Családi védőfaktorok alkalmazása a gyakorlatban

Családi védőfaktorok alkalmazása a gyakorlatban TÁMOP 5.2.6-13/1-2014-0001

Európai Szociális Alap

%()(.7(7e6$-g9ė%(

CSALÁDI VÉDŐFAKTOROK ALKALMAZÁSA A GYAKORLATBAN

HALLGATÓI TANANYAG TÁMOP 5.2.6-13/1-2014-0001 „A korai életszakaszban feltárt fejlődésbeli rendellenességek, lemaradások kezeléséhez szükséges hozzáférés javítása”

A kiadvány a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet TÁMOP 5.2.6-13/1-2014-0001 „A korai életszakaszban feltárt fejlődésbeli rendellenességek, lemaradások kezeléséhez szükséges hozzáférés javítása” című kiemelt projekt keretében készült Kiadja: Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet 1134 Budapest, Tüzér u.33-35. Tel: (1) 237-6700 www.ncsszi.hu

Felelős kiadó: Farkas Péter főigazgató Budapest, 2015

ISBN 978-615-5558-66-5

2

Családi védőfaktorok alkalmazása a gyakorlatban hallgatói tananyag

Szerzők Kas Bence Billédi Katalin Cs. Ferenczi Szilvia Csákvári Judit Tánczos Éva

Fotó Frank Becker

A tananyag elkészítéséhez a Strengthening Families Center for the Study of Social Policy honlapjáról ingyenesen letölthető (http://www.cssp.org/reform/strengtheningfamilies), illetve a kiemelt projektnek átadott anyagait is felhasználtuk.

TÁMOP 5.2.6-13/1-2014-0001 „A korai életszakaszban feltárt fejlődésbeli rendellenességek, lemaradások kezeléséhez szükséges hozzáférés javítása” című kiemelt projekt

A TÁMOP 5.2.6-13/1-2014-0001 kiemelt projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

3

Tartalom 1.

Bevezetés, gyermekkép, családkép, rendszerszemlélet .......................................... 6 1.1. A koragyermekkor kiemelt jelentősége a fejlődésben és az intervenció szempontjából ...................................................................................................................... 7 1.2. A család mint rendszer............................................................................................. 9 1.3. Védőfaktorok, erősségekre építés ....................................................................... 12 1.4. Rizikófaktorok, sérülékenység .............................................................................. 15

2.

A védőfaktorokra épülő családerősítő megközelítés ............................................... 18 2.1. A családerősítő megközelítés alapelvei .............................................................. 19 2.2. A védőfaktorokra építő modell stratégiái humánökológiai megközelítésben 29 2.3. Az öt védőfaktor építése ........................................................................................ 37 2.3.1. Szülői reziliencia .............................................................................................. 40 2.3.2. Társas kapcsolatok ......................................................................................... 45 2.3.3. Szülői neveléssel és gyermeki fejlődéssel kapcsolatos ismeretek .......... 48 2.3.4. Konkrét támogatás szükséghelyzetben ....................................................... 51 2.3.5. Gyermekek társas és érzelmi kompetenciái ............................................... 54

3.

A “családok erősítése” megközelítés alkalmazása a gyakorlatban ....................... 61 3.1. A gondozói munka, a nevelés szerepe a koragyermekkori intervenció családerősítő modelljében ............................................................................................... 62 3.2. A gyermek és a környezete egyaránt fókuszban ............................................... 65 3.3. A családerősítés lehetőségei a kisgyermekek gondozása, nevelése során . 69

Kompetenciaterület ............................................................................................................... 72 Tevékenység .......................................................................................................................... 72 3.4. A védőfaktorok megfigyelése a családban ......................................................... 76 3.4.1. A szülői neveléssel és a gyermeki fejlődéssel kapcsolatos ismeretek ... 76 3.4.2. A gyermekek társas és érzelmi kompetenciái............................................. 78 4.

A “családok erősítése” a mindennapi munkában ..................................................... 79 4.1

A családerősítés gyakorlata .................................................................................. 80

4.1.1. Szülők megbecsülése és támogatása .......................................................... 80 4.1.2. Baráti kapcsolatok és a kölcsönös támogatás elősegítése ...................... 81 4.1.3. Szülőség erősítése .......................................................................................... 81 4.1.4. Gyermekek társas és érzelmi fejlődésének elősegítése ........................... 81

4

4.1.5. Családok összekapcsolása szolgáltatásokkal és lehetőségekkel ........... 82 4.1.6. Családi krízisek kezelése ............................................................................... 82 4.1.7. Az erősség-fókuszú megközelítés a családokkal való gyakorlatban ...... 83 4.2. Családi és intézményes nevelés .......................................................................... 85 4.2.1. A szülők bevonódása ...................................................................................... 85 4.2.2. A családi és az intézményes nevelés kapcsolatának erősítése .............. 86 4.3. Esetfeldolgozás, esetmegbeszélés ...................................................................... 87 4.3.1. Mintaeset: Józsika esete ................................................................................ 87 4.3.2. Mintaeset: kétgyermekes anya ...................................................................... 88 4.3.3. Saját eset elemzése ........................................................................................ 88 4.3.4. Elemzési szempontok: .................................................................................... 89 Irodalomjegyzék ..................................................................................................................... 90

5

1. Bevezetés, gyermekkép, családkép, rendszerszemlélet Összefoglalás, tanulási vázlatpontok: A fejezetben a koragyermekkori fejlődés későbbi életminőséget és fejlődést megalapozó voltából indulunk ki, ezzel indokolva a korai intervenció fontosságát. A család és környezete rendszerként való értelmezése teszi lehetővé, hogy a korai intervenció területeit kijelöljük, a szükséges együttműködéseket felvázoljuk. A korai intervencióban lényeges, hogy a család rezilienciájára és erősségeire építsünk, ennek érdekében kerül bemutatásra a rizikó-és védőfaktorok rendszere. A téma feldolgozásának célja: Átfogó kép nyújtása a gyermekekről, családokról rendszerszemléleti alapon. A rendszerszemlélet lényege, hogy egy adott problémát, feladatot komplex módon közelít meg. A családi védőfaktorok alkalmazásakor az intervenció során tehát nem csak a gyermeket, hanem a családot mint egységet tekintjük kiindulási pontnak. Ajánlott irodalom: Dallos R., Procter H. (2001): A családi folyamatok interakcionális szemlélete in: Bíró S., Komlósi P. (szerk.): Családterápiás olvasókönyv Budapest, Animula Kiadó Teleki B. (2001): Kézikönyv a családról. Kecskemét, Korda Kiadó Vajda Zs. (1994): Nevelés, pszichológia, kultúra. Budapest, Dinasztia Kiadó Virágh Gy. (szerk) (2005): Családi iszonyok. Budapest, KJK Kerszöv Borbély S. (2012). Szülők és mi. Budapest: Budapesti Korai Fejlesztő Központ. Danis I., Farkas M., Herczog M., Szilvási L. (szerk.) (2011). Biztos Kezdet Kötetek I.: Génektől a társadalomig: a koragyermekkori fejlődés színterei. Budapest: Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet. Danis I., Farkas M., Herczog M., Szilvási L. (szerk.) (2011). Biztos Kezdet Kötetek II.: A koragyermekkori fejlődés természete: fejlődési lépések és kihívások. Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet, Budapest

6

1.1.

A koragyermekkor kiemelt jelentősége a fejlődésben és az intervenció szempontjából

Az emberi fejlődéssel, és általában véve a fejlődéssel kapcsolatban többféle elmélet született. A különböző fejlődéselméletek az öröklött és a környezeti tényezők viszonyát, valamint a szakaszok, ugrópontok jelenlétét, hatását és jelentőségét vizsgálják a fejlődés folyamatában. A genetikusan kódolt, öröklött jellemzők, adottságok az érés folyamatában fejeződnek ki és jelennek meg, ezt a folyamatot azonban környezeti hatások módosíthatják (például mozgásfejlődés). A fejlődési szakaszok kapcsán hangsúlyozzák a kritikus periódusokat, azokat az időszakokat, amikor bizonyos történéseknek be kell következniük ahhoz, hogy a fejlődés folyamat ne sérüljön. A kritikus periódusok létét kimutatták a magzati fejlődés egyes elemei esetében, illetve a látás fejlődésében. Azonban a pszichés fejlődésben inkább szenzitív, érzékeny időszakokról beszélhetünk, amikor is az adott periódus az egyes képességek fejlődésében kiemelkedő és lényeges. Például a 6-12 hónap közötti időszak a kötődés szempontjából, vagy a nyelvi környezet megléte 6-7 éves kor előtt a beszéd szempontjából. A tapasztalatok és kutatások alapján kijelenthető, hogy az emberi élet és fejlődés szempontjából a koragyermekkor minden tekintetben – motoros, kognitív, társas és érzelmi fejődés – szenzitív periódus. Ez indokolja a korai intervenció - a korai életkorban történő beavatkozás, mint tevékenység – létrejöttét. Szakmai ajánlások szerint az intervenció nem csupán a megváltozott fejlődésirány korrekciója, hanem része a prevenció is, mely magában foglalja a megelőzést célzó ismeretterjesztést, genetikai tanácsadást, a korai felismerést szolgáló egészségügyi szűrővizsgálatokat is. Az intervenció új felfogása a családot és a gyermek fejlődését helyezi a középpontba, illetve a társadalmi érintkezésnek az ember, azon belül is elsősorban a gyermek fejlődésére gyakorolt hatását vizsgálja. Míg azelőtt a korai fejlesztés elsősorban (gyógy)pedagógiai módszerekkel a gyermekre koncentrált, az új intervenciós megközelítés a gyermeket, a családot és a környezetet egyaránt figyelembe veszi. Fókuszában tartja a gyermek és családja, valamint a család és környezete között zajló interakciókat, a sérülékenységet rejtő helyzeteket és védőtényezőket. Különböző szakterületek képviselői (pl.: szociális munkás, pszichológus, gyógypedagógus, szakorvos, kisgyermeknevelő, stb.) dolgoznak együtt a családdal a gyermek optimális fejlődése érdekében. Az optimális fejlődés a gyermek azon képességeire vonatkozik, hogy elsajátítsa a saját kultúrájában fontos készségeket és viselkedéseket, melyek lehetővé teszik, hogy a gyermek egyrészt hatékonyan működjön az aktuális környezetében, másrészt sikeresen alkalmazkodjon a környezet változásaihoz, és/vagy változást idézzen elő. A koragyermekkori intervenciós szolgáltatások célcsoportja a születéstől tankötelezettség kezdetéig tartó életszakaszban lévő kisgyermekek és családjaik.

7

A szolgáltatásnak része többek között az egészségügyi, pedagógiai, gyógypedagógiai, pszichés- és szociális segítségnyújtás is. Ezek alapján a korai intervenció egy gyűjtőfogalom, amely magában foglalja nemcsak a gyermek konkrét megsegítését, hanem a veszélyeztetett gyermek családjának, a szűkebb-tágabb környezetének a támogatását is, egyfajta komplex tanácsadást és beavatkozást. A különböző szakterületek szakembereinek széles körű együttműködésére épülő tevékenység. A szemléletváltás lényegi pontjait szemlélteti az 1. táblázat. 1. táblázat. A korai intervenció bizonyítékokon alapuló gyakorlatainak fogalmi kerete 1

Új paradigma

Hagyományos paradigma

Támogató modellek

Kezelési modellek

Középpontban a kompetenciák és a pozitív működés támogatása (Bond, 1992; Cowen, 1994; Dunst, Trivette & Thompson, 1990; Seeman, 1989)

Központban a zavar, probléma, betegség, illetve azok következményeinek orvoslása

Kapacitásépítő modellek Lehetőséget nyújt az embereknek, hogy a már meglévő képességeiket használják, és új készségeket fejlesszenek (Dunst & Trivette, 1996; Dunst, Trivette & LaPoint, 1992; Rappaport, 1981; Trivette & Dunst, 1998)

Szakértői modellek Az emberek problémáinak megoldása szakmai hozzáértésen múlik

Erősségalapú modellek

Hiányosságalapú modellek Elismeri az emberek értékeit, és segítKözéppontban a személy gyengeségeiséget nyújt nekik ezeket a működés fejnek/problémáinak korrekciója lődésének szolgálatába állítani (Benson, 1997; Cowen, 1994; Dunst, 1998; Seeman, 1989) Erőforrás-alapú modellek Úgy írják le a gyakorlatokat, mint adott közösségen belüli formális és informális támogatások széles skáláját (Sarason, Caroll, Maton, Cohen & Lorentz, 1977; Trivette, Dunst & Deal, 1997)

Szolgáltatásalapú modellek Elsősorban szakmai szolgáltatásként írja le a gyakorlatokat

Családközpontú modellek A szakembereket a családok megbízottjaként írja le, akiknek a családok szükségleteire és prioritásaira kell reagálniuk

Szakember-központú modellek Akként tekint a szakemberekre, mint akik maguk határozzák meg valaki szükségleteit, szemben az illető saját

8

(Dokecki, 1983; Dunst, 1990; Dunst & Trivette, 1996; Trivette & Dunst, 1998; Family Resource Coalition, 1987; Sheton, Jeppson & Johnson, 1987)

nézőpontjával

Ellenőrző kérdések: Miért kiemelt jelentőségű a koragyermekkori fejlődés a gyermek életében? Mi a korai intervenció? Fogalmak: optimális fejlődés, szenzitív időszak, korai intervenció, prevenció

1.2.

A család mint rendszer

A család fogalma több – néprajzi, jogi, szociológiai – szempontból vizsgálható és definiálható. A történelmi és társadalmi változások következtében formája/típusa igen sokféle lehet (nukleáris, többgenerációs, egyszülős, mozaik, stb.). Funkciója azonban nem változott: első közösség, a társas viselkedés tanulási és gyakorlási közege, a társadalom és kultúra közvetítője. Életciklusainak és kapcsolatainak függvényében működése azonban igen sokszínű lehet. A családokkal folytatott hatékony kommunikáció és közös munka miatt érdemes a családra élő és változó rendszerként tekinteni. Tagjai – adottságaikkal, sajátosságaikkal és viselkedésükkel – folyamatos interakciók révén hatnak a többiekre és így a családra jellemző szokások, szabályok, kommunikációs minták, szerepek, elrendeződések és megküzdési módok alakulnak.

9

1. Szövegdoboz: CSALÁDI ÉLETCIKLUSOK A családok az idő előrehaladtával folyamatosan változnak, fejlődnek. Ennek a folyamatnak a könnyebb megértéséhez, a fontos szakaszok és a nagy átmenetek megismeréséhez használjuk az életciklusok leírását. Az egyes újabb szakaszok, életciklusok új feladatokat hoznak magukkal, és a családi rendszeren belül is változásokra van szükség, ezt szemlélteti az alábbi táblázat. Életciklus diumok

stá- Átmeneti feladatok

az otthon elhagyása, egyedül élés házasság, zaspár

elkülönülés, lenség

függet-

A családi rendszerben szükséges változások A (1) lehetővé tenni a fiatal leválását a családról (2) krízis esetén se hívja vissza a család a fiatalt

há- az új helyzet érzelmi felvállalása

B (1) az új családtag elfogadása (2) a magánélet tiszteletben tartása, új egyensúly létrejötte

kisgyermekes család

serdülők a családban

a kéttagú család átalakulása háromv. négy tagúvá

(1) „helyet csinálni” az új jövevénynek

a viselkedési és véleményszabadság még rugalmasabb, de még az autoritás is fennáll

C

(2) új érzelmi elérhetőség formái (3) nagyszülő-szerepek elfogadása (1) a család fiatal tagjai elismerik a változás értékességét (2) a küzdelem, vita és tárgyalás értékeinek elfogadása (3) az egymástól való különbözés fontosságának felismerése

gyerekek kirepülése, „üres fészek” szindróma

késői kasz

az új családtagok „jövés-menésének” elfogadása, új határok a pár körül

D

életsza- a gyerekektől való nagyobb függőség elfogadása

E

(1) a gyerekekkel új, felnőtt viszonyulás kialakítása (2) a családon kívüli világ lehetőségeinek újragondolása: időben, térben, pénzügyileg (1) a pár/egyén az öregséggel szemben is fenntartja tevékenységét (2) túlgondoskodás nélküli függés elfogadása (3) a veszteség/halál (saját is) gondolatának elfogadása

Barnes, G. G. (1984): Család, terápia és gondozás Animula Kiadó, Budapest 26.o.

10

Minden családban fellelhetők a rendszerek sajátosságai: 



  

Az egész több, mint a részek összessége, azaz minden családban kialakul valamilyen egység és rend, a család működését nem tudjuk úgy megérteni, ha tagjait, tulajdonságaikat egyszerűen egymás mellé helyezzük. A családi rendszer alrendszerekből (kisebb egységekből, pl.: házastársi alrendszer, gyermeki alrendszer) áll, melyek maguk is jellemezhetők rendszerfolyamatokkal. Az alrendszerek között határok vannak, melyek akkor jók, ha egyértelműek, jól érzékelhetőek, ugyanakkor rugalmasak is. Interakciós mintázatok, szabályok írhatók le, melyek azt határozzák meg, hogy a családtagok hogyan érintkeznek egymással. A család szabályozza saját működését, változások esetén egyensúlyra törekvő folyamatok jellemzik. Alkalmazkodik a változásokhoz, optimális esetben nyitott rendszerként, aktívan reagál a megváltozott körülményekre.

A Bronfenbrenner nevéhez fűződő humánökológiai modell szerint azonban a család része tágabb rendszereknek is, például tagja egy lakóközösségnek, tagja különböző intézményeknek, tagja a társadalomnak, a kultúrának. Erről bővebben a 2.2 fejezetben lesz szó. A család és a tágabb környezet, valamint a köztük zajló interakciók elemeinek egységben szemlélése és kezelése kihívás lehet a szakember számára, ezért ajánlható az alábbi modell, amely öt területet elemez.     

egyéni szint – család tagjainak jellemzői, adottságai szülői alrendszer – szülők kapcsolata, munkamegosztása, szerepek, kommunikációs minták szülő-gyermek alrendszer – kapcsolat minősége a szülők és gyermekek között, továbbá a hármas interakciók során intergenerációs hatások – kapcsolati háló a nagyszülők, szülők és az unoka/gyermek között mezo-és exorendszer hatások – kapcsolatok a nukleáris család tagjai és a tágabb rendszerek között

11

1. ábra. A kisgyermekes családok környezetének vizsgálati kerete2

Ellenőrző kérdések: Miért hasznos a családra rendszerként tekinteni? Mik a családi rendszer jellemzői? Milyen életciklusai vannak a családnak? Fogalmak: család, családi életciklusok, rendszersajátosságok

1.3.

Védőfaktorok, erősségekre építés

A gyermeki fejlődés egy rendkívül változatos, dinamikus folyamat, melynek során az egyed jellemzői, képességei, készségei, és a szűkebb valamint tágabb környezet jellemzői folyamatosan és kölcsönösen hatnak egymásra. A modern fejlődéslélektan a fejlődést befolyásoló tényezők kapcsán rizikó- és védőfaktorok összjátékáról, sérülékenységről, valamint rezilienciáról beszél, és ez a szemlélet egyre inkább teret nyer

12

a koragyermekkori intervenciók alapvetéseiben, kialakításában, tervezésében, valamint megvalósítási gyakorlatában is. A védőtényezők adnak esélyt arra, hogy a rizikóban érintett személy elkerülje a kedvezőtlen kimenetelt. Módosító tényezőként viselkednek a folyamatban és aktívan hozzájárulnak a megküzdéshez. A védőfaktor fogalmat ma már két tág kategóriára bontjuk szét: támogató faktorok, melyek segítséget jelentenek a nehéz körülmények megléte, és hiánya esetén is, illetve védőfaktorok, melyek a nehézségek magas foka esetén speciális módon működnek, enyhítik, vagy csökkentik a nehézségek adaptív működésre gyakorolt hatását. A különböző kutatások során azonosított egyéni és környezeti védőfaktorokat sorolja fel az 2. szövegdoboz. 2. szövegdoboz: VÉDŐFAKTOROK3 Egyéni védőfaktorok: temperamentum - egyes kultúrákban a „könnyű” temperamentumú (aktív, éber, élénk, kíváncsi, szociábilis, kedves, bújós, kevésbé irritábilis) csecsemők a környezetből pozitív reakciót válthatnak ki, viselkedésük jutalmazó hatású lehet az anyák számára fejlődési ütem – a jól fejlődő gyermek pozitív „visszajelzés” környezetének; amennyiben a nehezített fejlődés oka nyilvánvalóan személyes, akkor a kockázati faktor felerősödhet IQ szint – jó/átlagos intelligencia védőfaktor lehet szociális kompetencia – erősítik a gyermek személyiségét és valószínűsítik a boldogulását nehezített körülmények között is [szociális kompetencia területéről például a pozitív énkép, önsegítő készségek, önállóság, megfelelő viselkedésszabályozás, impulzivitáskontroll, belső kontroll] Környezeti védőfaktorok: „kis” család – négynél kevesebb gyermek a figyelem megosztása és a feladatszervezés szempontjából fontos védőfaktor anya iskolázottsága – alap szocioökonómiai változó, kihat a szülői viselkedésre és a körülmények mérlegelésére biztonságos kötődés – alapvető az egész életúton kötődésre alkalmas helyettesítő gondozó – ha az elsődleges gondozóval sérül, vagy nincs kapcsolat [támogató nagyszülő, testvér, rokon, barát, szomszéd, pedagógus, stb.] jó kortárskapcsolatok – támogatást jelent az egész életúton intézményi szinten kapott segítség – támogató nevelők, tanárok, iskolai élmények, hatékony társadalompolitika (stigma és kirekesztés hiánya, minimum jóléti szint garanciája, elért rászorulók)

13

Az egyes egyéni, illetve környezeti tényezők megítélése nem minden esetben könynyű feladat. Bizonyos faktorok elsődlegesen támogató vagy védő hatásúnak tűnnek, kedvező, hogy ha vannak, de nem feltétlenül kedvezőtlen, ha nincsenek. Ilyen például a szerető nagyszülő. Mások elsődlegesen negatívnak tűnnek, például balesetek, vagy stresszre hajlamos személyiség. Ugyanakkor számos tényező meghatározható mindkét módon, egyrészt mivel maga a jellemző két pólusú (pl.: a szülők iskolai végzettsége), másrészt mivel a jellemző hatása a kontextustól függ (mint például a temperamentumé).

A védőfaktorok támogatásával a rizikófaktorok hatása csökkenthető, ellensúlyozható, illetve az egyén és a család azon képessége erősödik meg, hogy hatékonyan tudjon megküzdeni a felmerülő nehézségekkel. Ilyen hatékony családi megküzdési módok a következők:4 



      

Folyamatos rizikó/stresszfaktorok szükségleteinek kiegyensúlyozása más családi szükségletekkel – például a krónikus beteg családtag ápolása ne írja felül a többi családi funkciót, tevékenységet (például ünnepek, beszélgetések) Tiszta családi határok fenntartása – szülői és gyermeki szerepek legyen megtartottak stressz esetén is (például gyermek ne hordozzon szülői felelősséget egy adott helyzetben) Kompetens kommunikáció kifejlesztése – minden esetben segíti a megküzdést A helyzet pozitív értelmezése – ha a krízist a fejlődés mérföldköveként értelmezik Családi rugalmasság fenntartása Család mint egység élményének fenntartása – kohézió, egységélmény minden esetben segíti a megküzdést Aktív megküzdő erőfeszítések megtétele Szociális integráció megtartása – elszigetelődés elkerülése Szakemberekkel való együttműködő kapcsolat kialakítása – nagyban könnyítheti a megküzdést

A korai intervenció célja, hogy a gyermekek és szülők létező erősségeire építve megerősítse azokat a védőfaktorokat, amelyek a különböző veszélyeztető tényezők gyermekek fejlődésére gyakorolt hatását módosítják, enyhítik vagy kiküszöbölik, és az optimális fejlődést támogatják. Ellenőrző kérdések: Mit értünk védőfaktor alatt? Milyen védőfaktorok létezhetnek?

14

Fogalmak: védőfaktor, családi megküzdési módok 1.4.

Rizikófaktorok, sérülékenység

A sérülékenység sebezhetőséget, védtelenséget jelent, amely veszélyeztetettséget eredményez(het) fizikai, lelki és szociális értelemben. A fejlődési kimenetelek előrejelzése azonban nagy vonalakban is csak akkor lehetséges, ha időben számos tényezőt követünk nyomon. A fejlődési rizikó vagy kockázat egyéni/biológiai, illetve környezeti síkon értelmezhető. A rizikófaktorok lényeges tulajdonsága, hogy valószínűségi érvényűek, tehát csak jelzik, illetve megnövelik a károsodás, eltérés bekövetkeztének valószínűségét, de a hatás számtalan egyéb tényező függvénye. Továbbá a fejlődésben erős önkorrekciós tendenciák is jelen vannak, amelyek nagyfokú kockázat esetén is optimális útra terel(het)ik a fejlődést (például az agy plaszticitása vagy a stimuláló környezet). A környezeti tényezők közül a leginkább kutatott faktorok: házastársi konfliktusok, negatív attitűd, szülői bánásmód, szülők iskolázottsága, család elszigeteltsége, a hátrányos helyzet megléte és mélysége, pszichés problémák, valamint a szocioökonómiai státusz. A rizikótényezőket szokás a szülés időpontjához viszonyítva csoportosítani, így születés előtti, születés körüli és születés utáni rizikófaktorokról beszélhetünk. A születés előtti csoporthoz a genetikai rendellenességek és a magzatot a méhen belül érő, ún. intrauterin hatások (például minden olyan anyag, amely az anya szervezetén keresztül eléri a magzatot vagy éppen a hiányállapotok következtében nem jut el a magzathoz, pedig a fejlődéséhez szükséges lenne) tartoznak. Az intrauterin hatások esetén lényeges az időtényező, hogy a várandósság melyik szakaszában, illetve milyen hosszan volt kitéve a hatásnak a magzat. Alacsony szocioökonómiai státusz esetén valamennyi kockázati tényező (pl: fertőzések, hiányállapotok) gyakrabban fordul elő. A születés körüli tényezők közül a koraszülöttséget, az alacsony születési súlyt kell kiemelni, mivel ezek azt jelentik, hogy az újszülött éretlenül találkozik a külvilág hatásaival és ezért sérülékenyebb, mint az időre született, érett újszülöttek. A későbbi kimenetele ennek az állapotnak azonban igen sokféle lehet. A születés utáni rizikófaktorok rendkívül széles skálán mozognak. A különböző rizikóés védőtényezők egy lehetséges összefoglalását mutatja az 2. táblázat.5

15

2. táblázat. Rizikó- és védőfaktorok egy lehetséges összegzése 6

Rizikófaktorok

Védőfaktorok vagy optimális lehetőségek Tartós környezeti faktorok

Tartós szegénység

Biztonságos gazdasági státusz

Etnikai státusz

Többségi státusz Lakóhely

Zsúfolt

Kényelmes (pl.: gyermek/ek/nek)

külön

Gyakori költözés

Stabil lakhely-ritka költözés

szoba

Alacsony minőségű szomszédság (pl.: nem Stabil, biztonságos, segítőkész szomszédság biztonságos) Elszigeteltség

Összetartó, támogató közösség Családszerkezet, házastársi kapcsolat

Egyszülős család

Stabil család mindkét biológiai szülővel

A gyermek több családban él

A gyermek a biológiai családjában él

Jelentős házastársi distressz

Alacsony házastársi distressz

Három vagy több 6 év alatti testvér

Testvérek nem túl kicsi korkülönbséggel

Szülő pszichés állapota, egészsége Anyai depresszió

Mentálisan egészséges anya

Anya magas szorongás szintje

Anya alacsony/kezelhető szorongási szintje

Alkohol/drogfogyasztás

Nincs alkohol/drogfogyasztás

Családon belüli kriminalitás

Mintaértékű társadalmi magatartás

16

a

Gyermekvállalás Serdülőkorban szülőség

Fiatal felnőttkorban vállalt gyermek

Nem kívánt terhesség

Tervezett és/vagy örömmel fogadott gyermek Gyermek sajátosságai

Alacsony születési súly/koraszülöttség

Érett, megfelelő súlyú újszülött

Problémák a magzati és/vagy újszülött korban

Problémamentes egészséges terhesség és újszülöttkor

Gyermek „nehéz” temperamentuma

Könnyen kezelhető gyermeki temperamentum Szülői viselkedés

Rigid szülői attitűdök

Rugalmas szülői attitűdök

Korlátozó, elhanyagoló, bántalmazó nevelés

Támogató, nevelés

érzékeny,

szabályokat

felállító

Alacsony válaszkészség a gyermekkel folytatott Magas válaszkészség a gyermekkel folyó interakciókban interakciókban Alacsony mértékű stimuláció otthon

Magas fokú, de mértéktartó stimuláció Stressz

Számos stresszes életélmény

Kevés stresszes életélmény

Alacsony társas támogatottság (elszigeteltség)

Kiterjedt társas háló és támogatás

Ellenőrző kérdések: Mit értünk rizikófaktor alatt?

