SZEPTEMBER ÁRA: 950 FT ELŐFIZETŐKNEK: 800 FT

14009

ÁRA: 950 FT  ELŐFIZETŐKNEK: 800 FT  www.huntingpress.eu

9 771215 615006

HU ISSN 1215-6159

Magyar VADÁSZLAP 2014/SZEPTEMBER

XXIII. (135.) ÉVFOLYAM 9. SZÁM  2014/SZEPTEMBER 

„Inzultálás” könyökcsővel Legendás szarvasok Töretekről – töretlenül Beszélgetés Valaczkai Erzsébettel Ízválasztó Sági Szilárddal

JEGYZET VADÁSZLAP Kft. Cégjegyzékszám: 13-09-102825 Adószám: 13468426-2-13 Közösségi adószám: 13468426 Főszerkesztő: Bors Richárd [email protected] Ügyvezető igazgató: Dávid Márton Áron Webáruház vezető: Elek Erzsébet [email protected] Kapcsolat, hirdetésfelvétel: 1031 Budapest, Rozália u. 59/a. tel./fax: +36-1/242-0042 flotta mobil: +36-70/702-5000 [email protected]

ISSN 1215-6159 (nyomtatott) Főszerkesztő-helyettes: Wallendums Péter [email protected] Lapterv és nyomdai előkészítés: Wéber Ferenc [email protected] Crood Comp Bt. R D OMP [email protected] Főmunkatársak: Agyaki Gábor, [email protected] Bálint Elemér, [email protected] Homonnay Zsombor, [email protected] Kókai Márton, [email protected] Somfalvi Ervin, [email protected] Megjelenik havonként a megelőző hónap utolsó hetében. Ára: 950 Ft, Előfi zetőknek: 800 Ft Előfi zethető belföldi postautalványon, átutalással a VADÁSZLAP Kft.

65100149-11301439 számú számlájára, a hírlapkézbesítőknél, a postahivatalokban. Terjeszti a Lapker Zrt., a Magyar Posta Zrt. Erdélyben, Szlovákiában és Szerbiában terjeszti és az előfi zetéseket fogadja a Color Interpress Kft. Telefon: +36-1/243-9232, e-mail: [email protected] Nyomdai előállítás: Pharma Press Kft. Felelős vezető: Dávid Ferenc

vadászati információs magazin

Kapcsolat: [email protected] www.huntingpress.eu ISSN 1588-1229 (online)

nemzetközi fotóügynökség

Igazgató: Sibak Julianna, [email protected] Kapcsolat: www.fotohunting.hu

CÍMLAPFOTÓ: H ÁREMÚR BLAUMANN ÖDÖN FELVÉTELE

Ünnepnapok 2.0 Szarvasbőgés! Vajon hány írás született már a vadászok ünnepnapjának régen várt – de minden évben bekövetkező – karácsonyának szereplőiről, hangulatáról, előkészületének aprólékos mozzanatairól és csodás beteljesüléséről? Valószínűleg több ezren felülire tehető ez a szám. Magam is arra gondoltam, hogy hozzáteszek még egyet ehhez a megbecsülhetetlen mennyiséghez és első gondolatom az volt, hogy eme dolgozathoz az „örök” Fekete Istvánt hívom segítségül. De valljuk be őszintén, hogy a bikavadászat nem az ő „sportága”. Bár szép számmal vetett papírra szarvasbikával kapcsolatos írásokat, az irodalom legfelsőbb magasságaiban „beszélt” esti és hajnali cserkelésekről, bikák után való „kujtorgásokról”, de az igazi, e téma magasan jegyzett doktora mégiscsak Széchenyi Zsigmond. Zsiga bácsi olyan kiváló és elragadó, fotelhez ragasztó stílusban tudott írni a hazai gímszarvasról és azon belül is a szarvasnászról, hogy csakis övé lehet a dobogó legfelső foka. Majd rájöttem: ez már a múlt… Amit természetesen nem szabad elfelejtenünk, és csak ebből, csak ezekből a „történetekből” szabad építkeznünk. Mind szakmailag, mind emberileg… És itt, ezen a ponton valami mérhetetlenül nagy keserűség, valami feloldhatatlan rossz és féltő aggódás csapta fel a fejét gondolataimban: vajon hány fiatal, ígéretes, kímélendő bika leli majd halálát az előttünk álló bőgési idényben? Vajon hány középkorú gímbikát fognak kivégezni és lemészárolni a gazdasági kényszer, a megélhetés vagy éppen a fizető vendég kedve és pénztárcája miatt? Persze, lehet egymásra mutogatni, kifogásokat keresni, a szankciótlanság mögé bújni, vagy éppen a minisztériumot, a kamarát, a törvényalkotót vagy a szakhatóságot szidni. Ezeket mind lehet, de azt azért ne felejtsük el: a ravaszt sohasem ők húzzák meg. Persze ettől a lényeg még nem fog változni, ettől még sok helyen dögre fogják lődözni a jövő agancsosait. És ezt a folyamatot senki és semmi nem tudja a visszájára fordítani, megakadályozni. Vagyis tévedek, mégiscsak van, vannak olyanok, akikben lehetne, kellene bíznunk. Ők pedig a vadászat szürke eminenciásai, a hivatásos vadászok. Az ő kezükben van a döntés joga, az ő szemükben van a jövő bikáinak élete. Mondom ezt úgy, hogy pontosan tudom, nagyon sok esetben nincsenek megbecsülve, nem lehet saját gondolatuk, éhbérért dolgozó „rabszolgák” és az utolsók után következnek, fekete gumicsizmás „mestervadászok”, túlbuzgó tisztségviselők és elöljárók kapcarongyai. Sajnos! (Tiszteletem és nagyrabecsülésem a kivételeknek.) Mégis ők a szakma tüzének egyedüli őrizői… Az utolsó utáni órában vagyunk és gímszarvasaink lassan, óvatos léptekkel elindultak a hazai apróvad nyomában a vesztőhely felé. Éppen ezért kérek – a magam és minden, a hazai vadállomány, a hazai gímszarvasért aggódó vadász nevében – kivétel nélkül minden egyes hivatásos vadászt, kísérőt, vadgazdát, hogy szívre tett kézzel bíráljanak, felelősségük és esküjük tiszta tudatában hozzák meg visszavonhatatlan döntésüket. Hiszen a felelősség rettentő terhét mégis ők cipelik… Helyettünk! „Ezt az évről évre ismétlődő élményt, az első szarvashang ünnepi varázsát nem lehet elkoptatni! Én már régóta koptatom, mégis egyre szebb, egyre fényesebb lesz…” És fény nélkül nincs ünnep. Bors Richárd

2014/szeptember

547

Beszélgetés Tollner Györggyel, az egykori Budavidéki Állami Erdő- és Vadgazdaság nyugalmazott igazgatójával

Tudni kell abbahagyni! A legnehezebb történelmi időkben kezdte a pályáját. Több erdőgazdaságnál megfordult, államfők és miniszterek egész sorát vadásztatta, s egykoron ő volt a Vadászati Kulturális Egyesület elnöke. 84 éves, de már nem vadászik. Budakeszin, családi házában él, kertészkedik, barkácsol, „unokázik” – és az emlékeit rendezgeti. VADÁSZLAP: Rendhagyó életutat járt be. Hogyan került a grófi birtokról a félig-meddig politikai státuszt jelentő erdőgazdasági igazgatói székbe? Tollner György: Nádasdladányban születtem, édesapám a gróf sofőrjeként sokfelé eljutott vadászni, többi közt Kenderesre, a kormányzóhoz vagy a Hortobágyra. Egyszer még az általa vezetett Alfa Romeo is összetört, mert túlságosan közel állt meg a lőálláshoz és egy meglőtt liba ráesett az autóra. Ő egyébként nem volt puskaforgató ember, de töltögetőként fontos közreműködője lett a vadászatoknak. Amikor a zsebében maradt üres hüvelyeket hazahozta, mindig élvezettel szagolgattam, sőt remek sípokat készítettem a rézkupakokból. Olyan hatévesforma lehettem, amikor egy róka elvitt néhányat a tyúkjaink közül, s én a búcsúban vásárolt dugós puskámmal rögtön lesbe ültem, hátha „el tudom ejteni” a ravaszdit. A sorsom talán már ekkor megpecsételődött, de lehet, hogy a döntő fordulatot az jelentette, amikor nem sikerült felvételt nyernem az orvosira, miután 1948-ban leérettségiztem a székesfehérvári ciszterci Szent István Gimnáziumban. Egy kis segítséggel bejutottam a soproni József Nádor Műegyetem Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki karára, ahol 1954-ben szereztem diplomát. A  székesfehérvári erdőgazdaságnál kaptam állást, Krizsán József erdészetvezető, azaz Maxi bácsi beosztottjaként. VADÁSZLAP: Szívesen gondol vissza a gyakornokévekre? Tollner György: Igen. Szép és meghatározó időszaka volt az

életemnek. A piactéren állt az erdészeti központ, onnan fogattal jártunk ki a területre. A lovak ismerték az útba eső kocsmákat, ahová Maxi bácsi rendszeresen beugrott

548

a szokásos adagjára. Jól emlékszem, háromszor három decit ivott, tisztán. Egy alkalommal engem is meghívott egy körre, s én úgy berúgtam, hogy órákkal később a Zichy-ligetben, egy padon ébredtem fel. A munkámat nagyon szerettem, lelkesen dolgoztam, az első fehérvári gépi csemeteültetés például az én nevemhez fűződik. 1956 májusában azután áthelyeztek Királyszállásra erdészetvezetőnek. Az októberi események bennünket alig érintettek, de a forradalmi hangulatot azért megtapasztaltuk, az adminisztrátorunk ugyanis összetörte az irodában lévő kerámia Lenin-szobrot. November 4-étől sok disszidenssel találkoztunk a területen, akik azt gondolták, hogy már Ausztriában vannak, pedig csak eltévedtek és körbe-körbe bolyongtak a Bakony erdeiben.

Már a puska is túlságosan elnehezült a kezemben... VADÁSZLAP: Közben azért nyilván vadászott is… Tollner György: Az első disznómat akkoriban hibáztam el

egy 7,62-es hadipuskával, amelyet esténként átadtam Lakatos bácsinak, az éjjeliőrnek, majd másnap reggel újra megkaptam, mint szolgálati fegyvert. Valamennyi lehetőségem adódott a vadűzésre, de közben családos emberré váltam, így megritkultak ezek az alkalmak. Ágikával 1960. december 28-án, Székesfehérváron volt az esküvőnk, amelynek részét képezte a templomi szertartás is. Ez akkoriban elég szokatlan volt, különösen a párttagságom

2014/szeptember

INTERJÚ miatt néztek rám „rossz szemmel”, de én úgy éreztem, hogy édesanyám iránti tiszteletből – aki rendkívül vallásos volt – tartozom ennyivel a szüleimnek. VADÁSZLAP: Látszólag nyugodt, boldog életet élt, miért döntött mégis az újabb költözés mellett?

sikerülhetett volna, de a vadállomány nagyságát tekintve irreálisnak bizonyult. VADÁSZLAP: Nyilván a főváros közelségében biztosítható vadászati lehetőség miatt kellett minden mást alárendelni a vadgazdálkodásnak… Tollner György: Ez így van. Annyi vadunk volt,

Tollner György: 1966-ban kaptam egy ajánla-

tot, s Tamásiban lettem igazgató, ahol a fő feladatom a gépesítés biztosítása lett volna, ám a műszaki fejlesztés meglehetősen reménytelennek tűnt, hiszen a 463 dolgozó fele analfabéta volt. A Tolna megyei Állami Erdőgazdaság szomszédos volt a Böröczky Kornél által vezetett Gyulaji Állami Vadgazdasággal, ahol a vadászat mindenekfölött állt, abszolút elsőbbséget élvezett, míg nálunk Szabolcs József főmérnök szakmai irányításával az erdő- és a vadgazdálkodást is eredményesen kellett folytatni. A vadgazdasággal a favágási és a tisztítási tervet is engedélyeztetnünk kellett, s ha a vadászat érdekei úgy kívánták, le kellett állítanunk az erdőművelési tevékenységet. Ez persze vadászok és erdészek között komoly ellentétet szült. A vadászattal csínján kellett bánnom, mert az elődömet egy engedély nélkül elejtett, nyolckilós bika miatt mentették fel. Szerettem vadászni, de sohasem vált igazi szenvedélyemmé. Úgy voltam vele, hogy nem vezethet jóra, ha a szenvedélye rabul ejti az embert, legyen szó akár szerelemről, akár kártyáról – akár vadászatról.

hogy a személyzet tagjainak idény végén több száz szarvast és vaddisznót kellett terítékre hozniuk a tervteljesítés érdekében. Sokan, köztük Stoflitz Ferenc fővadász is azt hirdette, hogy a háború alaposan megtizedelte a vadállományt, így kímélni kell a nőivarú egyedeket. 20 évig nem is lőtték a teheneket meg a kocákat, ezért a vad túlszaporodott és kiözönlött a mezőgazdasági területekre. A túlzó kímélet miatt nemcsak létszámgondjaink adódtak, hanem az ivararány is eltolódott, volt olyan vaddisznóhajtásunk, ahol 34 koca feküdt a terítéken – süldő és kan pedig egy sem. A 70-es években egyre gyakrabban jelentkeztek a vadkárok, s a rágás, taposás következtében nagyjából 4 millió forintot kellett évente kifizetnünk annak ellenére, hogy télen-nyáron intenzíven etettünk. A Budavidéki Erdő- és Vadgazdaság összesen 64 ezer hektáron gazdálkodott, s a vadászterület 2 ezer hektárnyi vadföldet, saját művelésű mezőgazdasági területet is magába foglalt. A kímélet és a szakszerű vadgazdálkodás együttesen azt eredményezte, hogy irdatlan mennyiségű vadról kellett gondoskodnunk, ami egyrészről nagy kihívás volt, másrészről lehetővé tette, hogy ha a vendég egyetlen estére szeretett volna „kiugrani”, ak-

kor is eredményesen tudjuk őt vadásztatni. Ehhez megfelelő mennyiségű és minőségű vad kellett. Csak hogy érzékeltessem, miről van szó: az 1982. évi becslési jelentésünk 3890 nagyvadról szólt, amelyből ezernél is több volt a gímszarvas. VADÁSZLAP: Kik vadászhattak akkoriban az erdőgazdaságnál? Tollner György: Csak az Egyetértés Vadásztársaság tagjai és a párt, valamint a külügy vendégei foghattak puskát a kezükbe, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium engedélyével. 1975-től, amikor a gödöllőiekkel összevontak bennünket, az újonnan hozzánk került területen megnyílt a lehetőség a külföldi bérvadászok fogadására is, de ők csak hétköznap lehettek ott, pénteken reggel el kellett küldenünk őket, mert a hétvégi vadászat a „nagyemberek” kiváltsága volt. Később kaptam igazgatói repikeretet is, de például a saját tulajdon öcsémet – aki a Keceli Vadásztársaság elnöke volt – sem „mertem” meghívni, nehogy kikezdjenek miatta. VADÁSZLAP: Az egyre fokozódó igények kielégítéséhez vadászházakra is szükség volt. Ezek akkoriban már rendelkezésre álltak? Tollner György: Egyáltalán nem. Az infra-

struktúrát meg kellett teremteni. Korábban a vadászokat a kísérő a saját házában látta vendégül, a felesége főztjére. Telkiben és Gyarmatpusztán azonban 1964-ben felépültek azok a vadászházak, amelyek jóval

VADÁSZLAP: Hamarosan újabb váltás követ-

kezett… Tollner György: Még Tamásiban szolgáltam, amikor a feleségem tüdőbeteg lett, fél évig a szekszárdi kórházban ápolták, s addig a  gyerekeket átmenetileg a nagyszülőknél helyeztük el. 1967 nyarán kaptam egy levelet a Néphadsereg Erdészeti Igazgatóságától, hogy átmehetek Telkibe, igazgatónak. A nejem állapota miatt éltem a lehetőséggel, már csak azért is, mert a szolgálati lakásunk az ország legjobb tüdőszanatóriumának tőszomszédságában volt. Csak évekkel később tudtam meg az áthelyezésem valós okát, amikor Cseterki Lajos, az MSZMP Elnöki Tanácsának titkára megkérdezte: „Tollner elvtárs, tudja, hogy miért hoztuk ide magát?” Nemleges válaszomra elárulta: „… azért, hogy megvalósítsa a vadászat és az erdészet összhangját.” Nos, ez túlzó elvárás volt velem szemben, amely csak komoly kompromisszumok árán

Teríték a telki vadászháznál, egy sikeres reggeli cserkelés után

2014/szeptember

549

INTERJÚ

Kádár János és kísérete a trófeaszemlén magasabb színvonalat képviseltek, igaz, a  képzett személyzet hiányzott. Én ekkor a Gellért szálló igazgatójával, Pákozdi elvtárssal kötöttem egy együttműködési megállapodást és az alkalmazottakat elküldtem hozzá tanulmányútra, hogy a gyakorlatban is lássák, miként kell felszolgálni vagy a szobákat előkészíteni. VADÁSZLAP: Ki volt a legrangosabb, legkülönlegesebb vadászvendégük? Tollner György: Sok „nagykutya” és ismert

személyiség megfordult nálunk, akiket illett személyesen fogadnom. Sokat tudnék erről mesélni… Brezsnyev érkezését például a szokásosnál is nagyobb titoktartás és biztonsági előkészület övezte. Fidel Castronak, aki meglehetősen vidám „fickó” volt, az esti lesvadászat előtt egy pingpongasztalt kellett hozatni és Marjai elvtársnak meccset játszania vele. A szovjet Tyereskovát, a világ első női űrhajósát pedig olyannyira hatalmába kerítette a vadászláz, hogy a második vaddisznója elejtését követően önkívületi állapotba került, majd egyszerűen elájult. Persze, nem csak a „baráti országokból” jöttek hozzánk, hanem „nyugatról” is. Közöttük volt a bajor miniszterelnök, Franz Josef Strauss is, aki miután meglőtte élete bikáját, hálája jeléül küldött a gazdaságnak egy Steyr-Puch Haflinger terepjárót. Az egyik legemlékezetesebb egy amerikai vendég, Garst úr volt, aki a hibridkukoricát behozta Magyarországra, s a minisztérium meghí-

550

Emlékfotó egy „miniszteri kossal” vására érkezett hozzánk vadászni – puska nélkül. Mi adtunk neki egy „kincstári” ZKK-t, amivel lőtt két disznót meg egy kost. A vendégkönyvbe bejegyezte: leginkább annak örül, hogy több vadat ejtett el Telkiben, mint Tito marsall. A kölcsönfegyver annyira megtetszett neki, hogy szerette volna hazavinni magával. Mi becsomagoltuk, ő kifizette, majd amikor felszállt a repülőgépe, azonnal jelentettük, hogy ellopta. Természetesen az ügylet legális úton szinte lehetetlen lett volna, ezért folyamodtunk ehhez a megoldáshoz. A dolognak rá nézve semmiféle következménye nem lett, mi pedig megúsztuk a „szőnyeg szélére állítást”… VADÁSZLAP: Mi jellemezte a „kádervadászo-

kat”? Tollner György: Ez emberfüggő. Kádár János például mértéktartó, nyugodt, jól lövő vadász volt és igen közvetlen, barátságos vendég. Minden kimenetel után kezet fogott a személyzet tagjaival, majd külön elköszönt a kísérőjétől. Ha ő ott volt, a vadászatok más hangulatban, fegyelmezettebben zajlottak. Neki egyébként volt egy érdekes szokása: a vacsorát követően, lefekvés előtt mindig kért egy pohár tejet. A nagy kedvence a káposztás cvekedli volt, így köretként az is állandóan az asztalra került. A vadászatokat szinte mindig közös vacsorák, kártyázások, fröccsözések színesítették. Egy 1971-es minisztériumi kimutatás szerint a pártvezetők közül Fock Jenő vadászott a legtöbbet:

2014/szeptember

Egy különleges vadászvendég: Fidel Castro 90 napot, 64-gyel Aczél György követte őt, majd 59 vadásznappal Szűcs Ferenc és 54-gyel Gáspár Sándor. A politikai tisztség akkor is folyamatos stresszhelyzettel járt, s a feszültség levezetésére kiváló alkalmat nyújtott egy kiadós cserkelés. Faluvégi Lajos pénzügyminiszter sokszor nálunk kezdte a  napját és a hajnali vadászat élményeitől feltöltődve, innen ment be a hivatalba. VADÁSZLAP: Mikor és hogyan távozott a  posztjáról? Volt ehhez némi köze a rendszerváltozásnak? Tollner György: 1988-ban, karácsony után egy

nappal kaptam kézhez a felmondásomat, majd Váncsa Jenő miniszter személyes közbenjárására korkedvezménnyel nyugdíjba vonultam. A felmentésem hivatalos indokaként a pártbizottság levelében az szerepelt, hogy nem gondoskodtam a megfelelő káderutánpótlásról. Azóta élem az „öregkor” nyugodt éveit. 76 esztendősen eladtam a szőlőmet, a présházamat és a hordóimat, tavaly pedig úgy éreztem, hogy már a puska is túlságosan „elnehezült” a kezemben, ezért odaadtam legidősebb fiúunokám egyik barátjának a teljes felszerelésemet a puskáimmal együtt, köztük a legjobban szeretett Brno ZG48-as, 7x64-es kaliberű golyósommal. Be kellett látnom, hogy egyszer mindennek eljön az ideje, a vadászat nem egy 83 éves embernek való. Fáj-fáj, hogy vége, de úgy gondolom, tudni kell abbahagyni… Wallendums Péter

VADÁSZATI GYAKORLAT

„Inzultálás” könyökcsővel Bőgőkürtös praktikák és fortélyok, avagy a szarvashívás műhelytitkai A szarvasbőgés a „vadászemberek karácsonya”, amely magában hordozza az ősi vadűzés ízét, a ködpárás hajnalok semmihez sem fogható varázslatos hangulatát, a cserkelések izgalmait, a várakozás feszült pillanatait. Walter Frevert „Rominten” című könyvében úgy fogalmazott, hogy „szarvashívó segítségével rámenni egy bőgő bikára mindig is minden vadászat koronája volt és az is marad”. tehén, úgy a küldetés szinte lehetetlen, mert nem fogja a tarvadat otthagyni a bika. Ugyanakkor többször tapasztaltam, hogy a csapatbikát is el lehet hívni a háreme mellől, ez azonban a terepviszonyoktól függ. Egy rudas beállóhelyen, ha ügyesen használjuk a hívónkat, el tudjuk csalni a bikát akár 80-100 méterre is, és ez akár a sikerünket is jelentheti az adott szituációban. Megfogadtam, hogy ebben a cikkben minden általam eddig tapasztalt dolgot őszintén le fogok írni, még ha esetleg ezzel meg is osztom a közvéleményt. Egy igen régi dogmát szeretnék most megdönteni, ami mindig is sértette a fülemet. Egyértelműen ki merem jelenteni, hogy nem létezik az erdőben a tipikusan fiatal vagy öreg bika hangja. Minden bikának más és más az orgánuma, akár az embereknek, ezért nem lehet minden kétséget kizáróan hang alapján kort becsülni. Egy bőgési ciklus alatt is változik egy bikának a hangja, mert 1-2 hét után „szétbőgi” a torkát. Ezt a jelenséget én szintén alá tudom támasztani, mivel szeptember végére már jómagam is szinte csak suttogni tudok. Általánosságban persze igaz, hogy a fiatal bika gyakrabban bőg és vékonyabb a hangja, míg a koros bika csak ritkán és mélyen szól, de a kivételek mindig a szabályt erősítik, és bizton állíthatom, hogy elég gyakran fordul elő kivétel. Nemrégiben elhunyt, kiváló szakemberünk és vadászírónk, Páll Endre írt le gyönyörűen egy tanulságos esetet „Vadásztarisznya” című könyvében, „A bőrevári nyekergő címmel”. Ennek a kapitális öreg bikának a vapitihez hasonló, nagyon magas és vékony, jellegzetes hangja volt.

 FOTÓ: POLSTER GABRIELLA

Huszonegy esztendő gyakorlati tapasztalatával a hátam mögött én magam is ezt gondolom, s ma már azt is tudom, hogy a bőgőkürt nem varázsfuvola, vagyis ha nem jól használjuk, vagy nem a megfelelő helyzetben alkalmazzuk, illetve ha nem gyakorlott kezekben van, úgy a siker garantáltan el fog maradni. Épp úgy, mint az őzhívásnál, a bőgőkürtös vadászatnál is helytálló megállapítás, hogy a kevesebb több. Ne essünk abba a hibába, hogy túl gyakran és folyamatosan próbálunk bőgni, mert ezzel zavarjuk a területet és csökkentjük az elejtési esélyeinket. Ugyancsak fontosnak tartom megjegyezni, hogy bőgéskor nem szabad és nem is kell változtatni a hagyományos, bevált vadászati módokon. A helyesen előkészített vadföldeken történő lesvadászatokat, a beállóhelyek közelében történő cserkeléseket kell továbbra is előnyben részesíteni. Megfigyeléseim szerint azokon a  területeken, ahol az ivararány jobban közelít az optimumhoz, vagyis nem jut minden bikára 7-8 tehén, ott bőgőkürttel még eredményesebb lehet a vadászat. A dárdás vagy villás bikák a legagresszívabbak, tehát őket a legkönnyebb „táncba hívni”, míg a leggyorsabban általában a fiatal és a középkorban lévő agancsosok válaszolnak a bőgőkürtünk szavára. Az idősebb egyedek már megfontoltabbak és az is örök igazság, hogy a kísérő bikát sokkal előbb be lehet hívni, mint a csapatbikát. Sokszor kérdezik tőlem, hogy el lehet-e hívni a hárembikát a tehenei mellől? Nos, a válasz nem egyértelmű. Ha van a rudliban folyató

2014/szeptember

551

Pár évvel ezelőtt a Mecsekben nekem is volt egy ehhez hasonló, érdekes megfigyelésem, amit ha nem én látok, nem is hiszem el. Egy vendéget kísértem felső súlyhatár nélküli bikára, amikor egyik este hallottunk bőgni egy meglehetősen mély hangú szarvast. Ritkán szólt, óránként csak egyszer vagy kétszer, hosszan elnyújtott jellegzetes bőgéssel: eöööh! Erre az összes többi bika a környéken elhallgatott. Ebbe a szarvasba – azaz a hangjába – szeretett bele a vendégem és közölte, hogy a reggeli cserkelésen vagy ezt a vén öreg bikát lőjük meg, vagy semmit. Pirkadat előtt kimentünk hallgatózni, hogy ott van-e a szarvasunk, ahol este hagytuk. Bizony, jelentkezett is a sűrűből a rá jellemző, egyetlen, hosszú és mély bőgésével. Felvettem a kontaktot a bikával és elkezdtem ingerelni a bőgőkürtömmel, melynek eredményeként 20 perccel később, mintegy száz méterrel a lesünktől kiállt az erdő szélére a keresett bika. Megláttam a hosszú, sokágú agancsot és rövid hezitálás után, kissé könnyelműen kértem a vendéget, hogy hozza terítékre az előttünk álló szarvast. Ez a döntés valószínűleg eddigi vadászéletem legnagyobb tévedése lehetett volna, amikor ugyanis a következő bőgésemre odaszaladt hozzánk 30-40 méterre, tökéletesen láthattuk, hogy a 8,5-9 kiló körüli, 16-os agancs „tulajdonosa” a legnagyobb jóindulattal sem mondható 7-8 évesnél idősebbnek. Mi tehát a tanulság? Ne higgyünk a fülünknek! Mindig minden bőgő bikára úgy cserkeljünk rá, mintha életünk legnagyobb szarvasához közelítenék. Nem szabad, hogy a kísérő vadász nyugtalan legyen, vagy hogy elkapja a vadászláz. Ne hozzunk hirtelen döntéseket, hiszen a magyar szarvas jövője a tét. Nem szabad, hogy a döntéseinket a szakmaiságon kívül más szempont is befolyásolja. Pusztán anyagi okokból gazdasági nyomásra ne lövessük meg a jövő nagy bikáit! Szintén gyakori kérdés, hogy mivel bőgjünk? Én sok mindent kipróbáltam és nagyon széles a repertoár. Az a tárgy, ami körülbelül 30-40 centiméter hosszú, rendelkezik némi csavarodottsággal és a fala szinte papírvékonyságú, már alkalmas erre a célra, ugyanakkor talán nem hasztalan, ha leírom a véleményemet a leggyakrabban használt „készségekről”… A legismertebb és legelterjedtebb hívóeszköz a szürkemarha-tülök. Magam is ezt használom. A legalkalmasabbak a nem túl hosszú, vékony falú, sötét árnyalatú tülkök. A sötét színre azért van szükség, hogy a szemfüles tarvad ne szúrja ki messziről a környezetbe nem illő tárgyat. A tritoncsiga hagyományos hívóeszköz. Kizárólag a kisméretűt célszerű a területen használni. Vigyázni kell rá, mert roppant törékeny és nagyon nehéz a beszerzése, ezért senkinek sem ajánlom.

552

 FOTÓ: BLAUMANN ÖDÖN

Tritoncsigától a könyökcsőig. Szarvashívó eszközök tárháza

A PVC csövek, mint a csőszifon, a szifontoldalék vagy a porszívócső ugyancsak alkalmasak a tökéletes hang előcsalogatására. A lényeg ezeknél is a vékonyság és a sötét szín. Nagy előnyük, hogy rendkívül olcsóak és szükség esetén a pótlásuk is egyszerű feladat. Jó megoldás lehet a papírtörlő henger, vagy a háztartási fólia „spulnija” is. Praktikus, szinte bárhova el tudjuk helyezni, akár még a csizmaszárba is. A petróleumlámpa cilindere szintén tradicionális hívóeszköz. Én a magam részéről soha sem használtam, mert van két nagy hibája. Az egyik, hogy kihallom belőle az üveghangot, a másik pedig, hogy igencsak törékeny. A vadászboltokban kapható műanyag, több részből álló, teleszkópos bőgőalkalmatosságot megint nem javaslom, mert természetellenes a hangja és a hangszínváltáskor, azaz a toldalékok kihúzásakor kattog. Az eszközök ismeretének tükrében nézzük, hogy mikor és miképpen alkalmazzuk a szarvashívónkat, azaz a lövés előtti pillanatban hogyan tudjuk a bikát megállítani. Én minden esetben torokból bőgök. Ezt a hangot legjobban az eöööh-höz tudnám hasonlítani. Tehát, ha a rudli átvált előttünk a nyiladékon és a mi bikánk jön utolsóként – ahogy az a „nagykönyvben meg van írva” –, nem kell egyebet tennünk, mint jó hangosan és kihívóan, egyszer röviden rábőgni. A bika szinte biztos, hogy szoborrá meredve ránk fog nézni és már mehet is a lövés. Minden esetben álló és lehetőség szerint a legnagyobb vitális felületet kínáló nagyvadra lövessünk. Nyilván, ha csak egyszerűen rákiáltanánk a bikára, úgy is megállna, de a bőgőkürt használata lényegesen vadásziasabb és a vendégnek is tetszőbb. Gyakori problémaként szokott jelentkezni, hogy a vendég nem tud halkan cserkelni vagy a ropogó száraz avar miatt nem lehet nesztelenül közlekedni. Én ilyenkor általában 2-3 percenként, a kereső bikára jellemző módon, hosszan, megfelelő szünetekkel, nyugodtan, a következőképpen bőgők: eöööh, majd 8-10 másodperc szünet, és újra eöööh. Ezután akár minden gallyra ráléphetünk, nem fogja a vadat zavarni.

