Negyedik napon valo beszélgetes. Hogy miképpen. lehessen a resttséget el hagyni. Más nap az egész társaság a diánna házában gyülvén, ki ki a maga helyére üle, és mondá télámon a páternek. Eddig azt mutatta meg kegyelmed nékünk, hogy mitsoda rendeletlenségeket okoz aresttség, már ezután azt mutassa meg kegyelmed. hogy mi formában lehetne azt meg orvosolni. és hogy miképpen lehessen attol el távozni. Én doktor nem vagyok mondá angyélika. de még is ha akarja. kegyelmed. igen jó tanátsot adhatok kegyelmednek Oh! angyélika, felelé télámon. kerlek. had legyen az a köteleségem hozád. Én egyebet nem mondok. mondá angyélika, hanem a mit Salamon mond a példa beszédekbe. eredgy oh rest. a hangyához, visgáld meg annak tselekedetit. és tanuly tölle okos lenni, ö nékie nintsen. se feje, se ura, se fejdelme, mind azáltal. gyüjt aratáskor. eledelre valot. Ezt jol mondod angyélika. mondá télámon, de hagyad beszélleni magát a doktort Én tellyeségel a nem vagyok. mondá apáter. de hogy kegyelmednek kedvit tölttsem, ki nyilatkoztatom gondolatimot ez iránt. Még eleinte mondottam vala kegyelmednek. hogy resttség a magunkhoz valo szeretetnek leánya, annál is inkáb el mondhattyuk leányának. mert minden modon azon igyekezik, hogy attyának, hasznát, gyönyörüségit. és alkalmatosságát kereshesse, de mint hogy a magunkhoz valo szeretetet meg nem gyözhettyük másképpen, ha tsak meg nem szegjük mindenben kivánságát, a resttséget sem lehet más képpen meg gyözni, ha tsak hasonlo képpen nem bannak véle, egy szoval, hogy meg lehessen gyözni a resttséget. mindenkor ellenkezöt kell azzal tselekedni. a mit mi nékunk joval, De sokáig nem kell ez iránt végezni.. mert leg kisseb halogatás is meg gyengittené az akaratot. a testnek pedig ha leg kisseb halogatást engednek. az elmét meg birja, azért soha leg kisseb idöre sem kell halasztani, midön valami jót akarunk tselekedni. De mint hogy avégezésbe. és avégben vitelbe. az értelemhez kel folyamodni, azért az értelem is szab arra rendet. hogy mi képpen lehesen okosan végezni, helyesen. és ditséretesen. azt végben is vinni, mint hogy pedig az idötöl füg annak leg fövebb rendi, azért is mondgya demosthénes, hogy az idöre igen kel vigyázni, és hogy igen szükséges valamely dologrol végezni, vagy azt végben vinni, bizonyos idö elöt, vagy utánna. Két féle dolgot kel pediglen el kerülni, mert ha egy felöl a resttség. meg gyengitti a végezést, és avégben valo vitelt. más felöl a hirtelenség. az idöt el ronttya, mint hogy ezek ellenkeznek az értelemel, azért is nevezik értetlenségnek., a mely nem egyéböl áll, hanem avakságbol, a halogatásbol. és a hirtelenkedésböl, az elsö fogyatkozás, a jó helyet, roszat választat mi velünk, a masodik, el mulatattya a módót, az alkalmatosságot. és az idöt, a mely helyes volt, és a mely
