KÖZÉRTHETŐEN AZ EURÓPAI UNIÓ SZAKPOLITIKÁIRÓL
A cél: fenntartható, biztonságos és megfizethető energiaellátást biztosítani az uniós fogyasztók számára
Energiapolitika
Eur ó p án ak m ár m o s t fel kel l kés zülni e ar r a, ho gy ener giat er m el és i, -s zál l ítási és -fo gyas zt ás i gyako r l at át gyö ker es en m eg kel l vál t o zt at nia.
TARTALOMJEGYZÉK
KÖZÉRTHETŐEN AZ EURÓPAI UNIÓ SZAKPOLITIKÁIRÓL Ez a tájékoztató füzet a „Közérthetően az Európai Unió szakpolitikáiról” című sorozat része. A sorozat azt hivatott elmagyarázni, mit tesz az EU azokon a területeken, ahol hatáskörrel rendelkezik, miért van szükség arra, hogy intézkedjen, és munkája milyen eredménnyel jár. A rendelkezésre álló ismertetőket a következő internetcímen lehet elolvasni és letölteni:
Miért van szükségünk uniós energiapolitikára? Közös érdekek egy stratégiai fontosságú területen . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 Hogyan készül fel az Európai Unió? Uniós energiastratégia . . . . . . . . . . . . . . . . 5 Mit tesz az Unió? Növeli a fogyasztók mozgásterét és élénkíti az energiaágazatot . . . . . . . . . . . . 8 Folyamatban lévő munkák Kilátások 2020 után: a jövő kihívásai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 További tudnivalók . . . . . . . . . . . . . . . 14
http://europa.eu/pol/index_hu.htm
Hogyan működik az Európai Unió? Európa 2020 stratégia: Európa növekedési stratégiája Az EU alapító atyái Adópolitika Belső piac Bővítési politika Csalás elleni küzdelem Digitális menetrend és információs társadalom Egészségpolitika Éghajlat-politika Élelmiszer-biztonsági politika Energiapolitika Fejlesztési és együttműködési politika Foglalkoztatási és szociális politika Fogyasztói ügyek Gazdasági és monetáris unió és az euró Halászati és tengerpolitika Határok és biztonság Humanitárius segítségnyújtás Jogérvényesülés, alapvető jogok és uniós polgárság Kereskedelempolitika Költségvetés Környezetvédelmi politika Közlekedéspolitika Kulturális és audiovizuális politika Kutatási és innovációs politika Kül- és biztonságpolitika Mezőgazdasági politika Migrációs és menekültügyi politika Oktatási, képzési, ifjúsági és sportpolitika Regionális politika Vállalkozáspolitika Vámpolitika Versenypolitika
Közérthetően az Európai Unió szakpolitikáiról – Energiapolitika Európai Bizottság Kommunikációs Főigazgatóság Kiadványok 1049 Brüsszel BELGIUM Kézirat lezárva 2012 júliusában A borítón látható fénykép © Digital Vision/Getty Images 14 o. – 21 x 29,7 cm ISBN 978-92-79-24123-9 doi:10.2775/48651 Az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg, 2013 © Európai Unió, 2013 A kiadvány a forrás feltüntetésével szabadon másolható. A fényképeket a szerzői jog tulajdonosának előzetes engedélyével lehet csak felhasználni vagy sokszorosítani. Engedélyért közvetlenül a jogtulajdonosokhoz kell fordulni.
3
E N E R G I A P O L I T I K A
Miért van szükségünk uniós energiapolitikára? Közös érdekek egy stratégiai fontosságú területen © Wintershall Holding GmbH
Világítás, fűtés, közlekedés, ipari termelés: megannyi nélkülözhetetlen szolgáltatás, melyekre az embereknek és a vállalkozásoknak egyaránt szükségük van, és amelyek nem működhetnének energia nélkül. A fosszilis tüzelőanyagok (kőolaj, földgáz és szén) azonban nem megújuló energiaforrások. Jól kell tehát gazdálkodnunk velük, sőt új energiaforrásokat kell kifejlesztenünk. Európa egyre több energiát fogyaszt, és egyre több energiát importál. Az uniós országok jól tudják, milyen fontos, hogy egységesen lépjenek fel ezen a stratégiai jelentőségű területen. Az Európai Unió tehát közös szabályozást fogadott el, és egyetlen irányt követve gondoskodik arról, hogy megfizethető áron, a lehető legkevesebb környezeti szennyezéssel elegendő mennyiségű energiához jusson.
Az energiatermeléshez és az energiának a végső fogyasztóhoz való eljuttatásához rendkívüli technikai, logisztikai és pénzügyi eszközökre van szükség
Összetett folyamatok A számítógépet bekapcsolni vagy autóval utazni magától értetődőnek tűnik – ám e számunkra mindennapi rutinműveletek hátterében összetett folyamatok állnak. A fosszilis energiaforrásokat, így a földgázt, a kőolajat és a szenet a felszínre kell hozni, más természeti erőforrásokat pedig általunk felhasználható energiává kell alakítani: a fát hővé, a szelet, a víz erejét és a napfényt – szélerőművek, duzzasztóművek, illetve napelemek segítségével – villamos energiává. Az energiát ezután el kell szállítani oda, ahol szükség van rá. A termelés helyét a fogyasztás helyétől néha óriási távolságok, földrészek, tengerek választják el. Mindehhez olyan berendezésekre van szükség, amelyek hosszú évtizedeken át biztosítják az energiaellátás folyamatosságát. Rendkívüli technikai, logisztikai és pénzügyi eszközökre van tehát szükség. Az energiaágazat stratégiai fontosságú, mert nem tudunk energia nélkül élni. Nélkülözhetetlen, ha világításra van szükségünk, ha védekeznünk kell a hideg ellen, ha el kell jutnunk vagy árut kell szállítanunk valahova, de elengedhetetlen minden gazdasági ágazat, a mezőgazdaság, az ipar, a szolgáltatási szektor működéséhez, sőt a tudomány fejlődéséhez is. Életszínvonalunk fenntartása komoly energiaszükséglettel jár. Természetesen ez környezetszennyezést okoz (a légkörben, a vízben, a talajban, éghajlatunkat változásnak kitéve), amelynek hatását, amennyire csak lehet, csökkentenünk kell.
