Bibliopolium Ifj. Fekete Károly: Tudománnyal és a hit pajzsával Az Erdélyi Református Egyházkerület kiadása. Kolozsvár 2008. Dr. Pap Géza előszavával. 275 oldal* Makkai Sándor azok közé az íróink közé tartozik, akinek művéhez újra meg újra visszatérünk. Hol egy-egy Ady-évfordulón idézzük a Magyar fa sorsát, hol a Magunk revíziója kérdésfelvetéseinek mai időszerűségét feszegetjük, hol Nem lehetjével szállunk vitába, közben pedig újabb nemzedékek kezébe is visszakerülnek regényei: az Ördögszekér, a Magyarok csillaga, a Holtenger. Fekete Károly professzor is másodszor tér vissza a Makkai-témához. Nyolc évvel ezelőtt a tudós püspök és valamikori kolozsvári, majd sárospataki teológiai professzor gyakorlati teológiai munkásságáról írt könyvet, amely már akkor jóval több volt, mint a Makkai-életmű e címben meghatározott területének vizsgálata, hiszen első fejezetében (a könyv közel egynegyedében) a teljes élet- és írói pálya megrajzolására vállalkozott. De több volt azért is, mert – hivatkozásainak tanusága szerint – olyan szélességben és mélységben vizsgálta tárgyát, hogy az magában hordta szinte már a folytatást, a most megjelent kötetet is. Ez az új kötet a Válogatott Makkaitanulmányok alcímet viseli, s tizenkét tanulmányt tartalmaz a Makkai-életmű különböző területeiről. Némelyekkel – rövidebb, a korábbi kötet központi témájához rendelt formában – már találkozhatott az
olvasó, másokra itt először vetül a szerző reflektorának fénykévéje. A könyv négy fejezete a pályakezdés időszakát, a Makkait pályája során ért „termékenyítő hatásokat”, a nemzetnevelő és misszió-teremtő gondolkodó és püspök tevékenységét, s az irodalom (a költészet) és a festészet tájaira pihenésül elkalandozó tudóst ismerteti meg az olvasóval, a függelékben pedig olvashatjuk Makkai 1945-ös népbírósági tárgyalásá-
* Elhangzott a kolozsvári Protestáns Teológia dísztermében, a 2008. április 29-én tartott könyvbemutatón. A könyv bemutatása után Fekete Károly, Károli Gáspár-díjas teológus, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem gyakorlati teológiai tanszékének vezetője mondott köszönetet azért, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület és Pap Géza püspök felvállalta a tanulmánykötet kiadását, majd pedig válaszolt a jelenlévők kérdéseire.
BIBLIOPOLIUM
nak iratait: a vádbeszédet, a terjedelmes védekezőiratot és két egykori hallgatója: Visky Ferenc és Adorján Gusztáv nyilatkozatát a „faji eszmék terjesztése” vádjával börtönbe vetett, végül a tudóstársadalom nyomására a vádak alól felmentett professzor védelmében. Fekete Károly mint egyháztörténész, Makkai szellemi hagyatékával kapcsolatos legfontosabb mondanivalóit nyilván első könyvében mondta el. De ezek az utóbb született tanulmányok – épp az említett témakörökbe bepillantást engedő mélyfúrásaikkal – elengedhetetlenek egy teljesebb Makkai-kép ismerete szempontjából. Nem vállalkozom arra, hogy itt a könyvben található minden vonatkozással foglalkozzam – egy könyvbemutató keretében idő sincs erre –, csak egy néhány vonatkozást szeretnék most kiemelni. A huszonnyolc éves korában (1918 szeptemberében) már kolozsvári teológiai professzorrá kinevezett Makkai Sándor az első világháborút megelőző majd követő néhány év „teológiai rendszerváltásának” fontos szereplője volt. Az az időszak volt ez, amikor a magyarság történetének egy addig még soha át nem élt válsága közepette a református egyháznak meg kellett szabadulnia korábbi beidegződöttségeitől, s vállalnia kellett egyfelől a belső, lelki megújulást, másfelől – Trianon után Erdélyben – egy kisebbségivé vált nemzetrész megmaradásának szolgálatát. Az erdélyi református egyház történetében a „vécsi szövetség” létrejöttének évei ezek, amikor – ahogy Fekete Károly könyvében írja – Makkai „az aktuális egyházi problémák sűrűjében tanított és a gyülekezetek iránti realitásérzékét megőrízve volt egyházkormányzó” (12–13. lap). Makkai maga pedig később így ítélte meg az erdélyi református egyház huszas évek-beli helyzetét, s a nemzedéke előtt álló feladatot: „...az intéz-
