és a jogászi ésszerűség *

Korom Ágoston

A törvény értelme és a jogászi ésszerűség*

Ötvenöt szerző ötvennégy tanulmánya szerepel a Ratio Legis – Ratio Iuris című gyűjteményes kötetben, mintegy 600 oldalon. A vaskos könyvben megjelent írásaikkal a szerzők – s a könyvkiadás mai anyagi feltételei között nem árt hozzátenni: a kiadást támogató intézmények – Tamás Andrást köszöntötték 70. születésnapja alkalmából. A cím arra utal, hogy az ünnepeltnek a jogról kialakított elmélete szerint a pozitív jogban szereplő „törvényi értelem” és a jogi gondolkodásban megjelenő „jogászi ésszerűség” szoros kapcsolatban áll egymással. Az a tény, hogy a kötet írásai tematikailag és jellegükben is igen szerteágazók, nem jelenti azt, hogy a könyv lapjait semmi egyéb, csupán a két borítólap „fogná össze”. Az írásokat az fűzi egybe és teszi szerves egésszé, hogy – amint a Köszöntő fogalmaz – szerzőik tollát egy konkrét személy iránti tisztelet, szeretet és jóakarat vezette. A tematikai sokszínűség az ünnepelt tudományos életművének és érdeklődési körének változatosságát is kifejezi. Tamás András szakmai érdeklődése a jogbölcselettől a közigazgatási jogon át a környezetvédelmi jogig terjed. Ez utóbbi hazai megalapozásában, mint tudjuk, elévülhetetlen érdemeket szerzett. Munkásságában fontos szerepet töltött be a más államok joga iránti érdeklődés, s ez a kötetben ugyancsak megjelenik. Az viszont nem derül ki belőle, hogy az ünnepelt különös figyelmet fordított a japán és a skandináv jog megismerésére és megismertetésére. Ez ugyanakkor érthető, hiszen a japán és a skandináv jognak, mint tudjuk, manapság kevés hazai szakértője akad. A kötetben számos történeti és jogtörténeti írás olvasható. Rácz Lajos az ókori Mezopotámia jogi fejlődését tárgyalja a Kormányzás és jog az ókori Mezopotámiában című írásában. A szerző a királylisták, az évnevek jegyzékei, az eponymosok és a királyfeliratok történelmi jelentőségének és Hammurapi törvénykönyve hallhatatlanságának okait részletezi. Időrendben haladva a római kori regulák világába tekinthetünk be Pokol Béla alapvetően jogelméleti, ám az elméleti kérdéseket történeti anyagon bemutató, Szabályok és elvek a jogban – jogtörténeti háttérrel című írása révén. A római jog fejlődését végigkövető tanulmány az 1900-as évek második feléig fellelhető jogelvekkel és szabályokkal, pontosabban azok szerepével foglalkozik, kitérve az emberi jogok kialakulására is. Antalóczi Péter témaválasztását a Tamás András professzor úrnál tett közigazgatási jogi vizsgájának élménye indokolta: Az iszlám közigazgatás kezdetei című írásában a Mohamed próféta és követői között köttetett félig vallási, * Gerencsér Balázs – Takács Péter (szerk.): Ratio Legis – Ratio Iuris. Ünnepi tanulmányok Tamás András tiszteletére 70. születésnapja alkalmából / Liber amicorum. Studia A. Tamás septuagenario dedicata (Budapest: Szent István Társulat 2011) 600 oldal.

