AZ ORSZÁGGYŰLÉS IFJÚSÁGI, SZOCIÁLIS ÉS CSALÁDÜGYI BIZOTTSÁGA
(2006-2010)
TARTALOMJEGYZÉK Előszó I. A bizottság működésének keretei 1. A bizottság létrejötte és összetétele 2. A bizottság szervezete és működése 2.1. Bizottsági ügyrend, ülésezési rend 2.2. Munkaterv 2.3. Albizottsági struktúra 2.4. Bizottsági honlap 3. A bizottság feladatköre II. A bizottság tevékenysége 1. A törvényalkotó munka csomópontjai 1.1. Nyugdíjpolitika 1.1.1. A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény módosításai 1.1.2. Törvényjavaslat a rehabilitációs járadékról 1.1.3. Törvényjavaslat a magánnyugdíjról és intézményeiről 1.2. Szociálpolitika, gyermek- és ifjúságvédelem 1.3. Fogyatékosságügy 1.4. Stratégiák a bizottság előtt 2. Ellenőrzés 2.1. Meghallgatások 2.2. Jelentések, beszámolók 2.2.1. Az Állami Számvevőszék jelentései 2.2.2. A Nyugdíjbiztosítási Ellenőrző Testület beszámolói 2.3. Tájékoztatók 2.3.1. Hajléktalanügy 2.3.2. Válságkezelés és lakáshitelesek 2.3.3. A Nyugdíj és Időskor Kerekasztal (NYIKA) 2.4. Kihelyezett ülések 2.4.1. Brüsszel, Európai Parlament 2.4.2. Vértesacsa, Székesfehérvár
2.4.3 Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság, Budapest 2.4.4. Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei, Budapest 2.5. Interpellációk bizottsági tárgyalása
III. Civilkapcsolatok 1. A civil szervezetek részvétele a bizottsági munkában 2. Nyílt napok 2.1. Nyílt nap az ifjúság egészségéről 2.2. Nyílt nap az iskolai stresszről és agresszióról 3. Fogyatékos Emberek Parlamenti Napja 4. Beadványok
MELLÉKLETEK 1. sz. melléklet
A bizottság ügyrendje
2. sz. melléklet
A bizottság munkatervei
3. sz. melléklet
Esélyegyenlőségi tárgyú irányelvtervezetre vonatkozó vélemény
4. sz. melléklet
1/2006-2010. számú tájékoztató a közgyógyellátási rendszerről
5. sz. melléklet
2/2006-2010. számú támogatásukról
6. sz. melléklet
Jelentés a „Miért akadt el már megint az akadálymentesítés?” c. I/6424. számú interpellációról
7. sz. melléklet
Jelentés a „Hány idős ember maradt ki, illetve került később idősotthonba a késlekedés miatt?” c. I/6353. számú interpellációról
8. sz. melléklet
Jelentés a „Milyen tervei vannak a kormánynak a kábítószer-probléma eddigieknél hatékonyabb kezelésére?” c. I/6199. számú interpellációról
9. sz. melléklet
Szegények elleni hadjárat szegénység elleni harc helyett c. nyílt levél és elnöki válaszlevél
tájékoztató
a
lakáshitelesek
helyzetéről,
Előszó Az Ifjúsági, szociális és családügyi bizottság (a továbbiakban: Bizottság) tevékenységét bemutató kiadvány - óhatatlanul szubjektív - elnöki bevezetője illendő, hogy tárgyilagosan értékelje a Bizottság négy éves működését. Mégis, egy személyes megjegyzéssel kezdem: a nyolc éves országgyűlési képviselői munkám legfontosabb időszakának tartom a különös megtiszteltetésként fogadott bizottsági elnöki megbízatásomat. A Bizottság létrejöttét követő első néhány hetes elnöki periódusomat követően Korózs Lajos képviselőtársam vette át a Bizottság vezetését. Ezúton is kifejezem nagyrabecsülésemet Elnök úr tevékenységéért. Az elnöki pozíció 2008. májusában történt ismételt elfoglalását követően számos kérdésben a folytonosság fenntartására törekedtem, amely leginkább a bizottság által önként vállalt feladatokban mutatkozott meg. A civil kapcsolatok területéről néhány példát említve, Elnök úr időszaka alatt vette kezdetét az értelmileg akadályozott embereket képviselő, Nem Adom Fel Alapítvánnyal, folytatott együttműködésünk, a bizottság 2007, majd 2008 őszén egyaránt aktívan vett részt a Fogyatékos Emberek Parlamenti Napján, és végül kiemelendő: mindkét elnöki időszak nagy jelentőséget tulajdonított a bizottsági nyílt nap intézményének. A bizottsági munkában, de általában a politikában az egyik legfontosabb kérdésnek az érintettek konszenzusteremtő képességét tekintem. Ebből a szempontból szemlélve a bizottság tevékenységét, kettős kép rajzolódik ki. Egyes fontos ágazati, szociálpolitikai kérdésben, mint például a közgyógyellátási rendszer átalakítása, a gyermekszegénység elleni nemzeti stratégia, a jelnyelvi törvényjavaslat vagy a családon belüli erőszak kezelése, sikerült bizottságunkban a kormánypárti-ellenzéki közös gondolkodás megteremtése. Más, politikailag érzékenyebb kérdésekben, mint például a költségvetés, az adótörvények, az új Polgári Törvénykönyv vagy az „Út a munkához” program esetében már megmaradt a politikai oldalak közötti véleménykülönbség. Néhány kérdésben persze, pl. költségvetés esetében, az alternatíva felmutatása okán szinte kötelezően érvényesül az ellenzéki elutasítás. Számomra talán mégsem az a legfontosabb, hogy mely ügyekben sikerült megegyezésre jutnunk, hanem hogy képesek voltunk-e kellő tisztelettel meghallgatni egymás érveit és józan önmérsékletet tanúsítva, de akár szenvedéllyel megfogalmazni saját álláspontunkat. Külön is említést kell tennem a gazdasági válságkezelés bizottsági munkát érintő vonatkozásairól, annál is inkább, mivel az Országgyűlés által később elfogadott szociálpolitikai intézkedések jórészt bizottsági indítványként kerültek a Ház elé. Ezzel kapcsolatban ki kell jelentenem, hogy egyes nagy horderejű javaslatok – még a válságkezelés eredményezte kényszerű sietség által sem indokolhatóan – előkészítetlenül, a szükséges egyeztetéseket mellőzve kerültek a Bizottság elé. Ezeket a sajnálatos történéseket magam is lelkiismereti, politikai konfliktusként éltem meg. A kiadvány a Bizottság működésére vonatkozó általános ismereteket követően, magát a tevékenységet mutatja be, a törvényalkotás, a kormányzati munka ellenőrzése és a civil kapcsolatok oldaláról. A törvényalkotásról szóló rész elsősorban az Ifjúsági, szociális és családügyi bizottság feladatkörébe tartozó indítványokat tartalmazza. Az ellenőrző munkával foglalkozó fejezet részletesebben mutatja be az egyes jelentések, tájékoztatók, el nem fogadott interpellációk tárgyalását, a kihelyezett üléseken szerzett tapasztalatokat, továbbá említést tesz a bizottsági meghallgatásokról. A Bizottság civil kapcsolatainak bemutatása keretében természetszerűleg a legnagyobb hangsúlyt a nyílt napok kapják, melyek kiemelkedő jelentőségű rendezvények a parlamenti
bizottságok életében. A „Stressz és iskola” című nyílt napra, mint bizottsági elnöki tevékenységem egyfajta összegzésére tekintek. Végezetül köszönetet mondok képviselőtársaimnak, első sorban azoknak, akikkel a Bizottságban együtt dolgozhattam, a Bizottság titkárságának, dr. Buksza Zsoltnak és Szilágyi Zoltánnénak, valamint mindazoknak, akik az elmúlt négy évben segítették munkánkat.
Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi elnök
I. A Bizottság működésének keretei 1. A Bizottság létrejötte és összetétele Az Ifjúsági, szociális és családügyi bizottságot az Országgyűlés a parlamenti pártok politikai megállapodásának megfelelően – valamennyi állandó bizottsággal egyidejűleg – a 14/2006. (V.31.) OGY határozattal hozta létre. Először jött létre ilyen elnevezéssel parlamenti állandó bizottság az előző ciklusok Szociális és családügyi bizottsága teljes, valamint az Ifjúsági és sportbizottság ifjúságpolitikai feladatkörének átvételével. Az országgyűlési határozat a bizottság elnevezése és 29 fős létszámának meghatározása mellett tartalmazza az egyes frakciók által a bizottságba jelölhető tisztségviselők (elnök, alelnök) és tagok számát. E szerint a 2006-2010-es országgyűlési ciklusban a Bizottság tisztségviselői és tagjai voltak: Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi (MSZP) Korózs Lajos (MSZP) Winkfein Csaba (MSZP) Soltész Miklós (KDNP) Bókay Endre (MSZP) Borenszki Ervin (MSZP) Deák Istvánné (MSZP) Dér Zsuzsanna (MSZP) Érsek Zsolt (MSZP) Farkas Imre (MSZP) Filló Pál (MSZP) Hajdu László (MSZP) Dr. Juhászné Lévai Katalin (MSZP) Dr. Karsai József (MSZP) Dr. Legény Zsolt (MSZP) Lombos István (MSZP) Dr. Nyul István (MSZP) Rónavölgyi Endréné (MSZP) Szabados Ákos (MSZP) Dr. Szabóné Müller Timea (MSZP) Tóbiás József (MSZP) Dr. Tóth István (MSZP) Török Zsolt (MSZP) Dr. Ujhelyi István (MSZP) Velez Árpád (MSZP) Ágh Péter (Fidesz) Arnóth Sándor (Fidesz) Dr. Aszódi Pál (Fidesz) Borsos József (Fidesz) Cseresnyés Péter (Fidesz) Hirt Ferenc (Fidesz) Dr. Hoppál Péter (Fidesz) Dr. Iván László (Fidesz) Koszorús László (Fidesz) László Tamás (Fidesz) Dr. Szabó Erika (Fidesz) Dr. Tiba István (Fidesz) Vígh Ilona (Fidesz)
2006 - 2010 elnök, alelnök, majd ismét elnök 2006 - 2008 elnök 2006 - 2010 tag, majd alelnök 2006 - 2010 alelnök 2008 - 2010 tag 2006 tag 2008 - 2010 tag 2006 - 2010 tag 2006 - 2010 tag 2006 - 2010 tag 2006 - 2008 tag 2006 - 2008 tag 2006 - 2010 tag 2006 tag 2006 tag 2006 - 2010 tag 2006 - 2010 tag 2009 - 2010 tag 2006 - 2009 tag 2008 - 2010 tag 2006 - 2010 tag 2006 - 2010 tag 2006 - 2010 tag 2006 tag 2009 tag 2006 - 2008 tag 2008 tag 2006 - 2009 tag 2006 - 2008 tag 2006 - 2008 tag 2006 - 2010 tag 2009 - 2010 tag 2006 - 2010 tag 2006 - 2010 tag 2006 - 2010 tag 2006 - 2010 tag 2008 - 2010 tag 2006 - 2010 tag
Dr. Zombor Gábor (Fidesz) Dr. Lanczendorfer Erzsébet (KDNP) Béki Gabriella (SZDSZ) Dr. Dragon Pál (független) Tóth András (független)
2006 - 2010 tag 2006 - 2010 tag 2006 - 2010 tag 2009 - 2010 tag 2008 - 2010 tag
2. A Bizottság szervezete és működése A Bizottság 2006-2010-es országgyűlési ciklusban 101 ülés tartott, valamennyi alkalommal határozatképes ülésre kerülhetett sor, melynek létrejöttében a Bizottság titkárságával kiváló munkakapcsolatban álló frakciószakértőknek is meghatározó szerepe volt; Rácz Mónika, Varga Attila az MSZP, illetve Pap Csaba és Zentai László a Fidesz-KDNP szakértőjeként működött közre a bizottsági munkában. A határozatképesség biztosításában fontos szerepe van a Házszabályban szereplő helyettesítés intézményének. E szerint a Bizottság tagja, amennyiben az ülésen nem tud részt venni a Bizottság egy másik tagjának írásban eseti képviseleti megbízást adhat, a helyettesített képviselő jelenlévőnek kell tekinteni. A helyettes jogai és kötelezettségei azonosak a helyettesített bizottsági tagéval, ami a gyakorlatban a szavazási jog gyakorlására korlátozódik. A ciklus időtartama alatt a parlamenti ösztöndíjasi program keretében Bogdán Katinka Zita és Marofka Tünde, illetve gyakornokként Fazakas Katalin és Karli Hajnalka kapcsolódott be hosszabb-rövidebb időre a Bizottság munkájába. 2.1. Bizottsági ügyrend, ülésezési rend A Bizottság élve a Házszabály által biztosított lehetőséggel, az ott rögzített keretek között kialakította saját működési rendjét, ügyrendjének 2006. október 24-ei elfogadásával. (1. sz. melléklet) Az ügyrend egyebek mellett tartalmazza a kihelyezett ülés és a nyílt nap fogalmát, a bizottsági munkaterv elfogadására vonatkozó felhatalmazást, a napirend megállapítását szabályozó eljárást, a Bizottság tagjainak kettőötöde által kezdeményezett meghallgatás napirendre vételének határidejét, a rendkívüli ülés összehívásának feltételeit, az érdekképviseleti és civil szervezetek ülésen való részvételének és hozzászólási lehetőségének szabályait, valamint a levezető elnöknek az ügy érdemében történő felszólalását. A Bizottság megalakulását követően kialakította ülésezési rendjét. A Bizottság rendszerint kedd délelőtt, szükség szerint a plenáris ülés előkészítése érdekében hétfőn reggel ülésezett. A ciklus utolsó teljes, 2009. évi őszi ülésszakán a hétfői ülések száma meghaladta a keddi rendes ülésekét. 2.2. Munkaterv A Bizottság munkájának tervezhetővé tétele érdekében a tavaszi és az őszi ülésszakra szóló munkatervet készít. Ez alapján a Bizottság hat alkalommal fogadott el féléves munkatervet. (2. sz. melléklet – munkatervek) A munkaterv tartalmazza a törvényalkotással kapcsolatos tervezhető, a kormányzat ellenőrzésére vonatkozó, továbbá az egyéb feladatokat. Ez utóbbiak közé sorolhatók a nemzetközi kapcsolatok bonyolítása, a kihelyezett ülések, nyílt napok tartása. A Bizottság a munkatervében szereplő témákon kívül foglalkozik a jogalkotási programban nem szereplő, feladatkörét érintő előterjesztésekkel, valamint az aktualitás ügyekkel. A
gazdasági válság, illetve a válságkezelő intézkedések 2009-ben ilyen előre nem tervezhető törvényalkotási és ellenőrzési feladatokat eredményeztek. 2.3. Albizottsági struktúra Az állandó bizottságok egyes feladataik elvégzésére tagjaik sorából albizottságot hozhatnak létre, illetve kötelezően létrehozzák a hatáskörükbe tartozó törvények végrehajtását, társadalmi és gazdasági hatásait figyelemmel kísérő ellenőrző albizottságot. A Bizottság a frakciók közötti egyeztetést követően 2007. március 5-én létrehozta albizottságait:
Ellenőrző albizottság Nyugdíjpolitikai albizottság Ifjúsági albizottság Esélyegyenlőségi és fogyatékosügyi albizottság
Az albizottságok közül egyedül a Nyugdíjpolitikai albizottság ülésezett. Az albizottság tájékozódott a Nyugdíj és Időskor Kerekasztal munkájáról (lásd a 2.3.3 pontban), a költségvetés nyugdíj- és idősügyi vonatkozásairól, valamint megismerkedett a foglalkoztatottság és a nyugdíjjogosultság összefüggéseit vizsgáló kutatás eredményeivel, a nyugdíjrendszer átalakítására vonatkozó javaslatokkal. 2.4. Bizottsági honlap A Bizottság tevékenysége megismerésének forrása a honlap, amely a www.parlament.hu, tehát az Országgyűlés honlapján keresztül érhető el, melyen egyrészt megtalálhatók olyan információk, melyek valamennyi állandó bizottság esetében elérhetők:
a bizottság tagjai és munkatársai, az aktuális ülés meghívója, bizottsági jegyzőkönyvek, tájékoztatók, az albizottságokra vonatkozó adatok, a bizottság által tárgyalt és benyújtott indítványok.
