DOKUMENTY. 1781, 1. květen, Vídeň

DOKUMENTY

1781, 1. květen,

Vídeň.

István Vay Imre Péchymu st. Píše o rozhovoru deputace uherských kalvínů s císařem ve Vídni 29. dubna 1781, v němž jí císař sdělil své roz­ hodnuli povolit svobodné vykonávání náboženství českým i m o r a v s k ý m „husitům", jež učinil pod dojmem rozmluvy se dvěma lidmi pro náboženství násilně vystěhovanými z Moravy do Uher, kteří odhadovali počet „ h u s i t ů ' na Moravě na osmdesát tisíc. O b ě m a těmto lidem udělil císař pas k návratu domů a povolení volně v y z n á v a t jejich náboženství, což zaručí všem českým nekatolíkům patentem, který vydá v nejbližší době. . . . Biztathat minket még az-is, hogy m á r Cseh országban és Morvában is bizonyosan meg fogja engedni a' huszitáknak az exercitiumot, niellyre adott ülkalmalosságot ez előtt egy n é h á n y esztendőkkel a' vallásokért Magyar országra Morvából relegált két ember, kik is most fel jöttek ő Felségéhez és instáltak a' vissza hazájokba való menlelést; kiktől kérdezvén ő Felsége, hogy Morvában mint egy mennyin lehelnek hussziták, azok meg mondották, hogy 80 ezerén. Azután ezeknek passust adott 's haza küldölte, úgy hogy azon a' valláson legyenek, a' mellyen akarnak. Már most pedig a' mint beszellik minden órán fog publieáltatni a' parantsolat, a' melly mellett szabad leszen kinek kinek magát k i adni. . . Üryvek z listu Istvána Vaye Imre P é c h y m u st. z Vídně 1. května 1781, jak jej přepsal Imre Pechy m l . v dopise generálnímu notáři zátiské superintendence z Pešti 21. srpna 1836. Originál listu Imre Péchyho ml. je v T R E K L Debrecín, fond Püspökök hátrahagyott írásai, sign. V u 197. 1781, 22. prosinec,

Bratislava.

János Mihályfalvi Gedeonu Rádayovi. Po vyhlášení tolerančního pa­ tentu se v Čechách a na Moravě vyslovil velký počet pro nekatolické nábo­ ženství a od obou protestantských vyznání k n ě m u odtud chodí mnoho lidí s žádostmi o kazatele. Snad by tam bylo možno poslat Blažka, o němž však pisatel neví jistě, zda umí slovensky. Prosí R á d a y e o radu, co má ve věci českých protestantů podniknout.

156

. . . Cseh és Morva országokban is publicaltalván a resolutio. Számtalan sokan declaralták magokat pro rcformalis és aligha ezek többen nem fognak találtatni mint az evangelicusok. A Cseh országbeliek azzal akarják őket el vetni, hogy őket nem illeti, majd meg válik, mit resolval ö Felsége nekiek, mert m á r recursallak. A morvaiaknak illyen exceptiot nem tettek, és m á r az inslalashoz, pro oratorio, ministris et ludi magistris hozzá fogtak. E g y hét sincsen azomba [!], hogy mind a két rendbeliek itten meg ne forduljanak, előre is tudakozván, hol lehetne prédikátort találni, aki leg alább tothul tudna. H a a Tekintetes U r ugy tettzene, Tisztelendő Blasek uramat je volna ide invitálni; de bizonyosann nem tudom, ha tud-e tóthul. K é r e m azért alázatosaim a Tekintetes Urat, hogy e részben is U r i tanácsával igazgatni, és azokhoz a szomszéd attyafiakhoz ebbeli gratiajait meg mutatni méltolztassék . . . Úryvek z lislu bratislavského agenta Jánoše Mihályfalviho baronu Gedeonu R á d a y o v i z Bratislavy 22. prosince 1781. Originál v R K K Budapest, sign. 1224. 1

1782, 19. leden,

Bratislava.

János Mihály falvi Gedeonu Rádayovi. Naléhá na odpověď v záležitosti Cechů a Moravanů, kteří již předložili své vokace s vyznačením platu ke schválení brněnskému guberniu. Nabízejí kazateli 300 zlatých ročně. Ne­ mohou se obracel s prosbami o pastory jinam než do Uher, a nedostanou-li reformované, stanou se luterány. Žádají proto o urychlenou pomoc. R e m é n y i e m , hogy méltóztatott venni a Tekintetes Ür az el mult esztendő végevei küldött leveleimet. Most is alazalosann instálok, kivált a szegény Csehek és Morvaiak dolgába, a kik ma is meg fordultának nállam; méltóztassék kérésem szerint is, m i tevők legyünk véllek tudósítani. M á r a sumptusokat pro oratorio aedificando ministro introducendo et ludi magistro adhibendo legitimáltak a Brunnai officium előtt, és minden oran várják a királyi resolutiot. A prédikátornak offeralnak 300 Rf. annuatim in paratarum. Máshoz nem folyamodhatnak Magyar országon kivűl, mert vallásokon levő ministereket sehol egyebütt nem találhat­ nak. K ü l ö m b e n talám kentelemttetnének inkább lutheránusokká lenni. Meg hoztak in typis a resolutiojok publicatioját; mind a nemeth, mind a cseh nyelven, hog> annyival inkább hihessünk nekiek . . . Úryvek z dopisu Jánosé Mihályfalviho Gedeonu Rádayovi z 19. ledna 1782. Originál v R K K Budapest, sign. 1238. 1

Bratislavy

V té době byl Blažek ještě na studiích v Ženevě ve Š v ý c a r s k u . Na pokyn náměstka

zátiského superintendenta Istvána Szathmáriho Paksiho se vrátil p o č á t k e m roku 1782 do Uher. V č e r v n u 1782 byl v Debrecíně o r d i n o v á n na reformovaného kazatele a 26. srpna 1782

odešel

jako pastor do Nosislavi na Moravě.

Mihály

levelei Ráday

(K tomu srov. Viktor S e g e s v á r y ,

Gedeonhoz, Református E g y h á z 1954,

č. 11, str. 8—17

Blasek

a literaturu uvedenou

zde kap. I., pozn. 26, kap. II., pozn. 44 a kap. IV., pozn. 50.)

157

1782, 6. listopad,

Bratislava.

János Mihályfalvi Gedeonu Rádayovi. Zasílá mu v příloze dopis Blaž­ kův o situaci českých reformovaných. A b y se odpomohlo nedostatku pas­ torů, býli vysláni na přání debrecínských na studia do Debrecína tři mla­ díci z Cech a čtyři z Moravy. Mihályfalvi je již vypravil do Pešti. Prosí Rádaye, aby je vlídně přijal, a žádá jej, vzhledem k tomu, že se na studia do uherských kalvínských škol chystají i další mladíci z českých zemí, aby některé z nich doporučil také do Sarišského Potoka. Vše ukazuje na to, ž e v českých zemích dojde reformované náboženství velkého rozšíření. Závě­ rem se zmiňuje o chvále, jíž zahrnuli před nim Ceši Blažka. . . . Cseh és Morva országokba hogy folyanak m á r a mi hitünk sorsosinak a dolgai a Tisztelendő Blasek uramnak hozzám küldött és in praesenti ide adnectalt levelebői méltóztatik Nagyságod meg látni. Ebből k i tettzvén[!] az, hogy a mi vallásunk terjedésére és terjesztésére prédikátorok nélkül szűkölkö­ d ü n k : ezen végre a Debreczeni ekklesia kívánságra leg közeleb három cseh és négy morva iffjakat expediallam hozzam, hogy azokat Pestig küldenem le; hogy innét osztan Debreczenbe mehetvén, ottan azon szent hivatalra annak idejébe el készíttessenek. Már én őket hajon el küldöttem, kerven alazatosann Nagy­ ságodat mind azon, hogy a midőn Nagyságodnak udvarolnak, erantok gratiaval lenni és szegényeket biztatni és vigasztalni méltóztassék. M i n d pedig ezért instálok, hogy mivel még többen is készülnek, pro futuro, ezek közzül Patakra is recommendalni ne terheltessék. Minden circumstantiák azt mutattyák, hogy ezekbe az országokba legnagyobb és lalám legelsőbb terjedése a mi vallásunknak. Tisztelendő Blasek U r kedvességével magok a lakosok is dicsekedtek, tsudalkozva beszelvén előttem, hogy magok az uraságok tisztyei is sokszor hivjak ebédre. 2

3

4

Üryvek z listu Jánosé Mihályfalviho Cedeonu Rádayovi z 6. listopadu 1782. Originál v R K K Budapešť, sign. 1338. 1782, 7. listopad, Seznam studentů z Cech a Moravy zadržených na studie do Debrecína bez svolení českých úřadů. 2

v komárenské

Komárno.

župě při cestě

Tento dopis se nedochoval.

3

Aztán.

4

Tito mladíci byli cestou zadrženi 6. listoptadu 1782

v Komárně, neboť neměli

doklady a vzbudili podezření, že uprchli před vojenskou konskripcí. K o m é r e n s k ý

žádné

podžupan

Imre Bossányi to oldásil 8. listopadu toho roku u h e r s k é m u místodržitelství, jež 14. listopadu předalo celou záležitost k rozhodnutí přímo císaři. Z p o v ě ř e n i císařova zaslal n e j v y š š í dvorní kancléř hrabě Leopold Kolovrat v š e c h n a akta tohoto případu, jež obdržel od uherského místo­ držitelství, č e s k é m u guberniu s příkazem, aby

celou v ě c prošetřilo. Tato akta se dochovala

vc spisech českého gubernia v S Ů A Praha, CG Publ. 1774—1783 G 1, č.

158

161.

Anno J782. Die 7ma mensis Novembris nomina el cognomina adolescentům ex Bohemia ct Moravia studiorum gratis Debreczinum inviatorum et comaromium appclantium. 5

Bohémi

ex oppido Lus Ex-J

esuilarumß

Joannes Robinek onnorum 13. Josephus Szalesek annorum 16. Venceslaus Schnopel annorum 14 ex oppido Jienesovich, infirmus Comaromii permansurus ad festům usque sancti Josephi anni proxime-venturi 1789 (Deo ita volente). Moravu ex Nosseslau oppido dominii terrestrialis principis a Dielrichstein in castro Nickelburgensi resident. Laurentius Necsák annorum 19, 1 ueles Matosch Necsak annorum 18, j Jacobus Luckel annorum 16, Tobias Szolnieska annorum 16. Exercitium actuale helvelicae confessionis in hocce oppido habent ministře neo-inducto et confirmato Michaele Blaesek collegii Debreczinensis et exterarum provinciarum academicarum alumno. Originál SÜA Praha, C G Publ. 1 7 7 4 - 1 7 8 3 , G 1, č. 161. 1782, 8. listopadu, Komárnu. Výslech Václava Snopla, /ednoho ze sedmi mladíků z Čech a Moravy za­ držených v K o m á r n ě komárenskou župou při cestě na studie do Debrecína, o tom, jak došlo k jejich odchodu z českých zemí. Anno 1782 die vero 8va mensis Novembris in libera regiaque civitate Comaromiensi inclyto comilatui nominis eiusdem adjacent penes gratiosam inclyte deputationis praelibali. Inclyti comilalus exmissionem praesens examen per nos infraseriptos peraelum est. Jnterrogatio. M i neved? Many esztendős vagy? H o l l szűllettetlél? A z atyád kinek heják? Elé? lígy az anyád is —s— holl laknak?

6

Saláška

Responsum. Schoppel Venczel 14 esztendős vagyok, \iesovich névo helységben Cseh orszagban szűletlettem, az atyanot Schopel Janosnak, az anyamot pedig Eőrsibetnek héjak, de vezeték nevét nem tudom, mind a ketten élnek, s nevezet helység­ ben laknak.

J m é n a studentů a jejich bydlišť jsou zde zkomolena. Jde z L u ž e ve

východních

Cechách, o V á c l a v a

o Jana Robenka a Josefa

Snopla z J e n š o v i c

u Luže,

Vavřince

a Matouše N e č á k o v y , Jakuba Lukla a Tobiáše Solničku z Nosislavi na jižní Moravě. 6

Podtrženo v originále.

7

Podtrženo v originále.

15»

Ésmeredé azon iffiakat, mellyek i'éllcd ide jöttek s tudódé a neve­ ket?

l i s m é i r m okot, egyiket Robinek J á n o s ­ nak, masikat Szülések Josefnek héjak, Luss névo Cseh orzsagban fekvő helysigbűl valók, Necsak Lőrinczet, Malos Neesakot, Lucskel Jakabot és Szolnicska Tóbiást is esmérem, a kik Noszlan névó mező városbul Morva országbul valók.

Hogyan esmérhettél vélek?

A z alyané Cseh orsagbul hármunkat Morvában Noszlanban hozott onam pe­ diglen Necsak Lőrincznek az apja maga kokjan(!?) Posonyban hozóit, a' hollótlítiinl egy kélt hétig voltunk az ágensnél, onaid Komaromban hajon jöttünk és ezen idő alatt esmérhettem meg vélek.

Hova akartatok tehát menni? M i végre indultatok Magyar orsagban? S kinek javaslasabul?

Robinek Jánosnak az alya eljött az aty­ ánkhoz és mondotta, hogy Dőbrőczenben akarnának valami barom gyermetek kó'ldeni, azért az atyám engemet és Szü­ lések Josefel Morvában hozott.

Milsoda hiten anyád?

és

Az atyám és a n y á m ez ellőtt pápista volt, de miolta az engedelem eljött, az anyamail együtt református válásra alott.

Hát a többé iffiaknak az atyánk mitsoda valláson a vagy hiten van­ nak?

Robinek Jánosnak az atya református, Szülések Josefnek pediglen az atya meg hőit, a többi ifiaknak, a kik Morvabul valók, nem tudom, mitsoda hiten vagy valláson valók.

Holl vanak a társaid? Volté ma nálad vallamollyik?

Itt való oskolában vannak, teghnap keltő volt nalom, de migh ma edgyet sem láttam.

Mit igirtek, hogy ide Magyar or­ sagban idesűl(?) Dőbreczenben le jönni batorhatatlok.

Azt igirte, s mondotta az at.tyam, hogy ha le megyek Dőbreczenben ingyen fog­ nak tartani és tanítani, azon kivűl ruhazattom eszteudenkénl(!) tizenhat forin­ tokat adnak.

való az atyád

8

8

Přesná j m é n a studentů a jejich bydlišť jsou uvedena v první p o z n á m c e

Seznamu

studentů z Cech a Moravy z a d r ž e n ý c h v K o m á r e n s k é ž u p ě při cestě na studie do Debrecína bez svolení č e s k ý c h úřadů. Text originálu p o n e c h á v á m p o n e j v í c e bez b ě ž n ý c h z m ě n a komen­ tářů, neboť jo psán unikátní řečí plnou dialektismů a odchylek od o b v y k l é h o

160

usu.

Sigillatum anno, die, mense, locoque supra notatis. Antonius Urbinyi, inclyti comitatus Comaromiensis scriptor et deputationaliter exmissus impl. Adamus Levany inclyti comitatus Comaromiensis scriptor et deputationaliter exmissus impl. Originál v SÜA Praha, C G Puhl. 1 7 7 4 - 1 7 8 3 , G 1, č. 161. 1782, 14. listopad,

Bratislava.

Uherské místodržitelství císaři. Předkládá m u k rozhodnutí případ sedmi mladíků z Cech a Moravy, kteří přišli do Uher na studia do kalvínských škol a u nichž je podezření, že uprchli p ř e d p o v i n n ý m vojenským soupisem. Ordinarius comitatus Comaromiensis vicecomes quedemnam respectu 7 iuvenum partim e Bohemia, partim e Moravia oriundorum, ac Posonio Comaromium inviatorum, abinde vero Pestinum, Debreczinum versus pro adeundis ibidem Helvetiae Confessioni addictorum scholis promovendorum ac respective iam effective ultro p r o m o t o r ů m relationem islhuc praestiterit Majestas Vestra Sacratissima ex hic perdemissi advolutis antelati vicecomitis literis h a r u m q u é provocatis clementer perspicere dignabitur. Cum proinde isthic minus constet, an praespecificati iuvenes cum indultu potestatis politicae, aut ne fors pro eo, quo solitam conscriptionem effugiant, e loco originis ultro promoti extiterint? Casum huncce e praemisso etiam incidenti ulteriori clementissime dispositioni caesareoregiae homagiali i n submissione substernendum esse duxit. Consilium hoc Regium Locumtenenliale quod semel in reliquo altissimis devovet gratiis. Posonii die 14a mensis Novembris anno 1782. 9

10

Majeslatis Vestrae Sacratissimae Caesarae etc. Regio-apostolicae humillimi perpetuoque fideles subditi, et Capellanus Praeses et reliqui Majeslatis Vestrae Sacratissimae Caesarae et Regio-apostolicae Consilii Regii Locumtenentialis H u n garici Consilarii Comes Georg Feketc Michael Pretzeler Original v SÜA Praha, C G Publ. 1 7 7 4 - 1 7 8 3 , G 1, č. 161. 1782, 16. listopad,

(Krounn).

Ferenc Kovács Samueli Szilágyimu. Píše o přijetí na Rychmburku u h r a b ě t e Kinského a o návštěvě u hradeckého biskupa Haye. Líčí své kázání na nádvoří rychmburského hradu a zmiňuje se o velkém množství 9

Jde o dopis k o m á r e n s k é h o p o d ž u p a n a u h e r s k é m u místodržitelství z K o m á r n a 8. listo­

padu 1782, S Ü A Praha, C G Publ. 1774—1783, G 1, 6. 161. 1 0

Tato záležitost vzbudila z n a č n ý rozruch i v n e j v y š š í c h v l á d n í c h kruzích a přiměla

n e j v y š š í h o d v o r s k é h o kancléře Kolovrata k tomu, ž e 16. června 1783

nařídil guberniu dbát

o to, aby studenti odcházející do Uher m ě l i povoleni v o j e n s k é komise. Srov. tamtéž.

11

Maďarská reform, inteligence

181

českých reformovaných, kteří jej odevšad, dokonce až od saských hranic, přicházejí prosit o kazatele. Mezi evangelíky se najdou také fanatikovo. Jedna sekta napr. popírá zmrtvýchvstání, existenci duše a vykoupení. Mnozí m u říkali, že hy chtěli poslat své syny do Uher, a žádali, aby je mohli umístit v alumnátu. B y l o by velmi dobré a užitečné, kdyby maďarští reformovaní tomuto přání vyhověli a poskytli alespoň dvěma nebo třem mladíkům ke studiu také nějakou hmotnou podporu. Závěrem píše, že se přestěhoval z Rychmburku do Krouny, neboť v Rychmburku je reformova­ ných jen málo. 11

Richenburgba érkezvén 4a Oclobris a gróf dispositiójábul három szoba rendé (l)tetett szállásunkra. Más nap a gróf oda érkezvén repraesentaltam maga­ mat, ugyan a' kor ebédjére is méltóztatott. Harmad nap múlva a gróf hagyásábúl a hradetzi püspökhöz mentem, a hol a gróf is m á s méltóságokkal együtt és a circulus capitánya is jelen v ó l l . A püspök igen nagy emberséggel látszott fogad­ ni, valami egy fertály is beszélgetett velem. October 13dik napján Richcnburgban a kastély udvarán mondottam el az elsó' praedicatiom nagy sokaság előtt. A ' kas­ tely udvarának h á r o m kapuján katonák állottak strasat. A melly könyörgést mondottam a praedicatio utan, azt a gróf prelum alá méltóztatta adni. Azon időtől fogva nyugodalmam nintsen, szüntelen vagy keresztelek, vagy temetek, vagy esketek, vagy communiot administralok, vagy calechisalok külömb külömb hellyeken, de a stóla mind a plebanus uraké. A richenburgi dominiumban több vagyon 7000 leieknél, de még á semmi sem volna, ha tsak ezek szűkölködnének szolgáltatom nélkül. Ezeken kivül a körül belől levő dominiumokban is felelte sokan vágynak. Körül belől (a mint be hozták) tsak a Crudimi circulusban több vagyon húsz ezer leieknél. Ezek most mind reám néznek és szolgálatomat kivannyák. Ugyan ezek mindnyájjan praedikalorokat kivannak. Bizlatom s' vigasztalom őket, hogy egy s két esztendő múlva lesznek nekiek is praedicatoraik. De v á g y n a k ollyanok is, a kiknek a várakozás terhes lévén, nem bánnák, ha cseh nyelvet nem 13

14

1 1

Hrabě

Filip

Kinský

z

Vchynic

(t 1827)

vlastni] r y c h m b u r s k é

panství

v

letech

1763—1823. , 2

Jan Leopold Hay (1735—1794), z n á m ý o s v í c e n e c a stoupenec tolerance, od roku

1781

až do své smrti biskup královéhradecký. , 3

P ř í t o m n ý m k r a j s k ý m hejtmanem (circulus capitánya)

byl patrně c h r u d i m s k ý Josef

Duchet, neboť z K o v á c s o v a dopisu lze usuzovat, že jeho setkání s Hayem se uskutečnilo na Rychmburku.

Duchet byl hejtmanem kraje chrudimského od roku 1782

nastoupení tohoto úřadu oznámil o b ě ž n í k e m z 12. dubna 1782 k dějinám

lidového

hnutí

náboženského

na českém

východě

do roku 1790,

(K. V. A d á m e k ,

v XVIII. a XIX.

věku,

své

Listiny díl I,

Praha 1912, str. 231). 1 4

Toto české kázání v y š l o tiskem s l a t i n s k ý m titulem Oratio habita in Richenburg, cum

primo sermonem sacrum dixisset ad populum helveticae confessioni addictum V. D. Minister helveticae confessioni Franciscus Kovarz (!) Hungarus už v roce 1782 bez udání j m é n a tiskaře i místa a roku v y d á n í . Datum v y d á n í K o v á c s o v a kázáni uvedl Josef D o b i á š

v Časopise

historickém 1881, str. 315—316, kde také otiskl jeho text. Po druhé uveřejnil K o v á c s o v o kázání A d á m e k 1. c. II. díl, Praha 1924, str. 15—16.

162

lúdó jönne is, tsak jönne, ők meg tanítanák; addig is pedig mig meg tanúihatna és illendő szolgallatot tehetne, meg fizetnének néki. Ezek nevezetessen a litomisli, neohradi, politskai és rositzi dominiumokban laknak. Ezek az Isten nevére kér­ nek, hogy irjak irántok, had (!) tudhassák mennél h a m a r á b b mire vetni szemeket. Ha valaha, most egyszer mutathatna meg a magyar országi református ecclesia ; i z Isten ditsősségehez való buzgóságát, midőn ezeknek az Isten beszédének tiszta lejét kivanó lelkeknek illendő subjectumokat rendélne. A saxoniai határ felől is egy nehany hellyekről voltak hozzám expressus emberek tudakozódni, hogy és mi képpén kaphatnának praedicatorokat. Egy szóval az aratásra való gabona sok, de az arató kevés. Bízvást lehetne harniintz ifiakat ki rendelni a cseh nyelvnek lanúlására, kiknek mindnyájoknak hellyek és illendő tartások lenne. A kik mosta­ nában kivannak, úgymint a litomisli, neohradi, politskai és rositzi dominhimokban levők, azok azt mondották, hogy annyi fizetést adnának, a mennyi nekem lészen, nekem pedig 400 rhenes van rendelve, ehez egyebb is lenne, kenyérnek való, fa, és egyebb is, az uti költséget is meg adnák. A z a rész, a mellyen én vagyok, igen hegyes, völgyes és köves, ahoz képest sovány is, de a nép többire jó, Isten félő, egymást szerető, ha m i rósz indulat vagyon bennek, az egyedül a pápista papok ellen vagyon, kiktől lett üldözteleseket nehezen felejthetik. A mennyire lehet mind az által oltani kivanom bennek. Vágynak fanaticizmusra hajiandok is. Vagyon egy bizonyos secta is, mellynek követői a fel támadást, a lelkek léteiét lugadják, a váltság munkájáról való t u d o m á n y t imposturanak tartjak, a szombatot meg ü l ő k . Nemelylyek az iránt is megkerestek, mitsoda módot tudnék nekiek mutatni, hogy ők fiaikat Magyarországra küldhetnek tanulni, a mellyre azt felel­ lem, hogy az iránt a mi elől járóinkat keresném meg, és tudósítást fogok várni. Mert a mint eszré vettem, ők nem lévén egész módjok a taníttatásra, alumniumot kivánnanak. E z , ha lehetséges volna, a magyarországi református publicumnak nagy ditsőségére, a cseheknek pedig lelki hasznokra szolgaina. Nem lenné talám méltó praejudiciumára senkinek, ha annyit el v o n n á n a k a hazafiaktúl, a mennyit két vagy három cseh ifjúnak a d n á n a k valamelly beneficiumból. Minthogy Ríchenburgba kevés számmal v á g y n a k mieink, azért egy Krauna nevű faluban költözt ö m által, ahol száz és hat família vagyon miénk. E faluban lészén egyik templo­ munk, a mellyre is a gróf mindenféle matériáiét ingyen fog adni. D. 16a Novembris 1782. 15

Kovács Ferencz a richenburgi reformata communitasnak praedikatora Originál listu Ference Kovácsé zátiskému superintendentovi Samuelu Szilágyimu z 16. listopadu 1782. T R E K L Debrecín, Püspöki iroda iratai, sign. 1782/33. , s

K o v á c s tu má patrně na mysli deisty a izraelity, Kteří byli v c h r u d i m s k é m kraji

z n a č n ě rozšířeni a jejichž učení melo aktivní protifeudálni ráz se ž i v e l n ý m sklonem k ateizmu. Srov. o nich blíže z e j m é n a u M a r k é t y sektářů

a blouznivců,

Machovcové

a Milana M a c h o v c e,

Utopie

Praha 1960. str. 216 n. a 251 n.

163

1782, Miskolc. Deník superintendenta Samuela Szalaye z roku 1782. Obsahuje vlast­ noruční zápisy předtiského kalvínského superintendenta Samuela Szalaye a kopie dopisů, které psal sám nebo které mu b y l y adresovány; týkají se příprav odchodu maďarských reformovaných pastorů a učitelů do českých zemí. Deník zachycuje jednání superintendenta Szalaye s jednotlivými kan­ didáty, s profesory šarišskopotockého kolegia, s agenty uherské reformované církve ve Vídni a Bratislavě i se zástupci českých evangelíků helvetského vyznání. Časově shrnuje vlastní zápisy Szalayovy i přepisy jeho korespon­ dence v období od 13. července do 16. prosince 1782. 16

Copia datarum ad Perillustrimum Dominům Agentem Viennensem Dominům Samuelem Nagy. Anno 1782 die 13. Julii. Bétsbül 11a Junii hozzám irott levelét az urnák vettem 21a Junii. Erre elébb nem válaszolhattam, hanem 3a J u l i i keresni kellel­ vén az alatt k i kértt subjectumokat. Abban a levélben meg irtam, hogy gróff Kinszky Filep ur ő excellentiaja kívánsága és parantsolattya szerint a rechenburgi (!) communitashoz rendeltük Tiszteletes Kováts Ferentz uramat a prédikálori hivatalra és Vinczentz Mihály uramat ludi rectornak; a kit examinalván és approbalván ordinaltuk is prédikátori hivatalra; a k i most qualitate ludi rector is fog szolgálni, de ha a szükség azt hozza magával, ebben az hivatalban is szol­ gálatot tehessen. Akori levelemben kértem vala az urat ágens uramat, hogy ő excellentiájának méltóztatna ezeket meg irni, és paranlsolattyát k i kérni, mikor indúllyanak és melly felé: Azt magunk is által láttuk, hogy Béts felé leg alkalmatosabb leszen menniek, hogy az urtúl ágens uramtúl tellyes informatíot vehes­ senek. De igen szükség lett volna, ha úti költségrül is provisio tétetteteti volna, mert szegény emberek, és mind ruházattyokra és egyebb szükséges dolgaikra nézve, állapottyokhoz képest feles költségben estének, noha amint minapi leve­ lemben meg irtam, a publicum valamelly segittseggel volt hozzájok. Ezek tsak a méltóságos gróff parantsolatlyát várjak, vagy a rechemburgi (!) communilasnak rendelését, és azonnal indulhatnak. Második levelét az urnák, melly 21a Junii dataltatott vettem 4ta J u l i i , mikor 17

18

1 6

Za upozornění na S z a l a y ů v deník v d ě č í m k n i h o v n í k u šarišskopotockého

reformova­

n é h o kolegia Irnre C z c g 1 e m u, který z n ě h o uveřejnil v y b r a n é části také ve s v é citované rukopisné práci (viz kap. I, pozn. 50). 1 7

H r a b ě Filip K i n s k ý požádal superintendenta Szalaye dopisem z Prahy 2. června

o reformovaného kazatele a učitele pro

s v é r y c h m b u r s k é panství.

178'2

(Originál listu K i n s k é h o

Szalayovi je v T I R E K L Sarišský Potok A XVIII 6637; jc z n á m také v literatuře, a to základě

V ég h o v y

Nachricht .. ., str. 42—43 pod c h y b n ý m datem 2. ledna 1782.

na

Soudobý

opis pořídil V é g h o v i na jeho vlastní žádost hlavní notář předliské reformované superintendenoe József Szathmári, v Miskolci 19. března 1819.) 1 8

R o z h o d n u t í poslat na r y c h m b u r s k é panství hraběte K i n s k é h o Kovácsé a Vinczencze

padlo na konferenci předliské kalvínské superintendence v Miskolci 30. června 1782. akta této konference v T I R E K L S a r i š s k ý Potok A XVIII 6694.)

164

(Srov.

szinte a pataki examenre induló félben voltam. Igen oportune esett a levélnek vétele, mert Patakon a chwalatitzi (!) és azzal együtt magokat öszve foglalt communitasok kívánsága szerint is prédikátori hivatalra rendeltük Tiszteletes Jessenius Joel uramat, a k i ab origine maga is Cseh országbúi származott attyára nézve. Olvastatott a tekintetes curatoratus által az oda való petsétes invitatoria levél, és hellyben hagyattatott a salarium a pénzbéli fizetésre n é z v e ; de kenyérnek való élet, miképen fog administraltatni azt abbúl a levélbül nem lehetett egész(b)en k i tanulni, vagy meg érteni. H a a mértek, mellyel strich-nek nevez, ha kilát tészen, és az minden gazdátúl fogé adattatni? Ugy tsak fel lehet tenni, hogy a prédikátor meg nem éhezik, amint magok is irják azon levelekben. E m i l világos túdósitást várna mind a publicum, mind az oda rendeltetett prédikátor. Mert ha kenyeret és egyóbb házi szükségre való dolgokat azon 301 rhénes forintokbúi és 45 xrokbúl kell szerezni a prédikátornak; ugy nem láttyuk, hogy azon a földön tsak gyenge­ képen is subsistalhasson. Azért a venerabile publicum velem együtt arra kérjük az urat ágens uramat, hogy a Chwalatitzban (!) lévó' és azzal egyesült communitasnak irja meg az ur, hogy ha azon meg irt pénzbéli fizetésen kívül, kenyere elegendő leszen a prédi­ kátornak, mihellyen leg első túdósitást vészi, mindjárt fog indulni ez is Béts felé, hogy az urtúl ágens uramtúl ez is informatiót vehessen. De ennek is szükséges, hogy úti költnégrül rendelés tévődjönó Ezt is Írhatom az urnák, hogy ez a Jesse­ nius ur, September előtt nem indulhat, felesége várandóssága miatt, és akkora ezen teher alól fog fel szabadulni. Azon communitasok oskola mester felől semmit sem irnak. Nem tudjuk, ha kellé nékiek oskola mester, vagy talám magok közzül is azt rendelhetnek. H a ez is szükséges (amint hogy tudjuk igen szükségesnek lenni), abban is fogunk munkálódni, hogy oskola mestert is küldhessünk, tsak hogy ennek is fizetésérül illendő provisiót tegyenek. Errül való túdósitó válaszát nz urnák nagy betsülettel k i kérem, hogy a dolgot tudhassuk a szerint rendelni, de ennek is szükség, hogy úti költségről rendelés tévődjön. Valamint nagy buzgó indulattal örvend a m i publicumunk több keresztyé­ nekkel együtt a cseh országi és morva országi eklésiáknak fel állításán, olly nagy szomorúságot vett abbúl, hogy azok pataki deákok, a kik felől túdósitást vettünk m é g in Januario, hogy tóth nyelven szólhassanak, most midőn examen alkal­ matosságával 8va Julii in publicum elő hivattanak, majd mindnyájjan tagadást tettének, hogy ők azon nyelvhez nem értenek. Azért látván a publicum azoknak reversatiojokat auctoritassal fogott hozzájok, mellytül meg ijedvén, Ígértek mago­ kat, ki egy esztendőre, k i fél esztendőre, hogy a nyelvet meg tanúiván ezen eklésiák szolgálattyára fogják magokat resolvalni. Most azért m á r egyebet nem 19

1 9

Seznam těchto s t u d e n t ů z 10. července 1782

je tamtéž A XVIII 6700. Přihlásili so

tito zájemci: M i h á l y Dobokai, István M . K o v á c s , Imre Csider, Sándor Komjáti, I s t v á n L a d á n y i Gaál, Máté Bacsa, István Ballá, I s t v á n N . Gaál a János Breznai. Z nich nakonec skutečně odešli do č e s k ý c h zemi pouze Csider, Bacsa, Ballá, Breznai a L a d á n y i Gaál.