A legjelentősebb importőr a világon Európát energetikai függőség jellemzi, azaz energiaszükségletének jó részét határain kívülről kell fedeznie. Az Európai Unió a világ második legnagyobb gazdasága, a világban termelt energiának ötödét fogyasztja, de nincs sok energiatartaléka. Szerencsére Európa energiaforrásainak palettája – más szóval energiaszerkezete – eléggé sokszínű: Ausztriában vízerőművek, Lengyelországban szénbányák,
AZ EURÓPAI UNIÓ FOSSZILISTÜZELŐANYAG-IMPORTJÁNAK ALAKULÁSA (1995–2010)
90% 80% 70%
1995 2000 2005 2010
60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% Összesen
Forrás: Eurostat.
Szén
Kőolaj
Földgáz
K Ö Z É R T H E T Ő E N
A Z
E U R Ó P A I
U N I Ó
4
S Z A K P O L I T I K Á I R Ó L
Franciaországban atomerőművek, az Északi-tengerben kőolajmezők, Hollandiában és Dániában földgázmezők találhatók. Minden uniós ország más típusú energiaforrással rendelkezik, és ez nagyon előnyös. Az energetikai sokféleség ugyanis fontos. Ahhoz azonban, hogy hasznát lássák e sokféleségnek, az európai országoknak szolidárisaknak kell lenniük egymással. Európa energetikai függősége hatással van gazdaságunkra. A kőolajat a Kőolaj-exportáló Országok Nemzetközi Szervezetének tagjaitól (az OPECországoktól) és Oroszországtól, a földgázt pedig Oroszországtól, Norvégiától és Algériától vásároljuk. Ez évente több mint 350 milliárd eurós veszteséget jelent Európának. Ez a kiadás ráadásul egyre nő. Nincs tehát más választásunk: Európának hatékonynak, szolidárisnak és ambiciózusnak kell lennie, hogy az energiaforrások és az energiaellátási útvonalak minél szélesebb választékát építse ki.
Az uniós célok Az Európai Unió rendelkezik a szükséges hatáskörökkel és jogi eszközökkel ahhoz, hogy saját energiapolitikát alakítson ki, amellyel: – gondoskodhat energiaellátásáról; – biztosíthatja, hogy az energiaárak ne korlátozzák versenyképességét; – védeni tudja a környezetet, különösen az éghajlatváltozás elleni küzdelem révén; – fejlesztheti az energetikai hálózatokat.
Tekintélyes nemzetközi szakértők hitelt érdemlően bizonyították, hogy az éghajlatváltozás következményei beláthatatlanok, és a világnak nagy árat kell fizetnie, ha nem csökkenti azonnal üvegházhatásúgáz-kibocsátását. Ez különösen érzékenyen érinti az energiaágazatot, mivel az több mint 80%-ban fosszilis tüzelőanyagokra támaszkodik. E tüzelőanyagok elégésekor szén-dioxid szabadul ki a légkörbe, amely a fő üvegházhatású gázok egyike. Az európai energetikai ágazat jövőjének tehát a fosszilis tüzelőanyagok használatának visszaszorításán és a kis szén-dioxid-kibocsátású energiaforrások fokozott használatán kell alapulnia.
Közös kiindulópont az Európai Unió fellépéséhez Az európai országok nem most kezdtek el az energetikai ágazat sorsáról gondolkodni. Már közvetlenül a második világháború után szóba került, hogy „a háború eszközeit a béke szolgálatába” kell állítani, ahogy azt Jean Monnet, az Európai Unió egyik alapító atyja megfogalmazta. Az első európai szerződések éppen a szén- és acéltermelésre, illetve a nukleáris energiára vonatkoznak. Az egyik szerződés az Európai Szén- és Acélközösséget hozta létre, és hatálya 2002-ben járt le, a másik az Európai Atomenergia-közösséget teremtette meg, és még ma is hatályos. Az uniós országok már a hatvanas években rájöttek arra, hogy szolidárisnak kell lenniük, ha energiaellátási problémák merülnek fel. A felismerést tett követte: közös stratégiai kőolajkészleteket hoztak létre, és kidolgozták a válság esetén követendő eljárást. Manapság az energiapolitika sok más területre is hatással van: az iparra, a környezetvédelemre, a közlekedésre, a kutatásra és az innovációra, sőt a külkapcsolatokra is.
Félmilliárd főt számláló egységes piac © NASA/Goddard Space Flight Center
A tagállamok saját maguk döntik el, hogy milyen energiaforrások kifejlesztésére összpontosítanak, de nem hagyhatják számításon kívül a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos uniós célokat.
Az éghajlatváltozás
5
E N E R G I A P O L I T I K A
Hogyan készül fel az Európai Unió? Uniós energiastratégia Mivel energiatartalékai nem számottevőek, az Európai Unió jelenleg kénytelen energiaszükségleteinek több mint felét importból fedezni. Mivel a fizetendő ár a világpiacoktól függ, az Unió ki van szolgáltatva a mindenkori helyzetnek. Az energiaszámlát tehát csak egyféleképp csökkenthetjük: ha kevesebbet fogyasztunk. Lehetséges-e azonban kevesebb energiát fogyasztani úgy, hogy közben megőrizzük jelenlegi életszínvonalunkat és kényelmünket?
Takarékosan az energiával A válasz: igen, noha nem könnyű. Ésszerűbben, hatékonyabban kell felhasználnunk az energiát. Ha sikerül, többszörös a haszon: nemcsak az importfüggőségünket csökkentjük, hanem a szén-dioxid-kibocsátást is. Ráadásul az Unión belül új munkahelyeket teremthetünk, a szerzett szakértelmet pedig az Unión kívül is kiaknázhatjuk. Az energiahatékonyság tehát egyike azoknak a fő céloknak,
amelyeket az Európai Unió 2020-ig meg szeretne valósítani. Az EU vezetői úgy döntöttek, hogy a jelenlegi adatok alapján 2020-ig előre jelzett energiafogyasztás ötödét meg kell takarítani. Nem csekély vállalás: több mint 400 erőmű termelésével egyenértékű energiáról van szó. Ahhoz, hogy sikerüljön, az Európai Uniónak arra kell sarkallnia a tagállamait, hogy vessenek véget az energiapazarlásnak, és tegyék energiahatékonnyá az elektromos készülékeket, az ipart, a közlekedést és az épületeket egyaránt. Ez utóbbiakban fogyasztjuk el energiaigényünk 40%-át, ennek 8/10-ét pedig fűtésre fordítjuk – az épületenergetika ágazata tehát különösen fontos ebből a szempontból. Az uniós célok elérése végett a tagállamok mindegyikének energiahatékonysági terveket kell készítenie. A gazdasági válság idején az Európai Uniónak kreatívnak kell lennie, hogy ösztönözni tudja az energiahatékonyságot célzó beruházásokat, amelyek jövedelmezőek és hamar megtérülnek ugyan, de a pénzt meg kell előlegeznie valakinek. Költségvetésével és saját pénzügyi intézményeivel az Európai Unió segíteni tudja
Kihívás Európa számára: életszínvonalunkat megőrizve kevesebbet fogyasztani
© Fotolia
K Ö Z É R T H E T Ő E N
A Z
E U R Ó P A I
U N I Ó
S Z A K P O L I T I K Á I R Ó L
6
a tagállamokat energiahatékonysági terveik finanszírozásában.
