Szám:110-3/2014/ADR
Tárgy: Fertília Kft. veszélyes áru szállítási bírsággal kapcsolatos fellebbezési ügye
HATÁROZAT A BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság, mint tárgyi ügyben másodfokú hatóság részéről a Fertília Kft. (a továbbiakban: Ügyfél) által benyújtott fellebbezési kérelem vizsgálatának eredményeként, a Heves Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóságnak a veszélyes áruk közúti szállítására vonatkozó rendelkezések megsértése miatt 1.000.000,-Ft azaz egymillió forint bírságot kiszabó 123-63/2012/ADR-RID számú elsőfokú határozatát megváltoztatom és az Ügyfél terhére, a veszélyes áruk közúti szállítására vonatkozó rendelkezések megsértése miatt 933.335,-Ft, forint összegű bírságot szabok ki. A bírság összegét jelen határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságnak a Magyar Államkincstárnál vezetett 10023002-00283494-20000002 számlaszámára, banki átutalás útján köteles megfizetni. A kiszabott bírság befizetésének késedelmes teljesítése esetén késedelmi pótlékot kell fizetni, melynek mértéke minden naptári nap után a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd része. A kiszabott bírság meg nem fizetése esetén végrehajtási eljárás kezdeményezésének van helye. A bírságot a befizetés elmulasztása esetén adók módjára kell behajtani. Határozatom a közléssel válik jogerőssé és végrehajthatóvá, ellene fellebbezésnek helye nincs. Határozatom ellen, annak közlésétől számított 30 napon belül – jogszabálysértésre hivatkozva – az Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnak (3300 Eger, Barkóczy u.1. sz. ) címzett, de a Heves Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatósághoz benyújtott keresettel élhet. Elrendelem továbbá a 122-65/2012/ADR-RID sz. számú elsőfokú határozattal szemben benyújtott fellebbezésben lerótt jogorvoslati eljárási illeték Ügyfél számára történő visszatérítését. Megkeresem a Nemzeti Adó-és Vámhivatal Közép-dunántúli Regionális Adó Főigazgatóság Fejér Megyei Adóigazgatóságát (8000 Székesfehérvár, Mátyás király krt. 4/B. ) mint állami adóhatóságot, hogy a fellebbezési eljárás kapcsán illetékbélyeg formájában megfizetett 40.000,-Ft, azaz negyvenezer forint összegű illetéket az Ügyfél részére térítse vissza. A keresetlevél benyújtásának a döntés végrehajtására nincs halasztó hatálya. A keresetlevélben a döntés végrehajtásának felfüggesztése kérhető. A bíróság a pert tárgyaláson kívül bírálja el, a keresetlevélben ugyanakkor tárgyalás tartását kérheti, annak elmulasztása miatt igazolásnak helye nincs. Eljárási költség megtérítéséről nem kellett dönteni, mert az eljárás során ilyen költség nem merült fel.
INDOKOLÁS I. Az elsőfokú hatóság megállapításai A Heves Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság (továbbiakban: elsőfokú hatóság) 2012. október 30-án, az M3 autópálya Borsókúti pihenőjében, a főváros irányában ellenőrizte XVF-995 frsz. félpótkocsit vontatót KPU-853 frsz-ú gépjárműből álló szállítóegységet.
2 Az elsőfokú hatóság a helyszíni ellenőrzés során készített 123-1/2012/ADR-RID számú ellenőrzési jegyzék (továbbiakban: Jegyzék) valamint a 123-2/2012/ADR-RID számú ellenőrzési jegyzőkönyv (továbbiakban: Jegyzőkönyv) alapján megállapította, hogy az Ügyfél az ADR hatálya alá tartozó veszélyes árut UN 1942 ammónium-nitrát 5.1, III. szállított, 19.620 kg mennyiségben. Az elsőfokú hatóság a szállítóegység és rakományának ellenőrzése során megállapította, hogy a szállítás nem felelt meg a Veszélyes Áruk Nemzetközi Közúti Szállításáról szóló Európai Megállapodás (ADR) „A” és „B” Melléklete 2011. évi módosításaival és kiegészítéseivel egységes szerkezetbe foglalt szövegének kihirdetéséről szóló 2011. évi LXXIX. törvényben, valamint a Veszélyes Áruk Nemzetközi Közúti Szállításáról szóló Európai Megállapodás „A” és „B” Mellékletének belföldi alkalmazásáról szóló 38/2009. (VIII. 7.) KHEM rendeletben (a továbbiakban: ADR) meghatározott rendelkezések megsértése miatt. A helyszíni ellenőrzés során az elsőfokú hatóság a küldeménydarabok - rögzítésével, - az árukezeléssel, - valamint a veszélyes áru kiszóródásával, - sérült csomagolású küldeménydarabokkal és - jóváhagyás nélküli csomagolóeszközök használatával kapcsolatos szabálysértéseket állapított meg. Az elsőfokú hatóság az elkövetett szabálytalanságokkal kapcsolatban megállapította, hogy a mulasztást elkövetőket a feladási, a csomagolási, a berakási és a szállítási tevékenységet végző vállalkozások felelősségi körében szükséges vizsgálni. 1.) Az elsőfokú hatóság a helyszíni ellenőrzésen készítette Jegyzékben valamint az Ügyfélnek tárgyi eljárással kapcsolatban tett nyilatkozataiban foglaltak alapján megállapította, hogy az UN1942 sz. veszélyes árut szállításra a (…) Kft. (továbbiakban: Feladó) adta fel. a.) Az elsőfokú hatóság a Feladó 123-10/2012/ADR-RID számon iktatott nyilatkozata alapján megállapította, hogy a szállításra feladott veszélyes árut tartalmazó küldeménydarabok berakását a Feladó hajtotta végre. b.) Az elsőfokú hatóság eljárásának további szakaszában a vizsgálat célja a szállítási műveletben résztvevő csomagoló azonosítása volt. Ennek érdekében az elsőfokú hatóság nyilatkozattételre szólította fel a Feladót. A Feladó nyilatkozata alapján az elsőfokú hatóság megállapította, hogy az UN1942 sz. veszélyes árut a Feladó műanyag szövet zsákokban szerezte be majd raktározta. A Feladó nyilatkozata szerint a zsákokat Üzbegisztánban gyártották, és 2006-2007 tavaszáig bezárólag kerülhetett Magyarországra a Feladóhoz, és azokat további szállításra eredeti csomagolásban adta fel. Az elsőfokú hatóság a fentiekben részletezettek, valamint az ADR 1.2 fejezete alapján megállapította, hogy a Feladó egyben csomagolói tevékenységet is végzett. „ADR 1.2 Csomagoló: az a vállalkozás, amely a veszélyes árut csomagolóeszközbe, nagycsomagolásba vagy IBC-be teszi, ill. szükség esetén előkészíti a küldeménydarabokat a szállításhoz…” Az elsőfokú hatóság az ADR 1.4.2 szakaszában foglaltak alapján megállapította, hogy egy és ugyanazon szállítási művelet sorána meghatározott vállalkozást több résztvevői kötelezettség is terhelhette. „1.4.2 A fő résztvevők kötelezettsége Megjegyzés: 1. Az e szakaszban meghatározott biztonsági kötelezettséggel rendelkező résztvevők közül egy és ugyanazon vállalkozás több résztvevő is lehet. Ugyanígy az egy résztvevőre háruló tevékenységek és az ezekhez tartozó biztonsági kötelezettségek több vállalkozásra is hárulhatnak.
