DLA) Konferencia Nyíregyháza, november 21

II. Nyíregyházi Doktorandusz (PhD/DLA) Konferencia Nyíregyháza, 2008. november 21.

II. Nyíregyházi Doktorandusz (PhD/DLA) Konferencia Nyíregyháza, 2008. november 21.

II. Nyíregyházi Doktorandusz (PhD/DLA) Konferencia Előadásainak Közleménye

Szerkesztette: Kerekes Benedek Technikai közreműködő: Antal Tamás Borítóterv: Sziky Viola

A konferenciát szervezte: Nyíregyházi Főiskola Közreműködő intézmények: Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum Egészségügyi Kar Szent Atanáz Görög Katolikus Hittudományi Főiskola A konferencia védnöke: Doktoranduszok Országos Szövetsége A konferencia helye és ideje: Nyíregyháza, 2008. november 21. ISBN 978-963-9909-19-9 A kötetet kiadja: A Nyíregyházi Főiskola Tudományos Tanácsának támogatásával a Bessenyei György Könyvkiadó Nyíregyháza, 2009 Készült: IMI Print Kft.

Tartalom Előszó..................................................................................................................................... 9 TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK..................................................................................... 11 Barabásné Kárpáti Dóra SZERHASZNÁLAT ÉS CSALÁDI TÉNYEZŐK VIZSGÁLATA ELTERELT FIATALOK KÖRÉBEN...................................................................................................................................13 Erdeiné Nyilas Ildikó KISS ÁRPÁD NEVELÉSETIKÁJA, ABSZOLÚT PEDAGÓGIÁJA.......................................19 Barabás László AZ ELSŐ NÉMETTANÁR-TOVÁBBKÉPZÉS SZATMÁRBAN, 1925/1926.........................25 Huszti Éva A SZOCIOMETRIÁTÓL A NETWORK NAPLÓIG. AZ EGYÉNI KAPCSOLATI HÁLÓK MÉRÉSE......................................................................................................................................31 Jóna György AZ AMERIKAI EGÉSZSÉGBIZTOSÍTÁS JELENE...............................................................39 Vincze Krisztián A DARWINI FEJLŐDÉSELMÉLET ÉRTÉKELÉSE ÉS HELYE A KERESZTÉNY FILOZÓFIÁBAN......................................................................................................................................47 Marsi Edit AZ EGÉSZSÉGÜGYI SZOLGÁLTATÁS, MINT A SZERZŐDÉS TÁRGYA.........................53 Szoboszlai Katalin HAJLÉKTALAN NŐK A TÁRSADALOMBAN......................................................................59 R. Fedor Anita A RÉSZMUNKAIDŐS FOGLALKOZTATÁS, MINT A CSALÁD ÉS MUNKA KÖZÖTTI EGYENSÚLY MEGTEREMTÉSÉNEK EGYIK LEHETŐSÉGE............................................69 Árokszállási Andrea PÁLYAKÉP AZ EGÉSZSÉGÜGYI HALLGATÓK KÖRÉBEN..............................................75 Balogh István NARRÁCIÓ ÉS NARRATÍVA A. BELIJ PÉTERVÁR CÍMŰ MŰVE I. FEJEZETÉBEN....81 Dr. Horváth László FOGYATÉKOS GYERMEKEK ÉS CSALÁDJAIK SZOCIÁLIS SEGÍTÉSE........................87 Lőw Gábor – Újváriné Siket Adrienn EGÉSZSÉGÜGYI SZOCIÁLIS MUNKÁS KOMPETENCIÁINAK VIZSGÁLATA, KUTATÁSI TAPASZTALATOK..........................................................................................................95

5

HUMÁNTUDOMÁNYOK............................................................................................... 101 Bajusz Bernadett KELEMEN LÁSZLÓ A TANÁRKÉPZÉS ELMÉLETÉRŐL ÉS GYAKORLATÁRÓL A XX. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN.............................................................................................103 Aranyosi Zsuzsanna DIVAT-ÖLTÖZÉK KOMMUNIKÁCIÓS SZEREPE A 21. SZÁZADBAN...........................107 Gerliczkiné Schéder Veronika A FIATALKORI BESZÉDMEGÉRTÉSI ZAVAROK DIAGNOSZTIKAI LEHETŐSÉGEI ÉS MÓDSZEREI A PSZICHOLINGVISZTIKÁBAN.................................................................. 115 Bicsák Zsanett Ágnes „A NEOHUMANISTA JOHANN FRIEDRICH HERBART”................................................121 Havasi Tamás ÖNREPREZENTÁCIÓ AZ INTERNETEN ...........................................................................127 Matthew Britschgi INTERLANGUAGE PRAGMATICS AND FOSSILIZATION..............................................133 Riskó Enikő HANS HENNY JAHNN FOLYÓ PART NÉLKÜL CÍMŰ TRILÓGIÁJÁNAK TÉMA- ÉS MOTÍVUMVILÁGA.......................................................................................................................139 Szepessy Béla TRADÍCIONÁLIS GRAFIKA-COMPUTER GRAFIKA...................................................... 145 Tukacs Tamás NOSZTALGIA AZ 1930-AS ÉVEK ANGOL REGÉNYIRODALMÁBAN –JAMES HILTON: A KÉK HOLD VÖLGYE.......................................................................................................... 155 Arany János SZÖVEG ÉS ZENE ÖSSZEFÜGGÉSEI KODÁLY ÉNEKES DARABJAIBAN................... 161 Juhász Erika A JELES NAPOK HAGYOMÁNYAINAK JELENKORI MEGJELENÉSI FORMÁI HAJDÚBIHAR MEGYÉBEN............................................................................................................... 167 Vargáné Nagy Anikó JAUSZ BÉLA IGAZGATÓI TEVÉKENYSÉGE A DEBRECENI MAGYAR KIRÁLYI KÖZÉPISKOLAI TANÁRKÉPZŐ INTÉZET GYAKORLÓ GIMNÁZIUMÁBAN................... 175

6

MŰSZAKI, AGRÁR- ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYOK............................................. 179 Barna Sándor – Anton Attila – Simon László NEHÉZFÉMEKKEL SZENNYEZETT TALAJOK STABILIZÁCIÓJA VÍZTISZTÍTÁSBÓL SZÁRMAZÓ CSAPADÉKOKKAL . ...................................................................................... 181 Szabó Miklós – Szabó Béla – Németh Imre TALAJMŰVELÉSI MÓDOK HATÁSA A SZŐLŐ GYOMNÖVÉNYZETÉRE................... 191 Britschgi Réka AZ ABC MÓDSZER ALKALMAZHATÓSÁGA A FELSŐ-TISZA VIDÉK ÁRTEREINEK REHABILITÁLÁSÁBAN........................................................................................................199 Szabó Béla, Szabó Miklós, Tóth Ferenc, Vágvölgyi Sándor A NAPRAFORGÓMOLY ELLENI AGROTECHNIKAI VÉDEKEZÉSI MÓDSZEREK ÉRTÉKELÉSE................................................................................................................................203 Antal Tamás SZABOLCSI MEGGYFAJTÁK DEHIDRÁLÁSI TAPASZTALATAI..................................207 Csajbók Zoltán ORVOSI PROTOKOLLOK INFORMÁCIÓTECHNOLÓGIAI REPREZENTÁCIÓJA........ 217 Takács Péter A KUDO-MATHURIA PROTOKOLL VIZSGÁLATA AZ AVISPA PROTOKOLLELLENŐRZŐ RENDSZERBEN..........................................................................................................223 Sitkuné Görömbei Cecília AZ INFORMATIKA ALAPJAINAK OKTATÁSI TAPASZTALATAI.................................233 Ferenczi István KORSZERŰ, VALÓS IDEJŰ (RT) IPARI ETHERNET KOMMUNIKÁCIÓS RENDSZEREK...........................................................................................................................................241 Falucskai János VÁLTOZÓ HOSSZÚSÁGÚ KÓDOK.......................................................................................249 Csajbók Zoltán, Takács Péter, Kristóf Zsolt, Bodnár Károly ELEARNING RENDSZEREK BIZTONSÁGI JELLEMZŐINEK VIZSGÁLATA .............255 Sápiné Kovács Zita - Pénzes Andor A DÖMÖSI-FÉLE TITKOSÍTÁSI RENDSZER BIZTONSÁGÁNAK VIZSGÁLATA........261

7

INTERDISZCIPLINÁRIS TUDOMÁNYOK................................................................... 267 Csutkai Réka A MUNKAERŐHIÁNY OKA ÉS LEHETSÉGES KEZELÉSE AZ ÉSZAK-ALFÖLDI RÉGIÓ NAGYVÁLLALATAINÁL..............................................................................................269 Komáromi István AZ ÉPÍTETT ÉS A SZELLEMI ÖRÖKSÉG SZEREPE SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE IFJÚSÁGI TURIZMUSÁBAN..................................................................................277 Gerda István Zsolt A MUNKANÉLKÜLISÉGI RÁTA ÉS AZ AKTÍV FOGLALKOZTATÁS-POLITIKAI ESZKÖZÖKKEL ELLÁTOTTAK SZÁMA KÖZÖTTI ÖSSZEFÜGGÉS VIZSGÁLATA AZ ÉSZAK-ALFÖLDI RÉGIÓBAN...............................................................................................287 Kőműves Zsuzsanna Judit A REJTETT ÉS VERBÁLIS ERŐSZAK JELEIHEZ VALÓ VISZONYULÁS VIZSGÁLATA SZOCIÁLPEDAGÓGUS HALLGATÓK KÖRÉBEN.............................................................293 Hegedűs László MINŐSÉGFEJLESZTÉSI LEHETŐSÉGEK AZ ÉLELMISZERKERESKEDELEMBEN...299 Oroszné Ilcsik Bernadett A MEZŐGAZDASÁGBAN ALKALMAZÁSBAN ÁLLÓK SZÁMÁNAK ÉS BRUTTÓ ÁTLAGBÉRÉNEK STATISZTIKAI ELEMZÉSE SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYÉBEN............................................................................................................................................309 Ujváriné Siket Adrienn A HUMÁNERŐFORRÁS HELYZETE, ÖSSZEFÜGGÉSE A PÁLYAELHAGYÁSSAL AZ EGÉSZSÉGÜGYBEN............................................................................................................... 317 Pásztor Szabolcs A MAGYAR-UKRÁN HATÁRSZAKASZ KISTÉRSÉGEINEK HELYZETKÉPE AZ EZREDFORDULÓ UTÁN ...........................................................................................................325 Tarekné Tilistyák J., Csáki J., Dinya Z., Máthé E., Steinbach S. ELŐKÉSZÍTETT, NYERS BURGONYA MINŐSÉGI PARAMÉTEREINEK VIZSGÁLATA ........................................................................................................................................... 335

8

Előszó A Nyíregyházi Főiskola szervezésével és rendezésében a Debreceni Egyetem, Orvosés Egészségtudományi Centrum Egészségügyi Kara és a Szent Atanáz Görög Katolikus Hittudományi Főiskola közreműködésével 2008. november 21-én került sor a II. Nyíregyházi Doktorandusz (PhD/DLA) Konferenciára, a Nyíregyházi Főiskmola Műszaki és Mezőgazdasági karán. Ezt a tudományos fórumot már második alkalommal sikerült megrendezni. Az első, hagyományteremtő konferenciának 2007. decemberében a Debreceni Egyetem Egészségügyi Kara biztosított lehetőséget és helyet Nyíregyházán. Az évenkénti doktorandusz konferencia a nyíregyházi felsőoktatási intézmények kiváló együttműködésének az eredménye. A konferencia célja az, hogy a helyi főiskolák doktoranduszaiként tevékenykedő PhD/ DLA – hallgatóknak nívós szakmai fórumot és publikálási lehetőséget biztosítsunk a kutatási (művészeti) tevékenységük és eredményeik bemutatására. A fiatal tudósjelöltek második összejövetelén négy szekcióban (társadalomtudományok, humántudományok, műszaki, agrár- és természettudományok, interdiszciplináris tudományok) összesen 46 magas színvonalú előadás hangzott el. Ebben a kötetben a konferencián előadott, majd egyenként lektorált dolgozatok jelennek meg a Nyíregyházi Főiskola Tudományos Tanácsának támogatásával, a Bessenyei György Könyvkiadó gondozásában. Köszönetet mondok a szerzőknek és az egyes cikkek szakmai lektorainak a gondos és lelkes munkájukért, valamint elismerésem fejezem ki a kötet technikai szerkesztésében közreműködő kollégámnak és mindazoknak, akik tevékenységükkel hozzájárultak a kiadvány megjelenéséhez. Nyíregyháza, 2009. május

Dr. habil Kerekes Benedek Tudomány- és kutatásszervezői főigazgató a Tudományos Tanács elnöke és a kötet szerkesztője

9

TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK

SZERHASZNÁLAT ÉS CSALÁDI TÉNYEZŐK VIZSGÁLATA ELTERELT FIATALOK KÖRÉBEN Barabásné Kárpáti Dóra főiskolai tanársegéd, PhD. hallgató

Nyíregyházi Főiskola, Gazdasági és Társadalomtudományi Kar, Vezetés- és Humántudományi Tanszék, 4400 Nyíregyháza, Sóstói út 31/B. E-mail: [email protected]

ÖSSZEFOGLALÁS A vizsgálatomban szereplő 144 személy mindegyike kipróbált, vagy rendszeresen használ valamilyen tudatmódosító szert. Többségük fiatal felnőtt. A kedvelt szerek: döntően a marihuana és az ecstasy. A megkérdezettek mindegyike fogyaszt alkoholt. A fiatalokat a szerfogyasztás tekintetében 3 csoportba soroltam (alkalmi fogyasztók, problémás fogyasztók, függők). Vizsgálatom megerősítette azt a feltételezésemet is, hogy az elterelésbe nem csak olyan fiatalok kerülnek, akik életükben 1-szer 2-szer kipróbálták a szert. Az interjúalanyok családszerkezetét vizsgálva nem találtam lényeges különbséget az elmúlt 30 napra és az elmúlt évre vonatkozó együttélési adatok tekintetében. A családtagok alkohol-és drogfogyasztása nagyobb összefüggést mutat a legális szerek fogyasztásával, mint a tiltott szerekkel. A szülőkhöz kapcsolódó családi problémák összefüggést mutatnak a fiatalok tiltott és legális szerfogyasztásával, különösen hangsúlyos az apa szerepe. A legtöbb családi probléma a problémás-és függő csoportba tartozók között mutatkozott. Ugyanakkor meglepő, hogy a party drogot fogyasztók szerteágazóbb, sokrétűbb családi problémát hordoznak, mint a marihuánát használók. Családi rizikótényezők a droghasználat kialakulásában A fiatalok családi hátterét vizsgáló eddigi kutatások több tényezőt vizsgáltak: 1. Családszerkezet: A kábítószer-fogyasztás egyik oka a családstruktúra rendezetlensége. A nem teljes család már eleve sok esetben növeli a kockázatot, de ugyanakkor a teljes családokban sem mindig harmónikus az együttélés. (Formoso-Gonzales-Aiken, 2000) A WHO (1999) a megbomlott családi struktúra rizikóhatását emeli ki. Az egyszülős családok nagy rizikóhatást mutatnak, de a családi struktúra újraalakulása még ennél is nagyobb kockázati hatással bír. (Brassai-Pikó, 2005) 2. Családon belül előforduló devianciák: A családon belüli deviancia, illetve a káros fogyasztási szokások is növelik a szerfogyasztás valószínűségét. Az adatok arra utalnak, hogy a középiskolás fiatalok egy je13

lentős része „családi” kapcsolatban él az egyes problémás viselkedési formákkal. ( Elekes, 2005) Azonban nemcsak a szülők, hanem az idősebb testvér káros fogyasztási szokása is szignifikáns kapcsolatot mutat a fiatalok szerfogyasztásával. (Elekes, 2005) 3. Családon belüli diszharmóniák: Különösen meghatározó a szülőkkel való kapcsolat minősége. A szülőkkel való jó kapcsolat protektív (védő) tényezőnek, míg az ettől negatív irányba eltérő kapcsolat kedvez a szerkipróbálásnak. (Brassai-Pikó, 2005; Bácskai-Gerevich, 2000, ) A családi konfliktusok, a rossz viszony a szülőkkel vagy a szülők között, a bizalom hiánya a családban szintén szorosan összefonódik a problémaviselkedéssel.

ANYAG ÉS MÓDSZER Cél: Adatgyűjtés arról, hogy a családi tényezők hogyan hatnak az alkohol-és egyéb drogfogyasztásra. Ezen belül 3 problémakört vizsgálok: családszerkezet, szülőkkel való kapcsolat, családtagok szerfogyasztó magatartása. Arra kerestem a választ, hogy kimutatható-e szignifikáns összefüggés a családi problémák valamint az alkohol-és drogfogyasztás között az ambulancián megjelenő fiatalok különböző csoportjai (kipróbálók, problémás szerfogyasztók, függők) körében. Melyik csoport rendelkezik a legtöbb családi problémával? Ezenkívül úgy gondolom, hogy az elterelésbe nem csak olyan fiatalok kerülnek, akik egyszer-kétszer kipróbálták a szert. Módszerként az EuroADAD kérdőív feldolgozását alkalmazom, ami nyolc témával kapcsolatos kérdéscsoportot ölel fel /általános információ, egészségi állapot, iskola, társas kapcsolatok, család, pszichológiai állapot, jogi helyzet, alkohol-és drogfogyasztás/ (Gerevich- Bácskai –Rózsa, 2004) Statisztikai eljárás: regreszióanalízis.

EREDMÉNYEK A minta általános jellemzése Vizsgálatom alapját a Nyíregyházi Drogambulancián 2006-2007-ben felvett Euroadad interjúk képezik. A minta nagysága 144 fő. A mintában 15 nő és 129 férfi szerepelt, melynek 73,6%-a 18 év feletti, 26,4%-a 15-18 év közötti. Foglalkozási adatok: a megkérdezettek 42,4%-a iskolába jár, 24,3%-a dolgozik. Sem tanulói, sem munkaviszonnyal nem rendelkezik 27,1%. Az iskolázottság jellemzői: 8 általánost végzett 18,8%, érettségizett, illetve szakmunkás 29,2%. Jelenleg középiskolás 24,9%, érettségi után továbbtanul 7,6%.

14

A szerfogyasztás jellemzői A büntetőeljárás alternatívájaként kezelt betegeket a szakirodalom „elterelteknek” nevezi. Az elterelés kábítószer-függők esetében gyógykezelést jelent, alkalmi droghasználók esetén pedig felvilágosító-megelőző szolgáltatásban való részvételt. (Rácz, 2005) A megkérdezettek 76,9%-a a kábítószerrel való visszaélés miatt a büntetőeljárásból „elterelt” a megelőzés, illetve a kezelés irányába. A megkérdezettek mindegyike fogyaszt alkoholt; 42,4%-uk 15 évnél fiatalabb volt az első fogyasztáskor, 56,3%-uk 15-18 életév között kezdett inni,1,4%-uk 18 év felett ivott először alkoholt. A második legnépszerűbb szer a marihuána. A fogyasztás elkezdése életkor szerint: 9,7% 15 év alatt, 58,3% 15-18 év között, 17,4%-a 18 életév felett. A következő legelterjedtebb szer az ecstasy; 0,7% 15 éves kora előtt már kipróbálta, 26,4%-a 15-18 éves korában használta először, 19,4% 18 éves kora után kóstolta először. A 144 megkérdezett közül 21 fő soha nem használt marihuanát, 77 fő pedig úgynevezett „party drogot”. A 144 fő közül 113 dohányzik. Egyéb kábítószerek jelentéktelen számban fordulnak elő. Egy intravénás használót regisztráltam. Vizsgálatom adatai többé-kevésbé megfelelnek az európai és a hazai tendenciáknak. (EMCDDA, 2005). %

Max. fogyasztás egy hónapban soha

1-4

5-8

9-15

15-nél több

naponta

Alkohol

2,1

55,6

20,8

11,1

3,5

6,9

Marihuana

14,6

41,7

10,4

11,1

2,8

19,4

Amfetamin

66,7

20,1

9,7

0,7

1,4

1,4

Nyugtató

86,1

5,6

0,7

4,2

0,7

2,8

Party drog

54,9

29,9

6,3

4,9

2,1

2,1

1. táblázat A szerfogyasztás jellemzői

A 2. táblázat alapján a fiatalokat 3 csoportba soroltam: • kipróbálók, akik maximum 1-4 alkalommal fogyasztottak szert egy hónapban • problémás szerfogyasztók, akik 5-15 alkalommal fogyasztottak szert • függők, akik 15 alkalomnál többször használnak szert egy hónapban. Alkohol

Nyugtató

Marihuana

Party drog

Amfetamin

Alkalmi fogyasztók

80fő 55,6%

8fő 5,6%

60fő41,7%

43fő29,9%

29fő 20,1%

Problémás fogyasztók

46 fő 31,9%

7 fő 4,9%

31 fő 21,5%

16 fő 11,1%

15 fő 10,4%

Függők

15 fő 10.4%

5 fő 3,5%

32 fő 22,2%

6 fő 4,2%

4 fő 2,8%

3 fő 2,1%

124fő86%

21 fő 14,6%

79 fő 54,8%

96 fő 66,7%

Nem használt

2. táblázat A drogfogyasztó fiatalok 3 csoportja

15

Ebből is látható, hogy az elterelésbe nem csak olyan fiatalok kerülnek, akik életükben 1-szer 2-szer kipróbálták a szert. Az adataim ezt nem támasztják alá. Az interjúalanyok családi háttere A kérdezett fiatalok 95,8%-nak él az édesanyja, illetve az édesapja. A szülők együttélését tekintve a fiatalok 59%-nak együtt élnek a szülei, 31,3%-nak külön élnek, elváltak, és csupán 2,1%-uk nyilatkozta azt, hogy soha nem éltek együtt. Az elvált fiatalok döntő többsége az anyával él. A kérdezettek 48,6%-nak 1 testvére van. A megkérdezettek 27,1%-a nagycsaládban él, azaz legalább 3-an vannak testvérek. A két szülő közül az apával van több kommunikációs probléma. Az állításokat tekintve elmondható, hogy az apa erőteljesebb negatív hatással van a megkérdezettre, mint az anya. A szülőket tekintve nagy kockázati faktort jelent az apák 38,9%-os alkohol-és egyéb drogfogyasztása, míg az édesanyák 4,9%-os alkohol-és egyéb drogfogyasztása kisebb súlyt képvisel. A bűncselekmények 4,9%-os jelenléte az előző tényeket még súlyosbítja. A probléma súlyosságát jelzik a testvérekre vonatkozó adatok is. A család struktúrája és az interjúalanyok szerfogyasztása A lineáris regresszió-elemzés adatai alapján megállapítottam, hogy nincs összefüggés az interjúalanyok családstruktúrája, valamint a drogfogyasztás (marihuána, amfetamin, party drog) között. A legális szerek közül egyedül az alkohol-fogyasztás és a csonka családban élés (p<0,0553) között találtam szignifikáns összefüggést. Az ép család óvó hatása azonban egyértelműen megfigyelhető, mind a tiltott, mind a legális szerek tekintetében. Ez utóbbi megfelel a korábbi kutatási eredményeknek. Családon belül előforduló devianciák Az apa alkoholfogyasztása minden szer esetében összefüggést mutat a kérdezettek alkohol-és egyéb kábítószer-problémáival. A testvérek szerepe nem jelentős, mindössze 2 ponton mutatott szignifikáns összefüggést. Az anya alkohol-és drogfogyasztása két szerrel áll kapcsolatban. (4. sz. táblázat) A családtagok alkohol-és drogfogyasztása leginkább a legális szerek fogyasztásával függ össze. Ezt a korábbi vizsgálatok is igazolják. (Elekes, 2005.)

16

Családon belüli devianciák szignifikáns ha, p<0,05 Apa alkoholfogyasztása

Dohányzás

Nyugtató

1

2

1

.0120

.0495

.0986

2

Anya alkoholfogyasztása

.0006

Anya drogfogyasztása

.0191

Testvér drogfogyasztása Apa bűncselekménye

.0350

.0016

Alkohol

Marihuana

Party drog

1

2

1

2

1

2

.0061

.0074

.0815

.0707

.077

-

.0548

-

.0019

.0337

-

.0893

.0023

-

3. táblázat A drogfogyasztó fiatalok 3 csoportja 1= a szerfogyasztás gyakorisága az elmúlt 30 napban, 2= maximális szerfogyasztás egy adott hónapban

A családi problémák és a szerfogyasztó fiatalok 3 csoportjának összefüggése Az anyával és az apával kapcsolatban 5-5 kérdést vizsgáltam: kijövési problémák, beszélgetési problémák, vádoló magatartás, bizalom szintje, valamint a kapcsolat erőssége. A 10 családi probléma közül 1 nem volt szignifikáns egyik szerrel sem: az anyában való bizalom. A szülőkhöz kapcsolódó családi problémák összefüggést mutatnak a fiatalok tiltott és legális szerfogyasztásával, különösen hangsúlyos az apa szerepe. A családi problémák előfordulása az alkalmi fogyasztók körében kevésbé jellemző. Meglepő, hogy a problémás alkohol- és marihuana-fogyasztás hátterében csupán egyetlen családi probléma áll. A party drog-és amfetamin fogyasztók csoportjai rendelkeznek a legtöbb családi problémával. A legális szerek közül a nyugtatót fogyasztó (problémás, vagy függő) fiatalok családi problémái jelentősek. A legtöbb családi probléma a problémás-és függő csoportba tartozók között mutatkozott.

KÖVETKEZTETÉSEK A vizsgálati eredményeim megerősítették azt a feltételezésemet, hogy a családtagok szerfogyasztó magatartása és a családon belül előforduló diszharmóniák összefüggést mutatnak a fiatalok alkohol-és egyéb drogfogyasztásával.

17

IRODALOM 1. Bácskai, E.- Gerevich, J.: (2000): A kortárssegítés tanári kézikönyve Egészséges Ifjúságért Alapítvány, Vác. 2. Brassai, L.- Pikó, B.: (2005): Szerhasználat és családi tényezők vizsgálata középiskolásoknál Addiktológia 3. Elekes, Zs. (2005): A drogfogyasztás elterjedtsége és a fogyasztásra ható társadalmi tényezők iskolában tanuló fiatalok körében. Demográfia 48 évf.4. szám 345-374.p. 4. Formoso, D.-Gonzales, N.A.-Aiken, L.S.: (2000): Family conflict and children’s internalizing and externalizing behavior: Protective factors. American Journl of Community Psychology, 28. 5. Gerevich, J.-Bácskai, E.-Rózsa, S. (2004): A serdülőkori problémák értékelő interjúja Euroadad kézikönyv. Addiktológiai Kutató Intézet. Budapest 6. Nemzeti Drog Fókuszpont: 2005-es éves jelentés az EMCDDA számára. 7. Rácz, J. (2005): Az „elterelésről” Addiktológia. A cikket lektorálta: Dr. Kerülő Judit C.Sc. dékánhelyettes, tanszékvezető, főiskolai tanár (Nyíregyházi Főiskola, GTFK)

18

KISS ÁRPÁD NEVELÉSETIKÁJA, ABSZOLÚT PEDAGÓGIÁJA Erdeiné Nyilas Ildikó főiskolai docens, PhD hallgató

Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola, Társadalomtudományi Tanszék 4026 Debrecen, Péterfia utca 1-7., e-mail: [email protected]

BEVEZETÉS A tanulmány kapcsolódik a szerző tervezett doktori disszertációjának témájához, amelyben Kiss Árpád szellemi arculatát teszi elemzés tárgyává. Jelen tanulmány két kérdéskört érint. Egyrészt szeretnénk bemutatni az 1936-49 között működő Debreceni Magyar Királyi Középiskolai Tanárképző Intézet Gyakorló Gimnáziumát. Ez az intézmény meghatározó jelentőségű Kiss Árpád életművében, mert már vezetőtanárként is foglalkoztatták azok a kérdések, melyekről önálló köteteket írt tudományos kutatóként. Másrészt a nevelésetikát, mint a tanári hivatás centrális elemét vizsgáljuk a hermeneutika erőterében, utalva Kiss Árpád műveltségfogalmára, valamint tanári tevékenységét analizálva, művészeti ambíciót feltételezve érvelünk abszolút pedagógiája mellett. A tanulmány támaszkodik a Magyar Királyi Középiskolai Tanárképző Intézet Gyakorló Gimnáziumát bemutató levéltári forrásokra, a Debreceni Egyetem Neveléstudományok Intézetében található Kiss Árpád Archívum dokumentumaira, a vonatkozó szakirodalomra és az egykori diákokkal készített félig strukturált interjúkra. A kutatás kvalitatív jellegéből adódóan tartalom- és dokumentumelemzést végzünk.(Nádasdi, 2000) Célunk azon narratívák feltárása, melyek jelen voltak az intézmény életében meghatározva a diákok és tanárok értékrendjét.(Szabolcs, 2001) A kutatás teljes körű vizsgálata remélhetőleg azt fogja eredményezni, hogy sikerül az intézmény történetét megírni, valamint Kiss Árpád életművét tágabb összefüggésben – a XX. századi értelmiségtörténet egyik fontos fejezetévé tenni. A Debreceni Magyar Királyi Középiskolai Tanárképző Intézet Gyakorló Gimnáziumának bemutatása.1 A Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter az 1924. évi XXVII. Törvény alapján a Debreceni Magyar Királyi Középiskolai Tanárképző Intézet Igazgatótanácsát Dr. Pap Károly egyetemi tanár elnöklete alatt azzal a megbízással nevezte ki, hogy az Intézet a működését az 1925/26. tanév elejével kezdje meg. Tekintettel arra, hogy a városban a tanárképzés céljaira nem állt rendelkezésre gya1 A Hajdú – Bihar Megyei Levéltárban találhatóak a Debreceni Magyar Királyi Középiskolai Tanárképző Intézet Gyakorló Gimnáziumának Tanárkari Jegyzőkönyvei 10 kötetben (1936 – 49) forrásainak alapján

19

korlóiskola, a tanárjelöltek gyakorlati képzését a helyi középiskolákban biztosították. A Református Főgimnázium, a Dóczy Leánygimnázium, a Kegyestanítórendi Római Katolikus Calasanczi Szent József Reálgimnázium és az Állami Fazekas Mihály Reáliskola a Debreceni Magyar Királyi Tisza István Tudományegyetem Tanárképző Intézetének gyakorló helyei lettek. A tanárjelöltek az igazgató vezetése és felügyelete alá tartoztak, de a hospitálást és a gyakorlótanítást a vezetőtanárok irányításával végezték. Ez a körülmény kapcsolatot teremtett az iskola és az egyetem között, hiszen az egyetem tanárai rendszeresen látogatták a tanárjelöltek tanítási gyakorlatait. Részt vettek a vezető tanárok bemutató tanításain valamint a tanárjelöltek próbatanításain. Bár a négy iskola kedvező feltételeket biztosított a tanárjelöltek számára, mégis fölmerült az önálló gyakorló középiskola létesítésének szükségessége. Dr. Hóman Bálint vallás-és közoktatásügyi miniszter 1936-ban rendelte el a gyakorló gimnázium létesítését. Az intézmény igazgatója Jausz Béla lett.2 A tanári karban helyet kapott Ercsey Jakab matematika-fizika szakos tanár, aki korábban Kaposvárott tanított. Fehérvári Dezső magyar-latin szakos tanár a ceglédi Kossuth Gimnáziumból, Madai Pál történelem - földrajz képesítéssel a debreceni állami Fazekas Gimnáziumból, Szondy György természetrajz-földrajz szakos tanár, valamint négy hitoktató, a református, római katolikus és evangélikus vallású tanulók hitoktatását látta el. A gyakorlógimnáziumi tanári állásokat kutatási tevékenység bemutatásával lehetett megpályázni. Terjedelmi korlátok miatt nem áll módunkban a tanári kar valamennyi tagját bemutatni.3 A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium által kinevezett tanárok végeztek publikációs tevékenységet, nevezetesen tankönyveket írtak és tudományos tevékenységet folytattak: például Kiss Árpád és Szondy György, Ercsey Jakab. A gyakorlóiskola életében meghatározó volt a tanárjelöltek jelenléte. A Tanárkari Jegyzőkönyvek tanúsága szerint a beosztásukat követő két héten keresztül naponta három órát látogattak saját szakjuk óráin, majd vezetőtanáraikkal alaposan megtárgyalták a tananyagot és a követendő módszert. Ezek a megbeszélések alkották a tanítási gyakorlatok előkészületeit. A jelöltek írásbeli óratervvel készültek óráikra és a próbatanításra az igazgató, a vezető tanár és egy hivatalos bíráló előtt került sor. A próbatanításokon gyakori vendég volt az egyetem pedagógia professzora Dr. Mitrovics Gyula egyetemi tanár. Kiss Árpád bemutatása A Gyakorló Gimnázium egyik neves pedagógusa volt Kiss Árpád, akit Jausz Béla az intézmény igazgatója hívott Debrecenbe 1939-ben. Jausz Béla fontosnak tekintette, 2 A Debreceni Magyar Királyi Középiskolai Tanárképző Intézet Gyakorló Gimnáziumának Értesítője az 1936/37-es évről. Közzétette: Jausz Béla 3 Mervó Zoltánné: Adalékok a Debreceni Magyar Királyi Középiskolai Tanárképző Intézet Gyakorló Gimnáziumának történetéhez című tanulmányában részletezve olvasható In HBML Évkönyve XVIII:1991.Debrecen

20

hogy szakmailag, metodikailag jól felkészült tanárokat gyűjtsön maga köré. Kiss Árpád francia – német szakos tanárt még 1939. októberében áthelyezték a balassagyarmati gimnáziumból. Már az első tanév őszi szülői értekezletén sikeres előadást tartott a tanári tekintélyről. A bemutató tanítások metodikai anyagát kiegészítendő előadásokat vállalt a módszeres értekezleteken a következő témakörökben: A koncentráció lélektani feltételei, a tanulók minősítése, A tanár szerepe a nyelvtanításban, Modern taneszközök felhasználása az élő nyelvek tanításában, Módszer és eredmény. Az egyetem francia intézetében előadott a francia nyelv és irodalom tanításával kapcsolatos kérdésekről. Kiss Árpád még ifjúkorában vonzódott az irodalom, filozófia és a nyelvek iránt. A pedagógia az egyetemen még kevéssé foglalkoztatta, tanárnak vallotta magát, nem pedagógusnak. A pedagógiához éppen debreceni évei vezették el. Vezető tanárként a pedagógiával, mint tudománnyal kezdett el foglalkozni és egy életre elkötelezte magát iránta (Horváth, 1990; Zibolen, 1980). Kiss Árpád a Gyakorló Gimnáziumban francia és német nyelvet tanított. Tekintettel arra, hogy vezetőtanári beosztásban dolgozott, bemutatóórákat is tartott és a tanári könyvtár kezelését is szívesen vállalta. Az Igazság költészet nélkül című (1999) visszaemlékezésében az ország egyik legfrissebb szellemű intézményeként, valamint igényesen vezetett, a szellemi újdonságokra nyitott iskolaként írja le a gyakorlót. Kiss Árpád órái, a módszeres értekezleteken tartott előadásai a Tanárkari jegyzőkönyvek tanúsága szerint tükrözték igényességét, európai műveltségét. Debreceni évei után Kiss Árpád Budapesten tevékenykedett 1944-től az Országos Közoktatási Tanácsnál, majd 1945-től az Országos Köznevelési Tanács ügyvezető igazgatója lett (Vaskó, 1982). 1949-ben internálták, így az 1950-es évek jelentették pályája mélypontját, amikor hallgatásra és cselekvésképtelenségre ítélve próbatétel alá került pedagógus hivatása és hite. Kiss Árpád e holtpontról hivatásában megerősödve lépett előre újra felfelé ívelő pályáján (Kiss, 2007). Abban a korban, amikor Közép-Kelet Európában a neveléstudomány alig volt több az uralkodó ideológia szolgálólányánál, biztosan hitt a neveléstudomány társadalmi fontosságában és tudomány voltában. Egész életében azon dolgozott, hogy ennek szükségességét elfogadtassa. Feladatának tekintette, hogy a neveléstudomány szellemi paradigmáját megtisztítsa a marxista ideológiától és meghonosítsa a pozitivista paradigmát. Jól ismerte a nemzetközi szervezetek oktatásüggyel kapcsolatos álláspontjait, gyakran hívták az UNESCO oktatásüggyel foglalkozó konferenciáira.4 Francia, német és angol nyelvű olvasmányai alapján világosan látta a társadalmi, intézményes nevelés fontosságát. Felismerte a neveléstudomány szerepét a társadalom humanizálódásában és demok4 Meeting of Experts on Curriculum of General Education. UNESCO, Paris,14.june, 1968. A konferenciáról magyar nyelven a Pedagógiai Szemle 1968/ 4-es számában olvashatunk.

21

ratizálódásában. Nem túlzás azt gondolnunk, hogy a tudástársadalom bekövetkezését racionális érvekkel jósolta meg (Báthory, 2007). Miközben nem állíthatjuk róla, hogy pozitivista kutató lett volna, különös szenvedéllyel pártolt minden kezdeményezést, amely a neveléstudomány egzaktságát növelve a gyakorlati pedagógiát is segítette. Neki tulajdoníthatjuk, hogy a didaktikában, a mérés-értékelés területén a magyar pedagógiai kutatás megelőzte a régió országait egy olyan korban, amikor a mérés-értékelést hivatalosan gyanús áltudománynak minősítették. Kiss Árpád azzal indokolta a vizsgálatok szükségességét, hogy a tananyag rendszerezésének, fejlesztésének igénye a műveltség egyre szélesebb körben való terjesztése, a folyamatosan mért tanulói eredmények ismeretében lehetséges.(Kiss, 2003) Kiss Árpád nevelésetikája Kiss Árpád Műveltség és iskola (1969) című művének elemzése során jutottunk arra a következtetésre, hogy a műveltség fogalmának megalkotása és tartalmának bemutatása a neveléstudomány kutatói és a pedagógusok számára új kutatási lehetőségeket jelentenek. Kiss Árpád műveltségfogalmának alapja az alap-, köz-, és általános műveltség megkülönböztetése. Az alapműveltség az a műveltséganyag, amely az élethez valóságosan kell és társadalmi egyetértés vonatkozik rá. A közműveltség a művelt életben való eligazodáshoz szükséges, az önálló továbbfejlődésre és a társadalmi szerepvállalásra készít föl. Az általános műveltség az egyetemes igazság megismerését jelenti. A műveltség mindhárom formája megszerzésének lehetőségét az iskola biztosítja az értékek megőrzésével a hagyományok megújításával. Kiss Árpád műveltségfogalmának lehetséges olvasatait az egyetemes igazságra, a tudás demokratizálására valamint az iskolai műveltségre vonatkoztatjuk. Kutatásunk a műveltség elsajátításának módszerére irányul. Választ a kortárs német gondolkodó Hans-Georg Gadamer filozófiai hermeneutikája adja meg. Fő művében az Igazság és módszerben (1960) azt állította, hogy nem függetleníthetjük magunkat történelmi helyzetünktől, ezért egy szöveg megértése két nézőpontból történik: a szerzőéből és az értelmezőéből. Ez azt jelenti, hogy az értelmezés kétirányú folyamat, amelyben ezek a nézőpontok horizontokként egyesülnek. Továbbá, mivel minden szöveghez lehetségesek újabb és jobb értelmezések is és ezzel mindig új szempontok merülnek fel, a folyamat nem írható le valamilyen általános módszerrel. Gadamer sokat foglalkozott a párbeszéd gondolatával. Ez az egyik pillére hipotézisünk szerint Kiss Árpád nevelésetikájának. A másik pillért a szintén kortárs filozófus, csillagász Thomas S. Kuhn (1962) nézetei adják, aki. A tudományos forradalom szerkezete című művében megkérdőjelezte a tudományos haladás hagyományos szemléletmódját, amely szerint az a tudás fokozatos felhalmozását jelenti. 22

Szerinte a tudomány jól elválasztható időközökben fejlődik. Kuhn szerint vannak kutatási szakaszok, amelyekben a tudósok elfogadják a korukban uralkodó paradigmákat. A paradigma megadja milyen megoldandó problémák vannak és azokat milyen módszerekkel lehet megválaszolni. De vannak olyan időszakok, amikor a szokásosnál több megoldatlan kérdés gyűlik össze, ezért válság keletkezik, amelyben új paradigmák versenyeznek, hogy átvegyék a régiek helyét. Fontos, hogy az új paradigma nem azért keletkezik, mert bármilyen értelemben igazabb lenne a réginél, hiszen nem tudunk olyan tényekre hivatkozni, amelyek alapján választani lehetne közöttük. Radikális következtetése, hogy a tudományos haladást társadalmi változások okozzák és nem a személytelen értelem. Ez a két elméleti alap, egyfelől a gadameri hermeneutika, másfelől Kuhn radikális filozófiája a társadalom meghatározó szerepéről a párbeszéd, illetve a kommunikáció szükségességéről – vezette Kiss Árpádot nevelésetikájának kidolgozásához. A műveltség megszerzése Kiss Árpád szerint a nevelésben, ebben az egyén és társadalom által vezérelt folyamatban lehetséges. Tehát három területet jelöl ki a pedagógia számára: értékőrzés, értékközvetítés, kommunikáció, melyben megvalósulhat az a pedagógiai paradoxon, mely szerint az egyszerre autonóm és a társadalomban egymástól függésben lévő emberek a közös értékeket törvényként tisztelve és elfogadva értelmes kommunikációt folytathatnak. Ennek megvalósításához tiszta világszemlélet, józan emberi önértékelés szükséges, valamint az, hogy az ember célt lásson a megismerésben és gyönyörködjék az alkotásban.5

KÖVETKEZTETÉSEK Az általános műveltség egyetemessé tételét a filológiai módszerrel elmét csiszoló, esztétikai-etikai irányú nevelés, vagyis egy nép művelődésének átfogó megismerése adhatja, továbbá az érdeklődés léte, melyet a műveltség hordozói örökíthetnek át. Ez az a szellemiség, amely a debreceni Tanárképző Intézet Gyakorló Gimnáziuma tanáraként egy igazi, vitatkozó, újat kereső, tehát párbeszédet folytató tantestületben fogadta Kiss Árpádot és formálta pedagógiai felfogását. Debrecen kulturális tradíciói, a demokratikus hagyományok szellemi közege, azok megőrzésére és az újszerűségre törekvés, a jövő nevelésének eszméje döntően hatottak pályájának alakulására. Abszolút pedagógiájában, mely az értelmi nevelés mellett az érzelmi, esztétikai nevelés fontosságát is hangsúlyozza, Kiss Árpád szellemi arculata bontakozik ki. A minősített tudományos munka mellett, alkotó művészeti tevékenységét értelmezve a hermeneutika szabályai szerint, meggyőződhetünk elkötelezettségéről egy nyílt emberközpontú iskola kialakítása érdekében. Erre predesztinálta műveltsége, mellyel eljutott a korszerű pedagógiai igények felismeréséig, követve a humanizmus eszmeiségét, mely szerint a nevelési folyamat fényforrása, gyertyája a nevelő – vallotta – Louis Vives - amely csonkig ég, miközben másoknak világít. 5 A Magyar Paedagógiai Társaságban, 1946. december 21-én tartott székfoglaló előadást tartott Kiss Árpád Az embernevelés mai jelentése címmel.

23

IRODALOM 1. Báthory, Z. (2007): Kiss Árpád társadalompedagógiája. Neveléstörténet, 2007. 1-2. szám 2. Gadamer, H. G. (1960): Igazság és módszer. Budapest, Gondolat Kiadó 3. Horváth, M. (1990): Kiss Árpád, OPKM, Budapest, 1990 Magyar Pedagógusok Sorozat 4. Kiss, Á. (1969): Műveltség és iskola. Budapest, Akadémiai Kiadó. 5. Kiss Á. (1999): Igazság költészet nélkül. Budapest, Teleki László Alapítvány. 6. Kiss, E. (2003): Kiss Árpád műveltségkoncepciója a tudástársadalom perspektívájáról. Új Pedagógiai Szemle, 2003. 5. szám 7. Kiss, E. (2007): A szellem problémáival foglalkozó szabad ember. Neveléstörténet, 2007, 1 – 2. szám 8. Nádasdi, M. (2000): A dokumentumelemzés In Falus Iván (szerk.) Bevezetés a pedagógiai kutatás módszereibe. Budapest, Műszaki Kiadó. 9. Szabolcs, É. (2001): Kvalitatív kutatási metodológia a pedagógiában. Budapest, Műszaki Kiadó 10. Vaskó, L. (1982): Kiss Árpád munkássága Debrecenben és az Országos Köznevelési Tanácsban Pedagógiai Szemle, 1982. 12. szám 11. Zibolen, E. (1980): Kiss Árpád. Magyar Pedagógia 1980. 1. szám A tanulmányt lektorálta: Prof. Dr. Brezsnyánszky László, egyetemi docens (Debreceni Egyetem, BTK)

24

AZ ELSŐ NÉMETTANÁR-TOVÁBBKÉPZÉS SZATMÁRBAN, 1925/1926 Barabás László Tanszékvezető, főiskolai docens

Nyíregyházi Főiskola, Bölcsészettudományi és Művészeti Főiskolai Kar, Német Nyelv és Irodalom Tanszék, 4400 Nyíregyháza, Sóstói út 31/b, e-mail: [email protected]

ÖSSZEFOGLALÁS A szatmári német népcsoporttal az első világháborút követően németországi és romániai szász és bánáti szervezetek foglalkoztak. Ehhez tartozott annak a német tanárok számára szervezett tanfolyamnak a lebonyolítása is, amely azt célozta, hogy a tanárokat németségükhöz visszavezesse, illetve abban őket megerősítse. A tanfolyam egyúttal alkalmat szolgáltatott ezen népcsoport szorosabb szervezeti összefogásának intézményesítéséhez is.

ELŐZMÉNYEK Az első világháborút követően a külföldi németség iránti érdeklődés – a területvesztések miatt a külföldön élő németek megnövekedett száma miatt is – érthető módon érzékelhetően erősen megerősödött. Egész sor új szervezet és intézmény keletkezett, amelyek tevékenységüket a külföldi németségnek szentelték.6 A régebbi szervezetek közül különösen a Verein für das Deutschtum im Ausland (VDA) bizonyult alkalmazkodóképesnek a weimari köztársaság viszonyaihoz. A VDA azt a felfogást képviselte, hogy a német nép jövője lényegében attól függ, sikerül-e a külföldi németeket népiségükben megtartani és őket a német kultúra valamint gazdaság elterjesztésében hasznosítani.7 Nem minden felfogás képviselte azonban a gazdasági érdekeket ilyen közvetlen formában és tolta azokat az előtérbe. Itt csak utalni lehet azokra a vitákra, amelyeket különösen a weimári köztársaság kezdeti éveiben folytattak a kulturális külpolitika feladatairól és célmeghatározásáról. Jóllehet eltérő megközelítésből, de legalább két irányzat a klasszikus kultúrpolitika erősítése mellett foglalt állást. A későbbi porosz kultuszminiszter, C.H. Becker, aki nem kevés idealizmussal a fichtei nemzeti kultúrállami gondolathoz nyúlt vissza, azt a felfogást képviselte, hogy a kultúrpolitikának a gazdaságpolitikával szemben elsőbbséget kell élveznie.8 A másik irányzatot – konzervatív alap6 Vö. Ernst Ritter: Das Deutsche Ausland-Institut in Stuttgart 1917-1945. Ein Beispiel deutscher Volkstumsarbeit zwischen den Weltkriegen. Wiesbaden, 1976. 7 Bundesarchiv Koblenz (a továbbiakban: BAK) R 57 neu 1009-1 8 „Wir werden mit unserer Außenpolitik Schiffsbruch erleiden, solange wir sie nach der kaufmännischen und industriellen Privatwirtschaft orientieren, statt nach kulturpolitischen Idealen. Bisher war Kulturpolitik in der Außenpolitik ein Vehikel wirtschaftlichen Einflusses oder ein graziöses Schnörkel auf dem kaufmännischen Wechsel.

25

állásból - Martin Spahn formálta – a Politisches Kolleg-ban végzett tevékenysége keretében is, amelyet aztán Max Hildebert Böhm fejlesztett tovább.9 1933-at követően a népiségpolitikát is jórészt az új rendszer igényeihez igazították.10 Ilyen körülmények figyelembevétele mellett kell értelmezni és értékelni, hogy Dr. Karl Christian von Loesch, népiségpolitikus, többek között a Deutscher Schutzbund für die Grenz- und Auslanddeutschen vezetője 1925 nyarán beutazta a csaknem feledésbe merült szatmári területet, amely az első világháború után több szempontból is erősen marginalizált helyzetbe került. Az utazásról, a szerzett benyomásairól és a javasolt lépésekről Loesch a Deutsche Akademie keretében 1925. október 30-án előadásban számolt be, amelyben kitért a becsült népességszámra, a szatmári sváb lakosság kategorizálására abból a szempontból, hogy milyen mértékben őrizték meg németségüket és nyelvüket, a térségbeli iskolarendszer felépítésére, valamint az egyházi viszonyok alakulására, különös tekintettel a korábbi magyar állami keretek közötti fejleményekre.11 A megvalósítandó pontok között megnevezte a tanártovábbképzést is, „… hiszen alig van olyan tanár, aki tud németül (a temesvári intézet segítsen)”. A szatmári vidék meglátogatása alkalmával szerzett tudomást az erdélyi szászoknak és dr. Egon Gundhartnak a svábok támogatására kifejtett tevékenységéről.12 Az előadásban Gundhardtot is megemlítette Rudolf Brandsch mellett, ez utóbbit mint parlamenti képviselőt és a német szövetség vezetőjét. A VDA elhatározta, hogy a szatmári svábok gondozásában aktívvá válik. Gundhardtnak a továbbiak ismeretében nagy valószínűséggel tudnia kellett a Loesch által a VDA számára előterjesztett javaslatokról, a kettőjük közötti kapcsolattartás ebben az időben nagyon valószínű.

A TOVÁBBKÉPZÉS A továbbképzésről több forrás is fennmaradt. A legrészletesebb Gundhardt beszámolója, amely a Deutsches Ausland-Institut iratanyagai között lelhető fel.13 A beszámoló magán viseli a közvetlenül közreműködő által készített, de a kellő távolságtartást mutatni igyekvő dokumentumok több sajátosságát. A továbbképzés előzményei között meg sem említi Loesch 1925 nyarán lezajlott látogatását. Úgy állítja be, mintha a rendezvény lebonyolítása a saját kezdeményezése lett volna. Németországi személyekhez vagy szerIn Zukunft müssen feste kulturpolitische Ziele Richtschnur und Schranke auch für unsere Wirtschaftspolitik sein“. In: Kurt Düwell: Deutschlands auswärtige Kulturpolitik 1918-1932, Köln-Wien, 1976, 29 f. 9 Vö. Ulrich Prehn: Metamorphosen radikalen Ordnungsdenkens im „europäischen Großraum“. Ethnopolitische und „volkstheoretische“ Konzepte Max Hildebert Boehms vom Ersten bis zum Zweiten Weltkrieg. In: Michael Garleff (Hg.): Deutschbalten, Weimarer Republik und Drittes Reich. Bd.2. Sonderdruck. 1-70. p. 10 Tammo Luther: Volkstumspolitik des Deutschen Reiches 1933-1938. Die Auslanddeutschen im Spannungsfeld zwischen Traditionalisten und Nationalsozialisten. Wiesbaden, 2004. Heiko Kauffmann, Helmut Kellershohn, Jobst Paul (Hg.): Völkische Bande. Dekadenz und Wiedergeburt – Analysen rechter Ideologie. Münster, 2005. 11 BAK R 57/1234. Viktor Wagner feljegyzése 12 Dr. Egon Gundhardt kapott megbízást az 1922-ben Nagyszebenben létrehozott „Arbeitsstab der deutschen politischen Führung in Großrumänien“ melletti, az elhagyott németség referatúrájának vezetésére. BAK R 57/474-4 Verein für das verlassene Deutschtum. I. Rundschreiben. Hermannstadt, November 1922. 13 BAK R 57/474-13 Bericht über den ersten deutschen Lehrerkurs zu Grosskarol. Hermannstadt, Jänner 1926

26

vezetekhez fennálló kapcsolatokat semmilyen módon nem hoz szóba. Leírása szerint a visszanémetesítési folyamat leghatékonyabb módjának a tanártovábbképzés nagykárolyi megszervezését tartotta, ezért megbeszélésre hívta az erdélyi szászság néhány kiemelkedő vezetőjét: a parlamenti képviselő Rudolf Brandsch-ot, a romániai németek szövetségének alapító elnökét,14 Dr. Hans Otto Roth-ot, az ún. „Német Párt”, azaz a bukaresti parlament német frakciójának vezetőjét,15 valamint két helybeli, nagyszebeni vezetőt, Müller iskolai tanácsost és Dr. Richard Csakit, aki a „Deutsches Kulturamt in Rumänien” ismert vezetője volt.16 Nehezen képzelhető el, hogy ezeket a politikusokat magas szintű egyeztetés nélkül, akár németországi közvetítés hiányában pusztán egy tanár-továbbképzési program megtárgyalására Gundhardtnak sikerült volna összehívnia. Sokkal inkább azt kell feltételezni, hogy a Loesch-látogatást követően ezek az egyeztetések és távolabbi célok kitűzése is megtörtént. A megbeszélés időpontja is feltűnést keltő: 1925. október 27., alig néhány nappal Loesch utibeszámolóját megelőzően. Loesch beszámolójában tett tartalmi és szervezeti javaslatai, valamint a nagyszebeni megállapodás egyes sarokpontjai megegyeznek egymással: a szatmári német népcsoport felkarolásával, megszervezésével az egyik jelentős, de több szempontból hasonló helyzetben lévő romániai német népcsoportot bízzák meg, a bánáti svábokat. A tervezett programban a temesvári tanárképző közreműködése is azonos mozzanat. A velük való egyeztetés is igen valószínűsíthető. A beszámoló további részeiben igen részletes leírást található az 1925. december 27. és 1926. január 9. közötti továbbképzésre felkért előadókról, oktatókról, a pénzügyi fedezet biztosításának nagy nehézségeiről és különösen az igen mostoha természeti körülményekről (az erdélyi árvizek csaknem megbénították az országrész közlekedését), amelyek elsőként a résztvevők, majd az előadók puszta megérkezését is a lehetetlenség határáig megnehezítették. Az oktatók közül Dr. Nischbach szerepe kapott a legnagyobb hangsúlyt, mint aki kétségkívül a legképzettebb volt közöttük, de azért is, mert a temesvári képző igazgatójaként jelképesen is megtestesítette a terület pártfogásba vételét.17 A továbbképzés tartalmi megvalósítására a januári napokban kerülhetett sor. Ekkor német történelmi előadásokat, sváb telepítéstörténetet, módszertani órákat hallgattak a résztvevők, valamint vetítettképes előadásokon vettek részt. Mindvégig meg kellett küzdjenek az előadók a résztvevők igen hiányos német nyelvtudásával, ezért a beszámoló szerint is sok mindent magyarul kellett elmagyarázni, ami a továbbképzés szük14 Rudolf Brandsch 1921-től a Verband der Deutschen in Großrumänien alapító elnöke, ezen túl 1922-től az Ewald Ammendevel Bécsben alapított Verband der deutschen Volksgruppen in Europa elnöke. Vö.: Eduard Eisenberger: Rudolf Brandsch. Zeit- und Lebensbild eines Siebenbürger Sachsen, Cluj-Napoca, 1983 Karl Kessler: Rudolf Brandsch. Ein südostdeutscher Volksmann, München, 1969; Mads Olle Balling: Von Reval bis Bukarest. StatistischBiographisches Handbuch der deutschen Parlamentarier in Ost- und Südosteuropa 1919-1945, Koppenhagen, 1991, II. k. 15 Dr. Hans Otto Roth. Vö.: Johann Böhm: Die Deutschen in Rumänien und die Weimarer Republik: 1919-1933, Ippesheim, 1993; uő.: Hitlers Vasallen der deutschen Volksgruppe in Rumänien vor und nach 1945, Frankfurt a.M., 2006; Klaus Popa (Hg.): Die Rumäniendeutschen zwischen Demokratie und Diktatur. Der politische Nachlass von Hans Otto Roth 1919-1951, Frankfurt a.M./Berlin/New York/Wien, 2003 16 Dr. Richard Csaki. Vö.: Lexikon der Siebenbürger Sachsen, Innsbruck, 1993 17 A temesvári „Katholisch-Deutsche Lehrerbildungsanstalt”-ról van szó, amelynek 1923 óta Josef Nischbach volt az igazgatója. Vö.: Peter Anton Petri: Biographisches Lexikon des Banater Deutschtums, Marquartstein, 1992

27

ségességét, de módosított profilírozását is igazolta. Ezért jelentős helyet foglaltak el a német beszédgyakorlatok és a közösségépítést is szolgáló énekórák. Ennek a tapasztalatnak az alapján született aztán arról is döntés, hogy további, tiszta nyelvoktató jellegű tanfolyamokra van szükség, ill. a tanárok nyári tanfolyamokon való részvételéről is, elsősorban a romániai német főiskolákon, de németországi egyetemeken is. Az oktatók némely résztvevővel együtt toborzóutakat tettek a környező településeken, amely - különösen a körülményeket is figyelembe véve - már a közvetlen továbbképzési célokon túli megfontolásokra utal. Az ünnepélyes zárásra Nagyszebenből kétnapos, igen viszontagságos utazást követően január 10-én Nagykárolyba érkezett Rudolf Brandsch is, Dr. Carl Alrich és az id. Dr. Gundhardt kíséretében. A késedelem miatt a résztvevők többsége már előző nap, a január 9-i zárórendezvény után elutazott. A nyelvi helyzetet jellemezte, hogy a résztvevők szószólója magyar nyelven mondott köszönetet az oktatóknak és biztatta a társait, hogy tartsanak ki az újra felfedezett német népiségük mellett. A beszámoló utolsó része formálisan a tanártovábbképzéshez csatlakozó programról tudósít: a Nagyszebenből érkezettekhez szatmári sváb meghívottak csatlakoztak. Megjelent még Dr. Krauter, szintén sváb parlamenti képviselő, a szatmári térséget Dr. Fritz Winterhofen birtokos és Rohm bankigazgató képviselte. Még az érkezés napján „alapvető tanácskozás”-t folytattak a szatmári németség kérdéséről, amelyről Brandsch „bizalmas jegyzőkönyvet” készített, és amelyet az „érintett személyiségeknek és helyeknek megküldött”.18 A következő két nap folyamán meglátogattak néhány környékbeli falut, ahol összejöveteleket tartottak, parasztcsaládokat látogattak és népiségpolitikai előadásokat tartottak, majd január 12-én késő este visszautaztak Nagyszebenbe. A megbeszélés és az említett jegyzőkönyv tartalmára csak egy, a továbbképzést dicsérő bekezdés értékelő mondata utal: döntés született egy sváb területi hivatal felállításáról Nagykárolyban Winterhofen irányítása alatt.

EREDMÉNYEK Joggal tételezhetjük fel, hogy a tanártovábbképző tanfolyam és a szatmári svábság „újra-felfedezésének” intézményesítése, amelyet egy iroda létrehozása jelentett, szerves egységet képezett már az előkészítés szakaszában is. Nem pusztán arra irányult a minden bizonnyal mélyen tagolt erdélyi és bánáti intézményi hátérrel, a háborút követő években újjászerveződő és egyre élénkebben működő németországi kapcsolatokkal rendelkező szervezők szándéka, hogy a programmal erősítsék a szatmári svábok kulturális-oktatási szellemi hátterét. Erre a 20-as évek első felében/közepén gyakran változó nemzetiségi, tanügyi jogszabályok német szemszögből éppen kedvezőbb lehetőséget látszottak teremteni. A cél a régió német népcsoportjának általános megszervezése és helyzetének minden sajátossága, ellentmondásossága és időbeli stabilitásának bizonytalansága ellenére be18 BAK R 57/474-14

28

tagolása a romániai német népcsoportok, rajtuk keresztül az európai német népcsoportok alakuló rendszerébe. Ezért is kellett minden bizonnyal bizalmasan kezelni a tervet, hisz számos – egymásnak részben ellentmondó – érdek is sérülhet. Meg kellett találni a hangot magával az érintett lakossággal, amely a magyarsággal, a magyar államisággal fennálló együttélés mellett és után komoly hely-és helyzetmeghatározási nehézségekkel küzdött. Meg kellett teremteni és működőképessé kellett tenni a kapcsolatokat az új román állam keretei közötti német népcsoportok között, miközben ki kellett alakítani a háború nyomán megváltozott viszonyok közötti új román – szász/sváb kapcsolatokat. Ezekhez csatlakoztak még a területileg változatos felekezeti viszonyok, amelyek a szatmári térségben heves viharokat eredményeztek éppen ezekben az években. Az 1925/1926 fordulóján megtartott szatmári német tanártovábbképzés kicsiben magában hordozta mindezen dimenziókat, azok összes feszültségforrásával egyetemben. A cikket lektorálta: Dr. Reszler Gábor, főiskolai tanár, (Nyíregyházi Főiskola, BTMFK, Történettudományi Tanszék)

29

A SZOCIOMETRIÁTÓL A NETWORK NAPLÓIG. AZ EGYÉNI KAPCSOLATI HÁLÓK MÉRÉSE Huszti Éva főiskolai tanársegéd, PhD. hallgató

Debreceni Egyetem Egészségügyi Kar, Alkalmazott Társadalomtudomány Tanszék, 4400 Nyíregyháza, Sóstói u. 2-4., e-mail: [email protected]

ÖSSZEFOGLALÁS Jelen írás célja, hogy felvillantsa azt az utat, melyet a ma nagy népszerűségnek örvendő hálózatkutatás, annak is módszertani fejlődése végigjárt. Nem célom azonban részletes és minden apró részletre kiterjedő áttekintést adni, inkább arra törekszem, hogy felvillantsam azt a fejlődési irányt, ami aztán saját kutatásom felépítéséhez vezetett, mely a hálózatkutatás keretében egy új módszer kidolgozásával foglalkozik. Ahhoz azonban, hogy miért is van szükség mindig új és új módszerek kidolgozására, úgy tudok eljutni, hogy áttekintem honnan indult ki a hálózatelemzés, milyen módszereket alkalmaztak kezdetben, és milyen fontosabb lépések történtek ez idáig az egyéni network-ök mérésében.

BEVEZETÉS Elöljáróban fontos leszögezni,hogy a kapcsolathálózati elméletek szorosan kötődnek a társadalmi struktúra, rétegződés, valamint mobilitás elméletekhez. A társadalmi struktúra és rétegződés, az ebben elfoglalt és betöltött hely nagymértékben meghatározza az emberek kapcsolatait. Beszélhetünk homofil és heterofil kapcsolatokról, ahol az előzőnél a hasonlóság érvényesül, az utóbbi pedig az ellentétes, különböző státuszú emberek kapcsolatait hansúlyozza. A hálózatkutatás az utóbbi évtizedekben egyre erősödő megközelítés, de már korábban is foglalkoztak hasonló jellegű felvetésekkel az antropológiában, szociálpszichológiában és a szociológiában. Az antropológia elsősorban a primitív társadalmak kapcsolatrendszerét vizsgálta. Radcliffe–Brown vizsgálatai alapján megállapította, hogy minden társadalomnak többféle struktúrája van, attól függően, mi alapján (geográfia, nem, stb.) határozzuk meg azt. Ezen kívül a rokonsági viszonylatok rendszerének vagy a cserekapcsolatoknak a kutatására, illetőleg a normatív szabályozók kialakulására, működésére fordítottak jelentősebb figyelmet az antropológusok. Leggyakrabban a J. L. Moreno által kifejlesztett szociometriát szokták megemlíteni, mint a jelenlegi hálózatelemzés módszertani elődjét. Mint tudjuk, Moreno elsősorban egy-egy zárt csoportban mérte a szimpátia-antipátia megjelenését, egyszerű választásokon alapuló kérdésekkel. A szociometria gyengéje azonban, hogy csupán azt az adott 31

csoportot, szervezetet, az azon belül kialakult kapcsolatokat képes mérni. Viszont kijelenthetjük, hogy az egyének kapcsolathálózatát nem korlátozhatjuk az adott csoporton, szervezeten belül kialakult viszonyaira, hiszen az egyén kapcsolatai minden bizonnyal túllépik az adott csoport határait. (Hazánkban Mérei Ferenc nevét kell megemlíteni, aki behatóbban foglalkozott a “közösségek rejtett hálózatával”.) Mindazonáltal a szociometriai iskola manapság is létezik, és elsősorban a mikro-network kutatásokkal foglalkozók alkalmazzák. A hálózatelemzésre hatással volt a fentieken túl a kommunikációkutatás fejlődése is. Itt lehet megemlíteni R. Merton vizsgálatait a különböző kommunikációs körökhöz tartozó „lokális” és „kozmopolita” csoportszerepekről. A szociálpszichológia területéről pedig a diád, triád alakzatokkal foglalkozó kutatások hatásait lehet kiemelni. Korai vizsgálati módszerként lehet megemlíteni az ún. kisvilág vizsgálatot is, melyet S. Milgram alkalmazott először a ’60-as évek végén. Milgram azt kérte a vizsgálatba bevont személyektől, hogy juttassanak el egy csomagot egy előre meghatározott célszemélyhez. Csak olyanoknak lehetett továbbítani a csomagot, akik személyes ismerőseik a vizsgált személyeknek és akikről feltételezik, hogy ismerik a célszemélyt. Ez és az ehhez hasonló kisvilág vizsgálatok szerint bárkit el lehet érni maximum 6 lépéssel, legyen az az USA elnöke, vagy akár egy popsztár. A „kicsi a világ” érzést valószínűleg sokmindenki megtapasztalta. Gondoljunk csak arra, mikor utazunk egy vonaton, vagy becsöppenünk egy idegen társaságba, és nemsokára azon kapjuk magunkat, hogy élénken beszélgetünk volt iskolatársunk édesapjával, vagy a szüleink szomszédjának a csemetéjével. De akár gondolhatunk a méltán nagy sikerű közösségi honlapokra is, pl. iwiw. A szociológia klasszikusai közül ide kívánkozik E. Durkheim is, aki nagysikerű Az öngyilkosság című munkájában rámutat pl. a vallás és az öngyilkosság összefüggéseire, arra, hogy figyelembe kell vennünk elemzéseinkben azt a kontextust, amelyben az egyén van. G. Simmel az egymást átmetsző körök elméletével említhető, mint olyan szociológus, aki már korát meghaladó módon érintette a kapcsolathálózat témakörét, valamint P. Lazarsfeld kétlépcsős kommunikációs elmélete is itt kaphat helyet.

ANYAG ÉS MÓDSZER A network kutatásokban leggyakrabban használt módszerek az erős kötéseket vizsgáló Fischer-McCallister féle sokszituációs névgenerátor technika, valamint a gyenge kötések vizsgálatára irányuló Nan Lin-Dumin pozíció-generátor módszer. Manapság a leggyakrabban használt technika a kapcsolathálózatok vizsgálatára is a kérdőíves adatgyűjtés. Emellett az interjútechnikát alkalmazzák még gyakran. Használható még a megfigyelés is módszerként, de ez, a tapasztalatok szerint elég kis hatásfokkal működik. A keresztmetszeti vizsgálatok mellett alkalmaznak longitudinális adatfelvételt is, mely már a kapcsolathálók időbeli változásait is mérik. A kapcsolatok ábrázolására ál32

talában a gráfokat és a szociomátrixot használják, de egyre több számítógépes program jelenik meg a network-ök megjelenítésére. A kapcsolathálózati méréseknél használt és széleskörben elfogadott indexek elsősorban Knoke és Kuklinski valamint R.S. Burt nevéhez köthetők. Ilyen a sűrűségi index, mely azt mutatja, hogy az ego elvileg lehetséges kapcsolatainak mekkora hányada realizálódik. A kapcsolatháló multiplexitása arra utal, hogy az adott háló szereplői közötti kapcsolatok többféle tartalommal bírnak, míg az uniplexitás azt jelenti, hogy a vizsgált kapcsolatnak csak egyféle tartalma van. A rétegzettségi index ehhez kapcsolódóan azt mutatja, hogy az ego kapcsolatai közül mennyi multiplex jellegű van. Fischer-McCallister féle (sokszituációs) névgenerátor módszer A módszer az úgynevezett erős kötések mérésére szolgál. M. Granovetter szerint az erős kötések a családot, rokonokat, barátokat jelenti, tehát főleg a homofíl kapcsolatokat, a gyenge kötések inkább heterofíl jellegűek, melyeknek nagy jelentősége lehet az egyén mobilitása és társadalmi integrációja szempontjából. Granovetter sokak által továbbgondolt elmélete a gyenge kötések erejéről szól. A névgenerátor módszert lehet úgy is alkalmazni, hogy egy előre generált névlistát szerkesztünk, és arra kérjük a megkérdezettet, hogy jellemezze kapcsolatát a listán felsorolt személyekkel, de lehet úgy is, hogy a megkérdezettek szabadon, maguk generálják a saját névlistájukat. A leggyakoribb probléma ezekkel véleményem szerint, hogy a kutatók általában behatárolják a megadható nevek számát, így nem lehet teljes network-öt vizsgálni. Utasi Ágnes is rámutat a módszer gyengéire: csak azokban a szituációkban megjelenő kapcsolatokat képes mérni, melyeket a kutató előre megszerkeszt, így kimaradnak azok a kapcsolatok, melyek más szituációkban lehetnek hasznosak az egyén számára. Ezen kívül a névgenerátor módszer azokat a kapcsolatokat sem méri, melyeket az ego nem működtet aktívan, de adott esetben hasznosak lehetnek. Nan Lin-Dumin féle pozíciógenerátor módszer A pozíciógenerátorral mérik a granovetter-i gyenge kötéseket, melyeknek azért van jelentősége, mert ezek a kötések azok, melyek az egyéneket sajátjukétól eltérő társadalmi közegekkel kötheti össze. Ezek a kötések úgynevezett híd szerepet töltenek be, szerepet játszanak a társadalmi integrációba, az egyéni mobilitásban, illetve különböző erőforrások elérésében, mozgósításában. Network napló A következő részben azzal kívánok foglalkozni, hogy röviden vázoljam egy újszerű kapcsolathálózatot mérő módszer, a network napló alakulását, és bemutassam néhány eddigi ereményét. 33

Egy vizsgálat kezdeti fázisában jutottam el addig, hogy az egyéni kapcsolathálózatok hatékonyabb méréséhez szükséges lenne egy olyan módszer kidolgozására, mely validabb adatokat szolgáltat az eddigieknél. Eredeti elképzelésem szerint egy bizonyos közegben működő gyenge kötések erejét akartam vizsgálni, mégpedig abból az aspektusból, hogy azok hogyan szolgálják ezen csoportok társadalmi reintegrációját. Fontosnak tartottam megtudni, hogy kik alkotják és hogyan működnek egy, a társadalom peremén élő embercsoportnál a gyenge kötések, léteznek-e egyáltalán a „hidak”, és kikből lehetnek ilyen, különböző társadalmi csoportokat összekötő elemek. Az általam megismert alkalmazott adatgyűjtési technikákat nem éreztem elég élethűnek, valamint véleményem szerint ezekkel a módszerekkel nem lehet teljes képet kapni az egyéneket körülvevő hálózati erőforrásokról. Ekkor született meg a fejlesztésre váró, de már tesztelt, kvantitatív módszer ötlete, melynek jelenlegi elnevezése „network-napló”. A napló napi rendszerességgel vizsgálja az ego kapcsolathálóját egy meghatározott időintervallumban. Formátumának, tartalmának megválasztása, végső kialakítása a minél hatékonyabb felhasználhatóság miatt több időt vesz igénybe. Jelenlegi formájában egy úgynevezett sima, A/5 méretű füzet, melynek belső borítóján egy rövid instrukció szerepel, melyben arra kérem a naplót kitöltőt, hogy jegyezze le azt, hogy kikkel találkozott az általam előre megadott napszakokban. (Mivel nem állt szándékomban előre strukturálni a naplót, - ezzel is teret engedve annak, hogy a kitöltő maga találja ki a naplóvezetés módszerét - a hét napjait osztottam fel 6 szakaszra: pl. hétfő reggel, délelőtt, délben, délután, este, éjszaka.) Továbbá azt kérem, hogy akit megnevez (alter), annak tüntesse fel életkorát, lakóhelyét, foglalkozását, azt, hogy ego honnan és mióta ismeri altert, milyen gyakran találkoznak, valamint, hogy értékelje kapcsolatukat egy 1-5-ig skálán. A naplóhoz tartozik még egy rövid kérdőív is, mely az ego-ra vonatkozó kemény változókra kérdez. A network naplót egy hétig kellett vezetniük a kitöltőknek.

EREDMÉNYEK A network napló lehet egy olyan új vizsgálati módszer, mely növeli a network vizsgálatok validitását, és amelynek segítségével lényegesen bővebb kapcsolati elemszámhoz juthatunk. Ezt elsősorban az új metódus természetes jellege, a naplószerű nyilvántartás szolgáltatja. A személyes network szélesebb körét ismerjük meg, mint a fentebb említett névgenerátor módszerrel, de mégsem lesznek anonimek, mint a már ugyancsak említett pozíciógenerátor módszerrel gyűjthető adatok. Fontosnak tartom kiemelni a naplónak azt a felettébb érdekes folyományát, mely feltehetően láthatóvá teszi az erős és a gyenge kapcsolatok között elhelyezkedő, az eddigi kutatások révén “árnyékban maradó” kapcsolatok széles mezőjét. Az előzetes tesztelések során biztató eredményként jelent meg az informativitás, a bővebb információ mennyiség is a kapcsolathálózatokra vonatkozóan. A network napló módszerrel jól vizsgálhatók az ego-hálók, vagyis az egyes egyénre vonatkozó kapcso34

lathálók, ugyanakkor használható teljes hálók jellemzőinek (sűrűség, viszonosság, szorosság) leírására is. A network napló heti keresztmetszetet ad a vizsgált elemzési egység (egyének, csoportok, közösségek) kapcsolathálójának működéséről, jellemzőiről. További előnye a módszernek, hogy segítségével letapogathatóvá válnak a horizontális és vertikális kommunikációs csatornák. A network napló megfelelő módszernek tűnik a jelenleg is folyó kutatási területek, pl. a nemek közötti különbségek kapcsolathálózati szempontból, az informális gazdaság és társadalmi hálózat kapcsolata vagy az erős és gyenge kötések szerepe a munkahelyteremtésben témakörök vizsgálatához. Problémaként merül fel az, hogy különböző társadalmi csoportoknál esetleg nem működik, vagy nem úgy működik majd a módszer, ahogyan a többségnél. Itt elsősorban a magasabb státusban lévő rétegekre gondolok. Másodsorban gondot okozhat egyes társadalmi csoportok funkcionális analfabétizmusa, mely felveti a kérdezőbiztossal működő network napló fejlesztését is. A módszer tesztelése ezért ezekre a társadalmi rétegekre is kell, hogy irányuljon, hiszen egy generális módszer kidolgozása a cél. Felvillanó képek – adatok az eddigi naplók alapján Átlagos network méret - átlag,szórás, terjedelem A 38 naplót kitöltő átlagos network mérete a vizsgált időszakban, azaz egy hét alatt 30 volt (pontosan 30,26), a maximum méret pedig 64 alter megjelölését jelentette a vizsgált egy hét alatt. Rokonsági hányados – családtag, rokon aránya a megnevezettek között A rokonsági hányados 26%, (25,76) a legnagyobb arány a 63%. Ezt az arányt azonban bővítheti azon alterek száma, akikkel a családtagjai révén kerül kapcsolatba ego. (Pl. gyermeke tanárai, barátai, házastársa munkatársa, szülők kapcsolatai, stb.) A legnagyobb arány ez utóbbi esetben a 27%. Barátok aránya – barátként definiáltak aránya a megnevezettek között Az eddigi megkérdezetteknek majdnem fele (48,5%) nem jelölt meg barátot személyes kapcsolathálójának egy hetes keresztmetszetében. Akik jelöltek, átlagosan 1,7 baráttal rendelkeznek a naplók adatai szerint. A legtöbb megjelöl barát, 9 fő. Érdekes módon a 30 éven felüli korosztály jelölte meg a legtöbb barátot. Munkahelyi ismerősök aránya A munkahelyi ismerősök aránya alig tér el a rokonsági hányadostól, 23%. A legnagyobb arány itt a 65% volt. 35

A munkahelyi kapcsolatokat pl. a Fischer-féle névgenerátor módszer nem méri, viszont jól látszik, hogy az eddig megkérdezetteknél milyen fontos szerepük van a munkahelyi ismeretségeknek. Szomszédok aránya Megnéztem, hogy a megkérdezettek milyen arányban jelöltek meg szomszédokat, mint akikkel egy hét leforgása alatt összetalálkozhatnak, és kerülhetnek 5-10 perces interakcióba. Az eredmény lehangoló. A naplót kitöltők fele nem jelölt meg szomszédsági kapcsolatot a vizsgált időszakban. Azok közül, akik jelöltek ilyen kapcsolatot, a 8 szomszéd megnevezése a legmagasabb. A civil lét, a közösségek hiányát lehetne tesztelni. Valamint azt is, hogy közösség-e még a falu (Tönnies). Az eddigiek alapján úgy tűnik, hogy a megkérdezettek rokonaikkal, valamint munkahelyi ismerőseikkel tartják leginkább a kapcsolatot. A kettő között viszont nincs túl nagy eltérés. Ha a rokonsági hányadost vetem össze a munkahelyi ismerősök, valamint a szomszédok arányával, akkor azt lehet látni, hogy a heti network-höz tartozók eloszlása nem egyenletes, általában egy csoport „ugrik ki” lényegesen a többi közül. Pl., akinél magasabb a rokonsági hányados, az kevesebb munkahelyi ismerőst jelölt meg és szomszédot is, de aki több munkahelyi ismerőst írt le egy hét alatt, azoknak alacsonyabb a rokonsági hányadosa. Ezek mögött a tendenciák mögött valószínűleg olyan makroszociológiai összefüggések tárhatók fel, mint a falvakra jellemző magas munkanélküliség és az ezzel egyidejűleg előforduló nagyobb lokális rokonsági kapcsolatrendszer együttes előfordulása. Heterogenitás – nemi eltérés, kor szerinti, iskolai végzettség A nemek szerint inkább homofília jellemző, hiszen az eddigi adatok szerint a férfiak több férfi kapcsolatot, a nők pedig több női kapcsolatot jelöltek egy hetes személyes kapcsolathálójukban. Voltak néhányan (3 fő), akik az ellenkező neműek közül jelölt meg többet, és voltak olyanok is (3 fő), akik egyenlő arányban jelöltek férfi és női kapcsolatokat. A kor szerinti eltérés már kissé színesebb képet mutat: 35 éves korig az jellemző, hogy az ego a nála fiatalabb korosztállyal tartja inkább a kapcsolatot, majd 36 éves kor után fordul a helyzet, inkább a saját, vagy idősebb korosztály jelenik meg a networkben. A fent bemutatott adatok természetesen csak „tapogatózó” jellegűek, hiszen nagyon alacsony az elemszám, még nem lehet jól csoportosítani az adatokat ahhoz, hogy konkrét korrelációkat lehessen kimutatni.

KÖVETKEZTETÉSEK A network vizsgálatok előnyei és nehézségei Egy szociológus számára nagyon fontos és lényeges pont az adatgyűjtés során annak 36

a módszernek a kiválasztása, mely a legjobban illeszkedik kutatási témájához. Tudnunk kell jó mérési módszert választani ahhoz, hogy valid, azaz érvényes és értékelhető adatokat kapjunk. Emellett fontos figyelembe venni azt a kontextust is, mely között az adatgyűjtés megtörténik. A kérdőívek egyik legnagyobb hibája az lehet, ha nem illeszkedik megfelelően az adott kontextushoz. A network vizsgálatok legnagyobb folyománya, hogy feloldja az izolált személyek vizsgálatának dilemmáját, hiszen az egyént kapcsolataiba ágyazva veszi figyelembe, nem „metszi ki” a társadalomból. Így lehetővé válik a kontextuális elemzés is. Ezen túl további előnye, hogy képes feloldani a makro-mikro társadalmi elemzések közötti konfliktusokat is egy „mezo” szintű elemzési lehetőséget nyújtva. A státusz ekvivalencia elvére alapozva lehetségesség válik az úgynevezett „láthatatlan” viszonyok feltárása is. Nehézségként fogalmazódik meg a határok kijelölésének problematikája: kik tartoznak egy kapcsolati rendszerbe? Hogyan jelöljük ki a mérni kívánt mintát? A teljes hálózatokat vizsgálók ütköznek leginkább ebbe a problémába. Az egocentrikus hálózatokat tanulmányozók talán könnyebb helyzetben vannak, hiszen náluk a „hálózatok meghatározása a gyújtópontban álló egyének pozíciójából történik”.19 Továbbá gondot okozhat a network dinamikája is, hiszen a kapcsolathálózatról szólva egy állandóan változó hálózati struktúráról beszélünk.

IRODALOM 1. Albert Fruzsina-Dávid Beáta (2006): A kapcsolati tőke dimenziói etnikai metszerben. In: Társadalmi Riport, Tárki, Bp. 2. Albert Fruzsina-Dávid Beáta (2007): Embert barátjáról. A barátság szociológiája. Századvég Kiadó, Bp. 3. Angelusz Róbert-Tardos Róbert (1998): A kapcsolathálózati erőforrások átrendeződésének tendenciái a kilencvenes években. In: Társadalmi Riport, Tárki, Bp. 4. Angelusz Róbert-Tardos Róbert (szerk.) 1991.: Társadalmak rejtett hálózata. Magyar Közvéleménykutató Intézet, Bp. 5. Kürtösi Zsófia: A társadalmi kapcsolatháló-elemzés www.socialnetwork.hu 6. Tardos Róbert: Kapcsolathálózati megközelítés: Új paradigma? www.socialnetwork. hu 7. Utasi Ágnes (2002): A bizalom hálója. Új Mandátum Könyvkiadó, Bp. A cikket lektorálta: Dr. Angelusz Róbert egyetemi tanár, akadémiai doktor (ELTE-TÁTK)

19 Barry Wellman: Strukturális elemzés: A módszertől és a metaforától az elmélet és a tartalmi kérések felé. In: Angelusz-Tardos (szerk.): Társadalmak rejtett hálózata. Magyar Közvéleménykutató Intézet, Bp., 1991.

37

AZ AMERIKAI EGÉSZSÉGBIZTOSÍTÁS JELENE Jóna György főiskolai adjunktus, Ph.D. hallgató

Debreceni Egyetem Egészségügyi Kar, Alkalmazott Társadalomtudományi Tanszék, 4400, Nyíregyháza, Sóstói u. 2-4., e-mail: [email protected]

ELŐSZÓ Az USA-ban liberális egészségbiztosítást preferálják, mert a kormányzat felelős polgárnak tekinti minden állampolgárát, akik vállalják a felelősséget tetteik, maguk, családjuk és jövőjük iránt. Az állami beavatkozás és az ebből kialakuló paternalizmusnak nem adnak teret. Ennek alapvetően az az oka, hogy az amerikai gazdaságpolitika mindig is piaci elven működött, a feudális viszonyok csak részben hasonlítottak az európaihoz, valamint igen gyorsan létrejöttek és megerősödtek a piaci szabadkereskedelem feltételrendszerei, amelyek napjainkban is éreztetik hegemóniájukat. Emellett még érdemes azt is megemlíteni, hogy az egyház és az állam szétválasztásának elvét már hos�szú évszázadok óta ismerik és alkalmazzák, ami szintén kedvező hatással volt a tőkésrendszer korai kialakulására Mielőtt elemzésünket elkezdenénk, fontos néhány fogalmi elemet tisztázni a társadalom- és betegbiztosítással kapcsolatban. Az USA-ban (tehát kifejezetten az amerikai angolban) társadalombiztosítás kifejezés alatt csakis nyugdíjbiztosítást (Social Security) értenek, az egészségbiztosítás ettől tökéletesen elkülöníthető. Nem ismerik a járulék (contribution) terminológiáját sem, hanem mint fogjuk látni, a Medicare rendszerben keresetarányos járulék címkével látják el ezt a közterhet, amit béradónak (payroll tax) titulálnak. Eszerint, ebben a struktúrában elképzelhetetlen, hogy adócsökkentés mellett járulékokat emeljenek, és fordítva. A kettő számukra mindig együtt mozog. Az amerikai egészségbiztosítás irányító elve a hatékonyságra való törekvés, az öngondoskodás hangsúlyozása, amely kizárja a potyautas-effektust (free rider). Hátrányaként említhető viszont, hogy sérül az egyenlőség elve, az egyenlő hozzáférés eszméje, és a társadalmi szolidaritás. Mindezt Karner a következő gondolatokkal egészítik ki: „A szabadpiaci modell előnyei: • a differenciáltabb igényeket is kielégíti, • új technológiák, eljárások gyors átvétele. A szabadpiaci modell hátrányai: • nemzetgazdasági szinten finanszírozhatatlan, • nagy adminisztrációs igény, • az alsó szociális helyzetű csoportok leszakadnak, • korlátozott hozzáférés az egészségügyi ellátáshoz.” (Karner, 2008: 6) 39

Megint máshol a következő rövid összefoglalást kapjuk erről: „Az USA egészségügyi szolgáltatási rendszere ma is a magángazdaság elveire épül, amelybe csak közvetett módon képes a szövetségi adminisztráció beavatkozni.” (Balázs-Foley, 2008: 3) Ebben a rövid tanulmányban tehát a liberális-reziduális egészségbiztosítás legfőbb komponenseit vázoljuk fel. Az első részben a valóban piaci mechanizmusok és automatizmusok által szabályozott egészségbiztosítás jellemzőit, a második fejezetben pedig a tagállamok és a szövetségi kormány által finanszírozott, illetve működtetett egészségbiztosítás sajátosságait tárjuk fel.

ANYAG ÉS MÓDSZER Az amerikai egészségbiztosítás legszembetűnőbb sajátossága, hogy nem kötelező jellegű, az amerikai lakosság közel 14-16 százaléka (hozzávetőleg 41-43 millió emberről van szó) nem rendelkezik vele. Ennek okai között szerepel a munkanélküliség, továbbá, hogy a fiatalok többsége nem hiszi el, hogy életében bármilyen betegséget elkaphat, illetve a munkaadónak nem áll rendelkezésére elegendő anyagi forrás, hogy egészségbiztosítást kössön munkavállalójára. Az USA-ban jellemző, hogy a munkaadói oldal jelentős arányban (teljesen vagy nagyobb részben) magára vállalja a munkavállaló egészségbiztosításának járulékos terheit. Ez azért is előnyös számára, mert az amerikai adótörvények szerint az egészségügyre fordított kiadások költségként elszámolhatók – vagyis adómentességet élveznek. Az egészségüggyel összefüggő kiadások az USA-ban a legmagasabbak, szinte kivétel nélkül minden évben a GDP 11 százaléka feletti összeget tesznek ki. A kiadások évről-évre emelkednek, vagyis infláció feletti mértékben nőnek az egészségügyi költségek. A közel 1000, piaci versenyen alapuló, önkéntes egészségbiztosító látja el az egészségügyi ellátás zömét. Most nézzük, hogy a verseny által meghatározott egészségbiztosítási rendszernek mik a legfőbb sajátosságai. A gyógyítás az irányított betegellátás (managed care) keretei között zajlik. Ez egy olyan átfogó struktúra, mely a gyógyítás finanszírozását, a beteg ellátásának koordinációját, valamint az orvosi kezelést is szavatolja. Az irányított betegellátásról a következőket olvashatjuk: • „a fogyasztás/szolgáltatások ellenőrzése (erőforrás felhasználások értékelése és ellenőrzése, prospektív módon normák, irányelvek segítségével, engedély beszerzési kötelezettség előírásával, retrospektív módon, kórtörténet alapján, a biztosítóhoz benyújtott számlák ellenőrzésével); • szelektív szerződések kötése az egészségügyi ellátó intézményekkel szolgáltatások nyújtására; • anyagi ösztönzők beépítése a szolgáltatók irányába; • korlátozott választási lehetőség a biztosítottak számára orvosok, kórházak és egyéb ellátó intézmények, személyzet között” (Forgács-Vallyon 2004: 13)

40

A managed care rendszert azért kellett bevezetni, mert az egészségügyi rendszer meglehetősen drága volt, az irányított betegellátástól azonban bizonyos fokú költséghatékonyságot vártak el. Ezt a mechanizmust nem csak a piaci, hanem az állami struktúrába is bevonták az 1990-es évek elején, hogy csökkentsék a kiadásokat annak ellenőrző-irányító funkciója által. (Érdekességképpen jegyezzük meg, hogy a managed care-t már 1933-ban bevezették az építőipari munkások számára, ez Sidney Garfield nevéhez fűződik.) Az egészségügyi ellátás a managed care rendszerben történik, amelynek legismertebb intézményi formája a HMO (Health Maintenance Organization – Egészség Megőrző Szervezet), de más szervezeti egységek is igen elterjedtek, úgymint a POS (Point of Services), a PPO (Preferred Provider Organization), vagy az EPO (Exclusive Provider Organization) (Boncz-Dózsa-Nagy 2003). A HMO az egészségügyi szolgáltatás finanszírozását, egészségügyi ellátást, valamint a szakmai kontrollt biztosítja. A HMO rendszerben a gyermekek és csecsemők számára a szűrővizsgálatok és a védőoltások ingyenesen hozzáférhetők. A piaci mechanizmusok szerint funkcionáló egészségbiztosítási rendszer magánszámlás biztosításként értelmezhető. Eszerint a járulékot fizető saját – és családtagjai számára – fizeti az egészségbiztosítással kapcsolatos költségeket. Ezért az összegért úgynevezett biztosítási csomagokat lehet vásárolni, amelyek egészségmegőrzéssel és gyógyítással összefüggő kezeléseket, ellátásokat tartalmaznak. Az alapszolgáltatásokat magába foglaló csomag olcsóbb, a több kockázati tényezőre is felelősséget vállaló csomag drágább. Ha valaki nem csak magára, hanem családtagjaira (például gyermekeire) is egészségbiztosítást szeretne kötni, akkor az így keletkező többletszolgáltatás járuléknövekedéssel jár, amit munkaadó finanszíroz túlnyomórészt. (Ha a szokásos amerikai családmodellt vesszük alapul, két szülő két gyermekkel, akkor ez azt jelenti, hogy a férj a munkaadójával közösen fizeti magáért és gyermekeiért a biztosítást, a feleségnek csak magát kell már megjelölni a járulékfizetésnél.) Mivel a biztosító és szolgáltatást nyújtó szervezet azonos, ezért ott lehet az ellátást igénybe venni, ahol a biztosítást kötötték. A biztosított kiválasztja háziorvosát, aki a nap 24 órájában elérhető, telefonon és a rendelőben egyaránt kereshető. A háziorvos itt is a „kapuőr” szerepet játs�sza, a felesleges vagy akár káros vizsgálatokat segít elkerülni úgy, hogy ő utalja a beteget különböző vizsgálatokra, szakorvoshoz, illetve kórházba. A gyógyszerár-támogatás differenciált, lépcsőzetes formában működik. Ha a betegnek nem szükséges kórházi ellátást igénybe vennie, akkor a gyógyszerekhez háromszintű ártámogatási rendszer alapján juthat hozzá. A biztosító társaságok tehát gyógyszertárakat is működtetnek, illetve szerződésben állhatnak velük. Ha a biztosított személy ott vásárolja meg gyógyszereit, akkor elég, ha biztosítási kártyáját felmutatja, a gyógyszerészek rögtön megállapítják, mely támogatási szintre jogosult. Az első szinten 8 dollárnyi hozzájárulást kap a generikus gyógyszerenként. Második szinten 15 dollárt a nagynevű gyógyszergyárak olcsóbb termékeiért, harmadik szinten pedig 30 dollárt kap a tőkeerős gyógyszergyárak drágább gyógyszerei után. 41

A piaci egészségbiztosításnak létezik egy speciális formája, amit 1997-ben indítottak el kísérleti jelleggel az USA-ban, ez a Medical Savings Accounts – MSA, vagyis az egészségügyi takarékossági számlák. Fontos leszögezni, hogy önmagában ez a rendszer működésképtelen, kizárólag kiegészítő funkciókat képes ellátni az egészségbiztosításban. „Az amerikai MSA tulajdonképpen mint egy magas önrészesedéssel működő katasztrófa-biztosítás és egy közönséges kamatozó bankszámla kombinációja, azzal kiegészítve, hogy a bankszámlára elhelyezett pénzösszeg teljes egészében jövedelemadó mentes.” (Mihályi, 2003: 236) Arra az esetre vezették be az MSA-t, hogyha valaki nem rendelkezik egészségbiztosítással, nem tagja egyetlen HMO-nak sem, de munkajogviszonyban áll, akkor erről a számláról finanszírozza saját magának az esetleges egészségügyi kiadásait. Egy számtani példával talán könnyebben érthetővé válik az MSA működésének lényege: az USA-ban a munkavállaló általában 200 dollárt fizet egészségbiztosításáért. Ha valaki MSA-val rendelkezik, akkor ő (persze csak a példa kedvéért) 100 dollárt fizet erre a számlára, a fennmaradó 100 dollárból más egészségügyi ellátását finanszírozza. Ha adott hónapban túllépi a 100 dollárt, akkor az MSA-ból vonják le a fennmaradó részt. Ha nem, akkor a befizetései megmaradnak a számlán, tovább kamatoznak. Előnye még az is, hogy nincs szükség újabb adminisztrációs apparátus felállítására, hiszen a banki hivatalnokok elvégzik ezt a munkát. Ugyanakkor takarékos is, mert a befizető abban érdekelt, hogy ne költsön többet, mint amit befizetett, az egészségügyi túlfogyasztásnak gátat vet. Mivel a munkavállaló fizeti az egészségbiztosítás nagyobbik részét, ő ajánlja fel, hogy mely szolgáltatók közül választhat a munkavállaló, ekkor általában 3-4 biztosítói szerződés közül választhat, amely sérti, illetve sértheti a szabad választás jogát, hiszen közel ezer ilyen létezik. Fontos körülmény, hogy ha valaki munkahelyet vált, akkor megszűnik korábbi egészségbiztosítása, hiszen a biztosítási szerződés a munkaadóé és nem a munkavállalóé. Ha újból munkajogviszonyt létesít, akkor mindent „elölről kell kezdenie”. Ez azzal a további hátránnyal is jár, hogyha az új munkahelyén valamilyen krónikus betegséggel kezd el dolgozni (pl.: daganat, diabétesz, stb.), akkor a biztosító an�nyira drága biztosítási díjat számol fel a kockázatarányos díjszabás miatt, ami a munkaadónak elfogadhatatlan kiadást eredményez. Az idő múlásával tehát egyre nő annak valószínűsége, hogy az illető munkanélkülivé válik. Megoldást talán az hozná el, ha a munkajogviszony megszakításával a munkavállaló nem veszítené el egészségbiztosítását, hanem magával vihetné azt korlátlan mértékben és formában – ez a portabilitás koncepciója. Az egyén évente egyszer változtathatja meg biztosítását, ki-, illetve átléphet más biztosítótársaságokhoz, biztosítási csomagok közül választhat. Természetesen az állam is komoly funkciókat tölt be az egészségügyi ellátásban a piaci szereplők mellett. Az alábbiakban ezt vizsgáljuk meg.

