Dunakiliti Krónika4.p65 1

Dunakiliti Krónika 2015. december 24.

Eltelt egy év – Beszélgetés munkáról, családról Kívülrõl, de igazi szeretettel figyelem szülõfalum eseményeit, ahonnan nem hiányozhat polgármester asszonyunk. Most az elmúlt egy évre vagyok kíváncsi, arra, hogy milyen is Kovács Andorné, Edit, akinek természetesen magánélete is van…

végezni. Erõt érzek magamban hozzá, úgy érzem, a helyemen vagyok, és mindenre van idõm. Elsõsorban arra, hogy meghallgassam azt, aki hozzám fordul. Hiszem, hogy annak van igaza, aki a másikat meghallgatja. – Mindenhol ott vagy, nincs esemény nélküled. Sõt az össze-

– Edit, nem lepõdtél meg magad is, amikor múlt év október 12-én, polgármester lettél? – Nagyon sokan bíztattak még a jelölés elõtt tavaly nyáron, hittek bennem, akárcsak a fiam, aki jól tudja, hogy amit elvállalok, abban a maximálisat igyekszek nyújtani. Andor, a férjem jobban féltett. A kampánytól és a munkától is. A nevezett napon este az eredménnyel az akkori jegyzõ hívott fel. Meglepõdtem persze, fõleg a sok szavazaton, aztán pörögtek az események; nagyon sokan jöttek a hivatal elé, nagyon sokan örültek nekem. Persze én és a családom is. – A háttér tehát megvan. – Minden lehetõségem adott, hogy tudjam a munkámat

foglalók sokszor már aznap a neten vannak. – Ott is a helyem, és fontos, hogy magáról az eseményrõl értesüljön a lakosság. Szívesen vagyok rendezvényeken, nem esik a nehezemre mindenütt ott lenni . Nyáron volt olyan, hogy 5 órakor kezdtem a munkát, figyeltem, hogyan ébred a falu. Elõfordult, hogy egy nap három-négy helyen is voltam. Nem tartok szigorúmunkaidõt, addigvagyokahivatalban,amíg szükséges. A számítógépek világában pedig sok feladat otthon is folytatható. – Magánéletrõl szerettem volna beszélni veled, de látom ez teljesen azonos a polgármesterséggel. - Igen, ez így van általában.

Dunakiliti Krónika4.p65

1

Szabadságom úgy volt idén, hogy a volt osztályommal erdei iskolában voltam egy hétig. Lélekben nem szakadtam el az iskolától, a gyerekektõl pedig egyáltalán nem. Mindig öröm találkozni velük. Természetesen, jut idõ a családomra is. Ez az idõ különösen értékes, feltölt, kibeszélgetjük magunkat. Az elmúlt egy év alatt pedig nagyon sok csodálatos emberrel ismerkedtem meg. Segítõkész, tisztességes emberekkel. Teljes átjárás van a privát életem és a munkám között, de ebben nem vagyok egyedül. – Nem sûrûn járok az önkormányzat épületében, így meglepett, hogy mennyi változás van. - Megszépültünk, mindennek és mindenkinek van megfelelõ munkaterülete. Több új arcot is lát az, aki betér hozzánk. Örömmel szólok arról, hogy az új jegyzõvel kiválóan tudunk együtt dolgozni, rendkívül jó szakember. Vezetésével jól mûködik a hivatal. Fontos, hogy jó kapcsolat legyen a hivatal dolgozói, és közöttem. Úgy érzem, megvan az összhang. – Minden rendben. Soha nincs, ami rosszul esik, megbánt valaki, vagy nem sikerül egy elgondolás ... – Persze van, de akkor épp jön valami, ami átlendít ezen, vagy megoldódik valami. Nem mellékes, hogy számíthatok a képviselõ-testület tagjaira. Örömmel jövünk a testületi ülésekre, vagy járjuk be a falut, hogy a helyszínen gyõzõdjünk meg a folyamatban lévõ

2015.12.13., 18:08

munkákról vagy a felmerült újabbakról. Közben persze találkozunk az arra járókkal, kikérjük a véleményüket, vagy csak egyszerûen szót váltunk. A döntések pedig úgy születnek, ahogy a legjobb tudásunk, lelkiismeretünk diktálja. – Ez a „szót váltunk” tetszik. Már a Krónika hasábjain is írtam, hogy kevés a szó, amit jártunkban-keltünkben váltunk egymással. – Belõlem fakad, megjátszani nem kell. Nagyon szeretem Dunakilitit, annak minden lakóját tisztelem, becsülöm, hisz mindenkinek van olyan tulajdonsága, amiért lehet. Úgy érzem, ez kölcsönös… – Edit nem fejezhetjük be úgy, hogy nincs egy idézet… – Igen, nem tagadhatom, hogy magyar szakos tanár vagyok eredetileg. Gyakran használok idézetet, lehet az vers, vagy nagy emberek híres, és ma is aktuális mondata. Mivel ez a cikk a Dunakiliti Krónika karácsonyi számában jelenik meg hadd kívánjak Dunakiliti minden családjának, a lap minden olvasójának áldott, békés ünnepet dr. Lanczendorfer Zsuzsanna gyûjtésébõl való kedves verssel: Ébredhetünk fehér, szép karácsony napra. / Lehet az asztalunk roskadásig rakva, / lehet bõ ajándék a fa alatt, s a fán. / Attól még nem leszünk boldogok igazán. / Ha Jézus számára szívünk lesz a jászol, / attól lehet áldott, békés a karácsony. Magyar Ágnes

Dunakiliti Krónika

2. oldal

2015. december 24.

Karácsony – Somfai Árpád gondolatai Három kérdést teszünk fel ilyenkor karácsonykor, amelyre választ keresünk: Mit ünneplünk karácsonykor? Miért küldte el Isten egyszülött Fiát a világba? Milyen következménye van a Fiú Isten megtestesülésének a mi életünkben? Jézus születését a Katolikus Egyház több évszázados hagyománya szerint három szentmisével ünnepeljük karácsonykor.Azelsõazéjfélimise, amikor meghallgatjuk a születést hírül hozó angyalokat és örvendezünk a Megváltó születésének. A második szentmise a reggeli pásztorok miséje, amikor lélekben mi is felkerekedünk, hogy felkeressük a jászolban fekvõ gyermeket, akiben üdvözítõnket tiszteljük. A harmadikat ünnepi szentmisének nevezzük, amikor nem esik szó sem angyalokról, sempásztorokról,hanemszent János evangéliumát olvassuk fel, amely Isten Fia megtestesülésének titkáról szól. Azért, hogy megértsük az evangélium lényegét, nézzük meg, mi-

ért is fohászkodik a szentmise elején az Egyház: „Istenünk, addkérünk,hogyrészesedjünk Fiad istenségében, aki szeretetbõlmagáravetteemberitermészetünket.”Ezazimamindhárom kérdésünkre választ ad.