17

Mi a sérülékenység? Miért lényeges ezek ismerete a korai intervencióban? Fogalmak: rizikófaktor (egyéni/biológiai-környezeti/társadalmi),

2. A védőfaktorokra épülő családerősítő7 megközelítés

Összefoglalás, tanulási vázlatpontok: A védőfaktorokra épülő családerősítő megközelítés alapelvei. A védőfaktorokra építő modell stratégiái humánökológiai megközelítésben. Az öt védőfaktor építése: (i) szülői reziliencia, (ii) a társas kapcsolatok, (iii) ismeretek a szülőségről és a gyermekek fejlődéséről, (iv) a konkrét segítségnyújtás szükség esetén, (v) a gyermekek társas és érzelmi kompetenciái. A téma feldolgozásának célja: Bevezetés a védőfaktorokra épülő családerősítő megközelítés hátterébe, alapelveibe és működésébe, illetve a családi védőfaktorokba. A fejezetből megtanulható, hogy miért van szükség a családi védőfaktorok erősítésére, milyen ismeretek alapozzák meg ezt a felfogást, és milyen módon érhető el a családok erősítésén keresztül a családi jóllét. Ajánlott irodalom: Danis, I., Farkas, M., Herczog, M., Szilvási, L. (szerk.) (2011) Biztos Kezdet Kötetek I. A génektől a társadalomig: a koragyermekkori fejlődés színterei. Nemzeti Családés Szociálpolitikai Intézet, Budapest Danis, I., Farkas, M., Herczog, M., Szilvási, L. (szerk.) (2011) Biztos Kezdet Kötetek II. A koragyermekkori fejlődés természete – fejlődési lépések és kihívások. Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet, Budapest

18

2.1.

A családerősítő megközelítés alapelvei

Áttekintés. Az optimális gyermeki fejlődés támogatását, illetve a gyermekbántalmazás és -elhanyagolás megelőzését célzó korai beavatkozás egyik lehetséges megközelítése az amerikai egyesült államokbeli Szociálpolitikai Tanulmányok Központja által kidolgozott Családok erősítése – Védőfaktor Keretprogram8 megközelítésen alapul. Ennek során a szociális- és gyermekvédelmi szolgáltatások, illetve a kisgyermeknevelői munka a családok meglévő erősségeit támogatják, ezzel erősítve azokat a védőfaktorokat, amelyek kedvező hatással vannak a kisgyermekek fejlődésére. Ez a megközelítés nem hagyja figyelmen kívül a kockázati tényezőket, de aktívan elsősorban a védőfaktorok erősítésével kívánja az esetleges negatív hatásokat, problémákat megelőzni és kezelni. E megközelítés hét alapelvet alkalmaz: (i) A két generációs megközelítés azt jelenti, hogy egyszerre két generáció, a szülők és a gyerekek igényeit és képességeit együttesen veszi figyelembe, a gyermekek helyzetének javulását a program a szülők erőforrásainak és képességeinek javítása útján éri el. (ii) Figyelembe veszi a szülői szereppel, gyerekneveléssel kapcsolatos vélekedések, képességek kulturális beágyazottságát, és törekszik azok tudatosítására, önkritikára és mások értékeinek elismerésére. (iii) A család erősségeire épít ahelyett, hogy közvetlenül a család problémáira, nehézségeire vagy hiányosságaira koncentrálna. (iv) Felhasználja a modern idegtudomány kutatási eredményeit arról, hogy a stressz különböző típusai milyen hatást gyakorolnak a gyermeki fejlődésre. (v) Kulcsfogalma a reziliencia, azaz a rugalmas ellenállóképesség és az ezen keresztüli fejlődés. (vi) Meghatározza a családi jóllét alapfeltételeit, és ezek teljesülését tekinti céljának. (vii) Azonosítja a társadalom mint környezeti rendszer kockázati és védőfaktorait.

A két generációs megközelítés. Egyszerre két generáció, a szülők és a gyerekek igényeit és képességeit együttesen vesszük figyelembe, mert a gyermekek helyzetének javulása a szülők erőforrásainak és képességeinek javítása útján érhető el. Ez a megközelítés tulajdonképpen minden család esetében alkalmazható, de különösen a nehéz körülmények közt élő családoknak nyújt jelentős segítséget. Az egyik gyakori, a szülő-gyermek kapcsolatot veszélyeztető tényező az anyai depresszió (3. szövegdoboz). Az utóbbi évek kutatásai arra utalnak, hogy a depresszió nem kizárólag lelki okokra vezethető vissza, hanem abban jelentős szerepet játsza-

19

nak biológiai tényezők is. A depresszió tehát nem egyszerűen a jellem vagy az akaraterő gyengesége, hanem ugyanolyan öröklött hajlamunk lehet rá, mint egyes betegségekre, így a cukorbetegségre, vagy akár az allergiára. Ha tehát egy család életkörülményei tartósan nehezek, pl. szegénységben élnek, tartósan beteg családtagot kell ápolni, az a családot irányító szülők lelkierejét hosszú távon csökkentheti, kilátástalanságot, depressziót eredményezhet. 3. szövegdoboz: DEPRESSZIÓ A depresszió a kedélybetegségek egyik formája, amely állandó szomorúsággal, az érdeklődés csökkenésével, a reményvesztettség érzésével jár együtt. Ez az állapot akkor kóros és akkor tartható betegségnek, ha a panaszok, ill. tünetek több mint 2 hétig tartósan fennállnak. A depresszió egyes becslések szerint a hazai lakosság 8-10 %-át érinti. A depresszió főbb tünetei: állandó rosszkedv, egykedvűség, levertség gyakori sírás és elérzékenyülés borúlátás fokozott érzékenység, kisebbrendűségi érzés csökkent érdeklődés a környezet iránt a figyelem összpontosításának zavara csökkent döntési képesség fáradtság, alvászavar, gyakori álmosság reménytelenség érzése a társadalmi kapcsolatoktól történő visszahúzódás tartós munkaképtelenség szenvedélybetegség: alkoholizmus vagy kábítószer-függőség9

Számos kutatás talált összefüggést az anyai depresszió, a nevelési körülmények és a gyermeki fejlődés között. A depresszió tünetei több szempontból is ellentétesek a jól alkalmazkodó szülői magatartással. A depressziós anyának kevés az energiája, rossz a hangulata, borúlátó, figyelmetlen és túlzottan érzékeny. Sok depressziós anya ellenséges érzelmekkel viszonyul gyermekéhez, bizonytalansága révén nem szab határozott kereteket, szabályokat, nem irányít megfelelően, hiányzik az együttlét pozitív érzelmi töltete.10 A depressziós anyák számára nehézséget okoz, hogy folyamatosan figyeljenek a gyermekre, és a kockázatos helyzetektől megóvják őket, emiatt gyerekeiket több baleset éri. Jellemző rájuk, hogy gyermekeiket és saját magukat is borúlátóan értékelik, és általánosan negatív érzelmekkel viszonyulnak önmagukhoz és másokhoz. A fentiek miatt a depressziós anyák hajlamosak sokkal kevésbé hatékonyan gondozni a gyerekeiket, és kevésbé képesek érzékenyen reagálni érzelmileg rájuk. Hajlamosak „lerázni”, elhanyagolni a gyerekeket, vagy túl keményen bánni velük. Ennek számos negatív következménye megfigyelhető a gyerekeken, például nehézségeik lesznek a kapcsolatteremtésben és a tanulásban is. Fontos felismerni, hogy nem önmagában az anya depressziója okozza a gyerekek fejlődési nehézségeit, hanem az, ahogy a depresszió következtében az anya viselkedése megváltozik a gyerekével szemben. Tehát a kedélyzavar korlátozza a szülőt a gyerek számára ideális családi

20

légkör kialakításában, a gyerek biztonságának megóvásában. A 0-3 éves időszakban a gyerekek különösen érzékenyek a szülői depresszióra. Kéthónapos csecsemőkre már jelentős hatást gyakorol a szülői depresszió: kevesebb szemkontaktust vesznek fel, kevesebbet játszanak tárgyakkal és általában véve csökken az aktivitási szintjük. Arra is van azonban bizonyíték, hogy az anyai depresszió kezelése fokozatosan és tartósan javítja a gyermek mentális egészségét.11 Ezért szükséges a gyerek fejlődési körülményeinek javításához a szülők élethelyzetét is hathatósan támogatni. A koragyermekkori fejlődés támogatása tehát a családra kell, hogy irányuljon, úgy, hogy a szülő és gyermeke is teljes körű segítséget kapjon. A legerősebb hatást újszerű, „két generációs” programok érhetik el, amelyek a felnőtteknél a munkavégzés és a családi élet szempontjából is alapvető képességeket alakítanak ki, miközben e készségeket fejlesztik a gyerekeknél is.

A gyermeknevelés kulturális beágyazottsága. A világon sokféle ember él. A különböző embercsoportok szokásai, hiedelmei nagyban eltérhetnek. Ezek közé tartoznak a szülői szereppel, gyerekneveléssel kapcsolatos vélekedések, képességek, elvárások és célok is, melyek kultúránként különbözőek lehetnek. Ennek tudatosítása és a kulturális sokféleséghez való nyitott hozzáállás, vagyis a kulturális alázat alapvetően szükséges a hatékony munkához (4. szövegdoboz). A kisgyermekeket nevelő intézmények alapelvei és feladatai főként a többségi, középosztálybeli rétegre jellemző, neveléssel, családdal, szülőkkel és gyerekekkel kapcsolatos értékrendből és meggyőződésekből indulnak ki. Ez azon a tévedésen alapszik, hogy a gyereknevelés, a szülők feladatai és céljai mindenkinél azonosak kultúrától függetlenül. A különböző kultúrák azonban különböző dolgokat várnak el a szülőktől és a gyerekektől. A kulturális hovatartozás jelentősen befolyásolja a szülői gondolkodást. Az egyes kultúrák máshogy képzelik el, milyen a „jó szülő”, mik a nevelés értékei, mit várunk el a gyerekektől és szüleiktől. Más és más nevelési elveket alkalmaz, más szempontokat tart szem előtt, más tulajdonságokat tart fontosnak egy fehér, középosztálybeli francia hivatalnok, egy New York-i afro-amerikai taxis, egy vietnami földműves, egy izraeli hentes vagy egy albán cigány zenész. A hazai cigányság nevelési elvei például esetenként ellentétben állnak a többségi elvekkel és súrlódásokat okozhatnak a cigány gyerekek intézményes nevelésében. Ilyen probléma a felnőtt tekintélyének kérdése, illetve a gyermek önállóságának mértéke. Choli Daróczi József így ír a cigány családokra jellemző szocializáció e vonásáról: „A cigány fiatal több családban nő fel, úgynevezett közösségi nevelésben részesül. Attól a perctől kezdve, hogy saját lábán el tudja hagyni a családi fészket, el is hagyja azt. Egyik házból a másikba totyog, egyik családtól a másikhoz vándorol, és minden házban, minden családban „saját” gyermekként fogadják és kezelik. Ez azt jelenti, hogy inkább a közösség, mint a szűken vett saját családja igényei szerint nő fel, szocializálódik a gyerek. Ebben a környezetben egyrészt nagyon védett lesz a gyermek, másrészt pedig hamar és gyorsan felnőtté válik, hiszen a közösség arra inspirálja, hogy saját maga gondoskodjék

21

önmagáról, a lehetőségekhez képest minél korábban. Testi és szellemi fejlődése ütemében egyre inkább kortárs rokonaihoz csapódik, velük együtt gondoskodik saját maga igényeinek kielégítéséről. Ennek a fejlődési szakasznak legszembetűnőbb jellegzetessége a „bandaszellem.” Az iskolás kor elejére ez a szellem, ez a gondolkodásmód jellemzi a cigány fiatalt; a banda-, a közösségi szellem, amely minden esetben közelebb áll a felnőtt, mint a gyermek magatartáshoz, viselkedésformához. Felnőtt mintákat követ, erejét, és egyben mentségét is a közösségben találja meg.”12 Nyilvánvaló, ha csak a saját kultúránk nézőpontjából próbáljuk megérteni a szülőket, kapcsolatba lépni és kommunikálni velük, akkor nagy valószínűséggel félreértjük őket és nézeteltérések alakulhatnak ki. Így a gyermekvédelem, a családsegítés kevéssé éri el a célját. 4. szövegdoboz: KULTURÁLIS ALÁZAT A kulturális alázat nyitottságot jelent a másságra; azt jelenti, hogy a tőlünk különböző emberhez tisztelettel viszonyulunk. Nem érezzük magunkat felsőbbrendűnek, hanem tiszteljük és elfogadjuk mások kulturális énképét, hátterét és tapasztalatait. Nem egyszerűen arról van szó, hogy ismereteket szerzünk más kultúrákról. Nem elég észrevenni a másságot, hanem a saját kultúránkat is külső szemlélőként kell nézni, elemezni, kritizálni. A kisgyermekekkel és szüleikkel foglalkozó szakembereknek egy életen át kell tanulniuk és gyakorolniuk a kulturális mássággal kapcsolatban az önfelfedező és önkritikai képességet.13 Az alázat persze nem alávetettségként vagy kiszolgáltatottságként értendő. Márai Sándor szavaival, “Nincs más fegyver a világgal szemben, csak az alázat; nem a hajbókoló és mellverdeső alázat, hanem a másik, mely nyugodtan és mozdulat nélkül néz farkasszemet a világgal.”

A kulturális különbségeket számon tartó, de elhibázott rendszer a szegregáció, azaz a kulturális, etnikai alapon való elkülönítés az oktató-nevelő intézményekben. Ez látszólag megkönnyíti a különböző csoportok kezelését, de hosszú távon nem hoz eredményt, mert nem könnyíti meg a különböző csoportok együttélését, inkább csak felerősíti a különbségeket, és megnehezíti a csoportok közötti együttműködést. E helyett fontos megismernünk az alapvető, közös szülői értékeket, vélekedéseket és gyakorlati működésformákat, és látni ezek kulturális kötöttségét. A szemléletmódunk kulturális alázatot kell, hogy tükrözzön. Ez azt jelenti, hogy ahelyett, hogy csak másokat látnánk sokszínűnek és különbözőnek, fel kell ismernünk a saját viselkedésünk kulturális gyökereit. Tudatosítanunk kell magunkban, hogy a saját gondolkodásunk, vélekedéseink, értékeink, világszemléletünk milyen kulturális forrásokból származnak. Ilyen sajátos forrás lehet a vidék, ahonnan mi vagy a szüleink származnak, a vallási közösség, ahova tartozunk, az életkorunk, a nemünk, az ízlésünk, a politikai hitvallásunk stb.. A világról alkotott képünk egy olyan mozaik, melynek kockái, a vélekedéseink, értékeink, hiedelmeink forrásaiból, hagyományaiból származnak. 14 Az alázat jellege abból adódik, hogy nem tekintjük alapvetőnek a saját szemléletünket, hanem elfogadjuk a saját korlátainkat és azt, hogy mások világszemlélete, értékei és viselkedésmódjai is hasonlóképpen korlátozottak a saját kultúrájuk által. Ez által

22

könnyen felismerhetők azok az előítéletek, amelyek egyébként megnehezítenék más kultúrák tagjaival való érintkezésünket.

A család erősségeire építés. A szemlélet fontos eleme, hogy a család erősségeit támogatja, ahelyett, hogy közvetlenül a család hiányosságait, problémáit próbálná kiküszöbölni. Ennek alapja az a meggyőződés, hogy minden családnak vannak erősségei, melyekre támaszkodhat. Családi erősségnek tekinthetünk minden olyan kapcsolatot és folyamatot, melyek támogatják és megvédik a családot és tagjait, különösen változások és csapások esetén. A családi erősségek segítenek megőrizni a család egységét és összetartását, és hozzájárulnak az egyes családtagok fejlődéséhez és jóllétéhez is. Az erősségeket hangsúlyozó szemlélet a hiányosságokra irányuló megközelítés helyett javasolt felfogás. A hiányosság-alapú szemlélet az ellátandó, segítendő egyének, családok és közösségek negatív tulajdonságait figyeli: elsősorban a problémákat azonosítja, melyeket a szakembereknek meg kell oldaniuk. Ez a szemlélet rejtetten (ki nem mondva) alacsony elvárásokat támaszt a segítendő egyénekkel, családokkal és közösségekkel szemben, és azt sugallja számukra: segítség nélkül tehetetlenek és kudarcra ítéltek. A hibák, hiányosságok keresése kedvezőtlenül befolyásolja a szakemberek hozzáállását is azokkal szemben, akikkel dolgoznak. Különbözőnek látják klienseiket saját maguktól, és azt gondolják, alapvetően rosszul működnek. Emiatt szem elől tévesztik erényeiket és a fejlődésre való képességüket.

Az erősségeken alapuló megközelítés nem azt jelenti, hogy pusztán kedvesek vagyunk, és figyelmen kívül hagyjuk a problémákat. Csak éppen közvetetten működik: azt támogatja, ami jól működik, hogy az egyének és közösségek fejleszthessék magukat. Azon a feltevésen alapszik, hogy mindenkinek vannak kompetenciái és erőforrásai a saját erősödéséhez, fejlődéséhez, felemelkedéséhez. Mindenki képes problémákat megoldani és új készségeket tanulni: nem egyszerűen a szakember útmutatását követik, hanem aktív résztvevői a folyamatnak. Ez a szemlélet elismeri, hogy a szülők a saját családjuk szakértői, és hogy a gyermeküknek jót akarnak (részletesebben ld. a 3.2. fejezetben). A szakember aktív szerepet játszik abban, hogy a szülők ismereteit fejlessze és ösztönözze a megfelelő minták alkalmazását, illetve ötleteket ad a családot erősítő tudásformák megszerzésére, a lehetőségek kiaknázására és beépítésére a család mindennapi életébe.

Az erősségeken alapuló megközelítés természetesen nem jelenti azt, hogy nem kell foglalkozni olyan, sok gyereket érintő, pusztító hatású nehézségekkel, mint a szegénység, a bántalmazás, az elhanyagolás és egyebek. Nem igaz, hogy az erősségeken alapuló megközelítés elhallgatja a problémákat, vagy nem vesz tudomást róluk.

23

Valójában arra készteti a szakembereket, hogy egyszerre ismerjék fel az egyénekben rejlő lehetőségeket, és legyenek érzékenyek a nehézségeikre.

A stressz gyermeki fejlődésre gyakorolt hatása. A modern idegtudomány számos jelentős összefüggést tárt fel a stressz típusainak a gyermeki fejlődésre gyakorolt hatásairól. A gyermekkori megpróbáltatásoknak egészen a serdülő- és felnőttkorig tartó hatása van a testi, társas, érzelmi és értelmi fejlődésre; a korai rossz tapasztalatok gyakran a testi és lelki egészségre is hosszú távú hatást gyakorolnak. A kiszámítható, meleg, gondoskodó és tapasztalatokban gazdag környezetben nevelkedő gyerekek idegrendszere olyan jellemzőkkel bír, melyek növelik az egészséges, boldog, produktív és kreatív élet esélyét. Ezzel szemben az elhanyagoló, kaotikus, megfélemlítő nevelési körülmények a gyerekek testi és szellemi képességfejlődésének épségét jelentősen kockáztatják.

5. szövegdoboz: STRESSZ A ’stressz’ kifejezés a hétköznapi nyelvhasználatban általában a túlterheltség, aggodalom, feszültség vagy szomorúság érzésére utal, illetve olyan életkörülményekre, melyek a fenti érzéseket váltják ki. Az egészségpszichológusok a kihívást jelentő vagy fenyegető tapasztalatokra a ’stresszor’ kifejezést használják, és az ezek által kiváltott testi tüneteket és érzelmeket nevezik stressznek. Egész életünk során a gyerekkortól a felnőttkorig találkozunk stresszorokkal, melyeket enyhének, mérsékeltnek vagy traumatikusnak érezhetünk. Amikor valamilyen kihívás vagy fenyegetés ér minket, az agy automatikusan egy sor testi változást indít el, például gyorsul a pulzus, emelkedik a vérnyomás, és stresszhormonok választódnak ki. Ezt hívják stresszválasznak.

A stresszválasznak kisgyermekeknél három típusát különböztethetjük meg: pozitív, elviselhető és mérgező. A pozitív, elviselhető és mérgező stresszválaszokat a stresszor gyakorisága, erőssége és tartama, illetve a védelmező, támogató felnőtt elérhetősége alapján különböztetjük meg (3. táblázat).

24

3. táblázat. A stresszválaszok típusaival összefüggő tipikus stresszorok és idegrendszeri következmények

Stresszválasz típusa

Példa stresszorokra

Stresszválasz-rendszer

pozitív

kudarcélmény, védőoltás, első nap új bölcsődében/óvodában, találkozás új emberekkel, apróbb baleset

rövid ideig pulzusszám- és vérnyomás-emelkedés, enyhe stresszhormonszint-változás

elviselhető

szeretett személy halála, ijesztő baleset, komoly betegség, igazságtalanság

a stresszválasz-rendszer aktivációjának szintje és időtartama a támogató személy vagy környezet elérhetőségétől függ

gyermekbántalmazás- és elhanyagolás, családi erőszak, anyai depreszszió, szülői szenvedélybetegség, tartós szegénység, rasszizmus

a stresszválasz-rendszer erős, gyakori, hosszan tartó aktivációja támogató személy vagy környezet hiányában zavart okoz az agyi fejlődésben, és a későbbi életben egészségi, viselkedés- és érzelmi problémákkal jár

mérgező

Egy USA-beli felmérés15 szerint a gyermekkori megpróbáltatások sokkal gyakoribbak, mint azt általában elismerik, illetve köztudott. Ráadásul, a kisgyermekkori megpróbáltatások erős hatást gyakorolnak a felnőttek egészségére és életminőségére még 50 évvel később is. Minél több káros gyermekkori hatást szenvedett el valaki – pl. érzelmi vagy fizikai elhanyagolás, fizikai vagy szexuális bántalmazás, erőszak, családon belüli szerhasználat, börtönviselt családtag –, annál nagyobb a kockázata a különböző problémáknak a későbbi életben, pl. alkoholizmus, dohányzás, depreszszió, májbetegségek, tüdőbetegségek, családon belüli erőszak, elhízás, öngyilkossági kísérletek. A mérgező stressz ugyanis romboló hatású a korai agyi fejlődésre nézve: 





Sérülnek az agyi hálózatok, melynek az eredménye kisebb, gyengébben működő agy lehet, pl. gyengébb gondolkodás, tervezés és viselkedésszabályozás. A megzavart stresszválasz-rendszer a stresszre való túlzott érzékenységet alakít ki, az illető emiatt túlreagálja a stresszes eseményeket egész életén át, túlzott félelmi és indulati válaszokat mutat. A magas stresszhormon-szintek csökkenthetik az immunrendszer védekezőképességét, tartós betegségekkel szembeni érzékenységet okozva.

A kutatók ugyanakkor egyetértenek abban, hogy a nehéz gyerekkor nem végzetszerű dolog. A kisgyermekkori megpróbáltatásokról való tudás és tudatosság növekedése alapvetően járul hozzá a kockázatoknak kitett gyermekek fejlődését segítő hatékony korai programok kidolgozásához. Fontos kiemelni, hogy még ha mérgező is a 25

stressz, a támogató szülő, a pozitív kortárs kapcsolatok és a közösség gyermekgondozási és más támogató rendszereinek, segítő szakembereinek elérhetősége segítheti a pozitív alkalmazkodást, és meggátolhatja a tartós károsodást.

A reziliencia. Régóta ismert jelenség, hogy egyesek hatékonyan képesek leküzdeni a problémákat, és még fejlődnek is a megküzdés által. A nehéz körülményekre nem mindenki reagál egyformán. Bizonyos gyerekek jól tudnak fejlődni a környezetükben jelen levő többszörös kockázati tényezők mellett is. A látszat ellenére nem arról van szó, hogy ők különlegesen jól tűrnék a stresszt, vagy ne lennének sérülékenyek. A reziliencia nem más, mint a pozitív alkalmazkodás jelentős megpróbáltatások ellenére. Ez nem egy mérhető tulajdonsága a gyerekeknek, hanem egy folyamat vagy jelenség, ami a megpróbáltatást jelentő tényezők és az ennek ellenére viszonylag pozitív alkalmazkodás kettősségéből következik. Négy olyan megfontolás van, melyek alapvetőek a rezilienciáról való gondolkodásban, és amelyek a családerősítő szemlélet alapját képezik.    

A reziliencia egy folyamat és egy eredmény, nem pedig személyiségvonás A rezilienciát befolyásolja a környezet, az idői, kulturális és társas tényezők A reziliencia az egyén pozitívan alkalmazkodó viselkedésmintázata, mellyel jelenlegi vagy korábbi kockázati tényezőkre vagy megpróbáltatásokra reagál A reziliencia az egyén fejlődését és pozitív változásokat eredményez

Fontos kiemelni, hogy a reziliencia nem abszolút dolog. Adott egyén képes lehet jó eredménnyel alkalmazkodni és rugalmasan ellenállni negatív hatásoknak egy bizonyos helyzetben vagy időszakban, más időszakban vagy másféle helyzetben azonban nem feltétlenül. Ez is azt sugallja, hogy a gyermekkori reziliencia elősegítésében kiemelt szerepet kap a családi és közösségi környezet támogatása.

A családi jóllét. A gyerekek optimális fejlődése és a családi jóllét különböző összetevőkre bontható. Ezek teljesülését tekinthetjük a fő célunknak a családok és kisgyermekek életében, különös tekintettel az elhanyagolásnak és bántalmazásnak kitett gyermekekre. A családi jóllét meghatározása figyelembe veszi a család sajátos jellemzőit és körülményeit. Ennek megfelelően a családi jóllét attól függ, hogy a családtagok milyen mértékben jellemzőek az alábbiak:   

egyértelműen tudják, hogy szeretik őket, és örömöt éreznek egymás jelenlétében, különböző szerepeket töltenek be, pl. nevelik a gyerekeket, részt vesznek a házimunkában, kommunikálnak és érintkeznek egymással,

26



  





részt vesznek a család működését fenntartó ellátások, szolgáltatások, erőforrások előteremtésében, pl. élelem- és lakásszerzés, egészségügyi ellátáshoz jutás, megvédik a család tagjait, főleg a sérülékenyebbeket, pl. gyermekeket, időseket, ütközőül szolgálnak a családtagok – főleg a gyerekek – és negatív társas hatások között, pl. rasszizmus, közösségi erőszak, felkészítik a családtagokat, hogy át tudjanak vészelni olyan negatív társadalmi tapasztalatokat, mint a diszkrimináció etnikai, nemi hovatartozás vagy nemi identitás alapján, összetartanak a kölcsönös gondoskodás, érzelmi támasz, remény, bátorítás és útmutatás érdekében; együtt oldanak meg konfliktusokat és keresik a békés megoldást; támogatják egymást kihívást jelentő helyzetekben és krízisben, rezilienciát mutatnak egyénekként vagy a család szintjén a megpróbáltatások idején.

Amikor a szülők túlterheltek a családot ért megpróbáltatások miatt, és nincs megfelelő társas támogatásuk, akkor nem mindig képesek a családi jólléthez vezető magatartást követni. Ennek következtében gyermekeik elhanyagoltságtól, bántalmazástól, a családtól való elszakadástól szenvedhetnek. Bár a biztonság alapvetően fontos a jóllét szempontjából, újabb kutatások azt mutatják, hogy a gyerekeket ért legtöbb negatív hatás a magatartási, érzelmi és társas területen jelenik meg. A koragyerekkori fejlődés és a kisgyerekek jóllétének fő záloga tehát a szüleik és a család jólléte, így a család támogatása útján a gyerekek jólléte is közvetlenül és kedvezően befolyásolható.

A kockázati és védőfaktorok természete. A családok nyilvánvalóan nem légüres térben léteznek, hanem nagyobb rendszerekbe ágyazódnak, melyekhez fűződő kapcsolataik hatással vannak a család erősségeire. Az optimális gyermeki fejlődést veszélyeztető kockázati tényezők és a pozitív alkalmazkodást segítő védőfaktorok egyaránt a családot magába foglaló humán ökológiai rendszerben (vö. 1.2. és 2.2. fejezetek) keresendők. Számos kutatás talált összefüggést a gyermeki fejlődési problémák – így pl.: a gyenge tanulási teljesítmény, a stresszorokra való túlérzékenység, korai antiszociális viselkedés, depresszió és szociális beilleszkedési nehézségek – és többféle kockázati tényező, pl. a szegénység, anyai depresszió, közösségi bántalmazás, családi konfliktusok, szülői szerhasználat között. A kockázati tényezők ritkán jelentkeznek egyedül, és a helyzetet nagymértékben rontja ezek halmozódása. A következmények megértése és előre jelzése érdekében tehát fontos a kockázati tényezők összeadódó hatását számításba venni: megnövekedett kockázattal jár (a)

27

több kockázati tényező jelenléte, (b) ugyanazon kockázati tényező többszöri jelenléte, vagy (c) a folyamatos megpróbáltatások összegződő hatása. A kockázati tényezők azonban nem feltétlenül vezetnek gyermeki viselkedészavarokhoz, épp a védőfaktoroknak köszönhetően. A védőfaktorok többféleképpen befolyásolhatják egy kockázati tényező hatását (4. táblázat).

