FENNTARTÓI MUNKACSOPORT 2016. április 14. 15 óra Jelenlévők: a mellékelt jelenléti ív szerint Pölöskei Gáborné (Elnök): Köszönti a megjelenteket, majd arra kéri a munkacsoport tagjait, hogy folytassák az előző ülésen megkezdett diasort. A múltkor a létesítmény-gazdálkodásról és a beszerzésekről beszéltek, most beszéljenek a támogató feladatok következő területeinek – a személyügyi adminisztrációnak és a gazdasági adminisztrációnak a részletes feladatmegosztásáról. Ezek megtárgyalása után egy nagyobb blokk következne: a szakmai feladatok megosztása. SZEMÉLYÜGYI ADMINISZTRÁCIÓ (a továbbiakban: HR) Elnök: A különböző szintek most is ugyanazok (minisztérium – központ – térség (lehet megye/régió, és benne tankerület/összevont tankerület) – köznevelési intézmény). Az oszlopokon belül leszintezték a különböző jogosultságokat. Azt kéri, hogy a munkacsoport az eddigi elvet követve a különböző fenntartói feladatokat az intézmény oldaláról közelítse meg. A munkáltatói jogokról már volt szó, akkor abban maradt a munkacsoport, hogy az igazgató – ha megvan a státusza, vagy engedélye – akár meg is pályáztathatja a munkakört, ő választja ki az embert, de aki kinevezi/felmenti a munkavállalót, az a felettese lesz. Az is elhangzott a múltkor, hogy a technikai lebonyolítás (KIRÁ-ban történő rögzítés) történhetne a munkavégzés helyén, vagyis az intézmények el tudják látni ezt a feladatot, mert ők ismerik jobban az embereket, kevesebbet hibáznak. Ő túlzásnak tartja, hogy a HR az igazgató feladata legyen, hiszen ez tulajdonképpen egy technika; erre egy jó informatikai rendszert kell kitalálni, majd azt pontos adatokkal feltölteni. Egy ilyen rendszer van is a KLIK-ben, csak nincs feltöltve. Ember Csaba kérdése: Mi a gyakorlat? Hány emberre kell egy személyzetis? Elnök: A jelenlegi helyzetben kb. 350 közalkalmazott ügyét tudja ellátni egy személyügyes, de ha jól feltöltött rendszert visz, akkor akár 450-ét is. Dr. Szebedy Tas: Szerinte ez maximum 200 fő, ráadásul minden adat a központhoz került. A gyakorlat az, hogy amikor egy adat módosul, vagy például átsorolásnál, szabadságnyilvántartásnál, bértévedésnél visszaküldik az iskolába, mondják meg, mi a hiba, tegyenek javaslatot, pedig ott se ember, se adat nincs ehhez. Elnök: Cáfolja ezt, mert fővárosi fenntartóként, amikor létrehozták a gazdasági egységeket, ott mindenféle kimutatás alapulvételével határozták meg a 350 főt, és a 3 év tapasztalata azt mutatja, jól határozták meg a számot. Filep Sándor: A tankerületükben egy személyügyesre 315 személyügy esik, ehhez még átlagosan kb. 10 külsős és 20 közfoglalkoztatott ügye kapcsolódik. Ez is alátámasztja Elnök Asszony elképzeléseit a személyügyesre eső ügyfélszám tekintetében. Az intézmények és a személyügyes napi kapcsolatban vannak. Az alapadatokban a hibák kijavítását, pontosítását alulról - intézményi szintről kezdve - célszerű kezdeni. Nála, amikor igazgató volt, minden
naprakészen megvolt az igazgatóhelyettesénél. Az ő adatai alapján dolgozott a Gondnokság személyügyi ügyintézője. Ez máshol is így működött. Ráadásul a KLIK igyekezett ezen személyügyes alkalmazottakat átvenni.