Az Ifjúsági bizottság honlapján mindemellett fellelhetők a következő dokumentumok, háttéranyagok:
bizottsági ügyrend és munkatervek, a Bizottság által tárgyalt jelentések, tájékoztatók háttéranyagai, a Bizottság feladatkörébe tartozó legfontosabb törvények, a Bizottság által tartott nyílt napok jegyzőkönyvei, a korábbi ciklusok jogelőd bizottságaira vonatkozó dokumentumok; munkatervek, nyílt napok jegyzőkönyvei, a Bizottság számára készült alábbi szakvélemények. A szakvélemény címe
Készítette 2006.
A hátramaradotti nyugellátások szociológiai elemzése
Ökotech ,98 Bt.
Nyugdíjkiadások statisztikai elemzése
Kmecz Judit
A lakossági adósságkezelés 10 éve
Co-Variancia Bt.
A szociális ellátórendszer reformjának lehetséges irányai
CONIMBRIGA BT.
A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény
R tanácsadó Kft.
módosítása 2007. A szociális törvény változásainak és a mindenkori
Proper Szolgáltató Bt.
költségvetési törvények szociális ágazatra vonatkozó rendelkezéseinek hatásai a szociális intézmények gazdálkodására. Várható trendek a 2008. évi költségvetési törvény tervezése során. Egy fővárosi kerület, egy kisváros és egy nagyváros szociális
Co-Variancia Bt.
ellátórendszerének összehasonlító elemzése Az ifjúság egészségi állapota című kutatás másodelemzése
JEWEL Kft.
Jogalkotási eszközök
Mózer Péter
Az örökbefogadás folyamatának felgyorsítása és egyszerűbbé,
R Tanácsadó Kft.
átláthatóbbá tétele (helyzetértékelés és javaslatok) 2008. A társadalmi kohézió szerepe a foglalkoztatás- és
Kékesi és Társa Bt.
szociálpolitikában az Európai Unióban és Magyarországon A családtámogatás rendszerének lehetséges átalakítása
Kékesi és Társa Bt.
Az adópolitika néhány szociálpolitikai kérdése
Bércesi Ildikó
Az egyenlőtlenségi viszonyok szociális helyzet és
Bércesi Ildikó
egészségügyi állapot szerinti alakulása 2009. A gyermek érdeke mindenek előtt
Dr. Szöllősi Ferenc Tibor
Az egésznapos iskola nemzetközi tapasztalatairól, hazai
Darvas Ágnes, Kende
lehetőségeiről
Ágnes
Kormányok a mérlegen... A szociális ellátások alakulása
FULLTONE Bt.
1990-től
3. A Bizottság feladatköre Az állandó bizottság feladatköre, tehát az, hogy mely ágazati-szakmai területen gyakorolja törvényalkotó, ellenőrző és egyéb hatásköreit, alapvetően a bizottság elnevezéséből következik. Az elnevezés, a parlamenti szokásjog és más jogforrások alapján az állandó
bizottságok feladat- és hatásköri leírásának hiányában is megállapítható, hogy az egyes ügyek kapcsán mely bizottság tekinthető feladatkörében érintettnek. Az Ifjúsági, szociális és családügyi bizottság feladatköre a következő kérdésekre terjed ki:
szociálpolitika, nyugdíjpolitika, gyermek- és ifjúságvédelem, ifjúságpolitika, fogyatékosságügy.
A szociálpolitika a szociális ellátórendszerrel, valamint a pénzbeli és természetbeli ellátásokkal kapcsolatos kérdéseket foglalja magába. A nyugdíjpolitikai hatáskör a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerre vonatkozó kérdéseket tartalmazza, részben érintve a magánnyugdíj-rendszer egyes elemeit, pl. a járadékszolgáltatást. A gyermek- és ifjúságvédelmi feladatkör a kérdéses intézményrendszert, valamint az ellátási és támogatási formák összességét takarja. A fogyatékosságügy kapcsán – hasonlóan az idősügyhöz és az ifjúságpolitikához – sajátos társadalmi csoportokat érintő közfeladatokról beszélhetünk. Feltétlenül említést kell tenni a kábítószerügyről, amely fontos ifjúságpolitikai összefüggésekkel is rendelkezik.
II. A Bizottság tevékenysége 1. A törvényalkotó munka csomópontjai A Bizottság napirendjén rendszeresen szerepeltek a költségvetési, a zárszámadási és az adótörvény javaslatok. A Bizottság új polgári törvénykönyv parlamenti tárgyalása során a családjogi könyvről, valamint a fogyatékos embereket érintő új jogintézményekről (általános gondnokság eltörlése, támogatott döntéshozatal) foglalt állást. Ugyancsak említésre méltó a családon belüli erőszakkal kapcsolatos törvényjavaslat bizottsági tárgyalása. A Bizottság a ciklus alatt egy ízben európai uniós jogszabálytervezet véleményezésére is kijelölését kérte. Az esélyegyenlőségi tárgyú irányelvtervezetre vonatkozó, egyhangúlag elfogadott véleménye, melyet a Bizottság az Európai ügyek bizottsága számára alakított ki, a 3. sz. mellékletben található. A továbbiakban olyan az Országgyűlés által elfogadott törvény, illetve határozati javaslatokra vonatkozó bizottsági döntések és megállapítások részletesebb ismertetésére kerül sor, melyek során a Ifjúsági, szociális és családügyi bizottság – némely kivételtől eltekintve – főbizottságként un. első helyen kijelölt bizottságként járt el a parlamenti tárgyalás során. Az egyes előterjesztések kapcsán alapvetően a bizottsági általános vita során megfogalmazott képviselői vélemények ismertetésére törekszem. Az általános vita célja a szabályozás egésze vagy egyes részei elveinek, szükségességének, az Alkotmánnyal és más törvényekkel való összhangjának, a magyar jogrendszerbe való illeszkedésének, valamint a jogszabályszerkesztés és nyelvhelyesség követelményeinek történő megfelelés vizsgálata. Az előterjesztések plenáris ülésen lefolytatott általános vitájában többségi, illetve kisebbségi véleményt a következő bizottsági tagok ismertettek: Dr. Aszódi Pál, Ágh Péter, Béki Gabriella, Bókay Endre, Borsos József, Cseresnyés Péter, Deák Istvánné, Dér Zsuzsanna, Farkas Imre, Filló Pál, Hajdu László, Hirt Ferenc, dr. Hoppál Péter, dr. Iván László, dr. Juhászné Lévai Katalin, Korózs Lajos, dr. Lanczendorfer Erzsébet, László Tamás, Lombos István, dr. Nyul István, Szabados Ákos, dr. Szabó Erika, dr. Szabóné Müller Timea, dr. Tóth István, Török Zsolt, dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi, Vígh Ilona, Winkfein Csaba. 1.1. Nyugdíjpolitika A következőkben a nyugdíjágazat sarkalatos törvényének, a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény legfontosabb módosításait, valamint a ciklusban elfogadott új nyugdíjpolitikai jogszabály, a rehabilitációs járadékról szóló törvény megalkotását, továbbá a magánnyugdíjpénztári rendszer újraszabályozását kísérő bizottsági viták áttekintésére kerül sor. 1.1.1. A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény módosításai
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról (T/1140. sz.) Dr. Iván László meggyőződése szerint a törvényjavaslat nem szolgálja egy nyugdíjreform valódi céljait, hanem az EU elvárásoknak való kétségbeesett megfelelési törekvésként értékelhető, amely az idős korosztály fenntartható egészsége és életminősége szempontjából súlyos kockázatokat hordoz. Béki Gabriella értékelése szerint a javaslat megszorító intézkedéseket tartalmaz, melyek közül egyetértett a nyugdíj-megállapítási szabályok módosításával, az előrehozott öregségi nyugdíj melletti munkavégzés esetén a nyugdíjfolyósítás szüneteltetésével,
valamint a keresőtevékenység melletti egyéni járulékfizetés bevezetésével. Súlyos aggályokat fogalmazott meg ugyanakkor az előrehozott öregségi nyugdíj tervezett szabályozása kapcsán, amely megszünteti a teljes összegű előrehozott nyugdíj lehetőségét. Dr. Nyul István szerint az előterjesztés a hosszútávon biztonságos nyugdíjrendszer irányába tett lépés, melynek megtétele során olyan körülményeket is figyelembe kell venni, miszerint az emberek 94 %-a a korhatár előtt, átlagosan 58,6 évesen veszi igénybe az öregségi nyugdíjat. Dr. Juhászné Lévai Katalin az előrehozott nyugdíj foglalkoztatáspolitikai vonatkozásaira hívta fel a figyelmet; a korhatár előtti nyugdíjat sokan a munkanélküliség elkerülésére választják.
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról (T/4094. sz.) Béki Gabriella hangsúlyozta, hogy nyugdíjrendszerünk erénye a rugalmassága. E szerint aki az előírt szolgálati időt teljesítette, maga döntheti el az öregségi és az előrehozott korhatár között – saját életútjához illeszkedve – a nyugdíjazása időpontját. A rugalmasság ellen hat az ún. malus rendszer nemkívánatos szigorítása. Kormánypárti és ellenzéki képviselők is egyet nem értésüket fejezték ki a Ratkónemzedék egyes férfi korosztályait érintő, az előző évben elfogadott öregségi nyugdíjkorhatár 59-ről 60. életévre történő emelésével.
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (T/9180. sz.) Dr. Iván László az éves nyugdíjemelés (indexálás) mértékének meghatározásával kapcsolatban a nyugdíjas fogyasztói kosár alkalmazását javasolta. Béki Gabriella egyetértett a korhatáremeléssel, amelyet azonban már 2013-tól meg lehetne kezdeni. Kiemelte ugyanakkor, hogy egyes tervezett módosítások (pl. nettó jövedelem-számítás) aránytalanságot okoznak a korábban jogosultságot szerzett és a majdani jogszerzők ellátásában. A csökkentett összegű előrehozott nyugdíjjal kapcsolatban kifejtette, hogy a nyugdíj összege szempontjából nem a korhatárt, hanem a megszerzett szolgálati időt kell fontosabbnak tekinteni. Bókay Endre a nyugdíjrendszerrel kapcsolatos elvárását fogalmazta meg; eszerint a megélhetést nyújtó ellátást olyan módon kell biztosítani, hogy a rendszer pénzügyi egyensúlya fenntartható maradjon. Dr. Zombor Gábor arra hívta fel a figyelmet, hogy a Bizottság nem ismeri a megalakuló kormány nyugdíjrendszerre vonatkozó tervezett intézkedéseit. A Bajnai-kormány valóban lényeges módosításokat tervezett a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben. A Bizottság 2009. április 27-ei rendkívüli ülésén nyújtotta be azt a módosító javaslatot, amely a kormány válságkezelő intézkedéseit tartalmazta. A FideszKDNP képviselői kivonulásukkal tiltakoztak az ellen az eljárás ellen, hogy csak nem sokkal az ülés előtt, illetve a helyszínen ismerhették meg a jelentős változtatásokat tartalmazó javaslatot. Az indítvány legfontosabb elemei a következőkben összegezhetők: A korhatáremelés 2012-es kezdődátummal, az előrehozott nyugdíjra vonatkozó malus szabályok szigorítása, a 13. havi nyugdíj megszűnése és a GDP-növekedés függvényében helyébe lépő nyugdíjprémium bevezetése, az indexálás szabályainak változása és végül a nyugdíjkorrekciós program esedékes intézkedéseinek 2010. januárra halasztása.
1.1.2. Törvényjavaslat a rehabilitációs járadékról (T/2913. sz.) Dr. Iván László utalt a járadékösszeg megállapítás bonyolultságára, illetve az egész eljárási rend által sugárzott bizalmatlanságra. Török Zsolt értékelése szerint a javaslat szemléletében paradigmaváltásnak tekinthető, amely az életminőség javítását egyszerre tekinti egészségügyi, szociális és foglalkoztatási kérdésnek. Borsos József elmondta, hogy inkább a rokkantsági nyugdíjrendszer fejlesztése a kívánatos a rehabilitációs járadékkal, mint új ellátási formával szemben. László Tamás szerint paradigmaváltást a munkahely-teremtés eredményezhet. A javaslat valódi célja az állami gondoskodás radikális csökkentése, amely az öngondoskodást olyan társadalmi csoportokra akarja rákényszeríteni, akik erre képtelenek. Filló Pál és dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi is hangsúlyozta, hogy a rokkant-nyugdíjrendszer megérett az átalakításra. Alelnök asszony hozzátette, hogy számára az előterjesztés nem egy új ellátási forma bevezetéséről, hanem annak lehetőségéről szól, hogy segítsünk az embereknek állapotuknak megfelelő munkát találni, mielőtt rokkantnyugdíjassá minősítenénk őket. Dr. Juhászné Lévai Katalin kiemelte, hogy a rendszerváltozás éveiben rokkantnyugdíjba kényszerült embereket – életkorukból adódóan – nem fogja érinteni a törvény. A javaslat erénye, hogy összefogottá és hatékonnyá teheti a rehabilitáció eddigi széttagolt rendszerét. 1.1.3. Törvényjavaslat a magánnyugdíjról és intézményeiről (T/11079. sz.) Török Zsolt szerint a magánnyugdíj-rendszer átalakítása a járulékfizetők érdekében egyértelmű és tiszta viszonyokat teremt. Béki Gabriella elmondta, hogy helyénvaló a járadékszolgáltatás részletszabályainak – a 97-es nyugdíjreform során elmaradt – kialakítása. Felhívta ugyanakkor a figyelmet, hogy a nyugdíjpénztárak nem tudtak olyan hozamokat realizálni, melyeket az egyéb pénzintézeti termékek produkáltak. László Tamás szerint az egyösszegű járadékszolgáltatás korlátozottsága kapcsán a biztosító és nem a biztosított védelme érvényesül. Mivel hozamgaranciáról nincs szó, a biztosító és a biztosított között a felelősség egyensúlytalansága áll fenn. A függő számlákkal kapcsolatban ugyancsak törvényi garanciákra lenne szükség – fűzte hozzá. 1.2. Szociálpolitika, gyermek- és ifjúságvédelem
Egyes szociális tárgyú törvények módosításáról (T/1305. sz.) Béki Gabriella korszakos jelentőségű lépésként értékelte a szociális ellátórendszerben a fogyasztási egységekre való áttérést, melyhez képest visszalépésként értékelte a javaslat azon elemét, mely a pénzbeli segélyt természetbenivé kívánja változtatni. Borsos József általánosságban megjegyezte, hogy érdemes lenne a szociálpolitikában dogmatikus módon alkalmazott rászorultsági elvet a méltányosság elvével felcserélni. A részleteket tekintve kiemelte, hogy a segélyezésnek is munkára ösztönzőnek kell lennie. Nem az emelt szintű férőhelyek okozzák a finanszírozási nehézségeket, a közgyógyellátással kapcsolatban pedig nem az eljárási renden, hanem a ráfordítások mértékén kellene változtatni. Dr. Juhászné Lévai Katalin szembeállítva az öngondoskodást és a paternalizmust felvette, az a kérdés, hogy a segélynek mi az a mértéke, ami még ösztönöz a munkavállalásra. Dr. Iván László a szociális segély helyett a megélhetési támogatás fogalmának bevezetését javasolta.