4. táblázat. A védő- és kockázati tényezők egymásra hatásának lehetőségei

Védőfaktorok

Példa

1. Enyhítik vagy kompen- A szülők érzelmi ráhangoltsága, empátiája, elérhetősége, zálhatják a kockázati té- elfogadása, figyelme és sikerhez juttató magatartása, illetve nyezők hatását adott esetben a bölcsőde, óvoda védő szerepe ellenállóvá teszi a gyerekeket a negatív hatásokkal szemben. 2. Meggátolják a kockázati A túlzsúfolt háztartás, veszélyes szomszédság, szülői szertényezők hatásának ösz- használat gyakran vezet a gyermeki viselkedészavarokhoz, szeadódását azonban a szülői gondoskodás semlegesítheti e tényezők negatív hatásait. 3. Segítenek megelőzni a A szegénység kockázatot jelent a gyenge iskolai teljesítmékockázati tényezők hatását nyek, szociális, érzelmi és viselkedészavarok szempontjából. A pozitív szülő-gyerek kapcsolat és szülői bevonódás azonban képes megvédeni a gyerekeket és megelőzni e zavarokat.

Egyes körülmények között a stresszfaktorok és az azokra adott válaszok is védőfaktorokká válhatnak. A mérsékelt stresszt jelentő kihívásokkal való sikeres megküzdés például olyan kompetenciákat, stratégiákat alakíthat ki, melyek a későbbiekben felhasználhatók a kockázati tényezők hatásának mérséklésére. Például, azok a serdülők, akik tudnak segíteni családjuknak gazdasági válság idején a nehéz anyagi helyzettel való sikeres megbirkózásban, későbbi életútjuk során felkészültebbek a gazdasági-anyagi jellegű problémák megoldására. Vannak olyan védőtényezők is, amelyek egy bizonyos rizikótényező fellépése esetén jelentenek védelmet, egyébként nem jelentkezik jótékony, immunizáló hatásuk. Például az anyától való elszakadás a bölcsődébe, óvodába lépéskor eltérően alakulhat azoknál a gyerekeknél, akik még soha nem voltak távol az édesanyjuktól, mint akik korábban már szereztek ilyen tapasztalatot.

28

Ellenőrző kérdések: Melyek a családerősítő megközelítés alapelvei? Miért veszélyezteti a szülő-gyermek kapcsolatot az anyai depresszió? Mi a kulturális különbségek jelentősége a gyermekgondozás és a gyermekvédelem területén? Miért célravezetőbb a család erősségeire építés a hiányosság-alapú megközelítéseknél? Milyen stresszválasz-típusokat különböztetünk meg, és milyen stresszorok váltják ki ezeket általában? Milyen tartós hatással járhat a mérgező stressz koragyermekkorban? Milyen összetevői vannak a családi jóllétnek? Hogyan befolyásolhatják a védőfaktorok a kockázati tényezők hatását? Fogalmak: „Családok erősítése” szemlélet, kétgenerációs megközelítés, kulturális alázat, reziliencia, erősségen/hiányosságon alapuló szemlélet, (pozitív, elviselhető, mérgező) stressz, stresszor, családi jóllét, kockázati tényező, védőfaktor

2.2.

A védőfaktorokra építő modell stratégiái humánökológiai megközelítésben

Az emberi környezet, mint ökológiai rendszer. A gyerekek elsősorban a családban nevelkednek. A család egy élő rendszer, ahol a folyamatos társas kapcsolatok révén minden családtag személyisége és viselkedése hat a többiekére. Együtt alakulnak a család szokásai, a szabályok, kommunikációs minták, szerepek, a problémákkal való megküzdés módjai, a család elrendeződése. Ugyanakkor a gyermek és családja is egy tágabb rendszer része, amelyben a gyerek életében fontos intézmények (bölcsőde, óvoda, iskola, orvosi rendelő stb.), a helyi közösség, valamint a társadalom és a kultúra sajátosságai is kapcsolatba lépnek egymással. Ennek a bonyolult hálózatnak minden szereplője befolyásolja a gyerek fejlődését.16 Olyan ez, mint egy ökológiai rendszer bármilyen élőlény esetében. Még egy kaktusz is, amely igen szívósnak és ellenállónak, majdhogynem önállónak tűnik, nagyban függ a környeze-

29

tétől, sokféle kölcsönhatásban van vele. A napfényből nyeri az energiát, vizet vesz fel a levegőből és a földből. Ugyanakkor laknak rajta madarak, gyíkok, rovarok és mikroorganizmusok, melyeknek búvóhelyül, táplálékul szolgál.

Az emberi ökológiai rendszer szintjei és hatásuk a fejlődésre. Egy gyerek esetében a környezet mindazokból a közelebbi vagy távolabbi személyekből és rendszerekből áll, amelyek hatnak a fejlődésére. Mindezt úgy lehet elképzelni, mint a gyerek körül egyre nagyobb, tágabb körben elhelyezkedő személyek és intézmények, melyek egyre ritkább vagy egyre áttételesebb módon kapcsolódnak a gyerekhez, de a tágabb környezetének részét alkotják, így a fejlődésére hatással vannak (2. ábra). Egy részük közvetlenül kapcsolatban áll a gyerekkel, például a szülők, testvérek, rokonok, bölcsődei és óvodai nevelők, az intézményekben együtt levő társak, barátok. Ez a gyerek közvetlen környezete (mikrorendszer). A mikrorendszerek közötti kapcsolati hálót nevezzük mezorendszernek, ez tehát részben konkrét hely, személy vagy intézmény, részben a mikrokörnyezet szereplői közötti viszonyok és kapcsolatok. A gyerekkel rendszeres kapcsolatban levő felnőttek sokféle viszonyban vannak egymással, és nem mindegy, hogy e viszonyok minősége milyen. Például a bölcsődei gondozó és a szülő értékei, nevelési stílusa közti egyezés, illetve ezek eltérései befolyásolják a gyerek körülményeit. A bölcsődében a gyerekek adott esetben a családjaikétól eltérő normákkal találkozhatnak, és ez esetben konfliktus keletkezhet abból, hogy az intézményi vagy a családi minta az előbbre való. Az időbeli kötöttség kérdése az egyik ilyen jellemző probléma. Míg a bölcsőde elvárja a gyerekek pontos reggeli érkezését, bizonyos családokban ez nem teljesül, egyszerűen azért, mert a pontos időbeosztás nem tartozik a fontos, szem előtt tartandó értékek közé. Ezekben a családokban adott esetben fontosabb az, hogy a gyerek (esetleg a szülő) bioritmusának megfelelően induljon a nap, kipihenjék magukat, alapvetően tehát nem szívesen rendelik alá magukat a környezetük által meghatározott időbeosztási szabályoknak. Mindez a gyerekek igényeit csoportosan kezelő intézmények napi gyakorlatában nehézségeket okoz, így az intézmény és a család között konfliktus alakul ki. Fontos különbség a család és az intézményes nevelési helyzet közt, hogy a családban általában sokkal inkább különleges, kiváltságos helyzetben vannak a gyerekek, mint a bölcsődében, ahol sok kortársukkal azonos szinten kezelik őket, így egy másfajta érintkezést kell megtanulniuk. Ez nagyban befolyásolja gondolkodásukat és társas kapcsolatteremtő és –fenntartó képességeiket.

30

2. ábra. A gyermeki fejlődés környezeti tényezői (Bronfenbrenner humánökológiai modellje)17

A következő körben (exorendszer) olyanok szerepelnek, akikkel a gyereknek nincs közvetlen kapcsolata, de az őt gondozó személyekre hatással vannak, pl. a szülők munkahelye, amely nagyban befolyásolja a szülők anyagi helyzetét, biztonságérzetét, stressz terhelését, időbeosztását, így a gyerekükkel töltött idő mennyiségét és minőségét. Ha például egy szülőnek rendszerint komoly stresszt kell elviselnie a munkahelyén, mert fél, hogy elveszti az állását, emiatt versenyhelyzetbe kényszerül, és nem mer hiányozni sem, az egy sor negatív következménnyel jár a gyerek fejlődésére. Egyrészt, a szülő hazaérve rendkívül fáradt, hajszolt, így a gyerekkel szembeni érzékenysége alacsony, kevéssé képes érdeklődéssel és türelemmel fordulni gyereke felé, kapcsolatuk érzelmi oldala így csorbát szenvedhet. Másrészt a munkahelyről való hiányzás megtorlásától való félelem a szülőt arra is sarkallhatja, hogy adott esetben betegen is elvigye a gyereket bölcsődébe ahelyett, hogy otthon

31

megfelelő ideig maradva kiheverhesse a betegséget, ami az egészséges fejlődést alapjaiban veszélyezteti, hiszen további fertőzéseknek, szövődményeknek ad utat. A környezet következő körében (makrorendszer) olyan tényezők vannak, mint az ország kultúrája, politikai és gazdasági helyzete, melyek befolyásolják a család és a gyereket nevelő intézmények működését, jellegét. Mindezek a hatások persze nemcsak „kívülről befelé”, hanem fordítva is megjelennek, tehát a családi események is befolyásolják az intézményes körülményeket. Végül, tágabban értelmezve, az éppen zajló korszak jellegzetes hatásai is részei a gyerek fejlődési környezetének. Az információs társadalom, a globalizáció, a számítógépek és multimédiás eszközök elterjedése például a jelenkor sajátosságai, melyek döntően más magatartásmintákat váltanak ki és követelnek meg, mint az ezt megelőző korok hatásai. Egy jellegzetes hatás például az okostelefonok elterjedésével kialakult, a felnőttek egymás közti digitális kapcsolatainak azonnaliságára való ráhangolódás és elvárások. A mobiltelefonok elterjedése magával hozta azt az elvárást, hogy mindig mindenütt legyünk elérhetőek, ami azt jelenti, hogy a család otthoni intim perceiben és a hétvégi kiránduláskor is bármikor bárki váratlanul bejelentkezhet a közös térbe és időbe. Az email nagyban megkönnyítette a levelezést, ezért számtalan olyan levél születik ma, melyekre a papír alapú levelezésben nem szántunk volna időt. A szociális média és az okostelefonok összekapcsoltsága révén a felnőttek híreket, eseményeket, apró információmorzsákat oszthatnak meg egymással, és nyomon követhetik egymás megosztásait.18 6. szövegdoboz: KÖZÖS FIGYELMI HELYZETEK19 A koragyermekkori társas, megismerő és nyelvi fejlődés egyik legfontosabb környezeti eleme a közös figyelmi helyzetek mennyisége. Közös figyelmi helyzetnek azt a szituációt nevezzük, amikor a szülő és a gyerek közösen egy harmadik dologra, pl. játékra, állatra figyelnek úgy, hogy közben tudják, a másik is ugyanarra a dologra figyel. Ez a helyzet biztosítja például a nyelvi fejlődésben a közös referenciát, vagyis azt, hogy a gyerek átlátja, a felnőtt mire gondol, amikor megnevez valamit; innen tudja, hogy a szó, amit hall, mire vonatkozik. Tipikus ilyen közös figyelmi helyzet az, amikor a kisgyerek a szülő ölében ül, és együtt egy képeskönyvet néznek, amelyben megnevezik a képeket. Az efféle szülő-gyerek közös figyelmi helyzetek időtartama kutatások szerint összefügg a szókincs fejlődésével hosszabb távon (egy évvel később is). A közös figyelmi helyzeteket nem pótolják más, nyelvi-kommunikációs információkat tartalmazó helyzetek, pl. a tévénézés. Egy, a gyerek fejlettségi szintjének megfelelő film közös nézése és megbeszélése kapcsán létrejöhet közös figyelmi helyzet, de a magára hagyva tévét néző kisgyerek aligha profitál a látottakból.

A hátrányos helyzet, mint környezeti hatás. A gyermeki fejlődés minősége részben a veleszületett adottságok, részben a környezet ráhatásai függvénye. A veleszületett adottságok csak lehetőséget jelentenek, ezek kibontakozásának elsődleges motorja a környezetben, elsősorban a gyerek közeli kapcsolataiban rejlik. Ez

32

sokféleképpen nyilvánul meg. A gyerek tehetségének maximális kibontakozásához szükség van a szülők ismereteire, igényességére, motiváltságára és motivációt ébresztő viselkedésére, implicit példamutatására, érzelmi támogatására, a tárgyi környezet ingergazdagságára, különböző élethelyzetekről való tapasztalatokra. Kedvezőtlen fejlődési környezetben azonban a gyermekben rejlő adottságok nagy része kiaknázatlanul marad. A nehéz körülmények között élő családokban a szülők elsődleges célja a túlélés, az anyagi feltételek biztosítása, ennek következtében kevesebb idő és energia jut a közeli kapcsolatok ápolására, a gyerekek érzelmi támogatására, a gyerek fejlődését serkentő közös tevékenységekre. E családok hétköznapjaiban sok a feszültség, általában szűkösebbek az elérhető anyagi és kulturális erőforrások. Mindez hajlamos gyengíteni a szülők közti, illetve a szülő-gyerek kapcsolatok minőségét, a gyerekre való odafigyelést, a gyerek szükségleteire való érzékenység kialakulását.20 Egyes kutatások például a hátrányos helyzetű anyák kommunikációs stílusának eltéréseit próbálták tetten érni. Eredményeik szerint az előnyösebb társadalmi helyzetű anyák összetettebb és elvontabb nyelvet használnak, gyakran emlegetnek érvként érzelmi vagy gyakorlati következményeket, és a gyerekek kérdéseire magasabb információtartalommal és kifejtőbben válaszoltak. Ezzel szemben az alacsonyabb társadalmi helyzetű anyák kevesebbet kérdeznek a gyerekeiktől, kevésbé reagálnak a gyerekek kérdéseire, kevésbé hajlamosak társalgásba elegyedni a gyerekeikkel, inkább felszólításokkal irányítják a gyerekek viselkedését. Utóbbi stílusra emlékeztet a nevelőotthonban lakó gyerekek kommunikációs környezete is. Egy hazai vizsgálat szerint a nevelőotthonban dolgozók gyerekekhez intézett beszédére is a szűkebb szókincs, egyszerűbb és rövidebb mondatszerkezetek, illetve sajátos, főként felszólításokat használó, rövidre záró társalgási stratégiák jellemzők. Mindehhez hozzájárul, hogy a fejlődést serkentő egyéb körülmények, így a világról való sokrétű tapasztalatszerzés és a kulturális javak, pl. könyvek, színházi előadások, koncertek, utazás útján szintén csak korlátozottan hozzáférhetők a nehéz körülmények közt élő családok gyermekei számára. A család korlátozott anyagi helyzete tehát a gyerek neveltetési környezetének befolyásolása révén gyengítheti a gyerekek fejlődési kilátásait: egyrészt gátat szabhat a kellőképpen sokrétű, stimuláló tapasztalatszerzésnek, másrészt a bizonytalan egzisztenciális körülmények és az ezek okozta stressz olyan szülői viselkedésformákat alakíthatnak ki, melyek a fejlődésre nézve kedvezőtlen érzelmi légkört eredményezhetnek a gyerek számára.21 Az egyén és a környezet illeszkedése. A gyermek és a szülő, illetve a tágabb környezet összetett kölcsönhatásai jól értelmezhetőek Thomas és Chess „goodness-offit”, azaz „a jó illeszkedés” modellje22 alapján. Megfelelő illeszkedés akkor jön létre, ha a környezet jellemzői, elvárásai és igényei összhangban vannak a gyermek kapacitásaival, tulajdonságaival és viselkedéses stílusával. Ebben az esetben optimális fejlődés várható. Ha nem megfelelő az illeszkedés, ha eltérnek egymástól a környezeti lehetőségek, igények és a gyermeki kapacitás, a gyermek problémás fejlődése és nem megfelelő alkalmazkodása, beilleszkedése valószínűbbé válik. Az illeszkedés jósága soha nem absztrakció, mindig csak az adott kultúra és társadalmi csoport jellemzői alapján értelmezhető. Tehát nincsenek kontextustól független, ideális tulaj-

33

donságok. Bizonyos körülmények között a könnyű temperamentumú (mosolygós, nyugodt, könnyen kezelhető) gyerek válthatja ki könnyebben a szülői érzékeny válaszkészséget, de más körülmények között a gyakori, erőteljes sírás növeli meg a szülő megfelelő válaszának esélyét. Az illeszkedésre példa, hogy egy nem túl aktív, pozitív hangulatú és nehezen alkalmazkodó gyerek jól illeszkedhet olyan otthonba vagy bölcsődébe, óvodába, ahol kevés igényt támasztanak vele szemben, és sok lehetőséget nyújtanak neki önmaga irányítására. De egy ilyen környezet nem áll összhangban egy nagyon aktív és elterelhető figyelmű, negatívabb hangulatú gyerek jellemzőivel és igényeivel. Tehát a gyerek sikeres beilleszkedése veleszületett jellemzőinek és a környezet igényeinek interakciójától függ23. A környezeti hatások felmérése. A fejlődésre ható tényezők a környezet számos szintjén megfigyelhetők, kezdve a gyerek egyéni adottságaitól a család szűkebb és tágabb környezetén keresztül egészen a társadalmi, kulturális és politikai szintekig. Minden szinten érvényesülhetnek kockázati tényezők és védőmechanizmusok, ezek bonyolult kölcsönhatásai vezetnek egy adott fejlődési eredményhez. Ahhoz, hogy ebbe az összetett rendszerbe támogató módon tudjunk beavatkozni, fel kell tudnunk mérni a kisgyerek életét meghatározó körülmények sokaságát, így a család pénzügyi helyzetét, a különböző közösségekkel való viszonyait, az erőforrásokat, a családon belüli konfliktusokat és a családot kívülről érő negatív hatásokat, pl. diszkriminációt. Az erőforrások és negatív hatások felmérésének hatékony eszköze a környezeti térkép, mellyel e viszonyrendszer ténylegesen feltérképezhető, vizuálisan ábrázolható a szülőktől és más családtagoktól származó információk alapján. A környezeti térkép segít átlátni, hogy milyen tényezők azok, amelyek problémát jelentenek, illetve milyen kapcsolatban vannak a környezet tényezőivel – mint például a gyerekkel töltött idő szűkössége és a munkahelyi kötöttségek –, és milyen erőforrások bevonásával lehet befolyásolni azokat. Alkalmas lehet a körülmények változásainak figyelemmel kísérésére is.

34

3. ábra. A gyermeki fejlődés környezeti tényezőit felmérő környezeti térkép 24

A környezetre irányuló intervenció. A családerősítő megközelítés kutatási eredmények alapján azt a meggyőződést képviseli, hogy az optimális fejlődés és jóllét nem magyarázható egyszerűen a kockázati tényezők megelőzésével, enyhítésével vagy kiküszöbölésével. A családok életében elérendő változáshoz a családi környezet minden – egyéni, családi és rokoni, közösségi, társadalmi és politikai – szintjén dolgozni kell az eredményesség érdekében. E sokoldalú modell a családokat erősítő védőfaktorokat támogatja, a gyermekeket érintő rizikófaktorokat csökkenti, erősíti a helyi közösségeket, ugyanakkor elkötelezett a különböző kultúrák által képviselt értékek iránt.

A családerősítés öt védőfaktora (a) megakadályozza vagy mérsékli a kockázati tényezőknek és stresszt okozó életeseményeknek való kitettség hatásait, és (b) fejleszti a család erősségeit és olyan családi környezetet alakít ki, amely elősegíti az optimális gyermeki fejlődést. A változás eléréséhez azt kell végiggondolni, hogy 

a családi környezeti rendszerben milyen kockázati, illetve védőtényezők működnek,

35

 

milyen szereplők vonhatók be a családot támogató együttműködés folyamatába, és hogyan fogja ez az együttműködés növelni az optimális gyermekfejlődés, a család erősödése valószínűségét, illetve csökkenteni a magas kockázatú kisgyermekes családokban előforduló gyermekbántalmazás valószínűségét.

Az elérendő eredményeket és a hozzájuk vezető folyamatokat a 4. ábra szemlélteti.

4. ábra. A családerősítés folyamata és célzott eredményei 25

A kultúra figyelembevétele. A gyermekbántalmazás megelőzéséhez vezető stratégiák megtervezésekor és megvalósításakor a résztvevők kultúrájának figyelembevétele létfontosságú. A kultúra nagymértékben befolyásolja a szülői meggyőződést, az értékeket, az elvárásokat és a szokásokat. A kulturális normák és a szülői szokások fontos szerepet játszanak abban, hogy a gyerekek hogyan nőnek fel. Ezek befolyásolják azt, hogy a szülők milyen értékeket tanítanak meg gyermekeiknek, milyen viselkedési formákat tartanak megfelelőnek, és hogy milyen módszereket használnak ezen értékek és viselkedési formák tanításánál. A kulturális normák befolyásolhatják azt is, hogy a szülők mennyire fogadják el a támogatást, és mennyire hatékonyan vesznek benne részt. A kulturális alázat (ld. 4. szövegdoboz) a kultúrák közötti valódi megértést akadályozó saját korlátaink felismerése. Ha felismerjük azt, hogy a saját látásmódunk szükségszerűen korlátozott a saját kulturális szokásaink és eszméink miatt, könnyebben és körültekintőbben fogjuk tudni kezelni azokat az előítéleteket és feltevéseket, amelyek hatással lehetnek egy másik kultúrából származó emberrel való kapcsolatra. Ha tisztában vagyunk azzal, hogy a saját látásmódunk tele van 36

feltételezésekkel és előítéletekkel, segíthet a nyitott gondolkodás fenntartásában és abban, hogy tiszteljük a támogatást igénylő személyeket. A családerősítő modell tehát a gyerekek, családok és közösségek jóllétét célzó szemlélet, amely a családi környezet rendszerében fellelhető védő- és támogató faktorokat erősítve hat az optimális koragyermekkori fejlődés irányába. E védő- és támogató faktorok a családi környezeti rendszerben jelen levő kockázatok és váratlan csapások esetén is növelik a pozitív alkalmazkodás és az optimális fejlődés valószínűségét.

Ellenőrző kérdések: Milyen elemei vannak a gyerekek fejlődési környezetének? Mi a közös figyelmi helyzet szerepe a fejlődésben? Milyen hatással lehet a szülők munkahelyi környezete a gyerek fejlődésére? Hogyan hat a család hátrányos helyzete a gyerek fejlődésére? Mire használható a környezeti térkép? A családi környezeti rendszerben milyen szereplők együttműködése szükséges a gyerekek optimális fejlődése érdekében? Fogalmak: családi környezeti rendszer, közös figyelmi helyzet, környezeti térkép

2.3.

Az öt védőfaktor építése

A védőfaktorok áttekintése. Az optimális gyermeki fejlődés támogatásának fő célja a családok erősítése, hogy kisgyermekük számára megteremthessék a megfelelő feltételeket. A családok erősítése az alábbi öt védőfaktor mentén történik: (i) a szülői reziliencia, (ii) a társas kapcsolatok, (iii) a szülői neveléssel és a gyermeki fejlődéssel kapcsolatos ismeretek, (iv) a konkrét segítségnyújtás szükséghelyzetben, valamint (v) a gyermekek társas és érzelmi kompetenciái (összefoglalásukat lásd a 5. táblázatban).

37

5. táblázat. A védőfaktorok tartalmi magja26

Védőfaktor

Szülői reziliencia: Megbirkózás a streszszel és a működőképesség megőrzése különböző kihívások, csapások és traumák esetén

Tartalom

Általános stresszorokkal kapcsolatos reziliencia jellemzői a. kezelni képes a mindennapi élet stresszorait b. belső erőforrásokat mozgósít a személyes kihívásoknak való megfelelés, a csapások elviselése és a traumák hatásainak kiheverése érdekében c. magabiztos d. hisz abban, hogy képes kitűzni és elérni célokat e. bizakodik és reményteli f. képes megoldani az élet általános problémáit g. pozitívan áll hozzá az élethez h. képes kezelni a dühöt, szorongást, szomorúságot, a magány érzését és egyéb negatív érzelmeket i. segítséget kér szükséghelyzetben

Szülői stresszorokkal összefüggő reziliencia jellemzői a. belső erőforrásokat mozgósít a saját gyermekkel kapcsolatos kihívások kezdeményező kezeléséhez b. nem engedi, hogy a stresszorok gátolják a gyermekről való odafigyelő gondoskodásban c. megoldja a szülői/nevelési problémákat d. pozitívan áll hozzá a szülői szerephez és felelősséghez e. segítséget tud kérni a gyermeke számára szükséghelyzetben

Társas kapcsolatok: Konstruktív, támogató személyekkel és intézményekkel való kapcsolatteremtés és fenntartás

a. Bizalmi kapcsolatok; tisztelet és megbecsülés b. Barátok, családtagok, szomszédok és mások, akik:  érzelmi támogatást nyújtanak (pl. megerősítik a nevelői készségeket)  praktikus támogatást, konkrét segítséget nyújtanak (pl. szállításban segítenek)  információs támogatást nyújtanak/ nevelési ismeretek forrásaként szolgálnak

38



lelki támogatást nyújtanak (pl. reményt és bátorítást adnak)  lehetővé teszik, hogy másokkal örömteli módon legyenek együtt  segítenek megoldani a problémákat  ütközőként szolgálnak a szülők és az őket érő stresszorok között  csökkentik az elszigeteltség érzését  elősegítik a tartalmas kapcsolatokat a kölcsönös bizalom és tisztelet jegyében c. Az összekapcsolódás érzésének megteremtése, ami képessé teszi a szülőket arra, hogy biztonságban érezzék magukat, magabiztosak legyenek és képesek legyenek ugyanezeket vissza és továbbadni

Szülői neveléssel és Az alábbi témákról szóló, pontos, az életkorhoz/fejlődési szakagyermeki fejlődéssel szokhoz kapcsolódó ismeretek keresése, megszerzése és felkapcsolatos ismere- használása: tek: a. szülői magatartásformák, amelyek biztonságos korai köA szülői nevelés jó tődést alakítanak ki gyakorlata és a tipikus b. a következők jelentősége: fejlődésnek megfelelő  az érzelmi elérhetőség és a gyermekre való rágyermeki képességek hangolódás és magatartási formák  gondoskodás, fogékonyság és megbízhatóság megértése  rendszeres, kiszámítható és következetes rutinok  interaktív nyelvi tapasztalatok  a gyerek környezetének fizikai és érzelmi biztonságossága  a gyerekek lehetősége a felfedezésre és a cselekvés általi tanulásra c. megfelelő fejlődési elvárások d. pozitív fegyelmezési technikák e. a gyermek különleges igényeinek felismerése és kezelése

Konkrét segítségnyújtás szükséghelyzetben: A szülők, gyermekek és családok számára szükséges szolgáltatá-

a. találékonyság b. képesség a fejlődéshez nélkülözhetetlen, mindenkit megillető alapszükségletek, valamint a különleges orvosi, mentális egészségi, szociális, oktatási vagy jogi szolgáltatások azonosítására, megtalálására és megszerzésére c. az egyénnek az elérhető szolgáltatások eléréséhez való jogának megértése

39

sok azonosítása, elérése és megszerzése

d. e. f. g.

ismeretek a lényeges szolgáltatásokról tájékozódás a szolgáltatási rendszerekben segítségkérés szükség esetén pénzügyi biztonság az alapszükségletek és a váratlan kiadások fedezéséhez

Gyermekek társas és A szülőt illetően: érzelmi kompetenciái: a. pozitív szülői hangulat Biztos kapcsolatteremb. a gyerekről alkotott pozitív kép és válaszkészség vele tés felnőttekkel és korszemben társakkal; érzelmek c. szeretetteljes és kiszámítható válaszok a gyerek igényeimegtapasztalása, szare bályozása és kifejezéd. elégedettség a szülői szereppel kapcsolatban se e. erős és biztos szülő-gyermek kapcsolat kialakítása f. a gyerekek érzelmeinek kifejezését bátorító környezet kialakítása g. a gyerekkel szembeni érzelmi fogékonyság és empatikus példamutatás h. társalgás a gyerekkel a szókincsfejlődés és a nyelvtanulás érdekében i. világos elvárások és határok megfogalmazása j. az érzelmek elválasztása a cselekedetektől k. különböző szociális készségek (pl. üdvözlés, szerepcsere játék közben) ösztönzése és megerősítése l. lehetőség a gyerekeknek arra, hogy problémákat oldjanak meg

A gyermeket illetően: a. önszabályozó viselkedési formák kifejlesztése és alkalmazása b. pozitív viszonyulás másokhoz c. szavak és nyelvi készségek használata d. az érzelmek hatékony kimutatása

2.3.1. Szülői reziliencia Szülőket érő stresszhatások. Szülőnek lenni a többség számára jutalmazó és örömteli élmény. Azonban a szülői léthez hozzátartozik a stressz is. A szülői stresszt olyan stresszorok okozhatják, amelyek a gyerekekkel kapcsolatban jelentkeznek, de személyesen a szülőkre gyakorolnak nyomást:

40

    

jellemző események és az életben történt változások (például egy új városba költözés, vagy ha nem sikerül megnyugtatnunk a síró csecsemőt) nem várt események (például a munkahely elvesztése vagy a gyermek orvosi problémájának diagnosztizálása) egyéni tényezők (például traumatikus élmények vagy kábítószer-használat) társas tényezők (például magánéleti/kapcsolati problémák vagy magány és elszigeteltség érzése) közösségi, társadalmi vagy környezeti körülmények (például tartós szegénység, rasszizmus vagy természeti katasztrófa)

Általános megfigyelés, hogy a stressznek a szülők és gyerekek életére való hatásának kialakulásában magánál a stresszornál sokkal fontosabb az, ahogyan a szülők reagálnak a stresszorokra. A szülők sokkal inkább képesek kedvező kimenetelű helyzeteket teremteni nehéz körülmények között is, ha reziliensek (7. szövegdoboz). 7. szövegdoboz: REZILIENCIA A reziliencia – mint ahogy korábban már említettük - a különböző kihívások, viszontagságok és traumák megélése során történő stresszkezelés és a működőképesség fenntartásának folyamatát jelenti. Rugalmas ellenállóképesség, amely egyszerre folyamatnak és eredménynek is tekinthető. Mindazoknak a cselekvésformáknak, stratégiáknak az összessége, melyeket az egyén a stresszel való megküzdés és a viszontagságok ellenére fenntartott életvitel során alkalmaz. A reziliencia helyzetfüggő, és időben is változik: senki nem reziliens mindig, és minden fajta rizikóval szemben. A reziliencia ugyanakkor fejleszthető; erre akkor van lehetőségünk, amikor az élet kihívásaival szembesülünk, ugyanakkor támogató környezeti kapcsolatok állnak rendelkezésünkre (pl. személyek, kultúra, intézmények). A szülői reziliencia az egyik legfontosabb eleme a családok erősítésének, és ez által az egészséges koragyermekkori fejlődésnek.