42

EREDMÉNYEK Az állami egészségügyi ellátásra csak az idősek (65 éven felüliek) és a szegények válhatnak jogosulttá. Kivételt jelentenek ez alól „a véglegesen és 100%-osan megrokkant személyek, valamint a súlyos veseelégtelenségben szenvedő betegek, akik dialízisre vagy veseátültetésre szorulnak. Esetükben a hosszantartó, krónikus gyógykezelés költségeit a rendszer fedezi, s a jogosultak életkoruktól függetlenül igénybe vehetik a Medicare szolgáltatásait.” (Mihályi, 2003: 222) Az amerikai állami, illetve szövetségi egészségbiztosítás történetében az 1965-ös év hozott komoly változásokat (Morris, 1979). Ekkor vezették be a mai napig működő Medcaid és Medicare intézményrendszert. Mivel ez a két szervezet látja el a legjelentősebb állami funkciókat az egészségügyi ellátásban, ezért ezek bemutatásával kezdjük ezt a fejezetet. A Medicare szolgáltatásaira a következő kritériumok betöltésével lehet jogosultságot szerezni: • 65 év feletti kor vagy rokkantság, • amerikai állampolgárság, • otthon ápolás és kórházi ellátás, • gyógyászati segédeszközök ártámogatása. Az amerikai társadalom közel 14%-a veszi igénybe szolgáltatásait, akik túlnyomórészt középosztályhoz tartoznak. A Medicare csak a korábban nyugdíjjárulékot fizetőkre terjed ki. Anyagi bázisa az alábbiakból rekrutálódik: • jogosultak biztosítási díja (akik igénybe veszik), • szövetségi kormány támogatása, • aktív keresők járulékai (a munkavállaló bruttó bérének 1, 45%-át erre fordítják a redisztribúciós csatornákon keresztül – a munkaadói oldal is ugyanennyivel támogatja). Ilyen kötelező biztosítási járulékot minden munkajogviszonnyal rendelkezőnek kell fizetnie, valamint az OASDI-be is (öregségi és özvegységi biztosítás), az évi jövedelem első 76.200 dollárja után 6, 2 százalékot kell fizetni. A Medicare vagyonkezelői: pénzügyminiszter, munkaügyi miniszter, valamint két állami vagyonkezelő, akiket az elnök jelöl ki. A Medicare négy szegmensből áll, melyek funkcióik szerint különíthetők el egymástól: • Medicare A: kórházi ellátást és minimális mértékű otthoni ápolást foglal magába (kórházi biztosítási alap). A Medicare A-ba az adóköteles bértömeg 2,9%-a kerül – mint azt fentebb említettük –, Alan Greenspan szerint ezt kellene 6,4%-ra megemelni. Ha ez nem megy, akkor a szolgáltatásokat szükséges megfelezni. (Greenspan 2008). 43

• Medicare B: gyógyászati segédeszközök, diagnosztikai díjak és orvosi vizitdíjak (co-payment) finanszírozását jelenti a biztosítási díj ellenében. A vizitdíjak értékének maximum 20%-át térítik vissza a beteg számára biztosítási díj ellenében. Ingyenes ambuláns ellátásra jogosított fel havi 50 dollár befizetése ellenében, azonban néhány hónappal ezelőtt ezt az összeget 100 dollárra emelték. Ebből az orvosok számláit és járó-beteg költségeket fedezik. • Medicare C: idős korúak számára HMO-típusú biztosítást kínálnak itt. • Medicare D: ez pedig a gyógyszerek hozzáférhetőségét finanszírozó rész. Az állami gyógyszerár-támogatás mértékét, logikáját mutatja be az alábbi táblázat.

Költségek dollárban

A költségvállalás aránya %-ban Biztosított

Állam

100

0

251-2250 dollár

25

75

2251-3600 dollár

100

0

3600 dollár felett

5

95

1-250 dollár

1. táblázat Gyógyszertámogatás az Egyesült Államokban Forrás: Országtanulmány – 2006. Amerikai Egyesült Államok

A Medicare nem finanszíroz teljes mértékben minden ellátást, az összes szolgáltatás pontosan definiált hányadát téríti meg, a fennmaradó részt az ellátottnak kell fizetnie (Phillips, 1990). A Medicare-programban 2003-ban hozott George W. Bush fontos lépést: sikerült elfogadtatni a kongresszussal, hogy 2013-ig 534 milliárd dollárt csoportosítanak át e feladatok ellátására, mert ekkorra várhatóan közel 40 millióan tartoztak majd bele a rendszerbe. A Medicaid eredetileg szociális szolgáltatásokat tartalmazott (persze tartalmaz még napjainkban is), de mára egészségügyi ellátásokkal is bővült. (Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy a Medicaid programhoz nem volt kötelező csatlakozni az egyes tagállamoknak, mára mindegyik társult hozzá, kivéve Arizona állam.) Prevenciós és akut betegellátást is tartalmaz, amit a gyerekekre is kiterjesztettek. Az ellátásokra való jogosultság megszerzéséhez nem kell járulékot fizetni (ez nem vásárolt jog), a tagállam és a szövetségi kormány közösen fizeti a támogatást. Jogosultsági feltételként határozták meg a rokkantságot, terhességet, magas gyerekszámot. A támogatás odaítélése során minden esetben jövedelem- és vagyonvizsgálatot (means test) tartanak, kizárólag rászorultak részesülhetnek belőle. A Medicare és Medicaid intézményrendszeren kívül számos más állami egészségügyi ellátórendszer funkcionál. Ilyen például a Department of Veteran Affairs, mely 1995 óta ellát minden katonát függetlenül attól, hogy a fegyveres szolgálat következté44

ben lett beteg, vagy sem. Ezzel közel 25 millióra ugrott az ellátottak száma, ami meghökkentő mértékű kiadásnövekedést eredményezett. Járó betegei számára gyógyszerekért egységesen 7 dollárt kell fizetni. A State Children’s Health Insurance Programme-ot (SCHIP) a szövetségi kormány finanszírozza, a tagállamok pedig működtetik. Ez olyan családból származó gyerekek egészségbiztosítását finanszírozza, akiknek a szülei nem tudják megvásárolni egészségbiztosításukat maguknak és családtagtagjaiknak, de jövedelmük túllép adott szegénységi küszöbön, így kiesnek a Medicaid ellátásaiból. Közel 7 millió gyermek kap valamilyen szolgáltatást innen. 1997-ben indult útnak ez az állami támogatási rendszer, 2009. márciusában ér véget, ám minden bizonnyal Obama meg fogja hosszabbítani.

IRODALOM 1.Balázs, P. – Foley, K. L. (2008): Egészségügyi programok a 2008-as amerikai elnökválasztási kampányban. Egészségügyi Gazdasági Szemle, 5: 2-10.p. 2. Boncz, I. – Dózsa, Cs. – Nagy, B. (2003): Irányított Betegellátási Modell. Informatika és menedzsment az egészségügyben II, 4. 6-10.p. 3. Forgács, A. – Vallyon, A. (2004): Hol jobb betegnek lenni? I. IME, 7: 12-17.p. 4. Greenspan, A. (2008): A zűrzavar kora. Budapest: HVG Kiadó. 5. Karner, C. (2008): Nemzetközi egészségügyi finanszírozási modellek és az állam szerepvállalása. Egészségügyi Gazdasági Szemle, 2: 3-12.p. 6. Mihályi, P. (2003): Bevezetés az egészségügy gazdaságtanába. Veszprém: Veszprémi Egyetemi Kiadó. 7. Morris, R. (1979): Social Policy of the American Welfare State. An Introduction to Policy Analysis. New York: Harper and Row Publisher. 8.Országtanulmány – 2006. Amerikai Egyesült Államok. http://vega.medinfo.hu/ civiltajekoztatas/kepek/ho/anyagok/usa.pdf 9. Phillips, K. (1990): The Politics of Rich and Poor. New York: Random House. A cikket lektorálta: Dr. Fábián Gergely Ph.D., főiskolai tanár (Debreceni Egyetem Egészségügyi Kar)

45

A DARWINI FEJLŐDÉSELMÉLET ÉRTÉKELÉSE ÉS HELYE A KERESZTÉNY FILOZÓFIÁBAN Vincze Krisztián főiskolai adjunktus, PhD. hallgató

Szent Atanáz Görög Katolikus Hittudományi Főiskola 4400 Nyíregyháza, Bethlen G. u. 17-19., e-mail: [email protected]

BEVEZETÉS Charles Darwin 1859-ben jelentette meg legismertebb munkáját, A Fajok eredetét. Egy későbbi kiadás előszavában azt írja, hogy a kortársak úgy tesznek, mintha a fejlődéselmélet már a levegőben lógott volna, s ő csupán azt mondta ki egyértelmű megfogalmazásban, ami már ott volt sok tudósnak a nyelve hegyén. Darwin azonban a maga részéről nem osztja ezt a nézetet. 1859 előtt ugyanis bárkit kérdezett meg, a megkérdezettek nagy része a svéd Carl von Linné doktrína alapján állt, azaz nem beszéltek sem törzsfejlődésről, sem leszármazásról, sem létért folytatott küzdelemről, sem pedig kiválasztódásról. E mű alapján azt próbálja megmutatni Darwin a természet kutatóinak, hogy a különböző fajok eredetét a természetes kiválasztódásban vagy a létért való küzdelemben való előnyhöz jutottság magyarázhatja meg. Igaz, A fajok eredete még nem utal konkrétan az ember származásának kérdésére, de közben több elméleti elképzelést is hathatósan megcáfol, melyeket addig a tudós társadalom komoly gátaknak tekintett az emberi leszármazás teóriájának elfogadhatóságában. A második kiadásban Darwin azt írja, hogy az összes élőlény tulajdonképpen egyetlen egy primitív sejtből alakult ki. Elméletét ma már tudományos körökben szinte mindenki elismeri, viszont heves viták tárgyát képezik még valószínűleg nagyon hosszú ideig az elmélet részletei. Három elméleti elképzelést azonban bizonyosan megsemmisít a fejlődéselmélet. Egyrészt Linné fixista felfogását, amely szerint, amilyennek mi látjuk ma az állatfajokat, azok éppen úgy éltek és vannak minden időben a Földön. Ezt követi a katasztrófaelmélet, mely természeti katasztrófák és pusztító erők által próbálta megmagyarázni, hogy a paleontológia által leletekben feltárt ősállatok és ősnövények már nem léteznek többé. Harmadrészt pedig Darwin evolúciós elmélete lehetetlenné teszi a bibliai teremtéstörténet szóbeli értelmezését. Ma már egyre több tudomány felfedezéseinek egyre finomabb árnyaltságban tudja alátámasztani a darwini elképzelést. A paleontológia azt láttatja velünk, hogy minél mélyebbre hatolunk vissza a földtörténeti korszakokban, annál egyszerűbb ősélőlények maradványait találjuk meg. Az összehasonlító anatómia szerint sok ún. átmeneti formát találhatunk meg a különböző növényi és állati fajok között. Az embriológia felfedezése szintén idesorolható, mely szerint az egyedfejlődés megismétli a törzsfejlődést. E szempontból pedig a genetika egyik legfontosabb megállapítása az, hogy az öröklött jegyekben időnként gyenge változások léphetnek fel, melyek igenis új fajokat eredményezhetnek. 47

ANYAG ÉS MÓDSZER Fontos megvizsgálni, hogy a régi idők keresztény gondolkodóitól mennyire nem állt távol a fejlődő természet képe, a fejlődő életvilág elképzelése. Egyik legismertebb szentje a katolikus egyháznak Szent Ágoston, aki 430-ban halálozott el. A De Trinitate című munkájában azt írja: „Ahogyan az anyák hordozzák a magzatukat, úgy hordozza a világ a születendő lények okát.”20 Ezek az okok az eszmei magvak vagy észcsírák – rationes seminales –, amelyek láthatatlanul rejtőzködnek az anyagi világ ölén. Ezeknek köszönhető, hogy bizonyos időszakaszokban újabb növényi és állati fajok fejlődnek ki. Az észcsírák mintegy a lehetőségi, a potenciális létnek a kifejezői az arisztotelészi ontológia fogalmait követve, amelyek létrehozója azonban egyértelműen a világot a semmiből megteremtő Isten. Ezen túlmenően Ágoston foglalkozik magával az életnek mint olyannak az eredetével is. Véleménye szerint az élet egyszerűbb formái ugyanis a szervetlen anyagból erednek, igaz, az élet végső forrása Isten, aki az anyagba teremett potenciák által hívja létbe az élő létezőket. Ágoston a biblia teremtéstörténetet képletesen értette. E képletes szövegértelmezés szerint pedig jogos az az elképzelés, hogy emberi test, minden élőlény, sőt minden formával rendelkező létező folyamatosan fejlődtek ki. A létezők formája a rationes seminales, amely létező így csak fokozatosan bontakoznak ki az időben, nem pedig fix módon jelennek meg a teljes természeti világ színpadán. Szent Ágoston az észcsírák λόγοι σπερματικοι - fogalmát a sztoikus filozófiából veszi át.21 A sztoikus filozófia ezen elképzelése tehát így egyáltalán nem jelentett Ágoston számára hittel szembeni konfrontáció forrást, hanem éppen ellenkezőleg. Második fontos keresztény gondolkodónk Aquinói Szent Tamás (1225-1274), a skolasztika, a középkori keresztény filozófia legkiemelkedőbbje. Bevallása szerint sokkal jobban tetszik neki egy olyan teremtés-elképzelés, amely szerint a világ egyfolytában a fejlődés jegyeit mutatja. Elveti tehát Nagy Szent Gergely gondolatait, aki fixista módon látta a természeti valóság különböző fajait. Inkább Szent Ágoston véleményét fogadja el és támogatja, hozzá téve a pontosítást, hogy az észcsírák potencialitása csakis az Isten ereje által léphet át a megvalósultságba. Mindössze egy helyen ütközik nagyon élesen a két keresztény gondolkodó álláspontja. Szent Ágoston azt is elképzelhetőnek tartja ugyanis, hogy az ember teste is észcsíra formájában rejtőzött az egyre fejlődő anyagban, és így jelent meg a világegyetem történetének egy bizonyos időpontjában. Még azt sem tartja kizártnak, hogy esetleg az emberi lélek esetében is hasonló helyzet történt. Tamás szerint azonban képtelenség, hogy ún. másodlagos ható-okok eredményezzék az emberi testet és lelket. Szerinte az első ember testét és lelkét közvetlenül Isten teremtette meg. Az emberi nemre vonatkozó eme fixista véleménye sok teológus szerint az ember méltóságát volt hívatott hangsúlyozni. Ami pedig magát az élet eredetének a kérdését illeti, hasonlóképpen nyilat20 Az idézet Turay Alfréd Az ember és a kozmosz – Kozmológiai antropológia könyvének (Szeged, 1999,) 71. oldaláról való. 21 Vö. HIRSCHBERGER, J., Geschichte der Philosophie, Freiburg im Breisgau, 1991, 362.

48

kozik, mint Szent Ágoston. Az egyszerűbb élőlények keletkezéséhez az anyag és az ég ereje (Arisztotelész szféraszellemekről tesz említést) szükséges. Ami a katolikus egyház evolúciós elméletekhez való hivatalos hozzáállást illeti, tudnunk kell, hogy az egyház hivatalosan és ünnepélyesen soha sem ítélte el a darwini fejlődéselméletet. Viszont hangosan bírálta azt sok „vakbuzgó hivatalnok, teológus és `egyházhű` természettudós”.22 Még súlyosabb viták kezdeményezője lett az ateista propaganda és hitvédelem összeütközése, amikor már egyáltalán nem a természettudományos problémák kötötték le a vitában álló résztvevők figyelmét, hanem az a háttéri filozófia, amely Isten létét, a létéről való kérdések jogosultságát vagy éppen létének igazolhatóságát mindenképpen a fejlődéselmélet propagálásával akarta kiküszöbölni. Szintén óriási félreértésekre adott okot az az eltorzult hermeneutika, amely a Szentírás különböző könyveinek és részeinek különböző műfajbeli sajátosságaival sokszor nem volt tisztában.23 Charles Darwin kortársaként a híres katolikus biológus Georges Mivart igyekezett összhangot alkotni a katolikus hit és a fejlődéselmélet között. Ő elfogadta, hogy az első ember testét akár állat is szülhette, viszont mindig hangsúlyozta, hogy az ember ilyetén megjelenése nem véletlenszerű és nem is egyfajta ugrás nélküli folyamat eredménye, hanem az állati szervezetet felemelő isteni tevékenység műve. A XX. század keresztény teológusainak egyike Pierre Teilhard de Chardin (18811955), aki jezsuita szerzeteseként próbálta meg összebékíteni a teológiát a kozmosz és az élet evolúciójával, a bibliai elbeszéléseket a szaktudományok hipotéziseivel. Ő nem csak hogy ellentmondást nem lát ezen területek között, hanem a keresztény hitet és annak beteljesedését éppen a világfejlődés tényében próbálja meg értelmezni.24 Chardin nagy szakértője a paleontológiának, geológiának és antropológiának, ilyen háttérrel közeledett a katolikus teológia és filozófia szaktudományokkal folytatott párbeszédéhez. Szerinte az élet és a kozmosz teljessége az Isten elindította és fenntartotta kreatív folyamatoknak a megnyilvánulása, melyek még nem érték el a céljukat.25 E folyamtok mérföldkövei az újabb és újabb organikus egységek, az egyre nagyobb komplexitásban megjelenő létezők. Ennek az evolutív mozgásnak a mozgatója és célja azonban nem a vak véletlen, hanem maga a teremtő Isten. A Szentírás utolsó könyve János apokalip22 TURAY, A., Az ember és a kozmosz – Kozmológiai antropológia, Szeged, 1999, 95 23 Keresztény gondolkodók, teológusok már a korai keresztény időkben foglalkoznak a Szentírás értelmezésének problémáival. Az Istentől sugalmazott Írások ugyanis magukon hordják az emberi szerzők sajátosságait is. A Bibliát tehát Isten és ember közös művének kell tekinteni, mely közös szerzőiségnek emberi vonatkozásai ráébresztenek bennünket, hogy az Írás egy-egy része korszakok, kultúrák behatásai, gondolkodásmódok és kifejezésmódok különbségeit is magában hordja. A Szentírás értelmének így tehát több rétege van. Van szószerinti értelem (sensus litteralis), előképi vagy lelki értelem (sensus spiritualis), a teljes értelem (sensus plenior) és az ún. alkalmazott értelem (sensus accomodatus). Már a szószerinti értelmen belül is azonban különbséget teszünk betűszerinti és átvitt értelemről, amely utóbbi kategória alá esnek a metaforák, parabolák, emfázisok és szünekdokék. A pusztán szószerinti értelmezés ennek alapján a Biblia üzenetének tartalmát csorbítaná meg. Vö. DOMMERSHAUSEN, W., „Bibelerklärung“ in Bibellexikon, (Herbert Haag), Leipzig, 1968, 212-215. 24 „Egy pillanatra megijesztette a keresztényt az evolúció, de most észreveszi, hogy nagyszerű eszközt ad neki, hogy még közelebb kerüljön Istenhez, és még inkább átadja magát neki.” (CHARDIN, P. T., Az emberi jelenség, Budapest, 1980, 365.) 25 „A csillagászok iskolájában mostanában megbarátkoztunk egy olyan Világegyetem gondolatával, amely valami kezdeti atomféleségből (csupán!) néhány évmilliárd óta folyamatosan galaktikákká bontakozik ki.” (Ibid., 368.)

49

szise, a Jelenések könyve, amelyben Krisztus mint a történelem Omegája, azaz végső beteljesítő pontja jelenik meg. Ez lenne tehát a konkrét iránya és konkrét célja az evolúciónak. Krisztus emberré való megtestesülése éppen azért nagyon fontos, mert az Isten és világ egységének (nem a panteista értelemben vett egységnek!) egyik legfontosabb állomása. Az evolúció tehát az isteni megtervezettségben és az isteni állandó irányításban teljesedhet ki. Az Istenhez való elérkezés beteljesedése pedig feltételez olyan fontos állomásokat, mint például az öntudat, a szellemiség megjelenése, az átlelkesülés folyamata. Sok szempontból figyelemfelkeltő az, hogyan ötvöződik Chardin esetében a nagy szaktudás és a mély vallásosság. E gondolatok alapján ugyanis az Isten teremtése egyáltalán nem tehető egyenlővé egy egyszer és mindenkorra megtörtént eseménnyel. Ezt a teremtési aktust sokkal inkább egy állandó folyamatként kell értelmezni és látni. Így értjük meg, hogy ott vannak az átmenetek a fizikai, a biológiai és a szellemi között. Másképpen megfogalmazva a valóságot úgy jellemzi még Chardin, hogy először a geoszféra, majd a bioszféra, s végül a nouszféra jelenik meg. A világ evolutív kibontakozásának belső ereje a személyes Istenből fakadó interiorizáció,26 amely a pszichének, a tudatnak a folyamatos növekedésével kapcsolódik össze. „Ha a Világ összpontosuló jellegű, és ha Krisztus a közepe, akkor Szent Pál és Szent János Krisztogenezise nem más és nem kevesebb, mint várható és minden emberi teremtményt túlszárnyaló meghosszabítása annak a Noogenezisnek, amelyben tapasztalatunk szerint csúcsra jut a Kozmogenezis.”27 Így válik az idők folyamán az élettelenből élő, a vegetatívból szenzitív, a szenzitívet követve pedig így jelenik meg a szellemi szféra is. A chardini gondolatok nyomában fogalmaz a magyar keresztény filozófus, Weissmahr Béla is: „Ös�szességében a világ valósága dinamikus egységet alkot. Mindent, ami a világban van, ideértve a véges szellemet is, úgy kell tekintenünk, mint ami a világból keletkezett.”28 Röviden szeretnék még utalni egy másik XX. századi nagy teológus nevére is, aki pedig Aquinói Szent Tamásnak az „isteni együttműködésről” szóló tanítását veszi át. Karl Rahner (1904-1984) német jezsuita szerzetes, teológus és filozófus. Ő egy olyan elméletet dolgozott ki, amely nem igényli a teremtést állandóan foltozgató Isten közbelépését, mégis azt követeli meg, hogy az ember megjelenését végső fokon az isteni teremtéssel magyarázzuk. Az elmélet egyik alaptétele: a dolgokat létbentartó és a másodlagos okok tevékenységét együttműködésével kísérő Isten eleve megadja a természeti létezőknek az önfelülmúlás lehetőségét is. Ez az önfelülmúlás lehetősége azonban isteni erőnek és isteni oknak tekintendő, amely így soha sem mehet át a teremtmény tulajdonába. „A hominizációban bekövetkező önfelülmúlás a teremtményi okságnak ahhoz a típusához tartozik, amelyben bizonyos létezők az isteni okság erejében átlépik lényegükkel adott korlátaikat.”29 A fejlődés lépéseinek tehát megvannak az eszköz-okai magában a természetben. A fejlődés fő-oka azonban Isten, aki nem mint első mechanikus 26 Ibid., 369. 27 Ibid., 366. 28 WEISSMAHR, B., „Keletkezhet-e szellem anyagból?” in Mérleg, 1, (2000), 12-36, 30. 29 TURAY, A., Az ember és a kozmosz – Kozmológiai antropológia, Szeged, 1999, 96.

50

ok vesz részt ezekben a folyamatokban, hanem mint a léttöbbletet adó egyetlen létforrás.30 Az eszköz-okság így amennyiben azt jelenti, hogy a dolgok magukban hordozzák a fejlődés feltételeit, mint az anyagot, és mint a fejlődéshez szükséges szabályokat, úgy ezeket a létforrástól kapják meg, nem pedig önerejükben vagy a vak véletlen folytán.31 „Ezért a fejlődő dolgok minden olyan feltételt magukban hordoznak, ami a fejlődési folyamathoz szükséges: mind az anyagot, mind a szabályokat.”

KÖVETKEZTETÉSEK Ezen keresztény gondolkodók nézeteit röviden áttekintve láthatjuk, hogy a darwini fejlődéselmélet nem áll szemben és egyáltalán nem veszélyezteti a keresztényi hitet. A fejlődéselmélet esetleges teljeskörű szaktudományos igazolása mindig is az illetékes szaktudományok feladata és kompetenciája. Arra azonban egyik tapasztalati szaktudomány sem jogosult, hogy illetékességi hatókörét átlépve tudományos érveléseivel esetleg támadja a bölcseleti istenkérdést. Másik oldalról tekintve pedig a keresztényi gondolkodás sem zárkózhat el ezen szaktudományok sikereinek elismerésétől. Sokkal inkább az a feladata a keresztény filozófiának és teológiának, hogy a teremtés fogalmát árnyaltabban lássa és látassa, egybevetve a szaktudományok eredményeivel, a Szentírás tanításával, és a sugalmazott Írások közlésének sajátságos természetével. 1985-ban Rómában rendeztek egy szimpóziumot, mely az „Evolúció és kereszténység” címet viselte. A szimpózium egyik előadója Joseph Ratzinger volt, akit azóta már XVI. Benedek pápaként ismerünk. Hangsúlyozta, hogy hit és természettudomány között nem lenne szabad vitáknak keletkeznie. Másodsorban jól látja az evolúciós elméleteknek mára már modellé vált szerepét. Hiszen az evolúció már nemcsak egyfajta természettudományi tartalom, hanem gondolkodási modell lett belőle, azzal az igénnyel, hogy a valóság egészére adjon választ mintegy az első filozófia jegyében. Végül pedig utalva a mind a keresztény hit teremtésről vallott tételeire, mind pedig a fejlődéselmélet elképzeléseire, kijelenti, hogy Jézus Krisztus, a Logos ember lett, akinek halottaiból való feltámadását az élet evolúciójának történetében a legnagyobb mutációnak tekinthetjük.32

IRODALOM 1. BAUBERGER, S. (2000): „Teremtés vagy ősrobbanás” in Mérleg, 4, 405-419, 414. p. 2. CHARDIN, P. T. (1980): Az emberi jelenség, Budapest, 365.p. 3. DOMMERSHAUSEN, W. (1968):„Bibelerklärung“ in Bibellexikon, (Herbert Haag), 30 „A teológia skolasztikus hagyományában a magyarázat fogalma az ’ok’ fogalmával kapcsolódott össze: Istennel mint a világ első okával. Ez a fogalom ma sok félreértés forrása. A modern természettudomány nem ismeri már az arisztotelészi okfogalom sokrétűségét. Az okfogalom, amely például Aquinói Szent Tamás teremtésteológiájának alapját képezi, erre az ontológiára épül, és ’hasonlóvá válást, létátvitelt és szubsztancia keletkezést’ jelent.” (BAUBERGER, S., „Teremtés vagy ősrobbanás” in Mérleg, 4, (2000), 405-419, 414.) 31 Vö. GÁNÓCZY, S., „Folytatólagos teremtés” in Mérleg, 3, (2000), 270-281, 272. 32 Vö. http://www.zenit.org/article-16341?l=german.

51

Leipzig,, 212-215.p. 4. GÁNÓCZY, S. (2000): „Folytatólagos teremtés” in Mérleg, 3, 270-281, 272. p. 5. HIRSCHBERGER, J. (1991): Geschichte der Philosophie, Freiburg im Breisgau, 362. p. 6. TURAY, A. (1999): Az ember és a kozmosz – Kozmológiai antropológia könyvének (Szeged) 71, 95. p. 7. WEISSMAHR, B. (2000): „Keletkezhet-e szellem anyagból?” in Mérleg, 1, 12-36, 30. p. http://www.zenit.org/article-16341?l=german. A cikket lektorálta: Dr. Soltész János, Rektor, Szent Atanáz Görög Katolikus Hittudományi Főiskola

52

AZ EGÉSZSÉGÜGYI SZOLGÁLTATÁS, MINT A SZERZŐDÉS TÁRGYA (MILYEN SZERZŐDÉS?) Marsi Edit főiskolai docens, PhD hallgató

Debreceni Egyetem Egészségügyi Kar Alkalmazott Társadalomtudományi Tanszék 4400 Nyíregyháza, Sóstói u. 2-4. sz., e-mail: [email protected], www.drmarsiedit.hu

ÖSSZEFOGLALÁS Tanulmányomban röviden azt kívánom felvázolni, hogy milyen jellegű szolgáltatásnak tekinthető az egészségügyi ellátás igénybe vétele napjainkban.

BEVEZETÉS Az egészségügyről szóló 1972. évi I. tv. hatálya alatt az állam gondoskodására tekintettel juthatott mindenki egészségügyi ellátáshoz. Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. tv. hatályba lépése (1998. július 1.) óta, a törvény szabályaira tekintettel megváltozott az egészségügyi ellátás igénybevételének módja, jellege. Az új törvény rendelkezéseire figyelemmel a beteg egészségügyi szolgáltatást vesz igénybe, mely szolgáltatásért ellenértéket fizet.33 A szolgáltatás a kötelmek körébe tartozó polgári jogi fogalom, a szerződés tárgyát tekintjük szolgáltatásnak (a polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. tv. – továbbiakban Ptk. – 198. §). Az egészségügyi szolgáltatás igénybevételekor tehát lényegében szerződést kötünk (szóban, írásban vagy ráutaló magatartással) az egészségügyi szolgáltatást nyújtó természetes, vagy jogi személlyel, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezettel. Sem egészségügyi, sem polgári jogi szabály nem nevezi meg pontosan, hogy milyen szerződés típusnak tekinthető az a szerződés, amellyel a beteg igénybe veszi az egészségügyi szolgáltatást. A gyakorlat – így a bírói gyakorlat is – a polgári jogi megbízási szerződés szabályait alkalmazza az egészségügyi szolgáltatás igénybevételére kötött szerződésre. A megbízási szerződés alapján a megbízott köteles a rábízott ügyet ellátni, feladatot teljesíteni (Ptk. 474-483.§). A megbízási szerződés gondossági kötelem: nem arra vállal kötelezettséget a megbízott, hogy valamilyen konkrét eredményt ér el a kezelés/beavatkozás végén, hanem arra, hogy a tőle elvárható gondossággal, a szakmai szabályokat megtartva nyújtja – adott esetben - az egészségügyi szolgáltatást. 33 Vagy az orvosnak közvetlenül fizet a beteg, vagy biztosítási alapon az egészségbiztosító útján

53

ANYAG ÉS MÓDSZER Lényegében már a régi egészségügyi törvény hatálya előtt kezdett kialakulni az a szabályozás34 és gyakorlat, hogy az orvos és beteg közötti kapcsolatot szerződéses viszonyként értékelték és a megbízási szerződés szabályait alkalmazták. Felvetődött azonban bizonyos – pl. plasztikai – beavatkozásoknál, hogy e szerződésekre a vállalkozási szerződés szabályait kellene alkalmazni, hiszen a vállalkozási szerződés egy ún. eredménykötelem: a vállalkozó a megrendelő megrendelésére egy produktumot, valamilyen eredményt vállal teljesíteni. A bírói gyakorlat azonban még a plasztikai sebészet területén is abba az irányba hajlik napjainkban is, hogy a plasztikai beavatkozás is megbízási jellegű szerződés alapján történik.35 Azt a megállapítást tehát, hogy az orvos-beteg közötti jogviszony polgári jogi jogviszony, a jogirodalomban már hosszabb ideje elfogadják.36 Az Alkotmánybíróság is megfogalmazta még a régi egészségügyi törvény rendelkezéseivel összevetve egy határozatában,37 hogy az orvos és a beteg közötti jogviszony szerződéses viszony - még akkor is, ha az állam bizonyos esetekben nem ad teljesen szabad teret a szerződő felek megállapodásának és meghatározza a szerződés tartalmát, amelytől a felek nem térhetnek el. Az állami fellépés következtében az egyes szerződésekben keveredhetnek a közjogi és magánjogi elemek. A bírói gyakorlat mellett a jogirodalomban is inkább elfogadott e szerződéses viszonynak a megbízási szerződés szabályai szerinti megítélése. Tarr György már az új egészségügyi törvény hatálya idején írt tanulmányában38 számba vett több olyan, addig megfogalmazott álláspontot, mely az orvos-beteg közötti jogviszonynak a megbízási szerződés szerinti minősítését alátámasztja, illetve olyanokat, amelyek azt vitatják. Villányi László A magyar magánjog rövid tankönyve39 c. művében foglalkozik az orvosi tevékenység minősítésének kérdésével. Ennek Megbízás c. alrészében a visszterhes megbízási szerződések közé sorolja az orvosi megbízást. Utal a szerző munkájában arra is, hogy a megbízás bizalmi természetű. Csanády György40 is megbízási típusú szerződésnek tekintette az orvosi jogviszonyt. Eörsi Gyula e kérdéskörben úgy foglalt állást, hogy az orvosi megbízás a megbízási jogviszony tipikus esete, amikor a megbízásra vonatkozó polgári jogi rendelkezések sajátos értelmezést nyernek és különös szabályok kerülnek alkalmazásra.41 34 1876. évi XIV. tc. 47. §, 1936. I. tc. 39. § 35 Legfelsőbb Bíróság Pfv. I.20.943/1995. sz. határozata Bírósági Határozatok 2003.17. II. A helyreállító plasztikai műtét elvégzésére létrejött megállapodás nem vállalkozási, hanem megbízási szerződésnek minősül [1959. évi IV. törvény 199.§, 210.§, 383.§, 484.§, 1972. évi II. törvény 47.§ (2) bekezdés, 15/1972.(VIII.5.) EüM rendelet 87.§ (2) bekezdés, 1952. évi III. törény 164.§ (1) bekezdés, 206.§ (1) bekezdés] 36 Ld. Ifj. Lomnici Zoltán Az orvosi jog elméleti előkérdései c., a Magyar Jog 2003. évi 4. számában hivatkozott Beecher: Scarce Resourses and Medical Advancement, Daedalus, 1969, 279. old. 37 56/2000. (XII.19.) AB határozat 38 Tarr György: Gondolatok az orvosi jogról in: Magyar Jog 2002.1.22-30. oldal 39 Grill Kiadó Budapest, 1941. 371. és 374. oldal 40 Csanády György: A megbízási jogviszony – Budapest, 1959. 2-13. oldal 41 Eörsi Gyula: Elhatárolási problémák az anyagi felelősség körében – Budapest, 1962. 63-65. oldal

54

Tőrő Károly véleménye szerint az orvosi jogviszony alapesete az orvosi megbízási szerződés; az orvosi megbízás döntő tartalmi eleme az orvosi szolgáltatás, amely egyrészt főkötelezettséget, másrészt mellékkötelezettséget ró az orvosra. Ő fogalmazta meg azt a gondolatot is, hogy az orvosok tevékenységének tárgya az ember szervezete, életműködése. Ez a tevékenység elsősorban a beteg érdekeit, elidegeníthetetlen személyiségi jogait érinti. E tevékenység megnyugtató módon csak a beteg és az orvos közötti jogviszony keretében végezhető, ahol a beteg a jogviszony alanya és nem az orvosi tevékenység alárendelt tárgya.42 Jobbágyi Gábor az orvosi jogviszony megbízási jellegét már 1984-ben megkérdőjelezte egy munkájában.43 Az orvosi jogviszonyt egy sajátos személyiségvédelmi viszonynak tekinti.44 Egy új szerződéses elnevezést javasolt, az egészségügyi szerződést. Későbbi előadásaiban45 utalt a szolgáltatás fogalom kötelmi jogi jellegére, azonban rámutatott arra is, hogy az egész magyar jogtudomány hallgat arról, hogy ha az egészségügyi szolgáltatás igénybevétele szerződés alapján történik, akkor az milyen szerződés. Azt is megfogalmazta, hogy a bírói gyakorlat a Ptk. 339. §-a, azaz az általános kártérítési felelősségi szabályok alapján bírája el a jogviszonyból származó felelősséget, tehát aszerint, mintha a felek között nem volna szerződés. E kérdés ellentmondásossága folytán rögzíti: „a tudomány egyetért abban, hogy szerződésről van szó, de a joggyakorlat húzódozik attól, hogy azt valamilyen szerződésként nevesítse.” Később is megerősítette azon korábbi véleményét – szemben Törő Károly és Csanádi György véleményével - , hogy nem ismeri el az egészségügyi szolgáltatás igénybevételére irányuló szerződést megbízási szerződésnek. Munkájában felsorol olyan sajátosságokat, amelyek jellemzői a megbízási szerződésnek, de nem jellemzik az orvos-beteg kapcsolatot (pl. ingyenesség-visszterhesség kérdése, a megbízó utasításai szerinti eljárás, bármelyik szerződő fél halálának hatása a szerződésre). Jobbágyi Gábor több évtizede folytatott kutatói és alkotói tevékenységét tisztelve és elismerve én csak utalnék arra, hogy nem érzek ellentmondást abban a kérdésben, hogy a bírói gyakorlat a Ptk. 339. §-a, azaz az általános kártérítési felelősségi szabályok alapján bírája el a beteg-orvos (egészségügyi szolgáltató) jogviszonyból származó kártérítési felelősséget, tehát aszerint, mintha a felek között nem volna szerződés, hiszen a bírák az ilyen ügyekben hozott határozataik jogszabályi alapjaként utalnak a Ptk. 339. § -a (azaz a szerződésen kívül okozott kártokért fennálló általános, vagy vétkességi alapú kártérítési felelősség szabálya) mellett a Ptk. 318. §-ára is, amely kimondja, hogy a szerződésszegésért való felelősségre a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályait kell alkalmazni.46 42 Törő Károly: Az orvosi jogviszony – Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest, 1986. 82-87. oldal 43 Jobbágyi Gábor: Személyiségi jogok – egészségügyi szerződés, in Jogtudományi Közlöny 1/1984. sz. 25-26. oldal 44 ahogyan Sólyom László is a személyiség védelmét hangsúlyozza e jogviszonnyal összefüggésben (A személyiségi jogok elmélete in: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1983. 10. 311-315. oldalak) 45 Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar, „orvosi jog” stúdium előadásai – 1998/1999. tanév 46 Dr. Farkas Antónia: Az orvosi kártérítési perek bírói gyakorlata, különös tekintettel a Pesti Központi Kerületi Bí-

55

S világos e körben Landi Balázs okfejtése is,47 hogy nem kizárólag kártérítésre irányulnak az orvosi jogviták, ha azonban igen, akkor e kárfelelősségi szabályok alkalmazása a Ptk. 318. §-ra tekintettel megítélésem szerint nem zárják ki azt, hogy megbízási szerződésként értékeljük e jogviszonyt. Visszatérve tehát a szerződés kérdéséhez – hogy ti. milyen szerződés? -, Lábady Tamás48 egyetértve azon szerzőkkel, akik az egészségügyi szolgáltatás igénybevételére irányuló szerződést megbízási szerződésnek tekintik, az egészségügyi törvény rendelkezéseivel összhangban vizsgálja a Ptk. megbízási szerződéssel kapcsolatos rendelkezéseit. Egyértelműen utal arra, hogy az orvosi beavatkozás a Legfelsőbb Bíróság szerint is gondossági kötelem, és nem eredménykötelem, illetve arra, hogy az ítélkezési gyakorlat is a megbízási és vállalkozási szerződés között ingadozik. Későbbi előadásaiban49 saját véleményét megfogalmazva mondja: „Az orvos és a beteg közötti jogviszony közigazgatási elemekkel (fokozottabban, erőteljesebben) átszőtt magánjogi jogviszony, amely sui generis önálló jellemzőkkel, saját szubsztanciális elemekkel megnyilvánuló megbízás.” „A megbízási szerződéseknek specifikált alakzata, amely nem közhatalmi, hanem magánjogi jogviszony és amely az egyes tipizált szerződések rendszerében a mandatárius (ügyviteli, ügyellátásra szóló) jellegű jogviszonyok körében helyezhető el.” Végezetül Tarr György – a beteg és az egészségügyi szolgáltató viszonyában vizsgálódva – maga is arra jutott, hogy „az orvosi jogviszony nem más, mint megbízási szerződés”.50 Landi Balázs tanulmányában51 ugyancsak megállapította, hogy „világszerte elfogadottá vált napjainkra az az álláspont, hogy a beteg és az orvos, mint felek között, szerződéses viszony áll fenn.” Véleménye szerint – ahogyan eddig mi is láthattuk - az egyes magyar szerzők állásfoglalása alapján nagyjából három szerződéses típus mellett és ellen találhatunk érveket: az első kettő a megbízás és a vállalkozás, a harmadik pedig atipikus szerződés. Ő is megállapítja azonban, hogy „a gyakorlat a megbízási szerződés mellett tette le a voksát”. Az atipikus szerződések körében ugyancsak Jobbágyi Gábort említi az „egészségügyi szerződés” elnevezéssel összefüggésben. Rámutat azonban arra is, hogy a beteg-orvos közötti jogviszony elnevezésére egyik jelentős nyugat-európai polgári törvénykönyv sem tartalmaz kifejezetten e jogviszonyra konstruált szerződési típust.52 róság gyakorlatára (Jogi Fórum: Kártérítés az egészségügyben – „orvosi műhibaperek” c. konferencia, 2008. szeptember 18., Budapest) 47 Landi Balázs: Az orvosi jogviszony összehasonlító elemzése a magyar-német-osztrák elmélet és gyakorlat tükrében in.: Jogtudományi Közlöny 2003. január 20-31. oldal 48 A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog és Államtudományi Karán oktatott polgári jog keretei között orvosi jogot 49 Az orvosi jogról tartott előadásai 1998. november 18. és 25-én 50 Tarr György: Gondolatok az orvosi jogról in: Magyar Jog 2002.1.22-30. oldal 51 Landi Balázs: Az orvosi jogviszony összehasonlító elemzése a magyar-német-osztrák elmélet és gyakorlat tükrében in.: Jogtudományi Közlöny 2003. január 20-31. oldal 52 Landi Balázs: Az orvosi jogviszony összehasonlító elemzése a magyar-német-osztrák elmélet és gyakorlat tükrében in.: Jogtudományi Közlöny 2003. január 20-31. oldal

56

A probléma összegzéseként Landi Balázs szerint két lehetséges megoldás körvonalazódik: • egy külön nevesített szerződési típust hozunk létre – a személyiségi jogok mind erőteljesebb előtérbe kerülésére, illetve a beteg-orvos közötti viszony sajátosságaira tekintettel; • a másik, kevésbé „elegáns” megoldás, hogy a beteg-orvos közti jogviszonyt egy közigazgatási elemekkel átszőtt, sui generis önálló jellemzőkkel megnyilvánuló megbízási szerződés specifikált alakzatának tekintjük.53 Előbbi megvalósulásához erre irányuló jogalkotói akarat lenne szükséges, amelynek jelei mindezidáig nem érzékelhetőek. A magam részéről – jóllehet elismert elméleti szakemberek mellett csak óvatosan nyilatkozom – nem is vagyok teljes mértékben meggyőződve arról, hogy feltétlenül szükséges lenne egy külön nevesített szerződést a beteg-orvos jogviszonyra megkonstruálni – mint ahogy azt láttuk, nem találtak erre külön, megnyugtató megoldást nyugat-európai országok nagyobb polgári törvénykönyveiben sem.

KÖVETKEZTETÉSEK Megítélésem szerint a gyakorlatban a Landi Balázs által felvázolt utóbbi – általa nem túl „elegáns”-nak minősített - lehetőség látszik megvalósulni, amely esetben korrekt, az orvos-beteg jogviszony bizalmi jellegét, a megbízó (beteg) utasítási jogát megfelelően – az egészségügyi törvényben megfogalmazott önrendelkezéshez való jog talaján - értékelő, s a megbízási szerződés szabályait is értelemszerűen és a jogviszony sajátosságaihoz igazodóan kezelő, a beteg személyiségi jogait a legmesszebbmenőkig tiszteletben tartó jogalkalmazás esetén egy új szerződéstípus nélkül is elérhető cél lehetne: a beteg részére az egészségügyi törvényben megfogalmazott egészségügyi állapota által indokolt, megfelelő, folyamatosan hozzáférhető szolgáltatás nyújtása…

IRODALOM 1. Csanády, Gy. (1959): A megbízási jogviszony – Budapest, 1959. 2-13. p. 2. Eörsi, Gy. (1962): Elhatárolási problémák az anyagi felelősség körében – Budapest, 1962. 63-65. p. 3. Farkas, A. (2008): Az orvosi kártérítési perek bírói gyakorlata, különös tekintettel a Pesti Központi Kerületi Bíróság gyakorlatára (Jogi Fórum: Kártérítés az egészségügyben – „orvosi műhibaperek” c. konferencia, 2008. szeptember 18., Budapest) 4. Jobbágyi, G. (1984): Személyiségi jogok – egészségügyi szerződés, in Jogtudományi Közlöny 1/1984. sz. 25-26. p. 5. Landi, B. (2003): Az orvosi jogviszony összehasonlító elemzése a magyar-németosztrák elmélet és gyakorlat tükrében in.: Jogtudományi Közlöny 2003. január 20-31. p. 53 Tarr György: Gondolatok az orvosi jogról in: Magyar Jog 2002.1.22-30. oldal

57

6. Lomnici, Z. (2003): Az orvosi jog elméleti előkérdései c., a Magyar Jog 2003. évi 4. sz. 7. Tarr, Gy. (2002): Gondolatok az orvosi jogról in: Magyar Jog 2002.1.22-30. p. 8. Törő, K. (1986): Az orvosi jogviszony – Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest, 1986. 82-87. p. 9. Villányi, L. (1941): A magyar magánjog rövid tankönyve. Grill Kiadó Budapest, 1941. 371. és 374. p. A cikket lektorálta: Prof. Dr. Hajdú József tanszékvezető, egyetemi tanár (Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Munkajogi és Szociális Jogi Tanszék)

58

HAJLÉKTALAN NŐK A TÁRSADALOMBAN Szoboszlai Katalin főiskolai docens, PhD. hallgató

Debreceni Egyetem Egészségügyi Kar, Alkalmazott Társadalomtudományi Tanszék, 4400 Nyíregyháza, Sóstói út 2-4., e-mail: [email protected]

ÖSSZEFOGLALÁS A konferencia előadásban a nők hajléktalanságának jellegzetességeit foglaltam össze. A nők hajléktalanságához vezető okot és a folyamatot feltáró kvalitatív vizsgálat korábban volt hazánkban. Saját vizsgálatomban angol kutatási módszereket, un. „hajléktalanság út térképeket” használtam fel a lakhatás elvesztéséhez vezető út megismeréséhez és megértéséhez. Az életutakban előforduló krízishelyzetek arra engednek következtetni, hogy a hajléktalan nők gyermekkorukban a szülői családban jelenlévő deviancia miatt nem tapasztalták meg a család támogató jellegét, és felnőttkorukban is szeretethiányos volt a férfiakkal működő kapcsolat, a családi működésre jellemző problémaforrások állandónak bizonyultak, és destruktív irányokat vettek. Minden második nő szenvedett férj vagy élettárs bántalmazásától, ami több esetben járt együtt a férfi szenvedélybetegségével. Az így kialakult törés, a hajléktalanság irányába mozdította őket, hiszen több esetben a mérgező kapcsolatból való menekülés vitte az „utcai létbe” őket.

BEVEZETÉS Hajléktalanság témával kutatóként és szociális munka oktatóként sok éve foglalkozom. A témával kapcsolatos vizsgálatokban több alkalommal vettem részt Nyíregyházán. 2004-től az ELTE Szociológiai Doktori Iskola Szociálpolitika és szociális munka programban kutatási témám a nők hajléktalanságának megismerése.54 Az előadást a doktori programban végzett kutatásból készült. Az előadásban két vizsgálati kérdés kapcsán beszélek a hajléktalan nők helyzetéről: • Kik a fedél nélküli nők? • Hogyan válnak hajléktalanná a nők? Az első kérdés a nők hajléktalanság előtti társadalmi státuszának meghatározásához visz közelebb minket, ezért az előadás első részében a hajléktalan nők főbb demográfiai, szociális és családi jellemzőiről beszélek. A másik kérdés a hajléktalanság előzményeire irányítja a figyelmet.

54 Témavezető: Prof. Emeritus Ferge Zsuzsa egyetemi tanár, ELTE

59

ANYAG ÉS MÓDSZER Elöljáróban a hajléktalan nők vizsgálatának módszeréről írok. A vizsgált populációba a hajléktalanság európai tipológiája alapján a fedél nélküliek és lakástalan nők kerültek.55 A vizsgálati populációhoz tartozó nők éjszakai szállása: • utcán, tereken, parkokban, lépcsőházakban, elhagyott épületekben, bódékban található, vagy szívességi befogadottak természetes személy lakásában éjszakára, azonban a nappali időszakot az utcán töltik, tehát fedél nélküliek; • illetve menhelyen vagy átmeneti szálláson alvó lakásnélküliek. Az adatgyűjtéshez kvalitatív módszereket alkalmaztam. A felmérési módszer kiválasztásakor az interjú mellett döntöttem, mivel az életút és hajléktalanság megismerése nyitott kérdésekkel mélyrehatóbb, mint a kérdőíves adatfelvétel. Az interjú fajtája mélyinterjú, ahol lehetősége van a kutatónak az interjúalany személyiségének mélyebb megismerésére, és elfeledett vagy az interjú alany számára a jelenben kevésbé fontos, múltbéli események feltárására.(Héra-Ligeti, 2006.) A mélyinterjú félig strukturált interjú volt, amiben két területre fókuszáltam a kérdéseket. Az interjú első területe a személyes életút megismerése volt kisgyermekkortól kezdve a hajléktalanná válásig, és a másik terület a hajléktalanság jellegzetességei a nőknél. Az interjúkat Budapesten és Nyíregyházán készítettem. A két város kiválasztásában az elérhetőség és az előzetes szakmai ismeret egyaránt szerepet játszott. Az interjúk elemzésekor kvantitatív és kvalitatív adatokkal egyaránt dolgoztam. Minden interjú adatlapon alanynál rögzítettem nemét, iskolai végzettségét, családi állapotát, gyermekeinek számát, társas kapcsolatát és a hajléktalanságban eltöltött időt. Az egyes változókhoz tartozó adatok alkalmasak kvantitatív elemzésre. Az elemszám alacsony (N= 21), nem reprezentálja a hajléktalan nők populációját, ezért általános következtetések megfogalmazásától eltekintek. Az elemszám tendenciaszerű megállapítások felvázolására alkalmas.

EREDMÉNYEK Hajléktalan nők demográfiai, szociális és családi jellemzői A statisztikai elemzésre alkalmas adatokból kirajzolódik egy kép arról, kik a fedél nélküli nők? A fejezetben ismertetett adatok jelzés értékűek lehetnek a nők társadalmi státuszának és közösségi kapcsolatainak részletesebb feltárásához. Az interjúalanyok kiválasztásakor arra törekedtem, hogy a fedél nélküliek és lakástalanok szálláshelyeiről legyenek hajléktalanok a mintában. Nyíregyházán minden negyedik személy, Budapesten minden második aludt utcai szálláshelyen az interjúkészítés napján. Minden interjú alany éjszakázott már utcai szálláshelyen, közülük kilenc fő állandó utcalakó, a többiek időszakosan használják az éjjeli menedékhelyet. A kilenc 55 A hajléktalanság és a lakhatásból való kirekesztettség európai tipológiáját (ETHOS) 2005-től alkalmazzák hazánkban a FEANTSA részére készülő ország jelentésekben. A FEANTSA-ETHOS kategóriákról bővebben a következő helyen olvashatunk: http://bmszki.hu/file/tanulmanyok/ethos/ETHOS_def_hu-gyori.doc (Bakos-Győri, 2005)

60

utcán alvó személy közül hat nővel találkoztam, akik közül négyen társsal együtt élnek, és ketten egyedül töltik az éjszakát.

1. ábra Korcsoportok (fő)

A nők átlagéletkora: 46 év. A minta egynegyede 26-40 év közötti középkorú nő. A legtöbb interjú 41-59 év közötti életkorban lévő nőkkel készült. Ehhez a korosztályhoz tartozó nők aránya a legmagasabb a mintában, mivel a nők kétharmada ebbe a korosztályba tartozik.

2. ábra Iskolai végzettség (fő)

Az iskolai végzettséget tekintve legfeljebb szakmunkás végzettséggel rendelkezők kerültek be többségben a mintába. Két esetben találkoztam be nem fejezett 8 általánossal, náluk egészségügyi problémák miatt idő előtt véget ért az alapfokú iskola. A 8 általános iskolai végzettséggel rendelkezők nem akartak továbbtanulni, ők – több esetben előfordult, hogy 14 évesen -, tanulás helyett fiatal koruk ellenére munkába álltak. Két főnél találtam érettségit és egy főnél érettségit kiegészítő technikusi végzettséget. Korcsoportbontásban a 40 év alatti korosztályhoz tartozóknál nem találtam szak61

munkásnál magasabb iskolai végzettséget. Közülük többen családból kiemelve, állami gondoskodásban nőttek fel, és az alapfokú oktatás után nemigen vágytak a továbbtanulásra. A 40 éven felülieknél színesebb a kép az iskolai végzettséget tekintve. Hárman érettségit neveztek meg legmagasabb iskolai végzettségnek, és közülük egy nő említette a nevelőotthoni pedagógusok ösztönző szerepét a továbbtanulásban. A másik két személy családban nevelkedett, és természetes volt számukra az érettségi megszerzése. A szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkezők 20-25 évvel ezelőtt szereztek szakképesítést, olyan szakmákban, amivel akkoriban nem volt gond a munkába állás, azonban ezek a tudások ma nem keresettek a munkaerő-piacon (pl. a gyors és gépíró szakmát többen említették a nők közül).

3. ábra Családi állapot a hajléktalanná válás előtt (fő)

Hazai kutatásokból ismert oka a hajléktalanságnak a válás, amikor a felemésztődött házassági vagy élettársi kapcsolatból távozó személy elköltözik a közösen használt lakásból. Az otthontalan nőkre minden második esetben jellemző családi állapot az elvált kategória. Mindösszesen ketten említették, hogy házasok és négyen az élettársi kapcsolatot. Minden ötödik személy özvegy, és hárman nem jeleztek partnert az életükben, ők egyedül élnek. A hajléktalanságban a társas kapcsolatok alakulásánál megfigyelhető az élettársi kapcsolatok nagy száma a nőknél. Közülük minden második személy hajléktalan társat talált magának, akivel együtt él. A városok közül Nyíregyházán jellemző inkább az élettársi kapcsolat, és az új összetartozást kifejező kapcsolat viszonylag gyors kialakítása a lakhatás elvesztését követően. A nők korábbi családi állapotának ismeretében természetesnek tűnik, hogy családjukban gyerekekről gondoskodtak.

62

4. ábra Gyermekeik száma (fő)

Az adatokból kitűnik a 3 és több gyermekes nők magas aránya. Minden második as�szony a hajléktalanság előtt legalább három gyermeket nevelt családban. Az egy és kétgyerekesek aránya alacsonyabb a mintában, a három vagy többgyerekesekhez képest. Gyermek nélkül csupán egy férfival és egy nővel találkoztam. Az adatok arra engednek következtetni, hogy a hajléktalanság előtt a nők többsége családban élt, gyermekeket nevelt és gondoskodott róluk. Összefoglalva, a hajléktalan nők tipikusan középkorúak, legfeljebb szakmunkás végzettséggel rendelkeznek, az elavult szakma miatt gyenge a munkaerő-piaci pozíciójuk, családanya és feleség szerepben éltek korábban férj vagy élettárs mellett, a társkapcsolataik válással végződtek, a hajléktalanságban társat kerestek maguknak és tartósan otthontalanok. Mindezek alapján látható, hogy a hajléktalan nők társadalmi státusa alacsony, a depriváltak jegyeit viselik magukon. A munkaerő-piacról való kiszorulás, az értéktelen szakma, a tartós hajléktalanság komoly akadálya a társadalmi re-integrációnak. Az alacsony társadalmi státus mellett a nők családi pozíciója roppant gyenge, mivel gyermekeikről a hajléktalanságban nem gondoskodnak, háztartást nem vezetnek, és nem sok esélyük van a munkavállalásra. Hogyan válnak hajléktalanná a nők? Az interjúkban élettörténeteket ismertem meg, olyan történeteket, amelyekben nyomon követhetők a sorsfordító események a hajléktalanná válást megelőzően. Az elemzés közben a nők életére jellemző életeseményeket, válságtényezőket kerestem, amik töréspontok voltak, és megváltoztatták az egyén addigi életét, elősegítették hajléktalanná válását. A vizsgált életesemények egyfelől a családi életben és a nemi szerepben lezajlott természetes változások: házasságkötés, gyermekszülés, munkavállalás; másfelől azok a töréspontok, krízisek voltak, amik kizökkentették az egyént addig megszokott életéből, és jelentős egyensúlyvesztéssel jártak: válás, bántalmazás, betegség, halál, kilakoltatás. 63

Az interjúkból elemezetem az orientációs (szülői) és konjugális (házastársi) családban történt eseményeket, és kiemeltem azokat a változásokat, ahol életük jelentős fordulatot vett. A nők életében bekövetkezett traumatizáló életesemények és a hajléktalanná válás között ok-okozati viszony fedezhető fel. A lakhatás elvesztése, mintegy „utolsó csepp a pohárban” következik be az élettörténetben, és amikor több válsághelyzeten keresztül idáig eljutott az egyén, szinte megállíthatatlan a fedél nélküli szituációba való bekerülés. Az elemzésben igyekszem rámutatni azokra a válsághelyzetekre, amelyek elvezetnek a hajléktalansághoz a nők életében. A hajléktalan nők életútjában a születéstől a serdülőkorral bezárólag töréspontot jelentő esemény volt az anyától való elszakadás egy éves kor alatt, az állami gondoskodásban töltött idő, a szülő rendszeres alkoholivása, a szülő bántalmazó viselkedése. A kisgyermekkorban átélt krízisek mentén kialakult törések később az egyén fejlődésének irányára jelentős befolyással bírtak. Az állami gondoskodásban nevelkedők közül azok, akik 1 éves kor alatt kerültek el az anyától, később nem tudtak szabályokhoz, elvárásokhoz alkalmazkodni, és náluk hiányzik a kötődés képessége, ami az emberi kapcsolataik törékenységében követhető nyomon. A nők egy csoportjánál az orientációs családban elszenvedett deviancia folytatása figyelhető meg a konjugális családban. Három nő közül kettő élte át rendszeresen a szenvedélybetegség és a bántalmazás kegyetlen élményét a családban. Az életutakban megfigyelhető a válsághelyzetek halmozódása, és a problémák inadekvát kezelési módja. A negatív szülői családi minta több esetben továbbélt a nők saját családjában, ahol gyermekeik is elszenvedték mindezeket a problémákat. Az életutakban előforduló krízishelyzetek arra engednek következtetni, hogy ezek a nők gyermekkorukban a szülői családban jelenlévő deviancia miatt nem tapasztalták meg a család támogató jellegét, és felnőttkorukban is szeretethiányos volt a férfiakkal működő kapcsolat. A családi működésre jellemző problémaforrások állandónak bizonyultak, és destruktív irányokat vettek. Minden második nő szenvedett férj vagy élettárs bántalmazásától, ami több esetben járt együtt a férfi szenvedélybetegségével. Az így kialakult törés, a hajléktalanság irányába mozdította őket, hiszen több esetben a mérgező kapcsolatból való menekülés vitte az „utcai létbe” őket. A családi életben előforduló kríziseket nem tudták megfelelően feldolgozni, lelkükben és emberi méltóságukban sérültek. A történetekből világosan látszik, hogy a nők hajléktalanná válásának irányába mutató rizikótényezők az életútban: • a család hiánya csecsemőkortól nagykorúságig; • deviáns viselkedés kisgyermekkortól, a társadalmi normákkal és értékekkel ellentétes viselkedés; • a normasértő cselekmények rendszeres büntetése gyermekkorban, a szabadságot korlátozó büntetési formákkal; • szülő(k) deviáns viselkedése a családban, aminek elszenvedője a gyermek; • nő - aki feleség, anya - és gyermekének bántalmazása a családban; 64

• párkapcsolati konfliktus destruktív kimenetelei (bántalmazás, elhagyás, szenvedélybetegség, pszichiátriai betegség, stb.); • tárgyvesztéssel járó válsághelyzetek (hozzátartozó halála, válás); • szociális krízishelyzetben (pl. munkanélküliség miatt, vagy bűnözői csoport szerzi meg a lakást) a lakhatás elvesztése; Mindezek a hajléktalanság kialakulását veszélyeztető tényezők önmagukban nem feltétlenül vezetnek hajléktalansághoz. A hajléktalan nőknél az életutakat végignézve, a rizikótényezők halmozódásáról beszélhetünk a hajléktalanná válásban, ahol a nők válsághelyzetekben megtett helyreállítási vagy változás irányába mutató cselekvései rendre kudarccal végződtek. A lakhatásból történt kiesés szinte azonnal bekövetkezett az állami gondoskodásban kisgyermekkortól nevelkedőknél, akik miután kikerültek a nevelőotthonból – esetleg egy rövid időtartamú szülői befogadás után –, fedél nélkülivé váltak. Más a helyzet a családból hajléktalanná vált nőknél, akiknél a hajléktalan utakban megfigyelhető, hogy a lakhatásnak korábban voltak alternatívái. Ezek a lehetőségek többnyire kiszolgáltatott helyzetbe hozták a nőket, akik, mint alárendelt személyek a szülő, férj, élettárs vagy főbérlő szabályai szerint éltek, és eltűrték azok deviáns viselkedését. Az életút-szakaszokban megjelenő kríziseseményeket gyakran kísérte a lakhatás megváltozása a nők életében. A kríziskezelés sajátságos módja a történetekben a társkapcsolat felbomlása, a rendszeres és függőséggel együtt járó alkoholivás a nőknél, vagy végső megoldásként a menekülés, ami különösen a családon belüli erőszakot feleségként, anyaként elszenvedőknél volt szóba jöhető válságkezelő megoldás az életbennmaradás érdekében. A hajléktalan nők történeteiben nincs nyoma olyan szolgáltatásnak a hajléktalanságot megelőzően, ami segített volna rendezni a párkapcsolati konfliktust, a családi viszályokat, megfékezte volna a fizikai erőszakot, vagy hatékony konfliktuskezelésre tanította volna őket. A szolgáltatás helyett legfeljebb a hatóság került elő, amikor a nő igen nagy veszélyben volt gyermekeivel együtt. Álláspontom szerint fedél nélkülivé akkor válik az egyén, amikor valamelyik veszélyeztető tényező (vagy több tényező) fennállása esetén, elveszíti önmaga számára, a szükséglet kielégítésben biztonságot jelentő lakhatást, és erőforrást jelentő kapcsolatok nélkül marad. A mikroközösségben kialakult súlyos problémák és konfliktusok makrotársadalmi szinten jelentkező problémákkal (pl. munkanélküliség, szegénység, lakásszektor működése, stb.) ok-okozati viszonyban, felerősítik az egyén lakhatási krízisét, aminek a lakásban maradáshoz szükséges erőforrások hiányában, következménye a lakhatás elvesztése, a lakásnélküli helyzet.

KÖVETKEZTETÉSEK A szociálpolitika társadalmi – intézményi - családi szintjein szükséges volna olyan változásokat kezdeményezni, amelyekkel a lakhatás biztonságosabbá tehető a családok számára. A megelőzés érdekében hasznos lehet megtenni a következőket: 65

1) Makrotársadalmi szinten: A társadalmi kirekesztődés megállítása érdekében a lakhatásból kirekesztődőknél a bizonytalan lakhatási formák helyett biztonságot jelentő lakásformák elérhetővé tétele. A biztonság jelentése: a lakás alkalmassága lakhatásra, legális lakáshasználat bejelentett és jogilag tiszta helyzet, és elegendő tér a primer és szekunder kapcsolatoknak, az egyén társas kapcsolatainak megtartása érdekében. Az állam feladatát az elérhető és megfizethető bérlemények fenntartásában, a kiutalás rendszerének újragondolásában látom. A piaci albérletek szerepelhetnek a lakhatási lehetőségek között akkor, ha megfelelő jogi garancia védi a bérlőt. Azok számára, akiknek jövedelme nem elegendő albérleti díj kifizetésére, központi forrásokból lakbértámogatást szükséges működtetni. 2) Az állam mellett az önkormányzatnak és intézményeknek is aktív szereplővé kell válni a hajléktalanság megelőzésében. A szociális támogatások pénzbeni és szolgáltatási rendszere most is lehetőséget ad a lakásfenntartás költségeinek részbeni átvállalására, az adósságrendezésre, családsegítésre, mely ellátások szerepe csekély a hajléktalanság megakadályozásában. Fontos lenne olyan célzott programokat kidolgozni, amelyek komplex szolgáltatást nyújtanak a kirekesztődés folyamatában lévő egyéneknek/családoknak. A programok feladata lehet, a család működési zavarainak elhárítása, konfliktuskezelés előmozdítása, a bizonytalan lakhatási szituáció megváltoztatása, a közösségi védőháló megerősítése. 3) A nukleáris család működésébe beavatkozni nehéz szakmai feladat, hiszen sok esetben a krízis szituációk hívják fel a figyelmet a beavatkozás szükségességére. Ilyenkor a huszonnegyedik órában kellene „kárenyhítő” megoldásokat találni a családoknak a rendelkezésre álló szolgáltatásokban. A primer prevenció szintjén sokkal hamarabb szükséges olyan szolgáltatásokat kínálni, amik az életvezetésben, a problémák korai kezelésében nyújtanak hathatós segítséget. A probléma kezelés tanulása, új erőforrások megszerzéséhez szükséges képességek kialakítása, konfliktuskezelési technikák elsajátítása néhány terület, ahol a családi funkciók működésében a zavarok időben kijavíthatók.

IRODALOM 1. Albert, F. – Dávid, B. (2001): Ha elszakad a háló… A hajléktalanság kapcsolathálózati megközelítésben. Új Mandátum Kiadó, Budapest. 2. Bagdy, E. – Kalo, J.-Popper, P. – Ranschburg, J. (2007): A család: Harcmező és békesziget. Mesterkurzus sorozat. 3. Cseh-Szombathy, L. (2001): Gyermekkori szocializáció jelentősége a háztartási és szülői szerepekre való felkészítésben. In: Családszociológia. Szöveggyűjtemény. Szerkesztette: Schadt Mária. Comenius Bt. Pécs. pp. 163-209 4. Cseh-Szombathy, L. (2001): A házastársi konfliktusok előfordulásának gyakorisága és a konfliktusok társadalmi forrásai. In: Családszociológia. Szöveggyűjtemény. Szerkesztette: Schadt Mária. Comenius Bt. Pécs. pp. 52-100. 66

5. Erikson, E. H. (1991): A fiatal Luther és más írások. Budapest: Gondolat. 6. Ferge, Zs. (2000): A társadalom pereme és az emberi méltóság. Esély 2000/1. pp. 42-48. 7. Ferge, Zs. (2005): Ellenálló egyenlőtlenségek. A mai egyenlőtlenségek természetrajzához. ELTE TaTK. 8. Gurály, Z. – Győri, P. – Mezei, Gy. – Pelle, J. (2002): A margó szélén. Hajléktalan emberek Budapesten a századforduló éveiben (1999–2000–2001). Esély, 2002/3. pp. 30-54. 9. Győri, P. (1990): Gyorsjelentés a hajléktalanságról Magyarországon, 1990. In: Társadalmi riport.. pp. 430-446. 10. Héra, G. – Ligeti, Gy. (2006): Módszertan. A társadalmi jelenségek kutatása. Osiris Kiadó, Budapest. 11. Pataki, F. (2001): Élettörténet és identitás. Osiris Kiadó, Budapest. 12. Somlai, P. (2001): A családi kapcsolatok társadalomtörténetének irányai. In: Családszociológia. Szöveggyűjtemény. Szerkesztette: Schadt Mária. Comenius Bt. Pécs. pp. 13-51. 13. Solt, O. (1998): Interjúzni muszáj. In: Solt Ottília: Méltóságot mindenkinek. Összegyűjtött írások I. Beszélő, Budapest. pp. 29-48. 14. Women and homelessness in Europe. Pathways, services and experiences. Edited by Bill Edgar and Joe Doherty. Publisher by The Policy Press and FEANTSA. First published in Great Britain in September 2001. A cikket lektorálta : Dr. Fábián Gergely Ph.D., főiskolai tanár (Debreceni Egyetem EK)

67

A RÉSZMUNKAIDŐS FOGLALKOZTATÁS, MINT A CSALÁD ÉS MUNKA KÖZÖTTI EGYENSÚLY MEGTEREMTÉSÉNEK EGYIK LEHETŐSÉGE R. Fedor Anita PhD hallgató

DE-EFK Alkalmazott Társadalomtudományi Tanszék H-4400 Nyíregyháza, Sóstói u. 2–4. Jelen írás a Debreceni Egyetem Nevelés- és Művelődéstudományi Doktori Iskola keretein belül készült

ELŐSZÓ A témával foglalkozó tanulmányok többsége általában abból az alaptételből indulnak ki, hogy a mai magyar társadalomban a nők egyik legnagyobb dilemmája a család és munka közötti döntés, vagy még inkább e két szféra egyensúlyának megteremése. (Zöldyné, 2002) A férfiak és nők karrier elképzelései különbözőek, más prioritások alapján döntenek. Míg a férfiak számára a munka, a jövedelemszerző tevékenység elsődleges, addig a nők számára a gyermekvállalás ugyanolyan fontos mint a munka (vagy talán fontosabb). Ez a különbség az eltérő nemi szerepeknek tulajdoníthat, de sajnos ennek számlájára írható az is, hogy a nők mint hátrányos helyzetű munkavállalók jelennek meg a munkaerőpiacon, a hátrány pedig nem másból, mint a gyermekvállalásból ered. A nők csoportján belül pedig talán a kisgyermekes nők vannak a legrosszabb helyzetben. Ez esetben némi disszonancia érzékelhető, hiszen a népességfogyás ténye közismert, jelenleg Magyarországon és számos európai országban az egyszerű reprodukció sem biztosított. A szakpolitikák különböző ösztönző eszközöket vezetnek/vezettek be a termékenység növelése érdekében. Ám sajnos ami az egyik oldalon (demográfiailag ) kívánatos az a másik oldalon (munkaerőpiac) hátrányt jelent. A foglalkoztatáspolitika eszközrendszere szintén ajánl olyan eszközöket, melyek segíthetik, megkönnyíthetik a munkaerő-piaci integrációt. Ez több szempontból is fontos, hiszen a nők munkavégzése, szakmai karrierje általában nem folytonos. Legalább egyszer a gyermekvállalással kapcsolatosan megszakad. A nők többsége azonban a férfiakéhoz hasonló karrierre vágyik, de családanyai szerepük gyakorlása mellett. Az összhang megteremtése nem egyszerű feladat. Ez a probléma az eltérő nemi szerepeknek köszönhetően leginkább a nőket érinti, ezen belül is talán a legkedvezőtlenebb helyzetben a kisgyermekes nők vannak. Hátrányuk több irányból ered. Egyrészt a gyermeket nevelő nők nem felelnek meg a munkaerőpiac elvárásainak, a munkaadók többnyire mint nem megbízható munkaerőt tartják számon hiszen ők azok akik nem szívesen vállalnak túlórát, illetve a gyermek/gyermekek betegségéből adódóan többször távol maradnak a munkahelyüktől, mint gyermektelen-, vagy férfi munkatársaik. 69

Mindemellett a gyermeket vállaló nők 2-3évre, több gyermek esetén akár 5-6 évre is távol maradnak a munka világától. Az otthon töltött idő alatt tudásuk megkopik, elavul, elértéktelenedik. Ezáltal munkaerőpiacra történő be/visszalépésük egyre nehezebbé válik, integrációs esélyeik gyengülnek. A családbarát környezet kialakítása fontos szerepet játszhat a nők családi teendőik és munkaerő-piaci részvételük összehangolása tekintetében. Ennek legfontosabb elemei: elegendő számú és magas színvonalú gyermekintézmény, az atipikus foglalkoztatási formák elterjedése, és előtérbe helyezése, mint rugalmas munkaidő, vagy még inkább a részmunkaidős foglalkoztatás előtérbe kerülése, de ugyanilyen fontosságú a szülési/szülő szabadság, a munkaviszony megszakításának lehetősége, képzések támogatása is. (Szűcs, 2005) A foglalkoztatáspolitika eszközei és ezen belül is az atipikus foglalkoztatási formák többek között arra is hivatottak, hogy megteremtsék a választás lehetőségét azon munkavállalók számára, akiknek a klasszikus „nyolctól-négyig” munkaidő nem praktikus, vagy nem megoldható. Mindemellett a részmunkaidő egy fokozatos visszatérést kínál(hat) az újra munkába álló – például a kisgyermekes nők - részére. Jelen írás a részmunkaidős foglalkoztatást veszi górcső alá, mivel a kisgyermekes nők munkaerő-piaci integrációját és a családi teendő és munka közötti egyensúly megteremtését illetően a szakirodalom a részmunkaidős foglalkoztatás elsődlegességét hangsúlyozza. Célom annak bemutatása, hogy hogyan alakul a részmunkaidős foglalkoztatás Magyarországon és az Európai Unió néhány országában (különös tekintettel a kisgyermekes nőkre). Milyen okok húzódnak meg az igen eltérő, Magyarország szempontjából nem éppen kedvező adatok mögött. (Ennek vizsgálatában a KSH. és az Eurostat adataira támaszkodom.) Végezetül megkísérlem összefoglalni, hogy jelent-e reális perspektívát az atipikus foglalkoztatás e fajtája. Ha igen, akkor milyen körülmények között s ha nem, akkor milyen tényezők gátolják részmunkaidős foglalkoztatás elterjedését.

EREDMÉNYEK Az atipikus foglalkoztatási formák közül, mint távmunka, rugalmas munkaidő, részmunkaidő stb., a legtöbb hasonló témával foglalkozó kutatás a részmunkaidő fontosságát hangsúlyozza. A korábbi kutatások azonban rámutatnak, hogy a kutatások során megkérdezett nők többsége egyetért a részmunkaidős foglalkoztatással. A TÁRKI 1994-ben empirikus kutatás készített, A családi értékek és a nemi szerepek változása címmel. A kutatás kapcsán Magyarországon 1500 fős mintát kérdeztek le. A megkérdezettek többsége – nemre való tekintet nélkül – úgy gondolta, hogy a kisgyermekek megsínylik, ha az anya a gyermek hat éves kora előtt dolgozik, ezzel szemben a kutatásból az is kiderül, hogy a 3-6 éves gyerekek 88%-a óvodába jár, (tehát valószínű, hogy mindkét szülő dolgozik). A megkérdezettek csaknem kétharmada szerint a részmunkaidős foglalkoztatás a legideálisabb az anyák számára. 70

Hasonló következtetésre jutott Szűcs Ildikó, mikor 2005-ben felmérést készített a „Kisgyermekes nők munkaerő-piaci helyzete” címmel. A vizsgálatba került 700 kisgyermekes nő munkaerő-piaci helyzetét vizsgálta, melynek egyik fontos megállapítása, hogy az aktív kereső nők többsége elvben is és gyakorlatban is egyetért a női munkavállalással, ám inkább részmunkaidőben szeretnének dolgozni, mert a családi feladatok többségét is ők végzik (Szűcs, 2005). Enne ellenére azonban a részmunkaidőben foglalkoztatottak arány Magyarországon szinte elhanyagolható. Az 1. ábra tökéletesen szemlélteti, hogy milyen jelentős nagyságrendbeli különbségek tapasztalhatók az egyes országok részmunkaidős foglalkoztatását illetően. Kirajzolódik, hogy Hollandia – melyet egyébként a részmunkaidős foglalkoztatás hazájának tekintenek – igen komoly előnyre tett szert, hiszen a foglalkozatott nők 78%-a kevesebb, mint 35 órát dolgozik egy héten. Figyelemreméltó adatokkal operál még Németország, Dánia, Norvégia, Svédország, Belgium, Ausztria, de sajnálatos módon Magyarország csupán sereghajtó a részmunkaidős foglalkoztatás tekintetében. A legfőbb kérdés tehát, hogy milyen ok/okok húzódnak meg az eltérő adatok mögött.

1. ábra A részmunkaidőben foglalkoztatottak aránya 2006-ban

71

Az adott országok gazdasági fejlettsége megjelenik, mint magyarázó tényező, de ezen túl érdemes a családpolitikára illetve a családpolitika eszközeire koncentrálni. A skandináv országok – ezen belül is Dánia -köztudottan rendkívül gyermekbarát családpolitikát folytatnak. Bár a gyermek gondozási ellátáson tölthető idő sokkal rövidebb –Dániában 42 vagy 52 hét, Svédországban 1,5 év stb. Belgiumban 16 hét- mint Magyarországon, a gyermekes nők munkaerő-piacra történő visszalépését illetve a család és munka közötti egyensúly megteremtését elsődleges fontosságú ügyként kezelik. Ez leginkább abban érhető tetten, hogy a fent említett nőknek törvény adta lehetősége, hogy részmunkaidőben dolgozzon. A következő összefoglaló táblázatból jól látható, hogy az egyes országok a gyermek meghatározott koráig garantálja a csökkentett munkaidőt, mégpedig alanyi jogon.

Ország

A gyermek életkora

Svédország

a gyermek 12 éves koráig

Németország

alanyi jog a részmunkaidős foglalkoztatást (2001)

Finnország

az általános iskolai évek első felében

Norvégia

az anya és az apa is jogosult

Ausztria

gyermek 7 éves koráig

Spanyolország

6 éves kor alatti gyermekek esetén

1.táblázat A részmunka nemzetközi gyakorlata (Forrás: Frey, 2002)

A táblázatból kiderül, hogy svéd nők választási szabadsága tart a legtovább, egészen a gyermek a gyermek 12 éves koráig, de látható, hogy minden érintett országban minimum a gyermek hat éves koráig, de legalább az általános iskola megkezdéséig élhetnek a nők, sőt Norvégiában a férfiak is ezzel a lehetőséggel. Ezzel szemben Magyarországon a munkáltató szabad akaratán (jóindulatán) múlik, hogy engedélyezi –e a csökkentett munkaidős foglalkozást. Tényleg így van ez? Tényleg csak a munkaadó ellenállásába ütközik az atipikus foglalkoztatás ezen formája? A választ Frey Mária (2002) nyomán mutatja be a szerző, aki s összegyűjtötte mind a keresleti és kínálati oldalon azokat a tényezőket amelyek akadályozzák a részmunka elterjedését. Kínálati oldalon • a családi háztartások részmunkaidős foglalkoztatással járó keresetcsökkenése, • az elérhető keresethez képest, magas a munkába járási költség- és időráfordítás, • a munkavállalók kedvezőtlenebb piaci pozíciója, 72

• az alacsony munkabérrel kapcsolatos juttatások, • ellátások alacsony szintje pl. a nyugdíj szempontjából. Keresleti oldalon • a foglalkoztatás fajlagos költségeinek, valamint a szervezési és adminisztrációs feladatok növekedése, • az adott technológia, műszakbeosztás, stb. alkalmatlansága a részmunkaidő befogadására, • az infrastruktúra, közlekedési rend alkalmatlansága a részmunkaidős foglalkoztatásra, • kedvezőtlen adó és járulékszabályok.

KÖVETKEZTETÉSEK Tehát ha válaszolnunk kell a bevezetőben feltett kérdésünkre: Jelenthet-e valós perspektívát a részmunkaidős foglalkoztatás a kisgyermekes nők számára? Akkor azt kell mondanom, hogy jelenleg Magyarországon nem. Hiszen a családok többsége nem engedheti meg magának az ebből következő a jövedelem kiesést, a kedvezőtlenebb munka-piaci pozíciót. Mi lehet akkor a megoldás? Ennek megválaszolására három megoldási javaslatot mutat be a szerző: 1. Frey Mária régóta javasolja, hogy a skandináv országokhoz hasonlóan hazánkban is vezessék be, hogy az a szülő, akinek kisgyermeke van - a csemete első osztályos koráig -, alanyi jogosultságot szerezzen a részmunkaidős foglalkoztatáshoz. Továbbá felhívja a figyelmet arra, hogy ne úgy tekintsük a csökkentett munkaidőre, mint a teljes –és a részmunka közötti választásra, hanem, mint a munkátlanság és a részmunka közötti választásra. 2. Szűcs Ildikó (2005) egy állami ösztönzőt, egy úgynevezett „harmónia segélyt” lenne célszerű bevezetni, amely pótolná (legalább részben) a kieső jövedelmet. Azonban segély lévén, nem járna mindenkinek, csak azoknak akik jövedelmi viszonyuk szempontjából rászorulta. 3. Borbély Szilvia (2008) szerint a részmunkaidő konzerválja a szegénységet, ezért a megoldás a távmunkában és a rugalmas, kötetlen munkaidőben keresendő. Összegezve a három fentebb említett, egymásnak korántsem ellentmondó álláspontot, úgy gondolom a probléma mihamarabbi megoldást kíván. Nem csak foglalkoztatatás politikai szempontból, de a demográfia vetületéből is, hiszen ha a családi teendők és a munka közötti egyensúlynak a megteremetése realitássá válik, s az akár a gyermekvállalási kedvre is kedvezően hathat.

73

IRODALOM 1. Frey, M. (2002) A gyermeknevelési támogatásokat igénybe vevő és a családi okból inaktív személyek foglalkoztatásának lehetőségei és akadályai, Demográfia, 2002. XLV. évf. 4. sz. pp. 406-437. 2. Szűcs, I. (2005): A kisgyermekes nők munkaerő-piaci helyzete, www.echosurvey.hu. 3. Zöldyné, Sz. E. (2002): Előszó.In: Nagy Ildikó-Pongrác Tiborné-Tóth István György(2002): Szerepváltozások-Jelentés a nők és a férfiak helyzetéről 2005. Budapest. A cikket lektorálta: Dr. Fábián Gergely tudományod dékán helyettes, Debreceni Egyetem Egészségügyi Kar

74

PÁLYAKÉP AZ EGÉSZSÉGÜGYI HALLGATÓK KÖRÉBEN Árokszállási Andrea Phd. hallgató

Debreceni Egyetem Nevelés-és Művelődéstudományi doktorprogram Debreceni Egyetem Egészségügyi Kar Oxiológia tanszék, e-mail:[email protected]

BEVEZETÉS A társadalomelméleti tanulmányok és az ehhez szorosan kapcsolódó empirikus kutatások is nagy hangsúlyt fektetnek a diplomás képzés és a munkaerőpiac befogadásának a lehetséges összehangolásáról, a megoldások lehetőségeiről. Ezzel összefüggésben több elméleti és empirikus kutatás jelent meg, mely a felsőoktatásban tanuló diákok munkaérték-preferenciáit tárja fel, kiemelten a munkaerőpiaccal kapcsolatos elképzeléseikkel, munkával kapcsolatos elvárásaikkal, és a számukra ideálisnak tekintendő munka jellemzőivel. Kevés empirikus kutatásra találunk hazai példát, mely az egészségügyi képzésben résztvevő hallgatók motivációját vizsgálja. A téma aktualitását bizonyítja, hogy a felsőoktatási reform, azaz a magyar felsőoktatás a 2006/2007-es tanévtől áttért a lineáris képzési rendszerre, melynek alapvető célja a munkaerő piaci boldogulás elősegítése. Ugyanakkor a 2007-es évben kezdődött egészségügyi reform is, mely a fekvő-beteg ellátás szerkezeti átalakítását jelenti, melynek során humánerőforrás felszabadulásával jár, közvetlenül befolyásolja a képzést és a munkaerőpiacot is. A statisztikai adatok elemzésekor is észrevehetőek a humánerőforrás hiányai szakmánként más- más arányokkal. Azonban az adatok további vizsgálatakor azt is láthatjuk, hogy a főiskolai képzés során a különböző szakmákból megfelelő létszámban végeznek hallgatók és kapnak oklevelet. Felvetődik a kérdés, hogy hol helyezkednek el a végzett egészségügyi szakemberek. Pályaelhagyásról van-e szó, és melyek a mögötte meghúzódó okok. Sokat beszélünk az egészségügyi szakma presztízs vesztéséről is, mely szintén befolyásolhatja a már végzettek elhelyezkedését más foglalkoztatási szektorban. Ezzel szoros összefüggésben vizsgálhatjuk az adatokat arra vonatkozóan, hogy milyen az utánpótlási arány a számok tükrében. Pályaválasztás és pályaszocializáció az egyén életében A pályaválasztást meghatározó vagy befolyásoló motivációk vizsgálata nem könnyű módszertani feladat. Nagyon sokszor a pályaválasztáshoz szükséges döntés nem teljesen tudatos motivációk hatására történik meg és ugyancsak sokszor az indítékok egész sorozata konstellációja játszik abban szerepet, hogy a személyiség mit adott esetben milyen munkakört választ. Az egészségügyi pálya választásának motivációit nehéz meg75

közelíteni ezek ugyanis már gyerekkorban elkezdenek szerveződni és nagyon sok tudattalan elemmel szövődnek össze.(Buda, 1994.) A mai magyar társadalomban egyszerre jelenik meg a sikerminták történeti hagyománya és a hírközlő szervek által közvetített napi minták tömege. Egyre inkább úgy tűnik, hogy a fiatalok számára nyújtott jövőképekből a médiumok egyre nagyobb arányban részesednek. Vizsgálatok azt jelzik, hogy a karrier minták 30%-át a hírközlés különböző formái szolgáltatják. A család szerepe a maga 35%-ával épphogy csak képes megelőzni ezt a befolyást. Az információkból és a tanácsokból a barátok 23%-kal részesednek, még a legnagyobb vesztesnek az iskola tekinthető, ahol már csak minden tizedik tanulónak tudnak tanácsot adni további élete megalapozásához. (Szakál, 2005.) A sikeres pályaválasztásnak megvannak a feltételei, ilyenek a megfelelő pályaismeret, a reális önismeret és a pályaválasztási érettség. A pályaválasztási érettség magába foglalja azt, hogy az egyén határozott életcéllal, egyéni értékrendszerrel és értékorientációval rendelkezik melyeket összetudja egyeztetni a saját adottságaival és a pályához szükséges adottságokkal. A pályaszocializáció egyrészt az a folyamat, amely során a hallgatók konkrét tudást, ismereteket, készségeket, viselkedési mintákat, beállítódást és értékeket sajátítanak el. E szocializációs folyamat legfontosabb intézménye az egyetem, ahol közvetlen módon is alakítják a hallgatók személyiségét.(Molnár –Molnár, 2002) A pályaszocializáció másrészt áll a pályaadaptációból, mely tágabb értelembe vett előkészület a pályára, valamint a pályavitelből, mely a pályára érett ember megvalósításának ideje. Ez tartalmazza a pályaválasztás előkészületei mellett már magát a pályaválasztást, a szakmai képzést és a pályára való beilleszkedést is. (Molnár - Molnár, 2002) A pályaválasztás a személyiség kifejezésének egy módja, próbálkozás arra, hogy a személyiség stílusát a munka kontextusába illessze az egyén. Az emberek akkor funkcionálnak és fejlődnek a legjobban, és akkor a legelégedettebbek munkájukkal, ha munkakörnyezetük azonosulni tud személyiségükkel, mert a munka és a személyiség jellemzői összeillenek. (Szilágyi, 1987) A pályakép valamely szakmát művelők csoportjának önmaga tevékenységéről kialakított képe, valamint a „laikusok” külső pályaképe, amelyek magukban foglalják a szakmához szükséges tudásról és képességekről kialakult standardokat és jelzik a szakmához tartozók önbecsülését és külső megbecsültségét, továbbá a szakma fontosságának a tudatát és annak az elfogadottságát. (Fónai, 1998)A változó helyzethez való alkalmazkodás új problémákat, új megoldási lehetőségeket vet fel, ami kiaknázatlan tartalékok feltárását teszi szükségessé. Napjainkban, amikor a kórházak anyagi lehetőségei korlátozottak, a korábbinál nagyobb figyelmet kell fordítani a humán tényezőkre. A valamely munkaterületen foglalkoztatottak munkamagatartására, elégedettségére számos tényező lehet hatással. E tényezőkön belül jelentős szerepet töltenek be az értékpreferenciák, s ezek tényleges megvalósulásának lehetőségei.

76

EREDMÉNYEK A főiskolai hallgatók körében végzett survey kutatás fontos következtetése, hogy az ápolói pályaválasztását leginkább, az emberekkel való foglalkozás és az egészségügy iránti érdeklődés a legfőbb vonzerő ami a pályaválasztásban szerepet játszik. Pályaválasztási motiváció az embereken való segítés a hallgatók felét „nagyon befolyásolta”, 36%-át „befolyásolta” a pályaválasztásban. A család és a barátok hatása közel azonos arányban érvényesült. Karrierlehetőségek kevésbé vagy egyáltalán nem befolyásolták a hallgatók kétharmadát. A segítségnyújtás és az egészségügy iránti érdeklődés dominál a hallgatók körében. Ennek következtében a tanulmányaikat folytató hallgatóknál a segítő attitűdre épített képesség- és érdeklődési körfejlesztéssel lehet megerősíteni az elhatározást a pályán maradásra. Figyelemre méltó, hogy a biztos állás feltételezett lehetősége csak a harmadik helyre került a rangsorban. A hallgatók nem érzik biztosítottnak az elhelyezkedésüket az egészségügyben. A pályaválasztás jellemzően nem egy egyszeri döntés, hanem folyamat eredménye, amelyből kezdetben többnyire hiányzik a tudatosság, és magát a folyamatot a családi környezet, a szocializációs hatások és a társadalmi háttér nagymértékben befolyásolja. A pályaválasztás során az embereken való segítés, az emberek szeretete és a szakma humán irányultsága. A korábban kialakult empátiás készség és altruista attitűd, amelynek fejlesztésében nagy szerepet játszott a családi otthon mintája. Ezek tovább erősödtek a hallgatók főiskolai évei alatt, a pályaszocializáció és a szülők jóvoltából. (Kovácsné et al.,2007) Fónai Mihály (1998) A szociális munkás szakos hallgatók pályaorientációját és pályaképét kutatta, melynek eredményei alapján megállapítja, hogy a megkérdezettek pályaválasztását nagymértékben befolyásolta a szakma újszerűsége, hiszen a főiskolai képzés akkor alig egy évtizedes múltra tekintett vissza valamint a segítőattitűd és az azzal összefüggő értékek befolyásolták. A hallgatók első helyen a személyes érintettséget, a személyes érdeklődést jelezték pályaválasztásukban, de döntésüket jelentős mértékben személyek hatására hozták meg: barátok, szülők,” elhivatott” ember. A szakma újszerűsége miatt sokat számított a Egészségügyi Kar tájékoztató anyagai is, melyet a hallgatók nagy része szintén jelzett. A megkérdezett hallgatók szakmai motivációi egyértelműen a segítéshez az emberekkel való foglalkozáshoz kötik. Nem a sikerélmény a pénz, és megbecsülés az ami miatt ezt a szakmát választotta. A szociális munka jellegére utaló kijelentések és az egyéni szakmai motivációk között szoros összefüggés van írja a szerző mert éppen a szakma sajátosságai miatt szeretnének szociális munkások lenni, és nem a javadalmazás miatt, miközben ismerik a szakma társadalmi presztízsét is. A megkérdezett hallgatók a 27 lehetséges foglalkozás közül 23. helyre sorolta saját szakmájának tulajdonított presztízsét. Az egészségügyi humánerőforrás utánpótlása Az egészségügyi, szociális és oktatási szférában dolgozók munkájának célja az emberek életének jobbátétele, így elégedettségük is az emberekkel végzett tevékenységek77

ben gyökeredzik. Társas képességeink gyakorlása, kibontakoztatása önmagában is pozitív érzéseket nyújt a munkavégzés során. A másoknak való segítségnyújtás szintén lehet örömforrás, főleg a szociális ellátásban dolgozó egészségügyieknél kap ez fontos szerepet, de nem csak kizárólag náluk. (Varga, 2006) Az egészségügy és annak változásai folyamatosan a közvélemény érdeklődésének középpontjában állnak. Az egészségügyi reform hatására bármilyen változások is történnek az ágazatban, a minőségi ápolási munkához mindig szükség lesz magasan képzett, kvalifikált és hivatástudattal rendelkező szakdolgozókra. Az érdeklődés elsősorban az ágazat pénzügyi politikájára irányul, ugyanis ebben a munkaerőigényes ágazatban a leginkább a munkajövedelmek kérdéskörét érinti. Az egészségügy létszámgondjai, a humánerőforrás-ellátottság nemzetközi szinten is kutatások központi témáját képezik. Egyes szakirodalmi jelzések szerint az ápolóhiány 2020-ra a teljes szükséglet csaknem 1/3 részére is kiterjedhet. Az Ápolók Nemzetközi Tanácsa véleménye szerint a „helyi” viszonyokat kell rendezni, a társadalmi elismertség növelését, a karrier lehetőségét a pályán és a megfelelő humánerőforrás-tervezést. (Kovácsné et al., 2007) Az egészségtudományi azaz az ápolás és betegellátás, az egészségügyi gondozás és prevenció, az egészségügyi szervező, az orvosi laboratóriumi és képalkotó diagnosztikai analitikus szakokon csak alapszakon kezdhetők meg a tanulmányok (az alapszak 4 éves ,második évfolyamon szakirányt választhatnak a hallgatók).2007-ben a továbbtanulók 6 százaléka jelentkezett orvos-és egészségtudományi képzésre. A főiskolai karok között a legnépszerűbbek a jelentkezési létszám alapján a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar és a Debreceni Egyetem Egészségügyi Kar, mert ezekre a továbbtanulni vágyók 10 illetve 8 százaléka jelentkezett. (Diploma 2008) A hallgatói létszámok általában az egészségügyi képzéseken csökkennek, melyek hátterében a többek között egyértelműen demográfiai adatok állnak.A felvettek létszáma csak a kereslet csökkenést jelezhetik, miközben a korcsoport 8-10százaléka ezen a képzési területen tanul tovább. Ha a későbbiekben is sikerül megtartani a mindenkori korcsoportnak ilyen százalékos arányát, akkor a szakmai képzéssel folyamatosan ki lehet elégíteni a munkaerőpiaci igényeket. Egészségügyi Kar neve

Felvettek létszáma összesen

Nappali képzésre

Debreceni Egyetem Egészségügyi Kar

660

362

Miskolci Egyetem Egészségügyi Főiskolai Kar

125

104

Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar

625

384

Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar

904

548

Szegedi Tudományegyetem Egészségtudományi és Szociális Képzési Kar

315

217

Összes hallgatói létszám

2629

1615

1. táblázat Az Egészségügyi Főiskolákra felvettek száma 2008 (Forrás: Felvi statisztikai adatai)

78

A társadalmi megbecsülés, mint pályaválasztási tényező a negyedik helyre szorult vissza. Empirikus presztízsvizsgálatok arra a megállapításra jutottak, hogy a foglalkozások státuszának, presztízsének vizsgálata a társadalmi osztálytagozódás, a réteg és a társadalmi mobilitás alapkérdéseinek elemzéséhez kapcsolható. Az egyén kollektív módon meghatározott státuszának napjainkban egyre nagyobb figyelmet szentelnek, hiszen a társadalmi helyzet egyik fokmérője a foglalkozás, amely szoros kapcsolatban áll a társadalmi-gazdasági és kulturális környezettel. A karrierlehetőségek kevésbé vagy egyáltalán nem játszottak szerepet. Azonban az adatok további vizsgálatakor azt is láthatjuk, hogy a képzési rangsorok nem feltétlenül befolyásolják az egészségügyi szakmát választókat.(1. táblázat) Sokat beszélünk az egészségügyi szakma presztízs vesztéséről is, mely szintén befolyásolhatja a már végzettek elhelyezkedését más foglalkoztatási szektorban. Ezzel szoros ös�szefüggésben vizsgálhatjuk az adatokat arra vonatkozóan, hogy milyen az utánpótlási arány a számok tükrében. Megállapíthatjuk, hogy az adatok azt mutatják, hogy hallgatói létszám az elsősök között szakmánként jelez ugyan csökkenést, azonban az egészségügyi szektor utánpótlásával itt még nincs gond.