2014/szeptember

 FOTÓ: BLAUMANN ÖDÖN

VADÁSZATI GYAKORLAT

„Nincs szebb erdő az ezüsttörzsű, szeptemberi bükkösnél és nincs szebb vad a benne orgonázó magyar szarvasbikánál!” (gróf Széchenyi Zsigmond)

Amikor nincs intenzív bőgés, akkor is az előbb említett kereső hangot célszerű alkalmazni mindaddig, amíg nem jön rá válasz. Erre azért van szükség,hogy a bika elárulja a  tartózkodási helyét, ami a további stratégiánk szempontjából döntő fontosságú. Ezután csak a szél irányát kell pontosan meghatározni ahhoz, hogy megközelíthessük a kívánt agancsárt. Minden esetben szembeszéllel menjünk, mert ez az eredményes szeptemberi vadászatoknak az egyik záloga. Ha a nyugodt, kimért bőgésre a bika válaszol, akkor én többnyire hangnemet változtatok. A bőgésemmel a kihívó bika hangját utánozom, hangosan és agresszíven, két rövid eöööh-eöööh után egy hosszabb nyomatékos eeeöööhhh-t hallatva. Fontos megemlíteni, hogy a terepi szarvashívás nem bőgőverseny. Tehát nem szabad színpadiasan, hosszan bőgni, 3-4 hangnál többet sosem kell alkalmazni. Amenynyiben a kihívó bőgésünkre a bika válaszolt, úgy azonnal mi is bőgjünk vissza rá. Törekedjünk arra, hogy alakuljon ki közöttünk az egymásnak feleselgető, ingerült hangpárbaj. Előfordulhat, hogy bőgésünkre a bika csak válaszol, de nem közelít felénk. Ennek általában a legfőbb oka, hogy tehenei vannak és a kedvünkért nem fogja őket ott hagyni. Én ebben az esetben is az agresszív, rövid, hangos bőgést használom: két rövid eeöööhh-eeöööhh után egy hosszabb nyomatékos eeeöööhhh. Beállok széllel szemben és egyenesen, minden terepi akadályon átgázolva, gyakori bőgést hallatva haladok a hang irányába. Gyakran tördelem az ágakat, rázom a bokrokat, mintha az agancsommal verném azt. Ezzel fel tudjuk kelteni a bika érdeklődését és a szándékos hangokozásainkkal mintegy figyelmeztetjük arra, hogy jön egy konkurens. Pontosan az ellenkezőjét kell csinálnunk, mint amit a cserkeléseken

2014/szeptember

szoktunk, tehát a lényeg, hogy minél hangosabban közeledjünk. Amennyiben megfelelő hőfokon égünk, és jól használjuk a kürtünket, a szinte járhatatlan akác-sarjban is szinte pár méterre megközelíthetjük a rudlit. Lényegesnek tartom megjegyezni, hogy nem kell szándékosan a bika „alá” bőgni, hiszen már említettem, hogy változó hangszínnel rendelkeznek. Sokkal inkább az számít, amit közvetítünk. Röviden összefoglalva: ha keressük a bikát, mindig nyugodtan, megfelelő szünetekkel hívjunk, viszont ha mi megyünk rá egy adott bikára, akkor mindig rövid, agresszív és kihívó bőgést utánozzunk. Tapasztalatom szerint igen eredményesek lehetünk, ha a megfelelő pillanatban a tehén hangját imitáljuk. Ehhez befogjuk az orrunkat és egy nazális eeeeenghhh-et kiejtve tudjuk a tarvad hívó szavát a legjobban utánozni. Szinte biztos vagyok abban, hogy ennek a csodafegyvernek az alkalmazásával lehet a legtöbb bikát megtéveszteni. Amikor a csapatbika minden bőgésünkre azonnal válaszol, én akkor szoktam a tehénhangot alkalmazni. Erre a bika minden esetben megmutatja magát, hiszen ha egy jó bikának van 5-6 tehene, a másik bika kevésbé fogja érdekelni, de az újabb tarvad után kilép a sűrűből és ez a pillanat lehet vadászéletünk legszebb és egyben legizgalmasabb pillanata is. Végezetül hadd jegyezzem meg: a technikát és a tökéletes hangot elsajátíthatjuk, de hogy mikor és hogyan kell használni a bőgőkürtöt, azt érezni kell. Az idézetben szereplő gondolatot gróf Széchenyi Zsigmond 80 évvel korábban vetette papírra. Magam is úgy vélem, hogy a szeptemberi bőgő bikánál nincsen szebb vad és reménykedem abban, hogy ez 80 év múlva sem lesz másként. Erdélyi Tamás

553

Legyen az előfizetőnk! Most különösen megéri! Lapunk előfizetői között minden évben értékes nyereményeket sorsolunk ki. A következő főnyereményünk egy, a Gyulaj Zrt. által felajánlott

3 napos dámbika vadászat! A nyereményvadászat a 2015 októberi dámbarcogás idejére szól! A „csomag” tartalma: egy 3-3,5 kg trófeatömegű dámbika elejtése, háromnapos teljes ellátás és első osztályú elszállásolás a Gyulaj Zrt. Óbíródi vadászházában. Nem kell mást tennie tehát, mint előfizetni a Magyar VADÁSZLAP-ot a 2015-ös esztendőre, és máris nagy eséllyel indulhat a sorsoláson. Új előfizetőinknek emellett még egy különleges ajándékkal is szeretnénk kedveskedni. Ha most új előfizetőként rendeli meg lapunkat – közvetlenül a kiadótól –, akkor a dámbika-vadászati lehetőség mellett az idei év még hátralévő lapszámait is megküldjük postacímére! Teljesen ingyen!

A lapot előfizetheti a Magyar VADÁSZLAP címén: 1031 Budapest, Rozália u. 59/a. vagy az [email protected] email címen. 554

Sorsolás a jövő évi FeHoVá-n! 2014/szeptember

VADGAZDÁLKODÁS

A hőgyészi gímbikák története és országos jelentősége

Már maga a település neve is kapcsolódik a vadászat ősi hagyományához. Bár akad forrás, amely az itt megtalálható, erdővel borított, erősen tagolt és meredekebb dombokra, népi nevén „hegyekre” vezeti vissza a falu nevét, az itt lakó emberek megnevezése alapján („hegyész”), mégis a legtöbb forrás szerint Hőgyész neve foglalkozáseredetű. A királyi időkben itt tanyázó, értékes prémet biztosító hermelinvadászok (akkori nevén: hölgy- vagy hölgymenyét vadászok), azaz „hölgyészek”-re vezethető vissza az elnevezés. Már a 12. századból is találunk írásos forrásokat, amelyek alapján egyértelműsíthető, hogy a helybéli nevezetes foglalkozások egyike volt a vadászat. Sőt, még jobban visszautazva az időben, egyértelmű bizonyítékok utalnak a szarvas ősi, helyi jelenlétére. Régészeti leletként találtak a környéken fosszilis, évezredeket a tőzegben átvészelő hullajtott szarvasagancsot is, amely közvetlen bizonyítéka a szarvas ősi, Tolnai-hegyháti jelenlétének. Közvetett módon pedig egészen a bronz-, illetve a vaskorig vannak leletek a szarvas jelenlétét igazolandó. A Tolnahegyháton egykor virágzó, a Hallstatti kultúrával egyidős kora vaskori, ún. „Lengyeli-kultúra” emberei is vadászó életmódot folytattak, használati tárgyaik között a szarvasagancsból és csontból készült eszközök is megtalálhatóak voltak, melyekről a helyi Wosinszky Mór, az Európa-szerte híres amatőr régész számos tárgyi bizonyítékot gyűjtött. Bár akkoriban maga a gím és agancsa nem olyan értelemben volt értékes, mint manapság, mégis rendkívül fontos szerepet töltött be az élelmezés és alapanyag-szükséglet kielégítésének terén. Aztán már az újkori történelem során kialakuló trófeakultusz a Hőgyész környéki gímnek még nagyobb értéket és jelentőséget adott. Időközben – az uradalmi idők alatt – fejlett vadgazdálkodás alakult ki. Az Apponyi, valamint

 FOTÓ: BLAUMANN ÖDÖN

Talán az elhelyezkedésének köszönhetően, talán a rég vitatott, létező vagy nem létező, ősi szarvasvándorlási útvonalak helyi találkozása miatt, a tolnai gím és azon belül is a Hőgyész környéki erdők sűrűjében ősidők óta megbúvó szarvas mindig is a legjobbak közé tartozott.

555

A szarvas elterjedése Magyarországon (1872–1918)

a Liechtenstein földesúri család idejében már vadaskert állt a mai Szálláspuszta környékén, amelynek legfontosabb és legnagyobb része a szarvaskert volt. A gazdálkodás olyannyira tervszerűen zajlott, hogy a vadaskert létesítését vázrajzok, terület-kimutatás, sőt 25 pontból álló jelmagyarázat egészítette ki, jellemzően német nyelven. A vadászterület malomhegyi részén még mind a mai napig megtalálható a bizonyíthatóan már 1773-ban meglévő fővadász-lak is („Oberjägers Haus”). Bár Hőgyész környékén a szarvas mindig is nagy számban és kiváló minőségben volt jelen – olyannyira, hogy vannak feltételezések, miszerint a szarvas 18. századi elterjedésének egyik dunántúli gócpontja pont a Tamási-Hőgyészi, „tolnai” populáció volt – az első igencsak figyelemre méltó, nagy nemzetközi hírnevet szerző bikát 1929 őszén ejtették el.

GRAFIKA: MILLENNIUMI VADÁSZATI ALMANACH/TOLNA MEGYE

Az egyes, barnával jelölt gócok a telepítési helyek. Négy helyről telepítettek tovább szarvasokat: Duna-ártér (Bellye), Magaslak (Bihar vm.), Pusztaterem (Szatmár vm., vadaskert), Sátor-hegység. A nyilak a vándorlási irányt jelzik. A kérdőjel az adatok teljes hiányára utal. A zölddel bevonalkázott területeken 1872-ben is élt szarvas. A vonalkázás hozzávetőlegesen arányos a sűrűséggel

556

A bika elejtője báró Zichy Rubidó Iván (Apponyi Géza földesúr veje) volt, aki köztudottan elhivatott vadászember hírében állt. A Hőgyész határában, a dúzsi erdőben puskavégre került impozáns vad jól mutatta a tolnai vadászterület potenciálját és kiemelt fontosságát a gímbika-vadászat terén. Zichy Rubidó Iván egyik kedvelt revírje volt bőgésben a hőgyészi vadászterület, annak ellenére is, hogy nágocsi, Somogy megyei bárói székhelye, valamint kiterjedt budafai-vörcsöki-kiscsehi, azaz kiváló Zala megyei vadászerdeje is rendelkezésre állt számára. Az akkor éppen londoni, magyar királyi követként dolgozó báró egyik leghíresebb trófeája az említett hőgyészi bika lett. A már-már maral szarvas jelleget mutató bika egyébiránt kifejezetten az egykori „hőgyészi” jelleget mutatja. A relatív kevés ágú, de súlyos trófea az 1930-as, hazai tavaszi agancskiállításon nagydíjat és aranyérmet nyert, az 1900 (!) zsákmányolt szarvasbika között pedig az előkelő 7. helyre került. Nadler-féle pontszáma 214 NP volt, az 1937-es Berlini Nemzetközi Vadászati Kiállításon pedig 227,40 nemzetközi pontjával első díjas, aranyérmes lett. Az így nemzetközi hírnévre szert tevő bika ma már a Ma-

gyar Természettudományi Múzeum egyik féltve őrzött vadászattörténeti kincse. Bár az idők folyamán, talán a régebben vita tárgyát képező egykori szarvasvándorlásnak köszönhetően (ami a hőgyészi szakemberek szerint, ha valaha létezett is, ma már nem mérvadó a területen), ezek a jellegek megváltoztak, illetve más jellegűek is megtalálhatóak, keveredtek egymással. Egykoron azonban úgy szólt a fáma, hogy a hőgyészi bikák széles terpesztésűek, vaskos szárúak, emiatt nagy tömegűek, de általában kevés ággal rendelkeznek. Több esetben feljegyeztek kifejezetten erős jégágat a szárakon, melyek sokszor erőteljesebbek voltak a  szemágnál, és viszonylag sokszor egy-egy hátrahajló ág is jellemezte a helyi agancstípust. A Szederjei-féle osztályozást alapul véve, a területen négy típust figyeltek meg anno, de legjellegzetesebbnek kettőt ítéltek, a fenti jellemzők alapján. Manapság ezek teljes keveredése figyelhető meg, ez azonban az idők folyamán a terület és a agancsok javára vált. Napjainkban még szebb és még mutatósabb trófeajellemzőkkel ajándékozza meg az elejtőket a hőgyészi populáció. Még mindig lehet látni terítéken vaskos szárú, kevés ágú bikát, azonban nagyon sok már kifejezetten sokágú, gazdag koronájú, terpesztésben és alakjában igen nagy változatosságot produkál, amely tovább öregbíti a terület és az állomány hírnevét. A fent említett „hőgyészi magyar ökröt” számos híres és kiemelkedő trófea követte. Csak a legkiválóbbak közül szemezgetve is igen hosszú listát lehetne összeállítani. 1970-ben Csibrák határában egy 13,05 kg-os, 220 Nádlerpontos bikát ejtettek el, ’71-ben pedig egy 11,70 kg-os, 230,86 IP pontosat, azonban az igazi, még kiválóbbnak mondható trófeák a ’80-as évektől fogva váltak rendszeressé. 1979-ben Csibrákon Kurt Lutz egy 13,30 kg-os (241,31 IP), majd 1980-ban egy másik vendég 13,50 kg-os bikát lőtt a hőgyészi Sózó- (Salzleck) völgyben, ’81-ben pedig egy 13,20 kg-os (239,60 IP) agancsár került terítékre Hőgyészen. Az egykori krónikákban a hőgyészi, tolnai

A 10,60 kg-os „hőgyészi magyar ökör” néven ismertté vált trófea rászolgált hírnevére. Az extrémnek nevezhető terpesztése valóban a magyar táj neves háziállatát juttatja az ember eszébe

2014/szeptember

VADGAZDÁLKODÁS

10 kg feletti hőgyészi bika, bőgésben elejtve hegyháti részt csak „egyetlen erdőország”-ként jellemző erdőtömb számos kiválóságot tartogatott és nevelt az ezredforduló utáni időkre is. 2001-ben Joseph Kress egy 14,30 kg-os bikát ejtett el a környékben, amely 229,97 IP-t ért el a bírálaton. 2005 kiemelkedő éve lett a területnek, egy idényben két kimagasló trófeával is büszkélkedhetett a Gyulaj Zrt. Hőgyészi Erdészetének szakembergárdája: az egyik bika 13,50 kg-ot, míg a másik 13,80 kg-ot (239,22 IP) nyomott a mérlegen. Egy-egy terület vadászati értékének felülvizsgálatakor azonban mondhatni, sokszor csak múltidézés történik. Hőgyészen szerencsére ez nem így van! A valóban kiváló, aljnövényzetben, nyugalmat adó vadrejtő sűrűkben gazdag élőhely, valamint az évtizedek óta folytatott szakszerű, magas szintű szarvasgazdálkodás és a kiváló, ősidők óta jelenlevő szarvasállomány együttesen mind a mai napig remény- és izgalommal teli bőgéseket biztosít úgy a vadgazda Gyulaj Zrt.-nek, mint a területre évek, évtizedek óta visszajáró törzsvendégeknek. 2010 szeptemberében a vendégeink egyike egy 13,46 kgos bikát ejtett el, amelynek agancsa érdekes módon az ősi, fentebb ismertetett hőgyészi jellegeket hordozta. A kevés ág mellett nagy terpesztés, hátrahajló koronaág és kifejezetten markáns jégágak tűnnek fel a hatalmas, egyik szárában megtörő trófeán. A számos, valóban kiváló agancs felsorolása nehéz feladat, akár a múltat, akár a jelent nézzük. Azonban ha legalább egy kiváló hőgyészi bikát kellene kiemelnünk napjainkból, az feltétlenül a szomorú sorsra jutott „Ödönke” lenne. Bár a vadászsajtó annak idején beszámolt róla, trófeájának szépségét, monumentális dimenzióit sem a képek, a sorok meg végképp nem képesek visszaadni. Kézzel fogható közelségből érthető meg igazán „Ödönke” jelentősége, ami egyben mindent elárul a helyi szarvas potenciáljáról. Keserédes történet Ödöné, amely egyben egy be nem teljesedett ígéret története is a helyi, magas szintű gímgazdálkodás számára. Ennek ellenére büszkeséggel tölti el a Gyulaj Zrt. szakembereit a rendkívül fiatalon már kapitális agancsot felrakó bika esete. Ödönke terepi mozgását, valamint a telelő helyét jól ismerték, és bőgni is közel ugyanarra a területrészre járt vissza, éveken keresztül. Ahogy ez helyben szokás, a kimagasló bikáknak megkülönböztető nevet adnak, így vált a már ismert, akkor még 6-7 éves fiatal bika „Ödönkévé”. Hullott agancspárját rendszeresen megtalálták az agancsozók, így tudvalevő volt, hogy évről-évre egyre ígéretesebb és monumen-

2014/szeptember

tálisabb agancsot rakott fel. Híre hamar elterjedt a vadász- és természetjáró körökben. Utolsó talált agancspárjának számított pontszáma már a 250 pont határát súrolta, így joggal vártak tőle nagy eredményt elejtés után. A kora miatt azonban még kímélendő volt, így a lehető legjobb szándék és szakmai döntés értelmében, a sok kockázat ellenére is várni kellett. 2012 szeptemberében azonban aggasztó beszámolók érkeztek: Ödönkét megbízható forrásaink sem nem látták, sem nem hallották a területen. Egy találgatásokkal teli bőgési időszak után, 2013 februárjában végül egy nádasból került elő, megszokott bőgőhelyétől nem messze. Bár torz agancsot viselt, mégis egyértelmű volt, hogy a megtalált bika maradványai Ödönhöz tartoztak. Még agancsának fejlesztése közben baleset érhette, a feje nagy ütést kapott, melynek következtében elveszítette szinte a teljes baloldali agancsszárát, amiből csak egy csonk és egy erősen túlnőtt szemág maradt, s a jobboldali szára is sérült volt. Mindezek ellenére a hiányos „trófea” nagykoponyás súlya így is 9,7 kg volt. Egészséges, sérülések nélküli trófeája még az óvatos becslések szerint is 15 kg fölött kellett volna, hogy legyen. Feltehetően a sérült, torz agancsával nem tudta érdemben felvenni a harcot vetélytársaival és így az egyiküktől kaphatott egy vagy több végzetes szúrást. Erejéből már csak arra futhatta, hogy elérje a közeli nádasban rejlő dagonyát, ahol később maradványaira leltek. Ennek ellenére Ödön szomorú története nem egy elmúló, valaha dicső korszakra emlékeztető legenda, hanem napjaink igaz és a helyi szarvas-populációról sokat eláruló valósága. Sőt, szakmai reményeink szerint talán a jövő hírnökének egyike, melynek eredője a kiemelkedő génállomány, a több évszázados, rendkívül magas szintű helyi vadgazdálkodás és a kiváló élőhely. S bár nem tudni, mit hoz a jövő, nem tudni hány Ödönke kerül még ki a hőgyészi vadászterület erdeiből, de reményeink szerint a helyi szarvasról – vadászberkeken belül – sokat fognak még hallani, itthon és külhonban egyaránt. Kovács Tamás, Gyulaj Zrt.

Gőbölös Péter vezérigazgató (jobbról) és Stein Krisztán erdészetvezető (balról), neves bikánk „Ödönke” hullajtott agancspárjából rekonstruált trófeájával

557

AKTUÁLIS

A kétévente kiírt és megszervezett Hivatásos Vadászok Országos Szakmai Versenyének rendezője az Országos Magyar Vadászkamara (OMVK), de ezúttal, mint társrendező és házigazda, a Mecsekerdő Zrt. is kivette részét a lebonyolításban. A rendezvény központja az erdőgazdaság Sásdi Erdészetének sasréti vadászkastélya, valamint annak parkja és a környező erdős területek voltak, hisz a verseny többállomásos feladatokból állt. A rangos megmérettetésre július 24-25. között került sor és minden megye képviseltette magát, plusz az előző verseny első három helyezettje kapott még indulási jogot. Az első nap a lövészettel telt, ennek helyszíne a körcsönyepusztai lőtér volt. Másnap került sor a száz kérdéses elméleti teszt kitöltésére, amely a plusz húsz kérdésből álló kulturális totót is tartalmazta. Az elméleti feladatok között volt vadászkürtjel és lőszer felismerés, trófeabecslés, állattani ismeretek, valamint kynológia, növénymeghatározás, ragadozó- és apróvad-gazdálkodás, hogy csak a címszavak legyenek megemlítve.

558

 FOTÓ: WALLENDUMS PÉTER

Vadőrök „viadala”

Eredmények 1. Ifj. Kuslits István (Győr-Moson–Sopron megye) 2. Gál Péter (Békés megye) 3. Szalai Csaba (Vas megye)

2014/szeptember

Általános vélemény, hogy aki az ilyen típusú versenyen jó eredményt szeretne elérni, annak nem elég csupán egy feladatból kiemelkedően teljesíteni, sokkal jobb, ha mindenből hoz egy jó átlagot. A „viadal” végig kiváló hangulatban zajlott, a vadőrök is inkább kollégaként, sőt, barátként, és nem ellenfélként tekintettek egymásra. A verseny rangját emelte, hogy mindvégig jelen volt az OMVK elnöke, dr. Jámbor László, az Országos Hivatásos Vadász alelnök, Fodermayer Vilmos és természetesen ott volt a vendéglátó Mecsekerdő Zrt. Vezérigazgatója, Keszi László is. Az OMVK kihasználta a lehetőséget és erre a napra hívta össze a megyei hivatásos vadász alelnököket is. A kétnapos verseny eredményhirdetésére a vadászkastély parkjában, ünnepélyes keretek között került sor. Sokan támogatták a rendezvényt: a támogatók közt ott volt az OMVK Baranya megyei Területi Szervezete, a  Gemenc Zrt., a TAEG Zrt., Hajas Péter Pál, valamint a Leitz Hungária Kft. Ezenfelül dicséret illeti a szervezőket, hisz a Mecsekerdő Zrt. az idei évben már a sokadik országos rendezvényét tudhatja maga mögött olyan precíz szervezésben, hogy az valóban irigylésre méltó. Agyaki Gábor

13. OLDAL

Terítéken a hagyománytisztelet V

HOMONNAY ZSOMBOR rovatvezető

[email protected]

éleményem szerint elképesztő hagyománytiprás a  legújabb őrület: a terítéken fekvő őzbakokat virágözönnel „ünnepelni”. Szinte úgy, mint az indiai szent teheneket. De nemcsak az elkövetőkkel van vállon felül a baj, hanem a sok gratuláló „fotólájkolóval” is, akik a közösségi portálokon tapsikolnak a jelenséghez, s ezáltal már-már járványszerűn terjed a vadászati „gyerekszoba” és a mentorálatlan inasévek kínos hiánya okán kialakult súlyos ízlésficam. A jobb érzésű vadászok kényszeredetten somolyognak, viszolyognak, de – sem magánemberként, sem hivatalosan – nem szól ellene senki. Vannak pedig kifejezetten hagyományőrző célokra alakult szervezeteink, bizottságaink, tudoraink és tanaraink. Lehet, hogy az utolsó szó jogán, de muszáj ezt a hiányt ehelyütt pótolni. Márpedig, ha nem őrizzük, nem ápoljuk, nem tiszteljük őseinktől örökölt vadászhagyományainkat, a mondák hitvilágából eredeztethető rítusainkat, akkor a modernkori vadászat is csak egyszerű vadöléssé silányul. A terítékkészítés hagyománya a sikeres vadászat után az elejtett vadnak járó végtisztesség megadása, nem más, nem több, de nem is kevesebb. Ez a közép-európai szép vadászhagyomány szellemisége a hivalkodásmentes szerénységen, a tisztességen és az elejtett vad megbecsülésén alapul. Nem valami ujjongó örömünnep, de nem is temetési gyászszertartás. Éppen az ellenkezője, az elejtő számára siker, a vadászat folyamatának egyfajta beteljesülése. Nem hiszem, hogy normálisnak néznének valakit, ha mondjuk „más esetben” a virágot nem előtte, hanem közvetlenül a vágyainak beteljesülése után adná valaki.

Valahol meg kell húzni a vonalat, eddig és ne tovább! A virág a növények nemi szerve, tehát a vad elejtése esetén sem illik „megpiszkolni”, töretként vérbe tunkolni vagy vérző sebre helyezni, netán a lőtt őzbakot azzal orálisan inzultálni. Ha ezt valaki nem tudja, vagy nem akarja megérteni, annak bőven van pótolnivalója. Eddig még sosem halottam, de az idén megtörtént, hogy a német vadászcsoportnak „kedveskedve”, nyíló orgonával díszítették fel a bakterítéket, de virág volt a sebtöret, sőt még az utolsó falat is. Hatalmas botrány lett belőle, mert a vendégek „ezeknek elment az eszük” felkiáltással azonnal hátat mutattak a hagyománytörő divatőrülteknek. De a „töret” szóban magában benne van a lényeg, a letört leveles gallyacska. Tehát semmiképpen nem tépett, vagy vágott virág, vagy bármilyen más lágyszárú növény. Persze tudom, hogy most jönnek csőstől majd a fogadatlan prókátorok, a magyarázhatatlant magyarázgató

2014/szeptember

halálra sértődöttek, a „miért ne” címmel a formabontók. Kérném, ne tegyék! Egyebek között azért se, mert az is egy íratlan ősi vadásztradíció, hogy a szabályok, hagyományok betartására vonatkozó jó szándékú figyelmeztetést mind a vadászatvezetőtől, mind pedig a vadászetikai ügyekben járatosabb, idősebb, tapasztaltabb vadászoktól a legcsekélyebb vita nélkül, kalapemeléssel illik megköszönni. Így, és csak így maradt fenn rendszerektől, társadalmi berendezkedésektől függetlenül a vadászat egyedülálló szépsége, hangulata, szenvedélye évszázadok óta, és ezt kell örökül hagyni utódainkra is. A történések idején – és nem később, meg máskor – figyelmeztetés, szóvá tétel nélkül pedig semmi nem marad az, aminek lennie kell. Ha pedig nem ragaszkodunk ősi hagyományainkhoz, bízvást elszabadul a pokol, mert télen jönnek majd a kínai művirágok, a színes műanyag láncocskák, fityegők, szivárványszínű szalagok, zászlócskák, tűzijátékok, ledes díszek… és a fene tudja még mi, mert az emberi fantázia és az ízléstelenség határtalan. Valahol meg kell húzni a vonalat, eddig és ne tovább! Természetesen ilyenkor óhatatlanul az is felvetődik, hogy kitől és mit tanultak a hagyománytiprók? Hogy alakulhatott ki ez a náthaként terjedő ízlésficam? Baj van a vadásztársakkal, a mentorokkal, az oktatással, az oktatókkal, a vadászvizsgáztatókkal? Bizonyára ezek is okok lehetnek, de komoly hangsúly- eltolódás és káosz van a szakirodalomban is. Mert az is ténykérdés, hogy a könyvekben sehol nincs benne, hogy virágokkal nem díszítünk lőtt vadat! Egészséges, ép ésszel erre előre bizonyára nem gondolhatott senki. Végtére is az sincs például egy mikrosütő használati utasításában, hogy nem száríthatunk benne szálkásszőrű tacskót. Egyszerűen azért, mert normális embernek eszébe sem jut. Úgy tűnik azonban, a mai világban sajnos sokkal többet kell foglalkozni a magától értetődő, eddig a gyakorlatban bőven elegendőnek hitt elsajátítható dolgokkal. A „Vadászati ismeretek” című könyvben a társas nagyvadvadászat terítékkészítésénél a rangsorrend: szarvas, disznó, dám, muflon, őz. A „Vadásziskola” című könyvben a vaddisznó a teríték első sorában szerepel, utána gím, dám, és muflon, róka az utolsó sorban. A 2013-ban elfogadott Etikai Kódexben: róka az első sorban, utána gím, dám, őz, muflon, vaddisznó. Mivel az országos küldöttgyűlés az előbbieket elfogadta, be nem tartása jelenleg etikai vétség. Más kérdés, hogy számon kérjük vagy sem, de úgy gondolom, senki nem törekszik arra, hogy etikátlan, bunkó vadász legyen. Ideje volna tehát sok mindent a helyére tenni, mert így se nem tanítható, se nem tanulható. Utólag persze már az sem érdekel senkit, hogy ki írt jókat, vagy ki írt hülyeségeket, mert nem az írás, és az érte kapott honorárium a lényeg, hanem az, hogy a vizsgára készülők, és a hagyományaink tiszteletére törekvő vadászok a korántsem olcsó tandíjukért egyértelmű eligazításokat, ismereteket kapjanak.

559

VADÁSZATI JOG

Iskolakezdés Ú A tanulmányi idő 3 félév, a végzettséget igazoló oklevél alapján a hallgató a „vadászati jogi szakjogász” megnevezést használhatja

560

gy emlékszem, 1998-at írtunk, amikor az egyik legszebb nevű magyar faluba, Lánycsókra, Léber György gyönyörű portájára invitáltak, ahol egy hétvégén keresztül a nem oly rég hatályba lépett vadászati törvényről és a vadászati jog aktuális kérdéseiről beszélgettünk olyan emberekkel, mint például az akkori idők két legfelkészültebb vadászati felügyelője, Zámbó Zoltán és Falk Konrád, valamint olyan neves ügyvédek, mint dr. Radnai Szilárd és dr. Bilonka Béla. Sütött a nap, és kezdő jogászként (valamint fiatal házasként) jó volt élvezni ezeknek az embereknek a társaságát, hiszen valóban sub rosa üldögéltünk és vitáztunk a házigazda gyönyörű rózsalugasában. Nem tudom, hogy manapság beszélgetnek-e még így az emberek… Dr. Bilonka Béla pécsi ügyvédet – akit vadászati körökben nem kell bemutatni senkinek – akkor ismertem meg, és állíthatom, hogy jó szakember, hiszen volt már rá eset, amikor ellentétes érdekű feleket képviseltünk, és az egyik ügyvéd igazán ilyenkor ismeri meg a másikat… Hosszú idő után most az őszi iskolakezdés előtt hozott össze minket a sors, és dr. Bilonka Bélát egy napsütéses délutánon a Zengő lábánál kérdeztem a Pécsi Tudományegyetemen (PTE) indított vadászati szakjogász szakirányú továbbképzésről, aki így vallott az egyetem berkeibe kerüléséről és a képzés megszervezéséről: „2011-ben a PTE Jogi Kara akkori dékánjának, dr. Berke Gyulának vetettem fel a vadászati jogi szakjogász képzés ötletét, mégpedig azért, mert éppen akkoriban indult el egy borászati szakjogász képzés, és úgy gondoltam, hogy a vadászati jogban is van annyi speciális kérdés, amelyek egy ilyen képzési formát indokolnak. (Időközben azonban az egyetem megtisztelő felkérésére elvállaltam az egységes jogi szervezet kialakítását és vezetését, így 2012 januárja óta a PTE jogi igazgatójaként dolgozom. Nem tagadom, az utóbbi 20 év ügyvédi praxisa után új kihívást jelent Magyarország egyik legtradicionálisabb egyetemének jogi ügyeinek intézése, a jogi képviselet irányítása. 60 milliárdos éves költségvetés, több mint 6 ezer dolgozó, mintegy 25 ezer hallgató, 10 egyetemi kar és 27 klinika igen sokoldalú, szerteágazó jogi munkát ad.) A vadászati jogi képzés ötletét a polgári jogi tanszéken dolgozó neves docens, dr. Tamás Lajos valósította meg, ő a képzés szakmai vezetője. Az első évfolyam 2013 őszén indult. A képzés mind jogi, mind más felsőfokú végzettségű hallgatók részére nyitott, célja, hogy a vadgazdálkodással, a vadászattal és a kapcso-

lódó területekkel, így különösen a vadvédelemmel, az agronómiával és az általános környezetvédelemmel összefüggő szakmai ismeretanyaggal megfelelő képzettséget nyújtson a szakembereknek ezen a speciális jogterületen. A jogi végzettségűek részére a tanulmányi idő 3 félév, a végzettséget igazoló oklevél alapján a hallgató a „vadászati jogi szakjogász” megnevezést használhatja. A nem jogi felsőfokú végzettségűek, így elsősorban agrármérnökök, erdőmérnökök, környezetvédelmi- és vadgazda mérnökök részére a tanulmányi idő 4 félév, a végzettek a „vadászati jogi szakokleveles” agrármérnök, erdőmérnök, stb. megnevezést használhatják. A képzés jelenleg Pécsett folyik, az ún. kontakt órák, azaz az előadások tömbösített módon, havonta egy hétvégén, egész napos oktatással történnek, a tanulmányi időszak végén a hallgató szakdolgozatot köteles benyújtani és szóbeli záróvizsgát tesz. A térítési díj (tandíj) félévenként 140 ezer forint. Jövőre, kellő jelentkező esetén szeretnénk a kurzust budapesti képzési hellyel is elindítani. Az oktatást neves vadgazdálkodási és jogi szakemberek végzik, többek között dr. Kecskés László, a PTE Állam- és Jogtudományi Karának dékánja, akadémikus, nemzetközi hírű jogtudós, dr. Tamás Lajos docens, a képzés vezetője, dr. Székely István, Vajay László és a vadászati és jogi közélet más neves személyiségei. A képzést a vadászati hatóságoknál, erdészeteknél, érdekképviseleti szerveknél dolgozó olyan munkatársaknak ajánljuk, akik nap, mint nap, munkájuk során találkoznak a vadászat speciális szabályozásával. Emellett a képzés ugyancsak mindennapi ismereteket nyújt a vadászatra jogosult vadásztársaságok, földtulajdonosi közösségek vadgazdálkodással, vadászattal foglalkozó munkatársainak, e mellett azoknak a sportvadászoknak is, akik megalapozott szakmai tudással kívánnak eligazodni a vadászat és a vadgazdálkodás jelenlegi jogi szabályozásában. A képzés tematikájában a vadászati törvénytől a civil szervezetekig, a közigazgatási jogi kérdésektől a büntetőjogi vonatkozásokig minden jelentős témakört érintünk. (A képzés részletes tanterve, tananyaga a www.tovabbkepzes.ajk.pte.hu weboldalon mindenki számára elérhető.) A képzés célja a rendszerezett jogi ismeretek átadásán túl a kapcsolatépítés, valamint az egységes szemlélet kialakítása, hiszen egységes szakmai értékrend nélkül ez a terület sem tud jól működni.”

2014/szeptember

Faragó István

AKTUÁLIS WALLENDUMS PÉTER főszerkesztő-helyettes

[email protected]

Legendás szarvasok A történelemben, irodalomban – és természetesen a vadászatban, vadgazdálkodásban egyaránt találhatóak olyan híres szarvasok, amelyeket egyfajta mítosz vagy legenda leng körül. Hogy ezek közül mi igaz, mi nem – azt talán csak a Jóisten tudja, mindenesetre színesítik az egyetemes és a vadászati kultúrát, s azáltal, hogy a vadászoknak köszönhetően fennmaradnak, még érdekesebbé, még különlegesebbé teszik emblematikus nagyvadfajunkat, a szarvast.