többé viszá nem jö. a harmadika, meg elözteti velünk az alkalmatosságot. és az idöt. amely nintsen az ember hatalmában. Hogy ha tehát az idö meg nem engedi hogy valamely dologhoz fogjunk. haszontalan volna arrol végezni, az értetlenség volna, a dolgot nem hogy eléb vinné. de sött el rontaná. Ha pedig adolog ugy kivánnya. hogy serénységel vigyünk valamit végben. akor együgyüség, és resttség volna azt halogatni. mivel az ilyen halogatás, leg gyakortáb, a restes lassuságtol vagyon., a mely ollyankor kezdet velünk adologhoz. a midön már se idö, se alkalmatosság arra nintsen, a készületben tölttyük el az. idöt, mondá demosthénes, az athénásbélieknek. arra nem vigyázunk hogy az idö nem várja, a mi resttségünknek alkalmatoságát, ahejában valo halogatásban tölttyük azt az idöt mely szükséges a munkára, és a munkára valo idöt. a beszédben tölttyük. tacit. 3 hist. ezt láttyuk némely hig, és lágy elmékbe. akik semmihez nem foghatnak., akár mely hasznot lássanak is a dologban. a melyhez kellene fogniok. de a baj, a melyet abban sajditanak, el ijeszti öket a végben valo viteltöl. erre valo nézve nem tudgyak mire szanni magokat, keresvén szüntelen valamely tisztességes menttséget, sött még ha minden fáradság nélkül, és tsak az akarattal végben vihetnék is. mind azon által. az akarat is nehéz és alkalmatlan volna nékik. ollyanok lévén. mint a nyirkas papiros. vagy mint az árnyék ora, a mely noha szolgál valamire, de ö maga semmit nem tsinál. nem is kell tsudálni ha minden el vész, és semmivé lesz, a kezek közöt. Én erre valamit mondanék monda angyélika. ha az aszszonytol nem félnék. tekintvén diánnára, mert aszony két hintos lovat akarván el adni. elegendöt is igértenek érettek. de addig halogatá. hogy két annyit meg ettenek, mint a menyit adtanak érettek. Ez igen jól vagyon mondva, felelé a páter. igy is szoktak nyerni a halogatok. Térjünk ismét viszá az elébbeni. mondásunkra, és vegyük azt mélyen az elménkbe. hogy ha restnek kell lenni a rosz tselekedetre. és hogy ha meg kell gyözni, erös és hathatos elmélkedésekel. arosz hajlandoságokot, a melyekre visznek, terjeszük magunk eleiben. egy felöl, atilalmat. mellyet az Isten tett minékünk, aki igasságot tészen leg kisseb vétkünkröl is. meg gondolván más felöl, aköteleséget, a melyel tartozunk jót tselekedni, a mi különös hasznunkra valo nézve, mivel ha jót tselekeszünk. meg is jutalmaztatunk az örökké valo élettel, és ditsöségel. meg gondolván végtire, hogy mitsoda igasságtalan valo dolog, meg bántani azt a jó Istent. aki minden nap anyi jokkal, és kegyelmeségekel tölt bé minket, hogy ha szükséges mondám. restnek lenni, a rosz tselekedetre, ellenben gyorsnak kell lenni ajóra, és azt minden halogatás nélkül. meg gyözvén mind azt, a mi attol el fordithatna. Példának okáért, aresttség az agyban tartoztat minket, azt adván elönkben, hogy még nem kel fel kelni, mivel még egy oránk, vagy fél oránk vagyon. és hogy, még misére el lehet menni, ajó rend pedig arra sürget, hogy szégyen az életnek leg job részit az ágyba tölteni, ót ugy forogni. mondgya az irás, valamint az ajto a sarkában, sicut ostium vertitur in cardine suo. ita piger in lectulo suo. prov 26. fel kel. tehát kelni idejében. még elöb, mint sem a fel kelésröl gondolkodnánk. Nem kel azért semmit is halogatni. és igy mondani. holnap azt végben viszem, holnap oda el megyek. vagy mászorra halasztom. mert ez, a resttségtöl jö. értem mind azon által, a jó és ditséretes tselekedeteket. és a mellyek rajtunk állanak.
