Férfi-női kommunikáció Woody Allen filmjében avagy Miért nem értesz te engem?

XII. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia Kolozsvár, 2009. május 15–17. Kommunikáció szekció

Férfi-női kommunikáció Woody Allen filmjében avagy Miért nem értesz te engem?

témavezető:

szerző:

dr. Vincze Hanna Orsolya

László Enikő Babeş-Bolyai Tudományegyetem Kommunikáció és közkapcsolatok III. év

2009. május

Tartalomjegyzék Bevezető .................................................................................................................................................... 3 I. Tudománytörténeti háttér ....................................................................................................................... 4 1. Biológiai nem .................................................................................................................................... 4 2. Társadalmi nem ................................................................................................................................. 6 2. 1. Dominancia-megközelítés (dominance-approach) ....................................................................7 2. 2. Különbség-megközelítés (difference-approach)....................................................................... 9 2. 2. 3. Sztereotip elvárások és befolyásoló faktorok mint félreértések oka ................................... 10 2. 2. 4. A kilenc dimenzió................................................................................................................ 15 II. Woody Allen....................................................................................................................................... 17 Manhattan és a szupermarket társadalom............................................................................................ 18 Értelmezési keretek Woody Allen meglátásában ................................................................................20 Bibliográfia:............................................................................................................................................. 26

Ábrajegyzék Ábra 1. Testhelyzet- másodikos lányok .................................................................................................. 12 Ábra 2. Testhelyzet- másodikos fiúk....................................................................................................... 12 Ábra 3. Testhelyzet- hatodikos lányok .................................................................................................... 13 Ábra 4. Testhelyzet- hatodikos fiúk ........................................................................................................ 13

2

Bevezető Tagadhatatlan tény, hogy számos különbség jellemzi, a két nemet, férfiakat és nőket. Míg rögzült sztereotípiák, kecsesnek, bájosnak, bőbeszédűnek és védelmet igénylőnek tipizálják a nőket, addig a férfiakat erős vezetőknek és a hölgyek örökös védelmezőinek minősítik. A férfiak és nők közötti különbségek úgy biológiai, mint társadalmi és nyelvi szinten, a nyelvi interakció terén is jelen vannak. A „Te nem értesz engem” kijelentés oly gyakran hangzik el mindennapi életünkben. S oly gyakran fordul elő, hogy az ellenkező nemmel olyan vitákba keveredünk, melyek okát nem véljük felfedezni, s ha mégis igen, akkor meg nem látjuk azok értelmét. A nemek közti diskurzus vizsgálata modernkori fejlemény, mely magyarázatokat próbál keresni a férfiak és nők közötti kommunikációs zavarok, szakadékok okairól, illetve megoldásokat próbál javasolni ezen okokból származó konfliktusok kiküszöbölésére. Jelen tanulmány megírásakor, azon mindannyiunk életében előforduló tapasztalatok jutottak eszembe, melyek oly gyakran kudarcot vallott beszélgetéseket eredményeztek, s melyek kimenetelét mindenképp logikátlannak és érthetetlennek minősítettük. A

férfi-női

kommunikáció

kapcsán

felmerülő

érthetetlenségek,

egyet

nem

értések,

mellébeszélések nap, mint nap jelen vannak, párkapcsolati, rokoni, baráti illetve munkatársi viszonyainkban is. A kommunikációs szakadékok áthidalása végett, úgy vélem szükség van olyan kutatásokra, melyek rámutatnak azon nyilvánvaló, de mégis láthatatlan okokra, melyek a számos vita alapját képezik. Dolgozatomban, Woody Allen filmje kapcsán szeretnék rávilágítani, a nemek közötti kommunikatív folyamatokat jellemző különbségekre, ezen különbségek okaira, illetve a különbségekből származó félreértésekre. A közel 60 éve tevékenykedő rendező, színész, író, alkotásaiban gyakran vitatja a nemiség és szexualitás kapcsán vallott ideológiáinkat. Filmjei, minden korra érvényes problémákat dolgoznak fel: házasság és hűtlenség, hazugság és emberi gyengeségek, egy olyan Woody Allen stílusban, melyet a szókimondás, a lényegre való tapintás jellemez. A gyakorlati háttér megalapozása véget, a rendező Manhattan című filmjében feltűnő diskurzusok kapcsán kísérelem meg feltérképezni a kutatók által is megfigyelt férfi-női kommunikációra jellemző különbségeket, illetve az ezekből származó konfliktusokat. Manhattan, a társadalmat jellemző felületességről és képmutatásról beszél, a csábítások és kísértések 3

felerősödéséről, melyek leküzdése komoly feladat egy metropoliszban élő számára. Úgy vélem az 1979-es helyzet, mára inkább felerősödött mintsem eltompult. E kapcsán úgy vélem a film témája és megfogalmazásai nem elhanyagolandók, 21. századi szemszögből sem.

I. Tudománytörténeti háttér A nemek szerinti tagolódás nyelvhasználati következményeinek vizsgálata fiatal múltra tekint vissza, ugyanis alig az 1980-as éveket követően, kezdtek megjelenni olyan tanulmányok, melyek a nőnemű beszélőket is figyelembe vették. A női jogokért harcoló mozgalmak, egy lépést jelentettek ezen kutatásokban, ugyanis ekkortól kezdték el tárgyalni külön a férfi és női beszélőket. A nemek és nyelv viszonyát, alapjában véve két fő álláspont szerint vizsgálják a kutatók: 1. Egyes kutatók szerint a nemek közötti diskurzusban észrevehető különbségek a biológiai nemre vezethetők vissza, tehát az ebből következő fizikai és lelki különbségekre (male, female megkülönböztetés). 2. Mások szerint, a nemek nyelvhasználati különbségei, a társadalmi nemből (gender) adódnak, mely egy a szocializáció során elsajátított, tanult viselkedésforma.

1. Biológiai nem Azon feltevésből kiindulva, hogy a biológiai, azaz velünk született adottságok képezik a férfiak és nők kommunikációs differenciáinak alapját, számos elemzés született, melyek a két nem fonológiai (Coates, 1993), morfológiai (Cheshire, 1978) és lexikai (Lakoff, 1973) eltéréseire koncentráltak. Továbbá, a nemek és nyelvi struktúra közötti összefüggésekre kerestek választ.1 A nyelvi szokások kapcsán, olyan kutatások születtek, melyek azt állították különbségek vannak a nők intonációja (Brend, 1975), szegmentálása és szupraszegmentálása (Klann-Delius, 1987),

1

Boronkai Dóra: A „Genderlektusokról” egy szociolingvisztikai diskurzuselemzés tükrében Szociológiai Szemle 2006/4, 65.p. http://www.socio.mta.hu/mszt/20064/004.pdf

