Ficsor Károly
Elrejtett kincs II. 3. Megbocsátás 4. Örök élet 5. Szenvedés
Orgovány 2005
1
ISBN 963 217 894 7
Borító és tördelés: Ficsor Donát
A ’4H’ / Magyar Misszió támogatásával kiadja az Örömhír Alapítvány 6077 Orgovány, Vörösmarty u. 14.
[email protected]
Belső használatra!
NEM ÁRUSÍTHATÓ!
Printed in Great Britain by JW Arrowsmith Ltd. of Bristol, BS3 2NT
2
TARTALOM Bevezetés ............................................................................... 9
MEGBOCSÁTÁS ...................................................11 Jézusnak van hatalma a bűnöket megbocsátani............. 13 Jézus vére folyt a bűneinkért..................................................... 13 Megszabadít bűneinktől – Bűnbocsánatot nyerünk ................ 13
A bűnrendezés előzményei................................................. 14 Bűnfelismerés (beismerés) ......................................................... 14 Bűnfelismerés hiánya................................................................. 17 Bűnbánat................................................................................... 18 Bűnbánat hiánya....................................................................... 20 Bűnvallás.................................................................................... 20
Megbocsátás ....................................................................... 25 Megbánás, bocsánatkérés előzi meg a megbocsátást.......... 25 A lázadó nép helyett Mózes kér bocsánatot ........................... 26 Bocsánatkérés parancsra ......................................................... 26 Nem olvasunk megbánásról, bocsánatkérésről....................... 27 A megbántó utóbb kért bocsánatot ....................................... 34 Egymásnak ................................................................................ 37 Önmagadnak............................................................................ 40 Megbékélés útközben............................................................... 44 Feladatunk a békéltetés ........................................................... 45 Bűnrendezés – segítő kezdeményezésével .............................. 45 Elfedező szeretet ....................................................................... 47 Te is légy megbocsátó! ............................................................. 49 Hirdetnünk kell a bűnök bocsánatát ........................................ 49
A megbocsátás következménye........................................ 51 A megbocsátás szabaddá tesz................................................ 51 A megbocsátás gyógyulást hoz ............................................... 52 Megbocsátott – eltörölt – bűn elfelejtése................................. 53
A meg nem bocsátás következménye .............................. 55 3
Bűnhődés.............................................................................. 57 Az atyák bűne miatt.................................................................. 57 Megbocsáttatott a bűn, de következményét viselni kell......... 57
A Szentlélek elleni bűn......................................................... 59 Megszomorítás........................................................................... 59 Megcsúfolás .............................................................................. 60 Hazudás ..................................................................................... 60 Kísértés ....................................................................................... 60 Kioltás (Megoltás)...................................................................... 60 Káromlás .................................................................................... 61
Halálos bűn – Nem halálos bűn .......................................... 64 A megátalkodott szívűnek nem bocsát meg az Úr ........... 66 Végleges elutasítás.............................................................. 66 További igék......................................................................... 67
ÖRÖK ÉLET .........................................................75 Örökké élnek ............................................................................. 77
Az üdvösség útja.................................................................. 80 Mi a bűn?................................................................................... 80 Mindenki bűnös ......................................................................... 84 Kis bűn – nagy bűn .................................................................... 84 A bűnnek büntetése van .......................................................... 86 Jézus hordozta a bűnt............................................................... 87 Azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön ............................ 90 Az üdvösség napja most van, ragadd meg............................. 95 Lejár a kegyelem....................................................................... 96 Üdvösség csakis Jézus által van................................................ 96 Jézust befogadhatja bárki ........................................................ 99 Kegyelemből, hit által van üdvösségünk................................ 104 Az Újszövetség új megvilágításba helyezi a törvényt ............. 113 A zsidók nem tartották magukat méltónak az örök életre .... 114 Előre elhatározta – „eleveelrendelés” .................................. 114 Eleve kiválasztás ...................................................................... 116 Elment a börtönben levő lelkekhez ........................................ 117 Ki üdvözül?............................................................................... 118 Üdvbizonyosság....................................................................... 120 4
Az üdvösséget el lehet veszíteni ............................................. 123 Ki kárhozik el? .......................................................................... 126
Menny – Új Jeruzsálem ...................................................... 132 A Mennyország alkotója Isten................................................. 133 Az Isten országa elérkezett...................................................... 133 Kevesen haladnak a Menny felé............................................ 134 A Mennyország fent van......................................................... 134 Kisebb és nagyobb a Mennyek országában ......................... 135 Mi történik a Mennyben?........................................................ 136 Betekintés a Mennybe ............................................................ 140 Kik és mik vannak a Mennyben? ............................................ 143 A Mennyben megdicsőült testünk lesz ................................... 149 Könyvek ................................................................................... 152 Új név ....................................................................................... 156 Örök név .................................................................................. 157 Új Ég, Új Föld, Új Jeruzsálem..................................................... 157
Pokol – Tűz tava.................................................................. 160 Sokan haladnak a kárhozat felé............................................. 162 A holtak hazája lent van ......................................................... 163 Örökké tart a kárhozat ............................................................ 164 Mit csinálnak az elkárhozottak?.............................................. 165 A gyehenna tüze..................................................................... 169 A lélek és a test is szenved ...................................................... 170 Az örök tűz az ördögnek és angyalainak készíttetett ............. 170 A tűz tavában lesznek ............................................................. 171 Aki elutasítja Isten kegyelmét, az a tűz tavába kerül ............. 171
Utolsó idők.......................................................................... 174 Fontosabb események............................................................ 176 Az idők végén járunk............................................................... 176 Isten munkája kiterjed ............................................................. 182 Élj bölcsen az utolsó időkben! ................................................. 183 A hittől való elszakadás........................................................... 186 Előkészületek napjainkban...................................................... 189 Elragadtatás ............................................................................ 200 A Bárány menyegzője............................................................. 202 A nagy nyomorúság................................................................ 202 Krisztus ezeréves földi uralkodása (Millennium) ...................... 209 Új Ég és Új Föld ......................................................................... 211 Feltámadás.............................................................................. 212 A Krisztus Gyülekezetének megítélése.................................... 214 Ítélet ......................................................................................... 215 5
SZENVEDÉS .......................................................219 Példák előttünk a szenvedésben...................................... 221 A szenvedés okozója......................................................... 224 A sátán és a démonai............................................................. 224 Bűneink .................................................................................... 227 A világ...................................................................................... 228 Idegen népek elnyomása....................................................... 229 Betegség.................................................................................. 230 Egyház ..................................................................................... 231 A család................................................................................... 232 Jó cselekedeteink ................................................................... 233
Istenért és az Ő országáért ................................................ 234 Krisztus nevéért................................................................... 234 A gyülekezetért .................................................................. 237 A kegyes élet része a szenvedés...................................... 238 Közösség a Krisztus szenvedésében ................................. 238 Különösen nehéz idők ....................................................... 239 Kiközösítés ................................................................................ 239 Üldöztetés ................................................................................ 242 Halál......................................................................................... 244 Akik nem kímélték életüket ..................................................... 245 Krisztus felkészít a szenvedésre ................................................ 247 Az utolsó napokban nehéz idők jönnek ................................. 247
Viszonyulás a szenvedéshez ............................................. 249 Türelem a szenvedésben ........................................................ 249 Állhatatosság és hit a szenvedésben...................................... 252 Imádság a szenvedésben....................................................... 254 Kegyelem a szenvedésben..................................................... 254 Dicsőítés a szenvedésben....................................................... 256 Öröm a szenvedésben............................................................ 256 Ne félj a szenvedéstől!............................................................. 258 Vállald a szenvedést! .............................................................. 259 Akik nem merték vállalni ......................................................... 259 Szenvedd el a bajokat! ........................................................... 260 Szenvedd el a fenyítést! .......................................................... 261 Szenvedjétek el egymást szeretetben!................................... 261 Jézus menekülésre szólítja az üldözötteket............................. 262
6
Viszonyulás az ellenséghez............................................... 262 Imádkozzatok az üldözőitekért! .............................................. 262 Áldjátok a titeket átkozókat, üldözőket!................................. 264 Szeressétek ellenségeiteket!.................................................... 264 Adj enni éhező ellenségednek! .............................................. 266
Isten és a szenvedés.......................................................... 268 Isten megengedi – a sátán adja ............................................ 268 Isten akaratából ...................................................................... 269 Isten büntet – fenyít ................................................................. 270 Isten mellettünk áll................................................................... 274 Isten megszabadít ................................................................... 275 Isten készítette a jót és a rosszat is........................................... 278
A szenvedés eredménye................................................... 279 A szenvedés elszakít a bűntől ................................................. 279 A megpróbáltatások által formálódunk................................. 280 A szenvedés dicsőséget szerez ............................................... 283 Az üldöztetés ébredést hoz..................................................... 284
Jutalom ............................................................................... 285 A szenvedők jutalma............................................................... 285 A gyötrők „jutalma” ................................................................ 286
Szenvedés után szabadulás .............................................. 287 A bűnösök szerencséje...................................................... 287 A bűnösök végül elbuknak...................................................... 288
7
8
BEVEZETÉS
Közvetlen a második világháború után cseperedtem fel. Otthonunkban a Biblia nem polcra helyezett díszként szolgált, hanem minden nap forgattuk. Először édesapám felolvasása nyomán kaptam betekintést csodálatos világába, majd ahogy megtanultam az írás és olvasás tudományát, magam is személyesen olvastam, és egyes verseket memorizáltam. Ahogy évtizedek után visszagondolok erre az időre, látom, milyen fontos szerepük van a szülőknek a gyermekek életének alakításában. Kisgyermekként nem azért olvastam a Bibliát, mert ez volt a kedvtelésem, hanem azért, mert erre tanítottak. Szüleimet szerettem, tiszteltem és tudtam, hogy a javamat akarják, ezért megfogadtam tanácsukat, parancsukat. Nekik köszönhetem, hogy 20 éves koromban már egészen jártas voltam Isten Igéjében és sok verset kívülről tudtam. Ez utóbbinak jó hasznát vettem a katonaságnál, ahol hivatalosan nem tarthattunk Bibliát. Bár végig sikerült rejtegetnem egy kis méretű Újszövetséget, de használni nem sokszor tudtam. Jó volt ilyenkor a korábban megtanult szakaszokat felmondani magamnak, hogy belőle vigasztalást és erőt merítsek. Az évek múlásával Isten 5 gyermek nevelésének felelősségét helyezte rám és feleségemre. Megpróbáltunk az Igei mértékhez igazodni, ehhez viszont szükség volt az összefüggések ismeretére. Szisztematikus bibliatanulmányozásba kezdtünk. Ennek kapcsán olyan igei igazságokat fedeztem fel, amelyekre mindaddig nem figyeltem fel, amíg csak vezérfonal szerint és folyamatosan olvastam a Bibliát. Ez az új felfedezés segített Isten hozzám szóló üzenetének jobb megértésében, ezért még aktívabb lettem a tanulmányozásban. Elkezdtem jegyzetelni. Nem volt vele semmi tervem, csak egyszerűen jegyzeteltem, és bár 9
kezdetben sok ilyen cetli el is kallódott, a jegyzetelés kapcsán jobban megmaradt bennem a felismert igazság. Később már eltettem a feljegyzéseimet, és rendszerbe is szedtem őket. Egy-egy téma lezárása után mások számára is elérhetővé tettem a gyűjteményeket. Többen visszajeleztek, hogy nagy segítség volt számukra és szeretnének újabb gyűjteményeket is kapni. Ez késztetett arra, hogy az eddig elkészült anyagot egybefűzzem és könyv formájában megjelentessem, hogy így még több érdeklődő ember számára elérhetővé váljon. A tanulmányban néhány esetet kivéve nem kommentálok. Meghagyom az olvasónak, hogy maga Isten szóljon hozzá a téma szerint csoportosított Igéken keresztül. A gyűjtemény igazi célja, hogy felnyissa a szemünket, és észrevegyük, hogy egyegy témáról mi mindent ír a Biblia. Az elrejtett kincsek közt még ennyi évi Bibliaolvasás után is olyan sok meglepetést találtam! A gyűjteménynek nem célja az összes Ige felsorakoztatása, és az Igék mennyiségéből általában hangsúly sem állapítható meg. Többféle csoportosítás is elképzelhető – ez egy azok közül. A dőlt betűs, iniciálés szövegekben Isten – a régebben és ma élő – gyermekei által akar fontos üzeneteket közvetíteni felénk. A keskenyebb hasábszélességű, aláíratlan dőlt betűs részek a saját kommentárjaim. Orgovány, 2005. március 28. Ficsor Károly
Az Elrejtett kincs I. kötetében megjelent fejezetek: 1. Imádkozás 2. Isten szól hozzánk
10
3. fejezet
Megbocsátás
11
2Krón 7:14. „… ha imádkoznak, keresik az én orcámat, és megtérnek gonosz útjaikról, én is meghallgatom a mennyből, megbocsátom vétküket, és meggyógyítom országukat.” Máté 6:12. „...és bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek...” Mik 7:18. „Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt, és elengedi népe maradékának büntetését? Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad.”
z életben sokszor előfordul, hogy valaki megbántja az embert, rosszat tesz neki vagy éppen elárulja. Ma már nemcsak keresztényi szempontokból ajánlják, hogy mondjunk le a bosszúról – a harag az egészségünket is rongálja. Megbocsátani azonban nem könynyű. Olykor nagyon is akarja az ember, mégsem sikerül. Az igazi megbocsátás lényege a visszafogadás. Amikor megbocsátottunk annak, aki vétett ellenünk, akkor oda kerül vissza az illető, ahonnan vétke miatt száműztük őt a szívünkből. Vannak viszont olyan mély sebek, amelyek után az ember ugyan „megbocsát”, de mégis tovább haragszik a bűnösre. Előfordul az is, hogy végül már eloszlik a neheztelés, de azért nem felejtjük el, amit a másik tett. A valódi megbocsátásban az ember nem saját sérelmeire néz, hanem a vétket elkövetőt szánja, aki vétett az igazság és a szeretet törvénye ellen. Ő az igazi áldozat és nem mi. Neki egy bőrben kell élnie önmagával! Akkor is szükség van a megbocsátásra, ha „csak” csalódtunk valakiben. A csalódás, a keserűség és harag egy tőről fakadnak, mindhárom száműzi az illetőt a szívünkből. Nem jó halogatni a sérelmek tisztázását, mert minél később látunk hozzá, annál hatalmasabbra terebélyesednek bennünk. Bár sokan kigúnyolandó dolognak tartják, ha az ember bosszúállás helyett a megbocsátást keresi, mégis ez lehet a kulcsa annak, hogy súlyos válságokon is túl tudjunk jutni.
A
Petőfi Népe
12
JÉZUSNAK VAN HATALMA A BŰNÖKET MEGBOCSÁTANI
Lk 5:17-24-26. – Máté 9:1-8. Márk 2:1-12. „Azért pedig, hogy megtudjátok: van hatalma az Emberfiának bűnöket megbocsátani a földön: Neked mondom, – így szólt a bénához –, kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza!”
Jézus vére folyt a bűneinkért Mt 26:28. „...az én vérem ... sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.” Ef 1:7. (Kol 1:14.) „Őbenne van – az Ő vére által – a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelme gazdagságából...” Jel 1:5. „...Jézus Krisztus ... aki elsőszülött a halottak közül, és a föld királyainak fejedelme; aki szeret minket, és vére által megszabadított bűneinktől...”
Megszabadít bűneinktől – Bűnbocsánatot nyerünk Mt 1:21. „Ő szabadítja meg népét bűneiből.” Csel 10:43. „Róla tesznek bizonyságot a próféták mind, hogy aki hisz őbenne, az ő neve által bűnbocsánatot nyer.” Neh 9:17. „Nem akartak engedelmeskedni, nem emlékeztek csodáidra, amelyeket velük tettél, hanem nyakaskodtak, és makacsságukban arra adták a fejüket, hogy visszatérnek a szolgaságba. De te bűnbocsátó Isten vagy, kegyelmes és irgalmas, 13
hosszú a türelmed és nagy a szereteted, ezért nem hagytad el őket.” Zsolt 103:3. „Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet...” Zsolt 103:12. „Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket.” Ézs 38:17. „Bizony, javamra vált a nagy keserűség. Hiszen megmentettél az enyészet vermétől, és hátad mögé dobtad minden vétkemet.” Ézs 55:7. „Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az ÚRhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész megbocsátani.” Jer 36:3. „Talán meghallja Júda háza, hogy mennyi veszedelmet készülök rájuk zúdítani, és ha megtérnek a rossz útról, én megbocsátom bűnüket és vétküket.” Mik 7:19. „Újra irgalmas lesz hozzánk, eltapossa bűneinket, és a tenger mélyére dobja minden vétkünket.”
A BŰNRENDEZÉS ELŐZMÉNYEI Bűnfelismerés (beismerés) 1Móz 42:21. „De így beszéltek egymás közt: Bizony, a testvérünkért bűnhődünk most, mert láttuk az ő nyomorúságát, amikor könyörgött nekünk, de nem hallgattunk rá. Emiatt ért utol bennünket ez a nyomorúság.”
14
4Móz 21:7. „Ekkor odament a nép Mózeshez, és ezt mondta: Vétkeztünk, mert az ÚR ellen és ellened szóltunk. Imádkozz az ÚRhoz, hogy távolítsa el rólunk a kígyókat! És imádkozott Mózes a népért.” 1Kir 8:47. Salamon így imádkozik „... de aztán szívből megtérnek azon a földön, ahova fogságba vitték őket, ha megtérnek és így könyörögnek hozzád azoknak a földjén, akik fogságba vitték őket: Vétkeztünk, bűnt követtünk el, gonoszul cselekedtünk!” Ezsd 9:7. „Őseink idejétől fogva mind a mai napig nagy vétekben vagyunk, és bűneink miatt jutottunk királyainkkal és papjainkkal együtt más országok királyai kezébe, fegyverre, fogságba, prédára és arcunk szégyenére, ahogyan ma is van.” Neh 9:33. „Te igaz vagy mindazok ellenére, ami bennünket ért, mert te híven bántál velünk, mi pedig hitszegők voltunk.” Zsolt 38:5. „Mert bűneim összecsaptak fejem fölött, súlyos teherként nehezednek rám.” Zsolt 51:5. „Mert tudom, hogy hűtlen voltam, és vétkem mindig előttem van.” Zsolt 106:6. „Vétkeztünk őseinkkel együtt, bűnt, gonoszságot követtünk el.” Jer 14:7. „Ha bűneink ellenünk szólnak is, a te nevedre tekintettel bánj velünk, URam! Mert számtalanszor elpártoltunk, vétkeztünk ellened!” Dán 9:5-16. „Vétkeztünk, és bűnbe estünk, megszegtük törvényedet, és lázadók voltunk, eltértünk parancsolataidtól és törvényeidtől.”
lyan ébredést várok, mint amilyen az Új-Hebridákon volt Gordon McDonald szolgálatai idején. A hatóságok így szóltak az evangélistához: „Befáradna a rendőrségre? Van itt egy tucat
O
15
ember, és nem tudják mi a bajuk, de maga talán tudja…” Amikor az evangélista végre a rendőrségre ért, több tucat embert talált, akik sírtak, és a rendőröket kérdezgették. Még annyit sem tudtak Istenről, hogy felismerjék Őt! Csak annyit tudtak, hogy valami nem stimmel, és hogy vétkesek. Annyira voltak képesek, hogy elmentek a rendőrségre, és megvallották, hogy valami „baj” van. Az volt a baj, hogy bűn lakozott a szívükben, és a bűnbánat szelleme hirtelen rájuk szállt. Amikor ezek az emberek kezdték elárasztani a rendőrséget, és bevallani a rossz cselekedeteiket, a rendőrség nem tudta, mitévő legyen. Az evengélista azon a hajnalon felállt a rendőrség lépcsőjére, elmondta Jézus Krisztus egyszerű evangéliumát, és igazi ébredés kezdődött azon a helyen. Tommy T.
ár kb. 12 - 13 éve megtértem, amikor ez megtörtént velem. Miért ilyen soká kellett megtörténnie? Elmondom, hogy más életében ne várasson ilyen sokáig. Aki olvassa, értse meg! Szerettem az Urat, szolgáltam Neki, a Szent Szellem betöltött, mégis voltak az életemben „sötét foltok”, amiket nem „ismertem” igazán. Egy alkalommal egy kedves közösség meghívott egy hétvégére. Elmentem, bár szívem berzenkedett. Azt sugallta, hogy „mit keresek én itt?!” Tudtam, hogy ez a hang nem Istentől jön. Az egyik napon megkértem a lelkipásztort, mintegy „mellékesen” hogy nem imádkoznának- e értem, mert van egy dolog, amitől szeretnék megszabadulni: Kényszeresen mostam a kezem már több mint egy évtizede, nem fogtam meg a kilincset más után, vagy ha igen rohantam kezet mosni. Ez nem volt éppen kellemes a környezetemnek, sőt időnként sértő is volt. Amikor eljött az imádkozás ideje, a Szent Szellem kijelentette, hogy ez csak egy külső megnyilvánulás. Valójában a mélyben ott húzódnak az igazán komoly problémák: mindenféle tisztátalan, zavaros gondolat, gyötrő érzések, gondolatok… Nem tudtam, igazán hathatósan Istenre figyelni, mert mindig „bezavart egy másik adó”. Ahogy imádkoztunk a pásztor feleségével, hol ő nevezett meg egy bűnt, hol én magam láttam meg. Fontos volt, hogy ketten imádkoztunk, mert voltak olyan bűnök, amiket ő nevezett meg és akkor döbbentem rá, hogy igen ez az, csak nem tudtam soha megnevezni. Fel kellett ismernem a bűnöket ahhoz, hogy megnevezve bocsánatot kérjek értük Istentől és szakíthassak velük, elhagyhassam őket. Egyenként megnevezve kötöztem meg ezeket, és megvallottam, hogy többé nem vállalok velük közösséget. Majd kértük az Úr Jézus szabadítását. Amikor megszabadultam, az Úr Jézus úgy jött felém, mint egy töviskoronás, és az én fejemre aranyból készült koronát tett. Majd egy kardot adott át, amire ez volt írva: „Akiket a Fiú megszabadít, valósággal szabadok!”
M
16
Most már értem, hogy miért van a Bibliában annyi „bűnlista”. Ezek segítségül írattak meg, ami tanításunkra, hogy felismerhessük és megnevezhessük őket. Azért, hogy az, aki szeretné elhagyni a bűneit, konkrétan felismerhesse őket. Ezután megvallja, hogy leleplezze azokat és világosságra hozza őket, azaz nyilvánvalóvá legyenek (Efézus 5, 1-14). „… Jézusnak, az Ő (Isten) Fiának vére megtisztít minket minden gonosztól.” 1Jn 1:7b K. B.
Bűnfelismerés hiánya Jn 16:9. „A bűn az, hogy nem hisznek énbennem...” Sokan nem ismerik fel, hogy ez a bűnük!
1Jn 1:8, 10. „Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság… Ha azt mondjuk, hogy nem vagyunk bűnösök, hazuggá tesszük őt, és nincs meg bennünk az ő igéje.”
2003 júniusában jött hozzánk nagyon elkeseredetten egy asszony. Szörnyű félelmek gyötörték. Az álmatlanság kimerítette és a lelki összeomlás veszélye fenyegette. Mély bűnök, különböző káros szenvedélyek terhelték életét. Az utóbbiak környezete által is ismertek voltak, az előbbieket jobban el tudta rejteni. Tanácsoltam őt, elmagyaráztam a szabadulás útját, majd azt kértem, hogy imádságban vallja meg Istennek, hogy bűnöket követett el és kérje a szabadítását. Erre nagyon megütközve azt mondta, hogy neki semmi bűne nincs és mindig is jó életet élt. Önmagát csalta meg azzal, hogy nem ismerte el bűnös voltát. Nem tudtam neki segíteni. Fájó szívvel búcsúztam el tőle, de nem mondtam le róla. Imádkoztam érte továbbra is. Nem sokkal később hallottam, hogy kórházba került a Pszichiátriai Osztályra. Majd egy idő után megszökött onnan. Gyermeke, aki éppen ebben az időben tért meg és csatlakozott a gyülekezetünkhöz elhozta édesanyját a vasárnap délelőtti istentiszteletre. Az Ige 17
megérintette a néni szívét, de döntésre nem jutott. Viszont arra a kérésemre, hogy jöjjön rendszeresen az istentiszteleteinkre, igent mondott és valóban ezt követően előbb vasárnaponként, majd hétköznap esténként is ott volt. Isten Igéje folyamatosan formálta életét. Az év végén már rájött, hogy vannak bűnei és némelyektől megszabadult az utóbbi két hónapban. Már a bűnbánatot is gyakorolja. Hittel várom a napot, amikor Jézus Krisztust behívja az életébe.
A következő történet tőlünk távol zajlott le. A megkeseredett szülők a gyülekezet segítségét kérték, lelkileg és fizikailag is elveszett fiuk visszatéréséért. A gyülekezet a Mindenható trónja elé lépett, együttes szívvel könyörgött a fiúért. Később tudták meg, – amikor az események időpontját egyeztették –, hogy ugyanabban az órában az ausztráliai őserdőben lovagló fiú akaratlanul is szüleire és az elhagyott otthonra gondolt. Isten Szelleme munkálkodott benne, és meglátta saját magát, üres életét, bűnei nagyságát és sokaságát. Megállította lovát, leszállt a nyeregből, és a végtelen nagy pusztában térdre esett az Úr előtt: bevallotta bűneit, kérte azok bocsánatát, és nem sok idő múlva nagy megkönynyebbülést érzett, boldog lett a tudattól, hogy Isten megbocsátott neki. A városba érkezése után azonnal levelet írt szüleinek, kérte, hogy bocsássanak meg neki és fogadják vissza. A szülők a levél érkezésekor azonnal megbocsátottak és táviratilag értesítették, hogy várják haza. A szülők végtelen örömükben, hogy fiuk visszatér, azonnal csengőt szereltettek a kapura, hogy ha gyermekük éjszaka érkezik haza, akkor is be tudjon jönni. Nagyon várták, hogy a megtért tékozló fiukat mielőbb a karjaikba zárhassák.
Bűnbánat Jób 42:6. „Ezért visszavonok mindent, bűnbánatot tartok porban és hamuban.” Zsolt 38:19b. „...bánkódom vétkeim miatt.” 18
Zsolt 51:19. „A töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted te meg!” (Károli ford.) Csel 3:19. „Tartsatok tehát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek.”
A bűnbánat szókönyvi magyarázata: Sajnálatot érezni, vagy bánkódni valamiért. Jézus ennél többet ért a bűnbánaton. A bibliai bűnbánat megváltozást, megfordulást jelent. Ez a bűnbánó személyben végbemenő teljes változást jelenti. Jézus tanítása szerint a bűnbánat szó jelentését jól szemlélteti a tékozló fiú példázata. Amikor a tékozló fiú felismerte bűnös helyzetét, akkor ő nem csupán sajnálkozott azon, amit elkövetett. Nem maradt passzívan tétovázó. Nem maradt tovább a disznók között. Felkelt és elindult.180 fokos fordulatot tett. Nekivágott az ellenkező iránynak. Az atyai házig meg sem állt. Megállt apja előtt, megalázta magát és bocsánatot nyert.
A
z igazi bűnbánat „megváltozást, elfordulást, új irányba haladást” jelent. Billy Graham
bűn elkövetése után az első teendő nem az ima, hanem az őszinte, töredelmes bűnbánat. – Isten nem fenyíti az ítélet vesszőjével azt, aki a bűnbánat ostorától vérzik.
A
Spurgeon
H
ívőnek lenni annyit jelent, mint a bűnbánatra hajlandónak lenni. Spurgeon
19
Bűnbánat hiánya Jer 8:6. „Figyeltem, és hallottam, hogy nem őszintén beszélnek. Senki sem bánja gonoszságát, és nem mondja: Mit tettem?!”
Nagyon gyakorlati módon tapasztaltam meg, hogy fontos a bűnfelismerés, de nem elégséges. El kell jutni a bűnbánatra és ezt követi a bűnvallás, majd a szabadulás – Isten megbocsát. 2003 nyarán beszélgettem egy ifjúval. Gyermekkorában behívta életébe Jézus Krisztust és hűséggel követte. Aztán hűtlen lett és bűnös életmódot folytatott. Tudta jól, hogy Istent nagyon megszomorította viselkedésével, és ha meg nem tér, a kárhozatba megy. Szíve azonban nagyon kemény volt, és hencegve azt mondogatta, hogy most sokkal boldogabb, mint amikor az Úrral rendezett kapcsolatban és gyülekezeti közösségben élt. A bűnbánatnak egy szikrája sem volt benne. E tragikus helyzetben az Úrtól kértem bölcsességet, miként segíthetnék kedves ismerősömnek. A Szent Szellem imádságban adott felülről jövő gondolatokat, mely az ifjút meggyőzte a bűnbánat fontosságáról. Akkor délután még tudta tartani magát a konokságban és a megtörésnek semmi jelét nem adta, de én attól kezdve hittem, hogy megtörtént a csoda. Még úgy köszönt el tőlem, hogy nem változtat semmit. Ő még nem tudta, amit én már hittem: az Úr győzött. Két nap múlva ismét felkeresett, de akkor már azért, mert be akart számolni a szabadulásról. Nem kellett győzködni. Győzött az Isten, és mi egyenkénti imádságban hálát adtunk a szabadulásért.
Bűnvallás Zsolt 32:1-5. „Megvallottam neked vétkemet, bűnömet nem takargattam. Elhatároztam, hogy bevallom hűtlenségemet az Úrnak, és te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem.” Zsolt 38:19a. „Bizony, megvallom bűnömet...” 20
3Móz 26:40-42. „De ha megvallják bűnüket és atyáik bűnét... akkor visszaemlékezem a Jákóbbal kötött szövetségemre, az Izsákkal kötött szövetségemre, meg az Ábrahámmal kötött szövetségemre, és gondom lesz az országra is.” 4Móz 5:7. „...az ilyenek vallják meg vétküket, amelyet elkövettek, térítsék meg adósságukat teljes értékben, és tegyék hozzá még az ötöd részét.” Józs 7:19. „Ekkor azt mondta Józsué Ákánnak: Fiam, adj dicsőséget az Úrnak, Izráel Istenének! Tégy bűnvallást előtte, és mondd el nekem, hogy mit tettél, ne titkolj el semmit előttem.” Neh 1:6-7. saját bűneik mellett őseik bűneit is megvallották „Vallást teszek Izráel fiainak a vétkeiről, amelyekkel vétkeztünk ellened. Vétkeztem én is és atyám háza népe is! Nagy gonoszságot követtünk el ellened, mert nem tartottuk meg azokat a parancsolatokat, rendelkezéseket és törvényeket, amelyeket szolgádnak, Mózesnek adtál.” Neh 9:2. saját bűneik mellett őseik bűneit is megvallották „Az Izráel utódai közül valók elkülönültek minden idegentől, azután előállva vallást tettek vétkeikről és őseik bűneiről.” Péld 28:13. „Aki takargatja vétkeit, annak nem lesz jó vége, aki pedig megvallja és elhagyja, az irgalmat nyer.” Dán 9:5-20. „Még beszéltem, imádkoztam, vallást téve vétkemről és népemnek, Izráelnek a vétkéről, és könyörögtem Istenemhez, az ÚRhoz, Istenem szent hegyéért...” Mt 3:6. (Mk 1:5.) „...és amikor megvallották bűneiket, megkeresztelte őket a Jordán folyóban.” 1Jn 1:9. „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz Ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” Jak 5:16. a bűnvallás a gyógyulás feltétele „Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok.” 21
Talán 8 évvel ezelőtt teljesen váratlanul toppant be hozzám régóta ismert jó barátom és lelki testvérem. Rövid bevezető után mondta, hogy azért jött, mert régi bűnei ránehezedtek és addig nem tudott lelkileg továbblépni, amíg el nem döntötte, hogy a jakabi tanítás szerint bűneit megvallja egy testvérnek. Az Úr egyértelműen engem mutatott neki e célból. Bár én szívesen kimaradtam volna ebből a beszélgetésből, megértettem, hogy szüksége van rá, nem véletlen autózott ilyen messzire. Azt mondtam neki, ha bizonyos, hogy ezt kell tennie, akkor kész vagyok vele imádkozni és meghallgatni őt. Igennel válaszolt. Egészen gyermekkoráig visszament és alapos részletességgel elmondott olyan bűnöket, amelyeket elkövetett. A régóta tartó jó baráti kapcsolat következtében ezek közül többről tudtam valamilyen szinten, de most részleteket is elmondott. Közben nagyon figyeltem Isten Lelke vezetésére és kedves testvéremmel teljes közösséget vállaltam. Átéreztem terheit és tapasztaltam, hogy egyre felszabadultabb. Mikor a bűnvallás végére ért, együtt adtunk hálát Urunknak a megbocsátásért és a szabadításért. Megkönnyebbülve indult haza. Kapcsolatunk azóta még szorosabb. Időnként találkozunk és együtt imádkozunk. Mindketten felelős szolgálatban vagyunk. Szükségünk van egymás bizalmára és támogatására. Kölcsönösen kérünk segítséget egymástól. Ő mint a gyülekezet helyi vezetője minden generáció felé szolgál és a lelkipásztornak mindig stabil támasza. Ma is vallja, hogy a folyamatos aktív szolgálat feltétele a tisztaság, ez pedig csak az alázatban való bűnvallásban tartható fenn. Az a tény, hogy e bűnrendezést követően ébredés indult a gyülekezetben, és 8 év alatt csaknem megháromszorozódott a gyülekezet létszáma, szintén mutatja a bűnfelismerés és bűnvallás fontosságát.
Súlyos bűnöket követett el Endre és több szenvedély rabságában élt. Nyolc évvel ezelőtt egy istentisztelet alkalmával behívta Jézus Krisztust az életébe és egyik napról a másikra megváltozott az élete. Megszabadult az alkohol és a cigaretta rabságából. Beépült a gyülekezetünkbe, és rendszeresen járt az istentiszteletekre és az imaórákra. Az ördög azonban nem adta olcsón, újból és újból próbálta visszavezetni régi bűneibe. Időnként teljes 22
sikerrel. Endre azonban nem maradt sokáig a mélyben, eljött a gyülekezetbe, és őszinte szívvel kitárulkozott, bűneit megvallotta és kérte Urunk bocsánatát, de kérte a gyülekezettől is a megbocsátást. Ma is visszaemlékezem azokra a néha szűkebb, máskor nagyobb körben történt bűnvallásokra. Csodálatos volt vele együtt megtapasztalni a szabadulás örömét. A gyülekezetre is jó hatással volt őszintesége, másokat is bátorított hasonló cselekedetre. Egy alkalommal az átlagosnál is mélyebbre került és a sátánnak sikerült őt még jobban becsapni. Elveszítette az alázatát. Ennek következménye, hogy nem jut el soha a felszabadulásra. Imádságában elmondja ő, hogy vétkezett, de csak úgy általánosságban. Próbálja magának is megmagyarázni, meg másoknak is, hogy mint mindenki, ő is követ el hibákat. Sajnos ennek következménye, hogy nem jön el a várva várt szabadulás. Maga is érzi, hogy életéből hiányzik az első szeretet. A Közösség tanácsát viszont nem tudja elfogadni az igei igazsághoz való visszatérésre, a bűnvallás gyakorlására. Azonban mi nem adtuk fel. Tovább imádkozunk, mert tudjuk, hogy Isten a győztes. Várjuk, hogy a helyes bibliai utat gyakorolva Endre is eljusson a teljes tisztaságra.
ajon mit teszünk akkor, amikor Jézus segítségét kérve akarunk megszabadulni egy bűntől, Ő pedig azt mondja, hogy nem fogsz addig megszabadulni tőle, amíg meg nem vallod valakinek? (Velem ez már többször is előfordult.) Ilyenkor inkább azt mondjuk, hogy „annyira azért nem akarok megszabadulni tőle…”?! Sosem fogod tudni elérni azt a krisztusi életet, amire vágysz, ha nem teszed az életedet elszámolhatóvá valaki felé. Ha emberek felé nem tudunk egészen nyíltak és őszinték lenni, akkor Isten felé sem leszünk azok. Ezért mondja Jakab: „Önként, szívből jövően, önmagatokat teljesen megnyitva a másik előtt valljátok be bűneiteket, és imádkozzatok egymás helyreállásáért – testi és lelki értelemben egyaránt –, és akkor átélitek, hogy Isten valóban képes gyógyítani. Mert az ilyen értelemben vett folyamatos és szívből jövő könyörgés hatalmas erőt szabadít fel.” (Jak 5:16, szab. ford.) Íme, itt a válasz arra a vágyunkra, hogy még erőteljesebb legyen az imádságunk! Ha Isten Lelke éppen egy számunkra nem kedvező időpontban hozza elő a lehetőségét az egymás előtti őszinte megnyílásnak, ne engedjük, hogy érzéseink elszakítsanak minket a lehetőségtől! Isten Lelke időnként a legképtelenebb időpontokban vezet el bennünket a
V
23
legtartalmasabb beszélgetésekre. Nem olyan régen egy hajnali egy óráig tartó beszélgetés vezetett el néhányunkat oda, hogy ezt a jakabi igeverset elkezdjük megvalósítani. Bárcsak megütné a szívünket ez az igazság, és nem nyugodnánk addig, amíg el nem jutunk oda, hogy van olyan ember, vagy vannak olyanok, akiknek el tudjuk mondani bűneinket, még akkor is, ha ez azzal jár, hogy ezek miatt időnként szégyenkeznünk kell előttük! De éppen ezért mondja Isten: „Aki megalázza magát, felmagasztaltatik!” Isten, de emberek előtt is!
Békehírnök
mlékeztem rá, hogy az általam tanulmányozott minden jelentősebb egyháztörténeti megújulást bűnvallás előzött meg. Azt is megértettem, hogy miért. A bűnvallás által teljesen megszabadultam – a gonosznak nem volt mit felhasználnia velem szembe, nem tudott semmilyen bűnömbe belekapaszkodni. Sohasem akartam a bűnvallást a YWAM-eseknél erőltetni, de azért eltűnődtem vajon mások is ugyanúgy át fogják-e azt élni, mint én. Így aztán, ami Don Stephens barátommal történt közvetlenül az indulás után, nem is lepett meg igazán. 1969. december 27-én kezdődött, hat hónappal azután, hogy Darral először a Golf szállóban jártunk. Másnap kellett elkezdődnie az oktatásnak az első előadó részvételével. Don és a felesége is velünk voltak. Don és Deyon nem sokkal a bahamai út után összeházasodtak. Aznap este felkértem Dont, hogy mondjon valamit a csoportnak. Most ott állt előttünk, egy kissé teltebben, mint a bahamai időkben, és elmondta hogyan hívta el Isten a misszióba. Egy kis kápolnában történt, fenn a hegyekben, mesélte, az első padsorban térdelt, mikor először az a benyomása támadt, hogy az Úr teljes idejű szolgálatba akarja állítani. Néhány héttel később, mikor éppen a tiszta lelkiismeretről hallottunk egy előadást, láttam, hogy Don rendkívül fészkelődik a székében. Végül nem bírta tovább és talpra ugrott. „El kell mondanom valamit. Túloztam... nem, egyenesen hazudtam mikor azon az estén elmondtam, elhívásom történetét a misszióba... Igen, valóban elhívott, úgy, ahogy mondtam... egy pontig. De azután elragadott a hév. Kiszíneztem a dolgokat, olyasmiket mondtam..., ami nem volt igaz. Hazudtam. Sajnálom, ne haragudjatok.” És gyorsan leült. Don őszinte megnyilvánulását sokan követték, hogy megszabaduljanak terheiktől. Csodálatos volt.
E
C 24
Loren Cunningham
sak az a bűnös, aki nem takargatja vétkét, számíthat arra, hogy Isten azokat betakarja. Spurgeon
MEGBOCSÁTÁS z összes vétkek teljes, azonnali és visszavonhatatlan megbocsátása a bűnös poklát Mennyországgá változtatja, és a veszedelem fiát az örök üdvösség várományosává avatja.
A
Spurgeon
megbocsátás kulcs, amely az ellenszenv ajtaját és a gyűlölet bilincsét megnyitja, és a keserűség és önzés láncát elszakítja. A bocsánat, amit Jézuson keresztül nyerünk el, nem csupán a bűneinket veszi el. Egészen új helyzetet teremt, mintha nem is lettek volna bűneink.”
A
Corrie Ten Boom
4Móz 14:18. „Az ÚR türelme hosszú, szeretete nagy, megbocsátja a bűnt és hitszegést; bár nem hagyja egészen büntetés nélkül, hanem megbünteti az atyák bűnéért a fiakat harmad- és negyedízig.”
Megbánás, bocsánatkérés előzi meg a megbocsátást 2Móz 10:17. Fáraó kéri Mózest, a 8. csapás, a sáskajárás idején „Most azért bocsássátok meg még ez egyszer vétkemet, és könyörögjetek Istenetekhez, az Úrhoz, hogy legalább ezt a halált fordítsa el tőlem!” 1Sám 15:24-25-31. Saul kéri Sámuelt „De bocsásd meg ezúttal vétkemet, és jöjj vissza velem, hogy leboruljak az Úr előtt!” Mt 6:12. „...és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek...” Mt 18:32-33. „Gonosz szolga, elengedtem minden tartozásodat, mivel könyörögtél nekem. Nem kellett volna-e neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad?” 25
Az úr bizalmat előlegezett a nagy adósnak. Elengedte tartozását – még mielőtt ő rendezte volna dolgát felebarátjával. Ő a nagylelkű elengedés birtokában sem volt könyörületes szolgatársához. „Ekkor haragra lobbant ura, és átadta őt a hóhéroknak, amíg meg nem fizeti neki az egész tartozást.” Mt 18:34.
Lk 15:17-21. „Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek.” Lk 17:3-4. „Ha vétkezik ellened atyádfia, figyelmeztesd, és ha megbánja, bocsáss meg neki. És ha naponta hétszer vétkezik ellened, és hétszer tér vissza hozzád ezt mondva: Megbántam – bocsáss meg neki.”
A lázadó nép helyett Mózes kér bocsánatot 4Móz 14:1-19-20. „Bocsásd meg ennek a népnek bűnét nagy szereteteddel, ahogyan megbocsátottál ennek a népnek Egyiptomtól fogva mindeddig! Akkor az Úr ezt mondta. Megbocsátok a te beszéded szerint.”
Bocsánatkérés parancsra 1Móz 50:16-17. „Ezt üzenték tehát Józsefnek: Apád megparancsolta nekünk halála előtt: Ezt mondjátok Józsefnek: Kérünk, bocsásd meg testvéreid hitszegését és vétkét, hogy rosszat követtek el ellened! Bocsásd meg hát azoknak a hitszegését, akik atyád Istenének a szolgái! József sírva fakadt, amikor ezt elmondták neki.”
Többször hallottam fiataloktól, kisgyermekes szülőktől: „Édesanyám kényszerített, hogy kérjek bocsánatot tőle, vagy valaki mástól. Ez engem nagyon zavart. Elhatároztam és tartom is magam a döntésemhez: gyerme26
kemet sohasem kényszerítem bocsánatkérésre. Ez nem olyan dolog, amit parancsszóra lehet tenni.” Téves, az igei tanítással ellentétes ez a gondolkodás. Tudom, hogy nem rosszból fakad. Nem a Biblia tanítása elleni lázadás akar ez lenni. Egyszerűen csak azt gondolják sokan, nem helyes, ezért nem szabad a bocsánatkérést parancsba adni. Pedig nagyon is indokolt a gyermekek ilyen irányú tanítása. Ha ezt megkapják, akkor megtanulják fiatalon, hogy nem lehet büntetlenül vétkezni.
Nem olvasunk megbánásról, bocsánatkérésről Zsolt 78:30. „Pedig ő irgalmas, megbocsátja a bűnt, nem akar elpusztítani, sőt sokszor visszafojtja haragját, nem engedi, hogy egészen fellobbanjon indulata.” Mt 18:21-22-35. „Akkor Péter odament hozzá, és ezt kérdezte tőle: Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is? Jézus így válaszolt: Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is.” Mk 2:5. „Jézus pedig látva a hitüket, így szólt a bénához: Fiam, megbocsáttattak a bűneid.” Mk 11:25-26. „És mikor megálltok imádkozni, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket. (Ha pedig ti nem bocsáttok meg, mennyei Atyátok sem bocsátja meg vétkeiteket.)”
Isten megbocsátására csak akkor számíthatunk, ha mi megbocsátottunk az ellenünk vétkezőnek. – A megbocsátás a szeretetünk kifejezése. A meg nem bocsátásra nem találunk igei magyarázatot. Lehet az ellenünk elkövetett bűn súlyos és igazságtalan – jogtalan –, az Isten szerinti válasz akkor is csak a megbocsátás lehet. Ha a megbocsátást halogatjuk, azzal az ördögnek adunk helyet, lehetőséget, hogy 27
belépjen életünkbe. „Ha haragusztok is, ne vétkezzetek, a nap le ne menjen a ti haragotokkal, helyet se adjatok az ördögnek.” (Ef 4:26-27.)
2002 áprilisában hétvégi konferencián vettem részt 12 testvérrel a gyülekezetünkből. Isten Lelke különösen működött. Engem is megérintett. Egyik igehirdetés után előrementem. Az előadó több témát említett, engem a megbocsátás ért szíven. Gondolkodtam, kinek kell megbocsátanom. Az Úr három személy nevét hozta elém, akik sok szomorúságot okoztak Közösségünknek méltatlan életükkel. Mivel nem haragudtam rájuk, nem is gondoltam soha, hogy meg kellene bocsátanom nekik. Ott, akkor, nagyon világosan és érthetően a megbocsátásra hívott az Úr. Azonnali készség volt bennem és „elengedtem” minden adósságukat. Ezt követően csodálatos béke töltötte be szívemet. Néhány nappal hazaérkezésünk után, az irataimat rendezve 2-3 évvel ezelőtt nekem írott levél került a kezembe, amit a három személy egyike azért írt, hogy gyalázzon engem. Soha nem tartottam haragot, de azért a levelet őriztem, és ritkán elolvastam. Most kiemeltem a fiókból és olvasatlanul apró darabokra téptem. Tudtam, hogy erre már nincs szükségem. Feltétel nélkül megbocsátottam a testvéremnek, nem vártam, hogy jöjjön bocsánatot kérni. Ő semmit nem tudott a lelkemben dúló küzdelemről. Isten különleges ajándékaként fogadtam, hogy hosszabb idő után először, a következő vasárnap megjelent ismét a gyülekezetben.
Jn 8:11. „...én sem ítéllek el téged.”
Jézus megbocsát a bűnös nőnek
következő napon egy barátommal a szülőfalumba mentem. Útközben vettem egy nagy kost, amit aztán átadtam az édesapámnak azzal a kéréssel, hogy hívja meg a család minden közeli tagját egy nagy ünnepségre. Mindenkinek szerettem volna a tudomására hozni az elhatározásomat, miszerint mindenkinek megbocsátok, aki valamilyen módon megbántott.
A
28
E döntés előzménye az volt, hogy a családban némelyek mindenáron meg akartak ölni. Egy közülük előzetes letartóztatásba is került emiatt. Édesapámnak pénzt is adtam, hogy váltsa ki a rokonomat. Apukám annyira örült a megbocsátás ezen mértékének, hogy ott rögtön letérdelt, és hálát adott Istennek. Daniel Ekechukwu
ánya, miután leszerelt, búcsúestjét töltötte a laktanyában. Bár Jézusba vetett hite miatt megígérték neki, hogy nem hagyja el élve a laktanyát, minden gyilkossági kísérletük meghiúsult, és immár leszerelési papírral a kezében vehetett részt a partin, melyet sorstársai rendeztek búcsúztatására. A laktanya sötét udvarán találkozott Peredelkoval (Roman), aki sokszor asszisztált üldözőinek, és a legutolsó merénylet végrehajtásában is részt vett, és most már őrmesteri egyenruhát viselt. Halló, Roman – üdvözölte barátságosan. – Gratulálok, hiszen magasabb rangra emelkedtél, őrmester lettél! Peredelko megállt, és hallgatott egy darabig. Aztán válaszolt, anélkül, hogy fölemelte volna a tekintetét: – Ványa, tudom, hogy áruló vagyok és gyáva. Én vagyok a bűnös mindenben! Sajnálom. – A hangja remegett. – Jól van Roman. Tudom, hogy nyomás alatt voltál, és meg kellett tenned. Már rég megbocsátottam neked. Peredelko csak ekkor nézett rá. Sírt. – Én nem akartam, Ványa. De kényszerítettek. Azzal fenyegettek, hogy ha megtagadom, kirúgnak a hadseregből. Hiszen tudod, nálam minden ettől a szolgálattól függ: a házam, a karrierem, a családom. Én... Még akart mondani valamit, de a könnyek elfojtották a hangját. – Nem kell többet mondanod, Roman. A dolog meg van bocsátva és el van felejtve. Megtanultalak szeretni téged is, mert Isten szeret téged, tudod? Hogyne szeretnélek hát téged én is, Roman? Az én bűneim ölték meg Jézust, az Isten Fiát. A gyilkosává lettem. És Ő kegyelemből megbocsátott nekem, és olyan emberré tett, aki szintén meg tud bocsátani. Ezért tudok neked is megbocsátani. Egyszerre csak Peredelko Ványa nyakába borult. Mindkettőjük arcán folytak a könnyek...”
V
Johannes Reimer
égen történt, de a tüske még szúrt és nagyon megsebezett. 14 éves lehettem, amikor egy asszony mézért jött hozzánk. Édesanyámmal beszélgettek, én a folyosón tanultam. Az asszony –
R
29
Tarjányiné – olyan dolgokat mondott, amitől egy világ dőlt össze bennem. „Milyen rendes magától, hogy ezt az eldobott, senki felelőtlen ember gyerekét iskoláztatja, szépen járatja.” Édesanyám tiltakozott: „Ez az én saját gyerekem, kilenc évre született a fiam után, nem menhelyi.” Az asszony csak mondta a sértéseket. Anyám védte az igazságát. Én meg elgondolkodtam a hallottakon: Kik a szüleim? Hol élnek? Csak menhelyi vagyok. Visszaadhatnak. Hova tartozom? Elkeseredtem, nem ettem, a tanulmányi eredményeim romlottak. Az iskolában is tapasztalták, hogy nagyon fáj valami. De hogy mi, azt nem árultam el. Édesanyám sejtette az okot: „Hallottad Tarjányinéval a beszélgetésünket? Nem igaz egy szava sem! Nem is ismert, kint laktak a tanyán.” Elsírtam magam: Kik a szüleim, hol találom meg őket? – Ott motoszkált bennem a kérdés. „Mi vagyunk a vérszerinti szüleid.” Nem hittem el, hiába volt a meggyőzés. Hittem az álnok gonosz beszédnek. Két hónap alatt csont-bőr lettem. Édesanyám válaszút elé állított: „Holnap bemegyünk a Városházára, és ott a Családi értesítőben a két szemeddel megláthatod, hogy saját gyermekünk vagy.” Ekkor újra sírva fakadtam, nem akartam szüleimet vádolni és kértem bocsánatukat. Eltelt tíz év. Egyszer csak az utcán találkoztam Tarjányinéval. Az elszenvedett igazságtalanság dühöt váltott ki belőlem. Nem is tudtam, mit tettem volna vele, ha a férjem nem fogja meg a kezemet, és a gyermekeim nem könyörögnek: „Nem szabad! Rég volt, azóta tudod az igazságot! Bocsáss meg neki!” Ez részben sikerült csak. Majd amikor az asszony meghalt, a ravatala mellett kértem Isten bocsánatát, de a tüske még a szívemben maradt. Múlt vasárnap az Örömhír Közösségben a megbocsátásról szólt az Ige. Nagyon megérintett. Bárki bekapcsolódhatott bizonyságtételével. Én is elmondtam régi fájdalmamat. A testvérek felajánlották, hogy ha valaki még nem tudott teljesen felszabadulni a meg nem bocsátás terhétől, szívesen imádkoznak érte, hogy az Úr teljesen gyógyítsa be a sebeit. Én is jelentkeztem. Többen könyörögtek, hogy attól a régi tüskétől szabadítson meg engem az Úr Jézus. Akkor ott elvétetett tőlem a tüske. Szív szerint meg tudtam bocsátani. Meggyógyultam. Teljes békességem van azóta. Bizonyságot tettem: Most megkaptam Isten megbocsátó szeretetét. Benedek Istvánné
j, a munkában még nem jártas kollégát osztottak be mellém, hogy segítsem őt a munkafogások megismerésében. A fiatalember többször elhagyta munkaterületét, és kíváncsian mászkált a gépek között. Nekem kellett elvégeznem az ő munkáját is ilyenkor. Ez
Ú
30
dühített engem és mint az édes mézet szívtam magamba a haragot. Készültem, hogy majd jól beolvasok neki. Két évvel ezelőtti megtérésem óta megváltozott az életem és nem volt rám egyáltalán jellemző, hogy haragudjak, de most kikért a sátán és nem vettem észre a csapdát, belementem. Azonban még a műszak alatt magamba szálltam, a Jézus nevében megtagadtam a sátán támadását. Mire a munkaidő befejeződött már mosolyogva mondtam a fiúnak egy ejnye-bejnyét. Nem vártam, hogy bocsánatot kérjen, megbocsátottam én anélkül, csak szabad legyek. Kemenes Zoltán
alán az hozott bennünket közeli barátságba, hogy nekik is hat gyermekük volt mint nekem. Férje halála után senkije nem volt, akivel megoszthatta bánatát és örömét. Szomorúságát tovább fokozta, hogy tizenhat éves leánya férj nélkül hozott egy unokát a családba. Ilyen előzmények után nagy örömmel fogadta baráti közeledésem. Próbáltam őt Krisztushoz vezetni, hiszen Őrá volt szüksége. Nem csak szellemileg, de anyagilag is segítettem, noha az én családomnak is nagyon be kellett osztani mindent. A nagy segíteni akarásomban magam is bölcstelen lépést tettem. Az Úr megkérdezése nélkül kölcsön felvételekor kezességet vállaltam neki a szövetkezetnél. Nem figyeltem az Ige határozott intésére: „Esztelen ember, aki kezet ad, és kezességet vállal a barátjáért.” Péld. 17.18. „Ne tartozz azok közé, akik kezet adnak, és adósságért kezességet vállalnak!” Péld. 22.26. Két hónap múlva kaptam a felszólítást a kezes fizetésre, mivel az adós nem tudott fizetni. A bank megkezdte az 500000 Ft kölcsön havi törlesztő részletének levonását a fizetésemből. Engem elfogott a düh, azt hittem nem élem túl az esetet. Barátnőmet elkezdtem gyűlölni. Éjjel-nappal azon gondolkodtam, hogyan álljak bosszút cselekedetéért. Nem vigasztalt az a tudat sem, hogy én voltam a hibás, magamnak csináltam a bajt, miért hagytam figyelmen kívül Isten Igéjének erre vonatkozó tanítását. Miközben vonták a munkabéremből a részleteket, újabb két hónap telt el. Egyik nap a város központjában igyekeztem munkám végzésére, megláttam szemből egy babát toló fiatal asszonyt, aki nagyon elhanyagolt és szomorú ábrázatúnak tűnt a távolból. Azon tanakodtam magamban, hogy talán részeg lehet, imbolygó mozgása erre utalt. Azonban az is megfordult a fejemben, hogy betegség gyötörheti. Amint közelebb érkeztünk egymáshoz, felismertem, hogy ő éppen az általam oly nagyon gyűlölt barátnőm. Szívembe most a méreg helyett nagy fájdalom hasított és mélységes szeretet fakadt fel onnan, amint láttam, hogy mennyire rosszul van.
T
31
Azonnal leültettem a járdán. Beszaladtam a közeli fagyizóba, friss üdítőt vásároltam és megitattam vele. Ettől kissé felüdült. Immár a nála levő 5 hónapos babára koncentráltam, aki nagyon sírt. Karomba vettem, dajkáltam és próbáltam megtudni, mi lehet a kicsi baja. Kiderült, hogy előtte este evett utoljára, azóta csak forralt vízzel itatta. Most a gyógyszertárba ugrottam be. Az utolsó pénzemen megvettem egy doboz tápszert és a kicsit megetettem. Mindketten jobban lettek. Tovább mentem a munkámat végezni. Közben szívem csordultig megtelt hálával. Gondolataimban az Úrhoz futottam és megköszöntem neki, hogy van kenyerem és ruházatom. Asztalunk soha nem maradt üres, pedig én is hat gyermeket nevelek. A bensőmben nagy békesség gyúlt és ebben a pillanatban megbocsátottam. Azóta eltelt két év, a törlesztő részleteket folyamatosan fizetem, ennek ellenére boldog vagyok és szabad a szellememben. Cs-né M. M.
Az első beszélgetésünk alkalmával nem gondoltam, hogy olyan hirtelen történik radikális változás Emma életében. Egy könyvet akart kölcsönözni könyvtárunkból. Beszélt az érdeklődési köréről és a legutóbbi kudarcáról. Őszintének látszott, és az is volt. Figyelmét az Úr felé fordítottam és meghívtam gyülekezetünkbe. Sok más közönyösségének megtapasztalása után, meglepődtem, amikor azonnal igent mondott és a következő vasárnap eljött az istentiszteletre. Érdeklődéssel hallgatott. Az alkalom végén a Lélek késztetésére odamentem hozzá, és meghívtam a hamarosan kezdődő 3 napos konferenciánkra. Nem sokat töprengett. Egyedül élő nyugdíjas, független másoktól. Nem kellett a témát a család többi tagjával egyeztetni, igent mondott. Mint később elmondta, a konferencián reggeltől estig szívta magába az éltető Igét. Lelkében formálódott, és a harmadik nap döntött Jézus Krisztus követése mellett. Ettől kezdve Közösségünk a lelki otthonává lett. Hamarosan bekapcsolódott az imádkozók csoportjába is. Minden alkalommal pontosan jött. Éhezte és szomjazta Isten Igéjét. Mindjobban meg akarta ismerni Őt, a Mindenhatót. Mintha érezte volna a közeli elköltözést a mennyei hajlékba, nem akart elszalasztani egyetlen percet sem az Úr jelenlétének megragadásából. Hamar észrevette, hogy elmúlt évtizedeiben nem jó kapcsolatokat épített. Otthonát, szűk családi körét megmérgezte a meg nem bocsátás szelleme. Már nem azt kereste, hogy ki vétkezett, nem azt kutatta, hogy ki bántot32
ta meg a másikat, a megbékélést kívánta. Ez viszont nem ment gyorsan. A legsúlyosabb konfliktus éppen a vele egy házban élő gyermekével alakult ki már sok évvel korábban. Közvetlen megtérése után még az őt megbántó fia megváltozásától várta a megoldást. Viszont hamar rá kellett jönnie, hogy más irányba kell elindulni. Magába szállt, és elkezdett imádkozni a családi békességért. Akkor érte a legnagyobb meglepetés, amikor észrevette önmagán, hogy már nem is haragszik. Várta viszont a megbékélés külső jelét is. Vágyott már a gyermekével való találkozásra. Viszonzást azonban nem kapott. Egy házban éltek, de egymást szinte soha nem látták. Ha a véletlen kapcsán elkerülhetetlenül meglátták egymást, fia azonnal elfordította tekintetét. Nagy tehertétel volt ez anyai szíve számára, de már nem engedte meg magának, hogy haragot hordozzon szívében. Folyamatosan imádkozott érte. Egy év után már előfordult, hogy az anyuka azt sejtette fia tekintetéből, van némi változás. Azonban nagyon tiszavirág életűek lettek ezek az enyhülések. Az elmúlt év végén több vasárnap foglalkoztunk a megbocsátás bibliai értelmezésével. Egyik vasárnap arról szóltam a Mt 11:25. alapján, hogy a megbocsátást nem tehetjük a bocsánatkérés feltételévé. Akkor is meg kell bocsátani, ha az ellenünk vétkező nem kér bocsánatot tőlünk. Fejezzük ki szeretetünket a megbocsátással, és így töltsük be a Krisztus törvényét. Az Ige Emmát szíven találta, ott akkor azonnal megbocsátott gyermekének, és ezt hangos imádságában is elmondta az Úrnak. Néhány héttel később kórházi vizsgálatra ment. Megműtötték, de sajnos a vágyott gyógyulás helyett a gyors fizikai leépülés következett. Fia a három hónapos súlyos betegsége alatt soha nem látogatta meg a kórházban, de amikor hazajött pár napra, akkor is elkerülte őt. E testvérnő viszont megtanult megbocsátani és nem haragudni. Kórházi látogatásaim alkalmával, személyes beszélgetéseinkben megtapasztalhattam, hogy megőrizte, mint az Úrtól kapott drága ajándékot, a megbocsátást. A haragnak nem adott helyet. Én pedig folyamatosan gyönyörködök az Istenben, aki ilyen csodálatos módon megtudja változtatni annak az embernek az életét, aki engedelmeskedik a jó Atyának. Találkozásaink alkalmával elmondta, hogy szeretne még meggyógyulni, de kész van az elköltözésre. Tudja, 33
hogy az Úr mennyei hajlékot készített számára. Tudja, hová megy. E sorok írásakor ő már a Mennyben van, hiányoljuk a gyülekezetben. Viszont a tudat, hogy ő már sokkal jobb helyen van mint mi, nagy megnyugvást ad számunkra.
A megbántó utóbb kért bocsánatot Nyolc évvel ezelőtt találkoztunk először Katival. Hívásunkra néhány alkalommal eljött a gyülekezetbe, gyermekeit is hozta magával. Közülük a nagyobb fél év múlva behívta Jézus Krisztust az életébe és azóta is hűséges követője. Ő azonban nem tudott elszakadni bűnös életétől, továbbra is szenvedélyeinek hódolt. Sok szomorúságot okozott nekünk is és gyermekének is. Rossz indulatú támadásokat intézett ellenünk, gyermekét pedig megpróbálta elszakítani a közösségtől és őt is bűnre csábította. 2003 nyarán megtért. Élete teljesen megváltozott. Egyik napról a másikra átadta bűneit Megváltójának, szenvedélyeitől elszakadt. Hétről-hétre tapasztalhattuk lelki érlelődését. Imádkozó életet kezdett. Ma már ő is benne van a közbenjáró csoportban. 2004 tavaszának egyik vasárnapján, amikor a bűnbánat különösen kiáradt közösségünkre, Kati sírva kért bocsánatot feleségemtől a sokszori megbántásért, amiket tett az elmúlt évek során. Ágikám mondta neki, hogy ő ezeket már régen megbocsátotta. Kati viszont könnyek között mondta: „Nekem akkor is bocsánatot kell kérnem, szükségem van erre”.
Még a nyolcvanas évek végén dolgozott velünk Éva. Ő az Úr gyermeke volt és szerette is őt nagyon. Egyszer a sátán kikérte életét és folyamatosan szomorúságot okozott szinte mindenkinek, de különösen az elöljáróinak. Engedetlenségével és makacsságával megfertőzte, és aláásta az egységet. Hamarosan a kapcsolatok rendezése nélkül ment másik munkahelyre. Isten kegyelméből viszonylag könnyen elengedtem „adósságát”. Hozzám hasonlóan más megbántottak is ezt tették. Több mint egy évvel később, amikor már gyakorlatilag nem is emlékeztünk az ügyre, betoppant az irodámba Éva. Akkor derült ki, hogy nem így történt vele. Azóta nincs nyugalma. Már régen megbánta bűnét, elmondta 34
az Úrnak és Ő is megbocsátott neki. Éva azonban addig nem tudott megnyugodni, amíg el nem jött, hogy bocsánatot kérjen azoktól, akiket megbántott. Azt hiszem soha nem felejtem el ezt a napot. Csodálatos volt látni a fiatal lány arca ragyogását, az öröm kiteljesedését életében.
A megelőző részben Isten Igéje alapján arról olvashattunk, hogy a megbocsátásunk feltétele nem lehet a megbántó bocsánatkérése. Nekem akkor is meg kell bocsátanom, ha az ellenem vétkező nem kér bocsánatot. Viszont az is tény, hogy ezzel csak az én problémám oldódik meg, csak én szabadulok fel a teher alól. Ha a megbántó is vissza akar kerülni a krisztusi szabadságba, akkor neki is meg kell tenni a feladatát, és ez nem más, mint a bocsánatkérés. Életem során sokszor megtapasztaltam az emberek életében a bűnrendezés elhanyagolásából adódó nyomorúságokat. Hála legyen a mi drága Urunknak, hogy többször megtapasztalhattam a megbocsátás, bűnelengedés áldását is.
unkahelyemen gyakran találkozom cigányokkal, hogy segítsek nekik. Egyik alkalommal nem úgy sikerült elintéznem egy dolgot, ahogy Barbara szerette volna. Ő erre azonnal felkereste a főnökömet, és sok rosszat mondott rólam neki, többek között azt is, hogy milyen fajgyűlölő vagyok. Melyik ember az, aki örül ha a főnöke előtt lejáratják, bemocskolják?! Hát bizony, én sem örültem, sőt, nagyon is rosszul esett ez a vádaskodás. Az elkövetkező napjaim nagyon zavarosak voltak. Először is mérlegelni akartam magamban, hogy igaz-e, amit mondott. Hosszú, kusza gondolatok után – mialatt az Úr elém hozott másik, cigányokkal kapcsolatos esetet –, békességre jutottam arra nézve, hogy nem vagyok fajgyűlölő. Tudtam lelkemben, hogy mostmár nincs más hátra: ahhoz, hogy békességem teljes legyen, meg kell bocsátanom! Nem mondhatom, hogy mennyire örültem a lehetőségnek, de tudtam, hogy egyrészt Isten akarata, másrészt úgy tudok majd nyugodtan aludni. (Mk 11:25-26.) Így aztán döntöttem: megbocsátok Barbarának. Egyszerű imádságban elpanaszoltam az Úr Jézusnak, hogy mennyire fájt, hogy így bánt velem Barbara, mégis most megbocsátok neki. Kb. 3 héttel ezután véletlenül összefutottunk Barbarával, és – hogy rövidre fogjam: – bocsánatot kért tőlem. Én addigra már szinte el
M
35
is felejtettem, olyannyira elvette Isten még a fájdalmas emlékét is az esetnek! De azért jól esett a bocsánatkérés, és Isten irántam való kegyelmét láttam abban, hogy Barbarában is elvégezte a bűnbánatra jutást! N-né
ár arra sem emlékszem, hogy miért kerültem haragos viszonyba fiammal, de arra igen, hogy évekig nem beszéltünk egymással. Ez az ellenséges viszony viszont teljesen kiborított lelkileg. Ma is emlékszem egy napra, amikor 1999-ben összetalálkoztunk és én megragadtam az alkalmat, hogy meghívjam otthonomba, azt is mondtam még, hogy szeretném ha kibékülnénk. Nem utasított ugyan el, de halogatta az alkalmat és azt mondta, majd 2000-ben. Ez nagyon hosszúnak tűnt, de nem tudtam mit tenni, már annak is örültem, hogy némi hajlandóságot mutat, azt azonban nem tudhattam, hogy tényleg akarja-e. Nos nem volt alaptalan a gondolatom. Még sokáig kellett várnom. Közben életemben nagy változás történt. Elkezdtem járni az Örömhír Közösségbe. Ott megértettem Isten bűnbánatra és bűnmegbocsátásra hívó szavát. A testvérek segítettek. Egyik igen kedves lelki testvéremnek elmondtam milyen nagy terhet hordok a fiammal kapcsolatban. Ő bátorított a kitartó türelemre és mellém állt az imádkozásban. Ezt követően az események felgyorsultak. Imádságban is megvallottam az Úrnak, hogy nem várok fiam bocsánatkérésére, megbocsátottam neki. Mintha egy nehéz kő gurult volna le szívemről, felszabadultam és a megbocsátás öröme töltött be. Tudtam, bizonyosan tudtam, hogy Isten is megbocsátott nekem. Fiamat továbbra is vártam, de ez a várakozás már egészen más volt és nem is sokáig tartott, nem csak a fiam, hanem az egész családja érkezett hozzánk nagyon hamar gépkocsival. Amint a kapunál találkoztunk, egy nagy cserép gyönyörű virággal jöttek felém és az én drága fiam ezzel köszönt: „Anya bocsáss meg nekem, tudom, hogy nagyon megbántottalak!” Sírva borultunk egymás nyakába és könnyfátyolt borítottunk a kölcsönös vétekre. Bár fiam még nem az Úr gyermeke, tudom, hogy Isten végezte el szívében a változást. Azóta boldog család vagyunk, sokat segítenek nekem. Legyen hála Istennek, hogy visszakaptam a fiamat és családját!
M
Gy. Erzsébet
36
Egymásnak Ef 4:32. „Legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.” Kol 3:13. „...bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is.” Róma 15:7. „Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére.” Lk 6:37. „Ne ítéljetek, és nem ítéltettek. Ne kárhoztassatok, és nem lesz kárhoztatásotok. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik.”
Helleréknél felgyorsultak az események az utóbbi hetekben. Előbb az egyik, majd közvetlenül utána a másik fiú is behívta életébe Jézus Krisztust. Kezdetben az anya nem csak, hogy nem örült ennek, hanem kimondottan ellenezte, mert ezzel együtt nagyon megváltoztak a szokások. A fiúk többé nem akartak a formalitások szolgálatában a Biblia tanításával ellentétes dolgokat cselekedni. Aztán az is zavarta az anyát, hogy gyermekei hetente nem csak vasárnap jöttek a gyülekezetbe, hanem hétköznap is többször. Az anyuka úgy gondolta, ami sok, az még a jóból is sok. Azonban, ahogy teltek a hetek, az anya észrevette, hogy gyermekei még az eddigieknél is jobban szeretik és tisztelik őt. Nem volt ugyan hajlandó elismerni mások előtt, de azért felmérte, hogy bár valóban gyakran mennek gyermekei a gyülekezetbe, ez mégis sokkal kevesebb, mint, ahogy kortársaik futkosnak világi kívánságaik után, a diszkókat és más mulatozószórakozó helyeket látogatva. Egyik alkalommal ő is jött velük vasárnap délelőtt. Azt nem mondhatom, hogy megtért, vagy akárcsak annak jelét mutatta volna, de a gyülekezetben uralkodó szeretet magával ragadta, és elgondolkodásra késztette. Eszébe jutott öccse, akivel évek óta elviselhetetlenül 37
rossz a kapcsolat. Persze azt világosan tudta, hogy ez nem őmiatta, hanem a testvére miatt van, aki egy összeférhetetlen egyén, és minden ok nélkül, szándékosan haragszik nővérére. Az összejövetel végén sietett haza készíteni az ebédet a család részére. Azonban ettől kezdve nem volt nyugalma, és már vágyódott a megbékélésre, a családi meghittségre. Nem járt ugyan rendszeresen, de el-eljött az alkalmainkra. Sőt a korábbi szokásától eltérően nem is rohant haza, amikor vége lett. Szerette az utóbeszélgetéseket, ahol kérdéseivel bombázott bennünket. Jól emlékszem egy esti alkalomra, amikor azt kérte, hogy imádkozzam érte. Behívtam az irodámba, beszéltem a harag átkáról, és a megbékélés forrásáról, Jézus Krisztusról. Próbáltam jól, érthetően elmagyarázni, hogy Isten gyermekei Jézus Krisztustól kapjuk a békességet. Magunktól képtelenek volnánk a már megkapott békesség megőrzésére is. Azt nem mondanám, hogy nem volt fogékony, de azért büszkesége nem engedte meg, hogy bárki előtt is meghajoljon, még ha az maga Isten is. Néhány héttel később látom ám, hogy a kapunk felé tart Angéla. A piacról nem haza, hanem felénk indult. Nagy lelkesedéssel beszélt az utóbbi napokról. Van azonban egy fontos kérdése: Szerda éjszaka, miután hazament tőlünk (gondolja, hogy már a hajnali órákban történhetett), álmában az édesapjához ment a tanyára. Ott találkozott öccsével. Elmondta neki, hogy nem kellett volna kitaposni a szőlőjét, ez azért mégsem szép dolog. Imre csak a vállát húzogatta, nem szólt semmit. Erre felébredt Angéla. Ezután elmondta nekünk, hogy két éve nem beszélnek egymással, de még csak nem is köszönnek. Angélának azért is nagyon furcsa volt az álom, hiszen ebben éppen ő kezdett beszélni. Azt mondanom sem kell, ezen a napon nem készült el az ebéd tizenkettő órára, de még kettőre sem. Most nem a főzést tette első helyre Angéla. Nem érzékelte az idő múlását, csak öntötte ki szívéből mindazt, ami ott felgyülemlett sok év alatt. Nem a levesre volt ő most éhes, hanem a megbékélésre. Azt is megértette ezen a napon, hogy a megbékélést a megbocsátásnak meg kell előzni. Nem válogatta szavait, szívének teljességéből szólt a szája. Bizony sok szennyes dologra fény derült. Szólt azonban azokról a pozitív változásokról is, amik az utóbbi időben történtek nála, de eddig még soha nem mondta el. Könnybe lábadt a szeme, amikor arról szólt, hogy va38
sárnap este, amikor minden bánatát kiöntötte feleségem és előttem, akkor mi annyira magunkra vettük a terhét. Látta mély szomorúságunkat és könnyeinket. Ő még az életében soha semmikor nem tapasztalt ilyen együtt érző szeretetet. Imádságban hálát adtunk az Úrnak mindazért, ami történt Angéla életében. Elmondtam, hogy az Úr megérttette velem az álom értelmét: Az, hogy megszólította öcscsét, azt jelenti, hogy már megbocsátott, és a fogadtatás Imre részéről is jó. Ez a mondat teljesen felszabadította Angélát, és megerősítette abban a tudatban, hogy megbocsátott, sőt rögtön imádságban elmondta ezt az Úrnak is. Még mindig volt mondanivalója, vagy inkább csak most lett mondanivalója. Szólt a szomszédasszonyról, aki meglátogatta őt és kérdezte, hogy megtért-e már. „Most már megtértem” – mondta itt nálunk Angéla, arra nem került sor, hogy a szomszédasszonynak mit válaszolt. E megvallása: „Megtértem”, nagyon különös volt számomra, mert mindeddig nagyon hangsúlyozta, hogy neki nem kell megtérni, magát jónak tartotta. Azt gondolta, hogy az ő kiemelkedő szorgalma, jócselekedetei, munkaszeretete mindenre elégséges. Most viszont valami olyan történt Angéla életében, amilyen eddig soha. Bár már a szomszédasszony látogatásakor is közel volt a megtéréshez, de még hiányzott valami az életéből, hiányzott az őszinte bűnfelismerés és ebből következően a bűnbánat. Ezért nem tudta neki mondani, hogy megtért. Csak miután haragját bűnnek nevezte, megbocsátott fivérének és ezt az Úrnak is megvallotta imában, csak most tudta felszabadult szívvel kijelenteni: „Megtértem.” A megbocsátás óta évek teltek el. Sajnos azt kell mondani, hogy a béke elég törékeny volt sokáig. Az Úré legyen a dicsőség, immár több mint egy éve stabil a testvéri egység.
