Integrációs és Fejlesztési Munkacsoport

Integrációs és Fejlesztési Munkacsoport Biztonsági és Védelempolitikai Témacsoport

A magyar védelmi ipar helyzete és várható fejlesztési feladatai – nemzetközi tapasztalatok figyelembevételével – az Európai Unióhoz való csatlakozás tükrében Készítette: Szegedi László

2002.

Védelmi ipari tapasztalatok globális vonatkozásban. A kétpólusú világ megszunése nem csak a fegyveres eroket, hanem a védelmi ipar helyzetét is dönto mértékben befolyásolta. A nemzeti katonai költségvetések jelentos visszaszorítása lecsökkentette a katonai megrendeléseket, ami a védelmi ipari termelés visszaesését vonta maga után és bizonyos válságjelenségeket idézett elo.

A védelmi ipar globális problémái között a legfontosabb az, hogy a világ helyzetében bekövetkezett mélyreható változások miatt a kínálat és kereslet aránya megváltozott. A kereslet a hadiipari termékek iránt visszaesett és ez vonatkozik az országok 90 %-ára, így a fejlodo országokra is. Az ázsiai pénzügyi válság kirobbanásáig ez a térség volt a nemzetközi hadiipar leggyorsabban növekvo piaca. A válság következtében azonban a valuták leértékelodtek, a közkiadások csökkentek, a költségvetési megszorítások fokozódtak, a nemzetközi valutaalap és egyéb pénzügyi intézmények kölcsön-feltételei szigorúbbak lettek és ennek következtében ezek az országok elvesztették vásárlási potenciáljukat. Így fordulhat elo az is, hogy ezek az országok gyakrabban vásárolnak másodkézbol, vagy használt fegyverzetet.

A hosszú távú technológiai fejlesztéseket illetoen hasonlóképpen problémákkal találta magát szemben a védelmi ipar. A kutatás és fejlesztés költségeinek nagymérvu növekedése miatt a technológia fejlodés lelassult. Számos országnak egyre nehezebb lett ezeket a költségeket fedezni. Az új termékek vonatkozásában az látható, hogy a nagy katonai rendszereket kisebbekre cserélték. Ezenkívül megváltozott a polgári és a katonai termelés közötti viszony. Ebben a fejlodési tendenciában három elem különböztetheto meg. Az elso az, hogy a technológiai, technikai fejlodés a kereskedelmi szektorban elobbre áll, mint a katonai szektorban. A második az, hogy ma már számos civil termékek kerül katonai felhasználásra, ami korábban fordítva volt. A harmadik pedig az, hogy a polgári és a védelmi iparból származó ismeretek, termékek összeolvadnak, ami hatással lesz a jövo védelmi iparára.

Globális vonatkozásban a védelmi iparban, a 90-es években bekövetkezett visszaeséshez képest, növekvo gyártási tendencia tapasztalható. Ezzel együtt fokozódik a koncentráció. Ez elsosorban az Egyesült Államokban látható, ahol óriási védelmi ipari vállalatok alakultak ki. amelyek intenzív

2

tevékenységük révén dominálnak az USA piacán és bizonyos fokig a világpiacon is. A védelmi ipari vállalatok összeolvasztása új termelési formákat alakított ki és elosegítette a racionalizálást.

Az Egyesült Államok kezdeményezései. A globális változások hátrányos gazdasági hatását leghamarabb az Egyesült Államokban ismerték fel. Kiindulva abból, hogy az új helyzetben sem csökken a védelmi ipar stratégiai jelentosége, intézkedéseket tettek, amelyek alapvetoen három területen voltak rendkívül hatékonyak. A kutatás és fejlesztés terén fokozták a beruházást, hogy a korábbi magas kutatási nívó ne csökkenjen. Új programokat indítottak be, melynek hatásaként sikerült a kutatás és fejlesztés terén dolgozó szakember-gárdát megtartani. Határozott intézkedéseket tettek a termelés koncentrálására több hadiipari vállalat összevonásával. Ennek eredményeként a globális hadiipari termelés 57 %-a az Egyesült Államokra jut. Az amerikai hadianyagok értékesítése vonatkozásában. az európai piacon kiemelkedoen magas szintet értek el, mivel az ide irányuló amerikai export megkétszerezodött.

Jelenleg az állapítható meg, hogy az Egyesült Államokban két olyan fontos terület van, ahol jelentosen megelozik Európát. Az elso a termelés hatékonysága, a másik a kutatás és fejlesztés. 1./ A termelés hatékonyságának fokozása érdekében a kormányzat fontos lépéseket tett már a 90-es évek elso felében. A védelmi miniszter 1993-ban vacsorát rendezett, amelyen részt vettek a védelmi ipari vállalatok vezetoi, valamint a Wall Street pénzintézeteinek vezetoi. A miniszter kifejtette azt a stratégiai elképzelést, hogy a termelés emelését a vállalatok számának csökkentésével, vagyis a vállalatok összevonásával lehetne elérni. Ennek a folyamatnak a véghezvitelére öt évet tartott lehetségesnek. A védelmi ipar képviseloi elfogadták az elképzelést és 1993 és 1997 között szélesköru vállalati összevonásokra, fúziókra került sor. Fontos változás volt az amerikai kormány védelmi ipart támogató politikájában, hogy ezt a folyamatot pénzügyileg támogatta (pénzügyi segély) és segítséget nyújtott a keletkezo munkanélküliségi feloldásában is (átképzési programok). Ezzel párhuzamosan bátorította az export tevékenységet (mentesítés az export-fejlesztési adó fizetése alól) és támogatta az ezzel kapcsolatos piackutatást (diplomáciai tevékenység révén). Öt év alatt végbement a legfontosabb védelmi ipari vállalatok fúziója és 1997-ben a folyamat befejezodött. Ezt az évet tehát az amerikai védelmi ipar átalakulása évének lehet tekinteni. Ezzel párhuzamosan jelent meg 1997-ben a Pentagon "Joint Vision 2010" elnevezésu kiadványa, amely a 3

jövo háborúinak szervezeti, logisztikai és védelmi ipari összefüggéseit részletezte. Eszerint a védelmi iparnak azt a szerepet szánják, hogy ellássa a harcoló alakulatokat olyan új fegyverrendszerekkel. amelyek biztosítják a teljes védettségét, valamint a teljes köru információs fölényt bármilyen környezetben, s mindezt alacsonyabb áron és csökkentett eloállítási idovel. Ennek sikeres véghezviteléhez szükségesnek tartják a védelmi ipar és a polgári ipar szorosabb együttmuködését. 2./ A vállalatok összevonásával kapcsolatban a kutatást és fejlesztést már részben elosegítette egy 1984-ben elfogadott törvény, amely lehetové tette konzorciumok létrehozását az amerikai vállalatok között. Ennek fo célja az volt, hogy a kutatás és a termelés kapcsolatát megerosítse. 1993 után a kormányzat ezt az elvet radikálisan kibovítette. Kialakult egy teljesen új, K+Fcentrikus irányzat a hidegháború utáni haditechnológiai rendszer létrehozása céljából. Mindez azt eredményezte, hogy a kormányzati támogatás mellett a védelmi ipari vállalatok is folyamatosan magas szinten tartják a kutatás és fejlesztésre fordítandó összegeket. A 90-es évek végén egyértelmuen látszott, hogy az USA mindenkit megelozött, Európát is beleértve, az új technológiák kialakítása terén.

Az EU Bizottság kezdeményezései. Az EU tagállamai hosszú ido keresztül egyenként reagáltak az USA dominanciájára, de ez nem vezetett a kívánt eredményre. Az amerikai eredmények európai felismerése arra késztette az EU tagállamait, hogy együttesen végiggondolják, milyen intézkedésekkel lehet ellensúlyozni a két kontinens közötti egyenlotlenségeket. Ennek eredményeként az EU Bizottsága 1997-ben akciótervet készített az európai védelmi iparon belüli együttmuködésre és korábbi piaci szerepének visszanyerésére. A terv olyan fontos területeket érint, mint az azonos profilú védelmi ipari vállalatok összevonása, a kutatási és fejlesztési tevékenység koordinálása, a közbeszerzés harmonizálása, valamint az értékesítési együttmuködés. Ezenkívül határozott lépéseket tettek az Egyesült Államok védelmi iparával való fokozott együttmuködésre, amitol az európai védelmi ipari technológiai bázis gyorsabb fejlodését várták. Az EU kisebb tagországai kedvezoen ítélték meg a Bizottság akciótervét. Elsosorban abból a szempontból, hogy növeli a versenyképességet, támogatja az európai védelmi ipari technológiai bázist, kedvez a gazdaságok általános integrációjának, igyekszik elkerülni a fölösleges létszámokat és törekszik az európai védelmiipari azonosság kialakítására.

4

Az EU Bizottsága egyes szakértoi szerint Európa jövobeli függetlensége és gazdasági továbbfejlodése szempontjából nagyfontosságú lenne, hogy versenyképes védelmi iparral rendelkezzen. Másrészrol egyéb fontos érdekeket is kapcsolnak a függetlenség megtartásához, mint pl. az ipari technológiai bázis fejlesztését, együttmuködést a kutatás és fejlesztés terén, a polgári és védelmi ipari szektor együttmuködését, munkalehetoségek teremtését, kis és közepes vállalatok bevonását a termelésbe. Az EU Bizottság kezdeményezésének tulajdonítható, hogy a tagországok konkrét lépéseket tettek az eddig kevésbé muködo együttmuködés kialakítására.

