MOLNÁR PÉTER* tudományos munkatárs
OGALE, AMOL* tudományos munkatárs
DR. MITSCHANG, PETER* mûszaki-tudományos igazgató
1. Bevezetés A gyantainjektálásos eljárás (RTM – resin transfer moulding) elsõsorban a kisés középszériás, komplex, 3D-s geometriával rendelkezõ alkatrészek gyártására alkalmas technológia (1. ábra) [1]. Ezen belül jól alkalmazható szendvics szerkezetû és különbözõ erõsítõ rendszerekkel, pl. fém betétekkel, vagy kapcsolódó elemekkel ellátott alkatrészek elõállítására is. Széleskörû alkalmazhatósága mellett e technológiával igen jó felületi minõség is elérhetõ, jól automatizálható, ami lehetõvé teszi autó- és repülõgép-ipari alkalmazását is [2]. A preform gyártás és a „net-shape, ready to impregnate”, vagyis az injektálásra teljesen elõkészített, a késztermékkel forma azonos elõgyártmányok alkalmazhatósága kimagaslóan elõnyös tulajdonsága az RTM technológiának. Az említett elõgyártmány-technológia jelentõsen csökkenti a szálerõsített kompozit alkatrészek gyártási idejét, és lehetõvé teszi egy átfogó minõségbiztosítási rendszer bevezetését [3, 4]. Az erõsített polimerek egymáshoz, valamint más szerkezeti elemekhez való rögzítése komoly problémákat vet fel a gyakorlati alkalmazás során. Ennek azok szolidabb mechanikai- és rossz abrazív tulajdonságai, a gyakran nehezen kivitelezhetõ és nem túl jó hegeszthetõségük, ragaszthatóságuk az oka [5]. Lehetséges viszont olyan csatlakozó elemek, fémbetétek, menetes vagy furatokkal ellátott alkatrészek beépítése a rendszerbe, amelyek a kötési feladatokat megkönnyítik, azok minõségét jelentõsen javítják. Az egyes alkotórészek stabilitása viszont nem minden esetben kielégítõ. A különbözõ erõátviteli- és lokális megerõsítést szolgáló elemek erõsítõ rendszerbe ágyazása a preformtechnológia során egyre inkább alkalmazott eljárás. A kompozitok delaminációs tönkremenetelével szembeni ellenállás javítására a varrásos erõsítés igen kedvezõ eredményekhez vezethet [6]. Ekkor az inzertek a preformtechnológia során a rétegek közé ágyazhatók, *Institut
1. ábra. RTM-technológia
ami a rögzítés mechanikai tulajdonságait jelentõsen javítja. A preformgyártáskor is alkalmazott kisebb részegységeket, melyek a teljes, gyakran igen komplex, 3Ds preform alapkövei, nevezzük sub-preformoknak [3, 7]. A kompozitba ágyazott inzertek terhelhetõségének vizsgálatára a preform elõállítás különbözõ módjait alkalmaztuk. A varrószál típusát, a rétegek felépítését és a fémbetétek rögzítésének módját változtatva megfigyelhetõ volt azok hatása a mechanikai tulajdonságokra. 2. Próbatestek elõállítása A fém betétek beágyazási módjainak és a varrásos technológia optimalizálására BigHead inzerteket (BIGHEAD BONDING FASTENERS LIMITED) (2. ábra) alkalmaztunk. A fém kapcsolódó elemek két részbõl, egy 6 mm átmérõjû menetes csapból és két osztókörön, 6 és 12 fu-
2. ábra. BigHead® inzert
für Verbundwerkstoffe GmbH, Kaiserslautern, Németország
2006. 43. évfolyam, 6. szám
257
Alkalmazott kutatás
Erõátviteli elemek rögzítése szálerõsített polimer szerkezetekben
