Hágen István Zsombor1 – Marselek Sándor2 Esély a vidékfejlesztésben, lehetőség az állattenyésztés Chance in rural development, possibility the animal husbandry
[email protected] [email protected] 1KRF Üzleti Tudományok Intézete, főiskolai docens 2KRF Üzleti Tudományok Intézete, egyetemi tanár
Bevezetés Az európai uniós csatlakozás egyszerre keltett várakozást és jelentett kihívást a hazai agrárgazdaságban. Az Európai Unió vidékfejlesztési támogatásai olyan esélyt jelentenek a magyar agrárgazdaság számára, amelyet mindenképpen ki kell használni a mezőgazdaság és a vidék fejlesztése érdekében. Az állattenyésztésben a sertés, baromfi, tejtermelés komolyabb EU támogatásával hosszabb távon sem számolhatunk. Ezért a saját erőforrásokból kell mindent megtenni a hazai tejtermelés biztosítására, a minőségi sertés- és baromfihús-termelés piaci lehetőség biztosította maximális kielégítésére. Az agrártermelés a vidék fejlődésének alapja. Ezt napjainkban kezdik újra felismerni, de a rendszerváltás utáni téves elképzelések (az agrárszféra lebecsülése) hatalmas károkat okoztak vidéken. Az agrár-élelmiszergazdaság visszaesése segítette beilleszkedésünket az EU-ba, és munkaerőt szabadított fel, melynek felhasználásával – az elképzelések szerint – külföldi tőkével hatékonyabb ipari termelés valósulhat meg. Az elképzelés jelentős mértékben visszavetette a foglalkoztatást, és kilátástalan helyzetbe hozta a vidéki területek nagy részét. Egy jól működő nemzetgazdasági szerkezetben az állattenyésztés és az agrár-élelmiszeripar arányának növelése Magyarország adottságainak kihasználását segítené. Az ország gazdaságát három nagy pillére lehet építeni, de ezek egyensúlyát meg kell tartani. Ezek a versenyszféra, az állami szféra és a szövetkezeti szféra. A tőke túlsúlya arra kényszerítette az államot, hogy a vidéken élő öngondoskodásra képtelen millióktól vonja meg az ellátást. Vissza kell állítani a szövetkezeti szféra arányos súlyát, hogy a vidékgazdaság működjön (RÓNA, 2009). Nemzetközi kitekintés A világ hústermelése folyamatosan és dinamikusan növekszik. Az egy főre jutó húsfogyasztás meghaladja az évi 42 kg-ot. A fogyasztás arányait tekintve az első helyen a sertéshús (38%), majd a baromfihús (33%) áll, megelőzve a marhahúst (24%). A juhhús az összes termelés 5%-
280
át teszi ki. A világ hústermelésének mintegy 8%-a kerül nemzetközi piacokra. Az állatjárványok okozta importkorlátozások miatt, az importőrök keresik az élelmezési szempontból biztonságos beszerzési forrásokat. A legnagyobb exportot az USA és Brazília húsipari óriásvállalatai bonyolítják, míg jelentős importőrök Japán, Mexikó és Oroszország (POPP – POTORI, 2011). Bizonyos húsféleségekből (marha- és baromfihús) potenciális vevő lehet az EU-27, az arab országok és Ausztrália is. VIDA (2012) megállapítja, hogy a hosszú távú globális húskereslet kismértékű növekedése várható, melyben a meghatározó szereplő továbbra is Ázsia (Kína) marad. A fejlett országok drágább húsféleségei átmenetileg elszenvedhetnek kisebb fogyasztási, esetleg termelési csökkenést, de a szántóföldi növények (pl. gabona, szója) keresletében bekövetkező növekedés is világszerte emeli a húsfélék árait. Az EU-27 és az USA jelentős tejtermelők, de India, Argentína és Brazília is fokozza tejtermelését, így a világ tejtermelése folyamatosan és dinamikusan növekszik. Piaci kilátások A világban végbemenő népességrobbanás és a nagy létszámú országok fogyasztóképes lakosságának növekedése, az állati termékek piacán a jövőben várhatóan tartós keresletet eredményez. A versenyképesség folyamatos erősítése elengedhetetlen, ehhez szükséges a minőségi termelés biztosítása mellett, a tudás és az információ is. JUHÁSZ – WAGNER (2012) ár- és minőségi versenyképességet elemző számításai szerint a gabonafélék és az olajnövények esetében, inkább a relatíve olcsóbb termékek tudtak piaci pozícióikon javítani. Az általuk vizsgált hústermékek ezzel szemben átlagos árfekvést és stabil piaci pozíciót mutatnak a fontosabb piacokon. A bioüzemanyag előállításra használt földterületek közvetett hatása az élelmiszertermelésre ma még bizonytalanul prognosztizálható. Lehetséges bizonyos jellegzetes magyar termékek értékesítése igényes piacokon, de ezek a piaci lehetőségek kevéssé bővíthetők. A piaci lehetőségeket csak megfelelő szervezéssel és versenyképes tudással használhatjuk ki. A sikerekhez a teljes vertikum jó működése szükséges, versenyképes mezőgazdaság ma már nem lehetséges versenyképes feldolgozás, kereskedelem, oktatás-kutatás, innováció és az ezt kiszolgáló jogi szabályozás nélkül. Felértékelődött a logisztika szerepe is.
