MISKOLCI EGYETEM GAZDASÁGTUDOMÁNYI KAR
LOVASNÉ AVATÓ JUDIT
GAZDASÁG ÉS DEMOGRÁFIA: A DEMOGRÁFIAI VÁLTOZÁSOK GAZDASÁGI ASPEKTUSAI MAGYARORSZÁGON
PH.D. ÉRTEKEZÉS
MISKOLC 2011
1
MISKOLCI EGYETEM
GAZDASÁGTUDOMÁNYI KAR
LOVASNÉ AVATÓ JUDIT Gazdaság és demográfia: a demográfiai változások gazdasági aspektusai Magyarországon
PH.D. ÉRTEKEZÉS
A DOKTORI ISKOLA NEVE: VÁLLAKOZÁSELMÉLET- ÉS GYAKORLAT DOKTORI ISKOLA
A DOKTORI ISKOLA VEZETŐJE: PROF. DR. SZINTAY ISTVÁN egyetemi tanár a közgazdaságtudomány kandidátusa TUDOMÁNYOS VEZETŐ: PROF. DR. BESENYEI LAJOS egyetemi tanár a közgazdaságtudomány kandidátusa
MISKOLC 2011
2
Áttekintés
„Ha távolabb láttam is, csak azért, mert óriások vállán álltam.” Isaac Newton
A disszertációban összefoglalt kutatás hazánkban a gazdaság és demográfia kölcsönhatásának néhány új aspektusára szeretné felhívni a figyelmet. A demográfiai folyamatok közül a termékenységre koncentrál (mint a többi demográfiai jelenség kiindulási alapjára). A halálozás biztosan bekövetkező esemény (feltételezve a születés bekövetkeztét), a házasságkötések egyre veszítenek jelentőségükből. A gazdaság és demográfia kölcsönhatása ennek
megfelelően
eszközbeli
termékenység/gyermekvállalás/születések
szűkősségi számának
okok
vizsgálatára
miatt szűkül,
a
időnként
megemlítve a halandóságot. A tézisek felépítése során a cél a termékenység várható alakulása, és ennek gazdasági kihatásainak előrejelzése volt. Az adatok önmagukban nem mondanak sokat, a teljesség kedvéért természetesen megvizsgáljuk, hogy európai viszonylatban helyzetünk milyennek mondható.
3
Köszönetnyilvánítás
Köszönetet mondok tudományos vezetőmnek, Dr. Besenyei Lajosnak, aki szakmai konzultációival, személyes tanácsaival hozzájárult a dolgozat folyamatos csiszolásához, és végső formájának kialakításához. Munkámat nagyban segítették elő-opponenseim, dr. Varga Beatrix PhD, és dr. Katona Tamás PhD., szakmai tanácsaikkal, javaslataikkal, támogatásukkal. Jelentős támogatást kaptam kolléganőmtől, Dutka Ákosnétól a témába tartozó hazai és külföldi szakirodalomhoz való hozzáférésben és áttekintésében. Külön köszönöm családomnak, hogy mellettem álltak ebben a munkában is, és folyamatosan bíztattak.
4
Ajánlás
Lovasné Avató Judit közel 10 évvel ezelőtt kezdte meg doktoranduszi tevékenységét. Kutató munkáját időben befolyásolta az a tény, hogy felsőoktatási tevékenysége mellett (statisztikát oktat) több gyermeke született. Mindezekkel együtt a doktori képzés során előírt vizsgákat rendben és eredményesen letette, az elmúlt évben munkahelyi vitára bocsátotta dolgozatát. Opponensei és a hozzászólók véleményei alapján a szükséges átdolgozásokat elvégezte, az eljárási rendnek megfelelően benyújtotta. Kutatásait aktuális, a gazdaság és demográfia kapcsolatrendszerének vizsgálata, a demográfiai változások gazdasági aspektusai témakörben végezte. Oktatási kötelezettségének is maradéktalanul eleget tett, lévén főiskolai oktató. Publikációs tevékenysége megfelel a felvétele idején megszabott és előírt követelményeknek, a kutatás – oktatás - publikálás hármas egységét elfogadhatóan teljesítette, több szakmai konferencián vett részt, előadásokat tartott. Lovasné Avató Judit Ph.D. értekezése hosszú időn keresztül végzett lelkiismeretes munkán alapszik, szakmai értékei alapján alkalmas a nyilvános vitára.
Miskolc, 2011. október 8. ………………………………………….. PROF. DR. BESENYEI LAJOS egyetemi tanár, tudományos vezető
5
Bevezetés
I. Bevezetés
„A demográfiai előrebecslések története tévedések története” J. J. Spengler A közelebbi- és távolabbi múlt gazdasági történései újra- és újra felvetették a demográfiai folyamatok jelentőségét, következményei szerteágazóságát. Gyakorló tanárként folyamatosan találkozik a szerző az egyes korcsoportok jellemzőinek változásával. Ezek továbbgondolása óhatatlanul felveti a kérdést: milyenek lesznek a jövő generációi? Hogyan alakul számuk és minőségük? Miként alakul értékrendjük? Hogyan tudnak megfelelni a munkaigényesség növekedésével egyre fokozódó tudásbéli igényeknek? Hogyan tudnak reagálni a válsághelyzetekre? Meg tudnak felelni a változó igényeknek? Az idevágó szakirodalom tanulmányozása közben megkerülhetetlen volt a népesedési folyamatok és a gazdasági-jogi környezet változásának kapcsolata. Ez az egyes szociálpolitikai döntések és a termékenységi mutatók együttes változásakor bizonyult nyilvánvalónak. A témában elég sokáig személyes oldalról is érintve az átlagosnál szélesebb körben volt alkalmam tapasztalni az érintettek magán-véleményét. A napi gyakorlatból adódó kérdések összegződtek és kiegészültek a szakmai ismeretek bővülésének szükségességével. Így alakult ki a jelen dolgozat irányultsága: az előrejelzési módszerek eszköztárának bővülése, és ezen belül is a demográfiában használatos eljárások változása. Mindezt abból a megközelítésből, hogy miként alakul a két demográfiai folyamat természete, kölcsönhatása a gazdasági szférával és a jogi szabályozással.
I.1. A kutatás területe, a témaválasztás indoklása
6
Bevezetés A demográfiai folyamatok közelmúltban és a jelenben is lezajló változásai, ezek gazdasági kihatásai folyamatosan aktuálissá teszik a témát. A köztudatba elsősorban a Nyugdíj-Alapok egyensúlyának fenntarthatósága és ennek megoldási módozatai kerültek. A kezelése annál is időszerűbb, mert a Ratkó-korszakban született korosztályok egy-két éven belül elérik a nyugdíj-korhatárt. A témával foglalkozók is emiatt a halandóságra, illetve a nyugdíj-rendszer reformjára irányuló megoldásokat kerestek1. A 2009-es gazdasági válság bebizonyította, hogy a globalizáció a gazdasági folyamatok káros következményeire is kiterjed, illetve a problémák nagy része a demográfiai folyamatokra vezethető vissza. A népesség elöregedése komoly nehézségeket okoz a fejlett országokban. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor a globalizáció a megoldásban is új lehetőségeket kínál. Igaz ez a népesség számbeli és minőségi változásaira is. A hagyományos gazdaság-filozófiai felfogás szerint a népesség-növekedésének új, ösztönzendő forrása a nemzetközi vándormozgalom. Ez ismét a demográfia egyik területe. Ugyanakkor nem elhanyagolható a hazai gyermekvállalási hajlandóság ösztönzése sem.
I.2. A dolgozat célja, a kutatás menete, az értekezés felépítése A dolgozat célja egyrészt az, hogy bővítse a szerző elméleti és gyakorlati ismereteit a témában, másrészt összekapcsolja az ismertetett elméleteket az empirikus kutatásokkal és azok eredményeivel, valamint feltárja a termékenységi és halandósági folyamatok legújabb változásait, hatását a különböző szabályzókra. A kutatás menete a Babbie (2000) által bemutatott módszertanra alapul. A kutatás koncepcióját az 1. ábra alapján követhetjük nyomon:
1
Augusztinovics Mária, Orbán-Palotai
7
Bevezetés A demográfiai és gazdasági folyamatok kapcsolata
A termékenység alakulásának jelentősége A termékenységgel kapcsolatos elméletek
A demográfiai folyamatok alakulása
A családdal/gyermekkel kapcsolatos jogi szabályzás
A termékenységre vonatkozó empirikus vizsgálatok
1. ábra
A demográfiai folyamatok globális alakulása során felmerült elgondolások, felfedezett összefüggések magyarázatát először a termékenységre és halandóságra vonatkozó elméletekben kereste a szerző. Ezek gyakorlati megerősítése, illetve a globális folyamatok magyarországi lezajlása a hazai empirikus kutatások áttanulmányozásával történt. Ezek jelentettek kiindulási alapot a gazdasági és demográfia kölcsönhatásának vizsgálatához, az állítások kimondásához, és igazolásukhoz matematikai-statisztikai módszerekkel. Nem számszerűsíthető eszközök is megjelennek ebben a fejezetben: a két terület kölcsönhatásával a gyakorlatban is foglalkozó szakemberekkel folytatott interjúban. Ez egyrészt a dolgozat tárgyát képező aspektusok megvalósulását hivatott illusztrálni, másrészt a használatos matematikai-statisztikai eszközök gyakorlati alkalmazását mutatja be, harmadrészt összeveti a dolgozat tapasztalatait a szakértőékkel. A közelmúltban lezajlott nemzetközi folyamatok összefoglalását (második fejezet), jogi szabályozást (harmadik fejezet), az elméleti háttér kritikai ismertetését (negyedik fejezet), a korábbi empirikus kutatások vázolása követi (ötödik fejezet),. A demográfiai folyamatok vázolása után a gazdasági szférával való kölcsönös kapcsolatának vizsgálata következik
8
Bevezetés (hatodik fejezet), majd ismét empirikus területre tér a dolgozat (hetedik fejezetben a kérdőíves felmérések eredményeinek összefoglalása).
I.3. A demográfiai folyamatok jelentősége a modern gazdaságban A demográfia, vagy más néven népességtudomány, csakúgy, mint a tárgyát képező folyamatok, az elmúlt évtizedek során nagy átalakuláson és fejlődésen estek át. Kezdetekben a demográfia ténylegesen a népesség leírását jelentette, mint ahogy a neve is mutatja2. Manapság viszont már interdiszciplináris tudománnyá nőtte ki magát, mind a módszertan, mind a tárgykör szerint. Az ágai, a népességstatisztika, a népesedési elméletek és a népesedéspolitika, ha nem azonos mértékben is, de felhasználnak statisztikai-, matematikaistatisztikai-, informatikai módszereket és eszközöket. Tárgya szerint kapcsolódik a közgazdaságtudományhoz,
az
orvostudományhoz,
a
földrajzhoz,
a
biológiához,
a
szociológiához, a jogtudományhoz és a történelemhez is. A demográfiai folyamatok és várható alakulásuk ismerete iránti igény az államok egy adott fejlettségi szintjén merül fel. A kínaiak már i.e. 2238 körül végeztek a mai demográfiai vizsgálatoknak megfelelő tevékenységet (első ismert népszámlálás), és a babilóniaiak is tartottak népesség-felméréseket. A történelem ennél korábbi időszakáról csak becslések állnak a rendelkezésünkre. Ezek szerint egészen a bronz-korig a népesség 54%-a érte meg az ötéves korát, és 3%-a a hetvenedik életévét.
I.4. A kulcsfogalmak meghatározása
A demográfia, mint tudományág kialakulása során a dolgozatban is használatos fogalmak jelentése már letisztult, kialakult egy állandó, széles körben elfogadott szakmai szókincs3. 2
démosz (=nép)+grafeira (=leírás) 3 http://portal.ksh.hu/pls/ksh/ksh_web.meta.main?p_lang=HU&p_session_id=48491675
9
Bevezetés Házasságkötés: A hivatalosan eljáró anyakönyvvezető előtt - két tanú jelenlétében - kötött házasság. Termékenység: a 15 éves és idősebb nők szülésgyakorisága, illetve a 15 éves és idősebb népesség élve született gyermekeinek száma, függetlenül attól, hogy a gyermek az adatfelvétel eszmei időpontjában életben volt-e. A dolgozatban a rendelkezésre álló mutatóktól függően döntően a teljes termékenységi arányszám (TTA, forrástól függően esetenként TFR), illetve a nyers születési arányszám (CBR) szerepel. A gazdasági vonatkozásokhoz az élveszületések száma, valamint a népesség bizonyos korcsoportjainak létszáma fontos, ezért ezek is említésre kerülnek. Halálozás: az élet minden jelének végleges elmúlása az élveszületés megtörténte után bármikor, azaz az életműködésnek a születés utáni megszűnése, a feléledés képessége nélkül. Jellemzésére a születéskor várható átlagos élettartam (LEB) használatos a megfelelő fejezetekben. Vándorlás: állandó vándorlás, az a lakóhely-változtatás, amikor a vándorló lakóhelyét felhagyva más településen levő lakást jelöl meg lakóhelyéül. Az elvándorlás helye a vándorló korábbi lakóhelye, míg az odavándorlás helye a vándorló új lakóhelye. A demográfia fő területeit képező jelenségek (házasságkötés, születés, halálozás, vándorlás) leírására, mérésére állandósultak a statisztikai mutatószámok. Ezeket foglalja össze az 1. táblázat. házasodás nyers
termékenység
házasságkötési nyers/tisztított
arányszám
élveszületési arányszám
halandóság nyers
halálozási
arányszám
tisztított házasságkötési nyers/tisztított
születéskor
arányszám
átlagos élettartam
reprodukciós együttható
teljes első házasságkötési teljes
várható
termékenységi
arányszám
arányszám
házasságok mérlege
természetes szaporodás/fogyás
Forrás: szerző saját gyűjtése
1. táblázat
Nemzetközi szinten is megfigyelhető, hogy az utóbbi időszakban az élveszületések és a házasságkötések mutatószámai egyre kevésbé mozognak együtt. Emellett a többi 10
Bevezetés népmozgalmi folyamat önmagában is akkora terület, hogy meghaladná a ezen mű kereteit a mindegyikkel való foglalkozás. Így a dolgozat a termékenységgel foglalkozik elsősorban, mert ennek megvalósulása és körülményei, jellemzői ugyanis kulcskérdései a demográfiának (a születés után a halálozás bekövetkezése viszont biztos).
I.5. A demográfiai előrejelzések megismerési értéke
Egészen a XIX. századik a demográfia inkább a folyamatok leírásra koncentrált, és ezután jelent meg benne az elemző tevékenység. Ennek megfelelően bővült a demográfia kapcsolata a többi tudományterülettel. Mostani helyzetét az alábbi ábrával lehet szemléltetni4:
Közgazdaságtan
Statisztika
Munkaerőpiac
Szociológia
Demográfia
Társadalmi
Politikai elvek
- gazdasági preferenciák
Biológia
Politológia
4
L. Rédei Mária: Demográfia (ELTE Eötvös Kiadó Budapest, 2001.)
11
Bevezetés
2. ábra
A népesedési folyamatok problémái az elmúlt évszázad során lezajlott átalakulások nyomán kerültek az érdeklődés középpontjába. Ugyan Sztrumilin már a két világháború közötti időszakban úgy vélekedett, hogy: „Az 1920-as népszámlálás adatai lehetővé teszik számunkra, hogy több évtizedre előrelássunk a jövőbe. Ezen azt kell érteni, hogy olyan események, mint az 1921-22. évi éhínség és mások, amelyeket nem láthatunk előre egy adott időpontban, képesek bármilyen több évre szóló előrejelzést félrevinni. Azokat a jövőbeni tendenciákat azonban, amelyeket már a jelen időszak is magában foglal, teljes egészükben fel kell tárni.”5, viszont a demográfusok közül számosan megkérdőjelezték a népesség előrejelzésének szükségszerűségét, sőt még később is egyes szakértők kétkedően viszonyultak az előrejelzésekhez és kognitivitásukhoz. Ennek alátámasztásául következzék néhány példa, a teljesség igénye nélkül:
King, a XVII. század végén működő statisztikus, 2300-ig megbecsülte Anglia népességét. Napjainkra 8 000 000 fős népességet jelzett, szemben a valós 50 000 000 fővel. Az eltérés oka természetesen az, hogy King a korabeli halandósági és termékenységi viszonyokat vetítette a jövőbe. A valós és a becsült népességszám különbségének vizsgálatakor érdemes felhívni a figyelmet egyrészt az előrejelzés hiányosságaira a (az előfeltevések valószínűsége csökkenhet az idő előrehaladtával), másrészt viszont a társadalmi-gazdasági változások azon sorozatára, amelyek Nagy Britanniában lezajlottak.
Clark az 1940-es években szintén előreszámította több európai ország népességét.
Ez a szemlélet mára megváltozott: a gazdasági élet szinte egyik területe sem tudja nélkülözni a népesedési folyamatok előrejelzésének adatait. A megnövekedett fontosság ráirányította a demográfiai előrejelzési módszerekre a figyelmet, megnőtt a megbízhatóság iráni igény, ami nemcsak pontosabb, hanem részletesebb előrejelzéseket is jelent. Az eltelt időszak alatt kialakult egy általánosan elfogadott standard az előreszámítások elemeiről. Ez az általános kép a népesség jövőbeni számát mutatja be nemek és életkor szerint számszerű adatokkal. Az ehhez szükséges alkotóelemek a természetes népmozgalom 5
Sztrumilin, Sz.: Problémü ékonomiki truda. Goszpolitizdat, Moszkva. 1937.
12
Bevezetés (élveszületések és halálozások száma) és a nemzetközi vándorlás a már korábban említett felbontásban. A természetes népmozgalom adatai alapján az előrebecsléshez két meghatározó tényezőt kell számszerűsíteni: A már élő népességből adott életkorokig elélők száma Élveszületések száma Az első tényezőt a népszámlálás adataiból viszonylag egyszerűen és pontosan meg lehet határozni. Ezekből kiindulva, és a jelenbeli népesség halandósági viszonyait felhasználva, a halandósági tábla segítségével meg lehet becsülni adott idő múlva a még élő népesség tényleges számát. A halandósági táblák valóságértéke magas, mert szerencsére az elmúlt időszakban
lezajlott
társadalmi-gazdasági-szociológiai
változásoknak
és
a
jelenség
természetének köszönhetően (egészségügyi ellátórendszer, orvostudomány eredményei, életszínvonal, stb.) a halandósági viszonyok változása lassú, nagyobb fordulatoktól és outlierektől mentes, így viszonylag jól becsülhető. Emiatt sokkal kevesebb elmélet foglalkozik külön, kiemelten a halandósággal, ellentétben a termékenységgel. Az élveszületések számának előrebecslésénél sokkal nagyobb a bizonytalanság. A jelenség, mint közismert, nem csak egyszerű biológiai természetű, hanem nagymértékben társadalmi. A társadalmi
értékrend,
gazdasági-,
jogi
környezet
nagymértékben
befolyásolja
a
termékenységet, és egymás hatását is korrigálhatják. A majdan világra jövők számának előrejelzésénél az elméleti háttér többtényezős: csakúgy, mint a halandóságnál, a jelen gyermekvállalási hajlandóságát előrevetíthetik a jövőbe, és/vagy teoretikus modelleket (közgazdaságtani-, szociológiai-, demográfiai elméletek) állíthatnak fel. Az előrebecslések nélkülözhetetlen kellékei a különböző hipotézisek. A folyamatok jövőben bekövetkezése bizonytalan, a változások mértékétől függően eltérő valószínűségben. Így az előrebecslésnél is többféle lehetőséget vázolnak fel a demográfusok, melynek forrása egyrészt objektív, másészt a szakértők saját szubjektivitása. Ugyanazt a jelenséget, például a termékenység alakulását megítélhetik optimistán, avagy pesszimistán is, és a két szélsőség közötti különböző fokozatokban.
13
A főbb demográfiai folyamatok és aspektusaik összefoglalása
II. A főbb demográfiai folyamatok és aspektusaik összefoglalása „Csak a változás állandó” Arthur Schopenhauer A népességszám változásának trendje a tudományokban, illetve a köznapi életben kétféle összefüggésben jelenik meg napjainkban: egyrészt globálisan, másrészt inkább a Föld északi féltekéjére vonatkoztatva. E két szempont egymással ellentétes. A globális megközelítésben Földünket
túlnépesedés
fenyegeti,
ennek
összes
káros
következményével
együtt
(élelmiszerhiány, népességvándorlás), a fejlett országokban viszont a már tapasztalható vagy előrejelzett népességfogyás (társadalmi ellátórendszerek finanszírozása, bevándorlás). Az egyes országok népességszámát alapvetően három fő demográfiai folyamat együttesen alakítja: a termékenység, a halandóság, és a vándorlási különbözet. A dolgozatban kiemelten foglalkozunk
a
termékenységgel,
érintőlegesen
(előrejelezhetőségi
szempontból)
a
halandósággal, a vándorlások pedig nem tartoznak a jelen vizsgálódások tárgyába.
II.1. Globális folyamatok A Föld népessége gyorsuló ütemben növekszik. Az előrejelzések szerint ez az ütem mérséklődni fog, így a 2000-ben mért 6 milliárdos lakosság-szám „csak” több mint 9 milliárdra emelkedik 2050-re az ENSZ előrejelzése szerint6, amint azt az Függelék 1. pontjának oszlopdiagramja alapján követhetjük. A legnagyobb növekedést Ázsiában várják 6
Az ENSZ több forgatókönyvet készített az előrejelzés során. A Függelék ábrája a közepes változat (medium variant) alapján készült. Ennek paraméterei: közepes termékenység, átlagos halandóság és vándorlási egyenleg.
14
A főbb demográfiai folyamatok és aspektusaik összefoglalása
(az üteme viszont csökken), Afrikában sokkal kisebbet (itt az üteme nő), az amerikai kontinensen igen mérsékeltet, míg Európában egyedül csökkenne a lakosok száma7. A népességszám csökkenésének, illetve a növekedés lassulásának alapvető oka a termékenység csökkenése a nyers élveszületési arányszám alapján.8. Tisztán a népesség számának alakulásával ellentétben, ahol Ázsia és Afrika népessége végig és nagymértékben-, a többi földrészé ellenben csak kismértékben növekszik, sőt csökken, a teljes termékenységi arányszám változásában már sokkal korábban észlelhetők a várható hanyatlás jelei. A nyers születési arányszám végig csökken. Ez a számítás módjából adódik egyrészt, másrészt amiatt, hogy amikor ugyan emelkedik a születések száma, de csökkenő mértékben (ld. Függelék 2. pontja), akkor a népesség növekedése gyorsabb, mint a születéseké. Így a mutatószám végül csökkenést mutat), míg a teljes termékenységi arányszám csak késleltetve (3. ábra). A termékenység csökkenése a 70-es évektől válik globális jelenséggé, de az egyszerű reprodukcióhoz szükséges 2,1-2,2-es szintet Észak-Amerikában és Európában „múlja alul” először a hetvenes évek elején. Az Egyesült Államokban és Kanadában jelentkezik az ellentétes irányú fordulat a nyolcvanas évek elején (csak éppen várhatóan nem lesz tartós). A többi földrész közül egyedül csak Európában figyelhető ugyanez a változás az évezred elején, és az előrejelzések szerint az időhorizont végéig folytatódni is fog (de a kritikus határt még így sem éri el). TTA 6
A TTA alakulása 2000-2050 között főbb kontinensenként
5 4 3 2 1 0 2000-2005 2005-2010 2010-2015 2015-2020 2020-2025 2025-2030 2030-2035 2035-2040 2040-2045 2045-2050
Afrika
Ázsia
Európa
Közép-Amerika
Dél-Amerika
Észak-Amerika
Időszak
Forrás: Population Division of the Department of Economic and Social Affairs of the United Nations Secretariat, World Population Prospects: The 2008 Revision, http://esa.un.org/unpp, Wednesday, March 02, 2011; 9:17:42 AM.
3. ábra 7
Az egyes kontinensekhez tartozó országok meghatározásánál az ENSZ besorolása értendő. Pontos leírását lásd a Függelékben, 1. pontjában 8 A használatos különböző mutatók leírását lásd a Függelékben, említésük sorrendjében
15
A főbb demográfiai folyamatok és aspektusaik összefoglalása
A népességszám növekedésének másik tényezője a halandóság alakulása. A magas halandóság miatt Afrika születéskor várható átlagos élettartama a legalacsonyabb, mindkét nemnél egyaránt (4. ábra). A legkedvezőbb helyzetű kontinens e téren Észak-Amerika. korév 90
A születéskor várható élettartam alakulása főbb kontinensenként 2000-2050
85 80 75 70 65 60 55 50 2000-2005
2005-2010
2010-2015
2015-2020
Afrika - nő Európa - nő Közép-Amerika - nő Észak-Amerika - férfi
2020-2025
2025-2030
2030-2035
Afrika - férfi Ázsia - férfi Dél-Amerika - férfi Észak-Amerika - nő
2035-2040
2040-2045
2045-2050
Európa - férfi Közép-Amerika - férfi Dél-Amerika - nő Ázsia - nő
Forrás: Source: Population Division of the Department of Economic and Social Affairs of the United Nations Secretariat, World Population Prospects: The 2010 Revision, http://esa.un.org/unpd/wpp/index.htm,Thursday, May 26, 2011; 5:35:12 AM
4. ábra
Érdekes, hogy az ázsiai nők halandósága szinte végig megegezik az európai férfiakéval. Ez a hatás figyelhető meg az eltartottsági teher alakulásában is. A kontinensek népességének elöregedése miatt Európában és Észak-Amerikában a legmagasabb az időskori eltartottsági ráta, valamint a vizsgált időszakban általános a növekedése (Függelék 5. pontja). Ezzel ellentétben a fiatalkori eltartottsági ráta Afrikában a legmagasabb (Függelék 6. pontja), és itt a leggyorsabb a visszaesése is. A 2050-ig terjedő időszakban globálisan csökken, vagy jó esetben hullámozva stagnál a mutató. Kivételt csak Európa jelent, ahol 2035 előtt kismértékű, majd a visszaesés után nagyobb mértékű javulást prognosztizáltak. A népesség más demográfiai átmenetbe tartozása miatt a két mutató alakulása szinte ellentétesnek mondható.
II.2. Európai folyamatok
16
A főbb demográfiai folyamatok és aspektusaik összefoglalása
A korábban ismertetett sorrendet követve a leírást földrajzilag szűkítjük Európára. A folyamatainak lezajlását már a leírtak alapján el tudjuk helyezni a globális keretek között. Ezekhez képest Európa sokkal differenciáltabb képet mutat. A legegyszerűbb termékenységi mutató 2000-től vizsgálva Észak-Európában (Függelék 7. pontja) mutatja a legmagasabb szintet, ezt egyik európai régió szintje sem éri el 2050-ig. Az előrejelzés időtartama alatt az élveszületési arányszám szerinti sorrend többször átrendeződik. Az átlagot általában Észak és Nyugat emeli, míg a többiek általában csökkentik. Dél és Keleté hasonló lefutású: rövid emelkedés után csökkenés, majd emelkedés és stagnálás. Magyarország a sereghajtók közül 2015 körül kerül csak ki, és csak 2050-re éri el alulról az európai átlag szintjét. A halandóságnál hasonló folyamatok figyelhetők meg, mint a termékenységnél, de a jelenség dinamikája sokkal kiegyensúlyozottabb (a természetéből adódóan), amint azt a Függelék 7. pontjának vonaldiagramja illusztrálja. Az európai szint (kvázi átlagos) és a dél-európai szint szinte tökéletesen függvényszerű.. A kelet-európai és a magyar végig az átlag (európai) fölött alakul, bár meg kell jegyezni, hogy az előrejelzés szerint a hazai kevésbé fog romlani. Itt is sorrend-átrendeződés figyelhető meg: a kezdeti fiatal népesség miatt az alacsony nyugat- és dél-európai mutató gyorsan emelkedik (a kelet-európaival nagyjából megegyező mértékben), 2015 után az észak-európai várható a legkedvezőbbnek. Összességében továbbra is várhatóan folytatódni fog Európában a népesség fogyása, területi ingadozásokkal: legkésőbb és legkisebb mértékben Északon, legnagyobb mértékben Keleten. Magyarország európai viszonylatban kedvezőtlen-, a kelet-európai országokhoz képest viszont kedvezőbb helyet foglal el (lásd Függelék 8. pontja). Megállapíthatjuk, hogy a két ismertetett alapvető demográfiai folyamat eredményeként legnagyobb arányú fogyás várható Kelet-Európában, legkisebb pedig Észak – és Nyugat-Európában. Ezen tendenciák megállapítása, és további részletezése a magyarországi folyamatokra a népesség (aktív keresők) számának alakulása és ennek következményei szempontjából kiemelten lényeges.
II.3. A magyarországi folyamatok Magyarország földrajzi helyzetéből adódóan más európai országnál több népesedési és gazdasági megrázkódtatáson esett át. Az ország népessége 2011. január 1-jén 9 986 000 fő
17
A főbb demográfiai folyamatok és aspektusaik összefoglalása
volt, az ország területe 93 011 km2. Az ország területe és népessége, ha csak az elmúlt évszázadra koncentrálunk, akkor is jelentős változásokon esett át, mely alapvetően megváltoztatta az elemezni kívánt folyamatokat. Az ötvenes évek végétől-, a hatvanas évek elejétől a népesedési helyzetünk elkezdett romlani (Függelék 9. pontja). A különböző népesedéspolitikai intézkedések nem tudták alapvetően megváltoztatni a demográfiai (és különösen a termékenységi) folyamatok tendenciáit: a halandóság javul 1980 óta, a termékenység és a házasodási kedv hanyatlik 1970 óta. Magyarország népessége 1981 óta, a férfi-népesség már 1980 óta fogy. A népmozgalmi arányszámokban a tendenciák jobban követhetőek: az időszak eleji csökkenés leállt, mindegyik mutató a saját, alacsony szintjén, valamint a halálozási- és az élveszületési arányszám közötti viszony is stabilizálódni tűnik. Egyedüli kedvező jelenség a csecsemőhalandóság nagymértékű csökkenése. Ha az előbbiekben felsorolt tendenciák folytatódnak, akkor az alábbi, koránt sem teljeskörű következményei lesznek a demográfiai folyamatoknak:
Az egymást követő kohorszok létszáma csökken, az aktív keresők aránya csökken, a nyugdíjrendszer finanszírozása egyre nagyobb nehézségeket fog okozni9.
A rendelkezésre álló munkaerő növekedése lassul, sőt esetleg csökken.
A fogyasztás szerkezete átalakul, az idősödő népesség igényeinek megfelelően.
Az idősödő népesség testi-lelki gondozása egyre kevesebb számú felnőtt gyermekükre ró egyre nagyobb terhet.
A részletezendő területek – demográfiai kutatás, népességpolitika/családpolitika – különböző válaszokat ad a felmerülő problémákra. Franciaországban XVIII. századi populacionista elveket hirdettek meg (minél nagyobb az ország népessége, annál nagyobb politikai-, gazdasági súlya, fejlődési lehetősége), elrendelték a kötelező védőoltásokat. Olyan oktatási-, egészségügyi-, politikai rendelkezéseket hoztak, amelyek demográfiai hatása biztos volt: megnövelték az orvosképzés kereteit, kiépítették az orvosi ellátás területi hálózatát, állami intézmények vették át a magánbiztosítók- és nyugdíjintézetek feladatait, támogatták a szülő anyákat és a csecsemőiket nevelő asszonyokat, terheiket igyekeztek társadalmilag enyhíteni, stb. A svéd, a belga, az angol és a finn közvélemény a francia intézkedéseket meghaladókat tartott szükségesnek. A jogszabályi feltételrendszer, a támogatások nagyságrendje igen eltérően alakult országonként és időszakonként. Megcélozták a növekvő női munkavállalás terheinek enyhítését, nem tagadva a jogszabályok demográfiai vonzatait. 9
Ricardo-Campbell, R.(1986), illetveWeawer, C.L.(1986)
18
A főbb demográfiai folyamatok és aspektusaik összefoglalása
Hazánkban hét alkalommal hoztak népesedés-családpolitikai intézkedéseket, programokat: 1966-ban, 1973-ban, 1984-ben, 1995-ben, 1998-ban, 2003-ban és 2006-ban, és 2010-ben. Az évszámok nem véletlenek: a teljes termékenységi arányszám 1962-ben érte el első mélypontját (1,79-es értékkel), 1983/84-ben 1,73-as, 1998-ban 1,33-as 2003-ban 1,28-as, 2006-ban 1,35-ös értékkel. Ezek az intézkedések a termékenység növekedését célozták, de tartós, maradandó változását nem érték el: változó mértékű, inkább rövid távú módosulásokat eredményeztek. A demográfiai-, szociológiai elméletek különbözőképpen magyarázták a történteket, de abban szinte kivétel nélkül egyetértettek, hogy a családpolitikai intézkedések és juttatások gyakori módosítása összekuszálta a népesség demográfiai magatartását és szemléletmódját10. Visszatérve a demográfiai folyamatokra, ezek változásai a Függelék 10. pontjában található grafikon alapján a következők szerint írhatók le:
A gyermekvállalási hajlandósággal kapcsolatos mutatók a rendszerváltás körüli váltás után a korábbi tendencia szerint látszanak folytatódni
A születéskor várható átlagos élettartamok a nemek korábbi eltérése után azonos ütemben emelkednek
A termékenységi mutatók európai összehasonlításban a 70-es évektől napjainkig az átlagos körül ingadoznak, majd az előrejelzések szerint ennél alacsonyabb értékeket vesznek fel. A dolgozat további részében a népesség gazdasági aspektusok szempontjából fontos jellemzőit részletezzük (termékenység alakulását, halandóság változását), és a többitől eltekintünk. Egyrészt amiatt, hogy ebből a szempontból kevésbé relevánsak, másrészt azért, mert meghaladják e dolgozat kereteit.