rattal ellátott, 38 mm átmérõjû alaplapból állnak, melyek hegesztéssel rögzülnek egymáshoz. Az alaplapon található furatok a belsõ lyukkörön 4, a külsõn 5 mm átmérõjûek, az alaplap 1,5 mm vastag. Az inzertek geometriája lehetõvé tette a különbözõ varrattípusok és beágyazási módok vizsgálatát, valamint az egzakt, roncsolásos vizsgálatok elvégzését. A fém inzertek minden esetben üvegszál erõsítésû, epoxigyanta mátrixú kompozitba épültek be, a mátrix 3. ábra. Varrott fém betét (inzert) anyaga Rutepox VE 4908 típusú (BAKELITE AG), kis viszkozitású gyanta volt. Az erõsítõ rendszert nem szõtt tuk (5. ábra). Az így kialakított próbatestek segítségével üvegszál kelme (NCF) (SAERTEX WAGNER GMBH & CO. egyértelmûen meghatározható volt az egyszerûen, haKG) alkotta, melynek fajlagos tömege 894 g/m2, orien- gyományos módon beágyazott és a varrattal is erõsített tációja +45°/–45°/+45° volt. Az inzerteket varrással rög- inzertek terhelhetõsége közötti különbség, valamint a zítettük. Az erõsítõstruktúrát képezõ alaplap rétegszáma jellemzõ tönkremeneteli mód. Az ideális beágyazási paaz elsõ vizsgálatokhoz 3 volt, a késõbbi vizsgálati fázis- raméterek és a jellemzõ tönkremeneteli módok meghatának megfelelõen 2–6 rétegig kettesével változtattuk. A rozására, több paramétert változtatva, kilenc különbözõ közbülsõ egységet minden esetben két réteg képezte, felépítésû próbatestet alakítottunk ki (1. táblázat). mely egy, az inzert tányérjának megfelelõ átmérõjû fuAz elsõ esetben Serafil 80 típusú (AMANN & SÖHNE rattal volt ellátva. Ez biztosította az inzert pozícióját a GMBH & CO. KG) poliészter varrócérnát (37 tex) alkalbeépítés, varrás során, és segített az inzert alaplapja fe- maztunk az inzertek varrásos rögzítésére. A továbbfejlett azonos vastagságú gyantaréteget tartani az injektá- lesztett varrásmintához a jobb gyanta-kompatibilitással láskor (3. ábra). A közbülsõ egység, valamint a fedõré- rendelkezõ és vastagabb (64 tex) Amman Saba C50 típuteg felépítéséhez is ugyanazt a nem szõtt kelmét használtuk fel, mint az alaplapnál. Az alaplapot és a közbülsõ egységet képezõ rétegek ugyanazon varrásmintával kompaktáltuk, vagyis rögzítõ varrattal egymáshoz erõsítettük, majd a közbülsõ egységen, az inzertek helyét definiáló körvarratoknak megfelelõen stancolással alakítottuk ki a lyukakat (4. ábra). Két sub-preformot készítettünk és ezekbõl épült fel a próbatest erõsítõrend4. ábra. Alaplapból (1) és közbülsõ rétegbõl (2) összeállított preform szerét képezõ végsõ preform. Ezután helyeztük be az inzerteket a leírt módon kialakított fészkekbe, majd egy speciális varrat típussal rögzítettük azokat. A mérési eredmények egzakt kiértékelése érdekében rögzítõ varrat nélkül is beágyaztunk inzerteket a rendszerbe. E próbatestek képezték az összehasonlító vizsgálatokhoz a kontrolcsoportot. A valós beágyazás hatásának vizsgála5. ábra. Alaplap (1), közbülsõ réteg (2), inzert (3) és fedõlap (4) tára készültek pró1. táblázat. batestek úgy is, Próbatest típusok hogy a már beágyazott, varrott és varrás nélkül rögzített inzerteket két szövetrétegbõl álló fedõlappal is ellát-
258
Próbatest típusok Próbatestek rögzítõ varrat nélkül Egyszerû varrat, Serafil 80 típusú poliészter cérnával Módosított varrat, Saba C50 típusú poliészter cérnával Módosított varrat, 2, 4 és 6 alaplap alkalmazásával Módosított dupla varrat, poliészter cérnával
Öltés-szám 0 84 192 192 384
Fedõréteg nélkül × × × × (3 darab) ×
Fedõréteggel × ×
2006. 43. évfolyam, 6. szám