Az EU Bizottsága ezt követoen is figyelemmel kísérte az európai védelmi ipar helyzetét. A Helsinkiben 1999-ben tartott EU csúcsértekezleten megvitatták és jóváhagyták azt a közös britfrancia javaslatot, amely a tagállamok feladatává tette egy 50-60 ezer fobol álló, 60 nap alatt telepítheto és egy éven át fenntartható katonai ero felállítását 2003-ra, amely képes a Petersbergi feladatok ellátására. Ennek kapcsán a tagállamok értékelték és elismerték az európai védelmi ipar átalakítása terén elért elorehaladást és hangsúlyozták a fegyverbeszerzés további harmonizálásának a szükségességét.

További elorelépés történt az EU 2000 novemberi Felajánlási Konferenciáján, ahol a tagországok megerosítették az európai védelmi ipar átalakításának fontosságát és kijelölték azokat a projekteket, amelyek növelni képesek az EU katonai képességét. (A400M szállító repülogép, NH 90 csapatszállító helikopter, haditengerészeti támogató eszközök, stb.). A 2002 brüsszel-laekeni csúcsértekezlet nyilatkozata további elorehaladást állapított meg az európai védelmi ipar átalakítása, valamint az egységes védelmiipari bázis erosítése terén.

Ennek kapcsán figyelmet érdemel az EU-fotitkár és a NATO-fotitkár tevékenysége, akik mindvégig hangoztatták, hogy a tagállamoknak növelni kell a katonai költségvetésüket és koordinálni kell fegyverbeszerzésüket. Ez utóbbit kapcsolták a nemzeti védelmi iparok átalakításában elért eredményekhez. J. Solana az EU Tanács Fotitkára arra is figyelmeztetett, hogy az EU önálló katonai képességének megteremtése közben ki kell alakítani az önálló fegyverzetellátás képességét is. Ez pedig magába foglalja a védelmi ipar átalakításának folytatását, a hadianyagok beszerzésének harmonizálását, valamint a nemzeti hadianyag-piacok igények szerinti szabályozását. Azonban a közös fegyverbeszerzést nehezíti az a tény, hogy az EU tagországaiban különbözo törvényi, rendeleti 5

és szabályozási elvek érvényesülnek és ezek feladása, vagy megváltoztatása bizonyos nemzeti érdekekbe ütközik. Várható, hogy a folyamat véghezvitele még meghatározatlan idot vesz igénybe. Ettol függetlenül azonban bizonyos elorehaladás már most is tapasztalható.

Az EU Bizottsága, az amerikai dominanciából adódó szükséghelyzetben, eloreláthatólag tovább folytatja az európai hadiipari együttmuködés hatékonysága új lehetoségeinek keresését. A magyar hadiipari szakértoknek, a csatlakozási folyamat során, szoros figyelemmel kell kísérniük az EU Bizottsága ilyen tevékenységét és a leheto leggyorsabban reagálni kell minden új fejleményre. Akár úgy, hogy csak felhívják a védelmi ipar szereploinek a figyelmét az új fejleményekre, akár úgy, hogy konkrét ajánlásokat tesznek a védelmi ipar számára az új lehetoségek alkalmazását illetoen. Ilyen módon a védelmi ipar is folyamatosan felkészítheto a csatlakozásra, majd a kooperációba való hatékony bekapcsolódásra.

Az EU egyes tagországainak kezdeményezése Az egyik ilyen kezdeményezés az volt, hogy. az EU négy legerosebb tagországa (Nagy-Britannia, Franciaország, Németország, Olaszország) 1998-ban megállapodott egy Közös Fegyverzeti Együttmuködési Szervezet (OCCAR) létrehozásában, amelynek célja az, hogy a védelmi ipari vállalatok, az EU Bizottság állásfoglalásának szellemében, szoros együttmuködést alakítsanak ki. Ennek során az együttmuködés olyan területekre terjed ki, mint a költséghatékonyság kritériumának, mint elsodleges szempontnak a megteremtése, a felhasználók szükségletei hosszú távú harmonizálásának a kialakítása, az európai védelmi ipar technológiai bázisának a megerosítése a versenyképesség fokozása céljából, az egyensúly megteremtése a több évre szóló programok között. A szervezet jelenleg zártnak tekintheto, mivel más EU tagállam csatlakozási szándékát eddig nem fogadták el. Ez feszültséget eredményezett az egyébként jelentos védelmi iparral rendelkezo kisebb tagállamok részérol. A másik kezdeményezés egy Szándéknyilatkozat védelmi miniszteri szintu aláírása volt szintén 1998ban. A négy OCCAR országon kívül Spanyolország és Svédország is csatlakozott ehhez az akcióhoz. A meglévo nemzeti szabályzók harmonizálása céljából létrehoztak hat munkacsoportot az alábbi témakörökben:

6

l./ Az ellátás biztonsága: A védelmi iparok nemzetközi kapcsolatainak kialakítása az ellátás biztonságát a korábbiaknál sokkal fontosabb tényezové teszi. A késztermékek és alkatrészek, határokon való akadálytalan átjuttatása, valamint a termelés nemzetközi racionalizálása azt a célt szolgálja, hogy az ellátás biztonságos legyen. 2./ Export-szabályzók harmonizálása: A jelenleg hatályos nemzeti export-szabályzók eltéroek. A közös exportpolitika és szabályzók hiánya akadályozza az ipari együttmuködést és különösképpen a transznacionális vállalatok muködését. 3./ Az információk biztonsága: Ezen a téren biztosítani kell megfelelo biztonsági eloírásokat, hogy védeni tudják a bizalmas információkat. A harmonizálás azonban számos problémát vet fel, így például a személyek és munkahelyek biztonsági átvilágítását, a bizalmas információkhoz való hozzájutást, vagy az adatok védelmét és továbbítását. 4./ Kutatás és technológiai fejlesztés: Ezt a témakört a versenyképes védelmi ipar alapjának tekintik. Eddig azonban nem volt rendszeres információcsere ezen a téren, ami duplikációt eredményezett és jelentékeny többletköltséggel járt. 5./ Katonai követelmények harmonizálása: Az európai országoknak gyakran ellentétes prioritásaik vannak, ami leginkább a geostratégiai helyzetükkel függ össze. Bár elvben hasonló követelményeket határoznak meg egyes fegyverrendszerekkel kapcsolatban, mégis a katonai doktrínájukban eltéro eloírásokat, specifikumokat jelölnek meg. 6./ Technikai információk kezelése: A technikai ismeretek kölcsönös közlésére és felhasználására jelenleg még szigorú szabályok vannak érvényben az országokban. Ezért biztosítani kell, hogy transznacionális vállalatok szabadon hozzájuthassanak a technikai információkhoz. A munkacsoportok 1999-re kidolgozták a közös szabályzókat és továbbították a tagországoknak végso egyeztetésre. Ennek eredményeként 2000 júliusában aláírtak egy Keretegyezményt, amelyet átadtak a nemzeti parlamenteknek ratifikálásra.

A nagy és kis országok védelmi iparának kapcsolata. Az európai nagy és kis országok védelmi ipara kapcsolatának az az alapveto jellemzoje, hogy a nagy országok fejlettebb védelmiipari technológiai bázissal rendelkeznek és ezért rá tudják kényszeríteni akaratukat a kis országokra a kooperáció során. Ennél azonban nagyobb probléma, hogy egyes

7

kooperációkba lehetetlenné teszik a kis országok bejutását, mint például az OCCAR-ba, amely így jelentosen megkönnyíti a nagy országok helyzetét. Ezzel kapcsolatban merül fel az a kérdés, hogy mi lehet a kis országok stratégiája a viszonylagos függetlenségük megtartása érdekében. Az elvben elfogadható, hogy minden ország azt gyártson, amiben jobb lehetoségekkel rendelkezik. Ezzel el lehet kerülni a megkettozést, ami egyfajta függoséget alakít ki az országok között. Az ilyen függoséget elvben el lehet fogadni, de csak azzal a kikötéssel, hogy a kis országoknak fel kell mérniük, hogy mely technológiákban nem fogadhatják el az egymástól való függést. Ugyanakkor fel kell mérni, hogy a kis országokban milyen terméket lehet eloállítani hatékonyan és olcsón.

Az európai nagy és kis országok vonatkozásában a tények azt mutatják, hogy a négy nagy ország határozza meg a szövetségi rendszer alapfegyverzetét. Ha azonban ezekbe az alapfegyverrendszerekbe beépítheto elektronikai eszközöket tekintjük, akkor már nem bizonyítható egyértelmuen, hogy a nagy országok tudnak csak hasznosíthatót alkotni. A kisebb országokban ezzel szemben fokozott mértéku fejlesztés indult meg az elektronikában és a számítógépes programgyártásban. Valószínuleg ez az a szegmens, ahol a védelmiipari együttmuködés kialakítható és a nagyobb országok által gyártott fegyverrendszerekbe a kisebb országok elektronikája és számítógépes programjai jól beépíthetok.

A nagy és kis országok kapcsolatában a 90-es években egy másik jellemzo tulajdonság alakult ki. Mégpedig az, hogy fokozódott a kisebb országok egy másfajta függosége. Ebben a vonatkozásban az évtized elején nagymértékben fokozódott az európai védelmi ipar technológiai bázisának függosége az amerikai bázistól, ami a kis országok vonatkozásában még sokkal érezhetobb volt. A védelmi ipari vállalatok megpróbálták megoldani ezt a hátrányos helyzetet. Ennek céljából három megoldási módozatot alakítottak. Az egyik a termelés diverzifikációja volt, mégpedig a polgári célú termékek gyártása irányába. A másik megoldás a specializáció volt, melynek révén egyes vállalatok a piaci résekbe próbáltak betörni. A harmadik pedig a kettos rendeltetésu termékek eloállításának módszere volt Emellett azonban minden kis országnak nagy lehetoségként jelentkezett, a hadianyagok beszerzésénél, a gazdasági ellentételezés kiharcolása.