H
ét éven keresztül tanított Isten megbocsátani az édesanyámnak, mire eljutottam oda, hogy ezt a hatalmas bűnt le tudtam rendezni, és kész voltam a bocsánatkérésre is. Levelet írtam neki, azzal a gondolattal, hogy így többször is el tudja olvasni, és nem kerül olyan könnyen feledésbe. Érzem, hogy megbocsátott, és tudom is, hiszen a kapcsolatunk megváltozott. Azóta már szóban is el tudtam mondani neki, amit elő39
ször csak leírtam, és imádkozhattam is érte hangosan. Köszönöm, Uram! P-né Szász Katalin
Önmagadnak Fil 3:14. „…de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.” Pál felismerte a megbocsátás fontosságát. Ő megtérése előtt szörnyű bűnöket követett el az Úr Jézus követői ellen. Közvetlen a megtérése előtt is azért indult Damaszkuszba, hogy a keresztyéneket rabszíjra fűzze és bebörtönözze. „Saul pedig az Úr tanítványai elleni fenyegetéstől és öldökléstől lihegve elment a főpaphoz, és leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál olyanokat, akik az Úr útjának hívei, akár férfiakat, akár nőket, megkötözve vihesse azokat Jeruzsálembe.” Csel 9:1-2. Pálnak megtérése után sok bűnt kellett megbocsátani önmagának. A Fil 3:14-ben látjuk, hogy megtette. Elfelejtette a régieket és így felszabadult a hitre. Az Úr Jézus egykori ellensége ezután óriási szolgálatot tudott elvégezni. A meg nem bocsátás korlátozza a hited működését, a gyógyulásodat, és az imaéletedet elsorvassza, formálissá teszi. Az imádkozás és a megbocsátás együtt történik. „És amikor megálltok imádkozni, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket.” Mk 11:25. Ha a megbocsátást folyamatosan gyakorlod, akkor imáidra választ kapsz. Kívánod, hogy életed bővölködjön Isten áldásában? Igen, tudom, hogy kívánod. Nos ennek a feltétele, hogy légy gyors az elkövetett bűnöd megbánásában és az ellened elkövetett bűnök megbocsátásában. Olvastam egy komoly hívő és adakozó férfiről, aki 56 évesen súlyos szív- és vesebetegségben szenvedett. Orvosai azt mondták neki, ha abbahagyja a munkát, kíméletes életet él, akkor még pár évig élhet. Ekkor az Úrhoz fordult, gyógyulásért könyörgött és másokat is kért, hogy imádkozzanak érte. Ezek egyikének az Úr megmutatta, hogy a testvér valóban komoly hívő, de életében van egy 40
súlyos hiányosság: Nem bocsátott meg önmagának. A lelkipásztor elbeszélgetett vele. Isten igéjén keresztül rávezette az önmagának való megbocsátás fontosságára. A súlyos beteg ezt megértette, bűnbánatot tartott, és a múltbeli, (mulasztási) bűnét megbocsátotta önmagának. A lelkipásztor kézrátétellel imádkozott érte és a beteg meggyógyult. Még 19 évig dolgozott sikeres üzletemberként. 75 éves korában hagyta abba a vállalkozást, és visszavonult az aktív munkától.
90-es években végzett munkám következtében jó anyagi helyzetbe kerültem, vagyis kényelmes életet biztosíthattam magamnak. Hosszabb keresés után 1996-ban megismertem az Urat, ami nagy lelki változást eredményezett bennem. Közben azonban a korábbi jövedelemforrásom megszűnt, és belefogtam egy olyan munkába, amiről tudtam, hogy nem lenne szabad. Ennek tudom be, hogy egy jó év elteltével változás állt be az anyagi helyzetemben. Otthagytam azt a törvénytelen hátterű munkát, és hónapokon keresztül keresgéléssel teltek napjaim. Alkalmi munkák adódtak ugyan, de ez csak arra volt elég, hogy meglegyen a mindennapi élelmem. Közben az addig összegyűjtött pénzt eltékozoltam, és egyre jobban keseregtem afölött, hogy milyen helyzetbe kerültem. Bár közben az Úrral való kapcsolatom is alaposan meggyengült, nem adtam föl a hitemet. Mivel sok szabadidőm volt, sorra olvastam a keresztyén könyveket, amelyekből apránként megértettem, hogy az önmagam vádlása és kesergés nemhogy nem segít a bajon, de még rontja is a helyzetemet. Rájöttem, hogy meg kell bocsátanom önmagamnak. Nem történt egyik pillanatról a másikra, inkább egy folyamat eredménye az, hogy már nem a múlton rágódok, hanem a jövőre tekintek. Mivel Jézus megbocsátotta minden bűnömet, én is megbocsátottam magamnak. És nemcsak, hogy megbocsátottam magamnak a korábbi pénztelenséget, hanem takarékoskodni is megtanultam a szűkebb esztendők alatt. Azóta munkát is találtam, állandó keresetem van, és nem szórom a pénzt, amit Isten ad nekem. Teljes békességem van, és a múlt nem terhel többé.
A
Király Imre
isgyerekkorom óta szinte igyekezettel vágytam követni Megváltómat. A társam kirendelését és elfogadását is Tőle vártam. Kb. 10 éves korom óta aktívan imádkoztam az Úr vezetéséért a megfelelő társsal való találkozásért. Közeledve a harminchoz egyre sürgetőbbé vált bennem a kérdés. Voltak gondolataim, hogy pl. előfor-
K
41
dulhat, hogy egy mozgáskorlátozott fiúval akár én is kezdhetném a barátkozást, de ezt igyekeztem még halogatni, legalább 30 év utánra. 28 éves koromban érkezett meg az első udvarlóm. Hívő fiú volt, de azért néhány kérdés felmerült bennem vele kapcsolatosan. Valahol a szívem mélyén nagyon örültem is neki, és mivel mindig az Úrtól vártam a társam, nem is nagyon tudtam elképzelni, hogy olyan valaki jöjjön, akit nem az Úr küld. Mégis. Komoly hívő édesanyám megsejtette, hogy „valami van a levegőben”. Egy beszélgetésre hívott, és röviden csak ennyit mondott: „Kislányom, hidd el, hogy ez nem az Úrtól van!” Nehéz volt elfogadnom, hogy majdnem elcsúsztam a banánhéjon; nem volt könnyű belátnom, hogy tévedtem, nem ismertem fel az Úr akaratát, de még abban a beszélgetésben kimondtam saját akaratomból, hogy lezárok mindent, ami ehhez a fiúhoz köt, és szabad akarok lenni ismét az Úr számára és a Tőle rendelt társam számára. Még be sem gyógyult a sebem, mikor megérkezett a „nagy Ő”, és hiszem, hogy őt tényleg az Úr küldte. Azóta megbocsátottam magamnak, és hálás vagyok, hogy időben kaptam segítséget, figyelmeztetést. H. A.
ár nagyon sokaknak megbocsátottam, de magamnak megbocsátani nehezen megy. Nehéz életem volt, és ezt részben magamnak köszönhetem, mert sokszor gyenge vagyok nemet mondani, határozottan kiállni az elhatározásom mellett. Emberekben hittem, nem Istenben. Így volt ez hitetlen koromban is, de a megtérésem után nem szabadna így lenni, mégis sokszor így alakult. Egy példát leírok. Már több mint egy évvel ezelőtt belekerültem egy adásvételi ügybe. A vevő győzködött és akaratom elleni döntést hoztam. Nem tudtam határozottan nemet mondani neki és így belevitt egy olyan üzletbe, ami jelentős anyagi hátrányt okozott nekem, és még ma is szenvedek miatta. Nem is a pénzügyi oldaláról akarok most szólni az ügynek, hanem a lelkiről. E lépésem rengeteg fájdalmat okozott nekem. Sokszor okoltam magamat, hogy minek mentem bele. Haragudtam magamra. Azért mondom múlt időben, mert, bár ma is látom, hogy nem Istenre figyeltem, hanem hagytam magam sodorni az események által, mégis megbocsátottam önmagamnak.
M
P-né Szász Katalin
S 42
ok-sok nehézségen mentem keresztül életem során. Férjemtől elváltam, amikor gyermekeim még csak 7 és 5 évesek voltak.
Hamarosan újra férjhez mentem, született egy harmadik fiam is, de ez a házasság sem működött jól, ezért másodszor is elváltam. Az énem volt az istenem. Nagyon sokat keseregtem a sorsom felett, hogy engem senki nem szeret. Így aztán én sem tudtam szeretni. Elláttam a gyermekeimet, tisztán járattam őket, megadtam mindent, amire szükségük volt, csak a szeretetemet vontam meg tőlük. A legszükségesebbet. Mindig másokat vádoltam, másban láttam a hibát. Isten nélkül nem láttam meg, hogy én vagyok felelős a saját dolgaimért. Hozzá kellett volna fordulnom segítségért, de én egyedül akartam megoldani a problémákat. Isten sokszor megszólított az életem folyamán, de én évtizedeket elpazaroltam a sebeimet nyalogatva. Hálás vagyok Istennek, hogy nem hagyott elveszni. Megkeresett, és megtalált. Gyermekévé fogadott, megajándékozott az örök élettel. Megbocsátott nekem, és megtanított arra, hogy én is bocsássak meg magamnak. Nagyon nehéz volt, de Isten segítségével sikerült. Most is fájdalommal tölt el, ha a múltra gondolok, ha gyermekeimre nézek, de már nem haragszom magamra. Hálás vagyok elsőszülött fiamért, aki megismerte az Urat, és menyemért, akivel együtt szolgálják Istent; és imádkozom másik két gyermekemért, hogy ők is hitre jussanak. M-né Ilonka
z orgoványi központú Örömhír Alapítvány rendszeresen szervez Csendes Napokat, évente többször is, általában Jánoshalmán. A szervezést és a tanításokat a Ficsor családnak köszönhetjük. 2003 tavaszán, a helyreállásomat követően én is meghívást kaptam, és elmentem egy ilyen hétvégére. Akkor még egymagam, hiszen a családomból mást nem érdekelt. Ágika a magvetésről tanított. Napokon keresztül ment a tanítás a vetésről és aratásról. Ráébredtem, hogy mit vetettem az elmúlt 20 évben, amit a világban töltöttem: létrehoztam és felneveltem egy hattagú világi családot. Óriási súly nehezedett rám. Féltem, hogy úgy összezavartam a dolgokat, hogy ezt már nem is lehet helyrehozni. De Isten igéje azért adatott nekünk, hogy reményt keltsen bennünk. Amikor Ágika ahhoz a részhez ért, hogy akik sírva vetnek, nevetve fognak majd aratni, felcsillant bennem a remény, hinni kezdtem. Mire vége lett ennek az alkalomnak, megbocsátottam magamnak, és hit kelt bennem. A Csendes Napok végén fel lehetett iratkozni, hogy ki szeretne eljönni máskor is. Felírtam a feleségemet is. Boldogan nevettünk a hitemen. És a következő alkalmon ott volt a feleségem is, és megtért! Akkor már mi ketten, telve hittel, reménységgel, négyünket jelentettük be a következő alkalomra. Úgy is lett, két kisebb fiunk is velünk jött.
A
43
Aztán már nagy hitre gyúlva mind a hatunkat felírtuk – és ezt is megadta nekünk az Úr. Hát nem csodálatos Istenünk van?! Ez a sorozat már, hisszük, hogy nem áll meg. Vetünk, és már nevethetünk is. Igen nagy szükségem volt azonban a segítőkre ahhoz, hogy megbocsássak magamnak. Persze a mai napig szomorú vagyok az eltékozolt 20 év miatt, de ez inspirál a jó irányba. Mert sokféle út van, de csak egy vezet jó irányba, Istenhez: Jézus Krisztus. Mellár Lajos
Megbékélés útközben Mt 5:23-25-26. (Lk 12:57-59.) „Békülj meg ellenfeleddel hamar, amíg az úton együtt van veled, hogy át ne adjon ellenfeled a bírónak...”
gy év alatt két azonos próféciát kaptam különböző helyen, különböző embereken keresztül: „Én fogom elvinni a békét, a boldogságot a családba. Van néhány dolog is, amit le kell rendeznem, néhány kapcsolat, amit rendbe kell tennem.” Amikor másodszor is szinte szóról szóra ugyanezt kaptam, még komolyabban vettem. Húsz év világi élet után tértem vissza az Úrhoz. Ezekben az években összevesztem mindenkivel, akivel csak lehetett, akivel nem, azokat is elkerültem. Alig volt olyan rokonom, akivel jó kapcsolatot tartottam fent. Áldatlan állapotok uralkodtak a lelkemben, a kapcsolataimban. Amikor helyreálltam, elkezdtem rendszeresen gyülekezetbe járni, az orgoványi Örömhír Közösségbe. Egy éven keresztül úgy éreztem, hogy minden igeszolgálat nekem szól. Volt olyan találó rész is, amikor közbeszóltam, hogy „Csak nem telefonált ide a feleségem?” – pedig ő akkor még nem is volt megtérve, nem is járt még Orgoványon. Dicsőség az Úrnak, azóta ő is, és a négy fiam is elfogadta az Urat személyes megváltójának, sőt már apósomék is kezdenek érdeklődni az Úr dolgai iránt. Nem tudtam mindjárt a megtérésemkor mindent rendezni, közel két év kellett hozzá. De az igei üzenetek, a próféciák, az Úr kegyelme rávezetett. Elindultunk: a Kisalföldtől a nagy Alföldig bejártuk a rokonságot. Sok száz kilométert utaztunk, sok napot, pénzt rászántunk. Sokat hiányoztunk ugyan emiatt a helyi gyülekezetből, mert a munkánk miatt csak hétvégéken tudtunk utazni, de megérte. A boldogságot és az örömöt, amit az Úr ígért, megkaptuk. Nem csak én, hanem az egész rokonság. Mindenkivel örömteli a kapcsolatunk. Az általam, feleségem, gyerekeim által elmondott bizonyságok örömöt és boldogságot teremtettek. Még csak nehéz sem volt megtenni. Nem kellett
E
44
zavartan nyögdécselni, dadogni, hebegni-habogni. Igaz, az Úr a próféciákban azt is megígérte, hogy „a szádba adom igéimet, nem baj, ha te nem tartod rá magadat alkalmasnak. Én segítek.” Így is történt, nem hagyott cserben. Csodálatos érzés nem haragudni senkire! Napi szinten tartjuk a kapcsolatot, sms-ben, telefonon kérjük az imasegítséget egymástól, vagy osztjuk meg győzelmeinket, örömeinket. Dicsőség az Úrnak! M. L.
Feladatunk a békéltetés 2Kor 5:18-19. „Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát. Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét. Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel!”
Bűnrendezés – segítő kezdeményezésével Gyakori eset mind a megbántó, mind a megbántott személy életében, hogy Isten igéjének tanítását: – „...a nap le ne menjen a ti haragotokkal” (Ef 4:26.) – elhanyagolva, nem igyekeznek a bűnrendezésre. Istenünk kegyelme, hogy számíthatunk testvérszívekre, akik vállalják a segítő szolgálatot.
Lk 17:3. a bűnt személyed ellen követte el „Ha vétkezik ellened atyádfia, figyelmeztesd, és ha megbánja, bocsáss meg neki.” Mt 18:15. a bűnt bárki ellen követte el „Ha vétkezik atyádfia, menj el hozzá, intsd meg négyszemközt: ha hallgat rád megnyerted atyádfiát.” Ez 33:7. Ezékielnek szóló személyes megszólítás az Úrtól „Emberfia! Téged ilyen őrállóvá tettelek Izráel házában. Ha igét hallasz tőlem, figyelmeztesd őket az én nevemben!” 45
Ha a szeretetbeni személyes figyelmeztetés nem jár eredménnyel, akkor tovább kell segíteni a vétkezőt, újabb testvérek bevonásával a bűnrendezés érdekében. „Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egy vagy két embert, hogy két vagy három tanú szava erősítsen meg minden vallomást.” (Mt 18:16.) Ez esetben két vagy három személy is megvallja Isten jelenlétében, hogy szereti a bűnbe esett testvért, de gyűlöli a bűnt. Ha továbbra is hajthatatlan a vétkes, akkor a gyülekezet egészét be kell vonni eme szolgálatba. – Ó, milyen fontos az Úrnak egyetlen bűnös megtérése! Neked is? Akkor kövesd Jézus példáját, aki még az őt keresztre szegezőkért is imádkozott. „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” (Luk 23:34.) Szomorú, hogy az Úr Jézus ilyen szeretete nyomán is sokan kemények maradtak. „Ha pedig a gyülekezetre sem hallgat, tekintsd olyannak, mint a pogányt vagy a vámszedőt.” (Mt 18:17.) Soha nem szabad elfelejteni a megbocsátás és a meg nem bocsátás nagy felelősségét, mert „...amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyben is, amit pedig feloldotok a földön, oldva lesz a mennyben is.” (Máté 18:18.) Ha nem bocsátasz meg a vétkezőnek, akkor megkötözve marad. Te pedig a gonosz szolga sorsára jutsz, mivel nem bocsátottál meg atyádfiának. Máté 18:34-35. Vállalnod kell Isten előtt a megbocsátás és a meg nem bocsátás felelősségét! Csodálatos ígérettel zárja le az Úr Jézus eme tanítását „...ha közületek ketten egyetértenek abban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám.” (Mt 18:19.) Itt a vizsga ideje. Közbenjáró szolgálatunk esetleges elutasítása ellenére is tudunk egyetértésben imádkozni? Ha igen, akkor előbb vagy utóbb, de megnyerjük atyánkfiát. Ami azt jelenti, hogy neki is, nekünk is lesz (van) örök életünk. Az Úr Jézus eme tanítása után a mindig gyakorlatias Péter felteszi a kérdést: Hányszor? „...hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is?” Ismerjük Jézus válaszát: „...még hetvenszer hétszer is.” (Mt 18:21-22.) Ezek után a mennyek országát ahhoz a királyhoz hasonlította Jézus, aki adós szolgájának mindent elengedett. – Máté 18:23-35. Bár mi megbocsátunk a vétkező46
nek, de ő megkeményíti szívét és kirekeszti magát Isten országából.
tanyavilágban élt egy házaspár öt gyerekkel. Amikor először meglátogattam őket, tudtam, hogy a szülők évek óta nem beszélnek egymással. Ha valamit akartak, akkor valamelyik gyermeküknek mondták el, és az közvetített. Hiába beszéltem nekik a békességről, hajthatatlanok maradtak. Évek múlva üzenetet kaptam, hogy a férfi halálos beteg, vigyek úrvacsorát. Kimentem hozzájuk a szent jegyek nélkül. Elmondtam, hogy az úrvacsora szent ajándék. Aki haraggal a szívében él, az méltatlanná lesz, és az Ige szerint ítéletet eszik és iszik magának. Amit eddig elmulasztottak, azt most tegyék meg. Bocsássanak meg egymásnak, ahogyan Krisztus is kész megbocsátani nékik. Megható volt, ahogyan a halál előtt álló férfi megbékélt feleségével és családjával. Még aznap elvittem az úrvacsorát. Három hónapot adott még néki az Úr, amit teljes békességben töltött a család. Nagy kegyelem volt ez a megbékélés. Még nagyobb kegyelmet vettek volna, ha előbb megtörténik.
A
Bagi László
Elfedező szeretet 1Pt 4:8. „...mert a szeretet sok bűnt elfedez.” 1Kor 13:7. „Mindent elfedez...” Péld 10:12. „...minden hűtlenséget (vétket) elfedez a szeretet.” Péld 17:9. „Aki szeretetre törekszik, fátylat borít a vétekre, de aki folyton arról beszél, elszakad a barátjától.”
A gyakorlatban: 1Móz 9:22. 1Móz 9:23.
Hám elmondta apja szégyenét (átkozott lett) Sém és Jáfet eltakarta apja szégyenét 47
A bűn elfedezése a gyakorlatban nem azt jelenti: elrejtem, hogy ne látsszon, vagy nem beszélek róla. Egyáltalán nem ezt jelenti. Hanem Isten képessé tesz arra, hogy bármilyen súlyos bűnt is meg tudjak bocsátani bárkinek, még saját magamnak is. A reggeli áhítatnál említette Ágika, hogy Béla és Tímea tegnap este bocsánatot kért Renátától a múlt vasárnapi helytelen viselkedésükért. Miközben a tegnap esti kemény szavakkal való dorgálásomon gondolkodtam Bemerítő János és Jézus Krisztus jutott eszembe. János hirdette a megtérés evangéliumát: „Térjetek meg... Viperák fajzata... Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöket... Nem szabad együtt élned vele...” (Heródiásnak Heródessel Mt 14:4.). János tette a feladatát, készítette Jézusnak az utat. Én is tegnap este tettem a feladatom és talán nem vettem észre, hogy Jézus már eljött és így szólt a bűnös nőhöz: „Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!” Az éhezők ezreinek kenyeret adott. A szomorú szíveket megvigasztalta. A samáriai asszonynak csak egyszerűen megmondta a tényt: Öt férjed volt, és akivel most élsz, nem férjed - ezek után Samáriában sokan hittek az élet vizét osztogató Mesternek. Ma reggel az Úr szólt hozzám és megtanított valamire: Amit tegnap mondtam az igaz, de az én elsődleges feladatom szeretni azokat az embereket, akiket rám bízott az én Mesterem. „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” Jn 13:34-35. Ahogy ezeken elmélkedtem az eddigieknél is jobban megértettem, amit Péter mond (1Pt 4:8): a szeretet sok bűnt elfedez. Ez nem azt jelenti, hogy fátylat borítunk a bűnre, vagy cinkostársa leszünk a bűnösnek. Sőt a szeretet légkörében a bűnös bűnbánatra ébred, bűnét megvallja és elhagyja. Úgy látom, hogy pontosan ez történt Bélánál és Tímeánál. Három napra volt szükségük, míg a vétkezéstől a bűnbánatig eljutottak. Hiszem, hogy szeretetem megtermi a két gyermek családjánál, és másoknál is a bűnbánat gyümölcsét, sokkal inkább mint az állandó ostorozgatásom. „Mert ez az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást.” 1Jn 3:11. 48
Ha valaki bűnt követ el, akkor nem az a feladatom, hogy még egy követ dobjak rá, hanem hogy szeressem őt ezzel együtt is. Éppen e könyvemen dolgoztam, amikor megtudtam, hogy egyik testvérünk jót mímelve bűnös dolgokat követett el. Felelősséget éreztem, hogy tapintatosan megmondjuk, ezt nem szabad folytatni. Megtettük. Ezek után várjuk, hogy gondolkodásában, majd cselekedeteiben megfordul és bűnbánatot tart. Azonban nekünk addig is, amíg eljut a bűnbánatra és a megvallásra, szeretettel kell viszonyulnunk hozzá.
Te is légy megbocsátó! Mt 18:18. „Bizony, mondom nektek: amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyben is, amit pedig feloldotok a földön, oldva lesz a mennyben is.” Jn 20:23. „Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok bocsánatot nyernek, akikéit pedig megtartjátok, azoknak a bűnei megmaradnak.”
Hirdetnünk kell a bűnök bocsánatát Lk 24:47. „...és hirdetni kell az Ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között...” Csel 13:38. „...Őáltala hirdetjük nektek a bűnök bocsánatát”
baleset 1987. okt. 25-én történt. Több, mint 6 héttel utána felkeresett engem két asszony a gyülekezetünkből és arra kértek, hogy menjek be Sáfránynéhoz a kórházba. Gondolatuk szerint nem tud meghalni addig, amíg bűnbocsánatot nem hirdetek neki. Ő ugyanis az öngyilkosság súlyos bűnét követte el, de Isten nem akarja bocsánat nélkül, halálos bűn terhével magához venni. Azzal biztattak
A
49
az asszonyok, hogy ha eszméletlen állapotban van is, a lelke hallja, ha Jézus nevében bocsánatot hirdetek neki. Komoly ima tárgyává tettem a kérésüket és lélekben megerősödve, határozott indíttatást nyertem arra, hogy tegyek eleget a kérésnek. December 6-án mentem feleségemmel együtt a Honvéd Kórházba. Csak engem engedtek be az intenzív szobába, kórházi köpenyt adva rám. Egy ápolónő is bekísért. Ijesztő látvány tárult elém. Sáfrányné szája, szeme (felakadva, üvegesen) nyitva volt és szederjes, kékes színű volt az ajka és az arca. Csövek voltak az orrában és a szájában is. Petyhüdt teste elterülve teljesen ruha nélkül feküdt az ágyon. Lélekben különleges erőt kaptam és beszélni kezdtem hozzá. Elmondtam neki, hogy súlyos bűnt követett el, de Jézus azt a bűnét is keresztre vitte, ezért is meghalt és „én ezért néked most Jézus Krisztus nevében mondom, hogy megbocsáttattak bűneid!” Amikor ezt kimondtam, fantasztikus dolog történt: Sáfrányné becsukta szemét, amennyire tudta a száját is, és egész teste megrezdült. Nem tért magához, de életjelet adott. Az ott levő ápolónő felkiáltott: „Ez meggyógyul!” Próféta szólt belőle… Még kb. 10 évet élt Sáfrányné. Kovács Géza
Te is légy megbocsátó! Ha ezt nem gyakorlod rendszeresen, akkor az egész gyülekezet ördögi körbe kerülhet. A meg nem bocsátott – megtartott – bűnök a teljes gyülekezetet megkötözöttségbe sodorhatják. Az egészséges gyülekezeti élet feltétele az őszinte nyitottság. Jakab apostol buzdításával fejezem be e tanulmányt: „Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.” (Jak 5:16.)
50
A MEGBOCSÁTÁS KÖVETKEZMÉNYE A megbocsátás szabaddá tesz
H
ogy a keserűség megbénít, és a megbocsátás felszabadít, azt egyszer nagyon emlékezetes módon személyesen éltem át egyik „kötetlen esti istentiszteletünkön.” Egy idős hölgy, akit két férfi támogatott, mankóval, nagy fáradtsággal jött előre az oltárhoz, hogy ott imádkozva letegye terhét Isten előtt. Hosszú ideig állt ott és sírt. Azután önkéntelenül megfordult, letette a mankókat, és lassan, minden idegen segítség nélkül visszament a helyére. Az istentiszteleten jelen volt egy orvos, aki utána kikérdezte. A hölgy elmondta, hogy átadta Istennek a keserűségét, és sokaknak megbocsátott, akik korábban megkeserítették. Több mint kétszáz jelenlevő volt tanúja az istentiszteleten ennek a megindító eseménynek. Friedrich Aschoff lelkész
él évvel a megtérésem után elmentem Jánoshalmára az Örömhír Közösség konferenciájára. A tanítások alatt csak úgy szívtam magamba Isten Igéjét. Bár minden nap reggel korán kezdtünk és késő éjszaka fejeződtek be a tanítások nem fáradtam el. Semmit nem akartam kihagyni. 10 órakor fejeződött be az esti alkalom, de kihirdették, hogy aki imádkozni szeretne, az maradjon vissza. Én is maradtam. Itt volt alkalom a személyes beszélgetésre is. Jól esett, hogy Károly bácsi nem sajnálta rám az időt és kérdéseimre részletesen válaszolt. Ugyancsak meglepett, amikor azt mondta: „Zoli, téged nyugtalanítanak és terhelnek korábbi sértődések és meg nem bocsátások”. Meglepődtem, mert ez szerintem egyáltalán nem kapcsolódott beszélgetésünk témájához, de azonnal tudtam, hogy fején találta a szöget. Három éve nagyon megbántott egy közeli rokonom, akivel emiatt megszakítottam a baráti, rokoni kapcsolatot. Közben nem sokat foglalkoztam a dologgal. Nem is igen gondoltam rá, az eset azonban csak megfakult, de a probléma nem nyert megoldást, nem nyerhetett, mert soha sem gondoltam a megbocsátásra.
F
51
Az az este, vagy inkább éjszaka viszont fordulópont lett az életemben. Döntöttem. Minden feltétel nélkül, azonnal megbocsátok, nem neheztelek tovább a rokonomra. Isten kegyelméből ennél is tovább mentem, nem csak neki, de mindenkinek, aki valaha rosszat tett ellenem, megbocsátottam. Ezt imádságban is megvallottam Isten és a testvérek előtt, majd bementem a szobámba. Kezdtem beszámolni szobatársamnak, hogy mi történt velem. Azonban pár szó kimondása után megálltam, mert egyszerűen nem ismertem rá a saját hangomra, attól a földöntúli nyugalomtól, ami a megbocsátás, a bűnadósság elengedése után elárasztott. Szabadon szárnyaltam mint a madár. Kemenes Zoltán
A megbocsátás gyógyulást hoz Carlost egyszer egy asztmás hölgyhöz hívták imádkozni, aki ráadásul nyomorék is volt. Miután beszélgetett vele, és eljutottak odáig, hogy a hölgy befogadta Jézust a szívébe, a Szent Lélek kijelentette Carlosnak, hogy a hölgy szívében gyűlölet van, és addig nem áradhat ki Isten áldása az életére, amíg meg nem bocsát. De mikor rákérdezett a hölgyre, hogy milyen a kapcsolata a menyével, az mélyen hallgatott, s egyre dacosabb lett. ikor aztán ötödször is rákérdeztem, félbeszakított: – Ezt a nevet ne is említse nekem! Az a nő egy kígyó! Elrabolta a fiamat, és nem engedi, hogy az unokáim idejöjjenek meglátogatni. Gyűlölöm! Sosem bocsátok meg neki azért, amit velem tett! Ezzel tehát megerősítette, amit Istentől megtudtam, ezért aztán nekiláttam, hogy megértessem vele, mi a valódi problémája. – Tudja, mi a fő problémája? Azért haldoklik, mert a szíve tele van gyűlölettel és nehezteléssel. – Nem érdekel! Akkor sem bocsátok meg neki, ha belehalok! – vágott vissza dühödten. – De értse meg, Isten azt mondja magának, hogy ha nem hajlandó megbocsátani, az a gyűlölet ott a szívében fölemészti, és a végén megöli. – Sajnálom, pásztor, de ezt akkor sem tudom megtenni! ... Kifejtettem ennek a hölgynek, hogy a megbocsátás nem érzelem, hanem döntés dolga. Ha csak akkor kellene megbocsátanunk, amikor kedvet „érzünk” hozzá, akkor alighanem soha nem bocsátanánk meg. Megpróbáltam megértetni vele ezt az igazságot, aztán végül együtt imádkoztunk: – Uram, megbocsátok Eszternek! Úr Jézus, megbocsátok Eszternek!
M
52
Rendkívüli erőfeszítésébe tellett, hogy ezeket a szavakat kimondja, de végül mégiscsak sikerült neki. Többször is elmondta: – Megbocsátok Eszternek, Jézus nevében! Abban a percben könnyek kezdtek csorogni a szeméből. A Szent Szellem behatolt a szívébe, és elkezdte meglágyítani. Zokogva újságolta: – Úgy érzem, mintha egy súly felemelkedett volna a szívemről, és most szabad vagyok. – Megbocsátott Eszternek? – kérdeztem. – Igen – válaszolta –, megbocsátottam. Ezt követően beindult a gyógyulás folyamata. Már három hosszú éve nem tudott járni, ekkor azonban felkelt és megtette az első néhány lépést. Minden jelenlévő szemtanúja lehetett a megbocsátás valódi erejének. Carlos Annacondia
eghívtak a Dán Gyülekezetek éves konferenciájára 1994ben. A megbocsátás erejéről prédikáltam. Egy mankókon közlekedő fiatalember hívta fel magára a figyelmemet. Kiáltozva jött előre az emelvényhez: – Megbocsátok az apámnak! Uram, megbocsátok neki! Néhány perccel később a saját szemem láttára hajította el a mankóit, és rohant fel az emelvényre, hogy elmondja a bizonyságát. Isten meggyógyította!
M
Carlos Annacondia
Megbocsátott – eltörölt – bűn elfelejtése Ézs 43:25. „Én, én vagyok az, aki eltörlöm álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem.” Ézs 44:22. „Eltörlöm hűtlenségedet, mint a felleget, vétkeidet, mint a felhőt.” Jer 31:34. „...mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre.” Jer 50:20. „Azokban a napokban...keresni fogják Izráel bűnét, de nem lesz, és Júda vétkeit, de nem fogják találni, mert megbocsátok azoknak, akiket meghagyok.” 53
Ez 18:21-22. „De ha a bűnös megtér, és nem követi el többé vétkeit, hanem megtartja minden rendelkezésemet, törvény és igazság szerint él: akkor élni fog, nem hal meg. Azok a vétkek, amelyeket elkövetett, nem maradnak emlékezetben.” Mik 7:19. „Újra irgalmas lesz hozzánk, eltapossa bűneinket, a tenger mélyére dobja minden vétkünket!” Zsid 8:12. „Mert irgalmas leszek gonoszságaikkal szemben, és bűneikről nem emlékezem meg többé.” Zsid 10:17. „... bűneikről és gonoszságaikról pedig többé nem emlékezem meg.”
A megbocsátott bűnt Isten elfelejti. Bár ez nehezen érthető számunkra, az Ige ezt tanítja. Az Ő különleges isteni képességénél fogva a bűnbocsánat által úgy állhatunk a kegyelmes Isten elé, mintha soha nem vétkeztünk volna. Teológiai értelmezéssel ezt megszentelődésnek nevezzük. (Róm 5:1.). Istvánról olvassuk az Apostolok Cselekedeteiben, hogy így imádkozott ellenségeiért: Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt! Bizonyára ő is megbocsátott gyilkosainak. 1997-ben Nyíregyházához közel 3 fiatalember megtámadott egy brit evangélikus lelkészházaspárt. A férjet megölték, a feleséget súlyosan megsebesítették. A feleség, Jo Vallery Pollard felgyógyulása után, 1 évvel a gyilkosságot követően, 1998 augusztusában visszajött Magyarországra, és a börtönben meglátogatta férje gyilkosait, hogy biztosítsa őket megbocsátásáról. Azóta hallottam egy barátomtól (R.O.) – aki börtönmissziót végez –, hogy az egyik gyilkos már megtért!
ok évvel később, amikor már 80. születésnapomat is megünnepeltem, egy amerikai barátom látogatott meg Hollandiában. Amikor kis lakásomban üldögéltünk Baarnban, érdeklődött azok után, akik 10 évvel ezelőtt úgy becsaptak. „Ez el van intézve” – mondtam kissé elbizakodottan. „Minden meg van bocsátva!”
S
54
„Részedről igen” – bólintott. „De a többiek, azok elfogadták-e a te megbocsátásodat?” „Azt mondták, nincs mit megbocsátani. Mindent letagadtak. De én bebizonyítottam, hogy rosszul cselekedtek.” Íróasztalomhoz mentem, és kinyitottam. „Láthatod, nekem az ügy fehéren– feketén meg van. Minden levelüket megőriztem, és meg tudom mutatni neked.” „Corrie!” Barátom átkarolt s elvezetett az íróasztaltól. „A te bűneid vajon nincsenek-e a tenger fenekén? A barátaid bűnét miért őrzöd úgy, mint mondtad: fehéren–feketén?” Szíven ütöttek ezek a szavak. „Úr Jézus – suttogtam -, Te, aki minden bűnömet elvetted, bocsásd meg nekem, hogy mások bűneit ennyi éven át megőriztem. Engedd, hogy minden papírt, mint jó illatú áldozatot a Te oltárodon elégessek.” Mielőtt lefeküdtem volna, kirámoltam az íróasztalomat, és a kissé megsárgult leveleket a kályhába dobtam. Amikor a lángok táncolni kezdtek, ugrált a szívem. Jézus tanított így imádkozni: „Bocsásd meg bűneinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek.” A levelek hamujában a kegyelem új oldalát ismertem meg. Elért az Ő jó szava és feszülten vártam, hogy a jövőben még mire tanít a megbocsátás területén. A megbocsátás kulcs, amely az ellenszenv ajtaját és a gyűlölet bilincsét megnyitja, és a keserűség és önzés láncát elszakítja. A bocsánat, amit Jézuson keresztül nyerünk el, nem csupán a bűneinket veszi el. Egészen új helyzetet teremt, mintha nem is lettek volna bűneink. Corrie Ten Boom
A MEG NEM BOCSÁTÁS KÖVETKEZMÉNYE Mt 6:14-15. „Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.” Mt 18:34-35. „...átadta őt a hóhéroknak, amíg meg nem fizeti neki az egész tartozást. Így tesz majd az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátotok, mindenki az ő atyjafiának.” 55
A meg nem bocsátás következménye lehet pl.: betegség, démoni befolyás, gyötrés Biztos következménye: örök kárhozat (Mt 6:15)
zolgálataim során gyakorló keresztyének tömegeit találtam hóhérok kezében. Szellemi kínzás, elmekínzás, fizikai kínzás közepette. És azt gondoltam magamban: Istenem, hogy lehet ez. Emberek, akik Jézus nevét hívják segítségül, emberek, akik az üdvösséget megvallják, gyakorolják, emberek, akik Úrnak ismerik el Jézus Krisztust, és mégis a kínzók kezében vannak. Gonosz lelkek kezében vannak. Nincs békességük, nincs örömük. A félelem gyötri őket. A gondolataik nyugtalanok, és jönnek hozzám szabadulásért. Ha még a gyülekezeten kívül lenne, megérteném, de ez benn van a gyülekezetben. És az Úr azt mondta nekem: ők kínzók, hóhérok kezében vannak, mert Ő adta őket nekik. Ha Isten valakit a hóhérok kezébe adott, nincs a földön olyan teremtmény, aki őt onnan ki tudná hozni. Egyetlenegy sincs! Sok prédikátor megpróbálja, és még több ember akarja, hogy a prédikátorok megpróbálják, és ráveszik őket, hogy megpróbálják, de mégsem történik meg. Ha Isten átadott téged a hóhéroknak, ott fogsz maradni addig, amíg meg nem felelsz Isten feltételeinek, hogy kiszabadulj. Időszakosan megkönnyebbülhetsz esetleg, de ez nem minden. Nem lehet igazi békességed, igazi szabadulásod, fölszabadulásod addig, amíg szabad szívvel meg nem bocsátottál mindenkinek, akire valaha is nehezteltél. Ez Isten változhatatlan feltétele. Nincs mód a megkerülésére.
S
Derek Prince
meg nem bocsátás is pont olyan bűn, mint a többi. Sőt, ebből fakadóan mindig csak a másikban láttam a hibát, vádoltam őket, állandóan panaszkodtam. Először a szüleimre, aztán a férjemre. Most már tudom, hogy ezért adta Isten azt a sok betegséget az életem során, mert csak így tudott kihozni a bűnből, így tudtam meghallani a hangját.
A
Mészáros Lajosné
második világháború idején történt. A gyermektelen házaspár otthona néma volt. Valami miatt hosszú évek óta nem szóltak egymáshoz. Gyűlölték egymást. Nem váltak el, mert ezzel sem akartak a másiknak örömet szerezni. A veszekedés hangja a másikat öli meg, ők a gyűlölet némaságával saját lelküket gyilkolták.
A
56
Egy napon megérkezett a férfi behívója. Abban az időben nem csak a fiatalokat, hanem sok negyven éven felülit is elvittek katonának. Még azt sem mondták egymásnak, hogy Isten veled. Soha többé nem látták egymást. A férfi a fronton maradt, az aszszony is a háború áldozata lett. Gyűlölet mindhalálig! Az Úr előtt vajon mit mondanak – nem egymásnak – az örök Bírónak? Bagi László
z angyal elmondta, hogy a kórházban, haldoklás közben elmondott imádságom nem jelentett semmit! Mégpedig azért nem, mivel a baj beállta előtt nem bocsátottam meg a feleségemnek, sőt még a köszönését sem fogadtam, annyira megkeményítettem a szívemet a meg nem bocsátással. Mit tudtam én akkor, hogy egy ilyen egyszerű dolog a szabadság halvány kis reménysugara nélküli örök kárhozatot von maga után!
A
Daniel Ekechukwu
BŰNHŐDÉS Az atyák bűne miatt 4Móz 14:33. „Fiaitok pásztorok lesznek a pusztában negyven esztendeig, és bűnhődnek a ti hűtlenségetekért, míg holttesteitek az utolsóig a pusztában nem lesznek.”
Megbocsáttatott a bűn, de következményét viselni kell 4Móz 14:18. Atyák bűnéért „Az ÚR türelme hosszú, szeretete nagy, megbocsátja a bűnt és hitszegést; bár nem hagyja egészen büntetés nélkül, hanem megbünteti az atyák bűnéért a fiakat harmad- és negyedízig.”
57
2Sám 12:10-13-14. saját bűnért „Akkor ezt mondta Dávid Nátánnak: Vétkeztem az ÚR ellen! Nátán így felelt Dávidnak: Az ÚR is elengedte vétkedet, nem halsz meg. Mivel azonban ezzel a tettel okot adtál az ÚR ellenségeinek a gyalázkodásra, azért meg kell halnia a fiadnak, aki született neked.”
15 évesen már meglopta a munkaadóját. 20 éves korára párszor megjárta a börtönt, mint profi bűnöző. 30 éves korára már szinte minden börtönt kipróbált. ’93-ban több éves büntetés letöltése után szabadult, de nem munkát, hanem fegyvert szerzett magának, hogy immár fegyveres rablásokat kövessen el. Hamarosan ismét elkapták és Szegeden 10 év börtönbüntetést szabtak ki rá. ’94. decemberben egyik rabtársa bizonyságtétele és megváltozott élete olyan hatással lett rá, hogy még aznap este átadta életét Jézus Krisztusnak. Egy évvel később ugyanabban a börtönben bibliakört indított hívő társaival. Megtérésekor bűnbocsánatot kapott. Megszabadult 21 éves kemény cigarettázástól, a pornó újságok olvasásától, az önkielégítéstől, minden fajta bűn szeretésétől. Isten elvette tőle a bánatot és örömmel töltötte be a szívét. Hét éves új élet után már csak két év van hátra a szabadulásig. Többen felteszik neki a kérdést: Miért nem viszi ki Isten a börtönből? Ő tudja a választ: Bár Isten megbocsátott minden bűnét, szíve már tiszta, és nem éli régi bűnös életét, de amit vetett, le kell aratnia. A múltbeli bűneinek következményét hordozni kell.
H
ázasságunk negyedik hónapjában felismertük, hogy feleségem gyermeket vár. A ténynek mindketten örültünk, de a gyermek nemével kapcsolatosan nem volt egység közöttünk. Nagyon szerettem volna, ha az első gyermekünk fiú lesz. Úgy is tekintettem rá, úgy gondolkoztam róla, hogy csakis fiú lehet. Persze ha lány lesz is, szeretem majd, mondogattam, de nagyon határozottan fiúra vágytam. Még csak 5 hetes volt a magzatunk, amikor a feleségem vérezni kezdett. Tudta, hogy ez nem játék. Orvoshoz fordultunk, imádkoztunk, de néhány nap múlva mégis elveszítettük első gyermekünket. Nincs teljes bizonyosságom felőle, de erősen úgy gondolom, hogy a gyermek lány volt, és az én elutasításom eredményezte a halálát. Még 58
élt, amikor megbántam ezt a hozzáállásomat és kifejezésre juttattam, hogy szeretni fogom és vágyom rá nemétől függetlenül, de már nem lehetett változtatni. Bűnöm következményét viselnünk kellett. Az Úr kegyelmes volt, és megbocsátott. Sőt még azt is megadta, hogy 13 hónappal később fiunk született. Azóta már két kislányunk is van, és hálásan, örömmel mondhatom, hogy mindhármukat nagyon szeretem. V. P.
A SZENTLÉLEK ELLENI BŰN A Szentlélekkel kapcsolatban a következő bűnökkel találkoztam a Bibliában: - megszomorítás - megcsúfolás - hazudás - kísértés - megoltás, kioltás - káromlás Ezek – a káromlás kivételével – mind olyan bűnök, amire bűnbánat és bűnvallás után van bűnbocsánat, de a káromlás soha nem bocsáttatik meg.
Megszomorítás Ef 4:30. „És ne szomorítsátok meg az Isten Szentlelkét, aki által el vagytok pecsételve a megváltás napjára.” Ézs 63:10. „Ők azonban engedetlenek voltak, és megszomorították szent lelkét. Ezért ellenségükké vált, és harcolt ellenük.”
59
A Szentlélek megszomorítása az Úr gyermekeinek a bűne. „Ne szomorítsátok meg az Isten Szentlelkét” – mondja Pál a gyülekezetnek. A Szentlélek nagyon érzékeny személy, a legkisebb Őt ért támadásra megszomorodik, visszahúzódik, és téged bűnbánatra késztet. Előhívja könnyeidet is, és úgy kéred a bocsánatát. A Szentlelket minden bűn megszomorítja. Amikor Isten ellen vétkezel, a Szentlelket mindig megszomorítod! Pl. ha téged bánt meg valaki (akár hetvenszer hétszer is), bocsáss meg neki! Ha nem teszed, sokat kell gyötrődnöd, és a Szentlélek is szomorú lesz mindaddig, amíg meg nem bocsátasz. Mt 18:21-35.
Megcsúfolás Zsid 10:29. „Mit gondoltok: mennyivel súlyosabb büntetésre lesz méltó az, aki Isten Fiát lábbal tapodja, a szövetség vérét, amellyel megszenteltetett, közönségesnek tartja, és a kegyelem Lelkét megcsúfolja?”
Hazudás Csel 5:3. Anániás „Péter azonban így szólt: „Anániás, miért szállta meg a Sátán a szívedet, hogy hazudj a Szentléleknek, és félretegyél magadnak a föld árából?”
Kísértés Csel 5:9. Szafira „Péter erre így szólt hozzá: „Miért egyeztetek meg abban, hogy megkísértitek az Úr Lelkét? Íme, azok, akik a férjedet eltemették, az ajtó előtt állnak, és kivisznek téged.”
Kioltás (Megoltás) 1Thessz 5:19. „A Lelket ne oltsátok ki...” 60
A Szentlélek munkálkodását meg lehet zavarni, le lehet állítani. A jótékony tüzet, ami megtisztítaná a beteg vagy bűnös életet, ki lehet oltani, elalszik, és nem tudja befejezni a munkáját. A Szentlélek úriember, és visszahúzódik, ha „vizet locsolnak rá”. Természetesen nem mindig sikerül a tüzet ellocsolni. Ez függ a tűz nagyságától, a víz mennyiségétől, és a tüzet szítók odafigyelésétől is.
i emberek túl sokáig csak annyit engedtünk a Szent Szellemnek, hogy egy bizonyos pontig vegyen uralmat életünkön. Lényegében, amikor kezd kényelmetlenné válni a számunkra, kissé kicsúszik az ellenőrzésünk alól, behúzzuk a kéziféket. A Biblia ezt a Szellem megoltásának nevezi.
M
Tommy Tenney
Káromlás A Szentlélek káromlójának soha nem bocsát meg az Úr
Mt 12:31-32. „Ezért mondom nektek: minden bűn és káromlás meg fog bocsáttatni az embereknek, de a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg. Még ha valaki az Emberfia ellen szól, annak is megbocsáttatik, de aki a Szentlélek ellen szól, annak nem bocsáttatik meg sem ebben a világban, sem az eljövendőben.” Mk 3:29. (Lk 12:10.) „...de ha valaki a Szentlelket káromolja, az nem nyer bocsánatot soha, hanem vétkes marad bűne miatt örökké.”
61
Mi a Szentlélek káromlása? Nagyon komoly kérdés ez, amivel foglalkozni kell! De mivel nagyon nagy horderejű a kérdés, nagy felelősség a válaszadás. Ugyanilyen nagy felelősség azonban a válasz meg nem adása, a téma mellőzése is. Jézus Krisztus sok beteget meggyógyított, sok megszállottból pedig kiűzte az ördögöket (démonokat). Az írástudók, látva ezeket a cselekedeteit, azt mondták rá, hogy Belzebub segítségével űzi ki az ördögöket. A Mk 3:30-ban egyenesen kimondja az Ige, hogy azt terjesztették róla, hogy tisztátalan lélek van benne. Miután ezzel vádolták meg őt, először elmagyarázta, hogy ez a gondolat teljesen logikátlan, mert amelyik ország meghasonlik önmagával, elpusztul, másodszor pedig ezt mondta: „ha valaki a Szentlelket káromolja, az nem nyer bocsánatot soha, hanem vétkes marad bűne miatt örökké. – Azt terjesztették ugyanis, hogy tisztátalan lélek van benne.” Mk 3:29-30., Jn 10:20. Senki számára nem lehet kérdés, hogy Jézus Krisztusban a Szentlélek volt, nem pedig tisztátalan lélek. És amikor az írástudók mégis azt mondták, hogy amit tesz, tisztátalan lélek erejével teszi, Jézus azt válaszolta, hogy aki a Szentlelket káromolja, soha nem kap bocsánatot. A történetből tehát kiderül, hogy a Szentlélek káromlása az, amikor valaki – a Szentlélek munkájára azt mondja, hogy az tisztátalan lélek munkája, vagy máshogy fogalmazva: – egy személyre, aki a Szentlélek erejével tesz valamit, azt mondja, hogy amit tesz, az démonikus. Sajnos hallottam már ilyet a saját fülemmel is.
Ugyanezekről a vallási vezetőkről Jézus Krisztus máshol azt mondta, hogy a képmutató írástudók és farizeusok nem mennek be a Mennyek országába! Mt. 23:13., Lk 11:52., Mt 5:20.
62
Ki káromolja a Szentlelket? Nem gondolom, hogy hitetlenek káromolják a Szentlelket. Sokat hallom őket Istent káromolni, csak úgy általánosságban, s részükről ez nem a szent és gonosz lelkek megkülönböztetése, hanem egyszerű lázadás Isten ellen. Durván gyalázzák, szidalmazzák Istent, de általában nem foglalkoznak a Szentlélekkel. Olyanok szokták inkább a Szentlelket káromolni, akik maguk is ismerik, vagy ismerték Őt, de ellene fordultak vagy megharagudtak rá. Az is lehet, hogy irigyek másoknak a Szentlélek ereje által végzett szolgálatára, s ezért mondják rájuk, hogy démonikus a tevékenységük. Ha bárki bármiért is káromolja a Szentlelket, az végzetes. Ezt semmilyen körülmények közt sem lehet jóvá tenni. Soha ne kövesd el ezt a szörnyű bűnt! Van, aki közeli rokonát valami veszélytől féltve a Szentlélek munkáját becsmérelte. Előfordult, hogy egy lelkipásztor, aki nyáját kívánta megóvni különféle „áramlatoktól”, ehhez olyan eszközt is felhasznált, hogy Isten másik, neki nem szimpatikus szolgáinak a szolgálatát démonikusnak nevezte. Semmi ok nincs és semmi cél sem lehet, amiért a Szentlelket káromolni lehetne! Mi lesz azzal az emberrel, aki káromolja a Szentlelket? Erre a bűnére soha nem kap bűnbocsánatot és ezért elkárhozik. Ne keverjük össze a Szentlélek káromlását a Szentlélek megszomorításával vagy az ellene való vétkezéssel! Amikor a Szentlélek indít bennünket valamire, és mi engedetlenek vagyunk, akkor megszomorítjuk, és vétkezünk ellene. Ez nem káromlás, erre van bocsánat bűnrendezés után. Miért nem ilyen súlyos az Atya vagy Jézus káromlása? Miért nem bocsátja meg az Úr a Szentlélek káromlását? Mert így döntött. Nem kért tőlünk tanácsot. Alázzuk meg magunkat, és fogadjuk el az isteni rendet!
63
HALÁLOS BŰN – NEM HALÁLOS BŰN 1Jn 5:16, 17. „Ha valaki látja, hogy testvére nem halálos bűnt követ el, könyörögjön érte, és életet fog adni annak, aki nem halálos bűnt követ el. Van halálos bűn: nem az ilyen esetre mondom, hogy könyörögjön.” „Minden gonoszság bűn, de van nem halálos bűn is.”
A halálos bűnnel kapcsolatban nem ad részletes eligazítást az Ige, de annyit tudunk, hogy van ilyen, és hogy aki elkövette, azért már nem kell (nincs értelme) könyörögni.
4Móz 27:12-24. „Az ÚR ezt mondta Mózesnek: Menj föl ide az Abárim-hegyre, és tekintsd meg azt a földet, amelyet Izráel fiainak adtam. Ha megtekintetted, te is odakerülsz elődeidhez, ahogyan odakerült testvéred, Áron. Hiszen föllázadtatok parancsom ellen a Cin-pusztában, amikor perlekedett a közösség, és nem tartottatok engem szentnek előttük azoknál a vizeknél, Meribá vizeinél, Kádésban, a Cin-pusztában!” 5Móz 3:23-27. „Abban az időben így könyörögtem az ÚRhoz: Én Uram, URam! Te már elkezdted megmutatni szolgádnak nagyságodat és erős kezedet. Mert van-e olyan Isten a mennyben és a földön, aki olyan hatalmas tetteket tudna véghezvinni, mint te? Hadd menjek át, és hadd lássam meg azt a jó földet a Jordánon túl, azt a szép hegyvidéket és a Libánont! De az ÚR megharagudott rám miattatok, nem hallgatott rám, hanem azt mondta nekem az ÚR: Elég, ne beszélj hozzám többet erről a dologról! Menj föl a Piszgá csúcsára, tekints szét nyugatra és északra, délre és keletre, nézz körül saját szemeddel, mert te nem kelhetsz át a Jordánon.” 5Móz 34:1-5-6. Ott halt meg Mózes, az ÚR szolgája, Móáb földjén, az ÚR akarata szerint. És eltemette őt a völgyben, Móáb földjén, 64
Bét-Peórral szemben. Senki sem tudja még ma sem, hogy hol van a sírja.”
Egyesek szerint fizikai halált jelent. Amikor bűnéért valakinek földi halállal kell bűnhődni, de nem biztos, hogy el is kárhozik. Ez kapcsolatba hozható a következő igével is: „Átadjuk az ilyet a Sátánnak, teste pusztulására, hogy lelke üdvözüljön...” 1Kor 5:5. Mások szerint a halálos bűn szellemi halált jelent, és gyakorlatilag a Szentlélek káromlását érti alatta János apostol. Mindkét változat elképzelhető.
meg nem vallott bűn a bűnös cselekedetek borzasztó előrehaladását indítja el. A megsokszorozódott bűn elkövetése sok következményt hordoz magában. Sokkal több bűn elkövetésére van szükség, hogy eltakarjuk a már létező bűnöket; így hozunk mozgásba egy láncreakciót. A bűn takargatásának dominó-effektusa egy „halálos bűn”-höz vezet. A személy a bűnbe eséstől egy személyes lázadásba kerül és megkeményedik a szíve. Ha valaki ebben az állapotban megmarad egy ideig, előbb-utóbb eltompul a lekiismerete. Ha egyszer ez bekövetkezett, akkor többé már nem érzi bűnnek a bűnt. Képes lesz szolgálni, imádkozni és buzdítani másokat a tisztaságra, miközben folyamatosan elköveti azt a bűnt, amit elítél. Ilyenkor ennek a személynek a lelke halott és úton van az örök ítélet felé.
A
Sergio S.
igyeljünk a halálos bűn lényegére, mert ezzel elkerülhetjük, hogy 1.) testünk megrontassék, 2.) elszalasszuk az elragadtatást, 3.) meghaljunk, mielőtt elvégeztük az Úr által számunkra kijelölt munkát. A halálos bűn személyenként változhat. Egy és ugyanazon bűn lehet az egyik embernél halálos, a másiknál pedig nem. Ez a kapott kegyelemtől, a nyert világosságtól és a helyzettől függ, ameddig a hívő eljutott. Minden bűn halálos, amely halált eredményez. Ilyen bűnt követett el Izrael népe Kádésnál (4Móz 13-14). Noha idáig is sokszor kísértették az Urat, Ő mindannyiszor egyszerűen megbo-
F
65
csátott (14:22). Ezúttal azonban, bár megbocsátotta nekik, hogy nem mertek bemenni Kánaán földjére, büntetésül testeik elpusztultak a pusztában (14:32). Mózesnek és Áronnak meggondolatlanságuk és felindulásuk vált halálos bűnné, és nem mehettek be az ígéret földjére. Isten embere, aki Júdából Béthel felé tartott, nem engedelmeskedett az Úr parancsának evés és ivás tekintetében, s így követte el a maga halálos bűnét (1Kir 13.). Anániás és Szafira számára a Szent Szellemnek való hazudás lett halálos bűnné. Nem egy korinthusi atyafi abba halt bele, hogy méltatlanul élt az Úr testének és vérének jegyeivel (1Kor 11), és így követték el halálos bűnüket. Watchman Nee
1Kor 11:29-30. „Mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem becsüli meg az Úrnak testét, ítéletet eszik és iszik önmagának. Ezért erőtlenek és betegek közöttetek sokan, és ezért halnak meg számosan.”
A MEGÁTALKODOTT SZÍVŰNEK NEM BOCSÁT MEG AZ ÚR 5Móz 29:18-19. „Ezért ha valaki hallja ennek az átoknak az igéit, és áldásban bizakodva ezt mondja: jó sorom lesz akkor is, ha megátalkodott szívvel élek! Pedig emiatt elpusztul az öntözött föld a kiszáradttal együtt. Az Úr nem fog megbocsátani, sőt fölgerjed az Úr haragos indulata az ilyen ember ellen, és rászáll arra minden átok, ami meg van írva ebben a könyvben.”
VÉGLEGES ELUTASÍTÁS 66
1Sám 3:14. „Ezért megesküdtem Éli háza népének, hogy sohasem lehet kiengesztelni Éli háza népének a bűnét sem véres-, sem ételáldozattal.” Ám 7:1-8. „Akkor ezt mondta az Úr: Függőónnal vizsgálom meg népemet, Izráelt, többé nem bocsátok meg neki.” Ám 8:2. (7:8.) „Elérte a vég népemet, Izráelt, többé nem bocsátok meg neki.”
TOVÁBBI IGÉK 5Móz 30:2-3. „... és ha megtérsz Istenedhez, az ÚRhoz, és fiaiddal együtt teljes szívvel és teljes lélekkel hallgatsz a szavára, egészen úgy, ahogyan ma megparancsolom neked, akkor jóra fordítja sorsodat Istened, az ÚR, könyörül rajtad, és újra összegyűjt minden nép közül, amelyek közé elszórt Istened, az ÚR.” Neh 9:7. „De te bűnbocsátó Isten vagy, kegyelmes és irgalmas, hosszú a türelmed és nagy a szereteted, ezért nem hagytad el őket.” Zsolt 32:1-2. „Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett.” Ézs 6:7. „Számhoz érintette, és ezt mondta: Íme, ez megérintette ajkadat, bűnöd el van véve, vétked meg van bocsátva.” Jer 36:3. „Talán meghallja Júda háza, hogy mennyi veszedelmet készülök rájuk zúdítani, és ha megtérnek a rossz útról, én megbocsátom bűnüket és vétküket.” Lk 7:49. „Kicsoda ez, aki a bűnöket megbocsátja?” 67
Csel 5:31. „Az Isten őt fejedelemmé és üdvözítőül emelte fel jobbjára, hogy megtérést és bűnbocsánatot adjon Izráelnek.” Csel 10:43. „Róla tesznek bizonyságot a próféták mind, hogy aki hisz őbenne, az ő neve által bűnbocsánatot nyer.” Csel 26:18. „…az énbennem való hit által megkapják bűneik bocsánatát.” 2Kor 2:10. „Akinek pedig ti megbocsáttok, annak én is megbocsátok.” Kol 1:14. „… akiben van megváltásunk és bűneink bocsánata.” Jak 5:15. „És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer.”
A megbocsátás A megbocsátás mindig boldogít, a megbocsátás drágakő a hitben, az ajándékok ajándéka, mit értünk adott és ránk bízott az Isten. F.L.
bűnbocsánat volt az az isteni igazság, amelyre az embereknek ebben a kibombázott országban a legnagyobb szüksége volt. Egy sereg képet használtam prédikációmban, hogy bizonyos igazságokat jobban megvilágíthassak. Azt mondtam, hogy a bűnbocsánat, a bűnök tengerbe dobása, mégpedig ott, ahol a legmélyebb a víz. „Ha beismerjük bűneinket – mondtam – akkor Isten azokat a tenger mélyébe veti, mégpedig végérvényesen. S ha nincs is benne a Bibliában, mégis hiszem, hogy Isten oda bóját helyezett ezzel a felirattal: „Halászni tilos!” Ekkor láttam meg a férfit, amint a többiekkel ellentétes irányban felém törekszik. Láttam a kabátot és a barna kalapot, de a következő pillanatban már kék egyenruhában és halálfejes sapkában láttam ugyanazt az embert. Én meg ismét ott álltam a nagy helyiségben, a
A
68
bántóan éles fényben; közepén nagy halom ruha és cipő. A szégyen, hogy meztelenül kellett elmennem ezelőtt az ember előtt! E pillanatban magam előtt láttam testvérem megtört alakját is; bordái élesen kirajzolódtak, a bőre mint a pergamen. Bettsie, milyen sovány lettél! Ez Ravensbrückben volt, és az az ember, aki felém törekedett, őr volt ott, egyike a legborzalmasabb őröknek! Most előttem állott előre nyújtott kezekkel. „Ez jó bizonyságtétel volt, kisasszony” – mondta. „Milyen jó, hogy az ön mondása szerint minden bűnünk a tenger fenekén van!” Én, aki olyan meggyőzően beszéltem a megbocsátásról, jegyzeteimet rendezgettem, hogy ne kelljen kezet nyújtanom. Ő nem emlékezett rám, természetesen nem; hogy is emlékezett volna egy fogoly nőre a sok ezer közül! Én azonban emlékeztem rá és a korbácsra, ami övébe volt dugva. Az én kínzóm, rabtartóm előtt álltam. A vérem megfagyott. „Ön említette Ravensbrückot – mondta – Én őr voltam ott.” Nem, ő nem ismert fel. „De ennek vége – folytatta – keresztyén lettem. Tudom, hogy Isten minden ott elkövetett rémtettemet megbocsátotta. De ezt szeretném az ön szájából is hallani kisasszony – ismét felém nyújtotta kezét – meg tudna nekem bocsátani?” Itt álltam most én, akinek bűnei újból és újból megbocsáttattak, s nem tudtam én is ezt tenni. Bettsie ott halt meg – ki tudja ez a férfi az ő lassú, borzalmas halálát radírozni belőlem egy egyszerű kéréssel? Néhány másodperc telhetett el, amíg előrenyújtott kezével ott állt, számomra azonban óráknak tűnt ez, mert még sosem történt, hogy ilyen nehéz dologban kellett volna dűlőre jutnom, mint most. Nekem meg kellett bocsátanom. Tudtam. Az Isten megbocsátásáról szóló ígéretnek van egy döntő előfeltétele: hogy megbocsássunk azoknak, akik vétkeztek ellenünk. Mint egy darab fát, gépiesen tettem kezemet a férfi kinyújtott kezébe. Amikor ezt tettem, valami hihetetlen történt. Valami megindult vállaimban, karomba áradt és kezembe ugrott. És ez a gyógyító meleg egész lényemet elárasztotta. „Megbocsátok testvér – mondtam sírva – teljes szívemből.” Hosszan tartottuk egymás kezét, az egykori őr és az egykori fogoly. Isten szeretetét sosem éltem át ilyen intenzíven, mint abban a pillanatban. Az azonban világos volt előttem, hogy ez nem az én szeretetem volt. Ez a Szentlélek ereje volt, amiről a Róma 5:5 beszél: „mert az Isten szeretete kitöltetett a mi szívünkbe a Szentlélek által, aki nekünk adatott.” Corrie Ten Boom
69
éhány évvel ezelőtt egy asszony igen sok gondot okozott nekünk a gyülekezetben. Bomlasztó és kritizáló megjegyzéseket tett. A mi gyülekezetünk neve Boldog Gyülekezet, tehát boldognak illene lennünk, nem? Ez az asszony azonban nem éppen a legjobb reklám volt a gyülekezet számára. Évente egyszer egy olyan összejövetelt tartunk, ahol anyagi dolgok kerülnek terítékre. Egy alkalommal, amikor ez a hölgy is részt vett ezen az összejövetelen, nem volt éppen vidám a hangulat. A hölgy felállt, és mindenféle kellemetlen dolgot kezdett mondani. Úgy viselkedett, mintha a férjem és én bűnözők lennénk, és a kérdései azt sugallták, hogy vajon mit is csinálunk mi valójában, és tudják-e az emberek, hogy mi történik itt valójában? A szavai mélyen sértettek. Be kell ismernem, hogy a hozzáállásom nem volt valami szellemi. Miközben ez az asszony beszélt, odafordultam, és pillantásom azt sugallta, hogy: „Miért nem ülsz már le és fogod be a szádat?” Ő persze rám se nézett. Folytatta tovább, ahogy addig.
N
Az egyetlen személy, aki igazán veszélyeztette az összejövetelt, én voltam. A többiek tisztában voltak vele, hogy ez a hölgy a legkevésbé sem szellemből szól, és átsiklottak a megjegyzései felett. A hazafelé vezető úton aztán felém fordult a férjem, és azt kérdezte: „Jó összejövetelünk volt, nem igaz?” Azt feleltem: „Nem, szerintem borzalmas volt.” Erre ő: „Amiatt a hölgy miatt gondolod? Jaj, Marilyn, őmiatta igazán nem kell aggódnod!” De minél többet gondoltam arra az asszonyra, annál dühösebb lettem rá. Hamarosan egészen megkeseredtem. Ez az összejövetel szerda este történt. A rákövetkező vasárnap reggeli istentiszteleten, miközben az embereket üdvözöltem az összejövetel után, ez a hölgy odaszáguldott hozzám, megragadta a kezem, magához ölelt, és azt mondta: „Kedves testvérem, annyira szeretlek!” Magamban azt gondoltam: „Ha ilyen a szereteted, inkább felejtsd el!” Őszintén szólva nem mondhatnám, hogy viszontszerettem őt. Nem volt ínyemre, hogy azt mondja „szeretlek”, és nem is mondtam, hogy „én is szeretlek téged.” Ehelyett valami olyasmit motyogtam, hogy „Áldjon meg az Úr.” Aznap, amikor hazamentem, magammal vittem egy nagyon visszataszító érzést ez iránt a hölgy iránt, és nem is gondoltam arra, hogy Isten a személyiségemnek egy régóta helyreállításra szoruló területén használja majd őt. Azon keresztül amit vele megtapasztaltam, igen értékes kijelentést kaptam az Úrtól.
70
Egész vasárnap másra sem tudtam gondolni, mint hogy „Ma este úrvacsora lesz.” A Biblia azt mondja az úrvacsorával kapcsolatban, hogy az ember, aki szívében megkeseredett egy testvére iránt, átkot iszik magára. Arra gondoltam, „Én nem szeretnék átkot inni magamra!” Elkezdtem imádkozni. Imádkoztam és imádkoztam: „Istenem kérlek, segíts, hogy megbocsáthassak neki!” Minél inkább imádkoztam, annál kevésbé éreztem, hogy meg tudok neki bocsátani. Egyre mérgesebb voltam rá. Abban az időben másként voltak nálunk a gyülekezeti úrvacsorák. A kenyér megtöréséhez letompítottuk a világítást, és csendesen énekeltünk, dicsértük az Urat. Aztán az emberek sorban, ahogy készek voltak rá, jöttek, és elvették a kenyeret és a bort. Mindenki érzése szerint jött oda az emelvényhez, letérdelt, és vette az úrvacsorát. Azt mondtam magamban: „Ezzel a szörnyű meg-nem-bocsátással a szívemben nem vehetek úrvacsorát. Senki nem fogja észrevenni, mivel a lámpák le vannak tompítva.” Az egyetlen személy, aki észrevehette volna, a férjem, Wally volt, mivel általában együtt szoktunk úrvacsorát venni. A gyülekezetbe menet azt mondtam neki: „Én nem veszek ma úrvacsorát.” Majdnem kiesett a kocsiból! Aztán megkérdezte, miért nem, és én megmagyaráztam, „Meg-nem bocsátás van a szívemben.” Azt mondta: „Ezt én nem hiszem el!” Azt hiszem, ez volt az egyik legkedvesebb bók, amit valaha kaptam: a férjem egyszerűen nem hitte el, hogy képes vagyok meg-nem-bocsátásra! Én tovább hajtogattam: „De, igazán. Meg-nem-bocsátás van bennem, és képtelen vagyok kivetni magamból.” Wally azt kérte, hogy imádkozzam vele, azután megkérdezte: „No, jobban vagy?” „Ó, inkább rosszabbul.” Megérkeztünk a gyülekezetbe, megtartottuk az összejövetelt, azután letompítottuk a lámpákat az úrvacsorához. Egyedül ültem, meglehetősen negatív gondolatokba merülve, de rájöttem, hogy Isten szereti kifecsegni a dolgokat: senki sem tudta volna meg, hogy én nem veszek úrvacsorát, ha egy asszony oda nem jön hozzám, és azt nem mondja: „Marilyn, Isten úgy vezetett engem, hogy ma veled törjem meg a kenyeret!” Azt gondoltam magamban: „Istenem, miért csinálod ezt velem?” Aztán azt mondtam az asszonynak, „Én nem veszek ma úrvacsorát.” Majdnem annyira megdöbbent, mint a férjem. Amikor megtudta, hogy miért nem, bólintott, és azt mondta: „Szóval ezért küldött engem az Úr.” Néhány percig csendben ült, majd megszólalt, „Marilyn, te mindig azt mondod nekünk, hogy hit által vegyük át a dolgokat. Miért ne bocsáthatnál meg tehát hit által?” Amint kimondta ezt, mintha egy fényszóró világította volna meg ezeket az Igéket a szívemben: „Akinek pedig ti megbocsáttok, annak én is megbocsátok. Mert amit én megbocsátottam, ha volt mit megbocsátanom, az tiértetek volt Krisztus színe előtt, hogy rá ne szedjen minket a Sátán.” (2Kor 2:10) Én csak erőlködtem és erőlködtem, hogy megbocsássak a testvérnő71
nek, arra azonban nem gondoltam, hogy Jézus Krisztus személye által bocsássak meg neki. Azonnal így imádkoztam: „Jézus, megbocsátok neki. Veszem hit által a megbocsátást, és teáltalad megbocsátok neki, nem pedig saját erőmből.” Ez az ima végre felszabadította a szellememet a dicséretre. Vettem úrvacsorát is, és soha nem fogom elfelejteni azt az összejövetelt. Isten behelyezte a megbocsátás átvételének tégláját a személyiségemet jelképező falba. Ennek a történetnek folytatása is van. Soha nem beszéltem ezzel a hölggyel az iránta táplált érzéseimről. Egy hónappal az anyagiakkal kapcsolatos összejövetel után felhívott, és azt mondta nekem: „Tudom, mennyire elfoglalnak az összejövetelek. Mondd meg, kérlek, mikor jöhetnék át hozzátok, hogy a hűtőszekrénybe tehessek számotokra egy adag ételt.” Mi is történt?! Ezután többször is telefonált, és mindig valamivel kedveskedett a családomnak. Egy nap imádkoztam, és az Úr azt mondta: „Amikor megoldottad a megbocsátást a mennyben, megoldottad azt a földön is. Felszabadítottad azt az asszonyt a jó dolgokra. De amíg nem bocsátottál meg neki, a mennyben is meg volt kötve a kezünk, és nem tudtuk szabaddá tenni őt a földön. Az a szeretet, amit most ez iránt az asszony iránt érzel, a megbocsátáson keresztül vált lehetővé. „Bizony, mondom néktek: amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyben is, amit pedig feloldotok a földön, oldva lesz a mennyben is.” Mt 18:18. Az Úr ezután felhívta a figyelmemet valamire: „Emlékezz csak viszsza István megkövezésére. Úgy imádkozott: ‘Uram, ne tulajdonítsd nékik ezt a bűnt’. István megbocsátott Saulnak, aki egyetértett a megkövezésével. Később Saulból mégis Pál lehetett, Krisztus egyik apostola és az Újszövetség egyik írója. Amikor István megoldotta a megbocsátást, a mennyei élet meg tudott valósulni Saul számára itt a földön.” Damaszkusz felé menet Saul leesett a földre Isten ereje alatt, ami egy vakítóan fényes világosság által jött le a földre. Saul felkiáltott: „Uram! Ki vagy te?” Az Úr ott helyben elhívta őt a szolgálatra. Néha arra gondolok, hogy Isten azt is mondhatta volna: „István nem fejezhette be a munkáját, mivel te rábólintottál a halálára. Most neked kell befejezned, amit ő elkezdett.” Látod, hogyan használ Isten különböző személyiségű embereket az életed kapuinak és falainak helyreállításához? Amikor bezárjuk az ajtónkat olyan emberek előtt, akiket nem kedvelünk, vagy olyanok előtt, akik mások, mint mi, előfordulhat, hogy Szent Szellem által hozzánk vezetett embereket rekesztünk ki az életünkből. Istennek meg van a módszere arra, hogyan bánjon azokkal, akiket elküld hozzánk, nekünk pedig nem szabad becsukni az ajtót előttük. Marilyn Hickey
72
em sokkal megtérésem után, meglátogattak a szüleim. Előbb csak beszélgettünk, majd miután észrevették, hogy a mi életünk megváltozott, nem veszünk már részt az italozásban, nem beszélünk trágár szavakkal, nem mondunk minden rosszat a másikra, ezért harag támadt bennük. Ugyanis férjem egyik rokonával vitás ügyük volt, és minket is szerettek volna ellenük hangolni. Mi azonban, mint Isten gyermekei, egyáltalán nem kívántuk megrontani a már épülő, jó kapcsolatot. Elég probléma volt éveken keresztül a számunkra, hogy férjem bátyja és családja, valamint közöttünk rendezetlen volt a kapcsolat. Mostanában pedig, amióta megváltott Jézus Krisztus bűneinktől, többet tudunk tűrni, és ezért egyre jobb lett a kapcsolatunk. Szüleim ezt nem tudták elviselni. Legnagyobb szomorúságunkra ezen az estén ők fordultak ellenünk, és méltatlanul sértegettek. Sőt édesapám odáig ment, hogy kitagadott a házából, a családjából. Mindezt azért, mert nem voltunk hajlandók velük együtt rosszakat mondani egy haragosukra. A hangulat nem javult az éjszakába nyúló beszélgetés, mondhatnám inkább kiabálás további óráiban sem. Sokáig maradtak, indulásuk előtt még azt mondta édesapám: „A temetésemre se gyertek el”. Ezzel akarta kifejezni, hogy a harag örök. Mi azonban nem örök haragra, hanem örök életre vágyunk. Jézus Krisztus drága vérén megváltott, és mi elfogadtuk felkínált kegyelmét, behívtuk életünkbe, így örök életünk van. Semmiképpen nem nyugodhattam bele az apai döntésbe. Kértem az Úr Jézust, hogy adjon nekem olyan szeretetet, amely képes az ellenség szeretésére is. Családomat kértem, hogy velem együtt imádkozzanak a megbékélésért.