II.3.1. A nők termékenysége
A női termékenység terén is nagy változások figyelhetők meg, bár nem egészen váratlanul. A Függelék 10. pontjában található diagram tapasztalataival összevetve összetettebb helyzet tárul elénk. Itt is megfigyelhető a fiatalabb korosztályok gyermekvállalási hajlandóságának csökkenése, viszont a már majdnem befejezett termékenység sokkal kisebb mértékben 10
Gábos (1996), Kamarás (1991), Tóth István György (1995), Vukovich (1991)
19
A főbb demográfiai folyamatok és aspektusaik összefoglalása
csökken. Ez azt mutatja, hogy egyrészt a termékenység csökkenése már sokkal korábban elkezdődött, csak jobbára látens maradt, másrészt a gyermekszülések időben kitolódottsága szinte teljesen kiegyenlíti a korábbi korosztályok termékenységcsökkenését. Szabady11 szerint a termékenység mértéke a társadalmi integráció erősségétől függ. Egy újabb általánosan elterjedt jellemzője a termékenységnek a szülő nők életkorának növekedése. Ez önmagában igaz (leegyszerűsített következtetéssel adódik a korcsoportos termékenységi arányszámok alakulásából), de a jelenségnek további vetületeire is fel kell hívnunk a figyelmet. Nevezetesen arra, hogy a szülő nők átlagos életkorának emelkedésével párhuzamosan a születéskor várható átlagos élettartam is növekszik. A 5. ábra alapján elmondhatjuk, hogy nagyjából párhuzamosan emelkednek. Ezt azt jelenti, hogy a nők életpályájuk azonos szakaszában vállalnak gyermeket, melynek megvalósulása az emberi életkor emelkedésével együtt abszolút módon mozog, de relatívan mérve állandó. korév
A nők születéskor várható álagos élettartamának és a szülő nők átlagos életkorának alakulása Magyarországon
90
80
70
60
50
40
30
20
10
1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007
0
női élettartam
szülő nők kora
Forrás: Demográfia évkönyvek, a szerző saját számításai
5. ábra
Ennek igazolására kétféle módszert is rendelésünkre áll: az egyik az adott évben gyermeket szülő nők átlagos életkorának aránya az adott év születéskor várható átlagos élettartamához vizsgálata (relatív női szülő-kor), a másik a növekedési ütemeik összehasonlítása (6. ábra).
11
Szabady Balázs (2005; 131-136)
20
A főbb demográfiai folyamatok és aspektusaik összefoglalása
A születéskor várható átlagos élettartam és a szülő nők átlagos életkorának aránya 1960-2010 között 2
1,8 1,6 1,4
1,2 1
0,8 0,6 0,4
0,2 0 1960
1965
1970
1975
logkülönbség
1980
1985
logszülnőkor
1990
1995
relatív kor
2000
2005
2010
lognőélettartam
Forrás: Demográfia évkönyvek, szerző saját számításai
6. ábra
Látható, hogy a grafikus ábra megerősíti azt az állítást, mely szerint abszolút értékben ugyan nő a szülő nők életkora, de relatívan (a várható élettartamukhoz képest) ez nem változik. Ennek biológiai vonatkozásai meghaladják a dolgozat kereteit és a szerző képzettségét. Magára az állításra a következő számítások végezhetők el12:
ha a növekedési ütem eltérését vizsgáljuk (a korévek tízes alapú logaritmusainak a különbségeivel), akkor a lineáris trend b paraméterének értéke 91,1%-os megbízhatósággal 0 (vagyis a különbség időben állandó), viszont ez nem a legjobb illeszkedésű függvény. A legjobb illeszkedést mutató harmadfokú polinom elsőfokú tagjának együtthatója szignifikánsan 0,003, a másodfokúé -0,00008609, amik viszont időbeli változást jelentenek.
a relatív életkor alakulásánál a lineáris trend b paraméter 96%-os valószínűséggel 0 (ismét állandó időben az arány), azonban sajnálatos módon ez nem a legjobban illeszkedő függvény ismét. Továbbá a legjobb illeszkedést mutató másod- és harmadfokú polinomok együtthatói is szignifikánsan 0-tól különbözőek (noha nagyon kicsi a nagyságrendjük).
Az ismertetett ellentmondó eredmények miatt további tesztelések szükségesek. Idősorelemzési
eszközöket
alkalmazva
az
SPSS
17.0
programcsomaggal
az
életkorok
növekedésének eltérései ARIMA(1,2,2), míg a hányadosok ARIMA(0,2,1) modellt követnek. A P-P grafikonok és a Kolgomorov-Smirnov teszt alapján mindkét változó 96,1%-os 12
Számításokat lásd „arányteszt.doc” állományban
21
A főbb demográfiai folyamatok és aspektusaik összefoglalása
valószínűséggel, illetve 96,4%-os valószínűséggel normális eloszlást követ. Ez a vizsgálatsorozat azt jelenti, hogy az adatsorok egy átlagos érték körül a normál eloszlás szerint váltakoznak, nem tapasztalható semmilyen időbeli tendencia. Így a grafikonok alapján megfogalmazott állítás kvantitatív módszerekkel is igazolódott. Ahhoz azonban, hogy az ismertetett folyamat a jövőben is megfeleljen a valóságnak, a jelenségek folyamatos felülvizsgálata szükséges, valamint szükséges lenne nagyobb kiugró értékek nélküli, hosszabb idősor megvalósulása, mert az élveszületések száma nagyon érzékenyen reagál a társadalom életében bekövetkezett változásokra. Ezzel igazolódott, hogy a nők későbbi életkorban bekövetkező gyermekvállalása önmagában nem csökkenti a termékenységüket. Ennek biológiai/orvosi vonatkozásai meghaladják a szerző képzettségét. Az anyukák emelkedő életkorának egy másik következményét nem hagyhatjuk említés nélkül: ez a generációk közti távolság növekedése. Ez nemcsak numerikus (évek számában) kifejezett távolodást, hanem gondolkodás-, attitűd-béli különbözőséget is. A dolgozat témájához szorosabban az előbbi vetület tartozik .
II.3.2. A népesség gazdasági aktivitása, a foglalkoztatottak főbb strukturális jellemzői A rendszerváltás a népesség gazdasági aktivitásában is nagy törést okozott: megjelent az addig szinte ismeretlen munkanélküliség. Ezt a jelenséget tovább súlyosbította, hogy nem csak a munkanélküliek, hanem a munkaerőpiacról kiszorultak (gazdaságilag inaktívvá váltak) száma is emelkedett. A foglalkoztatottak számának visszaesése 1980 és 1990 között volt a legnagyobb mértékű, 1996-ig mintegy 2,5 millió fővel csökkent. Az ezredforduló előtt ez a tendencia megállt, majd ha lassan is, de megfordult, míg 2005 után ismét folytatódott. 2001től új definíciókat alkalmaz mind a népszámlálás, mind a mikrocenzus: az ILO ajánlásainak megfelelően az számít „foglalkoztatott”-nak, aki munkából származó jövedelemmel rendelkezik, míg 1990-ig foglalkoztatottnak csak az „aktív kereső” minősült. A fogalmi eltérés az alaptendenciákat nem befolyásolja: a foglalkoztatottak aránya jóval alacsonyabb Magyarországon, mint az Európai Unió régi tagállamaiban. A rendszerváltás és Magyarország politikai sajátosságai miatt (például a „teljes foglalkoztatás” elve) várható lett volna, hogy a
22
A főbb demográfiai folyamatok és aspektusaik összefoglalása
dolgozó nők nagyobb aránya hagy fel kereső tevékenységével, és tér vissza a háztartásba, mint amekkora ezt tette. A nettó reálbérek az elmúlt évtizedben csökkentek. A foglalkoztatási arányokat (ld. Függelék 11-12. pontja) tekintve Magyarország egyike Európa sereghajtóinak. Ez természetesen a gazdasági körülmények alakulásának is következménye, de az alacsony magyar foglalkoztatottság a vizsgált 2000-2009 közötti időszakra folyamatosan igaz. A nők foglalkoztatási szintje tradicionálisan alacsonyabb, mint a férfiaké. Ez köszönhető egyrészt
annak,
hogy
a
lehetőséget
kihasználatlanul
hagyva
Magyarországon
a
gyermekgondozási ellátást szinte kizárólag a nők veszik igénybe, másrészt adódhat a munkaerőpiacon a nőket sújtó diszkriminációból, a nők alacsonyabb nyugdíj-korhatárából, avagy a munkavállalás eltérő motivációiból. A Függelék 12. pontjában a vonaldiagram a nagyobb európai országokat három csoportra osztva ábrázolja: a felső harmad tagsága szinte állandó: a skandináv és az északi országok közé egyetlen volt szocialista ország sem tudott betörni. A középmezőnyben már Csehország és Szlovákia is megtalálható, Magyarország sajnálatos módon az alsó harmadban szerepel, és a vizsgált időszakban ennek is az aljára került. A pályakezdő nők kilátásai ezek szerint sokat romlottak. A férfiaknál elvégezvén az összehasonlítást (lásd a Függelék 12. pontját) a nőkéhez hasonló helyzetet tapasztalhatunk (bár kissé kedvezőbbet) európai összehasonlításban. A Magyarországon belüli területi különbségekre megállapíthatjuk, hogy nagyjából állandó egymáshoz való viszonyuk: időszaktól függetlenül Észak-Magyarországon legmagasabb a munkanélküliek aránya, és Közép-Magyarországon a legalacsonyabb. A 15-24 évesek foglalkoztatottsága csökken, különösen az alacsony iskolai végzettségűeké. Az átlagos iskolai végzettség emelkedik. Talán ennek is köszönhető, hogy harmincasok házasságkötési arányszáma magasabb, mint a huszonéveseké. A 2005-ös mikrocenzus eredményei alapján az iskolai végzettségbeli különbségeknek még egy következményük is megfigyelhető: a társadalmi mobilitás eltérő alakulása (Függelék 12. pontja). A három alsó végzettségi kategóriában (8 általános, középfokú érettségi nélkül, illetve érettségivel) egylépcsős, felfelé irányuló mobilitás figyelhető meg az előző, szülői generációhoz képest. A legfelső végzettségi szinten lévő apák gyermekeinek is döntő többsége felsőfokú végzettséget szerez (korábbi vizsgálatok igazolták, hogy az adott generáció megszerzett, legmagasabb iskolai végzettségében döntő tényező az apa iskolai végzettsége). Ha a nemek iskolai végzettség szerinti összetételét vizsgáljuk, akkor azt tapasztaljuk, hogy a nők körében magasabb a diplomások aránya (különösen jellemező a fiatalabb korosztályokra), 23
A főbb demográfiai folyamatok és aspektusaik összefoglalása
mint a férfiak között. A későbbi pályafutás során a foglalkoztatottsági arány a nőknél 51%-, a férfiaknál 63% körül ingadozik. A munkanélküliségi ráta a férfiaknál 6,1%, a nőknél 5,6%, és a fiataloknál magasabb mindkét nemnél az arány. A munkábaállók között a szellemi munkakörben foglalkoztatottak aránya nő (elsősorban a nőknél). A társadalmi tagozódás a férfiaknál többé-kevésbé egyenletes, a nőknél az alsó szintű vezetői és a középszintű szakalkalmazotti beosztás tipikus. A párkapcsolatokban a tipikus megélhetési stratégia az, hogy a férfiak kereső foglalkozása a domináns, a nők ehhez igazodnak. A párkapcsolatok 70-80%-a társadalmilag homogén: a felek hasonló társadalmi csoportból kerülnek ki. A nemzedékek közötti mobilitás 1992 óta csökken: korábban a férfiak 73%-a, majd csak 66% más foglalkozású, mint az apja. A szakképzetlenek és az értelmiségiek közötti mobilitási távolság 1983-92 között csökkent, de azóta nőtt mind a férfiaknál, mind a nőknél.
II.3.3. A népesség egészségi állapota, halandósága „Egy ember halála tragédia. Millióké statisztika.” Joszif Visszarionovics Sztálin Az egészségi állapot terén nagyobbak a különbségek: a férfiaknál a születéskor várható átlagos élettartam 65,1 évről 68,3 évre nőtt, a nőknél 73,7 évről 77,6 évre13. Az életminőség egyaránt rossz mindkét nemnél: a férfiak több mint egyharmadának, a nők felének legalább egy panasza van a saját egészségére. A lakosság mentális állapota még rosszabb: jónak mondható a 18-84 éves népesség 42%-áé. A kistelepüléseken élők egészségi állapota még rosszabb: halandóságuk a férfiaknál 4 évvel, a nőknél 1 évvel magasabb az országos átlagnál. Ennek megfelelően a rendszeresen gyógyszert fogyasztók aránya nőtt: férfiaknál 20,6%-ról 37,1%-ra, a nőknél 29,7%-ról 59,6%-ra. Ugyanez az arány az általános iskolát végzetteknél 63%, míg az érettségizetteknél 42%. Az életkor szerinti eltéréseket életkor szerint növekvő sorrendben mutatjuk be (Függelék 12. ponja).Itt a változások és a különbségek sokkal kevésbé szemléletesek, mint a többi korcsoportban. Köztudott, hogy a férfiak halandósága magasabb, mint a nőké. Ez az igen kicsi 13
lásd Függelék 8-9. számú táblázata
24
A főbb demográfiai folyamatok és aspektusaik összefoglalása
különbség miatt a legifjabbaknál nem látszik. A férfiak halandósága ennél idősebb korban nagymértékben növekszik, míg a nőknél a második korcsoport halandósága időnként még alacsonyabb is, mint a megelőzőé. A továbbiakban náluk is megfigyelhető az emelkedés, noha kisebb mértékben, mint a férfiaknál. A halandósági mutatók, amint azt már a korábban láthattuk, európai összehasonlításban a legrosszabbak közé tartoznak, és az előrejelzések szerint ez a helyezés az elkövetkező közel ötven év alatt sem fog változni. Nemzetközi összehasonlításban (Európára koncentrálva a legközelebbi párhuzamok miatt) az 1 főre jutó GDP és a munkanélküliségi ráta alapján Magyarország helyzete változatlannak mondható (ld. Függelék 13. pontja, illetve a számításokat a „Főmutatónkklaszter.doc” fájlban). 1990 óta „csoporttársai” szinte ugyanazok: a volt szocialista országok. A két alapvető demográfiai mutató (Teljes termékenységi arányszám, illetve születéskor várható átlagos élettartam) alapján elvégezve ugyanilyen módszerrel a főbb európai országok szétválogatását (ld. Függelék 14. pontja, illetve a számításokat a „Demomutklaszternk.doc” fájlban) sokkal differenciáltabb képet kapunk. Magyarország 2000-ben, 2005-ben és 2008-ban szintén kizárólag hasonló múltú országokkal került egy csoportba, de a csoporttagok között csak három maradt változatlan, a többi kicserélődött. Ennek egyik oka a maga a népesedési folyamatok változása. A demográfiai folyamatok (melyeknek konkrét jellemzőit Magyarországon az elmúlt évtizedben, a fentiekben vázoltuk) mindig a társadalmi és gazdasági folyamatok kiemelkedő fontosságú területét alkották, rövidebb- és hosszabbtávú következményeik miatt. Emiatt kulcselemei számos tervezési/előrejelzési és politikai tanulmánynak. Nemcsak a születések-, házasságkötések-, és halálozások számának az alakulását kell figyelemmel kísérnie a folyamatot elemzőknek, hanem a népesség összetételének, egyéb minőségi jellemzőinek (iskolázottság, jövedelem, családi állapot, stb.) változását is. A múltbeli folyamatokból, és magyarázataikból kiindulva lehetséges a jövőbeli folyamatokra pontosabb következtetéseket levonni, és a következményeket minél pontosabban felvázolni. A népesség számának alakulása napjainkra helyi problémából globális méretűvé vált. Az alapvető probléma az, hogy a népesség növekedésében egyre inkább az egyensúlytalanság dominál. Egyrészt a népesség számának növekedése nincs párhuzamban a környezet kapacitásával (a népesség növekedésének az üteme magasabb, mint a termelés növekedéséé), másrészt a területi-, életszínvonalbeli-, stb. különbségek is fokozódnak. Az egyének és az országok elszegényedésére mindmáig nem sikerült kielégítő megoldást találni, a szociális szektor (egészségügy, családtervezés, oktatás, lakáspolitika) nem kap elég nagy szerepet a
25
A főbb demográfiai folyamatok és aspektusaik összefoglalása
nemzeti és a nemzetközi programokban. Egyes szakértői becslésék szerint14 a termőföld pusztulása (mocsarasodás, erózió) és egyéb környezeti tényezők (savas esők, ultraibolyasugárzás növekedése, áradások) a mezőgazdaság technológiai alapú termelésnövekedésének a felét megsemmisítik. A népesség növekedésének a káros következményei már globális szinten is jelentkeznek (felmelegedés, üvegház-hatás, ózonlyuk,). Paradoxon, de éppen az élelmiszer előállítása vezet a későbbiekben az élelmiszertermelés és az erőforrások korlátozódásához. Az élet minősége terén is komoly problémák jelentkeznek: az egészségi állapot igen eltérően alakul területileg (születéskor várható élettartam, csecsemőhalandóság), a foglalkoztatottság értékei is igen szélsőségesek, az urbanizáció következményei egyre kiterjedtebbek, a hulladékkezelése és a környezetszennyezés megoldása komoly kívánnivalót hagy maga után, a szegénység nagyon nagy méreteket ölt, a nők helyzete nagyon sok országban rendkívül hátrányos. Nemzeti szinten ellentétes igények jelentkeznek. Éppen a fogyó, és elöregedő népesség válik a növekedés korlátjává (nyugdíj-, egészségbiztosítási terhek nagymértékű növekedése). A dolgozat, amint már korábban szó esett róla, a korábban ismertetett demográfiai folyamatok közül a gyermekvállalási hajlandóságra koncentrál. Ennek bekövetkezte, megvalósulásának befolyásolása, minősége kardinális kérdése a demográfiának. A halandóságnál viszont a bekövetkezés teljes valószínűségű, társadalmi-szociológiai-gazdasági eszközökkel csak a körülményeit lehet korlátozott mértékben befolyásolni. A nemzetközi vándorlást erőteljesen befolyásolják előre nem látható világpolitikai-, természeti jelenségek, így előrejelzése csak nagy bizonytalanság mellett lehetséges. Az alacsony termékenységnek is a demográfiai folyamatok csak közvetlen okozói, mindkettőjüket mélyebben rejlő, összetett okok módosítják. A szakirodalomban a gazdasági-intézményi rendszer gyors és gyökeres átalakulása mellett mentális-, illetve az érték- és normarendszerben bekövetkezett változásokat is említenek15.
14
Population, Resources and the Environment – The critical Challenges :UNFPA, 1991. pp. 5-10. (ISBN 0 89714 101 6) 15 Spéder (2003)
26
III. Jogi szabályozás „Soha ne fordulj szembe a családdal, mert nem jó magányosan evezni. Ha bosszantóan kidörzsölték is csuklódat és bokádat a családi kötelékek, akkor se feledd, hogy nélkülük - nos, hát ki lennél? A család melletted áll, ha baj van, és a legtöbb esélyt adja meg neked.” Dennis Miller A jog az az eszközrendszer, amelyen keresztül a gazdaság- és szociálpolitika szándékai megvalósulnak. Az országgyűlés – amint azt már az első fejezetben tapasztalhattuk – többször is hozott népesedés-családpolitikai intézkedéseket. Ezen intézkedések nyomán a vizsgálódás középpontjában álló demográfiai folyamatokhoz kapcsolódó célzott, állami juttatásokat közvetlen és közvetett támogatásokra oszthatjuk.
III.1. Közvetlen támogatások A jelenleg is hatályos alaptörvény 1998-ban keltezett16. Mint a jogszabályok egyik csoportja, a társadalom értékrendjét rögzíti írott formában, illetve a legelterjedtebb szokásokat emeli törvényes keretek közé. Ennek megfelelően „…célja, hogy a családok szociális biztonságának elősegítése, a gyermeknevelés anyagi terheinek csökkentése érdekében meghatározza az állam által nyújtandó családtámogatási ellátások rendszerét, formáit, az ellátások jogosultsági feltételei…” Deklarálja, hogy a társadalom alapvető egysége a család, az állam legfontosabb feladatainak egyike a családi élet biztonságának, valamint a gyermekvállalás feltételeinek javítása. Ennek megfelelően a juttatások nagyobb része alanyi jogon jár a gyermek után (a gyermek életkorától, tanulói jogviszonyától függően – illetve egy-két korlátozó feltételt szab csak a törvény), és csak kisebb részének igénybevétele kötött feltételekhez (a jogosult munkaviszonyához, jövedelméhez, stb.) A támogatások alapvetően a gyermeket nevelő szülőt illetik meg, mert ő hivatott elsősorban arra, hogy „…a gyermek egészséges, harmonikus 16
1998. évi LXXXIV. törvény
27
Jogi szabályozás
fejlődésének, testi, szellemi, erkölcsi gyarapodásának…” feltételeiről és megvalósításáról gondoskodjék. A szokásosnál nehezebb terhet viselő családok (többgyermekes, egyszülős, tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermekről gondoskodók) érdekeinek védelmében a családtámogatási rendszer egyes elemei differenciáltak. A törvény hatálya nemcsak a Magyar Köztársaság
területén
élő
magyar
állampolgárokra,
hanem
a
bevándoroltakra,
letelepedettekre, menekültekre és hontalanokra. a hosszabb ideig itt tartózkodó és bejelentett lakhellyel rendelkezőkre. A törvény alapvetően három közvetlen, alanyi jogon járó ellátási formát különböztet meg:
családi pótlékot (nevelési ellátás, iskoláztatási támogatás)
gyermekgondozási támogatást (gyermekgondozási segélyt 17 és gyermeknevelési támogatást18)
anyasági támogatást
A családi pótlék a közvetlen és közvetett támogatások (például adókedvezmények) szempontjából döntő jelentőségű, mert igénybevételüket és/vagy folyósításukat a családi pótlék folyósítására való jogosultsághoz kötik. A gyermek születésétől közoktatási tanulmányainak befejezéséig (paraméterektől függően legfeljebb 23 éves koráig) jár. Összegét a család körülményei alapján (eltartott gyermekek száma, szülő/gyám paraméterei) 2011-ben 12 200 és 25 900 Ft/gyermek/hóban határozta meg a törvény. A törvény 1998-as megalkotása óta eltelt időszak alatt a támogatások összege a 3800-7500 Ft/gyermek/hó nagyságról indult. A gyermekgondozási támogatás igénybevételének feltétele (a családi pótlékhoz hasonlóan) alapvetően a gyermek nevelése. Korlátozó feltételek a gyermek életkora, ettől függően az igénybevevő kereső tevékenysége vagy más járulékban velő részesedése, hosszabb külföldi tartózkodása, szabadságvesztése. A támogatás összege azonos az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegével (függetlenül a gyermekszámtól). A GYES a gyermek 3 éves koráig, a GYET ezután, a 8. évének betöltése előtt jár a 3 vagy több gyermeket nevelőnek. Az anyasági támogatás a szülést követően akkor jár, ha a nő terhessége alatt legalább négyszer (koraszülés esetén legalább egyszer) részt vett terhesgondozáson. Összege azonos a gyermek születésének időpontjában érvényes öregségi nyugdíj legkisebb összegének 225%ával (ikergyermek esetén 300%-val) – ez a kezdeti, 1998-as 150%-ról emelkedett. Ez nagyságrendben azt jelenti, hogy a családhoz/gyermekhez kapcsolódó közvetlen kiadások aránya terén 2010-re hazánk felzárkózott az északi jóléti államokhoz19 (a GDP 1,57 %-át elérték), a reálérték tekintetében azonban csak a középmezőnybe került. 17 18
A továbbiakban GYES-t A továbbiakban GYET
28
Jogi szabályozás
Biztosítotti jogviszonyhoz kötött támogatás a T(erhességi)-Gy(ermek)Á(gyi) S(egély), GYE(rmekgondozási ) D(íj). A TGYÁS annak a nőnek jár, aki a szülést megelőző két éven belül legalább 180 napon át biztosított volt és a biztosítás tartama alatt szült. A szülési szabadságnak megfelelő időtartamra (168 napon keresztül), melyet a szülés várható időpontja előtt 4 héttel korábban is igénybe lehet venni. Az igény visszamenőleg legfeljebb hat hónapra érvényesíthető. A terhességi-gyermekágyi segély összegét a szülést megelőző naptári évben elért, egészségbiztosítási járulék alapját képező jövedelem naptári napi átlaga alapján állapítják meg, a naptári átlagkereset 70 százaléka, s nincs maximalizálva. A GYED-et az egészségbiztosítási szempontból biztosítottnak tekinthető szülő - anya vagy akár az apa is - a gyermek kétéves koráig kaphatja. A gyermekgondozási díj a terhességi-gyermekágyi segély igénybevételét vagy az annak megfelelő időtartamot követően folyósítható az egyik szülő részére. Az jogosult a GYED-re, aki a szülés napját megelőző időszakban, két éven belül legalább 180 napot biztosított volt, vagy pedig az azt megelőző 42 napon belül szűnt meg a munkaviszonya. A 2010. április 30 után született gyerekek esetében a gyermekgondozási díj igénybevételéhez a jelenlegi 180 nap helyett 365 nap biztosításban töltött időre lesz szükség. A 2010. április 30-a után született gyerekek után legfeljebb annyi időre vehető igényben a GYED, mint amennyit a szülő biztosításban töltött, és maximum a gyerek kétéves koráig jár. Ha a szülés előtt biztosítva volt a szülő 180 napot, akkor a jövedelem 70 százaléka lesz a GYED összege, amennyiben nem, akkor a minimálbér kétszeresének a harmincad része lesz a napi jövedelem. A GYED adó- és járulékköteles; maximális összege a minimálbér kétszeresének a 70 százaléka, 2009-ben 100.100 forint. Ez a két jogcímen adható juttatás az alanyi jogon járóknál kisebb összértékű: évek óta a GDP 0,3%-a körül ingadozik (de csak nagyon kis mértékben).
III.2. Közvetett támogatások Közvetett támogatásnak minősül az adókedvezmény és egyéb támogatások (közlekedési-, gázár-, babakötvény, stb.). Az egyéb állami-, önkormányzati-, munkáltatói (közétkeztetési-, tankönyv-) támogatások nagyságrendje elhanyagolható az eddig részletezettekhez képest, valamint nem kapcsolódik közvetlenül a vizsgált demográfiai folyamathoz. A vizsgálat a 19
lásd a Függelék 19. pontját
29
Jogi szabályozás
jövőben tovább folytatódnék nemzetközi szinten, így a jogcímek összehasonlíthatósága kedvéért is kimaradt ez utóbbi kategória. A SZ(emélyi) J(övedelem)A(dó)-kedvezményt 2001-ben vezették be. Ezt a fizetendő adó összegéből lehetett levonni, nagysága a következők szerint alakult: 1-2 eltartott gyermek után havonta 4 000 Ft/hó/gyerek, 3 és több gyermek után 10 000 Ft/gyerek/hó. Ez az adókedvezmény-tömeg 9 mdFt jövedelem-növekedést jelentett a gyermeket nevelő háztartásokban. 2006-ban a költségvetési szigorítás keretében az adókedvezmény összegét csökkentették: 1-2 gyerekesnél eltörölték, a 3- és több gyermekeseknél 4000-re csökkent Ez 15 md Ft-nyi összes kedvezmény folyósítását jelentette az érintetteknek. 2011-től az adóalapot lehet csökkenteni az SZJA-kedvezmény összegével. Ez ismét az eltartott gyermekek száma szerint alakult: 1-2 eltartott gyermek esetén az adóalapot 100 000 Ft/hó/gyerek összeggel lehetett csökkenteni, 3- és több gyermek esetében 206 250 Ft/hó/gyerek A számítások szerint ez 140-142 mdFt-ra összegződött nemzetgazdasági szinten. A támogatások hatását nézve a megkérdezettek számára a kérdőíves felmérés alapján a kombinált kedvezmények a leghatásosabbak. Mindkét évben a fiatalok a lakáshoz jutás lehetőségét tartották a legfontosabbnak, és a közvetlen anyagi juttatásokat (családi pótlék, GYED/GYES) csak a 4-6. helyre sorolták. 2011-re jelentősen megnövekedett a munkaidőkedvezmények iránti igény.
30
IV. Elméleti és módszertani alapok
Magának a népességnek és a vele kapcsolatos folyamatok tanulmányozása többezer éves múltat tudhat maga mögött. Ezalatt az idő alatt a demográfiának három, egymástól jól elkülöníthető, de önmagában is művelt, de egymással szerves egységet alkotó részterülete alakult ki: a népességstatisztika, a népesedéselmélet, és a népességpolitika. A korábbiakban az első terület és ennek eredményei kaptak nagyobb hangsúlyt (demográfiai folyamatok rövid áttekintése), ebben a fejezetben a második területet részletezzük. Ennek a választásnak az az oka, hogy a Bevezetésben már ismertetett célja a dolgozatnak a demográfiai folyamatok közül a termékenység-változások kihatásainak vizsgálata. Az elméletek történeti szemlélete lehetővé teszi, hogy fejlődésüket nyomonkövessük. Ez egyrészt a saját korukban betöltött szerepük vázolását, másrészt a túlhaladott, illetve a máig is tanulságos részük szétválasztását is lehetővé teszi. Az egyes elméleteket nem kizárólag a jelen szempontjaiból kell megvizsgálni (hiszen az elmélet kialakulásának feltételei, az általuk megoldandó problémák megváltoztak, megszűntek, újak keletkeztek), hanem a saját, kialakulásuk-koriakból és ugyanez érvényes az elméletek által javasolt megoldásokra is. A népesedési folyamatok magyarázata egyik központi területe a társadalomtudományoknak. A jelenségek összetett természete és indokolja azt, hogy több tudományág is foglalkozik velük. Ugyanezen ok miatt egyik elmélet sem felet meg teljesen a validitási próbán. Van de Kaa20 elméleteket rendszerező tanulmánya három fő faktor köré csoportosítja a legkorábbi magyarázatokat: biológiai és/vagy technológiai, strukturális, kulturális. A népesedési és a gazdasági folyamatok összefüggéseit először írott formában Konfuciusz vizsgálta. A földterület és a népesség közti „ideális arány” megteremtését tartotta szükségesnek. A korabeli Kína népesedési viszonyai magyarázzák elméletének kialakulását. Később Platón és Arisztotelész a görög városállamok túlnépesedési problémáin alapuló, a népességszámot korlátozó intézkedésekre tettek javaslatot. 20
van de Kaa (1996)
31
Elméleti és módszertani alapok
A római korban, összhangban a birodalom terjeszkedő politikájával és a rabszolgatartó gazdaságával, amely sok katonát igényelt, a népességszám növelését hirdették. A középkor keresztény teológiája a középpontba a túlvilági üdvösséget szolgáló erkölcsöt és etikát állította, és eltekintett ennek népesedési következményeitől, valamint a népesedési folyamatok világi, gyakorlatias összefüggéseinek vizsgálatától (Aquinói Tamás néhány tételét kivéve). A fordulat a reneszánsz korban követezett be: szakítottak a korábbi transzcendens világszemlélettel, és nagyon is gyakorlatias, evilági megközelítésben a társadalom minél jobb berendezését tűzték ki célul. Morus Tamás a túlnépesedés fogalmával is foglalkozik: az általa elképzelt ideális államban a népesség növekedését tudatosan korlátozzák. Ezt a restriktív megközelítést vallotta Angliában Bacon, Hobbes, Itáliában pedig Machiavelli, Botero. Az időben következő csokor fő meghatározó tényezői a javuló közegészség és egészségügyi szolgáltatások, a gazdasági fejlődés, a társadalmi fejlődés és individualizáció, valamint kulturális lemaradás és normatív szabályozás/intézményi megoldások. Az elméletek egyaránt foglalkoznak leírással, illetve magyarázattal is. Emellett a demográfia három területéből néha kettőre, sőt mind a háromra is kiterjednek. Az természetesen nem válik az elmélet hátrányára, hogy több tudományterületet is átfed helyenként, mert ez csak növeli a magyarázóerőt. Ez az átfedés olyan már mértékben jött létre napjainkra, hogy például egyes szakértők demoökonómiáról írnak. A jelen dolgozat három fő szempontra alapozza a csoportosítást, aszerint, hogy az adott elméletnek mi az alapja:
makroszintű összefüggések
társadalmi normák és értékek
egyéni cselekvésekkel meghatározott mikromodell
IV.1. Makroszintű magyarázatok Az ebbe a csoportba tartozó elméletek közgazdaságtani-, szociológiai-, demográfiai-, matematikai érvekkel dolgoznak21.
21
Az elméletek összefoglalása a „Tanulmányok népesedés-elméleti kiutatásokhoz (Pécs, 1989)” c. kiadvány összefoglalásán alapul
32
Elméleti és módszertani alapok
IV.1.1. Malthus munkássága A kapitalizmus kialakulásával, a XVII. századtól változtak az elméletek is, kialakult a modern demográfia. Ezt a kutatók általában Graunt munkásságától számítják. Egyre nyilvánvalóbb lett a népesség növekedésének gyors üteme, ezt követték a káros hatásait valló elméletek, illetve nagy hangsúlyt kaptak a gazdasági-társadalmi összefüggései, nemcsak statikus, hanem dinamikájában is. Malthus22 munkásságát külön is ki kell emelnünk, hatásának okán. Demográfiai tárgyú munkásságának közgazdasági és filozófiai alapjait William Godwin angol közgazdász szolgáltatta, mely szerint az ember képes irányítani a saját sorsát. Azt állította, hogy a népesség fokozódó növekedése nem fenyegeti az emberiség jólétét és boldogságát, mert az csak a jövőjét módosítja. Ugyanis a népesség számának növekedése az emberi szükségletekhez igazodik. Malthus 1789-ben megjelent „Értekezés a népesedésről” c. művében ezek alapján a túlnépesedést, okait és megoldási lehetőségeit elemzi. Szerinte a népesség gyors növekedésének az az oka, hogy az embernél, csakúgy, mint a többi természeti lénynél, határtalan szaporodásra való hajlam figyelhető meg (mértani haladvány szerint), ugyanakkor a létfenntartáshoz szükséges javak és feltételek növekedése ennél sokkal lassabb (számtani haladvány szerint). Az ellentmondás úgy oldja fel Malthus, hogy az egyensúly a szaporulat óriási mennyiségének megsemmisülésével jön létre. Így az emberiség túlnépesedése törvényszerű, valamint az is, hogy embertömegeknek nem jut az alapvető létfenntartási javakból. Malthus elméletet egyaránt kritizálták a filozófusok (Marx, Spencer), természettudósok,
közgazdászok
(Ogilvy,
Ingram),
demográfusok
(Westergraad,
Csernyisevszkij). Hatása azonban vitathatatlan.
