Földrajzi környezetünk egyik problémája: a

Földrajzi környezetünk egyik problémája: a talajpusztulás __________________________________________________________________________

Földrajzi környezetünk egyik problémája: a talajpusztulás Boros László*

Egyes küls er k, természetföldrajzi jelenségek (folyóvíz, jég/fagy, szél) mellett az emberi társadalom megjelenése, gazdasági tevékenysége (erd irtás, földm velés, ipari tevékenység stb.) is szerepet játszik a lejt s térszínek talajtakarójának pusztulásában. Az ember szerepe tagadhatatlan ezen káros folyamatban. Tevékenysége évszázadok óta el segíti a talaj pusztulását, ezért már jó ideje gyorsított erózióról beszélünk (KERÉNYI A. 1991). Az erózió (valamilyen formája) széles körben elterjedt a Föld felszínén a trópusoktól a hideg éghajlati övig. Az ellene való védekezés – bár számos kísérlet történt és történik, számos módját ismerjük – részben költséges volta, részben technológiai vagy éppen szemléleti okok miatt koránt sem nevezhet hatékonynak. Pedig a talajerózió sok milliárdos kárt okoz egy-egy országnak. Ezért megismerése, területi megjelenésének feltárása, a védekezés helyi módjának kidolgozása fontos feladat. Ebben a kutatómunkában hazánkban évtizedek óta szerepet játszik a Debreceni Egyetem Tájvédelmi és Környezetföldrajzi Tanszéke (régebben Kossuth Lajos Tudományegyetem Alkalmazott Tájföldrajzi Tanszék). Neves oktatói, kutatói foglalkoztak a talajerózió kiváltó tényez ivel, formáival s az ellenük való védekezés legalapvet bb módjaival (PINCZÉS Z. 1968, PINCZÉS Z. et al. 1978, KERÉNYI A. 1983, 1991). Az eróziót kiváltó tényez k és megjelenési formái Talajjal, laza üledékekkel fedett lejt s térszínek formálásában, pusztításában egyes esetekben látványos, máshol és máskor kevésbé szembet n , de mérhet szerepet játszik a hegy- (domb-) oldalakon állandóan vagy id szakosan lefolyó csapadékvíz (hóolvadék, es ). Kiváltó tényez i a csapadék mennyisége, cseppnagysága (a becsapódás energiája), intenzitása, id tartama, ill. az olvadó hó mennyisége (vastagsága), az olvadás ideje, a lejt meredeksége, alakja, kitettsége, hossza. Az erózió mértékét befolyásolja a felszín növényi borítottsága, a talaj szerkezete, vízgazdálkodása és nedvességi állapota (KERÉNYI A. 1991). Leger sebb talajpusztulással a meredek, hosszú, növényzettel gyéren fedett, laza üledékkel (pl. lösszel) vagy talajjal borított lejt kön kell számolnunk, ahol a heves nyári záporok, felh szakadások, ill. a tél végi gyors olvadások idején a lefolyó víz hatékonyan ki tudja fejteni romboló munkáját. Az emberi (antropogén) tényez k *

ny. f iskolai docens, Tokaj

33

Boros László __________________________________________________________________________