4

valamint paralingvisztikai rendszere és nonverbális kommunikációja is jelentős eltéréseket mutat a férfiakéhoz képest2. Az 1960-70-es évekbeli „klasszikus” kvantitatív kutatások, melyek a fonológiai variációt és fonológiai nyelvi változást elemezték, kitértek a nem mint változó kérdéskörére. William Labov (1984) által kifejlesztett szociolingvisztikai interjú módszerére alapozva, a New York-ban élő, különböző beszédstílusú személyektől vett mintát, és arra a következtetésre jutott, hogy a fonológiai megnyilvánulásokat a nem, életkor, társadalmi státusz és beszéd kontextusa is befolyásolják. Labov, továbbá azt fejtette ki, hogy a sztenderd nyelvhasználatot főként a nemi változó befolyásolja, más szociolingvisztikai faktorokkal szemben. Kutatásai során kiderült, főként nőnemű személyek folyamodtak a sztenderd nyelvhasználat alkalmazásához. Kortól és társadalmi csoporttól függetlenül, a nők általában gyakrabban választják a nyelvi változók sztenderd nyelvváltozathoz tartozó alakját, a nyelvi változások tekintetében ugyanakkor kevésbé konzervatívak, mint az ugyanabba a csoportba tartozó férfiak.3 Peter Trudgill 1972-ben az angliai Norwichben végzett kutatásai során, a „rejtett presztízs” fogalmát dolgozta ki, és rámutatott arra, hogy a munkásosztályhoz tartozó férfiak inkább a nem sztenderd nyelvhasználatot válasszák, ezzel a „durva”, férfias” értékvilággal való azonosulást fejezve ki. Ugyanakkor Trudgill elsőként fejtette ki (1972), hogy a nők választotta sztenderd nyelvhasználat során, a társadalomban betöltött szerepüket próbálják ellensúlyozni. Később, 1978-ban a kvantitatív vizsgálatok társadalmi helyzethez és biológia nemhez való ragaszkodást túllépve, Susan Gál egy Felső-burgelandi, kétnyelvű német-magyar közösségben végzett kutatásai során rávilágított arra, hogy a „nők nyelvi választásait társadalmi helyzetük, stratégiai lehetőségeik és a nyelvi variánsok által hordozott szimbolikus értékek figyelembevételével érdemes értelmezni”4. Válaszképpen a kor fontos kutatásaira, Penelope Eckert 1989-ben, a variációelemző paradigmát kritikai vizsgálat alá vetette, és kijelentette, a férfiak és nők nyelvi gyakorlata és szokásaik nem köthetők közvetlenül a biológiai nemhez, ugyanis a köztük levő kapcsolat a társadalmi nem hatásain keresztül értelmeződik. Eckert, úgy vélte a nem társadalmi konstrukció,

2

Boronkai 2006. p. 65. Reményi Andrea Ágnes: Nyelv és társadalmi nem 2001. p 2.. http://www.c3.hu/scripta/scripta0/replika/honlap/4546/08remenyi.htm 4 Reményi 2001. p. 2. 3

5

így hát egyéb társadalmi konstrukcióival összhangban fejti ki változó jellegét, a beszélők nyelvi struktúráira5.

2. Társadalmi nem A társadalmi nem (gender) fogalmát bevezető kutatók szerint, a nemek közötti nyelvi interakciót jellemző különbségek szocializáció során tanultak, azaz nem velünk születettek. A szocializáció során, a csecsemőből felnőtté való válás lépcsőfokainak bejárása során a két nem különböző nevelésmódban részesül. Így kutatók azt feltételezik, a lányok már gyerekkoruk óta elsajátítják a nőies, „durva”6 kifejezéseket kevésbé tartalmazó nyelvezetet, ugyanis ezeket a társadalom egy nő részéről, erkölcsileg elfogadhatatlannak minősít. Továbbá megtanulják, hogyan viselkedjenek társaságban, valamint szimbolikusan beléjük nevelik a női esendőséget is, és a férfiak óvásának szükségét. Ezzel ellentétben, a fiúktól részéről inkább elfogadott a „férfias”, „durva” kifejezéseket, tartalmazó nyelvezet, melyek férfiasságuk szimbólumainak tekintenek. A férfiak nem sírhatnak, hangzik el az örökös társadalmi elvárás, illetve ők a gyöngéd nők örökös védelmezői. Mindezen nevelés során elsajátítottak, oly szinten épülnek bele a nem jellemzőibe, hogy azok biológiai eredetű, velünk született tulajdonságokkal is felérnek A társadalmi nem kutatói úgy vélik a nemek kommunikációjára jellemző különbségek interakció során figyelhetők meg, azaz beszéd közben. Az interakciós elméletek alapvető meggyőződései (Tannen, 1994): - a nemi szerepek nem adottak, hanem nyelvi interakció során alakulnak ki - a kontextus, nem eleve adott, hanem beszéd és cselekedet során jön létre - az interakció soha sem egyetlen egyén teljesítménye, hanem közös alakítják - egy nyelv lényegét, az értelmezés és keretezés (frame) adja Az évek során, a nyelvészek különböző szemszögből közelítették meg a nyelv és nem kérdéskörét. Napjainkban, a nemeket társadalmi nemekként felfogók, alapvetően két megközelítésmódot képviselnek, és ezek tükrében kutatnak: - dominancia-megközelítés (dominance-approach) - különbség-megközelítés (difference-approach) 5 6

Reményi 2001. p. 2. Káromkodás, obszcén kifejezések

6

Illetve további kettő7: - hiányosság-megközelítés (deficite approach) - dinamikus-megközelítés (dynamic approach)

2. 1. Dominancia-megközelítés (dominance-approach) A modell lényege egy olyan megközelítésmód, mely szerint a nők, nyelvezetükből kifolyólag egy elnyomott csoport. Továbbá, a férfiak és nők nyelvhasználati különbségeit a férfiak, nők feletti dominanciája és nők alávetése kapcsán értelmezik. A dominancia-megközelítés alapvető képviselője Cheris Kramarae, az „elnémított csoport” elv kidolgozója. Elmélete alapját azon felfogás képezi, mely szerint a nyelv eredetileg a férfiak által létrehozott konstrukció, melybe már eleve bele van kódolva a nők elnémítása. Az elmélet nem feltételezi az állandó hallgatást, hanem a probléma okát azt képezi, hogy a kommunikációban résztvevő nők, elmondhatják-e mindazt amit el szeretnének mondani, amikor el szeretnék mondani, valamint át kell-e kódolják üzenetüket annak érdekében, hogy az ellenkező nem is megértse. Kramarae szerint, a férfiak által alkotott nyelv, hozzájárul a nők korlátozásához, nyelvük leértékeléséhez és kirekesztéséhez. Számos olyan példa létezik, mely a nők hátrányos nyelvi megkülönböztetésére utal, ilyen például az is, hogy az angol nyelvben 22 olyan szó van mellyel, laza erkölcsű férfiakat lehet jellemezni, a hasonló erkölcsű nők jellemzésére pedig közel 200 ilyen szó van. Továbbá, a nők többsége által használt kifejezések, mint a csini és az édes, a férfiak számára gügyögőek és tétovák. Ebből adódóan a férfiak által meghatározott kifejezésmód számos lekicsinylő és nemhez kötött fogalommal illeti a női beszédet (pl: cicás, rikácsoló, rosszindulatú, fecsegő, pletykás, locsogó, éles nyelvű...stb), a férfi párbeszéd jellemzésére azonban nincsenek ehhez hasonló kifejezések. A nők mint „elnémított csoport” elvének kutatását az Oxford University-n tanító Edwin Ardener is megkísérelte. Ő elsősorban az antropológusokat kritizálta, akik úgy vélték megfejtették egy kultúra kódrendszerét, azonban semmiféle említést nem tettek a nőkről, akiket haszontalan kulturális informátoroknak tekintettek, ugyanis gyakran nevettek illetve elutasították

7

Jennifer Coates: Women, Men and Language Pearsons Educational 2004. p. 6.

