsán és, tekintettel arra, hogy abban az idıben nem lehetett csak úgy létrehozni egy újságot, úgy döntöttünk, hogy alapítunk egy egyesületet. Ennek amúgy is a legfıbb ideje volt, mert rendszerváltás elıtt civil szervezetek nem igazán tevékenykedtek, nemcsak nálunk, hanem sehol az országban, ellentétben a két háború közötti idıvel, amikor sok civil szervezet, több tíz szervezet mőködött. Így tehát létrehoztuk az Egyesületet, hogy fıként a kultúrát karolja fel, ápolja a hagyományainkat. Volt egy alakuló ülés, amelyen elég szép számmal jelentek meg, megírták a belépési nyilatkozatokat, az egyesület elnöke Szabó Zoltán lett és így létrehoztuk az Ócsai Hírmondó címő újságot. Az elsı fıszerkesztıje László Imre ócsai baptista lelkész volt. Nekem az volt a véleményem, hogy azért célszerő egyházi személynek lenni, mert akkor ugyan nem volt jellemzı a pártosodás, de mindenképpen pártokon kívül mőködı szervezet lengyel ez, és tényleg kultúrával, és nem politizálással foglalkozzon. Ez benne is van az alapszabályban – az van benne, hogy pártoktól független, nemzeti érzelmő és keresztény erkölcső tagokat tömörítsen. Majd László Imre lelkész külföldre távozása után a fıszerkesztı Tóth Péter domonkos lett, aki közelmúltig, elköltözése idejéig töltötte be ezt a funkciót. A lapra rendkívül büszke vagyok, mondhatom, hogy a szívem csücske. Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy a tény, hogy hosszú évek alatt tudott fennmaradni, abban nekem is volt szerepem, nem írásban, hanem fenntartásában, de sokáig például szerkesztettem benne keresztrejtvényt. Tehát így alakult az újság és azóta is él. - Az oktatás helyzetét említette, tudná ezt bıvebben az olvasóinknak leírni? - Az oktatással kapcsolatosan annyit, hogy az általános iskolánk,
nagyságrendrıl beszélünk, durván ezer gyereket tanít. A feltételrendszer rendkívül rossz volt annak idején: öt épületben folyt a tanítás. 2002-ben adtuk át az iskola legújabb részét, addig folyt az építkezés, tehát a régi általános iskola mellé sikerül egy beruházással új épületszárnyat emelni, körülbelül 530 millió forintért. Ez 2002-ben befejezıdött, de sajnos, kinıttük, tovább kellene építeni ahhoz, hogy megfelelı helyek álljanak rendelkezésre. Tekintettel arra,hogy nálunk nagy a gyermeklétszám, ez a kérdés már égetıvé vált. A probléma az, hogy a fenntartási, létszámtól függı norma-
dolgoznak, amit mutatnak részben a fıiskolai és egyetemi felvételi arányszámok, valamint a hatszoros túljelentkezések. Ennek a fenntartását Ócsa már nem bírta, átadtuk a megyének a fenntartás szempontjából. Sajnos nincs forrás ahhoz, hogy vissza tudjuk venni a fenntartását. Tehát az oktatásnak technikai feltételei, a személyi feltételei szintén adottak. Természetesen, mindenen lehet javítani. - Az egészségház Ócsa egyik égetı problémája. Tudná felvázolni az eddigi törekvéseket? - Az egészségházzal az a gond, hogy a `70-es évek elején épült a je-
Élet a gyerektáborban
tívák évrıl-évre csökkennek, és nagy erıfeszítésbe kerül, nehogy létszám leépítéssel és kelljen ezt a munkát ellátni az ott dolgozó pedagógusoknak. Most is kénytelenek voltunk összevonni osztályt és hát nem tudjuk jelen pillanatban, hogy mit hoz a jövı. A másik pedig az, hogy a gimnáziumunk `52-ben alakult, aztán `86-ban került vissza a megyétıl hozzánk, de sajnos, a megszőnés veszélye fenyegette. Az akkori Tanács úgy döntött, hogy nem megszünteti, hanem fejleszti. Úgy is történt, több ütemben fejlesztettük, különbözı pályázati pénzek és saját erı bevonásával, több száz milliós ráfordítással elértük,hogy a megye negyedik gimnáziuma lett és a korábbi 120 fı tanulói létszám helyett 470 diák tanul benne. Tizennégy településrıl járnak ide tanulók és a színvonalon nagyon eredményesen