A szülők bizonyos helyzeteket könnyen kezelnek, és a problémák rövid időn belül megoldódnak. Ilyen eset például az, ha egy rokont vagy barátot meg tudnak kérni arra, hogy hozzák el a gyereket az iskolából, amikor a szülő késik. Más helyzeteket azonban nem lehet könnyen megoldani. Például, a szülők nem tudják „megjavítani” a gyerekük fejlődési zavarait, esetleg fogyatékosságát, nem tudják meg nem történtté tenni a saját gyerekkorukban elszenvedett bántalmazást, esetleg nem képesek elköltözni egy bűnözéssel sújtott környékről. Ilyen helyzetekben jelenthet védelmet a szülők rezilienciája. Ez azt jelenti, hogy képesek mozgósítani belső erőforrásaikat és átvenni a kezdeményezést a személyes és a gyermekükkel kapcsolatos problémák és traumatikus hatások kezelésében, valamint hogy fejlődni tudnak a családjuk adott jellemzői és körülményei közepette is.

41

A szülői stressz hatása a nevelésre. A szülőket érő stressz magas szintje, a gyerekkel kapcsolatos vélt vagy valós problémák, illetve a rosszul működő szülő-gyerek kapcsolat negatív hatású nevelési gyakorlathoz, pl. gyakori testi fenyítéshez, szóbeli agresszióhoz vezethet. Az efféle gyakorlat közvetlenül és negatívan befolyásolja a gyerek viselkedését. A szülőket érő stressz tehát ördögi kört hozhat létre. A stressz következtében gyakoribbak lehetnek a negatív szülői hatások a gyerekre, ami negatívan befolyásolja a gyerek magatartását, megerősítve a gyerek problémáit vagy újabb zavarokat alakítva ki. Ezek a problémák pedig tovább növelhetik a szülőket érő stresszt. A nevelési stressz, azaz a nevelési helyzetre ható stressz ökológiai jellegű osztályzása szerint stresszforrások lehetnek a szülő (6. táblázat) vagy a gyermek (7. táblázat) tulajdonságai, illetve a mindennapi élet eseményei.

42

6. táblázat. A nevelés szülői stresszorai, melyek a szülő személyes tulajdonságaiból vagy helyzetéből fakadnak

Tényező

Stresszor

Kötődés

Hiányzik az érzelmi ráhangolódás

Depresszió

Klinikai szintű depressziós tünetek figyelhetők meg

Egészség

A szülő egészsége vélt vagy valós romlást szenved

Elszigetelődés

Hiányzik a társas támogatás és az emberi kapcsolatok; a szülő kimarad a közösségi intézményekből

Szülői szerep

A szülő úgy érzi, a gyerek szükségletei és igényei uralják, emiatt a szülői szerep korlátozza a szabadságában és a szülőségtől független identitás fenntartásában

intimitás

és

a

gyerekre

való

Kompetenciaérzés Hiányoznak a gyermeki fejlődéssel kapcsolatos praktikus ismeretek és szűkös a gyerek kezeléséhez mozgósítható nevelési eszköztár; nyomasztóak a szülőkkel szembeni elvárások Élettárs

Hiányzik a másik szülő részéről a gyerek gondozásával és nevelésével kapcsolatos aktív és érzelmi támogatás

A szülőkre jelentős szerepnyomás nehezedik. Ez azt jelenti, hogy a társadalom a kulturális értékeken és elveken keresztül számos elvárást támaszt a szülőkkel szemben, melyek megfogalmazzák, milyen a „jó szülő”, és aminek a legtöbb szülő meg szeretne felelni. Abban az esetben, amikor ennek a szerepnyomásnak való megfelelés nehézségekbe ütközik, szerepfeszültség lép fel, vagyis a szülő úgy érzi, nem képes eleget tenni a szülőkre vonatkozó elvárásoknak, nem tud „elég jó szülő lenni”. Okozhatja ezt például a kivételes munkaidő-beosztás (váltott műszak, gyakori éjjeli munka, hosszabb távollétek), elvált szülőként a nem gondviselő, külön élő szülő helyzete, a gyerekkel való érzelmi közelség hiánya, a szülői szerep el nem fogadása, mentálhigiénés problémák és szerhasználat. Egyes kutatások szerint önmagában véve a szegénység egyszerre több területen is szerepfeszültséget okozhat a szülők számára. Azon felül, hogy mindennapos nehézségeik lehetnek a számlák befizetésével és a család alapszükségleteinek előteremtésében, az alacsony bérezésű állások esetében (pl. biztonsági őr, éjjeli őr, ápolónő stb.) a szokatlan munkaidőbeosztás, továbbá a be nem jelentett foglalkoztatásnál az egészségbiztosítás, a táppénz- és egyéb ellátás hiánya, illetve a munkáltatónak való nagyfokú kiszolgáltatottság halmozott stresszhelyzetet teremtenek. E családoknál gyakran nincs lehetőség

43

pénzbeli megtakarításra, így bármilyen különleges helyzet, pl. egy komolyabb bírság befizetése vagy betegség könnyen krízisbe fordulhat. 7. táblázat. A nevelés gyermeki stresszorai, melyek a gyereknek a szülő által felfogott tulajdonságaiból fakadnak, és amelyek a szülő szerint megnehezítik a nevelést

Tényező

Stresszor

Elfogadás

A szülő úgy érzi, hogy a gyerek testi, értelmi vagy érzelmi jellemzői nem felelnek meg az elvárásainak

Alkalmazkodás

A szülő úgy érzi, hogy a gyerek nem képes alkalmazkodni a fizikai vagy társas környezet változásaihoz

Terhelés

A szülő úgy érzi, hogy a gyereknek túl gyakran van szüksége rá, illetve túl nagy megterhelést jelent neki

Elterelhetőség hiperaktivitás

/ A szülő úgy érzi, hogy a gyerek nyughatatlan, rövid ideig tud csak figyelni, nem fogad szót stb.

Hangulat

A szülő úgy érzi, hogy a gyerek boldogtalan, depressziós

Megerősítés

A szülő számára nem örömforrás a gyerek, nem okoz jó érzéseket, nem jelent pozitív megerősítést

Olykor a szülőket nyomasztó terhek annyira súlyosak, hogy a stresszkezelő képességük komolyan veszélyeztetve van. Gyakran ez a helyzet azokkal a szülőkkel, akik toxikus stresszt jelentő környezetben nőttek fel. Ők gyerekként erős, állandó és hoszszantartó viszontagságokat szenvedtek el anélkül, hogy egy gondoskodó felnőtt védelme enyhítette volna e hatásokat. Ennek eredményeként ezek a szülők a depreszszió, szorongás vagy egyéb klinikai zavarok tüneteit mutatják. E tünetek elnyomhatják azon képességeiket, melyek segítségével következetesen, szeretettel és érzékenyen tudnának viszonyulni a gyerekük igényeihez. Akár az anyában, akár az apában megbújó depresszív tünetek megzavarhatják az egészséges szülői viselkedésformákat. Így a depressziós szülők gyerekei fokozottabban ki vannak téve a bizonytalan kötődés, bántalmazás és a rossz testi, idegrendszeri, táras-érzelmi fejlődés, zavart viselkedésbeli és tanulási képességek kockázatának (lásd fent, 3. szövegdoboz).

A szülők rezilienciájának erősítése. Nem minden szülő szenved el a fentiekhez hasonló stresszt, de minden szülő életében előfordulnak stresszes helyzetek időről időre. A szülői reziliencia az a fajta rugalmas ellenállóképesség, amire minden szülőnek szüksége van annak érdekében, hogy hatékonyan tudja kezelni a stresszhelyze44

teket, és hogy biztosítsa mind maga, mind pedig a családja egészséges, pozitív fejlődését. Számos kutatás kimutatta, hogy a szülőket lehet segíteni abban, hogy megtanulják kezelni a saját bizonytalan kötődésük és a gyerekkori traumák okozta tüneteiket és reakcióikat. Ez a saját életminőségük javulásán túl is fontos annak érdekében, hogy amennyire csak lehet, megóvják gyermekeiket a viszontagságoktól és a traumától, hogy jobban tudjanak gondoskodni róluk, ami elősegíti a biztonságos kötődés kialakulását és a gyermekek egészséges fejlődését. A reziliencia növeli a szülők saját hatékonyságát, mert látni fogják, hogy képesek kompetens módon szembenézni a kihívásokkal, és bölcs döntéseket hozni ezek kezelésére. Továbbá, a szülői reziliencia pozitív hatással van a szülőre, a gyerekre és szülő-gyerek kapcsolatra is. A stresszorok magabiztos kezelésével a szülők jobban érzik magukat és több gondoskodó figyelmet tudnak fordítani a gyerekükre, ami képessé teszi a gyereket arra, hogy biztonságos kötődést alakítson ki a szülővel. A szülők gondoskodó figyelme és a biztonságos kötődés elősegíti a gyerekben is a reziliencia fejlődését, ami segíti őt a stresszhelyzetekben.

Ellenőrző kérdések: Milyen forrásai vannak a szülőket érő stressznek? Milyen, a szülő személyéből eredő tényezői vannak a nevelési stressznek? Milyen, a gyerek tulajdonságaiból eredő tényezői vannak a nevelési stressznek? Milyen ördögi kör alakulhat ki a szülőket érő stressz és a nevelési helyzet körül? Milyen hatással van a szülői reziliencia a nevelési körülményekre? Fogalmak: stresszor, nevelési stressz, szülői reziliencia, szerepnyomás, szerepfeszültség

2.3.2. Társas kapcsolatok A társas kapcsolatok jelentősége. Az ember társas lény, szükségünk van egymásra. A szülők számára pedig különösen fontos a társas kapcsolatok léte. A szülőknek szükségük van olyan emberekre, akik törődnek velük és a gyerekeikkel, meghallgatják őket, akikhez megalapozott tanácsokért fordulhatnak, és akiket segítségül hívhatnak a problémáik megoldásához. A családtagokkal, hozzátartozókkal, barátokkal, vagy más szülőkkel fenntartott kapcsolatok bármikor segítségként szolgálhatnak akár a gyereknevelési problémák megbeszéléséhez vagy különböző élethelyzetek áthidalásához, alkalmasak pozitív élmények és tapasztalatok cseréjére, és biztos

45

hátteret nyújtanak a mindennapokban. Így a társas kapcsolatok elérhetősége és minősége fontos tényező a szülők életében. A szülők építő és támogató társas kapcsolatai – azaz a családtagokkal, barátokkal, szomszédokkal, munkatársakkal, a tágabb közösség tagjaival és szervezetekkel való kapcsolatok – fontos erőforrások, mert    

érzelmi támogatást nyújtanak (például elismerik a szülők nevelési gyakorlatát, empatikusak és nem ítélkeznek felettük), információs támogatást nyújtanak (például gyereknevelési tanácsokat adnak vagy ajánlanak egy jó gyermekfogászt), gyakorlati támogatást nyújtanak (például segítenek a közlekedésben, pénzügyi támogatást nyújtanak, vagy közreműködnek a munkához jutásban), lelki támogatást nyújtanak (például reményt és bátorítást adnak).

A gazdag kapcsolatrendszerrel rendelkező szülők úgy érezhetik, hogy olyan emberek veszik őket körül, akik mind egyénként, mind pedig szülőként törődnek velük. Biztonságban és magabiztosnak érzik magukat, mert van kivel megosztaniuk a szülői szereppel járó örömöt, fájdalmat és bizonytalanságot. Idejében tudnak segítséget kérni olyan emberektől, akikről tudják, hogy számíthatnak rájuk, amikor kihívásokkal szembesülnek, és erősnek érzik magukat ahhoz, hogy kölcsönösen előnyös kapcsolataikon keresztül viszonozni tudják mindezeket. Fontos a kölcsönösség: azok a társas kapcsolatok működnek igazán jól, melyek szimmetrikusak, azaz a partnerek kölcsönösen tudják támogatni egymást. Így egyik fél sem fogja adósnak, támogatásra szorulónak, inkompetensnek érezni magát. Mindenki elfogadja, hogy a kis és nagyobb közösségek valóban csapatként működnek, azaz tudnak és akarnak tenni a másikért, illetve képesek elfogadni a támogatást.

Társas kapcsolatok hatása a szülőkre. Számos kutatás bebizonyította, hogy a jól működő érzelmi, információs, gyakorlati és lelki támogatás – az anyáknál és az apáknál egyaránt – pozitív szülői hangulattal jár. Ez a gyermekre irányuló pozitív hozzáállást és pozitív válaszkészséget eredményez, és együtt jár a szülők elégedettségével, jóllétével és kompetenciatudatával, valamint a düh, szorongás és depreszszió alacsonyabb szintjével. Ebből a szempontból – világnézettől függetlenül – egyes vallási közösségek működésmódja védőfaktorként szerepelhet. A hitközösség olyan csoportformáló erő, amely a szülők és gyermekeik körülményeit jelentősen javító, a nehézségek elleni védőfaktorként funkcionáló közösséget képes létrehozni. Mindez független az adott vallástól. Önmagában a világnézeti hasonlóság, a közösen követett szokások és rendszeres együttlétek által jönnek létre azok a személyközi kapcsolatok, melyek jelentősen tompíthatják a nehézségek hatásait és következetesen stabil környezetet jelentenek a családok és gyermekek számára. Például, alacsony keresetű, gyereket nevelő amerikai nők egy 6-700 fős csoportjánál kimutatták, hogy a gyakrabban imádkozók mentális egészsége jobb, azaz kevesebb depressziós tünet46

ről számoltak be. Akik számára a hit fontos erőforrás, kevesebb betegséghez kötődő tünetről számoltak be (pl. asztma, köszvény). Ami pedig kiemelten fontos, bár a hitközösség által nyújtott társas támogatás csökkenti a stresszt, önmagában az egyházhoz való tartozás nem, csak a közösségben való aktív részvétel jár együtt jobb egészségi állapottal, azaz kevesebb depressziós tünettel és a saját egészség jobb megítélésével.27

Társas problémák hatása. Gyakran előfordul azonban, hogy a kisgyermeket nevelő szülők (főként a gyermeküket egyedül nevelő szülők) elszigetelődnek a mindennapok során, illetve hogy a társas kapcsolataik minősége nem kielégítő. A hiányos vagy rosszul működő társas kapcsolatok negatív hatással lehetnek a szülőkre és gyerekeikre egyaránt. Egyrészt, a kapcsolatok hiányából adódóan sok esetben a szülő nem kap segítséget problémái megoldásához, például nem tud egy adott munkát elvállalni, mert családi támogatás híján nem tudja megoldani a gyereke bölcsődébe való eljuttatását vagy hazaszállítását. Ezen felül, a nem megfelelő, konfliktusos vagy nem kielégítő szociális kapcsolatok ahelyett, hogy tompítanák a mindennapi nehézségek hatását, még további stresszt is okozhatnak a szülő számára. Például az anyai és apai nagyszülők nagyon szívesen adnak információs és gyakorlati támogatást az újdonsült szülőknek, azonban a tanácsaik és a segítségnyújtás módja olykor ellentétes lehet a szülők meggyőződésével és preferenciáival. A rossz társas kapcsolatok kontinuumának szélsőséges eredménye a társas elszigetelődés (elkülönültség, azaz az elérhető és minőségi kapcsolatok hiánya) és a magány (azaz a kapcsolatok hiányának érzése). A társas elszigetelődés egy kockázati tényező, ami rendszeresen társul figyelmetlen, gondatlan szülői magatartással, anyai depresszióval, valamint megnöveli a gyermekbántalmazás lehetőségét. Ehhez hasonlóan, a magány olyan jelentős stresszor lehet a szülő számára, ami meggátolja a gyermeknek nyújtott következetes, érzékeny, gondoskodó törődést.

Kapcsolati támogatás. Úgy tűnhet, hogy a társas elszigetelődésre és a magányra adott megoldás a szülőknek konstruktív támogatást nyújtó személyek számának növelése lehet. Természetesen, a szülők számára lehetőséget kell teremteni, hogy hosszú távú, pozitív társas kapcsolatokat alakíthassanak ki, ez azonban önmagában nem elegendő. A szülők akkor is magányosnak és izoláltnak érezhetik magukat, ha körül vannak véve másokkal, azonban ezekből a kapcsolatokból hiányzik az érzelmi mélység és a valódi elfogadás. A szülőknek tehát arra van szükségük, hogy szoros kapcsolatot alakítsanak ki legalább egy olyan személlyel, aki érzelmi, információs, gyakorlati vagy lelki támogatást nyújt számukra úgy, hogy a kapcsolat kölcsönös bizalmon és tiszteleten alapszik. A konstruktív és támogató társas kapcsolatok enyhítik a szülőket érő stresszhatásokat, és támogatják mindazon gondoskodó szülői magatartásformákat, amelyek elősegítik a kisgyermekek biztonságos kötődését. Ennél

47

fogva a szülők kiváló társas kapcsolatai egyaránt hasznosak mind a szülők, mind pedig a gyermekek számára.

Ellenőrző kérdések: Melyek a társas kapcsolatok nyújtotta támogatás formái? Melyek a társas kapcsolatok legfontosabb pozitív hatásai? Milyen nevelési problémákat okoz a társas izoláció, a magányosság? Fogalmak: társas kapcsolatok, társas elszigetelődés

2.3.3. Szülői neveléssel és gyermeki fejlődéssel kapcsolatos ismeretek Szülői neveléssel és gyermeki fejlődéssel kapcsolatos ismeretek típusai. Egy szülő sem tud mindent a gyerekekről és nem létezik „tökéletes szülő” sem. A szülői nevelési stratégiák tudatosítása és a gyermeki fejlődés ismerete segíti a szülőket abban, hogy megértsék, mit várhatnak el a gyerektől, illetve hogy a gyerek szükségleteihez igazodhassanak az egyes fejlődési szakaszokban. Minden szülő, illetve mindenki, aki gyerekekkel dolgozik, profitálhat abból, ha elmélyíti az ismereteit a gyermeki fejlődésről a következő területeken:     

testi, értelmi, nyelvi, szociális és érzelmi fejlődés a fejlődési késés és a sajátos nevelési igény jelei a szülői nevelés gyakorlatát és a gyermekre vonatkozó látásmódot befolyásoló kulturális tényezők az optimális gyermeki fejlődést elősegítő és gátló tényezők a fegyelmezés és a gyermek viselkedésére való pozitív ráhatás mikéntje

A gyermeki fejlődésről való ismeretszerzés, valamint a szülői készségek fejlesztése kiemelten fontos, hiszen az idegtudomány, a gyermekgyógyászat és a fejlődéspszichológia területén az elmúlt időszakban jelentős előrelépések történtek. A terület kutatói számos bizonyítékot szolgáltattak a koragyermekkor kritikus fontosságáról: ebben az időszakban alakulnak ki az értelmi, társas, érzelmi és erkölcsi fejlődés alapjai. Számos kutatás kimutatta, hogy a későbbi fejlődés alapját képező agyi struktúrák fejlődését a kisgyermek környezete és tapasztalatai nagyban meghatározzák.

48

A szülői nevelés hatása a gyermeki fejlődésre. A fejlődő agynak megfelelő táplálkozásra, rendszeres időközönként alvásra, testi aktivitásra és változatos, serkentő élményekre van szüksége. Fontos, hogy olyan érzelmileg elérhető és a gyermekre hangolódó szülők (illetve más gondozók) vegyék körül, akik felismerik és következetesen ellátják a kisgyermekek valós szükségleteit, valamint szeretettel, érzékeny és gondoskodó módon bánnak velük. Az ilyen típusú gondoskodás a gyermek és a felnőtt között biztonságos kötődést alakít ki (vö. 10. szövegdoboz). A biztonságosan kötődő kisgyerekekben kialakul a bizalom érzése, biztonságban érzik magukat, megtanulnak bízni önmagukban és képesek aktívan felfedezni a környezetüket, mert biztos támaszt éreznek maguk mögött. Számos nyomon követéses vizsgálat bebizonyította, hogy azok a szülői viselkedésformák, melyek a korai biztonságos kötődéshez vezetnek – és amelyek szeretetteljesek és érzékenyek maradnak a gyerek fejlődése során mindvégig – fektetik le a fejlődési szakaszokon átívelő társas-érzelmi, kognitív és erkölcsi kompetenciák alapjait. Például, amikor a csecsemő gagyogással vagy mimikával jelzi, hogy kapcsolatra vágyik és a szülő hasonló módon válaszol erre, ez a fajta szülő-gyermek interakció segíti mindazon idegi kapcsolatok kialakulását, amelyekre a későbbi társas-érzelmi és értelmi képességek épülnek. Az agykutatás újabb eredményei azt is megmutatták, hogy a biztonságos kötődést kialakító szülői viselkedésformák segítenek a kisgyermeknek megtanulni megfelelően kezelni a stresszt. A biztonságos kötődés részben ellensúlyozhatja a kisgyermekeket érő traumatikus stressz – például bántalmazás vagy erőszaknak való kitettség – mérgező hatását. Ezzel szemben, a kiszámíthatatlan, érzéketlen, közönyös, ellenséges vagy elutasító szülői gondozás bizonytalan kötődést eredményez. A bizonytalanul kötődő kisgyermekek a félelem, bizalmatlanság, szorongás és stressz jeleit mutatják. Mindez hoszszú távon kockázatot jelent optimális fejlődésükre nézve. Egyes eredmények szerint a korai bizonytalan kötődést mutató gyerekeknek 3 éves korban alacsonyabb szintű a nyelvi fejlődésük és társas készségeik, és nagyobb arányban fordulnak elő náluk magatartásproblémák, agresszió, és kamaszkorban nagyobb valószínűséggel szenvednek szorongásoktól.28

49

8. szövegdoboz: GYERMEK-ELHANYAGOLÁS A gyermek-elhanyagolás a rossz bánásmód körébe tartozik. Ennek során a gyermek hiányt szenved azokban a szükségletekben, amelyek testi, lelki, szociális fejlődését elősegítenék, annak ellenére, hogy gondviselője anyagilag képes lenne önállóan vagy a rendelkezésére álló támogatásokat felhasználva megfelelően ellátni. Az elhanyagolás a rossz bánásmód leggyakoribb formája, friss adatok szerint a rossz bánásmódot elszenvedő gyerekek több mint ¾-e elhanyagolt. Ez négyszer gyakoribb, mint a fizikai bántalmazás és nyolcszor gyakoribb a szexuális bántalmazásnál. Az elhanyagolás következtében károsodás érheti a gyermeket az adott időben vagy hosszú távon is. Az elhanyagolás típusai: (i) fizikai elhanyagolás: megfelelő élelem, lakókörülmények és higiénia hiánya (ii) érzelmi elhanyagolás: érzelmi és társas igények figyelmen kívül hagyása (iii) egészségügyi elhanyagolás: a gyermek felismert egészségügyi problémájának nem kezelése (iv) oktatási elhanyagolás: a gyermek intézményes oktatási-nevelési szükségleteinek figyelmen kívül hagyása (v) felügyelet elhanyagolása: a gyermek biztonságát szolgáló igények figyelmen kívül hagyása (vi) kábítószer-függőség vagy kábítószernek kitettség Bántalmazásra, elhanyagolásra hívhatja fel a figyelmet a gyermeknél jelentkező alvászavar, evészavar, pszichoszomatikus tünetek, bevizelés, koncentrálási nehézségek, kapcsolatépítési képtelenség, visszahúzódó vagy agresszív viselkedés, de a gyermek lehet feltűnően készséges vagy koraérett is. Fontos, hogy ezek nem specifikus tünetek, de érdemes észben tartani, hogy bántalmazás, elhanyagolás is állhat a hátterükben.

A neveléssel és gyermeki fejlődéssel kapcsolatos ismeretek védő hatása. Ahogy a szülők viselkednek, és ahogyan bánnak a gyerekeikkel, az gyakran azt tükrözi, hogy őket hogyan nevelték. A szülői nevelésről és a gyermeki fejlődésről szóló új ismeretek elsajátítása képessé teszi a szülőket arra, hogy kritikusan értékeljék a saját gyermekkori tapasztalataiknak a saját fejlődésükre és a jelenlegi szülői gyakorlatukra való hatását. Ezek alapján képesek lesznek végiggondolni, hogy létezhetnek a gyerekek nevelésének és a velük való kapcsolatteremtésnek hatékonyabb módszerei is. Ezen felül, a korai agyi fejlődés természetének és kulcsfontosságú voltának megértése képessé teszi a szülőket és minden gyerekkel dolgozó személyt arra, hogy felismerjék, mire van szükségük a kisgyermekeknek annak érdekében, hogy jól fejlődjenek:     

gondoskodó, megbízható és bizalommal teli kapcsolatokra; rendszeres és kiszámítható napirendre; interaktív nyelvi tapasztalatokra; fizikailag és érzelmileg biztonságos környezetre; és a felfedezés és a cselekvés általi tanulás lehetőségeire.

Ennek a tudásnak köszönhetően a szülők reakciói könnyebben találkoznak a kisgyermekek igényeivel, és bármilyen felmerülő probléma esetén a felismerés és a probléma megoldása is hamarabb érkezhet. 50

Ellenőrző kérdések: Milyen típusú ismeretek lehetnek hasznosak a szülők számára? Milyen típusait különböztetjük meg a gyermek-elhanyagolásnak? Hogyan kompenzálhatják a neveléssel és gyermeki fejlődéssel kapcsolatos ismeretek a szülők rossz gyermekkori tapasztalatait? Fogalmak: gyermek-elhanyagolás, bántalmazás, ismeretek a gyermeki fejlődésről, nevelésről

2.3.4. Konkrét támogatás szükséghelyzetben A konkrét támogatás jelentősége. Minden szülőnek szüksége van néha segítségre – segíteni a gyermekek mindennapos gondozásában, rájönni, hogyan lehet megnyugtatni a hasfájós csecsemőt, segíteni eljutni a sürgősségire, amikor baleset történik, javítani a szülő hangulatát, amikor kimerült vagy dühös. Amikor a szülőknek olyan kihívást jelentő körülményekkel kell szembenézniük, mint a munkahely elvesztése, a ház elárverezése, szerhasználat, trauma vagy a család ellátásának ellehetetlenülése, akkor konkrét támogatásra és olyan szolgáltatásokra van szükségük, amelyek megfelelnek az igényeiknek, és segítenek csökkenteni e súlyos helyzetek által okozott stresszt. A szülők támogatása abban, hogy szükséghelyzetekben felismerjék, megtalálják és megkapják a konkrét támogatást, segít nekik gondoskodni arról, hogy ők és családjuk a fejlődés érdekében hozzájussanak a mindenkit megillető alapszükségletekhez (például egészséges ételhez, biztonságos környezethez), valamint speciális orvosi, mentálhigiénés, szociális, oktatási vagy jogi szolgáltatásokhoz.

Konkrét támogatások igénybevételének problémái. Amikor a szülők nyomasztóan stresszes körülményekkel néznek szembe, akkor segítséget kell kérniük. Sok szülő számára azonban a segítségkérés nem egyszerű dolog. Néhány szülő számára megalázó lehet segítséget kérni, mert úgy érzik, hogy ez az alkalmatlanságuk beismerése lenne: annak a beismerése, hogy nem tudják, hogyan oldják meg a saját problémáikat, vagy hogyan gondoskodjanak a családjukról. Más szülők talán azért nem kérnek segítséget, mert nem tudják, hogy hová fordulhatnának segítségért, vagy, mert azoknak a szolgáltatásoknak az igénybevétele, amelyekre szükségük van, megbélyegző. Ilyenek például a mentálhigiénés ellátók, családon belüli erőszak áldozatai számára létrehozott otthonok vagy hajléktalanszállók. A főbb okok, amiért a szülők vonakodhatnak segítségért folyamodni, a következők:

51

       

Előnyben részesítik az informális forrásokat (pl. barátok, vallási vezetők) a hivatalos szervezetekkel (pl. mentálhigiénés ellátás) szemben Rossz tapasztalatok korábbi hivatalos, intézményes segítő szolgáltatásokkal kapcsolatban (pl. atyáskodó szemléletű szociális ellátás) Bizalmatlanság a hatósági személyekkel szemben, ellenséges érzések a gazdaságilag jobb helyzetben levő személyekkel szemben Nehéz múltbeli tapasztalatok a szolgáltatásokhoz való hozzáférésben Korlátozott tudatosság és gyenge képesség a gyerekek problematikus tüneteinek felismeréséhez Félelem attól, hogy a gyereket eltávolítják a családból valamely probléma felszínre kerülése esetén Ismerethiány a megfelelő szolgáltatások elérhetőségéről Nincsenek elérhető források és szolgáltatások

A szülőket tehát tájékoztatni kell, hogy ismerjék a különböző szolgáltatásokhoz való jogaikat, megismerjék a szükségleteiknek megfelelő szolgáltatásokat, és megtanuljanak eligazodni azok rendszereiben. A családoknak és a gyermekeknek szóló programoknak egyértelműen kommunikálniuk kell a szülők felé azt, hogy a segítségkérés nem a gyengeség vagy a szülői kudarc jele. Épp ellenkezőleg, a segítségkérés egy lépés a körülményeik javítása, a stressz kezelésében és a megfelelő működőképességben való fejlődés irányába. Tehát amikor a szülők segítséget kérnek, az egy fontos lépés a reziliencia fejlesztése irányába.