7

kérdéseiket. Ardener elmondja azt is, hogy az elhallgatás nem csupán az antropológiára jellemző, hanem egyaránt az összes alulpozícionált társadalmi csoportra is.8 A politikailag vagy anyagilag elnyomott csoportokban lévők nehezen adnak hangot tapasztalataiknak, észrevételeiknek, gondolataiknak, ennek eredményeként nem vesznek róluk tudomást, eltakarják őket, és ezáltal láthatatlanná, némává válnak. Kramarae szerint, a köz és magánszféra nyelvezeti megkülönböztetése egyik oka annak, hogy különbséget teszünk a két nem valamint azok tevékenységi körei között. Ezen megközelítés lényege a következőkben merül ki: - a nők nyelve tipikusan az otthonias, szűk körű interperszonális kapcsolatok terén válik fontossá - míg a férfiak nyelve, a tágabb, nagyobb rezonanciájú, közösségi életben nyeri el fontosságát Cheris Kramarae elméletének célja az volt, változtasson a férfiak által alkotott nyelvi rendszeren, mely háttérbe szorítja és utólag kizárja a nőket. A reformot a szótárak reformjában látta, és 1985-ben Paula Treichler-rel együtt olyan szótárat hoztak létre, melynek meghatározásait a Webster’s New International nem tartalmazz. Továbbá a szótár olyan meghatározásokat is tartalmaz, melyek női értelmezést nyújtanak a már létező kifejezésekhez, melyeket női szemmel nézve elfogadhatatlanok. Erre példák9: felszarvazott férj: hűtlen feleség férje...a hűtlen férj felesége azonban egyszerűen csak feleség baba: játszótárs, amit gyerekeknek adnak, vagy készítenek... számos felnőtt férfi megtartja ezt a gyerekkori szokást, s felnőtt női partnerét a "baba" címkével látja el családfő: e kifejezés kapcsán tipikusan olyan férfire gondolunk, aki az átlagosnál többet törődik családjával; olyan fogalom, mely a nőt helyezné ilyen státusba nem létezik feminista: még én sem tudom mi az igazán, csak azt tudom, hogy az emberek feministának tartanak valahányszor olyan érzelmeket fejezek ki, melyek megkülönböztetnek a lábtörlőtől. Cheris Kramarae-n kívül, más kutatók is a dominancia tükrében közelítették meg a nemiség és nemek közötti kommunikáció kérdését. Megpróbálták kimutatni, ahogy a férfi dominancia nyelvi interaktusok során tör felszínre. „Doing power” is often a way of „doing gender” too (West-Zimmerman 1983), azaz a hatalomalkotás, hatalomgyakorlás, olykor nemiség

8

Teoria grupului redus la tăcere 2007. p.1. www.educatoarea.ro/data/files/comunicare/Teoria%20grupului%20redus%20la%20tacere.doc 9 Miért nem értenek minket a férfiak http://www.blush.hu/olvasnivalo/41

8

„gyakorlást” is jelenti. Továbbá úgy vélték, egy kommunikációs folyamatban, úgy férfiak, mint nők, egyaránt hozzájárulnak a férfi dominancia és női elnyomáshoz.

2.2. Különbség-megközelítés (difference-approach) A különbség-megközelítés azon elvet hangsúlyozza, mely szerint nők és férfiak különböző kultúrákhoz tartoznak. Legnagyobb előnye, hogy ezen megközelítésmód során lehetőség adódott vizsgálni a nők nyelvét, a dominancia és elnyomás keretein kívül, és kimutatni a nők nyelvhasználati stratégiáira jellemző erősségeket. A megközelítésmód legismertebb kutatója Deborah Tannen, akinek elmélete a „nemek nyelvi dialektusa”-ként ismert. A Georgetown University nyelvész professzora, Deborah Tannen a You Just Don’t Understand című könyve során vált híressé, mely 1990-ben jelent meg és 4 évig szerepelt a New York Times bestseller listáján, ebből 8 hónapig az első helyezést foglalva el. A könyvet 29 nyelvre fordították le, és bestseller lett Bazíliában, Kanadában, Angliában, Németországban és Hong Kongban is. Munkássága során, az elismert kutatónő, azt próbálja hangsúlyozni, hogy a férfi illetve női kommunikáció nem jó meg rossz, nem uralkodó meg alárendelt, hanem más. A „két kultúra” hipotézis szerint férfiak és nők társalgása, két kultúra közötti társalgáshoz hasonlítható. A társadalmi neveltetésükből, a társadalomban betöltött szerepükből és helyzetükből adódóan, a férfiak és nők sajátos társadalmi csoportot alkotnak, melynek sajátos jellemzői, szabályai és velejárói vannak. A kultúra, Tannen szerint egy egyszerű szokás- és mintaháló mely múltbeli tapasztalatokból épül fel, ilyen téren viszont a férfiak és nők eltérő múltbeli tapasztalatokkal rendelkeznek. Születésük pillanata óta, a két nemet különböző módon nevelik, másképp szólítják meg, és másképp bánnak velük. Ezen kulturális különbségek eltérő elvárásokat, értékrendbeli különbségeket eredményeznek, melyek befolyásolják a beszéd szerepe kapcsán alkotott véleményt is. A nemek közötti kommunikációs zavarok mindennaposak. Mivel a beszélők nincsenek tudatában és nem ismerik fel, hogy ők két különböző kultúrát képviselnek, nem tartják szem előtt a kulturális különbségeket, és gyakran konfliktusok alakulnak ki. A probléma megbeszélése eleve egy konfliktusoldó stratégia lenne, azonban ebben az esetben maga a beszéd, a beszélgetés jelenti 9

a probléma okát. Ha a két nem képviselője, nem érti meg a nőkre illetve a férfiakra jellemző természetes különbségeket, minden egyes beszélgetés során véget nem érő vitákban fognak keveredni. Úgy a férfiak, mint a nők elvárják az ellenkező nemtől, hogy ugyanúgy viselkedjenek, gondolkozzanak, érezzenek és beszéljenek, mint ők. Így minden egyes beszélgetésük abban merül ki, hogy az ellenkező nemet megpróbálják saját szabályaik és szabályszerűségeik betartására és megértésére kötelezni. Ebből azon következtetés vontható le, hogy a különbségek figyelmen kívül hagyása sokkal súlyosabb következményekkel járhat, mint azok megnevezése10. A kiindulópont a következő11: -

nők: kapcsolatorientáltak, meghittségre, bizalmas kapcsolatokra vágynak, ezáltal veszélyeztetve a férfiak szabadságát

