GYÜLEKEZETI HÍRADÓ Szolgálunk Neki teljes szívvel és jó kedvvel
13. szám NEGYEDÉVENTE MEGJELENŐ TÁJÉKOZTATÓ
2004. II. NEGYEDÉV
2004. II. negyedév
tartalom Bevezető gondolatok
3
Húsvét
4
Számadás
5
Evangélizáció
6
Közösség
8
Kapcsolatok
10
Erdélyi László: Beszéd-és értelem gyakorlat Dr.Tokics Imre: A belső megtisztulás ünnepe Dr.Erdélyi László: "Lásd, megadom neked, amit kértél" Dr.Szigeti Jenő: A példázatok titkai Erdélyi László: "A vaknak én szeme valék" Bodnár János: Egymásnak terhét hordozzátok Gyülekezeti kapcsolatok Keresztség Taglétszám alakulása Emlékezés Csekéné Trippa Annára
11 12
Mindezeket cselekedte velünk az Úr
13
Szombatiskola
14
Idősek
15
Ifjúság
16
Mindeddig megsegített
17 18
Zene
19
Isten munkatársai vagyunk
20
Egészség
21 22
Szolgálati beosztás Útravaló
23 24
Tapasztalataink
A kiváltságos szolgák Beszélgetés Bus Lászlónéval "Nem maradok el tőled..." Már lefelé menetelnek Szabó Ottó: Mi, vagy ki leszel, ha nagy leszel? Tavaszköszöntő gyermekünnepély "Hagyjad az Úrra a te útadat..."
Összefogás a gyülekezeti orgonáért
"Mit tudsz te, amit mi nem tudunk...?" Megtalálni helyemet ... - Gyarmati Béláné emlékére Dr.Rajki Zoltán: A Terézvárosi gyülekezet elmúlt öt éve... Dr.Abaházi Attila: A szív-és érrendszeri betegségekről 2. Isten sokat ad a kevésben is
Dicsérjük őt harsonákkal
Kedves olvasóink! Minden véleményt és hozzászólást szívesen veszünk kiadványunkkal kapcsolatban. Várjuk folyamatosan azokat az írásokat, amelyek a gyülekezet életéről és a közösség tagjainak mindennapi tapasztalatairól szólnak!
A legifjabb pomázi csapattag
A H.N.Adventista Egyház Terézvárosi Gyülekezetének lapja A gyülekezet címe: H- 1062 Budapest Székely Bertalan u.13. Telefon: (1) 3318-964 http://www.tagnet.org/terezvaros Lelkészek: Bodnár János - Erdélyi László Dr.Szigeti Jenő A gyülekezet vezetője: Dr.Erdélyi László A lapot szerkesztette és készítette: Dr.Erdélyiné Halász Edit
A Gyülekezeti Híradó 1000 példányban jelenik meg. Érdeklődők részére készséggel postán megküldjük kiadványunkat. Az erre vonatkozó igényeket a gyülekezet címén, telefonján, illetve e-mailben lehet jelezni.
2
TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ
2004. II. NEGYEDÉV
Bevezető gondolatok Erdélyi László:
Beszéd- és értelem gyakorlat
Jól kezdődött a nap. Személyi okmányért mentem a XII. kerületi Önkormányzat Anyakönyvi Hivatalába unokám részére. Senki sem volt előttem, nem kellett várnom. A kedves ügyintéző hölgy azonnal felismert, hogy előző nap én érdeklődtem nála telefonon. Tíz perc alatt készen volt az okirat. Az épületből kilépve, a villamos éppen akkor állt be a megállóba. Mire elérném, úgyis elindul. Nem érdemes szaladni. Majd jön a másik. Mégis odaérek. A villamost megkerülve átmegyek a szerelvény előtt. Az ajtó már zárva. Eszembe jutnak rémtörténetek: a busz- vagy villamosvezető odazárta a felszállni akaró ruháját vagy kezét, lábát és több tíz méteren vonszolta a szerencsétlen embert. Ezért nyugodtan megállok, hogy várjam a következő járatot. De az ajtó kinyílik. A vezető kedvesen int. Ez nekem szól. Felszállok. Megköszönöm. Ugye, ilyenkor illik a széles mosoly az arcon. Oda-vissza. Persze, ez így nem művészet, és nem írható jóvá. Nem nehéz. Magától jön. Csak viszonzás volt. Reflex. Kötelesség. Még hátra van a Fordító Iroda és az orvosi rendelő. Gyógyszerfelírás. Ma mindenütt, minden jól sikerül. Délre otthon is vagyok. Van idő a hátralevő napi teendők elvégzésére. Este még egy rövid telefonbeszélgetés. Egyszerű dolgot kell elintézni, testvéremnek a javára. Biztosan méltányolni fogja, hogy felhívom. Jobban fog aludni. Aztán kiderül, nem is olyan egyszerű. Utána félóráig remeg a gyomrom. Lehet, hogy ő ettől aludt jobban? Nem veszekedtünk, nem vitatkoztunk, csak ott a vonal túlsó végén az a hang nem hiányzott a napzáráshoz. Idegesítő volt. Nem kellett volna felhívnom. Már késő. Ezt le kell vezetni valahogy. Ebben segít a számítógép. A gép, az ember után. Ima, igetanulás és lefekvés előtt azon gondolkodom, mi ártalmasabb a mai világban: a számítógép – általában a gépek – vagy az elembertelenedett másik ember? Ó, milyen igaztalanul bántjuk olykor a szegény ártatlan masinákat! Vajon nem többet ártunk-e egymásnak, amikor elfelejtünk emberi emberek lenni, mint maguk a gépek, amikre ráfogjuk, hogy ellenségeink? Nem szomorú, amikor az embertől a géphez kell menekülnünk, hogy lazítani tudjunk? Nem fordítva kellene lenni? TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ
Amikor a gépek kifárasztanak, akkor felhívhatnánk valakit, hogy megnyugodjunk, fellazuljunk és utána jó lehessen az álmunk? De mit lehet tenni, ha a segélykérő szó, vagy írás pusztába kiáltó szóként elvész az éterben? Levelet kaptam, amelyben arról panaszkodik egy kedves testvérem: több, mint két hónapig várt arra, hogy kérésére választ adnak. Hiába. És újból kéri, ne kelljen ismét két hónapig várni, s nézni naponta a leveles ládát. Két tantárgyat kell megtanulnunk Krisztus iskolájában. Keresztény számára az egyik kötelező, a másik pedig nélkülözhetetlen. Az egyiket másokért, a másikat önmagunkért kell megtennünk. Íme az első, ami nem új találmány, amit gyakorlatban bemutatott az, akiről a prófécia így szólt: „Az Úr Isten bölcs nyelvet adott én nékem, hogy tudjam erősíteni a megfáradtat beszéddel” (Ésa 50:4.). Ha Krisztus tanítványainak valljuk magunkat, meg kell tanulnunk ezt a szívből fakadó „stílust”. Együtt érző szívet kell kérnünk az Úrtól. Felelősségérzetet a másik ember iránt. Meg kell tanulnunk gyakorolni a hegyi beszéd elveit: „Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták” (Mt 7:12). Ha pedig életben akarunk maradni az embertelen világban, akkor meg kell tanulnunk egy másik lényeges dolgot: „Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégzőjére Jézusra” (Zsid 12:2.). Ahhoz, hogy megtanuljuk az elsőt, nem kell elmennünk nyelvi laborba beszédgyakorlatra. „Csak” Jézusra kell néznünk. Tőle kell tanulnunk egymást szeretni, a másik embert becsülni – az sem árt, ha tisztelni tudjuk – legalább annyira, amennyire mi is szeretnénk, ha velünk úgy cselekednének. A második tantárgyat szintén Tőle kell megtanulnunk. Reá nézni és Tőle tanulni, hogy mit tenne Ő hasonló körülmények között a mi helyünkben. Ilyen egyszerű. A két tantárgynak egyetlen alapszövege van: „Tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd és alázatos szívű vagyok…” (Mt 11:29) Szerencsénk, hogy ezekért a tantárgyakért nem kell fizetni, hiszen már régen elszegényedtünk volna az „osztályismétlések” miatt. Azaz mégis fizetünk érte az életben másképpen, és ez az ár nem kevés! Csak amikor „behajtják” rajtunk, akkor
hajlamosak vagyunk arra, hogy másokat vádoljunk és okoljunk szerencsétlenségünkért, kudarcunkért. Persze, nagyon könnyű dolgunk volna az életben, ha mindenki körülöttünk olyan volna, hogy attól mosolyra állna a szánk, szívünk megtelne örömmel és gyomrunk sohasem görcsölne be. De hát ez utóbbit is meg kell tanulnunk elviselnünk anélkül, hogy elveszítenénk emberi tartásunkat. Semmi sem menthet fel viszont a keresztény ember számára adott életforma gyakorlása alól: „Krisztus követői nem lehetnek kíméletlenek kapcsolataikban, nem lehetnek keményszívűek, együttérzés nélkül valók. Beszédük nem lehet nyers. Nem lehet eltelve önbecsüléssel és felfuvalkodottsággal. Nem lehetnek lekezelők, nem használhatnak durva szavakat, nem korholhatnak és nem ítélhetnek el.” (E.G.White: Szemelv. 2/20.old.) Meg kell tanulnunk mindkét leckét: „erősíteni a megfáradtat beszéddel”; és elviselni a kellemetlenségeket úgy, hogy közben Krisztusra nézzünk. Uram, köszönöm, hogy ma is velem voltál. Köszönöm a beszéd- és értelem-gyakorlatokat”! Segíts, hogy jó tanítványod legyek!
Ha számbavetted... - Reményik Sándor -
Ha számbavetted mind a vétkeid, Szemed ha metszőn önmagadba látott: Az ismeretlen sok-sok bűnödért Még mondj el egy pár miatyánkot!... A legsikoltóbb seb talán nem az, Mit oszt a kardunk nyílt, lovagi tornán S tán az se, mit suttogva, hátmögött Ejtünk kajánul, titkon és orozván. A legszörnyűbb lavinák úgy lehet, Indulnak egy elejtett szó nyomán, Mit elhallgatni - méltón - nincs miért, S mit elhallgatni jobb lett volna tán. S mikor egy gyötrődő szív úgy eped Egy szónkért, mely meg tudná váltani, S virágoskertből sivataggá lesz. Mert azt az igét nem mondottuk ki. Mert elnéztünk a ködös messzeségbe, A léptünk rajta döngve áthaladt, Semmit se tettünk - csak nem vettük észre, És eltapostuk, mint egy bogarat.... Pusztán azáltal, hogy élünk, megyünk, Szüntelen egy virágot tör le lábunk... 2004. II .NEGYEDÉV
3
Húsvét
Dr.Tokics Imre:
A belső megtisztulás ünnepe
Ezt a húsvéttal kapcsolatos elmélkedést elsődlegesen nem teológusként fogalmazom meg, noha teljesen tisztában vagyok azzal, hogy nem vagyunk képesek elvonatkoztatni magunkat attól, amik vagyunk az Isten kegyelméből, amely egy életre meghatározza gondolkodásunkat és életünket. A Húsvét mindig különös jelentőségű az életemben, nem olyan értelemben, hogy a szó eredeti jelentésében vallásos ünnepi karaktere lenne, hanem több és más is egyben. A Húsvét Jézus szenvedéstörténetének és halálának időszakára esett. Számomra ez az ünnep a legnagyobb toleranciát is jelenti, mert ebben az időszakban sokkal jobban tűröm az élet minden területén a szenvedést, mint máskor. Hogyan érthetem meg Jézus szenvedésének és kereszthalálának mélységét, ha minden sérelemre, mely az életben ér, azonnal felszisszenek és méltatlankodom!? Igyekszem a környezetemben lévő szegényeket és mellőzött testvéreket - ezen időszakban - meglátogatni és segítséget nyújtani számukra. Egy kedves, szegény nyírségi család jut az eszembe, akiknél nem olyan régen jártam, vajon a lelkész meglátogatja-e őket, vagy nem? Budapest belvárosában van egy koldus fiatalember, akit már évek óta támogatok, nem egyszerűen úgy, hogy csak pénzt adok számára, hanem közben próbálom bátorítani és lelkileg erősíteni, most is meg fogom őt látogatni. Van egy úgynevezett „világi” barátom, akivel minden húsvét alkalmával találkozom. Amikor leülünk egymással szemben, akkor megáll az idő számunkra, elmondjuk egymásnak, mi történt velünk és családjainkkal az elmúlt időszakban. A Húsvét mozgó ünnepet jelentett már az Ószövetségben is (Nisán 14-e ), a mostani március 21-e utáni holdtöltét követő első hétvégéje. Ezért ez az ünnep nagyon tág időszakot jár be, március végétől egészen április végéig terjedő időtartamban eshet valamelyik hétvégére. Amennyiben a munkám engedi, akkor már napokkal korábban előveszem Jézus szenvedéstörténetének evangéliumi részeit, és hozzáolvasom Ellen G. White: Jézus élete című könyvének aktuális fejezeteit. Saját életemre vonatkozólag felteszem azokat az alapkérdéseket, amelyek a szolgálattal, a családi élettel kapcsolatosak.
4
TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ
Mit jelent ma adventistának, kereszténynek lenni? Hogyan szolgálhatok jobban a gyülekezeteknek és az embereknek? Mit jelent férjnek lenni? Az apai és nagyapai szeretetből adódó felelősségemnek eleget teszek-e? Szüleimmel kapcsolatban arra gondolok, vajon miként tehetném idős napjaikat szebbé és biztonságosabbá? Közvetlen munkatársaim számára hogyan tudom bemutatni a húsvéti megváltás örömét? A lelkészek és egyházi alkalmazottak életébe miként tudok húsvéti örömöt és szabadítást közvetíteni? Fontosnak tartom, hogy a belső megtisztulás mellett a külső megjelenésre is nagyobb figyelmet fordítsak, mint máskor. Az íróasztalomtól a gépkocsim csomagtartójáig mindent a lehető legnagyobb rendbe teszek. A húsvéti időszakban ismert volt az "elengedés" szokása, vagyis amikor az ünnepre való tekintettel kegyelemben részesítettek egy személyt. Az eljárás lényege, hogy egy bűnbánó gonosztevőnek még egy lehetőséget adott a júdeai helytartó, hogy a fogoly megváltoztassa életét. A kegyelemre vonatkozó törvényt a Misnában találjuk meg, amely arról is rendelkezett, hogy az elítéltet közvetlenül a vacsora előtt bocsátották szabadon. Saját életemre vonatkozólag úgy használom ezt a régi jogszokást, hogy a húsvéti időszakban adok egy újabb esélyt annak, aki már eljátszott szinte minden lehetőséget a megbocsátásra. Mindent megteszek azért, hogy rendezzük az ügyet. Az ünneppel kapcsolatban egy másik szimbólumot alkalmazok saját életemre vonatkozólag, ugyanis a húsvéti bárány tökéletes kellett legyen. Isten csak a száz százalékot fogadta el. A tíz százalékban hibás állat sértette volna az ünnepet. Ezen időszakban végzendő egyházi munkámat még nagyobb gondossággal látom el, száz százalékosságra törekszem, mert a Teremtőt sértem meg silány és hibás munkával. A húsvét számomra különleges önfegyelmet és mértéktartást is jelent még a finom ételek és sütemények területén is. Az ünnepi asztalnál mindig felvillan az evangélium azon része, amikor Jézus a keresztjét vitte és nagyon szomjúhozott; így például ilyenkor az üdítő helyett vizet fogyasztok. A húsvét Isten különleges kegyelmi amnesztiája, hogy tovább éljünk, mi, bűnös Barabbások. E gondolatokkal kívánok mindnyjájunknak áldott ünnepeket!