(a talaj m velése, fellazítása, a fed növényzet szántással vagy kapálással történ eltávolítása, a helytelen vízelvezetés, az utak nem megfelel irányban való vezetése, a munkagépek kerekeinek bemélyedése, taposása stb.) nagyban el segítik a talaj pusztulását, ezért gyorsított erózióval állunk szemben. Az erózió megjelenési formái: 1. csepperózió, 2. lepelerózió, 3. mikroszoliflukció, 4. barázda erózió, 5. árkos erózió, 6. szakadékos erózió, 7. kémiai vagy oldásos erózió, 8. szedimentáció (akkumuláció) (KERÉNYI A. 1991). A Kárpát-medencében az általam vizsgált területeken mind a nyolc eróziós forma ismert, s fontos szerepet játszik a felszín formálásában. Tanulmányozásukat a Tokaji-hegy lösszel borított felszínén 1961-ben kezdtem el, kés bb kiterjesztettem Tokaj-Hegyalja sz l vel betelepített részeire is (BOROS L. 1996). Az 1970-es évek második felében figyeltem fel arra, hogy a Csereháton, s t alföldi jelleg tájakon, konkrétan a Nyírség homokbuckás (ÉNy-i részében vékonyabb-vastagabb lösszel, homokos lösszel fedett) élénkebb reliefenergiájú felszín és a Bodrogköz homokszigetein is gyakoriak egyes talajeróziós formák. E rövid dolgozatban a talajeróziónak csak néhány formájára térek ki. A vizsgált talajeróziós formák Mikroszoliflukció Els sorban tél végén, tavasz kezdetén figyelhet meg, amikor a vastag hótakaró gyors olvadásnak indul a fagyott talaj felett, ill. a fagyott talaj fels része is felenged. A mikroszoliflukció kialakulásának f bb kiváltó okai: 1. lejt s térszín, 2. az átlagosnál több szi-téli csapadék, 3. télen nagy vastagságban átfagyott talaj, 4. a vastag hótakaró tél végén – esetleg es által is el segített – gyors olvadása. Befolyásoló tényez i: 1. a lejt anyagának szerkezete, 2. a talaj nedvességtartalma, 3. a talaj vízgazdálkodása, 4. a lejt kitettsége, 5. a lejt növényi borítottsága, 6. antropogén tényez k (m velési módok, területrendezés, helytelen vízelvezetés stb.) (KERÉNYI A. 1991, BOROS L. 1993). A mikroszoliflukció többféle formában jelenik meg. Tipizálását az anyag mozgásának módja, a mozgó tömeg nedvességtartalma, valamint a kialakult formák alapján végezhetjük el. E szerint a lejt n lefelé haladó tömeg mozgása lehet: 1. csúszó, 2. folyó, 3. vegyes (csúszó-folyó). Az anyag nedvességtartalma (halmazállapota) alapján megkülönböztetünk: 1. merev, 2. plasztikus, 3. s r n folyós, 4. hígan folyós (iszapos víz), 5. vegyes szoliflukciós anyagszállítást (PÉCSI M. 1961, KERÉNYI A. 1991, BOROS L. 1993). Mikroszoliflukciós anyagmozgással els sorban a Tokaji-hegy lejt in találkoztam, de alkalmanként még a Nyírség lösszel fedett ÉNy-i részében vasúti bevágásokban vagy a Tisza által alámosott Timár-Balsa közötti partszakaszon is el fordul. A vizsgált lejt k anyaga mindenhol homogén löszb l épült fel. A mozgó tömeg konzisztenciája viszont igen eltér volt, így a mozgás módja, a kialakult formák is változatos képet mutattak (1. ábra). 34


1. ábra.

Mikroszoliflukciós mozgások három gyakori típusa a Tokaji-hegyen A) sz nyegszer (felületi), B) lineáris, C) nyelves típus

1. Csúszó, merev, esetenként plasztikus szoliflukciós anyagmozgás ott és akkor következik be, ahol és amikor – a hótakaró gyors olvadásakor a nagy mélységig átfagyott lejt anyaga néhány centiméterre felenged, – a felengedett talajréteg nedvességtartalma nem haladja meg a 25-30%-ot, ugyanakkor – a viszonylag alacsony nedvességtartalom ellenére nyírószilárdsága oly er sen lecsökken, hogy karéjos „szakadásfal” mentén elválik a fölötte lév tömegt l, s a nehézségi er hatására az alatta lév fagyos felületen, mint csúszópályán megindul a lejt n lefelé (1. kép, 1. ábra). Csúszás közben néhány dm2 nagyságú merev 35