3 Az elsőfokú hatóság eljárásának további szakaszában vizsgálta a feladás során alkalmazott csomagolóeszközök minőségére vonatkozó ADR által előírt követelményeket. Az ADR 4.1.1.1 bekezdésében foglaltak vizsgálata alapján megállapította, hogy „veszélyes árut csak olyan jó minőségű csomagolóeszközökbe lehet csomagolni, amelyek elég erősek ahhoz, hogy ellenálljanak az igénybevételeknek, ütődéseknek, amelyek a rendes szállítási körülmények között léphetnek fel, így például a berakodás során.” „ADR 1.4.2.1.1. A veszélyes áru faladója csak olyan küldeményt adhat át szállításra, amely megfelel az ADR előírásainak.” c.) Az elsőfokú hatóság a fentiekben részletezett tények alapján megállapította, hogy a veszélyes áru szállításra történő feladását, annak csomagolását és a küldeménydarabok berakását a Feladó, a szállítási műveletet a Szállító végezte. 2.) A szállított veszélyes árunak a Feladó mándoki telephelyén történő berakására, továbbá a rakomány rögzítésére vonatkozó körülmények tisztázása érdekében az elsőfokú hatóság tanú meghallgatásokat folytatott le, amelynek érdekében belföldi jogsegélyt vett igénybe. A belföldi jogsegély keretében az elsőfokú hatóság megkereste a meghallgatandó tanúk lakhelye szerint illetékes Fejér - valamint a SzabolcsSzatmár-Bereg Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóságot, amelyek összességében 4 fő tanút hallgatott meg. Az elsőfokú hatóság a tanúmeghallgatási jegyzőkönyvek tartalmát megvizsgálta és a következőket állapította meg : a.) Az 1. számú tanú nyilatkozta, hogy a veszélyes áru rakodását ellenőrizte, melynek során sérült csomagolóeszközöket nem rakodtak fel a szállítóegységre. b.) A 2. számú tanú nyilatkozta, hogy a veszélyes áru rakodását ellenőrizte, melynek során sérült csomagolóeszközöket nem rakodtak fel a szállítóegységre. c.) A 3. számú tanú - aki a rakodást végezte targoncával - nyilatkozta, hogy a küldeménydarab csomagolóeszközök között volt egy-kettő amely elérett, szakadt volt, illetve kemény volt a só, azonban a berakodást követően a szállítóegységen már nem volt szakadt zsák, azok külön lettek elhelyezve. Nyilatkozta továbbá, hogy a rakodótér végén 25-30 cm távolság maradt, ami nem volt veszélyes áruval kitöltve. d.) A 4. számú tanú nyilatkozta, hogy feladata a szállítóegység oldalának lenyitása volt, a raktér szabaddá tétele. A berakodás 2012. október 29-én az esti órákban történt. A tanú arra a kérdésre, hogy a raktérbe berakásra tervezett csomagolóeszközök szemmel láthatóan az ADR előírásainak megfelelő ép és sértetlen zsákok voltak-e, nemmel válaszolt. Nyilatkozta, hogy eredetileg ömlesztett MAP-ot (mono ammónium-foszfát) kellett volna a mándoki telephelyről elszállítani. Ugyanakkor a tanú nyilatkozta, hogy rakodógép hiánya miatt nem lehetett felrakodni a MAP-ot, ezért azt a feladatot kapták, hogy a palettás nitrátot kell elhozniuk. Nyilatkozta, hogy a csomagolóeszközök között voltak elérett, szakadt, anyagában meggyengült zsákok. A rakomány rögzítésére nem volt megfelelő mód, ugyanis nem ennek a rakománynak a szállítására készültek fel, hanem ömlesztett áru szállítására. A rakodótérben az üres tér veszélyes áruval, illetve más alkalmas anyaggal nem volt kitöltve. A tanú nyilatkozta, hogy rakodótérbe berakodott csomagolóeszközök között sérült, szakadt csomagolóeszközök is voltak. A rögzítés során nem sérülhettek a csomagolóeszközök. A berakást követően fenn állt annak lehetősége, hogy a szakadt csomagolóeszközökből rakomány szóródjon a rakfelületre. 3.) Az elsőfokú hatóság a tanúk nyilatkozatai alapján megállapította, hogy a Szállítónak tárgyi szállítási műveletben nem az UN1942 ammónium-nitrát 5.1, III. veszélyes áru szállítását kellett volna végrehajtani, hanem ömlesztett MAP berakása volt tervezve. Az elsőfokú hatóság megállapította, hogy a szállító tárgyi szállítási műveletre nem is volt felkészülve, ebből következően a szállított küldeménydarabok ADR szerinti rögzítésére sem.
4 Az elsőfokú hatóság a tanuk nyilatkozatai alapján megállapította, hogy az UN1942 veszélyes árut tartalmazó csomagolóeszközök között több műanyag szövetzsák anyaga elért, ezért kiszakadt. Az elsőfokú hatóság a tanuk nyilatkozatait valamint a helyszíni ellenőrzésen készült fényképfelvételek összehasonlítása során megállapította, hogy a nyilatkozó tanuk valamint a fényképfelvételek igazolják, hogy a szállítóegység rakodóterébe sérült, szakadt csomagolóeszközöket rakodtak be. 4.) Az elsőfokú hatóság a Jegyzék valamint jegyzőkönyvben foglaltak alapján, továbbá a DSCF1455 sz., DSCF1456 sz., DSCF1458 sz., DSCF1459 sz., DSCF1462 sz., DSCF1467 sz., DSCF1469 sz., DSCF1471 sz., DSCF1473 sz., DSCF1474 sz. és DSCF1445 sz. fényképfelvételek alapján megállapította, hogy a rakodólapokon egyesítő csomagolásban szállított küldeménydarabokat nem rögzítették megfelelően. a.) Az elsőfokú hatóság az előbbiekben felsorolt iratok és fényképfelvételek alapján megállapította, hogy a rakomány és a rakodótér oldalfala között szabad kitöltetlen térrész volt, és az egyesítő csomagolások oldal valamint előre és hátra irányba történő elmozdulás ellen semmilyen eszközzel nem rögzítették, ezért az egyesítő csomagolások több helyen a félpótkocsi oldalfalának dőltek. A veszélyes árut tartalmazó műanyag szövetzsákok az egyesítő csomagolásokból több helyen kicsúsztak. Az egyesítő csomagolások tetejére - a csomagoláson kívül - külön elhelyezett ammónium-nitrát műtrágyát tartalmazó műanyag szövetzsákok több helyen kiszakadtak, amely zsákokat rendezetlenül helyezték el az egyesítő csomagolásokra. Az egyesítő csomagolás tetejére rögzítés nélkül elhelyezett küldeménydarabok elmozdulását semmi nem gátolta. b.) Az elsőfokú hatóság a DSCF1466 sz. és DSCF1468 sz. fényképek alapján megállapította, hogy a rakodófelületre elhelyezett rakodólapokon lévő áru és a raktér oldala között üres térrész volt, amelyet nem töltöttek ki olyan anyaggal, amely a rakomány elmozdulását megakadályozta volna. c.) Az elsőfokú hatóság a tanúk nyilatkozata, a fényképfelvételek továbbá a Jegyzék valamint Jegyzőkönyv tartalma alapján megállapította, hogy azok egyezően bizonyítják a rakomány nem megfelelő rögzítését. A szállítóegységet a szabálytalanság megszüntetéséig az ellenőrzés helyszínén az elsőfokú hatóság visszatartotta. 5.) A fentiekben részletezettek alapján az elsőfokú hatóság megállapította, hogy a rakomány rögzítésével kapcsolatos szabálytalanság a veszélyes áruk közúti szállításának ellenőrzésére vonatkozó egységes eljárásról szóló 1/2002. (I. 11.) Korm. rendelet (továbbiakban: R1.) 2. sz. melléklet I. kockázati kategória 10. pontjába tartozó szabálytalanság, „A rakomány elhelyezésére és rögzítésére vonatkozó szabályok be nem tartása” sorolható.” Az elsőfokú hatóság az eljárás további szakaszában megállapította, hogy a szabálytalanság a közúti árufuvarozáshoz és személyszállításhoz kapcsolódó egyes rendelkezések megsértése esetén kiszabható bírságok összegéről szóló 156/2009. (VII. 29.) Korm. rendelet (továbbiakban: R1.) 5. sz. mellékletében szereplő 1. táblázat 10. pontja alapján, a berakó és szállító felelőssége állapítható meg. a.) Az elsőfokú hatóság a másodfokú hatóság 84-2/2013/ADR számú végzésében foglaltakat figyelembe véve vizsgálta a berakó valamint a szállító kötelezettségeit, felelősségét az elkövetett szabálytalansággal kapcsolatban. Az ADR 1.4.2.2.1 c) pontja alapján megállapította, hogy : „A szállítóra (fuvarozóra) – az 1.4.1 szakasz figyelembevételével – különösen a következő kötelezettségek hárulnak… szemrevételezéssel meg kell győződnie arról, hogy sem a kocsinak/járműnek, sem a rakománynak nincs nyilvánvaló hiányossága…” ADR 1.4.2.2.4 pontjában foglaltak alapján megállapította, hogy: „Ha a fuvarozó/szállító a szállítás során olyan szabálytalanságot észlel, amely a szállítás biztonságát veszélyezteti, a küldemény továbbítását – a közlekedés és a küldemény biztonsága, ill. a közbiztonság figyelembevételével – a lehető leghamarabb meg kell szakítania…”