recenzió •

A Tamás Andrást köszöntő kötetről

187

félig politikai-közjogi dokumentum, a „medinai alkotmány” hatását és utóéletét írja le. Szabadfalvi József Adalékok Cicero és a sztoikus természetjogi hagyomány megítélésének hazai történetéhez címmel a magyar elmélettörténet olyan elemeit gyűjtötte össze és rendszerezte, amelyek Cicero műveire történő utalást tartalmaznak. Ez az írás a Tripartitumtól egy 2001-es eszmetörténeti monográfiáig nyújt összefoglalást arról, hogy az ókori rétor, író, filozófus és politikus miként van jelen a magyar jogi gondolkodók műveiben. Máthé Gábor érdekesen alliteráló című tanulmánya, a Metodikai meditáció, a jogtörténet tudományosságát, szakaszait, a nemzeti és a nemzetközi jog összefüggéseit és a jogtörténet bővülését mutatja be a német jogtörténet segítségével. A szerző azokra a kérdésekre keresi a választ, hogy ki a jogtörténész s mi a jogtörténet. Nagy Zsolt a „jogászság” helyét, szerepét, valamint a jogi oktatás empirikus és tudományos módon történő oktatását kívánja bemutatni, tárgyalva a gyakorlati és a tudományos módszerek közötti viszonyt is. A kontinentális jogászság szemléletének alakulása című írás egyebek mellett a Bizánci Birodalom jogi fejlődésének az európai jogrendre gyakorolt jelentős hatását hangsúlyozza. Történeti, elmélettörténeti jellegű Szilágyi Péter Peter Noll és a modern törvényhozástan kialakulása című írása is, amelyből az 1970-es évek táján kibontakozó új tudomány, a jogalkotástan keletkezésének egyik fejezete ismerhető meg. S végül történeti kérdések kerülnek elő Boros Anita Az államigazgatási eljárásjog megújulásáról című tanulmányából is. Ebben a magyar közigazgatási eljárásjog múltjáról olvashatunk elemzéseket, továbbá a szerző a közigazgatási eljárás hatékonyságának növelése és az e-közigazgatás szabályozásának tisztázása kapcsán gyakorlati problémákat is felvet. A kötet más írásai a szovjet megszállás időszakát és a rendszerváltozás hatásait vizsgálják. A Közigazgatási bíráskodás de constitutione ferenda című írásában Patyi András úgy fogalmaz, hogy a „közigazgatási bíráskodás és az alkotmánybíróság »testvérek«, de »nem ikrek«”, mert „nem mindig egykorúak”. Ivancsics Imre A közigazgatási hatósági jogkörben okozott kárért való felelősség című tanulmányában a harmadik személynek okozott kár jogi helyzetét vizsgálja több szempontból. A cikkben rövid történelmi áttekintésben foglalja össze a polgári törvénykönyv 1977. évi módosításától a hatályon kívül helyezett 2009. évi CXX. törvényig tartó időszakot. Balázs István a közigazgatás területén az elmúlt 20-22 évben történt változásokat tárgyalja. A szerző által kiemelt jelentős fordulópontok a helyi önkormányzatokra összpontosított közigazgatási reformprogramok, az Európai Unióhoz való csatlakozás által inspirált „hazai közigazgatási-fejlesztési elképzelések”, az új közigazgatási eljárási törvény megjelenése, valamint a közszolgálati rendszerben bekövetkezett változások. György István az 1990-es évektől kezdődően tekinti át a minisztériumi alapstruktúra változásait abból a nézőpontból, hogy miként változott a politika és a szakma viszonya. A politikai és szakmai szempontok szétválasztása a minisztériumi alapstruktúrában című tanulmányában arra következtet, hogy az igazgatási szempontokat az utóbbi években túlságosan is a politika alá rendelték, ami rontja a hatékonyságot. A nemrégiben elhunyt Lőrincz Lajos írása, A közigazgatás átrendezésének aktuális kérdései a közigazgatási hatékonyság, tevékenység és működés javításáról és a szocialista maradványok leküzdéséről szól. A szerző célja ezzel az írásával is a stabil, a feladatait 188