Az elsõ így hangzott: Mit ünneplünk karácsonykor? Válaszunk: Karácsonykor Jézus Krisztus születését ünnepeljük, és arra emlékezünk, hogy az idõk teljességében Isten elküldte egyszülött Fiát a világba. Azt ünnepeljük, hogy a láthatatlan élõ Isten látható alakban jelent meg közöttünk,

Juhász Gyula

amikor magára vette emberi természetünket. A világi modern szokásokat látva, ismételten és határozottan ki kell mondanunk, hogy nem a fenyõfát vagy a télapót ünnepeljük. Nem a mákos vagy diós kalács, és nem is az ajándékozás az ünnep lényege, hanem Jézus születése. Nem a pásztorok, vagy az angyalok a mai nap fõszereplõi, és nem is a legértékesebb ajándékot hozó nagymama, hanem a Gyermek, aki pólyába takarva fekszik a jászol szalmáján. A gyermekek sem a téli szünetnek vagy a hónak örvendeznek leginkább, hanem hogy velünk az Isten. Jézus megszületett. A következõ kérdésünk ez volt: Miért küldte el Isten egyszülött Fiát a világba? Az ima megadja a választ: Isten szeret bennünket, embereket. Azért küldi el a Mennyei Atya a Fiút a világba, hogy minket megváltson, üdvözítsen. A kinyilatkoztatásból tudjuk, hogy nincs üdvösség senki másban, csak egyedül Jézus Krisztusban.

Igazából a harmadik kérdés az, ami leginkább személyes: Milyen következménye van a Fiú Isten megtestesülésének az én életemben? Az evangéliumban ezt halljuk karácsonykor a szentmisén: Mindazoknak, akik befogadtákIstenigéjét,hatalmatadott, hogy Isten gyermekei legyenek. Isten osztozik az ember sorsában, és az ember részesedik az isteni életben. Isten léte és ember sorsa elválaszthatatlan egymástól Jézus születése óta. A Mennyei Atya Krisztusban minden embert fiává fogad, és mindenkit, bennünket is végtelenül szeret. Isten emberszeretõ jóságát mutatta meg, amikor elküldte Fiát hozzánk. E jóságról nem hallgathatunk, hanem feladatunk, hogy tanúskodjunk róla. Oly sokan vannak, akik elfeledkeztek Istenrõl és az Õ szeretetérõl, s ennek következtében hiába keresik életük boldogságát. Mondjuk el nekik, hogy Istenben meglelik örömüket és boldogságukat.

Karácsony – a szeretet ünnepe

Karácsony felé Szép Tündérország támad föl szívemben Ilyenkor decemberben. A szeretetnek csillagára nézek, Megszáll egy titkos, gyönyörû igézet, Ilyenkor decemberben. …Bizalmas szívvel járom a világot, S amit az élet vágott, Beheggesztem a sebet a szívemben, És hiszek újra égi szeretetben, Ilyenkor decemberben. …És valahol csak kétkedõ beszédet Hallok, szomorún nézek, A kis Jézuska itt van a közelben, Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen, S ne csak így decemberben.


2

Áldott, békés karácsonyt és sikerekben gazdag új esztendõt kívánunk a Kiliti Krónika minden kedves olvasójának: Kovács Andor Tamásné polgármester, dr. Varga József jegyzõ, a Dunakiliti Önkormányzat képviselõ-testülete és a Dunakiliti Közös Önkormányzati Hivatal dolgozói!

2015.12.13., 18:08

Dunakiliti Krónika

2015. december 24.

3. oldal

Ezüstmise

Véradók napja

Ezüstmisét tartott és áldást osztott templomunkban október 17-én Szabó Zoltán atya a tarjáni-tardosi plébános. Mint kiderült 25 éve Deés atya meghívására új misét is tartott nálunk.

A közelmúltban országosan is megünnepelték a véradókat, hiszen november 17-ke a véradók napja. Mivel lapunk nem naprakész, így most köszöntöm azokat, akik településünkön nyújtják a karjukat, hogy segítsenek embertársainknak. Kivételes emberek õk, akik mélyen képesek átérezni az adás örömét, hogy ezzel még dicsõségbe is röppentsék falunk nevét. Messze meghaladva az országos átlagot szállítja Dunakiliti a segítséget, évente három alkalommal. Idén karácsony elõtt, december 21-én lesz a véradás, a szokott helyén, a tornacsarnokban. Az ünnepre készülõdés ezernyi teendõje mellett várjuk, hogy jöjjön el vért adni az, aki ezt szívesen teszi, aki egészségesnek érzi magát, és érezni szeretné a jót cselekedtem boldog érzését, aki szeretne közben jót beszélgetni az ünneplõbe öltöztetett fehér asztal mellett, hogy találkozhasson legalább másfél száz hasonló jóakaratú embertársával. Amikor köszöntöm a véradókat, köszöntöm még a Vöröskereszt helyi aktivistáit, a rendkívüli és fáradhatatlan Violkát, a titkárunkat, és szintúgy az összes lányt és asszonyt, akinek köszönhetõ még ez az ünnepnap. Kívánok a véradóknak és a véradást szervezõknek békés boldog karácsonyi ünnepeket!

Varga István elhozta és bemutatta Balázs fia által õrzött akkori szentképet is. Jó egészséget kívánunk Zoltán atya hivatásának további sikeres teljesítéséhez!

Az októberi forradal omra forradalomra emlék eztünk emlékeztünk

Menyhártné Magyar Ágnes a Vöröskereszt helyi szervezetének elnöke

A hagyomány és az emlékezés keretében idén is megvalósult az október 23-i mûsor a faluban. A helyi általános iskola 8. osztályos tanulói elõadásában (felkészítõ tanár: Horváth Rozália) elevenítettük fel a

forradalom és szabadságharc eseményét. Az elõadást követõen a falu vezetése koszorút helyezett el az emléktáblánál, valamint gyertyagyújtás is volt az elesettek emlékére

Felvételi elõkészítõ

A helyi általános iskola 8. osztályos növendékei a pályaválasztás és a felvételik elõtt állnak. Kovács Andorné, Edit néni segítségével heti rendszerességû képzést indított, mely a diákok továbbtanulási lehetõségeit növeli. Sok sikert kívánunk a felvételi elõtt álló diákoknak.


3

Az óvodások megcsodálták a falu karácsonyfáját 2015.12.13., 18:08

Dunakiliti Krónika

4. oldal

Veritas – Dunakiliti

2015. december 24.

Sajtóközlemény A Dunakiliti Agrár Zrt. sikeresen zárta az állattartó telep korszerûsítés projektjét!

A Dunakiliti Veritas Csatlakozástechnikai Kft. nagy szabású beruházást tervez a következõ években településünkön. Ennek elõkészítéseként került sor egy megállapodás aláírására a napokban Hans Peter Staber úrral, a vállalat vezetõjével.

