130 — Az országos
—
—
mïzheïrgyemlékérmei
AZ ORSZÁGOS RÁTH GYÖRGY-MÜZEUM EMLÉKÉRMEI, Í R T A : D R . CSERMELYI SÁNDOR.
A Ráth György-múzeumnak, mely a városligeti fasor villái között szerénykedve, talán még ma sem olyan általánosan ismeretes közönségünk körében, amint megérdemelné, egyik íődísze az e m l é k é r e m-g y ű j t e m é n y . Ráth Györgynek minden téren biztos és választékos ízlése különös gyönyörűségét lelte a reneszánsz kisplasztikái művészetének ez apró alkotásaiban, melyek a művészi hatás bensőséges finomsága tekintetében bármely emlékcsoporttal kiállják a versenyt ; a gyűjtemény kicsi, de egykori tulajdonosa oly szerencsés tapintattal válogatta össze, hogy a legkényesebb gyűjtő is büszke lehetne rá. Pár évvel ezelőtt, midőn özv. Ráth Györgyné férjének gyűjteményeit a nemzetnek ajándékozta, e folyóirat bemutatott néhányat a legszebb tárgyak közül, így egy firenzei emlékérmet ís ; maga Ráth György az I p a r m ű v é s z e t k ö n y v é-nek I. kötetében az éremről szóló terjedelmes fejezetben emlékérmeiből egész sorozatot közölt. Én ezúttal egypár kitűnő és jellegzetes darabra szorítkozom; újabban az emlékérem és a plakett művészete nálunk ís oly örvendetes lendületet vett, hogy bizonyára a régi medáliák szélesebb körökben is számíthatnak érdeklődésre. A gyűjtemény javarészben a reneszánsz-korból való, tehát az emlékérem első dús virágkorából, melyre a második — a modern francia mesterek alkotásaival — csak századok múlva következik; csak egypár darab képviseli a XVII. századot, melynek művészi érzése nem igen kedvezett a medália sok gyengédséget és művészi mérsékletet kívánó kultiválásának, amiért is termése e téren — bár elég bő — nem valami értékes. Az emlékérem, ez a pompás dísznövény, olasz talajból nő kí, bár a mag idegenből került : burgundíaí ötvösműhelyekben készültek a XIV. század utolsó évtizedében azok a medáliák, melyek északi Olaszországban ismertekké válván, az időrendben legelső, művészetében legnagyobb olasz medaílleurt — aki métíer-jét tekintve festő volt — a művészi alkotásnak e terére csábították. P í s a n e l l o a XV. század negyvenes és ötvenes éveiben öntötte emlékérmeit ; a híres veronai mester nem volt már fiatal ember, mikor ez új művészetre adta magát. Arcképeit hatalmas jellemző erő és a monumentális egyszerűségnek ritka magas foka tünteti ki. N í c c o l o P í c c i n í n o - t , az ünnepelt zsoldosvezért, bizonyos zord szűkszavúsággal ábrázolja a Ráth-féle érmen ; e felfogáshoz alkalmazkodik a hátlap ís : a hősfíakat tápláló griff izmos, inas teste kitűnően van megmintázva s ez az egy alak dominálja az egész hátlapot. A művész azonban lágyabb melódiákat ís hallat: Cecília Gonzaga arcképéhez a szüzesség elragadóan bájos allegóriáját adja hátlapul, míg Líonello d'Esté érmén a pajkos Ámor kottából tanitja énekelni a zord oroszlánt. Ez apró domborművek ilyenformán mindig művészi öntudatossággal alkalmazkodnak az előlapon látható arckép jellegéhez, hol többet, hol kevesebbet, de mindig éppen eleget mondanak ; általában bátran állítható, hogy az olasz reneszánsz kisplasztikájának legkülömb alkotásaihoz tartoznak. A ferraraí Sperandío érme I. Ercole herceget ábrázolja; e termékeny medailleur szerény mesterember Písanellóhoz képest; ezen a fejedelmen nincsen semmi fejedelmi, az arckép — ha nem mondható ís üresnek — degradálja hősét, akit valami jámbor polgárnak néznénk, ha a körírat egyebet nem mondana ; valami nagyvonású egyszerűséget még Sperandío is megőrzött vagy eltanult elődjétől, bár itt-ott már részletez (1. a hajat, a sapkát) és reliefjének lágyabb a kezelése; milyen vasember ehhez képest ama zsoldos kapitány ! Az érmek hátlapjai egészen jelentéktelenek. Az olasz quattrocentónak nem egy mestere van, kí nagyon magasan felette áll.
