HAJÓ V ITORLÁS, 23. ÉVFOLYAM, SZEPTEMBER OKTÓBER 235. SZÁM 850 FT

VITORLÁS, SZÖRF

ÉS

MOTORCSÓNAK MAGAZIN

H A JÓ 23.

ÉVFOLYAM ,

2015.

SZEPTEMBER – OKTÓBER

Fotó: Tóth Bogee

Érdi Mári világ- és Európa-bajnok Vadnai Benjamin Eb ezüst-, vb bronzérmes Vadnai Jonatán Eb bronzérmes A magyar Op csapat világbajnoki ezüstérmes Majthényi Szabolcs és Domokos András világbajnok Gyapjas Balázs és Gyapjas Zsombor világbajnoki ötödik helyezett

9 771216 916102

15235

235.

SZÁM

850 F T

HAJÓ VITORLÁS, SZÖRF ISSN:

ÉS

MOTORCSÓNAK MAGAZIN

1216-9161

W W W. H A J O M A G A Z I N . H U , E - M A I L : H A J O @ H A J O M AG A Z I N. H U

KIADÓ: MÉDIA & MARKETING

K F T.

M U N K AT Á R S A K : SZEKERES LÁSZLÓ, LITKEY FARKAS, RUJÁK ISTVÁN NYOMDAI MUNKÁK : PROSPEKTUS NYOMDA, VESZPRÉM T E R J E S Z T I : H I R K E R Z R T. , L A P K E R Z R T. EZ

A KIADVÁNY A

TÜV

MEGFELELÔ, FAMENTES,

TANÚSÍTVÁNYA SZERINT AZ

100

ISO 9001

SZABVÁNYNAK

SZÁZALÉKBAN KLÓRMENTES, KÖRNYEZETBARÁT

TECHNOLÓGIÁVAL ELÔÁLLÍTOTT PAPÍRRA KÉSZÜLT.

3

S Z E P T E M B E R – O K T Ó B E R 2 0 1 5 . –

Lapzárta miatt minduntalan kimarad valami a lapból, és azok, amelyek éppen lemaradnak a lapzártáról, így csak bô két hónap elteltével kerülnek az olvasóink elé. Tudjuk, nincs ez jól így, de tudomásul kellett vennünk, hogy a társadalom, a gazdaság jelenlegi állapota, illetve az olvasói szokások változása miatt ismét csak kéthavonta jelenik meg a Hajó Magazin, csakúgy, mint a kezdetekkor. Ez természetesen nyomot hagy a lap szerkezetén, és az írásokon. A mai világban híreket ilyen periodicitással közölni nevetséges volna, arra egy hetilap is teljesen alkalmatlan, és erre szolgál az internet. Nekünk a fontosabb eseményekrôl kell részletesen megemlékeznünk. Egyre inkább az interjúk és elemzések veszik át a hírek helyét a lapban. Hogy mindez jó vagy sem, arról kár még csak elmélkedni is. Ezen kár töprengeni, semmi jelentôsége sincs, ugyanis azok a társadalmi, kulturális, gazdasági, technológiai folyamatok, amelyek legfôbb befolyással bírnak a sajtótermékekre és könyvekre, pontosabban azok olvasottságára, irreverzibilisek. Nem csak mi kicsik érezzük a sajtópiac negatív jelenségeit, hanem a sokszor összehasonlíthatatlanul nagyobb sajtóbirodalmak is. A világon mindenütt csökken a példányszám, ezért – és egy sor egyéb miatt – kevesebb hirdetés jelenik meg a lapokban. Így persze jelentôs bevételtôl esnek el a kiadók, amire egy darabig lehet választ találni, de hosszú távon gyakorlatilag mindegyik – kicsik és nagyok – sorsa megpecsételôdött. A jó hír, hogy azért meglehetôsen sokáig húzzák még a legjobbak (nagyobbak, gazdagabbak stb.). Sôt, a folyamatnak minden bizonnyal lesznek túlélôi is, de nem is kérdés: kevesen. Mégis egy halódó mûfajt próbálunk életben tartani. A piac azonban kíméletlen, és még sokaknak tudomásul kell venni, hogy ez is csak kis részben lehetséges, ha lehetséges egyáltalán. A következô évtizedekben, optimistább jóslatok szerint ötven év alatt a nyomtatott sajtó összes példányszáma a mai tizedére esik vissza. Mint ahogy az elmúlt száz évben a patkoló mûhelyek száma is igencsak megcsappant. Kitalálom miért: egyszerûen nincs rá igény! Hogyan lehetséges ez? Nincs ló. Ja, hacsak úgy nem... Az olvasási szokások változásáról beszélni meglehetôsen demagóg, nem a szokások változtak, egyszerûen nem olvasunk. És ez nem csak a sajtótermékekre igaz, hanem minden egyébre is. Az irodalomra éppúgy, mint a szakkönyvekre. Ma ezek is elérhetôek interneten, film vagy interaktív oktatóanyag formájában. Persze a humán értelmiség tiltakozik, aminek semmi alapja sincs, értelme pedig még annyi se. Nyugodtan magyarázhatjuk a gyerekeinknek, unokáinknak, hogy járjon könyvtárba, amikor – úgy gondolja – otthon mindent elér a neten. Hogyan biztassam, hogy vásároljon könyvet, amikor egyre kevesebbet adnak ki. Az iskolai kötelezô irodalmat se találni meg a könyvesboltokban hiánytalanul. Tehetünk-e a folyamat ellen? Valószínûleg nem. Mint ahogy a társadalmi és gazdasági változások is sok esetben ízlésünk ellen történtek (lásd még például: fasizmus, proletárdiktatúra, gazdasági világválság stb.), mégsem tehettünk ellene. Ezeken is túllépett a történelem, így ma már új kihívásokkal kell szembenézni, az új problémák megoldását pedig próbáljuk meg mindannyian segíteni.

M A G A Z I N

Érdi Mári Ebben a pillanatban derült ki, hogy Európa-bajnok! Fotó: Tóth Bogee

OLDALVÍZ

H A J Ó

CÍMLAPKÉP

TARTALOM HÍREK

3

12 mégsem tucat HIHETETLEN

8

Gyapjas testvérek 470-ES IFI VB 5. HELY

14

ÉrdiMári Európa- és világbajnok HOGYAN TOVÁBB?

18

A Legjobb magyar optimist eredmény JENEY MÁTÉ

26

A Mester TÖRÖK PÉTER

30

A világ tetején HODÁCS OPTIMIST A VILÁGBAJNOK

34

Egy értékes vb tizedik hely Laser 4.7-esben TENKE ÁRON

38

VB: 3. és 5. hely; Eb: egy ezüst, egy bronz

H Í R E K

VADNAI TESTVÉREK ÚJABB SIKERE

42

Kedvezôtlen idôjárás, kevés induló 65. CENTOMIGLIA

46

T A R T A L O M ,

Hajóbemutató SL 33 LIGHT WIND EDITION

52

Nyolc Suzuki modell – II. rész VITARA ÉS SX4 S -CROSS

58

Fejlesztés, bôvítés, építés KIKÖTÔK A BALATONON

4

62

A víz nem tesz fel felesleges kérdéseket. Nem érdekli honnan jössz, mit csinálsz, ki vagy. Jöhetsz bármikor, ô vár rád! Már csak egy jó hajóra van szükséged!

Mondjuk egy PATA Finnre!

ƒ 1119 Budapest, Fehérvári út 83. ƒ telefon: +3630 488 0842 ƒ +3630 560 4088 ƒ ƒ e-mail: [email protected] ƒ website: www.patafinn.hu ƒ ƒ Antal Gábor, Pata: +3630 488 0842 ƒ Beliczay Márton, HUN 8, értékesítés: +3620 424 9112 ƒ

HÍREK S U Z U K I – B AVA R I A N A G Y D Í J Rekord mezôny és remek hangulat jellemezte az augusztus 15-én a hetedik alkalommal megrendezett versenyt, amelyen 33 hajó indult. Az idôjárás kegyes volt a szervezôkhöz, gyönyörû napsütés és remek szél fogadta a versenyzôket. Lange Péter, a Royal Silver Kft. ügyvezetôje, a rendezvény házigazdája: – Örömmel konstatáltuk, hogy ezen a napon a parton szurkolók is jól szórakoztak. Nem gondoltunk, hogy rekordot döntünk az indulók számát tekintve. A közel százötven versenyzô végig kemény csatát vívott egymással. A teljesítendô pályát a verseny reggelén jelölték ki a szervezôk, és a legnagyobb örömükre a Bavaria tulajdonosok mellett más kategóriák képviselôi megjelentek. Kedvezô szélben vágtak neki a kijelölt pályának a versenyzôk, és az utolsó percig izgalmas futamon végül a Favonius (kormányos: Berkes Attila, csapattagok: Dobra Zsolt, Sáfián László, Geszler József, Dobra Bernadett) gyôzött, a Túrós László vezette Té Sailing gárdája (Kövér László, Mericza Gergely, Illy István és Tóth Anita) elôtt. A Bavaria Yachtclub utánpótlása is bemutatkozott a regattán: a 11 és fél év átlagéletkorú(!) csapat – Bavaria Junior Team: Herczeg István, Herczeg Áron, Karsai Balázs, Karsai Dávid, Blaskó Bence, Blaskó Bálint, Kalocsai Boldizsár, Kalocsai Benjámin, Gellért Benedek – sikerrel teljesítette a távot. A balatonlellei BL Bavaria Yachtclub ideális környezet egy olyan rendezvényhez, ahol a kísérôk számára is szórakozást kíván nyújtani a rendezô. Az ôshonos fák és növények övezte nemzetközi színvonalú komplexum a Balaton egyik ékessége, a területen homokos strand, étterem, uszoda, játszótér izgalmas játékokkal, gyermekmedence és 150 apartman található. 2015-ben a Magyar Suzuki Zrt. jóvoltából új fôszponzora van a Bavaria Kupának. A vállalat húsz jármûvet állított ki a parton, a verseny háromnapos programja alatt a legújabb Suzuki autókat, motorkerékpárokat, hajómotorokat, valamint a Suzumar hajókat is meg lehetett tekinteni. – Maximálisan elégedettek vagyunk a versennyel és a szervezéssel, hiszen kizárólag dicsérô szavakat hallottunk a látogatóktól. Szerepvállalásunk nem egy versenyre szólt, lesz folytatás, hiszen a Kikötôlánc, mint a marine üzletágunk stratégiai partnere kiemelten fontos a számunkra. – adott tájékoztatást a Magyar Suzuki Zrt. Suzuki Marine üzletága.

Suzuki–Bavaria Nagydíj – elsôsorban Bavariák versenyeztek

Bavaria Junior Team

Fôszponzor a Magyar Suzuki Zrt.

M U S T O K U PA – 2 0 1 5 .

Párosverseny a Musto Kupán

Augusztus 22-én és 23-án, Balatonföldvár elôtti vízterületen immár harmadik alkalommal F18-as katamaránokkal versenyeztek a résztvevôk a Musto Kupáért. Szombati napon nagyon jó szélben kezdtük az öt futamból álló selejtezôket, amelybôl a legjobb négy páros jutott a döntôbe. A szél folyamatosan gyengült, de így is sikerült a tervezett futamokat lebonyolítani, ennek alapján a tavalyi gyôztes Diószegi–Jankovics páros három futamgyôzelemmel és két második hellyel magabiztosan jutott a döntôbe. Ôket követte a Váradi–Petheô páros, majd a tavalyi ranglista elsô Kasuba–Jafcsák kettôs. Negyediknek

7

Mustó Kupa: Virág Flóra és Litkey Árpád – fotó: Lázár Antónia

a folyamatosan javuló Virág Flóra – Gyapjas Balázs személyében. A döntô Match Race formában került lebonyolításra. Estére két-két gyôzelemmel hárman álltak az élen. Vasárnapra Virág Flóra mellé – elôre bejelentve – Litkey Árpád szállt be. Végeredmény: 1. Virág–Litkey/Gyapjas (5 gyôzelem), 2. Diószegi–Jankovics (4 gyôzelem), 3. Váradi–Petheô (3 gyôzelem), 4. Kasuba–Jafcsák (gyôzelem nélkül). A Musto Kupát és a vele járó ezer eurós Musto vásárlási utalványt idén a Virág Flóra, Litkey Árpád, Gyapjas Balázs trió nyerte, melyet a gyôztesek klubjai az utánpótlásra költhetnek. A második helyezett a Katamarán SE versenyzôi hatszáz eurós utalványt vehettek át, míg a harmadik helyezett BYC-es fiúk pedig négyszáz eurós vásárlási utalvánnyal gazdagították a klubjukat.

4 TÓ (INTERLAKES) VERSENYEK

Pénzes Botond, Holczhauser András, Rodolphe Guatier, Franco Cappuccini, Marzio Parimbelli, Andreas Ober, Andreas Müller, Kollár Lajos

A Kékszalag idején tartott elsô, balatonfüredi találkozót újabb megbeszélés követte, ezúttal szeptember 4-én, a Centomiglia rendezvényhez kapcsolódóan. A házigazda Olaszországból Francesco Capuccini (Circolo Vela Gargnano elnök), Marzio Parimbelli és Leonardo Larcher (CVG management), Svájcból Rodolphe Gautier (Société Nautique de Genève elnök), Németországból Andreas Müller és Andreas Ober, hazánkból dr. Kollár Lajos (MVSz elnök), Holczhauser András (MVSz fôtitkár) és Pénzes Botond (projekt koordinátor) volt jelen a megbeszélésen. Magyar részrôl konkrét javaslatok is elhangzottak. E szerint országonként két-két fô alkotja az operatív csapatot, az elsô két évben a Magyar Vitorlás Szövetség elnököl. A felek megegyeztek a mûködési és az ehhez kapcsolód finanszírozási kérdésekben, amelyet a megjelentek egyhangúlag fogadtak el. Én pedig felkérést kaptam az Interlakes projekt titkári feladatainak ellátására, amelyet örömmel elfogadtam. Pénzes Botond, fotó: Sophia Urban – Maxxcom

S I K E R E S V O LT A B A L AT O N I H A J Ó K I Á L L Í TÁ S

Kenesei kiállítás fô attrakciója: katamarán vitorlázás Litkey Farkassal Jeanneau hajók Kenesén

Remek idôjárás, széles kínálat, sok látogató és érdeklôdô, hajóeladások. Röviden így jellemezhetnénk a szeptember 4. és 6. között, Balatonkenesén rendezett 20. Balatoni Hajókiállítást. Negyven kiállító, várta a több mint ezer látogatót. Látható volt Litkey Farkas Decision 35 katamaránja – amelyen a legszerencsésebb látogatók vitorlázhattak is –, valamint Magyarország legnagyobb sürgôsségi mentôhajója, a Rupert. Az ismert vitorlás világmárkák – Bavaria, Beneteau, Dehler, Dufour, Elan, Hanse, Jeanneau, Lagoon, XYachts – mellett természetesen a hazai gyártók – Nautic Boat, Schäfer Yacht, Style Jacht, Vega Yachtsport – is jelen voltak. Az utóbbi évek tendenciája az elektromos hajók térnyerése, így ezekbôl is szép számmal láthattunk. Az Aqwia hajógyárból a Wia jachtcsalád legújabb modelljei, a Stickl mûhelybôl az elegáns tavi kishajók érkeztek. Új szereplôk is megjelentek: a Pferschy Boat, a Bayliner, és a Jetta hajómûhely.

8

Természetesen a hajómotorok – Suzuki, Tohatsu, Volvo Penta – is felvonultak; valamint motoros hajók – Bravo Boats, Jeanneau és Ranieri – várták az érdeklôdôket. Elmaradhatatlan része a kiállításnak a kiegészítôk, a ruházat és a hajózáshoz kapcsolódó szolgáltatások bemutatása. Többek között a Marine Pool, TBS, Zhik kínálta hajós öltözékeit; a Freewind, a Bella Nautica és a Marine Jewel by Picula kiegészítôket, ékszereket hozott. Rápolthy Edit, fotó: Nagy Balázs

REPÜLÔ HOLLANDI EB 2015. szeptember 12. és 19. között a horvátországi Umagban rendezték a Repülô Hollandi Európa-bajnokságot, amelyen öt magyar páros indult. A nagy esélyesnek természetesen a Majthényi Szabolcs – Domokos András számított, akik igazolták a várakozást és magabiztos vitorlázással végül jelentôs elônnyel gyôzték le az ezüstérmes Enno Kramer – Ard Geelkerken holland és a harmadik Nicola Vespasiani – Francesco Vespasiani párost. Majthényiék 11 világbajnoki címûk mellé most szerezték az ötödik Európa-bajnoki aranyérmüket. A hetven hajós mezônyben jól vitorláztak a Spartacus versenyzôi: Süli András és Papp Dávid a 6., Kardos Antal és Polgár Csaba 13., Gáborjáni-Szabó Gábor és Argay Béla 15., Ziegler János és Czeizel Balázs 18. helyen fejezte be az Európa-bajnokságot.

Balatoni Hajókiállítás – Kenese

SOLING EB Hat nemzet 27 hajója nevezett a szeptember 12. és 19. között rendezett Soling Európa-bajnokságra. Kitûnô vitorlázással a Litkey Farkas – Vezér Károly – Oroszlán Gábor hármas érdemelte ki ezüstérmet a jubileumi 50. Soling Európa-bajnokságon. Fejet kellett hajtaniuk a háromszoros olimpiai bajnok és olimpiai ezüstérmes, America’s Cup gyôztes Jochen Schümann elôtt, aki újra Solingba ült a számára hazai víznek számító berlini Müggelsee-n. A hajóban vele volt állandó solingos mancsaftja Thomas Flach, míg a harmadikként Ingo Borowski vitorlázott velük. Fölényükre jellemzô, hogy a kilencfutamos versenyen csak egyetlen alkalommal nem ôk gyôztek. Hasonlóan biztosan végeztetek Litkeyék a második helyen: az utolsó futamon már rajthoz sem kellett állniuk, már megvolt az ezüst érem. A dobogó alsó fokára az ukrán Igor Yushko, Sergey Pichugin és Igor Severianov állhatott. Kitûnôen szerepelt a Varjas Sándor – Kovácsi László – Meretei Gábor alkotta trió, akik a negyedik helyen végeztek. A Wossala György – Németh Péter – Joó Kristóf csapat a 15. helyen fejezte be a versenyt. Az ô eredményüket egy korai rajtos és egy óvott futamuk rontotta.

T R A N S AT J A C Q U E S VA B R E Szeptember 16-án, negyven nappal a verseny rajtja elôtt, a Spirit of Hungary elhagyta Barcelona kikötôjét, ahol az elmúlt hónapok során – Barcelona Foundation for Ocean Sailing (FNOB) támogatásával – a hatvan lábas hajót felújították és átalakították.