327 ményes és adminisztráló hivatalos egyházi szervezet önmagáért való életének napjai meg vannak számlálva, a lelki missziói egyház kegyelmi ideje következik, s ezért az egyház nem lehet sem egy sérelmi nemzeti politika – bármilyen kitűnőnek látszó – cégjelzője és takarója, hanem az adott viszonyok között kell a rábízott nép életének lelki irányítója, mindennapi munkájának megszentelője, szenvedéseinek vigasztalója és a hitből fakadó szeretet tevékeny közösségébe szervezője legyen” (idézet a 13. lapon). A „vécsi szövetség” története – amelyről Fekete Károly két könyvében hiteles képet és fontos dokumentumokat találunk – mára már történelem, de megírásra vár még Tőkés István 1989-ben kiadott könyve előzményeként a „romániai magyar református egyház élete” 1944 előtti évtizedeinek története, annak mérlegre tevése, hogy miként váltak a Makkai Sándor műveiben – de sokak példájában – megtestesült tanítások közösségeket megtartó erővé, kiváló professzorok, jeles teológuselmék nyomában, ama szerény közkatonáinak mindennapi szolgálatában, akik egyegy kisközösségben váltották valósággá a „magunk revíziója”, a belmisszió programjait, hogyan is formálta ez a belső erjedés munkájuk nyomán a gyülekezetek életét, hogyan alakította az erdélyi reformátusság szellemét. És mindez nem csak múltunk jobb megismerése szempontjából fontos. Azóta, hogy Makkai Sándor a fent idézetteket leírta, sok évtized múlt el. A magyarság – kisebbségben éppúgy, mint többségben – sok mindenen ment keresztül. De változatlanul – s talán ma mindennél jobban – érezzük azt, hogy a nem egyszer nélkülözhetetlen külsőségeken túl, menynyire fontos lenne az egyháznak „lelki irányító”-ként, „a hitből fakadó szeretet tevékeny közösségébe szervező”-ként működnie ebben a mi mai világunkban, amelyben közösségként való megmaradá-
328 sunkat kívülről és belülről új, korábban el sem képzelt veszélyek fenyegetik. Fekete Károly egész fejezetet szentel új könyvében az „egyház és nemzet” fogalompár vonatkozásainak Makkai művében, és nem véletlenül, hiszen a két világháború között különös aktualitása volt ennek a vonatkozásnak. A kisebbségivé vált erdélyi magyarság egyházainak szembe kellett nézniök azzal, hogy nem pusztán felekezeti, hanem magyarságmegtartó feladatot is el kell látniok: iskoláik a felnövő nemzedékek számára az anyanyelvű műveltség egyetelen forrásává váltak. Ki kellett védeniök a román állam nem lankadó támadásait az egyházi iskolák ellen, ahol pedig ez már nem sikerülhetett, a templomnak kellett a magyarként való megmaradás iskolájává válnia. Makkai Sándor nemzedékének ugyanakkor szembe kellett néznie azzal is, hogy a kisebbségi jogvédelem igyekezetében háttérbe szorul az egyház igazi küldetése. Fekete Károly idézi ezzel kapcsolatban Tavaszy Sándort, aki szerint „...míg e szellemi szituációval a magyar nemzeti élet rendkívül sokat nyert, egyenesen a jövendőjét nyerte meg, addig a magyar kálvinizmus, mint keresztyén kegyesség rendkívül sokat veszített, mert politikai missziója révén bensősége szenvedett kárt” (idézve a 95. lapon). Nyilván a kisebbségi magyarságra nehezedő