Majdnem száz évet átugrunk, ha most a nádasban hűsölő Danubiust vesszük Az országos szemügyre. Leone L e o n i a XVI. század közepén dolgozott ; az olasz reneszánsz elérte R a t h Györgyfejlődésének teljességét, már hajlik ís lefelé; valamit nyert: képes a legnagyobb finom- e m i é u é r m e i ságokra, a technika gyermekjáték neki, — ez az érem a maga nemében tökéletes alkotás ; de többet veszített: a jellemzés ama bámulatos erejét már csak a kifogástalan eleganciával tudja pótolni. I. Ferdinánd acképe érmünk előlapján e nemes és diszkrét eleganciának kitűnő példája. A mester Toscanából származott, szobrász volt és a spanyol-osztrák udvar számára készítette legszebb érmeit ; a XVI. század legvégén halt meg. Számosan utánozták modorát nemcsak Olaszországban, hanem az akkor még habsburgí Németalföldön is, hol Leoni szintén sokat időzött; az utóbbiak között a figyelemre legméltóbb tehetség az antwerpeni J o n g h e l í n c k , kinek egy braunschv/eígí herceget ábrázoló érme látható képeink között; az érem ritka és mint műalkotás ís becses, de Leoni megvesztegető könnyedségét hiába keresnők rajta: a mester aprólékoskodík, az arckép kissé merev; a herceg, kit harcos kedve egyik csatából a másikba űzött, bizonyára jóval frissebben mozgott az életben, mint ez arcképe sejtetné. Antonio A b o n d í o vagy húsz évvel élte túl Leonít, kitől — bár talán nem személyes érintkezés útján — nyílván sokat tanult ; a bécsi udvar medaílleurja volt és korában senkinek a művészete sem tudta volna a fejedelmek arisztokratikus finomságát jobban megérzékítení, mint az övé. E fényes páncélokba öltözött vérbeli nagyurak arcképeit mesteri kézzel alkotta meg ; egy-egy hátlapja ís csupa finomság és báj ; bár néha kissé üres, — talán inkább csak olyankor, mikor modelljéről nem igen van mit mondani — de egészben véve korának versenyen kívül legelső művésze, egyben az utolsó nagy olasz mester. Utódai messze elmaradnak tőle, a reneszánsz mindig ízléses eleganciája helyett érmeiken már a barokk ünnepélyes páthosza pózol, mely pedig sehol sem kevésbé vonzó, mint a medália intim körében. E barokk ízlésnek legkiválóbb képviselője a francia Guillaume D u p r é ; IV. Henrik és XIII. Lajos udvarában dolgozott és korának büszke főuraírói impozáns arcképsorozatot hagyott ránk ; a XVII. század közepéig élt. Jean Louis de la Valette épernoni herceg érme korai művei közül való (Íó07-ből); a későbbieken a szertartásos póz, a ruházat dekoratív pompája jóval nagyobb szerepet játszik, de a büszke főtartás, a mesterkélt bajusz- és szakállviselet, a kiszámított ráncokba verődő écharpe a vállon, valamint a hátlap allegóriájának felfokozott páthosza (különösen a női alak állásában és gesztusában) már egészen a XVII. század szenvedélyes érzelmi világára vallanak. Sokkal hűvösebb hatást tesz de Moura marquis belgiumi spanyol kormányzónak arcképe, mely a kor ízlését inkább előkelően feszes oldaláról mutatja be; az érem a század közepéről való, mestere D e n i s de W a t e r l o o s , hátlapja a két kormányzó katonai kíséretének számtalan apró alakjával, a háttérben Gent városának látképével legteljesebb ellentéte annak, amit a medália sajátos stílusa megkövetel. Egypár magyarázó szóra a német érmek ís rászorulnak ; ezek adják a Ráth-féle gyűjtemény fénypontját, a legjobb mesterek közül alig egynek-kettőnek a neve hiányzik. A képek azokra a darabokra szorítkoznak, melyek az I p a r m ű v é s z e t K ö n y v é - b e n nem jelentek meg. A reneszánsz a délnémet művészet központjaiban a XVI. század legelején veszi kezdetét. A német pénzverdék már előbb ís kitűnő műveket produkáltak, de ezeknek legjava olasz alkalmazottaiknak számlájára írandó. A XVI. század második évtizedében azonban a