9

A Vízimentôk Magyarországi Szakszolgálatának sürgôsségi mentôhajója

Majthényi Szabolcs – Domokos András Soling Eb ezüstérem: Oroszlán Gábor, Vezér Károly, Litkey Farkas

Le Havre-ba tartanak, az október 25-én kezdôdô Transat Jacques Vabre rajtjára. Elôtte azonban Fa Nándor és új kormányostársa (co-skipper) Perényi Péter egy kétezer mérföldes nyílt óceáni kvalifikációt teljesítenek, az Azoriszigetek megkerülésével érkeznek majd a francia kikötôbe. Az elsô La Route du Café – azaz a kávé útja – kétszemélyes versenyt 1993-ben rendezték, és azóta minden második évben útnak indul ezen a regattán az óceáni vitorázók mezônye. Az eredeti elnevezés tulajdonképpen helytelen, ugyanis a kereskedelmi hajók ugyan a 17. századtól ezen az útvonalon oda-vissza közlekedtek, de a kávé pont fordítva, Dél-Amerikából Európa felé utazott. Ez a megmérettetés része az Imoca világbajnoki sorozatának, és az Open 60-asok mellett további három – 40es, Multi 50-es, Ultime – osztályban készülôdnek a verseny rajtjára. A táv: Le Havre – Itajaí (Brazília), 5400 tengeri mérföld. – A Barcelona World Race után elôbb lágyéksérvvel, majd ahogy kigyógyultam, vakbélgyulladással is meg kellett operálni. A két mûtét hátráltatott, de tulajdonképpen egyfolytában dolgoztunk a hajón. – nyilatkozott az MTInek Fa Nándor. – Megjavítottuk a verseny közben keletkezett sérüléseket, kicseréltük a törött tôkesúlycsavarokat, amelyeket más anyagból, új méretezéssel készíttetünk el. Másrészt a tuningon volt a hangsúly, az új szabályoknak megfelelôen átalakítottuk a vízballaszt-rendszert, ezzel növelve a nyomatékot, megváltoztattuk az uszonyok állásszögét. Reményeink szerint a hajó minden porcikájában kezelhetôbb és megbízhatóbb lesz, ami várhatóan megmutatkozik a sebességben is – tette hozzá a négyszeres földkerülô Fa Nándor. (A tesztvitorlázás igazolta a várakozást – a szerk.) A versenyt követôen a franciaországi Les Sables d’ Olonne-ban folytatja a felkészülés Fa Nándor a 2016 telén kezdôdô Vendée Globe-ra.

Fa Nándor és Perényi Péter

Perényi Péter

A MOL Petrolkémia Fa Nándor fôtámogatója

Spirit of Hungary Dr. Dulin Jenô

A legsikeresebb magyar óceáni vitorlázó, Fa Nándor a most induló versenyszezonját a MOL-csoportba tartozó MOL Petrolkémia Zrt. támogatásával kezdi. A MOL számos sikeres sportoló és csapat szponzora, többek közt Babos Tímea (tenisz), Dudás Miklós (kajakkenu), Földházi Zsófia (öttusa), Gyurta Dániel (úszó), Kozák Danuta (kajak-kenu), Kovács Katalin (kajak-kenu), Michelisz Norbert (autóverseny), Miklós Edit (alpesi sí), Szilágy Áron (vívás), Vajda Attila (kajak-kenu), valamint a MOL-Pick Szeged (kézilabda csapat), a Videoton (labdarúgó csapat), a Zengô Motorsport (autósport) és a Magyar Jégkorong Liga támogatója. Budapest, 2015. szeptember 17.

K Ö N Y V B E M U TAT Ó – D U L I N J E N Ô A Félsziget-kerülô Széchenyi István Emlékverseny Generáli Nagydíj napján, szeptember 12-én a balatonfüredi Vitorlázeumban mutatták be dr. Dulin Jenô: A magyar vitorlázás története címû mûvét. A kötetlen beszélgetésen a szerzô mesélt a könyv születésérôl, röviden a tartalmáról és az összeállítás koncepciójáról. A kötet igen vaskos, 568 oldal, és majd’ három kilót nyom. A Miniszterelnöki Hivatal támogatásával megjelent könyvet dr. Kollár Lajos, az MVSz elnöke méltatta.

10

12

1 2

M É G S E M

T U C A T

–

H I H E T E T L E N

Ruják István

12 MÉGSEM TUCAT

Hihetetlen vagy mégsem? Idén folyamatosan érkeztek a jó hírek, de májustól – különösen a nyári hónapokban – ismét elkezdhettük kapkodni a fejünket. Ha összeadom – csak az idén eddig nyert – magyar világ- és Európa-bajnoki érmeket, akkor éppen egy tucatig jutok, és ezekhez még hozzácsaphatunk további négy 4–6. helyet, egy újabb olimpiai kvótát, egy világkupa 4. helyet. És még nincs vége a 2015-ös évnek…

13

H A J Ó

M A G A Z I N

–

2 0 1 5 .

S Z E P T E M B E R – O K T Ó B E R

HIHETETLEN

Tizenkét arany

Finnben népes a hazai mezôny

Berecz Zsombor

Laserek rajtja Tomai Balázs kivívta a részvétel jogát Rióra, de még válogatóznia kell

Ezek közt akadt – kis túlzással – elvárható eredmény, de kellemes meglepetés is, bôséggel. És mára ez már szinte nem is meglepô! A magyar vitorlássportban soha nem számlálhattunk annyi jó nemzetközi eredményt, mint az elmúlt öt évben. 2010 óta minden szezon ilyen, vagy csaknem ilyen, mint az idei. Ha a versenyeket három csoportra bontjuk – olimpiai, nemolimpiai és utánpótlás korosztályos versenyek –, akkor mindenhol nyilvánvaló a fejlôdés. Ez pedig több, mint biztató. Mivel már ötödik éve ilyen eredményesek, vagy éppen egyre eredményesebbek a magyar vitorlás versenyzôk, akkor ez már valamilyen tendenciát mutat, aminek érdemes megkeresni az okait. Az alapvetô ok pedig az lehet, hogy végbement a magyar vitorlás fontos területein a szerkezeti átalakulás, vagyis a hetvenes-nyolcvanas években volt »szocialista sport« fokozatosan átváltozott itthon is olyanná, amilyet mi, akkoriban aktív versenyzôk nyugat felé sandítva irigykedve néztünk. A kishajósok, az utánpótlás és olimpiai osztályok világában a lényeg mindig a versenyzés volt és maradt, illetve ahol a kapcsolódás a nemzetközi vitorlásélethez erôs és nyilvánvaló. Itt már végbementek a kilencvenes években elindult legfontosabb változások. Ma már a kishajósok szervezetileg, szerkezetileg úgy mûködnek, ahogy az a nyugat-európai vizeken is szokásos, legfeljebb szûkebb anyagi bázisokon. A kilencvenes évek elején ott álltunk a már sorvadásnak indult, jövôtlen szocialista nagyvállalatok tulajdonában lévô, vagy azok támogatásával mûködô egyesületi rendszerrel, fokozatosan pusztuló állami tulajdonú hajóparkkal, már elhalt vagy csak csordogáló anyagi forrásokkal, az ebbe a világba belefásult edzôkkel, és a gazdasági változásokat lassan – vagy sehogy sem követô – sportvezetéssel. Aki akkoriban akart kiemelkedô nemzetközi eredményekre hajtani, szinte reménytelen szélmalomharcnak nézett elébe. De mint a látszólag elszáradt, mégis újra magához térô növényeken, a beteg testen rövidesen apró egészséges foltok jelentek meg. Elsôként a »jégapukák és jéganyukák«, akik mindennel dacolva kezdték saját gyerekeiket futtatni, ha olykor kínkeservesen is, de elôteremtve a szükséges anyagiakat a felszerelésre, az edzésre, versenyzésre, utazásra. Mellettük megjelentek fiatal ambiciózus edzôk, utánpótlásképzô táborok és hasonló törekvések. Nem sorolok neveket, mert biztos ki is felejtenék egyeseket, a kilencvenes években, majd az ezredfordulón az úttörésben meghatározó szerepet játszók közül. De biztos senki sem sértôdik meg, ha példaként a fájóan fiatalon távozott Timár Pétert említem. Timu és több hozzá hasonló ambiciózus és tehetséges huszonéves vitorlázó – akár reményteli versenyzôi karrierjét is feladva – kezdett táborok szervezésébe. Eközben folyamatosan képezték magukat, odafigyelve a megszerezhetô nemzetközi tapasztalatokra. A lelkes szülôk és a motiváltan dolgozó fiatal edzôk itt-ott hamar egymásra találtak, és ez a folyamat felgyorsult, amikor olyan magánerôbôl szervezôdô egyesületek is megszülettek, ahol egyre erôsödô támogatást tudtak biztosítani a fejlôdésért dolgozó gyerekeknek, fiataloknak. Kezdetben létesítményekkel, eszközökkel, edzéslehetôségekkel, majd fokozódó mértékben anyagiakkal, hajókkal és felszereléssel is. Nem utolsó sorban versenyek szervezésével, ami a Balatont is visszahozta a nemzetközi vérkeringésbe. A változások hátterében nem látványos, de fontos elem, hogy felvirágzott a sporthajókat építô ipar. Egyes magyar cégek ma világszínvonalú termékeket állítanak elô, és akad köz-

14

tük a kishajózásban, utánpótlás vagy éppen olimpiai osztályban tevékenykedô cég. Az egészséges foltok egyre növekedtek, egymásra találtak és együtt erôsödtek. Végül a kezdetben nehézkes, változásra képtelennek látszó sportvezetésben, a Magyar Vitorlás Szövetségben is megindultak, és – az elmúlt néhány évben – felgyorsultak a változások. A klubok mind nagyobb aktivitása mellett ma már az MVSz is sokat tesz az utánpótlásért és az élsportért, és a legeredményesebb versenyzôk innen is egyre erôsödô támogatást kaphatnak. Szponzort, támogatót szerezni ma is nagyon nehéz, de a gazdaság szereplôi is mindinkább rátalálnak a vitorlás sportra, és ebben a nagyhajós versenyzés játsza a fôszerepet, élén a Kékszalaggal. A nemzetközi eredményeket látva, az aktivizálódó központi sportvezetés és a Magyar Olimpiai Bizottság is belépett a vitorlás sportot egyre inkább elismerô és támogató szervezetek sorába. Messze még a Kánaán, de negyed század alatt komoly változáson ment át, és szerkezetében már hasonlóan mûködik a magyar vitorlás sport, ahogy egy fejlett országban mûködnie kell. Alapvetôen ez teszi lehetôvé, hogy ne csak egy-egy kiugró jó eredmény szülessen, hanem a magyar vitorlázókkal egyre biztosabban számolni kelljen az ellenfeleknek az utánpótlás osztályokban és a nem olimpiai számokban, majd végre az olimpiai versenyszámok egyikében-másikában is.

Vadnai Benjamin is harcban áll az olimpiai kiküldetésért

A sikerek háttere és szavatossága Tavasszal egy barátom – amúgy mélyen a magyar vitorlás sportban élô, tájékozott ember – azt mondta, hogy nagyszerûek azok a sikerek, amelyeket Érdi Mári vagy a Vadnai testvérek elérnek, de az a baj, hogy utánuk nem látszik senki, aki hasonló kaliberû tehetség! Vagyis ezek a sikerek, amelyeknek most örülünk ideiglenesek, annak köszönhetôk, hogy felbukkant három ragyogó, kiemelkedô tehetség, akik nem restek elvégezni a gyôzelmekhez szükséges rengeteg munkát. De ilyenek csak ritkán születnek… Olyan jó érzés, hogy nincs igaza! Mindig tele voltunk és vagyunk tehetségekkel, csak éppen a körülményektôl is függ, hogy közülük hányan jutnak el az igazi nagy sikerekig. Egyedül, háttér nélkül senki nem jut el nemzetközi szintre, és ott magasra. Persze akadnak, akik sokra hivatottak, és már egy kis segítséggel is magasabbra jutnak, mint mások. De ha szaporodik a segítség, általában is erôsödik a morális, a szakmai és az anyagi háttér, akkor a csúcsra törôk is többen lesznek. Az olimpiai osztályokban az utat Berecz Zsombor töri, aki lassan tizenegyedik éve folyamatosan hajt azért, hogy stabilan a nemzetközi élmezôny tagja legyen. A keszthelyi Team Proximo támogatásával kezdett a sziszifuszi munkába, akkor, amikor Magyarországról reménytelennek látszott egy ilyen cél elérése. Egyre biztatóbb eredmények és két olimpiai részvétel után ült át Laserbôl Finnbe, a neki igazán megfelelô hajóosztályba. Jó partnerre talált a valenciai Devoti-féle Dinghy Academy-ben, és mára már itthon is megerôsödött annyira a háttér, hogy elsôsorban egyesülete, az MVM SE és a Magyar Vitorlás Szövetség révén nyugodtan dolgozhat. Az elmúlt három évben elért eredményei és olimpiai kvótaszerzése, idén egy jó Világkupa és Eb szereplésse bizonyítja, hogy a rendkívül erôs nemzetközi finnes elitbe tartozik. Amit ô felmutat, az nem csak azért nagyszerû, mert Rio de Janeiróban majd akár oda is érhet az elsô tízbe, ahol egy adott héten bármi megtörténhet. A magyar vitorlázás szempontjából talán

15

Vadnai Jonatán is Rióra hajt

Érdi Mári a kvalifikációs világbajnokságra készül Laserben utánpótlás is van itthon, erôs a Radial osztály

470-esben viszont kevesen vannak

Biztatóbb a 420-asok helyzete – fotó: Szántó Áron

Új hajóosztály az olimpián a Nacra 17-es Virág Flóra Nacrában

még jelentôsebb, hogy példát mutat: az út járható! Persze látva azt, hogy ehhez micsoda elkötelezettség és kitartás kell, akár elriasztó is lehet az álmodozóknak. De ez sem baj. Jobb azt tisztán látni, hogy ehhez mi minden szükséges. A tehetség önmagában messze nem elég, ahogy a támogatás sem. Rendkívüli kitartás, alázat és messzire tekintés nélkül ez nem megy. Zsombi példája bizonyosan inspiráció Tomai Balázsnak, aki idén nyáron megszerezte a második magyar olimpiai kvótát Laser Standardben. És nyilván segít Érdi Márinak és a Vadnai testvéreknek is, amikor nap mint nap vízre szállnak, akik az utánpótlás korosztályokból az olimpiai élmezôny felé vezetô létra egyre magasabb fokait másszák. Eközben nagy örömünkre folyamatosan gyûjtögetik az aranyakat! Érdi Mári harmadik éve versenyez, és idén már a kilencedik világ- vagy Európa-bajnoki érmét szerezte. Mostani Laser Radial U19-es elsôsége a harmadik világbajnoki címe! Ô bizonyítja országnak, világnak, hogy a tehetség optimistes versenyzôi múlt nélkül, váratlanul, elôjelek nélkül is berobbanhat az élmezônybe. Ugyanakkor az ô esete is világosan példázza, hogy az elôre jutáshoz a tehetség mellé micsoda akarat és kitartás szükséges. Vadnai Benjamin a magyar vitorlás sport abszolút korosztályos úttörôje. Egy Optimist Eb ezüst után végignyerte és nyeri a Laser típusok minden vállfaját. Ô volt az elsô, aki még Laser 4.7ben a magyar vitorlássport legelsô utánpótlás korosztályos világbajnoki elsôségét elérte, de aztán világbajnok lett Laser Radialban, idén pedig már az olimpiai Laser Standardben szerzett érmet a világ- és az Európa-bajnokságon. Az elôre jutásban pedig a legjobb segítôje az öccse Jonatán, aki ma már olyan közel jár bátyjához, hogy bármikor le is gyôzheti. Olykor meg is teszi. Jonatán pedig arra lehet példa az elôre tekintô, a felsoroltakat követni akaróknak, hogy milyen ütemben lehet fejlôdni, ha már nem kell egyedül törni elôre, ha az út jórészt kitaposott, és a motivációt adó példa közeli, a felkészüléshez szükséges háttér pedig adott. Jonatán ma már négyszeres világ- és kétszeres Európa-bajnok, és összesen 13 vb-Eb érme van. A 2015-ös szezon azt is megmutatta, hogy vannak mellettük, mögöttük még tehetségek, akik nem várt eredményekre – és ami talán még fontosabb – folyamatos fejlôdésre képesek; a kemény munkára, felkészülésre pedig hajlandóak. A tehetség megvillanására nagyszerû példa Gyapjas Balázs és Zsombor esete. Ôk az idei 470-es Junior Világbajnokságon 5. helyen végeztek. A körülmények, a háttér ismerete nélkül a felületes szemlélô rezzenéstelenül elmehet az eredmény mellett, hiszen a korábban felsoroltak már évek óta érmekkel kényeztetnek minket. De Gyapiék ezt a helyezést 470-esben érték el! Magyarországon az egykor sikeres és népszerû 470-es osztály csaknem kihalt. A hazai versenyeken – amelyekbôl nekik már alig van – az indulók létszáma évek óta nem éri el a tízet. Persze éppen Berecz Zsombor, vagy Vadnaiék és Mári példája bizonyítja, hogy ma már a nemzetközi edzôtáborokban, versenyeken készülve erôs hazai mezôny nélkül is el lehet jutni a világ élvonalába. Csakhogy a Gyapjas testvéreknek ez sem adatott meg eddig. Évente egy-egy külföldi edzésben és nagyon kevés külföldi versenyzési lehetôségben volt részük. Mégis az U21-es világbajnokságon ott voltak az élmezônyben, sôt, megnyerték az Éremfutamot! Hogy csinálták? Hogy lehettek erre képesek, hol szedték össze az ehhez szükséges tudást? Ezt szerintem ember meg nem mondja! Ôk a tiszta tehetség mintapéldái, illetve azt bizonyítják, hogy olyan szunnyadó értékeink vannak, akikre nem is gondolnánk! Szóval, tényleg nem látszik az érmeket halmozó utánpótlás menôink mögött senki a láthatáron? És szerencsére nem csak Gyapiék miatt nincs igaza a »felhozatalban« kételkedô barátomnak… Minél fiatalabb korosztályban figyeljük az eredményeket,

16

annál kevésbé kell csillogó érmeket keresni a potenciális tehetségek felismeréséhez. Például Tenke Áron idei eredményei a Laser 4.7-ben nem olyanok, hogy kapásból rávágnánk: itt az új Vadnai Benji! Áron tizedik lett az ifjúsági világbajnokságon Medemblikben. De 257 induló volt! És három héttel korábban az Európa-bajnokságon is helyt állt, 19. lett a bô másfél százas mezônyben. A jövôre nézve biztató, ha valaki képes egy-egy kiugró eredményre. De még jobb, ha az látszik, hogy stabilan a nemzetközi élmezônybe ért, és ott megbízhatóan elôrefelé araszol. Ez neki is nagy motivációt adhat, mert belülrôl pontosan láthatja a feladat nagyságát, és azt, hogy éppen hol tart. Megértheti, milyen keményen kell hajtania ahhoz, hogy megelôzze kortársait, és érezheti, hogy ô a többség tehetséges részénél is gyorsabb fejlôdésre képes, tehát érdemes dolgoznia. Vagy ott vannak a még fiatalabbak, optimisteseink! Ôk ritkán járnak világbajnokságra, mert az osztály nemzetközi szabályai miatt a részvételhez egy európai optimistesnek az Eb-n való indulást kell kihagynia, hacsak nem ô az Európa-bajnok. A magyar Optimist csapat idén az eddigi legjobb világbajnoki szereplést produkálta, második helyen végzett! Egyéniben Jeney Máté világbajnoki 16. vagy Lászlófy Levente 18. helye az 59 nemzet 275 versenyzôje között sokatmondó eredmény. Elôttük – három évvel ezelôtt – magyar optimistes világbajnokságon 33. volt. Ôt úgy hívják, hogy Vadnai Jonatán! Az elmúlt évtizedben miközben a magyar vitorlás sport szerkezetében átalakult és fejlôdött, persze bôven akadtak olyanok is akikben látszott a tehetség, akár nagyszerû eredményeket is elértek, de aztán valahogy megszakadt hosszabb-rövidebb, a nemzetközi élmezônybe mutató pályájuk. Van közülük, aki felnôtt szinten nem jutott el olimpiára vagy Eb-vb helyezésig, de kitûnô, szép nemzetközi eredményeket is produkáló versenyzô, edzô lett. Más már nem is versenyez, vagy már csak kedvtelési szinten ûzi a sportot, de biztos, hogy tinédzserként még nagy olimpiai álmokat dédelgethettek, amelyeket nem értek el. Például Matis Klaudia, Bathó Peti, Bakóczy Robi, Péch Fanni vagy Karé Réka ott voltak korosztályuk legjobbjai között, esetleg el is verték azokat, akik ma már a nemzetközi élmezônybe tartoznak, vagy a kapukat ostromolják. Ôk nem érték el azokat az igazán nagy nemzetközi sikereket, amilyenekhez feltehetôen meg volt a tehetségük. De nem sikerülhet mindenkinek, mert a siker szavatossága a következô nagy versenyekig, az elôre jutáshoz szükséges következô lépcsôfok megmászásáig tart! Amelyek egyre meredekebbek, és egyre jobban elkél a segítség. Feltehetôen közülük is néhányan elérik olimpiai álmaikat, ha a magyar vitorlás sport átalakulása mondjuk tíz évvel korábban lezajlik, és jobb lehetôségeik lettek volna. A vitorlázás, a hajózás rejtett szépsége, hogy önismeretet fejleszt, kitartásra és alázatra nevel, és akinél ez megfelelô tehetséggel és támogatói háttérrel párosul, abból lehet igazi nagy versenyzô. Hogy kiben van meg minden, a nagy sikerekhez szükséges tulajdonság, az feltehetôen pontosan nem felismerhetô. Ráadásul szükséges, hogy a kellô pillanatban a környezetétôl a megfelelô impulzust és a kellô támogatást is megkapja. Így ha többé-kevésbé egyszerre, jól fejlesztjük mi vitorlázók a magyar vitorlás sport bármely szegmensét, nem csak az utánpótlásban és az élsportban, de akár a laza, túrázós nagyhajózásban összefogva, azzal végeredményben egyre több tehetségnek teremthetjük meg annak lehetôségét, hogy válaszúthoz érve jó felé, és egyáltalán tovább haladhassanak. 2015-ben szeptember végéig a magyar vitorlázók egy tucat, világ- és Európa-bajnoki érmet szereztek. Ebbôl nyolc utánpótlás korosztályos siker. Lehet, hogy mégis csak megyünk valamerre?