5
Az ADR 1.4.3.1.1 c) pontjában foglaltak alapján megállapította, hogy: „A berakóra – az 1.4.1 szakasz figyelembevételével – különösen a következő kötelezettségek hárulnak… amikor veszélyes árut rak kocsiba/járműre, nagykonténerbe vagy kiskonténerbe, be kell tartania a rakodásra és árukezelésre vonatkozó különleges előírásokat…” b.) Az elsőfokú hatóság a berakó felelősségét az ADR 3.2 fejezet „A” táblázata alapján az UN 1942 Ammónium-nitrát 5.1, III. veszélyes anyaghoz az ADR 7.5.11. pontjában foglalt CV24 jelű árukezelésre, beés kirakásra vonatkozó különleges előírás alapján vizsgálta. Megállapította, hogy a berakónak a következő – a CV24 jelű különleges előírásban foglalt – rendelkezést kellett betartania: „A kocsikat/járműveket és a konténereket berakás előtt alaposan ki kell tisztítani és különösen az éghető maradékoktól (széna, szalma, papír stb.) kell megtisztítani. A küldeménydarabok elhelyezéséhez tilos könnyen gyúló anyagot használni.” Az ellenőrzésen készített fényképfelvételek alapján az elsőfokú hatóság megállapította, hogy a szállítást végző jármű rakodófelületén éghető anyagú maradékok nem voltak, egyben megállapította, hogy a Jegyzék és Jegyzőkönyv előbbiekben említettekkel kapcsolatos szabálytalanságot nem tartalmazott. c.) A fentiekben részletezett tények alapján az elsőfokú hatóság megállapította, hogy a berakóra vonatkozó ADR 1.4.3.1.1 c) pontban foglalt kötelezettség figyelembevételével a rakomány rögzítésével kapcsolatban feltárt szabálytalanság vonatkozásban a berakó, vagyis a Feladó felelőssége nem állapítható meg. d.) Az elsőfokú hatóság a rakomány rögzítésével kapcsolatban feltárt szabálytalanság vonatkozásában az ADR 1.4.2.2.1 c) és 1.4.2.2.4 pontokban foglaltak alapján a kötelezettségszegés a szállítást végző Ügyfél vonatkozásában állapítható meg, mivel a rakomány szemrevételezésével meg lehetett állapítani a rakomány rögzítésével kapcsolatos szabálytalanságot. Az Ügyfél az ADR 1.4.2.2.1.c) pontjában előírt kötelezettség betartásának elmulasztásával megsértette az ADR 7.5.7.1 bekezdésében foglaltakat, nevezetesen : „A kocsit/járművet, ill. a konténert – ahol szükséges – a veszélyes áru kezelésére és rögzítésére alkalmas eszközzel kell ellátni. A veszélyes árut tartalmazó küldeménydarabokat, ill. a csomagolatlan veszélyes tárgyakat a kocsiban/járműben, ill. a konténerben alkalmas eszközzel (pl. leszorító hevederekkel, csúszó és állítható kengyelekkel) úgy kell rögzíteni, hogy megakadályozzon a szállítás közben minden olyan elmozdulást, ami a küldeménydarab helyzetét megváltoztatná vagy sérülését okozná.” Az elsőfokú hatóság megállapította, hogy az Ügyfél megsértett az R1. 2. sz. melléklete alapján I. kockázati kategória 10. pontjában nevesített „ A rakomány elhelyezésére és rögzítésére vonatkozó szabályok be nem tartása” mulasztásnak minősített. Az elsőfokú hatóság megállapította, hogy R2. 5. mellékletében szereplő 1. táblázat 10. pontjában foglaltak alapján a mulasztás elkövetője 800.000 Ft, azaz nyolcszázezer forint bírságot köteles fizetni. A fentiekben foglaltak alapján, a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. tv. (továbbiakban: Kkt.) 20.§. (1) bekezdés e) pontja valamint 20. § (4) bekezdése alapján, a szabálytalanság elkövetője, vagyis az Ügyfél, mint a veszélyes áru szállítója 800.000 Ft bírság megfizetésére kötelezett. 6.) Az elsőfokú hatóság eljárása során vizsgálta a veszélyes áru szivárgásával kapcsolatos tényállást. Megállapította, hogy sem a Jegyzék, sem a Jegyzőkönyv nem tartalmaz olyan tényt, amely igazolná hogy a félpótkocsi rakodó felületére kiszóródott anyagnak mi az anyagi minősége, és az megegyezik-e az 50 kg-os zsákokban szállított veszélyes áruval. Fentiekben foglaltak alapján az elsőfokú hatóság megállapította, hogy a veszélyes áru szivárgásával kapcsolatos szabálytalanság nem állapítható meg.
6 A fentiek alapján a veszélyes áru kiszóródásával kapcsolatban feltárt szabálytalanság tárgykörében az elsőfokú hatóság a szállításban résztvevőkkel szemben kötelezettségszegést nem állapított meg. 7.) Az elsőfokú hatóság a Jegyzőkönyvhöz csatolt DSCF1440 sz., DSCF1470 sz. és DSCF1445 sz. fényképek alapján megállapította, hogy a rakodótérben elhelyezett csomagolóeszközök között több sérült volt. Az elsőfokú hatóság a küldeménydarabok sérüléseit a fényképfelvételek alapján vizsgálta és megállapította, hogy a veszélyes árut tartalmazó zsákokon a sérüléseket nem éles tárgy által okozott ún. friss metszések, bevágások, szakadások, hanem a csomagolóeszköz anyagának gyengüléséből eredő szétszakadás okozta Az elsőfokú hatóság megállapította, hogy az előbbi állapot kialakulásához nem elegendő a veszélyes árunak a feladótól a címzettig eltelt szállítási idő - ami csak az ellenőrzés napjára korlátozódott - hanem a szakadások hosszabb folyamat, a csomagolóeszköz anyagának meggyengülése eredményeképpen alakult ki. Az elsőfokú hatóság – különösen a 3-4 sz. tanúk - tanuk nyilatkozatai alapján megállapította, hogy a berakott műanyag szövet zsákok között voltak elért, szakadozott zsákok. Az elsőfokú hatóság megállapította, hogy a helyszíni ellenőrzésen készített fényképfelvételek igazolják a tanúk nyilatkozatait, nevezetesen, hogy a szállítóegység rakodóterébe kerültek sérült, szakadt csomagolóeszközök. Az előzőekben részletezettek alapján – azzal, hogy nem megfelelő, sérült csomagolóeszközöket használtak – a veszélyes áru közúti szállítása során nem tartották be az ADR 4.1.1.1 bekezdésében foglaltakat, idézve : „ ADR 4.1.1.1 A veszélyes árukat olyan, jó minőségű csomagolóeszközbe (IBC-be, nagycsomagolásba),kell csomagolni amely elég erős ahhoz, hogy ellenálljon azoknak az igénybevételeknek, ütődéseknek, amelyeknek rendes körülmények között a szállítás során, a szállítóeszközök közötti átrakás, a szállítóeszközből a raktárba való berakodás során ki van téve, illetve amelyek akkor léphetnek fel, amikor további kézi vagy gépi árukezelés céljából a rakodólapról vagy az egyesítő csomagolásból eltávolítják. A csomagolóeszközöket (IBC-ket, nagycsomagolásokat), úgy kell gyártani és lezárni, hogy a szállításra kész küldeménydaraboknál elkerülhető legyen a tartalom bármilyen szivárgása vagy kiszóródása. Ez a szokásos szállítási körülmények között különösen a rezgésekből, illetve a hőmérséklet, a páratartalom vagy a nyomás változásából adódhat.” Az elsőfokú hatóság az R1. 2. melléklete alapján megállapította, hogy a hiányosság II. kockázati kategória, 6. pontjába tartozó szabálytalanság „Sérült csomagolású küldeménydarabokat, IBC-ket, nagycsomagolásokat vagy sérült tisztítatlan, üres csomagolóeszközöket szállítanak” mulasztásnak minősül, amely vonatkozásban az R2. 5. mellékletében szereplő 2. táblázat 6. a) pontja alapján a feladó, berakó, szállító felelősségét szükséges vizsgálni. Az elsőfokú hatóság már az előzőekben megállapította, hogy a Feladóra a csomagolói és berakói kötelezettségek is vonatkoznak. Az elsőfokú hatóság eljárása további szakaszában vizsgálta tárgyi szállítási művelet vonatkozásában a feladó, berakó valamint a szállító kötelezettségét és felelősségét. A fentiek vonatkozásban az elsőfokú hatóság megállapította : ADR 1.4.2.1. bekezdésében foglaltak alapján a feladóval kapcsolatban, hogy : „A veszélyes áru feladója csak olyan küldeményt adhat át fuvarozásra/szállításra, amely megfelel az ADR előírásainak.”, 1.4.2.1.1.a) pont „A feladónak meg kell győződnie arról, hogy a veszélyes árú … az ADR szerint szállítható.”, ADR 1.4.3.1.1 b) pontjában foglaltak alapján a berakóval kapcsolatban : „amikor becsomagolt veszélyes árut vagy üres, tisztítatlan csomagolóeszközt ad át szállításra, ellenőriznie kell a csomagolóeszközök sértetlenségét. Nem adhat át olyan küldeménydarabot, amelynek csomagolóeszköze sérült – különösen, ha az nem tömített, szivárog vagy fennáll a veszélyes áru kifolyásának veszélye -, amíg a sérülést ki nem javították; ugyanez vonatkozik az üres, tisztítatlan csomagolóeszközökre is…”