Régi karácsony

Mindannyiunknak megvannak a maga karácsonyi emlékei, amelyek az évek múlásával egyre messzebbre nyúlnak vissza. Boldog titkolózások, szépséges jégvirágok az ablakon, finom ízek és illatok, térdig érõ hó ropogása picinyke lábunk alatt jelenti mindazt, amit „azok a régi karácsonyok” sóhajjal vágyunk vissza. Boldog az, akinek minden emléke szép, és nemcsak emlék a szülõi ház, benne a karácsonyi készülõdés legfõbb részese, az édesanya. Aki a semmibõl is képes csodás ünnepnapokat teremteni. Így volt az én gyermekkoromban is. Amikor az édesanyám, mint mindenki akkoriban, még „idesanya” volt. Késõbb változtattam Idesre, édes idesre, anyucikámra, drága édesanyámra, csakhogy valamiképpen fokozni tudjam a szeretet szavát. Amikor biztossá vált korai elvesztése, lélekben újra csöppnyi lánnyá váltam, óhajtottam keze érintését, egyszerre adott apró puszijait az arcomra, de mindennél jobban vágytam arra, hogy megbocsássa azt a bûnömet, amire õ nem is emlékezett. Lehettem akkoriban 7-8 éves. Egy késõi éjszakán felébredtem, és megláttam, hogy édesanyám, sapkát köt bontott angóra szálból. Sírásra görbülõ szájjal megkérdeztem, hogy már megint ezt a vacakot kapom? Válaszul adott néma könnyei ma is marják az emlékezetemet. Miért pont ez? Mikor van több dolog is, amiért bocsánatot kérhetnék… Talán ez maradt bennem záratlan, a többiért megkaptam a magam büntetését. Többévtizedenincsmárközöttünk.Annakfõlegtöbbévtizede, hogy 7-8 éves voltam. Miért mégis az évente karácsonykor fellángoló fájó érzés, hogy megbántottam? Kimondhatatlanul vágyom arra a késõi éjszakára, mikor édesanyám a kötõtût forgatta… Ma már nem ropog hó a lábunk alatt, nincs jégvirág az ablakon, mintha a telek is mások lennének. Nem kötnek sapkát sem bontott angóra szálból, sõt lehet, hogy nem is ismerik… Nekem pedig nincs Édesanyám, így nincs is felhõtlen karácsonyom. Magyar Ági

A Dunakiliti Agrár Zrt. támogatással állattartó telepi korszerûsítés projektet hajtott végre (ÁTK3), melynek keretében új fejõházat, új fejõgépet, új tejhûtõ és –tároló berendezéseket, a borjak higiénikus felnevelését biztosító borjúketreceket, telepirányítást szolgáló számítógépes rendszert, tehén-aktivitásmérõt, telepi térfigyelõ rendszert alakított ki. A fejlesztést az Európai Mezõgazdasági Vidékfejlesztési Alap támogatta. A Zrt szívesen várja teleplátogatásra az érdeklõdõket, amely során bemutatásra kerülnek a fejlesztés elemei, illetve a finanszírozásban szerepet játszó támogatási rendszer. További információ kérhetõ: Németh Attila, elnök, [email protected], 96/671-001

Virágos Magyarországért fõdíj Nagy volt az öröm október 21-én az ünnepélyes díjkiosztón a Pesti Vigadóban, hiszen a falvak közül Dunakiliti, a városok közül pedig Mosonmagyaróvár kapta a Virágos Magyarországért fõdíjat, és képviseli Magyarországot a 2016. évi nemzetközi versenyen.

Hálás szívvel mondok köszönetet segítõinknek, számítunk rájuk a továbbiakban is.

Forgalomváltozás

Dunakiliti Község Önkormányzata – lakossági jelzés nyomán – forgalomváltozást tervez a Diós és a József Attila utca keresztezõdésében, sebességcsökkentõ tábla kihelyezését szeretne a Petõfi utcában. Kérjük a lakosságot, ha további ilyen jellegû javaslatai vannak részünkre, jelezzék azt a hivatalban 2016. január 15-ig.

Impresszum: Dunakiliti Krónika • ISSN: 2415-9220. Kiadja: Dunakiliti Önkormányzata, felelõs kiadó Kovács Andor Tamásné polgármester • Fõszerkesztõ: Magyar Ágnes • Szerkeszti: a szerkesztõbizottság. Technikai szerkesztés: Mosonvármegye Kft. (Böröndi Lajos üv.) Szerkesztõség: 9225 Dunakiliti Körjegyzõség. Kossuth Lajos u. 86. Nyomás: Monocopy Nyomda, Mosonmagyaróvár


4

2015.12.13., 18:08

Dunakiliti Krónika

2015. december 24.

5. oldal

Egészségünkre! Orvosi tanácsok Október 9-én a Karolina Kórházban mûködõ Egészségfejlesztési Iroda (EFI) közremûködésével egészségnapot szerveztünk az IKTSZ-ben. Szûrõvizsgálatokkal és tanácsadással készültünk. Volt vérnyomás- és vércukormérés, Boka, kar indexvizsgálat, testsúlymérés, BMI, haskörfogat – és testzsír meghatározás. Egyéni és családi kórelõzmény, mért paraméterek alapján egyénre szabott rizikóbecslést végeztünk és szûrõvizsgálati tervet javasoltunk. Kérdõíveink segítségével mind a lelki (szorongás, depresszió) mind a testi egészségrõl (COPD, visszérbetegség, prosztata problémák, csontritkulás) képet kaphattunk. Dr. Házi Gabriella bõrgyógyász anyajegyszûrést végzett, dr. Kiss Barbara szülész-nõgyógyász tanácsadást tartott és emlõdaganat szûrést végzett. Hagyományokhoz híven hallásvizsgálat is volt. Kisgyermekkel érkezõk részére a játszósarok tette lehetõvé a kellemes tartózkodást. Természetesen egész évben van lehetõség tenni egészségünk érdekében. A szûrõnapon használt kérdõívek és eszközök a házi orvosi rendelõben rendelkezésre állnak. Évente egyszer mindenkinek javasolt egy teljes laboratóriumi vizsgálat, melynek során az anyagcserét (vércukor, koleszterin, triglicerid és húgysav szint) májés vesemûködést (se bi, SGOT, SGPT, karbamid, kreatinin) és a vérképzést (haemoglobin, fehérvérsejt, trombocyta) ellenõrizhetjük. Lehetõség szerint 3-4 havonta mindenkinek érdemes megméretnie a vérnyomását, mert kezdetben az emelkedett vérnyomás panaszt nem okoz és csak szûréssel ismerhetõ fel. A magasvérnyomás idejében megkezdett életmódi és gyógyszeres kezelésével az emelkedett vérnyomás okozta szövõdmények elkerülhetõek vagy legalább késleltethetõek. Cukorbetegség szûrésére megfelelõ az évenkénti laborvizsgálat, esetenként véletlenszerû ujjbegybõl való vércukor meghatározással. Kérdõív segítségével meghatározhatjuk a cukorbetegség szempontjából magas rizikójúakat, nekik a korai felismeréshez terheléses vércukorvizsgálat javasolt. A vizsgálat lényege, hogy éhgyomri vércukorszintet és 75g cukrot tartalmazó oldat elfogyasztása után 2 órával is meghatározzák a vércu-