N
Körülbelül másfél hónappal a szomorú este után, családi áhítaton együtt imádkoztunk, és kértük az Urat, hogy lágyítsa meg szüleim szívét, és készítsen fel engem egy látogatásra. Ez alkalommal nem a veszekedés, hanem az imádkozásunk nyúlt az éjszakába. Azt is kértük még imádságunkban, hogy engem szeretettel fogadjanak a szüleim a következő nap, amikor elutazok hozzájuk. Másnap csodát láttak szemeim. Azt hiszem, soha azelőtt nem volt ilyen kedves találkozásunk, mint ekkor. Nagyon hálásak vagyunk Istennek, hogy meghallgatta kérésünket, és helyreállította a jó családi kapcsolatot, sőt minden eddiginél jobban becsüljük egymást. Ők még nem tértek meg, de most már nem bántanak bennünket. Mi pedig azt kérjük a jó Istentől, hogy ők is fogadják el a megváltást, hogy egykor velük is együtt lehessünk a csodálatos Mennyben. B. Z-né
73
A „Megbocsátás” témához kapcsolódó javasolt irodalom: Tommy Tenney: Az Isten szerelmesei Tommy Tenney: Az Isten szerelmeseinek jutalma Zimányi József: Füst az Akor völgyében Daniel Ekechukwu: Csoda a 21. században Johannes Reimer: Fegyvertelenül, de Isten oltalma alatt Corrie Ten Boom: Istennel mindenen át Carlos Annacondia: Ide figyelj, Sátán! Marilyn Hickey: Gyémántból Brilliáns Kenneth Hagin: Szeretet – Út a győzelemhez Watchman Nee bizonyságtételei
74
4. fejezet
Örök élet
75
Jn 3:16. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” „Mert Isten annyira szereti a világot, hogy egyetlen Fiát adta oda, hogy senki, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Hit Gy. Ford.) Jn 17:3. „Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” 1Jn 4:9. „Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala.” Jn 10:28-29. „...Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből.” 1Jn 5:13. „Ezt azért írtam nektek, akik hisztek Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van.” „Ezeket nektek írom, akik már hisztek Isten Fiának nevében. Azért írom, hogy egészen biztosak legyetek benne: nektek már most örök életetek van!” (Egysz. ford.) 1Jn 5:20. „De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és képességet adott nekünk arra, hogy felismerjük az Igazat; és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet.” „De azt is tudjuk, hogy az Isten Fia eljött a földre, és ő tett bennünket képessé arra, hogy az igaz Istent megismerjük. Most pedig az igaz Istenben élünk, fia, Jézus Krisztus által. Igen, ő az igaz Isten és az örök élet.” (Egysz. ford.) 1Tim 1:15. „Igaz az a beszéd, és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én vagyok.”
76
Örökké élnek Az örök élet kifejezést általában a Mennyben töltött dicsőséges életre használjuk, ahogy az a Biblia nyelvezetében is van. Ne felejtsük el azonban, hogy nem csak a Mennyben van örökké tartó élet! A pokolban is! Hogy lehet valami örök? Úgy, hogy kikerül az idő hatalma alól. Sőt az idő hatalma egyszer el fog tűnni. „... és megesküdött az örökkön-örökké élőre, aki teremtette a mennyet és a benne levőket, a földet és a rajta levőket, a tengert és a benne levőket, hogy nem lesz többé idő...” Jel 10:6. Ki él örökké?
Isten és a szolgái Isten sose született, Ő mindig volt, van és lesz. „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.” Jn 1:1.
2Móz 15:18. „Az ÚR uralkodik örökkön örökké!” 5Móz 32:39-40. „Kezem az égre emelem, s mondom: Örökké élek én!” Jel 1:8. „ Én vagyok az Alfa és az Ómega így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható.” Jel 4:8-10. „... és szünet nélkül, éjjel és nappal ezt mondta: Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, és aki van, és aki eljövendő!” És amikor az élőlények dicsőséget, tisztességet és hálát adnak a trónuson ülőnek, aki örökkön-örökké él, leborul a huszonnégy vén a trónuson ülő előtt, és imádja az örökkön-örökké élőt...” „... Éjjel-nappal szüntelenül ezt kiáltották: Szent, szent, szent az Úr? A Mindenható Isten, aki volt, aki van, és aki el fog jönni. Amikor ezek a mennyei élőlények dicséretet, tiszteletet és hálát adnak annak, aki a Trónon ül, aki örökké él, a huszonnégy öregkorú leborul a Trónon ülő előtt, és imádják az Örökké Élőt...” (Egysz. ford.) 77
Az ördög és a szolgái Jel 20:10. „Az ördög pedig, aki megtévesztette őket, a tüzes és kénes tóba vettetett, ahol a fenevad és a hamis próféta is van, és gyötrődnek éjjel és nappal örökkön-örökké.” „A Sátánt pedig, aki becsapta a népeket, bedobják a tűztóba, amelyben kén ég. Így a Sátán is odakerül a Szörnyeteg és a Hamis Próféta mellé, és éjjel-nappal, örökkön-örökké kínozzák őket. (Egysz. ford.)
Az ember Az ember, mint teremtett lény egyszer megszületik, és azután örökké él. Egy időszak után testében meghal, szelleme azonban tovább él. A feltámadáskor újra egyesül a feltámadott testtel, és örökké él az örök dicsőségben vagy az örök kárhozatban.
Jn 3:15-16. „... hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Mt 25:41, 46. „Akkor szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre... És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre.” 2Thessz 1:9. „Ezek majd örök pusztulással bűnhődnek az Úrtól és az ő dicső hatalmától...” Júd 7. „Ugyanígy Sodoma és Gomora, meg a körülöttük levő városok, amelyek ezekhez hasonló módon paráználkodtak, és idegen test utáni kívánság hajtotta őket, például szolgálnak, amikor az örök tűz büntetését szenvedik.”
Sokan nem hiszik el, hogy a halál után van élet. Ha megkérdezed az embereket, hogy milyen jövőképük van, sokan azt mondják: „a sárga föld majd betakar”. Minden 78
dolog végső megoldásának azt tartják, hogy egyszer meghalnak, és akkor mindennek vége. Vannak, akik olyan terhesnek érzik az életet, hogy vágynak meghalni. Egy ideje eljár az összejöveteleinkre egy munkanélküli, hajléktalan férfi, aki az alkohol fogságában él. Tegnap este is itt volt. A beszélgetés során megkérdeztem tőle, hogy milyen jövőt lát maga előtt? Ezt válaszolta: – Egy kötelet. Akkor mindennek vége. Szerinted is vége van mindennek a halállal? Az, hogy valamit még nem láttál és nehéz elképzelni, hogy milyen lehet, nem jelenti azt, hogy nincs is. Bolondság azt gondolni, hogy nincs is földi élet, csak mert a megszületés előtt álló magzat még nem tapasztalta. Te hiszel a halál utáni életben? Figyeld meg a következő anekdotát! gy várandós anya két gyermeket hord a méhében. Az egyik egy kis „hívő”, a másik egy kis „szkeptikus”. A „szkeptikus” azt kérdezi: – Te hiszel a születés utáni életben? – Hát persze – mondja a kis „hívő”. – Az itteni életünk arra való, hogy felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég erősekké váljunk arra, ami ott kint vár bennünket. – Hülyeség! – mondja a „szkeptikus”. – Ez nem igaz! Hogyan nézhet ki a kinti, külső élet? – Pillanatnyilag még nem tudom – mondja a kis „hívő”–, de biztos sokkal világosabb, mint itt bent. Lehet, hogy a szánkkal fogunk enni, és a lábunkkal fogunk menni… – Nonszensz, lehetetlen! – mondja a kis „szkeptikus”. – Megyünk a lábunkkal és eszünk a szánkkal?! Micsoda hülyeség! Ez egy fura ötlet, hogyan is működhetne?! Itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a táplálékot. Nem lehetséges élet a születés után, hiszen ez a zsinór már így is túl rövid! – Hát persze, hogy működni fog! Csak minden egy kicsit másként fog kinézni – mondja a kis „hívő”. – Soha nem fog működni! – véli a kis „szkeptikus”. – Még soha senki nem tért vissza a születés után! Születés után vége az egésznek! Az élet nem más, mint egy nagy, sötét tortúra. – Még ha nem is tudom pontosan, milyen lesz a születés utáni élet – mondja a „hívő” –, de azt tudom, hogy találkozni fogunk az édesanyánkkal, és Ő nagyon vigyáz majd ránk! – Anya?! Te hiszel egy Anyában?! Hol van? – kérdezi a kis „szkeptikus”.
E
79
– Itt van körülöttünk, mi benne vagyunk, és általa létezünk, nélküle nem is létezhetnénk! – válaszolja a kis „hívő”. – Soha nem láttam még semmilyen anyát! – jelentette ki a „szkeptikus”. – Nincs is ilyen! – Néha, amikor nagyon csendben vagyunk – gondolkodik el a kis „hívő” –, hallhatod, ahogy énekel, vagy érezheted, amikor megsimogatja világunkat! – Majd halkan hozzáteszi: – Mindenesetre én hiszem, hogy az igazi életünk a születés után kezdődik!
AZ ÜDVÖSSÉG ÚTJA Minden ember örökké él. Ez nem választás kérdése, ezt Isten eldöntötte. Valamit azonban ránk bízott: Minden embernek lehetőséget adott a szabad választásra, hogy a Menny dicsőségében, vagy a pokol gyötrelmeiben kíván örökké élni. Persze a legtöbb ember nem választja tudatosan a poklot. Azonban, aki nem hozza meg a konkrét döntést az Úr követésére, és nem cselekszi Isten akaratát, az a pokolba kerül. Nincs harmadik lehetőség. Az örökkévalóságban csak Menny és pokol van. A testi halál pillanatáig van módja minden embernek Jézus Krisztust, a Mennybe vezető utat választani. A halál pillanatával lezárul a lehetőség a kegyelem elfogadására, nincs többé mód a változtatásra, vagy a legkisebb korrigálásra sem.
Mi a bűn? Bűn minden, ami Isten akaratával ellentétes. A bűn elválaszt Istentől. A bűn tönkreteszi az életet. Téved, aki azt gondolja, hogy csak az követ el bűnt, aki öl, lop, hazudik, veri a feleségét, megcsalja a férjét. A passzív bűnök ugyanúgy kizárnak az üdvösségből, mint az aktívak. Az is bűn, aki nem hisz Jézus Krisztusban. („A bűn az, hogy nem hisznek énbennem...” – mondja Jézus Jn 16:9-ben.)
80
A talentumokról (Mt 25:15-30.) és a mínákról (Lk 19:12-27.) szóló példázatokból ugyanezt látjuk: Az a szolga, aki nem forgatta a rábízott javakat, elkövette a mulasztás bűnét. Az elutasítás, urának jelenlétéből való kiűzés lett a része.
inden bűn az ember szívének, lelkének tisztátalan kívánságából származik. Természetesen ilyenkor nem a jogos kívánságokról – mint pl. éhség, szomjúság, alvás, ruházat, stb. – beszélünk. A gonosz, Isten akaratával ellentétes vágyak és kívánságok az embert rendszeresen szembeállítják Isten törvényével és Igéjével.
M
Németh Sándor
bűn az Isten akaratával való ellenkezésből ered, vagyis az isteni törvénynek gondolatban, kívánságban, szóban vagy tettben való megszegése.
A
A bűn lényege pokol: pokol a csírája, pokol a magva, pokol a kérge. A pokol nem más, mint teljesen kifejlett és nyilvánvalóvá lett bűn. A bűnben való megmaradás megkeményíti a szívet. A bűn hiába fürdik kölnivízben, utána is bűzlik. Spurgeon
Jn 16:9 „A bűn az, hogy nem hisznek énbennem...”
ppen a hitről prédikáltam, amikor a hallgatóság soraiból valaki háromszor is azt mondta: „Én nem hiszek.” Folytattam a prédikációt, mert számomra semmit nem jelentettek ezek a szavak. A férfi egyszer csak kiabálni kezdett: „Én nem hiszek.” Kifelé az ajtóban újra ezt kiáltotta: „Én nem hiszek.” Másnap hallottam, hogy amikor ez a férfi elhagyta az összejövetelt, a Szent Szellem így szólt hozzá: „Amiért nem hiszel, megnémulsz.” Ugyanez a Szellem szólt Zakariáshoz is: „Íme megnémulsz és nem szólhatsz mindama napig, amelyen ezek meglesznek: mivelhogy nem
É
81
hittél az én beszédemnek, amelyek beteljesednek az ő idejükben.” Lk 1:20. Megkértem az összejövetel vezetőjét, hogy látogasson el ahhoz a családhoz és nézze meg, mi történt. Elment és a feleségétől kérdezte: „Igaz az, hogy az ön férje az összejövetelen háromszor is kijelentette, hogy nem hisz, és most nem tud beszélni?” Az asszony sírva fakadt és így válaszolt: „Menjen és nézze meg.” A vezető belépett a szobába, és szörnyű állapotban találta annak az embernek a száját. A hitetlen férfi elővett egy papírt, és ezt írta rá: „Lehetőségem volt, hogy higgyek, de én ellenálltam, és most nem tudok sem hinni, sem beszélni.” A legnagyobb bűn a világon, ha valaki nem hisz Isten Igéjében! Smith Wigglesworth
1Jn 5:17. „Minden gonoszság bűn...” Róma 14:23. „Mert minden, ami nem hitből származik, az bűn.”
saknem tíz évvel a megtérésem után történt a következő esemény. Tanulságul mondom, hogy mások ne kövessék el azt a hibát. Volt egy ismerős fiú, akivel barátok voltunk. Egy idő után, amikor azt éreztem, hogy lány és fiú közt nincs tartós barátság, azt mondtam neki, hogy ne barátkozzunk, mert rossz vége lesz. Ő azt mondta, hogy ez butaság. Folytattuk a barátságunkat, ami végül odáig vezetett, hogy megkérte a kezem egy januári napon. Kértem haladékot a válaszadásra. Kérdeztem Istent, hogy Ő mit válaszol erre. Akkoriban is szerettem Istent és őszinte szívvel akartam szolgálni, de nem voltam mégsem olyan mély kapcsolatban, hogy egy ilyen döntést meghozhassak. Emellett várnom kellett volna, amíg tisztán látok, és kapcsolatom elmélyül az Úr Jézussal. Sajnos nem tettem meg. Emiatt félreértettem Isten Igéjét. Igent mondtam 1 hónapra rá. Azt hittem ez Isten akarata, valójában azonban a szívemben sosem éreztem békességet. Pedig Isten Igéje több helyen is figyelmeztet, hogy a békességet kell keresni és követni (1Pt 3:11). Nem lehet alábbadni! Március végén már problémák jelentkeztek az egészségemmel, majd áprilisban ez csak fokozódott. Májusban szinte már nem tudtam mozogni: egyedül fürdeni, felöltözni, 2 méterrel arrébb menni. Isten végtelen szeretetének köszönhetem, hogy mégis le tudtam vizsgázni, és átvehettem a diplomám. Június, július, augusztus… Szeptemberben kezdtem el dolgozni, és akkorra lett jártányi erőm. Mindezek azonban megakadályozták azt is, hogy összeházasodjunk. Közben viszont a
C
82
fiú elbizonytalanodott, és néhány hónap gyötrődés után szakított velem. Akkor nagyon mélypontra kerültem, és nagyon fájt. Isten azonban nem azt akarja, hogy a bűnös elvesszen, hanem, hogy megtérjen és éljen. Köszönet Neki azért, hogy megmentett egy rossz házasságtól, meggyógyított, immár másodszor egy nagyon súlyos betegségből, ami a bűn következményeként szakadt rám. Megbánva bűneimet hatalmas sziklára állította a lábamat, ahogy a zsoltáros is mondja: „Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet.” (Zsolt 40:3). Magasabbra állított, mint előtte bármikor voltam. Ez csakis azért volt lehetséges, mert Jézus Krisztus alászállt a Mennyből értem, hogy kereszthalála által felemelhessen és elültethessen a Mennybe (Ef 2:6)! Azt azonban megtanultam egy életre, hogy „ami nem hitből van, bűn az” (Róm 14:23), a hit alapja pedig a reménylett dolog felől való meggyőződés (Zsid 11:1), vagyis békesség! K. Barbara
Jk 3:6. „...a nyelv is tűz, a gonoszság egész világa. Olyan a nyelv tagjaink között, hogy egész testünket beszennyezi, és lángba borítja egész életünket, miközben maga is lángba borul a gyehenna tüzétől.” Jk 4:17. „Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak.”
H
a az emberek bűneit két csoportba osztanánk, rögtön látni lehetne, hogy a bűnök felét a nyelv követi el.
A nyelvvel éppúgy lehet gyilkolni, mint a kézzel! A legrosszabb, amit valakivel tehetünk az, ha tönkretesszük a jó hírnevét. A rágalmazók az ördög fújtatói , akikkel ő a civakodás pokoli tüzét élesztgeti. Ezek között különösen veszélyes az alattomos rágalmazó, aki titokban szítja a tüzet. Óvakodj a káromkodótól, mert aki Teremtőjét gyalázza, az a lopástól és a hazugságtól sem riad vissza. Az evangélium elutasítása olyan gonosztett, amelyhez hasonló bűn nem igen van. Spurgeon
83
Mindenki bűnös Róm 3:22-23. „Mert nincs különbség: Mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének.” Róm 3:10-12. „... amint meg van írva: Nincsen igaz ember egy sem, nincsen, aki értse, nincsen aki keresi Istent. Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem.” Róm 5:12. „Ahogyan tehát egy ember által jött a bűn a világba, és a bűn által a halál, úgy minden emberre átterjedt a halál azáltal, hogy mindenki vétkezett.” 1Jn 1:10. „Ha azt mondjuk, hogy nem vagyunk bűnösök, hazuggá tesszük őt, és nincs meg bennünk az ő igéje.” Zsolt 51:7. „Lásd, én bűnben születtem, anyám vétekben fogant engem.”
N
em azért vagyok bűnös, mert vétkeztem, hanem azért vétkezek, mert bűnös vagyok. M.S.
Kis bűn – nagy bűn Sok bűn, nagy bűn Ám 5:12. „Tudom, hogy milyen sok a bűnötök, és mily nagyok vétkeitek: sanyargatjátok az igazat, elfogadjátok a megvesztegetést, elnyomjátok a szegényeket a kapuban.”
A visszaesők állapota súlyosabb 2Pt 2:20-21-22. (Zsid 10:26.) „Mert ha az Úrnak és az Üdvözítő Jézus Krisztusnak megismerése által megszabadultak a világ förtelmeitől, de ismét 84
belekeveredve azokba elbuknak; ez az utóbbi állapotuk roszszabb lesz az elsőnél. Mert jobb lett volna nekik, ha meg sem ismerik az igazság útját, minthogy azt megismerve elforduljanak a nekik adott szent parancsolattól.” Mt 12:43-45. (Lk 11:24.) „Akkor elmegy, vesz maga mellé másik hét magánál is gonoszabb lelket; bemennek, és ott laknak, és annak az embernek az utóbbi állapota rosszabb lesz az előbbinél.”
Kevésbé bűnösök, bűnösebbek Jer sir 4:6. „Nagyobb volt népem bűne, mint Sodoma vétke...” Ez 16:51-52. „Samária hozzád képest feleannyit sem vétkezett, hiszen te több utálatos dolgot követtél el, mint ő; nővéreid igazabbak nálad, mert sok utálatos dolgot követtél el.” Lk 7:47. „Ezért mondom neked: neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.” Jn 19:11. „Jézus így válaszolt: Semmi hatalmad nem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna neked: ezért annak, aki engem átadott neked, nagyobb a bűne.”
Ők sem bűnösebbek Lk 13:2-3. „... Azt gondoljátok, hogy ezek a galileai emberek bűnösebbek voltak a többi galileainál, mivel ezeket kellett elszenvedniük? Nem! Sőt – mondom nektek –: ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen vesztek el.” Lk 13:4-5. „Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc, akire rádőlt a torony Siloámban, és megölte őket, vétkesebb volt minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik? Nem! Sőt – mondom nektek –: ha meg nem tértek, mindnyájan ugyanúgy vesztek el.”
Elviselhetőbb sors az ítélet napján 85
Mt 11:21-22. (Lk 10:12-15.) „... Tírusznak és Szidónnak elviselhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek.” Mt 10:15. (11:24.) „Bizony, mondom néktek: elviselhetőbb sorsa lesz Sodoma és Gomora földjének az ítélet napján, mint annak a városnak.”
Súlyosabb ítélet Mt 23:14. Képmutatók, írástudók és farizeusok „…ezzel súlyosabb ítéletet vontok magatokra.” Zsid 10:29. „Mit gondoltok: mennyivel súlyosabb büntetésre lesz méltó az, aki Isten Fiát lábbal tapodja, a szövetség vérét, amellyel megszenteltetett, közönségesnek tartja, és a kegyelem Lelkét megcsúfolja?”
A legsúlyosabb ítélet Lk 20:45-47. (Mk 12:40.) „... Ezekre vár a legsúlyosabb ítélet.”
A képmutató írástudókra
A bűnnek büntetése van 1Móz 3:15-19. „Arcod verejtékével eszed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél. Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba!” Zsolt 40:13. „... Bűneim büntetése utolért engem, áttekinteni sem tudom őket, számosabbak hajam szálainál, és a szívem is elhagyott engem.” Ézs 53:8. „...népe vétke miatt éri a büntetés?!” Róma 4:25. „...aki halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért.”
86
Róm 6:23. „Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” „A bűn szolgálatáért a jogos fizetség a halál. Isten kegyelmének ajándéka ellenben az örök élet, ezt pedig a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban kaphatjuk meg.” (Egysz. ford.) Ján 8:24. „Ezért mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben: mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben.” „Megmondtam nektek: bűnösen haltok meg. Bizony, ha nem hiszitek, hogy ÉN VAGYOK, akkor bűnösen haltok meg.” (Egysz. ford.) Zsid 9:27. „… elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik.” „Minden embernek meg kell halnia egyszer, azután pedig ítéletre kerül. Ez egészen biztos.” (Egysz. ford.)
Aki tudta Ura akaratát, de nem cselekedte Lk 12:47-48. (5Móz 25:2.) „Az a szolga, aki ismerte ura akaratát, és nem fogott hozzá teljesítéséhez, vagy nem cselekedett akarata szerint, sok verést kap; aki viszont nem ismerte ura akaratát, és úgy cselekedett verést érdemlő dolgokat, az kevés verést kap...”
Jézus hordozta a bűnt Ézs 53:4-5-6. „Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg. Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az ÚR őt sújtotta mindnyájunk bűnéért.” Ján 1:29. „Másnap János látta Jézust, amint jön felé, és így szólt: Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét!” 1Kor 15:3. „...Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint...” 87
2Kor 5:21. „Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.” „Mert Isten értünk azonosította a bűnnel Jézust, pedig ő nem követett el semmi bűnt. Azért tette ezt, hogy mi viszont Krisztus által elfogadhatóvá váljunk Isten számára.” (Egysz. ford.) Róm 5:8. „Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk.”
saládunk egy nagyon csodálatos, áldott hetet tölthetett a Bakonyban gyülekezetünk többi tagjával együtt. Hatalmasan szólt az Ige. Mi külön nagyon hálásak vagyunk, mert 8 éves fiunk és 6 éves leányunk gyermeki módon, de nagyon komolyan befogadták szívükbe a drága Úr Jézust. Egyik délelőtt hosszasan beszélgettek a bibliaköri tanítókkal – akik az Örömhír Alapítvány munkatársai –, és ott döntöttek Jézus Krisztus mellett. Természetesen volt ennek előzménye a gyülekezetben, a családi bibliaórákon és beszélgetésekben. Minden reggel összejöttünk imádkozni a táborban. Egyik reggel arról beszélgettünk, hogy egy gyermek hány éves életkorban alkalmas a bűnfelismerésre, bűnbánatra, a bűnbocsánat elfogadására. Egy másik csoportos beszélgetésen fiatalok, gyermekek vallottak arról, hogyan ismerték fel bűneiket 10-11 évesen, hogyan sírtak bűneik miatt és hogyan élték át a bűnbocsánat örömét. Ezekkel a beszélgetésekkel készített engem Isten a következő napok örömteli eseményeire. Ugyanis annak a napnak délutánján tollasoztam fiammal, majd ő hirtelen abbahagyta a játékot és sírva elvonult. Én nemsokára utána mentem. – Kisfiam, mi a baj? – kérdeztem tőle. – Apa te is, és itt mindenki hülyének néz engem; – fiúbarátaira utalt. Próbáltam magyarázni, hogyha ez ügyben van gyarlóságom, az inkább az, hogy túlzottan szeretem gyermekeimet és büszke vagyok rájuk. – Kisfiam, mi nagyon örülünk, és a Jó Istennek nagyon hálásak vagyunk értetek. Jutalomként kaptunk ilyen aranyos, okos gyermekeket. – Valamelyest megnyugodott. Mentünk vacsorázni. Vacsora után újból tollasoztunk, néhány ütés, és fiam újból szomorúan elvonult. Szaladtam utána. – Fiam! Mi a baj? – Nehezen tudta elmondani, csak sírt. Ugyanazt mondta, mint korábban.
C
88
– Édes fiam – de nehezen mondtam ki a következő szavakat –, úgy érzem, a Sátán nem szereti a mi békességünket, és azt, hogy mi szeretetben élünk, és most támad bennünket, itt van közöttünk. Imádkozzunk újból! Imádkoztunk. Fiam sírva, én is majdnem. Igen, a Sátán nem kímél senkit. Gyermek, felnőtt, házasságban vagy házasságon kívül él valaki, célpont. A Sátán testi, lelki, szellemi elpusztításunkra törekszik. Nincs kímélet, minden szinten tönkretenni, összekuszálni, megnyomorítani az embert. Bűnbe vinni, kárhozatra juttatni. Még az is bennem volt – talán mondtam is fiamnak –, hogy valamit most nagyon megirigyelt a Sátán, azért ilyen gonoszul támad, és körülöttünk portyázik. Kissé megnyugodott a fiam, korántsem teljesen. – Maradjak veled és beszélgessünk, vagy hagyjalak magadra? – de nehéz volt ez utóbbi mondatrészt kimondani! – Apa! Most jobb lenne, ha magamra hagynál! – Magamban hálát adtam, hogy fiam ilyen őszinte. Mennyire nehéz volt mégis otthagyni! Nem tudok a gyermekemnek segíteni! Szinte szédelegve álltam föl és mentem a szobánkba! Közelben tó, körülöttünk erdők, és a fiam egyedül! Nem volt egyedül! A Jó Isten vele volt! Halleluja! A szobába érve elmondtam az eseményeket feleségemnek. Térdre estünk, és sírva könyörögtünk az Úrhoz! Amikor fölálltam, az Úr kijelentette: „Gyermekednek titka van. A kis 8 éves kamasz titkokat hordoz, örömteli titkot, gyermekemmé lett! Követőmmé lett!” Szívem kezdett örömmel megtelni, nyugalom költözött belém, bizalom Istenben, és már indultam is fiam keresésére! Tett egy kört az erdő szélén, és már jött is befele, én meg szaladtam, futottam elé. – Fiam, hát te befogadtad az Úr Jézust az életedbe! Fiam, a drága Úr Jézus ezt nekem megsúgta, megmondta, hogy te elfogadtad Őt személyes Megváltódnak! – Igen apa, én ma délelőtt befogadtam az Úr Jézust a szívembe. Már ott a bibliakörön, de délben, amikor senki nem volt a szobánkban, bementem, és imádkoztam, hogy az Úr Jézus vegye el és bocsássa meg a bűneimet. – És megbocsátotta? – Igen apa, megbocsátotta! Egymás nyakába borultunk, és sírtunk. Félelemnek nyoma sem volt, nyugalom, békesség vett körül bennünket, mert a Júdabeli oroszlán győzött, a Sátán elmenekült, eltakarodott. Igen, magunk erejéből nincs győzelem a Sátán felett. De Jézus Krisztus legyőzte a kereszten! Benne, Vele mi is győztesek vagyunk. Halleluja! Dicsőség az Úrnak! Dr. Somogyi Tihamér
89
Azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön Ez 33:11. (18:23., 32.) „... – így szól az én Uram, az Úr –, hogy nem kívánom a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy a bűnös megtérjen útjáról, és éljen...” Jn 6:37. „Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el...” „Minden, amit Atyám nekem ád, elérkezik majd hozzám. S azt, aki hozzám jő, ki nem vetem.” (Csia ford.) 2Pét 3:9. „Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen.” 1Tim 2:3-4. „...aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön...” 1Tim 4:10. „…aki üdvözítője minden embernek...” Tit 2:11-12. „Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan, és kegyesen éljünk a világban...” „Mert Isten megmentő kegyelme már eljött és látható lett minden ember számára. Ez a kegyelem arra nevel bennünket, hogy forduljunk el az istentelenségtől és a gonosz kívánságoktól, és hogy mértékletesen, bölcsen, igazságosan és istenfélelemmel éljünk ebben a jelenlegi világban.” (Egysz. ford.) Jn 3:15-16. „...hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Jn 3:17. „Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa.”
90
„Mert Isten nem azért küldte a Fiút a világra, hogy elítélje a világot, hanem, hogy rajta keresztül megmentse a világot.” (Csia ford.)
ár te is köpönyegforgató lettél? – kérdezi volt kollégám, aki ismeri életutamat. Nekem pedig vajmi kevés időm és összeszedettségem van ahhoz, hogy a véletlen találkozás örömében meggyőzzem arról, nem, én nem vagyok köpönyegforgató. Hanem? Most és itt nem magyarázkodás vagy védekezés kezdődik, hanem bizonyságtétel arról, hogy csak így jó, csak így érdemes élnem, ahogy a pályafutásom második – immár rövidebb – felében megvalósult: Istenhitben. Ám hadd kezdjem elölről. Lecsúszott, szegény polgári család egyetlen gyermeke voltam. Félárva. Édesapámat korán vitte el a magyar betegség, a TBC. Az iskolában katolikus hittant tanultam, rendszeresen gyóntam, áldoztam. A háború kínjai azonban valahogy elszakítottak a vallástól, s amikor újra béke lett, hiába keresgéltem, még mindig gyermekként, nem leltem semmi megtartót a templomokban. Társakra azonban végre igen – én, a testvértelen – egy remek programú cserkészcsapatban. Ez aztán kénytelen-kelletlen bár, de úttörővé alakult, s innen engem egyenes út vezetett az ifjúsági mozgalomba majd a pártba, amelynek több mint három évtizedig voltam elkötelezettje. Egy ember a 800 ezerből. Engem ifjúkoromban meggyőztek arról, hogy nincs Isten. Emlékszem, hónapokig vitatkoztunk, hosszú sétákon és kirándulásokon sokáig foglalkoztak velem. És a gimnázium felső osztályaiban már materialista voltam. Néhány év múlva képzett marxistának számítottam. Az egyetemen lettem párttag. Visszagondolva azon tűnődöm, miért? Miért nem a csendesek, a visszahúzódóak, az istenfélők közegét választottam? Miért a harcosokét, a sokszor hiábavaló szájtépőkét, tudom is, meg nem is. Azt hiszem, tenni akartam valamit ezért a világért. Úgy gondoltam, rajtam is múlik valami. Szerveztem, ötleteket adtam, javaslatokat dolgoztam ki, mindig akörül forogva, hogyan lehet megnyerni a fiatalokat – valaha még kortársaimat, később tanítványaimat – a művelődésnek, a kultúrált szórakozásnak, a dolgos életnek. Hogy ne legyenek buták, szegények, hogy ne a kiváltságosoké, hanem a becsületeseké legyen a jövő. Hogy jobb legyen minden tisztességes embernek ebben a pici hazában. Egy kedves hittestvérem azt mondta egyszer, annyi volt a tévedésem, hogy Isten nélkül képzeltem el a mennyországot. Azt hiszem, így igaz.
M
91
Hogy ez milyen butaság volt, és mennyire szomorú, arra csak akkor döbbentem rá, amikor bajba kerültem, s hiába volt minden marxizmusom, materializmusom, pártom, semmi sem adott fogódzót ahhoz, hogyan kerülhetnék ki a súlyos lelki válságból. Miért is keveredtem bele? Azt hiszem, törvényszerű volt. Hiszen egyre világosabbá vált, hogy amiben hittem – a szocializmus, a kommunizmus – az a legjobb esetben szép, de megvalósíthatatlan eszme, a legrosszabb esetben álcázott, és sokakat megtévesztő aljas fasizmus. Mikor Recskről, meg a Gulag-szigeteki emberkínzásokról olvashattam, és azt is láttam, hogy a közvetlen közelemben hány „elvtárs” él hazugan, korrupt módon, hányféle aljasság származik tőlük, – félig összeomlottam. Félig, mert igazából akkor roppantam össze, amikor ráadásul a családi életem is súlyos válságba torkollott. Nem tudtam enni és aludni, csontsoványra lefogytam, iszonyú idegállapotba kerültem, azt mondják, hogy nem tudtam befejezni a mondataimat, én, a magyar nyelv tanára. Az egyetlen hely, ahol jól éreztem magam, a tanóra volt. Világ életemben szerettem a fiatalok között lenni. Többek között egy óvónőjelölt szakdolgozatát konzultáltam. Nekem kellett (volna) oktatnom őt, ehelyett tőle kaptam a legnagyobb bölcsességet, életem legnagyobb ajándékát. Azt mondta: Isten szeret engem. Ez meglepett. Senki sincs mellettem, becsaptak, megcsaltak, magamra hagytak, belém tapostak és kirúgnak, se a tanítványaimnak, se a családomnak nincsen már szüksége rám. Akkor minek éljek? Márta, akkor harmadéves hallgató, újra, meg újra jelentkezett szakdolgozat konzultációra. És mindig másra terelődött a szó: Istennek vannak tervei velem; Isten nem tesz rám nagyobb terhet, mint amelyet el tudok viselni; Isten megbocsát; Isten megsegít. Én aztán hittem is, nem is, elfogadtam is, meg nem is. Szerettem volna kikapaszkodni a bizonytalanságból, a gyengeségből, az erőtlenségből, de éppen az akaráshoz nem volt elég energiám. Elmentem idegorvoshoz. Szedtem egyre erősebb csillapítókat. Kértem a barátaim segítségét. Elolvastam, kipróbáltam az agykontrollt. Megszereztem minden olyan pszichológiai, pszichiátriai tanulmányt, ún. gyakorlati pszichológiát és parapszichológiát, amiről azt gondoltam, hogy segít. Bementem én a katolikus templomba is. Sötétnek és hidegnek találtam. Nem segített rajtam senki és semmi. Egyre roszszabbul lettem, gyöngültem testben és lélekben, az idegorvostól, a pszichiátertől függtem. Meg a gyógyszerektől. Márta minden nap várt valahol a főiskola folyosóján. Minden nap megkérdezte, hogy vagyok, és meg is hallgatta a válaszomat. És minden nap mondott valamilyen aktuális bölcsességet, ami elgondolkoztatott, foglalkoztatott és lassan hatni kezdett rám. Lassan, nagyon las92
san. Azután meghívott a családi otthonába, és kértem, hogy imádkozzanak értem. Végül kaptam tőle ajándékba egy Bibliát. Már nem is tudom pontosan, mikor történt. Egyedül voltam otthon, mint általában, imádkoztam, Bibliát olvastam és egyik percről a másikra : átadtam magam. Megkaptam Isten kegyelmét: újra hinni tudtam benne. Hirtelen jó kedvem kerekedett, nevettem, könnyűnek éreztem magam, majd térdre borultam, sírtam. Attól a naptól kezdve faltam a Bibliát. A tények szigorú dolgok, minden maradt a régiben, de én egyre több erőt éreztem ahhoz, hogy elviseljem a bajokat. Szinte minden nap kaptam egy éppen nekem kellő és szóló igét. Ún. rhémát. Úgy elborítottak a Bibliából személyesen nekem szóló üzenetek, hogy a meggyötört agyam nem tudta az emlékezetemben tartani őket. 1991 tavaszától dátummal jegyeztem le mindahányat. Itt vannak mellettem, a zöld füzetemben, segítenek újra, meg újra átélni a múlt legsötétebb periódusát, amelyben csak Isten igéi adtak egy kevés fényt, később aztán egyre növekvő világosságot. Szerettem volna, ha rendeződik a családi életem. Imádkoztam és erősítést kaptam: „Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolataid véghez mennek”. Haragudtam azokra, akik ilyen helyzetbe hoztak. Volt, akit gyűlöltem. Az atyai tanácsot nehezen, de elfogadtam: „Öltözzetek fel ...könyörületes szívet, jóságosságot, szelídséget, hosszútűrést.” „Elszenvedvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna, miképpen a Krisztus is megbocsátott néktek, akképpen ti is.” Aztán eszembe jutott, mennyi bűnöm van magamnak is. Akkor megint elgyöngültem. A zsoltár adott vigasztalást: „Rejtsd el orcádat az én vétkeimtől, és töröld el minden álnokságomat. Tiszta szívet teremts bennem, óh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem”. Jó volt hinni abban, hogy Jézus megváltott, és ma is letehetem elé a bűneimet. Isten megbocsátó. Amikor ismét hullámvölgybe kerültem, és elfogott a menekülés vágya, ennyi szólt nekem Ruth könyvéből: „maradj veszteg leányom”. Az elbizonytalanodásban pedig ez: „a te hited megtartott téged”. Meg az, hogy: „édes leányom, ne félj! Mindent, amit mondasz, megteszek néked; mert tudja az én népemnek egész kapuja, hogy derék asszony vagy”. Úgy éreztem, Isten megdicsért. Akkor már hónapok teltek az Istennel, Krisztussal, a Szent Szellemmel való állandó közösségben. Márta nyomán a Baptista Egyház szertartása szerint merítkeztem be, Orgoványon. Megtapasztaltam és hittem, hogy Krisztus az én személyes megváltóm is. A gyülekezet előtt pedig elmondtam, honnan jöttem. Befogadtak. Azt nézték, hova megyek. 93
Úgy éreztem tehát, hogy Isten jóváhagyta a gondolataimat, a cselekedeteimet. Mit érdekelhet akkor engem mások véleménye? Az a szerencsétlen, aki gyávaságában, félelmében kirúgott, mit érdekel az irigy, a „hitetlen, gyilkos, parázna” hazugsága, ha Isten elégedett velem... Nem másolom tovább az akkor nekem szóló üzeneteket. Feloldottak a megkötözöttségből, vigasztaltak a nyomorúságban, kiutat mutattak, erőt adtak, vezetni kezdtek. Hogy hova jutottam általuk? Több, mint öt év tellett el. Szép hivatásom, pályám lezárult. Örülök, hogy volt. Megszentelt családban élek. Örülök, hogy van. Az Úr pedig még mást is készített nekem: az Add Tovább – Home Start családsegítő és a Szív–Szó lelkisegély szolgálatban vannak fontos feladataim. És az Istennek békessége, mely minden képzeletet felülhalad, tölti be ma a szívemet. Nem tudom befejezni, hát abbahagyom annak leírását, hogy milyen köpönyegben járok. Az biztos, hogy nem hétköznapiban. Az istenhitbe burkolózom. És, mert szeretem Babitsot, most az ő szavaival zárok, reménykedem és imádkozom: „Szenvedni annyi, mint diadalt aratni: Oh hány éles vasnak kell rajtunk faragni, míg méltók nem leszünk, hogy az Ég királya beállítson majdan szobros csarnokába. Krisztus Urunk, segíts meg!” Túriné dr. Újhelyi Mária
yermekkoromban, olyan családban nőttem fel, ahol ugyan nem tagadták Istent, de nem is keresték. 5 éves voltam, amikor az édesapám öngyilkos lett, majd 10 éves, amikor a nagyapám is. Az általános iskolában 5-8. osztályig, 4 éven keresztül csúfoltak, vertek, köpködtek. Felsős lehettem, amikor kaptam egy hívó levelet, hittanra. Először nemet mondtam, majd a második levél hívásának engedve, elmentem. Itt kezdődött az én Isten-keresésem. Sokat jártam templomba és nagyon komolyan vettem mindazt, ami ott történt. Istent mégsem ismertem személyesen. Más az, ha valakiről hallunk valamit és más az, ha személyesen ismerjük. Habár sok mindent tudtam Jézus Krisztusról, de nem ismertem személyesen. Aztán olyan hirtelen történt minden… Beteg lettem. Rákos. Akkor még nem volt annyi lehetőség sem, mint manapság. Azt mondták, hogy 1% esélyem van a túlélésre. 14 éves voltam akkor. Jézus Krisztus azonban 100%-ot adott nekem. Az orvosok legnagyobb megdöbbenésére meggyógyultam, mert a legnagyobb Orvos volt a Gyógyítóm: a Názáreti Jézus. Sok szenvedésen mentem
G
94
keresztül, de valamennyiből kimentett. Sajnos akkoriban még nem tudtam, hogy Isten gyűlöli a varázslást. Természetgyógyászokhoz fordultunk, akik mindenféle úton-módon próbálkoztak meggyógyítani. Emlegették ugyan Isten nevét, de számukra mást jelentett, nem Jézus Krisztust. Habár még nem tudtam, hogy Isten szemében ez gyűlöletes dolog, a lelkem valamit megérzett? „Rosszul éreztem” magam lelkileg közöttük. Emellett sok pénzt is elkértek. Így otthagytuk őket. Már „csak” az Úr Jézusban reménykedhettünk. Ő pedig megmutatta, hogy valóban Úr. Találkoztam egy lánnyal, aki elhívott egy olyan közösségbe, ahol Jézus Krisztusról úgy beszéltek, mint személyes Istenről. Szomjasan ittam a szavakat, majd csak zokogtam, azt ismételgetve: „Isten szeret.” „Értitek, még ilyen bűnösen is szeret!” Megértettem ugyanis, hogy a testem meggyógyult, de a lelkem is beteg, amíg távol van Jézustól. A bűn pedig távol tart Tőle. Jézus azért halt meg a kereszten, hogy én újra közel kerülhessek Istenhez. Tudtam, hogy ez az, amire vágytam. Ő szeret és úgy fogad el, ahogy vagyok. Kardos Barbara
Az üdvösség napja most van, ragadd meg 2Kor 6:2. „Mert ő mondja: A kegyelem idején meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!” „Hiszen az Írás is azt mondja: A nekem tetsző időben meghallgattalak, a menekülés napján segítségedre siettem. Lám, most van a szívesen fogadott idő, íme most van a menekülésnek napja.” (Csia ford.) Zsid 3:7-8. „...Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor, a kísértés napján a pusztában...” „...Ma, ha meghalljátok Isten hangját, ne makacskodjatok, mint amikor Isten ellen fellázadtatok a próbatétel napján a pusztában...” (Egysz. ford.)
95
Lejár a kegyelem 2Krón 36:16. „De ők kigúnyolták az Isten követeit, megvetették kijelentését, és gúnyt űztek prófétáiból, míg oly magasra nem csapott az ÚR haragja népe ellen, hogy nem volt mentség.”
Üdvösség csakis Jézus által van Jn 14:6. „Jézus így válaszolt: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” Jn 11:25. „Jézus azonban ezt mondta: Én vagyok a Feltámadás és az Élet. Aki hisz bennem, akkor is él, ha meghalt.” (Egysz. ford.) Csel 4:9-12. „... és nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.” Ef 1:7. „Őbenne van – az Ő vére által – a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelme gazdagságából...”
gy kis faluban, egy paraszt család első gyermekeként születtem 1970-ben. Szüleim nagyon keményen dolgoztak mindenért. A föld, az állatok és a munkahely, a fiatalon kezdett kemény fizikai munka, a családi támogatás hiánya tönkretette az életünket. Ital, verekedés jellemezte a hétköznapjainkat. Közben építkeztek, s megadtak minden tőlük telhetőt a fizikai jóléthez. Már korán azt hallottam, hogy „aki bírja, marja”, meg hogy a „gyengéket eltapossák”, harcold ki magadnak, ha valamit el akarsz érni. Jó tanuló, csendes, álmodozó voltam. Hittem az eszmékben. A szocializmusban nőve, hittem, hogy az ember megjavulva, igazságosan elosztva javait, békében, boldogan élhet. Bár egészen mást láttam magam körül. Középiskolás koromban elkezdtem a fiatalokra jellemző életet élni: szórakozás, fiúk, lázongás, világmegváltó tervek. A „majd én megmu-
E
96
tatom”, „én más leszek, mint ti”, „én boldog leszek úgy is.” És mindig hittem valamiben. Materializmus, UFO-k, asztaltáncoltatás, agykontroll, stb. Ide-oda sodródtam, csak zűrzavar volt a fejemben. Valaminek lenni kell, ez foglalkoztatott. A sok-sok vallás, keresztyén felekezet, szekta miért van? Mit hisznek ők tulajdonképpen? Van igazság? Mi lesz, ha meghalok? 1993-ban szerelemből férjhez mentem. Férjem katolikus származású, de hitük nincs. Legyen az esküvő, a keresztelő meg a temetés a templomban, ahogy illik. Járhat néha-néha hittanra, templomba is, de itt kimerül a dolog. Az esküvőnk a katolikus szertartás szerint zajlott le, mivel „ilyen még nem volt a faluban.” Annyi haszna azonban lett a dolognak, hogy jegyes oktatásra jártunk, és itt hallottam valamit Istenről, meg a bűnről. Katolikus imákat is tanultam, s ha beléptem a templomba, mindig valami különös érzés, meghatottság szállt rám. Szerettem járni, habár Krisztus váltsághaláláról, a bűnből való szabadulásról senki nem mondott semmit. Vagy még lepel volt a szememen, a fülem be volt dugva, szívem értetlen volt, de egyszerűen nem emlékszem ilyen tanításra. Gyermekeim sorban születtek. A keresztelők természetesen a templomban voltak, és egyszer a misén kihirdették, hogy gyónás lesz. Nagy izgalommal készültem rá, hisz bűneim teherként nyomtak le. Éreztem, hogy sok mindent nem kellett volna megtennem: loptam, paráználkodtam, hazudtam, asztaltáncoltatáson részt vettem stb., s ha ezt elmondom a papnak, akkor megszabadulok a lelkiismeret furdalástól. A sor legvégén álltam. Könnyes szemmel léptem be a gyóntató helyiségbe, és kitört belőlem: Igaz, hogy én református vagyok, de nagyon bűnös, szeretném ezt meggyónni. A pap azt mondta, hogy először keresztelkedjem át, majd akkor meggyónhatom a bűneimet. Mint akit leforráztak, úgy mentem ki. Sokáig arra gondoltam, hogy itt valami nincs rendjén. Hát a református meg a más felekezetbeli hová menjen, ha bűnös? Közben történt, hogy valaki azt mondta, (vagy olvastam az újságban, már nem emlékszem), hogy 2000-ben világvége lesz. Meg van írva a Bibliában. Na, ennek utánanézek – gondoltam, meg érdekelt is, hogy mi van benne leírva, hiszen a pap előtt is mindig ott van. Kértem egyet kölcsön, s elkezdtem olvasni az elejétől. Többször nekirugaszkodtam, de elég zavarosnak tűnt az egész. Nem tudtam követni a cselekményeket, a neveket, érthetetlen volt az egész. Megrökönyödtem azon, hogy a bűnök is le vannak írva. Lót és leányai, Noé részegsége, József testvéreinek bűne, stb. – nem tudtam mindezt hová tenni gondolataimban. Hát nem az van a Bibliára ráírva, hogy Szent? Ráadásul a 2000-es világvégét sem találtam, csak azt, hogy nem szabad disznóhúst enni. 97
Ebből a zűrzavaros időszakból Isten úgy mentett ki, hogy utamba akadt egy 7 gyermekes családanya, akinek a férje azon munkálkodott éppen, hogy a falu óvodáiban hittant oktasson a gyerekeknek. Ekkor már a legidősebb leánykám ovis volt. Boldogan írattam be, hogy legalább a gyerek értse meg, ha már az anyjának nem sikerült. Beszélgetésre került sor, ahol kérdéseimmel záporoztam az édesanyát, majd ezek az édesapa vezetésével rendszeres alkalmakká lettek. Itt tudtam meg, hogy Krisztus által van szabadulás a bűnből, hogy ő Isten és Ember egy személyben, élő, akit nem lehet 5 elmondott Miatyánkkal és 2 Üdvözlégy-gyel „levenni a lábáról”, hogy bűneim büntetését ő hordozta. Ezeket megértettem, kezdett a Biblia üzenete érthetőbb lenni, és vágytam „megtérni”. De ezt hogy kell? Isten ezt is kimunkálta az Ige által. Emlékszem nagyon, hisz ezt nem lehet elfelejteni. Még nincs 2 éve se. A Zákeusról szóló történetet magyarázta a tanító, azt hiszem, csak én voltam egyedül ezen az alkalmon. (Kevesen: ketten, hárman, néha négyen voltunk.) Döbbenet, szégyen, talán ezek a szavak adják vissza, amit akkor éreztem. Hazamenve sem tudtam szabadulni a szégyentől. Két-három napig szinte bántam, hogy valaha is hallottam erről a Jézusról. Még hogy vissza kell adni, amit loptam? Bocsánatot kérni attól, akit megbántottam? Ó, hát nem élhetek úgy, ahogy eddig? Azon az éjjelen sírva borultam le, hogy bocsássa meg tételesen felsorolt, rám nehezedett bűneimet, azt hogy lázadtam, nélküle éltem. Igen, amit tudok, jóváteszek. Másképpen akarok élni, nem én, hanem Ő legyen, aki megmondja, mit tegyek. Csodálatos a szabadulás érzése. A boldogság. A biztonság. Azóta elköltöztünk ebből a kis faluból. Sok botladozással, küszködéssel járok ezen az úton. Sokszor keserítettem már meg az Urat, de kegyelméből mindig visszataláltam a tiszta forráshoz, a forrás helyéhez. Törekszem a jóra, önmagam leküzdésére. Sokat jelent - kimondhatatlanul sokat - a testvéri közösség, a vasárnapi igehirdetés. Szívemben nagy-nagy vágy él, hogy minél több embernek át tudjam adni az Örömhírt. Tudom, hogy az otthonomban kell elsősorban hívőnek lennem. Ami nehéz, hisz ismernek, mindennap velük vagyok. Szüleim is, férjem is tudják, milyen voltam, tudják most is kiabálok, ideges is vagyok. Ha sérelem ér a családom részéről, sírok. Hogyha rám ragasztják szeretteim, hogy tönkreteszem a családomat ezzel a hülye fanatizmusommal, nehéz csendben maradni. Pedig Jézus is csendben volt vádlói előtt. Nem értik, miért járok minden héten imaházba. Nincs jobb dolga – mondják – jobb lenne, ha takarítana, a férjével törődne. A bemerítkezésem környékén nagyon nehéz volt. Szívből vágytam rá, boldog voltam, de el kellett viselni a „megmosdik a gyerek, Eri 98
megbolondult” kijelentéseket, pláne mikor egy beszélgetés alkalmával – melyet a szülők kezdeményeztek, hogy „észre térítsenek” –, azt mondtam, hogy Jézus Krisztus az első, és a férjem, meg a gyermekeim utána következnek. Nem értették, felháborodtak. Hiába mondtam, hogy azért van így, mert tőle kaptam őket, így felelősséggel tartozom, nem értik meg. Megkérdőjelezik gyermeknevelésemet, asszonyifeleségi mivoltomat, és persze nézeteimet. Állandó feszültség van köztünk. Házasságomban néha vannak nehezebb időszakok, amikor a „nem unod még?” kérdésre és egyéb ennél sértőbb megjegyzésekre rosszul reagálok, bántó módon viselkedem. Az Úr bocsásson meg érte, és szeressen a szívemen keresztül mindenkor. Hajagosné Orosz Erika
Jézust befogadhatja bárki Róm 10:13. „... amint meg van írva: Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.” Jn 1:12. „Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében...” Jel 3:20. „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.”
gy kedves falusi asszonyka, miután gyermekei kezdtek cseperedni, unatkozni kezdett. Különböző foglalatosságokat keresett magának, de semmi olyat nem talált, amivel plusz bevételhez jutott volna. Egyszer egy közösségünkhöz tartozó testvérnő elbeszélgetett vele és meghívta Bibliatanulmányozásra. Már több alkalommal is jelen volt, amikor a következő történetet osztotta meg velünk. „Éppen főztem, mikor kopogást hallottam. Kiszóltam, de nem jött be senki. Pár perc múlva ismét kopogtattak. Most se válaszoltak a szólításomra, így kimentem, hogy megnézzem ki az, aki nem akar bejönni. Legnagyobb meglepetésemre senkit nem láttam. Jól körbenéztem, de nem találtam sehol senkit. A kopogtatást pedig teljes valóságában hallottam.” A történteket értetlenül figyelte és kérte mondjuk meg neki, vajon mi lehetett ez. A csoport vezetője elmondta, hogy a Jel 3:20-ban az áll,
E
99
hogy Jézus az ajtó előtt áll és kopog. Ő volt az, aki kopogtatott. Várja, hogy nyissa meg előtte a szívét. Ez a hölgy megértette és akkor nyomban átadta magát Jézus Krisztusnak. Behívta az életébe. El kezdte olvasni a Bibliát, megtanult imádkozni. Hamarosan állást is kapott. Sajnos ez elvette az idejét a közösség gyakorlásától és egyre kevesebbet tudunk róla. Mégis a legfontosabbat megtette. Hiszem, hogy nem is felejti el, és majd az Úrhoz fordul. Ficsor Renáta
egtérhet-e egy kocsmáros? Nem, mert nem jár templomba. Nem, mert nem ér rá, és különben is megvan mindene. Igazad van, de hallgasd meg ezt a történetet!
M
Egy nyári délután, egy Jászberény központjában található pinceszórakozóhely utcai bejáratánál áll öt fiatal és beszélget. Három fiatal csatlakozik hozzájuk: egy fiú és két leány. Kezükben a Biblia, szívükben Isten. Beszélgetni kezdenek. Hamarosan kiderül, hogy a szórakozóhely vezetője, felesége és barátai vetődtek össze, a három fiatal pedig idegen a városban. Ám nem a szemközti Múzeumot keresik, hanem olyan embereket, akik Jézus Krisztus szeretetére vágynak. A kocsmáros ilyenkor nem ér rá hosszabb beszélgetésre, de tréfásan meghívja a három fiatalt este 10 órára, amikor már vége „a bulinak”. Szinte nem hisz a szemének, amikor a tömegben, a cigarettafüstben, az üvöltő zene ellenére, a sör-, a bor- és a vodkaszagú teremben újra meglátja a három idegent. Arcukon valami furcsa, a helyhez nem illő mosoly, amely nagy-nagy szeretetet áraszt. Kétórás türelmes várakozás után, amikor már minden lecsendesedik, sorsdöntő beszélgetésre kerül sor. A téma Jézus és a hozzá való viszony. A kocsmáros azt vallja, hogy hisz Istenben, de a tettei azt bizonyítják, hogy vallásos istenhit és egy bizonyos képmutatás jellemzi. Hamar kiderül az is, hogy Istent nem ismeri, soha nem is találkozott vele, Jézusról csak a vallásos történeteket ismeri és a Bibliát sem olvasta. A három fiatal Krisztustól vett erővel és teljes hittel hirdetni kezdi az evangéliumot, hogy Jézus szereti őket, meghalt értük, és feltámadt. A hallgatóság érdeklődve figyel és a beszélgetés során egyre több dolog világosodik meg. Maga a kocsmáros nem sokat ért és hisz az egészből. Kételkedik, és próbálja ellentmondásba kergetni a hívőket, de a válaszokban nincs ellentmondás. A férfit nem az fogja meg, amit mondanak, hanem ahogyan Jézusról és Istenről beszélnek. Bármilyen kelepcét állít, nyugodtan és mosolyogva válaszolnak kérdéseire. Ami a
100
legfurcsább, úgy beszélnek Istenről és Jézusról, mintha napról napra személyesen találkoznának vele. A keresztény fiatalok meghívják őket egy evangelizációra, amely a város közepén található szigeten lesz, egy héten keresztül minden este. A kocsmárosban megszólal az üzleti érzék: meleg, sok ember. Egyszerű a megoldás! Nagy lehetőség! Standjával, áruival kipakol, és a szomjas embereknek inni ad, üdítőt árul. Nem azért megy, hogy megtérjen. Nem is tér meg, de ezalatt az egy hét alatt, amíg a szomjazóknak inni ad, ő is szomjassá válik. Nem fizikai módon, hanem belülről érez valami vágyakozást. Például olyat, mint amikor a víz alatt vagy, teljes erőből úszol felfelé, de levegőhöz csak akkor jutsz, ha kidugod a fejed a vízből. Tudjátok, a víz alatt az ember csak arra koncentrál, hogy minél hamarabb levegőt vehessen, a szomjazó pedig, hogy minél hamarabb ihassson. Nem sokkal később a kocsmáros feleségével együtt elment Pestlőrincre a Sportcsarnokban rendezett evangelizációra, és ott olyan vizet ittak, amitől többé nem lesz szomjas az ember. Megtértek, befogadták Jézust az életükbe, hogy változtassa meg azt. Megvolt-e mindene a kocsmárosnak? Miután kikerült a családi fészekből, a célja az volt, hogy párt találjon, akivel megoszthatja búját-baját. Megismerkedett a későbbi feleségével, de a házasságban nem érezte úgy, hogy teljes lenne az élete. A következő célja a családi otthonuk megteremtése volt. Sikerült megvalósítani, de még mindig hiányérzete volt. Autót, nyugati autót, színes tévét, videót, mikrohullámú sütőt vett és bár minden egyebet is megszerezhetett volna, a hiányérzete nem szűnt meg. A szomjazó ehet, futhat, lovagolhat, vásárolhat, de a szomját csak ivással tudja oltani. Megvolt-e hát mindene a kocsmárosnak? Lehet, de békessége csak Isten megismerésével lett. Egyre több időt töltött Istennel, mégis mindenre jutott ideje. Egy nap – megtérése után néhány hónappal – vezetője azt mondta neki: „Istennek nem tetsző dolog, hogy te szeszesitallal szolgálod ki az embereket.” Ő több hónapon át tusakodott magában, hogy túladjon-e a kocsmán vagy se. Végül Isten segítséget küldött neki, betöltötte a Szent Szellemével. És ő eladta a kocsmát. Isten nem csupán az átokból hozta ki, hanem áldását is kiárasztotta rá élete minden területén: jó munkahelyet rendelt számára az Úr, most már csak nappal kellett dolgoznia, anyagilag is bőséggel árasztotta el, helyreállította a családi életét: gyermekkel áldotta meg. Segített az idejét is beosztani, és elkezdett hangszeren játszani. Az igét hirdette hétről-hétre, dolgozott, otthon volt a családjával, szórakozott, sportolt, kirándult. Mindezt ugyanabban a 24 órában, mint egy évvel előtte, amikor semmire és senkire nem volt ideje. 101
És hogy nem jár templomba? Ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez. Vagyis nem ő ment a templomba, hanem a templom költözött belé. Maga lett a Szent Szellem temploma, hiszen Isten nem a kőfalak között lakik, hanem az emberek szívében. Ha egyszer megnyitod a szívedet, ő beköltözik oda, lehetsz kocsmáros, vagy utcalány, kábítószeres, iszákos, vagy jómódú üzletember. Isten szeretete megváltoztat téged. Kedves Olvasó! Lehet, hogy azt gondolod, ez egy kitalált történet, pedig nem az! Ezt én nem hallottam, nem más mesélte, nem könyvből olvastam, nem is filmen láttam, hanem megéltem. Nem a szemem előtt történt, hanem személyesen velem. Veled is megtörténhet! Keresd Istent! Jézus szeret téged! Sisa Attila
eresztény családban születtem. Rokonaink, barátaink, egyszóval szinte mindenki, akivel gyakran találkoztunk ill. egymás mellett éltünk, Krisztusnak odaszánt életű emberek voltak. Ez a légkör megalapozta, hogy természetesként fogjam fel az Istenbe vetett hitet, és hogy fel se merüljön bennem az, hogy Isten nem létezik, vagy hogy a Biblia nem igaz. Ám az ellenállás szelleme ott van az emberben, így én is hitetlenként indultam. Nem emlékszem ugyan korai hozzáállásomra, de elmondásból ismerem. Már tudtam beszélni, voltak önálló gondolataim. A kedves ismerősök gyakran kérdezték tőlem, a 3-4 éves kisgyerektől, hogy szeretem-e az Úr Jézust. Én a legnagyobb határozottsággal következetesen mindig így válaszoltam: „Nem”. Családom szomorúságára, mert ez bizony nem volt dicsekedni való egy ízig-vérig hívő környezetben. Bizonyos vagyok benne, hogy én is tudtam, hogy nekem szeretni kellene az Úr Jézust, csak azt nem tudtam, hogy miért. Talán még kicsi voltam ahhoz, hogy igazán átlássam a helyzetet, s még keveset hallottam Jézus megváltásának lényegéről. Ismereteim közben bővültek, mert ha a prédikációkat nem is értettem, esténként mindig olvasott nekem anya egy-egy bibliai történetet egy képeskönyvből. Egyre több mindent megtudtam, s azt hiszem egyre alkalmasabbá vált kis agyam s gondolatvilágom, hogy a jövőmet meghatározó kérdésekről döntsek. Egy nap úgy alakult, hogy anyával kettesben voltunk otthon. Ritkaság volt az ilyen egy hét fős családban. Gondolta anya, hogy megragadja ezt az alkalmat, és megpróbál komolyabb dolgokat elmagyarázni az Úr Jézusról. A gazdag és Lázár történetét olvasta a képeskönyvből, s utána megbeszéltük, hogy mit is jelent ez az egész, és
K
102
hogy ránk hogyan vonatkozik: mi is kerülhetünk a pokolba, de a Mennybe is. Megkérdezte, hogy én hova szeretnék menni, és én azt mondtam, hogy a Mennybe. Elmondta, hogy ehhez mit kell tennem: Megkérni Jézust, hogy bocsássa meg a bűneimet, behívni a szívembe, hogy Ő uralkodjon az életemben, s Őt szeretni és szolgálni – akkor a Mennybe mehetek. Ennek értelmében én meg is tettem ezt, s az ágy mellett térdelve egy egyszerű imádsággal Jézust választottam életem Urának. Ekkor 4 éves voltam. Csendes, nyugodt gyerek. Óvodába nem jártam, így teljes mértékben hívő környezetben éltem. Nem a konkrét bűneim felismerése vezetett el a megtérésig, hanem az, hogy ha tetszik, ha nem, bűnös vagyok, s a pokolra jutok. Mivel ezt nem akartam, döntöttem Jézus mellett, s akkor ott bocsánatot kértem Tőle, és befogadtam a szívembe. Új életet kaptam. Ha megkérdezték: szeretem-e az Úr Jézust, most már igennel válaszoltam. Felmerülhet a kérdés sokakban, hogy lehet-e egy ilyen négy éves gyerek megtérése komoly? Azt mondom: lehet. Az örök élet elnyeréséhez azonban nem csak megtérni kell, hanem szilárdan meg is kell állni a hitben, és állhatatossággal futni meg az előttünk lévő pályát. Ez vonatkozik mindenkire, akár 4, akár 34 évesen tér meg. De nézzük meg, hogy mi zajlott le az én életemben a kisgyermekkori megtérésem óta eltelt 20 évben. Különböző iskolákba jártam, kollégiumban is laktam, most pedig dolgozom. Sok kihívás érte a hitemet, a meggyőződésemet. Az iskolában erőltetett evolúciótan, a racionalizmus, a humanizmus, a történelmi események, a politika, a más vallások óriási térnyerése, az erkölcsökre és a bibliai igazságokra legyintő liberalizmus mind-mind egy csomó kérdést vetett fel nekem, gondolkodó embernek. Többször elgondolkoztam azon, hogy biztosan igazam van-e, amikor a szüleimtől tanult, Istennek a Bibliában adott kijelenését, a Jézus által keskeny útnak nevezett utat egyedüli üdvözítő útnak tartom, és minden más ideológiát lesöprök az asztalról. Soha egy percig sem álltam közelebb bármelyik más véleményhez, mint a Bibliához, de mégis kihívást jelentettek, és józanul át akartam gondolni, hogy mi az igazság. Különböző tapasztalataim, ész-érvek, élő példák sora megerősítették bennem, hogy Jézus az. Lehet, hogy nem logikus egészen, lehet, hogy érthetetlen, lehet, hogy nagyon nagy többségben vannak az ellenségei a híveihez képest, mégis Ő az. És így, immár fiatal-felnőtt fejjel, ismerve a többi alternatívát is, megerősödött bennem, hogy az út, amin négy éves korom óta járok: helyes, és hogy ezen fogok egész életemben járni. Természetes, hogy négy évesen nem ilyen megfontoltan döntöttem, de milyen jó, hogy döntöttem! Mennyi felesleges mocsoktól menekültem meg, amibe keveredhettem volna addig, amíg végül Jézust választom. És vajon lett 103
volna-e erőm, szándékom, lehetőségem Őt választani egy későbbi időpontban? Dicsőítem Istent azért, hogy olyan fiatalon megismerhettem, hogy behívtam az életembe, és hogy az azóta eltelt évek során teljes bizonyosságot adott arról, hogy Jézus Krisztus az út a Mennybe. Várom a napot, amikor majd találkozhatok Vele! Ficsor Donát
Kegyelemből, hit által van üdvösségünk Ef 2:5, 8-9. (Róm 6:23.) „…kegyelemből van üdvösségetek! … Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez ; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.” Tit 3:5, 7. „... nem az általunk véghez vitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szentlélek által... hogy az ő kegyelméből megigazulva reménységünk szerint részesei legyünk az örök életnek.” Jn 3:18. „Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre...” Jn 3:36. „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta.” Jn 5:24. „Bizony, bizony mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.” Róm 3:24. „Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által.” 2Tim 3:15. „...mivel gyermekségedtől ismered a szent írásokat, amelyek bölccsé tehetnek téged az üdvösségre a Krisztus Jézusban való hit által.”
104
Tit 3:5. „Nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket az újjászületés és a megújulás fürdőjével a Szentlélek által.” 1Pt 1:5. „Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy nyilvánvaló legyen az utolsó időben.”
Kivétel nélkül minden ember bűnös. Bűnének eltörlésére képtelen. Nem tudja megváltoztatni természetét. A legjobb szándék és a legnemesebb elhatározás sem elégséges ahhoz, hogy bűneitől megszabaduljon. Bármennyire vágyódik is az örök életre, nem tudja magát arra alkalmassá tenni, hogy bemenjen a Mennyországba. Képtelen Isten igazságának a betöltésére. Egyetlen lehetőség van csupán számunkra, de ez mindenki részére elérhető: Krisztus kegyelmének a megragadása. Az üdvösség ajándék. Nem cselekedeteinkért kapjuk, hanem kegyelemből. Ef 2:8-9. Tizennégy éve feleségemmel együtt teljes időmben, munkaviszony és fizetés nélkül szolgálom az Urat úgy, hogy segítek az emberek lelki és testi szükségleteinek betöltésében. Megszámlálhatatlanul sok embernek a javát munkálom ezzel, de tudatában vagyok annak, hogy jó cselekedeteimmel soha nem érdemelném ki az üdvösséget. Az üdvösséget nem szorgalmas, odaszánt munkám jutalmaként kapom, hanem, mert elfogadtam Jézus Krisztus váltsághalálát. Megtapasztaltam az elmúlt évek során, hogy sok vendégünk, akik látják az itt végzett önzetlen tevékenységet azt gondolják, hogy ezért számíthatunk az örök életre. Szeretném őket meggyőzni eme gondolkodásuk tévességéről. Ez az egyik magyarázata annak, hogy jelmondatomat kiírtam az irodám falán jól látható helyen: „Szolgálatomat Isten iránti hálából végzem, nem pedig az üdvösség megnyeréséért erőlködöm.” Ha a bűnös befogadja Krisztust, újonnan születik, megtér bűneiből, akkor Isten többé nem bűnösként látja őt, hanem Jézus Krisztus vérén megváltott gyermekeként, Krisztusban elrejtve.
105
rgoványon, egy kb. 3500 lélekszámú kis faluban nevelkedtem. 1983-ban születtem, cigány szülők gyermekeként, 5 testvérem van. Nagy szegénységben éltünk. Nagyon sok mindenben szükséget szenvedve nőttem fel. Rendszeres volt, hogy a kis fizetést még a megkapás napján elitták szüleim, így sok napi éhezés várt ránk a következő fizetésig. Emiatt nagyon sokszor loptam élelmiszert a boltból. Sajnos több olyan eset is volt, amikor kenyeret loptam a boltból, ha a kéregetéssel nem tudtam kenyeret szerezni. De sokszor volt olyan is, hogy csak édességet, vagy ceruzát stb. loptam. Ezzel azt akarom mondani, hogy nem mindig az éhezés miatt loptam, hanem néha – miután belejöttem – csak úgy passzióból is. Nehéz volt például felvágottat lopni, hiszen azt ki kellett kérni először. Ezt úgy oldottam meg, hogy kikérés után elmentem a sorok közé és betettem a pulóverem alá. Persze sokszor rajtacsíptek, elfogtak, és azután abba a boltba legalább fél évig nem mertem bemenni. Nem csak boltból loptam, hanem az utcáról gyümölcsöt és mindent, ami mozgatható volt. Volt egy kis lovarda a falunk szélén. Oda sokat jártam kiskoromban. A gazda szeretett minket és engedett lovagolni. Egyszer, amikor nagyon megéheztünk a haverjaimmal, bementünk a gazda kis szobájába és elloptuk az aznapi élelmét, elszöktünk, és hazafelé megettük. Többet nem jártunk oda… Egyszer szőlőt loptunk, és a tulajdonos észrevett minket. Elkezdtünk szaladni, én maradtam leghátul. A tulajdonos utánam kiabált, hogy tegyek úgy, mintha fájna a lábam. Énnekem nagyon megtetszett ez az ötlet és fél lábon ugráltam, a bácsi meg utánam eredt, megfogott és lekötözött az udvarukban szíjakkal. Órákig feküdtem tehetetlenül a földön mire elengedett. Persze más bűnök is voltak az életemben. Nagyon sokat verekedtem. Ahogy nőttem egyre többet beszéltem csúnyán. Az iskolában a magaviseletem elviselhetetlen volt. A tanulmányi eredményem egyenlő volt a nullával, de mégis eljutottam valahogy a hatodik osztályig. Az otthoni körülményeinket elfogadhatatlannak nevezhetném. A nehézségek, hiányok, és nélkülözések sok problémát jelentettek nekem és nagyon zavartak. Ilyen volt például a koszos ruhában járás, a tisztálkodás hiánya, az ápolatlanság stb. Több olyan esetre is emlékszem, hogy egész nap kellemetlenül éreztem magamat egy szakadt ruha, vagy egy folt miatt az iskolában. Fürödni nagyon ritkán fürödtem. Fürdőkádban sohasem, arról még nem is álmodhattunk, mivel nem volt fürdőszobánk!