Húsvéti félelem HÚSVÉT ÜNNEPE az Élet diadalünnepe a halál fölött, az elnyomott igazság győzelme a gonoszság hatalmai fölött, a vígasztalódás szivárványa a bánkódó szeretet könnycseppjein. Húsvét ünnepe mégis tele van félelemmel. Az első húsvétkor az ijedelemből félelem lett. Mégsem lehet a külső eseményekből teljesen megmagyarázni a húsvéti félelmet. A félelem mindig belülről fakad. Az ítélet végrehajtói a hatalommal és dicsőséggel feltámadott Jézus Krisztustól féltek. Az asszonyok ugyanúgy. A meghalt Jézusnak könnyü volt tisztességet tenni, de a feltámadott Jézusnak szemébe nézni nagyon nehéz lehetett. Joggal félhettek a szemrehányástól, amit majd szégyenszemre kapni fognak. (Mk 16,14) A húsvéti félelem fő oka az, hogy rossz a lelkiismeretünk Jézus Krisztussal kapcsolatban. A mai húsvéti félelemnek egyik jele a húsvét tagadása. Nem új jelenség ez. A főpapok, farizeusok, akiknek a legtöbb okuk volt félni a Krisztussal való találkozástól, ők is a tagadás álarca alá rejtették félelmüket s azt a hírt terjesztették, hogy a tanítványok éjjel ellopták Jézus holttestét és elhíresztelték, hogy feltámadott. Ma sem az az igazi oka a feltámadás tagadásának, hogy megmagyarázhatatlan, hihetetlen, lehetetlen. A tényeknek nagyobb bizonyító ereje van, mint minden emberi gondolatnak. A félelem azonban inkább letagadja a tényeket is, hogy a letagadott tény nem tény s a nem látott veszedelem nem következik be. Van-e benned, bennem húsvéti félelem? Jó-e a lelkiismeretem Jézussal kapcsolatban? Hogyan merjek szemébe nézni Annak, akit olyan sokszor megtagadtam, Akivel olyan sokszor nem törődtem, tanácsait nem fogadtam meg? Van-e lehetőség arra, hogy ne maradjak ebben a húsvéti félelemben? A történet szerint mindenki félt, aki a feltámadott Krisztussal találkozott, de az egyiket meghagyta az Úr ebben a félelemben, a másiktól elvette és örömmel töltötte meg. Azoktól veszi el, akik a megfeszített Jézust keresik, akik magukról csak azt tudják és vallják, hogy bűnösök, de a Megfeszítettről azt tudják és vallják, hogy a bűnösök barátja és Megváltója. Engedjük, hogy a büneinkre emlékeztető Szentlélek töltsön el minket is húsvéti félelemmel - a Megfeszítettről érkező angyali üzenet pedig húsvéti örömmel! (Túróczy Zoltán) 2004. II. NEGYEDÉV
Számadás „Lásd, megadom neked, amit kértél” "Adj azért a te szolgádnak értelmes szívet, hogy tudja ítélni a te népedet, és tudjon választást tenni a jó és gonosz között; mert kicsoda kormányozhatja ezt a te nagy népedet? És tetszék e beszéd az Úrnak, hogy Salamon ilyen dolgot kért. Monda azért az Isten néki: Mivelhogy ezt kérted tőlem, és nem kértél magadnak hosszú életet, sem nem kértél gazdagságot, sem pedig nem kérted a te ellenségidnek lelkét; hanem bölcseséget kértél az ítélettételre: Ímé a te beszéded szerint cselekszem, ímé adok néked bölcs és értelmes szívet...(1Kir 3: 5 és 9-13)
Az elmúlt év utolsó napján hálaadáskor számba vettük gyülekezetünk eseményeit, amelyeket abból a szempontból értékeltünk: istentiszteleteink valóban az Isten tiszteletéről szóltak-e és segítettek-e bennünket a lelki fejlődésben? Programjaink segítették-e a közösség építését? Vajon növekedette a hitünk, közelebb kerültünk-e Isten országához és az ő igazságához? Istennek hálával mondhatjuk el, hogy jó évünk volt, a gyülekezet szépen fejlődött. A lelki növekedés egyik jele lehet a létszám szerinti növekedés. Rossz lelkületű, rossz hangulatú közösségek nem vonzzák az embereket. Az elmúlt évben 40 fővel gyarapodtunk, amelyből 14 személy keresztség által csatlakozott hozzánk. A lelki élet színvonalát jelzi, hogy van-e mondanivalónk az emberek felé. Előadóink 6 előadássorozat 58 előadásában közvetítették az üzenetet mindazok felé, akik keresik Isten igazságát és örömmel vannak közöttünk. A gyülekezet lelkiállapotát tükrözi az is, hogy van-e vonzása, milyenek a kapcsolatai. Ezt jelzi azon rendezvények sora, amelyeken vendégeket fogadtunk, kapcsolatokat ápoltunk. A lelki növekedés jele az is, hogyan ünnepeljük ünnepeinket. A köszöntések, ünnepségek, jubileumi megemlékezések a közösséghez való tartozásunkat erősítették. A lelki élet karbantartásához tartoznak azok a programok, amelyek egy-egy csoport sajátos közösségi igényét elégítik ki. A szülők, családok, idősek, lelkészcsaládok és barátok találkozóin felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk. A lelki élet fontos mutatója az is, hogy van-e elég hadrafogható szolgálattevő. Képességeink és időnk odaszentelésére van szükség nemcsak a különféle programok szervezéséhez, hanem az állandó gyülekezeti szolgálatokhoz is. A szolgálatban Isten minden vezetőre, minden tisztségviselőre és a közösség minden tagjára épít és számít. Mindenkitől azt várja el, amit lehetőségeihez képest lelkiismerettel el tud végezni - nem többet, de nem is kevesebbet. Eredményeinkért dolgoznunk kell keményen és fáradhatatlan hittel. A győzelmet ingyen nem adják. A szolgálatokban résztvevők odaadása és munkája jelentik a gyülekezeti élet lüktetését, életkedvét, és megteremtik azt, amiért egy-egy szombaton azt érezzük: jó együtt lenni, jó ennek a gyülekezetnek a tagja, és a közös szolgálat részese lenni. Terveinket, elképzeléseinket, törekvéseinket ebben az évben is az Úr kezébe tettük le. A gyülekezet közössége tagjainak személyes odaadása, erőfeszítése, odaszentelt ideje és fáradsága, öröme és próbái által formálódik és fejlődik. Mindannyian az Ő ügyéért fáradozunk, tőle kapjuk ehhez az erőt, az időt, a bátorítást. Lesznek emelkedett és nehéz pillanatok, eredmények és kudarcok, surlódások is – ez így van rendjén. Amit biztosan tudhatunk, hogy az Úr számtalan áldást tartogat részünkre, és ki-ki megtalálja majd örömét Őbenne, és egymásban. Gyülekezetünk fejlődéséért hálásak vagyunk Istennek, de őszintén szembe kell néznünk problémáinkkal is: még mindig nem elég dinamikus a fejlődésünk, sok gondterhelt, panaszkodó, beteg embert látni a gyülekezetben, betegségek, családi problémák, házasságok válsága, hitéleti megingások, fáradt, időhiánnyal küzdő emberek vannak közöttünk. Miért vannak mindezek és mi a megoldás?
„Ha volt idő, amikor az Istent félőknek komolyan kellett elmélkedni, akkor az most van, amikor a személyes kegyesség a lényeges. Meg kell vizsgálni: "Mi vagyok, mi a munkám és a küldetésem e jelen időben? Melyik oldalon dolgozom: Krisztus vagy az ellenség oldalán?" Érzem-e minden pillanatban, hogy nem a magamé vagyok, hanem Krisztus tulajdona, hogy szolgálatom Istent illeti, akié vagyok? Meg kellene kérdezzük magunktól: Miért élünk és dolgozunk? És mi lesz mindennek az eredménye?" (E.G.White: Az utolsó napok eseményei) Mindenre csak egy megoldás van: rendezni kell a kapcsolatunkat Istennel. Amint Jakab apostol tanácsolja, "közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok. " Dávid is így intette Salamont:"ismerd el atyád Istenét, szolgáld osztatlan szívvel és odaadó lélekkel. Az Úr ugyanis megvizsgál minden szívet, és ismeri minden lélek gondolatait. Ha keresed, megmutatja magát neked. Ha elfordulsz tőle, elvet örökre.„ Ne akarjuk a körülményeket, vagy a másikat, a munkatársamat, a házastársamat, a hittestvéremet megváltoztatni. Lehetőségünk csak arra van, hogy magunk változzunk meg. Magunkat kell Istenhez igazítani, higyjük el, a többi magától megjavul. Most kell rendeznünk a kapcsolatunkat Istennel, mert nem lesz jobb az idő később sem. Mennyi időt fordítunk Istenre? Hányszor mondjuk még szombaton is, hogy nem érünk rá mert a család, a barátok, a szórakozás elveszi időnket, s lelkiismeretünk teljesen nyugodt. Imáinkban mivel foglalkozunk többet: a fizikai, a személyes szükségleteinkkel, vagy a lelki dolgokkal? "Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? ...Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát, és ezek mind megadatnak néktek." Át kell értékelni életvitelünket, vajon összhangban vannak-e terveink és törekvéseink mindazzal, ami a küldetésünk, életünk célja és értelme, és amit Isten szolgálatába lépve megfogadtunk. Az Úr adjon bölcsességet nekünk, hogy jó választást tehessünk, s hogy elnyerhessük áldását: "... még amit nem kértél, azt is megadom néked." Dr. Erdélyi László
Unió választókonferencia A Dunamelléki Egyházterület felhívására gyülekezetünk is jelölt küldötteket a május 26-28. között sorra kerülő Unió Választókonferemciára. A gyülekezetek jelöltjei közül a Területi Bizottság választotta meg a képviselőket. Ennek megfelelően a Terézvárosi Gyülekezetből - a hivatalból küldött Bodnár János lelkész és dr.Szigeti István UB tag mellett - dr.Erdélyi László, Cséfalvay Miklós, Jakó Gyula és Mailinger Ferenc, presbiterek, valamint Bodnár Jánosné, Mózsi Etelka, id. Erdélyi László és dr.Rajki Zoltán vesznek részt a konferencián. Kérjük Istent, hogy küldötteink híven képviseljék a gyülekezetünk által felismert igazságokat és hasznos eszközei lehessenek a Szentléleknek, aki újra és újra meg fogja próbálni létrehozni az egységet az egyházban. Legyen áldott igyekezetük és eredményes a munkájuk! Tegyen az Úr többet, mint amit kérni, vagy elképzelni tudnánk!
„Sosem áll más idő a rendelkezésünkre, mint a jelenidő.” (C.H.Spurgeon) TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ
2004. II .NEGYEDÉV
5
Evangélizáció Dr.Szigeti Jenő:
A példázatok titkai Dwight Lyman Moody (l837-l899) a híres evangélista még kezdő vasárnapi iskolai tanító volt, amikor egy prédikátor hirtelen berekedt és neki kellett helyettesíteni. Kétségbeesve kérdezgette barátait: - Miről beszéljek? Mit mondjak? A barátok csak ennyit mondtak: János 3:16-ról prédikálj. – De hát erről mindent elmondtak, ebben semmi új nincs, hiszen az a Biblia aranyszövege, - próbálta elhárítani a jó tanácsot Moody. De a barátok nem tá-gítottak. Prédikálj csak bátran János 3:16-ról, mondták mosolyogva. Moody szívszorongva megfogadta a jó tanácsot és prédikált a Biblia aranyszövegéről. Az első este nem tudta befejezni a témát, a második, a harmadik estén sem. Végül az egész sorozat erről az igéről szólt, amit először elcsépeltnek, agyonprédikáltnak tartott. Ez a történet jutott eszembe, amikor a Terézvárosi gyülekezet péntek esti sorozatát hallgatom Jézus példázatairól. Amikor megterveztük a „Történt pedig egyszer…és mi történik ma?” című sorozatot, mindnyájan arra gondoltunk, ami Moody szívét összeszorította. Kit fog ez érdekelni? Hiszen a példázatok az evangéliumok legismertebb szakaszai. Lehet-e valami újat mondani? Mondanak-e valami fontosat ezek az ősi példázatok a mai embernek? …s megszégyenültünk. Mind a négyen készülés közben, új szántóföldbe elrejtett kincsekre, új drágagyöngyökre bukkantunk. Nagyon jó, hogy négyen tartjuk ezt a sorozatot, így lehetőségünk nyílik egymást hallgatni. Módunk van a meglepőt, az aktuálisat észrevenni a másik lelkésztárs prédikációjában. Évekkel ezelőtt többször is tanítottam az újszövetségi írásmagyarázat órákon ezeket a példázatokat. Néha, egykor volt tanítványaim szájából jóleső meglepetéssel hallom vissza az általam megírtakat, tanítottakat és hallom a meglepőt, az újat, ami az ő szívükben, gondolkodásukban, tapasztalataikban született. Jézus tanításainak legjellegzetesebb ránk maradt emlékei a példázatok. Bennük van elrejtve Jézus tanításainak kulcsa. Legtöbbjük egyszerű, a mindennapi életből vett példa, első hallásra is megjegyezhető, mégis a példázatok megértése körül a teológia története során sok vita zajlott. Ezek a viták mindig összefüggtek Jézus
6
TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ
tanításainak megértésével. Titkuk abban van, hogy az egyszerű forma mély tartalmat takar. Jézus nem teológus volt, hanem az egyszerű emberek tanítója. A kereszténység titka ma is abban van, hogy a mindennapi életünkben felfedezzük-e Jézus tanításának időszerűségét, köznapi egyszerűségét. Ha ezeket az egyszerű történeteket filológiai alapossággal vizsgáljuk, rádöbbenünk arra, hogy a Jézus korabeli palesztinai nyelv és szokásvilág él bennük. Elég Márk 4:11-12 verseket megvizsgálni, ahol Jézus a tanítványoknak azt indokolja meg, hogy miért tanít Ő példázatokban. A görög szöveg, mivel pontosan akarja idézni Jézus szavait, tele van arameizmussal, úgy, hogy szinte halljuk a tanító Jézus szavát. A 11. vers például egy ellentétes párhuzam, ami az ószövetségi költői nyelv egyik sajátos formája volt. A vers második felében lévő rámutatás („ama kívül levőknek”) a görög nyelv szabályai szerint felesleges, csak az arám nyelvet beszélők gondolkoztak így. A háromszoros passzív szerkezet („néktek adatott”) lényegében Isten neve kimondásának elkerülése és azt jelenti: néktek adta Isten. A példákat lehet szaporítani. Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a példázatok olyan formában hangoztak el Jézus ajkáról, mint ahogyan a korabeli írásmagyarázók, a targumok beszéltek. A példázatok képei, hasonlatai is a korabeli Palesztinába vezetnek bennünket. A feltételezett természeti viszonyok és társadalmi körülmények is Jézus világát tükrözik.
Csak palesztinai környezetben lehet megérteni a kitaposott útra esett mag példázatát, hiszen Jézus szülőföldjén először vetettek és az elvetett magot szántották be. A mustármagból az itáliai vagy mediterrán környezetben nem nő sohasem fa, de a Genezáreti tó mellett ma is lehet látni 2-3 méterre megnövő mustárfát.
A menyegzői ruháról szóló példázat sem érthető a korabeli helyzet ismerete nélkül, ahol az ünnepi ruha nem volt más, mint a frissen kimosott köznapi ruha. A mi viszonyaink között kegyetlenség az utcáról behívott vendégtől számon kérni a menyegzői ruhát. Keleten csak tisztára kellett mosni a bepiszkolódott ruhát, hogy alkalmas öltözet legyen az ünnepségre. A nagy melegben könnyen megszáradt a testen is a ruha. A gondatlan vendég csak azért kerül ítélet alá, mert nem tisztálkodott. De nemcsak a természeti viszonyok és a régi szokások tükröződnek Jézus példázataiban, hanem a társadalmi helyzet is. Jézus korában egy jelentős gazdasági válság sújtotta Palesztinát. Josephus Flavius szerint, aki egy generációval élt Krisztus kora után, a jeruzsálemi templom befejezése után 180.000 munkanélküli maradt az országban. Ebből érthetjük a piacon ácsorgó szőlőmunkások példáját, vagy Lukács 16:3-at, ahol a hamis sáfár attól fél, hogy nem kap munkát, és csak kapálni mehet alkalmi munkában, hogy megéljen. Vajon miért van ez így? Miért kötötte Jézus ennyire szorosan a mindennapokhoz tanításait és az evangélisták vajon miért törekszenek ezeknek a képeknek az ilyen valósághoz kötött közlésére? Mindenképpen azért, hogy a mindenkori olvasó, a régi és a mai is lássa, hogy a példázatokban közölt jézusi követelmény a mindennapok világában érvényes, ott eligazító igazság. 2004. II. NEGYEDÉV
Evangélizáció Viszont a példázatok realitásából, képszerűségéből ered magyarázatuk nehézsége is. Ha mondanivalójukhoz el akarunk jutni, föl kell törnünk a képet, hogy Jézus szándékához eljussunk. Jézus kortársai tökéletesen ismerték a példázatok képanyagát, mégsem értették Jézus példázatait, mert Jézus nézőpontját, szemléleti módját nem tették magukévá.
