A TARTALOMBÓL: 1%. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 Tényleg rohamosan csökken az autók. . . 2 élettartama? Amikor ötezer évente eljön a Gonosz . . . 3 Ankara az iszlám trójai falova? . . . . . . . . 4 Ripacs a köztévében. . . . . . . . . . . . . . . . . 5 És még van pofád kiállni?. . . . . . . . . . . . . 5 „Gyerünk Magyarország! Induljunk neki!” . 6 Jogszerûen nem fizet távhõdíjat . . . . . . . . 6 A híd alatt alvás jogáról. . . . . . . . . . . . . . 7 Jó reggelt, Magyarország! . . . . . . . . . . . . . 8 Szabadságot és piacgazdaságot. . . . . . . . . 8 A Jobbik rászervez az SZDSZ-re . . . . . . . 9 Orbán otthon rúgja tökön Gyurcsányt!. 10 A Fidesz-kiáltvány pátoszos hazugságai. 10 A Fidesz újabb kommunikációs fogása . 11 A háttérhatalom bizonyítékai . . . . . . . . 12 Kezelhetetlen államadósság, . . . . . . . . . 13 hazaáruló kormánnyal Rendületlenül. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14 Financial Times: Vesztett a globalizmus. . 17 Pestis – Ahol szétrohad a rend . . . . . . . 18 A nemzetek fölötti Világkormány . . . . . 19 mûködése valós Orbán: nem nyitunk jobbra . . . . . . . . . . 20 Romhalmaz Magyarország . . . . . . . . . . . 21 Pitiáner, ócska, középszerû rablók . . . . . 21 kezében az ország gróf Széchenyi István mondásai. . . . . . . 22 Tetszettek volna forradalmat csinálni . . 23 Törvényes terrorizmus Magyarországon! . 24 Könyvajánló: Hazugságok szárnyain . . . 25
Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.johafigyelunk.hu weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!
Nem, nem az adónk 1%-ról lesz szó. Valami furcsa jelenségrõl, amirõl már Lovas István is beszámolt egy cikkében: Miszerint a mexikói választáskon, fura módon a lokalista, nem globalizmust elítélõ oldal nyert a választásokon, hanem a Bush párti meghunyászkodó oldal. A különbség érdekes módon : 1%. Nézzük meg most Németországot: ott is 1%, lett is szép nagykoalició. Magyarország: +1% az abszolút nagytõkét kiszolgáló gyurcsánybandának. Hát nem fura? Ám ha jobban körülnézünk még Europában biztosan találunk további , hasonlóan gyanús választásokat: Olaszország: 1%-nál is kisebb arány.
Valóban elhisszük, hogy ez a demokrácia? Valóban elhisszük, hogy az eredmények valódiak? Mi a cél? A cél, hogy soha ne legyen senkinek jelentõs kormánytöbbsége (Gyurcsányék majdnem túlnyerték magukat, de azért ügyeltek rá, hogy ne így legyen), ne legyen meg a 2/3, mert az nem érdeke a globális tõkének, mert a végén egy lokálpatrióta kormány még a bankoknak , a háttérben csücsülõ nagyuraknak nem tetszõ , azaz profitvesztõ, globalista-piacvesztõ törvényeket hoznak. 1%, hát nem furcsa? Hát nem gyanús? A globalista nagyurak demokráciást játsza-
Az egykor millió kilométert simán lefutó márka autói körül pár éve botrányos történetek keringenek pár nap alatt széthulló motorokról, alulméretezett váltókról, siralmas, használhatatlan terepjáróiról. Nagy örömmel értesülünk/értesítünk arról, hogy a töretlen innováció még erõsebb, még gyorsabb, még felszereltebb gépjármûveket alkot. Arról viszont ritkán esik szó, vajon ez hogyan változtatja az élettartamot. Miért került ki a marketingesek kelléktárából ez a kifejezés? Mikor gyõzött a divatmajmolás az ésszerûség felett? Egykor egy pompás veterán, egy szép youngtimer, de csak egy jó karban lévõ 10-15 éves autópéldány dagasztotta a büszkeségtõl a gyártó/forgalmazó mellét. Most nyûg ez az egész. Nem illenek a fogyasztói társadalomba az olyan különcök, akik haló poraiból támasztanak fel szinte nem létezt autókat. Irritálók egy piackutató számára azt az elavult nézetet hangoztatók, akik „miért vegyek újat, töredéke összegbõl ez a tízéves is ugyanolyan jó“. Beszélgettem egy ismerõsömmel – történetesen egy nagy múltú autógyártó magyarországi képviseletén dolgozik értékesítési igazgatóként –, azt firtatva, hogy az erõsen összetartó márkaklubot miképpen támogatják. Akaratlanul enyhe fintor költözött az arcára. – Azok csupa tízéves vacakkal járnak. Mit kezdjünk velük? Szárnyas szavakkal minõsítettem hozzáállását. – Te balga, mindent megtesznek annak érdekében, hogy bizonyítsák, milyen strapabíró jármûveket gyártotok! Megrántotta vállát. – És? Újat nem vesznek. – Ó, dehogynem. Megszeretik a márkát, és ahogy gyarapodnak anyagilag, máris a frissebb termékpalettára kacsingatnak gyõzködtem. – Hát persze – legyintett –, és vesznek 5 év múlva olyat, ami most új. Azt is valami szürkeimportõrön keresztül. Csak rontják a piacot... Igen, ez a lényeg. Minél tovább marad egy termék használatban, annál hosszabb ideig foglalja a helyet egy új elõl. Ez ellen küzd a marketingesek sûrû hadoszlopa. 11 éves Saabom vélhetten bõ 300 ezer kilométert futott. Még legalább 100-150.000 elõtte van, ha valami végzetes baleset nem történik vele. Kell rá költeni, persze. Ahová szervizbe hordom – nagyrészt Saabok közé – általában sokkal fiatalabb autókat visznek. 2
nak. Bátran kijelenthetõ: A Világot egy Világkormány írányítja, embereit nem ismerjük, az ismeretlen offshorecégek és bankok hálója mögött röhögnek markukban. Övéké a média az egész Földön (Bertelsmann, DeMol, RTL, CNN, stb. stb.), a bank, a teljes piac, a multinacionális cégek az õ kezeikben futnak össze, övéké az olajbiznisz, és a Világ majdnem összes kormánya az õ tenyerükbõl eszik. Kevesen vannak, de sokat markolnak: Mindent. A VIlág nélkülük szebb volna. Skodacsek András, Nemzeti Hírháló
És sokkal súlyosabb problémákkal. Tervezett avulás? Biztosan nehéz lenne ragaszkodnom ahhoz, amit százezrenként félmillióért ráznak gatyába. Én is lecserélném. Beállnék a sorba, követném a csorda élén a kolompot. Soha nem kaptam annyi olvasói levelet, mint a vásárlás elõtt alkudozásra buzdító cikkemre. Egyik oldalról a vásárlók forrón gratuláltak, bátornak és szókimondónak nevezve. A másik részrõl, vagyis a kereskedõktõl pedig a fejemet követelték. Hatékony az agymosás, kétségtelen. Tán maguk is elhiszik, hogy jót tesznek a néppel, amikor erején felül vásároltatnak vele. Tavaly 40 ezer autót érintett a hitelbedõlési hullám. Azóta bõ 10 százalékkal gyengült a forint, és a felvett kölcsönök nagy része svájci frankban vagy euróban van nyilvántartva. Nincs kétségem, hogy másfélszeresére, duplájára növekszik a kényszerûen visszavett autók száma. Támogatja a vásárlási vágyat a váratlanul felgyorsult technológiai fejlõdés. Fõképp a dízelmotoroknál ugrásszerû a javulás. A felszereltség szintén követhetetlenül növekedik. Klíma nélkül új autó? Szinte nincs is. De akadnak ennél sokkal hasznavehetetlenebb holmik, amiket árelõnyös csomagokban értékesítenek. És vesszük, hogyne, presztízskérdés az egész. Hogy csodálkoztam valamelyik nap, amikor kollégám megmutatta frissen vásárolt, 5 éves Avensisét. A drabális újra számítottam, erre a régi csapott elejût találtam. Szégyen, már én is a divatot követem? Az összefüggés nyilvánvaló: ez a tervezett avulás. Azt mondják, hogy a tényleg remek, épp ezért számos márka jó pár autójában használt olasz 1,9 JTD motorban 50 ezer kilométerenként kell olajat és miegymást cserélni. De másoknál hasonlóképpen csodálkoztam, pl. az egymást követõ Astra-szériák szinte tök ugyanazzal a motorral a korábbi tízrõl ma már harmincezerre emelt szervizciklussal kerülnek a piacra. Tetszett már látni lecserélt motorolajat? Az egykoron szép, aranysárga nedût koromfeketén kifelé csorogni? Nem javult annyit a kenéstechnika, amennyivel tovább marad bennük ugyanaz az anyag. Mit is mond erre a Fiat és a motorját használó többiek? A 150 lóerõs kis dízel élettartama 150 ezer kilométer. Az összefüggés nyilvánvaló: ez a tervezett avulás. Forrás: Totalcar
jó ha figyelünk
Egy túlmediatizált társadalomban, a média által uralt világban élünk, kezdhetném ezekkel a közhelyekkel. És valóban. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a média immáron nem a sokadik, hanem nagyon sok helyütt kétségtelenül az elsõ hatalmi ággá lépett elõ. A társadalom, a közhangulat, a közvélemény formálásnak legfõbb eszközévé vált. Ez indokolja, hogy – bármilyen meglepõ is – Hollywoodot hívjam segítségül. Bizony. Hiszen még õk is az élet pártján állnak. A sok szemét mellett, amit a filmgyárak ontanak magukból, néha olyan alkotások is kikerülnek onnan, melyek mondanivalójára azért érdemes odafigyelni. Mel Gibson példáján okulva, akinek Passió címû alkotásával, a történéseknek a maguk naturalisztikus módján való bemutatásával sikerült felráznia a világot a mára túlontúl magasra feltornázott ingerküszöb meghaladásával, magam is egy filmet hoznék példaként. Luc Besson „Ötödik elem” címû filmjében ötezer évente eljön a Gonosz, hogy kiirtson minden életet a galaxisban. Csak egyetlen fegyver létezik, amely képes megállítani, ez az Ötödik Elem. A föld, a víz, a tûz és a levegõ, jó ha figyelünk
Tûnõdések a mûvi meddõvé tételrõl
vagyis a négy õselem mellett, az ember, egy nõ – a gyönyörû szupermodell Milla Jovovic alakítja a filmben –, az élet hordozására, az élet világrahozatalára képes lény az, aki elpusztíthatja a Gonoszt és biztosíthatja, hogy a létezés fennmaradjon a világnak ebben a szegletében. Amikor a földi erõk a csatára készülnek, hogy felvegyék a harcot a behatoló pusztító erõ ellen, mely csatában eleve vesztésre ítéltettek, a fegyver titkának õrzõje, az ezzel megbízott papi rend képviselõje, Vito Kornelius, az asztrojelenségek szakértõje figyelmezteti a
világ elnökét, hogy a pusztítás csak pusztítást, az erõszak csak erõszakot szül. De idézhetnék egy másik blockbuster (kasszasiker) fõszereplõt is. A Terminator 2 – Az ítélet napja címû filmben Sarah Connor is azon kesereg, hogy a férfiak csak a pusztításhoz értenek, nem képesek felfogni, mit jelent életet adni, micsoda felelõsség is az. A földi ûrflotta a csatára készülve farkasszemet néz a Gonosszal, miközben a Földön a fegyver titkának õrzõjétõl elhangzik egy mondat. Az a mondat, amely a legrövidebben, a legpontosabban és lényegretörõbben fejezi ki mindazt, ami a nemzedékek láncolatának tovább vitelében a létezés folytonosságának felelõsségeként minden egyes generáció vállára rakódik a Sorstól, vagy talán inkább magától a jó Istentõl. Ez a mondat pedig így hangzik: „Time is not important, only the life is inportant!” Vagyis: Az idõ nem számít, csak az élet a fontos!” Ezt mindig tartsák szem elõtt! Soha ne felejtsék el! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
3
Kadhafi szerint a törökök kísérletet tesznek egész Európa iszlamizálására – írja a Focus. A Frankfurter Allgemeine Zeitung néhány nappal a kongói választások elõtt küldött nem túl rózsás tudósítást az afrikai országból. A Weltben az ENSZ New York-i központjában uralkodó antiszemitizmusról írnak egy volt amerikai diplomata emlékiratai nyomán. Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net) A konzervatív német napilapban A Bundeswehr is belebonyolódott a kinshasai összecsapásokba címû cikkében foglalkozik néhány nappal a parlamenti választások elõtti kongói helyzettel. Mint írja: öt nappal a kongói parlamenti és elnökválasztások elõtt a Bundeswehr is belekeveredett egy kinshasai választási gyûlést követõ összecsapásba. Egy német katonákat szállító Volkswagen buszt megtámadtak. Az esetrõl beszámoló Peter Fuss alezredes szerint nem az Eurofor csapatok elleni célzott támadásról volt szó, hanem a támadók egyszerûen frusztrációjukat kívánták levezetni. Kedden Kinshasaban az ellenzék több ezer híve utcai harcokat vívott a rendõrséggel, mely figyelmeztetõ lövésekkel és könnygázzal kívánta a repülõteret blokád alá fogó tömeget feloszlatni. A randalírozók azzal vádolták a nemzetközi közösséget, csak azért támogatják a választásokat, hogy gyõzelemre segítsék Joseph Kabilat, a hivatalban lévõ elnököt. Az erõszakos tiltakozások ama félelmeket erõsítik, hogy a vasárnapi választásokon erõszakos cselekményekre kerülhet sor a polgárháború sújtotta országban. Az eltelt négy évtized elsõ szabad választásával kívánnak véget vetni a véres háborúk korszakának, melyben 1998 és 2003 között négymillióan veszítették életüket. Az EU 2000 fõs egységgel felügyeli a választásokat, melybõl a legnagyobb kontingenst, 780 katonával a Bundeswehr adja. Die Welt (welt.de) A konzervatív német napilapban Hannes Stein A világkormány fekete könyve címû írásában bemutatja, Pedro A. Sanjuan az egykori amerikai diplomata által az ENSZ new yorki székházában szerzett tapasztalatokat. A könyv apropóját Sanjuan frissen megjelentetett könyve szolgáltatja. Már 1984-ben Sanjuan megtapasztalhatta az ENSZ központban uralkodó antiszemitizmust. Perez de Cuellar akkori fõtitkárnál tett bemutatkozó látogatásakor tett névmagyarázata – a XV. században Spanyolországban a zsidó hitrõl a kereszténységre áttért felmenõ így kívánta jelezni megtérésének komolyságát – azonnal gyanússá tette. Márpedig zsidó származásúnak lenni az ENSZ felszentelt termeiben mindmáig lemoshatatlan 4
A német nyelvterület sajtószemléje szeplõnek számít. Az amerikai diplomatától rendszeresen érdeklõdtek állítólagos zsidó származásáról. Ez késztette arra a könyvében tett felismerésre, „hogy az antiszemitizmus az ENSZ életstílus integráns része”. Ami nem csak Izrael politikájával szemben elfoglalt álláspontot, hanem egy a levegõben érezhetõ kulturális mentalitást, egy széles körben elterjedt szellemiséget is jelentett, mely meghatározta az ENSZ-kultúrát. A „zsidó” Sanjuan beszámol könyvében arról, hogy állandóan antiszemita vicceket kellett végighallgatnia. Másrészt a fõtitkár azon az állásponton volt, hogy Sanjuan összekötõként hasznos lehet a washingtoni zsidó elemekkel fenntartandó kapcsolatokban. Sanjuan példaként hozza fel, hogy az ENSZ fõtitkár azért mondott le az utolsó pillanatban egy konferenciát, mert az a „zsidó nõ” is ott lesz. Így nevezte Nancy Kassebaum kansasi republikánus szenátor-asszonyt. Az anglikán vallású szenátor esetében azonban már a németes hangzású név is elegendõ volt, hogy gyanúba essen. Sanjuan könyvében részletesen foglalkozik az ENSZ központban nyüzsgõ KGB kémekkel is. A könyvbõl kibontakozik egy olyan rendkívül rossz hatékonysággal dolgozó, korrupt szervezet képe, ahol szinte nincs olyan bûncselekmény, melyet ne követnének el. Jellemzõ, pl. az ENSZ székház parkolójában zajló kábítószer kereskedés. Ami azért igen „praktikus” mert oda – az épület területenkívülisége miatt – sem a New York-i rendõrség, sem az FBI nem teheti be a lábát. Die Presse (diepresse.com) A konzervatív osztrák lapban Peter Martos Las Vegas Bécs kapui elõtt címû cikkében ismerteti a bezenyei kaszinóváros álmát. Ami Ausztriában politikailag lehetetlennek tûnik, azt Magyarországon gyorsított eljárással elintézik. Azért, hogy az osztrákok által megálmodott kaszinóváros „Eurovegas” megvalósuljon, módosították a szerencsejáték törvényt. Az állami szerencsejáték monopóliumot megkerülõ koncesszió érdekében kitaláltak egy külön, ún. „elsõ kaszinó kategóriát”. Bár a budapesti pénzügyminisztérium vitatja, hogy megrendelésre módosították volna a szabályokat. A kaszinó város ötletadója Hans Asamer. Amikor pénzügyi gondok jelentkeztek, kicserélte a csendes társat, Michael Jackson apja, Joe helyett, John F. Groom ugrott be. A las vegasi Cesar’s Palace elnöke éppen akkor beszállt üzletvezetõként az Ellis Gaming nevû cégbe. Ezzel az amerikai céggel és a Citibank körül csoportosuló befektetõkkel jelentkezett Asamer a kaszinó licenszéért. A kiírás értelmében a 20 éves koncesszió 3,5
milliárd forint, nem egészen 14 millió euró. Ami tekintettel a 460 milliósra tervezett befektetésre, melyben 5 szálloda és kaszinó épülne, nem tûnik elviselhetetlennek. Bezenye egy másik osztrák befektetõ szerint a dupláját is megéri. Az ingatlankereskedõ Alexander Finster a kaszinók köré egy „élményparkot” kíván felépíteni, mini Velencével, alpesi házzal, alföldi tanyával s állítólag Európa leggyorsabb hullámvasútjával. A hatalmas hotel, gasztronómia, sport és wellness termekkel, valamint egy óriási bevásárló központtal. A költségeket – a tervektõl függõen 228 és 460 millió euró közé teszik. Budapesten ugyan senki sem akar tudni, arról a 49 millió eurós szubvencióról, melyrõl a Format címû magazin írt. De Finster szerint minden sínen van. Befektetõk – Finster az élményparkot megépítõ cég 75 százalékát tartja kezében, míg a befektetési bank Merrill Lynch a maradékotévente nyolc millió látogatóval számol. Teljes elkészülte után a komplexum ötször annyi lakost foglalkoztat majd, mint Bezenye lakossága. A falu polgármestere Schmatovich Mátyás tájékoztatása szerint 1,5 millió forintos hektáronkénti áron a befektetõk összesen 340 hektár területet vásároltak. Focus (focus.msn.de) A müncheni hírmagazinban Ingo Thor Kadhafi az interneten hirdeti az apokalipszist címû cikkében gonoszkodik a líbiai diktátor honlapjának furcsaságairól. A www. algathafi.org honlapon az érdeklõdõk megismerkedhetnek a zöld könyv szerzõjének, néha megdöbbentõen világos, máskor hihetetlenül zavaros gondolataival. A diktátor kaotikus gondolatömlések közepette elemzi a török EU csatlakozás kérdését, a FIFA helyzetét éppen úgy, mint az Aral-tó kiszáradásának várhatóan katasztrofális következményeit. S egy elmélkedés erejéig nem mulasztja el, hogy ne ossza meg gondolatait a meghamisított Bibliáról. Kadhafi Ankarát az „iszlám trójai falovának” nevezi, amely Európa felé nyomakodik. Másutt a török EU csatlakozást ahhoz hasonlítja, mintha egy embernek egy másik vércsoportba tartozó személy szerveit ültetnék be. A törököket szerinte most nem fogják Bécs kapui alatt megállítani, mint az néhány évszázada történt. A törökök kísérletet tesznek egész Európa iszlamizálására, sõt megpróbálkoznak a muszlim hitnek az Atlanti-óceánon túlra történõ exportjával is. S mivel õ – Kadhafi – „felelõs a világ stabilitásáért” ezt közölnie kell a nyilvánossággal. A líbiai diktátor szerint Európának amúgy sem marad más lehetõsége, mint az iszlám elfogadása, vagy egy a muzulmánok ellen vezetett háború. Forrás: Keresztes Lajos – MNO
jó ha figyelünk
Megnéztem Gyurcsányt a tévében. A hat percet. Nagy a kísértés, persze, hogy most akkor a hat percrõl essék szó. Arról, hogy ez miképpen lehetséges. Hogy miként kérhet – s fõleg kaphat – ez a ripacs hat percet egyetlen füttyentésre a közszolgálati televízió elnökétõl? Hogy akkor kap-e majd az ellenzék is? Hogy vajon miért nem kapott annak idején Antall? Hogy vajon mennyi köze van a ripacsnak a Blikk fõszerkesztõváltásához? S egyáltalán: hatalom és média hogyan is áll itt, a félperiférián? Nagy a kísértés, de ellenállok neki. Ha errõl lenne most szó, elsikkadna a lényeg. A lényeg pedig: a ripacs. És egy kérdés, amit feltett. Az a kérdés a lényeg, Magyarország… Így szólt, így tette fel ennek az újra zsákutcás magyar történelemnek a jelenkori Toldi Györgye: „Hogyan lehetséges az, hogy hat évvel kevesebbet élünk, mint szinte bármelyik európai polgártársunk?” Ez a kérdés a veleje mindennek. Toldi György azért tette fel, hogy megválaszolhassa. Azért élünk kevesebbet, mert rossz az egészségügy. És most õk majd rendbe teszik. Nem. Nem ezért élünk kevesebbet hat évvel, mint szinte bármelyik európai polgártársunk. Hanem azért, mert önök, tisztelt kormány, tönkretettek bennünket. Szívós, kitartó, a múltat végképp eltörlõ, társadalomátalakító, küldetéses ötven esztendõ alatt. Mert elvették a paraszttól mindenét, lesöpörték a padlását, beleverték a téeszbe. És most azt vágja a paraszt képébe Gyurcsány, hogy legyen versenyképes, és vegye tudomásul, nem traktort kell venni, hanem tanulni kell. Legyen versenyképes? Ilyen ötven év után azokkal a dán, francia parasztokkal szemben, akiknél generációk tucatjai óta jogfolytonosság van, akiknek nem vették el mindenét, s akik most nyolcvan százalékkal több állami dotációt kapnak, mint a mi földmûveseink – és azt mindig idõben meg is kapják? Egyetlen ilyen aljas és cinikus és gyalázatos hazugság nem hat, de tíz évet vesz el az életünkbõl.