lenlegi rendelı, amit egészségháznak hívunk. Azért vigyázni kell, hogy a fejünkre ne boruljon, mert repedeznek a falak, többnyire a hozzáépítés nem megfelelı színvonalon történt. Hosszú évek erıfeszítése eredményeként, most eljutottunk oda, hogy nem hitelbıl, hanem saját erıbıl építünk egészségházat, amely a régi központi iskola helyén épül, amivel én nem értek egyet, mert azt szerettem volna, hogy az egészségház a jelenlegi helyén épüljön fel. De ezen már nincs mit vitatkozni, mert a testület eldöntötte a kérdést. Tehát itt a régi központi iskola, a volt leányiskola helyén fog megépülni. A bontás kivitelezıit a testület már kiválasztotta. Hétfın, november 17-én lesz a terület átadása a bontáshoz. Elıreláthatólag, ami azért nem biztos, olyan 300 milliós beruházás lesz, viszont ennek eredménye egy teljesen korszerő
egészségház lesz, de sajnos szakrendelık nélkül. - Ha megengedi, néhány szóban kérném, hogy vázolja fel Ócsa testvérvárosi kapcsolatait. Legalább az Olvasók tájékoztatása végett. - Ócsának két testvérvárosa van. Az egyik Felvidéken Palást, a másik egy észt Kose település. Leginkább Palástról beszélnék, hiszem immár tíz éve tartanak a kapcsolataink. Nem ismeretlen Ócsa elıtt Palást. Onnan származik Szőcs Gyula esperes plébános úr, aki Ócsán az úgy nevezett Katolikus Iskolát, mostani Katolikus közösségi Házat megépítette. Nos, az elsı miséje Paláston volt, de Ócsán van eltemetve és itt volt húsz évig esperes, plébános. A testvéröcse, Szőcs Jenı, pedig itt volt az általános iskola igazgatója. Azért vannak palásti kötödéseink más neves személyiségekkel kapcsolatosan is, például Bereczkiné Magyar Mária és dr. Bálintné Magyar Ilona szintén Palásti kötıdésőek, de Fülöp István tanár úr szintén palásti kötıdéső volt. A két háború között Ócsa küldöttsége felkereste Palástot, és zászlót adományozott neki. Ennek a küldöttségnek van ma is élı tagja, Irma néni. Ez a kapcsolat megújult tíz évvel ezelıtt. Minden évben találkozunk, közös programokat rendezünk, és amit én nagyonnagyon fontosnak tartok, a gyerekeinket elküldjük egymáshoz egy-egy hétre azért, hogy a palásti gyerekek jobban megismerjék a magyar történelmi helyeket, hiszen magyar történelmet ott nem tanítanak, a magyar, ócsai gyerekek pedig megismerik a felvidéki helyeket, várakat, amelyekrıl csak a történelemtanítás közben hallottak. Ez a kapcsolat késıbb személyes ismeretségekkel, barátságokkal gazdagodott. Az észt kapcsoltunk egy pályázat kapcsán jött létre, kialakulóban van. Egy-egy közös találkozás volt, például, ha jól emlékszem, az elmúlt év novemberében volt a kapcsolat felvétele, az ócsai küldöttség néhány napra Észtországban járt és hasonlóak az elképzeléseink egymás kultúrájának, tudományát és zenés kapcsolataink támogatására. Az interjú második részét a karácsonyi számunkban fogjuk leközölni, addig is köszönjük szépen. Fraszczak Ryszard
V. Európai Téli Tárlat 2008 az ócsai Egressy Gábor Szabadidoközpontban
Külso és belso tájrekvizitumok kibogozhatatlan, csak szomjúhozásban rokon terrénumaira fordítva? Grafikai hálóval (Miklosovits László, Kovács Johanna), az élményrétegeket fölvillantó lírai absztrakttal (Büki Attila), netán a messzirol jött muvész szülötte földjét – Köszönto Dönti Károly polgármester részérol természetesen A közös együttmunkálkodás arra más tájrekvizitumok révén – megkiváltképp jó, hogy a muvésztábor szólaltató színekben gazdag lát otöbb helyrol – esetünkben a honi almással (Vihra Petrova Grigorova)? kotókon kívül Romániából és BulgáKatona Zsombori Mária fél-figurális, riából – jövo tagjai az egymás megfél-absztrakt festményei – témájukat ismerésén kívül az alkotásmódok, merítsék a hétköznapokból vagy a technikák, stb. megannyi, egyénre Bibliából – bizonyos érzelmi stációk szabott változatával is találkozhaskivetítoi, míg Kéri Mihály jobbára sanak. A világképek sajátosságában drámai fogantatású tájélménye szinrejlo személyesség – ahány muvész, te létesszencia. annyi karakteres kifejezésmód – az Ebben a tájat belülrol és kívülrol alfája és omegája mindennek. Az