IV.1.2. Spencer „organikus népesedési elmélete”
22
Petersen (1979)
33
Elméleti és módszertani alapok
Válaszul Malthus elméletére hozta létre Spencer az „organikus népesedési elmélet”-et. Ebben az emberi társadalmat egy biológiai organizmushoz hasonlítja, melyben csakúgy, mint az egyes szervek között, az embercsoportok között is funkciómegosztás figyelhető meg. A létfenntartási javak szűkössége versengést indít az emberek között. Ez a küzdelem a szokásosnál nagyobb erőfeszítéseket követel az embertől, így a születésszámot csökkenti. Malthus elméletét Spencer mellett többen is kritikával illették, legjelentősebb képviselőik J. Beaujeu-Garnier, J. Fourastié, A. Sauvy, C. Clark, G. Mackenroth, G. Myrdal. Mindegyikük egyet ért abban, hogy a természeti szaporodási viszonyokat nem lehet egy az egyben az emberi társadalomra alkalmazni. Ezt azzal indokolják, hogy az ember, mint homo sapiens sapiens fiziológiai termékenysége nem változott, így termékenységének változásai kizárólag társadalmi- gazdasági hatásoknak tudhatók be (Sauvy megkülönböztet fiziológiai és potenciális termékenységet). Beaujeu-Garnier megfigyelte, hogy a francia szociálpolitikának nem sikerült megállítania a születésszám csökkenését. Clark a svájci kantonok példáján keresztül bemutatta, hogy a gyermekvállalási hajlandóság szoros kapcsolatban áll a foglalkozással (életszínvonallal) és a vallási hovatartozással23. A természetes szaporodás másik tényezőjét vizsgálva Fourastié a magas francia halandóság okait a nyomornegyedek életkörülményeiben, az alkoholizmusban, és a francia egészségügy hiányosságaiban látja. Eredményeit alátámasztják J. Beaujeu-Garnier felmérései is, melyek szerint Észak-Pas-deCalais körzetében a gyermekhalandóság nagymértékben különbözik a családfő foglalkozási ágától függően (vagyis a halandóságbeli eltérések nem a biológiai jellemzőknek tudhatók be).
IV.1.3. Egyéb elméletek G. Mackenroth24, H. Wander25 és K. Smith szerint is kizárólag a biológiai adottságok nem magyarázzák a demográfiai folyamatok alakulásának sokféleségét, és az egyes országok közötti különbségeket sem, mert Malthus és követői figyelmen kívül hagyják a társadalmi feltételeket, egyéni szándékokat, gazdasági korlátokat. Mill a csökkenő földhozadék törvénye alapján azt állítja, hogy a népesség növekedését korlátozni kell, mert különben az emberiség elnyomorodik: a népesség növekedésében 23
C. Clark (1965. p.232.) Mackenroth (1953) 25 Wander (1972) 24
34
Elméleti és módszertani alapok
megfigyelhető egy kritikus pont, amely fölött már a növekedése csökkenő mértékben növeli a termelést. Cannon az egyes gazdasági ágakban külön-külön vizsgálta az optimumot. Wolf szerint a termelés három tényezőjének (munka, tőke, föld) és a népességnek létezik egy optimális kombinációja. A népesség növekedésének korlátja ezeknek a tényezőknek a kombinációjától függ. Wicksell használta először a „népességi optimum” kifejezést. Amikor a népesség növekszik, a munka termelékenységére két erő hat: az egyik kedvezőtlen (a természeti erőforrások korlátozottak, így ha nő a népesség, az egy főre jutó mennyiségük csökken, és emiatt korlátozó tényezőként lép fel), a másik kedvező (a népesség növekedése elősegíti a termelékenységet növekedését). Megfigyelhető egy egyensúlyi pont közöttük, amikor az egy főre jutó jövedelem a legnagyobb. A. K. Saunders elméletében a társadalom spontán módon törekszik az optimális népességszám kialakítására. Az 1927-es genfi Népességi Világkongresszuson folytatott viták során kimondták az optimum-elméleteknek azt a hibáját, mely szerint túlságosan teoretikusak és gyakorlati alkalmazásuk lehetetlen. Sauvy26 és követői szerint a túlnépesedés nem állandó és általános jelenség, hanem csak bizonyos történelmi körülmények, társadalmi viszonyok között alakul ki. Kizárólag a népesség számával foglalkozni az sugalmazhatja, hogy demográfiai-politikai eszközökhöz kell folyamodni a túlnépesedés megakadályozására (születésszabályozás, elvándorlás), holott a technikai elmaradottságra kéne koncentrálni (talaj termőképességének növelése, kulturális színvonal emelése, stb.). Megkülönbözteti a demográfiai és a gazdasági beruházás fogalmát. Az előbbin a gyermekneveléshez szükséges anyagi- és infrastrukturális, társadalmi-, szociális, az utóbbin a lakosság életszínvonalának emelésére szolgáló feltételek megteremtését érti. A demográfiai növekedés következményei az életszínvonalra nézve eltérők lehetnek: módosíthatják az adott ország egyéb paraméterei. Ha megnő az eltartottak aránya (magas születésszám miatt), a gazdaságilag aktív népesség által előállított javak nagyobb számú népesség körében oszlanak meg. Ezt viszont az adott ország jellemzőitől függően ellensúlyozni tudja a technikai fejlődés, vagy az aktív népesség arányának növekedése. Ő különböztette meg először a statikus optimumot a dinamikustól. Az optimum általános feltételének az átlagos életszínvonalat tekintette, a gazdasági optimumnak pedig a
26
Sauvy (1961), (1976)
35
Elméleti és módszertani alapok
határtermelékenység aktív népességhez viszonyított arányát. Szerinte az az egyensúlyi helyzet, amikor az inaktív korú (15 év alattiak és a 65 év felettiek) népesség fogyasztása megegyezik az aktív korú népesség termelékenységével. L. Zimmerman27 felhívja a figyelmet a strukturális népességmozgások jelentőségére a gazdasági növekedésben (agrárnépesség aránya csökken, az egy főre jutó jövedelem és a fajlagos energiafelhasználás nő, ezek pedig a gazdasági növekedés előfeltételei). S. Kuznets azt állítja, hogy a gazdasági fejlettség színvonala határozza meg a demográfiai folyamatokat. Hipotézise szerint (lásd humán-tőke) egy családban a tényleges és a tervezett gyerekszám különbségét a családi költségvetésből a gyermeknevelésre fordított összeg változása okozza. J. Mincer vizsgálta a család jövedelmének és gyermekszámának korrelációját, de nem csak statikusan, hanem dinamikusan is, az anya keresetétől függő ingadozását. Nem csak a gyermeket tekinti értéknek, hanem a hozzá kapcsolódó folyamatok (nevelés, képzés, eltartás) is értéket teremtenek. Mincer megközelítését Easterlin28 teljesítette ki. A fogyasztói magatartást (kereslet-elemzés, gazdasági racionalitást) alkalmazta a demográfiában is (a gyermeket, mint fogyasztási cikket tekinti). A család jövedelmét felosztotta valós és potenciális részre. Ez utóbbi része a gyermekét nevelő anya bérvesztesége. Bebizonyítja, hogy a fogyasztó szubjektíven rangsorol a gyermekvállalás, illetve a tartós fogyasztási cikkek és szolgáltatások vásárlása között. Ezen állítását alapul véve felhívja a figyelmet, hogy a családok demográfiai magatartásának vizsgálatakor figyelembe kell venni az áruk és szolgáltatások árait is. Olyan többváltozós modell hoz létre a családok gyermekvállalási hajlandóságára, amelynek tényezői a család mikro- és a társadalom makroszintű mutatóit is tartalmazzák (az anya jelenlegi és potenciális bére; a család ingó- és ingatlan vagyona, megtakarítása, lakáskörülményei; a képzési-, egészségügyi-, társadalombiztosítási kiadások). J. Blake29 Easterlin elméletét metodológiai alapon bírálja (Easterlin abszolutizálja a gazdasági tényezők hatását). Szerinte a gyermekvállalásra ható társadalom-pszichológiai tényezők nehezen kvantifikálhatók gazdasági mutatókkal, szerepük mértéke függ a család jövedelmének színvonalától. Alapvető hatótényezők viszont, életszínvonaltól függetlenül, a család szellemi szükségleteinek kielégítési módja, ízlése, vallása, nemzeti sajátossága.
27
Economic theory of optimal population (Zimmerman, K.F. szerk. 1989) Easterlin (1968) 29 Blake (1969) 28
36
Elméleti és módszertani alapok
A Római Klub jelentései is foglalkoznak a népesedési problémákkal, mint kikerülhetetlen tényezőkkel. Mindegyikben a demográfiai robbanásra és következményeire is felhívják a figyelmet. A Solow-féle növekedési modell leírja, milyen kölcsönhatások léteznek a tőkeállomány növekedése, a népesség növekedése és a technológiai fejlődés között. Hosszú távon a megtakarítási ráta határozza meg a tőkeállomány nagyságát és a termelés szintjét. A megtakarítási ráta növelése csak az új egyensúlyi állapot eléréséig növeli átmenetileg a kibocsátást, és az életszínvonal emelkedése úgy lehetséges, hogy a mai generációk lemondanak
fogyasztásuk
egy részéről
a
jövőbeli
jólétük
érdekében.
Magasabb
népességnövekedés az életszínvonal csökkenéséhez vezet (csökkenti az 1 munkásra jutó kibocsátást). Leontief szerint a népességszám alakulása nem független változó a modelljében, társadalmigazdasági viszonyok befolyásolják. Myrdal nem fogadja el egy meghatározó tényező létét, hanem sok, kölcsönösen összefüggő tényezővel magyarázza a népességszám alakulását. R.R. Nelson „alacsonyszinti egyensúly csapdája” azt állítja, hogy a demográfiai és a gazdasági folyamatok között akkor van egyensúly, ha a népesség növekedési rátája megegyezik a nemzeti jövedelem növekedési rátájával. A fejlődő országokban ez az egyensúly állandó. Amikor az egy főre jutó jövedelem meghaladja az egyensúlyi szintet, akkor a népesség is gyorsabban nő, még a nemzeti jövedelemnél is. Ezek után az egy főre jövedelem csökkenni fog, egészen addig, amíg el nem éri ismét az egyensúlyi szintet. Ha az egy főre jutó jövedelem az egyensúlyi szint alá esik, akkor a fent vázolt folyamat fordítottja megy végbe. Nelson szerint létezik egy másik egyensúlyi pont is, amely sokkal gyorsabb nemzeti jövedelem – növekedés mellett jön létre, amelynél már ki lehetne törni az alacsony szintű egyensúly csapdájából, mert ekkor a nemzeti jövedelem növekedési hosszabb távon meghaladja a népesség növekedését. Ez olyan nagymértékű változással járna, amelyre a fejlődő országok képtelenek. Így alakul ki az alacsony egyensúlyi szint csapdája. Az elméletet kétfelől éri bírálat: egy részük tagadja a körkörös folyamatok létét (többek között G. Myrdal), más részük ugyan elismeri ezeket, de a kitörést beindító folyamatot szerintük exogén tényezők okozzák (külföldi tőke beáramlása, fejlettebb technológia átvétele, stb.) Az elméletek legújabb fejleménye a fogalom dinamizálása, és a folyamatok nemzetközi gazdasági keretek között való vizsgálata. A HOS-modell (Heckser-Ohlin-Samuelson) szerint az, hogy egy ország milyen termelési szerkezettel tud legjobban alkalmazkodni a világpiachoz, elsősorban termelési tényezőinek szerkezetétől függ. Ennek a megközelítésnek 37
Elméleti és módszertani alapok
előnye, hogy árnyaltabb képet ad a demo-ökonómiai optimumról, és elméletileg nagyobb esélyt ad a szélsőséges népesedési helyzetű országok gazdasági növekedésének. Sajnos az első mérvadó teszt eredménye az ún. Leontyiev-paradoxon, amely nem igazolja a HOSmodellt. Noha a demo-ökonómiai optimum elméletét érheti néhány jogos kritikai észrevétel (például nincsen tekintettel az egyes országok sajátosságaira; túlságosan a népesség gazdaságra gyakorolt hatására összpontosít, és a kölcsönhatásukat elhanyagolja; nem eléggé árnyaltan vizsgálják a népességet: korösszetételét, egyéb jellemzőit túlságosan általánosítják), a demoökonómiai optimum létezése indokoltnak tűnik.
IV.1.4. A demográfiai átmenetek elmélete A globális demográfiai folyamatok ellentmondásait a demográfiai átmenetek elmélete is megpróbálta feloldani. Alapjait F. W. Notestein30 dolgozata ki. Szerinte annak, hogy csökken a népesség természetes szaporodása, az az alapvető oka, hogy a tradicionális társadalmak normavezéreltek, míg a modernek racionális döntéseken alapulnak. Ennek demográfiai következménye az, hogy a termékenység késleltetve reagál a halandóság csökkenésére. A mechanizmus úgy működik, hogy a tradicionális társadalmakban olyan normarendszerek (jogi szabályzás, családszerkezet, viselkedési minták) működnek, amelyek a magas szintű gyermekvállalási hajlandóságot segítik elő. Ezen normák megváltozása sokkal tovább tartó folyamat, mint a halandóság javulása. Ezek a változások abban jelentkeznek, hogy a korábban a közösség fennmaradását a középpontba állító értékrend helyét átvette az individualista értékrend. A család funkciója megváltozott, reprodukciója kikerül a társadalmi ellenőrzés alól, és a fogamzásgátló eszközök elterjedésével a párok szuverén döntésévé válik. Notestein még csak három szakaszát különbözteti meg a népesség növekedésének: a potenciális magas növekedési fázis (magas születésszám és halálozás), átmeneti szakasz (gyorsabban csökken a halálozási színvonal, mint a születési), végső szakasz (alacsony természetes szaporodás).
30
Notestein (1985)
38
Elméleti és módszertani alapok
D. Cowgill ettől eltérően szakaszolja a demográfiai folyamatokat. Szerinte a népesség-szám változása „S”-alakú görbével jellemezhető. Először a csökkenő születésszám állandósul, és a halálozások száma emelkedik, majd egyszerre csökken a születések és a halálozások száma, a harmadik szakaszban megugrik a születések száma, végül mind a születések-, mind a halálozások színvonala állandósul. A. Omran31 a demográfiai átmenetet nem a születések-, hanem a halálozások számának időbeli alakulásából vezeti le. Nem vitatja, hogy a népesség elöregedése annak a következménye, hogy csökken a születések száma, ezzel szemben viszont azt vitatja, hogy a születések számának dinamikája lenne az alapvető fontosságú. Azt állítja, hogy a demográfiai folyamatok társadalmi meghatározottsága azt jelenti, hogy a társadalom a halandóság csökkentésére törekszik. Samuelson32 és Nordhaus az alábbi szakaszokra bontja fel egy adott ország demográfiai állapotait (a felső pontozott vonal az élveszületések-, az alsó szaggatott a halálozások számát jelöli):
I. szakasz
I.
II. szakasz
III. szakasz
IV. szakasz
szakasz: preindusztriális/gazdaságilag elmaradott társadalom, magas születési és halálozási rátával, alacsony természetes szaporodással, amely a korábbi időszakhoz képest még így is magasabb
31 32
Omran (1984) Samuelson-Nordhaus (1989)
39
Elméleti és módszertani alapok
II.
szakasz: kezdeti fejlődés (demográfiai robbanás), mely során a tudományok fejlődésével csökken a halandóság, a termékenység változatlanul magas szinten marad, esetleg kissé csökkenhet, így a természetes szaporodás nagyon magas lesz
III.
szakasz: későbbi fejlődés, melyben tovább csökken a halandóság, viszont a termékenység is, a természetes szaporodás magas még mindig, de csökkenhet is
IV.
szakasz: érett/újrastabilizációs szakasz, ahol mind az élveszületések, mind a halálozások száma alacsony, a természetes szaporodás eléri minimális szintjét, sőt átmehet természetes fogyásba is
Az első és a negyedik szakaszra a lassú-, a második- és a harmadik szakaszra a gyors változások a jellemzőek. Ez a szakaszolás részben feloldja az egyes országok demográfiai jellemzői közötti ellentmondásokat, viszont nem magyarázza teljesen azokat. Az első két (már lezajlott) szakasz jól követhető, míg a harmadik (a stabilizálódás előtti) erősen differenciált az egyes országokban, és a természetes folyamatok egyre inkább ellentmondásba kerülnek az elmélettel. Emiatt vette fel a demográfusok egy része, hogy be kéne iktatni egy újabb szakaszt a harmadik és negyedik fázis közé, a megfelelő elméleti alapokkal együtt, amelyre igen alacsony termékenység, hullámzó halandóság, stagnáló vagy fogyó népességszám jellemző.
IV.2. Társadalmi normák és értékrenden alapuló magyarázatok Az elméletek alapvető nézőpontja a társadalmi tényezők népességreprodukcióra gyakorolt hatása. A neomalthusiánusokkal (és a korábban ismertetett elméletekkel) szemben definíciószintű a demográfiai folyamatok társadalmi meghatározottsága. Már a demográfiai átmenetek elmélete is érintette a társadalmi normák és értékek változásának a hatását, de nem ezeket tekintették a meghatározó tényezőnek, hanem mélyebb és összetettebb, gazdasági-, technikai-, tudományokbeli változásokat. Ilyen szempontból az ehhez a csoporthoz tartozó magyarázatok a demográfiai változások összefüggéseit leegyszerűsítik az előzőekhez képest. Az önálló elmélet-rendszer kidolgozása Blake munkásságából kiindulva Lesthaege33 nevéhez fűződik. Nem fogadja el a mikroökonómiai modellek axiómáit (a preferenciák térben és időben változatlanságát). R. Lesthaege a korstruktúra evolúciós fejlődésével magyarázza a
33
Lesthaege (1976), (1991, (1999)
40
Elméleti és módszertani alapok
demográfiai folyamatok változásait. Mindezek kezdetét a Felvilágosodás korára teszi. Az akkori filozófusok az egyén döntési szabadságát tették jogszerűvé a korábbi eleve elrendelés helyett. Az életcélok és az elérésüket szolgáló eszközök az egyén döntési jogkörébe kerültek, így a gyermekvállalás is. A technikai fejlődéssel és a társadalmi munkamegosztás bonyolultabbá válásával az életkörülmények fokozatosan javultak, az életszínvonalat egyre kevesebb ráfordítással lehetett fenntartani, sőt javítani. Ez vezetett a gyerek, mint potenciális munkaerő-forrás funkciójának megszűnéséhez. A gyermek mennyiségi aspektusa helyett uralkodóvá vált a minőségi aspektusa. Ezzel együtt járt az is, hogy a család elvesztette hagyományos funkcióit, és újakat nem nagyon sikerült szereznie. Lesthaege szerint az elkövetkezendő harminc évben a népességnövekedés várható ütemét a házasságkötések száma határozza meg, ugyanis a házasulandók átlagos életkora szinte valamennyi nyugat-európai országban emelkedett a második világháború után. A. Dumont teorémája az, hogy az egyének társadalmi helyzetük javítására törekednek, és ezt a folyamatot a társadalmi munkamegosztás fejlődése felerősíti. A társadalom reprodukciós szintjét az határozza meg, hogy mekkora a társadalmi csoportok közötti mobilitás intenzitása, és hogyan alakul az anyagi jólét. Így a család iránti igény alárendelődik a társadalmi presztízsés az anyagi jólét növelésének igényének, ami társadalmi tragédiához vezet. A népességreprodukció társadalmi törvényét úgy határozza meg, hogy egy nemzet népességszáma fordítottan arányos egyéneinek szellemi és szociális fejlettségi színvonalával. A. Hawley34 elméletében megfigyelhető a demográfiai evolúció elmélete, amely a népességnövekedést az emberi civilizáció fejlődési mozgásával kapcsolja össze. Szerinte a népesség növekedését a jelenlévő népesség száma, a népesség szerkezete és szociális fejlettségi színvonala motiválja. Ezek közül is az exogén társadalmi tényezők a meghatározók (az emberi érintkezés intenzitása), a konkrét értékét pedig a családon belül és a társadalmi csoportok között kialakuló egyéni és társadalmi viszonyok intenzitása határozza meg. A társadalom különböző szociális fejlettségű szintjeinek különböző intenzitású emberi érintkezések kapcsolhatók. Ez az intenzitás szabályozza a népesség területi vándorlását. Az érintkezések rendkívül magas színvonalán csökken a születések száma. A mai fejlett társadalmakra jellemző a demográfiai racionalizmus, amely szerinte a népességreprodukció önszabályozó mivoltát jelenti.
34
Hawley (1971)
41
Elméleti és módszertani alapok
A volt szocialista országokra alkalmazott elmélet a mintaváltás teoriája35. A házasodási és gyermekvállalási minták átalakulnak, csökken a házasodási hajlandóság, az élettársi kapcsolat aránya egyre nő (ami termékenysége alacsonyabb a házasságban élőkénél), egyre későbbre tolódik az első gyermek megszületésének életkora a nőknél. A két tényező önmagában, különkülön is csökkenti a termékenységet Bongaarts36 is több tényezőnek tulajdonítja a termékenység csökkenését a fejlett országokban. 1990 körül 12 fejlett európai (Belgium, Dánia, Franciaország, Németország, Görögország, Írország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Portugália, Spanyolország, Nagy-Britannia) és ázsiai (Tajvan, Thaiföld) ország adatai alapján ugyan a D(esired)F(amily)S(ize) – tervezett gyerekszám – mindenütt 2 fölé emelkedett, de a T(eljes)T(ermékenységi)A(rányszám) ennél jóval alacsonyabban alakult. Annak okát, hogy a demográfiai átmenet elején tartó országokban a TTA magasabb a kívánt családnagyságnál, abban látja, hogy hiányoznak az általánosan elterjedt és korszerű fogamzásgátló módszerek, a magas csecsemőhalandóság miatt megfigyelhető a gyermek-helyettesítés (újabb gyermek vállalásával pótolják a meghaltat), illetve a nem-preferencia (adott nem szerinti összetétel elérése a gyermekek között). Ahogy fejlődik a társadalom, és a demográfiai átmenet utolsó fázisába ér, a tényleges gyerekszám a tervezett gyerekszám alá süllyed. Ezt három másik, szokványos tényezőnek tulajdonítja: a gyermeket szülők átlagos életkora emelkedik (ezáltal olyan későre tolódik az esetlegesen tervezett további gyermekek szülésének ideje, hogy nincs módjában már vállalni őket a termékeny periódusában), akaratlan terméketlenség (megfelelő partner hiánya, házassági problémák, fiziológiai rendellenességek), és egyéb preferenciák megjelenése (gazdasági, szociális, egészségi szempontok jelentkezése). Az elsőt empirikusan cáfolja, a korrigált termékenységi arányszám alapján: a termékeny periódusukat később kezdő nők termékenysége magasabb, mint az azt korábban kezdőké. Coleman37 is több tényezőnek tudja be a megváltozott demográfiai viselkedést. Azzal cáfolja a demográfiai átmenet, mint ok kizárólagosságát, hogy nem csak a termékenység és a halandóság változott, hanem a hagyományos nemi szerepek is és a család funkciója is. A gazdasági racionalitás és a globalizáció kényelmes jövőképet kínál, egységesülnek a demográfiai folyamatok is, mind térben, mind időben. Ezt igazolja az is, hogy fejlettebb és megbízhatóbb kvantitatív módszereket alkalmazva (fejlett országok sokdimenziós skálázását)
35
Kamarás (2003), Sobotka (2003) Bongaarts (1998) 37 Coleman (1998) 36
42
Elméleti és módszertani alapok
azt
tapasztalhatjuk38,
harmincnégy
év
alatt
az
országok
demográfiai
jellemzői
különbözőképpen változtak, ám összességében az országok szintjén a különbségek csökkentek. Ugyanakkor a gazdasági bizonytalanság és sokféleség megnehezíti a folyamatok előrejelzését, és a hozzájuk való alkalmazkodást. Emellett a korábbi összefüggések megváltoznak. Általánosan elterjedt és igazolt volt az a negatív hatás, amelyet a női munkaerő-piaci részvétel gyakorolt a termékenységre. Legalábbis a ’60-as és a ’70-es években. Azonban ez az összefüggés a ’80-as évek végétől, az empirikus adatok alapján megszűnni, sőt megfordulni látszik. Ez újabb következményeket indukál: a szociális-jóléti jog- és intézményi rendszernek reagálnia kell a megváltozott demográfiai szokásokra. Az Egyesült Államok erősebb magánszektora gyorsabban alkalmazkodik a gyermekvállalási szokások megváltozásából eredő igényekhez, mint Nyugat-Európa kiterjedtebb állami újraelosztáson alapuló jóléti intézményrendszere. Ráadásul a gazdaság ciklikussága miatt a recesszió idején nem tartható fenn teljes terjedelmében a fellendülés idején kiépített szociálisjóléti rendszer. Összefoglalóan tehát Coleman azt tartja a demográfiai átmenetek elmélete hátrányának, hogy nem veszi figyelembe az országok sajátosságait, a demográfiai folyamatok eltérő feltételeit, mert ezek módosíthatják a folyamatok lefolyását. Helyette megoldás lehet az értékek
és
magatartás-minták
megváltozásának
elmélete.
Ezek
olyan,
kiterjedt
eszközrendszerrel dolgoznak, melyeknek nagyobb a magyarázóereje, mint a korábbi megközelítési módoké. A „poszt-materializmus”, amelyhez Coleman az élettársi kapcsolatot, a házasságon kívüli gyermekvállalást, késői házasságkötést, magas válási arányt társít, már pontosabb modell, de mivel Coleman szerint a poszt-materializmus gyökerei a gazdasági változásokra vezethetők vissza, ezért a megfigyelt magatartás- és értékrend-átalakulásokhoz is a gazdasági hanyatlástól vezet az út. Ráadásul ha kiterjesztjük az értékrend-változást a generációkra, akkor ez a magatartás, mint egy „betegség”, kihal. Egyrészt a hozzá tartozók csökkenő termékenysége miatt, másrészt a társadalmi-szociális támogatás nagyban függ az ország gazdaságának állapotától. Coleman álláspontja szerint A válás újabb és kisebb háztartásokat hoz létre (újabb ingatlan-, és más, a háztartás fenntartásához szükséges pótlólagos igényt generálva), az egyedül vállalt gyermek felnevelése lényegileg állami támogatáson alapul, az alacsony termékenység elöregedő társadalmat eredményez évtizedek múlva, ami a társadalombiztosítási juttatások megszorításához vezet. Így ennek az értékrendnek a továbbélése a gazdasági ciklusok miatt gazdasági-juttatásbeli hátrányokat indukál.
38
Coleman i.m. 10. oldal 3. ábra
43
Elméleti és módszertani alapok
Coleman39 elméletét továbbfejlesztendő kiegészítette a demográfiai átmenetek elméletét egy harmadik szakasszal. Ehhez kiinduló egyik tétele az, hogy bármely népesség esetén, ahol a termékenység a reprodukciós szint alatt található, és a bevándorlás biztosítja a népesség stagnálást vagy növekedését, ott egy idő után a bevándorló eredetű népesség kerül túlsúlyba. A másik tétele az, hogy a reprodukciós szint alatti termékenységű népességben bármely kisebbség, amelynek ennél magasabb a növekedési rátája, előbb-utóbb számbeli fölénybe kerül40. A fejlett országokban a népesedési minták átalakulnak (halandóság kisebb-, termékenység nagyobb ütemben csökken, kisebb-nagyobb mértékű természetes fogyás válik általános jelenséggé, emellett megjelenik a jelentősebb méreteket öltő bevándorlás). Az átmenetként való deklarálás előfeltétele szerinte az, hogy gyors, előzmények nélküli, tartós és visszafordíthatatlan demográfiai változás menjen végbe, mely lényegi társadalmi-, politikai-, kulturális területre is kiterjed. Szerinte az átmenet feltételei közül a demográfiai változások teljesültek a fejlett országokban, a többi teljesülése dönti el, hogy beszélhetünk-e harmadik átmenetről. A harmadik átmenet szerinte szorosan kapcsolódik az első kettőhöz.41 Az első átmenet befejezetlensége megalapozza a fejlett országokra nehezedő migrációs nyomást, a második pedig a reprodukciós szint alatti termékenységet és a bevándorlás és következményeivel szembeni közömbösséget, ami elvezet a harmadik átmenethez. Az első kettővel szemben itt az utolsónál a migráció lesz a demográfiai folyamatok legfontosabbika, amely gyökeresen átalakítja az európai népességet (kultúrájában, társadalmi tapasztalataiban, fizikai jellemzőiben - bőrszínében!).
IV.3. Egyéni cselekvésekkel meghatározott mikromodellek Ezek a modellek (a racionális döntések elmélete) alapvetően mikroszintű megközelítésűek. Mikroökonómiai magyarázatokat használnak a termékenység alakulásának magyarázatára. Közös bennük a feltételrendszer: a gyermekvállalást a szülők döntésének tekintik, az egyének 39
Coleman (2006) A szerző ugyan felveti az asszimiláció, az integráció, a vegyes házasságok problémáját, de mint bizonytalan, hosszú távra nehezen modellezhető tényezőket, és amik az elmélet szempontjából másodlagosak. 41 Az első „klasszikus” átmenet során a termékenység és halandóság korábbi magas szintje alacsonyra csökkent. A második átmenet szerinte inkább az értékek változását jelentette (tolerancia növekedése, nemzeti érzés gyengülése, az európai elit növekvő közömbössége a migráció okozta etnikai és kulturális változás iránt), és csak következménye, még ha fontos is, az alacsony termékenység. 40
44
Elméleti és módszertani alapok
preferenciái állandóak, és céljuk a haszon maximalizálása. A gyermekvállalási hajlandóság megváltozását nem a preferenciák módosulása, hanem más döntési szempontok okozzák. A mikroökonómiai magyarázatok egy része a keresleti-, másik része a kínálati oldalt is figyelembe veszi. Aszerint is megkülönböztetjük őket, hogy a gyermeket fogyasztási cikknek, avagy tőkejószágnak tekintik-e.
IV.3.1. Fogyasztási jószág modell
IV.3.1.1 Kereslet-oldali Becker42 elméletének első változatában azt feltételezi, hogy a gyermekvállalás a két szülő közös döntése, és preferenciáik azonosak, egy családon belül a gyermekek hasznossága azonos. „Születés-gazdaságossági” tézisei szerint a család reprodukciós tevékenysége egyfajta fogyasztói magatartás, a gyermek pedig egyedi, mással nem helyettesíthető, sajátos fajta tartós fogyasztási cikk. A gyermekvállalás versus más jószágfajta vásárlása döntést az befolyásolja, hogy a gyermeknevelés költségei mekkorák a többi fogyasztási cikkekhez képest. Így a népszaporulat növelésének eszköze a családtámogatások növelése. Ennek viszont a fejlett országok empirikus adatsorai ellentmondtak, mert a jövedelem emelkedésével csökkent a termékenység. Becker elméletének második változatában43 az elsőt kibővítette egy új változóval, a gyermek minőségével. Ezen olyan jellemzőket ért, amik vonzóvá teszik a leszármazottakat a szülők szemében (tulajdonságaik, képességeik). Más szerzők a mérhetőség megkönnyítésére a gyermek minőségét iskoláztatásának költségeivel fejezik ki. Visszatérve Becker elméletéhez, a gyermek, mint fogyasztási cikk előállítása a háztartásban történik, a család saját erőforrásainak a felhasználásával. Az egyes családok termelési függvénye és tagjai időráfordításának költsége különböző, ezért a gyermekek minősége (előállításának költsége) családonként is különböző lesz. 42 43
Andorka (1965) Becker (1985)
45
Elméleti és módszertani alapok
Az egyes párok hasznossági függvényét az alábbiak szerint írja fel (azt feltételezve, hogy egy családon belül a gyermekeknek azonos a minősége, és ezt a minőséget a család kizárólag saját idejének és piaci jövedelmének felhasználásával éri el):
U=U(n,q,Z1,Z2,…,Zm),
(2.1.)
ahol n: gyermekek száma q: a gyermekek minősége Zi: más fogyasztási jószágok A más fogyasztási jószágokat egyetlen jószágfajtába aggregálva a függvény a következő alakra módosul:
U=U(n,q,Z)
(2.2.)
A költségvetési korlátot Becker a következőkkel írja le:
I=pcqn+zZ,
(2.3.)
ahol I: a háztartás rendelkezésére álló jövedelem pcqn: a gyermekekre fordított összes kiadás zZ: a többi, aggregált cikkre fordított kiadás A szülők választhatnak egyrészt a gyermekvállalás és más fogyasztási cikk vásárlása-, másrészt a már meglévő gyermekeik minőségének javítása között. A gyermek minősége és mennyisége közti helyettesítés nem lineáris. A marginális hozamuk alapján választanak a kettő közül a szülők. A modern társadalmak csökkenő gyerekszáma innét vezethető le: a minőség javítására fordított kiadásoknak nagyobb a hozama, mint a mennyiségére fordítottaknak. Leibenstein és Robinson is bírálta Becker elmélet, a feltételrendszerében és a szemléletmódjában is. H. Leibenstein azt nehezményezi Becker elméletében, hogy a hasznosság nála statikus. .