17

A szebb idôket látott Cadet osztály létszáma vészesen csökken

Lassan csak mutatóba marad

Legnépesebb az Op mezôny És a legerôsebb utánpótlás osztály

18

G Y A P J A S

T E S T V É R E K

4 7 0 - E S

–

I F I

V B

5 .

H E L Y

Szekeres László

GYAPJAS TESTVÉREK

Idehaza alig van versenyük, idén legfeljebb egy-két külföldi edzôtáborban, esetleg versenyen szerepeltek. Mégis az U23as világbajnokságon ott voltak az élmezônyben, sôt, megnyerték az Éremfutamot! Gyapjas Balázzsal, Zsomborral és edzôjükkel, Majthényi Szabolccsal beszélgetek.

19

H A J Ó

M A G A Z I N

–

2 0 1 5 .

S Z E P T E M B E R – O K T Ó B E R

4 7 0 - E S I F I V B 5 . H E LY

Gyapjas Balázs

Gyapjas Zsombor

Majthényi Szabolcs rutinos interjú alany, a 11 vb és 6 Eb elsôsége okán felkapott a médiában, és velem is sokszor megosztotta gondolatait. Balázsnak viszont ez a második (2009-ben Op Eb-n volt szintén ötödik – a szerk.), Zsombornak pedig az elsô igazán nagy nemzetközi sikere. – Olcsi! Az elmúlt idôkben sokszor beszélgettünk, de eddig minden alkalommal a saját sikereid okán. Most viszont a tanítványaid miatt ülünk itt. Melyik a jobb? Szabolcs: – Mind a kettô jó… De ez kevésbé rajtam múlik, úgyhogy nem is értem miért velem… – Ez az elsô igazán nagy edzôi sikered. Egyúttal gratulálok is. – Köszönöm, de mivel nemrég edzôsködöm, tényleg nem az én érdemem. Azért azt el kell mondanom, a mostani versenyben benne volt a dobogó is… 470-esben az ifi korhatárt nemrég felemelték, így Balázséknak még van három évük, ebbôl akármi lehet. Amúgy velük egyszerû dolgom van, kész embereket kaptam, mindketten jó vitorlázók, szerencsére mindketten kormányosok is. – Két kormányos között nincs óhatatlanul feszültség? – Nincs, de legalábbis nem látszik. Nézetkülönbség nyilván akad, de az nem baj, sôt, az esetek többségében az jó. Amúgy pedig mindegy, a kormányos dönt. – Nem nagyon nehéz a helyzetük? Van még egyáltalán 470-es mezôny itthon? – Magyarországot hagyjuk, rettenetesen leépült a mezôny, de szerencsére azért pár hajó akad, még nálunk a klubban is, akikkel edzhetnek. Ugyanakkor, ha kifelé tekintünk – és mi mást akarhatnánk? – akkor a nemzetközi mezônnyel kell(ene) készülniük. Külföldi edzéslehetôségre van szükségük, mert a világversenyeken sebesség nélkül esélytelen – mondhatom teljesen felesleges – bárkinek rajthoz állni. A sebességet pedig csak tengeren, jó edzôpartnerek között lehet megszerezni, a Balatonon nem. Ez az, ami elsôsorban hiányzik. ha azt nézzük, hogy idén nem voltak egyetlen valamire való versenyen sem a fiúk, akkor ez az eredmény szürreálisnak tûnik. A vb-n is érezhetô hiányosságokkal küzdtek. Érezhetô volt ez a sebesség tekintetében, de a rajtoknál és a mezônytaktikában is. 11 futamban talán három jó rajtjuk volt, ami azért kevés. Képzeld el, ha mindez nem hátráltatná ôket! – Ez a szereplés nem ad biztatást, hogy csak meg kellene próbálni a felnôtt világbajnokságot? – Ezekkel a feltételekkel, ilyen felkészüléssel nem. Nem szabad belemenni egy olyan harcba, ami reménytelen. Anyagi háttér nélkül a felnôttek között nem lehet eredményt elérni. Akkora ugrás a felnôtt szint, hogy semmi értelme. – Jó esélytelenek akár egy elfogadható eredményre, de megpróbálni talán meg lehetne… – Rendben, de ha annyi pénz sincs, hogy eljussanak a vb-re? Okoskodhatunk, de inkább abból a kevés pénzbôl ami rendelkezésre áll, megpróbálunk alapozni, itthon készülgetni, és reméljük, hogy a mostani eredményre valami pluszt pénzt azért találunk. Nem vagyok túl optimista… – Azért ez így gyalázat! – Nem tudom, én ezt nyomom tizenvalahány éve, látom, hogy ez szenvedés, szponzor nélkül, csak állami – MVSz, MOB – támogatásból nem lehet eredményt elérni… Kevés a pénz a vitorlázásban. – Mibe kerülne a mostani vb-re kijutni? Balázs: – A vb-t Haifában rendezik, az alsó hangon félmillió forint. De arra készülni is kellene, és egy új vitor-

20

lára, valamint lassan egy rendes árbocra is szükségünk lenne. Így már a többszöröse. Szabolcs: – Egy versenyre kiutazni felesleges. Csak akkor van értelme, ha fel tudnak készülni. Ma nem fordul elô, hogy valaki elfogadható helyre odaér, mert baromi tehetséges. Anélkül nem egy kvótát érô hely a kérdés, hanem, hogy hány hajót vernek meg. Jó esetben két, és nem egy kezemen számolhatom azokat, akik mögöttük végeznek. És ez nem azt jelenti, hogy a tehetségük alapján ne lenne helyük akár a mezôny elsô harmadában, de a tehetség az ma az alap, az eredmény kilencven százaléka a felkészülés. – Milyen volt Görögországban? Balázs: – Nem nagyon volt szél, általában késô délutánonként voltak a futamok, akkora azért némi légáramlat kialakult, de ezt nem bántuk, nekünk ez volt a kedvezô. Azért fárasztó volt az állandó halasztás, várakozás. Szabolcs: – Azért annyira nem fáradtak el a végére, hogy ne nyerjék meg a Medal Race-t. Igaz, azt megelôzôen volt egy hullámvölgyük, de abból kikerültek, ami azt jelenti számomra, hogy mentálisan erôsek voltak. Amúgy ez is felkészülés kérdése. Ha megfelelô számú edzésnappal a hátuk mögött állnak oda a verseny második felére, akkor a hullámvölgy vagy nincs vagy csak alig észrevehetô. És akkor ismét eljutottunk a munkához. Sokkal több idôt kellene, de értelmesen vízen tölteni, és azért a fizikai állapotukon is volna fejleszteni való. Ha egy sorozatverseny nem vesz nagyon igénybe fizikailag, akkor tudsz koncentrálni. És ebbôl lesz a sebesség, azaz az eredmény. Balázs: – De ismét a pénznél tartunk. Ha van – azaz volna –, akkor minden könnyebb. Szabolcs: – Nem könnyebb, akkor lehetséges… Balázs: – Azért nagyon jól esett a lelkemnek. Olyan ritkán élünk meg sikereket, hogy már nagyon kellett. Mindannyiunknak fontos volt, mert legalább láthatjuk, hogy akár lenne esélyünk jobban szerepelni. Zsombor: – Azért a harmadik nap nézegettek bennünket, hogy miért van rajtunk sárga trikó, amit a versenyben élen álló viselhet… Az nagyon jó érzés volt. Ebben a mezônyben senki sem gyengébb a másiknál, nem ezen múlik a dolog, hanem azon, hogy ki, mennyire felkészült, mennyit tudott edzeni, milyenek a körülményeik, illetve a pillanatnyi, akár az aznapi formája valakinek. Itt mindenki nagyon jó vitorlázó, mégis, ha a felnôtt mezônyt nézed, csak kevesen lesznek valóban sikeresek. Holott az emberek nem felejtenek el vitorlázni. – Remélem nem bántalak meg egyikôtöket sem, de a nyilvánvaló tehetségetek mellett a mai napig ígéretek vagytok. Ragyogó ez az eredmény, de normális esetben ennek a kezdetnek kellenne lennie… Balázs: – Nagyon örülünk ennek, de ugyanott tartunk, jó lenne ezt megismételni, vagy akár túlszárnyalni, de ez pénz kérdés. Jó, nem kizárólag. – Nincs aki ezzel foglalkozna? Szabolcs: – Nincs. A megfelelô anyagiak elôteremtése szélmalomharcnak tûnik. Az is baj, hogy ôk még újak a Szpariban, ezért nincs olyan támogatottságuk, mint nekünk, akik régen itt vagyunk. Ezért nekik még itt is nehézkesebben mennek a dolgok. Az MVSz idén már támogatta ôket. Persze megpróbálunk mindent, de akinek nincs egy megfelelô családi, esetleg egy komoly szponzori háttere, annak ma – nem csak Magyarországon – nagyon nehéz eredményt elérnie.

21

A világbajnokságon

Sárga trikóban a világbajnokságon!

Balázs – Goszleth Marcellel egy motorosban – az öccse versenyén

É R D I M Á R I

Fotó: Tóth Bogee

22

E U R Ó P A - É S

V I L Á G B A J N O K

–

H O G Y A N

T O V Á B B ?

Szekeres László, fotó: Tóth Bogee

ÉRDIMÁRI EURÓPA- ÉS VILÁGBAJNOK

Egy jó idô után adódott ismét lehetôségem Érdi Márival és edzôjével Eszes Tamással hosszasan diskurálni. Hazánk egyik legeredményesebb ifjúsági sportolója jó úton halad, hogy a következô években a felnôttek között is megállja a helyét a világban. Mi kell ehhez? – volt az alapkérdés. A választ ôk minden bizonnyal tudják, a megvalósítás lehetôsége pedig nem csak rajtuk múlik…

23

H A J Ó

M A G A Z I N

–

2 0 1 5 .

S Z E P T E M B E R – O K T Ó B E R

HOGYAN TOVÁBB?

Eszes Tamás

24

Eszes Tamás: – Visszamennék egy picit a tavalyi évhez… Akkor úgy döntöttünk, hogy Santanderbe nem megyünk el, így Márinak hét hónap radiálozás után volt egy gyönyörû felfutása: az ifjúsági Európa-bajnokságon az abszolút 11., egy hónappal késôbb az ifjúsági világbajnokságon viszont az abszolút második helyet szerezte meg, és az U17-est pedig megnyerte. Akkor azt mondtam, hogy ezzel zárjuk le azt az évet, ne kockáztassuk, hogy a felnôtt vb-n esetleg gyengén szerepeljen, hanem adjunk neki még idôt, és minél hamarabb kezdjünk készülni a 2015-ös szezonra. Így szeptemberben tartottunk egy pihenôt, amibe azért a hazai Európa Kupa verseny és a magyar bajnokság belefért. De legalább itthon volt a családdal. Október elsejétôl viszont leköltöztünk Gran Canariára és gyakorlatilag a teljes telet kint töltöttük. Ott edzôtáboroztunk, indultunk a helyi versenyeken, és mivel sok országból jöttek Gran Canariára edzôtáborozni, idôrôl idôre jó csapat verôdött össze. Ennek a munkának a gyümölcse látszik az idei szezonban. Mári magántanuló lett, a pihenôidôben jön haza, akkor vizsgázik, így körülbelül kétszáz napot vitorlázik, ami számára nagyságrendileg elég, a felnôtt mezônyben viszont kevés lenne, de egy 17 éves leány terhelhetôsége nem ugyanaz. Ráadásul egy fiatalabb versenyzô sokkal kevésbé bírja a monotonitást, ezért sokkal sûrûbben kell beiktatni a pihenô idôszakokat, mint egy felnôtt versenyzônél. Nagyot javult Mári fizikai állapota, az elmúlt nyolc hónapot arra szenteltük, hogy erônlétileg jobb legyen az ifi Radial versenyzôinél, és közelítsük a felnôtt élmezônyhöz a testtömegét és az erejét. Még nincs pariban a felnôtt mezônnyel, de ez döntés kérdése volt, mert ha utol akarjuk érni a felnôtt mezônyt, az veszélyes lehet az ifjúsági eredményeire nézve, úgyhogy most valahol a kettô között van.

– Fontosak az ifi eredmények? – Úgy gondolom, hogy igen. Motivációt ad. Nekünk a 2020-as olimpia lehet a cél. Úgy kell készülni, hogy Mári ott a tízben lehessen. Ehhez viszont kellenek a lépcsôfokok. Elôször verje meg az U17-eseket, aztán az U19-eseket, majd az U21-eseket. Eddig megy a dolog, de nyilván egyre nehezebb lesz. Bízom benne, hogy jövôre az U21-esek között is dobogóra tud állni, és akkor három-négy év múlva már ott kell legyen a felnôtt élmezônyben. 2017-ben neki már az elsô harminc között kellene vitorláznia a felnôtt mezônyben, hogy 2018-ban, az elsô körben megszerezze a kvótát az országnak, és nyugodtan készülhessünk a 2020ra. Ez nem jelenti azt, hogy elengedtük Riót. Megyünk Ománba, meg fogjuk próbálni, de reálisan nézzük a dolgokat: ott négy helyet osztanak, de például németek, ausztrálok, új-zélandiak sem kvalifikáltak, a török lány – aki az elsô tízben van a világon – sem kvalifikált. Mindenki a kvótákról beszél, de Radialban rettenetesen nehéz kvalifikációt szerezni. Santanderben a 19 kvótaszerzô az elsô 25-ben végzett! Ománban további öten-hatan biztos az elsô harmincban fognak végezni… és csak négy hely kiadó. Azt mondom, hogy jövôre Palmán érdemes megpróbálni, addig van még plusz nyolc hónapunk a felkészülésre. Ott még két kvótát osztanak, de azt európai nemzeteknek, tehát az kontinensválogató. Hogy Palmán mekkora lesz az esélyünk, az attól is függ, hogy ebbôl a mostani négybôl hányat szerez meg európai vitorlázó. Ha itt legalább hármat Európa hoz el, akkor van esélyünk, ha nem, akkor küzdelmes lesz. A hátralévô nyolc hónapra nekünk nagy szükségünk van. Tehát nem vetettük el a riói olimpiát, de a felkészülés szempontjából az egy állomás Tokió felé… Persze jó lenne, ha kijutna Rióba, legalább részt venne egy olimpián. Hogy ott mit tud csinálni, az lényegtelen, annyi idônk nincs, hogy tisztességesen felkészüljön, hogy bármi esélye legyen… – És el fogja viselni, ha ott rendesen elverik? – El, persze. Ezért, amikor júniusban meghívást kapott Weymouth-ba, oda is elküldtük, ott a világ legjobb negyven versenyzôje szerepelt, tehát az esélytelenek nyugalmával indulhatott, de edzés szempontjából fontos volt, mert tíz futamot vitorlázni egy ilyen mezônyben, az óriási lehetôség, nem lehetett kihagyni. És ott kiderült, hogy 14 csomós szél alatt a mezôny elsô felében van. Tehát meg tudja verni egy ilyen felnôtt mezôny felét is… 15 csomó fölött viszont vége van, tehát az öt-hat kiló hátrányával nem tudunk egyelôre mit kezdeni, azt majd az idô oldja meg, Ezért mondom, hogy a kvalifikáció nagyon szélfüggô számára. – Mi történt idén? – Március közepéig Gran Canarián voltunk, majd Palma de Mallorca következett, ahol Mári betegen állt rajthoz. Megfázott és antibiotikumot szedett, aminek komoly hatása volt a fizikai állapotára, nem tudott jól versenyezni, ezért a versenyt félbeszakítottuk. Garda következett, ahol gyakorlatilag ugyanabban a mezônyben, mint Palmán, gyönyörûen vitorlázott, hozott egy abszolút hatodik helyet, ami nagyon szép eredmény volt. Aztán fölmentünk Medemblikbe, itt is majdnem világkupa szintû mezôny gyûlt össze, ahol pár ponttal csúszott ki az Aranycsoportból, de ott is sok volt a szél. Közben Mári is megérkezett, nem késett, így beszéltük meg. – Szia, gratulálok! Mári: – Köszönöm. Medemblikben is betegen vitorláztam…

25

Érdi Mári

Tamás: – És ott is fújt a szél. Nem fért be az Aranycsoportba, viszont bíztató volt, hogy az ezüstben voltak kvótaszerzôk is, és így is az elsô ötben vitorlázott minden futamban. Végül harmadik lett az ezüst csoportban, ami azt jelenteti, hogy csak egy hajszál választja el, hogy folyamatosan Aranycsoportos legyen a felnôtt mezônyben. Ekkor kapta a meghívót a weymouth-i világkupára. Az írektôl béreltünk hajót, és az ír edzô figyelt rá a vízen. Aztán be kellett fejeznie az iskolai évet, itthon is edzôtáboroztunk néhány napot. Kiutaztam Kingstonba a vb-re, Mári pedig részt vett egy Európa Kupán Warnemündében, ami inkább csak edzôverseny volt, nem volt tétje, az volt a lényeg, hogy rajthoz álljon és rajtolgasson a menôk között. Következett az U19-es Európa-bajnokság Portugáliában. – Hogy sikerült az iskola? Mári: – Jól, négyes, ötös. Ja, volt egy hármasom infóból. Portugáliába három nappal a verseny elôtt érkeztünk, edzettünk két napot. Aztán… az elsô futamban 13. helyen végeztem, izgultam, lekéstem a rajtot… 84 hajó volt, két csoportban voltunk, tehát a 13. hely az tulajdonképpen a 26. Tomi mondta, hogy nem kell kockáztatni, hanem csak el kell rajtolni rendesen. A második futamot megnyertem. Felértem – azt hiszem – harmadiknak, hátszélben megvertem az elôttem lévôket, és utána pedig tartottam a helyem. Azt hiszem három vagy négy futamot nyertem. Volt egy nyolcadik helyem, azt a második napon csináltam, felakadtam a leebójára. Folyt a víz rendesen, úgyhogy… Attól kezdve a legrosszabb futamomban a negyedik helyen végeztem. Talán kilenc ponttal nyertem a végén. Innen Brestbe mentem, ott harmadik lettem. Úgy történt, hogy az elsô futamból útjog miatt kióvtak. Meg akartam fordulni, a csaj elkezdett sipítozni, azt hittem, elenged, de inkább belém jött, nem mondott semmit, én pedig nem csináltam büntetôt. Szerzett két francia tanút arra, hogy mondta: protest! A tanúk a közelünkben se voltak, de kizártak. Egy korai rajtot is csináltam, és egy ejtô volt… – Így »csak« harmadik lettél… Tamás: – Brestbe egyedül repült, ott Andreas Geritzer felügyelte és segítette a versenyzését. Ô négy olimpián szerepelt, Sydney-ben ötödik volt, Athénben pedig második. Sikerült vele jó kapcsolatot kialakítani. Két éve kezdett Ausztriában egy Laser programot, ahol bármikor nagyon szívesen látják Márit. Decemberben a malajziai ISAF vb-re is az osztrák csapattal utazik majd. Mári: – Augusztus hetedikén repültünk ki a vb-re, Kanadába. Nem is emlékszem pontosan… Tamás: – Az idôeltolódás miatt inkább a helyszínen tartottuk a két verseny közötti szokásos pihenôt, hogy a verseny kezdetéig át tudjon állni. Nyolcadika szabad volt, kilencedikén átvettük a hajókat, kilencedikétôl kezdtünk el vitorlázni, inkább csak vitorlázgatni… Nagyon lightosan. Elmentünk kirándulni, hajótúrára, tehát nagyon szép, kényelmesen készülgettünk… Mári: – Élveztem a lazítást, bár egy idô után már hiányzott a vitorlázás. De nem tudtunk kimenni, talán két napon edzettem. Ha nagyon elegem van a hajóból, akkor is egy-másfél hét után már újra hiányzik. Most is így volt, mikor elkezdôdött a verseny már hiányzott. Akkora jó szél lett, 10–12 csomó. Tamás: – Az ifjúsági mezônyben Mári gyenge és erôs szélben is képes rendszeresen az elsô ötben vitorlázni, ha nem hibázik nagyot. – Szokott?