7
ADR 1.4.2.2.1.c) pontjában foglaltak alapján a szállítóval kapcsolatban : „A fuvarozónak szemrevételezéssel meg kell győződnie arról, hogy sem a kocsinak/járműnek, sem a rakománynak nincs nyilvánvaló hiányossága, nem szivárog, nincs rajta repedés…”. Az elsőfokú hatóság az R2. 5. mellékletében szereplő 2. táblázat 6. a) pontja alapján megállapította, hogy 400.000.-Ft, bírságot köteles fizetni az, aki a fentekben hivatkozott rendelkezéséket megsérti. Továbbiakban az elsőfokú hatóság megállapította, hogy a szállítási művelet során több résztvevő mulasztott. Megállapította, hogy a Feladó nem tartotta be a feladóra, valamint a berakóra vonatkozó kötelezettségeket, az Ügyfél viszont csak és csupán a szállítóra vonatkozó kötelezettségeket sértette meg. Fentiekben részletezetek alapján az elsőfokú hatóság a bírság megosztása mellett döntött, amelynek arányát a szállítási műveletben betöltött és megsértett résztvevői kötelezettségek száma alapján állapította meg. Fentiek alapján a bírság aránya az Ügyfél részére 1/3 rész,a Feladó a bírság mértékének 2/3 részét köteles megfizetni. Az elsőfokú hatóság a Kkt. 20.§. (1) bekezdés e) pontja és a 20. § (4) bekezdése alapján, a mulasztás elkövetőjét, az Ügyfelet, 133.335 Ft, azaz egyszázharmincháromezer-háromszázharmincöt forint bírság megfizetésére kötelezte. 8.) Az elsőfokú hatóság a helyszíni ellenőrzés során készített Jegyzőkönyv 5. pontjában foglaltak, továbbá az ellenőrzés során készített fényképfelvételek alapján megállapította, hogy a veszélyes árut tartalmazó műanyag szövetzsákok szakadtak, lyukasak voltak továbbá nem rendelkeztek az ADR 6.1.3.1 bekezdésében előírt jelöléssel. Fentiekben foglaltak alapján az elsőfokú hatóság eljárása során vizsgálta, a szállítási művelet során használt csomagolóeszközök ADR 6.1.3.1 bekezdés szerinti megfelelőségét. a.) Az elsőfokú hatóság megállapította, hogy a Feladó az eljárás során már az előbbiekben nyilatkozott, hogy a veszélyes áru csomagolását nem a Feladó végezte, mivel a veszélyes áru 50 kg-os műanyag szövetzsákokban, csomagoltan érkezett. Az Ügyfél nyilatkozata az alábbi információkat tartalmazta a szállítási művelet során felhasznált csomagolóeszközök vonatkozásában: „Kétféle zsák van: I. Üzbegisztánban gyártották. A zsákon minősítés, csomagolóeszközökre való felülvizsgálat nincs. Veszélyességi bárca van, néhány esetben kopott, fakult… II. A másik zsákot szintén Üzbegisztánban gyártották. NAVOIYAZOT RT. (Navoi város mellett) Itt vannak csomagolásra és UN számra oroszul utalások: 5.1 osztály csomagolása, UN1942, besorolási kód:5113. Más jelölés nincs rajta.” b.) Az elsőfokú hatóság eljárása során vizsgálta az ADR 6.1.3.1 bekezdésében foglalt rendelkezést, amely a következő : „Minden csomagolóeszközön, amelyet az ADR szerinti használatra szánnak, rajta kell lenni a jelölésnek, melynek tartósnak, jól láthatónak és a csomagolóeszközhöz képest olyan méretűnek kell lennie, hogy könnyen olvasható legyen. A 30 kg bruttó tömeget meghaladó küldeménydaraboknál a jelölést vagy annak ismétlését a csomagolóeszköz tetejére vagy egyik oldalára kell felvinni. A betűknek, számoknak és szimbólumoknak legalább 12 mm magasnak kell lenniük,…” Fentiekben részletezettek alapján az elsőfokú hatóság megállapította, hogy a szállítási művelet során használt műanyag szövetzsákoknak az ADR 6.1.3.1 bekezdésében előírt és könnyen olvasható jelöléssel kellett volna rendelkezniük. c.) Az elsőfokú hatóság az ADR 6.1.3.1 bekezdésben előírt jelölések nélküli csomagolóeszközök használatával kapcsolatban, az ADR 1.4.2 szakaszában foglaltak figyelembevételével vizsgálta a feladó, csomagoló és a szállító kötelezettségét és felelősségét:
8
Az ADR 1.4.2.1.1 bekezdésében foglaltak alapján a Feladó „…. csak olyan küldeményt adhat át, amely megfelel az ADR előírásainak „ továbbá az ADR 1.4.2.1.1 pontjának c) alpontjában foglaltak alapján „csak olyan csomagolóeszközöket, nagycsomagolásokat, IBC-ket és tartányokat …. szabad használnia, amelyek jóvá vannak hagyva és az adott anyag szállítására alkalmasak, ill. el vannak látva az ADR által előírt jelölésekkel;” Az elsőfokú hatóság a Feladó vonatkozásában megállapította, hogy csak olyan csomagolóeszközbe csomagolt veszélyes árut adhatott volna át a szállító részére, amelyek jóvá voltak hagyva, továbbá az ADR által előírt 6.1.3.1 szerinti jelölésekkel el voltak látva. d.) Az elsőfokú hatóság a Feladó vonatkozásban, mint csomagoló részére az ADR 1.4.3.2.a.) bekezdésében foglaltak alapján megállapította, hogy „ amikor egy küldeménydarabot szállításra előkészít, be kell tartania a küldeménydarabok jelölésére és bárcázására vonatkozó előírásokat.” Az elsőfokú hatóság megállapította, hogy a Feladó felelősségét nem mentesíti az a tény, hogy egy importból származó veszélyes árut nem megfelelő csomagolóeszközbe csomagolták. Mivel a tárgyi veszélyes áru feladása és szállítása Magyarország területén történt, amely az importszállítástól elkülönülő új feladási és szállítási eljárást jelent, így a feladó az ADR 1.4.2.1.1 pontja alapján felelős azért, hogy a küldeménydarab megfeleljen az ADR előírásainak - azaz a tárgyi szállítási tranzakció során a veszélyes áru ADR-nek megfelelő és az ADR 6.1.3.1 bekezdés szerinti jelölésekkel ellátott csomagolóeszközökbe történő átcsomagolása történjen meg. „A veszélyes áru faladója csak olyan küldeményt adhat át szállításra, amely megfelel az ADR előírásainak.” A feladó viseli a csomagoló felelősségét is, ha a küldemény átcsomagolása lett volna indokolt, de azt elmulasztotta és nem vett igénybe más csomagolói szolgáltatást sem. e.) Az ADR 1.4.2.2.1 c) pontjában foglaltak alapján a szállító kötelezettsége : „A szállítóra (fuvarozóra) – az 1.4.1 szakasz figyelembevételével – különösen a következő kötelezettségek hárulnak… szemrevételezéssel meg kell győződnie arról, hogy sem a kocsinak/járműnek, sem a rakománynak nincs nyilvánvaló hiányossága, nem szivárog, nincs rajta repedés, szükséges berendezései nem hiányoznak stb” Az ADR 1.4.2.2.3 pontjában foglaltak alapján a szállító további kötelezettsége : „Ha a fuvarozó/szállító az 1.4.2.2.1 pont alapján az ADR előírásainak megszegését tapasztalja, akkor a küldeményt mindaddig nem továbbíthatja, amíg az előírások nem teljesülnek.” f.) A megállapított szabálytalanság körében, az R2. 5. mellékletében szereplő 1. táblázat 7. pontja alapján, felelőssé tehető a feladó (az ADR 1.4.2.1.1 bekezdése és az ADR 1.4.2.1.1 c) alpontja szerinti résztvevői kötelezettség figyelembevételével), a csomagoló (az ADR 1.4.3.2 bekezdése szerinti résztvevői kötelezettség figyelembevételével) és a szállító (az ADR 1.4.2.2.1 c) alpontja, az ADR 1.4.2.2.3 pontja és az ADR 1.4.2.2.4 pontja szerinti résztvevői kötelezettség figyelembevételével). 9.) Az elsőfokú hatóság megállapította, hogy az előzőekben részletezett szabálytalanság - „Jóváhagyás nélküli csomagolóeszközök használata” - az R1. 2. melléklet I. kockázati kategória 7. pontjába tartozó mulasztás, amely alapján az elkövető az R2. 5. melléklet, 1. sz. táblázat 7. pontja alapján 800.000.-Ft, forint bírságot köteles fizetni. Az elsőfokú hatóság megállapította, hogy a mulasztás elkövetői egyrészt a Feladó, akit az ADR 1.4 fejezetében foglaltak alapján a feladóra valamint a csomagoló résztvevőre, továbbá az Ügyfél, akit a szállítóra vonatkozó kötelezettségek terhelték.