5

korértéket. Ugyanezt a vizsgálatot javasoljuk azoknak is, akiknek az éhgyomri vércukorértéke 6.0 és 6.9 mmol/l közé esik. A fentiek alapján még pontosabban meg lehet ítélni a szénhidrát-anyagcsere állapotát. Éhgyomri 7.0 mmol/l feletti és terhelés utáni 11mmol/l feletti vércukorérték már cukorbetegséget igazol. Minél korábban felismerjük a cukorbetegséget, annál hamarabb el lehet kezdeni az életmódváltást (étrendváltoztatás, rendszeres testmozgás elkezdése, dohányzás elhagyása), annál késõbb van szükség gyógyszerre és akár el is kerülhetõ az inzulin adása. Az életminõség szempontjából is fontos, hogy a depressziót, szorongást, demenciát, csontritkulást, prosztatamegnagyobbodást felismerjük és kezeljük. Szerencsére a felsoroltak kezelésére már korszerû és hatékony gyógyszerek állnak rendelkezésre. Nemcsak az egyén, hanem a szûkebb és tágabb környezet életét is megkönnyíti, ha az egyént kezel-

jük. Gondoljunk bele, hogy egy fel nem ismert és kezeletlen depresszió akár öngyilkossághoz is vezethet, ami természetesen az egész családot megviseli. Szintén nagy teher egy demens beteg napi 24 órás felügyelete vagy egy csontritkulás következtében mozgásképtelenné vált beteg ápolása. Év vége közeledtével érdemes végiggondolni, hogy megtettünk-e mindent magunk és szeretteink egészségéért a 2015ös évben. 2016-ban pedig minden régi és új pácienst szeretettel várunk a háziorvosi rendelõben, hogy közösen tehessünk az Önök, családjuk és közösségünk egészségért! Január végén a cukorbetegségrõl még részletesebben hallhatnak tõlem a Hosszú téli esték elõadássorozat keretében. Figyelmükbe szeretném még ajánlani Csog Blankát, aki Mosonmagyaróváron dolgozik klinikai szakpszichológusként, és 2016. ferbuár 4-én tart Dunakilitin elõadást a házasságról és családról.

A háziorvosi szolgálat rendelési ideje az ünnepek alatt a következõképpen alakul december 18. péntek: szabadságom miatt, nincs rendelés, csak készenlét. december 21. hétfõ : 8 – 9. 30 Feketeerdõ, 10 –12 Dunakiliti december 22. kedd: 13 – 16 Dunakiliti, 16 óra után csak telefonos bejelentkezés esetén tudunk beteget fogadni december 23. szerda: 8 - 11 Dunakiliti december 23-án 16 órától december 28-án reggel 7 óráig központi ügyelet (Moson magyaróvár, Csaba utca, Mentõállomással szemben, tel: 96/219-712) december 28. hétfõ: 8 –9. 30 Feketeerdõ, 10 – 12 Dunakiliti december 29. kedd: 8-10 Dunakiliti, 11-tõl Tanácsadás külön értesítés alapján december 30. szerda: szabadságom miatt 8-9-ig Dunakilitin dr. Baranyai Judit rendel december 31. csütörtök szabadságom miatt nincs rendelés, 16 óráig dr. Baranyai Judit tart készenlétet, tel: 06-20 4607 651 (Körzeti nõvérek 8–12-ig az orvosi rendelõben elérhetõek!) december 31-én 16 órától-2016. január 4-én 7 óráig központi ügyelet 2016. január 4-tõl megszokott rendelési idõvel várjuk kedves betegeinket!

Böjte Csaba advemti gondolatai

Advent van! Oly sokszor talpra álltam és elkezdtem járni a szeretet, a jóság, az irgalom fényénél. Oly sokszor meggyújtottam önzetlenül önmagamat másokért, mindenkiért, hogy pisla fénnyel szembeszálljak a körülöttem és a bennem gomolygó sötéttel. Bevilágítani az emberhez méltó élet ösvényének még egy fordulóját, hogy lépni merjünk, lépni tudjunk. Oly sokszor elaludtam õrhelyemen, ahová állítottál. A tudatos fény, mely te vagy a szívemben, oly sokszor belefulladt a reménytelenség éjszakájába. Advent van! A határtalannak tûnõ éjszakában mit ér meggyújtani egy pislákoló lángot? Nem tudom, csak azt tudom, hogy égni kell! Hogy újra kell kezdeni minden vesztes csata után. Hogy bármi történt, fel kell állni és újra gyújtani a fényt a szeretetet, a jóságot, az erényeket. Égni kell, még ha önmagadat égeted is fel.

2015.12.13., 18:08

Dunakiliti Krónika

6. oldal

A magam értéktára Egy korábbi felhívásra, hogy jelöljünk meg helyi értékeket a készülõ értéktárba, nem jelentkeztem ötlettel. Magam értéktárát az itt élõ emberek alkotják, akiket valamiért ide teremtett, vagy terelt a Mindenható. És köszönjük meg neki ezerszer is. Mindenfélék vagyunk, gyõzködünk egymással és egymásért, de a summázata az, hogy nagyszerû emberek éltek, és élnek többségében ma is a településünkön. Hiszem, hogy igaz, amit régen, egy korábbi feljegyzésben olvastam, hogy Kilitinek rangja van a környezõ települések között, aminek alapja a tisztesség. Példának pedig azt hozta fel az írás, hogy ha fát vagy rõzsét visznek a piacra, azt átszámolni soha nem volt szükséges. Milliószor jutott e rövidke jellemzés az eszembe, ebben a szellemben éltem, és élek ma is, ezt adtam át kötelezõként fiaimnak is. Bizonyára érthetõ, hogy nem a rõzse számáról van szó… Olyan emberekbõl áll össze az értéktáram, akik ezt a szellemet képviselik. Sokakkal beszélgettem közülük már lapunk hasábjain, persze messze nem mindenkivel. Itt van két „gyöngyszem”, ahogy magam nevezem, akiket elvihetett volna innen más felé az élet, de egyszerûségükben ma is napi példával szolgálnak.

Szabó Margit

2015. december 24.

