Egy leendő társadalmi szerződés alkotmányos alapjai (de lege ferenda ) I.A társadalmi, erkölcsi, politikai válság és gazdasági csődközeliség tényeiből eredő közjogi, jogalkotási és egyéb teendők körének, tartalmának, jogkövetkezményeinek, szervezeti feltételeknek kimunkálása alapos elemző munkát igényel, amely a történelmi időben és a jelenben feltárja a bajok forrásai és okait. Történnie kell mindennek olyan szinten, az elvonatkoztatás és a helyzethez való igazodás olyan egybehangoltságával, a kívánatos változásoknak a lehetségessel való olyan egyensúlyával, tényeknek, rendellenességeknek, teendőknek és elveknek, továbbá a belőlük adódó taktikai és stratégiai követelményeknek olyan együttes mérlegre tételével, hogy a folyamat alapján megállapított, tételesen megragadható közjogi-politikai-gazdasági cselekvési terv egyrészt alkalmas legyen az elérendő célok teljesítésére, másrészt nélkülözhetetlen tartalmi elemeivel se okozzon társadalmi robbanást, azaz ne váljon saját csapdájává., s legrosszabb esetben is hagyja meg a kiutat egy újabb politikai képletben való kibontakozásra. Ilyen részletes terv elkészítése nem kormányzati, mi kevesebb, nem politikai státusban célszerűtlen, s csaknem lehetetlen, mert a folyamatok nem ismert részleteinek figyelembevételét követelné meg, melyek most még pontosan nem láthatók, s a most még nem látható átütő erejű elemző-végrehajtó – szellemi, s leginkább hatalmi erőt kíván. Ehhez a felelős értelmiség árulásba nem esett részének és a nyomokban meglévő felelős nemzeti politika elemeinek erős kézfogása szükséges a gyökeres átalakítás jegyében. Amíg ez az intézményes szövetség, s az abból kisarjadzó szellemi és anyagi erő nincsen meg, addig elegendő, egyben szükséges a célok tiszta meghatározása az erkölcs és szakszerűség együttes érvényesítésével. II. A terv szerint szükséges „ a magyar történeti hagyományokon alapuló, a népfelség elvét helyreállító, az állampolgárok részvételén alapuló új alkotmány kidolgozása a civil társadalom képviselőinek bevonásával, ennek elfogadása, népszavazással történő megerősítése.” Mit jelenthet ténylegesen a történelmi hagyomány? Semmiképpen csak valamely megemlékező preambulum szöveget! Teleki Pál 1940-ben helyesen nem új alkotmányról szólván ezt írja: „Miért időszerű, sőt szükséges egy alkotmányreform, helyesen: magyar alkotmányunk életformájának intézményes átalakítása? A kifejezés magyarázata: alkotmányunk íratlan, - azon törvények és jogszokások összessége, amelyek a nemzet vérébe mentek át, - amelyekből kitörölhet valamit az idő, de egyetlen ember intézkedése, az országgyűlés egyetlen intézkedése, sőt egyetlen nemzedék hangulata soha. Alkotmányunk élő valami, tehát fejlődő. Így életformája van, amely fejlődik. A fejlődés fontosabb pontjain, korfordulóin az alkotmány törvényekbe rögzített elemein intézményes változtatást kell tenni, hogy az alkotmány lényege, élő ereje megóvassék.”* * Esztergom, Prímási Levéltár, 8497/1940.Pr.sz. In.: Teleki Pál: Válogatott politikai írások és beszédek. Osiris Bp. 2000. 443-463. Meggyőzően képviselhető és vállalható az a megállapítás, hogy
„A JOGURALOM elvének intézményes történeti alakjai közül kiemelhetjük a magyar Szentkorona-tant, az angol joguralmi doktrínát és végül a jogállam tanát. …………….Lényeges különbségük mellett is úgy a magyar, mint az angol doktrína a Szent Korona, illetőleg a bírói juriszdikció szupremáciáján keresztül ugyanannak az elvnek, a joguralom elvének intézményes, a történeti helyzethez alkalmazkodó érvényesítéseként jelentkezik. A magyar géniusz azért helyezi a Szent Koronát király és nép, azaz minden emberi hatalom fölé s az angol azért követeli a közönséges független bíróság szupremáciáját, mert azt a követelményt, hogy ne emberek önkénye, hanem törvények uralkodjanak, az adott helyzetben így véli leginkább megvalósíthatni.”**
**Horváth Barna :Joguralom és parancsuralom In: Jogállam. 1993. évi.1. sz. 71-78.oldal. A történeti alkotmány alkalmas volt mindig a saját korában értelmezett és érvényesülő, s a legújabbkori, XVIII.- XIX. századi állapotában a legújabbkori alkotmányossági követelmények, - mint a népszuverenitás elve és a népképviselet, a hatalmi ágak szétválasztásának és egyensúlyának az önkényuralmat kizáró elve, a törvények uralma, a jogállam megvalósulása és a törvény előtti egyenlőséget kifejező egyenjogúság elve – rugalmas és hatékony teljesítésére, mégsem azonos egy alkotmánylevéllel. Az alkotmánylevél megjelenése 1919-ben, majd 1949-ben az ország súlyos szerencsétlenségét és romlását jelezte, csakúgy, mint a vérrel megszentelt Kossuth-címer. Számos tanulmányban, s a történelem tényeiben található annak bizonyítéka, hogy a történeti alkotmány hatékony védelmet nyújtott ez egyéni szabadságok, az állami és nemzeti függetlenség, a jogegyenlőség, a joguralom, az önkormányzati elv érvényesüléséhez. Felismerhetők a régi alkotmányban a következő (származtatott) elvek: - hatalom