-

férfiak: státusorientáltak, a hatalom és pozíció megszerzésére törekszenek, valamint a szabadság megtartására

Ezen értékrendszerbeli különbözőségek képezik az egyet nem értések és félreértések okát, továbbá mindezt kiegészítik a két nemhez fűződő elvárások, sztereotípiák...:

2. 2. 3. Sztereotip elvárások és befolyásoló faktorok mint félreértések oka Ki beszél többet? Örökös sztereotípia, hogy a nők többet beszélnek, mint a férfiak. Azonban nyilván ez is elvárás kérdése, ugyanis ha eleve azt várják el a nőktől, hogy hallgassanak, ehhez képest természetesen többet beszélnek. A nőkről általánosan híresztelt elv, hogy általában divatról, családról, bulvárról beszélnek, míg a férfiakról azt mondják sportról, autókról, politikáról, üzletről beszélnek. Csakis a nőkre szokták azt mondani, hogy „fecsegnek” illetve „pletykálnak”. Egy régi vicc szerint a feleség panaszkodik a férjnek: „- Tíz éve soha sem mondod meg, mire gondolsz!” erre a férj válasza: „- Nem akartalak félbeszakítani”. „Eszerint a nők privát társalgásokban többet beszélnek, mint a férfiak. A nyilvános színtéren azonban, ahol a hatalomért folyik a verseny, a férfiak sokkal többet beszélnek, mint a nők.”12 10

Konczosné dr. Szombathelyi Márta: Nemek közti kommunikáció In:Kommunikációs ismeretek Universitas-Győr Kht. Győr 2007. p.55. 11 Konczosné 2007. p.55. 12 Konczosné 2007p. 56.

10

A nyelvi tabu Férfiak és nők nyelvhasználatbeli különbségeinek másik oka, a nyelvi tabuk, melyek a nőknek kevesebbet, férfiaknak többet engedélyeznek. A női tabu főként a nőket illeti meg, ugyanis ők beszélgetéseik során, ritkán vagy egyáltalán nem használják őket, míg a férfiak részéről szinte a nők is elvárják, hogy „durva”, „férfias” szavakat használjanak, melyek férfiasságuk szimbólumai. Viccmondás terén, a „trágár” viccek mondása is szintén férfi privilégiumnak számít, úgy ahogy maga a viccmondás is, mint társalgási mód nagymértékben férfias jellemző. Ezzel is státus megszerzésére törekednek, ugyanis a férfiak gyakran abban versenyeznek, ki tud jobb viccet mondani. Nők körében a viccmondás, ritkán alkalmazott társalgási forma. Ők főként szűk baráti körben mondanak vicceket s történetmesélésük során, általában úgy mutatják be magukat, mint akik valami butaságot követtek el, míg a férfiak történeteik során, akadályokat leküzdő, magányos hősök. A nyelvi tabukhoz, a nemi élet és annak részleteiről való beszámolás is hozzátartozik, mely szintén férfiak közötti beszélgetésekre jellemző. Így a pornóirodalom és –filmek zömét is férfiak írják, sajátosan férfias nyelvezetben, ők lévén elsődleges fogyasztóik13. Odafigyelés kérdésköre Az odafigyelés kérdésköre általános problémaokozó férfiak és nők kommunikációs interaktusaiban. Számtalanszor hallunk nőket arról panaszkodni, hogy párjaik nem figyelnek arra, amit mondanak. Ám tény az, hogy az odafigyelés kapcsán is számos különbség jellemző férfiakra és nőkre. Deborah Tannen a Gender and Discourse című könyvében, egy olyan kutatást elemez, melyben másodikos, hatodikos és 25 éves férfiakat és nőket, arra kértek beszélgessenek el egymással. Ezen kutatás során a következőket figyelte meg: -

a másodikos kislányok egymással szembeülve, kényelmesen nyugodtan tudtak komoly témáról beszélgetést alakítani

13

Konczosné 2007. p. 57.

11

Ábra 1. Testhelyzet- másodikos lányok14

-

a másodikos fiúk, egy komoly témáról való beszélgetés felkérése kapcsán, idegesek, feszültek és nyugtalanok lettek, kerülték a szemkontaktust.

Ábra 2. Testhelyzet- másodikos fiúk15

Ezen megfigyelések jellemzők voltak a hatodikos és 25 éves nőkre és férfiakra. Következtetésként, Tannen megállapította, hogy: -

lányok és nők azonnal kiválasztják beszélgetésük témáját, gyakrabban érintenek személyes témákat, állandó visszajelzést adnak, hogy igenis figyelnek (aham, ühüm), kevés témát érintenek, viszont tartalmasabban beszélnek egy adottról, egymással szembe

14 15

Deborah Tannen: Gender and Discourse New York- Oxford, Oxford University Press 1994 p. 91 Deborah Tannen 1994 p. 91.

12

ülnek és gyakori a szemkontaktus illetve gyakori az „együttműködő átfedés”16, nem jelenlevő személyekről beszélgetnek

Ábra 3. Testhelyzet- hatodikos lányok17

-

a fiúk és férfiak, beszélgetéseik során rengeteg témát érintenek futólag, (pl. hatodikosok 55 témát), egyszerre mindkettőjük gondjairól beszélnek, kevésbé személyes inkább absztraktabb témákat érintenek, nem ülnek egymással szembe és nem tartanak fent állandó szemkontaktus, beszéd helyett inkább a valamit csinálni tevékenységre koncentrálnának, nem hoznak témába jelen nem levő személyeket, minden egyes félbeszakítást a kontroll átvevésére tett kísérletként fognak fel

Ábra 4. Testhelyzet- hatodikos fiúk18

16

Az egymás szavába vágás, pozitív konnotációt kap lányok és nők beszédében, ugyanis ez által az odafigyelést és téma iránti érdeklődésüket fejezik ki 17 Tannen 1994. p. 93 18 Tannen 1994. p.92.