Boros László __________________________________________________________________________

löszblokkról (rögökr l) kisebb darabok elmaradhatnak, „letapadhatnak”. Gyakran el fordul, hogy a lassan csúszó rögöt magasabb térszínr l származó hóolvadékvíz utoléri, túlnedvesíti, plasztikussá teszi. A mozgása ezáltal felgyorsulhat. A lejt alján a rögök, a plasztikus anyag felhalmozódik, akkumulálódik (1. ábra „A”). Mivel a forma bizonyos tekintetben hasonlít a sz nyegszer földcsuszamláshoz, ezért nevezhetjük sz nyegszer (felületi) szoliflukciónak is. A legszebb példát erre a típusra 1964 tél végén a tokaji Lebuj kanyarban találtuk, ahol 28o-os fagyos lejt n történt a szoliflukciós anyagszállítás, s mintegy 2728 m3 lösz pusztult le. (Ekkor nappal +1, +5, éjjel -5, -7oC volt a leveg h mérséklete.) A lecsúszott, ill. visszamaradt löszblokkok nagysága elérte a 25-35 cm-es értéket (PINCZÉS Z. – BOROS L. 1967a). Ehhez hasonló szoliflukciós anyagmozgással a következ években is több alkalommal és helyen találkozhattunk a Tokaji-hegy ugyancsak északias lejt in. 0,52,0 m ív „szakadásfal” alatt változó (2-8 cm) vastagságú, 1-2 méter hosszú merev (20-30% nedvességtartalmú) anyag (löszréteg) csúszott le, majd a „nyak” után néhány méteres (10-20 m) csúszópályán jutott le a lejt alján kialakuló akkumulációs szakaszig. Bár a folyamat néhány perc alatt végbemehet, az ilyenkor jellemz fagyváltozékony napokon (éjjel fagy, nappal jelent sen olvad, esetleg es is el segíti azt) a folyamat megismétl dhet, a merev rögök csúszás közben bevágódhatnak plasztikussá váló rétegbe, maguk el tt tolhatják azt. A csúszás felületén a kés bb érkez olvadékvíz néhány centiméter széles és mély barázdákat alakíthat ki (1. ábra, 1. kép). 2. A Tokaji-hegyen leggyakoribb, ezért a legnagyobb kárt a s r n folyó szoliflukciós anyagmozgás okozza. Általában hosszú és keskeny vonalban kúszik és folyik, ezért nevezhetjük lineáris típusnak is. Méréseim szerint – a lejtésviszonyoktól függ en – a s r bb anyag 1 méter utat 15-20, a hígabb 5-15 másodperc alatt tesz meg. A lefolyó olvadékvíz indítja el a talaj (lösz) mozgását. Az olvadás hatására a meredek lejt n plasztikussá, képlékennyé váló néhány centiméter vastagságú talaj (lösz) réteg a lejt n amúgy is könnyen meginduló szemcséit a lefolyó víz magával ragadja, és útközben egyre inkább bes r södik. A fokozatosan s r söd anyag folyása lelassul, kúszó mozgásba megy át, majd letapadhat, egyenetlen felszínen meg is állhat. A folyós anyag mozgáspályának alsó felében gyakran rátapad „medrének” oldalára, ill. abból kilépve 10-50 cm szélességben 2-5 cm vastagságú iszapréteggel vonja be a környez felszínt (1. ábra „B”). Az akkumulációs folyamat tehát nemcsak a völgy aljában, hanem akár 10-15 fokos völgyoldalon (lejt n) is bekövetkezhet az anyag bes r södése, letapadása, ill. a felszín egyenetlensége folytán. Az akkumuláció helyére már er sen bes r söd , kúszó (csúszó) anyag érkezik, amely jellegzetesen „karfiolszer ” formában torlódik fel, áll meg. Fagyváltozékony napokon fentr l immár hígan folyós (iszapos víz) érkezhet a csúszás felületére, s olvadékvíz barázda résel dik bele. 3. Hígan folyó is gyakran lehet a mozgó anyag, bár amint az el z ekb l is kiderült nem ritkán megváltozhat a nedvességtartalom. A hígan folyó talaj mozgása gyors, keskenyebb-szélesebb sávban mozog. 60-70% vízzel szemben 30-40% az iszap. A szedimentációja hordalékkúpra emlékeztet (2. kép). Gyakran lehet a 36