politikai nyomással is magyarázható, de alapjában véve ezzel az idézett felismeréssel függ össze, hogy Makkai és vele egyképpen gondolkodó kortársai megfogalmazták a „nemzetnevelő gyülekezet” eszméjét, azt a célt, hogy – amint Makkai írta – „a lelki egyház... a politikai nemzetből lelki nemzetet neveljen s a maga közösségében lelki impériumot gyakorolván, kulturális, társadalmi és gazdasági téren is megteremtse a magyar reformátusság egzisztenciaközösségét” (idézve a 97. lapon), és ahogy a Magunk revíziójában fogalmazott: „Kisebbségi magyar nemzeti öntudatunk
VARIA
revíziója... két nagy lelki átalakulást kíván meg tőlünk: az egyik az, hogy a földi impériumhoz kötött magyarságot lelki magyarsággá tegyük magunkban; a másik azonban az, hogy az így fölszabadított lelki magyarságot ne tartsuk gyöngébbnek a külső impériumhoz kötött és attól is támogatott magyarságnál, és egyetlen atomját se alkudjuk el azért, mert így nehezebb..., mert így önerőnkből kell magyarnak lenni.” (Idézve a 98. lapon). Ilylyés Gyula „haza a magasban” -gondolatának előképét olvashatjuk ebben a néhány sorban, olyan gondolatokat, amelyeknek ismét csak különleges aktualitása van napjainkban. Fekete Károly témaválasztását és érdeklődési körét tekintve természetszerűen a háttérben marad Makkai Sándor irodalmi munkásságának bemutatása. Már előző könyvében, Makkai élet- és pályaképét felvázolva kitért erre a területre is (eddig feltáratlan forrásokra építve foglalkozott a Nem lehet elő- és utóéletével, körülményeivel), most a Termékenyítő hatások c. fejezetben Reményik Sándorral való barátságát eleveníti fel, ismert versek és mai napig ismeretlen levéldokumentumok alapján. Filológiai szempontból is fontosak a Tudatfölötti című Reményikvershez kapcsolódó levelek, de még inkább Reményiknek az az 1934. márc. 6-i keltezésű levele, amelynek eddig csak a válaszdarabját ismertük a Nem lehet c. kötetből. Ebben a levélben idézi Makkai fejére Reményik egy fiatal lány neki írott – egész más vonatkozású, aggódó – sorait: „Vigyázzon magára, Sándor bácsi! Soha, egy percig sem szabad elfelejtenie, hogy nem önmagáé, hanem Erdélyé. Nem szabad elfelejtenie, hogy az erdélyi fiatalság hite és ereje még nem sajátmagában van, hanem szellemi vezetőinek hitében és erejében.” És amit ehhez Reményik hozzáfűz: „Nem hiszed, Sándorom, hogy ez az üzenet mindnyájunknak szól, annak a bizonyos ’levitézlett nemzedék’-nek?... És
329
BIBLIOPOLIUM
érzem az irtózatot végigfutni és borzongani a falakon, és a végső kétségbeesést az emberek hátán: Hát csakugyan, végérvényesen minden elveszett?” (Idézet a 82. lapon). Emellett a levél mellett szánalmas általánosságokat tartalmaz csupán Makkai (korábbról már ismert) válaszlevele, s egy cserbenhegyásos gázolással ér fel a Nem lehet, amelyben lépésének „magyarázatául” egész addigi kisebbségépítő munkáját tagadta meg. Reményik válasza (a Lehet, mert kell) már nem is neki, hanem a cserben hagyott áldozatnak szól. Fekete Károly könyvének egy önálló (Művészetek vonzásában címet viselő) fejezete főképp Makkai Sándor verseivel és képzőművészeti alkotásaival foglalkozik. Ezek a fejezetek az irodalmár számára is érdekesen egészítik ki róla alkotott eddigi képünket. Nyilván nem arról van szó, hogy Makkai mint költő, vagy mint festő bevonulna az irodalom- vagy a művészettörténet Pantheonjába. De szellemi arcképéhez ezek a vonások szintén hozzátartoznak: a még helyét kereső fiatalember első verseskötete 22 éves korában