46
Elméleti és módszertani alapok
A tradicionális társadalmakban Robinson szerint a gyermek különlegessége abban áll, hogy olyan családok számára is hozzáférhető volt, akik más jószágokhoz nem juthattak hozzá. A modern társadalmakban a létbiztonság és az életszínvonal növekedésével a korábban szűk körben hozzáférhető javak és szolgáltatások (szabadidő, szórakozás) széles körben elérhetővé váltak. Így, különösen a magasabb jövedelműek számára, a gyermek hasznossága csökken, egyre kevésbé különleges és egyedi jószág. A gyermekre fordított beruházások megtérülésének sokkal nagyobb a kockázata, mint más beruházási alternatíváké. A születéskor
várható
átlagos
élettartam
ugyan
emelkedik,
de
a
csecsemő-
és
gyermekhalandóságot nem sikerült teljesen megszüntetni. Az ilyen irányú befektetés bizonytalanságát az is növeli, hogy minden gyerek egyedi élőlény lévén, azonos befektetések mellett is különbözni fog várható hasznosságuk mértéke és megoszlása. A gyermekek iránti kereslet nem választható el létrehozásuk körülményeitől. A gyermek nem csak fogyasztási cikk, hanem a szexuális örömszerzés utólagos következménye is. A gyermeket létrehozó két okot akkor lehetne elkülöníteni egymástól egyértelműen, ha minden pár minden említett alkalommal használna hatékony és általánosan hozzáférhető fogamzásgátló eszközöket. Ezen eszközök használata olyan, mint a negatív biztosítás: a kiadás azonnali, de a haszon időben kitolódott. Az ilyesfajta jószágról pedig köztudott, hogy az emberek kevésbé szívesen vásárolják meg.
IV.3.1.2. Kínálati oldal Easterlin44 a korábban ismertetett elméleteket kiegészítette: egyrészt a kínálati oldal szerepének megnövelésével, másrészt az ízlés-hatással. Ez a közízlést jelenti, amely befolyásolja a családok termékenységi döntéseit. Kínálati oldalról egyrészt a természetes termékenység (ami biológiailag meghatározott, tehát független a szülők döntésétől), másrészt a születésszabályozás költségei határozzák meg a vállalt gyermekek számát. A racionális döntésen alapuló természetes termékenység két szélsőséges esetben valósul meg: ha a kereslet nagyobb, mint a kínálat, vagy ha a termékenység korlátozásának magasabbak a költségei, mint a természetes termékenységé.
Az aktuális szülői generáció gyermekvállalási
hajlandóságát a saját gyermekkorának paraméterei határozzák meg. A nagyobb létszámú 44
Easterlin (1987)
47
Elméleti és módszertani alapok
generáció, amelynek fajlagos erőforrás-ellátottsága alacsonyabb, saját termékenysége korlátozásával igyekszik jobb feltételeket biztosítani a következő generációnak. Ugyanez igaz fordítva is: egyrészt az adott generációk egymásutániságára, másrészt adott generációra ellentétes paraméterek mellett.
IV.3.1.3. Életciklus-modellek Ezek abban különböznek az előzőekben bemutatott (mint ahogy Becker kritikájának ismertetésekor is utaltunk rá) elméletektől, hogy az időhorizontot is figyelembe veszik: ezeket már néven dinamikus modelleknek nevezik. Gini45 dolgozta ki a demográfiai ciklusok elméletét (a huszadik század eleji népszerű cikluselméletek demográfiai megfelelőjeként). E szerint – a spenceri megközelítésnek megfelelően – a társadalom sok jellemzőjében hasonlít egy élő organizmushoz. A demográfiai faktor két tényezőből: a biológiaiból (fertilitás) és a tisztán demográfiaiból (népességszám-növekedés, korstruktúra) áll. Így a társadalom individuumok összessége, tehát fejlődésének vonala kapcsolatba hozható a „demográfiai anyagcsere” különböző szakaszaival. Ahogy az evolúció elsődleges okait a biológiai tényezőkben kell keresni, úgy a nemzet evolúciójának meghatározója a különböző népességcsoportok eltérő reprodukciós viselkedése. Gini szerint a népesség fejlődése három szakaszra tagozódik: az élő szervezet ifjú-, érett-, és idős korának megfelelően. E szakaszok hossza különböző lehet az országok történetében – ez magyarázza a eltérő demográfiai állapotukat. Az első szakaszban a társadalom fiatal. A fiatal generáció nagy létszámú, a társadalom könnyen alkalmazkodó, erős, gyors. Ekkor a demográfia biológiai tényezője az erősebb. Az érett szakaszban az eltérő demográfiai viselkedésű (fertilitású) rétegek, és az egész társadalom is egyensúlyba kerül. Ez a társadalmi-gazdasági jólét ideje. A harmadik szakasz a hanyatlás. A mezőgazdaságban dolgozók tömegesen áramlanak a városba, ezzel elveszítve munkaerő-bázisát. Túltermelési válságok bontakoznak ki, felerősödnek a társadalmi konfliktusok. Mostanra a demográfia tisztán demográfiai alkotóeleme a meghatározó. Az állam széthullásának megakadályozására Gini a rasszok keveredését javasolja. Ennek egyik útja az elvándorlás, a másik a háború.
45
Gini (1936)
48
Elméleti és módszertani alapok
H. Leibenstein46 pontosította Becker hasznosság-definícióját. Nála ez a következő: a szülői szükséglet-kielégítés forrása (mint speciális árufajta), termelési tényező, és végül várható jövőbeli haszon (időskorú-, munkaképtelen szülők ellátásának potenciális forrása). A szülők életciklusa során az egyes hasznosságok súlya változik. A fogyasztási szempont valószínűleg a legfontosabb, mert a gyermekvállalás döntésének meghozatalának idejéhez képest ebből részesülhetnek a legkorábban. A gyermekek önmagukban is különböznek egymástól (hajlamuk a szülők iránti altruimusra, munkavállalási hajlandóságuk, stb.), és egyéb jellemzőik alapján is differenciálódhat a hasznosságuk. Más munkát képes végezni egy gyengébb fizikai (avagy szellemi) adottságú ember, mint egy erősebb, vagy például az egyes kultúrákban nem azonos a fiúk és a lányok hasznosságának a megítélése. Előre látható, hogy a családból kikerülő lánygyermektől nem várhatják el a szülők mindegyik hasznosság bekövetkeztét „csaknem szilárd egyensúlyi rendszer” elméletében az egyensúly dinamikus. Egy alacsony szintű egy főre jutó jövedelmi állapotból a különféle társadalmi-gazdasági jellemzők megváltozása után a demográfiai folyamatok állítják helyre az egyensúlyt. A termékenységi modell dinamizálása azért nagy jelentőségű, mert a párok életpályája során változnak a gyermeknevelés költségei. Ez módosíthatja a szülések tervezett idejét, sőt a befejezett termékenységet is. Például ha a szülőjelöltek nem ítélik megfelelőnek a gyermekvállalás feltételeit, akkor az első gyermek megszületése időben annyira is kitolódhat, hogy a többi, tervezett gyermek közül nem tud mindegyik megszületni. Az életciklus-modell alkalmazását támasztja alá a nők termékenységének és a munkaerő-piaci lehetőségeik időbeli változása is. Hátránya az, hogy a statikus modellt annyi viselkedés-modellel egészítik ki (munkaerő-kínálat életciklus modellje, humán tőke beruházásának és felhalmozásának modellje, optimális életciklus-fogyasztás modellje, humán reprodukció modellje), hogy nem alakult ki a statikus modellhez hasonló, átfogó magyarázóereje. Ugyan Becker elméletének 1991-es kiegészítésében dinamizálja modelljét, de mégis a legátfogóbb elmélet leírása Holz, Klerman és Willis nevéhez fűződik. A termékenység olyan jellemzőit is vizsgálják, mint a szülések időzítése, avagy a szülések közti időintervallum megválasztása. Kiinduló feltételezéseik47 : egy párból (egy férfi és egy nő) háztartás, akik teljes egyetértésben cselekszenek döntéseikben (erőforrásaik felhasználása, gyermekeik száma az életciklusuk alatt), az apa jövedelmével járul hozzá a gyermekneveléshez, és a gyermek mint fogyasztási cikk viselkedik, a jövőbeni várakozásokban nincs bizonytalanság. Ekkor a pár hasznossági függvénye: 46 47
Leibenstein (1954) A leírás Hotz, Klerman, Willis (1997) irodalom-áttekintésén alapul
49
Elméleti és módszertani alapok
T
U t u (c t , l t , s t ) , illetve
(2.4.)
t 0
c t b 0 , b1 ,...b , t ct , x ct , továbbá ht+lt+tct=1,
(2.5.) (2.6.)
ahol : a szülőknek az idejük felhasználására vonatkozó preferenciarátájuk ( 0 1) ct: a gyermekeknek a szülők részére nyújtott szolgáltatásainak értéke t életkorukban lt: az anya szabadidő-célú időfelhasználásának mennyisége t korban st: a szülők fogyasztása b: amennyiben évben a párnak gyermeke született, =1 (=0,1,…,t-1) tct: az anya idejének a gyermekektől kapott szolgáltatások előállításához felhasznált idejének mennyisége xct: a piaci szolgáltatásoknak a gyermekektől kapott szolgáltatások előállításához felhasznált vektora ht: az anya munkaerő-piacon eltöltött idejének mennyisége A fenti függvény a Beckernél ismertetett statikus hasznossági függvényhez képest kiegészül egyrészt az idő-dimenzióval, másrészt a szülői időfelhasználás preferenciarátájával. A pár költségvetési korlátját, tökéletes tőkepiacot feltételezve (a szülők korlátlanul vehetnek fel, vagy nyújthatnak kölcsönt adott kamatláb mellett) a következők szerint írhatjuk fel:
St Yht w t h t s t p ,ct x ct p ,et e t n n t , és
(2.7.)
t 1
n t b , ahol
8.)
1
St: megtakarítások összege a párok t életkorában Yht: az apa jövedelme t életkorban wt: az anya piaci bére pct:a gyermekek által nyújtott szolgáltatások előállításához szükséges piaci inputok ár-vektora pet: a fogamzásgátló módszerek költsége 50
Elméleti és módszertani alapok
pn: a gyermekszám egységnyi költsége nt: a pár gyermekeinek száma t életkorukban (feltételezzük, hogy nem halnak meg hamarabb szüleiknél) Tökéletlen tőkepiacon (sem hitelfelvétel, sem megtakarítás nem lehetséges) a megtakarítások összege (St) nulla, így
0 Yht w t h t s t p ,ct x ct p ,et e t n n t , illetve Yht w t h t s t p ,ct x ct p ,et e t n n t
(2.9.) (2.10.)
Ez azt jelenti, hogy a szülők fogyasztását az általuk t korévben megszerzett piaci jövedelmük korlátozza. A szülők a modellben három területen döntenek: fogamzásgátlás/gyermekvállalás, fogyasztásuk, illetve az anya idejének megosztása a gyermeknevelés és a munkaerő-piac között. Tökéletes előrelátást és tökéletes tőkepiacot feltételezve az előzőekben vázol döntési helyzetek, és a vállat gyermekek számának optimális megoldása dinamikus programozással meghatározva a következő:
b t b t p c 0 , p e 0 , w 0 , rc 0 , A 0 ; , ahol T
T
T
T
(2.11.)
z T0 : z változó idősora A0: a szülők induló vagyona Θ: a szülők preferenciákat alakító exogén jellemzői (ezek határozzák meg a fenti termelési függvényeket és adottságokat) Hotz, Klerman és Willis véleménye a modellt kiegészítve az, hogy az árak rövidtávú alakulása csak a szülések időzítését befolyásolja, a befejezett termékenységet nem. A másik kérdés, amit vizsgál a modell, hogy mekkora az egyes szülések közti optimális idő. Tökéletlen tőkepiacot feltételezve a jövedelem alakulása a szülők életpályája alatt gyakorol rá jelentős hatást. (mivel a gyermeket tartós fogyasztási cikknek tekintik). Ezek szerint minél gyorsabb a pár vagyonának a gyarapodása, annál inkább nő a szülések közti idő-intervallum,
51
Elméleti és módszertani alapok
mert a szülőknek időre van szükségük újabb megtakarítások felhalmozásához. Ezt erősíti az árak változása is (módosítják a gyermeknevelés költségeit).
IV.3.2. Tőkejószág modell A racionális döntéseken alapuló mikroszintű modellek másik nagy csoportja a gyermeket nem fogyasztási-, hanem tőke,- avagy befektetési jószágként kezeli. Abban mindegyik, ilyen felfogású elmélet megegyezik, hogy a szülők előtt álló jövedelem-felhasználási alternatívák a fogyasztás, illetve a befektetés. Ennek tárgya lehet saját gyermekük, és/vagy a tőkepiac. Érvényesítve a haszonmaximalizálási kritériumot, azt a formát választják, amelynél a legnagyobb hozamot várhatják. A gyermek „hozama” lehet a munkája, a kockázat megosztása, vagy az időskori gondoskodás.
IV.3.2.1. Nemzedékek közötti vagyonáramlás elmélete A demográfiai átmenet elmélete, amint már korábban is szó volt róla, nem felelt meg az empirikus tesztelésen, és más kérdéseket is megválaszolatlanul hagyott. A demográfiai folyamatok földrajzi és időbeli lezajlásának különbözőségére afrikai tapasztalatai alapján Caldwell48 keresett más megközelítési magyarázatot. Azt feltételezte, hogy a szülők nem csak a modern, hanem a tradicionális társadalmakban is racionálisan döntenek, valamint a családi kapcsolatok megváltozása okozza a termékenység csökkenését. Ez a demográfiai átmenetek elméletéhez képest módszertani változást is jelent: makroszintű összefüggések helyett mikroszintűeket használ, ebből következően a gyermekvállalási hajlandóság csökkenésének nem előidézője a gazdasági fejlődés, illetve a modernizáció. Caldwell olyan társadalmat ír le, melynek kezdeti állapotában (a tradicionális társadalmaknak megfelelően) a gyermekszám korlátozásának a hiánya racionális döntés. A gyermekvállalás „kvázi befektetés”: a transzferek a gyermekektől áramlanak a szüleik felé. Ennek útja a gyermekek korai munkába állása, és szüleik támogatása a továbbiakban. A 48
Caldwell (1976), illetve Andorka ismertetése (1987)
52
Elméleti és módszertani alapok
szülők életszínvonalukat akkor biztosítják a legkisebb ráfordítással, ha gyermeket vállalnak. Így ha a párok csökkentenék a termékenységüket, saját lét- és időskori biztonságukat veszélyeztetnék. A gyermeknevelés költségei a tradicionális társadalmakban igen alacsonyak. Legnagyobb kiadást az elelmezésük jelenti, ruházkodásukra és iskoláztatásukra alig költenek, felügyeletüket a közösség látja el. A gyermekek életpályájuk során nagyjából 15-17 éves korukra kiegyenlítik fogyasztásukat, és ennél idősebb korukban már a múlbeli, felhalmozott „adósságukat” törlesztik. Az iskolázatás terjedésével ennek a hagyományos, racionális rendszernek az egyensúlya felborult. A gyermek taníttatása ugyanis nagyobb befektetést igényelt a korábbinál, de hosszú távon jobban megtérült. Az iskolázottabb gyermek nagyobb eséllyel pályázhatott jobban fizetett, magasabb presztizsű városi állásra. Munkabérével így a korábbinál nagyobb mértékben tudta ellensúlyozni korábbi fogyasztását, illetve jobban tudta csökkenteni a mezőgazdasági munka bizonytalanságából eredő kockázatot. Az urbanizáció növelte a városokban a munkaerő-keresletet. Így a legelőnyösebb a sok, tanult gyermek felnevelése lett, de ennek megvalósíytása a magas költségek miatt lehetetlen volt. Így a családok a kevesebb, de tanultabb gyermek/ek felnevelése mellett döntöttek, ami a termékenység gyors csökkenését okozta az átmeneti társadalmakban. A technikai és intézményi fejlődés következtében a család mérete egyre kisebb, és mind gazdaságilag, mind érzelmileg függetlenedik. A transzferek iránya megfordul, és a szülőktől áramlik a gyermekek felé, a gyermekbe való befektetés irracionálissá válik. Ekkor viszont a szülőknek elemi érdekük (életszínvonaluk, lét- és időskori biztonságuk biztosítására), hogy korlátozzák a gyermekeik számát. A generációk közti vagyonáramlás elmélete szerint ez a transzfer-áramlás megfordulása okozza a termékenység csökkenését, ez pedig hozzájárul a modern, ipari társadalomba való átmenethez. Caldwell49 elméletének pontosításában az ellentmondások feloldására azt javasolja, hogy egyrészt vegyék figyelembe a gyermekek ház körül végzett munkáját is a gyermekmunka értékének kiszámításakor, másrészt a tradicionális társadalmakat ne együttesen, hanem termelési módonként külön-külön vizsgálják. A vadászó-gyűjtögető társadalmakban ugyanis a szükséges élelmet sokkal rövidebb idő alatt tudják biztosítani, mint a földművelő társadalmakban, valamint a felhalmozni sem nagyon tudják, így a többletmunkának nincs értelme.
49
Caldwell (2005)
53
Elméleti és módszertani alapok
IV.3.2.2 Időskori biztonság elmélete Az elmélet ismertetése Gál50 összefoglalásán alapul. A modell érvényesülésének számos feltételét kötik ki, például: az időskornak, mint az életpálya jelentős szakaszának felfogása; bizalom a gyermekek szülői altruizmusában; időskorra felhalmozott vagyon bizonytalansága; jóval fiatalabb élettárs hiánya; fejletlen piacok (tőkéé, női és gyermek munkaerőé, idősek által fogyasztott jószágoké); időskori biztosítási piacok hiányosságai. Az elmélet első megfogalmazása a fejlődő országok gyors népesség-növekedésének magyarázásához kapcsolható. Ebből kiindulva a társadalombiztosítás (nyugdíjrendszer) és a tőkepiacok fejlődését a termékenység visszaesése követi. A fejlett országokban a gyermek időskori biztosíték-szerepe fennmarad, csak közvetve, az állami újraelosztás szintjén. A gyermekvállalási hajlandóság csökkenésének az az oka, hogy a gyermekvállalás döntése és költségei a család kompetenciájába tartoznak, míg a hozama (időskori biztonság) társadalmi szintű. Willis azt feltételezi, hogy a gyermek tőkejószág, az együttélő generációk makromodelljében a gyermekvállalás endogén döntés. A társadalom meghatározóan agrár-jellegű, a gazdaság zárt, tőke-, biztosítási-piac, társadalombiztosítás nélküli. Nincs fizikai tőke és technikai haladás, minden felnőttnek azonos termékenysége, a rendelkezésre álló földterület bőséges, az élelmiszert nem lehet hosszú távon tárolni. Az ember életét három szakaszra osztja: gyermek-, felnőtt-, öregkor. A két szélsőben eltartott, a középsőben gazdaságilag aktív. Minden ember élelmiszerszükséglete életszakaszonként változik, de egyénenként megegyezik. A halandóság exogén. A gyermekvállalás egységesen a felnőttkor elején történik. Az egyének hasznosságfüggvényét csak a saját folyó- és jövőbeli fogyasztása befolyásolja, másoké nem. Az egyensúlyi gyermekszámot a fogyasztásból kiindulva határozza meg: arányos a gyermekkori- és időskori fogyasztással. Ha egy adott generáció növelni szeretné az életszínvonalát, akkor növelnie kell a termékenységét, illetve érvényesíteniük kell a „generációk közötti transzferáramlás aranyszabályát”51. Willis szerint kimutatható, hogy az előbbi szabály szerinti elosztás és termékenységi szint Pareto-optimális. Ezt dinamizálva csak akkor kapunk ismét Pareto-optimális állapotot, ha a gyermekek társadalmi hozamrátája megegyezik a növekedés ütemével. Így a fejlődő országok magas népességszaporulata a jelen generációjának előrelátása. 50
Gál (2003) Az aktív generáció akkora nagyságú transzfert juttat az idősnek, amekkorát ő szeretne kapni a saját idős korában az akkori aktívaktól. 51
54
Elméleti és módszertani alapok
Cigno Beckerére támaszkodó modelljében hasonló feltételezésekkel él, mint Willis (egyén életpályájának szakaszolása, gyermekszülések időzítése, az egyének saját fogyasztásuk maximalizálására törekednek). Azt a kikötést viszont feloldja, hogy a gyermekek a felnőttkor elején születnek. Cigno52 azt modellezi, hogy milyen intézmények biztosítják a generációk közti transzferáramlást. A hasznossági függvény konkáv alakjából következően az egyén akkor jár jól, ha az életpálya-fogyasztását kisimítja. Ennek technikái különbözőek, attól függően, hogy az adott társadalomban működik-e fejlett tőkepiac, vagy sem. Tőkepiac jelenlétében a párok kölcsönt vehetnek fel, illetve adhatnak, így biztosítva inaktív periódusukban a fogyasztásuk fedezetét. Ezek hiányában az egy családon belül együttélő három generáció közötti transzferáramlás egyenlíti ki az életpálya-fogyasztást. Az aktív korúak transzfereket adnak egyrészt saját gyermekeiknek, másrészt az időskorú szüleiknek. A céljuk az, hogy a saját fogyasztásukat emellett úgy tudják maximalizálni, hogy a kapott transzfereket a lehető legalacsonyabb kamatláb mellett fizetik vissza, ugyanakkor az átadottakat a lehető legmagasabb mellett fizettessék vissza a gyermekeikkel. Ezt a bonyolult egyensúlyi helyzetet Cigno szerint úgy sikerül fenntartani, hogy a családon belül olyan mechanizmusok (normák, szokások, tudás) működnek, amelyek egyrészt biztosítják a családon belüli magasabb életszínvonalat az azon kívülihez képest, másrészt szabályozzák az aktívaktól az inaktívakhoz áramló transzferek mennyiségét. A rendszer annyira stabil, hogy egészen addig működik így, ameddig a külső feltételekben változás nem következik be. Ha viszont például egyszer az egyik aktív generáció életben megjelenik a tőkepiac, és a családon belülivel megegyező vagy magasabb hozamrátát biztosít, akkor számukra előnyösebb lesz ezen a tőkepiacon befektetni a többletjövedelmüket, mint a családon belül. A következő generációba sem lesz érdekük befektetni, mert a tőkepiaci befektetéseiknek a hozamából biztosítani
tudják
időskori
életszínvonalukat.
„A
gyermekvállalás
tőkefelhalmozási
motivációja megszűnik, a termékenység csökken, vagy ha más indítéka nincs, megszűnik.”53 Radzin és Sadka (1995)54 azt állítja, hogy a tőkepiac bekapcsolása nem csökkenti a termékenységet. Feltételezéseik alapján a már ismerős módon az egyének felnőttkori fogyasztásukat maximalizálják, a gyermekkori exogén adottság. Az optimális jövedelempálya függvényében írható le az optimális gyermekszám. A tőkepiacok fejlettségében háromféle szintet különböztetnek meg: nincsen tőkepiac (sem kölcsönt nem tudnak felvenni, sem hitelt nem tudnak nyújtani), csak fizikai tőkepiac működik (kölcsönt nem tudnak felvenni, de hitelt
52
1991 Gál, 2003: 34. oldal 54 Ugyanaz Gál, 2003: 34-35. oldal 53
55
Elméleti és módszertani alapok
tudnak nyújtani), illetve fejlett a tőkepiac (kölcsönt is tudnak nyújtani, nem csak hitelt felvenni). A családok kétféle paraméterűek: az elsőnél a fizikai tőke hozama alacsonyabb, mint a gyermekbe való befektetésé; a másodiknál pedig fordított a helyzet. A csak fizikai tőkepiac esetén a szülők megtakarításaikat más tőkepiacra is vihetik. Ekkor az első típusú családok termékenysége nem változik, a második típusúaké csökken. Társadalmi szinten csökken a gyermekvállalás. Fejlett tőkepiacok mellett az első típusú családoknál nő a termékenység (mivel a gyermekek hozama magasabb, mint a tőkepiacé, ezért a család hitelt vehet fel a második típusú háztartásoktól), náluk több gyermek születik meg, mint a második típusúaknál nem. Így a társadalom szintjén nő a termékenység. Emiatt a fejlett országok termékenység-csökkenésének okait nem az időskori biztonság-, illetve a gyermek tőkejószág koncepciójában kell keresni. Radzin és Sadka modelljével szemben Gál55 nyomán azt a fenntartást lehet megfogalmazni, hogy a gyermekvállalás hozama nem feltétlenül a gyermeket vállalóknál jelenik meg. Az ilyen országokban az egyéni életpálya-fogyasztás kiegyenlítésének a funkcióját átveszi az állam. Az intergenerációs transzfer biztosított, de közvetett módon, a különböző családokra szétterítve, intézményesített formában. Mivel az ellátásból való részesedés általában független attól, hogy ki milyen mértékben járult hozzá, a következő generáció felnevelésének költségeihez, ezért egyénileg mindenki abban lesz érdekelt anyagilag, hogy ne saját maga, hanem mások vállaljanak gyermeket. Ez vezet ahhoz társadalmi szinten, hogy a termékenység tartósan csökken, felborul a nemzedékek közti egyensúly, és a jóléti ellátórendszerek tartósan finanszírozási problémákkal küzdenek. Ezen az eszmefuttatáson alapul P. Demeny (1987) javaslata, amely szerint a nyugdíjak egy hányadát a felnevelt gyermekek által befizetett járulékok függvényében folyósítják. Ezzel a nemzedékek közötti transzferáramlást követhetővé teszik az egyének szintjén is.
IV.3.2.3 A gyermek bizonytalanság-csökkentő funkciója Friedman, Hechter és Kanazava56 alapfeltevése szerint a racionális egyén meghatározó szemléletmódja a bizonytalanság csökkentése.
Elméletüket az afroamerikai rosszabb
körülmények között élők körében tapasztaltak ihlették: magasabb termékenység és a fiatalkori 55 56
2003 1994
56
Elméleti és módszertani alapok
szülések
magas
száma.
Szerintük
a
gyermekvállalási
hajlandóságot
a
gyermek
bizonytalanság-csökkentő funkciója szabályozza (a háztartási szolidaritással együtt). Hipotézisüknek az lényege, hogy a családok célja a bizonytalanság csökkentése (ennek magának is egyik eszköze a házasság és a házastársak közötti szolidaritás). A szülői szerep önmagában is viszonylag biztos kereteket és viselkedésmintákat kínál, így a választásokban ott nő meg a valószínűsége, ahol a többi lehetőség (biztos karrier) esélye kicsi. A szerep anyagi szempontból is előnyös: rövid távon biztosítja a gyermek után járó, az államtól megszerezhető juttatásokat. Ezek összege ugyan kicsi, de hozzájutásuk biztos, szemben a kis valószínűséggel megszerezhető munkajövedelemmel. Hasonló eszmefuttatással szolgál Kelly57, csak az ő elmélete nem a racionális döntéseken, hanem antropológiai terepmunkán alapul. Az elméletek egy része a poszt-szocialista országokra vonatkozik, a gazdasági és társadalmi krízisek hipotézise. Macura szerint a 90-es években a rendszerváltások után visszaesett a családok jövedelme, csökkentek a szociális juttatások (reálértéken, vagy nominálisan is), és az értékrend-váltás eredményeként (megnövekedett lét-, és társadalmi normák bizonytalansága miatt) a család célja a korábbi életszínvonaluk fenntartása. Ezt a gyermekvállalás (időleges, vagy végleges) elhalasztásával vélik elérni58. A gazdasági bizonytalanság elmélete hasonló az előzőhöz. Ranjan nem a jövedelmek szintjét, hanem megszerzésüknek bizonytalanságát okolja a gyermekvállalás elhalasztásáért59. Ugyanis a munkanélküliség
megjelenése és
emelkedése megnöveli a jövőbeli jövedelmek megszerzésének valószínűségét, ez pedig igen kedvezőtlen helyzetet teremt olyan hosszútávú beruházás indítására, mint a gyermekvállalás.
IV.4 Matematikai modellek Ezen modellek ismertetésére csak röviden térünk ki, mert meghaladják a dolgozat kereteit. A matematikai modellezés bizonyos szempontból leegyszerűsíti a korábban tárgyalt elméleteket: nem foglalkozik a különböző, demográfiai folyamatokra hatással bíró tényezőkkel és azok súlyával, nem foglalkozik az ok-okozati viszonyok feltárásával és a rendszer bemenő
57
Kelly (1998) Macura (2000) 59 Ranjan (1999) 58
57
Elméleti és módszertani alapok
adatainak nyomon követésével, hanem a végeredmény felől közelíti meg a folyamatokat: a különböző
demográfiai
jelenségek
.(halandóság,
termékenység)
alakulását
próbálja
matematikai módszerekkel közelíteni. Valkovics Emil60 ismertette a Gompertz-függvény felhasználási lehetőségeit a demográfiai modellezésben. Benjamin Gompertz angol biztosítási matematikus azt feltételezte, hogy a halandóság mértani haladvány szerint nő az életkorral. Ennek alapján
μx
1 d d l x ln l x Bc x , ahol l x dx dx
(2.12.)
(x): halálozások korspecifikus értéke l x : az x éves korig továbbélők száma A (x) értéke közelítő pontossággal az alábbi formulával is meghatározható:
x
1 ln ˆpx 1 ln ˆpx , 2
ahol (2.13.)
ˆpx : az x éves kor becsült továbbélési valószínűsége Egy másik közelítő formula a csecsemő-, egy- és kétéves életkor kivételével a
x
8l x 1 l x 1 l x 2 l x 2 12 l x
(2.14.)
alak. A 0, 1, 2 értékeit az l x értékeihez illesztett hiperbolával becslik közelítő pontossággal. Makeham pontosította egy újabb állandóval Gompertz eredeti függvényét
x A Bc x
(2.15.)
alakra. Az empirikus vizsgálatok során tapasztalták, hogy a különböző életkorúak és neműek halandósága nem egyforma mértékben változik, így a módosított formula is csak korlátozottan alkalmazható. Ugyanakkor számos, más demográfiai jelenség modellezésére viszont jól használható.
60 Valkovics (2000)
58
Elméleti és módszertani alapok
IV.5 Gazdaság és demográfia kölcsönhatását vizsgáló elméletek A tudományközi terület kialakulása annyira új keletű, hogy található még elég elmélet a korábbiakhoz hasonló rendszerezéshez. Ezért az elkövetkezőkben csak az ide sorolható főbb nézetek felsorolás-szerű ismertetése következik. Döntő részük a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságát vizsgálja, és csak pár érinti a termékenységet és gyermekvállalást. Thonstad61 már 1992-ben felvetette azt a lehetőséget, mely szerint a népességnövekedés lassulása és az öregedés okozhat olyan megtakarításokat, melyek kompenzálják az idősek szükségleteinek finanszírozását. Ez a jelenség, valamint az életszínvonal emelkedése lehetővé teszik, hogy a tőkejövedelmek kiegészítsék a munkajövedelmeket. Felhívta a figyelmet az országok közötti adózási verseny kialakulásának lehetőségére az európai gazdaság integrálódása és nemzetköziesedése következményeként, mely aláaknázhatja a nyugdíjak finanszírozhatóságát. Kovács Erzsébet a nyugdíj-rendszer fenntarthatóságát a nemzetközi tőkeáramlás oldhatja meg: a pénztári alapok külföldi befektetéseinek hozama finanszírozhatja a nyugdíj-alapok hiányát. szól a magasabb hozam és a kockázat csökkentése is (olyan piacokon fektetnek be, amely nem mozog a befektető hazai piacával együtt). Az OECD-országok közül csak kevés követi ezt az eljárást. A nyugdíj-alapok felhalmozta pénz struktúrája viszonylag stabil, így biztos és hosszú távú forrást jelenthetnének a a fejlődő- és átmeneti gazdaságú országoknak. A lehetőség kihasználatlanságát alapvetően kormányzati előírások korlátozzák, valamint a nyugdíjalapok érdekeltsége eszközeinek vásárlóerejének megőrzésében. Németországban és a skandináv államokban korlátozzák legszigorúbban, Japánban, Kanadában, és Svájcban közepesen a befektetéseket. Belgiumban, Írországban, Egyesült Királyságban a legszabadabb a nyugdíjalapok befektetési szabadsága, de még itt is elmarad a külföldi befektetések aránya a szakemberek által javasoltaktól. A valuta-árfolyamok ingadozása hosszútávon jelentős vásárlóerő-ingadozást
okozhat a tipikus nyugdíjas
fogyasztói kosarában, ezért a
nyugdíjalapok allokációjára a konzervatív eszköz-allokáció a jellemzőbb.
61
Thonstad (1992)
59
V. Empirikus vizsgálatok tapasztalatai
„Egy elmélet kitermeli a tényeket, melyek alátámasztják” Johannes Gross A téma empirikus vizsgálata elég kényes terület, lévén a gyermekvállalás kérdése az egyének magán-, sőt talán intim szférájába tartozik. A gyermekvállalásról szóló döntés és az addig vezető út több, együttes tényező hatására alakul, amelyek szerepe egyénenként változhat. A termékenységi magatartás vizsgálatát ez is nehezíti. A fentieket illusztrálja Spéder Zsolt 62 és Kapitány Balázs tanulmányának összefoglaló ábrája. A felmérés, mely a vizsgálatok később részletezendő mindhárom formáját ölti, kiterjed az A,B,C folyamatokra.