26

Mári: – Hát… Igen, a tízen kívüli futamokon igen, elég nagyot. – Százas mezônyben csak tizedik vagy, az nagy hiba… Tamás: – Ha éremért mész, akkor nagy hiba. – A vb sima ügy volt? Mári: – Hát, nem állítom, hogy sima, de az elsô két futamot megnyertem. Csodálkoztam, hogy ezt hogy csináltam. Aztán a második napon izgultam, kissé görcsösen akartam futamot nyerni, úgyhogy a 12. helyen végeztem. Aztán a negyedik futamot megint megnyertem. Az ötödik és a hatodik futamra a harmadik nap került sor, azokban is gyôztem. Negyedik nap egy futamot rendeztek, vacak szél volt, talán három csomós és forgolódott rendesen. Leebôl eljöttem, megfordultam, lekereszteztem mindenkit, aztán lettem 13. Aki elment mögöttem és egy kicsit följebb állt, az mind bejött elém. Aki megrántotta a jobb oldalt, az is bejött elém a bójánál. Középen kilyukadt a szél, mindkét oldal elszaladt. Nem lehetett mit kezdeni vele. Nem is erôltették tovább, aznap egy futam volt. Tamás: – Másnap kezdôdtek a döntôk, az uruguayi lány, Dolores Moreira – aki már kvalifikálta magát a riói olimpiára – két pontra megközelítette Márit. Ô nyilván gyôzni jött ide. A döntôben három futamot rendeztek, az elsôben fújt a szél, azt toronymagasan megnyerte. A következôre gyengült és lukas volt, akkor huszadiknak ért föl a bójához, mert volt egy szélforduló… Onnan felküzdötte magát végül a negyedikre. Ettôl kezdve csak az uruguayi lányra kellett figyelni, menni kellett vele, mert a harmadik helyezett lengyel Magdalena Kwasna már harminc pontra volt. Ez sikerült, Moreira gyôzött Mári pedig mögötte futott be. Így fejeztük be a világbajnokságot. Mári: – Az utolsó nap túl nagy szél volt, de azt tudtuk elôre. Olyan vihart vártak, hogy mondták, hogy no sansz arra, hogy itt futamot rendezzenek. Az indulás elôtt – gyönyörû napsütésben! – még megnéztük a Niagarát. Tamás: – Úgy terveztük, hogy elutazunk Spanyolországba az U21-es Európa-bajnokságra, de közbejött, hogy a motorosom lerobbant, így kéthetes teljes pihenô következett, és szeptemberben itthon az Európa Kupával kezdjük a felkészülést 2016-ra, azaz még az idei ománi felnôtt világbajnokságra… Most jelen pillanatban itt tartunk. – Milyen a mezôny a füredi Európa Kupán? Mári: – Az a baj, hogy már nem rajtolnak a közelemben. Így könnyû dolgom van. Tamás: – Nekünk jobb lenne, ha harcosabb lenne, mert a felnôtt mezônyben az nagyon kemény. Ôk bármekkora szélben megállnak egyhelyben a vonalon. Lehet köztük luk, de arra azonnal rázárnak, ha megpróbálsz bemenni. Ha nem állsz föl legalább 2,5-3 perccel a rajt elôtt a vonalra, akkor esélyed sincs, hogy találj jó helyet. Ha odaengedik a legjobb helyre, utána már nem kell verekedni, hogyan vitorlázzon tiszta szélben. Ezek így rajt-cél gyôzelmek. Ománban viszont a rajtnál kockáztatni kell, hogy némi esélye legyen az olimpiai kvalifikációra. Omán elméletileg egy gyenge-középszeles hely, ami lehetséges, hogy be is fog jönni, de hát az idôjárást nem lehet elôre megjósolni. Tavaly elôtt novemberben a Standard világbajnokságon húszcsomós szél fújt. Mári: – Még van három évem az utánpótlás korosztályban, szeretném csinálni, és kellenek is az eredmények, nekem is, de a magyar vitorlázásnak is. – Fel tudsz arra készülni, hogy most te vagy a menô, és a felnôttek alaposan elvernek majd?

27

Mári: – Hát, már megtörtént, úgyhogy szokom… Most a világkupán négy hajó volt mögöttem. Sokat kell edzeni, hogy legközelebb többet verjek meg. Élvezem. Szeretek vitorlázni, persze gyôzni is, de az elôbbi a fontosabb. Azért csinálom, mert szeretem és szeretnék sokkal jobb lenni. Tamás: – A magyar bajnokság következik, de amúgy a szeptember pihenô idôszak. Pakolgatunk, készülôdünk. Robert Scheidték a Garda-tónál, Torboléban vettek egy házat, és ott készíti fel a feleségét a vb-re. Sikerült vele megbeszélnem, hogy Márival odaállhatunk. Más nem, csak Mári, így részt vehetünk az edzéseiken. – Ezek szerint szeretik a kislányt! – Azért szeretik, mert küzd az utolsó pillanatig. Úgyhogy… gyakorlatilag lesz tíz napunk a Gardán. Október végén egy Európa Kupa forduló van a programban, és november 14-én repülünk Ománba. Itthon karácsonyozik, majd december 25-én repül Malajziába. Mári: – Néha szeretnék többet itthon lenni a szüleimmel, a testvéreimmel. Tamás: – Elôfordul, hogy egyik napról a másikra veszünk egy repülôjegyet, és akkor hazajön. Amikor a motiváció csökken, nincs értelme az edzésmunkának. De tíz nap után már megy is vissza… – Hogyan álltok anyagilag? Tamás: – … Szeretnénk támogatókat Mári mögé. Nehéz. Nem mondom, hogy nem tudjuk végrehajtani azt a programot, amire szüksége van. Nem ezzel lesz probléma, hanem a háttércsapat felépítésével. Ami 2020-ban szükséges lesz, azt lassan el kellene kezdenünk felépíteni. Teljes orvosi háttér, fizikoterapeuta, kondíció edzô, gyúró, sportpszichológus, dietetikus stb. Az esélyesek komplett csapattal dolgoznak. Az összes sportágban mi magyarok is így csináljuk, csak a vitorlázásban nem. Ráadásul a jelenlegi gyakorlat szerint többen közösen készülnek, az az ifjúsági szintig megy. Abban a pillanatban, hogy felnôtt versenyzôvé válik – gyakorlatilag három év múlva –, amikor reméljük benne lesz a világon a legjobb húszban, ott lezárul ez a lehetôség. Most is minden pontszerzésre esélyes lánynak megvan a saját edzôje. Lehet közösködni, de nem azon a szinten, amire Márinak szüksége lesz. Edzôpartnerként egy-két embert lehet hívni, de azok legfeljebb a következô generációt jelenthetik. Legalábbis ma ez a trend. Tehát egyre nehezebb lesz a finanszírozás. Mit tehetünk ez ügyben? Megpróbálunk nem gondolni rá… Elôbb-utóbb persze kénytelenek leszünk szembesülni vele. Jelen pillanatban nem látom a kiutat. Márinak szüksége lenne egy, esetleg több szponzorra, aki legalább az anyagi terhet – vagy legalább egy részét – vállalja. De ez nagyon nehéz, már csak azért is, mert összesen kb. 40–50 napot töltünk Magyarországon. A Magyar Vitorlás Szövetségen belül – biztos vagyok benne – mindent megpróbálnak, de Mári ma egy ifjúsági versenyzô, így még a MOB-nál is teljesen más kategóriába tartozik, mint az olimpiai éremesélyesek. Jogos, de a reménységek közé azért be kellene sorolni. – A vitorlázás 2000-ig az olimpiákon amatôr sportág volt. Ez változott, amikor megjelent Ben Ainslie, majd néhány más versenyzô; és gyakorlatilag ôk voltak az elsô olyan profik, akik az olimpiai hajóosztályban kizárólag ebbôl éltek. Ma az olimpiai mezônyben a lányoknál cirka harminc, a fiúknál úgy százra tehetô a valódi profik száma, akik gyakorlatilag négy–hatezer (vagy több) euró között keresnek, ezért vitorláznak, fizetik nekik a teljes programjukat és a háttércsapatot.

28

A

Fotó: Cserta Gábor

30

L E G J O B B

M A G Y A R

O P T I M I S T

E R E D M É N Y

–

J E N E Y

M Á T É

S z e k e r e s L á s z l ó , f o t ó : C s e r t a G á b o r, L á s z l ó f y C s a b a

A LEGJOBB MAGYAR OPTIMIST EREDMÉNY

Talán két éve kérdeztem Török Pétertôl, az Optimist válogatott edzôjétôl: – Ki ez a kissrác… – Olyan jól mozgott a hajóban, hogy még nekem is feltûnt. – Jeney Máté. Fogsz még vele interjút csinálni… – válaszolta. Igaza lett, és minden okom meg is van rá. A legjobb magyar Opés eredménnyel büszkélkedhet: 16. lett a vb-n, korosztályában pedig az elsô!

31

H A J Ó

M A G A Z I N

–

2 0 1 5 .

S Z E P T E M B E R – O K T Ó B E R

JENEY MÁTÉ

Máté ma még nem egy rutinos interjúalany, de az eredményeit elnézve, rövidesen az lesz… – Gratulálok a világbajnoki szereplésedhez! Jeney Máté: – A csapat nevében is köszönöm. Lengyelországban, Dziwnów-ban rendezték az Optimist világbajnokságot. Jó, kifújt szél volt, csak a víz volt nagyon hideg. 16. lettem összetettben, csapatban pedig a második helyen végeztünk. Úgy tudom korábban ebben az osztályban vb-n még senkinek sem sikerült ilyen helyezést elérni, ezért elégedett vagyok az eredménnyel, bár lehetett volna jobb is. – Gyôzhettetek volna… – Akár… Nem bántam volna. – 12 éves vagy, serdülô. Korosztályodban hogy végeztél? – A vb-n nem díjaznak serdülôket. – De csak megnéztétek hányadik helyen végeztél… – Igen, megnéztem, persze. A serdülôk között elsô voltam. – Az már valami… Az edzôd mit szólt? – Gratulált. A Szpariban sokan segítenek a felkészülésben, fôleg a Peti (Török Péter – a szerk.), az edzôm. Jóban vagyunk, vele meg lehet beszélni, mi történt egy-egy futamban. Sok idôt töltünk együtt, százötven napot vagyok egy évben vízen, plusz az utazások. Sokat utazunk, az fárasztó. – 150 napot? 12 évesen? Jársz még iskolába? – Persze, járok. Tényleg 150 napot vitorlázom, de enynyi kell is. A suliból elengednek, támogatnak, és jó is a suli, de a versenyek miatt sokat hiányzom, pont annyit, amennyit még lehet. – Azt mondják, hogy komolyan veszed a vitorlázást. – Igen. Az Op után még nem tudom, hogy mibe fogok ülni, valószínûleg Laserbe. Egyszemélyes osztályban gondolkodunk. Az könnyebb, nincs az, hogy most az egyik vagy a másik hiányzik, bármikor lehet vitorlázni. – Mi a célod? – Hát… majd az olimpia. Szeretnék kijutni. – Azt mondják, okosan, ésszel vitorlázol… – A mai nap nem volt túl jó, de az elôzôek jól sikerültek. – Hol kezdtél vitorlázni? – Kenesén egy táborban kezdtem, Nemes Attilánál. Kiválasztottak a BYC-be, Cadet mancsaft voltam. Szerettem, csak a kormányosom kiment Angliába, akkor átültem nyolcévesen nyolcévesen Op-ba, majd átmentem a BS Fûzfôbe, Ott Dénes Gábor foglalkozott velem. Sajnos elfogytak az emberek, így végül a Szpariban kötöttem ki. Harmadik éve vagyok itt. – Péter milyen a srác? Török Péter: – Máté? Nagyon elkötelezett a sportág iránt. Igen, ez a legjobb szó rá, elkötelezett versenyzô. – Lehet egy 12 éves gyerek elkötelezett? Péter: – Igen, lehet. Gyakran találkozom ilyen gyerekekkel. Sok srác tudatosan szeretne jól vitorlázni, de a szülôk bíztatása is fontos. Vannak, akik fiatal koruk ellenére nagyon is felnôttként vesznek részt a felkészülésben, a versenyeken. Én szerencsés vagyok, mert sok ilyen gyerekkel találkoztam már. Máté ezek közül az egyik legfrissebb versenyzônk, aki tényleg nagyon odateszi magát. A vitorlázó tudásának egy része vele született adottság, másik részét a látott-tanult dolgokból integrálja. Jól alkalmazkodik az új helyzetekben, ezért nagyon gyorsan fejlô-

32

dik. Máté a vitorlázást játékként fogja fel, s ezt jól fordítja át a versenyzésre. Azok a jó versenyzôk, akik kicsit csibészek és ez a csibészség inspirálja ôket a pályán. Ez épp olyan játék a gyerek számára, mint bármi más. Csak itt nem az átlagosan megszokott körülmények között játszunk, ám a játék lényege ugyanaz. Máté jól érti ezt a fajta játékot, a mezônyvitorlázást a különféle versenyhelyzeteket, a hajók közözi állásokat, ami számára igen szórakoztató. Élvezi a másikkal való rivalizálást és nagyon vágyik a jó eredményre. Máté: – Hát, igen, szeretem magát a játékszert, a víz közelségét, a sebességet, ha megnyerek egy futamot. De edzeni is szeretek, mert nehéz feladatokat kapunk, és azokat jó érzés megcsinálni. – Milyen az idôsebbeket legyôzni? – Igazából jó érzés, de a kort nem nagyon veszem figyelembe. Mindenkit meg kell verni… – Hány éved van még Op-ban? – Három. Péter: – A pályát nem mindenki érzik egybôl. Igazából ezt a legnehezebb megtanítani. Hosszan tartó folyamat, csak nagyon sok versennyel, nagyon sok edzéssel sikerülhet. De vannak olyan versenyzôk, akiknek adott a pályaorientációs készsége, de ez nagyon ritka. Máté ilyen, ô tisztán lát a pályán, tudja, hogy mit kell tenni. Egy optimistes, 8-tól 15 éves koráig – méretétôl, fizikai adottságaitól függôen- sok idôt tud eltölteni ebben a hajóosztályban. Így lehet kifutása ennek a fajta készségfejlesztésnek. Ám vannak olyan gyerekek, mint Máté, akiknél erre nincsen szükség. Ez a készsége már akkor látszott, amikor még a hajót nem tudta rendesen kezelni. Sok technikai hibája volt, egy sor dolgot nem tudott, de az rögtön látszott, hogy ehhez ért. Ritka adottság, ennek ellenére jó néhány olyan gyereket láttam már, akinél az elsô, bukdácsolós évben látszott, hogy ez a fajta tudás rendben lesz. Máténál lehetett erre építeni és biztos volt, hogy be fog érni. A gyerekekrôl a nagyhajósok és a felnôtt vitorlázók nehezen tudják elképzelni, hogy ugyanúgy látják a stratégiai és taktikai részleteket, mint ôk. Nem gondolják, hogy egy kisgyerek – a maga nyilvánvaló korlátaival – ugyanúgy ismerheti ennek a sportágnak minden csínját-bínját. Több olyan felnôtt versenyt láttam már, ahol összehasonlításban a gyerekek bonyolultabb helyzeteket jobban oldottak meg a maguk versenyén. Ez persze nem azt jelenti, hogy a felnôttek valamit rosszul csinálnának, de a gyerekek tényleg szórakoztatóan vitorláznak. Egy edzô számára az a legértékesebb tanulság, amikor megtanulunk egy-egy helyzetet, és ebben együtt gondolkodunk. Én is sokat tanulok tôlük. Sokszor nem is én oktatom ôket, hanem közösen tanulunk a helyzetekbôl. A látottakat az idôsebb tapasztalatával próbálom olyan rendszerben visszaadni számukra, hogy ezt ôk hosszútávon tudják használni. A futamokon nekem az a legjobb szórakozás, amikor elôre látom, mi fog történni a pályán. A mostani versenyen is egy sor olyan jelenetet lehettünk tanúi, ami tényleg szívmelengetô. A gyerekek pontosan hajtották végre a stratégiai, taktikai elemeket, mindig akkor és ott, ahol arra szükség volt. Ez rendkívül szórakoztató. Számomra az egyik legnagyobb élményt az jelenti, amikor látom a gyerekek vitorlázó készségének gyors fejlôdését, és ez nem feltétlenül csak az én tanítványaimra vonatkozik. Annak pedig külön örülök, ha a versenyzôim valamit jobban csinálnak a többieknél.

33

Az MVM Op csapatbajnokság gyôztese a Spartacus VE cspata. Nem sokkal késôbb ugyanôk ezüstérmet szereztek a világbajnokságon A Spartacus csapata: Lászlófy Levente, Pavlik András, Jeney Máté, Lászlófy Ábel, De Jonghe Arthur – fotó: Cserta Gábor

34

A MESTER: TÖRÖK PÉTER

Szekeres László

A MESTER

Az elsô nagy optimistes sikerek – gyermekei: Detta és Tamás révén – Eszes Béla nevéhez fûzôdik. 2008-ban Török Péter tanítványa, Péch Fanni ezüstéremmel térhetett haza a gardai Európa-bajnokságról. Hodács Attila tanítványai: Vadnai Benjamin, Huszka Mátyás és Gyapjas Balázs is kiemelkedôen szerepeltek. Török Péter és csapata sikeresen folytatták: Vadnai Benjamin Eb második, Péch Lóránt Eb bronzérmes, Gyapjas Balázs Eb ötödik lett.