9 Előzőekben foglaltak alapján az elsőfokú hatóság megállapította, hogy a szállítási művelet során több résztvevő mulasztott, ezért az elsőfokú hatóság a bírság megosztása mellett döntött, amelynek arányát a szállítási műveletben betöltött és megsértett résztvevői kötelezettségek száma alapján állapította meg. Fentiek alapján az elsőfokú hatóság a bírság aránya az Ügyfél részére 1/3 részben, a Feladó részére a bírság mértékének 2/3 részben állapította meg. Az elsőfokú hatóság a Kkt. alapján, a tárgyi szabálytalanság vonatkozásában a Kkt. 20. § (1) bekezdés e) pontja és a 20. § (4) bekezdése alapján az Ügyfelet 266.665-Ft, azaz kettőszázhatvanhatezer-hatszázhatvanöt forint bírság megfizetésére kötelezte. A fentiek alapján a Kkt. 20. § (1) bekezdés e) pontja és 20. § (4) bekezdésében foglaltak alapján a szabálytalanság elkövetőjét, vagyis az Ügyfélnek, mint a veszélyes áru szállítójának az elkövetett mulasztások alapján a megfizetendő bírság mértéke 1.200.000.-Ft lenne. Ugyanakkor az elsőfokú hatóság megállapította, hogy a R2. 13. § (2) a) pontja alapján, amennyiben ugyanazon ellenőrzés keretében több jogsértő cselekményt, mulasztást állapít meg a hatóság, akkor a a kiszabott bírság összegét legfeljebb 1.000.000.-Ft, azaz egymillió forintban állapíthatja meg. Fentiek figyelembevételével az elsőfokú hatóság az Ügyfelet összesen 1.000.000.- Ft, azaz egymillió forint bírság megfizetésére kötelezte. II. Az Ügyfél fellebbezési kérelme Az Ügyfél az elsőfokú hatóság 123-63/2012/ADR-RID számú határozata ellen – a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. tv. (a továbbiakban: Ket.) 99.§ (1) bekezdése alapján biztosított törvényes határidőn belül – fellebbezést nyújtott be, melyben kérte a határozat felülvizsgálatát : 10.) Az Ügyfél fellebbezési kérelme a következőket tartalmazza : a.) Az elsőfokú hatóság határozatának 1. pontjában a rakomány rögzítésével kapcsolatban feltárt szabálytalanságot kizárólag a Fertilia Kft felelésségi körébe helyezik és marasztalják el. b.) Az Ügyfél álláspontja szerint a hatóság megállapítása nem helytálló mivel a szabályok a betartásáért a 156/2009. (VI1.29) Kormány rendelet 5. mellékletének 10. pontja alapján a berakó és szállító egyaránt felel. c.) Álláspontja szerint jelen esetben a berakó a (…) Kft aktívan részt vett a berakás folyamatában, így nem vonható ki a felelősségi körből. A zsákok szétcsúszásához ráadásul az is hozzájárult, hogy az általa elkészített egyesítő csomagolásban a zsákok rögzítése sem volt megfelelő. A fentiek alapján az Ügyfél véleménye szerint egyértelmű, hogy berakó és szállító hibái együttesen járultak hozzá a zilált rakomány kialakulásához. Az Ügyfél álláspontja szerint a fentiek alapján a tárgykörben kiszabott büntetés 50-50 % - os megosztása lenne indokolt. III. A másodfokú hatóság megállapításai A fellebbezésben foglaltakat, valamint az elsőfokú eljárásban hozott sérelmezett határozatot, továbbá az eljárás során keletkezett iratokat, fényképfelvételeket megvizsgáltam és a következőket állapítottam meg: A rakomány rögzítésével kapcsolatos megállapítások 11.) Az elsőfokú hatóság által készített Jegyzékben és jegyzőkönyvben foglaltakból megállapítottam, hogy az elsőfokú hatóság 2012. október 30-án, az M3 autópálya Borsókúti pihenőjében, a főváros irányában
10 ellenőrizte XVF-995 frsz. félpótkocsit vontatót KPU-853 frsz. gépjárműből álló szállítóegységet. Megállapítottam, hogy az Ügyfél - mint szállító – az ADR hatálya alá tartozó veszélyes árut UN 1942 ammónium-nitrát 5.1, III. szállított, 19.620 kg mennyiségben. 12.) A fellebbezési eljárás során – az elsőfokú hatósággal egyezően - az Ügyfél 123-10/2012/ADR-RID sz. nyilatkozatából továbbá a helyszíni ellenőrzésen készült Jegyzőkönyvben foglaltakból megállapítottam, hogy az UN1942 sz. veszélyes árut szállításra a Feladó adta fel, továbbá a küldeménydarabok berakását is a Feladó hajtotta végre. A fellebbezési eljárás további szakaszában a szállítási műveletben részvevők közül, a csomagolót azonosítottam. A Feladó nyilatkozata alapján az elsőfokú hatósággal egyezően megállapítottam, hogy az UN1942 sz. veszélyes árut a Feladó műanyag szövet zsákokban raktározta, majd a későbbiekben ismételten további belföldi szállításra az eredeti csomagolásban feladta. Az előzőekben részletezett tények valamint az ADR 1.2 fejezetében foglaltak alapján megállapítottam, hogy a Feladó egyben csomagolói tevékenységet is végzett. „ADR 1.2 Csomagoló: az a vállalkozás, amely a veszélyes árut csomagolóeszközbe, nagycsomagolásba vagy IBC-be teszi, ill. szükség esetén előkészíti a küldeménydarabokat a szállításhoz…” A fentiekbe részletezett tények alapján megállapítottam, hogy tárgyi szállítási műveletben a Feladót – több résztvevői – kötelezettség terhelte, így a feladói, berakói valamint a csomagolói kötelezettségek terhelték. „1.4.2 A fő résztvevők kötelezettsége Megjegyzés: 1. Az e szakaszban meghatározott biztonsági kötelezettséggel rendelkező résztvevők közül egy és ugyanazon vállalkozás több résztvevő is lehet. Ugyanígy az egy résztvevőre háruló tevékenységek és az ezekhez tartozó biztonsági kötelezettségek több vállalkozásra is hárulhatnak. A fellebbezési eljárás további szakaszában, a tényállás, a további bizonyítás érdekében vizsgáltam az elsőfokú hatóság – jogsegély keretében – meghallgatott tanúk nyilatkozatait, és a következőket állapítottam meg : Az 1. számú tanú nyilatkozta, hogy a veszélyes áru rakodását ellenőrizte, melynek során sérült csomagolóeszközöket nem rakodtak fel a szállítóegységre. A 2. számú tanú nyilatkozta, hogy a veszélyes áru rakodását ellenőrizte, melynek során sérült csomagolóeszközöket nem rakodtak fel a szállítóegységre. A 3. számú tanú - aki a rakodást végezte targoncával - nyilatkozta, hogy a küldeménydarab csomagolóeszközök között volt egy-kettő amely elérett, szakadt volt, illetve kemény volt a só, azonban a berakodást követően a szállítóegységen már nem volt szakadt zsák, azok külön lettek elhelyezve. Nyilatkozta továbbá, hogy a rakodótér végén 25-30 cm távolság maradt, ami nem volt veszélyes áruval kitöltve. A 4. számú tanú nyilatkozta, hogy feladata a szállítóegység oldalának lenyitása, a raktér szabaddá tétele volt. Ugyanakkor a tanú nyilatkozta, hogy tárgyi szállítási művelet célja nem UN1942 ammónium-nitrát veszélyes áru szállítása, hanem ömlesztett áru berakása és fuvarozása volt, azonban un. palettás nitrát szállítására változott. A tanú nyilatkozta, hogy a csomagolóeszközök között voltak elérett, szakadt, anyagában meggyengült zsákok. A rakomány rögzítésére nem volt megfelelő mód, ugyanis nem ennek a rakománynak a szállítására készültek fel, hanem ömlesztett áru szállítására. A rakodótér pedig veszélyes áruval, illetve más az üres tér kitöltésére alkalmas anyaggal nem volt kitöltve.