A mint is hogy, meg lehet külömböztetni azokat a dolgokat, melyek töllünk fügnek. azoktól, a mellyek nem fügnek, és a mint meg mondottuk, az idönek kell el rendelni mind ezeket. hogy ha ollyan dologrol végezünk, a melyek nem fügnek mi rajtunk, az idötöl kel várni, hogy azokot el készittse, ne hogy hirtelenségel. bánnyunk azokkal, de ha azok adolgok rajtunk állanak, és azokra, mind a magunk hivatallya, mind az idö kötelez, akor azokot, minden halogatás nélkül végbe kel vinni, hogy ne essünk abban ahalogato resttségben, nem is szükséges ajó tselekedetekröl, sokáig végezni, azt könnyü meg látni, hogy mitsoda. jó tselekedetet kel végben vinni, és hogy mitsoda roszat kell el kerülni. De hogy lehessen azt a jó tselekedetet meg üsmérni kérdé télamon? Hogy lehessen, felelé apáter, tsak avallást kel tudni, mivel az elönkbe adgya a jót melyet kel tselekedni, és a roszat, melyet el kel kerülni, meg mutattya a jó erkölcsököt, és a vétkeket, a jó, és a rosz tselekedeteket, és azokot a tselekedeteket, a mellyekért meg mondgyák ezeket aboldog szokot, jövetek el én atyámnak áldotai, mert éheztem, és ennem adtatok. &. és azokot a tselekedeteket, a melyekért meg mondgyák, ezeket az örökké siralomra valo rettentö szokot, mennyetek el töllem. átkozottak. mert éheztem. és ennem nem adtatok. &. egy szoval tsak valamely keveset tudgyunk is a vallásba, meg tudhattyuk, hogy mit kellesék tselekedni, és mit nem, azüdveségért. De még is páter uram kérdé télámon. mellyek azok tselekedetek. mert énnekem, nintsen mindenkor idöm arra, hogy a predikatiora el mehessek. Oh! ki hinné azt el. monda angyélika. a hejában valoságra. pedig elég ideje vagyon. Az is valo felelé apater. de ha elé kezdem kegyelmednek mondani, majd azt fogja kegyelmed mondani. hogy prédikátiot tsinálok kegyelmednek. Nem, nem páter uram felelé télámon. mert szeretem, hogy kegyelmed igazán ki mondgya adolgot., azt mondgyák nékünk mindenkor, hogy keresztényi életet kel élni, és hogy arra a végre nem tsak keresztényi tselekedeteket, kel tenni, hanem még a hitnek. reménségnek, és a szeretetnek tselekedetit is, én pedig soha sem tudtam még, hogy mitsoda tselekedetek ezek. Ha nem mondaná is el hinném, mondá erre tsak lassan angyélika. Az Isten ne adgya hogy más képpen beszéllyék, mondá apáter, hanem igasságal, fö képpen midön a vallásrol vagyon a szó. az igasság mint hogy mindenüt egy, egy féle dolgot is kell velünk mondatni. azon is igyekezem, hogy semmit ne mondgyak magamtol. de mint hogy kegyelmed a hitröl. reménségröl, és a szeretetröl szól, talám nem is gondolta kegyelmed, hogy olyan dolgot hozon elö. a mely magában foglallya az egész vallást. Hogy pedig a természeten kezdgyem el, arra reá kel vigyázni, hogy tsak ateremtetet dolgokbol meg üsmérhettyük azt, a mi nem teremtetet, tudni illik az Istent, mivel mind azok amiket látunk. magokat nem teremtették, hanem kezdeteknek kel lenni. azért azok ollyanra vezetnek minket; a mi nem teremtetett, és igy fellyeb fellyeb menvén. tsak aközönseges értelem is meg üsmérteti velünk. hogy vagyon olyan meg foghatatlan dolog, a melyet mi nem láthatunk, aki is ura lévén mindeneknek, mindeneket teremtett, rendel. éltet, vezérel, és meg tart. és a nem más hanem az Isten.