pénzverdéktől egészen függetlenül fellépnek egyes mesterek, — szobrászok, fafaragók, ötvösök —• kik igazi emlékérmeket öntenek nemesi és polgári megrendelők számára. A német reneszánsz általában iparművészeti hajlandóságú és nélkülözi olasz ősének monumentális törekvését; e vonása persze az érmeken ís érvényesül. Ehhez járul még, hogy a német medailleurök közül sokan eredeti mesterségük stíljét és anyagkezelését nem tudják — vagy talán jobban mondva nem ís akarják — megtagadni. Néhányan a legjobbak közül fafaragók voltak, a famodellt talán megrendelőikkel együtt többre
a*
132 Az országos becsülték a róla vett öntvénynél. Hans S c h w a r z érmei például fafaragványok hatását Rath György- teszik, azoknak gyengéivel és erényeivel. A mí Písanellonak egy csapásra sikerült, — az ön emlékérmei áH°> plasztikai jellegű éremstíl — arról ők talán nem ís álmodtak. Hasonlóan áll a
dolog az ötvösökkel, míg pl. Daucher, a szobrász, első tekintetre elárulja, hogy más oldalról közeledett az emlékérem művészetéhez. Jellemző például, hogy a német mesterek a hátlapot igen ritkán díszítik figurális domborművei, ami az olaszoknál általános szokás, viszont nagyon kedvelik a gazdag díszítményekkel körülvett sisakos címereket, ami Olaszországban alig fordul elő, továbbá az érem szélének levélkoszorúval való díszítését, ami amott ismeretlen. Ha tagadhatatlan ís, hogy mindez aprólékoskodó hajlandóságok a német emlékérmet az olasszal szemben második helyre szorítják, viszont kétségtelen, hogy a német művészi érzés sajátos erényei ís érvényesülnek rajta. Egyrészt a nagy művészi becsületesség, a gondos munkának önzetlen szeretete, másrészt bizonyos kedélybelí melegség, a humor iránt való egészséges érzék ez alkotásoknak sajátos értéket adnak és bizonyára sokaknak szemében kedvesebbekké teszik őket olasz testvéreiknél. Még csak egypár szót képeinkről. Margit badení hercegnő érme (í534-ből) ú. n. b a r á t s á g i é r e m , mint a hátlap elárulja ; pendantja egy bajor hercegnő számára készült. Mestere talán maga P e t e r F l ö t n e r , a német reneszánsznak egyik legfényesebb művészi szelleme. Vagy ötven évvel később készülhetett Nürnbergben a tudós Christoph Hardesheím (Herdessianus) arcképe, nem éppen kiváló, de érdekes és vonzó alkotás ; hátlapja egy korabeli olasz éremnek pontos másolata. Ezzel körülbelül egykorú I. Keresztély szász választónak két érme (egyiken feleségével együtt látható); különösen az ovális alakú szinte hihetetlen finomságú öntvény; mindkettő T o b i a s W o l f műve, kinek e hajszálfinom kis ólomöntvények specialitásai. A szász udvar részére nagyszámú érmet készített. II. Keresztély J607-ből való (?) érme egy német szakember szerint P a u l u s v a n V í a n e n nek, a nagy hollandi ötvösmesternek műve; kis alakja és gondos faktúrája rávallanak az ötvösmester kezére; nemesfémből készült példányai nyílván ékszerül szolgáltak. í642-ben készült Sígm. Gabriel Holzschuher kitűnő érme; mestere J o h a n n B. B r a u n , kinek apósa francia hatás alatt állott, miből nyílván a vőre is ragadt valami; a XVII. századbeli német érmek között nem sok van, mely a nürnbergi R a t s h e r r e pompás arcképével felérne. Utoljára hagytam Friedrich Gienger címeres (házassági) érmét (hátlapján a nő címere látható), mely magyar származású : Körmöcbányán verték 1592-ben, mesterét nem ismerjük; kissé száraz ugyan, de érdemes, gondos munka; ősi pénzverdénk nem vall vele szégyent.
Magyar Iparmíívcszet,
4
155. SZÍNES
FAÏENCOK.
FIGURINES
DE
FAÏENCE.
135 Kövesházi Kalmár Elza
156< G Y E R M E K S Z O B A
157-158.
156. CARREAUX
FRÍZE.
SZÍNES FAIENCEOK.
FIGURINES DE
EN
FAÏENCE
DE CHAMBRE
D'ENFANT.
FAIENCE.
6*
136 Kövesházi Kalmár Elza
í 59. DOBOZ.
MÁZAS
CSERÉP.
BOITE.
(60.