Nem tudom van-e még olyan hülye ember ebben az országban, aki beveszi azt a TV-beszédet, amelyet Gyurcsány Ferenc mondott el az imént. Gyurcsány egy új Magyarországról beszélt, közös munkáról és a megszorítások jövõt ígérõ értelmérõl. Nos, a kormány feje ismét saját szereplési vágyának tett eleget, hiszen semmit sem mondott. Illetve azt mondta, hogy valakik lejáratják. azok, akik efféle hülye beszédre rávették. Ám, nem csak õt járatták le, hanem az összes MSZP-s és SZDSZ-es párttagot. Egyszer, s mindenkorra. Mirõl is beszélt ez az önmutogató ember, miközben semmit sem mondott? Ugyanarról, amirõl hazudozott a választási kampányban. Együtt, és majd jó lesz, meg kell tenni, Magyarországnak kell a legjobban lennie, ha elõdeinknek sikerült. - gondolt Rákosira –, s ha Széchenyinek sikerült. Mert mi képesek vagyunk, igaz, hogy fájdalmas megtenni ezeket a lépéseket, . mindenkinek egyenlõen jár, miért jár másnak kevesebb. – mondta a milliárdos paneltulajdonos. És hazudott, mint eddig minden gondolatában. most is. jó ha figyelünk
Miért élünk kevesebbet? Mert 1956-ban lelki nyomorúságba taszítottak egy nemzetet. Mert piedesztálra emelték a hazugságot. Mert az aljas, a hazaáruló, a hazug, a nyomorult vitte valamire, aki meg akár csak gondolni mert az igazságra, az rághatta szégyenében ökleit. Azért, mert a tanárok sem mondhattak igazat. Azért, mert senki nem mondhatott igazat, és mindenki tudta, hazugságon alapszik minden. Azért, mert kizsigerelték ezt a társadalmat. Mert ostoba, értelmetlen beruházásokra költötték a pénzt. Azért, mert elüldözték az értelmiség legjavát. Azért, mert iszunk, mert dohányzunk, mert falvaink lelkét meggyilkolták, a középosztályt lezüllesztették, mert a munkásságot proletarizálták, mert az értelmiséget cinkossá tették. Az MSZMP KB, a KISZ KB, az összes függetlenített párttitkár, a téeszcsék bunkó vezetõi, a munkásõrség, az úttörõszövetség, a besúgóhálózat – ezek egyenként elvettek hat évet az életünkbõl. De a legtöbbet az vette el, hogy önök mind itt maradtak. Maga, Toldi György. Maga vesz el az életünkbõl hat évet, a puszta létezésével és a kamerába elmondott farizeus, hazug, ripacs beszédével. A végtelen cinizmusával. Az elviselhetetlen pózolásaival. A médiájával. Nézhetnénk persze legott komédiának magát, Toldi György, és mulattathatna az a rossz, népszínmûízû ripacskodás, ahogy áll és hadonászik a karjaival a kamera elõtt, riadtan pislogva néha oldalra, hogy vajon mennyi még a hat perc… Nézhetnénk – de hát ez nem lehetséges. Mert évek mennek el az életünkbõl, maga miatt. „Átok és hazugság minden ige szádban! / Egy betû való sincs, Toldi György, a vádban…” Ezért nem lehet. Figyeljen csak, ripacs: „Tûrte Miklós, tûrte, ameddig tûrhette, / azzal álla boszszút, hogy csak föl sem vette; (…) de midõn egy dárda válla csontját érte, / iszonyatosképp megharagutt érte…” Itt remeg a vállunk csontjában, ripacs. A zsigereinkben. A gyomrunkban. Az összes idegszálunkban. Már keressük a malomkövet, ripacs.
Hiszen ma Magyarország népét egy olyan pártkoalíció vezeti, amely kirabolja, szegénnyé teszi, koldusbotra juttatja ma lakosságot. Gyurcsány pedig, teljesen alkalmatlan mindenre. Minden területen botrányt, rossz és ártó intézkedéseket hoz kormányával együtt, hozzá nem értésérõl pedig a tegnapelõtti brüsszeli tárgyalások is tanúskodnak. Itt vallotta be minisztere, hogy eddig tényleg csaltak a könyvelésben - hiszen ez nem áll távol tõlük – s azt is megtudtuk, hogy nem lesz itt 2010-ben euró. Néhány év múlva, ha Romániába látogatunk, Eurót kell vennünk, mert ott már az lesz a fizetõeszköz, csakúgy, mint Szlovákiáéban és Lengyelországban is. Ezt érte el a romboló kormány az elmúlt négy évben és ezt kell megfizetnünk most. Noha nekik kellene fizetniük, de sokat és keményen! Gyurcsány generációkat tesz tönkre, idõs embereket öl meg, felszámolja az egészségügyet, a TB-t, semmivé teszi a családok megtakarításait, gázárat emel, tandíjat követel, és teljes diktatúrát vezet be. Bajnai barátja hozzáértését néhány alföldi temetõi kereszt igazolja, és e keresztek sokasodnak a következõ idõszakban.
Bayer Zsolt – MNO
Nem beszélt arról, hogy a Nemzeti Nyomozóirodában koncepciós ügyeket „vizsgálnak“, hogy jogbiztonságiunk a Római Jog szégyene, s a korrupció ellepi az országot. Nem beszélt arról, hogy még az ÁNTSZ is parancsra bünteti a vállalkozókat s, hogy az APEH is beállt ennek a diktatúrának a kiszolgálói közé. Nem kell ebbõl az új Magyarországból! Nem kell Gyurcsányból sem, és nem kell azokból az intézkedésekbõl, amelyeket a „nemzetért“ oly nehezen hozott meg a hazudozó. Nekem nem lett volna pofám kiállni a királyi palota erkélyére hazudozni. Ha kiállnék e közgyûlöletben, akkor egyet tettem volna. lemondok! Mert jobb most békésen távozni, mint békétlenül eltávoztattatni. Mert a nép nem hülye, még ha annak nézi is a magyar kormány feje. Mert a nemzetnek Magyarország nem egy ZRt, hanem a Haza! De ezt a nemzet hazudozója soha nem fogja megérteni. Már hallom a kasza pengését. ahogy egyenesítik azok a parasztok. akikrõl tegnap kiderül, nem is értenek a földhöz. Szégyelld magad Gyurcsány Ferenc! Stoffán György
5
– mondja a demagóg. – 2006. július 27-e van este 8 óra 9 perc. Végignéztem, pontosabban végigdühöngtem Gyurcsány Ferenc miniszterelnöki székbe hazudott illetõ „országmentõ“ „új Magyarországra“ invitáló televíziós beszédét. Hát kérem szépen, ekkora idiótát, ekkora demagógot még nem foglalt magába Magyarország miniszterelnöki széke. (A demagógia tudatos hazugságot jelent.) Ide figyelj te „Ripacs“ - mármint önmagadat miniszterelnöknek képzelõ szerencsevadász, politikai kalandor, te nemzetáruló (2004. dec. 5.), te a nõi nemet lenézõ (öregecskedõ feleségek), te fiataljainkat, vállalkozóinkat kiutasító senkiházi. Te veled sehova egy lépést se! A sátán kutyája hozzád képest egy szeretni való palotapincsi. Te akarsz nekünk egy Új Magyarországot adni, te aki megtagadtad ezeréves hazánk magyarjait, akiknek a körme alatt való piszokban több hazafiság van, mint egész lényedben?
Azt vágod a képünkbe, hogy be kell fektetni. Mit fektessünk be az életünkön és munkánkon kívül, mi egyszerû magyarok? Te és a hozzád hasonlók privatizálták el gazdaságunkat, üzemeinket, aminek eredményképpen már nincsenek magyar szellemi terméket és munkát magában foglaló termékeink, csak idegenbõl származó bóvli. Te mered kioktatni gazdáinkat a munkáról, a hozzáértésrõl!? Te, aki szélhámoskodással lettél milliárdos! Te, aki kétkezi munkába nem izzadtál még meg. Te, akarsz nekem, nekünk új Magyarországot? Itt tetszelegsz a képernyõn és öntöd magadból a hülyébbnél hülyébb hazug és álságos ötleteidet. Az önteltség és a butaság csak úgy sugárzik belõled. Az, hogy egy kiszes ficsúrból, egy ilyen ember, mint te, mára miniszterelnök lehe-
Bögözi Gyõzõ, az óbudai Gyûrû utcában lakik, és nem fizet távfûtési díjat. Mostmár bírósági ítélet is kimondta, hogy ezt jogszerûen teszi. A háttérben alkotmányjogi problémák rejlenek. A Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság nemrégiben jogerõs ítéletben mondta ki, hogy a Díjhátralék Kezelõ Pénzügyi (DHP) Rt. nem jogszerûen követeli Bögözi Gyõzõtõl a be nem fizetett távhõdíjat. A DHP a 2004 májusától 2005 januárig esedékes távhõdíjat akarta bevasalni a Gyûrû utcai lakón, aki egyébként képzett díj-nem-fizetõ: „civilben“ a Bérlakásukat Megvásárlók Országos Szövetségének (Bémosz) fõtitkára. Több mint százezer forintról van szó Összesen több mint százezer forintot akart megfizettetni a felperes vele, de Bögözi nem fizet, mert szerinte a Budapesti Távhõ (BT) Rt. túlszámlázott neki, és egyébként is alkotmány- és törvénysértõ módon túlfûti az õ lakását, nem hajlandó vele egyénileg megállapodni, csak a lakóközösséggel, de azzal sincs közüzemi szerzõdése. Bögözi hozzátette: a mérés szerinti elszámolást már bevezették az õ házukban is. Közben a távfûtõk engedményezési szerzõdést kötöttek Bögözi tartozására, vagyis a behajthatatlannak látszó követelést átadták a DHP-nek. A DHP a jogerõs ítélet ellenére újabb pert indított Bögözivel szemben, és teszi ezt a tartozás 72 százalékáért, a távfûtõk mindössze 28 százalékot kérnek a Bögözi-ügybõl maguknak. A Bémosz fõtitkára szerint ez is mutatja, hogy a Budapesti Távhõ Rt. eleve túlszámlázott neki, hiszen még 28 százaléknál is megéri nekik, illetve megbízottjuknak a pereskedés folytatása. Miért fûtik túl a lakást? 6
tett az a magyar nép szégyene, az Magyarország történelmének legsötétebb idõszakát fogja jelenteni, és történelemkönyveinkben csak így fog megjelenni: „A harmadik évezred kezdetén Magyarország a legválságosabb idõszakát élte át! Az országot rendszerváltás címén kirabolták, amit rövid egyszerûséggel csak ‘gyurcsáni sötétségnek’ nevezhetünk." Ennyit az elhivatottságodról és az elszántságodról! A cigány lova hozzád képest egy „vak látnok“, mert az legalább a falnál megáll, míg te velünk akarod áttöretni a falat, ami mögött egy olyan szakadék van, ahol csak el- és kipusztulni lehet. „Gyerünk Magyarország! Induljunk neki!“ Zárod demagóg szónoklatod. Hát nem! Veled egy lépést sem! De ellened mindenképp! Takács András, magán és közember
A Bémosz fõtitkára elmondta: a távfûtõk az õ lakását kérése ellenére 21 fok helyett 26-27 fokra fûtik fel, a melegvizet pedig nem 41 fokon, hanem 48-60 fokon is szolgáltatják idõnként, amit õ nem hajlandó megfizetni. Bögözi szerint a távfûtött lakásokban élõk nem képesek egyenként érvényesíteni érdekeiket, ezért kényszerült a mostani perre is, hogy demonstrálhassa: igazságtalan a jelenlegi díjfizetési rendszer, ahol egy monopólium kényszeríti rá a fogyasztókat a feltételek elfogadására. Bögözi egyébként formailag azért nyert a perben, mert a felperes DHP nem tudta hitelt érdemlõen bizonyítani, hogy értesítették Bögözit arról, hogy a követelést már nem a BT, hanem a Díjhátralék Kezelõ Pénzügyi Rt. szedi be. Egyéni megállapodást akar Bögözi Bögözi viszont arra hivatkozik, hogy amíg vele egyénileg nem állapodik meg a távfûtõ mûvek, addig õ nem fizet díjat. Kérdés, hogy a per újraindítása után, szeptemberben miként ítél a bíróság. Bögözi Gyõzõ hangsúlyozta: a távfûtés országos probléma a civil érdekvédõk számára, és e területen az ombudsmani vizsgálat eredménye és ajánlásai a mértékadók (2003 márciusában és novemberében vizsgálódott az állampolgári jogok országgyûlési biztosának hivatala). A vizsgálat nyomán nagyon fontos szempont - folytatta fõtitkár –, hogy a közüzemi szolgáltatásoknál érvényesüljenek a fogyasztók érdekei és a jogszabályok tartsák be, s ezt megfelelõen ellenõrizzék is. A mûszaki körülmények és az árképzés pedig ismert és átlátható legyen. Az Index öt nappal ezelõtt megkereste az ügyben eljáró ügyvédet, aki a DHP és áttételesen a BT érdekeit képviselte, de sem õ, sem pedig az érintett cégek nem kívántak reagálni. Forrás: Szegt Iván Miklós – Index
jó ha figyelünk
Készül szép új(ra brutalizált) világunk, ahol a gondosan fogalmazott jogszabálydzsungelben tökéletesen eligazodni tudó harcos emberi jogvédõk megvédenek minket önmagunktól is, talán még mielõtt a gondolatbûn elkövetése eszünkbe ötlene, s lemondani készülnénk azon velünk született és elidegeníthetetlen szabadságunkról, melyet a híd alatt alvás öröktõl való joga jelent. Marinov Péter álma a 150-200 évvel ezelõtti világ (Reform – tévúton, jún. 26.), amikor a társadalomban dzsungeltörvények jelentették a szabályt, a szociáldarwinizmus volt az uralkodó eszme, a kor mottója pedig az, hogy „ki-ki önmagáért, az utolsót megeszik a kutyák“ (Hobsbawn), és a liberálisok természetesen hallani sem akartak a választójog kiterjesztésérõl, még kevésbé általánossá tételérõl. Ez a szolidaritás kényszer Marinov mindazt elvetné, amiért itt Európában az utolsó 150 évben élni volt érdemes, legfeljebb az általános választójogot kímélné kelletlen, azt visszavenni ugyanis mindennél nehezebb lenne. Marinovval nincsen dolgom, hacsak nem az, hogy beállok abba a társadalmi koalícióba, mely õ és elvbarátai ellen összefogja a jobb- és baloldal szocialistáit és a szociálliberálisokat, akik az 1980—1990-es években belátták mindannak tarthatatlanságát, amit addig képviseltek. Az elmúlt 150 év Európája azon a meggyõzõdésen nyugszik, hogy két területen nem lehet különbség ember és ember között, ha minden más területen lehet is: az egészségügyi ellátáshoz és az oktatáshoz való hozzáférésben. Ez természetesen soha nem valósult meg tökéletesen, de hivatkozni lehet rá, s ha igazolódik, akkor az a politika számára kínos, és megoldása leckeként van feladva. jó ha figyelünk
A liberális világban vállrándítás rá a válasz. A szolidaritás az egészségügyi rendszerben azt jelenti, hogy kockázatarányos biztosítási díj helyett jövedelemarányos járulékot szednek. Amikor a kormány arról beszél, hogy biztosítás alapra helyezi az egészségügyet, nem errõl beszél (Istennek hála!, s ez esetben elnézhetjük szakszerûtlenségét), hanem arról, hogy személyre lebontva tartja nyilván a biztosítottakat, hogy így kiszûrhetõvé váljanak a járulékot nem fizetõ nem biztosítottak (a gyerekek, idõsek, jogosultan nem fizetõk helyett maga fizet szimbolikus összeget, de nem ez a lényeg, hanem a nyilvántartási rendszer). A biztosítás szó elõtt a társadalom elõtag nem a rendszer kiterjedtségére, hanem a fizetésnek a biztosítási díjtól elütõ logikájára utal. Ennek fontos elõnye, hogy a biztosítónak idõrõl idõre nem kell irdatlan összeget áldoznia a biztosítási díj egyénre lebontott meghatározására. A rendszerben annyi a szolidaritás, ami a fizetett járulék és a valójában csak elméletileg tételezhetõ biztosítási díj között (pozitív és negatív értelemben) fennáll. A liberálisok azt mondják, hogy ez a szolidaritás nem valódi, hanem kényszer. Hát persze, mi más is lehetne! Ahogy az adófizetés és a közlekedési szabályok betartása is az. A még és már nem fizetõk Logikájuk szerint: ki-ki magáért, a rászorulók pedig számíthatnak a közadóból finanszírozott segítségre. A biztosítási díj helyett jövedelemarányosan fizetett járulék egy lépésben biztosítási díjfizetés és a rászorulóknak jutatott támogatás. Ez csökkentené az öngondoskodási hajlandóságot, és arányta-
lanul nagy terheket ró a jövedelmüket eltitkolni nem tudókra. Csakhogy ez elmondható a liberálisok által javasolt megoldás esetén is, mert ezt eredményezi sokaknál az a tudat, hogy a köz végül úgyis segít, és ennek forrása csak azoktól beszedhetõ, akiknek a jövedelemeltitkolás a gyengéjük. Kérdés az, hogy mi fáj jobban: az újraelosztás szerény mértékû mellékhatásaként elkerülhetetlenül jelen lévõ potyautasok vagy a tömeges nyomorúság látványa? Nekem az utóbbi. Gyakori érv az is, hogy ha a minimálbér utáni járulékfizetésért ugyanaz jár, mint annak tízszereséért, akkor valami nincs rendben. Csakhogy ez a különbség nem tízszeres, mert aki nem minimálbért keres, az nagy valószínûséggel hosszabb ideig él, tudatosabb egészségmagatartása pedig magasabb kiadást jelent és nem kevesebbet (csak éppen késõbb). Ha pedig azért fizet kevesebbet, mert kibújik a járulékfizetés alól, az adózási ügy. Az adót be kell hajtani. Aki nem fizet járulékot, az az szja-fizetés alól is kibújik, s ez a vaskosabb tétel! Másrészt ne csak a pillanatra figyeljünk: az egyes emberre költött egészségügyi kiadások akkor a legmagasabbak, amikor az még és már nem járulékfizetõ. S ezek után, ugye, újabban az állam meglehetõsen alacsony, az adott korcsoportok ellátásának költségeit egyáltalán nem fedezõ egyen járulékot fizet. Itt rendben van akkor az „egyenlõsdi“, vagy a 75 éves nyugdíjas is öngondoskodja ki a nyugdíjánál esetleg magasabb biztosítási díjat? Sõt: az úgynevezett lineáris nyugdíjskála — természetesen a „mindenki annyit kapjon, amennyiért fizetett“ roppant igazságosnak tartott elve alapján — akár a rövidebb életû szegényeknek a hosszabb életû gazdagok általi kifosztásaként is tárgyalható. Nem szolgáltatás Szögezzük le: az egészségügy nem szolgáltatás, hanem olyan rendszer, melynek feladata a gyógyítás és annak elérése, hogy erre minél késõbbi életkorban kerüljön sor (mondhatnánk prevenciót is). Akinek van pénze, az tartsa magát tájékozott kliensnek, s járjon orvostól orvosig , mígnem egyiküktõl azt hallja, amit hallani akar. De ritka nagy tájékozatlanság kell ahhoz a hithez, hogy bármely biztosító hajlandó olyan szerzõdést kötni, mely állja a kliens bármely és bármennyi orvoshoz fordulásának számláját. Még folytathatnám, most legyen elég ennyi. Aligha most esett errõl szó utoljára. Németh György, szociológus-közgazdász Forrás: Magyar Hírlap/Observer
7
– a Fidesz kiáltványa – Mi, a polgári demokratikus ellenzék hívei, akik a rendszerváltozás idején közösen küzdöttünk a diktatúra hazugságai ellen, és sokakkal együtt kivívtuk Magyarország függetlenségét és szabadságát, most, hogy a politikai hazugságok újra felütötték fejüket hazánkban, közös kiáltványt fogalmazunk meg;
– ezért felszólítunk mindenkit, aki szabad és õszinte országban –
– mi, a kiáltvány aláírói tudomásul vesszük, hogy a modern politi- –
– –
– –
ka nem mentes a tömegkommunikációs és reklám eszközök használatától, ugyanakkor hangsúlyozni kívánjuk, hogy ezek a jelenségek az európai demokráciákban sehol nem léphetik át a hazugság határait; 2006-ban, a rendszerváltoztatás óta elõször Magyarországon szervezett és nyílt politikai hazugság történt; nyíltan hazudtak az embereknek megint, eltitkolták az ország valós helyzetét, korlátozták az igazság megismeréséhez való jogot, a tájékozódás szabadságát, ezzel pedig az állampolgárok demokratikus jogát a döntés szabadságához; mi, a kiáltvány aláírói elítéljük a politikai hazugságokat és felhívjuk a figyelmet arra, hogy Európában politikai hazugságokra nem épülhetnek demokratikus kormányzatok; mi, a kiáltvány aláírói elítéljük továbbá, hogy a politikai hazugságok árát a családokkal, és különösképpen a magyar fiatalokkal fizettetik meg;
– –
–
akar élni, hogy tegyünk a politikai hazugságok és az emberek igazságtalan megsarcolása ellen; felhívunk minden magyar embert, hogy éljen az Alkotmány adta jogaival, ne engedje, hogy ismét megfosszák a döntés szabadságától, ne engedje, hogy vele fizettessék meg a politikai hazugságok árát; felhívunk mindenkit; ne törõdjünk bele, hogy a rendszerváltozáskor kivívott jogainktól 16 év után megfosszanak bennünket; arra kérünk mindenkit, akinek fontos a döntés szabadsága, hogy aláírásával csatlakozzon a „Jó reggelt, Magyarország!“ kiáltványhoz; a politikai hazugságokra épülõ egypártrendszer 1989-ben az 56-os forradalom kivégzett áldozatainak búcsúztatásával a Hõsök terén bukott meg, amikor Magyarország polgárai hitet tettek a nemzeti függetlenség, a szabadság és a demokrácia mellett. Ma, 50 évvel a forradalom után a szabadság magyar híveinek ismét bátorításra van szükségük, hogy érezhessék, nincsenek egyedül, millió szám vannak sors- és eszmetársaik; hívunk hát mindenkit, találkozzunk szeptember 23-án, a magyar szabadság születésének helyszínén, a Hõsök terén. Gál Kinga, Orbán Viktor, Németh Zsolt Varga Mihály, Navracsics Tibor, Schöpflin György, Szájer József, Gyürk András
A mai napon Demszky Gábor, Magyar Bálint, Petõ Iván és Fodor Gábor mint a demokratikus ellenzék egykori tagjai az alábbi kiáltványt írták alá. Szabadságot és piacgazdaságot Kiáltvány Mi, akik a demokratikus ellenzékben szerepet vállalva fordultunk szembe a letûnt elõzõ rendszerrel, akik a rendszerváltás idején közösen küzdöttünk a diktatúra hazugságai ellen, és sokakkal együtt kivívtuk Magyarország függetlenségét és szabadságát, most hitet teszünk a rendszer-váltás értékei, a demokratikus Magyarország és a szabad piacgazdaság mellett. Nem hagyjuk, hogy bárki megkérdõjelezze közösen vállalt eszméinket: a demokráciát és a szabad piacgazdaságot. Mi, e kiáltvány aláírói valljuk: A demokratikus ellenzék célja a szabadság, a demokrácia és a piacgazdaság megteremtése volt. Most, újra kormányzati céllá vált, hogy 2006 és 2010 között érdemi változásokra kerüljön sor a rosszul és pazarlóan mûködõ, nagyobb részt a szocializmusból megmaradt rendszerekben.
Mi, a demokratikus ellenzék hívei kiállunk a reformok mellett. Valljuk: miközben Magyarországon a magánszféra sikeres, aközben az állami rendszerek többsége rosszul, a szocializmus alatt tanult beidegzõdések szerint mûködik. Ezért támogatjuk e rendszerek átalakítását: az egészségügy, az oktatás, a közigazgatás liberális reformját. Olyan Magyarországot kell teremteni, amely nem az atyáskodó, a mindenható államra, hanem az egyénekre, az öngondoskodásra épül - ahogyan azt 1990-ben is megfogalmaztuk. Az ingyenesség mítosza helyett a szolgáltatás elvének kell érvényesülnie a közszolgáltatási szférában is. Mi, a kiáltvány aláírói ugyanakkor elítéljük: Azokat a politikai törekvéseket, amelyek populizmussal, demagógiával és megtévesztéssel csak önmaguk népszerûsítésével törõdnek, s így nehezítik, hogy Magyarország sikeresebb, versenyképesebb ország lehessen.
Azokat, akik a demokratikus ellenzékre hivatkozva éppen a Kádár-rendszer alatt kialakult szokásokat védik, s akadályozzák az egészségügy, az oktatás, vagy éppen a közigazgatás reformját. Azokat, akik a rendszerváltás értékeit megcsúfolva bal- és jobboldali szélsõségekkel fognak össze populista céljaikért. Valljuk: a rendszerváltás örökségéhez ma nem a felfokozott hangulatú gyûlések, hanem az értelmes párbeszéd, a higgadt vita méltó. Ezért várunk mindenkit szeptember 23-án, a Városháza-parkban, a Liberálisok Házába, hogy szabadságról, versenyrõl, piacgazdaságról és szolidaritásról beszéljünk a demokratikus Magyarország és a szabad piacgazdaság híveivel. Budapest, 2006. július 25. Demszky Gábor, Fodor Gábor, Magyar Bálint, Petõ Iván Kiadó: Szabad Demokraták Szövetsége
SZANYI TIBOR SZERINT NEM LESZNEK MAGASABBAK AZ ÁRAK, MERT MAJD SPÓROLNAK AZ EMBEREK „Szanyi Tibor, az MSZP-frakció gazdasági munkacsoportjának tagja teljesen követhetetlennek nevezte a Fidesz kalkulációit. Mint mondta, biztos abban, hogy nem fog olyan mértékben növekedni a családok gázszámlája, mint ahogy azt a Fidesz gondolja, mert az emelkedõ árak takarékoskodásra ösztönzik az embereket.” (Magyar Nemzet, 2006. augusztus 3.)
