Babiczky Tibor Magyar ürgék Élt egy széllelbélelt költő, ki hajdanán arról mesélt – eltelt néhány emberöltő, s azóta írtak száz mesét –, versbe szedve azt mesélte egy bizonyos Lacikának, bajszos ember jön el érte, ennyi, mit egy ürge várhat, s húsz liter víz, plusz egy vödör – ez kerti tó vagy ürgelyuk? –, mászik, mint kit vízkór gyötör, csak ennyi, mit egy ürge tud. Lódította még a Sándor, az ürge nem más, mint Laci, (ki nem hős, csak délibáb volt), ruhája: ing, rövidnaci. És felnőtt, s végül ürge lett, mert csak ürge minden író, csapzottan ül az űr felett, és golyóstolla a bíró. Ezt mondta egy régi kadét, ki Kőszegen élt egykoron, bridge alatt szétnyílt szakadék, ifjúsága: öregkorom. „Én csak egy ürge vagyok” – szólt, egy apró folt az ég alatt, és tavasz lett, aztán nyár volt, végül csak sár és hó maradt.
Demény Péter Ürge vagyok… Ürge vagyok, egy nagy ürge, de nem vagyok megkergülve, inkább talán megkerülve mező-asztalra terülve! Ürge vagyok, idősb ürge, a fiam az ifjú ürge, ő most, én csak voltam fürge, ma már inkább csak csepülve. Ürge vagyok, kedves ürge, engedj be a mese-csűrbe, a táltos már meg van ülve, mese-süti pedig sülve!
Finy Petra Kitalálós vers Van egy állat, itt honos, Pusztán, réten otthonos, Járatokkal fúrja át A domboldal tomporát. Magokon él a duhaj De ha légy jön, az se baj, Fűlevéltől is boldog, Rágcsálja, mint a bulldog. Apró füle szinte nincs, Ásókarja drága kincs, Rövid szőre tüsi haj, Kedvenc szava az „Ihaj!” Valójában nem beszél, Csak trillázik, mint a szél, Néha dörmög medvésen, Vagy füttyent, hogy légy résen! Figyel, mint egy szurikáta, Szalad, mintha szurit kapna, Füvön futó, drapp felhő, Húszcentis lesz, ha felnő. Veszélyt rá csak egy jelent, Ha sas köröz odafent, Akkor neki tipli van, Fut, hogy nyelve is kivan. Kitaláltad, hogy ki ez? Nem a Judit, nem Inez, Nem is Béla, te kerge! Csak egy lehet: az ürge!
Gryllus Vilmos
Nem eszik az ürge… Nem eszik az ürge tyúkot, kacsát sütve, magot eszik, füveket, levelet, s ha lehet, virágot meg gyökeret.
Nem tarka az ürge, Szőre sárgásszürke, vagy tán szürkéssárga... Ürgebőr, szürke szőr hát ilyen a háta.
Nem fán él az ürge, mezőn van az ürge, …vagyis inkább ürege, s hirtelen benn terem, mert az ürge fürege! (…vagyis inkább… ...)
Hát ilyen az ürge.
Ijjas Tamás Kicsi az ürge, de… Az ürge nem egy kigyúrt állat, nem egy ogre küllemével riaszt. Úgy visít: leesik az állad, kifújja a láng alól a viaszt. Az ürgét nem kell átkódolni, a legjobb betörő sem fejti meg. Biztonságban van minden holmi, füttyül, s a tolvajból a vér kimegy. Az ürge elfér a farzsebben, de hogyan fér belé ekkora hang? Ha felsüvölt az ég szétrebben, mindenkit helyre tesz, kis vészharang. Az ürge nem egy kigyúrt állat, sőt tetőtől talpig roppant cukor. Szemedbe néz, s már lakhat nálad, szívedben jut neki egy kis bugyor.
Kiss Judit Ágnes Volt egyszer egy ürge… Volt egyszer egy ürge, fellőtték az űrbe.. Ott lebegett szegény pára hetekig egy űrsiklóban, (nincsen olyan állatvédő, ki erre azt mondja: jól van.) Szegény kicsi ürge, hogy került ily zűrbe? Azt ígérték, hogy odafent talál végtelen sok lyukat, s máris begyújtották minden kilövőrakétájukat. Azóta az ürge nincsen túl jó bőrbe'. Fekete lyukakba mászott, ki is ásott még vagy százat (a tudósok tévedésből ezt hívják úgy: féregjárat.)