62
Spéder-Kapitány (2007)
60
Empirikua vizsgálatok tapasztalatai Forrás: Spéder Zsolt - Kapitány, Balázs: Gyermekek: Vágyak és tények. Dinamikus termékenységi elemzések (KSH-NKI Műhelytanulmányok Életünk fordulópontjai 2007/6, 15. oldal)
7. ábra
A harmadik fejezetben ismertetett elméletekkel szemben az itt részletezett kutatások inkább gyakorlatiak, kapcsolódhatnak ugyan egy átfogó hipotézishez, de általában nem céljuk azok kimondása, hanem inkább a magyarországi demográfiai jellemzők leírása. Természetesen a kutatások nagyon gazdag irodalma miatt a dolgozat keretei csak egy, nagyobb vonalú áttekintést tesznek lehetővé. Ebben főleg azok szerepelnek, amelyek kapcsolódnak egy, már ismertetett elmélethez. Az összefoglalás igyekszik minél több elmélethez egy-egy empirikus kutatást kapcsolni, illetve a legújabb eredményeket részletesebben bemutatni. Az elméletek egy része a gazdasági fejlettséghez, mint a meghatározó, és viszonylag könnyen kvalifikálható tényezőhöz kapcsolja a termékenység alakulását63. Elismerik, hogy hatása áttételesen, és nem kizárólagosan érvényesül64. Ilyen például a társadalmi rétegződés, illetve az időhorizont bekapcsolása. Magyar, empirikus kutatások alapján a foglalkozás és a termékenység kapcsolta is változik: korábban a mezőgazdasági fizikaiaké a legmagasabb, a nem-mezőgazdasági fizikaiak és szellemieké csökken, a vezetők és értelmiségieké a legalacsonyabb)65, napjainkra viszont egy „U”-alakú görbével írható le inkább66. Meg említenünk a végzett osztályok számának hatását, amely analóg módon befolyásolja a gyermekvállalási hajlandóságot a foglalkozással, tekintettel az iskolázottság és a munkakörülmények nagyon szoros kapcsolatára. A nők részvétele a munkaerőpiacon67, csakúgy, mint a társadalmi68- és a házassági69 mobilitás (különböző rétegből származó házastársak), a városiasodás foka70, válások és a házassággal kapcsolatos problémák71 szintén a gyermekvállalás ellen hatottak eddig. Az újabb kutatások viszont szintén a korábbi lineáris kapcsolat változását mondják ki. . Az eddig ismertetett tényezőket úgy lehetne összefoglalni, hogy az életmódban, értékrendben bekövetkezett változások (a hagyományos társadalomtól való távolódás), a társadalmi tőke csökkenése okozza a termékenység csökkenését. Ez az összefüggés folyamatosan változik, így folyamatosan kiváló lehetőséget ad a kutatásokra. 63
Andorka (1969), (1970), Ekanem (1972) Andorka (1967), Miltényi (1964), Simon (1969) 65 Acsády-Klinger-Szabady (1970) 66 Varga (2007) 67 Weller (1977) 68 Klinger-Szabadi (1965) 69 Miltényi (1964) 70 Acsády (1969), Thirring (1969), Acsády-Klinger-Szabady (1970) 71 Hoóz (1970) 64
61
Empirikua vizsgálatok tapasztalatai
Az empirikus vizsgálatok tapasztalatait elemezve több tanulságra is felhívták már korábbi elemzésekben a figyelmet. Ilyen például a demográfiai folyamatok ciklikussága. A népességszám, illetve a korosztályok számának erős ingadozása számos problémát felvet, többek között a kapacitások méretezését, …A népesedéspolitikának72 egyrészt törekednie kéne az anticiklikusságra, másrészt a demográfiai folyamatokat komplexitásukban kéne kezelnie. Nem kizárólag a gyermekvállalás ösztönzésére kéne koncentrálnia, hanem a halandóság csökkentésére is több figyelmet kéne fordítania. A gyermekvállalási hajlandóságot leíró elméletek empirikus ellenőrzésére a szakirodalom többféle módszert is ismer, A.H. Gauthier,. és J. Hatzius73 a következők szerint csoportosítja ezeket:
kérdőíves attitűd-vizsgálatok
leíró-intuitív elméletek
ökonometriai modellek
egyéni adatokon alapuló
aggregált adatokon alapuló
Ugyanakkor Nelissen és van den Akker74 az előbbitől eltérő megközelítésű osztályozást alkalmaz. Ők az empirikus vizsgálatokat az alábbi csoportokra osztották:
a népesedéspolitikai intézkedések hatásának elemzése kérdőíves felmérésekkel (hipotetikus „ha…., akkor …..” kérdésekkel)
termékenység elemzése mikroszinten (kívánt, várt és elért)
makroszintű, nagyobb területi egységet átfogó és összehasonlító leírások
Összefoglalóan az adatok forrásának és az elemzésük során alkalmazott módszerek figyelembevételével az empirikus kutatásokat az alábbi fő csoportokra oszthatjuk:
kérdőíves mikroszintű felmérések
leíró-intuitív
ökonometriai modellek
72
Hoch (1987) Gauthier-Hatzius (1997) 74 Nelissen-van den Akker (1988) 73
62
Empirikua vizsgálatok tapasztalatai
V.1 Kérdőíves attitűd-vizsgálatok S. Molnár Edit75 szerint Blake elméletét (amely szerint a termékenységet a társadalmi normák, értékrend erősen befolyásolja) több magyarországi megfigyelés, esettanulmány is alátámasztja. Az ideális gyermekszám-átlag, mint társadalmi preferencia időben változik, és a kérdés megfogalmazásának módjától erősen függ. Egy 1997-es felmérés szerint a kétgyermekes család a legelfogadottabb, a háromgyermekest is a megkérdezettek majdnem kétharmada tartotta jónak vagy nagyon jónak, a négy- és többgyermekest viszont több mint a felük elítélte. Az ideálisnak tartott gyermekszám változik. A generációk cserélődésével csökken a tradicionális értékrend súlya (idősebbek általában, áldozatvállalóak, szigorú családi együttélési szabályokkal), a modernebbé és individualistábbé nő (rendszerint fiatalabbak, magasabb iskolai végzettségűek, szakképzettek, magasabb munkahelyi követelményekkel). Skrabski Árpád76 a társadalmi tőke szerepét elemzi a halandóságban a Hungarostudy által 2002-ben végzett kérdőíves felmérés eredményei nyomán. Többszörösen rétegzett mintavétellel kiválasztott 12 643 személyt kérdeztek ki, akik a magyar, 18 év feletti lakosság 0,25%-át képviselték. A visszautasítási arány 17,7%-os volt (a nagyvárosoké ennél lényegesen magasabb). Helyettük a pótlistáról hasonló jellemzőjű személyeket választottak. A kikérdezést otthoni interjúk formájában végezték a védőnők, mely átlagosan 60 percet vett igénybe mindkét féltől. A társadalmi tőkét úgy értelmezi, mint kapcsolatrendszert, ami egyfelől kötelezettség, másfelől támogatás. Putman, Kawach és Kennedy nyomán három dimenzióban definiálja a társadalmi tőkét: környezetbe vetett bizalom és megbízhatóság, másoktól kapott és másoknak nyújtott segítség, civil szervezetektől kapott segítség és a civil szervezetekben vállalt kötelezettség. Ezeket a felmérés során a három dimenziónak megfeleltetett három változó kistérségekre számított standardizált átlagával mérték. Ennek alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a társadalmi tőke alakulása az elmúlt időszakban a férfiak számára inkább növelte a halálozás kockázatát, a nőknél inkább csökkentette. A férfiaknál a versengő magatartás és a bizalmatlanság kockázati tényező, a vallásgyakorlás nem bizonyult védőfaktornak. A nőknél viszont a közösségi hatékonyság, a kölcsönösség, a 75 76
S. Molnár (2002) Skrabski (2003)
63
Empirikua vizsgálatok tapasztalatai
vallásgyakorlás, a civil szervezetekben való részvétel mind jelentős védőfaktor. Mindkét nem részt vesz a társadalmi termelőmunkában, az ezzel együtt járó versengésben is. A hagyományos szerep-felfogás miatt a nőkre nagyobb teher hárul a család ellátásában. Ennek ellenére a középkorú férfiak halandósága lényegesen magasabb a nőkénél, ami az eltérő szocializációval magyarázható. A hagyományos férfi-szerep alapján az erősebbik nem önértékelését az anyagi sikeressége, illetve a család működésének anyagi-gazdasági feltételeinek biztosítása befolyásolja. A hagyományos női szerep szerint a nő önértékelésének alapja a család sikeressége, érzelmi élete, harmóniája, társadalmi kapcsolatai. A rendszerváltozás óta ezek az értékek kevésbé sérültek. A felsorolt összefüggések csak feltételezések, mert az ismertetett felmérés ezekre vonatkozó kérdéseket nem tartalmazott. A rendszerváltás óta eltelt lassan két évtizedben a férfiak önértékelésének egyre romlottak a feltételei, így nem meglepő, hogy egyre inkább vesztesként élik meg a változásokat, ami önkárosító magatartásformákhoz vezethet. A szerző szerint a nők önértékelésének feltételei (közösségi hatékonyság, kölcsönösség) sokkal kevésbé romlottak, így ők elégedettebbek lehetnek a férfiaknál. Szukicsné Serfőző Klára77 az 1991/91-ben házasságot kötött nők életcéljairól végzett felmérést. A felmérés ugyan viszonylag régebbi, de egyrészt lehetséges vele egy nemzetközi összehasonlítás adása (mivel része volt a Population Policy Attitudes and Acceptance Survey keretében, 9 európai országra kiterjedő vizsgálatnak), másrészt a felmérést 10 évvel később megismételték. Így képet kaphatunk arról, hogy a még termékeny korukban lévő nők számára milyen értékek78 voltak fontosak, ezek mennyiben befolyásolták gyermekvállalási hajlandóságukat, és az eltelt időszak alatt a társadalmi-gazdasági környezetükben lezajlott változások hogyan módosították véleményüket. Az 1990/91-es véleményekben elég határozott értékrend körvonalazódik. A családdal, a gyermekekkel kapcsolatos értékek messze kiemelkednek (a megkérdezett 3155 nő több, mint 85%-nál a legfontosabb első három cél ehhez kapcsolódik). Az anyagi javak (jövedelem, megfelelő lakás), az előbbiekben nem említett, családhoz kapcsolódó értékek (ne legyen elhagyatva öreg korára, munka mellett legyen elég ideje a háztartásra), és a környezet elismerése (becsüljék és tiszteljék a családon kívül) közepesen fontosak. Az individuális értékek (önmegvalósítás, hit-és vallásgyakorlás, szakmai karrier) a lista legvégén helyezkednek el.
Nemzetközi összehasonlításban az
eredmények hasonlóak: a rangsor elején (akkor még) Csehszlovákiában, Németországban, Olaszországban, Hollandiában és Svájcban is a családi élettel kapcsolatos értékek 77 78
Szukicsné Serfőző Klára(2005) Az értékek felsorolását lásd a Függelék 8. sz. táblázatában
64
Empirikua vizsgálatok tapasztalatai
szerepelnek, de Csehszlovákiától eltekintve a többi országban sokkal fontosabbnak tartották az önmegvalósítást, a családon kívüli megbecsülést és az öregkori magány elkerülését. A fenti életcélok megvalósítását átlagosan a nők egyharmada érezte függetlennek a gyermekszámtól (tehát a kevés vagy sok gyermek nem feltétele és nem akadálya az életcélok megvalósításának). Azok, akik konkrét gyerekszámot megjelöltek, leginkább két gyermek mellett érezték megvalósíthatónak a felsorolt preferenciákat (a szakmai karrieren és az anyagi jóléten kívül mindegyik célt választók aránya 50% fölötti a két gyermeket választóknál), az összes többi mindegyik gyerekszám mellett elmarad a 30%-tól (kivéve a gyermek nélkül megvalósítandó karriert, de ez is csak 33,4%). Iskolai végzettség szerint részletezve ahogy emelkedik a nők iskolai végzettsége, úgy lesz egyre függetlenebb a célok megvalósíthatósága a gyerekszámtól. Ez alól a szakmai karrier képez csak kivételt. A gyermekszámot megjelölő nők
egyharmada
érezte
úgy,
hogy
a
gyermekvállalás
és
a
szakmai
karrier
összeegyeztethetetlen. Az alacsonyabb iskolai végzettségűeknek ötöde, az érettségizetteknek és a diplomásoknak a negyede vélekedett így. Érdekes, hogy ugyanakkor azok a válaszadók, akik konkrét gyerekszámot jelöltek meg, a hitük- és vallásuk szerint élés emelkedő iskolai végzettségükkel párhuzamosan emelkedő gyerekszám mellett tartják megvalósíthatónak. A megfelelő életszínvonalat szinte a legalacsonyabb (az iskolai végzettség emelkedésével egyre csökkenő) gyerekszám mellett tartják csak megvalósíthatónak. A teljes és boldog családi életet, illetve az öregkori magány elkerülését viszont az érettségizettek és a diplomások képzelik el magasabb gyerekszám mellett (ennél a két célnál a legmagasabb az elképzelt gyerekszám). A 2000-ben elvégzett felmérés eredményeit egy koordináta-rendszerben79 ábrázolták. Ennek alapján az életcélokat négy nagy csoportra osztották, amint az az 2. táblázat alapján látható: Az egyéni preferenciák összefüggései Fontosság Gyerekszám Életcél Fontos
Kevesebb
Elég pénz, jövedelem
Fontos
Több
Teljes és boldog családi élet Ne legyen elhagyatva öreg korára Képes legyen elég időt fordítani gyermekeire Megfelelően taníttathassa gyermekeit
Kevésbé
Több
Becsüljék és tiszteljék a családon kívül Hitének, illetve vallásának szabályai szerint éljen
79
Szukicsné (2005) 31.oldal
65
Empirikua vizsgálatok tapasztalatai
Kevésbé
Kevesebb
Szakmai karrierje legyen Elég ideje legyen önmaga és céljai megvalósítására Munka mellett legyen elég ideje a háztartásra Szép, tágas lakásban lakjon 2. táblázat
Összefoglalóan a válaszadók kétharmada azonosan fontosnak ítélte meg mindkét időpontban a felsorolt célokat, ötödük szerint 1990/1991-hez képest fontosabbá váltak, és 15,4%-uk szerint csökkent a fontosságuk. Minél iskolázottabbak voltak a nők, és közigazgatásilag minél magasabb szintű településen éltek, annál kevésbé változott meg a véleményük. A tíz év alatt a száz nőre jutó preferált gyerekszám 171-ről 181-re nőtt. Úgy fogalmazhatjuk, hogy a válaszadók „tapasztaltabbak” lettek: az érzelmi megközelítésű célokat az átlaghoz képest a korábbinál kevesebb gyerekszám mellett, a mennyiségi megközelítésűeket (anyagivagy időbeli korlát) viszont magasabb gyermekszám mellett is elérhetőnek tartották. Érdekes, hogy a felsorolt életcélok megvalósítása mellett preferált gyerekszámokhoz képest a megkérdezett nők több gyermeket hoztak világra. Sőt, ennél még több gyermeket kívántak saját családjukba. Ezt az eltérést bizonyos mértékig magyarázza az, hogy amikor a célhoz tartozó gyerekszámot megadták, akkor a válaszadó nem feltétlenül a saját családjára gondolt, különösen ha számára kevésbé volt fontos az a cél. Másik magyarázó tényező a bizonytalanság: elég magas azoknak az aránya, akik a különböző preferenciákhoz „mindegy, hogy hány gyermek”-et társítanak. A vizsgálat legfontosabb és legérdekesebb kérdése az volt, hogyan változott a nők véleménye és a megszületett gyermekek száma. Az élveszületett gyermekek száma szerint általában emelkedik azon nők aránya, akik a célokat a gyermekek számától függetlenül megvalósíthatónak tartják. Az első megkérdezéskor a különböző életcélokat alacsonyabb gyermekszám mellett megvalósíthatónak tartók kevesebb gyermeket szültek (egyet vagy kettőt, de még így is kicsit többet, mint amennyi mellett a célokat elérhetőnek tartották), a magasabb gyermekszámot (három, négy vagy több) is elképzelhetőnek tartók viszont több gyermeket szültek (ők viszont kevesebbet, mint amennyit megvalósíthatónak tartottak). Ennek alapján arra következtethetünk, hogy a megkérdezett nők határozott értékrenddel kezdik házas életüket, és ez erőteljesen határozza meg a későbbiekben vállalt gyermekeik számát. A második felméréskor a gyermektelen nők csupán 6%-a nem kívánt gyermeket szülni sem 1990-ben, sem 2001-ben. Kétharmaduk még két gyermeket vállalna, és csak egyharmaduk
66
Empirikua vizsgálatok tapasztalatai
mondott le véglegesen a gyermekszülésről. A kétgyermekesek gyermekvállalási hajlandósága változott a legkevésbé: gyakorlatilag 80%-uk termékenysége befejezettnek tekinthető. 70%uk eredetileg is ennyi gyermeket tervezett, és 20%-uk, három, vagy még ennél is több gyermeket. A három- és több gyermekeseknél egyre jobban eltér a tervezett és a tényleges gyermekszám. 50%-uk, illetve 40%-uk csak kevesebb (egy, vagy kettő) utódot tervezett a házasságkötésükkor, de a második megkérdezésnél már nagyrészüknek megvalósultak elképzelései a nagycsaládról (úgy is fogalmazhatjuk, hogy az ő termékenységük is befejezettnek tekinthető). A 2000-ben végzett felmérés adatait többen is elemezték részletesen. Pongrácz Tiborné80 a családpolitika közmegítélést vizsgálta. A családi pótlék, noha korlátozottan, de már 1912, illetve 1938 óta létezik. A társadalom gyermekekkel kapcsolatos magatartása ellentmondásos. A megkérdezettek 16%-a egyértelműen gyermekellenesnek, 11%-a viszont határozottan gyermekbarátnak vallotta magát. A gyermekekkel közvetlenül foglalkozó intézményeket (bölcsőde, óvoda, iskola) egy száz pontos skálán átlagosan 80 pontosra értékelték. A .mindennapi környezetet (szomszédok, járókelők) már kevésbé tartották (60 pont), az éttermek, autósok, állam, önkormányzatok megítélése ennél is kritikusabb. A társadalom magatartása általánosan pedig ehhez képest is rosszabb: 10 megkérdezettből 6 közömbös viselkedésről számol be (várandós nőknek nem adják át a helyet a járműveken, kisgyermekeseket nem engedik előre a sorban), miközben kilencen nem értenek vele egyet. A segítő magatartást mástól (államtól, hivataloktól, „általában mindenkinek, csak ne nekem” kelljen”) várják. Hasonló eredményre jut Kopp Mária és Skrabski Árpád81 is tanulmányukban. A kérdőív alapján, a gyermekvállalási hajlandóság témakörébe tartozó következtetések ismertetése következik (a halandósággal kapcsolatos eredmények egy korábbi bekezdésben szerepeltek). A 45 évesnél fiatalabb nők gyermekvállalási hajlandósága meglepően magas (és a tervek szintjén még emelkedik is az iskolai végzettséggel és a család anyagi helyzetével). Ez alátámasztja a korábban ismertetett felmérések eredményeit, mely szerint a magyar népesség meglehetősen gyermekcentrikus. Átlagosan 2,14 (száz, 45 évesnél fiatalabb nő 214 gyermeket szeretne) a nők által tervezett gyerekszám, a férfiak gyermekvállalási hajlandósága ezzel szinte hajszálnyira megegyezik (100 férfi 213 gyermeket szeretne). Szintén a korábbi felmérések eredményeit erősíti meg az is, hogy ebben az esetben is (5597 főből) a megkérdezettek csupán 2%-a választotta a szándékos gyermektelenséget. 13%-uk egy-, 61%80 81
Pongrácz-Spéder (2002) Kopp-Skrabski (2003)
67
Empirikua vizsgálatok tapasztalatai
uk kettő, 20%-uk három és 4%-uk ennél több gyermeket szeretne. A társadalmi tőke hatása a gyermekvállalási hajlandóságra úgy jelentkezik, hogy a várható gyermekszám egyik legfontosabb jellemzője a partner megbízhatósága. Kézenfekvő módon az élettársi kapcsolatban élőknél a „partnertől várható társas támogatás a nehéz helyzetben” még szignifikánsabb jelzője a várható gyermekszámnak, mint a házasságában élőknél (hiszen az élettársi kapcsolat bizonytalanabb, más életfelfogású, mint a házasság).A gyermekesek fokozottabb terhelését és bizonytalanabb helyzetét a gyermektelenekhez képest több összefüggés is alátámasztja:
a gyermekszám emelkedése mellett nő mindkét szülő szorongása is
a gyermekek számával igen erős összefüggésben nő a hétvégén munkával töltött napok száma
A gyermekes nők munkaképességüket és életminőségüket szignifikánsan, a gyermekek számával arányosan, rosszabbnak ítélik meg, mint a gyermektelenek A fiatal férfiak körében ez utóbbi összefüggés az ellenkezőjére fordul: éppen ők érzik jobbnak egészségi állapotukat, tartják hatékonyabbnak magukat, mint a gyermektelenek, életkortól és iskolázottságtól függetlenül. A társadalmi tőke elemei közül a vallásosság (a vallási hovatartozástól
függetlenül)
szintén
a
férfiaknál
függ
össze
a
gyermekszámmal
(természetesen pozitívan). A tényleges gyermekszámot negatívan befolyásolja a társadalmigazdasági tényezők közül az iskolai végzettség, a jövedelem, a gépkocsival való rendelkezés, és a saját anyagi helyzet relatív értékelése. Tárkányi Ákos82 Lesthaeghe elméletét vizsgálta a gyakorlatban, melyek szerint a termékenység csökkenésének legfontosabb tényezője az individualizáció és a szekularizáció. Leasure-éhez hasonló felmérést végzett, aki 1800 és 1860 közötti Amerikában arra az eredményre jutott, hogy a területi termékenység-béli különbözőségek erősebb kapcsolatban állnak a kevésbé hagyományőrző felekezetek arányával, mint az iskolai végzettséggel, iparosodottsággal,
földhiány
mértékével.
Számos
vizsgálat
szerint
a
katolikusok
termékenysége magasabb, mint a protestánsoké, és a különbség az iskolai végzettséggel emelkedik. A katolikusoknál a végzettség egyenesen arányos a gyermekszámmal, a protestánsoknál viszont fordítottan arányos. Ennek talán az lehet az oka, hogy a képzettebb katolikusok jobban és tudatosabban ragaszkodnak egyházuk normáihoz, mint a kevésbé
82 Tárkányi (2006)
68
Empirikua vizsgálatok tapasztalatai
iskolázott felekezeti társaik. A vallásosságot célszerű összefüggéseiben, kulturális-, értékrendbeli összefüggéseiben vizsgálni, és nem önálló tényezőként. A megközelítést az is alátámasztja, hogy az előbbiekben taglalt összefüggés nem érvényesül az utóbbi évtizedekben a dél- és észak-európai országokat összehasonlítva. A magyarországi vallásosság alakulását vizsgálva különösen a fiataloké, ezen belül is a termékeny korú nőké fontos a termékenység szempontjából. A vallásosság mértéke szerint megkülönböztettek nem vallásost, maga módján és az egyház tanítása szerint (tudatosan) vallásosat. A vallásosság kutatása során azt tapasztalták, hogy polarizálódott a kép 1993 és 2001 között: az alacsonyabb iskolai végzettségűek között nőtt a nem vallásosak és a tudatosan vallásosak aránya, és csökkent a maguk módján hívők aránya. A középfokú végzettségűek kismértékben vallásosabbak lettek, A felsőfokú végzettségűeknél nagymértékben változott a helyzet: csökkent a nem-vallásosak aránya, és mindkét módon vallásosaké nőtt. A kapcsolat a termékenységgel egyértelmű: magát római katolikusnak valló és családban élő 100 feleség élete során átlagosan 189 gyermeket szült, a református 193-at, a felekezet nélküli 181-et, a baptista 216-ot, a pünkösdista 216-ot (a katolikusok és a reformátusok többsége nem-, vagy csak ritkán jár templomba).
A
vallásosság
kapcsolata
a
termékenységgel
kohorszonként
és
gyermekszámonként változó. A tudatosan vallásosak körében a gyermektelenek arányának növekedése kisebb, és a kétgyermekesek arányának csökkenése kisebb (mind a nőknél, mind a férfiaknál), mint a nem vallásosak között. Hasonlóan alakultak az egygyermekesek arányai is. A nagycsaládosoknál viszont a vallásgyakorlás mértékétől függetlenül nagyok voltak az aránycsökkenések. A felvételkor (2001-ben) 40-49 és 60-69 évesek gyermekszámát erősen pozitívan befolyásolta a vallásosság, a közbülső korosztályét viszont nem. Ennek talán az lehet az oka, hogy az ő gyermekvállalási korszakuknak sokkal kedvezőbbek voltak a külső körülményei, mint a másik szomszédos kettőének. Az ideálisnak tartott gyermekszám a vallásosak között sokkal magasabb volt, mint a nem vallásosak között, és sikeresebben is realizálták ezt (még akkor is, ha az alacsonyabb értéken valósult meg). A megvalósult gyermekszám arányait tekintve az egy- és kétgyermekesek között a legnagyobb a különbség a vallásosság terén két szélsőséges csoport között. Ha a nem vallásosokhoz képest vizsgáljuk a különböző mértékben vallásosak gyermekvállalási hajlandóságát, egyértelműen pozitív képet látunk: még a mérsékelt vallásosságnak is (a maga módján vallásos) viszonylag számottevő a hatása. Ennek alapján a vallásosság a ’90-es évek Magyarországán egyértelműen fékezte a termékenység csökkenését.
69
Empirikua vizsgálatok tapasztalatai
Kovács Eszter és Pikó Bettina83 a jövő várható tendenciáit vizsgálja: a középiskolások párkapcsolati preferenciát. Eredményeik bizonyos kiegészítésekkel vetíthetők csak a jövőbe: nem lehet tudni, hogy az önálló életük mikor kezdődik, és akkor is ugyanígy vélekednek-e a párkapcsolataikról és a gyermekvállalásról, a felvázolt értékrendekről. A történelem során a család funkciója és létrehozásának okai lényegesen módosultak. Ahogy meghosszabbodott az emberi életkor, úgy tolódott későbbre egyes szakaszainak kezdete. Igaz ez a gyermekvállalásra is. A szakirodalom alapján a kutatók előzetes hipotézise az volt, hogy 1418 éves fiatalok liberálisabbak, mint az idősebb korosztályok: az együttélést preferálják a házassággal szemben, elfogadják a válást és a szingli életformát is. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor a házasság is megjelenik valamennyire értékrendjükben, hiszen a pluralista felfogás szerint valamennyi társas kapcsolati formának, sőt azok elutasításának is van helye, csak a súlyuk változik meg. Ugyan nem a felmérés céljai közé tartozik szorosan véve, de a válaszadó diákok egyéb jellemzői és összefüggéseik korábbi felmérések eredményeit erősítették meg. A diákok nagy része (73%-a) kétszülős családban él, közülük is a gimnazisták a legnagyobb arányban, az egyszülős háztartásban gyakoribb volt az édesanyával való együttlakás (20,4%), míg az édesapával csak 3,8% volt ez. Már az ilyen korú fiatalok között is megjelent a „párjukkal” együtt élés, arányuk 1,3%. é szülők iskolázottsága között igen erősnek mutatkozott a kapcsolat, és általában az anyák végzettsége valamivel magasabb, mint az apáké. A gimnazista diákok szülei zömében felsőfokú végzettségűek (anyák 45,7%-a, apák 40,4%-a), a szakközépiskolásoké nagyrészt érettségizettek (41-, illetve 30,1%), és a szakmunkásképzőben tanulók szülei maguk is leginkább szakmunkásként dolgoztak. A városi fiatalok szülei iskolázottabbak. A szülők iskolai végzettségével arányosan változott a társadalmi rétegbe való önbesorolás, és a kiegyensúlyozott családban (kétszülős) élők is általában magasabb rétegbe sorolták magukat. A fiatalokra nem nagyon jellemző a vallásosság, közel 70%-uk állította ezt magáról, és köztük is inkább a fiúk voltak a gyakoribbak. Családi hátteret tekintve a gimnazisták és a kétszülős-, illetve özvegy szülővel élőkre volt inkább jellemező, hogy vallásos. A válaszok alapján nagyjából háromféle értékrend rajzolódott ki: házasságpárti, élettárspárti és bizonytalan. Érdekes, hogy a vizsgált szocio-demográfiai (nem, életkor, lakóhely típusa, szülők iskolázottsága, társadalmi helyzet önbesorolása) és családi (kétszülős család, szülők házasságban élnek, szülők elváltak, szülő özvegy) jellemzők közül egyedül az életkor bizonyult szignifikáns hatásúnak, mégpedig a bizonytalan viszonyulás terén: az életkor előrehaladtával egyre nőtt a bizonytalanok aránya.
83 Kovács-Pikó (2007)
70
Empirikua vizsgálatok tapasztalatai
Az értékrend hatása itt is kimutatható: a vallásosak inkább házasságpártiak, a vallásosság hiánya pedig az élettársi kapcsolatot támogatókra jellemző. Érdekes, hogy a fiatalok saját tapasztalatai – az, hogy milyen típusú családban élnek – nem befolyásolják a házassággal szembeni magatartásukat. Korábbi vizsgálatok adataival összevetve mind ebben a mintában (ahol a fiatalok többsége házasságban élő szülők gyermeke), mind a megelőzőekben (ahol a fiatalok zöme nem teljes családban nőtt fel) a házasságpártiak dominálnak. Ennek alapján elmondhatjuk, hogy a fiatal korosztályokra is jellemző a változó értékrend elsajátítása, a család intézménye körükben is preferált (és ezzel együtt valószínűleg a hozzá kapcsolódó hagyományos családmodell, az átlagosan két gyermek vállalása), a szerepkonfliktusok kezeléséhez (család és karrier összeegyeztetése) pozitívan viszonyulnak. Mivel ennek a korosztálynak a véleménye, értékrendje, jövőképe nagyon változékony, ezért tartósságuk és hatásaik további vizsgálatokat igényel, a felmérés eredményei inkább jelzés értékűek.
V.2 Leíró-intuitív elméletek Szakolczai György84 tanulmányában azt vizsgálja, hogy volt-e a rendszerváltásnak kimutatható hatása a demográfiai folyamatokban. Feltevését arra alapozza, hogy a történelem során volt már példa a gazdasági és társadalmi folyamatok (munkanélküliség, tőzsdei árfolyamok alakulása) outlierként való jelentkezésére a népesedési folyamatokban (öngyilkosságok számának megugrása, házasságkötések és születések számának csökkenése). Az élveszületések és a T(eljes)T(ermékenységi)A(rányszám) alakulását vizsgálva a korábbi csökkenő tendenciában kétszer figyelhető meg törés: az egyik 1985-ben, a másik 2000-ben. Tekintettel arra, hogy a gyermekvállalási hajlandóság gyakorlati megvalósulása késleltetve következik be, a vizsgálódást a környező évekre is célszerű kiterjeszteni. A mennyiségi elemzés részletezése el is fedheti, de pontosíthatja is a tendenciákat. Ebben az esetben is ez történt: a korcsoportos termékenységi arányszám eltérően alakul az egyes korcsoportokban (például a 15-19 évesek körében végig csökken, a 20-29 éveseknél az említett két évben ugrik meg, a 30-49 évesek között is más az adatsor lefutása az előző korosztályhoz képest), aggregálva a termékeny korú nőkre viszont egyértelmű a két időszak eseményeinek hatása. A termékenységi mutatókat összevetve a közvélemény-kutató cégek által rendelkezésre
84
Szakolczai (2005)
71
Empirikua vizsgálatok tapasztalatai
bocsátott adatokkal megfigyelhető, ahogy a kormányváltásokkal változik a korosztályok gyermekszülési hajlandósága. A szerző kiemeli, hogy a korábbi tendenciák folytatódnak, nagy valószínűséggel csak a tervezett gyermek/ek születési idejét módosítják a politikai változások és a gazdasági intézkedések. Spéder Zsolt85 három évvel későbbi tanulmánya gyakorlatilag tekinthető ennek a mintaváltásvizsgálat folytatásának.
Ő is konstatálja a már ismertetett demográfiai folyamatokat a
termékenységi magatartásban (házassági arányszám csökkenése, szülő nők átlagos életkorának emelkedése, átlagosan szült gyermekszám csökkenése). A tanulmányt bevezetésnek indul: a termékenységi minták változásának megfigyelése, az új magatartásformák tipizálása. Mindezt annak érdekében, hogy később, a jövőbeli értelmezésnek és magyarázatnak alapul szolgáljon. Az egyik álláspont az, hogy a volt szocialista országok a modernizáció
jegyében
átveszik
a nyugat-európai
„késői
házasodás
és
alacsony
termékenység” mintáját. A mintaváltás azonban nem egyformán jellemző a magyar társadalom mindegyik rétegére. A párkapcsolati mintákat vizsgálva szintén a termékenység ellen ható tényezőket ír le: a szülői szerepre predesztináló formák aránya erősen csökken. A középfokú végzettségűek termékenysége egyértelműen és a legnagyobb mértékben csökkent. Létszámarányuk
miatt
az
ő
minta-váltásuk
hatása
a
legerősebb,
ugyanakkor
a
legellentmondásosabb. Vélhetően ennek oka az, hogy az ő munkaerő-piaci helyzetük a legkiszolgáltatottabb. Az alapfokú végzettségűek reagáltak a legrugalmatlanabbul a változásokra. A halasztó magatartás körükben a legkisebb arányú, és hajlandóságuk a második gyermek vállalására is szinte változatlan. A folyamat jövőbeli alakulása bizonytalan: lehet, hogy a viselkedés-beli különbségek erősödni fognak, de az sem zárható ki a későbbiekben a befejezett termékenységük alapján, hogy csak a gyermekvállalás időzítésében okoz különbséget az iskolai végzettség. Husz Ildikó86 az iskolai végzettség hatását vizsgálta a gyermekvállalás időzítésére. A rendszerváltás körül iskolai végzettségtől függetlenül a nők általában az első gyermeküket a megfelelő végzettség megszerzése után 5-6 évvel szülték. Az azóta eltelt több, mint egy évtized alatt az iskolai végzettség szerinti különbségek fokozódtak. Spéder Zsolt elemzéséhez hasonló következtetésekre jut: a legkevésbé iskolázott nők gyermekvállalási mintája változott a legkevésbé: ők szülnek fiatalon, és termékenységük a legmagasabb. A középfokú végzettségűek amúgy is alacsony gyermekvállalási hajlandósága csökkent a legjobban, és az ő átlagéletkoruk nőtt meg leginkább az első gyermekük megszületésekor (náluk a mennyiségi 85 86
Spéder (2006) Husz (2006)
72
Empirikua vizsgálatok tapasztalatai
hatás és a halasztó hatás is erős). A felsőfokú végzettségűeknél erősebb a halasztó hatás, mint a mennyiségi (ők is később vállalják az első gyermeküket, de gyermekvállalási hajlandóságuk nem csökken annyira, mint a középfokú végzettségűeké). A nemzetközi szakirodalomban az iskolai végzettség mellett újabban az irányultságnak is fontos szerepet tulajdonítanak: általában a „nőiesebb” szakirányon végzettek (pedagógia, egészségügy, kultúra) több gyermeket vállalnak, mint a „férfiasabb” tematikát választók (közgazdász, mérnök). Az elméleti hipotézisekkel szemben nem a jövedelmek csökkenése hat a gyermekszámra, hanem a munkaerő-piaci bizonytalanság. Ennek csökkentésére a makrogazdasági mutatók szerint a legjobb megoldás az iskolázottság növelése (nagyobb eséllyel tud elhelyezkedni, kisebb valószínűséggel veszti el a munkahelyét, magasabb lesz a fizetése). A hosszabb tanulási idő viszont halasztó hatású a gyermekvállalásra. A termékeny korba lépő nemzedékek értékrendjéről, döntési szempontjairól nem áll ahhoz elegendő információ a rendelkezésünkre, hogy el tudjuk dönteni: termékenységük racionális és/vagy értékalapú döntésen alapul-e. Spéder Zsolt és Kapitány Balázs87 elemzése inkább a gyermekvállalási magatartás alapvető mikéntjének feltárását, és alacsony szintjének megmagyarázását célozza, semmint időbeli lefutásának leírását. Párhuzamot vonnak a Nyugat-európai országok hetvenes évek-béli folyamatai és a volt szocialista országok ezredforduló körüli változásai között.