szoliflukciós mozgás vegyes típusú még egyazon területen belül is, ahol híg anyag bes r södik és fordítva. 4. Az elmúlt 20 év alatt 15 alkalommal figyelhettem meg a Tokaji-hegy északias oldalon hosszú, keskenyebb-szélesebb nyelvekre emlékeztet sárfolyást (3. kép). Ezek anyaga legtöbbször hígan, de egyes helyeken s r n folyó. Rendszerint természetes vagy mesterséges tereplépcs kön, az ún. fekete-fehér vonalon alakul ki. Hosszuk néhány méter (1. ábra „C”). A tokaji-hegyen a mikroszoliflukciós talajpusztulás löszön, zömmel északias fekvés , sz l vel betelepített területeken következett be. Képz désükre 2002-2003 telén is adottak voltak a feltételek. Barázdaerózió Az eróziós barázda képz dése szinte minden gyér növényzet lejt s területen megjelen talajpusztulási folyamat, ill. forma. Két típusa ismert: 1. olvadékvíz barázdaerózió, 2. es víz okozta barázdaerózió. Olvadékvíz barázdaerózió Tél végén, tavasz elején, hóolvadáskor keletkeznek. Kiváltó okai az olvadó hó mennyisége (vastagsága), az olvadás ideje (gyorsasága), a lejt meredeksége, alakja, kitettsége, hossza. A befolyásoló tényez k azonosak, mint amit az eróziónál már korábban leírtunk, vagyis a felszín növényi borítottsága, a talaj szerkezete, vízgazdálkodása és nedvességi állapota. S r olvadékvíz barázdahálózat ott és akkor alakul ki, ahol és amikor az szi csapadék er sen átáztatja a talajt, amely télen nagy mélységig (20-30 cm) átfagy, s rá vastag hótakaró hull. Ha az olvadás tavasz kezdetén gyors (esetleg „meleg” es is el segíti), akkor a lejt n lefolyó olvadékvíz bevágódik a fagytól kienged , magas nedvességtartalmú, esetleg képlékeny fels talajrétegbe. Gyakran szoliflukciós anyagmozgással együtt jelenik meg. A kialakuló olvadékvíz barázdák néhány centiméter szélesek és mélyek, lefelé haladva, ahol a lefolyó víz tömege és sebessége megnövekszik, a barázdák mérete is megnagyobbodik. Mivel a mélyebben még fagyott talaj akadályozza a barázdák mélyülését, ezért a lefolyó víz oldalirányban kénytelen növelni a „meder” keresztmetszetét, amelynek következtében gyakran téglalap alakú, keresztmetszet barázdák alakulnak ki. Futásuk során szélesebb és keskenyebb, mélyebb és sekélyebb szakaszok váltogatják egymást, azaz ritmusosan lépcs zöttek (de nem olyan mértékben, mint a nyári es vízbarázdák esetében megfigyelhet ). A lépcs n lebukó víz kis üstöket váj a talajba, bár ezek a fagyott alsó talajréteg miatt nem igazán mélyek. A lejt végén hordalékkúpban akkumulálódik a kierodált talaj, a víz pedig kis „tavakban” gy lik össze a hordalékkúpok el tti mélyedésben. Olvadékvíz barázdákat Tokaj-Hegyalán sz l vel betelepített lejt kön, a Csereháton és a Nyírségben szi vetés gabonaföldeken figyeltem meg és térképeztem.