Dr. Szebedy Tas: Úgy véli, 2 külön dologról beszélnek. Ő nem arról beszél, ki intézi a HR adminisztratív részét, hanem az intézményen belüli létszámgazdálkodásról. A munkavállaló felvétele az intézményben kellene, hogy történjen, hiszen egy új munkaerő felvétele még ott is kockázatot jelent, és a felmerülő problémákat is az intézményben kell kezelni. A fő kérdés az, mi határozza meg, mennyi az intézmény rendelkezésére álló státuszállomány. Ha ebben nincs az igazgatónak hatásköre, nem fog működni a rendszer, hiszen minden szakmai feladatnak, fejlesztésnek óra-, ember- és pénzszükséglete van, és nem jó, ha egy olyan fenntartó fog ebben dönteni, akinek nincs a helyi viszonyokra, igényekre rálátása. Tud néhány olyan példát, ahol már a tervezés fázisában, az egész előkészítés az intézményvezető feladata, és a tankerület-vezető egyenként, minden intézménynél végigtárgyalja az intézményre vonatkozó óraszám-, státuszszám-lehetőségeket. Ezt 70 intézménynél nehezen tudja elképzelni. Elnök: A fővárosnál 186 intézmény esetében ez ugyanígy működött, és mégis központilag látták el. Van egy keret, de a kereten belüli mozgástérről kellene beszélni. A kereten belüli lényeg az, hogy órakeretet kapjon egy iskola, és akkor látja ezen belül a saját mozgásterét. Bárányos József: Visszakanyarodik a közbeszerzésekhez: amíg közbeszerzések rendszere marad, addig a KLIK működésképtelen.
a
központosított
Elnök: Jelzi, hogy időközben elkészült egy törvénymódosítási javaslat, amely arról szól, hogy – a szakképzési centrumokhoz hasonlóan – az iskolákat is emeljék ki a közbeszerzési eljárás alól. Bárányos József: Az készítse a HR-t, aki felelős annak aláírásáért, mert a gyakorlat sajnos az, hogy az intézménnyel mindent megcsináltatnak. Az igazgatói támasz lényegében azt jelentette, hogy az igazgató vagy a személyügyes megcsinálta a KLIK helyett. Madarász Péter: A szeptemberi vagy januári átsorolással, léptetéssel mi lesz? Az iskola elkészíti a dokumentumot, a tankerület pedig ellenjegyzi? Ha a HR a tankerülethez kerül, akkor ezzel kapcsolatban mi marad az iskolában? Felkészült munkaerő nélkül nem lehet ellátni ezt a feladatot. Koronka Lajos: Úgy véli, ennek a problémának a megoldása egy szinttel feljebb van. Ez ugyanis elvi kérdés, hogy amikor teljesen átszervezünk egy teljes rendszert, nem lehet ilyen feszített körülményeket teremteni, amiben szinte nincs mozgástér. Meggyőződése, hogy 350-450 fővel nem fog működni a rendszer. Szerinte ennek okai: 1. A személyügyi ügyintézők rosszul fizetettek voltak, nehezen találtak megfelelő szakembert erre a feladatra; 2. Állandóan pluszfeladatok jöttek az alapműködés mellé (pl.: kimutatások, átsorolások, nyugdíjazás), amik mindig fontosabbak voltak, ezek miatt a szakmai feladatok ellátása állt;
3. A rendszer ciklikusságából adódó helyzetet nem tudta kezelni a rendszer: augusztusban mond fel a legtöbb pedagógus, de az új kollégák papírjai nem készülnek el időben, nem taníthat még szeptember közepén sem A megoldáshoz arra van szükség, hogy legyen elegendő pénz a megfelelő emberek felvételére, és ne határozzák meg előre a minimumlétszámot, hanem el kell indulni egy alacsonyabb létszámról, s ha majd működik, akkor lehet emelni ezt a számot. Jankó István: Kéri, hogy ahol a pedagógiai szakszolgálatokat is érinti a közbeszerzés, ott ne iskolákról, hanem köznevelési intézményekről beszéljenek. Náluk már több fenntartóváltás is volt, most 33 tagintézményük van, 1200 dolgozóval, és 3 ügyintéző látja el a HR-feladatokat, nekik az intézményben csak előkészítési dolguk van ezzel. Elnök: Annak meghatározása, hogy hány fő kerüljön egy emberhez, az a fenntartó dolga és felelőssége. Ahol a felelősség van, ott végezzék el a munkát. Biztos abban, hogy az egész egy jól működő informatikai rendszer kérdése (ez elsősorban a KIRA). Ha azt jól feltöltik adatokkal, az egy jól működő rendszer lehet, ha bírja kapacitással. Most egy hónapon belül 1300 köztisztviselő adataival fogják tesztelni. De van egyébként egy jól kifejlesztett, még üres HR-rendszere a KLIK-nek. Ember Csaba: Kérdezi, hogy a 70-80 pedagógus személyi anyagát az új rendszerben hol őrzik? Elnök: Ahol foglalkoznak vele, ahol a személyi adatokat felviszik, ott kell őrizni. Ez nem megoldott, ezt még valóban ki kell találni. Dr. Szebedy Tas: Komoly probléma a