Állást
foglalnak egy minőségileg új gyermekvállalási magatartás kialakulása mellett, amely szerintük a jelenben és a jövőben is döntően alakítani fogja a termékenységet. Cáfolják a „Második demográfiai átmenet” elméletét, azzal az indoklással, hogy egyszerre többféle narratíva él egymás mellett, valamint a magyarázó tényezők olyan magas számúak, hogy meghaladják az átmenet-elmélet kereteit. A felmérés 2001-2002-ben 16 364 Magyarországon élő, 18-75 év közötti magyar állampolgárra terjedt ki. A három évvel későbbi megkeresés során 13 540 korábbi megkérdezettet sikerült felkeresniük. Az ő válaszaikon alapul a vizsgálat. Alapvető feltételezése a szerzőpárosnak az, hogy a gyermekvállalási tervek periodikusak: a párok külön-külön és együttesen vett életút-szakaszaihoz kötődik. A tervek kialakulásában és módosulásában a demográfiai jellemzők a meghatározóak: az életkor szerepe nyilvánvaló, a nemhez való tartozás nem módosítja számottevően a terveket, az aktuális párkapcsolat időtartama viszont igen (azok terveznek gyermeket, akiknek rövidebb ideje tart a kapcsolatuk). Az utolsó gyermek megszületésétől eltelt idő is azt az általánosan elterjedt feltételezést igazolja, mely szerint amennyiben a pár több gyermeket szeretne, akkor általában nem tervez hosszabb szünetet a megszületésük között. A társadalmi ismérvek közül
87
Spéder-Kapitány (2007)
73
Empirikua vizsgálatok tapasztalatai
az iskolai végzettséget, a munkaerő-piaci helyzetet és az aktívak személyes keresetét találták említésre méltónak. Az iskolai végzettség hatása nem azonos: a valamilyen időtávra még gyermeket tervezők között a középfokú végzettségűek aránya a legmagasabb, míg az eltökélt szándékúak között az egyetemi/főiskolai diplomával rendelkezők. Az inaktívak körében (akik nem vesznek igénybe anyasági ellátást) a rövidtávú gyermekvállalási szándék messze az átlag alatti, ezzel ellentétben viszont közöttük a gyermeket még valaha tervezők aránya az átlagot jóval felülmúló mind a nők-, mind a férfiak körében. A szerzők várakozásaival ellentétben az anyasági ellátást igénybevevő inaktívak és a foglalkoztatottak tervei nem térnek el egymástól. A második demográfiai átmenetet igazolják azok a feltárt összefüggések, melyek szerint a gyermektelen nőknél és a gyermekes férfiaknál a párkapcsolat-ideál motiválja a gyermekvállalási magatartást, míg a gyermekes nőknél a vallásosság, illetve a gyermekeseknél az egyes nemek szerepe. A nőket inkább a gyermekvállaláshoz szorosabban kötődő beállítódások és normák motiválják inkább, a férfiakat viszont az általánosabb, elvontabb jövőkép.
V.3 Ökonometriai modellek Kapitány
Balázs88
a
gyermekvállalási
hajlandóságra
ható
tényezőket
vázolja
a
termékenységre, szintén a 2000-es felmérés kérdőíveire alapozva. Az ilyen irányú terveket az életkor (jobban) és a meglévő gyermekeik száma (kevésbé) határozza meg alapvetően (lineáris regressziós modellben a kettőre R2=0,55). A gyermektelen 18 és 50 év közöttiek 86%-a, az egygyermekesek 39%-a, a kétgyermekesek 9%-a, a háromgyermekesek 7%-a, a négy- és többgyermekesek 5%-a tervezi még további gyermekek vállalását. A nem hatása elhanyagolható. A válaszadók 57%-a már nem tervezett további gyermeket vállalni. Főkomponens elemzéssel az alábbi fő ok-csoportokat különítették el a termékenység befejezésére:
88
szubjektív külső kényszer (állás, munkahelyi elfoglaltság nem tenné lehetővé)
szabadidejével nem rendelkezhetne önállóan
életszínvonalát nem tudná szinten tartani
Pongrácz-Spéder (2002)
74
Empirikua vizsgálatok tapasztalatai
túl sokba kerülne még egy gyermek
meglévő gyermekek jövője miatti aggodalom
nem tudná annyira élvezni az életet, mint azelőtt
objektív külső kényszer
nem megfelelő egészségi állapot
magas életkor (a lineáris regressziós modellben r=0,48 – ez a legerősebb)
a partner nem szeretne újabb gyermeket
megfelelő partner hiánya (a gyermekszám csökkenésével és az életkor növekedésével ellentétes irányú kapcsolatban áll)
A szerző a szubjektív külső kényszernek tulajdonít kiemelt szerepet. Ez olyan értékrendre utal, amely a gyermekvállalás akadálya, avagy a gyermek-nem-vállalás alapja lehet. A családpolitikával szemben támasztott elvárások vizsgálatakor három fő típust különböztettek meg az érintetteken (18-50 évesek) belül: terveznek még gyermeket; érintettek (fiatalkorú gyermeke(ke)t nevelnek, vagy a felmérés idején is éppen gyermeket vártak; nem terveznek több gyermeket (külső ok miatt).A különböző intézkedések megítélése viszonylag egységes. Nem szerint is viszonylag kicsik az aránybeli eltérések. A férfiak valamivel fontosabbnak tartották az adókedvezményeket és az iskoláztatási költségek csökkentését, a nők viszont a családi pótlék felemelését, a rugalmas/részmunkaidőt, és a szülési szabadsághoz biztosítandó jobb feltételeket. Az érintett csoportok szerint egységesen legfontosabbnak a családi pótlék növelését legalább ötezer forinttal89, illetve a gyermekes családok jobb lakáshoz jutási lehetőségeit tartották. A legkevésbé fontos a jobb bölcsődei/óvodai ellátás biztosítása, az iskoláskorú gyermekeknek megfelelő felügyelet biztosítása iskolai szünet idején és a minden gyermek után járó egyösszegű támogatás születésükkor. Érthető módon a fontossági sorrend aszerint változik, hogy a gyermekvállalás feltételeit kell-e megteremtenie a pároknak, avagy a meglévőket kell-e iskoláztatnia, felnevelnie. Ez utóbbiaknál a közvetlen anyagi támogatás (adókedvezmény, jövedelemtől függő anyagi támogatás, családi pótlék jelentős emelése, iskoláztatás költségeinek jelentős csökkentése) játssza a legfontosabb szerepet. A még tervezőknél ehhez képest fontosabb a lakáshoz jutás megkönnyítése, gyermekszülésenkénti jelentős, egyösszegű támogatás. A gyermeket szubjektív, külső ok miatt nem tervezőknél ennél nagyobbak a különbségek: az érintettek csoportjához képest még nagyobbak a rangsorés aránybeli különbségek. A rugalmas munkaidő-, és a több-jobb részmunkaidős lehetőség a 89
Ez 2000-ben a családi pótlék 70-110 %-át jelentette.
75
Empirikua vizsgálatok tapasztalatai
gyermekes szülőknek, valamint a támogatások jövedelem szerinti differenciálása mutatja egyrészt nehézségeiket, másrészt beállítottságukat. Ha a megkérdezettek által fontosnak tartott intézkedések megvalósulnának, akkor a gyermeket nem tervezők 24%-a, a kívánt gyermekszámot még el nem értek 32%-a „fontolgatná” egy újabb gyermek vállalását, és 12-, illetve 17%-uk „szinte biztos, hogy még egy gyermeket vállalna”. Ezeknek a válaszoknak a bizonytalanságát, illetve realizálódásuk feltételességét maguk a felmérést elemzők is kihangsúlyozzák. A válaszok a kis elemszámok ellenére is jelzésértékül szolgálhatnak. S. Molnár Edit és Kapitány Balázs90 tipizálta a gyermek-centrikusság, hagyományos/modern családi szerepekhez való viszony, tradicionális sikerorientáltság és az individualizmus alapján, hierarchikus klaszterezéssel a korábban már említett, 2000-ben végzett felmérés megkérdezetteit. Ötféle tipikus beállítódást azonosítottak, melyek részleteit (társadalmidemográfiai jellemzőikkel beazonosítva) a 3. táblázat tartalmazza.
A beállítódás-csoportok jellemzői Klasztercsoport
Arány (%)
Gyermek-
Hagyományos
Tradicionális
centrikusság
családi
sikerorientáltság
Individualizmus
szerepekhez való viszony Modernizálódó
22
Átlagos
Elutasítás
Magas
Magas
30
Erős
Elfogadás
Magas
Magas
23
Erős
Elfogadás
Átlagos
Alacsony
Új generáció
18
Gyenge
Elutasítás
Alacsony
Magas
Hagyományos
7
átlagos
elfogadás
Nagyon
Erős elutasítás
középosztály Kispolgári mentalitás Öregedő
vidéki
Magyarország
nagyszülők
alacsony 3. táblázat
Termékenységi szempontból legfontosabb a két legfiatalabb csoport (1. és 4.) beállítódása. Az ő gyermekvállalási hajlandóságuk nem túl magas. Ugyanakkor a legnagyobb arányú 2. csoport erősen gyermekcentrikus. A vélemények időbeli lefutásáról lehetetlen képet kapni, csak a változások kezdetét és irányát lehet jelezni. Előfordulhat, hogy a 4. csoport beállítódása (legmagasabb közöttük a tanulók/eltartottak aránya) életkoruknak, illetve státuszuknak 90
S. Molnár - Kapitány (2002)
76
Empirikua vizsgálatok tapasztalatai
tudható be, de más irányú összefüggés sem zárható ki (értékrendjük miatt, és életkoruk ellenére ilyen a státuszuk). A kérdéseket legfeljebb további (panel-)vizsgálatokkal lehet eldönteni. A két, zömében még termékeny korú csoport („modernizálódó középosztály” és „új generáció”) inkább abban érdekelt, hogy egyéni érvényesülésüket ne hátráltassák családalapítási terveik. A legnagyobb arányú „kispolgári mentalitás” csoportba tartozó fiatalok gyermekvállalására viszont a kiszámítható, kockázatmentes életvitelt segítő társadalmi-gazdasági környezet hat kedvezően. Így ennek az elemzésnek az eredményei megerősítik Kapitány Balázs gyermekvállalási hajlandósággal kapcsolatos vizsgálatait: a közvetlen anyagi támogatások és közvetett juttatások (munkavállalás megkönnyítése, adócsökkentés, lakásépítési kedvezmények) eszközét együttesen kell alkalmaznia a családpolitikának, ha ösztönözni szeretné a gyermekvállalási hajlandóságot. Gábos András91 a magyar családtámogatási rendszer hatását vizsgálta a termékenységre. A termékenység magyarázatára szolgáló mikroszintű elméletek-, a családtámogatási rendszer és a termékenység magyarországi kapcsolatának intuitív elemzése-, és a szakirodalom vonatkozó megállapításai alapján fogalmazta meg a szerző hipotéziseit. Eszerint a családtámogatási rendszer (a makroszintű elméletek alapján is) a vizsgált időszakban,1950 és 2003 között, „mérhető és pozitív hatással volt a párok gyermekvállalási döntéseire… és ez a hatás különbözött aszerint, hogy éppen hányadik gyermek vállalásáról döntöttek.”92. A dinamikusan specifikált, lineáris regressziós modellek futtatása után a legfontosabb eredményt úgy lehet összefoglalni, hogy
a családtámogatási rendszer készpénzes ellátásaiban a keresetekhez képest eszközölt 1%-os emelkedés 1950 és 2003 között rövid távon a teljes termékenységi arányszám 0,17-0,22%-os emelkedését indukálták, hosszú távon pedig annak 0,21-0,31%-os növekedését okozták
a támogatási rendszer hatása az első gyermek vállalására sokkal kisebb, mint a második- és harmadik gyermekére
a női foglalkoztatottság hatás-vizsgálata az általános modellben alátámasztotta az eddigi vizsgálatokat: csökkentette a termékenységet, de a születési sorrend szerinti termékenységet részletesebben vizsgálva ez a hatás nem volt kimutatható
az életszínvonal hatása (GDP volumenindexével mérve) az első és a második gyermek vállalásában nem jelentkezett (a becsült együttható ugyan nem bizonyult
91
Gábos (2005) Gábos i.m. 149. oldal. A közvetlen anyagi juttatás egy másik, közvetett hatását is meg kell említenünk: ezzel a szociálpolitika deklarál egy olyan értékrendet, amely támogatja a családokat (és az élettársi kapcsolattal szemben előnyben részesíti a párok együttélésének ezt a formáját) 92
77
Empirikua vizsgálatok tapasztalatai
szignifikánsnak, de az előjele pozitív volt, és a harmadik gyermeknél váltott negatívra), a negyedik és ennél magasabb sorszámú gyermekeknél viszonht szignifikánsan negatívnak bizonyult
a
gazdasági
változók
hatása
a
termékenységre
nehezen
kimutatható,
és
ellentmondásos: hozzájárultak az egy- és kétgyermekes családok dominánssá válásához, a nagycsaládok arányának csökkenéséhez
a csecsemőhalandóság változása a második- és ennél magasabb sorszámú gyermekek vállalásánál játszik szignifikáns szerepet, az elsőnél nem
az abortusz-tilalom hatása pozitív az adott naptári év (1953 és 1973) termékenységére, különösen a harmadik gyermek vállalására
a házasságkötési hajlandóság hatása az általános modellben nem kimutatható, gyermekenként differenciálva az első és második gyermeknél szignifikáns, az ezután következőknél nem (ez valószínűleg annak tudható be, hogy három- és/vagy több gyermeket eleve házasságban vállalnak)
Mivel a vizsgált időszakban minden irányban változott a termékenység (emelkedett, stagnált, illetve csökkent is), ezért ezt az eredményt úgy kell kiegészíteni, hogy a juttatások emelésének hiányában csökkent, vagy még jobban csökkent volna a termékenység. A modell alapján a családtámogatási rendszer mozgástere viszonylag szűk: hatása ugyan szignifikánsan pozitív, de a juttatások nagymértékű emelése is a gyermekvállalási döntés összetett volta miatt a termékenységi arányszámban csak kismértékű emelkedést okoz. Szabady Balázs93 a termékenységet befolyásoló tényezőket, és a befolyásolás lehetőségeit vizsgálta. A gyermekvállalási hajlandóságot befolyásoló 41 hatótényezőt válogatott ki korábbi elemzések alapján. Ez az elméletben ismertetett társadalmi normák és értékrenden alapuló magyarázatokhoz
kapcsolódik.
A
hatótényezők
megfeleltethetők
többé-kevésbé
értékrendeknek. 1. termékenységi faktor (cigány népesség aránya, foglalkoztatottak aránya a népességen belül, aktív népesség aránya, foglalkoztatott nők aránya a női népességen belül, munkanélküliségi ráta, élveszületési sorrend átlaga, 2500 g alatt újszülöttek az élveszületettek között, 1000 15-49 éves nőre jutó művi vetélések száma, 10 000 lakosra jutó elítéltek száma, 0-14 évesek aránya a népességen belül, 100 családra jutó 15 évesnél fiatalabb gyermek, nőtlen férfiak aránya a 15 éves és idősebb népességen 93
Szabady (2005)
78
Empirikua vizsgálatok tapasztalatai
belül, 2000 g alatti újszülöttek aránya az élveszületettek között, szennyvízelvezető csatornával ellátott lakások aránya, hajadon nők aránya a 15 éves és idősebb népességben, 100 házas nőre jutó élveszületett gyermek, nettó és bruttó átlagkereset) 2. nagyvárosi faktor (népsűrűség, emeletes és 1 lakásos lakóépületek aránya a lakóépületek között, 18 évesnél idősebbek között a legalább érettségizettek aránya, bruttó és nettó átlagkereset, 100 000 lakosra jutó nyilvántartott nemi betegek száma, 1 szobás lakások aránya a lakások között, 1000 lakosra jutó házasságkötés, mezőgazdaságiak aránya a foglalkoztatottak között, hajadon nők aránya a 15 évesnél idősebb népességben, 100 000 lakosra jutó újonnan jelentkezett nemi betegek aránya, 1000 férfira jutó nő, szennyvízelvezető csatornával ellátott lakások aránya, 100 házas nőre jutó élve született gyermek, nőtlen férfiak aránya a 15 éves és idősebb népességben, nemzetiségi kérdésre nem válaszolók aránya) 3. fiatal, építkező népesség faktora (lakónépesség tényleges szaporodása/fogyása az előző népszámlálás százalékában, 60 évesnél idősebbek aránya, állandó vándorlási különbözet %-ban az előző népszámlálás óta, 100 lakásra jutó lakó, 10 000 lakosra jutó épített lakások száma, 1000 férfira jutó nő, 100 családra jutó 15 évesnél fiatalabb gyermek, 0-14 évesek aránya%) 4. poszt-materialista faktor (házasságon kívül élve születettek száma, 10 000 házas nőre jutó válások száma, elvált nők aránya a 15 évesnél idősebb népességben, nemzetiségi kérdére nem válaszolók aránya, 1000 15-49 éves nőre jutó művi cetélések száma, 100 házas nőre jutó élve született gyermek) 5. katolikus faktor (katolikus vallásúak aránya, 100 000 lakosra jutó öngyilkosok száma, 2000 g alatti újszülöttek aránya az élve születettek között, mezőgazdaságiak aránya a foglalkoztatottak között) 6. gázellátottság faktora (vezetékes gázzal ellátott lakások aránya) 7. faktor – nem tudták nevesíteni (nőtlen férfiak aránya a 15 évesnél idősebb népességben, mezőgazdaságiak aránya a foglalkoztatottak között, 100 000 lakosra jutó újonnan jelentkezett nemi betegek száma) Az első faktor leginkább a cigány népességhez kapcsolódik. Leginkább magához a termékenységhez kapcsolódnak a felsorolt jellemzők, önálló jelentése arányukon kívül csak a hajadon/nőtlen állapotnak, és a jövedelem negatív hatásának van. A második faktor a városiasodott életforma, értékrend és ennek következményeit tartalmazza. Kiemelkedik közülük a „szingli-életforma” és a jövedelmi változók magas súlya. 79
Empirikua vizsgálatok tapasztalatai
A harmadik faktor egy fiatal, bevándorló és építkező népességre utal, nagyvárosi jellemzők nélkül. A termékenységgel semmilyen irányú szignifikáns kapcsolata sincs. A negyedik faktor a „Második Demográfiai Átmenet” elméletéhez kapcsolódik. Ebben az ilyen jellegű (poszt-materialista) magatartás- és értékrend-változásnak tudják be a termékenység csökkenését. A magyarországi adatok alapján ez az értékrendnek nem befolyásolja a gyermekvállalási hajlandóságot. Az ötödik faktor a vallásosságot, és az ehhez kapcsolódó magatartást vizsgálja. A katolikusok arányával ellentétes előjellel szerepel az öngyilkosok rátája, ami megfelel a vallások által elvárt attitűdnek. Más országok eredményeivel ellentétben viszont a magyarországi termékenységgel nincs kapcsolatban. A hatodik faktorban szerepelnek még egyéb változók is, a faktorsúlyuk a határérték alatt (0,30,4) marad. Nem kapcsolódik egyikük sem semmilyen magyarországi demográfiai jelenséghez. A hetedik faktornak nincs sem önálló, értékrendbeli jelentése, sem befolyásoló ereje. Ennek az előző, 69-70-es felmérésben az „utódok elhanyagolásának devianciája” felelt meg leginkább, de a 2000-2001-es felmérésnél még ennyire sem lehetett közös nevezőre hozni a változókat. Ezek után a változókkal regressziós számításokat végeztek, majd a változók közötti korrelációs mátrix elemei alapján a változókat rangsorolták aszerint, hogy milyen erős a termékenységgel a kapcsolatuk. Ennek alapján az azonos vagy hasonló jelentésű változók közül a legerősebben korrelálót vették figyelembe, illetve a multikollinearitást a lehető legkisebbre csökkentették. A folyamat végére a Hiba! A hivatkozási forrás nem található. 4. táblázat összefüggéseit kapták94:
A termékenységet befolyásoló tényezők alakulása
94
Szabady i.m. 60. oldal
80
Empirikua vizsgálatok tapasztalatai
Forrás: Szabady Balázs: A magyarországi termékenyésget befolyásoló tényezők - a befolyásolás lehetőségei (Ph.D. értekezés, Budapest, 2005, 51. oldal)
4. táblázat
Így a termékenységet (TFR) befolyásoló legerősebb faktor a női foglalkoztatás szintje volt (EMPLWOM), ezután a cigány népesség aránya (CIGÁNY), a nőtlen férfiak aránya a 15 és idősebb népességben (UNMMALE), a szennyvízelvezető csatornával ellátott lakások aránya, az 1000 15-49 éves nőre jutó művi vetélések száma (INDABORT), az elítéltek száma 10 000 lakosra (CRIMIN), az emeletes lakóépületek aránya a lakóépületek között (MOREFLOO), a nettó
átlagkereset
(EARNNET),
a
nemzetiségi
kérdésre
nem
válaszolók
aránya
(NEMVÁLAS), a 100 lakásra jutó lakó (PPERDWELL), a 100 000 lakosra jutó öngyilkosságok száma (SUIC), és a 2000 g alatti újszülöttek aránya az élveszületettek között (STILLB20). A faktorok alapján négy jelenség-csoportot különítettek el:
gazdasági fejlettség
kultúráltság
a termékenységgel és a reprodukcióval összefüggő „devianciákat”
termékenységet.
A gazdasági fejlettség döntően a hetedik faktorba koncentrálódik, másodlagos hatás gyakorol a műveltségre, de sem a termékenységre, sem a devianciákra nem gyakorol értékelhető hatást. A termékenység befolyásoló tényezőket a szerző, a felmérés alapján, leginkább a termékenységhez kapcsolja. Ezt úgy interpretálja, hogy a magyarországi viszonyok között 81
Empirikua vizsgálatok tapasztalatai
sem a gazdasági fejlettség, sem a devianciák, sem a kultúráltság nem módosítja érdemben a termékenységi mintákat (legalábbis a modell alapján a regionális szubpopulációkban). A gyermekvállalási hajlandóságot a modellben olyan belső változók befolyásolják, amelyeket nem sikerült nevesíteniük. Ennek egyik magyarázata lehet az, hogy az a tényezőket aggregált adatok alapján határozták meg, így a területi különbségek esetleg kioltják egymást.
Forrás: Szabady i.m. 93. oldal
8. ábra
A 8. ábra alapján elmondhatjuk, hogy a modell eredményei szerint legtermékenyebb 1960-as kohorsz kumulált termékenysége sem éri el a kritikus 2-es értéket. A korév jelentése itt módosult kissé: az anya és a gyermek születési éve közti különbséget jelenti. A vizsgálat eredményeként elmondhatjuk, hogy 194795 óta a magyar női kohorszok nem reprodukálják önmagukat. Előrejelzés szempontjából az a tendencia látszik folytatódni, hogy az 1960-as kohorsztól kezdődő termékenység-csökkenés először a szülés/ek halasztásával kezdődött, majd ezek elmaradásával folytatódott. Így a szerző a gyermekvállalási hajlandóság csökkenésének további folytatódását várja. A kohorszok kumulált termékenységének lefutása annyira szabályosnak tűnt, hogy érdemes lenne további analitikus vizsgálatokat folytatni ezen hipotézis ellenőrzésére. A szerző próbált logisztikus görbét illeszteni ilyen célból a teljes adatsorokhoz, de a csonka adatsorok és a tetőzés bizonytalansága miatt a további közelítés nem reális. Szabady következő befolyásoló tényezőként a születési kohorsz, a korév és a naptári éve hatását vizsgálta a termékenységre. Az életkor hatása a termékenységre nyilvánvaló, a 95
Az ennél korábbi adatok elemzésére a hozzáférhetőség miatt nem volt módja a szerzőnek.
82
Empirikua vizsgálatok tapasztalatai
születési kohorsz a hasonló körülményű felnövekedést, szocializációt, értékrendet jelenti, a naptári év pedig az adott év külső a környezeti hatásait. A három hatás aritmetikai összefüggését jelölve (nem feltétlenül lineáris összefüggést feltételezve):
FC ,Y ,A f E C , E Y , E A , ahol F C,Y,A: a C évben született kohorsz termékenysége A életkorban és Y naptári évben E C: C kohorsz hatása E Z: Y év hatása E A: A életkor hatása Függő változó a termékenység, ami az egyes női kohorszok által élve szült gyermekek számát jelenti a kohorsz születési létszámára vetítve. Független változó a kohorsz születési éve, az életkor és a naptári év. 11 modell szerepel, attól függően, hogy mik a dummy változók (a felsorolt három tényező mely értéke). A kohorsz-hatás a legerősebb az 1960-as kohorsznál, az életkor esetén a 22 év, a naptári évnél 1975. Az egyes naptári évek hatása eltérően alakult a különböző életkorokban. Ezt úgy lehet értelmezni, hogy az egyes népesedéspolitikai intézkedések máshogy hatottak a különböző életkorú nők gyermekvállalási hajlandóságára. A beavatkozás vagy a termékenység szintjére, vagy a trendjére hatott (ez utóbbi nem egyértelmű a különböző modellekben). Az intézkedések pozitív hatását a csökkenő trend pedig ellensúlyozta. Spéder Zsolt és Kapitány Balázs96 a már idézett tanulmányukban először leíró-intuitív eszközökkel elemzik a gyermekvállalási hajlandóság alakulását, az ezt befolyásoló tényezőket, majd az így feltárt összefüggések alapján modellezik a szándéktól a megvalósulásig terjedő utat. A szerzőpáros is a gyermekvállalást halasztó magatartás terjedéséből indul ki, mint az alapvető és mélyreható értékrend-béli és társadalmi normák változásának első tünete. Ennek kézenfekvő jele az anyák átlagos életkorának emelkedése gyermekük születésekor. Kimutatták az 1965-ig születetteknél a szocializmus idején felnőtt kohorszok „korai gyermekvállalás” mintájának működését, valamint nagy valószínűséggel a gyermekvállalás későbbre halasztásának hatását a termékenység időleges csökkenésében (és nem a gyermekvállalási hajlandóság csökkenését). A mintaváltás lényegét ők tehát abban látják, hogy a gyermekvállalásnak csak az ideje változik (későbbre tolódik), de az intenzitása nem. Hasonló eredményre jutottak a befejezett termékenység vizsgálatakor is. A 96
Spéder-Kapitány (2007)
83
Empirikua vizsgálatok tapasztalatai
párkapcsolatokat tanulmányozva újdonság az a megfigyelésük, hogy itt is jelentkezik a késleltetési hatás: egyre magasabb életkorukban lépnek első párkapcsolatukba a fiatalok. Az élettársi
kapcsolat,
mint
első
párkapcsolati
forma
aránya
egyre
növekszik,
a
bomlékonyságával együtt. A házasságé viszont változatlan. Így az élettársi kapcsolat terjedése többszörösen csökkenti a termékenységet: egyrészt más hozzáállást jelent a kapcsolathoz, mint a házasság, másrészt ez a bizonytalan forma (ami amúgy sem kedvez a gyermekvállalásnak) önmagában is egyre bizonytalanabbá és rövidebbé vált. A termékenység csökkenése nemcsak az élettársi-, hanem a házasságban élőknél is megfigyelhető, noha utóbbiaknál kisebb mértékű. A követéses vizsgálat alapján azt a következtetést vonták le a szerzők, hogy a gyermekvállalási szándék elég bizonytalan, különösen, ha a megvalósulás idejét is figyelembe veszik (egyre nő a módosulás valószínűsége, mind pozitív, mind negatív irányba). A demográfiai jellemzők közül az iskolai végzettséget, az életkort, a munkaerő-piaci státuszt, a nemet, a meglévő gyermekek számát nevesítették befolyásoló faktorként.
84
VI. Demográfiai és gazdasági folyamatok kölcsönhatása
„Kezdettől fogva a népesedés nyomása volt közvetlen oka a haladásnak….Ez ösztönözte az embert a termelés állandó javítására, ez növelte ügyességét és értelmi képességeit.” Spencer: A tudományos ismeretek bővülésével a demográfia is egyre összetettebbé vált, fokozódott interdiszciplinaritása. A gazdasági folyamatokban aktívan vesz részt a népesség97. Mint termelési tényezőnek, alapvető fontosságúak jellemzői (egészségi állapot, szaktudás, stb.). Miközben célja a szükségletei kielégítése, az egyéni cselekvések nemzetgazdasági szempontból fogyasztásnak, kihelyezhető tőkének minősülnek. A másik irányból szemlélve a gazdasági folyamatok pénzügyi-, szociális ellátási-, társadalmi-, kulturális csatornán keresztül befolyásolják a demográfiai folyamatokat. A két terület összefüggése a történelem időszakától és a földrajzi elhelyezkedéstől függően többször változott. Ez jól nyomon követhető a népesedési elméletek különböző irányzataiban.
VI.1 A gazdasági változások hatása a kiemelt népesedési folyamatokra Az első fejezetben már szó esett a főbb (1000 km2-nél nagyobb alapterületű) európai országok fejlődésbeli sajátosságairól. Itt a klaszter-analízis nyomán beláttuk, hogy Magyarország helyzete alapvetően nem változott az ötévente megismételt csoportosítások során. 97
Gyémánt-Katona-Szondi (2006)
85
Demográfiai és gazdasági folyamatok kölcsönhatása
T1. Hazánk gazdasági helyzete Európában változatlannak mondható az 1 főre jutó GDP és a munkanélküliségi ráta mutatókkal mérve98. Ezt támasztják alá a további számítások is: az európai országok felsorolt gazdasági mutatói szignifikánsan különböznek egymástól régiónként99, illetve eloszlásuk 1980-tól kezdve különbözik szignifikánsan100. Pesszimista értelmezésben ez azt jelenti, hogy nem sikerült kitörnünk a volt szocialista országok gazdasági köréből. Optimista felfogásban viszont együtt fejlődött hazánk a többi európai országokkal (ide értve a fejletteket is). Itt domináns mutató az életszínvonal (avagy gazdasági teljesítmény mérőszáma), mert a munkanélküliség sokkal gyengébb befolyásoltságot jelez. Az egy ledolgozott munkaórára jutó GDP vásárlóerőegységben ugyan messze nem éri el még az EU-15 átlagát (2007-re haladta meg a felét), de folyamatosan javul. Az 1 főre jutó GDP-t, mint termelékenységi mutatószámot a termékenység-változás ütemével összehasonlítva101 kedvező képet kapunk: az ötévenkénti átlagos termelékenység-növekedés minden esetben meghaladta a népesség növekedésének ütemét. Annál is inkább, mert a népesség száma csökken. A növekedésbeli különbség tovább növekszik, ha a munkaképes korú lakosság számának változásához viszonyítjuk.