A

szarvas-kultusz már a keltákra és a szkítákra is jellemző volt, utóbbiak egyenesen a szarvas népének nevezték magukat. Az ókori görögök legismertebb szarvas-istennőjét, Artemiszt, mint az „Állatok Úrnőjét” eredetileg szarvasalakban imádták, s csak a görög vallás humanizálódásával öltött véglegesen emberalakot, igaz a szarvas, mint kísérő az Artemisz-ábrázolásokban továbbra is megmaradt. A Krisztus utáni első században Szent Euszták (Eustathius) nevéhez köthető egy legendás szarvasbika. A korábban Trajanus császár katonai parancsnokaként szolgáló keresztény vértanú egy nap, vadászat közben, Tivoli közelében (Róma mellett) szarvasokra bukkant. Amikor az elejteni kívánt bikát alaposabban szemügyre vette, agancsai között megpillantott egy fénylő feszületet. A jelenés után ő maga és az egész családja azonnal megkeresztelkedett. A hite később sem hagyta el, s amikor megtagadta, hogy pogány áldozatot mutasson be, Kr. u. 118-ban Hadrianus császár halálra ítélte őt. Ugyanilyen látomásban volt része Hubertus hercegnek – a vadászok, lövész céhek, erdészek, kohászok, csengettyűkészítők, mészárosok, szűcsök és tímárok védőszentjének – aki gyermekéveit a mai Belgium területén, Neustrien hercegének az udvarában töltötte. Az elkényeztetett ifjú kizárólag „a világ hívságának” élt. Amikor Hubertus Pépins von Héristalnak, kora egyik legféktelenebb vadászának a vendége volt – akitől egyébként a szenvedélyét átvette – megismerkedett Floribandéval, Löwen grófjának a lányával és romantikus, nagy szerelem szövődött közöttük. Boldogságban egybekeltek, de hitvese az első gyermekük születésekor meghalt. Hubertus a tragédia hatása alól vad tivornyákon, mértéktelen vadászatokon kereste a feledést. A legenda szerint nagypéntek hajnalán egy szarvast látott, amelynek agancsai között lángoló kereszt tündökölt. A látvány hatására megtért, felhagyott kicsapongó

életmódjával, Lambertusnak, Tongeren és Mastrich püspökének szolgálatába állt, majd, mivel az Ardennekben lakó pogányokat megtérítette és kultikus dogmáikat is felszámolta, később I. Serhius pápa püspökké szentelte. A magyarok csodaszarvasa eredetmondánk kulcsszereplője. Nimród király két fia, Hunor és Magor vadászat közben messze elkalandoztak, s már a Meotiszt mocsarai között bolyongtak, amikor egy szarvas bukkant fel előttük. Ők mindjárt üldözőbe vették, s a nyomán eljutottak egy dús füvű legelőkkel, halban bővelkedő vizekkel, vadban gazdag erdőkkel-mezőkkel tarkított területre. Ezután visszatértek atyjukhoz, és engedélyt kértek tőle, hogy odatelepedhessenek. Ott azután nőül vették az alánok fejedelmének, Dulának két lányát, s a frigyükből születtek a hunok, valamint a magyarok. A híres szarvasok a letűnt korok hiedelemvilága mellett az irodalomban is vissza-visszatérő fajnak szá-

2014/szeptember

A Szent Hubertus legenda, Meister des Marienlebens, 15. századi német festő ábrázolásában

561

A szálkai világrekord szarvasbika szobrát, amely a település központjában található, Farkas Pál szekszárdi szobrászművész készítette

562

mítanak. Gondoljunk csak például – a teljesség igénye nélkül – Rudolf Erich Raspe „Münchhausen báró csodálatos kalandjai” című könyvének 4. fejezetére, amelyben a báró egy vadászat során szarvast akart lőni, de töltényei elfogytak, ezért cseresznyemagokkal tüzelt a vadra, amely természetesen elmenekült. A cselekmény szerint egy év múlva újra találkozott a báró a szarvassal, melynek fejéből egy cseresznyefa nőtt ki. C.S. Lewis „Narnia Krónikái” című sorozatának első kötetében, a felnőtt Pevensie testvérek, Narnia uralkodói egy fehér bikát üldöznek, amelyről azt tartják, hogy ha elfogják, egy kívánságukat teljesíteni fogja. J.K. Rowling „Harry Potter” című, hétkötetes meseregény-sorozatában is megjelenik a szarvas: a harmadik részben Harry Potter patrónusa, amelyet a dementorok elleni harcban megidéz, ezüst szarvasbika alakját ölti. Ugyanebből a kötetből derül ki, hogy Harry apja, James Potter képes szarvasbikává változni. A fikció világából azonban talán jobb, ha „átcserkelünk” a valóságba és sorra vesszük azokat a legendás szarvasokat is, amelyek vadászattörténeti szempontból igen jelentősek és feltétlenül érdemesek arra, hogy minden vadász megismerje őket. Kezdjük mindjárt a „Szálkai bikával”… 1891-ben, Szálkán, a Tolna megyei kis faluban egy óriási agancsot hordozó gímbikát lőtt Rheinspach János, községi

vadászbérlő. A 11,25 kilogrammos trófeát az 1896-os millenniumi, Budapesten rendezett kiállításon nagyéremmel tüntették ki, majd az 1910-es bécsi nemzetközi kiállításon világrekord minősítést kapott, s egészen 1937-ig az első helyen állt. Az agancs igazi különlegessége rendkívül méretei mellett abból adódik, hogy mindkét szemága elágazik. Emlékét Szálka község főterén egy impozáns bronzszobor őrzi. Kronológiai sorrendben a következő az úgynevezett „Kazuki bika” volt. A páratlan 20-ast 1946-ban, a Vajdaságban lőtte egy vadorzó, de 1954-ben, Düsseldorfban lebírálták, s a maga 248,55 pontjával a világ legerősebb trófeája lett. A szentegáti, „Tulipános”, kereken 15 kilogrammos, páratlan 24-es bika 1963-ban, a Baranya megyei Szentegáton, Fritz Ohlig vendégvadásznak köszönhetően lelte „golyó általi halálát”. A trófea érdekessége, hogy ez az agancs volt látható a MAVAD logójában. S ha már az „emblematikus daliáknál” járunk, feltétlenül meg kell említeni az 1971-es, budapesti Vadászati Világkiállítás logójában látható, lábodi „Aulockbikát”, melynek 1967-ben adták meg a végtisztességet. A 13,85 kilós, páros 20-as trófea az 1967-es, újvidéki nemzetközi kiállításon 246,13 pontot kapott. Az újabb magyar „trónkövetelő”, az úgynevezett „tuskósi bika”, az a páros 14-es, 249,37 pontosra minősített agancsár lett, amelyiket 1968-ban, a Somogy megyei Gamás határában lévő vadászterületen ejtett el Ernst Joachim Schausberger, osztrák papír- és indigógyáros. Az Országos Trófeabíráló Bizottság 251,16 pontra értékelte a trófeát, ami így a világrekord várományosa lett, azonban a címet nem kaphatta meg, mivel a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács (CIC) nemzetközi bíráló bizottságának szabályzata alapján kizárólag nemzetközi kiállításon lehetett hitelesen trófeát bírálni. Nemzetközi bírálatára 1971-ben a Budapesti Vadászati Világkiállítás alkalmával kerülhetett sor, azonban ekkor egy másik, 1970-ben zsákmányolt gímtrófea több mint két ponttal megelőzte. Az új ranglistavezetőt a Zala megyei Lentiben egy vadászhölgy, a svájci Marion Schuster ejtette el. A páratlan 26-os, 12,45 kilogrammos agancs mindössze két évig állhatott a világranglista élén, mert az 1972-ben, ugyancsak Lenti határában, Paul Riegel német vadászvendég által elejtett bika trófeája 1,15 ponttal túlszárnyalta: a Lovászi Olajbányász Vadásztársaság területéről kikerülő trófeát 1973-ban, a torinói Nemzetközi Vadászati Világkiállításon mutatták be, s az ottani bírálaton 252,98 nemzetközi pontra értékelték. Ezek után pár évre elveszítettük az elsőséget, de 1981ben ismét mi hódítottuk el, miután Werner Petznik, nyugat-berlini építész a Gyótai Vadásztársaság területén elejtett egy már több éve ismert, 14,00 kilós agancsú bikát. A trófea érdekessége, hogy a jobb agancsszáron kettős középág alakult ki, amely miatt az agancsszár felső körméretének mérési helye kérdésessé vált a trófea bírálatakor. Először a Zágrábban összegyűlt nemzetközi bíráló bizottság 269,89 nemzetközi ponttal új világre-

2014/szeptember

AKTUÁLIS kordnak minősítette a trófeát, azonban ezt az eredmény megóvták, így 1981-ben a bulgáriai Plovdivban megrendezett második vadászati világkiállításon újra bírálták, s bár a mérési pontokat megváltoztatták, az eredeti pontszámot jóváhagyták. A trófea öt évig vezette a világranglistát. A bika emlékére a Gyótai Vadásztársaság kopjafát állított. A különleges bikát először 1979-ben látták az újvárfalvai Széchenyi Zsigmond Vadásztársaság területén. Agancsának hullott szárait a vadőrök megtalálták (a jobboldali 7,2 kilogrammot nyomott a mérlegen), majd azonnal értesítették a MAVOSZ, s rajtuk keresztül a megyei pártbizottság, végül az MSZMP KB illetékeseit. A „csodaszarvast” természetesen Kádár Jánosnak ajánlották fel, ő azonban továbbadta a lehetőséget helyettesének, Németh Károlynak. A környék vadászterületeit természetesen lezárták, Németh Károlynak azonban többszöri próbálkozás ellenére sem volt szerencséje, pedig még meg is hajtották neki azt az erdőrészt, ahol a „fantombika” beálló helyét gyanították. A következő bőgési idényben Németh Károly első kísérlete megint eredménytelenül zárult. Ekkor a szomszédos vadásztársasághoz, a Gyótaihoz négy német vendég érkezett, akik közül az egyik elejtett egy kapitális bikát. Az agancs lefőzését követően kiderült, hogy a 16 kilónál nehezebb trófea a második számú hazai pártvezért illető rekordvárományos nagyúr fejdísze volt. Négy esztendő múltán, 1985-ben a Zala megyei Válickavölgye Vadásztársaság területén adtak utolsó falatot a „Hahóti” gímbika szájába, amelynek az agancsa máig egyedülálló módon, 17,40 kilogrammal „mérlegelt”. Az elejtője Robert Morton Lee, amerikai vendégvadász. A trófeát az Országos Trófeabíráló

Vittorio Pisanello: Szent Euszták látomása

Névrokonok A „doppingolt hírességek” – sajnos – nem minősülnek a vadászattörténet kizárólagosan modernkori szereplőinek. Muszáj említést tenni arról a legendás, nemzetközi szinten talán legismertebb szarvasbikáról, amelyet nemes egyszerűséggel „Moritzburgi 24-esnek” neveznek, s amelynek az az igazi különlegessége, hogy az elejtéskor 21 kilogrammnál is nagyobb agancssúllyal mérlegelt. A daliát állítólag Erős Ágost lengyel király lőtte 1700-ban, Litvániában. Az agancsos névrokona, az 1937-ben, Berlinben bemutatott „Moritzburgi 66-os”, amely torz, páratlan 66-os külleme ellenére alig 6 kilogrammot nyomott. Igaz, ezek manipulált mivolta nem bizonyítható, a trófeák tulajdonságai legalábbis gyanússá teszik a dolgot…

Bizottság 260,07 pontosra értékelte, s ezzel a bika az akkori magyar ranglista második helyezettje lett. Sajnos, hivatalos nemzetközi bírálatra sosem került, mert elejtője hazavitte. Mivel a trófea gyorsan kikerült az országból, másolat sincs róla. Érdemes megemlíteni, hogy a gyótai világrekord elejtése utáni 25 évben összesen harminc, 250 pontosnál erősebb kapitális bika került terítékre kis hazánkban, melyek közül kiemelkedik az 1986-ban, Gemencen, Karapancsán elejtett és Bleier József fővadász nevéhez kötött, 271,00 pontra értékelt, 14,50 kilogrammos, páratlan 26-os világrekord. Az agancs nagy terpesztésű és sokágú, különlegessége a jobb száron elágazó szemág és a hátraívelő farkaság. Az elejtés körülményeit illetően mindenféle mendemondával terhelt bika emlékéről tanúskodik a karapancsai vadászkastély előtt álló, életnagyságú szobor. Az elejtés hiteles históriáját egyelőre sűrű homály fedi, ám ennek a bikának az ára – ha vendég lövi – akkor 10 millió forintnál jóval több lett volna, így nehéz elképzelni, hogy a nyugdíjazás előtt álló magyar szakember ajándékba kapta az elejtés lehetőségét, s hogy az ő puskájából indult útjára a halálos sebet okozó lövedék. A híres szarvasok mellett sajnos szólni kell egy hírhedt bikáról is. A CIC Nemzetközi Trófeabíráló Bizottsága 2005. december 3-án pontozta annak a szeptember 1-jén, Etropoliban, a Szófiától 80 kilométerre, északra található vadászterületen elejtett szarvasbikának a 15,9 kilogrammos agancsát, amely ránézésre is természetellenesnek tűnt, s amelyet egy évvel később Zalában merő véletlenségből buktatott le egy osztrák vendégvadász, aki tréfálkozva, egy nem túl jó minőségű nyomtatott fotót dugott a hivatásos vadász orra alá, mondván, ilyet szeretne lőni. A felvételen egy karámban lencsevégre kapott barkás bika volt látható, amely kísértetiesen hasonlított a világrekordra. Mint később kiderült: az osztrák „szarvasgyárban” lefényképezett agancsár éppenséggel ugyanaz volt, a maga teljes valóságában. Az ügyet sikerült felgöngyölíteni és a CIC soron következő, a ciprusi Limasszolban rendezett kongresszusán a magyar delegáció javaslatára – lapunk tényfeltáró cikke alapján – a trófea le is került a dicsőségtábláról. A közel 13 éves szarvasbikát egyébként a turpisságról semmit sem tudó német Eberhard von Gemmingen-Hornberg báró ejtette el.

2014/szeptember

A magyarok csodaszarvasa eredetmondánk kulcsszereplője. Nimród király két fia, Hunor és Magor vadászat közben messze elkalandoztak (...) amikor egy szarvas bukkant fel előttük. Ők mindjárt üldözőbe vették...

563

FÖLDVÁRI ATTILA [email protected]

Élni és élni hagyni

 FOTÓ: BAKÓ CSABA

Az utóbbi hónapokban kénytelenek voltunk tudomásul venni: a nagyragadozók – köztük a leggyakrabban emlegetett medve – többé nem kósza vendégek az ország északi részén. Már nem csak az egyre gyakrabban talált medvenyomok késztetnek minket arra, hogy átértékeljük a hazai fauna régi-új állatfajának szerepét a magyarországi ökoszisztémában. Sokáig marad emlékezetes az a gyalázatos hír, amely szerint május 10-én, Salgótarján mellett egy fiatal kant lőtt meg egy vadász. Az az eset ugyan szélsőséges, ám egy biztos: meg kell barátkoznunk a gondolattal, hogy a medvékkel igenis számolhatunk a jövőben, sőt, együtt kell élnünk velük.

A Bárna mellett talált medvenyomok

Nógrád megyében április 30-án Rónafalu határában, május 9-én pedig Bárna mellett találtak medvenyomokat, amelyeket a megyei kormányhivatal munkatársai is rögzítettek. Július 9-én Heves megyében, Erdőkövesd mellett buszra váró helyiek vettek észre egy medvét az akácosban, nyomait a környék vadászai is látták. Ezek a  napvilágra került idei észlelések, ám baráti társaságban vagy szakmai rendezvényen gyakorta halljuk Nógrád megyeiektől, hogy bizony előttük sem ismeretlen már az állatfaj.

Alpesi példa „Nyugaton” fontos szempont a biodiverzitás, de a polgárok biztonsága többet nyom a latban. Svájc egyetlen, Olaszországból „áttelepült” barnamedvéjét 2013. február 19-én lőtték le. A Bruno névre keresztelt állat néhány hónappal korábban betört egy üvegajtót, egy hétvégi házban megdézsmálta a krumplit és fényes nappal követett embereket a Puschlav-völgyben. A „halálos ítéletet” azután mondta ki a svájci szövetségi környezetvédelmi hivatal, hogy az állatot többszöri próbálkozásra sem sikerült elriasztani. A hároméves hím elejtése ellen több zöld szervezet tiltakozott - mindhiába. Köztük volt a WWF is, amely emlékeztetett: 2006 óta már nyolc medve bukkant fel Svájcban, és a jövőben is óhatatlanul átkóborolnak majd az olasz határon.

564

A medve terjeszkedése Magyarországon egy természetes folyamat – szögezi le dr. Szemethy László, a  gödöllői Szent István Egyetem adjunktusa. Egy nemrég befejeződött közép-európai kutatás immár „hivatalosan” is alátámasztotta azt, ami egyébként logikus: a  többi között az Északi-középhegység igen jó élőhely a medvének. Mint mondja, ezeket a magyarországi területeket háborítatlan ökofolyosók kötik össze a szlovákiai élőhelyekkel. Mivel északi szomszédunknál az utóbbi években megnőtt a zavarás, vagy éppen a szél miatti fakidőlések miatt csökken a megfelelő terület, kézenfekvő, hogy az állomány a „folyosókon” át terjeszkedik. Különösen a fiatal egyedek jönnek hozzánk, amelyeket az idősebbek szorítanak ki. Az adjunktus megjegyzi: ez a hullámokban erősödő és gyengülő folyamat a ’80-as évek óta megfigyelhető, és nem csak a medve esetében: a farkasészlelésekkel is hasonló a helyzet. (Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság július végén közölte, hogy a Gömör-Tornai-karszton és a Zemplénben öt farkast azonosítottak a nagytestű ragadozók vizsgálatát célzó fejlesztés során. – a szerk.) És hogy örüljünk-e a barnamedve megjelenésének? Összességében igen – ez dr. Szemethy László álláspontja, hiszen a ragadozóknak komoly szerepük van egy egészséges ökológiai rendszerben – magyarázza, hozzátéve: nem idealizmusról van szó, hanem tényekről. Például ahol van farkas, ott ritkább a sertéspestis előfordulása a vaddisznóállományban, és nehezebben szaporodik túl a vadállomány ott, ahol van nagyragadozó. Tőlünk nyugatabbra erre már rájöttek: az Egyesült Államokban a világ első nemzeti parkjába, a Yellowstone-ba szűk tíz éve telepítették vissza az 1920-as években kihalt farkasokat, és a tapasztalatok egyértelműen pozitívak. A selejtezést a ragadozók jobban csinálják, mint az ember – sommázza a tudós. A gyeplőt azért nem dobhatjuk a lovak közé: mindez csak működő monitoringrendszer és tudatos ragadozógazdálkodás mellett lehetséges, valamint elengedhetetlen az is, hogy a civil lakosság szintén partner legyen. Ki-ki vigyázzon a saját tulajdonára, jószágaira, a gazdálkodók esetében pedig ésszerű kompenzációs rendszer keretében térítsék meg az esetleg mégis bekö-

2014/szeptember

AKTUÁLIS a  szaporulat jó része is megmarad; van videofelvétel négy bocsot vezető nőstényről. Az állomány nagyságáról sokat elmond, hogy a magyar határtól légvonalban 120 kilométerre található Zsolna környékén egy 6000 hektáros területen nemrég öt vadász egy időben, különböző helyeken összesen 17 medvét látott, és biztosan nem számoltak többször egyet sem. Egy kifejlett medve territóriuma akár harmincezer hektár is lehet, és a hímek nem tűrik meg a konkurenciát, a fiatalabb egyedeket tehát elkergetik – akár a határon kívülre is. Ugyanakkor pontosan a hatalmas területigény miatt Magyarországon nagy állománnyal nem kell számolnunk, jósolja a főtitkár.

Az Európai Nagyragadozó Kezdeményezés (Large Carnivore Initiative for Europe) adatai szerint a barnamedve legnagyobb, kárpáti állománya 2012-ben stabil volt és körülbelül 7200 egyedet számlált. A legtöbb állat Romániában él, a második helyen Szlovákia áll, de ehhez az állományhoz tartoznak a Lengyelországban és Szerbiában is előforduló egyedek – olvashatjuk a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) szakembereinek nevével fémjelzett szervezet honlapján

 FOTÓ: TURÓCZI ANETT

vetkező károkat. Mindezzel együtt hozzáteszi: a nagyragadozók jelenléte hazánkban nemzedékeken keresztül nemkívánatos volt, ez vezetett kiirtásukhoz is, ezért az új szemléletmód meghonosítása nem lesz egyszerű. Mint ahogy azok között sem népszerű, akik a saját bőrükön tapasztaltak meg egy medvével való, balul elsült találkozást, veszem ki dr. Suba Imre, a szlovák vadászszövetség és kamara főtitkárának szavaiból. Véleménye szerint ahol nem él ez az állat, ott már-már szelíd plüssjátéknak képzelik. Szlovákiában ez a tévhit mára kezd eloszlani, hiszen évente 3-4 támadás történik, és bár halálosra szerencsére még nem volt példa, könnyű sérülésekkel nemigen lehet megúszni egy ilyen találkozást – mondja. Vadászként a helyi Nimródok tapasztalatait összegzi: a medve sokkal gyorsabb, mint gondolnánk, és a támadások túlnyomó részében a jágernek nincs is ideje a (riasztó) lövésre. Mesél egy esetről, amikor a „sértett” egy emelkedőn kaptatott fel, és a hegygerincen, jó 70 méterre látta meg az állatot. Mint utóbb beszámolt róla, csak azt látta, hogy ráront, majd eszméletét vesztette. Szerencséje volt: a medve, miután összemarcangolta a  lábát, továbbállt, így a férfi a vérveszteség ellenére el tudta magát vonszolni az autóig, és sikerült hazajutnia, ám azóta sem ment ki az erdőre. Máskülönben minden helyzet más, mint ahogy minden medve is, ezért a találkozásoknál nincsenek viselkedési szabályok, magyarázza a felvidéki vadász. Egy közös bennük: mint mondja, „a medvének mindig igaza van”, ezért igyekezzünk elkerülni, észrevétlenek maradni, ha már összefutottunk vele. Suba Imre szerint az szlovákiai helyzeten segíthetne, ha gazdálkodhatnának a medvével, ám ezt jelenleg nem teszi lehetővé az Europai Unió élőhely-védelmi irányelve. Ezzel Szemethy László nem ért egyet. Véleménye szerint ezt a direktívát félreértelmezik, hiszen az állomány helyzetétől függően annak javítása, fenntartható hasznosítása és szabályozása céljából az Unió egyes tagországai – szigorú szabályozás mellett – derogációt vezethetnek be, amennyiben ezt meg tudják indokolni az EU illetékeseinek. Ezt talán jó lesz megjegyeznünk nekünk, magyaroknak a jövőre nézve. A szlovákiai állomány egyébként a vadászok idei tavaszi becslése szerint körülbelül 800 egyed, és rohamosan nő – hívja fel a figyelmet Suba Imre. Mivel csak külön engedéllyel, indokolt esetben ejthető el egy-egy példány,

2014. szeptember

565

AKTUÁLIS

Veszélyközösség A március 15-én hatályba lépett új Polgári Törvénykönyv (2013. évi V. tv.) és a vadászati törvény (1996. évi LV. tv.) kapcsolódó módosítása újra visszahozta a vadászatra jogosult objektív felelősségének fogalmát a vad és gépjármű ütközés bekövetkezése esetén, megszűntetve ezzel a korábbi, „két veszélyes üzem találkozása” jogelvet, ami szerint – felróhatóság hiányában – mindenkinek viselnie kellett a saját kárát. Megint csak a vadászok „sarcolása” folytatódik, vagy van mód ezt a kártérítési kötelezettséget csökkenteni – például biztosítás formájában? A hazai biztosítók egyetlen kivétellel gyakorlatilag nem kötnek biztosítást a vadászatra jogosultakkal, hogy legalább mérséklődjön a vadelütés miatt általuk kifizetendő összeg. Pedig sokan próbálkoztak, különösen azok a vadgazdák, ahol forgalmas közutak haladnak át a területen, s a vadelütések gyakoriak voltak az előző években. Április 4-én a Somogy megyei Kormányhivatal Földművelésügyi Igazgatósága, a Somogy megyei OMVK és OMVV vadgazdálkodási fórumot rendezett „Somogy megye vadgazdálkodásának aktuális kérdései” címmel. Az egyik előadó Pánovics Magdolna volt, az egyik nagy biztosító üzletkötője, aki új lehetőségként ismertette a  vadelütés miatt bekövetkező káresemények jövőbeni biztosítási lehetőségét a vadászatra jogosultak részére. Három hónap elteltével megkerestem Pánovics Magdolnát, hogy milyen eredmények születtek azóta, milyen feltételekkel és mennyien kötöttek biztosítást, s  volt-e már bejelentett káresemény. A hölgy – aki nyolc éve ugyanannak a cégnek dolgozik – a biztosító kaposvári irodájában fogadott. Elmondta, hogy azóta, április

Az éves díj területi adottság függvénye... 29-én, Zalaegerszegen az OMVK-OMVV megyei szervezete szervezésében „A vadgazdálkodást érintő aktuális jogszabályváltozások” című szakmai tanácskozáson is tartott előadást a zalai vadászoknak. Sokan érdeklődnek, eddig három vadászatra jogosulttal kötött szerződést, a biztosítás tarifája egyedi elbírálás alapján, a területi adottságok, a területet határoló és azon átmenő utak „minősége” (autóút, autópálya, stb.), a területen levő nagyvad száma és a „kártörténeti előélet” alapján lett megállapítva. Az éves biztosítási díjak 250-350 ezer forint körül alakultak. Ezen szerződések kapcsán eddig kárbejelentés nem történt.

566

A biztosítás speciális, a vadászatra jogosultak veszélyközösségére alapul, mivel minden biztosítási formára önálló alapot kell képeznie egy biztosítónak, amit az adott ágazatba tartozó károk esetén fizet ki. A felelősségbiztosítás a vadászterületen történt gépjármű és vad ütközésekkel kapcsolatos személyi sérüléses és vagyoni károkra, valamint nem vagyoni sérelmekre terjed ki. A kifizethető éves kártérítési összeget ennél a szerződésnél évi 3 millió forintban limitálják. A bekövetkezett kár öszszegéből a biztosítottnak 30 százalékos önrészt kell vállalni (de minimum 50 ezer forintot), és az így fennmaradó részt téríti a biztosító, káreseményenként maximum 1,5 millió forintig. A fennmaradó összeget kell a károsult részére kifizetnie a vadászatra jogosultnak. Az egyéni vadászok kötelező biztosításával azonos nevű „Vadászati felelősségbiztosítás” csak a vadászható vadfajokra vonatkozik, nem terjed ki a természetvédelmi oltalom alatt állókra, a „dúvadakra” (!) és a vadászati tilalommal védett fajokra. A kárkifizetést kizáró ok, ha a  káresemény a vadászatra jogosult súlyosan gondatlan magatartásának következménye (az ide vonatkozó törvények be nem tartása). A biztosítás területi hatálya a vadászterületen áthaladó, a határ mentén és a területet határoló közutakra terjed ki. Az éves díj területi adottság függvénye, így az egyes vadászatra jogosultak esetében eltérő. Az ajánlatkéréshez be kell nyújtani a terület nevét, elhelyezkedését és nagyságát, mellékelni kell a térképet, az éves vadlétszámbecslés adatait, és nyilatkozni kell az elmúlt 3 évben bekövetkezett ütközési károkról, azokra történt kifizetésekről. A biztosító ezen ajánlatot 30 napig tartja érvényben. Célszerű ajánlatot kérni, mivel a tényleges díj ismeretében egyszerűbben lehet döntést hozni annak elfogadásáról. A szerződés határozott időre (1  évre) szól, és egyösszegű fizetéssel kötődik. Az ajánlatkérés telefonos egyeztetést követően történik, igény esetén az üzletkötő a helyszínre is kimegy. A biztosított köteles írásban bejelenteni a biztosítónak, ha vele szemben a szerződésben meghatározott tevékenységével kapcsolatban kárigényt közölnek, vagy ha olyan körülményről szerez tudomást, amely ilyen igényre adhat alapot, valamint köteles megadni a szükséges információkat, és lehetővé tenni a kárbejelentés tartalmának ellenőrzését. Bár ez a biztosítás nem olcsó, és nem oldja meg a nagy értékű autók kártérítésének gondját, mindenképpen érdemes megfontolni. Ma már kevés olyan autó fut hazai útjainkon, aminek javítása a vaddal való ütközés után ne kerülne több százezer forintba, ami többszöri ismétlődés esetén akár „padlóra is küldheti” a vadgazdálkodót, pláne, ha a nem várt kiadást még a nem tervezett mértékű vadkár is „színesíti”... Somfalvi Ervin

2014/szeptember

VADÁSZATI KULTÚRA

Töretekről – töretlenül

 ILLUSZTRÁCIÓ: PÓCZ DÁNIEL

A teríték készítése, a végtisztesség megadása – benne a különféle töretek alkalmazása – több évezredes múltra visszatekintő hagyományokon nyugvó magatartásforma, amely mára jelentősen átalakult ugyan, ám ősi szimbolikáját, szertartásos jellegét megőrizte. A töret ugyanakkor egyfajta jelbeszéd, kommunikációs eszköz is lehet, amely utalhat a sikerre, jelezhet veszélyt és akár útba is igazíthat. Amint azt a neve is mondja, a töretet mindig törjük, és sohasem vágjuk. Ezt persze a vadászok jó része tudja, de hogy milyen töretnek mi a pontos funkciója, és miként illik használni, arról már csak kevesebben rendelkeznek pontos ismeretekkel.

Szabályosan elkészített nagyvad-teríték: jobb oldalára fektetett szarvasbikával, sebtörettel, utolsó falattal és a kalaptöret vadászati etikettnek megfelelő átadásával

2014/szeptember

567

P

 ILLUSZTRÁCIÓK: PÓCZ DÁNIEL

edig a töretek alkalmazásának gyakorlati, egyszersmind etikai fontosságát nem szabad elbagatellizálni, hiszen ez egyfajta kulturális örökség, amelyet ápolva többek lehetünk egyszerű puskás embernél, a vadászat pedig több egyszerű zsákmányszerzésnél. A vadász-etikett megsértése – sajnos – nem jár büntetéssel, nem von maga után semmilyen szankciót, nem minősül jogsértésnek, mégis: egyfajta belső kényszer vagy igényesség által vezérelve ildomos, sőt, kötelező (volna) a szabályait betartani. Ehhez azonban tisztában kellene lenni a hagyományainkkal és a szokásainkkal, s végrevalahára elérni, hogy a nemtörődömségből illetlenül viselkedőket a közösség kiközösítse, megvesse, kigúnyolja. Másként kell azonban értékelni, ha ez a hanyagság tudatlanságból ered, ekkor tudniillik sokkal inkább tanítani, oktatni, nevelni kellene a „renitenskedő” hölgyeket vagy urakat. Sajnos a közép- és felsőfokú szakmai oktatásban „mostohagyerekként” bánnak a vadászviselkedéssel, így aztán az iskolapadból

kikerülő szakemberek – akiknek a fejét alaposan teletömködték gyakorlati szempontból kevésbé hasznos „tudománnyal”, képtelenek a töretet a vadászillem tanai szerint átnyújtani, hogy az irányjelző gallyacskák alkalmazásáról ne is beszéljünk… A töretek nem kizárólag a kalapunk mellé kerülhetnek, hanem a lőtt sebre, a talajra vagy felakasztva egy ágra is. Az elhelyezés mikéntje korántsem mindegy, a konkrét jelentését ugyanis éppen ez adja meg. Klasszikus töret csakis tű-, illetve lomblevelű fa (főként valamilyen tölgy) ágacskája lehet, manapság viszont – nyilván kényszerből fakadóan – már akár kultúrnövény is használatos, eléggé elítélhető módon. Hazánkban leginkább a seb- és a kalaptöretek (birtokbavételi töretek) használata terjedt el. Az elejtett vad lőtt sebének vérébe mártott töretet a kísérő vagy a kalapjához, vagy annak hiányában a tőréhez hozzáfogva, a vad fejénél állva, bal kezével adja át az elejtőnek, miközben kezet fognak egymással. Az elejtő, a gratulációt megköszönve átveszi, és a kalapja mellé tűzi. Ha a vadat csak utánkeresést követően tudjuk birtokba venni, akkor az elejtő lecsíp egy oldalágat a saját töretéből és átadja a kutya vezetőjének, aki ezután az eb nyakörvébe vagy nyaklójába tűzi. Alaposan megosztja a közvéleményt az a kérdés, hogy az elejtő a töretet kalapjának jobb- vagy baloldalára helyezze-e. Ehhez csupán annyit tennék hozzá, hogy a kereskedelmi forgalomban kapható kalapoknak szinte kivétel nélkül a bal felén van kialakítva szalagból vagy zsinórból a törethurok. A hazai vadászatetikával foglalkozó könyvek szinte mindegyike ugyancsak a „tökfödő” bal oldalára javasolja feltűzni a tö-

A hazánkban kevésbé ismert és szinte alig használt álláshely-töret

568

2014/szeptember

retet, ám a vadászszokásaink alapját képező német kultúrkörben mindenütt a jobb oldalt javasolják. Ennek eldöntése időszerű volna, jó lenne ebben végre egyezségre jutni. A kalaptöretet egyébként legfeljebb 24 órán keresztül illik viselni, de törettel a kalap mellett nem ildomos újra kimenni vadászni. Feltétlenül ide kívánkozik még egy sajnálatos jelenség megemlítése, mely szerint a jágerek körében egyre inkább terjed a baseballsapkák „divatja”. Ez a simléderes alkalmatosság egy stadion lelátóján elfogadható ruhadarab, de egyáltalán nem való a töret átadására, pláne viselésére. Véleményem szerint egy vadászhoz ugyanúgy hozzátartozik a kalap, mint a huszárhoz a kard, de ha valaki mégsem szereti viselni, akkor legalább a hátizsákjába dobja bele, s ha szükség van rá – mondjuk töretátadásnál vagy átvételnél –, akkor használja. A sebtöretet a terítéken fekvő vad lőtt sebére helyezzük. Szimbolikáját tekintve ennek az a lényege, hogy megakadályozzuk a vad lelkének fájdalmas távozását, vagyis „lezárjuk” a vérző sebet, hogy ne azon keresztül illanjon el a lélek. Nem szabad azonban átesni a ló túloldalára, így ha például egy rosszul sikerült „franciablatt lövést” követően a sebzett vadat több kegyelemlövéssel sikerül csak terítékre hozni, akkor nem kell mindenüvé töretet helyezni, sormintát alkotva a testen, hanem csak jelképesen egy váll-lapra, esetleg a nyakra rakott, tenyérnyi, zöldlombos kis gallyal végezzük ezt a rítust. A birtokbavételi töretet hímivarú vadnál a tört végével a fej, tarvad esetében pedig a hátsó fertály felé mutatva kell elhelyezni. Fontos megjegyezni, hogy az apróvadnak, s a ragadozóknak nem jár sebtöret. A vad szájába helyezett utolsó falat kultikus jelentőségű, több ezer éves szokáson alapul. A magyarázata pofon egyszerű: a vad átsegítése a „hosszú úton”, tehát annak előmozdítása, hogy ne szenvedjen szükséget a túlvilágon, illetőleg hogy ezzel a jelképes táplálékkal eljusson az örök vadászmezőkig. Korábban kizárólag a trófeás csülkös vadat illette meg, ma már azonban szokás a tarvad szájába is „zöldet” tenni, sőt Ausztriában és Bajorországban ez a mormotáknak, illetőleg a fajdféléknek is „kijár”. Bár nem a töretek közé soroljuk, de említést érdemel a lombágy, illetőleg a lombkoszorú, amely a vadászias terítékhez ugyanúgy hozzátartozik, mint a fajnak megfelelő kürtszignál vagy a Halali. Ez készülhet akár lombos, akár tűleveles gallyakból, s mivel