sú (AMANN & SÖHNE GMBH & CO. KG) poliészter cérnát használtunk. A varrás során a fém inzertek alaplapjait furatonként 8 és 10 öltéssel rögzítettük, így a teljes alaplapot tekintve, az egyszerû varratnál 84, a módosított varrattípusnál pedig 192 egyedülálló szál rögzítette az inzertet a preformokhoz. Amíg az egyszerû típusnál a varrás so6. ábra. Inzertek varrásos rögzítése rán, a lyukkörön csak egy szálat fektettünk be, addig a módosított varrattípusnál az 2. táblázat. osztókörön végighaladva még egy körvarA VARI technológia paraméterei rattal biztosítottuk, hogy egy-egy furatot Injektálás Injektálási Terhálósítási Térhálósítási Gyanta típusa tekintve minden rögzítõ tûzés (a 6. ábrán hõmérséklete vákuum hõmérséklet idõ pirossal jelölve) két varrószálból álljon. A Rutepox VE 4908 23°C 5 mbar 80°C 6 óra duplán varrott próbatestek révén megfigyelhetõvé vált a tûzéssûrûség hatása a injektálási és térhálósítási idõ, valamint a hõmérséklet kész alkatrész mechanikai tulajdonságaira. Ez esetben a minden esetben azonos volt (2. táblázat). már módosított varrattípust egymás után kétszer elkészítettük, így ezeket az inzerteket összesen 384 varrószál 3. Roncsolásos mechanikai vizsgálatok rögzítette a preformhoz (6. ábra). A különbözõ rögzítési technikákat egyszerû statikus A módosított varratok esetében 4-rõl 2 mm-re csök- húzó vizsgálatokkal hasonlítottuk össze. Ezek során a kentettük a külsõ tûzési pontok és az inzert alaplapjának teljes töréshez szükséges erõ és elmozdulás mellett a jelkülsõ éle közötti távolságot, ezzel módosítva a szálakban lemzõ tönkremeneteli mód is megfigyelhetõ volt. A próébredõ erõk vektoriális összetevõit. Így az inzertre ható batestek 75×75 mm-es alaplapját 55×55 mm-es belsõ húzóerõ a szálakban is jobbára húzó igénybevételként nyílású leszorító kerettel rögzítettük a vizsgáló berendejelenik meg, és az ébredõ erõk a szálakat nemcsak a mát- zés konzoljához (7. ábra). A méréseket 1 mm/perc konrix anyagából kiemelni igyekszenek, hanem felveszik az zolsebességgel, szobahõmérsékleten hajtottuk végre. inzertre ható húzó igénybevételt. A vizsgálatokat elvégeztük önmagában az inzerteken A Saba C50 típusú varrószál könnyebben nedvesít- is, beépítés nélkül. Így megfigyelhettük a fém betétek hetõ az epoxi gyanta által, valamint a határfelületi tapa- maximális terhelhetõségét, azok gyenge pontjait, és a dása is jobb a Serafil 80 típusú szálnál. jellemzõ tönkremeneteli módot. E mérésekhez a szakítóA varrásnál alkalmazott szálfeszítõ erõ minden eset- gépen egy 25 mm átmérõjû furattal rendelkezõ leszorító ben azonos volt, a felsõ cérnán 310, az alsónál 100 cN. keretet alkalmaztunk, ami az inzertek 38 mm-es alaplapA preformtechnológia során a sub-preformok gyártá- ját rögzítette a gép konzoljához. A mérésekhez ZWICK sa és a rögzítõ varratok elkészítése PFAFF 3574-es típu- 1474 univerzális anyagvizsgáló berendezést használsú programozható varrógéppel történt. A rögzítõ varra- tunk. 7 mérés eredményébõl a legjobbat és a legrosztok elkészítésekor az inzertek pozícionálására és rögzíté- szabbat elhagytuk, majd kiszámítottuk a maximális erõk sére állítható inzerttartó karokat alkalmaztunk. Ezek biz- átlagértékét és szórását 95%-os konfidencia intervallumtosították a fém betétek furatainak pontos, programozott helyét, így meggátolták a tûtörést. A preformokat a varrás után alumínium RTM szerszámba helyeztük és vákuummal segített injektálásos eljárással (VARI) itattuk át [1]. Az inzertek menetes csapjai lefelé fordítva egy, a szerszámban kialakított szilikon gumi fészekbe illeszkedtek, ezzel meggátoltuk a menetek gyantával való eltömörödését. A vákuum mértéke, az alkalmazott gyanta típusa, az 7. ábra. Statikus húzó vizsgálat
2006. 43. évfolyam, 6. szám
259