is megérinto vonulásban az a külöegyediség ezáltal tükrözodik. Ócsa, nös, hogy a valósághoz közeli láta kis alföldi város ezúttal ötödször ványvilág – lásd Boitor Viorica Maria hívta meg a tájhoz kötodo vagy épp Ócsai kapu címu festményét – csakannak jobb megismerését vágyó képzomuvészeket. Ebben a közös ügy reményében kit-kit másképp megérinto toborzásban azonban a különféle habitusokat összeköto azonosság a lényeg: az esztétikailag mérheto szép – legyen a mu absztrakt vagy ifgurális –, több más egyéb mellett, váljék az ember boldogságforrásává. Szinte mindegy is, hogy miképp valósul meg ez a – ma még talán nemegyszer eszményi – állapot. A táj igézetében – az itt kiállítók egy kis kivétellel természetbarát képzomuvészek –, vagy a külso valóságot a lélek
nem szakrálissá válik. Ez a fénykapu egyben mennyei kapu is, épp azzal a többlettel, amely révén a kisváros – ha csak pillanatra is – elszakadni látszik földi tereitol, és különleges pályára lép. Nem szükséges itt azonnal kozmosz méretu mozgásra gondolni, de valamino érzelmi kitárulkozásra, vagy ahhoz közeli élményre, igen. Vihra Petrova Grigorova épp ellenkezo módon éri el a hatást: a lombok izgató zöldje (Ócsai táj) és az ég valószínutlen vörösét a föld barnájára borító, a szem érzékiségét elohívó látványa (Este) a vastag festékrétegtol (faktúra) lesz eleven. O az anyag költészetében fedezi föl azokat az elemeket – érzelemgócokat –, amelyek lehet hogy jó értelembe vett dekorativitásukkal is hatnak, ám emez érzelem-tájrekonstrukciók igaz volta tagadhatatlan. Katona Zsombori Mária világa, legalább is külföldi társaiéhoz viszonyítva, bonyolultabb. Nemcsak azért, mert érzelmi villódzásában alig tesz különbséget a figurális és absztrakt ábrázolásmód között – legnagyobb hatású festménye, az Elmélkedés a jelenen, múlton és jövon folthatásszeru alakrajzában is
csaknem nonfiguratív mu –, hanem azért is, mert drámai komolysága mellett (Golgota) nem restell egy futamot szánni a négy testben „háromságot” láttató groteszkre („Huncut mami”). A Golgota a sejtelmesebb – nem tudhatni, hogy a kereszten valódi korpuszt látunk-e vagy a fát körülcsavaró háncs-testet – a „Huncut mami” „társas magánya” viszont (foképp a kötélháló, rácsháló mögé bújtatott alakkal) épp az ábrázolt családi idillt töri szét. A Nemzetközi Téli Tárlat grafikai anyaga – vessük közbe: négyük közül Kéri Mihály és Büki Attila festo is – színvonalban semmivel sem marad alatta a festészeti arzenálnak. Sot némelykor felül is múlja azt. A rajzos, grafikai jelleg – amelyben mindvégig az alakrajz dominál – a Miklosovits László – és a Kovács Johanna-muvek sajátja. Miklosovits álomszép sorozatban, a szürreális beütésektol sem riadva veti papírra látomását. Az Ócsai hajnalok I. – IV. címu kollekció mindenik lapja mesteri mutatvány a mot ívum-kavalkádról. Templomtorony, kétfedelu repülogép, kopjafaerdo, gitáros alak, egy önarcképszeru „vigyázó”, mind-mind eleme – játékos fölhajtója – annak a révületnek, a hajnal ködébe épült, s a megbilleno képzeletet megbilleno szerkezettel visszaadó „idojátéknak ”, amely a visszaemlékezo személyenszemélyeken kívül (mindvégig aktív ez az állapot) a tárgyi környezetet ugyancsak szereplové teszi. A halovány színezés, a képzelgés sejtelmét fátyolba vonó enyhe sárgák, kékek, zöldek, pirosak hangulati varázsa, s nem utolsósorban a miniátori pontosságú munka itt is megteszi a hatását: az ócsai hajnal meseigazsága buvkörbe emeltetik. Kovács Johanna drámai fogantatású emberei – csontok csupasz pálcikavalóságából épített földi halandók vagy Marson inneni-túli drót-
csuklós lények – minden porcikájukkal ellent mondanak ennek a világnak. Jóllehet itt (mármint a muvésztábornak helyet adó városban) születtek, de nem – vagy csak igen nagy áttételekkel – kapcsolódnak a másokat vallomásra bíró vagy éppenséggel szépségével lenyugözo tájhoz. És a városhoz sem. A drámai múltat fölidézvén talán még az Hommage címu lap (ceruza, papír) kapcsolódik – különleges térosztásával, szakadozott kontúrú ember-