VADÁSZATI KULTÚRA

Fa törzsére akasztott veszélyt jelző töret

a teríték része, ugyanúgy tilos lábbal illetni vagy átlépni, mint az elejtett vadat. A lőtt vadat a terítéken mindig a jobb oldalára fektetjük, lábait kihúzva, a fejét előre fordítva és függőleges helyzetbe állítva. Ez szintén ősi hagyomány, melynek a fundamentumául az szolgál, hogy vadászó őseink úgy tartották: a lélek a szívben lakozik, s a szív, akár az embernél, a baloldalon található, így megelőzendő, hogy a lélek lefelé – a pokolba – szálljon, a test bal felének kell tehát felülre kerülnie, mert így a lélek szabadon szárnyalhat a mennybe. A jelzéstöretek mára már csaknem teljesen a feledés homályába merültek. Walter Fevert „Das jagdliche Brauchtum” című könyvében az útbaigazító- vagy jelzéstöretek fajtáit a következőkben határozza meg: lövéshely-töret és csapatöret, főtöret, irányjelző töret, rálövés helyének törete, álláshely-töret, rálövés-töret csapatörettel, várakozást jelző töret, várakozás végét jelző töret. Ezek a vadászok közötti kommunikációt és információtovábbítást szolgálják. A főtöret karhosszúságú, a feltűnőség végett lekérgezett ág, s egyfajta figyelemfelhívás arra, hogy egyéb töreteket (jelzéseket) is elhelyeztek a közelben. Csak egyéb töretekkel együtt alkalmazzák, és nem ki-

zárólag a földre helyezik, hanem ezeket fel is lehet akasztani. A vezetőtöret méreteiben és kérgezettségében megegyezik a főtörettel, s az esemény irányára hívja fel a figyelmet, úgy, hogy a növekedés felé eső rész (ágcsúcs) mutatja a követendő irányt. A rálövést jelző töret 40-50 centiméter hosszú, a földbe erősen leszúrt gally. A rálövés helyét jelzi, általában egy nyomtörettel kombinálva, mely az elugrás irányába mutat. A leállóhely-töret – szintén a földbe szúrva – a lőállást jelzi. Az ágcsúcs iránya azt mutatja, merre kell a hajtás végén a gyülekezőhely felé elindulni. A csapatöretet az utánkeresést végző társ segítségére fektetik, s igen nagy segítséget nyújt, ha a sebző vadász nem tud jelen lenni az utánkeresésnél. Hímivarú vadnál a töret törés felöli része, nőivarúnál pedig az ágcsúcs mutatja a vad menekülésének irányát. Félreértések elkerülése végett a töret elugrást jelző végéhez egy kis kereszttöret is kerül. A várakozást jelző töret két keresztbe helyezett ág, amely arról tájékoztat, hogy egy vadász találkozni kíván a többiekkel. A veszélytöret egy teljesen lehántolt gally, melyet kör alakban meghajlítva, szemmagasságban kell felkötni egy belógó ágra. Ez bármely veszélyt jelezhet, mint például a kihelyezett és élesített csapda helyét, vagy egy korhadt les létráját. Az ünnepi töretet a vadászok rendezvényeken vagy vadásztemetésen viselik, a kalapjuk mellett. Ez lehet háromágú fenyőgally, vagy 3-5 levelű tölgygally. Temetésen a gyásztöretet a levelek fonákjával kifelé fordítva illik viselni (szintúgy kérdéses, hogy a jobb- vagy a baloldalon), majd a szertartás végén a sírgödörbe dobni, illetőleg a sírhalmon, a csokrok, koszorúk mellé fektetni. Akárhogy is van, felgyorsult élet vagy folyvást rohanó üzletemberek ide vagy oda: a vad nem céltábla, a vadászat nem alkalmi hobbi, s nem csak a lövésből áll, nem is csak addig tart! Akinek nincs ideje (vagy igénye) arra, hogy méltóképpen lezárjon egy vadászatot, megadja a végtisztességet, miközben levett kalappal a vad elejtése fölött érzett együttes szomorúságában és örömében, gyászában és büszkeségében lélekben végigélje, értékelje a vadászatot, megismerje és magáénak érezze a hagyományainkat, szokásainkat, s ennek szellemében éljen, az akassza szögre a fegyverét, vagy ha csak a puskaszóra vágyik, járjon inkább lőtérre! Wallendums Péter

2014/szeptember

569

Délidő van. Néptelen a szelíd lejtésű, lágy ívben kanyarodó sétány, amely a Dunához vezet, s amelyen nagy valószínűséggel Bajza József költő, Vas Gereben hírlapíró, a költőfejedelem Vörösmarty Mihály és maga Jókai Mór is bandukolt egykoron. Elhaladunk egy óriás, öreg nyárfa mellett, mely talán láthatta is őket, hogy aztán megálljunk néhány percre a római légiók egykori őrtornya alatt, melyre A nagy folyó vízállása most középmagas, a homokos part persze ma már csak néhány, buja növényzettel kvarckristályai szinte izzanak az erős fényben. Három benőtt kőlap emlékeztet. Koppánymonostoegymáshoz kötözött csónak ereszkedik lefelé a víztükör ron vagyunk, mely az idők folyamán Komáközepén, hangoskodó fiatalokkal. Akár Tímár Mihály rom város részéve lett, ám mindmáig makauram, az „arany ember” is lehetne e különös vízi jármű csul őrzi sajátos arculatát és a jelenkori ember kapitánya, jegyzem meg Barassó Péternek, akinek a venfantáziáját is megmozgató emlékeit… dége vagyok, és aki már beszélgetésünk elején megval-

Templomszolga, zöld kalapban BÉKÉS SÁNDOR rovatvezető

[email protected]

570

lotta, hogy Jókai, Komárom szülötte, regényei hősei által az ő élete alakulásába is beleszólt. A Koppánymonostori-sziget, mely sokak szerint „Az arany ember” című regény romantikus történéseinek helyszíne volt, a hátunk mögött terül el. A holt Dunaág, mely délről határolja, most sekély és békalencsés. Ameddig rálátunk a szigetre, dudvák, bokrok borítják. A vaddisznók álma, ámbár hétvégi házak, sőt elegáns, lakott villák sokasága van a közelben. Péter és felesége csak karnyújtásnyira lakik innen egy „kétszemélyes” faházban, (ahogy ők nevezik), mely szerényen bújik meg az öreg fenyőfák takarásában, a mintegy hatszáz hektáros Ácsi-erdő északi szeglete ez. Barassó Péter, aki vadőrnek nevezi magát, pedig már nem az, és persze vadásznak is,

ami szintén már csak múlt időben igaz, azt mondja, ez az erdő és ez a táj volt a gyerekszobája, de nem csak az övé, az apjáé, a nagyapjáé, sőt a dédapjáé is… Visszaindulunk a házba, de csak lassan, meg-megállva haladunk, a házigazda számára ugyanis fájdalommal jár minden lépés. Elejtett vaddisznó vonszolása közben, egy kiszáradt, gidres-gödrös altalajú vízmosásba érve, 1996. június 13-án, ínszakadást szenvedett. Amikor elszakad az Achilles-ín, csattanó hangot hall az ember, meséli, és úgy érzi, mintha egy nagy ütés érte volna… Két műtét, sok szenvedés, a vadőri szolgálat nyolcévnyi kényszerű szüneteltetése és az immár soha el nem múló fájdalom

2014/szeptember

ARCOK, TÁJAK, ESZMÉNYEK lett a „félrelépés” következménye. De, persze, hozadéka is volt (mert minden rosszban van valami jó), a kényszerű szobafogság ideje alatt ugyanis fogta a tollat és szép sorban papírra vetette meghatározó erejű élményeit… A kapuban Csifu fogad bennünket, a hároméves szálkás szőrű tacskó, méghozzá olyan örömmel, mintha sokéves száműzetésből tértünk volna haza, pedig alig fél órája hagytuk el. Először a gazdáját, aztán engem köszönt, két lábra áll, átöleli a lábszáramat, majd hanyatt fekszik és miközben fogait villogtatva mosolyog, „kézzel-lábbal” sürgeti, hogy hajoljak le végre hozzá… Vendégszerető ház. Miután az épület valóban csak „kétszemélyes”, megtoldották egy nyitott terasszal, majd azt is egy újabbal, amely alatt már elfér a hosszú, vendégváró asztal. Gyakori vendég itt szinte az egész vadásztársaság. Barassó Péter főztjének híre van. Most éppen szarvascomb sül. Gomba- és áfonyaszósz, valamint knédli lesz hozzá. De egyelőre könyvekkel van megterítve az asztal. Márta asszony a Koppánymonostori Kalendárium különböző évfolyamainak példányai mellett, melyek szerzői között férje is szerepel, azt a két könyvet is a kezünk ügyébe készítette, melyeket az első betűtől az utolsóig Barassó Péter írt. A „Monostori vadászemlékek” és „Vadőr voltam, vadőr lettem újra” című köteteket a Dénes Natúr Műhely Kiadó adta ki, jó tíz éve. Aligha mondható megszokottnak, hogy egy vadőr író is legyen. Tiltakozik is az írói titulus ellen, emlékezőnek vallva magát. Az emlék, az élmény érték. Mint ahogy nagyapja, Barassó Lajos Oroszországból hozott, máig féltve őrzött első világháborús katonakulacsa is. Vagy a suszter, Felner nagyapa Julis nevű, a suszterájban családtagként élő malacának emléke is az… Így hát újra a múlt kerül szóba, a folyó, a valamikori Ácsi-erdő, no és persze a mentorok, az irányt és utat mutató emberek. A holtágban vesszőkosárral naphalat, csíkot fogtak, siklókat, békákat gyűjtöttek, az erdőben rovarokat, kétéltűeket, kisebb emlősöket. Gyönyörködtek bennünk, majd útnak eresztették őket. Állatorvosnak készült, ám a szép emlékű Paréj István vadőr és Pálmai Ferenc, a terület erdésze eltérítette, ami egyébként nem volt nehéz feladat… Tizennyolc évesen vadász-vadtenyésztő gyakornok lett az egykori MAVOSZ ácsi vadgazdaságában, és huszonkét éves korában, miután a soproni egyetem tanfolyamán felsőfokú szakképesítést szerzett, ugyanott vadgazdaság-vezető. Fácánt, foglyot neveltek, nagyterítékű vadászatokat szerveztek. Kísérte, vadásztatta, látta az akkori világ számos ismert emberét. A vadőr akkor is tanul, okosodik, ha csak áll és néz, mondja sokat sejtető mosollyal. De aztán elkomolyodva hozzáteszi: Bencze Lajos, Pálos László, Berend T. Iván professzorok, a két nagy színész – Várkonyi Zoltán és Benkő Gyula –, no meg a felejthetetlen Bertóti István ma is gyakran eszébe jut. Mindegyiküktől kapott, őriz magában valamit… Üzekedési idő van, megkezdődött az őzek násza, közbevetőleg rákérdezek hát, hogy vajon mit lesett el Bertóti Istvántól, aki az őzhívás felülmúlhatatlan mestere volt.

„Azt, hogy nincs titok! Nem az a fontos, hogy mivel és hogyan hívja az ember a bakot, hanem, hogy mikor!” Kellő időben az akácfa levele is megteszi... A terasz, ahol beszélgetünk „trófeaszoba” is egyben. A bejárati oldal középső tartóoszlopán egy agyar-pár, egy kis gímagancs és két őztrófea függ. Legalul egy vékony szárú, ágnélküli, színtelen kis „gyilkos”. Tökéletes selejt, mondom, Barassó Péter azonban tiltakozik. Nem, nem! Ez élete trófeája, merthogy az első… A határőrségtől történt leszerelése után, 1973-ban, immár vadgazdaság-vezetőként, új cseh Mauserjével a vállán cserkelt a Csemetekert felé, amikor előtűnt… Június volt, percekbe tellett, míg rátalált az őz rőtszínű testére a magasra nőtt, aranysárga fűben. Sokáig állt felette, meghatódottan, levett kalappal, meséli, s halk hangjában jól kiérezhető, hogy a felidézett emlék ennyi év után is érzelmi hullámokat keltett benne. Hallgatunk hát egy kis ideig, ki-ki a maga emlékei közt kutakodva, mígnem Barassó Péter azt mondja: sajnos, egyre több a mohó és féktelen „csontgyűjtő”… Pedig a vadászat lényegét a várakozás gyönyörűsége és a lehetőség varázsa adja… A MAVOSZ-idők elmúltával a bábolnai gazdaság erdészeténél szolgált, majd – a balesetét követő kényszerű kihagyás után – 2004-től a Dunapart Vadásztársaság következett, mely területét és tagjai egy részét tekintve a MAVOSZ vadgazdaság jogutódjának is tekinthető. Így hát hatvanadik életévében, 2011-ben, ott fejezte be a hivatásos vadászi pályát, ahol kezdte, szól közbe Márta asszony. Miután vadőrként nyugdíjba ment, vadásztársasági tag lett, ahol szeretik és megbecsülik, de most már lassan a puskától is elbúcsúzik, merthogy a vadászathoz szerinte épkézláb ember kell... Nyugdíjba vonulása alkalmából a komáromi vadásznapon „A magyar vadászhoz” című versét szavalta, mintegy üzenetként, mely arra figyelmeztet, hogy „templom a természet…” És a vadőr a templomszolga benne, teszi hozzá Barassó Péter halkan, pipagyújtás közben, mintha csak magának mondaná. Templomszolga, zöld kalapban…

2014/szeptember

Tiltakozik is az írói titulus ellen, emlékezőnek vallva magát. Az emlék, az élmény érték. Mint ahogy nagyapja, Barassó Lajos Oroszországból hozott, máig féltve őrzött első világháborús katonakulacsa is

A „kétszemélyes” meseház

571

Írás egy hivatásos vadászról, aki „megfertőzte” önmagát

Asztalosból vadőr P

est megye délnyugati szegletében – pár kilométerre Ráckevétől – található Dömsöd. A takaros nagyközséget késként szeli ketté az 51-es főút; emellett parkol le Skodájával vendéglátóm, Hargittai Zoltán hivatásos vadász. Jöttünket örömből fakadó nyüszítéssel megspékelt, hangos ugatás fogadja. Maja, a 6 éves magyar vizsla tappancsaival hangosan dübörög Zoliék sárga kerítésén. Izgatottsága érthető, hiszen az utóbbi hetekben keveset látja gazdáját, aki jelenleg ideje nagy részét az ApajÜrbőpusztai Természetvédő Vadásztársaság fácántelepén tölti, vagy ha mégsem, akkor a vendégvadászokkal foglalatoskodik. Néhány fejpaskolás után végül bemegyünk a Hargittai-lak ajtaján, ahol a fülledt nyári kánikula ellenére kellemes hűvösben tudunk beszélgetni. Zoli – aki idén novemberben tölti be a 30-at – édesanyjával és húgával él itt. Vadász nem, csak horgász volt a családjában, ám ez éppen elég volt számára, hogy megszeresse a természetet. A vadűzéssel való ismerkedés valamikor általános iskolás korában kezdődött: akkoriban a gyerkőcöket évente „kizavarták” az iskolapadból nyúlbefogásra. A következő lépés ismert vadászíróink – köztük Széchenyi és Kittenberger – felfedezése volt. Az is sokat nyomott a latba, hogy édesapja egykori kocsmájában állandó vendégek voltak a vadászok, akik szavát a csapos fia úgy itta, mint a törzsvendégek a lőrét. Akkoriban még úgy gondolta, hogy „a vadászat bizony elég drága mulatság”, ám a természet, a vad és a fegyverek iránti érdeklődése csak nem hagyott alább, így ahogy ő saját szavaival mondta: „szépen lassan megfertőztem magam a vadászattal.” Mindeközben elvégezte a szakmunkásképzőt és asztalosi szakmát szerzett. Három évig dolgozott ebben a mesterségben, majd átnyergelt az építőiparra. Szorgosan spórolt, a félretett pénzből pedig letette a vadászvizsgát és fegyverszekrényt vásárolt. Puskát nem kellett vennie, mert egy ismerősétől kapott egy orosz egycsövű 16ost. A vadászvizsga során fogalmazódott meg benne, hogy vadőr akar lenni, így

572

Munkájának köszönheti, hogy megismerte szerelmét, aki az alsónémedi Kóhalma Vadásztársaságban tag

beiratkozott a csongrádi Diana Vadász-felnőttképző Alapítványi Szakképző Iskola és Kollégiumba, ahol „álmai hajkurászása” mellett az érettségit is letette. Apajon 2011 márciusában kezdett dolgozni, ám 2007 óta sportvadászként már tag volt a társaságnál (lakóhelyén ugyancsak tagként vadászik, a dömsödi Lobogó Vadásztársaságban). Munkájának köszönheti, hogy megismerte szerelmét, Szabinát, aki az alsónémedi Kóhalma Vadásztársaságban tag. A leány egy helyi vadásznapon került Zoli „szálkeresztjébe”, az ifjú hivatásos pedig nem sokat teketóriázott, még aznap elhívta őt vadászni. Végül egy világosodásig tartó rókavadászatot tudtak megszervezni, ahol Szabina egy ravaszdit ejtett el. Apropó, róka: Zoli nap, mint nap foglalkozik csapdázással. Takács Dániel kollégájával már három éve intenzíven foglalkoznak a vörös bundájúakkal és egyéb kártevőkkel. Munkájuk eredményeként öt év után először fognak idén mezei nyúlra vadászni a társaságnál és sikeresen betelepítették az üregiket is. Zoli fáradozásai elismeréseként, az utóbbi három évben mindig megkapta az Aranyszarka díjat. A dolgos hétköznapok során a legtöbbet az őzzel foglalkozik, ám hazánk minden vadászható vadfaja érdekli. Szalonkát például éveken át próbált terítékre hozni, végül idén járt sikerrel a monitoring program keretében, ezúttal reggel és este is lőtt egy-egy pisszegő madarat. Az ifjú vadász ars poeticája valahogy így szólna: „Amikor vadászom, mindig éppen arra az egy vadfajra szeretek a legjobban vadászni!” Kókai Márton

2014/szeptember

PORTRÉ

Ö

rökké hálás leszek a sorsnak, hogy életem első vadászati riportján Farkas Dénessel hozott össze. A vele való találkozás 1987 februárjában meghatározta nyiladozó újságíró- és fotóriporteri pályámat. Helyettesíteni küldtek a Nimród Vadászújsághoz, semmit sem tudtam addig a vadászatról, de gondoltam, túlélem azt a három hónapot, míg visszajön a kolléga. – Hogy fogod bírni a gyilkosok között? - csodálkoztak fotós társaim, hogy bevállaltam. No igen, még szerencse, szüleim arra tanítottak: véleményemet mindig saját tapasztalatom alapján alakítsam ki. Szimpatikus volt a szerkesztőség csapata, de rajtuk kívül vadásszal az első komolyabb riportig nem találkoztam. Vadlétszám-becslésről készítettünk anyagot a Fácánkerti Vadvédelmi Állomáson Farkas Dénes segítségével, aki az első pillanattól kezdve készségesen kalauzolt a számomra teljesen ismeretlen vadászvilágban. Olyan szépen, tisztelettel és alázattal beszélt a vadászatról és a vadról, hogy úgy éreztem, mindent tudni szeretnék, maradnom kell a Nimródnál. Szerencsére Csekő Sándor főszerkesztő elégedett volt a munkámmal és felajánlotta a végleges státuszt. Az elmúlt huszonhét évben számtalanszor hallgathattam és faggathattam Farkas Dénest a vadászatról, a vadgazdálkodásról. Egyik közös cserkelésünk közben mutatta meg, hogyan hív bakot fűszállal. Egy másik alkalommal hirtelen megállt és elkérte a zsebkendőmet, amit rádobott egy vöröshangya-bolyra, vártunk néhány percig, majd lerázta a rengeteg hangyát és az orromhoz tartotta a zsebkendőt: úgy kitisztította a légútjaimat, hogy soha olyan jól levegőt nem kaptam. Elsők között olvashattam páratlan értékű „Nézd és lásd!” című őzről szóló könyvét, és idén augusztusban elkísérhettem, megfotózhattam születésnapi őzbakvadászatát. Dénes kisgyermekként szívta magába a természet szeretetét. Édesapjától, aki évtizedekig vezette a Tengelici Vadásztársaságot, erős szakmai alapot kapott. Máig kiapadhatatlan kíváncsisággal szánta egész életét az őz kutatásának és a vadgazdálkodásnak. Több mint húsz évig volt a Tengelici Vadásztársaság vadászmestere, éveken át vezette a Tolna megyei trófeabírálatot, munkája során szerzett tapasztalatait, kutatásait, felbecsülhetetlen tudását remélhetőleg ismét közreadja könyv formájában. Példaképe lehet mindenkinek, mert Farkas Dénest nem változtatta meg sem a tudás, sem a kor, ugyanolyan szerény, igaz vadász és -ember ma is, mint amikor megismertem. Többszöri egyeztetés után, rég nem érzett izgalommal indultam el Diniért a megbeszélt találkozóhelyre, ahonnan együtt folytattuk utunkat Ófehértóra, eleget téve a Völgyfű Vadásztársaság elnökének, Bartha Imre meghívásának. Kivételesen örültem a hosszú útnak, hiszen tudtam, érdekes, tanulságos történeteket hallhatok Dénestől. Így is volt: mesélt a vadvédelmi technológiai állomáson végzett kutatásairól, az őzhívásról, a vadászatairól és természetesen felelevenítettük a régi szép időket is. Észre se vettük, úgy hagytuk mögöttünk a több mint háromszáz kilométert. Megérkezésünk pillanatában rögtön láttam, hogy a tízéves ismeretség a távolság ellenére őszinte, tisztelettel teli barátsággá kovácsolódott Imre és Dénes között. Imre feleségének, Erzsikének fenséges szabolcsi töltött káposztájának elfogyasztása és egy gyors taktikai megbeszélés

után, „talán beindult, most kezdenek ugrani a bakok” végszóval kiindultunk a területre. Istenem, hányszor pörgött le előttem, képzeltem el, ahogy Dinit fotózom hívás közben a besípolt bakokkal, és most itt vagyok élőben! Bevallom, nagyon izgultam. A képanyag nem jött össze, ahogy „megálmodtam”, de az élmény óriási boldogsággal tölt el. A négy lehetőség során Dénes körülbelül tizennyolc bakot hívott be, ám elsősorban a fiatal bakok ugrottak, ami bizonyította, hogy az üzekedés kezdetén voltunk. – A mai napig ezt élvezem a legjobban, fantasztikus érzés, mikor a hívásomra megjelenik egy bak vagy éppen egy suta – mondta őszinte örömtől ragyogó mosollyal Dini. És valóban, az egyik legcsodálatosabb élmény ott ülni egy bokor vagy egy lehajló faág mögött, sípolni és várni a legtöbbször szellemként felbukkanó bakot! A kiszámíthatatlansága is gyönyörű. Utolsó reggelen kedvezett a szerencse. Miután két helyen is hiába hívtunk, egy intenzív nyársasban helyezkedtünk el Kecskés István hivatásos vadász kíséretében. A második sutahangra „zsinóron húzva” megjelent egy bak, amelyet elbírálás után Dini terítékre hozott. – Még mindig remegek a lövés után… – mutatta kezeit. Kevés várakozás után elindult és a vérnyomot követve hamar megtalálta a bakot. Könnyes szemmel hajolt föléje és megsimogatta. Meghatottan állt még néhány percig, majd boldogan köszönte meg kísérőjének és meghívójának a maradandó élményt. Én pedig Neki köszönöm, hogy megtisztel barátságával és részese lehettem élete Polster Gabriella egyik eredményes, szép vadászatának.

Példakép

2014/szeptember

573

Nem hagyjuk magunkat! Messziről – amíg a szem ellát –, mint valami levert karók állnak őrt a nagykócsagok és szürke gémek a tarlókon. A  hétágra sütő június végi nap alatt rajvonalban kutatják a pockokat és más „kis szőrösöket”, most éppen halak helyett, hiszen az idei csapásszerű gradáció terített asztalt kínál. Soha nem látott mennyiségben – este, reggel vagy háromszázat – láttunk barna réti héjákat, egerészölyveket, sőt, fényes nappal még réti fülesbaglyokat is. Kergetődző nyulakat, őzeket is szép számmal távcsöveztünk, de már csibét vezető fácánkotlóst mindössze csak kettőt. A vélhető „szabályozás” miatt sajnos egyikkel sem volt több, mint öt csibe, mert a többi már elment a „levesbe”. Normális esetben – ha még volna ilyen – ennek persze éppen fordítva

kéne lennie. A még lábon álló gabonatáblák széleit 5-10 méteres sávban a pockok teljesen lepusztították, de a terepjáró platójáról végig távcsövezve károsított foltokat beljebb már nem lehetett látni. Lázár Tamás vadászmesterrel és Hercegh Zsolt hivatásos vadásszal igyekszünk elemezni a látottakat – ez persze a rettegett „redentin-frász” idején volt.

Változó apróvadhelyzet

– A legbosszantóbb az – mondja a vadászmester –, hogy többszöri szóbeli és írásbeli érdeklődésünkre sem kaptunk érdemi választ a drasztikus földi és légi mérgezés „titokzatos” szervezőitől. A további jogos aggodalmunk oka az, hogy a pockos években – szinte törvényszerűen – megnő a me-

zei nyulak fertőződésének a veszélye, hiszen számos rágcsáló-pusztító nyavalyánál sajnos közösek a kórokozók. Kilátogatunk a fácántelepre is, ahová éppen a második turnusú naposcsibék érkeztek. A 38 fokos teremhőmérsékletben a csibék élénken futkároznak, szedegetnek. Persze már nem a régi nagyságrendben, de a gyarmatiak utolsó mohikánként még ma is felnevelnek évente 17 ezer madarat. Az előző turnus szépen kitollasodva, csőrkarikázva már a lehálózott zöld kifutókon várja a sorsát. Pontos elszámolás alapján a szakszerűen felnevelt madarakn egy részét visszaadják a  csibéket átadó cégnek, de adnak el belőlük Romániába is. Megfordult a világ, hiszen régebben – a mieinknél jóval olcsóbban – mi hoztunk onnan napos fácánokat, most meg ők viszik innen a nevelt madarakat. A bérvadászok, tagok és vendégeiknek szórakozására a társaságnál marad mintegy három és félezer fácán… A sárréti táj egykori mesés apróvad-bőségéről már a 16-17. századból is számos feljegyzés maradt fenn. Ám az újkori történetük sem kevésbé „legendás”, hiszen a háború után az országban elsőként alakult meg a vadásztársaság Füzesgyarmaton, jelesül 1945 decemberében. Egy híján 70 évesek tehát, ami az emberi életben is tiszteletreméltó fordulópont. Mindig is példaértékű vadgazdálkodást folytattak, s szereztek maguknak országos és határon túli hírnevet. Akik egykor abban a szerencsében részesülhettek, hogy a  fénykorban, a 70-es, 80-as években náluk fácánozhattak, igazi életre szóló élményekben volt részük. Sikerült nagyjából egyben tartani ma is mintegy 15 ezer hektárt, de sem az élőhelyi adottságok, sem az ott élő apróvadállomány nem a régi.

Apáról fiúra A hetvenes években épült „szocreál” vadászház szinte a városka szívében áll, igazi népszerű és rangos közösségi hely. Amint mondják, talán ezért is van az, hogy náluk soha nem kellett szembenézni semmiféle másutt tapasztalható vadászatellenességgel. A lakosság évtizedek óta, szinte nap, mint nap látja őket, és messzemenően elismeri a vadászok értékmegőrző és teremtő

574

2014/szeptember

TERÜLETRŐL-TERÜLETRE munkáját. Régebbi elnökük, az „örökmozgó” Gali Pista bácsi élő tanúja és lebilincselő „mesélője” a társaság híres múltjának, jelenének. Jócskán túl a hetedik „X”-en, ma is a szó szoros értelmében aktív vadász, aki – amint a háta mögött mondják – képes halálra sértődni, ha korának kijáró tiszteletből netán elállónak küldik. Visszaemlékezéseit élmény hallgatni. Vadászhagyományaink mélyről jövő, belső tisztelete alapján a társaság mintegy félszáz tagjának nagyobb része vadász édesapa mellett nőtt fel és kapta meg a „stafétabotot”. Nincs is gond az utánpótlással.

Gazdálkodni márpedig kell A jelenlegi vezetőség nemrégiben, igen nehéz gazdasági helyzetben vette át a  nagymúltú társaság gazdálkodását. Kis Sándor elnök, akinek a vadászat szintén atyai öröksége, civilben folyamatirányító az olajiparban: – A külső és belső tartozások miatt kemény mínuszokkal fenyegetett gazdálkodásunkban persze nálunk is felvetődött, hogy érdemes-e folytatni a költséges fácánnevelést. Úgy gondoljuk azonban, hogy a  hagyományaink tisztelete erre kötelez. Ezért minden lehetőséget megragadunk, hogy a mostoha gazdasági körülményeink között is folytathassuk. Tervezett költségvetésünkben, az első félévben még persze sajnálatosan sok a függő változó, de igyekszünk minél több lábon állni. Mintegy 2830 milliós a tervezett éves költségvetésünk, ezért a bevétel minden egyes tétele ugyanolyan fontos. Csák István és Barkóczi István gazdasági vezető sorolja tovább a lehetőségeket. Visszajáró, szinte már törzsvendégnek számító szlovák, francia és hazai bérvadászokat fogadnak 150–300-as terítékekre, 3500 Ft/db áron. Ez persze a költségekhez viszonyítva meglehetősen nyomott ár, de a háló alól, a  vadászat előtt kihelyezett, kevésbé jól repülő fácánokért manapság nem lehet többet elkérni. Kísérleteznek új konstrukciókkal, amelyben az elszámolás alapja nem a terítékre került lőtt fácán volna, hanem a vadászatra tervezett, területre kihelyezett madarak száma. Igény van rá, a többit majd meglátjuk – mondják. Tavaly rekordáron hálózták a nyulakat, s abban bíznak, hogy lejjebb talán idén sem megy. Jövedelem kiegészítésként jelentős bevételt hozó vadföld-gazdálkodást is folytatnak. Idén is sikeres volt az őzbak bérvadászat, sose legyen rosszabb – nyugtázzák. Egyre több gondot okoznak viszont az elszaporodó vaddisznók, tavaly már vadkárt is fizetniük kellett miattuk.

Lázár Tamás agrárszakember, vadászmester: – Itt nem lehet fél kézzel dolgozni. Az élőhely degradációt és a rendkívül megnövekedett kiadásokat csak megfeszített szakmai munkával lehet ellensúlyozni. Ez pedig elkötelezett hivatástudat és megszállottság nélkül nem megy. Bevallom, néha magam is belekeseredem egy-egy átmeneti kudarcba, de elég régi „motoros” vagyok már ahhoz, hogy túltegyem magam rajta. A vadászat és az egyéb ősfoglalkozások vidékünk évszázados kultúrájának sajátos részei, és ha eleink úrrá tudtak lenni korabeli gondjaikon, bajaikon, akkor mi sem maradhatunk le mögöttük. Nem is olyan régen még híres dámkertünk is volt. Ma már sajnos a kerítése tönkrement, felújítására a  saját erőnk kevés, így aztán a területünkön még megmaradt lapátosainkra hiába vigyázunk féltő gonddal, ha mások sajnos nem így gondolják. A vaddisznók következetes visszaszorításáért is hiába teszünk meg minden tőlünk telhetőt szinte éjt nappallá téve, ha folyton kapunk belőlük innen-onnan, éppen eleget. És akkor még nem szóltam az apróvad egyéb – azelőtt szinte elképzelhetetlen mennyiségű – „szabályozóiról”. A rókákkal, sakálokkal még csak elbánunk valahogy, de a többi, az oktalan védelem miatt, már kész katasztrófa. Tévedés ne essék: az elviselhető mennyiséggel semmi bajom, éppúgy tudok bennük gyönyörködni, mint bárki más. De ha nekünk, vadászoknak minden vadászható vadfajjal, pontosnak megkövetelt becslés alapján üzemtervezve, számon kérhető módon kell gazdálkodnunk, akkor értelemszerűen a „fogyasztókat” sem volna szabad kontroll és ésszerű szabályozás nélkül az apróvadállományra rászabadítani.

Érdekek és ellentétek A Sárrét világa sem egy természetes környezet, hanem az ember által „agyoncivilizált agrár-kultúrsivatag”, amelyből eleve hiányzik a természet néhai önszabályozó képességének a leghalványabb lehetősége is. Ebben az ember által mesterségesen kialakított „rendszerben” egyes fajok óhatatlanul csak más fajok rovására tudnak túlszaporodni, amelyekbe a védett és a ma még vadászhatók is egyformán beletartoznak. Nem volna szabad így a lovak közé hajítani a gyeplőt. Csak éppen a döntnököknek is nyitott szem-

2014/szeptember

mel kellene járniuk a természetben. Ma már talán ebben valamivel jobb a helyzet, mint mondjuk egy évtizede, de a kifejezett akarat és az ezt követő konkrét cselekvések még jócskán váratnak magukra.

Lőgyakorlat teszi a vadászt A búcsúzás előtt fut be a vadászházba Pardi János, a vezetőség „ötödik kereke”: – Önként vállalt feladatom rendkívül sokrétű, mert a  társaság közös rendezvényeinek minden szervezési gondja az én feladatom. Persze nem egyedül csinálom, hanem a tagság segítségével, amikor mindenki úgy segít, ahogy tud. Nálunk dicső és nagy múltja van a vadász-sportlövészetnek. Sajnos ez ma már társasági szinten az anyagi okok miatt nem vállalható, ezért más módon kellett „újraélesztenünk”. Gondoltunk egy nagyot és magánalapon kezdtük el újraszervezni ezt a nemes sportot. 70 ezer forintos tagi beugróval kezdtük el újjáépíteni a pályát, beszerezni a korongdobó gépeket, és mindent, ami kell. A kezdeti sikerek miatt egyre többen hisznek már benne, látják az eredményeket, és nemcsak a társaság tagjai, hanem külső érdeklődők, sportolók, támogatók is. Szomorú látni, hogy a megyénkben, de az országban másutt is, az egykori neves vadásztársasági lőterek a  krónikus pénzhiány miatt mára milyen lerobbant állapotba kerültek. A füzesgyarmati pályánk már készen áll, versenyekre is alkalmas, és azon igyekszünk, hogy sportrendezvényeink újra igazi közösségformáló szerepet kapjanak. H. Zs.