egyes piaci szereplők jogtalanul kvázi monopolhelyzetet élvezzenek.
Valódi uniós energiapiac
Megfelelő energiahálózatok
A villamos energia és a gáz elvileg szabadon áramolhat az uniós területet lefedő hálózatokban. A nagy uniós energiapiac minden termelőt és szolgáltatót versenyhelyzetbe hoz. Ez azt jelenti, hogy elméletileg bárki és bárhol vehet vagy adhat el villamos energiát, illetve gázt. A cél az, hogy a lehető legkedvezőbb áron minőségi ellátáshoz lehessen jutni. Az 500 millió fogyasztóból álló piac azonban nem elég fejlett még, mivel számtalan tagállami rendelkezés korlátozza az energiacégek határon túli terjeszkedését. Egyes kormányok például rögzítik a gáz és a villamos energia árát a vállalkozások számára. Az is előfordul, hogy egyes piaci szereplők jogtalan előnyöket élveznek a hálózati hozzáférés tekintetében, ami elriasztja a befektetőket, mivel a feltételek nem kedvezőek. Mindez az elavult létesítmények felújítását is veszélyeztetheti. Javítani kell tehát a versenyfeltételeken, és közös szabályokat kell bevezetni, hogy a hálózatot mindenki ugyanazon feltételekkel használhassa. Az Európai Unió szerepe ebben elsődleges, mivel amellett, hogy ő hozza meg a szabályokat, a piacok ellenőrzésében is széles hatáskörrel rendelkezik, mert meg kell akadályoznia, hogy
Az energiahálózatokat továbbá korszerűsíteni és fejleszteni kell, egyrészt azért, hogy ki lehessen elégíteni az egyre növekvő energiaszükségletet, másrészt azért, hogy bővíteni lehessen a rendelkezésre álló energiaforrások palettáját, és biztosítani lehessen a piac zavartalanságát. A következő tíz évben az energiahálózatok fejlesztése hatalmas, 1000 milliárd eurós nagyságrendű beruházásokat igényel. Az Európai Unió segítsége minden tagállam számára nyilvánvaló haszon ezen a területen, mivel közös érdekük, hogy nagyfeszültségű távvezetékek, illetve földgázvezetékek kiépítésével lehetővé tegyék a rendszereik összekapcsolását, továbbá hogy megoldják az energiatárolási problémákat. Ez amellett, hogy elősegíti a kereskedelmet, lehetővé teszi, hogy a tagállamok szolidaritása révén meg lehessen oldani a kereslet és a kínálat közötti eltérések problémáját az EU területén. A nagyfeszültségű távvezetékeket eredetileg azért építették, hogy a nagy villamos erőműveket összekössék a legközelebbi fogyasztói területekkel. Most viszont a megújuló energiaforrásokon alapuló távoli, egyenetlen teljesítményű erőművektől is el kell szállítaniuk az energiát. Az elosztó hálózatoknak rugalmasabb energiafelhasználást kell lehetővé tenniük, hogy csúcsidőben is el tudják látni a fogyasztókat a szükséges energiával, illetve számításba kell venniük a háztartási méretű kiserőművekből (például napelemekből) származó energiát is.
Az uniós vállalkozásoknak és polgároknak biztonságos, jó minőségű energiára van szükségük
© Fotolia
7
E N E R G I A P O L I T I K A
A polgárok biztonsága a tét A hálózati projektek megkezdéséhez szükséges engedélyek beszerzése azonban még túl sok ideig várat magára. Az Európai Uniónak tehát ösztönöznie kell az energetikai hálózatok fejlesztését. Ennek érdekében meg kell határoznia az európai szintű prioritásokat, fel kell gyorsítania a „hiányzó láncszemek” kiépítését és a hálózatok korszerűsítését, főleg Európa keleti részén. Az Európai Unió nem korlátozhatja szerepét a munkálatok koordinálására, hanem néha pénzügyi segítséggel meg kell adnia a kezdeti lökést a szükséges, de gazdaságilag túl kockázatos projektek elindításához.
A fogyasztók a figyelem középpontjában Tevékenységünknek tulajdonképpen egyetlen célja van: a fogyasztók javát szolgálni – legyen szó akár magánszemélyről, akár kis- vagy nagyvállalkozásról. A fogyasztókat különböző jogok illetik meg, amelyekről többet kellene tudniuk, hogy teljes mértékben kiaknázhassák a belső energiapiacban rejlő lehetőségeket. Joguk van például ahhoz, hogy könnyen szolgáltatót válthassanak, hogy egyértelmű számlákat és egymással összehasonlítható ajánlatokat kapjanak, hogy tájékozódhassanak arról, honnan származik az általuk fogyasztott villamos energia, és mekkora a pillanatnyi fogyasztásuk. Az információs és távközlési technológiák egyre nagyobb szerepet fognak kapni az energiaszektorban, hogy segítségükkel a fogyasztók minél nagyobb mozgásteret kapjanak az energiapiac világában. Csakis uniós szintű szabályozással érhető el, hogy minden fogyasztó egyenlő esélyeket kapjon, és élhessen az iparág által elért méretgazdaságosság előnyeivel. Az Uniónak tehát életbe kell léptetnie a szükséges jogszabályokat, különösen a fogyasztásmérőkből származó adatok védelmének tárgyában. Gondoskodni kell arról is, hogy a fogyasztók hozzájuthassanak energiatakarékos készülékekhez, tájékozódhassanak azok valós fogyasztásáról, és így a szükséges információk birtokában vásárolhassanak. A cégeknek lehetőséget kell teremteni arra, hogy ott vásárolják az energiát, ahol a legolcsóbb. Csakis valódi verseny révén lehet elérni, hogy az energiaárak ne legyenek mesterségesen se túl magasra emelve, se túl alacsony szintre lenyomva, hanem ösztönözzék a beruházásokat az energiatermelés területén.