KÖVETKEZTETÉS A tervezett kutatásom annyiban számít időszerűnek, hogy segíthet feltárni azokat az ok-okozati összefüggéseket, hogy jelenlegi gazdasági és társadalmi helyzetben miért választják a mai 18-24éves korcsoport átlagosan 6 százaléka, az egészségügyi szférát. Az utánkövetéses vizsgálat első fázisában azt helyeznénk a központba, hogy milyen pályaválasztási motivációkkal, munkaértékekkel, munkavállalási elképzelésekkel érkeznek a felsőoktatási intézményekbe. Ugyanennek a mintának a nyomon követése lehetőséget adna arra, hogy a kiindulási szint hogyan változik, fejlődik, a tanulmányok alatt a végzésre. Hogyan tudja az oktatás a pályaszocializációt és a professziót befolyásolni, és milyen irányban. az eredmények ismeretében milyen értékekre kell építeni a képzés során, milyenképességek és érdeklődési kör mentén erősíthetjük meg a pályán maradást, ami a munkaerőpiaci igényekkel is összhangban van. Hogyan alakul a professzio a főiskolai képzés alatt? Melyek azok a tényezők ( curriculum, gyakorlat, munkatapasztalat) és milyen mértékben befolyásolják a pályaidentifikáció kialakulását, és a hivatás tudatot mely a segítőszakmákhoz nélkülözhetetlen ebben a jelenlegi egészségügyi szférát átfogó válságokat hordozó időszakban.

IRODALOM 1. Buda, B. (1994): Fejezetek az orvosi szociológia és Társaslélektan tárgyköréből. TÁMASZ Budapest. 2. Buser, K. – U. Kaul-Hecker (1998): Orvosi szociológia, Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest. 79

3. Demográfiai évkönyv. (2005) Budapest. KSH. 4. Egészségügyi Statisztikai évkönyv. (2005) Budapest, KSH. 5. Egészségügyi Statisztikai évkönyv. (2006) Budapest, KSH. 6. Fónai, M. (1998): Szociális munkás szakos hallgatók pályaképe. In: DOTE Egészségügyi Kar Tudományos Közleményei, Nyíregyháza 7. HVG Különszám: Diploma 2008. 2007/3. November 8. Kovácsné Tóth Ágnes – Feith Helga Judit – Balázs Péter – Dusek Tamás (2008): Ös�szehasonlító presztízsvizsgálat diplomás ápoló hallgatók és pedagógus hallgatók körében. Nővér, 21. évf. 2. szám, 19-27. p. 9. Kovácsné, T. Á. – Feith, H. J. – Balázs, P. (2007): Főiskolai hallgatók véleménye az ápolói pálya választásáról. Egészségügyi Gazdasági Szemle, III. szám 41-45. p. 10. Medgyesi, M. – Róbert, P. (1998): Munka-attitűdök: időbeli és nemzetközi összehasonlítás. Társadalmi riport 437-457. p. 11. Molnár, R. – Molnár, P. (2002): Az orvosi pályaszocializáció. Ahogyan a hallgatók látják. Lege Artis Medicinae, IV. szám 250-254. p. 12. Szakál, Gy. (2005): Átalakuló társadalom, átalakuló értékek. In: Szretykó György szerk. Az ifjúság helyzete és jövőképe, Coménius Bt., Pécs 13. Szilágyi, K. (1987): A Super-féle munkaérték kérdőív. In: Szilágy Klára szerk. Érték és munka, Oktatáskutató Intézet, Budapest 14. Varga, A. (2006): A diplomások munkával való elégedettségének néhány kérdéséről. In: Utasi Ágnes szerk. A szubjektív életminőség forrásai, MTA Politikai Tudományok Intézete, Budapest 15. www.felvi.hu A cikket lektorálta: Dr. Murányi István, egyetemi adjunktus, Debreceni Egyetem Szociológia és Szociálpolitika tanszék

80

NARRÁCIÓ ÉS NARRATÍVA A. BELIJ PÉTERVÁR CÍMŰ MŰVE I. FEJEZETÉBEN Balogh István főiskolai docens

Nyíregyházi Főiskola, Bölcsészettudományi és Művészeti Főiskolai Kar, Orosz Nyelv és Irodalom Tanszék, 4400 Nyíregyháza, Sóstói út 31/b., e-mail: [email protected]

BEVEZETÉS A narráció (ld. latin narratio) a szó széles értelmében elbeszélést jelent. Az elbeszélés vonatkozhat egy egész történet bemutatására, de szűkülhet is a terjedelem a történet részletére vagy részleteire. Az irodalomban a narráció az epikai művek egyik kommunikációs eszköze. A narrátor (elbeszélő) a narratív technika segítségével valóságos vagy nem valósághű, illetve képzeletbeli eseményeket, történeteket, fikciókat ábrázol. A narratíva – vagyis az elbeszélés tartalma, amit a narrátor „kiragad” a világból – vonatkozhat személyre is, annak megjelenésére, jellemére, beszédére, gondolataira, stb. A narrációt általában a rövidség, tömörség, a lényegre törés jellemzi. Az irodalmi narráció ettől a kritériumtól eltérhet. Ami a narratívát, vagyis az elbeszélés tartalmát illeti, itt is eltérés figyelhető meg az elbeszélés és az irodalmi elbeszélés között: a fiktív elemek alkalmazása és annak túlsúlya közelíti a narrációt és a narratívát a szépirodalmi kommunikációhoz (Thomka, 1981, 1982). A narrátor a narráció folyamán passzív és aktív szerepet is játszhat, illetve váltogathatja a szerepét: kommentálhat, magyarázhat, segíthet az olvasói tudat és figyelem irányításában, morális, etikai és más nézeteket képviselhet, az alkotó szócsöve lehet, stb. (Бочаров, 1962). Andrej Belij (eredeti neve Borisz Nyikolajevics Bugajev, 1880–1934) az orosz szimbolizmus jeles képviselője. A Pétervár című regénye 1912 ben született (ld. Петербург – романъ из восьми главахъ съ пропогомъ и эпилогомъ АНДРЕЯ БЬЛАГО – 1916 – первое отдельное издание). „Pétervár – Belij Pétervárában – nem Kelet és Nyugat határán van, hanem egyidejűleg Kelet és Nyugat, vagyis az egész világ.” – konstatálja Lihacsov akadémikus, majd így folytatja a gondolatot: a szerző „Oroszország problematikáját … először veti fel az orosz irodalomban, éppen ezért Belij regénye most a legaktuálisabb és széles jelentéssel bír” (Белый, 1981). – Belij Pétervár c. műve orosz tudatregény. Elsősorban az ironikus narrátori tudat regénye, nem hősi tudatregény. Belij elsőként tett nagyszabású kísérletet arra, hogy egy személyiség szintézisében ábrázolja az orosz tudatállapotot. Az ábrázolás új módszerét tekintve Belij regénye évtizedekkel megelőzi a J. Joyce Ulysses művével fémjelzett európai regény fejlődését (Jagusztin, 1994: 162).

81

EREDMÉNYEK Jagusztin László orosz-tudat regénynek nevezi a Pétervár c. művet, és kiemeli a narrátori tudatot: a narrátor konkrétan nem jelenik meg, létezésének szegmensei sem térben, sem időben nem nyilvánulnak meg, nem rendelkezik szociális státusszal sem. A narrátor a saját létezéséről csak minimális és töredékes utalásokat ad. Ugyanakkor az egész narratíva folyamán jelen van, kalauzol, irányítja az olvasói figyelmet és tudatot, magyaráz, és észrevétlenül segít eligazodni a tördelt próza szövevényében. Az orosz nyelvű első kiadás (1916) címlapján a narrátor közli az olvasóval, hogy nem szokványos művel van dolga, hanem egy nyolc fejezetből álló prológussal és epilógussal „bővített” regénnyel. Ez a címkiegészítés a magyar nyelvű fordításból hiányzik, hiszen a műfordító a rövidített forrásnyelvi variációból dolgozott: (ld. Andrej Belij: Pétervár. Budapest, 1985. Európa Könyvkiadó. Ford.: Makai Imre). Az „Első rész/Prológus” előtt magának a szerzőnek, Andrej Belijnek az előszavát olvashatjuk, miszerint a Pétervár berlini kiadását követően több mint egyharmadával lerövidítette a szöveget, a berlini kiadás csak „piszkozat”, ez az „új” Pétervár képviseli az eredeti koncepciót. A Prológus első mondata egy narrátori megszólítás: „Kegyelmes, méltóságos, nagyságos uraim, polgártársak!” (Belij, 1985). A megszólítás a kontaktusteremtés eszköze, amit egy figyelemfelkeltő kérdés követ: „Mi a mi Orosz Birodalmunk?” – A kérdésre adott több oldalas válasz a narrátori tudatjáték (agyjáték) első megnyilvánulása: földrajzi egység; nagy, kis, fehér és vörös Oroszország; városok sokasága; az ősi székváros – Moszkva; az orosz városok anyja – Kijev; Pétervár vagy Szentpétervár vagy Pityer… ténylegesen az Orosz Birodalomhoz tartozik. – Pétervár említésekor az olvasó a mű címére „eszmél”, talán sejti, hogy ez egyben a cselekmény színtere is. Ugyanakkor felmerül a kérdés: vajon van valaki, aki megkérdőjelezi Pétervár hovatartozását, s egyidejűleg létezik három „Pétervár”? A prológust tovább olvasva megkérdőjeleződik Pétervárnak és magának az új fővárosnak a lényegét viselő Nyevszkij Proszpektnek, vagyis az európai sugárútnak a létezése is: „Ha pedig Pétervár nem főváros, akkor – nincs Pétervár. Csak látszat az, hogy létezik.” (Belij 1985: 8). A narratíva utal az úgynevezett „pétervári szöveg” irodalmi berkekben közismert megállapításaira, ld. Dosztojevszkij ködös Pétervár vízióját. – Pétervár létezését a Prológusban a narrátor azzal bizonyítja, hogy „rajta is van – a térképeken; két egymásba zárt köröcske formájában, amelyeknek a közepén pont feketéllik…” (Belij, 1985: 9). – A Prológus több mint a cselekmény helyszínének bemutatása és kevesebb is: egy fikció kezdete, egy kiindulópont. Az első fejezet – akár a többi hét – alfejezetekből áll. A fejezetek alatt a narrátor magyarázata található, pl.: „Első fejezet, amelyben egy érdemes személyiségről, szellemi játékairól és a lét múlékonyságáról esik szó.” (Belij, 1985: 11). A fejezetek hangulatára és tartalmára utalnak a mottók, jelen esetben a Puskin idézet: „Szörnyű napok siettek el…” Az alfejezetek alkotják a tördelt prózát, olykor világosan vagy homályosan, szimbolikusan utalva a tartalomra. Az első alfejezetben – Apollon Apollonovics Ableuhov – a főszereplővel ismertet meg furcsa iróniával a narrátor: „Apollon Apollonovics 82

Ableuhov tiszteletre méltó nemzetségből származott: Ádám volt az őse.” (Belij, 1985: 11). – Maga a névadás tükrözi Ableuhov szenátor „elsőbbrendűségét” (A. A. A.: – az ábécé első betűje háromszor, ráadásul Apollón, az ókori görög napisten, minden magasabb szellemi tevékenység védnöke neve és az abból képzett úgynevezett apai névben megismétlődik és megerősítődik az attributum), ugyanakkor az Ableuhov név – az Ab Laj kirgiz kajszak törzsi név és az Uhov ragadványnév összetételeként – nem éppen egy orosz szenátorhoz méltó… De minden oroszban van valami keleti is, még a nyugatit szimbolizáló Pétervárott is. Ilyenképpen is Kelet és Nyugat is egyidejűleg Pétervár. A mű alfejezetekre tagolása biztosítja formailag a próza tördelését. Ráadásul így valósul meg a tartalom és a forma tökéletes egysége: az orosz történelem egyik nagy töréspontját jelentő forradalmi helyzetet, illetve annak a fikcióját a választott forma kiválóan tükrözi. A tördelt próza lehetőséget ad a szerzőnek, hogy időben és térben mozgathassa a cselekményt, a szereplőket, összeegyeztethetetlennek tűnő szálakat kapcsolatba hozhasson egymással. A narrátor szerepe ezeken a nehezen követhető, kevésbé érthető, logikátlannak tűnő töréspontokon kulcsfontosságú. – Az első fejezetben tizenkilenc alfejezetet találunk. Az alfejezetcímeket egymás után olvasva kissé kaotikus kép áll előttünk: Apollon Apollonovics Ableuhov; Egyszóval ő a hivatal feje volt…; Északkelet; Báró, borona; A hintó elrobogott a ködbe; Négyzetek, paralelepipedonok, kockák; A szigetek lakói meghökkentik az embert; És amikor meglátta, kerekre tágult, felcsillant, felragyogott a szeme…; Két szegényesen öltözött diáklány…; Ti meg hallgassatok…; Az íróasztal ott állt; A mi szerepünk; És ezenkívül fénylett az arca; Miféle jelmezszabó?; Nyirkos ősz; Apollon Apollonovicsnak eszébe jutott:; Hideg ujjak; Mindig így szokott lenni; Őt sosem felejted el. Az alfejezetek tartalmi ismerete ezt a látszólagos kaotikus képet fokozatosan egységes képpé szintetizálja. Az olvasó megismeri azt az Ableuhovot, aki valamelyik „Hivatal feje volt”, ismerte őt „egész Oroszország … az általa elmondott beszédek rendkívüli terjedelmességéről” és valamiféle mérget árasztó jellegéről. Ableuhov szenátor rendkívüli koponyájából olyan szellemi erő áradt, mely egész Oroszországgal dacolt. Nem véletlen ábrázolták a nemrégen hatvannyolc életévét betöltött szenátort óriási zöld fülekkel az „égő Oroszország vérvörös hátterén”. Megjegyzendő, hogy az Ableuhov név „uhov” tagja az orosz «ухо» (fül) szóból származik. A vérvörös háttér pedig Oroszország 1905 ös évét festi-árnyalja. Néhány fejezettel később közli a narrátor: „Itt, a legelején, meg kell szakítanom elbeszélésem fonalát, hogy bemutassam az olvasónak egy dráma színhelyét.” (Belij, 1985: 23). Ableuhov jellemzéséhez hozzátartozik a környezetének ábrázolása, a szokásainak és a gondolatainak leírása is. Minden személyes tulajdonának megvan a kétpéldányos leltári dokumentuma. A kesztyűk helye: bé polc – északnyugat, a szemüvegé bé polc ÉK. A látszólagos rend egy olyan lakkozott ház jellemzője, melyben „az élet viharai zajtalanul folytak le; mindazonáltal az élet viharai itt pusztítóan folytak le.” (Belij, 1985: 16). Csupán utalás történik a cselekmény eddigi síkján Anna Petrovnára, a családját elhagyott feleségre és anyára és Nyikolaj Apollonovicsra, a különös viselkedésű gyermek83

re. A ragyogó pompa ridegséget áraszt (a szalon parkettájáról hiányoznak a szőnyegek), „Anna Petrovna elutazása óta néma volt a szalon, leengedték a zongora fedelét: nem zúgott a futam.” (Belij, 1985: 20). Nyikolaj Apollonovics pedig általában bezárkózik, és háziköntösben könyveket olvas. Ableuhov szenátor és szűkebb otthoni környezetének bemutatása után a képet a pétervári világ ábrázolása teszi teljesebbé: a kitáruló sárga ház ajtaja, a szürke lovak, a sokat sejtető címeres hintó, a Néva folyó zöld zagyvaléka, a fekete cilinderes kőkemény arcú Apollon Apollonovics, a Vaszilij sziget ijesztő ködös messzesége. - Ebben a pillanatban lép először nyíltan a színre a narrátor, hogy bemutassa az olvasónak a dráma színhelyét. A színhely a Nyevszkij felé száguldó hintó, benne a szenátorral. A drámát csak sejteni lehet, erre a hintó utasának lelkiállapota utal: Ableuhov röpke és zavart pillantást vet a rendőrfőnökre, a hintóra és elrobog a piszkosszürke ködbe. Az otthoni élet ridegsége és Oroszország kerekének „tehetetlen körben forgása” ellenszere Ableuhov szenátor számára a geometriai formákhoz való menekülés, mert a „tervszerűség és a szimmetria megnyugtatta a szenátor idegeit” (Belij, 1985: 23). A nyílegyenes vonalú Nyevszkij Proszpekt, a kezdet és a vég két pontja, a négy egyenes vonal határolta négyzet, az egymást derékszögben keresztező utcák, melyek sarokpontján ott áll a rendőr, a síkok által határolt terek, a magánzárkára emlékeztető hintó és „az állami síkmértan iránti szeretete öltöztette felelős állás sokrétűségébe” (Belij, 1985: 25) bújt szenátor számára ez a háttér az élettér: „Létezik – a párhuzamosan futó sugárutak végtelensége… Egész Pétervár az n-edik hatványra emelt sugárút végtelensége. Péterváron túl – semmi sincs.” (Belij, 1985: 26). A narrátori asszociációt a városalapító Péter cár vonalai gerjesztik, melyek későbbi korszakok vonalaivá alakultak át, de alapjaiban a péteri Pétervár vonalai maradtak. Ugyanakkor felsejlik a vízió: a szigetekről az árnyékok tömegei özönlenek, akik a „Léthé vizén át már fekete és szürke hidakat vertek. Szét kellene szedni őket…” (Belij, 1985: 28). /Léthé a görög mitológiában az alvilág egyik folyója, melynek vizéből – a holtak – ha ittak, elfeledték a földi szenvedéseiket./ Az árnyékok tömegei között elvegyülve ott közeledik a feledni nem tudó, még élő ismeretlen sötét árnya is, kezében egy kis csomaggal. Csak később tudjuk meg, hogy az ismeretlen férfi a szenátor fia számára szállítja – a tulajdon apja, Ableuhov szenátor ellen tervezett terrorcselekmény végrehajtása céljából – a bombát. – A provokáció ötletét a szerző számára nyújthatták Dosztojevszkij műveinek szereplői is, például Ivan Karamazov, Rogyion Raszkolnyikov (Долгополов, 1988: 109). – A képlet egyszerű: az állami terror – a szenátor Oroszországa – egyéni terrorcselekményt gerjeszt, melynek a végrehajtója maga Nyikolaj Apollonovics, a szenátor fia lesz. A segítőtársa pedig egy ismeretlen raznocsinyec, aki már „beférkőzött” magának a szenátornak a tudatába is. Hiszen „Apollon Apollonovics olyan volt, mint Zeusz: istennők és nemtők peregtek ki a fejéből; egy ilyen nemtő (a fekete bajuszkás ismeretlen) már alakká teremtődésekor szinte beleveszett a sárgás űrbe…” (Belij, 1985: 39). Apollon Apollonovics hasonlatos Zeuszhoz: ahogyan megszüli gondolataiban az ala84

kokat, azok életre kelnek, de újraszületődnek ismét a tudatban. Ez a fajta tudatjáték hasonlatos a pétervári utcák nyilvánvaló tulajdonságára: „árnyékokká változtatják a járókelőket” (Belij, 1985: 41). Ilyenképpen Apollon Apollonovics részben a szimbolikus narrátori tudat szülte és a pétervári utcák, főleg a Nyevszkij Proszpekt teremtette lény. Olyan lény, aki a hivatali irodák valamiféle középpontjává nőtte ki magát, „sugárzó erőátviteli ponttá, metszésponttá, impulzussá vált; newtoni értelemben vett erő volt, márpedig a newtoni értelemben vett erő – okkult erő”(Belij, 1985: 57). Tudata már-már független lett a személyiségétől, zajtalanul lebegett Oroszország fölött. Ennek a tudatállapotnak a légkörét nem bírja elviselni Nyikolaj, álarc és köpönyeg mögé bújva megéled a másik énje: apja ellen fordul: „kiugrott az utcára Nyikolaj Apollonovics; köpönyegének szárnya alól ki-kilibbent a vörös selyemnek egy darabja; orrát a Miklós köpönyegbe dugva a híd felé iramodott (Belij, 1985: 62). Az első fejezet utolsó alfejezetében ismét megjelenik a narrátor, és összefoglalja az olvasó számára, kit és mit „láttunk” ebben a fejezetben. Konstatálja, hogy „Apollon Apollonovics tudata árnyéktudat, mert ő is – a múlékony lét birtokosa és a szerző képzetének szüleménye - szükségtelen, fölös agyjáték” (Beli,j 1985: 63). Az agyjáték pedig csak álarc: különféle erők hatolnak be az agyba, a gondolatoknak önálló léte van, ugyanúgy, mint a gondolatok teremtette alakoknak is.

IRODALOM 1. Belij, A. (1985): Pétervár. Ford.: Makai Imre. Budapest: Európa Könyvkiadó. 2. Белый, А. (1981): Петербург. Ответственный редактор академик Д. С. Лихачёв. – Ленинград: Изд. «Наука». 3. Бочаров, С. Г. (1962): Теория литературы. № 5. 4. Долгополов, Л. (1988): Андрей Белый и его роман «Петербург». Ленинград: Советский писатель. 5. Jagusztin, L. (1994): Az orosz tudat regénye. In: Iglói E., Jagusztin L. (szerk.) Произведения в критике А. Белый: Петербург. – Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. 162. 6. Thomka, B. (1981): Prózapoétika vagy narratológia. Híd 1981. № 11., № 12.; 1982. 1. A cikket lektorálta: Dr. Jagusztin László, Debreceni Egyetem

85

FOGYATÉKOS GYERMEKEK ÉS CSALÁDJAIK SZOCIÁLIS SEGÍTÉSE Dr. Horváth László főiskolai docens, PhD. hallgató

Debreceni Egyetem Egészségügyi Kar Alkalmazott Társadalomtudományi Tanszék, 4400 Nyíregyháza, Sóstói u. 2-4.

ÖSSZEFOGLALÁS Egy fogyatékos gyermek megszületése speciális feladatokat jelent egy család és a környezete számára is. Az egészségügyi és a szociális ellátórendszerek segítő munkáját vizsgálom. A családban vagy a szállást nyújtó intézményben való segítés módjairól teszek megállapításokat. Célom, hogy bemutassam ezen szolgáltatások lehetséges összekapcsolásának egy optimális folyamatát. Módszerem irodalomelemzés és a családi kapcsolatokról önkéntes adatgyűjtés. A cikk tartalmazza a legkorszerűbbnek tartott elveket, eljárásokat, illetve azok összekapcsolásának lehetséges folyamatát. Áttekintettem az ENSZ Fogyatékossággal Élő Személyek Jogairól Szóló Egyezményének és az Európai Unió Madridi Nyilatkozatának legfontosabb megállapításait és a Magyarországon elfogadott Nemzeti Cselekvési Tervet. Egy ábrán szemléltetem az önellátási képesség folyamatát, melynek alapja a segítő kapcsolat megteremtése, az egyéni szükséglet felmérése, az annak megfelelő fejlesztési programok kidolgozása és alkalmazása, valamint az autonómia visszaállítása végig fennálló cél legyen. Tárgyalom a normalizáció és az integráció elvét. Az Egészségügyi Világszervezet /WHO/ elfogadta a Funkcióképesség, Akadályozottság és Egészség Nemzetközi Osztályozását /ICF, a magyar nyelvhasználatban FNO/. Ezzel új koncepció és remélhetőleg új gyakorlat veszi kezdetét a fogyatékosság nemzetközi megítélésében és a hozzá való szakmai viszonyulásban. A szociális munka számára nagy előnye, hogy szakít az eddigi betegségkövető lineáris elmélettel /pl. International Classification of Impairments, Desabilities, and Handicaps, ICIDH/. Leírom azt a hat lépéses folyamatot, mely a fogyatékos gyermek és családja segítésének egy korszerű modellje lehet. Elemei: A fogyatékosság korai felismerése, az egészségügyi és a szociális szolgáltatások családon belüli megvalósítása, szállást nyújtó intézménybe kerülés esetén is legyen feladat a családi kapcsolat fenntartása és erősítése. A szolgáltatások összekapcsolásával, részletes leírásával folytatódik a kutatómunka.

BEVEZETÉS Ha egy családban fogyatékos gyermek születik, azonnal felmerül a kérdés, hogyan fog felnőni? Ez az egyszerű kérdés sok szakmai, erkölcsi vetülettel rendelkezik. Most vizsgáljunk meg ezek közül néhányat, amelyek az egészségügyi és a szociális ellátó rend87

szerek vonatkozásában jelennek meg. A modern társadalmakban természetesen nem hagyják magára sem a gyermeket, sem a családját /1./, de a segítés módja nagyon változatos/5/. Alapkérdés A fogyatékos gyermek esetén az egészségügyi és a szociális ellátást hol kapja meg: a/ Családon belül b/ Szállást nyújtó intézményben. A két lehetőség kizárja-e egymást? Ha szállást nyújtó intézményben helyezik el a gyermeket, milyen lesz a családi kapcsolata a jövőben? Ha a családban nő fel a gyermek, akkor milyen segítséget kaphat a család? A mai gyakorlatban sok esetben azt látjuk, hogy a két lehetőség eléggé távol áll egymástól, sok esetben kizárják egymást hos�szú időre, talán véglegesen is. A szállást nyújtó intézményben a gyermekek egy részét nem látogatja a családja. Kutatást folytatunk ennek az alapkérdésnek a korszerű megválaszolására. Úgy gondoljuk, hogy az a/ és a b/ lehetőség nem zárja ki egymást. A kapcsolódásuk kidolgozása viszont alapos szakmai megfontolást kíván. A másik kérdés, hogy a gyermek az egyik típusú ellátást megkapja, akkor az örök érvényű-e? Úgy gondoljuk, hogy nem, mert a gyermek környezeti állapota változhat és akkor a szolgáltatások mikéntje is megváltoztatható. A körülmények romolhatnak vagy javulhatnak, amire az ellátó rendszernek rugalmasan kell reagálnia, nem lehet statikus. Tehát a fenti kérdésre gyermekenként, családonként egyénileg kell választ keresni. Részletes szükséglet felmérést kell végezni és azok alapján megtervezni a komplex segítés folyamatát. Cél, hipotézis Kutatásunkhoz hipotéziseket állítottunk fel. 1. A fogyatékos gyermekek családban maradása segíthető, léteznek erre módszerek. 2. A fogyatékos gyermekek számára szállást nyújtó intézményekben előkészíthető – bizonyos gyermekek és feltételek esetén – a családba való visszahelyezés. A hipotézisünk támaszkodik arra a meggyőződésre, hogy a gyermeknek elsősorban a családban van a helye. Ennek a feltételrendszerét, a szakmai megvalósítását szeretnénk kidolgozni, gazdagítani. A hipotézis igazolásához szükséges áttekinteni a legkorszerűbbnek tartott alapelveket.

ANYAG ÉS MÓDSZER A hipotézist két módszerrel vizsgálom. Egyrészt irodalomelemzéssel, másrészt adatgyűjtéssel. Az irodalomelemzés során a legkorszerűbb elveket, eljárásokat és nyilatko88

zatok tartalmát vizsgáltam meg. Az adatgyűjtés során pedig a fogyatékos gyermekek családi kapcsolatait vizsgálom, az érintettek önkéntessége alapján. A munka első részét elvégeztem, erről szólok a továbbiakban.

EREDMÉNYEK A fogyatékos személyek egészségügyi és szociális ellátásának új paradigmái Az elméleti megközelítés több szempontból lehetséges. Először tekintsük át az Európai Unióban legfontosabbnak tartott Madridi Nyilatkozat tételeit. /Madridi nyilatkozat, 2002./ Az Európai Unió új szemléletet kíván a fogyatékosságügyben, miszerint legyen: • Elmozdulás a fogyatékos embereket jótékonykodás tárgyaiként kezelő, a fogyatékos embereket mint jogok birtokosait tekintő szemlélet felé. • Elmozdulás a fogyatékos embereket betegekként kezelő szemlélettől a fogyatékos embereket önálló állampolgároknak és fogyasztóknak tekintő szemlélet felé. • Elmozdulás attól a gyakorlattól, amely során a fogyatékos emberek nevében szakemberek hoznak döntéseket a fogyatékos emberek önálló döntései és felelősségvállalása felé az őket érintő kérdésekben. • Elmozdulás az egyéni károsodásokra összpontosító szemlélettől az akadálymentesítés, a társadalmi normák, szakmapolitikák, kultúrák felülvizsgálata, valamint a támogató és hozzáférhető környezet előmozdítása felé. • Elmozdulás az emberek eltartottnak és munkaképtelennek minősítésétől a képességek hangsúlyozása és aktív támogató intézkedések meghozása felé. • Elmozdulás a keveseket szolgáló gazdasági és szociális folyamatok tervezésétől a sokakat befogadó rugalmas világ kialakítása felé. • Elmozdulás az oktatásban, a foglalkoztatásban és az élet más területein történő szükségtelen szegregációtól a fogyatékos emberek integrálása felé. Elmozdulás a fogyatékos ügyi politika meghatározott minisztériumok kompetenciájába sorolásától a fogyatékos ügyi politika általános kormányzati felelősséggé tétele felé. Az Európai Unió a Madridi Nyilatkozattal elkötelezte magát abban az irányban, hogy befogadó társadalmat kíván mindenki számára: „Jövőképünk megvalósítása nemcsak a fogyatékos emberek, hanem a társadalom egésze részére is előnyökkel jár. Az a társadalom, amelyik számos tagját kirekeszti, elszegényedett társadalom. A fogyatékos embereket segítő feltételek javítását célzó intézkedések mindenki számára rugalmas világ kialakítását eredményezik. Amit ma a fogyatékos ügy nevében megteszünk, annak a holnap világában mindenki számára értelme lesz. Mi, a Madridban ülésező Európai Fogyatékosügyi Kongresszus résztvevői, osztozunk ebben a jövőképben, és felkérünk minden érdekeltet, hogy a 2003. évet mint a Fogyatékos Emberek Európai Évét tekintse egy olyan folyamat kezdetének, amely révén ez a jövőkép valósággá válik. 50 millió európai fogyatékos ember várja tőlünk, hogy ennek érdekében e folyamatnak lendüle89

tet adjunk.” /2./ Magyarországon az állami és a szakmai politika is felismerte az új szemlélet jelentőségét. Az EU megfelelő szervezeteivel együttműködve megszületett a Nemzeti Cselekvési terv a társadalmi összetartozásért. /3.,4./ Ennek keretében a fogyatékossággal élők önálló életvitelét elősegítő intézkedéseket és helyzetfeltárást olvashatunk. „Életkörülményeik sok tekintetben jelentősen kedvezőtlenebbek az átlagnépességnél. Bár iskolázottsági szintjük jelentősen javult az utóbbi évtizedben, ám még mindig jelentősen elmarad az országos átlagtól. Foglalkoztatási mutatóik igen rosszak, 2001-es adatok szerint mindössze 9%-uk volt foglalkoztatott, és az e körbe tartozó népesség több mint fele olyan háztartásban élt, amelynek egyáltalán nem volt foglalkoztatott tagja. A fogyatékossággal élők többszörösen hátrányos helyzetének javítása érdekében került sor a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvény, valamint az ebben rögzített elvek gyakorlati megvalósítását megalapozó Országos Fogyatékosügyi Program elfogadására még 1999. decemberében. A Program átfogóan rögzíti mindazokat az elveket, stratégiai célokat és feladatokat, amelyek a törvény végrehajtása érdekében összehangolt állami intézkedéseket kívánnak, de nagyban épít az önkormányzatokra és intézményeikre, a civil szervezetekre, valamint a fogyatékossággal élő személyek aktív részvételére is. Területei: a fizikai, információs hozzáférhetőség, közlekedés, egészségügy, oktatás, foglalkoztatás, sport, kultúra és szabadidő, szociális ellátások területein kívánja egységesen meghatározni e legfontosabb fejlesztési irányokat. A Program azt a célt szolgálja, hogy a fogyatékossággal élő emberek számára összehangolt állami intézkedéseken keresztül megteremtődjön az esélyegyenlőség, a társadalmi integráció és az önálló életvitel alapvető feltételeinek a biztosítása, vagyis érvényesüljön a fogyatékossággal élők szempontjainak figyelembe vétele minden szakmapolitikai területen /mainstreaming/” A legújabb paradigmák között tartjuk számon az ENSZ közgyűlése által elfogadott Fogyatékossággal Élő Személyek Jogairól Szóló Egyezményt./9./ Különösen a törvény előtti egyenlőségről szóló 12. cikke, mely kimondja, hogy valamennyi ember egyformán jog- és cselekvőképes és a cselekvőképesség gyakorlásához segítséget kell kapniuk azoknak, akiknek erre szükségük van. Az önellátási képesség folyamata A segítő szakmák alapvető megközelítési módja az önellátási képesség feltárása, erősítése, az autonómia tisztelete. Ennek a folyamatábrája az alábbiakban foglalható össze. Ez a folyamat nem lehet statikus, mert a rehabilitáció alakulásától függően újból végezhető szintfelmérés, amitől függően új és új rehabilitációs szolgáltatásokat kell tervezni és megvalósítani.

90

Témánk szempontjából az alábbiakban összegezzük a korszerű elveket: • Normalizációs elv/6./ Az ember alapvetően családban él. A családot segíteni kell, ha fogyatékos gyermeke van • A szociálpolitika és a szociális munka szakmai területe a családok segítése, ezen belül a fogyatékos gyermeket nevelő családok segítése is. • Integráció elve. A családon keresztül társadalmi integráció valósuljon meg. Meg kell előzni a fogyatékos emberek és családjainak a kirekesztődését, pozitív intézkedésekkel segíteni kell a társadalmi kapcsolataik megőrzését és erősítését. • Fogyatékosság Nemzetközi Osztályozásának új dimenziói. /7./ A fogyatékosság megállapítása, csoportosítása és a viszonyítási alapok meghatározása nélkülözhetetlen a szociális munka számára. Az egyéni és társadalmi következmények meghatározása abból a szempontból is fontos, hogy a fogyatékos személy és környezete, milyen szociális szolgáltatást kapjon. Ezért éri sok kritika a fogyatékosság azon meghatározásait, melyek mintegy betegségként, zavarként, csak hiányállapotként definiálták. Az Egészségügyi Világszervezet /WHO/ 2001-ben elfogadta a Funkcióképesség, Akadályozottság és Egészség Nemzetközi Osztályozását /ICF, a magyar nyelvhasználatban FNO/. Illeszkedik a Betegségek Nemzetközi Osztályozásához /BNO/, de azt kiegészíti a funkcióképesség kölcsönhatásaival. Ezzel új koncepció és remélhetőleg új gyakorlat veszi kezdetét a fogyatékosság nemzetközi megítélésében és a hozzá való szakmai viszonyulásban. A szociális munka számára nagy előnye, hogy szakít az eddigi betegségkövető lineáris elmélettel /pl. International Classification of Impairments, Desabilities, and Handicaps, ICIDH/. Helyette a viszonyulásokra, kölcsönhatásokra helyezi a hangsúlyt, ezzel új lehetőségeket nyitva meg a szociális munka előtt. • Képezhetőség megítélése és formái. „Mára már nem az a kérdés, hogy a sajátos nevelési igényű gyermekek nevelése együtt történjen-e ép társaikkal vagy külön speciális intézményekben. A kérdés így módosult: hogyan?” /8./ • A családi nevelés, gondozás elsőbbségéből indulunk ki. Az egészségügyi és szociá91

lis szolgáltatások feladata a család segítése a saját lakókörnyezetében. • Korai felismerés. A fogyatékosság korai felismerésében értünk el eredményeket, de változó hatékonysággal. Pedig tudjuk, hogy minél hamarabb ismerjük fel a fogyatékosság meglétét, annál eredményesebben tudjuk hozzáigazítani a társadalmi környezetet. A korai fejlesztés is csak úgy tud elindulni, ha a korai felismerés is megtörtént.

KÖVETKEZTETÉS A fejlesztés tendenciái Nézeteink alapja tehát a családon belüli segítés elsőbbsége. A segítő munka a fogyatékos személy saját lakókörnyezetében kezdődjék. Szükség van természetesen a szállást nyújtó intézményekre is, de azok szolgáltatásait össze kell kapcsolni a kliens saját családjával. Ennek a kapcsolódásnak a lehetséges folyamatairól szólok a következőkben. A szolgáltatások egymásra épülése A teljes, lehetséges folyamatot hat lépésben tárgyalom. A lépések sorrendjének betartása fontos, de az egyes lépések időtartama lényegesen eltérhet egyénenként. Mindezt egy részletes és időközönként újra megtett szükséglet feltárással kell alátámasztani. 1. Korai felismerés. A fogyatékosság minél hamarabbi felismerése a folyamat első lépése. A korszerű tudományos eszközökkel ez már sok esetben a születés előtt is megállapítható. 2. A segítő szolgáltatásokat a családba kell vinni. Az egészségügyi és szociális ellátásokat úgy kell fejleszteni, hogy minél nagyobb számban azokat a kliens saját lakókörnyezetébe tudjuk vinni, mert akkor nem kell kiemelni családjából a fogyatékos személyt. 3. Súlyos, de nem végleges problémák esetén átmeneti idejű ellátások is legyenek. A családok életében bekövetkezhetnek olyan problémák /pl.:betegség, munkanélküliség, külföldi utazás, munkavállalás/, amelyek – remélhetően átmeneti időre – megnehezítik a fogyatékos gyermek nevelését. Ebben az esetben se véglegesen kerüljön ki a családból a gyermek, hanem csak a legszükségesebb ideig. 4. Csak végszükség esetén legyen a családból való kiemelés. Ha a saját lakókörnyezetben nem lehet eredményesen segíteni a gyermeket, akkor kerüljön szállást nyújtó intézménybe. A mai gyakorlat túl sok esetben itt kezdi a segítséget. Ezzel a gyakorlattal minél nagyobb számban szakítani kell. 5. A szállást nyújtó intézményben legyen feladat a családba való visszahelyezés előkészítése. Ez persze ott kezdődik, hogy a gyermek és családjának kapcsolatát nem szabad megszakítani, az intézménynek is legyen feladata a családi kapcsolatok fenntar92

tása és erősítése. A mai gyakorlathoz képest ez újabb munkaformák megteremtését kívánja. 6. A családba való visszahelyezés. A fogyatékos gyermek és családjának felerősítése után, bizonyos esetekben elérhető ez a szerencsés fordulat. Ez viszont nem a véletlen műve, hanem tudatos segítő munka eredményeként érhető el. Kutató munkánk további része ennek a folyamatnak a részletes felmérése és a folyamat teljes megvalósításához újabb eljárások kidolgozása.

Irodalom 1. Papp, K. – Horváth, L. (2006): Globalization and philanthrophy in nursing. In.: Nové trendy v osetrovatelství V. Ceské Budejovice. 2. Madridi nyilatkozat /Madrid, 2002./ 3. Nemzeti Cselekvési Terv a társadalmi összetartozásért /Budapest, 2004./ 4. Országos Fogyatékosügyi Program (100/1999. OGY határozat) Magyar Közlöny, 1999. 111. szám, 7357 – 7368.p. 5. Kálmán, Zs. – Könczei, Gy. (2000): A Tajgetosztól az esélyegyenlőségig. Osiris Kiadó, Budapest, 2000. Könyvkiadó, Budapest, 2000. 2–18., 22–46., 78–91., 197–200. p. 6. Nirje. B.–Perrin, B. (1998): A normalizációs elv és félreértelmezései. ÉFOÉSZ Budapest. 7. Seidel, M. (2004): A funkcióképesség és egészség nemzetközi osztályozása (FNO). In Szociális Munka, XVI.évf. (2004) 2.sz 70 – 78.p. 8. Kőpatakiné, M. M.: A befogadás megvalósulása felé. www.oki.hu 9. Fogyatékossággal Élő Személyek Jogairól Szóló Egyezmény. ENSZ közgyűlése, 2006. december 16. A cikket lektorálta: Dr. Fábián Gergely PhD, főiskolai tanár (Debreceni Egyetem EK)

93

EGÉSZSÉGÜGYI SZOCIÁLIS MUNKÁS KOMPETENCIÁINAK VIZSGÁLATA, KUTATÁSI TAPASZTALATOK Lőw Gábor – Újváriné Siket Adrienn főiskolai adjunktus, PhD. hallgató – főiskolai adjunktus, PhD. hallgató Debreceni Egyetem Egészségügyi Kar 4400 Nyíregyháza, Sóstói u. 2-4. [email protected], [email protected]

ÖSSZEFOGLALÁS A szociális munka és az egészségügy kapcsolata több mint száz éves múltra tekint vis�sza Európában és az Egyesült Államokban. A tevékenység előfutárainak tekinthető a Londoni Jótékonysági Társaság hölgyeinek látogatását a Royal Free Hospitalban 1894től. A bostoni kórházban Richard Cabot 1905-ben alkalmazott először szociális munkást (Somorjai, 2001). Magyarországon a Debreceni Egyetem Egészségügyi Kara 2005. évben alapította az Egészségügyi Szociális Munka mesterképzési szakot, ahol a korábbi főiskolai szintű szociális munkás képzés „egészségügyi előszakosodás” tapasztalatait is felhasználta. A képzés 2008/2009 tanévben elindult. Ezzel jelentős lépés történt ahhoz, hogy az egészségügyi szociális munkás – hasonlóan az európai és észak-amerikai gyakorlathoz – elfoglalja a helyét az egészségügyben. Egy új szakma kialakulásánál fontos a kompetenciák meghatározása. Kutatásom célja, ezen kompetenciák meghatározásával segíteni az új professzió létrehozását.

BEVEZETÉS Az egészségügyi szociális munkások a fejlett országokban a szociális munkás szakma egyik legnagyobb létszámú és tekintélyű rétegét alkotják. Magyarországon az 1980-as évek közepén döntöttek a szociális szakemberek felsőfokú képzésének előkészítéséről. A képzés 1990-es megindítása óta a szociális munka térnyerése folyamatos volt az egészségügyben, de nem vált önállóvá. Felvetődhet, hogy miért van szükség a szociális munkára az egészségügyben? Török Judit: „A szociális munka néhány alapkérdése az egészségügyben” című tanulmányában hat szempontot vesz figyelembe: 1. Megnövekedett az egészségi állapot szociális dimenziójának jelentősége. (pl. WHO háromdimenziós egészségfogalma). Ma a fertőző betegségek helyett a sok ok kölcsönhatásának következményeként létrejövő kórformák határozzák meg az emberek életkilátásait. Kialakulásukban a szociális tényezőknek, a környezeti, az életmódbeli és a magatartási rizikófaktorának jelentős 95

a szerepük. Ezek rendszerint krónikus lefolyású, lassan propediáló, gyakran egy hos�szú életszakaszon át tartó betegségek. Az ilyen típusú betegségek tömeges megjelenése hívja előtérbe a gyógyítási folyamatban a megelőzés, a gondozás, a rehabilitáció, az egészségnevelés, a tanácsadás szerepköreit. 2. A népesség megváltozott korösszetétele. A fejlett országokban és köztük Magyarországon is szembetűnő az időskorúak lakosságon belüli számának növekedése. Az idős betegek gyakrabban szorulnak segítségre, így a szociális problémáik megoldásában is segítséget várnak. 3. Átalakult az egészségügy. Az orvostudomány: • óriási mértékben differenciálódott • specializálódott • magas technikai színvonal jellemzi. Az egészségügy ellátó rendszerének átalakulásával előtérbe kerültek a hatékonyság, a gazdaságosság kérdései. Az olcsóbb megoldások keresése közben nagyobb hangsúlyt kap a megelőzés és a közösségi szintű ellátási formák megerősítése. 4. A gyógyítási folyamat többszereplőssé vált. Előtérbe kerül a team munka a gyógyítási folyamat során. 5. Átalakult a hagyományos orvos-beteg szerep. A betegjogok előtérbe kerülése után egyre inkább a szakértő-laikus viszony a jellemző napjainkban. 6. Az elmúlt évtizedben Magyarországon lezajlott átalakulás társadalmi következményei. A munkanélküliség és szegénység tömegessé válása, a hajléktalanság, az esélyegyenlőség szűkülő lehetőségei, a nagy társadalmi csoportokat érintő létbizonytalanság, a társadalmi dezintegrációra utaló egyéb jelenségek, vagy egyszerűbben fogalmazva a növekvő szociális problémák a társadalom számára nagy kihívást jelentenek, társadalmi válaszokat igényelnek. Ezek a kérdések és problémák elérték az egészségügyet is és jelen vannak az egészségügyi intézményekben. A szociális munkások számának folyamatos növekedése az egészségügyi intézményekben és ezzel együtt a fent leírt szükséglet felismerése létrehozta az igényt az egészségügyi szociális munka önálló professzióvá való kimunkálására, melynek döntő lépése volt a mesterképzés létrehozása. „A képzés célja olyan szakemberek képzése, akik az egészség- és társadalomtudományok területén megszerzett elméleti és módszertani ismereteik birtokában képesek az egészségügyi és szociális problémák kezelésére a szakmai, a társadalmi és az ágazatközi együttműködés során. A végzettek aktív résztvevőivé válnak a preventív tevékenységeknek és az akut problémák megoldására irányuló tevékenységi formáknak, illetve az utógondozásnak.” (részlet a szakindítási kérelemből). Már a kutatás tervezésénél, az induláskor meg kell határozni a kompetencia fogalmát. A kompetencia általános fogalma Boyatzis definíciójában: 96

Valamilyen viselkedésekkel, magatartásmódokkal leírható tulajdonságegyezés, valamint képesség, tanulás, beállítódás és alkalmasság egy cselekedet véghezviteléhez. Általában a kiemelkedő teljesítmény eléréséhez szükséges jellemzőkhöz kötik. Gyakorlatból származik, és a tudás, valamint a technológiák, tudományosan igazolt módszerek, eljárások, technikák, eszközök használatán alapulnak. Kiterjed folyamatra, eljárásra, eszközhasználatra, minőségre, magatartásra és viselkedésre. Egy személy alapvető, meghatározó jellemzői, melyek okozati kapcsolatban állnak a kritériumszintnek megfelelő hatékony és/vagy kiváló teljesítménnyel (Karolyni-Farkas-Poór-László, 2003). A kompetencia egy adott munkakörhöz hozzárendelt standard eljárás, melynek kritériumrendszere – priorizálva és érték hozzárendelésével – folyamatokra, eljárásokra, viselkedésekre bontják le a szervezet által fontosnak ítélt értékeket, célokat. Ezek alapján mérhetővé válik a munkakör értékteremtő képessége és az egyén kompetenciájának megítélése (Bertalan, 2003) Az eredmények ismeretében, meghatározhatóvá válnak az adott munkakör minimum elvárásai: képzettség, tapasztalat, készségek, gyakorlati idő, engedélyek, speciális képzettségek, felelősségek, feladatkörök, stb. A kompetencia-intervallumot tovább differenciálhatjuk progresszív szintekre (alap és emelt szintű kompetenciákra). A kompetenciákat a progresszív szintjeiken túl célszerű tovább tagolni kompetencia-hierarchiákra: általános, funkcionális és kulcs kompetenciákra, melyek egyben jelzik a munkakör, illetve az egyén elfoglalt helyét a szervezeti hierarchiában. Az általános kompetenciák mindezekre érvényes általános, alapvető, legkisebb kockázatú kompetenciákat jelentik. A funkcionális kompetenciák valójában a munkakörre jellemző speciális szakmai kompetenciákat tartalmazzák. A kulcskompetenciák a kiemelt szervezési és vezetési kompetenciák összességéből állnak.

ANYAG ÉS MÓDSZER Kutatásom eredményeként szeretném felvázolni az egészségügyi szociális munka kompetenciáit, mely kompetenciák meghatározását fontosnak és aktuálisnak tartom segítve a szakma önállóvá válását és beilleszkedését. A fenti eredmény elérése érdekében a 2007/2008 tanévben, két részletben végeztünk kutatásokat. Egyrészt egy kompetencia kérdőív került lekérdezésre, másrészt időmérlegek elkészítése. A kutatásunk során a Debreceni Egyetem Egészségügyi Kar Alkalmazott Társadalomtudományi Tanszéke nyújtott segítséget. Az egészségügyi szociális munka szakalapítási és szakindítási kérelme jól körülhatárolja azokat az intézménytípusokat, ahol az egészségügyi szociális munkások foglalkozatása megvalósul, megvalósulhat. Ennek segítségével a Tanszék által rendelkezésre bocsátott intézményi listából kerültek kiválasztásra a megfelelő mintaintézmények. A mintába 44 intézmény került be Szabolcs-Szatmár-Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén és 97

Hajdú-Bihar megyékből, illetve Budapestről. A 44 intézményben 90 kérdőívet kérdeztünk le, szociális munkás munkakörben foglalkoztatott személyektől.

1. ábra Intézmények területi megoszlása

A lekérdezők feladata a lekérdezésen túl a lekérdezés elemzése is volt, amely sok hasznos adattal szolgált a kérdőívekhez. A kérdőív 5 részből áll, mely a következőket tartalmazza: 1. Személyes adatok A kérdőív első részében a feldolgozáshoz fontos adatokra kérdeztünk rá, mint az életkor, nem, képzettség, szakképzettség. Ezeken kívül a lekérdezett beosztása/feladatköre, a tevékenység százalékos megoszlása (pl. közvetlen kliensmunka, dokumentáció, tervezés, külső kapcsolatok, képzés, továbbképzés, stb.), illetve a tevékenység intervenciós szintjének a megjelölése. 2. Adatok a szervezetről/intézményről A kérdőív második részében a feldolgozás szempontjából szintén fontos, az intézményre vonatkozó alapadatokat kívántunk dokumentálni. Ilyen adatok az intézmény szervezeti formája, a szervezet nagysága (dolgozói létszám), fő tevékenységi köre, a szolgáltatás működési helye (város, vidék) és ellátási területe. Mivel az egészségügyi szociális munka alapja a team munka, ezért meghatározásra kerültek az intézményben/szolgálati helyen lévő szakmacsoportok (pl. ápolók, pszichológusok, orvosok, gyógypedagógus98

ok, gondozók, teológusok, stb.) 3. Kompetenciaprofilok A kérdőív további része foglalkozik a kompetenciaprofil meghatározásával. Ennek érdekében 10 + 2 kompetenciaterületet vizsgáltunk. 1. A közvetlen kliensi munkára vonatkozó kompetenciák: 28 kérdéssel vizsgálta, hogy a válaszadó munkájában milyen szerepet töltenek be a kliensekkel végzett munka különböző területei. 2. Bizonyos problémás dimenziókra, cselekvési területekre vonatkozó speciális kompetenciák: 18 cselekvési terület (pl.: anyagi biztonságteremtés, fogyatékosság, stb.) milyen gyakran jelenik meg vagy merül fel problémaként a válaszadó munkájában. 3. Módszerkompetenciák: a felsorolt 18 szociális munkamódszer közül, melyeket és milyen gyakorisággal használja a kitöltő a munkája során. 4. Munkaszervezés, munkastruktúra, igazgatás: a munkafolyamat szervezés, projektmunka, tudásmenedzsment, dokumentálás, dokumentációs rendszerek, önértékelés, számítástechnika mennyire játszanak szerepet a kitöltő munkájában. 5. Szervezeten/intézményen belüli munka – csoportmunka: a szervezeten belüli munka, mint csoportmunka fontosságát mértük fel ezen kérdéskörben (pl.: kooperációs képesség, konfliktuskezelés, stb.). 6. Szervezésmenedzsment-, szociálmenedzsment-, és tervezési kompetencia: a vezetési és munkaszervezési feladatok értékelését kívántuk elvégezni a kérdések kapcsán (pl.: csoportirányítás, saját teljesítmény prezentálása, minőségfejlesztés, stb.). 7. Politika, szociális szféra, társadalom: milyen jelentősége van a munka során a politikai, társadalmi környezetnek és a szociális szférának (pl.: kapcsolati hálózat kiépítése, különböző érdekcsoportokkal való együttműködés, stb.). 8. Kapcsolódó tudományok: a válaszadó munkája során még kapcsolódó tudományágbeli ismereteket tartja fontosnak (pl.: ápolástudomány, jogtudomány, pedagógia, stb.). 9. Személyi/személyes kompetenciák: arra kértük a válaszolót, hogy a felsorolt 17+1 személyiségjegy (pl.: empátia, élettapasztalat, kritika/önkritika képessége, stb.) közül válasszon ki ötöt, melyek a tapasztalatai szerint a legfontosabbak egy szociális munkás számára. A +1 saját javaslatot jelent. 10. Elmélet, kutatás: a szociális munkás pályakép további fejlődése és a cselekvési kompetenciák megalapozása szempontjából mennyire fontosak az elméleti, kutatási dimenziók (pl.: empirikus kutatás képessége, szociális munka kérdéseinek megvitatása, az elmélet és gyakorlat összekapcsolásának képessége, stb.). 11. A tudás és kompetenciaterületek áttekintése: az előzőekben vizsgált tíz kompetenciaterület mennyire fontos, milyen súllyal jelenik meg a válaszadó munkájában. 12. Tudás és kompetencia megszerzése: az előzőekben vizsgált kompetenciák megszerzése milyen képzési szinten kell, hogy megtörténjen, százalékos arányban. Szintek: alapképzés, mesterképzés, továbbképzés, gyakorlati tapasztalat.

99

Időmérleg A kérdőíves felmérésben résztvevőktől – interjú segítségével- időmérleget is készítünk, melyben egy átlagos munkahetük történéseit jelenítettük meg. Az időmérlegek segítségével pontosabb képet kaphattunk a különböző munkaterületek és folyamatok súlyáról a szociális munka során. A kutatás első szakaszának lezárásaként a 2007/2008-as tanévben a kérdőívek lekérdezésre kerültek a kiválasztott intézményeknél, illetve elkészültek az időmérlegek is. A feldolgozás SPSS program segítségével történik, ahol az adatok rögzítése megtörtént. A rögzítés során megállapítottuk, hogy az érvénytelen/kitöltetlen válaszok száma – a kérdőív nyolc oldalas hossza ellenére – elenyésző, érvénytelen kérdőív nem született. A kiértékelés eredményeiről 2009 első félévében számolunk be.

IRODALOM Kézikönyv a szociális munka gyakorlatához. Szerk.: Somorjai, I., Szociális Szakmai Szövetség, Budapest, 2001. 140. o. Karolyni-Farkas-Poór-László (2003): Emberi Erőforrás Menedzsment Kézikönyv, KJK Kerszöv., Budapest. Bertalan, I. (2003): A kompetencia új szempontok szerinti megközelítése, Egészségügyi Menedzsment 2003. évi 1. szám. Earl Babbie (1999): A társadalomtudományi kutatás gyakorlata, Balassi Kiadó, Budapest, 1999. A Debreceni Egyetem Egészségügyi Szociális Munka mesterszak szaklétesítési és szakindítási kérelme, 2005. A cikket lektorálta: Dr. Lukácskó Zsolt, főiskolai tanár (DE Egészségügyi Kar)

100

HUMÁNTUDOMÁNYOK

KELEMEN LÁSZLÓ A TANÁRKÉPZÉS ELMÉLETÉRŐL ÉS GYAKORLATÁRÓL A XX. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN Bajusz Bernadett PhD. hallgató

Debreceni Egyetem, Bölcsészettudományi Kar, Neveléstudományok Intézete, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1., e-mail: [email protected]

ÖSSZEFOGLALÁS Kelemen László 1966–1970 között tanszékvezető volt az akkori Kossuth Lajos Tudományegyetem Neveléstudományi Tanszéken, majd 1970–1982 között a Pszichológia Tanszéken. Mindemellett 1972–1975 között a tanárképzési rektorhelyettesi pozíciót is betöltötte. A tanulmányban Kelemen László rektorhelyetteségének három évéről, valamint az Országos Távlati Tudományos Kutatási Terv keretében végzett kutatásairól kívánok összefoglalót nyújtani. Kelemen László szervezésével és irányításával jött létre a kutatócsoport, amely többrétű feladatra vállalkozott: a 3.1. „A pedagógus” témakörön belül vállalta a kutatócsoport a pedagógusképzés egész rendszerének vizsgálatát, képzési modellek kidolgozását, keresve az integráció és a kooperáció lehetőségeit. Kelemen professzor tevékenységének köszönhetően jött létre az önálló Pszichológiai Tanszék, és később, a vidéki egyetemek közül az országban elsőként, a pszichológusképzés bázisa.

BEVEZETÉS A hatvanas években felértékelődött a társadalomtudományok politikai szerepe. Ennek intézményesülését jelentette az MSZMP 1969-ben hozott tudománypolitikai határozata. A Minisztertanács 1012/1972. (IV. 27.) sz. határozata hozta létre az 1971–1985 közötti időszakra az Országos Távlati Tudományos Kutatási Tervet (OTTKT). Az egyetemi tanárképzésben 1954-ben hosszas huzavona után visszaállították a kétszakos képzést. A kétszakosság újraindítása az akkori négy éves képzési rendszerben nem tudott magasabb szintű tanári tudást biztosítani, így a képzési idő öt évre emelése szükségletként jelentkezett az eredményes oktatás megteremtéséhez. Ez, valamint azon törekvések, amelyek a gyakorlati képzés kiterjesztésére irányultak, megkívánták a képzési idő felemelését. Erre azonban csak később került sor, így a négy évfolyamos rendszer megtartása számos nehézséget okozott. Az OTTKT keretein belül ún. „főirányokat” hoztak létre, és ezek egyike volt a 6. sorszámot viselő, „A köznevelés fejlesztését szolgáló pedagógiai kutatások” elnevezésű program. A „főfeladatok” közül az egyik volt a neveléstudományi kutatás, (67. sorszá103

mú) amelynek alapvető célját a tervek „az ifjúság szocialista szellemben történő nevelésének problémái” (Halász 1988) kutatásában jelölték meg A kutatási terv kormányzati intézkedéssel jött létre a pedagógiai és közoktatási kutatások támogatásának céljával. A főirány alapprogramokban szerveződött, tevékenységét tudományos tanács irányította operatív titkárság közreműködésével. Az OTTKT végrehajtását és annak ellenőrzését a Minisztertanács a Tudománypolitikai Bizottságra bízta, s ezzel a legfelsőbb kormányszintre emelte.

ANYAG ÉS MÓDSZER Kutatásaim során a dokumentumelemzés és a tartalomelemzés módszerét használtam. A pedagógiai kutatásban „dokumentumnak tekintünk minden olyan, a közelmúltban vagy napjainkban készült anyagot, amely nem a pedagógiai kutatás számára készült, de amelynek elemzése a pedagógiai kutatás számára tanulságos.” (Nádasdi 2000). Azaz, a dokumentum a pedagógiailag elemezhető források sokfélesége. Az elemzés tárgyai olyan anyagok, amelyek létrejöttekor a kutathatóság, mint szempont nem szerepelt. A dokumentumelemzés a társadalomtudományok közös módszere, pedagógiaivá a mindenkori kutatási szemponttól, feltételezéstől, értékelési tartalomtól válik. A dokumentumok kutatásban való felhasználása feltételezi a dokumentumok feldolgozását, tehát annak tartalmi, nyelvi, kvantitatív elemzését. A módszer alkalmazható a kutatás tájékozódó és fő fázisában. A tartalomelemzés a vizsgált kommunikációs egység mélyrétegeibe igyekszik behatolni, rejtett összefüggéseket kíván feltárni. A dokumentumelemzés az explicit módon megjelenő tartalom elemzésére vállalkozik, következtéseit ebből vezeti le. A dokumentumelemzés a kutatás fő fázisát jelenti.

EREDMÉNYEK A Kossuth Lajos Tudományegyetem Tanácsának 1966 és 1984 közötti jegyzőkönyveiből megtudhattam Kelemen László tanszékre kerülésének körülményeit, valamint a tanszékünket érintő ügyek némelyikét. Viszont a 6. számú kutatási főiránnyal kapcsolatban sem az Egyetemi Tanács, sem a Kari Jegyzőkönyvekben nem találtam információt. A Jegyzőkönyvek az intézményen kívüli irányítás-ellenőrzés dokumentumai, valamint kapcsolódnak a nevelési-oktatási folyamat intézményi tervezéséhez, szervezéséhez, irányításához, értékeléséhez. A „címzettek” szerint hivatalos, megjelenési formájukat tekintve írásbeli, tárgyiasult dokumentumok. Az Egyetemi Tanács jegyzőkönyvében található „Jelentés a Tanárképzési Bizottság 1972-75 évi munkájáról” című forrás három tematikus egysége, (már most láthatóan) témáját, szerzőjét tekintve mélyebb elemzést kíván. Az egységek címe rendre: „1. A tanári hivatásra nevelés helyzete, problémái egyetemünkön. 104

2. Az V. éves hallgatók helyzete, problémái az egyetemen, figyelembe véve a részképzést is. 3. A gyakorló iskolák és az egyetem kapcsolata, különös tekintettel a tartalmi és felügyeleti szempontokra.” Feltételezésünk, hogy a „A tanári hivatásra nevelés helyzete, problémái egyetemünkön” című forrás rávilágít a tanárképzés társadalmilag értékes motívumok összességére, és egyetemünk sajátos helyzetét is megismerhetjük általa. „Az V. éves hallgatók helyzete, problémái az egyetemen, figyelembe véve a részképzést is” című egység vizsgálata az egyetemi képzés struktúrájának mélyebb megismerését teszi lehetővé, míg „A gyakorló iskolák és az egyetem kapcsolata, különös tekintettel a tartalmi és felügyeleti szempontokra” című forrás az azóta is gyöngyöző problémák megértését segítené. Ezen források a történeti kutatás legfőbb eszközei lehetnek, hogy Kelemen László tanárképzési rektorhelyettesi korszakáról bővebb képet kapjunk. A források nem tárják elénk a múlt minden részletét, ezért a meglévő források segítségével szerzett ismereteket a történeti kutatás módszertanának eszközeivel kell kiegészítenünk. Tudományos igényű történetírás csakis a történeti forrásokra támaszkodva képzelhető el. A főirány kezdeti éveit az útkeresés jellemezte. Azáltal, hogy nagyobb figyelmet és törődést szenteltek a neveléstudománynak, mondhatni mindenki kutatni akart. Ennek legbiztosabb jele a témák számában mutatkozik meg. Érthető a kutatók elszántsága és joggal várhatták munkájuk anyagi erkölcsi elismerését is. A főirány élén végbemenő vezetői cserék, az újra és újra átírt tervek nem kedveztek a kutatásoknak. Az, hogy némely kutatások ilyen bizonytalanságok közepette is megindultak, pozitívumként értékelhető. Az Országos Távlati Tudományos Kutatási Terv 6. számú főiránya kudarcokat és sikereket egyaránt hozott évtizedes fennállása alatt. A főirány a hetvenes évek szülötte volt, s ennek az évtizednek a jellegzetes politikai konstellációja meghatározta a program fejlődését. Lényegében a kutatás, a politika és az irányítás kapcsolatrendszerének átalakulása zajlott le. Az értékeléskor azonban nem csak a pedagógiai kutatásokkal szemben fogalmazódott meg negatív ítélet, hanem annak az irányítói gyakorlatnak a működőképessége is megkérdőjeleződött.

KÖVETKEZTETÉSEK Az MSZMP Központi Bizottságának 1972-es oktatáspolitikai határozata elsődlegesen a közoktatás kérdéseivel foglalkozott. Érzékelte a felsőoktatás fejlődését és e téren is több feladatot meghatározott. A kutatási főirányt alkalmasnak találták arra, hogy a tudományos erőket maga köré tömörítse s a tudományközi együttműködés következményeként metodológiai eszköztárukat gazdagítsa. 105

A 6. számú kutatási főirány létrehozásával a hazai neveléstudományi kutatások történetében a tudomány rangja megnövekedett, anyagi lehetőségi megsokszorozódtak. Erre szükség is volt, mivel meg kellett teremteni a feltételeket a társadalmi és gazdasági fejlődést támogató tudományos eredmények előállításához. Már nem „melléktermékként” születtek az eredmények, érdekes részeként a pedagógiai hivatás gyakorlatának, és a témaválasztás sem egyéni érdeklődésen múlott. A kutatás elindítását, várható eredményeit, hatásait országos tekintetben is kedvezően, bizakodva fogadták és várták. A főirány pozitívuma, hogy szervezett keretet adott a neveléstudomány és az oktatáspolitika formálásában érdekelt erők kompromisszumainak, és lehetőséget adott a neveléstudomány saját sorainak rendezésére is. A 6. főirány megteremtette a feltételeit annak, hogy elindulhassanak a kísérleti és empirikus kutatások. A művelődési kormányzat azonban nem tudott kellő energiát fordítani a távlati fejlesztés kialakítására, a munkamegosztás kérdésének vitája pedig csak tovább nehezítette a kivitelezést. Az évtized alatt megnövekedett a pedagógiai kutatásokkal foglalkozó jelentések, bírálatok, tanulmányok száma. A kritikai hangok mellett azonban megjelentek a jobbító szándékú szervezési erőfeszítések is. Azon törekvések, melyek segíteni kívánták a kutatókat és a tudományt egyaránt. Bebizonyosodott, hogy a köznevelési rendszer problémája sokrétű, és több irányból vizsgálható, a megoldás kulcsa a tudományos alapokra helyezett pedagógia – elmélet és pedagógia – kutatás kötelessége. Ehhez szükséges a társadalmi – politikai összefüggések rendszerének feltárása, valamint a pedagógiai kutatás önálló vizsgálati területének körülhatárolása.

IRODALOM 1. Halász, G. (1988): Oktatáspolitika és neveléstudomány a hetvenes években. A „hatos főirány” története In.: Tájékoztató a közoktatási kutatásokról 9. szám 6. 2. Kossuth Lajos Tudományegyetem Tanácsa – jegyzőkönyv. 1966 – 1984. 3. Nádasdi, M. (2000): A dokumentumelemzés. In FALUS IVÁN (szerk.): Bevezetés a pedagógiai kutatás módszereibe. Budapest, 2000, Műszaki Kiadó, 317. A cikket lektorálta : prof. Dr. Brezsnyánszky László, egyetemi docens (Debreceni Egyetem, BTK)

106

DIVAT-ÖLTÖZÉK KOMMUNIKÁCIÓS SZEREPE A 21. SZÁZADBAN Aranyosi Zsuzsanna Főiskolai docens, DLA absz.

Nyíregyházi Főiskola, Bölcsészettudományi és Művészeti Főiskolai Kar, Vizuális Kultúra Tanszék, Nyíregyháza, Sóstói út 31/b Tel.: 06-42-599-473; e-mail: [email protected]

ÖSSZEFOGLALÁS Sokan feltették már a kérdést, sőt sokan meg is válaszolták annak idején, hogy milyen lesz a harmadik évezred divatja. A történelmi haladásba, a tudomány sikereibe, az emberi fejlődésbe vetett hit fényében megfogalmazódtak mindenféle fantasztikus és utópisztikus álmok high-techről, szuperkomfortról, stb. Az új évezred emberét csak gyökeresen új megjelenéssel tudták elképzelni. Ehhez képest – most körbepillantunk az utcán – csupa megszokott „emberképet” látunk. Lehet, hogy a jövő meghatározó látványa még mindig az emberi testforma lesz? Tanulmányomban megkísérlem a posztmodern jegyeket az ezredvégi öltözködés stílusjegyeivel összevetni és az esetleges párhuzamokra rámutatni. A „posztmodern” jelenség ma az élet minden területét áthatja. Az öltözködéssel, mint a kultúra részével való kapcsolata immanenciájából adódik: divatos kifejezés egy új világérzékelés leírására, mellyel a múlt század utolsó negyedétől jellemezzük a tömegkommunikáció és a tömegtermelés későújkori mediatizált fogyasztói társadalmát. Az öltözködés –a divatjelenségek leglátványosabb terepe, melyben a mindennapi ember megmutatkozik. Mindkét jelenség a fogyasztói társadalom kultúrájához kapcsolódik. Úgy is föltehetnénk a kérdést, milyen jellemző sajátosságokkal ábrázolható a posztmodern ember létérzése az öltözködése alapján?

BEVEZETÉS A divat-öltözék kommunikációs szerepének tanulmányozását számos aspektusból elvégeztük már: vizsgáltuk történetét, tér-idő meghatározottságának nyomait, vizuális nyelvének szemiotikai vonatkozásait, illetve a vizuális antropológia vagy más társadalomtudományos módszerek alkalmazásának lehetőségeit. A kutatás a 21. század jelenségeire fókuszál. Ebben a tanulmányban a közvetlen előzményeket, a 20. század második felének eseményeit tekintjük át. Ekkor zajlottak ugyanis azok a társadalmi, gazdasági, kulturális változások, amelyek a mai ember önreprezentációjához, „testképéhez” vezettek.

107

Ehhez Gerhard Schulze: Élménytársadalom – A jelenkor kultúrszociológiája56 című művében kifejtett társadalomelméleti koncepcióját vesszük segítségül, melyet a késő modern tőkés társadalmak hiteles reflexiójaként tartanak számon. Ennek az elméleti rendszernek a segítségével megkísérelhető, hogy megkeressük az öltözködés divatjelenségeinek főbb tengelyeit, vizuális nyelvének mai kódjait. Az utcakép bizonyos uniformitást mutat. A tömegtermelés által előállított tömegcikkek egyediségét legfeljebb a beléjük bújtatott emberi test megismételhetetlen egyedisége jelenti. Az ezredvégi álmok leginkább a tervezők kreációiban kelnek életre: itt különös sziluettek, megváltoztatott, már-már eltorzított arányok, túlzott formák, enigmatikus mintázatok, speciális és szokatlan anyagok és technológiák mutatkoznak, melyek a testképet átrajzolják. A 21. század közvetlen előzményeinek áttekintése választ adhat arra a kérdésre, vajon megvalósultak-e a saját jövőnkről alkotott futurisztikus elképzeléseink? Hogyan vezetett ehhez a testképhez az út? A 20. század második felének divattörténeti áttekintése A 2. világháborút követő időszak divattörténeti vonatkozásait kronologikusan jól ismerjük: az haute couture feltámadása, Dior New Look-ja, Chanel visszatérése éppúgy jellemzi, mint Yves Saint-Laurent Rive Gauche nevű prêt-à-porter butikja, Courrèges nadrágkosztümje vagy Pierre Cardin miniruhás űrkollekciója. Az haute couture feléledése még a régi értékek és esztétika jele volt, de a praktikus életstílus jegyében egyre inkább a tömeggyártás és –fogyasztás kerekedett felül, jó minőségű konfekciótermékekkel, új anyagokkal, új üzletekkel és stílussal. A 60-as évek nyomán a test „új öntudatra” ébred, az újonnan értelmezett szabadság jegyeit hivatottak kifejezni a ruhák és viselőik: a mozgásét, a szerelemét és a gondolkodásét, többek között: pl. a mini, monokini, bikini, panty, nylonharisnya és nadrág. A 70-es évek az aktív, emancipált nőknek kínálta praktikus, mindennapra szánt, romantikus, kényelmes ruhadarabjait, szélső pólusán a hippik eredetileg antidivatként induló, majd divattá váló stílusával. A 80-as évek pedig a „power dressing” és az aerobik jegyében a sikeres üzletasszony nőies, sportos, de kissé konzervatív divatja volt, melyet a punkok szubkulturális öltözetei ellenpontoztak. A 90-es évekre a divat végképp demokratizálódott, s a politikai (berlini fal, Szovjetunió) valamint a kommunikációs határok (TV, Internet által) felbomlásával globalizálódott. A mindent elöntő fogyasztói kultúrára és a mindenkire érvényes globális problémákra azonban reagálnia kellett: így jelennek meg az újrahasznosított anyagok, bio- és ökoruhák, a régi holmik tisztelete; s különös módon új értelmezést kap az haute couture és a craft a környezeti katasztrófa árnyékában. A 60-as években „új öntudatot” kapott test pedig egyre kevésbé az öltöztetésével-csomagolásával, ám egyre nagyobb mértékben önmaga alakításával, díszítésével reprezen56 Schulze, Gerhard: Die Erlebnisgesellschaft. Kultursoziologie der Gegenwart. Frankfurt am Main, New York: Campus Verlag, 1992

108

tál: body-building, fitness, plasztikai sebészet, piercing, tetoválás, stb. „… a 20. század végén az öltözék gyakorlatilag a csupasz bőrre redukálódott. A divat már nem elégedett meg az egyszerűbb formákkal; magát az emberi testet fogta fel tárgyként, melyet állandóan magunkon viselünk.”57 Társadalmi, gazdasági, kulturális változások a 20. század második felében Gerhard Schulze tudásszociológiai elmélete szerint Gerhard Schulze szociológiai elméletében ez a lineáris folyamat (melyet megszokott megközelítésben pusztán a szoknyahosszak, fazonok, színek vagy minták egymást követő változásaiként tartunk számon) az élménytársadalom kialakulásának, társadalmi és gazdasági folyamatainak kulturális következményeként értelmezhető. Rendszere a 20. század második felében három szakaszt különböztet meg: 1. Az ipari társadalom helyreállításának kora (40-es évek végétől a 60-as évek közepéig)58 Jellemzői: -konzervatív értékek prioritása -a külső jelek a termelési folyamatban elfoglalt helyre utalnak (az öltözködés, a javak a státuszra, a vagyonra), hierarchikus tagozódás -a magaskulturális és a közönséges esztétikai séma elkülönül A divatban -a régi szép idők felidézése, klasszikus formák -Dior New Look-ja -alkalmi és hétköznapi ruhák megkülönböztetése 2. A kulturális konfliktus korszaka (60-as évek közepétől a 70-es évek végéig) Jellemzői: -jóléti társadalom – fogyasztás - tömegtermelés -a fiatalok szüleik kultúrája ellen fordulnak -ifjúsági hatalomátvétel - 68-as diáklázadások -mindez összekapcsolódik politikai, polgárjogi, egyenjogúsági és békemozgalmakkal -spontaneitás, hagyomány helyett alternatívák, szubkultúrák A divatban -felborul a divat hagyományos terjedése (utánzás-leszivárgáselmélet) -populáris divat -szinkronitás, stíluspluralizmus, szubkultúrák, antidivat (hippik, punkok) -prêt-à-porter elterjedése, fiatal, új tervezők az haute couture-ön kívül is -megváltozott sziluett, színek, anyagok, minták, fazonok, kiegészítők, 57 Rie Nii in : A divat története a 18-20. században, Taschen/Vince Kiadó, 2003, Budapest, p.515. 58 Gerhard Schulze: A Német Szövetségi Köztársaság kulturális átalakulása in: Wessely Anna szerk.: A kultúra szociológiája, Osiris-Láthatatlan Kollégium, 1998, Budapest, p.201.

109



hosszak, technológia, hajviselet, stb. -uniszex, kamaszos megjelenés, természetesség, mozgásszabadság

3. Élményre orientált társadalom korszaka (80-as évek elejétől) Jellemzői: -materiális és kulturális lehetőségek kibővülése, életkörülmények javulása -önmegvalósítás, élmény (szép élet) keresése, belülről irányított életfelfogás, szerepek, alternatívák -miliőhovatartozás életkor, képzési szint, kommunikáció alapján -a hétköznapi élet esztétizálódása (antibarbár, antikonvencionális, antiexcentrikus) A divatban: -image-ek, retrodivatok, idézetek, kifinomultság, különleges látványok -halmozott stíluspluralizmus, hibridek, keverékek, karnevál-jelleg -tervezők, modellek, bemutatók, márkák kultusza -a szubjektum kifejezése, transzparencia, hangulatok, érzelmek, a belső kivetülése, jelenidejűség, instabilitás -bricolage, széttördeltség, anyagtalanítás, deformálások -fluiditás, elmosódás, lebegtetés (nemek, korok, állapotok) Posztmodern vonások az öltözködésben A média eszközeivel körbebástyázva magunkat, egyfajta „közvetítettség” állapotában élünk. Ennek a folyamatos önreprezentációnak legkézenfekvőbb megmutatkozása az, ahogyan öltözködünk. A test/felület egyre inkább (jel)hordozóvá válik, maga is médiummá lesz. A termelt képek korszakában a személyes reprezentáció is kreált képpé válik. A hangsúly a külsőről a belső kivetülésére helyeződik (egyfajta transzparencia jellemző): hangulatok, érzelmek, lelkiállapotok (romantikus, különc, provokatív, gyászos, kirobbanó, stb.), a személyiség pillanatonként változó helyzetének közvetítése a jelenidejűség, az instabilitás posztmodern vonásaira utal. Nincsenek lezárható, végleges, stabil életállapotok, nincs totális személyiség vagy életút, csak alternatívák, pillanatnyi és relatív részigazságok. Ez a relativitás enged szóhoz minden „másságot” is: a homoszexualitástól a színes bőrűeken keresztül a szektákig vagy alternatív csoportokig.59 A médiatelítettség korában a nyilvános szféra szó szerint testközelbe került. Nem jelentenek határt az épített falak („az édes otthon”), vagy a tiszteletben tartott hagyományok. A közvetlen határ, az érintkezés mindenkori színtere a testünk felülete, maga az emberi bőr. A ruha már elsősorban nem takar, hangsúlyoz, vagy kifejez, leginkább egy magunkra öltött „mű-bőr”, egy második valóság. Két szempont szerint kapcsolható ez a jelenség a posztmodernhez: egyrészt, mint minimál forma (a tömegkonfekció redukáltsága okán), a maga minimális szabásával a leghatékonyabban „tömegtermelhető” piaci tényező; másrészt egyszerinek és megismételhetetlennek látszik a belébújtatott testek 59 Patsch Ferenc: Totalitás és fragmentáció in: Vigilia 2004/5, p.342.

110

egyediségétől. A mai ruha tehát közvetlenül a testtől kapja meg formáját. Ezzel megvalósít bizonyos interaktivitást: a tárgyakat az ember egészíti ki a használat során, maga látja el történettel. Ehhez rendelkezésre állnak a csúcstechnológia termékei: flexibilis anyagok, transzparensek, illuzórikus nyomatok-képek, vagy az organikus-biomorf idézetű strukturált felületek, melyek az emberi bőrre utalnak. A posztmodern egyik legszembetűnőbb jellemzőjét, a stíluspluralizmust már említettük. A divat intézményrendszerének arisztokratikus csúcsát, a 19. század második felében létrehozott haute couture-t száz év múlva felváltja a prêt-à-porter, a késztermék. Ennek gyártásához (és természetesen profitjához) kialakul a trend-tervezés. Egyre gyorsabban váltják egymást a piacra dobott termékek, többszörözve a reprezentáció lehetőségeit. A nyolcvanas években még a különböző stílusok egymásmellettisége volt jellemző. A kilencvenes évektől egy öltözéken belüli, egy időben viselt, különböző stílusok hibridjei jelennek meg, meghökkentő, disszonáns keverékhatást keltve. Ahogyan váltogatjuk megjelenésünket: hol érzelmek, hol hangulatok, hol szerepek, hol más személyek hasonmásává válva, a képzelet, a fantázia, a vágyak világába helyezzük létezésünket. Tetszés szerint kipróbálhatók a szerepek, az egyéniség helyett a személyiség dominál, a szerepszerűségre helyeződik a hangsúly. A színpadiasság, a változékonyság és múlékonyság hangsúlyozása, a stabilitás hiánya és tagadása, a mutatkozás és látszat igénye az átalakulóban lévő kultúrák karnevál-jellegét kölcsönzi korunknak. Keverednek a szerepek, stílusok, műfajok, anyagok, sőt az üzenetek értelmezhetősége is bizonytalanná válik. A felöltöztetett emberi test – a társadalmi lét személyes színtere – maga is intertextuálissá válik, egymásrautalások sorozatával, többletjelentésekkel, plusz-asszociációkkal. Össze nem illő ruhadarabok, más korból, helyről, kultúrából összeválogatott ruhák együttese, szokatlan anyagtársítások, stílusban ütköző öltözékelemek együttes használata, a minták, feliratok kulturális keveredése, sokszorozott utalásai szinte a digitális hálózathoz hasonlítható, szerteágazó felépítményt alkotnak. A közvetített üzeneteket nem érti mindenki – a kódolásukkal való rendelkezés új közösségeket alakít. Az egységes, harmonikus, klasszikus szabásvonalakat felváltják a széttördelt felületek, szabálytalan formák, a szépségideált kicsúfoló ruhadarabok: anyagtalanítják, de-formálják a testet, síkká redukálják a tömeget, és mintákkal felbontják a felületet – „enigma-szerű kamuflázzsá” téve a megjelenést. Ez sokkoló hatással bír a testéről csak sémákban gondolkodni képes emberre. Az instabilitás, fluiditás az öltözködési szokásoktól az anyagon, technikán át vezet. Az eszmékben ez az abszolútum tagadását jelenti, a végső, eldöntött dolgok rögzíthetetlenségét. Az öltözködésben a folytonos alakíthatóságot, rugalmasságot, formaváltó képességet, multifunkcionalitást. Kezdve a profán és ünnepi-alkalmi viseletek közti határ elmosódásától, a férfi-női nemi identitás lebegtetéséig. Gyakori a „túl hosszú, túl rövid, túl bő, túl szűk, túl színes, túl sötét, túl egyhangú, túl feszes, túl laza”, stb. a megjelenésben. A mérték-telenítés, a dekanonizáció nem csak a részletek túlhangsúlyozásában, hanem az öltözködés szokásainak megváltoztatásában 111

is tükröződik. Ma már kevéssé léteznek „aranyszabályok”, melyek megszabnák, hogy mikor, ki, mit, hol, hogyan viselhet! A tömegkonfekció korában elitszerephez jutó márkatermék „globális imázsra” törekszik – az arisztokratikus „divat fölöttiség” nyilvánul meg benne. Azonban a vágyott dolgokat minden kor embere utánozta, másolta; így a „márkakoppintás”, sokszorosítás – a tömegkultúra –az eredetitől függetlenül mindenki számára hozzáférhető (piacok, kínai üzletek, stb.). A márkanév (Chanel, Dior vagy Adidas, Nike, stb.) még mítoszt jelent. A hamisítvány természetes és feltartóztathatatlan érvényesülése a világ mítosztalanítását jelzi.60

KÖVETKEZTETÉSEK Az élményre orientált társadalom kialakulásának és jellemzőinek vázlatos áttekintéséből témánk vonatkozásában megállapítható, hogy a kulturális konfliktus korszakában elkezdődött egy olyan gyökeres változás, amely végül évezredek szokásait mozdította ki a helyükről (életkorok, nemek, társadalmi rang, családi állapot, vagyon, közösségi normák). Mindez hűen tükröződik az öltözködésünkben, hiszen az az emberi test csomagolása, a személyes és a társadalmi reprezentáció színtere. Az egyén saját megjelenésével képes a legkifejezőbben és legsikeresebben érzékeltetni testet öltő gondolati–eszmei vagy gazdasági–politikai hovatartozását. A reprezentáció a kommunikáció uralkodó műfaja, s médiuma maga az emberi test, mely a saját narratívánkban megélt tapasztalatok, élmények helyszíne. A testkép jelentős mértékben meghatározza az önértékelést és az énképet, nélkülözhetetlen szerepet játszik az identitás alakulásában, meghatározza viselkedésünket és mindennapi közérzetünket. Manapság tapasztalható felértékelődése következménye lehet a posztmodernitás szorongásos állapotának, mely az egyértelmű kategóriák, az alapvető különbségek és azonosságok elvesztéséből, az egyén elmagányosodásából adódott, s amelynek vizuális jelei a századvégi öltözködésben markánsan mutatkoznak.

IRODALOM 1. Baudot, F. (2000): Divat a XX. században, Budapest, Park KönyvkiadóPatsch Ferenc: Totalitás és fragmentáció in: Vigilia 2004/5, p.337. 2. Éber, M. Á. (2007): Élménytársadalom. Gerhard Schulze koncepciójának tudás- és társadalomelméleti összefüggéseiről, Budapest, ELTE Társadalomtudományi Kar 3. Rei, N. (2003): A 20. század második fele, In: Akiko, Fukai - Tamami, Suoh - Miki, Iwagami - Reiko, Koga - Rei, Nii: A divat története a 18.-20. században, A Kyoto Costume Institut gyűjteménye. Budapest: Taschen – Vince Kiadó. 509-709.p. 4. Schulze, G. (1992): Die Erlebnisgesellschaft. Kultursoziologie der Gegenwart. Frank60 v.ö. Patsch Ferenc: Totalitás és fragmentáció in: Vigilia 2004/5 p.340.

112

furt am Main, New York: Campus Verlag 5. Schulze, G. (2003): A Német Szövetségi Köztársaság kulturális átalakulása. In: Wessely Anna (szerk.): A kultúra szociológiája. Budapest, Osiris – Láthatatlan Kollégium 186-204.p. 5. Wessely, A. (szerk.) (2003): A kultúra szociológiája. Budapest, Osiris – Láthatatlan kollégium A ciket lektorálta: Sárváry Katalin DLA Ferenczy-díjas textilművész (MOME, Textil Tanszék)

113

A FIATALKORI BESZÉDMEGÉRTÉSI ZAVAROK DIAGNOSZTIKAI LEHETŐSÉGEI ÉS MÓDSZEREI A PSZICHOLINGVISZTIKÁBAN Gerliczkiné Schéder Veronika főiskolai adjunktus, PhD-hallgató

Nyíregyházi Főiskola, Bölcsészettudományi és Művészeti Főiskolai Kar, Ügyvitel és Irodakommunikáció Tanszék (4400 Nyíregyháza, Sóstói út 31/B) E-mail: [email protected]

BEVEZETÉS Korunk társadalmi, technikai változásai az élet számos területén kétségtelenül a fejlődés tendenciáinak elindítói. Oktatási tapasztalataink azonban egyre inkább azt bizonyítják, hogy ezek a változások az anyanyelvhasználat szempontjából kevésbé kedvezőek. Ennek egyik oka, hogy a multimédiás eszközök térnyerésével párhuzamosan kommunikációs szokásaink átalakulóban vannak. A technika egyrészt megkönnyítette, másrészt felgyorsította életünket, ami a családszerkezetek működését tekintve a kommunikációs kapcsolatok mennyiségi és minőségi romlásához is vezetett. A gyerekek szempontjából egyre kevesebb idő és figyelem jut az anyanyelvi készségek zökkenőmentes elsajátítására és használatára. Hasonlóképpen tanúi lehetünk a családon kívüli interperszonális kapcsolataink beszűkülésének is. Ennek a már-már egészségtelenül felgyorsult élettempónak egy másik, szinte egyenes következménye lett beszédtempónk általános felgyorsulása, és számos esetben a beszéd minőségi romlása is. Az életterünkben egyre növekvő mértékben jelen lévő háttérzajok mellett a hanyag beszéd, az elnagyolt, pongyola artikuláció és a hiányos, vagy egyenesen téves mondatszerkesztés pedig nagymértékben megnehezíti a beszédmegértést (Bóna, 2005; Bóna, 2007; Gósy, 2000a; Heltai – Gósy,2005). Az említett jelenségeknek a hazai oktatási rendszerben bekövetkezett változások sem kedveznek. A jelen tanulmány röviden felvázolja a gyermek- és fiatalkori beszédmegértési zavarok fajtáit, típusait, illetve ismerteti azokat a diagnosztikai lehetőségeket, amelyek a szülő, a pedagógus és a gyógypedagógus (ill. egyéb szakemberek) számára elérhetőek és sok esetben nagyon hasznosak lehetnek annak érdekében, hogy a sokak életét nemegyszer rejtetten végigkísérő beszédfeldolgozási nehézségekből fakadó hátrányok megelőzhetők, avagy kezelhetők legyenek. Ezeket a módszereket a pszicholingvisztikai és a neurolingvisztikai kutatások is alkalmazzák. A beszédfeldolgozás folyamata A beszéd több szempontból is összetett jelenség. Egyrészt azért, mert mint beszédfo115

lyamat, ill. beszédtevékenység általában két vagy több személy között zajlik, tehát beszédprodukciós és beszédmegértési szakaszok váltakozását követeli. Összetetté teszi továbbá az a bonyolult fiziológiai működéssorozat, amelynek következtében gondolataink megformálása, hangos továbbítása, illetőleg feldolgozása végbemegy. A közlés szándékától a kiejtésig terjedő, valamint a percepciós és megértési folyamatok tanulmányozása a pszicholingvisztika feladata (Gósy, 2004). A beszédprodukcióhoz hasonlóan a beszédfeldolgozás sem csupán passzív, hanem rendkívül aktív folyamat (Gósy, 2005). A beszéd feldolgozása magában foglalja a hallást, a beszédészlelést (a percepciót), a beszédmegértést és az értelmezést. A hallás a hangingerek érzékelése, amelynek eredményeképpen egyrészt a hangok fizikai sajátságai percipiálódnak, másrészt komplex hallási benyomások integrálódnak közvetlenül fülünk tőszomszédságában (Beke, 1996). A hallásalapú érzékelés közvetlen eredményeire beszédészlelési alap- és részfolyamatok épülnek, amelyek a hangkapcsolatok, hangsorozatok felismerését eredményezik. A beszédészlelést hierarchikus szerveződésben képzeljük el. Három alapszintjének: az akusztikai, fonetikai és fonológiai szinteknek a működését a velük bonyolult összefüggésrendszerben funkcionáló részfolyamatok egészítik ki: a szeriális észlelés, a beszédhang-differenciálás, a transzformációs észlelés, a ritmusészlelés és a vizuális észlelés. A beszédészlelés alap- és részfolyamatainak működési eredményeire épülő beszédmegértés jelenti a jelentésazonosítást, a szemantikai és szintaktikai feldolgozást, amelyet a hosszú távú memóriában tárolt korábbi ismeretekkel való összeköttetés megteremtése, az értelmezés követ (Gósy, 2005). A beszédfeldolgozás zavarai Zavarról beszélünk, ha valaminek a működésében, folyamatában valamilyen szabálytalanság, rendellenesség áll be (ÉKSz., 1989). A beszédfeldolgozási zavarok hátterében álló leggyakoribb szervi probléma a halláskárosodás, melynek diagnosztizálása szakorvosi (fül-orr-gégészeti) feladat. Ezek egy része kezelhető, másik része azonban csak kompenzálható. A beszédészlelési és a beszédmegértési szinteken jelentkező problémákat ún. részképességzavaroknak tekintjük. Korai fejlesztéssel – amennyiben nem súlyos, organikus jellegű elváltozásról, ill. egyéb ismeretlen eredetű funkcionális zavarról van szó – ezek a problémák jól korrigálhatók, az életkor előrehaladtával azonban ennek az esélye egyre csökken. A szeriális észlelés hibái a beszédhangok egymásutániságának beazonosításában jelentkeznek. A beszédhang-differenciálás zavara a beszédhangok egymástól való megkülönböztetési nehézsége (pl. ide tartoznak az időtartambeli megkülönböztetési zavarok, vagy a képzés helyének, ill. módjának tekintetében való döntés bizonytalansága). A ritmuszavar a szótagok időtartamának és a szavak határainak a felismerését nehezíti. A transzformációs zavar az egyes beszédhangok átviteli nehézsége a nekik meg116

felelő vizuális egységekbe (Gósy, 2005). A vizuális percepció egészséges esetben a nonverbális jelzések feldolgozását hivatott elősegíteni, zavara e tekintetben nehezített tényező lehet nemcsak a beszédészlelés, hanem esetenként az egész beszédmegértési folyamat szempontjából is. Beszédmegértési zavarnak nevezzük a szavak, a mondatok és az összefüggő nyelvi egységek feldolgozási problémáját, ahol gyakran az összefüggések feltárása szenved zavart, illetőleg az egyes részletek felismerése sikertelen. A pszicholingvisztikai kutatások egyik alapterülete a nyelvi és beszédzavarok vizsgálata, a hibázások, a tévedések elemzése – abból a célból, hogy az emberi nyelvhasználat tipikus mentális mechanizmusaihoz is egyre közelebb kerülhessünk (Bóna, 2004). A beszédfeldolgozási zavarok vizsgálati módszerei A beszédészlelési és beszédmegértési zavarok diagnosztizálása egyrészt 1. orvosi vizsgálatokkal, másrészt 2. speciális tesztekkel és újabban 3. műszeres eljárásokkal történik. A legalapvetőbb orvosi diagnosztikai eljárás a hallásvizsgálat. A hallásvizsgálatnak szubjektív és objektív módszerei egyaránt ismertek (Fent 2007; Imre 2007; Dr. Katona 1996). Szubjektív eljárás pl. a gyakorlatban leginkább elterjedt tisztahang-audiometria és beszédaudiometria (a kettő ötvözete a GOH-eljárás). Ilyenkor a vizsgáló orvos a beteg visszajelzései alapján (szubjektíven) állapítja meg a hallóképességet. Az objektív módszerek közül a legmegbízhatóbb az otoakusztikus emisszió (OAE), elterjedt továbbá az elektromos változásokat regisztráló agytörzsi akusztikus kiváltott válasz vizsgálata (BAEP és BERA), a középfül (mint hangvezető rendszer) nyomásváltozással szemben kifejtett ellenállását vizsgáló tympanometria, a csigában és a hallóidegben hangstimulus hatására keletkező potenciálváltozásokat regisztráló elektrocochleográfia (ECochG). A hallászavarok (ill. a ráépülő beszédészlelési és beszédmegértési zavarok) organikus vagy funkcionális okainak tisztázása szakorvosi feladat. A beszédészlelés és a beszédmegértés zavarainak pontos körülhatárolásához azonban a hallásvizsgálat után/mellett nélkülözhetetlen a célzott nyelvi tesztek használata. A nyelvészeti alapokon nyugvó kísérleti eljárásoknak két típusa van: 1. az online és 2. az offline vizsgálatok (Gósy,2005). Megnevezésük arra utal, hogy a vizsgálatban részt vevő személytől a beszédfeldolgozási folyamat közbeni vagy utáni reakciót várunk-e. Egyszerű online eljárás például a tesztelővel folytatott kötetlen (vagy részben irányított) párbeszéd, amely azonnali visszacsatolást tesz lehetővé a beszédfeldolgozás sikeressége tekintetében. A beszédhangok észlelésének minőségét hívószavakkal vagy logatomokkal (értelmetlen, mégis értelmes szóra emlékeztető hangsorokkal) teszteljük. Ennek többféle módja lehetséges: pl. az elhangzottakat azonnal megismételtetjük, vagy megkérjük a vizsgált személyt, hogy a hallott hangsort bontsa elemeire, azaz nevezze meg a hangsoroza117

tot felépítő hangokat az elhangzásuknak megfelelő egymásutániságban; határozza meg egy adott hangnak a hangsorozatban elfoglalt helyét; döntse el, hogy az egymás után elhangzó hangsorok egyformák voltak-e vagy sem, stb. A nagyobb nyelvi egységek megértésének vizsgálata leginkább szó- és mondatértési tesztekkel és olyan (offline) szövegértési feladatokkal történik, ahol az összefüggő szöveg meghallgatása után a megértést ellenőrző kérdésekre kell válaszolni. Számos külföldi tesztet adaptáltunk már magyar nyelvre (Imre, 2007), de használunk a gyakorlatban saját fejlesztésű eljárásokat is. A GMP-diagnosztika egy olyan standardizált eljárás, amely lehetővé teszi a 3-12 éves gyermekek teljes beszédészlelési és beszédmegértési folyamatainak vizsgálatát (Gósy, 1995/2006). A mai modern műszeres vizsgálati eljárásokat elsősorban a neurolingvisztikai kutatások alkalmazzák. A különböző agyi képalkotó eljárások segítségével, illetőleg az akusztikus és vizuális kiváltott válaszok vizsgálatával feltérképezhetők a pszichológiai állapotok és az agy egyes területeinek aktivitásváltozása közötti kapcsolatok. A képalkotó eljárások (pl. PET, fMRI) jó térbeli felbontásúak, megmutatják, hol van aktivitás egy bizonyos nyelvi feladat végrehajtása közben. Az elektroencefalográfia az eseményhez kötött agyi potenciálok elemzésével ms-pontossággal nyomon követhetővé teszi a nyelvi feldolgozás szakaszait (Csépe, 2003). Több ilyen vizsgálat igazolta, hogy a bal agyféltekében a beszéd különböző grammatikai elemei más és más helyen vannak lokalizálva, ami annyit jelent, hogy a beszéd megértése mozaikos, illetve nyelvtani mélyszerkezettel rendelkezik. Chomsky teóriájára, miszerint a beszéd megértésének van egy grammatikailag teljesen atomizált része is, ez volt az első bizonyíték. A tapasztalatok szerint a beszédészlelési és beszédmegértési folyamat során a fonológiai feldolgozás a bal oldali hallókéreg mögött és alatt elhelyezkedő temporális lebeny felső és középső részének fokozott aktivitásával jár együtt. A szó lexikális fonológiai alakjának kiválasztásáért leginkább a bal temporális lebeny hátulsó részén található Wernicke-terület felelős (Lukács – Pléh, 2003). A grammatikai szabályok alkalmazásakor a bal frontális lebeny és a kéreg alatti basalis ganglion struktúrák (l. Broca-terület) működése élénk (Gósy, 2005). Igazolódott továbbá, hogy a szabályos alakokat a mentális nyelvtan felhasználásával rakjuk össze, a kivételeket viszont egészében memorizáljuk.