575

KÓKAI MÁRTON főmunkatárs

[email protected]

Nevek bűvöletében Mit árul el rólunk a nevünk? Vajon szüleink már világra jöttünkkor eldöntik egy életre a sorsunkat azzal, hogy Attilának, Katalinnak, Dávidnak avagy Grétának „bélyegeznek meg” minket? Romantikus túlzás lenne szent meggyőződéssel kijelenteni, hogy mindez igaz, ugyanakkor vitathatatlan, hogy nevünk az évek során számos alkalommal kulcsszerepet játszik: csúfolnak-e bennünket az óvodában, emlékeztetünk-e valakit egy másik emberre...

576

révén érdemelte ki ezt az elnevezést) –, illetőleg a szintén Heves megyei Farkasvölgy Vadásztársaság. Hasonló a forgatókönyv, amikor a vadászterületre jellemző tényező játszik szerepet a névadáskor. Borsod-Abaúj-Zemplén

 FOTÓ: FÖLDVÁRI ATTILA

Úgy gondolom, hasonló jelentőséggel bír egy vadásztársaság, egy földtulajdonosi közösség vagy éppen egy cég névválasztása is, hiszen nem mindegy, hogy egy értékesítésből is élő társaság mit sugall nevével az ismeretlen, ám potenciális célközönség számára. Ebből az apropóból összegyűjtöttük hazánk vadászatra jogosultjai közül azokat, amelyek a legfurcsább, a legszokatlanabb, a legszebb, illetőleg éppen a leggyakoribb nevet választották maguknak. Kezdjük a kutakodást Heves megye székhelyén, Egerben, ahol a Csengőkő Vadásztársaság ténykedik. Miről kapta a társaság a nevét? – kérdeztem dr. Stumpf Jánost. Az elnök nagyon egyszerűen válaszol a feltett kérdésre: az egyik területrészt hívják így. Egyszerű és praktikus döntés, ráadásul jó eséllyel egyedi is; az országban pedig sokan gondolkodnak hasonlóan, mint az egri vadászok. Ilyen példának okáért a BácsKiskun megyei Kékhegyi Vadásztársaság – amely egy erdőrészről kapta a nevét –, a Szenthát Vadásztársaság – amely szintén egy területrésznek állít emléket (a Szenthát valószínűleg a Kalocsai érsekségi uradalom

megyében két helyen is ez alapján választottak nevet. A Tiszakarádnál gazdálkodó Tiszavirág Vadásztársaságot a folyó közelsége miatt, egyben az itt is zajló kérészrajzásra utalva keresztelték el. A Kazincbarcikánál található Vöröstölgy Vadásztársaság annak ellenére, hogy területén javarészt tölgy és cser nő, mégis egy betelepített, nem őshonos fafaj nevét választotta, amikor lassan már 20 esztendővel ezelőtt levetették a Bükkaljai Nimród nevet. Vannak olyan társaságok is, amelyek esetében magukra a vadászokra találunk utalást, mint például a Bács-Kiskun megyei Jóbarátok Vadásztársaság. Tóth Zoltán, a Dunafalvaiak elnöke így emlékezett vissza a 7 évvel ezelőtti alakulásra: „Régóta összejártunk már a társaimmal – például sokat főztünk együtt –, így amikor belevágtunk

2014. szeptember

 FOTÓ: JAROSLAV PAP

VADÁSZATI KULTÚRA

a társaság megalakításába, ez a név tűnt a legjobb választásnak, hiszen barátságon alapult az egész.” A hazai társaságok listáját tanulmányozva olyanokra is bukkanhatunk, amelyeken az elmúlt rendszer hatását érezhetjük. Ilyen például Pest megyében a dömsödi Lobogó Vadásztársaság, amely a rendszerváltás előtt a Vörös Lobogó nevet viselte. Ugyancsak ide sorolható a Borsod-Abaúj-Zemplén megyében működő Spartacus 2007 Vadásztársaság, amely 7 évvel ezelőtt lett a Sátoraljaújhelyi Spartacus Vadásztársaság egyik utódja. Az ókorban élt rabszolga gladiátor neve elsőnek bizarr választásnak tűnhet, főként, ha nem tudjuk, hogy a szocializmusban a vasipari és ruhaipari szövetkezetek előszeretettel használták a híres történelmi figurát; tették ezt úgy, hogy nemcsak saját magukat nevezték el róla, hanem a hozzájuk kapcsolható szervezeteket is: focicsapatokat és – ahogy a példa mutatja – vadásztársaságot is. Véleményem szerint az egyik

legszebb nevet a Pest megyei Harmatrázó Vadásztársaság birtokolja, amely a mostani elnök nagyapjának becenevét választotta elnevezésének. Az öreg jágerről azt tartották a helyiek, hogy mindig ő kelt a vadászok közül a legkorábban, ezért az ő ruháját itatta át először a harmat. A szokatlan, furcsa, avagy éppen szép nevű társaságok listája itt még nem ér véget, ám vagy a kapcsolattartók vakációztak, vagy a társaságnál nem tudták megmondani nevük eredetét. Íme, válogatásunk maradéka a teljesség igénye nélkül: Cuhai Vén Róka Vadásztársaság, Bockerek Vadásztársaság, Morotva Vadásztársaság, Hatosfa Vadászegylet, Dóra Vadásztársaság és (személyes kedvencünk) a Porcelánkacsa Vadásztársaság. Végezetül röviden áttekintettük azt is, milyen gyakran nevezik el a magyar társaságokat híres vadászokról, grófokról, szentekről vagy állatfajokról, illetőleg hányan viselik a természetvédő/természetbarát nevet. A legtöbben – minő meglepetés –, összesen

2014. szeptember

36-an Nimród nevével büszkélkedhetnek, de elég sokan tették le voksukat a Hubertus (29), Széchenyi (20), Petőfi (18), Rákóczi (16), Hunor (16) és Kossuth (14) mellett is. Meglepően kevesen választották viszont Herman Ottót (2), Nagy Endrét (2), Fekete Istvánt (5), illetőleg Kittenberger Kálmánt (7) példaképül, ellenben néhányan grófoktól kölcsönözték a nevüket (gróf Draskovich Iván vagy gróf Károlyi István). Ugyanígy elvétve találkozhatunk szentek neveivel, mint például Szent Andráséval, Szent Benedekével, Szent Györgyével, Szent Imréével, illetőleg Szent Lászlóéval. Az állatok közül a sólyom a legkedveltebb (8), utána az arany- vagy királyfácán következik (7/1), majd az aranyszarvas (4), a pelikán (2) és egyebek mellett a bíbic (1). Természetvédő vadásztársaságból 9, természetbarátból 3 gazdálkodik az országban. Summa summarum: annak ellenére, hogy hazánkban több mint ezer vadászatra jogosult van, a névadási gyakorlat – valljuk be – lehetne fantáziadúsabb is. Természetesen nem szabad átesni a ló túloldalára sem, hiszen az sem lenne szerencsés helyzet, ha minden második faluban Fekete Istvánról lenne a névadó, illetőleg porcelánkacsák és mondjuk bíbicek „repkednének”…

577

POLSTER GABRIELLA

ŐZNÁSZ – KOMMENTÁR NÉLKÜL

578

2014/szeptember

ŐZNÁSZ – KOMMENTÁR NÉLKÜL

BLAUMANN ÖDÖN

2014/szeptember

579

BÁLINT ELEMÉR rovatvezető

[email protected]

Csak az első lövés számít! A vadászok egyik kedvenc témája – a puskán, a  céltávcsövön és a vastag téli zokni márkáján kívül – a ki-ki által használt töltények márkája és a lövedékek felépítése. Mindenki a saját választására esküszik, és ha tíz vadászt megkérdezünk, akkor könnyen szembesülhetünk legalább tizenöt homlokegyenest ellentétes véleménnyel. Mielőtt egy töltény, lövedék vagy márka mellett letennénk a garast, kiránduljunk egyet a célballisztika ingoványos területére. A magyar vadászati törvény szerint nagyvadra csak expanzív maggal szerelt tölténnyel szabad lőni, amely a lapockán talált vadnak a tüdejében és szívében okozott roncsolással azonnali kimúlást okozhat. A halálos roncsolás jelentősen függ a lövedék mozgási energiájától, a lövedék becsapódási sebességétől, az energia leadásának idejétől, a vad testével közölt becsapódási energiától, a becsapódás szögétől és az eltalált szövetek sűrűségétől, de még attól is, hogy a szív és a tüdő éppen vérrel teli, vagy kipumpált ciklusban van-e. Az említett tényezőkön kívül még fontos szerepet játszik a lövedék felgombásodása és a hidrodinamikai nyomás. Dr. Carl Joh. Clemendson svéd orvos kutatásai szerint

a becsapódási sebességnek a halálos roncsolás kialakulásához, legalább 800 m/s-nak kell lennie. Ezt a becsapódási sebességet napjaink korszerű vadásztöltényei vadászias lőtávolságon belül többé-kevésbé kielégítik. A vad testében a mag nagysebességű becsapódásakor a lövedék pályájának irányában erős, pillanatnyi lökőhullám alakul ki, amely az eltalált szövetben hangsebességgel (1500 m/s) terjed tovább. A lövedék hatására a vad testébe hatolásakor torlónyomás alakul ki a lövedék haladási irányába, valamint arra merőlegesen is. Így egy rövid ideig pulzáló falú, táguló-összehúzódó mozgást végző, a kaliber átmérőjénél lényegesen nagyobb átmérőjű, úgynevezett kaverna jön létre. A kaverna átmérője annál nagyobb, minél nagyobb a lövedék sebessége a vad szöveteiben. A kaverna pulzálása időben lecseng és kialakul a sebcsatorna. Pulzáló kavernák elsősorban az izmokban, mirigyekben, illetve az agyszövetben keletkeznek, de a tüdőszövetben vagy a gyomorban gáztartalmuk miatt nem vagy alig alakul ki pulzálás. A lövedék hegyes becsapódási szöge vagy röppályájának instabilitása, „kalimpálása” szintén hat a sérülés mélységére. Az eltalált szövetben a kaverna pulzálása a lőcsatorna közelében lévő szöveteket, véredényeket, idegeket olyan erős tágulásra-összehúzódásra kényszeríti, amely akár a közelben lévő csontok töréséhez is vezet-

EVOLUTION Nagy mélységi hatású lövedék A vezető horony a lövedék pontos ülését biztosítja a hüvelynyakban

1

A köpennyel kötésben lévő mag biztosítja a mélységi hatást POWER BONDING (hő hatására létrejött kötés)

3

Rapid-X-csúcs A vad testébe való optimális behatoláshoz

Vágóél Kilépéskor vágott szőrszálakat okoz

2

580

Ballisztikai lencse A hosszú távú stabil röppályához

Nikkelezett tombak köpeny Növeli a cső élettartamát

2014/szeptember

6

5

4

PUSKA, OPTIKA, FELSZERELÉS

Különböző hatású lövedéktípusok A tömegében állandó, deformálódó lövedék repeszek nélkül, felgombásodva fejti ki hatását. Nagy valószínűséggel kimeneti nyílást okoz. A repeszhatású mag előre meghatározott tömege mélységi hatást okoz, miközben a leváló repeszek is roncsolnak.

RWS EVOLUTION

1 A Rapid-X-csúcsának

A mélységi hatás 2 Energialeadás Izom- és zsírszövet

Vitális szervek

2 2 3

2

3 4

1

köszönhető megfelelő behatolás Ellenőrzött energialeadás: az Evolution® tömege állandó marad Ellenőrzött energialeadás: a hagyományos expanzív mag szilánkosodik Nagy mélységi hatás Nagy valószínűséggel kimeneti nyílás

4 Hagyományos expanzív mag

Az Evolution® mag nagyobb mélységi hatása

Csontok

Mélységi behatolás a vad testébe

talatok összegzését követően és az esetleges korrekciók után „élesben”. Egy valamirevaló tölténykatalógus pontosan feltünteti az adott töltény ballisztikai adatain kívül a lövedék felépítését, hatásmechanizmusát és vadászati alkalmazhatóságát. Lehet bármilyen optimális a patron, tökéletes a puska és a távcső, a vadászsikert végső soron mégis az határozza meg, aki a puska mögött van.

 FOTÓ: BLAUMANN ÖDÖN

het. A magról leváló kisebb repeszek – kisebb mozgási energiájuk és tömegük, azaz a kisebb átütőerejük miatt – a  sérülés kialakulásában nem játszanak jelentős szerepet. Az izmokban, véredényekben, tüdőben és csontokban okozott roncsolás, a pulzálás erős sokkhatást vált ki, ennek következményeként leállhat a légzés vagy a keringés. A lövést ezért mindig akkor a legkedvezőbb leadni, amikor a célba vett vad közel derékszögben áll a  lőirányra. Ilyenkor a jó mélységi hatással rendelkező lövedék a vad vadásszal átellenes oldali testfelében is képes szöveti sokkot kiváltani. Az előbbieket összefoglalva: a vadászatilag eredményes lövés egyik fontos előfeltétele a lövedék becsapódási sebessége. A becsapódási energia pedig a sebességgel négyzetesen arányos! A nagyobb becsapódási energia alakítja ki a nagyobb átmérőjű kavernát, biztosítja a mag megfelelő felgombásodását és növeli a lövedék áthatoló képességét a sűrűbb szövetekben. Az átellenes oldalon a kimeneti nyílás elősegíti a kifelé történő vérzést, azaz nem csak testüregi/szöveti/szervi belső vérzés alakul ki. Minél „irányítottabb” a lövedék felgombásodása, annál gyorsabban fékeződik le, valamint annál nagyobb az energia leadása a vad testében, erősebb a szöveti sokkhatás és az eltalált szövetek roncsolása. A vad testébe való belépéskor a gyorsan felgombásodó lövedék – különösen a rugalmas, túloldali bőrben – könnyen megakad és nem okoz kilépő nyílást, ami megnehezítheti az esetleges utánkeresést. Bármennyire is csábító lehetőség a lövedék sebességének fokozása, de több egyéb kellemetlen mellékhatás miatt, mint a fegyver súlya vagy visszarúgása, a  középeurópai nagyvadnál ajánlatos a 10-11 grammos, míg őznél az 5 grammos lövedéksúlyt alsó határértéknek választani. A jól konstruált lövedéknek ezért őznél jóval előbb, azaz kisebb mélységben, míg a nagytestű vaddisznónál vagy szarvasnál jóval később, a hatásos roncsolás elérése miatt nagyobb behatolási mélységben kell felgombásodnia. Minden, magára valamit is adó tölténygyár rengeteg kísérletet végez új tervezésű töltényeivel, először azokon a bizonyos zselatintömbökön, majd a megfelelő tapasz-

2014/szeptember

581

PUSKA, OPTIKA, FELSZERELÉS

Az ulmi gavallér Az eredetileg 1886-ban, Suhlban alapított, majd a történelem viharai miatt a Duna-menti Ulmba települt Krieghoff által gyártott billenő csövű puskák messze földön keresett portékának számítanak. A Krieghoff puskák választékában minden olyan csőkombináció megtalálható, amelytől egy hagyományokhoz ragaszkodó vadász szíve hevesebben kezd dobogni. Szerkesztőségünk ez alkalommal egy Krieghoff Hubertus egylövetű billenő csövűt, a magyar vadásznyelvben „közönségesen” gavallérpuskának nevezett fegyvert vett alaposan górcső alá. A fegyver összeszerelésének vizsgálata során azonnal világossá válik egy hasonló, de jelentősen olcsóbb gavallérpuskával szembeni árkülönbözet magyarázata: a Hubertus illesztései tökéletesek, a fegyver a cső felcsukásakor szinte „összecuppan”, sehol semmi „játék” vagy „lötyögés” nem tapasztalható. Így már érthető, hogy miért kerül a Hubertus közel 7 ezer euróba, hiszen a fegyvert több napig tartó kézimunkával illesztik össze! A médiumkalibereknél 55, a magnumoknál 60 centiméteres cső alján két, egymás mögött elhelyezkedő osztott csőkampó biztosítja a stabil zárást a baszküllel. Nosztalgiázók megrendelhetik akár nyolcszög profilú csővel is! A csőkampóba csatlakozó záró ék önbeálló, így hosszú évek használata után is biztos a tökéletes zárás. A Hubertus csak akkor süthető el, ha a reteszelés tökéletesen létrejött a cső és a baszkül között. A nikkelezett, és egyedi igények szerint is gravíroztatható baszkül szintén a megrendelő kívánsága alapján, médium kalibereknél nagyszilárdságú alumíniumból vagy acélból készülhet, míg magnum kalibereknél minden esetben acélból készül.

582

A fegyvernyakon helyezkedik el a hüvelykujjnak igen jól kézre álló, nagyméretű biztosító tolóka, amelynek könnyed előrenyomása megfeszíti az ütőszeg-rugót: ekkor a Hubertus tűzkész. A megfeszített tolóka további előrepöccentésével visszaugrik alaphelyzetbe és ezzel a rugó ismét fesztelenítve, a puska pedig biztosítva van. Lövés után a biztosítótolóka nem csúszik vissza alaphelyzetébe, az esetleges ismétléshez elegendő a csövet megtörni és újratölteni, a lakatszerkezetet ekkor a cső letörésével feszítjük meg. A szintén kézimunkával készült kombinált elsütés, a Krieghoff gyári nevezéktanában az UAS (Universal-Abzug-System) pontosan, minden „előjáték” nélkül süt, de a billentyű előrenyomásával a hagyományos és sokaknak jól bevált gyorsító is rendelkezésre áll, közel 250 grammos ellenállással. A Krieghoff tól egy 6,5x65 R kaliberű Hubertus-t kaptunk kipróbálásra, szépen gravírozott acél baszküllel. A gyári ajánlás szerint RWS 8,2 grammos „Kegelspitz” tölténnyel próbáltuk ki a lőtéren, ahol homokzsákon feltámasztva, egy Leica Magnus 2,4-16x56 céltávcsővel, gyári szerelékkel, három lövés 2,5 cm-es körön belül szórt! Ez a kaliber egyébiránt elsősorban nagy távolságra tett lövésekhez alkalmas, mint például a zergevadászat. Sajna, Magyarországon a zerge viszonylag ritka vendégnek számít, így az Alföldön, őzbakvadászaton teszteltük. Jóllehet a kecses vonalú fegyverhez kicsit aránytalannak tűnt a méretes Leica céltávcső – mint a szőlőkaróra szerelt pezsgősüveg –, de az így enyhén fejnehézzé vált könnyű puska (2,8 kilogramm) a cserkeléseken kellemes, megbízható vadásztársnak bizonyult. A viszonylag könynyű elsütés a jó súlyelosztásnak köszönhetően nem jelentett különösebb megpróbáltatást a vállnak sem. Az árat tekintve a Krieghoff Hubertus nem számít olcsó mulatságnak, de ezért a pénzért egy gondosan megmunkált, kiváló minőségű, akár több vadászgenerációt is hűségesen kiszolgáló gavallérpuskát adnak cserébe. B.E.

2014/szeptember

PORTRÉ

Örömmel „Fontos, hogy élményt nyújtsak az embereknek”

Talán ez a cím lehetne a mottója Valaczkai Erzsébet következő kiállításának, aki számtalan kitüntetéssel – köztük Csergezándíjjal, Arany ecset-toll nagydíjjal, CIC nemzetközi nagydíjjal és a Magyar Arany Érdemkereszttel –, alkotással, hosszú tanári évekkel és izgalmas vadászélményekkel a háta mögött is megmaradt szerény embernek, aki biciklivel jár ki az erdőbe, aki megtalálja a szépséget, az örömöt abban, amit épp csinál – és ezt a képein keresztül igyekszik megmutatni másoknak is.

O

lvastam valahol, hogy tudatosan 16 éves korában kezdett el rajzolni. Ez mit takar: csak úgy jelentkezett a rajztanárnál? – Ott kell kezdenem, hogy tanyán nevelkedtem, ahol volt egy nagy, barna kaszlink. Amikor 5-6 éves voltam, apukám elment a tanyasi tanító nénihez, kért táblakrétát, és megengedte, hogy azzal rajzoljak a kaszli oldalára. A céltudatos alkotás akkor kezdődött, amikor az orosházi Táncsics Gimnáziumban odamentem az óraadó festőművészhez, Fülöp Erzsébethez, hogy én is szeretnék nála tanulni. Harmadikos voltam, amikor az idősek otthonából átballagott egy néni, leült elém, és én lerajzoltam. Innen datálható, hogy foglalkozom a rajzolással. – Ez inspirálta a rajztanári pályára is? – Igen. Mivel igazi örökmozgó vagyok, felvetődött az is, hogy rajz-testnevelés szakra megyek, de nem tudtam úszni, és kiderült, hogy ez a kizáró okok közé tartozik – így maradt Szeged és a biológia-rajz. – Mennyiben segít a tanításban, hogy vadászik? – Most a másodikosoknak tartottam kimondottan olyan órát, ahová vittem kitömött szalonkát, agyarakat, agancsokat. Igaz, hogy most már csak rajzot tanítok, de nem tudom meghazudtolni magam, és akarvaakaratlanul beleviszem a biológiát is az órákba. Nálunk nagyon sok halmozottan hátrányos helyzetű gyerek van, akiknek nem Picasso kell, hanem az, hogy ami a közvetlen környezetükben van, azt próbáljuk meg lerajzolni. Mellette, mivel a helyi vadásztársaságnak is a tagja vagyok, van egy leskunyhóm szóróval, sózóval, oda főleg ilyen hátrányos helyzetű gyerekeket szoktam kivinni. Van úgy, hogy nem vagyok itthon, ők kimennek, megszórnak, és mikor hazajövök, beszámolnak arról, hogy mit láttak a lesen. – Volt már olyan, aki ennek köszönheti, hogy vadász lett belőle?

– Ha azt nézzük, mind a két hivatásos vadászunk innen való: Tamást és Balázst is tanítottam, de ehhez kellett az ő indíttatásuk is. Az, hogy szinte minden nap kijárok a területre, jövet-menet találkozunk, ez is adhatott nekik valami pluszt. – Gondolom, ez a „kijárás” már azelőtt is megvolt, hogy Önből vadász lett, mert ha jól tudom, csak 2002 óta vadászik. – Persze hogy megvolt. Több felől éreztem a nyomást, de főleg a vadászkamara és a párom „erőltette”. Azután a párom egyszer csak befizette a vizsgadíjat… – Van olyan faj, amit élőben nem látott, de rajz, festmény már készült róla? – A barnamedve olyan, amit természetes környezetében sosem láttam, de már több medveképet készítettem. Ilyenkor körbejárom a témát, főleg fotók alapján, de

2014/szeptember

583

nem másolok le szolgamód egy felvételt. Ez tőlem teljesen távol áll. Először csinálok egy ceruzavázlatot, és annak a tökéletesítéséhez használom fel a fotókat. Szerintem egy kép ott kezdődik, hogy eltervezem: álló vagy fekvő helyzetű, hol lesz a vad, domináns lesz, vagy több vad lesz rajta, és mellette még mi lesz, erdőben lesz, netán réten… – De elsősorban a saját élményekre támaszkodva dolgozik. – Mindenképpen. A vadábrázoláshoz magát a vadfajt kell megismerni: tudni kell, hogy néz ki évszakonként, milyen a fiatal, az öreg, hogy néz ki a hím, a nőstény, milyen környezetben él, stb. Ezért nem akartam addig afrikai vadat rajzolni, amíg tavalyelőtt kint nem jártunk és nem láttam élőben például az oryxot. Nemrég voltam Szarvason vadászni, és amíg vártuk a bakot, 2-3 méterről megfigyeltem néhány nyulat. Pont a következő évi naptáramon dolgozom, aminek „Állati portrék” lesz a címe, és rajzoltam hozzá egy nyúlfejet – most meg tudtam nézni élőben, milyen, amikor teljesen hátrahajtja a fülét. – Ezek a képek elsősorban a vadászközönségnek készülnek? – Nem feltétlen. A képekkel, a kiállításokkal ismeretet szeretnék átadni az embereknek – legyen az vadász, vagy „civil” –, kortól függetlenül. – Ilyenkor a technika mindegy, vagy ott is cél a változatosság? – A Magyar Alkotók Országos Egyesületébe grafikusként vettek fel, mert az egyszerű ceruza a szívem csücske. Sokáig renge-

584

teg grafikát készítettem, és egy kiállításon valaki fölvetette, hogy szép-szép, de színes nincs? Rá kellett jönnöm, hogy az emberek színesben látják a világot. Ráéreztem, hogy valahol a ceruza, az olaj és a pasztell lesz az eszközöm – pasztellel dolgozom a legtöbbet, amit nagyon kevesen használnak, és kihívás volt kiismerni a használatát. Igaz, hogy Csergezán Pali bácsi és Muray Robi látták a munkáimat, de ténylegesen egyikük sem mutatott semmit, hogy ezt így vagy úgy lehet. Azt, amit én most produkálok, pasztellel, ceruzával és olajjal is, valójában magamnak köszönhetem. – Esetleg tervez még valamilyen új technikát kipróbálni?

2014/szeptember

– Nem zárkózom el előle, de most a lóábrázolás mozgatja a fantáziámat. – Van olyan, hogy egy-egy képet utólag visszakér, hogy szerepeljen egy kiállításon? – Nincs ilyen. Megmondom, miért: mert ha valaki rámutat, hogy azt szeretné megvenni, akkor nem jó érzés azt mondani, hogy az már elkelt. Tudom, vannak, akik csinálják ezt, én nem szoktam. Nálam nem mindenáron a vevő a fontos, hanem az, hogy élményt nyújtsak az embereknek. Az nyilván jól jön, ha vesznek is, de az fontosabb, hogy én örömet leljek benne, és másnak is örömet tudjak okozni vele. – Nyomon követi a munkái sorsát, miután elkeltek? – Onnantól, hogy elvitték, nem. Vannak olyan képek, amiket sajnálok, hogy megvettek. A leendő naptáramban lesz egy hiúzportré, az csak egyszer volt falon és el is vitték. Egy picit sajnálom, hogy nem tudom még egy kiállításra elvinni, de ugyanakkor ott van bennem, hogy majd csinálok másikat. Nem rágódom azon, hogy elment. Vannak kedvenc képek, olyan is, ami könynyedén ment, de olyan is, amivel sokat gyötrődtem. Van, amivel megküzdök, sokat radírozok-alakítok rajta, aztán a végeredmény adott, de bennem más élmény marad meg egy képről, mint egy kívülállóban. – Melyik az egyszerűbb: amikor saját kútfőből, vagy amikor megrendelésre dolgozik? – Mindegyik jó. Például farkast nem is akartam most a naptárba tenni, de úgy bennem volt, hogy kéne egy jó kanfejet csinálni, és így soron kívül bekerült. A megrendelés akkor jó, ha abban is megvan a szabadságom. Tavasszal volt egy illető, akinek

PORTRÉ

bikát kellett megfesteni, hozott róla saját készítésű fotókat. Ott azért voltam kicsit gúzsba kötve, mert azon igyekeztem, hogy neki is tetsszen, mert ő volt ott, nekem meg csak a fotók vannak. De mindegyik jó: az is, amikor én, csak úgy magamtól rajzolok, de ha másnak az elképzelése szerint sikerül produkálnom, akkor az is egy siker, mert neki is, nekem is öröm. – Hogy fér össze a munka, a család és az alkotás? – Akkor voltak kicsik a lányaim, amikor a „Madarak 3.” Búvár-könyvet csináltuk Bankovics Attilával. Ekkor történt, hogy a reznek-túzokot – amit éjszaka szépen megfestettem – a lányom egy elegáns vonallal áthúzta. Amikor egyedül maradtam a két gyerekkel, volt olyan, hogy a szomszéd megkérdezte, hogy hajnali kettőkor

miért ég a lámpám – hát azért, mert éjszaka dolgozom. – A képekben jelentett valami változást, hogy elköltözött az Alföldről, ha nem is a Mátra szívébe, de a lábához? – Természetesen! Nekem akkora élmény volt amikor idekerültem 1982-ben, hogy a szarvasbőgést élőben hallgathattam… Ez nagyon-nagyon sokat jelentett. Ami még meghatározó volt, hogy fölvettek a helyi vadásztársaságba és lett saját magaslesem, szóróm, ahonnan megfigyelhetem az állatokat. – Melyik a nagyobb kihívás, az emlősök, vagy a madarak rajzolása? – Nagyon szeretem a madarakat és az emlősöket is. Inkább az a fontos, hogy bármit próbálok megjeleníteni, mindegyiknél a tökéletességre törekszem, utánanézek a faji bélyegeknek, hogy ne egy elsinkófált dolog

2014/szeptember

legyen belőle. Kihívás, hogy ezeket minél tökéletesebben meg tudjam jeleníteni, fajtól függetlenül. – Van-e olyan, akinek a munkái ihletforrásként szolgálnak? – Van példaképem, az egyik Rien Poortvliet. Hazaiak közül Csergezán Pali bácsi és Muray Róbert. Utóbbi olyan volt, aki tett az emberekért, vitte a fiatalok munkáit is kiállítani, hogy ne csak az övét lássák. Mint ember, a képzőművészetekhez, a műalkotásokhoz, az emberekhez való viszonya mindenképpen példaértékű számomra. Pali bácsi pedig a maga szerénysége és a benne levő tudás miatt – és nála ott van a ló is… – Idén lesz még kiállítása? – Szeptember 20-án, Pusztaföldváron, ahol nevelkedtem, lesz egy önálló kiállításom a Földvárak Találkozója keretében – ennek egy kis szeglete lesz ez a tárlat, amire nagyon készülök. Nem csak a naptár anyagával, amit ott fogok először bemutatni, de emellett mindenképpen olyan képeket szeretnék vinni, hogy az egyszerű tanyasi, falusi ember lásson valami újat – ezért mindenképp lesz afrikai témájú is a képek közt. – Van-e még följebb, van-e még tovább, ennyiféle díj, kitüntetés, kiállítás után? – Nem ez a motiváció, nem ez inspirál. Talán inkább az, hogy az olajjal még jobban elmélyedjek, de ha az emberek a pasztellt kérik tőlem, és könnyedén megy, akkor azt csinálom. Olajjal is szeretek dolgozni, de a ceruzával együtt nagyon a háttérbe szorultak, mert a pasztell az, amivel gyorsan és színesen tudok dolgozni. De talán a legfontosabb, hogy örömömet lelem abban, amit csinálok. Sibak Julianna

585

Szarvasbőgés idején N Bors Richárd

em tudom, ki hogy van vele, de én augusztus elején megegeresedem. Nem kell mindjárt a legrosszabbra, vagy éppen a legjobbra gondolni, mindösszesen arról van szó, hogy szeptember közeledtével egyre jobban elhatalmasodik bennem és rajtam az a gondolat, az a vágy, hogy szarvasbikát, bőgő szarvasbikát szeretnék lőni. Mit szeretnék, akarok! Megmarkolni sáros agancsát, érezni a kellemetlen, de ilyenkor mégis „mennyei” illatát, ázni, fázni, hajnalonként akkorákat cserkelni, hogy már az első száz méter után elfáradjon a lábam, kialvatlanul kelni és fáradtan, de örökké bizakodva lefeküdni. Ilyenkor olyan vagyok, mint a jó vadász még jobb kutyája. Midőn a vadász pakolgatni kezdi vadászathoz szükséges holmiját, azonmód kutyája is bekapcsolódik a cókmókolásba, és mivel más dolga úgy sincs, többnyire csak toporzékol, nyüszög és láb alatt van. Nos, én is így vagyok. Egyszerűen nem bírok magammal, és minden idegszálammal vadászni szeretnék. Szarvasbikára! Arról már nem is beszélek, hogy amikor a rettentő augusztusi forróságban bejön egy hidegfront, és mondjuk az némi esővel, hűvösre forduló időjárással is párosul, nos, akkor aztán végképp végem van. Szenvedek kegyetlenül, a helyemet sem találom. És mind közelebb járunk a szeptemberhez, én annál rosszabbul viselem a vadászat mérhetetlen hiányát. Mondhatnám azt is, hogy kutyául érzem magam…

Megmarkoltam agancsát, ujjaim átvették az őserőt... Bár többnyire ilyenkor – szarvasbőgés idején – a meddő ábrándozás és az édesen keserű önsajnálat maradt osztályrészemül, de néha – nagy kegyesen – megkegyelmezett a sors. Eddig mindösszesen kétszer… Az első, hát igen, az első… Csodás, egy életre szóló élmény… Olyan, amit vadászember soha el nem felejthet, olyan, amire mindig csak könnyek között, megilletődve tudunk emlékezni és talán a megfelelő szavakat sem tudjuk hozzá megtalálni. Ha rápillantok az egykoron hőn áhított trófeára, az elejtés minden mozzanatát fel tudom eleveníteni, pedig nem kis idő telt el már azóta, amikor is elsütöttem a puskámat… némi közhelylyel mondhatnám azt is, hogy az első, az első. A második… nos, az sem kevesebb, mint az előtte lévő, de mégiscsak második. Ezt már annyira nem jegyzik, ő már belépett a sorba, és soha nem lehet belőle

586

„az első”. De ő is nagy becsben van tartva, szerető gondoskodás övezi szoborszerű valóját és nem kevesebb – féltő és óvó – szelídséggel simogatom meg szememmel minden alkalommal, akárhányszor csak rápillantok egyszerű, de mégis számomra becses trófeájára… Lázasan pakoltam be a holmimat az autóba és irány a Börzsöny. A kanyargós úton, a lehúzott ablakon belibbent az aludni készülő erdő első lehelete, és bár a fák még zöldben feszítettek, már ők is tudták: nemsokára beleszenderednek az őszbe. Meleg volt és ez nem sok jót jelentett. Nagyon meleg, mondhatni azt is, hogy igazi őzbakcsalogató idő, de ezt szeptember végén már tiszteletlenség lenne kijelenteni. Némi megnyugvást sejtetett ugyan a rádióból jelentett hidegfront, de mintha erről itt nem tudtak volna. Bár a hajnalokon és estéken már kellett a kiskabát, de napközben még a rövidnadrág meglehetősen kurta szárából is le lehetett volna csippenteni egy darabkát, csakhogy ne szenvedjünk annyira. Azután bejelentkezett a „tervezett” hidegfront és máris minden „rendben” volt. A bikák – hiába a szeptember végi időpont – még csak nyekeregtek, holott itt ilyenkor kellene lennie a legnagyobb „szezonnak”. Itt is, ott is fel-felmörcögött ugyan egy-két agancsos, de ezt még véletlenül sem nevezhetnénk java bőgésnek. Mondjuk ez a lényegen nem változtatott, már hogy azért vadászni fogunk. Aki ismeri a Börzsönyt, annak nem kell bemutatni, aki meg nem, annak sem én fogom teljes részletességgel elmesélni, hogy milyen is a terep, de annyi bizonyos: én még bika után ennyit, és ilyen terepen nem mentem. Hegyről le, hegyre fel, megkopott erdei utakon, régi, elfeledett fahordó ösvényeken. De a bikáknak nem szólt senki, hogy itt van már az idejük, és ők – hiszen nem tudván az időpontról – csak hallgattak. Imittamott láttunk egy-két tehenet, ünőt, de a keresett agancsosokkal még véletlenül sem futottunk össze. Majd minden megváltozott. Egy álló napig szakadt az eső, én kuksoltam a vadászházban, és egyik pillanatról a másikra ősz lett. Csöpögős, ázós-fázós ősz. Hideggel, némi napsütéssel, és ami jelen esetben a legfontosabb: szarvasbőgéssel. Mintha nem is ugyanazon a területen jártunk volna – igaz, olyan nagy vadbőség most sem volt, hiszen nem is lehetett volna –, „megmozdult” az erdő. Bőgtek a bikák mindenhol. Sajnos többnyire számunkra elérhetetlen helyeken. Úgyhogy hiába orgonáltak szakadatlanul, mi még a közelükbe sem férkőzhettünk. Vagy áthatolhatatlan „dzsungelbe” vette be magát a hangjáról elbírált szarvasbika, vagy éppen mindig távolodva, mindig arrébb-arrébb lépkedve tűnt el a szemünk elől. De kitartásunkon ez nem ejtett csorbát. Rendületlenül

2014/szeptember

 ILLUSZTRÁCIÓ: PÓCZ DÁNIEL

HIHETŐ ÉS HIHETETLEN TÖRTÉNETEK

mentünk reggel, mentünk este, de kiszemelni, meglátni, vagy éppen elbírálni soha nem volt alkalmunk. Lassan fogytak a napok, és már csak két kimenetelben bízhattunk, egy esti és egy hajnali cserkelésben. Utána vége. Mehetek haza, és ha gyökeresen nem változik meg a helyzet – bika nélkül. Szomorúságomat kissé ellenpontozza az ötnapos, bikák utáni kujtorgás minden örömmel elviselt kínja, szépsége, az őszi eső áztatta erdő semmihez sem hasonlítható illata, a csodás hajnalok és mélabús – szarvasbikáktól hangos – esték páratlan élménye, de ez így azért mégsem az igazi… Pedig én mindent megtettem... A vadászat már csak ilyen. Tagadhatatlan, hogy a sportrésze megvolt, most már csak az eredmény hiányzott. De az nagyon. Utolsó este – bízva abban, hogy reggel egy bikával gazdagabban, már kicsit tovább alhatunk –, egy kanyargós ösvényen cserkeltünk. Balra hegy, jobbra hegy. Elcsigázva, fáradtan és kissé keserűen lépkedtünk a katlan alján. Ballagtam a kísérőm mögött, fülelve, hallgatózva és egyre jobban reményt vesztve. Meg-megálltunk, távcsöveztünk, de semmi… Néma és üres volt az erdő. Pont olyan, mint a lelkem, ami a kezdeti felbuzdulás, az egész évben várt „ünnepnap” elmaradása miatt, lángoló örömtűzből aszott hamuvá és hideg elmúlássá soványodott.