T3. A termelékenység-növekedés az egyik forrása a növekvő102 szociális- és járulékkifizetési igényeknek. A fajlagos termelékenység növekedése emeli a jövedelemadó-alapokat (a bérköltség és a profit-adóalap növekedésén keresztül). Ezáltal ceteris paribus (járulékráták mellett) növekszik a befizetett járulék-tömeg. A nemzetgazdasági szintű termelékenység-növekedés közvetetten a háztartások szintjén is jelentkezik: a közvetlen és közvetett jövedelem-transzfereken keresztülbefolyásolja a jövedelmüket. Makroszintnél maradva az 1 főre jutó jövedelem emelkedik. Ez lehetőséget teremt a háztartásoknak, hogy növeljék megtakarításaikat (feltételezve a megfelelő 98 Mellékszámításokat lásd a „Főmutatónkklaszter.doc” fájlban, illetve a Függelék 13. pontjában 99 Mellékszámításokat lásd a „Mutatókrégiónként.doc” fájlban, illetve a Függelék 18. pontjában 100 Mellékszámításokat lásd a „Gazdmuteloszlástesz.doc” fájlban, illetve a Függelék 18. pontjában 101 Mellékszámításokat lásd az „1főrejutóGDPvolindMunkképnöv.xlsx” fájlban, illetve a Függelék 19. pontjában 102 az életvitel költségeinek (ár-hatás) figyelmen kívül hagyásával
86
Demográfiai és gazdasági folyamatok kölcsönhatása
befektetési/megtakarítási lehetőségeket, államkötvény-piacot, és a háztartásoknál változatlan megtakarítási hajlandóságot feltételezve). A költségvetés szempontjából ez az államháztartásiés Nyugdíjalap- hiány finanszírozásának eszköze. Magyarországon a háztartások nettó pénzügyi pozíciója kedvezőbb, mint a fejlett bankrendszerrel rendelkező országokban, így is hozzájárulhatnak az államadósság finanszírozási terheinek csökkentéséhez azzal, hogy az állam külső finanszírozási igényét csökkentik103. Mikroszinten az egyéni belátástól és hajlandóságtól függően ez kiegészül még azzal a lehetőséggel, hogy a munkajövedelmüket kiegészíthetik a háztartások a kamat-jövedelemmel. Ennek feltételeit a következőkben határozhatjuk meg: ne legyen negatív a reálkamat (alacsony legyen az infláció), álljon rendelkezésre fejlett pénzügyi közvetítő-rendszer (változatos megtakarítási formák), illetve a lakosság rendelkezzék pénzügyi kultúrával (a háztartást érintő gazdasági döntések – befektetés/hitelfelvétel kockázata, jövőbeli várható jövedelem – következményeit tudja előrebecsülni). Jól megfigyelhető, hogy a fogyasztási kiadások volumenének változása ellentétesen mozog a nettó megtakarítási rátával (Függelék 20. pontja). A gyermekvállalási hajlandóságot közvetlenül érintő költségvetési eszköz a családi pótlék, a gyermekgondozási támogatás és az anyasági támogatás. Ezek egy főre jutó nominálértéke jobban emelkedett, mint a születésszám. A mutatókat pontosítva a termékenységet a teljes termékenységi arányszámmal mérve viszont 1990 óta ötévenkénti átlaggal számolva először lassult a csökkenés üteme, aztán kissé emelkedett. A tendencia tartóssága ilyen hosszú adatsorból nem dönthető el egyértelműen, továbbá a juttatások ösztönző hatása sem egyértelmű.
T4. A családdal/gyermekvállalással kapcsolatos, közvetlen költségvetési juttatások közvetetten hosszútávú ösztönző hatást gyakorolnak a gyermekvállalási hajlandóságra104. Mindenesetre a kérdőíves felmérés közvetetten megerősíti a leírtakat, több oldalról is: egyrészt a válaszadók anyagilag sem elhanyagolhatónak tartották a támogatások összegét a GYES (biztosítottaknak a GYED, TGYÁS) lehetővé teszi, hogy családon belül oldják meg az érintettek a gyermek nevelését, ellátását
103 lásd a Függelék 20. pontját 104 Mellékszámításokat lásd a „Támogatások.xlsx” fájlban, illetve a Függelék 19. pontjában
87
Demográfiai és gazdasági folyamatok kölcsönhatása
közvetve jelzés értékű a társadalom értékrendjéről (támogatja a gyermekvállalást, illetve a gyermeknevelés költségeit nemzetgazdasági szinten elismeri)
VI.2 A kiemelt népesedési folyamatok hatása a gazdaságra A demográfiai helyzet változékonyabb a születéskor várható átlagos élettartammal (LEB) és a teljes termékenységi arányszámmal (TFR) mérve105. Az első fejezet bemutatta leíró értékelésüket. A Függelék 18. pontjában található táblázat alapján ugyan nincs teljes egyezőség az európai régiók termékenységi-, illetve halandósági mutatói között, de ez az eltérés időben változik106.
T2. Hazánk demográfiai helyzete Európában az elmúlt évtizedben változatlannak mondható a T(eljes) T(ermékenységi) A(rányszám)107 és a Születéskor Várható Átlagos Élettartam108 mutatókkal mérve. Az első fejezetben közölt klaszter-analízis csoportosítását pontosítva az eloszlások évenkénti egyezőségét vizsgáltam régiónként. A gazdasági folyamatok alakulásától eltávolodva 19821992 között a halandóság-, 1980-1997 között pedig a termékenység sem különbözött Európa régiói között szignifikánsan. 1993, illetve 1998 óta viszont minden évben régió-specifikusak a kiemelt demográfiai mutatók. Igaz ugyan, hogy a gazdasági- és demográfiai folyamatok közötti kölcsönhatás nem szűnik meg, de az áttételes érvényesülés miatt és az eltérő determináló faktorok miatt nem változnak együtt. A demográfiai folyamatok várható alakulása nemzetgazdasági szempontból is központi kérdés. Előrejelzésükhöz vissza kellett térni a matematikai-statisztikai elmélethez. A statisztikai elméletek szerint a demográfiai folyamatok természetének a determinisztikus idősor-felfogás felel meg, és ez az ex-post előrejelzésekben valóban jól közelítette a folyamatok megvalósult értékeit, de az előrejelzésekben olyan halandóság- és termékenység-
105
Mellékszámításokat lásd a „régiómutatókra.doc” fájlban, illetve a Függelék 18. pontjában Mellékszámításokat lásd a „TFRLEBeloszlástesz.doc” fáljban, illetve a Függelék 18. pontjában 107 A mellékszámításokban a forrásokra való tekintettel helyenként az angol nyelvű változata – T(total) F(ertility) R(ate) szerepel 108 A mellékszámításokban a forrásokra való tekintettel helyenként az angol nyelvű változata – L(ife) E(xpentancy) at B(irth) szerepel 106
88
Demográfiai és gazdasági folyamatok kölcsönhatása
változást adtak, amelyek megvalósulása kizárt. A simító-eljárások alkalmazhatósági területe szintén nem felel meg a termékenység és halandóság természetének. Lefutásuk előrejelzéséhez sztochasztikus idősor-elemzésre esett a választás109. A Demetra 2.0programmal nemcsak a teljes termékenységi arányszám és a születéskor várható átlagos élettartam várható értékeit sikerült megbecsülni, hanem a demográfiai folyamatok természetéről is adott lényeges jellemzőket. A program elvégzi a különféle időhorizonton ható outlierek azonosítását: az „AO”-val, az „LS”-sel, és „TC”-vel jelöltekét110. A futás eredményeit értelmezve a program egy outliert sem mutatott ki sem a teljes termékenységi arányszám, sem az összes, sem a nők születéskor várható átlagos élettartamának 1980-2009 közötti értékeiben111.
T5. A rendszerváltás nem változtatta meg a termékenységi folyamatok alakulását. Ezek szerint a korábban megkezdődött gyermekvállalási hajlandóság-csökkenés tovább folytatódott a rendszerváltás után is. Ugyan a termékenységi arányszám emelkedést mutat a 2003-as mélyponttól kezdődően, de ennek fordulópont-mivoltát, és a tendencia tartósságát az idősor tesztelése nem igazolta (nem bizonyult sem szintváltó, sem tendencia-fordító outliernek). A halandóságot vizsgálva a pontosság kedvéért el kell különítenünk a teljes népességre-, a nőkre-, illetve a férfi népességre számított születéskor várható átlagos élettartamot.
T6. A rendszerváltás nem változtatta meg a magyar népesség halandóságát. A teljes- és a női népességre nem sikerült semmilyen fajta outliert sem kimutatni, viszont a férfi népességre igen. Az 1992-es év mutatkozott egy férfi-halandósági korszakbeli váltásnak. Ekkor egy nagymértékű visszaesés után hullámozva ismét növekedésnek indult az elhalálozott férfiak átlagos életkora. Ez viszont nem tudható be egyértelműen a rendszerváltásnak. A kiváltó tényezői további vizsgálatokat igényelnek, amik meghaladják a dolgozat kereteit.
109
A mellékszámításokat lásd „demomutatókvilágraelőrejelzés.xlsx” fájlban, valamint a Függelék 23. pontjában az outlierek jelölései: AO=additív outlier (egyszeri, kiugró érték), LS=level shift outlier (folyamat trendjének szintjét változtatja véglegesen), TC=temporary change outlier (rövid távon téríti el a folyamatot a trendjétől) 111 A Demetra futtatásának eredményét lásd a „LogTFR.txt”, „LogLEBÖssz.txt”, „LogLEBNő.txt”, „LogLEBFfi.txt” fájlokban 110
89
Demográfiai és gazdasági folyamatok kölcsönhatása
VI.3 A demográfiai előrejelzések alkalmazása a gazdaságban – interjú Az alkalmazás gyakorlati bemutatásához nagyban hozzájárult Fehér Csaba (Magyar Nemzeti Bank Pénzügyi Elemzések), segítségéért ez úton is köszönetet mondok. Az
előrejelzések
elsősorban
a
nyugdíj-ellátáshoz
kapcsolódnak,
és
kevésbé
a
családhoz/gyermekvállaláshoz. Az intézményben saját előrejelzést nem végeznek, a Népességtudományi Kutatóintézet előreszámításait használják. Ezek az adatsorok a 2050-ig terjedő időhorizontra vizsgálják a különböző demográfiai folyamatok lefutását. Ennek hiányossága, hogy, nincs összefuttatva a BM Népességnyilvántartó és Választási Hivatal adataival. Az ebből adódó költségvetési következmények szerencsére kis nagyságrendűek, mert a születésszám eltérése a várttól csak az árvaellátásokat érinti. Az ezt követő időszakra Eurostat/Europop előrebecsléseit alkalmazzák. Az átvett adatsorok fő területe a népesség korcsoportos létszáma, mind a nyugdíj- és nyugdíjszerű ellátásokban, mind a család- és gyermektámogatásokban.
90
VII. Kérdőíves felmérések „Az emberi tudásnak megvannak a határai, de nem tudjuk, hol” Konrad Lorenz Az első felvétel 2001-ben történt a Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Főiskolai karán, kevert módszerrel. Ezt a gyakorlatban úgy valósult meg, hogy az első és második évfolyam véletlenszerűen kiválasztott csoportjaiban az önként vállalkozó hallgatók töltötték-, illetve töltették ki a kérdőíveket. A kitöltés névtelenül zajlott. Az utólagos tapasztalatok alapján a csoportokban teljes körűen megtörtént a válaszadás. Ezen felül még a hallgatók a saját ismerettségi körükben is végeztek kitöltetést. A műhelyvitán elhangzottak alapján, a reprezentativitást biztosítandó a felmérés második fázisában a csoportokból is egyszerű véletlen kiválasztással kerültek a hallgatók a megfigyelésbe, és a többi kérdőív kimaradt a vizsgálódásból. A felvett válaszok nagy száma (több, mint 1000 használható kérdőív érkezett be) lehetővé tette a másodszori válogatást is, mely a kérdőívek sorszámai alapján, az Excellgenerálta véletlen számok segítségével történt. A mintavételi mód következményei egyfelől előnyösnek, másfelől hátrányosnak bizonyultak. Az előnye abban állt, hogy tekintettel a kérdések magánjellegű és elég személyes, illetve intim témát érintő természetére, nagy segítséget jelentett az, hogy a hallgatók személyes ismeretségben álltak a felmérést végző személlyel. A megkérdezett, több mint 1000 kérdésekre válaszoló vállalkozó közül csak egy jelezte a kérdések számára magántermészetű voltát. Hátránya abban áll, hogy a válaszadók összetétele nem felel meg pontosan a teljes népességének. Ezért a levont következtetések csak korlátozottan (a budapesti főiskolás hallgatókra) érvényesek, és nem is alapulnak rajtuk tézisek. A felvétel ideje ugyan nem a legfrissebb, de tekintettel arra, hogy egyrészt a befejezett termékenységre kérdez rá, másrészt az akkor megkérdezett fiatalok nagy része most kerül a gyermekvállalási korba, így az akkor kinyilatkozott értékrendjük, terveik esetleges változása a makroszintű adatokkal ellenőrizhető. Ezen felül még a megismételt felvétellel összevetve nyomon követhető a fiatalok kiválasztott körének attitűd-változása, ami erős
91
Kérdőíves felmérések
jelzés-értékű. A kérdőív alapján készített grafikonok az „Excell”112-, az egyéb számítások az „SPSS”113 felhasználói programmal készültek. A második kérdőíves felmérés 2011-ben készült, ugyanolyan módszerrel, mint a tíz évvel korábbi. A megkérdezettek köre változott csak: A Budapestin Gazdasági Főiskola Kereskedelmi- és Vendéglátóipari Karának hallgatói közül kerültek ki.
VII.1 A kérdőívek leíró elemzése A nemek szerinti megoszlás megegyezik a két felvételkor (lásd a Függelék 15-, és 16. számú pontját), az életkor szerinti ugyan nem azonos, de (mellékszámításokat, teszteket lásd a „kérdőívek.doc” nevű fájlban) szignifikánsan azonosnak tekinthető114. A műhelyvita eredményei nyomán a származási hely, és egyéb paraméterek hatása a vizsgálat szempontjából irrelevánsnak tekinthető. Meg kell említeni, hogy ugyan a megkérdezettek családi állapota szintén kikerült a vizsgálódás köréből, de a két felmérés párhuzamba állításakor megfigyelhető, hogy a fiatalok egyre nagyobb aránya él kapcsolatban (ami nem házasság).
VII.2 A kérdőívek összehasonlító elemzése A tervekkel rendelkezők aránya, és a tervezett gyermekszám emelkedett budapesti gazdasági főiskolások körében 1,577-ről 2,218-ra. A tervekkel rendelkezők aránya115, és a tervezett gyerekszám116 szignifikánsan nem egyezik meg (mellékszámításokat, teszteket lásd a „kérdőívek.doc” nevű fájlban). Az utolsó kérdésben szereplő motivációk értékelésénél is változott a fontosság. A lakás szerepe csökkent (átlagos rangsorszáma visszaesett fiatal házasulandóknál 1,72-ről 3,55-re, illetve többgyermekeseknél 3,79-ről 4,84-re). Érdekes, hogy az anyagi ösztönzők (családi
112 Excell Microsoft Office 97-2003 113 SPSS Statistics 17.0
a Mann-Whitney U-teszt szerint azonos =17,8% mellet a tervekkel rendelkezők száma nem azonos F=12,439 =0,1% mellett, illetve eloszlásuk a Mann-Whitney Uteszt szerint nem azonos =0% mellett 116 t=-3,517, =0,1%, valamint eloszlásuk a Mann-Whitney U-teszt szerint nem azonos =1,7% mellett 114 115
92
Kérdőíves felmérések
pótlék, GYES/GYED megítélése is romlott. Mindegyik tényezőnél viszonylag magasnak mutatkozott a rangsorszám korrigált tapasztalati szórása. Ezek szerint a vélemények megosztottsága emelkedett, illetve a fel nem sorolt tényezők befolyása erősödött. Ennek pontosítása további vizsgálatokat igényel, és meghaladja a dolgozat kereteit. A szempontok összességét vizsgálva (mellékszámításokat, teszteket lásd a „kérdőívek.doc” nevű fájlban) a sorrendjük változatlannak mondható első megközelítésben117. Mivel itt a szignifikancia-szint túl magas, ezért további tesztek szükségesek. Grafikusan ábrázolva az egyes tényezők átlagos fontosságát, szemmel látható az eloszlásuk változása. Ez azonban nem elég pontos. Tényezőnként
vizsgálva
az
átlagos
rangsorszám
egyezőségét 118
(1=legfontosabb,
9=leglényegtelenebb), illetve elvégezve kérdésenként az átlagos rangsorszám azonosságának tesztelését, a Függelék 17. pontjában összesített eredményeket kapjuk119. Ezek szerint szignifikánsan változott a budapesti gazdasági főiskolások lakás-, gyermekfelügyelet (bölcsődei-, óvodai ellátás)-, munkaidő-kedvezmény megítélése az eltelt tíz év alatt. A lakásellátottság fontossága csökkent, a munkaidő-kedvezményé emelkedett. A mintavétel már korábban említett paraméterei miatt a két mintán és az adataikból nyert eredményeken nem alapulnak tézisek a bizonytalanság magas mértéke miatt, de a kimutatott változások jelzés értékűek.
a Mann-Whitney U-teszt szerint azonos =30,9% mellett a mellékszámításokat, teszteket lásd a „kérdőívek.doc” nevű fájlban 119 ANOVA-, Welch-teszt alapján 117 118
93
VIII. Összegzés, következtetések, javaslatok A népesség számának és minőségének, eloszlásának alakulása nemcsak hazánkban okoz egyre sürgetőbb és súlyosbodó problémákat, hanem globális méretekben is. Ugyan a hazai (Népességtudományi Kutatóintézet) és a nemzetközi (ENSZ) előrejelzések mind a termékenység-, mind a halandóság terén kedvező változásokat vetítenek előre, de ezek bekövetkeztét120 a távolabbi jövőbe teszik. A TTA121 2003-as legalacsonyabb, 1,27-es értékétől kezdve hullámozva emelkedik. Értéke sajnos változatlanul olyan alacsony, hogy ugyan az élveszületések száma emelkedik, de a népesség természetes fogyása folytatódik (a halandóság javulása mellett). Ez a felnövekvő korcsoportok csökkenő arányát jelenti nemcsak a szociális/jóléti ellátórendszer igénybevevőiként, hanem a későbbiekben a jövőbeli munkaerőpiaci belépők szempontjából is. A teljes eltartottsági ráta a 2005-2010-es évek átlagos 45-ös értékéről az ENSZ-előrejelzés alapján 2030-ig 56-ra emelkedik. A 100 aktív kereső-korúra jutott eltartottból addigra várhatóan 32 lesz időskorú. Ez a mennyiségi változáson túl többek között a fogyasztási szerkezet átalakulását, egyre nagyobb létszámú korosztályok testi-lelki gondozását, az oktatási- és egészségügyi ellátórendszer átalakítását vonja maga után. A nyugdíj- és egészségügyi ellátó-rendszer fenntarthatóságának biztosítását, a demográfiai folyamatok következményeinek kezelését nem lehet tovább halogatni. Dolgozatomban a kutatási cél a kiemelt (elsősorban termékenységi, másodsorban halandósági) demográfiai folyamatok legújabb változásainak a feltárása volt, továbbá a demográfiai és gazdasági-jogi változások kölcsönhatásának bemutatása a demográfiai folyamatokkal. Első lépésben a népesedési folyamatok globális és regionális, majd hazai változását tekintettem át. Ennek során vizsgáltam hazánk gazdasági és demográfiai helyzetének változását Európában. A gazdasági fejlődés jellemzésére az 1 főre jutó GDP (USD/fő) és a munkanélküliségi ráta-, a demográfiai változások követésére a teljes termékenységi
120 Az Országos Népesség-előreszámítási Adatbázis adatai alapján 121 T(eljes)T(ermékenységi)A(rányszám)
94
Összegzés
arányszám és a születéskor várható átlagos élettartam mutatóját alkalmaztam. Klaszteranalízissel, illetve eloszlás-egyezőség vizsgálatával (Kruskal-Wallis teszt) kimutattam, hogy hazánk gazdaságilag abszolút mértékben ugyan fejlődött, de helyzete változatlan a többi európai országéhoz képest. A demográfiai mutatók terén nemzetközi összehasonlításukkor differenciáltabb képet kaptam: a termékenység 1998-tól kezdődően mutat régió-specifikus jellemzőket, a halandóság 1993-tól, míg korábban Európa országai között a vizsgált időszakban (1980-tól kezdődően) nem sikerült számszerűsítenem szignifikáns különbségeket. Ezután a szakirodalomban tanulmányoztam át az alakulásra adott elméleti, és makroszintű magyarázatokat. Mivel ezek általában utólagosan magyaráztak a már bekövetkezett jelenségeket, illetve eltekintettek a közeljövőben adódható tendencia-váltástól, ezért a hasonló témájú gyakorlati felmérésekben feltárt mikroszintű összefüggéseket tekintettem át. A korábbi empirikus kutatások áttekintése során tapasztaltak és a saját kérdőíves felmérés (mely ugyan nem reprezentáns, de jelzés értékű) alapján a szociális juttatások értékelésében változás történt: a gyermekvállalás előtt álló fiatalok fontosabbnak tartják a közvetett juttatásokat (lakáshoz-jutás támogatása a családalapítás előtt álló, illetve kisgyermekes pároknál, munkaidő-kedvezmény) a közvetleneknél. Emellett idősor-elemzést is végeztem. A műhelyvitán elhangzottak, illetve az elő-opponensek véleménye nyomán a termékenység és halandóság részletes, saját megvalósítású előrejelzésétől eltekintettem, de az ex-post előrejelzéseknek több, hasznos tapasztalatát is találtam. A matematikai-statisztikai elmélet a determinisztikus idősor-elemzési módszert tekintette a demográfiai folyamatoknak természetének leginkább megfelelő módszernek. Ezt az illeszkedés-vizsgálatok meg is erősítették. Az ex-ante végzett becslések ellenben olyan tendenciákat jeleztek, amik megvalósulása kizárt: a termékenységnél túl nagymértékű növekedést, a halandóságnál zuhanás-szerű csökkenést adtak. A simító-eljárások hosszútávú előrejelzésre nem alkalmasak, ezért a sztochasztikus módszert használtam a részletesebb jellemzésre. Ennek pontossága még a determinisztikus ex-post értékeinél is pontosabbnak mutatkozott. Így a hátrányát (csak rövid távú előrejelzésre alkalmas) más előrejelzések felhasználásával küszöböltem ki (Országos Népesség-erőreszámítási Adatbázis), viszont megbízhatóan használhattam a trendváltások feltárására. Ha hazánk folyamatainak időbeli lefolyását jellemezzük, akkor már a két mutató122 alakulásáról egyértelműen állíthatjuk, hogy a rendszerváltás nem okozott törést a folyamatokban (a sztochasztikus idősor-elemző Demetra
122 teljes termékenységi arányszám, születéskor vátható átlagos élettartam
95
Összegzés
2.0 program csak a férfiak születéskor várható élettartamánál azonosított 1993-ra tendenciaváltást). A mutatók ismertetett alakulását követtem a jogi szabályozással vázolásával, ezek közvetlen költségvetésre gyakorolt hatásának nemzetgazdasági szintű aggregálásával. Az alanyi jogon járó, családhoz/gyermekhez kapcsolódó közvetlen juttatások átlagosan ötszörösét teszik ki a biztosítotti jogviszonyhoz kötöttnek. Európai mértékkel mérve a GDP arányában a legmagasabbak közé tartoznak, fajlagos vásárlóereje viszont még így is a legalacsonyabbak között található (fő/euróban mérve). A családok költségvetése felől közelítve a juttatások reálértékének növekedési üteme egy irányban változik a termékenységi arányszáméval. A közvetlen juttatások fontossága társadalmi csoportonként változik, de egyik esetben sem elhanyagolható. Több felmérés szerint is a kombinált kedvezmény-rendszer hatékonyabb ösztönző-rendszer a gyermekvállalási hajlandóságra, mint a csak közvetlen költségvetési támogatás (GYED, GYES, családi pótlék). A minőségi gyermeknevelés szempontjából kiemelt fontossággal bír a a munkaidő-kedvezmény, mely közvetten kapcsolódik bölcsődei/óvodai férőhelyek biztosításához. Ezt erősítették meg a kétszer, 2001-ben és 2011-ben elvégzett saját kérdőíves felmérések tapasztalatai is. A mintavétel sajátosságai miatt az eredményei országosan nem, csak
a
budapesti
főiskolásokra
értelmezhetőek.
Ennek
alapján
emelkedett
mind
családtervekkel rendelkezők-, mind a magasabb tervezett gyermekszámmal rendelkezők aránya. Kimutatható volt körükben is a párkapcsolatban élés elterjedése. Ezek szerint szignifikánsan változott a budapesti gazdasági főiskolások lakás-, gyermekfelügyelet (bölcsődei-, óvodai ellátás)-, közvetlen anyagi ösztönzők (családi pótlék, GYES/GYED)-, munkaidő-kedvezmény megítélése az eltelt tíz év alatt. A lakásellátottság és közvetlen anyagi ösztönzők fontossága csökkent, a munkaidő-kedvezményé emelkedett. A közvetlen, költségvetésből finanszírozott családdal/gyermekkel kapcsolatos juttatások hatása még így sem elhanyagolható a gyermekvállalási hajlandóságra. Mindenesetre a kérdőíves felmérés közvetetten megerősíti a leírtakat, több oldalról is: egyrészt a válaszadók anyagilag sem elhanyagolhatónak tartották a támogatások összegét a GYES (biztosítottaknak a GYED, TGYÁS) lehetővé teszi, hogy családon belül oldják meg az érintettek a gyermek nevelését, ellátását közvetve jelzés értékű a társadalom értékrendjéről (támogatja a gyermekvállalást, illetve a gyermeknevelés költségeit nemzetgazdasági szinten elismeri)
96
Összegzés
A
közelmúlt
történései
(rendszerváltás,
gazdasági
válság)
felvetették
hazánk
alkalmazkodásának képességét mind a gazdaságban, mind a demográfiai folyamatokban. A demográfiai
elméletek
nyomán
az
adott
ország
népesedési
helyzetét
földrajzi
specifikációjához kapcsolhatjuk (Haynal-féle vonal, a demográfiai átmenetek lezajlása). A korábban említett klaszter-analízis, illetve ANOVA- és eloszlás-vizsgálat alapján hazánk gazdasági fejlettsége (az 1 főre jutó GDP USD-ben mérve mutató alapján) relatívan változatlan: együtt fejlődött, illetve került válságba a nagyobb európai országokkal. Ebben a rendszerváltás sem okozott törést. A munkanélküliségi ráta mutatójával vizsgálva nem tapasztalhatunk ennyire egyértelmű összefüggést. Termékenységi folyamatai az 1980- és 90es években megegyeztek az európai átlaggal, és csak az 1990-es évek végétől mutattak szignifikáns régióra jellemző (Kelet-Európa) sajátosságokat. A hazai halandósági folyamatok az 1980-as években megfeleltek az európai átlagnak, de 1993-tól kezdődően már a régió (Kelet-Európa) sajátosságai domináltak. Sztochasztikus idősor-elemzéssel nem sikerült sem a gyermekvállalási hajlandóságban, sem a halandóságban (az 1993-as évben a férfiakét kivéve) tendencia-módosító értéket, illetve évet kimutatni. Ez azt jelenti, hogy a rendszerváltás nem okozott változást a vizsgált demográfiai folyamatok tendenciájában. A gazdasági és a demográfiai folyamatokat együtt vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy a termelékenység növekedése nagyobb, mint
a termékenységé.
Ez
a járulék-ráták
változatlanságát feltételezve egyik forrása (fedezete) lehet a növekvő szociális- és járulékkifizetési igényeknek. Ugyanis a fajlagos termelékenység növekedése emeli a jövedelemadóalapokat (a bérköltség és a profit-adóalap növekedésén keresztül). Ezáltal ceteris paribus (járulékráták mellett) növekszik a befizetett járulék-tömeg. A nemzetgazdasági szintű termelékenység-növekedés közvetetten a háztartások szintjén is jelentkezik: a közvetlen és közvetett jövedelem-transzfereken keresztülbefolyásolja a jövedelmüket. Makroszintnél maradva az 1 főre jutó jövedelem emelkedik. Ez lehetőséget teremt a háztartásoknak, hogy növeljék megtakarításaikat (feltételezve a megfelelő befektetési/megtakarítási lehetőségeket, államkötvény-piacot, és a háztartásoknál változatlan megtakarítási hajlandóságot feltételezve). A költségvetés szempontjából ez az államháztartásiés Nyugdíjalap-hiány finanszírozásának eszköze. Magyarországon a háztartások nettó pénzügyi pozíciója kedvezőbb, mint a fejlett bankrendszerrel rendelkező országokban, így is hozzájárulhatnak az államadósság finanszírozási terheinek csökkentéséhez azzal, hogy az állam külső finanszírozási igényét csökkentik. Mikroszinten az egyéni belátástól és hajlandóságtól függően ez kiegészül még azzal a lehetőséggel, hogy a munkajövedelmüket kiegészíthetik a háztartások a kamat-jövedelemmel. Ennek feltételeit a következőkben 97
Összegzés
határozhatjuk meg: ne legyen negatív a reálkamat (alacsony legyen az infláció), álljon rendelkezésre fejlett pénzügyi közvetítő-rendszer (változatos megtakarítási formák), illetve a lakosság rendelkezzék pénzügyi kultúrával (a háztartást érintő gazdasági döntések – befektetés/hitelfelvétel kockázata, jövőbeli várható jövedelem – következményeit tudja előrebecsülni). A támogatások közvetlen hatását nézve a gyermekvállalási hajlandóságra a kérdőíves felmérés tanulságai alapján a kombinált kedvezmények a leghatásosabbak. Ha a külföldi példákat nézzük, akkor a francia modell alapján járható út lehet az is, hogy széles körben elérhetővé tegyék a bölcsődei ellátást, vagy a svéd modellt követve a munkavállalás terén a nemek közötti esélyegyenlőség támogatását, ezáltal az apák bevonását a gyermeknevelésbe. segíteni kell a családokat abban, hogy a gyermekekről való gondoskodást és a munkavégzést kombinálhassák. A férfiakat ösztönözni kell arra, hogy nagyobb részt vállaljanak a házimunkából, s emellett olyan, a gyermekek ellátását biztosító intézményrendszert kell létrehozni, amely különösen ügyel a szegény családokban élő gyerekekre. Családbarát munkahelyekre van szükség, férfiak és nők számára egyenlő karrier-lehetőséget kell biztosítani, valamint felelősség-megosztás gazdasági, erkölcsi, politikai értelemben is megvalósítani. A dolgozat elkészítése során szerzett ismeretek újabb kérdéseket vetettek fel: az ismertetett termékenységi és halandósági folyamatok Magyarországon belül az egyes régiókban, illetve kistérségekben hogyan alakultak, mutatnak-e földrajzi sajátosságokat, a bevezetett jogi változások hatásainak kimutatása és követése. Felmerült faktor-analízissel a gyermekvállalást ösztönző tényezők kimutatása európai és hazai szinten, és ezen alapulva egy többváltozós regressziós modell kidolgozása a hatások számszerűsítésére. Ezzel párhuzamosan az elméleti megalapozottság is bővíthető.
98
Irodalomjegyzék
1. 2.
3. 4.
5. 6. 7.
8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16.
17. 18.
19.
20. 21. 22.
A gazdasági élet szociológiája (szerk. Lengyel György, Szántó Zoltán): Aula, Budapest 1994 A népesség területi elhelyezkedése és mozgása (A TIT Demográfiai-Szociológiai Választmánya, az MTA Regionális Kutatások Központja és a Népességtudományi )Kutató Intézet szemináriuma Pécs, 1984. április 25-26) (KSH Népességtudományi Kutató Intézet, Budapest, 1985 Acsády Gy.: A falusi és a városi családtervezés közötti különbségek (Demográfia, XII, 1969,1-2. 4964. old.) Acsády Gy. -Klinger A. -Szabady E.: Családtervezés Magyarországon. Az 1966. évi termékenységi és családtervezési vizsgálat (TCS) fonotosabb adatai- A KSH Népességtudományi Kutatóintézetének és a MTA Demográfiai Bizottságának Közleményei. 27, 1970) Alács Péter: Evolúciós demográfiai előrejelzési modell (Evolúciós modellek a jövőkutatásban szerk. Hideg Éva, Aula 2001, ISBN 963 9345 431) Altorjai Szilvia - Giczi Johanna – Sik Endre: Az élet ritmusa (Életmód-időmérleg 2004): KSH Budapest (ISBN 963 215 725 7) Andorka Rudolf: Human Capital : a theoretical and empirical analysis, with special reference to education / Andorka Rudolf, Becker, G. S..Címford.: Az emberi tőke. Elméleti és empirikus elemzés, különös tekintettel az oktatásra. In: Statisztikai szemle. - 43. évf. 1965. 8/9. sz., p. 921-922 Andorka Rudolf: A demográfiai tényezők a gazdasági növekedés matematikai modelljében (Demográfia. - 7. évf. 1964. 1. sz., p. 104-120.) Andorka Rudolf: A magyar népesség termékenységének alakulását befolyásoló társadalmi és gazdasági tényezők (Demográfia X, 1967, 1. 87-102. old.) Andorka Rudolf: A regionális termékenységet befolyásoló gazdasági és társadalmi tényezők (Demográfia 1-2, 1969, 114-124.) Applied Time Series Econometrics (Themes in Modern Econometrics, ed. Helmut Lütkepohl, Markus Kratzig), Cambridge University Press 2004 (ISBN 0 521 54787 3) Augusztinovics Mária: Születés és halál Az unalom – miből fakad és hova vezet (Kultúra-gazdaságtani tanulmányok Aula 2002) Babbie, Earl: A társadalomtudományi kutatás gyakorlata (Balassi Kiadó, Budapest, 2000. ISBN 963 506 379 2) Babbie, Earl, R.:Survey research methods (Belmont, California Wadsworth, 1973) Becker, Gary S. A reformulation of the economic theory of fertility / Gary S. Becker and Robert J. Barro. - Chicago, Ill. : ERC, 1985. (Discussion paper series ; 85/11.)University of Chicago. Economics Research Center/NORC Besenyei Lajos - Gidai Erzsébet - Nováky Erzsébet: Jövőkutatás, előrejelzés a gyakorlatban (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest, 1977. ISBN 963 220 496 4) Besenyei Lajos - Nyitrai Ferencné - Varga Alajosné - Nagyné dr. Elek Angella -Varga Beatrix: A kutatás-fejlesztés, az innováció és a technológiai fejlődés statisztikai rendszerének vizsgálata (Oktatási Minisztérium Budapest, 2000) Bestuzhev-Lada, I.- Kalas Kőszegi, M. - Karpinski, A.- Malizta, M.- Masini, E. - Nakarada R. Nováky, E.- Petrasek, F. - Ramba Varga, V. - Steinmüller, K. - Terk, E. - Tomov, A. - Zajac, S. (2001) Futures Studies in the European Ex-socialist Countries (ed. Erzsébet Nováky, Viorica Ramba Varga, Mária Kalas Kőszegi): Future Studies Centre Budapest University of Economic Sciences and Public Administration, Budapest (ISBN 963 503 263 3) Biswas, Suddhendu: Stochastic Processes in Demography and Application (New York, N. Y. : Wiley, 1988. - XVI, 359 p. ISBN 0 470 21046 8 ) Blake, Judith: Are babies consumer durables? (Population studies 22 (3), 5-25,1969) Bongaarts,J. - Feeney G.: On the quantum and on the tempo of fertility (Population and Development
99
Irodalomjegyzék
23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34. 35. 36. 37. 38. 39. 40. 41. 42. 43. 44. 45. 46. 47. 48. 49. 50. 51. 52. 53. 54. 55. 56.