J.G5

tehettünk, hanem ezeken az említeti Cseh országban menendő kél prédikátorokon és egy oskola mesteren kivül a morvái eklésiákban négy prédikátorokat lehetell tsak kirendelnünk. De ebben az a nagy bajunk vagyon, hogy noha m é g májusnak 21-dik napján meg irtam a Morvaiaknak, hogy sub finem Junii vagy initium J u l i i a vocatiót adják meg a prédikátoroknak és oskola mestereknek salariumok felől is tudósítást tegyenek, de még eddig semmi tudósítást egyik felől sem vettem. Már amint írom a prédikátorok k i vágynak rendeltetve négyen és várják a felölök való rendeléseket. Arra kérem azért a részben is az urat ágens uramat, méltóztasson ezeket levele által serkentgetni, hogy amit akarnak, azt tselekedjék haladék nélkül, hogy a k i rendeltt prédikátorok is tudhassák magokat mihez tartani, és m i is tudjuk a szükséges rendeléseket meg tenni, a k i magamat kegyes favoriban ajánlván maradok Miskóltz, die 13a J u l i i 1782. Die 15a Julii vettem Tiszteletes Jessenius Joel ur l e v e l é t az anya által, mellyben írja, hogy a felesége (fél) idegen Cseh országban való meneteltül, és maga is tart attúl, hogy azon a földön egészsége nem fog szolgálni, azért kért azon, hogy inkább Morvában botsáttassék. Kinek levelet ugyan nem írtam, de meg ižentem az anyátúl, hogy amint Patakon a venerabile publicum előtt magát kézben adással kötelezte a Cseh országban Chwalatizban (!) való menetelre, úgy én a publicum hire nélkül ő kegyelmének az oda való menetel felől dispensatiót nem adhatok, hanem tartsa előtte fogadott kötelességét. De ugyan tsak az oda való hivatalt és salariuma felől íratott petsétes levelet deák nyelvre fordíttatván meg küldöttem ő kegyelmének. Die 19a Julii írtam levelel Tisztelendő esperest Petrahay J á n o s uramnak az eránt minthogy az alsó kementzei prédikátor Tiszteletes Kováts Ferencz ur m á r ajánlotta magát méltóságos gróff Kinsky Filep ur ő excellentiaja tseh országi dominiumjában richenburgi conimunitashoz. prédikátorságra és tsak a gróff ren­ delésétül v á r n a k azonnal indulni kelletik ő kegyelmének Tiszteletes Vintzentz (!) Mihály urammal együl.t, ezért hogy az alsó kementzei eklésia improvite ne ma­ radjon és tekintetes K á t y á n d y Lászlóné asszonyom és tekintetes Bárczay Kata asszony consolaltassék, ezért azon eklésiában prédikátor rendelésében munkál­ kodjon. Emellett irtam azt is, hogy Tiszteletes Jessenius uramat disponállya, hogy a maga kézbe adással erősíttetett fogadását meg'állja, hogy magának is kárt ne tegyen és azokat a szegény éhező és szomjúhozó cseh országi lelkeket meg ne tsallya. Azomban a restéi eklésiát is arra vegye, hogy fizetésében kárt ne vallyon azért, hogy medio tempore azon eklésiát el kellenék hagyni a publicum rendelése 20

21

2 0

Tento dopis k o n c i p o v a n ý Szalayem podepsal č e s k ý

a odeslal Janu Bartuškovi do Nosislavi 21. k v ě l n a 1782 2 1

List Joela Jessenia superintendentu Szalayovi z Reste 14.

A XVIII 6703.

166

usedlík v Miskolci Jan

Novák

(tamtéž A XVIII 6626). července

1782,

tamtéž

szerint, hanem ami ő kegyelmét illeti, azt igazán k i adják, mert in casu renitenliat* abban a dologban a publicum is bele tekint. Hadd mehessen békével azon eklésiábúl és oda Tisztelendő esperest ur más prédikátor rendelésében munkálkodjon. Ezen levelemet vitte el tőlem báji prédikátor Tiszteletes Bánhorváti János Szerenlsre, hogy a szerentsi oskola mester haladék nélkül küldje meg Tállyán Tisztelendő esperest uramnak. Die 24a Julii irtam bélsi ágens uramnak illyen forma tenorú levelet: Pataki examenrül lett vissza érkezésemmel mindjárt 13a Julii meg irtam az urnák Ágens Uramnak, mitsoda rendelések tétettek a Cseh országban lévő richenburgi és chwalatitzi communitasok prédikátorai felől. Arrúl m á r nem szükség az Urat t ö b b Írásommal terhelnem, tsak hogy azoknak dolgaiknál, indulásoknak módjokrúl és úti költségekrül való tudósitó válaszát az urnák, amint akori levelemben kértem, mostan is arrúl az urat bizodalmasan emlékeztetem, hogy a szerint tud­ hassam azokat a betsületes embereket invialni. írtam azon levelemben a morvái prédikátorokat váró communitasok dolgairúl is. De az alatt, ma egy héte, meg fordult előttem egy betsületes öreg ember Obornyi Mátyás n e v ű , aki ezeket beszélletle előttem, hogy ő maga személye szerint volt Bétsben az Urnái Ágens Uramnál, amint az időt emlegette, talám szinte 29a Junii Péter P á l napján. Es azt emiitette, hogy ő előtte irt volna az Ur Ágens Ur énnékem levelet, mellyben a morvái communitasok vocatoria levelét accludálta volna, az U r Ágens U r úti költségekre való hat aranyakkal együtt, az •oda m e n ő prédikátorok számára. E n az idötül fogva azt a levelet várom, minden nap az ólta a postán kerestettem és ma is kerestettem, de semmi n y o m á b a n nem fikadok. Azért arra kérem az Urat Ágens Uramat, keresztyéni szerelettel, ha ugyan tsak postára adta az U r azt a levelet, méltóztasson az Ur a bétsi fő postai adminislrationál. jelenteni, vagy jelentetni ennek a levélnek és abban accludalt dolgoknak eltévelyedését és annak investigatioját. A z ordinaria postai administratiokon nem annyira lehet kételkedni, akik erős számadás alatt vágynak és az illy leveleket recepissék mellett veszik kezekhez. De ahol tsak hajdúk szokták az ordinaria postáknál a leveleket bizonyos hellyekre hordani, olly hellyeken az illy hiba hamarabb meg eshetik. Akar mint légyen ennek a levélnek dolga, mél­ tóztasson az Ur 'Ágens U r engemet havi hamarabb tudósítani, hadd tudhassak én is az itt m á r k i rendeltetett prédikátorok dolgainál végső rendeléseket tenni, és azokat meg indítani, akik minthogy szegények úti költség nélkül sem Cseh országban sem Morvában nem indulhatnak. Itt ollyan hir is jött némellyeknek fülökhöz, hogy talám Brinben fogna eklesia fel állíttatni és egy az oda kirendel­ teteti prédikátorok közzül, a publicum előtt is ugy beszéllett, hogy ő ha tsak 22

2 2

Matěj Oborník, č e s k ý p o d d a n ý , k t e r ý uprchl z Moravy do Uher, usadil se v Tiszakeszi

a po v y d á n i tolerančního patentu se i se svou m a n ž e l k o u Marii P r o k š o v o u vrátil do vlasti. (Srov. latinské osvědčeni

Sznlayovo pro Oborníka

a Prokšovou

z 4. června

1782, tamtéž

A XVIII 6642 a Szalayovy p o / . n á m k y z roku 1782, tamtéž A X X 7417.)'

167

Brinben nem mehet, Morvába más hellyre is nem megyén. Azért arrúl is tudósí­ tását az Urnák el várom. Kellé oda prédikátort és oskola mestert rendelnünk, mert m á r a val az emberrel majd ujabb bajunk is lészen, ha Brinben nem mehet, í r h a t o m az Urnák, hogy el vagyok fáradva ezeknek az illy nehezen folyó dolgok­ nak munkájokban. A ki rendeltetett némelly atyafiakkal is sok bajon vagyon, a kik ujabb-ujabb difficultasokat lesznek élőmbe, mellyekre mind addig nem tudok egyenesen felelni, míg m á r mind a csehországi mind a morvái communitasoktúl végső rendeléseket nem vehetek. Bánom azt is, hogy az Urat Ágens Uramat olly sok dolgai közölt illy gyakran kell terhelnem. De minthogy ez ne­ vezetesen Isten ditsősségét illető dolog, ebben tsak örömest kell m u n k á l k o d n u n k mig valami effectusát láthattyuk. A z idő is múlik és majd őszre kél az idő, addig kellene az elmenőknek útra indulni, mig az utazás nem terhesedik, hogy az elmenők is, azokat vevők is consolaltaťhassanak. Azért m á r én olly levelét v á r o m az Urnák, hogy annál fogva, kit kit az atyafiak közzül azonnal útra indíthassam. Már Cseh országban tudom hová kell indítani, de Morvábúl semmi bizonyos eklesiát nem t u d v á n nevezni, a közhíren kívül, azokban az ő Felsége kegyelmes rendelése szerint egy személyt sem tudok, hellyes attestummal meg indítani. Hallottam a fellyebb emiitett Obornyi Mátyástúl, hogy m á r Nosziszlóban vagyon prédikátor Tiszteletes Blasek uram. E l hiszem méltóságos báró R á d a y Gedeon ur ő nagysága rendelésibül, ezen kívül nem tudok többet bizonyosan, hanem Klobuk és Javornyik nevü helységeket, de ezeknek is sem vocatiojok. sem fize­ tések felől, sem úti költségek felől semmi tudósítást nem vettem. Ezek felől való bizonyos és végső tudósítását az Urnák ujobban (!) is nagy bizodalommal k i kérem a kinek szíves U r i affectióiban magamat nagy bizodalommal ajánlván maradok álhatatosan az Urnák. Miskoltz 24. Julii 1782. Sz. S. 23

Die 25. Julii vettem Tiszteletes Jessenius ur 23a ejusdem hozzám irott levelét, ' mellyben engedelmet kér, hogy 15. J u l i i lölle vett levelében felesége nyughalatlanságára nézve a Tseh országban való menetelt deprecalta vala. Most m á r mind maga ő kegyelme, mind felesége meg nyugodtak rajta, hogy Tseh országban menjenek és örömmel is mennek. Melly magok meg határozását, hogy továbbra is állhatatosan meg tartsák, Tiszteletes Jessenius ur édes annya által küldött levelemben ő kegyelmeknek ismét, ajánlottam. Die 25. Julii tettem fel a Morvában és Tseh országban menő Tiszteletes prédikátorok eránt a felséges királytúl való parantsolat szerint a szükséges testimonialis leveleknek f r a g m e n t u m á t . Ismét méltóságos gróff K i n s k y Filep ur 27

25

2 3

1782.

Tato zpráva n e o d p o v í d a l a skutečnosti, neboť Blažek přišel do Nosislavi až 26. srpna Datum B l a ž k o v a

7, 10. října 1782, 2 4

příchodu

do

Nosislavi z n á m e

k t e r ý uveřejnil K á r o l y

Vasváry

Psaní Jessenia Szalayovi t Reste 23.

července

z jeho dopisu Lajosi

Domokosovi

v Sárospataki Füzetek 1862, 1782

str.

196.

je v T Í R E K L Sarišský Potok

A XVIII 6707. 2 5

168

Slo o superintendentovo osvědčení, jímž musili b ý t podle císařova reskriptu z 25.

dub-

ő nagyságának szólló levelemnek is fragmentumát, mellyet tisztábban fogom leirni, a mikor az oda rendeltetett Tiszteletes atyafiak Tiszteletes Kováts Ferencz és Vincentz (!) Mihály uram ugy Tiszteletes Jessenius uram is meg fognak indulni. Die 3tia Augusli. . . irtam ezen kivül a Tseh országban és Morvában k i rendeltelett prédikátorok dolgában is, hogy némellyik még consecratio nélkül lévén. Maga is Tisztelendő esperes uram ne sajnállyon ide jönni, ezen szent m u n k á n a k végben vitelében való cooperatiora. Die 4ta Augusti irtam ezen lossontzi levél hozó ember által Rimaszombatba Tiszteletes Breznai István uramnak, hogy siessen ide Miskollzra jönni a szent ministeriumra való consecratiol fel venni, hogy mentül hamarabb a morvái éklésiákba k i rendeltetett prédikátorokkal együtt útra indulhasson. Die 4ta Augusti vettem levelét pataki deák Beke P á l uramnak testvér báttya ura által, a k i Péderben lakozik, mellyben irja, hogy a tóth nyelvel nem érti, azért a morvái tóth nyelven való prédikátorságot nem is vállalhattya, és ez eránt engedelmet kér, hogy oda ne rendeltessék. A báttya hasonlóképen (!) kért, hogy ötsét oda ne rendellyük. Kinek levelet ugyan nem irtam, de battyának meg mondottam, hogy fogok irni Patakra Tisztelendő professor uraiméknak, hogy a mennyire lehet, ennek az iffjúnak maga mentségéi be kell venni. Die 7a Augusti vettem Sz. Péterrül tekintetes Onody András uram két rend­ beli levelét egyszersmind, mellyben igen kér, hogy Tiszteletes Jessenius Joel uramat ne küldjük k i Morvában vagy Tseh országban az ő kegyelme erköltstelensége miatt, mellyeket tizen egy punctumokban nagyhosszason (!) élőmben ád. Én ezen levelekre irtam választ ő kegyelmének, hogy talám az Islen meg szenteli az embert és azon szent m u n k á r a alkalmatossá leszi. 26

27

28

na 1782 opatřeni všichni kazatelé a učitelé odcházející z Uher do č e s k ý c h zemí. Tento reskript byl j e d n o t l i v ý m superinteiidencim reformované církve v U h r á c h o z n á m e n přípisem uherského místodržitelství ze 7. května 1782 ( R K K Budapest, sign. 1277). Szalay o tom v ě d ě l už v polo­ v i n ě k v ě t n a t. r. (Srov. z á p i s k y

Szalayovy ze

17.

května

1782,

T I R E K L Sarišský

Potok

A XVIII 6633.) M

K o n e č n o u podobu dal Szalay tomuto dopisu až 12. září 1782

a poslal jej K i n s k é m u

p r a v d ě p o d o b n ě po K o v á c s o v i a Vinczenczovi, kteří byli ten den ordinováni pro jeho rychmburské panství.

Latinská

kopie Szalayova listu K i n s k é m u

je

v TIREKL

Sarišský

A XVIII 6730. Jeho m a ď a r s k ý překlad uveřejnil László F ö l d v á r y , Adalékok ev. ref. egyházak 2 7

történetéhez,

a

Potok

csehországi

Szárospatáki Lapok, 1896, str. 754—758.

Oryvek ze Szalayova dopisu senioru Abrahamu Szathmári Paksimu ze 3. srpna

1782,

jehož obsah si zapsal Szalay t ý ž den do s v é h o deníku. A b r a h á m Szathmári Paksi (1725 1799) byl

až

se stal v roce 1782 seniorem distriktu borsodsko-gömörsko-malohontského a v roce 1792 zvolen r e f o r m o v a n ý m

Cikkei a „Theologiai

biskupem v předtiské

lexikon" részére

a magyarországi

superintendenci.

(Viz J e n ő

protestantizmus történetéből,

Z o v á n y i, Budapest

1940, str. 433.) 2 8

V T I R E K L Sarišský Potok se dochoval pod sign. A XVIII 6714

Onodyho dopis

Szalayovi z 1. srpna 1782.

169

. . . Die 7a Augusti tettem fel magyar nyelven egy levelel és iffjű Novák Jánossal forclillatlam lóth nyelvre és ugyan Novák J á n o s is subscriptioja alatl Kakbúl való Zdenko Tamás állal küldöttük a morvái communilasoknak. A le­ vélnek rövid summája tsak ez: A melly időtül fogva felséges királyunknak az eránt való rendelése, hogy Morvában és Tseh országban is megengedtetett a helvetica confessio szerint a közönséges isteni tiszteletnek szabados gyakorlása és mind ágens urak levelébül. mind a köz hirbül hallottuk, hogy azon tartományok­ ban is Magyar országrúl kellene a felső rendelések szerint prédikátorokat hivni és küldeni. Mindaz időtül fogva igyekezlenek a mi eklésiai elöljáróink azokban prédikátorokat küldeni, sőt Májusnak 21 dik napján irtunk is levelet Nosziszlóban lakozó Bartus J á n o s nevü betsűletes embernek, hogy ezekrül bennünket lúdósitlson, ha szabadosé m á r a prédikátoroknak Morvában való bemenetelek és hány helységben kellene prédikátorokat rendelni? De mind ezekrül valamely helységnek közönséges levelét nem vettük, hanem tsak köz hirbül hallottuk, hogy nemelly helységek innen várnak prédikátorokat. De illy bizonytalan hirre a prédikátorokat nem volt eddig tanátsos meg inclilani. Azért már most azt adjuk Kegyelmeteknek értésére, hogy a melly helységek akarnak magoknak prédikáto­ rokat kérni, azoknak ezeket a dolgokat jelentse meg Kegyelmetek 1. Hogy minden helység különös papirosra legye fel, hogy prédikátort kivan hivni. Abban a levél­ ben jegyezze fel minemű fizetést kivan esztendőnként a prédikátornak rendelni és ezt a levelet vagy a helység pelsettyével vagy ha azzal nem bírnának, avagy tsak az eklésia előljáró tagjai kellen vagy h á r m a n subscriballyak és pelsetellyek meg. 2. H a több helységek akarnak vgy prédikátort tartani, azok is jegyeztessenek fel azon levélre a prédikátornak él szánt fizetéssel együtt. 3. Ha az helységek aknr magok szekereket akarnak küldeni, akar kész pénzt a prédikátorok úti költségére, azok vagy Augustus vége felé, vagy Seplember elejin itt legyenek, hogy a prédi­ kátorok az utazásra alkalmatos időben hellyekben bé mehessenek. 4. A melly helységek oskola mestereket akarnak kérni, azok is e szerint irják meg a magok akarattyokat. Ezekrül pedig túdósillsa Kegyelmetek Miskoltz városában lakozó Tisztelendő superinlendens Szalay Sámuel uramat. Ezeket kívántam Kegyelme­ teknek Tisztelendő superintendens ur rendelésibül tudósítani, kívánván, hogy az l ' r Isten adjon boldog előmenetelt a Kegyelmetek szent igyekezelinek, a k i is maradok Nagy J ó Uraméknak Kegyelmeteknek igaz szolgája Novák J á n o s . Miskólczon la Augusti ]782 . . . Halván pedig hogy m á r Tiszteletes Blásek (!) Mihály uram benn vagyon Nosziszlóban, tsak nem ezen lenorral irtam ő kegyel29

30

y l

2 9

Tomáš Zdeněk (v p o m á d árštčlé formě T a m á s Zdenko), český p o d d a n ý , k l e r ý uprchl

z Moravy do Uher, usadil se tam v Kaku u Miškovce a po v y d á n í tolerančního patentu se vrátil zpět do vlasti. Viz z á p i s k y superintendenta Szalaye z roku 1782, 3 0

t:imtéž A X X

7^17.

S o u d o b ý opis tohoto dopisu odeslaného Janem N o v á k e m z Miškovcr Janu Bartuškovi

do Nosislavi 21. k v ě t n a 1782 je tamtéž A XVIII 6626 3 1

170

Tjplný koncept listu p s a n ý rukou superintendenta Szalaye je tamtéž A XVIII

6716.

mének levelet, kérvén-ő kegyelmét azon, hogy mint hogy e féle dolgokban meg szokatlanok a morvái communilasok, azért ó' kegyelme ne sajnállya azokat ezek szerint tanátsolni, és a prédikátor dolgában ezek szerint dirigálni. Ezen két leveleket adtam fellyebb irtt Zdenko T a m á s expressus embernek és az városi notariustúl szamára passust vévén, ezel indult Morvában. A k i azt az útat meg járván vissza érkezett Miskólczra a javornyiki szekérrel és a klobuki expressussal die 28a Augusti. Lásd alább. . . . Copia dataruni ad Perilluslrimum Dominum Agentem Viennensem Do­ minó Samuelem Nagy. Die 10a Augusti, 1782. A mi az éri különös Ágens Uramhoz telt requisiliomal illeti, irtam én az Urnák levelet ismét 13a Julii és azután 24ta ejusdem, mellyre szivem szerint várom az Urnák túdósitó válaszát. Mellyekbül által láthattya az Ur, melly nagy nyughatatlanságban legyek ezen Tseh országban és Morvában ki rendeltett prédikátorok dolgában és a naponként annyira nevekednek a miatt való szorongattatásaim, hogy éjjeli nyugodalma sints elmémnek miatta. — Azért, hogy hosszas levelemmel most az Urat ne terhellyeni, ezekre kérem keresztyéni szeretettel az Urat, tudósítson engem ezekrül 1. Meg irtáé az U r a méltóságos gróff K i n s k y Fülep urnák ő nagyságának, hogy m á r a richenburgi dominiumjában vagyon prédikátor és oskola mester ki rendeltetve és ha nem talált írni az Ur, méltóztasson mentül hamarabb irni, hogy tudhassa meg, hogy kegyes requisilioját k i v á n n y u k teljesileni. É n irtam volna eddig a grófinak, ha meg tudhattam volna, hogy az U r nem irt. 2. Adtáé az Ur tudtára a chwaletitzi communitasnak, hogy oda is vagyon prédikátor k i rendelve és hogy ezeknek mind két rendbeliek­ nek úti költségrül valamelly provisiót kellett volna lenni, mert különben alig találhatom fel módját mitsoda költséggel indúllyanak, mert szegények. 3. A mor­ vái communitasok még eddig nem jelentelték magokat valamelly hiteles vocatoria levéllel, hanem, tsak o köz hirbül tudjuk, hogy azok is prédikátorokat v á r n a k , de olly bizonytalanságra, hogy bontakozik ki valamelly prédikátor a maga eklésiájábúl és hazájábúl idegen földre és én is hogy tudnék nékie attestatumot adni, az ö" Felsége kegyelmes parantsolattya és rendelése szerint, holott azt sem tudom, hová kellessék nékiek menni. Azért 6ta Augusti expressus emberi küldöt­ tem hozzájok, hogy a melly helységek akarják a prédikátornak közikben való rendelését, azok különös vocatoria levelekkel jelentsék magokat nállam, hogy tudhassam, kiket hová kellyen küldenem. í r t a m Tiszteletes Blásek Mihály uram­ nak is, mint hogy hallom, hogy m á r benn vagyon Nosziszlóban. Talám ez az értelmes ember fogja tanátsolni őket, mit kellyen nékiek tselekedni, és mihelyt onnan veszek bizonyos tudósítást, azonnal meg megindítom a prédikátorokat. 4. A melly morvái leveleknek hat aranyakkal együtt való eltévedelyésérül emlé­ keztem 24la Júlia az Urnák Ágens Uramnak írott levelemben, á m b á r már azokat a közelebb való postákon ludakozlattam, de semmi n y o m á b a n nem akadtam. Ezekrül való tudósítását, ha vagyon valami a dologban, mostan is kérem az UrlúI

171

vagy talám tsak valamelly bizonytalan hír volt, a melly a felől fülemben jött. 5. A Tseh országban menendó'knek el hiszem Béls felé kell menniek, hogy ott az Urtúl Ágens Uramlúl bővebb informatiót vegyenek. De a Morvaiaknak kellé Béts felé menni, vagy Szakólcza felé is ki mehetnek, ebben is az Urnák túdósil á s á t várok. — Kérem azért ezekre, mentül hamarabb lehet, válaszoló levelét az Urnák, hogy sem azok a külső országiak, se a prédikátorok sok ideig bizony­ talanságban ne legyenek és én is valamennyire tsendesedjem meg sok törődéseim vitán, m a r a d v á n Miskólez 10a Augusti 1782. Die 13a Augusti vettem bétsi ágens Nagy Sámuel ur 6ta Augusti Bélsbül írott levelét, mellyben h á r o m leveleimre felel, ugy mint 2da Junii 13a és 24l
3

1. A klobukiaké Morvábúl mintegy 300 forintra megyén. 2. A chwalelicziaké megyén 301 forintra. 3. A wanowicziaké megyén 266 forintra. 4. A prosetiniaké megyeri 253 forintra. Ezek 24 öl fát is Ígérlek. 3. Ezen conventiokat nem kivánta leküldeni ágens ur postán, hogy el ne tévelyedjenek és ha Bétsben mennek, a kik hová magokat resolvállyák, a hoz képest kinekkinek azokat a conventiokat kezekhez resignallya. . . . Die 14ta Augusti. Ágens urnák ezen levelére válaszoltam illyen tormán. Tittl. Bétsbül 6ta Augusti irott levelét az Urnák vettem 13a e.jusdem illendő tisztelettel. Most közelebb való postával 10a Augusti egyébb publicumot illető dologban requisitus közzé. Azt el hiszem eddig vette az Ur. Abban a levélben ujonnan irtam a tseh országi és morvái dolgokban, mellyre semmi szükség nem lett volna, ha ezen mostani levelét az Urnák elébb vehettem volna, mert ezzel az előttem kedves tudósító levelével valamellyek engemet ebben a dologban szorongattak. A melly öt punctumokat abban a levelemben fel tettem, mind ki tanúihattam az Urnák ezen mostani levelébül. Már tudom, hogy az Ur hl méltóságos gróff K i n s k y Fülep urnák és dominiumjabeli communitasnak, azért tudják már ott, hogy vagyon közikben prédikátor rendelve, de az Urnák mostani 3 2

3 3

172

V oiiginále túdósilásátul. V originále zní tento úsek lakto: De szóval Ígérték szóval ott létekben.

tudósítása szerint, m á r az indulása halad addig, mig a felől ujabb tudósítását nem veszem az Urnák. A felől is m á r nyugodt szívvel vagyok, hogy azok a 6 aranyak el nem lévelyedtenek, hanem jó kéznél vágynak, és hogy a klobukiakhoz tarto­ znak. Klobukot és Prosetint tudom, hogy Morvában vágynak. Chwalatitz [!] n e v ű helységet, mellynek petsétes levelét az Ur még 2 l a Junii hozzám meg küldötte, abbúl a levélbül ugy gondoltam, hogy Tseh országban vagyon. De mostani levelében az U r minthogy a morvái communitasok seriesében tette, gyanúságban estem, ha nem Morvában vagyoné, mert a geographica chartákban reá sem akadhattam. Wanowitz [!] nevü helység is hová tartozik nem tudhatom. Ezeket azért szükséges tudnom, hogy az attestatumban tudhassam bizonyosan fel tennem. Azért kérem az Ural, ezekrül bizonyos tudósítást tenni méltóztasson az Ur. E szerint még tsak négy helység vagyon tudtomra az U r Ágens U r levelébül, az hová prédikátorokat kell küldeni, 5dik a rechenburgi [!]. M á r hallottam, hogy iXosziszlóban benn vagyon Tiszteletes Blasek Mihály ur. Még ezeken kivül hal­ lottam, Javornyik nevezetű helységet Morvában, de még errül sem az Urtúl, sem más közönséges túdósitásbúl, a köz hiren kivül, semmi bizonyost nem tudok. Már illyen bizonytalanságok között lévén eddig minthogy Morvábúl ide és innen oda járkáló emberek szorgalmaztattak a prédikátorok oda való küldésében: ez az oka, amint az Úrhoz közelebb küldött levelemnek 3dik p u n c t u m á b a n fel teltem, hogy hozzájok küldött expressus által kívántam meg tudni, hová kellyen küldenem hozzájok prédikátorokat. Azt is mondották az onnan jött emberek, hogy magok fognak alkalmatosságot, szekeret küldeni a prédikátorok vitelére. Már most látom az U r Ágens U r levelébül, hogy az oda m e n e n d ő k n e k mind Béts felé kellett volna menni, hogy az Urtúl vehessenek informatiokal, mellyek szerint alkalmaztathassák dolgaikat s utazásokat. A kik Tseh országban menendők bizonyosan Béts felé is útasitom. H a Morvábúl szekerek nem jönek (!) az oda m e n e n d ő k e t is Béts felé igazítom. De ha szekerek találnak jöni (!), m á r nem tudom, ha Béts felé kellyené nékiek szükséges képen menni, kiváltképen ha az attestatumot ott kell ponealni, vagy m á s felé is mehetnek. Még errül egy tudósítá­ sát várom az Urnák. Adja Isten, hogy ebben a dologban töbször (!) nc kellyen az Urat terhelnem. É n pedig a k i rendeltetett prédikátoroknak meg irom, hogy circa Ima Septembris mindnyájjan meg indúllyanak. Addig talám a morvái ex34

35

3 4

Jde o dopis agenta Nagye superintendentu Szalayovi z Vidně 25. června 1782

(Szalay

v d e n í k u m y l n ě uvádí 21. června), kde Nagy píše, že Chvaletice jsou jednou z nejlidnatějšíeh r e f o r m o v a n ý c h obcí v Cechách a proto tam m á b ý t zřízen kostel a ustanoven kazatel. K a ­ zateli chvaletičtí nabízejí 301 z l a t ý c h a 45 krejcarů. (Tento dopis je v T I R E K L Sarišský Potok A XVI11 6656.) 3 5

Z předchozích z m í n e k v S z a l a y o v ě d e n í k u lze soudit, že se doslechl o přání javor-

nickýcli přivést reformovaného kazatele z Uher od Matěje Oborníka, který jej navštívil v po­ l o v i n ě července, a od T o m á š e Zdeňka, s n í m ž hovořil p o č á t k e m srpna. (O Oborníkovi a Zdeň­ kovi viz pozn. 22 a 29.)