281
Helyzetfeltárás Az állattenyésztés fejlesztése a vidéki munkahelyek szempontjából elengedhetetlen. Magyarország adottságai jók az állattenyésztés fejlesztéséhez, ehhez kapcsolódva a stratégiai irányokat a következő főbb pontokban lehet összegezni (Nemzeti Vidékstratégia 2012-2020): - javítani kell az állati eredetű fehérje-ellátást és a munkahelyteremtést, - az állattenyésztés arányát növelni kell, - javítani szükséges a kisüzemi sertéstartás lehetőségeit, - be kell tartani az állatvédelmi előírásokat, - az export feldolgozott formában történjen, - növelni kell a helyi értékesítést, - támogatást kapjanak a biológiai alapokat fenntartó termelők (mangalica, szürke marha stb.), - helyileg ne legyen korlátozható az állattartás, - környezetkímélő tartástechnológiát valósítsunk meg. MAGDA S. – MAGDA R. (2009) javasolják, hogy „csak abban az esetben kapjanak a vállalkozások támogatást, ha az abban résztvevők képesek olyan integrációt kialakítani, amelyben tőkearányosan, de biztonsággal mindenki részesedik az elért eredményből.” A mezőgazdaság teljes bruttó kibocsátásából az állattenyésztés egyre kisebb arányt képvisel. A mezőgazdaság teljes bruttó kibocsátása folyó alapáron 2012-ben az előzetes adatok szerint 2 229 milliárd forint volt, ebből a növényi termékek 1 287 milliárd (58%), az állatok és az állati termékek 789 milliárd (35%), a mezőgazdasági szolgáltatások és másodlagos (főként mezőgazdasági termékfeldolgozó, mint például hús-, tej-, gyümölcs- és zöldségfeldolgozó) tevékenységek 152 milliárd forint (7%) értékkel részesedtek. A növénytermesztés súlya az EU csatlakozást követően megemelkedett, 2011-ben elérte a 60%-ot (1. ábra). 1. ábra: A mezőgazdaság teljes bruttó kibocsátásának megoszlása
Forrás: A mezőgazdaság szerepe a nemzetgazdaságban, KSH, 2012.
282
Az állattenyésztés kibocsátása 2012-ben 1%-kal növekedett. Az állattenyésztés 2000-hez viszonyítva, így is jelentős visszaesést mutat (2. ábra). 2. ábra: A bruttó kibocsátás volumenének változása (2000 = 100%)
Forrás: A mezőgazdaság szerepe a nemzetgazdaságban, KSH, 2012. A jövő termelése a ma beruházásaitól függ. FAZEKAS (2012) szerint nagy szórás tapasztalható a különböző típusú vállalkozások beruházási mutatószámainál. A beruházásokat a legnagyobb mértékben a szántóföldi növénytermesztők, a tejtermelők és a szőlő-, bortermelők növelték. A gyümölcstermelő és vegyes gazdaságoknál stagnált a beruházás, ugyanakkor jelentősen visszaesett a húsmarha-, juh-, sertés-, valamint a baromfitartóknál. A beruházásokat továbbra is nagyobb mértékben indukálják a növénytermesztéssel összefüggő tevékenységek. Az állattenyésztés terén különösen az egyéni gazdaságok beruházási hajlandósága alacsony. Az elmúlt tíz évben az egyéni gazdaságok állatállománya országos szinten megfeleződött (3. ábra).
283
3. ábra: A száz hektár mezőgazdasági területre jutó állategység az egyéni gazdaságokban
Forrás: A mezőgazdaság területi jellemzői, KSH, 2012. A gazdasági szervezetek állattartását vizsgálva már árnyaltabb a kép (4. ábra).
284
4. ábra: A száz hektár mezőgazdasági területre jutó állategység a gazdasági szervezetekben
Forrás: A mezőgazdaság területi jellemzői, KSH, 2012. Hazánkban az egy hektár mezőgazdasági területre jutó összes eszközérték valamivel több, mint harmada az EU-27 átlagának. Hasonlóan az egy hektár mezőgazdasági területre jutó saját tőke, még az EU-27 átlagának, harmadát sem éri el. Nemzetközi versenyképességünk, elmaradottságunk miatt is ezért alacsony (KAPRONCZAI, 2010). Az állatállomány folyamatos és jelentős csökkenése nem utal a helyzet javulására (5. ábra). 5. ábra: Az állatállomány alakulása (2000 – 2012) (1990 = 100%)
Forrás: Magyar Statisztikai Évkönyv, KSH, 2000 – 2012.