(amelynek kritikai, és főképp nyilvánosságon kívüli visszhangja végképp elvették kedvét attól, hogy ezzel a Múzsával társalogni akarjon), kései, elsősorban önmagának írt versei életének válságos pillanataiban, s a képzőművészet vonzásában született festményei, grafikái, amelyekről maga írta: „...a rajz és a festészet, melyre sohasem tanítottak szakszerűen, nagy vigasztalása volt az életemnek... hálás vagyok Isten iránt: sok szomorú és terhes órám enyhületéül szolgált ez a kedvtelésem”. A könyv mellékleteként közölt színes reprodukciók (egy kivétellel 1950ből) egy meggyötört lélek önkifejezései is: Ady-portréja nem a Magyar fa sorsa költőjét, hanem inkább a kései versek vizionáriusát idézi, Reményikje tekintetéből az öngyötrő költő néz szembe velünk, egyik-másik tájképén Van Gogh vonalvezetése köszön vissza. Fekete Károly új könyve – íme – gazdagodása a Makkai-irodalomnak. S még sok olyan hivatkozás van meghúzódva lábjegyzeteiben, amelyek további kutatásra ösztönöznek. Dávid Gyula
Neutestamentliche Exegese im Dialog. Hermeneutik – Wirkungsgeschichte – Matthäusevangelium. Festschrift für Ulrich Luz zum 70. Geburtstag. Herausgegeben von Peter Lampe, Moisés Mayordomo und Migaku Sato. Neukirchener Verlag, Neukirchen-Vluyn 2008. Érdekes című könyv látott napvilágot pár hete a németországi Neukirchener Verlag gondozásában. A kiadvány Ulrich Luz újszövetséges teológus 70. születésnapja alkalmából jelent meg. Műfaját tekintve Festschrift, amelyet Peter Lampe, Moisés Mayordomo és Migaku Sato szerkesztett. Az ünnepelt barátai és tanítványai e könyvvel mondanak köszönetet Luznak a több évtizedes teológiai munkáért, amely nemzedékek számára nyújtott és nyújt alapos tudományos szem-
pontot, és provokatív módon fejleszti az önálló teológiai gondolkodást. A svájci teológus monumentális Máté kommentárjáról és az első evangélium hatástörténetét kutató életművéről többször írtunk a Református Szemle oldalain. Az 1960 óta publikáló Luznak mérföldkőként számon tartott Máté kommentárját különböző nyelvekre lefordították, és a világ sok részén olvassák és használják történészek, teológusok, igehirdetők és katekéták.
330
Luz tudományos-teológiai életművének megfelelően a szerkesztők a könyv tanulmányait három témakörre csoportosították: Máté evangéliuma, hatástörténet és hermeneutika. A kötet írásai e három kulcsszó alkotta képzeletbeli mezőbe illeszkednek be. Találkozunk bibliai szövegek exegézisével, Máté evangéliumának jelentős teológiai kérdéseivel, Máté evangéliumának kultúrtörténeti és egyetemes egyháztörténeti jelentőségét taglaló írásokkal, interkulturális összehasonlításokkal és biblikaihermeneutikai tanulmányokkal. A szerkesztők a könyvnek a Neutestamentliche Exegese im Dialog címet adták, amelyiknek jelzés értéke van. Ulrich Luz öt évvel ezelőtti nyugdíjba vonulásakor egy tudományos tanácskozás szolgáltatta a keretet, hogy az ünnepelt téziseiről nyilvánosan vitázni lehessen. Számára az újtestamentumi exegézisről folytatott dialógus képezi az igazi „modus theologiae”-t. Noha jelen esetben a könyvnek a nyomtatott szövege
VARIA
nem nyújt lehetőséget a Luz által oly nagyon kedvelt teológiai vitára, de lehetőséget ad a tanítványainak és barátainak, hogy továbbgondolják Luz művét, és tisztelegjenek a nagyhírű teológus előtt. Bátran ajánlom a könyvet azoknak, akik szeretik a tudományos szempontból igényes teológiai írásokat, ugyanakkor olvasmányos és időszerű témákat boncolgató tanulmányokra vágynak. Garancia erre a kötetben megszólaló szerzők listája, akik között ott találjuk a manapság legismertebb biblikusokat: Walter Dietrich-et, Ulrich H. J. Körtner-t, Petr Pokorny-t, James D. G. Dunn-t, Heikki Räisänen-t, Gerd Theissen-t, Matthias Konradt-ot, Karl-Wilhelm Niebuhr-t, Peter Lampe-t. A könyv sajátosságának mondható a japán szerzők megszólalása, jelezve Luz teológiai tevékenységének Japánhoz fűződő szálait. Erdélyi teológusokként mi is sokat tanultunk az ünnepelttől. Sok itthoni teológus nevezheti magát a barátjának. Külföldön járt peregrinusaink hallgathatták előadásait a berni teológián, több alkalommal járt Erdélyben, részt vett hazai konferenciákon, előadást tartott teológus ifjúságunk előtt. Köszöntjük a 70 éves Ulrich Luz-ot, és Isten áldását kérjük életére és további kutatói munkájára! A kötet tartalma I. Theologie und Hermeneutik (1)
Walter Dietrich: Krumm und gerade, holprig und eben. Wege zwischen dem Alten und dem Neuen Testament (3) Ulrich H. J. Körtner: „Der Mensch, vom Weibe geboren“ (Hiob 14,1). Versuch über die Geburtlichkeit der Person (17) Christian Link: Modelle, biblische Texte zu verstehen (33) Moisés Mayordomo: Gewalt in der Johannesoffenbarung als Problem ethischer Kritik (45) Akira Ogawa: Interpretive Strategies for Reading the Parables.... (71) Migaku Sato: Zen und Gnosis (85)
331
BIBLIOPOLIUM
Manabu Tsuji: Die Intertextualität von 1Tim 2,1–3/Tit 3,1–2 (99) Samuel Vollenweider: Heilvolle Wende? Exegese im Zeichen der Kulturwissenschaften (111) Seiichi Yagi: „Bashologie“ im Neuen Testament und synoptische Evangelien (121) II. Das Matthäusevangelium: Exegese und Wirkungsgeschichte A) Allgemeine Studien (133) Petr Pokorný: Reflexionen über die Rolle der Evangelien in den Anfängen der Kirche (135) James D. G. Dunn: Matthew als Wirkungsgeschichte (149) Armand Puig i Tàrrech : Israël et l’église dans l’évangile de Matthieu (167) Heikki Räisänen: Matthew in Bibliodrama (183) Christopher Rowland: Marginalia in Matthew (197) Jens Schröter: Exegese als Theologie. Beobachtungen zur Matthäusinterpretation des Origenes im Anschluss an hermeneutische Erwägungen von Ulrich Luz (213) Gerd Theißen: Gesetz und Goldene Regel. Die Ethik des Matthäusevangeliums zwischen Regelund Empathieorientierung (237) II. Das Matthäusevangelium: Exegese und Wirkungsgeschichte B) Einzelne Stellen (255) Matthias Konradt: Die Taufe des Gottessohnes. Erwägungen zur Taufe Jesu im Matthäusevangelium (Mt 3,13–17) (257) Karl-Wilhelm Niebuhr: Die Seligpreisungen in der Bergpredigt nach Matthäus und im Brief des Jakobus. Zugänge zum Menschenbild Jesu? (275)
Takaaki Haragichi: Die Rezeption der biblischen Seligpreisungen bei den Apostolischen Vätern (297) Kiyoshi Mineshige: Wer sind „die Armen im Geist“? Japanische Interpretationen von Mt 5,3 (307) Urs von Arx: Bemerkungen zu Mt 16,17–19 und zur Rede vom Petrusamt (319) Dale C. Allison, Jr.: ‚After his resurrection‘ (Matt 27,53) and the Descens ad inferos (335) Peter Lampe: MEXRI THS SHMERON. A New Edition of Matthew 27:64b; 28:13 in Today’s Pop Science and a Salty Breeze from the Dead Sea (355) Publikationsverzeichnis Ulrich Luz (367)
Ulrich Luznak magyarul megjelent könyvei: A zsidó Jézus. (Ford. Takács J.) Historia Judaica 1. Logos Kiadó, Budapest 1994. Evangélium és hatástörténet. (Ford. Lukács Tamás). Hermeneutikai Füzetek 8. Hermeneutikai Kutatóközpont, Budapest 1996. A viszály könyve? Egy Biblia – sokféle értelmezés. (Fordította a KGRE munkacsoportja.) Hermeneutikai Füzetek 10. Hermeneutikai Kutatóközpont, Budapest 1996. Máté Jézustörténete. (Ford. Bekő István). Hermeneutikai Füzetek 21. Hermeneutikai Kutatóközpont, Budapest 2000. „…kitartóan részt vettek…a közösségben…” Az egység útja az Újszövetségben és ma. (Ford. Galsi Árpád). Kálvin János Kiadó, Budapest 2004.