8
jó ha figyelünk
Függetlenséget és erõs nemzetállamot! A Szadesz egykori ellenzékijei által tegnap kiadott, „Szabadságot és piacgazdaságot” címû kiáltvánnyal kinézetileg megtévesztésig hasonlót, de tartalmában gyökeresen mást fogalmazott meg a Jobbik Magyarországért Mozgalom két tisztségviselõje: Molnár Tamás és Bokros Péter, az ellenzéki Inconnu Csoport prominensei. Mi, akik a demokratikus ellenzékben szerepet vállalva fordultunk szembe a letûnt elõzõ rendszerrel, akik az elhazudott rendszerváltás idején közösen küzdöttünk a diktatúra hazugságai ellen, és sokakkal együtt sajnos nem tudtuk kivívni Magyarország teljes körû nemzeti függetlenségét és szabadságát, most hitet teszünk a valódi rendszerváltás értékei, a demokratikus Magyarország, illetve az erõs és független nemzetgazdaság mellett. Nem hagyjuk, hogy bárki megkérdõjelezze közösen vállalt eszményeinket: a demokratikus és szuverén magyar nemzetállamot. Mi, a kiáltvány aláírói vállaljuk: A demokratikus ellenzék célja a független magyar nemzetállam, a népképviseleti demokrácia és az erõs nemzetgazdaság megteremtése volt. Most újra nemzeti céllá vált, hogy 2006–2010 között (lehetõleg minél elõbb!) érdemi változásokra kerüljön sor, hogy a rosszul és pazarlóan mûködõ, nagyobb részt a posztkommunista idõkbõl megmaradt rendszerekben végleg megbukjon a jelenlegi balliberális koalíció. Mi a demokratikus ellenzék hívei kiál-
lunk a kormánybuktató valódi változások mellett. Valljuk: Miközben ma Magyarországon a rablóprivatizációból meggazdagodott felsõ tízezer sikeres, aközben a pártállami rendszerek többsége rosszul, az államszocializmus alatt tanult beidegzõdések szerint mûködik. Ezért támogatjuk a rendszer azonnali megbuktatását, az egészségügy, az oktatás, a közigazgatás teljes körû, mélyre hatoló, nemzeti radikális átalakítását. Olyan Magyarországot kell teremteni, amely tradicionális, gondoskodó, keresztény közösségi elvekre és az ezekbõl fakadó erkölcsi rendre épül – ahogyan azt 1990ben is megfogalmaztuk. A kontraszelekcióval kiválasztott, modernkori kasztrendszer mítosza helyett a közösségi gondoskodás elvének kell érvényesülnie a közszolgáltatási szférában is. Mi, a kiáltvány aláírói ugyanakkor elítéljük: Azokat a politikai törekvéseket, amelyek szélsõségesen liberális demagógiával és megtévesztéssel csak önmaguk népszerûsítésével törõdnek, s így gátolják, hogy Magyarország sikeresebb, versenyképesebb ország legyen.
– Azokat, akik a demokratikus ellenzékre hivatkozva éppen a Kádár-rendszer alatt kialakult családi érdekkapcsolatokat és az ebbõl fakadó kapcsolati tõkét védik, s akadályozzák az egészségügy, az oktatás, vagy éppen a közigazgatás rendszerének változását. – Azokat, akik az elhazudott rendszerváltás értéksemlegességéhez ragaszkodva szélsõségesen liberális, magyarellenes erõkkel fognak össze kiváltságos céljaikért. Valljuk: A valódi rendszerváltás megvalósításához ma nem kiüresedett kiáltványok, nem belterjes okoskodások, hanem felszabadult hangulatú, közös akarat és nemzeti egység megjelenítése a méltó. Ezért várunk mindenkit szeptember 23-án a városháza elõtti parkban, a Liberálisok Sátra mellé, hogy nemzetrõl, hazáról, függetlenségrõl, keresztényi közösségeinkrõl beszélgessünk a demokratikus magyar nemzetállam és az erõs nemzetgazdaság kormánybuktató híveivel. Budapest, 2006. július 26. Az ellenzéki Inconnu Csoport tagjai: Molnár Tamás Bokros Péter
GYURCSÁNYIÁDA A dolgos hétköznapok – mint azt a kormányfõ egy korai, nyaralás elõtti tévészózatában megígérte – teljesen megváltoztak. A régiókat nemrég alakították át egyetlen hiperrégióvá, amelynek örökös vezetésére Gyurcsány Ferencet kérte fel a hetente (mindig a nagyhéten) ülésezõ Országgyûlés. Az új funkciót kapott Sándor-palotában a Nettóbefizetésügyi Hivatal koordinálta a brüsszeli kapcsolatokat; az elvadult, önellátásra berendezkedett vidéket az újgenerációs padláslesöprõ brigádok látogatták; a jó egészségnek örvendõ Kóka János pedig végre, beteljesítve életküldetését, a vidámparki szellemvasút szárnyvonalát is felszámolhatta. Az ország ugyanakkor bizakodott, hiszen Gyurcsány Ferenc a tizenharmadik választási kampányában is megígérte, hogy hamarosan – valószínûleg Mongóliával és Etiópiával egy idõben – hazánk is bevezeti az eurót. Ennek érdekében meg is hívott a konvergenciatanácsba olyan jeles szakértõket, akik nemcsak a modern közgazdaságtannal, de a sztálini fejlesztéspolitika és a spanyol inkvizíció módszereivel is tisztában voltak. A sikerek meg is hozták a kívánt eredményt: az ötmilliós magyarság többsége Gyurcsány Ferencre szavazott. Ezen a ponton felébredtem. Mondják: tényleg felébredtem? Csontos János, MNO
jó ha figyelünk
9
Ne évente egyszer, a székely fenyvesek alján legénykedjen Orbán, hanem otthon döngölje agyagba bátran Gyurcsányt, például tévéviták alkalmával - véli erdélyi olvasónk, akinek markáns meglátásai vannak az Orbán-Markó tárgyalásokról is. A mikházi úriember szerint a Tusnádfürdõn tartott Bálványosi Nyári Szabadegyetem nem volt egyéb az illúziók Tusványosánál (a Tusványos a régi – Bálványos – és az utóbbi évek helyszíne – Tusnád – neveinek összevonásával keletkezett fantázianév – a szerk.). Nekem se Furcsány Fegyenc se Orbán Viktor ne turbékoljon Olvasom, hogy Orbán Tusványosról üzent haza (otthonra) Furcsány Fegyencnek: a kiáltvány aláírói elítélik a hazugságra épülõ magyarországi kormányzati kommunikációt. Tisztelettel kérem, Orbán Viktor a Csonkamagyarországon rúgja úgy tökön Furcsányt, hogy az mohón harapja le a nyelvét félremondásaiért és cselekedeteiért. Ne csak az erdélyi magyar közegben legyen bátor a Viktor, és ne úgy legyen kemény, mint a tévévitában, ahol leszerepelt. Ne fenyveserdõs lesi-puskás helyzetbõl vagánykodjon és lõjön a pápai csórényakú gyalogpatkányra. Egyébként, ha a Csonkamagyarországról származó hazugságokról van szó, akkor szeretném tisztelettel emlékeztetni a magyarországi jobboldal diktátorát a következõ szavaira, amelyek szintén Tusványoson hangzottak el, csak 2004-ben: „Ezért arra kérek mindenkit, mélyen érezzük át annak a történelmi felelõsségét, hogy az elkövetkezõ tizenöt-húsz évben valószínûleg nem jön vissza olyan kedvezõ csillagállás az autonómia ügyében, mint amilyen Románia európai uniós taggá válásának pillanata.
Most lehet kellõ súllyal, most lehet kellõ nemzetközi megértéssel és szimpátiával porondra lépni az autonómia érdekében. Attól tartok, hogy néhány év múlva már nem lehet. Azt hiszem, hogy aki most (2004-ben) nem az autonómiát állítja minden más kérdést meghaladóan az itteni politikai célkitûzések középpontjába, az valószínûleg történelmi hibát vét, és egy olyan esélyt mulaszt el, amely nem tér vissza.“ E szöveg után Õméltósága, a Viktor, és dicsõ pártja 6 kézzel és 12 lábbal fejenként, megszavazták 2005 szeptemberében a csonkamagyarországi parlamentben Románia csatlakozását az EU-hoz, anélkül, hogy mi erdélyi magyarok, még bár az autonómia reményének a közelébe jutottunk volna ! Illúziók Tusványosa Markó és Orbán látványosan és érzelmesen egymás vállára borultak a legutóbbi „bálványosi“ néphülyítõ sátorozáson. Mivelhogy eddig ígéreteikbõl nem sokat váltottak be, most kitaláltak egy újabb elõre menekitõ léggömböt: az Európai Néppárthoz tartozó Kárpát-medencei magyar szervezetek egyeztetõ fórumát.
A Fidesz vezetõi elsõ mondatukkal már az SZDSZ kegyeit keresik, velük, múlt idõben ugyan, de mégiscsak egy térfélre helyezkedve. A „kivívtuk Magyarország függetlenségét” kitétel pedig enyhén szólva is eufemisztikus megállapítás, azóta már bebizonyosodott, hogy itt senki nem vívott ki semmit, az egész „mezcsere” egy tárgyalásos alkusorozat eredménye, melyet két elit, az eresztékeiben már erõsen recsegõ kommunista, és a nyugaton helyi komprádorrá kinevelt – talán jóhiszemû, talán nem – ellenzék között zajlott. JÓ REGGELT HELYETT ÉBRESZTÕT!!! Nemrégiben a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség kiáltvánnyal próbált meg Magyarország népéhez fordulni, mintegy ebben látva a megoldást nem túl öreg harmadik köztársaságunkban ,fejét immár másodszor felütõ megszorításokban jelentkezõ országvagyon-kezelésre. Az alábbiakban megkísérlem elemezni, hogy miért is oly hiteltelen mindez a parlament jelenlegi ellenzékétõl. Túl azon, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség (továbbiakban Fidesz), saját hibájából megnyerte a szocialistáknak a választást és nem vonta le mai napig a konzekvenciákat, nos mindezeket elkerülvén vegyük pontról pontra a Kiáltvány szövegét, hogy lássuk mennyire valós ellenzéki és egyúttal mennyire álságos az. Lássuk rögtön az elején „Mi, a polgári demokratikus ellenzék hívei, akik a rendszerváltozás idején közösen küzdöttünk a diktatúra hazugságai ellen, és 10
Ha két cselekvésképtelen politikus cselekvõképesnek szeretne tûnni, akkor mindig megterveznek valami fórumot, összejövetelt vagy szervezetközi egyveleget. Markó hazugságaiból csak egyet emelnék ki, mely szerint az erdélyi magyarság körében nincs jobb és baloldal, csak jobbközép és szélsõjobb. A neptunos RMDSZ Markó szavaival szemben egy kimondottan balliberális konglomerátum, amely taccsra tette az erdélyi magyar jobboldalt. Orbán második pálfordulása nem meglepõ, már az, hogy legújabban Markóval kokettál (az elsõ az volt, amikor az 1990-es években balliberósból jobboldali helyzet konzervativ lett és idõvel szétbombázott minden valódi (!?) jobboldali politikai képzõdményt). Egy pálfordulással be lehet kerülni a Bibliába, kettõvel pedig a politikai sülyesztõbe. Orbán a legutolsó választásokat azért vesztette el, mert baloldalról szeretett volna szavazatokat csipegetni, most pedig az ultrabalos Markóval probálkozik politikai ambícióit egyensúlyba egyengetni az EUban. Tusványoson átvette a hamis Markó elméletet (ideológiát), melyszerint: az EU-ban majd közös erõvel fognak érdekérvényesíteni az erdélyi magyarokért is. A szlovák példa bebizonyította, hogy a tézis hamis. Orbánt okosabbnak gondoltam. Az erdélyi rendes magyarok Orbán Viktorban is csalódtak! Mikháza, 2006.07.22 (to)
sokkal együtt kivívtuk Magyarország függetlenségét és szabadságát, most, hogy a politikai hazugságok újra felütötték fejüket hazánkban, közös kiáltványt fogalmazunk meg;” Tehát világos, nem? A Fidesz vezetõi elsõ mondatukkal már az SZDSZ kegyeit keresik, velük, múlt idõben ugyan, de mégiscsak egy térfélre helyezkedve. A „kivívtuk Magyarország függetlenségét” kitétel pedig enyhén szólva is eufemisztikus megállapítás, azóta már bebizonyosodott, hogy itt senki nem vívott ki semmit, az egész „mezcsere” egy tárgyalásos alkusorozat eredménye, melyet két elit, az eresztékeiben már erõsen recsegõ kommunista, és a nyugaton helyi komprádorrá kinevelt – talán jóhiszemû, talán nem – ellenzék között zajlott. A politikai hazugságok megjelenésérõl szólni, meglehetõsen etikátlan, hisz a kerekasztal-tárgyalásoknak nevezett rendszerváltásból egyes egyedül csak egy valamit/valakit felejtették ki, magát a magyar népet. Akkor sem, mint ahogy igaz most sem, nem tájékoztatták minket a tárgyalások során kialkudott szabályrendszerrõl, és ezen folyamat igen aktív részese akkoriban, maga a jelenlegi kiáltvány aláíróinak pártja. Mi, a kiáltvány aláírói tudomásul vesszük, hogy a modern politika nem mentes a tömegkommunikációs és reklámeszközök használatától,(….) az európai demokráciákban sehol sem léphetik át a hazugság határait” Igen, és vajon tudomásul vették, hogy a modern politikában és európai demokráciákban nem szokás a miniszterelnök-csere idejó ha figyelünk
Remek ötlet volt a Fidesz részérõl, nem a Gyurcsány kormány idõ elõtti megbuktatásáról, hanem csak a „Gyurcsány csomag bukásáról“ beszélni. Ez az egészben a trükk! Ügyes politika. Ember fiának az az érzése támadhat, hogy itt Magyarországon létezik valódi ellenzék. Létezik? A GYurcsány csomag önmagában semmi, egy törvény, megszavazta a parlament, in-
Viktor király csak akkor nagylegény, ha Francisco nincs jelen?
nentõl kezdve bukásról beszélni politikai blöff. Természetesen az önkormányzati választásokról szól minden. Kell a szavazatunk. Én természetesen odaadom Tarlósra, hiszen a kripto- kommunistákat el kell takarítani minél több önkormányzat élérõl. Azonban a Fidesz õszintesége ismét elmaradt. Nem akarnak kormányt buktatni, csak újabb , saját pozíciókat erõsíteni, ám a nép érdekében a kormányt leváltani, biztos ellenzéki helyeket feladva, nem fognak. Sajnos. És innentõl kezdve az Isten Család Haza hármas polémiája kerül elõtérbe. Vagy talán Isten Haza Család a sorrend? Melyik a jó? Ahogy Széchenyi fogalmaz: Isten Haza Család, vagy! ahogy Eperjes Károly? Isten Család Haza. Amennyiben az ellenzék valóban kormányt szeretne buktatni, s lemondanának a biztos 4 évnyi mandátumukról, ingyen utazásról, ingyen lakhatásról, ingyen laptopról, ingyen telefonhasználatról, bizottsági állásokról, parlamenti fizetésrõl, nos akkor
jén, csendben szemlélni az eseményeket, a kormányváltás lehetõségét meg sem próbálva??? Tudomásul vették-e azt, hogy a modern politikában és az európai demokráciákban, ha egy kormány hazugsággal kerül a kormányrúdhoz, akkor nem az új kormány egyik intézkedésének a meggátolása a cél (lásd ”megbukik a gyurcsány -csomag”) hanem magának a kormánynak a visszahívása, mégpedig a modern politika és európai demokráciák oly gyakori politikai szóhasználatának, a demokráciának magának az érdekében. „2006-BAN (…) MAGYARORSZÁGON SZERVEZETT ÉS NYÍLT POLITIKAI HAZUGSÁG TÖRTÉNT” Nos, hát kezdjük ott, hogy nem elõször. 1994-ben tagadták, hogy a szocikkal szövetkeznek, (ne legyenek illúzióink tudták elõre),aztán mégis összeálltak, hogy most az országrontás legfõbb felelõseiként a kegyüket keresse a Fidesz. Aztán még az egész rendszerváltozás vagy változtatás, során elkövetett tárgyalásos, alkurendszerben fogant szabályokat elhallgassák elõlünk. A sors iróniája, hogy miközben a suttogó propaganda – már akkor is – a békés hatalomcsere külföldiek szemében pozitív képérõl lelkendezett, nem sokkal ezután maga a miniszterelnök (az elsõ demokratikus) vágja a csalódni készülõ polgárok szemébe, hogy „tetszettek volna forradalmat csinálni”. Hát igen, tetszettünk volna, ma már mi is bánjuk, hogy nem tettük. Érdekes kérdés viszont, hogy akkor az illetõ, hogyan került volna bársonyszékébe, ha odakerült volna egyáltalán, és vele együtt az egész jelenlegi politikai „elit” mire vitte volna mára, egy sikeres forradalom esetén. VONJUK LE BÁTRAN A KÖVETKEZTETÉSEKET: 1. nem elõször hazudnak nekünk, mégha nyíltan is szervezetten történik mindez. 2. a kiáltvány aláíróinak is nagy szerepük van abban, hogy ide fajult a helyzet hazánkban. „ezért felszólítunk mindenkit, aki szabad és õszinte országban akar élni, hogy tegyünk a politikai hazugságok és emberek igazságtalan megsarcolása ellen ” Rendben, tegyünk. Kezdjék azok, akiket adóinkból ezért tartunk a parlamentben! Ne szólítsák fel a tüntetõ, blokádoló lakossájó ha figyelünk
megválasztott ellenzéki képviselõink az Isten Haza Család hármast tartanák szemük elõtt, azaz családjuknál, egzisztenciájuknál a haza lenne fontosabb. Véleményem szerint ez lenne a helyes út. Ám sajnos, várhatóan a kommunikációs okosságok miatt, egy esetleges jobboldali gyõzelmet hozó önkormányzati választások következtében a Fidesz manipulálhat a közéletben a „Gyurcsány csomag bukása“ szlogennel, hiszen a kormány nem bukik, csupán az „emberek az önkormányzati választásokon nemet mondtak a Gyurcsány csomagra....“ . Amennyiben jóslatom beválik, és hasonló kommunikációt hallhatunk egy jobboldali gyõzelem után, bátran kijelenthetjük: A Fidesz Magyarország mûellenzéke, s nekik csak saját biztos parlamenti pozíciójuk, és 1 milliós fizetésük a fontos(abb), s nem az ország állapota. Skodacsek András, Nemzeti Hírháló
got nyugalomra, ne próbáljanak meg „konstruktív” ellenzéknek lenni, ne halogassák a ciklus félidejéig az árnyékkormány megalakítását stb. stb. Egyszóval ne várják el tõlünk, szavazópolgároktól, hogy elvégezzük azt, amit nekik kellene megtenni. „felhívunk mindenkit; ne törõdjünk bele, hogy a rendszerváltozáskor kivívott jogainktól 16 év után megfosszanak bennünket” Nos, igen a valós problémák elkendõzésének ismétlõdõ gyakorlata. Magyarországon megszokott, hogy nem ásunk le a problémák gyökeréig, megelégszünk a tüneti okok kezelésével. Igazán kíváncsi lennék, mely jogok megvédésérõl lenne szó? Talán azon jogok, melyek a magyar társadalom jelentõs részét a latin-amerikai roncstársadalmak szintjére juttatták? Nem kéne már egyszer kimondani, hogy az egész elmúlt 16 év, úgy ahogy van hazugságokra épült? Hogy európai, sõt lassan már a szomszédos polgártársainkhoz mérten is lecsúsztunk arra a szintre, amikor már saját fizikai fenntartásunk is mindennapi nehézségek, elé állít? Ideje volna már megfogalmazni a Fidesz-vezetõk számára azt az egyszerû tételt, hogy egy társadalmat nem lehet egy négy éves ciklus alatt perifériára szorítani, ergo mindez az elmúlt tizenhat év kormányainak felelõssége (mégha nem is egyforma mértékben és nem is közös), valamint azt az egyszerû bibói logikát is felvázolni számukra, hogy a periférián élõ társadalom egyedei (a lakosság kb. egyharmada) nem képes nemes és nagyívû gondolatokkal azonosulni, mivel létének anyagi téren felmerülõ problémáinak megoldása kimeríti szellemi és lelki tartalékaikat. Amint az láthatjuk, a magyarországi ellenzék sem kíván a továbbiakban felelõs országvezetõ képében mutatkozni, inkább beéri a sajnos mindennapjainkból oly jól megismert pótcselekvésekkel, melyeknek számukra még akár rövidtávú politikai haszna is lehet (lásd közeledõ önkormányzati választások), és hogy a nemzet maga, már nem bírja a 16 éve, demokratikus „szabadságra alapozott új társadalmi rend” terhét, az lassan senkit sem érdekel. Reményünk csak a nemzetüket féltõk, ám a modern tudományok eszközeihez értõ (többek közt politológia, szociológia, tömegpszichológia), pártoktól és szellemi szekértáboroktól független, a problémát a mélységében meglátó és ott kezelõ gondolkodók aktivizálódása lehet. taltosh
11
Ma a magyarság (értsd: a szavazásra jogosultak többsége) alattomos agymosás, történelmi tudatlanság állapotában van, melynek talaján az ország tudatos gyarmatosítása, évezredes kultúrájának szétzúzása folyik, a jogtiprás és csõdbe juttatás hatalmas kísérlete valósul meg. A végórákban sokan fújnak riadót, miközben a legharsányabbak ismét a háttérhatalom bérencei, akik félreviszik az ország szekerét. Ma a Kárpát-medencében amerikai-zsidó- liberális-szabadkõmûves érdekérvényesítés folyik. Ennek során az újsütetû és alacsonyabb rendû amerikanizmus kerül fölébe a hagyományos európaiságnak, a farizeus zsidóság üli diadalát a kereszténység fölött, humanizmust hirdetve liberális és szabadkõmûves álarcban folyik a nemzetgyilkosság. A folyamat leírására egyetlen jelzõ nem is elegendõ, ezért kell tudatosítani az amerikaizsidó-liberális- szabadkõmûves (a továbbiakban betûszóval AM-ZSI-LIB-SZAB) megjelölést, mivel a jelzõk egyedi használatakor a háttérhatalom nemzetközi zsidósága az ismert módszer szerint rögtön antiszemitizmust kiált. A megnevezett zsidó ekkor áthazudja magát liberálisnak, akit pedig liberálisnak jelölnek, az rögvest szabadkõmûves álarc mögé bújik. Így tekereg kígyóként a hazugság láncolata. A háttérhatalom létének legutóbbi bizonyítéka az elmúlt évtized három népszavazása: 1997-ben Magyarországnak a NATOhoz, 2003-ban az Európai Unióhoz való csatlakozásáról, 2004. december 5-én pedig a kettõs állampolgárságról szóló népszavazás végeredménye következetesen megfelelt a háttérhatalom, az AM-ZSI-LIB-SZAB elvárásoknak. A NATO-hoz és az EU-hoz való csatlakozás ( helyesebben csatlakoztatás) nem nemzeti, hanem nemzetközi érdek volt, mivel mindkettõ a nemzetközi zsidóság erõszakszervezete. A kettõs állampolgárságról szóló népszavazás pedig annak bizonyítéka, hogy a demokratikusnak nevezett, valójában aljas, alattomos módszerek, a médiadiktatúra alkalmazásával a magyarság önmegtagadásra, a nemzeti érdek nyílt letagadására is képessé tehetõ. Mindkét nemzetközi szervezetbe való belépés után napokon belül fekete levesként ömlött az emberek nyakába az a valóság, ami szöges ellentétben állt a korábban hirdetett elõnyökkel. Nem volt ez másként a leg! utóbbi Gyurcsány-féle „választási gyõzelem“-mel sem, amikor a kampányban csak az ország valós helyzetérõl nem esett szó. Érdemes felidézni a NATO-népszavazáson feltett kérdést: „Egyetért-e azzal, hogy a Magyar Köztársaság a NATO-hoz csatlakozva biztosítsa az ország védettségét?“ Hasonlóképp félrevezetõ (és jogilag hibás) volt az EU népszavazás kérdé12