Az uniós energiapolitikának az energiatermelés és -szállítás biztonságáról is gondoskodnia kell ahhoz, hogy igazán a polgárok javát szolgálja. A tagállamok tudatában vannak annak, mennyire fontos, hogy európai szinten összehangolják, sőt harmonizálják a veszélyes energetikai létesítményekre vonatkozó biztonsági szabályokat. A japán fukusimai atomerőmű balesete egyértelművé tette a nukleáris biztonság fontosságát. Az Európai Uniónak képesnek kell lennie arra, hogy biztosítsa az európai atomerőművek védelmét, és meg kell tudnia oldani, hogy a nukleáris hulladékok kezelése a legszigorúbb előírások betartásával történjen. A radioaktív sugárzással szemben a lakosságnak és a nukleáris ágazat munkavállalóinak védelmet nyújtó, uniós szinten megállapított előírások ma már az Európai Unió egész területén hatályosak. Az Uniónak továbbra is tudnia kell biztosítani, hogy területén az urán kereskedelme ne legyen táptalaja a csempészetnek, és ne járuljon hozzá a nukleáris fegyverek elterjedéséhez. Az Unió e szabályok betartásával példát mutathat az egész világnak. A biztonság más energetikai létesítmények esetében is fontos. A tengeri gáz- és olajkutakat illetően például mindent meg kell tenni azért, hogy Európa partjai közelében ne következhessenek be olyan katasztrófák, mint amelyet 2010-ben a Mexikói-öbölbe ömlő kőolaj okozott.
Csúcstechnológia a szénmentes energiatermelés szolgálatában Európának forradalmasítania kell a technológiát, hogy szén-dioxid-kibocsátás nélkül tudjon energiát termelni. Az Európai Unió ezért 2008-ban stratégiai tervet hagyott jóvá a szénszegény energetikai technológiák fejlesztésére. A terv abban áll, hogy meg kell szólítani az érintett ágazat vállalatait, együttműködésre kell ösztönözni őket, és uniós támogatást kell nyújtani nekik ilyen irányú tevékenységeikhez. Egyes ipari kezdeményezések az energiatermelésre és az energiaforrásokra – például a bioüzemanyagokra, a szélenergiára, a nukleáris energiára, az üzemanyagcellára és a hidrogén energetikai felhasználására – összpontosítanak. Más projektek az energiával való gazdálkodás javítására törekednek úgynevezett „intelligens városok” megteremtésével. További kezdeményezések a szén-dioxid leválasztásával és föld alatti tárolásával, illetve a jövő villamosenergiahálózatának kigondolásával foglalkoznak. A cél: az új technológiákat megfizethetővé és jövedelmezővé tenni, hogy belátható időn belül átvehessék a jelenleg alkalmazott technológiák helyét, ezáltal pedig csökkenteni az európai energiaszektor szén-dioxid-kibocsátását. A fejlesztések pénzügyi vetülete olyan méretű, hogy a cél megvalósításához európai szinten összehangolt erőfeszítésre van szükség. Az uniós terv becslések szerint 2020-ig 50 milliárd eurós költséget jelent.
K Ö Z É R T H E T Ő E N
A Z
E U R Ó P A I
U N I Ó
8
S Z A K P O L I T I K Á I R Ó L
Diplomácia az energetika területén
Demokratikus döntéshozatali folyamat
A világ legnagyobb regionális piacaként az Európai Uniónak érvényesítenie kell érdekeit a nemzetközi színtéren, hogy gondoskodhasson energiaellátásának biztonságáról. Az uniós piac nagy mérete és nagy importfüggősége miatt az EU nem hagyhatja, hogy magától történjenek a dolgok, főként egy olyan időszakban, amikor egyre gyorsul a versenyfutás az energiaforrásokért a világban. Sajnálatos módon az Európai Uniónak mindig is nehézséget okozott közös nevezőre jutni a kérdésben, noha nagyon is érdekében áll egységesen fellépni nemcsak a nagy energiatermelő országokkal szemben, hanem a nagy energiafogyasztó országokkal szemben is. Az Uniónak el kell érnie, hogy viszonya a szomszédos országokkal az uniós energetikai érdekeket szolgálja, többek között azért, hogy a földgázés kőolajszállítóktól érkező energia behozatala ne ütközzön akadályokba, de azért is, hogy bővíteni tudja energiapiacát. Az energiának Európa külpolitikájában – a fejlesztési segélyezésben, a külkereskedelemben és a kétoldalú együttműködési megállapodásokban – is szerepet kell kapnia. Ezáltal az EU az európai csúcstechnológiák exportálását is elősegítheti.
Az uniós energiapolitika mindenkit érint az Európai Unióban. Az európai jogszabályok nagy hatással vannak a tagállamok jogára, ezen belül az energiával kapcsolatos nemzeti szabályozásra is. Az Európai Parlament (melynek tagjait ötéves időtartamra az uniós polgárok választják) és az Európai Unió Tanácsa (amely a tagállamok kormányait képviseli) együtt fogadja el az energiára vonatkozó uniós jogszabályokat, kivéve azokat, amelyek az atomenergiával és az energia adóügyi kérdéseivel foglalkoznak. Ez utóbbiakról az EU Tanácsa egyedül dönt. A tagállamok azonban a tagállami szakértői bizottságok révén már az uniós javaslatok szövegének kidolgozásában is részt vesznek. A szakmai szövetségek és a civil szervezetek is hozzájárulnak ehhez az átlátható folyamathoz, hiszen a jogalkotók az ő véleményüket is kikérik a különböző konzultációs szakaszokban, sőt saját kezdeményezésre is hozzászólhatnak.