O
Egyszer anyukám – aki kiskoromtól kezdve ivott és gyógyszerezett –, hallott az Örömhír Alapítványról, akik ruhát osztanak és segítik a nehéz helyzetben élőket. Elment ruhát kérni, és a ruha mellé kapott egy meghívást az egész családjával együtt vasárnapra. Elmentünk. 106
Nagyon meglepett engem az, ahogy fogadtak és ahogyan bántak velünk. Mindenki szeretett minket, aranyosan beszéltek velünk. Nagyon megtetszett ez nekem és utána jártunk is a klubba a rendezvényekre. Kisebb nagyobb ellenállások ellenére – hol anyukám, hol más emberektől akadályozva – jártam az alkalmakra. A gyermekklub vezetői egy csoportjelenet egyik főszerepét ajánlották fel nekem, amit én elfogadtam. Amikor elkezdődtek a próbák, már nem annyira örültem, hiszen sok anyagot meg kellett volna tanulnom, és én – bár hatodikos voltam - olvasni nem igazán tudtam. Ezt is jól megoldották. Magnóra vették nekem a szöveget és így tanultam meg. A jelenetet az iskolám diákjainak és tanárainak adtuk elő 1996 karácsonyán. Elgondolkodtam, hogyan is játszhatok én el egy ilyen fiú szerepét, mikor én a falu rossza vagyok. És ezt mások is tudták. A jelenetben egy Istenben hívő, jó kisfiú szerepét játszottam el. Ez késztetett arra, hogy a jelenet után elhatároztam, megváltozok, szakítok a múltammal és megtérek Istenhez. Teljesen meg akartam változni, a jelenetbeli fiúhoz akartam hasonlítani. Ezt megosztottam Karcsi bácsiékkal. Ők imádkoztak értem, és Istenhez vezettek. Elmondtam nekik: én is Kornél akarok lenni, ahogyan a jelenetbeli fiú. Ezután egyre több helyen szólítottak Kornélnak, és mára már nevet változtattam hivatalosan is. A magaviseletem egyre jobb lett. Leszámoltam a lopással az életemben, még akkor is, ha ez néha nehéz volt, ugyanis otthonról kaptam buzdítást, sőt néha parancsot is arra, hogy lopjak. Minden alkalmat kihasználtam, ott voltam a klubban. A tanulásom is megváltozott. A Ficsor család befogadott engem az otthonukba és ott tanultak velem. Napi négy, majd öt, és sokszor még a hat-hét óráig is elmentünk a tanulásban. Ágika néni folyamatosan ott volt mellettem és tanult velem, hogy az óriási lemaradást behozhassam. Sokat tanított kezdetben Renáta, később meg Donát. Iszonyatos munkát fektettek belém, aminek nemsokára meg is lett az eredménye, hiszen hatodik osztályban félévkor csak nyelvtanból buktam meg, pedig mielőtt elkezdtek foglalkozni velem, hat tantárgyból álltam bukásra. A tanév végére már egész jó lett a bizonyítványom. Nyolcadik osztályban már az osztály egyik legjobb tanulója lettem, és így kerültem középiskolába, majd főiskolára, amit most végzek. Persze ezekben az években nem csak a tanulásomban segítettek, hanem nagyon sok mindent megtanultam ettől a családtól. Sokáig tanulás után hazajártam, és otthon várt rám a rossz körülmény. Egyre nehezebb volt, hiszen megszoktam a tisztaságot – hála az Úrnak itt tisztálkodhattam is. Később kiemeltek engem a családomból és azután az estéim és éjszakáim is jó körülmények között telhettek. E nagyon fontos dolgok mellett megtanultam a legfontosabbat: az Urat követni. Ez a család elém élte az Úr követésének az útját, amit még most is sokszor magam előtt tartok. Donáttal jó barátok lettünk, sokat beszélgettünk, imádkoztunk együtt. Rengeteget jelentett ez nekem a lelki 107
növekedésemben. Az anyagi dolgokról is teljesen Karcsi bácsiék gondoskodtak. Nagyon nagy védettséget élveztem, de a sátán mégis kikért magának. Nagyon beleszerettem egy lányba. Ezt Karcsi bácsiék ellenezték, amit nem is csodálok, hiszen még csak középiskolás voltam és a tanuláson kellett volna járni az eszemnek. Ezután újra egyre többet hazudtam nekik. Körülbelül egy fél év múlva otthagytam ezt a családot, és ezzel elhagytam az Urat is. Hála Istennek, nem kerültem vissza ugyanabba a mélységbe, ahonnan kijöttem, de sajnos nagyon sok bűnt elkövettem, amit kikerülhettem volna. Ezután ismerkedtem meg az alkohollal. Többször is berúgtam, úgy, hogy nem tudtam magamról; paráznaság, harag és még nagyon sok bűn elhatalmasodott az életemben. Néha eljártunk a gyülekezetbe is, mert nem tudtunk elszakadni sem. Hiányzott az Úrral való kapcsolat, és a meghitt kapcsolatok. Tudtam, hogy szeretnek így is, mert ezt sokféleképpen kifejezték. Próbáltak különböző módon segíteni és ez jól esett. Tudtam azt is, hogy rengeteget imádkoztak értem. A középiskolát ilyen körülmények között végeztem el. Közben eljegyeztük egymást Szilviával, és elhatároztuk, ha leérettségizek, öszszeházasodunk. A házasság előtti tanácsadások egyike után – természetesen buzdított Karcsi bácsi ezeken a tanácsadásokon a helyreállásra is – visszatértem az Úrhoz a menyasszonyommal együtt. A házasságot már Isten előtt tisztán tudtuk megkötni Isten kegyelméből. Ez 2003 augusztusában történt. Azóta boldog házasságban élünk, és a nyáron Isten egy kislányt ajándékozott nekünk, akinek nagyon örülünk. Elhatároztam, hogy az Úrral élem le az életemet, hogy nélküle nem akarok semmit tenni. Azt is elhatároztam, hogy akarok segíteni az olyanoknak, akik hasonló helyzetben vannak, mint én voltam, de ebben az ügyben nem tudtam egyből lépni. Ezt a döntésemet már sokkal komolyabban vettem, mint az előzőt és odaszántam magam az Úrnak. Segítkeztem az alapítványi munkában. Az Alfa-tanfolyam kurzusain kiscsoportot vezettem; segítettem az előkészületekben, a teremrendezéstől a mosogatásig mindenben. Elkezdtem beszámítható munkásává lenni az Úrnak. Az Örömhír Alapítvány nyári táborán, 2004-ben sokat beszélgettünk a misszióról, amit végezni kellene az Úr szolgálatában. Ekkor megosztottam a többiekkel azt a látást, amit egy ideje már a szívemre helyezett Isten, hogy szolgáljunk a falunkban élő fiatal generáció felé. Próbálom keresni és megérteni, hogy mi az Úr terve velem. Engedelmeskedni akarok Neki. Miután hazaérkeztünk a táborból, nem sokára rendeztünk egy alkalmat, ahol zene, prospektus, könyvek és Internet-hozzáféréssel vártuk a fiatal érdeklődőket beszélgetésre, ismerkedésre. Voltak egy 108
páran, akik bejöttek és beszélgethettünk velük. A diszkó mellett volt a terem, amit megkaptunk, így a diszkó alatt is ott voltunk hajnalig, és fogadtuk az érdeklődőket. Ilyen alkalmat kétszer tartottunk. Majd kb. 2 hónap múlva egy pingpong versenyt rendeztünk. A célom ezekkel az alkalmakkal az lenne, hogy kiderítsük, milyen módon tudnánk segíteni a fiatalokon, akik annyira elveszettek az ifjúkori kívánságok között. Az Örömhír Közösségben vasárnap délelőttönként egy tinédzser csoportban segítkezek abban, hogy el tudjanak igazodni az élet útvesztőiben. Úgy gondolom, hogy az Úr akar engem valahol használni és ezt keresve végzem ezeket a szolgálatokat is, hogy megtaláljam a helyemet. Ha van rá alkalmam fizikai munkában is segítek. Közben én is tanulgatok sok mindent még. Például a családomban és az egyéni életemben, az Istennel való közösségem nagyon sivár. Ebben mindenképpen szeretnék fejlődni, és ezért próbálok mindent félretenni, ami akadályoz ebben. Összességében nagyon hálás vagyok az Úrnak, hogy kiemelt a régi bűnös életemből, és örök élettel ajándékozott meg. Nagyon hálás vagyok mindazért a jóért, amit Tőle kaptam: az életcélért, a tanulásban való segítségért, a nevelésért, és mindenért, ami hozzájárult az életem megváltozásához. Hálás vagyok az Úrnak és azoknak a személyeknek is, akiket felhasznált ebben az Úr. De nem csak engem ajándékozott meg ennyi jóval, hanem szinte már az egész családomat. Nagyon nagy öröm ez nekem! Megtértek a testvéreim. Másfél éve az anyukám is befogadta az Úr Jézust a szívébe, teljesen új teremtéssé lett, és Isten gyermekévé fogadta. Egy hónapja az apukámat is megszólította az Úr Jézus, és ő igent mondott Neki. Megszabadította minden megkötözöttségéből és új életet kezdett Ővele. Isten kegyelméből az egész családom megváltatott és megváltozott! A szüleim elhagyták rossz szokásaikat, felhagytak a hosszú éveken keresztüli káros szenvedélyeikkel. Egyik pillanatról a másikra lemondtak az alkoholról, cigiről, gyógyszerről. Nagyon hálásak vagyunk mindannyian, hogy megkeresett és megtalált minket az Úr! Pintér Kornél
ntit, férjem egy régi barátját 1977-ben ismertem meg. Villanyszerelés közben baleset érte és maradandó károsodást szenvedett. Az arca úgy megégett, hogy az egyik oldalon teljesen eltorzult. Emiatt környezete nagyon megvetette. Más ok is volt, amiért nem szerették: Az alkohol fogyasztás fogságában élt. Környezete ezekre a negatívumokra nézett, az egyetlen pozitívumot viszont nem vette észre, hogy idős szüleit ő gondozta. Ezen tulajdonságai nagyon visszahúzódóvá tették őt. Nemigen tartott kapcsolatot a szomszédaival, másokkal pedig pláne nem. Időnként eljött hozzánk,
A
109
figyelte hogyan nevelem 6 gyermekünket. Látta, hogy rendszeresen megyek velük az imaházba és az öröm árad rólam a sok munka ellenére. Különös volt ez számára, és valóságos irigység támadt benne. Kérte, hogy eljöhessen ő is az imaházba. Nagy örömmel invitáltam. A gyülekezetben újabb, de a korábbitól eltérő előjelű sokk érte. A szeretet áradását érezte. Senki nem mutatott felé elutasítást. Fogyatékosságával nem foglalkoztak a testvérek. Elkezdett járni közösségünkbe. Ezért régi környezete most kimondottan ellene fordult, gúnyolta és megalázta. Ő azonban kitartott, mert meghallotta az Úr Jézus szelíd kopogtatását a testvérek szeretete által. Egy év leforgása alatt elhagyta az italozást, a cigarettát és behívta életébe Jézus Krisztust. Szeretett volna bemerítkezni és velünk együtt úrvacsorázni. A hideg téli idő miatt a bemerítést későbbre, a következő nyárra terveztük. Isten azonban másként rendezte a dolgokat. A következő szombati imaórán Anti rosszul lett. Akkor még nem tudtuk miért, ő sem. Bár senki nem gondolta, hogy többet nem jöhet a gyülekezetbe, egy belső késztetés alapján a - házi istentiszteletnek otthont adó család fürdőkádjában – bemerítkezett. Hazaindulás előtt rosszul lett, el kellett szállítani az ügyeletre. Ott kiderült, hogy előrehaladott tüdőrákja van. Másnap, vasárnap a látogatási idő alatt felmentünk hozzá, oxigén palackhoz volt kötve. Ragyogó arccal újságolta milyen gyönyörű nap volt a tegnapi. Akkor még senki nem gondolta azért, hogy ez élete utolsó előtti napja. Hétfőn kaptuk az értesítést: Antit az Úr magához szólította. Cs-né Mellár Magdolna
A kegyelem uralma alatt élünk Róm 6:14. „Hiszen a bűn nem fog uralkodni rajtatok, mert nem a törvény, hanem a kegyelem uralma alatt éltek.”
agyon rossz életet éltem. Ittam. Kocsmáztam. Tönkrement a családom.. Nem törődtem a gyerekeimmel. Gyógyszerfüggő voltam. El akartam dobni magamtól az életemet. Ezt többször is megtettem. Pedig az életet a jó Isten adta és csak ő veheti el, de én mégis ezt csináltam. 21 évesen meghalt egyik kislányom, akit nagyon szerettem. Borzasztóan elkeseredtem. Tele voltam fájdalommal, keserűséggel. Nem tudtam elfogadni, hogy meghalt. 3 kisgyermeket hagyott itt. Ők intézetbe kerültek. Nagyon ideges voltam. Állandóan gyógyszereztem. Még a fiam esküvőjén sem bírtam ki, hogy ne szedjek be gyógyszert. Akkor éjszaka megint öngyilkosságot követtem el. Kórházba
N
110
vittek. És ott Isten szólt hozzám, hogy térjek meg és kövessem Őt. Előtte éveken át jártam már az Örömhír Közösségbe. A Ficsor család nagyon sokat segített rajtam meg a gyerekeimen. Tanították őket, elvitték kirándulni, táborozni. 3 gyerekem megtért. Én is sokszor elmentem velük a klubba. Ott hallottam, hogy Isten szeret engem is, megbocsátja bűneimet, ha kérem. Megtanultam imádkozni. Megtértem én többször is, de csak addig tartott, azután újra visszaestem, folytattam a régi bűnös életemet. Akkor ott a kórházban újra hívott az Úr Jézus és én igent mondtam neki. Kértem, hogy bocsásson meg nekem és jöjjön a szívembe. És Ő meghallotta az imámat. Megbocsátott és megszabadított az italtól és a gyógyszerektől is. Ezért nagyon hálás vagyok Neki. Mikor hazajöttem a kórházból elmondtam ezt a Közösségben is, és mindenki velem örült, hogy Isten gyermekévé fogadott. Azóta rendszeresen járok a gyülekezetbe, és a múlt évben be is merítkeztem. Más életem van. Nem vagyok ideges. Szeretem a gyerekeimet. Szeretem az Úr Jézust. Isten szeretete sokkal nagyobb, mint azt elgondolhatnánk! Ő mindenkit üdvözíteni akar. Kopogtat a szívünk ajtaján és várja, hogy bebocsássuk. Új életet akar adni. Az idegesség helyett békességet, a keserűség helyett örömet, a rabság helyett igazi szabadságot kaptam. Hiszem, hogy az Úr Jézus helyet készített nekem is a Mennyben. Már van értelme az életemnek. Szeretnék az Úrhoz hűséges maradni életem végéig és engedelmeskedni. Én mindent Neki köszönhetek. Patai Ferencné
Gal 5:18. „Ha pedig a Lélek vezet titeket, nem vagytok törvény alatt.” Ne Isten parancsolatát, hanem az emberi hagyományokhoz való ragaszkodást hagyd el!
Márk 7:7-9. „Hiába tisztelnek engem, ha olyan tanításokat tanítanak, amelyek emberek parancsolatai. Az Isten parancsolatát elhagyva az emberek hagyományaihoz ragaszkodtok. Ezt is mondta nekik: Szépen félreteszitek az Isten parancsolatát azért, hogy megtartsátok a magatok hagyományait.” Ézs 29:13. „Így szól az Úr: Mivel ez a nép csak szájával közeledik hozzám, és ajkával dicsőít engem, de szíve távol van tőlem, istenfélelme pedig betanult emberi parancsolat csupán...” 111
A törvény betöltése a szeretet Róm 13:8-10. „Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt. Mert azt, hogy ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne kívánd, és minden más parancsolatot ez az ige foglalja össze: Szeresd felebarátodat, mint magadat. A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. A szeretet tehát a törvény betöltése.” Gal 5:14. „Mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat.”
A nagy parancsolat Mt 22:37-40. (Mk 12:28-34., Lk 10:25-28.) (Gal. 5:14.) „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.”
özel 5 éve járok az Örömhír Közösségbe. Itt ismertem meg Megváltómat, Jézus Krisztust. Nagyon sok segítséget kaptam már lelkileg és anyagilag is. Mindkettőre nagy szükségem van mind a mai napig. Megtanultam imádkozni és így naponta az Úrral tudok lenni. Megtanultam megbocsátani, szeretni, mert csodálatos változások mentek végbe az életemben. Nagyon hálás vagyok Atyámnak, mert meghallgatja imáimat: azt kérem Tőle, tanítson úgy élni, ahogyan kedves Neki. Az Ő útján szeretnék járni mindörökké. Megtanított letenni a terhemet, megérttette velem, hogyha Vele akarok élni, akkor csak úgy és azt tehetem, ami Neki kedves, saját elképzeléseimet fel kell adnom. Azt ígérte az Úr, nem hagy el, ne féljek, bízzak Benne, mert Ő igaz barát és Benne nem fogok csalódni. Nem volt könnyű, de megharcoltam. Voltak nehézségeim, mint mindenkinek, sokszor el is csüggedtem. De a sóhajtozásaim válaszra találtak, és olyan ígéretet kaptam, ne csüggedjek, ne lázadjak, csak örüljek, mert bevezetett a Szeretet országába az Úr. Sokáig nem akartam megérteni, de később rájöttem, nagyon nagy kegyelemben, szeretetben van részem, és ezért csak hálás lehetek.
K
112
Hálás vagyok mindenért, megköszönök mindent. Biztatást kaptam a több imádkozásra, naponta többször érzek késztetést arra, hogy elcsendesedjek. Az anyagi gondjaim is lassan megoldódnak. Eleinte én kaptam adományt - nem volt könnyű elfogadni, de ezt is megtanultam –, most már én is tudok adakozni, és szívesen is teszem. Boldog a szívem, hogy ennyi mindent megtanulhattam, átélhettem ezalatt a kis idő alatt. Van még egy másik nagyon fontos ajándék, amit kaptam. Gyarló, bűnös ember voltam, aki másokra irigységgel, önzéssel figyelt. Mostanra megszabadultam ezektől a bűnöktől. Csodálatos érezni, hogy szabad vagyok. Legszívesebben a szeretetet osztogatom, ezt olyan sokan várják tőlem. Nagyon örülök, ha látom beszélgetés közben, mennyire örülnek a kedvességemnek. Meghallgatom a beszélgetőtársamat, ismerőseimmel úgy végződik a beszélgetés, hogy jó volt veled lenni, egészen megnyugodtam. Dicsőség Istennek! P-né Szász Katalin
Az Újszövetség új megvilágításba helyezi a törvényt A törvény erőtlensége miatt Krisztus változást hozott Zsid 7:12. „Amikor megváltozik a papság, szükségképpen megváltozik a törvény is.” Zsid 7:18-19. „Ugyanis egy korábbi parancsolat eltöröltetik, mivel erőtlen és használhatatlan, mert a törvény semmit sem tett tökéletessé...”
A törvény megtartása által nincs üdvösség Gal 5:4. „Akik a törvény által akartok megigazulni, elszakadtatok a Krisztustól, a kegyelemből pedig kiestetek.” Gal 3:11. „Az pedig, hogy törvény által senki sem igazul meg Isten előtt, világos, mert „az igaz ember hitből fog élni”. Róm 3:28. „Hiszen azt tartjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül.”
113
Gal 3:24. „Tehát a törvény nevelőnk volt Krisztusig, hogy hit által igazuljunk meg.” Zsid 7:19. „... mert a törvény semmit sem tett tökéletessé. Viszont egy jobb reménységet támaszt, amely által közeledünk Istenhez...” Zsid 10:1a. „Mivel a törvény az eljövendő javaknak csak árnyékát, de nem a mennyei dolgok valóságos alakját tartalmazza...” Csel 13:39. „... és amiből Mózes törvénye által nem igazulhattatok meg, őáltala mindenki megigazul, aki hisz.”
A zsidók nem tartották magukat méltónak az örök életre Csel 13:46. „Ekkor Pál és Barnabás bátran ezt mondta: Először nektek kellett hirdetnünk az Isten igéjét, mivel azonban ti elutasítjátok, és nem tartjátok magatokat méltónak az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk.”
Előre elhatározta – „eleveelrendelés” 1Pt 1:1-2. „...Ázsia és Bitinia szórványában élő jövevényeknek, akik ki vannak választva az Atya Isten eleve elrendelése szerint...”
em akarom, hogy megütközzetek ezeken a szavakon: „ki vannak választva”, mert áldott szavak ezek. Mindannyian elmondhatjátok, hogy ki vagytok választva; ezen a helyen mindenki elmondhatja ezt. Isten úgy tervezte, hogy minden ember üdvözüljön – ez a kiválasztás. Hogy elfogadod-e, hogy elébe mész-e ennek a kiválasztásnak, hogy e kiválasztáshoz méltó módon viseled-e magad, nem tudom. De Isten kiválasztott, hogy megszenteljen és a jobbjára ültessen benneteket. A kiválasztás szó nagyon becses. Isten már a világ teremtése előtt elrendelte felőlünk, hogy diadalra és győzelemre jussunk Krisztusban.
N
114
Néhányan játszadoznak ezzel, mintha ez lenne minden. Ezt mondják: „Ó, minden rendben, látjátok, ki vagyunk választva. Rendben az életünk”. Ezek az emberek azt állítják, hogy üdvösségre választtattak ki, és szerintük mások kárhozatra is kiválasztathatnak. Ez nem igaz! Isten mindenkit üdvösségre választ, de az már más kérdés, hogy megnyerik-e vagy sem.” Smith Wigglesworth
1Thessz 5:9. üdvösségre rendelt „Mert az Isten nem haragra rendelt minket, hanem hogy elnyerjük az üdvösséget a mi Urunk a Jézus Krisztus által...” 2Thessz 2:9-13. üdvösségre választottak „...mert kiválasztott titeket az Isten kezdettől fogva az üdvösségre...”
Isten még teremtésünk előtt kiválasztott bennünket a Krisztusban, a Szentben, a Bűntelenben. Szeretetéből előre úgy döntött, hogy örökbe fogad minket Jézus Krisztusra tekintve. Nem mi választottuk Őt, hanem Ő választott minket azzal a konkrét céllal, hogy elmenjünk és gyümölcsöt teremjünk. (Jn 15:16.) Mi képtelenek lennénk küldetésünk betöltésére, az Isten dicsőségének visszatükrözésére, de Nagypénteken megnyitotta Isten a kárpitot, Jézus Krisztusban Isten kinyújtotta karját hozzánk, hidat épített számunkra, áthidalta az Isten és ember közötti szakadékot. Így tett alkalmassá arra, hogy krisztusi természet részeseiként Isten dicsőségét visszatükrözzük.
Csel 13:48. kiválasztott az örök életre „...Azok az emberek, akiket Isten kiválasztott az örök életre, hittek az Úr üzenetében.” (Egysz. ford.) Róm 8: 29-30. „Mert akiket eleve kiválasztott, azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között. Akikről pedig ezt eleve elrendelte, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette.” 115
Ef 1:4-5. „Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt... Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint...” 2Tim 1:9. „Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk. Ef 1:11. (5Móz 7:6.) „Őbenne lettünk örököseivé is, mivel eleve elrendeltettünk erre annak kijelentett végzése szerint, aki mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik...”
Eleve kiválasztás Róm 9:11-12-29. Itt nem üdvösségről van szó, hanem hogy a kiválasztott nép atyja legyen Jákób.
Róm 11:2. nem vetette el a kiválasztottakat „Az Isten nem vetette el az ő népét, amelyet eleve kiválasztott.” Róm 11:5-7-10. (1Móz 12:1-9.) Ábrahám elhívása „Így tehát most is van maradék a kegyelmi kiválasztás szerint, ha pedig kegyelemből van, akkor már nem cselekedetekért, mivel a kegyelem akkor már nem volna kegyelem. Amire Izráel törekedett, azt nem érte el. A kiválasztottak azonban elérték, a többiek pedig megkeményíttettek...” Csel 9:15. szolgálatra kiválasztott „...Menj el, mert választott eszközöm ő, hogy elvigye a nevemet a pogányok, a királyok és Izráel fiai elé.” Mk 13:19-20. (Mt 24.22.) „...a választottakért azonban, akiket Ő kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat.” 1Pt 1:20. Jézus kiválasztása a teremtés előtt „Ő ugyan a világ teremtése előtt kiválasztatott, de az idők végén jelent meg tiértetek…”
116
Jn 15:16. kiválasztás gyümölcstermésre „Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek.” 1Thessz 3:3. elrendelés megpróbáltatásra „...hogy senki meg ne tántorodjék a mostani megpróbáltatásokban. Hiszen ti is tudjátok, hogy erre vagyunk rendelve.”
Elment a börtönben levő lelkekhez 1Pt 3:19. „Így ment el a börtönben levő lelkekhez is, és prédikált azoknak, akik egykor engedetlenek voltak, amikor az Isten türelmesen várakozott a Nóé napjaiban a bárka készítésekor. Ebben kevés, szám szerint nyolc lélek menekült meg a vízen át.” 1Pt 4:6. „Mert a holtaknak is azért hirdettetett az evangélium, hogy testben, emberi mértékek szerint ítéltessenek meg, de éljenek az Isten szerint lélekben.” „Mert az örömhírt még azoknak is kihirdették, akik már régen meghaltak, hogy a Szent Szellem által élhessenek, ahogyan Isten is él. Ezeket a régi embereket is meg fogja Isten ítélni annak megfelelően, amit életükben tettek, akárcsak a többieket.” (Egysz. ford.) Csel 2:31. (27.) „...ezért előretekintve, a Krisztus feltámadásáról mondta azt, hogy nem marad a halottak birodalmában, és teste sem lát elmúlást.”
Az Apostoli Hitvallás a pokol szót használja a holtak birodalma helyett („alászállt a poklokra”). Valószínűsíthető, hogy a keresztyének éppen ezért keveset beszélnek Krisztus életének e szakaszáról, elképzelhetetlennek tartják, hogy a pokolba szállt le. Sokkal népszerűbb az a gondolat, hogy felment az Atyához a Mennybe. Ez azonban nem így van, hisz maga Jézus Krisztus mondja feltámadása után Máriának: „Ne érints engem, mert még nem mentem fel az Atyához”. Jn 20:17. 117
Jézus Nagypéntek és Húsvét között is aktív szolgálatot végzett, tehát akkor, amikor teste a sírban volt, Szelleme aktívan munkálkodott. „...miután halálra adatott test szerint, de megeleveníttetett Lélek szerint.”1Pt 3:18. Szellemben ment el, hogy a börtönben levő lelkeknek prédikáljon. Hirdette az evangéliumot a halottaknak. 1Pt 4:6. Pál így ír az Ef 4:9-ben: „Az, hogy felment, mi egyebet jelent, mint hogy le is szállt a föld alsóbb részeibe.” (Csia és angol ford.) Az Úr Jézus szeretete nem ismer határokat, Ő képes és kész átlépni a dimenziókat. Nagypénteken, amikor az Úr követői úgy érezték, elveszítették Mesterüket, akkor a holtak birodalmában ujjongás törhetett ki, mert hozzájuk is eljutott az üdvösség jó híre.
Ki üdvözül? Mk 16:16. Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik. Jn 17:3. „Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” Csel 16:30-31. „...Uraim, mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek? Ők pedig így válaszoltak: Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!” Róm 10:13. (Jóel 3:5, Csel 2:21.) „... Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.” Róm 10:9-10. „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk.” Jel 3:21. „Aki győz, annak megadom, hogy velem együtt üljön az én trónusomon; mint ahogy én is győztem, és Atyámmal együtt ülök az ő trónusán.”
118
Jel 21:27. „... tisztátalanok pedig nem jutnak be oda, sem olyanok, akik utálatosságot vagy hazugságot cselekszenek: hanem csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.”
borbély, aki borotvált, így szólt hozzám: „Uram dicsérem Istent önért! Amikor a múltkor Boltonban volt, én voltam a városban a legiszákosabb; azonban az ablakból hallgattam önt és Isten megragadta szívemet. Ezután őszintén imádkoztam, hogy ne igyak; Isten többet adott, mint amit kértem: az italnak még a kívánságát is elvette tőlem. Azonban mindinkább rosszul éreztem magamat, míg azután múlt év április 5-én nem bírtam tovább tartani magam. Tudtam, hogy a pokolba kell zuhannom, hacsak nem jön Isten és meg nem szabadít. És ő megjelent. Tudtam, hogy szeret: és édes békét éreztem. Azonban nem mertem azt mondani, hogy van hitem, amíg tegnap el nem múlt tizenkét hónapja, hogy Isten hitet adott; és szerelme azóta állandóan megtölti szívemet...”
A
John Wesley
iután elítélték őt Yorkban országúton elkövetett rablásért, meglátogattam a siralomházban; és legyen áldott Isten, aki képessé tett arra, hogy az örökkévaló evangéliumot hirdethessem neki. Szombaton ítélték el; az Úr a következő szombaton érintette meg lelkét. Ekkor kezdett Istennel tusakodni, és nem hagyta abba vasárnap délutánig, amikor azután Isten, aki gazdag irgalmasságban, Fiának vérét néki adta, és meggyőzte őt bűnbocsánata felől. Megérezte, hogy lelke megbékélt Istennel, és vágyakozni kezdett arra, hogy elköltözzék, s a Krisztussal legyen. A következő hét folyamán békessége napról napra mélyült; míg végre szombaton, kivégzésének napján csodálatos békességgel jött elő a siralomházból. A kivégzés helyén egy időt imádkozásban töltött, majd felállt, vidáman elbúcsúzott barátaitól és így szólt: „Dicsőség Istennek ingyen való kegyelméért!” Utolsó szavai ezek voltak: „Uram Jézus, vedd magadhoz lelkemet!” S annak a levélnek egy része, amelyet ő maga intézett feleségéhez, így szól: „Drágám! Igaz Isten az Úr és igazságosak az ő ítéletei! Ítéletének keze véget vet életemnek, de irgalmasságának keze megmenti lelkemet. Ha más nem is, te tanúja vagy annak az életnek, amelyet folytattam. Ó, milyen örömmel tennék jóvá mindent neked és másoknak is, csak lenne rá módom. Mivel azonban nem tehetem, remélem, hogy Isten, te és min-
M
119
denki más elfogadjátok készségemet. Néhány óra múlva kiszabadulok e nyomorúságos világból. De dicsőség legyen Istennek, aki bűnbánatot és bűnbocsánatot adott nekem, a legnagyobb bűnösnek: elvette a halál fullánkját és készen vagyok arra, hogy Istenemmel találkozzam. Bárcsak az én példám minden bűnöst arra indítana, hogy elhagyja a bűnt, és a Jézus Krisztus által Istenhez térne. Mint halál előtt álló ember, hadd adjam ezt a tanácsot: Add át magadat teljesen Istennek! Könyörögj neki és ne nyugodj addig, amíg Jézus vérének hasznát meg nem nyerted. Élj az ő félelmében, és – amint én – te is kegyelmében halhatsz meg.” John Wesley
Üdvbizonyosság Jn 5:24. „Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.” Jn 3:16. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Jn 3:18. „Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.” Jn 3:36. „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van...” Jn 6:37. „Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el magamtól.” Kol 2:14. „Eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára.” 1Tim 1:15. „Igaz az a beszéd, és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én vagyok.”
120
N
em az számít, hogy mikor születtél újjá. Az számít, hogy tudd: Van örök életed! Peter Barrie
z egyik nap egy hajó fedélzetén beszélgettem az egyik, Krisztusban kedves testvéremmel. Amint társalogtunk, így szóltam: „Ugye tudod, hogy a mennyben lehetek egy negyed órán belül. Ha a hajó elsüllyedne, nem gondolom, hogy ez nekem valamit számítana.” Mire ő: „Nekem sem.”
A
H
Spurgeon
a hazahív, bátran megyek, az üdvözülés hitével.
Túriné dr. Újhelyi Mária
z üdvbizonyosság nem válhat számunkra olyan kérdéssé, amit félreteszünk, vagy amely felől bizonytalankodunk. Nem, mert az üdvösség, amelyet Isten készített nekünk, nem a halál utáni meglepetések egyike! Lesz odaát bőven ámuldoznivalónk, de ez nem arra van. Az üdvösség és a benne való bizonyosságunk ugyanis ebben az életben kezd hatással lenni ránk. Mindenki másnál nyomorultabbaknak nevezi az ige azokat, akik csak ebben az életben reménykednek Krisztusban, és azok is, mert az üdvösségünk itt kezdődik el. Más benne reménykedni, vágyakozni utána, hogy „talán van, remélem, lesz”, és egészen más abban a meggyőződésben élni, hogy az üdvösség az enyém! Miért lehetünk teljesen biztosak abban, hogy van üdvösségünk? Azért, mert Krisztusban van a reménységünk erre nézve... Az üdvösséged olyan fontos dolog, hogy már itt tudnod kell róla! Olyan örömöt ad, hogy már itt boldog emberré tud tenni... Egyvalamit azonban soha ne felejts: itt csak kezdődik, de ez még nem az! Az üdvösség Krisztusban és Krisztusnál van! Az illatát, a jó ízét, a belőle sugárzó erőt, örömet ne téveszd össze az eljövendő valósággal!
A
Békehírnök
A Szent Szellem adja a bizonyosságot Róm 8:16-17. „Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak…” 121
alaki nemrég megkérdezte tőlem: – Benny, honnan tudod, hogy üdvösséged van? – Csak annyit tudtam válaszolni: – Tudom, mert tudom, mert tudom, mert tudom. – Ez az az erő, az a bizonyosság, amit a Szent Szellem adott nekem.
V
Benny Hinn
gy tuberkolózisban szenvedő fekete asszony – szegényház lakója – arra a kérdésre, hogy van-e üdvbizonyossága, határozottan így felelt: – Bizonyos vagyok az üdvösségem felől. Arra a további kérdésre, hogy honnan veszi a bizonyosságot, kezét szívére téve mondta: – Mert Ő itt van.
E
Evangéliumi Hírnök
Mennyei polgárjogunk (üdvösségünk) van Jób 19:25-26. „Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött, s ha ez a bőröm lefoszlik is, testemben látom meg az Istent.” 1Kor 1:18. „... a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje.” Fil 3:20. „Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül...” Kol 1:13-14. „Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és ő vitt át minket szeretett Fiának országába...” 2Tim 4:18. „Meg is szabadít engem az Úr minden gonosztól, és bevisz az ő mennyei országába.”
em volt semmi kétségem afelől, hogy elérkezett utolsó óránk, és rövid időn belül egyikünk sem lesz életben. Egy dologról viszont szeretnék bizonyságot tenni Isten dicsőségére: teljesen szabad voltam minden halálfélelemtől… Egyáltalán nem féltem. Tudtam, hogy ha meg kell halnom, azonnal a mennybe kerülnék…
N
122
Nem természetből adódó bátorság volt ez. Természetfeletti, isteni forrásból fakadt. Krisztus megszabadított minket a halálfélelemtől… Ethel Bell
em halványult el a Megváltóval való kapcsolatom. Tudom, hogy bűneim meg vannak bocsátva, és ha meghalok, akkor a Mennyben ébredek fel. Ez rég elintézett ügy volt bennem.
N
Moody
Bizonyosság más üdvössége felől 2Sám 12:23. Dávid – a meghalt kisfiáról „Én megyek majd őhozzá, de ő nem tér vissza hozzám.” Fil 4:3. „Sőt téged is kérlek, hűséges munkatársam, segíts nekik, akik együtt küzdöttek velem az evangéliumért; Kelemennel és a többi munkatársammal is, akiknek a neve benne van az élet könyvében.” 1Jn 5:12-13. „Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban. Ezt azért írtam nektek, akik hisztek Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van.”
egidősebb gyermekem, az elsőszülött lányom, Rebeka egy repülőgép-szerencsétlenségben életét vesztette férjével, Marshallal, és még négy másik emberrel együtt. Borzasztóan fájt a hiánya. 1977-ben történt, ez volt életem legtragikusabb élménye. Nem tagadom, volt bennem düh, fájdalom, keserűség, magány, de egy pillanatig sem éreztem, hogy Rebekát már nem látom viszont soha többé. Pontosan tudom, hogy hol vannak: az Úrnál, a mennyben, és örökké élnek.
L
Oral Roberts
Az üdvösséget el lehet veszíteni Ez 3:20. „Ha az igaz letér az igaz útról, és gonoszságot követ el, akkor én bukását okozom, és ő meg fog halni. Ha nem figyelmezteted őt, akkor meghal ugyan vétke miatt, és emléke sem ma123
rad meg igaz tetteinek, amelyeket véghezvitt, de a vérét tőled kérem számon.” 2Pt 2:20-21. „Mert ha az Úrnak és az Üdvözítő Jézus Krisztusnak megismerése által megszabadultak a világ förtelmeitől, de ismét belekeveredve azokba elbuknak; ez az utóbbi állapotuk roszszabb lesz az elsőnél. Mert jobb lett volna nekik, ha meg sem ismerik az igazság útját, minthogy azt megismerve elforduljanak a nekik adott szent parancsolattól.” Zsid 4:1, 11. „Mivel még nem teljesedett be az ő nyugalmába való bemenetel ígérete, gondosan ügyeljünk arra, hogy közülünk senki le ne maradjon erről... Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugalomba, hogy senki el ne essék az ehhez hasonló engedetlenség következtében.” Zsid 6:4-6. „Lehetetlen ugyanis, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, s megízlelték a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szentléleknek, akik megízlelték az Isten felséges beszédét és a jövendő világ erőit, de elestek: azok ismét megújuljanak és megtérjenek; hiszen újra megfeszítik önmaguknak az Isten Fiát, és meggyalázzák őt.” Zsid 10:26-27. „Mert ha szándékosan vétkezünk az igazság teljes megismerése után, nincs többé bűneinkért való áldozat...”
Csak a mindvégig kitartók üdvözülnek Ez 33:12-18-20. „Ha az igaz eltér igazságától, és gonoszságot művel, meghal miatta.” Mt 10:22. „... és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért, de aki mindvégig kitart, az üdvözül.” Mt 24:13. „De aki mindvégig kitart, az üdvözül.” 1Kor 10:12. „Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!”
124
Kol 1:21-23. „Titeket is, akik egykor Istentől elidegenedtek, és ellenséges gondolkozásúak voltatok gonosz cselekedeteitek miatt, most viszont megbékéltetett emberi testében, halála által, hogy mint szenteket, hibátlanokat és feddhetetleneket állítson majd színe elé. Ha ugyan megmaradtok a hitben szilárdan és egyenesen, el nem tántorodva az evangélium reménységétől, amelyet hallottatok, amely hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt, és amelynek én, Pál, szolgájává lettem.”
sten egy nagyon jó családba helyezett engem. Hívő szülőket, nagyszülőket, rokonokat kaptam, akik azon iparkodtak, hogy minél hamarabb megismerjem a Bibliát, megtanuljak imádkozni és Jézusnak adjam az életemet. Elsőszülött „leánygyerek” vagyok, annak előnyeivel és hátrányaival. Ahogy nőttem, sorban születtek húgaim. Mire iskolás lettem már 6 tagú volt családunk. Szeretet és békesség uralkodott hétköznapjainkban és ünnepnapjainkban egyaránt. Az iskolában hitem és képességeim miatt kissé külön kategóriába kerültem. Különböző becenevek ragadtak rám, amiket nem nagyon értékeltem. Mint egy külön „szobából”, kívülről, nagy érdeklődéssel figyeltem osztálytársaim számomra látható életét. Láttam, hogy iskola után diáktársaim betérnek egy üdítőre, fagyira, vagy egyébre a szemközti boltba. Ez számomra is vonzónak tűnt. Indokát nem láttam, hiszen otthon kaptam reggelit meg uzsonnát is, de ez olyan más volt. Előttem talán ettől váltak a többiek naggyá.
I
A családnak én intéztem reggelente a bevásárlást, de iskolába nem hordtam pénzt. Legalábbis hivatalosan nem. Egy idő után ugyanis – még ma is tudom a szekrény helyét, látom magam előtt, ahogy kinyitom –, a családi kasszából egy-egy 10-est, 20-ast elvittem. Komoly gondot jelentett az elköltése, és még nehezebb volt eltüntetni mire hazaértem, de egy-egy ilyen alkalom után egyre rendszeresebbé vált és nem bírtam többé szabadulni a rabságából. Kerülő úton jártam haza, állandóan rossz volt a lelkiismeretem, de tettem. Szüleim elég hamar kineszelték és próbálkoztak is leszoktatni erről, de annyira biztos voltam benne, hogy ez nem bűn, – mert azt én ugye nem akarok tenni –, hogy ebben elringattam magam. Eljött a nyári szünet, amikor már nem volt iskola, de akkor is találtam rá lehetőséget. Pl. a postán kellett feladnom egyszer egy bizonyos összeget. Hazafelé bementem a boltba és a visszajáróból vettem néhány rágót. Persze nem ettem meg mindet, így a rágó, a papír, a viszszajáróból megmaradt pénz és a pénzesutalvány mind egy helyen, a 125
kabátomban volt. Elfelejtettem rendezni, hogy mit és hova tegyek. Szüleim későn értek haza. A kabátomban mindent megtaláltak. A pénz kevesebb volt a kelleténél, de a rágó ott volt. Nem tagadhattam, tettem helytelen volt. Úgy sejtem, ezután merült fel egyik családi beszélgetésben, hogy ha így haladok, nevelőintézetben kötök ki, mivel szüleimre nem hallgatok. Ez nagyon mélyen elgondolkoztatott és mint Demoklész kardja, ott lebegett előttem, de ez sem tudott Istenhez vezetni. 1977. augusztus 17-én történt. Anyu felhívott a szobába, hogy segítsek neki. Elmagyarázta, hogy ez titok, mert gyermeknapra készül 27-re, de mivel én akkor nyaralni fogok, így bevonhat az előkészítő munkába. Az ő keze egyébként is túl nagy a papírra. Mindig szerettem neki segíteni a gyermekmunkában. (Ekkor még én csak 7 éves voltam.) Boldogan, mit sem sejtve adtam a kezem, és kíváncsian kérdezősködtem a részletekről. Mi lesz? Hogy lesz? Mi mit jelent? Mire kell a kéz? stb. Anyu boldogan mesélte és közben megosztotta velem az evangéliumot. Isten szeret engem; bűnös vagyok; Jézus meghalt és feltámadt értem; ha elfogadom Őt, meg vagyok mentve. Figyelmesen hallgattam mindezt. Szeretnéd ezt megtenni? – hangzott a kérdés. Igennel válaszoltam. Letérdeltünk az ágy mellé és letettem bűneimet sorban. Együtt sírt velem anyu is. Végre megláttam, hogy kilátástalan lopási szenvedélyemtől egyedül Jézus tud megszabadítani. Megbántam és segítségét kértem. Közben apu is bejött és észrevette, hogy itt valami történt. Hárman együtt adtunk hálát örömkönnyeink között, hogy Jézus a szívembe jött. Szeptemberben – megtérésem után két héttel –, amikor megkezdődött az iskola, már nem foglalkoztam régi tevékenységemmel. Azóta sok év telt el. Nagyon hálás vagyok, hogy az Úr Jézus megbocsátotta bűneimet, betért a szívembe, és Vele járhatok. Szeretnék engedelmes szolgája lenni életem végéig! V-né F. R.
Ki kárhozik el? Aki nem üdvözül, az elkárhozik. Örök szenvedésben lesz része. Nincs harmadik megoldás.
4Móz 16:30. „De ha az Úr valami csodálatos dolgot visz véghez, és a föld megnyitja száját, és elnyeli őket mindenükkel együtt, és ele-
126
venen szállnak le a holtak hazájába, abból megtudjátok, hogy megutálták ezek az emberek az Urat.” Jn 3:36. „...aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta.” Jn 3:3-5. „Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát... Bizony, bizony, mondom néked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.” Mt 18:3. „…ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.” Jn 3:18. „Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.” Mt 25:46. „És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre.”
H
a valaki elkárhozik, ne Istent okolja érte! De ha valaki üdvözül, üdvösségéért Istennek adjon dicsőséget! Spurgeon
Jn 5:29. „...Akik a jót tették, az életre támadnak fel; akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel.” Lk 16:22-23. „...Meghalt a gazdag is, és eltemették. Amint ez a pokolban kínok között gyötrődve felemelte tekintetét...” Jel 20:10. „Az ördög pedig, aki megtévesztette őket, a tüzes és kénes tóba vettetett, ahol a fenevad és a hamis próféta is van, és gyötrődnek éjjel és nappal örökkön- örökké.”
127
1Jn 5:12. (Egysz. ford.) „Ebből következik, hogy akiben él a Fiú, annak örök élete van. De akiben nem él az Isten Fia, annak nincs örök élete.” 2Thessz 1:9. „Ezek majd örök pusztulással bűnhődnek az Úrtól és az Ő dicső hatalmától.” 1Kor 6:9-10. (Egysz. ford.) „... a gonosz és igazságtalan emberek ... Sem a szexuális bűnökben élők, sem akik bálványokat imádnak, sem akik házasságtörők, prostituáltak, sem homoszexuálisok, sem tolvajok, sem pénzimádók, sem részegesek, sem káromkodók, sem csalók nem vehetnek részt Isten Királyságában.” Gal 5:19-21. (Egysz. ford.) „...paráznaság, erkölcstelenség, szexuális bűnök, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, civakodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, megosztottság, irigykedés, részegeskedés, vad mulatozás és ezekhez hasonlók.” 1Tim 1:9-10. (Egysz. ford.) „...A Törvényt semmibe veszik, lázadók, Istent nem tiszteleik, bűnösök, istentelenek, hitetlenek, apa-gyilkosok, anyagyilkosok, gyilkosok, paráznák, homoszexuálisok, rabszolgakereskedők, hazugok, hamisan tanúskodók.”
Azok kárhoznak el, akik úgy halnak meg, hogy nem hittek az Isten egyszülött Fiában, az Úr Jézusban, és bűneikre nem kértek bocsánatot Tőle. A legelső, legalapvetőbb bűn, amiből meg kell térni minden embernek az, hogy nem hisznek Jézusban: „A bűn az, hogy nem hisznek énbennem.” Jn 16:9. Az Ige megnevez még számtalan bűnt, ami miatt a kárhozatba kell menni, ezekből megpróbáltam táblázatba gyűjteni jó néhányat, az előfordulásuk szerint:
128
Jel 22:15.
Jel 21:27.
▪
Jel 21:8.
▪ ▪
1Jn 3:15.
Zsid 13:4.
▪ ▪ ▪ ▪
Ef 5:3-5.
▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪
Gal 5:19-21.
1Kor 6:9-10.
igazságtalan parázna bálványimádó házasságtörő bujálkodó fajtalankodó tolvaj nyerészkedő részeges rágalmazó harácsoló varázsló ellenségeskedő versengő gyűlölködő haragvó patvarkodó visszavonás pártütés irigy gyilkos tobzódó ezekhez hasonló gyáva hitetlen utálatos hazug tisztátalan ebek fösvény undokság bolond beszéd trágárság
▪ ▪
▪ ▪
▪
▪
▪
▪
▪
▪ ▪
▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪
▪
▪
▪ ▪ ▪ ▪ ▪
▪
▪ ▪ ▪
▪ ▪
▪ ▪ ▪ ▪ 129
ajon mit érhet ez a birtok? – kérdezte egy utazó a társát, amikor egy gyönyörű szép kastély előtt haladtak el. – Az árát nem tudom biztosan, de azt tudom, hogy mibe került a tulajdonosnak ez a birtok és a föld. – Nos? Szeretném tudni. – Ráment a lelkének az üdvössége.
V
Moody
Szentírás egyetlen verse sem utal arra, hogy mint keresztyén, úgy élhetsz, ahogy akarsz. Amikor Krisztus belép az emberi szívbe, akkor ott Úrrá és Mesterré akar lenni. Teljes átadottságot kíván. Gondolataidat és testedet is neki kell alárendelned, és igényt tart a képességeidre is. A magukat keresztyéneknek vallók között túl sokan vannak, akik előbb fizetnek be egy új autó előlegére, mint hogy hozzájáruljanak egy Bibliaköri terem építéséhez, és ha úgy adódik, inkább választják a hűtővásárlást, minthogy elmenjenek az istentiszteletre. Az ún. keresztyének a pénzszerzést és az életszínvonal emelését Krisztus tanításai elé helyezik. Arra van időnk, hogy filmeket és mérkőzéseket nézzünk, de Isten számára nincs. Tudunk új házra meg nagyobb TV-re gyűjteni, de a tizedet már nem tudjuk odaadni az Úrnak. Ez bálványimádás. Változásnak kell történnie! Ujjal mutogatunk a pogány bálványimádókra, pedig csak annyi a különbség, hogy a mi faragott képeink csillogó krómacélból készültek vagy éppen hőfokszabályzójuk van! De pont úgy imádjuk ezeket – nélkülük már élni sem tudnánk! Ma a tárgyakat, a társadalmi helyzetet, a hírnevet, a pénzt, a biztonságot imádjuk. Ami közénk és Isten közé kerül, az mind bálványimádás. Jézus uralmat követel ezek fölött is. Azt akarja, hogy add át neki társadalmi életed, családi életed és munkahelyi életed. Krisztus arra figyelmeztet minket, hogy csak akkor fogad be országába, ha hajlandók vagyunk mindent föladni, és készek vagyunk minden bűnünknek hátat fordítani. Ne próbálkozz részleges megoldással!
A
Billy Graham
Farizeusi lelkülettel nem üdvözülhetünk Mt 5:20. „Mert mondom nektek, ha a ti igazságotok messze nem múlja felül az írástudókét és farizeusokét, akkor semmiképpen sem mentek be a mennyek országába.” 130
Mt 23:13. „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt: ti magatok nem mentek be, és azokat sem engeditek be, akik be akarnak menni.” Lk 11:52. „Jaj nektek, törvénytudók, mert magatokhoz vettétek az ismeret kulcsát: ti nem mentek be, és azokat is megakadályozzátok, akik be akarnak menni.”
Nagy a veszélye annak, hogy az írástudók és a farizeusokra vonatkozó ítéletet elintézzük azzal, hogy ők régen éltek. Nem is gondolunk arra, hogy könnyen magunk is bele kerülhetünk e súlyos ítélet alá eső kategóriába. Az igei összefüggések alapján, elsősorban tanítókra kell gondolnunk. Olyanokra, akik tanításukkal másokat tévútra vezethetnek, akik az írás félremagyarázásával megtéveszthetik a hallgatóikat. A Lukács 11. részben olvasottak alapján azt láthatjuk, hogy még olyanokat is meg tudnak akadályozni lelki életük előbbre jutásában, akik vágyakoznak bemenni a Mennyek országába. Nagy felelősség nehezedik ránk, hogy ne emberi tanokat hirdessünk, hanem a tiszta Igét.
Az „Üdvösség útja” témához kapcsolódó javasolt irodalom: Arthur P. Fitt: D. L. Moody élete Eric W. Hayden: A prédikátorok fejedelme Dr. Billy Graham: Békesség Istennel Németh Sándor: Tíz parancsolat John Wesley: Parókiám az egész világ
131
MENNY – ÚJ JERUZSÁLEM iért olyan boldogtalan? – kérdeztem. „Elvesztettem az utamat – mondta szomorúan –. Amikor keresztyénné lettem, apám azt tanította, hogy higgyek a Bibliában. Akkor boldog voltam. Amióta azonban Rudolf Bultmannt, a híres tudóst tanulmányozom, aki azt mondja, hogy a Biblia tele van mítoszokkal és legendákkal, utat vesztettem. Többé nem tudom, hol van a menny.” Ránéztem a fiatal teológusra. „Jézus mondta, az Isten országa közöttetek van. Olvashatod a Lukács evangéliumából. Amit Bultmann mond, hamis. Amit Jézus mond, helyes. A menny nem mítosz és nem mese. A menny előkészített hely, előkészített emberek számára. A teológia a Szentlélek kezében szép tudomány! A hitetlenség kezében azonban halál! Ha tudni akarod, hol van a menny, jöjj ki a dohos előadóteremből, menj el a falvakba, és hallgasd az egyszerű hívőket, akiknek csak Bibliájuk van, s akik hisznek az Istenben.”
M
Corrie Ten Boom
Nem érzek félelmet annál a gondolatnál, hogy egy napon Tibetben meg kell halnom. Amikor az a nap elérkezik, örömmel fogadom. Minden évben vissza fogok oda térni és lehet, hogy már a jövő évben meghalljátok, hogy ott életemet vesztettem. Akkor ne gondoljátok azt, ő meghalt, hanem mondjátok azt, ő a Mennybe és az életre jutott, Krisztusnál van. Sundar Singh
Lk 16:22., 25. „Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és felvitték az angyalok Ábrahám kebelére…Ő most itt vigasztalódik…” Jn 14:1-6. „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is. Ahova pedig én megyek, oda tudjátok az utat.” Tamás erre 132
így szólt hozzá: „Uram, nem tudjuk, hova mégy: honnan tudnánk akkor az utat?” Jézus így válaszolt: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.”
Amikor dr. Effie Jen Wheelerrel, a mélyen Istenben hívő egyetemi tanárral közölte orvosa, hogy gyógyíthatatlan rák kezdte ki a testét, így írt levelében az egyetem rektorának: „Az élet vagy a halál egyformán kellemes, ha az Úr akarata szerint és jelenlétében élünk. Ha az Úr hamarosan magához akar hívni, örömmel megyek. Kérem, hogy egy pillanatig se gyászoljanak. Nem a hűvös istenhozzáddal, hanem a meleg viszontlátásra köszöntéssel búcsúzom, amíg újból látom önöket abban az áldott országban, ahol én húzhatok majd félre egy függönyt, amikor önök belépnek.” E levél megírása után két héttel dr. Wheeler belépett a Megváltó színe elé.
em fáradtam bele a munkámba, és nem fáradtam bele a világba; mégis amikor Krisztus engem hazahív, annak a fiúnak az örömével megyek, aki ugrándozva távozik az iskolából.
N
Judson Adoniram
A Mennyország alkotója Isten 1Móz 1:1. „Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet.” 1Móz 14:21. „Fölemelt kézzel esküszöm az Úrra, menny és a föld alkotójára…”
a Felséges Istenre, a
Az Isten országa elérkezett Mt 12:28. (Lk 11:20.) „Ha viszont én Isten Lelkével űzöm ki az ördögöket, akkor bizony elérkezett hozzátok az Isten országa.” Lk 17:21. „Mert az Isten országa közöttetek van!” 133
Kevesen haladnak a Menny felé Mt 7:14. „Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják.”
A Mennyország fent van A Mennyel kapcsolatban sok Igét megnézhetünk, mégis azt mondom, hogy a legfontosabb dolgod ne az legyen, hogy hol lesz a Menny, és hogy az új ég és az új föld vagy az új Jeruzsálem a jobb kifejezések az üdvösség végleges állapotára, hanem az, hogy mindig készen várd Jézust, és végül Vele tölthesd az örökkévalóságot!
1Móz 28:12-13. „És álmot látott: Egy létra volt a földre állítva, amelynek teteje az égig ért, és Isten angyalai jártak azon fel és le. Odafönt pedig az Úr állt…” 1Kir 8:23. „Uram, Izráel Istene! Nincs hozzád hasonló Isten sem fent az égben, sem lent a földön...” Zsolt 78:24. „Mannaesőt hullatott rájuk eledelül, mennyei gabonát adott nekik.” Péld 15:24. „Az értelmes ember életútja fölfelé visz, kikerülve a holtak hazáját odalent.” Jón 1:2. „...feljutott hozzám gonoszságának híre!” Mt 24:40-41. „Akkor ketten lesznek a mezőn: az egyik felvétetik, a másik otthagyatik, két asszony őröl a kézimalommal: az egyik felvétetik, a másik otthagyatik.” Lk 17:34. „…azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban, az egyik felvétetik, a másik pedig otthagyatik.”
134
Ef 4:8-10. „Felment a magasba… Az pedig, hogy felment, mi mást jelent, mint azt, hogy le is szállt erre a földre. Aki leszállt, az fel is ment, feljebb minden égnél...” Jel 4:1. „Jöjj fel ide, és megmutatom neked azokat, amiknek meg kell történniük.”
A 19. századi nagy evangélistának, Moodynak teljes hite volt a Menny dicsőségéről és szépségéről. Mindig nagyon vágyott oda, és mélységes öröme volt annak bizonyosságában, hogy Isten gyermekei számára készíttetett. Amikor negyedik unokája, nevének örököse Dwight 3 hetes korában meghalt, akkor így írt: „Tudom, hogy Dwight jól érzi magát, és nekünk együtt kellene örülnünk vele. Mi is lenne a mennyei hajlékokkal gyermekek nélkül? Ő előrement. Ő érkezett utolsónak közénk, és ő ment fel elsőnek. Hálát adok Istennek életéért.” Elsőszülött unokájának, Irenének négyéves korában való elköltözésekor így vigasztalta magát, aki nagyon, de nagyon szerette őt: „Az utolsó néhány nap áldott volt számomra. Sok új, drága leckét tanultam”. Élete utolsó napján is kocsikáztatta kis unokáját. Így emlékezik viszsza erre a reggelre: „Sohasem láttam őt szebbnek. Teljesen megérett a Mennyországra. Túl szép volt ahhoz, hogy a földön maradjon.”
idám szívvel Mennybe menni annyit jelent, mint a földszintről a felső lakosztályba jutni, ahol a zenét már nem zavarja semmi diszharmónia.
V
Spurgeon
Kisebb és nagyobb a Mennyek országában Mt 5.19. (Jak 2:10.) „Tehát ha valaki a legkisebb parancsolatok közül akár csak egyet is eltöröl, és úgy tanítja az embereket, az a legkisebb lesz a mennyek országában; ha pedig valaki ezeket megtartja és tanítja, nagy lesz a mennyek országában.” 135
Lk 7:28. (Mt 11:11.) „Mondom nektek, hogy asszonytól születettek közül nincs senki nagyobb Jánosnál, de aki a legkisebb az Isten országában, nagyobb nála.” Mt 18:1-4. (Lk 9:46-48, Mk 9:33.) „Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában.”
Mi történik a Mennyben? Az Úrral leszünk 1Thessz 4:17. „…és így mindenkor az Úrral leszünk.” Jn 14:3. „És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is.”
Imádjuk és szolgáljuk Őt Jel 7:10. „... és hatalmas hangon kiáltottak: Az üdvösség a mi Istenünké, aki a trónuson ül, és a Bárányé!” Jel 22:3. „…szolgái imádják őt...”
Tudatos beszélgetés Jel 6:9-11. „... Urunk, aki szent és igaz vagy, meddig nem ítélsz, és meddig nem állsz bosszút a mi vérünkért azokon, akik a földön laknak?”
iközben így siettem, hirtelen tisztán hallottam Jézus hangját: „Engedelmesség, Anna!” Megálltam, és Ő folytatta: „Örülök, ha megmutathatom mennyei otthonodat; de saját biztonságod érdekében gyakorolnod kell az engedelmességet, mert komoly veszélyek leselkednek rád. Minden ajtót be kell zárnod az ellenség előtt.”
M
136
Amint ott álltam az ösvényen, Jézus szavainak súlyát mérlegelve, egy angyal szegődött mellém. Úgy beszélt velem, mintha egy korábbi beszélgetést folytatna, miközben kezével Isten kertje felé mutatott: „Minden, amit itt látsz, Isten gyermekei számára készült...” Anna Rountree
Az Úr trónusán ülünk Jel 3:21. „ Aki győz, annak megadom, hogy velem együtt üljön az én trónusomon; mint ahogy én is győztem, és Atyámmal együtt ülök az ő trónusán.”
Énekelünk Jel 14:3. „És új éneket énekelnek a trónus előtt, a négy élőlény és a vének előtt...” Jel 5:9. „…és új éneket énekeltek ekképpen...” Jel 15:3. „…és énekelték Mózesnek, Isten szolgájának énekét és a Bárány énekét...”
z énekkari öltözetek emlékeztettek az itteni, földi kórusok ünnepélyes ruházatára, az asszonyok haja szép, rendezett volt, minden tökéletes, minden arcon kedves mosoly. Ám amikor elkezdték dicsérni az Urat, elvesztették minden hasonlatosságukat a mi templomi kórusainkhoz! Kezeiket magasba nyújtva, hangjukat felemelve, lábaikkal táncban dicsérték az Urat! Százszor csodálatosabb volt ez, mint a mi földi énekszolgálataink! Teljesen megelevenedve, életre kelve, mindent betöltve magasztalták az Urat. Minden ékesen és jó rendben ment végbe. Sehol sem volt egy hamis hang, egy percig el nem hallgatott a dicsőítés, sőt nőttön-nőtt. A szentek a mennyben 100 százalékot adnak mindenben. Olyan örömmel adták át magukat a dicsőítésben az Úrnak, hogy alig várták, hogy kezdődjön a következő istentisztelet – ahogy ezt később elmondták nekem. (Istent imádni mennyei tennivalónk egyike lesz.) Hirtelen minden elcsendesedett. Az énekkar visszament helyére a pódiumon, ruháikat lesimították, majd csendben elvonultak.
A
R. Liardon
137
kkor a távolból, először alig érzékelhetően, hangokat hallottam: énekhangok közeledtek, Istent dicsérték. Egyre erősödtek, de senkit sem láttam. Majd hangszerek is csatlakoztak az énekhez, mintha nagy sokaság énekelt volna. A dicséret áradása úgy ért hozzám, mint a felhőszakadást követő hirtelen árvíz egy időszakos mederben. Bár továbbra sem láttam senkit, úgy tűnt, hogy a dicséretáradat éppen itt, a dombtetőn halad el, majd az ösvényen vonul tovább lefelé. Ekkor már az ének szövegét is ki tudtam venni.
E
Anna Rountree
Étkezünk Mt 8:11. asztalhoz telepedünk „De mondom nektek, hogy sokan eljönnek napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában.” Mt 26:29. „...majd újat iszom veletek Atyám országában.” Mk 14:25. „...amikor újat iszom az Isten országában.” Lk 22:16, 18. „...többé nem eszem ebből a húsvéti vacsorából, amíg csak be nem teljesedik ez az Isten országában… Mert mondom nektek, hogy nem iszom mostantól fogva a szőlőtő terméséből, amíg el nem jön az Isten országa.” Lk 22:30. „...hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál az én országomban.” Jel 2:7. „Aki győz, annak enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomában van.” Jel 7:17. „…a Bárány, aki középen a trónusnál van, legelteti őket, elvezeti őket az élet vizének forrásához...” Jel 21:6. „Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen.”
138
Jel 22:2. „A város főútjának közepén, a folyó két ága között van az élet fája, amely tizenkétszer hoz termést, minden egyes hónapban megadja termését, és a fa levelei a népek gyógyítására szolgálnak.”
evéssel azután, hogy 1750 májusában Boltonba költözött, megállapították, hogy tüdeje beteg. Emiatt azonban nem kímélte magát; reggelenként három, négy vagy öt órakor kelt, és folytatta növendékeinek tanítását körülbelül 1751 karácsonyáig. Ettől kezdve azonban testi ereje felmondta a szolgálatot. Hamar békességre jutott abban a dologban, hogy előbb vagy utóbb meghal. Már az sem zavarta, ha előbb, de az sem, ha utóbb, és így esetleg terhére lenne hozzátartozóinak. „Most már mindent Istenre tudok bízni” – mondta. Utolsó napjai egyikén történt, hogy reggeli idején egy kis hideg vizet kívánt, és miután megkapta, így szólt: „Egy kevés idő, és új bort iszom Atyám országában.”
K
John Wesley
ementünk a mennyei palotába és leültünk. A bútorok mások a Mennyben, mint a mi földön. Néha a földi bútorokon kényelmetlenné válik az ülés. A Mennyben kényelmet találsz, a bútor szinte átölel. Leültem egy bársonyszékbe, és az volt az érzésem, a szék is él, mert a testformához igazodott. Olyan kényelmes volt, hogy egyszer sem kellett az ülésemen változtatni. Beszélgettünk, majd beszélgetésünk után végigjártuk a palotát. Olyan volt, mint a földi házaink, de minden tökéletes volt benne. Hatalmas épület volt. Az ablakon függönyök, modern festmények a falon, családi képek, zöld növények, bútorok. Mindenkinek saját palotája van. A nappali, az ebédlő, a dolgozószoba és a konyha a földszinten voltak. Emelet is volt, ott nem jártam, de gondolom, ott voltak a hálószobák. Nem tudom a Mennyben is lepihennek-e az emberek. Gyümölccsel kínáltak minket, ami egy hatalmas almának nézett ki, és csodálatosan jó volt. Mikor elbúcsúztunk, megöleltek, megcsókoltak minket...
B
Roberts Liardon
kkor – mint akinek csak most jut eszébe az illendőség – megkérdezte: „Szeretnél valami frissítőt? Azt hiszem jól esne!” „Igen, kérek” – válaszoltam, s közben megpróbáltam tájékozódni. Egy tál gyümölcs lebegett felénk. „Tessék!” – kínált az angyal, a tálcára mutatva – „Válassz!”
E
139
Kiválasztottam pár gyümölcsöt. Volt köztük, amit ismertem a földről, másokat még sohase láttam, de mind hibátlan volt. Mindketten vettünk a tálcáról, és enni kezdtünk. „Ez a gyümölcs nagyon finom!” - kiáltottam fel. „Hát persze, itt fent minden nagyon jó!” – mondta az angyal vidáman. Felszabadultan nevettem. Egyáltalán nem ilyennek képzeltem az angyalokat. Egyik csodából a másikba estem. „Jól laktál a gyümölcsökkel?” – kérdezte. „Igen, köszönöm!” – válaszoltam, és a gyümölcss tál egyszeriben eltűnt. Anna Rountree
Uralmunk lesz városokon Lk 19:17-19. „Az erre így szólt: Jól van, jó szolgám, mivel hű voltál a kevésen, legyen hatalmad tíz város fölött. Aztán jött a második, és jelentette: Uram, minád öt minát nyert. Ehhez pedig így szólt: Uralkodj te is öt városon.
Az igazak fénylenek Mt 13:43. „...az igazak fénylenek Atyjuk országában, mint a nap.” Dán 12:3. „Az okosok fényleni fognak, mint a fénylő égbolt, és akik sokakat igazságra vezettek, mint a csillagok, mindörökké.”
Betekintés a Mennybe Ezékiel Ez 1:1-28. „A harmincadik évben, a negyedik hónap ötödikén, amikor én a fogságban élő nép között voltam a Kebár folyó mellett, megnyílt az ég, és isteni látomásokat láttam.” Pál 2Kor 12:1-4-10. „...elragadtatott a paradicsomba, és olyan kimondhatatlan beszédeket hallott, amelyeket nem szabad embernek elmondania.” 140
István Csel 7:55-56. „Ő azonban Szentlélekkel telve az égre függesztette tekintetét, és látta Isten dicsőségét és Jézust, amint az Isten jobbja felől áll. Ekkor így szólt: Íme, látom az eget megnyílva...” János Jel 4:1-2. „Ezek után láttam, hogy íme, nyitva van egy ajtó a mennyben... Azonnal elragadtattam lélekben, és íme, egy trónus állt a mennyben...” Jel 19:11. „És láttam a megnyílt eget: íme egy fehér ló, és aki rajta ül, annak neve Hű és Igaz...” Jel 20:1. „És láttam, hogy egy angyal leszállt a mennyből...” Jézus követői Jn 1:35-51. „...meglátjátok a megnyílt eget és Isten angyalait, amint felszállnak, és leszállnak az Emberfiára.” észtetést érzek arra, hogy bátran haladjak tovább előre; mennem kell és nem félek, mert láttam a megnyílt eget és Isten angyalait fel- és alászállani.
K
Spurgeon
örülbelül három évvel ezelőtt, bepillantottam az örökkévaló világba. Akkor úgy tetszett Istennek, hogy ágyra fektessen a leggyötrőbb fájdalommal, és az életem kockán forgott nemcsak minden órában, hanem minden percben. Az örökkévaló dolgok élénken elém tárultak.”
K
Spurgeon
Mahesh Chavda hindu családban nőtt föl. Egyszer hallotta az evangéliumot, s innentől kezdve nagyon kereste az igazságot. A hagyomány és a család azonban olyan erős hatással volt rá, hogy sok küszködés után végül eldöntötte: nem fog többet foglalkozni Jézussal. Ekkor történt, az íróasztalnál, a végleg becsukott Biblia előtt ülve: 141
fejem keményen koppant az asztalon. … Hirtelen egy idegen és csodaszép helyen találtam magam. Testem ott volt az asztalnál, de a szellemem valahol másutt járt, egy csodálatos világban, amit még soha nem láttam. A mennyben vagyok – jelent meg a tudatomban tisztán és világosan.” Mahesh leírja, hogy mi mindent látott a mennyből, ahogy egy ösvényen sétált, és mennyire áthatotta az a harmónia, ami ott uralkodott. Ezután Jézussal is találkozott. „Hirtelen ragyogó fény jött felém. Megfordultam, és egy férfit láttam, amint közeledik. Azonnal tudtam, ki az. Jézus volt. … Szinte megvakultam a belőle áradó fénytől. Világos volt, tiszta és élő, mintha a menny minden dicsősége benne lenne. Alig tudtam ránézni. … Amilyen hirtelen kezdődött az egész, olyan hirtelen véget is ért.” És ott azonnal megváltoztatta előbbi döntését. Letérdelt, kérte bűnei bocsánatát és szívébe hívta Jézust. Ma evangélistaként az egész világon hirdeti az élő Jézusról szóló örömhírt.
A
Mahesh Chavda
andynek problémái voltak, és már öngyilkos akart lenni. Ekkor látomást látott: Éppen vízbe vetette magát, ám hirtelen félelem szállta meg és harcolni kezdett az életéért – de későn. Ekkor jött rá, hogy tulajdonképpen nem is akar meghalni. „Jézus, segíts nekem! –kiáltottam. Én nem akarok meghalni. Ekkor egy világos fény áradt rám a mennyből. Meleg sugarak vettek körül. … A továbbiakban már a karjaiban feküdtem. Elvitt egy olyan szép helyre, amit még soha nem láttam. Minden olyan derűs volt. Béke és nyugalom árasztott el. Soha nem hittem volna, hogy ilyen szép hely létezik. Ez volt a menny. Van menny, és én ott voltam. Ekkor azt mondta az Úr, hogy visszamegyek. … Békességem lett. És tudom, hogy nem fog elhagyni.” Ez a nő és egész családja hívő lett, és ettől fogva hűségesen jártak a gyülekezetbe is.
W
Todd és DeAnn Burke
zt mondta, a Paradicsomba megyünk. Amikor odaértünk arra a helyre, emberek tömegeit láttam meg, akik pont úgy néztek ki, mint a kísérőm. Ez a velem lévő angyal fehér ruhában volt. A teste hófehér volt, a ruhája is hófehér volt, de úgy tűnt, a ruha elválaszthatatlan tőle. A tömeg is pont ilyen volt, mint ő. Azt gondoltam magamban: „Nézd, itt gyülekeznek az angyalok!” Még ott is voltak saját gondolataim. Az angyal azt mondta, hogy ezek a szentek, akik meghaltak. Ők vannak itt. Mialatt figyeltem őket, dicséreteket énekeltek. Gyönyörűen! Úgy tűnt, mintha abban a környezetben valami belső erő működne, ami irányítja őket. Ha fel akarták emelni a kezüket, azonnal felemel-
A
142
ték, teljesen egyszerre. Ha le akartak borulni, mindenki leborult, senki nem előbb, senki nem később, egyszerre. Úgy tűnt, mintha valami erő irányítaná az egészet. Sok hangszer hangját hallottam, de egyet sem láttam. Mialatt ezeket láttam, a szellememben én is nagyon kívántam csatlakozni hozzájuk. Már egy lépést is tettem feléjük, de az angyal azt mondta: „Ne menj be! Sok mindet akarok még mutatni neked.” Ezután azt mondta az angyal, hogy menjünk, nézzük meg a hajlékokat, amiket Jézus megígért. Elvitt egy csodálatos helyre. Valójában nincs olyan szó, amivel leírhatnám, amit ott láttam. Olyan dicsőséges volt! Egy csodálatos hajlék volt. Az épület úgy nézett ki, mint az üveg, vagy arany vagy akármi – leírhatatlan. Még a virágok is aranynak látszottak. Ahogy ott nézelődtem, azt mondta, hogy Jézus elkészült a hajlékokkal, de a szentek még nem felkészültek. Daniel E.
Kik és mik vannak a Mennyben? Egy ateista mondta a hívő kisfiúnak: „Adok egy narancsot, ha megmutatod: hol van az Isten.” „Én pedig két narancsot adok, ha megmutatja: hol nincs az Isten” – válaszolta a kisfiú.
Isten 2Móz 20:22. „Akkor azt mondta az ÚR Mózesnek: Így szólj Izráel fiaihoz: Ti láttátok, hogy a mennyből beszéltem veletek.” 1Kir 8:30, 49. „Hallgasd meg lakóhelyeden, a mennyben... te hallgasd meg imádságukat és könyörgésüket lakóhelyedről, a mennyből és pártold ügyüket!” Zsolt 53:3. (Zsolt 33:13-15.) „Isten letekint a mennyből az emberekre, hogy lássa van-e köztük értelmes, aki keresi az Istent.” Zsolt 103:19. „Az Úr a mennyben állította fel trónját, királyi hatalmával mindenen uralkodik.” Zsolt 115:3. „A mi Istenünk a mennyben van...”