173

pressus is viszsza térvén, hoz valamelly bizonyos tudósítást. Magamat továbbra is szives favoriban ajánlván maradok. 14ta Augusti 1782. Miskólcz. Die 15a Augusti. Copia datarum ad Dominum Pieverendum Bunyitai Joannem. Tiszteletes és Bizodalmas J ó Uram! Miólta Palakon együtt voltunk és K e ­ gyelmed is a' venerabile publicum előtt magát a' morvái újonnan fel állítandó ekklesiáknak egyikében való szent szolgálatra kegyesen ajánlotta, mind az időtől fogva kívántam volna elébb is Tiszteletes Uramat Kegyelmedet ebben a' dolog­ ban túdósilani, de minthogy azoknak a' morvái communitásoknak közönséges vocatoria levelek, melly(ek)ben a' prédikátorok esztendős fizetések felől való ren­ delések is fel volt volna jegyeztetve, hozzám nem érkezett vala, sem bétsi ágens úrtól, sem a' morvái communitásoklól, azért eddig semmi bizonyos dolgot e' felől Tiszteletes Uramnak Kegyelmednek nem is Írhattam. Szinte ezen folyó h ó n a p n a k 13dik napján érkezett hozzám bétsi ágens urnák 6ta Augusti irott levele, mellyben irja, hogy m á r némelly communitások ágens urnák kezéhez küldöttek a vocatoriakat; de azoknak postán nem Ítélte bátorságosnak hozzánk való küldését, hogy ne talám el ne tévedjenek, hanem mikor a Tiszteletes atyafiak Bétsben érkeznek mindeniknek kezekben adja azon ekklésiának közönséges levelét, a mellyben fog a szolgálatra menni. Summásan irt négy ekklésia felől, k i mit rendelt a' prédi­ kátorának fizetésére. Azok között Jeg belsülelesebb conditionak látom a klobuki ekklésiában Iejendő szolgálatot, ezek az accessoriumokon kivül lellek fel 300 rhénes forintokat a közikbe m e n e n d ő prédikátor fizetésére. Ezt én különös respectussal offerálom Tiszteletes Uramnak Kegyelmednek. Emlékszem ugyan, hogy Tiszteletes Uram Patakon is emiitette, hogy Brunno városában szeretne inkább menni, azért én bétsi ágens urnák m é g 13a Julii meg irtani, hogy menjen végére, ha Brunnban leszszé ekklésia és oda kivánnaké prédikátort? Mellyre ezt irja, hogy azoknak még e' féle dologban semmi mozdulások nints. N e m is lehet azt még most reményleni, mert tudja azt maga is Tiszteletes Uram, hogy az ollyan királyi városokon Magyar országon is nehezebben foly az ekklésiák dolga, és a prédikátoroknak is bátorságosabb mező városokon lakni (a' m i n é m ü Klobuk városa is) mint királyi városon. Idővel, ha ott valók is magokat kijelentik, elérheti Tiszteletes Uram a brunni predikátorságot is, de ugy tartom, hogy ha egyszer Klobukban figálja, onnan másuvá nem vágyakodik. Ezek a klobukikak 6 aranya­ kat le tettek Bétsben ágens úr kezénél úti költségre az oda m e n e n d ő prédikátor részére, és ha többe kerül az úti költség, azt is bonifikálják. De azokat is ágens uram nem tartotta bátorságosnak postára adni, mert a féle pénzről Bélsbe nem szoktak recognitiot adni, a' nélkül pedig a' pénz k ö n n y e n el tévelyedhetik. Ott ágens urnái meg találja, a' k i oda megyén. Ezeket igy értvén, kérem Tiszteletes Uramat Kegyelmedet az Urnák nevében, tekintvén az Isten ditsőségét, és azok között az éhező és szomjúhozó lelkek között a' Krislus Jesus országának terjedé­ sét, resolválja Kegyelmed magát, erre a' klobuki ekklesiaban való szolgálatra, ha m é g valamelly hijja volna fizetéseknek, ott lévén Kegyelmed közöttök. maga 1

174

kívánságát jelentheti, és azok mint buzgó lelkek valamit tehetnek, mindent meg. tselekesznek. írja bétsi ágens ur, hogy m á r Isak induljon meg, kiváltképen a' ki Béts felé mégyen, minthogy m á r a' klobukiak mind conventionalis levelek, mind uti költségre larlozó 6 aranyak kezénél vágynak. Ezeket olt találja Tiszteletes Uram Kegyelmed. Addig pedig a' melly költségre szüksége lészen Tiszteletes Uramnak, itt Miskóltzon kezéhez veheti, a' királyi kegyelmes paranlsolal szerénl tőlem ki adatandó áttestál ummal együtt, melly nélkül senki ki nem mehet. Egyéb •dolgokról, ha Isten ide hozza Tiszteletes Uramat Kegyelmedet, együtt fogunk beszélleni. (!) E l hiszem, mogy Tisztelendő esperest uramnak vagyon tudtára, hogy a' Kegyelmed el h a g y a n d ó ekklésiájában más prédikátor eránt kell gondol viselni, és tekintetes Bernáth Ferentz ur is nem fogja Kegyelmedet tartóztatni, melly eránt irtam a' tekintetes urnák. Igyekezzen Tiszteletes Uram circa lmam Septembris meg indulni, hogy ugyan abban a' hónapban hé mehessen Klobukban; melly szent igyekezetét az Ur Isten segitse elől, és a' maga ditsó'séges munkáját vigye végben Kegyelmedben a maga Kegyelme állal. Melly szíves óhajtásaim között maradok Tiszteletes Nagy J ó l í r á m n a k Kegyelmednek lökélleles igaz szolgája és az Úrban szerelő atlyafia. Miskólu

15. Augusti 1782.

Die 15a Augusti. Copia datarum ad Dominum Rcverendum Stephanum Bents Seniorem venerabilis tractus ungvariensis. Tisztelendő Senior Uram, tellyes bizodalommal való Nagy J ó Uram! Patakról lett haza érkezésemtől fogva, sem bétsi ágens úrtól, sem a' Mur­ vaiaktól, semmi bizonyos túdósitást nem vehetvén, miképen légyenek az ott való communitások dolgaik a prédikátorok hivatalokra és fizetéseknek kirendelésére nézve. Azért hogy valami bizonyos túdósitást vehessek, fita Augusti expressus ember m e n v é n M o r v á b a n , az által requiráltam az oda való nemelly communitásokat, hogy jelentsék nálam magokat, a' kik prédikátorokat akarnak hivni, mert bizonytalanságra egy prédikátor is k i nem bonlakozhatik a' maga hazájából, és rend szerént való ekklésiájából, és én is az ö Felsége kegyelmes parantsolatja szerént attestatumot nem adhatok, ha nem tudom ki? és h o v á ? megyén. Ezen expressust v á r o m ezen h ó n a p n a k vége felé, a' kitől mihelyt meg hallom mitsoda rendelések vagyon azon morvái communitásoknak, mindjárt igyekezem mett indítani az oda menendő Tiszleletes prédikátorokat. Az alatt 13a Augusti vettem a bétsi ágens ur levelét, mellyben irja, hogy négy ekklésiák m á r oda az úrhoz küldöttek a' voeatoria leveleket, a' fizetéseknek feljegyzésekkel együtt. Egyik sints alább 300 magyar forintnál az accessoriumokon kívül, a' hová tartozik 36

37

16

S p r á v n ě m á b ý t 7. srpna (srov. již dříve příslušný zápis v S z a l a y o v ě deníku).

17

1 magyar forint — doslova 1 u h e r s k ý zlatý.

Byl

to

dukát k r e m n i c k ý , který

měl

175

a' tűzi fa is 24 ölből álló, melly szép positio. Ezek közzül m á r egyiket offeráltam Tiszteletes Bunyitai J á n o s uramnak. És irja ágens ur, hogy a' kirendeltetett Tisz­ teletes prédikátorok induljanak Béts felé. De minthogy attól tartok, hogy az emiitett Morvába ment expressus, vagy több ekklésiák felől való requisitoria levelet is fog hozni, vagy m á s rendeléseket fognak-tenni, azért m á r bé kell vár­ nom azon expressust, és mihelyt el érkezik, azonnal újra tudósítom mind Tisztele­ tes esperest uramat, mind az oda m e n e n d ő Tiszteletes prédikátorokat. Addig is Tiszteletes Esperest Uram viseljen gondot azon ekklésiákról, a' mellyekből elmenendők a' prédikátorok, a' kiknek, ha lehetne, m é g Septemberben a' magok mor­ vái statiojokra bé kellene szállaniok. E l hiszem vágynak ad manum Tisztelendő Senior Uramnak, a' kiket az elmendőknek helyekre bé szállíthat. De ha szinte nem volnának is most mindjárt ollyatén subjectumok, tsak hamarabb találunk mi itt prédikátort, mint a' Morváink. Azért keresztyéni szeretettel kérem Tiszte­ lendő Senior Uramat Kegyelmedet az elmenendő Tiszteletes prédikátorokat Tisz­ teletes Slakta Pál és Szentmártoni Pál uraimékat atyaiképen tanátsolni, inteni, miképen viseljék magokat abban az Isten uj plántalásában, tartsa Kegyelmed keresztyéni kötelességének. H a az az emiitett Morvába menő expressus t ö b b ekklésiáknál is találja hozni a' vocatoriájokat, el nem kerülhetjük azt is, hogy az a' betsületes ifjú prédikátor (a' kinek neve nem jut eszembe) a' ki Tiszteletes Esperest Uramnak a' parochián előttem volt és Kegyelmed örömest kívánta maga mellett tartóztatni, Morvába kirendeltessék. Írtam ebben a' dologban tekintetes Tussay Márton urnák is, hogy ezekben a" dolgokban, Tisztelendő Esperest Uram­ mal munkálódjon. E l hiszem, szokott buzgósága szerént mégis tselekszi, tsak Tiszteletes Uram is adja tudtára az Urnák. Ezek után jó Istenem kegyelmében ajánlom Tisztelendő Esperest Uramat szerelmeseivel együtt, m a r a d v á n állandó szeretetlel Tisztelendő Senior Uramnak Kegyelmednek igaz kötelességgel való hiv szolgája és az Úrban szerető attyafia. Miskóltz

die 15. Augusli 1782.

Ezeket a Tiszteletes Slakta P á l és Szentmártoni Pál uramhoz irott leveleket, Bánotzra és Lutskára, mentül h a m a r é b b küldje el Tisztelendő Esperest Uram, és parantsolja meg, hogy nékem választ küldjenek ez alkalmatossággal, vagy magához hivatván ő kegyelmeket, adja tudtokra, miben légyen dolgok. U g y tekintetes Tussay Márton úrhoz irott levelemet is adassa meg Tisztelendő Uram Kegyelmed az u r n á k . 38

v roce 1771

hodnotu 4 zl. 1.8 kr. (Jaroslav P o š v á r, Vývoj

měny

českých

zemi, Sborník

Matice m o r a v s k é 1959, str. 240.) 3 8

István Bencs byl seniorem užhorodského distriktu v letech 1767—1793. (Jenő

v á n y i 1. c, str. 504.)

176

Z o-

Ugyan ezen alkalmatossággal ezen morvái ekklésiák dolgában irtani tekin­ tetes Bernáthfalusi Bernáth Ferentz urnák, hogy Tiszteletes Bunyitai J á n o s ura­ mat és feleségét méltóztasson ugy tanátsolni és disponálni, hogy ha valamelly idegenség volna is bennek a Klobukban való kimenetelre, azokat elmejekrül e l hárítván, facilitalná szándékokat az el menetelre és hogy ő kegyelme hellyében a Migletzi eklésiában mást prédikátornak illocatioja erant Tiszteletes esperest urammal munkálódjon. Die 16. Augusti irtam ugyan ezen alkalmatossággal tekintetes Tussaujfalusí Tussay Márton urnák, hogy szokott buzgósága szerint, a k i Patakon is, mind in deputatione, mind in publico hiven munkálódott a Tseh országban és Morvában ki rendeltetendő prédikátorok dolgában, most is hasonló buzgósággal m u n k á l ó d ­ jon Tiszteletes esperest Bents István urammal Tiszteletes Slakta P á l és Szent Mártoni Pál uraimék k i küldettetésében. í r t a m ezeken kivül Slakta P á l uramnak Bánótzra és Szent Mártoni P á l uramnak Lutskára, hogy mihelyt vagy ágens urtúl Bétsbül vagy Morvaiaktúl végső' tudósítást veszek, úgy el készíttsék magokat, hogy azonnal indulhassanak. Addig pedig a portékáikat distrahállyák, a mellyek nélkül el lehetnek, és tsak a szükségeseket vigyék magokkal, hogy k ö n n y e b b teherrel mehessenek. A z alatt pedig német ruhát és palástotskát szerezzenek magoknak. Ezen hat rendbeli leveleimet vitte el Patakra miskólczi deák Tsik G y ö r g y . í r t a m Pataki Senior Tiszteletes Nádaskai Sámuel uramnak, hogy ezeket a leveleket bizonyos expressus által küldje Miglelzre, Tussára, Abarára, Lutskára, Bánótzra, és hogy a M o r v á b a n k i m e n e n d ő deákok készületekrül is túdósittson,. hogy ha onnat több prédikátorok felől requisitus leszek tudhassak hová gondol­ kodni. Copia datarum ad Perillustrimum Dominum Samuelem Nagy agentem V i e n nensem i n negotio ecclesiastico Ujhelyiensis anno 1782 die 16. Augusti. . . . Ugyan ezen levelemben a végén emlékeztetlem ágens uramat, hogy szinte múlt postával 14a Augusti irtam vala az urnák, a tsehországi és morvái communitasok közzé k i menendő subjectumok dolgában. Minthogy az idő múlik, és majd-az utazásra alkalmatlanabb őszi napok is elérkeznek, kivált gyermekes emberekre nézve, isméi kérem, hogy az urtúl utolsó ludósitást vehessek, hogy vagy September havában, vagy Oetobernek elején k i k i az el menők közzüt hellyre verekedhessen. És ha Morvábúl találnak jöni szekerek a prédikátorok alá, és nem akarnának Béts felé kerülni, túdósittson az ur addig is, ha m á s felé akadály nélkül el mehetnéneké? Ezt a levelet adtam die 17a Augusti postára franco tutto szerint, a mint Újhelyi uraimék rendelték. Die 19a Augusti jött haza Tsik György miskólczi deák, a kit die 16. Augusti hat rendbeli levelekkel Patakra küldöttem vala, és hozta a pataki collegium seniora Tisztelendő Nádaskai Sámuel ur levelét, mellyben irja, hogy azon levele12

Maďarská reform, inteligence

177

ket expressus deákok állal el küldötte Ljhelybe, Migletzre, Abarára és Tusára. Die 20a Augusti volt nállam Breznai István uram jővén ide Rimaszombatbúi, kinek meg mondottam, hogy 26ta Augusti ide jöjjön és Tiszteletes esperest Szathmáry Á b r a h á m uramat ide v á r v á n akorra, fog consecraltatni, amint el is jött. Die 23. Augusti jött hozzám Vincentz (!) Mihály ur Alsó Kementzérül, Tiszteletes Kováts Ferentz uram izenetivel, tudakozván, mikor kellessék indúlniok Tseh országba. A bétsi ágens ur levelét ő kegyelmének meg m u t a t v á n , mellyben irja, hogy az oda Rechenburgban menendők m é g egy kevéssé halász­ szák az indulást, mint hogy m é g azok intuitu salarii a projectumot magok között még k i nem tsinálták, de ahoz tellyes reménység lévén, meg mondottam Vintzentz uramnak, hogy eo non obstantes, tsak indúlljanak meg 2do Septembris és Miskólcz felé jöjjenek. Innen osztán mehetnek Lossontzra is, a mint igyekezetek tartya. Die 24ta Augusti ide érkezett tekintetes Kátsándy Lászlóné aszszonyom, tekintetes Barczay Kata aszszony, kivel kívántam szólani a kementzei prédikátor Tiszteletes Kováts Ferentz uram el menetelérül, milsoda gondolattal és indulattal légyen az aszszony, minlhogy igen kedves prédikátora vala, de azon nap mint­ hogy szombat volt communio felett való prédikálláshoz készültem akor, az aszszonyhoz nem mehettem tekintetes Barczai József ur hazához, ahol az asz­ szony szálláson volt, hanem m á s nap 25ta Augusti, ahogy a communio körül való m u n k á m a t el végezvén, hozzája le mentem, de nem hogy ellenezte volna kedves papjának tülle való el menetelét, sőt nagy buzgósággal jelentette, hogy az Isten ditsősségére azt ami az életben leg kedvesebb előtte, azt is kész azon szent végre fel áldozni. És maga projectalla az aszszony, hogy a tóth nyelvel gyakorló palaki deákok közzül valarnellyiket fogja hivni a kementzei prédikálorságra. Die 25ta Augusti vettem Tiszteletes lossontzi prédikátor és palánki venerabile traclus esperestyének (!) Tiszteletes Széplaki Pál uramnak hozzam 22. Augusti írott levelét a fia pataki deák Széplaki Pál által (aki más [él napig hazamnál mula­ tott), mellyben irja . . . 3. A melly két palaki deákok Ladányi Gál István és Batsa Máté Selymetzre mentek tólh nyelvnek tanulása végett, azokat az ott való superintendens Tisztelendő Csernyanszky uram, maga dirigálta olly szállá­ sokra, ahol inkább módjok vagyon a tóth nyelvnek tanulására és hozzájok különös jó akarattyát mulaltya. A beszlertzei prédikátor is irt Lossontzra, hogy beneficiumra is készek lesznek bé venni a mi deákjainkat, tsak m e n n y é n e k hozzájok tóth nyelvet tanulni, melly helly még alkalmatosabb a tóth nyelv tanulására mint Selymetz. 4. Nevezett selymetzi superintendens ur egy levelében Hlyen clausulát tészen: Dum modo habeatis subjecta, ego meos, quos mini statim revocabo. Mert a melly lutheránus prédikátorokat ki küldölt Morvában és Csehországban,

178

azok között olly rendelést tett, hogy semmi nemii fejér inges ceremóniákkal no éllyenek azok között. És igy meg tettzik, hogy azon tartományokban református nép közzé is mentek lutheránus prédikátorok. Die 22. Augusti. 1782. Széplaki Pál. . .. Die eod. 26ta Augusti. Tiszteletes esperest uramat a végre ide Miskólczra hé hivatván, Tiszteletes Baksay Sigmond urammal együtt, Breznai István uramat (aki a morvái eklésiáknak egyikében való szent szolgálatra m a g á t meg la Julii a superintendentialis conferentián és ezután is 7a J u l i i Patakon lc kötelezte a publicum előtt (az oskolában együtt le ülvén examinaltuk a theologián által és approbalván, consecraltuk és ordinalluk; és ugyan azon nap Tiszteletes esperest urammal, mint superintendetialis nótáriussal, a formatat Tiszteletes Breznai István uram számára, a k i m e n e n d ő vala a morvái javornyiki eklésiában el is készítettük, petsétellük és subscribaltuk. Die 28ta Augusti. Érkeztek házamhoz Morvábúl a javornyiki communilas követtye szekérrel . . . Pál nevezetű betsületes ember, és a klobuki communilas embere Jedlitska Mátyás (magyarul F é n y ű Mátyás, aki nem régen ment viszsza hazájában Klobukban K u k nevü helységbül). E z a Fényű Mátyás úti költségei hozott 40 Rforintokat, az oda rendeltendő prédikátor úti költségére, mellynek több részét le tette Novák Jánosnál, a kevesebb részt pedig magával el vitte oda, a hol a prédikátora lakozik, aki hozzájok rendeltetett. Bé érkezvén ezek a városra fel keresték Novák Mártont és a fiát Novák J á n o s t , és ezekkel együtt hozzám bejövén, ide hivattam Tiszteletes Bátori Mihály caplán uramat is, és mind két rendbélieknek, mind javornyikiaknak, mind klobukiaknak vocatoria leveleket, azokban a prédikátor számára k i rendetetett fize­ tésnek lajstromát is meg tekintvén, a mi német nyelven volt irva azokban a levelekben, azt Tiszteletes Bátori Mihály ur meg magyarázta, a mi pedig tólh nyelven volt, azt magyarázták Novák Márton és J á n o s . M i n d a két vocatoria leveleket meg olvastuk és meg visgaltuk. De a m i meg jegyezésre melló szóval ezt declaralták azon Morvábúl jött k ö v e t e k : Minthogy abban a' t a r t o m á n y b a n szorossan investigaltatik, hogy olly rendeléseket és fizetéseket a prédikátoroknak ne rendellyenek, mellyek a' lakósokat elégtelenekké, tennék az ö Felsége adó­ jának meg fizetésére; azért nem is merték fel tenni a' papirosra., mit fizetnek vagy mit fizethetnek a' prédikátornak, de ha az Isten közikbe viszi azokat, igyekeznek minden tisztességgel azoknak subsistens fijájokról gondot viselni. A javornyiki comunitas kész pénzt tett fel 130 rhénes forintokat. Négy köböl alá való szántó földnek minden munkájában való k i dolgozását. Négy 39

40

4 1

42

3 9

P á l Széplaki z Lučence byl seniorem n o v o z á m e c k č h o distriktu v letech 1762—1789.

(Jenő Z o v á n y i 1. c, str.

112.)

4 0

F o r m á t — z lat. formalio, onis £.; zde v« v ý z n a m u v y s v ě d č e n í .

4 1

V y n e c h á n o v originále.

4 2

A ž sem psáno rukou superintendenta Szalaye.

179

szekér szénát. Mindenféle gyümöllsbül való jóakaratot. Borbeli jóakaratot. Hat öl fát adtak be a' deputatio elölt, de ígérik, hogy annyit adnak, a' mennyi szükség. A ' javornyiki ekklésiához filialiter ezek a helységek lesznek egyben foglal­ tatva azokban lévő személlyeknek fel jegyzésével együl (!) úgymint Javornyikban 700. Szenitze 25. Kátort és Skalitza (melly Szakóltza) itt 15. Velka 30. Lipow 10. Zarecz 50. Mindöszve 830 szeinéllyek. A ' felső klobuki comunitasnak levelében a' vocatoria és avval egyesült filialis hat helységekben lakozó gazdáknak tehettségek úgy vagyon fel osztva, hogy a' fél telkes gazda fizet 2 rhénes forintot, 2 véka életet,, úgymint búzát és rost. A negyedrészes gazda.. 1 rhénes forintot, 1 véka búzát és egy véka rost. A ' 'sellér 15 krajtzárt. Már ezen repartilio szerint Klobuk fizet 72 rhénes forintot, 45 krajtzárt. Búzái 8 köblöt s 1 vékát. Rost is 8 köblöt, 1 vékát. Borkő vane és Szaratitze helységek 25 rhénes forintot és 15 krajtzárt. 3 köböl búzát és 3 köböl rost. Hosztiradke és Pometitze 42 forintot, 45 krajtzárt, 4 köböl búzát, 4 köböl rost. Prusovitze és Morkuvke 11 forint, 1 köböl búzát és 3 vékát, 1 köböl rest és 3 v é k á t . Summája a' kész pénz fizetésnek 151 rhénes forint és 45 krajtzár. 17 köböl búza és 17 köböl ros. Família pedig mindöszve ezekben az elől számlált helységekben vagyon 171. Ezek v á g y n a k az emiitett vocatoria levélben fel téve. De minthogy pápista a' nótáriusok, és nem is mertek mindent eszére és pennájára bízni, szóval meg­ mondották, hohy ennél a' fel jegyzett specificatiónál minden speciesekben többet fognak adni áz oda m e n e n d ő prédikátorral más különös conventióra mennek. A ' horbéli fizetést fel se telték, de az is leszen. Tűzi fa pedig annyi a' mennyi elég. És a' mit most a' plebánusnak fizetnek, ha az Isten és a . k i r á l y az alól <•>' teher alól őket fel szabaditlva, azt mind a' magok ordinarius prédikátoroknak fizetésére fordittyák. Die eodem 28a Augusti ekképen a vocatoria leveleket, azokban specificalt dolgokkal együtt megvisgálván, szinte m é g akkor Miskólczon tartózkodó Tisz­ teletes Breznai István uramat a' varason [!] fel kerestettük és ö kigyelmének offeraltam a' javornyiki ekkésiában való szolgálatot. Mellyet magára fel válalván énnékem superintendensnek, Tiszteletes káplán Bátori Mihály uramnak, a' ja­ vornyiki követnek és Novák Márton és J á n o s Uraiméknak kézbéadással kötelezte magát azon javornyiki ekklésiában való prédikátori szent szolgálatra. Melly véghez menvén mindjárt adtam commissiot cassae agenlialis conservalor nemzetes és vitézlő Tomka György uramnak, hogy Tiszteletes Breznai uram számára adjon 43

44

45

4 3

Senica, K á t o v a Skalice jsou dnes v okiesc senickém a Lipov, Velká (nyní Velká nad

Veličkou) a Zarazíce v okrese h o d o n í n s k é m . A fél telkes (a negyedrészes) gazda — hospodář na p o l o v i n ě (čtvrtině)

poddanského

statku. 4 5

Borkovany, Starovice a M o r k ů v k y jsou na H u s t o p e č s k u , P r u š á n k y na H o d o n í n s k u ,

Prusinovice na Kroměřížsku, P o n ě t o v i c e v okresf Brno-venkov a H o š t ě r á d k y - R e š o v u Slavkova.

180

a' közönséges cassabul 25 rhénes forintokat. Melly commissiot ekklésiánk egyházfija Tóth András uram el vivén kezéhez vette azon pénzt. És ugyan Tóth András uram és szabó mester ember Martsek uram Breznai urammal együtt mindjárt Rósa nevü kereskedő görög bóltyában vivén palástnak és német papi r u h á n a k való matériát vásárlottanak. Mellyet Martsek uram két nap alatt el is készíteti. Ekképen azért már a' javornyiki ekklésiában illendőképen ki rendel­ letvén és illendő subsidiummal fel is segittetvén Tiszteletes Breznai István uram. És a' javornyikiak is egész securitásban hozattatván, mig m á r Tiszteletes Breznai uram köntöse el készülne, magok szekerekkel együt [!] ki mentek K a k nevü helységben atlyokfijai és esmeröik látogatására. Hátra lévén még a' klobukiak dolga, azoknak követlyeket, Jedlilska vagyis magyarul F e n y ü Mátyás, el küldöttem Miglélz nevü helységben nemes zemplén vármegyében Tiszteletes Bunyilai J á n o s Uramhoz, kinek kezében adtam illy forma levelet. Tiszteletes és Bizodalmas Nagy J ó Uram! Morvából Klobuk városa és azzal filiater egyesült hat helységeknek kövellyél nála lévő authentica vocatoriával együtt küldöm Kigyclmedhez a' végre, hogy ezen comunitásokon lévő prédikátori szent hivatalt ajánljam Kigyelmednek. Minap is úgymint 15. Augusli ugyan ezen klobuki ekklésiát offeraltam K i g y ­ elmednek, akkor a' bétsi ágens úr levelének tenora szerint irtam vala, hogy ezeknek fizetések mintegy 300 rhénes forintra fel mégyen. De ezen expressus embernél lévő specificatióbúl úgy láttzik az a' summa ki nem jö. De azon meg ne ütközzön Tiszteletes Urain Kigyelmed, a' mint ezen levél hozó ember igazán beszél, l o / Azért minthogy közöttök kevés a' literátus ember és ezt á' levele, is egy ifijú még pedig catholicus nótáriusok által tetettették fel, aki vagy nem is tudta rendesen fel tenni a' mit pennájára és eszére adtak, vagy nem is mertek mindent értésére adni, a' melly hiteles abbúl is, hogy ide Miskóltzra írott privatus embernek magok levelekben bizodalmasan megírták, hogy ezen közönséges levelekben nem mertek mindent in specifico meg írni. Illy okon 2do/ Minthogy a' m i hazánkban is a' normális resolutio vagy explanatorium parantsolat szerint, úgy Morvában is szorossan parantsollatik, hogy szegény contribuens nép ne oneráltassék a prédikátori fizetéssel annyira, hogy az ö Felsége adásának meg fizetésére alkalmatlanná légyen, és hogy a' szerint a' felső dicasteriumok előtt ne vádoltathassanak, inkább kevesebbet kívántak Írásban fel tenni, mint a' men­ nyire szándékjok vagy tehettségek is vagyon (de ezeket tsak magánál tartsa Kigyelmed és mások elölt emlegetni nem kell). E ' szerint tellyes reménységgel lehel Tiszteletes uramnak Kigyelmednek is, hogy a' fizetés ennél a' specificationál többre fog menni. 3io/ A ' borbeli fizetést fel sem tették, noha az is megyén szép posiliora. A ' fát sem tették fel, de minthogy a' communitásnak szabad lignaliója vagyon, fa annyi lészen, a' mennyi elég. 4o/ A ' plébánusnak, a' kinek jurisdictiója

181

alatt most vágynak in ecolesiasticis, minden egész telkes gazda ád 4 kereszt életet, a' fél telkes ád 2 keresztet. Ezt most nem merték fel tenni, minthogy ebben az esztendőben m é g Isak ugyan oda kell fizetni. De tellyes reménységek vagyon arrúl és Bétsbiil is olly biztatást vetlek, hogy mihelyt magoknak papjok lészen, az a' fizetés az ordinarius predikátorjoknak fog ö Felsége assignaltatni. De ha az hamarjában nem lenne is 5o/ in genere fogadják, hogy a'predikátorjokról ugy gondot viselnek, hogy annak közöttök rövidsége és panasza nem lészen. Azért Tiszteletes Uram meg ne ütközzön e' lel jegyzett specification, mert ha prédikátor közikbe megyén, avval betsüllotes Iraclat fognak lenni. Minapi levelemben meg Írtam azt is, hogy Béts fele kellene utazni, minthogy 7nár ott az ágens ur kezénél a' klobukiak le tettek 6 aranyakat a' prédikátorok úti költségére. De m á r arra talám nem is lész szüksége Kegyelmednek, hogy 15éts fele utazzon, minthogy ennek az expressusnak kezéhez adtak úti költségre 40 rhénes forintokat, aki magával ebbül a' költségbül el vitt annyit, hogy Miglétzen fogadjon alkalmatosságot Miskóltzig. Itt pedig lesznek arra vigyázó emberek, hogy fogadjanak más alkalmatosságot Klobukig, azért tšak indúlyon meg Kegyelmed circa Ima Septembris. H a pedig valami okon Tiszteletes Uram Kigyelmed nem acceptálna ezt a' hivatalt, ezen levelemnek tenora szerint irjon Kigyelmed Tiszteletes esperest Bents István uramnak, hogy vagy Tiszteletes Slakta Pál vagy Szenlmártoni Pál uraimék közzül valamellyiket külgye ezen klobuki ekklésiában. A z Isten igazgassa Kigyelmed gondolatit ezen szent végre, nielly szives kívánásom alatt maradok Miskóltz 28dik Augusti 1782. Sz. S. Ezen levelemet vitte el a' klobuki követ Irlitska [!] Mátyás Miglétzre Tiszteletes Bunyitai J á n o s uramnak. 46

Die 29a Augusti ide jővén Miskóltzra hozzám Tiszteletes Slakta Pál és Szent Mártoni Pál u r a i m é k , a' k i k n e k még 15dik és 16dik Augusti irtnm vala levelel, hogy a' morvái ekklésiákban való szolgálatra készítenék magokat. Űttyokban be térvén Miglétzre Tiszteletes Bunyitai uramhoz, ö kigyelmétül hoztak hozzám illyen forma levelet, mellyet Tiszteletes Bunyitai J á n o s uram irt 23dik Augusti l.és] mellyben belsüllettel veszi ugyan az hivatalozásl is annak általam hozzája lett directióját, de az hivatalt nem acceplalhattya illy okokon, l o / Hogy noha a" venerabile publicum Ígéretet tett arrúl, hogy az ö Kigyelme gyermekeire elmenetele után gondot fog viselni, a' minthogy rendelt is 134 forintokat az ö K i ­ gyelme gyermekei tartására, és hogy házat és kenyeret is azonkívül a' collegiumbúl fog rendeltetni, de abba még effective semmi sints, azért a' gyermekeit, ha illy bizonytalanságba hagyná, azokról való nyughatatlan gondoskodása miatt 47

4 6

Slova azért tsak i n d ú l l y o n meg Kegyelmed circa Ima Septembris jsou připsána po

straně deníku p s a n é h o zde jinou rukou n e ž Szalayovou. Jde o s o u d o b é h o opisovače, k t e r ý pořídil opis zřejmě na příkaz S z a l a y ů v . Mohl jím b ý t např. S z a l a y ů v kaplan M i h á l y Bátori. 4 7

Slova Tiszteletes Slakta P á l és Szent Mártoni P á l uraimék jsou připsána po straně

rukou Szalayovou, který opis zřejmě korigoval.