Három fontos sarkokkérdése van Jézus példázatainak: 1. A képes beszédben mindig problematikus a kép és a valóság viszonya. A kép nem egyenlő a valósággal. Bizonyos értelmi, szellemi munka, ráhangolódás szükséges ahhoz, hogy megértsük: miben egyezik és miben tér el a kép a valóságtól. Ha a valóságot helyesen ismerem fel, akkor a kép megkönnyíti a valóság lényegének meglátását. Ha nem ismerem fel a példázat mögött meghúzódó szándékot, a kép messzi visz a valóságtól olyan terepre, ahol biztosan eltévedek. Jézus példázataiban a kép ismert, de a közismert képanyaggal Jézus új, más mondanivalót akar közölni. 2. A második nehézség az, hogy Jézus szavai szerint (Mk 4:10-12) a példázatok mondanivalóját nem foghatja fel az, aki Isten országának titkát nem ismeri. A példázatokat „kívülről”, a Krisztussal való személyes kapcsolat nélkül nem lehet megérteni, csak „belülről”, Jézusnak engedelmeskedni kész lélekkel. Isten országa az Újszövetség szerint nem hely, hanem Isten helyreállt uralmának területe a bűn által értelmetlenné lett földön. A kép elemeit megismerhetjük a kortörténeti viszonyok ismeretében. Ezt értették a kortársak is, de mondanivalóját, vagyis Isten országának titkát, csak hit által. A példázatok Jézus tanításának olyan részei, amelyben Isten az ő országának alapvető törvényszerűségeiről, vagyis „titkáról” beszél. Csak hit által lepleződik le ez a titok. 3. A harmadik ok, ami nehézzé teszi a példázatok magyarázatát, hogy sokszor a példázatot összecseréljük az allegóriával. Az allegóriának és a példázatnak más a viszonya a valósághoz. A példázat a vaTERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ
lóság egy-egy elemét, döntő mozzanatát fejti ki képszerűen. Megértésének tehát az a kulcsa, hogy megkeressük a hasonlítási pontot, vagyis azt az alapvető igazságot, amit megvilágít a kép. Az allegória a valóság egy szakaszának folyamatosságát fordítja le a képek nyelvére. Az allegória megoldása a kép minden elemének feloldása, visszafordítása a valóság nyelvére. A példázatok félremagyarázásának jelentős hányada abból ered, hogy a magyarázók minden képet allegóriaként akarnak érteni. A kovász példázatánál nem a kis kovász mindent átalakító erejére figyelnek, hanem azt kezdik találgatni, hogy a liszt, a szakajtó, meg az asszony mit is jelent. Ez a csapda az őskeresztény századokból ered, amikor a hellenista retorika ezt a módszert használta a képek megértésére. Jézus viszont nem így gondolkodott. Példázataiban a keleti ember világa tükröződik. Gyülekezetünk péntek esti sorozata Jézussal együttgondolkodni tanít. A köznapi kereszténység titkát keressük, azt, hogy hogyan tudunk ma, a fogyasztói társadalom ellentmondásos világában Jézussal együtt járni.
A Biblia megismerésének két fókusza van. Keresnünk kell mindig azt, hogy akkor, amikor Üdvözítőnk ajkáról elhangoztak a szavak, mit is akart mondani a kortársaknak Jézus. De itt nem lehet megállnunk. Minden vizsgálódásunknak az az értelme, hogy Jézust a huszonegyedik században tanuljuk követni. Ez a mi igetanulmányozásunk igazi célja. Mi, akik péntek estéről péntek estére Isten igéje felé hajolunk, nem szeretnénk elfelejteni, amit a huszadik század nagy mártír-teológusa, Dietrich Bonhoeffer így fogalmazott meg: „A példázatok a legmagasabb potenciájú Krisztus-bizonyságtételek. Jézus Krisztus minden egyes példázat belső célja. A példázatok világos, tiszta, egyértelmű volta lehetetlenné teszi, hogy az ember kikerülje a Krisztus mellett vagy ellene szóló döntést. A példázatok ezért nem arra szolgálnak, hogy örökérvényű igazságok múlhatatlan szépségeit prédikáljuk, hanem hogy Krisztusról tanúskodjunk” Az előadások július közepéig folytatódnak péntek esténként. Mindenkit sok szeretettel várunk!
Minden példázat döntésre szólít fel. Ha a mindennapi élet képei mögé nézünk, nem kerülhetjük el a döntést Krisztus mellett, vagy ellene. Nem elég Jézus életének és szolgálatának szépségeiről gondolatban elmélkedni, hanem Krisztus bizonyságtevőivé kell lenni, hogy szóban és cselekedetben egyformán Jézus Krisztus követői, hallgatói legyünk.
Mark Twain, a világhírű amerikai író egy barátjával beszélgetett a vallásról. - Tudod –mondta a barátja -, a Szentírás tulajdonképpen azért van, hogy eligazodást adjon nekünk a hitben. Én nem sok hasznát veszem. A Bibliában olyan sok érthetetlen részre bukkanok… Mark Twain hallgatott, majd elgondolkodva így felelt: - Tudod, engem az érthetetlen bibliai helyek nem idegesítenek. Sokkal több gondom van azzal, amit megértek…
2004. II .NEGYEDÉV
7
Közösség Erdélyi László:
„A vaknak én szeme valék” Jób 29:11-16.
Jób előbbi boldogságáról és jelen nyomorúságáról meditál. Élete két helyzetének az összehasonlítása megoldhatatlannak látszó kérdéseket vet fel benne. Nem ígérhetem, hogy mi megtaláljuk a megoldást Jób súlyos kérdéseire, hiszen könnyebb kívülről megállapítani, tanácsokat adni, mint megélni hasonló tapasztalatokat. Jób helyzetének megítélésénél barátai is akkor voltak a legbölcsebbek, amikor hét napig hallgattak. Amikor saját filozófiájukkal próbálták boncolni az igazságot, sok igazság-elemet alkottak, de ezeket nem tudták Az Igazság nagy rendszerébe állítani. Hasonlóképpen járhatnánk mi is. Ezért ennek a helyzetnek csupán három gondolatát vizsgáljuk: 1. A keleti ember életelve volt az igazság és irgalmasság gyakorlása. Bizonyos volt abban, hogy Isten áldásában úgy lehet része, ha maga is követi az igazságot és irgalmasságot, amit Mikeás próféta később így fogalmaz: „Megje-lentette néked, óh ember, mi légyen a jó és mit kíván az Úr tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel (Mik 6:8.). 2. Jób nem dicsekedett. Inkább azt akarta kifejezni, hogy őt magát boldoggá tette a másokon való segítés lehetősége. 3. Milyen hatással van a nyomorúságba jutott emberre saját múltja? Más szóval: menyire befolyásolja közérzetünket a nyomorúság idején az előbbi életvitelünk?
1. Az igazság és irgalmasság erősítik vagy kizárják egymást? Sajnos, az igazság és irgalmasság elve gyakran sérült Izrael életében. Az Úr sokszor intézett emiatt feddő üzenetet népéhez: „Akik ürömmé változtatják az ítéletet és az igazságot földre tiporják.” „Gyűlöljétek a gonoszt és szeressétek a jót; állítsátok vissza a kapuban az igazságot…” (Ám 5:7.15) „Halljátok ezt, kérlek, Jákób házának fejei és Izráel házának vezérei, akik utáljátok az ítéletet, és minden igazságot elcsavartok” (Mik 3:9). Napjainkban sem változott a helyzet: „És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez odafordulnak” (2Tim 4:4)
8
TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ
Ezt az igét sokszor a világ felé fordítjuk, de elsősorban mindig önmagunkat kell keresni benne. Ma is tapasztalhatjuk a mindennapi életben, a gyülekezeti életben, egymással való kapcsolatunkban, ügyek intézésekor, hogy baj van az igazság értelmezésével és alkalmazásával. Különösen szembetűnő a két nagy elv – az igazság és az irgalmasság – együttértelmezésekor jelentkező látászavar. Sokszor képtelenek vagyunk az igazságot és az irgalmasságot ugyanazon dologban együtt alkalmazni. Általában valamelyik kárt szenved, mert úgy gondoljuk, az egyik kizárja a másikat. A sajátos emberi logika szerint: ha igazság, akkor az könyörtelen, ha pedig irgalmasság, akkor az nem más, mint az elvek feladása. Láttunk már vitatkozó testvéreket? Min vitatkoztak? Az igazságon: kinek van igaza? Néha bizottságnak vagy egész gyülekezetnek kell foglalkozni azzal, hogy kinek van igaza. Néha az egész egyház foglalkozik egy kérdéssel. Szakadások abból keletkeztek, hogy nem tudták eldönteni, kinek van igaza. Bibliával, rendelkezésekkel, kézikönyvekkel és szabályokkal a kézben! Az igazság értelmezésénél sokszor még nehezebb az igazság alkalmazása. Jób maga is úgy beszél erről, mint amit nem lehet felületesen kezelni: „az ismeretlennek ügyét is jól meghányámvetém”(16.v.) Gondoljunk arra, milyen lelkiismeretesen és részrehajlástól mentesen kellett megvizsgálni a menedékvárosba futott gyilkos ügyét, hiszen emberéletről, a jog és az igazság tekintélyéről volt szó. Nem volt egyszerű kimondani az ítéletet: védelmet találhat-e a menekült a menedékvárosban vagy ki kell szolgáltatni őt a vérbosszulónak? Nem tudni, a gyakorlatban hogyan működött ez az intézmény. De tény, hogy az ókor legfejlettebb közigazgatási rendszere volt Izraelben. Kérdés, milyen volt a jogalkalmazás. Ma, ha valakinek nincs jó ügyvédje, nem biztos, hogy az igazságával boldogul. Jób vallomásának értékét növeli, hogy benne megtalálható egy messiási prófécia gondolata:
„Az igazságot magamra öltém, és az is magára ölte engem.” (Ésa 59:17). Nem lehet értéke szavunknak, nincs hitele annak, amit mondunk, ha az igazságról csupán beszélünk. Jócselekedeteinknek az adja meg az igazi értéket, ha ötvöződik Isten cselekedetével. Ha az emberek az emberi cselekedetekben felismerik Isten jóságát, igazságát és szeretetét: Isten cselekvését. Ha az emberi adományban Isten ajándékát látják. Az igazság hirdetése és az igazság magunkra öltése két különböző dolog. Hiteltelenné válik az a prédikáció, amelyet nem támaszt alá egy krisztusi élet. Bizonyságtevésünk értéke csökken, ha az általunk hirdetett igazságot nem támasztja alá egy igaz élet.
2. „Amely fül hallott, boldognak mondott engem.” Ez volt az emberek ítélete Jóbról. Vajon azért mondták boldognak, mert nagy volt a gazdagsága? Nem, hanem amiért az igazság és az irgalmasság oly csodálatos ötvözetben jelent meg az életében. Az önző ember boldog, ha kap; és boldogtalan, ha adnia kell. Az igaz keresztény örül, ha a bajbajutottnak segítséget nyújthat. Jób ismerte ezt az örömöt, amely a mások érdekében végzett jócselekedetek gyümölcse. Érezte, mit jelent másokért tenni, ügyeiket intézni, képviselni: a vaknak szeme lenni, a sántának lába; az özvegyet, az árvát megsegíteni; a szűkölködőnek atyja lenni. Egy elembertelenedett világban ilyen emberekre van szükség. Amikor ezt mondom, nem karitatív mozgalmakra gondolok. Ezekből van sok. És a szervezetek tisztségviselői nagyon jól megélnek mások nyomorából. (Általában a befolyt összeg 80%-át az adminisztráció emészti fel.) Az emberek pedig szívesebben odaadják pénzüket egy ilyen szervezetnek, hogy ezzel letegyék felelősségüket és megnyugtassák lelkiismeretüket. Ha megszűnne a világon a nyomor, sokan ezért jutnának nyomorba. A társadalmak hozzászoktak ahhoz, hogy intézményesítették a szociális munkát, amit az emberek pénzzel megválthatnak. Olyan lett az életberendezkedés, hogy egy család már nem tud mit kezdeni a hátrányos helyzetű családtaggal, társadalmi 2004. II. NEGYEDÉV
Közösség üggyé vált az, ami az egymással közösségben élő, egymáshoz tartozó emberek ügye kellene, hogy legyen.Lecsökkent az egymásrautaltság tudata: az, hogy szükségünk van egymásra, egymás nélkül nem teljes az életünk. Jób gazdag ember volt, de nem alamizsnával, nagylelkű adománnyal intézte el mások megsegítésének ügyét. A gazdagoknak általában nincs idejük egyszerű emberek ügyeivel foglalkozni. A fegyvergyárosok, a szórakoztató ipar mágnásai, a mások nyomorából élők odaadják adójuk 1%-át jótékonysági alapítványoknak, de a társadalom perifériájára jutott emberek nem juthatnak közelükbe. A közelmúltban felhívott valaki. Elmondta családja küzdelmét, benne anyagi problémáikkal. Szóltam az ADRA-nak, hogy küldjenek segítséget. A válasz hamar jött: „Nem anyagi segítséget kérünk. Imádkozzanak értünk! Nem baj, ha néha felhívom telefonon? Jól esik, ha beszél velem!” Az anyagi problémákkal küzdő embernek is először annak tudatára van szüksége, hogy érette imádkoznak és törődnek vele. Emberi szó, együttérzés, mellé állás kell: „A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.” Bodnár testvérrel meglátogattuk ezt a családot. Nekünk volt részünk áldásban, és ők is örültek. A helyzet azt igazolja, hogy nem futószalagon nyújtott ember nélküli segítségre van szükség, hanem testvéri, baráti kézzel történő felemelésre. Lehajlásra és felemelésre. Ez nem kerülhető meg azzal az elvvel, hogy „amit tesz a te jobb kezed, azt ne tudja a te bal kezed”. Nem baj, ha van mit tudnia, ha ez nem dicsekvés, hanem példamutatás arra, hogy ezt kell tenni.
3. Hogyan köszön vissza saját múltunk a nyomorúság idején? Nem zárhatjuk le ezt a gondolatkört úgy, hogy figyelmen kívül hagyjuk Jób helyzetét, amelyben elmondja visszaemlékezését. Talán a legnehezebben magyarázható a nyomorúságban élő ember számára, amikor a két életforma közötti óriási különbséggel kell szembesülnie. Mélyen megindító, ahogy Jób emlékezik múltjára: „Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, amikor Isten őrzött engem! Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, s világánál jártam a setétet; Amint java korom napjaiban valék, amikor Isten gondossága borult sátoromra! Mikor még a Mindenható velem volt” (Jób 29:1-5). Gondoljuk csak át még egyszer: TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ
Jób elmondja magáról a 11-16. verseket úgy, hogy mellé teszi jelen állapotát, amelynek a lényege annak érzete, hogy elhagyott engem az Isten. Ez előremutat Krisztusra, aki a kereszten felkiáltott: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?!” Jób nem talál magyarázatot a jelen és a múlt konfliktusára. De nem is terheli semmi olyan, ami elviselhetetlenné tenné helyzetét. Most képzeljünk el egy másik Jóbot, aki szintén nyomorúságba kerül, és amikor elkezd emlékezni, azt kell megállapítania önmagáról, hogy egész életében kegyetlen, gonosz, részvétlen és tisztességtelen volt másokkal szemben. Azt a kétségbeesett megállapítást kell tennie: mindent visszakaptam, amit az életben másokkal szemben elkövettem. Melyik előző életformájából képes valamilyen erőt meríteni az ember a nyomorúság elviseléséhez? Iszonyatos teher lehet ilyen helyzetben az ember számára, amikor tudja, hogy többé nem teheti meg azt, amit elmulasztott. Ott vannak előtte a könnyes emberi arcok, akik kérve tekintettek rá, akik részvétet, segítséget vártak, akik mellett elment közömbösen, akiknek ártott, akiket tönkretett. Felidéződnek azok a helyzetek, amelyekben úgy érezte, mindenki felett átléphet. Látja maga előtt a riadt, csalódott arcokat, akiknek csak egy szóra lett volna szükségük, hogy igazságuk bizonyítva legyen a hamis vádakkal, rágalmakkal szemben, de ezt akkor nem lett volna előnyös kimondania. Akkor saját érdeke mást kívánt. Ezek az arcok tehetik elviselhetetlenné a jóbi helyzetet. A gonoszkodó, részvétlen ember nem tudja, hogy saját maga hordja össze későbbi szenvedésének máglyatüzéhez gallyanként a fát. Nincs kegyetlenebb helyzet az életben, mint amikor az emberre szakadt nyomorúsághoz hozzáadódnak megtéretlen életének embertelen megnyilatkozásai. Ha ez a kettő összegeződik, ha a baj mellé társul a lelkiismeret vádja, szinte elviselhetetlenné válhat a helyzet. Legyen ez a drámai kép felhívás, különösen a fiatalok számára, akik ma alakítják jövőjüket. Testvérem, eljön az idő, amikor a jelened múlttá, és ezzel megváltozhatatlanná válik. Rajtad múlik ma, hogy olyan lesz-e akkor ez a múlt, amelyről elmondhatod: „amely fül hallott, boldognak mondott engem”, és most vigasztal az a tudat, hogy Isten, aki akkor velem volt, most is itt van az életemben.