gyakorlatban a munkaerő-felvétel és munkavégzéséhez szükséges papírok rendezése közötti időtartam (ez ideális esetben néhány nap, általában azonban 2-8 hónap). Ezt az átfutási időt a lehető legrövidebbre kell csökkenteni, ez a szakmai feladatellátás szempontjából kulcskérdés. Ballagó Zoltán: A költségvetés nagy részét a személyi jellegű kiadások teszik ki. Két dolognak nagyon fontos a jelentősége: az egyik az, hogy a létszámok hogyan legyenek meghatározva, a másik pedig a szabályosság kérdésköre. Ez felveti a szakmaiság kérdését. Ez is egy szakma, ehhez is érteni kell. A humán erőforrás tekintetében ő is a koncentrációt támogatja. Ott kell a dokumentumokat tárolni, ahol azok készülnek. Az informatika kulcskérdés lehet, kérdés, hogyan fognak a szereplők kommunikálni egymással. Bárányos József: Minden szükséges adat rendelkezésre áll, a problémát az jelenti, hogy párhuzamosan működtetett rendszerek vannak (KIRA – KIR – MÁK – OEP), ez nagy pontatlanságokhoz vezet. Gond lenne, ha a tervezett HR-rendszer csak egy újabb rendszer lenne, ami nem kommunikál a már meglévőkkel. A munkáltatói jogkörökre visszatérve fontosnak tartja, hogy a szabadságolás (a fizetetlen is) mindenképpen intézményi hatáskör maradjon, és ennek dokumentálása nem komplikált még a KIRÁ-ban sem. Elnök: A hatáskörökről már beszéltünk, most csak az adminisztrációról van szó. Az adminisztráció szétterítése nagy hiba lenne, a jelenlegi elavult állapotokat idéznék elő vele. Itt az ideje egy jól működő, egymással kommunikáló felülettel rendelkező informatikai rendszer kialakításának. Egyébként a rendszer megvan, csak senki nem használta. A központnak a HR-nél ugyan nincs dolga, de maga az informatikai rendszer biztosítása
központi feladat, ami akkor működik jól, ha mögötte olyanok vannak, akik magát a HR feladatot is ismerik. Az új, egységes rendszer működéséhez nagyon fontos, hogy az adatok feltöltésénél csak leellenőrzött, pontos adatok kerüljenek a rendszerbe – ehhez kell az igazgatók segítsége, ebben van az ő felelősségük. GAZDASÁGI ADMINISZTRÁCIÓ Elnök: Ezen túl sok beszélnivaló nincs, ez döntő többségében a leltár, amit az igazgatónak kell hitelesíteni, a rögzítése pedig egy szinttel feljebb történik. Dr. Szebedy Tas: Ugyanaz a probléma, mint a személyi állománnyal: igen kevés intézmény van, ahol a leltár és a valóság megegyezik. Az állami átvétel sok zavart okozott ebben (alapítványi, sőt magántulajdonban lévő eszközöket is leltárba vettek). ÚJABB DIA: RÉSZLETES FELADATMEGOSZTÁS (TÁMOGATÓ FELADATOK) – ELLENŐRZÉS Elnök: A támogató feladatok körében ez nem a szakmai, hanem a pénzügyi ellenőrzést takarja. Pénzügyileg mindig feljebb lévő szint ellenőriz. Beruházások tervezése, végrehajtása Elnök: A KLIK kért az igazgatóktól egy prioritási listát, mire van szükségük (karbantartás, beruházások), egy ekkora rendszerben valahogy rangsorolni kell. Bárányos József: Korábban voltak műszaki referensek a KLIK-ben, akik aztán eltűntek, s akkor kapták a táblázatot az igazgatók: becsüljék meg, mit kéne felújítani, és az mennyibe kerül. Ez nem az igazgatók feladata, ez speciális szakértelmet, műszaki szakembert igényel. Minden egyes intézményt fel kell keresni, és ezt felmérni, különben ez nem fog működni, csak „kívánságlisták” lesznek. Elnök: Az igazgató feladata egyfelől a beruházási igények jelzése, hiszen ő tudja, mire van szükség, másfelől a közreműködés a beruházások tervezésében. Dr. Szebedy Tas: Beruházásnak számít-e a szakmai munka megvalósításához szükséges helyiségek kialakítása, fejlesztése (például szaktanterem, labor, tornaterem)? Ezek kategorizált kezelése fontos. A beruházások forrásigénye attól is függ, hogy milyen az intézmény jelenlegi állapota. Ha központi a rendszer, annak is szerepelnie kell a tervben, hogy mik a prioritások (pl.: balesetveszélyes állapot, gazdaságtalan fűtés, ablakok állapota). Nem látja át, hogy találkozik az igazgatói igényjelzés és közreműködés a központi tervezéssel. Elnök: El kell választani a szakmai beruházást és az épület infrastrukturális beruházásait, de a folyamat szempontjából (igényjelzés, tervezés) az elválasztás szükségtelen. Maga a technika ugyanaz, csak más - más időpontban jelentkezik a beruházási igény (pl.: fő karbantartási dolgok nyáron), de nyilvánvalóan egy éves munkatervet kell erre csinálni.