182

hivatalát sem folytathatná illendőképen. Azért arra kér engemet, hogy ezeket effectusban vétessem. 2o/ Hogy ö Kigyelme nem Klobuk várossában ígérte magát a' publicum előtt, hanem Brinnben (én pedig m á r az előtt meg irtam ö Kigyelmének bétsi ágens ú r bizonyos túdósitásabúl, hogy Brinnben m é g eddig a' reformáta ekklésiának semmi mozdulása nintsen). Klobuk felöl pedig azt hallva \ alamelly ott Miglétzen dolgozó kömives Pallér mester embertül, hogy Klobuk k g drágább és föld javailúl üress, sovány és hegyek között situalt helység légyen. 0 0 / Hogy ö Kigyelme nem kivánnya keresni Klobukoí, hanem Klobuk keresse ö Kigyelmet, és hogy úti költség elegendő légyen, mert a' maga költségén nem megyén, szekerest se fogad, hogy maga legyek magának kalauza, hanem a mások legyenek ö Kigyelmének vezetői idegeny országban. 4o/ H a tsak strietissime veszi is, még is á' magával elvijendö aprólékos háza népének, könyveinek, agyának elvitelére kívántatik kél székei , Budáig pedig arra két szekérre kelletik fizetni 30,30 forintokat. Budától Bétsig lanlkotsira, ha rakodom kell, 30 rhénes, liát Bétsbül Klobukig mennyire megyén a' költség, a' szekeresre, maga és háza népe élelmére, m i marad az 6 aranybúi, hogy pedig maga ö Kigyelme pótollya elégtelen arra, mert a' mint maga mondja olly szegény, bog sokszor három pollrának sem embere. Azért kér azon ö Kigyelme engemet, hogyha ezeket a' nehézségeket superálhaltyuk akármelly morvái ujjonnan állítandó ekklésiában kész elmeni etc. Miglétz 23. Augusli. É r d e m e m felett való drága Nagy Jó Uram­ nak Fö Tisztelendő Superinlendens Uramnak leg kissebb igaz szívvel tisztelő szolgája Bunyitai János m. p. -

48

/lí)

Die eodem 29a Augusti hozták hozzám ezt a' Tiszteletes Bunyitai J á n o s levelét, Tiszteletes Slakta Pál és Szenlmártoni Pál uraimék, ezen napon hozzám jővén, hogy a' magok morvái ekklésiában való küldettetések cránt tőlem valami bizonyos rendelést vehessenek, a' mint lőa Augusti ö Kigyelmekhez irolt leve­ lemből értették. Látván azért Tiszteletes Bunyitai uramnak ezen leveléből, hogy ö Kigyelmének épen nem volna kedve a' klobuki ekklésiában való menetelre, ezen ekklésiában való szolgálatot offeraltam Tiszteletes Slacta [!] Pál uramnak, olly esetben ha ugyan tsak Tiszteletes Bunyitai uram tellyességgel fel nem válalná. Ezen ekklésiát Tiszteletes Slakta Pál uram örömmel elfogta és oda való menetelre ajánlotta magát. Die eadem 29a Augusti itt mulatván meg irt Tiszteletes Slakta Pál és Szcntmártoni uraimék ugyan, ö kigyelmek állal irtam újra azon nap Tiszteletes B u nyilai uramnak illyetén levelet. M a i nap veszem Tiszteletes Uramnak Kigyelmednek 23a Augusti hozzám irt és Tiszteletes Slakla Pál uram állal küldött levelét. Tegnap irtam Kigyelmednek és el is küldöttem a' klobuki comminitáslúl ide expediált embertül az ott való 4 8

Lantkocsi — landjiur, kryty povoz.

4 9

Poltura — pülgros.

183

fizetésnek specificalióját elöl adó levelekkel együtt. Meg irtam azon levelemben minden ide tartozó consideratioimat. Már ezt a' morvái expressust viszsza nem küldhettyük üressen prédikátor nélkül. Ha Tiszteletes Uram Kigyelmed acceptállya vagy acceptálta is eddig azon hivatalt, mellyet illy környül állásokkal meg irtam Kigyelmednek, jól vagyon; az Ür Isten szentéllyé meg Kigyelmed jó igye­ kezetét és vigye tökélletességére a' maga szent neve ditsösségére és azoknak a' lelkeknek tellyes vigasztaltatásokra. Megírtam azt is, hogy sem a' fizetésnek mivoltára, sem az úti költségre, sem az utazásnak Béts felé való directiójára nézve •már semmi akadállyá nem lehet Tiszteletes Uramnak Kigyelmednek. — H a pedig ugyan tsak nem Jenné Tiszteletes Uramnak Kigyelmednek ezek szerint is azon klobuki hivatalnak elfogására meg határozott szándéka, most nállam lévén Tisz­ teletes Slakta Pál uram, illy esetben, ha tudni illik Kigyelmed nem acceptálná azon hivatalt, ö kigyelmednek offeraltam és örömmel elfogja, el is megyén. És ha a' morvái expressust ott lalállya, avval az indulás terminusárúi is végezést tészen. — Várok mostanában Morvából löbb communitásoktúl is illyetén vocatoria leveleket. írja bélsi ágens úr is, hogy jönek (!) efféle tudósítások Tseh országbúi is, mellyek mihelyt érkeznek, azonnal meg irom Tiszteletes uramnak Kigyel­ mednek. És a' mellyet maga conditiójához leg illendőbbnek gondol Kigyelmed, annak elvételére tellyes szabadsága lészen. Söt most is offeralom Kigyelmednek a' chvvalatitzi vocatoriát, melly az accessoriumokon kívül 301 rhénes forintokra és 45 krajtzárokra megyén. Ezt ugyan Patakon offeráltuk Tiszteletes Jeszszénius (!) Joel uramnak, de minthogy még most felesége allapattyára (!) nézve ö kigyelme nem indulhat, majd fogon ö kigyelmét disponálni, hogy valamelly morvái ekklésiában mennyen. Tudom, hogy azt is acceptállya ö kigyelme. Ezekrül az újhelyi vásárnak alkalmatosságával engemet tudósító válaszát el v á r o m Tiszteletes Uramnak Kigyelmednek. Addig is az Ür Isten áldásainak szives kívánásával maradok Miskóltzon 29a Augusti 1782. Ezen levelet adtam Tiszteletes Slakta Pál uram kezében, és meg mondottam ö kígyelmének, hogy siessen viszsza menni, hogy még a' morvái embert vagy Miglétzen vagy a' tájon valahol találhassa és azzal a" meg irt dologrúl végez­ hessen. Die eadem 29a Augusti el készítettem Tiszteletes Breznai uram számára az attestatumot subcribálván és superinlendetiális petséttel be is petsételvén a' formátával együl kezében adtam. Más nap pedig pénteken i . d. 30. Augusti a' mor­ vái szekerén az Űr Isten kegyelmében ajánlván ö kigyelmét Javornyikba el indítottam . . . Die 30ma Augusti. A melly levelemet küldöttem Tiszteletes Bunyitai J á n o s uramnak Tiszteletes Slakta Pál és Szentmártoni uraiméktúl, az gesztelyi határban együvé találkozván, mikor emezek haza felé mentek. Tiszteletes Bunyitai J á n o s 5 0

Až sem p s á n o rukou jiného opisovače.

184

uram pedig ide Miskólczra hozzám igyekezett jöni (!), meg adták Tiszteletes Bunyitai uramnak, mellyet m é g ott az útban meg olvasván és által értvén, hogy olly esetben, ha Tiszteletes Bunyitai uram nem acceptalná a klobuki eklésiát, tehát offeralnám Tiszteletes Slakta Pál uramnak, valósággal le m o n d v á n ott is Bunyitai ur azon eklésiárúl, az elébbeni végezésünk szerint Tiszteletes Slakta ur fel vállalta. És haza felé sietett olly véggel, hogy m é g a klobuki expressust vagy Miglétzen, vagy a tájjon meg talállya és velle a dolog felől végezhessen. E képen ide érkezvén Miskólczra házamhoz Tiszteletes Bunyitai J á n o s uram, még itt érte a javornyikiakat, akik Tiszteletes Breznai István uramat vitték és azoknak meg indulásokat is szemlélte. Ugyan akor Tiszteletes Bunyitai J á n o s uramnak offeraltam a chwalatitzi eklésiai prédikátorságot, melly vagyon Tseh országban, de minthogy m é g akor is el h a g y a n d ó gyemekeit jó karban lenni nem látván, valamint fellyebb leirtt levelében azt vette okúi, a melly miatt Klobukban nem resolvalhatta magát. Ugy most is declaralta, hogy mind addig sehová sem resolvallya magát, mig a publicum determinatioja és Ígérete az ő kegyelme gyer­ mekei eránt effectusban nem mennek, mellyre nézve kért azon, hogy írjak e do­ logban pataki Tiszteletes professor rector uramnak; a mint hogy irtam is más nap. Die 30. Augusti. Jött hozzám eslve, m á r gyertya gyújtáskor tekintetes Ónodi András uram és ismét repetalta a mit minapi két levelében irt vala Tiszteletes Jessenius Joel uram eránt, sőt a mit az időtül fogva observál azon emberben, t. i . részegségében. Nagyon kért, hogy k i nem botsássuk idegen t a r t o m á n y o k b a n , mert abbúl több kárt mint sem hasznot lát haramlani az Isten házára és nem­ zetünkre gyalázattyát várhatni belőlle etc. Die 31. Augusti irtam levelet Tiszteletes Bunyitai uramnak tegnap eslve tett igérelem szerint Tiszteletes pataki professor rector uramnak Szentgyörgyi István­ nak, melyben ezeket adtam értésére ő Kegyelmének 1. Hogy a morvái eklésiákban ezek mentek be immáron. Nosziszlóban Tiszteletes Blásek (!) Mihály ur és hogy tegnap meg indította Tiszteletes Breznai István uramat Javornyikban. 2. Hogy a klobuki eklésiát offeraltam Tiszteletes Bunyitai J á n o s uramnak, de azt nem acceptalván, adtam által Tiszteletes Slakta Pál uramnak és most oda j á r a klobuki hivatalt adó ember ő Kegyelméhez. Ezen az okon 3. kértem Tiszteletes rector professor uramat, hogy a pataki alkalmatosságával tetl publica determinatió szerint a Tiszteletes Bunyitai ur gyermekeirül tegyék meg a szükséges rendelé­ seket, lakó hellyet a collegiumban rendellyenek nékiek és a kenyeret minden nap meg adassák nékiek és a 134 forintok eránt mitsoda rendelést tegyenek, arrúl együtt Tisteletes professor uraimék consultalódjanak Tiszteletes Bunyitai u r a m n á l és a kire bizattatik azon pénznek administratioja arrúl rendelést tegye­ nek, hogy igy Tiszteletes Bunyitai uram a gyermekeit jó karban hagyván, k ö ­ vethesse tsendes leiekkel az Istennek hivatalát a külső tartománybeli eklésiákban. 4. í r t a m Tiszteletes Kováts Ferentz ur felől is, hogy m á r induló felen vagyon Tseh országban és talám la Septembris meg is fog indulni. 5. A melly két deákjaink

185

mentek Selymelzre, Ladányi Gál István és Batsa Málé, azok felől ditséreltel ir oda való superinlendens ur Tiszteletes Széplaki uramnak és azt is irja, hogy besztertze banyai prédikátor is igéri, hogy ha oda mennek deákjaink tóth nyelv­ tanulása végett, talám alumniumra is be veszik. Kértem azért Tiszteletes professor uraimékat, hogy a k i küldendő deákokat serkentsek a tóth nyelv tanulá­ sára, mert a mint bélsi és posonyi ágens uraknak lúdósitásokat veszem, több külső eklésiák is nem sokára fognak bennünket prédikátorok k i küldése felől requiralni. . . Copia datarum ad Spectabilem D o m i n ů m Supremum Curatorem Domino Stephano V a y de anno 1782. Die 31a A u g u s t i . . . Morvábúl a' javornyiki communitas szekeret küldvén a' prédikátorért, teg­ napi napon indítottam oda Breznai István uramat, a" kit examinálván Tiszteletes esperest urammal együtt aprobáltuk és ordináltuk is és a' parantsolatatott atestatummal el is botsátottam. Ennek instántziájára, minthogy a' collegiumbúl is semmi promotiot nem vett, 25 rhénes forintokat adtunk az agentialis cassabul, mellyen itt mindjárt papi könlöst tsináltatott és némelly szükséges könyveket is vett. Mellyet mivel a' siető alkalmatosságra nézve nem adhattam értésére a' Tisz­ teletes ú r n a k ; r e m é n y l e m ez eránt a' Tekintetes U r n á k consensusát meg nyerem. A ' klobukiák expressust küldöttek elegendő úti költséggel a' prédikátorért. Offeráltam Tiszteletes Bunyitai J á n o s uramnak, de minthogy még a' gyermekeit jó karban nem helyheztethette, nem acceptálta. í r t a m mai napon Tiszteletes professor uraiméknak, hogy a' szepsiána fundatiora az ö Kigyelme gyermekeit hé vegyék, azoknak helyt a' collegiumban mutassanak, és a' publica determinatio szerint accomodáltassanak. És hogy több deákokat is készittsenek a' cseh országi és morvái ekklésiák szolgálattyára. Két deákok mentek Selymetzre tóth nyelv tanulása kedveért. Azokat dilséri az oda való augustána confessión levő superintendens uram és hozzájok jó indulattal vagyon. A ' besztertze bányai prédikátor is igéri, hogy tsak m e n n y é n e k oda deákjaink tóth nyelv tanulás véget (!), azokat még alumniumra is be veszik. — A ' Cseh országba menők is la vagy 2a Septembris meg fognak indulni, nem győzvén m á r tovább várakoztatni bétsi ágens úr ludósitó levelei után. Továbbra az Ür Isten áldásainak szíves kívánása mellett magamat a' Tekin­ tetes Űr kegyes úri grátziájában ajánlván maradok Tekintetes Űrnak Miskóltz 31a Augusti 1782. Ezt a' levelet küldöttem el itt lakos expressus Szöllösi Mihály nevü ember által Nagy Kallóban. Die 2a Septembris 1782 vettem levelet bélsi ágens Nagy Sámuel úrtúl dd 20a Augusti, mellyben ezeket irja a' morvái és tseh ország(i) ekk(l)ésiák dol51

6 1

Do B a n s k é Bystrice pak skutečně odešla skupina m a ď a r s k ý c h studentů, mezi nimi

i János Végh, k t e r ý popsal jejich pobyt v B a n s k é Bystrici ve s v ý c h Nachricht..., Podle V é g h a jej vylíčil i Ferdinand

186

H r e j s a, Jan Végh,

Praha 1930, str. 25 n.

str. 53 n.

gaiban. l o / Méltóságos groff Kinszky Filep úr ö nagysága rikhenburgi reformá­ tus emberei részére m á r a k i rendeltetett érdemes prédikátort méltóztassék Tiszteletes Nagy J ó Uram küldeni. Hogy egy kevéssé tartóztattam küldését a' volt az oka, hogy ezen szegény embereket valaki azzal hitette el, hogy ö Felsége tartozna az ö prédikátorokat fizetni, azért semmit nem akartak resolválni, úgy hogy én magam kéntelen voltam a gróff requisitiójára egy levelet irni nékiek és capatzitálni, hogy ez tévelygő vélekedés, mivel ö Felsége a' catholicus papok­ nak sem fizet, nem hogy a' mieinknek fizetne, és m á r most le tsendesettek. Hanem m á r most ismét az a' baj vélek, hogy m á s superintendentiábúl való prédikátori nem akarnak, hanem a' debretzenibül, mivel azt tartyák, hogy ott v á g y n a k a' valóságos reformátusok. Erre nézve vagy azt kell mondani az oda menendő pré­ dikátornak, hogy odavaló, vagy a' melly m é g jobb lenne Tiszteletes debretzeni superintendens uramtúl egy attestátumot venni, hogy valóságos reformáta vallá­ son lévő prédikátor, mert ineg történhetne, hogy nem tudván Írással magát legi­ timálni, egy baj lenne vélek. Erre a' gróff tulajdon maga ide küldött inspectora által kért, hogy a' kit küldök debretzeni legyen, vagy leg alább magát annak mondja. Ezekben a' szegény emberekben ezt a' diffidentiat az okozta, hogy a' tájon valamelly luterános (!) prédikátor egy ekklésiában be ment és bé üli, holott a' nép reformála valláson való, és m á r most igen félnek mások is, hogy úgy ne járjanak, ezt pedig nem gondollyák, hogy másként elkerülhessék, hanern ha debretzeni lészen a' papjok. Ezen emiitett prédikátornak fizetése 300 forint bizonyosan lészen, és errül a' gróff maga is eaveal és talám több is. Tsupán ezen kért, hogy mennél hamarabb lehessen ott, mivel m á r addig meg nem tsendesednek. Ezen Rikhenburgiak részérül n á l a m nintsen semmi depositálva pro viatico, de inviálttam a' gróff ágenséhez, hogy ha érkezik a' prédikátor onnat adassék szá­ m á r a . 2do/ Richenburg, Chwalatitz és Szemtits Tseh országban vágynak, a' kik mind prédikátort kérnek. 3io/ Ezen Szemtits és körülötte lévő helységek méltósá­ gos Thun úr jobbágyi. Lesznek, a' mint mondjak vagy négy ezerem (!) i . e. 4000n. Ezek is prédikátort kivannak, és m á r 20 forintos pro viatico le is tettek kezemhez. Ezekhez is valamelly jó forma ember kellene, a' k i a' gróff előtt is producálhatna magát, mert derék tanúit aequanimis úr, a' k i azt Ígérte, hogy mig házbúi provideálhatnának számára, kész lészen maga szállást rendelni néki, ha másutt nem lehet, a' maga kastellyában is. Ezek is 300 rhénes forintokat offerálnak. 4o/ A ' javornyikiak nálam nem jelentették magokat miólta examináltattak, talám magok mennek a' prédikátorért, mert azokkal atyafiasok, a' kik abban laknak. Szives affectiojiban ajánlott maradok Tisztelendő Uramnak Kigyelmednek. Béts 20a Augusti. Nagy Sámuel. Ezen levélre és abban a' Rikhenburgiaknak fluclualiójoknak le tsendesitésére m i n é m ü levelet írtam gróff Kinszky Filep úr ö nagyságának majdan alább ezen diariumban fogom inseralni. ?

:

52

5 2

Opis tohoto dopisu v S z a l a y o v é deníku chybí. D o m n í v á m se, ze Szalay tcnto dopis

187

Die eadem 2da Septembris vettem posonyi ágens Mihályfalvi J á n o s uram dd 14a Augusti irott levelét illyen forma tenorral. Erdemem felett való Nagy J ó Uram, Fö Tiszteletű Superintendens! A ' cseh országi reformátusokat a' múlt hónapoknak elejin Tisztelendő Superintendens Uramhoz inviáltam, hogy leg a l á b b levelek által a' m á r nálok készen volt, a prédikátoroknak elszánt fizetést annak fel jegyzésével, h á n y prédikátor kívántatnék nékiek küldenék meg. H a meg tselekedték eztet kérem egész bizodalommal Tisztelendő Superintendens Uramat, hogy annak circumstantiáji és effectusai felöl engemet tudósítani ne terheltessék. Sollicitus vagyok én ezek eránt, mert tudom bizonyosan, hogy nagyobb része Cseh országnak igaz református és nem calixtinusok, a' mint némellyek tartyák. Nálam meg fordulásokkor is tapasztaltam, bizonyos relatióbúl is tudom, az is bizonyos, hogy sokkal népesebb és több ekklésiáink lesznek itten, mint sem Moráviában . . . Die eadem 2da Septembris vettem Tiszteletes Blasek Mihály uram levelét postán, mellyet 16a Augusti Szenitzérül is maga hazájából illyen tenorral. Fő Tisztelendő Superintendens Ür, erdemem felett való Kegyes Nagy J ó Uram! Volt szerentsém Fő Tisztelendő Superintendens U r hozzám botsálani méllóztatott drága levelét 14a hujus itten Szenitzén a' magán házánál illendő tiszte­ lettel vennem. Ugyanis minthogy Posonbúl tsak 9a hujus a' könyveimmel együtt ki indulhattam, remélen circa 25am Nosziszlón lehetek, és akkor az Űr nevében ottan az is leni szent szolgálathoz is foghatok. A z jávornyikiak tsak két mértföld­ nyire lévén az hazámtól, ma személlyekben meg látogattam őket, kik is, hogy mind Morváig nem küldöttek a' prédikátorért, a' volt az oka, hogy én utannam várakoztanak, úgy gondolkodván, hogy mivel ide közel esik az hazám, kéttség kivűl ő nállok maradok. M i n d azon által én nem is t u d v á n úgy a' dolgot, a' mint. vagyon, még Bétsben létemben tekintetes ágens úr szavára és reflexiojira tekint­ vén, Nosziszlóba ajánlottam magamat. Most azonban J á v o r n i k b a n tapasztaltam, hogy ottan szinte óllyan nagy szükség vagyon egy valóságos derék subjectumra mint akárhol, nevezetesen pedig ha németül is tudna. Mért nem tsak az hogy ezen tiszta ekklésia 's gróff Teleki Sámuel capitány úr ő nagysága jószága épen a' magyar és morvái granitzokon vagyon, de a' mellynek szomszédjába a' luthe­ ránusok, mihelyt meg tudták, hogy Posonyban vagyok, á m b á r a' lelkek száma az ő részekről k i nem tőit, tsak ugyan prédikátort bé vittenek, attól félvén, hogy ha mielébb bé m e g y ü n k , ők annak utánna nem boldogulhatnak. De ezenkívül valami egy órányira Szobotistó nevű várossában találtatnak mint egy 60 anabap­ tista famíliák, a' kik most a' magok vallása szabadsága kőrűl dolgoznak, de vala-

v ů b e c neodeslal a poslal K i n s k é m u pouze l a t i n s k ý list z 12. září 1782.

( T I R E K L Sarišský

Potok A XVIII 6730. M a ď a r s k ý překlad toTioto dopisu uveřejnil László F ö l d v é r y lékok

188

a csehországi

ev.

rej.

egyházak

történetéhez,

Sárospataki Lapok 1896,

v Ada­

str. 754—758.

mint magok jelentették a' mieinknek, hogy ha abban nem boldogulnak, minnyájan az helvetica confessió mellé állanak, azért erre nézye is igen jó volna, ha ide jövő Tiszteletes férfiú németül is tudna, mert ezen újj anabaptisták jobban szeretik a' német mint a' tót nyelvet. A z convetiót fel tettük, de tsak nagyából, minden accidentiák nélkül, a' mit bizonyosan és fixe bé vészen, de az is közel 300 rhénes forintok reá inégyen. A ' mi a' mestert és a' cántort illeti, most is v á g y n a k itt ollyatén emberséges emberek kőzőtlők, a' kik e' részben szolgálhal­ nak. A ' nélkül is dispulatio vagyon most Morvában az eránt, ha vallyon normális methodus szerint tanitsanaké a' mi mestereink is vagy tsak a' magyar országi methodus szerint. Prédikátorért pedig m á r most actu készülnek és 19. bizonyosan Jávornikbul k i is indulnak Miskóltz fele igyekezvén. Vagyon ezen kivűl egy kéré­ sek F ő Tisztelendő Superintendens Ür előtt, hogy térdelve imádkozhassanak a' templomban, melyről biztattam is őket, hogy minden bizonnyal meg engedtetik nékik, tsak hogy pro districtione alván éllyenek az uri szent vatsorával. Nem kűlőmben azon is reménykednek, hogy az régi könyveik hagyattassanak meg, a' minthogy a' mi symbólicus könyveinkkel igen szépen meg egyeznek — ellen­ ben az lutheránusok azzal pródállyák magokat, hogy a' régi könyveket mind k i veszik a' kezekből 's újakat substituálnak helyékbe. Már k i néztem Jávoraikból három jeles ifjakat, a' kiknek tanuláshoz igen nagy kedvek és igyekezetek volna, és a' leg közelebb elő adandó alkalmatossággal vagy Debretzenbe vagy Losontzra bizonyoson (!) expediálom őket. B r i n i dologrúl és állapatrúl (!) mind ekkoráig meg semmit sem hallottam. Minden orán v á r o m Bartušek J á n o s uramat 's ő kigyelmével akarok Nosziszlóba menni. Mihely pedig ő kigyelmétől valami bizonyost tudhatok, leg főbb és leg első kötelességemnek fogom tartani F ő Tisztelendő Ura­ mat, mind azokrúl annak valósága szerint tudósítani. Hogy pedig most hamar­ jában és tőkélletlenűl esett ezen levél Írásom arról alázatos engedelmet kérek. Magamat pedig kegyes favorában éz az Úr Isten előtt való szives ajánlásába Fő Tisztelendő Uramnál recomendalván, méj tisztelete mellet (!) vagyok Fő Tiszte­ lendő Superintendens Ür é r d e m e m felett való kegyes Nagy J ó Uramnak Szénitzén 16a Augusti 1782. Alázatos Szolgája Blasek Mihály, Nosziszlói helv, conf. szerint lévő ekklésiának lelki tahitója. M . p. N B . Vettem losontzi prédikátor és esperest Tiszteletes Szép-Laki Pál uram levelét, mellyet kellet (!) volna in diarum 28a Augusti inserálni, de onnan a' sok akkori dolog kőzött k i maradott, most azért ide irattatik. Fő Tisztelendő Superintendens Uram. Nékem különösen Nagy Uram 's a' Kristusban A t y á m ! Ezen szegény morvái emberek én hozzám is b é jővén a' felől való tudakozó­ dásra, nintsene valahol ezen a' tájon az ő nékiek rendeltetett prédikátor s a' mellet Fő Tisztelendő Superintendens Uram felé való czéllyokal jelentvén. Fiamtúl kül­ dött minapi levelemet m á r tovább is bátorkodom continualni. A mit abban

189

5:f

Tisztelendő superintendens Csernánszki ú r írására nézve tsak ugyanit (!) aképen lettem volt fel, m á r most bizonyosan tudjuk, hogy i'igy vagyon. Mert most leg közelebb küldött levelében genuine meg vallva, hogy a' tudva levő tzeremoníáknak reliquiáji miatt, az ő embereitűi mind a" Morvák mind a' Tsehek igen idegenek. Ezen kivűl irja áztat is, 's az Isten nevében kér bennünket, hogy embe­ rek formálásában gondolkodjunk. Most vette, azt irja, leg közelebb Prágábúl generális Wormser levelét, az is reménykedik, hogy valami módon küldjenek mentül h a m a r é b b két helveticae confessionis ministert, ott Prága kőrűl akarnának két ekklésiát formálni. Bár tsak az ágensünk eresztetnek jobban az illyen dolgok­ ban. A z által mind könnyebben manipuláltathalnának ezek. Nevezetesen m á r ágens ur a' nevezett úrral is correspondeálhatna, és tsak szükséges volna, hogy írna e' generális urnák arrúl a' Csernánszki uramnak jelentett dologrúl. A ' dominus Gált Csernánszki uram igen ditséri. Azt m o n d á most leg közelebb Selymetzen meg fordult egy emberünknek, hogy fél estztendőre perfieiállya magát a' tótban és leg először is a' selymetzi templomban probállya meg. Sietnek a' szegény emberek, többet nem irhatok. Szent dolgaira szükséges isteni kegyeimetet kíván­ ván, atyai kegyes indúlatiba ajánlott maradok F ő Tisztelendő Superintendens Uramnak alázatos szolgája Széplaki Pál. Losontzon die 26a Augusti 1782. 5/5

Die 3a Septembris. Még kezemhez nem jővén Tiszteletes Bunyitai J á n o s uramnak 5a Septembris irott levele, és nem tudv/ón semmit arról, hogy ő kigyelme egeszlen le mondott volna a' Morvában vagy Tseh országban való k i menetelrűl, írtam ő kigyelmének 3a Septembris és offeráltam Cseh országban lévő Szemtisch nevű helységben való prédikálorságot, egészlen inseráltam bétsi ágens u r n á k 20. Augusti Bétsbűl írott általam pedig 2a Septembris vett levelében, a' mit ir ágens ur méltóságos gróf Thun aequanimitássárúl és az oda menendő prédikátor eránt való jó indúlaltyárúl és hogy ezek is 300 rhénes forint offerálnának. Ezeket meg irván ő kigyelmének, kértem az Isten ditsőségehez való büzgóságára, hogy ezen ekklésiát acceptálná. Eadem die 3a Septembris. í r t a m Tiszteletes Szent Mártoni P á l uramnak í.utskára és offeráltam Morvábúl két ekklésiákat, hogy válaszsza akár mcllyiket a' kettő kőzzűl, akár Prosetint, akár Wanowitzet, meg irván azt is, hogy a k á r mellyiket választandja, a' Tekintetes Nemesi Vármegye tisztyeitúl passust vegyen magának és azzal erre Miskóltz fele tsak indullyon meg. M i n d ezen két leveleket küldöttem el nemzetes Molnár Sigmond uram pataki deák fiátúl és recomendáltam pataki senior uramnak, hogy sietve küldje el mind a' két helyre, a' mint 5 3

Superintendent Jan Cerňanský

se později

obrátil

s dopisem z B a n s k é

Stiavnice.

23. září í'782 přímo na Samuela Szalaye ( T I R E K L Sarišský Potok A XVIII 6749) a psal mu p o c h v a l n ě o Gaálovi a Bacsovi, kteří sc tam učili slovensky. 5 4

O generálu Wurniserovi

psal Ferdinand v posledních

190

H r e j s a, Vějiny

n o podpoře, kterou poskytl e v a n g e l í k ů m v Praze a okolí, české

evangelické

250 letech, Praha 1927, str. 44 n.

církve

v Praze a ve středních

Cechách,

hogy el is küldötte. Meg irván eszer 's mind senior uramnak azt is, hogy posonyi ágens ur tudósítása szerint a deákok kőzzűl kik nyertek passust az akadémiai k i menetelre. Die 3a Septembris vóll nálam Kaszás Mátyás nevű ifjú a bagameri oskola mester, de m á r papságra fel szenteltelett Sallai Sámuel uram űzenetivel, a' k i arra kért, hogy a' morvái ekklésiák kőzzűl ő kigyelme számára is edjet assignálnék. í r t a m is ő kigyelmének levelel, melyben meg irtani, hogy m á r Tiszteletes Slakta uramnak ajánlottam a' két ekklésia kőzött való választást, a' k i edjiket el választ­ ván, a' másik akár mellyik légyen offeráltam Sallai Sámuel uramnak, meg irván azt is, hogy túl a' Tiszán való Tisztelendő superintendens uramtúl vegyen attestálumot és azzal indúllyon meg érre Miskóltz felé. Ezen levelet vitte el Kaszás Mátyás, a' ki a' debretzeni collégiomban akar menni tanulás végett. Die 5a Septembris vettem bétsi ágens úr 30a Augusti irott levelét, mellben irja . . . Ugyan ezen levelében irja ágens ur, hogy 30a Augusti vette az I n g r o v i t z í a k levelét, mellyet a dominium directora irt. És oda is prédikátort kérnek, ezek szamára is mentül (!) hamarabb prédikátort küldjek. Ágens uram insinuállya, mert azon helységbéliek attúl félnek, hogy az ott szomszédságban be helyheztelett lutheránus prédikátor nagyon utanná vetette magát, az a' tájon levő, val­ lásunkon valóknak, hogy magához hodittsa, motskolódván ellenünk, hogy m i nem volnánk igaz evangyélicusok etc. Irja ágens úr, minthogy az ott való n é p mind számos, mind pedig in statu vagyon illendő fizetést fog rendelni a' prédi­ kátornak és az úti költséget is betsűlleltel meg fizeti. Irja azt is ágens ur, hogy nem tudja bizonyosan ez az Ingrovitz nevű helység Bélsben vagyon é vagy Mor­ vában, de a' jövő postán meg irja hol légyen.

55

Die 9a Septembris vettem tekintetes Tussai Tussai Márton ur levelet, mel­ lyet is illyen formán ir. Fő Tisztelendő Superintendens'Ur Nagy É r d e m ű J ó U r a m ! Múlt holnapnak (!) 15 dik napján Miskóltzról küldött levelét tellyes engede­ lemmel vettem, de mivel Tiszteletes Mihályi J á n o s uram által fel forditatván mind az deputationalis, mind az publicumnak Morvában m e n e n d ő uraimék tett determinatio, az miatt kéntelenítettem volt magához Fő Tisztelendő Uramhoz ő kigyelmeket le küldeni. Honnét is meg tért útlyokban az klobuki expressus is vélek jővén, először ugyan Miglélzen állapodott meg, hololt is két napok alatt várta Tiszteletes Mihályi uramat, harmad nap által menvén Bánótzra is, ottan, Tiszte­ letes Slakta Pal uramnak, mind beszedjét, mind személlyét nagyon meg kedvel­ vén, hozzám jött el, és akarattyát, azon ember előttem declarálla, én mind az által Tiszteletes Mihály uram haza jöveteléig in suspenso tartott, de tsak ugyan el jövetelével is elebbeni princípiumába maradóit, eléggé mondottam Fő TisztcPodtrženo v originále.