35

H A J Ó

M A G A Z I N

–

2 0 1 5 .

S Z E P T E M B E R – O K T Ó B E R

TÖRÖK PÉTER

Török Péter a tanítványai között

2008 június: Péch Fanni Eb ezüstérmes

„Valami elindult a magyar Optimist életben! Két nagyon erôs és sikeres mûhely mutatta meg magát Török Péter és Hodács Attila vezetésével ezen az Európa-bajnokságon. Mellettük komoly munka folyik Tihanyban, Agárdon és Keszthelyen is.” – írtuk 2008-ban. Péch Fanni akkor az Optimist Európa-bajnokságon ezüstérmet szerzett, Vadnai Benjamin 19., Péch Lóránt 31., Huszka 57., Gyapjas 58. helyen zárt. Azután mi történt? A fûzfôi klub szétesett, Hodács Attila külföldre szerzôdött, Török Péter rengeteg nehézség közepette sem adta fel, de Révfülöpön nem volt meg a színvonalas munka lehetôsége, ezért Tenke Tibor hívására Földvárra, a Spartacushoz igazolt. Török Péter: – Még 2008-at megelôzôen, a szülôk azt a lehetôséget látták meg, hogy a gyerekeket nem érdemes önállóan egy ilyen felkészülésben erôltetni. Arra törekedtek, hogy a különféle klubokban vitorlázó eredményes gyerekeket egy csapatban kell tartani. Ebben az idôben így edzettünk 2005-tôl gyakorlatilag 2008-ig. A Vadnai gyerekek Benji és Joni, a Gyapjas testvérek Balázs és Zsombi, a Péch testvérek Fanni és Lóri, Takács Levi, Varga Dana, de voltak ott még jó páran, akik részt vettek a közös munkában. Fanni ezüstérme után 2009-ben Benji lett második az Ebn, aztán Lóri pedig bronzérmes, Balázs ötödik lett. Abban az évben az ötödik legjobb ország voltunk az Eb-rangsorban. Úgy látszott, hogy ez a fajta munka tényleg eredményes. Viszont a következô generációra ez már nem hatott vissza, már nem volt rendszer, teljesen önállóan dolgoztunk… Aztán következett egy kis szünet, majd elkezdôdött a többet tenni akaró gyerekek Spartacusba történô koncentrálódása. Tenke Tibor látta meg, hogy ebben a strukturáltságban rejlik az erô. A Spartacus egy olyan klub, ahol az infrastruktúra, a sportág iránti elkötelezettség, a tradíció kohéziós erôt jelent. Mi is átmentünk Révfülöprôl jó néhányan, de csatlakoztak hozzánk más klubokból is, mint a Jeney Máté vagy a De Jonghe Arthur és még néhányan, akik kifejezetten azért jöttek oda, mert azt a fajta munkát látták, amiben ôk is szerettek volna részt venni. A Spartacusban az éves program úgy áll össze, hogy minden hónapban van verseny és edzés, így a hazai versenyszezon kezdetére már komoly munkát végeztünk. Ez jelentôs különbség az itthoni gyakorlathoz képest.

A világbajnoki dobogó második fokán a magyar csapat: Pavlik András, Jeney Máté, De Jonghe Arthur, Lászlófy Ábel és Levente – fotó: Lászlófy Csaba

36

– Mire a szezon itthon elkezdôdött, volt a gyerekekben több száz óra… – Igen. A szezon kezdetekor ez nagyon látványos. Tudtuk, hogy ebben a versenyzési struktúrában benne van a kiemelkedô eredmény lehetôsége és most ennek köszönhetôen születtek ezek a vb eredmények is. – Különösen a csapat volt fantasztikus… – Igen, igen! Nem csak egy gyerek szerepelt kiemelkedôen, hanem az öt srácból négy. Jeney Máté, Lászlófy Levente és Ábel, De Jonghe Arthur. Pavlik András is szépen kezdett, de sajnos neki nem jött össze a jó eredmény. 2013-ban a százhetvenvalahanyadik helyen végzett a legjobb magyar Op-s, de láttam, hogy a vb-n is lehet keresnivalónk, talán már mi is próbálkozhatnánk. Korábban nem is gondoltunk rá, mert olyan nagy az eltérés a vb és az Eb mezôny között, hogy nem láttuk értelmét ezzel foglalkozni. De 2013-ban a gyengébb eredmények ellenére is látszott, hogy lehet már ebben gondolkozni. Ekkor kidolgoztunk egy kétéves programot. A lengyelországi helyszín elônyösnek látszott számunkra, mert a kiírásban az a tó szerepelt, ahol Péch Lóri harmadik, Balázs ötödik lett. Ez ismert volt elôttünk, de késôbb megváltoztatták a helyszínt. A felkészülés egyik állomásaként tavaly elutaztunk Argentínába, a vb-re, hogy a gyerekek szokják ezt a fajta miliôt, tehát a világbajnokság mezônyét. Így készültünk az idei vb-re, ahova már egy rutinos csapat érkezett. A Lászlófy testvérek már két Európa-bajnokságon szerepeltek, a többiek jártak világbajnokságon is, így idén a csapat otthonosan mozogott ebben a környezetben. Lengyelországban számunkra kedvezôek voltak a szélviszonyok: 4 és 14 csomó között fújt, a kiszámítható és moderált áramlás sem jelentett veszélyt… Jók voltak a kondíciók, és tényleg nagyon jól versenyeztünk. Az általunk képviselt stílus bejött: mint csapat mûködtünk, az egymást támogató felkészülés és versenyzés szinte mindenkinél tökéletes stratégiát hozott. Még a hibáink is olyanok voltak, amiket láttunk elôre, hogy megtörténhet, és meg is történt. – Mi a jövô? – Számomra példaértékû a szingapúri csapat. Az ottani vitorlás szövetségnek stratégiája nagyon szimpatikus. Szingapúr is kicsi ország, kb. ugyanannyian optimisteznek, mint Magyarországon, mégis már évek óta egyértelmûen a világ legjobbjai. Ôk nem a klubokat erôsítik. Központi irányítással, három klubban lehet Opézni; kettôben fogadják a gyerekeket és nevelôegyesületként funkcionálnak, az onnan kikerülô jó, vagy potenciálisan jó versenyzôket pedig egy klubban helyezik el, és profi edzôgárda foglalkozik velük. Ôk egész éves programban vesznek részt, és a felmenô rendszerû tehetségkutatást gyakorlatilag állandóan szinten tartják. Nyilvánvalóan más költségvetésbôl gazdálkodnak, mint ahogy azt mi el tudnánk képzelni, de maga a rendszer, az építkezés – ami mellé érdemes pénzt tenni – mûködik, látható az eredménye. Ez példaértékû. Nem azt mondom, hogy olyan a mechanizmusa az egésznek, mint egy kólaautomata, amibe bedobunk egy fémpénzt és kijön egy kóla; mégis ehhez lehet hasonlítani: abból a rendszerbôl és versenyprogramból ki jön az eredmény. – Hány magyar bajnok tanítványod van? – Nem tudom pontosan. Volt pár. – Hány Eb, vb érmes tanítványod van? – Három… És most, ezen a vb-n második hely csapatban. – Büszke lehetsz magadra! – Köszönöm… Persze jó, ha az embert megtapsolják a végén, de ez nem csak én érdemem, hanem sokkal inkább a tanítványaimé, a szüleiké… amirôl az elôbb már beszéltem. Amúgy azt gondolom, hogy sokkal több jobb vitorlázó van mint én, akik foglalkozhatnának a gyerekekkel, csak ok nem ezt választották hivatásul. Kevés az olyan elkötelezett szakember, aki erre annyi idôt szentel, amennyi szükséges. Ráadásul ez nem egyszemélyes feladat… Meggyôzôdésem, hogy a modern vitorlázás alapja a csapatmunka. – Hogy bírod idôvel? – Nehezen, ez egy áldozatos dolog, nagyon komoly kérdéseket vet fel… Három gyermekem van, ôk is, a feleségem is biztatnak, mindig azt mondják, hogy csináljam, mert hát ez fontos nekem. Tehát csinálom… – És fontos? – Igen, igen, igen. Nagyon fontos. Még akkor is, ha az ember egy kezén meg tudja számolni, hány hétvégén van otthon. – Meddig mehet ez így? – Kitartunk…

37

V I L Á G B A J N O K A O P T I M I S T H O D Á C S – T E T E J É N V I L Á G A

Péch Fanni elsô sikere óta sokan Hodács hajókkal kerültek a világ élvonalába Itt éppen Vadnai Benjamint ül egy Hodács Optimistben Fotó: Balogh Judit

38

László Tibor

A VILÁG TETEJÉN

A versenyzôk és eredményeik mellett – technikai sportról lévén szó – szintén kimagasló magyar eredményrôl lehet beszámolni. Nevezetesen az idei év Optimist világbajnokságát a magyar gyártású Hodács Optimisttel nyerte meg a szlovén versenyzô, Rok Verderber.

39

H A J Ó

M A G A Z I N

–

2 0 1 5 .

S Z E P T E M B E R – O K T Ó B E R

HODÁCS OPTIMIST A VILÁGBAJNOK

Többek között Hodács hajóban kezdett: Péch Lóránt…

Vadnai Benjamin…

Gyapjas Botond… Vadnai Jonatán…

A balatonfûzfôi mûhelyben gyártott optimistekkel eddig is számos kiváló eredményt értek el a versenyzôk, akik eredményeikkel nem csak az edzôk munkáját, a szülôk és klubok áldozatvállalását igazolták, hanem a hajógyártó minôségi munkáját is. A Hodács optimistek minôségét a szlovén versenyzô világbajnoki címe mellett igazolja még a korábban szerzett Európa-bajnoki arany-, ezüst- és bronzérem is, illetve a 26 év alatt elért 33 magyar bajnoki cím. A Hodács optimist a környezô országok nemzeti bajnokságain is derekasan helytáll, például pár hete nyertek vele osztrák bajnokságot. Hodács Lajos: – Természetesen minden jó eredménynek örülünk, de a legnagyobb öröm számunkra az, amikor magyar versenyzôk, magyar hajóval érnek el kiemelkedô hazai és nemzetközi eredményeket. Éppen ezért a magyar versenyzôket mindig támogattuk: egy-egy hajócserével, kedvezményes szervizmunkákkal vagy eszközbeszerzéssel, hiszen a 26 éves optimist gyártás abból a feltett szándékból indult ki, hogy kiváló minôségû optimistet elérhetô áron kínáljunk a magyar versenyzôknek, szülôknek, kluboknak! Sokan mondták, de lehet, hogy kevesen hitték, hogy Hodács Lajos világszínvonalon gyárt optimisteket. Nos, a kétkedôk is láthatják, a magyar mûhelyben nem a levegôbe beszélnek, immár nyugodtan, mindenféle marketingtól függetlenül lehet állítani, hogy a Hodácséké a világ legjobb Optimistje. És mi az, amitôl egy Optimist egy kis mûhelybôl kikerülve kiváló minôségû lesz? A válasz egyszerû! 26 év Optimist építési tapasztalata, gondos, szakértô munka, és nem utolsó sorban a kiemelkedô minôségû anyagok használata. Ennek eredménye, hogy a Hodács hajók készen állnak a világ meghódítására. A Hodács Optimistek legnagyobb elônye a tömegben elôállított hajókkal ellentétben, hogy a gyanta megkötése után nagyságrenddel tovább maradnak a hajók a szerszámban, mint a nagy szériát gyártók esetében. Ettôl a hajóhéj merevebb lesz, ezáltal kevésbé deformálódik, a formáját nagyobb igénybevétel, tehát erôsebb szél esetén is megtartja, ez pedig jobb menettulajdonságokat eredményez. Mivel a hajó nem – vagy csak lényegesen kevésbé – deformálódik, a fellépô erôhatásokat a vitorlázó saját elônyére jobban kihasználhatja. További elônye a Hodács optimisteknek, hogy az építés során az osztályelôírás által megkövetelt hajófenék szendvicsszerkezetét adó maganyagot (habot) vákuumtechnológiai eljárással préselik a különbözô rétegekbe. Már csak ezen eljárás miatt is jobb lesz a hajó szerkezeti fenékmerevsége, erôsebb és tartósabb az egész hajó. Számtalanszor volt róla szó, így biztos, hogy sokak elôtt ismert: az Optimist One Desing osztály, tehát a hajó összes paramétere kötött és legfeljebb 1–2 mm-es tûrés engedélyezett. Valljuk be ôszintén, ez egy gyártónak sem enged nagy játéklehetôséget. Viszont a formastabil hajótest és a súlyponttal történô – szabályos – kis játék már olyan »fegyver«, amibôl elônyt lehet kovácsolni. Mivel magyar hajóépítôrôl van szó, így a személyes kapcsolattartás is rendkívül egyszerûen megoldható. Nem beszélve a szakszerû szervizháttérrôl. Hodács Lajos: – Gyakran elôfordul, hogy egy-egy hétvégi versenyen történt sérülés után hozzák a hajót javításra, aminek rendszerint a következô hétvégére kell elkészülnie. Természetesen ezek olyan szituációk, amiket fe-

40

lelôsségteljesen felvállalunk és elvégezzük a munkát, ezzel is segítve a magyar vitorlázókat, szülôket és klubokat. Nem vitás, ezek olyan lehetôségek, amiket a magyar versenyzôknek rendkívül jól ki lehet használni, illetve az eredményesség hasznára lehet fordítani. Hodács Lajos és fia, Attila végzettségét tekintve gépészmérnökök. Bár a legtöbb embernek általában azon sztereotípia jut eszébe egy gépészmérnökrôl, hogy nem kifejezetten a divattrend követése fontos számukra. A Hodács optimistekrôl mégis elmondható, hogy színösszeállításukat tekintve elegánsak és letisztultak. Sôt, a megrendelôknek lehetôséget biztosítanak, hogy saját elképzelésük szerint állítsák össze leendô optimistjük színét. Ha már gépészmérnökökrôl és divattrendekrôl van szó, akkor érdekes megemlíteni, hogy egy alkalommal az IODA (Nemzetközi Optimist Osztályszövetség) fôfelmérôje is rácsodálkozott arra a bravúros megoldásra, amit addig máshol nem látott. Ugyanis több optimistet is úgy készítettek, hogy a svertnyílás belül(!) osztott színû volt. Azaz a svertnyílás alsó fele fehér, mint a hajó feneke, míg a felsô fele pedig olyan színû volt, mint a válaszfal/svertszekrény. A Hodács Mûhely a kiváló minôségû Optimistek mellett – Attila révén – optimist verseny specifikus kérdésekben is segítséget tud nyújtani. Attila nemzetközi edzôi tapasztalatainak köszönhetôen tanácsokat tud adni a kezdô versenyzôtôl a profi szintig, legyen szó edzéselméletrôl, módszertanról, hajókezelésrôl, vagy épp mezônystratégiai elgondolásokról. Hodács Attila: – Elôfordul, hogy kapok egy-egy telefonhívást, vagy e-mailt, hogy ilyen és ilyen szinten van egy versenyzô és merre, hogyan tovább. Vagy éppen egy kisebb-nagyobb hullámvölgyben van a versenyzô és mit kellene csinálni, hogy ebbôl kimozduljon. Ha már az eredményeknél és a sikernél tartunk, akkor a maga nemében egyedülálló, hogy Attila edzôi tapasztalatait, gondolatait könyv formájában rendszerezte, mely pár éve angol nyelven került publikálásra a holland Optiparts cégen keresztül, a világ 83 országában. Hodács Lajos mûanyag feldolgozó tevékenységét a szörfgyártással, szkegek és latnik készítésével kezdte, majd az Optimist és Cadet építéssel erôsítette meg, melyet sárhányók, kipufogócsövek és rúdugró lécek készítésével egészített ki. Jó ideje pedig karbon termékek gyártásával és szervizelésével is foglalkozik. Épített spinnakerboomokat, orrsudarakat, kormányhosszabbítókat és karboncsöveket. Karbon-epoxy használata során szerzett tapasztalatait gyakran veszik igénybe liberások, katamarán tulajdonosok, legyen szó árboc- és baumtoldásról, vagy valamilyen high-tech elem gyártásáról, javításáról. Ezen a téren szerzett tapasztalatának, megbízható munkájának híre ment a nagyvilágban. Egy magyar céggel közösen készítenek fekvôbringákat, amelyet az Egyesült Államokban, illetve Svédországban használnak. A német TopCat katamarán gyártó cég tôle rendeli a teleszkópos karbon hosszabbítókat, míg egy másik német cég, mely ACat-eket gyárt, tôle rendeli a katamarán testek karbon összekötôit. Ezeken kívül készít még ipari célokra kardántengelyt, keverôket, illetve egyedi kivitelezésû termékeket is, legutóbb például egy egyméteresre összeszerelhetô, négyméteresre kinyitható radartartó állványt készített. A balatonfûzfôi mûhelyben számos jó dolog készül kiváló minôségben. Ha értéket, vagy minôséget keresünk, akkor nem kell messze mennünk.

41

A szlovén Eb gyôztes leány, Mara Turin is Hodács hajóval versenyzett

A világbajnok Rok Verderber Hodács hajóban

42

E G Y

É R T É K E S

V B

T I Z E D I K

H E L Y

L A S E R

4 . 7 - E S B E N

–

T E N K E

Á R O N

Szekeres László

E GY É R T É K E S V B T I Z E D I K H E LY L A S E R 4 . 7 - E S B E N

Pár éve édesapja azt mondta: fogok még az Áronnal interjút készíteni. Voltak kétségeim, de igaza lett: egy hajós dinasztia harmadik generációjának egyik tagjával és edzôjével, Bakóczy Róberttel beszélgetek. Áron nagyapja, id. Tenke Tibor kitûnô építész és eredményes vitorlázó, édesapja, ifj. Tenke Tibor sikeres cégvezetô, mérnök, olimpikon vitorlázó.

43

H A J Ó

M A G A Z I N

–

2 0 1 5 .