A konkrét segítségnyújtás erősségeken alapuló szemlélete. A szülői segítségkérésnek úgy kell eleget tenni, hogy maga a segítségnyújtás ne növelje a stresszt. A szolgáltatásoknak koordináltnak, tiszteletteljesnek, gondoskodónak kell lenniük és az erősségekre kell épülniük. Az erősségekre épülő gyakorlatot az alábbi meggyőződések támasztják alá:  

  

A szülők és a szolgáltatók közötti, valamint az ugyanazon családokkal dolgozó szolgáltatók közötti bizalmi kapcsolat kialakítása létfontosságú. A szülők által tapasztalt károsító körülmények számától és súlyosságától függetlenül, a szülőkben, a családjukban és a közösségükben olyan erősségek rejlenek, amelyek mozgósíthatók a stresszhatások csökkentéséhez, valamint a szükséges változás eléréséhez. A szülők olyan fel nem fedezett erőforrásokkal és kompetenciákkal rendelkeznek, amelyeket fel kell ismerni, mozgósítani és méltányolni kell. A szülőknek aktívan részt kell venniük a változás folyamatában, és nem csak passzívan részesülni a szolgáltatásban. A szülőket először be kell vezetni, azután meg kell tanítani őket eligazodni az egészségügy és a szociális ellátórendszerek összetett hálójában.

52



Az egyes szülők személyes nehézségeinek kezelésén túl az erősségekre építő gyakorlati szakembereknek meg kell érteniük, és meg kell próbálniuk megváltoztatni mindazokat a rendszerbe kódolt igazságtalanságokat és körülményeket, amelyek hozzájárulnak e nehézségek fennmaradásához.

Az erősségekre építő megközelítés segít a szülőknek becsülni önmagukat, mivel értelmesnek és kompetensnek ismerik el őket. Önbizalom és a hatékonyság érzése alakul ki bennük, mert lehetőséget kapnak arra, hogy fejlesszék a készségeiket, megtapasztalják a sikert és segítséget nyújtsanak másoknak. A szükséghelyzetekben történő konkrét támogatást tehát olyan minőségű szolgáltató rendszernek kell koordinálnia és megvalósítania, amely megőrzi a szülők méltóságát, elősegíti a maguk és családjuk fejlődését, rezilienciáját és a szükséges szolgáltatások és erőforrások jelzésének és elfogadásának képességét.

Ellenőrző kérdések: Milyen okok miatt vonakodnak a szülők a konkrét támogatás igénybevételétől szükséghelyzetben? Hogyan segíthető elő, hogy krízishelyzetben a szülők segítséget kérjenek? Mik a konkrét segítségnyújtás erősségeken alapuló szemléletének alapelvei? Mi az erősségeken alapuló konkrét segítségnyújtás hatása a szülőkre? Fogalmak: erősségeken alapuló konkrét segítségnyújtás

53

2.3.5. Gyermekek társas és érzelmi kompetenciái A gyermekek társas és érzelmi kompetenciáinak összetevői. A koragyermekkor egyszerre a nagy lehetőségek és a fokozott sérülékenység időszaka. Az ebben az időszakban szerzett tapasztalatok alapozzák meg a későbbi egészséget, jóllétet és tanulást. Korábban leginkább a kisgyermekek iskolai tanulási (akadémikus) készségeinek fejlesztésére helyezték a hangsúlyt annak érdekében, hogy a gyerekek felkészülten kezdjék az iskolát. Az elmúlt években azonban egyre több kutatás bizonyította, hogy erős kapcsolat van a kisgyermekek társas-érzelmi kompetenciái és értelmi fejlődésük, nyelvi készségük, mentális egészségük és iskolai sikereik között. A koragyermekkorban alapozódnak meg a teljes mértékben majd a felnőtt korra kialakuló társas-érzelmi kompetencia elemei:      

      

önbecsülés – az egyén pozitív önértékelése önbizalom – nyitottság az új kihívásokra és szándék új helyzetek felfedezésére énhatékonyság – a saját cselekvőképességbe vetett hit önkontroll – szabálykövetés, impulzuskontroll, a helyzetnek megfelelő viselkedés önérvényesítés – értelmes cselekedetek megtervezése és megvalósítása végrehajtó működések – azok a folyamatok, melyek a megismerés, gondolkodás, érzelmek, viselkedés vezetéséért, irányításáért felelősek, főként új problémamegoldó helyzetekben türelem – megtanulni várni kitartás – az első sikertelen kísérletek után újra próbálkozni konfliktusmegoldó készség – nézeteltérések békés úton történő rendezése kommunikációs készségek – reciprocitás, érzelmek, vágyak, gondolatok megértése és kifejezése empátia – mások érzelmeinek megértése és az azokhoz való alkalmazkodás szociális készségek – barátokat szerezni és kapcsolatokat kialakítani, fenntartani, lezárni moralitás – a jó és a rossz közötti különbség megtanulása

A felnőtt korra kialakuló társas-érzelmi kompetencia három fő bázisa az önismeret, az önszabályozás és a végrehajtó működések. Az önismeret fejlődése nagymértékben a környezetben élők, elsősorban a gyerekekkel szoros kapcsolatban levő felnőttek értékelésétől függ. A gyerekek tulajdonságait és teljesítményeit értékelő üzenetek jellemzően közvetlenül vagy közvetetten a szülőktől (pozitív vagy negatív megerősítések a gyerek képességeiről), kortársaktól (pl. népszerűség vagy kiközösítés) és más felnőttektől (pl. a pedagógus, aki jutalmazza, vagy figyelmen kívül hagyja a gyerek sikereit) származnak. Az önszabályozás (a) az egyén gondolatainak, érzelmeinek és viselkedésének tudatos ellenőrzése, pl. az a képesség, hogy abbahagyjunk valami nem megfelelő vagy szükségtelen dolgot, illetve elkezdjünk valami más, a helyzetnek megfelelő cselekvést, illetve (b) képesség a viselkedésbeli alkalmazkodásra 54

és változásra egy bizonyos cél érdekében. A végrehajtó működések mindazok a szorosan összefüggő gondolati folyamatok, melyek hozzájárulnak az önszabályozáshoz és amelyek befolyásolják a megismerő képességeket (pl. tanulás, mások és magunk megfigyelése) és a társas-érzelmi viselkedést (pl. valamely szükséglet kielégítésének késleltetése). Az önszabályozás alakulása koragyermekkorban.29 Bizonyos mértékű kapacitás arra, hogy szabályozzuk gondolatainkat, érzelmeinket, viselkedésünket, születéstől adott, például a csecsemő becsukja a szemét, elfordítja a fejét, ha számára kellemetlen látvánnyal szembesül. Az első életévekben az önszabályozás látványos fejlődésének lehetünk tanúi, és ekkor alapozódik meg későbbi szabályozó képességünk, azonban az önszabályozás teljes mértékben felnőtt korra alakul ki, többek között amiatt, mert a képességet jelentősen befolyásoló agyi terület, a prefrontális kéreg egészen serdülőkor végéig érik. A gyerekek különböznek abban, hogy önszabályozó képességük veleszületett része mennyire hatékony, de a fejlődésben a környezetnek hatalmas a szerepe. Nagyjából három éves korig a gyermekek gondolatainak, érzelmeinek, viselkedésének szabályozása a felnőttel együttesen történik. Az első hónapokban a csecsemő nem képes önmaga szabályozni sem az érzelmi, sem a viselkedéses állapotait, az anyát használja a biológiai-viselkedéses szabályozás külső szervezőjeként. Később sokat fejlődik e téren, azonban csecsemő és kisgyermekkorban az alkalmazkodás továbbra is diádikus, a szülő adja a szabályozás keretét, védőburkot nyújt a gyermek számára, ezt hívjuk - Sroufe szavaival - irányított önszabályozásnak30. Óvodáskorban az önszabályozás további hatalmas fejlődésen megy keresztül, azonban a felnőttek segítségére ebben az életkorban is nagyon nagy szükség van, mivel a gyerekeknek továbbra is nehézségeik vannak az erős negatív vagy pozitív érzelmek menedzselésével (lásd példa a 9. szövegdobozban). Tehát a gyermekek hatékony önszabályozása a szoros, jelentőségteljes, meleg, törődő, stabil szülő-gyermek, gondozó-gyermek, és gyermek-gyermek kapcsolatoknak tulajdonítható. Az önszabályozás alakulását három környezeti tényező jelentősen elősegíti:   

Az autonómia érzésének támogatása: a gyermek véleményének figyelembe vétele, saját választások biztosítása A kompetencia érzésének támogatása: struktúra, tiszta irányvonalak és szabályok, melyeket a gyermek követni tud A kapcsolódás érzésének mélyítése: pozitív bevonódás, meleg, bevonódó, gondoskodó környezet

55

9. szövegdoboz: PÉLDA AZ ÖNSZABÁLYOZÁS ALAKULÁSÁRA

Az önszabályozás alakulására, a környezet szerepére jó példa, hogy hogyan mennek át a gyermekek az úttesten. A csecsemő még nem tud egyedül átkelni, őt a felnőttnek vinnie kell, hogy átérjen a másik oldalra. A totyogó gondolkodás nélkül lelép az úttest szélén, a felnőttnek minden pillanatban résen kell lennie. A kisgyermek egyre ügyesebben tudja, hogy nem szabad lelépnie, és az esetek egyre nagyobb részében önállóan megáll, azonban még őt is folyamatosan figyelni, és figyelmeztetni, adott esetben megállítani kell. Az óvodás az esetek legnagyobb részében megáll az úttest szélén, kivéve, ha meglátja a másik oldalon egy barátját, és elöntik az érzelmek, így azonnal odaszalad hozzá. A nagyobb iskolás pedig már ebben az esetben sem lép le az úttestre, csak ha alaposan körülnézett. A társas-érzelmi önszabályozás koragyermekkori fejlődését mutatja a 8. táblázat. 8. táblázat A társas-érzelmi szabályozás korai fejlődése31

Életkor 0-12 hónapos

12-36 hónapos

3-6 év

Szabályozás Arousal szabályozás és alvás-ébrenlét ciklusok Érzékeny, válaszkész interakciók másokkal Mások befolyásolásának kísérlete Az egyszerű társas rutinokban való részvétel és bejóslás kezdetei Mások érzelemkifejezéseire való válaszkészség Növekvő akaratlagos kontroll és akaratlagos önszabályozás Növekvő képesség a külső kéréseknek való engedelmességre és a szituáció követelményeinek tudatossága Növekvő asszertivitás és vágy az önálló cselekedetekre Egyre inkább tudatában van másoknak és mások érzéseinek (empátia) Néhány spontán segítés, osztozás, és vigasztaló viselkedés A szociális szabályok és szankciók növekvő tudatossága Növekvő képesség a tiltott cselekedetek legátlására Egyre jobban képes az érzelmek kontrollálására, a szabályok megtartására, és a tiltott viselkedéstől való tartózkodásra Egyre jobban képes a nyelv használatára a saját viselkedés szabályozásában és mások befolyásolásában Egyre inkább érdeklik a társak, és hogy elfogadják, így egyre alkalmasabb az önszabályozásra a társakkal való kapcsolatban Hatékonyabb interakciós stratégiák tanulására képes Szerepjátékot tud játszani szerepekkel és szabályokkal Elkezd saját és mások mentális állapotairól beszélni, ezeket a viselkedés magyarázataként használni Jobb megértése annak, hogy mások hogyan érezhetnek Szándékos segítő, osztozó, vigasztaló viselkedés A viselkedéses standardok internalizálása Stabilabb proszociális (vagy antiszociális) attitűdök és viselkedés fejlődése

56

A társas-érzelmi kompetencia fejlődését támogató feltételek. A társas-érzelmi készségek fenti összetevői nem alakulnak ki maguktól. A társas-érzelmi fejlődési folyamat pályája – legyen az kedvező vagy kedvezőtlen – a gondoskodó kapcsolatok és a gyermeket ért ösztönző környezet minőségétől is függ. Számos kutatás kimutatta, hogy az optimális társas-érzelmi fejlettséghez a kisgyermekek számára létfontosságú a fenti készségek fejlődését aktívan elősegítő kiszámítható, gondoskodó és a gyermekre érzelmileg ráhangolódni képes felnőttel való kapcsolat. A társas-érzelmi kompetenciák fejlődését az alábbiak segítik elő aktívan:        





Olyan környezet kialakítása, amelyben a gyerekek biztonságosnak érzik kifejezni az érzelmeiket. Érzelmi válaszkészség és empátia a gyermek irányába. A gyerekre vonatkozó pozitív és biztató üzenetek közvetítése, (pl. „Ügyes vagy!” „Büszke vagyok rád!”) Világos elvárások és határok meghatározása (például „A mi családunkban az emberek nem bántják egymást.”). Rendszeres és kiszámítható napi rutin, napirend. El kell különíteni az érzelmeket a tettektől (például „Rendben, lehet, hogy mérges vagy, de nem ütünk meg senkit akkor sem, ha mérgesek vagyunk.”). Különböző társas rituálék használata és megerősítése (úgymint egymás köszöntése, szerepcsere beszélgetésben vagy játék közben). Interaktív, ingerekben gazdag nyelvi környezet, ami elősegíti a szókincs, a társalgási készség, később az olvasás fejlődését, és az érzelmeik kifejezésére biztatja a gyerekeket. A gyerek fejlődési szintjének megfelelő játéktevékenységet ösztönző környezet kialakítása, a játékos felfedezés és cselekvéses tanulás lehetőségeinek megteremtése. Lehetőség teremtése a gyerekeknek arra, hogy problémákat oldjanak meg (például „Mit gondolsz, mit kell tenned akkor, amikor egy másik gyerek kicsúfol?”).

57

10. szövegdoboz: KORAI KÖTŐDÉS32 A kötődés a közeli, szeretetteljes, tartós érzelmi kapcsolat a kisgyerek és elsődleges gondozója (tipikusan az anyja, szülei) között, mely a csecsemő egy-másfél éves korára alakul ki. Az egyéves kor körüli gyermekben nagy igény van a külvilág felfedezésére. Ugyanakkor tart is az újdonságoktól, és keresi a biztonságot, amit az anyja közelsége nyújt neki. A két ellentétes irányú késztetés egyensúlya, az eltávolodás és a közelségkeresés feszültsége helyzettől függően változik. A gyermek bátran indul felfedező útra, mikor az édesanya elérhető és jelenléte biztonságot sugároz. Ha azonban egyedül marad, vagy veszélyben érzi magát, akkor a biztonságot jelentő anya keresése és a megnyugvás utáni vágy uralkodik el rajta. A kisgyerekek kötődését a gondozóval való pozitív és negatív tapasztalatai formálják: a szeretetteljes, érzékeny és válaszkész gondoskodás biztonságos kötődést eredményez. Az érzékeny szülő figyeli a baba jelzéseit, pl. „éhes vagyok”, „játszani szeretnék”, „vegyél fel”, „elég volt”, és ennek megfelelően reagál. A gyerek kötődési viselkedését az arra külön képzett pszichológusok az ún. Idegen Helyzet Tesztben mérik fel. Itt a vonzó, új játékokat felfedező gyerekét az anya rövid időre magára hagyja egy idegen jelenlétében, majd visszatér. A különböző kötődésű gyerekek más-más módon reagálnak ebben a helyzetben, de a különböző kötődési minták közül egyik sem erősebb, jobb vagy éppen rosszabb a többinél.

58

A biztonságosan kötődő gyerek az anyja jelenlétében el mer távolodni, felfedezi a környezetét. Magára hagyva elbizonytalanodik, az anyja visszatértekor azonban hamar helyreáll a lelki nyugalma. A bizonytalan kötődés főbb típusai a következők: - elkerülő kötődés: a gyerek nem mutatja ki az érzelmeit annak ellenére, hogy magára hagyva ő is stresszt él át. Ennek fő oka az alacsonyabb szintű anyai válaszkészség. Az anya kevésbé érzékenyen reagál a gyerekre, így annak magának kell megküzdenie a negatív érzelmeivel. A szülő és a gyerek között kevesebb az érzelemkifejezés, így a gyerek is leszokik az érzelmei kimutatásáról. - ambivalens (ellenálló) kötődés: a gyerek az anya jelenlétében sem meri magabiztosan felfedezni a környezetét, inkább az anya figyelmét keresi. Magára hagyva pedig erős stresszreakciót mutat, a visszatérő anya is nehezen képes megnyugtatni. E mintázat többnyire az anyák következetlen viselkedése folytán alakul ki: olykor érzékenyen bánnak a gyerekükkel, máskor azonban túl lassan, vagy nem megfelelően reagálnak. - dezorganizált kötődés: a gyerek nem képes alkalmazkodni a szülő gondozási stílusához, sem az erősebb figyelemfelhívással, sem az érzelmek palástolásával. Az anyával szembeni viselkedésük ellentmondásos: tétovaság, közeledés és távolodás váltakozása, vagy tartós mozdulatlanság, lemerevedés jelenik meg annak jeleként, hogy a gyermek sem az anyjánál, sem más irányú elkerüléssel nem képes csökkenteni a helyzet okozta szorongást. Ez a fajta kötődés a gyakran ijesztően, vagy ijedten viselkedő szülő mellett alakul ki, a gyerek számára ő egyben a biztonság és a félelem forrása is.33

A korai kötődési mintázat hatása a társas-érzelmi fejlődésre. A biztonságos korai kötődés a gyermeki fejlődés számos területére pozitívan hat. Hozzájárul a tanulási kedv, az önbecsülés, jó társas készségek, sikeres későbbi kapcsolatok kialakulásához, továbbá az érzelmek, az elköteleződés, az erkölcs természetének kifinomult megértéséhez. Fontos, hogy a korai személyközi tapasztalatok és a kezdeti kötődés alapozza meg az emberi kapcsolatokba vetett hitet és a velük szembeni elvárásokat. Ezek határozzák meg, hogy valaki eleve bizalommal vagy nyugtalanul, bizalmatlanul viszonyul másokhoz, illetve, hogy saját magát érdemesnek tartja-e mások szeretetére. A korai kötődés minősége kihat a későbbi önbizalomra és önértékelésre is. Vizsgálatok szerint a korai biztonságos kötődést mutató gyerekek iskolás korban önállóbbak, kevésbé függenek másoktól, aktívabbak és jobban bíznak magukban, mint a bizonytalanul kötődő gyerekek, akiknél gyakrabban megfigyelhető a csökkentértékűség érzése, és gyakrabban szorulnak segítségre társas helyzetekben. Az önszabályozás és a végrehajtó működések korai fejlődése a kisgyerekek környezeti tapasztalataitól és a szülő-gyerek kapcsolat természetétől függ. A kisgyerek stressz-élményeit az érzékeny és válaszkész szülő pontosan azonosítja és annak megfelelően reagálva hatékonyan képes megnyugtatni őt. A szülő tehát megfelelően értelmezi, felismeri a gyerek érzéseit okozó tényezőket, és a gyermek jelzéseire megfelelő időben és megfelelő módon, közvetlenül válaszol, ez által a gyerek

59

fokozatosan megtanulja, értelmezi a saját érzéseit, és egyre önállóbb lesz azok kezelésében és szabályozásában. Az önszabályozás és a végrehajtó működések tanulandó műveletek, amiket gyakorolni kell. Ha a gyerekek nem kapnak lehetőséget szándékos, célvezérelt tevékenységeket gyakorolni, mindezek a működések nem fejlődnek ki, és az érintett agyi területek kapcsolódási hálózatai sem lesznek a későbbi tanuláshoz szükséges mértékben fejlettek. Ez hátrányosan érinti az iskolára való felkészültséget, és ennek folytán a tanulás sikerességét. Az iskolai sikerességhez számos végrehajtó működés szükséges, például tudni kell célzottan figyelni, kizárni az elterelő ingereket, kontrollálni az érzéseket, szabályokat követni és alkalmazkodni a szabályok változásaihoz. Nem teljesen egyértelmű ma még, hogy a korai kötődés milyen mértékben határozza meg az ember későbbi kapcsolatait. Egyes kutatások szerint a kapcsolati problémákért gyakran a korai kötődési problémák lehetnek felelősek, ami arra utal, hogy a korai életszakaszban tapasztalt nem megfelelő gondozói hozzáállás hatása hosszú távon fennmarad és kevéssé befolyásolható. Más kutatások szerint a korán kialakult biztonságos vagy bizonytalan kötődést a későbbi tapasztalatok befolyásolhatják. A korai biztonságos kötődés nem immunizálja teljesen a gyereket a későbbi szélsőséges traumákkal, például a szülő halálával szemben. Másrészt, a korai traumát szenvedett gyerekek a későbbi életükben találkozhatnak olyan gondoskodó személlyel, akivel biztonságos kötődést alakíthatnak ki. Mindez kiemeli a gyerekekkel szembeni szeretetteljes, érzékeny és válaszkész bánásmód jelentőségét az otthoni és az intézményi gondozásban is. Azok a gyerekek, akik érzelmi biztonságot adó környezetben nevelkednek, képesek arra, hogy felismerjék a maguk és mások érzelmeit, magukévá tegyék mások nézőpontját, és fejlettségi szintjüknek megfelelően elgondolkodjanak tetteik helyes vagy helytelen voltáról. Ezzel szemben, azok a gyerekek, akiknek az életében nincsenek olyan felnőttek, akik aktívan elősegítik a társas-érzelmi kompetenciák fejlődését, egy sor nehézséggel szembesülnek a társas-érzelmi fejlődésben. Kevésbé lesznek képesek lelkiismeret-furdalást érezni vagy empátiát mutatni, korlátozottak lehetnek a nyelvi és a kognitív készségeik és nehezebben fognak tudni a társaikkal hatékonyan kommunikálni és együttműködni. A társas-érzelmi fejlődésre koncentráló megfelelő korai intervenció segíthet csökkenteni a negatív tapasztalatok hatásait, jobb kognitív és társas-érzelmi fejlődéshez vezetve.

60

Ellenőrző kérdések: Melyek a koragyermekkor társas-érzelmi kompetenciáinak összetevői? Hogyan fejlődik az önszabályozás koragyermekkorban? Milyen környezeti tényezők segítik az önszabályozás alakulását? Milyen feltételek segítik elő a társas-érzelmi kompetenciák fejlődését? Milyen jellegű szülői nevelés segíti elő a gyermek biztonságos kötődésének kialakulását? Mi a korai kötődés minőségének jelentősége a társas-érzelmi fejlődésben? Fogalmak: társas-érzelmi képességek, önismeret, önszabályozás, irányított önszabályozás, biztonságos/bizonytalan/elkerülő/ambivalens kötődés

3. A “családok erősítése” megközelítés alkalmazása a gyakorlatban

Összefoglalás, tanulási vázlatpontok: A gondozói munka, a nevelés szerepe a koragyermekkori intervenció család erősítő modelljében. A gyermek és a környezete egyaránt fókuszban. A családerősítés lehetőségei a kisgyermek gondozása során. A védőfaktorok megfigyelése a családban. A téma feldolgozásának célja: A családok erősítése az öt védőfaktor támogatásán keresztül történik a gyakorlatban. A fejezetből megtanulható, hogy a kisgyermekeket gondozó szakemberek milyen alkalmakat kihasználva, milyen módszerekkel és stratégiákat követve mérhetik fel és támogathatják a családi védőfaktorokat, elsősorban a szülők neveléssel és gyermeki fejlődéssel kapcsolatos ismereteit és a gyerekek társas-érzelmi kompetenciáit.

61

Ajánlott irodalom: Danis, I., Farkas, M., Herczog, M., Szilvási, L. (szerk.) Biztos Kezdet Kötetek I. A génektől a társadalomig: a koragyermekkori fejlődés színterei. Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet, Budapest Danis, I., Farkas, M., Herczog, M., Szilvási, L. (szerk.) Biztos Kezdet Kötetek II. A koragyermekkori fejlődés természete – fejlődési lépések és kihívások. Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet, Budapest Berta Ferenc, Farkas Mária, Pattermann Kinga, Regős Judit, Szilvási Léna, Tölgyesi Klára (2009) Gyerekek – Szülők – Közösségek. Módszertani ajánlások a gyerekekkel, a szülőkkel és a közösségekkel végzett munkához a Biztos Kezdet program munkatársai számára. Módszertani kézikönyv II. kötet: Szülők. Budapest, Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet Réthy E., Vámos Á. (2006) A gyakorlati pedagógia néhány alapkérdése. Esélyegyenlőtlenség és méltányos pedagógia. Bölcsész Konzorcium kiadása F. Lassú Zs. (szerk.) (2011) Gyermekek mentálisan sérülékeny családokban. Kézikönyv pedagógusoknak ELTE Eötvös Kiadó Budapest Balázs István (szerk., 2010) A koragyermekkori fejlődés megalapozása: kézikönyv a Biztos Kezdet program munkatársai számára. Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet, Budapest

3.1.

A gondozói munka, a nevelés szerepe a koragyermekkori intervenció családerősítő modelljében

Manapság sok csecsemő és kisgyermek tölti a hétköznapjainak nagy részét bölcsődében, családi napköziben, az óvodai nevelésben való részvétel pedig az újabb szabályozások szerint 3 éves kortól kötelező. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a szülők gyerekükkel való kapcsolata leértékelődik, sőt, épp ellenkezőleg. A kiterjedt bölcsődei és óvodai gondozás/nevelés minden család életére nézve gazdagító hatású lehet, formálhatja és javíthatja a szülő-gyermek kapcsolat minőségét, ha a családokat erősítő szemléletet alkalmaz. Ez a lehetőség különösen a hátrányos helyzetű, veszélyeztetett családokban élő gyermekek fejlődésének támogatása szempontjából kiemelkedően fontos. A csecsemőkkel és kisgyermekekkel foglalkozó szakemberek munkája nagy jelentőségű a gyermekek optimális fejlődésének elősegítésében, elsődlegesen 

a szülői nevelésről és a gyermeki fejlődésről való ismeretek, valamint

62



a gyermek társas és érzelmi kompetenciáinak erősítésén keresztül.