143
Préd 5:1. „Ne beszélj elhamarkodottan, ne hirtelenkedd el az Isten előtt kimondott szavadat, mert Isten a mennyben van, te pedig a földön, ezért kevés beszédű légy!” Jer sir 3:41. „Emeljük föl szívünket és kezünket Istenhez, aki a menynyekben van...” Mt 5:34. „...egyáltalán ne esküdjetek: se az égre, mert az az Isten királyi széke, se a földre, mert az lábainak zsámolya...” Mt 6:9. „Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved...”
Jézus Az Atya jobbján ül
Zsolt 110:1. „Így szól az ÚR az én uramhoz: Ülj a jobb kezem felől, míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem!” Mt 26:64. „Jézus ekkor így felelt: Te mondtad. Sőt azt mondom nektek: mostantól fogva meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőin.” Mk 16:19. (Lk 24:51, Csel 1:11.) „Az Úr Jézus pedig miután ezeket mondta nekik, felemeltetett a mennybe, és az Isten jobbjára ült.” Lk 22:69. „De mostantól fogva ott ül majd az Emberfia Isten hatalma jobbján.” Ef 1:20. „…és jobbjára ültette a mennyekben…” Kol 3:1. „Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül.” Zsid 1:3. „Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután 144
minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült.” Zsid 8:1. „Az elmondottakban pedig ez a legfontosabb: olyan főpapunk van, aki a felséges Isten trónusának a jobbjára ült a menynyekben.” Zsid 10:12. „Ő ellenben, miután egyetlen áldozatot mutatott be a bűnökért, örökre az Isten jobbjára ült...” Zsid 12:2. „Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és az Isten trónjának jobbjára ült.” Ef 1:20. „... munkálkodik a Krisztusban, miután feltámasztotta őt a halálból, és jobbjára ültette a mennyekben...” Az Isten jobbja felől áll
Csel 7:55. „Ő azonban Szentlélekkel telve az égre függesztette a tekintetét, és látta Isten dicsőségét és Jézust, amint az Isten jobbja felől áll.” Érdekes, hogy Jézus ez esetben nem ült az Isten jobbja felől, hanem állt! Lehet, hogy ezzel fejezte ki tiszteletét az első vértanú iránt? Nem olvassuk, hogy ül, vagy áll
Csel 2:33. „Miután tehát felemeltetett az Isten jobbjára, és megkapta az Atyától a megígért Szentlelket, kitöltötte ezt, amint látjátok is, halljátok is.” Róma 8:34. „Ki ítélne kárhozatra? A meghalt, sőt feltámadt Jézus Krisztus, aki az Isten jobbján van, és esedezik is értünk?” 1Pt 3:22. „…aki miután felment a mennybe, az Isten jobbján van...”
145
éha arra gondolok, hogyha belépek a mennybe, és valahol az ajtó közelében éppen, hogy leülök, tökéletesen megelégedett leszek; de ennél sokkal többet ígér nekünk az Úr. Ahol Krisztus van, mi is ott leszünk. Ha ő trónon ül, mi is trónra emeltetünk; és ha ő az Atya jobb keze felől lesz, mi is ott leszünk.
N
Spurgeon
egfordultam, s mögöttem állt Jézus Krisztus teljes dicsőségében! Csodálatos Jézust látni, de még csodálatosabb teljes dicsőségében látni. Sokan kérdezték tőlem, milyen Jézus. Felnézve rá 180 cm magasnak gondoltam, világosbarna hajjal, ami nem volt sem túl rövid, sem túl hosszú. Tökéletes ember. Olyan, amilyennek a tökéletes embert elképzeljük, olyan Jézus. Tökéletes mindenben. A kinézése, a beszéde, a járása – minden tökéletes. Így maradt meg emlékezetemben.
M
Roberts Liardon
Angyalok Jn 1:51. „És hozzátette: Bizony, bizony, mondom néktek: meglátjátok a megnyílt eget és az Isten angyalait, amint felszállnak, és leszállnak az Emberfiára.” Jel 5:2. „...és láttam egy erős angyalt, aki hatalmas hangon hirdette: Ki méltó arra, hogy felnyissa a könyvet, és feltörje pecsétjeit?” Jel 7:11. „Az angyalok mind ott álltak a trónus, a vének és a négy élőlény körül...” Nagy sokaság Jel 7:9-17. „Ezek után láttam: íme, nagy sokaság volt ott, amelyet megszámlálni senki sem tudott, minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből...” Jel 19:6. „És hallottam valami nagy sokaság hangját, mely mintha nagy vizek zúgása és erős mennydörgés hangja volna: „Halleluja, mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható!”
146
Trón – trónusok Huszonnégy vén – fejükön aranykoronával Jel 4:2, 4. „…egy trónus állt a mennyben, és a trónuson ült valaki... A trónus körül láttam huszonnégy trónt, és a trónusokon huszonnégy vént, amint ott ültek fehér ruhába öltözve, és a fejükön aranykorona.” Jel 5:6. „És láttam, hogy a trónus és a négy élőlény közelében, a vének között, ott áll a Bárány: olyan volt, mint akit megöltek...”
Templom, szövetségláda Jel 11:19. „És megnyílt az Isten temploma a mennyben, és megjelent templomában az ő szövetségének ládája, és villámlás, zúgás és mennydörgés, földrengés és nagy jégeső támadt.” Ajtó Jel 4:1. „...nyitva van egy ajtó a mennyben...” Szivárvány Jel 4:3. „…és a trónus előtt szivárvány volt...” Négy élőlény Jel 4:6. „...a trónusnál középen négy élőlény, elől és hátul szemekkel tele.” Lovak, íj, kard Jel 6:2, 4-8. „És láttam: íme, egy fehér ló, a rajta ülőnek íja volt, és korona adatott neki, és győzelmesen vonult ki, hogy újra győzzön... És kijött egy másik ló, egy tűzvörös, és a rajta ülőnek megadatott, hogy elvegye a békességet a földről, sőt hogy öldössék egymást az emberek; és nagy kard adatott neki.” Jel 19:11, 14. „És láttam a megnyílt eget: Íme egy fehér ló, és aki rajta ül, annak neve Hű és Igaz… A mennyei seregek követték őt fehér lovakon, tiszta fehér gyolcsba öltözve.”
Háború 147
Jel 12:7. „Ezután háború támadt a mennyben: Mihály és angyalai harcra keltek a sárkánnyal, és a sárkány is harcra kelt angyalaival együtt...”
Éjjel és nappal Jel 4:8. „... éjjel és nappal ezt mondta: „Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, és aki van, és aki eljövendő!” „Éjjel-nappal szüntelenül ezt kiáltották: Szent, szent, szent az Úr, a Mindenható Isten, aki volt, aki van, és aki el fog jönni.” (Egysz. ford.) Villámok és mennydörgés Égő lámpások – az Isten hét lelke Jel 4:5. „A trónusból villámok törtek elő, hangok és mennydörgések; a trónus előtt pedig hét lámpás égett lobogó lánggal: az Isten hét lelke.” zután egy hatalmas, szokatlan kinézetű épületet láttam. Fel volt díszítve mindenütt. Rendkívül érdekelt, hogy mi lehet. Mennydörgést hallottam a belsejéből és villámokat láttam hátsó falából kilövellni. Eddig hallható beszéd formájában társalogtunk Jézussal, de most csak ennyit gondoltam: „vajon mi lehet ez az épület?”, s Jézus azonnal válaszolt: – Ez Isten trónterme.
E
R. Liardon
Füstölőszerek, füst Jel 8:3-4. „És felszállt a füstölőszerek füstje a szentek imádságaival az angyal kezéből az Isten elé.” Élet vizének folyója és az élet fája Jel 22:1-2. „Azután megmutatta nekem az élet vizének folyóját, amely ragyogó, mint a kristály, s az Isten és a Bárány trónusából ered. A város főútjának közepén, a folyó két ága között van az élet fája...” Jel 2:7. „Aki győz, annak enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomában van.” 148
dicsőítő istentisztelet után meglátogattuk az Élet Vize Folyójának egy ágát. A víz itt csak térdig ért és kristálytiszta volt. Levettük a cipőnket s belegázoltunk. S tudjátok mit csinált Jézus, ahogy a vízbe léptünk? Megfogott és alámerített! Az Élet Vizének Folyója egészen más, mint a földi vizek. Ha belelépsz, megtisztít. Minden rosszat, ami a földi életből megmaradt benned, elmos, és életet ad a Forrásból, ami az Isten trónterme. Az Élet Folyója olyan, mint a hegyi patak, de nincs feneke, kristálytiszta, átlátszó.
A
R. Liardon
Üvegtenger Jel 4:6 „A trónus előtt mintha üvegtenger lett volna...” lképzelem, hogy most ott sétálok. Alig ismerek magamra, és ott egymás után találkozom veletek, akiket itt megismertem, és együtt megyünk végig az arany utcákon, és betekintünk számos lakóhelybe, ahonnét sokan ki is jönnek és üdvözölnek bennünket; és akkor a központ felé irányítjuk lépteinket. Ott nincs templom, sem Tabernákulum istentisztelet tartására, de odaérkezve a középpontba, megállunk az üvegtengernél, amelybe minden utca beletorkollik; és amint ott körülnézünk, angyalokat és véneket látunk meghajolni a végtelen Fenség trónusa előtt, és mi magunk is ott vagyunk és meghajlunk velük együtt.
E
Spurgeon
Könyv, pecsét, hárfa, aranycsésze füstölőszerrel Jel 5:5., 8. (20:12.) „Ne sírj! Íme, győzött az oroszlán a Júda törzséből a Dávid utóda, és felnyitja a könyvet és hét pecsétjét… Mindegyiknél hárfa volt és aranycsésze, tele füstölőszerrel: a szentek imádságai ezek.”
A Mennyben megdicsőült testünk lesz Mennyei test – 1Kor 15:35-54.
149
öztem és a Menny közötti távolság sokkal kisebb, mint köztem és aközött, amikor még használni tudtam a lábamat. Az a gondolat, hogy új, mennyei testet kapok, sokkal közelebb van a szívemhez, mint az, hogy elveszítem a földi testemet. Eljutottam odáig, hogy a Filippi 3:12-t valóban tudom élni: „Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus Jézus.” A múlt elmúlt. És sokkal értékesebb a jövőre gondolni, annak örülni, azzal foglalkozni. Boldoggá tesz, ha mindarra gondolok, amit egy napon visszakapok majd – és még annál sokkal többet is! Hogy mit fogok kezdeni az új testemmel? Hálásan térdre borulok, és megköszönöm Istennek, hogy nekem ez alatt a sok tolókocsiban töltött év alatt kegyelmet, segítséget, reményt és bátorítást adott. Végre szemtől szembe köszönhetem meg neki a személyre szabott segítséget, amelyet nekem, a gerincsérült bénának adott!
K
Joni Eareckson Tada (Lydia magazin)
Ez év januárjában hazaköltözött Istennek egy szentje, Jakubovics Katalin, aki csaknem 20 éve mindkét lábára megbénult. Egyik utolsó levelében így fogalmazott egyik testvérnek írott levelében: „Milyen jó is lesz a Mennyországban, ahol el van már készítve számomra a hely! Nem lesz sírás, nem kell majd a tolókocsim, mert új testet kapok! Nem lesz ott vége a dicsőítésnek, nem kell egymástól elválnunk. De jó is lesz!” Kati, aki tolószékben ülve több száz gyermeket és felnőttet vezetett Krisztushoz, az említett levelének írásakor még nem gondolta, hogy egy hónappal később már a mennyei seregben dicsőíti Urát, Akihez oly nagyon vágyott.
1Kor 15:40. (42-44, 53.) „Vannak mennyei testek és vannak földi testek.” Jób 19: 26. „...s ha ez a bőröm lefoszlik is, testemben látom meg az Istent.”
földön érvényesülő fizikai törvényszerűségekhez szokott agyunk egyszerűen képtelen igazán felfogni és megérteni, vagy talán elképzelni is, hogy mit jelent ebből a világból abba átlépni, ahol a mi Istenünk hatalma és szellemi törvényszerűségei uralkodnak.
A
Gulyás István
150
H
iszek a halottak feltámadásában. Várom ugyanannak a testnek feltámadását, amit eltemettek. Igaz, hogy amint a mag virággá növekszik, ugyanúgy az eltemetett test csupán a csírája annak, amiből a lelki test előáll; mégis az nem egy másik, hanem ugyanaz a test lesz, teljesen azonos vele. Kész vagyok elbeszélgetni a test atomjairól; nem tagadom, hogy testünk részecskéit a megrothadás folyamatában felszívják a növények és az állatok testébe kerülnek, és így tovább; nem törődöm egyáltalán az atomok azonosságával, lehetséges, hogy egyetlen dekányi sem lesz ugyanabból az anyagból, de az azonosság mégis megmarad. A testem ma ugyanaz, mint amelyben húsz évvel ezelőtt laktam, mégis annak minden részecskéje más; éppígy a sírba helyezett test és a belőle feltámadó test nem két test, hanem egy. Spurgeon
Hozzá megyünk Lk 23:43. „Erre ő így felelt neki: Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban.” Fil 1:23. „Szorongat ez a kettő: vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél;” 2Kor 5:8. „De bizakodunk, és inkább szeretnénk kiköltözni a testből, és hazaköltözni az Úrhoz.” Jn 17:24. „Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem már a világ kezdete előtt.”
Az angyalokhoz hasonlók leszünk Lk 20.35-36. (Mt 22:30., Mk 12:25.) „…akik méltóknak ítéltetnek ama eljövendő világra… az angyalokhoz lesznek hasonlók...”
Az Istenhez hasonlók leszünk 1Jn 3:2. „Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez 151
nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában.” Fil 3:21. „...aki az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket.” Róm 6:5 „Ha ugyanis eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, még inkább eggyé leszünk vele a feltámadásának hasonlóságában is.”
H
a egy napon majd azt olvassátok az újságokban, hogy Moody meghalt, ne higgyetek egy szót se belőle. Akkor majd élőbb leszek, mint most. Legfeljebb feljebb mentem egy emelettel; itt hagytam ezt az öreg vályogviskót, és örökkévaló házba költöztem; olyan testet öltöttem, amelyet nem érinthet a halál, nem szennyezhet be a bűn, az Ő dicsőséges testéhez hasonló testet öltöttem fel. Moody
Könyvek Jel 5:1-10. „És láttam a trónuson ülő jobb kezében egy könyvet, belül és kívül teleírva, hét pecséttel lepecsételve...” Jel 10:8-10. „Ekkor az a hang, amelyet a mennyből hallottam, ismét beszélt velem, és így szólt: Menj el, vedd át a nyitott könyvet, amely az angyal kezében van, aki a tengeren és a földön áll.” Zsolt 56:9. „Te számon tartod bolyongásomat. Gyűjtsd könnyeimet tömlődbe, legyenek benne könyvedben!” Zsolt 69:29. „Töröltessenek ki az élők könyvéből, az igazak közé ne írassanak be!” 2Móz 32:33. „Az Úr így felelt Mózesnek: Csak azt törlöm ki könyvemből, aki vétkezett ellenem.”
152
Neh 13:14. „Ezért emlékezz meg rólam, Istenem, és ne töröld ki könyvedből hűséges tetteimet, amelyeket Istenem házáért és az ottani teendőkért vittem véghez!” Ézs 4:3. „Akkor szentnek mondják majd azt, aki megmarad a Sionon, és életben marad Jeruzsálemben, aki csak föl van írva az élők közé a jeruzsálemiek közül.” Dán 7:9-10-28. Látomás a világbirodalmakról „Összeült a törvényszék, és könyveket nyitottak fel.” Mal 3:13-16-18. „Amikor erről beszélgettek egymás között azok, akik félik az Urat, az Úr figyelt, és meghallotta. És beírták egy könyvbe az Úr előtt emlékezetül azokat, akik őt félik és megbecsülik nevét.” Zsolt 139:16. „Alaktalan testemet már látták szemeid, könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.”
zután átmentünk egy ajtón egy másik részbe, ahol angyalokat láttunk dolgozni nagyon szorgalmasan. Egyik jobbra, másik balra sietett, egyik szortírozott, a másik jegyzetelt, egy ide adott utasítást, a másik más irányba, mind nagyon el volt foglalva, és nem vették észre, mikor Jézussal bejöttünk. (Én szortírozó teremnek neveztem el ezt a helyiséget.) Jézus odalépett az egyik fiókhoz és kihúzta. Kiemelt egy kartotékot belőle, amin ez állt: „Kenneth Roberts Liardon”, az én nevem. Kinyitottam és belenéztem. Benne voltak az összes szükségleteim fontossági sorrendben: először a szükségleteim, mert ezek a legfontosabbak, utána a kívánságaim, melyek várhatnak. Ezek mind fel voltak írva születésem napjától kezdve halálom napjáig.
E
Roberts Liardon
Az Újszövetségben az élet könyvéről olvasunk, amely a Bárányé.
153
Jel 3:5. „Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába, annak a nevét nem törlöm ki az élet könyvéből...” Jel 21:27. „...tisztátalanok pedig nem jutnak be oda, sem olyanok, akik utálatosságot vagy hazugságot cselekszenek: hanem csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.”
Nevek a Mennyben, az élet könyvében Lk 10:20. Jézus mondta a 72 tanítványnak „De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben.” Fil 4:3. „… akiknek a neve be van írva az élet könyvébe.” Zsid 12:22-23. „...akik fel vannak jegyezve a mennyekben...”
gy hónapot töltöttem Magyarországon feleségemmel és unokaöcsémmel, Jánossal, 1995 őszén. Itt megismerkedtem az Örömhír Alapítvánnyal. Megtudtam, hogy a klubban vasárnap délutánonként bibliatanulmányozás van. Én, aki nem rég ismertem meg az Úr Jézust, vágyakoztam olyan helyre, ahol Őt még inkább megismerhetem. Egyik vasárnap délután betoppantunk a klubba. Talán 6-8 személy lehetett már ott. Kedvesen fogadtak bennünket. Mi is bekapcsolódtunk a beszélgetésbe és éneklésbe. János öcsém fülét megütötte egy többször elhangzó kifejezés: „élet könyve”. Elkezdett érdeklődni, mi is az vajon? Ficsor testvér megmagyarázta, hogy oda csak azok neve van beírva, akik az Úr gyermekei és neki engedelmeskednek. Akiknek a neve be van írva az élet könyvébe, csak azok mehetnek be az Isten országába. Jel 21:27. Mindenki más a tűznek tavába vettetik. Jel 20:15. Unokaöcsémet ez nagyon megdöbbentette. Még ott azon a délutánon bűnbánatot tartott és behívta szívébe az Úr Jézust. Nagyon meglepődtem. Eddig nem gondoltam, hogy ilyen egyszerűen, szinte egyik percről a másikra újjászülethet egy ember.
E
Besika Tibor
Akiknek neve nincs az élet könyvében
154
Jel 17: 8. „És csodálkoznak a föld lakói, akiknek nincs beírva nevük az élet könyvébe a világ kezdete óta...” Jel 13:1-8. „...hogy imádja őt mindenki, aki a földön lakik, akinek neve nincs beírva a megöletett Bárány életkönyvébe a világ kezdete óta.” Jel 20:15. „Ha valakit nem találtak beírva az élet könyvébe, azt a tűz tavába vetették.”
Ítélet a könyvbe írottak alapján Dán 12:1. „Abban az időben eljön Míkáel, a nagy vezér, aki a te néped mellett áll. Nyomorúságos idő lesz az, amilyen nem volt, mióta népek vannak, addig az időig. De abban az időben megmenekül néped, mindaz, aki be lesz írva a könyvbe.” Jel 20:12. „És láttam, hogy a halottak, nagyok és a kicsinyek a trónus előtt állnak, és könyvek nyittattak ki. Még egy könyv nyittatott ki, az élet könyve, és a halottak a könyvbe írottak alapján ítéltettek meg cselekedeteik szerint.”
Mennyben megvan minden egyes emberi lélek földi életének teljes felvétele. Azt a fajta könyvet, amelyen ez a felvétel van, egy elektromágneshez hasonlítottuk. Ez a párhuzam nem csak a felvétel készítésére vonatkozóan igaz, hanem annak törlésére is. Ha valamilyen hiba került a szalagra, azt néhány pillanat alatt egyszerűen és teljesen le lehet törölni, ha a szóban forgó részt végigfuttatjuk a törlőfej előtt. Sőt, létezik egy törlőgépnek nevezett készülék is, amellyel néhány másodperc alatt az egész szalagról teljesen le lehet törölni a felvett anyagot. E készülék használatának eredményeként egy teljesen tiszta szalagot kapunk, amelyre fel lehet venni új üzenetet, mivel az előzőnek semmilyen nyoma nincs már rajta. Ugyanígy van ez a bűnös ember életének mennyei felvételével is. Amikor egy bűnös ember először jön bűnbánattal és hittel Krisztushoz, Isten bekapcsolja mennyei törlőgépét, s a bűnös addigi bűneinek egész felvételét egy pillanat alatt teljesen letörli. Az eredmény: egy tiszta „szalag”, amelyre felvehető a hitben és igazságban élt új élet. Ha bármikor ezután a hívő ismét bűnt követne el, csak meg kell bán-
A
155
nia és vallania bűnét, és Isten törli a felvétel adott részét, s így a „szalag” ismét tiszta lesz. Derek Prince
Jézus méltó a könyv felnyitására Jel 5:5-9. „Íme, győzött az oroszlán Júda törzséből, a Dávid utóda, és felnyitja a könyvet és hét pecsétjét… Méltó vagy arra, hogy átvedd a könyvet, és feltörd annak pecsétjeit...”
Új név Ézs 62:2. „Új nevet adnak neked, melyet az Úr maga határoz meg.” Jel 2:17. „Aki győz, annak adok az elrejtett mannából, adok neki fehér kövecskét is, és a kövecskére írva új nevet, amelyet senki sem tud, csak az, aki kapja.”
ehunytam a szemem, és ekkor a tenyerembe tett valami sima tapintású tárgyat. Kinyitottam a szemem: jobb tenyeremben sima, fehér kövecske feküdt, ez volt belevésve: „ANNA” – „Ez a te új neved” – mondta – és most az élet leheletét adom a nevedhez. Itt Annának fogunk hívni.” – „Anna” – mondtam magamnak. – „Most már – Anna – én húgom és szerelmesem, a te neved és az Én nevem eggyé lett a szövetségben.” – „Köszönöm” – suttogtam, a kövecskét a szívemhez szorítva.
L
Anna Rountree
hogy áthaladtunk ezen a kis városon, utcajelző táblákat is láttam, de nem emlékszem az utcanevekre. Ezután egy kis ösvényre tértünk rá. Hatalmas épületet láttam kiemelkedni a fák mögül. Egy palota volt. Jézus egész idő alatt beszélgetett velem, miközben a palota felé haladtunk. Az ajtóhoz érve kopogtatott. Egy kedves férfi nyitotta ki az ajtót, fejét kidugta s azt mondta: – Hogy vagy Jézus, és hogy vagy Roberts? Ez megijesztett engem, úgy, hogy majdnem elszaladtam. Furcsa volt, de a Mennyben mindenki tudta a nevemet. Sokan kérdezték:
A
156
„hogy vagy Roberts?”. Úgy beszélgetnek, ahogy mi beszélünk. (Megtudtam, hogy a Mennyben új nevünk mellett megtartjuk saját nevünket is.) Felnéztem az emberre, s meglepődve válaszoltam: – Köszönöm, jól vagyok. – Gyertek be! – mondta. Tudnunk kell, hogy amikor a Mennybe kerülünk, nem a természet szerinti korunkban leszünk, hanem a szellemi érettség, a belső ember érettségének korát fogjuk viselni. Mivel én csak látogató voltam, hol a természetes korom szerint nyolc évesen mozogtam, hol – nagymamám és édesanyám imádságai által elért magasabb – szellemi érettségem mértékében. R. Liardon
Örök név Ézs 56:5. „Örök nevet adok nekik, amelyet nem lehet eltörölni.”
Új Ég, Új Föld, Új Jeruzsálem A mostani ég és föld elmúlik Mt 24:35. (Mk 13:31., Lk 21:33.) „Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.” Mt 5:18. (Lk 16:17.) „Mert bizony mondom néktek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy egy vessző sem vész el a törvényből, míg mind be nem teljesedik.” Ézs 51:6. (Zsolt 102:26-28., Zsid 1:10-12.) „Emeljétek szemeteket az égre, tekintsetek le a földre, mert az ég szétfoszlik, mint a füst, és a föld szétmállik, mint a ruha, lakói pedig úgy elhullanak, mint a legyek. De az én szabadításom örökre megmarad, és igazságom nem rendül meg.” 2Pt 3:7., 10. „…a mostani egek és a föld pedig ugyanazon szó által megkímélve megmaradtak, hogy tűznek tartassanak fenn az ítéletnek és az istentelen emberek pusztulásának napjára… De el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint a tolvaj, amikor 157
az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a föld és rajta levő alkotások is megégnek.” 2Pt 3:12. „...akik várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét, amikor majd az egek lángolva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak!” „Várva várjátok, sőt siettessétek az Isten Napjának eljövetelét! Azon a Napon lángokban pusztulnak el az egek, és az égitestek szétolvadnak a hőségben.” (Egysz. ford.) „...hogy kell várnotok, sőt siettetnetek az Isten napjának megjelenését, mely miatt az egek égve feloldódnak majd, s az elemek égve megolvadnak!” (Csia ford.)
Új Ég, Új Föld Ézs 51:16 „Igéimet adom a szádba, és kezem árnyékával takarlak be, amikor újra kifeszítem az eget, és alapot vetek a földnek.” Ézs 65:17-25. „De én új eget és új földet teremtek, a régire nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe.” Ézs 66:22 „Mert ahogyan megmarad az új ég és az új föld, amelyet én alkotok - így szól az Úr -, ugyanúgy megmaradnak utódaitok és a nevetek is.” Mt 19:28 „Jézus erre azt mondta nekik: Bizony, mondom néktek, hogy ti, akik követtek engem, a megújult világban, amikor az Emberfia beül dicsőségének királyi székébe, ti is tizenkét királyi székbe ültök, és ítéletet tartotok Izráel tizenkét törzse felett.” Csel 3:21. „Őt azonban az égnek kell befogadnia addig, amíg a mindenség újjáteremtése meg nem történik.” 2Pt 3:13. „De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyben igazság lakik.” „Isten ígérete szerint azonban Új Eget és Új Földet várunk, ahol jóság, békesség és igazság fog uralkodni.” (Egysz. ford.)
158
Új egeket és új földet várunk az Ő ígérete szerint, melyekben igazságosság lakozik.” (Csia ford.) Jel 21:1. „És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé.”
Új Jeruzsálem Az a szellemi hely, ahol Isten és az övéi laknak örökké.
Jel 3:12. „...felírom rá az én Istenem nevét, és az én Istenem városának, az új Jeruzsálemnek a nevét, amely a mennyből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet.” Jel 21:2-3. „És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből, az Istentől, felkészítve, mint egy menyaszszony, aki férje számára van felékesítve. Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trónus felől: „Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük...” Jel 21:16. „... a város négyszögben fekszik, és a hossza annyi, mint a szélessége; és megmérte a várost a mérővesszővel: tizenkétezer futam, hossza, szélessége és magassága egyenlő.” Ez 47-48. rész
csillagászok felfedeztek egy új, és igencsak szokatlan formájú, kocka alakú, a megszokottnál sokkal fényesebb csillagot, amely közeledik a földhöz. Nagyon izgalmas dolog arra gondolni, hogy talán ez lehetne az új Jeruzsálem.
A
Gulyás István
Az új Jeruzsálem kapuja, utcái Jel 21:12-13.; 21. „... fala nagy és magas volt, tizenkét kapuja, előtte tizenkét angyal, és a kapura nevek írva, Izráel fiai tizenkét törzsének nevei: keletről három kapu, északról három kapu, délről is három kapu, és nyugatról is három kapu... A tizenkét kapu 159
tizenkét gyöngy volt, a kapuk mindegyike egy-egy gyöngyből, és a város utcája színarany, mint az átlátszó üveg.”
kapuk egyenként egy-egy gyöngyből lesznek. Ez is hihetetlenül hangzik a mi számunkra, mert ma a világon a legnagyobb ismert gyöngy galambtojás nagyságú. Istennél semmi nem lehetetlen!
A
Gulyás István
Aki/ami nem lesz az új Jeruzsálemben Jel 7:16-17. „Nem éheznek és nem szomjaznak többé, sem a nap nem tűz rájuk, sem semmi más hőség…és az Isten letöröl szemükről minden könnyet.” Jel 21, 22. – könny, halál, gyász, jajkiáltás, fájdalom, gyáva, hitetlen, utálatos, gyilkos, parázna, varázsló, bálványimádó, hazug, templom, Nap, Hold, éjszaka, tisztátalanok, hazugok, átok A „Menny – Új Jeruzsálem” témához kapcsolódó javasolt irodalom: Roberts Liardon: A Mennyország közelről Derek Prince: A keresztyénség hat alaptanítása 3. kötet Mary K. Baxter: Amit a Pokolról mindenkinek tudni kell Bibliai nevek és fogalmak Bibliai panoráma Tim Lahaye, Jeery B. J.: A fenevad bélyege (VIII. kötet) Reichert Gyula: Ama fényes hajnali csillag Arthur P. Fitt: D. L. Moody élete Eric W. Hayden: A prédikátorok fejedelme Anna Rountree: Megnyílt a Menny Müller Vilmos: Sundar Singh, a zarándok William MacDonald: Milyen lesz majd a mennyben? Gulyás István: A múlt, a jelen és a jövő
POKOL – TŰZ TAVA 160
Bibliában olvassuk Dániel Próféta kérdését az angyalhoz: „Mi lesz végül mindebből?” (Dán 12:8) És ezzel Dániel feltette azt a kérdést, amely az embert születésétől haláláig leginkább nyugtalanítja: „Hová kerülök, ha majd egyszer meghalok? Valóban létezik mennyország és pokol? És örökké tart majd? Hogyan végződik majd egyszer minden?” Boldog az az ember, aki Jézus Krisztust személyes Megváltójaként ismeri, benne bízik, és aki elmondhatja: „Nekem...a meghalás nyereség” (Fil 1:21) és: „szeretnék kiköltözni e testből, és hazaköltözni az Úrhoz” (2Kor 5:8). Boldog az az ember, aki így tud felkiáltani: „Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy” (Zsolt 23:4). De gondoljunk arra a sok-sok emberre, akiknek nincs semmi reménységük és akik ezt kérdezgetik maguktól: „Mi lesz velem? Már elmúltam hatvan éves, és a hetven felé tartok. Az átlagéletkor törvénye azt mondja nekem, hogy már nem sok időm van hátra. Valóban létezik mennyország és pokol? Mi lesz mindennek a vége?” Mivel pedig az ember nem szereti a halál, az ítélet és az örök kárhozat gondolatát, szívesen csatlakozik valamiféle „-izmus”-hoz, vagy olyan valláshoz, amely éppen a közelébe férkőzik, és megmagyarázza neki, hogy nincs olyan hely, mint „a pokol”. A Bibliából tudom, hogy az utolsó időkben olyan vallási vezetők, tévtanítók lépnek fel, akiket tömegével követnek az emberek, mert tagadják a Jézus Krisztusról, a mennyről, a pokolról szóló bibliai igazságokat, és a Biblia sok egyéb tanítását.
A
Dr. J. van Impe
Lk 16:22-23. „... Meghalt a gazdag is, és eltemették. Amint ez a pokolban kínok között gyötrődve felemelte a tekintetét…”
Az elkárhozók a pokolba kerülnek. A pokol aztán – az idők végén –, kiadja a halottait és a tűz tavába vettetnek, ugyanoda, ahová azok az emberek, akiknek a neve nincs benne az élet könyvében. A pokol tehát nem végleges. A tűz tava a kárhozat végleges helye.
A
z európai emberek 70 százaléka hisz Isten létében. A túlvilági életben azonban már csak 44, a mennyország létezésében
161
41százalékuk hisz. A legkevesebben a pokol létezésében hisznek: mindösszesen 28 százalékuk. Számos egyéb adat mellett ez derült ki a Tanulmány az európai értékekről című nemzetközi kutatásból. Békehírnök
agyon veszélyes Jézus nélkül halni meg. Óh! Ez a legszörnyűbb dolog azok közül, ami megtörténhet veled! Én láttam a poklot, és az ottani szenvedés mértékét. Bármi földi dologról lemondok azért, hogy a pokol szörnyűségét elkerüljem! A menny a tökéletes boldogság helye, a pokol viszont a szenvedés, az ínség és a fájdalom helye. Hol töltöd majd az örökkévalóságot? A mennyben vagy a pokolban? Jézus az egyetlen út a Mennybe. Hívd be Őt az életedbe még ma! Holnap már késő lehet!
N
Daniel Ekechukwu
zok, akik befogadják Krisztus életét, a kárhozatból az örök életbe lépnek. De mi van azokkal, akik nem teszik ezt meg? Ők még mindig a kárhozat alatt vannak, reménység és Isten nélkül élnek a világban, az örökkévaló pusztulás veszélyében. Isten mentse meg őket! A pokol tüze nem változik meg attól, hogy mit beszélnek róla az emberek. A pokol tüze örökre ugyanolyan marad. Emberi vélekedéssel soha nem fogod megváltoztatni Isten Igéjét. Az Ige örökre változatlan.
A
Smith Wigglesworth
Sokan haladnak a kárhozat felé Mt 7:14. „Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak.”
ki nem eszik és azért hal éhen, éppúgy öngyilkosságot követ el, mint az, aki golyót röpít a fejébe. Aki Krisztust elutasítja, éppúgy elkárhozik, mint az, aki testestől-lelkestől az ördögnek szolgál.
A
Spurgeon
apjainkban sokan óriási vagyont halmoznak fel. 1923-ban a világ legeredményesebb hét pénzügyi szakembere jött össze Chicagóban. Ezek együtt nagyobb vagyon felett rendelkeztek, mint
N
162
amennyi az Egyesült Államok kincstárában volt! Sikereik történeteit minden iskolás fiú ismerte. Az emberek őket igyekeztek utánozni. Ők voltak Amerika pénzügyi és ipari óriásai. Ezeknek az embereknek 1923-ban széles körben ismertetett történetei elragadóak és izgalmasak voltak. Lángra lobbantották a képzeletet! Irigységet támasztottak! Mások is hozzájuk akartak hasonlítani! De 1923-ban csak történetük első felét írták meg róluk – az utolsó fejezetek még hátra voltak... Ma már ismerjük a záró fejezeteket is. Charles Schwab, az acélvállat elnöke életének utolsó éveit kölcsönpénzen tengette és nincstelenként halt meg. Arthur Cutten, a legnagyobb gabonaüzér, teljes fizetésképtelenséggel halt meg. Richard Whitney, a New York-i értéktőzsde elnöke egy ideig a Sing-Sing fegyházban ült. Albert Fall, a kormány tagja közkegyelem alapján kikerülhetettt a börtönből és otthon halhatott meg. Jessie Livermore, a Wall Street „medvéje”, Leon Frazer, a Nemzetközi Fizetések Bankjának az elnöke, és Ivon Kreuger, a világ leghatalmasabb monopóliumának az elnöke öngyilkos lett! Ezeknek az embereknek volt pénzük, hatalmuk, hírnevük, tekintélyük, intelligenciájuk és műveltségük, de mindegyikükből hiányzott az a tulajdonság, amely megadja az ember életének igazi értelmét és célját. Hiányzott belőlük az a tulajdonság, ami által lehetségessé válik a megtérés és valódi újjászületés. Nem akartak hinni! Ezeknek a gazdag embereknek nem volt hitük, vagy ha volt is, nem akarták használni. Milyen más lett volna életük záró fejezete, ha a Krisztusba vetett hit is a kincseik közé tartozhatott volna! Billy Graham
A holtak hazája lent van 4Móz 16:30-33. „Elevenen szálltak le a holtak hazájába mindenükkel együtt, és befödte őket a föld.” Péld 7:27 „Háza a holtak hazájába vezet, a halál kamráiba visz le.” Péld 9:18. „De nem tudják, hogy az árnyak vannak ott, és vendégei a halál mélységeibe kerülnek.” Péld 15:24. „Az értelmes ember életútja fölfelé visz, kikerülve a holtak hazáját odalent.”
163
Mt 11:23. (Lk 10:15.) „Te is, Kapernaum, talán az égig emelkedsz? A pokolig fogsz levettetni.”
H
a nem vagy keresztyén, és soha nem születtél újjá, akkor a Biblia azt mondja neked, hogy lelked azonnal arra a helyre kerül, amelyet Jézus Hádesznek nevezett, ahol Isten ítéletére fogsz várakozni. Dr. Billy Graham
Örökké tart a kárhozat Mt 25:41., 46. „Akkor szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre... És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre.” Mt 18:8. „…jobb neked, ha csonkán vagy sántán mégy be az életre, mintha két kézzel vagy két lábbal vettetel az örök tűzre.” 2Thessz 1:9. „Ezek majd örök pusztulással bűnhődnek az Úrtól és az ő dicső hatalmától.” Júd 6-7. „Azokat az angyalokat is, akik nem becsülték meg a maguk fejedelemségét, hanem elhagyták saját lakóhelyüket, örökkévaló bilincsekben és sötétségben tartja fogva annak a nagy napnak az ítéletére.”
zzal vádolnak, hogy túlságosan riasztó módon szemléltetem az elkárhozottak állapotát. Pedig soha nem mentem túl a mi Urunk által adott félelmetes leírásokon.
A
Spurgeon
A 164
z evangéliumokban sokkal több szó esik a pokolról, mint a Mennyről. Reinhard Bonnke
ikoltozás töltötte meg a levegőt… A Földön soha nem éreztem ilyen gonosz erőt, és soha nem hallottam ilyen kétségbeesett kiáltásokat. Hamarosan rájöttem, hogy ezek a halottak kiáltásai, és a Pokol tele van az ő jajgatásaikkal… Hadd figyelmeztesselek téged – ne menj oda. A Pokol a kínzások, gyötrő fájdalmak és örök jajgatás helye. A lelked örökké élni fog. A lélek örökké él. A lelked az igazi éned, és vagy a Mennybe vagy pedig a Pokolba fog kerülni.
S
Mary K. Baxter
Mit csinálnak az elkárhozottak? Megdöbbentő dolgokat ír Isten Igéje a pokol kínjairól, nem szabad nekünk ezeket figyelmen kívül hagyni és úgy tenni, mintha ezek nem is lennének valóságosak, csak valami miszticizmus lenne. Azt hiszem semmi nincs e földi életben, amiről ennyire nem akar tudomást venni az emberiség. A kárhozat útján rohannak az emberek, talán soha nem gondolnak mélyebben a pokol valódiságára. Valami kettősségben vannak, hiszik is meg nem is. Sokan ugyan hisznek a pokolban, de nem tesznek semmit azért, hogy elkerüljék. Nem ragadják meg a Krisztusban felkínált kegyelmet. Ahogy forgolódom a mindennapi életben egyre inkább azt látom, hogy annyira belefeledkeznek az emberek az evilági életbe, – csak a mának élve – elutasítják az óriási lehetőséget, a kegyelmet, mint azt George Wilson tette az Egyesült Államokban, Andrew Jakson elnöksége idején. A kötél általi halálra ítélt Wilson kegyelemért folyamodott az elnökhöz. A kegyelmet megkapta, de a lelkileg kiégett Wilson felháborodásában a kegyelmet hirdető iratot széttépte és cellájának földjére hajította. Ezzel önmaga dobta el az életét, a halálos ítéletet végrehajtották rajta. Ami még ennél is tragikusabb, hogy George Wilson Jézus Krisztus megváltását is elutasította és így az örök kárhozat jutott neki osztályrészül. A könyvemben itt következő igei idézetek teljesen tiszta képet adnak arról, hogy a pokolban gyötrődő férfiak és nők teljesen tudatuknál vannak és így élik át az ottani szörnyűségeket.
Beszélnek és látnak 165
Ézs 14:9. „Megrendült ott lent a holtak hazája, látva jöttödet.” Ez 32:21. „Így fognak beszélni róla és segítőiről a hatalmas hősök a holtak hazájában: Leszálltak, itt fekszenek a körülmetéletlenek között, a fegyverrel megöltek között!” Lk 16:23-24. „Amint ez a pokolban kínok között gyötrődve felemelte a tekintetét, látta távolról Ábrahámot és kebelén Lázárt. Ekkor felkiáltott: Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam...”
Tűzben, kénben és férgek között szenvednek Ézs 66:24. „Amikor eltávoznak, meglátják azoknak a holttestét, akik hűtlenül elhagytak engem. Nem pusztulnak el ott a férgek, a tűz sem alszik ki, és minden ember undorodni fog tőlük.” Lk 16:24. „Ekkor felkiáltott: Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét mártsa vízbe, és hűsítse meg a nyelvemet, mert igen gyötrődöm e lángban.” Mk 9:42-48. (Ézs 66:24.) „…ahol férgük nem pusztul el, és a tűz nem alszik ki.” Júd 7. „Ugyanígy Sodoma és Gomora, meg a körülöttük levő városok, amelyek ezekhez hasonló módon paráználkodtak, és idegen test utáni kívánság hajtotta őket, például szolgálnak, amikor az örök tűz büntetését szenvedik.” Jel 14:10-11. „…és gyötrődni fog tűzben és kénben a szent angyalok és a Bárány előtt; gyötrődésük füstje száll felfelé örökkön-örökké, és sem éjjel, sem nappal nincs nyugalmuk azoknak, akik imádják a fenevadat, és az ő képmását és akik magukra veszik az ő nevének bélyegét.” Jel 19:20. „...de foglyul esett a fenevad és vele együtt a hamis próféta, aki a csodákat tette az ő nevében, amelyekkel megtévesztette azokat, akik a fenevad bélyegét magukra vették, és imádták az ő képmását: élve vettetett mind a kettő a kénnel égő tűz tavába. 166
Jel 21:8. „…meglesz az osztályrésze a tűzzel és kénnel égő tóban. Ez a második halál.” „...mindezek az emberek a tűz-tóba kerülnek, amelyben kén ég. Ez a második halál.” (Egysz. ford.) Jel 20:10. „Az ördög pedig, aki megtévesztette őket, a tüzes és a kénes tóba vettetett, ahol a fenevad és a hamis próféta is van, és gyötrődnek éjjel és nappal örökkön-örökké.
veremből egy női hang szólt Jézushoz. A nő a lángok között állt, melyek egész testét elfedték. Csontjain kukacok tekeregtek, és élettelen húscafatok lógtak. Amint a lángok fellobbantak körülötte, Jézus felé nyújtotta a kezét… Ismét lángoló vermek közt jártunk és még több, korábban leírt kínok közt szenvedő ember mellett haladtunk el. Uram! Istenem! Milyen borzalmas! – gondoltam. Sok, nagyon sok tűzben égő lélek mellett haladtunk el. Az ösvény mentén végig lángoló kezek nyúltak Jézus felé. Csupán csontok maradtak ott, ahol valamikor még hús volt; szürkés massza, melyen cafatokban lógott az égő, rothadó hús. Minden csontváz belsejébe piszkosszürke, ködszerű lélek volt bezárva, örökkévaló fogságra ítélve. Kiáltásaikat hallva tudtam, hogy érezték a lángokat, a kukacokat, a fájdalmat és reménytelenséget.
A
Mary K. Baxter
Gyötrődnek Lk 16.25. „De Ábrahám így válaszolt: Fiam, jusson eszedbe, hogy te megkaptad javaidat életedben, éppen úgy, mint Lázár a roszszat. Ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz.” Lk 16:28. „…mert van öt testvérem, beszéljen a lelkükre, nehogy ők is ide kerüljenek, a gyötrelem helyére.”
kétségbeesésnek megdöbbentő példájával találkoztam. Egy értelmes fiatal nő állandóan látogatta a templomot, és egész életén át nagyon jó keresztyénnek tartotta magát. És ebben a meggyőződésben volt akkor is, amikor heves láz lepte meg. Az orvos azonban
A
167
megmondta testvérének, hogy nem marad életben. Amikor ezt megtudta, így kiáltott fel: „Akkor tehát testvérem és ön a mennybe mennek, én pedig a pokolba jutok.” Fiútestvére azt mondta, hogy ettől a pillanattól kétségbeesés vergődésében volt, és azt állította, hogy máris a pokolban van, és érzi is a lángokat; teste és a lelke az ördög karmaiban van, aki darabokra akarja tépni. Mintha tüzet és kénkövet nyelt volna; tizenkét napig semmit sem evett; húsz napig csak vizet vett magához. Sem éjjel, sem nappal nem aludt; hanem átkozódva és káromolva hevert; darabokra tépve ruháit és mindent, ami kezébe került. Az a bűn, amelyik legjobban szorongatta, az volt, hogy nem ismerte és nem szerette Istent; nem hitt Krisztusban, közben pedig azzal áltatta magát és másokat, hogy jó keresztyén. Attól az időtől valamivel nyugodtabb lett, hogy imádkoztunk vele, és abbahagyta az átkozódást és káromkodást. Néhány nap múlva egy kis teát kezdett inni, bár komorsága még tovább tartott; később azonban Isten gyötrődését örömre változtatta. Wesley
Sírnak és fogukat csikorgatják Mt 8:12. „…akik pedig Isten országa fiainak mondják magukat, kivettetnek a külső sötétségre, ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.” Mt 13:42. (13:50.) „…és a tüzes kemencébe dobják őket: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.” Mt 22:13. „Akkor a király ezt mondta szolgáinak: kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek ki a külső sötétségre; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.” Mt 24:51. „…akkor ketté vágatja, és a képmutatók sorsára juttatja: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.” Mt 25:30. „A haszontalan szolgát pedig vessétek a külső sötétségre: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.”
tt a pokol mélyén mást se láttam, mint hogy szörnyű erő kínozta az oda bebörtönzötteket. Elviselhetetlen volt a szenvedés. Kiáltozás, jajveszékelés, égzengés és fogcsikorgatás töltötte be a helyet, pontosan úgy, ahogy azt a Bibliában olvassuk. Az őket kínzó
O
168
erő gyakran a nyakukat, karjaikat és más testrészeiket csavargatta és a szemeiket szurkálta. Láttam, hogy saját húsukat ették emberek, majd ugyanaz az erő, amely az evésre kényszerítette, meg is hányatta őket, majd az egész körforgás újraindult. Mivel nagyon csodálkoztam ezen, az angyal elmagyarázta, hogy ezek az önmarcangolók földi életükben emberi húst is fogyasztó boszorkányok voltak.
Daniel Ekechukwu
s akkor hirtelen Jézus eltűnt! Megtörtént az, amire gondolni sem mertem. Egyedül voltam a Pokol szívében… Soha nem érzett félelem kerített hatalmába. A húsomat újra elkezdte szaggatni valami, majd hatalmas láncot tekertek a testem köré. Miközben a láncokat rám helyezték, rápillantottam a testemre. Olyan voltam, mint a többiek. Csontváz. Teli halott csontokkal. Férgek tekergőztek a bensőmben s a lábamtól indulva lángok borították a testemet… Egy sötét, nagyon sötét helyre vonszoltak és bedobtak egy hideg, nyirkos helyre. Ó, hogyan is érezhet valaki hideget és égető forróságot egyszerre? Nem tudtam. De a lángok égették a testemet, a férgek pedig bennem és rajtam tekergőztek. Halottak siránkozása töltötte be a levegőt. Ó, Úr Jézus – kiáltottam kétségbeesetten. Miért vagyok itt? Drága Istenem, engedd, hogy meghalhassak! Hirtelen fény töltötte be a helyet, ahol ültem. Jézus jött meg és vett karjaiba. Azonnal otthon voltam. Drága Úr Jézus! Hol voltál? – kiáltottam könnyben úszó arccal. Jézus gyengéden szólt hozzám: „Gyermekem, a Pokol valóságos. De addig nem lehettél biztos benne, amíg saját magad át nem élted. Most már ismered az igazságot és azt, milyen elveszettnek lenni a Pokolban. Most már beszélhetsz róla másoknak. Meg kellett ezt engednem, hogy minden kétséget kizáróan tudd.”
É
Mary K. Baxter
A gyehenna tüze Mt 5:22. „Én pedig azt mondom nektek, hogy aki haragszik atyjafiára, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette, aki pedig azt mondja atyjafiának: Ostoba! – méltó a főtörvényszéki eljárásra; aki pedig azt mondja: Bolond! – méltó a gyehenna tüzére.” „Én viszont azt mondom nektek, hogy mindenki, aki ok nélkül neheztel a testvérére, bírói ítélet alá fog esni; aki azt mondja a testvérének: „Te szemét!”, az a legfelsőbb bíróság 169
ítélete alá fog esni; aki pedig azt mondja: „Te hülye!”, az a tüzes gyehennába kerül!” (Hit Gy. ford.) Mt 18:9. „Ha pedig a szemed botránkoztat meg téged, vájd ki, és dobd el magadtól: jobb neked, ha félszemmel mégy be az életre, mint ha két szemmel vettetel a gyehenna tüzére.” Mt 23:15. „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bejárjátok a tengert és a szárazföldet, hogy egyetlen pogányt zsidó hitre térítsetek, és ha ez megtörtént, a gyehenna fiává teszitek, kétszerte inkább magatoknál.” Jk 3:6. „…a nyelv is tűz, a gonoszság egész világa. Olyan a nyelv tagjaink között, hogy egész testünket beszennyezi, és lángba borítja egész életünket, miközben maga is lángba borul a gyehenna tüzétől.”
A lélek és a test is szenved Mt 10:28. „Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is el tudja pusztítani a gyehennában.” Nagyon sokan nem gondolnak arra, hogy a test is szenved a pokolban. Isten Igéjének figyelmes olvasása alapján azt kell látnunk, hogy igen.
Az örök tűz az ördögnek és angyalainak készíttetett Mt 25:41. „Akkor így szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre.” Bár az ördögnek készíttetett, minden ember odajut vele együtt, aki hagyja magát megtéveszteni!
170
A tűz tavában lesznek A fenevad és a hamis próféta Jel 19:20. „...de foglyul esett a fenevad és vele együtt a hamis próféta, aki a csodákat tette az ő nevében, amelyekkel megtévesztette azokat, akik a fenevad bélyegét magukra vették, és imádták az ő képmását: élve vettetett mind a kettő a kénnel égő tűz tavába.” Az ördög Jel 20:10. „Az ördög pedig, aki megtévesztette őket, a tüzes és kénes tóba vettetett, ahol a fenevad és a hamis próféta is van, és gyötrődnek éjjel és nappal örökkön-örökké.” A Halál és a Pokol Jel 20:14. „És a Halál és a Pokol belevettetett a tűz tavába: ez a második halál, a tűz tava.” Az elkárhozott emberek Jel 20:15. „Ha valakit nem találtak beírva az élet könyvébe, azt a tűz tavába vetették.”
Aki elutasítja Isten kegyelmét, az a tűz tavába kerül Júd 7. „Ugyanúgy Sodoma és Gomora, meg a körülöttük levő városok, amelyek ezekhez hasonló módon paráználkodtak, és idegen test utáni kívánság hajtotta őket, például szolgálnak, amikor az örök tűz büntetését szenvedik.” Jel 20.15. „Ha valakit nem találtak beírva az élet könyvébe, azt a tűz tavába vetették.” Jel 21:8. „De a gyáváknak és hitetleneknek, az utálatosaknak, gyilkosoknak és paráznáknak, a varázslóknak és bálványimádóknak, és minden hazugnak meg lesz az osztályrésze a tűzzel és kénnel égő tóban: Ez a második halál.” 171
A pokolban Isten jelenléte kizárt, ott teljesen a szenvedésé az uralom. A földön a leggonoszabb ember számára is jelen van az Isten. Csak a szívét kell megnyitni, és máris betér oda. Sajnos a pokol tényét és az ottani szenvedést sokan nem veszik komolyan. A gazdag és Lázár példájából tudjuk, hogy a holtak hazájában már a gazdag is felismerte e szörnyű állapot „tarthatatlanságát”. Szeretett volna ezen változtatni, de nem lehetett. (Lk 16:19-31.) Ott már késő. E földi életben kell meghozni a döntést, az üdvösséget választani. Jézus Krisztus felajánlja kegyelmét. Ragadd meg hát most!
E gyűjteményem összeállításán a végső simításokat végeztem, amikor Dél-Ázsiában földrengés volt és a feltörő szökőár 300 000 embert vitt magával a halálba. Vajon hányan hallottak a kegyelemről, és ebből hányan fogadták el azt? Voltak-e a térségben bizonyságtevők? Voltake nagyon elszánt lélekmentők? Ezek a gondolatok foglalkoztatnak engem! Természetesen én, aki Magyarországon élek, nem gondolom, hogy Indiában, Sri Lankán, Thaiföldön vagy Indonéziában kell betöltenem e küldetést. Nem, egyáltalán nem. Nekem és a kedves olvasónak itt a feladatunk, a mi környezetünkben, Magyarországon. Az Úrtól kapott látással, de kitartással menni kell az elveszettek felkutatására. A barátnak, szomszédnak, utcabelinek, iskolatársnak elmondani: Van élet a síron túl, és még tart a kegyelem. Ma még meg lehet szabadulni a pokol gyötrelmeitől, de nem biztos, hogy holnap is lesz rá lehetőség. Minden lehetséges alkalmat meg kell ragadnunk a figyelmeztetésre. Nem csak a dél-ázsiai százezreknek fejeződött be élete egy pillanat alatt. Számtalan ember országúti balesetben hal meg, az ütközés pillanatában. Egyre több hírt hallunk tömbház, vagy sorház felrobbanásáról. Ezek már mindennapos események. Az utóbbi egy hét alatt csak Budapesten két lakótömb robbant fel valamelyik lakó figyelmetlensége miatt – berobbant a gáz, vagy éppen mert egy elkeseredett ember a gázhalált akarta választani élete kioltására.
172
Senki nincs biztosítva, hogy 70 éves kora után lesz lehetősége a Jézus Krisztus melletti döntésre. Az én és a te felelősséged, kedves olvasóm, hogy figyelmeztessük az embereket. A döntés pedig már az övéké.
John Harper, aki 92 évvel ezelőtt a Titanic fedélzetén utazott, a hajó süllyedésekor nem a maga életének mentésével foglalkozott, hanem azon fáradozott, hogy még az utolsó óráiban is üdvösségre segítsen embereket. Életmentő mellényét átadta egy utastársának, elvágva ezzel magát a menekülés utolsó reményétől is. Egy túlélő elmondása alapján Harper ezt kiáltotta: „Asszonyok, gyermekek és üdvösség nélküli emberek, a mentőcsónakokba!” Ő megértette, hogy van egy sokkal fontosabb dolog is, mint túlélni magát a szerencsétlenséget. Megértette, hogy sokan vannak a süllyedő hajón, akik nincsenek felkészülve az örökkévalóságra. A rettegő tömegben – egyedül ő – Istentől kapott feladatára összpontosított. A kevés túlélő egyikének elmondása szerint John Harper a fedélzeten térdelve a süllyedőkért imádkozott. Három órával később a hajó eltűnt az óceán hideg vizében. Harper egy roncsdarabba kapaszkodva több sorstársához közelített kérve őket, hogy helyezzék hitüket Jézus Krisztusba. Akihez csak tudott, odaküzdötte magát valahogy, és megkérdezte: „Van üdvösséged?” Akinek nem volt annak gyorsan elmagyarázta az evangélium üzenetét. Bár John Harper, a halhatatlan hit harcosa, elvesztette a jeges óceánnal vívott küzdelmét, utolsó pillanatait is a lelkek megnyerésének szentelte. A szörnyű tragédia egyik túlélője így emlékezik viszsza: „Azon hat ember között voltam, akiket az 1517 áldozat közül kimentettek a vízből azon a szörnyűséges éjszakán. Én is, mint a többiek körülöttem, az óceán hideg, sötét hullámaiban vergődtem. A fülembe csengtek a fuldoklók jajkiáltásai, de egyszer csak egy ember sodródott hozzám, és így kiáltott? ’Van lelki üdvösséged?’ Hallottam, ahogy másoktól is ezt kérdezi, miközben mindanynyian elsüllyedtek. Ott, egyedül a hatalmas víztömeg közepén Krisztushoz kiáltottam. Én vagyok John Harper utolsó megtérője.”
173
Hadd tegyem fel a kérdést magamnak és a kedves olvasónak: Megteszünk mindent azért, hogy ne kelljen másoknak elkárhozni a környezetünkben?
A „Pokol – Tűz tava” témához kapcsolódó javasolt irodalom: Eric W. Hayden: A prédikátorok fejedelme Roberts Liardon: A Mennyország közelről Anna Rountree: Megnyílt a Menny Mary K. Baxter: Amit a Pokolról mindenkinek tudni kell Dr. J. van Impe: Hová kerülök ha meghalok?
UTOLSÓ IDŐK 1Kor 10:11. „... az utolsó időkben élünk.” Mt 24:1-12-51. „Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, a szeretet sokakban meghidegül.” 1Pt 1:5. „Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy nyilvánvalóvá legyen az utolsó időben.” 2Pt 1:19-21. „Ezért egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek, ha mint sötét helyen világító lámpásra figyeltek, amíg felragyog a nap, és felkel a hajnalcsillag szívetekben. Mindenekelőtt tudnotok kell, hogy az Írás egyetlen próféciája sem ered önkényes magyarázatból, mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől indíttatva szólaltak meg az Istentől küldött emberek.” 174
sukd be a szemed, és próbáld meg elképzelni, hogy milyen lesz a világ kétezer év múlva! Nem hiszem, hogy sikerül. Amilyen gyorsan a körülmények változnak, még húsz évre előre is lehetetlen volna ezt megtenni. De tegyünk egy még nehezebb próbát: Határozzunk meg több tucat eseményt, amely kétezer év múltán, egy ugyanazon nemzedéken belül fog majd megtörténni! Ez teljességgel lehetetlen. De Istennek lehetséges! A bibliai próféciák nyilvánvaló bizonyítékai annak, hogy Isten az egyetlen igaz Isten. Egyedül csak Ő meri kockára tenni hírnevét az elkövetkezendők megjövendölésével. Egyetlenegy más világvallás írásai sem tartalmaznak próféciákat. Miért nem? Mert az ember által alkotott vallásrendszerek nem vállalják azt a kockázatot, hogy szellemi kártyaváruk összedőljön a be nem teljesült próféciák következtében. Isten azonban pontosan és félreérthetetlenül kijelentette nekünk, hogy a világ milyen lesz közvetlenül Krisztus visszatérése előtt.
C
Peter Lalonde
hitetlenség jellemzi korunkat. Emiatt terjed olyan mértékben a homoszexualitás is. Ez ugyanis nem beteges hajlam, nem öröklött tulajdonság, hanem a Jó Isten elutasításából ered. Mert mit is mond erről a Biblia? Róma 1:23-27. „... a halhatatlan Isten dicsőségét felcserélték emberek és madarak, négylábúak és csúszómászók képével. Ezért kiszolgáltatta őket az Isten szívük vágyai által a tisztátalanságnak, hogy meggyalázzák egymás testét. Akik az Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, azok a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett, aki áldott mindörökké. Ámen. Ezért Isten gyalázatos szenvedélyeknek szolgáltatta ki őket. Mint ahogy asszonyaik felcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel, ugyanúgy a férfiak is elhagyták a női nemmel való természetes érintkezést, és egymás iránt gerjedtek fel kívánságukban; férfiak férfiakkal fajtalankodtak, de el is veszik tévelygésük méltó jutalmát önmagukban.” A vég jele, hogy ez a természetellenes dolog, a homoszexualitás kezd teljesen természetessé válni az emberek számára. Egyesek máris úgy fogják fel, mintha normális állapot lenne. Ugyanakkor a családi élet sorvad, a családi kötelékek lazulnak, a család hagyományos összetartó ereje meggyengült. Miért van ez így? Mert az embereket cselekedeteikben nem a Biblia vezérli! Meg van írva a Bibliában: „Az Igének megutálója megrontatik.” (Péld 13:13.) Hollandiában már olyan templom is van, ahol férfit férfivel megesketnek! Vajon Isten elnéz-e ilyen utálatos dolgokat hosszú időn át?
A
Wim Malgo, 1986.
175
Fontosabb események A Biblia tanítása szerinti fontosabb eseményeket az alábbiak szerint sorolhatjuk fel: A Krisztusban meghaltak feltámadása A Gyülekezet elragadtatása Az Antikrisztus megjelenése A nagy nyomorúság Az armageddoni csata Krisztus dicsőséges visszajövetele A sátán megkötözése Élők ítélete A mártírok feltámadása Az ezeréves békekorszak A sátán végső lázadása Az utolsó nagy háború Feltámadás és utolsó ítélet Új Ég, Új Föld, Új Jeruzsálem
1Thessz 4:15-16. 1Thessz 4:16-17. Jn 14:3. 2Thessz 2:8-10. Mt 24:21-22. Jel 16:16. 14:20. Jel 19:11-16. Jel 20:1-3. Mt 25:31-46. Jel 20:4-6. Zak 14.9. Jel 20:7. Ez 38,39. Jel 20:7-9. Jel 20:11-15. Jel 21:1-3.
Az idők végén járunk Mt 24:33. „...amikor mindezt látjátok, vegyétek észre, hogy közel van ő, az ajtó előtt.” Észre kell vennünk azt a sok jelet, amik arra utalnak, hogy az utolsó időkben élünk, és már nagyon közel van Jézus visszajövetelének napja!
eltételezem, hogy az utolsó idő nagyon közel van. Nem a környezetszennyeződés miatt, nem a most jelentkező külső veszélyek miatt, hanem a keresztyén egyházakban mutatkozó nagy hanyatlás miatt. Látom, hogy jön egy olyan hanyatlás, amelyben nem csak lemorzsolódnak sokan, hanem meg fog mutatkozni, hogy az úgynevezett „keresztyénség” valójában az anti-keresztyénség (antikrisztusiegyház). Ez Jézus tanításait úgy fogja elcsavarni, hogy éppen ellenkező értelművé válnak. Ma már ez az igazi veszély, ami a keresztyén egyházakat fenyegeti.
F
Ernst Schrupp
176
z utolsó idők egyik előjele a „hamis Krisztusok” és a „hamis próféták” föllépése, akik sokakat félrevezetnek. Ezek egyre sokasodnak, és a végén egyre erőszakosabbá válnak – a guruk és mesterek isteni megbízatással és isteni tejhatalmukkal, a New Agefilozófia, a scientológia, antropozófia, okkultizmus és spiritizmus, a maga sokféle válfajával, s mindezek behatolnak iskoláinkba és hálószobáinkba, videokazetták és ezoterikus irodalom áradata által. Ezek sátáni függőséghez vezetnek. Jézus Krisztus helyébe lépnek a guruk, a hit helyébe erőteljes babonák, a bibliai evangélium helyébe különböző csalárd üdvtanok. Az, hogy bizonyos praktikáikban és tanaikban Jézus neve is előfordul, akit tetszésük szerint idéznek, csak még roszszabbá teszi a helyzetet, ahogy a tömegeket félrevezetik. Az utolsó idők jeleként említi meg a Biblia a hívők üldözését is. A zsidók elnyomásához hasonlóan voltak keresztyénüldözések a római kortól kezdve egészen a nemzeti szocializmusig és kommunizmusig. És mi történik ma országainkban? A keresztyéneket megmosolyogják, megvetéssel büntetik, sőt gyűlölik, mivel látszólag régimódi nézeteket képviselnek – például a terhesség-megszakítás, homoszexualitás, AIDS-megelőzés, eutanázia, házasság, illetve válás és az állami, gazdasági és személyes élet elengedhetetlen erkölcsi mércéi terén. A törvénytelenség felülkerekedésével meghidegül a szeretet és sokan elesnek. Rohamosan növekszik az egyházakból kilépők száma, ezzel párhuzamosan azonban új, igazi hívő élet támad, kivált a fiatalok között.
A
Ernst Schrupp
David Wilkerson 1973-ban látomást kapott az utolsó időkre vonatkozóan, és ezt írásban is megosztotta Krisztus népével. Többek között ír arról, hogy a hivatalos egyházak közeledni fognak egymáshoz, míg végül teljes egységbe nem kerülnek. Ez az egységes vallási tömörülés rendkívül komoly befolyásra tesz szert az egész világon. Síkra száll mindenféle szociális programért, és folytonosan arról fog beszélni, hogy miként lehet segíteni az embereken. Közben azonban a Biblia igazságától eltávolodik, és liberális módon sok istentelen dolgot beenged, és meghonosítja ezeket az egyházi élet mindennapos gyakorlatában. Homoszexuálisokat is meghív, hogy legyenek az egyház tagjai, és azt mondja, hogy ez Istentől van. Prédikátorként is felavat közülük némelyeket, akik az újfajta keresztyénség úttörői lesznek. Ez az egyház azonban hatalma növekedésével párhuzamosan teljesen elveszíti szellemi erejét. David Wilkerson így folytatja a látomás elbeszélését: 177
indemellett láttam egy Egyházfeletti Gyülekezetet. Olyan emberek közösségét, akiket betöltött a Szent Szellem, és akik, mint jó alapra, ráálltak Isten Igéjére. Itt nem lesz katolikus, protestáns, fekete és fehér közt különbség. A hívők szent közössége „földalatti gyülekezet” lesz, de igen elhatalmasodik. Ahogy az ökumenikus világegyház világszervezetként legnagyobb politikai hatalommá lesz, úgy a valóságos eklézsiának roppantul megnő a szellemi hatalma a Szent Szellem által. Az üldözés, amely még ezután jön, a sokféle nevű keresztyéneket szorosabbra összekovácsolja Jézussal és egymással. Őket a legkevésbé érdekli, hogy mi megy végbe a Földön. Csak egyetlen dolog érdekli őket: Jézus Krisztus eljövetele. Az Eklézsia az elkövetkezendő időben gyakorlatilag láthatatlan lesz. Minél nagyobbra fokozódik az üldözés, az igazi hívőkből álló Krisztus Teste annál radikálisabban hirdeti a valódi és teljes evangéliumot. Jézus Krisztus Gyülekezete természetfeletti erőket kap, és Krisztus üzenete hirdettetik a világ minden táján.
M
David Wilkerson
hamburgi püspöknőt, a 60 éves Maria Jepsent, 1992-ben választották az evangélikus egyház fejévé, világszerte első női püspökké. A liberális-feminista teológusnő 1991. óta tagja a Német Evangélikus Egyház Szinódusának. Különleges feladatának tekinti a nők egyházon és társadalmon belüli helyzetének erősítését, a vallásközi dialógust és a homoszexuális partnerkapcsolatok elismerését. 2003 nyarán elvállalta a lübecki és kieli homoszexuális felvonulás fővédnökségét. 1996-ban és 1997-ben támogatta a házasságlevél nélküli és az azonos neműek közötti kapcsolatok elismerését. 1999-ben kifejtette elgondolását, miszerint a keresztet a második évezred végén fel kellene váltani a jászollal. Ez ugyanis egy „barátságosabb jel”. Hivatali ideje alatt a bal- és a liberális oldalról dicséret, a konzervatív oldalról ezzel szemben erőteljes kritika érte, és kilépések is történtek.
A
Békehírnök
Eltanácsoltak egy teológus hallgatót a Károli Gáspár Református Egyetemről, mert kiderült, hogy homoszexuális. A társadalom széles rétegei – köztük neves közéleti személyiségek – szálltak síkra azért, hogy az egyetem vegye vissza, és diplomázhasson le. A család bírósághoz fordult. A Fővárosi Bíróság határozatot hozott, miszerint
178
a diákot vissza kell venni az egyetemre, de közben a diák elállt szándékától, és úgy döntött, nem megy vissza. Az ügy kapcsán 2004 májusában a Magyarországi Református Egyház Zsinata tanácskozásra ült össze és nyilatkozatban erősítette meg, hogy egyetért az egyetem döntésével. Leszögezte, hogy mivel a Biblia elítéli, és súlyos bűnnek tartja a homoszexuális kapcsolatot, ezért az egyház sem tudja elfogadni, sem megáldani. Lehetetlen továbbá, hogy ilyen életvitellel valaki bárminemű egyházi szolgálatot végezzen, vagy arra felkészítő képzésben részt vegyen. Állásfoglalásukat így zárták: Magyarországi Református Egyház Zsinata tudatában van, hogy állásfoglalása eltér mind a szekularizált társadalom egy részének felfogásától, mind néhány külföldi egyház vélekedésétől, meggyőződésétől. Mindazonáltal állásfoglalásunkat mégis azzal az Igéhez kötött lelkiismereti szabadsággal hozzuk meg, hogy „Istennek kell inkább engedni”, mintsem a korszellemnek.
A
www.reformatus.hu
E-mailen érkezett hozzám egy interjú, amit 2001. szeptember 11. után Billy Graham lányával készítettek. A riporternő (Jane Clayson) megkérdezte tőle: „Hogyan engedhette meg Isten, hogy ilyesmi történjen?” Anne Graham nagy éleslátásra utaló választ adott: gy hiszem, Istent nagyon elszomorítja, ami velünk szeptember 11-én történt, ám évek óta azt mondjuk neki: menj ki az iskoláinkból, menj ki a kormányunkból, és távozz az életünkből. És Ő, amilyen úriember, ezt meg is tette, csendbe hátrahúzódott. Miképpen várhatjuk el Istentől, hogy áldását és védelmét adja, ha egyben arra szólítjuk fel, hogy hagyjon bennünket egyedül? Tudom, nagyon sok levél ment körbe szeptember 11-ével kapcsolatban, de ez igazán el kell, hogy gondolkodtasson a legutóbbi történések fényében. Terrortámadások, iskolai lövöldözések, gyermekek által elkövetett gyilkosságok, stb., – azt hiszem, ez akkor kezdődött, amikor Madeline Murray O'Hare (akit meggyilkoltak, testét nemrégen találták meg) panaszkodott, hogy nem akar imádságot az iskoláinkban. És mi azt mondtuk, rendben. Aztán valaki azt mondta, jobb, ha nem olvasunk Bibliát az iskolában – a Bibliát, amely azt mondja: ne ölj, ne lopj és szeresd a szomszédodat (felebarátodat), mint magadat. És mi azt mondtuk, rendben.
Ú
179
– Aztán dr. Benjamin Spock az mondta, ne fenekeljük el a gyerekeinket, ha rosszul viselkednek, mert a kis személyiségük megrongálódik, és lerombolhatjuk az önbecsülésüket (Spock fia öngyilkos lett). És mi azt mondtuk, egy szakember biztos tudja, miről beszél, És mi azt mondtuk, rendben. – Aztán valaki azt mondta, hogy a tanárok és az osztályfőnökök jobb, ha nem fegyelmezik a gyerekeinket, amikor rendetlenül viselkednek. És az iskolai vezetők azt mondták, a tanári kar tagjai inkább ne is érintsék meg a diákokat, mert nem akarunk rossz reklámot az iskolának, és semmiképpen nem akarjuk, hogy bepereljenek bennünket (nagy különbség van a fegyelmezés és megérintés, valamint a verés, pofozás, megalázás, megrúgás, stb. között!). És mi azt mondtuk, rendben. – Aztán valaki azt mondta, hagyjuk, hogy diáklányaink abortuszt végeztessenek, ha akarnak, és nem kell, hogy ezt elmondják a szüleiknek. És mi azt mondtuk, rendben. – Aztán egy bölcs vezető azt mondta, mivel a fiúk azok fiúk, és úgyis meg fogják tenni, adjunk fiú diákjainknak annyi óvszert, amennyit akarnak, és nem kell, hogy erről szüleiknek beszámoljanak. És mi azt mondtuk, rendben. – Aztán valaki, az általunk jelentős posztra megválasztottak közül azt mondta, hogy nem számít, mit teszünk a magánéletben, ha elvégezzük a munkánkat. Újból egyetértve velük, azt mondtuk, nem számít, mit tesz valaki (beleértve akár az Elnököt is) a magánéletében, amíg van munkánk, és a gazdaság jól működik. És mi azt mondtuk, rendben. – Aztán valaki azt mondta, nyomtassunk újságokat meztelen nők képeivel és hívjuk ezt a női test szépsége feletti egészséges, természetes csodálatnak. És mi azt mondtuk, rendben. – Aztán valaki eggyel tovább lépett ebben a csodálatban, és meztelen gyerekek képeit publikálta, majd tett még egy lépést, és ezeket elérhetővé tette az Interneten. És mi azt mondtuk: rendben, a szabad szólás joga feljogosítja erre őket. – Ezen ügyek következetlen kezelésével, netán üzleti érdekek előtérbe helyezésével, ne adj Isten korrupció hatására elfelejtődtek. És mi azt mondtuk, rendben. – És aztán a szórakoztató ipar azt mondta, csináljunk TVműsorokat és mozifilmeket, amelyek az erőszakot, erkölcstelenséget, gyilkolást, mészárlást reklámozzák és a tiltott szexet. És készítsünk olyan zenefelvételeket, amelyek bátorítanak a nemi erőszakra, kábítószer-fogyasztásra, gyilkosságra, öngyilkosságra, és különböző sátáni témákat dolgoznak fel. És mi azt mondtuk, ez csak szórakozás, nincs is rossz hatása, és különben sem veszi senki komolyan. És mi azt mondtuk, rendben.
