Egy ipari paradicsom érésfolyamata érésgyorsító hatására Borsa Béla, dr. Jakovác Frigyes, Kovács László, Deákvári József FVM Mezőgazdasági Gépesítési Intézet 2100 Gödöllő, Tessedik S.u.4. Tel.: (28) 511 611 E.mail.:
[email protected]
Összefoglalás Három paradicsomfajta (Jovanna, Heinz9478, Pávia) érésgyorsítóval kezelt állományát vetettük össze a kezeletlen kontroll állománnyal. Az érésmenet során mértük a hozamokat és az érés alakulását keresvén az érésgyorsító hatását.
1. Bevezetés Az ipari paradicsomot szokás érésgyorsítóval kezelni annak érdekében, hogy a gépi szedéssel végzett betakarításkor egyidőben minél több legyen az érett bogyó. Mind a géppel végzett szedés, mind az ezt követő szállítás a bogyók fokozott terhelését jelenti, továbbá a betakarítható mennyiség okán és a fajták szerint is figyelemre érdemes az érésfolyamat követése. Ezért célul tűztük ki, hogy összehasonlító módon értékeljük az érésgyorsító (ethrel) hatását.
2. Anyag és módszer A szabadszállási Róna MgTsz-ben Jovanna esetén 5x10, a másik kettőnél 9x5 méteres szakaszon az érésgyorsítóval történt permetezéskor az egyik paradicsomsort letakartuk, amit aztán kontrollként használtunk. Az értékelés módszerénél tekintettel kellett lennük a két sor egymástól különböző tulajdonságaira, ezért alapvetően relatív értékekkel kellett számolnunk, noha ez sem oldja meg teljesen a permetezéskori érettségi arány esetleges különbsége miatt felvethető kérdéseket. Az utolsó évben a hosszabb tartamú mérés már a túlérés szakaszába is beleért.
3. Eredmények A kezelt és a kontroll állomány hozamát, illetve a kezelés hatására mutatkozó érési hajlandóságot vizsgáltuk. A Jovanna érési időszakában szélsőségesnek mondható meteorológiai viszonyok voltak egy igen meleg periódust követő tartós lehüléssel és jelentős csapadékkal. A Heinz9478 esetén csapadékmentes időjárás a rendkívüli kánikulával párosulva érlelte a bogyókat. A Pávia szedési idejét hosszabbra nyújtottuk elérve a növekvő túlérés állapotát. Ekkor átlagosan meleg, kiegyensúlyozott, némi csapadékot is adó nyári idő volt.
Az é re tte k töme garánya. Fajta: Jovanna, Sz abadsz állás 2002 100 71.82 75 tömrg%
49.77 50
29.11
3 0.31 29.76
20.06
23.44 20.51
62.47
25 0
kontroll
36.64
-5
kezelt
5
15 idő, nap 25
35
Az érettek tömegaránya és logisztikus modellje. Fajta: Heinz 9478. Szabadszállás, 2003 kontroll, %
kezelt, %
kezelt, logisztikus illesztés
kontroll, logisztikus illesztés
100
83.5
relatív tömeg, %
70.4 75 44.7 50 21.6
80.0
64.8
30.4
44.6 39.4
25 0
52.7
23.0 24.3
-5
5
15 idő, nap 25
35
Az é re tte k töme garánya é s logisz tikus köz e líté se Fajta: Pávia. Sz abadsz állás 2004 kezelt aktuális, %
kontroll aktuális, %
kontroll, logisztikus illesztés
kezelt, logisztikus illesztés
125
93.390.2
tömeg%
100 59.663.1
75 50 25
15.9
36.7 25.0
0 13.2 17.023.6 0 10
67.4
74.673.0 89.8 93.690.8 79.5
44.7
20 idő, nap30
40
1.ábra. Az érettek tömegaránya az érésmenet mentén
A súlyoz ott é ré sinte nz itás mé rté ke Fajta: Jovanna. Sz abadsz állás, 2002 kontroll
kezelt
intenzitás, 1/nap
0.20 0.15 0.10 0.05 0.00 -5 -0.05
5
15
25
35
idő, nap
A súlyoz ott é ré sinte nz itás mé rté ke Fajta: He inz 9478. Sz abadsz állás, 2003 kontroll
kezelt
intenzitás, 1/nap