Azok vagyunk-e, akikre a nyomorban levőknek szükségük van? Körülöttünk érik a nyomorúság. Közvetlen közelünkben is egyre több problémával küzdő emberrel fogunk találkozni. Isten népének olyan testvéri közösségé kell válnia, amelyben mindenki érezheti: nincs egyedül. Vele van egy egész közösség. Egy szenvedő ember tapasztalatának saját elbeszélése tanítson bennünket emberi módon élni. Tanítson szeretni a másik embert. Tanuljuk meg, hogy a legjobb útépítés jövőnk számára a másokért tanúsított képmutatás nélküli, őszinte szeretet, segítőkészség. Szerezzünk magunknak a nyomorúság idejére tiszta lelkiismeretet, amelyet nem terhel a körülöttünk élő, vagy utunkba került emberek szükségleteinek figyelmen kívül hagyása, vagy bármilyen mulasztás. Felölteni magunkra az igazságot és az irgalmasságot: ez a krisztusi élet! Nem a kegyeskedő szavak ragacsos máza, hanem az, ha bennem felismerik Krisztus igazságát, irgalmát és szeretetét. Az Úr tegyen bennünket ilyen keresztényekké! Legyünk az élet vakjainak szeme; a botladozó sántának lába; a szűkölködőknek gyámolítója, a bajba jutottnak védelmezője! Ne kelljen tőlünk egyetlen léleknek sem visszafordulnia úgy, hogy legalább egy testvéri szóval vagy kézfogással ne biztosítottuk volna arról, hogy számíthat ránk, mert segítőtársai vagyunk!
Nem kell - Háló Gyula Nem kell száj a beszédhez, nem kell kéz a jótetthez, nem kell szem a csodálkozáshoz, nem kell láb a küldetéshez. Csak szív. Egy szót se, egy mosolyt se, egy nahát-ot se, egy igét se adj semmi vagyonért! Ne add el a szíved!
2004. II .NEGYEDÉV
9
Kapcsolatok Bodnár János:
Egymásnak terhét hordozzátok
"Bátorítsátok a félelmes szívűeket, gyámolítsátok az erőteleneket, türelmesek legyetek mindenki iránt. (1Thess 5:14)" 2002-ben a Dunamelléki Egyházterület választókonferenciája gyülekezetünket is érintette azáltal, hogy dr.Erdélyi László első presbiterrel együtt a Területi Bizottság tagjai lettünk. Ez adott alapot arra, hogy az egyházterület más gyülekezeteiben látogatást tegyünk és szolgálatokat vállaljunk. Éveken át rendkívül nagy igyekezettel szerveztük a magunk gyülekezetében a folyamatos evangélizálást, törekedtünk a prédikációk színvonalának emelésére a különböző szolgálatok és szolgálattevők segítségével. Azonban tudjuk, hogy van mit javítanunk, ismerjük hiányosságainkat is. Mindezek mellett tapasztaljuk Isten jelenlétét és vezetését, amely a folyamatos keresztségek által, a működő imaközösségeken keresztül, a gyülekezet lelkészei és presbiteri karának áldásos szolgálatában és az egész gyülekezet egységében mutatkozik meg. Az Úr azt ígéri, hogy „ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük” (Mt 18:20). Hálával tartozunk Istennek azért is, hogy a közel 400 testvért számláló gyülekezetünkben a különbözőségek mellett az egység a mai napig érvényesül. Tudatosan ápoljuk és munkáljuk a közösség egységét. A területi bizottsági tagságunk mellett gyülekezetünk ad alapot és segítséget számunkra ahhoz, hogy a terület más gyülekezeteiben is hatékonyan szolgáljunk a Szentlélek ereje által. Van még egy harmadik oka annak, hogy egyre több gyülekezetet látogatunk meg. Úgy tapsztaljuk, hogy az egyházban különböző irányzatok jelentek meg, amelyek az egységet veszélyeztetik. Mit értek ez alatt? Amikor testvéreink között sokan a „mit együnk, mit igyunk” kérdését, az egészséges életmódot túlhangsúlyozzák, vagy a szükségesnél többször emlegetik, ez nem munkálja a közösség fejlődését. Fontos dolgok ezek, de az egységnél nem fontosabbak. Más esetben az evangélium ügyét szolgáló eszközökben látják sokan a megoldást a lélekmentésben, a személyes emberi kapcsolatok háttérbe szorításával, netalán mellőzésével. A mai világban fontosak az eszközök, de az embernél és az emberi kapcsolatoknál semmi sem fontosabb. Mintha egy olyan karizmatikus irányzat is kezdene kialakulni, akik az új gyülekezetek alapításában látják a jövőt, miközben elmennek a meglévő gyülekezetek mellett, és hagyják tönkre menni azokat. Felkarolásuk, erősítésük helyett újabb és újabb „vállalkozásokba” fognak. A gyülekezet-alapítás bibliai elv, azonban a legnagyobb esélye az eredményes gyülekezetalapításra a már áldásosan működő gyülezetnek van, mely táplálni és gondozni tudja az új területet. Bizonyára találnánk még jó néhány olyan tényezőt, amely jelen van a gyülekezetek életében, és túlhangsúlyozásuk miatt az egyház elveszítheti identitását. A Biblia szerint, az emberi lélek az, ami fontos (Ján 3:16), amelyért a gyülekezetnek mindent meg kell tennie. Az a küldetésünk, hogy Jézus munkáját tovább folytassuk egészen a befejezésig. A „nagy misszióparancs” nem az egyes elkötelezett életű hívő emberek ügye csupán, hanem az egész gyülekezeté! Az a gyülekezet, amely belső bajokkal küzd, képtelen missziómunkát végezni. Pál apostol hangsúlyozza a Lélek egységét: „éljetek méltón ahhoz az elhivatáshoz, mellyel elhivattatok, teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel, viseljétek el egymást szeretettel, igyekezzetek megtartani a lélek egységét a békesség kötelékével.” (Ef 4:1-3)
10
TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ
Ezzel a lelki háttérrel indultunk el, hogy bátorítsuk testvéreinket azokban a gyülekezetekben, ahová eljutottunk és az Úr kegyelméből még elmehetünk. Részt vállaltunk Kescskeméten és körzetében, Lovasberényben az evangélium hirdetésében, „Illés visszatérése” címmel minden hónapban egy teljes szombatnapon át. A pestlőrinci gyülekezetben egy előadássorozattal „Bölcsességirodalom a Bibliában” címmel szolgálnak lelkészeink. Legutóbbi látogatásunk Zalaegerszegen volt, ahol mintegy 70 fős küldöttséggel szolgáltunk. Ebben a negyedévben még Rákoscsabára is meghívták dr.Erdélyi László testvért, ahol szintén nagy szeretettel fogadták. Isten megáldotta ezidáig a Terézvárosi gyülekzetetet, és ezért kötelességünknek érezzük, hogy segítő kezet nyújtsunk testvéreinknek és a Lélek egységét hirdessük.
Elfogynak a szolgák Lassan elfogynak a földről a szolgák, szolgáid, Uram, Istenem... Csak karrierjüket építő alkalmazottaid maradnak itt, kik szégyenedre válnak, mert símogató tenyered melegét már nem érezzük, hisz minket rendeltél annak, amikor rajtunk könyörültél. De hangod sem halljuk már, hiszen az élő Ige, szavad, könyvekbe kövesült. Mi lesz velünk, Istenünk? Körülöttünk egyre többen sóhajtják a harmincnyolc éve nyomorulttal: "nincs emberem"...! Egyedül vagyunk a Bethesda partján. Hiába pezsdül a víz, hiába az angyal. Talán az angyalének is hiába szállt a bethlehemi mezők felett: "Dicsőség a mennyben Istennek és békesség a földön a jóakarat embereinek...". A pásztorok és a juhok is lassan farkasokká lettek, Jézus hiába várja a bűnbánó pásztorokat. Pedig mi naponta indulunk templomodba ünnepi zajjal, illendő áhitattal. A mi útunk is a leprások és a poklosok hada között vezet. Hibátlan imákat mormolunk miközben koptatjuk templomod lépcsőit. De szolgák, Uram már rég nem vagyunk, mert csak a szolga tudja, hogy Isten minket kezdettől foga mindörökké a másik emberért szeretett... (2003. karácsonya, Szigeti Jenő) 2004. II. NEGYEDÉV
Kapcsolatok Pomázi barátaink vendégségben Sokat hallott már gyülekezetünk a Pomázi Bibliakörről, és a Híradó előző számában beszámolót is olvashattunk tevékenységükről. Ezután határoztuk el, hogy személyesen is vendégül láthatjuk barátainkat. A délelőtti istentiszteletünkön köszöntöttük őket, és átadtuk a gyülekezet 150 ezer Ft értékű ajándékát, a mintegy 80 könyvet, mely tartalmazza a teljes White könyvsorozatot, Bibliákat, lexikonokat, és majdnem minden kiadványunkat. A könyvadományt a Pomázi Művelődési Ház igényes könyv-
gyűjteményének bővítéséhez ajánlottuk fel, akik nagy örömmel fogadták azt. Az ünnepélyes alkalom és a közösség élménye mélyen érintette vendégeinket. Imáinkban kérjük Istent, hogy további hasonló tapasztalatokat, élményeket szerezhessenek szeretetközösségükben. A baráti körben eltöltött ebéd során kötetlen beszélgetésben ismerhettük meg egymást közelebbről.
Misszió-nap Zalaegerszegen
A zalaegerszegi gyülekezet Tony Campbell evangélizációja nyomán alakult meg1992-ben. Tagjai előtte már több életmód-klubban vettek részt. A gyülekezet ma 38 tagú, az elmúlt öt év során 9 testvért kereszteltek meg. A Horváth Kálmán és felesége lelkészi szolgálatot jelenleg a Terézvárosi Gyülekezetben Kalocsai Tamás látja el, a gyülekezet vezetője Horváth Kálmán presbiter testvérünk, aki egyúttal a Területi Bizottságnak is tagja. Korábban Hoffmann Ödön testvér az Unió Bizottságnak volt tagja. A zalaegerszegiek lelkesedését mindig példaképpen emlegetjük a Dunamelléki Egyházterületen.
Március első szombatján egy zsúfolt autóbusszal és tíz személyautóval érkeztünk Zalaegerszegre. A helyi gyülekezet kis csapatát még így sem tudtuk zavarba hozni, lelkesen fogadtak, és legalább annyi szeretettel, amennyivel mi érkeztünk. Vajon mit érezhettek, amikor a 40 tagú kórus, a 20 tagú fúvószenekar és a kísérők a lépcsőházban sorakoztak? Biztosan aggódtak, hogyan férünk el, hiszen amikor a szakszervezeti kultúrtermet kibérelték, kisebb létszámra számítottak. Természetesen igyekeztünk úgy elhelyezkedni, hogy a meghívott vendégeknek és a gyülekezet tagjainak jusson hely, hiszen őértük jöttünk. Délelőtt számos programmal szolgáltunk, majd dr.Erdélyi László presbiter testvér mondta el "üzenetünket" a Terézvárosi Gyülekezet tapasztalatairól és a közösség egységgé formálásáról. A délutáni együttléten műsorszámok és beszámolók váltották egymást, amelyben a jelenlévő presbitertársak, Borbáth István, Jakó Gyula és dr.Szigeti István beszéltek gyülekezetünk életéről és munkájáról.
Vendégeink nem jöttek zavarba, mikor a pódiumra szólítottuk őket, hogy bemutatkozzanak a gyülekezetnek
Ahol egymás közösségét keresik, ott mindenkinek jut hely
A vendéglátók és mi, vendégek egy nagy kört alkotva hallgattuk egymást, kifejezve nyitottságunkat és törődésünket egymás iránt. E misszió-nap üzenete és célja ezzel megvalósult. Hálásan köszönjük a meghívást és a vendéglátást! Este sem hazafelé indult a népes zenés társaság. A keszthelyi Festetics kastély előtt újból előkerültek a hangszerek és az atyafiak "összetrombitáltak" még egy újabb hangszerre valót. TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ
2004. II .NEGYEDÉV
11
Kapcsolatok Presbiteri látogatás Kecskeméten...
...és Békéscsabán
Dr.Erdélyi László és dr.Szigeti István presbiter testvérek feleségeikkel tettek látogatást a kecskeméti gyülekezetben. Erdélyi testvér két igeszolgálatban tárta fel, hogy a gyülekezet legfontosabb feladata az egység megteremtése. A testvéri közösségben felmerülő problémák - szemléletbeli és gyakorlati nézeteltérések – megoldását minden esetben úgy kell kezelni, hogy azok ne veszélyeztessék a meglévő egységet, illetve ne akadályozzák annak megvalósulását. A gyülekezet lelki fejlődése, küldetésének betöltése csak úgy valósulhat meg, ha erre az egységre épül. Az országban több helyen működik már úgynevezett presbitérium, amelyekben gyülekezeti vének talákoznak rendszeresen, hogy megbeszéljék a presbiteri szolgálat tapasztalatait és ápolják a gyülekezetek közötti kapcsolatokat. Dr.Erdélyi Lászlót és dr.Szigeti Istvánt, Tóth József bajai presbiter társunkkal együtt Békéscsabára hívta meg Rajki Antal testvér, a békés megyei presbitérium vezetője, hogy beszámoljunk gyülekezeteink missziós tapasztalatairól és véleményt cseréljünk az előttünk álló feladatokról.
Jól időzített találkozások Kettős találkozó sikeredett Kecskeméten a fiatalkorúak börtönében. Látogatásunk egybeesett az Európai Unió holland bizottságának ellenőrző programjával. Mindnyájunk számára meglepetés volt. Amikor a fiatalok bevonultak, a sort folytatta az Unió Bizottsága, amelynek tagjai látható érdeklődéssel és tetszésük kifejezésével hallgatták szinkrontolmács segítségével a programot, amit ők is megköszöntek. Nyilván, ez is bekerül jelentésükbe. A szervező Szilágyi Jánosné Rózsika volt, akinek nagyon jó kapcsolata van mindkét börtön vezetőségével és tisztségviselőivel. Az ének-zene-szolgálatban és a kapcsolatépítésben Sepsi Katika és Juhász Robi volt a munkatársam. Ezúttal is Bibliát és Jézus élete című könyvet kaptak ajándékba azok, akik erre igényt tartottak. Amikor a börtönigazgató úrnak megköszöntem a lehetőséget, többször kifejezésre juttatta, hogy ők köszönik jelenlétünket, amiért nagyon hálásak. Hisszük, hogy még mások is jelen voltak, akiket nem láthattunk, de éreztük munkájukat. (id.Erdélyi László)
Keresztség
Az első negyedévben újabb három fiatal keresztelekedett meg gyülekezetünkben. Füredi Mihály, Székely Árpád és Tőkés Csaba. Mindhárman különös módon kerültek kapcsolatba közösségünkkel. Kerestek valamit, ami hiányzott életükből és azt a Biblia igazságaiban találták meg, amely Krisztushoz vezette őket. Számítunk fiatalos lendületükre a gyülekezeti munkában és a misszióban egyaránt.