se: „Egyetért-e azzal, hogy a Magyar Köztársaság az Európai Unió tagjává váljon?“ Két tény maradt ki a kérdésbõl, nevezetesen a mód, mely így hangzott volna: „a csatlakozási szerzõdés szerint“. Még fontosabb, és azóta is elhallgatott kérdés, hogy a választópolgár egyetért-e azzal, hogy Magyarország a szabadkõmûves Nyugat-Európához csatlakozzon? A kérdésre csak az lett volna jogosult választ adni: 1. aki tudja, hogy mi a szabadkõmûvesség; 2. aki érti, hogy a XX. századi diktatúrák ugyanannak a szabadkõmûvességnek a hajtásai; 3. aki megérti, hogy a szabadkõmûves unióhoz szabadkõmûves államok csatlakoznak, ezért minden magyar kulcspolitikus is szabadkõmûves. Lezajlott tehát három népszavazás, nemzeti köntösben, a nemzeti érdek hangsúlyozásával, de a nemzetellenes erõk gondosan megtervezett gyõzelmével. Aki egybõl nem értene, annak itt van immár három példa, és a történetnek még nincs vége. A korábban megosztott Európa keleti és nyugati felében a szabadkõmûvesség igényei szerint alakult az országok sorsa, beleértve a szocialista rendszereket is. Aki a személyes hasonlatokból jobban ért: az akkori Elnöki Tanács elnökei (államfõk), Dobi István és Losonczi Pál ugyanolyan bábfigurák voltak az akkor orosz (egyébként zsidó-liberálisszabadkõmûves) hatalom kezében, mint manapság Göncz, Mádl és Sólyom. Nemzeti érdek képviseletérõl sem akkor, sem most nem lehetett szó. Aki ismeri a KGB 45 pontját a leigázás alapelveirõl, a bennszülettekkel (pl. magyarokkal) való bánásmódról, az el tud igazodni napjaink eseményeiben is: „A bennszülött vezetés nyilvános fellépései lehetnek nemzeti és történelmi színezetûek, de azok nem vezethetnek a nemzet egységéhez.“ A nemzeti színben való tetszelgés bevett módszer, a lengyeleknél a szovjet érdekek kiszolgálása idején Kosciusko-hadsereg megjelöléssel a lengyel szabadságharcos nevét becstelenítették meg. E módszer szinte jogfolytonosan vezet Orbán Viktorig, aki a hatalom kezében most nemzeti hõs jelölt. Orbán a kiválasztott ember Nagy Imre újratemetésén elmondott beszéde óta, aki az 1956-os szabadságharc 50. évfordulóján a nemzetárulás újabb bizonyítékát adhatja. Bár jogosnak hat a „Jó reggelt, Magyarország!“ felhívása, miszerint „a magyar demokrácia nem épülhet hazugságra, nem engedhetõ meg, hogy ezeket a hazugságokat a Gyurcsány-kormány a magyar emberekkel fizettesse meg stb....“ Orbán maga is a legnagyobb hazugságok hordozója. Ez vonatkozik politikai (szabadkõmûves) múltjára, ezzel együtt az egész uniós politikájára, melynek
kulcsmondata volt: „az unióban egyetlen akarat érvényesül, és ez a választók akarata“. A mondat elsõ fele ugyanis igaz, az egyetlen akarat az amerikai-liberális-zsidó-szabadkõmûves diktátum, de ez értelemszerûen nem lehet azonos a (nemzeti) választók akaratával. Csak a tudatlanság talaján hihet bárki is a Jó reggelt, Magyarország! dokumentum azon megáll! apításában, mely szerint 2006-ban a rendszerváltoztatás óta elõször tö rtént Magyarországon szervezett és nyílt politikai hazugság, amikor eltitkolták az ország valós helyzetét, korlátozták az igazság megismeréséhez való jogot, a tájékozódás szabadságát, ezzel pedig az állampolgárok demokratikus jogát a döntés szabadságához. Orbán úr, eljött az igazmondás ideje, és Orbán elvtárs alkonya! Aki így érti jobban: Orbán közönséges zsidó bérenc, értsd az amerikai-zsidó-liberálisszabadkõmûves érdekek szekértolója. 2006. forró nyara, a régi-új kormány megszorító, egyúttal magyarság elleni intézkedései embermilliókat késztetnek elgondolkozásra. A leírt évtizedes (de ismerten évszázados, vagy évezredes) történelem-hamisítás megismertetésére évtizedek kellenének, mégis a közelgõ október határidõt ad a cselekvésnek. Orbán a fizetett ellenzék nevében szeptember 23-ra a Hõsök terére hívogat. A fõpróba ideje valóban eljött, amilyen szeptember 23-a, olyan lesz október 23-a is. A hatalom „zenés-táncos“, emlékezõ, emlékmûavató, hõst szentelõ ünnepet készít októberre. Ezzel akarja feledtetni az 1989-es rózsadombi paktum azon pontját, mely szerint az 1956-os eseményeket, mint a kommunizmus megjavítását célzó mozgalmat kell beállítani, tehát szó sincs semmiféle rendszerváltásról. A hallgatás és elhallgattatás évtizedei után a hirdetett szólásszabadság idején már 1990-ben felismerhetõ volt, hogy a hatalom kisajátítja 1956-ot. Ezt bizonyítja a mostani, Dózsa György úti, a! z amerikai dollárpiramist formázó emlékmû építése is. 1956 októberében egyetlen gondolat körül – SZABAD ÉS FÜGGETLEN MAGYARORSZÁGOT! – nemzeti egység jöhetett létre, ennek hirdetése áll elõttünk a most következõ évfordulón is. Ha 1456-ban egy kisebbség tudott szembefordulni és diadalt aratni ellenséges túlerõn, ha 1956-ban egy kis nép egy akkori világhatalommal éreztetni tudta, elég volt, akkor a hõs és gondolkodó magyarok kései utódjai ismét kinyilváníthatják azt, amit az agymosott, jólétben dúskáló Nyugat most sem lát: Európa vesztét jelenti az alattomos amerikai-zsidó-liberálisszabadkõmûves hegemónia. Ennek kimondása ma a magyarok küldetése. Ebben nincs vesztenivalója, mielõtt még a közel-keleti konfliktus látványos megoldásaként diadaljó ha figyelünk
A kommunista ,,szocialista" kormány választási gyõzelme óta sokszor hallottam azokat a kijelentéseket és reménykedõ jóslásokat: ,,Ha bekerülünk az EU-ba, minden egycsapásra megváltozik". Beköszönt a jólét, a gondtalan élet, melyre a szerencsétlen, agymosott magyar nép 1990 óta vár. Már Horn Gyula, képesített hazaáruló, pufajkás miniszterelnök annak idején megmondta, és utódja Medgyessy Péter KGB kém állandóan ismétli, hogy Magyarország tagságának elfogadása után az ország évi 9 milliárd EURO netto támogatáshoz fog jutni. Elõször is az EU tagságra még várni kell. Amennyiben valóra válik, elõbb mint 2006 vagy 2007, addig még sok víz fog lefolyni a Dunán. A 9 millárd EURO nettót pedig nagy részben nem az ország fellendítésére fogja használni a kormány, ha még addig uralkodni fog, hanem annak a még mindig fojtogató, kezelhetetlen államadósságoknak törlesztésére, melyek eddig már tízszeresen meghaladták azt az összeget, amit annak idején kölcsönként felvett a kommunista kormány még az 1980-as években. Ugyanis nem szabad elfelejteni, hogy az eredeti 4 milliárd dollár adósság, mely hivatalosan elismert volt a Németh-kormány idejében, rövid idõn belül felugrott 21 milliárd dollárra még az Antall-kormány idejében. Amikor szó volt róla, hogy a kommunisták által felvett és ellopott dollármilliók visszafizetését tagadja meg a kormány, vagy kérjen részbeni eltörlést, Antall József maga jelentette ki, hogy szó sem lehet róla. Így aztán a rendszerváltás hatodik évében a belföldi államadósság nem kevesebb, mint 5000 milliárd forint volt, melyhez hozzájött a külföldi adósságállomány összege, csekély 36 milliárd USA dollár. Közben a helyükön maradt kommunista hazaárulók, Németh Miklós kormányának jóvoltából, privatizáltak mindent, és mire elfoglalta helyét a ,,demokratikusan" megválasztott Antall-kormány 1990-ben, a tegnap még szerény és hûséges kommunista kisfiúkból egybõl milliárdosok lettek. A rossz nyelvek beszélik, hogy az egyik kommunista csemete, akit Máté Lászlónak hívnak, még az 1990 elõtti években egy fillér nélküli kisfiú volt. Ma viszont kb. 60 milliárd Ft. a vagyona. Mibõl és hogyan szerezte? Errõl beszélni, ezt kinyomozni, hogyan és milyen úton szerezte – beszélni is veszélyes, mert közben nagy fiú lett belõle. Az 1990-es ,,szabadság" beköszöntése után a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank nagyokosai is megjelentek és rögtön javasolták, hogy Magyarország kb. 190 milliárd USA dollárt képviselõ nemzeti vagyonát, kb. annak 2/3-át dobják piacra, vagyis privatizálják. Elképzelhetõ, milyen pártközi versenyfutás kezdõdött, hogy ki, kinek mit adjon el külföldön. Mivel ebben a kapitalista szakmában a már 1980-as évek elején ismereteket és összeköttetéseket szerzett kommunisták voltak az ,,okosak", minden eladásban õk voltak a kezdeményezõk, õk vágták zsebre az üzlet kötés után õket megilletõ jutalékot dollár milliókban.
Azok a százezrek, akik a rendszerváltozás után azt hitték, hogy egykor elrabolt lakásaikat, értékeiket és földjeiket most majd visszakapják, mint az egykori jogos tulajdonosok – keservesen csalódtak. Nem lett belõle semmi. Különbözõ nehézségekre hivatkoztak, hiszen a rablásokat a kommunisták hajtották végre, és a rendszerváltás után is õk bitorolták az egykor elrabolt értékeket. A kisemmiztek kaptak pár fillért, vagy egy értéktelen papírt. Ha pedig voltak olyan becsületes magyarok, akik ezeket a tarthatatlan állapotokat megemlítették, akár államszinten is, azt a választ kapták az akkori miniszterelnöktõl: ,,Tetszettek volna forradalmat csinálni...". Közben szorgalmasan folyt a külföldi adósság visszafizetése kamatban, ami kb. évi 2-3 milliárd amerikai dollárnak felelt még. Tessék ezt a hatalmas összeget átszámítani forintra, és akkor kiderül, ha 1990-ben lett volna mersz, kiállás és bátorság ahhoz, hogy egyszerûen az akkori kormány megtagadja kommunisták által felvett kölcsönök visszafizetését, ma Magyarországon legalább olyan életszínvonalú megélhetés lehetne, mint a szomszédos Ausztriában. Senki nem vonja kétségbe, hogy bizonyos mértékben elõnyõs a külföldi tõke elfogadása, de nem olyan rabszolga módon megkötve, ahogy az hazánkban megtörtént. Oldalakat tenne ki annak a felfedése, hogy a külföldi tõkébõl csak a befektetõ profitál, a magyar nép jóformán abból semmi hasznot nem lát. Ez a tragikus folyamat, ha létre jön az EU-ba való igyekezetnek az ideje, annyiban fog változni az ország hátrányára, hogy az iszonyatos belsõ és külsõ adósságok megmaradása és kamatjainak fizetése mellett, a magyar termõföld majd elkötelezetten külföldi kézre fog jutni, amivel az ország szuverenitása majdnem megszûnik. Az ilyen meglévõ és bekövetkezendõ hátrányok figyelembevételével kell üdvözölni az állítólagos és majd 9 milliárd EURO netto megkapását, melynek egy részét rögtön ellopja a tûzhöz közel állók siserehada, a maradék meg megy az adósságok törlesztésére. Medgyessy és társai még gazdagabbak lesznek, a magyar nép meg szegényebb. Aki továbbra is elhiszi és támogatja a ,,szocialista" kommunista bagázs kormánymûködését, és abban a hitben ámítja magát, hogy ,,Magyarország nem volt, hanem lesz" – borzalmasan fog csalódni. Sajnos ma Magyarországnak nincsenek megfelelõ és hozzáértõ, hazáját és annak polgárait emberszámba vevõ politikusai, csupán jött-ment hazaáruló gazemberek és elkötelezett politikai csavargók, vannak akiknek csak a zsebük megtömése a fontos és nem az ország feltámadása 40 éves kommunista terror után 12 évvel. Mondjam és írjam azt, hogy egy újabb forradalomra volna szükség szülõhazámban? Megköveznének érte, pedig más utat a Feltámadáshoz nem látok.
menetben megtörténik az új-izraeliták látványos betelepülése a Kárpát-medencébe. Ezért kell százezres békés tömegnek kimenni az utcára szeptember 23-án, de nem Orbán zászlaja alá, hanem a Parlamenthez, a lyukas nemzeti zászlóhoz. Ebbõl lehet majd ugyanitt és szerte! a pesti utcákon milliós tömeg október 23-án, amelyik megakadályozza a Dózsa György úti, 56 emlékét megcsúfoló, idegen érdeket dicsõítõ bitófák, a „rozsdatemetõ“ felavatását. A bajok forrása mégsem az emlékmû, de az emlékmû pontos tükörképe a magyarság leigázásának.
Sajnos tévedés a legjobb szándék mellett is elõfordulhat. Ilyenkor illik elnézést kérni. Levonni a tanulságokat, hogy legközelebb talán mégse forduljon elõ ilyesmi. De ez a magyar rendõrség most a legrosszabb hagyományait követi, amikor megmutatja, hogy vele szemben másnak még véletlenül sem lehet igaza. Azt bilincsel meg, akit csak akar és kész. Nem polgárbarát, nem szolgál és nem véd. Inzultál tisztes embereket, majd megmutatja, hogy a hatalommal szemben nem lehet igazunk. Csakhogy ezt nem hagyhatjuk. Mert szükségünk van egy olyan rendõrségre, amely a szó igazi értelmében demokratikus, és tudja, kit kell ki ellen megvédeni. S ezt úgy látszik még mindig tanulniuk kell. Dési János – Magyar Hírlap, 2006. augusztus 3.
RÉVFFY LÁSZLÓ
MÁSRÉSZT
Dr. Nagy Attila, orvos, közíró, Debrecen
jó ha figyelünk
13
Jog, igazság és magyarságtudat A magyar közállapotokat jellemzi, hogy milyen kérdésekrõl beszél a sajtó nagy terjedelemben és mi az, amit úgy mellesleg megemlít. Óriási terjedelemben tudósít a közgyûlésekrõl, vagy bocsánatot kérek, taggyûlésekrõl, vagy nem akarok gúnyos lenni. .., a kongresszusokról. Fõleg azért, mert azok rendkívüliek. Mert az igazán rendkívüli, hogy ezeken a kongresszusokon tulajdonképpen semmi nem történik. Az, hogy a Gyurcsányt közfelkiáltással fölhatalmazzák az SZDSZ-el kötött nem tudom minek a véghezviteléhez, az egy dolog. Õk általában föl szoktak hatalmazni, közfelkiáltani, meg ilyenek. De a magyar sajtó a nagy semmit, minden napilapjában, minden televízió-csatornáján elemzõ mûsorok sokaságában taglalja. Fogalmuk sincs ugyanis, sem az újságíróknak, sem pedig a közvéleménynek, hogy mi fog történni ebben az úgynevezett koalíciós kormányban. Aztán ugyancsak széles körben tálalják és tárgyalják a Fidesz rendkívüli kongresszusát, amelyrõl szintén azt lehet mondani: a világon semmi nem történik. Legföljebb annyi, hogy a küldöttek 40 százalékánál több nem megy el szavazni, vagy nem szavazza meg az Orbán Viktornak és elnökségének szóló bizalmat. Az új frakcióvezetõ rögtön megmagyarázza Havas Henriknek, hogy azért nem szavaztak, mert ballagás volt. Meg elmentek vásárolni. Úgy nyolcszázan! - a majd’ kétezerbõl. Hihetetlen, milyen buta ez az ember, és ez irányítja az ellenzéki frakciót, ha ez igaz. Valójában csak az történik, hogy sajnálatos módon ma Gyurcsány Ferenc lényegesen népszerûbb, mint Orbán Viktor. Orbán Viktort körbevették a kudlikjulik és építettek egy olyan szobrot neki, amelybõl már soha nem tud kiszabadulni. Félreértés ne essék, nem az ellenféllel vagyok, de a Fidesz elnöke kudarcot kudarcra halmoz és közben védelmi rendszereket szerveznek számára, hogy nehogy hátrány érje személyét. Ha most a szocialisták szemszögével nézem, féltve óvom az ellenfél elnökét, nehogy véletlenül egy dinamikus és nem fogható ember kerüljön az ellenzék élére, mert az pillanatok alatt elzavarhatja ezt a gyülevész, hazaáruló csapatot, amelyet a magyar parlamentbe beterelt a Soros-féle alapítványi rendszer. De az különösen fáj, hogy ma már a nép közé azok a szocialisták járnak, és bátran mutogatják magukat, akik még két-három évvel ezelõtt az utcai politizálás ellen kajabáltak. Ma már övék a tér, az utca és sajnos ez sokkal veszélyesebb, mintha csak a sajtó lenne az övéké. Nekem nagyon fáj, hogy a Fideszben egyetlenegy politikust nem tudtam fellelni az 14
elmúlt 16 évben. Nincsenek új arcok és nincsenek vélemények. Nem tudom, véleménynek nevezhetõ e az, hogy „Változás 2006", vagy, hogy “Õrizzük meg, ami jól mûködik". Viszont van a választásnak egy óriási elõnye: lezajlott és eltûntették azokat a plakátokat, óriásplakátokat, amelyek a szó szoros értelmében szennyezték a jó ízlés! t. Ma már örömmel lehet látni a transzparensek nélküli hidakat, eltûntek a villanykarókról a politikus pofák, sajnos, úgy látszik, véglegesen. Vajon ki emlékszik már arra, hogy ki mit ígért a választási kampány alatt. Senki! Ez pedig a sajtó felelõssége! Azé a hitvény, gyülevész csapaté, amelynek más dolga nincs, mint félrevezetni, dezinformálni saját lakosságát, egy magyar érdekeket eláruló politikusi csapat érdekében. Mert ez a politikusi csapat igen is csak a hazai érdekeket nem veszi figyelembe, még ha ezt néhányszor szavaiban esetleg cáfolja is. Nézzük meg, milyen a hazai érdek. Mirõl nem ír a mai hazai sajtó? Elõször is nézzük az államháztartás helyzetét: Minõsítés: siralmas! Korrupció helyzete: megdöbbentõ!.. és sorolhatnánk végestelen végig. A magyar sajtó rendkívül szûkszavúan bánik azzal a ténnyel, hogy az elmúlt öt évben az állami tulajdonú vállalatok milyen módon mûködtek, vagy nem mûködtek. Elõször is, 1000 milliárd forint támogatást adtak a nagy állami cégeknek, meg a kicsiknek. És ez, az egyenes támogatás ellenére további 300 milliárd forintos veszteséget eredményezett a gazdálkodásukban, az elmúlt években. Ráadásul ezeknek a vállalatoknak a döntõ többsége monopolhelyzetben lévõ cég, amely
olyan árakat alkalmaz, amilyeneket akar. Mondjuk, itt elloptak 1300 milliárd forintot, és ne keressük, hogy hová került, mert döntõ többségük Magyarországról elvándorol, hisz a lopott holmit nem idehaza mutogatják a tolvajaink. Vagy nagy csönd van a Nemzeti Bank elnökének azon kijelentése kapcsán, hogy az elmúlt pár évben, a rossz kamatpolitika miatt a magyar gazdaságot 1000 milliárd forint kár érte, nevesítetten a szocialisták ideje alatt. Az elsõ 1300 milliárd forintos csalás-lopás az az Állami Számvevõszék megállapítása. Igaz, egyelõre olyan titkos jelentésféle valami. A második, mint látjuk a Nemzeti Bank álláspontja. Nézzük meg, mirõl nem ír még ez az ostoba sajtó, amelyet magyarnak azért nem lehet nevezni, mert kiadóinak döntõ többsége nem magyar cég, hanem valahonnan Nyugatról, vagy Közel-Keletrõl származik. Azt megjegyzem, nemcsak az írott sajtóról, hanem a televíziókról és a rádiókról is beszélünk. Nem elemzi senki, miért a tõzsdei spekuláció központja Budapest. Esik a tõzsde mondják - 25 ezer pontról 21-re. Ez 4000 pontos csökkenés, azaz egyötödével csökkent a magyar tõzsdére bevezetett cégek értéke. A piac értékítélete szerint, bár ezt nem tudjuk, mert egy szót sem szól senki errõl a tényrõl. Ugyanis, ez semmi más, mint a spekulációs tõke, amely gátlástalanul kirabolja azt az országot, amely helyet ad ennek a gyülevész csapatnak. A valutánk, egy hónapon belül 10 százalékot változik oda-vissza, az euróhoz és a dollárhoz képest. Ez ismételten a spekuláció melegjó ha figyelünk
ágya és továbbiakban rombolja a magyar gazdasági élet feltételeit. Mert, ha egy országban csak azzal intézi el kézlegyintéssel a sajtó, de a politikusok is, hogy a tõzsde tulajdonképpen kiigazított, akkor ott alapvetõ probléma van, mert ez a kiigazítás további sok százmilliárdos veszteséget okoz a magyar adófizetõknek. Bármennyit dolgozik a magyar ember, képtelen lesz lábra állni, mert olyan pénzelszívó-rendszert mûködtetnek a feje fölött, amely tulajdonképpen nemzetellenes. Az, hogy rossz az oktatási rendszer, hogy korrupt az egész gazdaság, közbeszerzésestõl, mindenestõl, az ma már közbeszéd tárgya. Nem a sajtó mutatja be a visszásságokat, mert akkor nem kapná meg a júdáspénzeket, az úgynevezett gazdasági vezetõktõl. De, ha ezt az irdatlan összeget összeadjuk, amely az állami támogatás, plusz veszteség, kamatveszteség tételekbõl áll, vagy a továbbiakban a tõzsdeveszteséget összesítjük, akkor ez sok ezermilliárd forint, ami mondjuk egy év költségvetési bevételi oldalának felel meg! Körülbelül ugyanannyit ellopnak, mint amennyit felhasználunk az intézményeink mûködésére, kvázi az ország mûködtetésére. És ezek után egy fél mondattal elintézik, hogy majd utólagos oktatási támogatás címén fizetõvé teszik a magyar felsõoktatást. Ez is csak egy fél mondat! Mint ahogy az is egy fél mondattal intézendõ el, hogy ma jelenleg körülbelül 30 ezerrel több a pedagógus, mint amennyit alkalmazni lehet, de nem képeznek szakmunkásokat, kõmûvest, ácsot, vízvezeték szerelõt és a hiányzó szakemberek döntõ többségét már az építkezéseken feketemunkásokkal pótolják. Természetesen errõl sem beszél a magyar sajtó, mert nem meri felvetni, hogy mindez miért történik így! Elõször is, a feketemunkás felborítja a munkaerõpiacot és extraprofitot ad a beruházóknak. Márpedig az építési beruházások döntõ többsége ma már bizonyítottan egy közel-keleti kis ország érdekében történik. Tehát, Magyarországon ma semmi nem úgy mûködik, ahogy az a piacgazdálkodásnál egyébként jobb helyeken természetesnek tûnik. Tehát, elvonunk évente több ezermilliárd forintot, és utána keressük, hogy honnan van a pártok támogatása, és hova tûnik az a mérhetetlen vagyon, amelyet a munkaszeretõ magyar megteremt. Aztán csodálkozunk rajta, hogy számlagyárak ma is mûködnek, nem vecsési szinten, hanem csak a kínaiaknál bizonyítottan legalább 200 milliárd forint egyenes adókieséssel, áfa nélkül. Az áfa mértékét azt nem is merjük megbecsülni, mert az ismételten olyan nagyságrendet mutathat, ami egyedül több, mint a magyar honvédelem, oktatás, a közintézmények mûködési költsége együtt. Ezekrõl a magyar sajtó mélyen hallgat. De ugyancsak hallgat a vagyonátrendezésekrõl, amelyek naponta megtörténnek Hazánkban. jó ha figyelünk