és állatalakjaival – valamino régvolt, szenvedéseiben is örömteli világhoz, amely akár lehetett az Alföld – a horizont mint hegység – síkján is. A grafikai történés, amikor a szellos vonalháló vagy a satírozott alak egymást erosítve foglalja el eme sajátosnak, szikárnak rajzolt lét pozícióit – ebbe valamino mítoszi üdv éppúgy beletartozhatik, mint a félelem –, maga a, noha átszellemített, valóság (Morkis; Iskolai történet). A talán legartisztikusabb muvész, Büki Attila mindezt – pont osabban érzelemvilágának, átváltozásra hajlamos képzetének hullámzásait – finom akvarellekben rögzíti. Alkatához nagyon is jól illik – mert a külvilág szinte mindig érzelemtartományként jelenik meg a kartonon – a lírai absztrakt. A Rezdület éppen azt a megnevezhetetlen krátert, a barnába zárt, leheletnyi kékek „tavát” hozza elénk, amelyben a révület csaknem olyan fontos alakító ero, mint a másutt a zenei ritmusra épült vertikális hullámmozgás (Parafrázis). Bükinél nincs nyomasztó
színtömeg, csak halk visszavonások, szinte el sem hangzott sóhajok vannak, mikor is a Hóolvadás két oldalról észlelheto harántmozgása úgy nyomja össze az „ollóba” került, a földfelszín foltjaiba megképzodött idot, hogy csak ámulunk az eszköztelenség révén is fölöttébb kifejezo grafikán. Kéri Mihály két oldalról – itteni képei szerint (vegyes technika) a városképhez (Ócsai) sziluett) és valamino belso értéktartományhoz igazodva (Teljesen ismeretlen táj III.) – közelíti meg a számára nagyon is lényeges valós ágot. Ki tagadná a konstruktív, még a kubisztikus élményeket is sejtelemszeruen visszaadó „városkép” hat ékonyságát, melynek hold sütötte éjszakájában Aknay János, a jóbarát, kifeszített szárnyú angyalai szerkezetet irányító háttérmögöttesek (Ócsai látkép). A tornyok keverte lég „ajzószerei”, a falnyílásokat megszabdaló negatív bábuk (kör, ellipszis) pedig – paradox: nyugodtságukkal – szinte kifeszítik az éles háromszögek zárta konstrukció vázát. Ám Kéri mégsem ebben az attraktív, szemet vonzó „árnyékrajzban” – jóllehet rajzi üzenete kifogástalan – futja ki grafikai invencióját. Az egyszeru ecset vonással papírra vitt hurok (Utolsó tánc), de még inkább a Teljesen is meretlen táj I I. fa-testet egyfajta korpusznak láttató szenvedéstörténete rajzi és érzelmi valós ágában is zárt kör: a gondolkodó emberben zajló dráma megrendíto, ugyanakkor míves foglalata. Ha Közép-Európa muvészei olyan intenzíven fognak kezet, mint ahogyan azt az ócsai tárlat sugallja, a félelem aligha költözik be a közösség és az egyén – hajdan történelmi átkoktól súlyosult – életébe, mindennapjainkba. Szakolczay Lajos irodalom- és muvészetkritikus
Halloween az Energy Kid’s Tánciskolában A tánciskola vezetıjeként fontosnak tartom, hogy a tánc és versenyzés mellett egyéb közös programokat szervezzek a táncos gyerekeknek, testvéreiknek és szülıknek. Hamarosan a Diótörı címő karácsonyi mesebalettet nézzük meg közösen és elmegyünk a Bodies kiállításra is. Október végén közösen halloweenoztunk a szabadidıközpontban. Tököt faragtunk, sütıtökös sütit és sütıtököt ettünk és persze jól éreztük magunkat. A Halloween nem más, mint a rejtelmek éjszakája. Halloween eredete az egykori kelta ünnep, a Samhain idıszakáig vezethetı viszsza. A kelták az újesztendıt november elsején ünnepelték. Ez a nap jelentette számukra a nyár végét és egyben a téli, sötét, fényben szegény idıszak kezdetét, ebbıl adódóan az évnek ezt az idıszakát a halálhoz és az elmúláshoz társították. A kelták hittek abban, hogy az október 31-i éjszaka a legalkalmasabb a jövendımondásra és a jóslásra. Az Amerikából átvett ünnep szerint Halloween éjszakáján az emberek házról-házra mennek és énekelnek. Akkoriban a szegény emberek „házaltak”, a tehetısebbek pedig süteményekkel (amit a “lélek