8

A NATO védelmiipari vonatkozása. Együttmuködési törekvések muködnek a NATO-ban is a nemzeti fegyverzeti igazgatókat egyesíto szervezetben (CNAD). Ennek a szervezetnek a muködése bizalmas jellegu, mivel itt határozzák el azokat az új fejlesztéseket, fejlesztési és gyártási együttmuködési lehetoségeket és beszerzéseket, amelyek a NATO tagországait érintik. A fegyverzeti igazgatók szervezetének egyik bedolgozó, javaslattevo egysége a NATO ipari tanácsadó csoportja (NIAG), amely a tagországok védelmi ipari vállalatainak vezetoit foglalja magába. A két szervezet együttmuködése tulajdonképpen megvalósítja a védelmi erok és a védelmi ipar közvetlen kapcsolattartását a NATO keretein belül. A NATO-hoz való csatlakozásunk, az ország biztonságának garanciája mellett, elonyöket jelenthet a védelmi ipar vonatkozásában is. A magyar képviselok a CNAD és a NIAG keretében közvetlenül részt vesznek a NATO fejlesztési programjának a vitájában. Így közvetlenül érzékelhetik, melyek azok az irányok, amerre a hadieszközök fejlesztése és beszerzése halad. Lehetoségük van a fejlesztési programok megismerésére és bizonyos feltételek mellett a védelmi ipari vállalatok tájékoztatására. Ennek révén a vállalatok idoben fel tudnak készülni a szükséges változtatásokra és a siker reményében vehetnek részt a kiírt pályázatokon. Ehhez azonban az szükséges, hogy a vállalatok rendelkezzenek a NATO biztonsági eloírásai betartására vonatkozó jogosítvánnyal.

Védelmi ipari vállalatok kezdeményezései. A kormányok és nemzetközi szervezetek tervezetei mellett a védelmi ipari vállalatok is kezdeményezéseket tettek az iparág fejlesztése végett. Ez a folyamat foként a 90-es évek második felében indult meg és napjainkban is tart. A folyamatot elosegítette annak a ténynek a vállalati felismerése, elsosorban a legerosebb fegyvergyártó országokban, hogy a védelmi ipar stratégiai szereplové vált a nemzeti biztonság garantálása terén. A vállalatok politikai és stratégiai fontosságát tükrözi az a tény, amilyen módon a kormányok megkülönböztetett kapcsolatot tartanak fenn velük. Nyugat-Európában ezt a megkülönböztetett kapcsolatot támasztják alá a kormányzati kezdeményezések.

1997 decemberében a brit, a francia és a német kormány egy nyilatkozatban kérte fel a legfontosabb védelmi ipari vállalatokat, hogy készítsenek egy tervet az iparág átalakítására és integrációjára

9

vonatkozóan. A terv 1998 elso felében elkészült és ezt követoen megindult a tárgyalássorozat az integráció témakörében. 1999-ben két óriási védelmi ipari vállalat jött létre, az EADS (European Aeronautic, Defence and Space Company), valamint a BAE Systems (a korábbi British Aerospace). Az EADS francia, német és spanyol vállalatok fúziójaként alakult ki és horizontális integrációként muködik, vagyis a vállalat egyesíti a polgári és katonai repülogépgyártást, a helikopter és rakétagyártást, valamint az ureszköz-gyártást. A BAE Systems, amely olasz, svéd és francia, valamint amerikai cégeket vont be az integrációba vertikális integrációként muködik, vagyis csak védelmi eszközök gyártásával foglalkozik. A két integráció, a tagi vállalatok révén, több területen együttmuködik vegyes vállalkozások formájában (repülogép, rakéta, ureszközök).

Várható, hogy a verseny eroteljesebb lesz a korábbiaknál, éppen az EU tagállamok védelmi ipari együttmuködésének fejlodése miatt. Ezért célszeru volna egy felmérés elkészítése, hogy a magyar védelmi ipar termelo vállalatai mely európai országok hasonló vállalataival kerülhetnek szembe egyegy versenykiírásnál és milyen ezeknek a külföldi vállalatoknak a technológiai bázisa a magyar vállalatokkal összehasonlítva. Az ilyen információk ismeretében a vállalatok fejlesztési irányát konkrétan meg lehetne határozni és így bizonyos mértékben fokozni lehetne részvételüket az európai kooperációban. Ez azért is fontos lenne, mert az európai védelmi ipar termelésének 80%-a, valamint a katonai kutatás és fejlesztés 90%-a a nagyobb országokban folyik. Ez a hegemónia olyan veszélyeket jelenthet a kisebb országok védelmi ipara részére, hogy kimaradnak a nemzetközi együttmuködésbol. A magyar védelmi ipar megújításához feltétlenül figyelembe kell venni azokat a külföldi tapasztalatokat, amelyeket az USA és az Európai Unió tagországai a védelmi ipar megújításához alkalmaztak az elmúlt évek folyamán. Az EU egyes tagországai védelmi iparának folyamatos vizsgálata fontos tapasztalatokat adhat a magyar védelmi ipar részére.

Az EU tagállamok védelmi iparának kormányzati ellenorzése és támogatása. Nagy-Britannia védelmi iparában az 1960-70-es években játszódott le a magyar védelmi ipar 1990-es válságfolyamata. Számos vállalat tönkrement, a stratégiailag fontos vállalatokat viszont állami ellenorzés alá vonták, hogy megakadályozzák a csodöt. Az 1980-as évekre ez a megoldás is túlélte önmagát és reprivatizációs folyamat indult be. Ennek hatásaként néhány év múlva túltermelés 10

és eros belso verseny alakult ki. Az 1990-es éveket a védelmi ipar globalizációja jellemzi. Mintegy 230 brit vállalat alakított ki együttmuködést az Egyesült Államok vállalataival. A legfontosabb vállalatok nem csak a termelés, hanem a tulajdonviszonyok terén is globalizálásra törekedtek. Jelenleg a vállalatok 49%-a külföldi részvényesek tulajdonában van.

A globalizációra való törekvés azonban nem csak Angliában, hanem több európai országban is muködik különbözo mértékben. Van azonban közöttük egy fontos közös jellemzo: az, hogy a védelmi ipart a fegyverzet-exportban is, a nemzetközi együttmuködés területén és a különbözo közös gyártási módszerek alkalmazásával is globalizálják. Ennek tudható be, hogy az európai nemzetközi együttmuködés már kiterjed a védelmi ipar nagy rendszereket gyártó ágazataira. (repülogép, helikopter, jármu, hajó, stb.) A loszergyártásban azonban a nemzetközi együttmuködés csak most kezdodik.

A brit kormány 1998 elején úgy döntött, hogy létrehoznak egy úgynevezett Védelmi Ipari Diverzifikációs Ügynökséget, amely 1998 végén meg is kezdte muködését. Az Ügynökség feladata az, hogy elosegítse a technológiai transzfert a védelmi és a polgári ipari szektorok között. Fontos célként a versenyképesség növelését tuzték ki nemzetközi vonatkozásban.

Angliában a haditechnikai kutatás és fejlesztés válságos idoszakon ment keresztül a 90-es években. Az addig boségesen finanszírozott kutató intézet (Defence Evaluation and Research Agency DERA) pénzügyi támogatás hiányában, jelentosen csökkentette tevékenységét, bár a privatizált védelmi ipari vállalatok is részesültek a kutatási eredményekbol. Ezen a téren jelentos változás történt 1998-ban és jelenleg az intézet is és egyes vállalatok is kapnak kutatási támogatást.

A brit kormány (HM) a beszerzési politikában is új módszert tervez bevezetni. Ez hasonlítani fog az amerikai beszerzési politikához. Az új beszerzési program különbséget tesz nagy és kicsi eszközök beszerzése között. A versenytárgyalásra beterjesztett ajánlatokban hármas követelményt kell teljesíteni: költségcsökkento tényezok meghatározása, az új eszköz rendszerben tartási idotartamára kialakított további beszerzési stratégia, valamint ugyanerre az idoszakra kialakított karbantartási stratégia részletezése. Ezenkívül a Védelmi Minisztérium pozitív módon közelít a kialakulóban lévo

11

európai beszerzési kezdeményezésekhez is, mint az OCCAR, vagy a WEAO (Nyugat-Európai Fegyverzeti Szervezet).

Az export politikában az etikának nagy jelentoséget tulajdonítanak, foként azt követoen, hogy az EU külügyminiszterek 1998 májusában elfogadták az új Európai Etikai Kódexet a fegyverexportra vonatkozóan. Az export tényleges növekedését azonban a fuzionált, többnemzetiségu vállalatoktól, a közös vállalkozásoktól és a nemzetközi együttmuködési megállapodásoktól várják. A Minisztérium kezdeményezésére kifejlesztettek egy hatékony aknafelszedési módszert is, amelyet mint know-howt exportálnak számos országba.

A brit szakértok jelenleg kutatásokat folytatnak nemzeti és nemzetközi keretek között annak meghatározására, hogy milyen viszony célszeru a jövoben a kormányok és a védelmi iparágak között, amely elosegítheti a továbbfejlodést. (például, milyen nagy rendszerek beszerzése célszeru az OCCAR keretében, milyen elonyök és hátrányok származnak a nagy vállalatok fúziójából, mi a magánbefektetok szerepe az európai védelmi iparban, milyen mértékben érinti a kormány szabályozó politikája a nagy és kis vállalatokat).