Az egész természet hirdeti nékünk ezt az igasságot, sött még a mi magunk vakságát is hogy ugy mondgyam meg mutattya nékünk, mert semmi jobban meg nem üsmérteti azt velünk, hogy mástol függünk, mint a hogy, testünk, és lelkünk lévén, mindeneket látunk azok által, és ök önnön magokot nem láttyák, A midön tehát, az Istent, mindenek. és mi magunk kezdöjének, és meg tartojának üsmérjük, akoron. egy szers mind, meg is üsmérjük az ö jóságát. böltseségét. örökké valoságát, és az ö hatalmát. ebböl következik hogy ez az elmélkedö üsmerettség, a munkálkodo üsmerettségre vezet. tudni illik, az Isteni szeretetre. tiszteletre, szolgálatra, és az ö néki valo engedelmeségre. Illyen képen természet szerént is lehet gondolkodni, de hogy jóbban el hitessük magunkal ezt az igazságot, a mellyen áll boldogságunk, az Irások is azt ki nyilatkoztatták, a tráditiok meg bizonyitották, és véghetetlen tsudák meg petsételték. Ez az igazság, egy szers mind bizonyságot is tészen ez élet után. az örökké valo életröl. és annál is bizonyosab az öbizonysága, hogy az Isten, mind maga, mind pedig a fia által tett nekünk arrol igéretett, és hogy az a fiu, azért lett emberré. hogy azt az örök életet el nyerhessük, meg mutatván az utat. a melyen kell járnunk. és eröt is ád arra az jó tselekedetre, a melyel el érhessük. azt az örök boldogságot. erre a végre jött el tehát ez az Isteni mester e világra. és nem tsak azért, hogy meg mutassa. ádám esetitöl fogvást, a természetnek vétekben, és meg romlásban valo létét, a mely természet tsak aroszra hajlando, valamint ezt tapasztallyuk, hanem azért is jött el, hogy minket attol meg szabadittson. az ö mindenhato kegyelme által, és hogy az attyával meg békéltessen halála által. Ennek akegyelemnek hathatosági tsudálatosak, és ez a tudomány oly bölcs, oly szent, és oly tsudálatosan prédikáltatot, hogy nyilvanságosan. ki tettzik, hogy Isten fiának kelletet annak. lenni. aki azt prédikálotta, és fel állitotta, az is bizonyos hogy a szent Lélek, a kivel egy az Atya, és a fiu, önti azt szivünkbe. ugyan az a szent háromság aki egy Isten. int minket arra. hogy annál is inkáb engedelmesebbek. és hivek legyünk az Isten fiához. és az ö törvényéhez. mivel nem tsak a, hogy hatalma vagyon nékünk parantsolni, és hogy, a mit parantsol. a szent, és bölcs, mert ugyan azon törvény, magátol aböltseségtöl. és az Isten igéjétöl szarmazik, de még eröt is ad annak végben vitelére, a mit parantsol. ugy hogy nem várhatunk üdvességet más képpen. hanem ö benne. és ö általa, mivel ö az út, az igazság, és az élet. Ezekre jött el minket tanittani. egy társaságot tsinálván, mind azokbol, a kik ö benne hittenek, a melyböl is áll. az ö anyaszent egy háza, a melynek ö afeje, és a melynek hagyá igazságát, lelkét, testét, és hatalmát, a szentségekben lévö. malaszti, ki osztogattatására. erre valo nézve véle vagyon, és véle is lészen valoságosan. valamint azt meg igérte, világ végezetig. El hitetvén tehát azt velünk, mind az okosság. mind a kegyelem,. mind aszent lélek, hogy egy Isten vagyon., azt mi hiszük, és látván. hogy mely méltó a szeretetre; és mely igen szeret minket., mi is szerettyük ötet, meg igérte nékünk az örök életet. ha parantsolatit meg tarttyuk. azért azt reméllyük, tudván, hogy végben viheti nagy hatalmábol; amit akar joságábol. ezeket nevezik tehát, hitnek. reménségeknek, és szeretetnek, ezek ollyan három jó erkölcsök. amelyek együvé vannak foglalva. De az élet után, ahitnek, és a reménségnek., vége lészen, és tsak a szeretet marad meg örökké, mivel hogy ez is leg nagyob ahárom közöt.