mal. A mérési eredményeket a 3. táblázat, valamint a 8a. és 8b. ábra tartalmazza. A 8b. ábrán jól megfigyelhetõ, hogy már a Serafil 80-as cérnával készített, egyszerû varrattal erõsített inzert is átlagosan több mint 100%-os javulást mutat a varratlan típussal szemben. A módosított technológiát (tehát rövidebb tûzési hosszt, Saba C50 típusú cérnát, és magasabb tûzési számot) alkalmazva az alap, bevarratlan esethez képest már háromszoros javulás látható a maximális terhelõ erõ tekintetében. Amíg az elõzõ esetnél (2-es típus) csak a varrószálak kihúzódása, részleges szakadása volt a jellemzõ tönkremeneteli mód, addig a3-as típusnál már egyes esetekben megfigyelhetõ volt az inzertek törése is, azok gyenge pontjainál (9a. ábra). A 4-es típusnál, ahol az inzerteket módosított dupla varrattal rögzítettük az alaplaphoz, már csak tisztán az inzertek törése figyelhetõ meg. Ez azt jelenti, hogy a varrásos erõsítéssel elértük azt az inzertre jellemzõ maximális terhelés határát, ahol már a rögzítés olyan mértékû, hogy az szinte semmilyen károsodást nem szenved, miközben a rendszer gyenge pontja teljesen áthelyezõdik a fém betétre. E varrat alkalmazásával az alapesethez képest megközelítõleg ötszörös javulás volt elérhetõ. Az oszlopdiagramokon jól megfigyelhetõ kisebb szórás is az ebben az esetben jellemzõ homogén tönkremeneteli 8. ábra. a – a vizsgálatok jellemzõ erõ-elmozdulás diagrammódot mutatja. ja; b – különbözõ módon rögzített inzertek összehaAz 5-ös típusú próbatesteket erõsítõ varrat nélkül, de sonlítása két rétegbõl álló fedõlappal alakítottuk ki. Az erõ-elmozdulás diagramon jól látható 3. táblázat. a próbatesteknek a vastaVizsgálati eredmények gabb konstrukcióból adódó nagyobb merevsége. Mivel Próbatest Átlagos Beágyazás típusa Öltések Szórás típusa erõ, N a fedõréteg meglehetõsen 1 Varrat nélkül rögzített inzertek 0 1084 ±67,3 szilárdan tartotta az inzertek 2 Egyszerû varrat, Serafil 80 típusú poliészter cérnával 84 2496 ±373,5 alaplapjának teljes felületét, 3 Módosított varrat, Saba C50 típusú poliészter cérnával 192 3628 ±175,9 ezzel a módszerrel igen jó 4 Módosított dupla varrat, poliészter cérnával 384 4742 ±58,3 erõsítõ hatást lehetett elérni 5 Varrat nélkül rögzített inzertek fedõréteggel 0 5155 ±242,1 az inzertek törése nélkül. A 6 Módosított dupla varrat poliészter cérnával, fedõréteggel 192 6022 ±101,1 jellemzõ tönkremeneteli 7 Fém inzert 0 5203 ±280,5 mód minden esetben a közbülsõ- és a fedõréteg elválása, tehát tisztán delamináció volt (9b. ábra). Ez a törés viszont viszonylag nagy erõtartományban jött létre, amit a nagyobb szórás is egyértelmûen mutat. A varrott rendszerekkel összehasonlítva ez a beépítési mód ugyan figyelemreméltóan jó 9. ábra. Jellemzõ tönkremeneteli módok. a – módosított varrattal rögzített inzert; b – varrat eredményeket ad, de konélkül, fedõréteggel rögzített inzert; c – fém inzert, beépítés nélkül
260
2006. 43. évfolyam, 6. szám
moly nehézségeket jelenthet az inzertek egzakt pozicionálása az alkatrészeken, így a valós ipari alkalmazásban nehezen kivitelezhetõ a konstrukció. A 6-os típusnál, ahol a varrásos erõsítést és az inzertnek a fedõréteggel való beburkolását egyaránt alkalmaztuk, értük el a legnagyobb javulást a mechanikai tulajdonságok és a megbízhatóság tekintetében. Az oszlopdiagramokon kitûnik, hogy e típus mérési eredményei igen kis mértékben szórnak. Ezekre a jellemzõ tönkremeneteli mód minden esetben az inzertek törése volt, mely a menetes csapok közvetlen környezetében, a belsõ furatkör által elgyengített bordákon jelent meg, mivel az inzertek alaplapjának teljes felületét egyrészt a fedõréteg, másrészt a rögzítõ varrat blokkolta. A varrat továbbá megakadályozta a fedõ és közbülsõ réteg között a varratlan típusoknál megjelenõ delaminációt, és azt csak az inzert menetes csapja alatti meglehetõsen kis területre korlátozta. Azáltal, hogy a konstrukció a terhelést a belsõ lyukkör által létrehozott bordákra egyenletesen osztja el, az inzertek terhelhetõségének tekintetében javulás figyelhetõ meg az elõzõ típusokhoz képest is, ahol ugyancsak a fémbetétek törése volt a jellemzõ (4-es típus). Az erõ-elmozdulás diagramon jól látható a rendszer robosztusabb konstrukció miatti nagyobb merevsége. Mivel a varrás során a programozott pontok definiálják az inzertek pontos helyét, ezen beágyazási típus fedõréteggel való ellátása már nem jelent a gyártás során komoly problémát, így ipari környezetben is könnyen kivitelezhetõ. A fenti vizsgálatokat pusztán a fém inzerteken, beépítés nélkül is elvégeztük. Ezek eredményei jól mutatják, hogy az inzertek terhelési határát elértük, sõt a 6-os típus esetében meg is haladtuk a varrásos beépítés segítségével. E darabokon nagyon tisztán megfigyelhetõ volt a fém betétek alaplapjainak haranggörbe-szerû torzulása, ami a diagramokon is látható elsõ delaminációhoz vezet a beépített daraboknál. Ez mindig a menetes csap alatt jelent meg és a görbéken egy kisebb mértékû törés jelzi. Ezen kívül megjelenik a betétek alaplapjainak gyenge pontja és azok tönkremenetele (9c. ábra). A kissé nagyobb maximális törési erõ oka az lehet, hogy amíg a bevarrott daraboknál az inzertek alaplapja rögzítve volt, így azok gyenge pontja nagyobb részt nyíró igénybevételt szenvedett, addig a beépítetlen darabok kis mértekben kihúzódhattak a leszorító keretbõl, felgörbültek, így a gyenge bordák már inkább húzásnak voltak kitéve, amivel szemben nagyobb volt az ellenállóságuk. E jelenséget is figyelembe véve a következõkben megvizsgáltuk, hogy mekkora befolyást gyakorol a bevarrott inzertek terhelhetõségére a rendszer merevsége. Mivel minden próbatest esetében a leszorító keret alatt az alaplapok gömbpalástszerû meggörbülése volt megfigyelhetõ a húzóvizsgálat során, így kérdéses volt, hogy
2006. 43. évfolyam, 6. szám
vajon mekkora befolyással bír ez a jelenség az inzertek tönkremenetelére, az elsõ, a menetes csap alatt megjelenõ delaminációra és a rendszer teljes tönkremeneteléig növelhetõ maximális terhelésre. Az elõzõekben is alkalmazott próbatesteket állítottunk elõ úgy, hogy az inzertek alatt elhelyezkedõ rétegek számát változtattuk, és ezzel a kész darabok merevséget befolyásoltuk. A módosított varrattípusnak megfelelõ mintát és varrószálat alkalmaztunk, tehát az inzerteket 192 egyedi szál rögzítette az alaplaphoz. Kettõ, négy és hat rétegbõl állítottuk össze a próbatestek alaplap-preformjait és az injektálás után, a már elõzõekben is alkalmazott módon, statikus szakítóvizsgálatokat végeztünk. A gyártás és a mérések során minden paraméter megegyezett az elõzõekben alkalmazottakkal. Megállapítottuk, hogy a kompozit lapok leszorító keret alatti gömbpalástszerû görbülése a rétegszám emelkedésével egyre kisebb mértékû. A 10. ábrán jól megfigyelhetõ, hogy amíg a rendszer terhelhetõsége az alaplap rétegszámának változtatásával számottevõen nem módosult, addig a merevség változása a szakítógép által készített diagramokon is megmutatkozik.