süteményének” neveztek) ajándékozták meg ıket, azzal a kéréssel, hogy cserébe imádkozzanak elhunyt családtagjaikért. Ez a szokás idıvel valóban átalakult, hiszen napjainkban leginkább a gyerekek kántálnak, cserébe pedig édességet, süteményt, gyümölcsöt vagy pénzt kapnak. A hagyomány, hogy ezen az éjszakán jelmezt viselünk, mind kelta mind pedig európai gyökerekbıl ered. Tánciskolánkban elıször két éve kérték a táncosok, hogy az amerikai hagyományoknak megfelelıen beöltözve keressük fel a táncos gyerekek házait. Megszerveztük és meg is valósítottuk. Boszorkány, Drakula és egyéb jelmezekbe bújva jártuk a házakat és győjtöttük a csokikat, gyümölcsöket. Nagyon átfagytunk, de nagyon jól éreztük magunkat. Idén, hogy a kisebbek is csatlakozni tudjanak az ünnepléshez olyan
programot szerveztünk, mely a 6 éveseknek és a huszonéves táncosoknak is megfelelı volt. Közösen készítettünk töklámpásokat. Mindenki faragott, nagyok a kicsiknek segítettek, igazi team-munkaként készültek a bájos és néha rémséges maszkhoz hasonlító tökcsodák. A nagy munka során jól esett a sütıtökös sütemény is, a sült tök és azt is megtudtuk, hogy a sütıtök nem csak sütve fogyasztható, hanem nyersen is. Akár csemegének is jó, akár salátába. Remekül éreztük magunkat, a kisebbeknek igazi csoda volt, mikor a lámpásokat meggyújtottuk és a körülöttünk lévı fényeket lekapcsoltuk. Csillogó szemmel nézték a csodát, melyben a lámpások
életre keltek és igazi arcok, maszkok elevenedtek meg elıttük, melyek a saját kezük munkájával készültek. Valóban csodás és misztikus volt… Következı közös ünneplésünk a karácsonyi vetélkedı lesz, mely 2008-ra szintén táncsulis hagyománnyá nıtte magát. Papp Katalin / www.energykids.blogol.hu /
A Magyar Vöröskereszt XII. Kongresszusa elıtt
Véradással segítsünk embertársainknak
A Magyar Vöröskeresztnek idén, december 5-én egy ciklus befejezésére, égy egyben számvetésre is készül. Tevékenységünk irányvonalát a Magyar Vöröskereszt XI. Kongreszszusának határozatai adták, és a Dabas Körzeti Szervezetünk kitőzött feladatát figyelembe véve végeztük. Mindennapjainkat meghatározta a véradásszervezés, az elsısegély oktatás-vizsgáztatás, segélyezés az adományszerzés, egészségnevelés munkája. Célunk, hogy minél több együttmőködött, támogatót és önkéntest nyerjünk meg. Bármely karitatív szervezet mőködésének biztosításához óhatatlanul szükség van a további generációk kinevelésére, a fiatalok felkészítésére akár fıállásban akár önkéntesként tevékenységet fog végezni. Az iskolákban a szőkre szabott óra kereten belül nehezen valósítható meg az élethelyzetek megoldásának gyakorlata, a tanórák keretében kevés lehetıség nyílik az elsısegélynyújtás elméleti és gya-
korlati feladatainak megoldására, balesetek megelızésére, életmentés oktatására. A vöröskereszt ezt az őrt kívánja betölteni az iskolákban szervezett tanfolyamokkal, vetélkedıkkel. Az ócsai általános iskolából egy pedagógus és egy tanuló részt vett Dabason „Sebfelelısi képzésen”. Az iskola egy jól felszerelt elsısegélynyújtó dobozt kapott a Vöröskereszttıl, a diák sok új ismerettel lett gazdagabb. Friss kezdeményezésnek számít a vöröskereszt tavaly nyáron elindított balatoni elsısegélynyújtó szolgálata, ahol a körzetünkbıl hat kiképzett ifjú vöröskeresztes önkéntes kisebb-nagyobb sérüléseket látott el. A vöröskereszt Verıcén megtartott táborában Ócsáról két általános iskolás gyerek részt vett. A tábor költségét, 46 ezer forintot a Dabas Körzeti Szervezet fedezte. A táborban a gyermekek felügyeletét, a programok szervezését önkéntesek és a Vöröskereszt fıállású munkatársai látták el. A gyerekek élményekkel és új ismeretekkel lettek gazdagabbak. Az emberi segítség legnemesebb formája a véradás. A vérellátás állami feladat, de a szervezésben a véradók elismerésében szinte egyedüliként a vöröskereszt tudja felvállalni a nem kis önkéntes erıt igénylı néha nem hálás feladatot.