Bekő István
332
VARIA
Medgyesi Pál írói munkássága Petrőczi Éva kutatásai alapján Petrőczi Éva: „Nagyságodnak alázatos lelki szolgája” „The Obedient Spiritual Servant of Your Highness” Hungarian and English Essays on Pál Medgyesi Petrőczi Évának (Károli Gáspár Református Egyetem, Budapest) a Sárospataki Kollégium Nemzet, Egyház, Művelődés sorozatában a Hernád Kiadónál 2007ben megjelent magyar–angol nyelvű tanulmánykötete Medgyesi Pálról kitartó hazai és angliai kutatómunkának az eredménye. A szerző teológiai tanulmányokat is folytatott irodalomtörténész, költő és műfordító, a Károli Gáspár Egyetem Puritanizmus-kutató Intézetének alapítója a Pártiumi Keresztény Egyetemmel együttműködve. I. Rákóczi György, majd később Lorántffy Zsuzsánna udvari papja a 17. század egyik legnépszerűbb magyar puritán prédikátor-írója, aki iskolát teremtett ezen a téren. Petrőczi Éva célja a tanulmánykötet megírásával az volt, hogy példákkal alátámasztva megcáfolja azt az előítéletet, hogy a puritanizmus egy száraz, szürke szakasza lett volna egyházi irodalmunknak. Erre utal már a kötet címlapjára kiválasztott idézet Medgyesi Pálnak 1659-ben Sárospatakon elmondott prédikációjából, a Példabeszédek 17,22 alapján: „A vidám elme jó orvosságul szolgál, a megszomorodott Lélek pedig megszáraztatja a csontokat.” A Praxis pietatis művészi fordítása Lewis Bayly Practice of Piety című munkájának, mely igehirdetésekből kiválasztott lazán összefűzött gondolatok, elmélkedések gyűjteménye sok személyes hangú intelemmel. A bevezető háttértörténetből megtudjuk, hogy Medgyesi Bayly munkáját szent homiletikai nyersanyagként kezeli, ugyanúgy, mint a Bibliát. Szövegbővítési technikája a fordító-átíró módszert alkalmaz-
za. Petrőczi Éva az angol és magyar temperamentum közti különbségnek tulajdonítja azt, hogy bizonyos témák esetében Bayly mértéktartása és fegyelmezettsége helyett Medgyesinél legalább egy fokkal erősebb kirohanásokkal találkozunk. Szerinte az ember minden nyomorúságának az eredendő bűn az okozója. Medgyesi a fogantatást undokságnak, fertelmességnek nevezi, melyet a puritanizmus magyarországi irodalma több évtizeden át irtózattal emleget. Ahol Medgyesi keveselte Bayly szövegében „az idvességes tanúságokat”, didakticizmusa arra késztette, hogy halmozza a hitépítő tanításokat. A Practis pietatist a templomfalakon túláradó hatni akaró kegyesség jellemzi. Medgyesi nyíltan hirdeti, hogy a prédikációnak a gyakorlatot kell kiemelnie. Egyházat megreformáló törekvései előmozdítására eszközeinek megválasztásában kíméletlen volt. Az önostorozó puritán szókincstár legerősebb jelzőit önkényesen fokozza, mely nem mindig célravezető. Néha pontosító locusokat tűz be fordításába. Néha azonban olyan eset is előfordul, hogy ő az, aki az eredeti szöveg élét megtompítja, megszelídíti. Petrőczi Éva rámutat arra, hogy a szakirodalomban sok a közös vonás a Bayly és Medgyesi egyháztörténeti megítélése között. Mindkettőjüket „mérsékelt puritán”-ként emlegetik, mely nem jellemgyengeségre utal, hanem az értelmiségi kiszolgáltatottságára a késői feudalizmus korában, arra, hogy a prédikátor-író egzisztenciálisan a patrónusi rendszertől függött. Petrőczi Éva kiemeli azt, hogy a Lorántffy Zsuzsanna és Medgyesi Pál kö-
BIBLIOPOLIUM