Édesapám átmeneti csalódására, hogy ismét leánya született. Ma is faluvég nekem a haza, és minden születésnapom nála indul, 6 órakor, megtérve a temetõbõl, nála kopogtatok. Margit egyedül él szülei halála óta, de az egész család számára tartja az otthon melegét. Szép leány volt, mint ahogy ma, nyolcvanon túl is szép. Úgy pattan a biciklire, hogy messze letagadhatja a korát. Gyönyörû az udvara és a hosszú kertje, igazi faluvégi illatok járják át, amit az arrafelé jól termõ gyümölcsök és régifajta virágok adnak. Leggyönyörûbb nekem a konyhája, benne a legtökéletesebb konyhakredenc, amit valaha csináltak, a családhoz méretezett asztal és székek, ha leülök, otthon vagyok. Ismerem az életét, esetenként teljes mélységig. Most arról írok, hogy Margit, kilitiesen szólva többre vihette volna, mégis megmaradt nekünk, és közöttünk. Igen jó tanuló volt iskolásként, szorgalma korán megmutatkozott. Tanítói, és a család is polgáriban látta számára a továbbtanulást. Felültek annak idején lovas kocsira, és felvételre jelentkeztek Óváron. Szegényes volt a ruházatuk, fejkendõs édesanyját meg sem hallgatták, hogy miért is szeretnék taníttatni leányukat, létszám megtelt, indokkal, eltanácsolták. Hogy milyen is volt akkortájt az összetartás? Az én nagyszüleim, a ma Szlovákiához tartozó Csölösztõn fogadták magukhoz évekre a kicsi házukba, hogy Somorján iskolába járhasson. Jól tanult, reménységgel nézett a jövõ felé. A vizsga elõtt kitört a háború, bezártak az iskolák, így hazakerült. Többekkel együtt késõbb levizsgáztak, amihez sok szülõi áldozat is kellett. Továbbtanulásról többé szó sem lehetett, de tette a dolgát, mint akkortájt a korosztályának minden tagja. A jófejû leányt felvették a bíróságra dolgozni, ahol irodavezetõségig vitte. Majd jött a forradalom, jobbnak látták itthon maradni… Tanulni akkor tanult aztán, amikor a TSZ megalakult, könyvelõséget végzett, és csendesen dolgozott. Onnan is ment nyugdíjba. Tudom, hogy nagyon sokan tettek és tesznek is a közért. Margit sem volt kivétel. Vöröskereszt titkárként sokáig volt a helyi szervezet lelke. Nehéz idõkben, amikor támogatást erre a célra nem kapott a lelkes kis csapat. A semmibõl próbálták mûködtetni, szervezni az egyébként önkéntesen vállalt feladatokat. Hogy hány éve takarít és díszíti többekkel a templomot, nem is kértem számon. Temetõben népes elhunyt rokonainak sírján kívül rég nem gondozottakat is ápolásba veszi. Szívesen beszélget, és nem panaszkodik… Azt mondja, nem fontos nagyot tenni, kicsiket akár, de folyamatosan. Legfõképpen szerinte nem kell hírverés hozzá. Margit az értéktáram fontos szereplõje, egyszerûségében, de nagyszerûen vitte tovább a kilitiekrõl írt hagyományt. Köszönöm neki!

Csanádi Imre bácsi

Írhattam volna Margitról korábban is, hisz a faluban õ az, akihez kivételesen erõs szálak fûznek. Szemben laktak a faluvégen, nyitott volt arrafelé mindenki élete, és nyitottak voltak az ajtók is. Margit az, aki emlékezik a születésemre,


6

Nem hinném, hogy van olyan gyerek, vagy mai felnõtt a falunkban, aki nem fürdött volna a Pintér hídnál. Selymesen finom langyos vize, kiszámítható mélysége, bátorságra sarkaló „lélekvesztõ” hídja pedig vonzotta a fürdõzõket. Valamikor többen voltak itt egy nyári napon, mint Zátonyban, mondja Csanádi Imre bácsi, aki a szintén közelben lakó Vizi családdal készítették a hidat, hogy közelebb kerüljön a falu. Volt egy másik híd is arrafelé, a Meczikék háza mögötti

2015.12.13., 18:08

Dunakiliti Krónika

2015. december 24.

7. oldal

részen, de így még arra sem kellett kerülõt tenni. Nevét onnan kapta, hogy a terület a valamikori Pintér családé volt. Cölöpökön álló, kicsit jobbra -balra kilengõ híd sokáig tartotta magát, mígnem a TSZ egy komolyabbal nem szolgált. Nem elhanyagolható szempont volt fürdõzõknek a TSZ gyümölcsöse, amit hallgatólagosan lehetett dézsmálni, és olyan közel volt az édes finomság, hogy csak le kellett hajolni érte, vagy felmászni a fára. Cseresznye, zamatos korai körte, szilva, gyakran ebédül szolgált – meséli.

Ebben a környezetben élt hatvan békés évet Imre bácsi és Ági néni, a felesége, közben egy fiúk született, Gyuri, aki Kilitibe nõsült. Szorgalmas, csendes ember volt mindig is Imre bácsi, a temetõvel szemben, valamikori TSZ kertészete adott neki munkát. Brigádvezetõ volt, mert mintha természetes lett volna, úgy értett azonnal a munkaegység kiszámításához is. Ági néni halála után, két éve költözött Gyuriékhoz, a Kisfaludy utcába. Persze ha meggondolná, bármikor visszamehetne a háborítatlanul hagyott családi házukba, de tudja, hogy itt van jó helye. Mindene megvan, a legnagyobb kényelem és gondoskodás veszi körül. Gyuri gyakran kiviszi Szigetbe. Körbejárják a házat, megnézik a falut, Imre bácsi vesz valamit Szitás Ilike boltjában, csakhogy oda is betérjen. Azt mondja nagyon sokat változott Sziget, sok a betelepülõ, és nincs már saját generációja. Örül, hogy látja a fejlõdést, és örül a felújított kápolnának is. Megemlíti, de nem fûz hozzá sok szót, hogy ma már a vízparti házaknak, telkeknek saját kikötõik vannak. Nem is ismeri õket az ember – mondja Imre bácsi idén a 92. évet betöltötte. Legkedvesebb idõtöltése az olvasás, amit korábban is kedvelt, ha idõt tudott szakítani rá. Kilitin az egyik legjobb könyvtárba járó. Szereti a jó könyvet, kíváncsian várja a történetben mindig az új fejleményeket. – Mindenfélét olvasok, leginkább például az útleírásokat, amit pedig legkevésbé, azt, ami filozofikus. Ezt mondja Imre bácsi. Keresztrejtvényfejtés még a nagy kedvenc, ami napi rutin, és fiával versenybe oldják meg a feladványokat. Közös hobby a családban a két házõrzõ, igazi hízelgõk, bár idegent be nem engednének. A meleg hangulatú ház többgenerációs, lévén unokái is felnõttek. Ahogy elnéztem mindenki jól érzi magát benne. Talán nem kell leírnom, miért lehet példa számunkra Imre bácsi! Isten éltesse még sokáig, adjon továbbra is hozzá jó egészséget ilyen fantasztikusan tiszta és friss szellemet, és csodás alkalmazkodóképességet! Boldog békés karácsonyi ünnepeket is! Magyar Á

Az elõzõ lapszámból kimaradt

Fûben –fában orvosság

A Dunakiliti Közösségi Ház november 12-én Dobos Csabáné segítségével és moderálásával tartott egy beszélgetést a környezetünkben megtalálható gyógynövényekrõl. A jelenlévõk megismerkedhettek a környezetünkben növekvõ növények szervezetre gyakorolt hatásaival. A legismertebb gyógynövények elkészítésének módjai is szóba kerültek az elõadás alkalmával, mindemellett az elõadó saját készítésû gyógyhatású ételeit és italait is megkóstolhatták a jelenlévõk. A téli idõszak elõtt állva fontos a megelõzés illetve a kisebb meghûléses betegségek házi kezelése, így a program nemcsak hasznos, de helytálló is volt az érdeklõdõk számára. A tavasz beköszöntével egy kirándulást is tervezünk mely alkalmával közösen begyûjthetõk a gyógynövények.