Egyes szociális tárgyú törvények módosításáról (T/3449. sz.) Az általános vitára bocsátás során Borsos József elmondta, hogy a szociális szakma egységesen utasította el a jogszabály-tervezetet. Kifogásolta, hogy számos lényeges kérdésben a javaslat túlzott teret enged a végrehajtási rendeleteknek, az ápolási szükséglet bevezetését is erős kritikával illette. További vélemények a részletes vitát előkészítő ülésen fogalmazódtak meg. Török Zsolt az átláthatóság és a társadalmi igazságosság okán támogatta, hogy szociális és egészségügyi szakemberekből álló bizottság állapítsa meg az ápolási szükségletet. Dr. Lanczendorfer Erzsébet szerint bürokratikus az ápolási-gondozási szükségletet megállapító bizottságok felállítása, melyek sürgős esetekben nem képesek hatékonyan intézkedni.
Egyes szociális és foglalkoztatási tárgyú törvények módosításáról (T/6647. sz.) A törvényjavaslat tárgya a szociális segélyezés rendszerének munkára ösztönző átalakítása az ún. Út a munkához program. Török Zsolt arra hívta fel a figyelmet, hogy az önkormányzatok hozzáállását a közfoglalkoztatáshoz alapvetően az állami támogatás mértéke határozza meg. László Tamás hangsúlyozta, hogy a társadalom már régen beavatkozást igényelt a segélyezés terén. A javasolt intézkedéseket ugyanakkor alkalmatlannak tartja arra, hogy az embereket valódi munkához segítse. Lombos István azt javasolta, hogy a segélyezésre előirányzott költségvetési források átcsoportosíthatók legyenek a közmunka-programok támogatására. Béki Gabriella szerint az új ellátási forma (rendelkezésre állási támogatás) bevezetése valójában korlátozást eredményez, mivel a magasabb összegű támogatás sokkal rövidebb időre biztosított, így nem ösztönzi a munkavállalást. A fogyasztási egységeken alapuló segélyezési rendszerre való áttérés eredményeként számos sokgyermekes család jövedelme megközelítette a minimálbért, ami társadalmi feszültséget gerjesztett. Megjegyezte továbbá, hogy a közmunka-jellegű foglalkoztatás inkább stigmatizál, semhogy visszavezetne a munka világába. Dr. Juhászné Lévai Katalin kiemelte, hogy a program sikeréhez az embereket a minden napokban segítő mentori hálózatra van szükség. Megjegyezte továbbá, hogy a javaslatban nem látszik a közmunka hatékony megszervezésének garanciája, ezért csak lényeges módosításokkal fogadható el az előterjesztés. Dr. Zombor Gábor a közmunka-programok kapcsán több összefüggésben is felhívta a figyelmet a nemzetközi tapasztalatokra. Hangsúlyozta, bár tiszteletreméltó, hogy a javaslat kezelni kívánja a társadalmi feszültségeket, mégsem látszik alkalmasnak az önkormányzatok problémáinak kezelésére. A javasolt intézkedések eltérő hatást fognak kiváltani a leszakadó és a fejlett térségekben, illetve a kis és a nagyobb településeken.
A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény, valamint egyes szociális tárgyú törvények módosításáról (T/9318. sz.) A Bizottságban egyetértés alakult ki a gyermekvédelmi igazgatási bírság bevezetése, valamint a terhességi gyermekágyi segély és a GYED biztosítási alapú ellátási formájának erősítése kapcsán. Dr. Juhászné Lévai Katalin a gyermekvédelmi segítő mentori hálózat kiépítését szorgalmazta.
Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi és Béki Gabriella szerint a családi pótlék felhasználása a hatályos szabályozás alapján a védelembe vétel keretében is megfelelően befolyásolható, ezért szükségtelen a további szigorítás. Dr. Hoppál Péter viszont üdvözölte, hogy a családi pótlék 50 %-a természetbeni juttatásként is adható lesz. Megjegyezte ugyanakkor, hogy az új kormány várható megszorító intézkedései számos ponton idejét múlttá tehetik a tárgyalt előterjesztést. A nyugdíjügyekhez hasonlóan a Bizottság vállalkozott arra, hogy a családtámogatási rendszert érintő válságkezelő intézkedéseket az Országgyűlés elé terjessze. A 2009. május 5-ei ülésen elfogadott módosító javaslat a következőkre terjed ki: a családi pótlék összegének két évre történő befagyasztása, a GYES időtartamának lerövidítése a gyermek második életévének betöltéséig. 1.3. Fogyatékosságügy
A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény módosításáról (T/1744. sz.) Hirt Ferenc bírálta, hogy a középületek akadálymentesítési programjához nem rendeltek évenkénti teljesítési ütemezést, ami lehetővé tenné a folyamat társadalmi ellenőrzését. Elmondta továbbá, hogy sokkal több hazai és uniós forrást kell bevonni az akadálymentesítésbe. Soltész Miklós egyetértett az akadálymentesítési határidők előrehozásával, kételyeit fejezte ki ugyanakkor, hogy lesz-e elegendő forrása az önkormányzatoknak az 50-60 %os önrész teljesítésére. Dér Zsuzsanna az akadálymentesítésre, mint össztársadalmi feladatra hívta fel a figyelmet, ahol nemcsak az államot és az önkormányzatokat, hanem a magánszférát is felelősség terheli. László Tamás üdvözölte az akadálymentesítés terén a műszaki gondolkodásban lezajlott szemléletváltozást, ugyanakkor az utólag akadálymentesített épületek esetén komoly szakmai problémákról számolt be, e téren hatékonyabb ellenőrzést szorgalmazva. A vita során többen is utaltak – a Bizottság előző heti brüsszeli kihelyezett ülése tapasztalataira – miszerint még az unió székhelyén is közlekedési nehézségekkel kellett megküzdenie Hirt Ferencnek, a Bizottság kerekesszékes tagjának.
A magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról (T/10221. sz.) A jelnyelvi törvényjavaslat előzménye volt a májusban tárgyalt H/9423. sz. négypárti határozati javaslat, miszerint az Országgyűlés felkéri a kormányt a jelnyelvről szóló törvényjavaslat benyújtására. A Bizottság érdemi vita nélkül, egyhangúlag támogatta a siketek és nagyothallók esélyegyenlőségének megteremtése terén nagy jelentőséggel bíró törvényjavaslat általános vitára bocsátását és elfogadását. A törvényjavaslat tárgyalásának emlékezetes epizódja volt, amikor a Bizottság a Parlamentben zajló ülését felfüggesztette, hogy tagjai jelenlétével illetve részvételével kerülhessen sor az előterjesztés általános vitájának folytatására és lezárására, melynek során jelnyelvi tolmács közreműködésével felszólalt Kósa Ádám európai parlamenti képviselő.
A mozgásában korlátozott személy parkolási igazolványára vonatkozó szabályozás szigorításáról (H/9386. sz.) Soltész Miklós elmondta, hogy egyetért a szabályozás szándékával, céljaival, kiemelte ugyanakkor, hogy a parkoláshoz kötődő üzleti érdekek ne érvényesülhessenek az emberiesség rovására. A javaslat túlságosan rövid időtartamban korlátozta a hozzátartozó, kísérő személy parkolási lehetőségét. Mindemellett a civil szervezetek szélesebb körével történő egyeztetésre hívta fel Hagyó Miklós előterjesztő figyelmét. A Bizottság egyhangúlag támogatta az indítvány tárgysorozatba vételét, viszont az általános vitára bocsátás során az ellenzéki képviselők egy része jelzett aggályaik miatt a szavazásnál tartózkodott.
A fogyatékos emberek intézményi ellátásának átalakítása A Bizottság a fogyatékos személyek jogairól szóló törvény, valamint a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény szellemében módosító javaslatot nyújtott be az egyes szociális és munkaügyi tárgyú törvényeknek az új Polgári Törvénykönyv hatálybalépésével összefüggő módosításáról (T/11310. sz.) szóló törvényjavaslathoz. Az Országgyűlés által elfogadott javaslat gátat szab a nagyobb létszámú szociális intézmények további növekedésének, 2011. január 1-jét követően hazai és uniós forrásokból új, fogyatékosokat ellátó férőhely csak lakóotthoni formában hozható létre.
1.4. Stratégiák a Bizottság előtt A ciklusban számos olyan stratégiai program került az Országgyűlés elé, melyek tárgyalása során a Bizottság első helyen kijelölt bizottságként járt el. Említésre méltó, hogy az alábbiakban említésre kerülő stratégiai programok többségét – a nemzeti drogstratégia kivételével – a Ház konszenzussal fogadta el.
„Legyen jobb a gyerekeknek!” Nemzeti Stratégiáról, 2007-2032 (H/2284. sz.) Az előterjesztés tárgyalása Ferge Zsuzsa, a Magyar Tudományos Akadémia gyermekszegénységgel foglalkozó kutatócsoportja vezetőjének a felszólalásával kezdődött, mivel az MTA kutatási eredményein alapult a kormány által előterjesztett stratégiai program. A professzor asszony elsőként a probléma hátterére hívta fel a Bizottság figyelmét, vagyis a szegénység és a társadalmi egyenlőtlenségek mindenkori jelenlétére Magyarországon, amely a rendszerváltás következtében nagymértékben súlyosbodott. A Bizottság tagjai között több ízben is felmerült a kérdés, hogy miért éppen a gyerekek szegénységének és hátrányos helyzetének megváltoztatása a cél. Ferge Zsuzsa válaszában elmondta, hogy a gyerekeken múlik a társadalom továbbműködése, illetve ők a legvédtelenebbek, akik a leginkább segítségre szorulnak. E mellett kiemelte azt is, hogy mivel a szegénység maga egy olyan hatalmas terület, amelyet nehéz teljes egészében kezelni, célszerűbb és hatékonyabb a gyermekekre fókuszálni, hiszen hozzájuk család is tartozik. A legfontosabb egyébként a szülők lakás-, valamint jövedelmi helyzetének javítása, amely kihat a gyermekekre, de korántsem csak róluk szól. A gyermekszegénység gyors csökkentése a gyermekeket érő különböző hatások miatt kiemelkedően összetett feladat, mellyel kapcsolatban a professzor asszony három problémát vetett fel. 1. A szegény gyerekeket nehéz úgy külön kezelni, hogy a nekik
szánt juttatásokból rövid időn belül ne nekik maradjon a legkevesebb. 2. Hátrányos helyzetük miatt általában pont azok nem jutnak elegendő információhoz és lehetőséghez, akiknek a leginkább szüksége lenne rá. 3. A különböző szakmák és intézmények, amelyeknek a gyerekek sorsában és fejlődésében szerepük van, nem a megfelelő szinten vagy egyáltalán nem kommunikálnak egymással. A gyermekek hátrányos helyzetével kapcsolatos problémák megoldása érdekében mindannyiunkkal el kell fogadtatni azt az alapvető tényt, hogy az nemcsak a gyerekek, hanem az egész ország érdeke. Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi elmondta, hogy a javaslat elfogadása esélyt nyújt arra, hogy végre egységesen és átfogóan is tenni lehessen a gyermekszegénység visszaszorítására. Dr. Aszódi Pál arra hívta fel a figyelmet, hogy a szegénypolitika forrásai a sikeres gazdaság-politikával teremthetők meg. Béki Gabriella üdvözölte a program komplex szemléletét, hiányolta ugyanakkor a konkrétumok és a prioritások megfogalmazását. Dr. Juhászné Lévai Katalin szerint a programot 3200 település egyéni sajátosságai szerint kell megvalósítani, éppen ezért nem szükségesek a stratégia szintjén a konkrétabb megfogalmazások. A Bizottság egyhangúlag támogatta a javaslat általános vitára bocsátását.
Nemzeti Ifjúsági Stratégiáról (H/9965. sz.) Koszorús László a stratégiát támogatásáról biztosította, az előterjesztését azonban a hét éves kormányzást figyelembe véve csekély eredményként értékelte. A stratégiaalkotással párhuzamosan az ifjúsági törvény kérdésének újragondolását szorgalmazta. Deák Istvánné elmondta, hogy 2007-ben a Bizottság javaslatára kérte fel az Országgyűlés a kormányt az ifjúsági stratégia kidolgozására. Hangsúlyozta, hogy a cselekvési tervek fogják megmutatni a stratégia igazi értékét. Üdvözölte a javaslat szemléletét, amely nem kezeli problémaként az ifjúságot, hanem egy elfogadóbb szemléletmódot közvetít. Török Zsolt is szorgalmazta az ifjúsági törvény mielőbbi megalkotását. Az eddigi sikertelenség okát egyes lobbi- vagy érdekcsoportok nyomásgyakorlásában látta. A stratégiával kapcsolatban kiemelte, hogy értékeket tartalmaz, de politikai, világnézeti értékrendet nem sugall. Utalt továbbá a stratégia széleskörű társadalmi támogatottságára. Béki Gabriella szerint a stratégia-alkotást el kell választani az olyan aktuálpolitikai intézkedésektől, amelyek egyes stratégiai célkitűzésekkel ellentétesek. A Bizottság egyhangúlag támogatta az általános vitára való alkalmasságot.
Az Idősügyi Nemzeti Stratégiáról (H/10500. sz.) Dr. Iván László üdvözölte az előterjesztést kiemelve hogy, a stratégiának vállaltan küldetése van. Megjegyezte továbbá, hogy az anyag adós maradt egy sor fontos kérdésre adandó válasszal: a jövőbeli időskép felvázolásával, a nemzedékek egymásra hatásának kifejtésével, az idős életmodell, valamint a méltó időskor fogalmainak kibontásával. A stratégia rendszerszemléletű figyelemmel kísérésére van szükség, kérdéses, hogy ez miként valósulhat meg – fűzte hozzá. Bókay Endre is támogatásáról biztosította az előterjesztést, üdvözölte a szellemiségét, amely differenciáltan szól az idősek társadalmáról. A stratégia komplexitása kapcsán az egészségügy fontosságát hangsúlyozta.