0.20 0.15 0.10 0.05 0.00 -5 -0.05
5
15
25
35
idő, nap
A súlyoz ott é ré sinte nz itás mé rté ke Fajta: Pávia. Sz abadsz állás, 2004 kontroll
kezelt
15
25
intenzitás, 1/nap
0.20 0.10 0.00 -5 -0.10
5
35
-0.20 idő, nap
2.ábra. A súlyozott érési intenzitásfüggvény
Ha az érésmenet mentén az érettek arányára feltételezhető egy lassú kezdést követő gyorsuló növekedés, ami az idő múltával aztán lassulásba majd telítésbe vált, akkor ennek a folyamatnak modellezésére alkalmas az ún. logisztikai függvény: K y (t ) = 1 + b ∗ exp(a ∗ t ) amely a K-hoz aszimptotikusan tart t növekedtével (ez nálunk a 100% érettarány), a és b állandók. Ez a modell viszont nem alkalmas arra, hogy a túléretteknek az érettek kárára történő növekedése miatt a valóságban a telítést nélkülöző lefutást is közelítse: itt a szigorú monotonitás megszűnik, amit logisztikus görbe nem tud követni. Ez az eset látható az 1. ábra legalsó diagramján – szemben a két felső diagrammal –, ami világos jele a túléréttek növekvő mennyiségének. Ha az érettek relatív mennyisége relatív növekedése görbjének a meredekségét is becsüljük, akkor egy „érési kedv” jellegű intenzitásmértékhez jutunk. Ha igaz az a feltevés, amely szerint nem közömbös, hogy ez a százalékkülönbségben mért, időegységre vonatkozó relatív növekmény milyen kiindulási értékről indulva realizálódott, akkor van értelme a súlyozásnak is. Ennek egy választott (de nem egyedüli) mértéke lehet a 100%-os érettségi aránytól való távolság. Az így kapott ún. súlyozott érési intenzitásfüggvényt gondoljuk az érésgyorsító hatása megítélésére leginkább jellemzőnek. Tehát legyen az Ti-ik időpontban az érettek tömegaránya: Étömeg%( Ti ), %. Ekkor a súlyozott érési intenzitásfüggvény értéke a Ti pillanatban: INTsúly(Ti ) = {Étömeg%( Ti ) - Étömeg%( Ti-1 )} / {(100 - Étömeg%( Ti-1 )) *( Ti - Ti-1) }= = DIFFtömeg%(Ti) / {(100 - Étömeg%( Ti-1 ))*( Ti - Ti-1) }. Ezt a függvényt mutatja mindhárom fajtára a 2. ábra: – a Jovanna esetén felismerhető a kezelés hatása; – a Heinz fajtánál a mérési időszakban tapasztalt folyamatos és egyenletesen kedvező, száraz, napos, kimondottan meleg időjárás ellenére e függvény érdekes módon vegyes képet mutat. Monotonitás nem tapasztalható, mindkét állománynál a jelleg azonos és a kezelés hatása csupán a kiegyensúlyozottabb görbefutásban vehető észre. Úgy tűnik, mintha a kedvező időjárást a paradicsom talán kezelés nélkül, magától is „meghálálja”; – a Pávia esete a hosszú idejű mérés alapján a leghasználhatóbbnak látszik. A súlyozott érésintenzitás növekvő mértéke a kezelt javára mutat előnyt a kezelést követő két hét elteltével, majd az intenzitásfüggvény egy hónap múltával erősen csökkenve közel azonos értéket vesz fel. A mérés során az időjárás kedvezően meleg, kánikula nem volt, kevés csapadék három alkalommal hullott (2, 24, 10 mm). Az alkalmazott eljárás kritikájaként és a nehézségek illusztrálására a következőket jegyezzük meg. Az első szedést leszámítva az aktuális szedéskor mindig a már kezelt állománnyal állunk szemben, amelynek kezdeti állapotára épp a kezelés miatt nem tudunk következtetni. A fentiek alapján kívánatos mindkét állománynál (páronként, de méginkább az összes szakaszra vonatkozóan) a kiinduláskori