Kitekintés A beszédfeldolgozási folyamatok hátterében nagyon bonyolult idegi működések állnak, ezért a zavarok pontos diagnosztizálása sokszor nehéz. Előfordulhat, hogy a problémák egészen felnőttkorig rejtett módon kísérik végig az érintettek életét, hiszen az ember képes arra, hogy más részképességei bevonásával (akár tudattalanul is) kompenzálja a lassabban vagy rosszul működő folyamatait. A meglévő tünetek, ill. azok hatásai azonban kellemetlenül vagy akár károsan is befolyásolhatják az érintettek mindennapi életét, boldogulásukat a tanulásban, a munkában, és egyáltalán a szociális kapcsolatokban (Gerliczkiné Schéder, 2008). 118

Kiemelt figyelmet érdemelnek az utóbbi évek kutatási eredményei, amelyek szerint a gyermekkori hurutos megbetegedések okozta átmeneti, vezetéses típusú hallászavarok hosszas fennállás esetén (és megfelelő kezelés hiányában) tartósan károsíthatják a hallásra épülő észlelési és megértési folyamatokat (Gósy 2000b). Éppen ezért az orvosilag ép hallónak diagnosztizált fiatalok a beszédészlelés és a beszédmegértés szempontjából sokszor egyáltalán nem nevezhetők ép hallónak, s ezek a problémák sokkal gyakrabban vezetnek tanulási nehézségekhez, mint azt korábban feltételeztük (Schneider – Simon, 2007). A több szempontú (esetleg interdiszciplináris területeket érintő) diagnosztikai eljárások bevonására tehát rendkívül nagy szükség van a beszédfeldolgozási folyamatok ellenőrzése, illetőleg az esetleges zavarok terápiás lehetőségeinek szempontjából.

IRODALOM 1. Beke, A (1996): A beszédpercepció fejlődésének neurológiai háttere. In Gósy Mária (szerk.): 3-51.p. 2. Bóna, J. (2004): A beszédészlelési folyamat megakadásai. Beszédkutatás 2004. 223230.p. 3. Bóna, J. (2005): A hadaró és a gyors beszéd temporális sajátosságai. Magyar Nyelvőr 129/2. 235-242.p. 4. Bóna, J. (2007): A felgyorsult beszéd produkciós és percepciós sajátosságai. Doktori értekezés. ELTE, Budapest. 5. Csépe, V. (2003): A nyelvi zavarok kognitív idegtudományi elemzése. In Pléh – Kovács – Gulyás (szerk.): 561-584.p. 6. Fent, Z (2007): A hallószerv, a hallás folyamata, zavarok. In Gósy Mária (szerk.): 44-57.p. 7. Gerliczkiné, S. V. (2008): A beszédmegértési és jegyzetelési nehézségek összefüggései fiatal felnőtteknél. Doktori értekezés. ELTE, Budapest. (Elbírálás alatt.) 8. Gósy, M. (1995/2006): GMP-diagnosztika. A beszédészlelés és a beszédmegértés folyamatának vizsgálata. Nikol Kkt., Budapest. 9. Gósy, M. (szerk.) (1996): Gyermekkori beszédészlelési és beszédmegértési zavarok. Nikol Kkt., Budapest. 10. Gósy, M. (2000a): Állandóság és változás a beszédben. Magyar Nyelv 96/1. 1-13.p. 11. Gósy, M. (2000b): A hallástól a tanulásig. Nikol Kkt., Budapest. 12. Gósy, M. (2004): Fonetika, a beszéd tudománya. Osiris, Budapest. 13. Gósy, M. (2005): Pszicholingvisztika. Osiris, Budapest. 14. Gósy, M. (szerk.) (2007): Beszédészlelési és beszédmegértési zavarok az anyanyelvelsajátításban. Nikol Kkt., Budapest. 15. Heltai, P. – Gósy, M. (2005): A terpeszkedő szerkezetek hatása a beszédfeldolgozásra. Magyar Nyelvőr 129. 473-487.p. 16. Imre, A. (2007): Az anyanyelv-elsajátítás vizsgálata. In Gósy Mária (szerk.): 5869.p. 119

17. Katona, G. (1996): A hallás fejlődése és vizsgálati módszerei. In Gósy Mária (szerk.): 8-29.p. 18. Lukács, Á. – Pléh, Cs. (2003): A nyelv idegrendszeri reprezentációja. In Pléh – Kovács – Gulyás (szerk.): 528-560.p. 19. Pléh, Cs. – Kovács, Gy. – Gulyás, B. (szerk.) (2003): Kognitív idegtudomány. Osiris, Budapest. 20. Schneider, J. – Simon, F. (2007): A beszédhallás diagnosztikája. In Gósy Mária (szerk.): 104-112.p. A szakcikket lektorálta: Dr Bóna Judit PhD (egyetemi tanársegéd, ELTE, Fonetikai Tanszék)

120

„A NEOHUMANISTA JOHANN FRIEDRICH HERBART” Bicsák Zsanett Ágnes Ph. D. hallgató

Debreceni Egyetem Neveléstudományok Intézete, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1. E- mail: [email protected]

ÖSSZEFOGLALÁS Johann Friedrich Herbart a 19. század egyik legjelentősebb gondolkodója. Törekvése, koncepciója a korabeli német viszonyok között meghatározóvá vált, hatása később nem csak a német, de az egész kontinentális viszonylatban döntő jelentőségűvé lett. Herbart a pedagógia tudományos megalapozását adta, a nevelést az etika szolgálatába állította. Kanti követőként a gyermekek erkölcsi nevelését tűzte ki célul. A következőkben herbarti pedagógia rövid összefoglalása található, a kor egyik uralkodó eszméjének, a neohumanizmusnak jegyeire koncentrálva.

BEVEZETÉS A német gondolkodók a XVIII. század második felében, a XIX. század elején egy emberként küzdöttek a társadalom fejlődéséért. A történelmi háttér magyarázatot ad arra, miért nem állam megjavításán fáradoznak, miért emelik ki a közösséget, a társadalmat a fennálló jogi keretek közül, s a kor csalódott értelmiségi rétege miért nyúlik vissza az antik eszményhez. A kor nagyjai közé sorolható többek között Wilhelm von Humboldt, Johann Wolfgang Goethe, Friedrich Schiller, Immanuel Kant, valamint hasonlóképp a Kant nyomdokain elinduló Johann Gottlieb Fichte, Georg Friedrich Wilhelm Hegel, vagy akár Johann Friedrich Herbart. Az értelmiség a fennálló társadalmi rend megreformálásáért vívott csendes küzdelem közepette felismerte, a nevelés korszerű leírása és megvalósítása elengedhetetlen. A nevelési eszmény és a nevelés metódusának körülírásához valamennyien hozzájárultak, azonban közülük a legtöbbet tette (nézve egyaránt az elméleti fejtegetést, rendszerbe foglalást valamint a gyakorlati megvalósítást) az előbb utolsóként említett Johann Friedrich Herbart. Herbart neveléselmélete és gyakorlata azonban hasonlóképp bármely más gondolkodóhoz, csak a kor szellemének ismeretében érthető, önmagában történő vizsgálása, vagy korunk tendenciájának tükrében való megítélése félreértésekhez vezethet. A következőkben ezért a herbarti pedagógia előzményébe adunk bepillantást, amit majd követ a herbarti pedagógia rövid felvázolása.

ELŐZMÉNYEK Kant a nevelésről vallott elveit egyetemi tanári működése során fejtette ki pedagógiai 121

stúdiumai során, az előadáson elhangzottakat egy tanítványa (Friedrich Theodor Rink) rendezte, majd adta ki. Kantnak a nevelésről mint jellemformáló tevékenységéről vallott szemlélete ugyanakkor főbb műveiből is kiolvasható. „Kant azt a követelményt teszi, hogy a gyermeket ne a jelen, hanem egy eljövendő lehetséges jobb társadalom számára, a humanitás eszményétől vezetve neveljük.”61 Az ember legfőbb kötelessége, hogy a moralitást tegye meg élete céljának. A tökéletes erkölcsös lény nem lehetséges, azonban az arra történő törekvés mindenkor a legfontosabb. A kanti pedagógia a legkevésbé sem tekinthető utilitaristának, vagy az eudaimonizmus szolgálatában állónak, helyette inkább idealista, utópista: a nevelés erkölcsi megújításán keresztül képzeli el a társadalom megújhodását. Az egyén legfőbb boldogságát és élete célját nem hajlamai, s azok által nyert örömérzetei eredményezik, hanem azt az erkölcsös, egyéni érdekekről lemondott cselekvési sor következtén kiérdemelt állapot jelenti. A kanti elgondolás beleilleszkedik a neohumanista gondolkodók azon elképzelésébe, miszerint a cél a külsőleg és belsőleg is szép, harmonikusan fejlett ember elérése, melynek alapvető feltétele az emberi méltóság szem előtt tartása. „Élőlényeket csak a belőlük sugárzó saját, tulajdon egyéniségüket tükröző erők révén tudunk megérteni. Minél inkább absztrakt fogalmakra redukáljuk a jelenségeket, annál inkább lemondunk a valóban élő erők és az individuális lényegek megértéséről.”62 Humboldt ezzel összecsengve írja, hogy az ember méltóságát az egyéni fejlődés keretében kell felfogni, mely során egyediséget és a különbözőséget tiszteletben kell tartani. Ideálja egy olyan közösség, ahol az egyénnek van lehetősége kibontakozásra, ugyanakkor aminek előnyeit a mindenkori közösség is képes kamatoztatni. A műveltség alapja a többrétű ismeret, az univerzalitásra, harmóniára való törekvés, a képességek sokoldalú kifejlesztése. A neohumanisták tehát a sokoldalú, harmonikus lény eszményét tűzték célul, a növendékek erkölcsi fejlesztésén fáradoztak. Céljuk az önző érdekektől mentes polgár elérése, kiművelése, a klasszikus értékrend ismételt megvalósítása volt. Ennek eszközéül a klasszikus művek behatóbb tanulmányozását tették, nem engedték, hogy a korábbi gyakorlattal szemben az antik műveltségi anyag feldolgozása pusztán szemelvények valamilyen szempontú tanulmányozására redukálódjon. A jellemformálást tehát a klas�szikus művek átélésén keresztül kívánták megvalósítani. A kor nevelésében nagy hangsúlyt kapott az esztétikai élmény. Mindemellett fokozatosan előtérbe került az a szemlélet is, hogy az a tanítás az általános nevelés mellett akkor tekinthető hasznosnak, amikor az olyan ismereteket is képes nyújtani, mely az iskola falain túl is alkalmazhatónak bizonyul. Neohumanista jegyek megjelenése a herbarti pedagógiában Herbart noha nem tekinthető minden ponton a neohumanizmus hívének, ugyanakkor annak hatása pedagógiájára letagadhatatlan. A herbarti pedagógia egyik legjelentősebb vívmánya ugyanis az érdeklődés sokoldalú kialakítása volt. Pedagógiájában az ismeret61 Dénes Magda: A neohumanizmus és a német idealizmus pedagógiája, Budapest, Tankönyvkiadó, 1971, 76.p. 62 Iggers, Georg G.: A német historizmus, Budapest, Gondolat, 1988, 85.p.

122

bővítésre irányuló akarat került kiemelésre. Herbart szerint a művelődés minden fokán már csak bizonyos irányban fejlődhet az érdeklődés. Az érdeklődés felkeltése a nevelő feladata, azonban felhívja a figyelmet arra, hogy a növendék fejlődésének egyik következménye, hogy az ifjút már csak mérsékelt módon lehet vezetni, a nevelő a legnagyobb hatással tanítványára gyermekkorban lehet. Herbart mint az asszociációs pszichológia előfutára felismeri az emberi elme azon működését, miszerint képzetköröket, gondolatköröket hoz létre, és melyek az ember cselekedeteit alapjaiban meghatározzák. A nevelőnek tehát nagy felelőssége van, hogy milyen képzeteket, cselekedeteket erősít meg, hiszen az értékelési folyamatok, azaz a jutalmazás, büntetés során előálló élmények szerint fog a gyermek később cselekedni. A jutalmazott cselekedeteket megismétli, míg a büntetéssel szankcionáltakat elkerüli. Herbart tehát az oktatás folyamata során valósítja meg a nevelést. „A közönséges oktatás, mely nagyon keveset törődik a tanulók meglevő képzeleteivel, mert csak azt tartja szem előtt, amit meg kell tanulni, csupán akkor szokott a szükséges figyelem megteremtésén fáradozni, amikor a figyelem már hiányzik, s ezzel feltartóztatja az oktatás haladását.”63 Herbart ezzel szemben a figyelem, érdeklődés folyamatos ébren tartásán fáradozik. Nem csupán ismereteket ad át, hanem az ismereteket úgy tárja a gyermek elé, hogy közben a növendéknek értékítéletek alkotására legyen lehetősége. A feltárult világban ekképp találja meg a gyermek helyét, s alakítja ki értékrendszerét. A herbarti pedagógia egyik fontos alapja ezáltal az esztétika, hiszen tetszés, valamint nem- tetszés műveletét hajtja végre a növendék, azonban a tanító vezetésével ez a folyamat az esztétika területéről az erkölcs területére vezet. Az erkölcs tárgya pedig az akarat, erkölcsi ítélet is mindig csak az akaratviszonyokra vonatkozik.64 Az etika céljának megvalósítását Herbart a pedagógia céljává tette, az akarat formálása, a szilárd jellem kialakítása a legfőbb, az ismeretanyagok elsajátítása csupán eszközzé redukálódik. Herbart ennek megvalósításáért tett következetes erőfeszítései abszolút a kanti, valamint neohumanista elvek megvalósítása felé mutatnak. Herbart pedagógiájában a nevelésre helyezi a hangsúlyt, a „nevelő oktatás” mint herbarti fogalom is így válik világossá, a pedagógiai gyakorlatban megmutatkozó oktatás és nevelés kettős fogalma az ember személyiségformálására koncentrál. „Közös vonás elsősorban az általános emberi nevelésnek a nagyraértékelése és határozott előnyben részesítése a szakmai és a speciális képzéssel szemben.”65 Azonban Herbart Norbert Kluge megállapítása alapján nem sokat foglalkozott a műveltség részletes tartalmával, csak a nevelő értékével. Ez a neohumanista törekvéseket szemlélve hiányként mutatkozik a herbarti koncepcióban. Ha azonban a klasszikus tanulmányok fontosságát vesszük számba a herbarti pedagógiában, akkor ismételten egy neohumanista jegyet figyelhetünk meg. Herbart szerint ugyanis „az ókori történelem az az egyetlen alap, melyre a klasszikus nyelveknek pe63 Herbart, Johann Friedrich: Pedagógiai előadások vázlata, Budapest, A „kisdednevelés” kiadása, 1932, 51. p. 64 Dénes Magda: Johann Friedrich Herbart pedagógiája, Budapest, Tankönyvkiadó, 1979, 44.p. 65 Dénes Magda: Johann Friedrich Herbart pedagógiája, Budapest, Tankönyvkiadó, 1979, 121.p.

123

dagógiai szellemtől áthatott tanítása támaszkodhatik.”66 A görög klasszikusok tanulmányozása ugyanis bevezet nem csak a görög kultúrába, de megismerteti a kiváló antik szerzők szellemiségét, erkölcsi tartását, szabadságát. Az ember igazi értéke ugyanis abban áll, hogy mit akar, mit tesz és nem abban, hogy mit tud. Az ember legfőbb értékét tehát erkölcsisége adja meg. S ismételten a kor szellemiségébe illeszkedik a közösség számára való hasznos, morális polgár megteremtése. Herbart pedagógiáját egyaránt alapozza az etikára és a pszichológiára. Célt, valamint eszközt kölcsönöz e két tudománytól, azonban nyilvánvalóan a pedagógia kidolgozása, megvalósulása, társadalmi haszna majd a politikai törekvések mintegy belső lenyomataként fogható fel. A neohumanista, illetve idealista gondolkodók vezetésének, a társadalom megmentésének kísérlete a kultúrában, a tudományban érhető tetten. A pedagógiának Herbart nevéhez köthető tudományos rangra emelése ezért példázza e törekvést oly hűen. Egy terület tudománnyá való emelkedésének ugyanis szigorú feltételei voltak. A kontinentális viszonylatban felülről szabályozott rendszer dominált, egy terület tudományként való elismertetése egyet jelentett a felső vezetés jóváhagyásával. Ez maga után vonta, hogy nem csak egyes elméletek kifejtését, de azok gyakorlati megvalósulását is lehetővé tették. A pedagógiai elmélet, a herbarti elképzelés ténylegesen iskolává manifesztálódott, amivel megtörtént az a nagyon fontos lépés is, hogy létrejöhetett egy iskola olyan szellemben, mely a társadalom ideáljának akkor előrelépést jelentett.

ZÁRSZÓ A későbbi korok gondolkodói ugyanakkor a herbarti pedagógiának elsősorban negatív vonzatát vették számba, nem számolva annak reform jellegével. A herbarti pedagógia értelmezését és tüzetes vizsgálatát csak részben valósították meg, ami ezáltal hiányként mutatkozik meg a pedagógia-, illetve neveléstörténetben. A herbarti pedagógia aktualitása tehát ebből a hiányos interpretációból fakad, hogy azt elsősorban a kritikákból, s nem annak valódi megvalósulásából ismerjük. Mindemellett az iskolamodell, melyet e nagy tudós felállított ma is érezteti hatását, szigorú értékrendszere a mai gyakorlatnak egy lehetséges alternatívája lehet.

IRODALOM 1. Dénes, M. (1971): A neohumanizmus és a német idealizmus pedagógiája, Budapest, Tankönyvkiadó. 2. Dénes, M (1979): Johann Friedrich Herbart pedagógiája, Budapest, Tankönyvkiadó, 1979. 3. Herbart, J. F. (1932): Pedagógiai előadások vázlata, Budapest, A „kisdednevelés” kiadása. 66 Herbart, Johann Friedrich: Pedagógiai előadások vázlata, Budapest, A „kisdednevelés” kiadása, 1932, 127.p.

124

4. Iggers, G. G. (1988): A német historizmus, Budapest, Gondolat,. 5. Kant, I. (2005): Antropológiai írások, Budapest, Osiris. 6. Kluge, N. (1194): Bevezetés a rendszeres pedagógiába, Budapest, Keraban. 7. Pukánszk, B.- Németh, A. (1999): Neveléstörténet, Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó. A cikket lektorálta : Prof. Dr. Brezsnyánszky László, egytemi tanár (DE)

125

ÖNREPREZENTÁCIÓ AZ INTERNETEN (szocializáció új elemei, on-line szociális hálók) Havasi Tamás főiskolai docens, PhD. hallgató

Nyíregyházi Főiskola, Bölcsészettudományi Főiskolai Kar, Vizuális Kultúra Tanszék, 4400 Nyíregyháza, Sóstói út 31/b., e-mail: [email protected]

ÖSSZEFOGLALÁS A gyermekek, a kamaszok, a fiatalok, mint a nevelés és az oktatás alanyainak, kulturális, szubkulturális specifikumainak megismerése a pedagógia állandó feladata. A fiatalok kultúrájának vizuális dimenzióit a szélesebb körben kutatott negatív hatások mellett új lehetőségekkel is gazdagítják az elektronikus kommunikáció hálózati fórumai, színterei. Ezek jelentőségét az iskola tudás- és normaközvetítő szerepének változásai tovább erősítenek. Az említett összefüggésben, önmagunk megfogalmazásának újabb lehetőségei tárulnak fel az internet virtuális terének különböző természetű színpadjain. A korábbi manuális és optikai lehetőségek bővülnek és az önreprezentálás hétköznapi gyakorló-helyszínévé, válik a virtuális tér. A kontextus következménye, hogy a „vizuális önreprezentációs kelléktár” elemei folyamatos szembesítésnek van kitéve a közösség tagjainak személyében. Segítségükkel aktívan alakíthatjuk az önmagunkat bemutató vizuális és verbális elemeket (fotókat, írásokat). Olyan önreprezentációs, reprezentációs képességre tehetünk szert, amelyek a valóságban, vagy más médiumokon keresztül nehezebben fejleszthetők. Ezek a képességek alkalmassá teszik az egyént a jelen társadalmi viszonyai között felgyorsult „image-iparágak”, a média igényeinek, de különböző céljaik eléréséhez szükséges portfoliók elkészítésére is. Ilyen gyakorlópályák a közösségtérképező és a saját honlapok, valamint a háromdimenzió illúzióját nyújtó grafikus világok, melyek természetüknél fogva másmás reprezentációs szabadságot, lehetőségeket biztosítanak a felhasználónak.

BEVEZETÉS A társadalom rétegződésének, működésének, különböző rendszereinek, színtereinek stb. folyamatos átalakulása dinamikus folyamat. Az ember és a társadalom, különböző csoportjainak viszonyát a kultúra jelensége reprezentálja leginkább. A „kultúra nem csak az egyik fontos, de a legfontosabb társadalom-meghatározó tényező” tolmácsolja B. Malinowskit Angelusz Erzsébet.67 67 Angelusz Erzsébet: Filozófia antropológia nevelés Akadémia Kiadó Bp. 1984 (p.14)

127

A kultúra az adott társadalom által felhalmozott tudás, attitűd, képességek, technológiák, szokások, viselkedésmódok, azok írott és íratlan szabályai, szimbólumainak nemzedékeken át őrzött és tovább örökített együttese (Angelusz Erzsébet és Miklósi Pál alapján). A jelen kommunikációs technológiái (Internet, mobiltelefon stb.), felgyorsult és tömegessé váló közlekedésformái révén a kultúrák közötti érintkezés, információáramlás sajátosan átalakította a föld „kultúr-arculatát”. Megjelenik az akkulturáció (Angelusz p.13.), dekultúrálódás, ellenkultúrális megnyilvánulások és a különböző szubkultúrák. A szubkultúrák egy társadalom jellemző kultúrájához viszonyított kisebb kulturális egységek, alrendszerek (Angelusz). Nem szubkulturális értelemben, de átfogó alrendszerként meghatározható a gyermekkultúra is. Ez lehet a gyermekek, kamaszok, fiatalok számára alkotott, közvetített, válogatott kulturális javak és ellátások rendszere, de lehetnek az általuk szervezetten vagy spontán létrehozott, közvetített kulturális értékek is. A gyermekkultúra változásainak vizsgálata az oktatás és a nevelés alanyainak mélyebb megismerését szolgálhatja. Az egyik legintenzívebb, változásokat indikáló hatás a tömegmédiumok megjelenése. Ezen hatásként értékelhető a szocializáció színtereinek ilyen irányú bővülése is. Az új médiumok (digitális, kommunikációs: Internet, on-line játék, mobiltelefon) új kommunikációs lehetőségeket, tereket, térélményt, testhasználatot, új közösségeket nyújtanak, nagymértékben befolyásolva így, a személyiség alakulását. Ezek, mint hatások más-más módon befolyásolják a diákok szocializációját, a későbbi, felnőttkori környezet és testalakítást. A posztmodern (vagy post-posztmodern) médiumok korában és általuk, a valóság, valamint önmagunk megismerésének új lehetőségei vannak születőben. Az új lehetőségek öröme mellett azonban sürgető probléma a tanulók szocializációjára gyakorolt negatív hatások változásának vizsgálata, de válaszra várnak a minél hatékonyabb pedagógiai felhasználás kérdései is. Az internet „ma már szinte bármilyen emberi tevékenységet támogat a vásárlástól a szexig, a kutatástól a lázadásig”. Hiszen kapcsolatot tartunk, üzletet kötünk, információt cserélünk, idegenekkel találkozunk, identitáskísérleteket végzünk, szerepeket és szerepjátékokat játszunk stb. Az általam vizsgált gyermekkulturális jelenség a gyerekek (illetve ifjúság) énképének változása, fejlődése, fejlesztése, annak reprezentációs gyakorlata az említett elektronikus médiumok nyújtotta terekben. Hiszen önmagunk megfogalmazása, képviselete, reprezentálása koronként változó társadalmi nyilvánosságot biztosít számukra. Felmerülnek a következő kérdések: Vajon milyen összefüggés lehet az on-line bemutatkozások és a „vizuális önreprezentációs kelléktár”, valamint a különböző célú portfoliók készítése között. A sok elektronikus bemutatkozási lehetőség, illetve a visszajelzések gyakorisága minőségi változást, készség szintű használatot is előidéz az önreprezentációban, vagy olcsó gépies, ismétlődő kliséket felhasználó megoldásokra leszünk hajlamosabbak? 128

Hogyan aktivizálható más esetekben az említett vizuális önreprezentációs eszköztár? Feltételezem, hogy az aktívan felhasználók előnyhöz, gyakorlathoz jutnak az önreprezentációban, „vizuális önreprezentációs kelléktáruk” kialakításában, valamint gyakorlatot szereznek mások (pozitív és negatív) reprezentálásában az időnkénti, felhasználókkalszemben Gyermekek a hálón A nevelődés nem csak az iskola (folyamatos teljesítést elváró, folyamatosan ellenőrző, teljesítményorientált) falai között zajlik, hanem a látszat demokratikus, elvárások és ellenőrzés mentes tömegmédiumok által. A televízió mellett már jelentős szocializációs tényező az internet virtuális tere. Az „én írom-te böngészed-kor” lezárul, a tizenévesek és még fiatalabbak számára vonzóbb az új tartalmak előállításának lehetőségei az interaktivitás, az aktív közösségi tartalmak, a globális cselekvés (és annak szervezése smart-mob, flash-mob) stb. Ezek „helyszínei” a fotómegosztó portálok (flikkerek), a kereső, digitális média megosztó portálok (odeo), online naplók (blogok), videomegosztó vlogok (youtube), közösségi portálok (iwiw, hi5, everyone connected stb.), vagy a globális, kollektív intelligencia gyűjtőhelye a wikippedia. A virtuális terek további vonzereje, hogy a felnőttek kizárásával is működik. Míg a tizenévesek „csak” aktív internet használók, addig a fiatalabb generáció (internetgeneráció, IKT eszközök) már olvasástudás nélküli internet-használó, autonóm keresők, letöltők, tartalommegosztók, tartalom-előállítók, zenekeverők, videószerkesztők, melyek eredménye, az új „kulturális” javak termelése. Mindezek mellett aggasztó lehet a felnőttek egyes csoportjainak szolgáltatott a többség által szélsőségesnek tartott politikai, gazdasági, szexuális stb. tartalmak keresése, illetve a felnőttek által be nem járható utak ismerete, melyeket nem pótolnak a felnőttek által nyújtott ellenőrzött, de szűkre szabott, frissítetlen információk (Sulinet, egyszervolt.hu). Önreprezentáció és vizuális önreprezentáció „Az énreprezentáció három eleme: az aktuális énkép (azok a tulajdonságok, amelyekkel éppen jellemezzük magunkat), az ideális énkép (tulajdonságok, melyeket birtokolni szeretnénk) és a kell(ene) énkép (tulajdonságok, amelyekről azt gondoljuk, hogy kell, illetve kellene birtokolnunk), utóbbi kettő képezi a lehetséges énképet.”68 Az említett énkép és annak összetevői folyamatosan változnak a serdülőkor (korai, középső, késői) lezárásáig. Példaképek, bizalmasok, barátok alakítják. Az önállóságra, autonómiára törekvés, a kezdeményezés és döntések igénye, a vágyak és a célok mozgatják. (Erikson, 1968, Bóta, 2002). A vizuális énképben a személyes tapasztalatok, értékek, nézetek ez idő alatt harmonizálódnak, ellentétes elemei közelednek és a jövőbeli 68 Tókos Katalin (2005): A serdülőkori önismeret az elméleti és empirikus kutatások tükrében – pedagógiai megközelítésben Új Pedagógiai Szemle > Szemle 2005/10 http://www.oki.hu

129

énképnek, mint elérendő célnak rendelődnek alá. Az identitáskeresés közben fokozódik az érdeklődés és az igény az önismeret, az önreflexió iránt, kialakul az egyre inkább a személyektől, a helyzettől független identitás. Az önértékelés pozitívabb lesz, az ideális és a reális én közötti különbség csökken (Kőrössy, 2004). Hálózati önreprezentáció A vizuális önreprezentáció a képességek és a technikai hiányosságok következtében a tömegmédiumok megjelenése előtt leginkább a felnőttek privilégiuma lehetett. Akár a kunstkammerekre (csodakamrák), vagy a festők önarcképeire gondolunk. A lehetőségek bővülését egy új médium a fotó megjelenése és hétköznapi elterjedése indította el, de a digitális-kommunikációs médiumok (elsősorban az internet) szélesítették ki a mai értelemben. Ez a médium megengedi a lényeges változásokat személyiségünkön, amire eddig nem, vagy csak kevés lehetőségünk volt. (kor, nem, stb.) Az on-line önreprezentációs eszközök különböznek a valóságtól, ahol jó benyomást kelthetünk magabiztossággal, szemkontaktussal, on-line ez nehéz - a cél azonban mindig a kedvező benyomás keltése. Az on-line bemutatkozások a már említett virtuális színpadokon történhetnek. Ilyen színpad pl.: az e-mail, a vitafórum (szinkron, aszinkron), a mud (multiuser dungeon) szöveg alapú vr, a közösségtérképező honlapok (fotó) és egyéb grafikus alapú, többrésztvevős metavilágok. Verbális reprezentáció A nyelvi reprezentációban (a médium sajátos szövegei következtében) az első benyomás szerepe felértékelődik, nincs idő a mélyebb megismerésre (pl: kemenycsavo82@ freemail.hu). A vitafórumokon használt emotikonok ☺ és nyelvi „lágyítók” próbálnak érzelmeket, véleményt csempészni a virtuális önreprezentációba. Nyelvi „lágyítók” (tétovázás, bizonytalanság kifej.) pl.: az angol imho (in my humble opinion szerény véleményem szerint), vagy a btw (by the way - erről jut eszembe). A kevés információ következtében hűvösebbek, közömbösebbek, feladatorientáltabbak és lobbanékonyabbak vagyunk, mint valójában, hiszen ebből a kommunikációs formából hiányoznak az ezeket közvetítő jelek. Hiltz és Turoff szerint a közvetlen kommunikációban jobban egyetértünk, on-line feszültebbek, egyetnemértőbbek vagyunk. Rodney Fuller szerint pedig a személyes kapcsolat nélkül túlbecsüljük a célszemély struktúra és rend igényét a spontaneitással szemben, az udvariassággal kevésbé törődünk.69 (Patricia Wallace 2006) Solomon Asch benyomásvizsgálatai szerint kevés jel is elég a beazonosításhoz: pl: hidegszívű, melegszívű (nonverbális komm.: arckifejezés, testtartás, gesztus stb.) de ezek 69 Patricia Wallace: Az Internet pszichológiája Osiris Bp. 2006

130

online nagy részben hiányoznak, így a kognitív gazdaságosság elve (kognitív terhelés minimális legyen) érvényesül a benyomásalakításban. Fiske S.T., Taylor S.E szerint a benyomásalakítás hullámvasút jellegű a hálón, melyben bizonyos jelzéseket túlértékelünk, és nehezen bíráljuk felül, formáljuk át az első benyomásunkat. Aktívan használjuk az általunk ismert sztereotípiákat, kategorizálunk – kor, nem, nemzet, rassz. A szöveg alapú virtuális világokban (MUD) a helyszín, vagy önmagunk érzékletes leírására van lehetőség. a játékosok így megalkothatják önleírásukat is. Grafikus reprezentáció A nyelvi reprezentáció mellett újabb lehetőség a grafikus önreprezentáció. Goffman szerint ez esetben óriási energiákat fektetünk a jó megjelenésbe. A sík, illetve 3 dimenziós világban a kreált, vagy választott „jelmezünk” (avatar) nem áll távol a valódi identitástól, vagy én-ideálunktól, melyet talán egyetlen dologként birtokolhatunk a kibertérben. Legtöbbször sík képekkel képviseltetjük magunkat a közösségi (közösségtérképező) honlapokon, vagy a saját honlapokon. Ezt a fórumot hirdetőtáblaként használjuk, melynek nézőközönsége kiszámíthatatlan. Legtöbbször holisztikus bemutatkozásra törekszünk, amely kísérletezés lehetőséget biztosít önmagunk reprezentálására, a „reprezentációs kelléktárunk” csiszolására, folyamatos alakítására. Az alakítást segíti az állandó visszajelzésekre való reagálás lehetősége. A 3 dimenziós virtuális világok reprezentációs lehetőségei még nem kiforrottak, folyamatosan bővülnek. Az avatarok kiválasztása az adott programtól, a technikai tudástól és a merészségtől, valamint a kreativitástól is függ. A kép (avatarunk képe) félrevezetőbb, mint a szöveg alapú mud-okban, a vizuális információ erősebb hatású, pedig tudjuk, hogy „hamis” képet alkotunk. Az adott helyzetben a benyomás válik fontossá, amit az avatar tesz ránk (hiszen mi választjuk). A VR-be belépők „digitális bevándorlókra” és „digitális bennszülöttekre” oszlanak a felhasználók jelmezválasztási-rutinja alapján. A „digitális bevándorlók” több klisét alkalmaznak a reprezentációjukban pl.: a Second life-ban. A világ egyik legnépszerűbb virtuális tere, melyben hétről hétre több millió játékos játszik és fejleszti valamilyen asszociációs kapcsolat révén önmagát reprezentáló saját karakterét. A gyerekek felfedezéses tanulásának ösztönzése-reformpedagógiai párhuzam. Így középpontba kerül a személy, aki ma az új médiumok felhasználója (önreprezentációs kísérleteivel). Virtuális önmagunk, látványunk megteremtése, önreprezentációs gyakorlatunk rendkívül hasznossá válhat a mai társadalmi viszonyok között, hiszen lépten-nyomon az image-termelés ipari méreteket öltő hatásával találkozhatunk a média- és a „sztárvilágban” is, azok értékítéletétől függetlenül. Az iwiw több millió felhasználót bemutató adatbázisában az érintett korosztály naponta csiszolgathatja, célorientáltabbá teheti saját vizuális és verbális imázsát. Egy ruhapróbához is hasonlítható az iwiw-es (és a saját honlap) bemutatkozás. A fotófeltöltés 131

és a viszontreakciók esetét vizsgálva. Az ilyen hatásra történt módosítások az önreprezentációban az első benyomás-keltés sikerességét növeli (vizuális nevelés), valamint védettebbé tesz a médium hatásaival szemben (médianevelés). (Felvetődik az is, hogy torzít-e valamilyen módon az állandó kozmetikázott megjelenés? Mi történik az első benyomás után, a valódi megismerkedés esetén?) Érdekes lehet a „rajzi törés” (vagy a gondolkodás változásának) vizsgálata, amennyiben a közösségi honlapokon való bemutatkozás egyfajta médiumváltás is lehet az önkifejezésben.

IRODALOM 1.. Buckingham, D. (2000): A gyermekkor halála után, Helikon Kiadó Bp. 2. Earl, B (2000): A társadalomtudományi kutatás gyakorlata, Balassi Kiadó, Budapest. 3. Gondolat-jel, 1995 / 5 Cyberszkóp 4. György, P (1995): Művészet és a média találkozása a boncasztalon Kulturtrade, 1995. 5. Ivancs, Á. – Sugár, J. (szerk.) (1977): Buldózer, médiaelméleti antológia. Média Research Alapítvány. 6. Kardos, K. (szerk.) (1998): „A térélmény kultúrtörténete és pszichopatológiája Tertia Kiadó, 1998. 7. Kárpáti, A.: A kamaszok vizuális nyelve. 8. Media Pedagogy: Media Education, Media Socialisation and Educational Media By Lars Qvortrup, January 2006 in: „in medias res” • ISSN: 1604-5104 • Årgang 2 • Nr. 1 (http://www.medievidenskab-odense.dk/index.php?id=63) 9. Michael, H. (1997): A virtuális valóság metafizikája (formázott, lektorálásra előkészített kézirat) Debrecen. 10. Nicholas Negroponte: Digitális létezés Dabas Jegyzet Nyomda 2002. 11. Nyíri, J. K. (1998): „Globális társadalom és lokális kultúra a hálózatok korában” In: Magyar Tudomány. 12. Peternák, M. (1993): Új képfajtákról, Balassi Kiadó Bp. 13. Tókos, K. (2005): A serdülőkori önismeret az elméleti és empirikus kutatások tükrében – pedagógiai megközelítésben Új Pedagógiai Szemle > Szemle 2005/10 http:// www.oki.hu 14. Wallace, P. (2006): Az Internet pszichológiája Osiris Bp. A cikket lektorálta: Bodóczky István címzetes egyetemi tanár, (Moholy Nagy Művészeti Egyetem)

132

INTERLANGUAGE PRAGMATICS AND FOSSILIZATION Matthew Britschgi Főiskolai lektor, PhD. hallgató

Nyíregyházi Főiskola, Bölcsészettudmányi Kar, Angol Nyelv és Irodalom Tanszék 4400 Nyíregyháza, Sóstói u. 31/b, e-mail: [email protected]

ABSTRACT Interlanguage is a term used to refer to the linguistic systems of learners created during the process of second language acquisition. These systems differ from those of native speakers of the target language, but evolve to become more native-like. However, it is generally believed that many, if not all, language learners will fail to reach nativelike status as some or all of their interlanguage systems will cease to evolve at some point. In these cases, the interlanguage is said to have become fossilized. Fossilization of interlanguage has been studied in subsystems such as phonology, morphology and syntax. In contrast, in the field of interlanguage pragmatics, such research is lacking. The purpose of the present paper is to outline some of the issues involved in addressing the question of whether fossilization occurs in the interlanguage subsystem of pragmatics.

INTRODUCTION Fossilization is one of the central topics in the field of second language acquisition. As Selinker (1992) notes, it has been the subject of hundreds of studies and articles, and quite a few books. Selinker believes fossilizable linguistic phenomena include “linguistic items, rules, and subsystems” (as cited in Han, 2004a, p. 14). For researchers in the field of interlanguage pragmatics, the question arises of whether second language (L2) pragmatics, or interlanguage pragmatics, is one of these subsystems which are subject to fossilization. Interlanguage The language used by any given L2 learner has come to be known as interlanguage, a term which indicates the in-between state of a language that differs from both the speaker’s first language and the second language being learned. The term has been used in reference to the state of the learner’s language competence and performance in general, and to indicate the learner’s specific language sub-systems, including syntax, morphology, and phonology. Interlanguage studies include specializations in these areas and also in the area of pragmatics. Interlanguage pragmatics has been defined as 133

“the study of the nonnative speakers’ use and acquisition of linguistic action patterns in a second language” (Kasper & Blum-Kulka, 1993, p. 3). This definition fits with the general concept of pragmatics as dealing with language in use. According to Kasper and Blum-Kulka, the domain of interlanguage pragmatics encompasses both pragmatic comprehension, which includes abilities such as attribution of illocutionary force and politeness perception, and production of linguistic action (1993). As a language system, interlanguage is considered to be something that evolves so that over time it more closely resembles a native-like system. For example, at an early stage a learner of English may treat present tense verbs the same regardless of person, never using the 3rd person –s. Later, the learner uses the –s, but not consistently and perhaps when not appropriate (“they goes”). Finally, the learner may at some point come to use the –s consistently, and only when appropriate. Should this happy result, that is the consistent and appropriate use of native-like forms, occur across all areas of language, then the learner will have achieved what many learners desire, a native-like level. Fossilization While native-like language ability is the goal of many if not all language learners, it is quite likely that a learner may not achieve such a level. As any teacher of English as a second language can attest, many learners never seem to achieve native-like usage of even seemingly simple language features such as the 3rd person –s, in spite of years of instruction and correction. As an ideal, a native-like level is something one might aim for, but as an expectation, it will leave many if not all language learners disappointed. This is in marked contrast with first language (L1) acquisition. While complete success is the norm in native language acquisition, the opposite case seems to hold with L2 acquisition. Estimates of successful attainment of the ideal native-likeness in L2 vary; some claim that such attainment is impossible for adult learners, others have suggested rates that range from one in 1000 to 5%, while a few have produced studies suggesting higher rates of 15% or more (Han & Odlin, 2006). Whether one accepts the lower or higher estimates, the fact remains that adult second language acquisition differs greatly from children’s native language acquisition in their respective success rates. Ultimate attainment short of native level has come to be referred to as “fossilization”, a term introduced to Second Language Acquisition studies by Selinker in 1972. There have been many definitions of fossilization offered over the years. Han, a leading researcher in fossilization studies, offers a general view of the term as referring to the “phenomenon of the non-progression of learning despite continuous exposure to input, adequate motivation to learn, and sufficient opportunity for practice” (Han, 2004b, p. 213). According to Han, one of the main issues in fossilization research is whether fossilization is a localized phenomena affecting parts of the subdomains of the interlanguage system such as phonology or something that occurs globally in 134

the entire system, including interlanguage pragmatics (2004b). For the researcher interested in acquisitional pragmatics, the question of whether or not learners are subject to fossilization is intriguing, but investigations are faced with some questions and difficulties.

RESULTS One of the first things to consider is whether or not it is valid to apply the concept of fossilization to pragmatics. The concept of fossilization was developed in response to observations of seemingly permanent errors in the interlanguage subdomains of syntax, morphology and pronunciation. Pragmatics is also included as a subdomain of interlanguage, and thus it may seem likely that it too is subject to fossilization. On the other hand, the other subdomains have to do with the acquisition of language resources, whereas pragmatics has to do with the usage of language. As a fundamentally different aspect of interlanguage, pragmatics may seem to be less likely to be subject to similar acquisitional phenomena as are other subdomains of interlanguage. The large number of studies that support the notion of fossilization in the other subdomains are not matched in interlanguage pragmatics. In spite of Han’s earlier inclusion of pragmatics as one of the subsystems subject to cessation of learning (2004b), a more recent volume edited by her and Odlin, Studies of Fossilization in Second Language Acquisition (2006), includes nothing on the topic. Jung (2002) claims that, as of date of her writing, no studies had yet been carried out with a specific focus on pragmatic fossilization. On the other hand, Jung does suggest that based on the results of some interlanguage pragmatic research there is evidence which may lead us to suspect the existence of fossilization at the pragmatic level (2002). Another question to consider would be what aspects of pragmatics might be subject to fossilization. Pragmatics as a field is broad and to some, not clearly defined. As mentioned above, it can be said to contain a wide variety of aspects of language comprehension and use, including such diverse abilities as the understanding of conversational implicature and the control of conversational structure. With such varied aspects of language use involved, we might wonder if all or only some of them are subject to fossilization (if in fact any are at all). In addition to isolating aspects of pragmatics for research, it would also be necessary for a researcher to distinguish pragmatic fossilization as an independent phenomenon. In order to identify pragmatic fossilization, it is necessary to determine whether learners’ pragmatic errors are the direct result of pragmatic fossilization, and not indirectly caused by failure in other linguistic subdomains. For example, can a learner’s persistent failure to use L2 politeness forms be identified as a pragmatic failure, or as a failure to acquire the language resources needed for these forms? As Kasper and Rose (2002) observe, pragmatics and other aspects of interlanguage have a complex relationship. This complexity would make the identification of purely pragmatic fossilization much more 135

difficult than the identification of fossilized pronunciation or grammar errors. Likewise, pragmatic fossilization as a non-native-like system would have to be distinguished from the normal individual variation among natives. While native speakers are quite uniform in other language subsystems, there is more individual variation in language use. For example, within a given speech community, some individuals may more typically employ direct speech acts while others may tend to use indirect speech acts. Thus, unlike syntax and morphology, some aspects of pragmatics cannot be easily conceived of in terms of ideal forms or functions (Jung, 2002). Another concern for the study of this topic is finding a way to discern whether or not fossilization does indeed occur in language learners. In order to conduct research on pragmatic acquisition, instruments are needed to measure pragmatic proficiency. Such instruments exist. Brown (2001) describes six types of instruments that have been used for testing pragmatics. These include written discourse completion tasks, multiple-choice discourse completion tasks, oral discourse completion tasks, discourse role-play tasks, discourse self-assessment tasks, and role-play self-assessments. Kasper and Rose (2002) discuss these methods along with elicited conversations and collected examples of authentic discourse. As Kasper and Rose note, all of the above offer certain advantages and disadvantages in practicality and quality of data. In addition to types of instruments available for research, attention must be paid to research design. Research into pragmatic development requires either a cross-sectional or longitudinal design. Kasper and Rose (2002) summarize some of the advantages and disadvantages of the two. They note that cross-sectional studies can be carried out relatively quickly, cheaply and with less control effects and higher participation by subjects as it is only for a single time, but, for the study of fossilization, crosssectional studies suffer from the fact that they are unable to record changes, or lack of change, over time. Longitudinal studies, on the other hand, are much better suited for this type of research, but in turn are on a practical level much more difficult to conduct, particularly because of the lengths of time involved (Kasper & Rose, 2002). As Han (2004b) notes, a number of fossilization researchers, including Selinker, advocate time spans of five years or more for studies to identify fossilization. Finally, there is the question of what kind of subjects would be suitable for such research. As seen in Han’s definition of fossilization given above, fossilization can be applied to non-learning only when the conditions of “continuous exposure to input, adequate motivation to learn, and sufficient opportunity for practice” (Han, 2004b p. 213) are in force. Based on this, a large number of L2 learners, especially those learning a language outside of the countries where it is spoken would not meet the criteria. Pragmatic input and opportunity to practice can be said to come from interaction with native speakers. It is doubtful that many people who are not immigrants have that kind of interaction. Likewise, motivation to acquire L2 pragmatics may not exist for many language learners as they are focused on acquisition of vocabulary, grammar and pronunciation skills, and, in fact, may not even be aware of an L2 pragmatic system that 136

differs from their own. Thus, for the researcher interested in investigating fossilization as in interlanguage pragmatic phenomenon, the pool of potential subjects for study is relatively limited.

CONCLUSION Since the phenomena of fossilization was first described, it has been associated with various manifestations of failure in second language acquisition. Because of its widespread occurrence in other subdomains, the question of whether it can be said to occur in pragmatics is of great interest. Nevertheless, the question may not be subject to an easy answer. For researchers interested in pursuing this possibility, the issues outlined above must be considered before embarking on any research projects aimed at addressing this subject.

REFERENCES 1. Brown, J.D. (2001): Pragmatic tests: Different purposes, different tests. In K.R. Rose & G. Kasper (Eds.), Pragmatics in language teaching. (pp. 301-325). New York: Cambridge University Press. 2. Han, Z-H. (2004a).: Fossilization in adult second language acquisition. Clevedon: Multilingual Matters. 3. Han, Z-H. (2004b): Fossilization: Five central issues. International Journal of Applied Linguistics, 14(2), 212-42. [PDF document]. Retrieved April 7, 2008 from http://faculty. tc.columbia.edu/upload/zhh2/hanfivecentral.pdf. 4. Han, Z-H. & Odlin, S. (Eds.). (2006): Studies of fossilization in second language acquisition. Clevedon: Multilingual Matters. 5. Kasper, G. & Blum-Kulka, S. (Eds.). (1993): Interlanguage pragmatics. Oxford: Oxford University Press. 6. Kasper, G. & Rose, K.R. (2002): Pragmatic development in a second language. Malden, MA: Blackwell Publishing. 7. Jung, J-Y. (2002): Issues in acquisitional pragmatics. Working Papers in TESOL and Applied Linguistics 2 (3). [PDF document]. Retrieved September 20, 2008 from http:// journals.tc-library.org/index.php/tesol/article/viewFile/21/26 8. Selinker, L. (1992): Rediscovering interlanguage. New York: Longman. A cikket lektorálta : Dr. Szerencsi Mária Katalin, főiskolai tanár (NyF, BMFK)

137

HANS HENNY JAHNN FOLYÓ PART NÉLKÜL CÍMŰ TRILÓGIÁJÁNAK TÉMA- ÉS MOTÍVUMVILÁGA Riskó Enikő mestertanár

Nyíregyházi Főiskola, Bölcsészettudományi és Művészeti Főiskolai Kar, Német Nyelv és Irodalom Tanszék, 4400 Nyíregyháza, Sóstói út 31./B, e-mail: [email protected]

ÖSSZEFOGLALÁS Az elemzés a trilógia második, Gustav Anias Horn feljegyzései című részével foglalkozik, amelyen Jahnn 1936 decemberében kezdett el dolgozni, és amellyel 1945 elején készült el. Ennek a műnek a fő témája a központi szereplő, egy művész kívülállósága. Ezenfelül a mű tematizálja a központi szereplő kívülállóságának problémájával együtt járó identitásválságot és a központi szereplőnek ennek leküzdésére irányuló próbálkozásait is. Ezenkívül a mű önálló tartalommal tölti fel a halál fogalmát, foglalkozik a magány és az útkeresés témájával, továbbá fontos szerepet kap a műben a kéz motívuma. Jelen írásom a kívülállóság és az identitásválság vizsgálatára szorítkozik.

BEVEZETÉS A kívülálló fogalom a huszadik század elején került az angolból a német nyelvbe. Ebben az időben a fogalom elsősorban a sport, azon belül is a lóversenysport területén volt használatos. A Meyers großes Konversationslexikon, mely a német nyelvterületen először említi a fogalmat 1909-ben, a kívülállót (outsider) mint azt a lovat határozza meg, amelynek csekély az esélye a győzelemre, és amely ezért a fogadásokon nem játszik különösebben jelentős szerepet. A lexikonbejegyzés szerint a kifejezést más sportágakban is használják, ezenkívül a szó a köznyelvben betolakodót is jelent.70 Az elemzés elvégzése előtt sor került a kívülálló fogalom munkadefiníciójának megfogalmazására. A kívülálló fogalma napjainkban elterjedt fogalom, nem csak a szociológiában, hanem az irodalomtudományban is, azonban máig adós mindkét tudományterület a fogalom egzakt definíciójával. Az előadás a következő munkadefinícióval fog dolgozni: A kívülállók olyan személyek vagy csoportok, akiket külső jegyek vagy viselkedési módok alapján,71 amelyek a normálisnak és az általános vagy kötelező érvényű normáknak ellentmondanak,72 eltérőnek definiálnak és az interakciókból többé-kevésbé vagy teljesen kizárnak. Kívülállók olyan személyek vagy csoportok is, akik vis�70 Vö. Meyers großes Konversations-Lexikon. Bd. 15, S. 265. 71 Vö. Reinhold, Gerd (Hg.): Soziologie – Lexikon, 38. 72 Vö. Hillmann, Karl-Heinz: Wörterbuch der Soziologie, 56.

139

szahúzódnak és ezáltal marginális pozíciókat foglalnak el,73 ami által a kívülállóság a társadalom által rájuk kényszerített kívülállóságnak tekinthető. Továbbá kívülállók olyan személyek vagy csoportok is, akik önmagukat szándékosan a szociális kapcsolatokon kívül állókként definiálják és önszántukból és tudatosan olyan viselkedésmódokat gyakorolnak és olyan beállítódottságokkal rendelkeznek, melyek különlegesnek, de még nem extrém módon eltérőnek számítanak.74 Ebben az esetben szándékos távolmaradásról van szó, ahogyan ez például a bohém világ szereplőinél figyelhető meg.75 Ez a definíció két utat ír le, melyek egy személy vagy egy csoport kívülállóságához vezetnek. Egy személyt vagy egy csoportot vagy eltérőnek definiálnak, vagy egy személy vagy egy csoport önként mond le a társadalommal való interakciókról. Mindez nem jelenti azt, hogy a kívülállóság minden esetben szigorúan vagy az egyik, vagy a másik úton jön létre, a két folyamat egymással párhuzamosan is végbemehet. Az elemzéshez szükséges az intencionális kívülálló fogalmának meghatározása is. Hans Mayer Außenseiter (Kívülálló) című könyvében különbséget tesz intencionális és egzisztenciális kívülállók között.76 Az intencionális kívülállók azok, akik – ahogyan az elnevezés is utal rá – a kívülálló pozíciót szándékosan választották.

EREDMÉNYEK A művész és a polgári társadalom közötti kapcsolat munkadefiníció segítségével elvégzett vizsgálata megmutatta, hogy a Gustav Anias Horn feljegyzései című regény központi szereplőjének kívülállósága elsősorban a szereplő intellektuális művészlétével függ össze. A polgári társadalommal való szembekerülése és a polgári társadalom szereplői általi elutasítottsága elsősorban intellektuális művészléte következménye. A munkadefiníció segítségével elvégzett vizsgálat megmutatta azt is, hogy nincs szó ún. intencionális kívülállóságról, azaz a kívülálló szerep szándékos választásáról a Hans Mayer által leírt elmélet értelmében. A központi szereplő kívülállósága egyrészt társadalmi kényszer következménye. Gustav Anias Horn elutasítja ugyan a polgári normákat, értékrendet és erényeket, ez azonban nem vezet ahhoz, hogy szabad akaratából a kívülálló szerepet válassza. Mivel azonban intellektuális művészléte következményeként Horn nem tud a polgári normák, értékrend és erények szellemében élni, a perifériára kerül. A kívülállóság létrejötte másrészt társadalmi elutasítottság következménye. A központi szereplő kívülállósága arra a tényre vezethető vissza, hogy a konkrét szociális környezet a mű központi szereplőjét a polgári normáktól, értékrendtől és erényektől eltérő életmódja miatt elutasítja és az interakciókból kizárja. Az interakciókból való teljes kizárás azonban nem valósul meg. Az interakció legfontosabb formája, a kommunikáció a polgári társadalom képviselői és a központi szerep73 Vö. Reinhold, Gerd (Hg.): Soziologie – Lexikon, 38. 74 Vö. Reinhold, Gerd (Hg.): Soziologie – Lexikon, 38. 75 Vö. Fuchs-Heinritz, Werner u. a. (Hg.): Lexikon zur Soziologie, 72. 76 Vö. Mayer, Hans: Außenseiter, 13.

140

lő között megvan ugyan, de üres, udvariaskodó frázisok és rövid, felületes dialógusok síkján mozog. Ily módon a kívülálló izoláltságban él. (Élete nagy részét Horn egy szigeten tölti. A szigeten való élet újra és újra visszatérő elem Jahnn műveiben, mely az izoláltságot szimbolizálja.) Történik mindez annak ellenére, hogy a konkrét szociális környezet több képviselője szimpátiával fordul a központi szereplő felé, mely szimpátiának oka, akárcsak az elutasításé, a központi szereplő intellektuális művészlétében rejlik. Ezen túlmenően a műben kifejezésre jut a társadalom több képviselőjének a művész felé megnyilvánuló csodálata. A regényben előforduló kicsapongások azt jelentik ugyan, hogy a központi szereplő tudatosan megsérti a polgári normákat, de még a kicsapongások esetében sincs szó az intencionális kívülálló szerep választására irányuló törekvésről. A kicsapongásokra társadalmi kényszer következményeként kerül sor. Horn és Alfred Tutein, a műben Horn mellett álló barát, a kettejük irányában a társadalom részéről megmutatkozó elutasítás és a kettejük társadalom általi interakciókból történő kirekesztése miatt adja át magát kicsapongásoknak. A polgári társadalmat éles kritika éri műben. A polgári társadalom a központi szereplővel szembenálló és létét közvetlenül fenyegető ellenséges pólusként jelenik meg. Gustav Anias Horn több esetben konkrétan az ellenség kifejezést használja a polgári társadalom képviselőinek megnevezésére. A regény a központi szereplő halálával zárul. Gustav Anias Horn halála a műben értelmezhető úgy, hogy az intellektuális művész kívülállóságából a polgári társadalomban nem létezik kiút, ill. létezése az intellektuális művészléte következményeként létrejött kívülálló pozícióban a polgári társadalom keretei között szintén lehetetlen. Gustav Anias Horn halálán keresztül így Jahnn korának társadalma iránti kíméletlen kritikája jut kifejezésre. A kívülállóság nem csupán Horn intellektuális művészlétével van kapcsolatban. A kiemelkedő szellemi képességek nem vezetnek szükségszerűen kívülállósághoz, azonban általában hozzájárulnak annak létrejöttéhez.77 Horn, kiemelkedő szellemi képességekkel rendelkező művelt, intelligens emberként, környezetét intenzív megfigyelésnek és szisztematikus kritikának veti alá, ami elutasításba torkollik. Ennek ellenére a művésznek a polgári társadalomhoz való viszonyában dominál a vágyakozás. Intellektuális művészlétének a polgári társadalom általi elutasítása krízisekhez, pszichikai és fizikai megbetegedésekhez vezet. A központi szereplő mellett álló barát alakjának vizsgálata megmutatta, hogy a barát alakja, Alfred Tutein, aki a központi szereplővel életközösségben él, kettejük kapcsolatában domináns személyiségként nagy befolyással rendelkezik Horn fölött. Az elemzés során kiderült, hogy így fontos szerepet játszik Horn kívülállóságának létrejöttében és fennmaradásában. Horn és Tutein kívülállósága a mindkét fél által elkövetett bűncselekménnyel veszi 77 Vö. Klugermann, Günther: Die Außenseiterposition. Zum Spannungsverhältnis zwischen Individuum und Gesellschaft, 135-137.

141

kezdetét. A másik által elkövetett bűn ismerete és a közös szökés adja meg a kezdő lökést a kívülállóság felé vezető úton. Tutein bűnössé tette magát Ellena, Horn jegyese meggyilkolása által. Hornt a bűncselekményről való tudomása teszi a törvény előtt büntethetővé. Ezenkívül a hatóságok meg vannak győződve arról, hogy Horn a Lais, az elsüllyedt hajó - melyről ő és Tutein szerencsésen megmenekültek - pénztárának tartalmát eltulajdonította. Tutein mindvégig fontos szerepet játszik Horn kívülállóságában. Horn fiatalkorában többször megpróbálkozott azzal, hogy a polgári normáknak és értékrendnek megfelelő életet éljen. Tanulni akart, kétszer is eltervezte, hogy megházasodik. Fiatalkorára vis�szatekintve Tuteinnak tulajdonítja azt az erőt, amely életútját megváltoztatta. Tutein az, aki a nőalakokat újra és újra eltávolítja Horn közeléből. A kettejük közötti vércserének Horn szintén Tutein javaslata és fölötte való befolyása eredményeképpen veti alá magát. A nőalakok eltávolításával és a vércserével Tutein a két férfi életközösségének fennmaradását és Horn művészi alkotómunkájának folytonosságát akarja biztosítani. Így lehetetlenné teszi azt, hogy Horn a polgári társadalom normáinak és követelményeinek megfelelő életmódra térjen át, és ezáltal esetleg betagolódjon a polgári társadalomba, azaz Tutein jelentős mértékben hozzájárul Horn kívülállóságának létrejöttéhez és fennmaradásához. A műben megtörténik a próbálkozás a központi szereplő kívülállóságával együtt járó identitásválságának leküzdésére. Konkrétan egy kicsapongás, a már említett vércsere jelenik meg az identitásválság leküzdésének modelljeként. A kicsapongások határátlépést jelentenek, kilépést azok közül a keretek közül, amelyeket a társadalom többsége elfogadottnak, normálisnak ítél meg. Ily módon az identitásválság leküzdésére irányuló próbálkozás határátlépésen keresztül valósul meg. Gustav Anias Horn művészi alkotómunkájában ugyan a vércsere hatására jelentős fellendülés következik be – Horn megkomponálja az életműve megkoronázását jelentő ún. óda-szimfóniát –, a vércsere egyidejűleg azonban újabb identitásválság kialakulásához és ennek következményeként Horn halálához vezet.

KÖVETKEZTETÉSEK Kijelenthető tehát, hogy a központi szereplőnek nem sikerül identitása válságának leküzdése. Az elsősorban az intellektuális művészlét következményeként létrejött kívülállóságából a polgári társadalomban nem létezik kiút, ill. a létezés kívülálló pozícióban a polgári társadalom keretei között szintén lehetetlen. A központi szereplő mellett álló barát hatására a központi szereplő kívülálló szerepe elmélyül. Ami tehát az identitásválság leküzdését illeti, a műben a kívülállósággal együtt járó identitásválság leküzdésének lehetetlenségéről van szó.

142

IRODALOM 1. Fuchs-Heinritz, Werner u. a. (Hg.) (1994): Lexikon zur Soziologie. 3., völlig neu bearb. u. erw. Aufl. Opladen: Westdeutscher Verlag . 2. Hillmann, K.-H. (1994): Wörterbuch der Soziologie. 4., überarb. u. erw. Aufl. Stuttgart: Körner. 3. Jahnn, H. H. (1991): Schriften zur Kunst, Literatur und Politik. Zweiter Teil. Hg. v. Ulrich Bitz u. Uwe Schweikert unter Mitarbeit v. Sandra Hiemer u. Werner Irro. Hamburg: Hoffmann und Campe. 4. Klugermann, G. (1987): Die Außenseiterposition. Zum Spannungsverhältnis zwischen Individuum und Gesellschaft. Frankfurt/Main: R. G. Fischer. 5. Mayer, H. (1981): Außenseiter. 2. Aufl. Frankfurt/M.: Suhrkamp. 6. Meyers großes Konversations-Lexikon. Bd. 15. Leipzig - Wien: Bibliographisches Institut 1909. 7. Reinhold, G. (Hg.) (1997): Soziologie – Lexikon. 3. überarb. u. erw. Aufl. München u. a.: Oldenburg. A cikket lektorálta: Bazsóné dr. Sőrés Marianna, főiskolai docens (Nyíregyházi Főiskola, BTMFK)

143

TRADÍCIONÁLIS GRAFIKA-COMPUTER GRAFIKA Szepessy Béla főiskolai docens, Dla. doktorandusz hallgató

Nyíregyházi Főiskola, Bölcsészettudományi és Művészeti Főiskolai Kar, Vizuális Kultúra Intézet, 4400 Nyíregyháza, Sóstói út 31/b. E-mail: [email protected]

ÖSSZEFOGLALÁS A XX. század második felében a grafika és a grafikai technika radikális változásokon esett át. A technikai változások sorát a szitanyomás, a szerigráfia elterjedése, ipari és művészeti alkalmazás nyitotta meg. Itt váltak először lehetővé a viszonylag nagyméretű nyomatok, valamint a nagy példányszám elkészítésének lehetősége. De itt vetődött fel először az a kérdés is, hogy a szinte teljesen azonos minőségű nyomatokat, van-e még értelme számozással megkülönböztetni, vagy már csak klónokról beszélhetünk. A személyi számítógépek elterjedése a 80-as években megy végbe. A számítógépes grafikai programok eleinte igen kezdetlegesek voltak és így nem jelentettel komoly konkurenciát a grafika számára. A 90-es évekre megváltozott a helyzet. A grafikus programok rohamos fejlődése kezdte háttérbe szorítani a tradicionális technikákat. Az évtized végére már könnyűszerrel előállíthatóvá vált digitálisan a festészet és a grafika szinte minden megjelenési formája és technikája. A divat, a műkereskedelmi trendek és a nagy hardver- és szoftvercégek is ezt az irányt helyezték előtérbe. Ezzel párhuzamosan egyre inkább felmerült a számítógép humanizálásának kérdése is. Az elgépiesedő kifejezések, a grafikai programok clipartjaiból visszaköszönő sablonos formák, a bárki által előállítható „számítógépes grafika”, könnyű sikerek, felkeltették azt az igényt, hogy a gép maradjon meg gépnek, segítő kéznek, és ne határozza meg a gondolatot és a kifejezési formát. A nyomtatók egyre tökéletesebbé válásával lehetővé vált a vég nélküli, azonos minőségű nyomatok készítése. Felmerült és egyre égetőbb kérdéssé vált az egyediség és a sokszorosíthatóság viszonya. Erre már a műkereskedelem is érzékenyen reagált. A megoldást a kérdésekre sok esetben a hagyományos grafikai technikák és a számítógépes grafika ötvözése jelentette. A számítógép jelen van a tervezésben és a megvalósítás különböző fázisaiban, de alapvetően meghatározó a művész szerepe a nyomtatás folyamatában. Dolgozatomban a különféle nyomtatási eljárásokat, lehetőségeket mutatom be, főleg saját tapasztalatokra támaszkodva és a hagyományos grafikai felosztás szempontjából megközelítve.

BEVEZETÉS A sokszorosító grafikában alapvetően három nyomtatási eljárásról beszélünk a magas-, 145

a mély-, és a síknyomásról. A számítógép és a hozzá kapcsolódó perifériák alkalmazásának lehetőségét is ennek megfelelően veszem figyelembe. Alapvetően a következő lehetőségek közül választhat az alkotó: • A nyomóforma elkészítése számítógéppel vezérelt eszközök segítségével és nyomtatása hagyományos módszerekkel • A számítógépes printekre történő nyomtatás tradicionális technikákkal • A hagyományos nyomatokra való nyomtatás printerek segítségével • Transzfer technikák kombinált alkalmazása A nyomóforma számítógéppel vezérelt elkészítésére Paul Catanese alkotásai a meghatározóak (2004). Az inkjet és a hagyományos technikák közös alkalmazásánál figyelembe veszem Bonny Lhotka és a Digital Atelier eredményeit és technikáit (2004). A tradicionális nyomatok és számítógépes printek együttes alkalmazására Ingrid Ledent munkái mutatnak kiváló példákat (2008). A transzfer technikák alkalmazásánál Karin Schminke munkát vettem kiindulópontnak. Természetesen az itt felsorolt technikákkal nagyon sokan foglalkoznak a kortárs alkotók körében –jómagam is – de a terjedelembeli határok korlátozzák az átfogó ismertetés lehetőségét. Munkámban csak a technikákban rejlő művészi lehetőségekre szeretném felhívni a figyelmet

ANYAG ÉS MÓDSZER A nyomóforma elkészítése számítógéppel vezérelt eszközök segítségével és nyomtatása hagyományos módszerekkel Ennek az eljárásnak a megértése a következő ábra segítségével követhető nyomon.

1. ábra. A digitális nyomóformakészítés fázisai.

A rajz, a grafika elkészítése digitalizáló táblán, un. tableten történik, amely nyomás érzékeny, tehát alkalmas a változó vonalvastagság kifejezésére. Erre a célra viszonylag sokféle szoftver áll rendelkezésre, de a legelterjedtebb az Adobe Photoshop CS3, amely alkalmas a legkülönfélébb vonalstruktúrák létrehozására. Innen továbblépve lehetőség 146

van a grafikánk vektorgrafikussá alakítására, amely alapján a CNC marógép a dúcba vési a vonalakat a megadott mélységben és vastagságban. Az alapanyag lehet műanyag, polymerek, de fémek, üveg, fa, kő is akár, A vektorgrafikus grafikát az előbb említett anyagokba véshetjük lézer gravírozással is. Ez az eljárás képes nem csak a sík, hanem a görbült felületek megmunkálására is. A grafikától függően készíthetünk magas-, vagy mélynyomású dúcokat. A vágóplottereket amelyeket elsősorban dekorációs célokra használnak, a nyomóformák kialakítására is igénybe vehetünk. Az elkészített vektorgrafika alapján speciális fóliából vághatjuk ki az elsősorban foltszerű ábrát. Ezt műanyaglapra ragasztva magas-, vagy mélynyomóformaként használhatjuk. Ha fémlemezre ragasztjuk, homokfúvással, maratással alakíthatjuk ki a végleges felületet. Ez a technika lehetőséget nyújt a többrétegű megmunkálásra – a védőfólia fázisonkénti eltávolításával – eltérő mélységű és szemcsézettségü felületek kialakítására.

2. ábra Paul Catanese munka közben.

A számítógépes printekre történő nyomtatás tradicionális technikákkal A számítógépes printeknek jelenleg két jól elkülöníthető technológiája terjedt el, a tintasugaras nyomtatás és a lézernyomtatás. A többi nyomtatási technológia gyakorlatilag a művészi grafika szempontjából elhanyagolható. A tintasugaras nyomtatók úgy állítják elő a nyomatot, hogy a folyékony festéket apró lyukakon, fúvókákon keresztül juttatják a papírra. Az elv azonos, de a festékcseppek képzésében az egyes gyártók között különbségek vannak. Az egyik módszer a bubble jet technológia, ahol a tintát egy buborék löki ki, amit membrán mozgat. A módszer hátránya, hogy - mivel a gázok összenyomhatók - a buborék nagysága nem szabá147

lyozható elég finoman. A másik a piezo-technológia, ami azt a tényt használja ki, hogy a kristályok feszültség hatására megváltoztatják méretüket. Ez a méretváltozás arra éppen elegendő, hogy a tintacseppet elő lehessen állítani. A harmadik módszer a thermal ink jet technológia, amelynél már nem mechanikus, hanem termikus úton juttatják a tintát a papírra. A fúvóka egy fűtőellenállás, s a gyors fűtés hatására a képződő tintacsepp kilövell a fúvókából. Többszínű nyomtatás esetén a tintasugaras nyomtatóknál is a CMYK keverést alkalmazzák. Előnyük a halk működés, a lassan lézerprinterekével vetekedő nyomtatási minőség és az egyre fokozódó nyomtatási sebesség (Szabó, 1998). A tintasugaras nyomtatás elsősorban vízbázisú festékeket használ és változatos felületű anyagok nyomtatására alkalmas. Ebből következik, hogy elsősorban a szerves oldószeres bázisú technikákkal lehetséges továbbdolgozni az adott felületen. Így alkalmasak a felülnyomásra a magasnyomású eljárások, fametszet, linómetszet, műanyag- és fémdúcok. A lézernyomtatás A lézerprinterek esetén a nyomtatandó mintát lézersugár rajzolja fel egy szelénhengerre. A rajzolat elektromos töltése utasítja a festékport, hogy mely részleteknek kell fedetteknek lenniük. A festék azután erről a szelénhengerről kerül át a papírra, és ott egy fűtőhenger rögzíti. Nagy előnyük a kiváló nyomtatási minőség (300-1200 dpi) és a nagy sebesség. A működési elvből adódóan oldalorientált elven működik, azaz nem soronkét, hanem egy teljes oldalt nyomtat. Ezért saját memóriával kell rendelkeznie. Színes lézernyomtatók is léteznek, ezeknél a színes kép cián, bíbor, sárga és fekete komponensekből áll össze (CMYK technika). Elméletileg a három alapszín keveréséből feketének kellene lenni, a valóságban azonban piszkosszürke színt kapunk, ezért van szükség a külön fekete alkalmazására (Szabó, 1998). Mivel a lézernyomat a vízben nem oldódik, így alkalmazható az un. meleg eljárásoknál, tehát amikor a papírok beáztatása szükséges, mélynyomó technikák, rézkarc, rézmetszet. A lézernyomat festékrétege 180oC-on megolvad, így a felmelegített rézlemezre átvihető, transzferálható. Ez a tulajdonsága nemcsak abban nyújt segítséget, hogy az eredeti grafikát áttegyük a megmunkálandó felületre, hanem savállósága folytán lehetőséget teremt az előmaratásra. A lézernyomat másik hasznos tulajdonsága, hogy toluol tartalmú szerves oldószerek feloldják, így transzferálható, átnyomtatható főleg porózus felületekre, mint fa, linóleum, papír stb. Ez a tulajdonság lehetővé teszi a rajz pontos átvitelét a dúcra, de lehetőséget teremt a rajz számítógéppel történő manipulációjára is.

148

3. ábra Bonny Pierce Lhotka: Window Frost UV pigment on etched acrylic 46” x 46” 2007

4. ábra Bonny Pierce Lhotka Crystal UV pigment on etched acrylic/white ink 46” x 46” 2007

5. ábra UV pigmentes nagyméretű színes plotter a „Digital Atalier”-ben

149

6. ábra Bonny Pierce Lhotka munka közben

A hagyományos nyomatokra való nyomtatás printerek segítségével A tradicionális grafikai technikákkal készült nyomatokra legkönnyebben tintasugaras nyomtatók segítségével nyomtathatunk mivel ez a technológia érzékeny a legkevésbé a papírminőségre és a vastagságra. Természetesen a festék fedettsége sokkal kisebb, ezért inkább a világosan maradt felületek nyomtathatóak. A technika sokrétű alkalmazása figyelhető meg Ingrid Ledent munkáiban, ahol litográf technikával megmunkált felületre kerülnek rá a számítógépes nyomatott felületek. A két technika békés együttélését térbeli kifejezésekkel is gazdagítja.

7. ábra Ingrid Ledent: Z. T. III”, 2004, hand lithograph and digital computer print, 7 ½” x 26 ¼”

150

8. ábra Ingrid Ledent: Térinstalláció 2004.

Transzfer technikák kombinált alkalmazása Mindazon technikákat transzfereknek nevezzük ahol valamilyen átvivő anyag segítségével hordjuk fel a pigmentet a célfelületre. Ebből a szempontból transzferként használhatjuk a közönséges tintasugaras nyomatot is, hiszen víz segítségével áttehetjük a rajta lévő rajzot porózus felületre, papírra, fára, kőre stb. A lézernyomat a már ismertetett módon hő vagy szerves oldószer hatására transzferálható. Ezeken kívül a transzfer anyagoknak gazdag választéka állhat rendelkezésünkre, amelyeket elsősorban ipari célokra használnak. Ilyenek például a pólók nyomtatására használatos melyek hőre aktiválódnak, vagy az ajándéktárgyak díszítésére használatos matricák, melyek víz és hőhatásra fejtik ki hatásukat. Karin Schminke munkáiban egyszerre használja a szerves és a vizes bázisú technikákat.

151

9. ábra Karin Schminke bemutatja a transzfertechnika fázisait.

KÖVETKEZTETÉSEK A tanulmány célja az volt, hogy bemutassa azokat a módszereket, melyeket a számítógépes grafikai technika nyújt a művészi kifejezés területén, oly módon, hogy felhasználja az eddig eredményesen alkalmazott hagyományos grafikai technikákat, kitágítva azok lehetőségeit. Igyekeztem rámutatni arra, hogy önmagában a hardverek és szoftverek a grafika terén csak akkor válhatnak alkotó erővé, ha párosulnak az anyag és a technika hagyományokra alapozott tiszteletével, valamint a teremtő szellemiséggel. Ha ezeket mellőzzük a számítógép fogja irányítani a látszatalkotás folyamatát és a hatásvadász dilettantizmus fogja egyre inkább áthatni vizuális kultúránkat.

152

IRODALOM 1. Krejca, A. (1985): A művészi grafika technikái, Budapest, Corvina . 2. Gara, M. (szerk.) (2001): Nyomdaipari enciklopédia, Osiris Kiadó, Budapest. 3. Szabó, L. (1998): Számítástechnikai alapismeretek Miskolc http://www.schminke.com/ http://www.koplindelrio.com/ledent/index.html http://www.cultureplus.be/Ingrid%20LEDENT.htm http://www.paulcatanese.com/ http://www.lhotka.com/ A cikket lektorálta: Dr. Jankáné dr. Puskás Bernadett PhD, főiskolai tanár Nyíregyházi Főiskola Bölcsészettudományi és Művészeti kar

153

NOSZTALGIA AZ 1930-AS ÉVEK ANGOL REGÉNYIRODALMÁBAN – JAMES HILTON: A KÉK HOLD VÖLGYE Tukacs Tamás főiskolai tanársegéd, Ph.D. hallgató

Nyíregyházi Főiskola, Bölcsészettudományi és Művészeti Főiskolai Kar, Angol Nyelv és Irodalom Tanszék, 4400 Nyíregyháza, Sóstói út 31/B. E-mail: tukacst @ yahoo.com

A TÉMA KIFEJTÉSE Némiképp furcsának tűnik az emlékezés fontosságáról, illetve nosztalgiáról beszélni egy olyan évtized irodalmának a kapcsán, melynek legtöbb alkotója a múlttal való kényszerű szakítást, a múlttal való terméketlen kapcsolatot hangsúlyozta. Ahogy Samuel Hynes írja, ennek a korszaknak az írói a múltat „vagy halott, értéktelen szemétnek, az idősek elnyomó hatalmának fegyverének, vagy újra felfedezendő és újra értékelendő krónikák tárházának vélték, de sohasem tekintették életet adó erőnek” (8). Azonban könnyen észrevehető, mennyire illuzórikusnak bizonyult – Cecil Day-Lewis, a korszak meghatározó generációjának, az Auden-csoport költőjének megfogalmazása szerint – a „szakítás a múlttal, a súlyos műtét” elképzelése. Az 1930-as években tömegével jelentek meg a visszaemlékező cikkek, önéletrajzok, memoárok (melyek sorát Robert Graves 1929-es Isten hozzád Anglia! [Good-Bye to All That] című műve nyitotta meg), ami jól jelzi a durván 1900 és 1910 között született, az úgynevezett magas modernizmus fénykora után alkotó generáció igényét a múlttal, közelebbről az első világháború ellentmondásos élményével kialakítandó, a tagadást és a keresést is magában foglaló kapcsolatra. Ennek a nemzedéknek alapélménye ugyanis a csalódás. Koruknál fogva kimaradtak a „Nagy Háborúból”, amelyet visszatekintve a férfiasság nagy próbatételeként, az elszalasztott alkalomként alkottak meg a nemzedéki mitológiájukban, és amely próbatételt lelkesen igyekeztek pótolni a spanyol polgárháborúban. A csalódottság valóságos mítoszt generált: az úgynevezett Auden-generáció nemzedéki tudata talán erősebb volt, mint előtte bármely alkotócsoporté, és ebből következően egyedi mitológiával ruházták fel magukat. Valóságos legendáriumot kerítettek a public school élménye köré, valamint végig hangsúlyozták a nemzedék bezártság-tapasztalatát, hiszen érezték, hogy két háború közt, a gazdasági és politikai válságoktól sújtott 30-as évekbe, üres térbe, (David Jones prózakölteményének címét kölcsönvéve) mintegy „zárójelek közé” születtek. George Orwell az egész nemzedék kulturális fantáziáját, illetve ennek kritikáját alkotta meg „A cethal gyomrában” („Inside the Whale”) című, 1940-es esszéjében, amely a történelem elől való visszavonulást, elzárkózást helyezi a középpontba és egyúttal kárhoztatja. Az angol középosztálybeli írók többsége – minden baloldali vonzalma ellenére, illetve 155

a politikai cselekvés merev osztályhatárok által determinált kudarcát követően – képtelen volt feladni a „saját kert”, a belakható, kényelmes, otthonos hely után vágyódás igényét (lásd Shuttleworth, szerk., 22). Bár James Hilton nem tartozott szorosan a W. H. Auden, Louis MacNeice, Christopher Isherwood és Stephen Spender által meghatározott fősodorhoz, a nosztalgia igénye szinte minden művében kitapintható. Míg az Auden-csoport tagjai saját mitológiájuk megalkotásán fáradoztak, Hilton – többek közt George Orwell-lel és J. B. Priestley-vel együtt – regényeiben egy elképzelt, organikus, „egészséges” angol hagyomány (ami az angol kontextusban körülbelül az empirikus józan ész és a munkás- vagy alsó középosztálybeli populáris kultúra ötvözetét jelenti) keresésén fáradozott. Ennek az irányzatnak a kiemelkedő jelentőségű regénye az 1933-ban megjelent A Kék Hold völgye. Mielőtt a regény tárgyalásához fognánk, és azt a nosztalgia elméleti és az 1930-as évek történeti kontextusába helyeznénk, érdemes közelebbről megvizsgálni, mit is értünk az oly gyakran használt „nosztalgia” kifejezésen. Közismert, hogy maga a szó két görög tő, a „nostos” (hazatérés) és „algos” (fájdalom) összetételéből ered, mint ahogy az is, hogy a nosztalgia eredetileg betegséget, patologikus állapotot jelentett. Johannes Hofer svájci orvos a 17. században alkotta meg a kifejezést, és ő valóságos betegséget értett rajta, amelyet felismerni és kezelni lehetett (legeredményesebben úgy, hogy a nosztalgiában szenvedő svájci zsoldosokat, akiken először megfigyelte azt a kóros állapotot, hazaküldték) (lásd pl. Lowenthal 10, Wagner 14). Elvontabb értelemben a nosztalgia patologikus természete a múlt és jelen közti alapvető ontológiai különbségből ered. Az elbeszélés jelene üres, szervetlen, szervezetlen, „úttalan, elmondhatatlan térből” (Bényei 19) áll, amely paradox módon csak úgy válik láthatóvá, hogy a nosztalgiában szenvedő megkísérli elbeszélni és az elbeszélés által visszahelyezni magát a bőség, tudás, tisztaság és jelenlét tereként felfogott múltba. A beteg számára a tiszta, romlatlan, időtlen, „igazi” helyként és időként felfogott múltra rárakódik az időbeliség, amely azt megrontja, beszennyezi. Ezért a nosztalgiához folyamodó személy célja tulajdonképpen a kivonás műveleteként írható le: célja kivonni a temporalitás által szennyezett jelent a múltból. Nyilvánvaló, hogy ez a fajta nosztalgia kudarcra van ítélve, hiszen a jelen nyelvével végrehajtott elbeszélés nem jelenítheti meg az időbeliség előtti, pre-szemiotikus teret (lásd Stewart 23, Wright 74). A patologikus nosztalgiában szenvedő számára három lehetőség áll nyitva: vagy vár az „eredeti” esemény újbóli megjelenésére (ez lenne Proust híres madeleine-jelenete), és ezzel áthidalja, „kivonja” a múlt és jelen közti szakadékot. Vagy visszatér a nosztalgiát generáló helyszínre, ami általában kudarccal végződik, hisz a hely kevésbé áll ellen az időbeliség rombolásának, mint egy emlékként megőrzött esemény. Azonban a jelek születése előtti hely vagy esemény elbeszélése helyett a páciens legtöbbször nem tehet mást, mint allegorikus módon azt beszéli el, hogy hogyan érkezett el arra a pontra, hogy el kell mondania a történetét (ezt teszi Conway, a főhős is az említett regényben). Létezik azonban a nosztalgiának egy depatologizált, „egészséges” változata is, amely nem más, mint „emlékezés fájdalom nélkül” (idézi Davis 37). Ez a fajta nosztalgia tisz156

tán gyakorlati célra használja az emlékezést, azaz elzárja, lepecsételi és emlékművé avatja a múltat, amelyet biztonságosan lehet – nem birtokolni vagy visszaszerezni – hanem látogatni. A múlt ebben az esetben objektívnek vélt történelmi értékeket generál (Ermarth 33) és különböző társadalmi csoportok számára hozzáférhetővé válik (Dames 11). Semleges és publikus anyag, amelyet hallgatni, megtekinteni, csodálni lehet, valamint különféle tapintható „tartóedényekbe” foglalni (ilyenek Stewart megfogalmazása szerint az utazás, a játékszer, a babaház, a szuvenír, a miniatúra és a gyűjtemény). Ez a fajta, betegségtől megfosztott nosztalgia egyáltalán nem az emlékezést, sokkal inkább a felejtést szolgálja (Wright 69-70). Ennek az egészséges és gyakorlatias amnéziának, amely éppen hogy nem a múlt, hanem a jövő felé orientálódik, kiváló példája Weinrich szerint (255) a jubileum zsidó szokása (amikor minden 49. évben elengedték az adósságokat). Éppen ez az „adósságelengedés”, azaz a fentebb említett „kivonás” a lényege ennek a nosztalgiának. Míg a beteg nosztalgikus nem képes erre a kivonásra, tehát a múlt és a jelen között felhalmozódó többletnek az eltörlésére, az „egészséges” nosztalgikus éppen ezt teszi. Gyakorlati és publikus céljaira fordítja az emlékezést (vagy a felejtést?) és új lappal képes kezdeni. James Hilton regényének elemzése szempontjából nem érdektelen, hogy Dames szerint a nosztalgiának ez a válfaja főként a 19. századi angol irodalomra jellemző, kulcsmondata pedig Elizabeth Bennet kijelentése a Büszkeség és balítélet végén: „Csak arra gondoljunk vissza a múltból, aminek az emléke örömet szerez” (392). Hilton 1930-as években megjelent regényeiben e fentebb említett két fajta nosztalgia ütközése figyelhető meg. Az elbeszélő mindig az „egészséges”, gyakorlatias nosztalgia képviselője, a főszereplő pedig a patologikus nosztalgia megjelenítője. Ez az megosztás egyben két nemzedék ellentétét is leképezi, ugyanis az elbeszélő a harmincas évek képviselője (akár az Auden-csoport tagja is lehetne), az elbeszélés tárgya pedig egy korábbi generációhoz tartozik (Conway 1895-ben született). A regény azzal kezdődik, hogy a narrátor „egészséges” nosztalgikushoz méltó módon idézi fel Conway alakját: “hőstisztelő kamaszkoromban ismerkedtem meg vele, különösen éles, romantikus fényben maradt meg emlékezetemben” (11), majd azt állítja róla, hogy “volt benne valami különös varázs, ami kellemessé teszi a ráemlékezést is” (17). Azt, hogy ebben az esetben a nosztalgia mennyire gyakorlatias célokat szolgál, igazolja a hallgatók egyike is, aki szerint Conway emléke „már elavult, nem árthat” (8). A gyakorlatias nosztalgia megjelenését jelzi az is, hogy a tulajdonképpeni regényszöveg a Prológus és az Epilógus közé helyezett, Conway által írt visszaemlékezés, amely biztonságosan helyezkedik el a regény kezdő- és végpontja, a két jelenbeli pillanat közt, vagyis a Stewart által leírt kezelhető, tömörített, megfogható, „látogatható”, publikus, és végeredményben a felejtést szolgáló formában. Hogy ez a második fajta, depatologizált nosztalgia mennyire nem az emlékezés céljait szolgálja, nyilvánvaló a regény jelen idejét megteremtő szituációból is, amikor a férfitársaság tagjai egy repülőtér (tehát egy senkiföldje) halljában gyűlnek össze, és képtelenek közös emlékeket felidézni: “a társalgás el-elakadt […] élő példaképei voltunk annak a csalódásnak, amely 157

rendszerint elfogja a régi iskolatársakat, ha férfikorukban összetalálkoznak […] mintha alig volna közünk egymáshoz, mint hogy mindhárman angolok és agglegények voltunk és egy idegen városban véletlenül összetalálkoztunk” (5). A regény főszereplője, Conway mintapéldája a nosztalgia betegségében szenvedőnek: “arca merev volt, valamilyen különös fajta sűrített szomorúság ült rajta, és nem tudom másképpen leírni, valamilyen egyetemleges, személytelen szomorúság, Wehmut vagy Weltschmerz, ahogy a németek mondják” (21). Conway vágyódásának tárgya a Tibetben elhelyezkedő Shangri-La kolostor, ahová egy evakuáció során, egy kényszerleszállást követően érkezik meg három társával. Számára a hely a modern világtól elzárt, időtlen teret, a tökéletes létezés színterét jelenti. A „hely” sem pontos kifejezés, hiszen a térképeken nem jelölik a kolostort (97), tehát a főszereplő nosztalgiájának tárgya egy nem-hely, utópia. A regény a kolostorral kapcsolatban a patologikus nosztalgiára jellemző valamennyi metaforát felvonultatja: Conway számára ez szűz terület (44), a hegy „tökéletesen szabályos kúp” (53), „jól védett kikötő” (82), a „Befejezés, a Vég” (70), stb. A tökéletesség és a tisztaság metaforái mellett nem hiányzik az időtlenség és ebből következően a vágynélküliség sem. Conway szerelembe esik egy látszólag fiatal mandzsu lánnyal, Lo-Csennel, azonban mivel úgy gondolja, időtlen helyre érkezett, a vágy beteljesülését sem sürgeti: „megértette, hogy van Ideje, mindenre van Ideje, annyi Ideje, hogy maga a vágy is szinte kialudt a majdani kielégülés tudatában” (178). “Évekkel ezelőtt a szenvedélyei olyanok voltak, mint az ideg, amelyet megtépázott a világ; most lecsillapodott, s tudta, a szerelem nem lesz többé szenvedély, sem teher” (187). Ezt az értelmezést erősíti az az epizód is, amikor Conway a Lámával, a kolostor vezetőjével találkozik. A Láma jellemző módon a depatologizált, fájdalommentes emlékezés előnyeire próbálja tanítani a férfit: “Egyik esztendő el fogja váltani a másikat, s ön a testi örömökből át fog lépni egy komorabb, se semmivel sem örömtelenebb birodalomba, el fogja veszteni izmainak és étvágyának rugalmasságát, de oly nyereségre fog cserébe szert tenni, amely felér e veszteséggel: nyugalomra, mélységre, érettségre, bölcsességre és az emlékezés tiszta gyönyöreire. A legbecsesebb ajándék az Idő lesz” (154). Csang, a Láma asszisztense szerint: “nincs út, amely gyorsabban elvezetne a lélek öntisztulásáig, mintha az ember áttekint a saját múltján. Mint a tájaknál, itt is legfontosabb a helyes távlat. Ha már elég soká él köztünk, észre fogja venni, hogy régebbi élete lassan átsiklik a helyes szemszögbe […] Múltjának minden részlete tisztán, világosan fog állni ön előtt, valódi arányaival és jelentőségével” (169). Conwaynek azonban rá kell jönnie, hogy a kolostor korántsem az az idő és vágy nélküli hely, aminek elképzelte. A Láma beavatja a 18. század elején alapított kolostor történetébe, valamint abba, hogy az alapító, Perrault ő maga, aki már csaknem kétszáz éve ott él. A kolostorba érkezők nem öregszenek ott-tartózkodásuk alatt, csak akkor, mikor elhagyják Shangri-Lát. Egy későbbi kihallgatáson Perrault felfedi Conwaynek, hogy haldoklik, és rá örökíti a kolostor irányítását. A helynek tehát van (vagy éppen akkor keletkezik) a története, tehát korántsem az az utópia, nem-hely, aminek a főszerep158

lő elképzelte. Shangri-La mítosza akkor omlik végleg össze benne, amikor Lo-Csen az egyik útitárssal, Malinsonnal lép korántsem vágy nélküli kapcsolatra. Ekkor Conway úgy dönt, elhagyja a kolostort. Ismerősei szerint azóta is kóborol a világban, próbálva visszajutni nosztalgiájának színhelyére. Mitől válik azonban Hilton regénye a 30-as évek jellemző írásává? Más szemszögből vizsgálva a kolostor nemcsak hely, idő és vágy nélküli tér, hanem leírásaiban megdöbbentően angol tájat jelenít meg: Conway “az első pillanatban úgy érezte, mintha látomása volna […] A hegyoldalon egy sor színes épület feküdt, nem azzal a vad fölén�nyel, mint a rajnai kastélyok, hanem lágyan és kecsesen mint a sziklacsúcsra átültetett virágok […] mélyen lenn a völgyfenéket köd borította, de a ködön át üdítő zöld szín látszott. Széltől, vihartól minden oldalról meg volt védve, fölötte a kolostorról pedig az volt az embernek a véleménye, hogy nem uralja, hanem oltalmazza a vidéket […] eszményien szép és védett lakóhely, amelyet a fenséges, járhatatlan sziklafalak tökéletesen elszigetelnek a világtól” (68-9). Érdemes összevetni ezt a leírást Jane Austen Büszkeség és balítéletének azzal az epizódjával, amikor Elizabeth megpillantja Pemberley-t: „Fél mérföldön át egyre fölfelé vitt az útjuk, s végül elég magas dombtetőre jutottak, ahol véget ér az erdő, s hirtelen eléjük tárult a kastély a völgy másik oldalán, ahová kanyarogva ereszkedett le az út. Szép, nagy kőépület volt a domboldalon, kies fekvésű, mögötte magas, erdős hegygerinc húzódott, előtte egy eredetileg is nagy patak medrét szélesítették ki a mesterkéltség minden látszata nélkül. A park kiképzése nem volt sem merev, sem talmi díszítésű. Elizabeth el volt ragadtatva. Soha nem látott még ilyen helyet, amelyért annyit tett a természet, s ahol a természet szépségét oly kevéssé rontotta el a rossz ízlés.” (263) A kolostor lakói végig hangsúlyozzák, hogy az intézmény fő erényei közé tartozik a mérséklet, nyugodtság, a szélsőségek gondos kerülése, a jó modor elsajátítása. A kolostor alkotmánya „meglehetősen laza és rugalmas” (114), a lakók pedig nem a hagyományok rabszolgái, nincsenek merev és áthághatatlan törvényeik (194), amiben egyértelműen az angol alkotmányos hagyományra ismerhetünk. A teázás szertartása pedig tovább erősíti azt a képzetet, hogy Shangri-La nem más, mint az allegorikusan felfogott ideális Anglia. Conway tehát nem (csak) egy idő és vágy nélküli hely után való vágyódásában bolyong a világban mint a nosztalgia betege, hanem egy organikusan elképzelt, a hagyományoktól átitatott, „egészséges” hagyományokkal rendelkező Angliát (amely a fájdalom nélküli nosztalgikus számára idő és hely nélküli) keres – a harmincas évek politikai és gazdasági válságai közepette. Ebben az értelmezésben tehát Hilton nem elsősorban tudományos-fantasztikus regényt alkotott, sőt nem is kizárólag az általában vett nosztalgikus vágyódás témáját írta meg újra A Kék Hold völgye című regényben (melynek eredeti címe Lost Horizon, azaz az „elvesztett horizont”), hanem Orwellhez és J. B. Priestleyhez hasonlóan – akik szintén egy józan és mérsékelt angol hagyományt állítottak érdeklődésük középpontjába – a múlttal való szakítások évtizedében többszörösen összetett módon ábrázolta a harmincas évek fiatal generációjának útkeresését is. 159

IRODALOM 1. Austen, J. (2001): Büszkeség és balítélet. Ford. Szenczi Miklós. Budapest: Magyar Könyvklub. 2. Bényei, T. (1995): “’A Landscape Without Figures’: The Tropes of Remembering in Brideshead Revisited.” Acts of Attention. Frankfurt an Main: Peter Lang.. 15-64.p. 3. Dames, N. (2001): Amnesiac Selves: Nostalgia, Forgetting and British Fiction, 18101870. New York: Oxford UP. 4. Davis, F. (1979): Yearning for Yesterday: A Sociology of Nostalgia. New York: The Free Press, 1979. 5. Ermarth, E. (1991): A Sequel to History. Princeton: Princeton UP. 6. Hilton, J. (1994): A Kék Hold völgye. Ford. Déry Tibor. Dunakönyv Kiadó. 7. Hynes, S. (1970): “Foreword” to Christopher Caudwell’s Romance and Realism. Princeton: Princeton UP. 8. Lowenthal, D. (1983): The Past is a Foreign Country. Cambridge: CUP, 1993. 9. Shuttleworth, A., ed. (2003): And In Our Time: Vision, Revision and the British Writing of the 1930s. London: Associated University Presses. 10. Stewart, S. (1993): On Longing: Narratives of the Miniature, the Gigantic, the Souvenir, the Collection. Durham and London: Duke UP. 11. Wagner, T. (2004): Longing. Narratives of Nostalgia in the British Novel: 1740-1890. Bucknell UP. 12. Weinrich, H. (2002): Léthé: A felejtés művészete és kritikája. Trans. Mártonffy Marcell. Budapest: Atlantisz. 13. Wright, P. (1985):On Living in an Old Country: The National Past in Contemporary Britain. London: Verso. A cikket lektorálta: Dr. Bényei Tamás egyetemi docens (Debreceni Egyetem, Angol-Amerikai Intézet)

160

SZÖVEG ÉS ZENE ÖSSZEFÜGGÉSEI KODÁLY ÉNEKES DARABJAIBAN Arany János főiskolai adjunktus, PhD. hallgató

Nyíregyházi Főiskola Bölcsészettudományi és Tanárképző Főiskolai Kar, Ének-Zene Tanszék,4400 Nyíregyháza, Sóstói u.31 b., e-mail: [email protected]

BEVEZETÉS Kodály Zoltánt a zenész és a bölcsész kétféle fölkészültsége és megkettőzött figyelme tette azon ritka zeneszerzők egyikévé, akiknek a kiválasztott, megzenésítendő szöveg nem egyszerűen „nyersanyag”, vagy írásra szolgáló ürügy. Énekes műveiben az irodalmi és zenei hatások változatos formában, de elválaszthatatlan összefüggésben, egységben érvényesülnek. Ezen összefüggés törvényszerűségeinek fölfedezésére, megismertetésére egy férfikari művet választottam, amelynek néhány részlete s az ezekhez kapcsolt példák fényt vethetnek a zene és nyelv egységét munkáló eszközökre.