S Z E P T E M B E R – O K T Ó B E R

TENKE ÁRON

Áron: – Apám a Szpariban versenyzett, így rengeteg idôt töltöttem kiskoromban a telepen. Itt nôttem fel, játszottam a hasonló korú gyerekekkel. Nyolc éves voltam, amikor beírattak egy táborba, majd ôsszel kiválasztottak, és hajóba ülhettem. Apámmal sokszor kimentünk, én Op-val, ô motorossal. A legjobb Optimist eredményem egy serdülô bajnoki cím. Élveztem ezt a hajót, de végén már túl nagy voltam, így viszonylag korán, 2013 ôszén váltottam Laser 4.7-esre. A kezdet nehéz volt, de belejöttem. Itthon jól mentem, a nemzetközi mezônyt azonban tavaly inkább csak szoktam, de azért egy-egy jó versenyem is volt már. Az idei szezon pedig kifejezetten jól kezdôdött… – A folytatás is »rendben van«… – Úgy kezdtem az évet, hogy tavasszal a Spring Cup-ot megnyertem, Kielben ötödik lettem, a gdyniai Eb-n, 180-as mezônyben a 19. Az utolsó napon ment el a jobb helyezés. – Következett a világbajnokság Medemblikben… – Itt minden volt, kicsi és erôs szél, esô és napsütés. Két napot tudtunk edzeni. Az elsô futam jól kezdôdött, a 8–10 csomós szélben elsônek értem fel a kreuzbójához, a bôszélben egy taktikai hiba miatt elmentek ketten, de ezt a helyet a továbbiakban sikerült megôriznem. – Neked ez a szél a jó? – Nem, minél erôsebb fúj, annál jobb… Súlyhatáron vagyok ebben a mezônyben, sôt, egy picit fogynom kellett. A következôben vacak szélben 13. helyet csináltam, ami, lévén, hogy négy csoportban versenyeztünk, már nem is olyan jó, de este kiderült, hogy ezzel is az összetett 20. helyen voltam, mert rendes keresztbeverések történtek. Másnap halasztással indult a nap, csak délután mentünk vízre, ahol tovább vártuk a szelet, csak hat órakor rajtoltunk. Ismét sikerült jól mennem, mindenki fent rajtolt, holott a lee volt a jó, ott gyakorlatilag egyedül voltam, sokáig vezettem, de egy szélfordulóban elmentek páran, végül negyediknek fejeztem be a futamot. Mindenki azt gondolta, hogy befejeztük arra a napra, csak a rendezôk nem, fél nyolc felé simán elrajtoltattak minket. Újra leebôl kellett rajtolni, de ezt akkor már az egész mezôny tudta, így nagy tülekedés alakult ki, kicsit beragadtam, de szerencsére ki tudtam ejteni, és azért negyediknek felértem, és itt is fejeztem be. Ezzel negyedik voltam összetettben. – Mi járt a fejedben? – Izgultam a folytatás miatt. Szerettem volna megtartani ezt a helyet. Nem stressz volt ez, inkább egy egészséges drukk. Vitorláztam már eleget hasonló nagy mezônyben, ez nem jelentett újdonságot, és tudtam, hogy egy-egy, akár apró hiba is nagyon büntet, sokat jelent. Következett a harmadik kvalifikációs nap. Leálló pörgölôdô szélben végül csak egy futamot rendeztek, abban gyengén mentem, végül ismét 13. helyen értem célba, de közben voltam hátrébb is a mezônyben. Összetettben visszaestem a hetedik helyre. Bakóczy Róbert: – Ettôl még nem kellett könnyeket hullatni, ráadásul a selejtezô »kevésbé számít«, mert itt – négy csoport lévén – négy elsô, négy második… stb. helyezett van, így a kvalifikációs szakaszban pontszámban még közel állnak egymáshoz a versenyzôk. Áron: – A döntô elsô futamán megint vacak szél fújt, leeben rajtoltam, de egy ütemmel beragadtam, nem tudtam az elôzetes elképzelés szerint balcsapásra fordulni, a szél viszont jobbra fordul. Ezek után még túl is kreuzoltam magam. Elment az egész mezôny. A hátszél kezdetén majdnem utolsó voltam, de sikerült vagy húsz hajót megfognom. Most persze, ebben a szélben nem is voltam elég gyors. A következô futamot is katasztrofálisan kezdtem, szintén a mezôny vége

44

45

Fotó: Robert Hajduk

felé vettem a kreuzbóját, bôszélben mentem elôrébb, de most a második cirkáló szakaszon is sikerült vagy húsz hajót megelôznöm, így 19-ként értem be. Másnap friss széllel kezdtünk, így nagy reménnyel vágtam neki a futamnak. Ez tartott is az egypercesig, amikor becsomózódott a shott. Ez Laserben néha elôfordul, de rendszerint egy rántással ki lehet tisztázni, azonban ez most nem sikerült. Öt percig – kicsit lobogó vitorlával – kínlódtam, próbáltam kicsomózni a kötelet, ami végül nem sikerült, és kénytelen voltam feladni. Hasonló nem történt még velem. Robi: – Ilyen egy laseres pályafutás során egyszer történik valakivel, és persze mikor máskor, mint egy világbajnokság fontos napján, amikor a körülmények kedveznek valakinek. Nincs más, mint túltenni magát a versenyzônek a dolgon, de tudjuk, hogy ez nem is olyan egyszerû. Áron: – Eltörtem a kormányhosszabbítómat, ezért Robival kivágtattunk a partra, persze egy új shottot is vittünk magunkkal. Ricsi ült át erre az idôre a hajómba és húsz percébe telt, mire kitisztázta a kötelet. – Pech. Túlléptél a dolgon? Áron: – Ideges voltam, Robi nyugtatott meg. Nem hangzott el egyetlen hangos szó sem, de düh azért maradt bennem. Nagyon koncentráltam, leeben rajtoltam a következô futamban, majd nem sokkal késôbb kifordultam jobbra, pár hajó elment, de már felül voltam, amikor megjött a várt jobbra pörgés, ezzel már elôl voltam, hátszélben ismét jó sebességgel mentem, az ötödik helyen végeztem. Ennek persze örültem, és meg is nyugtatott. A szél kitartott, 10–12 csomóval fújt, így aznap még egy futamot rendeztek. Ekkor legalul akartam rajtolni, ami gyakorlatilag sikerült is csak egy ausztrál, King Sam volt lejjebb. Elsô-második helyen értünk fel a bójához, és vele mentünk végig az egész futamon. Bôszélben utaztunk, a második kreuzban a mögöttem lévôkre figyeltem, ô pedig rám. A befutó hátszélben egy kicsit hibázott – vagy inkább csak az olaszra figyelt – ezzel lehetôségem adódott, hogy megelôzzem. Ez sikerült, és megnyertem a futamot. (Robi remekül oldotta meg a »shott krízist«. Abból a helyzetbôl tízbôl kilenc ember fordítva jött volna ki, összeesik és nem futamot nyer »bosszúból«. Ez egy edzôi bravúr volt, Áronról pedig kiderült, milyen erôs. – a szerk.) Áron: – Az utolsó napra egy futamot terveztek, de nem fújt a szél, mégis kivittek minket. Igazuk lett, megélénkült a szél, csak forgolódott, így a rajtot többször is visszalôtték. Talán a negyedik próbálkozásra sikerült. Luvközép tájon, jól kaptam el a rajtot, sikerült tisztán vitorláznom, hatodik voltam a bójánál, a szél fordult, lóverseny lett a dologból, így szépen körbementünk, és hatodiknak futottam be. Összetettben a tizedik helyen végeztem. – Elégedett voltál? Mire jogosít ez az eredmény? – Nagyon! Ha valaki elôre mondja, nem hiszem el. Nem tudom mire elég, pláne nem, hogy átültem Radialba, nem ismerem azt a mezônyt, de biztos erôsebb. Csinálom tovább az edzéseket, két edzôtáborral több lesz jövôre, amire szükségem is van, sokat kell tanulnom. – Tervek? – Szeretnék sokat és sokáig vitorlázni, de nincsenek olimpiai álmaim, a továbbtanulást fontosabbnak tartom. – A felkészülésrôl mondjatok valamit! – Mióta átültem Laserbe a Robival dolgozom, most Medemblikben az Arató Ricsi is velünk volt, ô is sokat segített. Évente úgy 140 napot vagyok vízen, ennyit vitorlázik a nemzetközi mezôny, ami már hazánkban is szokásosnak tekinthetô. A szezon februártól decemberig tart.

Bakóczy Robert, Tenke Áron edzôje

46

V A D N A I

T E S T V É R E K

Ú J A B B

S I K E R E

S z e k e r e s L á s z l ó , f o t ó : Va d n a i P é t e r

V B : 3 . É S 5 . H E LY; E B : E G Y E Z Ü S T, E G Y B R O N Z

Vadnaiékkal sokszor volt alkalmam beszélgetni, és mindig a sikereik okán. Ez persze azt is jelenti, hogy jó hangulatban telik az idô. Számomra ôk jelentik a jó családi mintát: Péter, az apa sikeres építész (és a fiúk segítôje, edzôje, sofôrje, masszôre stb.; mikor mire van szükség), Tünde, az édesanya a család központja, összetartója, mindannyiuk támasza; Benjamin és Jonatán, a két fiú pedig kiemelkedô sportoló, jó tanuló, szorgalmas és céltudatos fiatal.

47

H A J Ó

M A G A Z I N

–

2 0 1 5 .

S Z E P T E M B E R – O K T Ó B E R

VADNAI TESTVÉREK ÚJABB SIKERE

Vadnai Benjamin

Tomai Balázzsal a vb megnyitó ünnepségen

Rajt az Európa-bajnokságon És a világbajnokságon

– Legutóbb a santanderi kvalifikációs világbajnokságig tekintettük át az idei éveteket. Mi történt azóta? Benjamin: – Medemblikben az U21-es világ-, Murciában az U21-es Európa-bajnokságon szerepeltünk, most pedig a füredi Európa Kupa versenyen. A világbajnokságon harmadik lettem, az Európa-bajnokságon pedig második. Jonatán a vb-n ötödik, az Eb-n harmadik. – Az jó… Benjamin: – Hát igen, korosztályunkban az elejében vagyunk mind a ketten. Ráadásul itt vannak olyanok is, akik már felnôtt mezônyben is jók, olyanok is voltak, akik már kvalifikáltak. Például Stefano Peschiera, a perui srác 24. lett a felnôtt vb-n. Az azért nagy dolog, hogy ôt meg tudtuk verni. De a Puerto Ricó-i Juan Perdomo vagy az új-zélandi Andrew McKenzie is nagyon jó, a britekrôl nem is beszélve. Most ôk is mögöttünk végeztek. Kingston óta is nagyon sokat fejlôdtünk sebességileg, hátszélben nagyon megugrottunk mindketten. Végig csináltunk egy nagyon hasznos edzôtábort Horvátországban, Mate Arapovval, és ô nagyon sokat hozzátett a technikánkhoz. Minden hazai versenyt, sôt, az edzéseket is komolyan vesszük, »gyilkoljuk« egymást. Versenyeken is nagyon sokat megyünk egymás ellen, ott persze inkább húzzuk, segítjük a másikat. Jonatán: – Nagyon jó érzés volt, hogy az Eb végén mindketten ott álltunk a dobogón, és lobogott mögöttünk a magyar zászló. A vb-n 11 teljesen jó futamot rendeztek, fújt a szél rendesen. Az Eb-n gyenge szeles körülmények között sikerül tíz futamot lebonyolítani. Mindkét versenyen sok futam volt, reális eredmények születtek, kijött, hogy éppen ki a jobb. Jonatán: – A spanyol talán lehetett volna szebb, az jó lett volna… – Elsô-második… Jonatán: – Például. Benjamin: – Nekem az ifi mezônyben ez volt az utolsó évem. December 30-án születtem, ha két nappal késôbb, akkor még lenne egy évem… Ez pech. Jonatán: – Nekem még van három évem, van idôm. Elég nagy vagyok, 82 kiló környékén lesz optimális a súlyom, be is állok arra. Ez számomra elônyt fog jelenteni. – Kezdôdik a válogató Tomai Balázs és kettôtök között. Jonatán: – Januárban kezdünk Miamiban, majd még három verseny következik, egyet ki lehet ejteni. Aki jobb, az megy. Benjamin: – Készülök nagyon, nem is kezdtem el az egyetemet, halasztok egy évet, csak a vitorlázással akarok foglalkozni. Remélem, hogy én megyek Rióba, és Joni fog elkísérni… De megnézem mit csinál, ha fordítva alakul a dolog. Azt se felejtsük el, hogy Pufi (Tomai Balázs – a szerk.) is ott lesz a válogatókon, és ô nem egy könnyû, de abszolút sportszerû ellenfél. Abban bízhatunk, hogy mi gyorsabban fejlôdünk a következô hónapokban. Jonatán: – Jóban vagyunk, mindig sportszerûen versenyzünk egymás ellen. Benjamin: – Jobban szerettem volna az Európa-bajnokságon erôsebb szelet, mert abban élvezetesebb vitorlázni, de kis szélben is nagyon jó a sebességünk. Örülök, hogy Joni is rendszeresen ott van az elején, így a jó, harcolunk egymással. – Ok! De ô is ellenfél, a válogatón is ellened is versenyez majd. Most az Európa Kupán pedig meg is vert… Benjamin: – Igaz, de nem baj, abból is tanulok, legkö-

48

zelebb jobban vigyázok rá. Amúgy edzôversenynek fogtuk fel az EK-t, de egymással keményen megverekedtünk, nem adunk egy métert sem ajándékba a másiknak. – Jonatán! Milyen megverni a bátyádat? Jonatán: – Nehéz megfogalmazni… Jó érzés. Nagyon jó, hogy az U21-es mezônyben Benjivel az elsô helyért küzdhetek. A válogatók még odébb vannak, egyelôre nem foglalkozom vele. Majd meglátjuk… Nekem most kijött a lépés, mert neki sikerült begyûjtenie egy korai rajtot is, ami azért betett neki. Ha ez nincs, más a helyzet. – Tudtad, hogy kint vagy? – Hát, necces volt, nem tudtam, ha tudom visszamegyek… Azt is hihettem, hogy eltakarnak. Nagyobb mezônyhöz vagyunk szokva, és ott sokszor elbújhatsz a többi hajó között… – A kondíciótok rendben? Most azért sorozatban voltak a versenyeitek… Benjamin: – Jó, igen. Amikor fújt a szél a vb-n és egy nap három futamot nyomtak, mind a három futamot bírtam, ezért a végén is nagyon gyors voltam. Szeretem, ha esik az esô, hogy a többiek fázzanak, ne szeressék, rossz lesz a kedvük, ezért kevesebb ambícióval vitorláznak. – Péter! Mennyire szólsz bele a dolgokba? Hasznos vagy még? Péter: – Hát, remélem… Fôleg taktikailag tudok hasznos dolgokat mondani. De az én feladatom elsôsorban nem is ez. Olyan vagyok, mint egy pályaedzô: megmérem az áramlást, figyelem a szél tendenciáját, ezeket megosztom a fiúkkal, segítem a srácokat. Az a felállás, hogy a horvát edzôvel, Arapovval dolgozunk, ô a technikai felkészítésért felel, de ô nem jár velük versenyekre. Ha megnézzük a többieket, nagyon kevés nemzet van, ahol a körülményeket tekintve (orvos, gyúró, meteorológus, pszichológus stb.) is igazán profik. Egyébként amikor Splitben vannak a srácok, ott együtt dolgoznak a világ talán legerôsebb csapatával, de nekik sincs olyan hátterük, mint amirôl az imént beszéltünk… Persze egy profi csapat lenne a cél, nem csak nekünk, hanem a magyar vitorlássportnak, de ahhoz nekünk – Benjaminnak és Jonatánnak – még fejlôdnünk kell. Ha mondjuk a felnôttek között is stabilan az Aranycsoport közepén vagy elején vitorláznak, akkor már annak is lenne jelentôsége… Jonatán: – Szerintem ma egyikünk sincs ott hármunk közül, hogy komolyabb eredményt érjen el Rióban, de Tokióban már szeretnénk. Akkor lehet, hogy rendszeresen kell majd egy komolyabb háttér. Mert alkalmanként most is jórészt megvan. Minden kérdésben van hová fordulni. Rióra elsôsorban a tapasztalat miatt lenne szükség, és persze pénzügyileg is fontos, könnyebb lenne folytatni utána. – Szponzorokra számíthattok? Péter: – Igen, a Musto évek óta kitart mellettünk. A Magyar Vitorlás Szövetség a »fôszponzorunk«, a MOBtól, és persze a Balatonfüredi Yach Clubtól is kapunk támogatást. Az Invigor, az öcsém cége is segít. Benjamin és Jonatán ifjúsági ösztöndíjat kap a MOL-tól. Erre minden évben pályázni kell, de évek óta sikerül. Varga Lajos szintén segít minket. Mindkét fiú Gerevich ösztöndíjas. – Rióig látszik a költégvetésetek, utána viszont a szponzoroktól függ a srácok sorsa? – Igen, Rióig is nehéz lesz, de dolgozunk rajta. Legalábbis úgy néz ki. Utána, a következô olimpiai ciklusra viszont mindenképpen kell legyen, aki komolyan mögénk áll. Jó lenne egy fix szponzor.

49

Vadnai Jonatan

A világversenyeken Benjamin szerepel jobban, igaz, csak kevéssel

Az Eb-n egy hellyel végzett elôrébb A balatonfüredi Laser Európa Kupán viszont Jonatán gyôzött a fivére elôtt

50

K O M O L Y

I D Ô ,

K E V É S

I N D U L Ó

6 5 .

–

C E N T O M I G L I A

Sármay Bálint és Nagy R. Attila, fotó: Németh Erika

KEDVEZÔTLEN IDÔJÁRÁS, KEVÉS INDULÓ

Az idei Centomiglia nem kerül a verseny történetének aranykönyvébe. Nagyon kevesen álltak rajthoz, és közülük is csak alig több mint a fele ért célba. Csak részben magyarázat erre az idôjárás. A problémát elsôsorban a kiírás állandó változtatása és hajók osztályba sorolása, és az egyes hajóosztályok szinte esetlegesen megállapított versenytávja okozza.

51

H A J Ó

M A G A Z I N

–

2 0 1 5 .

S Z E P T E M B E R – O K T Ó B E R

65. CENTOMIGLIA

RAFFICA Mindent megtettünk, hogy sikerrel fejezzük be az idei év utolsó külföldi versenyét, a legendás Centomigliát, de hiába. Az Öreg Hölgy csak a fél távig bírta az óramû pontossággal mûködô termikus szelet is elnyomó frontot. A helyenként harminc csomós szélben – és az ezzel járó hullámzásban – a kormánylapát eltört, és a hajó felborult. Szerencsére senki sem sérült meg, és további károkat sem okozott a borulás.