László Tamás rámutatott az idős emberek legfontosabb feladatára, hogy kerek egészként összefoglalják az életüket és átadják a következő generációknak. Egyetértett azzal, hogy a program nem nyugdíjkérdésként tekint az idősügyre. Béki Gabriella elmondta, hogy az egészségügyi ellátórendszerrel kapcsolatos kérdéseket hangsúlyosabban kell kezelni, hogy az egészségügy ne lemondó szemléletű: „hát a korral jár, hogy beteg” – szolgáltatás legyen. A Bizottság egyhangúlag támogatta a stratégia általános vitára bocsátását és elfogadását.
A kábítószer-probléma kezelése érdekében készített nemzeti stratégiai program (H/11084. sz.) A nemzeti drogstratégia tárgyalásának, majd 2009. decemberi elfogadásának előzményeként említést kell tenni a kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében készítendő új nemzeti stratégiai programról szóló, konszenzussal elfogadott 18/2009. (III.4.) OGY határozatról. A határozatban az Országgyűlés felkérte a kormányt, hogy a 2010-től esedékes stratégiai programot készítse el és 2009. szeptember 15-ig terjessze elő. Az OGY határozat elfogadását az tette szükségessé, hogy az előző drogstratégia érvényessége 2009 végéig szólt. Az Országgyűlés döntésének megfelelően előterjesztett új nemzeti drogstratégia bizottsági vitájában dr. Hoppál Péter elmondta, hogy a Fidesz-KDNP-nek elutasító álláspontját alapvetően a stratégia tárgyalásának időpontja indokolja. A választások előtt négy hónappal már indokolatlan stratégiai programok benyújtása és kapkodó elfogadása. A szakmai részletekbe nem kívánt belemenni, annyit azonban, mint intézményvezető megjegyzett, hogy a mindennapi életben a drogprevenció kézzel fogható eredményeket nem tudott produkálni, a megelőzésre kellene helyezni a kormányzati cselekvés hangsúlyait. Winkfein Csaba álláspontja szerint egy felelős kormánynak és Országgyűlésnek, amennyiben lehetősége van rá, kötelessége az év végén lejáró stratégia helyébe lépő új program megalkotása. A stratégia végrehajtását szolgáló három éves cselekvési tervek kellő mozgásteret biztosítanak a következő kormányoknak az általuk fontosnak tartott súlyponti kérdések érvényesítésére. Üdvözölte továbbá, hogy a különböző szakmai szervezetek támogatják az előterjesztést.
2. Ellenőrzés A parlamenti bizottságok ellenőrző tevékenységének a tárgya az Országgyűlés felé beszámolási kötelezettséggel rendelkező szervek, így elsősorban a Kormány és ezáltal az államigazgatás egészének működése. A Kormány mellett természetesen számos további beszámolási kötelezettséggel rendelkező állami, közhatalmi szerv létezik, pl. az Állami Számvevőszéket, mint az Országgyűlés pénzügyi – gazdasági ellenőrző szervét terheli a beszámolási kötelezettség. A bizottságok a törvényalkotáshoz hasonlóan ellenőrző szerepüket is döntően az üléseiken gyakorolják, amely megvalósulhat meghallgatások keretében, jelentések, tájékoztatók tárgyalásával vagy kihelyezett ülések, helyszíni szemlék során. 2.1. Meghallgatások A kormány tagjainak jogállását szabályozó törvény alapján az illetékes bizottság kinevezése előtt meghallgatja a miniszter-jelöltet. Ebben a ciklusban több alkalommal is sor került a szociális és munkaügyi miniszternek jelölt személy meghallgatására: Kiss Péter 2006. június
7., dr. Lamperth Mónika 2007. június 20., Szűcs Erika 2008. április 29., dr. Herczog László 2009. április 15. A Bizottság valamennyi esetben többségi döntéssel támogatta a jelölt miniszterré történő kinevezését. A Házszabály 68. § (4) bekezdése alapján a bizottság évente legalább egy alkalommal meghallgatja azt a minisztert, akit kinevezése előtt meghallgatott. Ezen a jogcímen egy alkalommal, 2007. május 22-én Kiss Péter miniszter tevékenysége kapcsán került sor meghallgatásra. A Bizottság tudomásul vette a miniszter beszámolóját. A Házszabály 68. § (3) bekezdése alapján a Bizottság tagjai kettőötödének kezdeményezésére került sor 2006. július 17-én dr. Nagy Andor (KDNP) országgyűlési képviselő meghallgatására a Nógrád megyei választókerületében bekövetkezett rendkívüli ár- és belvíz következményeiről. 2.2. Jelentések, beszámolók A Bizottság rendszeresen tárgyalta a jogszabályi kötelezettségen vagy országgyűlési határozaton alapuló, a kormány vagy az Országgyűlésnek beszámolási kötelezettséggel tartozó más szervek jelentéseit, beszámolóit. A teljesség igénye nélkül ide sorolhatók a zárszámadáshoz kapcsolódó ÁSZ-jelentések, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának (korábban általános helyettesének is), a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok biztosának jelentései, a kormányzati jelentések közül kiemelést érdemelnek a gyermekek és az ifjúság helyzetéről, valamint az ápolási díjjal kapcsolatos előterjesztések. Ugyancsak említést kell tenni a Kábítószerügyi eseti bizottság éves rendszerességgel, 2007 és 2009 között benyújtott jelentéseiről. 2.2.1. Az Állami Számvevőszék jelentései Fontos szerepet töltött be a Bizottság ellenőrző munkájának végrehajtása során az egyes – nem törvényi kötelezettségen alapuló – állami számvevőszéki jelentések tárgyalása:
A hajléktalanokat ellátó intézményrendszer ellenőrzéséről (2006. november 6.) A Bizottság a hajléktalan-ellátásról szóló ÁSZ-jelentést együttesen tárgyalta a hajléktalan-ellátásra történő téli felkészülésről számot adó kormányzati tájékoztatóval. A Bizottság elismerését fejezte ki az Állami Számvevőszék mélyreható szakmai munkájáért. A képviselői hozzászólások alapvetően a hajléktalan-ellátással kapcsolatos önkormányzati feladatokat, lehetőségeket és felelősséget érintették. Elhangzott, hogy gyakran a lakossági ellenállás hiúsíthatja meg egy hajléktalanokat ellátó intézmény létrehozását. Ugyancsak hangsúlyt kapott a bizottsági vitában a prevenció fontossága, mint a hajléktalanság állapotának megelőzése. Szóba került továbbá a szociális munka társadalmi és anyagi megbecsültségének alacsony szintje, melyen feltétlenül változtatni kell. Az intézményi helyzet kapcsán felmerült a budapesti Mentőkórház rekonstrukciójának folytatása, valamint az ugyancsak fővárosi Gyáli úti Központi Fertőtlenítő további sorsa.
Az önkormányzati kórházak és bentlakásos szociális intézmények ápolásra, gondozásra fordított pénzeszközei felhasználásának ellenőrzéséről (2008. szeptember 30.) A Bizottság az ÁSZ megállapításaira támaszkodva a Magyarországon egyre nagyobb számú idős és/vagy beteg ember hatékonyabb ellátására kereste a megoldást nemcsak finanszírozási, hanem egyéb szakmai szempontokból is. Az egyik legfőbb problémaként az együttműködés hiánya merült felt. Ezen belül is a minisztériumok (az Egészségügyi és a Szociális Minisztérium) együttműködésének, valamint a térségek közti összehangolt munkának a hiánya. Területi vonatkozásában az eltérő ellátottság merült fel további problémaként, melynek megoldására a Bizottság a területi felméréseken alapuló ellátásszervezést javasolta. Alapvető kérdésként merült fel, hogy az intézményi vagy az otthoni és hospice ellátás támogatása és fejlesztése-e a célszerűbb, mind az egyének, mind pedig az állam szempontjából. Az ülésen résztvevők többsége egyetértett abban, hogy mindkét fél számára az otthoni ellátás és ápolás minél szélesebb körű kiterjesztésére kell törekedni. Ehhez azonban nem csak intézményi átszervezésre, valamint új szabályozási és finanszírozási megoldásokra, hanem az egyének és a családok hozzáállásának megváltoztatására is szükség lenne. A Bizottság tagjai közül többen hiányolták az Állami Számvevőszék jelentéséből az egyes ellátási formák bekerülési költségére vonatkozó adatokat. Az alap- és a szakellátás problémáját az ülésen felszólalók olyan szempontból közelítették meg, hogy egyrészt a szakellátás lényegesen költségesebb, másrészt pedig olyanok is belekerülnek a rendszerbe, akiknek megfelelő ellátása otthon is megoldható lenne, ezzel jelentős többletköltséget okozva. Az intézményi helyek számának növelése helyett az otthoni ellátás erősítésére valamint a szociális intézményi szakellátás hiányosságainak pótlására kellene hangsúlyt fektetni. A tárgyalás egyik fontos pontja volt, hogy a szociális és az egészségügyi ellátás teljes összevonására vagy szétválasztása vagy csupán a finanszírozásuk elkülönítésére van-e szükség. A résztvevők többnyire egyhangú véleménye szerint egyszerre kell tárgyalni és kezelni az egészségügyi, valamint a szociális ellátás ügyét. A vita során az álláspontok különbözősége mutatkozott meg a rendszer kiszámíthatóságával és megbízhatóságával kapcsolatban, vagyis azzal, hogy mennyire tervezhet az egyén hosszú távon és mennyire készülhet fel arra, hogy idős korában saját ellátását biztosítsa. A vita eredményeként az az álláspont körvonalazódott, mely szerint egy egységes és a különböző szakmai szintek között együttműködéssel irányított rendszer létrehozása jelentheti a megoldást az egyre növekvő számú idősek megfelelő és financiálisan is fenntartható ellátására, melyhez az Európai Uniós pályázatokon elnyert támogatások is nagymértékben segítséget nyújthatnak, amennyiben ezek a megfelelő ellenőrzés mellett a pályázatban előre megjelölt célra használhatók.
A közgyógyellátási rendszer működésének ellenőrzéséről (2009. május 5.) Az Állami Számvevőszék megállapításait, valamint az ülésen megfogalmazottakat alapul véve a Bizottság a közgyógyellátási rendszerről egyhangúlag elfogadott állásfoglalásban összegezte véleményét (4. sz. melléklet).
2.2.2. A Nyugdíjbiztosítási Ellenőrző Testület beszámolói A Nyugdíjbiztosítási Ellenőrző Testület – törvényi kötelezettség alapján – tevékenységéről évente beszámol a Bizottságnak. A Testület törvényben meghatározott feladatai a Nyugdíjalap
zárszámadásának ellenőrzése, a zárszámadással kapcsolatos vizsgálat kezdeményezése, illetve a nyugdíjbiztosítási ágazat helyzetértékelése. A beszámolók a ciklus időtartama alatt három alkalommal (2008. március 3., 2009. március 24., 2010. február 23.) is napirendre kerültek. A Bizottság tárgyalásait a NYET által ellenőrzött szerv, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság vezetőjének részvételével folytatta le. A 2008. évi beszámoló kapcsán a Bizottság további írásbeli tájékoztatást kért az ONYF-től a Nyugdíjalap 2008. évi hiányának okairól. A Nyugdíjbiztosítási Ellenőrző Testület 2009. évi tevékenységéről szóló beszámoló tárgyalása során felmerült legfontosabb kérdések: Az ONYF, mint alapkezelő működése pozitív értékelést kapott, hangsúlyozva mindemellett, hogy működési költségeinek további csökkentése a feladatellátást veszélyeztetné. A Nyugdíjalap hiánya mértékének és összetételének értékelése kapcsán elhangzott, hogy a magánnyugdíjpénztári befizetések nem tekinthetők az Alap hiányának, mivel ezek a járulékok jelen vannak az államháztartás más alrendszereiben. Elhangzott, hogy feltétlenül szükség lenne a Nyugdíjalap éves auditálására. Az egyéni járulék-nyilvántartás rendszerével kapcsolatos adatszolgáltatással összefüggésben az alapkezelő szerv vezetője, dr. Barát Gábor főigazgató elmondta, hogy a hatályos szabályozáson alapuló, az APEH részéről végzett adatszolgáltatás – eltérő logikájából adódóan – nem felel meg a nyugdíjbiztosítás által igényelt konszolidált adatszolgáltatás követelményének. A jelenlegi adatszolgáltatás harminc százalékos mértékű hibaarányt mutat, megoldást az jelenthet, ha az alapkezelő a foglalkoztatóktól közvetlenül kapná meg az adatokat. A biztosítottak érdekében szükséges, hogy az új Országgyűlés ismét átgondolja az adatszolgáltatás kérdését. 2.3. Tájékoztatók A Bizottság saját hatáskörében tájékoztatást kérhet bármely, feladatkörébe tartozó kérdésben. Ezen szóbeli vagy írásbeli tájékoztatót jellemzően olyan tárgyban igényli a Bizottság, amely közvetlenül nem szerepel az Országgyűlés plenáris ülésnek napirendjén. A Bizottság által a ciklusban tárgyalt legfontosabb tájékoztatók: A hajléktalan-ellátás helyzetéről
2006. november 6.
A gyermekvédelmi intézmények működéséről
2006. november 21.
A jelnyelvi tolmács-hálózat kiépítésének és működésének
2006. december 4.
tapasztalatairól A szociális támogatások 2006. évi fokozott ellenőrzésének
2007. március 26.
tapasztalatairól Az ifjúságra vonatkozó európai uniós programokról
2007. április 25.
A szociális szolgáltatások befogadási tapasztalatairól
2007. június 11.
A hajléktalanellátás aktuális feladatairól (felkészülés a téli
2007. október 18.
időszakra), a hajléktalanellátás fejlesztésének stratégiai irányairól A szociális ellátórendszer átalakításának irányairól
2007. november 13.
A szociális földprogramok helyzetéről és jövőbeni elképzelésekről
2007. december 5.
A "Van Véleményem!" értelmileg akadályozott és mentálisan
2008. szeptember 30.
hátrányos helyzetűek érdekérvényesítését szolgáló program tapasztalatairól A gyermekszegénység elleni küzdelemről
2008. október 14.
A gyermekek napközbeni ellátásáról és fejlesztési lehetőségeiről
2008. október 14.
A hajléktalan-ellátásban a téli felkészülés keretében elvégzett
2008. december 3.
feladatokról A téli felkészülésről a hajléktalan ellátásban
2009. december 7.
A Nyugdíj és Időskor Kerekasztal tevékenységéről
2009. december 14.
A Nyugdíj és Időskor Kerekasztal 2007. március és 2009.