I. Szöveg és zene egységének kutatásakor a prozódia jelensége lehet az első vizsgálat tárgya. Prozódia a zenemű azon tulajdonsága, melynek révén a kiválasztott irodalmi szöveg az annak eredeti, beszélt formájához legközelebb eső melodikus, zenei környezetbe kerül. Erre mintául bármely zeneszerző számára saját népének dalai szolgálhatnak, amelyek kialakulásuk módjában és körülményeiben hordozzák a jó prozódia lehetőségét: a népdal addig csiszolódik – olykor századokon át – amíg melódiája el nem éri a reá énekelt szöveg lejtésének természetességét. Európa népeinek műzenéjében más és más időpontokban vált természetessé a vokális szerzők számára, hogy utánozzák a népdalnak eme sajátosságát. A prozódia elsősorban a szavak beszélt ritmusának és lejtésének (1.), másodsorban a szókapcsolatoknak és a mondatok hangsúlyainak (2.) engedelmeskedik.

161

A klasszikus időmértékbe rendezett szöveg erősen hat a földolgozás ritmusára (3.), de a mondatok lejtése még ezen is gyakran változtat (4.)

Kodály énekes zenéjében két további jelenség érdemli meg a figyelmet: Az egyik a – helyesírástól gyakran eltérő – köznyelvi vagy népi ejtés (5.), a másik pedig a versritmusnak, illetve a szó értelmének engedő hangzóhasonulás (6.) tudatos jelölése.

162

II. A magasabb fokú, „tartalmi prozódia” az az eljárás, amelynek segítségével a zene a feldolgozott szöveg jelentését, értelmét, hangsúlyozza. Ennek az eljárásnak jelentékeny hagyománya van az európai zenetörténetben. Eszközei: a dallam, a ritmika, a dinamika, a metrum, valamint a harmóniai vagy hangnemi színezet tudatos és következetes módosítása. Mozgás vagy helyzetváltozás jelzése dallamvonal útján lefelé (7.) vagy „ide-oda” ´(8.),

Vagy – példaképpen - a szívdobbanás érzékeltetése a zongorakíséretben megjelenő ritmus révén (9.):

III. A jelentős alkotók műhelyében a következetesen alkalmazott eszközök hozzák létre az egységes stílust. Kodály vokális zenéjének hatása éppen e következetességnek és stiláris egységnek köszönhető. Ezt az egységet szolgálják a föntebb tárgyalt és egységes színvonalon alkalmazott eszközök, és ugyanez az egység sugárzik Kodály darabjainak 163

abból a sajátosságából, ahogyan a visszatérő vagy egymáshoz hasonló költői képek és gondolatmenetek még egymástól – időben vagy műfajban – távolabb eső darabokban is hasonló megfogalmazást kapnak. Az efféle – több kompozícióban is föltűnő – gazdagon árnyalt zenei jelenségek közül egyet emelek ki. Az egész világon közismert az Esti dal szemlélődő atmoszféráját létrehozó dúr-harmóniafelbontás (10.), amely szinte „szóról szóra” hasonlóképpen épül föl a Molnár Anna esti hangulatú szakaszában (11.).

A valódi estéből „lelki este” lesz a dúr-színezet mollra váltása révén a Balassi Bálint elfelejtett éneke nyitó ütemeiben (12.), és egy szeptimhang betoldásával a Magyar nemzet középrészében (13.)

Végül a lépésenként fölépülő harmónia a fájdalomtól hangköz-súrlódásokká keseredik a megbecsült kollégát sirató Media vita in morte sumus nyitó szakaszában (14.)

164

Kodály Zoltán vokális műveinek tanulmányozása, hallgatása ráébreszthet bennünket arra, hogy irodalom és muzsika, szó és hang között az összefüggések át- meg átszövik, színezik, elkeverik a kategóriákat, amelyeket az elemző ész határoz meg számukra lakhelyül. Hiszen a szöveglejtés, a mondathangsúly alakulásába már belejátszanak értelmi, tartalmi tényezők, ezeket viszont érzelmek és hangulatok késztetik változásra. Zenét és szövegét éppen ez az állandó összefonódás engedi egy levegőt szívni, egy utat bejárni. Kodály Zoltán muzsikájának legjava, lényege a magyar irodalmi nyelv zenévé-hajlítása. Életművének gerincét a vokális kompozíciók alkotják, s e darabjaihoz rendkívüli igényességgel választotta meg a szövegeket. Választása egyben vállalás: Az évszázados magyar irodalmi kultúra értékeinek áhítatos elismerése és hasonló minőségű kiegészítése a maga sajátos eszközeinek segítségével. A nyelv és a zene jól kimutatható egysége így már jelképessé válik; a gondolkodó és a zeneművész megnyilatkozásainak magas egyöntetűségét szimbolizálja. A cikket lektorálta: Dr. Joób Árpád főiskolai docens, tanszékvezető, Nyíregyházi Főiskola, Ének-Zene Tanszék

165

A JELES NAPOK HAGYOMÁNYAINAK JELENKORI MEGJELENÉSI FORMÁI HAJDÚ-BIHAR MEGYÉBEN Juhász Erika főiskolai adjunktus, PhD. hallgató

Nyíregyházi Főiskola, BTMFK, Ének Tanszék, 4400 Nyíregyháza, Sóstói u.31/B. E-mail: [email protected]

ÖSSZEFOGLALÁS A tanulmányban felvetett probléma az, hogy milyen módon alakulnak át szokásaink, hagyományaink, valamint milyen formában jelennek meg a jelenkori kultúrában; mi motiválja a szokások fenntartását, milyen társadalmi rétegekhez kapcsolható ez a tevékenység. A bemutatott példákat falusi és városi környezetből választottuk. Mind a falusi, mind a városi környezetben működnek kisebb közösségek, melyeknek egyik fontos tevékenysége a tudatos hagyományápolás. A kifelé való reprezentálás mellett azonban fontosak a rendszeres közösségi együttlétek is, amelyek során alkalom nyílik a közösségben kialakult szokások, hagyományok valódi, hagyományos közösségi kultúraként való megélésére is. Emellett újabb jelenségként említhetünk olyan alkalmakat, amikor az azonos jelleggel működő kis közösségek bevonásával, reprezentatív jelleggel szerveznek olyan rendezvényeket is, amelynek elsődleges célja a csoportok bemutatkozása a nagyközönség és szakmai zsűri előtt. A nagyközönséget érthetjük olyan kívülállókra, akik pusztán csak érdeklődnek az ilyen kultúra iránt, de közönségnek tekinthetjük a résztvevő csoportokat is, akik ilyen alkalmakkor szívesen nézik meg egymás bemutatóit is. Jelenkori kultúránkat tekintve tehát összetettebb a helyzet, a hagyományos élő közösségi kultúrákhoz viszonyítva.

BEVEZETÉS „A hagyomány formái változhatnak, de lényege ugyanaz marad, amíg él a nép, amelynek lelkét kifejezi. S eljön az idő, mikor a művelt réteg a néptől átvett hagyományt új, művészi formába öntve újra átadhatja a nemzeti közösségnek, a nemzetté vált népnek.” 78

A fenti Kodály Zoltán által már 1930-as években megfogalmazott gondolatot dolgozatunk szempontjából tekinthetjük egyfajta problémafelvetésnek. • Hogyan élnek tovább hagyományaink, szokásaink a 20-21. század fordulóján? 78 Kodály Z. 1937.

167

• Milyen módon értelmezhetjük a néprajztudomány által használt idevonatkozó – szokás, hagyomány – fogalmakat? • Milyen funkcióváltozásokat figyelhetünk meg? • Ezzel együtt milyen újabb fogalmak szükségesek a jelen állapotok leírásához? A tanulmányban olyan rendezvényeket, alkalmakat, eseményeket ismertetetünk, amelyek a néphagyományok jelenkori megjelenési formáira mutatnak példát. Vizsgálatunkban falusi és városi környezetben több éve élő működő, hagyományőrzésre, hagyományápolásra létrejött közösségek bemutatásával adunk példát arra, milyen módon lehetséges aktualizálni szokásainkat.

I. FOGALOM HASZNÁLAT Fontosnak tarjuk, hogy szemügyre vegyük a témánk szempontjából fontos fogalmakat. A néprajztudomány által használt klasszikus népszokás, néphagyomány értelmezések mellett nem hanyagolhatjuk el a mai kultúrát, társadalmat vizsgáló társtudományok – antropológia, szociológia által használt idevonatkozó fogalmak tisztázását sem. A népszokás, néphagyomány néprajzi szempontú meghatározása Népszokásnak nevezünk, minden olyan szokást, mely a parasztság életében szabályozza a munkát, a társadalmi érintkezést, a környezetről való gondoskodást, a hétköznapok és az ünnepek egész rendszerét, tartalmát. Tágabb értelemben népszokás a népi közösségek életrendjében mutatkozó egyöntetűségek sora, melyek az élet meghatározott alkalmain szabályozzák a közösség tagjainak viselkedését, gondolkodását; melyek ismétlődésük következtében megszilárdult hagyományként öröklődnek át az utódokra. Ide soroljuk a munkaszokásokat, emberi élet szakaszaihoz, fordulópontjaihoz kapcsolódó szokásokat, valamint az év kiemelkedő eseményeihez kapcsolódó kalendáris szokásokat. A köznapi nyelvhasználatban elsősorban az ünnepekhez kapcsolódik a népszokás fogalma, amely elválasztja a hétköznapit, kiemeli az ünnepet, mely felfokozott hatású, így a szokások köznapi rétege is az ünnepi hangulathoz emelkedik fel. A klasszikus fogalmak aktualitása A néprajztudomány által használt szokás fogalom mellett újabb fogalmakat is figyelembe kell vennünk témánk szempontjából. A szórakozás és a szabadidő fogalmának néprajzi – elsősorban közösségi szemléletű – értelmezése mellett, a művelődéstörténet, a művelődéspolitika, a szociológia és az antropológia kevésbé közösségi jellegű szempontjait is szem előtt kell tartania a mai kutatónak. A szokás az élet minden területét lefedi, az ünnepektől a hétköznapokon keresztül 168

számos területet ölel fel. A szórakozás fogalma a társas élet, a közösségi alkalmak – társas munkák, ünnepek, zenés-táncos alkalmak – mellett mai értelemben lehet kevésbé közösségi jellegű, egyéni cselekvés is. Szintén kérdésként vetődik föl, hogy a szabadidő, mint kategória mennyiben használható fogalom a paraszti közösségek esetében.79 A modern értelemben vett szabadidő az iparosodás következtében jelenik meg. A hagyományos paraszti kultúrában a szabadidő nem határolódik el élesen más tevékenységektől. Tömbszerű szabadidő nem áll rendelkezésre. A munka és a pihenés ideje szerves egységben van, melyet nem a külső társadalmi keretek szabályoznak, hanem a közösségen belül kialakuló, működő szokások. A paraszti kultúrában minden elsősorban a természet rendjéhez igazodik. A gazdálkodás, munkatevékenységek rendje meghatározza az ünnepekhez, társas összejövetelekhez kapcsolódó rendet is. A szórakozás oldaláról közelítve a paraszti „szabadidő” fő jellemzői, hogy kettős funkciójú, közösségi jellegű és a helyi szokások által szabályozott. A kettős funkció a munka és szórakozás tevékenységének szerves egységét, a közösségi jelleg a nyilvánosságot jelenti. A helyi szokások – az ünnepek rendje, a munka alkalmai – megszabják a „szabadidős” tevékenységek idejét. Formáját a közösségi normák szabályozzák. A paraszti társadalomban nemenként, korcsoportonként, társadalmi és vagyoni helyzettől függően különbségek jelentkeznek a nem munka jellegű tevékenységek formái között.

II. A NÉPSZOKÁSOK FUNKCIÓJÁNAK VÁLTOZÁSAI A 20. század elejétől a parasztság társadalmi átalakulásával, a hagyományos paraszti közösségek felbomlásával megszűnik ez a belső regulatív erő. A népszokások funkciójának változásában fontos körülmény hogy nem a közösség belső szervező ereje érvényesül, hanem specialistákra hárul ez a feladat. A kérdés az, hogy milyen szokások, milyen formában maradnak fönn ilyen körülmények között, melyek azok a funkciók, melyek fönntartják ezeket napjainkig? „… a gyűjtés ne legyen holt anyag a polcon, vissza a “feladóhoz” - az értelmiség feladata”80 „A meglévő hagyomány jelenben való alkalmazása elsősorban pedagógusok, kutatók, népművelők, kulturális programszervezők feladata.”81 Mihály Márta „Veszprém megyei karácsonyi népszokások” című tanulmányában a betlehemes játék funkcióit vizsgálja.82 Alapfunkciónak az ünnepi köszöntést tartja. Emellett veszi számba a szokás vallásos funkciót, az esztétikai vonatkozásokat, vagyis 79 Vitányi I. 1976. A szabadidős tevékenységeket pozitív vagy negatív oldalról közelítve értelmezi, hangsúlyozva, hogy a szabadságot társadalmi keretek is korlátozhatják. 80 Barsi Ernő 81 Paksa Katalin 82 Mihály M. 1995.

169

a közösségek szokásokhoz való ragaszkodását, valamint az „adományozó” jelleget. Geszti Zsófia „A tiszabökényi betlehemes …” című tanulmányában fejleszti tovább Mihály Márta modelljét. Az adományozó jelleg kapcsán részletesen vizsgálja azt, hogy kinek a részére történik a gyűjtés, ennek függvényében pedig hogyan alakul az adományozás mértéke és formája. A vallási jelleg mellett, foglalkozik a szokás szórakoztató, valamint társadalmi szerepével is. A szokás megváltozását az 1930-as évektől napjainkig követi. Véleménye szerint a változás oka a három legfontosabb funkció – az adománykérő, a vallási, valamint a szórakoztató – egymáshoz való viszonyának alakulásában mérhető. • A 2. világháború előtt a domináns az adománygyűjtés. • A 60-as években a fő cél az egyház támogatása, nemcsak anyagiakban, hanem a hitközösség szempontjából is. Ez az, ami életben tartja a szokást. A szórakoztató funkció csak másodlagos. • A 80-as évek végétől a vallásos funkció veszít jelentőségéből, a szórakoztató jelleg válik meghatározóvá. Új motiváció a megmutatkozási vágy, az egyéni szereplés, a település szintjén való reprezentáció, vagyis az identitás kifejezése, erősítése.83

III. A NÉPSZOKÁSOK FENNMARADÁSÁNAK ALTERNATÍVÁI HAJDÚBIHAR MEGYÉBEN A továbbiakban a népszokások fennmaradásának, fenntartásának lehetőségét három különböző Hajdú-Bihar megyei településen megvalósuló élő gyakorlat rövid bemutatásával szemléltetjük. Konyári Pávakör Konyár Debrecentől délkeletre fekvő közel kétezer lélekszámú bihari falu. Tizenhatodik éve vagyok művészeti vezetője a Konyári Pávakörnek. A kórus tagjai többnyire gazdálkodó, munkás emberek, nyugdíjasok. A kórusban való éneklésnek a 19-20. század fordulójáig visszamenőleg hagyományai vannak a településen. Kezdetben arra törekedtem, hogy műsorunkban ne legyenek olyan dalok, melyeket számtalanszor lehet hallani különböző énekes találkozókon. Így gyakran estem abba a hibába, hogy távolabbi vidékek dalait tanítottam a csoportnak, melyeket gyakran nem kis nehézségek árán tanultunk meg. Csak néhány évvel később, jutottam el odáig, hogy helybeli dallamok után kutassak. Az első próbálkozás nagyon tanulságos volt számomra, ugyanis a Népzene Tára II. kötetében találtam Lajtha László által Konyáron gyűjtött betlehemes játékot. A betanulás folyamán derült ki, hogy a pávakör idősebb tagjainak gyermekkori élménye a betlehemes. Sok kiegészítéssel bővítették a lejegyzett anyagot, így hitelesen tudtuk rekonstruálni a játékot. Ezt azóta rendszeresen előadjuk, amikor ideje van. Helyben pél83 Geszti Zs. 2007.

170

dául a most már évek óta hagyományként megrendezett „Mindenki karácsonya” műsora ad alkalmat erre. Emellett betlehemes találkozókon is szerepeltünk több alakalommal. Az utóbbi az, amit a reprezentatív jellegű rendezvényekhez sorolhatunk. Az előbbi, a falusi karácsonyi ünnepség mintegy pótolni hivatott a korábbi „házaló - köszöntő” funkciót. Ma már nem a betlehemesek járnak házról házra, hanem közönség érkezik egy speciális helyre, a kultúrházba, ahol színpadi körülmények között tekinthetik meg az ’előadást’. Megváltozott keretek között, elveszítve az intimebb, személyes jelleget, az otthon való várakozás izgalmát, ugyanakkor megőrizve az ünnepi időhöz való kapcsolódást. A következő lépés volt a mostanában népszerű falukönyv zenei fejezetének megírása, melynek anyagához igyekeztem felkutatni a helyi dallamokat. A kutatás eredményeképpen a betlehemesen kívül névnapköszöntéshez, valamint a lakodalmas szokásokhoz találtam helyi vagy általánosabban ismert, de itt is használatos dallamokat.84 A 9o-es évektől nemcsak Konyáron, hanem Hajdú-Biharban általánosan jellemző a hagyományőrző napok (arató nap, szüret, falunap) rendezése, ami ebben a formában inkább egy kirakat rendezvény, mintsem egy közösség saját ünnepe. Ugyanakkor ezek az alkalmak – szüret, aratás – mint munkához kapcsolódó szokások léteztek a hagyományos keretek között, korábbi leírásokban, illetve visszaemlékezések alapján van adat erre. A két utóbbi rendezvény – a falunap és a szüret – esetleg teremthet olyan hagyományokat, mely hosszabb távon a faluközösség (kulturális) identitásának is része lehet. A csoport tagjai részéről igény mutatkozik a közösségi programokra – közös névnapozás, farsangi bál, disznótor, kirándulás – ami a régi családi összejövetelek hangulatát idézi. A kórusmunka mellett ezért a csoport vezetősége törekszik arra, hogy a heti összejövetelek, próbák, fellépések, vagyis a szakmai munka mellett jusson idő a hagyományos értelemben Közös szórakozásra is. Nyíradonyi pávakör Nyíradony dinamikusan fejlődő település a Nyírségben, de szintén Debrecen vonzáskörzetébe is beletartozik. A Nyíradonyi Pávakör a konyári csoporthoz hasonló éneklő közösség. Hasonlóképpen törekednek a helyi hagyományok megtartására, felkutatására, népszerűsítésére. Felelevenítették a karácsonyi „Csillagozás” és betlehemes hagyományát. Ennek hatása, hogy iskolai dolgozatok készültek a szokással kapcsolatban, fiatalok mutattak érdeklődést a helyi szokások iránt, sőt próbálkoztak a szokás újraélesztésével. Tizennegyedik alkalommal rendezi meg a helyi Művelődési Ház a „Nyíradonyi Népzenei Találkozót”. Erre a találkozóra elsősorban Hajdú-Bihar megyéből érkeznek csoportok. Minden évben vannak azonban olyan meghívott, országosan ismert népzené84 Névnapköszöntő: „Éljen ő boldogul” (610. o.); Lakodalmas: „Gyere ki te vén boszorkány” (611. o.); „A nagy utcán végestelen végig” (612. o.), „Haragszik a pusztabíró” (613. o.), „Úgy tetszik, hogy jó helyen vagyunk itt” (613. o.)

171

szek, csoportok, akik mintegy mintát adhatnak előadásukkal a résztvevő csoportoknak. A szervezők különösen az utóbbi időben tudatosan is törekednek arra, hogy minden résztvevő csoport készüljön valamilyen téli időszakhoz kapcsolódó népszokással. Legtöbbször ez az adventhez, karácsonyhoz kapcsolódik, ugyanis a rendezvény hagyományosan kialakult időpontja december első hétvégéje. A rendezvényen résztvevő csoportok ez által tulajdonképpen egymást motiválják a hagyományaik újraélesztésében. Az hogy a szervezők is magukénak érzik a rendezvényt, valódi ünnepé teszi ezeket a találkozókat. A terem, újabban sportcsarnok berendezése, dekorációja, a csoportoknak átadott ajándékok már a közelgő ünnep hangulatát idézik. Fontos szerepe van a bensőséges, családias hangulat kialakításában a kultúrház igazgatónőjének is, aki az egész napos programot maga irányítja, konferálja. Az állandó programok – a közös vacsora, az élő népzenét játszó zenekar, a közös éneklés, a mulatság – is segítenek abban, hogy szerves részévé váljon a találkozó a megye kulturális hagyományainak, ezzel együtt a csoportok éves programjának is. A találkozó is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy jelentős Hajdú-Bihar megyében az aktívan működő népdalkörök, pávakörök száma. Az idősebb átlagéletkorú csoportok mellett feltűnik a fiatalabb korosztály is. De olyanra is gyakran láthatunk példát, hogy egy települést akár több csoport is képvisel. Motolla Egyesület – Debrecen Debrecenben működő szellemi és alkotó műhely, valamint táncház, ahol koncentráltan jelennek meg a népművészet különböző ágai. 1998 óta működik. Alapító tagjai olyan többnyire felsőfokú végzettséggel rendelkező értelmiségiek, akik munkájuk révén is kapcsolatban állnak a kultúrával, vagy fontosnak tartják a népi kultúra megtartását. Előzményei: • Varjúvár Egyesület, melynek tagjai egyetemista, főiskolás diákok, fiatal értelmiségiek. Az egyesület létrehozásának célja a rendszeres táncházak szervezése volt. A tánctanítás mellett énektanulás, kézműves foglakozások, és néprajzi előadások is szerves részét képezték az állandó programoknak. A nyári szünidőben rendszeresek voltak a táborozások. Emellett kirándulások, táncházon kívüli összejövetelek tették teljesebbé a programot. A táncházak során kialakult baráti kapcsolatok még ma is működnek. • Karácsony Sándor Kör - Debreceni Újkerti Nevelési Központban pedagógusokból, főként óvónőkből alakult kör. • KLTE művelődéstörténeti, néprajzi előadássorozatai, ahol művészettörténészek, néprajzosok, népzenészek, nyelvészek tartottak, tartanak előadásokat. Az előadássorozatokat látogató közönség jó része a táncházakban is gyakran előfordult. A Motolla Egyesület programjait egy meghatározott, állandó keretben alakítja ki. • Aprók tánca, játszóház: tánc, mese, népi játék, daltanítás, kézműves foglalkozások 172

• Táncház: egész évben egy település / vidék táncainak tanulása az alapoktól a teljes táncrendig • Előadások: kiállítás megnyitók, koncertek, beszélgetések, • Kiegészítő programok: kirándulások, disznótor Erre a vázra épül fel tudatosan az egész éves program, általában féléves előre tervezéssel. A hagyományos közösségek szervező logikáját megtartva alakítják éves programjukat az évszakok változásához igazítva, az év szakrális és profán ünnepi rendjének figyelembevételével. Ez a koncepció részben épít az évről évre állandó keretet biztosító ünnepekre, ugyanakkor változatos programot kínál, ezzel a változóra, a mindig aktuálisra is épít. A táncház közönsége: Egy-egy táncházban általában kb. 1oo fő jelenik meg. Ebből kb. 5o fő rendszeres résztvevője a programoknak Általában családosok járnak, vagy csak egyik, vagy mindkét szülő eljön, a táncházon kívüli programok szinte észrevétlenül erősítik azt a folyamatot, hogy baráti kapcsolatok alakulhatnak. Bár nem feltétlenül alakulnak szoros kapcsolatok, mégis kialakul az igény az ilyesfajta együttlétekre. A családos forma biztosítja több generáció együttes szórakozását, így valamelyest érvényesülhet a hagyományokba való belenevelődés - bár ennek valódi működése hosszabb távú folyamat. A szervezésbe, de főként megvalósításba a szervezők igyekeznek bevonni a közönséget, így az aktív részvétel által is egyfajta erősebb kötődés alakul ki. Külön vizsgálódást érdemelne az idejáró gyermekek kulturális identitásának, értékrendjének későbbi alakulása

KÖVETKEZTETÉSEK A bemutatott hagyományőrzési formák nemcsak önmagukban érdekesek, értékesek. Az eltelt időszakban több hagyományőrző csoport – így a Konyári Pávakör és a Nyíradonyi Pávakör is – kapott a meghívást Debrecenbe. Ezek az alkalmak nem pusztán a “szereplésre” korlátozódnak, hanem baráti együttlétet is jelentenek. A szokások nem színpadi körülmények között, hanem a nézőközönséggel egy térben egy “szinten”, testközelben mutatják be, így aktívabb a játszók és a közönség kapcsolata. A népi drámajáték így visszakerülhet “eredeti közegébe”. A mai világ az individuumokra helyezi a hangsúlyt, pedig ma sem nélkülözhetőek a fentebb bemutatott formákhoz hasonló ’megtartó’ közösségek, melyek keretet és tartalmat adhatnak egyszerre. Mert nemcsak az ember alapvető szükségletei tárulnak fel benne, hanem az ezek kielégítését célzó módszerek, eljárások, alkotások is. A néphagyomány a nép – sok-sok ember – évszázadok alatt megszerzett tapasztalatainak összessége. Ezek nélkül nincs élet, ezek hiánya miatt szenvedtek sérüléseket az emberek régen, és ezek nélkül ma sem élhetünk méltó, teljes életet. 173

IRODALOM 1. BARSI, E. (1995): Népi hagyományaink iskolai és amatőr színpadon. 2. DÓKA, K. (2007): Szabadidő – szórakozás – paraszti kultúra. In: Változó folklór. Folcloristica 10. 3. DÖMÖTÖR, T. (1964): Naptári ünnepek – népi színjátszás. Bp. 4. GESZTI, Zs. (2007): A tiszabökényi betlehemezés funkciói. In: Változó folklór. Folcloristica 10. 5. JUHÁSZ, E. (2002): Konyár zenei élete. In: Konyár falukönyve. Konyár 6. MIHÁLYFI, M. (1995): Veszprém megyei karácsonyi népszokások funkcionális ös�szehasonlító vizsgálata. Ethnographia CVI. (589-623) 7. SZALAY, S: (1976): Bevezetés. In: A szabadidő szociológiája. Tanulmányok.Szerk.: Falussy Béla Bp. (7-16) 8. VEREBÉLYI, K. (1998): Szokás In: A magyar folklór Szerk.: Voigt Vilmos Bp. (400439) 9. VITÁNYI, I (1976):A szabadidő-tevékenységek megoszlása és szerkezete. In: A szabadidő szociológiája. Tanulmányok. Szerk.: Falussy Béla, Bp. (7-16 A cikket lektorálta: Dr. Joób Árpád főiskolai docens, tanszékvezető, Nyíregyházi Főiskola, Ének-Zene Tanszék

174

JAUSZ BÉLA IGAZGATÓI TEVÉKENYSÉGE A DEBRECENI MAGYAR KIRÁLYI KÖZÉPISKOLAI TANÁRKÉPZŐ INTÉZET GYAKORLÓ GIMNÁZIUMÁBAN Vargáné Nagy Anikó főiskolai tanársegéd, PhD. hallgató

Debreceni Egyetem Gyermeknevelési és Felnőttképzési Kar, Gyermeknevelési Tanszék 4220 Hajdúböszörmény, Désány I. u. 1-9. [email protected]

BEVEZETÉS OTKA támogatással „A ’debreceni iskola’. Pedagógiai-tanárképzési irányzatok és képviselők történeti regionális összefüggésben” címmel folytatunk kutatást. A debreceni Egyetem és jogelődei neveléstudományi műhelyeit bemutató kutatási projekt célkitűzése, hogy ismertesse egy tudományos iskola műhelyteremtő munkáját. Azt a folyamatot, ahogyan az egyetemen a pedagógia oktatása és művelése iskolát teremtett. Kutatásunk részeként most a jogelőd Tisza István Tudományegyetem által a gyakorló tanárjelöltek számára szervezett gimnázium létrejöttének sikertörténetét, az intézmény pedagógiai ars poeticáját kívánjuk feltárni. A fő gondolatmenet azt a fajta pedagógiai kultúrát tárja fel, amely megalapozta a hatékony tudomány és sikeres iskola közötti kapcsolatot. Kutatásunk fókuszában egy olyan tanáregyéniség szakmai tevékenysége szerepel, aki pedagógusként és vezetőként is eredményesen és sikeresen közvetítette a hivatásával azonosuló pedagógus szerepét. A kutatáshoz felhasznált források a Hajdú-Bihar Megyei levéltárban megtalálható, az intézmény történtét hűen dokumentáló tanárkari jegyzőkönyvek, igazgatói feljegyzések, gimnáziumi évkönyvek. A gazdag forrásanyag még feltáratlan lehetőségeket biztosít, amellyel szélesíthetjük a kutatás horizontját. A kutatás alapjául szolgált még Jausz Béla naplója.

EREDMÉNYEK Jausz Béla 1936-ban lett megbízott igazgatója a Vallás és Közoktatási Minisztérium megbízásából az újonnan felállított gyakorló gimnáziumnak. A VKM36. 565 /1936. V. 1. ü. o. sz. rendelettel a Debreceni Magyar Királyi Középiskolai Tanárképző Intézet felterjesztése alapján alapította meg az intézet Gyakorló Gimnáziumát a Simonyi út 12. szám alatt, az egykori Stégmüller villában.85 Az iskola I. és V. osztállyal indult, majd nyolcosztályos gimnáziummá bővült. Az igazgatói megbízás nem véletlenül esett rá. A felkérést megelőzően Kisújszálláson volt gimnáziumi tanár és német nyelvi lektorként dolgozott a debreceni egyetemen. Személyében a gimnáziumok világát belülről jól átlátó, gazdag tapasztalatokkal rendel85 HBML VIII./53./a. 1. kötet 1936. IX. 19.

175

kező tanárt és nyelvi lektori gyakorlata révén a felsőoktatást, a hallgatókat és tanárjelölteket egyaránt kiválóan ismerő egyént választottak igazgatóvá. Jausz a megbízatásra úgy tekintett, mint egy különleges és fontos rendeltetésű intézmény élére állított felelős vezetői beosztásra. A fokozott feladatokat fokozott felelősséggel kívánta ellátni. Az iskola megalakulásának korai szakaszában Jausz Béla felkérte a Tudományegyetem akkori pedagógia professzorát dr. Mitrovics Gyulát és a Tanárképző Intézet elnökét dr. Pap Károlyt „… azon vezérelvek ismertetésére, amelyek szerint a gimnáziumnak, haladnia kell.”86 Jausz szándéka, hogy egy felülről létrehozott intézménynek a közös cél – a középiskolai tanárképzés – érdekében, „…az egységes pedagógiai szellemnek megalapozására”, együtt kell működnie az anyaintézménnyel.87 Ez az egyetemmel és a felsőbb szervekkel való hatékony együttműködés és az iskola későbbi eredményes munkája és elismertsége is hozzájárulhatott sikerességéhez. Az iskola színvonalának, korszerű szellemiségének, pedagógiai elhivatottságának a kialakítását tanárkollegáival együttműködve kívánta megvalósítani. Ő maga, személyesen, nagy gonddal válogatta ki a gimnáziumban dolgozó tanárokat. a tanerők kiválogatását, a testületi szellem kialakítását, a minőségi munkát felelősségteljes feladatnak tartotta. A vezetése alatt álló markáns pedagógusegyéniségek szakmájuk legkiválóbb ismerői voltak, kitűnő, jól felkészült szakemberek, akik hatékonyan képviselték a korszerű szellemet és színvonalat, amelynek érdekében együttműködtek az igazgatóval. Tudták, hogy a pedagógia ismerete nélkül nem lehet tanítani, a módszertani ismereteken túl fontos, hogy magukénak tudják a tanítás pedagógiáját és pszichológiáját. Egyetértettek abban, hogy csak a pedagógia illetékes a nevelés céljainak kitűzésében. Ebben az előremutató szellemben is megmutatkozik pedagógiai kultúrájuk. Jausz tanévnyitó beszédében leszögezte, hogy ő és tanártársai a tények, ismeretek puszta ismertetésén túl mit akarnak megvalósítani, mit tekintenek minden iskola tulajdonképpeni fő céljának. Számukra ez a nevelés. Jausz Béla visszaemlékezésében „új pedagógiánk kialakításának” nevezi a gimnázium szellemében érvényesülő tudatos pedagógiai hitvallást, amely szellemiséget a tantestület tagjai egységesen képviseltek. Nem „kirakat” iskolát kívánt igazgatni, amely megjegyzés ellen személyesen is tiltakozott88, sokkal inkább a nevelést hivatásul választó ars poeticája nyilvánult meg az általa igazgatott intézmény stílusában. Jausz az iskolára mint társadalomformáló tényezőre is tekintett, ahol a „tisztes hagyományok”89 ápolása is folyik, amely nélkül véleménye szerint nem lehet iskola. A gyakorló gimnázium alapvető tevékenységének tekintette a tanárjelöltek felkészítését a tanári hivatásra, ahogyan maga Jausz megfogalmazta az iskola kötelességét „… a magyar tanárnevelés tisztes céljainak szem előtt tartás”.90 Az intézmény ennek a számukra nemes feladatnak rendelte alá működését, és a gimnáziumban eltöltött gyakornoki időszak valódi, hasznos, gyakorlatias módszertani műhelynek bizonyult a jelöltek számára. 86 HBML VIII./53./a. 1. kötet 1937. XI. 19. 87 HBML VIII./53./a. 1. kötet 1937. XI. 19. 88 HBML VIII./53./a. 7. kötet 1943. április 8. 89 Kossuth Lajos Gyakorló Gimnázium, tanévnyitó beszéd 1958. 90 HBML VIII./53./a. 1. kötet 1937. február 16.

176

A tanárjelöltek bemutató tanításait elemző óra és önbírálat követte, amikor a vezető tanárok a tanári karral együtt rendkívüli pontossággal, az óra minden egyes mozzanatára kiterjedő részletességgel értékelték a látottakat. Jausz Béla gyakran fejtette ki nézetét a pedagógus pályáról, a pedagógussal szembeni elvárásokról. A pedagógus leglényegesebb vonásának saját, belső humanizmusából fakadóan az emberségességet tartotta. Ars poeticájaként vallotta, hogy „… szeretet és életközelség nélkül nincs tanítás és nevelés.”91 A pedagógus munkájában kiemelte a lélektani tudás fontosságát, a gyermeki psziché ismeretét. A tanári hivatást átgondolt és lélektani alapokra fektetett munkának tartotta. A nevelésbe vetett hitvallásából adódóan hangsúlyozta az érzelmi nevelés fontosságát az órákon. Tanárkollegáit arra ösztönözte, hogy tudományos tevékenységet végezzenek, tankönyveket írjanak és bíráljanak el, szakmai továbbképzéseken vegyenek részt. Jausz Béla eszményképe a tudós, művelt tanár, aki teret enged szellemi aktivitásának és valódi példakép a diákok számára. Miben rejlett a Jausz Béla által vezetett Gyakorló Gimnázium eredményessége, e „tisztes iskoláé”92, ahogyan ő maga nevezte? Mit tekinthetünk az iskola mai értelemben vett hozzáadott értékének? Elsőként kell megemlítenünk Jausz személyét, vezetési stílusát és pedagógiai kultúráját. Azt a példásan szigorú fegyelmet, amellyel vezette az intézményt. Azt a következetességet, amellyel körültekintően válogatta ki az iskola tanárait és gyűjtötte maga köré kora középiskolájának legkiválóbb pedagógusait. Azt a korszerű szellemet és színvonalat, amelyet a kitűnő tanári kar együttesen alakított ki, a humánus viselkedést, a pedagógia, a nevelés hangsúlyozását, a minőségi oktatást. Azt az igényes képzést, amellyel elit oktatást biztosított a tanulók számára. Azt az együttműködési készséget, amellyel az iskolában folyó munkát nyitottá tette a közvetlen felettes szervek (tanárképző intézet, egyetem, VKM) irányában. Azt az alázatosságot és hivatástudatot, amellyel a tanárjelöltek képzésére tekintett, és amely mentén műhelyként tekintett a Gyakorló gimnáziumra, mely kifelé és befelé is mintafunkciót látott el. Azt a személyéből adódó humanizmust, amelynek a tanulók nevelését tekintette. Személye meghatározó volt az iskola pedagógiai arculatának kialakításában. Maga Jausz Béla a gimnáziumi igazgatói korszakára való visszaemlékezésében úgy gondolja, hogy az iskola eredményességét mérhetné a tanulmányi eredményekben, a tanárjelöltek képzésében, abban, hogy számos jelölt kiemelkedő pedagógusi pályát futott be. Véleménye szerint azonban igazi eredmény az, hogy „… új pedagógiánk kialakításában … az intézet akkor volt tanári testületének mindegyik tagja legjobb tehetsége szerint vett részt.”93

91 HBML VIII./53./a. 1. k. 1936. november 19. 92 Kossuth Lajos Gyakorló Gimnázium, tanévnyitó beszéd, 1958. Kézirat 93 Életemről, munkámról… 549. p.

177

KÖVETKEZTETÉS Kutatásunk célja az volt, hogy dokumentumok alapján rekonstruáljuk Jausz Béla karizmatikus pedagógiai és vezetői tevékenységét. Felelevenítsük pedagógiai múltját és elveit az igazgatói feljegyzések tartalmi és strukturális elemzése révén. Az eredeti dokumentumokkal, forrásokkal alátámasztható kutatás során választ próbálunk adni arra, hogy egy klasszikus értelemben vett pedagógus személyiség, mint Jausz Béla hogyan volt képes egy elismert, sikeres iskolát létrehozni. A meghatározó dokumentumok elemzésén keresztül közelebb kerülhetünk a korszak mélyebb megértéséhez és szolgálhatunk tanulsággal napjaink olvasójának számára. Készült a Debreceni Egyetem nevelés- és művelődéstudományi doktori programja keretében.

IRODALOM 1. Jausz, B. (1963): Életemről, munkámról. Pedagógiai Szemle XIII. évfolyam. 6. szám 545-555. p. 2. Kossuth Lajos Gyakorló Gimnázium, Tanévnyitó beszéd 1958. Kézirat, DE Gyakorló Gimnázium Múzeuma Levéltári iratok: • A Debreceni Magyar Királyi Középiskolai Tanárképző Intézet Gyakorló Gimnáziumának Évkönyvei • VIII./53./a. Tantestület iratai • Tanárkari jegyzőkönyvek 1936-1944. • VIII./53./b. Igazgatósági ügyvitel iratai 1936-1944. A cikket lektorálta: Dr. Brezsnyánszky László egyetemi tanár, (Debreceni Egyetem Neveléstudományok Intézete)

178

MŰSZAKI, AGRÁR- ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYOK

NEHÉZFÉMEKKEL SZENNYEZETT TALAJOK STABILIZÁCIÓJA VÍZTISZTÍTÁSBÓL SZÁRMAZÓ CSAPADÉKOKKAL Barna Sándor1 – Anton Attila2 – Simon László1

Nyíregyházi Főiskola MMFK Tájgazdálkodási és Vidékfejlesztési Tanszék 4400 Nyíregyháza Kótaji u 9-11. E-mail: [email protected] 2 MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet, 1022 Budapest, Herman Ottó út 15. 1

ÖSSZEFOGLALÁS A talaj Magyarország kiemelkedő értékű – feltételesen megújítható – természeti erőforrása, amely egyben élettér és a mezőgazdaság legfontosabb termelőeszköze. A talajszennyezés részben természetes (geokémiai) okokra, részben emberi tevékenységek hatásaira vezethető vissza. Az antropogén hatásokra bekövetkező szennyeződéssel a talaj ökológiai funkciói (biomassza termelés, szűrő, kiegyenlítő, átalakító és raktározó szerep) nagymértékben károsodhatnak. A szennyezett területek rekultiválása során a szennyezett földtani közeg esetében nem elsődleges cél az eredeti állapot helyreállítása, hanem a legtöbb esetben elegendő a kockázatot jelentő szennyezőanyag kivonása a biogeokémiai körforgásból. Ezen eljárások közé tartozik a talajtisztítás in situ eljárásai közül a kémiai stabilizálás. A stabilizáció során a talajban geokémiailag stabil ásványi fázisok jönnek létre, ezáltal a talajok nehézfémtartalmának mobilitása, növények általi felvehető képessége jelentősen csökken. Laboratóriumi talajinkubációs modellkísérletben vizsgáltuk az ivóvíztisztítás melléktermékeként keletkező vas- és mangántartalmú csapadék komplexek alkalmasságát a nehézfémek stabilizálására. A színesfémbányászat következtében szennyeződött modelltalajokhoz, melyek Gyöngyösorosziból származtak, 2 és 5 tömegszázalékban adtunk stabilizálószert, majd mértük a különböző előkészítési eljárásokkal kioldható fémfrakciókat, ezáltal a fémek mozgékonyságát és biológiai hozzáférhetőségét is. A víztisztításból származó csapadékok hatékonyan csökkentették a talajokban a növények számára ionos formában jelenlévő és mobilizálható nehézfémtartalmat.

BEVEZETÉS A kémiai stabilizációra használható adalékok hatékonysága nagyban különbözik egymástól, és csak igen kevés adat áll rendelkezésre a tiszta modellkísérletben történő vizsgálatukra vonatkozóan. Talajnál az immobilizáció nem mindig jár a szennyezőanyag eltávolításával, de a környezeti kockázat lényegesen lecsökkenthető: a továbbterjedés valószínűsége redukálódik, és a biológiai hozzáférhetetlenség eredményeképpen a negatív élettani hatás kifejtése lehetetlenné válik. A remediáció során alkalmazható stabili181

záló szerek számos típusával folytattak már laboratóriumi kísérleteket. Korábbi vizsgálatok kimutatták, hogy a lignit, a pernye, a hamu, a humuszanyagok és az agyagásványok, illetve néhány szerves anyag (pl. komposzt) jó hatásfokkal adszorbeálják a szen�nyezőanyagokat (UZINGER ET AL., 2008, BERTI ET AL., 1998, SIMON, 2005). A talajba kevert porózus anyagok, mint például a pernyéből előállított szintetikus zeolit, a bentonitok immobilizálják a szennyezőanyagokat, azáltal, hogy növelik adszorpciójukat. TERZANO ET AL. (2005) szerint a pernye önmagában is jó stabilizálószer (DERMATAS és MENG, 2003), mely egyúttal javítja a talaj pufferkapacitását is. A kommunális szennyvíziszapnak a szennyezett talajba megfelelő arányban történő bekeverése is csökkentheti a nehézfémek mobilizációját (THEODORATOS, 2000; SIMON, 2005), és pozitív hatása lehet a termesztett növények fejlődésére is. Stabilizáló szerként rossz minőségű MgO-ot alkalmazott GARCÍA ET AL. (2004). Eredményeik rámutattak arra, hogy a MgO nem csupán eltolja a pH-t lúgos irányba, csökkentve ezzel a fémek mobilitását, hanem reakcióközeget is biztosít, ami megakadályozza a fémek további visszaoldódását. BERTI (2000) kutatásai alapján a vas- és mangánhidroxid csapadék és a nyersfoszfát is megfelelő lehet a nehézfémekkel szennyezett talajok stabilizálására. A lignit szén- és humusztartalmából eredően, a nehézfémek szorpcióval vagy komplexképződéssel történő immobilizálásra képes. Az alginit mikro- és makroelemekben rendkívül gazdag, 25-30% szerves anyaggal bír, mésztartalma 15% körüli. Stabilizáló hatása a lignithez hasonlóan humusztartalmából (komplexképző hatás), és enyhén lúgos kémhatásából ered. A mészhidrát szintén lúgos kémhatású anyag, amely hatására a pH eltolódása miatt a fémek a kolloidok felszínén megkötődnek, vagy oldhatatlan fém-hidroxidokká alakulnak át (FEIGL, 2005).

ANYAG ÉS MÓDSZER A víztisztítás során hulladékként keletkező csapadékok stabilizációra való alkalmasságának vizsgálatához a MTA TAKI laboratóriumában beállított talajinkubációs modellkísérletben a következő kérdésekre kerestünk választ: • Víztisztításból származó csapadékok alkalmazhatók-e nehézfémekkel szennyezett talajok kémiai stabilizációjára? • A stabilizáció hatására csökken-e, ha igen milyen mértékben, a szennyezett talajok mobilizálható nehézfémtartalma? Az víztisztításból eredő, a csepeli és a ráckevei vízműből származó, csapadékok különféle kivonószerekben mért elemtartalmát az 1. táblázat szemlélteti.

182

Adalékok Csapadék-Csepel [mg/kg]

Csapadék-Ráckeve [mg/kg]

Kivonat

Cd

Cu

Pb

Zn

pH

királyvíz

2,19

371

7,82

142

-

vizes


7



8,05

acetátos





7,35 -

LE

1,03

121

0,56

41,2

királyvíz

1,21

115

14,6

51,4

-

vizes





7,75

acetátos





6,53

LE

0,4146

39,6

0,419

13,7

-

1. táblázat A stabilizálószerek különféle kivonatokban mért nehézfémtartalma

A kísérletben kezelt modelltalajok a Gyöngyösorosziban található felhagyott színesfémérc bánya melletti Toka-patak öntésterületéről (minta jele: TOKA) származtak. (12. ábra)

1. ábra Mintavételi hely elhelyezkedése (EOV X: 275.330; Y: 713.980)

A vizsgált terület talajféleségét tekintve öntéstalaj, a terített üledék a Toka-patak vízgyűjtőjén található talajokból, a bányászati hányókból valamint a bányavízből származik. Alaptulajdonságait a 2. táblázatban mutatjuk be (2. táblázat).

183

2. ábra Mintavételi hely Vizsgálat

Mérési eredmény

pH (KCl)

6,43

Kötöttség (KA)

43

Vízoldható összes só [m/m%]

0,141

Humusz %

3,158

P2O5 [mg/kg]

246,0

Magnéziumtartalom [mg/kg]

265,0

Káliumtartalom [mg/kg]

393,5

Nátriumtartalom [mg/kg]

27,0

2. táblázat Modelltalaj alapjellemzői

A szennyezőelemek koncentrációja függ a talajszennyezések meghatározására alkalmazott minta-előkészítési eljárástól, ezért az eltérő kötésű vegyületformák megfelelő jellemzéséhez 4 - környezetvédelmi analitikai szempontból jelentős - kivonási eljárást alkalmaztunk: • királyvizes kivonat (MSZ 21470-50:1998). • Lakanen-Erviö pufferes kivonat (ecetsav+EDTA, MSZ 20135:1999, LAKANEN és ERVIÖ, 1971) • acetát pufferes kivonat (4,5 pH-jú ecetsavoldat, MSZ 21978-9:1998) • desztillált vizes kivonat (MSZ 21978-9:1998) A modelltalajokhoz 2% és 5% m/m%-ban adtunk a potenciális stabilizáló szerből. Az inkubációs idő 45 nap volt. Az inkubációs idő alatt a hőmérsékletet 25 0C-on a nedvességtartalmat a szántóföldi vízkapacitás 60 %-án tartottuk. A kivonási eljárás után ICP plazmaemissziós spektrometriával (MSZ 21978-9:1985 szerint) határoztuk meg a modelltalajok nehézfémtartalmát az MTA TAKI budapesti laboratóriumában. 184

A 3. táblázatban mutatjuk be a Gyöngyösorosziból származó talaj különféle kivonatokban mért elemtartalmát. Mértékegység

Összes elemtartalom

Cd

királyvíz

mg/kg

119218

Lakanen-Erviö puffer

mg/kg

1108

acetát puffer

μg/kg

deszt.víz

μg/kg

Kivonószer

Cu

Pb

Zn

22,3

365

1670

4393

6,13

51,4

564

1112

23228

265

76,1

694

24405

75,1

2,08

9,90


165

3. táblázat. A szennyezett talaj elemtartalma különféle kivonatokban

A kapott vizsgálati eredmények statisztikai kiértékelése az SPSS programcsomag segítségével variancia-analízis Tukey b-teszttel történt.

EREDMÉNYEK A kémiai stabilizálás alapjául szolgáló kémiai reakciók a szennyezőanyagtól függően sokfélék lehetnek, a stabilizációs folyamatot „fekete dobozként” vizsgálva, és csak az eredményre koncentrálva, a végső következtetést az lehet, hogy a talajban a szennyezőanyag és az adalék között lejátszódó kémiai reakció eredményeképpen hogyan csökkent a szennyezőanyag mozgékonysága, vízoldhatósága, biológiai hozzáférhetősége. A talaj összes fémtartalmának csak egy kis része mobilis, illetve hozzáférhető a növények számára, ezért a kezelt talajokból meghatározásra kerültek a különböző mobilitású nehézfémfrakciók. A királyvizes kioldás az összes fémtartalmat, a LE-pufferes kivonat a középtávon felszabaduló és a növények számára felvehető frakciót, az acetátos kivonat a növények számára közvetlenül felvehető-, a desztillált vizes kioldás a legmobilisabb, nehézfémtartalmat határozza meg. A 3. ábrán láthatók a szennyezett talajban a kezelések hatására bekövetkező mobilizálható nehézfémtartalom változások (Lakanen-Erviö puffert használva kivonószerként).

185

3. ábra Nehézfémtartalom változása a víztisztítási csapadékokkal történt stabilizáció hatására Lakanen-Erviö kivonatban

Stabilizálószer Ráckevei

Csepeli

Kezelés

Cd

Cu

Pb

Zn

Kontroll

4,90a

65,5a

198a

618a

2 %-os kezelés

4,79a

64,9a

188ab

610a

5 %-os kezelés

4,79a

66,9a

183b

594a

Kontroll

4,90a

65,5a

198a

618a

2 %-os kezelés

4,86a

68,7a

190ab

603a

5 %-os kezelés

4,88a

76,0a

183b

601a

4. táblázat. A varianciaanalízis eredménye a talaj nehézfém-tartamára vonatkozóan Lakanen-Erviö kivonat esetében Az eltérő betűindexet kapott oszlopok értékei szignifikánsan különböznek egymástól (P<0,05).

Az LE kivonatokban a nehézfémtartalom-csökkenés nem volt annyira egyértelmű, de a réztartalmat leszámítva a csökkenés trendje itt is megfigyelhető volt (3. ábra). A Lakanen-Erviö pufferes kivonatból végzett mérési eredményekből látható, hogy az adalékanyag a talajoknak a növények által potenciálisan felvehető nehézfémtartalom elemei közül a legnagyobb koncentrációcsökkenést az ólom és cink esetében értünk el, 186

a többi esetben csökkenés nem vagy csak kismértékben volt mérhető, illetve a csökkenés nem volt statisztikailag bizonyítható. A Lakanen-Erviö kivonatoknál mindkét stabilizáló szer esetében csak az ólom esetében mutatható ki, hogy a mobilizálható nehézfémtartalom-csökkenés statisztikailag is szignifikáns. (4. táblázat) A 4. ábrán mutatjuk be a szennyezett területről származó talajminta mobilizálható nehézfémtartalmának változását a különböző mennyiségű adalékanyagok hatására (acetátos kivonat).

4. ábra Nehézfémtartalom változása a víztisztítási csapadékokkal történt stabilizáció hatására ammónium-acetátos kivonatban Stabilizálószer Ráckevei

Csepeli

Kezelés

Cd

Cu

Pb

Zn

Kontroll

137a

120a

101a

21395a

2 %-os kezelés

115b

95,4ab

81,6a

19693b

5 %-os kezelés

86,8c

78,5b

88,3a

16776c

Kontroll

137a

120a

101a

21395a

2 %-os kezelés

111b

69,7b

27,2b

17020b

5 %-os kezelés

74,6c

31,0c

10,3b

9836c

5. táblázat. A varianciaanalízis eredménye a talaj nehézfémtartamára vonatkozóan acetátos kivonat esetében Az eltérő betűindexet kapott oszlopok értékei szignifikánsan különböznek egymástól (P<0,05).

187

Az acetát pufferes kivonatból végzett elemvizsgálatok alapján megállapíthatjuk, hogy a vizsgálatba bevont stabilizálószerek jelentős mértékben csökkentették a talajokban a növények számára ionos formában felvehető és mobilizálható nehézfémtartalmat. A kijuttatott adalékanyag által okozott csökkenés csak az ólom esetében nem volt statisztikailag szignifikáns. A statisztikai elemzés alapján megállapíthatjuk, hogy az 5 %-os kezelés hatása – az ólomot leszámítva – szignifikánsan különbözött a 2 %-os kezelés hatásától, tehát a nagyobb mennyiségben alkalmazott stabilizálószer a nehézfémek mobilitását statisztikailag is bizonyítható módon jobban csökkentette. A desztillált vizes kioldás a legmobilisabb, kimosódó nehézfémtartalom mérésére alkalmas. A vízoldható nehézfém-koncentráció tekintetében a desztillált vizes kioldás kis hatásfoka miatt az ólomtartalom mind a kontroll minta, mind a kezelt minták tekintetében kimutatási határérték alatt volt, ezért az ólomkoncentráció változása nem követhető nyomon a vizes kivonatban.

5. ábra Nehézfémtartalom változása a víztisztítási csapadékokkal történt stabilizáció hatására desztillált vizes kivonatban

188

Stabilizálószer Ráckevei

Csepeli

Kezelés

Cd

Cu

Zn

Kontroll

1,40a

53,7 a

171 a

2 %-os kezelés

1,00 a

31,3 a

98,0 a

5 %-os kezelés

0,53 a

24,4 a

76,1 a 171 a

Kontroll

1,40 a

53,7 a

2 %-os kezelés

2,50 a

46,0 a

114 a

5 %-os kezelés

0,77 a

27,3 a

68,8 a

6. táblázat. A varianciaanalízis eredménye a talaj nehézfémtartamára vonatkozóan desztillált vizes kivonat esetében Az eltérő betűindexet kapott oszlopok értékei szignifikánsan különböznek egymástól (P<0,05).

Mint ahogyan az 5. ábra is mutatja réz- és cinkkoncentráció tekintetében a csökkenés trendje jól látható, de a vizsgálati eredmények nagy szórása miatt a csökkenés statisztikailag nem szignifikáns. A kadmiumtartalom esetében a csökkenés trendje nem egyértelműen bizonyítható.

KÖVETKEZTETÉSEK A nehézfémmel szennyezett talajok veszélyességét (transzport lehetősége táplálékláncba, környezetbe) a természetben is lezajló oldódási folyamatokhoz a leginkább hasonlító acetát pufferes és Lakanen-Erviö kivonási eljárások, valamint a desztillált vizes kioldás eredményeként kapott kivonatok elemtartalma alapján ítélhetjük meg, ezáltal jellemezhető a kémiai stabilizáció hatékonysága is. A víztisztítási csapadékokkal kezelt modelltalaj mobilizálható nehézfémtartalma csökkent. Az acetát pufferes kivonatban végzett elemvizsgálatok alapján megállapíthatjuk, hogy a vizsgálatba bevont stabilizálószerek jelentősen csökkentették a talajokban a növények számára ionos formában felvehető és mobilizálható nehézfémtartalmat. A Lakanen-Erviö pufferes kivonatból végzett mérésekből látható, hogy a víztisztításból származó adalékanyagok a talajoknak a növények által potenciálisan felvehető nehézfémtartalmát jelentősen nem változtatták meg, vagy csak kismértékű csökkenés volt tapasztalható. A Lakanen-Erviö eljárással kivont nehézfémtartalom esetében a 2 és 5%-ban adagolt stabilizálószer hatása között szignifikáns különbség nem volt bizonyítható. Acetát-pufferes kivonatok esetén, ahol statisztikailag is bizonyítható volt a nehézfémtartalom (Cd és Zn) mobilitásának csökkenése, az 5 tömegszázalékban kijuttatott stabilizálószerrel jóval kedvezőbb eredményeket értünk el, mint a 2 %-os kezeléssel. A vízoldható nehézfémtartalom esetében arra a következtetésre jutottunk, hogy a vizsgálatba vont csapadékok a legmobilisabb nehézfém-frakciót nagy arányban stabil 189

vízoldhatatlan fázisba vitték, tehát azok mobilitása jelentős mértékben csökkent, azonban az eredményeket statisztikailag nem tudtuk igazolni. Az EDTA-t tartalmazó Lakanen-Erviö oldat erősebb kivonószer az acetátnál, valamint az eredmények alapján látható, hogy a különböző extraháló-szerek esetében jelentős csökkenés volt tapasztalható a cink és az ólom esetében is, ezért feltételezhető, hogy a víztisztításból származó csapadékok hatékony stabilizáló szerek lehetnek a cink és ólomszennyezés mobilitásának csökkentésére.

IRODALOM 1. BERTI, W.R., S.C. Cunningham and E.M. Cooper: (1998): Case studies in the field – in-place inactivation and phytorestoration of Pb-containated sites. In: J. Vangronsveld, and S.C. Cunningham (eds.) Metal Contaminated Soils: In Situ Inactivation and Phytorestoration. Springer-Verlag, Berlin, Heidelberg. pp. 235-248. 2. BERTI, W.R., and S.C. CUNNINGHAM: (2000): Phytostabilization of metals. In: I. Raskin and B.D. Ensley (eds.) Phytoremediation of toxic metals: using plants to clean up the environment. John Wiley and Sons, Inc. New York. pp. 71-88. 3. DERMATAS, D., MENG, X., (2003): Utilization of fly ash for stabilization/ solidification of heavy metal contaminated soils. Engineering Geology 70. 377-394.p. 4. FEIGL, V. et al. (2006): Fémmel szennyezett területek integrált kémiai és fitostabilizációja. Siófoki Országos Környezetvédelmi Konferencia és Szakkiállítás, 2006. szept. 19-21.p. 5. GARCÍA, M. A.,et al. (2004): Low-grade MgO used to stabilize heavy metals in highly contaminated soils. Chemosphere 56. 481-491.p. 6. LAKANEN E., R. ERVIÖ. (1971): A comparison of eight extractants for determination of plant available micronutrients in soil. Acta Agronomica Fennica 123. 23-232.p. 7. SIMON, L. (2005): Stabilization of metals in acidic mine spoil with amendments and red fescue (Festuca rubra L.) growth. Environmental Geochemistry and Health 27. 289-300.p. 8. TERZANO, R. et al. (2005): Zeolite synthesis from pre-treated coal fly ash in persence of soil as a tool for soil remediation, Applied Clay Science 29. 99-110.p. 9. THEODORATOS, P., et al. (2000): The use of municipal sewage sludge for the stabilization of soil contaminated by mining activites, Journal of Hazardous Materials B77. 177-191.p. 10. UZINGER, N et al. (2008): Chemical stabilization of heavy metals on contaminated soils by lignite. Cereal Research Communication 36. 1911-1914.p. A cikket lektorálta: Dr. habil Simon László egyetemi tanár, tanszékvezető, Nyíregyházi Főiskola, Tájgazdálkodási és Vidékfejlesztési Tanszék

190

TALAJMŰVELÉSI MÓDOK HATÁSA A SZŐLŐ GYOMNÖVÉNYZETÉRE Szabó Miklós – Szabó Béla – Németh Imre főiskolai adjunktus, PhD. hallgató

Nyíregyházi Főiskola, Műszaki és Mezőgazdasági Főiskolai Kar, Tájgazdálkodási és Vidékfejlesztési Tanszék, 4400 Nyíregyháza, Kótaji u. 9-11. E-mail: [email protected]

ÖSSZEFOGLALÁS Napjainkban egyre inkább változnak a szőlő talajművelésével kapcsolatos elképzelések. A régen a felület teljes gyommentesítését irányozták elő és akár totális gyomirtást is alkalmaztak ennek a célnak az elérése érdekében. Az utóbbi években terjedt el az a felfogás, hogy nem a teljes elpusztításra kell törekednünk, hanem a károsítási szint alatt tartsuk a gyomállományt. Ma már a gyomirtás szó helyet egyre inkább a gyomszabályozás kifejezést használjuk, ami az egész gondolkodási módot jól kifejezi. A gyomszabályozásnál tehát nem csak a hatékony gyomirtás, hanem a kis környezeti terhelés és veszélyt nem okozó fajok védelme jelenik meg. Szőlőültetvényekben és természetvédelmi területeken folytatott gazdálkodásnál fontos a területek kémiai terhelésének csökkentése. Az ilyen területeken lényeges, hogy olyan gyomszabályozási módszert válasszunk, aminek kicsi a hatása a természetvédelmi területekre. Ilyen szélesebb körben is alkalmazható eljárás lehet a sorok, sorközök természetes anyagokkal való takarása, melyet bizonyos esetekben mulcsozásnak is neveznek. Bár a módszer nem ismeretlen a hazai szakemberek előtt, de a gyakorlati szőlőtermesztésben mostanáig nagyobb területeken nem terjedt el. A cikkben különböző talajművelési módszerek gyomnövényzetre gyakorolt hatást, valamint előnyös és hátrányos tulajdonságait próbálom meg összefoglalni irodalmi adatok alapján. Az elemzést követően arra próbálok rámutatni, hogy miért is van létjogosultsága a talajtakarásos talajművelésnek gyomszabályozási módszerként hazánkban.

BEVEZETÉS Korunkban egyre nagyobb igény mutatkozik azoknak a termesztés technológiai elemeknek a fejlesztésére, melyek a lehető legkisebb környezeti terheléssel járnak. A szőlőtermesztés esetében a művelés egyik lényeges eleme a sorok és a sorközök kultur állapotban tartása. A sorok és sorközök művelésének nem csak gyomszabályozási vonatkozásai vannak, hanem sokféleképpen hat a szőlő fejlődésre és minőségére egyaránt (Kajati I. et al., 1997). Több éve folytatunk vizsgálatokat a szőlő talajművelési módszerek gyomszabályozási hatásának felmérésvel kapcsolatban. A téma kiválasztáskor a következő kérdések meg191

válaszolására keresetünk választ. Alapvető cél kitűzésünk volt, olyan alkalmazható alternatív gyomszabályozási módszer vagy módszerek kiválasztása, mely hatékonyságán kívül, gazdaságosak és környezetkímélőek. A mechanikai és vegyszeres talajművelésen kívül számos módszert vizsgáltak és vizsgálnak jelenleg a világon, de viszonylag kevés foglakozik ezeknek a módszereknek a gyomszabályozási hatékonyságával. A legtöbb vizsgálat a talajerózió csökkentés, talajnedvesség megőrzés, talajéletre gyakorolt hatás és a szőlő növekedésének erősségével kapcsolatban értékeli ezeket a módszereket. Ezeknek az ismeretében tehát a talajművelést, csak komplex módon értékelhetjük, ahol minden előnyös és hátrányos tulajdonságát egyszerre kell figyelembe vennünk. A szőlő gyomszabályozását sokféleképpen oldhatjuk meg, ami magába foglalja a mechanikai művelést, a vegyszeres gyomirtást, a gyepesítést, a talajtakarásos művelést, valamint ezeknek kombinált alkalmazásaként megjelenő integrált talajművelést. Az egyes módszerek alkalmazásának lehetséges hatásait a következőkben fogom bemutatni, ahol általános és gyomszabályozási hatásokat elemzek az irodalmi adatok alapján. Mechanikai talajművelés A mechanikai művelés a legrégebben használt gyomszabályozási lehetőség. Előnye a könnyű nagy szakértelmet nem igénylő kivitelezés. Hátrányaként említhető a viszonylag magas kézimunkaerő igény (sorok kezelése), a talaj felsőrétegének kiszáradása és a talajbiológiai tevékenységének lecsökkenése. A kivitelezésben problémát okoz még az évi többszöri műveléshatására kialakuló talajtömörödés (Németh, 1995). A kezelésnél fontos, hogy a fiatal gyomok ellen irányuljon (Reisinger, 1997). Az időjárás miatt sokszor késve végezhető el, aminek eredményeként gyors elgyomosodás alakulhat ki (Németh, 1994). A mechanikailag művelt területeken főként a magról kelő gyomok dominálnak (Bodrogközy, 1959), de az évelő fajok megjelenésével is számolhatunk a telepítés után 5-6 évtől kezdődően (Németh, 1990). Közismert tény, hogy az erőteljes mechanikai művelés hatására a gyomfajok száma csökken (Felföldy, 1942). Előnyök: • elmarad a talaj herbicidterhelése, • alacsony a költsége és teljes mértékben gépesíthető, • a talaj felső része gyorsabban melegszik fel a művelés hatására • az integrált és biológiailag termelő üzemek legfontosabb talajápolási módja. Hátrányok: • a sorközművelő eszközök használatának hatására a tőkehiány növekszik, • a vegetáció alatt 5-6 alkalommal végezünk talajművelést tömöríti a talajt, • a gyakori művelés hatására csökken a talajban biológiai élet és jelentős nedvesség vesztéssel jár, 192

• előfordulhat a tőkék sérülése (ez a fás részeket károsító gombáknak kaput nyithat). Vegyszeres gyomirtás A vegyszeres gyomirtás a szakma általános véleménye szerint soha nem lehet teljes totális felületkezelés, mert ez jelentős kárt okoz a terület található természetes növénytársulásban. A herbicidek célirányos és integrált használatához hozzátartozik a kezelt terület gyomflórájának ismerete. A gyomirtó szert az adott növényekre és területre jellemző veszélyes gyomok ellen célirányosan kell alkalmazni. A kezelések főként a sorokra és problémát jelentő gyomfoltokra irányul (Reisinger, 1997). A vegyszeres kezelések esetében figyelembe kell vennünk a gyomösszetételen kívül több tényezőt, aminek ismerete elengedhetetlen a hatékony és a szőlőt nem károsító kezeléshez. Az első az alkalmazott művelésmód. Vegyszeres gyomirtást vegetációs időszakban csak 4 évnél idősebb legalább 60 cm törzs magasságú kordonművelésű tőkéknél alkalmazhatunk. A gyomirtást megelőzően minden esetben végezzük el a törzsön található hajtások eltávolítását, mert ezeken keresztül a gyomirtó szer könnyen felszívódhat. Amennyiben tavaszi talajra kijutatott alapkezelést szeretnénk alkalmazni, akkor minden esetben szerves anyag mentes aprómorzsás szerkezetű talajt kell biztosítanunk a kijutatáshoz, mert a növényi maradványok megkötik és hatástalanítják a gyomirtószert. A talajon keresztül ható herbicidek esetében legyünk figyelemmel a talaj humusztartalmára, mert ha az túl alacsony akkor hatékonysági problémák léphetnek fel. A vegetációban használt kezeléseknél mindenesetben terelőlemezzel ellátott szórófejeket használjunk és ügyeljünk, hogy a gyomirtó szer ne juthasson a szőlő levelére, mert az fitotoxikus tüneteket okoz. Ilyen tünetek alakulhatnak ki a glifozát és hormon hatású hatóanyagok elsodródás esetén (Mihály -Németh, 2002). A fiatal ültetvényekben csak a magról kelő gyomokat lehet jól irtani a herbicides kezeléssel. A 4 éves korig tartó időszakban csak talaon keresztül ható herbicidek használta engedélyezett (Németh, 1977). A vegyszeres gyomirtás jelentősen megváltoztatja a gyomflórát a kezelt területeken, mert az alkalmazott herbicidekre érzékeny fajok vis�szaszorulnak a toleráns vagy rezisztens fajok pedig egyoldalú szerhasználat esetén felszaporodhatnak (Hegedűs, 1966). Az erős szelekciós nyomás hatására általában az évelő és ellenálló fajok felszaporodása alakul ki (Convolvulus arvensis, Cirsium arvense, Elymus repens, Conyza canadensis stb) (Németh, 1977). A vegyszeres gyomirtás hatására a T1-es gyomfajok jelentősen visszaszorulnak és általában csak a késő őszi és kora tavaszi kezeletlen időszakokban találkozhatunk velük. (Újvárosi, 1971). Előnyök: • nagy területteljesítmény, • alacsony költségráfordítás, • a gyomok gyors növekedésszabályozása (növekedésgátlás, vagy irtás), • jó hatásfok (a hatóanyag és a növényállomány függvényében), • lehetséges a szelektív védekezés (pl. az apró szulák Convolvulus arvensis ellen). 193

Hátrányok: • a hasznos élő szervezetek életterét károsítják, • csökken a növény fajok száma, • egyes herbicidek károsítják magukat a hasznos élő szervezeteket. Takarónövényes talajművelés A gyepesítéssel kapcsolatban eltérő véleményeket kell ütköztetnünk ahhoz, hogy értékelni tudjuk a módszer jelentősségét. A takarónövényes talajápolás Magyarországon csak bizonyos megkötések mellett alkalmazható. A területen tenyészidőszakban legalább 250-300 mm csapadék szükséges és a talaj humusztartalmának 1,5-2 % körülinek kell lenni, hogy minden második sorközt füvesíteni tudjuk (Zanthay, 2000). A sorközök füvesítése jelentős elönyökkel jár, mert többek között a különböző növényvédelmi munkákat csapadékos időszakban megfelelő időben el tudjuk végezni. Amiért nem igazán leterjedt hazánkban az alkalmazása, hogy a nyári vízhiányos időszakban nagymértékű tápanyag és víz konkurenciát jelent a takarónövény a szőlő számára (Varga, 1977). Köztes megoldásként megemlíthető z időszakos takarás, amikor a rozsot, mint takarónövény használatnak(főként homokterületeken elterjedt el). A téli talajerózió elleni védelemben nagyon lényeges szerepe van és nyáron nem jelent víz és tápanyag konkurenciát a szőlőnek, mert a rozst szárba induláskor a talajba dolgozzák Hátrányként említhető a talajművelési módszernek meg, hogy a füvesítés többlet költséggel jár és takarónövény versenyez a szőlővel (Hartingsveldt, 1992). A keverékekből kialakított takarónövényes művelés általában minimálisra csökkenti a gyomfajok számát, mert a beállt fűkeverék az első években gyom elnyomo hatással rendelkezik (Mikulás, 2000). Csak a nyírást tűrő gyomfajok maradnak meg a társulásban, mert az évi többszöri kaszálást általában nem bírják a T életformájú gyomok (Reisinger, 1997). Nyírással kialakított természetes vegetációban az évelő gyökér és szártarackosok elszaporodhatnak (Taraxacum officinale, Elymus repens, Cynodon dactylon stb.), ami jelentős konkurenciát a szőlő számára (Kiss, 1964). A füvesített területeken megjelenő kikopott foltokban a taposást jól bíró és talajfelszínen elterülő egy éves gyomok veszik át a vetett vegetáció helyét (Polygonum spp.; Stellaria media). Előnyök: • a gépek kevésbé rontják a talaj szerkezetet, • esős időben is lehet gépi munkát végezni, • megakadályozza a talaj- és tápanyagelmosódást, • minimális a tőke- és gyökérkárosítás, • a talaj mikroorganizmusok fejlődése akadálytalanul, zavartalanul folyik, • a takarónövény zúzásával a humusz állandóan pótlódik, • a csapadék jobban felszívódik, mivel nincs vízlefolyás, • a pillangós növényi maradványok által még plusz N is kerül a talajba. 194

Hátrányok: • vízkonkurenciát jelent, • megváltoztatja a mikroklímát, • fokozza a fagyveszélyt, • plusz tápanyagot igényel, • zöldfelület kialakításának plusz költsége van. Talajtakarásos talajművelés A különböző talajtakaró anyagok használatának szintén számos előnye és hátránya van, de ezeknek a megítélése sem olyan egyszerű. A talajtakarásra több anyagféleség használható. Ilyenek a szalma, a különböző fakérgek, feketefólia és az úgynevezett növényi maradványok (pl: nád, lekaszált gyomok stb.). A legjobban alkalmazható és legtöbbet vizsgált anyag a szalma, a mulcs és a nád. Mulcs alatt a sorközben lekaszált természetes társulást értjük (Németh, 2000). A kezelt területeken a talaj jobban megőrzi a vízkészletet, lelassítja erősebb esőzésekkor a csapadék elfolyását, kiegyenlítettebb talajhőmérsékletet biztosít és a gyomosodást nagymértékben csökkenti. Lehetőséget nyújt a mezőgazdasági melléktermékek felhasználására és a nagyobb tavak mellett folyamatosan problémát jelentő nád felhasználásra. Hátrányaként említhető a költsége, mely legtöbb esetben a szállítás miatt nagyon magas, nehézkes kijutatás és egyes esetekben a rágcsálok felszaporodása (Niggli et al.,1990). A szőlő gyomfajainak ismerete fontos ahhoz, hogy a megfelelő védekezési módszert tudjunk választani. A gyomfajok elsősorban víz- és tápanyag elvonásukkal okoznak gondot a szőlőben. Az elgyomosodott ültetvények esetében a megváltozott mikroklíma hatására szaporodhatnak el az egyes kártevők és gombabetegségek (Újvárosi, 1973). A takarásos művelés jelentősen lecsökkenti a fajok számát, mert az alkalmazott takaróanyagon keresztül a gyomfajok jelentős része nem tud áttörni. (Mihály-Németh, 2000). A fiatal ültetvényekben csak néhány agresszívabb egy éves faj jelenik meg (Chenopodium album, Amaranthus spp., Echinochloa crus-galli, Setaria spp.)(Németh és mtsai, 2004) A használt takaróanyag (szalma, nád, trágya) hatással lehet a terület gyomfaj összetételére, aminek azaz oka, hogy a takaróanyagokkal együtt gyommagvakat (Phragmites communis, Abuthilon theophrasti, Amaranthus spp.) vihetünk a területre (Szabó és mtsai, 2007) A takarás az évelő fajok ellen hosszú távon nem ad megfelelő eredményt, mivel ha a kezelést megelőzően szár vagy gyökértarackos fajok voltak a területen, azok könnyen átnőnek az alkalmazott takaróanyagon. Az évelő fajok, amennyiben magról jól szaporodnak gyorsan nagy területet képesek elfoglalni (Németh és mtsai, 2004). A természetes anyagok vékonyodásával emelkedik a fajok száma és azok borítási értéke. Ez a növekedés, a kezelést követő években elérheti a 20-30 százalékot is a kezelt területeken.

195

Előnyök: • növekedési előny; akár a szőlő egy évvel hamarabb termőre fordulhat, • a takaróanyag alatt a konkurenciát jelentő gyomok nem tudnak fejlődni, • egyenletesebb a talajhőmérséklet és a talajnedvesség, • csökken az erózió és defláció veszélye, • nő a talaj biológia aktivitása, • alacsony a kezelés környezeti terhelése. Hátrányok: • az anyag és kijuttatás díja növeli a költségeket, • a terület domborzati viszonyaitól függően 2-3 évente fel kell újítani, • műanyagok használata esetén jelentős hulladék mennyiség keletkezik, • a kijuttatáshoz sok kézi munka vagy speciális gépek szükségesek, • az agresszív gyomok elpusztításához kiegészítő a kémiai kezelésre lehet szükség, Integrált gyomszabályozás Az integrált gyomszabályozás a mechanikai, a vegyszeres és a biológiai gyomirtási eljárások kombinált alkalmazása a gyomok gazdasági kártételi szintje alatti szabályozás hoz. Biológiai hatékonysága, gazdaságos volta és kisebb környezetterhelése miatt a legracionálisabb technológia. A szőlőre káros gyomokat a gyomnövények legérzékenyebb (többnyire tőlevélrózsás vagy virágzás előtti) fenológiai stádiumában vagy a kelést megelőzően próbáljuk meg irtani.

KÖVETKEZTETÉSEK Az egyes módszerek elemzése alapján jól látható, hogy minden kezelés külön-külön is alkalmas a szőlő gyomszabályozásának kivitelezéséhez. Azonban amikor választunk több fontos tényezőt kell figyelembe vennünk ahhoz, hogy megfelelő módszert alkalmazzuk. A legnagyobb hangsúlyt a választáskor a termesztési mód kap. Alapvetően behatárolja a használható módszereket az, ha egy területen integrált vagy ökológia szőlőtermesztést folytatnak. Integrált termesztésnél a vegyszeres gyomirtásból csak egy hatóanyag (glifozát) használható és lehetőleg minél kevesebb mechanikai művelést kellene alkalmazni. Az ökológiai szemléletű termesztés esetében a vegyszerek használata teljesen kizárt és figyelemmel kell lennünk a kedvező talaj életre is. Ezen kívül jelentős befolyással van a talajművelési módszer kiválasztásánál a terület gyomflórája, domborzata, a természetvédelmi területek közelsége és természetesen a gazdaságos kivitelezés. A cikkben összefogott elemzés alapján látható, hogy ma már bizonyos területeken létjogosultsága van a természetes takaróanyagok használatának a szőlő talajművelésében. A módszer alkalmazásának elkezdését mindenképpen új telepítésű vagy fiatal ültetvényekben javasoljuk. Ebben az esetben nem kell számolni jelentősebb évelő gyom prob196

léma kialakulásával. A módszer lassú terjedésének oka, hogy még jelenleg is magas költséggel jár, valamint az alternatív energiák felhasználásának előretörésének köszönhetően egyre nehezebben és drágábban lehet hozzájutni a kezeléshez használt anyagokhoz.

IRODALOM 1. Bodrogközy, Gy. (1959): Adatok a délkelet-kiskunsági homoki szőlő gyomtársulásainak ismeretéhez. Botanikai közlemények 48, 81-94 p. 2. Felföldy, L. (1942): Szociológiai vizsgálatok a pannóniai flóraterület gyomvegetációján. Soziologische Untersuchungen über die pannonische Ruderalvegetation. – Acta Geobotanica Hungarica 5: 87–140 p. 3. Hartingsveldt, H. J. van (1992): Competition between crops and cover crops or weeds. Res. Stn. for Fruit Growing Ann. Rep. 117-120 p. 4. Hegedűs, Á. (1966): A Hungazin gyomirtó legmegfelelőbb alkalmazási módja a szőőben, Szőlő és gyümölcstermesztés I. évfolyam 1 szám, 5-31 p. 5. Kajati,I. –Dancsházi, Zs. – Rüll, G. – Szendrey, L-né. - Kaptás ,T. (1997): Magyarspanyol együttműködés a szőlő környezetkímélő növényvédelmének fejlesztésére. Agrofórum 7, 22-26 p. 6. Kiss, Á. (1964): A móri borvidék gyomvegetációja és a vegyszeres gyomirtás problémái. Növényvédelmi Kutató Intézet Évkönyv 9: 137–152 p. 7. Mihály, B. – Németh, I. (2000): Védett területek gazdálkodásának gyomszabályozási problémái, különös tekintettel a szőlőkre - Weed Control Problems in the management of Vineyards in Protected Sites. Második Nemzetközi Növényvédelmi Konferencia 2nd International Plant Protection Symposium at Debrecen University. Abstracts. 112114. p. 8. Mihály, B. – Németh, I. (2002): Environmental aspects in chemical weed control of vineyards in nature reserves. Zeitschrift für Pflanzkrankheiten und Pflanzenschutz/Journal of Plant Diseases and Protection. Special Issue XVIII.: 1039-1044. p.Mikulás, I. (2000): Környezetkímélő szőlőtermesztés - elmélet és gyakorlati tapasztalatok, Kertgazdaság, 2:1-6 p. 9. Nagy, Z. (1986): Talajtakaró gyepnövények. Szőlőtermesztés. Kertészet és Szőlészet. 24. 6 p. 10. Németh, I. (1990): Gyomirtószerek a szőlőben. Kertészet és Szőlészet, 39. évfolyam 16. szám, 3 p. 11. Németh, I. (1994): A szőlő gyomirtása változó körülmények között, Agrofórum 5, 1-8 p. 12. Németh, I. (1995): A szőlő gyomirtása állandó tervszerű beavatkozások sorozata. Agrofórum, 3, 17-20 p. 13. Németh, I. (2000): Talajtakarás; Kertészet és Szőlészet 18, 6 p. 14. Németh, I. – Mihály, B. – Szabó, M. – Varga, I., (2004): Szőlőültetvények környe197

zetbarát gyommentesítése természetes alapanyagú talajtakarással. Magyar Gyomkutatás és Technológia Budapest V. évfolyam 1. szám. 76-85 p. 15. Niggli, U.- Weibel, F. P.- Gut, W. (1990): Weed control with organic mulch materials in orchards. Results from 8 year field expperiements. Acta Horticulture 285, 97-102 p. 16. Reisinger, P. (1997): Szőlő gyomirtása in Glits M, Horváth J. , Kuroli G. és Petróczi I, (1997): Növényvédelem, Mezőgazda, Budapest 572-574 p. 17. Szabó, M. – Szabó, B. – Németh, I. (2007): Talajtakarásos talajművelés hatása a szőlő gyomnövényzetére Tokajban. 12. Tiszántúli Növényvédelmi Fórum. Debrecen. 2007 október 17.-18. 255-261 p 18. Újvárosi, M. (1971) A gyomnövények ökológiai viszonyai és összetétele szántóföldi termőhelyeken. Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, Budapest 19. Újvárosi, M. (1973): Gyomnövények. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest183-184, 447448 p. 20. Varga, I. (1997): A talajtakarás szerepe a dombvidéki szőlőtermesztésben. Kandidátusi értekezés tézisei, FM Szőlőszeti és Borászati Kutató Intézet Állomása, Eger 21. Zanthay, G. (2000): Gyepesíteni minden áron?; Kertészet és Szőlészet 32, 19 p. A cikket lektorálta : Dr. Varga Csaba PhD, főiskolai docens (Nyíregyházi Főiskola, MMFK)

198

AZ ABC MÓDSZER ALKALMAZHATÓSÁGA A FELSŐ-TISZA VIDÉK ÁRTEREINEK REHABILITÁLÁSÁBAN Britschgi Réka Ph.D. hallgató

Pécsi Tudományegyetem, Földtudományok Doktori Iskola

ÖSSZEFOGLALÁS Az árvizi védekezésben egyre inkább a komplex, a területfejlesztési és természetvédelmi célokat is figyelembe vevő módszerek kapnak hangsúlyt. Ilyen értelemben fontos szerepe lehet a mentett oldali árterek vizes élőhelyeinek, melyek az egykori ártér fontos elemei voltak, ezért érdemes megvizsgálni, mely területek alkalmasak a természetes vagy természetközeli állapot helyreállítására és egy összefüggő, védettséget élvező rendszer kialakítására. A rehabilitációra alkalmas területek kijelölésére az ABC módszer azért alkalmas, mert lehetővé teszi az abiotikus, biotikus és kulturális tényezők együttes vizsgálatát. Az egyes tényezők strukturális és funkcionális elemeit ábrázoló térképek, illetve ezek kombinációi alapján meg lehet határozni mely területek alkalmasak a rehabilitációra a meghatározott feltételek alapján. A módszer négy szinten kezeli és elemzi az adatokat, melynek eredményeképpen az összegző térképeken kirajzolódnak a rehabilitációra alkalmas területek.

BEVEZETÉS A közelmúlt katasztrofális tiszai árvizeinek hatására számos kutató foglalkozott az árvizek levezetésének és kezelésének problematikájával. Sokan egyetértenek abban, hogy átfogó területfejlesztési tervekre van szükség annak érdekében, hogy a problémákat ne egyenként, egymástól függetlenül kezeljük, hanem a felmerülő nehézségeket rendszerben lássuk. Több szakértő abban is egyetért, hogy a területfejlesztési terveknek figyelembe kell venniük az ökológiai szempontokat, és ezeket be kell építeni a kialakítandó tervekbe (MARCZISÁK , V. – KOCSIS, G. 2001). Ebből a felismerésből született a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztésének programja, mely integrálja az árvízkezelést, területfejlesztést és természetvédelmet, ahol ezt a helyi viszonyok lehetővé teszik. (ARADI, CS. – LENGYEL, SZ. 2003) A Felső-Tisza vidékének folyóit majdnem folytonos gátrendszer választja el ártereiktől és a folyók mentén a szabályozás előtt vizes élőhelyekben gazdag területektől. A gátak közé szorított folyó hordalékát a hullámtérben teríti szét, melynek következtében a folyó medre egyre magasabb. Ez a folyamat két szempontból is jelentős. Egyrészt az árvízszintek egyre magasabban fognak tetőzni, ezért a gátak magasítására lesz szükség. 199

Másrészt, a hullámtérről a mentett oldalra kiáramló víz természetes úton nem talál vis�sza a folyóba, így belvizes területek alakulnak ki, melyek a mezőgazdasági termelést kiszámíthatatlanná teszik (SCHWEITZER, F. 2000). A folyók gátak közé szorításának másik következménye az, hogy az árterek és vizes élőhelyek megfelelő működéséhez elengedhetetlen diszturbancia, az időszakos vízzel borítottság megszűnt, így a térség ökológiailag rendkívül fontos, mentett oldali vizes élőhelyei jelentős mértékben degradálódtak, vagy teljes egészében eltűntek. Ennek eredményeképpen az egykor megfelelően működő vizes élőhelyek már nem tudják biztosítani az egészséges rendszerek által nyújtott „szoltáltatásokat”, például a vízminőség megőrzését, a talajvíz-utánpótlás biztosítását, valamint a biodiverzitás fenntartását ívóhelyek, fészkelőhelyek és élőhelyek biztosítását (NEWSON, M. 1997). A természetes állapot megváltozása miatt ezen kívül invazív fajok jelentek meg, valamint a térség vízháztartása is felborult. A kutatás célja A kutatás célja olyan rendszer feltételeinek megteremtése, mely alkalmas a Felső-Tisza vidék ökoturizmusának fejlesztésére, és az árvizi védekezésben is meghatározó szerepet játszik. Ennek a rendszernek kulcsfontosságú elemei a Túr, Szamos, Kraszna és Tisza menti mentett oldali egykori vizes élőhelyek, ezeket helyreállítva össze lehetne kapcsolni a már meglévő, védettséget élvező területekkel, és egy összefüggő rendszert lehetne létrehozni.

ANYAG ÉS MÓDSZER A megfelelő területek kiválasztásához BASTEDO, J. D., NELSON, J. G. ÉS THEBERGE, J. B. (1984) ABC módszerét tartom a legalkalmasabbnak. Az ABC módszer előnye, hogy abiotikus, biotikus és kulturális erőforrásokat mér fel és egyenrangú tényezőként kezeli őket. A módszer segítségével meghatározható, mely területek felelnek meg a kutatás céljának, illetve lehetővé válik az egyes vizsgált területek összehasonlítása is a kutatási célnak megfelelő szempontok alapján. 1. Szint A módszer első szintjén az adatbázis megtervezése és kialakítása történik. Az abiotikus, biotikus és kulturális komponensekre olyan adatokat kell gyűjteni, melyek alapján strukturális és funkcionális térinformatikai térképek készíthetők. A strukturális térképek egy-egy terület abiotikus, biotikus és kulturális jellemzőit és elemeit tartalmazzák, míg a funkcionális térképek az egyes jellemzők és elemek működésére és a közöttük fennálló kapcsolatokra világítanak rá. Ennek az adatbázisnak a felállítása közvetlen adatgyűjtéssel, a szakirodalom tanulmányozásával, valamint légifotók, műholdas felvételek és térinformatikai térképek segítségével történik. Az abiotikus komponens strukturális térképén szerepel a terület elhelyezkedése, ten200

gerszint feletti magassága, domborzata, illetve talajtípusai. Az abiotikus funkcionális térképen helyet kapnak a felszíni vízfolyások, vízszállításuk, vízminőségük, valamint hordalékszállításuk, az erózió, és a hullámtéri feliszapolódás mértéke. A biotikus komponens strukturális elemei közé tartozik az állat- és növényvilág természetességi értéke, az invazív fajok elterjedése, a táji diverzitás, illetve a táji mozaikosság. Biotikus funkcionális elemek: a tápanyagáramlás, a migráció, a szukcessziós folyamatok és a konnektivitás. A kulturális komponens strukturális térképén ábrázolandók a települések, a földhasználat, a tulajdonviszonyok, a gátak, a szennyezőforrások, valamint a védett természeti és kulturális értékek. A kulturális funkcionális elemek közé tartoznak a közlekedési kapcsolatok, a településfejlődés, valamint a gazdasági és rekreációs tevékenységek irányai. 2. Szint A módszer második szintjén az összegyűjtött adatok értékelése történik, melynek alapján mindegyik komponensre készül egy, a cél megvalósítása szempontjából jelentős, előnyös elemeket tartalmazó térkép, valamint egy olyan, amely a cél szempontjából gátló vagy hátráltató tényezőket tartalmazza. Az előnyös elemeket tartalmazó térképek ábrázolhatják többek között a domborzatot, a tengerszint feletti magasságot, a folyók eredeti árterét, természetes élőhelyeket, ritka vagy védett fajokat, illetve a kulturális nevezetességeket. A gátló tényezőket összegző térképek feltüntethetik például az invazív fajok által dominált területeket, a beépített területeket, a különböző tulajdonviszonyokat, illetve azokat a területeket, melyeknek sérülékenysége kizárja az ökoturisztikai használatot vagy amelyek degradálódott állapota beszűkíti a helyreállítás lehetőségét. 3. Szint A módszer harmadik szintjén az előnyös és korlátozó tényezők szintézise történik mindhárom komponensre vonatkozóan. Ezek a térképek rangsorolva mutatják be a vidék - kutatási cél szempontjából - fontos elemeit, melyek lehetővé teszik a legmegfelelőbb, a legjelentősebb ökológiai és kulturális értékekkel bíró területek kijelölését. A funkcionális térképek alapján azonosítani lehet azokat a területeket, melyek jelentős szerepet játszanak a folyók és árterük egészséges kapcsolatrendszerének fenntartásában, így elősegítik az optimális tájfunckió megállapítását. A gátló tényezőket ábrázoló térkép aszerint osztályozza az egyes területeket, hogy ezeken milyen mértékben valósíthatók meg a kutatási célok. Az előnyös és korlátozó tényezők összegző térképei lehetővé teszik a hosszú távú tájrehabilitáció irányának kijelölését. 4. Szint A módszer negyedik szintjén a megfelelő tájgazdálkodási javaslatok kidolgozása történik a térképek által ábrázolt abiotikus, biotikus és kulturális elemek és folyamatok kapcsolatai alapján. Ezen a szinten kell kiválasztani és körülhatárolni azokat a területe201

ket, amelyek a legtöbb előnyös elemet tartalmazzák, és a korlátozó tényezők sem olyan mérvűek, hogy lehetetlenné tennék a helyreállítást, illetve a védett rendszerbe való behelyezést. Valószínű, hogy az összegző térképek kevés olyan területet fognak jelölni, amelyek könnyen beemelhetők az átfogó rendszerbe. Feltehetően a potenciális konfliktusforrást jelentő, illetve a helyreállításra kevésbé alkalmas területek lesznek túlsúlyban. Ezekre kell inkább koncentrálni, és a kiküszöbölhető konfliktusokat kell feltárni, hogy minél több terület legyen bevonható a rendszerbe. Végül a konfliktus-zónákkal kapcsolatban azt kell megvizsgálni, megéri-e az anyagi, idő és energia- befektetés ezeknek a konfliktusok kezelésére, vagy az erőforrásokat inkább más területekre érdemes koncentrálni. A kutatás további feladatai A kutatás első lépéseként a módszer első szintjét képező adatbázist kell létrehozni, mely több kérdést is felvet. Elsősorban ki kell jelölni egy feldolgozandó mintaterület pontos helyét és méretét. Másrészt szükséges a strukturális és funkcionális elemek meghatározásának pontosítása, mert bizonyos esetekben nem egyértelmű, hogy melyik kategóriába tartozik egy-egy elem, mint például a vízminőség vagy a különböző tevékenységek csomópontjai. A módszer második szintjéhez pedig elengedhetetlen a kutatási cél szempontjából előnyös, illetve hátrányos tényezők egyértelmű megfogalmazása. Végül ki kell dolgozni egy ellenőrző rendszert is, amelynek segítségével fel lehet mérni, valóban alkalmazható-e az ABC módszer a kutatási cél eléréséhez.