átruházás; a népszuverenitást magába olvasztó nemzeti szuverenitás, mely szerint minden hatalom forrása a magyar nemzet Werbőczi Tripartitum I. rész 3.cím: a nemzet a teljes hatalmat a szent korona joghatósága alá helyezte, következésképp a fejedelemre ruházta, de mivel a fejedelmet a nemzet választja, e két dolog (nemzet és fejedelem) annyira szorosan függ egymástól, hogy egyiket a másiktól különválasztani nem lehet. - a korlátozott, osztott és ellenőrzött hatalom gyakorlás A király nem dönthet a nemzet megkérdezése nélkül, a nemzet nem alkothat jogot a király jóváhagyása nélkül. Ezért nem tudott a magyar történelemben soha meggyökeresedni az abszolút monarchia, mert az abszolutista törekvésekre a nemzet sokszor vérbefojtott szabadságharcokkal és sikeres közjogi küzdelmekkel válaszolt. Szabadságharcaink mindenkor alkotmány helyreállító szabadságharcok voltak, melyek bukásuk ellenére is, a következő közjogi kiegyezésekkel elérték a történeti magyar alkotmány helyreállítását és elhárították az abszolutista törekvéseket. Ez alól egy kivétel van, az 1956-os szabadságharc. A béke megnyerése még várat magára!!
- az állami és a nemzeti függetlenség -a jogkiterjesztés Werbőczi I. rész 9. cím meghatározza a nemesek fő és kiváltságos jogait. 1848-ban a nemzet úgy törölte el a nemesi szabadságot, hogy kiterjesztette azokat az egész nemzetre. - a Szent Korona tagság - egyenlő alkotmányos szabadság (1848 óta a magyar állampolgárok összessége) mellérendeltsége, mai szóhasználattal a szolidaritás, (mintegy a nemzet tagjainak testvéri közössége) mint a Szent Korona tagság megbecsülése, a közösségi érdekek és értékek védelme, ezért ezt a mellérendelés elvének is mondjuk. Werbőczi I. rész 10. cím 7.§ : A nemeseket, 1848-tól a haza polgárait - függetlenül vagyoni állapotuk szerinti tagozódásuktól - egy és ugyanazon szabadság illette meg. - népcsoportok egyenjogúsága - önkormányzatiság elve Közjogi küzdelmeink bástyái a Habsburg időszakban a vármegyék voltak, így az önkormányzatiságnak az önkényuralmi törekvésekkel szemben mindig kiemelt szerepe volt a magyar közjogban. - törvénysértés jogot nem alapít elve (Rendszerint az önkényuralmi korszakok után – mint 1687-ben, 1791-ben, 1867-ben, 1920-ban – országgyűlési döntéssel, törvénnyel érvénytelenné nyilvánították az önkény jogalkotását ill. rendelkeztek annak sorsáról.) - önkényuralmi hatalomgyakorlás tilalma E tan a Szent Korona tan alaptétele. Hatalmat csak a király és a mindenkori magyar nemzet együttesen gyakorolhat. A király a nemzettől független hatalommal nem rendelkezik, hiszen az államhatalom összességét és teljességét kifejező jogok a Magyar Szent Koronát illetik. - az alkotmányellenes hatalomnak való ellenállás joga (ius resistendi) Aranybulla 31.§. E jog megerősítésének elmaradása volt az egyik oka a Rákóczi Szabadságharc kitörésének. A koronázási eskük e jogot ezt követően már nem erősítették meg, azonban a magyar nemzet az alkotmányellenes hatalomnak való ellenállás jogát a történeti alkotmányból eredő alapjognak tekintette az Aranybullában foglaltak szerint. - az alkotmányos hatalom jogfolytonossága A jogfolytonosságot fejezik ki az ismétlôdô királykoronázási formulák, esküszövegek és koronázási hitlevelek Magyarország törvényeinek és szokásainak, szabadságainak, mentességeinek és kiváltságainak megtartásáról. A királyi eskü mellett a Habsburg korban már a koronázási hitlevél 5. pontjában kötelezik magukat – családjukat -, hogy az adott biztosítékokat (esküt és hitlevelet) változatlan tartalommal utódaik is megadják, nemcsak jelen időben tettek fogadalmat az ország alkotmányára. E jogfolytonosság töretlen volt 1944. március 19.-ig. Minden hatalom szerves folytatása volt az előzőnek, elismerve és megerősítve a magyar történeti alkotmányt. - szerves jogfejlődés A társadalmi élet változásaihoz igazodó jogalkotásunk szervesen gyökerezett a történeti alkotmányban és a Szent Korona tan hatmi elveiben. Hogyan változtatandó történeti alkotmányunk, mennyiben igazodik korunk követelményeihez? A megszüntetve megőrzés, a megőrizve megújítással való magtartás
végig jelen volt közjogfejlődésünkben, még az 1920 utáni „király nélküli királyság” is példa erre, mert minden hibája ellenére képes volt egy halálosnak látszó csonkolt állapotból életre kelteni és megtartani a magyar államot és társadalmat. Az adott történelmi korok, így a jelenkor közjogi követelményeinek világ- és európai szorításában, az adott korok kihívásaihoz igazodó magyar közjogi hagyományunk szellemében még három alkotmányossági követelmény adódik, ezzel mintegy kiegészül a történeti alkotmány a szentkoronás szolidaritás és alapelvek szellemében: - a szociális jogállam - népi-nemzeti önrendelkezés -a gazdaság alkotmányos érvényű elveinek rögzítése. A szociális jogállam nem a látszatfüggetlenségű, hagyományos kötelékeitől elszakított egyén,„individuum”, hanem a közösségben létező, azért felelős, azt védő, s