A tanú nyilatkozta, hogy rakodótérbe berakodott csomagolóeszközök között sérült, szakadt csomagolóeszközök is voltak. A rögzítés során nem sérülhettek a csomagolóeszközök. A berakást követően fenn állt annak lehetősége, hogy a szakadt csomagolóeszközökből rakomány szóródjon a rakfelületre.
11 Az elsőfokú hatósággal egyezően a Jegyzék valamint jegyzőkönyvben foglaltak alapján, továbbá a DSCF1455 sz., DSCF1456 sz., DSCF1458 sz., DSCF1459 sz., DSCF1462 sz., DSCF1467 sz., DSCF1469 sz., DSCF1471 sz., DSCF1473 sz., DSCF1474 sz. és DSCF1445 sz. fényképfelvételek alapján megállapítottam, hogy a rakodólapokon egyesítő csomagolásban szállított küldeménydarabokat nem rögzítették megfelelően, mivel a rakomány és a rakodótér oldalfala között szabad kitöltetlen térrész volt, az egyesítő csomagolások oldal valamint előre és hátra irányba történő elmozdulás ellen semmilyen eszközzel nem rögzítették, ezért az egyesítő csomagolások több helyen a félpótkocsi oldalfalának dőltek. Megállapítottam továbbá, hogy a veszélyes árut tartalmazó műanyag szövetzsákok az egyesítő csomagolásokból több helyen kicsúsztak. Az egyesítő csomagolások tetejére - a csomagoláson kívül - külön elhelyezett ammónium-nitrát műtrágyát tartalmazó műanyag szövetzsákok több helyen kiszakadtak, amely zsákokat rendezetlenül helyezték el az egyesítő csomagolásokra. Az egyesítő csomagolás tetejére rögzítés nélkül elhelyezett küldeménydarabok elmozdulását semmi nem gátolta. Az elsőfokú hatósággal egyezően a DSCF1466 sz. és DSCF1468 sz. fényképek alapján megállapítottam, hogy a rakodófelületre elhelyezett rakodólapokon lévő áru és a raktér oldala között üres térrész volt, amelyet nem töltöttek ki olyan anyaggal, amely a rakomány elmozdulását megakadályozta volna. Az elsőfokú hatóság a tanúk nyilatkozata, a fényképfelvételek továbbá a Jegyzék valamint Jegyzőkönyv tartalma alapján megállapítottam, hogy azok egyezően bizonyítják a rakomány nem megfelelő rögzítését. A fentiekben részletezettek alapján az elsőfokú hatósággal egyezően megállapítottam, hogy a rakomány rögzítésével kapcsolatos szabálytalanság az R1. 2. sz. melléklet I. kockázati kategória 10. pontjába tartozó szabálytalanság, „A rakomány elhelyezésére és rögzítésére vonatkozó szabályok be nem tartása” alá sorolható.” A fellebbezési eljárás további szakaszában megállapítottam, hogy a szabálytalanság az R2. 5. sz. mellékletében szereplő 1. táblázat 10. pontja alapján, a berakó és szállító felelőssége állapítható meg. A fellebbezési eljárás további szakaszában vizsgáltam a berakó valamint a szállító kötelezettségeit, felelősségét az elkövetett szabálytalansággal kapcsolatban. Az ADR 1.4.2.2.1 c) pontja alapján megállapítottam, hogy : „A szállítóra (fuvarozóra) – az 1.4.1 szakasz figyelembevételével – különösen a következő kötelezettségek hárulnak… szemrevételezéssel meg kell győződnie arról, hogy sem a kocsinak/járműnek, sem a rakománynak nincs nyilvánvaló hiányossága…” ADR 1.4.2.2.4 pontjában foglaltak alapján megállapítottam, hogy: „Ha a fuvarozó/szállító a szállítás során olyan szabálytalanságot észlel, amely a szállítás biztonságát veszélyezteti, a küldemény továbbítását – a közlekedés és a küldemény biztonsága, ill. a közbiztonság figyelembevételével – a lehető leghamarabb meg kell szakítania…” Az ADR 1.4.3.1.1 c) pontjában foglaltak alapján megállapítottam, hogy: „A berakóra – az 1.4.1 szakasz figyelembevételével – különösen a következő kötelezettségek hárulnak… amikor veszélyes árut rak kocsiba/járműre, nagykonténerbe vagy kiskonténerbe, be kell tartania a rakodásra és árukezelésre vonatkozó különleges előírásokat…” Az elsőfokú hatósággal egyezően a berakó felelősségét az ADR 3.2 fejezet „A” táblázata alapján az UN 1942 Ammónium-nitrát 5.1, III. veszélyes anyaghoz az ADR 7.5.11. pontjában foglalt CV24 jelű árukezelésre, be- és kirakásra vonatkozó különleges előírás alapján vizsgáltam. Megállapítottam, hogy a berakónak a következő – a CV24 jelű különleges előírásban foglalt – rendelkezést kellett betartania:
12 „A kocsikat/járműveket és a konténereket berakás előtt alaposan ki kell tisztítani és különösen az éghető maradékoktól (széna, szalma, papír stb.) kell megtisztítani. A küldeménydarabok elhelyezéséhez tilos könnyen gyúló anyagot használni.” Az ellenőrzésen készített fényképfelvételek alapján megállapítottam, hogy a szállítást végző jármű rakodófelületén éghető anyagú maradékok nem voltak, továbbá a Jegyzék és Jegyzőkönyv az előbbiekben említettekkel kapcsolatos szabálytalanságot nem tartalmazott. A fentiekben részletezett tények alapján az elsőfokú hatóság megállapította, hogy a berakóra vonatkozó ADR 1.4.3.1.1 c) pontban foglalt kötelezettség figyelembevételével a rakomány rögzítésével kapcsolatban feltárt szabálytalanság vonatkozásban a berakó, vagyis a Feladó felelőssége nem állapítható meg. A fentiekben részletezett tények alapján - az elsőfokú hatósággal egyezően – megállapítottam, hogy a rakomány rögzítésével kapcsolatban feltárt szabálytalanság az ADR 1.4.2.2.1 c) és 1.4.2.2.4 pontokban foglalt kötelezettségek alapján a szállítást végző Ügyfél vonatkozásában állapítható meg. A fenti tényeknek megfelelően megállítottam, hogy az Ügyfél az ADR 1.4.2.2.1.c) pontjában előírt kötelezettség betartásának elmulasztásával megsértette az ADR 7.5.7.1 bekezdésében foglaltakat, nevezetesen : „A kocsit/járművet, ill. a konténert – ahol szükséges – a veszélyes áru kezelésére és rögzítésére alkalmas eszközzel kell ellátni. A veszélyes árut tartalmazó küldeménydarabokat, ill. a csomagolatlan veszélyes tárgyakat a kocsiban/járműben, ill. a konténerben alkalmas eszközzel (pl. leszorító hevederekkel, csúszó és állítható kengyelekkel) úgy kell rögzíteni, hogy megakadályozzon a szállítás közben minden olyan elmozdulást, ami a küldeménydarab helyzetét megváltoztatná vagy sérülését okozná.” Az elsőfokú hatósággal egyezően megállapítottam, hogy R2. 5. mellékletében szereplő 1. táblázat 10. pontjában foglaltak alapján a mulasztás elkövetője, vagyis az Ügyfél, mint szállító 800.000 Ft, azaz nyolcszázezer forint bírság megfizetésére kötelezett. A veszélyes áru szivárgásával kapcsolatos megállapítások 13.) A fellebbezési eljárás során vizsgáltam az elsőfokú hatóság megállapításait a veszélyes áru szivárgásával kapcsolatban. Megállapítottam, hogy sem a Jegyzék, sem a Jegyzőkönyv nem tartalmaz olyan tényt, amely igazolná, hogy a félpótkocsi rakodó felületére kiszóródott anyagnak mi az anyagi minősége, és az megegyezik-e az 50 kg-os zsákokban szállított veszélyes áruval. Fentiekben foglaltak alapján az elsőfokú hatósággal egyezően megállapítottam, hogy a veszélyes áruszivárgásával kapcsolatos szabálytalanság nem állapítható meg. A sérült csomagolóeszközökkel kapcsolatos megállapítások 14.) A fellebbezési eljárás tárgyi szakaszában vizsgáltam az elsőfokú hatóság megállapításait a sérült csomagolóeszközök vonatkozásában. A Jegyzőkönyvhöz csatolt DSCF1440 sz., DSCF1470 sz. és DSCF1445 sz. fényképfelvételek alapján több csomagolóeszköz sérült állapotú volt. A fényképfelvételek alapján megállapítottam, hogy veszélyes árut tartalmazó zsákokon a sérülések nem éles tárgy által okozott ún. friss metszések, bevágások, szakadások voltak, hanem a csomagolóeszköz anyagának gyengüléséből eredő szétszakadás volt a jellemző. A fényképfelvételek alapján megállapítottam továbbá, hogy fenti állapot kialakulásához a veszélyes árunak a feladótól a címzettig terjedő szállítással eltelt idő nem elegendő, hanem a szakadások hosszabb folyamat, eredményeképpen alakultak ki. Az elsőfokú hatósággal egyezően a 3-4 sz. tanúk nyilatkozatai alapján megállapítottam, hogy a berakott műanyag szövet zsákok között voltak elért, szakadozott zsákok. Az elsőfokú hatóság megállapította, hogy a helyszíni ellenőrzésen készített fényképfelvételek igazolják a tanúk nyilatkozatait, nevezetesen, hogy a szállítóegység rakodóterébe kerültek sérült, szakadt csomagolóeszközök.