13

Amint a kutatás is mutatja, férfiak és nők társalgása során eltérő stílusok észlelhetők, melyek a nemek között kialakuló folyamatos konfliktus egyik forrása. Elvárások Már eleve az elvárások terén is óriási különbségek vannak a két nem között. A nőktől elsősorban a nőiességet várják el, diszkrétséget, udvariasságot, diplomatikusságot és családiasságot. Ezzel ellentétben a férfiaktól férfiasságot, bátorságot, önbizalmat és vezetői, valamint védelmezői ösztönt, szakértelmet várnak el. Mindezen elvárások már gyerekkor óta beleíródnak a két nem identitástudatába, s természetesen beszédstílusukban is megnyilvánulnak. A két elvárásrendszer egymással jóformán ellentétben áll, így a kialakult beszédstílusok is egymásnak ellentmondók lehetnek. Nők illetve férfiak panaszai az ellenkező nemmel kapcsolatban A leggyakrabban elhangzó panasz a nők részéről származik, és arra vonatkozik, hogy férfiak sosem hallgatják meg őket, megértés helyett tanácsokat adnak. Ezen panasz gyökerei, az előzőkben is említett elvárásokban gyökereznek. A férfiaktól szakértelmet várnak el, így a nők panasza kapcsán azonnal megoldási lehetőségeket javasolnak. Számukra a problémamegoldás csakis egy egyéni feladat lehet, ugyanis ez a rátermettség jele, s ők ezzel tudnak bizonyítani. Érdeklődési körüket gyors autók, számítógépek, politikai hírek teszik ki és jobban élveznek kis „kütyűket bütykölni” mintsem érzelgős könyveket olvasni, vagy filmeket nézni. Gondjaikat általában megtartják maguknak, ugyanis úgy vélik a segítségkérés gyengeség jele. Ha mégis tanácsot kérnének, azt azonos neműtől kérik, aki természetesen megoldást javasol. Így a nők panasza kapcsán nem értik azt, hogy a nő valójában megértést és bátorítást igényel, nem pedig megoldást. A férfiak leggyakoribb panasza, hogy a nők meg akarják változtatni őket. A nők számára e tevékenység abszolút természetes ugyanis, úgy érzik felelősséggel tartoznak a szeretett személy iránt, s mindent megtennének, annak fejlődése érdekében. Más értékrend szerint közelítenek a szeretett személyhez, így míg szerintük a gondoskodás a szeretet jele, a férfiak úgy érzik, ez a kontroll átvevésének megkísérelése.

14

„A férfi jelszava: Nyertes csapatot ne cserélj le! Így ha a nő nem tudja, milyen a férfitermészet, könnyen – bár akaratlanul – megsértheti azt, akit a legjobban szeret.”19 Stressz Az egyik legalapvetőbb különbség, melyben megmutatkozik az, hogyan küzdenek meg a nők és férfiak a stresszel és feszült pillanatokkal. Férfiakra tipikusan jellemző, hogy stresszhelyzetekben elvonulnak és önálló feladatokba kezdenek, például tévéznek, újságot olvasnak vagy számítógépes játékot játszanak, böngésznek. Nem beszélnek problémájukról és nem várják el, hogy valaki megnyugtassa és vigasztalja őket. Ebből kifolyólag a nők, úgy érzik a férfiak hanyagolják és már nem szeretik őket, pedig a férfiak csupán feszültségüket próbálják levezetni. Egyszerűbb lenne, ha társuk tudtára adnák, hogy kis időre félrevonulnak gondolkodni. A nők, a férfiaktól eltérően, úgy próbáljál kezelni a stresszhelyzeteket, hogy részletesen elmesélik azokat valakinek. Nem várnak el megoldásokat, csupán megértést, támogatást és kényeztetést igényelnek. A férfiak ezen helyzetet, saját szokásaiknak híven reagálják le, azaz tiszteletből magára hagyják a nőt, hogy tudják feldolgozni a történteket. Ez a nők számára a visszautasítást és elhanyagolást jelenti, ami komoly konfliktusok kirobbanásához vezet. John Gray a Men are from Mars, Women are from Venus, nagy sikerű könyvében kifejti, hogy bár férfiak és nők beszélgetésük során hasonló szavakat és kifejezéseket használnak, ezek különböző értelmezési keretet kapnak és különböző érzelmi töltettel rendelkeznek. Ebből kifolyólag a szoros kapcsolatoknak „húzó-taszító dialektikája” van, azaz egyszerre, egyidejűleg ellentétes erők csapnak össze, melyek feszültséget váltanak ki. Így a közeli kapcsolat utáni vágy szembekerül, a függetlenség igényével (Gray, 1995)

2. 2. 4. A kilenc dimenzió Deborah Tannen, kilenc dimenziót különböztetnek meg, melyek során, férfiak és nők eltérő értelmezési kereteket alakítanak ki: - intimitás – szabadság (intimacy - independence): nőkre tipikusan jellemző, hogy közelségre és támaszra vágynak, ezért keményen küzdenek az intimitás megtartásáért. Ezzel ellentétben, a férfiak inkább a státus megtartására törekednek és a szabadság elvesztése zaklatja

19

Koncosné dr. Szombathelyi Márta: Nemek közti kommunikáció Ín: Kommunikációs ismeretek p. 58.

15

- kapcsolat – státus (connection – status): nőkre jellemző, hogy már gyerekkoruk óta csoportokat, kapcsolatokat alakítanak ki, s igyekeznek megtartani ezeket, míg a férfiakat a szabadság, mint státus elvesztését próbálják megelőzni. - teljes – kizárólagos (inclusive – exclusive): míg egy külföldi munkalehetőség elvállalása előtt egy nő mindenek előtt megbeszélné férjével és családtagjaival az ajánlatot, egy férfi egyszerűen elfogadja, s kizárólagosan bejelenti, hogy máshova költöznek, természetesen végig beleértve, azt hogy családja is követi, de nem kéri ki véleményüket. - kapcsolat – információ: a nők kapcsolat-centrikussága és a férfiak szabadságvágyából adódó információk iránti ragaszkodása - egyetértés, jó kapcsolat – beszámolás (rapport –report): a napi hír a nők számára részletes, bensőséges adatok sokasága, a férfiak számára általános információk a világ gondjairól - közösség – verseny (community – contest): ahogyan az előző dimenziók mutatják a közösségi kapcsolatápolás a nők jellemzője, míg a férfiaké a verseny: sport, politika, s minden egyéb napi hír, megnyilvánulás kapcsán - problémák – megoldások (problems – solutions): a nők inkább felvázolják a problémát és biztatást kényeztetést várnak el, míg a férfiak azonnal megoldásokat javasolnak - újonc – szakértő (novice – expert): általában a nők által felhozott gondok megtárgyalására jellemző, hogy a férfiak azonnali megoldásjavaslata egyfajta, a nők számára sértőnek minősített, újonc, szakértő ellentéte alakul ki, bár a nő csupán társalogni akart, a férfi pedig természetéből adódóan megoldások sorozatát sorolta fel egyben kialakítva egy másik dimenziót is - hallgató – előadó (listening- lecturing): mely során a nő hallgat, férfi pedig megoldásokat javasol. A kilenc dimenzió mindennapos beszélgetések során vehető észre és szinte minden egyes beszélgetésben egy vagy annál több, ilyen jellegű megnyilvánulás tör felszínre.