Dobos Csaba volt a vendég

A tûzoltós lánycsapat II. helyezést ért el szeptemberben a megyei versenyen. Gratulálunk nekik, és köszönjük a felkészítést: Szeitz Ferenc Tibornak, Makay Józsefnek, Szabó Zoltánnak és Zsigmond Györgynek.


7

Szomszédos településünk, Feketeerdõ híres szülöttje Dobos Csaba volt a Közösségi Ház vendége októberben. Kilencvenizmus címû könyvét mutatta be, ezzel felelevenítve a hallgatóságban a ’90-es évek hangulatát. A népszerû könyv a kor fiatalságát mutatja be.

2015.12.13., 18:08

Dunakiliti Krónika

8. oldal

2015. december 24.

Gyermekkorom óta nagy családra vágytam

Szitásék karácsonya

Karácsonyi ünnepekben mindannyian vágyunk a csodára, arra, hogy a karácsonyfa mellett családunk minden tagja együtt legyen, békében és szeretetben. Bizonyára azt is sokan megfogalmazzuk, hogy ne szóljon az ünnep a vásárlásról, apró meglepetések mellett a szereteten legyen a hangsúly. Örülhet az, akinek nemcsak az emléke szép, hanem a mai idõkben is megadatik ez a kegyelemmel teljes idõszak. Ismereteim szerint Szitás Péterék részesülnek benne… Meseszerûen indult a családalapítás Szitás Péter és Hegyi Viola házasságával. Péter nagyban hasonlít édesapjára, a mindenki által kedvelt Géza bácsira, akik Irma nénivel példásan nevelték gyermekeiket. Viola, szüleinek késõi házasságából született. Harmónia, béke, nyugalom, és nagy szeretet jellemezte a családot. Karácsony elõtti napokban jártam náluk. Viola a beszédesebb (mint tudjuk J), de nem hangzott el olyan, amivel Péter nem értett volna egyet. Pici koromtól tudatában voltam annak, hogy idõs szüleim vannak, féltettek, és én is féltettem õket – kezdte a történetüket Viola. Mindig õszintén törekedtünk arra, hogy az valósuljon meg, ami a másiknak szíve vágya. Édesanyám igen szegény világból, az Alföldrõl, Bodzásról került Kilitibe, szokások zömét is onnét hozta, egyszerûségen volt a hangsúly, ezt tanultam meg én is. Vágytam arra, hogy egykor majd nagy családom legyen, ha tehettem az utcában lakó gyerekekkel játszottam naphosszat. Bennem volt a hiányérzet, nemcsak gyerekként, hanem már felnõtt lányként is. Nagy baráti köröm volt, mindenkit meghallgattam, ha kellett viígasztaltam, mindannyian ismertük egymás életét. Boldogság volt a karácsonyi készülõdés, közösen készítettük a díszeket. Ezt a szokást megtartva kész dekorációt soha nem vásárolunk, csakis magunk készítjük. Ebben benne van a készülõdés öröme, ezer ötlettel, nagy vidámsággal, énekkel, néha pedig imával színesítjük az ünnepre hangolódást. Soha nem éltünk nagy lábon, mindig a lehetõségeken belül költöttünk. Úgy neveltük a gyermekeinket, hogy ezt elfogadni természetes legyen. Az alapra és a legfontosabb szükségletekre megvolt a


8

fedezet, de extra kiadásokat sokszor, és nagyon átgondoltuk. Voltak kívánságlisták karácsonykor, de a Jézuska általában mindenki megelégedésére legót hozott, aminek mindannyian örültek, még Péter is játszott vele. Egy faluból származunk Péterrel, iskoláskori szerelem a miénk. Rengeteg gondot old meg ez a tény. Egyformán gondolkodunk, a magunkkal hozott értékek pedig csak növelték az összhangot. Nem gyõzök hálát adni a Jóistennek, hogy mindenben tudjuk egymást támogatni. Mai napig azt keressük, hogy miként tegyünk jót egymásnak, és ezáltal az egész családunknak. Péter tökéletes társ, nagyon jó apa, és engem mindenben támogat. Egy ideig együtt is dolgoztunk. Így nálunk csak késõn jött a Jézuska, korábban nagy forgalom volt a boltban, késõig nyitva voltunk. Utána díszítettem a karácsonyfát, Péter pedig a gyerekekkel sétált. Elõre dolgoztam, megvan az állandó menü is, ami oldalas, és kolbászhúsból pogácsa, kuglóf és kalács is természetesen. Énekünk a Mennybõl az angyal, amit meghatottsággal, csillogó szemmel, várakozással énekeltünk. Majd vártuk a mendikálókat, késõbb éjféli mise, amit a kisebbek rendre átaludtak, következett. Elõtte már Szitás nagyszülõknél is jártunk, és találkoztunk a család többi tagjával. Mai karácsonyok nem változtak so-

kat, még akkor sem, ha külön családok, és unokáink vannak. Ajándék ma is jelképes, illetve nagy érték, hogy saját készítésûek és különlegesen csomagolt ajándékok. A csomagolást azért emelem ki, mert szinte tökéletesre fejlesztették, szintén maguk ötlete és kézügyessége alapján. A vacsora után magunk szervezünk programot, általában mindenki mond egy ünnephez méltó történetet, verset, idézetet, vagy olvas fel valamit. Játszunk az unokákkal, csoda, hogy ismét vannak kicsik a fa körül. Három unokánk van, és óriási öröm, hogy még három jön nemsokára. A nagycsalád tagjai hiszem, hogy különleges értékeket is tudnak közvetíteni. Tudatosan nehezen megtanulható dolgokat. Ilyen a türelem, az egymásra figyelés, a másikkal törõdés, itt vannak a legfontosabb szeretetkapcsolatok. Boldogan várjuk a gyarapodást, Jóisten áldásaként fogadjuk. Viola csak mesélt, és hiszem, hogy nem esett túlzásba, a valóságot adta át. Nem szólt arról, amit magam tudok… Négy gyerek mellett mindig dolgozott, és volt ideje, hogy segítsen másokat. Most a Szociális Intézményben, autistákkal foglalkozik. Feladatán túl segíti õket, és a családjaikat egyaránt. Természetesen ma is a helyi Vöröskereszt fáradhatatlan mozgatója. Szitás Péteréknek elõkelõ helye van értéktáramban. Magyar Ágnes

2015.12.13., 18:08

Dunakiliti Krónika

2015. december 24.

Hatvan éve együtt

A napokban ünnepelte 60. házassági évfordulóját Bátori László és Suri Mária, valamint Schreiner László és Savanyú Margit. Szeretettel gratulálunk mindkét jubiláló házaspárnak. Jó egészséget, sok szép együtt-töltött évet kívánunk még nekik.