IRODALOM 1. ARADI, CS. – LENGYEL, SZ. (2003): A Tisza mente természetvédelme és környezetvédelme. In: TEPLÁN, I. (szerk.) 2003: A Tisza és vízrendszere. MTA Társadalomkutató Központ, Budapest, pp. 263-276. 2. BASTEDO, J. D., NELSON, J. G. ÉS THEBERGE, J. B. (1984): Ecological approach to resource survey and planning for environmentally significant areas: The ABC method. Environmental Management, 8. pp. 125-134. 3. MARCZISÁK , V. – KOCSIS, G. (2001): Felső-Tisza ártér-kezelési tervvázlat javaslat a Tisza melletti vizes élőhelyek védelméhez, helyreállításához. A MHT XIX. Vándorgyűlésén elhangzott előadás 4. NEWSON, M. (1997): Land, water and development. London, Routledge. 5. SCHWEITZER, F. (2000): Társadalom és a környezet: Gátépítés vagy hullámtérbővítés. (Folyóink hullámterének fejlődése, kapcsolata az árvizekkel és az árvízvédelmi töltésekkel.) In: ILYÉS, Z. – KEMÉNYFI, R. (szerk.) 2000: A táj megértése felé. Tanulmánykötet a 75 éves Pinczés Zoltán tiszteletére. Debreceni Egyetem – Esterházy Károly Tanárképző Főiskola, Debrecen – Eger, pp. 95-103. A cikket lektorálta: Dr. habil. Lóczy Dénes CSc, tanszékvezető egyetemi docens (Pécsi Tudományegyetem TTK) 202

A NAPRAFORGÓMOLY

(HOMOEOSOMA NEBULELLUM DENIS ET SCHIFFERMÜLLER)

ELLENI AGROTECHNIKAI VÉDEKEZÉSI MÓDSZEREK ÉRTÉKELÉSE Szabó Béla, Szabó Miklós, Tóth Ferenc, Vágvölgyi Sándor főiskolai adjunktus

Nyíregyházi Főiskola, Műszaki és Mezőgazdasági Főiskolai Kar, Nyíregyháza Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Gödöllő

BEVEZETÉS Az étkezési napraforgótermesztés a nyírségi régióban több ezer család megélhetését segíti. A közel 20.000 hektáron termelt pirításra alkalmas csíkos napraforgó termesztése jelentős kézimunkaerőt igényel. A táblák gyommentesen tartása és a betakarítás nehezen gépesíthető. Minőségi terméket csak a kézzel betakarított állományok adnak. A nagy kaszatméret, a kaszatok színe, csíkoltsága miatt a Kisvárdai szabadelvirágzási étkezési napraforgó évtizedek óta a legnagyobb területen termelt pirítási célra használható fajta. A Kisvárdai fajta kaszathéja vékony világos alapszínű, ez fontos értékmérő tulajdonság a piacosság szempontjából. Ez a vékony kaszathéj azonban nem szab gátat a napraforgómoly (Homoeosoma nebulellum DENIS et SCHIFFERMÜLLER) lárvák rágásának, ami ezáltal az étkezési napraforgótermesztés fontos termésmennyiséget és minőséget csökkentő tényezője lehet. A fajta ellenállóképessége a különböző kórokozókkal szemben kimagasló, így az olajipari célra termelt napraforgóknál megszokott gombaölőszeres védekezések ezen kultúrában nem szükségesek. A vegyszeres védekezés hidastraktorral történő kivitelezését lehetetlenné teszi a Kisvárdai fajta mérete (3,5-4 m), a légi úton történő védekezéseket pedig a kis parcellaméretek nem teszik lehetővé. Így kijelenthető, hogy a pirítási célra szánt étkezési napraforgó termesztése rendszerint növényvédőszeres beavatkozás nélkül történik. Az olajipari célra termelt napraforgók esetében a kártevő elleni védekezés megoldottnak tekinthető. Az olajipari hibridek kaszathéjában fitomelán (carbon) réteg taláható. Ez a szekunder anyagcseretermék egységes lemezt alkotva mechanikailag gátolja a hernyók berágását a kaszatba. Mivel a vegyszeres védekezés az állományokban nem kivitelezhető, és a fitomelánréteg beépítésével elveszítenénk a termék piacosságát így csak az agrotechnikai védekezések módszerek jöhetnek számításba. Cikkünkben a szakirodalom által közölt agrotechnikai védekezési módszereket, saját megfigyeléseinkkel kiegészítve kívánjuk értékelni. 203

EREDMÉNYEK A napraforgómoly kártétele számos ökológiai és agrotechnikai tényezőtől függ. Kadocsa (1947) a napraforgómoly felszaporodását és kártételét megakadályozó agrotechnikai eljárásokat 6 pontban foglalja össze: • A bogáncs, acat és bojtorján fajokat (különös tekintettel a bókoló bogáncsot egész nyáron, de főleg június közepétől kezdve állandóan irtsuk. A kikapált növényeket égessük el, hogy a virágzatban élő hernyók elpusztuljanak • A napraforgó fióktányérait amelyekben a második nemzedék késői kifejlődésű és a harmadik nemzedék hernyói élnek augusztus közepétől vágjuk le és takarmányozzuk fel. • A ruderális területeken növő árvakelésű napraforgótövek tányérjait augusztus végéig vágjuk le és etessük fel. • A napraforgó betakarítás után visszamaradt molyos hulladékot égessük el, a be nem ért virágtányérokat pedig takarmányozzuk fel. • A napraforgó betakarítása után a táblát mélyen szántsuk fel, hogy a telelésre a földbe húzódott hernyók mélyre kerüljenek, akadályozva ezzel tavaszi felszínre jövetelüket. • Vessünk korán, így a második nemzedék rajzásakor a virágzás már előrehaladottabb állapotban lesz, és a tányérok már nem alkalmasak a peterakásra. Mivel a szabadelvirágzású fajták esetében is az erős szelekciós nyomás az egytányérúság felé irányul, így napjainkban lényegesen kevesebb az elágazó növények aránya az állományokban. Továbbá a termesztés gazdaságossága sem teszi lehetővé a fióktányérok gyűjtését és megsemmisítését. A kártevő peterakási szokásait figyelembe véve miszerint a nőstény tojásait a kinyílt virágokra rakja, védekezési lehetőségként számba jöhet a virágzás időpontjának befolyásolása, ami a fajtahasználaton túl a vetés időpontjával változtatható. A kutatók figyelme az amerikai napraforgómoly esetében is inkább a vetésidő felé fordult. Teetes és Randolph (1969) vetésidő kísérletében azt tapasztalta, hogy a március közepén végén elvetett napraforgók fertőződtek a leginkább és május közepétől végétől egyáltalán nem tapasztalható kártétel. Megállapították, hogy az amerikai napraforgómoly kártételének mérséklése szempontjából a legideálisabb vetésidő május közepe-vége, mert ebben az esetben a termésátlagok is kedvezően alakulnak. Meg kell jegyeznünk, hogy a szerzők vizsgálataikat Texasban végezték, így a napraforgó vetésideje a teljesen eltérő klíma miatt más időpontban van. Hasonló eredményeket közöl Martinez (1991), aki vetésidő kísérleteit Mexikó középső régióiban állította be. Ezzel szemben a Texastól csapadékosabb de hőmérsékleti viszonyaiban hasonló Georgia államban az amerikai napraforgómoly kártétele és a vetésidő közti összefüggést vizsgáló Beckham és Tippins (1972) megállapítják hogy az április közepi vetés kevésbé károsodott mint a május végén elvetett napraforgó. A Texastól északabbra fekvő Kansas államban végzett kísérletekben éppen a május 204

végi június eleji vetések fertőződtek a legnagyobb mértékben. A június közepén elvetett napraforgók kisebb mértékben majd a július elején elvetett napraforgók egyáltalán nem vagy csak kis mértékben fertőződtek (Aslam et. al., 1991). Az amerikai napraforgómoly esetében a szerzők közti ellentmondás valószínűleg a vizsgálati helyszínek eltérő ökológiai adottságainak köszönhető, az európai napraforgómoly esetében a hazai megfigyeléseket figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy a molykártétel erősödik a vetésidő későbbre tolódásával. Horváth és Bujáki (1992) vetésidő kísérletei alapján hangsúlyozza, hogy az eltérő vetésidőben végzett megfigyelései alapján a későbbi időpontban vetett fogékony napraforgók fertőzöttsége folyamatosan erősödik. Míg az április 15.-én vetett napraforgók esetében a fertőzöttség 1,27 % a május 15-én vetett napraforgóknál ez az érték 6,83 % volt. A június 10-én vetett napraforgóknál a fertőzöttség meghaladta a 76 %-ot. Ez alátámasztja Kadocsa (1947) azon ajánlását miszerint a korai vetés mérsékli a moly kártételét. Reichart (1959) megfigyelései alapján a kártevő általában 5 centiméterrel a felszín alatt telel, így Kadocsa (1947) ajánlása miszerint a fertőzött táblák betakarítása után végezzünk mélyszántást gyérítő hatású lehet. Saját megfigyeléseink ezek alapján három tényező felé fordultak: • A vetésváltás hatása a napraforgómoly egyedszámára • A napraforgómoly első nemzedékének gazdanövényei, és azok hatása a moly 2. nemzedékének egyedszámára. • A vetésidő hatása a kártétel mértékére. Megfigyeléseink alapján a következő megállapításokat tehetjük: 2005-ben végzett különböző elővetemények után vizsgált rajzásdinamikai adatok alapján megállapítottuk hogy az elővetemény napraforgómoly populációra gyakorolt hatása csak az első nemzedék egyedszámában érezhető. A sikeres étkezési napraforgótermesztést befolyásoló második nemzedék számos egyéb agronómiai és ökológiai tényező befolyásolja. A vetésváltás mely vitathatatlanul fontos a napraforgó termesztéstechnológiájában számottevően nem befolyásolja a napraforgómoly kártételét. 2006-2007-ben olyan területeken végeztünk rajzásdinamikai megfigyeléseket ahol más-más gazdanövény fajok domináltak. A korán virágzó tápnövények közül a bókoló bogáncs és a szamárbogáncs bizonyult a napraforgómoly első nemzedéke által leginkább preferált peterakóhelynek. E két tápnövény közül molyfertőzés szempontjából a szamárbogáncsnak tulajdonítunk nagyobb jelentőséget, mivel minden termőhelyen előfordult. A legnagyobb tömegben előforduló mezei aszat fertőzöttsége a többi aszatfajhoz hasonlóan jóval elmarad a bogáncsfajok és a szamárbogáncs mögött. Ennek okai a kis méretű virágzatra és a mezei aszat nagy egyedszámára vezethető vissza. A napraforgómoly a napraforgót károsító 2. és 3. nemzedékének kártétele szoros összefüggést mutat az első nemzedék peterakásának és a lárvák fejlődésének körülményeivel, így minden olyan eljárás mely a lehetséges tápnö205

vények számát csökkenti közvetve hatással lehet a kártétel mértékére. 2006-2007-2008 évben kisparcellás 4 ismétléses vetésidő kísérletet állítottunk be. A három évet értékelve megállapíthatjuk, hogy a későbbi vetésidő nagyobb molyfertőzöttséget eredményez. A Kisvárdai fajta termelőinek ezért nemcsak a termésmennyiség érdekében, hanem a molykártétel elkerülése miatt is célszerű a korai vetést szorgalmazni, és a kártevő legfontosabb gazdanövényeit a ruderális területeken még az első nemzedék lárváinak kifejlődése előtt (június közepéig) lekaszálni.

IRODALOM 1. Aslam, M., G. E. Wilde, T. L. Harvey, and W. D. Stegmeier. (1991): Effect of sunflower planting date on infestation and damage by the sunflower moth (Lepidoptera:Pyralidae) in Kansas. Journal of Agricultural Entomology. 8:101-108. 2. Beckham, C. M. és H. H. Tippins. (1972): Observations of sunflower insects. Journal of Economic Entomology 65:865-866. 3. Horváth, Z. – Bujáki, G. (1992): A Habrobracon hebetor Say (Hymenoptera: Braconidae) mint a napraforgómoly (Homoeosoma nebulellum Hb.) legfontosabb hazai parazitája. Növényvédelem, 28: 196-200. 4. Kadocsa, GY. (1947): A napraforgómoly és az ellene való védekezés. Fol. Ent. Hung., 2: 33-37 5. Martinez, F. (1991): Seasonal infestation of sunflower by Homoeosoma electellum (Hulst) in central Tamaulipas, Mexico. Southwestern Entomologist 16 (1): 31-35. 6. Reichart, G. (1959): A napraforgómoly (Homoeosoma nebulellum Hb.) neveléssel kapcsolatos megfigyelések. Fol. Ent. Hung., 12: 497-510; A cikket lektorálta: Dr. Varga Csaba PhD, főiskolai docens (Nyíregyházi Főiskola, MMFK)

206

SZABOLCSI MEGGYFAJTÁK DEHIDRÁLÁSI TAPASZTALATAI Antal Tamás főiskolai adjunktus, PhD. hallgató

Nyíregyházi Főiskola,Műszaki és Mezőgazdasági Főiskolai Kar, Jármű- és Mezőgazdasági Géptani Tanszék. Nyíregyháza, Kótaji u. 9-11. Tel.: 06-42-599-400/2488; e-mail: [email protected]

ÖSSZEFOGLALÁS Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye kivételes adottságai miatt Magyarország elsőszámú gyümölcstermesztő területe. Termesztett gyümölcsei világhírűek, ide sorolható az alma, meggy és a szilva. Ma a világ meggytermesztő államai közül Magyarországon található a legszélesebb a termesztésben lévő fajtaválaszték. A jelen tanulmány ezért elsősorban a Nyírségi tájegységen termő meggyfajtákra fókuszál. A következő meggyfajták vízelvonását végeztük el: Újfehértói fürtös, Kántorjánosi és Cigánymeggy. A nyersanyag eredeti biológiai, íz- és tápértékének megtartása érdekében a kíméletes szárítási technológiáknak napjainkban különös jelentősége van. Ezért kíváncsiak voltunk, hogy a liofilezés és a konvekciós szárítás következtében mennyire változnak meg a minőségi jellemzők a nyers állapothoz képest. A kísérleteink a következő területekre terjedtek ki: hő- és anyagátadás a szárításban, analitikai elemzések, rehidrációs vizsgálatok, keménységmérés és szöveti elváltozások megfigyelése a dehidrálás folyamata végén.

BEVEZETÉS Európában nagy az igény a gyümölcsökből előállított szárítmányok iránt. Magyarország helyzete kedvezőnek mondható a rendelkezésre álló nyersanyagháttér miatt, különösen előnyt élvez ebben a Nyírségi táj, mint termesztőkörzet. A kedvező északkeleti térség éghajlati viszonyai hozzájárultak a világhírű alma, meggy, szilva termesztéséhez. Ezért kutatásaink a Szabolcsban termesztett gyümölcsök vízelvonását célozta meg, hagyományos és újszerűnek mondható szárítási eljárással. A szárítás nemcsak vízelvonó, hanem értékmegőrző folyamat is egyben. Ez úgy valósítható meg, ha olyan szárítási paramétereket, módszereket alkalmazunk, amelyekkel elérhető, hogy a száradó anyag beltartalmi értéke ne változzon. A gyümölcsök élő anyagok, ezért érzékenyen reagálnak a külső hatásokra. Anyagkímélő szárítási módszerek közül elsősorban a vákuum-fagyasztva szárítás említhető meg. Ebben a tanulmányban a Nyírségi tájon termesztett meggyfajták szárítási tapasztalatait kívánjuk közölni. 207

ANYAG ÉS MÓDSZER Nyersanyag A kísérletben részt vevő államilag elismert szabolcsi meggyfajták (Prunus cerasus): Újfehértói fürtös meggy, Kántorjánosi meggy és Cigánymeggy. A mintákat a kezelés előtt megtisztítottuk, feleztük és kimagvaltuk. Módszer A kísérleteket egyrészt Armfield FT 33 vákuum-fagyasztva szárító berendezéssel végeztük el. A meggyminták konvekciós szárítását LP 302 laboratóriumi hengeres szárítószekrényben végeztük el. A nyersanyag, illetve a szárítmány nedvességtartalmát - mely adatok szükségesek a kísérlet eredményeinek pontos meghatározásához - PRECISA HA 60 típusú nedvességmérő berendezéssel értékeltük ki (Antal - Kerekes, 2007). Az MGA-1091 típusú hordozható keménységmérő műszer működésének alapelve, hogy egy előre meghatározott és a műszeren beállított deformációs mélységig nyomófejet nyomunk a vizsgálandó terménybe, miközben mérjük a fellépő erőt, és meghatározzuk annak maximális értékét. Ilyen módon az adott terményre precíziós penetrométerrel felvehető erő-deformációs görbe kezdeti szakaszának egyetlen pontját mérjük. Ez a mérés azonban egy-egy terméken többször is ismételhető, ezért a termény keménységét több mérés átlagaként tudjuk meghatározni. A mérés eredményeként az ún. rugalmassági tényezőt határozzuk meg, ez a beállított deformációhoz tartozó nyomófeszültség és a deformáció viszonya, amely az alábbi egyenlettel határozható meg:

ahol:

ce – rugalmassági tényező [kPa/mm], σ – nyomófeszültség [kPa], z – a behatolási mélység [mm].

Az MGA-1091 típusú hordozható keménységmérő műszer a következő részegységekből áll: elektronikus penetrométer, mérő interface, tápegység, számítógép, szoftver. Az elektronikus penetrométer egy speciális kialakítású, gömbszerű készülék, amely kézben fogható. Ebben van a nagy érzékenységű nyúlásmérő bélyeges erőmérő cella, a nyomófej és a távtartó gyűrű (Fekete et al., 2001). A kézi penetrométerek pontosságát a vizsgálatot végző személy begyakorlottsága meglehetősen befolyásolja. Ezért célszerű, ha ugyanazon méréssorozatban a vizsgá208

latokat azonos személy végzi. Ez a módszer a gyakorlat számára elegendő pontosságot ad, a mérési hibákat, pedig nagyobb számú méréssel lehet kompenzálni (Komándi Gy.-né, 1981).

EREDMÉNYEK A kísérleteink a következő területekre terjedtek ki: hő- és anyagátadás a szárításban, analitikai elemzések, rehidrációs vizsgálatok, keménységmérés és szöveti elváltozások megfigyelése a vízelvonás folyamata végén. Egyidejű hő- és anyagátadás a szárításban A nedves anyag szárítása a nedvességátadást jelenti az anyag felületéről a környező közegbe. Az energia- és anyagátadás elmélete rámutat, hogy milyen erők hatására történik ez a folyamat. Úgy kell irányítani a szárítást, hogy az élelmiszer minősége ne változzék, és a minimális energiaráfordítással a szárítóberendezés teljesítménye is növekedjék (Ginzburg, 1976). A szárítási kísérletek során ezért az egyik legfontosabb feladat a szárítási görbék felvétele (az anyag nedvességtartalmának változása az idő függvényében). Az 1. ábra a Cigánymeggy-minták nedvességtartalmának időbeni változását mutatja fagyasztva szárítási és konvekciós szárítási eljárások esetében. A liofilizálás szárítási görbéjének lefutása harmadfokú polinom képét követi, az egyenlet az ábráról leolvasható.

1. ábra Cigánymeggy-minták szárítási görbéi

Az analitikai elemzések eredményei A szárított meggyminták legfontosabb kémiai összetevőinek meghatározását a Nyír209

egyházi Főiskola Agrár és Molekuláris Kutató Intézete végezte el. Az eredményeket az 1. és 2. táblázatban közöltük. NYERSANYAG

KONVEKCIÓS MÓDSZERREL SZÁRÍTOTT

LIOFILIZÁLT

Víz [%]

82,14

6,3

6,8

Szervessav [%]

1,85

2,7

4,1

Szénhidrát [%]

11,3

35,4

40,6

MINTA

C-vitamin [mg/100g]

15,4

3,1

9,6

Össz. polifenol [mg/100g]*

803,6

1260,7

2749,8

Össz. antocián [mg/100g]#

70,2

195,6

317,8

1. táblázat Az Újfehértói fürtös meggy legfontosabb beltartalmi összetevői

NYERSANYAG

KONVEKCIÓS MÓDSZERREL SZÁRÍTOTT

LIOFILIZÁLT

Víz [%]

81,11

9,31

6,42

Szervessav [%]

1,77

2,9

3,3

Szénhidrát [%]

10,8

31,1

36,8

12,1

2,6

6,9

577,3

979,8

2420,1

53,1

149,5

262,7

MINTA

C-vitamin [mg/100g] Össz. polifenol [mg/100g]

*

Össz. antocián [mg/100g]#

2. táblázat A Kántorjánosi meggy legfontosabb beltartalmi összetevői Megjegyzés: * galluszsav ekvivalensben kifejezve, # cianidin-3-0-glükozidban kifejezve.

A rehidrációs vizsgálatok eredményei A rehidráció a szárítás során elvesztett víztartalom visszaadása. Ehhez 35-40 ºC-os vízben történő, 15-30 percig tartó áztatásra van szükség. Itt alapvető követelmény, hogy a termék a visszanedvesítés után az eredeti friss alapanyaghoz – annak tulajdonságait tekintve – a lehető legteljesebb mértékben hasonlítson. A mérés menete a következőképpen alakult: a különböző szárítási eljárással dehidratált minták tömegét megmértük, aztán belehelyeztük 35°C-os vízzel töltött edénybe, folyadék hőmérsékletét a kísérlet alatt folyamatosan szinten tartottuk. A mintákat, pedig adott időtartam (0.5, 5, 10, 15, 30, 60 min) után kivettünk a folyadékból és nedvszívó réteg segítségével a felesleges nedvet eltávolítottuk a felületükről, a kísérlet végét, 210

pedig a rehidratált minták tömegmérése zárta (Tein et al., 1998). A rehidrációs ráta és a rehidrálásra fordított idő viszonya határozza meg a rehidráció potenciálját. Az alábbi ábrák (2 - 3. ábrák) ismertetik mindezt a Cigánymeggy és a Kántorjánosi meggy esetében.

2. ábra Szárított Cigánymeggy- minták rehidrációs görbéje 35°C-on

3. ábra Szárított Kántorjánosi meggyminták rehidrációs görbéje 35 °C-on

Gyümölcs keménységmérési eredmények A gyümölcsök egyik legfontosabb minőségre utaló paramétere a keménység. A gyümölcs keménységének objektív mérésére több módszer is használható. A hagyományos módszer a penetrométeres mérés, melyet mi is alkalmaztunk. A módszer óriási előnye, hogy ugyanaz a minta a tárolás során ismételten, többször is megmérhető, így a tárolás 211

során bekövetkező változás jól nyomon követhető. Az 4-5. ábrákon megfigyelhető a szárítmányok (vákuum-fagyasztva szárított és konvekciósan szárított minták) rugalmassági tényezőjének változása a mérési idő függvényében.

4. ábra Liofilizált Kántorjánosi meggyminták rugalmassági tényezőjének változása a mérési idő függvényében

5. ábra. Konvekciósan szárított Kántorjánosi meggyminták rugalmassági tényezőjének változása a mérési idő függvényében

A mérésekhez 4 mm átmérőjű nyomófejet és 0,15 mm-es távtartó gyűrűt használtunk. Az igen kis deformáció miatt (0.15 mm) a mérés gyakorlatilag roncsolásmentes. A szárított mintákat szobahőmérsékleten tároltuk a laboratóriumban, miközben a keménységét vizsgáltuk. A helyiségben a hőmérséklet 21-28 °C, a levegő páratartalma, pedig 20-45 % között ingadozott. 212

Szöveti elváltozások megfigyelése A vízelvonás következtében a szöveti szerkezetek valamilyen mértékben zsugorodnak, deformálódnak, károsodnak és a minősége romlik. Elektormikroszkóppal készült felvételek segítségével látható, hogy milyen mértékű elváltozás történt a szövetekben a kiindulási állapothoz képest. A 6. ábra szemlélteti a nyersanyag (Újfehértói fürtös) a 7. ábra a liofilizált minta és a 8. ábra a konvekciósan szárított minta szöveteinek alaktani elváltozásait. A liofilizált metszetek sejtfalai is roncsolódtak a vízelvonás alatt, a nagyításon jól megfigyelhető, hogy enyhe kimenetelű károsodás ment végbe rajtuk. Többek között a sejtfalak elvékonyodtak, bizonyos pontokon elváltak egymástól és szabálytalan alakot vettek fel az eredeti állapothoz képest. A konvekciós szárítási módszerrel szárított metszetek sejtfalai az előbbihez képest nagyobb kárt szenvedtek. A cellák összezsugorodtak, elváltak egymástól és teljes torzuláson mentek keresztül, ami rehidrálás következtében sem ált helyre, tehát a helyreállítási folyamat irreverzibilis. Az eredményeket tekintve hasonló következtetésre jutott Chenghai és munkatársai, mérési eredményeik igazolták, hogy a fagyasztva szárítási módszerrel tartható meg legjobban a szövetek eredeti állapota (Chenghai et al., 2002). Rodriguez és munkatársai gomba vízelvonását végezték el mikrohullámú és fagyasztva szárítással. Mindkét kezelés során elhanyagolható különbséget vettek észre a nyersanyag struktúrájához képest (Rodriguez et al., 2005).

6-7. ábra Újfehértói meggyminta szárítás előtti és liofilizálás utániszöveti állapota

213

8. ábra Újfehértói meggyminta konvekciós szárítás utáni szöveti állapota

KÖVETKEZTETÉSEK A szárítási görbét megfigyelve jól látható, hogy vákuum-fagyasztva szárítás időtartama jóval hosszabb, mint a konvekciós szárításé, ennek oka, hogy a szárítás sebessége alacsony. Hasonló eredményeket kaptunk mindhárom meggyfajta szárításánál. A kémiai összetevők vizsgálatából kiderült, hogy mindegyik alkotó mennyisége több volt a liofilizált minták esetében, összevetve a konvekciós módszerrel szárítottakéval, illetve az adatokból kiderül, hogy a két meggyfajta (Újfehértói fürtös és a Kántorjánosi) kémiai összetevői nagyon hasonlítanak egymáshoz. Mindezek mellet meg kell jegyeznünk, hogy a vákuum-fagyasztva szárítás hatására a vízben oldódó alkotók kis men�nyiségű deklarálódása figyelhető meg. A visszanedvesítési vizsgálatok jól szemléltetik, hogy a liofilizált szárítmányok nagyságrendekkel gyorsabban rehidrálhatóak, mint a hagyományos úton szárítottak. Ennek oka a liofilizált termékek lyukacsos, szivacsos szerkezete, mely gyors nedvességfelvételre és helyreállításra képes. Ezek mellet a fagyasztva szárított anyagok, ellentétben a konvekciósan szárítottakéval, a visszanedvesítés által közel eredeti víztartalmukra állnak be, megtartják eredeti alakjukat és méretüket is. A penetrációs vizsgálatokból levonható az a következtetés, hogy az anyagok rugalmassági tényezője változik a környezet nedvességtartalmának hatására. Így a termény kölcsönhatása a környező közeggel két irányban történik. Ha az anyag felületén a parciális nyomás nagyobb, mint a gőz parciális nyomása a környező levegőben, akkor meg214

indul a nedvességtranszport a levegőbe (deszorpció), másképpen kifejezve az anyag felülete keményedik. Ha a szárítmány nedvességtartalma a fajtájára jellemző küszöbérték alá csökken, a parciális gőznyomás-különbség ellenkező előjelűvé válik, ami azt jelenti, hogy az anyag nedvesedni fog (adszorpció), vagyis a szárítmány felülete puhul. Egy bizonyos idő után a termény és az őt körülvevő levegő nedvességtartalma között egyensúly alakul ki. Ezt egyensúlyi nedvességtartalomnak nevezzük. Természetesen e folyamat pontos modellezéséhez szorpciós izotermák felvétele szükségeltetik, melyek részünkről további kutatást igényelnek. A penetrációs vizsgálatok emellett azt is alátámasztják, hogy a konvekciós eljárással szárított gyümölcsök felülete keményebb a fagyasztva szárítottakénál, ennek oka, hogy a konvektív szárítás alatt denaturálódási folyamatok következnek be. Ez arra vezethető vissza, hogy a víz termék felületéről párolgással távozik el és a párolgó víz utánpótlása a belső rétegekből diffúzióval történik. A belső részekből a felület felé diffundáló víz mozgása során oldott anyagokat visz magával, amelyek a felületen a víz elpárolgása után visszamaradnak, koncentrálódnak és kemény réteget képeznek. Az elektromikroszkópos felvételekből kitűnt, hogy a hagyományos módszerrel dehidratált minták sejtfalai teljes károsodáson mentek keresztül, az alábbiak figyelembevételével visszaszorítható a szövetek ilyen mértékű deformációja: a szárítóközeg sebességének és hőmérsékletének csökkentésével, illetve a szárítási idő elnyújtásával érhető el. Hiszen a túl magas hőmérsékleten végzett szárítás a termény denaturálódását, a sejtfalak rugalmatlanná válását, a duzzadóképesség csökkenését okozza. Az intenzitás megnövekedésével a sejtfalak zsugorodnak, deformálódnak.

IRODALOM 1. Antal, T. – Kerekes, B. (2007): Establishment of a Data Processing System for Freeze Drier. VII. International Multidisciplinary Conference 7th Edition. BAIA MARE, 1718 May 2007. 1st Volume p. 33-38. 2. Chenghai, X. - Zheng, W. – Wang, Z. (2002): Experimental study of freeze-drying on rat skin. Proceedings of the 13th International Drying Symposium. Beijing, China, 27-30 August 2002. Vol. A, pp. 739-742. 3. Fekete, A. – Felföldi, J. – Deákvári, J. (2001): Hordozható gyümölcs keménységmérő–műszer. Műszerügyi és méréstechnikai közlemények. 67. szám, 57-62. oldal. 4. Ginzburg, A. Sz. (1976): Élelmiszerek szárításelméletének és –tecnikájának alapjai. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 94-102. oldal. 5. Komándi Gy.-né (1981): A kertészeti termények agrofizikai adatai. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 53-55. oldal. 6. Rodriguez, R. – Lombrana, J. I. – Kamel, M. – de Elvira, C. (2005): Kinetic and quality study mushroom drying under microwave and vacuum. Drying Technology, 23. pp. 2197-2213. 7. Tein, M. L. – Durance, T. D. – Scaman, C. H. (1998): Characterization of vacuum 215

microwave, air and freeze dried carrot slices. Food Research International, Vol. 31, No. 2, pp. 111-117. A cikket lektorálta: Dr. habil Kerekes Benedek C.Sc., egyetemi tanár (Nyíregyházi Főiskola, MMFK, JMGT)

216

ORVOSI PROTOKOLLOK INFORMÁCIÓTECHNOLÓGIAI REPREZENTÁCIÓJA Csajbók Zoltán főiskolai adjunktus, PhD. hallgató

Debreceni Egyetem Egészségügyi Kar, Egészségügyi Informatika Tanszék 4400 Nyíregyháza, Sóstói út 2-4. E-mail: [email protected]

ÖSSZEFOGLALÁS A bizonyítékalapú medicina (EBM) követelményeinek megfelelő, jól szerkesztett orvosi irányelvek, protokollok használatával egységesíthető a gyakorlati orvoslás, növelhető az egészségügyi ellátás minősége, biztonsága. Az orvosi protokollok előtérbe kerülésével a gyakorló orvosnak a protokollok áradatával kell szembesülnie. Ez óhatatlanul felveti az információtechnológiai eszközök alkalmazásának szükségességét, amelynek alapvető eszköze a formalizálás. A cikk ennek a folyamatnak az információtechnológiai hátterét ismerteti.

BEVEZETÉS Az orvostudomány és a kapcsolódó tudományterületek robbanásszerű fejlődése következtében új távlatok nyílnak napjaink gyógyító tevékenysége előtt. Ez tükröződik az orvos-beteg kapcsolatot átértelmező számos új elméletben, irányzatban is (Gotsche, 1995). Többek között elmozdulás történhet az egyénre szabott gyógyítás felé (Potamias, 2006). Az előzőhöz szorosan kapcsolódó másik irányzat a bizonyítékalapú medicina (evidence-based medicine – EBM), illetve más fordításban bizonyítékokon vagy tényeken alapuló orvoslás (BAO vagy TAO). Az EBM egy új típusú klinikai szemlélet, amely D. Sackett meghatározása szerint a legújabb, legjobb adatok tudatos, nyílt és kritikus alkalmazása a konkrét klinikai helyzetben (Sackett et al., 1999; Deutsch, Gergely, 2003; Gődény, 2007). Az EBM szerint működő gyakorló orvos gyógyító munkájának támogatására számos eszközt fejlesztettek ki. Mindezek alapja az orvosi irányelvek (medical guidelines) alkalmazása. Megjegyzendő, hogy általában az orvosi tevékenység irányelvekkel történő szabályozása önmagában nem azonos a bizonyítékokon alapuló orvoslással. A nagyméretű orvosi tudásanyag kezelése, feldolgozása magától értetődően veti fel az informatikai támogatás lehetőségét, szükségességét. Az EBM térhódítása, vagy általában az orvosi irányelvek megjelenése, alkalmazása azonban önmagában is rendkívüli jelentőségű a gyakorló orvoslás és az informatika viszonyában (Coiera, 1995). Lehetővé teszi ugyanis a technológia-orientált szemléletű fejlesztés felváltását az alkalmazás-orientált fejlesztéssel. 217

Az orvosi irányelv, illetve a protokoll fogalma az általános-konkrét viszonyban áll egymással; az orvosi protokollok igen részletes irányelvek. Tipikus, legjobban kidolgozott alkalmazásuk az onkológiai kezelések, illetve a klinikai kísérletek. A továbbiakban azt is feltételezzük, hogy az orvosi protokoll szövege eleget tesz bizonyos formai szabályoknak (pl. a szöveg rendelkezik a törvényben kötelezően előírt kellékekkel). Az orvosi irányelvek elterjedésének alapvető oka az orvosi gyakorlat standardizálásának igénye. Az EBM követelményeinek megfelelő, jól szerkesztett orvosi protokollok használatával egységesíthető a gyakorlati orvoslás, növelhető az ellátás biztonsága. Minősége egyenletesen magasabb színvonalra emelhető. (Gődény, 2007) Sokan szubjektív okokból nem szeretik a „standardizált gondolkodást”, mert úgy vélik, hogy gátolja a diagnózist felállító és a kezelést megtervező kreatív gondolkodást. Gúnyosan nevezik „szakácskönyv medicinának” is (Sips et al., 2006). Elvi ellenérvek is felhozhatók ellenében. Egy általános séma szerint nehezen kezelhetők az átlagtól eltérő esetek. Az egyedi esetek továbbá rendszerint igen összetettek, nehezen szoríthatók egyetlen séma keretei közé. Vizsgálatok igazolják (Grimshaw, Russel, 1993) ugyanakkor, hogy az orvostudomány aktuális állapotát tükröző irányelvek alkalmazása a legjobb megoldás a magas szintű orvosi ellátás biztosítására, az elszabaduló költségek féken tartása mellett. A minőségbiztosító rendszerek célja is az, hogy elősegítsék a megfelelően szerkesztett protokollokban rögzített előírások szigorú betartatását (Deutsch, Gergely, 2003). Az orvosi protokollok használata tehát megkerülhetetlen.

ORVOSI PROTOKOLLOK FORMALIZÁLÁSA A formalizálás az eredeti szöveg átírását, átfogalmazását jelenti valamilyen formális nyelven. Az orvosi protokollok világában ilyen nyelvek például: Asbru, EON, GLIF, GUIDE, PRODIGY, PROforma. Rövid ismertetésük és összehasonlító elemzésük megtalálható például a (Peleg et al., 2003) és a (Peleg et al., 2003b) cikkekben. Az Európai Unió az információs társadalom technológiája program keretében hirdette meg 5. keretprogramját a társadalmi problémák és szükségletekkel kapcsolatos kutatás-fejlesztés, illetve oktatás elősegítésére (1998-2002).94 Az FP5 keretprogramban kapott helyet az orvosi protokollok formális eszközökkel történő továbbfejlesztését célzó Protocure projekt.95 A projekt a formalizálás eszközéül az Asbru nyelvet választotta. A tapasztalatok azt mutatják, hogy korántsem egyszerű feladat egy irányelv vagy protokoll formális reprezentálása. Először is nagyon időigényes. Továbbá az eredeti protokollnál jóval összetettebb a formális leírás. A bonyolultság növekedésének pontos oka nem ismeretes, csak hipotézisek fogalmazódtak meg ezzel kapcsolatban a projekt végén (Geldof et al., 2003). Egy formális leírásnak végső soron két összetevője van. Az egyik a protokoll váza, amit meghatároz a választott fejlesztő eszköz, esetünkben az Asbru, illetve az orvo94 http://cordis.europa.eu/ist/ka1/health/projectbooklet/index.htm 95 http://cordis.europa.eu/fetch?ACTION=D&CALLER=PROJ_IST&RCN=60298

218

si ismeretek, az a tartalom, amelyet a formalizált protokoll vázába be kell építeni. Az Asbru fejlesztő nyelv, de nem fejlesztő eszköz, azaz nem nyújt lényegi támogatást az utóbbi munkához. Támogatás lehet például az, hogy a formális protokoll tartalmi elemeihez hozzárendelünk egy linket, amely a formalizált irányelvbe beépített információnak az eredeti irányelvben lévő forráshelyére mutat. Fejlesztési mintákkal (design patterns) a formalizálás folyamata gyorsítható fel. A Protocure projekt keretében e két cél megvalósítására dolgozták ki Guideline Markup Tool (GMT) néven a protokollok formalizálását támogató eszközt (Geldof, 2002). A Protocure a 6. keretprogramban folytatódott. A Protocure II projektben a Guideline Markup Tool (GMT) továbbfejlesztése volt az egyik cél. Eredménye a Java nyelven írt Document Exploration and Linking Tool / Addons (DELT/A) fejlesztő eszköz.96 A szemantikai verifikálás eszközének a KIV nyelvet, egy magasabb rendű logikára épülő interaktív télelbizonyító specifikációs nyelvet választották (Karlsruhe Interactive Verifier – KIV).97 Számos hatékony eszközt biztosít a fejlesztések érvényességének (validálás, azt csinálja a rendszer, amire tervezték), illetve helyességének (verifikálás, például a rendszer nem tartalmaz logikai ellentmondásokat, kétértelműségeket, redundanciát) ellenőrzésére. Újabban képessé tették konkurens rendszerek időlogikai verifikálására is. (Balser et al., 2006) Az orvosi protokollok KIV nyelven történő verifikálásához elsőként az Asbru nyelv algebrai leírását készítették el KIV nyelven, amely tartalmazza az Asbru formális szemantikai definícióját is. Ennek segítségével egy Asbru nyelven megírt orvosi protokoll egyszerűen átírható KIV nyelvre, amelyben az irányelvek validálása és verifikálása már elvégezhető. Ezt az itt leírtnál jóval összetettebb folyamatot ismerteti (Seyfang et al., 2007). A orvostudomány eredményei, az orvoslás gyakorlati tapasztalatai évről érvre gyorsan nőnek, így egy protokoll hamarosan, akár egy év alatt is idejétmúlttá, elavulttá válik. Megoldandó feladat tehát az orvosi protokollok tartalmának naprakészen tartása. Ezt a problémakört a szakirodalom az élő irányelvek (living guidelines) kifejezéssel nevesíti. A Protocure II projekt ez irányú eredményeit is ismerteti a (Seyfang et al., 2007) cikk.

AZ ASBRU PROTOKOLL REPREZENTÁCIÓS NYELV ÁLTALÁNOS JELLEMZŐI Az Asbru nyelvet az Asgaard projekt98 keretében fejlesztették ki 1998-ban a Institute of Software Technology, Vienna University of Technology és a Medical Informatics, Stanford University irányításával (Shahar et al., 1998). 96 http://ieg.ifs.tuwien.ac.at/projects/delta/ 97 http://homepages.inf.ed.ac.uk/wadler/realworld/ kiv.html 98 Asgaard a norvég mitológiában az istenek lakóhelye, a görög mitológia Olümposz hegyének megfelelője. Az égben helyezkedett el, és csak a szivárvány hídon lehetett elérni, aminek a neve Asbru.

219

A projekt elsősorban az orvoslás terápiás kérdéseire koncentrált (Geldof, 2002). Központi gondolata a tervváz (skeletal plan) vagy egyszerűen a terv (plan). A tervváz egy javasolt – tervezett – eljárás-együttes sematikus váza. Egyrészt navigálja a benne leírt tevékenységek időbeli lefutását, egyúttal elegendő mozgásteret nyújt ahhoz, hogy a konkrét feladatok végrehajtása rugalmasan igazodjon az egyedi – ebből következően mindig változó – körülményekhez, nem utolsósorban a beteg pillanatnyi klinikai állapotához. Ez biztosítja, hogy egy tervváz újra és újra alkalmazható legyen a legkülönbözőbb kontextusokban. Az Asgaard projekt célja tervvázak tervezését és végrehajtását támogató feladat-specifikus, problémamegoldó módszerek kidolgozása volt. Mindezek alapjául az Asbru modellező nyelv szolgált. Az Asbru nyelv legalapvetőbb jellemzői: • Tervváz reprezentációs nyelv (plan-representation language): Az Asbru az orvosi protokollokat hierarchikus tervvázak halmazaként modellezi. Egy tervváz további altervekre bontható. Ez az eljárás egészen addig folytatódik, amíg tovább már nem bontható terveket, az Asbru terminológiájával akciókat, elemi tevékenységeket nem kapunk. Akció például egy párbeszéd a felhasználóval, vagy egy külső program hívása. • Szándék- vagy intencióalapú (intention-based): Az elemi orvosi tevékenységek intenciója (szándéka, irányultsága) függhet azok kontextusától, de lehet azoktól független is. Például egy „vérvétel” elemi tevékenység intenciója orvosi szempontból önmagában független bármely kontextustól, de a vérvételt kérő orvos(ok) szándékai a vérvétel elrendelésével kapcsolatban az adott szituációtól függően nagyon is különbözhetnek. Az előbbieket magas szintű , az utóbbiakat alacsony szintű intencióknak nevezzük (high-level, low-level intentions). • Időorientált (time-oriented): A tervvázakhoz, illetve tevékenységeikhez időbeli hatályt (kiterjedést, idő intervallumot) lehet rendelni. Az Asbru nyelv használatát számos eszköz segíti: az AsbruView a terveket vizuálisan jeleníti meg;99 az AsbrUI grafikus interfész a tervek végrehajtását támogatja (Kosara and Miksch, 2001); és van Asbru interpreter is (Bosse, 2001).

IRODALOM 1. Balser, M.; Schmitt, J.; Reif, W. (2006) Verification of Medical Guidelines with KIV. Workshop on AI techniques in healthcare: evidence-based guidelines and protocols, Riva del Garda, Italy, 29 August 2006. 2. Bosse, T. (2001) An interpreter for clinical guidelines in Asbru. Master thesis, Vrije Universiteit Amsterdam 3. Coiera, E. (1995) Recent Advances in Medical Informatics. Intelligent Networked Computing Laboratory, HP Laboratories Bristol, HPL-95-41 4. Deutsch, T., Gergely, T. (2003) Kibermedicina. Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest 5. Geldof, M. (2002) The formalization of medical protocols: easier said than done. 99 http://www.asgaard.tuwien.ac.at/tools/asbruview.html

220

Master thesis, Vrije Universiteit Amsterdam 6. Geldof, M.; ten Teije, A.; van Harmelen, F.; Marcos, M.; Votruba, P. (2003) Informal and formal medical guidelines: Bridging the gap. In Proceedings of the 9th European Conference on Artificial Intelligence in Medicine (AIME’03). Vol. 2870. LNAI. Springer 7. Gotsche, P. C. (1995) Clinical practice should reflect clinical science. In Health Telematics for Clinical Guidelines and Protocols, pages 17–25, Amsterdam 8. Gődény, S. (Szerk.) (2007) A klinikai hatékonyság fejlesztése az egészségügyben. Pro Die Kiadó, Budapest 9. Grimshaw, J.M., Russel, I.T. (1993). Effect of clinical guidelines on medical practice: A systematic review of rigorous evaluations. Lancet, 342: 1317–1322. 10. Kosara, R., Miksch S. (2001) A User Interface for Executing Asbru Plans. Artificial Intelligence in Medicine, 2001, pp. 136-139. 11. Peleg, M., Tu, S., Bury, J., Ciccarese, P., Fox, J., Miksch, S., Quaglini, S., Seyfang, A., Shortliffe, E. H., Stefanelli, M. (2003) A comparison study of guideline models Comparing Models of Decision and Action for Guideline-Based Decision Support: a Case-Study Approach. Journal of the American Medical Informatics Association 10:52-68. 12. Peleg, M., Tu, S., Bury, J., Ciccarese, P., Fox, J., Greenes, R., Hall, R., Johnson, P., Jones, N., Kumar, A., Miksch, S., Quaglini, S., Seyfang, A., Shortliffe, E., Stefanelli, M. (2003b) Comparing Computer-Interpretable Guideline Models: A Case-Study Approach. JAMIA 10 (2003) 13. Potamias, G. (2006) State of the Art on Systems for Data Analysis, Information Retrieval and Decision Support. INFOBIOMED IST-507585 Structuring European Biomedical Informatics to Support Individualised Healthcare. INFOBIOMED Consortium 14. Sackett, D. L., Richardson, W. S., Rosenberg, W, Haynes, R. B. (1999) Bizonyítékra alapozott gyógyítás, Evidence-based medicine (EBM). Golden Book Kiadó, Budapest. 15. Seyfang, A., Martinez-Salvador, B., Serban, R., Wittenberg, J., Rosenbrand, K., ten Teije, A., van Harmelen, F., Marcos, M., Miksch, S. (2007) Maintaining formal models of living guidelines efficiently. In Bellazzi, R., Abu-Hanna, A., Hunter, J., eds.: Proc. of the 11th Conference on Artificial Intelligence in Medicine (AIME’07), Springer Verlag (2007) 16. Shahar, Y., Miksch, S., Johnson, P. (1998) The Asgaard Project: A Task-Specific Framework for the Application and Critiquing of Time-Oriented Clinical Guidelines. Artificial Intelligence in Medicine, 14, 29-51. 17. Sips, R., Braun, L., Roos, N. (2006) Applying intention-based guidelines for critiquing. Workshop on AI techniques in healthcare: evidence-based guidelines and protocols, Riva del Garda, Italy, 29 August 2006. A cikket lektorálta: Dr. habil Mihálydeák Tamás CSc, egyetemi docens (Debreceni Egyetem Informatikai Kar) 221

A KUDO-MATHURIA PROTOKOLL VIZSGÁLATA AZ AVISPA PROTOKOLLELLENŐRZŐ RENDSZERBEN Takács Péter főiskolai adjunktus, PhD. hallgató

Debreceni Egyetem, Egészségügyi Kar, Egészségügyi Informatika Tanszék, 4400 Nyíregyháza, Sóstói u. 2-4. E-mail: [email protected]

ÖSSZEFOGLALÁS A kriptográfiai protokollok ellenőrzésére számos módszer és egyre több eszköz is rendelkezésünkre áll. A közleményben az ellenőrzéskor gyakran alkalmazott egyik rendszer, az AVISPA kerül bemutatásra a Kudo-Mathuria-féle időfeloldó (time-release) kriptográfiai protokoll vizsgálatán keresztül. A vizsgálat eredményeképpen olyan biztonsági rések kerültek felszínre, amelyek szükségessé teszik a protokoll módosítását, javítását.

BEVEZETÉS Megfelelően működő kriptográfiai protokollokat tervezni nem könnyű feladat. Számos, esetleg egymásnak részben ellentmondó követelménynek kell megfelelnie egy-egy protokollnak. Az ellenőrzés és a tervezett vizsgálat elengedhetetlen, sok olyan esetet jegyez a szakirodalom amikor széles körben elfogadott, gyakran használt protokollról derült ki, hogy gyenge pontot tartalmaz. [2] A kriptográfiai protokollok vizsgálatára napjainkra két fő irányzat alakult ki. Az egyik a számításelméleti, a másik pedig a formális, modális logikán alapuló megközelítés. A formális módszerek alkalmazásakor a leginkább kutatott terület az ellenőrzés (verifikálás) szakasza. A napjainkra kialakított ellenőrző eszközök lehetővé teszik az automatizált formális ellenőrzést is. [8] Egy gyakran alkalmazott rendszer az AVISPA (Automated Validation of Internet Security Protocols and Applications), amely a HLPSL (High Level Protocols Specification Language) nyelvet használja a protokollok leírására. A rendszerhez szorosan kapcsolódik a SPAN (Security Protocol ANimator for AVISPA) alrendszer, amely megkönnyíti a protokoll-tervezők munkáját. Ez egyrészt grafikus felhasználói felületet nyújt a szemléletesség, átláthatóság növelésére; másrészt olyan szolgáltatások is használhatók általa, amelyek a különböző protokoll-szereplők (üzenetváltó felek, szerver, támadó, stb.) szemszögéből képesek megjeleníteni a protokoll lépéseit, a résztvevők aktuális információit. [4, 12] Mindezek szemléltetésére a következő rész az időfeloldó titkosítás problémakörét mutatja be, amelynek egyik megoldása a M. Kudo és A. Mathuria által kifejlesztett 223

protokoll. Maga a protokoll és a vizsgálatával elért eredmények egy része a harmadik részben szerepelnek. A negyedik rész az AVISPA rendszert mutatja be röviden. A Kudo-Mathuria protokoll AVISPA rendszer segítségével történő elemzése az ötödik részben kapott helyet. A részletes eredmények és a HLPSL kódok a közlemény mellékletében találhatók. Az időfeloldó titkosítás problémaköre Az idő igen fontos szerepet játszik a kriptográfiában. Érzékeny pontja a kriptográfiai rendszereknek a támadó rendelkezésére álló idő, a kriptográfiai rendszer időbeli viselkedéséből levonható következtetések, a titok időbeli értékcsökkenése. Az idővel kapcsolatos problémakörök közül egy érdekes feladat a „time-release” titkosítás és az ehhez kapcsolódó protokollok (TRE – timed-release encryption, TRP – timed-release protocol). Magyarul „idő-feloldó”, „időbizalmas” problémának lehetne nevezni a feladatkört. Az alapprobléma célja „titkosított üzenet küldése a jövőbe”, vagyis olyan alkalmazás megalkotása, amely azt teszi lehetővé, hogy az üzenetet fogadó fél (és csak ő) csak egy előre meghatározott időpont után tudja visszafejteni a küldő fél titkosított üzenetét. Számos alkalmazási területtel kapcsolatba lehet hozni az alapproblémát, ezek közül íme néhány eset: elektronikus szavazás; lepecsételt, zárt árajánlatok; Internet alapú, elektronikus lebonyolítású versenyek – az érettségi rendszer elektronikus lebonyolítása; szerződések aláírása; jövőben kihirdethető dokumentumok – pld. végrendeletek; késleltetett kulcsfelvétel, letétbe helyezett kulcsok; online fogadás. A „time-release” kriptográfia fejlődése. A „time-release” alapproblémát T. C. May nevéhez kapcsolják, akinek 1993-as összefoglaló levelét szokták kiindulópontnak tekinteni – ugyanakkor ő is több éves levelezésre hivatkozik. [7] Az első jelentősebb tudományos közlemény a témával kapcsolatban 1996-ban jelent meg. [9] Ebben az írásban R. L. Rivest, A. Shamir és D. A. Wagner két alapvető megközelítést vizsgált: • A, Időzáras rejtvény (time-lock puzzle) használata – ami olyan probléma megalkotását jelenti, amely biztosan nem fejthető meg legalább egy meghatározott időtartamig. • B, Megbízható ügynök, harmadik fél alkalmazása – ami a megbízható félre építve oldaná meg a problémát. Ezek az irányok ma is mérvadóak [5], ugyanakkor az alapkérdés is továbbfejlődött az anonimitás feltételének vizsgálatával, passzív szerverek kialakításával, többszörös időszerverek bevonásával, a költségek vizsgálatával. A Kudo-Mathuria protokoll A „time-release” feladat egy megoldását mutatta be 1999-ben M. Kudo és A. Mathuria. [6] Az eredmény leglényegesebb vonása a kidolgozott protokoll formális eszközökkel történő vizsgálata. A bizonyítás a BAN-féle logikát (Burrows-Abadi-Needham [1]) ki224

bővítő Coffey-Saidha-logikát látja el az időtényezők megfogalmazását lehetővé tévő elemekkel. A protokoll lépései az 1. ábrán láthatók. A Kudo-Mathuria-féle eredeti cikk három tételt igazolt a protokollal kapcsolatban: G1: Az üzenetet külső fél nem tudja visszafejteni a megjelölt időpont előtt, csak ’A’ és ’T’ ismerheti annak tartalmát idő előtt. G2: ’B’ a megjelölt időpontban vissza tudja fejteni az üzenetet. G3: ’B’ ismeri az idő-feloldó üzenet eredetét. A kriptográfiai protokolloknak több támadási módja lehetséges. Ezek közül egy az adatok, információk megszerzésére irányuló lehallgatás. Ha a Kudo-Mathuria-féle protokollt egy lehallgató oldaláról vizsgáljuk meg, akkor észrevehetjük, hogy a lehallgató a protokoll végére ugyanazokkal az információkkal rendelkezhet, mint ’B’ és így ő is birtokába kerülhet az ’A’ által küldött üzenetnek. Ehhez elegendő az 5. és 8. lépés lehallgatása. Ez a protokoll szempontjából nem tekinthető hibának, hiszen az alapfeladat nem köti ki az ilyen irányú titkosságot. Feltehetjük viszont a kérdést, hogy lehetséges-e úgy bővíteni a protokollt, hogy a külső lehallgató ne jusson hozzá az üzenethez. Munkánk során megoldottuk a felvetett problémát, első lépésben bővítettük a protokollt a visszafejtendő kulcs védelmével, majd megvizsgáltuk egy közbenső titkosítás alkalmazását is. Az egyik bizonyítható eredmény az, hogy a ’T’-vel jelölt szerver sem ismerheti meg az időbizalmas üzenetet az új protokollok esetén. [11] További vizsgálatokat végeztünk többszereplős környezetben is [10], valamint alkalmaztuk az AVISPA rendszert is a protokoll elemzésére.

1. ábra A Kudo-Mathuria protokoll lépései. [6]

225

Ábramagyarázat: A Alice azonosítója; B Bob azonosítója; T Trent (server) azonosítója; ”enc”, ”dec” titkosítás és feloldás kérése; t-req időpont megjelölése; tkt-req , tk1t-req titkosító/visszafejtő kulcspár; kT, k-1T Trent (server) kulcspárja; kB, k-1B Bob kulcspárja; kA, k-1A Alice kulcspárja; Nb , Ra véletlen számok; Xa üzenet; Az AVISPA rendszer Az AVISPA egy olyan félautomata rendszer, amelyet biztonsági protokollok fejlesztésére és elemzésére hoztak létre. Az AVISPA egy szerep alapú (’role-based’), formális nyelv bázisú eszköz protokollok pontos leírására és vizsgálatára, amely négy különböző ellenőrzési lehetőséget foglal magába (OFMC, CL-AtSe, SATMC, TA4SP). Ezt egészíti ki a SPAN (Security Protocol ANimator) nevű alkalmazás – ami nem közvetlenül része az eredeti fejlesztésnek, de ma már megfelelően integrálódott a rendszerbe. Az eszköz használatának első lépése az analizálandó protokoll leírása, megjelenítése HLPSL (High Level Protocol Specification Language) nyelven. Az elemzés következő lépésében a HLPSL protokoll-leírást a rendszer átalakítja egy alacsonyabb szintű nyelvre – IF Intermediate Format. Az IF forma kialakításának oka az, hogy az IF protokollforma már a négy vizsgáló alrendszer inputjaként használható. Az alrendszerekben külön-külön lehet elvégezni az elemzéseket, ezek kölcsönösen kiegészítik egymás képességeit. Az alrendszerek speciális formában rögzített outputja adja a protokollvizsgálat eredményét, ami alrendszerenként eltérő lehet. [4, 12] Minden rész működése feltételezi azt, hogy a támadó nem képes feloldani a titkosítást a teljes kulcs birtoklása nélkül. A csatornák modellezése a Dolev-Yao támadási modellt követi, a támadó alapvetően teljes hozzáféréssel rendelkezik a csatornák felett. [3] A Kudo-Mathuria protokoll vizsgálata az AVISPA rendszer segítségével Az AVISPA rendszerben történő elemzés első lépésében a Kudo-Mathuria protokollt kódoltuk - a kód a tanulmány A, Mellékletében kapott helyet. Ezt követően futtattuk az elemző, protokollvizsgáló részeket, az OFMC és a CL-AtSe (ATSE) alrendszert. A vizsgálat eredménye azt mutatja, hogy a protokoll külső fél által lehallgatható. Az AVISPA elemzés eredménye olyan támadási út, amely lehetővé teszi egy külső fél által a protokoll lépéseinek befolyásolását. Ennek során a támadó a protokoll szereplőit megszemélyesítve, a szerepeket váltogatva ki tudja játszani az üzenetküldő feleket. Az eredményeket szemléltető képernyőkép a 2. ábrán látható – a támadások pontos leírása a B, és C, mellékletekben találhatók.

226

2. ábra A protokoll-elemzés eredménye.

KÖVETKEZTETÉSEK A közlemény célja a Kudo-Mathuria-féle időfeloldó protokoll vizsgálatának bemutatása különböző eszközökkel. Az AVISPA protokollelemzés szerint a protokoll lehallgatható, harmadik fél által kijátszható, szükséges a protokoll további fejlesztése, a hiba kiküszöbölése. Az elért eredményeink megerősítik azt a megállapítást, hogy egy kriptográfiai protokollt több eszközzel, többféle nézőpontból kell vizsgálnunk ahhoz, hogy megalapozott kijelentéseket fogalmazhassunk meg vele kapcsolatban. Egy újabb eszköz, vizsgá227

lati módszer megjelenése maga után vonja azt, hogy a már elemzett protokollokat újbóli ellenőrzés alá kell vonnunk. Mindez nem csak a kriptográfiában, hanem más protokoll körökben is érvényes. A legkülönbözőbb területek protokolljainak (gyógyító, orvosi protokollok; pénzügyi, számviteli protokollok, stb.) vizsgálata egyre inkább támaszkodik az itt bemutatott matematikai logikai rendszereken alapuló módszerekre és alkalmazásokra. Eredményeink tehát közvetett módon kiterjeszthetők általános protokollelméleti környezetbe is.

IRODALOM [1] Burrows, M. and Abadi, M. and Needham, R.(1989): A Logic of Authentication. Digital System Research Center, Research Report 39. [2] Buttyán, L.(1999): Formal methods in the design of cyptographyprotocols (State of the Art), EPFL SSC Technical Report, No.SSC/1999/038.. [3] Dolev, D. and Yao, A. C. (1981): On the Security of Public Key Protocols. Report. No. STAN-C+8 l-854, Computer Science Department Stanford University. [4] Glouche, Y. and Genetspan, T. (2007): SPAN, a Security Protocol ANimator for AVISPA. Version 1.1, User Manual. [5] Hristu-Varsakelis, D. and Chalkias, K. and Stephanides G. (2007): Low-cost Anonymous Timed-Release Encryption. 3rd International Symposium on Information Assurance and Security (IAS ‘07), 29-31 Aug 2007, Manchester, UK. [6] Kudo, M. and Mathuria, A. (1999): An Extended Logic for Analyzing Timed-Release Public-Key Protocols. ICICS’99, Second Information Conference, Sydney. [7] May, T. C.: Time release Crypto; [8] http://cypherpunks.venona.com/date/1995/09/msg01183.html [9] Mödersheim, S. and Vigano, L. and Oheimb, D. (2005): Automated Validation of Security Protocols (AVASP). Lecture slides, April 2005. [10] Rivest, R. L. and Shamir, A. and Wagner, D. A. (1996): Time-Lock Puzzles and Timed-Release Crypto; Technical Report, MIT Laboratory for Computer Science, 1996. [11] Takács, P. (2005): A kriptográfia időtényezőiről. Nyíregyházi Kriptográfiai és Diofantikus Napok, Nyíregyháza. [12] Takács, P (2006): The Additional Examination of the Kudo-Mathuria Time-Release Protocol. Journal of Universal Computer Science, vol. 12, no. 9 (2006). [13] Vigano, L. (2006): Automated Security Protocol Analysis With the AVISPA Tool. Electronic Notes in Theoretical Computer Science, (155):62-86, 2006.

228

MELLÉKLET A, A Kudo-Mathuria protokoll HLPSL kódja role alice(A, B, S: agent, RCV, SND: channel(dy), Tktreq, Kt, Ka, Kb: public_key) played_by A def= local Allapot: nat, Nb, Ra, Xa, Enc, Treq, Time: text, Msg3: message init Allapot:=0 transition 1. Allapot = 0 /\ RCV(start) =|> Allapot’:=3 /\ Enc’:=new() /\ Treq’:=new() /\ SND(Enc’. Treq’) 2. Allapot = 3 /\ RCV(Msg3’) /\ Msg3’={Enc.Treq.Tktreq}_inv(Kt) =|> Allapot’:=6 /\ SND(A) 3. Allapot = 6 /\ RCV(Nb’) =|> Allapot’:=9 /\ Xa’:=new() /\ Ra’:=new() /\ SND({{Xa’.Ra’.A}_Tktreq.A.B.Treq.Nb.Tktreq}_inv(Ka).Msg3) % /\ secret(Xa’, xab, {B,S}) 4. Allapot = 9 /\ RCV({{{Xa’.Ra’.A}_Tktreq.A.B.Treq.Nb.Tktreq}_inv(Ka)}_inv(Kb)) =|> Allapot’:=12 /\ Time’:=new() /\ SND(Time’) end role % ------------------------------------------------------------------role bob(A, B, S: agent, RCV, SND: channel(dy), Tktreq, Kt, Ka, Kb: public_key) played_by B def= local Allapot: nat, Nb, Ra, Dec, Xa, Enc, Treq, Time: text, Msg3: message init Allapot:=1 transition 1. Allapot = 1 /\ RCV(A) =|> Allapot’:=4 /\ Nb’:=new() /\ SND(Nb’) 2. Allapot = 4 /\ RCV({{Xa’.Ra’.A}_Tktreq.A.B.Treq’.Nb.Tktreq}_inv(Ka).Msg3’) =|> Allapot’:= 7 /\ SND({{{Xa’.Ra’.A}_Tktreq.A.B.Treq.Nb.Tktreq}_ inv(Ka)}_inv(Kb)) 3. Allapot =7 /\ RCV(Time’) =|> Allapot’:=10 /\ Dec’:=new() /\ SND(Dec’.Treq) 4. Allapot = 10 /\ RCV(Dec.Treq.inv(Tktreq)) =|> Allapot’:=14 end role % ------------------------------------------------------------------role server(A, B, S: agent, RCV, SND: channel(dy), Tktreq, Kt, Ka, Kb: public_key) played_by S 229

def= local Allapot: nat, Enc, Dec, Treq: text init Allapot:=2 transition 1. Allapot = 2 /\ RCV(Enc’.Treq’) =|> Allapot’:=5 /\ SND({Enc.Treq.Tktreq}_ inv(Kt)) 2. Allapot = 5 /\ RCV(Dec’.Treq) =|> Allapot’ := 8 /\ SND(Dec.Treq.inv(Tktreq)) /\ secret(inv(Tktreq), itktreq, {S,B}) end role % ------------------------------------------------------------------role session(A, B, S: agent, Tktreq, Kt, Ka, Kb: public_key) def= local SNDA, RCVA, SNDB, RCVB, SNDS, RCVS : channel(dy) composition alice(A, B, S, SNDA, RCVA, Tktreq, Kt, Ka, Kb) /\ bob(A, B, S, SNDB, RCVB, Tktreq, Kt, Ka, Kb) /\ server(A, B, S, SNDS, RCVS, Tktreq, Kt, Ka, Kb) end role % ------------------------------------------------------------------role envinronment() def= const a, b, s: agent, tktreq, kt, ka, kb: public_key, xab, itktreq: protocol_id intruder_knowledge={a, b, s, i, tktreq, kt, ka, kb} composition session(a,b,s, tktreq, kt, ka, kb) end role % ------------------------------------------------------------------goal % secrecy_of xab secrecy_of itktreq end goal % ------------------------------------------------------------------envinronment() B, Az OMFC elemzés eredménye % OFMC 230

% Version of 2006/02/13 SUMMARY UNSAFE DETAILS ATTACK_FOUND PROTOCOL C:\SPAN\testsuite\results\km_34.if GOAL secrecy_of_itktreq BACKEND OFMC COMMENTS STATISTICS parseTime: 0.00s searchTime: 0.06s visitedNodes: 3 nodes depth: 1 plies ATTACK TRACE i -> (s,3): x234.x235 (s,3) -> i: {dummy_nonce.dummy_nonce.tktreq}_inv(kt) i -> (s,3): x248.x235 (s,3) -> i: dummy_nonce.x235.inv(tktreq) i -> (i,17): inv(tktreq) i -> (i,17): inv(tktreq) % Reached State: % secret(inv(tktreq),itktreq,set_112) % contains(s,set_112) % contains(b,set_112) %state_server(s,a,b,tktreq,kt,ka,kb,8,x234,x248,x235,set_112,3) %state_bob(b,a,s,tktreq,kt,ka,kb,1,dummy _nonce,dummy _nonce,dummy _ nonce,dummy_nonce,dummy_nonce,dummy_nonce,dummy_nonce,dummy_msg,3) %state_alice(a,b,s,tktreq,kt,ka,kb,0,dummy _nonce,dummy _nonce,dummy _ nonce,dummy_nonce,dummy_nonce,dummy_nonce,dummy_msg,3) C, Az ATSE elemzés eredménye SUMMARY UNSAFE DETAILS ATTACK_FOUND TYPED_MODEL 231

PROTOCOL C:\SPAN\testsuite\results\km_34.if GOAL Secrecy attack on (inv(tktreq)) BACKEND CL-AtSe STATISTICS Analysed : 1 states Reachable : 1 states Translation: 0.02 seconds Computation: 0.00 seconds ATTACK TRACE i -> (b,4): a (b,4) -> i: n9(Nb) i -> (a,3): start (a,3) -> i: n1(Enc).n1(Treq) i -> (s,5): Enc(17).Treq(17) (s,5) -> i: {dummy_nonce.dummy_nonce.tktreq}_(inv(kt)) i -> (s,5): Dec(18).Treq(17) (s,5) -> i: dummy_nonce.Treq(17).inv(tktreq) & Secret(inv(tktreq),set_112); Add s to set_112; & Add b to set_112; A cikket lektorálta : Dr. Ködmön József, főiskolai docens (DE-EK) és Vályi Sándor, egyetemi tanársegéd (DE-AVK)

232

AZ INFORMATIKA ALAPJAINAK OKTATÁSI TAPASZTALATAI Sitkuné Görömbei Cecília főiskolai docens, PhD. hallgató

Nyíregyházi Főiskola, Pedagógusképző Kar, Tanítóképző Intézet 4400 Nyíregyháza, Sóstói u. 31/b., e-mail: [email protected]

ÖSSZEFOGLALÁS A Nyíregyházi Főiskola Számítástechnika szakos tanár- és Programozó matematikus képzési rendszerének informatikai alapismereteket közvetítő tantárgya a Bevezetés az informatikába elnevezésű tantárgy. Tanulmányomban az említett tantárgy három tanévének vizsgaeredményeit elemezve a következő kérdésekre keresem a válaszokat: Milyen összefüggés van a tanulók vizsgaeredményei, és előzetes tudásukat mérő érettségi érdemjegyeik között? A gyenge eredményeket a gondolkodási képességek, vagy inkább speciális matematikai készségek hiányosságai indukálják-e?

BEVEZETÉS A magyar közoktatás hatékonyságának PISA-felmérésekben feltárt hiányosságai a felsőoktatásban is megmutatkoznak. A Nyíregyházi Főiskola hallgatóinak vizsgaeredményei is mind a tanár, mind a programozó matematikus (a 2006/2007. tanévtől programtervező informatikus) szakon sajnos alátámasztják ezt. A Nyíregyházi Főiskola programozó matematikus/programtervező informatikus (továbbiakban: PM/PTI), és a számítástechnika tanár szakos (továbbiakban: ST) hallgatói számára az egyik leggyengébb vizsgaeredményekkel záruló informatikai alapozó tárgy a Bevezetés az informatikába (a 2006/2007. tanévtől: Informatika és elektronika) nevű tantárgy. A továbbiakban ennek a tantárgynak az oktatásával kapcsolatos tapasztalatokat, illetve a gyenge vizsgaeredmények okait feltárni kívánó vizsgálat eredményeit szeretném bemutatni.

ANYAG ÉS MÓDSZER A vizsgálat előzményei A vizsgálat tehát a fent említett tantárgy gyenge vizsgaeredményeinek okán indult. A 2004/2005. tanévben az átlag 1,85 volt, a részletes eredmények a következők:

233

1. ábra Vizsgaeredmények 2004/2005.

A Bevezetés az informatikába tantárgy célja, hogy a hallgatók szerezzenek átfogó ismereteket a számítástechnika elméleti alapjaiból, ismerjék meg a szakmai kifejezéseket, alapfogalmakat. A tantárgy tartalma: a számítógép felépítése, működése, algoritmusok, információ és megjelenési formái, adatok, adatszerkezetek ábrázolásai és műveletei. Az első félév kötelező tantárgya mind a számítástechnika tanári szakon, heti 1 óra előadás, mind a PM/PTI szakon heti 2 óra előadás és 2 óra gyakorlat időterheléssel. Az előadások és gyakorlatok tematikája különböző. A tantárgyi tartalom egy részét az előadásokon, másik részét a gyakorlatokon dolgoztuk fel. Az előadásokon nagy hangsúlyt fektettünk a vizsga-feladatsor feladattípusaihoz kapcsolódó ismeretek és algoritmusok pontos értelmezésére, alapos elemzésére, többféle megoldási mód bemutatására. A megoldások során középiskolai matematikai ismereteket feltételezünk, ezekre építünk. Párhuzamosan futó alapozó tárgyak: Számítógép-architektúrák, Programozási nyelvek I.; a PM/PTI szakos hallgatóknak ezeken kívül: Diszkrét matematika, Matematikai logika. A számonkérés típusa kollokvium, amely a nagy létszám miatt írásbeli formában zajlik. A hallgatóknak tíz feladatból álló feladatsort kell megoldaniuk 30 perc alatt, számológép használata nélkül. A feladatsor olyan számolási feladatokat tartalmaz, amelyek megoldásához a matematikai műveletek magabiztos elvégzésének képessége, és az algoritmusok pontos ismerete illetve alkalmazása szükséges, nevezetesen: konvertálás tízes számrendszerből, konvertálás tízes számrendszerbe, konvertálás számrendszerek között, konvertálás kettes komplemensbe, konvertálás kettes komplemensből, konvertálás lebegőpontos alakból, konvertálás lebegőpontos alakba, logikai műveletek, információtartalom számítása, infix kifejezés átalakítása postfixre. A feladatok végeredményét értékeljük, 0; 0,5 vagy 1 ponttal. Az elégséges alsó határa 6,5 pont. Összességében megállapíthatjuk, hogy az eredmények mind a pontszámokat, mind az érdemjegyeket tekintve nagyon gyengék, kudarcélményt jelentenek oktatónak, hall234

gatónak egyaránt. A vizsgálat célja A következő tanévekben arra kerestük a választ, hogy mi okozhatja a kirívóan alacsony eredményeket, és hogy milyen változtatások eredményezhetik az eredmények javulását. A vizsgálat módszerei és menete A 2005/2006. és a 2006/2007. tanévben az előző évben használt feladatsort alkalmazva elvégeztük a mérést az ST és a PM/PTI-s hallgatók körében. A a 2007/2008. tanévben kiegészítő méréseket (induktív gondolkodás teszt, elemi számolási készség mérés) végeztünk az ST szakos hallgatók körében. A 2005/2006. tanév adatai részletesen: A tantárgy: Bevezetés az informatikába A vizsgált csoportok: számítástechnika-egyéb tanár szakos hallgató (ST): 248 fő, közülük évismétlő 102 fő; programozó matematikus (PM): 54 fő, közülük évismétlő 16 fő; összesen: 302 fő, közülük évismétlő 118 fő; vizsgák száma: 481. A mérést a vizsgaidőszakban végeztük, az előző évi feladatsorok segítségével. A feladatsort kérdőívvel egészítettük ki, amelyben a következő adatokra kérdeztünk rá: matematika és informatika érettségi jegyek, érettségi időpontja, típusa, a szak kezdő éve. A 2006/2007. tanév adatai: A tantárgy: Informatika és elektronika (a Bevezetés az informatikába c. tantárgy tematikájával) A vizsgált csoport: programtervező informatikus – PTI (tanár szak nem indult, a programozó matematikus szakot felváltotta a programtervező informatikus szak) A mérés módja a következőképpen változott: a hallgatók két félévközi zárthelyi dolgozatot írtak, amelyekben 8-8 feladat szerepelt. A feladatok az előző év feladatsorának feladatai voltak. Az első zárthelyi dolgozat a számrendszerek témakör feladatait tartalmazta, kiegészítve alapszintű, úgynevezett rávezető, előkészítő feladatokkal. A második dolgozat tartalmazta a többi feladattípust: logikai műveletek, számábrázolás, információmennyiség, infix-postfix forma. A feldolgozás során pontosan azokat a feladatokat vettük figyelembe, amelyek az előző évi feladatsorban szerepeltek. A 2007/2008. tanév adatai: Kiegészítő mérések és utótesztek lebonyolítása. A vizsgált csoport: Számítástechnika tanár szakos hallgatók (III. ST), összesen 87 fő. 2005/2006. tanévben vizsgált hallgatók közül azok a hallgatók vettek részt a mérésben, akik Számítástechnika szakmódszertan tárgyat a 2007/2008. tanévben felvették. 235

A kiegészítő mérések a következők voltak: 2007/2008. első félévben az induktív gondolkodás fejlettségét mértük a József Attila Tudományegyetem (ma Szegedi Tudományegyetem) Pedagógiai tanszékének mérőlapja segítségével (Csapó, 1998). A második félévben a hallgatók elemi számolási készségének fejlettségét vizsgáltuk. A méréshez a dr. Nagy József és munkatársai által készített tesztet használtuk (Nagy, 1971).

EREDMÉNYEK Az adatok feldolgozását két nagy problémakört kialakítva végeztük. Az első témakörben a programtervező informatikus hallgatók eredményeinek elemzése szerepel, a másodikban pedig a számítástechnika tanár szakos hallgatók közül azoknak a hallgatóknak az eredményei, akik a kiegészítő vizsgálatokban is részt vettek. A programtervező informatikus hallgatók eredményei A programtervező informatikus hallgatók eredményeit a programozó matematikus hallgatók eredményeivel hasonlítottuk össze. Az érettségi jegyek átlagát tekintve megállapítható, hogy az érettségi jegyek átlaga jó, a PTI-s hallgatók matematikából 0,18 századdal gyengébb, informatikából viszont 0,3 tizeddel jobb eredménnyel érkeztek, mint a PM-es hallgatók. A vizsgaeredmények átlaga azonban mindkét csoportban lényegesen gyengébb az érettségi jegyek átlagánál. A PTI-s hallgatók vizsgaeredménye 0,27 századdal jobb a PM-es hallgatók eredményénél. matematika érettségi

informatika érettségi

vizsgajegy

I. ST 2005/2006

3,40

4,00

2,05

I. PM 2005/2006

4,03

4,00

2,18

I. PTI 2006/2007

3,85

4,30

2,45

1. táblázat Érettségi- és vizsgaátlagok

Az egyes érdemjegyek eloszlását szemléltetik a következő diagramok:

236

2. ábra Érettségi- és vizsgajegyek I. PM

3. ábra Érettségi- és vizsgajegyek I. PTI

Megállapítható, hogy a PTI-s hallgatók vizsgajegyeinek eloszlása egyenletesebb.

237

A számítástechnika tanár szakos hallgatók eredményei

4. ábra Érettségi- és vizsgajegyek I. ST

Elgondolkodtató, hogy számítástechnika tanári szakra elégséges matematika, sőt elégséges informatika érettségi jeggyel is be lehetett jutni. A vizsgaeredményeket tekintve a 2004/2005. tanévhez képest az átlag 0,18 századdal jobb (2,07), de még mindig nagyon gyenge, és a sikertelen vizsgák arány is túl magas. A kiegészítő vizsgálatok eredményei Induktív gondolkodás teszt:

5. ábra Az induktív gondolkodás teszt eredménye

238

Az induktív gondolkodás teszt eredményét a Csapó Benő és munkatársai által 19931994-ben végzett mérések eredményeivel vetettük össze. (Csapó, 1998. 264.o.) A hallgatók mind a szám- mind a szóanalógia részteszten a 11. évfolyamos tanulóknál gyengébb teljesítményt nyújtottak (számanalógia: 69,4/79,3; szóanalógia: 79,7/83,9), a számsor részteszten némileg jobb eredményt értek el (49,9/49,7). Összességében a 11. évfolyamos tanulók fejlettségi szintjével közel megegyező szinten teljesítettek. Elemi számolási készség teszt:

6. ábra Az elemi számolási készség teszt eredménye

Az elemi számolási készség teszt eredményeit a dr. Nagy József által 1971-ben publikált országos mérések eredményeivel hasonlítottuk össze (Nagy, 1971. 71-80.o.). A hallgatók csak a kivonás részteszten érték el a felnőtt értelmiségi csoport által teljesített szintet, a szorzás részteszten pedig a 8. évfolyamos tanulóknál is gyengébb eredményt értek el.

KÖVETKEZTETÉSEK Az elvégzett vizsgálatok által feltárt eredmények azt mutatják, hogy a hallgatók egy része gyenge alapokkal érkezik a felsőoktatásba. Az érettségi érdemjegyek is ezt támasztják alá. Az induktív gondolkodás fejlettsége jelentős szerepet játszik a tanulásban, megismerésben. Hallgatóink teljesítménye ezen a téren is viszonylag gyenge. A feladatsorok megoldásához elengedhetetlen alapkészség, az elemi számolási készség szintje is jelentős elmaradást mutat. A vizsgaeredmények javítása érdekében szükséges lenne az adott területeken gyenge teljesítményt nyújtó hallgatók egyéni fejlesztésének megszervezésére. A fejlesztés megvalósításának eszköze lehet felzárkóztató kurzusok szervezése, illetve a hátránnyal induló hallgatókkal személyes kapcsolat kialakítását lehetővé tevő mentorrendszer kialakítása. 239

IRODALOM 1. Csapó, B. (1998): Az iskolai tudás. Osiris Kiadó, Budapest 2. Falucskai, J. (2002): Bevezetés az informatikába. URL: http://zeus.nyf.hu/~falu/ bevinfo/jegyzet.doc (Utolsó letöltés 2008. 06. 30.) 3. Falus, I. (2000): Bevezetés a pedagógiai kutatás módszereibe. Műszaki könyvkiadó, Budapest 4. Nagy, J. (1971): Az elemi számolási készségek mérése és fejlettségének országos színvonala. Tankönyvkiadó, Budapest A cikket lektorálta: Dr. Várterész Magda Ph.D, egyetemi docens, (Debreceni Egyetem, TTFK)

240

KORSZERŰ, VALÓS IDEJŰ (RT) IPARI ETHERNET KOMMUNIKÁCIÓS RENDSZEREK Ferenczi István mérnöktanár, PhD hallgató

Nyíregyházi Főiskola, Műszaki és Mezőgazdasági Főiskolai Kar, Közlekedéstudományi és Infotechnológiai Tanszék, 4400 Nyíregyháza, Kótaji út. 9-11., e-mail: [email protected]

ÖSSZEFOGLALÁS A komplex folyamatirányító rendszerek és gyártósorok között ma már elképzelhetetlen valamilyen adatkommunikáció. A Programozható Logikai Vezérlők (PLC-k) már régebben is rendelkeztek különféle kommunikációs lehetőségekkel, amelyek kezdetben az egyedi programozó eszközzel történő kapcsolatban ki is merült. Később a soros vonali kom-munikáció és az ipari buszok megjelenésével a PLC-k egymással kezdtek kommunikálni, még a terepi eszközökkel a kapcsolat a diszkrét jelek szintjén maradt. A kommunikáció sebessége pedig nem volt túl nagy. Az intelligens eszközök egyre nagyobb számú megjelenése és ez által a meg növekedett adatmennyiség a kommunikációs csatornák átviteli kapacitásának növelését kívánta meg. Az ipari buszok a PLC-k egymás közötti, illetve a terepi műszerek közötti kommunikációs kapcsolatokat kiválóan, a felügyeleti számítógépek és a cégirányítás információ mennyiségi igényeit már kevésbé tudta kiszolgálni. A továbbiakban néhány új és korszerű kommunikációs megoldást szeretnék bemutatni, amelyek a számítástechnikából ismert Ethernet alapú kapcsolatokra épül és tartalmazza mindazokat az alapvető követelményeket amelyek szükségesek az ipari vezérlő- és irányítórendszerek biztonságos működéséhez.

BEVEZETÉS Akárcsak a PLC-k, a hozzájuk kapcsolódó kommunikációs hálózatok is gyártóspecifikusan fejlődtek. A piacvezető ipari vezérlő és folyamatirányító rendszereket gyártó cégek szinte kivétel nélkül a saját eszközeik számára fejlesztettek kommunikációs csatornákat (MODBUS, PROFIBUS, FFB, ASI, CAN-bus, stb.). Az irodai alkalmazásokat segítő IT technológia a nyolcvanas évek végétől óriási fejlődésnek indult. Az eszközök egyre inkább olcsóbbak és mindenki számára elérhetővé váltak, a közöttük lévő kapcsolat pedig mára már világhálóvá nőtte ki magát. Bátran ki lehet jelenteni, hogy ma már a világ bármely pontján elhelyezett működőképes intelligens eszköz igen nagy távolságról is elérhető, lekérdezhető, diagnosztizálható vagy akár paraméterezhető. 241

Felmerült a kérdés, hogy hogyan lehetne az ipari vezérlőeszközök, terepi eszközök és folyamatirányító rendszerek között is valamilyenfajta Ethernet alapú kapcsolatot létrehozni. Igen ám csak ezek az ipari eszközök különleges kommunikációs körülményeket igényelnek. Működésük rendszerit ciklikus, vagyis alapvető követelmény, hogy egy bemeneti eszköz kérésére a válasz még a ciklusidőn belül megszülessen, és végrehajtásra kerüljön. Ezeknek a rendszereknek a specifikációjában valamilyen időbeli viselkedésre vonatkozó előírás szerepel a külső, valós időskálához kötötten, sőt nem egy esettben némely vezérlők külső szinkronizálást is igényelnek. A hagyományos Ethernet képtelen a valós idejű adattovábbításra, nem is erre fejlesztették ki. Amennyiben két állomás egy időben próbál adni, akkor a buszon ütközés alakulhat ki. Ezt követően mindkét állomás véletlen idővel később ismét megpróbálkozik az adással. Ebből adódóan nem lehet egy előre definiált időkorlátot adni a csomagok megérkezésére. A problémára számos megoldás született, amelyek közül a továbbiakban néhány elvi megoldást ismertetnék. ETHERNET Powerlink Az ETHERNET Powerlink valós időben történő, determinisztikus adatátvitelt valósít meg. Kifejezetten gyors átvitel és rendkívül pontos időzítés jellemzi. Jelenleg 200 µs-os ciklusidővel és akár 1 µs-os szinkronizálási lehetőséggel (jitter) rendelkezik. Az ETHERNET Powerlink fejlesztése során elsődleges szempont volt a nyíltság megőrzése. Az IEEE 802.3 Ethernet szabvány megtartásával és kibővítésével az alábbi funkciók váltak elérhetővé: • időkritikus adatok továbbítása nagyon gyors és pontos ciklusokkal, • a hálózat egyes állomásainak nagy pontosságú szinkronizálása µs nagyságrendű idő alatt, • nem valós idejű adatok továbbítása az erre fenntartott aszinkron csatornán keresztül. Az ETHERNET Powerlink megkülönbözteti a valós idejű és a nem valós idejű tartományokat. A szinkron fázisban minden egyes állomás rögzített szélességű időablakot (időrést) kap az időkritikus adatok továbbítására. Ezzel szemben az aszinkron fázisban az állomások jogosultságot kapnak a hagyományos IP alapú protokollal és címzési móddal történő, véletlen jellegű adatok továbbítására. A valós idejű adatok küldésekor egy időpillanatban legfeljebb csak két állomás férhet hozzá a hálózathoz, így nem fordulhat elő ütközés. Az 1. ábrán láthatjuk az ETHERNET Powerlink esetében alkalmazott időosztás elvét.

242

1. ábra Időosztás az Ethernet Powerlink-ben

A valós idejű tartományban minden egyes eszköz egy EPL állomásazonosítóval rendelkezik, amit az eszközön található állomásválasztó kapcsolóval lehet beállítani. Szükség esetén az eszközök a hagyományos IP címzéssel az Interneten keresztül is elérhetőek. A sávszélesség optimálisabb kihasználása érdekében azok az állomások, amelyek magasabb ciklusidővel is megelégednek, azonos időrésen osztozhatnak. Ezt mutatja be a 2. ábra.

2. ábra Időrés megosztása

PROFINET A PROFINET szabványos (IEC 61158 és IEC 61784), nyílt ipari Ethernet hálózat, amely kielégíti az automatizálási technológiák és ipari folyamatirányító rendszerek minden követelményét. A PROFINET több mint egy egyszerű ipari Ethernet. Segítségével kivitelezhetők a decentralizált terepi eszközök közötti biztonságos adatkapcsolatoktól, a 243

gyors válaszidőt igénylő motorhajtásokig minden irányítási tevékenység. A valós idejű adatátviteli (RT és IRT) lehetőségei mellett a teljesen IT technológiára alapuló előnyei játszanak fontos szerepet abban, hogy egyre inkább kezd elterjedni az ipari kommunikációban. A PROFINET lehetőséget biztosít a már meglévő terepi buszrendszerek: PROFIBUS, INTERBUS, ASI megoldások kiváltására, anélkül, hogy a meglévő eszközöket lecserélnénk. A PROFINET használata egyben csökkenti az eszközök telepítési költségeit, kevesebb mérnöki és felügyeleti munkát igényel, de biztosítja a rendszerfejlesztés rugalmasságát és bővíthetőségét. Egyéb előnyei: • osztott rendszerekben lévő vezérlők kommunikációja • decentrális terepi rendszerek (pl. perifériaeszközök és hajtások) real-time kommunikációja • szabványos csatlakozók (RJ45) és hálózati elemek (hub, siwtch, stb.) • hálózati diagnózis lehetősége • biztonságos kommunikáció az ember, a gép és a környezet védelme érdekében A PROFINET rendszer elemei A PROFINET rendszer egyaránt alkalmas PROFINET IO és PROFINET CBA típusú rendszerelemek közötti kommunikációs kapcsolatra. A PROFINET IO egy olyan rendszermodellt ír le, amely a PROFIBUS keretrendszerét követi, vagyis a terepi eszközök I/O csatornákon keresztül kapcsolódnak a vezérlőhöz. A csatornák al-slotokba, az al-slotok slotokba rendeződnek. Az eszközök konfigurálását leginkább az XML alapú GSD-vel (General Station Description) végezhető. A PROFINET CBA-t a komponenses alapú, elsősorban programozható funkcionalitású intelligens terepi eszközök, valamint kontrollerek számára alakították ki. A komponens model alatt gépek és technológiai modulok egymástól függetlenül működő részegységeit kell érteni. Ez nagymértékben megkönnyíti a gépek, gépsorok valamint gyártóegységek modularizálását, a mérnöki költségeket lecsökkenti. A komponensek leírásához PCD-t hsznál (Profinet Component Descriptor) amely XML-alapú és vagy a gyártó komponens generátora hozza létre, vagy az ingyenesen elérhető Profinet Komponenes Szerkesztő (Profinet Component Editor). Mindkét esetben lehetőség van az időkritikus folyamatadatok továbbítására valós idejű (RT) csatornán keresztül. A PROFINET IO esetén ez akár a motorhajtásokhoz alkalmazott szinkronizált valósidejű csatornát (IRT – Isochronus Real Time) is tartalmazza, míg a PROFINET CBA-ban a nem időkritikus (NRT – Non Real Time) TCP/IP kommunikáció is megvalósul. (3. ábra)

244

3. ábra PROFINET kommunikációs lehetőségek.

A hálózati kommunikáció szempontjából a PROFINET IO az igazán érdekes. Itt kell ugyanis megvalósuljon az órajel szinkronizált, meglehetősen időkritikus kommunikáció is. A PROFINET I/O, mint decentralizált irányítási filozófia, három elemre épül. Ezek: • PROFINET – controller (PN-controller): ez egy PLC, amelyen a felhasználói program fut, • PROFINET – I/O eszköz (PN – I/O device): decentralizált terepi eszköz, (pl. szelep vezérlő), amely kommunikál a PN-controllerrel, • PROFINET – I/O supervisor: programozó vagy diagnosztikai eszköz (pl. PC). A rendszer elemeit és az elemek közötti adattípusokat szemlélteti a 4. ábra..

4. ábra A PROFINET rendszer kommunikációs útjai

245

PROFINET kommunikáció A PROFINET a nem időkritikus folyamatok kommunikációja során egyaránt használja az IEEE 802.3 szabványnak megfelelő TCP/IP és az, UDP/IP protokollokat. Hasonlóan az általános Ethernet eszközökhöz, a terepi eszközök zöme is rendelkezik MAC címmel, de IP cím is kiosztható számukra. A PROFINET azonban több mint egyszerű Ethernet, mivel általános esetben < 10 ms, speciális kommunikációval < 1 ms válasz időt garantál. Utóbbi már hajtásszabályozás igényeit is kielégíti. Ezért a legtöbb irodalomban Real-time Ethernet vagy Real-time PROFINET-nek nevezik. A válasz időtől függő alkalmazási ajánlást szemlélteti a 5. ábra.

5. ábra Válaszidő szerinti PROFINET alkalmazások

Az RT kommunikáció párhuzamosan van jelen az NRT-vel és ha csak szegmensen belüli kommunikációra használják, akkor nincs szükség még IP címre sem. Az azonosításhoz, a kerten belül az Ethertype-ot használják (0x8892) és RT csatornán dolgozzák fel. A nagy komplexitású feladatok ellátására való az IRT, amely az alábbi követelményeken alapszik: • A kommunikáció kizárólag egy hálózati szegmensen belül történik • A bus cilkus-t két részre osztódik: IRT fázis (vörös intervallum), és egy azt követő nem isochronus fázis (zöld intervallum) • IRT fázis alatt időszinkronizáció (PTCP protkoll IEC 61168-on keresztül) A terepi eszközök küldési időintervallumai rugalmasan állíthatók a felhasználó által. A zöld intervallumból a pirosba való átmenetet a szinkronizálás fázisa alatt a determinisztikus kommunikáció alapjául szolgáló hardver (ASIC pl. ERTEC 400) határozza meg. (6. ábra)

246

6. ábra Az IRT kommunikáció időosztása

A kommunikációs protokoll a hétrétegű OSI modellre épül, amelyből azonban csak 1., 2., 3., 4., és 7. rétegeket használja. A PROFINET kommunikációs protokollját a 7. ábramutatja.

7. ábra A PROFINET kommunikációs protokoll

Az ábra szerint a PROFINET alkalmazási protokoll három részre tagolódik: 1. NRT osztály: konfigurálási, diagnosztizálási és lekérdezési feladatokra 2. Real-Time (RT) osztály: a megszakításos és a ciklikus adatok és hibajelek átviteléhez. 3. Isocronous Real-Time (IRT) osztály: az 1 ms-os válaszi idejű kommunikációhoz főként hajtásszabályozási feladatokra. 247

Célkitűzések A témával kapcsolatos célkitűzéseim között szerepel első sorban ezeknek az ipari kommunikációs rendszereknek az alapos megismerése, a valós idejű kommunikációs csatornák kritikus időmeghatározási módszereinek kidolgozása, valamint a biztonságos (hibamentes) adatátviteli lehetőségek elemzése, a redundancia és a 100%-os rendelkezésre állás kérdéseinek tárgyalása.

IRODALOM PROFINET Technology and Application, Version April 2006 (4.132) PROFINET Prezentation June 2006 www.profibus.com/pn www.automation.siemens.com/profinet A cikket lektorálta: Dr. Ormos László PhD, főiskolai tanár (Nyíregyházi Főiskola MMFK)

248

VÁLTOZÓ HOSSZÚSÁGÚ KÓDOK Falucskai János főiskolai docens, PhD. hallgató

Nyíregyházi Főiskola, Természettudományi Főiskolai Kar, Matematika és Informatika Intézet, 4400 Nyíregyháza, Sóstói út 31/B E-mail: [email protected]

ÖSSZEFOGLALÁS A számítástudomány több szakterülete foglalkozik a jelrendszerek vizsgálatával, elegendő figyelembe venni formálisnyelvek, az automataelmélet és a kódelmélet tudományágakat ahhoz, hogy lássuk a terület fontosságát. Jelen cikk keretében alapvetően a kódok felbonthatóságának problémáját fogjuk ismertetni, megadunk néhány definíciót, felvázoljuk a probléma jelentőségét, illetve megmutatjuk egy lehetséges általánosítását. A cikk során nem térünk ki alapvető ismeretekre, azaz természetesnek vesszük, hogy az érdeklődő olvasó találkozott már az ismertetett segédeszközök elméletével. A felbonthatóság olyannyira fontos tulajdonsága a kódoknak, hogy amennyiben nem rendelkeznek vele, a gyakorlatban a használatuk csak nagyon szigorú megszorításokkal lehetséges.

BEVEZETÉS Nem csak a számítástudományban, hanem a természettudományhoz tartozó különböző területeken is találkozhatunk analógrendszerekkel, illetve az analógrendszerek segítségével történő probléma megoldással. Ebben a cikkben kódokhoz adunk meg véges automatákat, ismertetve az átalakítás algoritmusát. A kódok jelsorozatokból álló halmazok, emiatt tekinthető nyelvnek egyegy kód, s mivel csak véges kódokkal, s ez által véges nyelvekkel fogunk foglalkozni, emiatt számunkra a hármas típusú nyelvtanokkal megadható nyelvek jelentik a vizsgálatunk tárgyát. Ezeket a nyelveket felismerő automatákat fogjuk használni a felbonthatósági tulajdonság eldöntésére, azaz úgynevezett végesautomatákkal fogunk dolgozni. Kódelméleti alapfogalmak Definíció: Az A ábécé egy véges nem üres halmaz, elemei betűk, vagy más néven szimbólumok. Definíció: Az A ábécé feletti w szó az ábécé véges számú elemeiből képzett szimbólumsorozat. Definíció: Az A ábécé feletti teljesnyelv az A feletti összes szó által alkotott halmaz, jelölése A*. 249

Definíció: Az A feletti nemüres szavak halmazának jelölése A+ A teljesnyelven értelmezve van a konkatenáció (összefűzés) asszociatív művelete, mellyel két szimbólumsorozatot egyesíthetünk. Az üres jelsorozatot üres szónak nevezzük. Az üres jelsorozatról könnyű belátni, hogy a konkatenációban az egységelem szerepét tölti be. Definíció: Az A feletti C kód az A+ véges részhalmaza. Definíció: A C kód elemeit kódszavaknak, a C* elemeit pedig üzeneteknek nevezzük. Kódok felbonthatósága Definíció: Egy C kódot UD (uniquely decipherable) kódnak, azaz felbonthatónak nevezünk, ha minden egyes üzenetnek egyértelmű felbontása van, tehát ha teljesül az x1x2…xn=y1y2…ym egyenlőség, ahol ha x1,x2,…,xn,y1,y2,…,ymϵ C, n=m és x1=y1, …,xn=yn A felbonthatóságnak természetesen több definíciója is ismert, a következő bináris kódok esetén igaz, de könnyen átfogalmazható tetszőleges ábécé feletti kódra. Definíció: Egy kódot felbonthatónak nevezünk, ha tetszőleges bináris jelsorozat legfeljebb egyféleképpen bontható kódszavak szorzatára. A felbonthatóság tulajdonsága azért fontos egy kód esetén, mert biztosítja a dekódolhatóságot, tehát például a következő esetben nem lehet egyértelműen megmondani, hogy a 01 jelsorozat milyen karakterek kódjaként születetett: Legyen az a karakter kódja 0, a b karakter kódja 1, a c karakter kódja pedig 01. Mivel a kódolás során –amennyiben teljesül a felbonthatóság– felesleges elválasztó jeleket használni, nem derül még az sem ki, hogy a 01 jelsorozat kettő, avagy csupán egy jel kódolásából született. Jelen esetben könnyű volt a feladat, azaz annak eldöntése, hogy az ismertetett kód felbontható-e. Nyilvánvalóan sikerült egy olyan jelsorozatot találni, melynek több, mint egyetlen lehetséges felbontása létezik, tehát a kód nem lesz felbontható. A gyakorlatban ettől lényegesen bővebb halmazokat kell vizsgálni, ahol szükségünk van valamilyen eldöntő algoritmusra. A legrégebbi ilyen algoritmus a szakirodalomban SARDINAS-PATTERSON algoritmusként ismert. Az alapötlete az, hogy figyelemmel kíséri az összes lehetséges maradékot, amelyek a kódszavakból adódhatnak. Első lépésként megalkotja a maradékok azon halmazát, melyek egy hosszúságú kódszavak esetén adódhatnak, majd rekurzív módon halmazsorozatot hoz létre. A rekurzió véges, hiszen ha valamely úgynevezett maradékhalmazban benne van egy kódszó, akkor ez az adott kódszó maga is előáll, mint maradék, akkor pedig nyilván létezik a kószavaknak olyan láncolata, melyeknek több, mint 250

egy felbontása létezik, azaz a kód nem lesz felbontható. Abban az esetben, ha ez a báziskritérium nem teljesül, akkor vagy ciklus keletkezik a halmazsorozatban, vagy pedig valamely tagja az üreshalmaz lesz, s így a belőle származó halmazok is üresek lesznek (ismét ciklushoz jutottunk). A maradékok mindegyike nyilván rövidebb lesz a leghosszabb kódszónál, emiatt a maradék halmazok végesek. Végezetül megadjuk a SARDINAS-PATTERSON algoritmus halmazképzési szabályát: U1=C-1C \ {ϵ} U2=C-1 U1 ᴗ U1-1 C Un+1=C-1 Un ᴗ Un-1 C Automata algoritmusok A SARDINAS-PATTERSON algoritmus láthatólag halmazokat használ a vizsgálathoz, de közismert, hogy a számítástechnika több módszert vesz igénybe egy-egy algoritmus megadásához, illetve különböző módon képes algoritmust ábrázolni. A következőkben ismertetésre kerülő algoritmusok mégsem csak a megadási mód miatt kapták az automata algoritmusok elnevezést, hanem azért, mert maga az ötlet is automataelméleti alapokon nyugszik. AUGROS algoritmusa/automatája úgy redukálja le a kódszavakat elfogadó automatát, hogy a végén csupán azokat a jelsorozatokat fogadja el, melyek úgynevezett többértelműek, tehát ha az automata nyelve üres, akkor a kód felbontható volt. TSUJI automatája relációkat definiál, ezzel teremti meg az alapot arra, hogy a felbonthatósági relációban lévő jelsorozatok egymásból való elérhetőségét modellezni tudja. A mi automatánk hasonlóan AUGROS-hoz a teljes kódból indul ki, majd megalkotja a kódot elfogadó determinisztikus automatát. A felbonthatóság ugyanis akkor kerül veszélybe, ha nem tudunk dönteni egyértelműen a dekódolás során, azaz több dekódolási lehetőség is felmerül. Természetesen nem ilyen egyszerű a helyzet, ugyanis az automata egyszerre csak egy jelet vizsgál, így nem lát „előre” a szemrevételezett jelsorozatban. Felbontható kódoknál ugyanis az a helyzet, hogy a kezdeti bizonytalanság pár jel elolvasása után általában megszűnik, esetleg helyette egy másik bizonytalanság jelentkezik. Az automata determinisztikussá tételével ezeket a „párhuzamos” utakat egyesítjük. Az elfogadó állapotokban indexekkel kódoljuk az állapot elérését lehetővé tevő kódszavakat, ezáltal elérve egy-egy elfogadó állapotba, azonosítani tudjuk, hogy hány darab különböző kódszó ért véget. Amennyiben több, mint egy, az automata determinisztikus jellegéből adódóan az elfogadó állapot által képviselt reguláris kifejezéssel jelölt nyelvnek létezik olyan mondata, melynek több, mint egy felbontása lehetséges, tehát a kód nem lesz felbontható. Az algoritmusunk főbb lépései tehát: 1. A kódot elfogadó automata megalkotása 2. Az automata determinisztikussá tétele 251

3. Az elfogadó állapotok vizsgálata 4. Felbonthatóság megállapítása A kódolás egy új értelmezése A kódolás során látható volt, hogy egy-egy jelhez egy-egy kódot, azaz jelsorozatot rendeltünk. Fogalmazzuk át a kódolás definícióját: ne csak egy, hanem tetszőleges darab (de véges számú és véges hosszú) jelsorozat tartozzon a kódolandó szimbólumhoz. Pontosabban definiálva, egy halmazt képzünk egy hatványhalmazba, tehát egy x1 szimbólum kódja egy jelsorozatokból álló f(x1) halmaz lesz. Megtartva érdeklődésünk tárgyát, kérdéses, hogy tudjuk-e valahogy definiálni a felbonthatóságot ilyen értelemben is, illetve tudunk-e eldöntő algoritmusokat adni, esetleg igazak lesznek-e analóg módon kimondva a tételek. A válaszok keresése érdekes, sőt mondhatni izgalmas utakra vezet bennünket, meg lehet adni a felbonthatóság definícióját ebben a környezetben is: f(x1)… f(xn)= f(y1)… f(ym) n=m és f(xi)= f(yi) Definiálhatjuk a prefixitás fogalmát hasonlóképpen, mint a hagyományos esetben, sőt kimondható a prefixitással összefüggő tétel is, hasonlóan bizonyítva. Sajnos a SARDINAS-PATTERSON algoritmust nem tudjuk használni, ugyanis míg egy jelsorozatnak nagyon könnyű megadni az összes lehetséges részekre bontását a konkatenáció műveletére nézve, halmazoknál ez sajnos nincs így. Szerencsére automataelméleti algoritmusainkkal sikerült néhány részeredményt elérni.