Filep Sándor: Pozitív példát említ: nagyra értékelte, hogy megkereste a tankerületi igazgató, és a beruházás, fejlesztés előtt egyeztettek. Ezt a jövőben is nagyon fontosnak tartja, hiszen önkormányzati tulajdonról, önkormányzati vagyonról van szó. Elnök: Azt szeretné, és azt várja, hogy az intézményvezetők működjenek együtt a helyi önkormányzattal, legyen köztük párbeszéd, és a tankerülethez már egyeztetett jelzés menjen. Ahhoz, hogy az önkormányzat az intézményt magáénak tudja, ahhoz az ilyen típusú párbeszédek kellenek. Nagyon jó, ha a tankerületi igazgató és az önkormányzat között megvan ez, de az intézményvezető és az önkormányzat közötti kapcsolat lenne elsődlegesen fontos. Projektek tervezése, végrehajtása Elnök: Azt kéri, hogy ez a rész az uniós projektekről szóljon. Ezt központilag szeretnék kézben tartani, szétaprózva nehezebb lenne a lebonyolításba bevonni a területeket, iskolákat. Ember Csaba: Egyetért vele, de az elmúlt évek negatív tapasztalatai miatt fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy a szakma, az ésszerűség végre jelenjen meg a nagy projektekben. Elnök: Bízik abban, hogy azért is választották őt erre a vezetői feladatra, mert az elmúlt két évben ezeknek a pályázatoknak az előkészítésével foglalkozott, most pedig a megvalósításuk következik. Ezek nagy projektek, és infrastrukturálisan a KLIK-et igen komolyan érintik. A költségvetés hiányából adódó elmaradásokat és a leamortizálódott épületek helyzetét próbálják rendezni. ÚJABB DIA: RÉSZLETES FELADATMEGOSZTÁS (SZAKMAI FELADATOK) Intézmény alapítása, megszüntetése, fenntartói jog átadása, átszervezés Elnök: A nevelőtestület a jelenlegi szabályozás szerint sok mindenről dönthet. Mi a garancia arra, hogy ezek a szándékok/irányok valamilyen szinten (pl.: megye) rendszerbe vannak szervezve? A nevelőtestület nyilvánvalóan helyi érdekei nem feltétlenül egyeznek meg az egész megye érdekével. Fenntartóként azzal ért egyet, hogy amennyiben a nevelőtestület a pedagógiai programján változtatni kíván (pl.: sportiskolává szeretnének válni, vagy informatika tagozatot szeretnének indítani), akkor javaslatot tesz a fenntartónak, és a fenntartónál születik meg a döntés – akkor is, ha pluszforrást nem igényel az új irány. A fenntartó képes rendszerszinten gondolkodni, a különböző intézmények elképzeléseit koordinálni. A feladatok jelentős részét el lehet úgy kezdeni, hogy az iskola azt mondja, nem kerül semmibe, aztán egy 1-2 év múlva derül ki a feladat tényleges forrásigénye, komoly konfliktusokat generálva intézmény – fenntartó – szülők között. Nem jó, hogy a jelenlegi rendszer engedi az effajta álságos helyzetek kialakulását. Fenntartói szemlélettel arra kéri a munkacsoportot, gondolják végig, hogy mi az intézményi autonómia ilyen szempontból. Ember Csaba: Egyetért ezzel az elképzeléssel. Az alapfokú művészetoktatásban ez a rendszer még nem alakult ki, de jelenleg is 3 külön szálon fut (egyházi, magán és állami iskolák). Minden tekintetben úgy van ennek értelme, ha az egész rendszert, az állami feladatellátást