azáltal védett állampolgár szabadsága feltételeinek létrehozója és védelmezője. Alkotmánya ösztönzi és szabályozza a gazdaság működését, intézményekkel és anyagi támogatással segíti a kulturális tevékenységet, gondoskodik az elemi szociális és egészségügyi biztonságról, mintegy új társadalmi szerződésként szabályozza az egyén, a társdalom és az állam viszonyát. A jog követésével, a joguralommal szolgálja a közjót. Szükséges ezért a szociális jogállam és a szociális piacgazdaság tételeinek, a köztulajdon kizárólagos tárgyainak, a gazdasági, szociális és kulturális jogok állami szavatolásának alkotmányos rögzítése. III.A történeti alkotmány jövője azonos Magyarország alkotmányosságának jövőjével. A magyarországi, rendszerváltoztató törvényalkotás teljes egészében az önkényuralommal kényszerűen vállalt, az 1989-ben jelentős pártállami érdekeket hordozó megegyezéssel létrehozott, Alkotmánybíróság által is diktált folyamatosság (1946. évi I., és 1949 évi XX: törvénnyel való jogfolytonosság) alapjára helyezkedett. 1990. május 2.-án még idegen megszállás alatt, formailag szabad választások után alakult meg az új országgyűlés. A jogtechnikai, a legalitás alapján lévő jogfolytonosság megmaradt az önkényuralmi rendszerrel, az alkotmányos jogfolytonosság részben létrejött az 1946-ban kikiáltott, (egyes pártok és politikusok jószándéka ellenére súlyos bűnökkel terhelt) köztársasággal, de a történeti alkotmány folytonossága, a legitimitás nem állt helyre. Az 1944. március 19.-én, az idegen birodalmi megszálláskor megszakadt alkotmányos folyamatosságot helyre kell állítani, azért mert a rendszerváltozásig a hatalomnak nem volt legitimitása (hitelessége) mert egy önkényuralmi hatalom önkényesen, a nemzet megkérdezése nélkül alakította ki a hatalomgyakorlás intézményeit, erőszakkal határozta meg a tulajdonviszonyokat, az ország politikai, gazdasági és társadalmi berendezkedését. Az alkotmányos megújulás sikerének az a kulcsa, hogy miképpen sikerül létrehozni a megfelelő összhangot az alkotmányosság hagyományos elvei és követelményei között egyfelől, a jelenkor által felvetett létkérdésekkel másfelől. Az alkotmányhelyreállítás sikere azonban nem a jelszavak hangzatos hangsúlyaival, hanem a tényleges változásoknak tartalmi érvényesítésével képzelhető el, tehát a szerves változtatások végrehajtásával, a társadalom lételemévé tételével célszerű és lehetséges, kevesebb retorikával, több valódi építkezéssel. Legnagyobbjaink is ezt tették, a szentkorona tant és eszmét kevésbé a szavakban, mint a cselekvésben juttatva kifejezésre.
III. Külön tanulmányokat igényel annak elemzése, hogy a régi alkotmányos politikai rendszert jellemezte, s a mai alkotmányosság helyzetében nem kellően van jelen, s ezért megfelelően érvényesítendő, mint elv és követelmény a jelentős súlyú, erkölcsi tekintélyű a politikai nemzetet jelentő és képviselő kétkamarás (érdek és érték érvényesítő) országgyűlés; a következetesen nagy hatáskörű, tekintélyes államfő; a felelős, jelentős erkölcsi-közjogi tekintélyt képviselő kormányfő, akinek közjogi biztonságát a nemzettől és az államfőtől nyer erkölcsi tekintélye adta, de mindazonáltal elmozdítható volt; - az alkotmánybiztosíték erejével felérő elsőrendűen vármegyei önkormányzatok, továbbá egyházi, nemzetiségi, kulturális, szociális, gazdasági és egyéb önkormányzati rendszerek; függetlenség az állam külső viszonyait illetően; az egyén jogainak és szabadságainak az államérdekkel azonos súlyú szavatolása, a törvény előtti egyenlőség ; a joguralom, azaz mind az egyén, mind az állam alávetettsége a törvényeknek, s a törvényesség legmagasabb megtestesítőjének, a Szent Koronának; Mindezek: a nép által választott, jelentős hatáskörű államfő, a szilárd, jól felépített kétkamarás országgyűlés, kellően ellenőrzött, felelős jelentős hatáskörű központi végrehajtó hatalom valamint az erős hatáskörökkel és gazdasági-pénzügyi háttéren nyugvó önkormányzati rendszer egyensúlyán alapuló, független igazságszolgáltatással, alkotmánybíráskodással, közigazgatási bíráskodással bíró, az egyén jogait és szabadságait védő, a közösség érdekeit törvényesen érvényesítő államszervezet képét vetítik elénk. IV. Nem vagyunk, nem lehetünk abban a helyzetben, hogy „új alkotmány” megfoghatatlan és kiszámíthatatlan, bármikor még újabb intézményére tekintettel akár hallgatólagosan elvessük, elutasítsuk, elfeledjük az ezeréves közjogi hagyománynak gazdag tartalmát, s mi több, ködösnek és megfoghatatlannak látszó szellemét, nagy történelmi tapasztalatok rejtett tárházát, erkölcsi erőforrását. Az új alkotmány jelszava ezért pontosításra szorul, mert ezen formájában hirdetői által sem ismert, s nem kívánt károkkal járhat! Helyesebb a gyökeres alkotmányreform kifejezés, ami minden rossznak a kivetésére, minden kívánatos és szervesen beilleszthető újnak a beépítésére alkalmas, miközben semmi értékeset nem utasít el a felhalmozott régi alkotmányos értékekből!