Franciaországban a védelmi ipar állami tulajdona és magántulajdona többször is változott az elmúlt ötven évben. A legutolsó államosítási hullámot (1982-83) követoen hamarosan ismét elkezdodött a szektor privatizálása (1987-88) és ez a folyamat azóta is tart. Az államosítás és a privatizálás nem különbözo kormányok hatalomra jutásának következménye, hanem inkább iparpolitikai és technológiai eszközként használták a visszaesés ellen. Az államosítási programok azt a célt szolgálták, hogy a gyengélkedo vállalatok tokeinjekciót kapjanak. Ilyenkor a magánrészvényeseket boségesen kárpótolták. A privatizációs programok viszont akkor kezdodtek, amikor ezek a vállalatok ismét megerosödtek a kapott tokeinjekciótól. Az utóbbi években a nagyobb vállalatok privatizálása kezdodött el. Ennek célja az, hogy a magánkézben lévo brit és német vállalatokkal tervezett fúziónak ne legyen jogi és szervezeti akadálya.

A francia kormány láthatóan feladta azt a koncepciót, hogy az eros nemzeti védelmi ipar csak állami kézben lévo nagy vállalatokon keresztül valósítható meg. A nagy vállalatok pénzügyi rendszerében

12

jelenleg a magánvállalati pénzügyi részvétel dominál, a még állami kézben lévo vállalatok pénzügyi részvételével szemben.

A hazai beszerzések csökkenésének ellensúlyozására a francia kormány határozott intézkedéseket hozott az export-politika támogatása terén. Így könnyítettek az adminisztrációs eljárásokon, növelték az exporthoz kapcsolódó pénzügyi támogatást, a vásárló partnereknek kiképzési programokat, karbantartási és logisztikai támogatást ajánlanak fel. A cél az, hogy a francia részvételt a világpiacon 10%-ról 15%-ra növeljék. Ennek hatása már most megmutatkozik. A 90-es évek elején bekövetkezett visszaeséshez képest 1996 után a védelmi ipari vállalatok jelentosen növelték ÉszakAfrikába és Közel-Keletre irányuló exportjukat.

Franciaországban a védelmi ipar régiókra koncentrálódik. (Párizsi régió, Bretagne, Acquitaine, stb.) Ennek megfeleloen az állam és a védelmi ipar közötti kapcsolat inkább régió szinten valósul meg. A régiók vezetése, a kormány szándékai szerint, valósítja meg azokat a lehetoségeket, amelyeknek célja a régió vállalatainak a támogatása. A támogatás különbözo módozatokon valósul meg: a legfontosabb támogatás egy megállapodás elérése volt a nagyobb vállalatok között, amely vonatkozik az egymás közötti technológiai transzferre, szakmai eszmecserékre, alkalmazottak kölcsönös képzésére, felvételére és elbocsátására. A megállapodás betartásának ellenorzésére minden vállalatnál kijelölnek egy személyt, aki a kapcsolatot tartja a hasonló felelosökkel.

Külön figyelmet fordítanak azokra a kis és közepes vállalatokra, amelyeknek védelmi stratégiai jelentosége van, elosegítve, hogy a nagy vállalatok alvállalkozóként vonják be oket a termelésbe. Ezenkívül pénzügyi támogatást is adnak a kisebb vállalatoknak, az új technológiák kialakítására a polgári felhasználású eszközök vonatkozásában. A régiók vezetése információs segítséget nyújt a kis és közepes vállalatoknak ahhoz, hogy hogyan kapcsolódhatnak be az EU különbözo pályázati programjaiba. A régiók jelentos beruházásokat is végrehajtanak a védelmi ipart támogató infrastruktúra modernizálása terén.

Németországban a védelmi ipar számos fejlodési fázison ment keresztül. Az 1950-es években, a licenc alapján végzett termeléstol, a 60-as évek kisebb jelentoségu fegyverrendszerei gyártásán és bedolgozási rendszer kialakításán keresztül, a 70-es és 80-as években kifejlesztett komplex 13

rendszerek gyártásáig, majd a gyártásnak a 90-es években

bekövetkezett

bizonyos fokú

visszaeséséig.

A német védelmi ipar hosszú ido óta privatizált. Mégis egyes területeken az állam, különbözo módozatokon, ellenorzést gyakorol. A stratégiai ágazatokban (pl. repülogépipar) az állam tokével van jelen. Állami támogatást kaphatnak azok a vállalatok amelyek csod elott állnak. A karbantartó és javító vállalatok többségükben állami ellenorzés alatt állnak. A kutatás és fejlesztés terén viszont alacsony fokú az állami részvétel. Ezenkívül az állami ellenorzés megvalósul közvetett úton is, a beszerzési politika, az export-politika, a nemzetközi együttmuködési politika befolyásolása révén.

Az állam ellenorzo szerepe konkrét formában a következo területeken valósul meg. A beszerzési szabályzók vonatkozásában általában nincs eltérés a többi EU tagállamhoz viszonyítva. Külön ellenorzik azonban a technikai kritériumok teljesítését és a program pénzügyi vonatkozásait. Számos követelményt határoztak meg a dokumentálás és a titkosság vonatkozásában.

A versenykiírás terén nyílt, korlátozott és versenyeztetés nélküli kiírást alkalmaznak. Ez utóbbi módszert akkor, ha a kiírásban szereplo eszköz gyártására csak egy vállalat, vagy vállalat-csoport alkalmas és különleges feltételeket kell teljesíteni. Ilyen esetben a költségek kevésbé korlátozottak. Nyílt és korlátozott versenykiírásnál viszont a költségek csökkentése alapveto követelmény. Jelenleg vita folyik az állami és a magán javító és karbantartó vállalatok között, hogy a magánvállalatok több megrendelést kapjanak. Ezen a téren a parlamenti képviselok és a magánvállalatok vezetoi eroteljes lobbizó tevékenységet folytatnak, bizonyítva azt, hogy a költségcsökkentési követelményt a magánvállalatok jobban tudják teljesíteni.

A védelmi ipar hivatalos támogatása mellet számos egyéb támogatási módszer is muködik. A Gazdasági Minisztérium, valamint a Tudományos és Technológiai Ügyek Minisztériuma olyan pénzalapokkal rendelkezik, amelyet pályázat révén nyerhetnek el a különbözo kis és közepes hadiipari vállalatok, bizonyos iparágak (például a repülogépipar), vagy az elmaradt régiók iparágai. Így részesültek jelentos támogatásban, a 90-es évek folyamán, a hajóépíto vállalatok, mint a védelmi ipar fontos részei.

14

A hadianyag-export vonatkozásában törvények és rendeletek szabályozzák a tranzakciókat. Azonban a törvények és rendeletek értelmezésében nagy szabadság van, különösen, ha egy exportra szánt termék nincs a "háborús eszköz"-ök listáján. Eltér a szabályzóktól azoknak az eszközöknek az export-megítélése, amelyeket más NATO országgal kooperációban gyártanak. Ezek ugyanis korlátozás nélkül exportálhatók. Alacsony az export-korlátozás szintje a kettos felhasználású termékek esetében is. Németországban soha nem muködött kormányzati fegyver-export ügynökség és a kormányzati garanciát csak néhány különleges eszközre terjesztették ki.

A német védelmi ipar fo törekvése a nemzetközi együttmuködés. Ezt a törekvést a kormány is támogatja, így a vállalatok keresik az együttmuködési lehetoségeket. Ebbol kettos hasznuk származik: egyrészt modern licencekhez, másrészt technológiai ismeretekhez jutnak.

Spanyolországban a védelmi ipar szinte teljesen privatizált. A 80-as évek elején még alacsony hatásfokú, de az évtized végére már megerosödött védelmi ipar számos nemzetközi együttmuködésbe kapcsolódott be és számos programban vezeto szerepet szándékozott vállalni. Nem vették azonban figyelembe a partneri nemzeti érdekek eroteljes megjelenését a nemzetközi programokban. Mivel a spanyol védelmi ipar nem érte el a partnerei technikai fejlettségi szintjét, a hatékony részvételhez nagymérvu beruházásokra lett volna szükség. A 90-es évek elején azonban kiderült, hogy a kormány nem vállal garanciát a nagyléptéku tervekben való részvételért. Így a védelmi ipar nemzetközi részvételét vissza kellett fogni.

Ugyanakkor Spanyolország felhasználta a piacon kialakult viszonylag kedvezo helyzetét és a kormányszervek adókedvezmények, megrendelési lehetoségek, valamint beszerzési garanciák kilátásba helyezésével rábírták a külföldi vállalatok vezetését arra, hogy szerzodéseket kössenek olyan spanyol védelmi ipari vállalatokkal, amelyek fo beszállítók voltak a beszerzési programokban. Ezzel egyfajta állami ellenorzés is megvalósult a magánvállalatok felett. Ezzel egyidoben a spanyol védelmi ipar specializálódni kezdett és viszonylag szuk bázison alrendszerek és alkatrészek gyártására állt rá. Ettol hosszú távon azt várják, hogy a védelmi ipari vállalatok számára könnyebb lesz a nemzetközi kooperációban való részvétel, mivel ezeknek a termékeknek az alkalmazási területe szélesebb köru, mint a nagy fegyverrendszereké.

15

Svédországnak korábban olyan törekvései voltak, hogy eros, független hadiipari politikája és védelmi ipara legyen. Mindezt annak ellenére akarták megvalósítani, hogy a függetlenség csak látszólagos volt, hiszen a svéd védelmi ipar sok külföldi alrendszer gyártására szakosodott. Ennek megfeleloen a többségükben magánvállalatok felismerték a nemzetközi együttmuködésbol adódó elonyöket. Ezenkívül felismerték azt a fontos tényt is, hogy a jelenlegi enyhült nemzetközi helyzetben nem lehet teljesen független, eros nemzeti védelmi ipart kialakítani.

A stratégiát úgy változtatták meg, hogy alkalmazkodni kell a jelenlegi helyzethez, de ha a biztonsági helyzet rosszabbodik, akkor legyen lehetoség a termelés átalakítására és a kapacitás lényeges növelésére. Céljuk tehát az, hogy a védelmi ipar mindig képes legyen a termelés növelésére gyorsan és a szükségleteknek megfeleloen. Ehhez a kormány olyan segítséget ad, hogy hosszú távon elorejelzi a biztonsági helyzetben bekövetkezo esetleges változásokat, hogy legyen elegendo ido az áttérés végrehajtására.