285
Az állati eredetű fehérjék megfelelő fogyasztása az alapja az egészségnek. Hazánkban a lakosság több mint 700 ezres csökkenése miatt a kevesebb állati eredetű élelmiszer fogyasztása természetesnek tűnik. Nem természetes viszont az egy főre jutó fogyasztás jelentős csökkenése, ami arra utal, hogy a széles néptömegek táplálkozása hiányos. Az élelmiszerek árnövekedése és a gazdasági válság eredményeként különösen a tojás, de a tej- és húsfogyasztás is visszaesett (6. ábra).
286
6. ábra: Egy főre jutó élelmiszerfogyasztás 2000 – 2011 (1990 = 100%)
Forrás: Magyar Statisztikai Évkönyv, KSH, 2000 – 2012. Az állattenyésztésben – eltérően a növénytermesztéstől – korlátozottabbak a termelők lehetőségei a ráfordítás szerkezetének megváltoztatásában. Az alapvető állategészségügyi követelmények betartása, az állatjóléti intézkedések előírásai, a tartástechnológia megkövetelte ráfordítások minden más prioritást megelőznek, és sok esetben kényszerpályát jelentenek. A felsorolt ráfordítások az utóbbi években jelentős többletköltséget okoznak, így nem véletlen az állattenyésztés helyzetének romlása.
Jövedelem változásai egyes ágazatoknál A terjedelem korlátai miatt csak egyes fontos ágazatok jövedelmi helyzetét tudjuk bemutatni, de az eredmények a leírtakat támasztják alá. Az értékeléshez felhasználjuk az AKI Tesztüzemi rendszerének adatait. Bemutatjuk a tejelő tehén tartásának, a sertéshizlalásnak és a csirkehizlalásnak a jövedelmét, külön az egyéni és társas vállalkozásokra vonatkozóan. A tejelő tehén tartásának jövedelme nagy évi ingadozásokat mutat, de a 2011-es év, javulást jelez (7. ábra).
287
7. ábra: A tejelő tehén tartásának jövedelme (Ft/tehén) egyéni és társas gazdaságokban
Forrás: AKI adatok alapján, saját összeállítás Magyarország a sertéshizlalás terén nagy hagyományokkal rendelkezik. Az 1980-as évek végén 10 milliós sertésállománnyal jelentős termelésünk volt. A termelés a nagyüzemi és az integrált kistermelői szektorra alapozódott, közel egyenlő arányban részesedtek a termelésből. Az 1990es években az állattenyésztés bruttó termelési értékének mintegy 38-41%-át adta a sertéstenyésztés (NÁBRÁDI – SZŰCS, 2004). Az EU csatlakozást követő években a két húságazatnak (broilercsirke, sertés) romlott a jövedelem- és versenyhelyzete. A takarmány árán kívül más tényezők (TROJÁN, 2010) – pl. a tőke-, illetve a termelés koncentrációjának –is jelentős szerepe van az eredmények alakulásában. E tényezők a két termékpálya vonatkozásában elsősorban a feldolgozó szféra jövedelemhelyzetét és versenyesélyét érintették kedvezőtlenül. Az összetett negatív hatások az ágazat helyzetét mélypontra vitték. A nagyüzemek megszűnésével megszűnt a szervező, integráló szerep és kis számú egyéni gazdaság mellett, főleg a társas gazdaságok a termelők. Helyzetüket jelentősen rontja a sok esetben veszteséges termelés, melynek adatait a 8. ábrán szemléltetjük.
288
8. ábra: A sertéshizlalás jövedelme (Ft/kg) egyéni és társas gazdaságokban
Forrás: AKI adatok alapján, saját összeállítás A sertéshizlalás költségei – a gabonaárak függvényében – jelentős ingadozást mutatnak. Az egyéni gazdaságok költségnövekedése jelentősen kisebb. Ez valószínűleg az eltérő állatvédelmi és környezetvédelmi költségek miatt van (9. ábra).
289
9. ábra: A sertéshizlalás termelési költségtrendje
Forrás: AKI adatok alapján, saját összeállítás A csirkehizlalás jövedelmi helyzete az elmúlt tíz évben hasonlóan lehangoló. Eltérések vannak az egyéni és társas gazdaságok között, de a szerény vagy negatív jövedelem mindkét gazdasági formára jellemző (10. ábra). 10. ábra: A csirkehizlalás jövedelme (Ft/kg) egyéni és társas gazdaságokban
290
Forrás: AKI adatok alapján, saját összeállítás A termelési költségtrend a csirkehizlalásban az egyéni és társas gazdaságoknál szinte azonos. 2004 – 2008 között kisebb költségcsökkenés volt, de néhány rosszabb gabonatermő év a költségeket jelentősen növelte (11. ábra).
