EGY ÚJ FÖLDRAJZI DISZCIPLÍNA? BEVEZETÉS A VALLÁSFÖLDRAJZBA Pete József 1 „A keresztényeket nem különbözteti meg a többi embertől sem a táj, sem a nyelv, sem az életmód. Nem laknak ugyanis külön városokban, nem beszélnek valami szokatlan nyelven, nincs semmi különcködő életmódjuk (...) Saját szülőhazájukban úgy élnek, mint jövevények; mindenben részt vesznek, mint polgárok; mindent eltűrnek, mint idegenek; minden idegen táj a hazájuk, és minden haza idegen föld nekik. (...) Egyszóval: ami a testben a lélek, azok a keresztények a világban.” (Diognétoszhoz írt levél) A vallásföldrajz tudományrendszertani elhelyezkedése Előzetes megjegyzések - elsődleges megközelítések A vallásföldrajz elnevezés értelmezése maga is problematikus. Két – talán eltérőnek tekintett – jelenség, a vallás és a földrajz2 összekapcsolására tesz kísérletet a fogalom. A "másik" iránti érdeklődés mind a vallás (-tudomány és teológia) (Leeuw, G. v. d., 2001; Schaeffler, R., 2003), mind a földrajz (Teleki P., 1996) részéről megfigyelhető, de módszeres összekapcsolása csak viszonylag későn történt meg. Következik ez talán magának a földrajztudománynak a történetéből is. A tudományokkal kapcsolatban ugyanis kétféle elv vezérli a földrajztudományt: a természettudományok „utánzása” és a humán társtudományoktól való elhatárolódás igénye (Lévy, J., 2002). Mindkét elv a vallástól való elkülönüléshez vezetett.3 A vallásföldrajz egyes megközelítések szerint a kulturális földrajz tárgykörébe tartozik. Keith D. Harries és Robert E. Norris kézikönyve a földrajz és más tudományágak közötti kapcsolatot a teljes tudás – szaktárgyaknak megfelelő – tagolására alapozta. Ennek megfelelően a művészetek és humán tárgyak közé sorolt vallást a kultúrgeográfia kutatja (Vuics T., 1993b). Elsősorban a földrajztudomány és a vallástudomány határterületét vizsgálja, részben azonban az etnográfia, a filozófia, a gazdasági és politikai tudomány, a szociológia, történelem, statisztika (stb.) területeivel is foglalkozik. (Hunyadi L., 1998a). Ezen besorolásnak ellentmond azonban a kulturális földrajz saját önmeghatározása, melyben a vallásföldrajznak csak igen alárendelt szerepe van (Tóth J. Trócsányi A., 1997). Ugyanakkor egyes német geográfusok a kultúrföldrajz részterületének tekintett szociálgeográfia egyik részdiszciplínájának vélik a vallásföldrajzot (Berényi I., 1992). „Áthidaló megoldásként” Berényi István (1993) felvetette, hogy a vallásföldrajz a kultúrgeográfia részeként a történeti, politikai, népességföldrajz, valamint a szociálgeográfia határterületén önálló diszciplínaként határozható meg. (1. ábra.) A helyzetet tovább bonyolítja, hogy mind a szociálgeográfia, mind – az esetlegesen annak részét képező – vallásföldrajz sem kimondottan térbeli tulajdonságok tanulmányozásán alapul (Benedek J., 2002). Más megközelítések szerint a vallásföldrajznak a társadalmi-gazdasági földrajz keretében, a népességföldrajzon belül az ágazati földrajzok között van a helye. A többi társadalmi-gazdasági földrajzi diszciplínához hasonlóan kapcsolatban áll a történeti, közgazdasági, statisztikai és más társadalomtudományokkal. Különösen alapoznia kell azonban az egyházföldrajzi, gazdaság- és társadalomföldrajzi, valamint történeti földrajzi ismeretekre. Belső tagolásának alapvonalai: általános, ágazati és regionális vallásföldrajz (Tatai Z., 1999). Ezt a megközelítést támasztja alá egyes társadalomföldrajzi kézikönyvek besorolása, tematikája is (Tóth J. – Vuics T., 1998). 1
PTE TTK FDI II. évf. PhD hallgató. Középiskolai tanár, C. R. Nagy Lajos Gimnázium és Kollégium, Pécs.
[email protected] 2 Az alábbiakban nem teszünk kísérletet a 'vallás' és a 'földrajz' fogalmi meghatározása könyvtárnyi szakirodalmának még csak minimális áttekintésére sem. Kiindulópontként elfogadjuk mindkét fogalom „köznapi” meghatározását, leírását. 3 Önkéntelenül ide kívánkozik KARL JASPERS szellemes „kibúvó földrajz-definíciója”: a földrajz alapjában véve természettudomány, mégis egészen más (BERÉNYI I., 2002).