Belgiumban a védelmi ipar majdnem teljesen privatizált. Egy nagy védelmi ipari karbantartó és javító vállalat van az állam ellenorzése alatt. Ettol függetlenül a központi kormány még így is támogatja a védelmi ipart. A legfontosabb támogatást az intézményes kutatás és fejlesztés terén biztosítja. Az egyes vállalatok esetében pénzügyi támogatás is lehetséges, elonyös kölcsön formájában, hogy a vállalatot modern technikával szereljék fel és így vonzóvá tegyék külföldi nagy vállalatok elott részegység, vagy alkatrész gyártásában való együttmuködésre.

A belga kormány a fegyveres erok részére történo hadieszközök beszerzése terén hármas ellentételezési formát alakított ki. A direkt ellentételezésnél belgiumi vállalatok is részt vesznek a megvásárolt eszköz egyes részegységeinek saját részre történo gyártásában (példa erre az F-16 repülogépmotor gyártása). A féldirekt ellentételezésnél ugyanez történik, de a részegységet eladhatják más országnak is. Az indirekt ellentételezésnél pedig a katonai eszközök vásárlását polgári jellegu árúk eladásával egyenlítik ki. Ezek az ellentételezési formák jó hatással vannak a foglalkoztatásra, a technológiai fejlodésre, a fizetési mérleg alakulására, a nagyobb haszon elérésére.

Belgiumban a védelmi ipar területi megoszlása a három régió (Wallonia, Flandria, Brüsszel) között egyenetlen. Wallonia kétharmad részben részesedik, míg Flandria és Brüsszel a megmaradó 16

egyharmad részen osztózik, de ebbol a dönto rész Flandriára jut. Mivel a gazdaságpolitika irányítását a kormány átadta a régióknak, a védelmi ipar bizonyos fokú támogatása csak a wallon régióban maradt fenn. Flandria és Brüsszel megszüntette a gazdasági támogatást. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a belga védelmi ipar tulajdonjogát francia, brit, amerikai és holland részvénytulajdonosok megszerezték. A wallon régióban a központi támogatás szubvenció, pénzügyi garanciák és exportengedélyek beszerzése terén nyújtott támogatás formájában valósult meg.

A belga védelmi ipar alapvetoen export tevékenységre orientált. Az export tevékenységet egy 1991ben hozott törvény szabályozza. Az exportot a központi kormány konkrétan nem támogatja, de a törvény értelmezésében igen nagy fokú liberalizmust tanúsít.

A magyar védelmi ipar a rendszerváltozás idoszaka után.

A rendszerváltozás a védelmi ipar egészét dönto mértékben érintette, ami strukturális válságot idézett elo. Ennek legfontosabb tényezoi a belso megrendelés hiánya és a külso piacvesztés volt, amely nagymérvu termeléscsökkenéshez, jövedelem-visszaeséshez és ennek következményeként az alkalmazottak elbocsátásához, vagy átirányításához vezetett. A védelmi iparra vonatkozó különbözo jellemzok vizsgálata azt mutatja, hogy a rendszerváltozás mindegyik jellemzo vonatkozásában alapveto változásokat hozott.

Legjelentosebb változások a tulajdonviszonyokban következtek be. A hadiipari termeléssel foglalkozó vállalatok háromnegyedében tulajdonosváltásra került sor. A privatizációs törvények lehetové tették, hogy ezeknek a vállalatoknak a többsége külföldi és hazai tulajdonosok birtokába került. Csak mintegy egy tucatnyi vállalat maradt többségi állami ellenorzés alatt, elsosorban stratégiai fontosságuk miatt.

A privatizált vállalatok fennmaradása is eltéroen alakult a 90-es évek elso felében. Egy részük leállította korábbi termelést, más részük módosította a védelmi eszközök termékszerkezetét, ismét mások pedig átálltak polgári célú termékek gyártására. Az állami ellenorzés alatt (HM, GM, ÁPV Rt.) maradt vállalatok elsosorban karbantartás, javítás és felújítás vonatkozásában játszottak szerepet. 17

A védelmi ipari kutatás és fejlesztés terén is rendkívül hátrányos hatást eredményezett a megrendelés és a tokehiány. A korábbi magas szintu kutatóbázisok, kutató intézetek és vállalati kutatólaboratóriumok a 90-es évek elso felében fokozatosan csökkentették tevékenységüket, vagy egyáltalán megszuntek. A magasan képzett muszaki gárda nagyrészt feloszlott és más területre vonult át. Ugyanakkor számos kutatási programot leállítottak forráshiány miatt. Ezzel párhuzamosan csökkent a muszaki fejlesztésre fordítható összegek nagysága is, ami a termelo eszközök muszaki fejlesztésének gátjává vált.

Az értékesítési lehetoségek beszukülése is hátrányosan hatott a védelmi iparra. Új termékek iránt mind a belföldi, mind a korábbi külföldi piacokon lecsökkent a kereslet, ami a raktárkészletek idoszakos felhalmozódásához vezetett. Egyedül a meglévo védelmi eszközök karbantartása és javítása jelentett munkát a védelmi ipar bizonyos vállalatai számára.

Végül fontos változás következett be a védelmi ipar állami támogatása vonatkozásában is. A korábbi, mindenki által szükségesnek tartott támogatási formák (adókedvezmények, bértámogatás, kutatási és fejlesztési beruházások, export-támogatás, stb.) megszuntek, vagy teljesen beszukültek. Ennek ellenszerét a védelmi ipari menedzsment éveken keresztül nem találta meg

A 90-es évek második felében, az átmeneti idoszak tapasztalatainak és tanulságainak elemzése alapján, megindult a védelmi ipar lassú fellendülése. A különféle statisztikai mutatók szerint 1995 volt a mélypont. 1996-ban már látható volt a tendencia fordulata. 1997-ben pedig jelentos emelkedés, mintegy megkétszerezodés, következett be termelésben 1995-höz viszonyítva. Ez a folyamat azóta is tart. Mindez azonban csak relatív emelkedés, hiszen a viszonyítási alap a mélypont. Abszolút értelemben azonban a védelmi ipar fejlesztési beruházásai meghatározó mértékben nem növekedtek és ez komoly akadályává válhat a további fejlodésnek, a nyugat-európai kooperáció lehetoségének.

Az integrációs csatlakozás a védelmi ipar vonatkozásában. A NATO-ba való belépésünk kapcsán a védelmi ipar helyzete nem játszott jelentos szerepet a csatlakozási feltételek között. Az EU-hoz való csatlakozásnál viszont feltétlenül figyelmet érdemel "Az Európai Bizottság véleménye Magyarország Európai Unióba történo jelentkezésérol" címu, 18

1997-es EB véleményben, a "Közös kül- és biztonságpolitika" alcímben megfogalmazott rövid, de sokatmondó értékelés: "A védelmi ipar jelentosen hanyatlott az elmúlt években, jelenleg átszervezés alatt áll".

A megfogalmazásból két fontos tényt hoztak a tudomásunkra. Egyrészt a jelentos hanyatlást, másrészt az átszervezés tényét. Figyelemreméltó azonban, hogy a védelmi ipar elorelépésérol, technikai fejlesztésérol, kutatásról, beruházásról, hazai és külföldi megrendelésrol, stb. az elemzés nem tett említést. Vagyis ezekben a kérdésekben nem láttak említésre méltó helyzetképet.

A 2002-es novemberi ország-véleményben az EU nem tesz említést a védelmi iparról. Megállapítják, hogy a magyar iparpolitikai elvek általában összhangban vannak az EU iparpolitikai elveivel, de aláhúzzák, hogy kiegyensúlyozatlanság maradt fenn a korszeru multinacionális vállalatok és a magyar cégek között, amelyeket nem érintett a külföldi közvetlen tokebefektetés. A magyar védelmiipari vállalatok nagy része sajátosan ebbe a csoportba tartozik.

A magyar védelmi ipari vállalatok fo problémája a fizetoképes piac elvesztése, amely vonatkozik a bel és külföldi piacra egyaránt. A belföldi piacon a beszerzési oldal egyértelmuen a Magyar Honvédség és a rendvédelmi szervek. Ezek esetében a beszerzés alapvetoen költségvetési tényezo. Más a helyzet a külpiacon. Azok a vállalatok, amelyek a kutatás és fejlesztés, valamint az innováció révén képesek magas technológiai szintu termelésben versenyképes terméket eloállítani, megteremthetik a versenyben való részvételük lehetoségét és így túlélhetik a jelenleg még nehéz idoszakot. Sot, a tényleges EU tagság után jobb eséllyel kapcsolódhatnak be a nemzetközi együttmuködésbe.

A meglévo helyzetbol kiindulva, EU csatlakozásunk kapcsán, számos olyan tényezot kell újraértékelni, amely valamilyen formában hatást gyakorolhat a védelmi iparra.

Az egyik legfontosabb tényezo a privatizáció, mégpedig annak számunkra elonyös folytatása. A védelmi ipari vállalatok eddigi privatizációja során több fontos tapasztalat adódott: A tokeeros külföldi befekteto gazdaságilag elonyösebb, mint a kisebb tokével rendelkezo belföldi vevo. A vállalati kutatás és fejlesztés leállítása, vagy csökkentése károsan hat a termelésre és a 19

termékszerkezet megújítására. Ha a privatizáció nem jár együtt a piacbovítés lehetoségével, ez a termelés komoly akadályává válhat.