Ezen felül a többi védőfaktor erősítésében, így a szülők gondozói, nevelői kompetenciáinak támogatásában is fontos szerepük lehet. A családok erősítése szemlélet átvétele a szakemberek mindennapi munkájába beépülő kis változtatásokra, új nézőpontok átvételére alapozva történhet meg. A fejlődésről és nevelésről való szülői tudás jelentősége. Amikor kapcsolatba kerülünk a szülőkkel, látjuk, hogy a nevelési képességeik és a gyerekekről való ismereteik nagyon különbözőek. Eltérések jelentkezhetnek ugyanannál a családnál időközben is. Lehet például, hogy a szülők jól gondozták csecsemőkorú gyereküket, de a 2-3 éves korra jellemző viselkedését nem tudják jól kezelni, és ebben segítségre szorulnak. Azok a szülők, akiknek vannak ismereteik a gyermeki fejlődésről, reálisabb elvárásokat támasztanak gyerekeikkel szemben. E tudás birtokában a szülők jobban meg tudják találni a gondoskodás, irányítás, felügyelet megfelelő arányát. Ha a szülők megértik, milyen fontos szerepet játszanak a gyerekük életében, nevelési technikákat és stratégiákat sajátítanak el, akkor nagyobb valószínűséggel tudnak jó kapcsolatot kialakítani a gyerekeikkel, és lesz miből meríteniük, hogy megfelelően reagáljanak a tipikus gyermeki viselkedésformákra. Sok szülőnek kevés az elméleti és gyakorlati ismerete és még nem tudja, mit jelent szülőnek lenni, amikor az első gyerekük megérkezik. Ennek az egyik oka az, hogy a régebbi idők családjaitól eltérően, a mai szülők többsége kisebb, elszigeteltebb, csak a szülőkből és gyerekeikből álló családokban nőtt fel, ahol nem volt alkalmuk kisebb gyerekekkel vagy csecsemőkkel kapcsolatba kerülni. Ráadásul, a mai szülők gyakran távol élnek a szüleiktől és tágabb családjuktól, vagyis mindazoktól, akik a korábbi generációk esetében sok ismeretet adhattak át a gyermeknevelésről. A családok erősítésének a csecsemő- és kisgyermeknevelésben megvalósítható egyik fő törekvése, hogy pótolja ezt az ismerethiányt, ezáltal támogassa a szülőket a gyermekükkel való jobb kapcsolat kialakításában, a jobb minőségű, fejlődést serkentő nevelési környezet létrehozásában. Természetes, hogy a szülők tanácsokért és támogatásért a gyereküket gondozó intézmények szakembereihez fordulnak. A csecsemő- és kisgyermeknevelők ugyanis sajátos helyzetükből fakadóan egyedi szemlélettel rendelkeznek a gyerekekkel és nevelésükkel kapcsolatban. Számos, ugyanabba a korcsoportba tartozó gyereket látnak rendszeresen, és ráadásul az egyes gyerekeket egyénileg is jól ismerik. Ez a kettős tapasztalat az általuk átadott információkat hitelessé és megbízhatóvá teszi, hiszen egyrészt tudják, hogy a gyerekek tipikus fejlődésére általában véve mi jellemző, másrészt ismerik az egyes gyerekek egyéni fejlődését és sajátos igényeit. Mindez megalapozza, hogy a kisgyermeknevelők a szülők gyermekekre és nevelésre vonatkozó ismereteinek gazdagításában jelentős szerepet vállaljanak. A szülők jellemzően szívesen fogadják az ismereteket és a támogatást a saját gyerek fejlődéséről és a tipikus gyermeki fejlődésről. Üdvözlik a hasznos ötleteket és lehetőségeket a gyermeknevelés mindennapi nehézségeinek kezeléséhez, és határozottan nagyra

63

becsülik a támogató iránymutatást, ha nagyfokú stressznek vannak kitéve, gyermekük fejlődésével vagy viselkedésével kapcsolatos aggályaik vannak, vagy családi krízist szenvednek el. A gyermek társas és érzelmi kompetenciáinak erősítése. Ahogy fentebb kifejtettük (ld. a 2.3.5. fejezetet), a 0-3 év közötti életszakasz igen jelentős a társas és érzelmi képességek fejlődése szempontjából, hiszen e képességek színvonala nagyban befolyásolja a gyerekek későbbi értelmi, nyelvi, érzelmi és társas fejlődését, mentális egészségét és iskolai sikerességét. A kisgyermeknevelők jelentős szerepet játszhatnak a következőkben:  

A társas-érzelmi készségek fejlődését támogató feltételek támogatása a családban a szülők informálása, segítése útján A társas-érzelmi készségek fejlődését támogató környezet megvalósítása az intézményes nevelésben

A bölcsődei nevelés a bölcsődei nevelés-gondozás országos alapprogramja szerint hagyományosan az egyik fő feladatának tekinti a társas-érzelmi képességek fejlesztését.34 Ennek érdekében a kisgyermeknevelő igyekszik derűs légkört teremteni, a gyermekeket segíteni az átélt nehézségeik feldolgozásában, szeretetteljes, érzelmi biztonságot jelentő kapcsolatot kialakítani velük. Segíti a bizalmon és elfogadáson alapuló társas kapcsolatok alakulását, a csoport tagjaival való együttlét szabályainak elfogadását, a másik iránti nyitottság, empátia és tolerancia fejlődését. A szülőkkel a bölcsődei nevelésből adódó mindennapos találkozásokon kívül családlátogatás, szülőcsoportos beszélgetések és szervezett programok során is kapcsolatot tart. A társas-érzelmi kompetenciák fejlesztésére tehát kettős módon tudunk hatást gyakorolni: egyrészt (i) a bölcsődében, ahol a kisgyermekek a hétköznapjaik nagyobb részét kortársi közösségben töltik, a társas-érzelmi kompetenciák fejlődését serkentő közeget alakíthatunk ki, másrészt (ii) a szülőket abba az irányba befolyásolhatjuk, hogy lehetőség szerint ennek megfelelő feltételeket teremtsenek otthon is. A társas-érzelmi kompetenciák fejlődését elősegítő környezetben        

a gyerekek kifejezhetik az érzelmeiket az arra fogékony felnőttek felé a felnőttek beszélnek a gyermekekkel az érzelmekről, segítenek nekik felismerni, beazonosítani azokat a felnőttek közvetlenül nyugtatják, vigasztalják a gyermekeket, illetve segítenek nekik megnyugtatni saját magukat a felnőttek pozitív üzeneteket közvetítenek a gyerekek felé, világosak és határozottak és megfelelőek (nem túl magasak, nem túl alacsonyak) az elvárások és korlátok, rendszeres és kiszámítható a napirend, a felnőttek mintát adnak és megerősítik a társas rituálékat és a társas viselkedés követendő szabályait, interaktív, ingergazdag a nyelvi környezet,

64

 

a gyereket a fejlettségének megfelelő, teljesíthető kihívást jelentő játéktevékenységre biztatják, a gyerek lehetőséget kap a fejlettségi szintjéhez igazodó játékos felfedezésre, cselekvéses tanulásra és problémamegoldásra.

Ellenőrző kérdések: Melyik két védőfaktor erősítésében kompetensek elsősorban a csecsemőket és kisgyermekeket gondozó szakemberek? Milyen módokon lehet a társas-érzelmi kompetenciák fejlesztésére hatást gyakorolni? Fogalmak: védőfaktorok, társas és érzelmi kompetenciák

3.2.

A gyermek és a környezete egyaránt fókuszban

A kisgyermek gondozása során figyelembe kell vennünk a gyermekek saját környezetükkel való kölcsönhatásait. A gyermekek nem választhatóak külön közvetlen környezetüktől, családjuktól, hiszen a családot egy összetett, összefüggő rendszerként értelmezzük. Ez azt jelenti, hogy a gyerek nevelkedésének körülményeit felmérni és fejleszteni csak a szűkebb családot és adott esetben a szélesebb társadalmi környezetet figyelembe véve érdemes. A koragyermekkor családerősítő modellje a körültekintően azonosított pozitív tényezőket, védőfaktorokat kívánja erősíteni a gyermekek optimális fejlődése érdekében. Ahhoz, hogy a családi nevelés körülményeit támogassuk, a szülők számára lehetőséget kell nyújtanunk, hogy új ismeretekhez jussanak, új nevelési technikákat és szemléletet tanuljanak, illetve megerősödjenek azokon a területeken, amelyek eleve jól működnek. Elérhetőnek kell lennünk, hogy a gyerek fejlődésével és nevelésével kapcsolatos kérdéseket megbeszélhessük. Fel kell figyelnünk és személyre szóló támogatást kell nyújtanunk a szülőknek, ha gondjaik támadnak a gyerekük viselkedésének vagy saját szülői feladatuknak a megértésében. Mindehhez megalapozott, bizalmi kapcsolatot kell kialakítanunk a szülőkkel. A szülőkkel való bizalmi kapcsolat kialakításának érdekében fontos, hogy (i) pozitív érzelmeket és értékeket, illetve érdeklődést mutassunk, (ii) partnerként viszonyuljunk a szülőkhöz. Mindezek azért fontosak, hogy a szülők ne rossz értelemben vett tekintélyt, mintegy hatóságot lássanak a kisgyermeknevelő szakemberben. Ha ez a felállás, akkor minden jó tanács, 65

észrevétel ellenállást válthat ki, ami meggátolja a céljaink elérését, azaz a gyermek környezetét jelentő családi feltételek fejlesztését. Pozitív érzelmek, értékek és érdeklődés kifejezése. A szülőkkel kommunikálva a hangnemünk és arckifejezésünk legyen barátságos, ne kioktató vagy fegyelmező hangsúlyú. Amikor a gyerekekről beszélünk, legyünk minél derűlátóbbak, jókedvűek. A humor sok esetben még a komoly problémák élét is tompíthatja, ezáltal csökkentheti a szülők rossz érzését, ellenállását, és hozzásegíthet a megoldáshoz vezető konstruktív hozzáálláshoz. Mutassunk őszinte érdeklődést a családtagok iránt, legyünk kíváncsiak a családtagok érdeklődési területeire. Ez nem csak a szülőkkel szembeni pozitív kapcsolat miatt fontos, hanem azért is, mert így első kézből megtudhatunk sok mindent a gyerek családi környezetéről, az ott jellemző értékekről, viselkedésmintákról stb. Ez befolyásolhatja a mindennapi munkánkat. Próbáljunk minél többet megtudni a szülőktől, családtagoktól a gyerekek érdeklődéséről, kedvenc játékairól, szokásairól. Általában véve, az egyes helyzeteket, a gyerek viselkedését nézzük a szülő szemszögéből is. Partneri viszony a szülőkkel. A szülőkkel való partneri viszony kialakításának a célja az, hogy a kisgyermeket gondozó szakember és a szülők egységes csapatot alkossanak. Figyelembe véve a család fentebb bemutatott környezeti modelljét (2.2. fejezet), belátható, hogy a kisgyermekes családra ható közvetlen környezet egyik legfontosabb, a szülőkkel és a gyerekkel is kapcsolatban levő eleme a bölcsőde, illetve az egyéb napközbeni gondozásban résztvevő intézmények, pl. családi napközi, Biztos Kezdet Gyerekház. A gyerekek a legtöbb időt a szüleikkel, illetve az intézményben töltik, így a leghatékonyabb módja az életminőségük javításának az intézmény és a család közösen kialakított, egységes fellépése. Ezért nagyon fontos, hogy a család és a bölcsőde kapcsolata ne rivalizáló vagy felettes-beosztott jellegű, ellentmondásokkal terhelt, hanem konstruktív, szimmetrikus partneri viszony legyen, mely a gyerek érdekeit szolgálja. Ha a hozzáállásunk a szakember felsőbbrendűségét hangsúlyozza, és a szülő azt érzi, hogy a szakember nem hallgatja meg a véleményét, csak utasításokat kap tőle, attól ellenérzései keletkezhetnek, csökkenhet a szülői kompetenciájába vetett hite, csökkenhet a szülői önállósága és problémamegoldó képessége. Mindez negatívan befolyásolhatja a szülő saját gyermekével való kapcsolatát, és korlátozza a gyermek érdekében való együttműködést a szülővel. A szülőkkel való partneri viszony kialakításához figyelembe kell vennünk a szülők, családtagok ötleteit, igényeit, véleményét, tudását, kulturális eredetű másságát. A szülőkkel való partnerség kialakítását elősegíti a szülők felé mutatott nyitottság, a szülők meghallgatása, véleményük tisztelete.35 A szülő meghallgatása. A szülő meghallgatása nélkül nem tudhatjuk, milyen gondok foglalkoztatják igazán, mi korlátozhatja a gyerekével való kapcsolatának kiegyensúlyozottságát. Legyünk kíváncsiak a szülőre, mint a gyereket nevelő felnőttre, milyen dilemmái, nehézségei lehetnek az adott élethelyzetben, és ezeknek mi a hatása a gyerek életére. A szülőkkel, családtagokkal való beszélgetéseink során olykor

66

hagyjuk, hogy ők irányítsák a beszélgetést, gyakoroljuk az értő, aktív figyelmet (ennek főbb stratégiáit, melyek a gyerekekkel, szülőkkel és más felnőttekkel való társalgásban is alkalmazhatóak, ld. a 11. szövegdobozban). Ennek során jelezzünk vissza a szülő számára, hogy megértettük, amit mondott. Foglaljuk össze a saját szavainkkal a szülők aggodalmait, véleményét, szempontjait úgy, ahogy azt megértettük. Ez megerősíti a kommunikációs helyzetet, de nem jelent feltétlenül egyetértést. Miközben megfogalmazzuk a szülő által közölteket és az azzal kapcsolatos érzelmeit, kiegészíthetjük az adott helyzettel kapcsolatos saját véleményünkkel. Ne próbáljuk elbagatellizálni, hanem vegyük tudomásul a szülők aggodalmait, érzéseit, hiszen a szülők intenzív érzéseket, aggodalmat élhetnek át a gyerekeikkel kapcsolatos kisebb problémák esetében is. Próbáljuk megfogalmazni, miért érezhetnek így, és kérjünk tőlük visszajelzést, hogy jól értjük-e, amit mondtak. Tegyünk fel őszinte, érdeklődő kérdéseket, melyek célja nem a számonkérés, hanem a helyzetük és érzéseik megismerése. Tudnunk kell a szülőktől úgy kérdezni, hogy azzal nem vesszük ki a kezükből az irányítást, hanem épp ellenkezőleg, bevonjuk őket a közös problémamegoldásba. Ezt úgy érhetjük el, ha olyan kérdéseket teszünk fel, amelyek a helyzet megértését szolgálják, illetve ötleteket kérünk tőlük a gondot okozó helyzetek megoldására.

A szülő véleményének tisztelete. Mások véleménye, annak objektív helyességétől függetlenül, tiszteletet érdemel. Ráadásul, nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a tényt, hogy laikus volta ellenére a szülő számos dologgal inkább tisztában lehet a gyerekével kapcsolatban, tehát sok szempontból ő lehet a gyermeke legfőbb szakértője. Fontos az is, hogy elsősorban a szülő az, aki felneveli a gyerekét, így a nevelés alapvetően az ő értékeit, elgondolásait, személyes preferenciáit kell, hogy kövesse, nyilván azokon a határokon belül, melyek a gyerek optimális fejlődését garantálják. Mindezek miatt fontos a szülők véleményének tisztelete és lehetőség szerinti támogatása. Ennek érdekében ismerjük meg a család kulturális hátterét, az esetleges kulturális különbségeket. Érdeklődjünk a család szokásai iránt, és gondolkodjunk el azon, mennyire hatnak a kulturális jellemzőik, pl. az iskolázottság, szakmai réteg, anyagi helyzet, etnikai csoport stb. és az ezek által meghatározott közvetlen környezet a szülők véleményére, gondolkodására és gyermeknevelési nézeteire. Bizonyos esetekben e szempontok fontosak lehetnek a gyerekkel kapcsolatos aktuális kérdések, nehézségek természetének megértéséhez. Olykor meg kell találnunk a módját a szülők céljai értékelésének. Ha a szülők olyan javaslatot tesznek, vagy olyan gyakorlatot folytatnak, ami ellentmond a számunkra fontos és a gyerekek érdekeit szolgáló értékeknek, alapelveknek, döntést kell hoznunk. Ilyen esetben például megkérhetjük a szülőt, hogy próbálja ki azt, amit javasolunk, és majd később megbeszéljük ennek az eredményét, hátha kiválthatja a jelenlegieket. A szülő számunkra elfogadhatatlan felvetései esetében próbáljunk először alternatívákat javasolni, illetve a szülőtől kérni javaslatokat más megoldásra, pl.: „Ez egy lehetséges megoldás. Vajon lehet más megoldás is?” Fogalmazzuk meg világosan, hogy javaslata ellentmond azoknak az

67

értékeknek, alapelveknek, melyeket a gyerek optimális fejlődése érdekében fontosnak tartunk. A szülők gyerekeikkel való kölcsönös kapcsolatának erősítése. A szülőkkel való partneri kapcsolat fenntartása ideális közeg ahhoz, hogy a szülők gyerekeikkel való kölcsönös kapcsolatát megerősítsük. Ennek érdekében fontos elősegítenünk, hogy a szülők jobban megértsék gyerekeik viselkedését, érzéseit. Ezt úgy érhetjük el, ha a szülőkkel való beszélgetéseinkben a gyerekkel való kapcsolatra összpontosítunk. Ha ebbe az irányba tereljük a beszélgetést, segíthetünk a szülőnek átlátni, átgondolni a gyerekével való kapcsolatát és a kapcsolat erősítésének lehetőségeit. A szülőkkel való kommunikációt segíti és a szülők gyerekükkel kapcsolatos megértését fejleszti, ha kíváncsiak vagyunk arra, milyennek látják a szülők a gyereküket. Ha kész válaszaink vannak, és azt gondoljuk, mi, szakemberek tudjuk a megoldást, könnyen a legfontosabb információkat veszíthetjük el. Ráadásul meggátoljuk annak a szülőket fejlesztő helyzetnek a kialakulását, amelyben a szülőknek lehetősége nyílik saját maguk számára tudatosítani a gyerekükkel kapcsolatos érzéseiket. Nem minden szülő képes magától tudatosan átgondolni, mit miért tesz, milyen információk alapján és milyen véleménnyel van a gyerekéről, és mi mozgatja a gyerekével való bánásmód során. Ha nyitottan, érdeklődve beszélgetünk a szülővel a gyerekéről, sok esetben olyan felismerésekre juthat, melyek jó irányba befolyásolhatják gyermekének megértését és a szülő nevelési gyakorlatát. Szükség esetén módot találhatunk arra is, hogy közvetítsük a gyerek érzéseit, gondolatait a szülő felé. Elmondhatjuk, véleményünk szerint mit érzett a gyerek egy adott helyzetben, mi válthatta ki a problémás viselkedését. Félreértések adódhatnak a legegyszerűbb jelenetben is. Például, egy kétéves kisfiú bemászik egy tiltott helyre, ahol piszkos lesz a ruhája. Amikor előjön, a szülő korholja, miközben leporolja a gyerek nadrágját. A gyerek hirtelen a földre veti magát, és dühödten csapkod, üti a szülőt, aki kiabálni kezd vele, és nem tudja kezelni az agressziót. A gyerekkel elbeszélgetve kiderül, hogy a nadrág leporolásakor a csapkodó mozdulatokra azt hitte, hogy a szülő megveri őt, ezért reagált dühösen és próbált védekezni, illetve visszatámadni. Tehát nem önmagában a kihágás leleplezése, hanem egy utólagos félreértés miatt reagált így, aminek magyarázata feloldotta a helyzetet. Hasonló esetekben közvetíthetünk a szülő és gyereke között, illetve utólag is segíthetünk ezek elemzésében, az okok megtalálásában, ami hozzájárulhat a hasonló események jobb kezeléséhez, a megoldáshoz vezető szülői stratégiák kialakításához a jövőben. Ehhez segít, ha a szülőnek mintát adunk, hogyan érdemes megfigyelni gyermekük viselkedését, megpróbálni „kívülről látva” megfogalmazni, amit látunk, és értelmezni a viselkedést. A szülőket segíti, ha kérdések formájában kalauzoljuk őket ebben a gondolkodási folyamatban, például „Vajon mit érezhetett a fia, amikor ezt csinálta…?” A szülők és gyermekeik közti kapcsolatban mindig lehetnek hullámhegyek és – völgyek, illetve jobban és gyengébben működő elemek. Lehet, hogy egy szülő kiemelkedő a művészeti nevelésben, naponta képeket festenek, énekelnek a gyerekkel, de elhanyagolja az önellátásra, önszabályozásra nevelést. Ezekben az esetek-

68

ben elsősorban vegyük észre a pozitívumokat és jelezzünk vissza erről a szülőknek. Az esetleges hibák, tökéletlenségek kipécézése helyett keressük meg azokat a pontokat, amelyek jól működnek. A pozitív visszajelzések erősítik a szülők kompetenciaérzését, és segítenek a bizalommal teli légkör kialakulásában. Az erősségek elismerése tehát segít olyan megnyugtató helyzetet kialakítani, amely lehetőséget teremt a felmerülő nehézségek megbeszélésére is.

Ellenőrző kérdések: Milyen stratégiákat követve alakíthatunk ki a szülőkkel bizalmi kapcsolatot? Miért lényeges a partneri viszony a szülőkkel? Hogyan fejlesszük a szülők gyerekeikkel való kölcsönös kapcsolatát? Hogyan segíthetjük elő, hogy a szülők jobban megértsék gyerekeik viselkedését, érzéseit?

Fogalmak: szülői partnerség, családi környezet

3.3.

A családerősítés lehetőségei a kisgyermekek gondozása, nevelése során

A családerősítő megközelítés új nézőpontból közelíti meg a gondozói, nevelői feladatokat. Nem a családi környezet hiányosságaira koncentrál, hanem arra hívja fel a figyelmet, hogy melyek azok a meglévő pozitív tényezők, amelyek erősítésével támogathatjuk a családot. Minden családnak vannak erősségei, és azok támogatásával a család képes lesz a saját működését fejleszteni. A kisgyermeknevelői munka számos olyan helyzetet teremt, amelyekben a nevelő a családdal találkozik, és lehetősége van a védőfaktorok erősítésére. A szülők támogatásának lehetséges alkalmai és stratégiái. A kisgyermeknevelői munka során a következőket tehetjük, amivel ismeretekhez juttathatjuk a szülőket a gyerekük korcsoportjára jellemző tipikus fejlődési jellemzőkről, és a saját gyerekük fejlődéséről és viselkedéséről a kortársaival. 69













Segítsük a szülőket hírekhez jutni a gyerekükről a mindennapi érintkezések során. Beszélgessünk a szülőkkel a gyerekük fejlődéséről és napi tevékenységeiről, eredményeiről és kudarcairól és ezek kezelésmódjáról az intézményben. A szülőket általában nap mint nap érdekli, mivel töltötte a gyerekük a napot, miben lelte örömét, miben fejlődött, esetleg milyen kudarcok érték, és ezekkel hogyan küzdött meg. Tartsunk nyílt napokat. Alkalmanként engedjük meg a szülőknek, hogy bejöjjenek az intézménybe és megfigyeljék az ott zajló folyamatokat, pl. szabad játék, szervezett foglalkozások, étkezések stb. A szülők számára nagyon hasznos látni, hogyan viselkedik a gyerekük egy, az otthonitól jelentősen különböző közegben, hogyan lép kapcsolatba más gyerekekkel és felnőttekkel, hogyan képes beilleszkedni és elsajátítani az intézmény szokásrendjét és szabályait. Hangsúlyozzuk a szülő számára, amikor a gyerekük sikeres valamiben, megfelelő mintákat követ, illetve új készségekre tesz szert, például összepakolja a játékokat maga után, önzetlenül segít más gyerekeknek, megtanul önállóan kezet mosni. Ne feledjük, hogy a szülők életében, ugyanúgy mint a gyerekeikében, vannak olyan alkalmak, melyek ideálisan kihasználhatók a fejlődésre, képzésre. A szülőknél rendszerint akkor következnek be ilyen alkalmak, amikor a gyerekük valami új kihívás elé állítja őket, vagy valami újonnan keletkezett feladatuk van, pl. a szobatisztaság. Ilyenkor a szülők különösen fogékonyak az új információk befogadására. Használjuk ki ezeket az alkalmakat, beszélgessünk a szülőkkel a probléma kialakulásáról és megoldásáról, említsünk hasznos fogásokat, illetve jutassuk a szülőket megfelelően részletes írott forráshoz, pl. brosúrák, internetes oldalak, könyvek. Ezt hívjuk „épp jókor” zajló szülőoktatásnak. Mutassunk be olyan, a gyerekekkel való kommunikációban használható aktív figyelmi technikákat, mint a hallgatás, az átirányítás és a tükrözés stb. (vö. 11. szövegdoboz). A szülők, akik látják, hogy működnek ezek a stratégiák, talán maguk is megpróbálják követni őket a gyerekükkel való társalgásokban, ami által megerősödik a kapcsolatuk, többet megtudnak a gyerekük belső világáról, gondolatairól, érzéseiről, illetve a gyerek társas-érzelmi képességei is fejlődnek. Ne feledjük, hogy a szülők képzése, informálása a kölcsönös bizalom és tisztelet jegyében kell, hogy folyjon. A szülők készségesen fogadják a mondandónkat, ha úgy látják, jól ismerjük a gyereküket, és hogy elsősorban az ő érdekét tartjuk szem előtt.

11. szövegdoboz: AKTÍV FIGYELEM Mindennapjainkban számos társalgásban veszünk részt. Ezek során azonban ritkán figyelünk oda a másikra úgy, ahogy kellene, vagy, ahogy tudnánk. Bár azt hisszük, figyelünk, de környezeti hatások, pl. a tévé, internet, telefon vagy a saját gondolataink elterelnek minket,

70

így valójában nem hallgatjuk meg a másikat igazán. Különösen sokszor van ez így a szülőgyerek beszélgetésekben, hiszen a szülőket sokszor lekötik a saját gondjaik és feladataik, így nem mindig készek aktívan, odaadóan hallgatni a gyerekük mondanivalóját. Pedig a társalgások a gyerekek értelmi és érzelmi fejlődésében nagy szerepet játszó közös figyelmi helyzetek elvont, igen fejlett formájának tekinthetők. Az aktív hallgatás gyakorolható, néhány egyszerű stratégia követésével kialakítható az odafigyelés, a megértés és bizalom a társalgási helyzetekben. Ennek eredményeképpen jobban figyelünk, nagyobb érdeklődést mutatunk a gyerekek felé, amivel megerősítjük a velük való kapcsolatunkat és fejlesztjük a logikai és elbeszélő nyelvi képességeiket is. Az aktív hallgatást fejlesztő stratégiák többek közt a következők.36 Újra kifejtés. Hogy figyelmet mutassunk, olykor elismételjük, amit a gyerek/másik fél mondott. Nem papagájként, hanem értelmezve, pontosan, a saját szavainkkal megfogalmazva az elhangzottakat, pl. „Remélem, jól értettem. Azt mondod, …?” Összefoglalás. Foglaljuk össze a lényegesebb tényeket, hogy ellenőrizzük a megértést, pl. „Ez azt jelenti, hogy…” vagy „…, igaz?” Apró biztatás. Apró, pozitív jelzésekkel tartsuk fenn a társalgást és a figyelmet, pl. „Ühüm.”, „Igen?”, „Értem.”, „És aztán?” Tükrözés. Ragadjuk meg a gyerek/másik fél szavainak érzelmi tartalmát, pl. „Úgy látszik, ez elég fontos neked…” Megerősítés. Nyilvánítsunk véleményt a hallottakról, említsünk odavágó ismereteket, élményeket, meglátásokat. Érzelmi címkézés. Ha szavakba öntjük a gyerek/másik fél érzéseit, az segít neki megérteni saját viszonyulását a témához, pl. „Úgy érzem, ez rosszul esett neked…”, „Féltél attól, hogy…?” Kérdezés / firtatás. Kérdezzünk a témához illeszkedve, hogy részletesebb információhoz jussunk. Átirányítás / elterelés. Ha a gyerek agresszív, dühös lesz, tereljük el, irányítsuk más téma felé a beszélgetést. Következmények. Megerősítést jelent, ha lehetséges következményeket említünk, pl. „Mi történt a múltkor, amikor nem engedted, hogy segítsek lemászni?”

A gyerekek társas-érzelmi kompetenciájának fejlesztése. A csecsemők és kisgyerekek gondozása során a mindennapos helyzetek lehetőséget teremtenek a társas-érzelmi kompetenciák fejlesztésére is. A szeretetteljes kapcsolatok adják meg a kisgyermekeknek a kényelem, a biztonság, a bizalom, és a támogatás érzését. Mindezek megtanítják a gyermeket, hogyan kössenek barátságokat, hogyan fejezzék ki érzelmeiket és hogyan küzdjenek meg a kihívásokkal. Az erős, pozitív kapcsolat szintén segít a gyermekeknek kifejleszteni a bizalom, empátia, együttérzés és a jó és a rossz közötti különbségtétel képességét. Az újszülöttek már a születéstől fogva tanulják, hogy kik ők, azáltal, ahogyan gondozzák őket. A mindennapos interakciók során a szülők, rokonok és gondozók jelzéseket küldenek a babának, mint például: „Okos vagy. Ügyesen kitalálod a dolgokat. Szeretlek. Megnevettetsz. Szeretek veled lenni.” Ezek az üzenetek formálják a gyermek önbecsülését.

71

Az alábbiakban néhány egyszerű, a gyerekekkel közösen végezhető tevékenységet és stratégiát tekintünk át, melyek alkalmat adnak a gyerek számára (i) felismerni és kifejezni az érzelmeket, (ii) szabályozni a saját érzelmeikre adott reakcióikat, (iii) stratégiákat kifejleszteni, és (iv) empátiát, beleérző képességet gyakorolni, belehelyezkedni mások helyzetébe (9. táblázat). 9. táblázat. Példák a társas-érzelmi kompetenciákat fejlesztő tevékenységekre37

Kompetenciaterület

Tevékenység

Kapcsolatok építése és fenntartása

Add tudtára a gyermeknek, hogy érdekel, amit csinál. Mutass őszinte érdeklődést a gyermek felé – bármit is csinál. A te figyelmed az, amire vágyik és izgalommal fogadja azt. Mutasd érdeklődésed azzal, hogy kommentálod vagy megnevezed, amit ő csinál: „Nagyon sok szép színt használsz ehhez a rajzhoz.” Vagy vonódj be azzal, hogy követed a vezetését. Hogyha építőkockákat pakol egy tárolóba, figyeld meg, hogy téged is bevonna-e, vagy tudtok-e együtt építeni valamit. Ez szintén segít neki megtanulni az oda-vissza játék értékét és örömét, amely az összes sikeres kapcsolat fontos szempontja. Bátorítsd a gyerekeket, hogy kifejezzék érzelmeiket korosztályuknak megfelelően. Az egészséges, pozitív kapcsolatok kialakítása függ az érzelmek kimutatásának és a mások érzelmei felismerésének képességétől. Tanítsd meg a gyerekeknek, hogyan fejezhetik ki elfogadható módon a dühöt, például, toporzékolással, egy kis futkározással az udvaron, vagy egy párna falhoz vágásával. Nevezd meg a saját érzéseidet, „Boldog vagyok, mert segítettél nekem elpakolni.” vagy „Szomorú vagyok, hogy nem tudunk tovább játszani.” Fontos, hogy a gyerekek tisztában legyenek vele, neked is vannak érzéseid, de vannak módok rá, hogy kezeld őket, így aztán jobban tudod érezni magad. Tartsd tiszteletben és ismerd fel a gyermek érzéseit. Ez megtanítja a gyermeket, hogy bízzon az ösztöneiben. Ha tudja, hogy tiszteled érzéseid, ez megtanítja őt az empátiára és a mások iránti tiszteletre, ami fontos eleme minden kapcsolatnak. Elfogadni az érzéseiket anélkül, hogy lekicsinyítenénk, vagy kifiguráznánk, szintén növeli az esélyét annak, hogy több mindent megoszt a felnőttekkel, ahogy növekszik Játssz olyan játékokat, amik érzelmekről szólnak. Használj bábokat, hogy eljátszd a kisgyermekek tipikus frusztrációját, vagy félelmét, például hogy meg kell osztani játékokat a játszótárssal, egy újszülött fogadását, vagy a szeretteitől való elválást. Készíts rajzokat, vagy kalapokat a különböző érzelmekhez, és beszélj a könyvekben lévő képekről, amelyek érzelmeket fejeznek ki. Szintén figyelj arra, mit „mesél” a gyermek játék közben – ez egy ablak gondolataihoz és érzéseihez. Segíthetsz neki végiggondolni az őt foglalkoztató dolgokat és érzéseket azzal, hogy eljátszod és emlékezteted őt, hogy például míg a mackó

72

hiányolja az anyukáját, ő tudja, hogy anyukája mindig visszajön.