10. ábra. A próbatestek merevségének változása az alaplapszám függvényében
Az elsõ delamináció és annak változása igen figyelemreméltó e próbadarabok esetében. Amíg a két rétegbõl felépített alaplappal rendelkezõ próbatestek, azok nagyobb rugalmassága miatt, képesek voltak a gömbszerû torzulásra, addig a vastagabb típusok ezt az elmozdulást nem, vagy csak nagyon kis mértékben voltak képesek követni. Ez okozhatja azt, hogy a két réteggel készült, tehát rugalmasabb daraboknál az elsõ delamináció, amely minden esetben a húzó igénybevétel hatására az inzert menetes csapja alatt jelent meg, nem volt tisztán tapasztalható. A rendszer összehangoltabban vette fel a terhelést. A négy és hat rétegbõl álló alaplappal rendelkezõ próbatestek ezen elmozdulást nem voltak képesek követ-
261
ni, így az elsõ delamináció szembetûnõen és viszonylag kis terhelésnél létrejött. Ebben az erõtartományban tulajdonképpen a fém betét és a mátrix anyag közötti adhézió szûnik meg, valamint az inzert alaplapja feletti gyantaréteg nyíródik el, és ezután veszik át a terhelés nagy részét a varrószálak. Így a rendszer, bár maradó károsodást szenvedett, mégis nagy mértékben tovább volt terhelhetõ. 4. Összefoglalás A preformtechnológia során menetes fém csatlakozó elemeket rögzítettünk nem szõtt, üveg kelmébõl álló erõsítõ struktúrába varrásos és beágyazásos technikával. Epoxi mátrixot alkalmazva gyantainjektálásos eljárással készítettük a próbatesteket, melyeket statikus húzó terheléssel vizsgáltunk. A különbözõ beágyazási és varrási típusokkal kialakított próbatesteken végzett összehasonlító mérések eredményei rámutatnak a jellemzõ tönkremeneteli módokra, azok maximális terhelhetõségére, a továbbfejlesztés lehetséges módjaira. Az eredmények igazolták azon feltevést, hogy a fém betétek polimer kompozit anyagokba való varrásos rögzítése jelentõs mértékben javíthatja a szerkezet mechanikai tulajdonságait és megbízhatóságát. Megfelelõ anyagok és technológiák alkalmazásával kialakítható egy olyan komplex erõsítõ rendszer, amelyben a beépített kapcsolódó elemek terhelhetõség szempontjából is egy homogén egységet képeznek a beágyazó anyaggal. Ezen homogén rendszerek kialakítása elengedhetetlenül fontos a könnyû, kompozit szerkezeti anyagok tervezésében, gyártásában.
262
Irodalomjegyzék [1] Neitzel, M.; Breuer, U.: Die Verarbeitungstechnik der Faser-Kunststoff-Verbunde, Hanser-Verlag, 1997. [2] Dexter, H. B.: Development of textile reinforced composites for aircraft structures. Preoceeding of the 4th international Symposium for textile composites, Kyoto, 12–14 October 1998. [3] Mitschang, P.; Ogale, A.; Schlimbach, J.; Weyrauch, F.; Weimer, C.: Preform Technology: a Necessary Requirement for Quality Controlled LCM-Processes, Polymers & Polymer Composites, No. 8, 11, 605–622 (2003). [4] Weimer, C.: Zur nahtechnischen konfektion von textilen Verstarkungsstrukturen für Faser-Kunstoffe-Verbunde, IVW script band 31, 1–161 (2002). [5] Habenicht, G: Kleben: Grundlagen, Technologie, Anwendungen, Springer-Verlag, 1990. [6] Mignery, L. A.; Tan, T. M.; Sun, C. T.: The use of stitching to suppress delamination in laminated composites. Delamination and debonding, ASTM STP 876, ed. W. S. Johnson, American Society of Testing and Materials, Philadelphia, PA, 371–381, 1985. [7] Weimer, C.; Mitschang, P.: Quality Management during the manufacture of ‘Tailored Reinforcements’ for LCM Processes, Proc. ACUN-4 ‘Composite systems macrocomposites, microcomposites, nanocomposites’, UNSW, Sydney, Australia, 21–25 July 2002. [8] Mitschang, P.: Faser-Kunststoff-Verbund-Bauteil mit Inserts, OS DE 198 34 772 A1, 1. August 1998. [9] Brandau, E.: Duroplastwerkstoffe: Technologie, Prüfung, Anwendung, VCH Verlag, 1993. [10] Molnár, P.; Ogale, A.; Mitschang, P.: Incorporation of functional elements into the reinforced polymer structure by means of tailoring technology, Reinforced Plastics 2004, International Balaton Conference.
2006. 43. évfolyam, 6. szám