Arról is hallgatnak, hogy miért alakultak ki, megyékre lebontva korrupt igazgatási rendszerek, és miért nem akarja átalakítani a magyar igazságszolgáltatást a jelenlegi politika. Nincs ma olyan mutatója a magyar közéletnek, amely egy állami szintû szabályozást nézve, magasabb és hatékonyabb szintû, mint a rossz Kádár-rezsimé volt. Arról nem beszélve, hogy a Kádár-rezsimmel ellentétben, ma már nincs munkakényszer, és mindenki azt tesz, amit akar, ha valamilyen köze van a politikához vagy a kisebbségekhez. Nem szabad a sajtó nyakába varrni mindent, de az teljesen bizonyos, hogy ahol nem szabad a sajtó, ott a közállapotok szennyezettebbek, mint ahol szabad sajtóról beszélnek. Én nem hiszek a sajtószabadságban, olyan idealista módon, mint ahogy azt kétszáz éve meghirdették. Mindig voltak érdekek és voltak csoportok, akik erõsebben tudták az akaratukat érvényesíteni, mint mások. Ez a realitás. De nekünk, magyaroknak szembe kell nézni azzal, hogy még mindig kollektív bûnös nép vagyunk, mert nincs olyan politikai csoportosulás, amelyik nyíltan meg merné hirdetni a magyar érdekek védelmét. Közép-Európa és a Balkán az elmúlt 15 évben teljesen átalakult. Beleértve a kelet-európai átalakulást is, több tucat ország jött létre, közöttük több olyan, amelyik történelme során soha nem volt önálló államalakulat. Legutóbb Montenegró vált önállóvá. Mindenki hadakozhat érdekeiért, függetlenségéért, de a magyar nem. Székelyföldnek még autonómia sem jár, nemhogy függetlenség. De tilos szólni, ebben az értelemben, a Délvidékrõl, a Felvidékrõl és Kárpátaljáról is. Közben a mi politikusaink hirdetik a globalizáció elsõdlegességét és azt, hogy ezzel szemben nem lehet mást tenni, csak betagozódni. Azok az országok viszont, amelyek ezzel szemben elsõsorban a nemzeti érdekek védelmét tekintik magukénak, dinamikus fejlõdésen mentek keresztül, mert adtak valami pluszt saját lakosságuknak. Tudomásul kell venni, hogy egy politikusréteg, amely hazáját szolgálja, hosszútávon gondolkozik. Nekem nagyon fáj, hogy a közélet általános demoralizálódásán túl a civil szervezetek is teljes egészében padlót fogtak. Különösen fáj, hogy az egyházak is sajnos teljesen befolyásukat vesztették. A tíz évvel ezelõtti püspöki körlevél ma ugyanúgy aktuális, mint 1995-ben volt, csak az a baj, hogy idõközben az ország minden szempontból, minden mutatójával rosszabb helyzetben van, mint akkor volt. Különösen fájlalom, Istent szeretõ emberként, hogy mindenütt a szószékekrõl az ótestamentumot zengi papságunk, és nem mer politizálni. Akik, néhányan közülük felemelik a hangjukat, azok a saját egyházukban is kiközösítettek lesznek, mert betagozódott az egyház a rosszul mûködõ politikai rendszerekbe. Az pedig, hogy szép szavakkal kritizálunk, vagy
óhajokat fejezünk ki, az semmi más, mint pótcselekvés. Sajnos, a templomok kiürülése nemcsak a hívõk problémája. Nem véletlen, hogy olyan csoportosulások alakulnak, amelyek félrevezetik az egyszerû, de valakihez tartozni kívánó embereket, kihasználják jóhiszemûségét, és hatalmas anyagi javakat szednek össze tõlük pár év alatt. Ma már több egyház, szinte pilótajáték formájában mûködik, és itt nem a történelmi egyházakra gondolok. De a magyar sajtó, amely azon kesereg, hogy nincsenek megfelelõ feltételek a televízió mûködtetéséhez, ma egyetlenegy kérdésben sem nyúl vissza azokhoz a történelmi hagyományokhoz, amelyek a magyarságot megvédték az elmúlt évezredekben. Az úgynevezett jobboldal arról kántál, hogy nincs elég képzett konzervatív újságíró, és ez a liberális sajtó túlsúlyának az oka. Azt azonban fel kell vetni, hogy vajon 1998-tól, amikor a Fidesz volt kormányon, jobb helyzetbe került-e az úgynevezett konzervatív sajtó! Bizony lapokat szüntettek meg és csak álságos gondolkodás mellett nevezhetõen indítottak új, konzervatív lapokat. Vagy nézzük meg a televízió területén, mondjuk, mi történik a HÍR Tévében, vagy mi a közrádióban? Az lehetetlen, hogy Magyarországon, amikor az emberek döntõ többsége konzervatív gondolkodású, pont az ezek megfogalmazására alkalmas újságírás hiányzik. Az hiányzik, hogy a magyar sajtóban végre lezajlódjon egy olyan változás, amelynél elsõsorban nem a liberális értékekhez való csatlakozás, hanem a hazaszeretet és a hagyományainkhoz való hûség lesz a vezérvonal. De ha a parlamentben sem történik ilyen átrendezõdés, pusztán szavakban, akkor miért várnánk el, hogy a további intézmények is maguktól átalakulnának szemléletükben. Ma szinte ugyanúgy szamizdatban terjed az igazság, mint valamikor, több évtizeddel ezelõtt, de sajnos azt is el kell mondani, hogy azt a tiltott sajtót is a pártállam szervezte, mint ahogy a jelenlegi elfogadottat is. Magyarországon ma van egy olyan réteg, amely a politikából él és kizárólag politikusi funkciót kíván magának, élete végéig. Teljesen mozdulatlan az „elit“ és ennek megfelelõen szinte mozdulatlan mellette az egész bennfentesi kör és a közigazgatás. Most állítólag karcsúsítani kell az államot, de azt, hogy miképpen, mély csend övezi. Állítólag át fogják alakítani a nagy elosztórendszereket. Fogóddzon meg mindenki, mert állítólag 2007. végéig átalakul a magyar közigazgatás, önkormányzat, egészségügy és nyugdíjbiztosítás, és hatékony állam jön létre, valaminek a helyén. De azt meg kell kérdezni, hogy kik szervezik ezt az átalakítást? Gondolom nem a Gyurcsányék, mert egy évvel ezelõtt nekem személyesen mondta, hogy nincsenek ötletek az átalakításra és a legnagyobb tragédia az, hogy a fiókok is üresek, a reform15
gondolatok megfogalmazására. Ez valóban súlyos probléma. Akkor viszont hogyan alakítják át most a rendszert? Milyen fiókokból kerültek elõ a reformfolyamatok. Itt is nagy a hallgatás. Áruljunk el ebbõl egy-két tényt? Amikor 2004. tavaszán aláírták az uniós csatlakozási szerzõdést, annak nem közölt passzusa már rögzítette az önkormányzati rendszer átalakulását. Ugyancsak szuverenitásunk teljes megszüntetésének irányába mutatott a megállapodás azon pontja, amely az adórendszert az uniós normák szerint alakítja át. Tehát, akkor valószínû, hogy a Világbank tanácsadói, vagy éppen a szokás szerinti, úgynevezett külsõ tanácsadók döntik el, milyen módon kell átalakítani a magyar belsõ viszonyokat. Most nem is a Bokros-csomagról van szó, hanem arról a tényrõl, hogy a hóhért nem újjáélesztésre képezik ki. A magyar politikusgárda pusztán arra alkalmas, hogy tönkre tegyen és pusztítson. Ezt bebizonyította a közel másfél évtized. Mitõl világosodna meg ezeknek az embereknek az agya, olyan módon, hogy láss csodát! - ma már tudjuk, mit kell csinálni a következõ évtizedekben? Hisz ma Magyarország lényegesen rosszabb állapotban van, mint húsz évvel ezelõtt. Olyan tulajdonszerkezetet hoztak létre, amely nem a hazai érdekek szerint mûködik. Olyan a foglalkoztatási piac, amely nem reformálható. Mert ahhoz, hogy értékteremtõ embereket lehessen képezni, ahhoz az egész oktatási rendszert kellene kialakítani, de a következmény legföljebb egy évtized múlva lesz mérhetõ. De, akik arra képtelenek voltak, hogy a magyar gazdaságot a magánosítás után, egy fejlõdõ pályára állítsák át, azok miért hiszik el, hogy most már képesek arra,
hogy egy kirabolt és erkölcseiben lepusztított országban jó irányba tudnak lépni? Ezek egymást kizáró fogalmak. Ha arra gondolunk, hogy az elkövetkezendõ évtizedekben további ezermilliárdos veszteségek érik a magyar gazdaságot: adóelkerülés, korrupció, tõzsde-pilótajáték, spekuláció, szervezett bûnözés és sorolhatnám a negatív folyamatokat, akkor nem látom az alagút végét.
Az igazi problémám az, hogy a politikusok nem is akarják látni, hogy nincs más megoldás, mint az összefonódott rendszert teljes egészében, mint romlott, csökött rendszert kihajítani, és helyette szervezni egy egyszintû, a megyéken vagy régiókon alapuló szövetséges magyar államot, amelynek alapelve, hogy a Szent Korona országában a jog, az igazság és a magyarságtudat uralkodik. Kõrösi Imre
SZERB PÉLDA A NEMZET GYARAPÍTÁSÁRA Miközben Budapesten fasiszta jellegû törvény van hatályban a magyarok meddõvé tételére, addig Szerbiában ingyenes a mesterséges megtermékenyítést. Az újvidéki Magyar Szóban megjelent írást alább közöljük. MVSZ Sajtószolgálat INGYENES MESTERSÉGES MEGTERMÉKENYÍTÉS SZEPTEMBERTÕL A BETEGBIZTOSÍTÓ FIZETI A BEAVATKOZÁS TELJES KÖLTSÉGÉT
Szerbiában a becslések szerint minden hatodik házaspárnak gondja van a gyereknemzéssel. Ez körülbelül 200 ezer házaspárt jelent. Még nem tudni, hogy közülük ki fog megfelelni a támogatás feltételeinek. Vladan Ignjatoviæ, a Köztársasági Egészségügyi Biztosítóintézet munkatársa elmondta, a feltételek között szerepel, hogy a nõnek nem lehet gyereke, nem lépte át a 38 éves korhatárt, valamint az, hogy szervi megbetegedés miatt nem termékeny, vagy a terméketlenség okát nem tudták meghatározni. Azok a férfiak is részesülhetnek a támogatásban, akik meddõségi problémáját eddig nem sikerült orvosolni. A mesterséges megtermékenyítést két belgrádi és egy újvidéki klinikán végzik majd. – A mesterséges megtermékenyítésnek három fajtája van. Egy kezelés 270 ezer és 290 ezer dinár között mozog, ezt az Intézet fogja fizetni a páciensek helyett. Az ár magában foglalja a gyógyszeres és hormonos kezelést, az ezeket követõ kezeléseket, valamint a fogyóeszközöket, amire szükség lehet – mondta! az illetékes. A tervek szerint az év végéig háromszáz nõt termékenyítenek meg a támogatási programnak köszönhetõen, mintegy ezret pedig a jövõ évben. A belgrádi klinikákon elmondták, felkészülten várják a támogatási program õszre tervezett bevezetését. (Magyar Szó /Újvidék/, 2006. július 26.) MVSZ Sajtószolgálat
16
jó ha figyelünk
A nyugati lapok sajtószemléja Rendkívüli mértékben élesedett az öt éve tartó világkereskedelmi tárgyalások tegnapelõtti összeomlása miatti transzatlani vádaskodások hangneme. Az amerikai tárgyalási képviselõ, Susan Schwab azzal vádolja az európai tárgyalófeleket, hogy „hazudnak“, amikor az amerikai felet vádolják a dohai forduló kudarcáért. ASIA TIMES atimes.com Az össz-ázsiai lap szerint a Libanon ellen folytatott izraeli háború káoszhoz vezet az egész térségben. „Ha valaki egy diktatúrával harcol, a rezsimet kell megölnie, ha demokráciával, akkor az embereket“ – írja a szerzõ. Libanon lakosságának 15-30 százaléka már menekült földönfutó, és ha Irán is belép a háborúba a síiták lemészárlásának láttán, Teherán egyetlen fegyveréhez, az olajhoz nyúl. 200 000 libanoni menekült árasztotta el Szíriát, amely a destabilizálástól tart. Ha pedig Izrael megtámadja, belép a háborúba, mint Moszen Bilal szíriai tájékoztatási miniszter egyértelmûvé tette az ABC címû spanyol napilapnak. Szíria háborúba lépése pedig tovább növelné az iraki anarchiát és az egész mezopotám térség lángba borulhat. *** A libanoni Hezbollah rendkívül hatékony katonai szervezet: jellemzõ, hogy harcosainak száma pusztán háromezer. Õket vélhetõen még 500-2000 iráni iszlám köztársasági „õr“ segíti, akik a Hezbollah modernebb fegyvereit mûködtetik, mint a C802-es cirkálóellenes rakétát, amely egy izraeli hadihajót tett harcképtelenné. A Hezbollahnak orosz AT-5 Spandrel, AT-3 Sagger, néhány AT-10-es rakétája van és ismeretlen számú amerikai páncéltörõje, valamint számos egyéb fegyvere. A Hezbollah egyik célja, hogy a világ közvéleményét Izrael ellen fordítsa a nagyszámú libanoni polgári áldozatok révén. Izrael leginkább attól retteg, hogy a Hezbollah hosszú távú rakétáit vegyi- vagy biológiai töltettel, sõt „piszkos bombával“, vagyis radiokatív robbanófejjel látják el. Mind Szíriának, mind Iránnak vannak ilyen töltetei és egyes hírszerzõi jelentések szerint kisszámú szíriai vegyi töltetet rejtegetnek is a libanoni Bekaa-völgyben. A Hezbollahot nem csak a libanoni lakosság jó része támogatja, de a szervezet sejteket épített ki Európában, Afrikában, Dél- és Észak-Amerikában. Az elemzés szerint Izraelnek igen nehéz dolga lesz katonailag legyõznie a Hezbollah-t és gyakorlatilag lehetetlen lesz felette katonai diadalt aratnia. *** jó ha figyelünk
Izrael tanácstalan, hogy mit tegyen – olvasható az Asia Times-nak a konfliktusról szóló másik elemzésében: ha Bejrútig üldözi a Hezbollah-t, akkor a libanoni fõvárosban, utcai harcokban kellene megütköznie a síita fegyveresekkel, amit a nemzetközi közösség már nem igen tolerálna az iszonyatos pusztítás miatt. Sõt, még ez sem garantálja, hogy a Hezbollah-ot sikerülne legyõzni, ami Izraelnek rendkívüli presztízsveszteséget jelentene. A háború látványa már így is izzítja az arab „utca“ embereit, és a további konfliktus könnyen odavonzhatja az al-Kaidát. Ha pedig a Libanon elleni izraeli hadjárat háttérbe szorítja a síita-szunnita ellentétet, ez katasztrofálisnak bizonyulhat a zsidó államnak és fõ támogatójának, az Egyesült Államoknak. A cikk szerint igen kevés amerikai politikusnak van mersze ahhoz, hogy bírálja Izraelt akár a libanoni háború, akár a Palesztin Hatóság infrastruktúrájának lerombolása miatt. GUARDIAN guardian.co.uk A lengyel kormány az „erkölcsi forradalom“ részének tekinti azt, hogy több százezer olyan diplomatát, politikust, vállalati igazgatót, médiafõnököt, ügyvédet és újságírót takaríthatnak el a közéletbõl, akik együttmûködtek az egykori titkosrendõrséggel – írja a baloldali brit lap. *** Kofi Annan ENSZ-fõtitkár szerint „nyilvánvalóan szándékos“ volt az az izraeli támadás, amelyet egy ENSZ irodában négy világszervezeti ellenõrt ölt meg. Financial Times ft. com Nuri al Maliki iraki miniszterelnök Washingtonban Bush elnökkel történt megbeszélését követõen Izrael libanoni hadmûveletét
„bûncselekménynek“ nevezte – írja a globális brit lap. *** Rendkívüli mértékben élesedett az öt éve tartó világkereskedelmi tárgyalások tegnapelõtti összeomlása miatti transzatlani vádaskodások hangneme. Az amerikai tárgyalási képviselõ, Susan Schwab azzal vádolja az európai tárgyalófeleket, hogy „hazudnak“, amikor az amerikai felet vádolják a dohai forduló kudarcáért. *** A lap szerint a globalizmus rendszere veszített a világkereskedelmi tárgyalások kudarca miatt. Pascal Lamy, a tárgyalásokat vezetõ Világkereskedelmi Szervezet igazgatója szerint a tárgyalások kudarcának „csak vesztesei vannak“. A VSZ lényegében a legutolsó multilaterális fórum, amelynek döntéseit az USA betartotta. A kudarcot több száz millióan fogják érezni. A fontos tárgyalófelek (EU, Brazília, India, Ausztrália és Japán) az Egyesült Államokot teszi felelõssé a kudarcért, amiért az nem volt hajlandó további engedélyeket tenni farmerei támogatásának megkurtításában cserében az importkvótáinak csökkentéséért. Mostantól kezdve a világon várható a protekcionista kereskedelempolitika terjedése, amit az USA már megkezdett, amikor nem adta el kikötõit egy dubai cégnek, és az uniós kormányok egyre másra nyilvánítják gázszolgáltatóiktól kezdve joghurtgyártó vállalatáig cégeiket „stratégiai fontosságúaknak“, vagyis külföldiek által megvásárolhatatlanoknak. Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.de) A dohai fordulón résztvevõ indiai küldöttségvezetõ szerint a tárgyalások „valahol az intenzív osztály és a krematórium“ közötti állapotban vannak. LE FIGARO lefigaro.fr „Meghiúsultak“. Ezzel az egyszavas mondattal indítja a liberális világkereskedelmi rendszernek hatalmas kudarcot jelentõ dohai forduló végeredményérõl írt elemzését a jobboldali francia lap. EL PAIS elpais.es „Ma mindent elveszítettünk“, idézi Pascal Lamyt, VSZ igazgatóját a vezetõ spanyol lap, amely idézi Peter Mendelsont, az EU kereskedelmi biztosít, aki szerint egyértelmûen az Egyesült Államok okolható a dohai forduló csõdjéért. A tárgyalások akár évekig is szünetelhetnek. Lovas István – Magyar Nemzet
17
A fekete halál szabad kikötõkben indul végzetes útjára. A járvány mindig a nagy víz felõl közelít. A dögvészt rejtõzködõ élõsködõk terjesztik. A halálos kór a kétségbeesetten védekezõ nyirokcsomókat támadja. Nyomában láz, fekély és gennyedés. Aztán elmegy a nap. Aztán a pusztulás emblémája komoran rávetül a világra. Árnyéka betakar. Sötét és fájdalmas metaforája lesz ennek a hatalmas, egyre kiteljesedõ, elburjánzó lelki hiánygazdálkodásnak. Üszkös jelzõoszlopa. Terjed általa a megvakult végzet, a kegyetlenül pusztító belsõ romlottság. Elhal miatta az életerõ. Elszáll a kedv, a szeretet és jóság. A beteggé vált társadalom elveszti a rendet. Késõbb már maga teremti meg, maga élteti a felbûzölgõ dögvészt. Eluralkodik közösségei felett a kipárolgó gyilkos kór, értelmetlenné válik a védekezés, megszûnik a veszélyérzet. Mintha minden elhibázott döntés kizárólag a véletlen mûve lenne. Kiszolgáltatva a teljes pusztulásnak. Már senkinek sem hiányzik az elõzõ nemzedék. Elmúlik a tudás, elhal a tradíció, meglapul a bûntudat. Mindenkiben. A pestis bennünk lakozik. Bennünk lappang, bármit hazudik is errõl a szemforgató külvilág. A magányos egyéneken túl megfertõzõdött, elrohadt az állam is. Benne politikai zûrzavar és kirívó gazság kavarog. Nincs már semmi szentimentális romantika ebben a haldoklásban. Körül leng mindent az émelyítõ rothadás. John Adams 1772. decemberének reggelén feltekint naplójából. Beleréved a semmibe, aztán lassú, monoton egykedvûséggel telesírja a sorokat: Kilátásaim nagyon szomorúak. Országom mély Nyomorban van, és Reményre szinte semmi oka nincs. Az Államot mintha kifárasztotta volna a küzdelem: és a Megvesztegetés, a Szolgalelkûség meg a Prostitúció mind jobban terjed, és mindent felfal. Mindent felzabál a végzetes betegség. Lapozok. Olvasom ezt a régi, megfakult könyvet. Magunkra ismerek. Hazug közvélemény-kutatások között, valódi alternatívák nélkül törõdik, tengõdik a becsapott tömeg. Nincs remény. Két fenevad szorításában, világnézet nélkül, ide-oda tántorog. Könnyû lenne kimondani, hogy mindenki megérdemli sorsát. Most könnyû lenne ítélkezni az elfásult nyomorultak felett. Az Orbán által kiválasztott szabadelvû Sólyom is elõrehozott nyugalmat akar. Nem 1956 megünneplését kívánja elõsegíteni, hanem stabilizálni inkább a balliberális nagykoalíciót. Az elit kezei között üres színjátékká züllik a választás és az egykori forradalom. Bush Kertésszel étkezik, nem ül asztal mellé az antikommunista Wittnerrel. Pesti bankárokkal beszéli meg a szörnyû járvány világméretû terjedését. Mert a baj elkerüli a fõbenjáró embereket. A baj szociálisan érzékeny. Csak a rasszista szegé18
nyeket környékezi korai halál. Csányi terjeszkedik, Demján lázong, Széles mosolyog. Körülöttük Surányi konvergál. Bárándy falvat, Kunos szállót, Megyó villát, Kapolyi pártot épít. Közben ellopják a tehenet, széthordják az aranyborjút. Princz és Kulcsár égre emeli ártatlan szemeit. Akár két megtört Baumagos áldozat. Rohad minden. Elfolyik a rend és a törvényesség. Cézár ellen, most lehetne tiszta cselekvés a fellángoló lázongás. De nem! Mire Toller felébred kényszerû álmából, Gyurcsány õrült programjában vergõdik majd minden korai agyhalál. Övé lesz az APEH, az ügyészség, a média. Övé lesz a gabonakörös Karsaival perlekedõ libalopó Bajnai, aki bátran felégeti maga mögött a szubvenciók nyomát. Övé lesz minden evilági hatalom, miközben a tettestárs Kókáé marad a maradék, a gyorsasági dohány-lobbi jutalék. Az elillanó hálapénz. Nem kell félni, nem szabad megijedni! - mondják kedvesen bele az arcunkba. Számukra nem terhes Slota zárjegyes tankjaival a bûzölgõ nemzetközi kapcsolat. Csak harsány csend lesz. Füttyös Fletó a szlovák bunkók közé hajítja a kifosztott hazai vállalkozók gyeplõjét. Vigye Verespatak maroknyi földjét más. Vigye a terheket Tõkés, Bugár meg Duray! Neki már nem inge, nem Göncze a haza. A nagy magyar átok. Neki praktikus okokból már csak az itthoni érdekvédõ keresztény-nacionalisták az ellenségei. Azok, akik utolsóként feszülnek neki ennek a rémséges fekete halálnak. Mert fejétõl büdösödik a dögvész. Az agyonbálványozott Fidesz is csendben rohad. Elhazudja betegségét. Párton belüli szigorú pénzbehajtással akarják inkasszálni a kiüresedett medenceadót. Felcsapnak a költségvetési hullámok. Szétgyûrûzik a hiányérzet. Csapnivaló Hont-interjú idején útilaput köt a NOB Schmitt talpára. Madárijesztõk és férfias testnedvek között kering a sportélet. Jó reggelt! Ébresztõ fel! Kubatov. Büdös lábszag terjeng az elhagyatott kóterben. Szijjártó
megint szimplán sztereotip. Erõtlen vízhangzat-tan. Árnyékában felvillanyoz a legfontosabb ellenzéki hír: Navracsics megnõsült. Aztán a szenzáció is eltörpül. A kiegyensúlyozott rádióelnök kínos megválasztásán Hankiss immár végleg legyûri önmagát! Nyíltszínen haza szavaz. Kövér eltûnése óta nincs izgalom a pártállamban, nincs izzasztó hõségriadó. A legnagyobb ellenzéki tömörülés emblematikus arcai kizárólag megértõ, jólfésült liberálisok. (Még a rendpárti Tarlós kampányfõnöke Pesty Laci is megvallottan a kreatív libsikhez vonzódik!) Igen. A fertõzõ kór csendben végzi dolgát. Lappang észrevétlenül. Minden szinten, szinte minden. Minõségi az elváltozás. Az önkormányzati választásokat követõen azonnal lesz majd indok megalakítani a jobboldal nemzeti szabadelvû pártját. Új nyitányként. Orbántól és a KDNP-tõl balra, beletüremkedhet az SZDSZ mellé versenyképes alternatívaként a Schmidt, Martonyi és Pokorni trió. Simogató médiahátszéllel. Szemben állva nem érdemes az SZDSZ-re vizelni - harsogják majd kórusban a Heti Választ. Tovaterjesztik a kórt. Aztán a pestis eléri Pestet is. A hajléktalan Demszky búskomoran támaszkodik csákánya megbicsaklott nyelére. Leszakad az arca. Bánya felé araszol népszerûsége, oda a homofób béka segge alá. Akár Dávid Ibolya a focihoz, õ sem ért a köztéri tehenekhez. Betegség gyötri, nem tudja Aba hagyni. Most ébred rá, hogy átvágták. Begyûrûzik szeretett városába a vallásháború, hiába szólít fel tûzszünetre a BKV. Egykori hálás barátai, izraeli jelöltet indítanak ellene fõpolgármesternek. Közeleg a vég. Az utcákon tombol a pestis, mindent megtervezett káosz irányít. Camus kezébe temeti fáradt arcát, sír hangtalanul. Elsiratja megálmodott szépséges városát. A világ abszurd és értelmetlen, és most ráadásként vak végzet pusztít el benne minden értéket. Végsõ támadás indult az élet ellen. A köztársaság lassan elrohad a belsõ zûrzavar okán. Nincs menekvés, amikor az egzisztencia kitörni kész lázadását megöli a fojtogató egzisztenciális félelem! Nincs menekvés, amikor gyáván elbújik a magány. Közösségi akarat és hit feszülhet csak szembe a korszakos járvánnyal. És cselekvés! Ahogyan Blake fogalmaz: „Aki vágyik, de nem cselekszik, pestist idéz.” Ötszázötven évvel ezelõtt Nándorfehérvár falai alatt gyõzött a közös keresztényi hit, a szent akarat és a vitézi tetterõ. Néhány napra rá Hunyadi Jánost elragadta a lopakodó halál. A fertõzõ végzet azóta itt bujkál közöttünk. Csak rajtunk múlik, hogy mit választunk nemzetünk számára örökségül. Bátor cselekvést vagy lassú kínhalált. Molnár Tamás