tekintjük át, valóban akkor lehet arról tárgyalni, hogy megnézzük, hogy hálózatban hol mit lehet ellátni és megtenni. De akkor legyen világos, hogy ez – nem kizárólagosan, de – elsősorban állami feladat. Dr. Szebedy Tas: Két oldala van ennek a fenntartói és intézményi érdekegyeztetésnek. Az egyik az, hogy van egy állami feladatellátás, ami azt igényelné, hogy országosan arányosan egy központilag felmért szakmai feladatellátás (sport, informatika, zene) mindenhová eljuthasson, ugyanakkor aránytalanul ne legyen ez a vállalkozói kedvnek a következménye. A másik oldala: van egy létező intézményi hagyomány. Az eredeti hagyományok folytatásának korlátozása nem szerencsés. Ha azonban új profilt akar egy iskola, ami csak beruházással valósítható meg, akkor azt csak a fenntartó egyetértésével indíthassa, ha a térségben arra szükség van, és van hozzá forrás. Koronka Lajos: Vannak dolgok, amiket valóban nem szabad az intézményi szintre, az igazgatóra bízni, mert neki speciális szempontjai, érdekei vannak. Ezért az alapgondolattal egyetért, de továbbmegy, és azt mondja, fontos, hogy ugyanakkor a tankerület vezetője érzékelje az intézmény tényleges problémáját, a tényleges helyi szakmai igényeket, és arra adekvát szakmai választ adjon. A magyar közoktatási rendszer egyik legnagyobb problémáját abban látja, hogy túlságosan széles spektrumon szór, és ezt a széles spektrumú társadalmat és iskolarendszert kellene egy egységes oktatási rendszerrel kezelni. Fontos, hogy az országos mellett helyi szakmai koncepciók is legyenek. Ballagó Zoltán: Egyetért azzal, hogy szakmai koncepciókra nagy szükség van. Az intézményi szintű mellett azonban fenntartói szintű koncepciók, fejlesztési tervek is kellenének. A jelenlegi megyei fejlesztési terveket meg kellene tölteni szakmai tartalommal. A különböző fenntartású intézmények szakmai koncepcióinak az összehangolása az állam feladata kellene, hogy legyen. Az egyházi fenntartású intézmények száma nő. A helyi társadalmi igényeket és a fenntartóváltás következményeit nagyon körültekintően kell figyelembe vennie a szereplőknek, különösen, ha a település egyetlen iskolájának átvételi szándékáról van szó. Bárányos József: Azt nem látja, dolga-e az állami fenntartónak az ilyen szintű társadalmi problémákra választ keresni (pl.: a végletekig szegregált iskolarendszer, a hátrányos helyzetű tanulók közel 50 %-os aránya, pedagógushiány, stb.). Mi itt az elképzelés? Lehet, hogy ezeknek az elképzeléseknek nem is az intézményfenntartó szintjén kell megjelenniük, hanem felsőbb szinten. Dr. Szebedy Tas: A rendszer egészében nem volt érzékelhető egy állami köznevelési stratégia, csak valami igazságossági, kiegyenlítési szándék. Az intézmények egy részében a túlélés lett az egyetlen szempont, és háttérbe szorult a fejlesztési lehetőség valamilyen szintű intézményi teljesítményhez kapcsolása (pl.: tehetséggondozás, hátrányos helyzetű tanulókkal foglalkozás, stb.), a motiválás, ami pedig nagyon fontos elem. Ehhez szükség van egy központi állami stratégiára, amelyik kijelöli a fejlesztési irányokat, elvárásokat. Elnök: Egyetért. A térségi iskolahálózatok esetében valami hasonlóról lenne szó: az infrastruktúra-fejlesztés feltétele az, hogy módszertanában megújuljon a nevelőtestület (tehetségek, hátrányos helyzetűek gondozása is).