180
– Aztán jött a korrupció, megvesztegetés, bank botrányok, csődbűntettek, az állami szinteken elszámoltatásra nem került milliárdok, majd a belefásulás az egészbe. És mi azt mondtuk, rendben. Most pedig feltesszük magunknak a kérdést: miért nincs a gyerekeinknek lelkiismerete, miért nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között, és miért nem okoz nekik problémát, hogy megöljék az idegeneket, osztálytársaikat, saját magukat. Talán, ha elég hosszan és keményen gondolkodunk rajta, ki tudjuk találni. Azt hiszem, elég sok köze van ahhoz, hogy „AZT ARATJUK, AMIT VETÜNK.” Egy levél: „Kedves Isten! Miért nem mentetted meg azt a kislányt, akit megöltek az osztályában? Tisztelettel: egy érintett tanuló.” A válasz: „Kedves Érintett Tanuló! Ki vagyok tiltva az iskolákból. Tisztelettel: Isten.” – Furcsa, milyen egyszerű az emberek számára megvetni, kidobni Istent, zagyvaságnak, értelmetlenségnek tartani üzenetét, aztán csodálkoznak, miért megy pokolra a világ. – Furcsa, mennyire elhisszük, amit az újságok írnak, de megkérdőjelezzük, amit a Biblia mond. – Furcsa, hogyan mondhatja valaki: „Hiszek Istenben”, miközben a Sátánt követi, aki egyébként szintén „hisz” Istenben. – Furcsa, milyen gyorsan készek vagyunk az ítélkezésre és menynyire nem a megítéltetésre. – Furcsa, milyen gyorsan továbbküldjük viccek ezreit, és bozóttűzként terjednek a köztudatban, de ha az Úrról szóló üzenetekkel teszszük ezt, az emberek kétszer is meggondolják, mielőtt továbbítanák. – Furcsa, hogy az erkölcstelen, durva, vulgáris és obszcén dolgok szabadon áramlanak a világhálózaton, miközben az Istenről való nyilvános beszédet elnyomják az iskolában és a munkahelyen. – Furcsa, hogyan lehet valaki Krisztusért lánggal lobogó vasárnap, és láthatatlan keresztyén a hét további részében. Nevetsz? 181
– Furcsa, hogy mikor továbbítod ezt az üzenetet, nem fogod sokaknak a listádon elküldeni, mert nem vagy biztos afelől, hogy mit hisznek, mit fognak gondolni rólad, ha ezt teszed. Furcsa, hogy jobban érdekel, amit az emberek mondanak Rólad, mint amit Isten mond rólad. Gondolkozol? Add tovább, ha úgy gondolod, hogy megéri. Ha nem, akkor csak szabadulj meg tőle. Senki nem fogja megtudni, hogy ezt tetted. Azonban ha kidobod ezt az elmélkedést, akkor ne ülj vissza, és ne panaszkodj arról, hogy nincs szerencséd, és hogy milyen rossz bőrben van a világ! Anne Graham
Isten munkája kiterjed Jóel 3:1. (Csel 2:17-21.) „Azután kitöltöm majd lelkemet minden emberre. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látomásokat látnak. Még a szolgákra és szolgálókra is kitöltöm lelkemet abban az időben.” Mt 24:14. „Isten országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég.”
Evangélisták hirdetik napjainkban szerte az egész világon, hogy Jézus Krisztus az igazság. Kapuk nyíltak Kelet-Európában, Oroszországban, Közép- és DélAmerikában is. Még néhány éve – amikor Reinhard Bonnke szolgálatára Afrikában már milliószámra tértek meg az emberek – sem gondoltuk volna, hogy Indiában vagy Közel- és Közép-Keleti államokban evangélizációs összejöveteleket lehet tartani, mára pedig valósággá lett. Ilyen alkalmakon százezrek térnek meg, sőt az is előfordul, hogy az egy hét során megtérők száma átlépi az egymilliót. Kínában tudomásom szerint még nyilvános evangélizációra nincs mód, ugyanakkor az üldözött, „földalatti” keresztyének száma rohamosan nő.
182
Ne gondold, hogy ezekben a jelentőségteljes napokban csak evangélistákra és apostolokra van szükség. Isten minden egyes hívőt használni akar a nagy aratásban! Téged is munkában akar találni!
z Egyháznak olyan tagokra van szüksége, akik ismerik az Igét, és akik tudnak szolgálni pásztori vezetés alatt. Hamarosan annyi ember fog a gyülekezetekbe özönleni, hogy a pásztor nem lesz képes egymaga mindenki felé szolgálni... Olyan gyülekezetekre van szükség, amelyekben olyan szolgálócsoportok tevékenykednek, akik ismerik a Szent Szellemet, tudják, hogy mikor mit kell tenniük, és tudják követni a pásztort, anélkül, hogy kilépnének rangjukból. Teljesítsük Isten utolsó időkre szóló tervét!
A
Roberts Liardon
Nagy örömöt jelent számunkra, hogy szolgálatunk során újra meg újra átélünk csodálatos megtéréseket. Előfordult pl., hogy bejött imaóránkra öt erdélyi magyar, és azon az alkalmon befogadták Jézus Krisztust. Egy másik férfi, aki már olyan sok buzdításnak ellenállt, egyszer csak megtört, és teljesen új életet kezdett. Ha a bűnösöket megérinti Isten szeretete, akkor megnyílnak, és elfogadják a segítséget. Légy kész minden embernek bizonyságot tenni a benned élő Jézusról!
Élj bölcsen az utolsó időkben! Ef 5:15-17. „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata.” 2Tim 4:1-5. „Kérve kérlek az Isten és a Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat; az ő eljövetelére és országára kérlek: hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással. Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek ma183
guknak tanítókat, mert viszket a fülük. Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak. Te azonban légy józan mindenben, a bajokat szenvedd el, végezd az evangélista munkáját, töltsd be szolgálatodat.” Zsid 10:37. „Mert még egy igen-igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik.” Mt 24:46. „Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál ura, amikor megjön!”
Miért foglalkozunk az utolsó idők kérdésével? Mert benne vagyunk. Az „utolsó idők” kifejezés alatt nem csak az elragadtatást, a nagy nyomorúságot, az ítéletet és a feltámadást értjük, hanem az ezeket megelőző végső földi napokat is. Úgy vélem, hogy ezek elérkeztek. Nem mindegy, hogy hogyan használjuk ki az időt – ezt az igen-igen kevés időt! Értsétek meg, hogy Isten akarata az, hogy a hívők gyülekezete, mint felekezetközi szellemi sereg, betöltse szolgálatát. És ebben TE is legyél benne! Szeresd az Urat teljes szívedből, és tedd a földi életcéljaidat a második helyre! Szeresd embertársaidat, és mondd el nekik, hogy Jézus visszajövetele közel van! Mondd el, hogy ha nem térnek meg és nem békülnek meg Istennel, akkor elkárhoznak! Isten az utóbbi években több szolgájához is szólt kijelentésben arról, hogy a mennyei hajlékok már elkészültek a Krisztus menyasszonyának fogadására, de a menyasszony, a Gyülekezet még nincs kész. Fontold meg ezt az intést! Készülj fel te magad, és készíts fel másokat is! Vedd komolyan!
J
ézus elkészült a hajlékokkal, de a szentek még nem készültek fel. Daniel Ekechukwu
mi igazán szomorítja a szívemet, az az, hogy noha megparancsoltam a népemnek, megparancsoltam a Gyülekezetnek, hogy hirdesse az evangéliumot az egész világon és tanítson minden
A
184
népeket, és bár vannak evangélisták, pásztorok, próféták, apostolok és mindenféle munkásaim a világ különböző részein és a Föld sok nemzetében, amit végeznek, az elenyészően kevés ahhoz képest, amit a tanítványaimnak parancsoltam. Én annyira szeretem az embereket, hogy nem engedhetem, hogy úgy maradjanak, ahogy most vannak... Most aztán szükség van tűzzel teli prédikálásra. Igazán szükség van a Szent Szellem kenetére. – A fenti mondatokat Isten mondta látomásban Oral Robertsnek. Oral így összegezte: Itt az ideje prédikátorok, tanítók, hogy felkapjuk a Bibliánkat, és valóban hirdessük a Krisztus második eljövetelét, és elmondjuk az embereknek, hogy a dolgok nem fognak úgy menni tovább, ahogy most mennek. Mindennek vége lesz egyszer. Az egész világ számára szól majd az ébresztő! Oral Roberts
ebesen sodródunk az utolsó idők felé. Jobb, ha szemünket örökkévaló értékekre függesztjük. Csak a szellemi dolgok fognak megmaradni. Csakis a szellemi emberek fogják megérteni, mi megy itt végbe – és nem csuklanak össze. A Szent Szellem gondolatára kell ráhangolódnunk, hogy ne viseljenek meg minket az elkövetkező radikális változások. Olyan helyzetbe kell magunkat hoznunk, ahol már nincs mit veszítenünk. Egyszerűen el kell távolodnunk életünk minden lim-lomjától – úgyis elveszítjük őket. Mennyire vagy földi, földhözragadt? Mennyire múlandók, átmenetiek a vágyaid, mennyi idődet emészti fel a jelentéktelen dolgok hajszolása? Ki fog hívni téged a Szent Szellem a körülötted levő sekély keresztyénségből. Megmagyarázhatatlan isteni nyugtalanság vesz elő. Érdektelenség fog el aziránt, amit eddig végeztél. Minden sikered az üresség és beteljesületlenség érzését kelti benned. Az elégedetlenség hosszú árnyékot vet egész életedre. Ez annak a jele, hogy Isten természetfeletti módon foglalkozik veled; megpróbál rávenni, hogy engedj el mindent, amit nagy becsben tartasz. Ő ilyen módon akarja megmutatni, hogy szükségleteid valójában szellemiek, és nem fizikaiak. Szentek, a kulcsszó: éhség. Én még sohasem éheztem ennyire Istenre. Időnként majdnem felemészt ez az éhség. Minthogy mindig az Ő gondolatai járnak az eszemben, a világ dolgai elveszítették értéküket. Kezdek semmi lenni – és ez olyan jó érzés. Te is érzed ezt az elhívást, hogy mélyebben járj Istennel? Ha igen, fejezd be a polgárháborút magadban úgy, hogy mindent, amid csak van, a Mester rendelkezésére bocsátod. Abban a pillanatban megszűnik a nyomorúság, mihelyt mindent átadsz Neki. A valódi békét és boldogságot akkor fogod megismerni, mikor felhagysz azzal,
S
185
hogy legyél valaki. Ne akarj Jézuson kívül semmit és életed újra értelmet kap. Ne fecsérelj el egyetlen további órát sem, kitartóan imádkozz szellemi éhségért. Kérj Istentől megtört szellemet, amiért ennyi időt elpazaroltál. Imádkozz, hogy még nagyobb vágy fejlődjék ki benned az Ige iránt. Imádkozz megtört, szomorú szívért, imádkozz, hogy életed tisztuláson menjen át. Azután készülj fel rá, hogy bevessenek a tüzes megpróbáltatásokba. Elárulhatom neked, megéri! Ez a tüzes megtisztulás nem látszik örvendetesnek, sőt, inkább fájdalmasnak. Rövidesen utána viszont dicsőíteni fogod az Urat az életedben elért eredményekért. Az aggodalom mind a múlté lesz. Minden világi ambíciód kihal. Minden reggel túláradó örömmel ébredsz. Lelked így kiált fel: „Megtaláltam, ami után a lelkem vágyakozott – nyugalmat, gyönyörű nyugalmat az én Uramban.” David Wilkerson
A hittől való elszakadás 1Tim 4:1 „A Lélek pedig világosan megmondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, mert megtévesztő lelkekre és ördögi tanításokra hallgatnak;” 2Thessz 2:3. „Senki semmiféle módon ne vezessen félre titeket. Mert az Úr napját megelőzi a hittől való elszakadás, amikor megjelenik a törvénytipró, a kárhozat fia.” 2Tim 3:1-4. „Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők jönnek. Az emberek ugyanis önzők, pénzsóvárak lesznek, dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók, szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek; szeretetlenek, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, jóra nem hajlandók, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint az Istent.” 2Pt 3:3-4. „Tudjátok meg elsősorban azt, hogy az utolsó napokban csúfolódók támadnak, akik mindenből gúnyt űznek, akik saját kívánságaik szerint élnek, és ezt kérdezgetik: „Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert mióta az atyák elhunytak, minden úgy maradt, amint a teremtés kezdetétől fogva van.”
186
Júd 18. „Azt mondták ugyanis, hogy az utolsó időben csúfolódók támadnak, akik istentelen dolgokra irányuló szenvedélyeik szerint élnek.”
Nap mint nap tapasztalom, hogy az emberek egyre gonoszabbak. Teljesen kifordultak önmagukból, makacsok, durvák, féktelenek, istentelenek. Szabad állampolgárok, és azt csinálnak, amit csak akarnak. Olyan elképesztő dolgokra vetemednek, aminek már a hírét hallva is megborzong az ember. A napokban olvastam, hogy egy 11 éves fiú lelőtte a róla gondot viselő, éppen alvó nagyszüleit, mert a nagypapa szobafogságra büntette egy igazgatói intő miatt. Utána felgyújtotta a házat, majd elmenekült. A védőügyvéd azzal menti az ügyet, hogy a fiú egy olyan antidepresszánst szedett, ami viselkedészavart okozhat a fiatalkorúaknál. Azt is hangoztatja, hogy a fiúnak hallucinációi voltak, amelyek tettének elkövetésére vezérelték. Egy másik esetet is olvastam. Egy felnőtt testvérpár, fiú és lány, a nagyszüleik pénzére vágytak, ezért eltervezték, hogy megölik őket. Anyjukat is be akarták vonni a gyilkosságba. Ő ezt megtagadta, mire a fiú leszúrta, majd néhány nap leforgása alatt megölte a nagymamát és nagypapát is, a holttesteket pedig együtt eltüntették. Miért fordulhatnak elő ilyenek? Azért, mert az emberek egyre önfejűbbek, és nem ismerik el, hogy Isten nélkül semmi esélye az emberiségnek, hogy megállítsa ezt a szörnyű folyamatot, aminek mindannyian szemtanúi vagyunk. És ahogy az idő halad, egyre inkább szenvedő résztvevői is leszünk. Köztudott és elismert tény, hogy a társadalom nagyon züllött, és hogy rosszak a kilátások az elkövetkezendő évtizedekre. A mai fiatalság és a gyerekek, akik 20 év múlva társadalmunk gerincét fogják alkotni, elszomorító képet festenek. Rendkívül gyakoriak náluk a súlyos viselkedészavarok. A tanároknak alig van már törvényes eszköz a kezükben, amivel jó rendre és tisztességre, felelősségre nevelhetnék diákjaikat. Sok diák ma már csak nevet, ha egyest kap vagy éppen osztályfőnöki intőt írnak az ellenőrzőjébe. Közömbösek, érdektelenek, céltalanok, egyáltalán nem olyan dolgok187
kal foglalkoznak, amivel felkészülhetnének a felnőttkor kihívásaira, hanem sokan deviánssá válnak, mire önálló életet kezdhetnének. Ahelyett, hogy építenék társadalmunkat, ők fognak segítségre szorulni. Ők lesznek a következő generáció szülei is, ami szintén ijesztő jövőképet lebegtet elénk. Ehhez ráadásul környezeti katasztrófákról, olajhiányról, földrengésekről, járványokról, globális felmelegedésről, Európa eljegesedéséről, nemzetközi terrorizmusról, vallási konfliktusokról, merényletekről, az Európai Unió gazdasági zsákutcájáról és esetleges korai felbomlásáról, kábítószerfüggőségről, kezelhetetlen fiatalkorúakról, és sok hasonló fenyegetettségről beszélnek a tudósok, szakértők. Néha egymásnak is ellentmondó előrejelzéseket hallunk. Az emberekben nagy a bizonytalanság, és mivel senki sem tud igazi választ adni, vagy megoldani egy-egy problémát, azt tapasztalom, hogy inkább nem is vesznek tudomást a világ problémáiról, hanem a strucchoz hasonlóan a homokba dugják a fejüket, és megpróbálják intézni a mindennapos dolgaikat. Igyekeznek nem sokat gondolkozni a jövőn, inkább élvezni akarják a jelent – a maguk módján. Azok a vezetők, médiaóriások, szakemberek, akiknek némi lehetőségük lenne a dolgok alakulását befolyásolni, többnyire hitetlenek és istentelenek, ezért mindenféle politikai, katonai, gazdasági meg tudományos eszközöket latba vetnek a Föld rémisztő jövőjének jobbá formálására, de az Isten által mutatott megoldást elutasítják. Így nem érhetnek el komolyabb eredményeket. Természetesen kifelé azt mutatják: „Csak semmi pánik, mindent a felügyeletünk alatt tartunk, nem lesz semmi gond. Mindent megteszünk a világ békéje és biztonsága érdekében, mert ez mindennél fontosabb! Egymásra vagyunk utalva, ezért minden ország köteles a világ békéjéért minden saját érdekét háttérbe szorítani, mert csak így leszünk eredményesek.” Tudnunk kell azonban, hogy semmi hatalmuk nincs a dolgok ilyetén alakulását megállítani. Minden Isten kezében van. Ha Őt nem hívja segítségül az emberiség, akkor magának kell megküzdenie az ördög pusztító tervével, ez pedig eleve reménytelen küzdelem.
188
Előkészületek napjainkban Íme néhány idézet annak szemléltetésére, hogy a világ mennyire várja a föld népeinek egyesítését. Úgy tűnik, hogy politikusok, történészek, egyházi személyek és hadvezérek véleménye teljes összhangban van.
kölcsönös egymásrautaltság korszakába léptünk.
A
Time magazin
világban olyan fokú a társadalmi nyomás, amely éretté tette a helyzetet egy új Caesar megjelenésére, hogy egységet és békét hozzon a világnak.
A
Arnold Toynbee, történész
izonyos egyéni jogok feladása szükségszerű ár a közösség érdekéért.
B
Lalonde: One world
világ jövője az, hogy egyre inkább egyfajta világfaluvá válunk. Egy világ vagyunk, egy közösség. Az egyház segédkezni fog abban, hogy ezt a világ is megérthesse, és Amerika is elfogadja.
A
Franklin Richardson, Egyházak Világtanácsa
lyan vezetőt akarunk, aki képes megszerezni az emberek támogatását, és aki képes kivezetni minket a gazdasági mocsárból. Jöjjön egy ilyen ember, és legyen bár Isten vagy maga az ördög, mi elfogadjuk őt.
O
Henry Spaack, volt NATO főtitkár
A világ népeinek egyesítése soha nem volt olyan elérhető közelségben az emberiség története során, mint most. A Biblia világosan megmondja, hogy az utolsó időkben lesz egy személy, aki az egész Föld felett hatalmat gyakorol. („...megadatott neki a hatalom minden 189
törzs és nép, minden nyelv és nemzet felett.” Jel 13:7.) A Föld népei nem arról híresek, hogy olyan könnyen meghajtják magukat egy uralkodó előtt. Ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, sok tényezőnek kell együtt játszania. Véleményem szerint zömmel az utóbbi néhány évtizedben zajlottak, és még napjainkban is zajlanak az antikrisztusi rendszer kiépítéséhez szükséges előkészületek. A globalizáció egyik lélektani akadálya volt az európai népek erős nemzeti öntudata, de ez elhalni látszik napjainkban. A magyar nép pl. a török, azután a Habsburg, majd a szovjet igát nyögte, és mennyit küzdött önállósága visszaszerzéséért! És amikor végre megszerezte, mindössze néhány évi szabadság után kérte felvételét az Európai Unióba. Sohasem volt jellemző, hogy egy nép önként feladja önállóságát. Mindig úgy kellett őket háborúban legyőzni, hogy egy birodalomba olvaszthassák őket. Ma annak vagyunk szemtanúi, hogy ország ország után kéri felvételét az ENSZ-be, a NATO-ba, vagy éppen az Európai Unióba. Önként hajtjuk fejünket igába. Ez nagyon furcsa, és nagyon új jelenség. Vegyük észre, hogy az önállóságunk feladására újonnan megjelent hajlandóság előfeltétele az Antikrisztus világegyesítő programjának! Miből fakad ez az újfajta hajlandóság?
Békére és biztonságra való vágyakozás 1Thessz 5:3. „Amikor azt mondják: Békesség és biztonság, akkor tör rájuk hirtelen a végső romlás, mint a fájdalom a várandós aszszonyra; és nem fognak megmenekülni.”
Sok-sok háború dúlt a Földön a népek közt. Birodalmak épültek és bomlottak fel. A XX. században már olyan technikai lehetőségek álltak rendelkezésre, hogy az óceánok sem jelentettek határt, és az egész Földre kiterjedő háborúk alakultak ki. Kiderült, hogy a nukleáris és vegyi fegyverek olyan pusztításra képesek, hogy ha nem uralkodnak magukon a világuralomra törő hatalmak, akkor egészen egyszerűen kipusztul az emberiség. 190
Ezért alakult ki hidegháborús fegyverkezési verseny az USA és a Szovjetunió között, hogy a Föld elpusztítása nélkül próbálják meg a másikat legyőzni, illetve olyan mértékben sakkban tartani, hogy legalábbis ne merjen háborút indítani egyik a másik ellen. A Bibliából tudjuk, hogy nem lesz a Földön tartósan sem béke, sem biztonság. A világ népei előtt azonban megcsillant a remény, hogy lesz, ezért egyre fokozódik az igényük rá, mert elegük van már a sok erőszakból, ellenségeskedésből. A Szovjetunió bukásakor úgy tűnt, eljött a szabadság kora, megnyílt az út, hogy minden diktatúra összeomoljon és a Föld demokratikus államai békében és biztonságban éljenek egymás mellett. Hogy ez teljesen megvalósulhasson, diplomáciai bravúrokba fogtak, hogy kibékítsék az arabokat Izráellel. Ez mindmáig nem sikerült, de folyamatosan a világpolitika központi témája, és nem adták fel a reményt, hogy egyszer sikerül. Háborúk folynak a még működő diktatúrák megdöntéséért és demokratikus államok létrehozásáért. Miközben olyan sokat beszélnek a békéről, látnunk kell, hogy nagyon messze vagyunk tőle. Éppen a minap, olyan hosszú idő óta megint, fegyverszüneti megállapodást kötött Izráel és a Palesztin Felszabadítási Szervezet. Alig száradt meg a tinta a papíron, és már meg is szegték. A biztonság is csak névleges. Ha egy katasztrófa történik, mindent megtesz az állam, hogy „még egyszer ez ne fordulhasson elő”. Intézkedések sora követ egy-egy tragédiát, és mégis egyre több hátborzongató esemény történik. A hatalom igyekszik megnyugtatni a lakosságot, mondván: megóvja a terroristáktól, kiépíti a szökőárelőrejelző rendszert, stb., de valójában tehetetlen. Nem tud elébe menni a problémáknak, csak kezelgeti a már kialakult válságokat. Valójában senki nincs biztonságban.
Nemzetközi terrorizmus Miközben a politikusok világbékét és egyezségeket próbálnak létrehozni, a terroristák hátba támadják őket. Izraelben gyakoriak a terrorcselekmények, de a világ más tájain nem számítottunk ilyesmikre. A 2001. szeptember 11-i terrortámadás USA-beli célpontok ellen megváltoztatta a világot. Azóta úton-útfélen terrortámadás191
okról, és a terrorizmusveszélyről hallunk. A ma déli hírekben is – 2005. febr. 17. – éppen ezt hallottuk: „Terrortámadásra készülnek amerikai célpontok ellen.” A média szép lassan belecsöpögteti minden ember tudatába, hogy olyan szervezett nemzetközi terrorista hálózat fenyegeti a világot, hogy hatékonyan csak úgy tudunk velük szembeszállni, ha nagyon szoros szövetséget kötünk egymással, minden információt megosztunk egymással, stb. (Egyébként ez valószínűen így is van.) Nyilvánvaló, hogy a terrorizmustól való félelem is növeli a népek hajlandóságát, hogy végszükség esetén elfogadják egy egységes világkormány fennhatóságát.
Természeti fenyegetettség Lk 21:25. „És akkor jelek lesznek a napban, a holdban és a csillagokban, a földön pedig a tenger zúgása és háborgása miatt kétségbeesnek a népek tanácstalanságukban.” „Jelek lesznek a napban, a holdban és a csillagokban, a földön pedig a nemzetek szorongása a tenger és a rengés morajlása miatti aggodalmukban...” (Hit Gy. ford.) A tenger és a rengés: a kifejezést sokféleképpen értelmezhetjük: például a tenger és a hullámverés; a tenger és a rengés – az ilyesfajta szókapcsolatok azonban gyakran egy fogalomra utalnak a görögben: tehát itt a tenger hullámverésére (esetleg: szökőárra), vagy tengerrengésre is gondolhatunk.
Nem emlékeztet ez minket a 300000 ember életét követelő, 2004 karácsonyi dél-ázsiai szökőárra? Vagy az azt néhány nappal követő – skandináv államokban végigvonuló – pusztító viharra? (Ezekről az 5. fejezetben bővebben írok.) A nemzetek szorongása és a kétségbeesés, a tanácstalanság... Fel kell figyelnünk ezekre a jelekre!
Modern életmódunk rengeteg káros hatást fejtett ki Földünkre. A sok vegyszer, műanyaghulladékok, elektronikai szemét (tv, magnó, számítógép, stb.), nukleáris szemét, stb. tönkretette a talajt, a vizeket, a levegőt. Az ózonréteg egyes helyeken veszélyesen elvékonyodott, a
192
Föld hőmérséklete emelkedik, és ha a jégvidékek olvadásnak indulnak, egész országokat önthet el a víz. Miközben a környezetszennyezést a kormányok mindenféle költséges programokkal próbálják megfékezni, számtalan természeti katasztrófa sújtja a Földet. Ezek ellen már semmit sem tud tenni az ember. Isten, aki kezében tartja a vizeket, a szelet, a szárazföld mély rétegeit és az eget, azt tesz, amit akar, és senki sem foghatja le a kezét, vagy kérheti számon: mit csinál és miért csinálja. „...tetszése szerint bánik a menny seregével és a föld lakóival. Senki sem foghatja le a kezét, és senki sem mondhatja neki: mit csinálsz?” Dán 4:32. Emberek milliói éheznek. Földrengések, szárazságok, árvizek, szélviharok söpörnek végig a Földön. A Föld népei a sok emberéletet követelő és óriási anyagi kárral, pusztulással járó katasztrófák sújtotta térségeket próbálják segíteni. Az egyre gyakoribb és egyre súlyosabb csapások miatt ez olyan költséges lesz, hogy ez is indokolni fogja egységes világkormány felállítását.
Egységes kultúra A diktatórikus rendszerek bukásával és az informatikai, híradástechnikai fejlődéssel, a szabad kereskedelemmel megváltozott a világ kulturális élete. A helyi kulturális életet felváltotta a világméretű szórakoztatóipar. A Hollywoodban készülő filmek, a számítógépes játékok, különböző zenei albumok, stb. szabadon áramolnak minden ország felé, és világszerte egy időben, vagy minimális csúszással kerülnek az otthonokba. A számítógép és az Internet segítségével valós idejű kapcsolatba léphetünk bárkivel a világon, viszonylag olcsón. A számítógép használata 15 év alatt úgy elterjedt, mint az autóhasználat egy évszázad alatt. A filmvilág és a számítástechnika egyaránt az angol nyelv általános ismeretét terjesztette, ennek kapcsán már az egész fejlett világban általános az angol nyelvtudás valamilyen foka. Az Antikrisztusnak jól fog jönni, hogy egy ilyen egységes ízlésű és technikai felszereltségű világban léphet trónra. 193
Egységes világvallás 5Móz 32:39. „Lássátok be, hogy csak én vagyok, nincsen Isten rajtam kívül! Én adok halált s életet, összezúzok és gyógyítok, nincs ki megmentsen kezemből.” Jn 14:6. „Jézus így válaszolt: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.”
Békülékenységet mutatnak a különböző világvallások egymással szemben. Ez dicséretesnek tűnik. Azt mondhatnánk: „Milyen jó, hogy végre nem gyűlölködnek, hanem szeretetben élnek egymás mellett. Elvégre is egy Istent imádunk mindannyian, nem számít, hogy melyik valláshoz tartozunk.” Csakhogy ez nem így van. Nem igaz az, hogy Istenhez – „a hegyre” – sok úton el lehet jutni. Csak egy út van az Atyához, és ez az út Jézus Krisztus. (Jn 14:6.) Azok a vallások, amelyek Jézust nem vallják Úrnak, Isten Fiának, azok nem ugyanabban az Istenben hisznek, mint az újjászületett keresztyének. És itt megint a látszat szeretet szembekerül a valóságos szeretettel, de a világ többre értékeli a hivatalos szinten, nagy nyilvánosság előtt kimutatott látszat szeretetet. A hivatalos keresztyénség azon az áron kerülhet szellemi egységbe az idegen istenek egyházaival, ha feladja a Bibliába vetett kizárólagos hitét. Így a kegyesség látszatát megőrzi ugyan, de megtagadja annak az erejét (2Tim 3:5). Minden jel arra mutat, hogy az egyház ezt elvállalja, így ez az akadály is elhárult a világ egységesítése elől. Sőt: egy egységes világkormány egységes vallást is bevezethet majd.
Lester Sumrall egyik írásában felhívja a figyelmet arra, hogy a keresztyén országokat milyen mértékben kezdik elözönleni muzulmán vallásúak, akik a vallásszabadság zászlaja alatt szabadon keverednek népeinkkel: „Egy muzulmán vezető nemrégiben ezt mondta: ’Ha nem sikerül megnyernünk Londont az iszlám számára, akkor az egész nyugati világot elvesztettük.’ Tehát a muzulmánok az egész nyugati világ meghódítását tűzték ki célul! 194
Londonban körülbelül hatszázezer muzulmán él. Háromszáz mecsetük van a város különböző részeiben. A központi mecsetet és az iszlám kulturális központot a londoni Regents Parkban építették fel 7,5 millió dollárért. Elképzelhető, hogy a Nyugat nemzetei még nem ismerték fel a rájuk leselkedő veszélyt? A dzsihád a világ minden muzulmánja számára vallási kötelesség!” Figyelem! A vallások keveredése nem eredménytelen! Az elmúlt év egyik nagy kérdése volt Európa jövőjét illetően, hogy az Európai Unió most készülő alkotmányában szerepeljen-e Isten neve, és egyáltalán bármi, ami az európai népek keresztyén mivoltára utal. Néhány évtizede ez még nem lett volna kérdés, most pedig úgy néz ki, hogy semmi szó nem lesz Istenről, mondván, hogy Európa nem keresztyén állampolgárai számára ez sértő és diszkriminatív lenne. Arra senki sem gondol, hogy az iszlám éppen a keresztyének toleráns, engedékeny hozzáállását fogja kihasználni, hogy meghatározó szerephez jusson? Ha Európa lemond a Krisztusi elvekről, alighanem az iszlám fogja meghatározni az új irányelveket. Innen már csak egy lépés levonni a következtetést: ha ezen az úton halad Európa, Izrael ellenségévé fog válni. Aki pedig Izrael ellensége, az Isten ellensége: „Bizony, aki titeket bánt, a szemem fényét bántja!” (Zak 2:12.)
Egységes világnézet 1Kor 10:23. „Minden szabad, de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épít.” Gal 5:13. „... a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek.” 1Pt 2:16. „... akik a szabadságot a gonoszság takarójául használják.” 2Pt 2:19. „Szabadságot ígérnek nekik, bár maguk a romlottság szolgái...”
195
A humanizmus és a liberalizmus eszméje nagyon népszerű lett. Az emberek nagy részvétet tanúsítanak a másik iránt. Akármilyen csapás ér egy országot, rögtön sokan mellésorakoznak, pénzzel és munkával segítik őket. Úgy tűnhet, hogy igazán emberséges lett a világ. Közben azonban meg kell látnunk, hogy míg hivatalosan ilyen „szeretetet” tanúsítanak, addig a családban, a lakóhelyükön, a munkahelyen egymást lenézik és gyűlölik, vagy legjobb esetben felületesen jóban vannak, de nem veszik észre, hogy a másik bajban van, és teljesen közömbösek a társaik, családtagjaik iránt. Nem töltenek időt egymással, csak magukra gondolnak. Hajszolják az élvezeteket, önzők, kihasználják, akit csak lehet, hogy minél könnyebben sok pénzhez jussanak. Azért sem foglalkoznak a másikkal, mert: „Mindenkinek magánügye, hogy mit gondol, mit csinál. Mindenkinek szabad mindent, senkit sem szabad korlátozni a személyes szabadságában.” Aztán amikor a fiú megöli a szüleit, akkor szörnyülködnek egy darabig, de nem tanulnak belőle, hanem folytatják ott, ahol abbahagyták: mindent szabad. Mivel ez a fajta gondolkodásmód az egész világon elterjedőben van, közelebb hozza a világ népeit gondolkozásmód tekintetében, ezzel előmozdítja a világ egységesítését.
A technikai feltételek megvannak Ahhoz, hogy az Antikrisztus teljhatalmú uralmat és vezetést valósíthasson meg, képesnek kell lennie az egész világgal való kommunikációra. 50 éve ez teljes képtelenségnek tűnhetett, ma azonban a műholdak és az Internet mindent megoldanak. Semmi nehézséget nem jelent már, hogy egy időben a világ minden pontján ugyanaz a műsor kerüljön adásba a TV képernyőkön. Gondoljunk csak 2001. szeptember 11-re! Az egész világ együtt bámulta, ahogy a repülő a toronyba csapódik! Ugyanígy az Antikrisztus azt irányíthat a világ öszszes képernyőjére, amit csak akar. De a kommunikációnak másik iránya is van. Gondolkoztál már azon, hogy milyen információkat tud begyűjteni rólad egy arra jogosult személy a hatóságok, áruházláncok, telefontársaságok, stb. segítségével? Amikor bankkártyával fizetsz a benzinkútnál vagy a boltban, átutalással kapsz fizetést, Interneten keresztül vásá196
rolsz, mobiloddal telefonálsz, E-mailen küldesz leveleket, ez mind-mind érdekes lehet a hatalom számára, ha valamit akarnak veled kezdeni! Kamerák és hangrögzítő rendszerek segítségével nem csak időpontokat, helyeket, pénzösszegeket, elektronikus szövegeket, hanem hangés videoanyagokat is bőven tudnak rólad szerezni. Már olyan kicsi kamerák vannak, hogy meg sem találod őket, és potom áron elő tudják állítani. Persze most azt mondhatod, hogy a személyiségi jogokat sérti, hogy bárki is jogosulatlanul információkat szerezzen rólad. Ezt lassan elfelejtheted. Biztonsági vagy más okokra hivatkozva végül is a hatóság azt tud meg rólad, amit csak akar. Lehet, hogy ma még kevesebb területre terjed ki a látóköre, de minden nap egyre több információ kerül fel központi digitális adatállományokba, amiket „szükség esetén”, vagy éppen „a közjó érdekében” felhasználhatnak ellened. Állatokat, rabokat, házi őrizetben levőket, értelmi fogyatékos betegeket már ma is ellenőriznek elektronikus chipek segítségével. Csupán kormányzati döntés kérdése, hogy ilyen vagy más rendszerű azonosító bevezetését kötelezővé tegyék minden ember számára. Lássuk meg, hogy innen már csak egy lépés a fenevad bélyege! Már napjainkban olyan informatikai rendszer működik, amivel lényegében megvalósítható lenne egy egységes kormányzás az egész világ felett, és totális ellenőrzést lehetne gyakorolni minden emberen. A technikai háttér gyakorlatilag kész. Az elkövetkezendő években, ameddig még lesznek ilyenek, ez már csak tökéletesedik, és rendszerré épül.
sten figyelmeztet a közelgő ítéletre, és szól az emberekhez, hogy térjenek meg, forduljanak őhozzá, mielőtt túl késő lenne. De e figyelmeztetések nagy része az emberek egyik fülén bemegy, a másikon pedig kijön. A TV előtt ülők cinikusan figyelik a televíziós igehirdetőket, és azt gondolják róluk, hogy csak a pénzt hajtják. Nem is hallják meg, hogy az illető miről beszél. Iskoláinkban megengedjük a lázadást, társadalmunkban az erkölcstelenséget. A nem kívánt gyermekek meggyilkolását, az abortuszt legálissá tettük. Isten nem fogja megengedni, hogy mindez így folytatódjék. Az ítélet közel, mi pedig az
I
197
Armageddonig tartó visszaszámlálás idejében élünk – de még van lehetőség a megtérésre! Vajon a Közel-Keleten zajló háború már az Armageddon? Nem. De ez a háború az Ezékiel 38. és 39. fejezetében olvasható próféciák beteljesedésének kezdete. Most még több földrengés és járvány tanúi lehetünk majd, azután bekövetkezik az Antikrisztus felemelkedése, aki főhadiszállását Jeruzsálemben állítja fel, és saját magát ülteti be a templomba Istenként. Ekkor fog Jézus eljönni szentjeivel. És akkor az ember Isten elleni lázadásának nagy fináléja következik. A pusztítás olyan rettenetes lesz, hogy a vér az egész völgyben a lovak zablájáig fog érni (Jel 14:20.). Barátaim! Ez rossz hír. A jó hír az, hogy a Megváltó eljött, és a kegyelem kapuja még nyitva áll a Föld előtt. Fordítsuk arra időnket, pénzünket, imáinkat és minden erőnket, hogy elmondjuk a Földön élő minden embernek, hogy nem kell elpusztulniuk a bűnre és lázadásra váró rettenetes ítéletben. Az Antikrisztus nemsokára színre lép, abban a hitben, hogy örökké fog uralkodni. Isten egy utolsó nagy csatába vonja össze az egész Földet, Izrael földjén, Armageddonnál. Az ítélet közel, ez olyan biztos, mint az, hogy a Biblia igaz. De nem szükséges, hogy rátok is lesújtson ez az ítélet. Isten hívja az embereket, teremtményeit, hogy térjenek meg, jöjjenek Jézushoz, és meneküljenek meg a közelgő harag elől. Ő szólítja Egyházát, hogy hirdesse a Jézusról szóló jó hírt a világnak, amely fejjel rohan Armageddon felé. Itt az idő, hogy többet imádkozzunk, és több energiát fordítsunk az evangelizálásra, hogy minden lehetséges eszközzel felhívjuk az emberek figyelmét az ítéletre, és megmutassuk a menekülés Jézus Krisztuson keresztül vezető egyetlen útját. A legnagyszerűbb időben élünk! Most nem lehet elbújni egy sarokba, és azért imádkozni, hogy Jézus mentsen ki bennünket eljövetelével a bajból. Jézus el fog jönni az Isten által rendelt időben. De azt akarja, hogy amikor eljön, minket munkában találjon, amint hit által lelkeket nyerünk meg az Ő számára. Foglald el a helyedet az emberiség történelmében! Lester Sumrall
Mivel a határok egyre inkább elmosódnak (az Európai Unióban már meg is történt!), és megszűnőben van az útlevélkezelés is, nyilvánvaló, hogy a hatóságok egyre inkább igényt tartanak majd arra, hogy azonosítsák az állampolgárokat, és nyomon kövessék, hogy a világnak 198
mely részén tartózkodnak. Peter Lalonde írja: „Az ehhez szükséges technológia már rendelkezésre áll (GPS, magyarul: Globális Helyzetmeghatározó Rendszer), a Föld bármely pontján néhány méter pontossággal meg tudják határozni az illető helyét... Nem állítjuk, hogy a technológiát ilyen célzattal fejlesztették ki, de az nem lehet kérdéses, hogy egy diktatórikus vezetés számára a rendszer szinte tökéletes ellenőrzést biztosít... Próféciai szempontból kétségtelen, hogy az antikrisztusi rendszer velejét látjuk létrejönni napjainkban.” Akik az eljövendő új világrendet építik, nyilvánvalóan nem örülnek, amikor hívő keresztyének a bibliai próféciák mai aktualitásairól beszélnek. Kényelmetlenül érinti őket, hogy sátáninak tartják tevékenységüket, és ezt ráadásul fennhangon hirdetik. Legfőbb fegyverük a hívők ellen az, hogy intoleránsnak bélyegzik őket, amiért nem tanúsítnak a másként gondolkodókkal szemben megértést. A mai világ egyik legnemesebbnek beállított értéke a tolerancia: a mássággal szemben tanúsított elfogadás. Csakhogy Isten egészen máshogy gondolkozik. Ő nem áll mindenki oldalán egyszerre. Kinyilatkoztatta, hogy mi az igazság, és mi a hamisság, és a dolgokat eszerint csoportosítja. Minden embert szeret, de igazságos természetéből fakadóan csak az igazakkal vállal közösséget. És mivel minden emberrel szeretne közösségben lenni, ezért mindenkit arra hív, hogy hagyjon fel gonosz cselekedeteivel, és kövesse az igazságot. Azt hiszem, hogy a világméretű keresztyénüldözés éppen amiatt fog kiteljesedni, mert a hívők ragaszkodnak a Biblia igazságához, és az igazat igaznak, a gonoszt pedig gonosznak nevezik. A heves üldözések miatt minden hívő nehéz választás előtt fog állni. VAGY mindvégig állhatatos marad, ragaszkodik az igazsághoz, és jutalmat kap Istentől, de cserébe az emberektől szörnyű üldöztetetés vár rá, VAGY ettől való félelmében behódol. Azt, hogy az elragadtatás napjáig milyen szintű üldözés vár Isten megváltott népére, nem tudom. A történelem már produkált és ma is produkál kegyetlen üldöztetéseket, úgyhogy szerintem semmi nincs kizárva. De azok, akik utána térnek meg – hiszem, hogy lesznek ilyenek –, biztosan nagyon drága árat fizetnek az üdvösségükért, többségüknek a földi életébe kerül.
199
Elragadtatás 1987-ben az egyik családi áhítaton megkérdeztem gyermekeimet arról, kinek van üdvbizonyossága. Tíz éves kislányom így válaszolt: „Annak, aki várja vissza az Úr Jézust.” Azt gondolom, hogy ennél jobban nem lehet erre a kérdésre válaszolni. Akiben bizonytalanság van az örök életet illetően, az nem várja még vissza Jézus Krisztust. A jelen üdvtörténeti korban várjuk, hogy Jézus eljön az ég felhőiben, és magával viszi az övéit.
Jn 14:3. „És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is.” 1Kor 15:23, 51-52. „...első zsengeként támadt fel Krisztus, azután az ő eljövetelekor következnek azok, akik a Krisztuséi... Íme, titkot mondok nektek: nem fogunk ugyan mindnyájan elhunyni, de mindnyájan el fogunk változni. Hirtelen egy szempillantás alatt, az utolsó harsonaszóra; mert meg fog szólalni a harsona, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, mi pedig elváltozunk.” 1Thessz 4:14-16-17. „...és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk.” Zsid 9:28. „…úgy Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye: másodszor majd bűn hordozása nélkül fog megjelenni azoknak, akik várják őt üdvösségükre.”
ekünk, akik az egyre nagyobb üldöztetések korában élünk, van még egy reménységünk. Hiszen Isten megígérte, hogy elragadja az övéit ebből a világból, mielőtt az üldöztetés elviselhetetlenné válik.
N
Hal Lindsey
200
ielőtt a nagy nyomorúság az egész világra teljes hatalmával beköszönt, Krisztus Gyülekezete elragadtatik. Ezért kellene életünket arra beállítani, hogy minden pillanatban számíthatunk Jézus megjelenésére és tegyük azt, amire az Ef 5:16-ból kapunk felhívást: „Kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak.”
M
Éjféli Kiáltás
Jézus visszajövetelének napját csak az Atya tudja Mt 24:36-39, 42, 44. „Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki nem tudja: sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül....Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, hogy melyik órában jön el a ti Uratok!... Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!” Mt 25:13. „Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!” Lk 12:40. „Ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amikor nem is gondoljátok!”
Úgy jön el, mint a tolvaj A tolvaj érkezése kiszámíthatatlan, nem tudhatjuk az időpontját, de még egy másik fontos dolgot kell hangsúlyoznunk ezzel kapcsolatban: a tolvajt nem is várjuk, sőt nagyon szomorúak vagyunk, ha jön. Ugyanígy nem várja vissza az Urat a hitetlen ember, aki nem készült fel a vele való találkozásra.
Jel 3:3. „Ha tehát nem ébredsz fel, eljövök, mint a tolvaj, és nem tudod, melyik órában jövök el hozzád.” Jel 16:15. „Íme, eljövök, mint tolvaj: boldog, aki vigyáz, és őrzi ruháját, hogy ne járjon mezítelenül, és ne lássák szégyenét.”
201
1Thessz 5:2, 4. „Mert ti magatok is jól tudjátok, hogy az Úr napja úgy jön el mint éjjel a tolvaj... Ti azonban, testvéreim, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvajként lephetne meg titeket. Hiszen valamennyien a világosság és a nappal fiai vagytok, nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé.” Szemben a hitetlenekkel övéit nem lepi meg az Úr tolvaj módjára. A Krisztus megváltott népe epedve várja Őt. Tudják, hogy az lesz életük legszebb napja, amikor elmehetnek az Úrral a dicsőség honába.
A Bárány menyegzője Jel 19:7-9. „Örüljünk és ujjongjunk, és dicsőítsük őt, mert eljött a Bárány menyegzője, felkészült menyasszonya... Így szólt hozzám: „Írd meg: Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzőjének vacsorájára!” Lk 14:15-24. Mt 22:1-14.
A nagy vacsora – A királyi menyegző
Isten elküldte a meghívókat, Jézus Krisztus által. Az emberek vonakodtak elfogadni a meghívást. Mindenki kapott meghívást!
A nagy nyomorúság Dán 7:23. „Lesz egy negyedik királyság a földön, egészen más lesz, mint a többi királyság volt. Az egész földet bekebelezi, eltapossa és összezúzza.” Dán 12:1. „Nyomorúságos idő lesz az, amilyen nem volt, mióta népek vannak, addig az időig.” Mt 24:21. (Mk 13:19.) „Mert olyan nagy nyomorúság lesz akkor, amilyen nem volt a világ kezdete óta mostanáig, és nem is lesz soha.”
Ó- és Újszövetségi próféciák összhangjából úgy tűnik, hogy a nagy nyomorúság egy hét éves világuralmi rendszer lesz, amiben az Antikrisztus teljhatalommal, sőt 202
természetfeletti hatalommal uralkodik. Az első három és fél év kierőszakolt békéje és jóléte után beül a Jeruzsálemi templomba, és istenként imádtatja magát. A második – vérengző, kegyetlen – időszak végén háborút indít a zsidók elpusztítására, de mielőtt célját beteljesítené, Jézus Krisztus személyesen jön el hatalommal és dicsőséggel, és a tűz tavába veti a hamis prófétával együtt.
A fenevad – az Antikrisztus Szentírás által megjövendölt világméretű összefogás csak napjainkban vált lehetővé. A történelem folyamán eddig erre egyszerűen nem volt lehetőség! A Biblia kihangsúlyozza, hogy az utolsó napokban kiépülő totalitárius rendszer biztosítja, hogy a rendszeren kívül senki ne funkcionálhasson. Bárki, aki Istent szolgálja, gyűlöltté válik ebben az új világrendben.
A
Peter Lalonde
A világ teljesen másként látja az emberiség utolsó teljhatalmú vezetőjét mint Isten. Azt, akit a világ úgy vár, mint rendcsinálót és béketeremtőt, azt a Biblia úgy hívja, hogy törvénytipró és fenevad. Pedig ugyanarról a személyről beszélnek. Nagyon nagy lesz a döbbenet az egész világon, amikor a béketeremtő vezető a kezdeti békés arcát félreteszi és kiderül róla, hogy valójában egy fenevad. De akkor már késő lesz. A Föld népei, akik addig imádták, sokat fognak szenvedni azon bűnük miatt, hogy nem hittek az Isten egyszülött Fiának nevében.
Dán 7:7-8. „... Ez egészen más volt, mint az előző vadállatok... és nagyokat mondó szája volt.” Dán 7:11-12. Dán 7:19-21-22-25-26-27. „Láttam, hogy ez a szarv hadakozott a szentek ellen, és föléjük kerekedett, míg el nem jött az öregkorú, és igazságot nem szolgáltatott a Felséges szentjeinek... Sokat beszél majd a Felséges ellen, és gyötörni fogja a Felségesnek a szentjeit. Arra törekszik, hogy megváltoztassa az ünnepeket és a tör203
vényt. Hatalmába kerülnek a szentek egy időszakra, meg két időszakra és egy fél időszakra. De majd összeül a törvényszék, és elveszik hatalmát; megsemmisül, és végleg elpusztul.” Dán 9:27. „Erős szövetséget köt sokakkal egy hétre, de a hét közepén véget vet a véres- és az ételáldozatnak. A templom szegélyére odakerül az iszonyatos bálvány, míg csak rá nem szakad a pusztítóra a végleges megsemmisülés.” Dán 12:7. „Hallottam, hogy a gyolcsruhába öltözött férfi, aki a folyam vize mellett állt, jobbját és balját az égre emelve megesküdött az örökké élőre: Egy időszak, meg két időszak és egy fél időszak múlva! Mert amikor véget ér a szent nép megrontójának hatalma, mindezek beteljesednek.” Dán 12:11-12. „Attól fogva, hogy megszüntették a mindennapi áldozatokat, és felállították az iszonyatos bálványt, ezerkétszázkilencven nap telik el. Boldog, aki állhatatos marad, és megéri az ezerháromszázharmincöt nap elteltét.” Mt 24:15. „Amikor pedig meglátjátok a pusztító utálatosságot, ahogy Dániel próféta megmondta, ott állni a szent helyen – aki olvassa, értse meg! ...” 2Thessz 2:1-3-10-12. „Mert az Úr napját megelőzi a hittől való elszakadás, amikor megjelenik a törvénytipró, a kárhozat fia. Ez majd ellene támad, és fölébe emeli magát mindennek, amit istennek vagy szentnek mondanak, úgyhogy beül az Isten templomába is, azt állítva magáról, hogy ő isten. Nem emlékeztek rá, hogy még amikor nálatok voltam, megmondtam nektek mindezt? És azt is tudjátok, hogy mi tartja vissza most még, hogy csak a maga idejében jelenjék meg. A törvénytiprás titokban már folyik, csakhogy annak, aki azt most még visszatartja, el kell tűnni az útból. És akkor jelenik meg nyíltan a törvénytipró, akit az Úr Jézus meg fog ölni szájának leheletével, és meg fog semmisíteni eljövetelének fenségével. Mert ennek a törvénytiprónak az eljövetele a Sátán munkája a hazugság minden hatalmával, jelével és csodájával; és a gonoszság mindenféle csalásával azok számára, akik elvesznek, akik nem szerették az igazságot, hogy általa üdvözüljenek.” 204
Jel 13:1-10. „És láttam, hogy a tengerből feljön egy fenevad, tíz szarva és hét feje volt, szarvain tíz korona, és a fejein istenkáromló nevek. Ez a fenevad, amelyet láttam, párduchoz hasonlított, lába, mint a medvéé, szája, mint az oroszláné: a sárkány átadta neki erejét, trónját és nagy hatalmát. Láttam azt is, hogy az egyik feje szinte halálosan megsebesült, de halálos sebe meggyógyult. Az egész föld csodálta a fenevadat: imádták a sárkányt, hogy átadta a hatalmat a fenevadnak, imádták a fenevadat is, és így szóltak: „Ki hasonló a fenevadhoz, és ki tudna vele harcra kelni?” És adatott neki nagyokat mondó és istenkáromló száj, adatott neki hatalom a cselekvésre negyvenkét hónapon át; és megnyitotta száját káromlásra Isten ellen, hogy káromolja az ő nevét és sátorát, azokat, akik a mennyben laknak. Megadatott neki, hogy hadat indítson a szentek ellen, és legyőzze őket, megadatott neki a hatalom minden törzs és nép, minden nyelv és nemzet felett: hogy imádja őt mindenki, aki a földön lakik, akinek neve nincs beírva a megöletett Bárány életkönyvébe a világ kezdete óta. Ha valakinek van füle, hallja! Ha valakire fogság vár, fogságra jut; ha valakinek kard által kell meghalnia, kard által hal meg. Itt van a helye a szentek állhatatosságának és hitének. Jel 13:18. „Itt van helye a bölcsességnek! Akinek van értelme, számítsa ki a fenevad számát, mert egy embernek a száma az. Az ő száma pedig hatszázhatvanhat.” Jel 17:3, 7-14.
z Antikrisztus megjelenéséről beszél Pál a 2Thessz 2:3-4-ben: „...megjelenik a törvénytipró, a kárhozat fia. Ez majd ellene támad, és fölébe emeli magát mindennek, amit istennek vagy szentnek mondanak, úgyhogy beül az Isten templomába is, azt állítva magáról, hogy ő isten.” Ez az a cél, amelyről nem mond le, amelyért mindent feláldoz; hogy Isten és az Ő Krisztusa helyébe üljön. A Jel 13:1-11-ben a népek tengeréből előjövő „fenevad”-ként jelenik meg, amely uralkodik a világ fölött „a másik, a földből feljövő fenevaddal” együtt, – a világvallás mélyéről feljövő antiszellemmel. S ott van a háttérben a „sárkány”, aki a fenevadnak adja erejét, királyi székét és nagy hatalmát”.
A
205
Dániel próféta az egymás után következő birodalmakat nagy állatokhoz hasonlítja. A „negyedik birodalom” után a „pogányok idejében” egymást követő uralmak végén egy „más” uralkodó támad majd, az előzőektől eltérő, és ez „sokat beszél majd a Felséges ellen”, és „arra törekszik, hogy megváltoztassa az ünnepeket és a törvényt” (Dán 7:23-25.) Az utolsó időkben ez az uralkodó istenné teszi önmagát, és Isten helyébe akar kerülni. Az őt megelőző „tíz király” után emelkedik föl. Az Antikrisztusnak tehát több előfutára lesz (1Jn 2:18.; Mt 24:5., 24.). A Dán 7-9., a Jel 12-13. és a 2Thessz 2-ből továbbá megtudjuk, hogy az Antikrisztusnak, illetve az antikrisztusi rendszernek látszólag sikerül megoldania azt a kilátástalan helyzetet, amely most kétségbe ejti az embereket. Megteremti a vallások egységét, amelyet oly sokan tekintenek a világbéke előfeltételének. Megoldja az észak-dél ellentétet, és élelmezni fogja az egész világot. Lehetővé teszi a „békét és biztonságot”. Ezt az időt Jézus Krisztus az özönvizet közvetlenül megelőző napokhoz hasonlítja (Mt 24:38.) Ugyanakkor az élő és igaz Istentől való elszakadás erőteljes rendszerré válik, és mérhetetlen szellemi, lelki és talán testi nyomorúság tör mindazokra, akik mint „békebontók” Isten kijelentését többre becsülik, mint a látszólag isteninek tűnő vonzó képet. Az Antikrisztus minden fölött uralkodó, totális egységrendszert hoz létre: az „anti-Isten (Sátán), az anti-Fiú (Antikrisztus) és az antiSzellem” (Hamis próféta) személyes hármas egységét; mindazok egyesítését egy politikai birodalomban, akik a földön laknak (Jel 13.), egységes világgazdaságot, amelynek azonban csak azok a haszonélvezői, akiken rajta van a „fenevad jele” (Jel 13:16.), az egységes vallást a vallás államosításával, s az államosított vallás egyetlen fejével. Ernst Schrupp
Másik fenevad – a Hamis Próféta Jel 13:11-17. És láttam, hogy a földből feljön egy másik fenevad; két szarva volt, amely hasonló volt a Bárányéhoz, de úgy beszélt, mint a sárkány. Ez gyakorolja az első fenevad teljes hatalmát az ő nevében, és rábírja a földet és lakóit, hogy imádják az első fenevadat, amelynek meggyógyult a halálos sebe. Nagy jeleket tesz, még tüzet is parancsol le az égből a földre, az emberek szeme láttára; és megtéveszti a föld lakóit azokkal a jelekkel, amelyeket képes megtenni a fenevad nevében; és azt mondja a föld lakóinak, hogy készítsenek bálványképet a fenevad tiszteletére, akin a kard által ejtett seb van, de életre kelt. Megadatott neki, hogy lelket leheljen a fenevad képmásába, hogy megszólaljon a fenevad képmása, és hogy 206
akik nem imádják a fenevad képmását, azokat mind megölesse. És megadatott neki, hogy mindenkit, kicsiket és nagyokat, gazdagokat és szegényeket, szabadokat és szolgákat jobb kezükön vagy homlokukon bélyeggel jelöltessen meg, és hogy senki se vehessen vagy adhasson, csak az, akin bélyegként rajta van a fenevad neve vagy nevének a száma.”
Az armageddoni csata Jel 15:2. „És láttam valami üvegtengerfélét, amely tűzzel volt vegyítve, és láttam azokat, akik legyőzték a fenevadat, annak képmását és nevének számát, amint az üvegtengernél álltak az Isten hárfáival.” Jel 16:10, 13, 14, 16. „Az ötödik is kiöntötte a poharát a fenevad trónjára: országa elsötétült, nyelvüket rágták kínjukban ... És láttam, hogy a sárkány szájából, a fenevad szájából és a hamis próféta szájából három tisztátalan lélek jön ki: olyanok voltak, mint a békák, mert ördögök lelkei ezek, akik jeleket tesznek, és elmennek az egész földkerekség királyaihoz, hogy összegyűjtsék őket a mindenható Isten nagy napjának harcára. ... És összegyűjtötték a földkerekség királyait arra a helyre, amelyet héberül Harmagedónnak (Armageddonnak) neveznek.” Jel 19:11-19-20. „És láttam, hogy a fenevad meg a föld királyai és seregeik gyülekeznek, hogy harcra keljenek a lovon ülő és serege ellen, de foglyul esett a fenevad és vele együtt a hamis próféta, aki a csodákat tette az ő nevében, amelyekkel megtévesztette azokat, akik a fenevad bélyegét magukra vették, és imádták az ő képmását: élve vettetett mind a kettő a kénnel égő tűz tavába.”
Isten neve lesz a homlokukon Jel 14:1. „És láttam: íme, a Bárány ott állt a Sion hegyén, és vele száznegyvennégyezren, akiknek a homlokára az ő neve és Atyjának a neve volt felírva.”
Isten pecsétje megvéd 207
Ez 9:4. „...és tégy jelt azoknak az embereknek a homlokára, akik sóhajtoznak és nyögnek amiatt a sok utálatos dolog miatt, amit elkövetnek benne.” Jel 7:1-3-4. „Ne ártsatok a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, amíg homlokukon pecséttel meg nem jelöljük a mi Istenünk szolgáit. És hallottam a pecséttel megjelöltek számát. Száznegyvennégyezer pecséttel megjelölt Izráel fiainak minden törzséből.”
Csapás azokon, akiken nincs Istennek pecsétje Ez 9:5-6. „Gyilkoljátok az öreget, az ifjat és a szüzet, a gyermekeket és az asszonyokat, hadd pusztuljanak! De azokhoz az emberekhez ne nyúljatok, akiken jel van.” Jel 9:4. „És megmondatott nekik, hogy ne bántsák a földön a füvet, se a zöldet, se az élő fát, hanem csak azokat az embereket, akiknek a homlokukon nincs ott az Isten pecsétje.”
A fenevad bélyege Jel 13:16-18. „És megadatott neki, hogy mindenkit, kicsiket és nagyokat, gazdagokat és szegényeket, szabadokat és szolgákat jobb kezükön vagy homlokukon bélyeggel jelöltessen meg, és hogy senki se vehessen vagy adhasson, csak az, akin bélyegként rajta van a fenevad neve vagy nevének a száma. Itt van helye a bölcsességnek! Akinek van értelme, számítsa ki a fenevad számát, mert egy embernek a száma az. Az ő száma pedig hatszázhatvanhat.” Jel 14:6-9-11. „Ha valaki imádja a fenevadat és annak a képmását, és felveszi annak a bélyegét a homlokára vagy a kezére, az is inni fog az Isten haragjának borából, amely készen van elegyítetlenül haragjának poharában, és gyötrődni fog tűzben és kénben a szent angyalok és a Bárány előtt; gyötrődésük füstje száll felfelé örökkön-örökké, és sem éjjel, sem nappal nincs nyugalmuk azoknak, akik imádják a fenevadat és az ő képmását, és akik magukra veszik az ő nevének bélyegét.” 208
Jel 16:2. „...rossz indulatú fekély támadt azokon az embereken, akiken a fenevad bélyege volt, és akik az ő képmását imádták.” Jel 19:20. „...de foglyul esett a fenevad és vele együtt a hamis próféta, aki a csodákat tette az ő nevében, amelyekkel megtévesztette azokat, akik a fenevad bélyegét magukra vették, és imádták az ő képmását: élve vettetett mind a kettő a kénnel égő tűz tavába.”
A fenevad bélyegét felvevőkre örök gyötrelem vár. A bélyeg felvételének pillanatától örökre el van veszve. Nincs visszaút. A bélyeg garantálja a poklot a viselőjének.
Akik nem vették fel a fenevad bélyegét Jel 20:4. „... s láttam trónokat: helyet foglaltak rajtuk, és ítélő hatalmat kaptak azoknak lelkei, akiknek fejét vették a Jézusról való bizonyságtételért és az Isten igéjéért: akik nem imádták a fenevadat, sem a képmását, és nem vették fel az ő bélyegét a homlokukra és a kezükre: ezek életre keltek, és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig.”
Krisztus ezeréves földi uralkodása (Millennium) Ézs 11. Ézs 35. Dán 7:19-22-27. „És akkor bekövetkezett az az idő, amikor a szentek foglalták el a királyságot.” Jel 20:4. „... uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig.” Jel 20:1-3. „És láttam, hogy egy angyal leszállt a mennyből; az alvilág kulcsa volt nála, és egy nagy lánc a kezében. Megragadta a sárkányt, az ősi kígyót, aki az ördög és a Sátán, megkötözte ezer esztendőre, levetette a mélységbe, bezárta, és pecsétet 209
tett rá, hogy meg ne tévessze többé a népeket, amíg el nem telik az ezer esztendő: azután el kell oldoztatnia majd egy kis időre.” Az ezer évig tartó béke két alapvető forrása ez lesz: 1.) Krisztus lesz a király 2.) Az ördög meg lesz kötözve
Sátán megkötözött állapota igen nagy könnyebbséget jelent, de ez a tény egyáltalán nem jár azzal, hogy ne kellene a személyes viszonyt rendezni Jézus Krisztussal. Sokan még ezt a nagyon kedvező helyzetet sem fogják kihasználni. Az ezeréves Krisztus-uralom idején, itt lesznek földi testükben elsősorban azok, akik a nagy nyomorúság idején, az antikrisztus uralma alatt, mint nép jól viszonyultak Izráel népéhez és jól bántak a zsidókkal. Ezek az emberek természetes módon szaporodnak... Megdicsőült testtel pedig azok lesznek itt, akik elragadtattak és a Mennyből Vele együtt jöttek a földre, illetve akik feltámadtak közvetlenül az Ő földi uralmának megkezdése előtt.
A
Gulyás István
Krisztussal uralkodnak ezer évig a feltámadt szentek Zak 14:1-5-9. „…eljön az Úr, az én Istenem, szentjeivel együtt.” Jel 20:4-6. „Boldog és szent az, akinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak, hanem az Isten és Krisztus papjai lesznek, és vele fognak uralkodni ezer esztendeig.”
210
Új Ég és Új Föld Ez 38, 39.
Prófécia az utolsó nagy háborúról és pusztulásról
Jel 20:7-10. „Amikor pedig eltelik az ezer esztendő, a Sátán elbocsáttatik börtönéből, és elmegy, hogy megtévessze a népeket a föld négy sarkán, Gógot és Magógot is; hogy összegyűjtse háborúra azokat, akiknek annyi a száma, mint a tenger fövenye. És felvonultak a fennsíkra, és bekerítették a szentek táborát és a szeretett várost, de tűz szállott alá az égből, és elpusztította őket. Az ördög pedig, aki megtévesztette őket, a tüzes és kénes tóba vettetett, ahol a fenevad és a hamis próféta is van, és gyötrődnek éjjel és nappal örökkön-örökké.”
iért nem lett a végső helyére vetve a sátán az ezeréves békeországlás kezdetén? Erre az a válasz, hogy az ezeréves békeországlás idején is születnek emberek, ... és nekik is próbatétel alá kell kerülniük a Jézus Krisztushoz való személyes viszonyukat illetően, mint ahogy az a Millennium előtt történt minden más emberrel is.
M
Gulyás István
A megpróbáltatás eredménye döbbenetes. Óriási sereget gyűjt össze az ördög, és a szentek ellen támad. Azonban tűz száll alá az égből, és megemészti őket. Az ördög lehetőségei itt véget érnek. Végleges helyére, a tűz tavába vettetik. Az utolsó ítélet során a Halál, a Pokol és az elkárhozott emberek is a tűz tavába vettetnek. A Földi történelem úgy tűnik, itt ér véget. Miután az élet minden szereplője elfoglalta helyét az örökkévalóságban, megszűnik ez a világ, amiben éltünk. Isten Új Eget és Új Földet teremt, és a mennyből alászáll az Új Jeruzsálem, ahol az üdvözültek örökkön-örökké az Úrral lesznek.
211
2Pt 3:10-13. „De el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint a tolvaj, amikor az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a föld és a rajta levő alkotások is megégnek. ... De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyben igazság lakik.” Jel 20:11. „És láttam egy nagy fehér trónust és a rajta ülőt: színe elől eltűnt a föld és az ég, és nem maradt számukra hely.” Jel 21:1-5. „És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé. És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve. Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trónus felől: „Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük; és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” A trónuson ülő ezt mondta: „Íme, újjáteremtek mindent.”
Feltámadás Jn 5:28-29. „... mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját, és kijönnek. Akik a jót tették, az életre támadnak fel; akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel.” Általános jelenség, hogy a végről csak úgy gondolkozunk, hogy egyszer egy nagy eseménnyel (nevezzük végnek, nagyítéletnek vagy az Úr második eljövetelének, stb.) vége lesz mindennek. Nem szólunk az események időbeliségéről, a kronológiai sorrendről. Pedig a Biblia világos tanítása alapján – mint ahogy ítélet is többféle van – idejükben és jellegükben meg kell különböztetnünk a feltámadásokat is.
212
Alapvetően kétféle feltámadásról beszélünk: 1. Életre feltámadás Jn 5:24-29a. 2. Ítéletre feltámadás Jn 5:29b. – Minimum 1000 év van a kettő feltámadás között! A kétféle feltámadás nem kétszeri feltámadást jelent. Az „életre feltámadás” több szakaszban valósul meg.
Feltámadás életre (Jn 5:29a) Elragadtatáskor – a Krisztusban meghaltak
1Thessz 4:13-16-18. 1Kor 15:51-52.
Az éppen élő hívők elragadtatnak a nagy nyomorúság elől, mint Énók az özönvíz elől. Mivel nem halnak meg, nem is fognak feltámadni. A nagy nyomorúság után – a mártírok feltámadása
Jel 20:4-6.
Az utolsó (végső) napon – az ószövetségi hívők feltámadása Dán 12:2a,13. – az igazak feltámadása Csel 24:15., Jn 6:40.
Feltámadás ítéletre (Jn 5:29b) Az 1000 éves békekorszak után a sátán szabadon bocsáttatik, sok kárt, szenvedést okoz a szenteknek (Jel 20:7-9). Azután a kénköves és tüzes tóba vettetik (10. vers). A jelenlegi Föld és a rajta levő alkotások megégnek (2Pt 3:10-13). A Föld és az Ég eltűnnek (Jel 20:11), és feltámadnak az ítéletre azok, akiknek neve nincs beírva az élet könyvébe a világ kezdete óta és ők a tűznek tavába vettetnek (Jel 20:11-15, Dán 12:2b.)
Jel 20:13. „A tenger kiadta a benne levő halottakat, a Halál és a Pokol is kiadták a náluk levő halottakat, és megítéltetett mindenki cselekedetei szerint.” 213
A Krisztus Gyülekezetének megítélése Jn 5:24. „Aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van, sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.” Aki hisz Jézusban, nem megy ítéletre, de földi cselekedetei: munkája és szolgálata tűzpróbán megy át.
1Kor 3:10-13-15. „... akkor mindenkinek a munkája nyilvánvalóvá lesz; és hogy kinek mit ér a munkája, azt a tűz fogja kipróbálni. Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmat fog kapni; de ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga megmenekül ugyan, de úgy, mint aki tűzön ment át.” 2Kor 5:10. „Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat.”
z elragadtatásban részesülő Menyasszonyi Gyülekezet minden tagjának személy szerint, külön-külön oda kell állni az ítélőszék elé. Még Pál apostol is belefoglalja magát. Itt nem a bűnök lesznek megítélve, hiszen bűn nem kerülhet oda! Itt a megváltottaknak kell számot adniuk cselekedeteikről, azoknak indítéka szerint. 1Kor 3:10-15. Jól meg kell jegyeznünk a fundamentum Jézus Krisztus, de nekünk kell építeni rá! A hatféle anyag, amit erre a fundamentumra építhetünk, két csoportra osztható: – a tűzben megtisztuló anyagok: az arany, az ezüst és a drágakövek; – az éghető és a tűzben megsemmisülő anyagok: a fa, a széna és a pozdorja. Az pedig mindig rajtad múlik, hogy mit építesz erre az alapra! Azaz a cselekedeteid és azok indítéka megáll-e az elkövetésük pillanatában is az Ige mértéke szerint, vagy teljesen emberi és testies gondolkodásmód és indulatok mozgatják a cselekedeteidet! Erre most kell figyelned és vigyáznod!
A
214
Ismételten hangsúlyozom, nem a bűneid lesznek megítélve, mert azokat Jézus Krisztus drága vére már eltörölte, különben nem lehetnél ott Vele. A cselekedeteidet mérik meg... aszerint kapod majd a jutalmat az Úrtól, vagy vallasz kárt előtte, de az üdvösséged megmarad. Gulyás István
Ítélet Zsid 9:27. „... elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik.” Jn 5:27. „Sőt arra is adott neki hatalmat, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia.” 2Tim 4:1. „... aki ítélni fog élőket és holtakat.” 1Pt 4:5. „De számot fognak adni annak, aki készül ítélni élőket és holtakat.”
Két külön ítéletről beszélünk. Élők és holtak ítéletéről. A kettő időben is, de jellegében is különbözik egymástól.
Élők ítélete – a nagy nyomorúság végén Mt 25:31-33-46. „Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. Összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.” Az élők ítélete a nagy nyomorúság végén lesz, amikor az armageddoni háborúnak véget vető Jézus Krisztus beül dicsőséges trónjába, és a Földön a borzalmas háborúban el nem pusztult összes élő embert jobb ill. bal keze felől állítja a Jósafát völgyében (Jóel 3:12). 215
Ez nem az egyetlen, „általános” ítélet, ahogy sokan képzelik. Lesz egy másik ítélet is, az utolsó napon, ahol az akkor feltámadtakat ítéli el a trónon ülő. Ekkor, az élők ítéletekor, a zsidók, a nemzetek és Isten Gyülekezete hármas csoportjából csak az akkor élő nemzetekre terjed ki az ítélet és a zsidó bizonyságtevőkkel való bánásmód lesz az ítélet alapja. Az elragadtatás után lesznek az Úrnak zsidó hírnökei, akik viszik a sötét pogányság közé az evangéliumot. Akik örömmel fogadják, azok jobb oldalra kerülnek, akik elutasítják, azok bal oldalra kerülnek. (Az én kicsinyeim, az én testvéreim – a zsidók – képezik a 3. csoportot az ítéletkor.) Akik a bal oldalra kerülnek, azonnal az örök tűzbe jutnak, akik pedig jobb keze felől állnak, azok bemehetnek az ezer évig tartó békeországba. Ez utóbbiak tehát még földi testben maradnak.
Holtak ítélete – az utolsó napon Jn 12:48. „Aki elvet engem, és nem fogadja el az én beszédeimet, annak van ítélő bírája: az az ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon.” Jel 20:11-15. „Ha valakit nem találtak beírva az élet könyvébe, azt a tűz tavába vetették.” A holtak ítélete az ezeréves Krisztusi uralom után lesz. Minden elkárhozó ember, aki a Földön valaha élt, ekkor támad fel és vettetik a tűz tavába, kivéve azokat, akik a nagy nyomorúság végén éltek, és már az élők ítéletekor közvetlenül az örök tűzre vettettek (Mt 25:41). Nem lesz ott ezen az ítéleten egy sem, akinek neve be van írva az élet könyvébe. Ők átmentek a halálból az életbe!
216
Krisztussal együtt ítéletet tartanak a megújult világban Mt 19:28. „Jézus erre azt mondta nekik: Bizony, mondom néktek, hogy ti, akik követtek engem, a megújult világban, amikor az Emberfia beül dicsőségének királyi székébe, ti is tizenkét királyi székbe ültök, és ítéletet tartotok Izráel tizenkét törzse felett.”
orona lesz ezen a fejen, aranyszandálok ezeken a lábakon, fehér öltöny lesz ezen a nyomorult testen, az örökkévaló szeretet gyűrűi díszítik ezeket az ujjakat, hárfán játszanak majd ezek az elragadtatott ujjak és a legédesebb melódia zeng Jézus dicsőítésére. Trónon ülök, ahonnét Izráel nemzetségei felett ítélkezem; éneklek, dallamosabban, mint ahogy valaha muzsika szólt, és állandóan árad ajkamról az ének.