Szakértok körében általános az a vélemény, hogy az ország védelmi iparának konszolidációjára több lehetséges változat is adódik. A legfontosabb három változat a következo: - Hazai és külföldi toke bevonásával önálló, új szektorként célszeru muködtetni a védelmi ipart, mely esetben az állam nem korlátozza a tulajdonosi jogok megszerzését. - Fenn kell tartani az állam többségi tulajdonjogát olyan védelmi ipari objektumokban, amelyekben a nemzetbiztonsági szempontok elsobbsége érvényesül a piacgazdaság követelményeivel szemben. - Piaci, pénzügyi, adóügyi, kölcsönügyleti és egyéb eszközökkel célszeru a versenyben elonyt biztosítani a hazai magántoke számára a külföldi magántokével szemben.

Mindegyik változat a privatizációra helyezi a hangsúlyt, kiindulva a nyugat-európai pozitív privatizációs tapasztalatokból. Azonban a privatizálás esetén is elengedhetetlenül fontos, hogy a minoségbiztosításra, a gyártmányfejlesztésre, a kutatás-fejlesztésre és a termékszerkezet-váltásra meglegyenek a szükséges források. E nélkül a vállalatok nem lesznek képesek a felsorolt feladatok ellátására, melynek következményeként exportképes termék létrehozása és értékesítése is csak terv maradhat. Ezenkívül alapvetoen fontos az érintett vállalatok felkészítése a NATO-szabványok, a minoségbiztosítás, a tanúsítási és ellenorzési normatívák befogadására és alkalmazására.

A külföldi és hazai tapasztalatok összegezése nagymértékben hozzájárulhat a még privatizálandó vállalatok hatékonyságának a megorzéséhez a privatizáció után is. A tényleges privatizálás további nagy tapasztalata, hogy a rendszerváltás idoszakában muszakilag nem fejlesztett vállalatok egyszeru privatizálása nem hozta meg a remélt eredményt, mert nem járt együtt a technológiai bázis fejlesztésével. Ezen a módszeren tehát módosítani kellett. Így alakult ki az alaptoke-emeléses privatizáció gondolata, melynek révén a privatizáció során a vállalat alaptokéje legalább megkétszerezodik. Ami még ennél is fontosabb azonban az az, hogy az alaptoke-emelés új technológia és új technika beállításával valósul meg, ami eleve biztosítja a vállalat továbbfejlodését.

A védelmi ipar technológiai bázisának megújításához elkerülhetetlenül szükséges a kutatás és fejlesztés rendszerré tétele. A tapasztalat azt mutatja, hogy a néhány erre szakosodott intézetben 20

folyó kutatás és fejlesztés nem elégíti ki a szektor teljes szükségleteit. Ezek az intézetek elsosorban csak nagyobb volumenu kutatásokat végeznek, amelyek gyakorlatilag lekötik az egész kutató állományt. Így részletek kutatására nem marad kapacitás. Ezért a kutatási és fejlesztési tevékenységet a termelo és szolgáltató üzemekben is ki kell alakítani.

Jelenleg a vállalatoknál is még számos kutató dolgozik, aki képes a helyi témák kutatására és jelentosebb fejlesztési technológia kialakítására, de ezek nem mindig kapnak lehetoséget kutatási és fejlesztési feladatokra. Marad tehát egy észszeru megoldás, a két kutatási terület közötti együttmuködés szorosabbá tétele és fokozott igénybevétele. Ez hatékony hozzájárulást jelenthet a szektor termelési fejlesztéséhez. Továbbá fel kellene mérni, hogy a polgári kutatások eredményeit a védelmi ipar hogyan tudná hasznosítani.

Mindezen kívül azonban feltétlenül szükséges a bekapcsolódás a nemzetközi kutató és fejleszto munkába. E téren elsosorban a kutató intézetek lehetnek eredményesek. Ehhez is azonban az kell, hogy felmérjék az európai együttmuködési lehetoségeket és aktív kezdeményezéseket tegyenek. Célszeru lenne annak megvizsgálása, hogy egyes kutató intézetek , vagy vállalati kutatóhelyek miért nem tudnak hatékonyabban bekapcsolódni a NATO Kutatási és Technológiai Szervezete tevékenységébe, vagy az EU kutatási projektjeibe. (COST, EUREKA stb.)

A Magyar Honvédség és a rendvédelmi szervek beszerzéseinek hosszú távú felmérése és kialakítása hasonlóképpen hatással lehet a védelmi ipar helyzetére és jövojére. A beszerzések távlati kialakítása NATO tagságunk egyik követelménye, de szorosan kapcsolódik az EU tagság eléréséhez is. A Magyar Honvédség és a rendvédelmi szervek modernizálása, a NATO kompatibilitás teljes köru megteremtése, a korábbi VSZ kompatibilis hadieszközök több évig elhúzódó cseréje miatt, csak több évre kiterjedo programok finanszírozásával lehetséges.

Az így kialakított beszerzési programok költségeinek parlamenti jóváhagyása és biztosítása három fontos szempontot elégíthet ki. Egyrészt kello idot adna a versenytárgyalások lefolytatására és a legcélszerubb ellentételezésre alapuló legelonyösebb beszerzési forrás biztosítására, másrészt az ellentételezés részeként a magyar védelmi ipar is, mint beszállító részt vehetne az akcióban,

21

harmadrészt pedig a magyar védelmi ipar is, mint alapveto beszerzési forrás, hosszú távú megrendeléseket kaphatna.

A gazdasági elorejelzések a GDP növekedésének tendenciáját jelzik hosszabb távon. Ennek bekövetkezése pozitív hatást gyakorolna a katonai költségvetés %-os reálértékének a növekedésére is. A GDP minden százalékos növekedése a katonai költségvetés többszázalékos növelését eredményezhetné. Ilyen körülmények között lehetoség nyílhat a beszerzési politika átgondolására és a hazai beszerzések fokozására. Az ilyen alapból kiinduló távlati elgondolások feltétlenül pezsdítoleg hatnának a védelmi ipar tevékenységére.

A katonai költségvetés több évi tervezett növelése révén, számítások szerint, 5 év alatt majdnem 200 milliárd forint fordítható haditechnikai eszközök beszerzésére. A korábbiakhoz viszonyítva ez a jelentos összeg módot ad arra, hogy hosszabb távon is tervezni lehessen a beszerzési politikát. Ilyen körülmények között, az évi beszerzési terv mellett, már több évre átnyúló beszerzési programokat is lehet tervezni, ami egyrészt belpolitikailag biztonságossá teszi a haditechnikai fejlodés kilátásait, másrészt külpolitikailag megbízhatóság érzületét alakíthatja ki szövetségesi kötelezettségek teljesíthetosége vonatkozásában.

Az ilyen nagyságú beszerzési volumen piaci szempontból is elonyös. Habár tényként kell elfogadni, hogy ennek az összegnek nagyobb része import beszerzésekre kerül felhasználásra, mivel a magyar védelmi ipar nagy fegyverrendszereket nem képes gyártani. Mégis a hazai termelési kapacitás részére új lehetoségek adódnak (részvétel a gépjármu programban, kommunikációs eszközök és felszerelési eszközök gyártásában, felújítási és karbantartási folyamatokban, bedolgozási lehetoségek megszerzésében, stb.), ami a védelmi ipar bizonyos fokú revitalizációját eredményezheti.

A védelmi ipar részére alapveto célként a hazai megrendelések adását kell kituzni bármilyen formájú támogatás helyett. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a nemzeti védelmi erok elsosorban saját védelmi iparuknak adnak megrendeléseket, ami biztosítja annak problémamentes muködését. Így a saját beszerzések maximális hazai koncentrálása szükségszeru követelményként jelenik meg.

22

Ezzel párhuzamosan célszeru kidolgozni egy olyan rendszert, amely biztosítja, hogy a hazai védelmi ipari termék milyen módon részesülhetne elonyben a külföldi hadieszközökkel szemben. A hazai beszerzések terén kötelezonek látszik kiindulni a már érvényben lévo országgyulési határozatból, amely fontos követelményeket határoz meg a külföldrol történo hadieszköz vásárlása esetére. Ennek megfeleloen a külföldi céggel olyan megállapodást kell kötni, amely együttmuködést tesz lehetové a magyar védelmi ipar egyes vállalataival, elosegíti esetleges beruházás végrehajtását a megvásárolt eszköz karbantartására, valamint elosegíti a magyar export-tevékenység bovítését.

A védelmi iparnak a gazdasági életben betöltött szerepe kiemelkedo jelentoségu az iparilag fejlett országokban. Magyarország nyugat-európai integrációjának ezért fontos tényezoje a magyar védelmi ipar magasabb szinten tartása. Ehhez jelentos mértékben hozzájárulhat a hazai megrendelések rendszerré tétele, a nemzetközi együttmuködés kialakítása és annak hosszú távú fenntartása.

A hazai együttmuködés kialakításában fontos szerepet játszhatnak a védelmi iparral szoros kapcsolatban álló intézmények (pl. GM, HM, OM Kutatási és Fejlesztési helyettes államtitkárság, Magyar Védelmiipari Szövetség, stb). Ezek az intézmények általában birtokában vannak azoknak a legfontosabb ismereteknek, melyek alapján meg lehet állapítani, mely védelmi ipari vállalatok között van lehetoség együttmuködés kialakítására tényleges termékgyártás területén, vagy karbantartás, felújítás, szervizelés területén. Az országos együttmuködési lehetoség felmérése minden bizonnyal eredményes lehetne és már rövid távon is kedvezoen hatna az iparág helyzetére.