Egészüljön ki a táblázat azzal, hogy térségi szinten valamilyen szakmai stratégiát, koncepciót alakítanak ki a helyi igényeknek, a helyi viszonyoknak megfelelően – ennek része lehet akár a többi fenntartóval való párbeszéd, együttműködés is. A pedagógiai program kapcsán javasolja, hogy a fenntartó felelősséggel nézze át a nevelőtestület kezdeményezését, felelősséggel hagyja jóvá, továbbá új profilt ő kezdeményezhet – térségi szinten legalább. Szabályozás, jogszabályalkotás előkészítése Dr. Szebedy Tas: Nem jó az intézményi szintnél az üres halmaz. Túl gyors tempójú jogszabályalkotás folyik. Biztosítékként nélkülözhetetlen annak kiépítése, hogy minden új jogszabály bevezetésénél egy szakmai grémium visszajelzést tudjon adni a jogalkotóknak. Elnök: Az üres négyzetbe bekerül a visszajelzési funkció, a jogalkalmazói vélemény. Szervezeti és működési szabályzat Koháry Orsolya: A nevelőtestületek nagy része alkalmatlan a megfelelő dokumentumok, szabályzatok elkészítésére, kell hozzá egy szakértő. Elnök: Lehetne például a mesterpedagógusokat az intézmények szakmai támogatása felé irányítani. Ember Csaba: A pénzhiány mellett azért csalódott a KLIK-ben, mert a dokumentumok elkészítésében nem segítette az intézményeket, csak utasítgatott. Dr. Szebedy Tas: Konstruktív javaslata: Ha van a KLIK-nek egy részletes SZMSZ-e, készíthetnének a különböző intézményi struktúrákra mintát. A jogszabályi követelmények alkotnák az azonos törzset, a helyi sajátosságok feltüntetésére pedig változtatható beírási lehetőségek lennének. Az intézményvezetőknek nincs kapacitásuk a jogszabályfigyelésre, nagy segítség lenne, ha megyei szinten lenne ilyen szakmai háttér. Bárányos József: Fontos, de hiányzik a szakirodalom és a továbbképzés (például az intézményvezetők kötelező tanügy-igazgatási továbbképzése). Koronka Lajos: Most érkeztek el a lényeghez: az igazgató az iskolájával foglalkozik-e, vagy valami mással? Ha az igazgató az iskolájával, a problémák helyi szintű kezelésével tudna foglalkozni, nem jutottunk volna el a mostani elégedetlenséghez. Koháry Orsolya: Ahogy a HR az iskolából kiemelve magasabb szintre kerül, ugyanúgy a jogi szint és a tanügyigazgatás magasabb szintre helyezésére, vagy ezeknek a területeknek a magasabb szintű támogatására is szükség van. Az igazgatók tudása hiányos, mert nincs karbantartó képzésük. Dr. Szebedy Tas: Valamiféle szakmai irányítással vagy képzéssel a pedagógiai programok használhatóságát és jogszerűségét is újra kellene gondolni. Ez is segítség lenne az intézményeknek. A pedagógiai program az intézmény működésének olyan elméleti dokumentuma, aminek összefüggésben kellene lennie a napi működéssel. Ennek érdekében
akár évente felül kellene vizsgálni. Ha nem tudnak az intézmények pedagógiai programot írni, akkor ebben segítséget kell adni számukra. Ehhez az is kellene, hogy a jogszabályok ne változzanak radikálisan ilyen gyorsan. Egy jó pedagógiai program valójában egy fejlesztési dokumentum. Elnök összegzése: 1. A POK-oknál be van tervezve intézményvezetőknek szóló képzés. Ha uniós forrásból nem tud megvalósulni, az állami fenntartónál be kell tervezni. 2. Alapdokumentumokkal kapcsolatban: a központnál megjelenik a szabályozási alapelvek, sablon, útmutatók készítése. Ezt kiegészülne azzal, hogy az alapdokumentum-minták kialakítása. 3. Térségi szinten a jogalkalmazás támogatása, a jogsegélyszolgálat elvárt az állami fenntartótól. Ember Csaba: Felvetette, hogy az alapfokú művészetoktatás területén megoldatlan osztályfőnöki pótlék kérdését rendezni kell. Jogszabály előírja, minden szakmai szervezet véleménye az, hogy adni kell. Eredetileg, nem teljes körűen, de adták. A KLIK első elnöke FELFÜGGESZTETTE 2014. novemberében a kifizetést, s azóta áll. Mivel új állami fenntartó lesz, szükségesnek látják, hogy már a megelőző időben történjen tényleges kifizetés, és legyen tervezési tétel. Ezért azt javasolják, hogy 2016. február 1-jétől minden érintett számára fizessék ki az osztályfőnöki pótlékot. Elnök Asszony jelezte, hogy rögzítették a kérést. Következő ülés: 2016. április 21. 10 óra Az emlékeztetőt készítette: Csapó Ágnes Jóváhagyta: Pölöskei Gáborné