jó ha figyelünk
A nemzetek fölötti Világkormány mûködése valós, és egyre kegyetlenebb lesz, hiszen végsõ formájában az antikrisztus egyeduralma lesz, vagyis 100 %-os sátáni vezetés. Tudom, hogy sokan nem hisznek a sötétség urának létezésében, de ha csak azt a temérdek hazugságot vennék figyelembe, ami ma bennünket világviszonylatban is körülvesz, már az maga bizonyíték a gonosz létezésére. A Biblia azt mondja, hogy a „hazugság atyja a sátán“. Aki hazudik, az mind tõle származik, vele egylényegû. Isten 4 intézményt adott az embernek, ami teremtményét emberré teszi megkülönböztetve õt az állatvilágtól. 1. A szabad akarat intézményét 2. A házasság intézményét 3. A család intézményét 4. A nemzeti hovatartozás intézményét Lucifer arra esküdött, hogy Isten mûvét tönkretegye. A történelem folyamán nemzetenként és egyénenként valamelyik intézmény mindig támadva volt, de most a sö-
Talán iránytû gyanánt jó szolgálatot tehet: Szent Biblia – 20 384. hete a New York Times bestseller listájának élén
tétség királya az összes intézményt egyszerre támadja. 1. droggal, alkohollal 2. szabad szerelemmel, szabadossággal, szabad szex-szel 3. abortusszal, sterilizálással 4. globalizációval Aki ezeket nem látja tisztán, az még nem döntött Krisztus mellett. A világ egyre jobban elfordul a kereszténységtõl, annak valódi erejétõl. Be kell teljesedni annak a próféciának, hogy a sátán az egész föld népét elhiteti, vagyis lesz olyan állapot, hogy egyetlen Krisztus hívõ sem lesz a Földön. A sátánnak rettenetes hatalma van, de három dologra nem képes. 1. Nem tud életet teremteni, 2. nem tud szeretni és 3. nem képes a valódi imát se meghallani, értelmezni, kifürkészni. Az ima az egyetlen, ahol nem tud Isten és az ember közé férkõzni. Az ima az ember és a Fiúisten között a köldökzsinór. Gyûlöli a hívõk imáját, mert olyankor nem tud tájékozódni, és tudja azt is, hogy az imának nagy ereje van, nyomában bármi megtörténhet. Persze vannak olyan imának gondolt nyavalygások, önzõ könyörgések, amik a plafonig sem érnek el, vagy éppen onnan pattannak vissza. Ezeket hallja, ezek alapján és más beszédeink alapján is ismeri gyengeségeinket, és folyton manipulál. A levegõégbõl percenként rengeteg impulzus ér bennünket, gondoljatok száguldozó gondolatainkra. Egynek sem mi vagyunk a forrása, ezek valahonnan jönnek a világ rendszerébõl (mondja a szomszéd, a trafikos, a Tv, az anyám, a testvérem, a barátom stb.), és szinte másodpercenként szabad akarattal döntünk, hogy mit e! ngedünk meg-
gyökerezni és felcseperedni gondolatainkban, életünkben. Azzá leszünk, amit gondolunk. Rohamos léptekkel halad a világ a teljes hitetlenség felé, illetve hisz, de nem a valódi Krisztusban, hanem a hamis megváltóban. A sátán leutánozza Isten munkáját még csak a megváltó dolgában is, sõt az az igazi koronája minden tevékenységének, elküldi a maga krisztusát. A hamis krisztus eljövetelét soha nem látott földrengések, árvizek, szigetek eltûnése, hegyek megszûnése, 1 tálentumos (49 kg) jégesõk, bõr alá ültetett személyi igazolványok, bankkártyák tömeges használata jelzik, valamint egy Jeruzsálemre vonatkozó rejtélyes békekötés, és töménytelen mennyiségû hazugság. Néha úgy tûnik, nem kell már sokáig várni. Minden egy kézben: a bankrendszer, a katonaság, a világ élelmezése, és formálódik a vallásokból összegyúrt ökumené, vagyis egy egységes világvallás, aminek semmi köze nem lesz Krisztushoz, annál több viszont a hamis megváltóhoz. Az antikrisztus földön túli hatalommal fog kormányozni, el fogja játszani a halált és a feltámadást, de minden csak szemfényvesztés lesz, olyan, sõt olyanabb, mint Gyurcsány dübörgõ gazdasága. Az, aki Isten intézményeit védi, Istenhez tartozik, aki ellenük megy (2005. dec. 5.) egy se született Istentõl. Nem jobb és baloldal létezik, hanem globalizmust ellenzõ ill. támogató erõ, és ezek mögött két királyság létezik, és nem lehet a kettõt keverni, mert két urat nem lehet egyszerre szolgálni, mert vagy az egyiket szolgálom, és a másikat gyûlölöm, vagy fordítva. Tarr Ilona
JÓ ÉJT, MAGYARORSZÁG? A szociológusok országában korántsem érdektelen, hogy a csomagolásra a felsõfokú végzettségûek és a gazdagabbak számítottak, míg az alapfokú és részben a középfokú iskolai végzettségûek, illetve az átlagos vagy az alatti jövedelemmel rendelkezõk meglepetéssel vették tudomásul. Vagyis az a helyzet, hogy az elit csúnyán magára hagyta a tömeget a bajban. A megkérdezettek 48 százaléka arra emlékszik, hogy a Fidesz a gazdaság rendbetételére azonnali megoldást javasolt, míg az MSZP javaslataira csak minden negyedik válaszoló tudott visszaemlékezni, mégis az utóbbi nyert. Azaz a hamukázás politikailag kifizetõdõ, az egyenes beszéd nem. Megfelelõen amorális kommunikátorok számára gyerekjáték lesz beadni e manipulálható és megtéveszthetõ népnek, hogy az igazi csomag valójában a Fidesz „azonnali megoldása” lett volna, így igen bölcsen még mindig a kisebbik rosszat választották. Akkor pedig átigazítandó a szlogen is: Jó éjt, Magyarország! Csontos János – MNO
jó ha figyelünk
19
Nem mondok le az egy tábor – egy zászló elvérõl, mert úgy gondolom, hogy az nem megbukott, hanem, ellenkezõleg, erõsebb lett, és van esély a teljes összefogásra, mondta Orbán Viktor kétszer is megbukott stratégiájáról szombati egyszemélyes elõadásán Tusványoson. Emellett 2004-es szavainak homlokegyenest ellentmondva arról beszélt, hogy az EU-tagság egy esély az erdélyi magyar autonómiának. Orbán újságírói kérdésre válaszolta ezt, mely kérdés azt firtatta, belátja-e a pártelnök az egy zászló – egy tábor-hozzáállás kudarcát, és lesz-e nyitás jobbra. A Fidesz-elnök a baloldal egységével példálózva nemmel válaszolt. Szerinte nem pártok, hanem emberek szövetségére van szükség, ebben a kérdésben pedig a jobboldal lassan tanul, mint a bal, hiszen az ultrabalos Munkáspárt alig kapott szavazatot, hogy ne gyengíthesse az MSZP-t. Azért nincs ma jobbos kormány, mert a MIÉP és a Jobbik elvitte az ahhoz szükséges szavazatmennyiséget; ez egyszerû, mint az egyszeregy, tette hozzá. Ez a 2,5 százalék következõkor már nem lesz ennyi, õ pedig nem mond le az egy tábor, egy zászló elvérõl, mert úgy gondolja, hogy az nem megbukott, hanem, ellenkezõleg, erõsebb lett, és van esély a teljes összefogásra. Kuruc kommentár: Hogy a többszörösen bukott jobboldali egypártrendszer ideájához ragaszkodik annak többszörösen bukott vezetõje, nem meglepõ. De hogy ennyire átlátszóan hazudjon... A valóság ugyanis az, hogy sok MSZP-s szavazó megtanulta: annak érdekében, hogy a jobboldal ne kerülhessen hatalomra, két pártot kell bejuttatnia, az MSZP-t, és az önerõbõl erre nem képes SZDSZ-t. Ugyanis két vagy több párt képes csak egy oldalon a szavazatmaximalizálásra. Ha az MSZP a Fidesz modellt követi, s nem viszi be kétszer, 2002ben és 2006-ban is a kis szélsõbalos pártot, nem alakult volna D-209, majd Gyurcsánykormány. Egyébként pedig visszataszító, hogy Orbán az általa burkoltan, SZDSZ-közeli Pokornija által nyíltan leszélsõségesezett radikálisoktól várna el egyoldalú felajánlkozást. Ahogy azt már hírül adtuk, a pártelnök az õ maga és pártja szeptember 26-i szereplésével kapcsolatban sem változtatott álláspontot: arra a kérdésre, hogyan ítéli meg tavalyi beszéde fényében, erkölcsi és nemzetpolitikai szempontból a saját és pártja általi szeptember 26-i feltétel nélküli megszavazását Románia csatlakozásának, Németh Zsolt elõzõ válaszához hasonlóan Orbán Viktor is a kormányra hárította a felelõsséget, mondván, hogy az feles döntés volt.
20
Orbán idén is vitapartner nélkül Erkölcsi szempontból vitathatónak nevezte ugyanakkor pártja voksait, õ viszont - közölte - jó lelkiismerettel tette, amit tett, mivel az erdélyi magyarság EU-csatlakozását helyesnek gondolja, mondván, a közösség maga is ezt akarja. Ha mégsem, akkor azt nem Budapestrõl kell elmondani, hanem az erdélyi magyarság képviselõi által, akik viszont azt jelezték, hogy minél hamarabb szeretnének bekerülni az EU-ba. Emlékeztetni kell mindenkit, hogy Orbán áltíásával szemben a szavazás elõtt mind a Székely Nemzeti Tanács, mind pedig a fideszes támogatással létrehozott Magyar Polgári Szövetség arra kérte a pártot, ne szavazza meg a ratifikációt, amíg nem biztosított Székelyföld területi autonómiája. Egy 2005-ös felmérés szerint pedig a székelyek területi önrendelkezésüket fontosabbnak tartják az uniós csatlakozásnál is. Viktor nem mellesleg saját korábbi szavait is meghazudtolta, hiszen (mint székelyföldi olvasónk is emlékeztet rá) míg ma, 2006-ban azt állítja, hogy az EU-tagság hozhatja meg a székely autonómia esélyét, 2004-ben, éppen Tusnádon még így dalolt: „Ezért arra kérek mindenkit, mélyen érezzük át annak a történelmi felelõsségét, hogy az elkövetkezõ tizenöt-húsz évben valószínûleg nem jön vissza olyan kedvezõ csillagállás az autonómia ügyében, mint amilyen Románia európai uniós taggá válásának pillanata. Most
lehet kellõ súllyal, most lehet kellõ nemzetközi megértéssel és szimpátiával porondra lépni az autonómia érdekében. Attól tartok, hogy néhány év múlva már nem lehet. Azt hiszem, hogy aki most (2004-ben) nem az autonómiát állítja minden más kérdést meghaladóan az itteni politikai célkitûzések középpontjába, az valószínûleg történelmi hibát vét, és egy olyan esélyt mulaszt el, amely nem tér vissza.“ Ezt követõen Orbán Viktor, és pártja 2005 szeptember 26-án megszavazták a csonkamagyarországi parlamentben Románia csatlakozását az EU-hoz, az autonómia feltétele nélkül, anélkül, hogy az erdélyi magyarok, még bár az autonómia reményének a közelébe jutottak volna! Bizony-bizony. A felvidéki magyarság helyzete pedig intõ példa Orbán szavainak hiteltelenségére, valamint arra, hogy mit is old meg, milyen esélyt is kínál valójában az Európai Unió. Ráadás: A pszeudoellenzéki párt, amely korábban a magyarellenes kijelentéseirõl hírhedt Hajós Andrást és a Kispál és a Borzot is felléptette Erdélyben, egyebek közt megint román cigány-popegyüttest (Zdob si Zdub), továbbá az SZDSZ-idol Faludy Gyuri bácsit, (bár utóbbi végül nem jött el) hívta meg Tusnádfürdõre az erdélyi és csonkaországi magyarokat „megtisztelendõ“. Kép és szöveg: Kuruc.info
jó ha figyelünk
Azt mondják a Magyar panaszkodós fajta. Kiváncsi lennék egy német vagy egy amerikai állampolgár a mi helyzetünkben vajon panaszkodna-e. Nyugaton nem alapproblémának számít, hogy a fõvárosban naponta kidõlnek oszlopok, leszakadnak nagyfeszültségû vezetékek, kigyulladnak buszok, ráznak a trolik, nem kapcsolják be a légkondicionálást a buszon, vagy a metrón, ahol mondjuk nincs még egy légcserélõ sem, nemhogy légkondicionálás, ahol csecsemõket dobnak a kukába, bokorba, meszesgödörbe, vagy cigányok gyújtanak fel magyarokat. Nyugaton „csak“ MP3 lejátszókért gyilkolnak, de azt is csak egy évben egyszer. Itt, minálunk, Romhalmaz Magyarországon kétnaponta csecsemõket ölnek meg, négyévente megszavazunk egy rabló kormányt, 8 évente pedig felmentenek egy milliárdos tolvajt, közönséges bûnözõt (Princz, Tocsik, hamarosan Kulcsár), de az átlagemberektõl minden fillért behajtanak, ha elmaradunk mondjuk egyhavi internetszámlával, vagy a Diákhitel törlesztõrészletével, netán ! nem fizetjük ki a parkolójegyet, vagy ha nem váltunk jegyet a metrón, akkor pedig idegbeteg ellenõrök, ÁVÓ-s idõket idézve terrorizálják Romhalmaz Magyarország lakosait, mint ahogy tették ezt Szegeden is e sorok írójával évekkel ezelõtt, mikor jegy és pénz híjján (ilyen egy fiatal Romhalmaz Magyarországi fi-
atal manapság) , egyetlen vonatjeggyel a zsebében próbált hazautazni, az ellenõr pedig erõszakkal nem engedi leszállni a villamosról az ember fiát. Nem felejtettem el azóta sem az ellenõr agresszív fejét, harcát egy villamosjegyért, 150 Forintért. Romhalmaz Magyarországon az ártatlan a bûnös, a bûnözõ pedig államtitkári , sõt miniszterelnöki magasságokba emelkedik. Külföldrõl érkezett kaftánosok foglalnak el egész városokat, és a tivornya után hagynak ott mindent koszosan, összehányva és szarva, büdösen, kifizetetlenül, mintha az egész város számukra csak egy kupleráj lenne, de ilyesmirõl beszélni nem korrekt, politikailag nem korrekt, mert antiszemitává válok, és akkor sem munkára, sem megbecsülésre nem számíthatok, esetleg még saját politikai oldalunk is elhatárolódik saját szimpatizánsától (öngyûlölet* - *Jankovics Marcell szótalálmánya). Ebben az országban rendõröket vernek össze csoportosan cigányok, de nem számít, nem veri ki a média biztosítékát egy ilyen hír, helyette Kiszely Tündék és Palcsó Tomik szakítása a téma, amihez egy átlagpolgárnak valljuk be õszintén, semmi köze, de hát ez Romhalmaz Magyarország, ahol a nem fontos a fontos, és a lényegest elhallgatjuk (államadósság, államházta! rtási hiány, határon túli magyarok problémái).
Ez Romhalmaz Magyarország, ahol 28 évesen két diplomával nem tud az ember érvényesülni, ám 8 általánossal már zacskóban szállíthatjuk a százmilliókat búsás jutalom fejében. Romhalmaz Magyarországon 10 millió ember adatait nyúlja le az adóhatóság kormányzati parancsra, mégsem történik semmi, telehazudják a kampányt, a választások után mégsem történik semmi, mert Romhalmaz Magyarországon az ellenzék sem akar kormányt, csak csomagot buktatni. Itt mindent szabad. Szabad a rablás, a repülõtér privatizáció, a hazai bankon való túladás, az állampolgárokkal megfizettetni azt az autópályát PPP program keretében, amelyeken fiaink soha nem fognak közlekedni, mert olyan drágák. Ez egy szabad ország, ahol kisember* (*kifejezés Thürmer Gyulától) azt csinál, amit szabad. Mi nem vagyunk Jupiterek. Romhalmaz Magyarországon egyvalamit nem szabad: Kimondani az igazságot, kimondani a valót, beszélni problémáinkról, mert annak vagy az internetjét vágják el, vagy az újságra zavarják rá az APEH-et egy hónapban ötször. Ez itt Romhalmaz Magyarország, és nem tudom mikor lesz ennek vége. Skodacsek András, Nemzeti Hírháló
Éles hangon bírálta a kormányt és a kórházak magánosítását Cser Ágnes egészségügyi szakszervezeti vezetõ Hatvanban. Hazugság, hogy nem lehet tovább finanszírozni a kórházakat – fogalmazott Cser, aki szerint arról van szó, hogy az „aranyszájú, hazudós politikusoknak” útjában vannak az állam által fizetett és a költségvetést terhelõ közalkalmazottak. „Pitiáner, ócska, középszerû rablók ragadták meg a hatalmat, az országot a kezükbe. (...) A kormány eszelõsen kényszeríti a párttársait arra, hogy az õszi, októberi választások elõtt segítsen átjátszani még az egyetlen nagy pénzt ebben az országban” – fogalmazott az Egészségügyi és Szociális Ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének (EDDSZ) elnöke a hatvani Albert Schweitzer Kórház tervezett magánosításával kapcsolatban az intézményben tartott szakszervezeti fórumon. Hozzátette: ezek a – mint mondta – „közönséges, pitiáner rablók” hol politikusnak, hol pedig vállalkozónak álcázzák magukat. Szemenszedett hazugság, hogy nem lehet tovább finanszírozni a kórházakat – vélekedett Cser Ágnes. Ezzel kapcsolatban feltette a kérdést, hogy egy magáncég miért tudná jobban üzemeltetni a kórházat, mint az önkormányzat, miközben ugyanazt a pénzt kapja, és neki még profitot is kell termelnie. Szerinte arról van szó, hogy az „aranyszájú, hazudós politikusoknak” útjában vannak az állam által fizetett és a költségvetést terhelõ közalkalmazottak. Ha azonban magántársaságok mûködtetik az egészségügyi intézményeket, nem kell kirúgni õket, hiszen megteszi ezt helyettük az állam helyébe lépõ áltõkés. Ebben a helyzetben a nagytõke rabszolgáivá válnak a maradék munkavállalók – fogalmazott Cser Ágnes. „Ha mi hagyjuk ezt a borzasztóan ócska, közönséges profitszempontot beengedni a közszolgáltatásba, akkor megérdemeljük, hogy a magyar nemzetet lemészárolják” – jegyezte meg a szakszervezeti vezetõ. (Forrás: MTI)
jó ha figyelünk
21
Mindenek elõtt áll elõttem a hûség a fajtámhoz! A beszéd jóval több bajt okoz a világon, mint a hallgatás. Akinek napról napra le kell nyelni az igazságot, az nem annyira érzékeny a nyilaival szemben. Eljön még az idõ, amikor a szellemi táplálék sokkal édesebb lesz, mint a testi élvezetek. Ha a diák nem készül el jól, bizonyosan komiszul vizsgázik. A szépen hangzó nagy mondások többnyire üresek és gyakran azért használják õket, hogy meneküljenek a csekélyebb de sürgõs dolgoktól. Abban az országban és azon nép között kell erõidet latba vetni, hol Isten teremtett. Hasztalan szórjuk el a legjobb vetõmagot, ha elõbb nem szántottunk. Ha él magyar, áll Buda még! Ha az ember valamit szenvedélyesen kíván, annyira elhomályosul ítélõképessége, hogy nem is sejti, mennyire megcsalja önmagát. Önmagunkat ismerni a legnagyobb bölcsesség. Aki valóban hû marad fajához szerencsétlenségében is, abban megvannak az összes polgári erények. Minden emberi tehetség, akár testi, akár lelki, csak szüntelen gyakorlással érheti el legmagasabb fokát. Az emberek száz meg száz féle vallást követnek, amelyek gyakran szemben állnak egymással, pedig az erény valamennyi ember számára ugyanegy. Csupán példaadás végett járni a templomba, ezt képmutatás félének tartom. A rend, a hasznos és nemes élet, az erény példáját adni, van-e ennél magasztosabb hívatás, mit ember betölthet? Igen sokan vak makacsságban látják a jellem szilárdságát. Állapítsd meg, mik a kötelességeid, teljesítsd õket pontosan. A legtöbb baj a világon talán félreértésbõl keletkezik, mert az emberek nem értik meg egymást. A nagy szenvedések és tragédiák idején a legnagyobb hazaszeretet a saját hibánk beismerése. A vallás kétségtelenül a legbiztosabb és legerõsebb alapja az emberi társadalomnak, s boldogok azok a népek, amelyeknek olyan férfiak a vezetõi, akik minden tettükben ebbõl az isteni alapból indulnak ki. Jó magyarnak lenni igen nehéz, de nem lehetetlen. 22
Erkölcsi felsõbbség mindig és mindenütt gyõzött az erõszakon! Önmagunknak mindig könnyebben tudunk megbocsátani, mint másoknak! A tett az elsõ, a szó a második! Becsüld meg külföldön a magyar nyelvet! Nyelvében él a nemzet. Dolgozom szorgalmasan és önérzettel. Ha levágják szárnyaimat - a lábaimon járok. Ha levágják lábaimat - a kezemen megyek. Ha azokat is kitépik, hason fogok csúszni, csakhogy nemzetemnek hasznára lehessek. Nem az a legerõsebb úr, akinek legtöbb a katonája, hanem akit legtöbben szeretnek. A tett minden dologban a világon mennyire dicsõn, mennyire hatalmasan áll az üres gyenge szóval szemben. Önmagunkat ismerni a legnagyobb bölcsesség! Az egészséges nemzet fõtámasza a nemzeti nyelv. Míg az fennmarad, a nemzet is él! Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminõt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba, vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. De ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba. Akkor az a nemzet aljas vagy mûveletlen. Erkölcsi felelõsséggel és szakmai tudással állni helyt minden kisebb és nagyobb közösségben. Kimûvelt emberfõk sokasága teszi a nemzetet. Tõlünk függ minden, csak akarjuk. Nyelvének pengése még nem szívének zengése. A magyar szó még nem magyar érzés, az ember mert magyar, még nem erényes ember, és a hazafiság köntösében járó még korántsem hazafi. S hány íly külmázos dolgozik a haza meggyilkolásán... A nemzeti értelem lehetõ legnagyobb kifejtését tartom azon nemzõoknak, mellybûl nemzetiség, honszeretet, közlélek, polgári erény, közboldogság s nemzeti dicsõség fakad. Az angol fõképp a szegénységtõl, a francia a nevetségessé válástól, a spanyol az ördögtõl, az orosz a cártól fél... én rettenetes mértékben az elfajult, hûtlenné vált magyaroktól. A sikernek sok az apja, de a kudarcot senki sem vállalja. Nincsenek veszedelmesebb dolgok, mint azok a hazugságok, amik nagyon hasonlítanak az igazságra. jó ha figyelünk