zötti kölcsönös megbecsülésen alapuló kapcsolatból az utókor számára a lelkiszellemi nyereség a fontos, mely a magyar kultúra számára fennmaradt. Patrónájának nem kiszolgálója, hanem szolgálótársa akar lenni a hit dolgaiban. Prédikátortársaival ellentétben Medgyesi különös figyelmet szentelt a nők helyének és szerepének az egyházban, a gyülekezetben. Medgyesi és Lorántffy Zsuzsanna között folyamatos teológiai párbeszéd folyt. Például a presbitériumokért vívott harcban Kálvin Institutioját ajánlja a fejedelemaszszony figyelmébe. Medgyesi Pál presbitériumvédő szerepére mutat a kötet Tök-é, avagy túrós étek? című tanulmánya, melyben a Dialogus politico-ecclesiasticusból kiválasztott részletek alapján Petrőczi Éva kihangsúlyozza azt, hogy mind az angol, mind a magyar puritán művekben fontos szerep jut a köznapi élet realitásainak, a hit-élet nem vasárnapi oldalának. Ezáltal valósult meg a puritanizmus egyik alapvető célkitűzése, hogy női olvasók is kezükbe vegyék Medgyesi írásait. Medgyesinek a világirodalom legismertebb kegyes írója, John Bunyan szolgált elsődleges mintául, aki egy rendkívül gyakorlatias ember volt. A tanulmány címe a tréfás szóalkalmazásnak és a szavak átvitt értelemben való használatának szerepére mutat, mely sajátos kincse a magyar népszellemnek. Medgyesi a köznapi nyelv használatában látta a léleképítés felé vezető eredményes utat. A Praxis pietatis díszcímlapjának „titkai” című tanulmányában Petrőczi Éva kiegészíti a könyv témájának vizuális megerősítését szolgáló címlap Ecsedy Judit által nyújtott részletes elemzését. A Szenci Kertész Ábrahám 1643-as nagyváradi kiadásának címlapját díszítő rajzok célja az volt, hogy hangsúlyt adjanak a léleképítő tartalomnak és minél nagyobb olvasóközönséget vonzzanak, gyermekeket és fel-
333 nőtteket egyaránt. Petrőczi Éva megállapítja, hogy a Praxis pietatis címlapja sokkal bőbeszédűbb a hasonló angol kiadásokénál, ezt is a temperamentumbeli különbséggel magyarázza. Felhívja a figyelmet arra, hogy míg az angol címlapok szereplőinek tekintete az égre, a Praxis pietatis címlapján ábrázolt szereplőké az olvasó felé irányul, közelítve a hazai látványvilághoz. A Medgyesi-triptichon című tanulmányában Petrőczi Éva három, 1657-ből származó prédikáció kommunikációs fogásait elemzi. Medgyesi léleképítő célzattal megteremtette a hazai genius locit, „magyarosította” a bibliai helyeket, hősöket és hősnőket annak érdekében, hogy az üzenet befogadókra találjon. A spirituális mondanivalót a közönség számára ismerős, mindennapi környezetbe helyezve közölte. A bemutatott példázatok egybefonták a biblicitás és a korabeli magyar hétköznapok elemeit. Régi bort új tömlőbe című írásával Petrőczi Éva egy régebben írott tanulmányát értékeli át újabb kutatási eredményeivel kiegészítve. Medgyesi Pál: Isteni és istenes Synat című tanulmányában Petrőczi Éva vázlatosan bemutatja azt az örökérvényű prédikációt, mely 1655. június 6-án hangzott el Sárospatakon, melyben Medgyesi megkérdőjelezi a régi rendszerű zsinatok létjogosultságát. Ez az igehirdetés rávilágít a zsinat döntéseinek igazságtalanságaira és személyes sérelmeire, hangsúlyozva, hogy a pásztor sem kevésbé sebezhető, mint nyájának bármely tagja. Azon félelmének ad hangot, hogy a zsinati csatározások nemcsak a kipellengérezett lelkipásztoroknak ártanak, hanem védtelenné teszik Isten népét a külső támadásokkal szemben (ellenreformáció). The Apocalyptics of the Hungarian Puritans című angol nyelvű tanulmányban Petrőczi Éva szerint Medgyesi Pál írásainak békéltető hangulata azzal magyarázható, hogy