2010. február 23.
november között végzett tevékenységéről 2.3.1. Hajléktalanügy Külön is említést kell tenni a hajléktalanügyről, amely – a már említett ÁSZ-jelentésen, illetve a későbbiekben bemutatásra kerülő kihelyezett ülésen kívül is – számos alkalommal szerepelt a Bizottság üléseinek napirendjén. A tárgyalások keretében a Bizottság rendszeresen foglalkozott a hajléktalan-ellátás kulcsidőszakának minősülő, téli hónapokra való felkészülésről. Ezen napirend keretében – a szaktárca illetékesei mellett – Bizottság rendszeresen meghallgatta a hajléktalan ellátás terén pótolhatatlan munkát végző karitatív civil szervezetek képviselőit is. A Bizottság figyelemmel kísérte az azóta is szakértői munkaanyagként létező hajléktalanügyi stratégia kidolgozását. 2.3.2. Válságkezelés és lakáshitelesek A Bizottság – a gazdasági válsággal összefüggésben – 2009. augusztusában rendkívüli ülésén tárgyalt a lakáshitelesek megsegítésére alkotott törvények és kormányintézkedések hatásairól. Miután a Bizottság meghallgatta dr. Farkas Ádámot, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete Felügyeleti Tanácsa elnökét, Simon Gábort, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium államtitkárát, dr. Kovárik Erzsébetet, a tárca szakállamtitkárát, valamint Marsi Erikát, a Pénzügyminisztérium szakállamtitkárát, kormánypárti többséggel állásfoglalást fogadott el (5. sz. melléklet). Az ellenzéki képviselők tartózkodásának az volt az oka, hogy az állásfoglalás nem ösztönzi kellő mértékben a kormányt a lakáshitelesek érdekében szükséges intézkedések meghozatalára. 2.3.3. A Nyugdíj és Időskor Kerekasztal (NYIKA) A NYIKA tevékenységével a Bizottság dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi vezette Nyugdíjpolitikai albizottsága kezdett el foglalkozni. Az albizottság 2008. május 2-ai ülésén meghallgatta az egy éve működő testület elnökét, Holtzer Pétert, aki elmondta, hogy a mai nyugdíjrendszer helyzetértékelése mellett legfontosabb feladatuk a hosszú távú stratégiai célok meghatározása. A Kerekasztal működésének célja a nyugdíjrendszerre vonatkozó paradigmatikus változások kidolgozása, melyhez képest kisebb jelentőséggel bír a meglévő nyugdíjrendszer finomítására szolgáló parametrikus módosításokra irányuló javaslattétel. Holtzer Péter véleménye szerint az 1997-es reform egy sor olyan kérdést nyitva hagyott, melyekkel a jövőben feltétlenül foglalkozni kell. Az albizottság részéről megfogalmazott vélemények a következőkben összegezhetők.
A nyugdíjrendszer és időskor, illetve a fenntartható egészségi állapot elválaszthatatlan egységet alkot (dr. Iván László). A nyugdíjrendszerben jelentkező problémáknak a rendszeren kívüli okai vannak, pl. az aktivitási vagy foglalkoztatottsági szintben keresendők (Béki Gabriella). Konszenzus alakult ki abban a kérdésben, hogy hiba lenne egy kapkodó nyugdíjreform végrehajtása. A nyugdíjrendszerrel szembeni feltétlen követelmény a kiszámíthatóság és megbízhatóság, nem várható el ugyanakkor a rendszertől, hogy az aktív életszakasz során keletkezett különbségeket kiegyenlítse (dr. Nyul István). A demográfiai öregedést nem tragédiaként, hanem egy új gondolkodás és értékrend kialakítását felkínáló lehetőségként kell értékelni (Korózs Lajos). A Bizottság a 2009. évi őszi ülésszak utolsó ülésén tűzte napirendjére a NYIKA tevékenységéről szóló tájékoztató megtárgyalását. Holtzer Péter elmondta, hogy kettő és fél éves munkájuk során a különböző nyugdíjmodellek hazai alkalmazhatóságát vizsgálták, bemutatva az egyes modellek lehetséges előnyeit és hátrányait. A Kerekasztal azonban nem kívánt egyértelműen állást foglalni egyik modell bevezetése mellett sem. Az ezzel a kérdéssel kapcsolatban megfogalmazódott bizottsági vélemény szerint a Kerekasztal magára hagyja a politikát a nyugdíjrendszerre vonatkozó stratégiai döntések meghozatala során (Béki Gabriella). A Bizottság a ciklus utolsó ülésén tűzte ismét napirendjére – már a Kerekasztal jelentésének ismeretében – a NYIKA tevékenységének értékelését. Dr. Kovács Erzsébet, a Corvinus Egyetem professzora, a Kerekasztal tagja ismertette az öt kidolgozott, hangsúlyozottan öregségi nyugellátást biztosító nyugdíjmodellre vonatkozó legfontosabb megállapításokat. Az előadó a nyugdíjrendszer és járulékfizetés összefüggése kapcsán hivatkozott a Nyugdíjpolitikai albizottság által 2009. március 3-án dr. Juhászné Lévai Katalin elnökletével tárgyalt Augusztinovics Mária és szerzőtársai által közzétett tanulmány megállapításaira. A tárgyalás legfontosabb kérdései az alábbiakban összegezhetők. Külön kell választani az aktuális kormányhoz címzett kérdéseket a nyugdíjrendszerre vonatkozó hosszú távú stratégia megalkotásától (dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi). Már önmagában az probléma, hogy jelenleg is öt modellben gondolkodunk jelezve, hogy nem sikerült az elmúlt húsz évben egy közös kiindulási alapot meghatározni (Farkas Imre). Más vélemény szerint az igazi kérdés egy átfogó társadalompolitikai stratégiát kialakítása, amely kijelöli az egyes ágazati stratégiák, így a nyugdíjrendszer jövőbeli kialakításának fő irányait is (Tóbiás József). 2.4. Kihelyezett ülések A kihelyezett ülés a parlamenti ellenőrzésnek a szokásjogban meghonosodott intézménye, amely lehetővé teszi, hogy a bizottság – sokszor helyszíni szemle, bejárás keretében – megismerkedjen meg feladatkörébe tartozó intézmények, szervezetek működésével. A 20062010-es ciklusban az alábbi kihelyezett ülésekre került sor: Helyszín Brüsszel, Európai Parlament
Időpont 2007. február 7-9.
Napirend A 2007. Európai Esélyegyenlőségi Év programsorozat hazai eseményeiről; az Európai Év magyar nemzeti stratégia
Tervek a hátrányos helyzetű csoportok esélyeinek fokozott javítására Roma integráció és az Európai Unió Vértesacsa
2007. május 9.
Székesfehérvár
A tanya- és falugondnoki szolgálatról Az Országos Esélyegyenlőségi Hálózatról A székesfehérvári Esélyek Háza működéséről
Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság, Budapest
2007. szeptember 25.
A nyugdíjágazatban zajló, a 2008. évi költségvetéshez kapcsolódó munkákról A nyugdíjbiztosítási igazgatást támogató informatikai rendszerekről
Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei
2008. március 18.
A Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei működéséről Hajléktalan-regisztráció 2008. A nemzeti hajléktalanügyi stratégia lehetséges keretei
2.4.1. Brüsszel, Európai Parlament Az Ifjúsági bizottság a parlamenti bizottságok közül elsőként ülésezett az Európai Parlamentben. A kezdeményezés dr. Lévai Katalin európai parlamenti képviselőtől származott, aki az Esélyegyenlőség 2007. évi Európai Éve alkalmából hívta meg a Bizottságot. A brüsszeli látogatás lehetőséget biztosított arra, hogy a Bizottság megbeszéléseket folytasson az uniós intézmények tisztviselőivel, az Európai Parlament magyarországi képviselőivel, továbbá tájékozódjon az uniós állandó képviselet munkájáról. A Bizottság hivatalos programja dr. Lévai Katalin európai parlamenti képviselő köszöntőjével vette kezdetét, melynek keretében bemutatta a 2007. Európai Esélyegyenlőségi Év programsorozatot. Ezt követően Tabajdi Csaba, az MSZP, valamint Schmitt Pál, az FideszMDF közös Európai Parlamenti delegációjának vezetője üdvözölte a Bizottságot. A program következő részében uniós intézmények képviselői tartottak előadásokat, többek között Jilian van Turnhout, az Európai Szociális és Gazdasági Bizottság alelnöke, valamint Ivan Ivanov, az Európai Roma Információs Iroda vezetője. A délutáni program keretében került sor a tulajdonképpeni kihelyezett bizottsági ülés megtartására, melynek keretében elsőként Csizmár Gábor, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium államtitkárának, valamint dr. Rauh Editnek, a tárca szakállamtitkárának az előadásában a 2007. Európai Esélyegyenlőségi Évre készült magyar nemzeti stratégiáról szóló tájékoztató megtárgyalására került sor. A vitában a Bizottság tagjai mellett részt vett Gurmai Zita, valamint Őry Csaba európai parlamenti képviselő, továbbá Teleki László és dr. Szabóné Müller Timea, az Országgyűlés Emberi jogi bizottságának tagja.
A Bizottság úgy döntött, hogy együttes vitát folytat a hátrányos helyzetű csoportok esélyeinek fokozott javítására vonatkozó tervek (előadó: Csizmár Gábor és dr. Rauh Edit), valamint a roma integráció és az Európai Unió című napirendi pontokról. Az utóbbi téma vitaindító hozzászólása dr. Kaltenbach Jenő kisebbségi ombudsman részéről hangzott el. A konzultációban részt vett, illetve jelen volt Kósáné dr. Kovács Magda, Járóka Lívia és dr. Szent-Iványi István európai parlamenti képviselő. 2.4.2. Vértesacsa, Székesfehérvár A Bizottság következő kihelyezett ülésére két Fejér megyei településen, Vértesacsán, majd a megyeszékhelyen, Székesfehérváron került sor. Vértesacsán található a Magyar Tanya- és Falugondnoki Szövetség székháza és oktatóközpontja. Csőrsz Klára, a szövetség társelnöke tájékoztatta a Bizottságot tevékenységükről, az Európában egyedülálló és egyre nagyobb elismerést kiváltó tanya- és falugondnokságról, amely a szociális törvény által nevesített szolgáltatás. Elmondta, hogy országosan 981 tanya- és falugondnokság létezik, melyet 360 ezren vesznek igénybe és további 150 ezren igényelnék a szolgáltatást. A tevékenység kulcsszereplője a tanya- és falugondnok, aki megfelelő gépjármű segítségével képes biztosítani a szolgálatába tartozó, jellemzően kis településeken élők szociális, egészségügyi, illetve a mindennapi élethez nélkülözhetetlen ellátását. A Bizottság tagjai egyöntetűen elismerésüket fejezték ki a tanya- és falugondnoki tevékenységet folytató szakembereknek. Az ülés kiemelt témája volt a tanya- és falugondnoki szolgáltatás határon túli, magyarlakta területeken történő támogatása, melyben fontos szerepe van a Szülőföld Alap biztosította forrásoknak. Ugyancsak felmerült több szempontból is a közlekedés kérdése. Egyrészt elhangzott, hogy megtörtént a járműpark 25-30 %-ának a cseréje, másrészt szóba került egy kedvezőtlen KRESZ-módosítás, amely a szállítható gyerekek számát jelentősen csökkenti. A bizottsági munka a Hiemer-házban, a székesfehérvári Esélyek Házában folytatódott. Az Esélyházak az országos esélyegyenlőségi hálózat keretében működnek, céljuk a nők, a gyermekek, a romák, az idősek, a fogyatékossággal és a hátrányos helyzetű térségben élők támogatása közvetlen tanácsadással, jogsegélyszolgálattal, programok szervezésével, a segítő civil szervezetek közreműködésével. Korózs Lajos az esélyegyenlőségi szemlélet kormányzati munkában történő horizontális kiterjesztésének fontosságát hangsúlyozta. Nem csupán a szaktárcának kell ezzel a kérdéssel foglalkoznia, hanem minden egyes minisztérium munkájában jelen kell lennie e gondolkodásmódnak. A továbbiakban az esélyórák tapasztalatairól tájékozódott a Bizottság. Az esélyórákon fogyatékossággal élő szakértők találkoznak diákokkal. A foglalkozások témája a látás, hallás, mozgássérültség és az értelmi fogyatékosság. 2.4.3 Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság, Budapest A Bizottság a ciklus teljes időtartama alatt szorosan együttműködött a nyugdíjbiztosítás központi szervével, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatósággal. Ennek a közös munkának a keretében kerülhetett sor dr. Barát Gábor főigazgató meghívására az ONYF székházában a kihelyezett ülés megtartására. Bár a napirenden a Nyugdíjalap 2009. évi költségvetésének előkészítése, illetve a nyugdíjbiztosítási igazgatás informatikai kérdései szerepeltek, a Bizottság tagjai egyéb kapcsolódó témákat is felvetettek. Ezek közül feltétlen említést érdemelnek a nyugdíjrendszer fenntarthatóságának és stabilitásának időbeli perspektíváit, illetve a demográfiai helyzet és
nyugdíjrendszer összefüggéseit firtató kérdések. Felmerült továbbá az uniós tagságnak a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerünkre gyakorolt esetleges hatása. Fontos megállapításként hangzott el, hogy nyugdíjrendszerünkben létezik az egyéni nyilvántartás, ami azonban nem azonos az egyéni járulék-nyilvántartással. A Bizottság elismerését fejezte ki az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság szakmai tevékenységéért. 2.4.4. Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei, Budapest Az ülés helyszínéül Budapest és egyben Közép-Európa legnagyobb hajléktalan-ellátással foglalkozó intézménye szolgált, melynek működéséről Pelle József igazgató tájékoztatta a Bizottságot. A továbbiakban dr. Győri Péter, az intézmény igazgató-helyettese számolt be a fedél nélkül élő emberek immár második alkalommal elvégzett, februári fővárosi regisztrációjáról. A felmérés keretében a szociális munkások és az önkéntesek összeírják, hogy mennyi hajléktalan és milyen körülmények között él Budapesten. A regisztráció egyik nagy tanulsága, hogy a fedél nélküliek nagy része, mivel rejtőzködve él, láthatatlan marad a segítő szervezetek számára. A beszámoló kapcsán a Bizottság üdvözölte a minőségi szociális munka irányába tett hathatós lépéseket. A Bizottság annak veszélyére hívta fel a figyelmet, hogy a nagyvárosok, főleg Budapest peremterületein valóságos hajléktalanok által lakott városrészek alakulnak ki. Elhangzott továbbá az alkoholprobléma és a munkanélküliség, illetve a hajléktalanság összefüggése. Végül ugyancsak Győri Péter tájékoztatta a Bizottságot a nemzeti hajléktalanügyi stratégia lehetséges kereteiről, kidolgozásának folyamatáról. 2.5. Interpellációk bizottsági tárgyalása A Házszabály értelmében amennyiben az Országgyűlés nem fogadja el az interpellációra adott választ, a levezető elnök az interpellációt megvizsgálásra és jelentés készítésére kiadja a hatáskörrel rendelkező bizottságnak. Az Országgyűlés a ciklus időtartama alatt három esetben utasított el olyan interpellációs választ, mely az Ifjúsági, szociális és családügyi bizottság számára jelentett feladatot:
Hirt Ferenc (Fidesz): „Miért akadt el már megint az akadálymentesítés?” (I/6424. sz.) Dr. Zombor Gábor (Fidesz): „Hány idős ember maradt ki, illetve került később idősotthonba a késlekedés miatt?” (I/6353. sz.) Pettkó András (MDF): „Milyen tervei vannak a kormánynak a kábítószer-probléma eddigieknél hatékonyabb kezelésére?” (I/6199. sz.)