A történeti alkotmány folytonossága véglegesen nem szakadt meg, a megfelelő alkotmányos törvényhozás várat magára. A sarkalatos törvények alapelveiről és az alapvető jogokról alaptörvényt, sommás alkotmánylevelet kell alkotni, s ezt a törvényt, vagy annak kérdésekbe foglalt kivonatát lenne célszerű népszavazásra bocsátani. Bár nem új alkotmány elfogadásáról van szó, a
szabályozás (államformára és alkotmányos jogfolytonosságra kiterjedő) jellege népi elfogadást igényel. Jellegére és tartalmára tekintettel célszerű az ilyen törvényalkotás előzetes megerősítése és elfogadása egy társadalmi-szakmai tekintélyekből álló testület és e célból összehívott alkotmányhelyreállító országgyűlés (nemzetgyűlés), valamint népszavazás által. A sarkalatos törvények és az alapelveikről szóló alaptörvény együtt jelenthetik majd Magyarország alkotmányát. Végülis megfelelőnek és a történeti hagyománnyal harmonizálónak tartjuk több alaptörvény megalkotását, egyet a sarkalatos törvények alapelveiről, egyet az alapvető jogokról és szabadságokról, egyet az államszervezet legfőbb, alapvető intézményeiről, egyet az állam és társadalom alapvető elveiről és céljairól (társadalmi szerződés), s több sarkalatos törvényt az alapvető intézményekről és jogágakról.
A történeti alkotmányosságnak szerintünk nem vízválasztója az államforma, tévedés lenne összekapcsolni a legitimizmus politikai céljaival. Az alkotmányos hagyomány nem zárja ki a köztársasági államforma lehetőségét, noha a királysági államforma - a trón betöltésére tekintet nélkül, mint azt az 1921-től 1944-ig tartó időszak államformája példázza - közelebb áll hozzá. Történelmi tény, hogy a királysági államforma teljes egészében alkalmas a parlamenti demokrácia legmodernebb formáinak befogadására, mint azt többek közt NagyBritannia példája is mutatja. A történelmi közjog és jelen mostoha viszonyaink között az előbb leírt módon sarkalatos (alap) törvényekkel teremthetjük meg a szerves kapcsolatokat. A sarkalatos törvények – melyek egyidőre formálisan megjelentek az 1989-es rendszerváltoztató folyamatban, mint alkotmányerejű törvények, s 1990.-ben az MDFSZDSZ paktum óta mintegy ötven kétharmados többségű megszavazást igénylő törvényeiben - a közjog egy-egy területét ölelnék fel, mint az alapvető jogok és szabadságok, az államforma (országgyűlés – államfő – kormány viszonya és hatásköre), az igazságszolgáltatás (bíróság, ügyészség), az önkormányzatok, a tulajdonviszonyok (gazdasági-, pénzviszonyok), alapvető intézmények (második országgyűlési kamara, közigazgatási bíróság, alkotmánybíróság, mint az országgyűlés csonka szuverenitásának tényezője), létrehozása vagy megszüntetése és más alapvető kérdések akár oly módon is, hogy meglévő törvényeket átdolgozva sorolnánk a sarkalatos törvények közé. A sarkalatos törvények preambulumai, bevezető részei megfelelő méltatást adnának a történelmi közjogi hagyománynak az aranybullától a trónöröklési törvények alkotmánybiztosító rendelkezésein át a vallásszabadságról rendelkező és az 1848. évi áprilisi törvényekig -különös tekintettel a miniszteri felelősség intézményére - folytatva ezeket a polgári jogrendet megalapozó kiegyezés utáni törvényekkel, a nemzetiségi törvénnyel, az 1921-es trónfosztási törvénnyel, és 1849. és 1707.évi előzményeivel vagy az 1926-os felsőházi törvénnyel és más törvényekkel, ezeket nemcsak történeti, de jogértelmezési háttérnek is állítva.