Ameddig bírta a hajó, addig ment

Nagyon ment

Aztán a kormány kapitulált És elestek

Ismét abban a megtiszteltetésben volt részünk, hogy a többszörös Centomiglia-gyôztes – és egykori olimpikon – Roberto Benamati segített minket helyismeretével. Régre nyúlik vissza Benamati és a Raffica kapcsolata, 1997-ben kormányosként ezzel, akkor még olasz tulajdonban lévô Liberával szerezte elsô Centomiglia-gyôzelmét az egykori Csillaghajó világbajnok. Késôbb átült az újabb építésû Principessára, és sorra nyerte a svájci, német és olasz tókerülô versenyeket. Már magyar tulajdonba került a Raffica, amikor 2011-ben újra gyôzni tudott, ekkor Király Zsolt kormányzott és Benamati volt a taktikus. Azóta minden alkalommal magyar legénységgel indult a Raffica a legnagyobb olasz tókerülô versenyen. A csapat a késôn megszületett döntés ellenére szervezetten indult neki az olasz melónak. Annak ellenére, hogy szinte a teljes legénység szabadidejében vitorlázik, nem jelentett gondot a hajót szétszerelni és útra készre pakolni. Kedd este indultunk és másnap reggel már a bogliacói kikötôben a helyi kikötômesterek – Bibo és Luca – üdvözölnek hangosan minket. Kedvesen ugratják a kormányost, Király Zsoltot: – Húsz éve jársz ide versenyezni és még mindig nem beszélsz olaszul? A versenyt megelôzô egész héten felhôs idô volt, ami miatt nehezen és szabálytalanul alakult ki a megszokott termikus szél. Olyannyira, hogy az edzés is gyenge, változó szélben telt. Mindenki remélte, hogy ez az idôjárás marad szombatra is, de sajnos már péntek délután baljós hírek érkeztek. Roberto tudósított, hogy a hegyekben havazik, ami az ô tapasztalata szerint erôs szelet jelenthet másnapra. Hajnalban arra ébredtünk, hogy egy front vonul át a tó fölött, viharos erejû szél és zápor zavarták meg a kemping nyugalmát. Reggelre ennek már alig maradt nyoma: borult, de csendes idô lett. Ennek megfelelôen készültünk, még a daruzás pillanatában is úgy tûnt, hogy hosszú versenyünk lesz, de ahogy elhagytuk a kikötôt, hirtelen erôsödött a szél, így az elsô reffsorra húztuk a nagyvitorlát, és a kis fokkal indultunk. Ez is éppen elég volt, a rajt elôtt néhányszor a teljes trapézsor megmártózott. A rajt után hamar nyilvánvalóvá vált, hogy két ellenfelünk a Clan des Team és a Grifo is gyorsabbak, és mi apránként maradunk le. A harmadik forduló utánra mindenki belerázódott a dolgába, és hiába volt göröngyös a pálya, egyre szebbek és tisztábbak lettek a manôvereink. Ahogy a tó északi csücske felé közeledve gyengült a szél, úgy közeledtünk ellenfeleinkhez. Annyira legyengült a szél, hogy gyorsan kireffeltünk és teljes nagyvitorlával és immár kis génuával mentünk tovább. Mindannyiunk örömére érezhetôen közeledünk a Grifóhoz. Fô riválisunk csak elméleti ellenfél, mert más osztályban indulunk: a szervezôk csak különleges módosítások árán engedték volna a Liberákat az úgynevezett Zéró osztályban indulni. A Clan des Team és a Grifo igazodtak ehhez, és egy, a hajó teljes tömegének legalább húsz százalékát kitevô tôkesúlyt szereltek a svertjükre, illetve átépítették hajóikat úgy, hogy a teljes hosszuk legfeljebb ötvenöt százalékát tegye ki a keretek szélessége. Velük ellentétben mi nem módosítottuk a Rafficát és így az Open osztályba szorultunk – egyedüli indulóként. Sajnos felesleges zavart kelt a különbözô osztályok számára kitûzött különbözô pálya és ezekhez járó címek és díjak. Eddig a Centomiglia egyik legrangosabb díjának

52

a Trofeo Conte Bettoni számított, amelyet a leggyorsabbnak számító Libera osztálynak írtak ki. Idén az erôs szél és a gyorsabbnak vélt hajóknak kitûzött extra táv miatt egy kis hajó nyert abszolútban, a leggyorsabb Libera csak a hetedik hely körül futott be. A torbolei bója után gennakerrel értünk vissza a friss szélbe, Roberto szépen kihúzatta a raumos meneteket egészen a partig. Mindenkit felvillanyozott, ahogy közeledtünk a Grifóra, sôt, mire visszaértünk a campionei bójához, meg is elôztük. Itt ismét észak felé – széllel szembe – vettük az irányt, és tartottuk pozíciónkat, már-már elôre kacsintgattunk a TP52-es felé. A navenei bója minket meglepett, annyira ki volt helyezve a Fraglia Vela Malcensine elé, hogy szinte a rendezvénysátorban éreztük magunkat. A szûk helyen is zökkenômentesen ment a perdülés, és ismét teljes sebességgel haladtunk az elôttünk lévôk után. Az egyre erôsödô szélben iszonyatos sebességgel vágtattunk: tizenkilenc, húsz, húsz és fél, huszonegy, húsz egész hat… Aztán hirtelen felgyorsultak az események. Egy lassabb hajó poroszkált elôttünk felettünk, de nem láttak minket. Ejtetünk, hogy maradjon biztonságos távolság a két hajó között. Az egész trapézsor a közeledô hajót figyelte, és teli torokból kiabált, amikor egy tompa reccsenés hallatszott. Eltörött a kormánylapát. Zsolt csak ennyit mondott: – Fel fogunk borulni! A Raffica fellúvolt, és szokatlanul gyorsan felborult. Azonnal kiültünk a svertre, nehogy az árboc víz alá kerüljön, és a hajó fejjel lefelé forduljon. Közben néhányan a nagyvitorlát és a gennakert kezdték leszerelni, hogy visszaállíthassuk az oldalán fekvô hajót. Ebben a motorosunk volt segítségünkre, többszöri nekifutás után szépen visszaállt a hajó. Szomorú látványt nyújtott a Raffica: mindenfelé kötelek lógtak, vitorlák szanaszét, a csapattagok keresték a helyüket… Viszont a legénység és a kapitány arcán mosoly volt! A fürdôzést megelôzôen ôrült sebességgel vitorláztunk, stabilan, fegyelmezetten. Mindenki koncentrált, tudta a feladatát, élveztük az iramot. A szél Bogliaco felé sodort bennünket. Ennek örültünk, mert kormánylapát híján irányítani nem tudtuk a hajót. A motorossal összekötöttük magunkat, szélbe álltunk, és hagytuk sodródni. A kikötô bejáratánál a Black Jack motorosa is segítségünkre volt a bevontatásban. Csak a kikötôben értünk rá morfondírozni azon, hogy mi történt valójában. Jobb is volt ez így, mert nehéz meglátni a jó oldalát egy ilyen, hirtelen véget érô versenynek. A jó, hogy senki nem sérült meg, és gyorsan, profin zajlott a mentés. Természetesen jövôre is jövünk! Köszönjük támogatóinknak – Pannon Lapok, BCFX, Implantcenter, BestWind, Helly Hansen, Klébert János –, hogy ismét versenyezhettünk ezen a csodálatos tavon! A csapat: Király Zsolt, Roberto Benemati, Borsos M. Miklós, Karácsony János, Klébert János, Mónus Gyula, Munka Márton, Pesti Gábor, Puskás Tamás, Sármay Bálint, Török László, Várkonyi Csaba, Weidinger György. Sármay Bálint

A mentés

Minden rendben

SAFRAM

A kormány helye Semmi izgalom, ez normális menet

A Centomigliára sajnos a Black Jack ráérô legénysége három fôre fogyatkozott, így az a döntés született, hogy Pénzes Botond és én a kísérô motorosból segítjük a Safram csapatát. Ha nincs ló, jó a szamár is – tartja a mondás. Ha nincs katamarán, marad a motoros – gondoltuk. Nem tudom mennyire híres a svájci–magyar vitorlázó barátság, de katamarán berkekben egyre szorosabb a kapcsolat. A Safram és a Black Jack legénységérôl beszélek: a Kékszalagon Pénzes Attila segítette ôket a navigálásban, augusztus 30-án, a Trofeo Gorlán pedig testvére, Botond kezelte a gennakert. Az idei Kékszalag-gyôztes Safram csapata az idônként több mint 25 csomós szélben, 2 óra 17 perces rekordidôvel gyôzött a Centomiglia felvezetô versenyén.

53

A versenybôl eltelt négy perc…

A tempó jó

Clan des Team a leggyorsabb egytestû Közel a cél, az abszlút gyôztes Safram Bogliaco elôtt

Szeptember 5-én, szombaton reggel nyolc óra harminckor Bogliacóból rajtolt a 65. Centomiglia mezônye: közel 130 hajó nevezett, amelynek majd’ egyharmada ki sem ment a kikötôbôl. (Na ja! Húszcsomós szél fújt…) Kilenc órakor pedig a rohanógépek vágtak neki a versenynek, ahol a Safram volt a többtestûek fô esélyese, de akadt itt két olasz és egy svéd M32-es katamarán, illetve egy Ventilo 28-as is. Igen, ez öt hajó! Lassan több az egyéni érdekeket szolgáló kategória, mint maga az indulók száma… Ez kicsit túlzás, de ez a kiszámíthatatlanság is szerepet játszik abban, hogy lassan a kutyát se érdekli ez az amúgy remek verseny. A 28 láb és a feletti osztályban – ahogy az egész versenyen – csak lézengtek a résztvevôk. Négy perc vitorlázást követôen a Kékszalagon is részt vett Eagle 20-as elhagyta a kormányosát, majd a vizet maga alól. A nagy esésnek több szemtanúja akadt, mint segítôje. Nem volt mit tenni: magunk mentettük ki a könyökén sérült legényt, és a természetellenes módon fejjel lefelé ringatózó bárkáját. Közben újabb ismerôs kényszerült kiállásra: a 2010-ben Kékszalagot nyert NaturAqua nagyvitorlája adta meg magát. A Torbole elôtti elsô jelet a Safram vette elsônek, annak ellenére, hogy a mezôny harmincperces elônnyel rajtolt. Nyakán az M32-es katamarán trió lihegett, akik a Campione felé tartó szakaszban komoly leckét kaptak bôszeles vitorlázásból, no meg hozzá tisztes távolságot is. Campione és Navene között – a kiírás szerint – két büntetô kört kell mennie a leggyorsabb szekciónak, így tett a Safram is. Mert az olaszok úgy írták ki a regattát, hogy minden kategória más-más pályát megy… Hát, erre varrjatok gombot! Na jó, ezt még el lehet fogadni, de azt a helyzetet már nehezen, hogy az élen haladó Safram, és a második svéd M32-es két büntetô kört megy, míg a harmadik és negyedik helyen vitorlázó két olasz M32-es csak egy kört teljesít. (Elôzô este változtatták meg a kiírást.) Indok nincs, szél van, a két olasz így vezet. Nem volt mit tenni, mi tudtuk ezt, a Safram fedélzetén a fiúk nem, így tolták tovább a bárkát ezerrel. Sebesen végeztek a büntetô körökkel, majd bôszeleztek tovább a Bogliaco elôtti kapuhoz – azaz annak helyéhez, mert az egyik jel eltûnt. Ezt mi úgy vettük észre, hogy közelebb mentünk az egyik motoroshoz, ahol az ember közölte: ô lett az elveszett jel helyett a pótlás, és hevesen mutogatott egy A4-es méretû zászlóra. A helyzet megvan? – majd’ két méteres hullámok, laza 25 csomós szél, olykor esô, és vedd észre ezt a zsebkendôt! Nekünk a motorosból is alig sikerült, a mezônynek semennyire. Akiket mi láttunk – vagy tucatnyian – a part és a meglévô jel között haladtak át, persze szabálytalanul. A Safram a »kapu« között ment, de alaposan lemaradva a két jól informált helyi M32-es után. Desenzano felé a Ventilo 35ös gennakerének elsô éle is kezdte megadni magát, így a nagyvitorlát követôen ezt is reffelve használták a srácok. Azt gondoltuk, innen sima utunk lesz, de persze nem így történt. A rendezô telefonja szakította félbe a motorossal történô ugratási gyakorlatot: – Mondjuk meg, hova lett a Raffica, ugyanis nem érkezett meg a bogliacoi kapuhoz. Zavartan néztem Botira, ô pedig a telefonjára. Németh Erika a Raffica weboldalán közvetítette a versenyt, ahonnan értesülhettünk, hogy ismét a »közönségnek vitorláznak«, most éppen kormány nélkül. Ezt az infót szomorúan adtuk tovább a rendezôknek, jelezve, hogy rendben vannak a legények. Desenzanónál a nap is kisütött, és pazar fények kíséretében kezdte a befutóra cirkálást a Safram. Ekkor már csak egy Libera volt talpon, a Raffica után a Grifo – kiel probléma miatt – is kiállni kényszerült. Bogliacóba 15:30-kor ért vissza a Safram, és haladt át a célvonalon, de az örömük vegyes volt, hiszen láttak maguk elôtt M32-est, de nem nagyon értették. Egy esti óvás azonban helyre tette a dolgokat, és végül a Safram jól megérdemelten állhatott fel a dobogó legfelsô fokára. Nagy R. Attila

54

KIKÖTÔI SZOLGÁLTATÁSOK: Téli, nyári hajótárolás Daruzás Karbantartás Algagátlás Alsómosás Javítás Takarítás BIZTONSÁG: 24 órás ôrzés Kamerarendszer Chipkártyás beléptetô Zárt, ôrzött parkoló SZOLGÁLTATÁSOK: Étterem Drinkbár Kávézó Rendezvények HAJÓHELYEK: 1020–1966 euró 10–15 éves szerzôdés esetén jelentôs kedvezmény Áraink tartalmazzák: Egész éves komplett tárolást Kétszeri daruzást Ôszi alsómosást Két belépôkártyát Ôrzött, zárt parkolót Kikötôlánc kártyát Bahart vendégkártyát

A2015-ben szerzôdôk számára a téli tárolás ingyenes! I

www.keszthelyacht.hu,

I

érdeklôdni lehet: [email protected]

I

[email protected]

I

H A J Ó B E M U T A T Ó :

Fotó: Zsolnay Timea

56

S L

3 3

L I G H T

W I N D

E D I T I O N

Nagy R. Attila, fotó: Zsolnai Timea

H A J Ó B E M U TAT Ó

Egy régi adósságunkat kezdjük törleszteni: bemutatjuk az európai tavak sztár katamaránjait. Ehhez nem kell messzire utazni, ezek a Balatonon is fellelhetôk. A hajókról kérésünkre a kormányosaik írnak, hiszen ôk ismerik ezeket az idehaza kuriózumnak számító versenygépeket legjobban. Az SL 33-assal kezdünk.

57

H A J Ó

M A G A Z I N

–

2 0 1 5 .

S Z E P T E M B E R – O K T Ó B E R

SL 33 LIGHT WIND EDITION

Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy már a Balatonon is megtalálhatóak az európai tókerülô versenyek élmezônyéhez tartozó katamaránok. Ennek egyik – talán épp a legkönnyebb – tagja egy SL 33-as, a Black Jack, a »fekete veszedelem«.

Koncepció Az SL 33-as megalkotásánál koncepció egyszerû volt: legyen hasonló az AC 72-esekhez. A teljes széltartományt be lehessen vele vitorlázni, hogy mind a tengeren, mind a tavakon – akár gyenge szélben is – izgalmas versenyeket fusson. Elvárás volt, hogy a hajó könnyen kezelhetô legyen, az ideális legénység 3–5 fôbôl álljon. Az SL 33-as katamaránt az Emirates Team New Zealand csapata az America’s Cup program keretében a felkészüléshez terveztette, és ôk voltak az elsô két hajó vásárlói is. Dean Barker és csapata ezeken a hajókon tanulta meg a foil-vitorlázás alapjait. A szárnyaló fekete katamaránokhoz merev szárnyvitorlát használtak, és mint utólag láthattuk, sikerült egész jól elsajátítaniuk – nem csak – az alapokat. A harmadik hajó szintén America’s Cup berkekben maradt, a Luna Rossa szindikátushoz került, az ô kívánalmaiknak megfelelôen csillogó ezüst színben. Ezek a hajók tengeri üzemmódra készültek, és mindegyik foil-üzemmódban került bevetésre. A Team Black Jack már tavi változat, hivatalos néven Light Wind Edition felszereltséggel vitorlázik. Ez hoszszabb orrsudarat és árbocot jelent, természetesen egy megnövelt vitorla felülettel. A Black Jack tengeri rokonaival ellentétben általában C-swertet és hagyományos kormányt visel, a tízméteres vízvonalhosszhoz és a közel ötméteres szélességhez alig több mint 650 kilogrammos tömeg tartozik. Vitorláit a kezdetetekben a North Sails gyártotta, ám 2015-tôl a Quantum Sails a hivatalos SL 33-as vitorla szállítója.

Tervezés: Morelli and Melvin Inc. Morrelli & Melvin Design and Engineering Inc. a világszínvonalú katamaránjairól, jachtjairól és kereskedelmi hajóiról ismert. Gino Morelli már a korai ’80-as években beleásta magát a hajóépítésbe, tervezve és menedzselve egy Frech 60 lábas óceáni versenykatamaránt, és számos más többtestût. Morelli sokféle hajón versenyzett, többek között a PlayStationon is, amikor beállították az Atlanti WR 24 órás rekordot. Pete Melvin fiatal kora óta vitorlás versenyzô, különbözô hajókon – közöttük többtestûeken – több mint 25 nemzetközi bajnokságot nyert. Gyôzött három világversenyen, beleértve az 1997-es és 2005-ös A-osztályos katamarán világbajnokságot. Otthonosan mozog a kis és a nagy katamaránok és trimaránok szabályrendszerében. Nos, talán az ô referenciáik és szlogen, amivel az SL 33at illetik, minden magyarázatnál többet ér. Gino Morellli: – Helyes koncepció megfelelô idôben. Ez a hajó lesz a legjobb a tavakon, az öblökben és a part menti versenyeken. Egy mini »rakéta-hajót« tervezünk!

Gyártó: Hakes Marine, Wellington, Új-Zéland Hakes Marine specialista a magas hômérsékletû prepreg laminálási technológiával elôállított versenyhajó szerkezet elôállításában. A gyártás korszerû berendezésekkel történik, itt minden kéznél van, amit elvárhatunk egy modern

58

hajógyártó üzemtôl. A Hakes Marine tapasztalt csapata dolgozott több világméretû jacht projekten, a Wally Boattól az America’s Cup hajókig. Paul Hakese: – Mindent megteszünk, hogy ezek legyenek a világ leggyorsabb 33 lábas hajói!

Tavi üzemmód: SL Performance Race Boats Az eredeti koncepció átalakításáért Andreas Labek vezette SL projekt formáció a felelôs. A cége jól ismeri a tavi vitorlázás rejtelmeit, különösen a könnyû szeles vitorlások esetében, hiszen ilyen feltételek uralkodnak leginkább nyáron, az európai tavakon. Ennek megfelelôen az eredeti foiler katamaránt igazították a tókerülô versenyekhez. Az ô csapata készíti az uszonyokat, a kormánylapátokat, kormányrendszert, és egyéb szerelvényeket az SL 33-asra. Gyakorlatilag ôk faragnak a szárnyaló katamaránból gyenge szeles, tavi suhanó jószágot. Az ívelt uszonyok is úgy kerültek kialakításra, hogy csúcsteljesítményt nyújtsanak a teljes széltartományban.

Hajótest A hajótesteket prepreg T1700 karbonból és Nomex szendvicsszerkezetbôl építették, melyben az eredeti tervek szerinti erôsítéseket, merevítô rendszert építettek be. A hajótest belsô részeinek elérését nyílászárók beépítése teszi lehetôvé. A keresztmerevítôket is prepreg T1700 karbonból és Nomex szendvicsanyagból gyártják, az így készült szerkezetek kúpos kiképzése pontosan illeszkednek a testben kiképzett foglalatba. A pontos illeszkedés azt jelenti, hogy a vitorlázáshoz már minden szükséges elemet tartalmazó testek, a keresztirányú elemek, és a járófelület – azaz a trampolin – gond nélkül, azonnal, használatra készen egymásba illeszthetôk, és ezzel komoly súlycsökkentést is eredményeznek. A trampolin minden rögzítô kötélzete csomó nélkül készült, anyaga Dyneema szövet, amely pehelykönnyû, ugyanakkor extrém erôs tulajdonsággokkal rendelkezik. A hajó szerkezetének rendkívüli merevségét az is mutatja, hogy a járófelület terhelése esetén a szerkezetben deformáció gyakorlatilsag nem mutatható ki.

Festés A hajótestek és fedélzetek kétkomponensû, sósvíznek is ellenálló, fekete festéssel készültek, a fedélzeti részeken ezen felül három milliméter vastag csúszásgátló réteg található. A keresztgerendák, és a többi szerkezeti elem a gyártás során általában átlátszó lakkot kap.

Árboc A Hall Spars által gyártott, Hall 250 típusú forgóárboc teljes egészében azonos modulusú, prepreg karbonból autoklávban, 6 bar nyomáson készült, amelyet 120 Celsius fokon hôkezeltek, és minden szükséges verettel, tartozékkal elláttak. A katamaránhoz biztosított egységcsomag a rudazat minden elemét tartalmazza. A hajó tervezôi tengeri foiling versenyzéshez 16,5 méteres, a tavi környezetben történô alkalmazás esetére 18,6 méter magas rudazatot alakítottak ki.