A Bizottság 2008. október 28-ai ülésén tűzte napirendjére az el nem fogadott interpellációk tárgyalását és mindhárom esetben többségi szavazással úgy döntött, hogy az Országgyűlésnek elfogadásra ajánlja az interpellált által a bizottsági ülésen kiegészített választ. A Bizottság tárgyalásait és döntéseit tartalmazó interpellációs jelentéseket a 6-8. számú mellékletek tartalmazzák.
III. Civilkapcsolatok 1. A civil szervezetek részvétele a bizottsági munkában A civil szférával való kapcsolatok kialakítása és fenntartása alapvető szerepet játszik a Bizottság tevékenységében. A Bizottság létrejöttét követően az elnök meghatározta azon civil szervezetek körét, melyek rendszeresen meghívást kapnak a működési területüket érintő ülésekre. Az állandó meghívotti státust elnyerő civil szervezetek természetesen a Bizottság feladatköréhez kapcsolódóan a szociálpolitika, az idősügy vagy a fogyatékosságügy terén működnek. Az ügyrend értelmében a civil szervezetek képviselőinek – az elnök javaslatára a Bizottság határozatának megfelelően – lehetőségük van arra, hogy a tárgyalt napirendi ponthoz egy ízben hozzászóljanak. A társadalmi szervezetek meghívott képviselői ennek megfelelően számos alkalommal gazdagították a tárgyalást megnyilvánulásaikkal. Leggyakrabban a Szociális Szakmai Szövetség, a Nagycsaládosok Országos Szövetsége, a Magyar Szegénységellenes Hálózat és az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetségének képviselői szóltak hozzá egyes kérdésekhez. Ugyancsak említésre méltó a Bizottság és a Nem Adom Fel Alapítvány között, a civil szervezet kezdeményezésére megvalósult együttműködés. Az Alapítvány és a Bizottság 2007. november 15-én az Országházban tartott sajtótájékoztatón indította útjára a „Van Véleményem!” című országos programot, melynek célja az értelmileg akadályozott és mentálisan hátrányos helyzetű emberek önérvényesítésének támogatása. A kezdeményezés kulcsszereplői a maguk is értelmileg akadályozott tapasztalati szakértők, akik a megvalósítás első lépéseként minden megyeszékhelyen és a fővárosban tájékoztató előadások keretében mutatják be a programot. Helyi önérvényesítő csoportok, majd egy országos érdekképviseleti parlament létrehozásával a program hosszú távú esélyt kívánt teremteni arra, hogy az értelmileg akadályozott emberek a döntéshozókkal folyamatos párbeszédet folytathassanak az őket érintő kérdésekről. A párbeszéd jegyében a Bizottság 2008. szeptember 30-ai ülésén konzultációt folytatott a tapasztalati szakértőkkel a program megvalósulásáról. 2. Nyílt napok A nyílt nap a civil szervezetekkel való kapcsolattartásnak a parlamenti szokásjogban gyökerező formája. A nyílt nap, amely leginkább egyfajta konferenciához hasonlítható, célja, hogy az országgyűlési képviselők megismerhessék egy témával kapcsolatban a mérvadó civil szervezetek és szakemberek álláspontját. A nyílt napon elhangzó állásfoglalások, vélemények a későbbiekben hasznosíthatók az Országgyűlés és a Bizottság törvényalkotó munkájában. Az országgyűlési ciklusban a Bizottság mindkét alkalommal, több száz résztvevővel tartott nyílt napot a Parlament Felsőházi Termében, 2008-ban „Az ifjúság egészsége”, 2010-ben a „Stressz és iskola” címmel. 2.1. Nyílt nap az ifjúság egészségéről A rendezvény megtartására 2008. április 24-én a Szociális és Munkaügyi Minisztériummal, valamint az Országos Egészségfejlesztési Intézettel történő együttműködésben került sor. A nyílt napot dr. Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke nyitotta meg, aki egy elanyagiasult, az érdekek által vezérelt és az egyéni érvényesülést mindenek fölé helyező világban a – nem
csak otthonról hozott, hanem intézményes keretekben is elsajátítható – lelki egészség megőrzésének fontosságára hívta fel a figyelmet. Elnök asszony egy olvasmányát idézve zárta köszöntőjét: „a világ legjobb orvosai: dr. csend, dr. diéta és dr. vidámság!” A nyílt nap bevezető előadásának megtartására dr. Ranschburg Jenőt kérte fel a Bizottság elnöke. Professzor úr a tanácskozás alaphangját megadó felszólalásában hangsúlyozta, hogy az egészségnevelés egyik legfontosabb szempontja a stressz- és konfliktuskezelés megtanítása. Tévedés azt gondolni, hogy a stressz – melynek legfőbb oka, hogy a technológiai fejlődés gyorsabbnak bizonyult a törzsfejlődésnél – elkerülhető. Az egészségre, mint egyfajta világképre, életvezetésre, életformára szükséges tekinteni. A továbbiakban a gyermekek elmagányosodásának veszélyére hívta fel a figyelmet. A szocializáció a depresszió, az agresszió és a bűntudat által meghatározott érzelmi közegben zajlik. A depresszió és a bűntudat sajnos egyre erőteljesebben van jelen a fiatalok életében. Az előadás talán központi gondolataként arról az alapvető emberi tulajdonságról szólt, hogy úgy tudjunk adni másoknak, hogy az nekünk is örömet okozzon és úgy tudjunk kapni, hogy örömet okozzon annak, aki nekünk adott. A nyílt nap további előadásai:
Dr. Horváth Ágnes egészségügyi miniszter: „Közös Kincsünk a Gyermek” Nemzeti Csecsemő- és Gyermek-egészségügyi Program megvalósítása Dr. Lamperth Mónika szociális és munkaügyi miniszter: A Gyermekesély, valamint a Roma integrációs programok egészségügyi vonatkozásai Dr. Herczog Mária: Az egészség társadalmi-gazdasági összefüggései Dr. Falus Ferenc országos tisztifőorvos: Az ÁNTSZ aktuális kutatási eredményei az ifjúság egészségi állapotáról Dr. Márkus Eszter főiskolai docens: A fogyatékos gyermekek egészségi állapota Dr. Mramurácz Éva főigazgató-helyettes, Országos Gyermekegészségügyi Intézet: A 1418 év közötti fiatalok egészségi állapota Szabó Imre elnök, Magyar Természetbarát Szövetség: Kihívások és válaszok; a természetbarát mozgalom megújulása Szelényi Zsuzsa igazgató-helyettes, Európai Ifjúsági Központ: Az Európa Tanács jelentése a magyar ifjúságpolitikáról – megfontolások a fiatalok egészségéről Gábor Edina főigazgató, Országos Egészségfejlesztési Intézet: Szex, drog és rock and roll, avagy kellenek-e óvszer-automaták az iskolákba Dr. Aszmann Anna ny. főosztályvezető, Országos Gyermekegészségügyi Intézet: Az Iskoláskorú Gyermekek Egészségmagatartása kutatás eredményei
A nyílt nap hagyományainak megfelelően az előadásokat követően a meghívottak hozzászólásaira került sor. 2.2. Nyílt nap az iskolai stresszről és agresszióról A Bizottság és az Egészséges Ifjúságért Alapítvány együttműködésében 2010. március 4-én került sor a „Stressz és iskola” című nyílt nap megtartására. Dr. Katona Béla, az Országgyűlés elnöke köszöntőjében kiemelte, hogy ezen a napon a fiatalok jelenlétével és aktív közreműködésével lesz szó az őket érintő problémákról. Elnök úr a továbbiakban – utalva a rendezvény egyik kiemelt témájára, az iskolai erőszakra – elmondta, elgondolkodtató, miért nem alakul ki az osztályok többségében olyan közösség, amely képes a gyengébbeket megvédeni, illetve miért nincs a gyermekek többségében annyi bizalom a szüleik és tanáraik iránt, hogy bizonyos ügyeket elmondjanak és segítséget kérjenek. A pedagógusokkal kapcsolatban azt az elvárást fogalmazta meg amellett, hogy jó
szakemberek „kellő szakértelemmel tudjanak együttműködő közösségeket szervezni a gondjaikra bízott gyermekekből”. Az Országgyűlés elnöke befejezésül kíméletlen őszinteséget kért a nyílt nap több mint háromszáz ifjú résztvevőjétől. Dr. Czeizel Endre, az Egészséges Ifjúságért Alapítvány elnökeként a tizenévesek egészségvédelme című előadásának központi gondolataként három fő érték, a tehetség, az egészség és a család fontosságát hangsúlyozta. Professzor úr ráirányította a figyelmet a család intézményének drasztikus átalakulására, valamint a tizenéves kor kihívásaira az egészségvédelem szempontjából. Előadását József Attila idézettel zárta: „… Mert ti teremtetek szép, okos lányt/ és bátor, értelmes fiút,/ ki őriz majd belőletek egy foszlányt,/ mint Nap fényéből a Tejút, …” Dr. Ranschburg Jenő előadásában az iskolai agresszió három típusát mutatta be. A rangsorképző agresszió a gyermekek természetes viselkedése, hiszen meg kell határozni, hogy hol van a helyük abban a közösségben, amelyben éveken keresztül élnek. Maga a sport is az agresszió e formájának köszönheti a létét. A reaktív agresszivitás, amely már probléma, azokat a gyermekeket jellemzi, akik nem tudnak különbséget tenni az őket véletlenül vagy szándékosan érő sérelmek között, ezáltal mindenre agresszív reakcióval válaszolnak. Az ilyen gyerekek – beavatkozás hiányában – az osztály, majd felnőttként a társadalom perifériájára kerülhetnek. A kötekedő agresszió esetében két személyről, az agresszorról és az áldozatról van szó. Az agresszor megkeresi a nálánál gyengébb, alapvetően kiszolgáltatott helyzetben lévő, gyakran stigmatizált áldozatát, akit ha módjában áll, akár hónapokig, évekig gyötör. Sajnos, a mai iskolában népszerűek az ilyen agresszív gyerekek. A kötekedő agresszió esetében a stresszhatást az áldozat szenvedi el, az agresszor saját kegyetlenségének és népszerűségének örvend, semmi rosszat nem érez. A kötekedő agresszió esetenként egészen durva, pszichopata megnyilvánulásokhoz is vezethet. Az áldozat esetében az agresszió olyan depressziót eredményez, amely végső soron maga is agresszív viselkedéshez vezet. A kötekedő agresszió szélsőséges esetben az áldozatot drámai agresszivitásba vagy öngyilkosságba hajszolhatja. Professzor úr a kötekedő agressziót jellemző Seneca idézettel zárta előadását: „Minden kegyetlenség a gyengeségből fakad”. Dr. Popper Péter előadásának alapgondolata szerint abszurditás egy agyonstresszelt társadalomban a stresszmentes iskola gondolata, mivel társadalmi hatásoktól független iskola nem létezhet. A stresszel hasonló megítélés alá esik a konfliktus. Értékké vált a minden helyzetben követendő konfliktusmentes alkalmazkodás, ami jellemtelen, karakternélküli embereket feltételez. A személyiség éppen a konfliktusokon keresztül kovácsolódik ki. Professzor úr a továbbiakban az iskolai stressz okait elemezte. E szerint a stressz egyik oka, hogy teljesítményben mérik a gyermek értékeit. A következő ok szerint az emberre olyan információs áradat zúdul, melyet képtelen emocionálisan feldolgozni. Az iskolai stressz harmadik okozója, hogy a tanárok kevésbé koncentrálnak arra, hogy miben jó a gyermek, az oktatás inkább a hiányosságokat hangsúlyozza. Az előadás konklúziója szerint az iskolai stressz ellen igazából nem lehet küzdeni, tudomásul kell venni. Dr. Vekerdy Tamás egyetértett – a frusztrációra agresszióval felelő – „a gyermek mit nem tud, azt keresem”, ítélkezési dühnek is nevezhető szemléletmód tarthatatlanságával, mégsem gondolja reménytelennek a stressz elleni küzdelem lehetőségét. A mit akarunk a gyerekektől? Mit akarjunk a gyerekektől? előadása címében feltett kérdésre dr. Vekerdy Tamás tanár úr azt a választ adta, azt akarjuk tőlük, hogy olyanok legyenek amilyenek és akkor kevesebb lesz a stressz és az agresszió az iskolában. A gyerekek későbbi életbeli „beválása” alapvetően az érzelmi intelligencián – melynek fejlesztésében fontos szerepe van a művészetoktatásnak – múlik, ez teszi lehetővé a világ és önmagam egy másik emberen keresztüli megismerését.
A nyílt nap következő részében dr. Beer Miklós, Váci Megyéspüspök szavait követően az Egészséges Ifjúságért Alapítvány stresszmentes iskoláért programjában érintett diákok és tanárok megosztották tapasztalataikat a résztvevőkkel. A középiskolás diákok és főiskolai hallgatók (Vida Gergő, Bartos Bianka Dóra, Danka Dávid, Labancz Eszter, Lukács Lilla, Takács Anikó, Tasnádi Fanny, Náday Eszter, Hidi Barbara, Nagy Nikoletta) logikusan felépített, tárgyszerű, saját véleményüket is bátran megfogalmazó hozzászólásai méltán vívták ki kortársaik és a felnőtt résztvevők elismerését. 3. Fogyatékos Emberek Parlamenti Napja Egy civil szervezet, a Nonprofit Média Központ Alapítvány javaslatára került megrendezésre a Parlamentben 2007-ben, majd 2008-ban is a Fogyatékos Emberek Parlamenti Napja. A rendszerváltást követő első ilyen jellegű kezdeményezésnek a célja az volt, hogy lehetőséget biztosítson a fogyatékos emberek számára a saját életükre vonatkozó döntések befolyásolásában. A rendezvény fővédnöke mindkét alkalommal dr. Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke volt, a 2008-as eseményt Mandur László alelnök nyitotta meg. A mintegy két órás programok során a fogyatékossággal élő emberek érdekvédelmi szervezeteinek képviselői interpellációs stílusban előzetesen megküldött kérdéseket intéztek az Országgyűlés és a kormány képviselőihez. Az elhangzott válaszokat viszontválaszok követték. A szervezők az országgyűlési képviselőket döntően a parlamenti bizottságokon keresztül kívánták megszólítani. E tekintetben a legfontosabb szerep – feladatköréből adódóan – az Emberi jogi és természetesen a Szociális bizottságra hárult. A 2007. november 26-ai rendezvény – melynek levezető társelnöki tisztét Balog Zoltán, az Emberi jogi és Korózs Lajos, a Szociális bizottság elnöke töltötte be – célja a 2007. évi „Egyenlő Esélyek Mindenki Számára” európai év egyfajta lezárása volt. A parlamenti nap időpontjában is csatlakozni kívánt a Fogyatékos Emberek Világnapja (december 3.) üzenetéhez. A második parlamenti napra 2008. november 6-án, az országgyűlési költségvetési vitával párhuzamosan került sor, éppen azzal a céllal, hogy elősegítse a költségvetési törvény megvitatása és elfogadása során a fogyatékos emberek érdekeinek érvényre juttatását. A levezető társelnöki feladatot ezúttal Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke és dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi, a Szociális bizottság elnöke vállalta el. A tanácskozás témái között szerepelt: a normatív finanszírozás problémája a szociális ellátást nyújtó intézményekben, a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatása, valamint a Fogyatékossággal Élő Emberek Jogairól szóló ENSZ egyezmény végrehajtása. 4. Beadványok A parlamenti bizottságokhoz és az Országgyűlés elnökéhez folyamatosan érkeznek különféle megkeresések, melyek állampolgárok és civil szervezetek közérdekű bejelentéseit, javaslatait tartalmazzák. A Bizottsághoz címzett, illetve az Országgyűlés elnöke által a Bizottságnak kiadott beadványok kezelési módjáról, a teendő intézkedésekről a Bizottság elnöke dönt. Az elnök gondoskodik róla, hogy amennyiben a beadvány valamely, a Bizottság által tárgyalt önálló indítványra (törvény- vagy határozati javaslatra) vagy más a feladatkörébe tartozó kérdésre vonatkozik, azzal kapcsolatos véleményt, észrevételt tartalmaz, a Bizottság tagjai kézhez kapják.