13
Az előzőekben részletezettek alapján megállapítottam, hogy azzal, hogy a szállítási műveletben nem megfelelő, sérült csomagolóeszközöket használtak – a veszélyes áru közúti szállítása során nem tartották be az ADR 4.1.1.1 bekezdésében foglaltakat, idézve: „ ADR 4.1.1.1 A veszélyes árukat olyan, jó minőségű csomagolóeszközbe (IBC-be, nagycsomagolásba),kell csomagolni amely elég erős ahhoz, hogy ellenálljon azoknak az igénybevételeknek, ütődéseknek, amelyeknek rendes körülmények között a szállítás során, a szállítóeszközök közötti átrakás, a szállítóeszközből a raktárba való berakodás során ki van téve, illetve amelyek akkor léphetnek fel, amikor további kézi vagy gépi árukezelés céljából a rakodólapról vagy az egyesítő csomagolásból eltávolítják. A csomagolóeszközöket (IBC-ket, nagycsomagolásokat), úgy kell gyártani és lezárni, hogy a szállításra kész küldeménydaraboknál elkerülhető legyen a tartalom bármilyen szivárgása vagy kiszóródása. Ez a szokásos szállítási körülmények között különösen a rezgésekből, illetve a hőmérséklet, a páratartalom vagy a nyomás változásából adódhat.” Az elsőfokú hatósággal egyezően megállapítottam, hogy a szabálytalanság az R1. 2. mellékletének II. kockázati kategória, 6. pontjába tartozó szabálytalanság, mivel „Sérült csomagolású küldeménydarabokat, IBC-ket, nagycsomagolásokat vagy sérült tisztítatlan, üres csomagolóeszközöket szállítanak” amelynek alapján az R2. 5. mellékletében szereplő 2. táblázat 6. a) pontjában foglaltak szerint a feladó, berakó, szállító felelősségét szükséges vizsgálni. A fellebbezési eljárás során vizsgáltam tárgyi szállítási művelet vonatkozásában a feladó, berakó valamint a szállító kötelezettségét és felelősségét. ADR 1.4.2.1. bekezdésében foglaltak alapján a feladóval kapcsolatban megállapítottam: „A veszélyes áru feladója csak olyan küldeményt adhat át fuvarozásra/szállításra, amely megfelel az ADR előírásainak.”, 1.4.2.1.1.a) pont „A feladónak meg kell győződnie arról, hogy a veszélyes áru … az ADR szerint szállítható.”, ADR 1.4.3.1.1 b) pontjában foglaltak alapján a berakóval kapcsolatban megállapítottam: „amikor becsomagolt veszélyes árut vagy üres, tisztítatlan csomagolóeszközt ad át szállításra, ellenőriznie kell a csomagolóeszközök sértetlenségét. Nem adhat át olyan küldeménydarabot, amelynek csomagolóeszköze sérült – különösen, ha az nem tömített, szivárog vagy fennáll a veszélyes áru kifolyásának veszélye -, amíg a sérülést ki nem javították; ugyanez vonatkozik az üres, tisztítatlan csomagolóeszközökre is…” ADR 1.4.2.2.1.c) pontjában foglaltak alapján a szállítóval kapcsolatban megállapítottam : „A fuvarozónak szemrevételezéssel meg kell győződnie arról, hogy sem a kocsinak/járműnek, sem a rakománynak nincs nyilvánvaló hiányossága, nem szivárog, nincs rajta repedés…”. Előzőekben részletezett tények alapján megállapítottam, hogy a szállítási művelet során több résztvevő mulasztott. Megállapítottam, hogy a Feladó nem tartotta be a feladóra, valamint a berakóra vonatkozó kötelezettségeket, az Ügyfél viszont csak és csupán a szállítóra vonatkozó kötelezettségeket sértette meg. Fentiekben részletezetek alapján az elsőfokú hatósággal egyezően megállapítottam, hogy a bírság megosztása jogszerű, amelynek arányát a szállítási műveletben betöltött és megsértett résztvevői kötelezettségek száma alapján az elsőfokú hatóság helyesen állapított meg, Ügyfél számára 1/3 részét,a Feladó mint csomagoló a bírság mértékének 2/3 részét köteles megfizetni. A Kkt. 20.§. (1) bekezdés e) pontja és a 20. § (4) bekezdése alapján, - az elsőfokú hatósággal egyezően - az Ügyfelet, 133.335 Ft, forint bírság megfizetésére köteleztem. Az ADR 6.1. fejezet előírásaiba ütköző, nem megfelelő csomagolóeszköz használata 15.) A fellebbezési eljárás további szakaszában vizsgáltam, hogy a szállítási művelet során használt csomagolóeszközök mennyiben feleltek meg az ADR 6.1 fejezetében foglalt előírásoknak.
14
Az elsőfokú hatóság által a helyszíni ellenőrzés során készített Jegyzőkönyv 5. pontjában foglaltak, továbbá az ellenőrzés során készített fényképfelvételek alapján megállapítottam, hogy a veszélyes árut tartalmazó műanyag szövetzsákok szakadtak, lyukasak voltak továbbá nem rendelkeztek az ADR 6.1.3.1 bekezdésében előírt jelöléssel. A fellebbezési eljárás során a Feladó nyilatkozata alapján megállapítottam, hogy a veszélyes áru eredeti csomagolását nem a Feladó végezte el, mivel számára a veszélyes áru importból 50 kg-os műanyag szövetzsákokban, csomagoltan érkezett. A Feladó a küldeménydarabokat változatlan csomagolás mellett adta át a szállítónak. A Feladó nyilatkozata alapján csomagolóeszközök a következők voltak : „Kétféle zsák van: I. Üzbegisztánban gyártották. A zsákon minősítés, csomagolóeszközökre való felülvizsgálat nincs. Veszélyességi bárca van, néhány esetben kopott, fakult… II. A másik zsákot szintén Üzbegisztánban gyártották. NAVOIYAZOT RT. (Navoi város mellett) Itt vannak csomagolásra és UN számra oroszul utalások: 5.1 osztály csomagolása, UN1942, besorolási kód:5113. Más jelölés nincs rajta.” Az ADR 6.1.3.1 bekezdésében foglaltak alapján a következőket állapítottam meg : „Minden csomagolóeszközön, amelyet az ADR szerinti használatra szánnak, rajta kell lenni a jelölésnek, melynek tartósnak, jól láthatónak és a csomagolóeszközhöz képest olyan méretűnek kell lennie, hogy könnyen olvasható legyen. A 30 kg bruttó tömeget meghaladó küldeménydaraboknál a jelölést vagy annak ismétlését a csomagolóeszköz tetejére vagy egyik oldalára kell felvinni. A betűknek, számoknak és szimbólumoknak legalább 12 mm magasnak kell lenniük,…” Fentiekben részletezettek alapján az elsőfokú hatósággal egyezően megállapítottam, hogy a szállítási művelet során használt műanyag szövetzsákok nem feletek meg az ADR 6.1.3.1 bekezdésében előírtaknak, mivel nem rendelkeztek a bekezdésben előírt jelöléssel. Az elsőfokú hatósággal egyezően vizsgáltam az ADR 6.1.3.1 bekezdésben előírt jelölések nélküli csomagolóeszközök használatával kapcsolatban, az ADR 1.4.2 szakaszában foglaltak figyelembevételével a feladó, csomagoló és a szállító kötelezettségét és felelősségét: Az ADR 1.4.2.1.1 bekezdésében foglaltak alapján – az elsőfokú hatósággal egyezően - megállapítottam, hogy a Feladó „…. csak olyan küldeményt adhat át, amely megfelel az ADR előírásainak „ továbbá az ADR 1.4.2.1.1 pontjának c) alpontjában foglaltak alapján „csak olyan csomagolóeszközöket, nagycsomagolásokat, IBC-ket és tartányokat …. szabad használnia, amelyek jóvá vannak hagyva és az adott anyag szállítására alkalmasak, ill. el vannak látva az ADR által előírt jelölésekkel;” A csomagolási eljárással kapcsolatban megállapítottam, hogy a Feladó felelősségét nem mentesíti az a tény, hogy egy importból származó veszélyes árut nem megfelelő csomagolóeszközbe csomagolták. Mivel a tárgyi veszélyes áru feladása és szállítása Magyarország területén történt, amely az importszállítástól elkülönülő új feladási és szállítási eljárást jelenti így a feladót az ADR 1.4.2.1.1 pontja alapján felelős azért, hogy a küldeménydarab megfeleljen az ADR előírásainak - azaz a tárgyi szállítási tranzakció során a veszélyes áru ADR-nek megfelelő és az ADR 6.1.3.1 bekezdés szerinti jelölésekkel ellátott csomagolóeszközökbe történő átcsomagolása történjen meg. A fentiekben foglalt tények alapján megállapítottam, hogy a Feladó az ADR 1.4.2.1.1. c) pontjában foglalt előírásokat nem tartotta be.