2014/szeptember

Elfáradtam vagy még inkább megfáradtam. A várakozásba, a küzdelembe, a sikertelenségbe… de azért ballagtam. Fogyasztottam az erdei út sokat látott métereit, és amikor már majdnem azt mondtam a sikeremért mindent megtevő vadőrnek, hogy forduljunk vissza, akkor megszólalt a gerincen egy bika. Először csak úgy nyekegett, majd egyre jobban belelovallta magát a szerelembe, és hitehagyott lelkembe egyszerre újult erővel markolt bele az a csodás, megfoghatatlan és talán elmondhatatlan érzés, amit úgy hívunk, hogy vadászat. A lábakba új erő költözött, a szív megtelt reménnyel: talán mégis sikerül… Csakhogy ez a csekélyke „bikadal” a baloldali gerincen csendült fel. Fejvakarva tanakodtunk, hogy hogyan is tudnánk a lovag közelébe férkőzni, hiszen eddig csak a hangjában gyönyörködhettünk, agancsát még nem láttuk. Már-már nekivágtunk a hegyoldalnak, amikor a másik oldalról, közel olyan magasságból, ahonnan az első bika helyét vélelmeztük, megszólalt egy másik szerelmes. Ott álltunk a katlanban és a két bika – szó szerint - feleselt egymással. (Fogyasztom már a papírt egy jó ideje, de erre a „hangpárbajra” nem találom a megfelelő szavakat. Az, hogy csodálatos, vagy szép, jelen esetben csak egy elcsépelt, megkopott és elhasznált „rongy” lehet.) Azt ugyan nem tudjuk, hogy milyen gorom-

587

baságokat vagdostak egymás fejéhez, viszont – hangjukból ítélve – válogatott szidalmakkal illethették a másikat. Mit csináljunk, mit csináljunk? Nem egyszerű a feladat, de az élet nagy rendező… Valamiért megunták egymást tenorjaink, és mint ahogy a csapot elzárjuk, úgy maradt abba ez a koncert is. Hirtelen és végérvényesen eltűntek az amúgy is elérhetetlen szarvasbikák. Pár pillanatig még vártunk a ránk nehezedő hatalmas csendben, de nagy tanácstalanságunkban azután mégiscsak hazafelé vettük az irányt. Óriási teherrel – az elhagyatottság súlyos terhével – és lógó orral lépkedtünk az autó felé. Újabb kanyargós és csüggedt menetelés következett. Már a sokadik kunkort hagytuk magunk mögött, amikor megszólalt alattunk az erdő. Úgy tíz méterre… Akkorát ordított a bika, hogy majd’ leesett a kalapom. Hirtelen meglepetésünkben azt sem tudtuk, hogy most mi is történt igazán, és mit is kellene tennünk. Egy pillanat alatt karnyújtásnyi közelségbe került minden, ami eddig oly távolról és egyre inkább távolodva integetett felénk. A bika bőg és ballag, de még mindig nem látjuk. Bár remeg minden porcikánk, szedjük a lábunkat, csendben, óvatosan. Szelünk jó, most már csak elé, mellé kellene kerülni, de még mindig

Meghívás Ú Pintér Norbert

588

nem tudjuk, hogy kivel is van dolgunk. Halljuk, ahogy mellettünk lépdel, kopog az agancs, bőg, bőg folyamatosan, de nem mutatja magát. Levegőt is alig merünk venni, és én azon töröm a fejem, hogy ebben a hétköznapinak egyáltalán nem mondható, vadászlázzal igencsak „felhevített” állapotban – ha megfelelő lehetőség adódik – hogyan is fogok célozni, „noch dazu” lőni? Bőg, bőg szakadatlanul, majd megfordul és elindul az ellenkező irányba. Megvárjuk, míg kellő távolságra lépdel, és irány vissza. Úgy lopakodunk, mint akik lopni mennek… Hirtelen „csodás” bikaszag leng körül minket, és az út másik oldalára pillantva meglátjuk a hőn áhított szarvasbikát, amint világgá üvölti szerelmi vágyát. Utoljára… Fáradtan és megtörten térdeltem mellé, megmarkoltam agancsát, ujjaim átvették az őserőt, magamévá tettem minden volt csatáját, rezdülését, szerelmét és bánatát. Szívemmel ittam a pillanatot, amely el fog múlni, vagy már el is múlt talán. Megszűnt a világ, csak én voltam és a bika. Nem kellett, nem hiányzott a vállveregetés, a töret, a gratuláció vagy az utolsó falat. Csak egy kicsit magamban, magunkban akartam lenni... És mintha kísérőm megérezte volna gondolatomat, csendesen odahajolt hozzám és annyit mondott: – Elmegyek a kocsiért…

gy, mint egy látomás, úszott a köd felett hangja után a becserkelt bika koronája. A koronaágak fehér gyertyaként világítottak, s mi lélegzetvisszafojtva lapultunk egy bokor mellett. A vadőr rekedten hátrasuttogott. – Meglövöd? – és már nyitotta is a lőbotot. – Az én bikám? – Persze! – aztán hozzásuttogta: - Ha meglövöd. A keresőtávcsövek kínlódva próbáltak valami értékelhető képet mutatni a hajnali ködben. Tehenek kavarogtak előttünk, s mögöttük harsogva megszólalt a bika. Szellő lebbent, s a köd tovább hömpölygött. A virradat ígéreteként elszürkült az éjszaka, de a holdfényben még árnyéka volt az erdőnek, s ebből az árnyékból kilépett a bika. A vadőr, mint kotorék előtt a jóvérű foxi, remegni kezdett. Nem is értettem, hiszen ez az én dolgom lett volna. A bika – ha megtartja irányát – pár méterre előttünk fog elhaladni. Valami valószínűtlen számban villogtak a gyertyás ágvégek, s én arra gondoltam: – a német vadásznyelv az ilyen szarvast hívja „Lebenshirsch”-nek, életbikának.  Jól szituált vadászbarátom homlokráncolva masszírozta a halántékát a kis vendéglő teraszán. Nyakkendője meglazítva csüngött a nyakában, gombolatlanul lógó

inggallérja fáradt szárnyú madárként verdesett. Előtte egy habját vesztett kávé hűlt a csészéjében, mellette a hamutartóban magára hagyott cigaretta füstje kígyózott lustán az ég felé. Hosszan beszélgettünk munkáról, családról, s mire kibeszéltük magunkból az elmúlt hetek feszültségét, közös szenvedélyünk volt a terítéken. A következő percekben csak úgy az asztalra könyökölve, meglőttünk néhány jó bakot, egy-két disznót – ebből az egyiket meg is sütöttük, főztük ott a helyszínen –, de aztán tekintettel a szeptemberre, a szarvasokról kezdtünk értekezni. Barátom vadászterületén, ahol zsombékos rétek és sűrű csenderesek tarkították a végeláthatatlan kukoricatáblákat, már a vége felé közeledett a szarvasnász. A bőgésre ide húzódó bikák ilyenkor már elindultak vissza a hegyek felé, s csökkenő létszámuk árengedményekre sarkallta a vadásztatót. Nem voltak erre nagyok a bikák, de agancsuk szépen és sűrűn gyöngyözött, s vadászatuk igazi kihívást jelentett. Egyre jobban belemerültünk a tervezgetésbe, s miután a bikalövés financiális kérdéseit is tisztáztuk, megszületett a döntés: – Bikát lövünk! Hatkilós trófeasúlyig! …lehetőleg fejenként egyet, mert párban jóval olcsóbb.

2014/szeptember

 ILLUSZTRÁCIÓ: PÓCZ DÁNIEL

HIHETŐ ÉS HIHETETLEN TÖRTÉNETEK

 A bika megállt előttünk, és fejét hátrahajtva ismét bőgni kezdett. Torkából párálva szakadtak ki a hangok, aztán fejét lehajtva, koronás agancsával beletépett a harmatos rétbe. Fenséges volt a látvány, ahogy az ősi erőt sugárzó fejedelmi vad a háremét terelte. Óvatosan a lőbot villájára támasztottam fegyveremet, s a szálkereszt mögül ismét jól megnéztem a bikát. Hatalmas test, vastag nyak, erősen gyöngyözött hosszú szárak, egyiken négyes, másikon ötös koronával. Jóval a megbeszélt hatkilós súlyhatár felett. Halkan, szinte csak a fegyver tusának súgva, megkérdeztem: – Mekkora? – Nagy. – Jó-jó! De mennyire? – Nagyon nagy! Levettem a szememet a bikáról, és a vadőrhöz fordultam. Konkrétabb válaszra vártam, s kissé bosszantott, hogy nem sikerült forintosítani a vadászélményt. Nem akartam nagyon anyagiasnak tűnni, de számomra az életbika terítékre hozása nem azt jelentette, hogy egy életen, legalábbis éveken át nyögöm annak terheit. – Sok lesz. Ez több mint hat kiló. – Ez? Nyolcnál is több, de lőjed már, mert elmegy! Majd megbeszélitek az elnökkel… Ismét belenéztem a távcsőbe, de a kavargó gondolataim elhomályosították az okulárt. Megbeszélni? Mit? Meglőni ezt a gyönyörű vadat, s aztán kupecként alkudozni az áráról utólag? Az árról, amiről csak sejteni lehet, hogy a trófeához hasonlóan – jelentékeny!? Hajnalodott, s az éjszaka tovább szürkült. A hold veszített valamit a ragyogásából, de az árnyékból mégis kinőttek a bokrok, s a bika mögött valami rózsaszín derengés futott át a fák közt. A levelek megzizzentek, s egy lágy szellő óvatosan megcirógatta a tarkómat.

2014/szeptember

Óvatosan a lőbot villájára támasztottam fegyveremet, s a szálkereszt mögül ismét jól megnéztem a bikát. Hatalmas test, vastag nyak, erősen gyöngyözött hosszú szárak, egyiken négyes, másikon ötös koronával. Jóval a megbeszélt hatkilós súlyhatár felett

A bika hirtelen felkapta a fejét és egy tehén is idegesen böffentett, aztán a rudli egy roppanással bezúdult az erdőbe. Pár pillanattal később már az avar zörgését sem lehetett hallani. Csak egy tépett pókhálón lengtek a gyöngysorrá fűzött harmatszemek az erdőszélen. Kísérőm nagyot sóhajtott, ahogy levette a szeméről a messzelátót. – Lőni kellett volna! – Nagy volt. – Valaha itt vadászott a nagyapám, és lassan húsz éve már, hogy apám után, szarvas-vadásszá avatott engem is. Hidd el, láttam már néhány bikát, de – és megvakarta a tarkóját – ekkorát itt még sohase.  Barátom sértő gondolatait elrejtve, mondanivalóját lenyelve, csak a fejét csóválta. - Te sziken járó alföldi vadász! Most beszéltem a vadőrrel. Annak a bikának a trófeája közelebb volt a tíz kilóhoz, mint a hathoz… Rágyújtott, a füstöt mélyen leszívta, s aztán rám nézett. – De hát miért nem lőttél? – Ezt most komolyan kérdezed? – néztem rá, miközben tokjába raktam a fegyveremet. – Persze. Egy ekkora bikát hogy lehet elengedni? – Erre nagyon egyszerű a válasz – toltam tarkóra a kalapomat. – Emlékszel, amikor megbeszéltük, hogy mindegyikőnk saját kontóra lő egy hatkilós bikát? – Emlékszem. – Akkor elhívtál egy bikára. – Igen. És? – Elhívtál! Nem meghívtál… s tudod, a kettő között több mint egymillió forintnyi volt a különbség…

589

ÍZELÍTŐ KÍNÁLATUNKBÓL:

Blaumann Ödön: Szarvaslesen DVD

2500,-

Draskovics Iván: Szarvasgazdálkodás

3900,-

DVD-k Vadászat Magyar VADÁSZLAP PDF-archívum 2006-2013. . .1500/db Magyar VADÁSZLAP PDF-archívum csomagban . . . 8000,Blaumann Ödön: 100 gímbika. . . . . . . . . . . . . . . 2500,100 lövés vaddisznóra 1-3. . . . . . . . . . . . . 2500/db Agancsosok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Dámbarcogás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Dámbikák bírálata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Muflonkos bírálat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Nagy bakok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Öreg bakok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Őzbak bírálat I-II. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500/db Őzbak csalsípra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Őznász. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Rendellenes, torz agancsú őzbakok . . . . . 2500,Száz őzbak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Vad és vadászat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Vadászévad 2006-2012. . . . . . . . . . . . . . . . 2500/db Vaddisznóhajtások akciójelenetei I-VII. . . 2500/db Heltay I.: Amit a nagyvadról tudni illik . . . . . . . 5550,Hidvégi Béla: A világ tetején . . . . . . . . . . . . . . . . 2900,Hunters Video: Afrika Erfahrungen . . . . . . . . . . 8900,Bockfieber . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8900,Der Traumbock . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8900,Die Velt des Rehbocks . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8900,Elefantenjagd . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8900,Hirschpirsch und Drückjagd. . . . . . . . . . . . . 8900,Jagd im Massailand 1-2. . . . . . . . . . . . . . . . . . 8900,My Very Best Buck . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8900,Serengeti-Jagd in Afrikas Juwel 2. . . . . . . . 8900,Sommerböcke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8900,Ignácz M.: Namíbia – Első találkozás . . . . . . . . 3800,Oroszországi vadászatok . . . . . . . . . . . . . . . . 3800,Őzhívástól a vaddisznóhajtásig dupla . . . 4500,Rácz Gábor: Tizenkét hónap az erdőn . . . . . . . 1980,Sáfrány József: Az én Afrikám I-II . . . . . . . . . . 2100/db Solymászat Magyarországon . . . . . . . . . . . . . . . 3000,Takács Viktor: A nagyvad találatjelzése . . . . . . 4900,A vaddisznó vadászata 1-2. . . . . . . . . . . . . 4900/db Egy vérből valók… . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2980,Európa terítéken . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4900,Őzhívás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4900,Tesztvadászat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4900, Vadász ABC . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4900,Vérebvezetők nyomában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6250,Íjászat Szabadi Attila: Robin Hood sehol… . . . . . . . . . .3130,Takács Viktor: A vadászíjász 1-2. . . . . . . . . . . . 4900/db Művészet és életrajz A természet művészei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4500,Balogh-Somody-Szegedi: Kelet-Afrika vándora voltam . 2500,Bársony István: A láp és a pagony dalnoka . . 2700,Hidvégi Béla: A vadontól a múzeumig . . . . . . . 2900,Természet A csodás Észak. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1570,A háztűzőrző . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1990,A kormorán zátony amforái . . . . . . . . . . . . . . . . . 1990,A Monarchia hajóroncsai 1-3. . . . . . . . . . . . . . . . 1990,A nagy cápák nyomában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1570,A St. Helens hegy kitörése . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1570,A tenger óriásai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1570,A természetvédelem 30 éve a Hortobágyon . . 1990,A tűzben született sziget – Izland . . . . . . . . . . . 1990,A zebra család . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1570,Ahol a madár se jár - Patagónia tornyai . . . . . . 1990,Afrika: A Szerengeti Nemzeti Park . . . . . . . . . . . .1570,Ausztrália. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1570,-

590

Dámszarvasok földje DVD

3000,-

Kovács Zsolt: Kalando-Zoo Magyarország állatkertjei

2950,-

Árpi bácsi fiókái . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1990,Az emberevők földjén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1990,Az élet eredete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1570,Az élet fagyos szigete – Antarktisz . . . . . . . . . . 1990,Az Inari vándorai – Lappföld . . . . . . . . . . . . . . . . 1990,Az ismeretlen Hawaii . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1570,Az oroszláncsalád . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1570,Az ördög szigete – Tasmania . . . . . . . . . . . . . . . . 1990,Bálnák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1570,Budapesti vadon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1990,Cápák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1570,Daruvonulás a Hortobágyon . . . . . . . . . . . . . . . . 1990,Egy nap pompa - Tiszavirág . . . . . . . . . . . . . . . . . 1990,Elképesztő vándorlások. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1570,Életem, utazásaim . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1990,Fagyos oázis - Globális klímaváltozás. . . . . . . . 1990,Homoki-Nagy I.: Cimborák – Nádi szélben . . . 990,Hubulák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1990,Kerekek és lépések 1-5. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1570/db Kollányi Ágoston: Noé bárkái . . . . . . . . . . . . . . . 1990,Liliputi mimikri . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1990,Lulu, a világszám . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1990,Madagaszkár állatparadicsoma . . . . . . . . . . . . . 1990,Magyarország nemzeti parkjai I-II. . . . . . . . . 2890/db Mauritius (A kincses sziget) . . . . . . . . . . . . . . . . . 1990,Medvék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1570,Még az üveghegyeken is túl - Grönland . . . . . 1990,Óceániai csavargások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1990,Pápua Új-Guinea - Egy másik időzóna . . . . . . . 1990,Pénz és taps nélkül . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1990,Pingvinek vándorlása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1570,Ragadozók a vadonban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1570,Rácz Gábor: Tizenkét hónap az erdőn . . . . . . . 1980,Rockenbauer Pál: Másfélmillió lépés... I-III. 2890/db és még egymillió lépés I-V. . . . . . . . . . . . . 2950/db Tiszavirág . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1990,Trópusi esőerdő . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1570,Tüskevár II. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1570,Uys, Jamie: Sivatagi show . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1280,Veszélyes állatok: Majmok . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1570,Víz, víz, tiszta víz (hazai édesvizek mélyén) . . 1990,KÖNYVEK Klasszikus irodalom Apponyi H., gróf: Úti- és vadásznaplóm . . . . . 6200,Avarff y Elek: Hej! Vadászok! . . . . . . . . . . . . . . . . . 3500,Vadászképek. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2700,Őzhívás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Bársony István: Az elveszett Paradicsom . . . . 2450,Fekete vér . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2000,Nyomról nyomra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2730,Fekete István: Emberek között . . . . . . . . . . . . . . 2600,Erdei utakon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2600,Erdély . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2200,Kísértés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2200,Tűz mellett . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2200,Útra kelünk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Vadászok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Zsellérek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Harmat és vér . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2400,Just Ödön: Vadásznapló töredékek. . . . . . . . . . 3700,Kittenberger Kálmán: Első elefántom . . . . . . . 2600,Vadász- és gyűjtőúton Afrikában . . . . . . . . 6100,K. Rhédey Zoltán: Verébtől a szarvasbikáig . . 2700,Maderspach Viktor: Havasi vadászataim . . . . 2500,Medve! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2400,Makay Béla: Hegyen-völgyön . . . . . . . . . . . . . . . 2900,Molnár Gábor: Dráma az őserdőben . . . . . . . . 2500,Nadler H.: A Keleti- és Déli-Kárpátokban . . . . 2500,Cserkészeten és lesen Nagy-Magyarországon. . 2600,N. Nozdroviczy Lajos: Vadászemlékeim . . . . . 3200,-

2014/szeptember

Thurn-Rumbach: Erdélyi szarvasok és medvék nyomában

2500,-

Christian Oswald: A világ gímszarvasai

4864,-

Reminiczky Károly: Kassai vadászhistóriák . . 2700,Tanos Pál: Erdőzúgás. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2900,Zichy Géza, gróf: A leányvári boszorkány . . . . 4200,Zichy Kázmér, gróf: A Guaso Nyiro mentén . . 4400,Kortárs irodalom Andrássy János Mihály: A kandalló előtt . . . . . 3900,Ambrózy Árpád: Nimród csillaga alatt . . . . . . . 2400,Apatóczky I.: Ettünk falombot... . . . . . . . . . . . . . . .850,Bán István: Medve 2 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4000,Vízvarázs . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4000,X-es . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4000,Békés Sándor: A slapaj visszanéz . . . . . . . . . . . . 2100,Elröppent évek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3680,Emlékekbe kapaszkodva . . . . . . . . . . . . . . . . 2900,Isten előszobájában. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3528,Bornemisza Péter: Vadászszívvel . . . . . . . . . . . . 5400,Capstick: Az utolsó elefántvadász . . . . . . . . . . . 4800,Halál a fekete kontinensen . . . . . . . . . . . . . . 4300,Halál a magas fűben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5400,Csiák Gyula, dr.: A pagony dalnoka . . . . . . . . . . 2100,Cséplő József: Hajnaltól késő estig . . . . . . . . . . 1800,Damaszkin Arzén: A maszáj fennsíkon . . . . . . 3900,Dinich László: Gazsi bácsi a törzsasztalnál . . . 1970,Faragó-Fáczányi: Régi dicsőségünk . . . . . . . . . 2500,Fuchs Antal: Dicsértessék a Bakony . . . . . . . . . 2300,Trilógia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9500,Gyimesi Gy.: Vadászataim a Kárpátokban (bőrk.) . . 8000,Szerelmem Afrika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7499,Halmágyi T. I.: Vadászatok idegen tájakon . . . 6400,Hámory Gy.: Kurgánok között a Hortobágyon . . 1500,Hankó László: A medvék országa. . . . . . . . . . . . 3000,Hidvégi Béla: Sziklák peremén . . . . . . . . . . . . . . 4500,Vadászálmok birodalmában. . . . . . . . . . . . . 3900,Vadászként a csúcsokon . . . . . . . . . . . . . . . . 7500,Hidvégi-Jánoska: Magyarok Ázsia vadászösvényein . 3900,Józsa F.: Umzingeli… – Az álmodó vadász . . . 2900,Kászoni Z.: Wass Albert szülőföldje vadászatai . . 4000,Kemény J.: Medvekalandok a Kárpátokban . . 2500,Keszthelyi Jenő: Csontszilánkok. . . . . . . . . . . . . 3300,Kovács D.: A vívók apostola és a vadászat szerelmese . 3500,Kovács Zsolt: A vadon vándora. . . . . . . . . . . . . . 6760,Állati emlék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2600,Kubasek J.: Jeles világutazók nyomdokain I-II. . .3500,Márok Tamás: A képzelet vadászmezején . . . 2700,Márton Imre dr.: A vadon hívó szava . . . . . . . . 3900,Mess Béla: Egy öreg vadász elmélkedései . . . 2699,Két szenvedély rabságában . . . . . . . . . . . . . 2499,Naplemente . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1600,Palkovics Gy.: A zisten fölvitte a dolgomat. . . 2495,Arcok, életek, történetek . . . . . . . . . . . . . . . . 2495,Kakpuszta . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2495,Milliárdosok között . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1995,SMS szerelem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1995,Pető János: Hogyan tehet a vadász… . . . . . . . 1000,Megismerni a vadászt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 800,Mit is gondol a vadász?. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 800,Mitől hízik a vadász? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 800,Rakk Tamás: Göröngyös égi és földi utakon... 2500,Tűzözön és hóvihar . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3500,Rácz Gábor: Majdnem megmásztam... . . . . . . 3200,Az én Provence-om, Bakonykúti. . . . . . . . . 2500,Sánta Gábor: Fekete István nyomában . . . . . . 2690,Schmidt Egon: A vadászat mellékszereplői . 2200,Schwartz Béla: Mister KUDU . . . . . . . . . . . . . . . . 2200,Jávorszarvassá avatom . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2000,Siketfajd ketyegés és zergefütty . . . . . . . . 2200,Simkó Gyula: Szerelmem Afrika . . . . . . . . . . . . . 4990,Sütő András: Hargitai vadászkalandok . . . . . . 2500,Szabó József: Harangszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2200,Tizenkét hónap erdőn-mezőn . . . . . . . . . . . 2500,-

KÖNYVESPOLC

Dr. Ignácz Magdolna: Szarvasbőgésvaddisznóhajtás DVD

3800,-

A szarvasok háreme

2200,-

Szy Ferenc: Vadászéletem Kanadában . . . . . . 2200,Török András Mátyás: Pókhálók . . . . . . . . . . . . . 4000,Vadászataim napfényben-árnyékban . . . 3600,Ugray Tamás: Gavallérral a csúcsokon . . . . . . . 3500,Vadászatok itthon, otthon és a csúcsokon. . . 3950,Vadászpuskával a csúcsokon . . . . . . . . . . . . 4200,Végh Endre, dr.: Megvadult szótár. . . . . . . . . . . 4990,Murphy és a beteg vadász . . . . . . . . . . . . . . 1970,Videcz Ferenc: Vendégkönyv . . . . . . . . . . . . . . . 3200,Zsugorított görbetükör . . . . . . . . . . . . . . . . . 1700,Zoltán János, dr.: Emlékek Éváról . . . . . . . . . . . . 3900,Zsigárcsik Gyula: Diana másként akarta . . . . . 3200,Szakkönyv A halgazdálkodás gyakorlata . . . . . . . . . . . . . . . 3600,Ambrózy: Amit a vadászíjász vizsgán tudni kell . . 2200,Bakonyi Gábor: Állattan. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6500,Bartha D.: Magyarország fa- és cserjefajai . . . 3500,Természetvédelmi növénytan. . . . . . . . . . . 5900,Bauer, Karl: Szőlősgazdák könyve . . . . . . . . . . . 4200,Bertóti István: Őzhívás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1800,Békési – Csarnai: Házi pálinkafőzés . . . . . . . . . . 2900,Bényei – Lőrincz – Sz. Nagy: Szőlőtermesztés . . 4400,Bicsérdy - Sugár: Vadbetegségek . . . . . . . . . . . 3200,Binder Egon: Füstölés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2900,Bognár - Mercz: Szőlőművelés, borkészítés. . 2300,Csányi Sándor: Vadbiológiai olvasókönyv . . . 4200,Eperjesi Imre: Házi borászkodás . . . . . . . . . . . . . 4900,Erker, Siegfried: Bakok!. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5000,Faragó S. dr.: A vadállomány szabályozása . . 3900,Vadászati állattan . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4400,Farkas Dénes: Nézd és lásd! . . . . . . . . . . . . . . . . . 3200,Fehér Gy.: Állatpreparátumok készítése . . . . . 4900,Gahm: Házi vágás, bontás, töltelékáru-készítés . 3500,Hurka, kolbász, szalámi . . . . . . . . . . . . . . . . . 3500,Hasznos tanácsok világutazó vadászoknak . . 3490,Hartman M.: Mezőgazdaság a term. szolg. . . 1280,Heltai M.: Emlős ragadozók Magyarországon . . 3500,Heltay I.: Amit a fegyverismereti vizsgán tudni kell . .3150,Heltay – Kabai: Hivatásos vadászok kézikönyve I-II..12 500,Heltay – Rácz Fodor: Vadászatszervezés, vadászetika . 4600,Hespeler - Krewer: Fiatal vagy idős? . . . . . . . . . 3200,Hoffmann és Molnár: Vadászműszótár . . . . . . . 500,Holdas-Szendrő: Nyúl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3200,Horváth Gy.: Zöldség- és fűszerkülönlegességek term. . 2980,Horváth L.: Halbiológia és haltenyésztés . . . . 5400,Juhász Lajos: Természetvédelmi állattan . . . . 4200,Kohár László: A solymászatról kezdőknek . . . 2900,Koloman F.: Hatnyelvű vadászszótár . . . . . . . . 3490,Kozák L.: Természetvédelmi élőhelykezelés . 5200,Kovács Zs.: Farkasok a Kárpát-medencében . 1800,Lajkó István: A halászmester kézikönyve . . . . 2490,Lampeitl, Franz: Méhészek könyve . . . . . . . . . . 3500,Mara Árpád - Sepsi Árpád: Farkasaink . . . . . . . 2500,Molnár Kálmán dr.: Halbetegségek . . . . . . . . . . 2690,Molnár-Répay: Mesélnek az erdők-mezők állatai . . 2990,Nagy Gábor - Szabó Zsolt: Csigás íjak . . . . . . . 1600,Vadászíjászat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1500,Paume, Marie-Claude: Ehető vadnövények . . 3700,Pápai Gábor: Erdőgazdálkodás . . . . . . . . . . . . . . 4900,Pintér-Pócsi: Hal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Rakonczay Zoltán: Természetvédelem . . . . . . 1440,Samwald, Achim: Aszalás, szárítás. . . . . . . . . . . 2900,Solymász Egyesület: Évkönyvek 1999-2009 . . 3000/db Szabó Péter: Rókák és terrierek. . . . . . . . . . . . . . 3360,Szóljon a vadászkürt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1990,Szőllősi Antal: Nyílegyenesen (íjászat) . . . . . . 1800,Vadászetikett . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1500,Varga Zoltán: Vadkár . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4900,Vén Zoltán: A görényezés rejtelmeiről . . . . . . . 2800,Wilhelmesen: Állatok és növények az erdőben . . 1480,-