Ünnep a Cséfalvay házban „Az ember a szíve mélyén örökké odavaló, ahol született”vallotta Tamási Áron. Nagy ünnep volt a Cséfalvay család és Dunakiliti életében 2015. október 29-e. Egy fõvel nõtt a 90 éven felüliek száma:

9. oldal

években nem lehetett belõle maszek, így csak a TSZ berkein belül tudta kamatoztatni hatalmas tudását és tapasztalatát. Ha Imre bácsi ma végigsétálna a település valamennyi utcáján - a legújabbakat kivéve - mindegyikben megtalálná keze nyomát. Micsoda nagyszerû érzés lehet ez. Mindez feledtetni tudja a hányatott gyermekkort, a háborús idõszakot, a hadifogságban keleten töltött másfél évet. Csont és bõr volt, amikor hazatért, de hazatért, mert várta õt az otthon, és egy boldog szebb világ. 37 évesen nõsült 1962 áprilisában. Búcsúban ismerte meg a lébényi lányt, Mariskát. Esküvõ után a Kossuth utcai szülõi házba költöztek, majd az Ady utca lett az otthonuk. Ez az, aminek én végtelenül örülök, mert így dunakiliti életemnek kezdettõl fogva része Imre bácsi és Mariska néni. Rendkívül bölcs, mindig egyenes, másokért élõ emberek õk. Elõbb két lányukért éltek, Mártáért és Adélért, majd amikor úgy „elunokásodtak”, akkor 7 unokáért. Imre bácsi lányaira is büszke, de unokáira még inkább. Mindegyikben megtalálta azt a vonást – megjegyzem nem volt nehéz –, amiért különösen a szívébe tudta zárni õket: Kamillát, Mátét, Szabinát, Dórát, Danit és végül az ikreket, Imrét és Tibort. Ha Imre bácsi testi ereje kissé megfogyatkozott az elmúlt években, hatalmas bölcsessége megmaradt. Mit kívánhat az ember a 90. születésnaposnak? Hogy tartsa meg a jóisten legalább olyan erõben, mint most van. Õrizze meg hihetetlen bölcsességét, humorát, élvezze még az életet kedves szerettei körében. Magam és Dunakiliti Község Önkormányzata, a település lakossága nevében szeretettel gratulálok. Isten éltesse sokáig! Kovács Andor Tamásné polgármester

Boldog karácsonyt!

Szitás Péterrõl, avagy mit jelent, ha Kilitiek vagyunk… (csak névazonosság a boltos Péterrel)

Szitás Lászlóné, Vrábel Gézáné, Kovács Sándor, Makai Ferenc, Csanádi Imr, Kiss Alajos és Bozi Lajosné után Cséfalvay Imre is szépkorúvá vált. Idézzük fel ezt a gazdag életutat! Cséfalvay Imre 1925. október 29-én született 9 gyermekes család középsõ, tehát 5. gyermekeként. Elõtte is 3 fiú és egy lány született a családban és utána is. A szülõk, Cséfalvay László és Máté Mária nagy gonddal igyekeztek szépre, jóra nevelni gyermekeiket, és megismertetni, elfogadtatni velük a munka szeretetét, a mûveltség fontosságát. Csak ismeretekkel lehet elõbbre jutni. Szerették volna gyermekeiket maguk mellett tudni, mégis el tudták õket engedni, mert felvilágosult szülõk voltak õk, és tudták, érezték, hogy gyermekük érdekében ez a lépés a helyes. Így lett Imre bácsiból is iparos, ács. Szakmájában az egyik legjobb. Jelzi ezt mestervizsgája, valamint közvetlen munkatársai, Takács István és Bieber István visszaemlékezései. A 60-as


9

Hosszú ideje vagyok adós, ígéretemet eddig nem tudtam betartani, miszerint kiderítem, hol él Szitás Péter, ha él egyáltalán. Egykori faluvégi srácról, mezõgazdasági akadémiát végzett, nõs, családos emberrõl van szó, aki jó ideje hajléktalan. Az életformát saját állítása szerint maga választotta. Egyik kemény télen elfagytak a lábai, majd mindkettõt amputálták. Egy ideig élt ahajléktalanszállón,felépülésétaSoproniútiszociálisintézményben segítették. Fõként általános iskolai osztálytársai látogatták, és én magam is, lévén bátyám legjobb barátja volt egykor. Aztán sokáig nem tudtunk róla. Bizonytalan válaszok voltak hollétérõl, mert ahova irányították, nem volt található. Aztán nyomozás, és Makai Péter megtalálta egy Pécs környéki majorságban. Néha beszélnek telefonon, és meg is látogatta A körülményei rendezettnek mondhatóak, erõsek a karjai, ellátja magát, tudtam meg az egészen közelmúltban. Péterrõl valamikor többször írtam, készítettünk egy kis dokumentumfilmet is az akkori életérõl. Szeretett olvasni, érdeklõdõ, érdekes, jó szókincsû embert mutathattam be, akivel érthetetlen, hogy mi történt… Most váratlanul felhívott telefonon, igen hosszú idõ után. Azt kéri, ha még írok újságba, tolmácsoljam, hogy mindenkinek békés boldog karácsonyt kíván. Bizonyára hiányzunk neki mindannyian, és hiányzik gyermek és fiatal korának békés színtere… Elcsuklott a hangja, mint ahogy nekem is… M.Á.

2015.12.13., 18:08

Dunakiliti Krónika

10. oldal

Adventi elmélkedés Forralt borral, teával és linzerrel; versekkel, zenével és tanmesékkel az idén is megszervezte Sárköziné Sreiner Mónika irányításával adventi elmélkedését a Faluházban a Dunakilitiért Egyesület. A programot színesítette fellépésével a gyõri Hangraforgó együttes. A hivatal, s egyben a település koszorúján az elsõ gyertyát meggyújtotta Somfai Árpád plébános úr.

2015. december 24.

Ismét gyarapodtunk, ünnepeltünk és búcsúztunk

Alig kezdtük el nevelési évünket, máris nagy lelkesedéssel készültünk az óvodánk hátsó udvarán található ovi-foci pálya átadó ünnepségünkre. Ezt a hasznos és szép létesítményt, fenntartónk által elnyert pályázat útján kaptuk, s a képviselõtestület kezdeményezésére még ebben az évben egy hozzá vezetõ, uniós elõírásoknak megfelelõ járdával is kiegészül. Köszönjük, hogy folyamatosan gyarapodhat óvodánk. Egyre növekvõ létszámunk ellenére (decemberben már 78 óvodásunk van) tartalmas programokkal színesítettük óvodásaink életét a borongóssá váló õszi napjainkon. Szinte minden hétre készültek óvónõink valamilyen tapasztalatszerzési lehetõséggel. Izgatottan vártuk elsõ téli ünnepünket is, a Mikulás eljövetelét. Még a legkisebbek is (fotónkon) lelkesen sétáltak a postaládához, melybe az általuk írt levelet dobták be a Mikulásnak.

Nagyon örülünk annak, hogy advent minden hétvégéjén – a civil szervezetek összefogásával – hangulatos programmal és finomságokkal várhatjuk a település lakóit az ünnepi díszbe öltözött Faluház elõtti téren.