191

lendő Uramnak Tiszteletes Mihályi J á n o s uramnak Klobukra való el tőkéllett választását, arra az beszédemre is azt felelte, hogy F ő Tisztelendő Uram a' két személly kőzött szabad választásat méltóztatott néki engedni. Oskola mestert is kívánván vinni magával Tiszteletes Slakta Pál urammal edjűtt, született tót és jó cántor lévén választották magoknak Tiszteletes Galszélsi prédikátor uram fiát, Vásárhelyi Istvánt. R e m é n y i e m magam is azt felőle, hogy meg tettzvén Morva országa jövendőben jó subjectumunká lehet. Ekképen el látván az morvái expressusnak változhatatlan szándékát Tiszteleles Slakta Pál uramnak mesterével edjűtt instantanec (!) készülni hagytam, mivel azon morvái expressus felettébb sietteti dolgát. Parantsolatlya szerint F ő Tiszte­ lendő Uramnak mind az passualisokat k i fogom szerzeni (!), mind az pap el ma­ radandó ekklésiák dolgában ezen folyó holnapnak Gdik napján Tiszteletes inspector uram állal tejendő concursusunkban mit végezhettünk, circa 18um praesentis személlyem szerint fogom alázatosan referálni. Addig is magamat tapasztolt (!) gratiájában ajánlván vagyok F ő Tisztelendő Superintendens Uramnak alázatos szolgája Tussay Márton, Tussá Újfalu. Die 5a Septembris 1782. Die 9ta Septembris vettem Tiszteletes Bunyitai J á n o s ur levelét a morvái oda járt expressus ember által, mellyel irt 5ta Septembris Miglétzrül, a kinek ismét 3tia Septembris irlam vala, hogy ha m á r a klobuki eklésiát nem akarná acceptálni, offeralom a ehwalatitzi cseh országi eklésiát. E z a Tiszteletes Bunyitai ur most azt irja, hogy haza menvén Migletzre a klobuki expressust Bánótzrúl Tiszteletes Slakta uramtúl magához hivatta, kinek is Palakon egy napi mutatásá­ nak okát elő beszélvén, magát Klobukba való szolgálatra ajánlotta és Ígérte, hogy mihelyt tekintetes Bernáth Ferentz uram mint Tekintetes Nemes Vármegyének deputatusa Tekintetes Nemes Szabólts vármegyébül haza jövend (akinek is hirc nélkül nem indulhatna, mint hogy gyermekei inspectióját is azon úrrá bizná), azonnal meg indul, és 18um Septembris Kakban leszen. — M e l l y maga aján­ lására, a mint Bunyitai uram irja, a klobuki expressus azt monda: énnékem adták általa halalmát, hogy aki nekem tettzik, azt válaszszam, azt vigyem. Kinek Bunyitai ur azt felelte: No édes Mátyás gazda bizvást viheti kend Tiszteletes Slakta Pál uramat, ezer szerentsét kívánok kegyelmeleknek. E z igy meg lévén. Én magamat (igy ir Tiszteletes Bunyitai ur) Tisztelendő Superintendens U r előtt sincere declaralom, hogy sem Cseh országban, a hová az előtt is menni soha legkisenb szándékom is nem volt, sem Morva országban többé nem megyek. És instálom Fő Tisztelendő Superintendens Uramat, méltózlassék többé velem nem is parantsolni. Mellynek alázatos meg jelentésével maradok Miglétz 5ta Septem­ bris 1782 alázatos szegény szolgája Bunyitai J á n o s . Ezt a levelet hozta hozzám a klobuki követ Jedlitska Mátyás estve 9a Septembris és meg beszelvén, hogy járt oda, mind Bánótzra Tiszteletes Slakta uramhoz, mind Migletzre Tiszteletes 56

Až sem p s á n o rukou dalšího druhého opisovače.

192

B u n y i l a i urammal mitsoda discursusa volt. Dilsértc Tiszteletes Slakla uramat, hogy vélle kegyessen és Szent Irásbúl sokat beszélgetett, és hogy a tóth nyelvet épen azon dialectuson szóllya, a mellyel élnek a Klobukiak, azért meg szerelvén 6 ke­ gyelmét, az hivatalt is meg adta ő kegyelmének és az indulás lerminusárúl is vélle végezett, hogy a jövő vasárnap 15ta Septembris Kakban jöjjön Tiszteletes Slakta uram és más nap hétfőn (!) ide Miskólczra, hogy innen a m á r Kakban meg fogadott szekerén Morvában indulhassanak. Die Wma Septembris. Hogy tegnap estveli beszédeit a morvái exprcssusnak meg hallyák magán hazához hivattam Tiszteletes Baksay Sigmond és caplan Bátori Mihály uraimékat, véllek együtt Vadnay András urat és előttünk elől beszéltetlük a klobuki követtel, m i n e m ű beszélgetése volt nékie Tiszteletes B u ­ nyitai urammal Miglétzcn. E z az ember mint kegyes szelid, együgyű ember előliünk lelke esmeretinek tisztaságábúl, azon beszédeket igy adta elől. Vétkez­ nék az Isten és lelkem esméreti ellen, ha igazat nem mondanék. A mint volt a do­ log, úgy beszéllem. (NB. E z a .ledlilska Mátyás értelmesen tud magyarul beszélleni, minthogy gyermekségétül fogva Kakban lakozott, nevekedett, és tsak a múlt télen ment Klobukban maga régi hazájában lakni.) Ezeket bészéllette előttünk. 1. Mihelyt szembe jött Tiszteletes Bunyitai urammal, ő kegyelme igy szóllolt a követnek: Ugy hallom zab kenyeret esznek Klobukban. Mellyre a követ azt monda: ha az Isten az emberi arra hivja, azt is meg kell enni. É n ugyan soha zab kenyeret nem ettem. Nallunk búza is, ros is, zab is terem. 2. Kérdi Tiszteletes Bunyitai ur laknaké ott Klobukban urak? Melyre felel a követ: Minállunk egy ur sem lakik, hanem tsak egyforma gazdák, de azok jó gazdák. Továbbá 3. Tsak mind a földnek termésérül és jövedelmérül tudakozván Tiszteletes Bunyitai ur, ezekre azt mondja a követ. Tiszteletes ur tsak mind a külső világi dolgokrúl tuda­ kozódik, jobban szeretném ha a Szent Irásbül hallanék kegyelmedlül valami jó dolgot. Illy beszédek után a követ Jedlitska Mátyás mondja Tiszteletes Bunyitai uramnak k i megyek egy kevéssé a k o n y h á b a n pipázni és mikor olt. pipát, gyújtott volna, maga is k i ment Tiszteletes Bunyitai ur az alatt. 4. Meg jővén a Bunyitai ur fia a malombúi valami kevés lisztet hozván, Bunyitai ur nagy exclamatioval igy szólla: F i a m ! Ugy elijedek, ugyan reszketek miatta, azt gondolám, hogy meglátálak, hogy megint valami cseh országi vagy morvái ember jö hozzám. Mellyne Jedlitska Mátyás el tsudákozván azt monda Bunyitai uramnak: Tiszte­ letes ur nints kendnek hili, nem kellene azon meg ijedni, ha Tseh országbúi vagy Morvábúl jönnek is ele. 5. Azt is előlbeszéllette azon sokszor nevezett követ, hogy hallgatta Tiszteletes Bunyitai ur könyörgését, de alig értette harmadik tóth szavát ő kegyelmének, a Tiszteletes Slakta Pál u r a m é t pedig minden szóban meg értette. És hálákat adott az Istennek, mind tegnap eslve elöltem, mind ma ellőttünk, a kik együtt voltunk, hogy olly nagyra vágyó embert az Isten közikbe prédikátornak nem adta. És ugyan ezért is mondotta Tiszteletes Bunyitai uram-

13

Maďarská reform, inteligence

193

nak, midőn magát in speciem ajánlotta a klobuki eklésiában, hogy azt viszi,, akit akar, mert a klobuki eklésia abban őtet úgy botsátotla el. így lévén azért a dolog. K ö n n y e n lehet által látni, hogy Bunyitai uram ezzel a Klobukban való maga ajánlásával tsak tsinált a dologban, mert ő kegyelme még 23tia Augusli hozzám irott levelében egeszlen k i mutatta, hogy a klobuki eklésiában való menetelre nints kedve. M i n d pedig 28va, midőn Slakta Pál urammal és Szent Mártom urammal a gesztelyi h a t á r b a n öszve találkoztuk, akor is le mondott róla és jóvá hagyta, hogy én Slakta uramnak ajánlottam a klobuki eklésiát, olly speciális conditióval, ha ugyan tsak Bunyitai ur nem acceptalná, a mint m á r íellyebb sok hellyen ezen diariumomban arrúl emlékeztem. M i n d pedig 29a hozzám érkezvén Bunyitai ur Miskólczra, a midőn a dolgot elő beszéllettem, abban is meg nyugodott. Azért épen rendeletlenül tselekedett ő ke­ gyelme, hogy minekutánna illy circumstantiák között Slakta uram azon eklésiai szolgálatot fel vállalta. Azután magához hivatván Banótzrúl Slakta uram házátúl a követet, akor ajánlotta magát a klobuki eklésia szolgálattyára. Mellyet ha szívesen és valóban akart volna tselekedni, kéttség kivűl olly haszontalan kér­ désekkel és olly contemtussal a követett nem kívánta volna szomoritani és meg búsitani, aki előttem mondotta, hogy sirt is m a g á b a n hallván Bunyitai uramnak illy kényes contemtusbúl származott szavait. Mellyért méltó Bunyitai ur canonica animadversiora. Dia 10a Septembris ismét vettem Bunyitai J á n o s uram levelét, mellyet válaszol azon levelemre, mellyben ő kigyelmének ajánlottam vala Cseh országban a' Szemtisch grof Thun jószágában levő ekklésiát Mellyet illyen választ ir. Fő Tisztelendő Superintendens Uram, érdemem felett való Drága Nagy J ó Uram! A ' klobuki haza tért Mátyás nevezetű expressus által 5a praesentis datált F ő Tisztelendő Superintendens Uramnak inviált levelemből bőltsen által fogja Fő Tisztelendő Superintendens Uram érteni helyes okomat, mellyért nem Cseh országba, a' hova menni soha kedvem nem vólt's nints is, de Morvában is m á r menni semmi kedvem nints. Nagy el pirúlással kellett emiitett expressus embertől szembe hallanom, hogy Morvába nyelvemet, annyival inkább Tseh országba, az holott tsinosabb mind a' nép mind a' nyelv, meg nem fogják érteni. Arra pedig magamat bizonnyal nem Ígérem, hogy m á r vénségemben tanúllyak nyelvet. Kűlőmben is Szemtisch helységben 's kőrnyűle lévő tájra nem tótul tsak, hanem németül tudó ember kívántatik, a' minemű qualitással fel ruháztatott ember Tisz­ teletes Gatsalyi Mihály uram. A ' midőn irántam lévő kegyes atyai jóra tzélző indúlattyát hálaadó szívvel v e n n é m , magamat alázatos ajánlásommal tapasztolt szives favoriban rekesztem 's maradok Fő Tisztelendő Superintendens Uramnak alázatos szegény szolgája Bunyitai János, Miglész (!) 5a Septembris 1782. 57

7

194

Až sem p s á n o rukou Szalayovou.

. . . Die 10a Septembris vettem pataki professor és rector Tisztelendő Szent Győrgi István uram levelét de dato Sa Septembris, melyben irja, hogy a' melly két pataki deákok Selymetzre kűldettetnek tót nyelv tanulása végett, azoknak a' nemes callegyiom cassájábúl adottak 20 forintot, most ismét circa 19um Augusti irtak újobban levelet Tisztelendő professor uramnak, melyben több költséget kérnek, de mivel a' collegyiom cassája üress, a' mint irja ő kigyelme, tehát engemet k é r ő kigyelme,. hogy azok számára meg kívántató költségről tennék bizonyos rendelést! H a most kész pénzt nem lehetne is küldeni, tsak a' securat.oria levelet küldenénk is selymetzi supecintendens Csernánszki uramnak, most az is elég volna. — E ' mellett irja, hogy a' gálszétsi prédikátor Tiszteletes Vasárhelyi István uram volt titulált professor uramnál, a' k i meg egyezett abban, hogy a' fia Tiszteletes Slakta Pál urammal k i mennyen Klobukban oskola mester­ nek, de ú g y hogy ha ott a' lakást meg nem szeretné, a collegiumban való viszsza jővésre szabadsága engedtetnék, melyre Tisztelendő professor uraimék is reáállottanak, és ezt a' levelet mind azon ifjú felől, a' k i m á r k é t esztendős pataki, mint interimale testimoniumot úgy küldötte hozzám Tisztelendő professor uram. 58

Die 10a Septembris vettem bagameri oskola mester Sallay Sámuel uram levelét, a' kinek minap Kaszás Mátyás által irtam volt levelet, mellyben offeráltam a morvái ekklesiák kőzzííl egyiket, úgymint Vanovitz vagy Prosetin helységben, most irja, hogy szívesen el megyén, de reményli, hogy Prosetinbe succedál, a' melly majd attúl válik meg Tiszteletes Szent Mártoni P á l uram mellyiket v á lasztya, mert az első választást régen Tiszteletes Szent Mártoni Pál uramnak ajánlottam, minekelőtte vettem volna Sallay Sámuel uram levelét. :

Die 11a Septembris vettem tekintetes Kátsándy Lászlóne aszszonyom levelét, melyben arra kér, mint hogy a' predikátorja Tiszteletes Kováts Ferentz uram Cseh országban el ment, tehát rendellyünk Kementzére prédikátort, maga az aszszony projectálta vagy a' sajó keszi mestert Takáls nevezetűt vagy pedig Tiszteletes Mihályi László uramat, de ú g y hogy a' leányát férjével edjütt, mint hogy a' férje orosz valláson van, Kementzére ne vigye. Erre a' levelére az aszszonynak ezt a' választ adtam, a' mint következik. Tekintetes Aszszony etc. Hozzám tegnap előtt írni méltóztatott úri levelét a Tekintetes Aszszonynak vettem minden tisztelettel. E n magam is szivem szerint szánom, hogy olly kedvelt 6 8

Při přípravách k odchodu m a ď a r s k ý c h r e f o r m o v a n ý c h kazatelů a učitelů do č e s k ý c h

zemí byl Szalay se S z e n t g y ó r g y i m jako rektorem šarišskopotockého kolegia ve stálém styku, jak o tom svědčí např. Szalayovy dopisy Szentgyorgyimu z 31. srpna, 23., 25. a 29. září, 2., 10. a 17. října 1782 (k Sz, T I R E K L Sarišský Potok A XVIII 6750, a' R u k o p i s n é oddělení knihovny k a l v í n s k é h o kolegia v Sarišském Potoku K t . 864/101—104, 106—107) a o d p o v ě d i Szentgyorgyiho z 1. října a 4. prosince 1782 ( T I R E K L Sarišský Potok A XVIII 6755 a A X I X 6853). I s t v á n Szentgyórgyi

(1736—1799), od roku

1767 profesor na r e f o r m o v a n é m

v S a r i š s k é m - P o t o k u , autor učebnic filosofie a logiky. (Jenó

kolegiu

Z o v á n y i 1. c , 447—448.)

195

predikátorjálúl a' Tekintetes Aszszonyíiak meg kellelt válni. De mit van mit tenni, az holott az Isten ditsőssége azt kivánnya. M i ha nehezen is és valamelly késed­ eleméi is tsak ugyan találunk magunk között valamelly arra való embereket, de azok az éhező és szomjúhozó lelkek még eddig kivüló'ttűnk sehol olly prédiká­ torokat nem találtak, a' kiknek szolgálattyokkal illy szent igyekezetekben meg vigasztaltathattak volna. Miólta a' Tekintetes Aszszony tiszteletéhez Miskóltzon szerentsém volt, Tseh országbúi ismét két nevezetes helyekről érkezett prédi­ kátort hivó levelűnk, a' mellyeknek egyikében 4000 lelkek várják a' prédikátori Szentisch [!] nevű helységben és körülötte lévőkben, mellyek gróf Thún dominiumjában vágynak. Egyebütt is akarnál Prága kőrűl két ekklésiákat formál­ ni, de tőlünk épen nem lelik most tőbb mint a' kiket k i rendelhettünk, talám az Isten készít többeket is, Isak egy esztendő allatt is . . . Miskóltz 11a Septembris 1782. . . . Copia datarum ad Clarissimum Dominům Michaelem Blasek ad Nosziszló anno 1782 die 23. Septembris. Tiszteletes és kűlőnős bizodalommal való Nagy jó Uram! Szenitzérűl 16a Augusti hozzám irott érdemes levelét Tiszteletes Nagy J ó Uramnak Kigyelmednek vettem 2da Septembris illendő betsűlettel. Minekutánna m á r a' jávornyiki communitásnak érdemes követtye el is indult innét Tiszteletes Breznai István urammal edjú'tt és azért is ő Kigyelmektűl nem is küldhettem válaszoló levelet. Már a' levél vétele előtt is őrömmel hallottam, abbúl pedig bizonyosabbá lételvén annál nagyobb vigaszlalásommal értem, hogy Tiszteletes Nagy Jó Uram m á r benn vagyon a' noszislai szent eklésiának szolgálaltyában. Az Isten a' maga el kezdett szent és nagy munkáját vigye ló'kélletességre Tiszleleles Nagy J ó Uram és tőbb oda ki botsatattott atyánkfiainak az Islcn azon új plántalásban való hűséges forgolodasok által. — Már a' mint kezdem említeni Tiszteletes Breznai István uram el ment innét még 30a Augusti és el is hiszem helyben is vagyon. E z betsűletes jó erkőltsű ifjú ember, de azt meg vallya maga is, hogy még a' tóth nyelvben nem annyira gyakoroltatott. Magyar nyelven •ugyan szép actor és itt Miskóltzon gyakorta dilséretesen predikallott, de n e m gondolhatom, hogy a' tólh nyelven való predikállásra az a' leheltsége légyen még most, de remény lem, nem sok idő múlva ahoz is hozzá szokik. Azért én arra kérem Tisz­ teletes Nagy J ó Uramat Kigyelmedet, mint hogy ott Kigyelmed esmeretes, m i n i maga hazájában és a' népnek is Kigyelmedhez nagyobb confidentiája vagyon, méltóztasson, mind nevezett Tiszteletes Breznai uramat maga tanálsával vezé­ relni, mind a' népet, ha valami idegenséget tapasztalna Tiszteletes Nagy J ó Uram bennek, tsendesiteni ő kigyelme eránt. Mert ez magunknak is nagy szomorúsá59

5 9

O p r v n í c h dojmech v J a v o r n í k u psal István Breznai odtud ihned po s v é m

10. září 1782

legia Sarišský Potok Kt. 864/105. Tento list otiskl Imre megy, Az' Üt 1955,

196

příchodu

superintendentu Szalayovi. (Viz R u k o p i s n é oddělení knihovny kalvinského č. 4.)

C z e g 1 e, Breznai István

ko­

Morvába

gunkra vagyon, hogy azon nyelven tó'kélletesen szólló subjectumáink ninlsenek. Most ugyan egy néhány betsűlletes deákok készítik magokat, a' kik nem sokárra ki kííklet 1 élhetnek a' szent szolgálatra. Vagyok mind Tseh országbúi, mind Morvábúl requisitus, hogy küldjek prédikátorokat, de m á r most úgy k i fogytunk az alkalmatos személlyekre nézve, hogy többet mostanában állig küldhetünk. Tseh országban m á r el indult Tiszteletes Kováts Ferentz uram Richenburgban. Induló félen vagyon Tiszteletes Jessenius Joel uram, ugyan Tseh országban Chwalatitzban. Kellene küldenem ugyan oda Szemtischben, de nagy gondban vagyok, kit küldjek. Hirre adtam Tiszteletes K á r m á n J á n o s uramnak, a' k i ha magára válalná betsűletet vallánánk véle, de m é g semmi tudósítást nem vettem megyené vagy nem. Morvában m á r Tiszteletes Nagy J ó lírámon kivűl J á v o r n y i k b a n vagyon Tiszteletes Breznai István Uram, most megyén Klobukban Tiszteletes Slakta P á l uram. E ' héten meg indul Wanovitzban Tiszteletes Szent Martoni Pál uram. í r t a m Tiszteletes Sallay Sámuel uramnak is és vettem is válaszát; ez fog menni Proszetinben. Vettem bétsi ágens úr levelét ez elölt kevés napokkal, insinuállya az ingrovitzi communitást. Nem tudok, kit küldeni, ha tsak az Isten reménységünk kivűl valakit nem rendel. Ide pedig igen szükséges volna, mert a' mint magok az ingrovitzi elől járok ágens úrhoz irott levelekben panoszolkodnak, az ott szomszédságban levő lutheránus prédikátor nagyon utánna vetette magát, hogy a' m i vallásunkon levő népet magahoz hodittsa, motskolódván ellenünk, hogy m i nem volnánk igaz eyangelicusok. Igen szükséges volna, ha Tiszteletes Nagy J ó Uram ezeket vigasztalná és erősítené, hogy légyenek j ó hitben és reménységben, mihelyt az ement emiitett jó deákok a' tóth nyelvet meg tanúllyák, a' kik most Selymeizen vágynak, mindjárt kőzikben küldjük az egyiket. M a r édes Tiszteletes Nagy J ó Uram az Isten kezdett k i küldeni munkásokat a' maga ott levő szőllőjében és többeket is fog küldeni, de igen szükséges, hogy egyet értő elmével, indulattal munkálkodjanak az Isten házában, hogy valamelly viszsza vonással kárt és botránkozást ne tegyenek az Isten népe kőzött. Erre minden k i menő atyánk fiait az Ürnak nevében intem és kérem. É s e' végre adtam k i valamelly Reflexiókat instructio formában, mihez tartsák magokat abban az újonnan instituálandó ekklésiában. Ezt meg küldöttem Tiszteletes Nagy J ó Uramnak Kigyelmednek is. Sem Kigyelmednek, sem a' tőbb atyafiaknak nem úgy adom mint tőrvényt, hanem mint tanátsot. H a ezeken kivűl m é g többet lát kigyelmetek, az oltvaló ekklésiáknak circumstantiájókhoz képest lehet magok kőzött tőbb constilutiokat is tenni. De mindenek felett arra kérem Tiszteletes uraimékat kigyelmeteket, hogy a' liturgiákban vagy agendákban mindenütt uniformitást tartsanak,mert az a' gyenge kő(z)ség.ha valamelly difformitást observál, 00

6 0

Reflexiones ad facilitandas fune:tioncm ecclesiasticam V . D. Mínistrorum ad Ecclesia9

in Regno Bohemiae et Marchionatu recenter evocatorum,

accomodatae.

Moravia Helv. Miskovec

Coníessioni addictarnm administranda9,

1782. (Rukopis v T I R E K L

Sarissky

Pótok

A X X 7415.)

197

abban meg űtkó'zik és abbúl nagyobb dolgok felől való kéltséget vészen szivében. A z indiferens caeremoniaka t, bízvást a' népnek is meg lehet engedni, mint a' térden álva való könyörgést. De errú'l és többekről is lettem emlékezetet a' Refle­ xiókban. Talám lészen alkalmatossága Tiszteleles Uramnak Kigyelmednek, hogy ezek felől a' maga értelmét énnekem meg Írja, és kérem is ne légyen terhére azt meg tselekedni. Igyekeztem F ő Tisztelendő Superintendens Szilágyi Sámuel u r a m m a l errúT heszélleni, de érre [!] alkalmatosság eddig nem adódott; re­ m é n y l e m az is lészen. De én úgy tartom, hogy m é g magok kőzött társaságot formálhatnak kigyelmetek, hasznos lészen ezek szerint magokat és az ekklésiát igazgatni. A z Ür Isten tegye áldott a' kigyelmetek minden munkáit. A ' maga szent neve ditsősségére m a r a d v á n állandó szeretettel Tiszeteletes Nagy J ó Uramnak Kigyelmednek tőkélletes igaz szolgája Szalay Sámuel. Miskóltz 23a Septembris 1782. Dia 5ta Novembris haza érkezvén Bajról itt találtam házamnál Tiszteletes Kováts Ferentz és Yitzenlz Mihály uraimék Chronábul [!] Tseh országbúi irolt és postán jött levelét illyen tenorral! . . . . . . Die 9a Novembris írtam illyen válaszoló levelet Tiszteletes Kováts és Vitzentz uraiméknak K r ó n á b a n . (!) Die 25a Oclobris Tseh országbul Kronábul datált és mind Tiszteletes Kováts Ferentz uram, mind Tiszteleles Vitzenzi [!] Mihály uram nevekkel irott levelekéi Kigyelmeteknek postai alkalmatossággal vettem egész belsűlettel 5ta Novembris. A z Istennek nagy nevét áldom azért és könyörgésemmel is kértem, hogy Kigyelmeteket terhes utazásokban meg segitette és helyben vezérletté. Ertem minden kőrnyú'll álló dolgait a' Kigyelmetek be érkezésének és Kigyelmetek felől ottan lett rendelés tételeknek. Igen jól esett, hogy mind a' méltóságos gróf, mind a' méltóságos pűspők ur együtt lehettek Kigyelmetek állandósága és lakozásoknak helye felől rendeléseket és hogy a Felséges Cseh országi Gubernium előtt is . . . legitimatio tétettetett. Adjon az Isten kegyelmét, erőt és . . . segedelmet azon tőmenteni [?] sok helyek kőrűl való hasznos és idvességes szent szolgálatra Kigyelmeteknek. Édes Tiszteletes Kováts Ferentz Uram, tsudálkozva értem, s mások is vélem edjűtt, olly sok ezer lékek kőrúTvaló terhes munkálkodását Kigyelmednek, és meg vallom féltem is Kigyelmedet az el viselhettetlen tehertől, azért árra kérem Kigyelmedet l m o / Írja meg ezt Kigyelmetek énnékem mentül h a m a r á b b , annyi 61

e 2

6 3

6 4

6 1

Samuel Szilágyi (1719—1785) byl superintendentem v zátiské reformované superinten-

denci v letech 1765—1785. Je z n á m také s v ý m p ř e k l a d e m Voltaira do m a ď a r š t i n y Voltér urnak Henriása, Pozsony 1789. (Viz Jem'í zetés

a magyar történelem

Z o v á n y i 1. c , str. 458 a Domokos K o s á r y, Beve­ és irodalmába

II, Budapest 1954, str. 305.)

6 2

Tento dopis se v S z a l a y o v ě deníku nedochoval.

6 3

Text originálu na tomto místě zničen.

6 4

198

fonásaiba

Totéž.

«zer lelkekhez hány prédikálor és azoknak hol lehetne bizonyos lakások, mert «nnyivel Kigyelmed bizonyosan nem bir. Azok az helységek pedig adják neveiket Kigyelmednek, a' kik még olt a' tállyán prédikátorokat kívánnának hívni és azokat maga bizonyos levelével jelentse meg nékem, hogy szokott attestatummal tudhassak bizonyos prédikátori hová és melly helységben utasiUmi, mert m á r Isten kegyelméből készültek vagy négyen olly betsűlletes előkellő pataki deákok, a' kik uj esztendő utan meg indulhatnak. Azok kőzött Csider Imre uramat szántam gróf Thun jószágában Szemtischben, minthogy oda régen va.gyunk m á r requisitusok, de még eddig a' subjeclumoknak ritkasága és keszűletlensége miatt illendő subjectumot oda nem botsathattunk. Már ez a' betsűlletes ifjú alkalmasint a' nyelvet meg tanulván Karátson után mindjárt fog indulni. Ezt ugyan bétsi ágens u r n á k is meg irom, de Kegyelmedet is kérem, azon szemtischi communitást ne sajnállya Kigyelmed sok dolgai kőzött is ezen dologról tudósítani, engemet is hasonlóképen tegyen bizonyossá Kigyelmed, még ezen kívül meg irván, mitsoda helységekben kellessen prédikátorokai küldenem, mert lesznek vagy négyen, a' kiket k i kűdlhetűnk. 2o/ U g y veszem észre ezen levelbűl, hogy Tiszteletes Vitzentz Mihály uram talám maga is, hogy prédikátori hivatalra adja magát szükséges lészen és irja, hogy m á r eddig is keresztelésben és egyébb functiókban szolgálatot is tett, de ha szintén oskola mesteri hivatalban szolgálna is egy darab ideig tsak ugyan szük­ séges lészen in collegatu Kigyelmed mellett illy sok ezer lelkek kőzött szolgálatot tenni. írja Kigyelmelek azt is, hogy Tiszteletes Jessenius uram 18va Octobris Kigyelmetekkel edjíílt lévén, az én tőllem adatott agendákat és instructiót Kegyel­ metekkel communicalta. A ' m i az instructiót illeti, abban semmi sints, a' m i a' szokott canonainkban nem volna, hanem az tsak arra való, hogy azokban az újonnan fel állítandó ekklésiákban az uj prédikátoroknak mire lehessen figyel­ mezni, a' mint annak olvasásából által látja Kigyelmetek. Már értem azt az •edjet, hogy a' méltóságos pűspó'k rendeléséből a' stóla tsak ugyan meg marad a' plébanus uraknál, a' mint itt Magyarországon is, míg m á r ő Felségének arrúl kűlőmbőző parantsolattya nem érkezik. Az házassági dologról is kétes voltam, ha ott Cseh országban corporali iuramento interposito esiké az házassoknak egyben adása, de ugyan a' Kigyelmetek levelébűl látom, hogy eskelés által megyén véghez. E g y é b b dolgokra nézve pedig a' mint azon instructioban fel tettem, ha a' szent minisleriumnak betsűletire és az ott lévő gyenge lelkeknek idvességekre fordithaltya Kigyelmelek azon instructionak punctumail igen ke­ gyesen és istenesen fogják . . . és serkengetvén, hogy minden munkájok és magok viselése . . .' azon népnek idvességes hasznával meg egyező légyen, addig is míg már Felséges urunk Kigyelmetek közölt is valamelly ecclesiastíca iurisdicC j

56

<* Totóz. 0 6

Totéz.

199

tiot fog fel (állítani, a' mint hogy hallyuk is, hogy a' lengyel országi ius ecclcsiastieum protestanlium fog Cseh országban és Morvában törvényül teleltetni. A ' mi az agendákat illeti, tsak árra kérem Kigyelmeteket, hogy mind keresztelésben, mind az ur valsorájanál ki szolgáltatásában uniformitást tartsanak, mert az kön­ nyen meg eshetik, hogy ezekben való difformitás azoknak a' gyenge lelkeknek hamar botránkozásra való alkalmatosságot szolgáltathat, mellyet minden módon kerülni szükséges. Nem tsuda, hogy a' mint irja Kigyelmetek, a' szent Dávid soltárait a' szokott frantzia nótákon nem tudja is még a' nép énekelni, mert több 150 esztendőjénél, mióka ő közöltök a' közönséges éneklés és isteni tisztelet meg szűnt, azért azon légyen Kigyelmetek és a' kik oda menendők is, hogy avagy tsak a' kőnyebb notáju énekekre, most eleinte szoktassák a' népet, még m á r éneklő mesterek is állíttathatnak elő. A ' könyörgésekkel pedig, a' mint az instructiókban is fel teltem, hét kőz nap is jó lész az ő szokott kőnyó'rgéses könyveik szerint élni, ha látlya Kigyelmetek, hogy ahoz hajlandóbbak. A ' könyörgésben való gestus pedig, akár térden akár fenn álva légyen, mind egy, minthogy a' Morvaiak is jelentették előttem, hogy a' térden álva való könyörgés kívánnák követni. Azt is ne sajnállya meg irni Tiszteletes Uram Kigyelmed rend szerint h á n y filialis ekklésiája lészen Kigyelmednek és hogy az a' 400 rhénes forint, a' mellyrűl ir Kigyelmetek tsupán tulajdon magát illeti é Kigyelmedet, vagy közős Vitzentzi (!) urammal és hogy járul é ahoz valami accessorium, fa, ke­ nyérnek való etc. Tudom, hogy az a' kegyes nép most minden javait (!) közli Kigyelmetekkel. Adjon a' kegyelemnek Istene nevekedésl a' Krisztus Jésus orszá­ gának, Kigyelmeteknek pedig mennyei erőt, segedelmet terhes munkájuknak hí­ ven való folytatására. A ' meg irt dolgokról való tudósítását pedig Tiszteletes Nagy J ó Uramnak Kigyelmeteknek mentül hamarabb el várom, hogy a' k i küldendő atya fiaknak dolgát is a' szerint alkalmaztathassam. Maradván Miskólcz 9a Novembris 1782. 67

Die 10a Novembris 1782. Ezen levelet vitte el Tiszteletes Sallai Sámuel ur, akit attestatummal küldöttem Morvában Proszetinben, és véllc együtt oskola mesternek, Lossontzrúl hozzám illendő testimonialissal, mind Tiszteletes esperest Széplaki Pál uramtúl, mind az oskola professorátúl Tisztelendő Farkas uramtúl küldettetett iffjat Miklós Jánost, olly véggel, hogy valahová oskola mesterségre küldjem Morvában, azon szerint el is küldöttem. Lásd fellyebb a Morvában és Tseh országban k i küldettetett atyafiaknak l a j s t r o m á b a n . Die 8a Decembris. P a t a k i . . . Tsider Imre és Ballá István uraimék hozzám 68

6!}

6 7

Až sem

psáno rukou jiného opisovače. Lengyel országi ius

ecclesiastícum protestan-

tium — Szalay měl zřejmě na mysli toleranční předpisy, jimiž udělila Marie Terezie r. n á b o ž e n s k o u svobodu disidentům na p ů d ě polské Jednoty bratrské,

200

Praha 1957, str.