Megállapítható, hogy még a nem legitim folyamatokban is ott van a történeti alkotmány közjogi logikája, hogy az a különböző hatalmi tényezők erőviszonyait, engedményeit fejezi ki, továbbá figyelemreméltó az 1946-évi köztársasági törvény vagy az 1989-évi alkotmánymódosítás demokratikus fordulatot hirdetett, de nem tekintette magát azonosnak egy alkotmánnyal. Az 1946-évi I. törvényt a köztársasági államformáról igyekeztek a történeti alkotmány részeként feltüntetni ( bár nem volt az), mint annak egyik elemét, míg az 1989. október 23-i alkotmánymódosítást egy ideiglenes alaptörvénynek, a későbbi népszavazással megerősítendő alaptörvény előfutárának tekintette maga a törvény. V. Tanulmányunk mellékleteként csatoljuk egy alkotmányos átalakulásban feltétlen figyelmet érdemlő tartalmi elemek listáját. Ezt indokolt a szerző víziójának tekinteni azért is, mert a felsorolt elemek nem jelentenek szerves összefüggéseket, azokat egy jól átgondolt, az elvek és elvonatkoztatási szintek alapulvételével folytatott alkotmányreform, (törvény és társadalmi érték) kodifikáció szerkesztési munkálataihoz tett egyéni ajánlásnak érdemes tekinteni.
Melléklet. Az alkotmányreform leglényegesebb tartalmi elemeinek vázlata a részletesség, arányosság és kiegyensúlyozottság igénye nélkül: Szükséges, hogy az alkotmányozó hatalom az alkotmányos szabályozást megtestesítő alaptörvényben és sarkalatos törvényekben különösen a következőket mondja ki: 1. A jelen alkotmányos rendszer folyamatos a történelmileg létezett magyarországi alkotmányos rendszerekkel, azaz deklarálja a történelmi jogfolytonosságot; Ez a történeti alkotmányban rejlő elvek tudományos, értelmezési célú kifejtését és figyelembevételét igényli. Egyben a jogrendszer felülvizsgálatát is jelenti az országgyűlés ill. a jogszabály kibocsátójának megfelelő állami szerv (kormány vagy miniszter) részéről. A jogfosztó törvényeket keletkezésükre visszamenő hatállyal hatályon kívül kellene helyezni azzal, hogy ez jóhiszeműen, ellenérték fejében szerzett jogokat nem sérthet, ugyanakkor megalapozza az állam kötelezettségét az eredeti állapot helyreállítására (ha ez lehetséges) vagy (ha az eredeti állapot helyreállítása nem lehetséges) reális kártérítésre. Hozzanak a múlttal való szembenézés ügyeiben a tisztesség és igazságosság elveinek megfelelő törvényeket a jogállami elveknek megfelelően, s szükség esetén hozzák létre húsz év törvényhozási és alkotmánybírósági tapasztalatai alapján ezen törvények alkotmányos alapjait.
2. A Szent Korona eszme legújabbkori nagy fordulata az, hogy a királynak ( a Szent Korona fejének) helyét is tartósan a magyar nemzet tölti be, így nemcsak a Szent Korona és Magyar Állam, hanem a Szent Korona és a (különböző nemzetiségű és vallású tagokból álló) nemzet is azonos. A magyar államiság alkotmányos alapja sohasem az uralkodói vagy más hatalom volt, hanem a legmagasabb rendű törvényesség, amelynek jelképe és megtestesítője évszázadok hosszú sora óta a Szent Korona. Ennek megfelelően a Szent Korona a Magyar Államot jelenti hivatalos szövegekben és jogszabályokban. Ezt a tényt az állami kitüntetések adományozásánál és a köztisztviselők, állami vezetők, bírák, ügyészek eskütételénél figyelembe kell venni. Jelképes, de egyben valóságos biztosíték az, hogy a magyar állam országgyűlésének, végrehajtó és bírói hatalmának tagjai a közhatalmat a magyar Szent Korona nevében gyakorolják, és a Szent Korona nevében vonhatók felelősségre. 3. Az államfő, a kormányfő, a miniszterek és az országgyűlés teljes és feloldhatatlan kötelessége a nemzeti (közösségi-társadalmi) érdek szolgálata. E kötelezettség kiterjed a nemzeti érdek külpolitikai, gazdasági, információs, kommunikációs – szükség esetén fegyveres – eszközökkel történő védelmére. Az állam vezetői pontosan meghatározott közjogi, politikai és anyagi felelősséggel tartozzanak a közhatalomban elkövetett bizonyos politikai döntésekért, mint közösségellenes magatartásokért; 4. A kommunista önkényuralom bűnös rendszer volt; Ebből következik az, hogy az önkényuralomban történt, az önkényuralom jogsértő magatartásával összefüggő időmúlást joghatást kiváltónak (elévülés, elbirtoklás tekintetében) nem lehet tekinteni, s joghatással járó időmúlás kezdő időpontjának az önkényuralom utáni első, szabadon választott Országgyűlés első ülésnapját, 1990. május 2-át kell tekinteni. Ennek megfelelően alaptörvény (sarkalatos törvény) szintjén szabályozandó, hogy "A háborús és emberiesség ellen elkövetett bűncselekmények büntethetősége nem évül el. 1990. május 2-án kezdődött az elkövetés idején hatályos büntető törvény szerint büntetendõ, elévülés körébe tartozó bûncselekmény büntethetõségének elévülése ha a bűncselekményt 1944. március 19. és 1990. május 2-a között követték el és az állam politikai okból vagy érdekből vagy az alkotmányos jogállamok alapelveit sértő módon nem érvényesítette büntető igényét". A jogállamiság és alkotmányosság elviselhetetlen botránya, hogy Magyarország az egyetlen ország a világon, amelynek antikommunista szabadságharca végzetesen megsebezte a kommunista világhatalmat, s egyetlen ország a világon, ahol jogelvi alapon nem büntethetők az önkényuralmi bűncselekmények (állam által elrendelt, támogatott, tűrt emberölések) tettesei.