A gyülekezeti taglétszám alakulása Gyülekezeti levéllel érkezett Máthé Kinga Máthé Levente Farkas Ildikó
Keresztség Füredi Mihály Székely Árpád Tőkés Csaba
Gyülekezeti levéllel távozott Szász Anna Dr.Murányi Árpádné
Halálozás Merk Lajos Csekéné Trippa Anna
Taglétszám 2003. december 31-én Taglétszám 2004. március 31-én
12
TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ
392 fő 394 fő
Szomorú szívvel vettük tudomásul, hogy Csekéné Trippa Anna március 8-án, hosszan tartó betegség után 56 éves korában megpihent az Úrban. Anika 1948-ban Szegváron született, 20 évesen kötött szövetséget az Úrral. Férjével, Zoltánnal 1986ban kötöttek házasságot és békés, harmonikus életet éltek. Mindketten jelentős részt vállaltak a szogálatban, Anika közel 20 évig precizen, lelkiismeretesen látott el pénztárosi teendőket. Munkatársnői szeretettel emlékeznek szorgalmára, különös érzékenységére a szociális problémák és az idősek iránt. Sokat aggódtunk és imádkoztunk Anikáért, hogy betegségét hittel és méltósággal hordozza el. Szerető férjének és családjának Isten vígasztaló kegyelmét és erejét kívánjuk a szolgatársak és a gyülekezet nevében. 2004. II. NEGYEDÉV
Mindezeket cselekedte velünk az Úr Isten postása Mindannyian átélünk olyan tapasztalatokat, amelyekben érezzük Isten gondviselését, de nem látjuk akkor és ott kibontakozni történetünk értelmét. Mégis tudjuk, hogy célja van minden élethelyzetnek, amelybe Isten helyez, hogy velünk és általunk teljesítse tervét. Íme néhány tapasztalat a közelmúltból:
Isten Szentlelke vezetett Kedves Testvérem az Úrban! 2002. júliusában, az otthonomtól távol „Valaki” emlékeztetett, és vágyat ébresztett Isten házának megkeresésére. 1956-ban 15 évesen jártam szüleimmel együtt, akik hívők voltak mindketten, a Székely Bertalan utcai imaházban utoljára. Elkerültem a szülői háztól, majd férjhez mentem, családom lett egy fiam és leányom. A 60. évet betöltöttem, amikor családi problémák miatt elhagytam az otthonomat, és megtaláltam leányom segítségével a Székely Bertalan utca 13. számot, Isten házát. Ahogy beléptem, és megláttam a szószéken a feliratot, „Jövel Uram Jézus”, én csak sírtam és sírtam leányommal együtt. Egész nyáron minden szombaton boldogan mentem Istennek hálát adni. Szept. 28-án egy testvérnő odavezetett M. testvérnőhöz, hogy tanítson, készítsen fel keresztségre. 2002. okt. 12-én azt mondta M. testvérnő, hogy lesz egy találkozó, maradjunk ott, mert adventista szülők, lelkészek gyermekei lettek meghívva, és én is ott kell, hogy legyek. Ott maradtunk. Csodálatos összejövetel volt. Felszólaltak többen a meghívottak közül, emlékek cserélődtek ki, egymást figyeltük, hogy ki kicsoda. Szívem megtelt szeretettel, örömmel, torkom elszorult, és hálát adtam Istennek a csodálatos vezetésért. Az elhatározás megérett szívemben, hogy készüljek teljes szívvel a keresztségre. Hála Istennek, ott azon a szombaton, okt. 12.-én ért meg bennem az elhatározás, hogy a szombatot, Isten örömünnepét megtartsam, és ott határoztam el, hogy tisztán fogok étkezni. Készültem a keresztségre, és a csodálatos nap, 2003. április 5-én Isten segítségével megadatott, hogy ott, ahol szüleim is megkeresztelkedtek. Bodnár testvér engem is megkeresztelt. Akkor öten voltunk, akik Istennel szövetséget kötöttünk. Azóta Isten törvénye szerint élek. Azóta nem maradtam távol egyetlen szombaton sem Isten házától. Minden szombatot imával, az ige hallgatásával, énekkel és Isten előtti térdhajtással, Istent és az Ő Szent Fiát, az Úr Jézus Krisztust, a mi Megváltónkat magasztalva töltöm. Ámen. Testvéri szeretettel: Földi Mihályné, Csákvár (Megj.: Testvérnőnk a Székesfehérvári Gyülekezet tagja.) TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ
Hosszúra nyúlt, kevés alvásidő utáni reggel telefoncsörgés adja az ébresztőt. A harmadik csöngetésig rá kell hangolódni a várható beszélgetésre. A vonal túlsó végén nem szabad észrevenni, hogy álmosan támolygok, fáradt vagyok, amit a hangszín már a bemutatkozással is könnyen elárulhat. Kedves, bizalomkeltő hangon kell fogadni a hívót. Így lehet őszintén, eredményesen kommunikálni. Már az első szónak is bátorítónak kell lenni ahhoz, hogy kialakulhasson a gyógyító beszélgetés. A telefonban most egy kedves női hang: - Erdélyi László lelkész urat keresem. - Parancsoljon, miben segíthetek? - Kaptam a lelkész úrtól postán egy Bibliát, amire rá van nyomva a nevem, de tudom, hogy ez a Biblia nem engem illet, ezért úgy érzem, vissza kell küldenem. Néhány másodpercnyi időre van szükségem, hogy felidéződjön bennem egy több, mint két évvel ezelőtti megbízatás. - Miből gondolja, hogy nem Önt illeti? -Azért, mert a mellékelt levél szerint ez egy 12 éves Pál Gabriella nevű kislánynak lett küldve, én pedig 35 éves vagyok és férjem, családom van. A cím sem azonos az enyémmel. - Akkor hogyan került önhöz a Biblia? - Mivel a posta sehol nem találta meg a címzettet, a leleményes postás elkezdett nyomozni vállalatoknál a nevezett kislány után. Senki sem tudott ilyenről. Végül valakinek eszébe jutott, hogy az egyik ott dolgozó munkatársuk feleségének leánykori neve Pál Gabriella. Ez én vagyok. - Akkor pedig ez nem véletlen, hogy önhöz jutott ez a Biblia. Kérem, fogadja el ajándékba. - Ó, én nagyon boldog vagyok, de szívesen kifizetem az árát. Én sem tartom véletlennek, hogy most, amikor beteg vagyok, kaptam egy Bibliát. A történet előzménye a következő: 2001 októberében levelet kaptam Elizabeth Duritchek testvérnőtől – magunk között Bözsike nénitől – az USA-ból. Ebben megkér, hogy az ő számlájára vegyek egy Bibliát, nyomassam bele annak a kislánynak a nevét, aki Németországban rokonainál olvasta a Jézus élete című könyvet, ami nagyon megragadta őt. Neve Pál Gabriella. Nem ez az első hasonló kérése Bözsike néninek. Kérésének igyekszem mindig eleget tenni a lehető legrövidebb időn belül. Végtelenül nagyra értékelem a másokért hordozott felelősségérzetét. Hiszem, hogy figyelmességének és szeretetének meglesz a gyümölcse. Sikerült keríteni egy szép kisméretű Bibliát, aminek a fedelére rányomattam a kislány nevét. 2001. novemberében elküldtem az ottani körzetben dolgozó munkatárs címére, azzal a kéréssel, hogy személyesen vigye el, mert így kapcsolatot tud kialakítani a címzettel. Ő azonban odaadta másik munkatársának, aki viszont postára adta ahelyett, hogy személyesen megkereste volna a kislányt. A Biblia ezután több, mint 2 évig vándorolt. Nem tudjuk, hol őrizték, hol dobálódott, de az Úr vigyázott rá, mert tudta, hogy eljön az óra, amikor valakinek szüksége lesz rá. Valamikor a Magyar Posta világhírű volt a kézbesítés megbízhatóságáról. Egyik nyugalmazott postamester testvérünktől – Agárdi Józseftől – hallottam néhány valós történetet arról, hogy miként nyomozták ki és juttatták el a szinte kézbesíthetetlen címzés ellenére a küldeményt. Ez azonban egészen különleges eset volt. Isten gondviselése csodálatos. Neki évekre előre megvannak a tervei személyekre lebontva. 2004. II .NEGYEDÉV
13
Szombatiskola A kiváltságos szolgák A szombatiskola szolgái a tanítók. A tanítói összejövetelen kedd esténként 15-20 fő vesz részt, közülük többen fiatalok. Az aktív részvétel, a jókedély, a nyitott párbeszéd, az egymást építő vita jellemzi a megbeszéléseket. A tanítók a lényeget kutató kérdéseket egymásnak feltéve egyúttal edzik önmaguk tudását és rátermettségét a helyes válaszadásban. Igyekeznek egymást „megvilágosítani”, jó értelembe véve provokálni, rávezetni a helyes gondolatokra. Néha tanácstalan csend jelzi, ha megtorpannak egy-egy felvetett kérdésnél, amelyre nehezen formálódik a válasz. Igen nehéz a tanító számára gondolatait mindig logikusan, érthetően és követhetően, ellentmondások és tárgyi tévedések, frázisok nélkül és biblikusan helytállóan közvetíteni. Ez is jelzi, hogy nagy szükség van a lelkészek, presbiterek jelenlétére, akik tudásukkal, tapasztalatukkal és meglátásaikkal segíthetik a tanítók elmélekedéseit. A megbeszélés kezdetén néhány perces továbbképzésben vezetési ismereteketre is sor kerül. Az osztály létszámának és fejlődésének alakulása nagyban függ a tanító vezetői stílusától. A tanító ne legyen magára hagyó, tekintélyelvű, vagy akár ú.n. klubvezető, hanem a párbszédet és a tanulók benvonását szorgalmazó vezető legyen. Tehát a tanító személyisége meghatározza, hogy miként tudja közvetíteni az „üzenetet” a szombatiskolai osztály számára. Mit mond? Érdeklődést kelt? Együtt gondolkodik a résztvevőkkel? Avagy előad, prédikál? Az okoskodó-kérdezgető, a kérdések logikus kifejtését zavaró tudálékoskodás helyett tanítóink igyekeznek érdeklődést kelteni a részvétel és a tanulni vágyás iránt, bölcsen végigvezetve a hozzászólások, a beszélgetés fonalát az igazság világos megértéséhez. Nagy kiváltság a tanítói szolgálat. A szombatiskola számtalan áldás forrása a benne résztvevők számára. Rendszeres alkalmat ad a gyülekezeti közösség – ezen belül a kisebb testvéri-tanulói csoport – részére a Biblia módszeres tanulmányozására. Amíg a résztvevők Jézus követésének „tudományával” foglalatosak, aközben önmaguk is formálódnak, gazdagodnak az ismeretben.
Bus Lászlóné Piroska megha-
tározó tagja a tanítók csapatának. Néhány gondolatban beszélgettünk a tanítói szolgálatról: Szerinted mitől jó és áldásos egy tanító szolgálata? - A szombatiskolai „tanító” nem hivatásos tanár. A szombatiskolában mindenki egyenrangú tanuló, hisz mindenki egy tananyagot tanul. A tanító, amikor az osztály elé áll, fel kell tudni mérnie, hogy a testvérek hogyan készültek fel a szombatiskolára. Mi, akik ismerjük a Bibliát, minden szombaton mást tanít nekünk az Isten a testvéreken keresztül és az ő gondolataik által. A szombatiskolára való felkészültségtől is függ, hogy milyen áldást kapunk Istentől minden szombaton. A tanítónak tisztában kell lenni azzal, hogy minden szombaton a Mindenható Isten előtt vizsgázik. Ezért fontos, hogy szorgalmasan tanuljon, és engedelmes legyen a megtanult és megértett tanításoknak.
14
TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ
A Bibliai igazságok mély és rendszeres tanulmányozása folyamatos önvizsgálatra is készteti a tanítót és a tanulókat egyaránt. A közös beszélgetésekben választ kaphatunk kérdéseinkre és problémáinkra, átadhatjuk élettapasztalatainkat. A szombatiskolai együttlétek hitünk és a közösséghez való tartozásunk megerősítésének alkalmai. Tekintsünk így a szombatiskola „intézményére”, és akkor újabb lendülettel folytatjuk tanulmányainkat, vagy talán új elhatározással kezdünk bekapcsolódni a tanulásba. A gyülekezeti közösségben sokféle hozzáállás és igény jelentkezik a szombatiskolával kapcsolatban. Akik őszinte szívvel vágynak egy kis csoporthoz tartozni és a Biblia ismeretével foglalkozni, azok megtalálják a számukra megfelelő helyet a szombatiskola intézményében. Akik szívében viszont nincs erre késztetés, azok előtt nem lehet ezt a kérdést minden áron erőltetni, türelmesen kell bevárni az időt, és folyamatosan felajánlani a meghívást az osztályok köreibe. Különösen nem lehet a kritizálás eszközévé tenni, akik bármely körülmény miatt nem tudnak részt venni ebben az istentiszteletben. Azt azonban meg kell tennünk, hogy szüntelenül munkálkodunk azon, hogy a szombatiskola mind tartalmában, mind a megfelelő körülmények tekintetében vonzó legyen mindenki számára, és szükségét érezze, hogy mint „tanítvány” ennek részese legyen. (Halász Edit) A tanítói értekezlet a baráti beszélgetések alkalma is
Hogy tudod összehangolni ezt a felelősségteljes szolgálatot a hétköznapi munkáddal? - A szombatiskolai felkészülés a mindennapi életemet maximálisan meghatározza. Korán reggel, mikor még nem zajos a világ, akkor tudom keresni a kapcsolatot az Úrral, és ekkor tanulmányozom a leckét, és készülök fel. A tanítói szolgálat hatással van-e saját hitéletedre? - A szolgálatra való felkészülésem megtanított és naponta tanít arra, hogy hogyan lehet a hétköznapjaimban is szolgálni ott, ahol éppen vagyok. Látva az emberek rohanását a világban, szinte a semmibe, felelősséget érzek abban, hogy akinek csak tehetem, bizonyságot tegyek Istenről. Tudtukra kell adnom, hogy milyen jó Istennel együtt élni. Nem egyszerű, de csodálatos. Miért vagyunk még mindig kevesen a szombatiskolában? Ahhoz, hogy a szombatiskola látogatottabb legyen, ez csakis a testvérek elhatározásán múlik. Aki Isten országában polgár szeretne lenni, annak eleget kell tennie Isten elvárásának. Mi szeretettel hívunk és várunk mindenkit! 2004. II. NEGYEDÉV
Idősek „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.” Csányi Zoltánné, Erzsike néni kedves, nyugodt, hálás mosolya fogadott: „ Minden héten meglátogat a családom. Sok minden nem úgy történik, ahogyan szeretném, de csak az a fontos, hogy az Úrhoz mehessek majd és az övé legyek. Nagyon hiányzik a gyülekezet, a testvérek. Sokat gondolok Halász testvérre, kedves mosolyára, nagyon hiányzik ő is. Galgóczi Feri szokott látogatni, ő hozta nemrégen a keresztségi jubileumi köszöntést a gyülekezetből, aminek nagyon örültem, jól esett, hogy gondoltak rám. De neki amúgy is sokat köszönhetek, szokott hozni gyümölcsöt, mert én ki sem tudok menni. Az idősek rohamos leépülésének oka legalább annyira a lelki Itt nem olyan jó, nem adventisták között lenni, de Tass nagyon elnyomorodás, mint a fizikai betegségek. Az elesettség a magánymessze van a családomnak, és az ő közelségük azért fontosabb. ban, a társtalanság egy idegen környezetben. 6 négyzetméteren Nem is rendezkedtem be itt, mert nem (! ) egy ágy, egy éjjeli szekrény egy kis érzem magam hosszú életűnek. És nem is komód, rajta TV, és egy hűtőszekrény az érzem itthon magam. A nyugdíjam nem Csak átlépsz... ágyak közé zsúfolva. Régi és újabb fényelég az itteni napi befizetésekre. képek a fali polcon, egy imádkozó kéz apró Uram, erőt adtál mindezideig, kérlek, Mikor csendesedik festmény, egy Krisztus-fej szobrocska. áldd meg a közösséget és a testvéreimet… bennünk már az élet, Ennyi az élettér, ennyivé zsugorodik a je„ kezdte Erzsike néni imáját az úrvacso- zárójelben maradnak a szavak. len: a múlt tárgyai és a megtett út emlékei. ráért. Erzsike néni és Ilonka néni úgy békéltek Az elme meggondolja kétszer is meg sorsukkal, hogy Isten kezébe tették le Szabó Balázsné, Ilonka néni 1911. mit a szájnak kimondani szabad. életüket, és várják a mielőbbi szabadulást január 21-én született, 16 évesen keresz- Mikor halványulnak már a fények az élettől, a megváltást mindebből. Kedtelkedett a szüleivel együtt. a szilaj láb óvatosan lépdel. vesen mosolyognak, lelkük fegyelmezett, „Milyen nagy öröm ez, hogy eljöttetek, A völgyben szürke köd-fátylakat csendben várják a napok múlását. Nem nem is gondoltam rá. Éppen a napokban rongyolva tép az őszi szél széjjel. panaszkodnak a miértek felől, de nem is gondolkodtam, milyen jó lenne, ha ad- A szíved megfáradt, nehéz, várnak már jobb időket. Belenyugodtak. ventistákkal találkozhatnék, ha eljönne mint betongerendák súlya, Hogy is van ez? Miért is van így? Mindvalaki hozzám. Minden este úgy fekszem annyian, akire Isten idős szülők, rokonok s egy messzehangzó trombita le, hogy másnap talán már nem ébredek felkarolását bízza, teljes felelősséggel tartofel. Mindennap csak ezt imádkozom: az utolsó takarodót fújja. zunk értük, hogy minden körülmények köUram, bocsásd meg vétkeimet, mert nem - Készül is minden benned zött számíthassanak gondoskodásunkra. Ők, tudom, hogy felébredek-e még, és Uram, a végtelen, nagy útra, akik világra hoztak, akik felneveltek bens milyen nagy áldás, ne hagyjál el engem! nünket – benne kik nemeslelkűek, és máA szobatársak, lakótársak nem akar- ha nincs mi visszahúzna. sok kik gondatlanok voltak, de a szüleink. nak beszélgetni. Kéredeztem, hogy miért?- Csak átlépsz egy vonalon Megtehetjük, hogy csak néha, ünnepek táazt válaszolták: Mit beszéljünk? A múltat könnyedén, megnyugodva: ján nézünk feléjük, elcipelve gondjainkat magyarázzuk? Erre én azt mondtam nekik: Boldogan mész el innen: és panaszainkat, melyben nem sok örömük Gondoljunk a múltra és emlékezzünk. A Tudod, hogy kezed fogja lehet. Előfordulhat-e, hogyha ezt halljuk tőjóra is, a rosszra is. De sajnos magukba lük: „mennyire szeretnék hazamenni – akár Aki adta Életed, zárkózottak. A szobatársammal is nehezen egy kicsit –„ azt mondjuk: „nem lehet, mert jövök ki, kicsit az agyának van baja, és Aki adta halálod, öreg vagy”. nem lehet vele imádkozni. Aztán volt, hogy Aki látta küzdelmedet: Egyszer mindannyian fiatalok voltunk, vaeste odamentem hozzá, hogy ne haraggal Aki vérén megváltott. gyunk, és megöregszünk.Amíg önmagunk feküdjünk le, imádkoztunk, és ő a végén számára van egy tál étel az asztalunkon, azt mondta: de szép volt, köszönöm. egy méltó hely élni, addig azt meg kell Nekem is nehezebb már a gondolkozásom, osztanunk ővelük. Ha van még egyetlen lehetőség arra, hogy ha felzaklatom magam. Ez a váratlan látogatás kicsit felizgatott, betegségükben felkaroljuk és támogassuk őket, akkor azt made jó volt, hogy egy kis életerőt kaptam tőle. gunk tegyük meg. Ha az Úr ennél rosszabb élethelyzetben tartaná A gyülekezetnek üzenem: a Jó Isten áldását kívánom, és életünket, akkor is legyen gondunk idős szüleinkre. Magunknak kell számot vetni, hogy életünk számolatlan kifogásai Isten előtt imádkozom értük. Hűségben várjuk az Úr eljövetelét!" megállnak-e? Mit és milyen lelkületből rendeztünk el sorsuk felől? Isten előtt kell számot adnunk arról, hogy miért engedtük őket méltatlan körülmények között lelki és testi magányban várni, sürgetni egyetlen reményüket: hogy az Úr magához hívja őket, hogy Őbenne megnyugodjanak. (Halász Edit)
Már lefelé menetelnek
TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ
2004. II .NEGYEDÉV
15
Ifjúság Szabó Ottó:
Mi, vagy ki leszel, ha nagy leszel?