Korom Ágoston • A törvény értelme és a jo gászi ésszerűség

recenzió •

jól ellátó közigazgatás kialakításának szorgalmazása. A kormány szervezetalakítási jogköréről című tanulmányában Müller György alaposan végigveszi azokat a szervezeti egységeket, amelyek alapítása a kormány és a miniszterelnök hatáskörébe tartozik. A kötet legtöbb írása a szorosan vett közigazgatással, a közigazgatási joggal, valamint az alkotmány és a közigazgatás kapcsolatával foglalkozik. Gajduschek György a közigazgatás fogalmának magyarországi értelmezéseit mutatja be. A tanulmány a magyar közigazgatási szemlélet hiányosságaira is felhívja a figyelmet: a közigazgatási jog elmélete és gyakorlata, hangsúlyozza a szerző, hazánkban nélkülözi mind a filozófiai, mind a társadalmi aspektust, egyedül a jogi, illetőleg a Max Weber-i szemléletre koncentrál. A szerző véleménye szerint e fogyatékosság leküzdéséhez jó példát szolgáltat Tamás András munkássága. A közigazgatási eljárás alkotmányossági problémáinak sorából emel ki néhányat Szilvásy György Péter, érintve többek között a kézbesítési vélelem problémáit, a hatásköri viták eldöntése körüli és jogorvoslati kérdéseket. Men�nyire állandó a közigazgatás szervezetének vizsgálata? – kérdezi Fazekas Marianna A közigazgatási szervezeti jog mint „végtelenített kísérletek sorozata” című tanulmányában, amely a 2000-es években e témában született kutatások és jogszabályok tapasztalatainak vizsgálatával foglalkozik. Seereiner Imre Alfonz A közigazgatás alkotmányos szabályozásáról című cikkének lényege ugyancsak egy kérdéssel érzékeltethető: mit tartalmaz majd az új Alaptörvény a közigazgatásra vonatkozóan? Fábián Adrián a közigazgatási vezető rendelkezési jogának részjogosítványait (parancsolási jog, gazdálkodás, beszámoltatási jog stb.) vizsgálja. Paulovics Anita A jogorvoslathoz való jog mint alapjog a közigazgatásban című írásában ennek az Alkotmányban garantált jognak az alkotmánybírósági értelmezését vizsgálja. Hol van a határ a törvényesség és az alkotmányosság között, ha az önkormányzati rendeleteket vizsgáljuk? – kérdezi Paczolay Péter, aki a választ Az önkormányzati rendeletek törvényességi és alkotmányossági kontrolljának kérdéséhez című írásában adja meg. Hangsúlyozza, hogy a hatáskörök tisztázása a rendszerváltás óta hiányos, s továbbra is késik a „helyes” szabályozás. Több írás foglalkozik a jogalkotás és jogalkalmazás kérdéseivel. Patyi Gergely azt a kérdést elemzi, hogy létezik-e minimális ügyvédi megbízási díj Magyarországon. Bencze Mátyás arra vállalkozott, hogy meghatározza a bíráskodás gyakorlatának „normatív mércéit”. Jogi álláspont vagy bírói műhiba című írásával az a célja, hogy rendszerezett tudásanyaggal támassza alá és könnyítse meg a bírák gyakorlati munkáját. Szabó Miklós A jogalkotás jogdogmatikai korlátaihoz című írásával ugyancsak a jogalkotás, jog és politika témakörében mozog; a szerző egyebek mellett a jog és a politika szétválasztását, valamint az észszerűség mércéit vizsgálja. A jogalkalmazás kérdéseit is elemzi Hajas Barnabás az „Eszközhasználó” gyülekezők című írásában, egy jogszabályi rendelkezés szövegét, jelentését, indokolását és hatályát tanulmányozva, és kitér arra is, hogy milyen büntetést von maga után a „tojásdobálás”. Az írások egy másik köre rendészeti tematikájú, ideértve a büntetőjogot is. Hollán Miklós azt vizsgálja, hogy a közismerten a büntetőjoghoz kötődő egyik legklasszikusabb jogelv, a nullum crimen sine lege elvnek mi az alkotmányos háttere és miként érvényesül az alkotmányban. Balla Zoltán írásában javaslatokat fogalmaz meg a rendőrségi törvényi szabályozáshoz. A szerző szerint az alapvető fogalmak tisztázása és az igazgatásrendészet átcsoportosítása igényelné a legalaposabb átgondolást. E tanul-