HONNAN ÉRKEZIK AZ IMPORT-KŐOLAJ ÉS -FÖLDGÁZ EURÓPÁBA? Régi stratégiai szállítók Új stratégiai szállítók
NORVÉGIA OROSZORSZÁG LNGszállítók*
ALGÉRIA *LNG-szállítók: cseppfolyósított földgázt szállító országok (Katar, Algéria, Nigéria)
A FÖLDKÖZITENGERI TÉRSÉG KELETI RÉSZE
IRAK
© Union européenne
KASZPITENGERI TÉRSÉG
OPEP
9
E N E R G I A P O L I T I K A
Mit tesz az Unió? Növeli a fogyasztók mozgásterét és élénkíti az energiaágazatot Az Európai Unió példátlan védelmet nyújt az európai fogyasztóknak: gondoskodott a kiszolgáltatott fogyasztók védelméről, illetve arról, hogy az energiaszámlák egyértelműek legyenek, valamint megerősítette az ellenőrző hatóságok hatáskörét az ellenőrzés és a szankciók kiszabása tekintetében. A várt áttörést azonban az „intelligens” fogyasztásmérők és hálózatok jelentik, melyek alkalmazását az EU azért szorgalmazza, hogy a fogyasztóknak nagyobb tere legyen a cselekvésre. E berendezéseknek köszönhetően az energiaszámlák a valós fogyasztáson fognak alapulni, a fogyasztóknak pedig bármikor lehetőségük lesz tájékozódni pillanatnyi fogyasztásukról, hogy szükség esetén ésszerűsíthessék azt. Az Európai Unió a magánélet és az intelligens fogyasztásmérők révén összegyűjtött adatok védelméről sem feledkezik meg, ezért életbe lépteti az ehhez szükséges óvintézkedéseket. Az EU a fogyasztók tájékoztatását is kötelezővé tette, így a vásárlók az energiahatékonysági címkéknek köszönhetően ma már a szükséges információk ismeretében választhatnak az elektromos készülékek közül. A címkézési kötelezettség jelenleg számtalan háztartási, irodai és más készülékre kiterjed. A gyártókat ez az intézkedés arra ösztönözte, hogy energiatakarékosabb termékeket kínáljanak, ami csökkenti a fogyasztók költségeit, hiszen a termékek ára a valóságban nemcsak a vételárból áll, hanem a termék használatával járó kiadásokat is magában foglalja.
szélesebbé tette a kínálatot és általában javította a szolgáltatás minőségét, továbbá a lehető legkedvezőbb árak kialakulásához vezetett. Az Európai Unió, hogy mindezt fenn lehessen tartani, nemzeti szabályozó hatóságok létrehozásával bízta meg a tagállamokat. Az energiaügyi szabályozó hatóságok a rendszer felügyelői a köz, vagyis a fogyasztók érdekében. Kiterjedt hatáskörük feljogosítja őket arra, hogy szankcionálják a versenyellenes magatartást, és lehetőséget teremtsenek a fogyasztóknak arra, hogy a számukra legmegfelelőbb szolgáltatót válasszák. A szabályozó hatóságok rögzítik az energiaszállítás árát, hogy az a lehető legkedvezőbb legyen, vagyis egyrészt megfelelő jövedelmet jelentsen a hálózatüzemeltetőknek, és beruházásra ösztönözze őket, másrészt ne terhelje meg túlzottan a végső fogyasztók számláját. Ennek ellenére nem biztos, hogy az energiaárak csökkenni fognak, mivel többé-kevésbé függnek a kőolaj világpiaci árától, és azt lehetetlen korlátozni. Az egyetlen tényleges lehetőség az energiaszámla csökkentésére tehát az, ha ésszerűen
Csökkenti az energiaszámlákat A villamos energia és a gáz piacára nehezedő monopóliumoknak vége, aminek köszönhetően minden fogyasztó maga választhatja meg, kitől vegye az energiát. Egy friss tanulmány számszerűsítette is az ebből származó pénzügyi hasznot: villamosenergia- és gázszolgáltatót váltva több mint 13 milliárd eurót, vagyis háztartásonként mintegy 100 eurót lehetne megtakarítani évente. Először a vállalkozások kaptak lehetőséget arra, hogy villamosenergia- és gázszolgáltatót váltsanak. Az energiaköltség a nagy európai gazdasági ágazatok – mind a nagyvállalatok, mind a kis- és középvállalkozások – termelési költségeinek jelentős részét teszi ki. Az a tény, hogy az energiaszolgáltatóknak versenyezniük kell egymással,
Az energiahatékonysági címkéknek köszönhetően ma már a megfelelő ismeretek birtokában vásárolhatunk elektromos készülékeket
K Ö Z É R T H E T Ő E N
A Z
E U R Ó P A I
U N I Ó
S Z A K P O L I T I K Á I R Ó L
fogyasztunk. Ha az uniós energiatakarékossági célok megvalósulnak, 2020-ban a háztartások évente 1000 eurót takaríthatnak meg.
Gondoskodik az energiaellátás folytonosságáról Nagy áramszünetek ma már ritkán fordulnak elő Európában, ami annak köszönhető, hogy az Európai Unió együttműködésre késztette a villamosenergia-hálózat üzemeltetőit. A földgáz esetében azonban az EU szükségleteinek felét importból fedezi. Az importgáz egy része nagyon távolról érkezik. Előfordulhatnak tehát olyan ellátási zavarok, melyeket az EU nem tud befolyásolni, és amelyek súlyos következményekkel járhatnak. Az Európai Unió jól kialakított szolidaritási mechanizmussal rendelkezik, amely működésbe lép, ha hiány lép fel valamelyik tagállamban, és ha szükséges, hozzá lehet jutni az erre a célra tartalékolt földgáz-, illetve kőolajkészletekhez. Jobb azonban a bajnak elejét venni, mint azt orvosolni: az EU saját energiapiaci megfigyelő központot hozott létre és Oroszországgal együttműködve korai figyelmeztető rendszert léptetett életbe.