Az elızı évben az ócsai véradóknak egy ingyenes szőrést végeztettünk a szív és érrendszerre irányult. Színházjeggyel ajándékoztuk a többszörös véradókat a Szabadidı Központban megtartott elıadásra. November 27-e a Véradók Napja. Emberek ezrei köszönhetik életüket, gyógyulásukat véradóknak. Mi ezúton is mondunk helyettük köszönetet minden véradónak és mindazoknak, akik valamilyen formában hozzájárulnak a véradás sikerességéhez (pl. Helységet biztosítják a Szabadidı Központban). Szeretet ünnepe, Karácsony közeledik, mindannyian azon gondolkodunk, vajon milyen ajándékkal lephetnénk meg szeretteinket. Az ajándékok tárháza rendkívül széles. Sokan választják az ajándékozás egy különös formáját is, a VÉRADÁST, amivel a bajba jutott embertársainkon segíthetnek. Bartos Sándorné MVK Területi vezetı
Megalakult az Ócsai Színjátszó Kör és Irodalmi Színpad
A Színjátszó kör az Egressy Gábor Szabadidıközpont keretein belül kezdte meg munkáját. Legfıbb célja, hogy összefogja az ócsai és a környezı települések fiataljait, megismertesse ıket az irodalom a színjátszás szépségeivel, erısítse a fiataljainkban a csapatszellemet, felszínre hozza a bennük rejlı vagy éppen felszínre törı vágyat az irodalom mővészete, a játékosan hangzó ám annál komolyabb munkával járó színjátszás iránt. Biztosítson számukra egy kulturált, játékos ugyanakkor szellemi frissességet biztosító környezetet, ami által megismerhetik hasonló érdeklıdéső társaikat. Ehhez a törekvéshez a Színjátszókör nagy támogatást kapott Az Egressy Gábor Szabadidıközpont vezetıségétıl, ami által biztosított egy nyugodt, kulturált környezet a Színjátszókör számára, ugyanakkor kellı felkészülés után, fellépési lehetıséget biztosít rendezvényein, segítséget nyújt önálló produkciók megvalósításában. A Színjátszókör gondolatával a közelmúltban városunkba költözı Illés Anna kereste meg a Szabadidıközpont vezetıségét, akik támogatásukról biztosították az ötlet megvalósításában. Alábbiakban pár kérdésen keresztül érdeklıdünk a megalakulásról, tervekrıl, célokról: - Mikor gondolt elıször arra, hogy városunkban Színjátszó-kört alapít?
Illés Anna: - Ez már azon a napon megfogalmazódott bennem, mikor párommal, aki ócsai, ide költöztünk. - Honnan jött az ötlet? - Mielıtt Ócsára költöztünk volna, elızıleg Felsıpakonyon mőködtettem egy amatır színjátszó csoportot, több mint két éven keresztül. Már ott is azon volt a hangsúly, hogy a fiataloknak egy olyan közösséget hozzunk lére, ahol a színjátszáson és az irodalom szeretetén keresztül, egy jó hangulatú és baráti környezetben lehetnek. - Milyen céljai és jövıbeni tervei vannak az Irodalmi színpaddal? - Az elsıdleges célom, hogy egy legalább 15-20 fıbıl álló lelkes fiatalt összegyőjtsek, hogy városunk életében aktívan részt vegyenek és programjait színesítsék. A bennük rejlı tehetséget kibontakoztathassák. Másodlagos célom, hogy a csoport tagjai megtanuljanak feltételek nélkül bízni egymásban, merjenek, segítséget kérni valamint segítsenek egymásnak, akár a tanulás, akár az iskolaválasztás, akár az élet bármely területén. Számomra fontos, hogy ne csak a képességeiket, készségeiket fejlesszem, hanem a szülık segítségével és közremőködésével felkészítsük İket az Életre, arra, ami vár rájuk, valamint arra, hogy bárhol, bármikor képesek legyenek megırizni önmagukat, ne adják fel álmaikat és ki tudják használni természetükben rejlı elınyeiket. - Milyen alapvetı filozófiai gondolat húzódik meg a Színjátszókör ötlete mögött? - Az Élet Egy Színház, mindenkinek megvan a szerepe, a kérdés csak az: Tiéd lehet-e a Fıszerep!? A Színjátszókör folyamatosan várja az érdeklıdıket, nem csak a fiatalok körébıl, hiszen nincs korhatár és a részvétel teljesen ingyenes. A foglalkozások minden héten, pénteken fél ötkor kezdıdnek az Egressy Gábor Szabadidıközpontban. Jelentkezni folyamatosan lehet a foglalkozásokon vagy telefonon. Információ: Illés Anna, tel.: 06-20-358-56-54.