Ezekben a napokban bizonyára sok fiatalnak és szüleinek okoz álmatlan éjszakákat az a kérdés, hogy hová is adják be a továbbtanulási szándékot tartalmazó jelentkezési lapokat. Sok tépelődéssel jár ez, hiszen a döntés egész életet meghatározó jelentőségű. Ebben a döntésben nem csupán egy szimpatikus szakma, hivatás kiválasztásáról van szó, nem csupán egy pénzkereseti lehetőség választása a cél, nem csupán egy képzeletbeli jövőkép megrajzolása a feladat, hanem benne rejlik viszonyom a környezetemhez, az emberekhez és nem utolsó sorban Istenhez. Ezért a pályaválasztásban a hitünket, egészségünket, családunkat, anyagi jólétünket meghatározó kérdésekről is döntünk. Nem könnyű tanácsot adni másoknak, recept meg végképp nem adható arra, hogyan is hozzunk helyes döntést. Én is csak „hangosan gondolkodom”, mit is tennék, ha most kellene életpályát választanom. Bibliai alapelvek, etikai kérdések Mit is nevezünk munkának? A fogalmaink között csupán pénzkereseti tevékenységet jelent, vagy valami mást is? Valójában lehet-e örülni a munkának, vagy csak gyötrelemmel, fáradsággal jár? Egyáltalán áldás, vagy átok a munka? Isten az Édenkert művelésével és őrzésével, tehát nemes munkával bízta meg az embert. A bűneset után azonban Isten megátkozta a földet, amely tövist és bogáncskórót terem és az ember munkáját, hogy orcája verítékével egye a kenyerét. Azt gondolom, hogy ahogyan a pusztuló természet, amely a bűn terhe alatt nyög, még mindig magán viseli Isten csodálatos alkotásának kéznyomait, úgy a bűn által megrontott emberi munka mögött is ott húzódik Isten eredeti szándéka, hogy az ember ebben is hasonlóvá váljon Őhozzá, hogy alkosson, értéket teremtsen és örvendezzen eredményeinek. Fel kell tennem a kérdést: a munkámat mások hasznára is akarom végezni, vagy csak a magaméra? Ha bolti eladó vagyok, gondolok arra is, hogy a vevő megelégedve és jókedvűen távozzon a boltból, ha tanár vagyok gondolok arra is, hogy diákjaimnak minél jobban megtanítsam a leckét és személyesen is példát mutassak nekik, vagy csak az érdekel, hogy mikor telik le a munkaidőm és mennyit viszek haza a borítékban hónap végén?
E.G. White ezt írja: „Az energia, az idő, az értelem csak Isten tulajdonából kölcsönkapott kincsek, ezért el kell határoznia minden ifjúnak, hogy a legjobban használja fel őket. ...Minden ifjúnak és minden gyermeknek nagy munkát kell elvégeznie Isten dicsőségére és az emberi- ség felemelésére.” (E.G. White: Előtted az élet 55. oldal) Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az Úr azt a rendet szabta számunkra, hogy hat napon át munkálkodjunk, de a hetedik napon pihenjünk meg és szenteljük Neki a szombat napját. Valaki miután elvégezte a fodrász iskolát, és állást keresett, akkor jött rá, hogy hiába szereti ezt a munkát mégsem jól választott, mert ebben a szakmában a szombat a legfontosabb nap és sehol sem kapott állást, mert sehol sem tudták biztosítani számára a szabad szombatot. Korunkat a teljesítményelvűség vezérli. Az ember legfontosabb értékmérői ma a pénz, a diploma, a teljesítmény. Ezért ma legtöbbször nem azt kérdezik „ki ez az ember”, hanem azt, hogy „mi ez az ember: vállalkozó, orvos, vagy mérnök?” Mi a fontos számunkra? Tudunk-e mi megelégedettek lenni és a kicsinek is örülni, vagy a folytonos bizonyítási kényszer, a túlhajszolt teljesítmény-központúság belesodor bennünket is a mai világ mókuskerék-csapdájába? Szakmai érdeklődés Minden fiatal előtt áll a kérdés: mit tanuljon? Divatszakmát, pénzes munkakört válasszon? Mindenáron diplomát (esetleg többet is) szerezzen? Versenyezzünk a világgal, egymással? Társadalmi elismerésre, rangra törekedjünk, vagy inkább valamilyen belső mérce, mélyebb indíttatás alapján határozzunk? Vannak jó és rossz szakmák? Nem gondolom, hogy fel lehet tenni így ezt a kérdést. Inkább úgy hiszem, hogy van jól végzett munka és van rosszul végzett munka. Aki szeretettel és szorgalommal végzi munkáját, aki örülni tud a létrehozott értéknek, aki igényes önmagával szemben, az biztos, hogy jól végzi. Aki azonban nem szereti amit csinál, az nem is örül annak, mert csupán külső kényszerből teszi, ezért az eredménye aligha lehet jó. Ki döntse el, hogy milyen pályán induljunk el? Kinek a tanácsait hallgassuk meg? A szülők beleszóljanak-e a pályaválasztásba?
Megkérdeztük a fiatalokat, hogyan látják ők a pályakezdő fiatalok problémáit? Borbáth Lavénia: Az utóbbi 4-5 évben özönlenek a fi-
atalok a főiskolákra és egyetemekre , majd a diplomával a kezükben ha "hivatást" választanak, sok esetben nem tudnak megélni, ha pedig "jól menő" szakmát választottak, olyan sokan vannak, hogy már nem tudnak hova elhelyezkedni, ezért sok a munkanélküli közülük, vagy kénytelenek "bármilyen" munkát elvállalni. Sokan képzetlenek, ezért nem találnak megfelelő állást, így elvállalnak mindenféle munkát, csak hogy pénzt keressenek, de nem látják be, hogy ez nem megy hosszú távon. A cégek többsége nem jelenti be őket, mondván, hogy még fiatal, másrészt nem bíznak előre a teljesítményükben. Az ilyen "vállalkozói" területen nagy probléma a szombat a mai napig is. A fiatalok napi bérért, bizonytalanságban kell dolgozzanak, és 30 évesen rájönnek hogy nincs egy biztos hátterük a munkában, és így az életben sem. Szerintem a fiataloknak ma nagyon nehéz megfelelő pályát választani.
16
TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ
Szigeti Balázs: Az egyik nagy problémának azt tartom,
hogy a fiatalok elsősorban ott próbálnak elhelyezkedni, ahol sok pénzt tudnának keresni és nem azt keresik, hogy mihez van tehetségük, vagy mit csinálnának szívesen. Sok állást csak ismerős útján lehet megszerezni, amellett mindenki próbál feljebb jutni, akár a másik ember rovására is. Sajnos a mai világunkban ez az értékrend teljesen általános. Probléma lehet az is, hogy sok helyen szombaton is dolgozni is kell. Véleményem szerint az lenne a megoldás, hogyha szoros napi kapcsolatban lennénk az Úrral, mert Ő meg tudja mutatni nekünk, hogy merre induljunk el. Bármilyen területen dolgozzunk is, igazán az a fontos, hogy életünkkel példát mutassunk az embereknek. "A bölcsesség nem a szilárd elhatározásban és a vágyak leküzdésében nyilvánul meg, hanem megtanít minket arra, hogy ugyanolyan jól cselekedjünk, ahogy beszélünk, s színt vigyen a munkánkba és tetteinkbe. (Seneca)" 2004. II. NEGYEDÉV
Ifjúság
Szüleink, barátaink, tanáraink jól ismernek bennünket, ezért kívülről látva talán olyan dolgokra is felfigyelnek, amiket mi nem veszünk észre önmagunkban, ezért jól tesszük, ha meghallgatjuk véleményüket és komolyan is vesszük azokat, de a végső döntést magunknak kell meghozni. A szülők részéről nagyon nagy tapintatra, empátia készségre van szükség, hogy bölcs tanácsot adhassanak. Gyakori hiba, hogy a szülők saját vágyaikat vetítik bele utódaikba és azt szeretnék, hogy az elszalasztott lehetőségeiket gyermekeikben valósítsák meg. Ezzel olyan lehetetlen életpályára kényszeríthetik gyermekeiket, amely egyáltalán nem felel meg képességeiknek, adottságaiknak, vagy érdeklődésüknek. Egészség Korunk jellemző betegségei a pszichoszomatikus stressz-betegségek. Amikor pályát választunk, gondoljunk erre is. Nagyon fontos, hogy a választott hivatás összhangban legyen képességeinkkel, érdeklődésünkkel. Nincs annál fárasztóbb, kimerítőbb dolog, mint amikor olyan munkát kell végeznünk nap mint nap, amit nem szeretünk, ha olyan teljesítményt várnak el tőlünk, ami nagyon nehezünkre esik, vagy teljesíthetetlen számunkra. Ilyen helyzetekben szorongunk és roskadozunk a terhek súlya alatt. Ha nem tudjuk munkánkat könnyeden, felszabadultan végezni, előbb-utóbb kimerülünk, megbetegszünk. A megfelelő döntés meghozatalához vegyük figyelembe lelki, testi adottságainkat, habitusunkat és mérlegeljük távolabbi, az élet minden területére kiterjedő céljainkat. Család A fiataloknak már a pályaválasztásnál gondolniuk kell a családalapításra is. Különösen a lányoknál fontos kérdés ez, hiszen adottságuknál fogva elsősorban ők hivatottak arra, hogy gondoskodjanak a családi tűzhely melegéről, a gyermekek neveléséről. Az idősebbek még emlékeznek rá, hogy az emancipációért folytatott túlzó és értelmetlen törekvés az ötvenes években létrehozta a traktorista és kohász asszonyokat, ami testileg, lelkileg megnyomorította őket. Napjainkban gyakran a menedzseri és különböző karrierépítési törekvések vonják el az anyákat a családoktól. Egy orvosnőtől hallottam, aki négygyermekes családanya, hogy minden orvosi pályára készülő nőnek idejében el kell döntenie, hogy orvos akar-e lenni, vagy családanya, mert mindkettő nem lehet. Célszerű tehát számításba venni, hogy a családon belül általában van a nemek között egy természetes, egészséges munkamegosztás. Ezért úgy válasszunk pályát, hogy a családra, gyermekekre mindenképpen jusson megfelelő idő.
Anyagi haszonszerzés Egyszer egy frissen végzett jogásznővel beszélgettem és azt kérdeztem, milyen jogi pályán szeretne dolgozni, mi a szűkebb érdeklődési köre? Erre ő azt válaszolta, neki mindegy, hogy milyen szakterületre kerül, csak egy a fontos számára, hogy sok pénzt keressen, nagyon sok pénzt! Meggyőződéssel állítom, a pénz nem minden! Gyermekeink, ifjaink ebben a világban nőnek, ahol minden a pénzről szól. Nagyon fontos, hogy az ember szeresse azt amit csinál, mert csak így lehet igazi öröme benne. Enélkül pedig rabszolgasorssá válik életünk. Vannak-e a példaképeik, és azok a valóságshow-k "dologtalan hősei", vagy a felpörgetett menedzserek? Gyakran látom, ahogy korunk menedzserei fülükön mobiltelefonnal, luxusautóikkal mindig sietnek valahová. Arcuk mindig gondterhelt és szinte semmit nem vesznek észre a körülöttük lévő világból. Ilyenkor arra gondolok: mikor örülnek ezek az emberek és minek tudnak örülni? Mikor találkoznak családjukkal és akkor miről és mennyit beszélgetnek? Vajon boldogok? Vajon szabadok, vagy rabok?…
Iskolaválasztás Végül hogyan válasszunk iskolát? Mit szeretnénk megszerezni: diplomát, vagy tudást? Olykor a kettő nem feltétlenül jár együtt. Ha a diploma a fő cél, szükségszerűen a kisebb ellenállás irányába sodródunk és a "könnyebb" megoldást választjuk. Ilyenkor olyan iskolát választunk, ahová könnyű bejutni és nincsenek nagy követelmények. Én azonban ezt senkinek nem ajánlom. Inkább legyen kisebb társadalmi presztizsű a szakmám, de azt szeressem, értsem és eredményes legyek benne, mintsem, hogy egy számomra értéktelen diplomát lobogtassak. Ha magasabb iskolában tanulunk tovább, akkor törekedjünk a minőségre, a tartalomra. Igyekezzünk olyan helyre, ahol korszerű ismereteket tanítanak, ahol konvertálható tudást szerezhetünk, nyelveket tanulhatunk. Befejezésül helyezzük szívünkre Kérjük Isten segítségét, hogy Lelke vezetése által egészséges értékrendet tudjak kialakítani magamban, s akkor biztos, hogy jól döntök életpályámat illetően is. „Isten minden embernek megszabta a maga munkáját, amelyre képességei alkalmassá teszik, s amellyel a legjobbat teheti önmagának és felebarátainak. Így adhatja meg az ember a tiszteletet Istennek. Munkánk, vagy elhivatásunk Isten nagy tervének egy része, azért ha Isten akaratával összhangban végezzük azt, Ő maga felelős az eredményekért.” (E.G. White: Előtted az élet 136-137. oldal)
Tavaszköszöntő gyermekünnepély Gyermekeink tavaszköszöntő ünnepélyét láthattuk március utolsó szombatján. A tavasz az Alkotó újra visszatérő gyönyörű ajándéka, az öröm és az emberi boldogság örök szimbóluma. A tavasz és az ifjúság elválaszthatatlan egymástól. A mai nap még eső áztatja a földeket, de holnap kisüt a nap, kihajt a természet, kinyílnak a kis virágok, szemeiket az égre emelik, úgy dicsérik Alkotójukat, az Urat. Gyermekeink is egy-egy kis virág, arcukon mosollyal, szívük melegével csengő hangjukon köszönték meg Istennek az emberi élet tavaszát: az fjúságot és a lélek tavaszát: a megújulás lehetőségét. Köszönjük a gyermekeknek és tanítóiknak a tavaszi ünnepély szép pillanatait, hálásak vagyunk értük! (sz.-o.) TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ
2004. II .NEGYEDÉV
17
Mindeddig megsegített "Hagyjad az Úrra a te útadat és bízzál benne, majd ő teljesíti." Évtizedes emlékekkel szívünkben sok szeretettel és a mielőbbi viszontlátás reményében köszöntünk el Murányi Magdi nénitől, aki családjához költözik Kaliforniába. Vegyes érzelmekkel búcsúztunk el, hiszen az Ő személye és szolgálata - Árpi bácsival együtt - meghatározó volt gyülekezetünkben. Egyrészt örömmel tölt el minket, hogy családja körében lel otthonra élete egy újabb szakaszában. Ugyanakkor a testvéri közösségnek nagyon fog hiányozni. Murányi R. Árpádné 1947-től 10 évig a pesterzsébeti gyülekezet tagja volt, és 1957-től, 47 éve tagja gyülekezetünknek! Közel fél évszázad e közösség szolgálatában, formálásában. Mindig világos látással és józan gondolkodással munkálta a gyülekezet fejlődését. Minden szolgálatát odaadással végezte. Bátorította, vígasztalta a hitben megfáradtakat, mozgósította és tanította a testvéreket, munkatársakat. Számolatlanul bánt az idővel és testilelki energiával akkor is, mikor az Onkológiai Intézetben hosszú évekig vitte Isten megváltásának és az örök életnek örömüzenetét a megfáradt, beteg embertársaknak. Magdi néni szolgatársa volt férjének, és - anélkül, hogy újból fájdalmas sebeket ejtenénk - helye van e sorok között is az emlékezésnek Árpi bácsi munkásságára is. Elválaszthatatlanok ők a megingadhatatlan hitben, a fáradhatatlan szolgálatban és a hűségben Isten és az ő népe iránt. Magdi nénit az Úr most más feladatra hívta el, és nekünk elődeink nemzedékéből ismét nélkülöznünk kell valakit. Vajon visszük-e tovább szolgálatát, megmarad-e a példa, melyet ránk hagyott? - vagy csak egy űr, egy hely marad, és számos feladat - gazdátlanul?