5. Épüljenek ki a közvetlen népi hatalomgyakorlás megfelelő formái, különösen alaptörvény elfogadására, megváltoztatására és az országgyűlés feloszlatására is jogosult népszavazás ill. a választott testületek feloszlatásának (mint kollektív visszahívásnak) intézménye; Rögzíttessék a népszuverenitás egyenrangú, kétség esetén (in dubio pro populo) elsődleges forrásaként a közvetlen népi hatalomgyakorlás. Kapjanak megfelelő képviseletet, alkotmányosan szabályozott közéleti hatásköröket a nem pártjellelgű egyesületek társadalmi szervezetek 6. Az állam viselje a lehetséges és szükséges mértékű felelősséget azokért a magyarokért, akik felségterületén kívül élnek. E szándék kinyilvánítása, a „felelősséget visel” formula bevezetése legyen. Ez módot nyújt a törvényhozásnak és a végrehajtó hatalomnak, hogy általánosságban és esetenként jogszabályokat, döntéseket hozzon a külföldi és határon túli magyarság lehetséges oltalma érdekében, hogy az állam szervei ezek alapján gyakorlati intézkedéseket tegyenek, a nemzetközi kapcsolatokban eljárjanak és hogy a társadalom szervezetei jogszerűen működjenek az „egy a nemzet” gondolat jegyében. Alkotmányos jelentőségű, sarkalatos törvényekben kellene rögzíteni minden magyar állampolgártól származó személynek (a szentkorona tagok leszármazottainak) jogát, hogy legyen magyar állampolgársága és választójoga lakóhelyére és egyéb állampolgárságára tekintet nélkül. 7. Létesüljön kétkamarás országgyűlés, ezért létre kell hozni a felsőházat vagy szenátust. Az alsóház a népképviselők háza, a felsőház a nemzet háza. Ez utóbbiban foglalnak helyet a társadalmi munkamegosztás képviselői, a megyék küldöttei és foglalkozási (hivatásrendi) érdekképviseletek, az egyházak és az anyaország határain kívül élő magyarság, a nemzeti és etnikai kisebbségek küldöttei és a szellemi élet kiválóságai. A törvénytervezetek két szinten történő megvitatása biztosítja azok alapos vizsgálatát. A második kamara régi, történelmi magyar közjogi intézmény, amelyet felsőtábla néven ismertek a XVII. század elejétől, majd a XIX. század második felében főrendiházként szabályozták hatáskörét. 1920–1926. között nem működött, majd 1926-tól 1945-ig megint létezett. A mai Európában, sőt világszerte túlnyomó többségben vannak a kétkamarás parlamentek. Mind a közjogi hagyomány, a jogfolytonosság, mind a külföldi példa és tapasztalat, mind a magyarországi közjogi- társadalmi- politikai viszonyok a felsőház visszaállítása mellett szólnak. A második kamara a szakmai szűrő, a társadalmi érdekek többoldalúsága által indokolt érdekképviselet fóruma lehet, szóhoz juttatva a szakmai – érdekképviseleti -hivatásrendi, önkormányzati, egyházi képviselőket, az értelmiségiszellemi élet független szereplőit, az országban képviseletre jogosan igényt tartó határon túli magyar népcsoportokat és magyarországi nemzeti kisebbségeket. 8. Fel, azaz vissza kell állítani a Közigazgatási Bíróságot széles hatáskörrel teljes érdemi döntési jogkörrel. A súlyos vagy ismételt törvényhozási mulasztásban
megnyilvánuló alkotmánysértést szankcionálni kell, erre az esetre az államfőnek ill. az országgyűlés legalább egyharmadának meg kell adni az országgyűlés feloszlatásáról szóló döntés jogát. 9. Az államfő jogkörét jelentősen ki kell terjeszteni, a kormányformát az elnöki rendszer irányában meg kell változtatni, s egyúttal lehetővé kell tenni, hogy az államfőt a nép válassza meg; 10. Vissza kell állítani a miniszteri felelősség elvét és gyakorlatát, amely már az 1848. évi törvényekben, az első felelős minisztérium megalakulásakor helyet kapott. Az 1990. évi döntések következtében négyéves ciklusokra elmozdíthatatlan és korlátozott felelősségű kormányhatalom jön létre, amely a választási győztesek önkorlátozó erkölcse és intelligenciája híján parlamenti diktatúrává fajulhat. Ez egyaránt ütközik ősi felismerésekkel, így az Aranybulla “jus resistendi et contradicendi” cikkelyével, és a modern demokráciák többsége működésének parlamenti elveivel. A mindenkori kormánnyal szemben a bizalmatlansági kérdés felvetésének korlátlannak kell lennie. 