KÖVETKEZTETÉSEK A terjedelmi korlátok miatt sajnos nem volt lehetőség sem a szakmailag pontos megalapozásra, bizonyításra, sem pedig szemléletes példák megadására, de a szakirodalom alapján ez természetesen pótolható. A célunk az volt, hogy felhívjuk a figyelmet a kódelmélet, illetve automataelmélet fent említett problémájára, alkalmazására. További kutatási lehetőség adott a nem véges kódok tekintetében, például leszűkítve a reguláris kifejezéssel jelölt nyelvekkel megadható halmazokra. A felbonthatóság egy nagyon jó példa arra, hogy miként tudnak együttműködni a számításelmélet egymástól eltérő szakterületei.

IRODALOM 1. Demetrovics-Denev-Pavlov (2000): A számítástudomány matematikai alapjai 2. Sardinas, A., A. and C. W. Patterson. (1953): A necessary and sufficient condition for the unique decomposition of coded messages. IRE Internat. Conv. Rec., 8:104, 108.p. 3. Tsuji, K. (2001): An automaton for deciding whether a given set of words is a code. 252

RIMS Kokyuroku 1222, 123-127.p. 4. Xavier, A., Litovsky, I. (1999): Algorithms to test Rational code. Mathematical Foundations of Informatics’99 Conference, Hanoi, 25-28 October 1999. A cikket lektorálta: Dr. Kuki Ákos PhD, főiskolai docens (Debreceni Egyetem, TTK)

253

ELEARNING RENDSZEREK BIZTONSÁGI JELLEMZŐINEK VIZSGÁLATA Csajbók Zoltán1, Takács Péter1, Kristóf Zsolt1, Bodnár Károly2 1 főiskolai adjunktus, PhD. hallgató, 2főiskolai tanársegéd, PhD. hallgató Debreceni Egyetem Egészségügyi Kar, Egészségügyi Informatika Tanszék 4400 Nyíregyháza, Sóstói út 2-4.,{csajzo, vtp, kristofzs, bcharles}@de-efk.hu

ÖSSZEFOGLALÁS eLearning környezetek kialakításakor fontos szempont a megfelelő biztonsági stratégia kidolgozása is. Az elektronikus oktatási rendszerek alapkiépítésben jelentős támogatást nyújtanak a személyes adatok védelméhez. Vannak azonban olyan feladatatok is, amikor a kielégítő védelem pusztán a rendszer biztonsági alapszolgáltatásainak igénybevételével nem lehetséges – kiegészítő elemeket kell integrálni a rendszerbe vagy annak környezetébe. Cikkünkben ilyen jellegű feladatok megoldására teszünk javaslatot egy új kriptográfiai eszközrendszer, az azonosítón alapuló kriptográfia alkalmazásával. Röviden vázoljuk annak lényegét, majd bemutatjuk alkalmazási lehetőségeit eLearning környezetben.

BEVEZETÉS eLearning környezetek kialakításakor fontos megfelelő biztonsági stratégia működtetése. A biztonsági stratégia kialakítása során • definiáljuk a védelmi célokat, • kiválasztjuk és elhatároljuk az intézkedések érvényesítési területeit, • rögzítjük a biztonsági tervezés módszerét, • meghatározzuk a minimális követelményeket, • megtervezzük és ütemezzük az intézményre vonatkozó biztonsági intézkedéseket, • meghatározzuk a követhetőség és a menedzselhetőség követelményeit, a felügyelet és az ellenőrzés rendszerét. Az alkalmazások és adatok fenyegetettsége a bizalmasság, a sértetlenség, a hitelesség, a rendelkezésre állás és a funkcionalitás elvesztésével jellemezhetők. Ezek alkotják az alapfenyegetettségeket. Cikkünkben azokat a körülményeket vizsgáljuk, amelyek lehetővé teszik a alapfenyegetettségek elleni védekezés hatékony megvalósítását eLearning környezetben.

JOGSZABÁLYI HÁTTÉR A hallgatói jogviszony fennállása alatt, vagyis a tanulmányok és a követelmények teljesítése során számos adat keletkezik, amelyek a többször módosított 1992. évi LXIII. 255

a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény (Atv.) hatálya alá tartoznak. E jogszabály alapján bármely – azonosítható vagy azonosított – természetes személlyel kapcsolatba hozható adat, az adatból az érintettre vonatkozó következtetés személyes adatnak minősül. Az adatok mindaddig személyes adatként kezelendők, amíg az adatkezelés során kapcsolatuk az érintett személlyel helyreállítható. A tanulmányok folytatása során keletkező teljesítmény- és egyéb hallgatókhoz köthető adatok természetszerűleg e körbe tartoznak. Az Atv. értelmében az érintett személyektől hozzájárulást kell kérni adataik teljes körű vagy egyes műveletekre kiterjedő kezeléséhez, nyilvánosságra hozatalához – feltéve, hogy azt más törvény kötelezően el nem rendeli. Továbbá csak olyan személyes adatkezelésre van lehetőség, amely az adatkezelés céljának megvalósulásához elengedhetetlen, a cél elérésére alkalmas, és csak a szükséges mértékben illetve ideig. Az Atv. rögzíti az adatkezelőre és az adatkezelésre vonatkozó szabályokat is, melyeket a keretrendszerek működtetésénél figyelembe kell venni. A felsőoktatásban is egyre inkább elterjedő eLearning keretrendszerek alkalmazása során az imént említett személyes adatok kezelésére vonatkozó felhatalmazást a 2005. évi CXXXIX. a felsőoktatásról szóló törvény adja meg. Eszerint „a felsőoktatási intézmény az alkalmazottak és a hallgatók személyes adatait csak a foglalkoztatással, juttatások, kedvezmények, kötelezettségek megállapításával és teljesítésével, […] az e törvényben meghatározott nyilvántartások kezelése céljából, a célnak megfelelő mértékben, célhoz kötötten kezelheti.” A felsorolt adatok kezelése elsősorban a munkaügyi és a tanulmányi osztályokon történik. A tanulmányokhoz kapcsolódóan a különböző tanulmányi és/vagy oktatási keretrendszerek által kezelt adatok is ide értendők. Tanulmányi rendszerekben (pl. etr, Neptun stb.) kezelik többek között a hallgató tanulmányainak értékelését, a vizsgaadatokat, a megkezdett féléveket stb. Az erre vonatkozó utalás a felsőoktatásról szóló törvény 2. számú mellékletében szerepel. Tanulmányokhoz kapcsolódó adatkezelés körébe tartozik továbbá az oktatási keretrendszerben (pl. ILIAS) zajló hallgató-oktató kommunikáció is.

AZ IBC BEMUTATÁSA Kriptorendszerek Titkosítási séma vagy kriptorendszer alatt egy ötös értünk ahol P a nyíltszövegek, C a titkosított szövegek halmaza; K a kulcstér. Minden ekϵK kulcshoz létezik egy egyértelműen meghatározott Eek:P → C bijektív leképezés. Az ek rejtő (titkosító) kulcs, Eek a rejtő (titkosító) függvény; E={Eek|ekϵK}. Végül minden dkϵK kulcshoz Ddk jelölje a Ddk:C → P bijektív leképezést. A dk neve fejtő kulcs, Ddk a fejtő függvény; D={Ddk|dkϵK}. A rejtő és a fejtő függvények eleget tesznek az ún. konzisztencia feltételnek: minden ekϵK rejtő kulcshoz létezik olyan egyértelműen meghatározott dkϵK fejtő kulcs, hogy 256

Ddk=Eek-1:

Ddk(Eek(p))=p minden pϵP esetén. A kriptorendszerek különböző jellemzők alapján csoportosíthatók. A gyakorlati alkalmazások szempontjából nagyon fontos a rejtő-fejtő kulcsok viszonya szerinti megkülönböztetés. Szimmetrikus kriptorendszerben a rejtő ek kulcs megegyezik a fejtő dk kulccsal (ek=dk). Jellemzője, hogy a közös rejtő-fejtő kulcsot legalább két személy ismeri, amelyet egy biztonságos csatornán kell az érintett feleknek egymás között kicserélni. Nyilvános kulcsú kriptorendszerben az ek kulcs nem egyezik meg a dk kulccsal (ek≠dk). Az Eek rejtő függvény kiszámítása könnyű, inverzét a Ddk fejtő függvényt dk ismerete nélkül nehéz, dk ismeretében könnyű kiszámítani (Ek ún. egyirányú csapóajtó függvény). Az ek nyilvános lehet, a dk fejtő kulcsot titokban kell tartani. A kommunikáció kezdete előtt a fogadó félnek rendelkeznie kell a nyilvános-privát kulcspárral, melyeket egyidejűleg kell generálni. Az azonosságon alapuló kriptográfia keletkezése, jellemzői és alkalmazási lehetőségei 1984-ben A. Shamir javasolta a digitális személyi azonosítón alapuló titkosítást. Lényege: A nyilvános kulcsú kriptográfiában a felhasználó valamilyen (digitális) személyi azonosító adatát, pl. e-mail cím stb., használják nyilvános kulcsként titkosításra vagy digitális aláírásra. Remélt eredmény, hogy ez által egyszerűsíthető a nyilvános kulcsú kriptográfia működtetéséhez szükséges infrastruktúrája. Az azonosítón alapuló kriptográfia főbb jellemzői: A titkos kommunikációhoz nem kell a fogadó félnek nyilvános-privát kulcspárral rendelkezni. A fogadó valamilyen személyi azonosító adatának ismeretében a rejtett üzenet meghatározható. A rejtő-fejtő kulcspár generálása időben egymástól független. A fejtő kulcs generálása időben kitolható, a fogadó közvetlenül a fejtés előtt, amikor éppen szüksége van rá, generálhat (kérhet) privát kulcsot. Feltételezi legalább egy abszolút megbízható harmadik fél létét (TA – Trusted Authority), aki ismeri a privát kulcsot (kulcs-letét). Ez nem feltétlen szimpatikus tulajdonság, de adott szervezeti környezetben feltétlen elfogadható. Azonosítón alapuló kriptográfia Az azonosítón alapuló nyilvános kulcsú kriptográfiának számos részterülete van, ezek összefoglaló elnevezése az azonosítón alapuló kriptográfia (Identity Based Cryptography – IBC). Ennek egyik nagyobb részterületét tárgyaljuk, az azonosítón alapuló titkosítást (Identity Based Encryption – IBE). Az IBC részterületeinek közös jellemzője, hogy egy rendszer valamennyi felhasználója egyetlen közös abszolút megbízható harmadik félhez (TA) „tartozik”, annak paramétereit használja. A rendszer „beüzemelésekor” elsőként a TA teszi közzé a mindenki számára közös alapparamétereket. Induláskor a TA egy ekTA-dkTA nyilvános-privát 257

kulcspárt generál. A dkTA privát kulcs neve mesterkulcs, amit a TA titokban tart. Az ekTA nyilvános kulcs a rendszer valamennyi érdekeltje számára rendelkezésre áll, és hosszú időre állandó paraméter. Azonosítón alapuló titkosítás (IBE) REJTÉS: A küldő Alice a fogadó Bob IDBobϵ{0,1}s valamilyen digitális azonosító adata alapján és az ekTA nyilvános kulcs segítségével titkosítja az M üzenetet és előállítja a C titkosított üzenetet, amelyet nyilvános csatornán továbbít Bobnak: C=E(IDBob,ekTA)(M). FOGADÓ PRIVÁT KULCSÁNAK GENERÁLÁSA: A fogadó Bob hitelesíti magát a TA felé. Ezután a TA a dkTA mesterkulcs és Bob IDBobϵ{0,1}s digitális azonosító adata alapján előállít egy dk IDBob privát kulcsot Bob számára. A dk IDBob privát kulcsot a TA biztonságos csatornán továbbítja Bob felé. FEJTÉS: Bob a C titkosított üzenetből a dk IDBob privát kulcsa segítségével visszaállítja Alice eredeti M üzenetét: M=DdkBob(C).

IBE ALKALMAZÁSOK ELEARNING KÖRNYEZETBEN Az eLearning rendszerek felhasználóinak munkájuk során számos esetben szükséges védett egyéni kapcsolat kiépítése, fenntartása. Ennek megteremtéséhez sok esetben kiegészítő elemeket kell integrálni a rendszerbe vagy annak környezetébe. A biztonságos kapcsolat kriptográfiai eszközökkel, algoritmusokkal és protokollokkal alakítható ki. A kidolgozott protokolloknak négy szereplője van: O – oktató; H – hallgató; eS – eLearning szerver; TAS – TA kulcsszerver. Egy eLearning rendszerhez csatolt IBE alkalmazás kiindulási pontként feltételezi a TAS szerver létét, valamint azt, hogy megtörtént a rendszer megfelelő kriptográfiai inicializálása: a szerver generálta az ekTA-dkTA nyilvános-privát kulcspárt; az ekTA nyilvános kulcs közzé lett téve pl. egy mindenki számára elérhető könyvtárban, vagy weboldalon. A dkTA mesterkulcsot a TAS titokban tartja, a TAS szerver további feladata a biztonságos és védett kulcskezelés. Dolgozat beadása Funkció: védett állományküldést eLearning környezetben. A protokoll lépései: 1. LÉPÉS:

H ismeri a rendszer nyilvános kulcsát (ekTA), vagy ha nem, akkor letölti a TAS kulcsszerverről.

2. LÉPÉS:

H az O egyedi azonosítójával (e-mail cím) és a rendszer nyilvános kulcsával titkosítja az elküldeni kívánt üzenetet.

3. LÉPÉS:

H feltölti eS-re a titkosított üzenetet. Az eS nyilvános helyen megjeleníti azt, bárki számára elérhető módon.

4. LÉPÉS:

O letölti a titkosított üzenetet.

5. LÉPÉS:

Amikor O el akarja olvasni H üzenetét első lépésként azonosítja magát TAS felé.

6. LÉPÉS:

TAS az azonosítás elfogadása után generálja az O egyedi azonosítója (e-mail cím) és a mesterkulcs alapján O számára a fejtő kulcsot.

7. LÉPÉS:

TAS elküldi a fejtő kulcsot védett csatornán O részére.

258

8. LÉPÉS:

O visszafejti és elolvassa az üzenetet.

Értékelés, eredményhirdetés Funkció: értékelés, eredmény megküldése eLearning környezetben. A protokoll lépései: 1. LÉPÉS:

O ismeri a rendszer nyilvános kulcsát (ekTA), vagy ha nem, akkor letölti a TAS kulcsszerverről.

2. LÉPÉS:

O a H egyedi azonosítójával (e-mail cím) és a rendszer nyilvános kulcsával titkosítja az elküldeni kívánt üzenetet.

3. LÉPÉS:

O feltölti eS-re a titkosított üzenetet. Az eS nyilvános helyen megjeleníti azt, bárki számára elérhető módon.

4. LÉPÉS:

H letölti a titkosított üzenetet.

5. LÉPÉS:

Amikor H el kívánja olvasni O üzenetét első lépésként azonosítja magát TAS felé.

6. LÉPÉS:

TAS az azonosítás elfogadása után generálja a H egyedi azonosítója (e-mail cím) és a mesterkulcs alapján H számára a fejtő kulcsot.

7. LÉPÉS:

TAS elküldi a fejtő kulcsot védett csatornán H részére.

8. LÉPÉS:

H visszafejti és elolvassa az üzenetet.

IRODALOM 1. Boneh, D. – Franklin, M.(2001): Identity-Based Encryption from the Weil Pairing. Proceedings of CRYPTO 2001, LNCS 2139, pages 213-229, Springer-Verlag, 2001. 2. Csajbók, Z.: Kriptográfia a gazdaságinformatikai képzésben. GIKOF Journal 3. évf., 4. szám, 49-56. o. 3. F. Ható, K. (2001): Adatbiztonság, adatvédelem. Számalk Kiadó, Budapest. 4. ITB 12. Informatikai rendszerek biztonsági követelményei 5. Ködmön, J. (1999): Kriptográfia. Computerbooks, Budapest. 6. Shamir, A. (1984): Identity-based Cryptosystems and Signature Schemes, Proceedings of CRYPTO ’84, LNCS 196, pp. 47-53, Springer-Verlag. 7. Török, M. (2003): e-Learning oktatásmenedzsment keretrendszerek. Szakdolgozat, BKÁE Gazdálkodási kar Információrendszerek tanszék, 2003. A cikket lektorálta: Dr. Ködmön József PhD, főiskolai docens (Debreceni Egyetem Egészségügyi Kar)

259

A DÖMÖSI-FÉLE TITKOSÍTÁSI RENDSZER BIZTONSÁGÁNAK VIZSGÁLATA Sápiné Kovács Zita PhD. hallgató

Debreceni Egyetem, Informatikai Kar, Számítógéptudományi Tanszék, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1. E-mail: [email protected]

Pénzes Andor egyetemi hallgató

Debreceni Egyetem, Informatikai Kar, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1. E-mail: [email protected]

Összefoglalás A Dömösi-féle titkosítási rendszer egy olyan szimmetrikus kulcsú folyamtitkosító, mely kulcsként egy iniciális, végállapotokkal ellátott kimenő jel nélküli automatát használ fel. A titkosítás sebessége csupán csekély mértékben függ a kulcs nagyságától. A kulcs igen nagy (akár 64Kbyte) mérete ellenére a titkosítás időigénye egy 2 GHz sebességű gépen 500 Kbyte/sec nagyságrendű, a visszafejtésé pedig ennek kétszerese. A leghatékonyabb folyamtitkosítók ennél lényegesen gyorsabbak. A rendszer tehát csupán a biztonság tekintetében jelenthet előnyt velük szemben. A szokásos módszerek felhasználásával nem tudjuk a rendszer támadhatóságát vizsgálni, mivel annak működési elve nagymértékben eltér a többi folyamtitkosítótól. Jelen cikkben a rejtett Markov láncok, a Viterbi algoritmus és az epszilon automaták által nyújtott lehetőségeket tekintjük át ezen probléma megoldására.

BEVEZETÉS A civilizáció és a kommunikáció fejlődésével megnövekedett az igény az információ elrejtésére. Erre különféle titkosítási rendszereket használhatunk (titkosítási rendszer alatt a továbbiakban a [Jonannes, 2004]-ben megadott fogalmat értjük). A ma használatos rendszerek, mint például a 3DES, RSA, El-Gamal mindegyike redukálható nehezen megoldható matematikai problémákra. Létezik a titkosítási rendszereknek olyan családja, amely automataelméleti alapú, ezeknek két fő típusa ismert: az egyik sejtautomata alapú, a másik pedig hagyományos véges automata alapú. Mindkét típusnak van nyilvános kulcsú és szimmetrikus kulcsú változata. A Dömösi-féle titkosítási rendszer egy olyan szimmetrikus kulcsú folyamtitkosító, mely kulcsként egy iniciális, végállapotokkal ellátott kimenő jel nélküli automatát használ fel. A szokásos módszerek felhasználásával nem tudjuk a rendszer támadható261

ságát vizsgálni, mivel annak működési elve nagymértékben eltér a többi folyamtitkosítótól. Vizsgálataink során a rejtett Markov láncokat alkalmaztuk eszközként. További vizsgálati eszközök lehetnek az epszilon gépek, melyek alkalmazását a jövőben tervezzük. A Markov modell egy rendszer állapotváltozásait leíró statisztikai modell, mely rendelkezik a Markov tulajdonsággal. A rejtett modellben a rendszer néhány jellemzője nem ismert, melyeket megfigyelések alapján tudunk meghatározni, például a Viterbi algoritmus segítségével. Az epszilon gépek adott folyamatot figyelve, a folyamat aktuális állapotához és ezen állapothoz tartozó előzmények alapján jósolja meg a folyamat következő állapotának valószínűségét. Az epszilon géppel ezáltal a folyamat egy modelljét kapjuk meg. Azonban kérdés az, hogy ezen eszközök segítségével mely az a folyamat, amit tudunk vizsgálni. Ezek lehetnek: a Dömösi-féle titkosítási rendszer által generált titkosított üzenet betűi vagy a rendszer állapotaiból és betűiből alkotott szó. Rejtett Markov modell felhasználhatóságának kérdése akkor jön elő, ha a rendszer feltörését célozzuk meg a legkönnyebb esetben, azaz rendelkezünk egy működő titkosítóval és bizonyos típusú megfigyeléseket tehetünk annak működésével kapcsolatban.

ANYAG ÉS MÓDSZER Alapfogalmak Titkosítási rendszer Absztrakt titkosítási rendszer alatt egy ötöst értünk: (P, C, K, E, D), ahol P egy halmaz, az üzenettér, elemei az üzenetek (vagy nyílt üzenetek); C egy halmaz, a rejtett üzenetek tere, elemei a rejtett üzenetek; K egy halmaz, a kulcstér, elemei a kulcsok; E ={Ek:k ϵ K} egy függvénycsalád, ahol Ek: P → C., ennek elemeit hívjuk titkosító függvényeknek; D ={Dk:kϵ K} egy függvénycsalád, ahol Dk: C → P, ennek elemeit hívjuk visszafejtő függvényeknek. Továbbá minden k ϵ K-hoz létezik egy d ϵ K, hogy Dd(Ek(p)) = p, minden p ϵ P-re. Formális nyelvi jelölések Legyen V nem üres és véges halmaz, amelyet gyakran ábécének fogunk hívni, elemeit pedig betűknek is fogjuk mondani. Jelölje V+ a V-beli betűkből felírható p=x1x2... xk(x1,x2,...,xkϵV) alakú véges hosszúságú sorozatok, az ún. V feletti nem üres szavak halmazát. Egy p szó hosszát, |p|-al jelöljük és rajta a p-beli betűk számát értjük (esetleg többszöri előfordulással együtt). Így, ha p=x1x2...xk(x1,x2,...,xkϵV) , akkor |p| = k. Szokás beszélni az úgynevezett üres szóról is, melynek egyetlen betűje sincs. Az üres szót a továbbiakban λ-val jelölve: |λ|=0. A V+ ᴗ {λ} halmazt a V feletti (összes) szavak halmazának hívjuk, s V*-gal jelöljük. A V* halmazon szokás bevezetni egy műveletet, amelyet szorzásnak (konkatenációnak, összefűzésnek) nevezünk. A p=x1x2...xm és a q=x1x2...xm szavak szorzatán a szót értjük.

262

Dömösi-féle titkosítási rendszer Legyen adott egy parciálisan definiált végállapotokkal ellátott iniciális kimenő jel nélküli automata: A=(A, a0, F, X, δ, γ), ahol A az állapotok halmaza, a0 a kezdő állapot, F részhalmaza A-nak, a végállapotok halmaza (ezek mindegyike véges, nem üres halmaz), továbbá δ:AxX→A az átmeneti függvény. Ezen automata alapján definiáljuk a Dömösi-féle titkosítási rendszert. P = F+. C = X+. K az összes olyan automata, amely megfelel a fenti leírt megszorításoknak. E={EAϵK}, ahol EA:F+→X(min,max), ahol X(min, max) azon p szavak halmaza, melyre: min≤|p|≤max (ahol min ≤ max, min, max ϵ N ). Az F*-beli szavakat úgy titkosítjuk, hogy betűit páronként vesszük: (yi, yi+1)(i = 1,...n - 1, , ahol n a titkosítandó szó hossza, i = 0 esetben az automata kezdőállapotából indulunk) és minden (yi, yi+1) pár esetén tekintünk egy véletlen X+-beli szót, mely közbülső végállapotok nélkül átviszi az automatát az yi állapotból az yi+1 állapotba, majd a kapott X*-beli szavakat konkatenáljuk. D ={DA:Aϵ K}, ahol DA:X+→F+ , egy olyan leképezés, mely tetszőleges X+-beli x1...xk -hoz azt az F+-beli b1... bs szót rendeli hozzá, melyek (mint végállapotok) fellépnek a1= δ(a0,x1), a2= δ(a1,x2),... ak= δ(ak-1,xk) , … sorozatban (Dömösi, 2003). Rejtett Markov modell és Viterbi algoritmus A rejtett Markov modellben állapotok és események találhatóak, továbbá adott egy Markov-lánc, ami egy olyan sztochasztikus folyamat, amely rendelkezik a Markovtulajdonsággal, azaz egy adott jelenbeli állapot mellett a rendszer jövőbeli állapota nem függ a múltbeliektől. (A rejtett Markov modell pontos definíciója megtalálható [Ray, 1989]-ben.) A Viterbi algoritmus célja, hogy megtaláljon egy legvalószínűbb utat egy trellis diagramm alapján. Feltéve, hogy az egymást követő beérkező sorozat u jelei függetlenek egymástól, csakúgy, mint a P[y(k)|S(k-1)→S(k)] kimeneti feltételes valószínűségek, illetve a P[S(k-1)→S(k)] átmeneti valószínűségek, L=∏P[S(k-1)→S(k)∙P[y(k)|S(k-1)→S(k)] ahol S(k) a Markov lánc k-adik állapota. Ennek célszerű venni a logaritmusát a számítás megkönnyítése érdekében: ln(L)-∑m[y(k);S(k-1),S(k)]

ahol (1)m[y(k);S(k-1),S(k)]=ln{P[S(k-1)→S(k)}+ln{P[y(k)|S(k-1)→S(k)]} ezt az m-et elágazási metrikának nevezik a k-adik és k-1-edik átmenet között. Az MK(Si) az állapotmetrika, amely megadja az Si állapotból induló K hosszúságú utak maximumát. Ez formálisan jelölve: 263

Mk(Si) =

max

All paths S(0),S(1),...S(k-1)

K-1

{∑k=1 m[y(k);S(k-1),S(k)]+m[y(K);S(K-1),Si(k)]}

Mivel a lánc teljesíti a Markov tulajdonságot, ezért ez a képlet rekurzív módon felírható: (2) Mk(Si)=maxSi(K-1){MK-1(Sj)+m[y(K);Sj(K-1),Si(K)]} Ez a rekurzió Viterbi algoritmus néven ismert. (Bővebben lásd: [www.scholarpedia. org])

EREDMÉNYEK Vizsgálat a Viterbi algoritmus segítségével A rejtett Markov modell állapotait az automata állapotainak, illetve az eseményeit az automata kimenő jeleinek feleltetjük meg. Az automata által indukált rejtett Markov modell átmenettáblázatait az automata bemenőjelei által megadott átmenettáblázatok adják, melyek megadják, hogy melyik állapotból melyik állapotba mehetünk át az adott bemenő jellel. Azonban, ha nem ismerjük az automata átmenetmátrixát, akkor a rejtett Markov modell alapját képező átmenettáblázatokat sem tudjuk megadni. A rejtett Markov modellt használó Viterbi algoritmusnak szüksége van a pontos átmenet-valószínűségekre, mert ebből tudja kiválasztani a legvalószínűbb utat, ekkor azonban már rendelkeznénk a kulccsal, de éppen ez az aminek a szerkezetét fel szeretnénk deríteni. Azonban az automata szerkezetének definíciójából a következő tényeket szűrhetjük le: egyenletesen eloszlással töltjük fel az átmenetmátrix értékeit, továbbá minden végállapot elérhető minden titkosító állapotból, emiatt a kódolás folyamata lineáris. Általános esetben megadható az Si állapotból az Sj állapotba vivő valószínűség várható értéke, mely 1/n, ahol n az állapotok száma. Állítás: A Viterbi algoritmus nem alkalmazható az automata szerkezetének felderítésére. Bizonyítás: A Viterbi algoritmusnál megadott (1) képletben a P[y(k)|S(k-1)→S(k)]=1, mert a végállapotok egyértelműen meghatározzák a kimenő jeleket, a nem-végállapotoknál pedig λ kimenő jelet küldünk, tehát ezt behelyettesítve: 1 m[y(k);S(k-1),S(k)]=ln{P[S(k-1)→S(k)}+ln1=ln{P[S(k-1)→S(k)}=ln– n

264

Ezt behelyettesítve (2)-be: n 1}=∑ln– 1 Mk(Si)=max{MK-1(Sj)+m[y(K);Sj(K-1),Si(K)]}=max{MK-1(Sj)+in– n n Sj(K-1)

k=1

A S ez igaz Si-re, vagyis nincs maximum. Tehát a Viterbi algoritmus nem tudja kiválasztani a maximálisat, mert mindegyik útnak ugyanannyi a valószínűsége. A jövőbeli vizsgálódásaink tárgyát képezik az epszilon gépek (melynek fogalmát lásd [Ray, 2003]-ben), melyek statisztikai mintakeresésekre szolgálnak karakterfolyamokban.

KÖVETKEZTETÉSEK Mivel vizsgálódásainkat nem egy konkrét esetre tettük meg, hanem az állapotátmenetek valószínűségét ezek várható értékével becsültük meg és eredményképpen megmutattuk azt, hogy a Viterbi algoritmus nem jelöl ki utat – ugyanis minden útnak a valószínűsége egyazon konkrét érték körül van -, ezért bár a konkrét esetekben ettől eltérően ingadozhat, azonban ez az ingadozás minimális (mert egyenletes eloszlás segítségével töltjük fel a mátrixot), tehát a Viterbi algoritmus alkalmazása nem hatékony támadás a rendszer ellen.

IRODALOM 1. Dömösi P. (2003): Formális Nyelvek és Automaták, Debreceni Egyetem 2. Johannes, A. B. (2004): Introduction to Crytography. Springer-Verlag, United Kingdom, second edition, 2004. 3. Ray, A. (2003): Symbolic dynamic analysis of complex systems for anomaly detection (Elsevier B.V., 2, October 2003) 4. Ray U., D. (1989): Theory and Algorithms for Hidden Markov Models and Generalized Hidden Markov Models, B.S. (Rice University). 5. www.scholarpedia.org/articles/Viterbi_algorithm A cikket lektorálta: Prof. Dömösi Pál DSc, egyetemi tanár (Nyíregyházi Főiskola, TTFK MII)

265

INTERDISZCIPLINÁRIS TUDOMÁNYOK

A MUNKAERŐHIÁNY OKA ÉS LEHETSÉGES KEZELÉSE AZ ÉSZAK-ALFÖLDI RÉGIÓ NAGYVÁLLALATAINÁL Csutkai Réka Ph.D. hallgató

Nyíregyházi Főiskola, Gazdasági és Társadalomtudományi Kar, e-mail: [email protected]

ÖSSZEFOGLALÁS Az észak-magyarországi régió néhány multinacionális nagyvállalatánál folyamatos problémát okoz a munkaerő ellátás kérdése. Ez nemcsak a speciális ismeretekkel és gyakorlattal rendelkező munkakörök esetében igaz, hanem sok esetben a szakismeretet nem igénylő, segéd-, és betanított munkások által betöltött álláshelyeken is. Állásinterjúk és kilépési interjúk adatainak összegyűjtése és elemzése során tárom fel az okokat és az alternatív megoldási lehetőségéket ennek a meglepő jelenségnek a kezelésére.

BEVEZETÉS Új hatalmi játszma vette kezdetét az ipari termelés munkaerő-ellátásának színterén. A különböző erővel és potenciállal illetve szükségletbeli érdekekkel rendelkező munkaadók és munkakeresők vagy munkanélküliek közötti viszonyrendszer megváltozott. (Jávor-Rozgonyi, 2005) Az észak-alföldi régióban működő termelő vállalatok toborzással foglalkozó szakemberei az utóbbi 3 évben folyamatosan jelzik a területükön egyre intenzívebbé váló munkaerőhiányt, miközben a térségünkben tapasztalható, munkanélküliség országosan az elsők között van, és a gazdasági válság hatására további munkahelyek szűnhetnek meg. A fenti konfliktus folyamatában a feszültségek generálódása a magyar gazdasági rendszer átalakulásával kezdődött. A rendszerváltást követően a hivatalos fórumokon a régiót a depressziós térségek közé sorolják a gazdasági bázisok leépülése, a gazdaság átlagos csökkenését is „alulmúló” mezőgazdasági, élelmiszer- és textilipari termelésvisszaesés; a munkahelyek tömeges megszűnése illetve a munkanélküliségtől való félelem motivációra való negatív hatása miatt. (Bakacsi, et al., 2004 és Rechnitzer, 2005) Más ipari térségek illetve a főváros ipari tevékenységének csökkenése is ide vetül ki, mérséklődik az ingázás, visszakerülnek a faluba a munkaképes korú, a nyugati régióban vagy Budapesten leépítéssel érintett – ez által önértékelésében és motivációjában negatívan befolyásolt – családfenntartók. A szakoktatás „leépítésével” és a felsőfokú képzések piacosításával álkitörési módot kecsegtettünk a fentiek miatt nehéz helyzetben lévő családok gyermekeinek, akik igy 269

újratermelték a munkanélküli réteget, jobban mondva kitermelték a pályakezdő munkanélküliek széles körét. A régióban a foglalkoztatottak száma 2007. I. negyedév és 2008. II. negyedév tekintetében átlagosan meghaladja az 517 700 főt, a munkanélküliek létszáma pedig átlagosan a 64 500 főt. (KSH) Tisztázzuk, melyek azok a területek, amelyeknek a munkaerő-igénye nem nyert kielégítést az utóbbi 1-3 évben: - A termelési szerkezetük miatt nagy létszámingadozással dolgozó, szakképzetlen vagy nagyon speciális ismeretekkel rendelkező segéd-, betanított munkásokat kereső nagyvállalatok. Ezek gyakran multinacionális nagyvállalatok vidéki termelő üzemei, akik a termelési csúcs visszaesése után (mely átlagosan 3-7 hónap) nem hosszabbítják meg a határozott időre kötött munkaszerződéseket. - A másik hiányterület a speciális– mind elméleti, mind gyakorlati – ismereteket kívánó pozíciók, pl: műszaki, vegyipari, illetve néhány könnyűipari szakmunkás munkakör. Azért emelem ki a szakmunkást, mert felsőfokú elméleti szakembereket bizonyos területekre nagy számban bocsát ki az oktatási rendszer, de a szakmunkásképzés – TISZK ide vagy oda, a releváns tapasztalatokat és ismereteket nyújtó fejlesztés, a gyakorlati ismeretek elsajátítása – jelenleg nem biztosított a régióban. Mivel a szakemberszükséglet nagyobb súllyal esik latba a munkáltatóknál, ennek a kérdésnek a megoldása nagyobb kreativitást és összefogást igénylő megoldási helyzetei miatt külön elemzés tárgyát képezik. Összefoglalva tehát, mi a munkáltatói elvárás, a munkahelyi kínálat? Nagy tömegű felvételi igény: Többműszakos, monoton idénymunka határozott idős szerződéssel, minimálbérért. A létszámhiánnyal küszködő szervezetek belső erőforrásból, áthelyezéssel vagy átirányítással hosszú távon mégsem tudják megoldani a munkaerő-szükséglet problémáját. Regionális napilapokban, ingyenes heti hirdetési újságokban adnak fel álláshirdetést és várják a jelentkezőket, vagy a munkavállalóiknak jelzik, hogy üres álláshelyekre várnak munkahelyet keresőket az ismeretségi köreikből, ezáltal bizonyosfajta garanciát is kapva és nyújtva, mert ha valaki „beajánl” valakit, egyben kezeskedik is érte valamilyen mértékben, aki pedig munkáltatóját ajánlja ismerőseinek, az valószínűleg bízik a cégében, főnökében. Éppen ezen okokból kifolyólag néhányan „fejpénzt” fizetnek munkavállalóiknak, ha ismeretségi körükből ajánlanak munkavállalót, és az ajánlott személy a próbaidő után is a munkáltatónál marad. Multinacionális szervezetek olykor többfős apparátust működtetnek a toborzás-kiválasztás feladatainak ellátására, mások az energia- és költséghatékonyság szem előtt tartása miatt külső partner (állásközvetítő, munkaerő-kölcsönző) bevonásával próbálják megoldani a helyzetet. 270

ANYAG ÉS MÓDSZER Megállapításaimat a saját felmérésem során a több mint ezer személyes elbeszélgetés és interjú összegzéseként sorolom fel. A leglényegesebb okok között egy markáns összefüggés a nemek szerinti munkahelyi elhelyezkedésre világít rá. Jellemző, hogy a fent leírt kritériumoknak megfelelő munkakörökre a jelentkezők nem szerint megoszlása igen figyelemre méltó: 32%-kal több nő jelentkezik az alacsonyabb iskolai végzettséget igénylő, illetve speciális szakismeretet nem igénylő állások hirdetéseire, mint férfi. Külön tanulmányt érdemelne a férfiak önérzetessége és a nők nagyobb mértékű áldozatvállalása a munkaerőpiacon. A fenti kérdés tekintetében további információval szolgálhatnak a munkavállalói kezdeményezésű munkaviszony megszűntetések alkalmával felvett „kilépési interjúk” adatai is. A két csoport indokainak együttes kezelése adhat teljesebb képet a probléma feltárásához. Nézzük a legjellemzőbb válaszokat az állások elutasítása, illetve a munkavállalói felmondások során: • „Több az álláskeresési támogatás, mint itt a bér!” • „Ennyi pénzből nem tudom eltartani a családom / a hitelt fizetni.” • „A munkaidő miatt a gyermekeket/családot/beteg szülőket nem tudom ellátni.” • „Csak reggel 8-tól délután 16-ig tudok jönni, mert a gyereket vinni/hozni kell.” • „Nincsen céges buszjárat? Akkor nem tudok bejárni, mert a buszközlekedés nem megfelelő a lakóhelyem és a cég között.” • „Csak véglegesített szerződés (határozatlan idős munkaszerződés) esetén akarok dolgozni, mert különben a bank nem ad hitelt.” • „Feketén többet kapok havi 8-10 munkanappal.” • „Ne jelentsenek be, mert akkor nem kapom meg a szociális-, ápolási-, egyéb segélyt.” • „A mezőgazdasági munkák miatt több szabadságra lenne szükségem, vagy csak reggeli, vagy éjszakai műszakra tudok jönni, és szombat vasárnap nem tudok jönni.” • „Nekem ennyiért ne dirigáljanak.” • „Ennél jóval többért és magasabb munkakörben dolgoztam a leépítés/gyerekek/külföldi munka/stb. előtt.” • „Le vagyok százalékolva.” Ebből kifolyólag: „Papíron olyan munkát keresek, hogy az a jövedelem is megmaradjon” vagy „Nem bírom ezt a fajta fizikai terhelést.” • „Én ilyen végzettséggel nem akarom ezt a munkát.” • „Én irodai munkát akarok.” • „Nem tudok egy helyben meglenni, van valami jövős-menős munka?”

271

EREDMÉNYEK A felsorolás szerint több csoportba oszthatóak az indokok: Egészségügyi okok, melyek az idősebb generációra jellemző fiziológiai vagy pszichoszomatikus eredetű panaszok hosszú távú fennállásából fakadnak, illetve az e miatt kapott rokkantsági nyugdíj elvesztésétől való félelem a mozgató rugó. Szociális tényezők, mint a gyermekek száma (3 vagy annál több gyermek) illetve a kistelepüléseken a bölcsődék hiánya és az óvodai férőhelyek limitált száma, valamint a nyitva tartásuk nehezen engedi meg a kisgyermekesek számára, hogy segítség pl: nagyszülők nélkül boldoguljanak a 8 és fél órás munkaidő, és utazási idő figyelembe vételével. De előfordul idős hozzátartozó gondozása, ápolása, és a munkáltató telephelyétől távol eső lakhely. Ez lehet max. 5 km-es távolság is, de közigazgatási határon kívül – ahonnan a bejárás nem megoldható csak saját költségen. Személyiségi tényezők: a motivációs és a teljesítmény iránti szükséglet szocializációs folyamatban való beépülésének sajátos, egyéni jellemzői, a családi és iskolai minták szerint. Be kell látnunk, lusta ember márpedig létezik, vagy kialakul a létminimumon is megélni képes elégedett ember, aki a saját életét mások felelősségére építve éli. A konfliktus kirobbanása előtti feszültség időszakában az idősebb, munkaképes korú lakosságnak szembesülnie kellett a „feleslegesség”, az elutasítottság érzésével, amen�nyiben leépítés sújtotta őket valamely nagyvállalatnál, vagy a felbomló termelőszövetkezetek tagjaiként váltak munkanélkülivé. Önbizalmukat és hitüket abban, hogy ők a munkaerőpiacon versenyképesek lehetnek, tovább rombolta és rombolja a betanított idénymunkák sora, melynek jövedelme a minimális létfeltételek biztosítására is csak abban az esetben elegendő, ha hiteltartozás nem terheli a családot. Statisztikailag bizonyított, hogy a nettó átlagkereset a hivatalosan elismert létminimum közelében található, és ezt a jövedelemszintet még személyi jövedelemadó is terheli. (Bakacsi et al., 2004) A szocializmusban még dolgozó idősebb generáció nehezen érti meg a mai világot. Munkahely már nem jut mindenkinek, de a szociális alapon járó juttatások még mindig az egységesség elvét követve működnek, kvázi „megtévesztve” ezzel a munka nélkül lévőket, hiszen teljesítmény nélkül is „jövedelemhez” lehet jutni. Amennyiben e mellett a vidéken jellemző családi gazdálkodás is biztosít némi forrást, vagy pedig napszámból (adómentesen!!!) további bevételek származnak, akkor nem kérdés, hogy a folyamatos, monoton, utazással járó munkaterheket könnyen kiváltja ez a fajta életmód. És ez már gazdasági tényező, ráadásul valamilyen szinten öngondoskodás is. A munkavállaló személyiségére visszatérve kérdés az, hogy milyen élet- és teljesítménymintát követ majd a pályakezdő generáció. Az álláskeresők számát ők is nagymértékben növelik, látszólag képzettként vagy túlképzettként, hiszen sok esetben több tanfolyamot végeztek, és további szakmákat elsajátítva – ami természetesen csak elméleti képzést jelent legtöbbször. Ezután jogos az elvárásuk, hogy „tanult emberként” magasabban díjazott és pozíci272

onált munkakört keresnek, mint amit a multik kínálnak. Szakértelmük (sem elméleti, sem gyakorlati) azonban a külföldi tőkét és technológiát alkalmazó vállalatok szakképzett vagy specialista munkaköreihez nincsen. Szerencsések azok a cégek, ahol az utánpótlás-nevelés és a gyakorlatorientált szakképzés megoldott, mert a magyar oktatási rendszer nem nőtt fel az ipari igények kielégítéséhez. Reményt talán az egész életen át tartó tanulás modelljének a meghirdetése jelent. Gazdasági okok: alaposan megnézve minden válasz mögött ez húzódik meg. A munkavállaló oldaláról nézve a minimálbér valóban a létszükséglet közeli – sőt, a jelenlegi üzemanyag-, és gázárak mellett a létminimum alatti – fennmaradáshoz elegendő, kivált, ha figyelembe vesszük a családmodellek változásait is, értve ez alatt a gyermeküket egyedül nevelők nagy arányát. A bérpolitika azonban nehezen változik. Az álláskeresési járadék, a családi pótlék, illetve az önkormányzattól kapható segélyek, ellátások lehetővé teszik az ezen a szinten történő hosszú távú vegetálást munkahely nélkül is. A mezőgazdaságban és építőiparban adódó alkalmi munkák (munkavállalói kiskönyvvel, járulékfizetéssel, vagy a nélkül) havonta 7-10 munkanap alatt több nettó jövedelmet biztosítanak, mint a havi átlagos 22 munkanapon megkereshető minimálbér. A rendszerváltást követő gazdasági és munkaerő piaci helyzet kitermelt a térségben egy széles „rokkantnyugdíjas” réteget is, akik visszajutása a munkaerőpiacra – a tb- támogatások erőteljes visszaszorításával szintén létszükséglet, de a sok évnyi munkától távol töltött idő, illetve a (munkáltató által vélt vagy valós) egészségi állapotuk is nehezíti az aktív keresővé válásukat, a munka világába való visszatérést.

KÖVETKEZTETÉSEK A munkáltatók oldaláról milyen megoldási lehetőségek adódnak? Magyarországon a 2000 évekig versenyelőnyt jelentett az alacsony bér – amely a jelenlegi járulékterhek mellett már nem feltétlenül mondható el - a munkavállalók havi bére általában a törvényben meghatározott minimálbér. Ez egészülhet ki a műszakpótlékokkal, mivel a műszakrend rendszerint folyamatos vagy folytonos, mely azt jelenti, hogy a nap 24 órájában folyik a termelés a hét maximum hat napján, vagy akár a hét minden napján előre meghatározott munkabeosztás szerint. A munkáltató megfizeti a törvény szerint járó bért, és bérjellegű kötelező elemeket, pótlékokat, illetve a túlmunka esetén meghatározott túlórára járó összegeket, a munkavállaló esetlegesen az adójóváírás érvényesítésének lehetőségétől esik el a megnövekedett jövedelem miatt, és bár éjjel, hétvégén, illetve túlórákat vállalva dolgozik, mégis kevesebb nettó fizetést vihet haza, mintha 8-16,30-ig minimálbérért dolgozott volna. Pozitívumként emelném ki, hogy a külföldi tulajdonban lévő multinacionális nagyvállalatok a törvényi előírásoknak megfelelően bejelentik munkavállalóikat, a törvény által meghatározott bért, pótlékokat és túlórára járó jövedelmet valamint a járulékokat 273

megfizetik. Az éves rendes szabadság kiadása, a betegszabadság és a táppénz elszámolása és kifizetése az előírások szerint történik, illetve a cégnél érvényben lévő béren kívüli juttatási rendszerből is részesülhetnek a munkavállalók. A munkáltató egyéb költségterheket is visel a foglalkoztatás kapcsán, például, amikor a székhelye vagy telephelye közelében lévő településeken élő munkavállalóinak a munkába járási költségeit kell, hogy megtérítse a törvényi előírásoknak megfelelően. További költségtényező a munkaruha, mely a termelési ciklusokat figyelembe véve akár a kihordási idő előtt „távozik” a munkavállalóval. A betanítási idő alatt pedig az újonnan alkalmazott dolgozó még nem tudja a munkakörre jellemző normákat teljesíteni, esetleg nagyobb arányú selejtet gyárt, illetve az őt betanító személy munkaidejét sem lehet a termelési normáknak megfelelően kihasználni. Terheit csökkentendő, a vállalat ösztönzésképpen a béren kívüli juttatások köréből választhat, de az itt felhasználható elemek (pl: egészségpénztári befizetés, üdülési csekk, internet használat költsége, stb.) nem jelenti a munkavállalók számára automatikusan a „bérnövekedést”, pontosabban nem annak érzékeli, ez által újabb konfliktushelyzet generálódik. Újabb problematikus esettel állunk szemben, amikor a kritikus helyzetekben a meglévő személyi állományra hárít több terhet a munkáltató, pl: a meglévő létszámú dolgozóval igyekeznek elvégeztetni a megnövekedett munkafeladatokat nemegyszer a túlórakereteket a törvényben engedélyezett határáig felhasználva, a munkaköröket pedig a lehetségesig szélesítve. Sok esetben pedig az átirányítás, áthelyezés lehetőségét használják átmeneti jelleggel. Ezek a lépések nem tesznek jót a munkahelyen belüli légkörnek, a munkavállalói csoportok és a vezetés kapcsolatának, illetve a túlhajtott munkavállalók esetenként gyakoribb megbetegedése, hosszabb távú betegszabadság illetve táppénz igénybe vétele is ront a helyzeten. A gondban lévő cég „dolgozói –PR -ja” is negatívba csap, a vállalat helybeli lakosság körében lévő megítélése sérül, romlik a híre az aktív korú lakosság körében, ezáltal elveszti a potenciális munkavállalói bázisának még egy jelentős részét is, akaratuk ellenére demonstrálva a Pygmalion-hatást. (Csepeli, 2001) Mind hírnév, mind költség szempontjából kedvezőbb lehet a következő két megoldás: 1. A diákmunkások alkalmazásának speciális esete, amikor a munkáltató –kiváltságképpen – csak a dolgozói hozzátartozóknak, gyermekeknek engedélyezi a nyári munkát a cégnél. Ebben az esetben sem veszi igénybe a költségeit csökkentő diákszövetkezetek nyújtotta lehetőséget, mert a munkavállalói – jelen esetben a szülők, vagy idősebb testvére – alacsonyabb nettó jövedelmet vinnének haza hónap végén, mint a nyár munkán, iskolaszövetkezeten keresztül foglalkoztatott hozzátartozó, így a megtakarítható költség nincsen arányban a motivációt ért csorbával. A felvételi időszak lezajlása után pedig a végzett diákok 35-40%-a szívesen marad munkaviszonyban, ha nem nyert felvételt felsőfokú intézménybe. 2. A másik a munkaerő felvételi gondokat néhány munkafeladat ellátásának esetében nem a költséges automatizálással, hanem egy alvállalkozóval feladatvégzésre kö274

tött szerződéssel, vagyis résztevékenységek kiszervezésével oldja meg a munkáltató. Szerencsés olyan partner-üzemeket, kis- vagy középvállalkozókat keresni, ahol a termelési ciklus épp a fordítottja a munkaerő-hiánnyal küzdő szervezetének. Van tehát néhány kreatív vagy éppen nagyon is hagyományos megoldás, de remélem, hogy a szabályozás változásával a kialakult helyzet mind a munkát kereső, mind pedig a munkaadói réteg számára kedvező fordulatot hoz. A fentiekben a jelenleg tapasztalható anomáliák felsorolásával, a lehetséges megoldások gyakorlatával és elméleti megközelítésével foglalkozom elsősorban, de a megoldandó feladatok közül talán a legfontosabb a területileg is élesedő és mélyülő humánerő gazdálkodás problémája, a munkanélküliség kezelésének optimalizálása csak komplex gazdasági és szociális fejlesztési koncepció ismeretében lenne hatásos.

IRODALOM 1. Bakacsi, Gy. (2004): Szervezeti magatartás és vezetés, Aula Kiadó, Budapest pp. 67-80. 2. Bakacsi – Bokor – Császár – Gelei – Kováts – Takács (1999): Stratégiai emberi erőforrás menedzsment. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest pp. 18-24. 3. Csepeli, Gy. (2001): A szervezkedő ember, Osiris Kiadó, Budapest pp. 90-98. 4. Dobák, M (2006): Szervezeti formák és vezetés, Akadémiai Kiadó, Budapest 5. Farkas, F. – Poór, J. (1999): Személyzeti, emberi erőforrás menedzsment, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 6. Ferge, Zs. (2002): A társadalom, amelyben élünk,: Mindentudás Egyeteme, előadás ideje: 2002 7. Jávor, I. – Rozgonyi, T. (2005) Hatalom, Konfliktus, Kultúra, KJK Kerszöv, Budapest 8. Klein, S. (1988): Munkapszichológia, SHL Könyvek, Budapest 9. Klein, S. (2004): Vezetés- és szervezetpszichológia. Edge 2000 Kft, Budapest 10. Kolosi, T. (2000): A terhes babapiskóta. A rendszerváltás társadalomszerkezete. Budapest, Osiris Könyvkiadó. 11. Szemes, L.- Világi, L. (2001): Személyügyi feladatok rendszere, Pécsi Tudományegyetem, Pécs 12. Tracy, B. (1993): Maximális teljesítmény, Bagolyvár Könyvkiadó, Budapest 13. Wheatley, M.J. (2001): Vezetés és a modern természettudomány, SHL Hungary Kiadó, Bp. www.ksh.hu A cikket lektorálta: Dr. Láczay Magdolna, tanszékvezető, főiskolai tanár (Nyíregyházi Főiskola, GTFK)

275

AZ ÉPÍTETT ÉS A SZELLEMI ÖRÖKSÉG SZEREPE SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE IFJÚSÁGI TURIZMUSÁBAN Komáromi István középiskolai tanár, igazgató, PhD-hallgató

Nyíregyházi Főiskola Eötvös József Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium 4400 Nyíregyháza, Ungvár sétány 12.

BEVEZETŐ Szabolcs-Szatmár-Bereg megye eseményekben gazdag több évszázados történelmi múltjának eredményeként az épített környezet sok helyen megőrizte hagyományait, s számtalan kultikus, népi építészeti védett műemlékkel és az országban egyedülálló ipartörténeti emlékekkel gazdagít bennünket. Az építészeti emlékek, templomok, fa haranglábak mellett jelentős vonzerőként, jól kiaknázható attrakcióként jelennek meg Szabolcs-Szatmár-Bereg egyes tájegységeinek népművészeti hagyományai, az ünnepek és népszokások, a rendezvények, a néptánc-fesztiválok, stb., s nem utolsósorban a jellegzetes gasztronómiája, a cinke-, a szilvalekvár- és halászléfőző versenyek, stb. is. A választott téma néhány turisztikai-ifjúságturisztikai aspektusa Magyarországon mind a Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT I. és NFT II.), mind pedig annak szakmai rendszerét magába foglaló egyik ágazati stratégia, a Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia (NTS) hangsúlyosan foglalkozik a fiatalokkal, illetve az ifjúsági turizmussal. Az NFT II. például a társadalmi fenntarthatóság kiemelkedően fontos elemének tekinti a fiatal generáció testi-lelki egészségének fejlődését és boldogságát. Az NTS pedig – amely az ifjúsági turizmust a korosztály igényei által meghatározott jellegzetessége és összetettsége miatt nem termékként, hanem több termékhez kapcsolódóan értelmezi, – az ifjúsági turizmus jelentőségét, fejlesztése és színvonala emelésének összehangolt tevékenységét tartja fontosnak. Az ifjúsági korosztály, a fiatalok számaránya a különböző életkori csoportokat tekintve meghatározó Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Célszerű ezért külön is kiemelt figyelmet fordítani az ifjúsági túrizmusban érintettek – megnyerésük után minden bizonnyal a jövő stabil idegenforgalmi “fogyasztói”-nak – körére, speciálisan megjelenő érdeklődésükre és az igényeikre. A választott téma egy olyan ifjúsági turizmuskutatáshoz kapcsolódó kérdőíves felmérésen alapul, amelynek céljai között szerepel az adott ifjúsági korosztály üdülési és pihenési szokásainak a feltérképezés és megismerése, a diákok és a fiatal felnőttek turisztikai szemléletformálása.

277

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye kulturális/örökség vonzerőinek (építészet, folklór, kultúra, gasztronómia, szórakoztató szolgáltatások) megítélése a fiatalok körében100 1. ábra (kérdés): Milyennek ítéli meg a megye építészei adottságait (templomok, egykori műemlékek, régészeti lelőhelyek, történelmi helyszínek, emlékművek, várak, kastélyok, kúriák, műemlék épületek, kiemelkedő értékű szobrok, egyéb, éspedig) az idegenforgalom szempontjából?

1. ábra A megye építészeti adottságai

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye építészeti adottságait a diákok átlagosnak és részben gazdagnak tartják. A középiskolások véleménye reálisnak ítélhető, mert bár a megye nem rendelkezik országosan is kiemelkedő építészeti adottságokkal, de számos olyan értéke van, amely az idegenforgalom, s ezen belül az ifjúsági turizmus szempontjából is meghatározó vonzerőként értékelhető.101 2. ábra (kérdés): Kérem, hogy külön is nevezze meg az Ön által legfontosabbnak ítélt adottságot/adottságokat.

100 A választott téma egy olyan ifjúsági turizmuskutatáshoz kapcsolódó kérdőíves felmérésen alapul, amelynek céljai között szerepel az adott ifjúsági korosztály üdülési és pihenési szokásainak a feltérképezése és megismerése, a diákok és a fiatal felnőttek turisztikai szemléletformálása. 101 Szabolcs-Szatmár-Bereg megye meghatározó vonzerői műemléktemplomai, illetve fa harangtornyai (Máriapócs, Nyírbátor, Csaroda, Tákos, Csenger, illetve Lónya, Gemzse, Zsurk, stb.), régészeti lelőhelyei, a Rákóczi szabadságharchoz köthető történelmi helyszínei (Tiszabecs, Tarpa, stb.), kisebb várai (Szabolcs, Vaja, Kisvárda, stb.), kastélyai, kúriái (Tiszadob, Mándok, Jánkmajtis, stb.), valamint műemlék jellegű épületei és kapcsolódó emlékei (Kisvárda Rétközi Múzeum, Kállósemjén - Kállay-emlékek, Tiszabercel – Bessenyei-ház, stb.)

278

2. ábra Az adottságok megbontva

A középiskolások megyéjük építészeti-történelmi adottságai közül a legjelentősebb, legfontosabb idegenforgalmi vonzerővel rendelkezőnek az itt megtalálható várakat, kastélyokat és kúriákat tartják, majd ezt követően a szép számú és különböző korú templomokat emelték ki, s nagyjából hasonló arányban választották a történelmi helyszíneket, s az ehhez kapcsolódó emlékműveket is. Meghatározó szerepet tölthetnek be mindezek például az örökség-, a kulturális- és a városlátogató turizmusban, s nem utolsósorban az olyan klasszikus ifjúságturisztikai programokban, mint például az osztály- vagy tanulmányi kirándulások vagy éppen a különböző helyszíneken szervezett tematikus táborok. 3. ábra (kérdés): Milyennek ítéli meg a megyében a hagyományok meglétét és ápolását (népművészet, népszokások, kézművesség, képzőművészet, hagyományos tánc, zene, ének, előadó-művészet, egyéb, éspedig) az idegenforgalom szempontjából?

3. ábra A megye hagyományai

A diákok megközelítően egyharmada Szabolcs-Szatmár-Bereg megye művészeti hagyományait és folklórját gazdagnak, s jelentősnek tartja, míg a tanulók megközelítően 279

a fele azt átlagos és részben jelentős vonzerőt képviselőnek értékelte. A diákok szintén realitásokat tükröző minősítése is azt jelzi, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megye e téren meglevő adottságai az átlagosnál kiemelkedőbbek, s ebből következően idegenforgalmi szempontból is nagyobb jelentőséggel bírnak.102 4. ábra (kérdés): Kérem, hogy külön is nevezze meg az Ön által legfontosabbnak ítélt adottságot/adottságokat!

4. ábra A megye hagyományai megbontva

A megye középiskolás diákjai ebben a kérdésben elsősorban a hagyományos táncot, zenét és éneket, valamint az előadó-művészettel összefüggő programokat emelték ki, melynek komoly hagyományai vannak mind a megyeszékhelyen, mind pedig a megyében. A népművészettel, a népszokásokkal és a kézművességgel összefüggő programok és rendezvények nem töltenek be annyira kiemelkedő szerepet a 15-19 éves középiskolás korosztály életében, annak ellenére, hogy e kultúrának is számos magas színvonalú, s a fiatalok egy részét is motiváló képviselője van Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. A különböző művészeti ágakhoz és a hagyományőrző folklórhoz kapcsolódó kulturális rendezvények meghatározó vagy kiegészítő programelmei lehetnek olyan turisztikai-, ifjúságturisztikai formáknak, mint például a városlátogató-, az örökség- és a kulturális turizmus, illetve az a fiatalok önállóan szervezett programjai, az osztály- és a tanulmányi kirándulások, valamint a tematikus táborok. 5. ábra. Milyennek ítéli meg a megye kulturális vonzerőit (múzeumok, kiállítóhelyek, magángyűjtemények, rendszeres fesztiválok, rendszeres játékok, vetélkedők, egyéb, éspedig, pl. vallási események, nemzetiségi kultúra ápolása) az idegenforgalom szempontjából?

102 Szabolcs-Szatmár-Bereg megye turisztikai vonzerőleltárának jelentősebb hatáskörű – országos és nemzetközi - vonzerővel bíró eseményei és rendezvényei közül kiemelkednek például a Határomtúli magyar színházak fesztiválja (Kisvárda) , a Nyírbátori Zenei Napok (Nyírbátor) , a Néptánc Fesztivál (Nyíregyháza), a Cantemus Kórusfesztivál (Nyíregyháza) , a „Kállai kettős” (Nagykálló) néptánc fesztivál programsorozatai. Az egyes művészei ágak kiemelkedő képviselő sorában kiemelésre kívánkoznak a Cantemus énekkar, a Banchieri énekegyüttes, a Pro Archi zenekar, illetve a Nyírség és az Igrice néptánc-együttesek.

280

5. ábra A megye kulturális adottságai

Szabolcs-Szatmár-Bereg kulturális vonzerőinek értékelésében a diákok meghatározó része - a megkérdezett középiskolások mintegy egyharmada a „gazdag és jelentős vonzerőt képviselő” kategóriájú minősítést tartotta megfelelőnek véleményalkotásánál - úgy vélekedik, hogy a megye múzeumai, kiállítóhelyei, a szép számmal lebonyolított fesztiváljai és az egyéb kulturális rendezvények az átlagosnál is meghatározóbb jelentőségűek.103 6. ábra. Kérem, hogy külön is nevezze meg az Ön által legfontosabbnak ítélt adottságot/adottságokat!

6. ábra A kúltúrális adottságok megbontva

A megye középiskolás diákjainak az e kérdésre adott válaszai sorában mintegy kétharmados arányban, a megyében megszervezett rendszeres fesztiválokat emelték ki meghatározóan, míg a múzeumok és kiállítóhelyek rendezvényeit választották másodikként, s a különböző rendszeresen szervezett játékok kerültek a képzeletbeli harmadik helyre. A fiatalok megítélése szerint a különböző kulturális események, rendezvények kiemelkedő a megyében - és esetenként az országhatárokon is átívelő - jelentőséggel bírnak. Ezek a kulturális események jelentős idegenforgalmi vonzerőt jelentve ki103 A kulturális fesztiválok és a hasonló rendezvények, játékok sorában kiemelkedik a VIDOR fesztivál (Nyíregyháza), a Szárnyas Sárkány Hete (Nyírbátor), a Szatmári Zenei Napok (Csenger), a Hegyalja Fesztivál (Rakamaz), a különböző búcsuk (Máriapócs), illetve a Sóstói Múzemfalú rendezvényei (Nyíregyháza).

281

emelkedő szerepet játszanak-játszhatnak a felnőttek és a fiatalok életében, a kulturális és a városlátogató turizmusban, de a középiskolások osztály- és/vagy tanulmányi kirándulásainak, tematikus táborainak egyaránt meghatározó programelemei is lehetnek. 7. ábra. Milyennek ítéli meg a megye gasztronómiai adottságait az idegenforgalom szempontjából? (Tájjellegű ételek készítése és a kapcsolódó programok, fesztiválok, Jellegzetes gyümölcstermesztés és a kapcsolódó programok, Szőlő- és bortermesztés, valamint a kapcsolódó programok, Vad- és haltenyésztés illetve a hozzá kapcsolódó gasztronómiai programok, Egyéb, éspedig)

7. ábra A megye gasztronómiai adottságai

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye gasztronómiai adottságait a megye középiskolásai közül a legmagasabb/legnagyobb értéket jelentő „nagyon különleges és jelentős vonzerőt képviselő” jelzővel minősítette az összes megkérdezett több, mint 50%-a. A „különleges és részben jelentős vonzerőt képviselő” jelzőt választók aránya 45%. A két minősítés értékének együttes, s majdnem 100%-os aránya azt tükrözi, hogy az idegenforgalomhoz szorosan kapcsolódó étkeztetési szolgáltatást, de különösképpen az utóbb években a megye és az ország határain kívül is egyre ismertebbé váló megyei gasztronómiai adottságokat, az ahhoz kapcsolódó eseményeket és rendezvényeket a fiatalok is jól ismerik. 8. ábra. Kérem, hogy külön is nevezze meg az Ön által legfontosabbnak ítélt adottságot/adottságokat!

282

8. ábra A gasztronómiai adottságok részletesen

A megye középiskolás diákjainak az e kérdésre adott válaszaiból az derül ki, hogy a számukra a gasztronómiai rendezvények, fesztiválok közül a tájjellegű ételek és az ahhoz kapcsolódó programok a legismertebbek, de nem sokkal marad el e mellett a megye jellegzetes agrártermékeihez, a gyümölcstermesztéshez és feldolgozáshoz kapcsolódó rendezvények ismertsége, illetve az azon való részvételük104. S bár a megye nem sorolható az országosan ismert és kiemelkedő minőséget biztosító országosan ismert szőlő- és borvidékeket magába foglaló hálózathoz, mégis relatíve meglepően sok diák jelölte a szőlő- és bortermesztést és az ahhoz kapcsolódó programokat is. Ez utóbbi választás a korábban Magyarországon jellemzően népszerű szőlő- és bortermesztéshez kapcsolódó kulturális rendezvények megyei újjáéledésére utalhat. Jó lehetőségeket jelent ez a gasztronómiai és a falusi turizmusnak, az elődeink és a vidék mindennapi életének, értékeinek a fiatalok körében történő megismertetésére. Az iskolában pedig mindez jól hasznosítható elsősorban a társadalomismeret, a történelem és a művészetek tantárgyak/műveltségi területek anyagainak közvetítése és feldolgozása során egyaránt. 9. ábra. Milyennek ítéli meg a megyében a szórakoztató szolgáltatásokat az idegenforgalom szempontjából? (Tematikus park, skanzen, állatkert, vidámpark, stb., Parkerdő, vadas-park, Bevásárlóközpont, pl. pláza, piac, bolhapiac, Vásárok, pl. expók, búcsúk és fesztiválok, Egyéb, éspedig).

104 Szabolcs-Szatmár-Bereg megye gasztronómiai hagyományaihoz kapcsolódóan a legismertebb rendezvények a Cinke- és a szilvalekvárfőző verseny (Szatmárcseke), a Strudli fesztivál (Mérk-Vállalj), a Káposztás Napok (Demecser), illetve a Gyümölcskarnevál (Nyíregyháza), a Dió- és a Sütőtök fesztiválok (Milota és Nagydobos), stb.

283

9. ábra A megye szórakoztató szolgáltatásai

A fiatalok, a 15-19-éves középiskolás korosztály utazási és/vagy üdülései fő céljait tekintve a korosztályi jellemzőik, érdeklődésük alapján meghatározó elemként van jelen a szórakozás. A szórakozás sokszínű és összetett tartalmakat, egymástól eltérő minőségeket foglal magába, melyek nem egyformán motiválják a fiatal korosztály tagjait. Az ebben a kérdésben jelölt válaszaik alapján a diákok Szabolcs-Szatmár-Bereg megye szórakoztató szolgáltatásait „kiemelkedően színvonalas”-nak, illetve „átlagos és részben színvonalas”-nak ítélték meg. Amennyiben a szórakoztató szolgáltatások körében kiemeljük a tematikus parkot (skanzen, állatkert, vidámpark, stb.), a parkerdőt és vadasparkot, a bevásárlóközpontok (pl. pláza) nyújtotta lehetőségeket, a különböző vásárokat, az inkább helyi jellegű búcsúkat és a különböző fesztiválokat, akkor azt mondhatjuk, hogy a megye valóban gazdag és sokszínű szórakoztató szolgáltatásokat nyújtanak számunkra. Mindez tükröződik a diákoknak a kérdésre adott pozitív válaszaiban is. 10. ábra. Kérem, hogy külön is nevezze meg az Ön által már látogatott helyszínt és rendezvényt, rendezvényeket!

10. ábra A szolgáltatások részletesen

Az e kérdésre válaszokból az tükröződik, hogy a diákok legnagyobb arányban a bevásárlóközpontokat látogatják, melyben nincs semmi meglepő, hiszen azok nagyon 284

népszerűsége napjainkban meghatározó. Pozitívumként értékelhető, hogy a fentitől nem sokkal marad el a fiatalok körében parkerdők, vadas-parkok látogatottsága sem, s ugyancsak meghatározóan sokan veszik igénybe a különböző tematikus parkok szolgáltatásait is.105 A legkeresettebb, illetve leglátogatottabb szórakoztató szolgáltatási kategóriák elsősorban a megyeszékhelyen koncentrálódnak, de azok, illetve annak különböző formái (pl. expók, vízi vidámpark, parkerdő, stb.) a megye más nagyobb városaiban és egyes térségeiben is megjelentek. A megye e téren meglevő adottságai a városlátogató-, a kulturális-, a bevásárló-, illetve az öko- és más egyéb ifjúságturisztikai programok vonzerőiként jelenhetnek meg.

KÖVETKEZTETÉSEK A felmérés alapján megállapítható, hogy a diákok ismerik megyéjük, Szabolcs-SzatmárBereg épített és szellemi örökségi értékeken nyugvó kulturális adottságait, vonzerőit. A megye műemléki értékeinek, néprajzi adottságainak, művészeti és kulturális hagyományainak, múzeumainak és gasztronómiai kultúrájának forrásai a középiskolások körében az olyan klasszikus ifjúságturisztikai programok, mint például az osztály- és a tanulmányi kirándulások vagy éppen a szünidőben szervezett tematikus táborok. E programok része a szűkebb és a tágabb lakóhely kulturális értékeinek a felkeresése és megismerése, mely beépül a tanulóknak a különböző tantárgyak/műveltségi területek feldolgozása során megszerzett ismeretei sorába. A diákok az ifjúsági turizmus egyes formáiban való részvételükkel válhatnak a jövő felnőtt turistájává, az örökség-, a kulturális-, a városlátogató-, a gasztronómiai- és vagy éppen a vallási turizmus, stb. aktív alanyaivá és résztvevőivé.

IRODALOM 1. Aubert, A. (szerk.) (2006): Magyarország idegenforgalma – Szakkönyv és atlasz. Cartographia Tankönyvkiadó Kft., Budapest. 64.p. 2. Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia 2005-2013. (2005): Magyar Turisztikai Hivatal, Budapest. 180.p. 3. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye Idegenforgalom Fejlesztési Koncepciója és Stratégiai Programja. 2003: Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés, Nyíregyháza. 60.p. 4. Új Magyarország Fejlesztési Terv (2006): Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, Budapest. 5. www.nfh.hu 2006: Új Magyarország Fejlesztési Terv. Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, Budapest, 47 p. A cikket lektorálta: Dr.Szabó Géza PhD, tanszékvezető egyetemi docens (Pécsi Tudományegyetem, TTK, Földrajzi Intézet, Turizmus Tanszék) 105 A legkeresettebb, illetve leglátogatottabb szórakoztató szolgáltatási kategóriák elsősorban a megyeszékhelyen Nyíregyháza) koncentrálódnak, de azok, illetve annak különböző formái (pl. expók, vízi vidámpark, parkerdő, stb.) a megye más nagyobb városaiban és egyes térségeiben is megjelentek (Mátészalka, Kisvárda, Vásárosnamény).

285

A MUNKANÉLKÜLISÉGI RÁTA ÉS AZ AKTÍV FOGLALKOZTATÁS-POLITIKAI ESZKÖZÖKKEL ELLÁTOTTAK SZÁMA KÖZÖTTI ÖSSZEFÜGGÉS VIZSGÁLATA AZ ÉSZAK-ALFÖLDI RÉGIÓBAN Gerda István Zsolt főiskolai tanársegéd

Nyíregyházi Főiskola - GTFK, Vállalatgazdasági Tanszék

BEVEZETŐ A magyar gazdaság és társadalom folyamatainak eredményeképp az utóbbi években a területi különbségek fokozódása figyelhető meg. A társadalom állapotában bekövetkező változások, a fejlődés mértéke és a fejlettség szintje nyomon követhető többek közt a munkaerő-piaci jellemzők eltérő alakulásában. A régióban jellemző munkanélküliségi ráta mértéke az utóbbi években emelkedett, míg az aktív foglalkoztatás-politikai eszközökkel támogatottak száma tendenciájában csökkenés figyelhető meg. Célom megvizsgálni, hogy ezen folyamatok között kimutatható-e összefüggés, továbbá hogy a régióba áramló azonos célú támogatásnak van-e, és ha van, milyen a hatása. Vizsgálatomban a 2000-2007 közötti időszak adatai alapján kívánom meghatározni a munkanélküliségi rátára és az aktív foglalkoztatás-politikai eszközökkel ellátottakra jellemző trendfüggvényeket, valamint a közöttük található összefüggéseket. Mindezek mellet az ebben az időszakban a régió számára érkező támogatások hatását is meg kívánom határozni. Elemzésem során a munkaerő-felmérés célcsoportját a 15–74 éves népesség alkotja, míg adataim forrása a Központi Statisztikai Hivatal lakosság körében végzett rendszeres, reprezentatív, megkérdezésen alapuló munkaerő-felmérése, a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal álláskeresőkre vonatkozó nyilvántartása, továbbá a regionális támogatások tekintetében kormányzati adatbázisok.

ANYAG ÉS MÓDSZER Az Észak-alföldi Régió Magyarország északkeleti részén fekszik (1. ábra) és határos Szlovákiával, Ukrajnával, valamint Romániával. Területe 17.729 km 2, amely Magyarország területének 19,1%-át teszi ki. Az ország népességének 15,3%-a, azaz 1,56 millió fő (KSH, 2001) él itt. A 29 év alatti korosztályt 643.128 fiatal képviseli. A népsűrűség elmarad az országos átlagtól, hiszen egy négyzetkilométerre 86 ember jut, így a hét régióból a harmadik legritkábban lakott térség.

287

1. ábra Az Észak-Alföldi Régió

Gazdaságilag hátrányosan érinti régiót többek közt a több évtizede tartó negatív vándorlási egyenleg. A régió területén található 387 településből 49 város, de míg a legtöbb település Szabolcs Szatmár Bereg megyében található, a lakosság nagyobb része Hajdú-Bihar és Jász - Nagykun Szolnok megyékben él. Adatok tekintetében a Központi Statisztikai Hivatal által gyűjtött információkra támaszkodom, elemzésem alapját azok képezik. Felhasználom továbbá a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal adatait, továbbá a kormányzati beavatkozással kapcsolatban dr. Szaló Péter, a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium államtitkárának segítségével összeállított támogatási ös�szesítőt. Az Az adatok vizsgálatát 2000-2007 időszakban végzem el, másodlagos vizsgálatok segítségével. A régió lakosságának foglalkoztatás szempontjából meghatározó részét a 15 74 éves korosztályát, összesen 1.15 millió főt tekintem a kiindulási alapnak. Az elemzés során viszonyszámokat használok, továbbá idősorok közötti korrelációt vizsgálok. A viszonyszám két egymással valamilyen kapcsolatban lévő ugyanazon statisztikai sorhoz tartozó statisztikai adat hányadosa. Összehasonlító sorból összehasonlító viszonyszám: azt mutatja meg, hogy a vizsgált jelenség időben vagy térben különböző adatai hányszorosát, illetve milyen hányadát teszik ki a bázisul választott adatnak. Leggyakrabban idő és területi sorokból számítható. A dinamikus viszonyszám időbeli összehasonlító viszonyszám. Két időszak vagy időpont adatának, mégpedig az összehasonlítás tárgyát képező tárgyidőszak, valamint az összehasonlítás alapját képező bázisidőszak adatának hányadosa. A viszonyszám lehet bázisviszonyszám, amely állandó bázissal számított dinamikus viszonyszám. Számításának módja: a tárgyidőszak adatainak (yi) és az állandó bázisnak (y0) a hányadosa. 288

y V b=–yi (1) 0

Ezen kívül használható láncviszonyszám (Vl) is kettőnél több tagból számított olyan „láncszerűen” egymáshoz kapcsolódó dinamikus viszonyszám, amely minden esetben két „szomszédos” időszakot hasonlít össze. Számításának módja: a tárgyidőszak (yi) és a megelőző időszak (yi-1) (változó bázis) adatainak hányadosa. y Vl= y i (2) i-1 Az összefüggések vizsgálatánál az előjel korrelációs együtthatót alkalmazom, amely azt mutatja meg, hogy az egyes értékek az átlagtól kisebbek vagy nagyobbak. Az átlagtól kisebb értékek negatív előjelet, a nagyobb értékek pozitív előjelet kapnak. Ezt követően képezzük a kapcsolatban összetartozó előjelek szorzatát, majd megállapítjuk a pozitív (p) és negatív (q) előjel-pár szorzatok számát, és az alábbi képlettel állapítjuk meg a szorosság mértékét. A mutató negatívuma, hogy nem veszi figyelembe, hogy az egyes értékek mennyivel térnek el az átlagtól. re= ahol:

p-q n

(3)

p: pozitív előjel szorzatok száma q: negatív előjel szorzatok száma n: vizsgált elemek száma (n=p+q) -1≤ re≤+1

MUNKAERŐ-PIACI JELLEMZŐK VIZSGÁLATA A régió munkaerő-piaci helyzetének változását vizsgálva több olyan jellemző is kínálkozik, melyek alapján érdemi következtetéseke lehet levonni az éppen zajló folyamatokról. Makrogazdasági megközelítésben a munkaerőpiac kínálati oldalát a foglalkoztatottak és a munkanélküliek együttesen alkotják, akiket a gazdaságilag aktív népesség fogalmával jelölünk. A munkaerő-kínálatot a reálgazdasági folyamatok mellett a munkaképes korú népesség számának alakulása is befolyásolja. Munkám során 15–74 éves népességet vizsgálom. A munkaerőpiac állapotát többek közt a gazdasági aktivitással, a munkanélküliségi rátával és a foglalkoztatottak számával lehet jellemezni. Mindezeken felül, az ok-okozati összefüggések megállapítása miatt lényegesnek tartom, hogy a régióba irányuló támogatások hatását is vizsgáljam. A 2000-2007 időszakban az 1. táblázat szerinti adatokból lehet kiindulni.

289

2000

Aktív foglalkoztatáspolitikai eszközökkel támogatottak [fő]

Munkanélküliségi ráta [%] Támogatások a régióban [mFt]

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

23 211

24 882

19 926

22 138

15 926

17 788

11 715

12 548

9,2

7,8

7,8

6,8

7,2

9,1

10,9

10,8

7 728

7 445

7918

4 030

3 415

7 304

6 209

3 730

1. táblázat A munkanélküliségi ráta, az aktív eszközökkel támogatottak száma, illetve az állami támogatások mértéke a régióban

A régió támogatására vonatkozó adatokról elmondható, hogy bár abszolút értéke jelentősen változó, a vizsgált időszakban a teljes támogatási összeg bizonyos része kifejezetten a munkaerő-piaci helyzet javítását célozta. A táblázat adatait a 2. ábra szemlélteti.

2. ábra A munkanélküliségi ráta, az aktív eszközökkel támogatottak számának, illetve az állami támogatások mértékének alakulása a régióban

290

EREDMÉNYEK Az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközökkel támogatottak száma illetve a munkanélküliségi ráta között az ábra alapján összefüggés sejthető. A korreláció kiszámítása során r = -0,66273 adódik. Mivel r abszolút értéke 0,3 és 0,7 között van, közepesen erős kapcsolat mutatható ki. Az előjelből adódóan látható, hogy ellentétes irányú mozgás tapasztalható, azaz az aktív eszközökkel támogatottak számának növekedése valóban munkanélküliségi ráta csökkenést idéz elő. A vizsgálatot folytatva determinációs együtthatót (r2-et) számolva adódik, hogy ezen aktív eszközök összességében 43,92%ban határozzák meg a munkanélküliségi rátát. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a humán erőforrást, a régióban jelentős vidékgazdaság erőforrásának is kell tekinteni. Ennek alapján a munkaerőpiac állapotát közvetve a vidékfejlesztés és annak támogatása is pozitívan befolyásolhatja. Ennek megfelelően megvizsgáltam a régió támogatásának a munkanélküliségi rátára gyakorolt hatását. Az vizsgálat eredményének azt kellene tükröznie, hogy a támogatások mértékének növekedésével a munkanélküliségi ráta csökken, azaz negatív irányú kapcsolat várható. A kapcsolat szorosságának esetében már nem ennyire egyszerű a helyzet, hiszen az 2. számú ábra alapján inkább gyenge kapcsolat feltételezhető. Számításaim előbbi feltevéseimet egyik esetben sem támasztják alá. A támogatások változása gyakorlatilag nincs hatással a munkanélküliségi ráta alakulására, ugyanis a korrelációs együttható r = 0,07913, és előjele sem negatív. Kiszámítva a determinációs együttható (r2) értékét adódik, hogy a regionális támogatások abszolút nagysága 0,6%-ban határozzák meg a munkanélküliségi rátát. Ez azt jelenti, hogy a munkanélküliségi ráta alakulásának okait egyelőre nem sikerült meghatározni, hiszen a támogatások mértéke látszólag nem befolyásolja, ami igen meglepő. A támogatások összetételét megvizsgálva azonban a támogatási tételek között található számos olyan is, melyek nyilvánvalóan nem hatnak közvetlenül és közvetetten is csak nagyon gyengén a munkaerőpiacra. Amennyiben azokat a támogatási jogcímeket keressük, melyek értékelhető hatással lehetnek a munkaerőpiacra akkor a következőket találjuk: • Aktív Foglalkoztatási Célelőirányzat (AFC), • Gazdaságfejlesztési Célelőirányzat (GFC), • Területi Kiegyenlítést Szolgáló Fejlesztési Célú Keret (TEKI). Ezen jogcímek alapján a régióba juttatott támogatások a 2. számú táblázat szerint alakulnak. AFC+ GFC +TEKI [eFt]

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

3606406

3704972

3735038

3079067

3259933

3160156

1367618

2. táblázat Az AFC, a GFC és a TEKI alakulása a régióban

291

A számításokat ez alapján elvégezve teljesen más eredmény adódik. A korrelációs együttható értéke r = -0,6837 , ami szintén közepesen erős függést jelent. A szakirodalom 0,7 értéktől azonban szoros összefüggést határoz meg, így elmondható, hogy az Aktív Foglalkoztatási Célelőirányzat (AFC), a Gazdaságfejlesztési Célelőirányzat (GFC), és a Területi Kiegyenlítést Szolgáló Fejlesztési Célú Keret (TEKI) jelentős mértékben befolyásolja a munkanélküliségi ráta alakulását. Mivel az együttható előjele negatív, megállapítható, hogy ezen a jogcímen biztosított támogatások növekedése a munkanélküliségi ráta csökkenését eredményezi. A determinációs együtthatót számítva adódik, hogy ezen támogatások összességében 46,74%-ban határozzák meg a munkanélküliségi rátát.

KÖVETKEZTETÉSEK A kapott eredmények tükrében elmondható, hogy a várakozásoknak megfelelően az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközzel támogatottak száma, azaz az aktív eszközök alkalmazása képes megfelelően befolyásolni a munkanélküliség nagyságát, azonban a régióba érkező állami támogatások ezt a hatást nem fejtik ki. Részleteiben megvizsgálva azonban elmondható, hogy az összes támogatáson belül az AFC, a GFC és a TEKI együttes nagysága szintén igen nagy mértékben határozza meg a munkanélküliségi ráta alakulását. A két tényező – az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközökkel ellátottak száma illetve a jelzett jogcímen folyósított támogatások nagysága – összesen 90,66%ban alakítja a munkanélküliségi rátát.

IRODALOM 1. Chikán, A. (2005): Vállalatgazdaságtan. AULA Kiadó, Budapest, 255-272. 2. Fehér, A. (2005): A vidékgazdaság és a mezőgazdaság. Agroinform Kiadó, Budapest, 66-74. 3. Katona, T., Szondi, I. (2005): Demográfia. Pólyai Elemér Alapítvány Kiadó, Szeged, 34-49. 4. Galó, M. (1999): Statisztika, Nyíregyházi Főiskolai jegyzet, Nyíregyháza, 21-56. 5. Központi Statisztikai Hivatal: http://www.ksh.hu, stadat-táblák, adatbázisok 6. Samuelson, P. A.– Nordhaus, W. D. (2002): Közgazdaságtan. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 220-224, 544-556. 7. Meadows, D. – Randers, J. – Meadows D. (2004): Limits to Growth: the 30-Year Update. White Rivers Junction, Vermont, Chelsea Green Publishing Company, 265282. A cikket lektorálta: Dr. Duleba Szabolcs, főiskolai adjunktus ( Nyíregyházi Főiskola, GTFK)

292

A REJTETT ÉS VERBÁLIS ERŐSZAK JELEIHEZ VALÓ VISZONYULÁS VIZSGÁLATA SZOCIÁLPEDAGÓGUS HALLGATÓK KÖRÉBEN Kőműves Zsuzsanna Judit főiskolai adjunktus, PhD. hallgató

Nyíregyházi Főiskola, Tanárképző Kar, Szociálpedagógia Tanszék Csoport, 4400 Nyíregyháza, Sóstói út 31/b E-mail: [email protected]

ÖSSZEFOGLALÁS Miközben társadalmunk a fizikális, nyílt erőszakkal kapcsolatban egyre nagyobb érzékenységet mutat, a rejtett erőszakkal szembeni fogékonyság nem megfelelő, gyakran, sem az elkövető, sem az áldozat nem veszi észre, hogy erőszak zajlik. Ennek jelentősége és veszélye abban rejlik, hogy a rejtett erőszak minden esetben a nyílt erőszakot megelőző stádium, s az erőszak dinamikájából adódóan a rejtett erőszak nem felismerése,vagy figyelmen kívül hagyása az erőszak fokozódását, míg felismerése és nyílttá tétele pedig az erőszak és indulatok féken tartását, csökkenését- tehát a potenciális áldozatok preventív védelmét segíti. A szociális segítők tevékenységük révén ott vannak, és lehetőségük lenne az erőszak fizikális megnyilvánulása előtti stádiumokban a beavatkozásra, ennek ellenére a hatékonyság nem megfelelő, mely csak részben indokolható a jogi szabályozás jellemzőivel. Jelen beszámolóban a szociális segítő szakemberek bántalmazással kapcsolatos preventív hatékonyságának növelését célzó kutatás kérdőíves vizsgálatának verbális erőszakkal kapcsolatos részeredményeit ismertetem.

BEVEZETÉS A szociális segítő szakemberek munkájuk során kikerülhetetlenül szembesülnek pszichés traumákkal, melyeket vagy valamilyen természeti, vagy emberi cselekmény, viselkedés okoz. A természet által okozott traumák egy része kivédhetetlen, az elszenvedőket túlélőknek nevezzük és a kollektív együttérzés társadalmi, akár globális segítségnyújtást indukál. A traumatikus esemény azonban gyakrabban emberi szándék következménye, mely minden esetben a társadalmi lét szabályait sérti. Az elszenvedőt ilyenkor áldozatnak nevezzük a bekövetkezett esemény gyakran olyan rettenetes, hogy el-és kimondhatatlan, az áldozatok és a környezet számára is, különösen, ha a bántalmazás speciális kapcsolati rendszeren belül- mint a család- történik (Herman, 2003). A Kemp nevéhez fűződő bántalmazás kontinuum modell, fizikális, szexuális és emocionális-pszichológiai bántalmazási formákat különít el, úgy hogy a csoportokon belül pedig fokozatokat állít fel az enyhébb esetektől a súlyosabb formákig. 293

Az emocionális-pszichológiai bántalmazás minden esetben verbális erőszakként jelenik meg. A bántalmazással foglakozó kutatások minden esetben kitérnek a verbális erőszak romboló hatására,106 de megítélésében a jog és a közvélemény nem annyira érzékeny és szigorú, mint a fizikai bántalmazás tekintetében. Egy adott esemény megítélésében, gyakran szerepet tulajdonítanak az áldozat személyiségének, szociális körülményeinek és speciális élettérbeli kötöttségeinek, ami a verbális erőszakot elszenvedőtől elveszi azt a lehetőséget, hogy áldozatként definiálja önmagát, és ezáltal védelmet kapjon, s a védelem elejét vegye a verbális erőszak fizikai erőszakba való fordulásának. Megnehezíti az áldozatok helyzetét, hogy gyakran a verbális bántalmazás négyszemközt, leplezve – titokban történik- és általában csak a bántalmazó áldozata hallja. A verbális bántalmazás jellemzője még, hogy időbeli intenzitása nő, az áldozat megszokja, önmaga számára is észrevétlenül alkalmazkodik hozzá. Sokféle megnyilvánulási módon és formában jelentkezhet, mint, féltékenység, kritika, mások előtt lesajnálás, ellenségesség, irónia, (Evans, 2004) Leggyakoribb megnyilvánulási formák, amelyek a környezet számára nem mindig észrevehetők, illetve az áldozat sajátos viselkedésének tulajdonítják - az elszigetelés, mozgásszabadság és cselekvési szabadság korlátozása, pénzzel való függésben tartás, állandó bizonytalanságban tartás, folyamatos ellenőrzés. E jellemzők érvényesek páros és csoporthelyzetben egyaránt. (Morvai, 2003) Verbális bántalmazás általános jellemzői • Érzelmi bántásnak minősül • Rendkívül változatos formában jelentkezik • Az áldozat természetét és képességeit támadja • Nyílt, (szidalmazás) és rejtett (rafinált kétértelmű megjegyzések) formában nyilvánul meg • Alattomos: lebecsülő, önbizalmat elvevő, megalázó • Kiszámíthatatlan, a megnyilvánulás időpontja és tartalma is váratlanul érinti az áldozatot • Kettős üzenetet hordoz: a beszédmód és a ténylegesen közvetített üzenet ellentmondásos • Eszkalálódó (intenzitás, gyakoriság, megnyilvánulási forma) • A fizikális erőszakot mindig megelőzi Az áldozat szóbeli bántalmazásból, a viccnek álcázott lekezelésből, az érzelmeinek gondolatainak bagatellizálásával, ignorálásával, véletlen lökdösődés, arrébbtolás, ös�szeütközések kezdő formáiból csúszik át nyílt verésbe.(Evans, 2004) Mindezekhez társul a verbális bántalmazó viselkedésbeli jellemzői, mint ingerlékenység, dühös impulzív, kiszámíthatatlan, lobbanékony reakciók, a kitörésekért, tetteiért az áldozat hibáztatása, a kontrolláló, féltékeny, rivalizáló magtartás. Az empátia hi106 hogy következményei legalább olyan súlyosak, mint más bántalmazási formák esetében: a gyermek esetében pl. gyengébb kognitív fejlődése, viselkedési problémák, szökés, alacsony önértékelés, ön-destruktív viselkedés, az érzelmek kifejezésének zavara, az interperszonális kapcsolatok zavara, pszichopatológiai rendellenességek, stb. (Révész, 2004)

294

ánya, a társ véleményének, érzéseinek el nem fogadása, miközben kívül állókkal szemben ezeket a jellemzőket nem mutatja, másokkal kapcsolatos viselkedésében konvencionális, „rendes„ ember. Az eredmények szerint a segítők munkájuk során maguk is érzékelik, és sok esetben megélik tehetetlenségüket a bántalmazottakkal kapcsolatban. A szociálpedagógus hallgatók vizsgálatában a cél az elméleti ismeretek és gyakorlati tapasztalatok kapcsolatának feltárása mellett a bántalmazással és a bántalmazottakkal kapcsolatos attitűdök megismerésére is irányult.

ANYAG ÉS MÓDSZER A szociálpedagógus hallgatók (132fő, 115 nő 17 férfi; 74- fő 20 - 30 év, 35 fő 30-40 év között) verbális erőszakkal kapcsolatos vélekedéseire irányuló vizsgálatában kérdőíves módszert alkalmaztunk. A kérdőív nyílt és zárt kérdéseket, valamint kényszerválasztásos rangsorolást tartalmazott. A kérdések egy része a bántalmazással kapcsolatos, a képzés során elsajátítandó ismeretekre kérdezett rá,(az áldozatok és bántalmazók ált. jellemzői, kockázati tényezők, segítségnyújtási lehetőségek stb) más részük a hallgatók bántalmazással kapcsolatos tapasztalatikra és vélekedéseik feltárására irányult. A kényszerválasztásos rangsorolásban 12 bántalmazással kapcsolatos szólást (pl. „az asszony verve, pénz számolva jó” illetve tipikusnak mondott (Morvai, 2003;Evans, 2004), gyakran elhangzó verbális bántalmazó kifejezéseket kellett megítélniük veszélyesség, durvaság szempontjából. A statisztikai feldolgozás SPSS programcsomaggal Kruszkal Wallis –próbával történt.