– mondotta Antall József Most kaptam az alábbi felhívást. A benne foglaltakkal teljes mértékben egyet értek, és csatlakozom hozzá. A jövõ héten, 07. 28-án elküldöm az összes országgyûlési képviselõnek. Aki esetleg csatlakozni akar a felhíváshoz, egy válaszlevélben, nevének feltüntetésével küldjön egy e-mailt. Budapest, 2006. július14. Pataki László 1112. Bp. Oltvány u 27 (1) 246 4102
[email protected] Mint magyar ember, 1956 népének fia, lelkiismeretem parancsa szerint kijelentem a következõket: Egy valódi demokráciában, az ország valós helyzetének adatai nem eltitkolandóak a nép elõl, mondván, befolyásolhatják a választások kimenetelét. Nem, ugyanis éppen ez a szerepük, feladatuk. Az igazságot eltitkolni, a népet becsapni, diktatúrában szokás, ahol a szavazás úgyis csak formális, az emberek nem választanak, hanem csak szavaznak. Ilyen diktatúra volt Magyarország a szocialista rendszer idején, ez ellen kelt fel a dolgozó magyar nép. 56 forradalmát orosz tankokkal tapostatta el Kádár, bûntársaival, többek között Apró Antallal együtt. A valós helyzet eltitkolása, csorbítja a választópolgárok jogát a szabad választásokra. Az a kormány, amely a valós helyzetet eltitkolva, terveit titokban tartva, a választókat megtévesztve, becsapva nyeri meg a választásokat, választási csalást követ el, megsérti a nép szuverén jogát arra, hogy saját sorsa felett döntsön. A kormány, amely be is ismeri, hogy megtévesztette, becsapta a választókat, eltitkolta a valós helyzetet, ami az õ kormányzása alatt jött létre, megtéveszti a választókat a terveirõl, annak erkölcsi kötelessége lemondani. Erkölcsi kötelessége, mert csalt a választásokon, mert elveszítette a választók bizalmát és becsületét. A választási csalásért elkövetõi erkölcsi, politikai, büntetõjogi felelõsséggel tartoznak, és kötelesek a csalás által okozott kár megtérítésére. Amennyiben a csalást, megtévesztést beismerõ párt kormánya, nem hajlandó önként lemondani, amennyiben a csalással parlamentbe jutott képviselõk nem hajlandóak önként lemondani mandátumukról, úgy a népnek kötelessége a kormány eltávolítása minden eszközzel a polgári engedetlenségtõl a forradalomig bezárólag. A szocialista-liberális kormány arcátlansága oly nagy, hogy bár elismerték, hogy hazudtak, becsapták a választóikat, eszük ágájó ha figyelünk
ban sincs lemondani. Természetesnek veszik, hogy ragaszkodnak a hatalomhoz, pedig csúfosan kudarcot vallottak, tönk szélére juttatták az országot. Ha továbbra is tûrjük szégyenletes uralmukat, Magyarország végképp megsemmisül. Amennyiben a kormány nem hajlandó lemondani, és a népre hárul a kormány eltávolítása, úgy az ellenzék hivatott vezetni a népmozgalmat a kormány mielõbbi megdöntésére, lehetõleg vér és erõszak nélkül, de határozottan és nem együttmûködve a csaló kormányzattal. Amennyiben az ellenzék nem áll a népmozgalom élére, úgy az a párt, amely rovására a kormány a csalást elkövette, kollaborál a csalókkal, bûnrészessé válik maga is. A FIDESZ számára erkölcsi kötelesség, hogy 56 zászlaját ismét kézbe véve vezesse a kormány megdöntéséért a harcot. Ha nem teszi, továbbra is a szalon ellenzék szerepét játssza, ez által beismeri, hogy nem is meri vállalni a kormányzás felelõsségét, õ maga is becsapta a választókat. Amennyiben nem így van, akkor végre B-t is kell mondania. A magyarság, az 56-os forradalom örököse. Nem tûrhetjük el, hogy ugyan azok unokái uralkodjanak felettünk, akik annak idején hazaáruló módon sárba tiporták a szabadságunkat, ráadásul a demokrácia szabályainak durva megsértésével, törvénytelenséggel, csalással, a választók megtévesztésével becsapásával. 2006 év október 23-áig adhatunk idõt a kormánynak és a törvénytelenül, csalással mandátumhoz jutott képviselõknek az önkéntes lemondásra. Ha eddig a napig nem mond le a Gyurcsány kormány, akkor a népnek meg kell döntenie, akár forradalom által is. Amennyiben a magyar nép nem képes arra, hogy megdöntse a csalással hatalmon
maradt kormányt, úgy meg is érdemli, hogy becsapják, megtévesszék, kifosszák és leigázzák, mert akkor méltatlan 56 hõseinek emlékére. Amíg képesek nem leszünk arra, hogy elnyomóinkat lerázzuk, nem vagyunk méltóak a magyar névre. 2006 év október 23-án, a Kossuth téren, ott, ahol 56-ban is, kiderül, vajon a magyar méltó-e a nevére, elzavarja-e a csaló kormányt. Kiderül, drágább-e rongy, és egyre rongyosabb, nyomorúságosabb életünk, mint a haza becsülete. Amíg nem tetszünk forradalmat csinálni, addig szabadok nem leszünk, míg szabadok nem leszünk, nem is vagyunk magyarok. A kormány megbuktatása érdekében a FIDESZ-nek a határidõ lejártával ki kell vonulnia a parlamentbõl, amit polgári engedetlenséggel teljes blokád alá kell helyeznünk. Blokád alá kell helyezni a parlamentet, a minisztériumokat, le kell zárni a hidakat, közlekedési csomópontokat, pontosan úgy, mint a taxis blokád idején, de ezúttal a kormány lemondásáig. A polgári engedetlenség által eltállt helyzetben a köztársasági elnöknek fel kell oszlatnia a parlamentet, új választásokat kell kiírni, a csaló szocialista-liberális klikket, klienseikkel együtt, el kell számoltatni. Amennyiben a csaló kormány nem alkalmaz erõszakot, úgy a forradalom békés lehet, mint 1848-ban. Abban az esetben, ha erõszakkal próbálja leverni a népmozgalmat, akkor az Isten se irgalmaz neki, de mi se tegyük. Nincs alternatívája a forradalomnak, mert nap mint nap emberek halnak meg a kormány miatt, emberi sorsok nyomorodnak meg és olyan károkat szenved el, gyávaságunk és megalkuvásunk miatt az ország. Amennyiben most túl gyáva lesz, a magyar nép, amennyiben a FIDESZ nem meri vállalni a népmozgalom vezetésének ódiumát, úgy akkor annak nagyon nagy árát fizeti meg az ország, az egész magyar nép. Akkor elõbb-utóbb olyan káoszba hullunk amelyhez képest egy forradalom semmiség. Minden magyar embernek, lelkileg is fel kell készülnie egy forradalmi változásra, radikális fordulatra. Igen az oroszlánt elõször gondolatban kell elejteni, a többi más semmiség. Tegyük meg az elsõ lépést, és a többi már semmiség. Ezen pontok alapján, cselekedjen mindenki, lelkiismerete szerint. Kérem azokat, akik egyet értenek a levéllel, továbbítsák másoknak is! Juhász László 3145 Mátraterenye Kossuth Lajos út 167 06-30-290-5655
23
Bush itt járt, és mégsem vette észre, hogy terroristákkal tárgyal! Pedig csak néhány honi lapot kellett volna felolvastatnia magának! Tandíj, szárnyvonalak megszüntetése, új és emelkedõ adók, egészségügyi és egyéb megszorítások, vizit- és receptdíj, energia áremelések, kedvezmények megszüntetése, ... stb., stb. Vég nélkül sorolható. Ma Magyarországon a kormány által támogatott, sõt a segítségével végrehajtott POLITIKAI BÛNÖZÉS ÉS GAZDASÁGI TERRORIZMUS zajlik! Ha nem teszünk ellene olyan határozott lépéseket, amelyek gyökeres változást, valódi rendszerváltozást eredményeznek, hazánk - lakosaival együtt - a globalista pénztõkesek gyarmati országává válik, és hamarosan felszámolják! Népességét fokozatosan kiirtják (abortuszok, mûvi meddõvé tétel, megnyomorító csomag, egészségügyi ellátások teljes lerombolása,...)... De nézzük csak meg, mit is nevezünk terrorizmusnak? A szó latin eredetû (az ijedségbõl származik) és rémuralmat jelent. Terrorizmus alatt olyan politikai célból elkövetett erõszakos cselekmények (akár gyilkosságok) szervezett láncolatát értjük, aminek maradandó károsodást szenvedõ ártatlan emberek a tömeges áldozatai. A terrorista céljai elérése érdekében nem válogat, s a legsúlyosabb károkozásra törekszik, lehetõleg nagy tömeg jelenlétében elkövetve tettét. Mi ez a „Gyurcsány.csomag“-nak nevezett intézkedés- és törvényhalmaz, ha nem a lakosság, az állampolgárok elleni nyílt gazdasági terrorizmus? A fogalomról alkotott definíciónk minden jegyét magán hordozza: politikai indíttatású (a balliberális hatalomgyakorlás a cél), erõszakos, szervezett cselekmények sorozata (törvények, intézkedések), maradandó károsodást okoz, és ártatlan emberek a tömeges áldozatai. És mindezt az általuk megválasztott olyan koalíció teszi velük (mármint a lakossággal), amelyik a választási kampány idején - az akkori-jelenlegi miniszterelnök vezetésével - becsapta õket, szemükbe hazudott, eltitkolta az õket érintõ közérdekû adatokat. Miközben a világ - élén az USA-val - állítólag a terrorizmus elleni harcát vívja (ezért aztán ráront különbözõ országokra!), s „éber figyelemmel kutatja a megbúvó terroristákat“, Magyarországon, az Európai Unió szívében, tombol az állami terrorizmus! Minek lehet nevezni ugyanis azt, amikor egy ország kormánya tömeges nyomorba taszítja polgárait, a legaljasabb eszközöktõl sem visszariadva? Nézzünk csak egy megdöbbentõen aktuális beszédbõl néhány rövid részletet: „Mi, magyarok, gyakran kényszerültünk eltûrni a megszállókat, de az ritkán esett meg velünk, hogy saját honfitársaink egy válogatott csapata a megszállókon is túltegyen kíméletlenségben. Az 1956-ot megelõzõ évek ilyenek voltak. Tûrtünk, mert a magyar ember nem szeret asztalt borogatni. Talán õseink is saját természetüket követték, amikor olyan földet választottak, amelyre nem jellemzõ a szélsõségesség. Mi nem egykönnyen veszítjük el a fejünket. Meg tudjuk várni, amíg betelik a pohár. ... Azon az estén milliónyi magyar otthonban biztosan nem a szegényes vacsorára, nem a gyerek kopottas ruhájára és nem a hideg lakásra gondoltak, hanem inkább az egész életre, a megcsúfolt, becsapott és megalázott életükre. ... A magyarok képesek sokáig magukba zárni a mégoly feszítõ elégedetlenséget is. Legyûrjük valahogy, attól félünk, hátha egyedül maradnánk ezzel az érzéssel. Inkább mentséget keresünk, sõt, még mentegetjük is a felelõsöket. De egy idõ után, amikor feltûnik a jel, ránézün! k a másikra, pillantást váltunk a harmadikkal, a negyedikkel, a szomszéddal, a munkatárssal, s látjuk, neki is az van a szemében. És akkor valahol valaki csöndesen megszólal. Két szót mond csak. Elég volt! Ebbõl elég volt! Most már ebbõl elég volt! Elég volt azokból, akik már az összes játékukat eljátszották velünk. Vonuljanak el, mert vesztésre áll az ország, s ebben nekik oroszlánrészük van. Így gondolták 1956-ban. S akkor hiába a hatalom magabiztossága, lekezelõ, kioktató pökhendisége, a mézes ígéretek garmadája, hiába az õket szolgáló sajtó, a 24
teljes állami gépezet, hiába a számolatlanul sorakozó pénzes zsákok, mindez hiába, mert akkor az addig szétforgácsolt, megszégyenített, elbátortalanított magyarok összekapaszkodnak, felemelik a fejüket, és bátorság, halált megvetõ bátorság költözik a szívükbe.” (Orbán Viktor 2005. október 23-i ünnepi beszéde – MNO, 2005.okt. 24.) Prófécia! Mint ha elõre vetült volna 2006 nyara! Kezd betelni a pohár! Mintha elõre látta volna - pedig akkor még nem is sejtettük –, hogy ezek az idõk hamarosan bekövetkeznek, sõt, itt vannak! A hetvenes évek vége óta jóformán mást sem hallunk, „Még egy-két évig össze kell húzni a nadrágszíjat, de aztán jobb lesz!“,... és kb. harminc éve mindig ugyanaz. Kirabolnak, kifosztanak,... s ha volt egy rövid szakasz, ami biztatónak látszott, jöttek a régi-új dúvadak, és kezdõdött minden elölrõl,... míg most elértünk olyan mélységbe, ami az ötvenes években volt. „Jön a padlás leseprés, a beszolgáltatás,...“ – jaj már megint a rémálmok,... és egyre erõsebben gyötörnek … A hideg lakásokban nem is soká dideregve gondolunk a megcsúfolt, becsapott és megalázott életükre, és sírunk, zokogunk gyermekeink jövõjére gondolva. Eljutottunk oda, ahol a II. Vh. elõtt voltunk, hogy a szegény családok gyermekei már nem tanulhatnak tovább, mert nincs a megélhetésre sem elegendõ,... s szegénylegényekként állunk sorba valami alkalmi kubikos munkáért,... már aki képes fizikai munkát végezni,... Miközben a felkapaszkodott milliárdosok megvetõ gõggel gúnyolódnak rajtunk. „Meghasad a szívem jó néhány emberért, akinek most azt kell mondani, hogy köszönjük szépen a munkádat“ - mondta a Gyurcsány Ferenc szokásos keddi rádióinterjújában (2006.07.11). Ez már nem csak ripacskodás, hanem a legarcátlanabb megalázásunk. S még mindig tûrjük,... Ezt nem tûrhetjük némán. Felszólítom az ellenzék vezetõit, HAGYJÁK ABBA A POLITIKAI NAGYKÉPÛSÉGET! ...". Nem hihetik el, s nem gondolhatják komolyan, hogy rajtuk kívül nincsenek más értelmes és alkalmas emberek az ország polgárainak képviseletére, vezetésére. Õk is úgy kerültek oda, ahol most vannak, hogy valamikor vállalták, és bizalmat kaptak. De a bizalmat el is lehet veszíteni. Úgy is, hogy nem rosszul vezetik az országot (hiszen most nem is õk vannak ilyen helyzetben), hanem nem teljesítik azt, amire megbízást kaptak a választóktól, nevezetesen nem képviselik a választók érdekeit (ami sok esetben lehet merõben eltérõ a képviselõ érdekétõl, és elképzelésétõl!!!). Amennyiben egy képviselõ számára elviselhetetlen, és teljesíthetetlen az, hogy adott esetben személyes érdekeivel nem egyezõ, véleményével ellentétes dolgot képviseljen, úgy felszólítom ezen képviselõket, hogy adják vissza mandátumukat, hogy helyükbe a népképviseletre alkalmas emberek kerüljenek! Nem arra kaptak megbízást tavasszal, hogy a választók érdekeivel ellentétes nézeteket, törvényeket, intézkedé! seket hagyjanak megvalósítani. A világ urainak terrorizmus elleni harca sok esetben láthatóan porhintés,... ürügy egyes országok, népek lerohanására, tönkre tételéhez, no, meg anyagi kincseik fölötti rendelkezés megszerzésére ... jótékony segítõkészségnek álcázva,... de a ragadozók egymást nem bántják. Talán a vérszagról ismerik meg egymást,... Ezért nem vette hát észre – nem is akarta – Bush, hogy terroristákkal tárgyal Magyarországon! Ha küzdenek a terrorizmus ellen, akkor annak minden formáját - az állami terrorizmust is, amit egyes kormányok saját polgáraik ellen tesznek - az üldözendõk közé kell venni. De hiszem, hogy hamarosan feltûnik a jel! S akkor valóban érezzük egymásra nézve, szavak nélkül is, mindenütt,... hogy „Elég volt!“ Addig pedig folyamatosan imádkozom (tegyék Önök is, ha tudják, vagy mondják utánam): „Istenem, adj erõt, hogy addig kibírjuk. Legyen bölcsességünk, hogy amikor megadod a jelet, értsük, és legyünk bátrak megtenni, jó ha figyelünk
Egy könyv és egy irányzat, amelyre nagyon oda kell figyelni Rossz hírem van! – szokta mondani négyéves kisfiam; ilyenkor figyelmeztetõleg feltartott mutatóujjal érkezik, s közli, hogy már megint nem esznek a hangyák, hiába terített meg nekik az erkélyen külön a sárgarépából és a külön a zöldjébõl. No, most nekem is rossz hírem van: Kuliffay Hanna Hazugságok szárnyain címû könyve nyomasztóan jó és nyomasztóan idõszerû. (És tegyük hozzá: vitára ösztönzõ – a szerk.) Bár a könyv Bushról és Irakról szól, no meg a Bushoz és Irakhoz (elõtte Afganisztánhoz; utána Iránhoz?) vezetõ amerikai gondolkodásról, ám szinte minden sorában ott rejtõzködik valaki és valami, ami különösen fontossá teszi számunkra munkáját: természetesen a magyar miniszterelnökre gondolok, s a hozzá – az uralkodásához – vezetõ honi közfelfogásra. Közös sors, közös irányok? Egyetemes okok, egyetemes kilátások? HÁLÁTLAN FELADAT Kuliffay Hanna jó ismerõje az Amerikai Egyesült Államoknak: évtizedek óta él ott, s Thomas Painnek az álhazafisággal és demagógiával kapcsolatos figyelmeztetésével azonosul, amely szerint „A patrióta kötelessége, hogy megvédje az országát a kormánytól“. Természetesen ez mindazokra a kormányokra vonatkozik, amelyek félrevezetik, kihasználják, háborúba viszik, anyagi romlásba döntik a népüket, akár Amerikában, akár Európa szívében vagy a világ bármely táján. Ez a kötelességteljesítés hálátlan feladat: „jutalma“ leginkább személyeskedõ támadások és gáncsoskodások sora, mégis - a világ szerencséjére - minden válságos korban és politikai helyzetben akad rá vállalkozó. Kuliffay nem hajlandó szemet hunyni semmiféle hazugság, csalás, szélhámosság, butaság, vallásos hitbuzgóság, hitbuzgó hazafiság (hazafias népirtás), gyilkos számítás (számító gyilkosság) felett. Könyve ezért és ennyiben roppant üdítõ olvasmány; az itthoni értelmiségbõl és médiavilágból voltaképp még azelõtt kiveszett az általa képviselt fajta, mielõtt demokratikus rendszerváltozásunk nyomán egyáltalán kialakulhatott és megerõsödhetett volna. Kuliffay Hanna úgy röpköd az igazság szárnyain, hogy semmiféle táborok, törzsek, hatalmi vagy anyagi érdekek nem térítik el közben
Demokratát – ennek kiadója, a Magyar Ház jelentette meg a Hazugságok szárnyaint. (A tanulságos elemzéseket korábban csupán a világhálón, Kuliffay egyszemélyes újságjában - az Empíria Magazinban - lehetett olvasni.) Éppen ezért elsõ pillantásra érthetetlen, hogy a „szalonképes“ baloldal megtestesítõjének, a épszabadságnak és társainak csak nagyon ritkán van rossz szavuk Bush (háborús, antidemokratikus) politikájára, s általában az újkonzervatívokra. Újságíróikat, úgy tûnik, egyáltalán nem zavarja az ottani - a birodalmi és ilághódító - hazafiság túltengése, csupán az itthoni - leginkább önvédelemre kényszerülõ, mondhatnám, provinciális - nacionalizmus. Ha ennek okát megértjük, sok mindent megérthetünk. erre vagy arra. Azt hinnénk, hogy ez Amerikában, a szabadság és jólét - a szellemi és az anyagi függetlenség - hazájában magától értetõdõ dolog. Könyve egyik nagy tanulsága, hogy egyáltalán nem. Másik nagy tanulsága, hogy ha már ott sem magától értetõdõ a civil kurázsi ereje és gyõzelme, magyarán, ha már ott is hülyére lehet venni a jónépet (nem egyszer és nem kétszer), akkor mi, ugyan, miben reménykedhetünk még itt egyáltalán. Hát majd mindjárt meglátjuk. BALNAK KEDVES SZÉLSÕJOBB? Minél nagyobbak a szembeötlõ különbségek és távolságok az amerikai és a magyar világ között, annál fontosabb, hogy - a Hazugságok szárnyaint emésztve - észrevegyük a lényegi azonosságokat. Amerikában a hatalom elsõ embere egy hitbuzgó politikus, s ebben a pillanatban édesmindegy, hogy valóban az-e, vagy csak úgy csinál; Magyarországon viszont egy sült materialista, azaz istentagadó. Amerikát mostanság egy republikánus, újkonzervatív erõcsoport igazgatja – élén Bush-sal -, határozottan hazafias (nacionalista, patrióta) szólamokkal. Nem véletlenül nevezik ezt a politikát sokan – így Kuliffay is – szélsõjobboldalinak. Honunkban is éppen az afféle újságokat „szokás“ szélsõjobboldalinak hívni (természetesen a túloldalon), amelyek hazafias lelkülettel, nemzeti szemszögbõl mérlegelik és ítélik meg az uralkodó politikai és gazdasági irányvonalat. Így például a Magyar
amit kell! Mert te velünk vagy ígéreted szerint minden napon, a világ végezetéig. S te gondviselõ Isten vagy, tudod, hogy mire van szükségünk. Fogadd most bocsánatkérésemet egész népünkért, mert vétkeztünk ellened. A világ Gonoszainak csábításaira hallgattunk, s tõled elfordultunk. Oda fordultunk a bálványokhoz, a mesékhez és jó ha figyelünk
ÜRÜGY? A London Observernek nyilatkozta még 2002 elején egy kazahsztáni kormánytisztviselõ: „Tiszta dolog, hogy az Afganisztánban folytatódó háború csak fátyol, amely az U. S. dominanciára való törekvéseit ivatott takargatni a régióban. A terrorizmus elleni harc csupán ürügy az energiaforrásaink feletti befolyás kiterjesztésére“. A brit és az amerikai titkosszolgálat feltételezése szerint tömegpusztító fegyvert elõállító és raktározó helyek mindegyike tiszta volt, mikor ENSZ-ellenõrzésre került sor írja Kuliffay. A fegyverrejtegetéssel gyanúsított iskolákban gyerekek tanultak, a mecsetekben a hívek bombagyártás helyett imádkoztak. A Bagdad központjában, a Szaddám Huszein kórház pincéjében mûködõ titkos laboratórium az NMOVIC ellenõrei szerint soha nem létezett. Egy fegyverraktárnak kikiáltott festékgyárban lebombázása után egyetlen Kalasnyikovot találtak - az éjjelõrét. Egy gyanús épületrõl kiderült, babatejporraktár volt. Az állítólag hatalmas mennyiségû ideggáznak, amelynek szavatossága 5 év után egyébként is lejár, a szakemberek nyomát sem lelték. A kis hatósugarú rakétákat amelyeknek hatótávolsága 150 km volt, és így állítólag 10-15 km-rel meghaladta az Irak „megfékezésére“ elõírt ENSZ-szabályokat Hans Blix felügyeletével semmisítették meg, utolsó védelmétõl is megfosztva az országot. >>
mondákhoz, a mammon urának hódoltunk, s nem törõdtünk az árvákkal, özvegyekkel, elesettekkel. Önzõen, gõgösen éltünk. De kérlek, bocsáss meg! Fordítsd felénk orcádat, vidámíts meg bennünket. Ne hagyd kínok között vergõdni gyermekeidet. Ámen.“ Czakó István
25