11. A közéleti felelősség alkotmányos szintű szabályozása az állam és kormányfőtől a legalsó köztisztviselőig szükséges. Megfontolandó, hogy kerüljön be az Alkotmány szövegébe egy úgynevezett államadósság paragrafus, amely szigorú feltételekhez kötné, hogy hiányos költségvetést hogyan terjesszenek az Országgyűlés elé, továbbá népszavazási hozzájárulást írna elő szükséges államkölcsön bármilyen formában történő felvételéhez. Alkotmányosan rögzítendő lenne, hogy az államadósság bizonyos mértékű növekedése, ill. költségvetési hiány bizonyos mértéke esetén a végrehajtó hatalom (a kormány tagjait az állam főtisztviselőit beleértve és tisztségüket nevesítve) személyes, vétkességtől független anyagi és politikai, valamint külön büntető tényállásokba (is) foglalt büntetőjogi felelőssége megállapítható legyen. A kormány és országgyűlés tagjai, a köztisztviselők és más közfeladatot ellátó személyek időmúlásra tekintet nélkül felelősek legyenek ténykedésükért alkotmányjogi, polgári, büntető vagy politikai tekintetben egyaránt. „A közszférában foglalkoztatott minden munkavállalónak esküt kelljen tennie az alkotmány és más jogszabályok megtartására, a hazához való hűségre és a tisztességes, becsületes magatartásra a munkaviszonyba lépéskor a jövendő magatartásra („belépési eskü”) és a munkaviszony megszűnésekor a korábban tanúsított magatartásra(„kilépési eskü”). A Btk-ba be kell iktatni egy „esküszegési” tényállást, megfelelően szigorú szankcióval, s ha valaki a kilépéskor „hamisan esküszik”, vagy ennek az eskünek a letételét megtagadja, meg kell büntetni és (meghatározott ideig) el kell tiltani a köztisztség betöltésétől.” (dr.Tóth Károly javaslata.) 12.A költségvetést terhelő hitelfelvételhez törvényi felhatalmazás szükséges.
13. Az állam szociális jogállam, a gazdaság ökoszociális piacgazdaság, amelynek tételei rögzíttesenek és számonkérhetőek legyenek ugyanúgy, mint az elemi szintű szociális és kulturális jogok; A gazdasági alkotmányosság elveit és követelményeit rögzíteni kell. Az állam szavatolja minden polgárának a létezéshez szükséges elemi szintű feltételeket, különös tekintettel a közegészségügyre és a közoktatásra. A nemzet fennmaradása (“újratermelése”) érdekében az állam alkotmányos kötelezettségvállalásának kinyilvánítása szükséges oly módon, hogy a végrehajtás állami feladat legyen. Ennek értelmében alkotmányellenesnek minősítendő a társadalom vagy egyének csoportja testi, szellemi vagy erkölcsi károsodásának előidézésére alkalmas törvényhozás. Ahogy Veres Péter már 60 éve kifejezte: ebben a hazában nemcsak a gazdagnak, gátlástalannak, erőszakosnak, de minden dolgos magyarnak és gyermekének emberi szinten kell élnie. A garanciavállalás lehet deklaratív, erre a törvényhozás már alapozhatja szabályrendszerét. 14. Alaptörvény szintjén rögzítendő, hogy mely vagyontárgyak – alapvető természeti kincsek (víz és gázkészlet) és iparágak - tartozhatnak kizárólag a nemzeti vagyon tárgyainak körébe. Rögzítendő, hogy a föld a nemzeti vagyon része, amely megfelelő, a nemzeti vagyon védelmét szolgáló feltételekkel és korlátozásokkal szerezhető meg; 15. Rögzítendők közteherviselés alapelvei a vagyonnal arányos felelősség alapján; 16. Legyen alacsony a választási küszöb; A politikai hatalomnak két párt között, vetésforgóhoz hasonlatos megoszlása, más erőknek (társadalmi és politikai irányzatoknak) a hatalomból való tartós kiszorulása a politikai hatalom elszürkülését, a pártérdeknek a nemzeti érdek fölé helyeződését, a valódi nyomásgyakorlás lehetőségének, a valódi nemzeti érdekű versengés megszűnését, a nemzeti érdekű politikai kockázatvállalásnak hatalomféltésből való mellőzését hozta magával. 17. Választójoga írni és olvasni kifogástalanul tudó vagy igazoltan nyolc általános iskolai osztályt végzett személyeknek lehessen. 18. Kívánatos csiszoltan rögzíteni a számos elvet a történeti alkotmány elveinek korszerű értelmezése szerint. Így az önkényes hatalomgyakorlással szemben való ellentmondás és ellenállás jogát, megfelelően pontosított, tényleges jogot jelentő alkotmányjogi megalapozással, kell pontosítani és megerősíteni. Kívánatos biztosítékok rögzítése (formalizálása) a hatalommal való visszaélés és a többség zsarnoksága ellen. Az
országgyűlési
alkotmányos
kisebbség
tételként
tiszteletének
lehetne
rögzíteni
demokratikus a
parlamenti
elvéből ellenzék
következően ellenőrző,
alkotmányossági szerepének megerősítését; így a bizalmatlanság intézményét, az