37

Boros László __________________________________________________________________________

A vizsgált területek domborzati adottságai igen eltér ek. A Tokaji-hegy hirtelen, Hegyalja más részei valamivel lankásabban (hegylábfelszín) emelkedik ki környezetéb l. Egy kilométer távolságon belül 100-250 m szintkülönbség jelentkezik. Ebb l következik, hogy a reliefenergia nagy (a Tokaji-hegy K-i oldalán 220-260 m/km2). Hegyalján a hegylábfelszíneken hosszú, lankás lejt k a jellemz ek. A Nyírség ÉNy-i részében homokbuckás, kisebb deflációs mélyedésekkel tagolt, közepes reliefenergiájú, rövid lejt k az uralkodóak. Megfigyeléseink szerint az olvadékvíz-barázdák képz dése a nedvesebb északi lejt kön a gyakoribbak. A gyér növényi borítottságú soros sz l kben, ill. a Nyírségben és a Csereháton a géppel a lejt vel párhuzamos sorokban elvetett szi kalászosokban majd minden esetben egyenes, párhuzamos barázdák képz dnek (2. ábra). Hajlatokban, völgykezdeményekben viszont összetartók, a mellékbarázdák egy f barázdában egyesülnek.

2. ábra. Olvadékvíz barázdák a Tokaji-hegyen 1979-ben (Szélesség/mélység cm-ben)

Es víz által okozott barázdaerózió Nagy intenzitású, legalább 15-20 mm-es nyári csapadék alkalmával f leg gyér növényzeti borítású (pl. sz l vel betelepített), rendszeresen m velt (fellazított), meredek lejt n képz dik. Kártétele igen jelent s. Nem állandó forma, mert a földm vel ember a talajm velés során eltünteti, betemeti.

38


3. ábra. Völgyhajlatban kialakult es víz barázda a tokaji Hétsz l ben

Tokaj-Hegyalja sz l ültetvényeiben igen gyakori (3. ábra). Ezért három évtizeden keresztül rendszeresen mértem a kisebb-nagyobb es vízbarázdák hosszát, 1-5 méterenként szélességét és mélységét, térképeztem el fordulási helyét, megjelenési formáját, s r ségét, kiszámítottam a kierodált anyag mennyiségét. A Tokaji-hegyen nagy gyakorisággal mértük a lösz nedvesség-tartalmát (BOROS L. 1977, 1982, 1993, CSORBA P. 1985), amely az északi oldalon volt a legmagasabb, ezért itt alakult ki a legs r bb es vízbarázda hálózat, de kiadós felh szakadások idején mindenhol általános volt. Pl. 1980 három nyári hónapjának csapadékösszege Nyíregyházán 175,8 mm-rel, Tokajban 163,5 mm-rel haladta meg az ötven éves átlagot. Az utóbbi helyen június 10-én 45,5 mm-t, július 22-én 40,2 mm-t, augusztus 13-án 42,1 mm-t mértek. A hirtelen lezúduló nagytömeg csapadékvizet a talaj (lösz), ill. földes kopár nem tudta befogadni, így az nagy sebességgel lefolyt a lejt kön, mély barázdákat mélyített felszínükbe, jelent s eróziós károkat okozva. Ekkor az 1 m2-re es kierodált anyag a tokaji Hétsz l ben 3559 cm3, a Szarka sz l ben 2720 cm3, Timáron 1228 cm3, a nyíregyházi rhalom oldalán 1477 cm3 volt. A 100 m2-re es barázdahossz a Hétsz l ben elérte a 33,2 m-t, a Szarka sz l ben a 31,1 m-t, az rhalmon a 27,1 m-t, Timáron a 15,7 m-t. A barázdákat Tokajban D, DDK-i, az rhalmon ÉNy-i, Timáron Ny-i lejt n térképeztük, ill. mértük. Hasonló talajpusztulásnak 2-4 évenként lehetünk szemtanúi, legutoljára az 1990-es évek végén (pl. 1998-ban, 4. kép).