Még nagyobb lehetoséget rejt magába a nemzetközi együttmuködés, mivel tokeeros partner esetén mód lehet a gyors technológiai-technikai fejlesztésre. A nemzetközi együttmuködés kutatása több irányba is kiterjedhet. Egyrészt a fejlett nyugat-európai védelmi iparágak irányába. Másrészt a közép-európai (lengyel, cseh, szlovák) védelmi iparral való együttmuködés kialakítására (gyártási, modernizálási, karbantartási együttmuködés). Harmadrészt pedig vizsgálni lehetne a kelet-európai, vagy távolabbi együttmuködési lehetoségeket is. Mégpedig azt, hogy a magyar védelmi ipar még meglévo karbantartó, javító kapacitását milyen módon lehetne hasznosítani akár a korábban Magyarországtól vásárolt hadieszközök, akár egyéb eszközök vonatkozásában.

23

Egy ido óta tapasztalható az a tendencia a világ védelmi iparában, hogy a kooperáció prioritást kap a versenyzéssel szemben Ez különösképpen vonatkozik a politikai, vagy katonai szövetségekre. Ilyen esetben a kooperáció több, mint gazdasági érdek, vagy technológiai kérdés. A magyar védelmi ipar jövoje is nagymértékben függhet a nemzetközi kooperációtól. Ehhez a szövetségesek védelmi iparához való kapcsolódás, vagy a különbözo offset-szerzodések alapján történo partneri kapcsolatok kiépítése lenne fontos. Jelentos szempont ebben a vonatkozásban az, hogy a magyar szellemi érték gazdaságosan be tud kapcsolódni a nemzetközi védelmi ipari együttmuködésbe, amint ezt a multinacionális vállalatok már észrevették a polgári termelésben.

A közép-európai országok NATO-ba való belépése, majd késobb az EU-hoz való csatlakozása felveti azt a problémát is, hogy összhangba kell hozni a nemzeti érdekeket és a nemzeti lehetoségeket. Már most látható, hogy a NATO-tagság stratégiai feladatmegosztást vont maga után az új tagok között. Magyarországnak ebben a tekintetben sajátos geostratégiai helyzete van, amely logisztikai bázist képezhet a NATO-n kívüli válságkezelo akciókhoz. Magától értetodik, hogy a haderostruktúrának bizonyos fokig alkalmazkodni kell ehhez a feladatmegosztáshoz. Valószínuleg ez a struktúra arányaiban nem úgy fog alakulni, hogy a támogató elemek csak a saját csapatok kiszolgálására és támogatására lesznek hivatottak, hanem erosödhet az a logisztikai megítélés, hogy a szövetség, vagy bizonyos hadszínterek érdekében kell feladatot ellátni. Ez pedig elkerülhetetlenül hatni fog a védelmi iparra is. Azok a felszerelések, amelyek ebbe a körbe tartoznak, nagyobb fokú hazai beszerzési lehetoségeket kínálnak. Ebben a tekintetben a lehetoségeink adottak.

A védelmi ipar nyugat-európai integrálásához dönto tényezonek számít az, hogy a külföldi vállalatok hogyan ítélik meg a magyar védelmi ipar helyzetét. A jelenlegi megítélés - az idézett 1997es dokumentum szerint - nem elonyös és az új országértékelés sem említ számottevo elorelépést. Valószínuleg ennek tulajdonítható, hogy a korábbi évek privatizációjában a külföldi toke csak korlátozott mértékben vett részt. Míg a lengyel és cseh védelmi ipar termelo vállalataiban jelentos amerikai nagyvállalati tokét fektettek be, Magyarországon inkább csak kisebb (francia, olasz, német) beruházók vettek részt a privatizációban. E tapasztalatokból kiindulva a védelmi ipart célszerunek látszik nagyobb mérvu állami támogatásban részesíteni, hogy az EU-hoz való csatlakozás idopontjában már elfogadhatóan modernizált védelmi iparral lépjünk be egy fejlett rendszerbe.

24

Figyelembe véve az EU kisebb tagállamaiban a védelmi ipar helyzetét, valószínusítheto, hogy a magyar védelmi ipar is csak nemzetközi együttmuködés megteremtése révén tud fennmaradni és tartósan muködni. Azt már most is számításba kell venni, hogy a vállalatok önmagukban nem képesek nagybani gyártásra és értékesítésre. A gyártmányfejlesztési, gyártási és értékesítési kooperáció, legyen szó önálló termék eloállításáról, vagy csak alkatrész beszállításról egy nagyobb rendszerbe, látszik a járható útnak azon vállalatok részére, amelyek túlélték az elozo évtized válságos helyzetét.

A NATO-tagságból adódó infrastrukturális fejlesztések kapcsán a magyar építoipar és védelmi ipar is jelentos bedolgozó lehetoségekhez juthat. Ilyen lehetoségeknek tekinthetok az alábbiak: NATO rendeltetésu radarrendszer, repüloterek modernizálása, légvédelmi objektumok, Taszárhoz hasonló objektumok kialakítása a szövetséges haderok részére konfliktus esetére, NATO hadianyag raktárak és NATO tartalékobjektumok (laktanyák, kórházak, vezetési pontok, raktárak, stb.) kialakítása rendkívüli helyzetre. Sot tüzérségi loterek és harcászati gyakorlóterek ideiglenes bérbeadása is hozhat bizonyos bedolgozási lehetoséget.

Az állami támogatás a védelmi ipar vonatkozásában számos területre kiterjedhet. Ismeretes, hogy a rendszerváltozásig számos elonyben részesült a védelmi ipar, amely a termelési eredményekbol származó jövedelmezoség mellett még további jövedelemszerzési lehetoségeket rejtett magába. A védelmi iparban jóval erosebb tervdokumentáció muködött, ami elosegítette a szállítási tervek koordinálását. A védelmi iparban dolgozók jelentos bérpótlékot kaptak. A védelmi ipari vállalatok a hasonló szakmai kategóriákban dolgozóknak magasabb bérarányt alakíthattak ki. A muszaki fejlesztés támogatását egy elkülönített gyártmányfejlesztési alapból finanszírozták. A védelmi ipar piaci lehetoségeit minden eszközzel támogatták. Az ilyen elonyök biztosították, hogy a védelmi ipar technológiailag, termékszerkezetileg és képzett munkaero vonatkozásában is az ipari szektor élenjárói között foglaljon helyet. Ezek az elonyök a rendszerváltozással, majd az ezt követo privatizációval megszuntek.

Most a védelmi iparral foglalkozó intézményeknek meg kellene találni azokat a módszereket, eszközrendszereket, melyek révén ez a szektor ismét felzárkózhatna a fejlett ágazatok mellé. Szakértok szerint ezek a következok lehetnek: Adókedvezmények, elonyos hitelek, hitel-kamat 25

preferenciák,

beruházási

adókedvezmények,

exporthitel

garanciák,

regionális

támogatás,

haditechnikai muszaki fejlesztési preferenciák, vállalati innováció támogatása, vállalati reorganizáció támogatása, a védelmi ipari vállalatok bedolgozói lehetoségeinek elosegítése, import esetén a leheto legelonyösebb ellentételezési rendszer elérése, a Magyar Honvédség és a rendvédelmi szervek beszerzéseinél a hazai beszerzési lehetoségek szélesköru feltárása és kihasználása, vámeljárások megkönnyítése nemzetközi kooperáció esetén, védelmi ipari termékek export és importjával foglalkozó szervek számának és tevékenységének behatárolása.

A magyar védelmi ipar állami támogatása keretében aktív és kezdeményezo külpiaci politikát kellene folytatni. Politikusok és szakemberek külföldi tárgyalásaira célszeru lenne egy információs dosszié összeállítása arról, hogy a magyar védelmi ipar jelenleg milyen termékek eloállítására képes magas technikai színvonalon és versenyképes áron, valamint mely vállalatok képesek beszállítói tevékenységre. A dossziéba célszeru volna belefoglalni a HM Technológiai Hivatalában és a vállalatok kutató muhelyeiben kifejlesztett új hadieszközök ismerteto dokumentációját.

Az európai integrációhoz való csatlakozás szükségessé teszi azt is, hogy társadalmi, szociális és kulturális vonatkozásban is új megközelítésben szemléljük a védelmi ipart. Az elmúlt évtized fejleményei a védelmi iparban alkalmazottak számát óriási arányban csökkentették. Ez megmutatkozott egyrészt a jól képzett muszaki állomány elvándorlása formájában az ipar más területeire, másrészt a termelés és szolgáltatás nagymérvu csökkenésébol adódó elbocsátások formájában, ami a munkanélküliek számát növelte.

A védelmi ipar kötelezo megújhodása magába foglalja az új technológiák bevezetésének szükségességét és ebbol adódóan a munkafolyamatok szervezettségi színvonalának növelését. Mindez pedig elkerülhetetlenül megköveteli a meglévo munkaero szakképzettségének növelését és új, a modern technikához érto, fiatal szakemberek alkalmazását. A gyártási és szolgáltatási tevékenység szélesítése lehetové teheti új munkahelyek teremtését, ami a munkanélküliek számának csökkenését eredményezheti. Bizonyos muszaki támogató jellegu kedvezmények bevezetésével ugyanakkor a védelmi iparban el lehetne érni, hogy a korábban eltávozott muszaki szakemberek visszatérjenek. Ebben a vonatkozásban fontos szerep juthat a Magyar Védelmiipari Szövetségnek,

26

amely számos egyéb célkituzése mellett, a szektor társadalmi és szociális érdekvédelmében is hatékony lépéseket tehet.

A magyar védelmi ipar jövojét több fontos tényezo határozza meg, amelyek elsosorban a hazai szükségszeruségek és lehetoségek felmérésébol vezethetok le.

Az Alkotmány rögzíti azt a kötelezettséget, hogy az ország szuverenitását és területi épségét biztosítani kell. A követelmény teljesítése szükségessé teszi a védelmi ipari struktúra fenntartását és korszerusítését. Ennek megfeleloen a meglévo védelmi ipari kapacitásokat képessé kell tenni arra, hogy gazdaságmozgósítás esetén fegyveres eroinket és rendvédelmi szerveinket minél nagyobb mértékben elláthassák hadiipari termékekkel.