Blaumann Ödön: Dámbikák bírálata DVD

2500,-

Blaumann Ödön: Gímbikák bírálata DVD

2500,-

Fegyver Hartink, A.E.: Pisztolyok és revolverek . . . . . . . 4990,Sörétes és vegyescsövű vadászpuskák enciklopédiája. 4990,Kovács D.: Billenőcsövű golyós vadászfegyverek . . 4800,Kovács László: Kiváló kaliberek . . . . . . . . . . . . . . 3330.Kívánatos kaliberek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2200,Sokat próbált vadászpuskák . . . . . . . . . . . . 2990,Vadnyugati vadászpuskák. . . . . . . . . . . . . . . 3100,Gomba Alexandra: Gombalexikon . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1999,Carluccio, Antonio: Gombák könyve . . . . . . . . 5500,Gerhardt, Ewald: Gombászok kézikönyve . . . 5999,Győrfi Júlia: Csiperketermesztés . . . . . . . . . . . . 2350,Hess: Gombás és erdei gyümölcsös szakácskönyv . . 3900,Kis Gomba ABC receptekkel. . . . . . . . . . . . . . . . . 1498,Laux, Hana E.: Ehető vagy mérgező? . . . . . . . . 2680,Milyen gomba ez? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1480,Montag, Karin: Gombák. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2680,Rácz – Koronczy: Hogyan termesszünk csiperkét . 2200,Rimóczi I.: Gombaválogató 1-10. (5-ös nincs) . . 2690/db Magyarország leggyakoribb gombái . . . . 2500,Gyerekeknek A világ állatai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1590,Czegei Carla: Bözsi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje . . . . . . . . . . . 2500,Fekete I., ifj.: Csí és Vit meg az emberek . . . . . 1490,Molnár–Répay–Börcsök: Mesélnek a fák. . . . . 2900,Schmidt Egon: A baromfiudvar lakói . . . . . . . . 1300,A kisfiú és a madarak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1300,Majom Muki az erdőben . . . . . . . . . . . . . . . . 1300,Manócska Afrikában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1300,Spotter’s Guide: Fák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 600,Gombák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 600,Kerti virágok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 600,Lepkék. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 600,Lovak és pónik . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 600,Ragadozó madarak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 600,Tengeri és édesvízi halak . . . . . . . . . . . . . . . . . 600,Tengeri és szárazföldi madarak. . . . . . . . . . . 600,Kutya A szolgálati kutyák tenyésztése . . . . . . . . . . . . . 2730,Alderton: Határozó kézikönyvek: Kutyák . . . . 2800,Bába Károly: A magyar vizsla . . . . . . . . . . . . . . . . 1090,Bernáth István: Kutyafajták kislexikona. . . . . . 2490,Félix Endre: A vadász és vizslája . . . . . . . . . . . . . 2000,Kezdő vizslás kézikönyve. . . . . . . . . . . . . . . . 2000,Pomázi: Nemzeti kincsünk a magyar vizsla . . 3990,Horgászat Bailey, John: Horgászenciklopédia . . . . . . . . . . 4999,Farkas Csaba: Balaton, hal-álom . . . . . . . . . . . . . . 500,Füstös Gábor: Wobblerek, wobblerezés . . . . . 1700,Fűrész – Dudás - Zellei: A halgazdálkodás . . . 1699,Hunyadi Attila: A süllőhorgászat módszerei . 1699,Igali M. József: A hal, a horog és az ember . . . 3100,Kászoni Zoltán: Hal és horgászat Erdélyben . 2560,Kluwe - Yorck: Horgász ABC . . . . . . . . . . . . . . . . . 1598,Krámer: Magyarország horgászható halai . . . 1590,Lányi–Lányi: Magyar horgász enciklopédia .12 980,Oggolder Gergely: A ponty horgászata . . . . . 1699,Amurhorgászat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1699,Békés halaink horgászata . . . . . . . . . . . . . . . 1699,Bojlihorgászat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1699,Csukahorgászat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1699,Etetőanyagok, etetési technikák . . . . . . . . 1699,Harcsahorgászat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1699,Így horgásszunk folyóvízen . . . . . . . . . . . . . 1699,Képes nagy horgászkönyv . . . . . . . . . . . . . . 2999,-

2014/szeptember

Szent Ivány Géza: Egy vadászéleten át

2600,-

A magyar erdők királya DVD

2950,-

Oggolder: Keszeghorgászat modern módszerekkel .1699,Különféle horgászmódszereink . . . . . . . . . 1699,Műcsalis horgászat. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1700,Pontyhorgászat modern módszerekkel . 1800,Ragadozó halaink horgászata . . . . . . . . . . . 1699,Oláh Csaba: Rablóhalak bűvöletében . . . . . . . 1700,Sigloch, Benno: A horgászok ábécéje . . . . . . . 3000,Szári Zsolt: Árnyékok a vízen . . . . . . . . . . . . . . . . 1500,Természetkalauz: Édesvízi halak . . . . . . . . . . . . 2500,Vierke, Jörg: A legkedveltebb díszhalak . . . . . .1190,Madár A madárvonulás atlasza. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5998,Burger: Madarak képes enciklopédiája . . . . . . 5990,Hume, Rob: Madárlesen . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5900,Juhász Lajos: Kertek, parkok madarai. . . . . . . . 2500,Milyen madár ez? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1480,Lederer, Roger: Csodálatos madarak . . . . . . . . 2990,Madarak földön, vízen, levegőben . . . . . . . . . . 3990,Sarah Khan: Madarak kis könyve . . . . . . . . . . . . 1040,Schmidt–Kalotás: A vadludak vízre szállnak . . 2500,Hétköznapok a természetben . . . . . . . . . . . 3500,Varga Zoltán: Ők élnek Pannóniában . . . . . . . . 4990,Növények Bartha D.: Magyarország fa- és cserjefajai . . . 3500,Mo. ritka fa- és cserjefajainak atlasza . . . . 7990,Mayer, Joachim: Milyen fa ez? . . . . . . . . . . . . . . . 1480,Nagy Jenő, dr.: Növények az egészségért. . . . .1857,Spohn, Margot-Roland: Parkok és kertek fái . 1480,Szakácskönyvek A legjobb halételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2990,Bangó Margit: Vadat, halat s mi jó falat . . . . . . 3990,Corelli, Igles: Vadételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5999,F. Horváth Ilona: Vadételek. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 660,Halak, vadak, szárnyasok könyve. . . . . . . . . . . . . .850,Hargitai György: Vadételek a javából . . . . . . . . 1880,Geopen: Négy évszak házi süteményei . . . . . . 3500,Gerencsér Ferenc: Szakácslexikon. . . . . . . . . . . 1800,Kiss J.: Pásztor ételek bográcsban-nyárson . . . .987,Liptai Zoltán: Száz magyar ételcsoda . . . . . . . . 5980,Móczár István-Róka Ildikó: Vadételek . . . . . . . 1490,Oriskó Ferenc: 88 ünnepi halétel . . . . . . . . . . . . 2999,Péter Jánosné: Vadételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .850,Scholz, Wolfgang: Sajtgyártás házilag . . . . . . . 3360,Somlai Sándor: 126 étel nyúlhúsból . . . . . . . . . 2800,Szíjjártó G.: Több száz ízes házi recept. . . . . . . 3500,Száz magyar ételcsoda . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5980,Tradicionális magyar konyha . . . . . . . . . . . . . . . . 4000,Vadászok szakácskönyve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8950,Világkonyha . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3990,Williams–Sonoma: Évszakok konyhája . . . . . . 6990,Egyéb termékek Vadriasztó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 980,Kalapszalag . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1180,Webáruházunk teljes kínálata a www.vadaszkonyv.hu honlapon található!

Valamennyi árucikk megrendelhető:

Vadászlap Kft.

1031 Budapest, Rozália u. 59/a. Telefon: +36-70/702-5000, Tel./fax: +36-1/242-0042 e-mail: [email protected] Megrendelését postai utánvéttel szállítjuk.

591

Irodalmi pályázat Karácsonyi irodalmi pályázatunk mottója:

„Nyomok a hóban” A téma számos lehetőséget rejt magában, amelynek csak a pályázók fantáziája szab határt. A szóközökkel együtt maximum 6000 karakteres műveket október 31-ig várjuk az [email protected], vagy a 1031 Budapest, Rozália utca 59/a. postacímre. Pályázni kizárólag olyan írásokkal lehet, amelyek sem nyomtatásban, sem internetes felületen nem jelentek meg korábban. A legjobb pályaműveket decemberi számunkban megjelentetjük, és értékes könyvnyereménnyel díjazzuk.

592

2014/szeptember

KÖNYVISMERTETŐ

Úri passzió

Szent Ivány Géza – Egy vadászéleten át

Mesés állattan Az első két kötet folytatásaként a szerzők, Molnár Sándor, Répay Dorottya, Börcsök Zoltán és Mesterházi József most „Mesélnek az erdők-mezők állatai” címmel, a Kárpát-medencében megtalálható erdei és mezei állatok közül 12 fajt mutatnak be a gyerekeknek. A mesekönyvet a 3-10 éves korosztálynak ajánlják, de a történetek kedves egyszerűsége miatt leginkább a 3-6 évesek számára lehet szórakoztató a meghallgatásuk. A könyv szülőknek, óvónőknek és erdőpedagógusoknak is hasznos olvasmány, mert átékos módon adja át a szerzők tudását: Nyúl Berci, Réce Réka vagy Bak Bandi kalandjaiba beleszőve olyan vadászati, állattani, etológiai kifejezésekkel ismertethetjük meg a gyerekeket, amelyeket máshogy nehezen tudnának befogadni. A könyv felépítése az előző kötetekhez hasonlóan az „egy mese – egy leírás” formát követi, ahol a látványos és ötletes illusztrációk mellett az adott vadfajról készült fotók is segítik az állatok alaposabb megismerését. A történetek a hagyományos népmesei formákat és fordulatokat ötvözik az erdő lakóinak mindennapjaival, a  helyszínek a soproni erdők jellegzetes pontjai mellett az egész országot lefedik: Dám Dorka Gyulajról, Szarvas Szandra Gemencről mesél borjainak. Az is igaz azonban, hogy néhány helyen a  szerzők a szakmai hűséget feláldozták a mesélés oltárán, de ennyi alkotói szabadság igazán megengedhető… S. J.

A Lazi Könyvkiadó révén idestova már több, mint 15 vadászattal foglalkozó kiadvány látott napvilágot. Fekete vér (Bársony István), Első elefántom (Kittenberger Kálmán), Páreng-retyezát (Maderspach Viktor), stb. – mind-mind kötelező kellék a „könyvespolcrogyasztáshoz”. A sor idén új darabbal bővült, konkrétan a tehetős földbirtokos, dr.  Szent Ivány Géza „Egy vadászéleten át” című kötetével, amely egy, a mai ember számára mármár hihetetlennek tűnő, letűnt korszak vadászati világába kalauzolja el az olvasókat. Az oldalakat pergetve meg-megálltam és elméláztam rajta, hogy vajon miként lehetne a legvelősebben megfogalmazni, miről is olvashatunk e könyvben. Végül egy olyan kifejezés jutott eszembe, amelyhez az évek folyamán egyfajta „pocskondiázó”, bántó hangnem társult: az úri passzió. A szóban forgó könyvben ez a földbirtokosi kedvtelés egy egész életen át végigkíséri a főhőst , hiszen a Gömör vármegyében felcseperedett szerző már gyermekkorában belehabarodott a vadászatba. A kötet – mint sok hasonszőrű kiadvány – egy vallomással kezdődik, amelyben megismerjük a szerző vadászatról szóló hitvallását: „A vadásznak

2014/szeptember

sokat kell tanulnia, palléroznia magán, hogy méltó hordozója lehessen annak a bizalomnak, amellyel a vadban rejlő nemzeti kincs reá van bízva, s amellyel az életet uraló fegyver kezébe adatott.” Ez a  fajta ars poetica meghatározza az elbeszélések hangulatát és mondanivalóját is. Szent Ivány Géza kendőzetlenül csap bele vadászéletének lejegyzésébe, kezdve első nyulának rövid történetével, amelyben a meglőtt süldőnyulat a tarisznyájára kötve vonult végig a hiúságtól fűtött ifjú a falu utcáján, majd tanúi lehetünk első disznója elejtésének is, amelyet titokban lőtt édesapja vadászának, az „ex-rapsic” palóc hathatós segítségével. A fejezetek fogyásával a fiúból férfi, a kérkedő fiatal Nimródból pedig meglett vadász lesz, és mire elérkezünk a kötet befejező oldalaihoz, már egy öreg jáger szavait olvashatjuk. A könyv tartalmas kikapcsolódással kecsegteti olvasóit. Több történet az emberiség igen borús korszakaiban játszódik, egy olyan világban, amelyről sokan csak a történelemkönyvekben olvashatnak. Ajánlom azoknak, akik szívesen maguk mögött hagynák napi gondjaikat. KoMa

593

AGYAKI GÁBOR rovatvezető

[email protected]

Új elnök, új lendület Eppel Péter személyében új elnököt választott a megújult Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete – ma már helyesen –, a MEOESZ Vadászkutya Teljesítménybírói Tanácsa (VTBT). Az anyaszervezeten belül a VTBT feladata összefogni és irányítani azokat a bírókat, akik FCI teljesítménybíróként tevékenykednek a különböző hazai és nemzetközi vadászkutya-vizsgákon vagy versenyeken. Nyilvánvaló, hogy ez csak egyik része a szerteágazó feladatoknak, hiszen a továbbképzéseken keresztül, a  bírók kikérésén át, a versenyek, a vizsgák tisztaságáért, valamint az etikus, vadászias magatartás betartásáért is a VTBT felel. Éppen ezért a június 5-én tartott választáson olyan személyt kerestek, aki fiatal, agilis, ugyanakkor megfelelő tapasztalattal és rálátással bír, magyarul: ismeri és átlátja az előtte álló feladatokat. Eppel Péter szó szerint beleszületett a vadászkutyás életbe. Édesapja, Eppel János fia születése után egy évvel alapította a máig nagyhírű Visnyei-Vadász kennelt. A fiúból azóta felnőtt lett és negyven évesen, úgymond érett férfiként igyekszik megfelelni az új elvárásoknak. A főiskolai diploma mellett a vadászati végzettsége is megvan, és mivel a család közel negyven éve tenyészt rövidszőrű német vizslát, misem természetesebb, hogy a német nyelvet is anyanyelvi szinten beszéli.

Mint a fiatalok általában, a munkában ő is csapatban gondolkodik. A tanácsnak rajta kívül még hat tagja van, akiket úgy delegáltak, hogy általuk minél több vadászkutya-fajta képviseltesse magát. Főképpen azokra a fajtákra kell gondolni, amelyek önálló tenyésztői szervezettel rendelkeznek. Igaz, még így sem „jutott be” minden fajta a tanácsba, ettől függetlenül az újonnan felállt vezetés minden vadászkutya tenyésztői szervezettől aktív kapcsolatot és javaslattételt vár el. Az új elnök bizonyos szempontból szakítani szeretne a  múlttal, ami elsősorban azt jelenti, hogy eltökélt szán-

594

déka a különböző vadászkutyás szervezetek – elsősorban a Vadászkamara Kinológiai Bizottsága, valamint a MEOESZ Vadászkutya Sportbizottsága – munkakapcsolatának kialakítása. Az új VTBT nyilvánvaló célja továbbá az is, hogy egyeztetve a fent említett vadászkutyás szervezetekkel, minél nagyobb hangsúllyal vegyen részt az új vadászati törvény előkészítő munkálataiban is. Fő feladatának tartja ezen túlmenően a bírók továbbképzését, annak megszervezését, és a fajta-specifikus ismeretek aktualizálást. Ezek után természetes, hogy a saját háza táján is rendet szeretne. Mint mondja, a bírói tanács egy demokratikus szervezet, a döntések közösek, de mindenkinek tisztában kell lenni azzal a ténnyel, hogy a bírói munka nagy felelősséggel jár. A jó bíró egyik legfontosabb ismérve a munkával szembeni alázat, és nem baj, ha az illető ezt már gyerekkorból a családjából hozza. Eppel Péter már tizennégy éves korában sikeresen vezetett mindenes vizsgán egy vizslát, emelett egészen fiatalon bemutatkozott teljesítménybíróként is, nem beszélve arról, hogy mára már komoly nemzetközi bírói rutinra tett szert. Évek óta meghívást kap a német vizslák legmagasabb tenyészvizsgájára, a dr. Kleemannról elnevezett nemzetközi összevetésre. Az elmúlt évtizedek alatt volt kitől tanulnia. Az édesapján kívül Bősz Józsefet tekinti mesterének, aki alapítója a Német Vizsla Klubnak, de emellett minden magyar vadászkutya-vezető példaképe is lehetne. A „nagy öregektől” tanulta meg, hogy a bírói munka mekkora felelősséggel jár, s hogy a bírálatok során különbséget kell tenni a tenyészvizsgák, illetőleg a versenyek között. Nyilván máshogy kell bírálni a versenyen és máshogy a  tenyészvizsgán, a lényeg mégis az, hogy mindenkor a megfelelő szabályzatok betartása mellett folyjék a bírálat. Emellett rendelkeznie kell az adott fajta tulajdonságainak magabiztos ismeretével és el kell ismernie azt a munkát, melyet a vezető fektetett a kutyájába, bármilyen eredményt is ér el az adott vizsgán vagy versenyen. Mindezek után úgy tűnik, hogy az átalakult bírói tanács ismét új lendületet kap és erre a vezetőségi tagok mellett Eppel Péter munkája lehet a garancia. Ehhez a vadászkutyák és a munka iránti alázat megvan, a családi háttér és a szakértelem pedig szintén biztosított. Ezek után már csak bizalom kell ahhoz, hogy a dolgok jó irányba forduljanak…

2014/szeptember

VADÁSZKUTYA VADÁSZKUTYÁS TÁBOR MARTONFÁN Az OMVK Baranya megyei Területi Szervezete, valamint a Karasica Völgye Vadásztársaság is támogatta azt az egyhetes, bentlakásos vadászkutyás tábort, melyet június 30. és július 5. között rendeztek meg. A központ a vadásztársaság vadászháza volt és a gyakorlásra is az ő vadászterületükön kerülhetett sor. A táborba mindenki saját kutyájával érkezett, s a folyamatos gyakorlás hatására az ebek és gazdáik hétvégére egészen látványos fejlődést mutattak. A  gyerekek között a felső tagozatos általános iskolás kortól a  gimnazistákon át egészen az egyetemistákig mindenki megtalálható volt, fiúk és lányok vegyesen. A kutyák szintúgy komoly „szórást mutattak” a tacskótól a drótszőrű német vizslán át a bajor hegyi vérebig sok

fajta felsorakozott a gyerekek irányítása alatt. Egy valamirevaló táborban a jó hangulatból soha nincs hiány, de emellett a szakmai munkára is oda kell figyelni. Martonfán mindkettőben jócskán lehetett részük a  táborozóknak, akik közül a vizslások – zárásként – egy VAV szintű házi vizsgán vettek részt és mind a nyolc nevezett kutya teljesítette a feladatokat. Külön ki kell emelni az egyetlen tacskó munkáját, aki a számára készített vércsapán és a vízen is egyformán jól teljesített. Köszönet a támogatóknak, és a fiatal vadászkutya vezetőket is csak dicséret illeti, hisz egész héten keményen dolgoztak azért, hogy fegyelmezett, vadászatra alkalmas kutyával térjenek haza.

2014/szeptember

595

HOLDNAPTÁR  SZEPTEMBER  30 NAP  újhold,  növekvő,  telihold,  csökkenő

Egon Dorina Hilda Rozália Viktor Zakariás Regina Adrienn

9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30

K Sze Cs P Szo V H K Sze Cs P Szo V H K Sze Cs P Szo V H K

Ádám Nikolett Teodóra Mária Kornél Szeréna Enikő Edit Zsófia Diána Vilhelmina Friderika Máté Móric Tekla Gellért Eufrozina Jusztina Adalbert Vencel Mihály Jeromos

nyugszik (óra.perc)

H K Sze Cs P Szo V H

6.02 6.03 6.05 6.06 6.07 6.09 6.10

19.24 19.22 19.20 19.18 19.16 19.14 19.12

12.57 22.42 13.59 23.30  14.58 0.25 15.52 --.-16.41 1.29 17.24 2.40 18.02 3.56

6.11 6.13 6.14 6.15 6.17 6.18 6.19 6.21 6.22 6.23 6.25 6.26 6.27 6.29 6.30 6.31 6.33 6.34 6.35 6.37 6.38 6.39 6.41

19.10 19.08 19.06 19.04 19.02 19.00 18.58 18.56 18.54 18.52 18.50 18.48 18.46 18.44 18.42 18.40 18.38 18.36 18.34 18.32 18.30 18.28 18.26

18.37 5.14 19.11 6.32  19.43 7.50 20.17 9.06 20.52 10.19 21.31 11.28 22.13 12.31 23.00 13.29 23.50 14.21  0.44 15.06 --.-- 15.45 1.40 16.19 2.38 16.49 3.37 17.17 4.37 17.44 5.37 18.09 6.38 18.35 7.40 19.02 8.43 19.32 9.47 20.05 10.50 20.43 11.52 22.27 12.51 22.19

kel (óra.perc)

1 2 3 4 5 6 7 8

nyugszik (óra.perc)

A hét napja

A nap névnapja

Hold

kel (óra.perc)

A hó napja

Nap

Igazságügyi szakértői munkát vállalok erdészeti-, vadászati-, vadkárbecslési és erdőérték-, erdőkárérték témakörökben.

Dr. Balázs István www.erdoertek-szakerto.hu

vadászati lehetőséget ajánlunk. Megfelelő időjárás esetén élő vadat is értékesítünk. Érdeklődni a +36-20/203-7756-os számon, vagy a [email protected] címen lehet.

VADRIASZTÓK

Cégünk nagy teljesítményű vadriasztó ágyúk gyártásával, tervezésével foglalkozik. A készülékek vezérlése mikroprocesszoros, melynek köszönhetően 4 program állítható be egy LCD kijelzőn keresztül. Programonként az időtartam, ciklusidők, lövések száma, lövések közti szünetek szintén beállíthatók. Multi vagy egyszeres időzítés. A készüléket magas minőségű bevonat védi az időjárástól, nem igényel karbantartást, optimalizált energiafogyasztás, GSM modulbővítési lehetőség. VT –nek további kedvezmények!

 +36-30/250-0436  [email protected]  www.wildcontrol.hu

Az Ordacsehi Csehi-Imrédi Vt. felvételt hirdet hivatásos vadász munkakör betöltésére. Feltételek: • Törvényben meghatározott iskolai végzettség • B, T kategóriás jogosítvány • Társalgás szintű német nyelvtudás Előnyök: • Apró- és nagyvadgazdálkodásban szerzett gyakorlat • Bevadászott apróvadas vadászkutya • Vadászkürtölés

A keszthelyi Helikon Kastélymúzeum Vadászati Múzeuma végleges elhelyezésre vár hazai gímszarvas agancsokat. A felajánlott trófeákat méltó módon megőrizzük és évente a Festetics Trófeaszemle keretében kiállítjuk. Érdeklődni: [email protected]

Telefon: +36-30/986-2392

596

DÁMBIKA ÉS -TARVAD

+36-30/492-8962

MIRE SZABAD VADÁSZNI? Szeptemberben: gímszarvasra – őzbakra – muflonra – vaddisznóra – szikaszarvasra – üregi nyúlra – tőkés récére – szárcsára – örvös galambra – balkáni gerlére – rókára – aranysakálra – nyestre – pézsmapocokra – nyestkutyára – mosómedvére – borzra – házi görényre – dolmányos varjúra – szarkára – szajkóra

Budapesttől 50 km-re, autópályához közeli vadaskertünkben, kedvező feltételekkel

2014/szeptember

A fényképes pályázatokat a [email protected] e-mail címre kérjük.

Tavaszi Attila Tel.: 06-20/953-8362

TOVÁBBI HÍREINKRŐL RÉSZLETESEN A WWW.HUNTINGPRESS.EU HONLAPON OLVASHATNAK!

HÍREK-TUDÓSÍTÁSOK

Az Orosházi Dózsa Vadásztársaság területén került puskavégre Békés megye idei legnagyobb agancsú őzbakja. Az aranyérmes  trófea kiskoponyás súlya 732 gramm, bírálati pontszáma 198 IP

Augusztus 3-án, hajnali cserkelésen két belföldi vendégvadász zsákmányolta a fenti őzbakokat a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Nagyiváni Vadásztársaság területén

A Hétházpusztai Hunyadi Mátyás Vadásztársaság területén (Fejér megye) augusztus első napján hozták terítékre ez a páratlan 14-es agancsú őzbak. A 638 grammos trófea a bírálaton 163,55 pontot kapott, ezzel aranyérmes lett. A bak korát hétévesre becsülték

A Dombegyházi Agrár Zrt. üzemi területén esett ez a páratlan 16-os agancsú bak. Súlya az előzetes mérések alapján 560 gramm, kiskoponyával

2014/szeptember

A 38. születésnapjára kapta ajándékba feleségétől Soós Árpád a képen látható őzbakot, amelyet július közepén ejtett el a Rábementi Vadásztársaság területén. A 3 évesre bírált őz agancsának súlya kiskoponyával 302 gramm

597

Túlélte a vadőr! Az utóbbinál jóval „csendesebben” (tavaly áprilisban egy héten belül három szerencsétlen végkimenetelű vadászatról szóltak a híradások) kezdődött az idei őzbakidény, ám augusztus 9-én, a Bélmegyeri Földtulajdonosok Vadgazdálkodó Vadásztársaságánál (Békés megye) – őzbakvadásztatás közben – megtörtént az első baleset. Az eddigi információk szerint a vendég lövés előtt a gépkocsi tetején támasztotta meg a  puskáját, miközben a hivatásos a járműben maradt. A golyó a tetőn gellert kapott, így érte a vadőrt egy életveszélyes fejsérülés. (Lapzártánkkor még tisztázatlan volt, hogy a lőszer egy darabkája, avagy a tető egy szilánkja okozta a bajt.) A vadőrt azonnal kórházba szállították, ahol koponyaműtet hajtottak végre rajta. Az ügyben telefonon többször is kerestük az érintett társaság elnökét, Lovas Józsefet, ám egyik elérhetőségén sem tudtunk beszélni vele. A megyei kormányhivatal vadászati osztálya ugyanazt tudta volna elmondani nekünk, amit a  Magyar Távirati Irodának: „a hatóság közigazgatási eljárást indít annak

vizsgálatára, hogy betartották-e a  vadászati szabályokat, a  fegyverkezelés rendjét.” A vadőr számára gyűjtést szerveznek, az adományokat a  10300002-10384573-49010023 számlaszámra várják. K.M.

Gyakorlati fegyvervizsga Egy új rendeletmódosítás értelmében szeptember 4-től nem mentesülnek a fegyvervizsga gyakorlati része alól a legalább középfokú vadgazdálkodási szakirányú végzettséggel rendelkezők sem. A belügyminiszter 40/2014. (VIII. 5.) BM rendelete a lőterekről, a lőfegyverek, lőszerek hatósági tárolásáról, a fegyvertartáshoz szükséges elméleti és jártassági követelményekről szóló 49/2004. (VIII. 31.) BM rendelet módosításáról, amely a változásokat tartalmazza, a Magyar Közlöny 2014. évi 109. számában jelent meg. A változás értelmében a fegyvertartáshoz előírt vizsga gyakorlati ismereteit igazoltnak kell tekinteni, ha: a kérelmező puskaművesi képesítéssel, fegyvermesteri

Július 23-án sikerült terítékre hozni ezt a nem mindennapi kant a Vérti Földtulajdonosi Közösség Etyeki vadászterületén, az úgynevezett régi orosz lőtéren. A jobb nagyagyar 21,5 centiméter, a bal 21,2 centiméter hosszú. A jobb szélessége 24,5 milliméter, a balé 24,7 milliméter. A két kisagyar 7,7 illetőleg 7,5 centiméteres

szakvizsgával, illetve fegyverműszerész szakképesítéssel rendelkezik, illetve a  sörétes vadászlőfegyver tartását kérelmező érvényes mezőőri igazolvánnyal rendelkezik. A módosítás a kihirdetését követő 30. napon, tehát szeptember 4-én lép hatályba. -földvári

Közös erővel…

Az Apaj-Ürbőpusztai Természetvédő Vadásztársaságnál esett ez az érdekes agancsú őzbak, amelyet külföldi vendégvadász hozott terítékre. Az agancs kiskoponyás súlya 519 gramm, a bírálaton 134,75 nemzetközi pontot és aranyérmet kapott

598

…mentettek meg egy ígéretes szarvasbikát a Szép Zala Vadásztársaság tagjai, valamint egy kiskutasi (Zala megye) gazdálkodó családja július végén. A helyi lakosok délután értesítették Tóth József helyi gazdálkodót, hogy egy szarvasbika fekszik a  község egyik családi házának kertjében. A gazdálkodó, lévén jó kapcsolatot ápol a területileg illetékes Szép Zala Vadásztársaság tagjaival, értesítette a bikáról annak elnökét. A vad, míg a vadászok a helyszínre értek, békésen feküdt a ház fala mellett, tekintetével pedig az utca irányába kémlelt. Tóth József és a helyszínre őt elkísérő fia észrevették, hogy az állat agancsára, illetőleg nyakára villanypásztor zsinór van

rátekeredve, ráadásul a kábel itt még nem ért véget; 100-150 méter hosszan kanyargott tovább a vad mögött. – Amikor a helyszínre értünk, láttuk, hogy a bika kába. Miután felmértem a helyzetét és észrevettem a kábelt, egyből arra gondoltam, hogy ez azért lehet, mert megüthette az áram – mondta Tóth József. Gyanúját a helyi vadásztársaság időközben megérkező tagjai is megerősítették, akik azonnal hívták az állatorvost. Miután a doktor megérkezett, altatólövedékkel kábították el a  szarvast, levették a rágabalyodott kábelrengeteget és egy utánfutóra téve kivitték a faluból. A vad útközben magához tért és leficánkolt a járműről. Ekkor már

2014/szeptember

nem tudták volna visszatenni, ezért újabb altatólövedéket adtak neki és bő két órát vártak, mire magához tért. Ekkor a gazdálkodó fia és annak barátja hűtőtáskában vizet hozott egy közeli ciszternából az állat számára, aki kétszer is kiitta a szokatlan itató tartalmát, majd felállt és elindult a közeli erdő felé… Példaértékű az a hozzáállás, ahogyan a helyi gazdálkodó segítségünkre volt a bika megmentésében, ugyanis egy nagyon ígéretes 9-10 kiló közötti agancssúlyú vadról van szó. Sajnálatos módon a gazdálkodók többsége nem így tett volna… – mondta el lapunknak Takács Pál, a Szép Zala Vadásztársaság elnöke. -km

HÍREK-TUDÓSÍTÁSOK Végre…



…bilincs került egy régóta üzemszerűen működő zalai orvvadász banda két vezetőjének csuklójára! Már évek óta lövik és lopják a szarvasokat a Nagykanizsai Hubertus Vadásztársaság területéről H. Z. és V. D. bakónaki férfiak a helybéli segítőikkel. Többször tett feljelentést a vadásztársaság vezetősége, de valahogy mostanáig nem sikerült a  helyi rendőröknek lefülelni őket. Már annyira magabiztosan, pofátlanul csinálták, hogy éppen ideje volt megálljt parancsolni, amit a rendőrség különleges egysége meg is tett július 18-án. A  házkutatás során három hangtompítóval felszerelt illegális puskát, kétszáz darab lőszert, éjjellátó távcsöveket és 146 kg vadhúst találtak a két férfinál. Azóta előzetes letartóztatásban vannak és folyik a  nyomozás, hiszen nem csak ez a  két férfi tehető felelőssé több száz vad illegális eltulajdonításáért. A  Nagykanizsai Hubertus Vt. területén évente kb. 70 szarvast lőttek meg válogatás nélkül, de átjártak a  Pacsai Vadásztársasághoz is. Őzet, vaddisznót ritkán loptak, elsősorban szarvashúst értékesítettek a vendéglátósoknak. Ennek a két férfinak ez volt a megélhetése, mindenkinek vadhússal fizettek. Rendszám nélküli terep-

járókkal járták a területet hajnal előtt vagy olyan időben, amikor más ember ki sem teszi a  lábát a lakásból. Lövés után otthagyták a  vadat, elrejtették a puskákat, majd visszamentek és ahol a vad összeesett, kicsontozták, feldarabolták, a húst zsákokban elvitték, minden mást ott hagytak. Segítőik figyelték az utakat, nyiladékokat, és még ki tudja ki, miben segítette ezt az üzletszerű gyilkolást! Sajnos van még ilyen szervezett, hasonló módon ténykedő orvvadász csapat, de reméljük, hamarosan az ő  „nótájukat is elhúzza” a  rendőrség! A  technika fejlődése az orvvadászok dolgát is jelentősen megkönnyíti, a hurkolás már rég nem divat, legfeljebb a pénztelen és valóban éhező emberek használják a drótokat. PG

Farkasokat azonosítottak Sikeresen befejeződött a nagytestű ragadozók vizsgálatát célzó fejlesztés a Gömör-Tornai-karszton és a Zemplénben. A természetvédelmi kutatás során öt farkast azonosítottak – tájékoztatta az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság az MTI-t július végén. A természetvédelmi program az igazgatóság irányításával és a Kelet Szlovákiai Múzeummal együttműködésben valósult meg. A  vizsgálat célja a  Szlovákia felől Magyarországra – az Aggteleki-karsztra és a  Zempléni-hegységbe – visszatelepült őshonos nagyragadozók hazai ökológiai sajátosságainak vizsgálata és a határrégióban élő farkas szubpopuláció összehangolt monitorozási módszerének kialakítása volt.

Ezt a trófeát egy belföldi vendégvadász zsákmányolta az Etyeki Bérkilövő Vadásztársaság területén. Az 550 grammos, 7 évesre bírált agancs 115,60 nemzetközi pontot kapott a bírálaton, és ezáltal ezüstérmes minősítést szerzett. A kísérő Schmidt Zoltán vadászmester volt

Vadásztábor Baskón 

A képen látható aranysakál dublét (kan és kölyök) Szilágyi Gábor lőtte július 29-én. A Kelet-Mecsek Vadásztársaság hivatásos vadásza napokig próbálkozott a sakálok elejtésével, míg sikerrel járt

A Kőrös-hegyi Fogadó és a Baskói Tábor július 13. és 19. között vadásztábort szervezett a  DélZemplén szívében megbúvó zsákfaluban, Baskón. A 10-16 év közötti, vadászat iránt nyitott gyerekek különböző előadásokat hallgathattak a vadászatban járatos előadóktól, így Tóth Á. Dénestől, a megyei vadászkamara titkárától, Varró Zoltántól, a megyei kormányhivatal vadászati főfelügyelőjétől, Wallendums Pétertől, lapunk főszerkesztő-helyettesétől és Bán Beatrixtól, a  Diana Vadászhölgy Klub elnökétől. Baló Attiláné Judit, a megyei Dianák vezetője férjével íjászbemutatót

2014/szeptember

tartott. Az alkonyati cserkelés, a vadles és a terepjárós vadetetés is népszerű volt, ez a  Dél-Zempléni Földtulajdonosok Vadászati Közösségének felügyelőbizottsági elnökével, Hegedűs Szilárddal és a  vadászterület hivatásos vadászainak közreműködésével valósult meg. A szerencsi Levente Lőtéren a fiatalok Jolsvay János lőtérvezető segítségével a  vadászat módjaival és eszközeivel ismerkedhettek meg. Hegedűs Viktória

Kockázatos a vadgazdálkodás Az állattartás mellett az erdő- és vadgazdálkodás területén is igen magas, 2,5 százalék feletti volt hazánkban a  cégek bedőlési aránya az utóbbi egy évben – közölte a Bisnode. A nemzetközi cégminősítő beszámolója szerint a 14 ezer társas vállalkozás 20 százaléka tevékenykedik ezen a területen. A minősítő a mezőgazdaság egyes területein működő vállalkozások közötti eltéréseket vizsgálta. MTI

599

EGYSÉGES EURÓPAI BLASER FOGYASZTÓI ÁRLISTA MEGBÍZHATÓ MINŐSÉG, MEGBÍZHATÓ ÁRON – ITTHON IS Az EU négy szabadságelve közül az egyik kimondja:

Kereskedő partnereinkkel egyetértésben a Blaser Magyarország Kft. és a Blaser Jagdwaffen GmbH 2014. 07. 01-től egységes európai fogyasztói árlistát érvényesít a magyarországi piacra is. Ily módon Németországban, Ausztriában, Szlovákiában és Csehországban a fogyasztói árak azonosak. Ezzel az egységes árlistával szeretnénk a magyarországi Vevőket arra ösztönözni, hogy itthon vásárolják meg Blaser fegyvereiket. A magyarországi vásárlás további előnye, hogy egy olyan szakmailag képzett kereskedői hálózat partnereinél vásárolhat, ahol a vevői igények kielégítése, az esetleges meghibásodások gyors és szakszerű lebonyolítása alapvető elvárás.