10
A 2009 januárjában tapasztalt gázválság tanulságai Az Európai Unió és az energiaágazat együttes fellépésére volt szükség, hogy meg lehessen oldani a problémát, amelyet télvíz idején az orosz gázszállítás hirtelen megszakadása okozott. A földgázvezetékek hiánya miatt néhány, az orosz földgáztól nagymértékben függő ország, köztük Bulgária és Románia teljesen el volt szigetelve Európa többi részétől. Az Uniónak hirtelen rá kellett döbbennie, mennyire kiszolgáltatott az energiaellátási válságokkal szemben. Az európai gazdaságélénkítő program révén az EU 2009 és 2012 között több mint 1,3 milliárd eurót fordított a földgáz-infrastruktúra kiépítésére. Ebből mintegy 78 millió euró a kétirányú áramlást lehetővé tevő létesítmények kiépítését szolgálta annak biztosítására, hogy ha szükséges, lehessen földgázt szállítani Európa nyugati részéből a keleti részen található uniós országokba.
Az uniós országok közötti szolidaritás csökkenti a gázhiány, illetve az áramszünet kockázatát
© Union européenne
11
E N E R G I A P O L I T I K A
Élénkíti az energiaágazatot A villamosenergia-, illetve gázszolgáltatók közötti verseny megteremtése felrázta az energiaágazatot. Új szakmák jelentek meg (brókerek, tanácsadók, auditorok), és az ágazat egyre közelebb kerül az információs és kommunikációs technológiák ágazatához. A nemzeti piacokon új üzemeltetők léptek fel, közülük sokan európai méretűek. Új ügyfeleket szerezni csak új termékek létrehozását lehetővé tevő innovációval és a lehető legkedvezőbb – tehát nagyobb hatékonyságot feltételező – árakkal lehet. Az Európai Unió több ösztönző intézkedést hozott, hogy elősegítse új energiaforrások alkalmazását a villamosenergiatermelésben, a bioüzemanyag-termelésben és a hőtermelésben, illetve a kapcsolt hő- és villamosenergia-termelésben.
Fellendülés a megújuló energiaforrások területén Az EU azt a célt tűzte maga elé, hogy 2020-ban energiafogyasztásának ötödét megújuló energiaforrásokból fogja fedezni. Az európai szintű ösztönzésnek köszönhetően a megújuló energiaforrásokon alapuló termelés kapacitása látványosan megnőtt az utóbbi mintegy tíz évben, a hagyományos erőművek kapacitásnövekedésénél sokkal gyorsabb ütemben. Az elmúlt öt évben a napelemek ára a felére csökkent. A megújuló energiaforrásokkal foglalkozó iparág 2009-ben több mint félmillió embert foglalkoztatott Európában, gazdasági súlya pedig elérte a 70 milliárd eurót. A folyamatnak ezzel még nincs vége, hiszen a megújuló energiaforrások hosszú távon az uniós energiastratégia központi elemét jelentik. Ezek az energiaforrások ugyanis kis üvegházhatásúgáz-kibocsátással járó energiatermelést tesznek lehetővé, továbbá hozzájárulhatnak az energiaimport csökkentéséhez. A fejlődés teljében lévő ágazat a bizonyítéka annak, hogy az EU élen jár a „környezetbarát” munkahelyeket és Európa számára nagy hozzáadott értékkel bíró exportlehetőségeket teremtő új energetikai technológiák fejlesztésében.
Energiahatékonyság – a növekedés hajtómotorja Az energiahatékonyság fokozására irányuló törekvés serkentően hat a növekedésre. A lakások szigetelése, új, energiatakarékosabb berendezésekkel való felszerelése, az épületek felújítása, az ellenőrzések kivitelezése mind-mind gazdasági tevékenységet generál. Számítások szerint az uniós energiamegtakarítási célok megvalósítása két millió új munkahelyet eredményezhet 2020-ig, méghozzá jövedelmező módon. Évi 24 milliárd eurós, például a szigetelésbe, az energiaszabályozásba és a felügyeleti rendszerekbe fektetett beruházással ugyanis az európai energiaszámlát 38 milliárd euróval csökkenthetjük a 2011–2020-as időszakban. Ezentúl az energiaszolgáltatóknak energiamegtakarítással is kell szolgálniuk ügyfeleik számára. Az energetikai szolgáltatásokat nyújtó cégek gazdasági modellje az Unió egészére kiterjedhet a jövőben. A modell abban áll, hogy az energetikai szolgáltatások (világítás, fűtés, légkondicionálás,
Az európai uniós energiatakarékossági célok megvalósításával 2020-ig kétmillió munkahelyet lehetne teremteni
© Shutterstock
K Ö Z É R T H E T Ő E N
A Z
E U R Ó P A I
U N I Ó
S Z A K P O L I T I K Á I R Ó L
12
A bevált gyakorlatokat terjeszteni kell Beszélgetés Patrick Lambert-rel, a Versenyképességi és Innovációs Végrehajtó Hivatal igazgatójával Az Energy Star logó azt jelzi a fogyasztóknak, hogy az adott termék energetikai teljesítménye kiváló
áramellátás) nyújtásával megbízott cég jó teljesítményű berendezésekbe ruház be, és az így elért energiamegtakarítással anyagi előnyt szerezhet. A berendezéseket illetően az EU lehetőséget teremt arra, hogy a fogyasztók lecserélhessék jelenleg használt készülékeiket. Az energiafogyasztási követelményeket készülékek egész soránál (televízió, hűtőszekrény, mosogatógép, mosógép, ventilátor, fagyasztó, lámpák stb.) alacsonyabb értékekben határozta meg azok tervezési szakaszától kezdve élettartamuk végéig. Az egyik legismertebb, szimbolikus jelentőséggel is bíró változás azonban egyértelműen az, hogy véget ért a hagyományos villanykörték korszaka. A hagyományos izzók helyét átvevő energiatakarékos égők jóval kevesebb energiát fogyasztanak, mint elődeik, a különbség akár ötszörös is lehet. Összesen 5–10 milliárd eurót lehet így megtakarítani és visszaforgatni a gazdaságba. Az Európai Unió az energiahatékony termékek kereskedelmének serkentésére törekszik. Törekvésének látható jele is van: ki nem látott még Energy Star logót irodai berendezésen? Az Egyesült Államokkal 2001-ben kötött megállapodás lehetővé teszi, hogy jelezni lehessen, ha egy terméknek (számítógépnek, fénymásolónak, nyomtatónak, számítógép-képernyőnek stb.) jó az energetikai teljesítménye. Ez értékes információt jelent a hatóságoknak a közbeszerzések során.