39

Boros László __________________________________________________________________________

Az es vízbarázdák a soros sz l ültetvényekben általában egyenes vonalvezetés ek (4. kép), rendezetlen telepítés sz l kben, völgyhajlatokban összetartóak, és az apróbb barázdák egy f barázdává egyesülnek (3. ábra). Kezdeti hosszukban néhány centiméter szélesek és mélyek, lefelé haladva egyre nagyobbak, lépcs zöttek. A lépcs k alatt viszonylag mély üstök képz dnek. Szélesebb és mélyebb szakaszok váltogatják egymást. Különösen nagy felh szakadások alkalmával méretük elérheti egyes helyeken az árkos erózió nagyságrendjét. A Tokaji-hegyen kívül még a Nyírség rövid homoklejt in (pl. nyíregyházi rhalom, Timár) is mértem egy méternél szélesebb és mélyebb, egyetlen es idején keletkezett vízmosásokat. A lejt alján a kierodált anyag lerakódik, akkumulálódik (szedimentáció). A formája itt háromszög , vagy hosszúkás hordalékkúp (3. ábra). A barázdákban az iszapos vízb l el bb az iszap rakódik le a hordalékkúpban, a lelassult víz a kúp után áll meg ideiglenes kis tavakban, pocsolyákban. Árkos és szakadékos erózió Hegy- és dombvidékeken jellemz , állandó geomorfológiai formák. Leginkább völgyek, völgyhajlatok alján mélyülnek, nagyobb területek es -, ill. olvadékvizeit gy jtik össze és vezetik le. Általában id szakos vizek formálják, állandó vízfolyás csak némelyikben van, az is elenyész mennyiség . Ellenben gyors hóolvadáskor és heves nyári záporok idején sok víz folyik le bennük, ilyenkor történik az árkok, szakadékok mélyítése és szélesítése. Több nyári felh szakadás alkalmával mértem az árkokban lerohanó víz iszaptartalmát, amely 5-12% között mozgott, de gyakran kisebb-nagyobb andezitgörgetegeket, fákat, venyigekötegeket, s t az 1960-as évek elején Tokajban lovas szekeret és személygépkocsit is magával ragadott. Ugyancsak Tokajban az Aranyos-völgy aszójából 1961-ben 550 m3, 1970-ben 450-500 m3, 1971-ben 600-650 m3, 1980-ban 400-420 m3 löszös iszap és sok száz kisebb-nagyobb piroxéndacit görgeteg zúdult le, s rakódott le a Kossuth téren és környékén. 1998 nyarán egyetlen felh szakadás során 230 cm mély és 250 cm széles vízmosás (árok) keletkezett a tokaji Lencsés-d l egyik löszmélyútjában. Az árkok, szakadékok mérete igen eltér . Hosszúságuk a Tokaji-hegyen 500600 méter, helyenként (pl. Hidegoldali-völgy, Rákóczi-völgy) 800-1000 méter. Szélességük a fels (kezdeti) szakaszukon 2-5 méter, lejjebb 10-30 méter, mélységük 2-5, ill. 10-20 méter. A Hidegoldali-völgy szakadéka 980 méter hosszú, maximális mélysége 20,5 méter, átlagos mélysége 7,5 méter. A déli fekvés Binet-sz l ben kialakult szakadék maximális mélysége 15 méter, átlagos mélysége 6,5 méter. A Bodrogkeresztúri-félmedencében a Galagonyás-árok mintegy 2000 méter, a Csirkeárok kb. 2500 méter hosszú. A félmedence árkainak (szakadékainak) átlagos mélysége 3,8 méter, maximális mélységük 10 méter. A szakadékos erózió esetében nem az égtáji fekvés, hanem sokkal inkább a lejt meredeksége, hossza, a vízgy jt terület nagysága, a könnyen erodálható üledék (pl. lösz) vastagsága a meghatározó tényez . Jó példa erre az árkos erózió által er sen 40