„A tagországok vállalatai számára biztosítani kell a lehetőséget, hogy egyenlő értékesítési feltételekkel induljanak a többi tagország piacán, ugyanakkor arra is figyelemmel kell lenni, hogy a tagországoknak jogukban áll biztonsági, közegészségügyi, környezetvédelmi vagy etikai megfontolásból valamely termékeket nem beengedi a piacára, vagy éppen adót róhat ki rá.” A magyarországi fegyverkereskedők nap, mint nap szembesülnek azzal, hogy ugyanazon fegyver ajánlott fogyasztói ára között jelentős eltérést tapasztalnak, összehasonlítva egy német, osztrák vagy szlovák üzlet áraival. Ez a különbség nem azt jelenti, hogy a magyarországi fegyver- Árlistákért, egyéb információkért forduljanak bizalommal márkakereskedő partnereinkhez! kereskedők nagyobb árréssel dolgoznának. Ez az eltérés a különböző országok különböző mértékű Blaser Magyarország Kft. áfájából ered.

MÁRKAKERESKEDŐK: Diana Vadászbolt 8600 Siófok, Szent László u. 39. Tel.: 84/312-352, 30/237-1046 E-mail: [email protected] Három Csúcs Kft. 6724 Szeged, Ősz u. 27. Tel.: 30/943-9555 E-mail: [email protected] Jagdrevier Vadászbolt 9200 Mosonmagyaróvár, Szent István király út 101. Tel./Fax:96/212-840, 20/944-6383 E-mail: [email protected] www.jagdrevier.hu

600

Seeland Vadászáruház 1188 Budapest, Nagykőrösi út 24/a Tel.: 1/291-8889, 30/922-1322 E-mail: [email protected] www.seeland.hu Szerdahelyi Kft. 6500 Baja, Árpád tér 1. Tel.: 79/424-929, 30/299-2237 E-mail: [email protected] Szerdahelyi Kft. – Diana Vadászbolt 1077 Budapest, Rózsa u. 21 Tel.: 1/322-4002, 30/507-3793 E-mail: [email protected]

Reflex Vadászáruház 4400 Nyíregyháza, Tünde u. 20. Tel.: 42/507-116, 30/207-2882 E-mail: [email protected] www.reflexbolt.hu

Trófea Vadászbolt 3000 Hatvan, Tabán út 5. Tel.: 57/540-953, 30/9246 277 E-mail: [email protected]

Stefán Vadászcentrum 7100 Szekszárd, Kossuth u. 32. Tel.: 74-510 995, 30/957-6667 E-mail: [email protected]

Vadex Zrt. 8000 Székesfehérvár, Tolnai u. 1. Tel.: 22/510-518, 30/628 1580 E-mail: [email protected]

2014/szeptember

HÍREK-TUDÓSÍTÁSOK

Magyar sikerek Schrickben, július 26-27-én rendezték a Franz Schütz emlékversenyt, amely Ausztria egyik legpatinásabb korongvadász megmérettetése. A nagydíjon a magyar versenyzők bőven adtak okot a büszkeségre: Szerdahelyi András kimagasló eredménnyel, a 200-ból 186 koronggal mindenkit maga mögé utasított. Az utóbbi években kiemelkedő sikerekkel büszkélkedő lövő szerkesztőségünknek elmondta, hogy nagyon elégedett a  teljesítményével, mivel szerfelett nehéz pályán versenyeztek, ráadásul az első napon nehezítette a dolgát egy csúfos gyomorrontás is. Másnap azonban sikeresen behozta a hátrányt. Igaly Diana női kategóriában lett első helyezett a szintén impozáns 160 eltalált koronggal. Mint megtudtuk tőle, nemigen számított sikerre, hiszen a Sarlóspusztán, júniusban megrendezett koronglövő Európa-bajnokság miatt, amelynek egyik szervezője volt, nemigen jutott ideje az edzésekre. Emellett pedig a korongva-

dászat számára skeet-lövőként olyan, mint „a kosárlabda a focistának”, ezért is elégedett különösen az eredménnyel. Hozzátette: jól érezte a korongokat, a ritmust, és kellemes érzés volt ismét versenyeznie, különösen az Eb után volt ez felüdülés. Végül, de nem utolsó sorban: a magyar csapat (vezető: Magyar Csaba, tagok: Szerdahelyi András, Endrődi Roland) szintén első helyezett lett, 600-ból 510 koronggal. -fa

Mementó A Nagylengyeli Olajbányász Vadásztársaság (Zala megye) június 14-én ünnepelte fennállásának 55. évfordulóját. A nagymúltú társaság tagjai ebből az alkalomból életfát állítottak elhunyt vadásztársaik emlékére, akik tevékenységükkel jelentősen hozzájárultak a közösség kialakításához. A közel háromszáz kilós tölgyfából Balogh Mihály fafaragó művész készítette el a szarvast ábrázoló alkotást, amelyre felkerült az egykori vadásztársak neve és születési dátuma. Miért csak a születési évük? –  Mert Ők mindig itt lesznek velünk, nem feledjük el Őket! – válaszolta meg ezt a kérdést ünnepi köszöntőjében Győrvári Attila hivatásos vadász. A kürtszóval kísért ünnepség végén Major István plébános megáldotta az életfát. PG

Az Ipolyvölgye Vadásztársaság területén, augusztus 8-án, napfelkelte után ejtette el élete egyik legszebb agyarú kanját idősebb Varga László. A vad egy elugró őzbak zörgésére váltott ki a biztonságot jelentő erdőből a tarlóra. A lestől távolodva turkált az erdő szélén, majd körülbelül 100 méter után a napraforgótábla felé vette az irányt. A kiváló lövés ellenére, a vérnyomot követve mintegy 80 méter után egy 20 méter mély árokban találta meg a vadász fia és unokaöccse a nem mindennapi remetét. Az agyarak kifőzése után, a hivatalos bírálat előtti mérések 24,5 és 25,5 centimétert mutattak

Merán Ferenc (1924-2014) 1945-ben a Magyar Természettudományi Múzeumhoz szegődött preparátornak. 1948-ban elvesztette hazáját, ahová több mint negyven éven át nem térhetett vissza. Ezután az USA-ban volt vadász, majd Európába visszatérve a belga király alpesi vadgazdaságának fővadásza lett. 1961-ben újra kontinenst vált, Afrikába megy hivatásosnak. Több, mint húsz éven át dolgozik itt, az évtizedek alatt a világ minden tájáról érkező vendégvadászok Merán Ferencet keresik. Évi kilenc-tíz hónapot tölt szafarizással. Afrika öt legveszélyesebb vadjából 400 bivalyt, 120 elefántot, 75 párducot, 50 oroszlánt és 5 orrszarvút lövet vendégeivel. Saját maga 22 elefántot, 24 bivalyt, 5 oroszlánt, 12 párducot és 2 orrszarvút ejtett el. A Hivatásos Vadászok Nemzetközi Szövetsége és az afrikai hivatásos vadászok szervezetének is elnökségi tagja volt, az ő szakmai hozzájárulása nélkül hivatásos vadász Afrikában nem kapott működési engedélyt. Ottani évtizedei alatt emberi és szakmai társa volt dr. Nagy Endrének. Afrika után Ausztriába hívják, ahol egy reprezentatív vadgazdaság vezetője lesz, amelyet néhány évvel ezelőtti nyugdíjazásáig irányított. Ez év augusztus 15-én lett volna kilencven éves, ennek megünneplését a Teremtő már nem adta meg számára. -szabó-

2014/szeptember

Tizenharmadszor... A Zalaerdő Zrt. Bánokszentgyörgyi Erdészete idén tizenharmadik alkalommal rendez trófeaszemlét Szentpéterföldén, a szeptember hónap során, a Zrt. területén terítékre került gímbikák agancsaiból. Minden érdeklődőt várnak október 10-én, pénteken, 14 órakor a majd’ száz éves szentpéterföldi vadászház melletti tisztáshoz, hogy ismét büszkén tárhassák a szakmai közönség elé gondos gazdálkodásuk eredményét. A hagyományosnak nevezhető, festői környezetben megtartandó szemlén a korábbi évek alapján mintegy 80-100 agancs kerül majd bemutatásra. A rendezvénnyel kapcsolatban Páll Tamás vadászati felügyelőnél lehet további felvilágosítást kérni a 06-30/979-4685-ös telefonszámon. S. J.

Megszületett! Augusztus 9-én rendezték meg a nyárlőrinci vadászháznál a VKE Diana Vadászhölgy Klub BácsKiskun megyei szervezetének alakuló ülését. Bán Beatrix elnök tájékoztatta a résztvevőket a klubbal kapcsolatos főbb tudnivalókról és a belépés feltételeiről. Miklós Károly, az OMVK Bács-Kiskun me-

gyei Területi Szervezetének titkára biztosította a vadászhölgyeket arról, hogy a vadászkamara lehetőségéhez mérten mindenben támogatja az újonnan megalakult szervezetet. Megvitatták a klub éves programját és a szeptember 13-án megrendezendő Bács-Kiskun megyei vadásznapon működő gyermekfoglalkoztató tervezetét. Végül a megyei szervezet vezetésére felkért Tarjányi Lili elmesélte, miként pattant ki a fejéből a megyei szervezet felélesztésének ötlete, és miket tekint a legfontosabb feladatoknak. T. L.

Kürtöltek a kicsik is Ahogy megkezdődött a vakáció, azonnal indult a VKE Magyar Vadászkürt Egylet és a Baranya megyei vadászkamara által szervezett gyermek és ifjúsági vadászkürtös tábor. A június 16-21. között megtartott, bentlakásos kurzus központja a Karasica Völgye Vadásztársaság vadászháza volt. A gyerekek a kürtölés és annak kultúrája mellett vadászkutyás programokon és esti vadászatokon vehettek részt. Az ifjú kürtösöket a  Baranya Vadászkürt Együttes tagjai segítették. Agyaki

601

Felhívás!

VALAMENNYI VADÁSZATRA JOGOSULT FIGYELMÉBE! A rókák veszettség elleni, szájon át történő tavaszi immunizálásának eredményességét ellenőrző mintagyűjtés a vakcinázott területeken 2014. május 15-től szeptember 30-ig tart. A nem vakcinázott területeken nincs mintagyűjtés. Kérjük a vadászatra jogosultakat, hogy ezen idő alatt a területileg illetékes állategészségügyi hatóság által kiadott határozatban rögzített számú felnőtt rókát juttassák el vizsgálatra. A hatályos elszámolási rend szerint eljárva, a vadászatra jogosult állítja ki a számláját a Hubertus Kft. felé (7000 Ft/felnőtt róka + 27% áfa összegben, amelynek kötelező melléklete az Immun rókaminta átvételi elismervény eredeti példánya). A számlát és mellékletét kérjük, haladéktalanul küldje el a HUBERTUS Kft. (2100 Gödöllő, Dózsa György út 28.) címére. A tavaszi mintagyűjtési időszakban elejtett rókákról szóló számláikat 2014. október 15-ig tudjuk befogadni. A fenti határidőt követően beérkező számlákat nem áll módunkban teljesíteni! Kérjük, hogy a mintagyűjtésre és az elszámolásra megállapított határidőket a zökkenőmentes és pontos elszámolás érdekében szíveskedjenek betartani! További információk a www.hubertus.com honlapon állnak rendelkezésére.

HUBERTUS Kft.

602

2014/szeptember

HIRDETÉS

Vadászvizsgára felkészítő és vadhívó tanfolyamokat indítunk BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN, SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG és HAJDÚ-BIHAR megyékben Vadászvizsga négy hosszú hétvégi (péntek, szombat, vasárnap) – normál kurzus –, vagy akár két hét intenzív felkészülés után – intenzív kurzus. A tanfolyamok 100 órásak. A 70 órás elméleti képzés után 30 órás – 4 napos – terepi gyakorlat a Gömöri Vad Tanulmányi Vadásztársaság területén, Szuhafő üdülőfaluban és oktatási központban, Aggtelek mellett. A tanfolyamokon más megyékben élő érdeklődőket is szívesen fogadunk!

KÉPZÉSI HELYEK ÉS IDŐPONTOK: NORMÁL KURZUS  Mátészalka – 2014. július 25. – augusztus 19. között  Szerencs – 2014. szeptember 05. – szeptember 30. között  Debrecen – 2014. október 10. – november 20. között INTENZÍV KURZUS  Szuhafő – 2014. szeptember 08. – szeptember 23. között ŐZHÍVÓ TANFOLYAM terepi bemutatókkal SZUHAFŐN: 2014. augusztus 8–10. Részvételi díj, két éjszakai szállással: 28 000 Ft. SZARVASBŐGŐ TANFOLYAM terepi bemutatókkal SZUHAFŐN: 2014. október 3–5. Részvételi díj, két éjszakai szállással: 28 000 Ft. Részletes tájékoztató és jelentkezési lap honlapunkon:

www.vadaszkepzofogado.hu

2014/szeptember

603

604

2014/szeptember

GYEREKEKNEK

Bársony István

Az erdő nemes vadjai N

(részletek)

agyon szép helyre viszlek most benneteket, kedves kis olvasóim. Ki a szabadba, ahol az erdők lombos koszorúja mérföldnyi szélességben fut végig a hegyen és a rónán; ahol a bükkös alján órákig barangolhattok anélkül, hogy a napsugár megizzasztana. Gyertek velem a tölgyek országába, hol a  hegyről lefutó szakadék alján zöld vizű tóvá ülepszik meg a záporeső, és tüskebokor sűrűjében vezet útjuk az erdő lakóinak. Itt van a csend, melyet alig zavar meg hang. Itt virít a vadrózsa, az ibolya, a gyöngyvirág. Itt telik meg tüdőtök édes, friss levegővel. De ebben a csendben, ahol látszólag olyan üresség van, nagyon sok erdei lakó rejtőzik. Kerülik az embert, s az idegen hangnak, s mozgásnak a közeledésére eltűnnek a sűrűségekben. Valamennyi között egy sem olyan szép, mint a szarvas, a magyarországi erdők igazi királya. A nemes vad közé tartozik nálunk az őz, a dámvad, meg a zerge is. De még ezek között is első helyre kell tennünk a szarvast.

Kedves gyerekek! Újságunk gyerekrovatában ezentúl egy-egy mesét, történetet találhattok klasszikus vadászíróink tollából. És ha már elolvastátok, egy kis játékra, pályázatra invitálunk benneteket: nincs más dolgotok, minthogy papírt, ceruzát, festéket vagy éppen zsírkrétát ragadni, lerajzolni a történet egy olyan pillanatát, ami számotokra a legkedvesebb, a  hátoldalra pedig írjátok fel a neveteket, címeteket és hogy hány évesek vagytok. Utána irány a posta és adjátok fel szerkesztőségünk címére (1031 Budapest, Rozália u. 59/a.). Cserébe minden hónapban a tíz legjobb rajz elkészítőjének egy-egy, a Budakeszi Vadasparkba szóló családi belépőt küldünk. És, hogy még egy ráadással is kedveskedjünk nektek – azonfelül, hogy a nyertesek rajzait feltesszük az internetes oldalunkra –, annyit még megígérhetünk, hogy ezekből a rajzokból jövőre, szintén a Budakeszi Vadasparkban egy kiállítást rendezünk, ahol viszontláthatjátok alkotásaitokat. Jó olvasást és rajzolást kívánunk

A nagy erdőségeket lakja, szereti a magányt, s rendszerint ott üt legszívesebben tanyát, ahol a legkevésbé háborgatják. Ha valaki közületek a Kárpátok, vagy Erdély hegységei között megfordul valamikor: az elhagyatottabb vidékeken, ahol sem ember, sem állat nem igen jár, könnyen megpillanthat ezek közül a gyönyörű állatok közül egyet-egyet. Nem szükséges azonban a  szarvasnak okvetlenül a hegység, a síkon is otthon van ő, csak nagy területe, nagy erdősége legyen, ahol kényére-kedvére barangolhat. Ez a gyönyörű szép agancsú állat, mely éppen ott megy el egy százados tölgy mellett, az a szarvas; a mögötte levők figyelemmel kísérik vezetőjüket. A bikák ősszel elvetik agancsaikat, amik csak tavasszal nőnek ki megint. Az új agancsot eleinte nagyon finom bőr borítja, mely apró szőröcskékkel van fedve. Növekedésével ezt a bőrburkolatot a fák kérgén ledörzsölik a nemes állatok. Nemsokára ezután teljes pompájában kifejlődik a gyönyörű agancs, mely igazán királyi dísze a szarvasnak. Szeptemberben, októberben, kivált csendes éjszakákon, jól lehet hallani a szarvas bőgését. Ilyenkor gyakran élet-halál harcot vív

az erdő tisztásain két bika, mely ott összetalálkozott. Alig lehet nagyobb gyönyörűsége a vadászembernek, mint szarvasbőgés idején kora hajnalban, vagy alkonyatkor, elállni az erdő valamelyik olyan pontjára, ahol a szarvasok meg szoktak fordulni. Itt már messziről hallhatja a szarvas bőgését, mely mindig közelebb jön hozzá, míg végre előtör a sűrűből a gyönyörű állat. Amily boldogan élnek ezek a nemes vadak a nyári időben, az erdő világában, oly keserves a sorsuk télen, ha nagy a hó, és kemény a hideg. A nagy hó szinte lehetetlenné teszi szegényeknek a mozgást. A nehéz szarvas csülke alatt beszakad a patak jégkérge, az őz vékony lábszárai térden felül süppednek a magas hóba, a  völgyeket befújja a  fergeteg, s ilyenkor a vad nem tudja, hogy hova lép. Élelemhez is nagyon nehezen jut ebben az időszakban a nemes vad. Jól tudják ezt az erdészek, a vadaskertek tulajdonosai, s gondoskodnak róla, hogy télen mindig legyen a nemes vadnak az etetőkben megfelelő tápláléka.

Kollath

Hunting Consultant since 1989 AFRIKAI SELEJTEZŐ VADÁSZATOK:

Antilop selejtezés, Dél-Afrika 2x1: 2650 USD/vadász Antilop selejtezés, Namíbia 2x1: 2990 USD/vadász Kaffer selejtezés, Zambia 2x1: 9000 USD/vadász Fekete lóantilop selejtezés, Zambia 2x1: 8000 USD/vadász Kaffer és fekete lóantilop selejtezés 2x1: 14 500 USD/vadász

ZAMBIA:

KUKORICA-ESŐ Az automata vadetetők használatával időt, pénzt és fáradtságot takaríthat meg. Az általam szabadalmaztatott, kétéves garanciával rendelkező vadetetők megvásárolhatóak kompletten és alkatrészenként. További tájékoztató a www.vadeteto.hu honlapomon. Soltész Károly épületgépész és villanyszerelő mester 2000 Szentendre, Irinyi Dániel utca 25. telefon/fax: +36-26/313-789 mobil: +36-20/951-3427 e-mail: [email protected]

Kaffer bika (trófeás) vadászata 2x1: 12 150 USD/vadász Kaffer bika és fekete lóantilop csomag: 17 950 USD

AUSZTRÁLIA:

Vizi bivaly vadászat: 11 400 AUS$

OROSZORSZÁG: Téli jávorbika csomag (motoros szánon): 7000 EUR + trófea díjak Síketfajd, nyírfajd csomag, normál: 1500 EUR/vadász Síketfajd, nyírfajd csomag, VIP: 2000 EUR /vadász Marco Polo csomag: 7500 EUR + trófea díjak Maral, ibex, szibériai őzbak csomag: 4500 EUR + trófea díjak

KANADA:

Jávorbika csomagok 2014 berepüléssel 2db: 13 750 USD/vadász Jávorbika csomagok 2015(!): 12 000 USD/vadász

GRÖNLAND:

Pézsmatulok kutyaszánon 2015(!): 4060 EUR Pézsmatulok + karibu csomag: 6080 EUR

SPANYOLORSZÁG:

Spanyol ibex/sörényes juh csomag: 4000 EUR

Kollath, skype: kotorikerti, +36-30/921-1562 [email protected]

VOLIERHÁLÓ UV stabil PE 3 x 7szál csomózott 100 m x 30 m (3000m2) 150 m x 40 m (6000 m2) Hálószembőség 60 mm x 60 mm 0,46 euro/m2 + Áfa

Megrendelhető: +36-30/637-9838 [email protected]

606

2014/szeptember

MIKOR  MI  MENNYIÉRT

 FOTÓ: KISS GERGELY

Dámbika-vadászat

Vadászterület 2 kg-ig 2,5-3 kg 4 kg felett NEFAG Zrt. 286 750 7 857 MECSEKERDŐ Zrt. 350 700 4 350 NYÍRERDŐ Zrt. 130 160 15 500 Pilisi Parkerdő Zrt. 600 950 5 200 Gyulaj Zrt. 300 1 200 6 100 KASZÓ Zrt. 350 1 200 3 250 VERGA Zrt. 300 700 2 450 Bakonyerdő Zrt. 400 1 100 5 400 SEFAG Zrt. 200 1 100 5 700 KAEG Zrt. 350 700 4 800 EGERERDŐ Zrt. 550 1 000 2 700 TAEG Zrt. 400 800 5 500 DALERD Zrt. 280 700 4 950 KEFAG Zrt. 250 600 3 500 Orion Vt. 600 1 000 6 530 Daróci Vt. 340 550 1 980 Kossuth Vt. 200 750 2 800 Hubertus Agráripari Bt. 400 1 000 4 920 Füzesgyarmati Vt. 285 577 2 085 Cserepes Vt. 235 470 3 590 Zalavölgye Vt. 200 560 2 000 A fenti összegek alapárak és euróban értendők! A Gyulaj Zrt. árain kívül a többi nem tartalmazza a kísérés, a szervezés és a trófea kifőzésének, bírálatának díját, így ezeket még mindenképp bele kell számolni a végső számla összegébe. S. J. A keresztrejtvény megfejtését (dr. Végh Endrétől átvett idézetet) 2014. szeptember 10-ig várjuk szerkesztőségünk címére vagy a [email protected] e-mail címre. (E-mailben küldött megfejtések esetén kérjük a címét is!) A helyes megfejtők között értékes könyveket sorsolunk ki. Előző havi megfejtés:

„A barátnőd azért megy veled vadászni, hogy a már célgömbön ülő vadra harsányan felhívja a figyelmed.” Nyertesek: Csucska István (Füzérkomlós),

Papp János (Berettyóújfalu), Kósáné Dobos Andrea (Szamosszeg)

607

608

2014/szeptember

ÍZVÁLASZTÓ

Nyakunkon a szarvasbőgés SÁGI SZILÁRD [email protected]

Bár már mindenki a szarvasbikák bőgésére koncentrál, esik azért itt-ott egy-két szarvasborjú is. Azt mindenki tudja, hogy a szarvasborjú szinte minden porcikája isteni kirántva. Még a comb is, ha egy kicsit tovább pácoljuk. Én most a szerencse és egy jó barát révén abban a kiváltságos helyzetben vagyok, hogy hozzájutottam egy szarvasborjú nyakához. És hogy miért pont a nyakat választottam? Talán, mert szeretem a kihívásokat (no meg persze a finom ételeket). Ez a borjú még az őzhívásban

A nyakat lefagyasztottuk, hiszen a vadászat még nem ért véget és egyébként is sokkal könnyebb kétujjnyi szeletekre fűrészelni, ha a hús fagyott. A 2-3 napos fagyasztás semmilyen minőségi veszteséggel nem jár, mint ahogy a hűtőkamrában történő lógatás sem. Ha lefűrészeltük a nyakat kétujjnyi szeletekre (értsd: középen jól látható a csigolya és körülötte a gyönyörű hús), hagyjuk egy kicsit

került terítékre (külön engedéllyel), így hát dupla öröm volt számomra, hogy amíg engem Diana megörvendeztetett egy őzbakkal, addig a barátom minden hezitálás nélkül azonnal úgy döntött, hogy megvásárolja a borjú húsát, így ezzel a fokozott örömmel állhattam neki elkészíteni a nyakat. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vagyok nyakas ember, és ezt érthetjük a szó szoros és átvitt értelmében is. No, de íme, a recept, ami természetesen a kihívások miatt nem rántott borjú lesz…

pihenni, illetve, ha a mélyhűtött verziót választottuk, hagyjuk szép lassan kiengedni. Fontos, hogy ne rakjuk forró vízbe, se mikróba, egész egyszerűen hagyjuk, hogy egy sima hűtő elvégezze a dolgát. Ha gyorsítani szeretnénk a folyamaton, maximum hideg vizet hívhatunk segítségül. Az így előkészített, majd gondosan lecsöpögtetett és szárazra törölt hússzeleteket 5-6 dkg vajban süssük körbe, mindkét oldalát félfél perc alatt. Az átsütött hússzeletek mindkét oldalát fűszerezzük be feketebors, zöldbors, mustármag és majoránna keverékével. Természetesen ezeket a fűszereket egy mozsárban előtte jó alaposan megőröltük. Most már sózhatunk is. A fűszerezett szeleteket fektessük a karikára vágott hagymára, én egy 6-8 literes öntöttvas edényt használtam, de egy római tál is megfelel. Ha nem mázas, akkor mindenképpen áztassuk be előtte 20 percre hideg vízbe! A hús mellé kerül 1-2 közepes méretű, karikára vágott sárgarépa, két paradicsom, egy-két paprika. (Én bedobtam mellé két hegyes erős paprikát is egészben, csak az íze kedvéért.) Aztán jöhet a két kisebb, vagy egy nagyobb zellergumó felszeletelve, 4-5 gerezd fokhagyma vékonyra vágva, és persze elengedhetetlen az ilyen ételeknél, hogy egy teljes fej fokhagymát keresztbe vágunk, szétnyitjuk és szépen az ételre fektetjük. A húsok mellé került még két nagy marék friss erdei gomba is, hiszen éppen

2014/szeptember

Hozzávalók:  1 borjúnyak  vörösbor  3 nagy fej vöröshagyma  15 dkg vaj  feketebors  zöldbors  mustármag  majoránna  só  2 szál sárgarépa  2 db paradicsom  2 db paprika  1-2 hegyes erős paprika  1 db zellergumó  4-5 gerezd fokhagyma  1 nagy fej fokhagyma  kb. 500 gr friss erdei gomba idénye van. Az edényt töltsük fel 3/4-ig vörösbor és alaplé keverékével, 1:1 arányban. A serpenyőnkbe, amiben a húst sütöttük, dobjunk bele még 10 dkg vajat, olvasszuk fel és az előkészített ételt öntsük nyakon ezzel a vajjal. Most jön a legkellemesebb része a főzésnek. Rakjuk az egészet fedővel a hideg sütőbe, állítsuk be a hőfokot 180 fokra, akár légkeveréssel és hagyjuk ott három órán keresztül. Miközben készül, belekortyolhatunk a maradék vörösborba, hiszen nincs vele több dolgunk. Én krumplipürével tálaltam, amit meglocsolgattam egy kis zellerszósszal, ami nem más, mint apróra vágott zellerlevél, bazsalikom, olívaolaj és egy fél marék durvára vágott dió vagy jelen esetben mandula. Ez nagyon kellemes, friss ízt ad az ételnek, de ha valaki nem kedveli a zeller zöldjét, használhat csak bazsalikomot is.

609

A ruha is teszi a vadászt Vadásztanonc koromban minden kezembe kerülő szakkönyvet lázas érdeklődéssel olvastam. Az akkoriban fellelhető német szakirodalom kimerítően tárgyalta a vad szociális viselkedését, nemi szokásait, a  vadászfegyverek és muníciók hatásmechanizmusát, de csak egyetlen egy könyvre emlékszem, amely hasznos öltözködési tanácsokat is adott. A  szerző egyik magvas tanácsa szerint a vadász lehetőleg úgy öltözködjék, hogy a rendőr első pillantásra meg tudja különböztetni a vadorzótól. Mi sem volt hát egyszerűbb, mint az egyik német vadászáruházban megrendelni a mutatós bélelt zöld téli vadászkabátot a hozzávaló nadrággal és irány az erdő. A gyakorlat azonban szöges ellentétben állt a sokat ígérő reklámokkal, a vízhatlannak és melegnek hirdetett ruhán átfújt a szél és az első esős hajtóvadászat után elmentem volna öntött ürgének is. A közmondás szerint az okos más kárán tanul, de ruházkodás kérdésében senki sem nyilatkozott kellemetlen tapasztalatairól, így számos buktató során magamnak kellett a középeurópai télhez legjobban alkalmas öltözetet kikísérletezni. A reklámok helyett inkább a németek történelmi tapasztalataiban bíztam és vadászruhatáram egyes darabjait a szinte mindenhol kapható Bundeswehrnél rendszeresített ruházatból szereztem be. A sok, ruházati téren elkövetett bukdácsolás után, az elmúlt idényben a különböző időjárási viszonyok közepette lehetőségem nyílt a Blaser Active Outfits Kelowna Down fantázianevű télikabátjának és a Down Basic 2 az 1-ben nadrágjának gyakorlati kipróbálására. Ennek a kombinációnak már a neve is sokat mondó: Kanada ezen tájéka nem éppen az enyhe telekről híres. Mind a  műszőrmével díszített kapucnis, tollbetétes kabát, mind a  nadrág külső anyaga 100 százalék teflonbevonatú RAMTEX poliészterből készült. A nadrág tartozéka egy tollbéléses, hoszszú belső nadrág. A Magyar Néphadseregben nemes egyszerűséggel csak „tundrabugyinak” neveztük az ehhez hasonló alsókat. A  Blaser Active Outfits-féle nadrág és a „tundrabugyi” kö-

610

zött világok vannak: a Blaser Active Outfits nadrágja könnyű, kényelmesen lehet benne mozogni és a tollbélésnek köszönhetően kellemes klímát biztosít. A toll vastag légréteget ad, és mint tudjuk, a levegő a legjobb hőszigetelő! A kabát, mint minden valamirevaló vadászkacagány, bőségesen el van látva zsebekkel, érdemes tehát megjegyezni, hogy melyik zsebben van a tartaléktár és melyikben a töltények! Az első „éles” próbára november elején kerül sor a festői Rajna-völgyben. A hőmérséklet 5 °C, több órás hajtás és még sötétedésig több órás szabadtéri ücsörgés várható. Elfoglalom a kijelölt lőállásomat és várok. Az erdő csendjét néhány távoli lövés veri fel, vadat itt csak fényképen látni, viszont elered az eső és egy tudós érdeklődésével figyelem, ahogy az esőcseppek a teflonnal kezelt barna szöveten gyöngyöznek: olyan, mintha gyöngyökkel lenne kivarrva, vitézül állja a vizet. A következő alkalommal 0 °C alatti a hőmérséklet és kellemetlenül vág a szél, ilyenkor a szubjektív hő- illetve hidegérzet jóval alacsonyabb a mért hőmérsékletnél. A kapucnimról fölös óvatosságból lepatentozom a prémet, mielőtt valaki Schönfeldben eltévedt kanadai prémvadásznak néz. Minden gombot, patentzárat és pertlit gondosan behúzok, helyet foglalok a háromlábú székemen – a kabát alatt megrekedt levegőréteg remek szigetelést biztosít: úgy érzem magam, mintha egy jól fűtött kuckóban ülve várnám a vadat. Más alkalommal a nyitott lesen ülve szakadt rám az a bizonyos nagy, nedves pelyhű hó, amely egy idő után mindent át- és eláztat. Ismét elég volt a tapadós hópelyheket lerázni, az anyag itt-ott ugyan nedves, de sehol sem ázott át. Eldöntöttem, nem kísérletezek tovább a téli ruhákkal, ennél már csak az űrhajósok öltözete biztosíthat kellemesebb komfortot. A Blaser Active Outfits 2014-2015 őszi-téli kollekciója a „Down” tollbéléses termékein kívül kínál más, modern technológiával készült vízálló és szélálló téli kollekciókat is. Az „Argali2” olív színvilágú modelljei – Argali2 téli kabát, Argali2 2 az 1-ben kabát, Argali2 Light kabát, Argali2 téli nadrág, Argali2 Light nadrág, Argali2 steppelt mellény – évek óta megelégedéssel öltöztetik és védik az elegáns megjelenésű vadászokat. Az aktív vadászatok és extrém körülmények kedvelőinek készül a Ram2 kollekció, melynek anyaga rendkívül ellenálló, víz- és szélálló. Sötétbarna színű modelljei – Ram2 gyapjúkabát, Ram2 téli nadrág, Ram2 Light kabát és nadrág – a modern ízlésű vadászok kedvelt darabjai. A Blaser Active Outfits kollekció tervezői a hölgyekről sem felejtkeztek el; mindegyik kollekció elérhető női változatokban is. B. E.

2014/szeptember

Blaser Active Outfits 2014-2015 2014-2015

Blaser Active Outfits Blaser Magyarország Kft., 4031 Debrecen, István út 92., telefon: +36-52/793-312, [email protected]