Erröl a szeretetröl szabot tehát akristus nékünk rendet. azért hogy meg tudhassuk. miképpen kellessék. szeretni, ugyan ezért is. minek utánna elönkbe adta volna az Istennek. két parantsolatit, hogy ötet szeressük, tellyes szivünkböl, lelkünkböl, és elménkböl. az az. hogy inkáb, mint sem magunkot., és felebarátunkat, mint magunkat, utánna tészi, hogy ez a második parantsolat. hasonlo az elsöhöz, és hogy ebben akét parantsolatba. foglaltatnak ajövendölések. és atörvény. meg akarván pedig mutatni,. hogy a szeretetnek. nem kell henyélönek lenni. azért azt mondgya másut. hogy aki ötet szereti, a meg is tarttya az ö parantsolatit. valamint hogy öis meg tartotta. az ö Attyának parantsolatit. és az ö szeretetiben maradot, ebböl azt tanulhattyuk. hogy nem elég. tsak. a rosztol el távozni. hanem még jót is kell tselekedni. Azt nem mondhatni. hogy midön. azIstennek nagyságárol. elmélkedünk. és az ö tsudálatos voltát imádgyuk. midön azt visgállyuk., hogy minden az ö akarattya, és rendelése szerént történik, és hogy ö minden helyeken. és tselekedetinken jelen vagyon. azt nem mondhatni mondám. hogy mikor a lelket illyen belsö elmélkedésekel táplállyuk, hogy mind ezek. ne legyenek tselekedetek., mivel az imádások, imádságok, fohászkodások; az elme maga meg alázása, a léleknek tselekedeti, de ezek a tselekedetek, alélekben maradnak, és ezért is nevezik, a hit, szeretet, reménség, és imádás tselekedetinek, ebböl áll a belsö élet, és az elmélkedö élet. De mint hogy az embernek. akülsö tselekedeti mutattyák meg a belsöket., ugyan azért. jovallya is nekünk azokat a kristus, mindenek felet. azt is akarja. hogy a jó tselekedetekkel mutassuk meg azt a szeretetet, a melyel szerettyük az Istent, és a felebarátot. ezt nevezik munkálodo életnek. ugyan tsak erröl is vagyon. a mi beszélgetésünk. Ezek ollyan szükségesek avalláshoz, hogy ezen tselekedetekröl itéltetünk meg, mert ugyan ezek is bizonyittyák meg, hogy ha valoságal szerettyüké az Istent, vagy nem, ugyan azért is a mi urunk., az itéletkor nem fogja azt mondani, jövetek én Atyámnak áldotai, mert tellyes szivetekböl szerettétek ötet. hanem azt fogja mondani, mert éheztem, és ennem adtatok, bizonyságot tévén, nem tsak a szeretetröl. hanem még a szeretetbéli tselekedetröl is, szent pál sem külömbözteti meg, a tselekedetet a szeretettöl, sött még abban tarttya a szeretetet. mondván. aki szereti az ö felebaráttyát. végben viszi aparantsolatot. mert ezek aparantsolati az Istennek. ne tégy paráznaságot, ne öly, ne lopj, ne tégy hamis tanu bizonyságot. ne kivánnyad a más joszágát. és több efféle mind ezek ebben aparantsolatba foglaltatnak, szeressed fele barátodot mint önnön magadot, mivel a felebaráthoz valo szeretet, nem szenvedi hogy néki valamely roszat tselekedgyenek. és igy a szeretet, a törvénynek, bé tellyesittése. rom.13.8.9.10. Ebböl láttya már kegyelmed. hogy a szeretett tselekedteti azt mivelünk, a mit felebarátunkért tselekeszünk, a mint a kristus mondgya. és szent pál szerént, ugyan azon szeretet nem engedi, hogy néki valamely roszat tselekedgyünk, követni kel tehát azt a szeretetet, és ennek okáért, ezt mindenkor az eszünkbe tarttsuk, hogy másokal ugy bánnyunk. valamint akarjuk. hogy mások bánnyanak velünk, és másokal azt ne tselekedgyük, a mit nem akarnok. hogy mások tselekednének velünk, A tehát bizonyos. hogy a vallás aszeretetben áll. és a szeretet. a jó tselekedetekben. hogy az Isten némely dolgokot. tsak azért tilt, mert ellenkeznek a szeretet tisztaságával. és némelyeket azért parantsollya tselekedni. mert azok nélkül aszeretet nem lehet. Hogy ha pedig kegyelmed azt akarja meg tudni, mondá télámonnak, hogy mellyik arosz. melyet el kel kerülni, és ajó, melyet kell tselekedni. tsak azt tekinttse meg kegyelmed. hogy mit mond atiz parantsolat; és az anyaszent egy ház parantsolattya. kerüllye el kegyelmed a roszat. és