Az elsőfokú hatóság a Feladó vonatkozásban, mint csomagoló részére az ADR 1.4.3.2.a.) bekezdésében foglaltak alapján megállapította, hogy „ amikor egy küldeménydarabot szállításra előkészít, be kell tartania a küldeménydarabok jelölésére és bárcázására vonatkozó előírásokat.”
15
Az ADR 1.4.3.2 bekezdésének vizsgálata alapján megállapítottam, hogy a szabálytalansággal kapcsolatban az elsőfokú hatóság az ADR megfelelő bekezdésére hivatkozott, de az ADR 1.4.3.2.b.) bekezdésében foglalt rendelkezést idézte. Az ADR 1.4.3.2.a.) bekezdése helyesen a következőket tartalmazta : „ be kell tartania a csomagolási és az egybecsomagolási feltételekre vonatkozó előírásokat.” A csomagoló felelőssége a fentiekben foglaltak alapján megállapítható, mivel a csomagolás során a veszélyes árut tárgyi szállítási műveletben csak az ADR 6.1 fejezetében előírtaknak megfelelő csomagolóeszközbe csomagolhatta volna. Az ADR 1.4.2.2.1 c) pontjában foglaltak alapján a szállító kötelezettségével kapcsolatban megállapítottam: „A szállítóra (fuvarozóra) – az 1.4.1 szakasz figyelembevételével – különösen a következő kötelezettségek hárulnak… szemrevételezéssel meg kell győződnie arról, hogy sem a kocsinak/járműnek, sem a rakománynak nincs nyilvánvaló hiányossága, nem szivárog, nincs rajta repedés, szükséges berendezései nem hiányoznak stb” A fentiekben foglalt tények alapján megállapítottam, hogy a szállító számára a csomagolóeszköz jóváhagyására vonatkozó ADR 6.1 szerinti jelölési vizsgálata nem tartozik a szemrevételezési kötelezettség körébe. A fentiek alapján megállapítottam, hogy az Ügyfelet, mint szállítót nem terheli tárgyi szabálytalanság tekintetében bírságfizetési kötelezettség. Fentiekben foglaltak figyelembe vételével az Ügyfelet összesen 933.335. forint bírság megfizetésére köteleztem. IV. Válaszok az Ügyfél fellebbezési kérelmében foglaltakra Az Ügyfél az elsőfokú hatóság 123-63/2012/ADR-RID számú határozata ellen a Ket. 99.§ (1) bekezdése alapján biztosított törvényes határidőn belül – fellebbezést nyújtott be, melyben az alábbi indokok alapján kérte az elsőfokú határozat megsemmisítését: 16.) A fellebbezési eljárás során vizsgáltam az elsőfokú hatóságnak Az Ügyfél fellebbezési kérelmében előadta, hogy álláspontja szerint a rakomány rögzítésével kapcsolatos mulasztás elkövetésével kapcsolatban a bírság mértékét fele - fele arányban a szállító és berakó között meg kellet volna osztani. Fentiekben foglaltakkal kapcsolatban megállapítottam, hogy ezzel kapcsolatos tényeket határozatom tartalmazza. A fentiekben leírtakat figyelembe véve, a Heves Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóságnak a 12363/2012/ADR-RID számú elsőfokú határozatát megváltoztatattam és az Ügyfelet a fentiekben részletezettek szerint összesen 933.335,-Ft forint bírság megfizetésére köteleztem. A bírság megfizetésének határidejét, módját az egyes közúti közlekedési szabályokra vonatkozó rendelkezések megsértésével kapcsolatos bírságolással összefüggő hatósági feladatokról, a bírságok kivetésének részletes szabályairól és a bírságok felhasználásának rendjéről szóló 42/2011. (VIII. 11.) NFM rendelet (a továbbiakban: R3.) 3. § (4) bekezdése, valamint a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 20.§ (6) bekezdése figyelembevételével állapítottam meg. Hatóságom a Ket. 33.§ (1) bekezdése alapján megállapított ügyintézési határidőt nem lépte túl.
16 Felhívom az Ügyfél figyelmét, hogy a Ket. 74.§ (2) bekezdése szerint a kötelezett a teljesítési határidő lejárta előtt benyújtott kérelmében annak igazolásával kérheti az elsőfokú hatóságtól a pénzfizetési kötelezettség teljesítésére halasztás vagy a részletekben történő teljesítés engedélyezését, hogy rajta kívül álló ok lehetetlenné teszi a határidőre való teljesítést, vagy az számára aránytalan nehézséget jelentene. A Ket. 72. § (1) dd) és de) pontjai alapján az eljárási költségről, valamint annak viseléséről rendelkeztem. A kiszabott bírság megfizetésének késedelmes teljesítése esetén a Ket. 132. § alapján késedelmi pótlék fizetési kötelezettség keletkezik. Határozatom jogalapja a Kkt. 20.§-a, az R1., az R2., illetve a Ket. 104.§ és a 105. § (1) bekezdése. A bírósági felülvizsgálat a Ket. 109. §-án, továbbá a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 22. § (2) bekezdésén és 326. § (1) bekezdésén, valamint a 330. § (2) bekezdésén alapul. Keresetlevél benyújtása esetén a bíróság a pert tárgyaláson kívül bírálja el, a keresetlevélben ugyanakkor az Ügyfél tárgyalás tartását kérheti a Pp. 338. § (2) bekezdése alapján. Ennek elmulasztása miatt azonban igazolásnak nincs helye. A Ket. 73/A.§ (4) bekezdés értelmében az első fokú döntés a másodfokú döntés közlésével válik jogerőssé. A Ket. 109.§ (2) bekezdése szerint az ügyfél a keresetlevélben kérheti a bíróságtól a határozat végrehajtásának felfüggesztését. Hatóságom hatáskörét és illetékességét a Ket. 106.§-a, a Kkt. 20. § (2) bekezdése, a katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXXVIII. törvény 22.§ (1) bekezdés a) pontja, valamint az R3. 2.§ bf) pontja állapítja meg. B u d a p e s t, 2014. augusztus 15.
Készült: 3 példányban Terjedelme: 16 oldal Kapják: 1) Heves Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság ( 3300 Eger, Klapka György utca 11.) 2.) Heves Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóságon keresztül Fertília Kft. 3.) Irattár 4.) Nemzeti Adó-és Vámhivatal Közép-dunántúli Regionális Adó Főigazgatóság Fejér Megyei Adóigazgatóságát (8000 Székesfehérvár, Mátyás király krt. 4/B. ) mint állami adóhatóság BM OKF Költségvetési Főosztálya - elektronikus úton