Putnoki Dávid Kalendárium c. versébıl közzétesszük a két hónapra vonatkozó versét
November Nagypelyhekben hull arcunkra a hó, hóembert építeni, szánkózni volna jó. Ilyenkor emlékezünk kedves halottainkra, könny csordul arcunkra, virág kerül sírokra. Elıfordul még, hogy otthon fosztanak, győlik a csuhéj, benne gyerekek ugrálnak. Szürke macska nyávog, illegeti farkát, meleg tejet lefetyel, úgy alussza álmát. Hótömeg lapul szántásra, mezıre, szél sikolt a forró kályha csövébe’. Varjúk kárognak, keresik táplálékukat, s károgják: lesz még nyár, s jó falat.
December Szívekbe hála, s szeretet költözik, felnıtt s gyerek Karácsonyt ünneplik. Most az erıben is békésebb az élet, fenyıfa ágain fehér gyertyák égnek. A falvakban mindig szebb a Karácsony, víg harangszó csendül, sül a kalácsom. Vének s fiatalok misére készülıdnek, világra jött Urunk, érte örvendeznek.
Hófúvásos utak, jégcsap csüng az ereszen, tőz ropog a kályhában, mesél anya kedvesen. Álmunkban újra virít kankalin és pipitér, tavasszal majd minden madár visszatér. Putnoki Dávid: Kalendárium
IN MEMORIAM Kánai Károlyné 1942 – 2008
2008. október 28-án elhunyt Kánai Károlyné, az ócsai Bolyai János Gimnázium nyugdíjas iskolatitkára. Julika 26 éven keresztül kiválóan látta el munkáját intézményünkben. Mindvégig a tapintat, a magas fokú diplomáciai érzék volt a jellemzı rá, no meg az elegancia, az ízléses megjelenés, az ápoltság és a kulturált beszéd. Julika nem egyszerő titkárnı volt, hanem egy egyszemélyes intézmény, titkársági hivatal volt a gimnáziumban. Róla meg lehetett volna mintázni az ideális titkárságvezetı modelljét.
Nagy türelemmel, megértéssel és igényességgel tárgyalt mindenkivel. Megnyugtatta az ideges alaptermészetőeket, bátorította a gyámoltalanokat, munkakörében nevelte a diákokat arra, hogy miként kell megjelenni, hogyan kell köszönni, kérni, világosan, érthetıen beszélni, ügyeket intézni, határidıt betartani. Segítségét a diákok sosem érezték kioktatásnak. Nagyon szerették és tisztelték, de így voltunk ezzel valamennyien. Ideális iskolatitkár volt, mindent tudott az intézmény mőködésérıl. Évekre visszamenıleg emlékezett ügyekre, dolgokra, eseményekre. Mindent el lehetett neki mondani, így legtöbbet İ tudott az iskoláról, hiszen nála futottak össze a szálak. De mindig csak annyit adott tovább, amennyit kellett, és akkor, amikor arra szükség volt. Mint a közalkalmazotti tanács tagja, következetesen és meggyızıen
RENDHAGYÓ KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Tóth Péterné Bartal Katalin (1921-2008) A csomagolás lázában egymást gyızködtünk Édesanyámmal, hogy ez is felesleges holmi, meg az is, ez is az, meg az is, - és különben is fizikailag képtelenség 300 m2 eztis, aztisát 54 m2 -be bezsúfolni. Ez az attrakció! Még a botcsinálta szovjet-orosz elnökjelölt Zsirinovskijnak sem sikerült volna, aki egy külföldi útja alkalmával annyi ajándékot kapott majd letörlesztésre, hogy a légikisasszony összecsapta a kezét: „Zsirinovszkij úr, enynyi minden az egész repülıgépbe sem fér bele!”, így válaszolt: „legyek csak elnök, és megmutatom, hogy mi fér bele ebbe a kócerájba!”… Már az akadálymentesítés (8 lépcsı) ügye is dőlıre jutott: doktor Strenner Zoltán, települési képviselınk, az egészségügyi bizottság révén – Édesanyám megkezdte menetelését Jákob létráján, melynek hegye az égig ér: ahol az Atya trónol, s melyen Isten