kövesse az irgalmaságnak tselekedetit, valamint akristus hagya kegyelmednek, és hogy rövideden meg mondgyam. halgassa kegyelmed szent pált. atesti tselekedeteket el kell hagyni, és a lelki tselekedeteket kell követni. gal.5. egy szoval hogy el végezem beszédemet a mely felettéb is hoszu volt. tsak azt mondom. meg kell arrol emlékezni, hogy meg kelletik kegyelmednek halni. a kegyelmed tselekedetét, vagy meg büntetik., vagy meg jutalmaztattyák, ezt eszében tartván. nem fog kegyelmed vétkezni. in omnibus operibus tuis. memorare novissima tua, et in aeternum non peccabis. eccl. Ezt már meg értettem mondá télámon. de mire kel adni magamot, már meg mutatta kegyelmed. ajó, és arosz erkölcsöt, azt is tessék kegyelmednek. meg mutatni. hogy mitsoda foglalatosságot kel magamnak adni, hogy a kegyelmed kivánsága. szerént, munkálodo. és tisztességes lehessen, mert a kegyelmed tanitása, kezd nekem tettzeni. Igen nehéz volna, felelé apáter, minden féle személynek. le irni életének modgyát, azért, kinek, kinek. kell. magának rendet szabni. visgállya meg elsöben, ki ki amaga állapottyát. és mitsoda rendbe vagyon. hogy ha függé valakitöl vagy nem füg, hogy ha gazdagé, vagy szegény. ez azután. szükséges, hogy a szerént igazgassa a maga tselekedetit; amely. vagy a jó erkölcsöt illeti,. vagy a rendet, és ahivatalt. a melybe Isten tette. a jó erkölcsnek tselekedetiben. vannak bizonyos dolgok. a mellyek némelyekhez illenek. másokhoz pedig nem illenek. Valamint hogy a mi rendünkhöz kell alkalmaztatni az üdveségre valo tselekedeteket, ugy atöb tselekedetinket is. a rendünkhöz kell forditani, és azokban azután szorgalmatosan el járni, mert a mint már meg mondottuk, senki evilágon ment nem lehet valamely dologtol. és hogy az Isten, meg kivánnya tölünk, a mi rendünkhöz illendö dolgot. Hogy ha el lehet mondani egy szegénynek. vagy egy közönséges renden lévönek, a szent irás szerént. meddig fogsz alunni oh! rest, mikor fogsz fel ébredni álmodbol. alunni fogsz egy keveset, egy kevessé, egyik kezedet. a másikára teszed, hogy nyugodgyál, és a szegénység. nagy sebeségel reád jö, de ha serény vagy, ate házadnál, nagy bövség leszen. arest a hideg miat nem akart dolgozni, azért koldulni is fog nyárba. agyors embernek. gondolati, bövséget szereznek, de a rest, mindenkor szegény. prov 7.9.20.21. Hogy ha illyen szokal. a dologra fel lehet ébreszteni az ollyanokot. akiknek dologal kell keresni életeket, az ollyanokot is illetik ezek egy részint. a kik nem kételenek dologal keresni kenyereket. mert mivel hogy. nintsen senki is, a ki valamiért ne volna, a világon. és a ki nem tartoznék, vétek alat, rendihez illendö dolgokal: és mint hogy másként is az élet rövid, és senki nem születik tekélleteségbe. azért nintsen senki, a ki ne tartoznék tanulni. hogy magát alkalmatossa tegye, abban arendbe. a melybe az Isten tette. a fejdelmeknek. vagy a közönséges jónak szolgálattyára. Ha még ezekhez teszem az áitatos tselekedeteket, mellyek minden nap szaporodnak, és a mellyek elsöbbek a többinél, ugy bizonyára nem lészen ideje a tunyaságra, se a nagynak, se a kitsinynek. Páter uram, mondá angyélika. kegyelmed el felejté az aszonyokot? Követem kegyelmedet, felelé apáter, mert az illyen közönségesen valo letzkék, mint ezek. az aszonyokot ugy tekintik, valamint aférfiakot. Mind azon által, azt el mondhattyuk. hogy kivált, két féle dologba foglalhattyák az aszonyok magokat. elöször. -.-
Valaki az ajton vagyon mondá diánna. angyelika nézed. Talám engemet hinak mondá máriánna, mert holmi dolgot parantsoltam volt hogy véghez vigyék. Máriánna fel kelvén. mondá diánnának. igen bánom hogy el kell mennem és hogy illyen hasznos beszélgetést. félben kell hagynom. Tudgyaé az aszszony mit kel tselekedni. mondá angyélika, azt hogy holnap idején ide jöjjön az aszony. ebéden itt legyen az aszonynál. mutatván diánnára. és igy, mind ebéd elött, mind ebéd után. halgathattyuk a pátert. Jó szivel el várom mondá diánna. El jövök tehát, mondá máriánna.