EREDMÉNYEK A kérdőívet kitöltők a bántalmazás nyilvánosságra kerülésének leggyakoribb módjaként az áldozatok beszámolóját, a szomszédság és az egészségügyi jelzőrendszer, valamint az iskolai gyermekvédelmi rendszer jelölték meg. (1. ábra)

295

1. ábra A bántalmazás nyilvánosságra kerülésének módja

A kérdőívet kitöltők szerint a bántalmazást elszenvedők 96% - nő és 4% férfi. A kitöltők 63,5%-a szerint a legkevésbé veszélyeztetett a 40 -50 fölötti korosztály, míg a bántalmazásnak leginkább kitett korosztálynak a 30- 40 éveseket a kitöltők 46,8%-a illetve a 20-30 éveseket a kitöltők 39,7% tartja legveszélyeztetettebbnek.(2. ábra)

2. ábra A bántalmazott nők életkori megoszlása a szociálpedagógus hallgatók szerint

296

A bántalmazó férfiak és bántalmazott nők iskolai végzettségét a kitöltők 88,7% illetve 87%-a alacsony iskolai végzettséghez köti, és 65,2 %-k egyetért azzal hogy a bántalmazás az alacsonyiskolai végzettségűek körében elterjedt viselkedés minta. A kitöltők 72,3%-a gondolja, hogy a több generáció együttélése, a bántalmazás ellenében hat, de kedvez a városban élés (37,8%), és 47, 2 % szerint a bántalmazás bárhol, lakóhelytől függetlenül lehetséges. A kitöltők 72,2%-a által leggyakoribbnak tartott bántalmazási forma a szóbeli erőszak, 18,3% szerint a fizikai bántalmazás, és 15,8% szerint a megfélemlítés, a legritkábbnak gondolja az emberi szabadság megsértését a kitöltők 34,9%-a és a szexuális bántalmazás 28,8% tartja legritkábban előforduló bántalmazási formának.(3. ábra). A válaszadók 76%-a ismerte be, hogy verbális bántalmazás , 16%-a fizikai bántalmazásban, 14,5%-a megfélemlítésnek volt átélője, vagy tanúja.

3.ábra A leggyakrabban előforduló erőszakforma

A kitöltők (43,6% -a ) szerint a bántalmazottak leginkább a szomszédok és a 41,41% szerint a segítő szakemberek, 18,6%-a szerint a rendőrségtől kaphat leginkább segítséget, legkevésbé hasznosnak ( a kitöltők 38,9%-a) az utcai tájékoztatás( falragaszok, ) tartják. A rangsorolásban a legbántóbb legdurvább kifejezésként a kitöltők a ”Szállj le rólam, foglalkozz mással”,( 25,2% ) a „Vannak nők, akik maguknak okozzák a verést, mert nem tesznek a férjük kedvére.” (18,3%), az „Asszony verve, pénz számolva jó” (17,8%,) és az “Egy kis verés, még senkinek sem ártott” 11,7% mondatokat ítélték. A legkevésbé durva, bántó mondatnak az „Asszonynak a fakanál mellett a helye” (37,8%), “Azonnal vidd ezt innen!”, 22,3% “Asszony verve, pénz számolva jó” 12,3% és a “Nőknek irányításra van szükségük, különben honnan tudnák, hogy mi jó nekik?” (12%) állításokat ítélték. 297

KÖVETKEZTETÉSEK Jelen beszámolóban a szociális segítő szakemberek bántalmazással kapcsolatos preventív hatékonyságának növelését célzó kutatás kérdőíves vizsgálatának a verbális erőszakkal kapcsolatos részleteiből villantottam fel A felmérés az elméleti ismeretek és gyakorlati alkalmazásuk feltárása mellett a bántalmazással és a bántalmazottakkal kapcsolatos attitűdök megismerésére is irányult. Az elméleti képzés során elsajátított ismereteket feltételező kérdésekre adott válaszok több esetben eltértek, a várt, az oktatás keretében elsajátítottnak vélt információktól. Ilyen volt a bántalmazott nők szociológiai státuszára, iskolai végzettségére, a bántalmazás kockázati faktoraira, a bántalmazók iskolai végzettségére vonatkozó kérdések egy része. A megjelenő válaszok megegyeztek a köztudatban jelenlévő sztereotípiákkal. (pl. a bántalmazás és az alacsonyabb iskolai végzettség összekapcsolása). Szignifikáns kapcsolat jelentkezett a gyakorinak vélt bántalmazási formák és a kitöltők által megtapasztalt bántalmazási formák között. A rangsorolás értékit elemezve elgondolkodtató, hogy a hagyományos társadalmi szerepértékek hatása-(pl.„Asszonynak a fakanál mellett a helye 37,8% elfogadottsága), befolyásolja a jövendőbeli szakembereket, a bántalmazás durvaságának megítélésében. Az elméleti szakmai felkészültség mellett a hatékonyságot befolyásolja a verbális és fizikális erőszakkal kapcsolatos szubjektív vélekedés, sztereotípiák, értékrend „beszivárgása”; a bántalmazottakkal kapcsolatban fellépő kognitív disszonancia, kiégési szindróma elemek, esetlegesen a segítő háttérben meghúzódó személyes feldolgozatlan traumája - mindezek a professzionálitást csökkentő tényezők

IRODALOM 1. Evans, P. (2004): Szavakkal verve - Szóbeli erőszak a párkapcsolatokban, Háttér Kiadó- NANE Egyesület Bp.87-115.;132-141.p 2. Hentig, H. (1948): The criminel and his victim – studies in the sociobiology of crime. IV. The victim. New Haven, 1948. 383–450. p. 3. Hermann, J. (2003): Trauma és gyógyulás- az erőszak hatása a családon belüli bántalmazástól a politikai terrorig, Háttér Kiadó- NANE Egyesület Bp 4. Morvai, K. (2003): Feleségbántalmazás és a jog, Kossuth Kiadó 5. Ranschburg, J. (2006): A meghitt erőszak, Saxum Kiadó 6. Révész, Gy. (2004): Szülői bánásmód – gyermekbántalmazás. Új Mandátum Könyvkiadó, Bp. 7. Tóth, T. (2003): A viktimológia ismeretelmélete- a viktimológia története és vizsgálódásának tárgya, Budapest 30-32.lp A cikket lektorálta: Dr. Kiss János Phd., főiskolai docens, DE EFK Nyíregyháza. 298

MINŐSÉGFEJLESZTÉSI LEHETŐSÉGEK AZ ÉLELMISZERKERESKEDELEMBEN Hegedűs László PhD. hallgató

Nyíregyházi Főiskola, Gazdasági és Társadalomtudományi Kar

BEVEZETÉS Az élelmiszerkereskedelemben is megfigyelhető éles versenyhelyzet folyamatos szervezet- és hatékonyságfejlesztést tesz szükségessé. Terjedelmi okokból nincs lehetőség e témakör részletes vizsgálatára és kifejtésére, ezért itt mindössze két területet emelünk ki és tárgyalunk. Ezek: az élelmiszerbiztonsági rendszer és a teljes körű minőségmenedzsment rendszerek alkalmazásában rejlő fejlesztési lehetőségek. E lehetőségek tárgyalása előtt fontos megjegyezni azt a lényeges sajátosságot, hogy az élelmiszerkereskedelem az élelmiszerlánc tagja az alább bemutatott ábra szerint. A lánc azt jelképezi, hogy a minőségfejlesztés, azon belül az élelmiszerbiztonsági rendszer csak akkor képes a minőségi és biztonságos élelmiszereket előállítani, ha a teljes láncon átível, azaz a teljes élelmiszerláncban működik.

1. ábra Az élelmiszerlánc fő tagjai (Pallaginé, 1999. nyomán)

A minőségfejlesztés rendszereinek piramisa Az élelmiszerbiztonság és –minőség megteremtése és fenntartása a teljes élelmiszerláncban kötelező, melyet az azonosítási és nyomonkövetési- valamint a minőségmenedzsment rendszerek alkalmazása tesz lehetővé. (Nádasdi-Nádasdiné, 2003). Ha ugyanis az élelmiszerlánc bármely tagjában megszakad az élelmiszer biztonsága, vagy jó minősége, akkor a lánc további tagjaiban nem lehet azokat visszaállítani. Az élelmiszerbiztonság és minőség garantált fenntartása érdekében célszerű az alábbi „piramis”-ban bemutatott, egymásra épülő rendszerek működtetése, ill. előírásainak betartása. E rendszerek bevezetése és együttes (célszerűen integrált) működtetése szinergikus hatást eredményez, és hozzájárul a vállalkozás egyre hatékonyabb működéséhez. E rendszerek egymásra épülését, egymást támogató, erősítő voltát a 2. ábrán szemléltetjük. 299

Mint az ábra mutatja, az élelmiszer biztonsága a vonatkozó jogszabályok valamint a Jó Kereskedelmi Gyakorlat szabályainak betartásán alapszik. A piramis következő szintje a HACCP, mely a kereskedelmi egységre adaptált, egyedi élelmiszerbiztonsági rendszer. Működtetése nélkül nem garantált az élelmiszerbiztonság megkövetelt szintjének betartása. A 4. szint az ISO minőségirányítási rendszerek szintje, mely leszabályozza a szervezet folyamatait, miáltal nagymértékben segíti a piramis alsóbb szintjein lévő rendszerek működését. A piramis csúcsán a TQM, teljeskörű minőségmenedzsment rendszer áll, mely keretbe foglalja az összes alsóbb szintű rendszert, megfelelő irányba változtatja a vállalati kultúrát, a vezetés és a dolgozók elkötelezettségét a vevő igények kielégítése, a vállalat profitjának maximalizálása érdekében.

2. ábra A vevőközpontúság és a hatékonyságnövelés piramisa

A TQM több mint minőségirányítás, mivel felöleli a vezetési és szolgáltatási tevékenységek minőségének teljes körét, valamennyi érdekelt fél: vevők, tulajdonosok, dolgozók, társadalom, stb. igényeinek figyelembevételével, a hatékonyságnövelés céljából. A fenti 2. ábra azt ábrázolja, hogy hogyan épülnek a felsőbb szintű rendszerek az alsóbb alapszintekre, pl. a HACCP rendszer hogyan épül rá a vonatkozó jogszabályokra és a jó kereskedelmi gyakorlatra, vagy a szervezetnél „rendet csináló” (szabályozottságot biztosító) ISO rendszer hogyan támogatja a TQM rendszerbevezetését. Az ábráról az is leolvasható, hogy a végső elérendő célok: 300

• a fogyasztók egészségének fenntartása nagymértékben befolyásolt a vonatkozó jogszabályok, a szakmai szabályainak megfelelően kialakult jó kereskedelmi gyakorlat és maga a HACCP rendszer bevezetése és működtetése által, • a kereskedelmi vállalkozás hatékony, eredményes és hosszú távú működésére pedig komoly befolyással bír egyrészt a vásárló megőrzött egészsége (a fogyasztói elégedettség, visszatérő vevők révén), másrészt az ISO rendszer biztosította szabályozottság és a profitorientált TQM rendszer bevezetése és folyamatos alkalmazása. Az élelmiszerkereskedelmi vállalkozások vezetése számára – fentiek alapján - fontos stratégiai döntést jelent, hogy élnek-e a kínálkozó minőségfejlesztési lehetőségekkel. A HACCP élelmiszerbiztonsági rendszer A HACCP olyan rendszer, amely meghatározza, értékeli és szabályozza az élelmiszerbiztonság szempontjából jelentős veszélyeket, és megszünteti, vagy megtűrhető szintre csökkenti azokat az élelmiszerlánc valamennyi tagjánál. (Győri-Győriné, 2001) A HACCP rendszer alkalmazásához került kiadásra a már többször módosított Magyar Élelmiszerkönyv 1-2-18/93. számú előírása. Két fő fejezetből áll: • a FAO/WHO Codex Alimentarius Bizottság által meghatározott HACCP alapelvek, • az alapelvek megvalósítását segítő alkalmazási útmutató. Élelmiszerbiztonság a kereskedelemben A HACCP rendszerek kiépítése, bevezetése és működtetése alapvető érdeke a kereskedelmi vállalatnak, mert csak a HACCP rendszer működtetése az egyetlen lehetőség arra, hogy minden tőlük ésszerűen elvárható óvintézkedést megtegyenek a fogyasztóik egészségének védelme érdekében, és igazolni is tudják, hogy azokat valóban megtették. (Darvas, 2003.) A Codex Alimentarius Bizottság meghatározta a HACCP öt kezdeti lépését és hét elfogadott alapelvét. (MSZ ISO 15161:2003. Irányelvek az ISO 9001:2000 élelmiszer és italipari alkalmazásához). A HACCP rendszert világszerte az élelmiszer-biztonság fokozása érdekében vezették be. (Győri, 2002) Az élelmiszerbiztonság kialakítása sokszereplős, ezért a garantált élelmiszerbiztonság csak a lánc valamennyi tagjánál történő alkalmazásától várható. Ezt mutatja be a következő ábra:

301

3.ábra Az élelmiszerbiztonság „kialakítása” közös felelősség (Sósné, 2005)

Az ISO 9000 szabványsorozat segít abban, hogy az összehangolatlanul működő, de már jórészt meglevő, rendszerelemek egységes logikai rend szerint kezdjenek el működni, kiküszöbölve ezzel a minőség ingadozását . (Topár, 2004) Az ISO 22000 meghatározza azokat az előfeltételeket, amelyek az élelmiszerek biztonságos előállításához nélkülözhetetlenek, magába foglalja a HACCP rendszerét és tartalmazza mindazt, amit az ISO 9001:2000 szabvány követelményként előír. (Petróné, 2004). TQM - Total Quality Management A TQM olyan profitorientált vezetési filozófia és vállalati gyakorlat, amely a szervezet céljainak érdekében a leghatékonyabb módon használja fel a szervezet rendelkezésére álló emberi és anyagi erőforrásokat. A hangsúlyt a vevői elégedettségre és a szervezeti működés folyamatos fejlesztésére helyezi. (Búzás-Sándor, 1995). A TQM segítségével új területek is bekapcsolódnak a szervezet hatékonyságának fokozásába: az emberi kapcsolatok, a kommunikációs formák javítása, összetartozás és a 302

magas erkölcsi normák megtartása (Palotay – Győri, 1998). A TQM behálózza a vállalat teljes tevékenységét. (Németh, 1999) Fenti megállapítások a szolgáltató, ill. a szolgáltatásjellegű tevékenységet végző vállalkozásokra is igaz, miszerint a minőségmenedzsment rendszereik a teljes vállalati összteljesítmény részeként alapozza meg a cég versenyképességét, mely a piaci helytállás alappillére. Ez a megállapítás egyaránt igaz mindenféle szervezetre, szervezeti formától, profiltól, mérettől, stb. függetlenül. (Róth, 1997 nyomán) A vezetőség elkötelezettségének mértéke alapján a rendszer olyan elemekkel bővíthető, melyek e sikerességet, hatásosságot támogatják, amely a szolgáltatásoknál - a közvetlen vevői kapcsolatok miatt – különösen fontos lehet. A minőségfejlesztési lehetőségek kihasználásának jelenlegi szintje Az élelmiszerkereskedelmi vállalkozások körében elvégzett felméréseink azt bizonyítják, hogy a multinacionális cégek kivételével a többi vállalkozás csak minimális mértékben használja ki a minőségfejlesztésben rejlő – gyakorlatilag beruházás nélkül elérhető – lehetőségeket. Ennek okait Ishikawa elemzéssel kutattuk, melynek eredményeként megállapítottuk, hogy a legsúlyosabb ok a vállalkozások vezetőségében keresendő. A továbbiakban – fentieknek megfelelően - a vezetőség nem kellően elkötelezett voltát, minőség- és élelmiszerbiztonság-tudatos magatartása hiányát vizsgáltuk meg, melynek lényege a következő: • nincs jövőkép, nincs stratégia, • ha van stratégia, az csak „szólam”, ha a stratégiai célok megvalósítására nincsenek projektek, • ha esetleg lennének ilyen, a vállalkozás stratégiájának megvalósítását szolgáló projektek, azok között akkor sem szerepelnek a HACCP rendszer kiépítése, majd egyik átvizsgálástól a másikig való működtetése, fejlesztése, stb. Ugyanez a probléma a „fantom” ISO minőségirányítási rendszerekkel is, TQM rendszer működtetésére pedig nem találtunk példát. A fennálló helyzetet az alábbi sematikus ábra szemlélteti:

4. ábra A „fantom” minőségmenedzsment rendszerek oka

303

Látható, hogy az egyes projektek célját a vezetés nem tisztázta magában sem, gyakran nem is érti, odabízza a minőségügyi vezetőre az egészet. Következésképpen a projektek „lógnak a levegőben”, semmilyen cél elérését nem szolgálják, vagy egymással össze nem függő célok érdekében hajtják őket végre. Sajnos, sok magyar KKV esetében ez a helyzet, mely természetesen igaz a kereskedelmi vállalkozásokra is. Erre az okra vezethető vissza a sok „fantom” HACCP, ISO, TQM, stb. rendszer születése és papíron való egzisztálása. Hogyan éljünk a minőségfejlesztésben rejlő lehetőségekkel? Az élelmiszerkereskedelmi vállalkozások vezetősége számára az első lépés a célhierarchia megalkotása, azaz a cég stratégiájának, jövőképének kidolgozása, majd ezek megvalósítását szolgáló projektek meghatározása és megvalósítása. A projektek között fontos helyet foglalnak el a HACCP és a TQM rendszerek bevezetése, majd működtetése. A célhierarchia segít beláttatni a minőségfejlesztési rendszerek helyét és szerepét az élelmiszerkereskedelmi vállalkozás rövidebb és hosszabb távú céljainak megvalósításában. Segít megérteni, hogy a HACCP és TQM rendszerek bevezetését, majd működtetését egy-egy projektként kell megvalósítani. Ezt a szemléletet ábrázoljuk az alábbi 5. ábrán. Az ábra áttanulmányozása segít abban, hogy az élelmiszerkereskedelmi vállalkozás vezetői és munkatársai számára világossá váljék a HACCP és TQM rendszerek bevezetésének szükségessége, értelmet nyerjen azok működtetésének fontossága. Megértsék, hogy e rendszereket projektszemlélettel lehet csak eredményesen működtetni, hiszen így pl. évente egy-egy új projekt a HAPP és a TQM alkalmazása. Ez azt jelenti, hogy évente ki kell tűzni működtetésük célját, és erőforrásokat kell biztosítani hozzá. A célt évről évre úgy kell kitűzni, hogy általuk haladjunk a stratégia megvalósítása felé. Így az első projektsorozatban (pl. az 1.évben) a rendszerek kidolgozása és bevezetése a kitűzött cél, míg a második projektsorozatban (pl. a 2. évben) – a rendszerek működtetése képezi a projektet. A működtetés kitűzött célja lehet: • a HACCP rendszer esetében pl. a forgalmazott élelmiszerek biztonságának növelése - a vevői elégedettség fokozása érdekében - a beszállítók ellenőrzési rendszerének kidolgozásával, vagy a termékek élelmiszerbiztonsági szempontból történő átvételi rendszerének kidolgozása és bevezetése; • a TQM rendszer esetében pedig pl. a veszteségek feltárása és csökkentése. E célok elérése érdekében pedig – a projekt keretében – meghatározzák az elvégzendő feladatokat, erőforrásokat biztosítanak a feladatok ellátásához, majd a projekt lezárásaként értékelik a célok elérésének mértékét. Ezt követően pedig kijelölik a következő (évi) projekteket, azok célját, stb.

304

5. ábra Példa egy kereskedelmi vállalkozás célhierarchiájára

KÖVETKEZTETÉS A megfigyelés és a felmérés rámutatott arra, hogy annak ellenére, hogy az élelmiszerkereskedelemben az elmúlt években dinamikus fejlődés volt tapasztalható, ez a fejlődés nem járt egyértelműen kedvező eredményekkel. A bevásárló központok és nagy áruházak mellett gomba módra szaporodtak azok a közép-és kisüzletek, amelyek napi megélhetési gondokkal küszködnek. A kis- és közepes méretű boltoknak sem kell azonban egykönnyen feladni, hanem ötletek gyűjtésével, a lehetőségek átgondolásával ki kell választani valamilyen fejlesztési irányt, célt. Egyik ilyen fejlesztési lehetőség a minőségfejlesztés lehetősége, mely a legolcsóbb profitnövelési lehetőségek egyike, mert gyakorlatilag beruházás nélkül, minimális ráfordítással képes komolyan hozzájárulni az élelmiszerkereskedelmi vállalkozások helyzetének stabilizálásához, a növekedésük elindításához. A minőségfejlesztési lehetőségek tárházából e cikk keretében a HACCP és TQM rendszereket választottuk ki, és ezek példáján keresztül vizsgáltuk meg, milyen előnyökkel jár e rendszerek bevezetése és működtetése, és hogyan járul mindez hozzá az élelmiszerkereskedelmi vállalkozás hosszú távú túléléséhez, növekedéséhez. A cikk első részében röviden bemutattuk a kiválasztott élelmiszerbiztonsági és TQM 305

rendszereket, mint irányítási rendszereket. Elkészítettük a vevőközpontúság és a hatékonyságnövelés piramisát, mely a különféle irányítási rendszerek szerepét mutatja be a vevői elégedettség fenntartásában, fokozásában és a szervezet hatékony működtetésében. Ezt követően rámutattunk, hogy a minőségfejlesztési lehetőségek kihasználatlanságának oka a menedzsmentben keresendő, akik nem alkotják meg az élelmiszerkereskedelemi vállalkozás jövőképét, nem készítik el stratégiáját, élelmiszerbiztonsági, esetleg ISO rendszerük nem része az irányítási rendszernek. Azokat nem projekt szemléletben működtetik, ami miatt működésük csak formális. A cikk utolsó részében elkészítettük egy példaként kiválasztott élelmiszerkereskedelmi vállalkozás célhierarchiáját, és ezen keresztül: • bebizonyítottuk, hogy a vállalati célhierarchia elkészítése nélkülözhetetlen a tudatos és eredményes vállaltirányításhoz, • bemutattuk a minőségfejlesztés, és az azt képviselő HACCP és TQM rendszerek bevezetésének, majd működtetésének helyét a célhierarchiában, • meggyőző érveket hoztunk fel a minőségfejlesztési rendszerek bevezetésének és működtetésének projektszemléletű kezelése mellett, • leírtuk, hogyan lehet felhasználni a célhierarchiát a vezetés és a munkatársak arról való meggyőzésére, hogy a minőségfejlesztést szolgáló rendszerek bevezetése és alkalmazása az egyik eszköz a rövid- és hosszú távon is. Cikkünkkel az volt a célunk, hogy rámutassunk az élelmiszerkereskedelmi vállalkozások számára is kínálkozó minőségfejlesztési lehetőségekre, melyek kihasználása minimális ráfordítás mellett – biztosíthatja túlélésüket, növekedésüket.

IRODALOM 1. BUZÁS, A. – SÁNDOR, M. (1995): A TQM mint a minőségügyi rendszer továbbfejlesztésének lehetősége. Minőség és Megbízhatóság. 5. sz. 13-17.p. 2. DARVAS, O. et. al. (2003): Kézikönyv a HACCP rendszer kialakításához élelmiszerforgalmazók részére. Consact Budapest. 7-8. p. 3. GYŐRI, Z. szerk. (2002): Minőségirányítás az élelmiszergazdaságban. 125-140. o. 4. GYŐRI, Z.- GYŐRINÉ, M. I. szerk. (2001): Minőségügyi kalauz. Euro Info Központ Nyíregyháza. 5. MAGYAR ÉLELMISZERKÖNYV 1-2-18/93. számú előírása 6. MSZ ISO 15161:2003. Irányelvek az ISO 9001:2000 élelmiszer és italipari alkalmazásához 7. NÁDASDI, J.-NÁDASDI, J-NÉ (2003): Minőségirányítási ismeretek mezőgazdasági és élelmiszeripari KKV-k számára. Phare Hu 0008-02-01-0017. Nyíregyházi Főiskola KTI. 56. p. 8. NÉMETH, B. (1999): Javaslatok a hazai TQM gyakorlat fejlesztésére. Doktori (PhD) értekezés. BME. Budapest. 44. p. 306

9. PALLAGINÉ, B. E. (1999): Minőségügyi ismeretek az élelmiszer-gazdaságban. Minőségbiztosítás. Mezőgazda Kiadó. 33-34. p. 10. PALOTAI, K.-GYŐRI, P. (1998): A TQM elmélete és gyakorlata. Imsys Vezetési Tanácsadó Iroda, Budapest, 6-8. p. 11. PETRÓ, O-NÉ (2004): Új nemzetközi szabvány készül „Élelmiszer-biztonsági irányítási rendszerek. Követelmények” címmel. Magyar Minőség, 1. szám. 12. SÓSNÉ, G. M.(2005): Élelmiszerek biztonságos előállítása. Előadás a Nagykőrösi Konzervipari Napokon 2005. május 8-án. 13. TOPÁR, J. (2004.): Minőségmenedzsment alapjai. Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem jegyzete, 4-10.p. Internet: http://www.mba.bme.hu/data/jegyzet/toparjozsef/042mba.pdf A cikket lektorálta: Dr. Egri Imre C.Sc, főiskolai tanár, Nyíregyházi Főiskola, Gazdasági- és Társadalomtudományi Kar

307

A MEZŐGAZDASÁGBAN ALKALMAZÁSBAN ÁLLÓK SZÁMÁNAK ÉS BRUTTÓ ÁTLAGBÉRÉNEK STATISZTIKAI ELEMZÉSE SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYÉBEN (2007. I. FÉLÉV ÉS 2008. I. FÉLÉV) Oroszné Ilcsik Bernadett Főiskolai adjunktus, PhD. hallgató

Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Kar, Pénzügyi és Számviteli Tanszék, 4400 Nyíregyháza, Sóstói út 31/B., e-mail: [email protected]

BEVEZETÉS A társadalmi, gazdasági folyamatok vizsgálata, a változások irányának elemzése mindig aktuális, a gazdaság egyes szereplőinek, a közgazdasági feltételrendszer alakítására képes résztvevőknek és a téma iránt érdeklődést mutatóknak egyaránt. Az Európai Unió a közös mezőgazdasági politika (KAP) alakításához, végrehajtásához elengedhetetlenül szükséges információt a mezőgazdasági szerkezeti összeírások rendszerén keresztül biztosítja. A rendszer egymással összefüggő felvételekből áll: a tízévenkénti, teljes körű alapösszeírásokból, illetve a közbenső időszakban 2–3 évenként ismétlődő reprezentatív gazdaságszerkezeti összeírásokból. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a foglalkoztatottak száma 5%-kal csökkent, a munkanélkülieké 18%-kal bővült 2008. II. negyedévében 2007 azonos időszakához képest. A költségvetés ágazatait tekintve valamennyiben csökkent a létszám. A teljes munkaidőben alkalmazásban állók havi bruttó átlagkeresete 2008. I. félévében 155 000 Ft-ot tett ki, 6%-kal többet, mint 2007 azonos időszakában.

EREDMÉNYEK Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében összességében megállapítható, hogy 2007 első félévében a munkaerő-kereslet csökkent és a keresetek reálértéke szintén alatta maradt a 2006 azonos időszakinak. Az alkalmazásban állók számának alakulását vizsgálva megállapítható, hogy a mezőgazdaság, vad-, erdő-, halgazdaság (A,B) ágazatban 2008. első félévében – az előző év azonos időszakához viszonyítva csökkenés következett be (4208 főről 4009 főre). A fizikai foglalkozásúaknál 9,3% volt a visszaesés, a szellemi foglalkozásúaknál 2%-os növekedés tapasztalható (20 fős növekedés). Az alkalmazásban állók havi bruttó átlagkeresete 15,3%-kal, nettó átlagbére 12,7%-kal nőtt 2008. I. félévére 2007 azonos időszakához képest. 309

Az 1. táblázat adatai alapján a vizsgálat tárgya: • a bértömeg és bérszínvonal vizsgálata a mezőgazdaságban (értékindexkör és főátlag indexkör alapján), • alternatív ismérvek változékonyságának elemzése (átlag, szórás) Megnevezés

2007. I. félév

2008. I. félév

Létszám (fő)

Bruttó átl. (eFt)

Létszám (fő)

Bruttó átl. (eFt)

Fizikai

3 269

88,105

3 050

99,894

288 015,24

304 676,70

326 553,48

268 720,25

Szellemi

939

166,408

959

191,304

156 257,11

183 460,53

179 634,45

159 585,27

Összesen

4 208

-

4 009

-

444 272,35

488 137,23

506 187,93

428 305,52

q0∙p0

q1∙p1

q0∙p1

q1∙p0

1. táblázat A mezőgazdaságban alkalmazásban állók számának és bruttó átlagbérének alakulása (2007. I. félév és 2008. I. félév) Forrás: Saját szerkesztés KSH adatok alapján

Jelölések:

2007. I. félév létszám: q0 és f 0 2008. I. félév létszám: q1 és f 1 2007. I. félév bruttó átlagkereset: p0 és x0 2008. I. félév bruttó átlagkereset: p1 és x1

A bértömeg alakulásának elemzése • Relatív változások A bértömeg relatív változását az értékindex mutatja:

310

A növekedés okai: 1. Árváltozás vagyis a bruttó átlagkeresetek változása:

2.

Volumenváltozás vagyis a létszám változása:

Összefüggések:

• Abszolút változások A bértömeg abszolút változása mutatja:

311

A változás okai: 1.

Árváltozás vagyis a bruttó átlagkeresetek változása:

2.

Volumenváltozás vagyis a létszám változása:

Összefüggések:

A bérszínvonal alakulásának elemzése • Relatív és abszolút változások A bérszínvonal átlagos változását mutatja a főátlag index:

312

Növekedés okai, befolyásoló tényezők: 1. Részátlagok változása:

2.

Létszámösszetétel változása:

Összefüggések: Az értékindexkör és a főátlag indexkör közötti összefüggés:



113,94% ≈ 11,3,93%



113,97% ≈ 113,96%

(A minimális különbség a kerekítésből adódik.) 313

Alternatív ismérvek változékonyságának elemzése Jelölések:

f 1: (tulajdonság megléte) szellemi foglalkozásúak (fő) f 0 (tulajdonság megléte) fizikai foglalkozásúak (fő) p: alternatív ismérvek átlaga (q) δ: alternatív ismérvek szórása V: alternatív ismérvek relatív szórása

Átlag:

2007. I. félév:

2008. I. félév:

Szórás (δ):

2007. I. félév:



2008. I. félév:

Relatív szórás: 2007. I. félév:



314

2008. I. félév:

KÖVETKEZTETÉSEK A mezőgazdaságban alkalmazásban állók 2008. I. félévi bértömege 109,87% lett a 2007 azonos időszakához képest, mivel az összes bértömeg 43 864,88 ezer Ft-tal nőtt (Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében). A növekedés oka a bruttó átlagkeresetek emelkedése, hiszen 2007. I. félév változatlan létszámával számolva is közel 14%-os a növekedés. A volumenindex mind bázis mind tárgyidőszaki súlyozással közel 3,5%-os csökkenést mutat. Azonban a létszám és a bruttó átlagkeresetek együttes alakulása pozitív végeredményt hozott, a vizsgált időszakban növekedett a bértömeg. A standardizáláson alapuló indexszámítás alapján megállapítható, hogy a bérszínvonal 2008. I. félére átlagosan 15,32%-kal, azaz 16,18 ezer Ft-tal lett magasabb, mint a bázisidőszakban. A növekedést befolyásoló tényezőket a részátlagindex és az összetétel indexe mutatja. A bázis és a tárgyidőszaki súlyozású részátlagindex emelkedést jelez (13,93 és 13,96%), mivel mind a fizikai, mind a szellemi foglalkozásúak bruttó átlagbére növekedett. Az összetétel indexek kis mértékű emelkedést mutatnak, hiszen a létszám csökkent mindkét kategóriában, de a létszámarányok kedvezően alakulnak. Az értékindexkör és a főátlagindexkör közötti összefüggés számszerűleg is bizonyított: az árindex megegyezik a részátlagindex-szel (≈113,94% és 113,97%) A bérszínvonal és a bértömeg növekedésénél kalkulálnunk kell az inflációval, ami 2007. I. félévében átlagosan 8,6% (2007. I. negyedév 8,5%, II. negyedév 8,7%), míg 2008. I. félévében 3,8% volt (2008. I. negyedév 4,1%, II. negyedév 3,5%). Az alternatív ismérvek változékonyságát elemezve megállapítható, hogy a relatív szórás 8,31%-kal magasabb 2007. I. félévében 2008 azonos időszakához viszonyítva. (Mindkét mutató szélsőséges ingadozást jelez.)

IRODALOM 1. Magyarország mezőgazdasága, 2007. (Gazdaságszerkezeti összeírás). KSH, Budapest, 2008. 2. Statisztikai módszerek alkalmazása a mezőgazdaságban. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest, 1983. 3. Statisztikai tájékoztató – Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 2007/2. Statisztikai Tükör, I. évfolyam 67. szám 2007. szeptember 26. KSH Debreceni Igazgatósága 4. Statisztikai tájékoztató – Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 2008/2. Statisztikai Tükör II. évfolyam 109. szám 2008. szeptember 10. KSH A cikket lektorálta: Dr. Gyuricsku Kálmán CSc., tanszékvezető, főiskolai tanár (Nyíregyházi Főiskola, GTFK Pénzügyi és Számviteli Tanszék)

315

A HUMÁNERŐFORRÁS HELYZETE, ÖSSZEFÜGGÉSE A PÁLYAELHAGYÁSSAL AZ EGÉSZSÉGÜGYBEN Ujváriné Siket Adrienn főiskolai adjunktus

Nyíregyházi Főiskola, Gazdasági és Társadalomtudományi Kar

BEVEZETÉS Az egész világon egyre nagyobb gondot jelent, hogy nincs elegendő számú, megfelelően képzett egészségügyi munkaerő. A humánerőforrás (human resources, a továbbiakban HR) hiánya általános tendencia, Európában is egyre súlyosabb probléma, hogy nincs elegendő számú és megfelelő képzettségű egészségügyi dolgozó. A számbeli hiányt fokozza az EU munkaidő direktívája, ami korlátozza a törvényes munkaidő hos�szát (heti munkaidő 48 óra), másrészt szabályozza az ügyeleti munkavégzés térítését (Munkaidő-irányelv). Az EU tagországokban is egyre problematikusabb, hogy nem áll rendelkezésre elegendő számú, megfelelően képzett egészségügyi munkaerő. Néhány ország kivételével a jelentések általános ápolóhiányról szólnak (Borbás, Kincses). További nehézséget jelent, hogy az egészségügyi dolgozók átlagéletkora nő. A fő gond, hogy az egészségügyi rendszerek nem vonzzák a fiatal munkaerőt. Dániában, Franciaországban, Írországban és Svédországban a nővérek átlagéletkora 41-45 év. Az Egyesült Királyságban az ápolónők közel fele 40 év fölötti, egyötöde pedig 50 éves vagy annál idősebb. Több ország külföldi egészségügyi dolgozók befogadásával próbálja enyhíteni a humán erőforrás hiányból fakadó nehézségeket. Elsősorban az angolszász országok, valamint a skandináv államok fogadják szívesen a külföldről érkező egészségügyi munkaerőt. Az OECD országok az ápolóhiány kiküszöbölésére egyre több külföldi ápolót alkalmaznak. Ennek szabályozására pedig nemzetközi megállapodások születnek. A közép-kelet–európai országok polgárai számára az EU csatlakozás nagymértékben megkönnyítette a munkavállalást és a letelepedést a nyugat –európai államokban. Az új EU tagállamoknak, - így Magyarországnak is – különösen nagy kihívással kell szembenézniük, mert egyre több ápoló, illetve orvos vállal munkát Nyugat –Európában a jobb megélhetés érdekében. A humán erőforrás hiánya tehát úgy a régi tagállamokban, mint a kelet-közép-európai térségben az elkövetkezendő években az egészségügy alapproblémája lesz, amely megelőzi a finanszírozhatósági gondokat is, és a fenntarthatóság legsérülékenyebb kritériumává válik (Kincses, Ajtonyi, 2006). Az egyik, talán legfőbb problémát az jelenti, hogy nincsenek megbízható adataink sem, amelyekre hivatkozni lehetne az elvándorlással kapcsolatban. Hogy a probléma nagysága érzékelhető legyen, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2004-ben közgyűlési határozattal erősítette meg a humánerőforrás kérdés, azon belül pedig a migráció kezelésének globális fontosságát (WHO, 2004). Az időzített bombához a töltetet ugyanis az Egyesült Államok szolgáltatja, ahol 317

a következő 20 év során az aktívan dolgozó ápolók közel 50%-a vonul nyugdíjba, azaz 800 ezer ember válik ki az egészségügyből (Buerhaus et al., 2000). Pótlásuk csak ápoló importtal lehetséges, az amerikai képzési rendszer ilyen rövid idő alatt nem tud en�nyi ápolót újratermelni. Az import egy része, a nyelvi készségek és a magasabb amerikai bérek miatt Angliából érkezik majd, ami azt is jelenti, hogy Angliának más európai országokból, így akár hazánkból kell majd munkaerőt elszívnia. A helyzet komolyságára tekintettel az Ápolók Nemzetközi Tanácsa (ICN) nemzetközi konferenciát rendezett a globális elvándorlás témakörében, amely konkrét ajánlásokat fogadott el a tagországok részére (ICN, 2005). A dokumentum fő megállapítása, hogy az elvándorlás hátterében az iparilag fejlett országok ápoló hiánya húzódik meg, miután ezek az országok nem voltak és nem képesek jelenleg sem saját utánpótlásukat biztosítani. Ugyanakkor kihasználják, hogy a fejlődő országokban alacsonyabb a fizetés és rosszabbak a munkaviszonyok, a két legfontosabb tényező, amely kiemelkedő szerepet játszik az elvándorlásban világszerte. Ez a folyamat, melyet ez a dokumentum is megállíthatatlannak ítél, minket, magyar ápolókat sem hagy majd érintetlenül, de a felelősség azért, hogy részvételünk ebben a folyamatban igazságos és arányos legyen, mindannyiunkat terhel. Mindeközben az Európai Unió is elindított egy vizsgálatot NEXT néven (Ápolók Korai Pályaelhagyása), amely 10 európai országban, több mint 70 ezer résztvevő segítségével keresett választ arra, hogy milyen utánpótlása lesz az ápolói szakmának a következő évtizedekben (NEXT, 2005). Utóbbi tanulmány széles körben gyűjtött adatokra támaszkodva tett ajánlásokat az Unió Tanácsának 2005-ben az ápolókérdés európai szintű kezelésére. Amikor a nemzetközi elvándorlásról gondolkozunk, figyelembe kell vegyük vennünk azt a finom egyensúlyi helyzetet, ami az egyes személy emberi és munkajogi szabadsága, valamint a munkavállalót exportáló ország kollektív egészségi állapota között áll fenn. Abban egyetértés van, hogy a fejlett ipari országok szakmunkaerő-hiánya miatt az agyelszívás folyamata egy bizonyos ideig fel fog gyorsulni egy bizonyos ideig. A nemzetközi elvándorlás pozitív hatásait elősegítő és a negatívakat csökkentő beavatkozások sikere azonban nagymértékben függ az egyes országok társadalmi-technológiai fejlettségének színvonalától és szakmai, valamint politikai vezetőik elkötelezettségétől a hosszú távú stratégiai megoldás érdekében. Az Ápolók Nemzetközi Tanácsa elismeri az ápolók egyéni jogát a szabad elvándorlásra, miközben hangsúlyozza ennek az egészségügyi ellátás minőségére gyakorolt hátrányos következményeit, különösen azokon a területeken, ahol az ápolóhiány kiemelkedő (ICN, 2005). A nemzetközi elvándorlás mindig is létezett és valószínű, hogy folytatódik a kereskedelem globalizációja s egyezmények és az iparilag fejlett országokban növekvő szakember hiánya hatására. Az ápolás és a társadalom számára ebből számos előny származik. Az Ápolók Nemzetközi Tanácsa elismeri az ápolók szabad elvándorlásának egyéni jogát, ugyanakkor hangsúlyozza ennek az egészségügyi ellátás minőségére gyakorolt kedvezőtlen hatását, különösen a kritikus ápolóhiánnyal sújtott területeken. 318

Az idehaza, e témakörben publikált információ mennyisége, tekintve a téma fontosságát, igen szerény (Hair et al., 2005; Szkrajcsics, 2005; Vízvári, 2005; Zrinyi, 2004). Konkrét hazai adatok, amelyek a fenti véleményeket alátámasztanák, egyelőre nem érhetők el. Az viszont érzékelhető tény, hogy napjainkban Magyarországon is egyre több azoknak az orvosoknak és egyéb egészségügyi végzettségűeknek a száma, akik nem a betegellátásban helyezkednek el, vagy egy idő után elhagyják az egészségügyi szakmát. A kérdés fontosságát jelzi, hogy 2006-ban az Egészségügyi Világnapon indult a WHO kezdeményezésére: Az egészségügyi dolgozók évtizede, amely a humán erőforrás fejlesztésére vonatkozó stratégiák és politikák tervezésére és megvalósítására összpontosít (WHR, 2006). Az új EU tagországoknak- így Magyarországnak is- a jövőben a humán erőforrás problémáinak súlyosbodásával kell szembenézniük, ezért számukra még sürgetőbb feladat a megfelelő HR-politika kialakítása. A probléma súlya indokolta hogy az egészségügyi reform keretében 2004-ben készült: Tanulmány az egészségügyi dolgozók helyzetéről, jövőjéről és szerepükről az átalakuló egészségügyben (Varga, 2004), illetve Zöldkönyv a problémák megoldásának felvázolására 2006-ban. A HR problémákhoz a munkaerő –vándorlás nemzetközi tendenciái és hazai hatásai is hozzájárulnak. Miután a munkaerőhiány problémája nem csak Magyarországon jelentkezik, a fejlettebb országok aktív elszívást végeznek (szervezett munkaerőimport), ami tartós tendencia marad. Az EU csatlakozás csak súlyosbítja ezt a helyzetet azáltal, hogy, hogy irreális jövedelemelvárásokat támaszt a magyar szakemberekben, ami növeli az elvándorlási kedvet. Amíg más országokban természetes az idegen munkaerő alkalmazása, addig ez nálunk további problémák forrása. A magyar jogi és társadalmi/ politikai környezet nehezíti a munkaerő-befogadást, nem támogatja az importot.

CÉLKITŰZÉS Értekezésem témájának feldolgozása éppen ezért többcélú. Egyrészt választ szeretnék kapni arra a kérdésre, miként befolyásolhatja a humánerőforrás-tervezést a képzésben résztvevő, és a gyakorlatban dolgozó ápolók elvándorlási szándéka. A migráció iránti igény mennyire látens jelenség, milyen mértékben fordul elő a jelenlegi ápolószemélyzet körében. Másrészt pedig, célom az, hogy ezúton is felhívjam az egészségpolitikáért felelősök figyelmét az ápolói létszámhiány és okainak – így a pálya (nem) választása és elhagyása - kritikus helyzetére. Kutatásom további célja feltárni az ápoló hallgatók pályaválasztásának személyes, kulturális és szociális okait, és ezek kapcsolatát a pályaelhagyással. Ezen kívül megvizsgálni az ápolás „input” odalát, azaz a képzés felől érkezők késztetését arra, hogy az ápolásban helyezkedjenek el a végzést követően, illetve megvizsgálni az „output” oldalt is, azaz a gyakorlatban tevékenykedők hajlamát arra, hogy idő előtt megváljanak az ápolástól. Nem utolsó sorban, pedig a hallgató és gyakorlatban dolgozó ápolók körében a migráció jelenségének nagyságára szeretnék választ keresni.

319

MÓDSZEREK A vizsgálat megtervezése során azt az elképzelést tartottam szem előtt, hogy a méréseimben hasonló eljárásokat alkalmazok, mint amit a NEXT tanulmány szakemberei alkalmaztak. Igyekeztem olyan módszereket használni, amik az összehasonlíthatóságot is megengedték volna, noha ugyanazokat a technikákat sajnos nem állt módomban átvenni. Amellett döntöttem, hogy saját fejlesztésű kérdőívet állítok össze a NEXT szempontok alapján, és ezeket egy kérdőívben foglalom össze. A vizsgálat Ápoló Szakos nappali és levelező tagozatos hallgatók bevonásával, önkéntes és névtelen részvétellel, önkiválasztásos módszerrel készült. A helyszín a Debreceni Egyetem Egészségügyi Főiskolai Kara, a Pécsi Tudományegyetem és a Klinika ápolói, illetve a debreceni Kenézy Gyula volt. Mindezekből következik, hogy a minta kiválasztásánál nem törekedtem reprezentativitásra, éppen ezért nem állítható, hogy az így kapott eredményeink egy országos felméréssel megegyeznének. A kérdőíveket lehetőleg azonos időpontban, 2006 második félévében töltettem ki a hallgatókkal. Feldolgozás során törekedtem teljes adatok használatára, több mint 25%-ban hiányzóadat esetén a kérdőívet kizártam a feldolgozásból. Elsősorban leíró statisztikai módszereket használtam az elemzésekhez, a pályaelhagyás előrejelzéséhez regressziós eljárást alkalmaztam. Az elemzésekhez 5%-os hibahatárt vettem figyelembe. Tekintettel a vizsgálat feltáró és leíró jellegére, az általam tervezett kérdőív validitásáról és megbízhatóságáról nem tudok beszámolni. A validitást a NEXT vizsgálat elméleti modelljével való megegyezés alapján tudom a leginkább alátámasztani.

EREDMÉNYEK A vizsgálatban a feldolgozott válaszok alapján összesen 828 személy vett részt. A válaszadók döntő többsége nő volt, 771 fő (93,1%), a minta átlagos életkora 34,7 (± 8,7) év volt. Közel 2/3-uk (59%) élt párkapcsolatban, 49%-uk legmagasabb végzettsége OKJ szintű ápolói képesítés volt. Átlagosan 13,5 (± 9,0) évet töltöttek el az egészségügyben, viszonylag sokan (41,9%) jelezték, hogy szakdolgozó családtagjuk van. A tanulmányokat folytatók 88,3%-a az ápolás területén tanult. A képzés szintjére rákérdezve 8,7% főiskolainál alacsonyabb képzésbe járt, 88,5% főiskolai képzésben vett részt, és 2,7% egyetemi szintű programban tanult. A főiskolai hallgatók 77, 5%-a levelező tagozatos hallgató volt. A minta 63,5%-a nem beszélt idegen nyelven, alapfokon 30,9%, középfokon 5%, felsőfokon 8% beszélt nyelvet. A teljes minta, az elmúlt 6 hónap során megélt egészségi állapotát egy 10 fokozatú skálán átlagosan 6,6 (± 2,4) pontra értékelte. A hallgatók és dolgozók esetében az elégedettségre vonatkozó kérdésekből egy skálát képeztünk (12-es és 23-as kérdéssorok összevonásával). Ennek alapján a hallgatók egy min. 4 és max. 20 pont közötti skálán átlagosan 10.8 (± 3.3) pontra értékelték az oktatás színvonalával és a pálya kilátásaival kapcsolatos elégedettségüket. A munkahelyi körülményekkel kapcsolatos elégedettséget egy min. 5, max. 25 pontos skálán mérve átlagosan 11.0 (± 3.9) pontos osztályzatot adtak a válaszadók. 320

A terjedelmi korlátok miatt az eredmények részletesebb ismertetésére nincs módom.

Megbeszélés Ez a vizsgálat azért készült, hogy a hallgató és gyakorlatban dolgozó ápolók körében a migráció jelenségének nagyságára keressen választ. A tanulmányban megvizsgáltam az ápolás „input” odalát, azaz a képzés felől érkezők késztetését arra, hogy az ápolásban helyezkedjenek el a végzést követően. Ugyancsak megvizsgáltam az „output” oldalt is, azaz a gyakorlatban tevékenykedők hajlamát arra, hogy idő előtt megváljanak az ápolástól. A kép meglehetősen vegyes következtetésekhez vezet. A mintában válaszoló hallgatók 53,6%-a volt eltökélt a tanulmányok befejezése mellett, és közel hasonló arány (56,4%) nem gondolkozott azon, hogy más képzésbe lépjen át. Így is akadt 17,7%, aki biztosan nem szándékozott már ápolóvá válni, és 14,3%, aki biztosan eldöntötte, hogy más irányban tanulna tovább. Vagyis, ha a többi bizonytalan válasz sorsát most nem firtatjuk, akkor legalább 10%-os lemorzsolódással kell számolni a képzés során, ami a pályakezdő létszámot eleve csökkenti. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a nappali alapképzésbe jelentkezők száma évek óta drámaian zuhan, egy 10%-os biztos lemorzsolódás még fájdalmasabb veszteség. Arról nem is szólva, hogy ezek a hallgatók eljutottak a képzés valamely fokára, idő előtti kiválásuk csak az állam által feleslegesen elköltött támogatás mértékét növeli. Próbálhatnánk magunkat azzal vigasztalni, hogy a nem ápolásban továbbtanulni vágyók legalább az egészségügyben maradva váltanak intézményt. Ez sem igazolódott. A lehetséges váltás irányai között 50% felett említették az egészségügyön kívüli pályaválasztást. Ez dupla veszteség, mivel magát az egészségügyi rendszert hagyják el, csökkentve ezzel a rendszeren belül munkára fogható, átképezhető szakdolgozók állományát. Nagyjából ezt a szándékot erősítették meg azon válaszolók adatai, amelyben a válaszok közel 1/3-a szerint azért hagyná ott az ápolást 1 éven belül a kérdezett, hogy más szakma után nézzen. Ha tehát a munkaerő-utánpótlás oldalt nézzük, egyre fokozódó a hallgatókban a karrierválasztás bizonytalansága. Többen még a végzés előtt kitörési pontokat keresnek, akár más egészségügyi pályára való módosítással (legtöbben az orvosi szakirányt jelölték meg) vagy más szakma felé indultak el. Sajnos nem tudtam olyan statisztikai modellt szerkeszteni, ami meghatározta volna, hogy mely tényezők felelősek a pályamódosításért. Így csak utalni tudok arra, hogy a hallgatók elégedettsége nem volt különösebben kiemelkedő az oktatás színvonalával kapcsolatban sem, ami bizonyára egy a sok negatív befolyás közül. Az „input” oldalon tehát jó hírként könyveltük el, hogy a hallgatók talán fele az ápolói pálya felé halad, másik felük azonban módosításokkal kiutat keres az ápolás alól. A helyzet hasonló a gyakorlatban dolgozók esetében is. A megkérdezettek 52,2%-a mondott határozott „nemet” arra a kérdésre, hogy a vizsgálatot megelőző 6 hónapban az ápolás helyett más egészségügyi pályára váltáson gondokozott volna. Mindenki más eltérő módon fontolgatja a váltás lehetőségét. Az előzőnél kevesebben (43,1%) mondtak „nemet” az egészségügyön kívüli elhelyezkedésre. A talán legjobb hír, hogy a követke321

ző évben biztosan ápolni nem akaró válaszadók aránya csak 5, 5% volt! Azonban ebben a mintában is érezhetően jelen volt a bizonytalanság érzése, a váltás lappangó igénye. Többen inkább kivárni látszanak, és talán a kedvező ajánlatot várják. Sokan egy másik, egészségügyön belüli munkahelyre váltanának. Ha ez nem az ápoláson belül lesz, akkor ez 39,6%-os lemorzsolódást is jelenthetne az ápolólétszámban. Ha ehhez hozzáves�szük, hogy a más szakmába való elhelyezkedés lehetősége is felmerült (28,8%), az így létrejött 73,9%-os arány ijesztő is lehet. Talán azért is kell komolyan venni ezt a visszajelzést, mert 40% magától nem gondolt arra, hogy pályát módosítson, de ha a jövőbeli esélyekről kérdeztük, elképzelhetőnek tartotta a pályaelhagyás lehetőségét. Azok, akik szülés miatt lépnek ki az ápolásból, szerencsés esetben még ismét visszalépnek az ápolásba. Mindkét tábort (hallgatókat és munkavállalókat egyaránt) bőséges bíztatásban részesíti a környezete, hogy pályaelhagyókká váljanak. Úgy fest, hogy maguk a hallgatók és dolgozók sem a toborzás legjobb alanyai. A hallgatók 17, 2%-a biztosan lebeszélné az erre a pályára lépőket, a dolgozók esetében ez 28, 2%. Sajnos ez az arány akkor sem javul érdemlegesen, ha olyan alanyokat vizsgálunk, akik családjában van szakdolgozó. Ha tehát nem tudunk saját forrásból utánpótlást teremteni, akkor marad az import. A z eredmények szerint a külföldiek foglalkoztatása még nem kampányszerű, ös�szesen 113 válaszadó említette, hogy nem magyar állampolgárságú kollégával dolgozik együtt. Viszonylag sokan voltak, akik környezetében 1 idegen állampolgár dolgozott, csak remélni tudjuk, hogy akinek egyszerre 6 nem magyar kollégája is volt, inkább a kérdést értette félre. A nem magyar állampolgárságú ápolók foglalkoztatásának kérdése amúgy sem feszültségektől mentes, számuk azonban még elenyésző ahhoz, hogy érdemben befolyásolják a hazai munkaerőpiacot. Az viszont nyilvánvaló, hogy eltérően más európai vagy észak-amerikai országok gyakorlatától, nincs hazai „import politika”, amely világosan meghatározná, hogy milyen létszámban, és milyen képzettségi szinttel kellene külföldi ápolókat honosítani. Az egyértelműen kiderült az eddigiekből, hogy a pályamódosítás iránya hallgatók és munkavállalók esetében is inkább belső migrációt jelent, más területre vagy más szakmára váltanának, inkább az ország határain belül.

IRODALOM 1. Borbás, I – Kincses, Gy. (2007): Egészségügyi rendszerek az Európai Unió régi tagállamaiban, Szerkesztette: Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet Egészségügyi Rendszertudományi Iroda Budapest, 2007 Egészségügyi dolgozók c. fejezet 2. Buerhaus, P. I., Staiger, D. O., Auerbach, D. I. (2000): Implications of an aging registered nurse workforce. Journal of American Medical Association, 283 (22), 294854.p. 3. Draft outline: World Health Report 2006 http://www.who.int/whr/2006/en/ 4. Hair, J. F. et al. (1995): Multivariate data analysis (4th Ed.). New Jersey: Prentice Hall. 5. International Council of Nurses (2005): http://www.intlnursemigration.org/research. shtml#icn 322

6. Kincses, Gy., Ajtonyi, Zs. (2006): A humánerőforrás-gondok okai és a megoldási lehetőségek Egészségügyi Gazdasági Szemle 2006. 44. évfolyam 2. szám 7. Munkaidő –irányelv (2003/88/EK) http://ec.europa.eu/employment_social/index. html 8. NEXT (2005). Nurses Early Exit Study: Scientific Report July 2005. http://www. next.uni-wuppertal.de/ 9. Szkrajcsics, D. (2005): A migráció jelentősége az ápolók körében. ETInfo, 8 (1), 1619. 10. Többen, jobban, tovább. Zöldkönyv az egészségügyről http://www.magyarorszag. hu/zoldkonyv/ 11. Varga, P. (szerk.) (2004): Vitaanyag az egészségügyben dolgozók helyzetéről, jövőjéről és szerepükről az átalakuló egészségügyben, 2004. január http://www.eum.hu 12. Vízvári, L. (2005): Ápolók migrációja. ETInfo, 8 (1), 20-21. 13. World Health Organization (2004): International migration of health personnel: a challenge for health systems in developing countries. http://www.who.int/gb/ebwha/ pdf_files/WHA57/A57_R19-en.pdf 14. Zrínyi, M. (2004): Előrelépés az ápolói életpályán és az elvándorlás: kritikus kérdések. Az ápolók nemzetközi tanácsának tájékoztatója. Nővér, 17 (1), suppl. A cikket lektorálta: Dr. Kvancz József PhD, főiskolai docens, Nyíregyházi Főiskola, Gazdasági és Társadalomtudományi Kar

323

A MAGYAR-UKRÁN HATÁRSZAKASZ KISTÉRSÉGEINEK HELYZETKÉPE AZ EZREDFORDULÓ UTÁN Pásztor Szabolcs gazdasági oktató, PhD. Hallgató

Nyíregyházi Főiskola, Gazdaság-és Társadalomtudományi Kar, Vállalatgazdasági Tanszék, 4400, Nyíregyháza, Sóstói út 31/B. Email: [email protected]

ÖSSZEFOGLALÁS A rendszerváltást követő gazdasági visszaesés Magyarországon drasztikusan sújtotta a határ közeli régiókat, amelyek gazdaságát az államszocializmus évei alatt is csak rendkívül szerény mértékben fejlesztették. A tanulmányomban négy magyar-ukrán határmenti kistérséget vizsgáltam és mutattam be abból a szemszögből, hogy az ezredfordulót követően milyen adottságokkal rendelkeznek és képesek lehetnek-e arra, hogy az EU határövezeteiként a külső kereskedelembe bekapcsolódjanak és fejlődhessenek. Megállapításaim szerint ezek a kistérségek rendkívül súlyos, részben öröklött és újratermelődő problémákkal néznek szembe, mind a foglalkoztatottság, a munkaerő képzettsége, az infrastruktúra fejlettsége etc. okán, melyek tovább rontják a korábban sem optimizmusra okot adó fejlődési lehetőségeket. A fejlesztési politika prioritásai között továbbá, mindig igyekeztem nevesíteni a leszakadó kistérségek előtt álló legfontosabb fejlesztési feladatokat.

BEVEZETÉS Az európai integrációs folyamatok új kihívásaira való tekintettel mára minden, a határon átnyúló kapcsolatok helyzetét, a határmenti kistérségek fejlesztésének lehetőségeit és esélyeit érintő kérdésnek megnőtt a jelentősége, különösen azokban a határrégiókban, ahol a keleti bővítés nyomán az egyes határszakaszok – köztük megkülönböztetetten is a magyar-ukrán államhatár- egyben az Európai Unió schengeni, ún. külső határai lettek. (Baranyi, 2008) Ebben a tanulmányban a 137 km hosszú magyar-ukrán határszakasz kistérségeinek és fejlesztési lehetőségeinek bemutatására vállalkozom. A magyar-ukrán határ két oldalát alkotó határrégiók számottevő része amúgy is gazdaságilag-társadalmilag elmaradott, periférikus terület. Ilyen körülmények között tehát a területi tudományok módszereivel számba kell venni a határ menti periférikus peremterületek gazdasági-társadalmi felzárkóztatásának a lehetőségeit, regionális kutatási szinten is felkészülve az EU-integráció kihívásaira, a „schengeni határvonással” együtt járó helyzet kezelésére (Horváth, 1999). Ebben a tanulmányban számba kívánom venni a magyar-ukrán határszakasz magyar kistérségeit és azok fejlesztési lehetőségeit. Ez a számbavétel azért is fontos, mert a határmenti kistérségek az elkövetkező években a 325

határon átnyúló kereskedelmi kapcsolatoknak köszönhetően felzárkózhatnak vagy továbbra is a „perifériák perifériáján” maradhatnak (Baranyi, 2001). A Vásárosnaményi Kistérség A Vásárosnaményi Kistérség Szabolcs-Szatmár-Bereg megye északkeleti részén fekszik. Keleten Ukrajnával határos. Települései a Beregi-síkon, illetve a Beregi-Tiszaháton találhatók. A kistérséget három, egymástól jól elkülöníthető mikro-térségre oszthatjuk: a Tisza bal partján a 41. főúttól északra eső települések; a Tisza-háton belül a 41. főúttól északra található települések; a 41. főúttól délre eső települések. A kistérség területe 567 km², melynek területén 2001-ben 31,9 ezer lakos élt. A népsűrűsége 56 fő/ km², mely mindössze 58 %-a az országos és 57 %-a a megyei átlagnak.

1. ábra A Vásárosnaményi Kistérség települései és elhelyezkedése

A kistérségben az aprófalvas településszerkezet dominál, a települések száma 27. A 27 településéből csak a központ, Vásárosnamény városi rangú, amely az összlakosság 28,5%-át képviseli és lakossága 2003-ban 9.362 fő volt. A falvak többségének népességszáma 500 és 1000 közötti, illetve 5 településen 500 fő alatt marad. A kistérségen belül jelentősek a differenciák. Vásárosnamény a kistérségben tényleges centrumot jelent, nem csupán népességsúlya és közigazgatási funkciói, hanem gazdasági szerepe miatt is. A 2001-es Népszámlálás alkalmával a foglalkoztatottak közel 40%-át, a munkahelyek több mint felét tömörítette. A működő vállalkozások közel fele vásárosnaményi székhelyű. Az egy lakosra jutó adóköteles jövedelem az utóbbi néhány évben 1,7-szer volt magasabb, mint a többi településen; helyzete a munkanélküliség tekintetében is jóval kedvezőbb, mint a környező településeké (VÁTI, 2005). A térség gazdasága hagyományosan a mezőgazdaságra alapul. A kistérség gazdasági struktúrája elavult, technikai és technológiai színvonala általában rendkívül alacsony. A kistérség jelentős részén a szántóterületeket rossz minőségű termőföldön alakították ki, ahol a jelenlegi művelési ág megváltozatását célszerű előirányozni. Ez a fel326

adat önmagában is kiemelkedő szakértői- és szervezőmunkát igényel, s a térség jelenleg nem rendelkezik az ehhez szükséges szellemi és intézményi infrastruktúrával. Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy az átlagosan is alacsony földminőség, a tőkehiány, törpe és kisparcellák önmagukban is nehezítik, esetenként megakadályozzák a művelési ág megváltoztatását, sőt gyakran a földterület megművelését is. Nyilvánvaló, hogy a térség egyik legsúlyosabb konfliktushelyzete a megműveletlen földterület mértékének a növekedéséből származik. Ezzel a folyamattal párhuzamosan ugyanis (esetleg felgyorsuló módon) csökken a térség népességeltartó képessége. Ráadásul a Vásárosnaményi Kistérség a munkanélküliség által leginkább sújtott kistérségek egyike. A legkedvezőtlenebb helyzetű települések ebben a kistérségben is a mellékutak mentén helyezkednek el, a kistérségen belül is elzárt településeknek számítanak. A legnagyobb mértékű a munkanélküliség a kisfalvak közül a külső perifériának számító Lónyán és Gelénesen mérhető, de mint belső periféria, Hetefejércse és Tiszavid is a rangsorok végén található. A kistérségen belüli kapcsolattartást nehezítő körülmény Vásárosnamény excentrikus fekvése mellett a nyírségi és beregi területek egyetlen pontban tömörödő tiszai átkelési lehetősége. Az ettől távolabb fekvő periférikus települések helyzetén a szezonális lónyai ponton-híd állandóvá fejlesztése segítene. A térség népességmegtartó képessége - jórészt a gazdaság és az infrastruktúra fejletlensége miatt - kicsi és folyamatosan csökken. A Fehérgyarmati Kistérség A Fehérgyarmati kistérség Szabolcs-Szatmár-Bereg megye keleti részén, a Szamos és a Tisza szegélyezte Szatmári-Erdőhát nyugati szegletében, a Szatmári-síkon fekszik. A 49 települést magába foglaló kistérség központja Fehérgyarmat város, mely a megyeszékhelytől, Nyíregyházától mintegy 70 km távolságra található. A Fehérgyarmati kistérség a megye fekvéséből és a megyén belüli helyzetéből adódóan országos viszonylatban perifériális elhelyezkedésű, északon és keleten Ukrajnával, délkeleten Romániával is határos. Északi és déli határát részben folyók, a Tisza és a Szamos alkotják.

2. ábra A Fehérgyarmati Kistérség települései és elhelyezkedése

327

A kistérség központja Fehérgyarmat város, melynek lakossága 2003-ban 8.879 fő volt. Fehérgyarmat a Szamoshát tradicionális központja, a Szamos partján fekszik a kistérség nyugati részében. Városi rangot Vásárosnaményhez hasonlóan 1978-ban nyert, városi szerepkörét a ’60-as és ’70-es években ipartelepítéssel erősítették meg, ami a településfejlődés szempontjából mindenképp jelentős előrelépés volt. A kistérség népsűrűsége egészen alacsony, 57 fő/km2. 19 településen a lakosság száma nem éri el az 500 főt sem, a kistérség tehát jellegzetesen aprófalvas. Az ország legkeletibb csücskében fekvő Fehérgyarmati kistérség településeinek száma összesen 49. Egyetlen kisvárosa maga a térségközpont, második legnagyobb településének (Tunyogmatolcs) népessége alig 2700 fő, és az 1000 fős küszöböt is csupán további 5 településé haladja meg (VÁTI, 2005). Az alapvetően agrárkarakterű kistérség központjában máig jelentős az élelmiszer feldolgozás, de egyéb iparágakat is telepítettek ide. Fehérgyarmat az országos városrangsorokon belül Mátészalkához és Vásárosnaményhez hasonlóan középtájon szerepel, és nem tartozik a legelmaradottabb, depressziós központok közé. A kisváros azonban saját gazdasági erejéhez képest túl nagy hátországgal rendelkezik, népességsúlya csupán 2122% a kistérségben. A vállalkozások és a lakossági jövedelmek kb. 40%-a koncentrálódik ide, a helyi adókat vizsgálva viszont több mint tízszeres a különbség centrum és a periféria között. Az elaprózott településhálózat hátrányt jelent a gazdasági fejlődésben, ezt többszörösen perifériális helyzete tovább fokozza. A környező településeken tehát valószínűleg nem jelennek meg nagyobb gazdasági értéktermelő-képességgel rendelkező vállalatok, így a foglalkoztatási helyzet alakításában az állami vagy önkormányzati szféra mellett csupán kisebb vállalkozások játszanak szerepet. A többi település számára az országon és megyén belüli perifériális elhelyezkedés és a kedvezőtlen közlekedési hálózat miatt Fehérgyarmat nyújtja szinte az egyedüli lehetőséget a gravitálódásra, miután a távolsági ingázás a rendszerváltozás után gyakorlatilag megszűnt. Bár a kisváros saját foglalkoztatotti létszámához képest 1,3-szor több embernek nyújt munkalehetőséget, a környező települések hatalmas munkaerő-fölöslegét nem képes felszívni. A három vizsgált szabolcsi kistérség közül a legelmaradottabb hátországgal rendelkezik. Az egy lakosra jutó adóköteles jövedelmek minden településen az országos átlag kétharmada alatt maradnak, de előfordul az is, hogy még a 20%-ot sem érik el – tehát az elmaradottság is jelentősen tagolt lehet. A legkedvezőbb helyzetben természetesen ismét a Fehérgyarmat közvetlen szomszédságában fekvő települések vannak (pl. Nábrád, Cégénydányád, Penyige). Pozitív munkaerőmérleggel rendelkezik a határmenti falvak egy része is, hiszen a keleti térségben az egyik legjelentősebb foglalkoztató a határőrség, valamint Csaholcra is többen járnak be dolgozni, mint ahány munkahely a településen létesült. A legrosszabb helyzetben a térségi központtól távol eső, a tiszabecsi vagy csengeri közúti határátkelőhöz vezető utak által bezárt árnyéktérségben lévő aprófalvak vannak, mint pl. Uszka, Kispalád, Kishódos, Magosliget. Egyes esetekben megdöbbentő értékeket tapasztalhatunk az adatsorokat vizsgálva. Pl. a 2001. évi népszámláláskor Kispaládon és Kishódoson a lakosságnak mindössze 5%-a szerepel foglalkoztatottként. 328

A települések kicsiny mérete ugyanakkor a véletlen szerepét fölerősíti, és nagy arányeltolódásokat okozhat néhány főt érintő változás is (VÁTI, 2005). A történeti népességelemzés adatai alapján a kistérség településeinek – négy kivételével – két időzónába esnek a minimum értékei: 1870-re és a rendszerváltás utáni időszakra. Ez a leszakadó térségek tipikus tünete. A lakosság maximumok sűrűsödése 1949-ben és 1960-ban jellemző, utána csökkenő tendenciát mutat arra utalva, hogy a kollektivizációra ez a térség is elvándorlással reagált. Más térségekhez hasonlóan itt is a kistérségi központ – Fehérgyarmat – maximuma 1990-re esik. A 49 településből 21 1990 után növekedésnek indult, kettő stagnál, a többi – maximuma elérését követően – folyamatosan csökkenő népességű. A kistérségi átlag népességminimuma 1870-ben, maximuma 1960-ban van. A 19.sz. végi kivándorlási hullám érintette a térség egyes településeit. Ennél erőteljesebb nyomai vannak a Trianoni határmegvonásnak, amely egyértelműen a 49.sz. főút – 491.sz út és az országhatár által közrefogott háromszögben fekvő 10 települést érintette legsúlyosabban (4-25 % közötti fogyással). Érdekesség Méhtelek 1970-1980 között történt népesség-duplázódása, ami a helyszíni információk szerint a Túr folyón bekövetkezett árvizet követően – amikor Kishódos és Nagyhódos szomszédos települések nagy veszteségeket szenvedtek el – a két településben bevezetett építési tilalom következménye. Ez vezetett Méhtelek 1980-as népességmaximumához. A két utolsó népszámlálás közötti időszakban mindössze 1 %-kal csökkent a kistérség népessége. Ezen belül 21 település népessége nőtt, legnagyobb mértékben Uszkáé (65%), Zsarolyáné és Darnóé (17%), valamint Zajtáé, Túristvándié (12%), Tiszabecsé, Marosligeté (10%). A legnagyobb népességvesztés Gügyén (21%), Kishódoson, Olcsvaapátiban, Szamossályiban (15%), Szamosújlakon és Panyolán (14%) és Nagyhódoson (13%) volt. A 21 növekvő népességű település közül 12 gyarapodása származott bevándorlásból, nyolcé a természetes szaporulat és a beköltözések együttes hatásából és egyé egyértelműen a magas természetes szaporulattal függ össze (Rozsály). Érdekesség, hogy a növekvő népességű települések ugyanabban a háromszögben találhatók, amelyek a trianoni lakosságcsökkenés által érintettek voltak. Csak néhányuk van abban a közlekedés-földrajzi helyzetben, hogy Fehérgyarmat szatelit településének lehetne nevezni. A kistérség átlagos öregségi indexe 0,73 (60-x/x-14 évesek száma). A legfiatalabb korstruktúrájú települések: Uszka (0,28), Magosliget (0,39), Csaholc (0,44) és Rozsály (0,49), a leginkább elöregedő falvak: Nagyhódos (2,89), Hermánszeg (2,75), Gyügye (2,27) és Szamosújlak (2,13). A legnagyobb eltartási teher is Nagyhódoson mutatható ki, ahol 100 felnőtt korúra 99 gyermek- és időskorú jutott 2001-ben. A 1970-es, 1980-as években, a térségben lévő tsz-ek, gyáregységek, illetve az ingázás mind a szakképzett, mind a szakképzetlen munkaerőt felszívták. 1989 után az addig erős keleti piaci orientáció összeomlása és gazdasági alternatíva hiány miatt hatalmas lett a társadalmi krízis. A szervezett béringázás újraéledése a megélhetést részben segíti, de a kistérség társadalma szempontjából ellentmondásos megoldás. A mindennapi tűzoltás, a jövőképhiány, az alacsony iskolai végzettség és aktivitás, illetve a gazdaság lassú éledése miatt nehezen alakul az építkezés, a munkaügyi szféra a közhasznú, köz329

célú és közmunka folyamatos szervezésével enyhíti a térségben a foglalkoztatási problémát. A regisztrált munkanélküliek túlnyomó többsége szakképzetlen. Több százan nem végezték el az általános iskolát sem. A szakmunkások aránya 20-25%. A diplomás (főként agrárvégzettségű) munkanélküliek aránya 1-1,5%. A kistérséghez tartozó településeken 2004 első félévében a regisztrált munkanélküli státuszban inkább férfiak, 8 általános iskolát vagy szakmunkásképzőt végzettek, 26-45 éves, szak-és segédmunkások voltak, akik többségében rendszeres szociális segélyben és jövedelempótló juttatásban részesültek, illetve tartós munkanélküliek voltak. A pályakezdők száma 2004-ben a kirendeltséghez tartozó településeken csökkent A fehérgyarmati körzetben 2003 novembere és 2004 novembere között közel 100 fővel növekedett a regisztrált munkanélküliek száma (3898 fő). Ez a növekedés arány gyakorlatilag a munkaügyi statisztikák szerint a pályakezdők belépését jelentette. A közvetítéssel elhelyezkedők száma azonban ebben az intervallumban csökkent (Baranyi, 1999). A térségben a lakosság képzettségi színvonala jelentősen elmarad még az országos viszonylatban amúgy is kedvezőtlen megyei átlagtól. Az alacsony képzettségi színvonal az elhelyezkedési lehetőségeket is kedvezőtlenül befolyásolja. A térségben élők mintegy 36%-a még a nyolc általánost sem végezte el. A lakosság 34%-a nyolc általánost, 19%-uk középiskolát végzett érettségi nélkül. A térségben élők mindössze 9%-a érettségizett, egyetemi vagy főiskolai diplomával pedig 3%-uk rendelkezik. Mindez súlyos társadalmi problémákat vet fel, ugyanis a helyi társadalmi és gazdasági élet sikeres működésének záloga a megfelelő végzettségű népesség. A térség kistelepülésein ez a réteg leginkább az ott tanító pedagógusokból áll. A kistérség fő ütőere a 491-es számú főút, amely a 49-es főúttól a Tiszabecs - Tiszaújlak (Ukrajna) határátkelőhelyhez vezet. A kistérség felzárkózási lehetőségeit továbbra rontja, hogy Románia felé nincs határátkelőhely. A tiszai átkelést Kisarnál híd biztosítja, a Szamoson Szamossályinál komppal lehet átkelni. A legfontosabb infrastrukturális elemek a kistérségben is jelen vannak, amiben a kilencvenes évek rendkívül dinamikus infrastrukturális fejlesztései is szerepet játszottak. Ennek ellenére az országos átlagtól, de az észak-alföldi régió átlagától is van még elmaradás. A vezetékes gázhálózat a kistérség valamennyi településén kiépült, ennek ellenére a lakások bekötöttségi aránya még jóval kisebb a megyeinél. A közcsatorna kiépítettségi foka majd 30 %-os, és a kiépítés folyamatos (VÁTI, 2005) A térség országos viszonylatban is egyedülálló, védett, természetközeli elemekben bővelkedő tájaival, kevéssé szennyezett környezetével, kiemelkedő építészeti és kultúrtörténeti emlékekeivel, gasztronómiai hagyományaival (tájjellegű élelmiszeripari termékek - pálinka, lekvárok, diótermékek) kiváló feltételeket kínál a vízi-, kerékpáros-, öko- és falusi turizmus számára. A Fehérgyarmati Strand vize minősített gyógyvíz, a létesítmény azonban jelenlegi állapotában nem szolgálja hatékonyan a turizmus fejlődését. A határon átnyúló kapcsolatok túlnyomórészt a lakossági - sokszor “fekete” - kereskedelemre korlátozódnak.

330

A Kisvárdai és a Záhonyi Kistérség A Kisvárdai Kistérség Szabolcs-Szatmár-Bereg megye északi szegletében, a Tisza ölelésében található. A kistérség Borsod-Abaúj-Zemplén megyével, valamint Szlovákiával és Ukrajnával is határos. Területe: 590 km2. Népessége: 75.201 fő. A népsűrűség (112 fő/km2) tehát, nagyobb, mint az országos érték. Központja a közel 18.000 (2003) lakosú Kisvárda. A kistérség településeinek száma 32, ebből három város: Kisvárda, Záhony és Dombrád, a kistérséget viszont leginkább közepes lélekszámú települések alkotják. A kistérségben a munkanélküliségi ráta értéke magas ugyan, de nem szignifikáns mértékben. Nagyon markáns viszont mind a pályakezdő, mind a tartósan munkanélküliek aránya. A roma lakosság aránya a kistérség néhány településén kiugróan magas (Eperjeske, Mezőladány, Rétközberencs, Tiszabezdéd, Tiszakanyár, Tiszamogyorós, Tiszaszentmárton, Tuzsér esetében 30-50%).

3. ábra A Kisvárdai Kistérség elhelyezkedése és települései

Ha a közlekedési hálózat jellemző tulajdonságait veszem számba, akkor elmondható, hogy a kistérség közlekedési hálózata meglehetősen sűrű, ami részben a térség kulcs logisztikai szerepének köszönhető, bár a települések nagy része csak alsóbbrendű utakon közelíthető meg. Itt éri el az országhatárt a 4-es főút és a 100-100b vasúti fővonal, mind közúton, mind vasúton adott a határátkelés lehetősége, legalább is Ukrajna felé. Bár a Tisza két oldalról is határolja a kistérséget, átkelni rajta hídon kizárólag a borsod megyei Cigánd városának irányában lehet. A záhonyi határátkelő az ország egyik legforgalmasabb közlekedési folyosója. A kistérségben található a korábbi évtizedekben lényegesen nagyobb forgalmú záhonyi vasúti átrakókörzet (a széles és normál nyomtávú vonalak közötti átrakodás helyszíne), amely a Nyíregyháza - Záhony, valamint a Záhony – Mátészalka vasútvonal számos településére kiterjed. Az átrakóhelyek között sok iparvágány fut, Eperjeskén pedig szé331

les nyomtávú rendező pályaudvar működik. Záhony fejlődését markánsan a vasút határozza meg (VÁTI, 2005). A foglalkoztatás rendszerváltás utáni nagymértékű visszaesése különösen érzékenyen érintette az egykor a keleti piacokra exportáló térségeket, így Kisvárdát és környékét is. Ezek a térségek gyakorlatilag értékesítési lehetőség nélkül maradtak. A foglalkoztatás visszaesése a munkanélküliek számának robbanásszerű növekedését okozta. A foglalkoztatási szempontból kiemelkedő jogi személyiségű vállalkozások alapvetően három településre, Kisvárdára, Záhonyra és Tuzsérra koncentrálódnak, ezek elsősorban ipari üzemek (pl. élelmiszeripar, építőipar, elektronika), illetve a kereskedelem, javítás, valamint a szállítás, raktározás, távközlés nemzetgazdasági ágakba sorolt szervezetek. A kistérség valamennyi települése beletartozik a Záhony és térsége Vállalkozási Övezetbe. A vállalkozási övezet jelenthet némi előnyt az új befektetések számára. A vasúti szállítással összefüggő tevékenységek igen jelentősek és fontosak a körzetben. A MÁV a térség legnagyobb munkáltatója a kapcsolódó egységeket is beleértve (Dancs, 2008). A térség mezőgazdaságilag legfontosabb értékei az almaültetvények, amelyek sok kisgazda kezébe kerültek a tulajdon rendezése során. Ez a felaprózottság nem kedvez az egységes és hatékony növényvédelemnek, valamint az értékesítésnek és a közös fellépésnek. Hasonló folyamat zajlott le a határ túloldalán is, a létrejött kis cégek esetében a fizetőképesség nem garantált, amely tovább nehezíti az értékesítést. Az értékesítési gondok általában is jellemzőek a térség mezőgazdaságára. A piaci volumenben folytatott állattenyésztés szinte teljesen hiányzik a térségben, csak saját fogyasztásra tartanak sertést, baromfit. A térségben élő lakosság döntő része valamilyen formában kapcsolódik a mezőgazdasághoz, azonban főfoglalkozásban mezőgazdaságból élő vállalkozó nagyon kevés található a településeken. Kedvező lenne a mezőgazdasági nagyvállalkozások kialakulása, de ezt egyrészről a közgazdasági szabályozórendszer, másrészről a területek szétaprózottsága akadályozza. Az ipari alma feldolgozása az Anarcs mellett található léüzemben történik. A térségben megtermelt egyéb gyümölcsök más térségből, gyakran más megyéből érkező kereskedőkön keresztül kerülnek értékesítésre. A mezőgazdasági termékek felvásárlásában, illetve feldolgozásában kiemelkedő jelentőségű az országosan is híres kisvárdai italgyár. Szintén nagy jelentőséggel bír a térségben a baromfifeldolgozás. A térség természetföldrajzi adottságai kiválóak az idegenforgalom számára, de a térség gazdag építészeti emlékekben is. A Tisza kedvező adottságából eddig keveset tudtak kamatoztatni az itt élő emberek és önkormányzatok. Infrastruktúra csak Tuzséron és Dombrádon alakult ki a part közelében, bár alapvető szolgáltatásokra minden település fürdésre, kikötésre alkalmas partszakaszán szükség lenne, hiszen a folyón “lecsorgó” turisták döntő része egyéni szervezésű társaság, amely ezeken a helyeken táborozik. Kivétel a minden nyáron megrendezésre kerülő Nemzetközi Tiszatúra, amelynek három kikötési pontja van a térségben: Tiszamogyorós, Tuzsér illetve Dombrád. Az idegenforgalom jelentős mértékben csak az átutazó “bevásárló” turizmusra korlátozódik. Záhonyban az átmenő külföldi üzleti turizmus kiszolgálásának van realitása, ehhez azonban szükség 332

lenne kereskedelmi szálláshelyekre, üzletközpontokra. Kisvárdán központi szerepet tölt be a minden évben hagyományosan megrendezendő határon túli színházak fesztiválja, amelynek központi helyszíne a Várszínház. Itt található a térség egyetlen élményfürdője, gyógyfürdője. A magánszállás adás, falusi turizmus már kialakulóban van a kistérségben, amely a vendégéjszakák számának növekedését eredményezi. Az erdősültségből adódóan elterjedőben van a vadászat, mint a turizmus egyik formája. A horgászat kedvelőinek is számos lehetőség kínálkozik: a Tisza folyó kínálta lehetőségek, valamint számos horgásztó megléte (Kisvárda, Szabolcsveresmart). Dombrádon helytörténeti kiállítás, Vasúti Múzeum, és Kossuth-emlékszoba a fő látnivalók. Az új kistérség A települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásáról szóló 2004. évi CVII. törvény 13. § (1) bekezdése és a kistérségek megállapításáról, lehatárolásáról és megváltoztatásának rendjéről szóló 244/2003.(XII.18.) Korm. rendelet 5. § alapján „Záhony székhellyel új kistérség kerül létrehozásra a Kisvárdai Kistérség lehatárolásának megváltoztatásával.” A kezdeményező önkormányzatok: Záhony, Zsurk, Györöcske, Tiszaszentmárton, Eperjeske, Tiszamogyorós, Benk, Mándok, Komoró, Tuzsér, és Tiszabezdéd. Ha a gazdasági adottságokat veszem számba akkor a következő tényezők a legfontosabbak • Záhony és a térség 3 ország találkozási pontjában van. • A gazdasági övezet államilag garantált kedvezményei, előnyei. • A vasúti átrakó a normál és széles nyomtávok közötti egyetlen létező közvetítő infrastruktúra a kelet- európai térségben (kivéve a lengyel–fehérorosz– ukrán hármas határrégióban található Brestet). • Ebben a kistérségben található az ország egyetlen korszerű határátkelője Ukrajna, illetve Oroszország irányában. • Az utóbbi években szolgáltatások jelentős erősödése. • A térségben jelentős szakképzett, s főleg olcsó munkaerő is található

IRODALOM 1. Baranyi B. (szerk.) (2001): A határ mentiség kérdőjelei az Északkelet-Alföldön (szerk.: Baranyi B.) MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs 2. Baranyi B. (2008): A határmentiség dimenziói. Magyarország és keleti államhatárai. Budapest-Pécs, Dialóg Campus K. 309 p. 3. Baranyi B. (2008): A Kárpát-medence régiói. Észak-Alföld. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2008 4. Baranyi B. (1999): A „periféria perifériáján” – A határmentiség kérdőjelei egy vizsgálat tükrében az Északkelet-Alföldön, Tér és Társadalom, 4. 17-44. p. 333

5. Baranyi B. (2008): Magyar-ukrán határrégió. Együttműködés az Európai Unió külső határán. Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja 6. Dancs L. (2008): Határmentiség és határon átnyúló kapcsolatok. In: Baranyi B. (szerk.): Észak-alföld. Kárpát-medence régiói 8. (X.1.fejezet) 434-437. p. (Kézirat) 7. Horvát Gy. (1998): Európai regionális politika. Dialóg Campus, Bp-Pécs 8. Ruttkay É. (1995): Határok, határ mentiség, regionális politika. Comitatus. December, 23-35 9. VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Közhasznú Társaság, Kistérségi helyzetkép. http://www.vati.hu/static/kisterinfo/ (2008. szeptember 14.) 10. A települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásáról szóló 2004. évi CVII. törvény 13. § (1) bekezdése és a kistérségek megállapításáról, lehatárolásáról és megváltoztatásának rendjéről szóló 244/2003.(XII.18.) Korm. rendelet 5. § 11. A Vásárosnaményi Kistérség integrált területfejlesztési, vidékfejlesztési és környezetgazdálkodási programja, MTA RKK ATI, Budapest, 2005. augusztus 12. A Fehérgyarmati Kistérség integrált területfejlesztési, vidékfejlesztési és környezetgazdálkodási programja, MTA RKK ATI, Budapest, 2005. augusztus 13. A Kisvárdai Kistérség integrált területfejlesztési, vidékfejlesztési és környezetgazdálkodási programja, MTA RKK ATI, Budapest, 2005. augusztus A cikket lektorálta: Dr. Egri Imre, tanszékvezető főiskolai tanár (Nyíregyházi Főiskola, GTFK)

334

ELŐKÉSZÍTETT, NYERS BURGONYA MINŐSÉGI PARAMÉTEREINEK VIZSGÁLATA Tarekné Tilistyák J.1*, Csáki J.2, Dinya Z.1, Máthé E.1, Steinbach S. 3 Nyíregyházi Főiskola, Agrár és Molekuláris Kutató Intézet, 4400 Nyíregyháza Kótaji u. 9-11., e-mail: [email protected] 2 Exil Food Kft. 4471 Gávavencsellő, Tisza út 119. 3 Primet Kft. 1038 Budapest, Észak u. 24. 1

ÖSSZEFOGLALÁS Az előkészített burgonya minőség megőrzési idejét alapvetően befolyásolja a termékben lejátszódó enzimes barnulási folyamatok. Jelen munkánkban különböző összetételű barnulásgátló oldatok hatásvizsgálatát végeztük el a koptatott, nyers burgonya minőségi jellemzői, a szín és állományra vonatkozóan 21 napos hűtőtárolási (4°C) időszakban. A barnulásgátló oldatokban citromsav/aszkorbinsav meghatározott arányú keverékét használtunk fel, melyhez fitiksavat, L-ciszteint, cink-kloridot, oxálsavat adagoltunk. A fitiksav alkalmas az enzimes barnulás gátlására hosszú tárolási periódusban is. Szín- és állományrögzítésre együttesen az L-ciszteint is tartalmazó kezelőoldat volt a legalkalmasabb.

BEVEZETÉS A fogyasztói igények egyre növekednek azon élelmiszerek iránt, melyek rövid idő alatt, egyszerű konyhatechnikai eljárással fogyasztásra alkalmassá tehetők. Ilyen élelmiszer a tisztított, csomagolt nyers burgonya. A burgonya felülete a héj eltávolítása után a polifenol-oxidáz (PPO) enzim aktivitása révén rövid idő alatt barnulni kezd, ami jelentősen rontja a termék minőségi jellemzőit (szín, állomány), az élvezeti értéket. Ez az enzimes barnulási folyamat gyümölcsökben pl. alma, körte, illetve zöldségekben pl. fejeskáposzta, burgonya stb. is ismert. A nyers zöldségek/gyümölcsök barnulásának megakadályozása tehát alapvető gazdasági érdek. A PPO enzim aktivitása különböző módszerekkel pl. kéndioxidot tartalmazó kezelőoldatban való áztatással csökkenthető. A szulfitokról kimutatták, hogy allergén anyagok, asztmás betegeknél veszélyes mellékhatásokat váltanak ki. A szulfitok, mint allergén anyag kiváltása a zöldségek enzimes barnulásának csökkentésére tehát kiemelt fontosságú. Iyengar és mtsai (1992) a szulfitok kiváltásának alternativáit vizsgálták. Son és mtsai (2001) részletesen vizsgálták a barnulás gátlására alkalmazható különböző hatásmechanizmussal működő vegyületek pl. ppo inhibitorok, komplexképzők, kéntartalmú aminosavak stb hatékonyságát. A PPO réztartalmú enzim, melynek aktivitását a fémkomplexkötő fitiksav csökkentheti. Iyidogan és mtsai munkájukban (2004) 335

kimutatták, hogy az L-cisztein a rendkívül hatékony barnulásgátló anyag, illetve a komplexösszetételű kezelőoldatokban az anyagok szinergikus hatást fejtenek ki az enzimes barnulás gátlására. Limbo és mtsai (2005) szerint a burgonya eltarthatósága a komplex kezelőoldatokban való áztatás mellett a csomagolásban a parciális oxigénnyomás csökkenésével megnövelhető. Buta és mtsai (1999) az alma esetén vizsgálták a minőségmegőrzési idő meghosszabbításának lehetőségét különböző, az enzimes barnulásra ható anyagok kezelőoldatban való alkalmazásával. A hámozott burgonya forgalmazása során a hazai logisztikai feltételek miatt fontos a hosszú eltarthatóság, a minőségi paraméterek változásának minimalizálása. Jelen kutatási munkánk célja, hogy hámozott, vákuumcsomagolt nyers burgonyán különböző összetételű oldatok szín- és állománymegőrző hatását vizsgáljuk 21 napos hűtőtárolási periódusban.

ANYAG ÉS MÓDSZER Anyagok A kísérletben Kondor fajtájú burgonyát használtunk. A kezelő oldatokban (140-144) citromsav/aszkorbinsav meghatározott arányú keverékét használtuk, melyet a következők szerint egészítettünk ki: a 140 ill. 141 jelű oldatokban fitiksavat kétféle koncentrációban alkalmaztuk; a 142-144 jelű oldatokban a kisebb koncentrációban fitiksavat, ezen kívül sorrendben L-ciszteint, cink-kloridot és oxálsavat adagoltunk. A kontroll színrögzítő oldat az Exilfood kft. által használt, meghatározott koncentrációjú citromsav oldat. A kísérletben alkalmazott vegyszerek analitikai tisztaságúak voltak. A burgonya feldolgozási technológiája A burgonyát ipari körülmények között dolgoztuk fel az Exilfood Kft. gávavencsellői telephelyén, a következő technológiával: válogatás, mosás, héj eltávolítása koptatással, utóválogatás, színrögzítés áztatással (3 óra), rázatás, vákuumcsomagolás, tárolás. A csomagolt burgonyát 4°C-on 21 napig tároltuk. A barnulásra és az állományra vonatkozó műszeres vizsgálatokat hetente, a gyártástól számított 7., 14., és 21. napon végeztük. Színmérés A barnulást Konica Minolta CR-400-as típusú színmérő készülékkel mértük C megvilágításban 2° objektívvel, standard fehér csempére kalibrálva. A burgonyamintákon nyolc különböző helyről végeztünk színmérést. Az fehérség változását a készülékkel mért átlagos világossági adatból (L*) értékeltük.

336

Állományvizsgálat Az állomány változását, a deformációs erőt, PNR 20B-Rheotext típusú állományvizsgáló készülékkel mértük 5 cm széles vágófejjel 4mm behatolási mélységen. Három párhuzamos mérés átlagából értékeltünk.

EREDMÉNYEK A burgonya barnulásának gátlása A kísérletben a többkomponensű oldatok színrögzítő hatékonyságát vizsgáltuk a gyártó cég által használt, kizárólag citromsavat tartalmazó oldathoz viszonyítva (1. ábra). A tárolás első hetében a burgonya fehérebb a komplex kezelőoldatok hatására, a kontrollhoz viszonyítva, és a fehérség megőrizhető a tárolási idő alatt. Leghatékonyabb színtartás az L-ciszteinnel ill. az oxálsavval kiegészített oldatok esetén mértünk. Szignifikáns eltérés a tárolási periódus végén mérhető a vizsgált oldatok és a kontroll között, amikor egyértelmű, hogy a tárolás előrehaladásával a citromsavas oldat nem fejt ki elegendő hatást a szín megtartásra. A tárolás végén, a csomagok felbontásakor (2. ábra) bejutó reaktív oxigén hatására a burgonya felületen a barnulás megindul. Intenzívebb barnulás a kontroll és a 140-es oldattal kezelt burgonya esetén mérhető. A burgonya felületébe diffundált anyagok lassítják a barnulási folyamatot, ami az L-ciszteint is tartalmazó burgonyánál a legjellemzőbb.

1. ábra A burgonya fehérségének változása a tárolási periódus alatt

337

2. ábra A burgonya barnulása a csomagok felbontása után a tárolás utolsó napján

A burgonya keménységének változása A hosszú tárolási idejű zöldségek, így a burgonya esetén, szembetűnő minőségi változás a burgonya állományának leromlása. A kísérletben a színrögzítő kezelőoldatok állománymegtartó hatását is vizsgáltuk (3. ábra).

3. ábra A burgonyaminták keménységének változása a tárolási periódusban

Egy hetes tárolás után a különböző kezelőoldatok hatására a burgonyaminták keménysége szórást mutat. A tárolás alatt a burgonya deformációjához egyre kisebb erő szükséges, megfigyelhető a burgonyahús puhulása. A kontroll és a kisebb koncentrációjú fitiksavat tartalmazó oldat esetén a változás nagyléptékű az utolsó héten. A tárolás végén közel azonos a keménységüket jellemző deformációs erő mértéke. 338

KÖVETKEZTETÉSEK Kutatási munkánkban hámozott, vákuumcsomagolt nyers burgonyán különböző összetételű oldatok szín- és állománymegőrző hatását vizsgáltuk 21 napos hűtőtárolási periódusban és az alábbi következtetéseket tettük: • A kísérleti oldatokban kétféle koncentrációban alkalmazott fitiksav, a komplexkötő tulajdonsága révén, alkalmas a PPO enzim gátlására. Az oldatok komplex összetételüknél fogva, a komponensek szinergista hatása miatt hatékonyabban alkalmazhatók a burgonya eredeti színének rögzítésére, mint a cég által alkalmazott egykomponensű citromsavas kezelőoldat. A teljes tárolási periódus alatt hatékony színtartást értünk el. • A csomagok felbontása után a burgonyába diffundált barnulásgátló komponensek lassították a barnulási folyamatot, így a burgonya 15 percig, minimális változás mellett megtartotta az eredeti színét. Kiemelkedő színtartást az L-ciszteint is tartalmazó oldat esetén mértünk. • A burgonya keménysége csökkent a tárolási idő előrehaladásával, ami mérsékelhető volt a nagyobb koncentrációjú fitiksavat, illetve az L-ciszteint is tartalmazó kezelőoldattal. • Az általunk összeállított kezelőoldatok alkalmazásával a vizsgált 21 napos hűtőtárolási időszakban pozitívan befolyásoltuk a koptatott nyers burgonya, mint élelmiszertermék érzékszervi tulajdonságainak változását.

IRODALOM 1. Buta, J. G., H.E. Moline, D.W. Spaulding, C.Y.Wang . (1999): Exending storage life of fresh-cut apples using natural products and their derivates. Journal of Agricultural and Food Chemistry. 47 No.1. 1-6.p. 2. IIyidogan, N. F., A. Bayindirli (2004): Effect of L-cysteine, kojic acid and 4-hexylresorcinol combination on inhibition of enzymatic browning in Amasya apple juice. Journal of Food Engineering. 62. 299–304.p. 3. Limbo, S., L. Piergiovanni (2006): Shelf life of minimally processed potatoes. Part 1. Effects of high oxygen partial pressures in combination with ascorbic and citric acids on enzymatic browning. Postharvest Biology and Technology. 39. 254–264.p. 4. Iyengar, R., A.J.McEvily (1992): Anti-browning agents: alternatives to the use of sulfites in foods. Trends in Food Science and Technology. 3. 60-64.p. 5. Son S. M., K.D. Moon, C.Y. Lee (2001): Inhibitory effects of various antibrowning agents on apple slices. Food Chemistry. 73. 23-30.p. A cikket lektorálta: Prof. Dr. habil Simon László, egyetemi tanár (MMFK)

339

340