Bizalom és önbizalom

Engedd és teremts minél több lehetőséget a játékra. A játék az, amivel a gyerekek magukról és az őket körülvevő világról tanulhatnak. A játékon keresztül a gyerekek szintén tanulhatnak arról, hogyan oldják meg a problémákat és fejlesszék magabiztosságukat – megtalálni a labdát a polc mögött, megtalálni a megfelelő formát a hozzá tartozó lyukhoz, hagyni, hogy a bohóc előugorjon a dobozból. Egy csecsemő, aki sikeresen megnyomja a gombot a játékon, ami kellemes hangot ad ki, megtanulja, hogy képes működtetni dolgokat. Szintén a játék során tanulják meg a gyerekek milyen érzés valaki másnak lenni, kipróbálni új szabályokat és feldolgozni a bonyolult érzéseket. Egy két éves, aki felöltözött és eljátssza, ahogy édesanyja elmegy dolgozni, valószínűleg az elválással kapcsolatos érzéseit dolgozza fel. Egy három éves katonásdit játszik, gyakorolja, hogyan lehet magabiztosabb, hogy leküzdje a félelmét, vagy kiadja agresszív érzelmeit. Engedd, hogy a gyermek irányítson a játékidőben – ezzel épül önbizalma, magabiztossága, és vezetői készsége. Segíts a gyermeknek megtanulni, hogyan legyen problémamegoldó. Segítsd őt át a problémákon, de ne oldd meg mindig helyette őket. Mozgasd el az építőkockákat a torony aljában, hogy az biztosabban álljon, de ne vedd le a legtetején lévőt – hagyd, hogy ő találja ki, hogyan hozza egyensúlyba. Ezzel lehetőséget adsz neki, hogy sikeresnek érezze magát. A cél az, hogy irányítsd és támogasd a gyermek probléma megoldó erőfeszítéseit, de ne csinálj helyette olyat, amit neki kell megtennie, hogy fejlessze készségeit. Adj a gyermeknek felelősséget. Fontos, hogy a gyerekek hasznosnak és szükségesnek érezzék magukat, ezzel építik önbizalmukat is. A pici gyerekek ki tudják válogatni a ruhákat a gondozóval, segíthetnek megteríteni, és összeszedhetik a játékokat. Mondd el pontosan, mire számíthat: „Kérlek, tegyél szalvétát minden tányér mellé!” ahelyett, hogy: „Segíts nekem megteríteni!” Ünnepeld meg a gyermekek sikereit. Azzal, hogy kimutatod a gyermeknek, hogy növekszik és tanul, segítesz neki önbizalmának fejlesztésében. Fejezd ki örömödet szóban és tettekkel: "Milyen ügyesen felültél egyedül a székre!" Mosolyogj, simogasd meg, vagy akár tapsold is meg erőfeszítéseit és sikerét. Bátorítsd a gyermeket arra, hogy próbálja elsajátítani azokat a dolgokat, amikkel bajlódik. A gyerekek gyakorlatban tanulnak. Bontsd le a nehéz feladatokat megoldható lépésekre, hogy segíts neki ura lenni a helyzetnek, hogy biztonságban és kényelmesen érezze magát Például, ha próbálja megtanulni, hogyan vegye fel cipőjét:  kösd ki a cipőt számára  tartsd a cipőt úgy, hogy ő bele tudjon lépni  engedd, hogy beléd kapaszkodjon, amíg belelép  vezesd a kezét, ha szükséges, amikor beköti a cipőt  mondd neki: „Szép munka, felvetted a cipődet!”

73

Használj olyan nyelvezetet a gyermek átélt élményeinek kifejezésére, amely pontosan tükrözi az ő tapasztalatát, megértést és empátiát mutat, és neveli az önbizalmat. „Megpróbáltad kitölteni magadnak a gyümölcslevet. Ügyes vagy. Egy kicsi van a poharadban, egy kicsi kiömlött. Ne szomorkodj, itt a szivacs, töröljük fel. Ez a kancsó túl nehéz az ilyen pici kezeknek. Adok neked egy kisebbet, és megpróbálhatod újra.”

Adj reményt, hogy legközelebb majd sikerül megoldania a gyermeknek azt, ami most nem ment. Ezzel azt is kifejezed, hogy bízol a képességeiben. Például: „Te és Pisti megpróbálhattok újra együtt játszani 5 perc múlva” „Elrakom a kamiont, mert dobáltad. Ebéd után újra megpróbálhatod” „Megint megpróbáljuk holnap” Sugalmazd azt, hogy azt gondolod, emlékezni fog legközelebb. Egyes tetteket kritizálj, ne általánosan minősíts. Azt mondd, hogy „eltépted a könyvet”, ne azt, hogy „gondatlan vagy”. Abban a pillanatban, amikor leszidod, a gyermek mindenképpen rosszul érzi magát, de azt nem szeretnénk, hogy azt a címkét hordja egész életében a fejében, hogy ő gondatlan. A DICSÉRET A KRITIKA ELLENTÉTE. A dicséretnél segít, ha hangsúlyozzuk a viselkedést és a képességet, ami mögötte van: Barátságos vagy. Játszottál az új gyerekkel a csoportban.

Empátia

Légy empatikus a gyermekkel. Például: "Félsz attól a kutyától? Ő egy kedves kutya, csak nagyon hangosan ugat. Ez ijesztő tud lenni. Felveszlek, amíg elmegy." Beszélj mások érzéseiről. Például: "Marci szomorú, mert elvetted az autóját. Kérlek, add vissza neki az autóját és válassz egy másikat, amivel játszol." Mutasd meg, mondd el, a gyerekek hogyan tudják kimutatni empátiájukat. "Kérlek, hozz egy ragtapaszt Gabi bibijére." Használj én-üzeneteket. "Nem szeretem, amikor megütsz. Az fáj nekem." Légy türelmes. Az empátia fejlődése időbe telik. 3 éves korukra a gyermekek nem lesznek tökéletesen empatikusak, sőt, ez egyes felnőtteknek sem sikerül. A kisgyermekeknek az élet nagy része az "én, enyém, nekem"-ről szól, és ez így rendben is van, ez nem önzőség, hanem a fejlődés természetes velejárója. Az empátia összetett készség, mely a gyermek egész életén keresztül fejlődni fog.

Viselkedés és érzelemszabályozás

Az elvárt viselkedést pozitív formában fogalmazd meg, ezzel segíted a gyermeket, hogy azt csinálja, amit szeretnél. Például mondd azt, hogy „Maradjon az asztalon!” ahelyett, hogy „Ne dobd le!”. A fejünkben automatikusan megjelenik az, amit hallunk, és a kisgyermek ennek megfelelően cselekszik, így ha azt mondod neki, hogy ne dobja le, megjelenik a ledobás mozdulata, és ő az esetek többségében azt fogja tenni. Adj alternatívákat, ha azt szeretnéd, hogy a gyermek ne azt csinálja, amit épp tesz. Például ha azt mondod neki, hogy „Ne ugrálj a labdán!”,

74

akkor tedd hozzá azt is, hogy „Inkább gurítsd oda a társadnak, vagy ugrálj a labda nélkül, esetleg játssz ezzel az izgalmas rendőrautóval!” A gyerekeknek jóval kevesebb dolog jut eszükbe, hogy mit lehet még csinálni azon kívül, amit épp most tiltottak meg nekik, ha segítesz benne, nagyobb az esélye annak, hogy tényleg mást is fog csinálni. Tereld el a figyelmét, ha valamit nagyon szeretne, amit nem lehet, illetve ha például mérges valamiért. A figyelem elterelésével nem azt tanulja meg, hogy ezekkel a dolgokkal nem kell foglalkozni, hanem egy nagyon hasznos önszabályozó stratégiát sajátít el. A felnőttek is gyakran élnek ezzel, például ha rossz kedvük van, és ezt mérséklendő elkezdenek olvasni egy jó könyvet. Gyakorold a gyerekekkel a különböző fontos viselkedéseket, például „Játsszuk azt, hogy dühösek vagyunk. Dobogjunk a lábunkkal, mert az nem bánt senkit” Erre használható a szerepjáték is, játékállatokkal: „A nyuszi szeretne játszani a maci kamionjával. Mit tehet a nyuszi?”

Adj jutalmat, ha a gyerek keményen dolgozott, hogy megtanulja az új viselkedést, vagy nagyon igyekszik jót tenni. A legtöbb gyereknél a jutalmak nem ösztönzik őket az ismerős viselkedés folytatására. Ha a cselekedet automatikusabbá vált, fokozatosan csökkentsük a jutalmat. Légy példakép. A gyerekek mindig élénken figyelik a felnőtteket olyan kérdésekkel kapcsolatban, mit tegyünk és hogyan érezzünk különböző dolgokkal vagy társas interakciókkal kapcsolatban. Mikor eljön a tanulás ideje, hogyan kezeljék érzelmeiket, mint a fájdalmat, dühöt, vagy frusztrációt, te leszel a „mindent-tudó” ember. Ha kitartó vagy és bízol önmagadban, gyermeked ezt fogja eltanulni. Próbálj ki új dolgokat és dicsérd meg magad hangosan. „Elég ideges voltam, mikor felszereltem a polcot. Nehéz volt. Mikor leesett, mérges voltam. Egy kicsit pihentem és újra próbálkoztam. Most már büszke vagyok magamra, hogy nem adtam fel és megcsináltam.” Mutass mintát. Ha azt mondod gyermekednek, mikor mérges vagy, „Nem szeretem, ha nekem dobod a labdát. Tudom, hogy mérges vagy, rendben van. De ha megdobsz, az fáj. Elmondhatod nekem, miért vagy mérges és itt ez a párna, üsd meg, ha valamit tenned kell.” Ezzel nem csak felismered gyermeked viselkedését, és alternatívát ajánlasz neki, de azzal hogy saját dühödet így megoldod, egy egészséges mintát mutatsz gyerekednek, hogyan kezelje erős érzelmeit.

Ellenőrző kérdések: Melyek a szülők támogatásának lehetséges alkalmai és stratégiái? Milyen tevékenységek során történhet a gyerekek társas-érzelmi kompetenciájának fejlesztése? Melyek az aktív, értő figyelem lényeges elemei? 75

Fogalmak: aktív figyelem

3.4.

A védőfaktorok megfigyelése a családban

A mindennapi munka során a kisgyermeknevelő szakemberek számos megfigyelést tehetnek a gyermekre és a családra vonatkozóan. Ezeknek a megfigyeléseknek ad rendszeres keretet és objektív szempontrendszert a védőfaktorok megvalósulását vizsgáló mérőeszköz. Az eszköz használata segíti azt is, hogy sok tudattalan megfigyelés tudatossá váljon. Az objektív megfigyelések alkalmazása megteremti a családhoz való pozitív, támogató kapcsolódás kiindulópontját. Az alábbiakban a gyermekekkel és családjukkal kapcsolatos nevelői szerep jellemzőit, a megfigyelési szempontokat és feladatokat a kisgyermeknevelői kompetenciakörbe elsősorban tartozó két védőfaktor szerint csoportosítva közöljük, majd egy képzelt helyzetben mutatjuk be a szülőkkel való kommunikáció lehetséges megközelítéseit és azok következményeit.

3.4.1. A szülői neveléssel és a gyermeki fejlődéssel kapcsolatos ismeretek A védőfaktorral kapcsolatos szerepünk. A családdal való minden egyes érintkezés fontos lehetőséget kínál arra, hogy felhívjuk a figyelmüket a gyermekneveléssel kapcsolatos információkra, ismereteket adjunk át a gyermeki fejlődésről és a nevelésről, mintát adjunk a hatékony gondoskodásra, illetve értékeljük, megerősítsük a szülők szerepét. A következőket tehetjük:     

megmutatjuk, milyen elvárások megfelelőek a gyerekkel szemben a szülőkkel párbeszédet alakítunk ki, ha az elvárásaik nincsenek összhangban a gyermek fejlődési szintjével kiemeljük a gondoskodás jelentőségét, ezáltal a szülőnek segítünk értékelni saját szerepének fontosságát „épp időben” való szülői képzést nyújtunk: akkor adunk információkat a szülőknek, amikor kérdéseik merülnek fel a neveléssel kapcsolatban segítünk a szülőnek megtalálni a megfelelő szakembereket, akikhez fordulhat, amikor neveléssel kapcsolatos információkra van szüksége

Kérdések, amiket feltehetünk:

76

      

Mi az, amit a gyermeke a legjobban csinál, és mi az, amit szeret a gyerekében? Mi az, amit szeret a gyereknevelésben? Mi az, amit kihívásnak tart a szülői szerepben? Hogyan és honnan tanulta a szülői nevelési készségeket? Hogyan szerez folyamatosan ismereteket a gyermeke fejlődéséről? Mi segített abban, hogy önmagáról, mint szülőről tanuljon? Vannak olyan dolgok, amik aggodalommal töltik el a gyermeke fejlődésével vagy viselkedésével kapcsolatban? Voltak olyanok, akik aggodalmukat fejezték ki gyermekével kapcsolatban?

Megfigyelési szempontok:   

      

Értik-e és ösztönzik-e a szülők az optimális fejlődést? Képesek-e a szülők megfelelően reagálni és kezelni a gyermekük viselkedését? Képesek-e a szülők a gyermeküket az életkorának megfelelően nevelni, fegyelmezni, megvédeni, felügyelni, kommunikálni vele és megfelelő elvárásokat támasztani vele szemben? Érdeklődő-e a szülő, és fontos-e neki, hogy többet tanuljon a nevelésről és a gyermeke fejlődéséről? Nyitott-e vagy hajlandó-e a szülő új nevelési stratégiák kipróbálására (amenynyiben szükséges)? Pozitívan reagál-e a gyermek a szülők közeledésére? Értik-e és értékelik-e a szülők a nevelői szerep jelentőségét? Megbízható gyermekneveléssel kapcsolatos információforrásokkal rendelkeznek-e a szülők, ha ezekkel kapcsolatban kérdéseik merülnek fel? Bevonódnak-e a szülők a gyermek intézményes nevelése körüli teendőkbe? Értik-e a szülők a gyermek sajátos nevelési igényeit (különösképpen akkor, amikor a gyermeknek speciális ellátásban kell részesülnie)?

Szülőkkel való feladatok: 



Kérdezzük meg a szülőt, hogy milyen elképzelései, reményei, félelmei vannak a gyermek fejlődésével, későbbi életével kapcsolatban. Beszélgessünk arról, hogy hogy mit tesz (vagy mit akar tenni) aznap, hogy ezek teljesülhessenek, illetve hogy a félelmei csökkenjenek. Azonosítsunk olyan nevelési feladatokat, melyeket a szülő kihívásként él meg (pl. étkezés, esti fektetés). Tájékoztassuk a szülőt az ezekhez a feladatokhoz kapcsolódó stratégiákról. Kérjük meg, hogy gyakorolja ezeket a stratégiákat, és a következő találkozáskor kérdezzünk rá, történt-e változás.

77

3.4.2. A gyermekek társas és érzelmi kompetenciái

A védőfaktorral kapcsolatos szerepünk. Fontos, hogy növeljük a szülők tudatosságát a korai kapcsolatok fontosságával, és a gyermekük társas-érzelmi fejlődésében játszott szerepükkel kapcsolatban. A következőket tehetjük:  



 

konkrét tippeket és ismeretforrásokat adhatunk a szülőknek, hogy készségeiket fejleszthessék ismerjük fel a krízishelyzeteket, és hogy ezek hogyan hatnak a gyermek kapcsolataira a számára fontos felnőttekkel, illetve a későbbiekben a kortárskapcsolataikra (lásd bővebben 4.1.6) kössük össze a családokat azokkal az erőforrásokkal, melyek segíthetik a gyermek társas-érzelmi fejlődését – ezek lehetnek egyszerűek (játékok, amelyek segítenek a gyerekeknek megfogalmazni vagy felismerni az érzelmeiket) vagy intenzívek (mint pszichológiai tanácsadás) támogassuk a családot a gyermekek viselkedési problémáinak kezelésében szánjunk időt arra, hogy megmagyarázzuk és megbeszéljük a szülőkkel a gyerekek viselkedését, amikor krízishelyzetben impulzívan viselkednek

Kérdések, amiket feltehetünk:    

Milyen az érzelmi kapcsolat ön és gyermeke között? Hogyan fejezi ki szeretetét és ragaszkodását gyermeke felé? Hogyan segít gyermekének, hogy kifejezhesse érzelmeit? Milyen helyzetekben nehéz önnek gyermeke érzelmeit kezelni?

Megfigyelési szempontok:          

Tudják-e a szülők, hogyan ösztönözzék a társas-érzelmi fejlődést, és sokféle, az életkornak megfelelő nevelési stratégiát alkalmaznak-e? A szülő olyan környezetet teremt-e, ahol a gyermek biztonságban érzi magát ahhoz, hogy kifejezze érzelmeit? A szülő érzelmileg reagál-e a gyermekre? A szülő mutat-e empátiát? A szülő szeretettel és következetesen közeledik-e a gyermekhez? Bevonódik-e a szülő a gyermekkel olyan közös tevékenységekbe, melyek segítik a társas-érzelmi fejlődést? A gyermek az életkorának megfelelő képességgel rendelkezik-e érzelmeinek kifejezéséhez? A gyermek szorosan kötődik-e szüleihez? A gyermek szorosan kötődik-e más felnőtthöz? A gyermek szorosan kötődik-e testvéreihez vagy más gyerekekhez?

78

   

A szülő egyértelmű elvárásokat és korlátokat fektet-e le (pl. „a mi családunkban az emberek nem bántják egymást”)? A szülő elválasztja-e az érzelmeket a cselekvésektől (p. „rendben van, ha valaki dühös, de mi nem ütünk meg senkit, ha dühösek vagyunk”)? A szülő bátorítja-e és támogatja-e a társas rituálékat, úgymint mások üdvözlése vagy a szerepcsere játék közben? A szülő megteremti-e a lehetőségét annak, hogy a gyermek problémákat oldjon meg (pl. „mit gondolsz, mit kellene tenned, ha szeretnél a másik játékával játszani”)?

Szülőkkel való feladatok: 



Kérjük meg a szülőt, hogy mondjon el (vagy írjon le) egy interakciót a gyermekével. Kezdje egy olyan élménnyel, ami a gyermeket általában boldoggá teszi, elszomorítja, frusztrálja vagy feldühíti. Kérjük meg a szülőt, hogy jellemezze, mit tesz a gyermek, amikor ezeket az érzéseket tapasztalja, hogyan reagál erre a szülő, és hogyan reagál a gyermek a szülői reakcióra. Azonosítsuk és beszéljük meg a szülővel az interakció pozitív vagy negatív mintáit. Kérjük meg a szülőt, hogy gondoljon egy olyan felnőttre, akit gyermekként szeretett. Mi volt az ebben a kapcsolatban, ami annyira fontos volt? Kérdezze meg, hogy az említett kapcsolatnak mely elemei vannak jelen a saját gyermekével/gyermekeivel való kapcsolatban.

Ellenőrző kérdések: Mi a kisgyermeknevelő szerepe a szülői neveléssel és a gyermeki fejlődéssel kapcsolatos ismeretek fejlesztésében? Mi a kisgyermeknevelő szerepe a gyermekek társas és érzelmi kompetenciáinak fejlesztésében?

4. A “családok erősítése” a mindennapi munkában Összefoglalás, tanulási vázlatpontok: A családok erősítésének jelentős színterei lehetnek a gyermekek napközbeni ellátásának intézményei, a bölcsődék és a családi napközik. A csecsemő- és kisgyermeknevelők szerepe jelentős, hiszen nap mint nap kapcsolatban vannak a szülőkkel, így lehetőségük nyílik a családot, erőforrásaikat támogatni. A fejezet:

79

• Áttekinti a családerősítés gyakorlatát. • Konkrét példákon keresztül elemzi a családi és intézményes nevelés jellemzőit, kapcsolatát. • Esetfeldolgozás, esetmegbeszélés segítségével megtörténik az alkalmazott módszerek elemzése, továbbgondolása. A téma feldolgozásának célja: E gyakorlati modul célja a készségfejlesztés, a szakmai kompetenciák kimunkálása, a családok erősítése megközelítés és a védőfaktorok alkalmazása a mindennapi munka során. A képzésben résztvevő csecsemő- és kisgyermeknevelő szakemberek az elsajátított ismeretek és szemlélet alapján saját gyakorlatukban előforduló eseteken alkalmazzák a családerősítés gyakorlatát. További cél, hogy a gyakorlatok során a résztvevők áttekintsék és fejlesszék a családok erősítéséhez, a védőfaktorok építéséhez szükséges készségeiket. Ajánlott irodalom: Berg, I. K. (2004). Konzultáció sokproblémás családokkal. Családterápiás olvasókönyv 5. Budapest: Animula Kiadó. Borbély S. (2012). Szülők és mi. Budapest: Budapesti Korai Fejlesztő Központ. Urbán, R., Buda B., Hevesi K., Kökönyei Gy., Nagy H., Rigó A., V. Komlósi A., Várnai D. (2007). Mentális egészségfejlesztési stratégia – pozitív egészségfejlesztés és primer prevenció. Budapest: Országos Egészségfejlesztési Intézet. Podráczky J. (szerk.) (2012). Szövetségben. Tanulmányok a család és az intézményes nevelés kapcsolatáról. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó. 4.1

A családerősítés gyakorlata

A kisgyermeknevelők feladata a koragyermekkori intervenció területén, hogy a gyermekek fejlődése szempontjából figyeljenek a családokra, és a családi védőfaktorok erősítésével bátorítsák azt a szülői törekvést, hogy változtassanak a helyzeten. A gyermekkel, a szülőkkel minden nap találkozó szakemberek odafigyelése, támogató magatartása a családerősítő szemlélet megvalósulásának első lépése. A családerősítés kivitelezéséhez pontos helyzetelemzés és rugalmasság szükséges, a védőfaktorok azonosítása és erősítése során figyelembe kell venni az aktuális családot, problémát, a család meglévő erőforrásait. Hogyan, mi módon erősíthető egy család az öt védőfaktor mentén? Az öt védőfaktor erősítéséhez az alábbi stratégiák alkalmazhatók: 1. Szülők megbecsülése és támogatása 2. Baráti kapcsolatok és a kölcsönös támogatás elősegítése 3. Szülőség erősítése 4. Gyermekek társas és érzelmi fejlődésének elősegítése 5. Családok összekapcsolása szolgáltatásokkal és lehetőségekkel 6. Családi krízisek kezelése Hogyan lehet erősíteni a családokat e stratégiákkal az öt védőfaktor mentén? 4.1.1. Szülők megbecsülése és támogatása

80

A szülők megbecsülésének és támogatásának alapja a velük való közvetlen kapcsolat, e kapcsolat során kifejezett tisztelet. Ezt biztosítja:  A kedves megszólítás és köszöntés.  Az odafigyelés a szülő mondandójára, véleményére.  Véleményének, kéréseinek, speciális igényeinek tiszteletben tartása.  A szülő bizalmának elnyerése a fentieken túl azon múlik, hogy a családokról szóló információkat bizalmasan kezeli minden munkatárs.  A szülő rendszeresen kap információt a gyermekről. (Például arról, hogy mivel töltötte a napját.)  A szülők megbecsülése és támogatása kifejezhető különböző szülői, családi programokba való bevonásával, illetve azzal, hogy méltányoljuk részvételüket. 4.1.2. Baráti kapcsolatok és a kölcsönös támogatás elősegítése A barátságok, a kölcsönösen támogató kapcsolatok megalapozhatók:  A szülők egymásnak való bemutatásával.  Az egymással való beszélgetés lehetőségének megteremtésével. (Például úgy, hogy tér és idő van erre, amikor hozzák-viszik a gyermekeket, vagy például levelező lista létrehozásával.)  A kisgyermeknevelő munkatársak összeismertethetik a szülőket különböző programok megszervezése (családi találkozók, közös ünnepek, gyermekprogramok, kirándulások, csoportos beszélgetések) révén.  Külön figyelmet érdemes fordítani az elszigeteltebb szülők bevonására. (Például személyes meghívással, a programokon való részvételhez szükséges szervezési feladatok támogatásával.) 4.1.3. Szülőség erősítése A kisgyermeknevelők sokat tehetnek a szülők szülői mivoltukban történő megerősítésében.  Gyermeknevelési és a gyermek fejlődésére vonatkozó kérdésekben (például szokások kialakítása, gyermek megnyugtatása, a pozitív megerősítés, szociális elismerés jótékony hatása, a fizikai vagy verbális büntetés negatív hatásai) információ nyújtása.  Annak elfogadása, hogy családonként, kultúránként eltérő módjai vannak a szülői gyakorlatnak, és ezek a módok nem feltétlenül jobbak vagy rosszabbak másoknál.  Azon tény természetesnek tekintése, hogy a szülőség elbizonytalanodásokkal, feszültségekkel jár együtt.  Szakértők meghívása és a velük való beszélgetés biztosítása a fenti kérdésekben. És mindeközben barátságos, elfogadó, megnyugtató, érzékeny kommunikációt folytatnak mind a gyermekkel, mind a szülővel. 4.1.4. Gyermekek társas és érzelmi fejlődésének elősegítése A gyermek egészséges társas-érzelmi kompetenciáinak kialakulásában az aktív, kiszámítható, gondoskodó, a gyermekre érzelmileg ráhangolódott felnőttel való kap-

81

csolat meghatározó. A kisgyermeknevelő szakember többféle módon is részt vehet ennek biztosításában.  Az intézményben biztosítható a gyermek számára az érzelmi biztonságot nyújtó környezet.  A kisgyermeknevelő szakemberek viselkedése példát jelenthet a szülő számára.  Megerősíthető a szülő megfelelő kommunikációja.  A kisgyermeknevelő szakemberek gyermekkel való bánásmódja példát mutat a gyermeknek arra, hogy hogyan kell érzelmeket megfelelően kifejezni, problémákat szavakkal megoldani, tisztelettel és kedvesen bánni másokkal.  A gyermekek társas és érzelmi fejlődése elősegíthető oly módon, hogy a gyermekeket ösztönözzük arra, hogy életkoruknak megfelelően fejezzék ki érzéseiket, úgy, hogy közben sem magukat, sem másokat, sem tárgyakat nem sértenek.  A szülőkkel való beszélgetés során is hangsúlyozható a gyermekek társas és érzelmi fejlődésének fontossága, ötletek, információk nyújthatók a szülőknek arról, hogyan tudják otthon elősegíteni gyermekeik társas és érzelmi fejlődését. 4.1.5. Családok összekapcsolása szolgáltatásokkal és lehetőségekkel  A kisgyermeknevelő szakember abban az esetben tud személyre szabott szolgáltatásokat, lehetőségeket ajánlani, ha tisztában van a szülők szükségleteivel, céljaival, képességeivel, érdeklődési köreivel. A megismerés alapja a szülőkkel való beszélgetés a szükségletekről, célokról.  A beszélgetés, információadás kitérhet a különböző erőforrásokra, szülői és közösségi lehetőségekre, weboldalakra, családi programokra.  Szükség esetén közvetlen segítségnyújtás a szolgáltatóval való kapcsolat felvételéhez. 4.1.6. Családi krízisek kezelése A kisgyermeknevelő szakemberek családi krízis esetén is a szülővel kialakított bizalmon alapuló, személyes kapcsolatra támaszkodhatnak.  A bizalmi kapcsolat jellemzője a valódi odafigyelés, meghallgatás, az előítéletek nélküli bátorítás és támogatás nyújtása, a szülők bizalmának tiszteletben tartása.  A krízisben lévő szülőket összekapcsolni o a szükséges erőforrásokkal (például segélylehetőségek, más szülők), o krízis esetén nyújtott szolgáltatásokkal (étkeztetés, családon belüli erőszak esetén nyújtott szolgáltatások, átmeneti gondozás, alkohol és szerfüggőség esetén nyújtott szolgáltatások, mentálhigiénés szolgáltatások, anyagi támogatások, jogi tanácsadás).  Konkrét segítség nyújtása (például késedelmes fizetés engedélyezése, vészhelyzet elhárítása). A kisgyermeknevelő szakemberek személyes, odafigyelő kapcsolat esetén lehetőségük van felfigyelni arra, ha a család stressz hatása alatt van. Figyelmeztető jel lehet a gyermek gyors hangulati ingadozása, szorongó magatartása, viselkedési zavarai, a szülő szokatlan viselkedése, ismétlődő, megmagyarázhatatlan távollétek, ha a szülők

82

ismétlődően és szokatlanul későn mennek a gyerekért, a szokásosnál több fizetési elmaradás, ha a szülők stresszről számolnak be vagy annak jeleit mutatják. Információt nyújt az, hogy a szülők hogyan bánnak és beszélnek gyermekeikkel, a gyermekek milyen fizikai állapotban vannak. Ezek a stratégiák lehetővé teszik a szülői reziliencia erősítését, azaz a szülők azon képességét, hogy nehéz körülmények között is képesek legyenek a problémák megoldására, a stresszes helyzetekhez való alkalmazkodásra. A szülő ilyen képességének kiemelése a napi találkozásokhoz kapcsolva is megtehető, például hogy a szülő eredményesen megszervezi a gyermek bölcsődébe vitelét vagy elhozatalát. Így a fenti stratégiák alkalmazásának eredményeként a szülő képessé válik saját viselkedése azon elemeinek azonosítására, amelyek segítenek a nehéz helyzetekre való rugalmas reagálásban, amelyek észlelése növeli hatékonyságérzetét. A szülőknek szervezett programok (például családi programok, szülőklubok) eredményeképpen a szülők támogató társas kapcsolatai erősödnek. A gyermekkel a különböző intézményekben foglalkozó szakemberek kézenfekvő lehetősége, hogy a szülő számára ismereteket nyújtsanak a gyermeki fejlődés jellemzőiről, a korszerű, hatékony nevelési módokról, szokások kialakításáról. Ennek során a szakember támaszkodjon a szülő ismereteire, jó gyakorlatára. E beszélgetések, megszerzett ismeretek hatására a szülői szerepben kapott megerősítések magabiztosabbá, a szülői feladatokhoz társuló stressztől mentesebbé teszik a szülői létet. A szülők nehéz helyzetekben kapott támogatása képessé teszi őket arra, hogy szükséghelyzetekben azonosítsák, megtalálják és megkapják a konkrét támogatást. 4.1.7. Az erősség-fókuszú megközelítés a családokkal való gyakorlatban Pozitív és negatív megközelítések. Egy beszélgetést pozitív és negatív módon is meg lehet közelíteni, mindkét lehetőség adott még problematikus témák esetében is. Az alábbiakban a következő képen38 látható családi jelenetben tapasztalható aggasztó jelek néhány lehetséges megközelítését mutatjuk be. Idézőjelben látható egy képzelt családlátogató lehetséges megjegyzése, rögtön alatta pedig az üzenet és következményeinek, azaz a látogató szakember és a szülők viszonyában jelentkező hatás elemzése olvasható.