K
Spurgeon
Az „Utolsó idők” témához kapcsolódó javasolt irodalom: Hal Lindsey: Föld bolygó – 2000 Joachim Langhammer: Mi lesz ezzel a világgal? Reichert Gyula: Ama fényes hajnali csillag C. H. Mackintosh: A hitből való élet Bibliai panoráma Derek Prince: A keresztyénség hat alaptanítása 3. kötet Christian Briem: A Krisztusban hívők elragadtatása Ernst Schrupp: Izráel az utolsó időkben... Tim Lahaye és Jerry B. Jenkins: Regény a föld utolsó napjairól (sorozat) Peter és Paul Lalonde: A fenevad bélyege Detlef Grebe: „Az ő száma pedig 666” John Hagee: Végső hajnal Jeruzsálem felett P. C. de Jager: Krisztus és Antikrisztus David Wilkerson: Értékek az utolsó időkben David Wilkerson látomása 1973-ban Reinhard Bonnke: Evangélizáció tűzzel Roberts Liardon: Az utolsó lépés
217
218
5. fejezet
Szenvedés
219
világban annak ellenére nőnek a keresztyén közösségek, hogy nő a velük szemben fellépő erőszak is. A Die Welt napilap írja: A keresztyének üldözésének eredményeképpen 1999-ben 164000 ember halt meg hitének megvallása, Krisztus mellett történő kiállása miatt.
A
Mártírok hangja, 2000.
gy pakisztáni keresztyén, aki megtagadta, hogy áttérjen az iszlám hitre, meghalt, miután harcos muzulmánok halálra kínozták. Javed Anjum 23 éves Toba Tek Szing kerületi lakost öt nap és öt éjjel kínozták egy madrasszából (iszlám iskolából) való szélsőségesek. Tizenegy napi kórházi ápolás után halt meg 2004. május 2-án a felszabadi kórházban.
E
Békehírnök
Meg kell látni, hogy az üldöztetés mindenféleképpen része a hívő életnek. Jézus tanított minket arról, hogy üldözni fognak bennünket az Ő nevéért. (Mt 10:22, Lk 21:16.) Pál apostol is beszél erről. (2Tim 3:12.) A prófétákat is üldözték, (Lk 11:49, Csel 7:52.) Jézust is, az első tanítványokat is. Minket is üldöznek! (Jn 15:20.) Ebben semmi furcsa nincs, sőt, ha valakit nem ér üldözés, bántalmazás a Krisztus melletti elkötelezettségéért, akkor felmerülhet bennünk a gyanú, hogy ez hogyan lehetséges? John Wesley a 18. században lóháton járta az országot, hirdette az evangéliumot. Őt is rengeteg üldözés érte, de ez nem állította meg. Sőt, éppen az üldözés hiánya állította meg egyszer: Éppen lóháton ment egy szolgálatba, és még senki nem akadékoskodott, hogy miért megy oda szolgálni, pedig már majdnem elérkezett a rendelt idő. Nem tetszett ez neki, ezért leszállt a lováról, letérdelt ott a határban, és így imádkozott: „Uram, téged szolgállak, de senki nem üldöz emiatt. Talán valamit nem jól csinálok? Talán nem engedelmeskedek neked teljesen? Mi a baj velem, Uram?” És míg ezeket mondta, a birtok tulajdonosa dühtől hajtva rohant felé, és kövekkel kezdte dobálni, átkozódva, hogy mit keres az ő birtokán, és hogy azonnal tűnjön a szeme elől! A szolgáló pedig visszaugrott a lovára, és hálát adott Istennek a haragos jelenetért, hogy most már újból tudhatja, hogy a helyes úton van! 220
Az üldözés sokféle formában jelentkezhet. Sok országban szabadon lehet hirdetni az evangéliumot, és nem kell haláltól félni. De a sok rágalom, bosszantások és mindenféle egyéb gúnyolás és bántalmazás itt is kijár Krisztus követőinek! Némely országban pedig ma is életükkel fizetnek hitükért a keresztyének.
Hiszem, hogy az utolsó időkben élünk. Az ördög aktivitása most minden eddiginél erősebb. Természetesen támadásának a főcélpontja a keresztyénség és a zsidóság. Célja ezek megsemmisítése. Nem véletlen tehát, hogy az egész világon mindenfelé az erőszakhullám érvényesül. A Bibliát olvasó hívőknek ennek ellenére nem kell, sőt nem szabad pánikba esni. Tudnunk kell, hogy a győztes oldalon állunk. A Mt 16:18-ban mondta Jézus a Gyülekezetéről: „... a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta.” Izráelre vonatkozólag pedig Jóel 4:16ban olvassuk Istenünk ígéretét: „... megrendül az ég és a föld. De népét megoltalmazza az Úr, és Izráel fiainak erőssége lesz.”
PÉLDÁK ELŐTTÜNK A SZENVEDÉSBEN Mózes Zsid 11:25-26. Mert inkább választotta az Isten népével együtt a sanyargatást, mint a bűn ideig-óráig való gyönyörűségét, mivel nagyobb gazdagságnak tartotta Egyiptom kincseinél a Krisztusért való gyalázatot, mert a megjutalmazásra tekintett.
Jób Jk 5:11. (Jób 1:13-22.) „Íme, boldognak mondjuk azokat, akik tűrni tudtak a szenvedésekben. Jób állhatatosságáról hallottatok, és láttátok, hogyan intézte a sorsát az Úr; mert igen irgalmas és könyörületes az Úr.” 221
Próféták Jk 5:10. „Vegyetek példát, testvéreim, a szenvedésben és a türelemben a prófétákról, akik az Úr nevében szóltak.”
Jézus Ézs 53:3-7-9. „Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágóhídra viszik, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják, ő sem nyitotta ki száját.” Jn 10:11. „Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.” 1Pt 3:18-19. „Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, az Igaz a nem igazakért, hogy Istenhez vezessen minket, miután halálra adatott test szerint, de megeleveníttetett Lélek szerint.” Zsid 9:28. „Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye;” 1Pét 2:20-21. „...ha kitartóan cselekszitek a jót, és tűritek érte a szenvedést, az kedves az Isten szemében. Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek...” Zsid 12:3. „Gondoljatok rá, aki ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek.”
Péter Csel 4:3. Pétert és Jánost „Ezek elfogták őket, és mivel már este volt, őrizetbe vették őket másnapig.” Csel 12:4. „Miután elfogatta Pétert, börtönbe vetette, és átadta négy, egyenként négy tagból álló katonai őrségnek, hogy őrizzék, mert a páskaünnep után akarta őt a nép elé vezettetni.”
János 222
Jel 1:9. „Én, János, testvéretek és társatok Jézussal a szenvedésben, a királyságban és az állhatatosságban, a Patmosz nevű szigeten voltam az Isten igéjéért és Jézus bizonyságtételéért.”
Pál Csel 20:19. „...szolgáltam az Úrnak teljes alázatossággal, könnyek és megpróbáltatások között, amelyek a zsidók cselszövései miatt értek.” 1Kor 4:11-13. „Mind ez ideig éhezünk és szomjazunk, ruhátlanok vagyunk, és bántalmakat szenvedünk, otthontalanul bujdosunk...” 1Kor 15:30-31. „Miért vállalunk veszedelmet mi is minden percben? Naponként a halállal nézünk szembe...” 2Kor 1:8. „Mert nem akarjuk, testvéreim, hogy ne tudjatok arról a nyomorúságról, amely Ázsiában ért minket: rendkívüli mértékben, sőt erőnkön felül megterheltettünk, annyira, hogy az életünk felől is kétségben voltunk.” 2Kor 6:3-4-5-10. „...úgy ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái: sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban, verésekben, bebörtönzésben...”
István Csel 6:12. „Ezzel fellázították a népet, a véneket és az írástudókat, rárohanva elfogták őt, és a nagytanács elé hurcolták.” Csel 7:54. 57-58. „Amikor ezeket hallották, haragra gerjedtek szívükben, és fogukat csikorgatták ellene... Erre hangosan kiáltoztak, bedugták a fülüket, és egy akarattal rárohantak; azután kiűzték a városon kívülre, és megkövezték.”
223
Filippibeli Gyülekezet Fil 1:29. „Mert nektek nemcsak az adatott meg a Krisztusért, hogy higgyetek benne, hanem az is, hogy szenvedjetek érte...”
Thesszalonikai Gyülekezet 2Thessz 1:4. „…úgyhogy mi magunk dicsekszünk az Isten gyülekezeteiben veletek, állhatatosságotokkal és hitetekkel, amellyel minden üldöztetést és nyomorúságot elviseltek.”
A SZENVEDÉS OKOZÓJA A sátán és a démonai Mt 15:22. „És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kiáltott: Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek!” Csel 5:3. „Péter azonban így szólt: Anániás, miért szállta meg a Sátán a szívedet, hogy hazudj a Szentléleknek, és félretegyél magadnak a föld árából?” 2Kor 7:5. „Mert amikor megérkeztünk Macedóniába, semmi nyugalma sem volt testünknek, hanem mindenféleképpen gyötrődtünk: kívül harcok, belül félelmek.”
Nem törvényszerű, hogy a betegség és a démoni megszállottság miatt szenvedni kell. Meg lehet gyógyulni! A Márk 5. részében leírt történetből tudjuk, hogy a tizenkét éve beteg asszony hallott Jézus csodálatos hatalmáról. Hitt benne. Hittel belekapaszkodott ebbe és azonnal meggyógyult. Az ószövetségi időkben, Krisztus 224
földönjártakor és azóta is folyamatosan, természetfölötti módon beavatkozik Isten és szabadulást, gyógyulást hoz azoknak, akik hittel kérik azt. A következő bizonyságtételekből is láthatjuk Isten dicsőséges győzelmét. A sátán gonosz praktikáival azonban majd egy későbbi kötetben foglalkozunk részletesebben.
yülekezetünk a szokásosnál nagyobb evangélizációra készült 2004 tavaszán. Családunk – mint általában – most is aktívan bekapcsolódott a munkába. Zsolt fiam azonban mindenki másnál elkötelezettebb a szolgálatban. A sátán is jól tudta ezt, ezért megpróbálta őt ellehetetleníteni. A szellemi úton hozott támadásait Zsolt az Úr nevében visszautasította. Így nem tudta őt elejteni. Jött hát más oldalról: hirtelen betegség tört az előkészületekben buzgólkodó fiúra. Április 15-én kórházba kellett szállítani. Azonnali vakbélműtétet végeztek el rajta, de kiderült, hogy állapota még annál is súlyosabb, mint gondolták az orvosok. Azonnal imádkozásra kértem a gyülekezetünk pásztorát és a Jakabszálláson élő bátyámnak telefonáltam. Tájékoztattam őt Zsolt helyzetének súlyosságáról. Ő az ottani gyülekezetben, Orgoványon kérte a testvéreket imádkozásra. Édesapámék pedig Dombegyházán tették ugyanezt. Természetesen otthon én is buzgón imádkoztam a többi gyermekemmel. A következő nap a jakabi Ige szellemében a gyülekezet pásztora elment a kórházba, hogy olajjal megkenve fiamat, úgy imádkozzon érte. Isten cselekedett és a betegség folyamata megfordult. Amilyen hirtelen jött a baj, olyan gyorsan meggyógyult Zsolt. Kijött a kórházból, nagyon rövid pihenő után folytatta az evangélizációs előkészületeket, ott ahol abbahagyta. A sátánnak el kellett ismerni a bukását. Jézus Krisztus lett a győztes. 340 db jegyet osztottunk szét a Passió című film megnézéséhez, hogy ott sok fiatal és valamennyi felnőtt hallhassa az evangéliumot.
G
Cs-né Magdolna
1
993-ban Áron fiunk egyik kedves barátjának felesége, Virág hívta fel Ibolyát egy kora reggel, hajnali fél ötkor: „Kérlek, hogy azonnal gyere el, és vizsgáld meg a férjemet, Janit, mert nagyon roszszul van!” Tudtuk, ha valaki ilyen korán segítséget kér, akkor igen nagy nehézségben lehet. Ibolya kocsiba ülve azonnal a helyszínre sietett. Jani eszméletlenül feküdt az ágyán. A gyors és alapos vizsgálat megállapította, hogy Janinak baloldali, nagy kiterjedésű tüdőgyulladása van. „Azonnal beutalom kórházi kezelésre, mert Janinak arra van a jelen helyzetben szüksége!” – mondta Ibolya Virágnak. Csak 225
hosszas könyörgésre egyezett bele a feleségem abba, hogy Jani mégis otthon maradjon. Rábízta őt a felesége gondoskodására, és bement a Klinikára dolgozni. Virág villámgyorsan megszervezte a böjt- és imaláncot férje gyógyulásáért. Attól kezdve mindig volt valaki a beteg ágya mellett, testvéreink igazán nem csak szóval, hanem cselekedettel és valósággal mutatták meg szeretetüket. Azonban semmi nem történt, Jani 2 vagy 3 nap múlva is még mindig eszméletlenül feküdt az ágyán! Virág azt kérte, hogy kenjem meg olajjal a férjét, és én is imádkozzam a gyógyulásáért. Ebben a nehéz helyzetben rögtön elmentem én is próba alatt levő testvéreimhez. Este fél 8-ra beszéltem meg Ibolyával, hogy Jani ágya mellett találkozunk. Ő egy kicsit hamarabb érkezett, mint én, s éppen a beadandó injekciót készítette elő, amikor a – folyamatosan eszméletlen állapotban levő – beteg megszólalt. Nem a saját hangján, hanem egy nagyon durva, ördögi hangon ilyesmit mondott: „Azért jöttél, hogy segítséget adjál a tűiddel a barátodnak? Hiába, ő az enyém! Nézd csak, most én szúrom meg őt a baloldalán!!” S abban a pillanatban Jani feljajdult – a saját hangján –, s összerándulva kezeit a bal oldalához kapta. Ekkor a fiunk, Áron is mellette volt, néhány fiatallal együtt, ők végezték a közbenjárás szolgálatát. Senki nem látott engem, amikor a megbeszélt időpontban beléptem a lakásba. De a Janit fogva tartó démoni erő érzékelte a megérkezésemet, mert ismét megszólalt, a már ismert, démoni hangon: „Jaj de félek, mert jön Laci, és nála van a kenet!” Döbbent arcok meredtek rám, amikor benyitottam a szobába. Leültem Jani ágya szélére, s elővettem az olajat. A gonosz engem is megszólított: „Csak ezt ne tedd! Az olajtól félek!” Az ördöggel nem diskurálni kell, hanem parancsot kell neki adni a távozásra. Nem tudok mindent teljes precizitással leírni, de a következő történt. A többiek imádsága közben megkentem Janit az olajjal, majd kiűztem belőle az őt fogva tartó démoni erősséget. Egy nagy sóhajtással eltávozott a betegséget okozó gonosz fejedelem. Jani arca kisimult, a beteg megnyugodott. Aztán – még mindig eszméletlen állapotban – erővel teli, csengő hangon beszélni kezdett: „Istenem, de szép! Hol járok én? Arany utcák, gyöngykapuk, ragyogó fényesség… de jó itt! S halljátok, énekelnek, igen énekelnek az angyalok!” Mindnyájan tudtuk, hogy Jani az Új Jeruzsálem utcáin sétál, ott hallja az angyalok énekét. S akkor, egészen váratlanul, felülve az ágyában, gyönyörű hangon elkezdte a mennyben hallott éneket nekünk is továbbadni: „Méltó a Bárány, hogy vegyen dicsőséget, hódolatot, áldást és tisztességet. Szent az Ő Neve örökké! Szent az Ő Neve örökké! Szent az Ő Neve örökké!” Áron, aki Janival együtt sokat dicsérte az Urat a gyülekezet dicsőítő csoportjában, azonnal leírta a hallott szöveget. Egy idő elmúltával Jani megismételte a dalt. Így pontosan le tudtuk írni „az angyalok énekét”.
226
Amikor Áron letette a ceruzát, a napokig étlen, szomjan, eszméletlenül fekvő Jani felült az ágyában, s mosolyogva ezt mondta: „Éhes vagyok, kérek enni valami finomat!” Ibolya ismét megvizsgálta őt, és semmi nyomát nem találta a tüdőgyulladásnak. Isten teljesen meggyógyította beteg testvérünket. Halleluja! Azóta sokszor átéltük, hogy a „Méltó a Bárány” c. dalban mennyei erő van. Betegekért való imádkozáskor, vagy más, nehéz helyzetekben való közbenjáráskor szoktuk énekelni ezt az éneket. Az Úr ereje mindig kiárad, s a Szent Szellem segítségünkre jön. Mézes László
Bűneink 1Pt 4:15-19. „Közületek tehát senki se szenvedjen mint gyilkos, mint tolvaj, mint gonosztevő, vagy mint más dolgába avatkozó.” Jn 5:14. „Ezek után találkozott vele Jézus a templomban, és ezt mondta neki: „Íme, meggyógyultál, többé ne vétkezz, hogy valami rosszabb ne történjék veled.”
H
ívő családban nőttem fel, de ifjúkoromban elhagytam az Urat, és sokáig nélküle éltem. Ebben az időben nagyon jellemző volt rám, hogy állandóan dúltam-fúltam, állandóan idegeskedtem, haragudtam mindenre, mindenkire. Veszekedtem, kiabáltam, okkal, ok nélkül. Nem lehetett könnyű velem élni! Ezekben az években kialakult egy gyomorbajom. Szinte minden nap gyomorégés kínzott, amitől nagyon szenvedtem. Összegörnyedtem, ömlött rólam a víz. Rengeteg szódabikarbónát, gyógyszert ettem meg. Azután életembe változás állt be. Elköltöztünk. Itt új életet kezdtünk, és én az Urat is elkezdtem keresni. Vágytam rá, hogy újra az Övé lehessek. Elkezdtem gyülekezetbe járni. Csoda történt: kérés nélkül, gyógyszer nélkül, egy csapásra meggyógyultam. 2000 augusztusáig zacskószámra kellett ennem a szódabikarbónát, a gyógyszereket, azóta viszont egy szemet se kellett bevennem. Hálát adok az Úrnak, hogy vigyázott rám, és nem alakult ki gyomorfekélyem, nem lyukadt ki a gyomrom a sok gyógyszer miatt. Ma már a szódabikarbóna helyett imádkozhatom, a gyógyszerek helyett meg ott van az Ige. M. L.
227
ivel Budapest közelében lakom, ezért gyakran veszek budapesti városi bérletet. Az egyik munkatársam megkért, hogy amikor megveszem a bérletet, kérjek számlát az ő nevére, és azt majd elszámolják neki. Először azt mondtam, hogy jó, bár már ekkor is éreztem, hogy ez nem igazán tisztességes. Otthon még nagyobb lett bennem a nyugtalanság. Elhatároztam, hogy inkább nem veszek bérletet csak jegyet, így majd ezzel kimagyarázhatom magam és még csak nem is teszek olyat, ami ellen tiltakozik a lelkem. Közben a nyelvem beteg lett, fájt. Éreztem, hamisság van a számban. Tudtam, hogy akkor vagyok igazán őszinte, ha megmondom a munkatársamnak, hogy nekem ez ellen tiltakozik a lelkem, és Isten ezt nem tartja helyesnek. Valóban el tudtam mondani neki, hogy a lelkiismeretem nem engedi ezt, és az államot is becsapjuk… tovább már nem igen folytathattam, mert félbeszakított. Ő más véleményen volt. Bocsánatot kértem az Úrtól és meggyógyult a nyelvem.
M
Kardos Barbara
A világ Jn 15:18-19. „Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Ha e világból valók volnátok, a világ szeretné a magáét, de mivel nem e világból valók vagytok, hanem én választottalak ki titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ.” 1Jn 3:13. „Ne csodálkozzatok, testvéreim, ha gyűlöl titeket a világ.” Jn 16:33. „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.” Jn 17:14. „Én nekik adtam igédet, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való.” Mt 10:21-22. „... és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért, de aki mindvégig kitart, az üdvözül.”
228
1Pt 4:4. „De most a hitetlenek csodálkozva nézik, hogy már nem folytatjátok velük együtt ezt a romlott és vad életmódot, és emiatt gonosz dolgokat mondanak rólatok.” (Egysz. ford.)
gy keresztyén – aki megtagadta, hogy áttérjen az iszlám hitre – meghalt, miután harcos muzulmánok durván kínozták. A Világméretű Keresztyén Szolidaritás (VKSZ) adta tudtul, hogy Javed Anjum 23 éves Toba Tek Szing kerületi lakost öt nap és öt éjjel kínoztak egy madrasszából (iszlám iskolából) való szélsőségesek. Tizenegy napi kórházi ápolás után halt meg vasárnap, 2004. május 2-án a felszabadi kórházban. A rendőrség Anjum halála előtt jegyzőkönyvbe vette vallomását, amelyben elmondta, hogy vizet keresett az iskola közelében, de annak vezetői azzal vádolták meg, hogy el akarta lopni a kézi működtetésű kutat. „Visszautasítottam amivel vádoltak, és mondtam nekik, hogy keresztyén vagyok és diák. Mihelyt az iszlám szélsőségesek megtudták, hogy keresztyén vagyok, kínozni kezdtek, durván bántalmaztak, hogy térjek át iszlám hitre.” A VKSZ sürgette a pakisztáni hatóságokat, hogy az iszlám harcosokat minél hamarább állítsák bíróság elé. Ez tragédia, és példája annak a fenyegetésnek, amellyel a keresztyének kénytelenek folyamatosan szembenézni Pakisztánban – mondta Stuart Windsor, a VKSZ országos igazgatója. Arra kérte támogatóikat, hogy imádkozzanak Javed családjáért.
E
Religion Today
Idegen népek elnyomása 2Móz 3:7., 9. „Az ÚR pedig azt mondta: Megláttam népem nyomorúságát Egyiptomban, és meghallottam kiáltozásukat a sanyargatók miatt, mert ismerem fájdalmukat... Bizony, eljutott hozzám Izráel fiainak segélykiáltása; látom is, hogy mennyire sanyargatják őket az egyiptomiak.” 2Móz 1:13., 16., 22. (Csel 7:9.) „Ezért kegyetlenül dolgoztatták az egyiptomiak Izráel fiait... Ezt mondta: Amikor a héber asszonyok szülésénél segédkeztek, figyeljétek a szülés lefolyását: ha fiú lesz, öljétek meg, ha leány, hagyjátok életben! ... Ekkor megparancsolta a fáraó egész népének: Minden újszülött héber fiút dobjatok a Nílusba, csak a leányokat hagyjátok életben!” 229
Zsolt 105:24-25. „... akiknek szívét megváltoztatta, hogy gyűlöljék népét, és bánjanak álnokul szolgáival.” Jer sir 1:17. „Az ÚR rendelt elnyomókat mindenünnen Jákób ellen. Jeruzsálemre úgy tekintettek, mint egy tisztátalanra.”
Betegség Mk 5:25-26. „Egy asszony pedig, aki tizenkét éve vérfolyásos volt, sok orvostól sokat szenvedett, mindenét ráköltötte, de semmi hasznát sem látta, hanem még rosszabbul lett.” Lk 13:11. „Íme, volt ott egy asszony, akiben betegség lelke lakott tizennyolc éve, és annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem volt képes felegyenesedni.” Jób 2:7, 13. „A Sátán eltávozott az ÚR színe elől, és megverte Jóbot rosszindulatú fekélyekkel tetőtől talpig... látták, hogy milyen nagy a fájdalma.”
gy fiú 1 éves korában legurult a lépcsőn, eltört a gerince, ezért nagyon sokat volt kórházban. Amikor lelkipásztora kérdezgette őt a gyülekezetben, a fiú megjegyezte: – „Isten igazságos.” A lelkipásztor közbekérdezett: – Hány éves vagy? – Tizenhét. – Hány évet töltöttél kórházban? – Tizenhármat. – Szerinted ez igazságos? A fiú így válaszolt: – Istennek az egész örökkévalóság rendelkezésére áll, hogy kárpótoljon.
E
Nicky Gumbel
agy jelentőségűek és áldásokban gazdagok a súlyos betegségek, melyek során a halál lehetőségével is szembe kell nézni. Ezt tapasztaltam meg újra és újra Nővérségünk családjában. Némely lelki lányomra nézve Isten terve az volt, hogy betegségük a
N
230
földi elköltözéssel végződjön. Imádságaink és a kézrátétel ellenére sem lépett közbe az Úr, mivel haza akarta hívni őket. Ugyanakkor súlyos betegségük idejét az elköltözésre való felkészítésükre használta fel; velük együtt azután abban a kiváltságban volt részünk, hogy valamit átélhettünk a Menny kimondhatatlan dicsőségéből. Hetekkel elköltözése előtt egyik nővérünk arca annyira sugárzott, hogy a betegszobájába belépők számára a Menny jelenléte csaknem tapintható, kézzelfogható volt. Nem csak bennünket, de a látogatókat is csodálattal töltötte el, amit az Úr cselekedett itt. M. Basilea Schlink
Egyház Mt 10:17. „Óvakodjatok az emberektől, mert átadnak a törvényszékeknek, és megkorbácsolnak zsinagógáikban...” Mt 26:3-4. „Ekkor összegyűltek a főpapok, az írástudók és a nép vénei Kajafás főpap palotájában, és megegyeztek abban, hogy Jézust csellel elfogják és megölik.” Csel 4:5-7. „Másnap összegyűltek Jeruzsálemben a vezetők, a vének és az írástudók; Annás a főpap, Kajafás, János, Sándor és a főpapi család valamennyi tagja. Középre állították és vallatták őket: Milyen hatalommal, vagy kinek a nevében tettétek ti ezt?” Csel 5:17-18-29. „Elfogták az apostolokat, és hatósági őrizetbe vették őket.” Csel 9:1-2. „Saul pedig az Úr tanítványai elleni fenyegetéstől és öldökléstől lihegve elment a főpaphoz, és leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál olyanokat, akik az Úr útjának hívei, akár férfiakat, akár nőket, megkötözve vihesse azokat Jeruzsálembe.” Csel 13:45-50-52 „Amikor meglátták a zsidók a sokaságot, elteltek irigységgel, és káromolva ellene mondtak Pál beszédének... De a zsidók felingerelték ellenük a tekintélyes istenfélő asszonyokat és a város előkelőit, üldözést támasztottak Pál és Barnabás ellen, és kiűzték őket határukból.” 231
Csel 22:3-4-5. „E tanítás követőit halálra üldöztem, megkötöztem, és börtönbe juttattam férfiakat is, meg nőket is. Tanúm erre a főpap és a vének egész tanácsa, akiktől levelet is kaptam a testvérekhez, és elmentem Damaszkuszba, hogy az odavalókat is megkötözve hozzam Jeruzsálembe, hogy megkapják büntetésüket.”
egkérdeztem, hogy mi a kifogás Greenfield Edward ellen. Ő azt mondta: „Rendes ember volna, de nagyon szemtelen! Azt mondja, hogy ő tudja, hogy bűnei meg vannak bocsátva!” – Ezért a bűnéért fogják őt száműzetésre vagy halálra ítélni!
M
Wesley
A család Mt 10:21. „Akkor majd testvér a testvérét, apa a gyermekét adja halálra, gyermekek támadnak szüleik ellen, és megöletik őket...” Lk 21:16-17-19. „Kiszolgálnak titeket még a szülők, testvérek, rokonok és barátok is, egyeseket meg is ölnek közületek, és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért.” 1Sám 19:10, 14. (18-30. rész) Após a vejét „Ekkor Saul lándzsájával a falhoz akarta szegezni Dávidot, de ő félrehajolt Saul elől, és a lándzsa a falba fúródott. Dávid pedig kifutott, és elmenekült azon az éjszakán... Saul tehát elküldte követeit, hogy fogják el Dávidot...” 2Sám 15:14. (15-17. rész) Fiú az apját „Jertek, fussunk, mert másképpen nem tudunk elmenekülni Absolon elől. Sietve menjetek, mert ő is siet, és utolér bennünket, veszedelmet zúdít ránk, és kardélre hányja a várost.” Mk 3:20-21. Jézust „Amikor ezt meghallották hozzátartozói, elindultak, hogy elfogják, mivel azt mondták: magán kívül van.” 1Móz 50:20. Testvérek az öccsüket „Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa.” 232
Jó cselekedeteink 1Pt 3:14, 17. „De még ha szenvednétek is az igazságért, akkor is boldogok vagytok; a fenyegetésüktől pedig ne ijedjetek meg, se meg ne rettenjetek... Mert jobb jót, mint gonoszt cselekedve szenvedni, ha ez az Isten akarata.” 1Pt 2:20. „De milyen dicsőség az, ha kitartóan tűritek a hibátok miatt kapott verést? Ellenben ha kitartóan cselekszitek a jót, és tűritek érte a szenvedést, az kedves az Isten szemében.”
Moses Lit a Mao-érában Jézus Krisztusba vetett hitéért börtönbe zárták. Valahányszor Jézusról kezdett el beszélni a cellatársai megverték. 18 hónapot töltött a börtönben, ezalatt kiverték az összes fogát, eltörték a karjait és lábait, és vesebetegséget kapott, mert rabtársai homokkal etették. Amikor nyomorékon kitántorgott a börtönből, csak ennyit mondott: „Hetvenketten fogadták el Jézust a börtönben, mert Isten adott erőt arra, hogy kinyissam a számat.”
z egyik evangélizáló összejövetelünkön Buenos Aires körzetében San Justo városában a szomszédos üres térségről egy orvlövész vett célba a fegyverével, azzal a szándékkal, hogy megöljön. Később ő maga mesélte el, hogy valahányszor célba vett, köd borította el az emelvényt, így mivel nem tudott pontosan célozni, nem lőtt. Azt is világosan látta, hogy ilyenkor egy alak jelent meg, és ő takart el... Egyszer-kétszer mégis megpróbált lőni, de a fegyvere nem sült el. Amikor kipróbálta a puskát és másfelé lőtt, a fegyver működött. Amikor azonban ismét engem vett célba, a furcsa jelenség megismétlődött... Ilyen dolgok a mai napig is történnek a különböző összejöveteleken, amelyeken részt veszek... Azokat az embereket, akik elkötelezték magukat a Krisztustól kapott Nagy Küldetésre, a betegekért való imádkozásra, és hogy erővel és hatalommal lépjenek fel a démonokkal szemben, a jövőben is támadni fogják. Ha az egész egyház elkötelezi magát a teljes evangélium hirdetésére, alighanem az egész egyházat is üldözni fogják.
A
Carlos Annacondia
233
ISTENÉRT ÉS AZ Ő ORSZÁGÁÉRT Jer 15:15. „Te ismersz, URam! Gondolj velem, és fogd pártomat, állj bosszút üldözőimen! Ne légy tovább türelmes, mert elfognak engem! Tudd meg, hogy érted szenvedek gyalázatot!” 2Thessz 1:5. „Ez annak a jele, hogy Isten igazságosan fog ítélni, amikor titeket méltónak nyilvánít az ő országára, amelyért szenvedtek is.” Fil 1:29. „Mert nektek nem csak az adatott meg a Krisztusért, hogy higgyetek benne, hanem az is, hogy szenvedjetek érte...” Csel 14:22. „Erősítették a tanítványok lelkét, és bátorították őket, hogy maradjanak meg a hitben, mivel sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten országába.”
KRISZTUS NEVÉÉRT Mt 10:17-18, 22. (Lk 21:12-13.) Az üldözés alkalmat teremt a bizonyságtételre
„Óvakodjatok az emberektől, mert átadnak a törvényszékeknek, és megkorbácsolnak zsinagógáikban, sőt helytartók és királyok elé hurcolnak énmiattam, tanúbizonyságul nekik és a pogányoknak... és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért, de aki mindvégig kitart, az üdvözül.” Mt 24:9. „Akkor átadnak titeket kínvallatásra, megölnek benneteket, és gyűlöl titeket minden nép az én nevemért.”
234
Lk 21:12. „De még ezek előtt kezet emelnek rátok, és üldöznek titeket; átadnak benneteket a zsinagógáknak, és börtönbe vetnek, királyok és helytartók elé vezetnek titeket az én nevemért.” Csel 5:41. „Ők pedig örömmel távoztak a nagytanács színe elől, mert méltónak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek az ő nevéért...” Csel 9:16. „Én pedig meg fogom mutatni neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért.” Csel 21:13. „De Pál így felelt: „Miért sírtok, és miért keserítitek meg a szívemet? Hiszen én nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért.” Csel 15:25-26. „...jónak láttuk, hogy férfiakat válasszunk és küldjünk hozzátok a mi szeretett Barnabásunkkal és Pálunkkal, olyan emberekkel, akik életüket tették kockára a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért.” Fil 1:13-14. Epafroditosz „... mert ismertté lett az egész testőrségben, és mindenki más előtt is, hogy Krisztusért viselem bilincseimet... „ 2Kor 4:11. „Mert életünk folyamán szüntelen a halál révén állunk Jézusért, hogy a Jézus élete is láthatóvá legyen halandó testünkben.” 1Pét 4:14. „Boldogok vagytok, ha gyaláznak titeket a Krisztus nevéért, mert a dicsőség Lelke, az Isten Lelke megnyugszik rajtatok.”
1
906-ban együtt utazott Stokes amerikai misszionáriussal a Kangra völgyén keresztül Tibet felé Sundar Singh. Omladozó kunyhókban, egy-egy fa alatt, néha barlangban töltötték az éjszakákat 5000 méter magasságban. Naponta néhány szem árpa az egész táplálékuk. Láztól fertőzött a levegő és még sok más nehézség jellemzi ezt az utat, azonban az evangéliumot hirdették. Mégis ez alkalommal még Sundarnak is sok volt a nélkülözés. A legelhagyatottabb vidéken 235
megtámadta a láz. Még egy darabig vonszolta magát, de végül összeroppant. Világosabb pillanataiban barátja, aki kitartott mellette, s híven ápolta, megkérdezte tőle, hogy érzi magát. „Nagyon boldog vagyok – mondta a nagy beteg –, hiszen olyan édes Jézusért szenvedni.” Müller Vilmos
A
Krisztusért elszenvedett szégyen a legnagyobb tisztesség és az érte elviselt gyalázat a legkiváltságosabb kegy. Spurgeon
H
uszonketten öltöztek fehérbe és pecsételték meg új életüket a bemerítéssel. Köztük volt az én legidősebb fiam, Géza is. Az új megtérők nagy része hívő háttérből való, de voltak kívülről megtérők is, ami nagy áttörést jelentett Ócsán. Volt köztük egy néni, akit a férje a vadászpuskájának a tusával összevert, mert tilalma ellenére bemerítkezett. Eljött hozzánk ez az asszony. Ragyogó arccal mutatta a kék foltokat. „Tessék elhinni – mondta – nem fáj. Boldog vagyok, hogy Jézusért kaptam!” Kovács G.
éhány évvel ezelőtt egy afrikai országban voltam, ahol a keresztyéneket elnyomták. Látogatásom első estéjén néhány fekete keresztyént behívattak, hogy regisztrálják őket. Amikor odamentek, elfogták, és titokban megölték őket. A következő napon ugyanez történt más keresztyénekkel. Világos volt, hogy az egész körzetben ki akarják irtani a keresztyéneket. Férfiakat, asszonyokat, ahogy annak idején Hitler igyekezett kiirtani a zsidókat. Vasárnap reggel egy kis templomban prédikáltam. Az emberek eljöttek, de arcukon aggodalom és feszültség ült. Az istentiszteleten egymásra nézegettek, s a szemekben ugyanaz a kérdés volt: „Aki mellettem ül az lesz a következő? Vagy éppen én?” Elmondtam nekik a történetet, amit Lonyval kapcsolatban Ravensbrückben átéltem: Fogolytársaim egy csoportja hozzám jött, és kért, hogy néhány bibliai történetet olvassak nekik. Felügyelőink a Bibliát „hazugságkönyv”-nek nevezték, és akinek Bibliája volt, vagy az Úrról beszélt, halálbüntetésre számíthatott. A priccsemhez mentem, elővettem Bibliámat, és visszamentem az asszonyhoz. Egyszer csak az ajka mozgatásával formálta a szavakat: „Bibliát el! Lony!”
N
236
Ismertem jól Lony-t. Az egyik legszörnyűbb felügyelőnő volt. Imádkoztam: „Adj erőt Uram”, s olvastam a bibliai textust, mert tudtam, hogy Isten akarja, és én Neki engedelmeskedni akartam. Mozdulatlanul állott Lony mögöttem, amikor az igéről beszéltem. Aztán mondtam: „Énekeljünk egy éneket!” Láttam a foglyok riadt tekintetét. Eddig csak én beszéltem. Most ki kellett nekik is nyitniuk szájukat és énekelniük. Tudtam, hogy bátraknak kell lennünk, és így az asszonyok az ellenség szemébe énekelték a „Rendeld el utamat” kezdetű éneket. Amikor történetem végére értem, egy kissé elhallgattam. Aztán folytattam: Szeretném még veletek közölni azt, amit ebből tanultam. Tudtam, hogy minden szó, amit kimondok, halálomat jelenti, de soha azelőtt olyan békét és olyan örömet nem éreztem szívemben, mint akkor, amikor ellenségem jelenlétében Bibliát olvastam és magyaráztam. Az arcokon derült mosoly vonult át. A félelem és a gondok felengedtek. Szemükből öröm fénylett, és észrevettem: szívükben béke volt. Amikor vége volt az összejövetelnek, és egyik a másik után hagyta el a templomot, a hátsó helyiségekből egy régi evangéliumi ének melódiája tört elő: az új égről és új földről. Nem tudtam, kik és mennyien fognak Jézusért e héten meghalni. Később hallottam, hogy több mint a fele azoknak, akik jelen voltak, mártírhalált haltak. Tudom, hogy a dicsőség Lelke megnyugodott rajtuk. Corrie Ten Boom
A GYÜLEKEZETÉRT Ef 3:13. „Kérlek tehát titeket, ne csüggedjetek el az értetek szenvedett megpróbáltatásaim miatt, hiszen számotokra dicsőség ez.” 2Kor 1:6. „Ha szorongattatunk, ez a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van, ha vigasztaltatunk, az a ti vigasztalásotokért van, amely elég erős ugyanazoknak a szenvedéseknek az elhordozására, amelyeket mi is szenvedünk.” 237
A KEGYES ÉLET RÉSZE A SZENVEDÉS 2Tim 3:12. „De mindazokat, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, szintén üldözni fogják.” Csel 14:22. „Erősítették a tanítványok lelkét, és bátorították őket, hogy maradjanak meg a hitben, mivel sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten országába.”
KÖZÖSSÉG A KRISZTUS SZENVEDÉSÉBEN Róm 8:17-18. „Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.” 2Kor 1:5. „Mert amilyen bőséggel részünk van a Krisztus szenvedéseiben, Krisztus által olyan bőséges a mi vigasztalásunk is.” Fil 3:10. (7-14.) „...hogy megismerjem őt és feltámadása erejét, valamint a szenvedéseiben való részesedést...” 1Pt 4:12-13. „Sőt amennyire részesültök a Krisztus szenvedésében, anynyira örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is ujjongva örülhessetek.” Kol 1:24. „Most örülök a tiértetek elviselt szenvedéseimnek, és testem elszenvedi mindazt, ami a Krisztus gyötrelmeiből még hátravan, az ő testéért, amely az egyház.”
238
KÜLÖNÖSEN NEHÉZ IDŐK Kiközösítés Lk 6:22-23. „Boldogok vagytok, amikor gyűlölnek titeket az emberek, és amikor kiközösítenek, gyaláznak benneteket, és kitörlik neveteket mint gonosz nevet, az Emberfiáért.” Jn 9:22. „…a zsidók már megegyeztek abban, hogy ha valaki Krisztusnak vallja őt, azt ki kell zárni a zsinagógából.” Jn 16:2-4. „A zsinagógákból kizárnak titeket, sőt eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy Istennek tetsző szolgálatot végez; és mindezt azért teszik, mert nem ismerték meg sem az Atyát, sem engem. Ezeket pedig azért mondom nektek, hogy amikor eljön az órája, emlékezzetek rá: én megmondtam nektek.”
Tizenöt éve foglalkozunk keresztyén könyvek és műsoros kazetták kölcsönzésével. Mindezt teljesen díjtalanul tesszük, hogy anyagi nehézségek senkit ne zárjanak ki a kölcsönzés lehetőségéből. Az elmúlt évek során sokszor megtapasztaltam, milyen sok ember számára jelentett áldást, hogy – korábbi gyakorlatától eltérően – belekezdett igei alapokon megálló, tartalmas könyvek olvasásába, vagy éppen az Istent dicsőítő és magasztaló énekek hallgatásába, napi tevékenységének végzése közben. Zsuzsának a nagyobb gyermekét tanító hívő pedagógus ajánlotta, hogy jöjjön el hozzánk könyvért. Érkezésekor éppen én voltam otthon. Megkérdeztem, milyen témájú könyvet szeretne. Beszélgetés alakult ki közöttünk. A fiatalasszony elmondta, hogy teljesen ateista családban nőtt fel. Szülei tudatosan Isten tagadásában nevelték, és ezt kapta az iskolában is. Ő azonban valami űrt érzett bensőjében és keresni kezdett. Bújta a könyvtára239
kat, és a könyvesboltokat. Inkább a megvásárlásra, mint a kölcsönzésre helyezte a hangsúlyt, hogy mindig nála lehessenek a könyvek. Mélyen bevetette magát az asztrológiába. Újabb könyves polcot kellett beállítani, amit férje ugyan különösebben nem támogatott, de nem is ellenzett. Anyagilag nem jelentett problémát, hogy 2-3000 forintos könyvekkel gyarapítsa készletét. Zsuzsa nem sajnálta az időt. Gyermekeit ugyan jól ellátta, de ami időt csak szabaddá tehetett, azt könyveinek olvasására használta. A bensőjében levő űr azonban nem szűnt meg. Valakitől hallott valamit Istenről, Jézus Krisztusról, és kezdett többet érdeklődni, mert rájött, hogy amikor elkeseredett állapotában Istenhez kiáltott, némi változás történt életében és nyugalom szállta meg. Tovább kutatott és már keresztyén könyvek is bekerültek készletébe. Életében fordulat következett be. Rádöbbent bűnös voltára. Most már kutatása új irányt vett. Bűneitől szeretett volna szabadulni. A pap, akivel kapcsolatba került nem tudott ebben segíteni, mert ő csak a vallás felé fordította, neki azonban Jézus Krisztusra lett volna szüksége. Minden fűszálba kapaszkodott. Így került beszélő kapcsolatba az elkötelezett életű, de csendes, hívő tanárnővel. Majd az ő javaslatára jutott el hozzánk. Egy hónap sem telt el és megismerte az igazságot. Krisztus szeretete átjárta az életét. Szívében szellemi nagytakarítást végzett, majd az Apostolok Cselekedeteiben írott mintára elégette – a korábban úgy kedvelt – okkult dolgokat tartalmazó könyveit. (Csel 19:19.) Gyermekeivel együtt elkezdett járni a gyülekezetbe. Férje nem akarta engedni a keresztyén könyvek olvasását, de határozottan nem akadályozta meg. Zsuzsa pedig olvasta őket késő éjszakába nyúlóan. Gyermekeivel pedig minden este és gyakran délután is együtt nézte az értelmes témákat tartalmazó videó műsorokat, többnyire filmeket, amiket az Örömhír Alapítványtól kölcsönözött. Gyermekei örömmel videóztak anyukájukkal együtt. Nem tudom, hogy a könyvégetés lett-e olaj a tűzre, vagy más területen „robbant” a helyzet, de a férj elkezdte feleségét akadályozni a gyülekezetbe-járásban, az olvasásban és a videózásban. A férjet mások is felesége ellen hangolták. A rokonság és a baráti kör összefogott és össztüzes támadást indított Zsuzsa ellen. Zsuzsa pár napig tartotta magát e hirtelen jött támadásban, de aztán feladta, mondván, hogy a családi béke érdekében 240
jobb lesz, ha szakít a gyülekezettel, de azért nem szakít az Úrral. Otthon titokban tovább olvassa a Bibliát és imádkozik. Összeszedte a könyveket és a nála levő videó- és magnó kazettákat. Szomorú arccal állított be hozzánk. Nem zúgolódott, nem panaszkodott, csak egyszerűen és tényszerűen elmondta, hogy az otthonukban kialakult helyzet késztette e tettére. Csendesen meghallgattam, majd arra buzdítottam, hogy ne adja fel! Próbálja meg imádkozó szívvel átgondolni, mit tehet ebben a helyzetben. Tegyen meg minden megtehetőt férje kedvében, de olyan dolgokban, amelyek Isten akaratával ellentétesek, abban Istent válassza. Járjon előtte és a család többi tagja előtt jó példával, de gondoljon arra, hogy ha visszalép, akkor nemcsak a saját üdvösségét teszi kockára, hanem nem tudja családját segíteni a lelki növekedésben, pedig erre van szüksége a férjének éppen úgy, mint a gyermekeiknek. A férje még nem jutott el arra az ismeretre, hogy van élet a síron túl is. Egyáltalán nem mindegy, hogy az örökkévalóságot az Úrral töltjük el, vagy az örök kárhozatban. A vele lévő két kisgyermeke jelenlétében imádkoztam a családért. Istenünk oltalma alá helyeztem őket. Kértem Urunkat, hogy tegyen csodát életükben. Bár szomorú arccal lépett ki a kapun, lehetett látni Zsuzsa arcán a reménynek enyhe sugarát. Én pedig feleségemmel, gyermekeinkkel és a gyülekezettel együtt tovább imádkozom érte és az övéiért. Hiszem, hogy az Úr megőrzi őt. Zsuzsa és családja esete nem egyedüli, sőt inkább nagyon is általános. Népünk többsége semmit nem törődik az üdvösségével. Templomokba, imaházakba még csak eljárogatnak ritkásan. Némelyek gyakrabban, de nem törekednek személyes kapcsoltra Istennel. Csak kevesen vannak, akik meghallják az Úr Jézus halk kopogtatását szívük ajtaján (Jel 3:20). Vannak, akik behívják oda, de amikor jönnek a próbák és a szenvedések, akkor megtántorodnak és visszalépnek. Pedig jelenleg Magyarországon demokratikus körülmények között élve nem kell félni a haláltól, a testi kínzásoktól, a bebörtönzéstől. Nálunk ilyen nincs, noha a világon évente ma is több százezer keresztyén vérét kiontják hitéért, illetve annak megvallásáért. Ugyanakkor nem szabad lebecsülni azt a pszichikai nyomást, ami ránk is nehezedik. A sátán és démonai szinte naponként fordítanak ellenünk embere241
ket, máskor katasztrófa, baleset, anyagi értékeink elleni támadás, stb. jut osztályrészül. A családon belüli kiközösítés jól bevált eszköze a sátánnak; a hívő családtagok megalázása. Különösen jól alkalmazza az ördög ezt az eszközt a hívő feleségek gyötrésére. Ma is ismerek olyan eseteket, ahol a feleségnek nincs fizikai biztonsága, a férj feldühödött állapotában, nem törődve a törvény által kiszabható büntetéssel sem, meggondolatlanságból feleségét úgy megüti, hogy annak tartós egészségi károsodást okoz. Ezek az események leginkább nem kerülnek nyilvánosságra, mert a hívő fél elszenvedi inkább a kárt. Hazai viszonylatban nem készül statisztika arról, hogy milyen szenvedéseken kell átmenni az Úr hűséges gyermekeinek. A tapasztalat alapján úgy sejtem, hogy a leggyakoribb a kiközösítés. Számtalan ilyenről tudok magam is. A tradícióhoz ragaszkodó közösségek nem képesek elviselni, ha közülük néhány személy komolyabban veszi hitének megélését. Valamilyen vádat kitalálva kizárják, vagy a nyomás hatása alatt a megújult személy önként hagyja el korábbi közösségét, felvállalva a megbélyegzést. Nem elhanyagolható annak gyakorisága sem, hogy amikor a család valamelyik tagja megtér és egy élő gyülekezethez csatlakozik, akkor a család kitagadja őt és nem tart vele kapcsolatot.
Üldöztetés Mk 10:29. „Jézus így szólt: „Bizony, mondom néktek: senki sincs, aki elhagyta házát vagy testvéreit, anyját vagy apját, gyermekeit vagy szántóföldjeit énértem és az evangéliumért, és ne kapna százannyit: most ebben a világban házakat és testvéreket, anyát, gyermeket, és szántóföldeket üldöztetésekkel együtt, a jövendő világban pedig örök életet.” Jn 15:20-21. „Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak, ha az én igémet megtartották, a tieteket is megfogják tartani.” Csel 16:19-23-24. Pál és Sílás „Sok ütést mértek rájuk, majd börtönbe vetették őket, és megparancsolták a börtönőrnek, hogy gondosan őrizze őket.”
242
1Thessz 3:4. „Amikor nálatok voltunk, már előre megmondtuk nektek, hogy üldözni fognak minket, és amint tapasztaltátok, úgy is történt.” 2Kor 4:8-9. „Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk;”
A második világháborút követő diktatúra idején a legtöbb ember nem tudott templomba járni, hogy hallgassa Isten igéjének a tanítását. Szabad országokban élő keresztyének úgy próbáltak segíteni népünknek, hogy a Trans Word Radio magyar nyelven is sugárzott műsorokat naponta egy-egy fél órát. Igen ám, de nem volt lehetőség legálisan műsorok készítésére és a műsoros kazetták Monte Carloba, a Rádió központjába való postázásra. A magyar műsor vezetőjének, Steiner Józsefnek a felkérése alapján évtizedeken keresztül jártam az országot és készítettem felvételeket. Abban az időben ez nagyon kockázatos cselekedet volt, ezért igyekeztem a lehető legjobban inkognitóban tenni. Ennek ellenére egy alkalommal Békésen a politikai nyomozók a nyomomba szegődtek. Isten különös kegyelme volt, hogy engem és családomat megvédett a meghurcoltatástól és a szolgálatomban való meggátolástól. Egyik hétvégén éppen befejeztem egyik városban a felvételek készítését és azonnal indultam haza Orgoványra. Valaki feljelentett. Valószínűen a nevemet némi pontatlansággal adta meg. A helyi nyilvántartásban találtak egy hasonló nevű lakost, és azonnal kivonultak hozzá házkutatásra. A nevezett személy ismert engem, ezért pontosan tudta miről van szó, de nem említett semmit, tudta, hogy nála nem találnak profi magnót, vagy olyan kazettákat, amelyeken igehirdetések, bizonyságtételek, énekek vannak a keresztyén rádió részére. Hagyta a rend őreit, hogy kutakodjanak a házában. Az Úr így őrzött meg bennünket.
243
David Klassent a szovjet hatóságok évtizedeken át üldözték Krisztusba vetett hitéért. Egy nap bemerítés közben tartóztatták le a folyóparton. Az ítélethirdetés után a börtönben közveszélyes bűnözők közé került. ár megpillantásukkor nyilvánvaló volt számomra, hogy az evangélium biztosan nem érdekli őket. Mégis kértem és kaptam erőt ahhoz, hogy hirdessem azt nekik. Hiszen nekik is szükségük volt a megváltásra. Ők azonban ezt nem így látták, és először ennek megfelelő pillantásokkal méregettek. Ez nem igazán volt bátorító, és számomra világossá vált, hogy meggyötörhetnek, ha összebeszélnek. – Pap vagy? – kérdezték végül. Még mielőtt összeszedhettem volna magamat, egyikük így kiáltott: – Fiúk, dohányt ide! Kiűzzük belőle a kegyességet! Már meg is fogták a kezemet, hátracsavarták... szétfeszítették a fogaimat, és teletömték a szájüregemet dohánnyal. – Így, te szent, most betömtük a csőrödet – mondták. – Most bűnös vagy, mert dohány van a pofádban. Jaj neked, ha még egyszer kinyitod a szádat, és prédikálsz nekünk!
M
Erich Schmidt-Schell
Halál Lk 11:49. „Küldök hozzájuk prófétákat és apostolokat, és közülük némelyeket megölnek és üldöznek...” Csel 7:52. „A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? Meg is ölték azokat, akik megjövendölték az Igaznak eljövetelét.” Csel 22:4. „E tanítás követőit halálra üldöztem, megkötöztem, és börtönbe juttattam férfiakat is, meg nőket is.” Csel 12:1-2. „Abban az időben Heródes király kegyetlenkedni kezdett a gyülekezet egyes tagjaival. Jakabot, János testvérét pedig karddal kivégeztette.” Lk 21:16. „... egyeseket meg is ölnek közületek...”
244
A csangsai bibliaiskola végzős diákjai közül három fiatalember, aki sikeres vizsga után lelkészi szolgálatba készült, még pár napra hazautazott, hogy szüleitől és családjától elbúcsúzzék, mielőtt a számára kijelölt helyet elfoglalná. Amint útban voltak az ország belseje felé, hirtelen üldözők kezébe estek, akik keresztre feszítették őket. A fiatal lelkészek három nap és három éjjel szenvedtek a kereszten függve Jézusért. Nem tudjuk elképzelni, mit jelenthetett kibírhatatlan fájdalmak között, durva hordától körülvéve elvérezni. Egyre azt kiáltották nekik: „Ha Krisztust megtagadjátok, megmenekültök!” De hála legyen Istennek, aki a három férfinek erőt adott a tűrésre, szenvedésre és kitartásra. Három napi gyötrelem után mind a hárman dicsőségesen hazatértek. Semmit sem tudnánk erről a rémtettről, ha az üldözők egyike, látva a lelkészek hősies halálát, nem döntött volna Jézus mellett. Sokszor tapasztaltuk, hogy újak léptek a mártírok helyébe, s hogy Isten szolgáinak halála mindig magvetést jelentett. Elisabeth Seiler
Akik nem kímélték életüket Jel 12:11. „Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével azok, akik nem kímélték életüket mindhalálig.” Fil 2:5-8. „Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” Lk 22:33. Péter „Ő erre így válaszolt: Uram, kész vagyok veled menni akár a börtönbe, vagy a halálba is!” Jel 2:10. „Ne félj attól, amit el fogsz szenvedni. Íme, az ördög börtönbe fog vetni közületek némelyeket, hogy próbát álljatok ki, és nyomorúságotok lesz tíz napig. Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.”
245
Csel 7:58. István „... azután kiűzték a városon kívülre, és megkövezték. A tanúk pedig felsőruháikat egy Saul nevű ifjú lába elé tették le.”
gy éjszaka fiatal hölgy keresett fel bennünket, lelki erősítés után vágyakozva. Titkos hívő volt, aki attól félt, hogy meglátják és elárulják. Mivel nem volt megkeresztelve, senki sem tudta, hogy hitre jutott s így elkerülhette az üldözés szenvedéseit. Nem sokkal később ez a titkos keresztyén szemtanúja volt falujában egy rettenetes vérfürdőnek. A hívőket a nyílt utcán végezték ki, ott lőtték agyon. Őt a látvány ellenére hirtelen hatalmas erő töltötte be és szorongató vágy, hogy Megváltóját nyilvánosan megvallja. A hívők közé sietett és hangosan kiáltotta: „Keresztyén vagyok, hiszek Jézusban!” – „Ne légy már ilyen őrült – mondták neki –, hiszen téged is kivégeznek!” A fiatal teremtés nem hagyta magát eltántorítani és újra érthetően kijelentette: „Keresztyén vagyok, hiszek Jézusban. Szeretem Jézust és követem Őt.” Minden halálfélelmét elveszítette. Abban a pillanatban egyáltalán nem érdekelte, hogy kinevetik, kigúnyolják vagy megölhetik. Egyetlen vágya volt, hogy Uráról és Megváltójáról bizonyságot tegyen. Hiszen Jézus maga mondta: „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt.” Mt 10:32-33. Bár ismételten felszólították, hogy azonnal hallgasson és távozzon el a hívők közül, ő Jézus iránti szeretetéből szilárd maradt és megvallotta Urát, míg agyon nem lőtték. Isten hatalmának milyen felséges bizonysága ez! Korábban olyan aggódva gondoltak egyesek saját életükre, és már a kilátásba helyezett kivégzés gondolatára is reszkettek; a Szentlélek ereje mégis képes volt egy pillanat alatt mindent megváltoztatni. Erőtlen, félénk, titkos keresztyénekből hősies bizonyságtevők és hitvallók lettek, akik azóta megkapták a győzelmi koronát. Ez az erő ma is munkálkodik és nyilvánvaló lesz mindenkinek, aki kész befogadni. Az én hazám is nehéz idő előtt áll. Milyen vigasztaló a tudat, hogy nem kell előre érezni az erőt a mártírhalálra, hanem Urunk és Megváltónk iránti teljes bizalomban haladhatunk, tudva, hogy Ő minden napra annyi erőt ad, amennyire szükségünk van. Isteni hatalommal ruház fel. Magasztaljátok Jézus vérének csodálatos erejét! Az Ő nevében és Igéjében hatalmas erő van. Ha ez az isteni erő betölt valakit, nem fog megtántorodni – jöjjön aminek jönni kell, akár szégyen, üldöztetés vagy halál –, mert hite sziklára épült.
E
Elisabeth Seiler
246
ram, kérlek, gyújtsd meg bennem a meddő ágakat, hadd lobogjon érted. Használd fel az életemet, Istenem, hiszen a tiéd. Nem hosszú, hanem teljes életre vágyom, mint a tiéd volt, Úr Jézus. (1948.) Atyám vedd el az életemet, igen, a véremet is, ha akarod, s emészszék lángjaid. Nem akarom megtartani, hiszen nem megőrzésre kaptam. Tiéd legyen, Uram, legyen tiéd egészen. Ontsd ki életemet áldozatul a világért. A vérnek úgy van értéke, ha oltárod előtt folyik. (1940.)
U
Jim Elliot
Jim Elliot életét ez a vágy határozta meg. 29 éves korában mártírhalált halt 4 társával együtt, az őserdő mélyén. Azok az emberek ölték meg őt és négy társát, akiket szerettek, akiket Krisztushoz akartak vezetni. A világ rettenetes tragédiáról beszélt, mert nem ismerte fel a Jim Elliot hitvallásának második felében rejlő igazságot: „Nem bolond, aki odaadja, amit úgy sem tarthat meg, hogy megnyerje azt, amit nem veszíthet el.”
Krisztus felkészít a szenvedésre Jn 21:18-19. „Bizony, bizony, mondom néked: amikor fiatalabb voltál, felövezted magadat, és oda mentél, ahova akartál; de amikor megöregszel, kinyújtod a kezedet, más övez fel téged, és oda visz, ahova nem akarod. Ezt azért mondta, hogy jelezze: milyen halállal dicsőíti meg majd Istent. Miután ezt mondta, így szólt hozzá: Kövess engem!” 2Pt 1:14. „Mert tudom, hogy hamar leteszem porsátoromat, amint a mi Urunk Jézus Krisztus is kijelentette nekem.”
Az utolsó napokban nehéz idők jönnek 2Tim 3:1. „Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők jönnek.”
247
1Tim 4:1. „A Lélek pedig világosan megmondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, mert megtévesztő lelkekre és ördögi tanításokra hallgatnak;” Dán 12:1. „Abban az időben eljön Míkáél, a nagy vezér, aki a te néped mellett áll. Nyomorúságos idő lesz az, amilyen nem volt, mióta népek vannak, addig az időig. De abban az időben megmenekül néped, mindaz, aki be lesz írva a könyvbe.” Mt 24:21-22. „Mert olyan nagy nyomorúság lesz akkor, amilyen nem volt a világ kezdete óta mostanáig, és nem is lesz soha.” Dán 7:21, 25. „Láttam, hogy ez a szarv hadakozott a szentek ellen, és föléjük kerekedett... Sokat beszél majd a Felséges ellen, és gyötörni fogja a Felségesnek a szentjeit. Arra törekszik, hogy megváltoztassa az ünnepeket és a törvényt.” Jel 13:7, 10, 15. Tízszarvú és hétfejű fenevadnak „Megadatott neki, hogy hadat indítson a szentek ellen, és legyőzze őket, megadatott neki a hatalom minden törzs és nép, minden nyelv és nemzet felett... Ha valakire fogság vár, fogságra jut; ha valakinek kard által kell meghalnia, kard által hal meg. Itt van a helye a szentek állhatatosságának és hitének... Megadatott neki, hogy lelket leheljen a fenevad képmásába, hogy megszólaljon a fenevad képmása, és hogy akik nem imádják a fenevad képmását, azokat mind megölesse.”
Elgondolkodtál már azon, hogy mi lenne, ha Magyarországon is üldözni kezdenék Krisztus követőit? Megvallanád, hogy Jézus követője vagy? Vagy félelmedben letagadnád? Érdemes ezen gondolkodni! Jöhet még ilyen idő, s erre mondja Jézus: „Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is el tudja pusztítani a gyehennában.” Mt 10:28.
248
VISZONYULÁS A SZENVEDÉSHEZ Türelem a szenvedésben 1Kor 4:12-13. „...Amikor gyaláznak, áldást mondunk, amikor üldöznek, tűrünk, amikor rágalmaznak, jó szóval válaszolunk...”
zt mondta nekem egy fiatalasszony, hogy amikor a férje szidja őt és kiabál vele, akkor ő nem bír „hívő-módon” válaszolni, hanem ő is ingerültté válik és visszakiabál, amiből csúnya veszekedés lesz. Azt tanácsoltam neki, amit én is gyakran teszek: Ha piszkál és rágalmaz valaki, csöndben maradok (mint a bárány, akit nyírnak, és nem nyitja meg száját), és elkezdek magamért imádkozni. Áldást mondok a gyalázómra az Úr nevében. Így igen hamar abbamarad a veszekedés, kiabálás! Nagyon nehéz ezt kibírni, de megéri!
A
B-né
Jak 5:10. „Vegyetek példát, testvéreim, a szenvedésben és a türelemben a prófétákról, akik az Úr nevében szóltak.” 1Pét 2:20-21. „...ha kitartóan cselekszitek a jót, és tűritek érte a szenvedést, az kedves az Isten szemében. Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek.” 1Pét 2:23. „...mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél.”
Nem tudom, a régi korokban hogy volt, de valószínű nem új keletű a gyalázkodás, hiszen nem ok nélkül foglalkozott Péter apostol e témával. Minden esetre napja249
inkban ez a fajta magaviselet felettébb elharapódzott. A következő gondolatot egy elkötelezett életű hívő fiatalaszszony írásából idézem: „Amikor engem gyalázott valaki és én tudtam tűrni istenfélelemmel és szelídséggel, Isten mindig áldást hozott nekem, sőt a gyalázót is rendre vagy éppen megtérésre intette.”
Már a hatvanas éveinek a legvégén járt a néni, amikor először találkoztam vele. Azután lakhelyváltozás miatt egy gyülekezetbe kerültünk. Felfigyeltem arra, hogy ő más mint legtöbben a közösségben. Éhezte és szomjúhozta az Igét. Az alkalmakról soha sem hiányzott. Tekintete az Ige hirdetőjén függött. A felekezetközi imaközösségeken rendszeresen részt vett, imáiból lehetett érzékelni, hogy az Úrral szoros kapcsolatban van. Arcáról béke és tisztaság sugárzott. Szerettem volna jobban megismerni. Meghívtam otthonunkba és a személyes beszélgetés során sok minden napfényre derült. Megtudtam, hogy 3 gyermek édesanyjaként találkozott Jézus Krisztussal, majd hamarosan elhatározta, hogy egész életét neki adja és Őt szolgálja teljes szívéből. Álljon itt egy rövid idézet a néni beszámolójából: „Azzal tisztában voltam, hogy férjem ellenzi döntésemet, de azért arra a nagy ellenállásra nem számítottam, ami következett. Akarata ellenére eljárogattam a tőlünk 4 kilométerre levő imaházba. Mindig korholt, de a lelki közösség és az Istennel való élő kapcsolat ápolása miatt igyekeztem rendszeresen menni az istentiszteletekre. Vittem magammal az akkor 9 éves kislányunkat is. Egyik vasárnap délután filmvetítés volt. Nem akartam lemaradni róla, ezért később mentem haza. Már lemenőben volt a nap, amint kislányommal bandukoltunk. Közeledtünk az otthonunkhoz, de házunkat még nem láttam, amikor férjem – aki szintén a városból jött – utolért bennünket. Kérdőre vont: – Hol voltál? A bibliaórán voltunk. – válaszoltam. Dühroham fogta el. Otthon nem vitatkoztam vele, mentem az istállóba, megfejtem a tehenet, majd elszűrtem a tejet. Ő újból megkérdezte: – Hol voltál? Választ nem is várt, elkezdett ütlegelni. Menekültem a tőlünk 50 méterre levő út felé. Ő utánam futott. Szerencsére ekkor már sötét volt és nem látta, hogy én jobbra fordultam, ő meg balra indult el. Tudom, az Úr akarta így. Gúnyolódva kiáltott utánam, mindent jól hallottam. Ismertem őt és ezért nem mertem hazamenni. Bementem 250
vissza a városba. Egy lelki testvérem otthonába kéredzkedtem be. Nála töltöttem az éjszakát. Csodálatos esemény történt. Az Úr szeretete kiáradt, betöltött Szentlélek általi örömmel. Hajnalban indultam haza, abban a reményben, hogy férjem haragja csillapodott. Bementem az istállóba, leültem, imádkoztam és elmélkedtem. Az ajtó nyílására lettem figyelmes. Kedves hangon szólított meg a férjem: – Hát te itt vagy? Nem szóltam semmit, de tele voltam szeretettel és örömmel.” A feleség eme magatartása megfogta a férjet és megfogadta, hogy soha többet nem bántja. Ígéretét ugyan betartotta, de még 25 évig gyűlölte az Úrhoz hű feleségét. Sőt időnként nagyon komolyan megfenyegette hitvesét. Különösen tragikus volt a helyzet akkor, amikor Ilonka néni felismerte a Bibliából a felnőtt keresztség fontosságát és elhatározta, hogy kéri lelkipásztorát a bemerítésre. Ekkor nem csak a férje, de édesanyja is nagyon megkínozta. Tinédzser korú gyermekei is az édesanya ellen fordultak. Nagyon súlyos érzelmi szenvedéseken kellett átmennie, az Úr azonban minden időben adott mellé bátorítókat és imatársakat, akik átsegítették a nehéz harcokon. A történetnek itt még nincs vége. Istenünké legyen a dicsőség! A feleség és sok más barát testvér imája megtörte a bácsi keménységét. Idős korában a Monte Carlo rádió rendszeres hallgatója lett, majd egy napon befogadta életébe Jézus Krisztust. Nincs már köztünk, elment abba a hajlékba, amit az Úr készített az Őt szeretők számára. Három gyermekük közül még csak egy tért meg. Az édesanya azonban nem szűnt meg imádkozni másik két gyermekéért sem.
yülekezetünkben volt egy kedves hívő asszony, aki hűen követte Megváltóját, bár férjétől otthon sokat szenvedett. Gyakran kikapott tőle, mikor az összejövetelről hazament. A férj mindenáron vissza akarta téríteni őt a bálványhitre, az asszony azonban hű maradt Jézushoz és meg is keresztelkedett. Egy napon, amikor a gyülekezetből hazatért, férje odakötötte az ágy lábához, és vak dühében egy doronggal úgy megverte, hogy leszakadt a dereka. Felesége nyugodt maradt és így szólt: „Üss csak.
G
251
Ha agyonütsz, a mennybe jutok; de míg a lábaim bírják, a gyülekezetbe fogok járni, hogy Isten Igéjét halljam.” Ez a belső nyugalom és Jézus iránti nagy szeretet ámulatba ejthette az embert, mert abbahagyta a verést. Az asszony se orvosi kezelést, se ápolást nem kapott. De nem is panaszkodott sehol. Mihelyt valamennyire rendbe jött, nagy erőlködéssel és fájdalmak között elvonszolta magát az imaházba, hogy többet halljon Jézusról. Panasz nélkül szenvedett, Jézus iránti szeretetből. A testén esett sérelmeket és férje szörnyű dühkitöréseit, szidalmait türelmesen fogadta, és úgy tekintette, mint Isten nevelő eszközeit. Másoknál soha nem panaszkodott férjére. Évekig bátran és csendben hordta szenvedését… Az asszony élete utolsó szakaszában sem volt egyáltalán szomorú. Arca ragyogott, és az öröm, hogy szeretett Urához mehet, nagyobb volt minden fájdalmánál. Férjétől elbúcsúzott, és kérte, kövesse ő is az Úr Jézust, hogy viszontláthassák egymást a mennyben. Vajon látta a megnyílt eget, vagy magát az Úr Jézust? Sosem tudtuk meg, de megtisztult arccal távozott. A férjére olyan hatással volt békességes halála, hogy összetört, és könnyek között bűnbánatra jutva átadta életét Jézusnak. Elisabeth Seiler
Állhatatosság és hit a szenvedésben 2Thessz 1:4. „...úgyhogy mi magunk dicsekszünk az Isten gyülekezeteiben veletek, állhatatosságotokkal és hitetekkel, amellyel minden üldöztetést és nyomorúságot elviseltek.” Jk 5:11. „Íme, boldognak mondjuk azokat, akik tűrni tudtak a szenvedésekben. Jób állhatatosságáról hallottatok, és láttátok, hogyan intézte a sorsát az Úr; mert igen irgalmas és könyörületes az Úr.”
A fiatal lány 20 éves lehetett, amikor egy kórházi vizsgálat során Sclerosis Multiplexet diagnosztizáltak nála. Akkor még sem ő, sem a szülei nem tudták mit is jelent ez a betegség. Éveken keresztül tudta végezni munkáját, tanult, csak időnként voltak rosszullétei. Levizsgázott gépkocsivezetésből is, és rendszeresen autót vezetett. A harmincas éveiben azonban már egyre nehezebb volt számára is a mozgás. Még a negyvenedik életévét 252
sem érte el, amikorra teljesen ágynak esett. A megismétlődő kórházi kezelések valami minimálist javítottak ugyan állapotában, de bénulása folyamatosan súlyosbodott. Csaknem két évtizede nem tudja mozgatni végtagjait. Egyedül a nyakát forgatja. Teljes kiszolgáltatottságban él. Családja szeretettel veszi körül. Mindig van, aki megeteti, mosdatja. Időnként felolvasnak neki, bekapcsolják a rádiót, videót. Sokfelé ismerik. Régi barátai, rokonai látogatják. Messziről is eljönnek. Magam is rendszeresen felkeresem őt, beszélgetek és imádkozom vele, ezért tudom, hogy Istennek odaszentelt életet él. Nem zúgolódik, nem panaszkodik. Szüntelen fájdalmát – nem csak a fizikait, az érzelmit is – csendben hordozza. Arca mindig ragyog. A napokban egy külföldről érkezett vendéggel látogattam meg, aki az utóbbi 10 évben már néhányszor felkereste otthonában. Tőle hallottam, amint társainak mondta: „Még soha nem láttam elkeseredettnek ezt a beteget.” Igen, ő hitben jár, nem látásban. Testében még köztünk van, de lelkével már a magaslatokban szárnyal. Tudatosan készül az Úrral való találkozásra. Tudja kiben hisz. Tudja, hogy itt csak átutazóban van. Látogatói – azok is, akik vigasztalni akarták – maguk vidulnak fel betegágyánál. Én is sokat tanulom tőle az állhatatosság és a hitben élés leckéjét. Bár látszólag tétlenségre van ítélve, ő nem tétlenkedik: Imádkozik értünk, értünk „egészségesekért”. Köszönöm Uram az ő szilárd hitét. Köszönöm, hogy értem és szolgálatomért is rendszeresen imádkozik. Köszönöm, hogy Pál apostollal együtt én is dicsekedhetem testvérem türelmével és hitével.
Szerény lelkész volt egy belvárosi gyülekezetben. Mélységes szeretettel ragaszkodott Istenhez és bízott benne. A hatvanas évei vége felé járt, amikor az orvosok felfedezték testében a halálos kórt. Feleségével együtt mentek a kórházba, hogy a kezelés részleteit megbeszéljék. Az orvos tudtukra adta, hogy csak néhány hónap van hátra életéből. Ennek ismeretében hazamentek és a lelkipásztor folytatta szolgálatát a gyülekezetben. Lelki egyensúlyát soha sem veszítette el. Elfogadta a betegséget és a velejáró terheket. Tudta, hogy az Úr kezében van és nem engedte, hogy a rák megingassa hitét. Halálát megelőző utolsó vasárnapi igehirdetéséből egy rövid idézet: „Néhányan közületek azt kérdezték, 253
hogy haragszom-e Istenre a betegség miatt, amely legyőzte testemet. Őszintén elmondhatom, hogy szívemben csak szeretet él Uram iránt. Nem Ő tette ezt velem. Bűnös világban élünk, ahol a betegség és a halál az az átok, amelyet az ember hozott magára. És én jobb helyre megyek, ahol nem lesz többé könny, nem lesz szenvedés és nem lesz szívfájdalom. Ezért ne szomorkodjatok miattam.”
Imádság a szenvedésben Jak 5:13-15. „Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék! ... És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt...”
mikor a lépések hallhatóvá váltak a hosszú folyosón, tudta: érte jönnek. „Úr Jézus – imádkozott –, segíts, hogy hű maradjak hozzád.”... A hadnagy úgy meredt Ványára, mintha el akarná nyelni... Ványa érezte, ahogyan hatalmába keríti a félelem. A testén lassan úrrá lett a halk remegés. „Úr Jézus – imádkozott csöndben –, segíts!” Ajkai közben hangtalanul mozogtak, mert Szverev hirtelen elengedte őt, viszszament a székhez, leült rá, és gúnyosan azt mondta: – Imádkozik. Na jó, térjünk a tárgyra. Először ki akarjuk próbálni a hitedet, Richter. De bármikor félbeszakíthatod a kísérletünket. Csupán annyit kell mondanod: hadnagy elvtárs, ezennel megtagadom a hitemet, és a szovjet népet akarom hűen szolgálni. Értetted? Ványa hallgatott, és magában imádkozott. És egyáltalán, ahogy később megállapította, ettől a pillanattól kezdve állandóan imádságban volt, és tette ezt mindazok ellenére, amik ezután történtek... Abdulajev félénken odaütött, azután még egyszer és újra, míg Ványa elkezdett vért köpni. A vérrel kijöttek az első fogak is. – Ó, hiszen te már sírsz, Kiskrisztus. Ma még bátor voltál. De tesztelésed sorozata még csak most kezdődött. Holnap tovább csináljuk...