Mivel foglalkozik az energia területén az Ön által vezetett hivatal? P.L.: Mi irányítjuk az „Intelligens energiát Európának” elnevezésű uniós programot, amely az energiahatékonyságot és a megújuló erőforrások alkalmazását, valamint helyi és regionális energiahivatalok létrehozását hivatott elősegíteni. Mi finanszírozzuk a terület bevált módszereivel kapcsolatos képzési, terjesztési, tájékoztatási, kommunikációs és bemutató projekteket. Tevékenységünk csúcspontját minden évben a tavasszal megrendezendő esemény, a fenntartható energia európai hete jelenti. Ön bízik abban, hogy egy hét alatt sikerül megváltoztatni az emberek mentalitását? P.L.: A hét során több száz rendezvényre kerül sor Unió-szerte, ebből mintegy százra Brüsszelben. Szeretnénk felébreszteni a magánszemélyek és a vállalkozások felelősségtudatát, és „hógolyóeffektust” elindítani Európa-szerte azáltal, hogy a jó projektek megismétlésére és a bevált módszerek terjesztésére sarkalljuk őket. E tekintetben jó példaként említhető a fenntartható energia területén évente megrendezett díjpályázatunk. A jogi szabályozás nem lenne elegendő? P.L.: A jogi szabályozás nagyon fontos, de terepmunkára is szükség van ahhoz, hogy a jogszabályok valósággá váljanak az emberek életében. Az épületek energetikai teljesítményére vonatkozó uniós szabályozás például csak akkor hozhat eredményt a mindennapokban, ha felhívjuk a fogyasztók figyelmét a problémára.
Harc az éghajlatváltozás ellen Az éghajlatváltozásról szóló nemzetközi tárgyalásokon az Európai Unió elkötelezte magát amellett, hogy üvegházhatásúgáz-kibocsátását 2020-ra 20%-kal, 2050-re pedig 85, sőt akár 95%-kal csökkenti az 1990-es értékekhez képest. Az erőfeszítések oroszlánrészét az energiaszektornak kell vállalnia, mivel ő felel az Európai Unió üvegházhatásúgázkibocsátásának 80%-áért. Ha sikerül Európának 2020-ig elérnie a megújuló energiaforrásokra és az energiahatékonyságra vonatkozó céljait, képes lesz
E N E R G I A P O L I T I K A
a jelenlegi 20%-os kibocsátáscsökkentési célértéket is túlteljesíteni, és 2020-ra 25%-kal csökkentheti a kibocsátott üvegházhatású gázok mennyiségét az 1990-es értékekhez képest. Az uniós energia- és éghajlat-politika végrehajtásában minden döntéshozatali szint szerepet kap, a helyi, a regionális, a tagállami és az uniós döntéshozóknak egyaránt részt kell venniük abban. Az Európai Unió ezért indította útjára 2009-ben a „Polgármesterek Szövetsége” kezdeményezést. A kezdeményezéshez csatlakozó városok vállalják, hogy olyan eredményeket érnek el, amelyek túllépik az uniós célokat. Jelenleg 4000 városról van szó, melyeknek lakossága együttvéve meghaladja a 160 millió főt, szén-dioxidcsökkentési kapacitásuk pedig 164 millió tonna, ami Magyarország, Svédország és Portugália együttes kibocsátásának felel meg.
Európa a világ sakktábláján Az Európai Unió folyamatos párbeszédet folytat nagy beszállítóival – Oroszországgal, az OPEC-országokkal, Norvégiával és a Perzsa-öböl országaival – az energetikai kérdésekről, de más olyan országokkal, illetve régiókkal is, amelyek számítanak a világ energetikai színpadán (Egyesült Államok, Afrika, Brazília,
© Union européenne
Az Európai Unió számtalan nemzetközi együttműködési programban vesz részt, ezáltal a megújuló energiával kapcsolatos uniós szakértelmet is terjeszti a világban
13
India, Kína, a földközi-tengeri térség). Ezenkívül több együttműködési és támogatási programot indított világszerte az energia területén. Az Európai Unió egységes álláspontot képvisel a nemzetközi energiaügyi szervezetekben, köztük a Nemzetközi Energiaügynökségben, a Nemzetközi Atomenergiaügynökségben és a Nemzetközi Energiafórumban. Az ENSZ 2011-ben kezdeményezést indított „Fenntartható energiát mindenkinek” címmel, hogy 2030-ra további 500 millió ember jusson fenntartható energiához a fejlődő országokban. A kezdeményezéshez az EU is csatlakozott. Az Unió a határaihoz közelebb eső területekről sem feledkezett meg, ezért energiaközösséget létrehozó szerződést írt alá a délkelet-európai országokkal, mely a belső energiapiac szabályainak hatályát ezekre az országokra is kiterjeszti. Az EU strukturált szomszédsági politikát folytat a közte és Oroszország között fekvő országokkal, és e politikának az energiával kapcsolatos kérdések, köztük az energiatranzitot biztosító hálózatok is részét képezik. Az EU az energiával kapcsolatos jövőbeli problémák megoldása érdekében több jelentős nemzetközi projektben is részt vesz. Ezek egyike az ITER-projekt, a nemzetközi atommagfúziós kísérleti reaktor építése Cadarache-ban (Franciaországban). Az EU szerepet vállal továbbá a jövő atomreaktoraival (vagyis a negyedik generációs reaktorokkal) kapcsolatos nemzetközi kutatási projektekben is.
K Ö Z É R T H E T Ő E N
A Z
E U R Ó P A I
U N I Ó
S Z A K P O L I T I K Á I R Ó L
14
Folyamatban lévő munkák Kilátások 2020 után: a jövő kihívásai Ami az energiaellátás jövőjét illeti, világszerte egyre sürgetőbb lesz, hogy alkalmazkodjunk az új helyzethez, melyet az teremt, hogy egyre nehezebb lesz bolygónk ásványkincseihez hozzájutni. A kőolaj például jelentősen meg fog drágulni, kitermelése pedig jóval nehezebb lesz. Igaz ugyan, hogy a palaolaj és a palagáz új kőolaj- és földgáz-lelőhelyeket jelent, de ezek kitermelése környezetterheléssel jár. A nyersanyagok felszínre hozása egyre több energiát fog igényelni, mivel a bányák egyre kisebb koncentrációkban tartalmaznak ásványokat. A csúcstechnológiákhoz elengedhetetlen nemesfémek termelése már ma is néhány kvázimonopóliumként működő ország, többek között Kína kezében van. Európának teljes súlyával kell majd bonyolult
tárgyalásokban részt vennie, hogy a Kaszpi-tenger medencéjében található földgázból neki is jusson. A geopolitika még nagyobb befolyással lesz arra, hogy ki férhet hozzá az energiaforrásokhoz. Az új globális helyzet szükségessé fogja tenni, hogy Európa teljesen újraértékelje az energiaellátásának biztonságával kapcsolatos megfontolásokat.