érettarány megegyezése. Ennek megléte a törekvések ellenére sem bizonyítható, ami igen megnehezíti a korrekt összehasonlítást, s ezzel az érésgyorsító hatásának megítélését. A súlyozás valamelyest javít a kezelt és a kontroll állomány összevetésén, de mértékének szubjektív volta is kívánatossá teszi a kiinduláskori érettarányok megegyezését, ami a szemrevételezés kényszerű gyakorlatával alig-alig biztosítható, az ellenőrzést statisztikailag kellene elvégezni. Ez olyan előzetes felmérést tenne szükségessé, amelynek méréstervezése és feldolgozása egy véletlen folyamat ergodicitási tulajdonságainak vizsgálatához vezet, ahol a paraméter az út, a valószínűségi változó az éretta-
rány. Gyakorlatilag azt a mérési hosszt kell megtalálni, amelyről már adott P valószínűséggel állítható, hogy érettaránya nem különbözik sem egy soron belül, sem a sorok között. Mi előzetes vizsgálatok híján a már vélhetően hasonló érettarányt eredményező szakaszhosszt a Jovanna esetén 10m-nek, a Heinz9478 és a Pávia esetén 5 m-nek választottuk. Korlát a méréstechnikailag feldolgozható paradicsommennyiség is. A nagyobb hossz várható kiegyenlítő hatása ellenére is a Jovanna esetén rosszul választottuk azt: ennél nem (a kontrollnál 20,06, a kezeltnél 29,11%), a Heinz9478-nál (21,60 és 23,02%), a Páviánál (13,2% és 15,9%) valószínűleg sikerült – legalábbis az első párosra – a megfelelő sorpárt és a hosszat megválasztani. A relatív mértékek alapján a Heinz9478 (2003) – szemben Jovannával (2002) és a Páviával (2004) – nem várakozásaink szerint viselkedett. Ok lehet az időjárás is: 2002-ben a kezelést követően egy lehűlés utáni hideg, csapadékos periódus (~10nap) következett, míg 2003-ban május elején kezdődő, egészen a betakarításig tartó, gyakorta kánikuláig fokozódó igen meleg, csapadékmentes időszak volt jellemző, ami az érésgyorsító hatását kompenzálhatta. 2004-ben kiegyensúlyozott, meleg periódus alatt mértünk: a Páviánál egészen a jelentős túlérésig végzett mérések tendenciájukban jól mutatják az érésgyorsító hatását. A második hét végétől a negyedik közepéig-végéig a súlyozott érésintenzitásban számottevő különbség mutatkozik: az érési kedv jelentős többlete látszik a kezelt javára.
4. Az eredmények értékelése, javaslatok Az érésgyorsítónak az érésintenzitásra vonatkozóan várt jelentős hatását eddigi méréseink alapján nem állíthatjuk: a hároméves összehasonlító vizsgálatok vegyes képet mutatnak. Ennek okát egyrészt a kiinduláskori érésarány bizonyosan meglévő különbségeiben, másrészt a hatás nagyságára vonatkozó túlzott várakozásban véljük megtalálni. A zavaró mellékkörülmények módosító hatása – eddig legalábbis – jelentős mértékben elfödi az érésgyorsítótól várt eredményt. Az érésgyorsítás műszaki-gazdasági feltételrendszere indokolja a vizsgálatok folytatását.
5. Irodalom 1. Sachs, L.: Statisztikai módszerek. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest, 1985. 2. Vincze, I.: Matematikai statisztika ipari alkalmazásokkal. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1975. 3. Borsa, B.: Véletlen folyamatok a talajművelő gépek vizsgálatánál. Mezőgazdasági Gépesítési Tanulmányok. XL. évfolyam. 4. sz. FVM Műszaki Intézet közleménye, Gödöllő, 2001.