1
A Magyar Tudományos Akadémia Földrajzbizottság I. 1999. évi állásfoglalása szerint pedig – mely a társadalomföldrajz tagolására tett javaslatot – a vallásföldrajz – az etnikai földrajz mellett – a népességföldrajz ágazata (Becsei J., 1999).4 Vallásföldrajz és vallástudományok Vannak, akik a vallástudományok sorában helyezik el a vallásföldrajzot, mint amelyik a vallás és a világ kapcsolatával foglalkozó tudományok közül az egyik legfiatalabb. Kezdetben az egyházi adminisztráció és statisztika segédtudományaként tartották számon, annak ellenére, hogy a kereszténység – és több más vallás – missziós jellegéből fakadóan mindig is nyitott volt a (földrajzi) világra. Ez a nyitottság a kultúrák közötti kommunikáció egyik első, máig is igen fontos területévé avatja a vallásokat, s növeli a vallásföldrajzi kutatások jelentőségét (Tomka M., é.n). Máté-Tóth András a teológia és a vallástudomány összevetése kapcsán hasonló eredményre jutott a vallásföldrajz tudományrendszertani elhelyezésére nézvést. Táblázatosan ábrázolva az alábbi megoldást javasolta (1. sz. táblázat). A teológián belül talán a gyakorlati teológia („pasztorális”), azon belül a gyülekezetépítés ill. a „missziológia” tárgykörébe tartozhat a vallásföldrajz kutatási területe (Máté-Tóth A., é.n). Más – vallástudományi – felosztás viszont némiképp máshogy súlypontozott, így bizonyos mértékig más eredményre is jutott a vallásföldrajz besorolásával kapcsolatban (Kránitz M., 2000) (2. sz. táblázat). Vallásföldrajz és földrajztudomány Annak ellenére, hogy a témakör nemzetközi szakirodalma egyre bővülő tendenciát mutat (Deffontaines, P., 1948; Büttner, M., 1974; Rinschede, G., 1999; Henkel, R., 2001), Magyarországon a vallásföldrajz – amint alábbiakban látni is fogjuk – a korábbiakban igen kevés szállal kapcsolódott a földrajztudományhoz. 5 Pedig a tér szerepe a vallásban igen sokrétű.6 Ez legitimálhatja a vallásföldrajzi kutatásokat. Ugyanakkor – mint fentebb láttuk – rengeteg terminológiai-besorolásbeli bizonytalanság is nehezítheti a vallásföldrajz megítélését. A kapcsolódási lehetőségek közül talán magától értetődőnek tekinthető, hogy népességföldrajzi (Pezenhoffer A., 1922; Pfeiffer M., 1926; Schneller K., 1923; Schneller K., 1930), településföldrajzi (Humphrey, C. - P. Vitebsky, 1998.; G. Rinschede, 1999), gazdasági földrajzi (Radó S., 1967), kulturális és idegenforgalmi földrajzi (Aubert A., 2002) összefüggések mellett több más földrajzi (rész)diszciplína is „érintett” lehet a vallásföldrajz kapcsán. A politikai földrajzon belül a választási földrajz talán evidens módon köthető hozzá, de a geopolitika érdeklődése is feltámadt a téma iránt (Bárdos-Féltoronyi M., 2001). Közigazgatási földrajzi szempontból is vizsgálható a vallás, mint sajátos igazgatási térszervezeti struktúrával rendelkező intézmény (Hajdú Z., 2001). Nem utolsó sorban a magatartásföldrajz néhány vonatkozása is rendelkezik vallásföldrajzi vonatkozásokkal (Godó N., 2002). A számos kapcsolódási lehetőség számos módszer, adatbázis használatára nyújthat módot. Egyik lehetséges forrást az egyházközségi/közösségi, egyházmegyei/kerületi adatsorok, kimutatások képezhetik. A társadalomföldrajz – sőt szociálgeográfia – keretei közt nem hagyhatóak figyelmen kívül a szociológiai vizsgálatok, kutatások, kérdőíves felmérések sem. Kézenfekvő továbbá – főleg a 2001-es népszámlálás következtében – a statisztikai felvételek, népszámlálási adatok felhasználása is. Mindezek mellett lehetőség nyílik más módszerek alkalmazására is (kvalitatív terepkutatás, beavatkozás-mentes vizsgálatok, kvalitatív adatelemzés) (Babbie, E., 2003).