(srov. k tomu např. R. Ř í č a n ,

397).

6 8

Tento seznam ac v S z a l a y o v č d e n í k u nezachoval.

8 9

Text originálu je na tomto místě zničen.

1768 Dějiny

•érkezvén, akik m á r az eló'lt magokat resolvahak a Iseh országi és morvái eklésiák szolgálaLlyára, és olly véggel jöttek, hogy egyik Pétzelben, másik Pándon a karátsonyi innepeket el töltvén onnan egyenesen fel m e n n y é n e k a magok szolgálattyoknak fel vételére. Ezen az okon ugyan ezen napon 9a Decembris Tiszteletes Baksai Sigmond, Miklós Sámuel és Bátori Mihály u r a i m é k a t magamhoz hivat­ ván, a nevezett két iffjakat canonaink szerint examinalván az egész theologián által, approbatiot nyertének és a szolgálatra ordinaltuk, consecraltuk, és a for­ malat is ki adtuk, úgy mint Tseh országban a szemtischi eklésiában való hivatalra Tiszteletes Tsider Imre urunknak és Morvában a wanovilzi eklésiában való szol­ gálatra Tiszteletes Ballá István urunknak. E melleit mind a kettőnek a szokott altestatumol k i adván, más na]) 10a Decembris pesti land kotsival innen el mentek. Ezeken kivííl írtam dolgaikban más leveleket is. Die 9a Decembris irtam levelekéi, egyiket Tiszteletes Blasek Mihály urunk­ nak Nuszlauban, másikat Tiszteletes Breznai István uramnak Javornyikban, és «zeket vitték el kaki lakosok, akik magok lakásaikat elébbeni hazájakban (!) M o r v á b a n vitték állal. Ezeket a levelekel pedig ilt lakos Novák Márton ur adta azoknak kezekben. Tiszteletes Blasek Mihály uramhoz írott levelemnek lenora és summája ez. Die 12. Decembris . . . Ezen az héten ab 9a Decembris m é g máig tart a Te­ kintetes Nemes Borsód Vármagye gyüllése, mellyben . . . a tseh országi és morvái communitasokban k i mehető subjectumoknak syllabusál is bé adtam más parantsolat szerint és találkoztak 20 pataki deákok, akik közzül, k i hamarabb, k i későbben, amikor el készülhetnek, k i fognak menni. Azok közzül most közelebb 8a Decembris kettőt examinaltuk és approbatiot n y e r v é n ordinalluk, vagy con­ secraltuk a prédikátori hivatalra, kik közzül egyik Pélzelben, másik P á n d o n fogják a karátsonyi innepet el tölteni. A neveik Tsider Imre ur, ez rendeltetelt Tseh országban Szemtischben, a másik Ballá István ur, ez rendeltetett Morvában Wanowitzben. K i k mind ketten karátsony után mindjárt fogják uttyokat venni Béts felé. Ezeknek dolgaikat kérem nagy bizodalommal méltóztasson az ur maga bőlls tanátsával vezérelni. Miskólcz 13. Decembris 1782. Die eod. Posonyi ágens Mihályfalvi J á n o s urnák írtam levelet, mellyben meg írtam a fundatiokrúl való relaliomat a vármegyére és a k i m e n ő subjectu­ moknak syllabusát a felső rendelések szerint. Ezeket a szemellyeket nevezet 70

71

7 0

Z této trojice je známější Samuel Miklós (f 1785), profesor v Miskolci, v y n i k a j í c í

řečník. Opis Miklósova kázání, k o n a n é h o 21. dubna 1782 v Miskolci na počest z a v e d e n í tole­ rance, je ve V é g h o v ě rukopisné Knize zápisků.

. ., str. 68—71 (Knihovna Husova sboru v Pra­

ze). Toto kázání v y š l o také tiskem Hálá-adó beszéd, mellyel felséges II. Jósefnek a vallásbéli tűrhetőségről, istenesen tett r e n d e l é s é n e k nemes Borsod v á r m e g y é b e n k ö z ö n s é g e s e n lett kihirdettetésekor mondott Miklós S á m u e l . . . a reformátusok t e m p l o m á b a n 1782-dik e s z t e n d ő b e n szent G y ö r g y h a v á n a k 21-dik n a p j á n Miskóltzon, Pozsony s. a. [1782]. (Domokos K o s á r y, B e v e z e t é s a magyar történelem forrásaiba és irodalmába II, str. 273.) 7 1

Opis tohoto dopisu se v S z a l a y o v ě deníku nedochoval.

201

szerint meg irtam ageas uramnak és kértem, hogy az academiákra m e n ő k n e k dolgában mostanában lett valami resolutio esett, azokat irja m é g nékem és azt i s ha a morvái oskola mesterek dolgában nem hallotté valamely favorabilis resolutiot. Die 14ta Decembris Anettem Tiszteletes Jessenius Joel ur levelét ChvalatitzbúI Tseh országbúi, mellyben két levele volt accludálva hozzám és 2 császár (!) arany is a fia szükségre, melly erant adtam a postai administratiora recepisset. A z ara­ nyakat pedig adtam a fia gazdája Novák Márton ur kezében die 17a Decembris, Tiszteletes Bátori Mihály ur előtt. Voltak abban több apro levelek is accludálva,. a fiahoz, Novák Martonhoz, az ottséhez Jessenius Theopilus kantorhoz, és m i n d ezeket adtam Novák Marton ur kezében. Die 16ta Decembris vettem Crovnábúl Tiszteletes Kováts Ferentz ur levelét, két rendbelit, egyiknek vagyon vocatoria a policskai dominiumban prédikátori hivatalra. M i n d a Tiszteletes Jessenius ur levélnek, mind a Tiszteletes Kováts Ferentz ur két rendbeli copiaja ezek . . . Originál je uložen v T I R E K L Sarišský Potok A X I X 6872. r

7 2

1783, 24. leden, Piskolt 3

Ferenc Rhédey^ Gedeonu Rádayovi. Piše o příchodu sedmi studentů z Moravy na studie do Debrecína a o péči, které se j i m tam dostalo. Prosí pro ně R á d a y e o podporu. . . . Egy különös instantiámat is kelletik tennem, annyival nagyobb bizoda­ lommal, hogy az Űr Istennek dicsősége iránt való buzgóságáról Nagyságodnak tellyesen győzettelve vagyok. Tudni illik, Morvából jöttek k i hozzánk ' vagy hét szép ifjaeskák, kik szüleikkel edgyütt éjczaka és rejtett helyeken dicsérték az Istent a' m i m ó d u n k szerént. Nappal pedig k i cántor volt, k i m á s hivatalokat viselt a' pápista templomok accuratióval és szépen éneklik tótul a' sz. Dávid soltárait. Ezeknek a' debreceni ekklésia szállást, gazdát fogadolt, praeceptorok, ruhazatyok iránt provisio létetődötl; 's tanulnak szegények szorgalmatosan a' collegiumban, hogy a' magok nemzeltségei között hirdethessék az evangéliumot ör­ vendetesen. Hanem a' mennyiben csak ezeknek is illyetén gondviselések kölcség (!) nélkül nincsenek, de minden bizonnyal az ő jó példájokat többen is fogják követni, instálok érettek Nagyságotoknál alázatosan, méltóztassanak 'az 7

7 2

1

Až sem p s á n o rukou Szalayovou. Opis dopisu J e s s e n i o v ý c h a K o v á c s o v ý c h se v Sza-

l a y o v ě deníku nedochoval. 7 3

Ferenc R h é d e y byl v letech 1778—1800 h l a v n í m kurátorem zátiské reformované super-

intendence. Viz Z o v á n y i 1. c, str. 487. Ve skutečnosti to byli tři mladíci z Cech (Jan Rohenek a Josef Salášek z Lužc a Václav Sriopl z J e n š o v i c u L u ž e ve v ý c h o d n í c h

Cechách)

a čtyři z Moravy (Vavřinec a Matouš N e č á k o v i , Jakub Luki a Tobiáš Solnička z Nosislavi na jižní Moravě).

202

U r Istennek áldásábúl az ő subsistentiájokat kegyesen előli segíteni, mellyet ő Szent Felsége bizonyosan ne jutalmaz. É n azonban kérvén mind ezekre nagy bizodalommal minél elébb lehető atyafiságos úri válaszát Nagyságodnak s én tartó nagy tisztelettel vagyok . . . stb. R h é d e y Ferenc Piskolt 24a Január 1783. R K K Budapest, sign. 1357. 1783, 23. duben, Pánd. László Szilassy Imre Csiderovi. Dekuje za dopis a vybízí Csidera, aby vedl poddané k poslušnosti králi a vyšším p á n ů m . N a b á d á jej, aby učil p o d d a n é d o b r ý m m r a v ů m a poníženosti, aby se báli Boha a ctili krále. Také sám aC poslouchá vrchnosti a dává každému, co jeho jest: komu daň, tomu daň, a komu čest, tomu čest. Nechť d b á na dobré j m é n o náboženství a svého národa, neboť o některých maďarských pastorech v českých zemích se již doslechl, že obchodují se svátostmi a udělují večeři P á n ě za peníze. Tiszteletes J ó Uram! Hozzám botsájtott kedves levelét Tiszteletes Uramnak örvendetes szívvel vettem, mellybül nem tsak uralkodó fejedelmünk, hitünk sorsosival köztött kegyelmességének jeleit látva, hanem azon ecclésiának is (mellyben Isten Tiszte­ letes Uramat állította) Tiszteletes Uram iránt való szives szeretetét, de főképpen méltóságos fő kegyelmes urnák Tiszteletes Úrhoz küldött és velem is közöltetett levelével eléggé kimutatott indúlattyát különös örömmel tapasztalom: kinél is fő czéllya az legyen, hogy az Isten ditsősőgének elémozdítása mellett (mely is felséges fejedelem által osztán (?) meg engedtetett szabados vallásbeli gyakorlás­ ban fundáltatik) jobbágyai a' keresztényi kötelességben, királlyokhoz és fölséb urokhoz való engedelmességben Tiszteletes Uram állal előmenetelesekké tétes­ senek. 74

Nagy ösztön ez arra, hogy a' m i vallásunk tisztasága és annak principiumi szerint a' felső hatalmasságok iránt való köteles tartozásunk, a' föld népének szivébe nagyon bé nyomattassék, mely is a' tiszta tudomány hirdetésében a' j ó erköltsben és az alazatosságban leg főképpen k i tündöklik. Minthogy tehát az Isten e' m i magyar nemzetünket arra méltóztatta, hogy felséges fejedelmünk által azon cseh hazában meg gyújtatott Isten beszédének szövétneke, a' m i nemzetünk által is éheztessék. Illő azért azok világosságának (a' kik e' magyar hazábúl a' szent hivatalra állíttattak) ú g y fényleni, hogy látván mindenek azoknak jó tselekedeket ditsőitsék a' m i menyei atyánkat, melly is anyival inkáb k i fóg tündökleni, ha az fellyeb valók erdemek szerint betsültetnek; 7 4

B y l to dopis Imre Csidera Szilassymu ze S e m t ě š e 25. března 1783, k t e r ý

Imre B e n k ó, Magyarországi

református

papok a 18-ik század

végén

Cseh és

uveřejnil

Morvaországban,

Reformáció 1925, str. 161—162.

203

a' köz n é p pedig hozzája való nyájassággal s keresztényi szeretettel és jó példa adással vezéreltetik, hogy Istenét féllyc, a' királlyal tisztellye. Fő kegyelmes urai­ nak, magislratusnak, engedelmes legyen, s adgya meg mindennek a' mivel tar­ tozik, a' kinek tudni ilik adóval, adót, a' kinek tisztességgel, tisztességet. Így lészen osztán, hogy a' m i nem a' palástokbúi és j ó erköltsbül, józan élelbül s alázatosságbúl, és a' keresztényi szenl élet által gyakorlandó szeretetbül. Visellyék mindenkor magok előt az Isten ditsó'sségét, a' vallásnak betsületét, nemzetünknek reputatióját. N c agyának leg kisscb okot is annak gyalázattyára, és azt a' meg éhezett népet magok viselésekkel meg- ne tsemerellessék és magok­ tól ne idegenittsék, mint m á r is némellyckrül fájdalommal kelletik hallanunk, a' kit a' sacramentomokat kereskedésre fordittyák, kivált az U r vatsoráját pénzért osztogattyák vallásnak g y a l á z a t t y á r a . ' Édes Tiszteletes Lírám, ezen Írásom, a' Tiszteletes Uraimék iránt való buzgó indulatomnak, Isten dilsősségéhez való szeretettemnek és nemzetem jó emléke­ zetének és hasznos munkásságának kövánásábúl (?) származik. Azért kedvetlen­ séggel ne vegye Tiszteletes Uram, iselekegye pedig a' mindenható U r , a' k i a' maga ditsősségének terjesztésére e' magyar nemzetet eszközül vette, hogy azok­ nak készségek által épüllyön az Istennek háza öregegyen s nevekedgyen a' nép­ nek buzgósága, erösödgyön fejedelméhez és felsőségéhez való engedelmessége, s k i terjed gyen keresztényi szeretetének m é g az idegen nemzetekre is szives hajlandósága. Erősittse s tanittsa meg jó Istenünk Tiszteletes Uraimékat a' maga szent lelkével, hogy egyedül tsak az Isten ditsősségét munkálkodhassak a' felső­ ségnél szeretetett, a kö(z)ségnek kedvességet laláihassanak, és abban mind végig meg is maradhassanak. Mellyet midőn tökélletes szivbül kivánnék és továb is Tiszteletes Uram informatióját ki kérném, tapasztalt szívességibe ajánlott vagyok 5

tökélletes szivű szolgája Szilassy László Pánd 23. Április 1783. Soudobý opis psaný rukou adresátovou v zápisníku Imre Csidera z r. 1789, k t e r ý se nachází v R K K Budapešť, Történeti tárgyú kéziratai, sign. K 1556/10. 1783, 24. duben, Krouna. Ferenc Kovács guberniu™ Oznamuje, že kurátoři uherské reformované církve nabídli dvanácti mladíkům z Čech zaopatření v alumnátech škol v Sarišském Potoku a Debrecíně. Uvádí jména šesti mladíků z rychmbur7 5

;

Taková stížnost došla do Uher napi . na Jocla Jesseniá. Srov. psaní superintendenta

Samuela Szalaye Joelu Jesseniovi z M i š k o v c e 22. k v ě t n a 1783, k Sz, TIPiEKL Sarišský Potok A XIX 7078. 7 6

V originále není nikde uveden bližší adresát. Zřejmě jde o n e j v y š š í h o

purkrabího

království českého Františka Antonína Nóstice. k t e r ý zastával toto místo od roku 1782 do roku 1785. (Srov. František zemských

204

i dvorských

Palacký,

ve království

českém,

Vrchlud současný

nejvyšších

Praha 1832. Tab. IV.

důstojníků,

i

ouředníků

ského a tří z novohradského panství, kteří hodlají odejít na studie do Uher, a žádá pro ně proto povolení gubernia a v y b a v e n í pasových náležitostí. Illustrissime domine, domine mihi gratiosissime! Ego a dominis ecclesiae reformatae curaloribus in Hungária pro duodecim ndolescentibus Bohemis alumnium impetravi. eo fine ut in scholis, praccipue Palakiensi et Debreciensi studiis, tamdiu operám dcnt. dones se Sacro ministeriu idoneos reddiderint: alque ita nos Hungari linguae Bohemicae minus periti, in patriam noslram rcmeare possumus; illi vero in locum nostrum succedere suisque civibus uliliores esse possunt. E x dominio Richenburgensi sex adolesccntes, ex Novohradiensi vero Ires sunt ad id a parentibus deslinati: signates ex pago K r o v na Venceslaus Brdičko adolescens ([uatuordecim annorum inquilini cujusdam filius, Venceslaus Sodomka, filius Francisci Sodomka medii coloni. Joscphus Otradovski, inquilini Josephi filius, Antonius Kutnahorski, Josephus Buresch et Josephus Balek ex pago Lessan. Cum vero hi absque consensu Incliti Caesareo Regii Gubernii, et absque Passualibus Officii Districlus exire non possint, eapropter se per me illustrissimodomino humiliime insinuanl. E x Novohradiensi dominio ex oppido Prosecs sunt tres, quorum nomina sunt: Franciscus Szvoboda, Johannes Chalupnik et Josephus Havlik. Super hac re domini quoque illustrissimi comitis nostri consensum expectamus hic íelicia omnia precatus persevero Illustrissimi domini humiliimus servus Franciscus Kovács verbi Dei minislro Helveliae Confessionis in dominio Richenburgensis. 77

Krovnae 24. Április

1783.

Originál v SÜA Praha, C G Publ. 1 7 7 4 - 1 7 8 3 , G 1, č. 161. 1784, 30. leden, Nosislav. Michal Blažek Gedeonu Piádayovi. Do Debrecína b y l vyslán posel pro Blažkova nástupce, který při té příležitosti předá R á d a y o v i kalvínský kan­ cionál Blažkem v y d a n ý a zároveň i Blažkův dopis pro barona P r ó n a y e . V budoucnosti slibuje Blažek R á d a y o v i zásilku svých dalších nových prací. Méltóságos Báró 's Fő-ispán U r , erdemem felelt Drága Pátronusom! 7 7

Dne

7.

června

1783

sdělil v r c h n o s t e n s k ý

úřad v

Bychniburku k r a j s k é m u

úřadu

v Chrudimi, že ze j m e n o v a n ý c h s t u d e n t ů r y e l u n b u r s k é h o p a n s t v í chtějí do Uher odejít pouze dva. Tento připiš sdělil krajský úřad v Chrudimi 2. července 1783

guberniu, které m e z i t í m

28. června žádalo na c h r u d i m s k é m krajském úřadu, aby u v e d e n í mladíci O t r a d o v s k ý a Brdič­ ko si opatřili po souhlasu v r c h n o s t e n s k é h o a krajského ú ř a d u ještě svoleni Wartenslebenovu regimentu, kam vojensky příslušeli. Tohoto svolení se jim skutečně dostalo a v o j e n s k á komise jo zaslala guberniu 5. července 1783

a 26.

července téhož roku k o n e č n ě zaslalo gubernium

krajskému úřadu v Chrudimi s v ů j souhlas s odchodem Brdíčka a Otradovského na studie do Uher. V š e S Ü A Praha, C G Publ. 1774-1783, G 1, č. 161.

205

Minthogy ezen Debretzenbe jövendőbeli successusomért küldetett expressus Pest felé mégyen, bátorkodtam tőle valamint az Debretzeni collegium bibliothecájába, ugy Nagyságod bibliothecájába is egy itten Morvában m a g á n költségén nyomttatot református énekes könyvet emlékezetnek okáért el k ü l d e m . Idővel ha Isten éltet, reménylem más ujjabb munkákkal is fogok kedveskedtetni Nagy­ ságodnak. — Ezen ide accludáll méltóságos báró P r ó n a y ú r n a k szólló levelel, kérem, méltóztasson Nagyságod valami módon azon méltóságos báró úrhoz el küldetni. — Ezzel tapasztalt uri gratiájában ajánlott mej tiszteleltem mellett maradtam Nagyságodnak ,. , ,. alázatos szolgája Blasek Mihály Nuszlaui református ekklésia prédikátor Nuszlauban d. 30. Januarii 1784. Originál v R K K Budapešť, fond R á d a y levelezése, sign. 227. 78

79

1786, 17. květen, Javorník. Reformovaní pastoři na Moravě Samuelu Szalayovi. Pastoři helvetského vyznání shromáždění na distriktní schůzi v J a v o r n í k u na Moravě 17. května 1786 stěžují si superintendentu Szalayovi, že jejich superinten­ dent Michal Blažek nezachovává ustanovení církevních kanónů, jedná proti nim jak při bohoslužebných úkonech, tak ve věcech jiných. Dogmaticky uvádí do církve rozličné bludné nauky, které j i mají přiblížit vyznání luter­ skému. Seniorovi neprokazuje náležitou úctu a zbraňuje m u ve v y k o n á v á n í jeho církevních funkcí. Se spolubratry pastory jedná pyšně a nebratrsky. Svobody a nezávislosti církve nehájí, toleruje veřejné pohoršení a jedná, jako by b y l viditelnou hlavou všech reformovaných sborů, aniž se přitom o n ě opravdu stará. B y l jednotlivě shromážděním svých spolubratři napo­ menut, na napomenutí nedbá a vede si stále hůře. Shromáždění prosí super­ intendenta Szalaye a církevní představené o radu, j a k ý m způsobem dospět k nápravě nesprávného postupu a postoje Blažkova. Reverendissime Domine Superaltendens, Domine nobis colendissime! Cum dolore intimo, simůlque fidenter significamus, R e v e r e n d ů m D o m i n ů m Michaelem Blasek Superattendenlem Ecclesianum Helveticae confesioni addictarum, nullo cum studio contenta canonum ecclesiasticorum observare velle; imo omnibus iisdem contrarium se praeslare ulpole: in coeremoniis tam sacramentalibus, quam aliis, aliam atque diversam, qualemcumque innovationem ad postu­ látům populi debilis introduci permittit, imo ultro promovet. Ipse Reverendus praefatus Dominus Michael Blasek incidil apud nos i n suspicionem habere ípsum voluntatem ac intentionem errores c l dogmata nostrae Apostolicae Religioni contraria, prout Augustanae confesionis Kratrum articulos fovendi, et coran Reveren7 8

Kancionál berlínský, to jest kniha žalmu a písni. V Brně 1783.

7 9

Baron László P r ó n a y (1735—1808). Vynikající představitel uherské protestantské šlech­

ty. V t é době byl m í s t o d r ž i t e l s k ý m radou, od r. 1787 pak zastával úřad ž u p a n a v Turci.

206

dis Dominis Fralribus doctrinam de universali gratia, de electione ex praevisa fide, de absoluta necessitate Sacramentorum et distinclione temeraria inter magis purum et minus purum sermonem Dei ex thesi firmiter affirmarc; et haec est ratio quod plurimi ex nostris in has periculosa opinione confirmali, onmes libros canonicos Scripturae Sacrae aequalis divinae auctoritatis esse agnoscere vix, ac nec v i x quidem adduci possint. Reverendo Domino Senioři, suffragio Fralrum electo, et ab ipso confirmato lanquam collegae suo debitum honorem non exhibere, et, ne ille quoque officio suo fungatur, permiltere, el legitimam iurisdiclionem impedire; quod elucescit ex consecratione R. D . Fratrum per se ipsum cum unico tantum R. D . Assessore, absque scitu totius Fraternitatis, clam, nulla ur­ gente necessitate, non obstante prohibita ludi magistři supplantatione eversioneque Ecclesiae facta. Ministros omneš, qua collegas pro ratione eruditionis, aetatis et ordinis eoquo par est honoře non afficere, supplicanles piacidé non exaudire quinimo per longam norám, et protractionem subdolam illos affligere, impeditores eorum tanquam tenerarios, impios, non tantum non coercere, sed e contra exarmare intendere. Ecclesiae libertatém ac immunilatem, iustis mediis non defendere, in dissolutos autem, scandalos, et ignavos fucos legitime non animadvertere, in confratres suos dominatum sibi usurpare, ab officio pastorali se exemptum ab­ surde putare, se ipsum potestate et gradu et non ordine dumtaxat aliis superio­ rem existimare, et forte velut capul Ecclesianum Reformalarum visibile esse velle, «I eo dignatis fastigio inlumescere interim Ecclesiavum conservandarum, amplificandarum, gubernandarum et defendendarum debitam et convenienlem curam non habere. Quoniam vero haec omnia Sanctae nostrae Religioni e diametro contraria et nobis qua pastoribus intolerabilia ex magna animi elatione patret, in generali congregatione nostra unaininiter a nobis admonitus, ad officia iuramento etiam deposito in praesentia in exequendis officiis suis quotidie se deteriorem praebet. His de causis nostrae amor Fraternitatis iterandum admonitionem suspicabatur; sed eur inanem operám navantes surdo caneremus cum nostram admonitio­ nem phlegmatico (ut ipsissimi professus est oribus) contemnendam esse temperamento duxerit non videmus. Quapropter quid iam nunc agamus, et quo fugiamus nescimus, sed e vestro paterno favore consolalionem, benignoque christiano vestro consilio adiumentum oramus, certo promittentes, ne unum quidem in hisce gravaminibus punctum existere, quod dolendis, lucc meridiana clarioribus exemplis, si necesse fuerit, producere non possemus. Signatum in particulari nostra fractuali congregatione in II. Marchionatu Moraviae Javornyicii 17. Maii 1786.

80

8 0

Superintendentu Szalayovi posílají někteří maďarští reformovaní pastoři na M o r a v ě

s v é stížnosti jednotlivě u ž předtím.

(Srov. např. list Józsefa

Stellera Szalayovi z Lip tál u

16. dubna 1785, T I R E K L Sarišský Potok 7535, a list Istvána Bicznaie Szalayovi z J a v o r n í k a 24. srpna 1785, tamtéž A X X I 7601.) Podle toho, že i tato schůzka se konala v J a v o r n í k u , lze soudit, že jejím iniciátorem byl I s t v á n Breznni.

207

Paulus Šlachta V . D . Minister H . Conf. Klobaucensis et inter Fratres Senior m p . Stephanus Csétsi Nagy V . D . Minister Lhottacensis. Stephanus Breznay V . D . M . Javornikensis mp. Johannes Intzédi V . D . M . Rustkensis mp. Stephanus Kálnay V . Ü. Minister Wseliniensis mp. Alexander K ú n V . D . Minister Nuszlaviensis mp. Joannes Simon V . D . Minister Zadverilziensis mp. Originál v T I R E K L Sarišský Potok A X X I 7725. 1786, 29. srpen,

Debrecín.

sí

István Szathmári Paksi Michalu Blažkovi. Pise Blažkovi, že obdržet proti n ě m u stížnost od sedmi maďarských pastorů na Moravě, v němž jej obviňují, že nedodržuje církevní kanóny, že hlásá věci rozcházející se s helvetskou konfesí atd. Vytýkají mu, že se odchyluje od kalvínského učení o predestinaci, že přikládá nestejnou v á h u jednotlivým slovům Písma a bib­ lickým knihám apod. Přátelsky jej napomíná, aby se držel přesně církev­ ních kanónů a helvetské konfese, a kdyby měl nějaké pochybnosti, ať hledá odpověď v dílech nejlepších kalvínských teologů. 1787, 16. "nor,

Jimramov..

Zátiský superintendent István Szanthmári Páksí Michalu Blažkovi. Debrecín 29. VIII. 1786. A M S Praha fasc. 207. Tiszteletes és Bizodalmas Collega Uram, Superintendens Uram! Valamint azon igen örvendettem 's örvendek is, hogy az Ür Isten Kegyel­ medet m á r ifjúságában, és szent hivatalának kezdetében a' morvái ekklésiáknak és abban szolgáló tiszteletes atyafiaknak elöljárójává és vigyázójává tette: úgy most nem kevés tartózkodással és ido halasztással is tselekeszem, hogy a' Kegyel­ med dolgaiba, á m b á r atyfiságosan és igen baráttságosan, mellyró'I tudom nem kételkedik Kegyelmed, valamennyire belé szóllyak. E z előtt egynehány hetekkel vettem vala a' morvái tiszteletes hét atyafiaknak panaszolkodó leveleket, mellyben ollyakat jelentenek, mintha Kegyelmed nem vigyázna az ekklésiai cánonokra^ hanem Maga oktából tselekedne majd mindent, mind a' szent sákramentumok k i szolgáltatásában, mind pedig talám még a' helvetzia confessióval meg nem egyező értelemben s tanításban is: p. o. Quoad electionem ex fide praevisa: de absoluta necessitate sacramentorum; de distinctione inter magis et minus purum Verbum

r

82

8 1

István Szathmári Paksi (1.719*—1791), od roku 1747 profesor v Debrecíně, od roku

1785

r e f o r m o v a n ý biskup v zátiské superintendenci. 8 2

Originál tohoto listu se nedochoval. Jde zřejmě o t ý ž dopis, který zaslalo sedm pastorů

z Moravy 17.

května

1786

Sarišský Potok A X X I 7725.

208

7 Javorníka

superintendentu Szalayovi do

Miškolce,

TIREKL.

83

Dei, et canonicos vei non usque adeo Canonicos Scripturae L i b r o s etc. etc. Jól tudom, hogy az apostol intése szerént más dolgában nem kell practicálnom: de jól tudja Kegyelmed is; hogy m á r az első ekklésiákban, 's azután is, sőL közelebb való időkben is, egyik diocesis a' másikat, egyik püspök a másikat etc. etc. alyafiságosan meg szóllíthalta magának más felelt és máson semmi auctoritást nem tartván. Reménylem azért, hogy nem neheztel meg Tiszteletes Superintendens Uram Kegyelmed, ha azon kérem és obstestálom az Űrnak nevében Kegyel­ medet, hogy tökélletcsen a cánonokhoz és az helvelica confessióhoz, mellyet felséges urunk is a' morvái és cseh országi ekklésiáinktól meg tartatni parancsolni méltóztatott, magát egészen tartani ne sajnállya: annyival inkább, mert meg eshetne, hogy ha vádoltatni találna Kegyelmetek, vagy egymásközött való ellen­ kezéssel, vagy az helvelica confessiótól való el távozással, meg neheztellene, melly nagy ártalmára lehetne azoknak az erőtelen gyülekezeteknek, mellyek a' Kegyelmetek vigyázása alatt vágynak. H a valamiben in dogmalicis (nem értem az aprólékos és indifferens oskolai dispulatiókat) olvassa meg Kegyelmed a' leg nevezetesebb theologusinkat, és hamar ne itéllyen. Egész bizodalommal lévén, hogy ezen atyafiságos és baráltságos kérésemet, nem nehezlelléssel, hanem jó nevén veszi Kegyelmed, az Ür Istennek oltalmába és kegyelmességébe ajánlom Kegyelmedet és maradok Tiszteletes Superintendens Uram Kegyelmednek ;

Debreczen dic 29a Aug.