Mit jelent a lelkigondozás?
Murányi R.Árpádné gondolatai az Országos Onkológiai Intézetben végzett lelkigondozói szolgálatáról "Elsősorban beteg-centrikusságot, mert őérte van a lelkigondozó. A szolgálat erre épül: elfogadni a beteget úgy, ahogy van, tiszteletben tartva és megértve élethelyzetét. Ekkor a beteg megérzi, hogy problémáival a lelkigondozóhoz jöhet, s jó tudnia, van valaki, akivel megoszthatja azt. Odafigyelni a betegre, beleélni magam a helyzetébe, érzéseibe, gondolataiba, mindabba, amit megoszt velem. Így teremtődik meg a bizalmi légkör. A beszélgetés több a kimondott szónál, meg kell hallani ami a szavak mögött van. A lelkigondozás a beteg "kísérése" utitársként azon az úton, amelyen halad, s türelemmel egyszer együtt érkeznek meg a kereszthez, mikor a beteg Isten fényébe kerül, és saját útján jut el Őhozzá. E szolgálat nem nyújt azonnal mérhető eredményt. Vannak akikkel már soha többé nem találkoztam. A szolgálat szép és önzetlen, másokért élő életre tanít...."
Kedves Magdi néni! Kívánunk Neked sok lelki és testi erőt a jövő próbáihoz, sok örömöt családodban és új testvéri közösségedben. Isten áldását kérjük életed minden idejére. Imáinkban mi is elkísérünk Téged!
18
Búcsú Magdikától "Úgy emlékszem, kvartettet akartunk összehozni az egyik értekezlet szünetében, 1955 körül, a lenti sekrestyében: Dertil Magdi, Drábik Vera, én és … a negyedikre nem emlékszem. Amolyan erősen „amatőr” szinten, de szívvel-lélekkel, átadással énekeltük: „Küldd Szentlelked, kérlek Uram!” „Szektamuzsika” volt az a javából. De hát ki értett még ehhez abban az időben Murányi Árpin kívül? Ő pedig szerencsére nem volt ott, mert lehet, hogy akkor másképpen alakult volna a „történelem”. Hamar beláttuk, hogy a buzgóság nem pótolja a szakmai hiányosságokat, ezért a próbát abbahagytuk. Az előadásból pedig nem lett semmi. Azóta változott a hangunk, zenei műveltségünk. Megtanultunk mindnyájan a magunk talentumai szerint „énekelni”. Magdi és Árpi is "létrehoztak egy szép duettet", amiből később trió lett. Most pedig, mivel a családi kiskórus nagyobbik része tengerentúlon alakult meg, természetes, hogy Magdi hozzájuk csatlakozik! Magdika! Kívánunk Nektek boldog együttest. A „kórusszünetekben” pedig dúdolj kis unokád fülébe szép dalocskákat! És néha küldj magatokról hírt! (Erdélyi László – az öreg.)"
Meghallgatott imádság
Erőt kértem az Úrtól, s ő nehézségeket adott, melyeken megedződtem. Bölcsességért imádkoztam, és problémákat adott, melyeket megtanultam megoldani. Előmenetelt óhajtottam, gondolkodó agyat és testi erőt kaptam, hogy dolgozzam. Bátorságot kértem, és Isten veszélyeket adott, melyeket legyőztem. Szeretetre vágytam, és kaptam az Úrtól bajbajutott embereket, hogy segítsek rajtuk. Kegyes jóindulat helyett alkalmat kaptam a jóra. Semmit sem kaptam, amit kértem és mindent megkaptam, amire szükségem volt. Meghallgatta imádságomat. Henri Viscandi
TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ
2004. II. NEGYEDÉV
Zene Összefogás a gyülekezeti orgonáért Egy zenekari próbán ülünk. Mindenki feszülten figyel, és a szólamok igyekezettel keresik a harmóniát. Profi, tapasztalt zenészek, így a zenekar óráról órára megtalálja az összhangot. Kik ők és miért vannak együtt most? Az előzmények a Terézvárosi gyülekezet orgonájának felújításához vezetnek, amely már javában folyik. Cséfalvay Dániel ifjú zongoraművészünk egy jótékonysági célú hangversenyt álmodott meg. Ő a „lelke” és mozgatórugója e nemes kezdeményezésnek. Az ország legtöbb zenészét felkereste és meghívta, hogy egyházunk képzett zenészei személyes közreműködésükkel önmaguk is tevékeny részesei legyenek az orgona "megújulásának". Egyed József megnyerése karmesternek kulcsfontosságú volt, ezért ezúton is hálás köszönetet mondunk neki, és természetesen minden résztvevő zenésznek, különös tekintettel a vendég-zenészekre, akik segítségünkre vannak. Köszönjük Handl Györgynek is a munkáját, aki szintén a vezénylésben vállalt szerepet. A zene megszólaltatása nem öncélú, a koncert fő célja adományok gyűjtése a terézvárosi gyülekezet orgonájának felújításához.
Most, a próbán ülve jó látni és hallani, ahogy a zenészek türelemmel “viselik egymást”, a jószándék és a közös akarat a cél érdekében összekovácsolja őket. A lábak ütik a taktust, a szemek és a vonók cikáznak, a szólamok keresgélik egymást, van aki még a vonóját is “elveszíti” a nagy igyekezetben. Végül mégiscsak megvalósul a várva-várt összhang. Elnézve a legrégebbi „ örökös csapattársakat”, Árvai Attila, Fekete István, Kocsis Teri, Szigeti István játékát, talán felvillan bennük még a régi balatonlellei zenei edzőtáborok hangulata. A következő "korszakok" vonós és fúvós zenészei is eljöttek. Őket hallgatva megfogalmazódik e közös munka mondanivalója: egyházunk zenészei ma is itt vannak és összefognak, mert most is van miért és kiért együtt muzsikálni. Jó látni azt, hogy a régi „öregek” a fiatalokkal együtt játszanak, hogy majd átadhassák nekik a stafétabotot ebben a szolgálatban.
Így még egy üzenete van e hangversenynek: köszönet a zenész elődöknek, akik nyomán legyünk hálás utódok, akik folytatják a zene művelését és Isten szolgálatát. Este 7 óra van, mindenki fáradtan indul haza. Másnap 9-kor újból megszólalnak a hangszerek és folytatódik a közös muzsikálás - a szolgálat. (t.-e) Gyülekezetünk orgonája felbecsülhetetlen érték, hiszen a fővárosban alig található ilyen jó állapotban működő sípos orgona. A zenészek, orgonaművészek jól tudják, milyen hatalmas dolog ez, és mi büszkék vagyunk erre, s főként igyekszünk megbecsüléssel használni különféle zenei programok céljára. Ezért ez a hangverseny első állomása annak a sorozatnak, melyre lehetőségünk nyilik az orgona felújítását követően mind zenekari, mind orgonahangversenyek megrendezésére. Sok ismerős zenekedvelő, köztük zenét művelő szakember is várakozással tekint e hangverseny elé. A tapasztalt zenészek készséggel ajánlották fel idejüket és fáradságot nem kímélve, néhány összpróbával is vállaták a koncert megtartását. Pedig nagy vállalkozásba fogtak! A műsoron szerepelnek Vivaldi D-dur fuvolaverseny, Brahms a-moll kettősverseny és számos mű részletei, valamint Liszt: A-dur zongoraversenye. TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ
Mindenkit szeretettel várunk a jótékonysági hangversenyen 2004. április 4-én, vasárnap 17 órakor.
2004. II .NEGYEDÉV
19
Isten munkatársai vagyunk "Mit tudsz te, amit mi nem tudunk...?" "... és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg? (Jób 15:9 ) Lábam az ő nyomdokát követte; utát megőriztem és nem hajoltam el. Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát. (Jób 23:11-12) A testvéri közösségben sem szolgatársi, sem munkatársi körben nem jellemző a közvetlen elismerés és köszönet kinyilvánítása egymás iránt, hiszen mindannyian az Úr szolgái vagyunk, és ki-ki a kapott megbizatásában képességei és szíve szerinti igyekezettel végezzük szolgálatunkat. Pedig számtalan okunk lenne megbecsülésünket kifejezni egymás iránt. Mi ezt szeretnénk tenni e sorok által is, ahogyan ezt a mindennapi közös gyülekezeti munkánkban is megtapasztaljuk: a tisztelet és elismerés összekovácsolja a szolgatársakat, erősít és buzdít a további munkára, építi a közösséget. Ezt tapasztaljuk Jenő testvér és Laci bácsi társaságában is. Szigeti Jenő és Erdélyi László amikor csak tehetik, itt vannak közöttünk és sokat beszélgetünk velük. Hétről-hétre megosztják velünk tapasztalataikat, tudásukat, tanácsaikat, mert bizonyára érzik azt, hogy értékeljük és igényeljük azokat. A gyülekezet életének, jövőbe mutató terveink és „ látomásaink” alakításának éppúgy aktív részesei, mint a legapróbb feladatok ellátásának. Jelen vannak és munkásságuk formálja közösségünket. Ők azok, akik sohasem fáradnak. Ha esik, ha fúj, ha süt a nap, ők minden nap elindulnak és fáradhatatlanul dolgoznak: tanítanak, kapcsolatokat építenek, látogatnak, felkeresnek, beszélgetnek, meghallgatnak, tanácsolnak, prédikálnak …. a „kimondott szót”, elveiket igyekeznek életükben is megvalósítani. Legyen az evangélizáció, rendszeres lelkészi szolgálat gyülekezetükben, oktató-nevelő munka, lelkigondozás, rendszeres bibliaklub vezetése, börtönmisszió, emellett vidéki gyülekezetek látogatása, könyvek írása, és sorolhatnánk. Ezenfelül már mesélnek új terveikről, olyan kezdeményezésekről, amelyek újabb kapukat nyitnak kapcsolatépítésre és érdeklődő emberek megismerésére, befogadására. Fel sem merül bennük, hogyan lehetne másként élni, mint önmagukat alárendelni egy odaszentelt szolgáló életnek, a lelkészi hivatásnak. Ők nem tudnak „leállni”, nem is értik, miként lehetséges, hogy egy lelkész kivegye a „családi pihenő szabad szombatnapot”, vagy munkanapokon kikapcsolja a telefonját (és ezzel kiiktassa magát a szolgálatból). A kifogyhatatlan energia, teherbírás és munkamennyiség példaként áll előttünk. Az ÜGY midennél előbbre való számukra.
„Megtalálni helyemet Isten nagy világrendjében” Gyarmati Béláné nevét és emlékét őrzi a fenti cím. Reá és férjére emlékeztünk március 20-án, a róla készült emlékirat bemutatásával. A bemutatón jelen volt Gyarmati Dezső háromszoros olimpiai bajnok és unokája Hesz Máté is. Az egyházunkban eddig ismeretlen műfajnak számító könyv szerzője Erdélyi László, akinek a kiadói és lelkészi szolgálatából eredően több évtizedes munkatársi kapcsolata volt a Gyarmati házaspárral. Ez, valamint a könyv hősének személyes vallomásai teszik életszerűvé a művet.
20
TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ
Hol vagyunk mi, a „követő” nemzedék? Egyáltalán próbálunke lépést tartani velük, vagy úgy tekintünk rájuk, mint „régi, még élő nagyjainkra” – elismeréssel, tisztelettel, és a magunk megnyugtatásával: nekünk már egy új korban más feladatokkal és stílusban kell „dolgoznunk”. Ugyan, mik azok az újszerű módszerek, amelyekkel felfegyverkezve meggyőződéssel indulhatunk a munkába, hogy majd eredményeinket láthassuk? És hol vannak azok? Megyünk előre és úgy-ahogy próbálgatjuk új átstruktúrált elgondolásainkat, fejlettebb eszközeinket, a jobbnak látszó, világszéles körben terjesztett metodikákat, találgatjuk a soha eddig nem tapasztalt anyagi forrásaink elköltésének leghasznosabb módjait – megbizonyosodva arról, hogy ezután majd másként lesz, és az úgy majd jobb lesz. Nézzünk körül és meglátjuk a működő modellt: napi 12 óra munka, személyes kapcsolatépítés, az üzenet lankadatlan hirdetése, egymás iránti türelem és tolerancia, megbecsülés, lemondás és odaszánás, keresni a helyem a szolgálatban és „belesimulás” Isten tervébe, hogy velem, és általam munkálkodhasson. Jól tesszük, ha meghalljuk a „sokat próbált” szolgák hangját „a partvonalról”, ahonnan még mindig csak mondják, súgják, mert látják – a módszer, az elgondolás lehet jó…. a hozzállás, a belső hang a lényeg! Ki a nagyobb közülünk? Azok biztosan, akik miden körülményben mellettünk (előttünk) haladnak, akik fáradhatatlanul és elkötelezetten teszik dolgukat, amelyet Isten rájuk bízott…. Mi pedig jól tesszük, ha ehhez csatlakozunk. „Mert mi Isten munkatársai vagyunk”.
(Bár a véleménynyilvánítás szabad, a szerkesztő mégis baráti feddésre számít a cikkben említettektől, mert tőlük igazán távol áll maguk előtérbe helyezése. Ezúton is szíves elnézésüket kérjük. Az írás célja gondolatok közvetítése volt, amelyhez ők „szolgáltatták” az ihletet.)
Az istentisztelet keretébe illesztett bemutatón a szerző és dr.Szigeti Jenő bibliai és történelmi alapokra építve méltatták a könyvet a zsúfolásig megtelt kápolna testvéri közössége előtt. Gyarmati Dezső kedves szavakkal emlékezett szüGyarmati Dezső és Hesz Máté leire, és megköszönte az emlékük megőrzésére szervezett ünnepséget. A 88 oldalas könyv a Boldog Élet Alapítvány gondozásában jelent meg és kapható a Terézvárosi Gyülekezet traktátjánál 500,-Ft-os áron. 2004. II. NEGYEDÉV
Isten munkatársai vagyunk A Terézvárosi gyülekezet elmúlt öt éve a statisztika tükrében Szabó Miklós főjegyző és dr.Szigeti István gazdasági vezető testvérek több hetes precíz munkája nyomán elkészültek a gyülekezetünk életét tükröző névsorok és sokrétű statisztikák. Köszönjük munkájukat. A gyülekezetünk életét bemutató többszáz fénykép, a Bulletinok és Gyülekezeti Híradók 2003. évi gyűjteményét pedig CD-n rögzítettük, melyek megrendelhetők. Az elemzések lényegét dr.Rajki Zoltán foglalta össze : A terézvárosi gyülekezet taglétszáma az elmúlt öt év (1999–2003) során 358 főről 392 főre emelkedett. A 11,2%-os növekedése 2,5-szer meghaladta a Dunamelléki Egyházterületen tapasztaltat. Helyi közösségünk befolyását jelzi, hogy az egyházterület minden hatodik tagja gyülekezetünkben gyakorolja hitéletét. A taglétszám növekedésének ütemét befolyásolta az újpesti gyülekezet megalapítása 2000-ben, mert alapítótagságának jelentős részét (17 fő a 21-ből) gyülekezetünk adta. Az átmeneti taglétszám csökkenést azonban rövidesen felváltotta a növekedés (2002-ben 27 fő, 2003-ban 19 fő).
Gyülekezetükben az elmúlt öt évben 56 személy keresztelkedett meg, és a közösségünkből került ki a fővárosi bemerítkezettek csaknem 40%-a. Ez az arány 2003-ban érte el a legmagasabb szintet, amikor meghaladta a 60%-ot, miközben a budapesti adventisták 35%-a jár a terézvárosi gyülekezetbe. Gyülekezetünk népszerű a Budapestre költöző adventisták körében is. Öt év alatt 101 személy kérte hozzánk a gyülekezeti levelét, de 68 személy más gyülekezetet választott. Az eltávozottak legalább 60%-a azonban három gyülekezet-alapításhoz (Újpest, Gödöllő, Isaszeg) kötődik.
TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ
A terézvárosi gyülekezet a budapesti és a pest megyei adventisták gyűjtőgyülekezete. Tagjainak csaknem 80%-a Budapesten lakik. A gyülekezetnek otthont adó VI. kerületben (30 fő) túl a IV. (21 fő), VII. (30 fő), XIII. (23 fő) és a XIV. (42 fő) kerületből is jelentős számban járnak a közösségünkbe, mely szempontot egy későbbi újabb gyülekezet alapításánál érdemes figyelembe venni. A főváros adventistái tehát nem a lakóhelyük alapján választják gyülekezetüket. Számosan olyan kerületekből érkeznek, ahol egyébként létezik adventista közösség. A terézvárosi gyülekezetet színvonalas programjai, a sokrétű szolgálati lehetőségek, az ott tapasztalható tolerancia és a nagy gyülekezeteket jellemző anonimitás miatt választják. Az országos tendenciához hasonlóan a gyülekezetünkben is kedvezőtlen a nemek megoszlása. A nők száma minden korosztályban csaknem kétszer meghaladja a férfiakét. A fentiek következtében a nők jelentős része nem talált a felekezeten belül házastársat, illetve a házas megtérők között is kevesebb férfit találunk. A probléma biblikus és pragmatikus kezelése kihívást jelent számunkra. A párválasztásban a tanácsadás, a vegyes házasságok esetén az adventista fél megtartása, illetve a másik fél megnyerése fontos feladatunk. A gyülekezet generációs megoszlása kedvező, mert a 20–39, 40–59 és 60 év felettiek közel azonos arányt képeznek. Korukból fakadó problémák (betegségek, egyedüllét stb.) miatt a közel 90 tagot magába foglaló 70 év felettiek támogatása több gyülekezeti osztály számára (pl. diakónia, tábea) adnak feladatot. A harminc év alatti fiatalok és a gyermekek száma 100 főt meghaladó gyülekezetet tesz ki. Közösségi hitéletünkbe való beépítésük a nagyvárosi lét és a változó világunk kihívásai miatt különösen kiemelkedő feladatunk. (R.Z.) A részletes elemzések, valamint az említett 2003. évi eseményeket összesítő CD- válogatás a jegyzőknél megtekinthető és megrendelhető. Várjuk szíves érdeklődéseteket! Elemzéseink fontossága abban áll, hogy szolgálatunk eredményességét általuk is lemérhetjük, és azokat tanulmányozva meglátjuk az összefüggéseket, melyek segítenek a további munka tervezéséhez. Időről időre foglalkoztat bennünket a kérdés: vajon gyülekezetünk jelenlegi létszáma milyen helyzetet teremt további fejlődésünknek? Túl sokan vagyunk (a rendelkezésre álló helyet tekintve igen), vagy inkább még több aktív munkásra lenne szükség? A legfontosabb kérdés: biztosítani tudjuk-e a személyes légkört, meg tudjuk-e valósítani azt a spirituális élményt, amelyre az Istent és a szeretetteljes közösséget kereső testvéreink és barátaink vágynak? Avagy még így is kevesen vagyunk ahhoz, hogy a diakónia, vagy az evangélizáció területén megfelelő eredményeket érjünk el? A jeruzsálemi ősgyülekezet mintegy 120 emberrel indult és "sok ezren" váltak hívőkké rövid idő alatt. A hívők nagy száma felemelő, lelkesítő erőt adott istentiszteleteiknek és a tagok talentumai a közös szolgálatban energiával töltötte fel a közösséget. A gyülekezet mennyiségi és minőségi növekedésének kérdéseiről tehát érdemes tovább gondolkodnunk következő számunkban. 2004. II .NEGYEDÉV
21
Egészség Dr.Abaházi Attila:
A szív- és érrendszeri betegségekről 2. A megelőzést már gyermekkorban el kell kezdeni nem szabad szénhidrátokkal túlterhelni a fiatal szervezetet
Ezen megbetegedések rizikó tényezői közül a stresszről e cikk első részérben már tettem említést. Egy másik igen nagy jelentőségű tényezőről, a szinte népbetegségnek számító cukorbetegségről /diabetes mellitus/ szeretnék összefoglalva röviden írni. Miért ilyen nagy a jelentősége? Azért mert a betegség magában is okozhat szervi elváltozásokat és működési zavarokra vezető érrendszeri elváltozásokat, amik magukban külön is rizikótényezőként vannak nyilvántartva. Ezek a következők: elhízás, magasvérnyomás, kiserek elváltozásából adódó érszűkület. Jelentőségét növeli az a statisztikai adat, mely szerint az USA-ban egy év alatt 8,2 %-al Európában pedig 7,9 %-al nőtt a regisztrált cukorbetegek száma. Összesen az USA-ban 16,7 millió embert jelent. Mi a cukorbetegség és mikor beszélünk róla? A cukorbetegség tulajdonképpen az élethez szükséges energiaforrások / szénhidrátok, zsírok, fehérjék / közül a szénhidrátok felhasználási és raktározási zavara. Számszerűsítve: az éhgyomri vércukor értéke 7,5 mmol/l érték fölé emelkedik ill. magasabb értéken marad. Ezen vércukorszint- szabályozást a hasnyálmirigy által termelt inzulin végzi. A betegség oka lehet az inzulinszint csökkenése a hasnyálmirigy valamilyen károsodása miatt, amit kiválthat akár egy vírusfertőzés, stresszhatás, hasat ért trauma /sérülés/, túl nagy mennyiségű nehezen emészthető étel elfogyasztása, de a tartósan sok szénhidrát bevitel is kimerítheti az inzulintermelő sejteket. A másik ok lehet, hogy a sejtek, szövetek elveszítik az inzulinra való érzékenységüket. Tehát az inzulin kellő mennyisége ellenére sem következik be a sejtek cukorfelvétele és elége-tése, amit tulajdonképpen az inzulinnak kellene szabályoznia. A cukorbetegség felosztása: ha az inzulintermelő hasnyálmirigysejtek elpusztulnak megnő a vérben a cukorszint, mert a szövetek
nem tudják hasznosítani a cukrot. Ez az 1 típusú, vagy inzulinfüggő cukorbetegség. Főleg a 30 év alatti fiataloknál jelentkezik. A korai felismerés és kezelés jelentősen javítja az életkilátásokat, csökkenti a szövődményes következményeket a szív- és érrendszeri betegségek kialakulására. A megelőzést már gyermekkorban el kell kezdeni. Nem szabad szénhidrátokkal túlterhelni a fiatal szervezetet. Ilyenek a cukorkák, csokoládék, sütemények. A gyerekeket rá kell szokatni a természetes anyagok, gyümölcsök desszerkénti fogyasztására. Tervszerűen sokat kell mozogni esetleg sportolni. A testi mozgás jelentős energiát igényel, így annak biztosítására a szénhidrátok felhasználásával kerül sor. A felnőttkori cukorbetegség megelőzése és gyógyítása hasonló elvek alapján valósítható meg. A mértékletességi alapelv szem előtt tartásával sok bajt és kellemetlenséget tudunk elkerülni. Meg kell szokni a rostdús és szénhidrát szegény zöldségek nagyobb mértékű fogyasztását. Fokozott figyelmet kell fordítani a húsok, a tej és tejtermékek zsírszegénységére. Az étkezési szokásaink megváltoztatása mellett a cukorbetegség legfontosabb kezelési lehetősége az 1 típusú esetben az inzulinok széles spektruma, ami a hatásidők kiválasztásával az egyedi szükségletek kielégítését biztosítja. A 2 típusú cukorbetegségnél kétféle támadáspontú gyógyszerkezelési lehetőség van. Egyik esetben a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjeit serkentjük több inzulin termelésére. A másik gyógyszercsoporttal pedig a sejtek cukorfelhasználását fokozzuk. Ezeken kívül még a cukor felszívódást is lehet gátolni illetve fékezni. Végezetül láthatjuk, hogy sorsunk és egészségünk alakulása nagymértékben tőlünk függ, hogyan tudjuk befolyásolni megrögzött szokásainkat, átalakítani életvitelünket, hogy több mozgással és kevesebb szénhidrát, valamint zsír fogyasztásával életkilátásainkat javítsuk.
A dió és a szív
Isten sokat ad a kevésben is
„Ímé, néktek adok minden maghozó füvet az egész föld színén, és minden fát, amelyen maghozó gyümölcs van”
Egy kevés törődés, egy óra az időnkből, önzetlen jótékonyság - egy kislány életéért
A mediterrán táplálkozást hosszú idők óta különösen szívet-lelket örvendeztetőnek tartja a táplálkozástudomány. Ez a táplálkozási mód túlnyomó részben a friss növényi termékekre épül, mint pl. a hidegen sajtolt olíva olaj, nagy mennyiségű gyümölcs- és zöldségféleség. A Hospital Clinico-ban (Loma Linda Egyetem, Kalifornia) az adventista prof. dr. Joan Sabaté irányításával 28-72 év közötti nőknél és férfiaknál vizsgálták meg a lipid (apoláris jellegű zsírszerű anyag) jelenlétét. Mindegyik páciensnél magas volt a koleszterintartalom. Hat hét alatt valamennyi páciensnél csökkent a koleszterinszint a mediterrán étkezés hatására. További hat hét alatt a rendes étkezés mellett naponként elfogyasztottak egy maroknyi dióbelet, aminek hatására tovább csökkent a koleszterinszint és az infarktusos rizikó. A vizsgálat adatainak kiértékelése nem várt eredményeket hozott: a dió fogyasztásának növekedése arányában csökkent a szívinfarktusok gyakorisága. Azoknál, akik csak ritkán ettek diót, alig csökkent a halálos szívinfarktusok száma; akik hetenként 1-4 alkalommal ettek, a csökkenés 24% volt, akik pedig minden nap fogyasztottak diót, az infarktusok száma 48%-kal volt kevesebb. (Dr.Med. Peter Pribis, Dr. P.H.)
Nagy Pálma, 11 éves kislány Vajdakamarásról érkeztek Budapestre, hogy a kislány súlyos gerincferdülését műtéttel helyrehozzák a János Kórházban. Pálma nagyon fegyelmezetten viselte a kezeléseket, pedig a szokásos módon fejpántot kellett fiselnie, és 9 kg-os súllyal terhelték és húzatták ki gerincét a műtét előtt. Két operációra volt szükség, a második 9 és fél órát tartott és sikeresen végződött, szervezete befogadta a beépített fémrudat. Édesanyját nagyon megviselték az aggodalommal telt hetek. Azonban sok erőt merített a gyülekezet imáiból és a baráti látogatásokból, hiszen sokan ismerik őket, akik felkeresték Pálmát a kórházban. Egy ízben felhívást is intéztünk gyülekezetünkben, hogy adományokkal támogassuk Pálma gyógykezeltetését, és ez alkalommal 176.000,-Ft gyűlt össze, amely számukra felbecsülhetetlen segítség volt. Nevükben mondunk köszönetet minden adományért és támogatásért.
22
TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ
A jó emberek cselekedeteit az irányítja, hogy az jó nekik, ami másoknak is hasznára van. 2004. II. NEGYEDÉV
19. 26.
A tékozló hazatalált
A terméketlen fügefa
A megbocsátás mértéke
Nyereség, mely veszteség
Áthidalhatatlan szakadék
Szó és tett
Az Úr szőlőskertje
A mennyegzői ruha
A talentumok
Barátok a hamis mammonból
Tokics Imre
Szigeti Jenő
Bodnár János
Erdélyi László
Szigeti Jenő
Bodnár János
Erdélyi László
Szigeti Jenő
Tokics Imre
Bodnár János
Szigeti Jenő
16.
23.
30.
május 7.
14.
21.
28.
június 4.
11.
18.
25.
Bodnár János
június 5.
A bolond gazdag
A gyógyulás titka
Jézus és a Szentlélek
A Szentlélek megújítja életünket
id.Erdélyi László „És ezekre kicsoda alkalmatos?”
Szigeti Jenő
Hangyás László
Bodnár János
12.
Kovács Árpád
Lelkigondozói helyreigazítás Kolozs megyei „Agnus Dei”Kórus
id.Erdélyi László
Szigeti Jenő
Hangyás László
Bodnár János
id.Erdélyi László
id.Erdélyi László
Hangyás László
Bodnár János
Nagy igény és nagy cél Nagyváradi vendégek látogatása ANYÁK NAPJA
Hangyás László
Szigeti Jenő
Tokics Imre
Bodnár János
HÚSVÉTI ÜNNEPÉLY
Isten népe lenni
Téma
ESTI ÁHITAT
Szentesíti-e a cél az eszközt?
Angyalok nyelvén?
Hamis gyógyítók
A Szentlélek ígérete
PÜNKÖSDI ÜNNEPÉLY
EGÉSZSÉGÜGYI DÉLUTÁN
A Kolozs megyei „Agnus Dei”Kórus programja
Elhagyott asszonyok
Hamis igyekezet
Jézus a gazdag szegény
„Haszonra adatik néktek a Lélek kijelentése”
SZOMBAT Igehirdető
Isten gazdagságának mélysége
A siker elől menekülő Jézus
MISSZIÓ NAP
ÚRVACSORA
id.Erdélyi László Misszió: módszer, vagy küldetés?
Ócsai Sándor
Hangyás László
Bodnár János
Hangyás László
Szigeti Jenő
Szabó László
29.
22.
15.
8.
„Eredj el az utakra és a május sövényekhez” 1.
24.
17.
10.
A bűnösök menedéke
Erdélyi László
9.
SZOLGÁLATI BEOSZTÁS
SZOMBAT DÉLELŐTTI ISTENTISZTELET Igehirdető Téma április id.Erdélyi László 3.
A hamis bíró és az özvegyasszony
Bodnár János
Téma
E L Ő D Á S S O R O ZA T
április 2.
2003.
PÉNTEK ESTI Előadó
2004. II. NEGYEDÉVI
Útravaló Boldogság-pillanatok “Többségünk csendesen, minden felhajtás nélkül éli végig életét e földön. Aligha fogadnak bennünket vörös szőnyeggel, nem emelnek tiszteletünkre pompás emlékműveket. Ez azonban nem csökkenti fontosságunkat. Százszámra várják ugyanis az emberek, hogy egy magukfajta odalépjen hozzájuk: emberek, akik hálásak lesznek a mi együttérzésünkért, bátorításunkért, akiknek a mi egyedi tehetségünkre van szükségük. Valakinek boldogabb lesz az élete, mert nem sajnáltuk az időt, hogy megosszuk vele, amit adni tudunk. Többnyire alábecsüljük egy mosoly, egy simogatás, egy kedves szó, egy figyelő tekintet, egy őszinte bók vagy csekélyke törődés erejét, pedig mind képes rá, hogy új irányt szabjon az életnek. Nem is gondolnánk, hogy mily végtelenül sok lehetőség adódik nap mint nap, hogy szeretetünket kimutassuk.” ( L.Buscaglia)
Csendes csodák
Szeretet és humor
Ne várd, hogy a föld meghasadjon És tűz nyelje el Sodomát, A mindennap kicsiny csodái Nagyobb és titkosabb csodák. Ne várj nagy dolgot életedbe, Kis hópelyhek az örömök, Szitáló, halk szirom-csodák. Rajtuk át Isten szól: jövök.
Szeretettel és humorral kell élni az életet. Játékboltban
A
szülők, munkából hazafelé rohanva beesnek a játékboltba. Egymás szavába vágva kérik az eladó tanácsát: - Tudja, egész nap dolgozunk. - A gyereknek születésnapja lesz… - ... és valamilyen értelmes játékot keresünk neki - ... aminek örül… - ....és amivel sokáig elvan. - Olyasmire gondoltunk, ami… - ... elfeledteti vele az egyedüllétet napközben… A megértő eladó rájuk mosolygott: - Nagyon sajnálom, de boltunkban szülőket sajnos nem árusítunk…
Hogyne! - Anyu! Nézhetem a tévét? - Igen, kicsim, de ne kapcsold be!
J
Ki hogyan
ack egy nap éppen a templomból jön kifelé, amikor a lelkész félrehívja, és azt tanácsolja neki, hogy csatlakozzon az Úr seregéhez. - De hát én már tagja vagyok az Úr seregének - feleli Jack. - Akkor hogyan lehetséges az, hogy csak karácsonykor és húsvétkor látom? - kérdezi a pap. - Úgy, hogy én a titkosszolgálathoz kerültem - hangzik a válasz.
A
Tünetek
gyerekek arról tanulnak a vasárnapi iskolában, hogyan teremtett Isten mindent, beleértve az embert is. Jancsit nagyon érdekli a történet, főként az a rész, amelyik arról szól, hogy Évát Ádám bordájából termetette az Úr. Pár nappal később, egy délelőttön anyukája látja, hogy Jancsi még mindig az ágyban fekszik, látszólag betegen. - Mi a baj, Jancsi? - Hát... Fáj az oldalam... Azt hiszem, feleségem lesz.
A szeretet a megértéshez, a humor pedig az elviseléshez kell.
24
TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ
2004. II. NEGYEDÉV