16

II. Woody Allen Allen Stewart Konigsberg (Woody Allen) amerikai író, színész, humorista, filmrendező és filmproducer. 1935. december 1.-én született New York, Bronx negyedében. Filmek iránti vonzalma, három éves korában vette kezdetét, amikor édesanyja elvitte megnézni a Hófehérkét. Ettól a pillanattól kezdve a mozi második otthonává vált. A zsidó származású Allen, héber iskolában tanult hét éven keresztül, majd átiratkozott a Midwood High állami iskolába, ahol „Vörös”-nek becézték, vörös haja miatt. Filmek, sport, zene és bűvészkedés voltak alapvető érdeklődési körei. Hogy pénzt szerezzen, poénokat kezdett írni David O. Albert ügynöknek, aki újságoknak adta el őket. 16 évesen előadóművészeknek kezdett szövegeket írni és ekkor használta legelőszőr a Woody Allen nevet, mely 1952-től hivatalos nevévé vált. Gimnázium után a New York-i egyetemre iratkozott, ahol kommunikációt és filmművészetet hallgatott, majd erről lemondva, a City College of New York-ban folytatta tanulmányait. 19 évesen már darabokat írt a The Ed Sullivan Show-nak, a The Tonight Shownak, Sid Caesarnak, Art Carney-nak és másoknak. 1957-ben megnyerte első Emmy- díját. 1956-1958 között komoly tapasztalatot szerzett, miközben a Tamiment Theater-nél forgatókönyv-író és rendező volt. 1960-ban prózákat és darabokat írt, majd úgy döntött ezeket maga is elő tudja adni, hamarosan a Greenwich Village-i klubok és kampuszok ismert stand-up comedysává vált. 1965-ben ő írta a Clive Donner rendezte What’s New Pussycat című film forgatókönyvét. Ez után, a What's Up, Tiger Lily? és a Casino Royale 007-es paródia következtek, melyekben forgatókönyv-író és egyben színész is volt. Az igazi sikert 1977-ben az Annie Hall című filmje hozta, mellyel elnyerte az Oscar-díjat Steven Spielberg és George Lucas elől. Magánélet terén, inkább a bizonytalanság jellemezte: első felesége Harlene Rosen volt, akivel három évig voltak együtt, őt követte a Diane Keaton-nal (Annie Hall és Manhattan főszereplője) való hosszas kapcsolat, majd pedig a Mia Farrow-val való házasság, melyet egy botrány zárt. Az 1992-es botrány során kiderült, hogy Allen szexuális kapcsolatot tartott fenn Mia Farrow fogadott 17

lányával Soon-Yi Previn-nel illetve azzal vádolták szexuálisan molesztálta másik örökbefogadott lányukat, Dylant. 1993-ban a Legfelsőbb Bíróság kijelentette: „…önteltsége, ítélőképességének hiánya, elszánt támadása és ezzel minden eddig okozott seb elmélyítése okot ad rá, hogy további kapcsolatot a gyermekekkel csak gondos megfigyelés mellett tarthasson”20. 1997-ben feleségül vette Soon Yi Prevint, akivel mindmáig együtt vannak. Sam B. Girgus a következőket írja Allenről: a média és filmművészet kutatói számára egyaránt, Woody Allen egy excentrikus és enigmatikus zseni, a gazdaság és tömegízlés orientálta rendszerben és médiában szüntelenül dolgozó, állandó újításokat hozó művész.21 Filmjeiben, Allen keveri az 1930-1940-es Hollywood-i mozi iránti szeretetét, amerikai de főként európai rendezők (Federico Fellini, Ingmar Bergman) iránt érzett elragadtatásával. Gyakran visszatérő témái: szerelem, szex, emberi kapcsolatok, az élet értelme, a zsidó és más etnikumok problémái, New York mint az örökös művészi és érzelmi menedékhely, művészetek, amerikai értelmiségi réteg, Freud-i elméletek, halál, depresszió. Személyes filmművészeti stíluselemei közé tartoznak a beékelt párbeszédek, a választékos zene, a mozi-beállítás és személyleírások, továbbá filmjeiben nem csak rendező, hanem szereplő is. Alkotásaiba gyakran belesző személyes tapasztalatokat, ezért sokszor így vélekedik: ”People always confuse my movies and my life” azaz az emberek gyakran összetévesztik filmjeit magánéletével.22

Manhattan és a szupermarket társadalom A Marshal Brickman-nal írt filmet 1979-ben mutatták be. Manhattan szintén díjazott filmjei közé tartozik, a legjobb film és legjobb forgatókönyv BAFTA- díját nyerte el. A film kezdetén, a narrátor és egyben főszereplő, Isaac Davis a helyes szavak után kutat, amit manhattani tájképek és George Gershwin Kék rapszódiája kísérnek és szemléltetnek. Manhattan és New York különböző szemszögekből jelenik meg: a tapasztalt városjáró, a romantikus, a leleményes fiú, a tanácsadó nézőpontjából.23 Így a város számos arculatát ismerjük

20

Biography www.woodyallen.com 2002-2004. Sam B. Girgus The Films of Woody Allen, Second Edition Cambridge University Press, 2002. p.1. 22 Girgus 2002. p. 16. 23 Girgus 2002 p. 17. 21

18

meg: a nyüzsgő, a romantikus, az érzelgős, a koszos és kegyetlen, a pusztító és veszélyes, de mindenek felett A város. A film során Woody Allen, egy „szupermarket-társadalmat” mutat be, melyet hamis értékek és mesterséges érzelmek jellemeznek. Ahogy Allen is vélekedett: „Manhattan, a jelen szemetét és állandó kísértéseit, csábításait leküzdő tisztességes megélhetés lehetőségeiről szól”24. Egy újfajta elkeseredést mutat be Allen filmje, a szereplők gyakran nem olyanok, mint ahogy kezdetben megismertük őket és ez számos ember New York-ról alkotott véleményét is tükrözi. A látszólagos szoros baráti kapcsolatok csupán lappangó irigységet, félelmet és agresszivitást takarnak. Bár a film a csodálatos manhattani tájakkal kezdődik, ezt követően az események főként a szereplők és azok jelleme körül forog. Isaac Davis, Mary Wilkie, Tracy, Yale Pollack, Emily Pollack, Jill Davis, Willie Davis és Connie uralkodni kezdenek Manhattan és a filmvászon fölött. Az önálló karakterek gyakran uralják a képernyőt avagy ellenkezőleg, darabokra vannak szaggatva, mikor a fejük marad ki a képből, mikor pedig egész testük. Az események öt szereplő és azok szerelmi sikerei és bánatai körül zajlanak. A kapcsolatok alakulásáról párhuzamosan szerzünk tudomást, mikor egyik, mikor másik párkapcsolat kerül lencsevégre, a szálak viszont a két főszereplő Isaac (Ike) és Mary körül szövődnek. Ike-kal már a film első perceiben megismerkedünk, ugyanis ő a narrátor, aki helyes szavakkal próbálja leírni mindazt, amit New York jelképez. A bemutatást szinte két hang dominálja, Ike New York-ról elhangzó szavai, és belső dialógusa, melyben az érzelmek és ráció véleményezései csapna össze. Míg érzéseire hallgatva a legszebbeket tudná elmondani New York-ról, rációja rávilágít arra, hogy túlságosan érzékennyé kezd válni, így meg nem fogja tudni eladni könyvét. A megfelelő szavakat megtalálva, Ike egyfajta felszabadultságot és írói autoritást kezd érezni, bár kívülről figyelve, ennek inkább az ellentétét érzékeljük, egy aláaknázott, átlátszó autoritású íróval ismerkedünk meg. Ezen autoritáshiányt pedig főként a csodás manhattani képek törik meg, ugyanis a képek uralkodni kezdenek sőt megfosztanak maga szövegre való figyeléstől. Mary Wilkie-vel, a film főhősnőjével, a film 13. percében ismerkedünk meg, amikor Ike és Tracy egy galériában találkoznak Yale-el és Maryvel.

24

Girgus 2002. p. 80.