A
Johannes Reimer
Kegyelem a szenvedésben 1Pt 2:19. „Mert kegyelem az, ha valaki Istenre néző lelkiismerettel tűr el sérelmeket, amikor igazságtalanul szenved.”
254
égül már nem tudtam teljesíteni a munkanormát. Elsötétült szemem előtt a világ, és összeestem. Ahelyett, hogy segítettek volna nekem, az ún. feketelistára kerültem, és már csak büntetőadagot kaptam enni. Így végül elhagyott az erőm, és esténként már nem voltam képes arra, hogy felmásszak a priccsemre. Ennek ellenére mielőtt lefeküdtem volna aludni a padlóra, összeszedtem minden erőmet, letérdeltem, és elmondtam esti imádságomat. De még ekkor sem hagytak békén. Most a foglyok kínoztak. Imádság közben a szemembe szúrták az ujjukat, rángatták a ruhámat, vagy valami más jutott az eszükbe. Egyik este hirtelen hallottam, ahogy kiabálnak: – Dávid, hiszen nem is Istenhez, hanem Leninhez imádkozol! Kinyitottam a szemem, és a Lenin-képet láttam magam előtt, amelyet levettek a falról. Ebben a pillanatban olyan segítséget éltem át, amelyet nem vártam... Egy nagy és erős fogoly jött oda hozzám és félrelökte kínzóimat... – Én egy gyilkos vagyok, agyonütöttem a nagybátyámat! Ha nem hagyjátok azonnal békén ezt az embert, benneteket is agyonütlek! Egy pillanat alatt eltűntek bántalmazóim, én pedig megköszöntem Istennek, hogy ezt a gyilkost őrangyalul küldte nekem. – Tudod, miért álltam ki melletted? – kérdezte a fogoly kicsivel később. A vállamat vonogattam, ő pedig folytatta: – Mert a te hited ugyanaz, mint az édesanyámé. Amikor levelet írt édesanyjának, rólam is beszámolt. Az asszony felolvasta a levelet a gyülekezetének, és ez a jelenlévő tagokat annyira megrendítette, hogy letérdeltek, imádkoztak értem, és végül még adományt is gyűjtöttek, hogy testi ínségemet enyhítsék. Azután megbízták ezt az anyát, hogy haladéktalanul látogassa meg a fiát, és rajta keresztül juttassa el hozzám a pénzt...
V
Erich Schmidt-Schell
1
543. nov. 13-án az egyik őr belépett Milon cellájába és kivitte őt a fogolykocsin. A törvény szolgái vették körül és az ítélet helyére vitték. Amikor az apja háza mellett mentek el, hozzátartozóit boldog mosollyal köszöntötte. A máglya már készen állt, amikor az ítélet helyére érkeztek. „Csökkentsétek a tüzet – mondta a hóhér. Az ítélet szerint kis tűzön kell elégnie.” Ez szörnyű látvány volt Milon számára, de ajkáról csak a békesség beszéde áradt. Abban a kegyelemben részesült, hogy szenvedhet és meghalhat a hitben. Lewi Pethrus
255
Dicsőítés a szenvedésben Csel 16:22-25. „Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent. A foglyok pedig hallgatták őket.” 1Pt 4:16. „Ha azonban valaki mint keresztyén szenved, ne szégyenkezzék, hanem dicsőítse Istent ezzel a névvel.”
gy diakonissza-otthon szobájából gyakran hallatszott ki dicsérő ének. A fiatal énekesnő olyan súlyos ízületi tuberkulózisban szenvedett, hogy egymás után mindkét kezét és lábát amputálni kellett. Panasz helyett imádkozott: – Ha már nincs is kezem és lábam, hogy szolgáljak Neked, de van még szám, hogy dicsérjelek Téged, ó Jézus! Megkeseredett, elégedetlen betegek közé helyezték el, akiket ily módon vigasztalt.
E
Dr. P. Müller
Öröm a szenvedésben Mt 5:10-12. „Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a menynyek országa. Boldogok vagytok, ha én miattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a menynyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek.” Csel 5:40-41. Apostolok „Ők pedig örömmel távoztak a nagytanács színe elől, mert méltónak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek az ő nevéért;” 2Kor 7:4. „Nagy a bizalmam irántatok, sok dicsekedni valóm van veletek, tele vagyok vigasztalódással, minden nyomorúságunk ellenére csordultig vagyok örömmel.” 2Kor 8:12. „Mert a nyomorúság sok próbája között bőséges az ő örömük, és nagy szegénységükből a tisztaszívűség gazdagsága lett.” 256
2Kor 12:10. „Ezért a Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.” Kol 1:24a. „Most örülök a ti értetek elviselt szenvedéseimnek...” 1Pét 3:14. „De még ha szenvednétek is az igazságért, akkor is boldogok vagytok.” Zsid 10:34. „A foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását is örömmel fogadtátok, mivel tudtátok, hogy nektek értékesebb és maradandóbb vagyonotok van.”
gy asszony jött a lepratelepre 3 leprás gyermekével, miután meghalt a férje – leprában. Az orvos ugyanis a kezelés és ápolás céljából ezt javasolta. „Két szobát adtam a családnak, egyet a három lánynak és egyet az anyának. Sírtak a gyerekek. Nem akartak még ennyire sem elszakadni anyjuktól, mert úgy érezték, hogy közel a haláluk, és együtt akartak élni-halni az édesanyjukkal. Pár hónap múlva a kisebbik lánykák teste is telis tele lett csúf sebekkel. Szegény gyermekek! De az Úr arról is gondoskodott, hogy megismerhették Jézus Krisztust. Ettől kezdve örömmel szenvedtek, mert tudták, hogy Jézus így is szereti őket, és ha meghalnak, a mennyben várja őket Uruk. 18 éves volt a legnagyobb, amikor meghalt. Ekkor már 68 sebe volt, és rettenetesen szenvedett. Folytak a sebei, genny borította mindenütt. Mégis bátran és boldogan tett bizonyságot Jézusról. „Tudom, hogy helyem van Jézus mellett – szólt megbékélt szívvel –, nem szomorkodunk, kétségbe nem esünk.” Már semmit sem tudtak csinálni, csak énekelni. S bár szájukból patakzott a vér, a sebekkel borított ajkak a Bárány énekét zengték. Édesanyjuk is megtért, Urunk drága bizonyságtevője lett, hitben és szeretetben állt gyermekei mellett. Amikor gyermekeit már eltemette, ott maradt a telepen. Hűséges munkásként a leprások gyermekeit neveli.”
E
Pantea Erzsébet
Ványa megtagadta a fegyveres katonai szolgálatot a Vörös Hadseregben, ezért teljes szolgálati idejét szenvedés töltötte ki. Az ezredes megfogadta, hogy nem hagyja el élve katonai egységének négy falát. Bár állandóan 257
életveszélyben volt, és emberfeletti gyötréseket kellett kiállnia, az Úr minden tervet meghiúsított, amelyek a meggyilkolására irányultak. A szolgálati idő lejárta felé közeledve a hadvezetés a kórházba küldött utána egy tisztet, aki éjszaka halálos injekciót adott be neki, de az utolsó másodpercekben meg tudták menteni a jó lelkű orvosok. A merényletre virradó nap egy teljesen idegen asszony ezekkel a szavakkal érkezett hozzá a kórházban: a csodálatos módon hallottam rólad és a veled történtekről, s azt az indítást kaptam az Úrtól, hogy főzzek neked egy nagy adag pelmenyt, és hozzam el ide... Ványa annyira meg volt rendülve, hogy először nem talált szavakat... Csak amikor már megevett néhány pompás darabot, akkor oldódott meg a nyelve. – Kedves testvérem – mondta –, néhány nap múlva vissza kell mennem a katonai kórházba. Valóban megpróbáltak megölni. De Urunk minden tervüket meghiúsította. És most te jössz ide! Ó, Istenem, hatalmas vagy! ... Ványa sírt örömében...
M
Johannes Reimer
Ne félj a szenvedéstől! Jel 2:10. „Ne félj attól, amit el fogsz szenvedni. Íme, az ördög börtönbe fog vetni közületek némelyeket, hogy próbát álljatok ki, és nyomorúságotok lesz tíz napig. Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.”
undar Singh testéről letépték a ruhát, kezeit és lábait hátrafeszítették egy kalodába. Hogy kínjait fokozzák, testére piókat raktak, cákat hogy raktak, ezekhogy szívják ezekkiszívják a vérét. ki Gúnyolódó a vérét. Gúnyolódó nézők tömege nézők vette körül. Egyik sem adott neki kínjai enyhítésére valamit. Még egy csepp vizet sem kapott, amivel égő szomját enyhíthette volna. Még ilyen kínok között is megadatott neki az a kegyelem, hogy hirdesse örömmel a Krisztus üzenetét, s dicsőítse az Istent. Egész éjszaka tartott a küzdelem, elgyengült a vérveszteségtől, de még megérte a következő reggelt. Békességtől sugárzó arca mély benyomást gyakorolt a babonás népre. Azt mondták, hogy természetfeletti erő lakozik benne, ezért kiszabadították. Sokáig feküdt még eszméletlenül, majd magához tért és kínok között elvánszorgott. Végül akadt néhány jószívű ember aki befogadta és ápolta addig, amíg ereje visszatért és folytatta nehéz szolgálatát.
S
Müller Vilmos
258
Vállald a szenvedést! 2Tim 1:8. „Ne szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt, se engem, az ő foglyát, hanem szenvedj velem együtt az evangéliumért, Isten ereje által.” 2Tim 2:3. „Vállald velem együtt a szenvedést, mint Krisztus Jézus jó katonája.”
iközben egyik fogolytársammal a vízhordó kocsit húztuk, jobban ütöttek bennünket, mint némely igavonó állatot. Gyakran kegyetlenül. Egyik felügyelőnk biztosan megsajnált, mert ki akart váltani. Ez a lengyel törvények szerint 15 éves korig lehetséges volt. Csábító volt ez az ajánlat, ez nem kérdés – sőt, nagyon csábító. El is hitték volna nekem, hogy nem vagyok idősebb, mint tizenöt, mert kicsi és törékeny voltam. De hát betöltöttem a tizenhét évet, és mivel keresztyén voltam, nem akartam hazudni. Így a börtönben maradtam, és minden nap meg volt a magam baja.
M
David Klassen
Akik nem merték vállalni Jn 12:42-43. „Mindazáltal a vezetők közül is sokan hittek benne, mégsem vallottak színt a farizeusok miatt, nehogy kizárják őket a zsinagógából; mert többre becsülték az emberektől nyert dicsőséget, mint az Isten dicsőségét.”
Milyen sokszor lenne lehetőségünk színt vallani Jézus Krisztus mellett, de félénkségből, gyávaságból némák maradunk. Ha minden ilyen alkalmat megragadnánk, bizonyára több szenvedésben lenne részünk, de mennyivel több dicsőségben is! Merjük vállalni!
259
Szenvedd el a bajokat! 2Tim 4:5. „Te azonban légy józan mindenben, a bajokat szenvedd el, végezd az evangélista munkáját, töltsd be szolgálatodat.”
A második világháborút követően a hívőkre nehéz idők vártak a hívőkre. Közülük sokakat börtönbe vetettek és kivégeztek, másokat megkínoztak, voltak olyanok is, akiket a munkájuktól megfosztottak. A hatvanas évektől kezdve némi változás következett. Ekkor már Magyarországon a hitéért senkit nem végeztek ki, de továbbra is nagy pszichikai nyomás nehezedett azokra, akik komolyan vették Isten követését. Több olyan lelkipásztort ismerek, akiket eltávolítottak gyülekezetükből és legjobb esetben segédmunkásként kereshették kenyerüket, hogy családjukról gondoskodjanak. Isten felé elkötelezett életű férfiak és nők vezetői munkaköröket nem tölthettek be. A fiatal nemzedéket nem taníthatták, tanárként nem dolgozhattak. Legtöbb esetben nem vették fel továbbtanulni, egyetemi képzésben nem részesülhettek. Ha azonban valahol méltányosabb igazgató nem informálta a felső oktatási intézményt az érettségizett fiatal hitéről, akkor sikerült neki diplomát szerezni, munkában viszont csak nagyon alantos helyen helyezkedhetett el. Magam is háromszor elveszítettem az állásomat az Úrhoz való hűségemért és a gyülekezethez való ragaszkodásomért. Megvallom, hogy nehéz volt, különösen, amikor második alkalommal is munkanélkülivé váltam. Amint kijöttem a volt munkáltatóm irodájából, mélységes fájdalom telepedett rám és így sóhajtottam fel: „Uram, én nem kellek senkinek?” Hazamentem és visszatértem a mezőgazdaságba. Elkezdtem kapálni, kaszálni és minden más paraszti munkát végezni a szőlőben és a szántóföldi kultúrákban. Már nem is próbáltam munkahelyet keresni. Két év múlva egy kedves barátom keresett meg és meghívott hozzájuk dolgozni. Cégüknél nagy volt a munkaerőhiány a gépészeti területen, és nekem méltatlanul alacsony munkabért ajánlottak fel, mondván, hogy ezzel meg tudják magyarázni, miért engem alkalmaznak. Igent mondtam. Munkahelyi főnököm munkámat értékelte és mindent meg próbált tenni azért, hogy jobb beosztásba 260
helyezzen és magasabb fizetést adjon. Azonban az akkori ideológiai vezetés ehhez nem járult hozzá. Munkámat zúgolódás nélkül végeztem tovább. Újabb fél év elteltével Uram megelégelte a megaláztatásomat és megnyitotta azt a kaput, amit mások be akartak zárni. Kecskeméten olyan munkahelyet rendelt ki számomra, ami képzettségemnek megfelelő volt, és a rám váró feladat kimondottan olyan volt, amit nagy örömmel végeztem és a fizetésem minden eddiginél összehasonlíthatatlanul több volt. Itt lehetővé vált a családunk anyagi alapjának kiépítése. Nagyon hálás voltam Istenemnek ezért a munkahelyért. Csak évekkel később tudtam meg, hogy Isten miközben anyagilag megáldott, fel akart készíteni egy jövőbeni szolgálatra, és meg akarta próbálni a hitemet, hogy a jó munkahelyet ott tudom-e hagyni – immár önként – egy olyan szolgálatért, amit Ő tervezett el számomra. Megvallom, nagy kihívás volt a számomra egy anyagilag és erkölcsileg jól megbecsült munkahelyről elmenni, és utána sokkal kisebb jövedelmű szolgálatot végezni előbb Kiskőrösön, majd újra szülőfalumban, Orgoványon. Átmenetileg voltak nehéz napjaim, de visszatekintve látom, hogy mennyire jó volt minden körülmény között engedelmeskedni Isten hívásának és küldésének.
Szenvedd el a fenyítést! Zsid 12:7-11. „Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy bánik veletek az Isten, mint fiaival. Hát milyen fiú az, akit nem fenyít az apja?”
Szenvedjétek el egymást szeretetben! Ef 4:2. „Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben...” (Károly ford.)
riss diplomásként egy olyan főnöknő mellé kerültem, akit kevés ember szeretett. A beosztottai sorban váltották egymást, mert nem bírták elviselni. Én kezdő voltam, iparkodtam megtanulni a szakmámat, próbáltam alkalmazkodni hozzá, de sok nehézsé-
F
261
get okozott. (A jó Atya ezeket úgy elfeledtette velem az azóta eltelt bő 10 év alatt, hogy egyre sem emlékszem konkrétan, csak a hangulatra.) Azt tudom határozottan, hogy naponta szerepelt imádságaimban a doktornő, mégpedig leginkább áldottam és kívántam az üdvösségre jutását. Próbáltam példásan élni előtte, bizonyságot tenni neki. 15 hónap múlva elhívtak egy másik munkahelyre, amit elfogadtam. Szinte senki nem hitte el, hogy nem az a doktornő üldözött el; de én valóban megszerettem őt, és úgy láttam, hogy ő is kedvelt engem. Ennek ellenére nem volt túl barátságos velem. Később néha egy-egy képeslappal, levéllel igyekeztem kifejezni iránta való szeretetem, elfogadásom, és próbáltam Jézusra mutatni, aki az ő összetört házassága miatt sebző szívét is be tudja és be akarja kötözni. Láttam, hogy van keresés benne, de nem mindig sikerült tiszta vizet találnia. Egy-egy vakvágányra is ráfutott, de az áldás meghozta gyümölcsét. Néhány hónapja találkoztam vele. Átadta életét az Úrnak, beépült egy gyülekezetbe. De még keresi a helyét. Hálám kifejezhetetlen volt, amikor láttam őt imádkozni, dicsőíteni az Urat. Szívből kívánom, hogy legyen hűséges gyermeke Istennek. Vandlikné F. R.
Jézus menekülésre szólítja az üldözötteket Mt 10:22-23. „Ha pedig üldöznek az egyik városban, meneküljetek a másikba.”
VISZONYULÁS AZ ELLENSÉGHEZ Imádkozzatok az üldözőitekért! Mt 5:44. „Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket.” Csel 7:59-60. István „Azután térdre esett, és hangosan felkiáltott: „Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt!” És amikor ezt mondta, meghalt.” 262
1Kor 6:7. „Egyáltalán már az is nagy gyarlóság bennetek, hogy pereskedtek egymással. Miért nem szenveditek el inkább a kárt?”
amás nagynövésű fekete ember volt, aki nagy családjával egy kerek kunyhóban élt Afrika szívében. Szerette az Urat és szerette az embereket – legyőzhetetlen kombináció! A poros út túlsó oldalán szomszédja lakott, aki gyűlölte Istent és az embereket. Gyűlölete olyan nagy volt, hogy egy este odaosont és rágyújtotta Tamásékra a kunyhó szalma fedelét. Bent aludtak a kisgyermekek. Három éjjel ismétlődött meg ez. Tamásnak mind a három alkalommal sikerült eloltania a tüzet. Egyetlen barátságtalan szót sem szólt ezért szomszédjának. Szeretetet tanúsított iránta. Megbocsátott neki. De mindez csak fokozta ennek az embernek a dühét. Ám újra jött a szomszéd egy éjszaka és tüzet tett a fedél alá. Erős szél fújt, és míg Tamás eloltotta a tüzet, átszállt egy szikra az út fölött, s lángba borította a szomszéd kunyhóját. Amikor Tamás otthon eloltotta tüzet, átrohant a szomszédhoz és segített a tűzoltásban. A kunyhót megmentették, de Tamás keze és karja sebesre égett. A szomszédok, akik mindezt látták, elmondták a törzsfőnöknek, aki haragra gerjedt, elküldte fegyvereseit, és Tamás szomszédját börtönbe csukatta. Mint minden este, ezután az eset után is ott volt Tamás a gyülekezetben, ahol én beszéltem. Látva bekötözött kezét, megkérdeztem, mi történt? Habozva, de elmesélte a történetet. „Jó, hogy végre lakat alá került ez az ember – mondtam –. Legalább nincsenek veszélyben a gyerekek, és te is nyugodtan alhatsz.” „Ez igaz – felelte –. Mégis sajnálom őt, rendkívül tehetséges ember, és most a bűnösök közt van egy borzalmas börtönben.” „Imádkozzunk érte?” – kérdeztem. Felelet helyett Tamás letérdelt, magasra tartotta bekötözött kezét és imádkozott: „Uram, kívánom, hogy ez a szomszédom a Tied legyen! Uram, add vissza a szabadságát, és tégy csodát, hogy a jövőben együtt hirdessük a mi törzsünknek az evangéliumot. Ámen.” Ilyet még nem hallottam. Két nappal később meglátogattam a börtönt. Beszéltem Isten szeretetéről és Isten öröméről. Azok között, akik feszülten figyeltek, ott volt Tamás szomszédja is. Amikor megkérdeztem, ki akarja Jézust a szívébe fogadni, ez az ember emelte fel elsőnek a kezét. Az összejövetel után mondtam, hogy mennyire szereti őt Tamás; amikor menteni akarta az ő házát, hogy összeégette a kezét; hogyan imádkozott, hogy egy csoport legyen belőlük, akik az evangéliumot hirdetik.
T
263
Nagy könnyeket sírt ez az ember. Bólintott és így szólt: „Igen, igen! Így kell lennie!” Amikor a legközelebbi alkalomkor elbeszéltem ezt Tamásnak, dicsérte Istent és ezt mondta: „Látod, Isten csodát tett! Mi nem tudunk elég sokat várni Tőle.” Corrie Ten Boom
Áldjátok a titeket átkozókat, üldözőket! Lk 6:28-36. „... áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket.” Róm 12:14. „Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket; áldjátok és ne átkozzátok.”
érjem édesapja miután megözvegyült, talált egy új társat. Sokat köszönhetünk neki. Aranyos néni, de időnként úgy éreztük, hogy velünk nem igazán tud jó kapcsolatban lenni. Ha meglátogattuk őket, az volt a gond. Ha nem mentünk, akkor az. Ha vittünk valamit, az, ha nem, akkor az. Mindenben talált valami problémát. Sőt, úgy tűnt, hogy a férjem örökségét is szerette volna az ő pénztárcájába áttenni, annak dacára, hogy közel 20 éves együttélés után sem kíván házasságot kötni. Legszívesebben egyszerűen megszakítottunk volna vele minden kapcsolatot, de a papával szerettük volna továbbra is ápolni a jó kapcsolatot. Úgy láttuk, hogy ebbe is próbál belerontani. Egy idő után elkezdtük áldani. Különösen mielőtt hazautaztunk vagy telefonáltunk. Gyakran elmondjuk az Ézsaiási igét is vele kapcsolatban: „Egy ellenünk irányuló fegyver sem ér célhoz, ez az Úr szolgáinak öröksége.” Tapasztaljuk, hogy folyamatosan szükség van az áldásra, a megvallásokra, de működik. Újra és újra megtapasztaljuk, hogy a néni tud velünk kedves és barátságos is lenni. Még imádkozunk a megtéréséért.
F
R. A.
Szeressétek ellenségeiteket! Tegyetek jót gyűlölőitekkel!
264
Lk 6:27., 35.. „Nektek azonban, akik hallgattok engem, ezt mondom: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket... Ti azonban szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit sem várva érte: nagy lesz akkor a jutalmatok, és a Magasságos fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanok és gonoszok iránt.”
yerekkoromban az osztálytársaim szerettek verekedni. Engem is megvertek, de én nem ütöttem vissza, mert ezt láttam helyesnek a Biblia alapján (1Péter 2:23). Sok verést kaptam. Nem szívesen viseltem, de szótlanul tűrtem. Egy társam meg is kérdezte, hogy miért nem ütök vissza, hogy bírom ezt elviselni. Ilyen módon lehetőségem nyílt elmondani neki, hogy az Úr Jézustól kapok hozzá erőt. Ő szeret engem. Így tehettem bizonyságot neki arról a szeretetről, ahogy engem szeret Isten, és hogy ezzel a szeretettel akarok én is a társaim felé lenni. Ezért nem ütöttem vissza.
G
Vandlik Pál
sten megmutatta – mondta Bettsie –, hogy azt kell a háború után a németeknek adnunk, amit most ők el akarnak tőlünk venni: Jézus iránti szeretetünket.” Bettsie kis lihegésekkel lélegzik. Csont és bőr már. „Bettsie – nyögöm én –, úgy gondolod, ha innen élve szabadulunk, Németországba kell mennünk?” Bettsie megsimogatja a kezem. „Corrie, oly sok keserűség van. Meg kell nekik mondanunk, hogy a Szentlélek Isten szeretetével akarja betölteni a szívüket.”
I
Corrie Ten Boom
eredelko, a tisztek informátora, éppen feljelenteni készült Ványát, a hívő katonát. Ám társai megszorongatták az informátort: egy több tonnás motorral a földre szorították, és megígértették vele, hogy nem szekírozza őket tovább, vagy különben jegyzőkönyveznek egy „igen sajnálatos, halálos kimenetelű balesetet”. Ványa a tervről mit sem tudva síkra szállt az informátor életéért – persze a fiúk nemigen figyeltek rá. Az eset után Peredelko lehajtott fejjel közeledett Ványához: – Ványa, kérlek bocsásd meg, ami tegnap közöttünk történt. Minden fenyegetésemet visszavonom. – Persze, szívesen – válaszolta Ványa, és kinyújtotta felé a kezét. Peredelko belecsapott, és elhagyta a helyiséget, anélkül, hogy fölemelte volna a fejét. Nagyon szégyellte magát.
P
265
Aznap este odament Ványához, és halkan megkérdezte: – Mondd csak, tényleg segíteni akartál, amikor a fiúk majdnem kinyírtak? – Igen, Peredelko, tényleg segíteni akartam neked... Sajnállak. Mint keresztyén, még csak nem is haragudhatok rád. Egyszerűen csak sajnállak. És egy ilyen „balesetbe” igazán nem egyezhetek bele. – Ti keresztyének olyan mások vagytok. Bárcsak én is ugyanezt mondhatnám... Ezen az estén Ványa sokáig imádkozott elöljárójáért, Peredelkoért. Johannes Reimer
Adj enni éhező ellenségednek! Róma 12:20-21. „Sőt, ha éhezik ellenséged, adj ennie, ha szomjazik, adj innia; mert ha ezt teszed, parazsat gyűjtesz a fejére. Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval.” Péld 25:21-22. „Ha éhezik, aki gyűlöl téged, adj neki kenyeret, és ha szomjazik, adj neki vizet, mert parazsat gyűjtesz a fejére, az ÚR pedig visszafizeti, amit adtál.” 2Kir 6:8-22. Arámoknak „Adj nekik kenyeret és vizet, hadd egyenek és igyanak, azután menjenek el urukhoz.”
i, akik a börtönön belül vagyunk, gyorsabban megtanuljuk gyűlölni ellenségeinket. Egy olyan helyen, ahol leselkednek a gyengékre, az ellenség szeretete önrombolóan hathat. A legtávolabbi dolog, amit egy rab tehet, szeretni azokat, akiket felemésztett a gyűlölet és a keserűség. A börtönben senki sem várja el tőled, hogy e szabályok szerint élj. De Jézus azt mondja nekünk: „Szeressétek ellenségeiteket” (Mt 5:44). Ez nem választás kérdése, ez parancs. Mit is jelent tulajdonképpen ez: „Szeressétek ellenségeiteket”? A szeretetnek sok jelentése van. Szeretjük a kutyánkat, kocsinkat, családunkat, barátainkat és házastársunkat is, mindegyiket másképpen. Hiszem, a választ Jézus szavaiban találhatjuk a 44. vers folytatásában: „Imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket”. Ezt a parancsolatot úgy adta, hogy meghalt érte a kereszten. Azt akarja, hogy én is úgy szeressem az ellenségeimet, ahogyan Ő is szerette ellenségeit: Ő meghalt értük. Ezt a mércét kell követnem. Ez az önfeláldozás lelkülete és nem érzelmi szeretet. Ez az akarat és a
M
266
döntés tette, nem a mi mércéink, hanem az isteni mércék szerint való cselekvés. Ezt jól megtanultam Rodneytól. Rodney az ellenségem volt. Ellopta tőlem a rádiómat és a fülhallgatómat, amíg röplabdáztam a börtön udvarán. Habár nem tudtam bizonyítani, mégis tudtam, Rodney volt, aki ellopta a dolgaimat. Mit is tegyek? Ezen tűnődtem. A rádió anyám ajándéka volt, míg a fülhallgatókat a nővéremtől kaptam ajándékba karácsonyra. Az ajándékaik nem voltak olcsók, és mivel több ajándékot nem kaphattunk egyszerre, nem tudtam helyettük másikat beszerezni. Haragudtam, el voltam keseredve, s bosszút akartam állni. Rodney egy hálószobában volt velem, de kerülte a tekintetemet. Ez volt bűnösségének biztos jele! Keserűségemben és büszkeségemben gyűlöltem ellenségemet és bosszút forraltam. Amióta hívővé lettem, Isten megtanított egy másik útra. Ő azt mondja, a bosszúállás az Övé. Azzal, hogy lemondok a megtorlásról, helyet hagyok Isten bosszúállásának. Ő azt mondja, ki fogja békíteni velem ellenségeimet. A mindennapi próbák és kísértések által önfeláldozásra és határozott döntésre tanít, követni az Ő útjait és nem az enyémet. Uram, ez megint egy másik próba lehet? Így imádkoztam azon az éjszakán, amikor eltűnt a rádióm. Egész nap azzal viaskodtam, hogyan reagáljak. A régi Roy le akarta ütni a jópofa vigyorgást Rodney arcáról. Régen így oldottam meg a problémáimat. De tudtam már, hova vezet az ilyen gondolkodás. Tudtam, az erőszak nem lehet válasz. A börtön-bibliaközösség tanításaiból megtanultam Pál apostolról, hogy mielőtt odaadó Jézuskövető lett, ő volt a legnagyobb ellenség. Pál emlékeztetett: „Sőt, ha éhezik ellenséged, adj ennie, ha szomjazik, adj innia, mert ha ezt teszed, parazsat gyűjtesz a fejére” (Róm 12:20-21). Vajon ez az egyszerű parancsolat érvényesülhet-e ott, ahol a szeretet a gyengeség jelének bizonyul. Nem tudtam, hogy lehetséges-e, de tudatosan elhatároztam, nem engedem, hogy a gonosz legyőzzön. Úgy döntöttem, imádkozok Rodneyért. Azt fedeztem fel, amikor imádkoztam Rodneyért, hogy az ima által Istenhez kapcsolódtunk. Így hát vártam az Úr cselekvésére. Saját erőmből nem tudtam volna pozitívan viszonyulni Rodneyhoz. De mivel Krisztus ott van az életemben, Ő tette lehetővé, amit én lehetetlennek véltem. Nem láttam lehetségesnek szeretni az ellenségeimet, ismerve egyéniségemet és vérmérsékletemet. De Isten azt mondta, így fogok győzni. Ez azt jelenti, Isten szemével kell néznem Rodneyra, akit Ő a saját képére teremtett. Parazsat gyűjteni Rodney fejére azt jelenti, kedves267
nek lenni, jót tenni, kegyelmesnek lenni iránta még akkor is, ha úgy gondolom, nem érdemli meg. Azt jelenti, ne engedjem meg a gyűlöletnek elfoglalni azt a helyet, amely Isten szeretetét illeti meg. Azt jelenti, bízzam Istenre azt, amit magamtól nem tudok elérni. Később, mint jogi tisztviselő a börtönben, a magánzárkákhoz is eljutottam. Kiderült, hogy Rodney más raboktól is lopott, és bezárták hosszú ideig magánzárkába. Ahogy elmentem mellette, megkérdezett, emlékszem-e rá. „Persze, emlékszem rád, te vagy az, aki elloptad a rádiómat.” „Nem én voltam” – hazudta. „Jól van Rodney, megbocsátok” – mondtam. De valóban megtetteme? – tűnődtem. Bármikor meglátogattam a magánzárkákat, láttam Rodneyt, és emlékeztetett, hogy ő lopta el a rádiómat. Furcsa dolog történt velem, amint elhatároztam, követem Isten parancsát. Kezdtem más fényben látni Rodneyt, és teljesen elfelejtettem a rádió ellopását. Többet gondoltam arra, hogy Jézus szereti őt. Nemsokára azon kaptam magamat, hogy segítek Rodneynak, és beszélek neki Jézusról. Egy nap láttam őt letérdelve az ágyánál, amint olvasta a Bibliát, és ekkor tudtam, hogy a jó legyőzte a gonoszt. Roy Anthony Borges
ISTEN ÉS A SZENVEDÉS Isten megengedi – a sátán adja Jób 1:12. „Az Úr azt felelte a Sátánnak: Mindenét a kezedbe adom, csak rá magára nem vethetsz kezet!” Jób 2:6-7. „Az Úr azt felelte a Sátánnak: A kezedbe adom, csak az életére vigyázz! A Sátán eltávozott az ÚR színe elől, és megverte Jóbot rosszindulatú fekélyekkel tetőtől talpig.”
M 268
ielőtt a bíró elkezdte volna az ítélet kihirdetését, letérdeltem, és csendben kértem az Urat, hogy adjon nekem erőt, hogy
el tudjam hordozni azt az ítéletet, amelyet ő megengedett, hogy meghozzanak. Erich Schmidt-Schell
gy fiatal orvostanhallgatóról kiderült, hogy leprás. Apja kitagadta, ezért az őserdőbe ment, hogy majd ott végez vele egy vadállat. Azonban már hónapok teltek el, és nem jött a vadállat, így teljesen legyengülve, szinte megbénulva várta végzetét a vadonban, mikor iskolás gyerekek rátaláltak. Telepünkre került, és ápolni kezdtük. Krisztusról azonban hallani sem akart. „Ha volna Isten – mondta –, miért engedi meg mindezeket?” Ő jó mohamedán volt, és úgy gondolta, semmi rosszat nem tett, ezért minden rendben van. Mikor felépült annyira, hogy bottal járni tudott, eljárt a bibliaórákra. Megtért, komoly hívő keresztyén lett, bizonyságot tett, hogy hálás a betegségéért, mert ezen keresztül találta meg az Életet, Jézust, aki személyes Megváltója lett. Most az ifjú mohamedánok között szolgál, és sok pogányt vezetett már személyes példájával, bizonyságtételével Krisztushoz.
E
Pantea Erzsébet
Isten akaratából Jób 16:11-12. „Isten kiszolgáltat engem az álnokoknak, és a bűnösök kezébe juttat. Nyugton voltam, de összetört. Nyakon ragadott és szétzúzott, céltáblájául tett ki engem.” 1Pt 3:17. „Mert jobb jót, mint gonoszt cselekedve szenvedni, ha ez az Isten akarata.” 1Pt 4:19. „Akik tehát Isten akaratából szenvednek, azok is – jót cselekedve – ajánlják lelküket a hű Teremtőnek.”
Néhány évvel ezelőtt, egyik vasárnap délután vendég érkezett a gyülekezetünkbe. Igehirdetés után köszöntöttem és bizonyságételre kértem fel. Akkor még mit sem sejtettem abból a nagy nyomorúságból, amin az elmúlt évtizedeken átment. Azt sem láttam, hogy mindkét lába helyett egy-egy fából faragott eszközön áll. Arcáról nem a 269
nyomorúság, hanem a békesség és a megnyugvás sugárzott. Beszélt arról a több mint két évtizedes időről, amit a bányában és a kocsmában felváltva töltött. Későn este részegen csak aludni tért haza. Számára a feleség és a gyermekek semmit sem jelentettek. Azon a nevezetes hétvégén, amikor Isten nagyon drasztikusan beavatkozott az életébe, éppen vonaton utazott haza, talán még az átlagosnál is részegebben. Már majdnem megállt a vonat az állomáson, amikor kiesett a peronról. Egy pillanat alatt kijózanodott. Testébe óriási fájdalom hasított. Tehetetlenné vált. Mások húzták ki a vonat alól, de két lába a sín másik oldalán maradt. Kórházba szállították, ahol váltakozva a legkülönbözőbb gondolatok kavarogtak benne. Először a harag és a düh kerítette hatalmába, majd elgondolkodott és emlékezett feleségére, aki évtizedeken keresztül tűrte a részeges férj naponkénti megalázását. Soha nem hagyta el, bár legtöbbször jó bányász fizetéséből semmit nem adott haza. Ott a kórházi ágyon már látta, hogy családjának milyen különleges erőre volt szüksége az ő kicsapongó életének elhordozásához. Korábban is eszébe jutott ez egy-egy kis időre, de igyekezett hamar elnyomni az ilyen józanabb érzéseket. Arra is emlékezett, hányszor hívogatta felesége kicsi gyermekeivel együtt a gyülekezetbe, de ő mindig ellenállt. Isten követését csak amolyan asszonyos és gyerekes viselkedésnek tartotta. Lassan ráébredt, hogy az az Isten, akit ő úgy gyűlölt és megvetett, most a csendes, halk hang helyett egy balesettel szólította meg. Még ott a kórházban, megalázta magát, bűnbánatot tartott és átadta életét Jézus Krisztusnak. Megértette a szenvedés célját. Isten nem akarta, hogy tovább haladjon a kárhozat útján. Szólt neki korábban is többféleképpen, különösen a családja magaviselete és türelme által. Ezt azonban nem hallotta meg. Megvárta, amíg Isten hatalommal szól bele az életébe, látszólag ellene, de valójában érte. Életében, most először jó döntést hozott. Lelkét a hű Teremtőnek ajánlotta.
Isten büntet – fenyít Szolgálatom évei alatt úgy tapasztaltam, hogy ez az egyik terület, amit az emberek legnehezebben tudnak megérteni és elfogadni. A szerető és jóságos Istent nehezen tudják összeegyeztetni a fenyítő Istennel. Nem tud270
ják megérteni Atyánk perspektíváját. Nem látják hogy büntetése is értük van és így ebben is szeretetét nyilvánítja ki. Talán némi segítséget nyújt a fenyítés szükségességének megértéséhez egy nagyon gyakorlati példa, ami a 18. században történt Angliában. James Thornhill neves festő, miután csaknem befejezte a magas állványról készített mennyezeti freskóját, hátra felé lépdelve gyönyörködött a műben. Elragadtatással szemlélte saját festményét. Nem vette észre, hogy az állvány végéhez közeledik. Munkatársai óvó figyelmeztetésére sem figyelt nagy csodálkozása közben. Társai egyike felismerve a végzetes helyzetet, nem habozott, egy hirtelen mozdulattal odaugrott és a freskót áthúzta egy erőteljes ecsetvonással. Ezzel a bátor tettel megmentette a művész életét. Néha ehhez hasonló eszközökkel állít meg egy-egy embert Isten, hogy megóvja lelkét a kárhozattól. Isten a hűtlenné vált népét gyakran büntette, hogy felocsúdjon és bűnbánatot tartva megtérjen. Képtelenség lenne mindazokat az Igéket kiírni, ahol a választottakra, vagy éppen a pogányokra lesújt Isten keze. Csupán néhány példát említek meg a következőkben.
5Móz 31:16-17. „Az ÚR ezt mondotta Mózesnek: Te most pihenni térsz atyáidhoz. Ez a nép pedig paráználkodni kezd annak a földnek idegen isteneivel, amelyre most bemegy. Elhagy engem, és megszegi szövetségemet, amelyet vele kötöttem. De akkor haragra lobbanok ellene, elhagyom őket, és elrejtem arcomat előlük, és megemészti őket a rájuk szakadó sok baj és nyomorúság. Akkor majd mondja, hogy azért szakadtak rám ezek a bajok, mert nincs velem Istenem!” Bír 2:13-15. „De amikor elhagyták az URat, és a Baalt meg az Astárótot tisztelték, föllángolt az ÚR haragja Izráel ellen, és fosztogatók kezébe adta, hogy fosztogassák őket. Odaadta őket a körülöttük levő ellenségnek, úgyhogy nem tudtak többé ellenségeiknek ellenállni. Valahányszor kivonultak, az ÚR keze bajt hozott rájuk, ahogyan megmondta az ÚR, és ahogyan megesküdött nekik az ÚR. Így nagyon szorult helyzetbe jutottak.” 271
Bír 3:8. „Ezért föllángolt az ÚR haragja Izráel ellen, és odaadta őket Kúsan-Risátaimnak, Arám-Naharaim királyának. Izráel fiai nyolc évig szolgálták Kúsan-Risátaimot.” Bír 13:1. „Izráel fiai ismét azt tették, amit rossznak lát az ÚR. Ezért az ÚR a filiszteusok kezébe adta őket negyven esztendőre.” 2Sám 7:14. „Atyja leszek, és ő a fiam lesz. Ha bűnt követ el, megfenyítem férfihoz illő bottal és embereknek kijáró csapásokkal.” 2Krón 21:18. (15.) Jórám királyt „Mindezek után gyógyíthatatlan bélbajjal verte meg őt az ÚR.” Jób 5:17. „Bizony boldog az az ember, akit Isten megfedd! A Mindenható fenyítését ne vesd meg!” Jer 29:32. „Megbüntetem a nehelámi Semaját és ivadékát. Nem marad meg senki közülük e nép között, és nem fog gyönyörködni abban a jóban, amit népemmel teszek – így szól az ÚR –, mert beszédével lázított az ÚR ellen.” Jer 46:28. „Ne félj, szolgám, Jákób – így szól az ÚR –, mert én veled leszek! Véget vetek minden népnek, akik közé szétszórtalak, de neked nem vetek véget. Megfenyítelek igazságosan, mert nem hagyhatlak büntetés nélkül.” Dán 4:29-34. „Száműznek az emberek közül, a mezei vadak közt tanyázol, füvet eszel, mint az ökrök, és hét időszak múlik el fölötted, amíg el nem ismered, hogy a Felséges uralkodik az emberek királysága fölött, és annak adja azt, akinek akarja. ... Most azért én, Nebukadneccar, dicsérem, magasztalom és dicsőítem a mennyei Királyt, mert minden tette helyes, eljárása igazságos, és meg tudja alázni azokat, akik kevélyen élnek.” Zsid 12:5-6-11 „... és elfeledkeztetek a bátorításról, amely nektek mint fiaknak szól: „Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha megfedd téged, mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad.”
272
„...De ezt a bátorítást elfelejtettétek: Fiam, vedd komolyan, ha az Úr nevel téged és ne veszítsd el a kedved, amikor megfegyelmez! Mert az Úr megneveli azokat, akiket szeret, és megfenyít mindenkit, akit a fiává fogad.” (Egysz. ford.)
Ake Green svéd pünkösdi lelkészt az elmúlt évben első fokon egy hónap letöltendő szabadságvesztésre ítélték, mert egyik prédikációjában bibliai idézetekre hivatkozva a „társadalom testét emésztő rákos daganatnak” nevezte a homoszexualitást, és azt jövendölte, hogy Svédországot természeti csapás éri a melegek iránt tanúsított magas fokú tolerancia miatt. Jököpingben, a 2004. év végén megkezdődött fellebbviteli tárgyalás alatt a lelkész több tucat híve tüntetett a bíróság körül. A világ minden tájáról elektronikus levelek százai érkeztek még a tárgyalás előtt, melyek egyike, az amerikai Westboro baptista gyülekezet „az elátkozott szodomiták földjeként” bélyegezte meg Svédországot és Isten büntetésének tulajdonította a dél-ázsiai szökőárban elpusztult svédek nagy számát. 2004. dec. 26-án hajnalban földrengés rázta meg Indonézia, Dél-India, Thaiföld és Sri Lanka vidékét. A földrengés következtében kialakult szökőár 230 000 ember életét oltotta ki, többségében helyi lakosokét. Azonban sok európai, köztük svéd üdült az ottani turistaparadicsomok egyikében. Az ott meghalt európaiak nagy többsége svéd volt. A tények engednek arra következtetni, hogy valóban Isten büntetése volt ez Svédország számára.
sszejövetelünkön megjelent egy pogány, aki vak volt. Istentisztelet után odalépett a prédikátorhoz: „Ó de szeretném Isten Igéjét olvasni, bárcsak láthatnék!” A prédikátor elmondta, hogy Jézus ma is tud vakot meggyógyítani, de először mindig lelkileg akar az emberen segíteni. Nem lenne értelme látó szemekért imádkozni, mielőtt az Evangélium számára megnyílna. A vak nagyon szívére vette a hallottakat. Kereste Jézust és hitre jutott. Buzgón imádkoztunk érte és Jézus meggyógyította vakságából. Boldogan tanult olvasni és bizonyságot tett az Úrról. Szorgalmasan járt az összejövetelekre, hűségesen követte Megváltóját.
Ö
273
Később ismét elmentem abba a városba, ahol ő élt. Meglátogattam a volt vakot otthonában és nagy szomorúságomra kártyázás közben találtam néhány más férfi társaságában. „Hogyhogy kártyázol? – kérdeztem. „Nem játszottam” – hazudta, és úgy tett, mintha már régóta a Bibliát olvasta volna. Szomorúan fordultam a meggyógyult emberhez: „Ide hallgass, Jézus nem azért adta vissza a szemed világát, hogy kártyázz. Térj meg és kezdj újat, különben attól félek, Jézus megengedi, hogy vakságod visszatérjen.” Sajnos nem hallgatott arra, amit mondtam. A játék kedvesebb lett számára minden egyébnél. Nem akart szakítani vele, és Isten egy napon újra elvette a szeme világát. Elisabeth Seiler
Isten mellettünk áll Jób 5:18-21. „Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de keze meg is gyógyít. Hatszor is megment a nyomorúságból, hetedszer sem ér veszedelem. Éhínségben megment a haláltól, háborúban a fegyveres kéztől. Nyelvek ostorától rejtve leszel, nem kell félned, hogy pusztulás szakad rád.” Zsolt 31:21. „Jól elrejted őket magadnál az emberek áskálódása elől. Megőrzöd őket sátradban a perlekedő nyelvektől.” 2Kir 6:8-16-23. Elizeus a szolgájának „De ő így felelt: Ne félj, mert többen vannak velünk, mint ővelük!” Zsolt 71:20-21. „Sok nyomorúságot és bajt láttattál velem, de újra megelevenítesz, még a föld mélyéből is újra fölhozol engem.” Péld 12:21. „Nem éri az igazat semmi veszedelem, de a bűnösök élete bajjal lesz tele.” Jóel 2:24-27. „Kárpótollak azokért az évekért, amelyekben pusztított a sáska, a szöcske, a cserebogár és a hernyó: az a nagy sereg, amelyet rátok küldtem. Ehettek majd jóllakásig, és dicséritek az ÚRnak, Isteneteknek a nevét, mert csodát tett veletek. Nem kell szégyenkeznie népemnek soha többé. Akkor megtudjátok, hogy én Izráellel vagyok, és hogy én, az ÚR, vagyok
274
a ti Istenetek, senki más! Nem kell szégyenkeznie népemnek soha többé.”
Egy szudáni sivatagi sáskafaj előbb Egyiptomban végzett pusztító munkát, majd a Sínai-félszigeten át érte el Izráel déli felét. Először Eilat volt érintett a pusztításban, majd miután gyorsan szaporodtak, az egész déli Negev sivatagot ellepték egészen a Holt-tengerig. E vörös sáskafaj olyan tömegben támadt az országra, hogy az érintett területeken egy négyzetméterre mintegy 1000 sáska jutott. A sáskák megérkezésével szinte egyidőben megfordult az időjárás és a támadó sáskarajok előretörését a hideg és a viharok akadályozták. Ezáltal nemcsak további rajok érkezése hiúsult meg Izráelben, hanem az ország központjába való bejutásukat is megakadályozták az időjárási viszonyok. Gondolom sokan visszaemlékezünk az Egyiptomot sújtó csapásokra. Isten úgy mutatta meg hatalmát, hogy a csapások elkerülték Gósen földjét, ahol a zsidók éltek, csak az egyiptomiakat sújtották. Különös, hogy napjainkban, amikor a sáskák óriási károkat tettek a mai Egyiptomban, ugyanakkor nem tudtak meghatározó mértékű kárt tenni Izráelben, mert Isten olyan időjárást hozott, ami elűzte a sáskákat.( 5Móz 8:18-19. 9:7. 12:12.)
Isten megszabadít Zsolt 34:16-20. „Az ÚR szeme látja az igazakat, füle meghallja kiáltásukat. Az ÚR a gonosztevők ellen fordul, emléküket is kiirtja a földről. Akik az ÚRhoz kiáltanak, azokat meghallgatja, és kimenti őket minden bajból. Közel van az ÚR a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti. Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az ÚR.”
Paulose és felesége hat gyermekükkel egy a Dél-India és Sri Lanka közötti Rameswaram nevű szigetre ment 275
missziós szolgálatra. Hat évvel ezelőtt az ottani hatóságok engedélyével egy Missziós Ház építésébe kezdtek, ahol fogadták és tanították az Isten Igéje iránt érdeklődést mutató helyi hindu lakosokat. 2004. december 26-án, karácsony második napján, hajnali fél négykor Anan Ezra, Tichy városban lakó hívő látomást kapott. A mély hitű ember, a Szentlélek ajándéka által felismerte, hogy a halál angyala jelent meg neki és azt mondta, hogy elpusztítja a szigetet. E hír mélyen megrendítette és nem sokat gondolkodott, elindult, hogy néhány hívőt felkeressen és velük együtt közbenjárásba kezdjen a szigetükért. 6 évvel ezelőtt, már Isten megmutatta neki a Missziós Központ építését, Rameswaram szigeten, és tudta, hogy most az ellenség le akarja pusztítani Paulose pásztor munkáját. Többen mellé álltak közbenjárásukkal az éjszaka hátralévő részében. Reggel 7:30-kor óriási hullámok borították el India és Sri Lanka partjait és sok más szigetet. A katasztrófa csodálatos módon elkerülte Rameswaram szigetet. A sziget polgármestere kijelentette, hogy „mi még egy tyúkot sem veszítettünk”. Csupán 20 mérfölddel északra tőlük, halál és pusztulás haladt végig az egész 1000 mérföldes parton. Egész falukat sodort el a tenger, ezrek maradtak fedél nélkül, éhínség és járványok fenyegetésében. Két nappal a szökőár előtt, egy magas beosztású kormánytisztviselő petíciót hozott Paulose pásztor idősebb fiához a konzervatív hinduktól, azért, hogy megállítsak a Missziós Ház építését. Elkobozta a pásztor iratait és kijelentette, hogy az építést soha nem fejezhetik be, mert veszélyezteti a dicsőítést a szomszédos hindu templomban. A szökőár után ugyanez a tisztviselő, rögtön felkereste Paulose fiát és bocsánatot kért. Elmondta neki, hogy nem értette meg a munkájuknak a jelentőségét. Most viszont látta, hogy éppen tőlük kapnak segítséget a közeli szigetekről érkező túlélők befogadására. Az épülő Miszsziós Központ épülete az egyetlen alkalmas hely a környéken a nagyméretű menhellyé alakításra. Paulose felesége, Sarojam, a következő napon kijelentést kapott az Úrtól ennek a kormánytisztviselőnek a testi és érzelmi problémaival kapcsolatban. Felkereste őt, és elmondta azt, amit az Úrtól kapott. A tisztviselő el276
ámult és még ott megvallotta bűneit Sarojamnak. A Missziós Ház építésének engedélyét egy évvel meghoszszabbította. A Rameswaram-i gyülekezet menhelyet biztosított azoknak a menekülteknek, akik Indiából, Sri Lankáról kerültek hozzájuk, addig amíg új életet tudnak kezdeni. Engedelmességünk, akárcsak Anan Ezra-é, életeket menthet.
Zsolt 18: 7., 17-18. „Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltottam, segítségért kiáltottam Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom a fülébe jutott... Lenyúlt a magasból, és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem. Megmentett engem erős ellenségemtől, gyűlölőimtől, bár erősebbek nálam.” Dán 6:23. „Az én Istenem elküldte angyalát, és az bezárta az oroszlánok száját, úgyhogy nem bántottak engem. Mert ő ártatlannak talált engem, és téged sem bántottalak meg, ó király, semmivel.” 2Pt 2:7. „Viszont az igaz Lótot megszabadította, aki szenvedett az elvetemültek kicsapongó viselkedésétől.”
iadóztattak bennünket, hogy a rablók ellen vonuljunk – kezdi történetét egy katonatiszt. – Sajnos egy asszony elárult bennünket, aki a rablókat saját házába fogadta. Irtózatosan nehéz volt a házat megostromolni, mivel a bejáratokat eltorlaszolták, és a rablók végső elszántsággal védték életüket. Mint tisztnek, élen kellett járnom, így én törtem fel az ajtót. De alig sikerült egy résnyire kinyitni, a mellemen puskacsövet éreztem, éppen ott ahol az Újtestamentumot tartottam. Mindez villámszerű gyorsasággal történt. Életemben először az élő Istenhez kiáltottam: „Jaj Istenem, segíts!” És mi történt? A lövés nem dördült el. A rabló azonnal nekem szegezte a fegyvert ugyanazon a helyen és megpróbált még egyszer lőni, de megint nem sikerült. Mielőtt leteperhettem volna, még egy harmadik és utolsó kísérletet tett, hogy rám tüzeljen, s a puska csövét különös módon ismét az Újtestamentumra irányította. Megint az ég Istenéhez kiáltottam, hogy könyörüljön rajtam, és a lövés most is el-
R
277
maradt. Végre hatalmat vettem rajta. A rablók viszont mint vadoroszlánok törtek ki a házból. Megrohanták a katonákat, és vágták, akit értek. A fiatal katonát is súlyosan megsebesítették, aki sajnos meghalt” – Majd kezével az Újtestamentumot magasra emelve így folytatta: „Ez a könyv, amit a kezemben tartok, múlt éjszaka az életemet mentette meg. Ez az élő Isten könyve. Hiszek ebben az Istenben, mert találkoztam vele, és megmentette az életemet.” Elisabeth Seiler
Isten készítette a jót és a rosszat is Préd 7:10, 14. „Ne mondd azt, hogy miért voltak jobbak a hajdani napok a mostaniaknál, mert nem bölcs dolog, ha ilyet kérdezel!... A jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig lásd be, hogy ezt is, amazt is Isten készítette azért, hogy az ember ne találja ki, mi következik.
yülekezetünkhöz tartozott egy kedves hívő asszony, aki még megtérése előtt magához fogadott egy fiúcskát, hogy gondozza és nevelje. A gyermek szépen fejlődött a gondos nevelőanya keze alatt. Az asszony később feleséget is „vett” a fiúnak, s most már hárman éltek boldog családi körben. Mikor a nevelőanya hallott Jézusról, megnyitotta szívét és befogadta mint személyes Megváltót. Fia, akit voltaképp ő nevelt pogány hitben, fel nem tudta fogni, hogy tehetett ilyet. Ő buzgó bálványimádó volt, ezért gyötörni kezdte kedves nevelőanyját. Ha az asszony vasárnap eljött hozzánk, nem kapott otthon enni. Fia kijelentette: „Ehetsz ahol akarsz, de nálunk nem.” Az anya helyzete egyre nehezebb lett, de sosem panaszkodott, így nem tudtunk az egészről semmit. Minden vasárnap ott volt már az istentisztelet előtti imaórán és egész nap semmit nem evett, csak egy csésze teát ivott, amit istentisztelet után szolgáltunk fel a résztvevőknek. Ez a kedves keresztyén nő azonban egyáltalán nem látta tragikusnak helyzetét. Úgy gondolta, jó dolog, ha vasárnap böjtöl, hogy az Úr áldása még akadálytalanabbul áradhasson rá. A fiú egyre dühösebb lett nevelőanyjára, és gonosz tervet agyalt ki. Elérkezett a következő vasárnap, melyen éppen konferenciát tartottunk. Testvéreink közelről és távolról összejöttek, hogy egész nap együtt legyünk. A mi asszonytestvérünk is közöttünk volt és szívből örült mindannak, amit az Úrtól nyert. Mikor este, meglehetős későn , a hosszú úttól fáradtan hazatért és le akart feküdni, határtalan rémüle-
G
278
tére nagy kígyót talált a takarója alatt. Mivel az állat nem mozdult, azt sem tudta él-e, de ügyesen megragadta a fejénél és kihajította a szobából. „Takarodj innen, te ördög!” – kiáltotta. Az én szobámban semmi keresnivalód!” A fiú nem számított ilyen fordulatra. Úgy gondolta, nevelőanyja a puszta látványtól gutaütést kap. Akkor besietett volna a szobába, hogy megnézze mi történt, „felfedezte” és nagy jajgatás közben kidobta volna a kígyót. – Hát ettől bizony elesett. Bár az idős asszony számára nem volt gyerekjáték ez az ijedelem, de az Úr erőt adott hozzá. Mikor legközelebb megjelent nálunk, mindent elmondott. Így tudtuk meg, amiről eddig sejtelmünk sem volt, hogy ez a kedves asszony vasárnapról vasárnapra – noha nagy utat tett meg – mindig étlen maradt. Mikor ezt meghallottam, mélyen megalázkodtam az Úr előtt, és megkérdeztem magamtól, vajon otthon az én hazámban vannak-e olyanok, akik egész nap böjtöt tartanak Jézusért? sokszor úgy éreztem, hogy a mi kínai testvéreink hitben sokkal messzebb tartanak, mint az otthoniak. Ha olyasmi érte őket, ami a testnek kellemetlen volt, egyszerűen azt mondták: „Ezt Isten így rendelte.” Különös hangsúlyt helyeztek erre a szóra, hogy „így”. Hadd tudja meg mindenki, aki hallja, hogy az egész dolgon nincs mit vitázni, s hogy minden úgy jó, ahogy Isten elrendelte. Elisabeth Seiler
A SZENVEDÉS EREDMÉNYE A szenvedés elszakít a bűntől 1Pt 4:1-3. „Mivel tehát Krisztus testben szenvedett, vértezzétek fel magatokat azzal a felismeréssel, hogy aki testileg szenved, az elszakad a bűntől, hogy többé ne emberi vágyak, hanem az Isten akarata szerint éljétek le testi életetek hátralevő idejét.”
279
A megpróbáltatások által formálódunk 1Pt 4:12. „Szeretteim! A szenvedés tüze miatt, amely megpróbáltatásul támadt közöttetek, ne háborogjatok úgy, mintha valami meglepő dolog érne titeket.” 1Pt 5:10. „…miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni.” Róma 5:3-4. „De nem csak ezzel dicsekszünk, hanem a megpróbáltatásokkal is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot...” Jk 1:3. „...hitetek próbája állhatatosságot eredményez.”
Isten gyakran nehézségekbe viszi övéit, olyan helyzetekbe, ahol fel kell ismerni, hogy emberi szinten nincs kiút, nincs szabadulás, Istennek kell cselekednie. Mindezek a helyzetek Isten rendelései. Isten megengedi, hogy megpróbáltatások, nehézségek, kísértések és tanácstalanság keresztezze az utunkat, de nincs az a kísértés vagy megpróbáltatás, amelyből Isten ne készített volna kiutat. Mi nem tudjuk a kiutat; Isten az Aki átvezet!
József testvéreinek elutasítása miatt szenvedett. Testvérei eladták és a kereskedők Egyiptomba vitték. Húsz éven át nem láthatta édesapját, akit oly forrón szeretett. Mint szolgát ártatlanul bebörtönözték idegen földön. Tizenhárom év kemény próba után végül Egyiptom kormányzója lett. Ebből a pozíciójából aztán nem csak saját családját, hanem Isten egész népét megmenthette az éhínség idején. Élete alkonyán elmondhatta testvéreinek a szenvedéseivel kapcsolatban: „Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa.” 1Móz 50:20. Láthatjuk Isten hogyan áldotta meg Józsefet szenvedései közben és után. Az Úr vele volt és mindent sikeressé tett. (1Móz 39:2-3.) Istentől olyan természetfeletti 280
ajándékokat kapott, amire még a fáraó is felfigyelt. Felismerte, hogy isteni lélek van benne. (1Móz 41:38.) Jób szenvedései felmérhetetlenek. Elveszítette gyermekeit, minden vagyonát, majd valami szörnyű betegség támadta meg testét. A hosszú elviselhetetlennek tűnő szenvedése után azt olvashatjuk róla: „Az ÚR pedig jobban megáldotta Jóbot azután, mint azelőtt.” Jób 42:12. Nagy gazdagságban részesítette az Úr és született még neki 7 fia és 3 gyönyörű lánya. E két említett esetben azt tapasztaljuk, hogy Isten már a szenvedésekkel párhuzamosan, majd utána milyen gazdag áldásban részesítette a nehéz próbán átmenőket. Azonban az egész Bibliát végig olvasva nem ezt látjuk uralkodónak. Inkább azt, hogy az Úr ennél sokkal nagyobbat és diadalmasabbat ígér: A Menny dicsőségét. Pál így ír a Római Gyülekezetnek a 8. rész 18. versében: „Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk.” A Korinthusi Gyülekezetnek pedig ezt mondja: „Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk...” 2 Kor 4:17.
Zsid 11:36-38-40. „Mások megszégyenítések és megkorbácsolások próbáját állták ki, sőt még bilincseket és börtönt. Megkövezték, megégették, szétfűrészelték, kardélre hányták őket; juhok és kecskék bőrében bujdostak, nélkülözve, nyomorogva, gyötrődve, sínylődve azok, akikre nem volt méltó a világ; bolyongtak pusztákban és hegyeken, barlangokban és a föld szakadékaiban. Az elmúlt két évezredben sokakat kínoztak halálra és megöltek a kegyetlen üldöztetések következtében. Ezt a sorsot érdemelték? Nem, de hitükért vállalták. Megpróbált hitüknek volt ereje, hogy kibírjon minden gúnyolódást, gyalázatot és kínzást. Ez az Isten Fiától kapott hit, „aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet...”
281
agyon furcsa tapasztalatot szereztem két elég süket hölggyel való beszélgetésem során. Lovaskocsin mentünk, és mihelyt a kerekek zörögni kezdtek, mindent megértettek, amit mondtam, így könnyen beszélgethettünk, mialatt elég nagy volt a zaj. Igenis úgy hiszem, hogy néha Isten az ő gyermekeit a szenvedés zörgő kordélyába helyezi, és akkor sokkal jobban meg tudják hallani a szavát, mint máskor.
N
Spurgeon
legnagyobb megpróbáltatások időszaka a kegyelem forrása. Szeretteim, az Igében sehol nem találunk könnyű időről szóló részeket, és az igazi helyreállításra nehéz időben kerül sor. Nem egy dicsőítő összejövetelen, hanem akkor, amikor úgy érzed, hogy minden kiszáradt, és semmi remény nincs számodra. Ekkor farag Isten embert belőled. Amikor tűz által megpróbáltatunk, Isten megtisztít a salaktól, és tiszta aranyat hoz elő. Csak az olvasztott arany használható. Csak a nedves agyag formázható. Csak az olvasztott viaszba nyomható pecsét. Csak a megtört, bűnbánó szívet jelöli meg a Fazekas, amikor korongjára helyez bennünket. A mi áldott Urunk bélyege legyen rajtunk, aki minden más emberi lénynél többet szenvedett, bár valóságosan Isten Fia volt; hatalommal, áldással és élettel rendelkezett. A leggyengébbeket is erőssé tette.
A
Smith Wigglesworth
ajnálom azokat a hívőket, akik egy egész hetet leélnek kísértés nélkül. Hogy miért? Mert Isten csak azokat próbálja meg, akik méltók rá. Lehet, hogy nehézségeken mész át. A megpróbáltatások szaporodnak, a sötétség megjelenik és kezd olyan sűrűvé válni, hogy semmit nem látsz. Halleluja! Isten átsegít ezen is! Ő a szabadítás Istene és az erő Istene. Szabadítása közel van, ha nem teszel mást csak hiszel.
S
Smith Wigglesworth
B
elekerülhetünk olyan dolgokba, amelyek szomorúságot és bajt hoznak, de ezek által Isten az Ő mélyebb megismerésére ve-
zet.
Smith Wigglesworth
282
A szenvedés dicsőséget szerez 2Kor 4:17-18. „Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra.” Róma 8:18. „Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk.” 1Pt 1:7. „... hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, dicsőségre és tisztességre.”
z elmúlt évek során látott hét háború valóban próbára tette a hitemet. A boszniai háborúban iszonyú sorstragédiákkal találkoztam. A szenvedés és a bűn mélységével szembesülve olyan kérdések merülnek fel bennem, hogy vajon mikor lesz vége a szenvedésnek, a bűnnek; mi az igazság, és ki ezért a felelős... Komoly mélyponton Groznijban voltam. Akkor azt is kimondtam, hogy nem bírom tovább ezt a munkát. Már tizenhét ellenőrző ponton átvittük a segélyt, amikor egyik este megtámadtak bennünket, és megölték az egyik munkatársamat, a másikat pedig megcsonkították. „Elegem van... Ez volt az utolsó utam...” Kiabáltam, pereltem Istennel: miért történt mindez? Vajon azért, mert segítséget hoztam? És ha segíteni akarok, akkor miért lőnek ránk? Azt gondoltam, hazamegyek, beülök a templom utolsó padjába, és nem érdekel többé a segítségnyújtás... Ennek így nincs értelme... Hazajövet még betértünk a baptista imaházba, amelyet teljesen szétromboltak, emberi ürülékkel meggyaláztak... Tudtam, hogy a lelkipásztort elrabolták, a diakónust lefejezték, és a fejét kivitték a piactérre azzal a felirattal, hogy „Így jár minden baptista!” Az imaház pincéjében tizenegy idős nénivel találkoztunk, akik kövek között éltek, kóbor kutyák húsát ették, és esővizet ittak – a hitükön kívül semmijük nem maradt. Itt, tőlük tanultam meg azt, hogy a hitünket sohasem veszíthetjük el, akármilyen akadály állja is utunkat. Sírva álltam fel térdeimről, és elhatároztam, hogy soha nem fogok félni semmilyen háborúban vagy természeti katasztrófában, hiszen a sátán a vesztes! Így alakult ki a szeretetszolgálatban az a gyakorlat, hogy mindig én me-
A
283
gyek először a katasztrófa sújtotta területre, ahol „szenvedésmentesen, hideg fejjel” tudok döntéseket hozni a mentőmunkáról. Most már tudom, hogy a szenvedés felett is diadalmaskodik Jézus Krisztus. Szenczy Sándor
Az üldöztetés ébredést hoz Csel 8:1, 4-8. „Saul pedig egyetértett István kivégzésével. Azon a napon nagy üldözés kezdődött a jeruzsálemi gyülekezet ellen, és az apostolok kivételével mind szétszóródtak Júdea és Samária területén... Akik pedig szétszóródtak, elmentek, és hirdették az igét.”
A világon minden időben és minden helyen megfigyelhető jelenség, hogy ahol üldözik a keresztyéneket, ott növekszik a megtértek száma legjobban. Ennek az egyik oka, hogy amíg jól megy a dolgunk, addig – úgymond – könnyű hívőnek lenni, dicsőíteni Istent, nevetni, hálát adni az áldásokért, az egészségért, a békességünkért, stb. Ám ha rosszul mennek a dolgok és akkor is hűen kitartunk Jézus Krisztus mellett, az meggyőző erővel hat a hitetlenekre. Kínában, ahol még mindig titkos, ún. „földalatti” életet él a keresztyén egyház rohamosan nő a gyülekezet létszáma. Ez az üldözés és a tiltás „gyümölcse”. Imádkozzunk tehát üldöztetésért, hogy ébredést élhessünk át? Inkább azt mondom: imádkozzunk ébredésért és ne féljünk Istennek engedelmeskedni olyan dolgokban sem, amelyekért üldöztetés érhet bennünket. Ha ezt felvállaljuk, akkor számíthatunk az ébredésre.
skóciai nagy keresztyénüldözés idején, a 17. század végén olyan ébredés indult el, amelynek nyomai még ma is több felé fellelhetők az országban. A számtalan felnőtt mellett 3000 tinédzser halt meg hitéért. Közülük az egyiknek, Margaret Wilsonnak az emlékére épített szobor ma is áll a dél-skóciai Wigtownban. A 18 éves Margaretet 12 éves húgával és öccsével együtt fogták el 1685-ben. 3 hónapig egy sáros gödörben őrizték, amíg sor került a bírósági kivizsgálásra. Ez idő alatt a nem hívő szülök eladták minden
A
284
vagyonukat és a két kisebb válságdíját tudták kifizetni belőle, többre nem futotta és Margaretet vízbe fojtották 1685. áprilisában. Apály idején egy cölöphöz kötötték. Az egész falu, köztük a szülei figyelték őt a tengerpartról és könyörögtek neki, hogy tagadja meg hitét, akkor szabadon engedik. Ahogy a dagály emelkedett ő egyre énekelte az Istent dicsőítő énekeket. Az utolsóként elhangzott éneket ő maga írta testvérével, amikor még a sáros gödörben vártak ügyük tárgyalására. Egy másik eset a sok közül: A 14 éves fiú együtt menekült a hegyekbe sok ezer keresztyén társával. Fiatal kora ellenére ő bátorította a megrettent idősebbeket is. Ő lett a lelkipásztoruk és vigasztalójuk. Később őt elfogták és mindenféle vizsgálat és tárgyalás nélkül kimondták felette a halálos ítéletet. Egyetlen kérése volt: Istent magasztaló éneket énekelhessen kivégzése pillanatában. E kérését teljesítették. Térdre esett, kezeit az ég felé emelte és fennhangon énekelve dicsérte Urát, miközben eldördült az őt halálba küldő fegyver. Direction magazin
ínában, ahol tiltják a hitélet gyakorlását, naponta egy új gyülekezet születik. Sok helyen mindennapi biztonságukat, sőt életüket kockáztatják a keresztyén testvéreink. Elsősorban az iszlám világ országaiban vannak veszélyeztetve a hívők. A legmegdöbbentőbb hír az észak-koreai testvérek tömeges meggyilkolása.
K
Dr. Billy Kim, Békehírnök, 2004.
JUTALOM A szenvedők jutalma Jer 31:16-17. „Ezt mondja az ÚR: Hagyd abba a hangos sírást, ne könynyezzenek szemeid! Mert meglesz szenvedésed jutalma - így szól az ÚR -, visszatérnek fiaid az ellenség földjéről. Reménykedhetsz a jövőben - így szól az ÚR -, mert visszatérnek fiaid hazájukba.”
285
Mt 5:4. „Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.” Mt 5:11-12. „Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek.” Mt 19:27-29. „Ekkor megszólalt Péter, és ezt kérdezte: Mi elhagytunk mindent, és követtünk téged, mi lesz hát a jutalmunk?” Jézus erre ezt mondta nekik: „Bizony, mondom néktek, hogy ti, akik követtek engem, a megújult világban, amikor az Emberfia beül dicsőségének királyi székébe, ti is tizenkét királyi székbe ültök, és ítéletet tartotok Izráel tizenkét törzse felett. És mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy földjeit az én nevemért, a százszorosát kapja, és megörökli az örök életet.” Mk 10:29-30. (Lk 18:28-30.) „...senki sincs, aki elhagyta házát vagy testvéreit, anyját vagy apját, gyermekeit vagy szántóföldjeit énértem és az evangéliumért, és ne kapna százannyit: most ebben a világban házakat és testvéreket, anyát, gyermeket, és szántóföldeket üldöztetésekkel együtt, a jövendő világban pedig örök életet.” 2Thessz 1:7. „...nektek pedig, akiket gyötörtek, enyhülést adjon mivelünk együtt.”
A gyötrők „jutalma” 2Thessz 1:6. „Mert hiszen igazságos dolog az Isten előtt, hogy gyötrőiteknek gyötrelemmel fizessen...” 2Móz 23:22. „De ha engedelmesen hallgatsz a szavára, és teljesíted mindazt, amit parancsolok, akkor ellensége leszek ellenségeidnek és szorongatója szorongatóidnak.” Kol 3:25. „Aki pedig igazságtalanul cselekszik, azt kapja vissza, amit tett, mert nincsen személyválogatás.” 286
SZENVEDÉS UTÁN SZABADULÁS Zsolt 34:20. „Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az ÚR.”
gy alkalommal, amikor házasságunk egy nehéz szakaszát éltük, elkeseredetten megkérdeztem egy kedves, idős, keresztyén asszonytól, hogy mire jó ez a sok szenvedés. – Arra – válaszolta –, hogy jobban vágyakozzunk az örök életre, a mennyei világba, ahol nem lesz szenvedés!
E
B-né
A BŰNÖSÖK SZERENCSÉJE Zsolt 73:3-5. „Mert felindultam a kérkedők miatt, látva a bűnösök jólétét. Mert halálukig sincsenek kínjaik, és kövér a testük. Nincs részük az emberek gyötrelmében, nem érik őket csapások, mint más embereket.” Zsolt 73:12. „Íme, ilyenek a bűnösök! Háborítatlanul gyarapítják vagyonukat szüntelen.” Jób 21:7. „Miért maradhatnak életben a bűnösök? Magas kort érnek el, sőt meg is gazdagodnak.” Jer 12:1. „Igaz vagy, URam, ha perlek is veled. Hadd beszéljek veled mégis az igazságszolgáltatásról! Miért szerencsés a bűnösök sorsa? Miért boldogulnak mind, akik csalárdul élnek?”
287
A bűnösök végül elbuknak Zsolt 34:20. „Halálos veszedelem éri utol a bűnöst, megbűnhődnek, akik gyűlölik az igazat.” Péld 5:22. „Saját bűnei fogják meg a bűnöst, és saját vétkei kötözik meg. Péld 23:17. „Ne irigyelje szíved a vétkeseket, inkább az URat féld mindennap...”
A „Szenvedés” témához kapcsolódó javasolt irodalom: Johannes Reimer: Fegyvertelenül, de Isten oltalma alatt Müller Vilmos: Sundar Singh Elisabeth Seiler: Hirdessétek csodálatos dolgait Rozgonyiné A. P.: Poklosokat tisztítsatok Elisabeth Elliot: A Mindenható árnyékában – Győztesen a gyöngykapun át O. Mosimann: Mindent legyőző szeretet H. Tanaka: Farkasok között Erich Schmidt-Schell: Csak ne hinnél Tim Lahaye – Jerry B. Jenkins: Regény a föld utolsó napjairól Lewi Pethrus: A szél fúj ahová akar Dr. James Dobson: Amikor nem értjük Istent Dr. Paul Müller: Szenvedéssel formál a Mester M. Basilea Schlink: A szenvedésben elrejtett kincs Gerhard Salamon: Miért szenvedünk? Müller Vilmos: Sundar Singh, a zarándok
288