334 a Magyarországon uralkodó apokaliptikus légkörben a puritán íróknak inkább orvosló, mint ostorozó szerepet kellett vállalniuk prédikációik által. Medgyesi ellenezte a vasárnapi prédikációk perikóparendszerét, mely szerinte csorbítja az Úr napjának méltóságát. 1653, tehát I. Rákóczi György halála után, amikor a kevesebb politikai bölcsességgel rendelkező, hatalomvágyó II. Rákóczi György került a hatalomra, Medgyesi új hangnemet alkalmazott írásaiban és beszédeiben. Haragja kifejezése helyett jellegzetesen puritán magatartást tanúsított, melyet mint a lélek orvosáét az óvatosságra intés és figyelmeztetés jellemzett. A veszéllyel fenyegetett gyülekezet felelős tagjaként a puritán gondolkodás demokratikus, presbiteriánus ágának képviselőjévé vált. A Parallel Lives című angol nyelvű fejezet szöveg-összehasonlítással illusztrálja a fordítás háttértörténetében elmondottakat, lépésről lépésre kiemelve az író és a fordító közti analógiákat. A kötet angol nyelvű zárófejezete An English and a Hungarian Anti-Episcopal Dialogue from the 16th-17th Centuries a 16–17. században zajló püspökségellenes vitát mutatja be, mely tulajdonképpen a hatalomért folyó csatát tükrözte; a puritánok harca volt ez az Egyház és a királyság ellen. Ebben a tanulmányban Petrőczi Éva összehasonlítja a radikális Throckmorton és Medgyesi dialógusait. Medgyesi munkája kifejezőbb, színesebb, kevésbé egyhangú, kevesebb benne az ismétlés. Drámai felépítés szempontjából Throckmorton dialógusán látható a Shakespeare-korabeli dráma hatása, míg
VARIA
Medgyesinek csupán elődeinek néhány vallásos iskoladrámája szolgálhatott például. Az angol dialógussal ellentétben Medgyesinél látszik, hogy Magyarországon a puritán eszméket nem befolyásolták a kor politikai eseményei és változásai. A puritanizmus lelki ébredést jelentett és ugyanakkor a korai modern magyar irodalom virágzását. Petrőczi Évának a 17. századi puritán stilisztikai diadalként értékelt Praxis pietatisról szóló tanulmánykötetét mind a régi magyar irodalmat tanulmányozó bölcsészhallgatók, mind a magyar református egyházi ébredéssel foglalkozó teológushallgatók tankönyvként használhatják. A kötetben olvasható három angol nyelvű tanulmány ugyanakkor az angolul olvasó közönség számára is átfogó képet nyújt arról a magyar puritán szerzőről, aki a leghosszabb ideig folytatott tanulmányokat Cambridgeben. Prédikációi által Medgyesi a magyar egyházszónoklat új korszakát képviseli, úttörő a szabad textusválasztás és a textus aktualizálása szempontjából. Fő célként a hallgatók épülését tűzi maga elé. Ez a cél (evangelizálás) szentebb volt számára, mint a szöveghűség. Medgyesinek azért sikerült olyan híven visszaadni az eredeti szöveg fordulatait, mert megvolt benne az empátia, melyet a Baylyéhez hasonló élmények tápláltak. Petrőczi Éva míves tanulmánykötetét szíves figyelmébe ajánljuk a bölcsészeknek, teológusoknak, lelkészeknek és a puritanizmus iránt érdeklődő, művelt laikusoknak. Geréb Zsolt