Hosszú távon is kiszámítható energiapolitika A jövőben sok kihívással és felettébb összetett helyzettel kell szembenéznünk: biztosítani kell, hogy hozzá lehessen férni – méghozzá a lehető legjobb körülmények között
Az Európai Unió együttműködik azokkal az országokkal, amelyek fontos szerepet játszanak a világ energiapiacán, többek között Kínával
© Union européenne
15
E N E R G I A P O L I T I K A
– az importált energiaforrásokhoz, ugyanakkor gondoskodni kell arról, hogy az energiához a lehető legjobb áron lehessen hozzájutni, és a környezetet is, amennyire csak lehet, meg kell óvni. Nemzetközi vállalásaihoz hűen az Európai Unió megtette azokat a lépéseket, amelyek megalapozzák, hogy 2050-re alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdasággá váljon. 2050-ig szóló energiaügyi ütemtervével vitát indított arról, miként lehetne elérni, hogy fedezni tudja egyre növekvő energiaszükségletét – kevés üvegházhatású-gáz kibocsátásával és megfizethető áron. A beruházókat azonban úgy lehet a leginkább az Unióba vonzani, ha az EU már most megszabja a politika irányát, valamint kiszámítható és egyértelmű szabályozási keretrendszert dolgoz ki. Az elkövetkező években ugyanis sok energetikai létesítmény elöregedik, és újakat kell építeni helyettük, amelyeknek 30–40 évig kell majd működniük. A jelenlegi központosított, nagy energiatermelő egységeket tartalmazó rendszer át fog alakulni egy olyan rendszerré, amelyben egyre több kis, decentralizált termelőegység lesz. Ezt már most figyelembe kell venni.
© SPLA Lyon Confluence
A jövő városai kevés szén-dioxid-kibocsátással a legjobb szolgáltatásokat nyújtják majd az egyre növekvő létszámú lakosságnak
A technológiai fejlődés ösztönzése Az energiaszektornak forradalmasítania kell az általa használt technológiákat ahhoz, hogy az EU alacsony szén-dioxid-kibocsátású társadalommá váljon. Tudjuk már, hogy a villamos energia nagyobb szerepet kap a jövőben, paradox módon éppen a teljes energiafogyasztás csökkentése érdekében, például a közlekedésben. Újításra van tehát szükség, az Európai Uniónak pedig az a feladata, hogy segítsen áthidalni a kutatók és a mérnökök munkája és az új technológiák piacra jutása között tátongó szakadékot. Projektek indultak, hogy nagy teljesítményű szélerőmű épülhessen az Északi-tengeren, hogy az észak-afrikai sivatagban működő naperőművekben termelt energiát el lehessen juttatni Európa déli részébe stb. Az energia tárolása szintén nagy technológiai kihívás. Ez különösen igaz a megújuló energiákra, mivel a környezetbarát energiatermelési módok túlsúlyba fognak kerülni a jövőben. Azt sem szabad elfelejteni, hogy Európának versenytársai is vannak. Az Egyesült Államok, Kína, Japán és Korea óriási összegekkel támogatja az energetikai technológiai újításokat, és átveheti a vezető szerepet Európától. Legalább egy számottevő előnnyel biztosan jár, ha beruházunk az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákba: külső energiaszámlánk csökken, mert a fejlesztéseknek köszönhetően kevesebb fosszilis energiát kell majd importálnunk.
A Z
E U R Ó P A I
U N I Ó
S Z A K P O L I T I K Á I R Ó L
Az energiapolitika uniósítása Hosszú távon a kihívásokkal megbirkózni csak európai összefogással lehet. Ma már nem nehéz belátni, hogy az uniós tagállamok egyikének döntése a többiekre is hatással van. Mind az energetikai rendszer korszerűsítése, mind az új technológiai megoldások kifejlesztése óriási anyagi kockázatot jelent. Csak uniós szintű együttműködéssel lehet elérni, hogy a befektetőket közpénzek ráfordításával a számukra
16
jelenleg túl kockázatos új technológiák felé irányítsuk. A mértéktartóbb energiafogyasztásra történő átállás időszakában az Uniónak amellett, hogy egységes álláspontot kell képviselnie a külvilág felé, meg kell állapodnia a közös energiaügyi prioritásokról is, hogy jobban össze lehessen hangolni a tagállamok tevékenységét ezen a területen. Mindez óhatatlanul megköveteli, hogy valódi közös energiapolitikát alakítsunk ki.
További tudnivalók UNIÓS ENERGIAÜGYI JOGSZABÁLYOK XX Az uniós energiaügyi szabályozás összefoglalása: http://europa.eu/legislation_summaries/energy/index_hu.htm UNIÓS ENERGIAÜGYI STATISZTIKÁK XX Fontos adatok: http://ec.europa.eu/energy/observatory/countries/doc/key_figures.pdf XX Energiapiaci megfigyelőközpont: http://ec.europa.eu/energy/observatory/countries/countries_en.ht UNIÓS ENERGIASTRATÉGIA XX Stratégia 2020 távlatában: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:52010DC0639:FR:HTML:NOT XX 2050-ig szóló energiaügyi ütemterv: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:52011DC088 5:FR:HTML:NOT EURÓPAI ENERGIAPOLITIKA XX Európai Bizottság – Energiaügyi Főigazgatóság: http://ec.europa.eu/energy/index_fr.htm KÉRDÉSE VAN AZ EURÓPAI UNIÓRÓL? XX A Europe Direct segíthet Önnek: 00 800 6 7 8 9 10 11; http://europedirect.europa.eu
ISBN 978-92-79-24123-9 doi:10.2775/48651
NA-70-12-005-HU-C
K Ö Z É R T H E T Ő E N