A megkeresések egy része olyan javaslatot vagy közérdekű problémát tartalmaz, melyre a Bizottság elnöke – szükség szerint más állami szervek, társbizottságok, illetve a bizottsági tagok álláspontjának ismeretében – érdemi választ ad. A ciklusban a Bizottsághoz érkezett egyes beadványok tárgyuk és benyújtójuk szerint: A beadvány tárgya
Benyújtó 2006.
Észrevételek a felsőoktatásról szóló T/437.
Morvayné Bajai Zsuzsanna elnökhelyettes,
sz. törvényjavaslathoz
Nagycsaládosok Országos Egyesülete
A gyermektartásdíj szabályozásának
Janák Elemérné
módosítása A családi napközi típusú gyermekellátás
Dr. Révész Piroska, a Fehér Kereszt Gyermekvédő Alapítvány szakmai vezetője 2007.
Javaslatok az akadálymentes épített
Varga Zoltán
környezet megteremtésével kapcsolatos jogszabályi módosításokra Az iskolai szegregációval és az
Mohácsi Erzsébet, az Esélyt a Hátrányos
esélyegyenlőséggel összefüggő törvény-
Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány
módosítási javaslatok Az emelt szintű ellátást nyújtó idősotthonok
- Lukucza Györgyné
működése
- Veres Lajos, IDÉSZ, Paskál Arany Alkony Idősek Otthona - Dr. Gölöncsér Gábor
Észrevételek a társadalombiztosítási
Kónya Zoltán
nyugellátásról szóló T/4094. sz. törvényjavaslathoz 2008. "Egyenlő esélyek az autizmussal élőknek"
Más Fogyatékos Gyermekekért Alapítvány,
nemzetközi konferencia megállapításairól
Mahlerné Köfner Anikó kuratóriumi elnök
A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos
Dr. Szőke László elnök, Magyar Vakok és
Szövetségének költségvetési támogatása
Gyengénlátók Országos Szövetsége 2009.
Tiltakozás a GYED időtartamának
Juhász Borbála, a Magyar Női
lerövidítése ellen
Érdekérvényesítő Szövetség elnökségi tagja
Az idősotthoni ellátást nyújtó szociális
Németh Sándor, a Szociális Ellátók és
intézmények működése
Szociális Ellátottak Egyesületének elnöke
A mozgásában korlátozott személy parkolási
- Kovács Melinda, az Értelmi Fogyatékos-
igazolványára vonatkozó szabályozás
sággal Élők és Segítőik Országos Érdek-
szigorításáról szóló (H/9386. sz.) határozati
védelmi Szövetségének ügyvezető
javaslat véleményezése
igazgatója - Csató Zsuzsa, Csupaszívek Társasága
A gyermekvédelmi feladatokat ellátó civil
Báló Ottília ügyvezető, "FÉSZEK" Egyesület
szervezetek támogatása „Szegények elleni hadjárat szegénység elleni
az MTA Gyermekszegénység Elleni Program
harc helyett” című nyílt levél (9. sz. melléklet
munkatársai
tartalmazza a válaszlevelet is)
MELLÉKLETEK
1. sz. melléklet
Az Országgyűlés Ifjúsági, szociális és családügyi bizottságának ügyrendje Az Ifjúsági, szociális és családügyi bizottság (továbbiakban: bizottság) mint az Országgyűlés állandó bizottsága, a többször módosított a Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX.30.) OGY határozat (továbbiakban: HSZ) 81. § (1) bekezdése, továbbá a bizottság működési rendjére vonatkozóan állásfoglalás kibocsátására jogosult testületek állásfoglalásaira figyelemmel működési rendjét (ügyrendjét) az alábbiak szerint határozza meg:
A bizottság feladat- és hatásköre 1. § (1) A bizottság az Országgyűlés kezdeményező, javaslattevő, véleményező, – törvényben és a HSZ-ban meghatározott esetekben – ügydöntő és kormányzati munka ellenőrzésében közreműködő szerve, amely az Alkotmányban és más törvényekben, a HSZban, továbbá az Országgyűlés egyéb határozataiban meghatározott hatáskörét gyakorolja. (HSZ. 29. § (1) bek.) (2) A bizottság az Országgyűlés felkérésére vagy saját elhatározása alapján törvényjavaslatot, határozati javaslatot, politikai nyilatkozatot, jelentést (a továbbiakban együtt: döntési javaslat) készít. A bizottság feladata különösen: törvény – illetve határozati javaslatokat kezdeményez, véleményez és azok ügyében állást foglal; a kormányzati munka ellenőrzése keretében figyelemmel kíséri a törvények végrehajtásának társadalmi és gazdasági hatásait; hatásköre alapján a kiadott interpelláció vizsgálata, felkérés alapján intézkedési javaslat kidolgozása; meghallgatást kezdeményez és tart (HSZ. 30. § (1) bek.). (3) A bizottság az Országgyűlés elnökének kijelölése alapján ajánlást készít az Országgyűléshez benyújtott döntési javaslathoz (HSZ. 30. § (2) bek.). (4) A bizottság köteles évente legalább egy alkalommal meghallgatni azt a minisztert, akit kinevezése előtt meghallgatott (HSZ. 68. § (4) bek.). (5) a) A bizottság a működési területét érintő bármely kérdést – az Országgyűlés felkérésére vagy saját elhatározása alapján – megtárgyalhat, és abban állást foglalhat. Határozatát a tárgya szerinti címzetthez haladéktalanul továbbítja, határozatait egy cikluson belül emelkedő számsorrendben jelöli (HSZ. 30. § (3) bek.). b) A bizottság a kormányzati munka ellenőrzésével, vagy a bizottság működési területét érintő bármely más kérdéssel kapcsolatos – országgyűlési határozati formát nem igénylő megállapításairól bizottsági tájékoztatót készíthet. c) A bizottság feladatkörét érintő bármely kérdésben kialakított álláspontját bizottsági tájékoztatóban nyilvánosságra hozhatja. A bizottsági tájékoztatót elektronikus úton az Országgyűlés elnökének, az országgyűlési bizottságoknak és a képviselőcsoportok vezetőinek meg kell küldeni, ezzel egyidejűleg a képviselők számára hozzáférhetővé kell tenni (HSZ. 96/A. §).
A bizottság működésének általános keretei 2. § (1) A bizottság munkájának tervezése érdekében féléves munkatervet (a tavaszi és őszi ülésszakra) készít a Kormány jogalkotási programja alapján. A munkaterv tartalmazza a törvény-előkészítéssel, a kormányzat ellenőrzésével, a nemzetközi kapcsolatok teljesítésével kapcsolatos és egyéb feladatokat. (2) A bizottság kihelyezett ülést tarthat feladat- és hatásköréből adódóan, szervezetek, intézmények és létesítmények megismerése céljából. A kihelyezett ülések helyszínét és programját a bizottság határozza meg. (3) A bizottság szakmai tanácskozásokat, nyílt napokat és konferenciákat tarthat a feladatkörébe tartozó szakterületek problémáinak feltárása, megvizsgálása és a nem kormányzati szervek véleményének megismerése céljából.
A bizottság képviselete 3. § (1) A bizottságot az elnök képviseli. (2) Az elnököt távollétében az alelnök helyettesíti. (3) A bizottság nevében az elnök - akadályoztatása esetén az általa megbízott alelnök - folytathat levelezést az OGY elnökségével, bizottságaival, a kormánnyal, az állami és más szervezetekkel. (4) A bizottságot az elnök vagy helyettese képviseli a HSZ. 27. § (1) bekezdés szerint működő bizottsági elnöki értekezleten. (5) A bizottsági elnöki értekezleten résztvevő, az elnöki értekezlet bizottsági munkát és ügymenetet érintő döntéseiről a bizottság ülésén tájékoztatást ad.
Albizottságok, munkacsoportok 4. § (1) A bizottság egyes feladatai elvégzésére tagjai sorából albizottságokat hozhat létre (HSZ. 29. § (2) bek.). Az albizottságok a bizottság munkáját elősegítő, feltáró, ténymegállapító, javaslattevő, véleményező és egyéb tevékenységet folytathatnak. Az albizottság önálló döntési, állásfoglalási jogkörrel csak saját hatáskörében rendelkezik. (2) A bizottság az albizottság létrehozásáról szóló döntésében meghatározza az albizottság hatáskörét, dönt továbbá a tisztségviselők és tagok számáról, frakciónkénti megoszlásáról. (3) A bizottság a HSZ. 29. § (2)-(3) bekezdése alapján kötelezően megalakítja a működési területéhez kapcsolódó törvények végrehajtását, társadalmi és gazdasági hatását figyelemmel kísérő (továbbiakban: ellenőrző) albizottságot. (4) Az ellenőrző albizottságba minden képviselőcsoport delegálhat tagot, vezetője ellenzéki képviselő. (5) A bizottság további albizottságokat (ad hoc, vegyes, eseti, tényfeltáró, vizsgáló) hozhat létre.
(6) Megalakultnak akkor tekinthető az albizottság, ha tagsággal és elnökkel is rendelkezik. (7) A bizottság elnöke az ellenőrző albizottságot felkérheti konkrét ügyek soron kívüli vizsgálatára. (8) Az albizottság megalakításáról a bizottság elnöke az Országgyűlést haladéktalanul tájékoztatja (HSZ. 29. § (4) bek.).
5. § A bizottság tagjai köréből a munkatervéből adódó feladatának megvalósítása érdekében esetenként munkacsoportot hozhat létre.
A bizottság tisztségviselői és tagjai 6. § (1) A bizottság elnöke a) előkészíti, összehívja és vezeti a bizottság ülését (HSZ. 74. § (1) bek.) ; b) engedélyezi a felszólalásokat, gondoskodik az üléseken a rend fenntartásáról, lebonyolítja a szavazást, kimondja a bizottság határozatát és aláírja az ülésről készült jegyzőkönyvet (HSZ. 74. § (2) bek.) ; c) ülésszakonként javaslatot tesz a bizottság elnökének rendelkezésére álló szakértői keret felhasználására. Tájékoztatja a bizottságot a keret felhasználásáról. (2) A bizottság alelnöke az elnök által rábízott feladatokat látja el (HSZ. 74. § (3) bek.). (3) A bizottság elnökét tartós akadályoztatása esetén az általa kijelölt alelnök helyettesíti. Valamennyi alelnök távolléte esetén az elnök a bizottság tagjának adhat írásban eseti képviseleti megbízást. Az elnököt helyettesítő bizottsági tag jogai és kötelezettségei az elnökével azonosak (HSZ. 74. § (4) bek.). (4) A bizottsági tag a bizottság ülésein személyesen vagy helyettese útján vesz részt (HSZ. 37. § (1) bek.). (5) A bizottsági tag távolléte esetére csak ugyanazon bizottság tagjának (továbbiakban: helyettes) adhat eseti képviseleti megbízást. (6) A képviseleti megbízás egyetlen bizottsági ülésre szól. (7) A HSZ. 2. számú melléklete szerinti képviseleti megbízást legkésőbb a helyettesítés megkezdésekor az elnöknek be kell mutatni. Az elnök a helyettesítés tényét bejelenti. A benyújtott képviseleti megbízást a jegyzőkönyvhöz kell csatolni. (8) A helyettes jogai és kötelezettségei azonosak a bizottsági tagéval. A helyettesítés nem terjedhet ki a bizottsági elnöki és alelnöki jogok gyakorlására. (9) A helyettes egy bizottsági ülésen csak egy bizottsági tag helyettesítésére jogosult (HSZ. 37. §).
A bizottság ülésezési rendje 7. § (1) A bizottság üléseinek időpontját az Országgyűlés napirendjéhez igazodva, a munkatervet és a Házbizottság állásfoglalásait, továbbá a bizottsági elnöki értekezlet döntéseit figyelembe véve határozza meg. (2) A bizottság az Országgyűlés ülésszaka alatt szükség szerint ülésezik. (3) Két ülésszak között a bizottság akkor tart ülést, ha a Házbizottság vagy a bizottság tagjainak legalább egyötöde – napirend kezdeményezésével – írásban kéri. A bizottság tagjainak legalább egyötöde által kezdeményezett ülést lehetőség szerint a megjelölt időpontra, de legkésőbb nyolc napon belül kell összehívni. (4) Az Országgyűlés ülésének időtartama alatt – kivéve a szavazások idejét – a bizottság ülést tarthat. (5) A bizottsági ülést a bizottság elnöke a napirendi javaslatot tartalmazó meghívó elküldésével írásban - kivételesen szóban, a napirendi javaslat közlésével - hívja össze (HSZ. 67. § (3)-(5) bek.).
A bizottsági ülés nyilvánossága 8. § (1) A bizottság ülései a sajtó számára nyilvánosak (HSZ. 68. § (1) bek.). (2) A bizottsági ülésen az előterjesztő és a tárgyalt napirendi ponthoz módosító javaslatot (kapcsolódó módosító javaslatot) benyújtó képviselő tanácskozási joggal vehet részt. Más képviselő számára a bizottság szótöbbséggel hozzászólási jogot adhat (HSZ. 68. § (2) bek.). (3) A bizottság nyilvános üléseire - a technikai lehetőségek korlátaira tekintettel - a résztvevőknek előzetesen be kell jelentkezniük. (4) A bizottság ülésén a telefon és a személyi hívó használata a tagok és valamennyi résztvevő számára tilos.
9. § (1) Államtitok, szolgálati titok, személyes, üzleti vagy törvény által védett más adat védelme érdekében a bizottság zárt ülést tart. Az előterjesztő vagy bármely bizottsági tag javaslatára a bizottság zárt ülés tartását rendelheti el. Zárt ülés tartása a nyilvános ülés egy vagy több napirendi pontjának tárgyalása céljából is elrendelhető (HSZ. 69. § (1) bek.). (2) Nem rendelhető el a bizottság zárt ülése, ha a javaslattevő nem nevezi meg konkrétan azt az államtitok-, szolgálati titok-, személyes, üzleti vagy törvény által védett más adatkört, amelybe tartozó adat védelme indokolja a zárt ülés elrendelését (HSZ. 69. § (2) bek.). (3) A zárt ülésen a köztársasági elnök, az Országgyűlés elnöke, a bizottság tagjai, továbbá a bizottság elnöke által az adott napirendi ponthoz meghívott személyek vehetnek részt. A bizottság szótöbbséggel más - nem bizottsági tag - országgyűlési képviselő jelenlétéhez is hozzájárulhat. Ha a bizottság másként nem dönt, a zárt ülésen az Országgyűlés hivatali szervezetének oda beosztott munkatársai és a jegyzőkönyvvezetők részt vehetnek (HSZ. 69. § (3) bek.).