Lackfi János Ürgesors Ürgéből van hidegvérű, olyan, mint egy maffiózó, nulla fokra le van hűlve, mozdulatlan ürgetorzó. Heverész a föld mélyében, elásta magát tavaszra, alszik, mint egy minimedve, mely éppen csak egy araszka. Országunk nem épp Alaszka, a telet meg lehet úszni, az ürgevér hamar felforr, az ürgefog magot pusztít. Az ürgét meg csak pusztítja lent a görény, fentről sólyom... Reszkethet az ürgeféle! Menedékbe hogy osonjon? Hogy osonjon? Mi se könnyebb! Földben cikáz alagútja, hosszú járat, szűk bejárat, ez a sztori le van futva. Védve is van már az ürge, reméljük, hogy egy se hull el, kétszázötvenezer forint egy együrgés ürgeburger.
Szabó T. Anna Olyan fürge, az már kóros – így dalol az ürgekórus Rágni jó és ásni jó! Nem kell nekünk rádió, a híreket úgyis tudjuk: mindenütt csak lyuk, lyuk, lyuk, lyuk... Az ürge: nyúl, füle nélkül. Hörcsög, puff-pofája nélkül, mókus, lompos farka nélkül, szurikáta, foltja nélkül. Nélkül, nélkül... Hát mi dolog, hogy csak nincsekre gondolok? Még egy nincs van – az ürgelyuk... (Kivéve, ha bekaparjuk.) Folytonossági hiányra, amikor a földet hányja, az ürgenép csak fütyül! Aztán hátsójára ül, körbekémlel a nagy pusztán jó nagy semmi... Na, hát aztán! Jó a semmi: semmi baj! Egyszer élünk, sejehaj! Rágni jó és ásni jó! Nem kell nekünk rádió, a híreket úgyis tudjuk: mindenütt csak lyuk, lyuk, lyuk, lyuk... Egy füttyentés – volt-nincs ürge, fejest ugrik a nagy fűbe, aztán megint előjő, és kezdheti előrő'... A társaság? Hát, az állat, állatokkal szép az élet, pusztán a szem messze ellát, mégse épít egy se villát. Egyszerű az ürgeigény: ha eljön a nyári idény, szaporodnak, esznek, ásnak, nem engednék át ezt másnak. Mit csinál az ürge télen? Mélyen alszik, roppant mélyen:
a föld alatt két méterrel csoda, hogy tavasszal felkel. Rágni jó és ásni jó! Nem kell nekünk rádió, a híreket úgyis tudjuk: mindenütt csak lyuk, lyuk, lyuk, lyuk...
Tóth Krisztina
Emma és Béla Ürge Béla háza sokszobás, és a föld alatt van: így szokás. Most ébred benne, egykét-ásítás és kezdődhet a nagytakarítás. A házban, ami lent a föld alatt van felébredt Ürge Béla, mert tavasz van. Ragyog a nap, a fű nyugodt ma. Ürge Emma még lent alszik szuszogva. A szíve percenként csak egyet dobban, álmában azt se tudja, hol van. Míg Béla fent a földet elkotorja, lassanként felmelegszik Emma orra. Ébresztő, Emma, véget ért az álom! Fussunk a fűben körbe, légy a párom! Néhány hét múlva- ugye tudtad? hét kis lakója lesz az ürgelyuknak. Ragyog a nap, a fű nyugodt ma, nézi hét kis ürgéjét Béla, Emma.
Molnár Krisztina Rita ÜRGE A kedves ürge milyen mütyürke! Akár a mókus, a szőre kókusz, rekettyeszürke, lehetne büszke. Nem ám a fákon: mezőn, s a gáton fütyül a kis hős, a pöttöm emlős. Fütyül, ha bárhol árnyéka táncol vadászmadárnak, s ha lesben állnak vödörnyi vízzel – az ürge mit nyel…! Nyakig elázhat szegény kis állat. Az ürge fészke ezért penészes! Pedig nem árva: famíliája igencsak népes. A víz de rémes! De este mégis, ha jut elég is, vidám a járat! Csak tátsd a szádat! Öreg kis ürgeapó, ha ülbevesz öt kis ürgét, öt szíve-csücskét, dalol csücsülve, bemász’ a fülbe: Ősszel elnyom minket az álom, száz zsák búzát hordunk nyáron. Tavasszal aztán: dínom-dánom, tücskök, bogarak zöld fűszálon!