1786.

igaz kötelességű szóigája és atlyafia az Urban Szathmári P. István, superintendens mp. Originál v Archivu moravské superiulendentury Praha, fasc. 207. 1787, 16. únor,

Jimramov

Reformovaní pastoři na Moravě předtiské kalvínské superintendenci. Císař dvorním dekretem z 2. listopadu 1786 rozhodl, že příslušníci nábožen­ ských obcí helvetského vyznání v Cechách a na Moravě mohou svobodně konat sbírky u svých souvěrců v Uhrách a v Sedmihradsku. S odvoláním na toto povolení se obracejí s prosbou na uherské sbory, aby podpořili jejich sbírku k ulehčeni bědného stavu reformovaných sborů na Moravě. L. S. Caesareo Regia Resolutio. 8 3

Tyto v ý t k y také obsahoval svrchu z m í n ě n ý list Szalayovi. V y p l ý v á z nich, že Blažek

se odchyloval od ortodoxního k a l v í n s k é h o učeni o predestinaci, že v otázce tzv.

absolutní

nezbytnosti svátostí zastával spiše stanovisko luteránské či h h z k é katolicismu a že pod vlivem osvícenství sc stavěl proti ortodoxní kalvínské dogmatice např. tím, že popíral stejnou z á v a ž ­ nost v š e c h slov v P í s m u a rozlišoval hodnotu biblických knih. Liberální, nedogmatické sta­ novisko B l a ž k o v o

ve

v ě c e c h v ě r o u č n ý c h narazilo zřejmě na

odpor u ortodoxních

kalvínű

mezi m a ď a r s k ý m i reformovanými pastory. Někteří z nich mu ve s v é m stížném listu super­ intendentu Szalayovi z Javorníka 17. k v ě t n a 1786

v y t ý k a l i dokonce i to, že pohlížel se sympa­

tiemi na českobratrstvi, v n ě m ž spatřovali m y l n ě blížence luteranismu.

14

Maďarská reform inteligence

209

Sacratissima Sua Majestas vigore die datumo 2a Novembris anni elapsi 1786 tienigni submissi aulici decreli clementer resolvere dignabatur, ut Helv. Confessionis in Moravia et Silesia existenles communilates etiam in Hungária et Transylvania apud Helveticae Religioni addictos, liberas instituere valeant collectas." Ezen felséges császárunk kegyelmes resolutioja szerint bőltsen láthattyák minden rendbeli kegyes jóltevőink a mi újonnan plántállatott ekklésiáinkban sze­ g é n y sorsokat. Azért is az Urnák nevében keresztyéni bizodalommal kérünk minden hitbéli kegyes atyánkfiait, valakik az Ür házának ezen Morva országban való öregbülését és állandó meg maradását szeretik és munkálkodni kivánnyák, méltóztassanak szokott kegyességek szerint való alamiználkodásaik (!) által ekklésiáinknak nyomorult állapottyaikon segíteni. A melly velünk 's ekklésiainkkal tejendő kegyes jótéteményeket, jutalmaztassa meg a minden áldásoknak Istene Amen. Datum Ingrovitzii die .16. Februalis 1787. 4

Michael Blassek, ecclesiae Helveticae 'Confessionis in Moraviae superatten<dens et ecclesiae ejusdem Confessionis Inglovitziensis V . D. M . Johannes Intzédi V . D . M . Rutkensis. Stephanus Kálnai V . D . M . Klobaucensis.

Paulus Šlachta, ecclesiae reformatae Vsetinensis V . D . M . et inter reverendos dominos fratres senior. Alexander K ú n V . D . M . Nuslaviensis. Exlradatum per Stephanium Ballá superintendentialem notarium V . D . M . Vanovitzensem.

Originál v T I R E K L Sarišský Potok A X X I I 7903. 1787, 29. srpen,

Růždka.

Starší reformovaného sboru v Růzdce Michalu Blažkovi. Oznamují, že nemohou poslat příspěvek na plat superintendentův, neboť žijí ve velké bídě, musí platit p á n ů m , desátky katolickým farářům i plat svému pasto­ rovi. Vysoce vážený dvoji cti hodny pane superintendente! Oznámil nam d. c. hodny pan učitel naš, že již podruhé přišlo na nás, aby­ chom plat na jejich c. d. hodnost pana superintendenta vybírali a přitom ozna.mení take v pamět n á m uvodil to dobrodiní d. c. hodného pana superintendenta, íkteréž s námi ráčili učiniti a že ještě y včil o to se starají, aby nas veliké bídy a nuzy trpicych lidi potěšili mohli. Uznáváme, že by bylo slušná věc, abychom ;za dobrodiní jejich k n á m prokázané vděční byli, a povinnost naší bez přinuco­ v a n í vykonali, ale což sy mame poradit, nevíme, ten plat radí bychom a srdečné vybírali tomu se nic neprotivíme pan B ů h nas uchovej, ale prosyme jich uniženě, 8 4

S obsahem tohoto dekretu seznámilo

moravskoslezské

gubernium

superintendenta

B l a ž k a prípisem ze 30. listopadu 1786, A M S Praha, íasc. 156. 8 5

Rudolf

210

Jánoš I n c z é d y , který působil v R ů ž ď c e od března 1786 do října 1792. Srov. k torna Ř í č a n , Jan Inczédy

v Růzdce

(1786—1792), Kostnické Jiskry 1954, č. 9.

at račijou nam věřiti, že to nam není věc možná. Nemůžeme vypovědět jaké sou­ žování a trápení sme vystáli hned jak ráčila jasnost cysařská slobodu náboženství našemu milostivě dovolili. Poslaní bylí na nás vojacy, kteříž nas do vezení brali, statky naše nam vzali a prodali, na těle nas bili a 4 z nas až k smrtí pobili, a ta­ kové soužování, tri roky sme trpěli, y nyní všelijaké platy panom platil musyme, a katolickým farářům desátky a k tomu ještě jine plalý dávat m ů s y m e . Skrze takové všelijaké platy a nejvíce skrze lo soužování v takovou chudobu jsme přišlí, že toho znest není možné, jak sme ten plat jejich d. c. hodnosti pana superinten­ denta, bratrom naším oznámili někteří pravili že se musa rozehodit jini zase že musyjou tajní Nykodemove byti jak před tým bylí. Poněvadž takové platy není možné jim unést, nebo ještě na faru take meli bychom 50 flor. skládat na našeho pana učitele take těško nam jde službu vybírat, prosyme tehdy poníženě d. c. hodného pana superintendenta, aby v tom jiny prostředek učinil jestli by bylo možné. Přitom jich v ochranu boží poručíme dobře zdraví y hojného du­ chovního y tělesného požehnání vinšujeme a zůstáváme jejich d. c. hodnosti vysoce váženého pana superintendenta 86

V Raustce dne 29ho srpna roka 1787ho. věrní služebnícy Jozef Fiala hospodář cyrkevni Mikoláš Tkalěak fojt Ondra Horansky purmistr a jini starší se svými Bratry. Archiv moravské superinlendentury Praha, sign. 40/XVT/13. 1787, 3. prosince,

Růždka.

János Inczédy Michalu Blažkovi. Stěžuje si na nesnesitelné drancování růžděckých p o d d a n ý c h vrchností, která na ně neustále posílá exkutory. Tři­ krát na ně poslal exekutora b ý v a l ý luteránský pastor a nyní jim hrozí exekucí také krajský hejtman, neseberou-li příspěvek na plat superinten­ dentovi. Lidé zde již nemají co jíst, tolik je už časté exekuce vyjedly. Inczé­ dy proto Blažka prosí, aby j i m odpustil příspěvek na svůj plat, neboť žijí v nesmírné bídě, a on sám nemůže na nich v y m á h a t ani vlastni plat, naopak jim půjčil ješlě ze svého 50 zlatých. V závěru píše o tom, co by bylo třeba učinit se stovkou zlatých, kterou růžděčtí nutně potřebují. Fő Tisztelendő Superintendens Uram! Drága Sógor Uram! Egyebet mindent félre lévén, tsak ezt írom most: hogy az én szegény, sze­ génynél is szegényebb és merő azon földhöz ragadott koldusokból álló ekklésiám, 8 6

Tajní n y k o d é m o v é — lajní v y z n a v a č i n á b o ž e n s t v í ; u nás nejčastěji tajní evangelíci

(i sektári) v době temna.

211

most már éppen az utolsó pertzre jutott. K i mondhatatlan képpen sartzolja ezt az Uraság, úgy hogy igen ritka szerentse az. ebben a' faluban, és igen szerentsés. nap az, a' mellyben execulor ne járna dühös lármájával; annyira is megette ezt a népet az a' sok exccutió, hogy itt igen kevésnek leszsz ma holnap mit tenni a' szájába. A ' volt luther. p a p ' is háromszor küldött m á r rajok executort, most negyedikszer, H e y t m á n Ü r is igen k e m é n n y e n rajok parantsolt, hogy executort ne várjanak a' Fő Tiszt élendő. Uram fizetése k i szedésére. Ezek felett én is a' magamét kivánok tőllök, hogy szedjék a' fizetésemet, mind ezekhez teszem azt is, hogy a' sok adóssága is a' nyakokonn, mellyet leg inkább én tőllem szed­ tek fel. Nints itt egyébb orvosság, lehetetlenség is, hogy legyen, hanem ez, hogy adassék ki nékiek az ő száz forintyok, a' mire égig emelt zokogó kiáltásokkal kérik Fő Tisztelendő Uramat, mellyhez én is hozzá teszem, és meg ujjitom most is sokszor, m á r ez előtt tett, erős kéréseimet, és mostani utolsó kérésemhez hozzá adom ezt is: hogy ha most, ez úttal el nem jön nékik a' száz forintyok, úgy én kéntelen leszek Rustkát ilt hagyni, ha pedig Ruslkát el hagyom, egész M o r v á t el hagyom, azt pedig tőkelleteseri tudom, hogy ha Ruslkát el hagyom, Ruslka semmivé leszsz, Rustka el múlik, el aszol, el széllyed, addig hidje ezt el Fő Tiszt­ elendő Uram, mig nem lellyesedik bé. Minthogy pedig az a' pénz interesen vagyon, igy gondolkoznak ezek szegények, hogy a' magájéból küldjön Fő Tiszt­ elendő Uram száz forintot, a' pedig maradjon Fő Tisztelendő Uramnak intere­ sével edjütt; ha ez igy meg lehet, á m legyen, én is kérem vélek edjütt erre is Fő Tisztelendő Uramat. Ezen kivűl én igy gondolkozom, hogy minthogy m á r én k i adtam nékik közel ötven forintot költsön, tehát még adok nékik ötvent, most illyen rémítő szükségekben, hogy amaz itt interesen lévő száz legyen az enyim, jöjjön az én részemet interessel edjütt, de én azt a' száz forintot intere­ sével edjütt minden bizonnyal jövő őszszel kezemhez akarom venni. Ha ez a" dolog igy meg eshetik, és külömben nem, igy is igen jó leszsz, tsak hogy mentül h a m a r é b b méltóztasson túdósitani Fő Tisztelendő Uram engemet is, az ekklésiámnak is meg írni, a' mint leszsz a' dolog. A ' Jehova hajtsa a' szivét Fő Tisztelendő Uramnak ehez a' nyomorult ekklésiához való könyörületességre, hogy maradhas;

8

8 8

8 7

Byl to Ondřej Sloboda, leterý působil v R ů ž ď c e do k v ě t n a 1785.

Na jaře toho roku

prostoupili růždeětí evangelíci od augsburgské konfese k h e l v e t s k é a po odchodu S l o b o d o v é nastoupil do R ů ž ď k y první r e f o r m o v a n ý kazatel Jánoš Inczédy 18. března 1786 a setrval zde až do října 1792, kdy odešel do N ě m e c k é h o (dnes Sněžného). Viz k tomu Bohuslav 1. c, str. 205, 279—280 a Rudolf Ř í č a n , Proč odešel

Jan. Inczédy

z Růžďky,

Burian

Kostnické Jiskry

1954, č. 10. 8 8

Balthasar

Clement von

Bossi,

krajský . hejtman

hradišťský

v

(Christian d'E 1 v e r t, Zur oesterreichischen Verwaltungs-Geschichte mit auf die böhmischen

Länder.

letech

1784—1792.

besondere

Rücksicht

24. Band der Schriften der historisch-statistischen Section der k. k.

mähr.-schles. Gesellschaft zur Beförderung der Ackerbaues, der Natur und Landeskunde. B r ü n n 1880, str. 674.)

212

sunk Fő Tisztelendő Superintendens Raustchkában

d. 3. Deccmbris

Uramnak nékem Drága Sógor Uramnak

1787. igaz szolgája szívből szerető atlya fi ja Intzédy J á n o s s nyomorult hallgatói

Originál v Archivu moravské superintendenlury v Praze, sign. 4 0 / X V I / 5 . 1788, 3. leden,

Růéďka.

János Inczédy Michalu Blažkovi. Tnczédy líčí Blažkovi potíže při vy­ bírání platu od růžděckých poddaných. Není možné, aby sebral plat 150 zla­ tých od několika set žebráků, kteří jen taktak, že žijí, že nepomřeli ještě hladem. N a loňský rok mu slibovali 100 tolarů a dluží mu dosud 50 zlatých. Většina platí slovy: „ . . . a ž P á n Bůh p o ž e h n á . . . když táhne fojt, když táhne vrchnost — nemám, nevím si rady.'' Inczédy lituje růžděcké poddané, ale musí se starat o svou rodinu. Bád by přesídlil do Javorníka. Do spoje­ ného sboru růžděckélio a lhoteckého by pak mohl přijít javornický pastor Sallai. Fő Tisztelendő Superintendens Uram! Drága Sógor Uram! T

Mérem mondani jó lélekkel, hogy ollyon reformatziót tettem a Jehova se­ gedelme által Rauslkában, két esztendő alatt, hogy örül a lelkem rajta. De fize­ tésemre nézve, hogy jó pořádeket tsinálják tsupa contradictorium; mert száz­ ötven forintot kell minden esztendőre rozwrhálni egynehány száz koldusokra, a' kik a' sok ezer féle huzavona, és a' természet minden féle javától meg foszta­ tott, hihetetlen. Et omnium calculo leg terméketlenebb föld miatt, tsak alig alig kínlódnak, nem élnek, nagy Isten gondviselése, hogy éhei mind meg nem halnak. Ezen most el múlt esztendőre ígértek nékem száz tallért, tavaszszal hogy szedet­ tem az egyházfi által, többnyire igy fizettek: áž P á n B u h požehná! Azután is m i n d é g : m é g közel 50 forintom van benn, az esztendőm pedig l a Jan. el múlt, akkor behívattam a' staršjkat, és meg mondtam világosan, hogy-ha ezen a' héten, b é nem szedik, egyaltallyában k i mondok rajtok, s vagy négy forintot hozott, a' többi pedig így fizetett: když táhne fojt, když táhne vrchnost, ne mám, ne vjm si rady. A tavaszszal Szenitzről hoztam, háromszáz forintot, egynehány hijján, száz belőle oda van. magam háza népére költöttem közel ötvent, illy remé­ nység fejébe, hogy a' službámból refundálom, a' fárám sok hijjával volt eleinte sok ideig, úgy hogy kemény nem lévén, máshová kellett a' szegény feleségemnek majd fél esztendőre főzni járni. A ' pedig gondolhattya Fő Tiszt. Uram, millycn bajos dolog. Látván asután, hogy az én segedelmem nélkül a fara tökélletességre nem mehet, magam építtettem, tsináltattam mindent, az ő kérésekre ugyan, a' magam pénzen, ez az ú t r a t á m ment közel ötven forintra. Már most a fizetésemet b é nem vehetem, tsupa contradictorium, hogy az u t r a t á m a t bé szedjem. Ezt az

213

ő tehetetlenségeket, kivált pedig a' magam használ nézvén, r e m é n y h e t t e m én F ő Tiszt. Uram előtt azért a' száz forintért, Értvén pedig m á r F ő Tiszt. Uram leveléből, hogy egész jussom van hozzá, bizodalmason kérem, méltóztasson el küldeni, hogy vehessem k i belőle mind az lett utratámat, mind a' službámat. A ' mi marad belőle, betsüllettel kezekhez adom. E b b ő l pedig láthattya F ő Tiszt. Uram, hogy Raustka egy papot maga el nem tarl hal per absolulum; méltóztasson hát azon neustadti poselt preparálni, mert minden bizonnyal reménylem, hogy actu egyé leszsz a' kettő, Raustka és Lhota. Ezen kél ekklésiát pedig h á r o m száz forintnak alatta nehezen válalnám magamra, és igy leg jobb volna osztán meg kínálni véle Tiszt. Sallaj uramat, én pedig Javornyjkot ó h a j t o m . Lipthállba egy altallyában nem mennék, máshová se, Javornyikon kívül. Meg próbálnám ugyan ezen két ekklésiát, ha 300 forintra rá vehetnem, pénzt tsak két százat kívánnék, holmi egyebet ismét száz forintig, mert tsak szeretném m á r valami sikerit látni sok fáradságomnak, minthogy h á r o m esztendeje m á r el múlt, hogy M o r v á b a n szolgálok hijjában, sőt magam kárával. Itt Raustkában ollyan szokása van az embereknek, hogy a' mivel adósok maradnak, lehetetlenség meg venni rajtok tavaly maradt adósságom az ekklésiában 16 flor., mind e' mai napig meg nem vehettem. Most, vel supra, közel ötven forint adósságom maradt, imposibile, tudom, meg vennem, mert ha itt maradnék, ismét ezen esztendőre való fizetéssel terheltetne a' nép, és igy tsak adósság gyűlne az adósságra. Sajnálom ugyan lelkem szerént ezt a' népet, mert örömest fizetne, ha lehetne, mert k i nem mondhatom, mint szeret ez a' nép engem, én is őket, de mi haszna, mikor leheletlen magamat, és házam népit is nem szeretnem, és rólok gondolkodni előre tartozom. Mutattam nékik a' Fő Tiszt. Uram levelét de tele tarokkal kiáltotta mind, hogy tsak kérjük, mert egyébkép­ pen semmi sem leszsz belőlünk. H a ki nem adhaltya F ő Tiszt. Uram ezen leve­ lemre, tehát majd iratok vele, s el küldöm. Minél h a m a r é b b válaszát Fő Tiszt. Uramnak k i kérvén, v á r o m a' jó Istennek oltalmába ajánlván Fő Tiszt. Uramat, liszt, iffjú aszszonnyal edjütt maradok. F ő Tisztelendő Superintendens Uram, Drága Sógor Uramnak 89

Raustkában

d. 3. Jan.

17SS.

igaz szolgája, egész szívből szerető attyafija Intzédy J á n o s mp. P. S. A z Isten adja, hogy szerentsésen, békével és jó egességel tölthessék Fő Tiszt. Uramék ezen új esztendőt is. Originál v Archivu moravské superinlendentury Praha, sign. 4 0 / X V I / 4 . 8 9

Na tento Inczédylio n á v r h Sallai nepřistoupil a přešel do R j ž J k y

5. září 1812

Kálnayovi. (Srov. Bohuslav B u r i a n

214

', Javorníka

až

patrně pod vlivem s v é m a n ž e l k y vdovy po b ý v a l é m růždčckéiu kazateli Istvánu 1. c, str. 330,

332.)

1789, 30. duben, Semtěš.Stížnost maďarských reformovaných pastorů z Cech prostřednictvím maďarského novináře. Pastoři helvelského i augsburského v y z n á n í poslaní z Uher do Cech stěžují si na nevděčnost českých evangelíků, jimž přinesli náboženství. Tento národ hledal za svobodou duchovní jenom svobodu tělesnou, a když j i v náboženství, které přikazuje dávat, co je božího bohu a co je císařovo císaři, nenalezl, nepotřebuje boha, náboženství, ani krále. Svědčí o tom už m n o h é ladem ležící chrámy. Není prostředku, jehož by nepoužili ke změně smýšlení tohoto národa. Neustále mu připomínali, žekaždý sbor má mít svého kněze v úctě a řádně jej živit. Dvakrát vyšlo již v té věci i nejvyšší dvorské nařízení, avšak není to nic platné, neboť zde sedomnívají, že křesťanské náboženství se sestává jen z toho, že lid helvetského vyznání není nikomu ničím povinen. T i , kdož sem přišli z Uher, seponejvíce již zkazili a rozložili. Nás několik, kteří tu trpíme, nevěří, že tu vydržíme déle než rok. Všichni se chceme vrátit zpět do vlasti. Cseh országi református papok panasza dato 30. Április 1789 a' magyar újságiró á l t a l .

90

A ' Magyar országbúi Cseh országba küldetett helvetica és augustána vallású' prédikátoroknak panaszok. H a m i Dániábúl küldettettünk Franquebarba (?), úgy mint édes magyar hazánkbúi ide, sokkan k ö n y e b b e n hordozhatnának a' missiónak terhét, m i n d azért, hogy ott sült pogányokkal volna dolgunk, kiknél meg nyerése mind a' missiónak, mind a' vallásnak, mind a' missiónariusoknak magoknak nagyob fényességet adna; mind azért, hogy ha a' missiónak terhe alatt vagy el fáradnánk, vagy egésségünkben meg romlanánk, s u b p r o t é c t ione s o c i e t a t i s p r o p a g a n d á é [ i d e i C h r i s t i a n a e, idővel nyugodal­ mat találhatnánk, mint ezt a' külömbkülömbféle missiók históriájából láthatni. Most pedig ollyan el fordult s háládatlan nemzet közt éltünk, a k a r o m m o n ­ d a n i n y o m o r g u n k itt, hét esztendőklül fogva már számkivetésben, melly mikor istenélül a királlyátúl lelki ismeretének szabadoságát kérte s ke­ gyelmesen meg is nyerte, mind a' két felséges helyen hűséget s álhatatosságot igérte, de éppen úgy bánik azólta e' nagy kegyelemmel, m i n t a' d i s z n ó k a' v á l y ú v a l , m e l l y e k , m i k o r j ó l l a k n a k , f e l fordittyák a z t. 91

92

93

E z a' nemzet a' lelki ismeretnek szabadosága alatt a testi szabadoságot ke­ reste, s amikor azt a' vallásban (mely az Istennek az Istenét, a' császárnak a* császárét az evangyeliom szolgának azokal meg adását kötelezi) nem találta, se Isten, se vallás nem kell néki. Királlyát is nem a' lelki ismeretért, hanem tsak 9 0

Podtrženo v originále.

9 1

Podtrženo v originále.

9 2

Podtrženo v originále.

9 3

Podtrženo v originále.

215

kintelenségbül betsülli meg. Nem az én békelelen p e n n á m irja s nagyittya ezt a' dolgot, hanem a' már ez országba imitt amott pusztán álló templomok kövei, tesznek e' nemzetnek baladatlansága iránt idővel is tanúbizonyságot. Nints ollyan eszköz, mellyet m á r meg ne próbáltunk volna a' lelki ismeretre való meg másitására, mellyel e' nemzetet arra bírhatnánk, hogy minden eklésia köteles maga papját tisztességben tartani és táplálni, sölt két ízben jött már ez iránt felséges udvari rendelés is, de egyik eszköz sem használ, mert itt a' keresztényi vallás tsak abbúl áll, h o g y a ' n é p , a' h e l v e t i c a c o n f e s s i ó l t a r t ó n é p s e n k i n e k s e m m i v e l n e l e g y e n k ö t e l e s. E ' volna ám az a' jó szíz vallás, mellyet e' nemzet keresett s keres most is, ha idővel a kulloára reá akadhatna, ' mellyet e' nagy m a x i m á t meg nyithatná. Hazánkfiai, kik ide küldettettek, töbnyire m á r el rontottak s oszolnak szerte szélivel. Még mi egynehányan itt nyomorogunk, de nem hiszem, hogy m á r esztendőnél lováh bírhassuk, a' mikor minyájan el hagyott édes hazánkban meg térni szándékozunk. Cseh országbúi Szemtisbúl 30. Április 1789. 9í

95

Soudobý opis psaný rukou Imre Csidera v jeho zápisníku z roku 1789, R K K Budapest, Történeti tárgyú kéziratai, sign. K 1556/10. 1783-1789, Výňatky Empfang.

z účtů „Blažkova

Im Jahre 1783. Im Jahre 1784. Im Jahre 1785.

fondu" na léta

Jimramov. 96

1783—1789.

Laut Beylage No. 1 aus der Schweitz von der Genfer Gemeinde ausgelangt 55 fr. 12 x"r. Aus der Schweitz von dem Basler Ministerio. Laut Beylage No. 2 300 fr. Aus Holland von dem Amslerodamer Consistorio durch Herr Superintendent Hilchenbach 9 frr 19 xr. Aus Groningen. Laut Beylage No. 3 30 fr. 55 xr. Summa 795 fr. 30 xr. 97

98

9 4

Podtrženo v originále. Iv lomu srov. např. z a j í m a v o u zprávu o příčinách odchodu

pastora Samuela Szeremleie ze Sán v S c h o n f e l d s k ý c h c. k. pražských n o v i n á c h 1787,

č.

1,

str. 6. 3 6

J

Na konci dopisu je připsána — patrně dodatečně — poznámku: Ad haec ecclesia'

anno 1782 die 9. Dccembris ordinatus fűit Emericus Csider patria ujhelyiensi Z e m p l é n comitatu. 9 6

Na tyto ú č t y upozornila již Věra D o l e ž a l o v á - M i c h a l o v á

v rukopisné práci

Vliv maďarské reformované církve na m o r a v s k é souvěrce v p r v n í m tolerančním Brno 1952, 9 7

desetiletí,

str. 13.

Pod ú č t y za rok 1783—1785 je p o z n á m k a : Die oben angezeigten Data sind nach denen

im Auslande ausgefertigte]! Briefen angesetzt und das Geld selbst wurde erst später im Jährt! 1785

empfangen. 9 8

Karl Wilhelm Hilchenbach (1749—1816) od

roku 1786

konsistorní

rada a

později

superintendent reformované církve ve Vídni. V letech 1784—1785 byl na dlouhé cestě v

Ho­

landsku, kde sbíral p ř í s p ě v k y na rakouské reformované. Od n ě h o a od brněnského luterán-

216

Empfang.

Im Jahre 1786.

Aus Gross Pohlen, namentlich von der Leschner Reformirten Gemeinde, auf besondere Bitte des Rech­ nungsführers sind durch den B r ü n n e r Wechsler Herr v. Köffiler angenommen 200 fr. 59

Im Jahre 1787.

Nach erhaltener Allerhöchsten Bewilligung zum K o ­ llektiren nach Hungarn und Siebenbürgen sind drey Prediger abgeschickt worden, mit dem Erfolg, dass sie mitbrachten a l s : 100

Im Jahre 1788.

Neuer Empfang.

Neuer Im Jahre Empfang.

1. Die 1.5. Junii der Prediger Alexander K u n , laut Specification No. 1500 fr. 2. Die 15. J u l i i der Prediger Johann Simon, laut Beylage No. 2460 fr. 3. Die .1.8. Septembris der Prediger Paul Schlachta, laut Beylage No. 3203 fr. 47 xr. 4. Die 20. Octobris Herr Superintendent Eperjesi aus Siebenbürgen nachgeschickt, laut Beylage No. 4 518 fr. 21 xr. 5. Von der Tevellyer Gemeide durch Herr Super­ intendent Hilchenbach 8 fr. Summa 1690 fr. 1.6 xr. 1. Laut Beylage No. 1. Aus Hungarn von Herr Se­ nior Kiss-Batorkeszi durch den Prediger Johann Simon erhalten die 11. Februalis 1788 214 fr. 54 xr. 2. Laut Beylage No. 2. Von der Debreciner Superintendentur erhalten die 19. Április 1788 640 fr. Summa 854 fr. 54 xr.

1789

Die 6. Marcii 1789. Aus Hungarn abermahl von dem Herr Senior Kiss-Batorkeszi durch den Prediger Alexander K u n laut Beylage No. 190 f r . Originál v Archivu moravské superintendentury Praha, fasc. 147. 101

ského pastora Heinricha Rieckeho vzal patrně Blažek p o d n ě t i ke sbírkám v U h r á c h v r. 9 9

1787.

Tato částka byla po d o h o d ě r e f o r m o v a n ý c h kazatelů a sborů určena za celoroční plat

superintendentu Blažkovi, neboť mu nebyl dotud vymezen p e v n ý plat od j e d n o t l i v ý c h refor­ m o v a n ý c h sborů. 1 0 0

O sbírkách Kuna, Simona a Šlachty v U h r á c h m á m e přesný přehled z jejich z p r á v

a d r e s o v a n ý c h superintendentu B l a ž k o v i ( K u n o v á je d a t o v á n a v Nosislavi 25. července S i m o n o v á 17. srpna 1787

v Zádvnřiclch a Slachtova 15. února 1788

1787,

ve Vsetíně. Dopis super­

intendenta Eperjesiho o v ý t č ž k u sbírky v Sedmihradsku je d a t o v á n v Nagy Enyedu 5. srpna1787, v š e A M S Praha, íasc. 147. 1 0 1

K tomu srov. Š i m o n o v u z p r á v u B l a ž k o v i ze Zádveřic 2. k v ě t n a 1788

r e n s k é h o seniora Jánoše Kise Jánoši Simonovi z R é t e 26.

listopadu 1787

a dopisy k o m á -

a 23.

října

1788.

217

1797, 21. srpen,

Německé.

101

János Inczédy Micfialu Blažkovi. Píše o tom, že lidé z vesnic musili na panský příkaz jít do lesů hledat mladíky, kteří se t a m skrývají. Nyní je však panstvo obviňuje, že se s nimi chtějí spojit a vyvolat vzpouru. Spo­ lečně s vojáky se snaží vyprovokovat lid k ozbrojené srážce, aby pak mělo záminku k zákroku. Inczédy líčí jednotlivé případy bezpráví na p o d d a n ý c h ze strany vojska; zmiňuje se o opatřeních v Novém Městě na Moravě proti domácímu syndikovi a dalších tamních novinkách. Píše Blažkovi, že by měl zakročit proti pletichám panstva u císaře. T i , kdo proti nim vymýšlejí lživé obžaloby, by měli být příkladně potrestáni. F ő Tisztelendő Superintendens Uram, Bizodalmas Kedves Sógor Uram! Régen méltóztatik kivánni tőlem a' raustkai ecclesia reformátziójának histó­ riáját. Mostanában akadtam rá Írásaim kőzött, és imé k ü l d ö m . A ' mi vagyon a 3dik paragraphusban, a' mint hallom, éppen úgy akar velünk most bánni az uraság: Maga az u r a s á g i kívánta tavaszszal, hogy az emberek a falukbúi m e n n y é n e k az erdőkre, azokat a' bujkáló legényeket keresni; s most pedig az uraság azokat adta fel, hogy velünk edjült rebelliát akartak indítani; hogy azok az emberek az erdőkbe jártak, azt k ö n n y ű demonstrálni; úgy de maga az uraság hajtotta k i őket, és ők nem örömest mentek. Most is az uraság ezekkel a' katonákkal, a' kik a' falukon vágynak, nem egyebei akar, hanem hogy ők a nép között gerjeszszenek valami viszsza vo­ násnak tűzét, a' melly fe! lobbanván, hogy minket meg emessen; ők tsak azt keresik, mi m ó d ó n boszszonthassák fel a' népet, és buzdíthassák fel valami vesze­ kedésre, hogy asztán lenne okok az ellenünk való vádra. Die 15. Aug. azon az innepén dolgozott egy paraszt nállunk, a' mezején; s ró ment négy katona fegyverrel, edgy úgy meg lökte a' puskával, hogy mindjárt hanyatt esett a' földre; azután fel eszmélvén magát, vitték a' plébánushoz; midőn vitték volna, igy martificálták: nektek papotok sints, se vallástok, ti keresztyének nem vagytok. A ' gyermekeket, a' kik körül vették őket, várván mitsoda k i menetele leszsz a' paraszt dolgának, szörnyen ütötték, verték a' katonák. Neustadtban lakodalom volt egy nap, és músikájok is volt; a' katonák rajok mentek, és tiltották, hogy ne músikáljanak: de minthogy tudták zastawálni ma­ gokat, tehát a' katonák el húrlzóltak. Az melly parasztánal valamire való személy vagyon, annak békét nem hagynak, tsak nem eró'szakva tesznek rajta. M i n d ezek vallyon nem arra valók 103

?

O vybrání

640

zlatých

v dcbrec.ínskč giiperintendcnci a z p ů s o b u

jejich předání

uvědomil

superintendenta Blažka debrccinský kazatel István Deáki dopisem z Debrecína 19. dubna

1788.

V š e tamtéž. m

Dnešní n á z e v N ě m e c k é h o je Sněžné.