Review 24(2) 271-292.) Bukodi Erzsébet (szerk.): Társadalmi helyzetkép 2003 (2004): KSH Budapest (ISSN 1416-437X) Bukodi Erzsébet: A nemzedékek közötti mobilitás alakulása 1983 és 2000 között (Életmód-időmérleg 2001): KSH Budapest (ISBN 963 215 415 0) Caldwell, J.C.: Toward a restatement of demograhpic transition theory (Population and Development Review, 2. 1976/3-4. 321-366.p.) Caldwell, J.C.: On net intergenerational wealth flows: an update (Population and Development Review, 31. 2005/4. 721-740.p.) Clark, Colin:Population Growth and Land Use (Usa, New York, 1965. p. 232.) Cselekvéselmélet és társadalomkutatás – In memoriam Csontos László (szerk. Gál Róbert Iván, Szántó Zoltán): Közgazdasági Szemle Alapítvány Budapest, 2003 Czagány László: Adalékok a gazdasági fejlődés demográfiai feltételeinek vizsgálatához (Acta Juridica et Politica, Szeged,1992, ISSN 0324 6523) Coleman, D.A.: Reproduction and survival in an unknown world (KNAW Amsterdam, 1998) Coleman, D.A.: Immigration and ethnic change in low-fertility countries (Population and Development Review, 32. 2006/3.401-446.p.) Demográfia (szerkesztette Klinger András KSH, 1996.) Demográfiai folyamatok és társadalmi környezet – Életünk fordulópontjai Műhelytanulmányok1 (szerk. Spéder Zsolt): KSH Népességtudományi Kutatóintézet , Budapest, 2002 Easterlin, Richard A.: Population, labor fource and long swings in economic growth (National Bureau of Economic Research 1968, New York) Economic possibilities for our grandchildren: Essay in Persuasion, Norton New York 1963) Economic theory of optimal population ( Klaus F. Zimmermann [ed.] -Berlin : Springer-Verl., 1989. Microeconomic studies ISBN 3 540 50792 2) Ekanem, I.I: A Further Note on the Relation between Economic Development and Fertility (Demography, IX, 1972, 3. 383-398.old.) Evolúciós modellek a jövőkutatásban (szerk. Hideg Éva, Aula 2001) Fertility (Eatwell, J. szerk: The new Palgrave a Dictionary of Economics vol.2. (London and Basingstoke, 1987, The Macmillan Press Limited) Floyd J. Fowler Jr. : Survey research methods (Newbury Park, California Sage 1993) Flugel, J.C.: Population, psychology, and peace (London : Watts & Co. 1947) Frances Fukuyama: A nagy szétbomlás: Európa Könyvkiadó Budapest, 2000. (HU ISSN 1585-4760) Francesco Zollino: Personal Saving and Social Security in Italy: Fresh Evidence from a Time Series Analysis (Banca d'Italia Roma 2001) Friedman, D. - Hechter, M. - Kanazawa, S.:A Theory of The Value of Children (Demography, 31. 1994. No.3.) Fussel, E.:The transition to adoulthood in aging societies (Annals of the American Academy of Political and Social Science, 2002. 580. sz. 16-39.) Gauthier, A.H. - Hatzius, J.: Family benefits and fertility: an econometric analysis (Population Studies 51(3), 1997.295-306) Gábos András: A magyar családtámogatási rendszer termékenységi hatásai (Ph.D. értekezés, Budapest 2005) Gidai Erzsébet - Tóth Attiláné: Bevezetés a jövőkutatás elméleti és módszertani kérdéseibe: Arisztotelész Studium BT 2001 Gini, Corrado: Real and apparent exceptions to the uniformity of a lower natural increase of the upper classes / Corrado Gini. - [S. l.] : [s. n.], 1936. Gonand, F.: Assessing the robostustness of demographic projections on OECD countries (Economics Department Working Papers no. 464) Guillamount, Patrik: The Optimum Rate of a Population (Economic Factors in Polpulation Growth, ed. A.J. Coale): Macmillan Press LTD 1976. (SBN 333 17955 2) Gyémánt Richárd - Katona Tamás - Szondi Ildikó: Demográfia (Pólay Elemér Alapítvány Szeged, 2006, ISBN 963 9650 04 8) Hablicsek László - Monigl István: Az 1986-2021 közötti időszakra szóló népességprognózisok (Budapest, 1988/1, ISSN 0236-736-X) Hablicsek László - Tóth Pál Péter - Veres Valér: A Kárpát-medencei magyarság demográfiai helyzete és előreszámítása, 1991-2021. (KSH Népességtudományi Kutató Intézet Kutatási Jelentései 78. sz.) Hablicsek László: Az első és második demográfiai átmenet Magyarországon és Közép-keleteurópában Hablicsek László: Humánökológia - népességfejlődés Magyarországon és Európában ( ELTE/TTK Budapest, 1992)
100
Irodalomjegyzék 57. Hablicsek László: Magyarország népességének előreszámítása, demográfiai forgatókönyvek (MTA Nemzeti Stratégiai Kutatási Program Budapest, 1997) 58. Hal R. Varian : Mikroökonómia középfokon: KJK-KERSZÖV, Budapest (2001):(2001):(ISBN 963 224 571 7) 59. Hall, E.T.: Rejtett Dimenziók (Budapest, Háttér, 1996 ISBN 963-8128-19-4) 60. Harcsa István – Sebők Csilla: A népesség időfelhasználása 1986/1987-ben és 1999/2000-ben (Életmód-időmérleg 2002): KSH, Budapest (ISBN 963 215 47 7) 61. Harcsa István-Sebők Csilla: A részidős mezőgazdasági munka (Életmód-időmérleg 2001): KSH Budapest (ISBN 963 215 47 7) 62. Hawley, Amos H.: Urban society : an ecological approach / Amos H. Hawley. - New York, N. Y. : Ronald Press, 1971. 63. Hermalin, Albert I.: Empirical Research in Taiwan on FActors Underlying Differences in Fertility (Economic Factors in Polpulation Growth, ed. A.J. Coale): Macmillan Press LTD 1976. (ISBN 333 17955 2) 64. Hideg Éva - Korompai Attila - Kovács Géza - Nováky Ezsébet (1999), Jövőkutatás (szerk. Nováky Erzsébet: Aula, Budapest (ISBN 963 9215 43 0) 65. Hinde, Andrew: Demographic Methods Arnold 1998 London (ISBN 0 340 71892 7) 66. Hoch Róbert: Tanulmányok a gazdasági ciklusokról (Tanulmányok a gazdaság irányításáról és a szervezetéről 27. sz. Budapest, 1987, MTA Közgazdaságtudományi Intézet, ISBN 967361 91 x) 67. Hotz, V.J., Klerman, J.A., Willis R.J.: The economics of fertility in developed countries, In: M.R. Rosenzweig and O. Stark (ed.) 1997 68. Hoóz I.: A házasságok stabilitásának hatása a házas nők termékenységére (Demográfia, XIII, 1970, 12. 95-109) 69. H. Richter Mária : A népesség becslése évközi időpontokra a kanadai népesség-továbbszámítási modell adaptációja emográfia, 2002. XLV. Évf. 1. szám, 273-303. old.) 70. Hunyadi László: A mintavétel alapjai (BKÁE -SZÁMALK 2001) 71. Inverse Projection Techniques. Old and New Approaches (Barbi, E., Bertino, S., Sonnio ed., Springer Verlag Berlin-Heidelberg, 2004) 72. Jaffe, A. J.: Handbook of statistical methods for demographers Selected problemsin the analysis of census data (Unated States Department of Commerce, Bureau of the Census; Washington D.C. 1951 73. Jahn, Walter - Vahle, Hans: A faktoranalízis és alkalmazása: KJK Budapest (1974) (ISBN 963 220 056 X) 74. Jones, Gavin, W.: The Influence if Demographic VAriables on Development via their Impact on EDucation (Economic Factors in Polpulation Growth, ed. A.J. LTD 1976. (SBN 333 17955 2)Coale): Macmillan Press 75. Kamarás I: Fertility preferences versus actual behavior in Hungary (Kotowska, I.E. - Jozwiak, J. szerk.: Population of central and eastern europe: Challenges and opportunities. Warsaw, 2003. Statistical Publishing Establishment 165-188 76. Kapitány Balázs: Gyermekvállalási kedv Magyerországon (Pongrácz, T. - Spéder, Zs.: Népesség értékek - vélemények 2002/3, Budapest) 77. Kádas Kálmán: Demográfiai tényezők hatása a közlekedési szükségletek távlati alakulására (Demográfia. - 5. évf. 1962. 1. sz., p. 73-81.) 78. Kelly, M. P.F.:Szociobiológia és viselkedés (Budapest, Natura, 1980 ISBN 963-233-062-5 ) 79. Klinger A. -Szabady B.: A társadalmi átrétegződés és demográfiai hatásai Budapesten és a városokban(A KSH NK és a MTA DB Közleményei 80. Kole, Stacey, R. - Macdonald, Glenn, M.: Economics, Demography, and Communication (The Bradley Policy Research Center Financial Research and Policy Working Paper No. FR 97-06, May, 1999) 81. Kolosi Tamás: Társadalmi Riport 2008 (TÁRKI Budapest ISSN 1216-6561) 82. Kopp Mária. - Skrabski Árpád: A gyermekvállalás pszichológiai és szociális háttértényezői a magyar népesség körében Demográfia. - 46. évf. 2003. 4. sz. , p. 383-395 83. Kovács Eszter - Pikó Bettina: Válságban a család? Középiskolások párkapcsolati preferenciái (Demográfia, 2007. 50. évf. 2-3. szám, 282-296. oldal) 84. Kovács Erzsébet: Az idősödő népesség és a befektetési környezet Európában (Demográfia 46. évf. 2003/1. sz. Budapest; ISSN 00118249) 85. Leibenstein, Harvey: A theory of economic-demographic development / Harvey Leibenstein ; Foreword by Frank Notestein. - Princeton, N. J. : Princeton Univ. Press, 1954. 86. Leridon, H.: The Role of Economic Factors in Birth-Rate Trends and Fluctuations (Economic Factors in Polpulation Growth, ed. A.J. Coale): Macmillan Press LTD 1976. (SBN 333 17955 2) 87. Leslie Kisch: Kutatások statisztikai tervezése: SKV Budapest, 1989 88. Lesthaeghe, R. – Walle, E. van de: Economic FActors And Ferilitiy DEcline in France and Belgium
101
Irodalomjegyzék (Economic Factors in Polpulation Growth, ed. A.J. Coale): Macmillan Press LTD 1976. (SBN 333 17955 2) 89. Lesthaeghe, Ron J.: Is low fertility only a temporary phenomenon in the EU? / R. Lesthaeghe. Brussels : Vrije Univ. Brussel ; Gent : Univ. Gent, 1999 90. Mackenroth, Gerhard: Bevölkerungslehre: Theorie, Soziologie und Statistik der Bevölkerung / Gerhard Mackenroth. - Berlin [etc.] : Springer-Verl., 1953. - XII, 531 p. ; 24 cm. 91. Macura, M.: Fertilitydecline in the transition economies, 1989-1998: economic and social factors revisited (Economic Survey of Europe, 2000, No.1. Chapter 6. Geneva: UNECE) 92. Mankiw, N. Gregory: Makroökonómia : Osiris, Budapest 1999 (ISBN 963 379 418 8) 93. Martin A. Tanner: Tools for statistical Inference: Observed data and data augmentation: SpringerVerlagen New York, 1991 94. Meadows, Donella - Randers, Jorgen - Meadows, Dennis: A növekedés határai - harminc év múltán (Kossuth Kiadó Budapest, 2005 ISBN 963 09 4708 0) 95. Mellár Tamás: Alkalmazott makroökonómia: Janus Pannonius Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar Gazdálkodástani Doktori Program, Pécs 1997 (ISBN 96 3641 534 X) 96. Mellár Tamás: A népességfogyás néhány közgazdasági aspektusa (Demográfia 45. évf. 2002. 1. sz. , p. 9-25) 97. Miltényi Károly - Szabadi Egon: Demográfia (Tankönyvkiadó Budapest) 98. Miltényi Károly: A művi vetélések demográfiai jelentősége (Demográfia, VII, 1964, 3-4, 419-428. old.) 99. Monostori Judit: Aktív korúak nyugdíjban (a korai nyugdíjazás jelensége és okai a rendszerváltás utáni évek Magyarországán PhD. értekezés 2009 Budapest BCE) 100. Monostori Judit: Öregedés 101. Monigl István: Population and population policy in Hungary 102. Murray R. Spiegel: Statisztika: elmélet és gyakorlat SI mértékegységekkel (Panem Budapest – Maidenhead - McGraw-Hill 1995) 103. Nelissen, J. H. M. - van den Akker, P. A. M.: Are demographic developments influenced by social security? (Journal of Economic Psychology 9, 1988, 81-114) 104. Notestein, Frank W.: Population growth and economic development (Population and Development Review 1985, vol. 11. no.1. p. 75-98) 105. Nováky Erzsébet: A jövőkutatás módszertani megújulása (Magyar Internetes Agrárinformatika Újság 2006, N.5. HU ISSN 1419-1652 ) 106. Ohlin, Goran: Economic Theory Confronts Population Growth (Economic Factors in Polpulation Growth, ed. A.J. Coale): Macmillan Press LTD 1976. (SBN 333 17955 2) 107. Omran, Abdel-Rahim: Population problems and prospects in the Arab World / Abdel-Rahim Omran. New York, N. Y. : [UNFPA], 1984. Population profiles ; 22 108. Orbán Gábor - Palotai Dániel: Gazdaságpolitikai és demográfiai kihívások a magyar nyugdíjrendszerben (Közgazdasági Szemle LIII. évf. 2006. július-augusztus 583-603. old.) 109. Orbán Gábor - Palotai Dániel: A magyar nyugdíjrendszer fenntarthatósága (MNB-tanulmányok 40. 2005. december ISSN 1585-5678) 110. Oroszi Sándor : A makroökonómia alapvető tételei: Janus Pannonius Egyetemi Kiadó, Pécs (1992): (ISBN 963 641 294 4) 111. Oroszi Sándor : Bevezetés a mikroökonómiába: Janus Pannonius Tudományegyetem, Pécs (1994),(ISBN 963 641 334 7) 112. Orvosi szociológia (szerk. Szántó Zsuzsa és Susánszky Éva): Semmelweis Kiadó, Budapest 2002 (ISBN 963 9214 24 8) 113. Parikh, Kirit, S.: India in 2001 (Economic Factors in Polpulation Growth, ed. A.J. Coale): Macmillan Press LTD 1976. (SBN 333 17955 2) 114. Petersen, William: Malthus / William Petersen. - Cambridge, Mass. : Harvard Univ. Press, 1979. - VI, 302 p. ; 24 cm ISBN 0 674 54425 0 115. Philipov, Dimiter: Fertility and Family Surveys in Countries of the ECE Region. Standard Country Report Bulgaria: United Nations New York and Geneva, 2001 (ISBN 92 1 116782 5) 116. Pierre Dhonte, Rina Bhattacharya, Tarik Yousef: Demographic Transition in the Middle East: Implications for Growth, Employment, and Housing (IMF Working Paper 2000 Wp/00/41) 117. Pongrác Tiborné: A gyermekvállalás, gyermektelenség és a gyermekek értéke közötti kapcsolat az európai régió országaiban (Demográfia, 2007. 50. évf. 2-3. szám, 197-219.) 118. Pongrác Tiborné: Családpolitika - tények és vélemények (Pongrácz, T. - Spéder, Zs.: Népesség értékek - vélemények 2002/3, Budapest, 13-24. old.) 119. Population, Resources and the Environment – The Critical Challenges, UNFPA 1991 (ISBN 0 89714 101 6)
102
Irodalomjegyzék 120. Ranjan, P.: Fertility Behaviour under Income Uncertainity (European Journal of Population, 1999, 15. 25-43) 121. Ridker, Ronald, G.: Macroeconomics : A version of Economics / Paul A. Samuelson and William D. Nordhaus. - New York, N. Y. : McGraw Hill, cop. 1989. 122. Rosset, Edward: A demográfiai előrebecslések megismerési értéke (Demográfia - 11. évf. 1968. 1.sz. 124-138. old.) 123. Rowland, Donald, T.: Demographic methods and concepts Oxford University Press, New York 2003 (ISBN 0-19-875263-6) 124. S. Molnár Edit - Kapitány Balázs: Gyermekcentrikus érzelmek és egyéni célok, vágyak viszonya (Pongrácz, T. - Spéder, Zs.: Népesség - értékek - vélemények 2002/3, Budapest, . old.) 125. S. Molnár Edit: Adatgyűjtési módszerek, kérdezéstechnikai ismeretek (KSH 2000) 126. S. Molnár Edit: A közvélemény gyerekszám-preferenciái (Pongrácz, T. - Spéder, Zs.: Népesség értékek - vélemények 2002/3, Budapest) 127. S. Molnár Edit: Az ún. retrospektív gyermekszám - rejtőzködő vélemények ? 128. Samuelson, Paul Anthony - Nordhaus, William D. : Macroeconomics : A version of Economics / Paul A. Samuelson and William D. Nordhaus. - New York, N. Y. : McGraw Hill, cop. 1989.ISBN 0 07 054877 3 129. Sauvy, Alfred: Fertility and survival : population problems from Malthus to Mao Tse-Tung / Alfred Sauvy. - London : Chatto and Windus, 1961. - 234 p 130. Sauvy, Alfred: The Optimal Change of a Population (Economic Factors in Polpulation Growth, ed. A.J. Coale): Macmillan Press LTD 1976. (SBN 333 17955 2) 131. Schultz, T. Paul: Determinants of Fertility: a Micro-economic model of Choice (Economic Factors in Polpulation Growth, ed. A.J. Coale): Macmillan Press LTD 1976. (SBN 333 17955 2) 132. Serge Besanger, Ross S. Guest, Ian McDonald: Demographic Change is Asia: The Impact on Optimal National Saving, Investment, and the Current account (IMF Working Paper 2000 WP/00/115) 133. Shayle R. Searle- Lois Schertz Willet: Matrix Algebra for Applied Economics (John Wiley &Sons, INC. 2001) 134. Sik Endre: Néhány adalék az időfelhasználás társadalmi meghatározottságának vizsgálatához (Életmód-időmérleg 2001): KSH Budapest (ISBN 963 213 406 1) 135. Simanovszky Zoltán - Czagány László (1992), Bevezetés a közgazdaságtanba: Tri-mester, Tatabánya (ISBN 963 03 8451 5) 136. Simon, J. L. : The Effectn of Income on Fertility. Population Studies, 23. 3. 327-341. old.) 137. Simonovits András: Öregedő népesség, medián választó és a jóléti állam mérete (Közgazdasági Szemle, L. éévf. 2003. október 835-854.old.) 138. Skrabski Árpád: A társadalmi tőke és a középkorú halálozás összefüggései (Demográfia. - 46. évf. 2003. 1. sz. , p. 95-109.) 139. Small area statistics and survey designs: International scientific conference Warsaw, 30 September- 3 October 1992 (Central Statistical Office Warsaw 1993) 140. Sobotka, T.: Understanding lower and later fertility in Central and Eastern Europe (Kotowska, I.E. Jozwiak, J,. Szerk: Population of Central and Eastern Europe: Challenges and Opportunities. Warsaw, 2003. Statistical Publishing Establishment. 691-724.) 141. Sovani, N. V.: A Comparative Study of Population and Agricultiral Change in Soma Countries of the ECAFE Region (Economic Factors in Polpulation Growth, ed. A.J. Coale): Macmillan Press LTD 1976. (SBN 333 17955 2) 142. Spengler, Joseph, John: Population Theory,( Illinois, 1925) 143. Spengler , Joseph John: Population change, modernization and welfare (Modernization of treaditional societes series) Prentice-Hall Inc., 1974, Engelwood Cliffs, N.J. (ISBN 0-13-687152-6) 144. Spéder Zsolt: Gyermekvállalás szorító gazdasági körülmények, nyíló fogyasztási lehetőségek és bizonytalanság közepette(Demográfia 2003 XLVI. Évf. 6-7. szám, 153-176). 145. Spéder Zsolt - Kapitány, Balázs: Gyermekek: Vágyak és tények. Dinamikus termékenységi elemzések (KSH-NKI Műhelytanulmányok Életünk fordulópontjai 2007/6) 146. Stacey R. Kole - Glenn M. MacDonald: Economics, Demography and Communication (Social Science Research Network Electronical Paper Collection http://papers.ssrn.com/paper.taf?abstract_id=10927 147. Stone, Richard: Demographic VAriables int he Economics of Education (Economic Factors in Polpulation Growth, ed. A.J. Coale): Macmillan Press LTD 1976. (SBN 333 17955 2) 148. Stoto, Michael A.: Ther accuracy of population projections (International Institute for Applied System Analysis) Laxenburg, Austria 1984 RR84-17 149. Szabady Balázs: A magyarországi termékenyésget befolyásoló tényezők - a befolyásolás lehetőségei (Ph.D. értekezés, Budapest, 2005) 150. Szabadi Egon: Bevezetés a demográfiába (KJK 1964)
103
Irodalomjegyzék 151. Szabó Kálmán: Családok és háztartások demográfiai jellemzőinek előreszámítása (KSH Népességtudományi Kutató Intézetének és a Magyar Tudományos Akedémia Demográfiai Bizottságának Közleményei 61. sz, KSH Népességtudományi Kutató Intézet Budapest, 1986.) 152. Szakolczai György: A rendszerváltás és a politikai váltógazdaság demográfiai hatásai (Demográfia, 2005. 48. évf. 3-4. sz. 254-279) 153. Székelyi Mária – Barna Ildikó: Túlélőkészlet az SPSS-hez, Többváltozós elemzési technikákról társadalomkutatók számára: Typotex Kiadó 2004 (ISBN 963 9326 42 9) 154. Szentgáli Tamás: Demográfiai átmenet Magyarországon 155. Szerkezetek, folyamatok, összefüggések- Demográfiai szöveggyűjtemény (szerk. Faragó Tamás): Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest 2002 (ISBN 963 9336 83 1) 156. Szintay István: Stratégiai menedzsment (Bíbor Kiadó, Miskolc, 2003. ISBN 963-9466-47-6) 157. Szukicsné Serföző Klára: Mindennapi életcélok és a gyerekszám ( Demográfia. - 48. évf. 2005. 1. sz. , p. 23-57.) 158. Ta-Ngoc Chau: Demographic Aspects of Educational Planning (Unesco: International Institute for Educational Planning), Paris 2003 159. Tanulmányok népesedés-elméleti kutatásokhoz (Pécs, 1989) 160. Tárkányi Ákos: A gyermekszám és a vallásosság kapcsolata (Demográfia 49. évf. 2006. 1. sz. 68-84old.) 161. Hiroko, Noshimura-Klinger András: The ageing in Hungary and Japan (Comparative Studies about the Developments in the two countries) (KSH 1995, ISBN 963 7109 48 x) 162. The second demographic transition in Western countries: an interpretation / R. Lesthaeghe. - Brussels : Vrije Univ. Brussel, 1991. 163. Thirring L.: Adatok a termékenység alakulásának város és vidék közötti különbségeiről (Demográfia XII.3. 307-322) 164. Thonstad, Thore: Társadalmi jövedelmek, kiadások és szolgáltatások (Demográfia 35. évf. 1992/3-3. sz. Budapest; ISSN 00118249) 165. Valkovics Emil: Demográfia (Osiris, 2001) 166. Valkovics Emil: Ekvivalenciák és ellentmondások az öregedés különböző fokozatai között : KSH Népességtudományi Kutató Intézet, Budapest, 1995/1 (ISSN 0236-7432 167. Valkovics Emil: A Gompertz-függvény felhasználási lehetőségei a demográfiai modellezésben (Statisztikai Szemle 79. évf. 2001. 2. szám) 168. van de Kaa, D. J.: Anchored narratives: the story and findings of half a century of research into the determinants of fertility (Population studies, 50. 1996, 389-432) 169. van Groenzen, Bas - Leers, Theo: The Effects of Assymetric Demographic Shocks with Perfect Capital Mobility (Center for Economic Research No. 2000-88., ISSN 0924-7815) 170. Varga Beatrix: Magyarországi természetes népmozgalmi események egyes gazdasági-társadalmi tényezők tükrében (PhD-értekezés Miskolc, 2007) 171. Wander, Hilde :The decline of the birth rate in west Europe : economic implications / Hilde Wander. Bloomington, Ind. : Indiana Univ., 1972. Working Papers ; 15.) 172. Weller R. H.: Wife's Employment and Cumulative Fertility Size in the United States, 1970 and 1960. Demography, 14. 1. 43-65.)
104
Az értekezés témakörébe tartozó publikációk
The forecasting methods in demography with computer-programs MAFIOK Szolnok 2011 (megjelenés alatt) Gazdaság és demográfia: A demográfiai folyamatok gazdasági aspektusai Magyarországon „A huszonegyedik század kihívásai és Magyarország jövőképe” tudományos konferencia Komárom 2011
The ways of time-series analysis and forecasting by computer-programs MAFIOK 2009 Budapest Demográfiai előrejelzések a közgazdasági elméletekben In: Tudományos Évkönyv Budapesti Gazdasági Főiskola 2009
Forecasting methods on the area of the demography “Challenges for Analysis of the Economy, the Business and Social Progress” International Scientific Conference Szeged 2009 A diploma két oldalról In: Tudatos jelen, fenntartható jövő Heller Farkas Főiskola 2008 Mit ér a diploma, avagy érdemes-e tanulni? In: Tudományos évkönyv Budapesti Gazdasági Főiskola 2008 Főbb demográfiai folyamatok 1990-2005 között In: Tudományos Évkönyv
Publikációk
Budapesti Gazdasági Főiskola 2007 A rendszerváltás utáni időszak demográfiai folyamatai In: Tudományos Évkönyv Budapesti Gazdasági Főiskola 2006) Statisztika feladatgyűjtemény I-II Perfekt Kiadó Budapest, 2006 (Társszerző: dr. Ilyésné Molnár Emese)
További publikációk Statisztikai alapismeretek Főiskolai jegyzet, Budapesti Gazdasági Főiskola KKFK 2005 (Társszerzők: dr. Horváth Gézáné , dr. Ilyésné Molnár Emese) A kulturális tőke mérése statisztikai módszerekkel In: Szakmai Füzetek 2005 Budapesti Gazdasági Főiskola 2005 Feladatgyűjtemény Statisztika I-II. főiskolai jegyzetekhez Főiskolai jegyzet, Budapesti Gazdasági Főiskola KKFK 2002 (Társszerzők: dr. Fejes Ferenc, Dr. Fenyves Ferenc, dr. Horváth Jenőné) Magyarország demográfiai helyzete 1950-1999 In: Szakmai Füzetek 2001 Budapesti Gazdasági Főiskola 2001
Szakstatisztika Főiskolai jegyzet, Budapesti Gazdasági Főiskola PSZFK 2001 (Társszerzők: Sándorné dr.Kriszt Éva, dr. Horváth Jenőné)
106
Publikációk
Valószínűség-számítás egyik alkalmazása a gyakorlatban In: Szakmai Füzetek 2000 Budapesti Gazdasági Főiskola 2001
107
Summary The establishment of the population's number and his quality, his distribution not only causes increasingly and more pressing problems in our homeland, but in global sizes. Come on the domestic one (Demographic Research Institute) and the international one (Eurostat) forecasts favourable changes all in the area of fertility-, and mortality but they put its occurrence into the farther future. The TFR123 rises fluctuating from the lowest value of 1,27 (from 2003). Its value unfortunately is so low, that the number of the livebirths rises though, but the population's natural decrease continues (beside the improvement of the mortality). This means the growing age groups decreasing proportion not only in the area of social/welfare provision system having bought, but in the later ones in terms of the future labour-market entrances. In my paper the research aim the emphasized (primarily fertility, secondly mortality) the newest changes of demographic processes had the exploration, furthermore the presentation of the interaction of the demographic and economic-legal changes with the demographic processes. In first step the demographic processes global and regional, I reviewed its domestic change. Then I examined the change of the economic and demographic situation of our homeland on the row of this in Europe. I pointed, that our homeland improved in an absolute measure though economically, but its situation constant compared to the rest of the European countries. The fertility from 1998 shows feature by regios, the mortality from 1993. I investigated it in the literature then onto the establishment given theoretical and macro level explanations. Since these explained posteriorly generally the ensued already phenomena, concerned disregarded in the immediate future can be arisen because of tendency change, because of this in the practical surveys with a similar topic revealed micro level I reviewed contexts. In the course of the overview of the previous empirical researches experienced and the own questionnaire survey (which one come on not representative, but mark value) changing in the assessment of the social benefits happened on its basis. The young persons 123 T(otal) F(ertility) R(rate)
108
facing the undertaking consider the indirect allocations more important one (living-the support of being left before the founding a family standing, concerned at pair with young child, working hour discount) at the direct ones. We may claim it about the establishment of the two indicators124 unambiguously already if we characterize the temporal procession of the processes of our homeland, that the political transition did not cause a break in the processes. I observed the given establishment of the indicators with sketching its with the legal regulation, these its effect has on a direct budget with a national economic level with aggregating it. Measured in European relationship the governmental expenditures connected to children/family in the percentage of the GDP between the highest ones owe, his specific purchasing power on the other hand even so between the lowest ones can be found (measured in euro per inhabitant). The increase rate of the real value of the supports changes in a direction with that of the fertility ratio. The direct effect of the supports looking out on the inclination to fertility based on the morals of the questionnaire survey the combined discounts the most effective ones. The knowledge obtained in the course of the completion of the paper brought up newer questions: the given fertility and mortality processes inside Hungary in the single regions, how they developed concerned in micro-regions, the statement of the effects of changes and his following show geographical peculiarities, the introduced legal one. The statement of factors motivating the undertaking with a factor-analysis arose on an European and domestic level, and being based on this a multiple variable regression model's development for the effects. The theoretical basis is expandable in parallel with with this.
124
T(otal) F(ertility) R(ate), L(ife) E(xpentancy) at B(irth)
109
Tartalomjegyzék
I. Bevezetés ................................................................................................................................ 6 I.1. A kutatás területe, a témaválasztás indoklása .................................................................. 6 I.2. A dolgozat célja, a kutatás menete, az értekezés felépítése ............................................. 7 I.3. A demográfiai folyamatok jelentősége a modern gazdaságban ....................................... 9 I.4. A kulcsfogalmak meghatározása ..................................................................................... 9 I.5. A demográfiai előrejelzések megismerési értéke........................................................... 11 II. A főbb demográfiai folyamatok és aspektusaik összefoglalása .......................................... 14 II.1. Globális folyamatok ..................................................................................................... 14 II.2. Európai folyamatok ...................................................................................................... 16 II.3. A magyarországi folyamatok ........................................................................................ 17 II.3.1. A nők termékenysége ........................................................................................... 19 II.3.2. A népesség gazdasági aktivitása, a foglalkoztatottak főbb strukturális jellemzői . 22 II.3.3. A népesség egészségi állapota, halandósága ......................................................... 24 III. Jogi szabályozás ................................................................................................................. 27 III.1. Közvetlen támogatások ............................................................................................... 27 III.2. Közvetett támogatások ................................................................................................ 29 IV. Elméleti és módszertani alapok .......................................................................................... 31 IV.1. Makroszintű magyarázatok ......................................................................................... 32 IV.1.1. Malthus munkássága ............................................................................................ 33 IV.1.2. Spencer „organikus népesedési elmélete ............................................................. 33 IV.1.3. Egyéb elméletek ................................................................................................... 34
110
IV.1.4. A demográfiai átmenetek elmélete....................................................................... 38 IV.2. Társadalmi normák és értékrenden alapuló magyarázatok ......................................... 40 IV.3. Egyéni cselekvésekkel meghatározott mikromodellek ............................................... 44 IV.3.1. Fogyasztási jószág modell ................................................................................... 45 IV.3.1.1 Kereslet-oldali .................................................................................................... 45 IV.3.1.2. Kínálati oldal ..................................................................................................... 47 IV.3.1.3. Életciklus-modellek .......................................................................................... 48 IV.3.2. Tőkejószág modell ............................................................................................... 52 IV.3.2.1. Nemzedékek közötti vagyonáramlás elmélete .................................................. 52 IV.3.2.2 Időskori biztonság elmélete ............................................................................... 54 IV.3.2.3 A gyermek bizonytalanság-csökkentő funkciója ............................................... 56 IV.4 Matematikai modellek.................................................................................................. 57 IV.5 Gazdaság és demográfia kölcsönhatását vizsgáló elméletek ....................................... 59 V. Empirikus vizsgálatok tapasztalatai .................................................................................... 60 V.1 Kérdőíves attitűd-vizsgálatok ........................................................................................ 63 V.2 Leíró-intuitív elméletek ................................................................................................. 71 V.3 Ökonometriai modellek ................................................................................................. 74 VI. Demográfiai és gazdasági folyamatok kölcsönhatása ........................................................ 85 VI.1 A gazdasági változások hatása a kiemelt népesedési folyamatokra ............................ 85 VI.2 A kiemelt népesedési folyamatok hatása a gazdaságra ................................................ 88 VI.3 A demográfiai előrejelzések alkalmazása a gazdaságban – interjú ............................. 90 VII. Kérdőíves felmérések ....................................................................................................... 91 VII.1 A kérdőívek leíró elemzése ........................................................................................ 92 VII.2 A kérdőívek összehasonlító elemzése ........................................................................ 92 VIII. Összegzés, következtetések, javaslatok ........................................................................... 94 Irodalomjegyzék ....................................................................................................................... 99 Az értekezés témakörébe tartozó publikációk ........................................................................ 105
111
További publikációk ........................................................................................................... 106 Summary ................................................................................................................................ 108 Tartalomjegyzék ..................................................................................................................... 110
112