19

A film során, számos női karaktert képviselőként ismerjük meg Maryt, ő egyben az okos és dögös, szakmailag elismert nő, aki Philadelphiában született és egy harmonikus, istenhívő családban nevelkedett, de ugyanakkor a depressziós, szexuális választásai és szerelem terén bizonytalan, könnyen befolyásolható, túlságosan a férfiakhoz alkalmazkodó nő.

Értelmezési keretek Woody Allen meglátásában Az előzőkben, bővebben beszéltem arról milyen jellegű különbségek vannak férfi és női nyelvhasználat és értelmezési keretek kapcsán. A következőkben, a Deborah Tannen által meghatározott kilenc értelmezési keretet segítségével értelmezem a Manhattan jeleneteit. Woody Allen filmje, összesen öt személy egymás közötti kapcsolatai körül kering. A szálak szanaszét ágaznak, s míg kezdetben egy kiegyensúlyozott házasság és egy párkapcsolat tárul elénk, a részletek hamarosan megtörik az idillinek tűnő képet. A stílusos Elaine’s manhattani kávézóban megismerkedünk Isaac-kal, baratnőjével, Tracyvel illetve Yale és Emily Pollack-kal. A beszélgetés kapcsán, korán felmerül a státus és hódítás, versengés kérdése, ugyanis Isaac kihangsúlyozza, hogy barátnője Tracy 17 éves, ő meg 42, és ilyen korban is gyönyörű, fiatal lányokkal randizgat, mintsem az apjuk legyen. A beszélgetés kapcsán, Tracy kis újonc gyereknek érezheti magát, a tapasztalt és kiforrott 42 éves Isaac-kal szemben25. Isaac- Bejövök neked? - Ja. Bocsássatok meg. - Gyönyörű. -Én negyvenkettő, ő tizenhét. - Öregebb vagyok, mint az apja. Gondolj bele? - Olyan lánnyal járok, akinek bőven az apja lehetnék. - Életemben először fordul velem elő. Ez a fölényességi viszony, hangsúlyosabbá válik, amikor egy galériában sétálva,

Isaac azt

mondja Tracynek, olyan hangja van mint a Tom és Jerry rajzfilmből az egérnek. Tracy, viccesen fogja fel az elmondottakat, a nők tipikus kapcsolat-orientáltságát szemléltetve, melyből kifolyólag inkább kerülik a férfival való vitatkozást. 25

00:05:17,788- 00:05:43,437

20

Kevésbé tipikusnak minősíthető azon beszélgetés, mely Isaac és Mary között zajlik, szintén a galériában. Itt a nő veszi fel a fölényességi attitűdöt, lenézve Isaac véleményét, sőt ki is gúnyolva azt26. Ezzel ellentétben Isaac megpróbál kapcsolatot kialakítani Maryvel, igazodni próbál hozzá, vele ellentétben nem használ durva szavakat, hanem mindent megtesz, hogy ne sértse meg: Isaac - Magának nem tetszettek azok se? - Érdekes. Őszintén szólva... - Pedig százszor jobbak, mint a fémkockák. Látta őket? - Iszonyúak voltak. Mary: - Zseniális volt. Isaac: - A fémkocka? Mar: - Igen. -A textúrája fogott meg. -A tökéletes integráltságával, ami egyben izzóan negatív. -A többi egyébként kutyaszar. A beszélgetés, a férfi számára a státus elvesztésének érzetével jár, ezért hamarosan el is veszíti türelmét és a nő iránti ellenszenvét kezdi kimutatni: Isaac - Vidd el ezt a nőt! Nem bírom tovább! A film a férfi-női dialógusokra közelít rá, előtérbe helyezve a már létező valamint kialakulófélben levő párkapcsolati viszonyokat. Bár előző beszélgetésük a feldúltság jegyében végződött, Isaack és Mary ismét találkoznak, ezúttal egy rendezvényen. S bár a logika azt diktálná, hogy egy kudarcot vallott beszélgetés után semmi esélye nincs egy újabbnak, ez alkalommal, inkább Mary az, aki a kapcsolatalakításra törekszik. Személyes tapasztalatokról kezdenek el beszélni, ami már nyilván a közelség jele, valamint mindketten beszámolnak arról, miért váltak el27: Mary- Voltak problémák. Veszekedtünk. - Nem akartam magamat egy zsarnok férfinak alárendelni. Isaac - Mert a volt feleségem elhagyott egy nőért. Mary - Képzelem, hogy lehervadtál. Isaac - Aránylag jól viseltem.

26 27

00:13:43 - 00:14:45 00:24:09,879- 00:29:01,080

21

A megsebzett Isaac nem ismeri be, mennyire rosszul érintette válása, hanem az örökösen férfias sebezhetetlenségről vall, míg Mary továbbra is ragaszkodik erőteljes, önálló női voltához, melyet később megdönt a jellemzően női mentalitás, a kapcsolat iránti vágy: Isaac - Komoly ügy ez Yale-lel? Mary- Komoly-e? - Igen, csak sajnos nős. - Sínre kéne tenni az életemet. A kapcsolat iránti vágy uralja a következő, Mary és Yale közötti beszélgetést. Bár ragaszkodik hozzá, Mary, nem szeretné, feldúlni Yale házasságát.28 Mary - Különben sem akarok nagy érzelmeket. -Ez őrület. - Folyton rád gondolok. Yale- Mit csináljak? Mary- Semmit. Nem tudom. A beszélgetés szintén a kapcsolat-státusz tükrében zárul. Mary, bedől Yale szavainak, de főként kapcsolat és intimitás, a lelki kapocs iránti ragaszkodásának, Yale pedig győzelemmel távozhat, hogy ismét meghódította Maryt: Mary- Muszáj mindig szexuálisan bizonyítani a szerelmedet? - A gondolkodás azonossága és a lelki kapocs, az már kutya? - Istenem, engem mindig be lehet fűzni! Egy másik, férfi-női dialógusokban oly gyakran feltűnő értelmezési különbségek egyike a problémák-megoldások (problems-solutions) ellentétpárral írható le, mely szerint a nők egy probléma felvázolása kapcsán elsősorban biztatást és kényeztetést várnak el, míg a férfiak ösztönösen megoldási lehetőségeket tanácsolnak. Erre példa, a Mary és Isaack beszélgetése, melyet a Mary és Yale szakítása előz meg29: Mary - Megérdemeltem, amit kaptam. Isaac- Hogy? Mary - De igen, tudhattam volna, hogy rosszul sül el majd az egész. Isaac- Viszonyt kezdtél egy nõs emberrel és most igazolva látod a legbaljósabb sejtelmeidet. Mary - Milyen sejtelmeimet? 28 29