A hazai védelmi ipar fenntartása elkerülhetetlen és szükségszeru, nem csak azért, mert biztonsági szempontból ez elsorendu fontosságú. Azért is, mert a védelmi iparnak jelentos tradíciója, nagy szellemi kapacitása és viszonylag jól fejlett infrastruktúrája van. Ez biztosíthatja új külföldi partnerek megnyerését. Fontos azonban, hogy csak olyan partnerek megnyerésére kell törekedni, akik termelési kooperációt tudnak felajánlani a magyar vállalatoknak, elsosorban technológiai transzfer formájában. Az is rendkívül fontos, hogy a külföldi partner szervezni tudja a nemzetközi piacokat és találja meg az export lehetséges célállomásait.

A védelmi ipar, az egyéb termeloágazatokhoz hasonlóan, nagyban függ a piactól. A prosperitása azon múlik, hogy milyen volumenu és mennyire kiszámítható megrendeléseket kap hazai és exportcélú felhasználásra, mennyire vonják be a magyar hadero modernizálásában érdekeltté váló, tokeeros, magas technológiai szinten muködo külföldi vállalatok a megnyert pályázatok teljesítésébe. Reális célnak látszik az, hogy a hazai védelmi ipar számára meg kell teremteni a lehetoségeket a nemzetközi kooperációba való, egyenrangú partnerként történo bekapcsolódásra. Ezt az is elosegítheti, hogy jelenleg is vannak olyan területek, amelyek képesek muszakilag igényes termékek gyártására, a gyártásban való egyenrangú részvételre és magas színvonalú szolgáltatásokra.

Végezetül a védelmi ipar kutatás-fejlesztési konszolidációja, illetve a nemzetközi technológiai együttmuködésbe való bekapcsolódása során feltétlenül számításba kell venni a haderoreform 27

hadfelszerelési követelményeit és modernizációs terveit. Elképzelheto, hogy a meglévo K+F kapacitás egy része nem csatlakoztatható be a fejlesztési koncepcióba, valamint új K+F kapacitások igényével is járhat. Ezeket létrehozni nemzetközi kooperációban érdemes, mert Magyarországnak korábban sem volt és belátható idon belül sem lesz elegendo forrása alapkutatások finanszírozására. Másik fontos feltétel az, hogy az egyébként is szukös pénzeszközöket néhány kiemelt területre és eszközre koncentrálják.

A magyar védelmi ipar megújításához feltétlenül

figyelembe kell venni azokat a külföldi

intézkedéseket, amelyeket az USA és az EU tagországai alkalmaztak a 90-es évek folyamán és jelenleg is folytatnak a védelmi iparuk fejlesztése terén. Ennek folyamatos vizsgálata és elemzése fontos tapasztalatokat adhat a magyar védelmi ipar számára.

Összefoglalás. l./ A bipoláris világ megszunésére az államok a katonai kiadások csökkenésével, a védelmi ipar pedig önmaga szerkezeti átalakításával válaszolt. A világ országainak katonai költségvetése több, mint egy milliárd US dollárral csökkent. Erre végbement a tokekoncentráció és a védelmi iparban a szereplok száma jelentosen lecsökkent. Az EU tagállamok védelmi iparának egységes szerkezetváltását azonban hátráltatja a 15 tagállam eltéro gazdaságpolitikája és szabályzórendszere. A védelmi ipar szerkezet-átalakítása másként ment végbe az Egyesült Államokban és Európában. Az EU sajátos helyzete az, hogy sok védelmiipari cég és sok nemzeti piac létezik. Az EU-ban képesek ugyan mindent eloállítani, de az amerikai óriáscégekkel összehasonlítva az európai vállalatok még gyengék mind a jövedelemtermelésben, mind a piaci, mind pedig az exportrészesedésben. 2./ Az egységes EU vélemény kialakítása folyamatában a tagállamok a cél megfogalmazásáig eljutottak. Ez alapvetoen az, hogy nem szabad függové válni az USA védelmi iparától. Jelenleg a megvalósítás útkeresése folyik. Egyetértenek abban, hogy a célszeru út a piaci szereplok számának jelentos csökkentése és az EU méretu védelmiipari vállalati formák kialakítása. Ennek egyik jele a négy nagy európai ország kooperációja a védelmi ipar terén. Bár a védelmi iparral kapcsolatos beszerzési igények csökkentek, de elotérbe került a minoség, az új technológia, valamint a polgári és a katonai technológiák közötti határvonal elmosódása.

28

3./ Az európai méretu védelmiipari vállalatok kialakítása érzékenyen érinti az EU kis tagországait, amelyek nem kapnak oket megilleto részt a védelmiipari kooperációból és a piacvesztésük is jelentosebb. A hátrányok kiküszöbölésére ezek az országok a védelmiipari kapacitásuk részben polgári termelésre történo átállításával, részben a nagyobb országokkal történo kooperációval, részben pedig a specializált és kettos felhasználású termékek eloállításával tesznek kísérletet. Ezeket az országokat azonban eroteljesebben érinti a csökkent piaci lehetoség, az export beszukülése és a kutatás és fejlesztés finanszírozhatatlanságának a problémája. 4./ Az EU-hoz csatlakozni kívánó közép-európai országokat egyaránt érinti a gazdaság átalakításának folyamatos kényszere, a piacgazdaság megfelelo muködése és a makrogazdaság muködoképességének fenntartási igénye, s mindez kihat a védelmi ipar területére is. A rendszerváltozás és annak gazdasági és védelmiipari következményei nagyjából ugyanazok a csatlakozni kívánó országokban. Fo jellemzoik a technológiai lemaradás, a profittermelésre képtelen állóeszközpark, a beszukült export, részben kihasználatlan kutatási és fejlesztési központok és védelmiipari üzemek, valamint forráshiány. Ebbol a helyzetbol keresik a kiutat és országonként más és más megoldási lehetoségeket alkalmaznak.

29

Tartalomjegyzék: VÉDELMI IPARI TAPASZTALATOK GLOBÁLIS VONATKOZÁSBAN................................................................. 2 AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK KEZDEMÉNYEZÉSEI. ......................................................................................................... 3 AZ EU BIZOTTSÁG KEZDEMÉNYEZÉSEI. ...................................................................................................................... 4 AZ EU EGYES TAGORSZÁGAINAK KEZDEMÉNYEZÉSE........................................................................................... 6 A NAGY ÉS KIS ORSZÁGOK VÉDELMI IPARÁNAK KAPCSOLATA..................................................................... 7 A NATO VÉDELMIIPARI VONATKOZÁSA.................................................................................................................... 9 VÉDELMI IPARI VÁLLALATOK KEZDEMÉNYEZÉSEI................................................................................................ 9 AZ EU TAGÁLLAMOK VÉDELMI IPARÁNAK KORMÁNYZATI ELLENORZÉSE ÉS TÁMOGATÁSA. ........10 A MAGYAR VÉDELMI IPAR A RENDSZERVÁLTOZÁS IDOSZAKA UTÁN........................................................17 AZ INTEGRÁCIÓS CSATLAKOZÁS A VÉDELMI IPAR VONATKOZÁSÁBAN.................................................18 ÖSSZEFOGLALÁS..............................................................................................................................................................28

30

Irodalom.

W. STRUYS, Offsets and weapon procurement: The Belgian experience, Harwood Publishers, 1996 W. STRUYS, Aspects économiques de la production de systémes d'arme dans l'Europe, Université deBruxelles, 1997 EUROPEAN COMMISSION, Implementing EU strategy on defence-related industries, 1997 Y. KISS, The defence industry in East-Central Europe. SIPRI, 1997 Y. KISS, The transformation of the defence industry in Hungary, BICC, 1999 L. MAMPAEY, L'industrie belge de defense, GRIP, 1998 D. TORRENTE, Defence restructuring in Spain, EU publication, 1999 E. SKÖNS, R. WEIDACHER, Arms production, SIPRI Yearbook, 1999 J. LOWERING, Government-company relations in the British industry, EU publication, 2000 C. SERFATI, Government-company relations in the French arms industry, EU publication, 2000 M. BRZOSKA, Changing government-company relations in the German arms industry, EU publication, 2000 M. BRZOSKA, The future of defence production, EU publication, 2001 J. LOWERING, The "transatlantic factor" in the restructuring of the European defence industry, EU publication, 2001 MANIGART P., JELUSIC L., European defence restructuring, EU publication, 2001

HORVÁTH P., A magyar védelmi ipar, 1995 TURÁK J., TURJÁN S., GELLER I., A magyar védelmi ipar konszolidációjának lehetoségei, Közgazdaságtudományi Egyetem, 1997 KOVÁCS G. P., Konferencia eloadás, 1996 és 1999 LÉNÁRT F., A magyar védelmi szektor bázisa: a hadiipar, Új Honvédségi Szemle, 1998 SZEGEDI L., COST A10 workshop summary, Budapest, 1998 TAKÁCS B., Konferencia eloadás, 1998 JERZSABEK L., Konferencia eloadás, 1998 31

RÁTH T., Konferencia eloadás, 1998 TÓTH F., A védelmi ipar feladatai a NATO-csatlakozás folyamatában, Eloadás, 1998 PÓTI L., A NATO-ra várva? Közép-Európa védelmi ipara, Stratégiai és Védelmi Kutatóintézet, 1998 TURÁK J., Hadiiparunk aktuális kérdései, Védelmi Információs Központ, 2000 NÉMETH J., Az Európai Unió szerepvállalása nemzetközi válságkezelésben, BHKK, 2002. POLITIKAI TANULMÁNYOK INTÉZETE, A NATO csatlakozás lehetséges hatásai a magyar haditechnikai és polgári kutatás-fejlesztés fejlodési kilátásai terén, 2002

32