feldarabolt Tokaji-hegy, ahol alig alakítható ki modern, nagyméret , gépi m velésre alkalmas sz l tábla. A szakadékok (árkok) végén a bel lük kierodált anyag több tíz, ill. száz méter nagyságú hordalékkúpokban akkumulálódik, halmozódik fel. Ilyen hordalékkúpra épült Tokaj történelmi városmagja. Oldásos erózió Földünk felszínének tekintélyes hányadát fedik löszök, löszszer üledékek. Sz kebb környezetünkben, a Kárpát-medencében is mintegy 150 ezer km2 területet borít ezen üledékes k zet (PÉCSI M. 1993). A Tokaji-hegyet 350-400 m tszf.-i magasságig tekintélyes vastagságú lösztakaró fedi, melynek vegyi összetétele 64,4% SiO2, 13,1% Al2O3, 1-5% CaCO3, 2,5% Fe2O3, 1,7% K2O. A mész (CaCO3) tartalom miatt a löszben a szénsavas víz hatására oldásos (szuffóziós) folyamatok játszódnak le (KERÉNYI A. – KOCSISNÉ HODOSI E. 1990). Az oldásos folyamat mértéke a lösz CaCO3-tartalmán kívül többek között függ az átszivárgó víz (a területre hulló csapadék) mennyiségét l, a domborzati viszonyoktól, a felszín növényzeti fedettségét l, a talaj vastagságától, a benne él mikroorganizmusok mennyiségét l, a leveg , a talaj, az átszivárgó víz h mérsékletét l és egyéb tényez kt l. A talajban él mikroorganizmusok termelik a CO2-t, amely szénsavassá teszik az átszivárgó vizet. A szuffóziós folyamatokban a szénsavas víz oldó hatásán kívül nagy szerepet kap a lefolyó, mozgó víz mechanikai munkája is. A kett együtt alakítja ki a „karsztos” forrásokat (berogyások, „löszdolinák”, földalatti üregek, alagos járatok). Azokon a meredek löszlejt kön, amelyeket nem véd növénytakaró (pl. sz l terület), ott a lefolyó nagytömeg olvadék- vagy es víz rövid id alatt mély barázdát vájhat a felszínbe. A gyorsan mélyül barázdákban egyes helyeken a lerohanó víz néhány deciméter (esetenként 1-2 m) mélyen a felszín alatt a löszben folytatja útját. A földalatti járatok hossza néhány métert l 50-60 m-ig terjednek a Tokaji-hegyen. A földalatti járatok fels része általában keskeny, lefelé fokozatosan kiszélesedik, „csúcsíves” (5. kép). A földalatti járatok sok helyen beszakadnak. Tokajban el ször Pinczés Z. a Lencsés-hegy oldalában írta le (PINCZÉS Z. 1968). Kés bb Kerényi A. és Boros L. más helyeken (pl. a Rákóczi-völgy teraszain) is tártak fel szuffóziós járatokat, löszdolinákat (KERÉNYI A. 1983, 1991; BOROS L. 1983, 1995). Kártételük jelent s. Az erózió elleni védekezés A hegy- és dombvidékeken a földet m vel ember több évszázada felfigyelt az erózió kártételére. K gátakat, agroteraszokat épített, liktorgödröket ásott, rétegvonal mentén szántotta a talajt, hogy megakadályozza vagy legalább csökkentse a lejt n 41

Boros László __________________________________________________________________________

lefolyó víz romboló munkáját. Az embernek ez a tevékenysége már természetvédelemnek min sül. Ott, ahol kézi er vel történt/történik a talaj megmunkálása, különféle talajvéd m velési módokat alkalmaztak/alkalmaznak. Így pl. tányéros-, bakhátas-, skatulyás m velés. Újabban egyre több helyen telepítik a sz l -sorokat a lejt re mer legesen, gondoskodnak a víz elvezetésér l (pl. a Bodrogkeresztúri-félmedencében, vagy a tokaji Hétsz l ben, ahol vízelvezet betonvályúkat építettek). Az említett Hétsz l ben fólia és szalma terítésével igyekeznek megtörni a lefolyó víz sebességét, a lösz lehordását. Más helyeken a sz l sorok közé kalászosokat (árpát) vetnek. Modern nagyüzemi sz l táblákban lehet ség van a gépi rétegvonalas m velésre. A kisebb sz l ültetvényeken örvendetesen terjed a mikroteraszok építése (6. kép). A talajerózió elleni küzdelem fontos része a természetvédelemnek. Irodalom ÁDÁM L. 1954. A mez földi löszös területek karsztos formáiról – Földr. Közl. 2. 4. pp. 339-350. BOROS L. 1983. Adatok az 1980. évi csapadékos nyáron bekövetkezett talajeróziós pusztítás mértékéhez – Földr. Ért. XXII. 1. pp. 23-55. BOROS L. 1985. Olvadékvíz erózió különböz Nyíregyháziensis. Tom. 9. pp. 35-56.

lejtés

és talajadottságú területeken – Acta Acad. Ped.