189

Az angyal. Angyali üdvözlet. Részlet

mány egyik témáját fejti ki részletesebben Christián László. Rendészet vagy rendvédelem? című írásában a magyar jogi szóhasználatban fellelhető fogalmi zavar tisztázására tesz kísérletet; s a jogállamban kialakult rendészet és rendvédelem fogalompár által generált vitát vázolja fel. A vámrendészet témakörével foglalkozó írásában Pardavi László megkísérli az úgynevezett preferenciális (vám)megállapodások szabályainak összefoglalását. Bordás Mária a közvagyon szabályozásának múltjával, az állami tulajdon hatékonyságának kérdéseivel, a közpénzek kezelési formáival és ezek magyarországi gyakorlatával foglalkozva azt vizsgálja, hogy a gazdaság hatékonysága mennyiben függ az állami tulajdon kezelésétől és a közpénzek felhasználásától. Torma András írásából a közmenedzsment-reformok három fő irányzatának – az új közmenedzsment, a jó kormányzás és az újweberianizmus – lényeges elemeit ismerhetjük meg, hangsúlyozottan „magyar szemmel”. A Forgácsok az elektronikus közigazgatásról című tanulmányában Nagy Marianna a teljesség igénye nélkül fogalmaz meg néhány gondolatot az e-közigazgatásról; kísérletet tesz annak fogalmi meghatározására, valamint érdekes észrevételeket közöl az e-ügyintézés jelenlegi szabályozásáról és az informatika szaknyelvéről is. A kultúra és a jog, valamint a kultúra és a politika viszonyát tárgyaló írások is szerepelnek a kötetben. Berkes Lilla a multikulturalizmusról próbál összefogó képet adni. Samuel P. Huntingtontól Jürgen Habermason át hazai szerzőkig – mint Egedy 190


recenzió •

Gergely, Feischmidt Margit és természetesen Tamás András – terjed azok köre, akiknek munkái alapján és azok összevetésével járja körül témáját. A kultúra tárgyi és képi megjelenítése a jogi kultúrtörténetre is hatással volt. Ebben a tág, mégis különleges és ritka vizsgálódási körbe tartozik Takács Péter ünnepi tanulmánya. A Justitia-szobrok Magyarországon című, képmellékletekkel közölt írásában a Balassagyarmaton, Békéscsabán, Budapesten, Cegléden, Csongrádon, Egerben, Esztergomban, Győrött, Kaposvárott és Székesfehérvárott található régi és új Justitia-szobrok erényeit és gyengéit veszi számba. Nagy Tamás ugyancsak a jog és a művészetek határterületeire kalandozott: a Jog, irodalom, intertextualitás című írásában – Szophoklészre, Dosztojevszkijre, Kafkára és másokra hivatkozva – az irodalmi szövegekben megjelenő normativitás kérdéseit mutatta. Két szerző az oktatás területéről merítette témáját. Rixer Ádám A jogászképzésről és a jogászi létről szóló írásában egy olyan tudományos munkát hiányol, amely kellő körültekintéssel és minden aspektusra kiterjedően foglalkozna a jogászképzés hiányosságaival. A szerző szerint az egyetlen kivétel Jakab András e tárgyú tanulmánya, amely jó alap, de nem teljes. Ezt kívánja Rixer „kiegészíteni”. Schanda Balázs egy igen érdekes, de meglehetősen érzékeny témát fejt ki: alkotmányjogi szempontból vizsgálja annak kérdését, hogy be kell-e vezetni (avagy visszahozni) az etika vagy a hittan tárgyat a közoktatásba, s ha igen, milyen mértékben és milyen keretek között. Szintén alkotmányjogi megközelítést választott témája, az egészségügy és az állam kapcsolatának elemzéséhez Homicskó Árpád Olivér. Az állam felelőssége polgárai egészségi állapotáért című tanulmányában azt állítja, hogy az egészségügyi ellátó rendszer megszervezése az állam feladata, és elsősorban jogi és gazdasági eszközökkel tudja biztosítani az állampolgárok egészséghez való jogát. Halász Iván az egy- vagy kétkamarás parlament dilemmájának eldöntéséhez nyújt támpontokat írásában, amelyben a bikameralizmus szemszögéből mutatja be a két világháború közötti magyar, lengyel és csehszlovák parlament szerkezetét, valamint a rendszerváltozás után átalakult lengyel és cseh parlamenti struktúrát. A környezetvédelmi célok érvényesülése című írásában Bándi Gyula nemzetközi vizekre evez, s az Európai Unió környezetvédelmi szabályozását mutatja be. Az EU környezetpolitikájának célkitűzéseit a teleologikus értelmezési módszer segítségével elemzi. Az Európai Unió alapelvei közé tartozik a munkavállalás szabadsága és az állampolgárságon alapuló megkülönböztetés tilalma is. Imre Miklós Az állampolgársághoz köthető munkakörök jogi problémája az Európai Unióban című tanulmányában az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata alapján azt vázolja fel, hogy a közalkalmazotti és köztisztviselői, valamint az úgynevezett politikai állások betöltésének szabályai miként változtak az utóbbi években. Ficzere Lajos az EU és a tagállamok közigazgatási szervezete közötti hasonlóságokat és különbségeket állította vizsgálódásának középpontjába. Az Európai közigazgatás – nemzeti közigazgatás című tanulmányban olyan tényeket sorakoztat fel, amelyek azt magyarázzák, hogy az EU közigazgatása miért nem vette át a nemzeti közigazgatás szerepét. Ezen kívül áttekinti az európai közigazgatás alapelveit, feladatait és strukturális dimenzióit. Temesi István a regionalizációt állította A középszintű közigazgatási rendszerek nemzetközi összehasonlítása című tanulmánya középpontjába. Sorra veszi Európa országainak jelentős részét, s külön