4
Igaz: szerző megállapítása szerint „tematikájának és módszerének kidolgozása részben a jelen, részben a jövő feladata” (BECSEI J., 1999. 28). A népességföldrajz fő feladatai közt viszont nem említette a vallási viszonyok kutatását, feltárását. 5 A magyarországi vallásföldrajzi kutatások történetéről ld. szerző tanulmányát a Földrajzi Konferencia, Szeged, 2004. CD-n (Közlésre elfogadva, megjelenés alatt.) 6 A tér szerepére a vallásokban Ld.: KÁLLAI J. (1998.); ELIADE, M. (1999.); PETE J. (2004).
2
A vallásföldrajz felosztása Felosztásában ugyan látszólag összhang figyelhető meg, mégis szükséges némi pontosítást eszközölnünk. A vallásföldrajz felosztásának egyik lehetséges módja szerint ugyanis általános, ágazati és regionális vallásföldrajzról beszélhetünk. Az alábbiakban alapvetően ennek megfelelően – elsősorban Hunyadi L. (1998a) nyomdokain haladva – kíséreljük meg témánkat elhelyezni a földrajztudomány rendszerében. Az általános vallásföldrajz a kultúra-civilizáció-vallás összefüggésébe ágyazva vizsgálja a vallás és a földrajzi környezet kölcsönhatásait, összefüggéseit. Hangsúlyos kérdése a vallás és a kultúra viszonyának tisztázása, az inkulturáció és a szekularizáció kérdése, illetve a különböző vallások egymáshoz való viszonyának megállapítása (ökumenizmus, pluralizmus). Az ágazati vallásföldrajz az egyes vallások földrajzi szemléletű tárgyalásával foglalkozik (földrajzi elterjedés, hitéleti gyakorlat, szervezeti felépítés). Különösen fontos vizsgálati területe az egyes felekezetek etikai előírásainak földrajzi vonatkozásainak számbavétele. (Vallás és ökonómia, vallás és ökológia, vallás és demográfia, vallás és politika.) A regionális vallásföldrajz feladata a földrészek, országok, térségek vallási viszonyainak jellemzése, bemutatása. (Felekezeti megoszlás, vallások kapcsolata egymással, vallás és környezet.) Az általunk hiányolt, de lényeges területe a vallásföldrajznak a történeti vallásföldrajz. Ennek tárgya egyrészt a vallás és környezet történetileg változó kapcsolata, másrészt a vallás történeti változása a térben. Gyakorlati megjelenése az egyes térségek, országok múltbeli vallásföldrajzi viszonyait feltáró munka. E rövid összegzés is bizonyítja, hogy a téma kutatása igen széles körű interdiszciplinális érdeklődést, tájékozottságot igényel. Függelék 1.táblázat A vallásföldrajz a teológia és a vallástudományok rendszerében (Máté-Tóth, é.n.) Teológia Historika Szisztematika Biblika Praktika
Vallástudomány Vallástörténet Vallásfilozófia Vallásfenomenológia Valláskritika Vallásfilológia Vallásszociológia Valláslélektan Vallásetnológia Vallásföldrajz
2. számú táblázat: A vallástudományok felosztása (Kránitz M., 2000 nyomán). Tényfeltáró vallástudományok Vallásantropológiai tudományok
Valláskritikai tudományok
Vallástudományok vallásfenomenológia vallástörténet összehasonlító vallástörténet vallásantropológia valláspszichológia vallásszociológia vallásföldrajz vallásstatisztika vallásfilozófia vallásteológia valláskritika
3
1. számú ábra: A vallásföldrajz helye a kultúrgeográfián belül (Berényi I., 1993. nyomán)
Történeti földrajz
Szociálgeográfia
Politikai földrajz
Vallásföldrajz
Népességföldrajz
Kultúrgeográfia 2. számú ábra: A vallásföldrajz tagolódása
Általános
Regionális
Történeti Ágazati IRODALOM: Abonyiné Palotás J. – Becsei J. – Kovács Cs. (2002) A magyar társadalomföldrajzi kutatás gondolatvilága. SZTE Gazdaság- és Társadalomföldrajzi Tanszék. Ipszilon Kiadó és Pedagógiai Szolgáltató Kft., Szeged. Aubert A. (2002) A turizmus földrajza. – In: Tóth J. (szerk.) pp.143-159. Babbie, E. (2003) A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. Balassi Kiadó, Bp. Bárdos-Féltoronyi M. (2001) Egyházak és államok Köztes-Európában. Balassi-Palis, Bp.-Kolozsvár. Becsei J. (1999) Tűnődés a népességföldrajzról. – in: Társadalomföldrajzi vizsgálatok két évezred találkozásánál. JATE Gazdaságföldrajzi Tanszék, Szeged, Hungary. pp.11-33. Benda Gy. – Szekeres A. (szerk.) (2002) Tér és történelem. L'Harmattan Atelier, Bp.