00:30:44,273- 00:32:02,806 00:51:03,284 - 00:51:27,762

22

Isaac- Általában férfiakról, házasságról, meg hogy soha nem jó semmi. Mary - Ne analizálj! Fizetek egy orvost erre a célra. Érdekes megfigyelni, Mary beszélgetés elején kialakított magatartását, tudja, hogy rosszul járt el, és tudja hol tévedett azonban Isaactól nem azt várja el hogy analizálja avagy tanácsot adjon neki, csupán meghallgatásra vágyott: Mary- Kösz, hogy meghallgattál. Rendes volt tõled. Isaac és Tracy szakítását a hallgató és előadó ellentéte jellemzi, valamint visszatérő motívumként a státus megtartásáért való küzdelem. Isaac történetszerűen kezdi el mesélni Tracynek, hogy nagyon sok érzelmet pazarol el és jobb volna ha szakítanának, mivel túl fiatal és nem tudja mi a szerelem.30 A későbbiekben végül kiderül, hogy Isaac másvalakibe szerelmes. Jellemzően nem ismeri be egyből, hogy valójában félrelépett, amiről úgy nyilatkozott soha sem tudná megtenni. Igazából attól fél, Tracy hibásnak fogja minősíteni és így elveszti a kontrollt a beszélgetés és annak végső kicsengése fölött. Tracy azonban kettőjük kapcsolatára összpontosít és feleleveníti mindazt ami jó volt kettőjük között. Erre reagálva, Isaac ismét gyereknek titulálja Tracyt és semmibe veszi mondanivalóját, ugyanis végképp meg akarja győzni afelől neki van igaza, és kapcsolatuk nem működőképes. A film történetisége drasztikusan megváltozik, amikor kiderül, Mary és Yale ismét együtt vannak. Isaac tipikusan férfiasan reagálja le mindezt, nem fejezi ki érzelmeit, nem mutatja ki felháborodását, míg a nő elvárná, hogy beszéljék meg és béküljenek ki, azaz maradjon meg közöttük a kapcsolat31: Mary- Kár, mert szeretném, ha kiadnád magadból. Isaac- Akkor sem dühöngök. Inkább magamba zárom. Mary - Ne haragudj, most hová mész? Isaac - Levegõre. Mary- Jaj. A feldúltság jegyében, Isaac magyarázatot követel Yale-től. A két férfi beszélgetése során a versengés és pozícionáltság kérdései merülnek fel, melyek jellemzők a férfi nemű beszélők párbeszédeire és egymás közötti kapcsolataira32: 30

00:59:55,055 - 01:02:42,718 01:15:26,069 - 01:18:07,185 32 01:18:45,644 - 01:21:17,125 31

23

Isaac- Jó kis barát vagy! Yale - Igen! Én mutattalak be neki. - Miért érdekes? - Azt hittem, tetszik neked! Isaac - Igen. Most már kettőnknek! Yale - De nekem előbb tetszett. Miközben egy novella megírása kapcsán, Ike az élet értelmét adó dolgokat veszi szemügyre, rádöbben arra, hogy Tracy arca is az egyik ilyen tény. Ike és Tracy utolsó beszélgetése szintén a kapcsolat és státus ellentétpárral írható le. Már találkozásuk elején Ike beismeri tévedett és nem szeretné, ha Tracy Londonba menne, ezt követően azonban mindent megtesz, hogy visszaszerezze elveszettnek tűnt státusát33: Isaac - Hová mész? Tracy - Londonba. Isaac - Most? -Ha két perccel később érek ide, elmentél volna Londonba? Isaac - Akkor máris a tárgyra térek. - Nem kéne elmenned. - Irtó nagyot hibáztam. Nagyon szeretném, ha nem mennél el! Rákérdez arra, hogy Tracy már találkozik-e valakivel, illetve hogy szereti-e még. A nő válasza a megsebzettség tükrében hangzik el, utalva szakításukra és a másik nőre: Tracy - Jézusom, csak úgy felbukkansz, fel se hívsz. - És mi van azzal a nővel? Válaszképpen Ike, bár nem akarja, kissé feldúlt hangon ismét beismeri hibázott, azonban hangnemével arra utal, hibája emberi gyengeség oka: Isaac: Hibáztam. Mit mondjak még? Bár Tracy hat hónapos Londonban való tartózkodása Isaac számára hosszas idő, mely alatt mindketten változni fognak, Tracy szavai kapcsolatuk fenntartásáért tesznek ígéretet. Szerelem, bizalom és kudarc valamint az emberi mivolt megőrzésének tükrében, Tracy szavai ironikusan világítanak rá arra, hogy az emberek nagy részének csupán egy kis bizalomra van szüksége34: Tracy - És nem mindenki züllik el. 33 34

01:29:18,318 - 01:33:17,133 Girgus 2002. p. 87.

24

- Bíznod kéne egy kicsit az emberekben. A film egy nem tipikus Hollywood-i mozzanattal zárul, Ike mosolya az emberi sebezhetőséget jelkepézi, miközben ismét megszólal George Gershwin Kék rapszódiája.

25

Bibliográfia: 1. TANNEN, Deborah: Gender Discourse, New York – Oxford, Oxford University Press, 1994. 2. TANNEN, Deborah: Researching Gender Related Patterns in Classroom Discourse In: TANNEN, Deborah –SCHIFFRIN, Deborah- EHENBERGER, Hamilton, Heidi: The Handbook of Discourse Analysis, Blackwell Publishers 2003. 3. TANNEN, Deborah: Talk in Intimate Relationship: His and Hers In: Jennifer Coates: Language and Gender (Reader), Blackwell Publishing 1998. 4.

TANNEN,

Deborah:

A

nemek

nyelvi

dialektusai

in.

Em

Griffin:

Bevezetés

kommunikációelméletbe, Harmat Kiadói Alapítvány, 2001 5. COATES, Jennifer: Women, Men and Language, Third Edition, Pearson Education, 2004. 6. SCOLLON, Ron – SCOLLON, Wong, Suzannes: Gender Discourse In: Intercultural Communication, Second Edition, Blackwell Publishing, 2001. 7. GIRGUS, B. Sam.- The Films of Woody Allen, Second Edition Cambridge University Press, 2002 8. KONCOSNÉ, dr. Szombathelyi Márta: Nemek közti kommunikáció In: Kommunikációs ismeretek, Győr, Universitas-Győr Kht. 2007 9. SCHLEICHER, Nóra: Kommunikációs stratégiák a munkahelyi alkalmazkodásban www.tarsadalomkutatas.hu/kkk.php?TPUBL-A-776/kotojelek2002/TPUBL-A -776.pdf TPUBLA-776, tanulmány 2007. X. 22. 10. BORONKAI, Dóra: A „Genderlektusokról” egy szociolingvisztikai diskurzuselemzés tükrében Szociológiai Szemle 2006/4 http://www.socio.mta.hu/mszt/20064/004.pdf 11. MOORE, Andrew 2002-2003 Language and gender http://www.teachit.co.uk/armoore/lang/gender.htm 12. REMÉNYI, Andrea Ágnes: Nyelv és társadalmi nem http://www.c3.hu/scripta/scripta0/replika/honlap/4546/08remenyi.htm 2001. 13. Miért nem értenek minket a férfiak http://www.blush.hu/olvasnivalo/41 14. Teoria grupului redus la tăcere www.educatoarea.ro/data/files/comunicare/Teoria%20grupului%20redus%20la%20tacere.doc 15. Woody Allen Biogarphy: www.woodyallen.com

26