Tök jó – program a közösségi házban

Végül miért is búcsúztunk? 2015. december 4-én búcsúztunk el kolléganõnktõl, Rózsa óvó nénitõl, aki 40 év lelkiismeretes, áldozatos óvodapedagógusi munka után nyugdíjba vonult. Már most nagyon hiányzik mindannyiunknak. Kívánunk neki sokadszor is boldog, békés, tartalmas nyugdíjas éveket. Lapincs Józsefné, óvodavezetõ

Márton napi lampionok

A Dunakiliti Közösségi Ház önálló szervezésében megvalósult program melyet a haloween alapján szerveztünk. A program ideje alatt kicsik és nagyok arcfestésben és több aranyosan ijesztõ dísztárgy elkészítésében vehettek részt. A legbátrabbak kipróbálhatták a tökfaragást is. Minden résztvevõnek egy kis meglepetéssel is készült a közösségi ház. (Szellemnek öltöztetett nyalóka). A hangulatról a vámpírszörp és a pudingos szellemek is gondoskodtak.


10

A Dunakiliti Közösségi Ház és a Dr. Batthyány-Strattmann László Általános Iskola közös programjaként október 10-én az iskolás (leginkább alsó tagozatos diákok) gyermekek készíthettek Márton nap alkalmából lampionokat, mellyel az iskola udvarán felvonulhattak.

2015.12.13., 18:08

Dunakiliti Krónika

2015. december 24.

Falumegújítás

11. oldal

Defibrillátor Dunakilitin

Nemrégiben az EFI-programhoz kapcsolva oktattuk a defibrillátor (életmentõ készülék) használatát. Köszönjük Horváthné Szokoly Viktória segítségét, és az érdeklõdõk aktív közremûködését. A készülék a Faluházban érhetõ el, ha baj van.

A Belügyminisztérium és a Miniszterelnökség által meghirdetett Magyarországi Falumegújítási Díj 2015 pályázatra Dunakiliti is benyújtotta jelentkezését. A „nyitottnak lenni” mottóval rendelkezõ verseny zsûrije november 19-én látogatott el Dunakilitire.

Felejthetetlen zenei élmény

Névadójukra emlékeztek az iskolások A Dunakiliti Általános Iskola 25 éve vette fel dr. BatthyányStrattmann László nevét. Gyönyörû mûsort adtak a 7. osztályosok, valamint köszöntötték Szabó Imre volt iskolaigazgatót, akinek kezdeményezésére vehette fel az iskola a nevet.

Advent elsõ vasárnapjának elõestéjén a dunakiliti templomban immár 10. alkalommal szervezte meg a Dunakiliti Agrár Zrt. adventi hangversenyét. A vendégmûvészek, a kecskeméti Barátok együttes mellett idén a jubileum alkalmából a Dunakilitiért Egyesület és Rajka Egyházközség Vegyeskara is fellépett Mayer Gizella vezényletével. Németh Attila igazgató úr és Kovács Andorné polgármester köszöntõje után közel kétórás feledhetetlen zenei élményben volt része a szép számú közönségnek.

Hosszú téli esték

Novemberben ismét elindult a „Hosszú téli esték” sorozat. Az új helyszínen, az IKSZT-ben eddig három elõadást hallgathattak meg az érdeklõdõk. Az adventi-karácsonyi szünet után, január 7-én folytatjuk. További nyolc, változatos, színvonalas elõadással szeretettel várunk mindenkit. A sorozat szervezõi


11

Réder Tamás igazgató úr felolvasta a 25 évvel ezelõtt írt levelezést mely a névfelvétel elsõ lépése volt, valamint a 201516-os tanévet Dr. Batthyány- Strattmann László emlékévnek hirdette.

Jó hír a közlekedõknek Örömmel értesítjük a lakosságot, hogy az Északnyugatmagyarországi Közlekedési Központ Zrt-vel való külön egyeztetés nyomán 2015. december 13-tól az év minden napján közlekedik Mosonmagyaróvárról Dunakilitire 11 órakor autóbuszjárat.

2015.12.13., 18:08

Dunakiliti Krónika

12. oldal

Rövid hírek a Dunakiliti ÖTE háza tájáról

2015. december 24.

Tejfalusziget – Megújult a kápolna

• Sikeres pályázatot nyújtottunk be a Tûzoltó Szövetséghez, amelybõl 1 238 000 Ft értékben védõruhákat és technikai felszereléseket vásároltunk. • A magasabb színvonalú szakmai munka érdekében 7 tûzoltó vett részt különbözõ szakmai továbbképzéseken. • 48 óra társadalmi munkát végeztünk a Dunakiliti Sportcsarnoknál. • Dunaszigeten lakókocsi tûzhöz vonultunk. • Kivonultunk a Vadvíz Kempinget ért viharkár elhárításához. • Tûzoltóversenyeken vettünk részt. Gyermek tûzoltóverseny, lányok: 1. hely, megyei 2. hely. Fiúk: 6. hely. Felnõtt tûzoltók versenye: férfiak 9. hely. Rajkai jubileumi ünnepség versenye: 2. hely. Oroszvári veterán tûzoltóverseny: 3. hely. • Dunakilitin polgárvédelmi gyakorlaton, Dunaszigeten vizesgyakorlaton vettünk részt. • Október1-jén közúti balesethez vonultunk • Az október 19-i nagy esõ után felgyülemlett vizet szivattyúztuk a Kossuth úton • Kerti avartûzhöz vonultunk a Kökényesi utcába • November 21-én báloztunk. A tagok kezdeményezésére úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk feleleveníteni a régi tûzoltó bálok hagyományát. Köszönjük minden résztvevõnek és minden támogatónak, hogy hozzájárultak a bál sikeréhez! 2015. október 4-én ünnepélyes keretek között Berkes Gyula atya megáldotta a kívül-belül megszépült tejfaluszigeti kápolnát. Szép ünnep volt sok-sok résztvevõvel.

Szívbõl gratulálunk Sárközi László egyéni vállalkozónak és családjának a Presztízs Díj keretében elnyert az év üzletembere címhez.

Elköszönök

Most tényleg elköszönök a Dunakiliti Krónika szerkesztõségétõl. Egy évre terveztem a visszatérésemet, ezt vállaltam a múlt esztendõben. Köszönöm, hogy sok olyan emberrõl írhattam, aki szívesen fogadott, a cikkeim nyomán pedig szorosabbá vált a kapcsolatunk. Azt is köszönöm, hogy olyan sok ember van, akirõl érdemes volt írni. Közelebbrõl bemutatni õket nem csak jelenben fontos, de az elkövetkezõ generációnak is. Természetesen erõs kötelék fûz szülõfalumhoz, és szeretettel figyelem továbbra is, hogy mi történik benne. Békés boldog karácsonyi ünnepeket kívánok mindenkinek! Magyar Ágnes


12

Kicsik és nagyok örömmel használják - nyár óta - a megújult Füzesi utcai, és a Rév utcai játszóteret. Jövõre további bõvítések várhatók.

2015.12.13., 18:08

Dunakiliti Krónika4.p65 1

Recommend Documents