angyalai le- is feljárnak. /Mózes I. 29.10/ … S mi, komisz kölykei az Úrnak sírva fakadunk. Pedig megadatott, hogy naponta többször imádkozhatjuk: „Jöjjön el a Te országod!”, megadatott, hogy hihetjük: „a mi hazánk a mennyben van!”, s hogy „Boldogok azok, akik az Úrban hunytak el!”, mert „tetteik el-
képviselte a nem pedagógus munkakörben dolgozók érdekeit is. Julika néni – ahogy a diákok szólították – szerette a békességet, a nyugalmat és a rendet maga körül. Úgy gondolom, ilyen lehetett édesanyaként, nagymamaként, feleségként is; példás családi életet élt. Sajnáljuk, hogy ilyen hamar itt hagyott bennünket. Nem ezt a sorsot érdemelte, hiszen példamutatóan, kiegyensúlyozottan és egészségesen élt. Életvitele mintaszerő volt, de úgy látszik, a sorsunk nemcsak a mi kezünkben van. Nagy tisztelettel és szeretettel gondolunk rá, hiszen Kánai Károlynét mindenki elismerte és nagyra tartotta Ócsán és a környékén. Bizonyíték erre, hogy elismerésként a várostól megkapta az Ócsa Ifjúságáért kitüntetı díjat is. Emléke örökké köztünk él, hiszen munkájával hozzájárult a gimnázium elismertségéhez és a fiatalok neveléséhez. Megbecsüléssel, tisztelettel és hálával fogunk emlékezni Rá! Zsadányi László igazgató Bolyai János Gimnázium és Kereskedelmi Szakközépiskola Ócsa
kísérik ıket” (Titkos Jelenések Könyve, 14, 13/… Magunkat siratjuk. De ezt már hasonló élménybıl megírták mások, szebben. (József Attila Kései sirató) És mégis szerencsétlenebbül, mert gyızködjük magunkat, hogy a legdrágább koporsót vegyük meg, koszorúk százait tegyük a sírra, s mi az, hogy egy szál virágot, s a legegyszerőbbnél egy fokkal jobb koporsót! S ha hiszel, add Isten nevében árkülönbözetét a Szeretetszolgálat kosarába, fizesd be az árvízkárosultak számlájára, a leukémiás gyerekekére, a vakok, süketek intézetébe!... Novemberi temetıket járva megcsendesedik az ember. A sírokon ellobbannak a gyertyák is, kihunynak a mécsesek is. Megcsípi a dér a koszorúk virágait, s azt a bizonyos egy szál virágot is. Jákob létrájának a hegye az égig ér… Mégis… mégis… köszönet mindenkinek, ócsaiaknak, inárcsiaknak, akik ezekben a napokban velünk voltak. A család nevében: Tóth Péter Domonkos c. prépost, ny. plébános
Uitz Erika gobelinkészítı kiállítása az Unió Galéria Kamaratermében
(OPKE EMBLÉMA – KÖNYVEK)
(PECSÉT) Az Ócsai Polgári Kulturális Egyesület tisztelettel meghívja Tagjait és Pártolóit a 2008. december 6-án, 18.00 órakor, az Egressy Gábor Szabadidő Központban tartandó
Mikulás Bálra Zene: Vörös István és Kisegyüttese A belépő ára: 3000 Ft/fő, amely a vacsorát is magában foglalja Tombolatárgyakat köszönettel elfogadunk! Kis aprósüteménnyel, itallal hozzájárulhatunk a bál jó hangulatához!
A belépők az Egressy Gábor Szabadidőközpontban vásárolhatók.
Ócsai Hírmondó Az Ócsai Polgári Kulturális Egyesület folyóirata Megjelenik: kéthavonta Felelıs kiadó: Pappné Hajdu Katalin Szerkeszti: Szerkesztıbizottság Fıszerkesztı: Fraszczak Ryszard Levélcím: Egressy Gábor Szabadidıközpont, 2364 Ócsa, Bajcsy Zs. u. 46-48. Telefon: 06-29-378-043
Készült: Mátyús Bt. Nyomda, Dabas, Nyomdavezetı: Mátyus Gyula Telefon: 06-29-367-945 Kéziratokat nem ırzünk meg, és nem küldünk vissza. Az aláírt cikkekért a szerzık vállalják a felelısséget, a Szerkesztıség egyben fenntartja magának a leadott kéziratok tartalmát és szellemét nem érintı rövidítés jogát.