4
Benedek J. (2002) A földrajz térszemléletének hullámai. – Tér és Társadalom, XVI. évf. 2. sz. pp.21-39. Berényi I. (1992) Az alkalmazott szociálgeográfia elméleti és módszertani kérdései. Akadémiai Kiadó. (Földrajzi tanulmányok 22.) Berényi I. (1993) A társadalomföldrajz alapvonásai. – in: Vuics T. (szerk.) (1993a) Berényi I. (2002): A szociálgeográfia társadalomtudományi kapcsolódásai. – In: Abonyiné Palotás J. – Becsei J. – Kovács Cs. (szerk.) pp.37-51. Büttner, M. (1974.) Religion and Geography. Impulse for a New Dialogue betwen Religionswissenschaftlern and Geographers. Numen, 21. 173-196. Deffontaines, P (1948) Geographie et religions. Paris. Eliade, M. (1999) A szent és a profán. A vallási lényegről. Európa, Bp. Godó N. (2002) A viselkedésföldrajz alapjai. – in: : Tóth J. (szerk.) (2002) 160-189. Hajdú Z (2001) Magyarország közigazgatási földrajza. Dialóg Campus Kiadó, Bp. - Pécs. Dialóg Campus tankönyvek. Területi és Települési Kutatások, 17. kötet Henkel, R. (2001) Atlas der Kirchen und der anderen Religionsgemeinschaften in Deutschland. Eine Religionsgeographie. Stuttgart, Verlag W. Kohlhammer Humphrey, C. – Vitebsky, P. (1998) Építészet és vallás. Világmodellek. Szimbolikus formák és díszítőelemek. Kelet és nyugat hagyományai. Helikon Kiadó, Bp. Hunyadi L. (1998a) Általános vallásföldrajz. – in: Tóth J. – Vuics T. (szerk.) pp.325-347. Kállai J. (1998) Az ember térszemlélete, a térészlelés antropológiai struktúrája. – in: Kállai J. – Karádi K. – Tényi T. (szerk.) A térélmény kultúrtörténete és pszichopatológiája. pp.11-48. Kállai J. – Karádi K. – Tényi T. (1998) A térélmény kultúrtörténete és pszichopatológiája. Tertia Kiadó, Bp. Kránitz M. (2000) Alapvető hittan I. Kinyilatkoztatás, vallás, vallások. SZIT, Bp. Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kara Leeuw, G. v. d. (2001) A vallás fenomenológiája. Osiris Kiadó, Bp. Lévy, J. (2002): A helyek szelleme. – in: Benda Gy. – Szekeres A. (szerk.) pp.19-37. Máté-Tóth A. (é. n.): Teológia és vallástudomány. http://nyitottegyetem.phil-inst.hu Pete J. (2004) A szakrális táj. – in: A Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának és kollégiumának Évkönyve a 2003/2004. iskolai évről, alapításának 317. évfordulóján. Pécs. Pezenhoffer A. (1922) A demográfiai viszonyok befolyása a népszaporodásra. Bp. Pfeiffer M. (1926) A népesség vallása és a születési arányszám alakulása. Bp. Radó S. (1967) A világgazdaság földrajza. Gondolat, Bp. Rinschede, G. (1999) Religionsgeographie. Das Geographische Seminar. Braunschweig. Schaeffler, R. (2003) A vallásfilozófia kézikönyve. Osiris Kiadó, Bp., 2003. Schneller K. (1923) Születési arány és vallásfelekezet. Pécs. Schneller K. (1930) A magyarországi protestáns népesség demológiai sajátosságai. Miskolc. Tatai Z. (1999) A vallásföldrajzi kutatások szükségessége. – A földrajz tanítása, pp.28-32. Teleki P. (1996) A földrajzi gondolat története. Kossuth Könyvkiadó. Tomka M. (é. n.) A vallás szerepe az interkulturális kommunikációban. Vallásföldrajz és a vallási kultúrák regionalitása. UNIWORLD Közhasznú Egyesület. Kultúrák Közötti Kommunikáció Szabadegyeteme. Összehasonlító vallástudomány és kultúrák közötti kommunikáció. http://nyitottegyetem.phil-inst.hu Tóth J. (szerk.) (2002) Általános társadalomföldrajz II. Dialóg Campus, Bp.-Pécs. Tóth J. – Trócsányi A. (1997) A magyarság kulturális földrajza. Pro Pannonia Kiadó Alapítvány, Pécs. Tóth J. – Vuics T. (szerk.) (1998) Általános társadalomföldrajz I. Dialóg, Campus, Bp., - Pécs Vuics T. (szerk.) (1993a) Társadalomföldrajzi szöveggyűjtemény. Nemzeti Tankönyvkiadó. Bp. Vuics T. (összeáll.) (1993b) A társadalomföldrajz fogalma és a tudományág helye a tudományok rendszerében. – In: Vuics T. (1993a)
5