Uszonyok A 2,5 méter hosszú hajlított uszonyok a részben oldalirányú stabilitást, részben a hajótest kiemelését biztosítják. Az egyes uszonyok könnyen felhúzhatók, és alsó helyze-

59

tükbe letolhatók. A kormány 2,2 méter mélyre lenyúló áramvonalas profillal rendelkezô, karbonból készült lemez, amely a kormány hajótestre rögzített fészkébe pillanatok alatt behelyezhetô, illetve onnan eltávolítható. A csodálatos ívû karbon kormányrudakhoz három méter hosszú kormányhosszabbítók tartoznak.

Veretek A hajón – a kötél erôhatásának megfelelô irányába döntött aljzatokon – hat darab Harken Radial 40-es csörlôt helyeztek el, amelyek kezelése így nem túl kényelmes, sôt, nem is a leghatékonyabb, de így ébred a legkisebb erô a hajón lévô rögzítési pontokon és a csörlôkön egyaránt. Minden más veret estében is figyeltek erre. A hajón Harken, valamint Antal gyártmányú sínek, kocsik, csigák; Spinlock kötélfogók, továbbá sok egyéb, a megfelelôen méretezett hasznos kiegészítô eszköz és veret is található.

Teljesítmény Más hasonló méretû katamaránokkal összehasonlítva az SL-33 egyértelmûen gyenge szélben lehet domináns. A megnövelt vitorlafelület, a kis tömeg, a maximum négyszáz kilogramm össztömegû legénység mind azt a célt hivatott szolgálni, hogy könnyû szelekben gyorsan suhanjon a bárka. Ennek megfelelôen a húsz csomó feletti szelekben hátrányban van, hiszen ekkor már a tervezôk eredeti szándékai szerint is foil- (szárnyaló) üzemmódban kellene közlekednie. Ám ennek a menet közbeni változtatása nem megoldott – egyenlôre. Az SL-33-as az európai tókerülô versenyeken rendre az élmezônyben szerepel. 2012. Rund Um 2. hely Bol d’Or Mirabaud 14. hely Kékszalag 2. hely 2013. Rund Um 1. hely Bol d’Or Mirabaud 10. hely 2014. Kékszalag 3. hely 2015. Kékszalag 3. hely Kékszalag 6. hely

A jövô A fejlesztés azonban nem áll meg. Egyrészt meg kell oldani, hogy az eredetileg foil-üzemmódra készült hajó a Light Wind Edition változatban tovább gyorsuljon. Másrészt, meg kell teremteni annak a lehetôségét, hogy megfelelô szélviszonyok mellett a gyenge szeles rudazattal is képes legyen szárnyaló üzemmódban közlekedni. Ezzel párhuzamosan persze a gyártást is illene közelebb hozni a felhasználás helyéhez, hiszen a korábbi megrendelô, a Team New Zealand helyére, napjainkban elsôsorban Európából, tavi vitorlázók jelentkeztek be. Nos, ezen kihívásokra Andreas Labek csapata igyekszik megfelelô válasz adni. A tavi változat fejlesztése folyamatos, az elôzetes eredmények pedig több mint biztatóak. A gyártás Európába történô áthelyezésérôl a döntés már korábban megszületett, a helyszín azonban még kérdéses, de egyik lehetôségként – jó eséllyel – Magyarország is felmerült, és jelenleg is tartanak a tárgyalások.

60

62

N Y O L C

S U Z U K I

M O D E L L

–

I I .

R É S Z :

V I T A R A

É S

S X 4

S - C R O S S

László Tibor

NYOLC SUZUKI MODELL – II. RÉSZ

Legutóbb a hazánkban legismertebb Swiftet, valamint az abszolút rétegmodellnek számító Jymnit, egy igazi terepjárót mutattuk be. Most lássuk a japán gyár két olyan Magyarországon készülô modelljét, amely terveik szerint az eladások nagy részét teszik ki a jövôben.

63

H A J Ó

M A G A Z I N

–

2 0 1 5 .

S Z E P T E M B E R – O K T Ó B E R

V I TA R A É S S X 4 S - C R O S S

V I TA R A A két hasonló közül a japán gyártó kisebbik modellje. Arányait tekintve hasonlít a Range Rover Evoque-ra, persze annál azért kisebb. Az elsô benyomásom nem volt pozitív, az »alkony narancs metál/fehér« szín nekem nem tetszett. Sokaknak viszont bejött. Árnyékban 36 fokot mutat a hômérô, az autó a tûzô napon áll amikor átveszem, így belül lehetett úgy ötven fok… Bekapcsolom a légkondit, lenyitom az ablakokat. Egy perce járhat a hûtés, és a kaszniban elviselhetô a hômérséklet! Beülök, ablak fel, egy perc múlva elcsendesedik a klíma, jelezve, hogy elérte a belsô hômérséklet a beállított 22 fokot! A produkció egy nagy piros pontot érdemel, komoly teljesítmény egy ekkora belsô teret ilyen gyorsan lehûteni. Körülnézek, minden ismerôs annak aki egyszer is ült már japán autóban. A beltér ergonómiája kifogástalan, minden a helyén van, semmit sem kell keresni, a figyelmemet semmi sem köti le. Az autó belsô méretei is rendben vannak, elöl kifejezetten kényelmes, hátul is elegendô mind a láb-, mind a fejtér. A csomagtartó 375 literje is bôven megfelel a kategóriának. Idegen számomra a magas üléspozíció, de hamar megszokom. Bekapcsolom a rádiót, nem is rossz, de amikor letekerem a mély és magas kiemelést, akkor kifejezetten kellemes. Hoztam magammal egy sd-kártyát, amin kedvenc zenéim vannak, és az is meglepôen jól szól. Sokkal jobban, mint az átlagos autó-hifiben. Elindulás után a forgalomra koncentrálhatok. Az autó igen fürge, hamar átlépem a megengedett sebességet. Késôbb kiderül, hogy nagy dolgokat azért ne várjunk az 1,6 literes, 156 Nm nyomatékú benzinmotortól, az erô úgy százötvennél elfogy. A végeredmény így sem rossz, sôt, a hagyományos (értsd: nem a ma megszokott turbó) motor alacsony fordulaton is jól használható. A fogyasztás is rendben van: kevesebb mint hét literre jött ki a városi és autópálya használat során. A váltó jó, pedig ez is »régimódi«, így csak öt fokozattal gazdálkodhatunk, de azzal kimondottan jól. Az áttételezését is eltalálták, összhangban van a motorral. Precízen, finoman jár, rövid mozdulatokat kíván, nem lötyög és nem akad. A kapcsolható összkerékhajtást itt Allgripnek nevezik. Nem durva terepre való: nincs benne se difizár se felezô. Viszont a Lock üzemmód tudhat valamit. Arra szolgál, hogy a jármû kiszabaduljon a hóból, sárból, homokból. A rendszer folyamatosan nagy nyomatékot küld a hátsó kerekekhez. Ezen kívül három üzemmód között választhatunk: automata, hó és sport. Automata állásban, normál úton minden rendben van, nem történik semmi, a havas útra való beállítást nyáron értelmetlen lett volna kipróbálni, sport állásban pedig agilisan viselkedik, nagyszerûen fordul a Vitara. Egy erôsebb motorral valódi élményautó lehetne. A fékek is megfelelôen tették a dolgukat. Az anyagválasztás mondhatni kissé spórolós, és a mûanyagok az autóban pár helyen hallatják a hangjukat, ami egy tesztautó esetében, a kíméletesnek nem nevezhetô bánásmód miatt érthetô. Viszont az illesztések kifogástalanok. Nekem egy világosabb belsô jobban tetszene, de ízlésrôl felesleges vitatkozni, tudomásul kell venni, manapság ez a trend.

64

SX4 S-CROSS A karosszériát nézve nem tudom eldönteni, hogy a Vitara a kisöcsi, vagy az SX4 S-Cross a nagytestvér. Végül is mindegy, nekem a nagyobb jobban bejön, de a Suzuki tudja mit csinál, sem a Vitarából sem az S-Cross-ból nem gyôznek eleget gyártani, lassan olyan – esetenként hoszszabb – határidôvel szállítják, mint a luxusmárkák az egyedileg megrendelt darabokat. Ez a modell mûszaki tartalmát illetôen gyakorlatilag alig különbözik a Vitarától. Így persze errôl sok mondanivaló nincs is. Hasonló erényekkel és némi hiányossággal rendelkezik mindkettô. Természetesen a formát nem számítva, a valódi különbségek a beltérben érhetôk tetten. Ugyan ez is szürke és fekete, de mégis tetszetôsebb, mert jobbak, inkább személyautósak az arányai. A mûszerfal konszolidáltabb, finomabb. A kulcs nélküli ajtónyitás és motorindítás a legjobb extra az utóbbi években. Viszont a hifije nem rossz, de érthetetlen módon hallhatóan gyengébb a Vitaráénál, vagy inkább a Vitaráé sokkal jobb az elvárhatónál. Ebbôl a típusból mindenfélét kipróbálhattam. Benzines 1,6 literes, ötfokozatú manuális váltóval felszerelt modellel kezdtem az ismerkedést, majd az automatát próbálhattam ki. Mindkét benzines hasonló, kifogástalanul szolgál a mindennapokban, persze az automata sokkal kényelmesebb, sôt, ha odafigyelünk, kevesebb üzemanyaggal is beéri. Amúgy pedig roppant szórakoztató, amikor a gázra lépünk, mert olyan módon változtatja az áttételt, mintha – akár többet is – visszakapcsolnánk, pedig az automata váltó fokozatmentes. Amúgy a motor és a váltó összhangja – a manuális és az automata esetében is – igazán remek. Az autó fogyasztása autópályán, kevés városi autózás mellett, hat–hét liter között marad, ami normális. Mindkét benzines rendben van, csendben teszik a dolguk. Azután megkaptam a dízel motorral szerelt SX4 SCross-t. Annyival más a karaktere, hogy háromszáz méter megtétele után az volt az érzésem, fölöslegesen csinálnak a Suzukinál másmilyen autót. A motor annyival jobb – azonos teljesítmény mellett kétszer nagyobb a nyomatéka –, hogy szinte fel sem tûnik: bizony kapcsolgatni nekünk kell. Ebben az autóban ugyanis hatsebességes, nagyon hosszú áttételezésû, kifogástalan váltó van. Az autó alacsony fordulaton is jól teljesít, és rendkívül jól gyorsul. A meglepetés: egy kupica gázolajjal eljár. Normális tempóban sem iszákos, a komputer szerint öt liternél kevesebbel beéri… (Nem hiszem el, de a tankolás utáni számolgatás is megerôsíti a fentieket.) Kipróbáltam »spórolós üzemmódban«, ami a gyakorlatban csak annyit jelent, hogy autópályán nem léptem túl jelentôsen a megengedett sebességet, és gyorsításkor nem tapostam padlóig a pedált – pedig nagyon is jól esett volna –, így négy litert fogyasztott. A végsebességet nem ellenôrizhettem, de egy alkalommal – forgalom elôl elzárt úton – 180-nal hajtottam, és közben nem történt semmi. Az autó rendíthetetlen nyugalommal haladt. És ment volna gyorsabban is… Mindkét típus, a Vitara és az SX4 S-Cross is – a Swifthez hasonlóan jó autó – megbízható, gazdaságos és tartós közlekedési eszköz. Olyan, amilyenre a mindennapok során szükségünk van. Ráadásul a korábbiakhoz hasonlóan tartósnak ígérkezik.

65

László Tibor

KIKÖTÔK A BALATONON

F E J L E S Z T É S ,

B Ô V Í T É S ,

É P Í T É S

–

K I K Ö T Ô K

A

B A L A T O N O N

FEJLESZTÉS, BÔVÍTÉS, ÉPÍTÉS

Egy jó ideje nem épült új kikötô a Balatonon, most viszont kettôrôl – alsóörsirôl és balatonfenyvesirôl – is beszámolhatunk. Mindkettô átadását 2016 tavaszára tervezik. Elkészült viszont a Hajógyári Kikötô bôvítése, és a Keszthelyi Yacht Kikötôt is alaposan felújították.

66

FEJLESZTÉS Keszthelyi Yacht Kikötô A Balaton nyugati végében, gyönyörû természeti környezetben található kikötôben jelentôs fejlesztések valósultak meg a kikötôben. Az összes épület teljes körû felújításra került, kijavították az alsó és felsô vízszigetelést, kicserélték a teljes elektromos hálózatot. Átépítésre került és fedett, zárható oldalú teraszt, valamint új konyhaberendezéseket kapott az étterem. Felújították a vizesblokkokat is. Kialakították a bekerített és kapuval zárható téli hajótároló területét, ezáltal a kikötôben nagyobb zöldterület szabadon maradhat. Felújították a pontonokat, és zárható, chipkártyás beléptetô rendszerrel látták el, ezáltal illetéktelenek nem léphetnek ki rá. A pontonok mellé került a kikötômesteri iroda. Szezonban, májustól októberig 24 órás ügyelet áll rendelkezésre, mentéshez, mûszaki segítségnyújtáshoz szükséges motoros hajóval. A fejlesztések folytatódnak, a 2016-os szezonra az éttermet tetôterasszal bôvítik, és teljesen megújul a teljes belsô tér is. A kikötô objektum ôrzése szezonon kívül is biztosított, minden nap 24 órában. Befejezôdött a biztonsági kamerarendszer kiépítése, amely lefedi a kikötô egész területét. Kedvezô áron vállalják a szakszerû hajó-karbantartási, algagátlózási, felújítási és javítási munkákat. A kikötô tagja a Kikötôláncnak, valamint a Baharttal kötött megállapodás alapján a Bahart kikötôi is díjmentesen látogathatóak a bérlôk számára. A kikötôben sportegyesület mûködik, nyáron gyermektáborokat tartanak. Tíz fôvel Optimist és Laser hajóosztályokban megkezdôdött az utánpótlás képzési program. Ez – reményeik szerint – jövôre dupla létszámmal folytatódik. A nagyhajós versenyek a kikötô több hajóegységét is érintik, a Keszthelyi Yacht Kikötô színeiben indul a Lisa, a kikötô ad otthont a Fifty-Fifty csapatnak és a Spirit of Pleasure is a kikötô egyesületét erôsíti. A J24-es csapatuk jelenleg vezeti a magyar bajnokságot. 2016-tól megkezdi mûködését az akkreditált oktatási és vizsgaközpont. A következô szezontól vitorlás és elektromos charterhajókkal állnak a vendégek rendelkezésére, továbbá szervezett horgásztúrákat és bojlis horgászati lehetôséget is kínálnak az érdeklôdôknek.

Az épületet felújították

A étterem terasz fedett és zárható

BÔVÍTÉS Hajógyári kikötô, Balatonfüred Ahogy arról korábbi számunkban már beszámoltunk a kikötô férôhelyeit jelentôsen megnövelték. A korábbi 120 hajóhely mellé további 174-et alakítottak ki. Ez a nyugati oldalon egy új kikötôgát építésével volt lehetséges. A gyár az 90-es évek során lassan pusztult, mígnem az 1995-ös évben – az új tulajdonos, a Sennebogen család megjelenésével – új korszak kezdôdött. Michael Seiferling igazgató 2011 elején érkezett a 430 embert foglalkoztató Termelés Logistic Centrumhoz. Az ô irányításával rehabilitálták, a tavalyi évben pedig bôvítették az itt található kikötôt. A beruházás az idei szezonra készült el, és további 25 embernek ad munkát. Az irodaház és Vitorlásközpont hét kisebb és egy központi helységbôl áll. Található itt játszószoba, két üzlethelyiség: vitorlás felszerelések és vitorlás ruházat, kerékpárkölcsönzô, charter iroda, vitorlás iskola, kikötôi iroda.

67

Az új parkoló Balatonfüred, Hajógyári Kikötô: a hajókiállítás egy részlete

A Hajógyári kikötô új épülete

Az épület központi részében kapott helyet a Hajógyár Múzeum. Az emeleten konferenciaterem található. Csaknem az egész épület fából készült, a tartószerkezetek, a nyílászárók és a pergola is. Mûszakilag a mai kor színvonalát képviseli: a kábelcsatornák az egész épületet behálózzák, egy faaprítékkal fûtenek, a geotermikus energia biztosítja a hûtést, a napkollektorok pedig további energiaforrást jelentenek. Esôvizet használnak a mosdókban, és energiatakarékos ledekkel világítanak. Az új hajóhelyek vízzel, árammal, led-világítással és tévéés internet csatlakozással készültek. Az új kikötôrészen úszómólókat helyeztek el, amelyek egymástól való távolsága változtatható. 220 új parkolóhely áll a bérlôk rendelkezésére. A beruházási költség 930 millió forintot tett ki. A projektet 336 millió forinttal támogatta a Széchenyi Program.

ÉPÍTÉS Balatonfenyves Yacht Club

Fenyves Yacht Club úszóházakkal

A Balaton délnyugati részén kevés a kikötô. Ezen segít a 1192 millió forintos beruházás, amelynek keretében 2016. tavaszán adják át a több mint háromszáz hajóhelyes kikötôt és egy szállodát. A fenékszint a kikötôben az alsó szabályozási vízszintnél 2,2 méter. A keleti móló hossza: 460+90 méter, koronaszélessége 330+70 centiméter, a személyhajó-kikötônél egy méterrel szélesebb. A nyugati móló hossza 570 méter, koronaszélessége 330+70, a parttal 15 méteres híd köti össze. A hagyományos sólya 5x15 méteres. Vízkeringetô rendszer lehetôvé teszi a hajók téli vízi tárolását. A hajók úszómólókhoz köthetnek ki, amelyeket felszerelnek a kikötést és a kommunális ellátást (víz, villany, tv) biztosító berendezésekkel. Mindkét mólón közforgalmú sétányt alakítanak ki. Egy kb. 65 méter hosszú úszómólót a helyi önkormányzat használ majd. Egyéb szolgáltatások: hajók és hajóhelyek rövid- és hoszszú távú bérbeadása, fürdô, wc, mosó- és hajós konyha, klub, étterem, biztonsági szolgálat, vagyonvédelem, hajók takarítása és elôkészítése utazásra.

Alsóörs Marina

Fenyves Yacht Club hosszan benyúló mólói Az új alsóörsi kikötô látványterve

A nyolcszáz milliós fejlesztés célja az alsóörsi közforgalmú hajókikötô mellett egy több mint kétszáz hajóhelyes kikötô kialakítása a 2016-os szezonra. A területen két – a meglévô, átalakított mûhely és egy új építésû szolgáltató – épület lesz. A gát minden látogató turista számára nyitva áll majd. A kikötôben a hajók mozgatása és szállítása a tárolóhoz a Balatonon jelenleg nem alkalmazott hidraulikus sólyakocsival történik. Kettôs funkciójú vízkeringetô rendszer teszi lehetôvé a hajók vízen tárolását a befagyott Balatonon is, és biztosítja, hogy szükség esetén (szennyezettség, algásodás stb.) kicserélhetô a teljes kikötô vize friss balatoni vízre. A kikötôben lehetôség lesz a hajók tárolt szennyvizének környezetkímélô és kulturált módon történô kezelésére. Professzionális hajószerviz épül, melyben az általános karbantartási munkákon túl szinte bármilyen javítási munka elvégezhetô. Egyéb szolgáltatások: hajóhelyek rövid- és hosszú távú bérbeadása, kikötôi helyeken víz-villany, kábel tv, wifi csatlakozási lehetôség, fürdô, wc, klub és étterem, biztonsági szolgálat, vagyonvédelem, hajók takarítása, elôkészítése utazásra, kerékpáros pihenô, oktatás. Mindkét kikötô a Széchenyi 2020 program keretében és a támogatásával valósul meg.

68