BOROS L. 1993. Jelenkori szoliflukciós folyamatok vizsgálata löszös térszíneken – Földr. Közl. LXVII. 2. pp. 87-99. BOROS L. 1995. Adatok a lösz pusztulásának egy sajátos formájához – Földr. Ért. XLIV. 1-2. pp. 53-70. BOROS L. 1996. Tokaj-Hegyalja sz l - és borgazdaságának földrajzi alapjai és jellemz i – Észak- és KeletMagyarországi Földrajzi Évk. III. Nyíregyháza, 322 p. CSORBA P. 1985. Tokaji löszön kialakult talajok és földes kopárok nedvességviszonyainak tér- és id beli változása – Földr. Ért. 34. 3. pp. 283-295. KERÉNYI A. 1983. A talajpusztulás vizsgálata kísérleti körülménye között Tokaj-Hegyalja fontosabb talajtípusain – Kandidátusi értekezés, Debrecen, 158 p. KERÉNYI A. 1986. A talajerózió és a talajfejl dés kapcsolatáról mérési eredmények alapján – Földr. Ért. 35. 12. pp. 43-53. KERÉNYI A. 1991. Talajerózió – Akadémiai Kiadó, 219 p. KERÉNYI A. – KOCSISNÉ HODOSI E. 1990. Löszpusztulási formák és folyamatok kvantitatív vizsgálata sz l területeken – Földr. Ért. 39. 1-4. pp. 365-378. PÉCSI M. 1961. A periglaciális talajfagy-jelenségek f bb típusai Magyarországon – Földr. Közl. 9. 1. pp.1-24. PÉCSI M. 1993. Negyedkor és löszkutatás – Akadémiai Kiadó 375p. PINCZÉS Z. 1968. Vonalas erózió a Tokaji-hegy löszén – Földr. Közl. 16. 2. pp. 159-171. PINCZÉS Z. – BOROS L. 1967/a. Schneeschmelzerosion in den Tokajer Weingarten – Acta Geographica Debrecina 5-6. pp. 101-113. PINCZÉS Z. – BOROS L. 1967/b. Eróziós vizsgálatok a Tokaji-hegy sz l területein – Acta Geographica Debrecina, 5-6. pp. 308-325. PINCZÉS Z. – KERÉNYI A. – MARTONNÉ ERD S K. 1978. A talajtakaró pusztulása a Bodrogkeresztúrifélmedencében –Földr. Közl. 26. (102.) pp. 210-236.

42


1. kép. Lecsúszott merev anyag fagyott felületen, a felszínbe kis olvadékvíz barázdák vés dtek (1969) (Boros L. felvétele)

2. kép. Hígan folyós mikroszoliflukciós anyagszállítás 1991 kora tavaszán löszös lejt n Tokajban (Boros L. felvétele)

3. kép. „Nyelves” híganfolyós mikroszoliflukció löszlejt n 1991-ben (Boros L. felvétele)

4. kép. Es vízbarázdák a tokaji Hétsz l ben 1998-ban (Boros L. felvétele)

43

Boros László __________________________________________________________________________

5. kép. Oldásos erózió. Szuffózió földalatti járat felszínre jutása a Rákóczi-völgy egyik teraszán (1971) (Boros L. felvétele)

6. kép. Mikroteraszok a Tokaji-hegyen (Boros L. felvétele)

44

Földrajzi környezetünk egyik problémája: a

Recommend Documents