országgyűlési ellenzék alkotmányjogi fogalmát, az elfogadott törvény alkotmányossági vizsgálatának kezdeményezését illetően. Rögzítendő a polgári engedetlenség, mint alkotmányos intézmény alkotmányos alapja. A magyar alkotmányosság elvei és hagyományai jegyében szükséges az alkotmányos jogvédelem kiterjesztése, a kor követelményeihez igazodó tartalmú emberi jogi szabályok és elvek rögzítése. Külön részletezendő a demokratikus alkotmányos rend elvei között a történeti alkotmányban gyökerező szabadság, egyenlőség és testvériség (szolidaritás), a tolerancia, valamint az egyéni és közösségi jogok érvényesítése. 19. Az alkotmányosságot a történelmileg létezett alkotmányjoghoz kapcsolódó, alaptörvény és sarkalatos törvények fejezzék ki. Az alkotmány alapelveit és az alaptörvényt népszavazás erősítse meg.(Kétszintű alkotmány) Összegezve: I. Államszervezetileg a történetileg és a jelen követelményei szerint felépülő alkotmány a nép által választott, jelentős hatáskörű államfő, a szilárd, jól felépített kétkamarás országgyűlés, kellően ellenőrzött, felelős jelentős hatáskörű központi végrehajtó hatalom valamint az erős hatáskörökkel és gazdaságipénzügyi háttéren nyugvó önkormányzati rendszer egyensúlyán alapuló, független igazságszolgáltatással, alkotmánybíráskodással, közigazgatási bíráskodással bíró, az egyén jogait és szabadságait védő, a közösség érdekeit törvényesen érvényesítő államszervezet képét vetítik elénk. II. Alkotmányosan, alapelvi szinten ki kell fejezni az állam történeti folyamatosságát a mindenkor létezett történelmi rendszerekkel; ki kell fejezni azt hogy az állam elutasítja bűnös rendszernek tartja a legutóbbi évtizedekben uralkodó kommunista rendszert; rögzíteni kell hogy az ország a magyar nemzet, azaz a polgárok összessége által hagyományosan kialakított és védendő értékek megóvása és további erősítése érdekében működő igazságos társadalom kialakítását fenntartását és ennek védelmét tartja egyik legfőbb feladatának, az igazságosság elve és az abból adódó követelmények érvényesítésével. Zétényi Zsolt 2009. Advent.
Budapest, 2009. Adventjében.
Jegyzetek. A társadalmi szerződés: 1. A kormányzati politikusok és a közhivatalnokok teljes körű elszámoltatása, az ország csődjéért felelős személyek jogi, s egyben erkölcsi felelősségre vonása. 2. A nemzetstratégiai szempontból alapvető, bizonyíthatóan elherdált nemzeti vagyon törvényes úton való visszaszerzése (állami visszavásárlással, visszaperléssel, stb.), egyben kiemelt feladatként - a meglévő vagyon védelmének alkotmányos garantálása, felelős gyarapítása. 3. A közbiztonság azonnali megerősítése - a kistelepülésektől a nagyvárosokig. Az állam kiemelt felelősségének vállalása az élet- és vagyonvédelem vonatkozásában. 4. A kistelepülések életképességének megmentése (iskolák, egészségügyi intézmények, posta, stb.); a szövetkezések, a gazdaságok, a kistermelők fokozott segítése. 5. Közcélú, emberközpontú egészségpolitika, ezt megalapozó társadalmi egészségbiztosítás és intézményrendszer, az egyenlő hozzáférés, a szolidaritás és a szubszidiaritás jegyében. Az egészségbiztosítás átláthatósága és ellenőrizhetősége a társadalom részéről. Az egészségkultúra fejlesztése. 6. A demográfiai katasztrófa megakadályozása, a magyar családok kiemelt támogatása, a családi adózás bevezetése és a fiatalok kivándorlási hullámának megállítása. 7. A termőföld magyar kézben tartása, a zsebszerződések megsemmisítése, az ivó- és termálvizek magyar köztulajdonban tartása. 8. A magyar kis- és középvállalkozások védelme, megerősítése, fenntartható fejlődésük hosszú távú biztosítása, a foglalkoztatás növelését középpontba állító gazdaságpolitika támogatása. 9. A magyar és európai történeti és vallási hagyományokon alapuló erkölcsi normák, valamint az egészséges nemzettudat elveszett társadalmi és közéleti elsődlegességének helyreállítása, az alsó tagozatos iskolákban az erkölcstan vagy hittan nevezetű tantárgyak kötelező választhatóságának bevezetése. 10. A határon túli magyarok kettős állampolgárságának megadása, a területi és kulturális autonómia anyaországi támogatása. 11. Nemzetépítő, a kulturális értékeket megőrző, a magyar nyelvet védő közszolgálati média megteremtése új médiatörvény által, mely a tárgyilagos, kiegyensúlyozott tájékoztatás mellett közvetítő szerepet is betölt a politikai szféra és a civil szervezetek között.
A társadalmi szerződés aláírása a leendő kormány oldaláról azáltal történik meg, hogy a fenti pontokba foglalt civil igények deklarált módon megjelennek a választási, majd a kormányprogramban.
*A Civil Összefogás Fórum 2009-ben Társadalmi Kerekasztalt hozott létre az új korszak megalapozása érdekében. A Társadalmi Kerekasztalban megjelenő civil összefogás célja a Társadalmi Szerződés megkötése azokkal a nemzeti politikai erőkkel, amelyek nyitottnak mutatkoznak a civil társadalom kiérlelt programjavaslatait kölcsönös egyeztetés után elfogadni azáltal, hogy az általa javasolt pontokat - még a választások előtt - beépítik választási programjukba, és garanciák biztosítása mellett vállalkoznak a szerződéskötésre.