Azért hatolt Rumsfeld olyan magabiztosan, rohamtempóban, már-már könnyedén Bagdad felé, mint kés a vajban - állapítja meg Kuliffay –, mert tudta, nem kell ellentámadástól tartania. Irakot a 90-es években sikeresen leszerelték. Valójában az elsõ Perzsa-öbölbeli háború óta nem tudott magához térni – politikailag elszigetelve, szankcióktól és folyamatos bombázásoktól lebénítva nemhogy támadásra, de önmaga védelmére is képtelenné vált. TERVEZETT KÁOSZ? Na de akkor mi zajlik most Irakban? Ha Irakot kivéreztették, ha képtelen a védekezésre, hogy-hogy tart még az ellenállás? Az amerikai népnek azt mesélték be, hogy az irakiak virágesõvel várják a katonáikat, mint hõs felszabadítókat. Ám a háború elindítói nagyon is tisztában voltak a nagy hatású bombázások és nehézfegyveres akciók várható következményeivel: Rumsfeld nemegyszer a kameráknak dicsekedett, ilyen pusztító erejû fegyvereket még soha sem vetettek be. Nyilván egy percig sem tételezték fel, hogy a romok alól kikászálódók virággal fogják üdvözölni a katonákat. Nagyon is számítottak mind az ellenállásra, mind a felfordulásra. És ez bizonyos szempontból még nagyon is jól jön. Ez a káosz nem tévedések és véletlenek sorozata, hanem ellenõrzött, szabályozott véli Kuliffay. A Colgate Egyetem professzorát, Nancy Riest idézi; õ a megszállást „tervezett káosznak“ nevezi, s nem más ez, mint fedõneve az összefonódó óriásvállalatok által szabályozott, kíméletlenül bevezetett piacgazdaságnak. „A káosz teszi szükségessé, ugyanakkor nemzetközileg elfogadhatóvá a fegyveres megszállást, kijárási tilalmat, cenzúrát, gyülekezési tilalmat, és ha úgy adódik, a statáriumot. A káosz bizonyítja, hogy a nép még nem érett az önállóságra.“ Tegyük hozzá, a káosznak lehet egy további magyarázata is: azért nem akar szûnni a felfordulás sem Afganisztánban, sem Irakban, mert a megszállottak nem akarják hagyni magukat. Meg nem akarják hagyni magukat a megszállottakkal rokonszenvezõ más országbeliek, ám hasonló hitûek sem, akik pontosan tudják, hogy ha Afganisztánban vagy Irakban sikerrel járnának az amerikaiak, hamarosan õk következnének. Ezért van Amerika e tekintetben eleve bukásra ítélve. Elvileg egyetlen módon gyõzhet: világháborúval. Egy-egy országra szóló, erõszakos demokrácia-exportja a bevallott célokhoz képest mindig teljesen sikertelen lesz. James Woolsey, volt CIA-igazgató hangoztatta egy rádióvitában: „Amerika célja az iraki elnök elintézésével egy demokratikus rezsim uralomra juttatása“. Valóban? Vitapartnere (Ramsey Clark) így válaszolt: „Mikor Washington lecserélte Mossadeghet 26
Iránban, a sahot rakta helyére. Mikor Chilében Allendét egy-két jól irányzott lövéssel eltávolították, Pinochet diktatúrája követte. Lumumba meggyilkolása után pedig Mobutu 35 éves rémuralma szakadt Kongóra. Az amerikai intervenciók sohasem teremtettek demokráciát.“ Nos, szabad-e azt feltételeznünk Amerika elnökeirõl, vezetõ politikusairól, hogy annyira félkegyelmûek volnának, hogy semmit sem vesznek észre a valóságból? Hogy újra és újra megkísérelnék - amerikai katonák véráldozata, civil életek mérhetetlen pusztítása árán -, ami szemlátomást nem megy: fegyverrel demokratizálni a világot? Nyilván nem szabad. Akkor pedig mást kell gondolnunk: a bevallott célok mellett – vagy akár helyett – egyéb céloknak is létezniük kell. Nos, így már van értelme a káosznak is. Mindent felforgatni, aztán a zavarosban halászni. Akár birodalmi érdeknek, akár magánambícióknak kényükre-kedvükre érvényt szerezni. Logikus. Ám ha ennyire logikus, miért dõlt be Bushnak a fél világ? Miért nem látott át a szitán? Miért választotta meg Amerika másodszor is elnökének George W. Busht? Miért nem látott át a szitán Magyarország? Miért támogatta és támogatja Bush haszonlesõ, birodalmi politikáját? No, és miért választotta meg egy újabb ciklusra miniszterelnökének azt, akit? EGYSZERÛ HAZUGSÁGOK, BONYOLULT IGAZSÁGOK A világ könnyebben elfogad egy egyszerû hazugságot, mint egy bonyolult igazságot - idézi Kuliffay Tocqueville-t. A Fehér Ház és a Pentagon az elmúlt években nagyüzemileg gyártotta és folyamatosan ontotta a legprimitívebb hazugságokat, amelyeket az amerikai tömegek minden bizonyított cáfolat ellenére készségesen benyakaltak. Amikor az emberek félnek, mert minden bizonytalannak és kilátástalannak tûnik, azt választják vezetõjüknek, aki égi támogatásra hivatkozik, még akkor is, ha titkon sejtik, hogy hazudik. A magát az istenek küldöttjének valló beteges hazudozót - vélekedik Kuliffay -, nem korlátozza a lelkiismeret vagy a szégyenérzet. George W. Bush a (második) választási gyõzelmét ünneplõ beszédében nem restellte az mondani – két bizonytalan kimenetelû megszállás, százezret meghaladó iraki áldozat, növekvõ munkanélküliség és fokozódó deficit ellenére –, hogy „Belépünk a remény évszakába“. A magát a magyar baloldal megmentõjének gondoló és megmentõjeként eladó beteges hazudozót sem korlátozza a lelkiismeret vagy a szégyenérzet, s a már kezelhetetlen államadóság, a katasztrofális államháztartási hiány és a nyomasztóan növekvõ munkanélküliség ellenére sem restellte azt mondani, hogy Magyarország gazdasága irigylésre méltóan jó helyzetben
van. Amikor a magyar emberek félnek a jövõtõl, azt választják vezetõjüknek, aki tetszetõsebben lódít: egyszerûbbeket és hangzatosabbakat; lendületesebben és magabiztosabban; a médiától – hiteles leleplezéstõl – megkímélve; s ha nem is magától Istentõl, de magasságos tekintélyektõl (Bushtól, Blairtõl, Putyintól) vállon veregetve. MÉDIALÁTSZAT ÉS VÉRES VALÓSÁG Az amerikai népnek egy sterilizált, vértelenített, emberi jajszó nélküli háborút tálaltak, távoli robbanások tûzijátékával, vonuló harckocsikkal, egy-egy, kamerának integetõ gyerekkel – állapítja meg Kuliffay. Az éjszakai razziák felvételein mindig a berúgott ajtón beözönlõ fegyveres katonákat mutatták a tv-kamerák, az amerikai erõfölényt, nem az álmukban meglepett, halálos rémületükben maguk alá vizelõ gyermekeket. Irak megszállásának elsõ évfordulóján egyetlen újságíró, egy angol: Robert Fisk emlékezett vissza a fõváros utolsó békés estéjén ragyogó fényesre világított, csendes-nyugodt utcákra, és kontraszként az elsõ bombázások után a sebesültekkel zsúfolt kórház iszonyú látványára. Egyetlenként emlékezett a „leírhatatlan fejsebû“ férfira is, aki a zûrzavar közepette egy tolószéken ült, a megüresedett jobb szemüregébe gyömöszölt zsebkendõ csücskén keresztül pedig folyamatosan csepegett a kõpadlóra a vér. ÁLLAMI TERRORIZMUS Egy neves történész, „korunk esszéíró mestere“, Gore Vidal mondja Örök háború örök békéért címû esszékötetében: „Bár állandóan szélhámosnak bélyegzünk más társadalmakat, mi magunk váltunk a legnagyobb szélhámossá. Mi nem tartjuk be az egyezményeket. Mi utasítjuk el gorombán a nemzetközi bíróságokat. Mi támadunk egyoldalúan, amikor úgy tetszik. Mi panaszkodunk terrorizmus miatt, holott a mi birodalmunk lett a legnagyobb terrorista. Mi bombázunk, szállunk meg, gyûrünk magunk alá más államokat.“ LEHETNE-E MÁSKÉPP? Amikor számon kérjük akár a politikusokon, akár a médián, akár a választókon, miért úgy döntöttek, ahogy, fel kell tennünk a kérdést: lehetne-e – lehetett volna-e – másképp? Kuliffay leginkább a média fõsodrából kirekesztõdõ alternatív médiából idéz másképp gondolkodókat. Egyikük szerint „Meg kell értenünk, és figyelembe kell vennünk azt a mély gyökerû elidegenedést, ahonnan a terroristák legitimációjukat nyerik.“ Hozzáteszi: a média keménykedik a terrorizmussal, de nem mutatkozik keménynek a terrorizmus kiváltó okaival szemben. Mondhatnánk: egyáltalán nem foglalkozik vele, mint ahogy a politikusok sem. jó ha figyelünk
Deborah Caldwell Kenneth Kraft, buddhista tudós pedig egyenesen azt veti fel, mi lett volna, ha a temérdek pénzt nem a háború elõidézése, hanem a terrorizmus megelõzésére fordítják. „Képzeljük el egy pillanatra, hogy az Egyesült Államok a háborúra való felkészüléshez hasonló méretû befektetéssel dollármilliárdokkal, megfelelõ elõkészítéssel és áldozatvállalással - építette volna ki az erõszakmentes védelmi képességét.“ A terrorizmusnak - akárcsak a társadalmi-gazdaságipolitikai elégedetlenség egyéb megnyilvánulásainak - leghatásosabb ellenfegyverei az életszínvonal kiegyensúlyozott emelése, gazdasági, befektetési lehetõségek biztosítása, piacteremtés, kedvezõ hitelek nyújtása, szociális háló kiépítése, a szegénység intézményesített felszámolása, általános mûveltség megteremtése, szabad sajtó, szabad választások garantálása. Ezek közül egyik sem igényli tankok és nehézbombázók bevetését, brutális katonai megszállást. Vajon miért nem ezt az utat választotta – és rendre miért nem ezt választja – Amerika? A JÓ POLGÁR Kinek van ideje a mindennapi robotban és nyûgök közepette a legfõbb döntéshozók taktikáját s a nagypolitika gubancait szálaira bontani? - teszi fel a kérdést Kuliffay. „Elvileg persze ez lenne a média szerepe - állapítja meg. - Hangadói azonban éppen az összekuszálás és megtévesztés nagymesterei, így a jó polgárnak magának kell a politikai halandzsából az õ taktikázásukat is kifürkészni.“ Kuliffay legnagyobb érdeme - s világunk számára bizonyára a legnagyobb haszna -, hogy ama nagyon kevesek közé tartozik, akik hajlandók vállukra venni a jó polgár e nagyon nehéz - s egyáltalán nem kockázatmentes - feladatát. Fél kezemen meg tudom számolni azokat a magasabb rangú magyar politikusokat és nevesebb médiamunkatársakat, akik kezdettõl fogva nyíltan és hangosan szembeszálltak Bush erõszakos terjeszkedõ politikájával. Még magyarázatra szorul, hogy mi rejlik e markáns jelenség mögött. Miképp történhetett meg, hogy bár Tony Blair elérte, hogy Nagy-Britannia Bush hû szövetségese legyen az iraki megszállásban, 100 képviselõtársa mégiscsak aláírta az Irak megtámadása elleni tiltakozást, méghozzá a saját pártjából; Magyarország viszont csak most szabadult meg az egyik világbirodalom fogságából, s máris a másik szorításába igyekszik. Miért van az, hogy volt honvédelmi miniszterünk egy idõ után azért nem volt hajlandó kiállni (velem szemben) a Kereszttûzben, mert – mint bizalmasan közölte – miért õ szívjon az amerikaiak miatt. Hogy is van ez? Amerika a világszabadság letéteményese, de jaj annak, aki szembeszegül vele? Nem, egyáltalán nem biztos, hogy jaj annak. Alighanem több ebben a gyávaság, az igazodás – a biztos, ami biztos – kényelme, jó ha figyelünk
mint az igazi veszély. Az meg egészen bizonyos, hogy ha senki nem vállalja a maga személyes és korlátozott kockázatát, azzal valóban egy – voltaképp mindannyiunkat - fenyegetõ világveszedelem esélyét növeli. „Eddig 80 országban rendelte el az elnök az állítólagos terrorista csoportok felszámolását, propagandakampányok indítását, diverzáns alakulatok szervezését, informátorok bérlését, milliós vérdíjak fizetését“ – írja könyvében Kuliffay. KIS KITÉRÕ Emiatt fontos látnunk a különbséget - ha már létezik - Orbán, valamint Medgyessy és Gyurcsány idevágó magatartása között. Az utóbbi kettõ Blair-módra sietett - akár a hazai közmegítélés ellenében is - ott segíteni a háborús amerikai elnöknek, ahol csak tudott, Orbánról viszont ez egyáltalán nem mondható el: Charles Gati árulta el egyik nyilatkozatában, hogy több mint két órán keresztül fûzte az akkori miniszterelnök fejét, hogy Magyarország ne vonja ki katonáit Irakból, ám õ nem volt hajlandó kötélnek állni. Mindenesetre igen fontos lehet Amerikának az az ügy, amelyre ennyi meggyõzést áldoz. S fontos lehet a kijáróembernek is róla annyit tudni, hogy 56-osként ment ki Amerikába, de igencsak felvitte az Isten a dolgát, mert politológus, egyetemei tanár, külügyminisztériumi tisztségviselõ és végül (Bill Clinton mellett) elnöki tanácsadó lett; no meg a Council on Foreign Relations háttérszervezet tagja. Errõl a szervezetrõl tudni vélik, hogy a népek nevében és helyett, titkos konferenciákon határoz kül- és belpolitikai ügyekben. A jó polgár itt akár fel is tehetné a kezét: hogyan is lehetne titkos szervezetek láthatatlan erejével és titokzatos szándékaival szembeszállni? Szerencsére Kuliffay Hanna nem téved efféle útvesztõkbe: a háborús õrület (egyáltalán: az õrület) nála nagyon is logikusan áll össze – fejlõdik ki – a mindennapi, látható tényekbõl, kitapintható összefüggésekbõl. MIÉRT HALLGAT A MÉDIA? Mikor a Baltimore Sun szókimondásáról híres zsurnalisztája és kommentátora egy kerekasztal-vita során „lunatic“-nak (eszelõsnek) nyilvánította George W. Bush intervenciós politikáját, a kritikus lelkek közül sokan fellélegeztek: nincsenek egyedül. Lám csak, ez a neves politikus is õrültségnek találja, hogy háborút indítsanak akár olajért, akár hatalmi hivalkodásból, akár Ariel Sharon regionális ambíciójáért, akár a háromért együttesen. A nyíltan bírálók száma azonban csekély, csak kevesen vállalják, hogy lejárató jelzõk áradatának, vádaskodásnak, sõt, retorzióknak tegyék ki magukat. Ha a médiaszemélyiségek óvatosak az ellenvélemény-nyilvánítással, a politikusok
még inkább - állapítja meg Kuliffay, s hozzáteszi: különösen az õszi kongresszusi választások elõtt állóknak nincs szükségük az antipatrióta (hazafiatlan, de akár hazaáruló) vagy az antiszemita jelzõre. Ugyanis mindazok, akik felvetik a megdöbbentõ félreinformáltság tényét, vagy a belsõ információkat birtokló döntéshozók és a kaotikus sötétben tartottak közti, egyre mélyülõ szakadékot, azokat az újkonzervatív politikusok és a szövetséges médiairányítók hazafiatlan ellendrukkernek, terrorista szimpatizánsnak vagy bérencnek, az ország biztonságát veszélyeztetõ bajkeverõnek bélyegzik, és még a kis példányszámú periférikus médiából is kiebrudalják. „Mellesleg: senki nem akarja vadul megharapni azt a kezet, amelyik eteti“ - idézi Kuliffay Deborah Orrnak, az Independent újságírójának a véleményét a médiáról. S ha ott nem akarja, itt miért akarná? No de kik azok az újkonzervatívok (neokonzervatívok, neokonok)? És miért az õ szövetségesük a médiairányítók? Az egész könyv talán legfontosabb kérdései - ám várjunk még egy kicsit a válasszal. A TUDÁS HATALOM, A TUDATLAN A HATALOMÉ Akárkik is a neokonok, Amerikában (és ugyebár Magyarországon is) demokrácia van, s ha nem tetszik az elnök (a miniszterelnök), legalább négyévenként - pártostól-mindenestül - le lehet váltani. Amit Kuliffay szerint az amerikai alternatív média több zsurnalisztája (pl. Leonard Pitts, a Miami Herald kommentátora) leginkább hiányol: a Fehér Ház eddig nyilvánosságra került szándékos hazugságdömpingje elleni kollektív felháborodás. Miért nincsenek leleplezõ vezércikkek, spontán tüntetések, vádemelési javaslatok, hivatali lemondatások? Miért nincs felelõsségre vonás? Kormányválság? Két hónappal azután, hogy a tömegpusztító fegyverek nem kerültek elõ, egy Gallup-felmérés szerint az amerikaiak 56 százaléka azt mondta, a háború végül is jogos volt, akár találnak tömegirtó fegyvereket, akár nem. Mit is kérdezett egy láthatatlan riporter Pesty László Gyurcsány-filmjében (Egy hiteles ember) egy hivatásos prostituálttól, miután kiderült, hogy a politikusok köreiben jártas hölgy a szocialistákra szavazna? „Ha most kiderülne, hogy [Gyurcsány Ferenc] súlyos bûncselekményt követett el a múltban, akkor megváltozna a véleményed?“ A válasz – szó szerint, háromszori tagadással – így hangzott: „Nem. Nem. Nem változna meg a véleményem.“ „Ez az eredmény egyfajta morális képlékenységre vall, ami páratlanul visszataszító“, mondja Kuliffay könyvében Leonard Pitts. A Chicago Tribune pedig felmérést végzett olvasói körében: nos, csaknem fe27
lük arra szavazott, állítsák le végre az iraki börtönbotránnyal foglalkozó sajtót. Vagyis elegük van a „hõs“ amerikai katona felelõsségre vonásából, a „hazafias kötelességüket“ teljesítõk nyilvános meghurcolásából. Az emberek nem akarják, hogy a tények megzavarják az Amerika kivételességébe vetett hitüket! James F. Welles írja A butaság megértése címû (Kuliffay szavaival: zseniálisan tanulságos) könyvében: „A tömegek hajlandók minden kritika nélkül alávetni magukat a felsõbb hatóságoknak a magasabb értelmi erõfeszítést igénylõ ügyekben.“ Ha a tudás hatalom, a tudatlanság viszont a Hatalom számára felbecsülhetetlen érték. A legfelsõbb körök - állapítja meg Kuliffay - éppenséggel úgy látják jónak és elõnyösnek, hogy az emberek minél kevesebbet tudjanak a történelem „problémás“ eseteirõl. Kivéve, ha azok szuper-hazafias, rendszertámogató üzenetekbe vannak csomagolva. Az amerikai multikulturális oktatási rendszer (véli az egyik amerikai kutató) a mûvelt generáció helyett egy „öntudatos“ generációt termelt ki, amely feltételezhetõen nincs tisztában a háború és béke kérdésében rá háruló felelõsség súlyával. A 18 és 24 év közötti korosztály támogatja legnagyobb számban a Bush-kormány intervenciós politikáját. Szóval az amerikai választóknak - szögezi le a Hazugságok szárnyain szerzõje - fogalmuk sincs, hova vezet és hol ér véget a kormány „ambíciója“. Mikor az elnök azt állítja, demokratizálni fogja a Közel-Keletet, mert az ottani nádvágók és vízhordók arra vágynak, az amerikai emberek még lelkesednek is, mivel nem ismerik a térség múltját és társadalmi szerkezetét, vallási, etnikai és tradicionális megosztottságát, az egész kaland százféle kockázatát. Ráadásul tények, leleplezések, alternatív gondolkodók és médiumok ide vagy oda, e választók 57%-a makacsul összekapcsolja a Világkereskedelmi Központ és Pentagon elleni terrortámadást Szaddam Huszeinnel; 59%-a biztos abban, hogy a világ közvéleménye támogatja az Amerika vezette koalíciós háborút; 60%-a pedig továbbra is (2004-ben is) meg van gyõzõdve, hogy Iraknak nagy hatótávolságú tömegpusztító fegyverei vannak. (Jó-jó. És mi, magyarok, milyenek vagyunk? A mi többségünk miért szereti, ha újra és újra lóvá teszik?Miért ragaszkodik a szélhámosaihoz, átverõihez, megvezetõihez?) KI AZ A BUSH? Carol Norris, gyakorló pszichológus és publicista úgy véli, George W. Bush valamiféle képzeletvilágban élõ, morális fejlõdésben visszamaradott „nagy gyerek“. A királycsinálók nem véletlenül pécézték ki - teszi hozzá Kuliffay. Lawrene Kohlberg, a morális fejlõdés egyik kutatója megállapítja: A gyerek azt ítéli 28
jónak, amit szeret, amit akar, vagy ami hasznára lehet. Még nincs fogalma a szabályokról és kötelezettségekrõl, amelyeket tudomásul véve engedelmeskedne a személyes vágyaitól független elvárásoknak. Nem érti az ok-okozati összefüggéseket. Bush nyilatkozza egy helyütt: „Én vagyok a parancsnok, Nekem nem kell megmagyarázni, miért mondok dolgokat.“ „Nem morfondírozok.“ Nyilván csak úgy élhet ennyi hiábavaló pusztítás és véráldozat tudatával kétségbeesés nélkül egy felelõs személy mondja Kuliffay –, ha nem morfondírozik rajta. Ha nem mérlegeli a tettei erkölcsi oldalát. Ha egyszerûen túllép rajta, és soha nem gondol rá (pl. a védtelen, alvó népekre ezerszámra dobatott kazettás bombákra). Bush vágyálma: végre több legyen, mint ifjúkori önmagától való félelme - egy morális, üzleti és személyes csõdtömeg. Többször leírták róla, hogy 40 éves koráig alkoholfüggõségben szenvedett, s ez részben megmagyarázza személyiségének elferdülését. Márpedig Bush személyiségferdülése – írja Kuliffay – komoly tényezõ az ország jelenlegi katasztrofális helyzetét és jövõjét illetõen. ÉS GYURCSÁNYÉ? Glenn Campbell szerint a szociopata nem érez empátiát mások iránt (bár megjátszhatja), és nem érez szégyent vagy megbánást visszaélései miatt. „Jókor voltam jó helyen“, mondá a milliárdos magyar miniszterelnök az õt „rágalmazóknak“. „Tudom, mit jelent havi negyvenezer forint nyugdíjból élni“ – mondá a nyugdíjasoknak. Bush: „Akármit mondanak a nemzetközi jogászok, szétrúgunk egy-két segget.“ Gyurcsány: befogjuk a kóbor kutyákat. Bush: Elfelejtem én szeptember 11-e leckéjét és elfogadom egy õrült [Szaddam Huszein] szavát, vagy akcióba fogok és megvédem ezt az országot? A választás lehetõségével élve én megvédem magunkat, mivel biztonságosabbá tettük Amerikát, mostanra több mint 50 millió ember szabad Afganisztánban és Irakban. Gyurcsány: Egy új Magyarországot kell építeni, egy új Magyarországhoz kell programot adni. Ezt a programot fogom megmutatni holnap a párt kongresszusának. Ez a
nemzet újra erejére talált és olyan vezetõi vannak, akiknek volt bátorságuk nem csupán visszhangozni azt, amit hallottak az utcán, de programot adni, irányt mutatni. Megmutatni, hogyan lehet virágzó gazdaságot építeni. A demokratikus jogállamiság nem egy félredobható és elveszthetõ kereszt, amely szükséges a politika cirkuszához és színházához, hanem az emberi méltóság és szabadság megóvásának, a hétköznapi biztonság megteremtésének olyan fontos záloga, amelybõl nem kevesebb, hanem több kell. Ezért kell a kevesebb demokrácia helyett a több, a hétköznapi demokrácia, több biztonság és félelemmentes élet - ezt ajánlja a baloldal. Az iraki háború „országunk legmagasabb szintû erkölcsi hagyománya“ – így George Bush 2003 elején. „A hit segítségére számítok a nemzet legkomolyabb problémáinak megoldásában.“ „Imádkozom a békéért“ – hangoztatta közvetlenül az iraki háború elõtt. „KEDVENC FILOZÓFUSOM: JÉZUS.“ Vajon miért kell egy ilyen „hitbuzgó“ ember a fõsodratú liberális médiának? Miért kell egy protestáns (baptista) hitbuzgó az ortodox zsidók többségének? Miért kell egy ilyen velejéig hazug, veszedelmes ember az alacsonyabb IQ-jú tömegeknek, és miért kell egyszersmind a - feltehetõleg magasabb IQ-jú - neokon hatalmi elitnek is? Forrás: Varga Domokos György – Gondola
jó ha figyelünk