291
11. ábra: A csirkehizlalás termelési költségtrendje
Forrás: AKI adatok alapján, saját összeállítás
A KAP hatásai Az uniós agrárminiszterek megállapodtak a közös agrárpolitika reformjával kapcsolatban. Hazánk az eredetileg várhatónál kedvezőbb helyzetet küzdött ki a mezőgazdaságból élők számára. A megállapodás szerint a jövőben Magyarország az összes rendelkezésre álló forrás ötödét minden megkötés nélkül felhasználhatja egyes érzékeny ágazatok (szarvasmarha tenyésztés, tejtermelés, zöldség-gyümölcs-, valamint dohánytermesztés) támogatására. Az ezekben az ágazatokban adott úgynevezett termeléshez kötött támogatások mértéke is növekedhet a jelenlegi 3,5 százalékról 12-re. A rendszerben Magyarország az előzetes számítások szerint – 2014 és 2020 között várhatóan 12,3 milliárd euró agrár- és vidékfejlesztési támogatást vehet igénybe. Ez azt jelenti, hogy a támogatások összege megközelítőleg ötszázmilliárd forinttal lesz nagyobb, mint az idén záruló hétéves költségvetési ciklusban. A tárgyalások elhúzódása miatt az eredetileg 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó többéves uniós keretköltségvetés egyéves késéssel, 2015-től nyílhat mg az igénylők előtt. Ezért hazánk jövőre is a most működő területalapú támogatási rendszert alkalmazza majd.
292
Összefoglalás Az állattenyésztés az elmúlt tíz évben hatalmas veszteségeket szenvedett. Az okok között a növénytermesztési támogatások nagyobb aránya, a jövedelemhiány, a jobban támogatott EU-s húsok és élőállatok import arányának növekedése, és versenyképességünk romlása is szerepel. Megszűnt a háztáji állattartás minden előnyével együtt, és már korábban megszűnt a szövetkezeti rendszer, amely ezt szervezte. A vidéki munkahelyek érdekében az állattenyésztés és az élelmiszergazdaság a vidékgazdaság fejlesztésének egyik kulcstényezője, helyzetének javítása megkerülhetetlen feladat. A hagyományos állattartó vidékeken- állami kezdeményezéssel - célszerű lenne állattenyésztéssel foglalkozó klasztereket szervezni mert a hagyományos egyéni gazdaságok versenyképes állattenyésztő gazdaságok kialakítására jelenleg csak kevés helyen képesek. Irodalomjegyzék BÉLÁDI K. – KERTÉSZ R. (2012): A főbb mezőgazdasági ágazatok költség- és jövedelemhelyzete 2000 – 2011. AKI, Budapest FAZEKAS S. (2012): J/9230 számú jelentés az agrárgazdaság 2011. évi helyzetéről. Budapest, 1-349. p. JUHÁSZ A. – WAGNER H. (2012): Magyarország élelmiszergazdasági exportversenyképességének elemzése. Gazdálkodás, 56. évf. 6. sz. 530-541. p. KAPRONCZAI I. (2010): A magyar agrárgazdaság az adatok tükrében az EU csatlakozás után. Agrárgazdasági Információk, 12. sz. 1-185. p. KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL (2012): Magyar Statisztikai Évkönyv, Budapest, 554. p. KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL (2010): A mezőgazdaság területi jellemzői, Budapest MAGDA S. – MAGDA R. (2009): A globális gazdasági válság és a magyarországi agrárgazdaság kilátásai. Gazdálkodás, 53. évf. 2. sz. 112-120. p.
293
NÁBRÁDI A. – SZŰCS I. (2004): Gazdasági tartalékok a sertéságazatban. A Hús, 2004/1. sz. l47-53. p. POPP J – POTORI N. (2010): Nemzetközi agrárpiaci kilátások. AKI, XIII. Magyarországi Mezőgazdasági Előrejelzési Konferencia, Budapest, 1-67. p. RÓNA P. (2009): A mezőgazdaság újjászületéséről. A falu, XXIV. évf. 1. sz. 33-35. p. TROJÁN SZ. (2010): A baromfi- (broiler) és sertéshús termékpályák szereplőinek jövedelemviszonyai. PhD értekezés, Mosonmagyaróvár, 1-162. p. VIDA V. (2012). A sertéshús fogyasztói megítélése és piaci helyzete Magyarországon. PhD értekezés, Debrecen, 1-202. p. VIDÉKFEJLESZTÉSI MINISZTÉRIUM (2012): Nemzeti Vidékstratégia 2012-2020. Budapest, 1-135. p.
294