191

hangsúlyt fektetve Franciaországra, Svédországra és Dániára megvizsgálja, milyen tényezők következtében alakult ki regionális önkormányzati közigazgatásuk. Végül, de nem utolsósorban Józsa Zoltán Jog és (köz)igazgatás című írásában az amerikai közjogi, igazgatástudományi életben zajló nagy jelentőségű vitát hozza közelebb az európai olvasókhoz, amelynek az volt a fő kérdése, hogy milyen fontos a formális jog léte és hogyan befolyásolja annak kialakulását a történelmi fejlődés. A könyv egyik önálló blokkjában magyar szerzők angol és francia nyelvű írásait olvashatjuk. Frivaldszky János az emberi természet és a jog viszonyát elemzi, s a jogkövetés és a jogszerű cselekvés okát keresi. Gerencsér Balázs Szabolcs a magyar közigazgatás fejlődésének, reformkísérleteinek történetét és jelenét írja le, különös tekintettel a részletesen összehasonlított 1930 és 2010 évre. Varga Zs. András a hatályos Alkotmány egyes elemeit tárgyalja, s az alkotmányos értékeket a nemzetek szempontjából ragadja meg. Részletesen foglalkozik például az emberi jogok, a törvényesség és a legitimitás megjelenésével húszéves átmeneti alkotmányunkban. Vigh Edit azt elemzi, hogy a polgári jogvédelem az elmúlt húsz évben vajon önálló szakmává vált-e. Visegrády Antal a „jó”, azaz tisztességes bíró képét festi meg az olvasók számára egy összehasonlító bírói etikáról értekezve. Közös írásukban Kis Norbert és Klotz Balázs azt állapítják meg, hogy a jól működő közigazgatás előfeltétele a közigazgatásban dolgozók képzettsége és motivációja. Koi Gyula a kínai legizmus kialakulását mutatja be, s betekintést nyújt a téma angol, francia, német és orosz irodalmába. Szigeti Péter szerint az Európai Uniónak gazdasági kormányzásra lenne szüksége, különösen az iparpolitika terén. Végül Varga Csaba a jogátvétel és a jogi transzplantáció kérdéseit elemzi, vagyis egy olyan témát dolgoz fel, amely a legutolsó időkig az összehasonlító jog területére tartozott, illetőleg a jogtörténet foglalkozott vele. Összességében megállapítható, hogy az ötvennégy színvonalas írás tematikusan is jól kifejezi azt a szerteágazó szakmai tevékenységet, amelyet Tamás András az elmúlt fél évszázadban kifejtett. Az ünnepelt ugyanis részint közigazgatási jogász, részint a jogelmélet képviselője, s jelentős szerepe volt több tudományos terület és téma megalapozásában és hazai kibontakoztatásában. Komoly érdemeket szerzett abban, hogy nálunk is meghonosodjanak bizonyos tudományos módszerek és irányzatok. Szertágazó életművét nem egy-egy konkrét téma vagy módszer fogja össze, hanem az, hogy tudományos szemlélete hosszú távon állandó volt, vagy legalábbis lassan, megfontolt módon változott, álláspontja pedig mindig következetes. A kötet szerzői ilyen értelemben is méltó módon ünnepelték meg Tamás András 70. születésnapját.

192


és a jogászi ésszerűség *

Recommend Documents