83

(a) „Ez a konyha egy merő kupleráj. Ilyen környezetben nem lehet gyerekeket nevelni! Ki kell takarítani itt mielőbb!” Elemzés: A szülő úgy érzi, támadjuk, és valószínűleg védekezni fog. Csapásként és nem az ő oldalukon álló partnerként tekintenek ránk. (b) „Úgy látom, mindent megtesz, hogy finom, tápláló ételt adjon a családnak. Úgy tűnik azonban, hogy felhalmozódott pár szennyes edény. Az az érzésem, kissé túlhajszoltnak érezheti magát.” Elemzés: A szülő úgy érzi, becsüljük az erőfeszítéseit, és talán beismeri, némi segítségre van szüksége. Úgy érzi, megértjük őt. Hálás, ha beszélhet a nehézségeiről. Kezd mellettük álló partnerként tekinteni ránk. (c) „Úgy látom, mindent megtesz, hogy finom, tápláló ételt adjon a családnak. Úgy tűnik azonban, hogy felhalmozódott pár szennyes edény. A fia már biztos izgatottan várta, hogy hazaérjen a munkából, és végre együtt legyenek. Lassan abba a korba ér, amikor már sokat segíthetne a háztartásban. Összeköthetnék a kellemest a hasznossal, ha együtt leszednék az asztalt és elmosogatnának vacsora után.” Elemzés: A szülő úgy érzi, becsüljük az erőfeszítéseit, és értékeli a felvetéseinket a gyerek képességeiről és a probléma megoldási lehetőségeiről. Hálás a nem ítélkező, sőt építő jellegű tanácsokért, és kezd hasznos információforrásként tekinteni ránk.

84

4.2.

Családi és intézményes nevelés

A családok erősítését szolgálja a családi és intézményes nevelés jellemzőinek, viszonyának elemzése, átgondolása. A gyermek fejlődése, teljes értékű szocializációja során meghatározó e két színtér összehangolása, feszültségmentes együttműködése. A két nevelési tér összhangját leginkább az egymásra való figyelem, a megértés, a feszültségek konstruktív kezelése segíti elő. A kisgyermek optimális fejlődése szempontjából jó, ha a családi és intézményes nevelés összekapcsolódik. A családerősítő szemlélet is hangsúlyozza, hogy a szülők, a szülő és a gyermek együttes erősítése a cél. Ehhez kapcsolódóan a szakember feladata, hogy minél hatékonyabban biztosítsa a család és az intézmény jó kapcsolatát. A szakemberek a családok erősítését a családokkal fenntartott intenzív kapcsolat alapján valósíthatják meg. 4.2.1. A szülők bevonódása Hogyan építhető a szülőkkel való kapcsolat? Hogyan vonhatóak be a szülők a bölcsőde, családi napközi életébe? Hogyan lehet a szülőkkel a kapcsolatot tartani? A szülőkkel való kapcsolat során lényeges, hogy alapvetőnek vesszük, hogy a szülő a legjobbra törekszik gyermekével kapcsolatban, s hogy az együttműködést az empatikus, partneri viszonyt teszi lehetővé. A megértés, a szülők világának megismerése, a családok életének elfogadása megfelelő alap a továbblépéshez. A szülő bevonódása sokféle formában jelenik meg, sokféle formában erősíthető. A szülői bevonódást jelzi:  A kisgyermekkel való otthoni beszélgetés arról, hogy mi történt a bölcsődében, családi napköziben.  A kisgyermeknevelőkkel való intenzív kapcsolattartás akár szervezett, akár spontán formában.  A bölcsődével, családi napközivel kapcsolatos aktivitás (például kiránduláson való részvétel, önkéntes munka). A szülő spontán bevonódásához értékmentesen közelítsünk, hiszen ez függ a szülő értékrendjétől, nevelési elveitől, más intézményekkel szerzett tapasztalataitól, akár saját gyermekkori élményeitől. A szülői bevonódás elősegítése többféle úton lehetséges.  Az intézmény és a szülők közvetlen kapcsolatának erősítése.  Családi és közösségi programok szervezése.  Szülőknek szervezett képzési programok. A szülői bevonódás támogatása során segít:  Érzékenység a családok életkörülményeire, kultúrájára, szociális és társadalmi jellemzőire.  A szülők aktivitásának elismerése.  A szülő énhatékonyság-érzésének, önbizalmának erősítése.  A szülők véleményének figyelembe vétele.

85

4.2.2. A családi és az intézményes nevelés kapcsolatának erősítése Milyen technikái lehetnek a bölcsőde, a családi napközi, a kisgyermeknevelők és szülők kapcsolatának erősítésére?  Jó gyakorlatnak tekinthetők azok a példák, ahol a családi és az intézményes nevelés közötti folytonosság hangsúlyozására albumot készítenek például a gyermek képeiből, alkotásaiból.39  A családi és közösségi programok szervezését megkönnyíti a szülők érdeklődésének, igényeinek figyelembe vétele, az önkéntesség biztosítása.  A szülőknek szervezett programok középpontjában állhatnak nevelési kérdések, de az érdeklődésüknek megfelelő bármilyen program. E programok keretében erősíthető a pozitív szemlélet, az, hogy a nevelés során a szülő maga is hangsúlyosabban odafigyelhet a gyermek viselkedésének pozitív elemeire, és megerősítheti azokat.  A szülőknek szervezett programok a stressz oldásához is hozzájárulhatnak. Önmagában a közös tevékenység is lehet stresszoldó, de érdemes lehetőséget teremteni meghívott szakemberek segítségével a stresszoldó technikák megbeszélésére, tanítására is. A szülők azonosíthatják, hogy milyen kognitív és viselkedéses erőfeszítéseket tesznek az őket ért stressz oldására, illetve új, hatékony megküzdési módszereket sajátíthatnak el. A szülővel való kapcsolat bizalmon és megértésen alapul. A családerősítés során a gyermekkel dolgozó szakember részéről szükséges a szülők szempontjainak megértése, a szülők erőforrásainak felismerése, erősítése, a konfliktushelyzetek tudatos kezelése. Mindehhez a megoldási lehetőségekre, erősségekre való fókuszálásra és hatékony kommunikációra van szükség. A bölcsőde, családi napközi és a család kommunikációjának javítása, formáinak szélesítése is elősegíti a jobb kapcsolatot, együttműködést.  A hagyományos formák (szülői értekezlet, fogadóóra, családlátogatás) mellett  egyéb kapcsolattartási formákkal (például honlap, újság/hírlap szülői rovattal, e-mail-ek stb.) is érdemes élni, azt a módszert alkalmazva, amely a leginkább biztosítja az információk és vélemények szabad áramlását.  A család és az intézmény kapcsolatában meghatározó, hogy a felmerülő ellentétek, konfliktusok megfelelő módon rendeződjenek. Felmerülő konfliktusok esetén olyan megoldásra kell törekedni, ami mindkét félnek megfelelő. Ennek megvalósulását az olyan kommunikáció segíti elő, ahol a felek pontosan megfogalmazzák szükségleteiket, érdekeiket, odafigyelnek és megértik a másik fél szükségleteit és érdekeit, képesek olyan ötleteket megfogalmazni, amelyek közül ki tudják választani, ami mindkettőjüknek megfelel. A családerősítés technikáinak mélyén kommunikációs készségek (kérdezés technika, érzelmek visszajelzése, újrafogalmazás stb.) húzódnak meg.  A beszélgetések során elsősorban az odafigyelést, a szülő mondandójának megértését kell kommunikálni, aminek két hatékony kommunikációs eszköze az érzelmek visszajelzése és a gondolatok újrafogalmazása.  Az érzelmek visszajelzése a szülő verbálisan és nonverbálisan jelzett érzelmeinek pontos szavakba öntése.  Az újrafogalmazás a szülő mondandójának tömörebb, strukturáltabb megfogalmazása.

86



A beszélgetés során a feltett kérdéseknek is erős hatása van. A kérdéseknek is a nyitottságot, értékmentességet, előremutatást kell sugallnia. A pozitív kérdések alkalmasak az erősségek felkutatására. E kommunikációs eszközök alkalmazásának segítségével a szakember biztosítani tudja a szülőt odafigyeléséről, empátiájáról, közvetíteni tudja megértését, képes a szülő erősségeire rávilágítani, képes elérni, hogy a szülő felismerje erősségeit, valamint hogy helyzetét a megoldás, a saját működő erőforrásai szemszögéből lássa.

4.3.

Esetfeldolgozás, esetmegbeszélés

Az esetek megbeszélése során a család meglévő erősségeinek, védőfaktorainak felismerése, további erősségek felkutatása, valamint az erősítés lehetőségei hangsúlyosak. 4.3.1. Mintaeset: Józsika esete40 „A 2 éves Józsika már néhány hónapja részt vesz egy új bölcsőde programban. Kisgyermeknevelője, Linda gyorsan észrevette, hogy Józsika néha éhesen, piszkosan vagy szakadt és lötyögő ruhában érkezett meg a bölcsődébe. A gyermekek között Józsika kiemelkedően visszahúzódó volt, és gyakran voltak dühkitörései. Lindával szemben Józsika nagyon ragaszkodó volt, gyakran sírt azért, hogy vegye fel vagy tartsa a karjában. Egy hideg téli napon Józsikát egy vékony pólóban, szakadt nadrágban és zokniban, cipő nélkül hagyták ott a bölcsődében. Mivel aggódott a gyermek meleg ruháinak hiánya miatt, Linda megpróbált beszélgetni a gyermek anyjával, Zsanettel. Zsanett idegesnek tűnt, és mivel azt mondta, hogy késésben van, ezért kisietett a bölcsődéből. Aznap délután senki nem jött Józsikáért a bölcsődébe. Zsanett és férje, János gyakran késve vitték el Józsikát, ezért először Linda azt gondolta, hogy a megszokottnál csak később jönnek. Azonban amikor már több mint egy óra eltelt, Linda úgy döntött, hogy felhívja a Gyermekjóléti Szolgálatot, és bejelentést tesz. Habár János röviddel azután megérkezett Józsikáért, hogy Linda telefonált, ügy lett az esetből. Amikor az üggyel foglalkozó munkatárs, Péter meghallgatta Zsanettet, a nő elismerte, hogy borzasztó stressznek van kitéve a férjével való olykor erőszakos kapcsolat miatt. Elismerte, hogy Józsika gondozása nehéz, mert a gyerek gyakran ingerlékeny, és elutasítja az ő vigasztaló kísérleteit. Péter megfigyelte, hogy Józsika nagyon nyugtalanul viselkedett, és ragaszkodott Zsanetthez, különösen akkor, amikor János is jelen volt. Zsanett továbbá azt is állította, hogy Józsika “a korához képest fiatalabbként viselkedik”. Amikor a saját életéről kérdezték, Zsanett elismerte, hogy ő és János mindketten rendszeresen fogyasztottak drogokat és alkoholt Józsika születése előtt, de ő most már tiszta. Ő és János nemrég költöztek be az új lakásukba, miután kilakoltatták őket egy másik városban lévő otthonukból. Ő még nem talált munkát, és mindinkább elszigetelve érzi magát az új közösségben. Hétéves korában vették ki az édesanyja gondozásából, amikor a fizikai bántalmazás ténye bebizonyosodott. Nagyon kevés támogatással esett ki a nevelőszülői rendszerből, érettségi nélkül és “fogalma sincs arról, hogyan kell anyának lenni”. Húszéves korában találkozott Jánossal, és gyorsan összeházasodtak, miután kiderült, hogy Józsikával terhes.

87

János sokat dolgozik egy autómosóban, és sem energiája, sem türelme nincs, amikor hazamegy. Nem volt fogékony Péter kérdezősködésére, minden kérdésre védekezően és udvariatlanul válaszolt, és dühösnek tűnt azért, mert egyből a Gyermekjóléti Szolgálatot hívták. János nem adott meg semmilyen személyes információt magáról azonkívül, hogy “csapdába esettnek” érzi magát a hosszú munkaideje és az alacsony fizetése miatt. Amikor Zsanett közbeszólt, hogy amikor szabadnapja van, János szereti elvinni Józsikát a parkba, János bólintott és hozzátette, hogy azt szeretné, bárcsak több időt tölthetne a családjával. Habár Linda elhanyagolásról szóló jelentése nem lett bizonyítva, Péter egy utókövetési tervet – szülőképzéssel és foglalkoztatást támogató szolgáltatásokkal – javasolt a család számára. A Gyermekjóléti Szolgálat intervenciója után Linda jelentette, hogy Józsika és családja már sokkal stabilabbnak és kevésbé kaotikusnak tűnik. Péter egy utókövetési interjú során megtudta, hogy Zsanett három hónapos terhes.” 4.3.2. Mintaeset: kétgyermekes anya41 „G. Rita 26 éves, kétgyermekes anya. Nagyobbik gyermeke hároméves, a kisebbik márciusban tölti be második életévét. Gyermekei apjával négy éve él együtt, házasságot nem kötöttek. A férjének előző házasságából is van már két gyermeke. Az apának nincs állandó munkahelye, időnként alkalmi munkákból származó jövedelemmel rendelkezik. A családnak nincs saját lakása, albérletben élnek egy Budapest melletti településen, ahonnan a fővárosba való bejárás csak vasúttal lehetséges. Az anya a szülés előtt három éven keresztül közalkalmazottként dolgozott egy szociális ápolást, gondozást nyújtó intézménynél raktáros munkakörben. A 2008-ban az intézmény-összevonások kapcsán az eddigi munkahelye, mint önálló költségvetésű intézmény jogutóddal megszűnt, és egy másik intézmény telephelyeként működik tovább. Az anya a GYED letelte után munkába szeretne állni, mert úgy gondolja, hogy a GYES összegéből származó jövedelem nem lesz elegendő arra, hogy a családját fenn tudja tartani. Felkereste munkahelyének új központját, hogy szeretne munkába állni. Azt a választ kapta, hogy a régi munkahelyén megszűnt az a munkakör, amiben őt alkalmazták, ezt a feladatot csak a központi intézményben tudják számára biztosítani. Az anya számára nem megoldható így a munkavégzés, mert az új helyszín sokkal messzebb van, mint a régi volt. Az új helyszínen való feladat nyolc órában történő ellátása nem teszi lehetővé, hogy gyermekeit a lakóhelyükön lévő óvodából és bölcsődéből naponta időben hazavigye. Reggelente gyermekei elhelyezése miatt pedig nem tud munkahelyére pontosan beérkezni. A gyermekei apjával a férfi bizonytalan életvitele miatt már nem felhőtlen a kapcsolatuk, ezért a gyermekek ellátásában az anya rá nem számíthat. Az anya állítása szerint a változásról – hogy munkaköre megszűnt és a munkavégzés helyszíne megváltozott – értesítést eddig egyáltalán nem kapott. Kérte a munkáltatót, hogy lehetséges megoldásként próbálja meg őt régi munkahelyén más munkakörbe áthelyezni, vagy új munkahelyén hatórás időtartamban foglalkoztatni. A munkáltató ezt nem tette lehetővé és más, kompromisszumos megoldást sem ajánlott fel.” 4.3.3. Saját eset elemzése Hozzon példát a saját gyakorlatából, és elemezze a családerősítő szemlélet alapján!

88

4.3.4. Elemzési szempontok: 4.3.4.1.     

Látható-e a szülői reziliencia? Rendelkeznek-e ismeretekkel a szülők a szülőségről és a gyermekfejlődésről? Mi jellemzi a család társas kapcsolatait? Szükségük van-e konkrét segítségnyújtásra, képesek-e segítséget kérni, a szükséges segítséget elérni? Mi jellemzi a gyermek társas-érzelmi kompetenciáját?

4.3.4.2.

   

   

Mit kell kérdezni vagy tenni, hogy többet lehessen megtudni ezekről a védőfaktorokról?

Például: Hogyan oldja meg a stresszes helyzeteket? Hogyan nyugtatja meg gyermekét? Mit gondol arról, hogy lehet elérni, hogy a gyermek szót fogadjon? Kihez/kikhez tud tanácsért, segítségért fordulni?

4.3.4.3.



Milyen védőfaktorok fedezhetők fel a családban?

Hogyan, milyen módon támogathatja a családot az intézmény, a kisgyermeknevelő, hogy a védőfaktorok erősödjenek vagy kiépüljenek?

Mivel erősíthető a szülő rezilienciája? Mivel kapcsolatban fejezhető ki a szülői viselkedés méltánylása? Milyen ismeretekre van szükség a szülőséggel és a gyermeki fejlődéssel kapcsolatban? Hogyan közvetítené ezeket az ismereteket? Milyen változásokat lehet elősegíteni a szülő társas kapcsolataiban? Hogyan? Milyen konkrét segítséggel kell összekapcsolni a családot? Hogyan lehet fejleszteni a gyermek társas-érzelmi kompetenciáját?

Ellenőrző kérdések: Milyen szempontok segítik az esetek családerősítő védőfaktorok mentén való elemzését?

89

Irodalomjegyzék Dunst, C. J. (2000): Revisiting „rethinking early intervention”. Topics in Early Childhood Special Education, 20(2) 95-104. 1

Danis I. és Kalmár M. A fejlődés természete és modelljei. In Danis I., Farkas M., Herczog M., Szilvási L. (szerk.) (2011). Biztos Kezdet Kötetek I.: Génektől a társadalomig: a koragyermekkori fejlődés színterei. Budapest: Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet. pp. 76-105., 100.o. 2

Werner, 2000 in Danis I. és Kalmár M. (2011) A fejlődés természete és modelljei. In: Danis, I., Farkas, M., Herczog, M., Szilvási, L. (szerk.) Biztos Kezdet Kötetek I. A génektől a társadalomig: a koragyermekkori fejlődés színterei. Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet, Budapest 115.o. 3

Patterson, 1991 in Danis I. és Kalmár M. (2011) A fejlődés természete és modelljei. In: Danis, I., Farkas, M., Herczog, M., Szilvási, L. (szerk.) Biztos Kezdet Kötetek I. A génektől a társadalomig: a koragyermekkori fejlődés színterei. Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet, Budapest 119.o. 4

Danis I. és Kalmár M. (2011) A fejlődés természete és modelljei. In: Danis, I., Farkas, M., Herczog, M., Szilvási, L. (szerk.) Biztos Kezdet Kötetek I. A génektől a társadalomig: a koragyermekkori fejlődés színterei. Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet, Budapest 111.o. 5

Danis I. és Kalmár M. (2011) A fejlődés természete és modelljei. In: Danis, I., Farkas, M., Herczog, M., Szilvási, L. (szerk.) Biztos Kezdet Kötetek I. A génektől a társadalomig: a koragyermekkori fejlődés színterei. Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet, Budapest 111. o. 6

7

http://www.cssp.org/reform/strengtheningfamilies

8

Harper Browne, C. (2014): The Strengthening Families Approach and Protective Factors Framework: Branching out and reaching deeper. Washington, DC: Center for the Study of Social Policy 9

www.orvosilexikon.hu

Hajnal Ágnes, Susánszky Éva, Szántó Zsuzsa, Csoboth Csilla (2004) A szülő depresszív hangulatának és a gyermek magatartás-problémáinak összefüggése. Orvosi Szociológia, 14(12), 878-86. http://www.depressziostop.hu/depresszios_szulok_gyermekei.htm 10

Dr. Weisz Júlia: Kezeld az anyát, és meggyógyul a gyereke. MedicalOnline: http://www.medicalonline.hu/gyogyitas/cikk/kezeld_az_anyat__es_meggyogyul_a_gyereke 11

Choli Daróczi József: Szokásaink: Nevelési szokások a cigány családban. A cigány kultúra eredete. http://uccualapitvany.hu/wp-content/uploads/2014/06/Choli-Dar%C3%B3czi-J%C3%B3zsefcig%C3%A1ny-szok%C3%A1svil%C3%A1g.pdf 12

13

Hook, J. N., Davis, D. E., Owen, J., Worthington Jr, E. L., & Utsey, S. O. (2013). Cultural humility: Measuring openness to culturally diverse clients. Journal of Counseling Psychology, 60(3), 353. 14

Helen Mele Robinson: Teacher preparation: Exploring culture and identity. http://www.childcarequarterly.com/winter10_story1.html 15

http://www.acestudy.org/

Danis I. és Kalmár M. (2011) A fejlődés természete és modelljei. In: Danis, I., Farkas, M., Herczog, M., Szilvási, L. (szerk.) Biztos Kezdet Kötetek I. A génektől a társadalomig: a koragyermekkori fejlődés színterei. Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet, Budapest 76-125. 16

Danis I. és Kalmár M. (2011) A fejlődés természete és modelljei. In: Danis, I., Farkas, M., Herczog, M., Szilvási, L. (szerk.) Biztos Kezdet Kötetek I. A génektől a társadalomig: a koragyermekkori fejlődés színterei. Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet, Budapest 76-125. 94.o. 17

90

18

Daniel J. Levitin (2015) Why the modern world is bad for your brain. The Guardian online: http://www.theguardian.com/science/2015/jan/18/modern-world-bad-for-brain-daniel-j-levitinorganized-mind-information-overload?CMP=share_btn_fb 19

Ambridge, B., & Lieven, E. V. (2011). Child language acquisition: Contrasting theoretical approaches. Cambridge University Press. Berta Ferenc, Farkas Mária, Pattermann Kinga, Regős Judit, Szilvási Léna, Tölgyesi Klára (2009) Gyerekek – Szülők – Közösségek. Módszertani ajánlások a gyerekekkel, a szülőkkel és a közösségekkel végzett munkához a Biztos Kezdet program munkatársai számára. Módszertani kézikönyv II. kötet: Szülők. Budapest, Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet 20

Lukács Á. és Kas B. (2011) Érts és értesd meg magad! – A nyelvi fejlődés folyamata és elmaradásai. In: Danis, I., Farkas, M., Herczog, M., Szilvási, L. (szerk.) Biztos Kezdet Kötetek II. A koragyermekkori fejlődés természete – Fejlődési lépések és kihívások. Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet, Budapest, 180-225. 21

22 Chess, S., Thomas, A. (1999): Goodness of fit: clinical applications from infancy through adult life. Psychology Press, New York Ferenczi Sz. (2011) A szülő és a gyermek adottságai: temperamentum, személyiség - az egymásra hangolódás lehetőségei. In: Danis, I., Farkas, M., Herczog, M., Szilvási, L. (szerk.) Biztos Kezdet Kötetek I. A génektől a társadalomig: a koragyermekkori fejlődés színterei. Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet, Budapest 282-319. 23

Berta Ferenc, Farkas Mária, Pattermann Kinga, Regős Judit, Szilvási Léna, Tölgyesi Klára (2009) Gyerekek – Szülők – Közösségek. Módszertani ajánlások a gyerekekkel, a szülőkkel és a közösségekkel végzett munkához a Biztos Kezdet program munkatársai számára. Módszertani kézikönyv II. kötet: Szülők. Budapest, Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet 24

25

Harper Browne, C. (2014): National Quality Improvement Center on Early Childhood The Journal of Zero to Three Vol. 35, No. 1, September 2014, 2-9.o., 7.o. 26

CSSP: Core meanings of the strengthening families protective factors

27

Olphen, J., Schulz, A., Israel, B., Chatters, L., Klem, L., Parker, E., & Williams, D. (2003). Religious Involvement, Social Support, and Health Among African‐American Women on the East Side of Detroit. Journal of General Internal Medicine, 18(7), 549-557. 28

Booth, C. L., Rose-Krasnor, L., & Rubin, K. H. (1991). Relating preschoolers' social competence and their mothers' parenting behaviors to early attachment security and high-risk status. Journal of Social and Personal Relationships, 8(3), 363-382. Belsky, J., & Fearon, R. P. (2002). Early attachment security, subsequent maternal sensitivity, and later child development: Does continuity in development depend upon continuity of caregiving?. Attachment & Human Development, 4(3), 361-387. Warren, S. L., Huston, L., Egeland, B., & Sroufe, L. A. (1997). Child and adolescent anxiety disorders and early attachment. Journal of the American Academy of Child & Adolescent Psychiatry, 36(5), 637644. 29

Ferenczi Sz. (2014) Az önszabályozás koragyermekkori fejlődése Előadás SE ETK

Sroufe, L. A., Egeland, B., Carlson, E. A., Collins, W. A. (2005). The development of the person – The Minnesota Study of risk and adaptation from birth to adulthood. The Guilford Press, New York 30

91

31

Whitebread, D., & Basilio, M. (2012). The emergence and early development of self-regulation in young children. Profesorado, 16(1), 15-33. nyomán Ferenczi Sz. (2014) Az önszabályozás koragyermekkori fejlődése Előadás SE ETK Naderi Sz. Tények és tévhitek a korai kötődésről http://babafalva.hu/tenyek-es-tevhitek-a-koraikotodesrol/ 32

Tóth Ildikó (2011) Az érzelmi-társas kapcsolatok fejlődése: Korai gondozás és kötődés. In: Danis, I., Farkas, M., Herczog, M., Szilvási, L. (szerk.) Biztos Kezdet Kötetek I. A génektől a társadalomig: a koragyermekkori fejlődés színterei. Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet, Budapest 33

Szombathelyiné dr. Nyitrai Á. és munkatársai (2008). A bölcsődei nevelés-gondozás országos alapprogramja. Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet, Budapest www.ncsszi.hu/download.php?file_id=256 34

Berta Ferenc, Farkas Mária, Pattermann Kinga, Regős Judit, Szilvási Léna, Tölgyesi Klára (2009) Gyerekek – Szülők – Közösségek. Módszertani ajánlások a gyerekekkel, a szülőkkel és a közösségekkel végzett munkához a Biztos Kezdet program munkatársai számára. Módszertani kézikönyv II. kötet: Szülők. Budapest, Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet 35

36

National Aging Information & Referral Support Center, Excerpted and adapted from Lee Scheingold, “Active Listening,” McKesson Health Solutions LLC, 2003. http://www.mitoaction.org/pdf/tipActiveListening.pdf Balázs István (szerk., 2010) A koragyermekkori fejlődés megalapozása: kézikönyv a Biztos Kezdet program munkatársai számára. Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet, Budapest A táblázat elkészítéséhez a következő irodalmakat használtuk fel: Zero To Three National Center for Infants, Toddlers, and Families szakmai anyagai http://www.zerotothree.org/child-development/social-emotional-development/tips-and-tools-promotingsocial-emotional-development.html 37

Neville, H. F. (2007): Is This a Phase? Child Development and Parent Strategies, Birth to 6 Years. Parenting Press, Seattle Bibe Intuitív Szülő Program (Cs. Ferenczi Sz., Török G.) szakmai anyagai http://intuitivszulo.hu/ 38

Strengthening Families online tréning anyagból http://www.ctfalliance.org/onlinetraining.htm

Perlusz A., Marton E., Glauber A., Podráczky J. és F. Lassú Zs. A szülő-iskola partnerségre, a szülői bevonásra irányuló nemzetközi törekvések és gyakorlati megoldások. In Podráczky J. (szerk.) (2012). Szövetségben. Tanulmányok a család és az intézményes nevelés kapcsolatáról. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó. 39

Strengthening Families. Training of Trainers Washington: Center for Study of Social Policy. képzési anyag módosított változata 40

Bányai E. (szerk.) (2012). Szociális esetek gyűjteménye a szociális joghoz kapcsolódóan. Elektronikus kiadvány. Budapest: ELTE Társadalomtudományi Kar. 41

92