1 0 3

líistoric reformace růžděckého sboru se v aktech Archivu m o r a v s k é superintenden-

tury nedochovala.

218

«', hogy a' népet fel boszszontván, roszszra vigyék, hogy igy asztán légyen miérl ellenek panaszolkodni, és rebellióval v á d o l n i ? H a m i tsak halgatásban leszünk, nékünk nem igen fog resolútzió jönni, sőt mind addig fogják alánk ásni a' vermet, hogy félő hogy bele ne tapintosanak bennünket, én tsekélységem szerénl igy gondolkodom. Hallom, hogy a neustadti urak a' syndikust "' expúlsálták allatomban (?) Bétsbe. Azt is hallom, hogy pulkrabj ur maga volt Brünbe, és le beszélte, melly indigne roszszal festetett le az ő panstwj: s mihelyt haza jött azonnal a' directornak kellett menni B r ü n b e . H a m é g F ő Tisztelendő Uram nem méltóztatott Bétsbe ö Felségének irni; alig ha szükséges nem volna, mind a' m i méltatlan rabságunkat, mind pedig ezt meg irni, m i m ó d o n akar az uraság tsak ugyan hálóba keríteni bennünket. De a' F ő Tisztelendő Uram meszsze látó nagy elméje sokkal többet lát, mint az én rövid tsekélységem. Én ugyan azt mondom: hogy minthogy én illyen félelmek között, vesztünket éhező farkasok között latyak Morvában, inkább Magyarországon leg kissebb faluban, ha pap nem, mester leszek i n k á b b ; de itt bizony nem maradok: mert ha most, minden ok nélkül, illyen véletlen, ollyan veszedelemre k i teltek ben­ n ü n k e t ; mit v á r h a t n á n k ez után is magunkra jobbat? hanemha példásképpen meg bűntettetnének azok, a' k i k ellenünk olly roszszat, és tsupa hazugsággal tellyes vádat koholtak. Engedelmet kérek F ő Tisztelendő Uramtól, hogy ezekkel fárasztom; és magamat atyafiúi szivességébe alázatossan ajánlott maradok. 104

10

F ő Tisztelendő Uramnak Niemetzkibe

die 21. Aug. 197. alázatos szolgája íntzédi J á n o s mp.

Originál v Archivu moravské superintendentury Praha, sign. 18/21.

1798, 13. červen,

Liptál.

Pavel Šlachta Michalu Blažkovi. Oznamujeme, že p ř i své návštěvě v Růžďce 3. června hovořil s lidmi, kteří nechtějí Istvána Czakó za pastora, a zjistil důvody jejich nespokojenosti. Vytýkají Czakovi, že odmítá platnost desatera pro současnost, popírá dědičný hřích, nechce se modlit o déšť atd. 1 0 4

P o d r o b n é vylíčení a marxistické zhodnocení tzv. h e l v e t s k é rebelie najdeme u K v ě t y

Mejdrické,

Čechy

a Francouzáků

revoluce, Praha

1959, str. 99—120. Z jejího

rozboru

j a s n ě v y p l ý v á , ž e šlo o hnulí p o d d a n é h o lidu proti v o j e n s k é povinnosti a celé údajné spiknutí bylo v y m y š l e n o vyšetřujícím k o m i s a ř e m

Grohmanem.

105 o v y š e t ř o v á n í syndika Mclchiora srov. tamtéž str. 114—115.

219

Šlachta je odkázal s jejich žalobami na superintendenta Blažka, až přijde do Růžďky na vizitaci, a prosí jej, aby tak učinil co nejdříve. Píše mu o kri­ tickém zdravotním stavu Kálnayově a sděluje mu také, že od liptálskýeh reformovaných nemůže očekávat žádný příspěvek na superintedentský plat, neboť zdejší lidé žiji ve velké bídě, musí si kupovat i seno, slámu, oves apod. Proto nemohou nic platit ani svým pastorům, kteří rovněž trpí nouzí. Uvádí ještě svůj názor, že Czakó nemůže ve Lhotě zůstat, třebaže ho tam někteří podporují. Tisztelendő Superintendens Uram! Rausstkán lévén 3ius Junii, beszélgettem azokkal, a kik Tiszteletes Czakó uramat lellyességgel papjoknak nem akadják l m o / azért, mert egykor, mikor bor meg fogyott, vizzel adminislralt; 2do/ mert a tiz parantsolatot nem a mostani időre tartya lenni; 3io/ mert essőért tellyességgel imádkozni nem akar; 4to/ mert azt mondja, hogy a k i k ö n y v b ú i imádkozik, tsak ollyan, mint a ki más szájával akarna enni; 5to/ mert az eredendő b ü n t tagadja etc. Noha tizenhármán voltak, mind az által az ő vádjaikat egészen be nem vettem, és scripto tenens fel nem lettem, mivel Tiszteletes Czakó uram jelen nem volt, hanem azt mondottam nékiek, hogy legyenek kevés ideig tsendessen, járjanak a templomba, rövid időn F ő Tisztelendő superintendens uram visitálni el jővén helyessen fogja velem együtt complanálni. Ezen dologra nézve tehát, mennél h a m a r é b b méltóztassék Tisztelendő Superintendens Uram hozzánk visitatio végeit el jönni, mivel periculum in mora. (!) Tiszteletes K á l n a y uram él ugyan még, de halva, ollyan formán van, mint a meg boldogult Tiszteletes Nagy uram volt. mikor együtt L h o t t á n voltunk; bár tsak az Isten könyörülne rajta. Nagyobb szükség tett volna Tiszteletes Gerža uram a nálunk mint sem Klobaukba, mert kivált nékem és Tiszteletes Simon uramnak ipájával együtt gyalog Rausslkára járni terhes. É n voltam 3ia praesenlis, ismét kell mennem 17mo. Reményijük hát, hogy rövid időn méltóz­ tatik bennünket meg látogatni Tisztelendő Superintendens Uram, de azt jelentem, hogy a mi részünkön most pénzt tellyességgel salariumába kapni nem fog, mivel a nép nállunk soha m é g ollyan szegénységre nem jutott, mint most, a széna, szalma, zab etc. vétel miatt, úgy hogy mindenéi el kellett a miatt vesztegetni, mi papok nagy nyomorúságban vagyunk, mivel nem fizethetnek minékünk. 106

107

Azért nem irtam deákul a Tiszteletes Czakó uram dolgát, hogy addig, mig maga is Tisztelendő Superintendens Uram jól végére nem jár, tsak közöttünk maradjon, de én ú g y veszem észre, hogy Lhottában Tiszteletes Czakó uram nem maradhat, noha a curátor egynéhányad magával nagyon fogja tártyátni. In 1 0 6

Hrubá Lhota na Valašsku.

1 0 7

Je-li s p r á v n ý údaj B. B u r i a n a 1. c, str. 265, že K á l n a y zemřel v R ů ž ď c e 6. června

1798, byl v době napsání tohoto dopisu již mrtev.

220

reliquo minden lelki s tesli jókat és friss jó egésséget szivessen kívánván, az egész úri háznak, úri fávoribe ajánlott maradtam. Tisztelendő Superintendens Uramnak Lipthál d. 13. Jurái 1798. alázatos szolgája Schlachta Pál Lipt. praed. mp. Originál v A M S Praha, sign. 8/0037. 1799, 13. listopad, Klobouky. Sándor Kún Micliahi Blažkovi. Obdržel Modlitby Véghovy a lituje, že z nich vypadly m n o h é ncjkrásnější kusy ze Zlatého kalichu a jiných sbírek a že ty, které Végh uveřejnil, podal v podobě silně pomaďarštělé. K Véghovým názorům na jeho překlad podotýká, že nesledoval žádné české nebo moravské nářečí, nýbrž hledal oporu u dobrých autorů, jejichž jazyku rozumí jak Ceši, tak Moravané i Slováci. K jeho posluchačům patří Ceši i Moravané, a kdyby sledoval řeč jedněch, musil by psát jinak než u dru­ hých. Na závěr dodává některé drobné kritické připomínky k jazyku Véghových modliteb. 108

. . . Tiszteletes Végh uram által k i adott könyörgéses k ö n y v e k e t vettem, az egyiknek á r á t idővel el küldöm, a' másikat pedig feleségem szíves köszö­ nettel reciprocálja. Kár, hogy az Arany tsészéből 's egyebekből ki-szedett könyörgéseknek a' szebbét 's érthetőbbét is k i hagyta ő kegyelme és a' mit k i írt, nagyon magyaroson (!) cselekezte! A ' mi illeti az ő kegyelme reflexióját az én fordítá­ somra, arra ezt jegyzem meg, hogy én abban sem a' morva, sem a' cseh közbeszédű dialeclust nem követtem, hanem a' mennyiben telt tőlem, a jó auctorokban fel találtató mind Csehnek, mind Morvának, mind Tótnak érthető tiszta dialectust. Vágynak nékem mind cseh, mind morva halgatóim, de ha amazoknál; köz dialeclusát követtem volna, majd úgy így is kellett volna í r n o m : „Tak ge lo odyly Božj drahý, že ani chledyčka neinuže člowěk dostat, ani tenjze n e m á m e , leč ty palyrowé (mert ez ám az ide költözött Csehek köz dialectusa) ha pedig emezekét, úgy majd a' nyni helyett wčilt, az obyle helyett wobělyt kellett volna írnom. Gak se wěde Buh ele. én ezt nem értem s a' mit nem ért az ember, nem látom állal, hogy corrigálhaija. Newssjrnaly slowa božjho lakomec, Kupferslich én ezeket értem, de m é g sem lennem tiszta cseh dialectuson írlt imádságos (!.' k ö n y v b e , külömben suum cuique charum fiat! . . . • 1 0 9

110

!

Originál v Archivu moravské superintendentury Praha, sign. 6/0047. 1 0 8

Jan Végh, H o r l i v é a náboženské modlitby křesťanské I—II, u Františka Jeřábka v Praze 1799. V originále árvát. Krátké v y u č o v á n í v křesťanském učení pro dítky obojího evangelického v y z n á n i s l o ž e n é od Danycla Jindřicha Herynga. Z n ě m e c k é h o skrz Alexandra Kuna, slova božího ka­ zatele přeložené. N á k l a d e m překladatele. V Brně v y t i š t ě n í u Františka Karla Sicdlera 1799. 1 0 9

1 1 0

221

1802, 13. leden, Velká Lhota u Dačic. Poddaní telečského panství Michalu Blažkovi. Někteří poddaní teleč­ ského panství chtěli už p ř e d šesti lety poslat své syny na studie do kalvínských škol v Uhrách, avšak jejich žádost byla pro válku s Francií zamít­ nuta. Nyní si podali k jihlavskému krajskému úřadu novou žádost, aby mohli poslal své syny do reformovaných lyceí v Nagykőrösi a Kecskemétu, avšak i ta byla zamítnula a jejich pastoru bylo pohroženo přísným trestem, bude-li ještě v budoucnu přemlouvat mladé lidi ke studiu na re­ formovaných školách v Uhrách. Podepsaní prosí superintendenta Blažka, aby se o tuto jejich věc zasadil u vídeňské konsistoře a požádal j i o pří­ mluvu, aby jejich synům bylo dovoleno studovat na reformovaných lyceích v Uhrách, neboť doma nemají žádná lycea, kde by se mohli vzdělávat ve vyšších vědách. Hochwohlehrwürdiger Herr Superintendent! W i r endesschriebene Unterthanen der Teltscher Herrschaft, Einwohner von Gross-Lhota Helvet. Konf., bitten unsern Hochwohlehrwürdigen Herrn Super­ intendenten in Ingrowitz gehorsamt um Ausmittelung unsere folgenden Sache bei dem Löbl. Cönsislorium Helv. Konf. in Wien. Einige von uns Endesschriebenen wollten ihre Söhne schon vor 6 Jahren in die reformirlen Schulen nach Ungarn schicken, aber es wurde ihnen ihr Bitte vermuthlich wegen dem Krieg mit Frankreich abgeschlagen. Jetzt legten wir wiederum unsere Bittschrift dem Löbl. K . K . Iglauer Kreisamte vor, und baten um die gütige Erlaubniss unsere Söhne in die reformirten Lyceen nach Nagy-Körös und Ketskemet schicken zu dürfen, aber es kam uns wieder die abschlägige Antwort mit dem Beisetze, weil es nur die Absicht unseres Herrn Pastors zu seyn scheint, um unsere Söhne auf eine gute Ort nach Ungarn zu überschicken. Es wurde auch zugleich die Drohung beigefügt, dass sich unser Pastor nich unterstehen soll junge Leute zu überreden in die reformirten Schulen nach Ungarn zu geben oder ihnen hinzu behülflich zu s e y n . Da wir aber auch unserem Vorsatze fest beharren wollen, so bitten wir E w . Ilochwohlehrwürden unterthänigsl diese unsere Sache durch das Löbl. Consistorium Helv. Konf. in Wien aus zu mittein, damit wir unsere Söhne in die refor­ mirten Lyceen nach Ungarn schicken dürfen, indem wir hier Landes keine Lyceen haben, in welchen unsere Söhne in den höhen Wissenschaften unter111

1 1 1

Byl to Jánoš I n c z é d y , který žil ve Velké Lhotě u Dacie v letech 1798—1809. (K jeho

tamějšímu působení srov. článek Rudolfa R í č a n a, Jan Inczédy Kostnické Jiskry 1954,

č. 36.)

ve Velké

Lhotě

a opět

doma,

I n c z é d y nakonec prosadil svou a telečtí poddaní získali

po

téměř desetiletém úsilí pro své syny povolení ke studiu na r e f o r m o v a n ý c h školách v Uhrách. (Viz dopisy Jánoše I n c z é d y h o Michalu Blažkovi z Velké Lhoty u Dačic 9. února a 6. k v ě t n a 1805, AMS Praha, sign. 12/0055 a 12/0057.)

222

richtet werden könnten. Da wir Ihnen nochmals diese unsere Bitte gehorsamst empfehlen, haben wir die Ehre m i l aller Hochachtung zu beharren Ew. Hochwohlehrwürden gehorsamste devole Verehrer Jiržj Logka Wogtěch Nowak Christoph Kraus Wogtěch Jelinek Gross-Lhota den 13. Janner 1802. Originál v Archivu moravské superinlendentury Praha, fasc. 58, 1805, 7. duben,

Javorník-

Samuel Sallai Michalu Blažkovi'. Píše, že m i n u l ý podzim mu poslal peníze na první a d r u h ý díl jeho Modliteb i s žádostí o podporu u konsistoře. Zmiňuje se o sociálních poměrech na Javornicku; za celé m i n u l é století nebyla taková drahota jako nyní, kdy lidé jedí i otruby. Krajem se šíří choroby, tyfus a zimnice u dospělých, spála u dětí. Mnozí na ně umírají. Tisztelendő Uram! A z időmnek rövid vollához képest, tsak röviden írok. A z elmúlt őszön boszkoviczi zsidó állal Tiszteletes Nagy György uramhoz utasítottam Tisztelendő^ Uramhoz szólló í r á s o m a t , mellyben vala 6 flor. és 3 x r . I. és II. dik részeire a Prédikátori k ö n y ö r g é s e k n e k . Vala abban az írásban egy alázatos instantiam a venerabile consisloriumhoz, mellyben valami segítségei kértem. Kérem szépen Tisztelendő Uramat, ennek kézhez való vétele felől, nem különben az instantiám­ nak elküldése felől, és a könyvek dolga felől, adódván alkalmatosság, méltóztas­ son bizonyossá tenni. A mostani újság nállunk szomorúság, a rozs vala nyoltzad fél rénes, most bél rénes, a liszla buza vala nyollz rénes, de most nem tudom, hogy megyén. A z ide való népnek nemelly része korpát is eszik, az egész elmúlt században sem vala ollyan drágaság, mint ennek tsak az elein. É n egésséges vagyok. A feleségem karátsontól fogva feküdt beteg, m é g pedig nagy betegség­ ben, de m á r felkeli. 112

113

A fijam jól tanul és egességcs Strážnitzban a piaristáknál. A z eklésia Isendességben vagyon. A föld népe nem tsak nállunk, hanem a körül belől való faluk­ ban befogy, hagymász (!) vagy forró hideglel uralkodik közölte. A kisdedeken pedig a himlő. Némellyek halnak is mind a két rémbeli nyavalgakban levő bete1 1 2

Jde o psaní Samuela Sallaiho Michalu Blažkovi z J a v o r n í k a 23. října 1804, Praha 3/0020. 1 , 3

a pálkům,

Michal B l a ž e k , Modlitby církevní neb kazatelské I. díl v Brně 1804, II. díl tamtéž 1806.

k nedělím,

svátkům,

AMÍy středám,

223

gek közzül. Tisztelendő Uramat, Tisztelendő aszszonyomat köszöntvén egész háza népével és egyébb ott közel lakó Tiszteletes uraimékkal egybe vagyok Tisztelendő Nagy J ó a k a r ó m n a k Sallai Sámuel, méltatlan szolgája Melvelicae Confessionis Praedikátor sk. Jávoraikban 7ma Április 1805. Originál v Archivu moravské superinlendentury Praha, sign. 3/0021. 1805, 6. květen,

Velká Lhota u Dačic.

János Inczédy Michalu Blažkovi. Po letnicích (4. nebo 5. června) se vydají na cestu do Kecskemétu Inczédy se synem Samuelem, rektor Kraus se synem Františkem, lhotský rolník Jelínek se synem Pavlem a brandlinský rolník Lojka se synem Jiřím. Pro každého z nich našel už Inczédy místo v alumnátech maďarských karvínských škol. Pro svého syna v Kecs­ kemétu, pro druhého v Körösi, pro třetího v Halasi a pro čtvrtého v K ú n Szent Miklósi. Dále píše o finanční úhradě cesty do Uher; při n á v r a t u chce přivést z Uher vlnu anebo konopí. V době jeho nepřítomnosti jej bude ve lhoteckém sboru zastupovat luteránský pastor Jiří Nagy. V závěru se zmi­ ňuje o bídě svých farníků, z nichž většina m á blízko k smrti hladem, a prosí superintendenta o podporu na studie svého syna. Fő Tisztelendő Superintendens Uram, Bizodalmas Drága Sógor Uram! Már a' jelentésemet és a' dimissióérl való kérésemet a' ven. consistoriurnra el küldöttem. Jelentem Fő Tist. Uramnak is, hogy Pünköst után, mindjárt a' csonka héten (4a vei 5a Junii) el indulunk Ketskemétre, én Sámuel fijammal, Krauz a' rector Ferentz í'ijával, a' Ibotai paraszt Gelinek Pál fijával, és a' brandlini paraszt Logka György fijával.* Eleve mind a' négy gyermeknek szerzettem helyet, az én fijamnak a' kelskeméti alumníumon, a' másiknak Körösön, az harmadiknak Halason, a' negyediknek Kún Sz. Miklóson. H a addig az ideig nem jön segittség a' ven. consisloriumtól, kéntelen leszek Szenitzén, a' m i pénz még ott vagyon, fel venni; mert mi négyen venni szándékozunk azon útra magunknak két lovat szekeret edgyik paraszt ád; reményijük, hogy igy kevesebbe kerül az utunk, ha m a g u n k é leszsz, mind a szekér, mind a' ló. Magyarországról viszsza jövőben akarunk hozni gyapjút vagy kendert, s ha az Ür Isten szerentsésen viszsza hoz, ezen is lehet valami nyereségünk, a' lovakat is el adhattyuk. M i g távol leszek az ekklésiálól, addig Tiszt. Nagy György uram gondját 14

1

1 1 4

Srov. k tomu dopis Ihoteckých p o d d a n ý c h Michalu B l a ž k o v i z Velké Lhoty u Dačic,

p o d e p s a n ý rolníky Jiřím Lojkou, V o j t ě c h e m N o v á k e m Krištofem Krausem, ze dne

224

13. ledna 1802.

a Vojtěchem J e l í n k e m a kantorem

AMS Praha, fasc. 58.

Otištěn zde str. 222—223.

fogja viselni; mert én is a' lulherána résznek viseltem gondját leg alább is öt hétig, midőn innen el költözött Tiszt. Molnár J á n o s uram Křizslitzbe. írja ugyan Tiszt. Senior Kún Sándor Sógor uram, hogy Nusslauban vagyon egy vacans Tiszt, atyafi, H i k l uram. ö kegyelmét k í v á n h a t n á m arra az időre, míg távol leszek, Lhotába; de arra egy az, hogy nints is szükség, más az; a' m i leg nagyobb, itt bizony nem volna néki mit enni, hanemha maga tartaná magát. Isten'tudja, mi­ képpen leszsz a' magam háza népe, az ekklésia per absolutum semmivel sem segithet, mert többnyire mind közel vagyon az éhei háláshoz. H a én valami segiltséget nyerhetnék Fő Tiszt. Uramtól az én tanuló fíjamra, mint mások nyer­ tek, leg alább abból h a g y n á k nékik valamit, hogy tengődhessenek, míg viszsza jövök, mert a' Ven. Consistorium talán nem hiheti, hogy m á r nem tsak el sül­ lyedünk a' rettentő drágaság tengerébe. E g y é b b eránt egésségesek vagyunk, hála Istennek, mindnyájan! Fő Tisztel. Uramat is, Drága Tiszteletes Aszszonyunkkal minden kedveseivel edjütt ajánljuk a' Kegyelmes Űr Isten atyai gondviselésébe, magunkat pedig atyafiúi kegyes favorokba a'ki maradok Fő Tisztelendő Superintendens Uramnak alázatos szolgája Lhotában die 6a Maii 1805. Intzédy J á n o s mp. Originál v Archivu moravské superintendentury Praha, sign. 12/0057. 1810, 15. březen,

Moravec.

János Szalatnay Ferenci Tóthovi. V Cechách se opět začala šířit zimnice, zvláště na rovinách; kolem Nymburka a Poděbrad se vsi změnily v ne­ mocnice. Vládne tu rovněž velká drahota, fůra slámy stojí 19—20 zlatých a kráva 70 až 100 zlatých. K dějinám reformované církve v Cechách a na Moravě mu doporučuje Historii Jana Lasického ve vydáních Jana Amose Komenského a Jiřího Urbana a Komenského Historii o utrpení a pronásle­ dování církve české. Nejlépe m u v tom poradí kazatel českého reformova­ ného sboru v Berlíně Elsner. Pokud se týče dějin reformovaných církví v Cechách a na Moravě po v y d á n í tolerančního patentu, soudí, že o tom píšou český a moravský superintendent. 115

. . . Csehországban is kezdett ismét erőt venni a" földeken 's nem annyira a' hegyes völgyes helyeken, lyokat, a' hol külömbség nélkül betegeskedett és halt helyeken pedig, úgy mint Poděbrad és Nimburg körül és olly mérges kezdett lenni ez előtt egy hónappal a' meg ölte a' beteg házba be menő idegeneket; a' többek 1 1 5

forró hideg; de tsak a' tér k i vévén a' katona ispiláeddig a' katonaság. A ' tér ispitálylya váltak a' faluk; nyavalya, hogy egyszeribe között eggy catholicus pap

Zde n e o t i š t ě n ý ú v o d dopisu byl p u b l i k o v á n Aladárem l i a 11 a g i m v článku Magyar

ref. papok Csehországban,

Protestáos E g y h á z i és Iskolai Lap 1887,

II, str. 1323.

Pokračováni

je tu otištěno poprvé.

15

Maďarská reform, inteligence

225

be ment, egy faluba 's ott egy házba és le ülvén egy székre, kevés idő alatt fer fordult és szörnyű halált halt. — A ' drágaság még is uralkodik nállunk is: eggy kereszt szalma el megyén 19 's 20 forinton is, eggy tehén 70 és 100 forinton is s. a. t. — A' mi a Cseh és Morva országi reformáta eklésiáknak históriáját illeti;' arra ezt írhatom, hogy cseh nyelven két nevezetes k ö n y v van: az eggyiknek a' titulusa *ez: Históriáé Johaniiis Lasitii de origine et actis Fratris Bohemorum, caput octavum, editum per Johan Amos Kommenium anno 1649. Item per Georgium Urban, Halae Magdeburg 1763. Ennek a' könyvnek kell lenni deákul vagy németül is; és fogok értekezni felőlié Fő Tisztelendő superintendens urammal, a' kit a' jövő tavaszszal várok visitátióra. A másik könyv pedig neveztetik: Persecutio ecclesiarum bohemicarum. Ebben a' könyvben is meg van az ecclesiáknak, sőt a' keresztyén vallásnak Cseh országban való eredete, 's viszontag­ ságai egészszen Ildik Ferdinándusig indusive. Leg jobb útat mutathat ebben a' berlini reformáta cseh ecclésiáknak cseh prédikátora Tiszteletes Elsner uram,, a' kihez, ha a' szükség úgy fogja, hozni magával, irni fogok ezen dologban. A ' Ildik Jósef (!) császár által ki adott tolerantziától fogva pedig, a' ref. eclesiák' dolgait irják, úgy vélem, a' cseh és morvái F ő (Tisztelendő) superintendens urak;, leg alább azt tudom, a' csehországiakat irja a' cseh országi; mert én ez előtt hat esztendővel nálla lévén, is fogok értekezni. Többire mind én, mind az én felesé­ gem, alázatosan köszönnyük a' Tisztelendő Uram kegyes gondjait, melylyekkel viseltetik a' mi ott levő gyermekeinkhez; az Isten áldja meg mindnyájokat; azt kivánom alázatos szolgáljok !

116

Szalatnay J á n o s . Moravels 15. Mártii IS 10. Originál v aktech Ference Tótha v Rukopisném odděleni Széchenyiho knihovny v Budapešti, Quart. Hung. Í.043, II. k., f. 299. 1815, 25. duben, Nosislav~ Sándor Kún Michalu Blažkovi. Dne 19. dubna se šťastně vrátil z Pápy.. Navštívil tam svého syna, jeho nemoc jej stála mnoho peněz. Je tam mno­ hem větší drahota než v českých zemích. Doma našel dopis od svého švagra Jana Lasytského Hystorye o p ů v o d u a činech Bratří č e s k ý c h . . . V Lesně P o l s k é m 1649.

— U r o z e n é h o p á n a Jana L a s y t s k é h o . . . Historie o p ů v o d u a činech Bratří č e s k ý c h kniha

o s m á . N y n í pak r o z p t ý l e n ý m Cechům . . . v n o v ě do rukou dána o d . . . Jiříka Urbana. V Hali Magdeburské léta P á n ě 1763.

— Historie o utrpení a pronásledování církve české v y š l a

p r v é latinsky v Leydenu 1647.

1

po­

(Synopsis historica persecutionum ecclesiae bohemicae. Ians

inde a primórdis conversionis suae, hoc est,

anno 894

ad annum usque 1632

nunc p r i m ů m edita. Lugduni Batavorum (Leyden) apud D a v i d ů m

de

continuata, et

Haro 1647.

(Český

překlad v y š e l v L e s n ě 1655.) Hystoria o protiwenslwjch c ý r k w e czeské hned od

počátku

gegjho na wjru křesťanskau obrácenj vv létu P á n ě 894 až do léta 1632 za p a n o w á n j Ferdynanda d r u h é h o . (Lešno 1655.) Z dalšího obsahu S z a l a l n a ý o v a dopisu T ó t h o v i lze soudit, že Szalatnay ji ž n a ! z n ě m e c k é h o překladu lilsnerova Martyrologium Bohemiconrm, oder die Verfolgungsgeschichte . . . iibersetzt von Johann Theophilus Elsner. . . Berlin

226

1766.

Böhmische-

Pavla Blažka ze Švýcarska, kde se jej ptá, zda superintendent Blažek ob­ držel 100 zlatých — výsledek sbírky ve Švýcarsku — které pan Hess poslal pro Blažka superintendentu Hilchenbachovi. Sděluje m u politické novinky ze Švýcarska, o pobytu Josefa Bonaparta aj. a zmiňuje se o po­ žadavku císařově, aby mu Uhry poskytly na vedeni války 30 000 nováčků, 20 000 koní, 1 000 000 měřic ovsa a 800 000 měřic žita. Nusslauban

die 25a Április

1815.

F ő Tisztelendő Superintendens U r ! Kedves Sógor Uram! Istennek hála, én szerentséssen hazaérkeztem 19a praesentis Pápáról, a' ho­ lott is ezen adnectalt levelet egy deák adá kezemben. A ' fiaimat m á r egésségben találtam; de a' betegségekből való fel-épűlések bele került nékem száz ötven forintbe. Ezen kívül ott sokkal nagyobb a' drágaság, mint nálunk, ú g y hogy most onnan semmit ide hozni nem lehet. Hazajöltömkor vettem T. Blažek Pál Sógor Uramtól is levelet, mellyben szíves tisztelete mellett így i r : „Neulich war ich in Zürich und sprach mit dem Herrn Antistes Hess, der mich ersuchte, dass wenn ich nach Haus schreibe, ich auch an den Herrn Superintendenten Blaschek in seinem N ä h m e n befrage: ob E r die 100 fr., die E r in Zürich als Collecte i m Wechsel an den H . Superintendenten Hilchenbach ü b e r s e n d e t , erhalten habe? und wenn E r erhalten hatte, einen Empfangschein Ihm übersenden möchte." Azt írja, hogy Helvetzia 130000ből álló sereget állított a határokra, más 130000ből állót pedig qua reservát készen tart." Der Beer hat keine Ketten an, und fangt an wild zu tanzen. Der französische König hat sich nach Antverpen begeben. Joseph Bonaparte der sich bis dahin hier in der Schweiz aufgehallen, hat schein­ heilig die Cantone ersucht, wenn sie seinen Aufenthalt in Wattland an den Gränzen für verdächtig ansehen möchten; sie ihm einen andere Ort anweissen möchten, in der Meinung allen Verdacht von sich dadurch abzuwenden; dann aber gemerkt halte, dass sie ihn bcy dem Wort nehmen, mochte sich davon." S Magyar Országonn kíván a' király 30000 rekrutát, 200000 loval, 1000000 m é r ő zabot, 800000 mérő rozst egyébb aránt az egész utamban katonaságot nem láttam, tsák Győrben találtam elő a' palatínus huszár regementjét, rekrutálásról 117

118

119

1 1 7

Od 15. srpna 18J3 studovali v P á p ě dva K ú n o v i s y n o v é , o s m i l e t ý Josef a šestiletý

V i l é m . (Viz Fölvételi k ö n y v 1791 tői 185 lig, Archiv reformovaného kolegia v Pápě.) 1 1 8

Pavel Blažek odešel po jedenácliletém p ů s o b e n í na M o r a v ě roku 1806 do Š v ý c a r s k a ,

kde se stal r e f o r m o v a n ý m pastorem v Curychu. (Viz Jan T o u l , Jubilejní evangelické

rodiny. K ]50letému

jubileu tolerančního

kniha

českobratrsko

patentu 1781—1931. N á k l a d e m v l a s t n í m

v Českých B u d ě j o v i c í c h 1931, str. 42. 1 1 9

Superintendent h e l v e l s k é konfese ve Vídni Hilchenbach byl Blažkovi přátelsky na­

kloněn, jak o tom svědčí jeho dopisy B l a ž k o v i v Archivu m o r a v s k é superintendentury v Praze. Jsou to např. listy z 27. července 1791,

22. října 1804,

2. června 1810,

12. září 1812,

AMi

Praha, sign. 95/0001, 95/0010. 95/0011.

227

sem hallottam, hanem tsak Posonyban. — Ezek mellett az enyimekkel együtt szívessen tisztelvén szerelmeseivel egyben, minden jóknak kívánásával maradok F ő Tisztelendő Superinlendens U r Kedves Sógor Uramnak Iekötelezes szolgája s hív attyafia Kún Sándor mp.

Originál v Archivu moravské superintendentury

Praha, sign. 20/0086.

EDICNI P O Z N Á M K A . Při pořádání d o k u m e n t ů jsem se řídil Pravidly pro v y d á v á n i p r a m e n ů k n o v ě j š í m ději­ n á m (16.—20. století), .Archivní časopis 1957, str. 59—65. U m a ď a r s k ý c h t e x t ů jsem přihlížel k dosud p l a t n ý m p r a v i d l ů m z roku 1920. A Magyar Történelmi Társulat forráskiadási sza­ bályzatai, příloha k časopisu Századok 1920, str. 7—22.

228