(4) A kivételes eljárásban elrendelt zárt ülésről az országgyűlési képviselőket kizárni nem lehet (HSZ. 69. § (4) bek.).
Határozatképesség, tanácskozóképesség 10. § (1) A bizottság határozatképességéhez a bizottsági tagok több mint felének jelenléte szükséges. Határozatképesség szempontjából a képviseleti megbízást adó képviselőt jelenlévőnek kell tekintetni (HSZ. 70. § (1) bek.). (2) A bizottság tanácskozóképességéhez a bizottsági tagok több mint egyharmadának a jelenléte szükséges. A bizottság tanácskozóképességének megállapítására csak akkor van szükség, ha azt bármelyik bizottsági tag kéri. Tanácskozóképesség szempontjából a képviseleti megbízást adó képviselőt jelenlévőnek kell tekintetni (HSZ. 70. § (2) bek.). (3) Ha a Bizottság határozatképtelen, a következő bizottsági ülésen az ugyanazon napirendi pontok tekintetében a bizottság a megjelentek számára tekintet nélkül határozatképes, feltéve, hogy a 24 óránál későbbi időpontra összehívott megismételt bizottsági ülésre szóló meghívóban erre a következményre a képviselők figyelmét felhívták, továbbá, hogy azon a bizottság elnöke (alelnöke), valamint legalább egy kormánypárti és egy ellenzéki képviselő jelen van. Határozatképtelenség miatt megismételt bizottsági ülést 24 órán belül csak akkor lehet tartani, ha a megismételt ülésen az összes bizottsági tag legalább fele jelen van, és az ülés megtartása mellett szavaz. Az így megismételt ülést csak akkor lehet megtartani, ha legalább egy ellenzéki képviselő jelen van (HSZ. 70. § (3) bek.). (4) A (3) bekezdés rendelkezései kivételes eljárás esetén nem alkalmazhatók (HSZ. 70. § (4) bek.).
A bizottsági ülésre meghívottak 11. § (1) A napirendi pont előterjesztője, a köztársasági elnök, az Országgyűlés elnöke, az Európai Parlament magyarországi képviselője, az országgyűlési biztos(ok), az Állami Számvevőszék elnöke, továbbá - ha a tárgyalt napirendi pont feladatkörét érinti - a Kormány tagja a bizottság ülésének összehívásával egyidejűleg meghívást kap az ülésre (HSZ. 71. § (1) bek.). (2) Az (1) bekezdés alapján meghívott személyek tanácskozási joggal vesznek részt az ülésen, illetve a napirendi pont tárgyalásán. Az ülésen a meghívottat helyettesítésére jogosult személy is képviselheti. A bizottság ülésén a Kormány döntésre felhatalmazott képviselője vesz részt (HSZ. 71. § (2) bek.). (3) A bizottságban tagsági hellyel nem rendelkező frakciónak egy képviselője tanácskozási joggal vehet részt az ülésen. (4) Tanácskozási joggal nem rendelkező meghívottak: a) bizottság által felkért (megidézett) kormánytisztviselők, illetve állampolgárok b) a sajtó képviselői, c) érdekképviseleti és társadalmi szervezetek képviselői. (5) A (4) bekezdésben felsoroltak a vitában történő egyszeri felszólalását – az elnök javaslatára és a bizottság határozatának megfelelően – az elnök engedélyezi.
(6) A bizottsági ülésre meghívást kapnak a HSZ. 75.§ (1) bekezdés alapján a bizottság tagja által a bizottsági ülést megelőzően írásban eljuttatott napirendi javaslat megtárgyalásához szükséges a kezdeményező által javasolt személyek és szervezetek is.
12. § A törvényjavaslathoz, határozati javaslathoz vagy politikai nyilatkozat-tervezethez módosító (kapcsolódó módosító) javaslatot benyújtó képviselőt a bizottsági ülésről értesíteni kell, lehetőleg egy nappal korábban. A javaslat az értesített képviselő távollétében is elbírálható (HSZ. 72. §).
A szakértők 13. § (1) A bizottság elnöke a bizottság ülésére szakértőt hívhat meg, aki az ülésen tanácskozási joggal vesz részt. Szakértő meghívására – a szakértő személyének megjelölésével vagy anélkül – a bizottság tagjai is tehetnek javaslatot, melyről a bizottság dönt (HSZ. 73. § (1) bek.). (2) A képviselőcsoportok tagjai – képviselőcsoportonként – egy-egy szakértőt vihetnek magukkal a bizottság ülésére, az adott napirendi pont tárgyalására. A bizottság ülésein ezek a szakértők akkor szólalhatnak fel, ha erre a bizottság engedélyt ad (HSZ. 73. § (2) bek.). (3) A bizottság elnöke által és a bizottság határozata alapján, annak nevében adott szakértői megbízások az adott alkalomra szólóak és a feladat elvégzéséig, illetve az ülésen való részvételig tartanak. (4) A feladat elvégzésével megbízott szakértő – a bizottság szakértői keretének terhére és annak mértékéig – díjazást kaphat.
A napirend megállapítása 14. § (1) A napirend meghatározása az Országgyűlés tervezett napirendje, a bizottság munkaterve és a bizottság bármely tagja írásban közölt javaslata figyelembevételével történik. (2) A bizottság a napirendjét – a bizottság elnökének a bizottság tagjaihoz előzetesen írásban eljuttatott javaslata alapján – a bizottsági ülés megnyitása után, maga állapítja meg. Az ülést megelőzően a bizottság bármely tagja írásban további napirendi javaslatot juttathat el az elnökhöz, amelyet az elnök köteles a bizottsági ülést megelőzően a bizottság többi tagjához eljuttatni (HSZ. 75. § (1) bek.). A napirend megállapítása során a bizottság először a napirendi javaslathoz megfogalmazott módosító indítványokról dönt, a vitában minden frakció egy képviselője szólalhat fel. (3) A bizottság a HSZ. 68. § (3) bekezdése alapján kezdeményezett meghallgatás napirendre vételéről legkésőbb a benyújtást követő 15 napon belül dönt. (4) A bizottság az ülés folyamán a napirendet módosíthatja, de csak akkor bővítheti ki, ha ezzel a bizottság jelen lévő tagjainak több mint kétharmada egyetért (HSZ. 75. § (2) bek.). (5) A bizottság a hozzászólások időtartamát képviselőcsoportonként azonos időtartamra korlátozhatja (HSZ. 75. § (3) bek.).
(6) A bizottság a napirendjén szereplő téma tárgyalását elnapolhatja, különösen, ha a Kormány valamely tagjának bizottsági ülésen történő részvételét tartja indokoltnak. A bizottság döntéséről a nevezetteket haladéktalanul értesíti.
A bizottsági ülés vezetése 15. § (1) A bizottság ülésén a napirendi szavazást megelőzően a bizottság tagja felszólalhat a napirenden nem szereplő, országos jelentőségű, halaszthatatlan és rendkívüli ügyben, amennyiben a felszólalás tárgyát és okát megjelölve az ülés kezdete előtt legalább egy órával írásban bejelentette azt a bizottság elnökének. A napirend előtti felszólalásra észrevételt, hozzászólást frakciónként egy-egy bizottsági tag tehet.
16. § (1) A döntési javaslat vitájában elsőként az előterjesztő jogosult felszólalni és a határozathozatal előtt az utolsó szó joga illeti őt meg. (2) Az egyes napirendek tárgyalásakor a vitában az előterjesztőt követően a bizottsági tagok kérdései, észrevételei, véleményei – a jelentkezés sorrendjében – hangzanak el úgy, hogy lehetőség szerint a kormánypárti és ellenzéki felszólalásokra egymást váltva kerüljön sor. (3) A vita további szakaszában a bizottsági tagok után a szakértők és a meghívottak hozzászólásai következnek. A minisztériumok, országos hatáskörű szervek döntési jogosítvánnyal nem rendelkező képviselőjének hozzászólását a bizottság szakértői véleményként kezeli. (4) Ügyrendi kérdésben csak a bizottság tagja kérhet és kaphat szót. Ügyrendi javaslat a napirend elfogadását megelőzően nem tehető. (5) A bizottság a napirendi pont tárgyalását elhalaszthatja, leveheti napirendjéről, vagy úgy dönthet, hogy annak ügyében nem foglal állást. (6) A bizottsági ülést levezető elnök is felszólalhat a napirendi pont vitájában. Hozzászólási igényét a vita megfelelő szakaszában a bizottság tagjainak tudomására hozza. Hozzászólását követően a levezető elnöki teendőket folytathatja.
Tárgyalási szünet elrendelése 17. § Az elnök saját hatáskörben vagy bizottsági tag kérésére – a napirendi pont tárgyalása közben vagy a határozathozatal során – egy-egy alkalommal tárgyalási szünetet rendelhet el. A szünet időtartamát az elnök határozza meg.
A vita lezárása 18. § A bizottsági ülésen a vita lezárására a napirendi pont esetében a HSZ. 59. § szabályait kell alkalmazni azzal, hogy a vita lezárását bármely képviselő javasolhatja (HSZ. 76 § ).
A szavazás 19. § (1) A bizottság a határozatait – ha a Házszabály eltérően nem rendelkezik – a jelen lévő tagjai több mint felének szavazatával hozza (HSZ. 77. § (1) bek.). (2) A bizottság elnöke a bizottsági tagokkal együtt szavaz (HSZ. 77. § (2) bek.). (3) A HSZ. és az ügyrend rendelkezéseinek alkalmazásakor a bizottság tagjainak egyötödén ......................................... 6 főt kétötödén ........................................ 12 főt több mint kétharmadán ................... 20 főt kell érteni. (4) A bizottság állásfoglalásait az Országgyűlés ülésén a bizottság által kijelölt előadó ismerteti (HSZ. 77. § (3) bek.). A bizottság előadója a többségi véleményt ismertető képviselő, akit jelentkezés vagy kijelölés alapján a bizottságnak több mint a fele elfogad. A szavazás után a kisebbségi vélemény ismertetésére a bizottság kisebbségben maradó tagjai maguk közül előadót állíthatnak (5) A részletes vita keretében az első helyen kijelölt bizottság valamennyi – az önálló indítványhoz benyújtott – módosító javaslatról állást foglal. A bizottság a feladatkörét érintő, az elnök által megtárgyalni javasolt módosító javaslatokról foglal állást. Bármely tag kérésére a bizottság a nem kijelölt módosító javaslatról is állást foglal. (6) A bizottság a módosító javaslatokról egyenkénti szavazással foglal állást, de az egymással összefüggő módosító javaslatokról egy szavazással is állást foglalhat.
A jegyzőkönyv 20. § (1) A nyilvános bizottsági ülésről szó szerinti jegyzőkönyv készül, amelyet az elnök hitelesít (HSZ. 78. § (1) bek.). (2) A jegyzőkönyv elkészítésére és kezelésére a HSZ. 65. és 66. §-ait kell megfelelően alkalmazni a következő eltérésekkel: a) a jegyzőkönyvbe felvett felszólalás téves szövegének kiigazítására – a közszemlét követő ülésen – az elnök tesz javaslatot, amiről a bizottság vita nélkül határoz; b) a szó szerinti jegyzőkönyv hitelesített, eredeti példányát el kell helyezni az irattárban, valamint egy másolatát az Országgyűlési Könyvtárban. A bizottsági ülésen részvételre jogosultaknak – kérésükre – a szó szerinti jegyzőkönyvet ki kell adni; c) a nyilvános bizottsági ülés jegyzőkönyvét az Országgyűlés illetve a bizottság honlapján közzé kell tenni. (3) A jegyzőkönyvek elkészítésének határidejét kezdeményezéseinek figyelembevételével az elnök határozza meg.
a
bizottsági
tagok
(4) A jegyzőkönyvet, továbbá a bizottság nyilvános ülésén megtárgyalt szakvéleményt a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló jogszabály alapján kérésre ki kell adni. (5) A bizottsághoz folyamatosan érkező beadványok és levelek kezelési módjáról, a teendő intézkedésekről a Magyar Országgyűlés Hivatalának Iratkezelési, továbbá Titokvédelmi Szabályzatának figyelembe vételével a bizottság elnöke dönt.
A zárt ülés jegyzőkönyve 21. § A bizottság zárt üléséről készült jegyzőkönyv esetében a HSZ. 78-78/H § szabályait kell alkalmazni.
Több bizottság közös eljárása 22. § (1) Több bizottságot érintő közös feladat esetén a bizottságok döntése alapján ezen bizottságok együttes ülést is tarthatnak. (2) Az együttes ülésen a szavazást bizottságonként külön kell megtartani (HSZ. 80. § (2) bek.).
Nemzetközi kapcsolatok 23. § A bizottság nemzetközi kapcsolatai keretében kiutazó vagy fogadó küldöttség összetételéről, vezetőjének személyéről a bizottsági tagok jelölése alapján a bizottság dönt. A küldöttség titkári teendőit minden esetben a bizottság titkárságának munkatársa látja el. Az úti beszámolót a küldöttség vezetője készíti el és terjeszti elő a bizottság elé.
A bizottság hivatali szervezete 24. § (1) A bizottságok működését a titkárság (a továbbiakban: titkárság) segíti, működésének anyagi feltételeit a HSZ 82. §-a tartalmazza. (2) A bizottság hivatali szervezete az Országgyűlés főtitkárának alárendelten, a Bizottsági főosztály vezetésével, a bizottság elnökének iránymutatásával működik. (3) A titkárság gondoskodik: - a bizottság, a bizottság (albizottság) tisztségviselői és előadója által kiadott dokumentumok előkészítéséről; - a bizottság (albizottság) üléseinek szervezéséről, továbbá az albizottságok és a munkacsoportok tevékenységének elősegítéséről; - a bizottság levelezésének, iratainak stb. nyilvántartásáról és végzéséről; - a bizottság számára érkezett dokumentációk rendszerezéséről és őrzéséről; - valamint arról, hogy mindezek a bizottság tagjai számára betekintésre rendelkezésre álljanak; - a bizottság által felkért szakértők nyilvántartásáról, azok beléptetéséről. (4) A titkárság nyilvántartást vezet a bizottság által felkért, továbbá a bizottsággal kapcsolatban álló szakértők és nem kormányzati szervezetek bizottsági üléseken megjelent képviselőiről olyképpen, hogy könnyen meg lehessen állapítani, mely ülésen, milyen tárgykörben vettek részt a bizottsági munkában. (5) A titkárság számon tartja, és figyelemmel kíséri a bizottság feladatkörébe tartozó - önálló indítványokat, - az azokhoz benyújtott módosító/kapcsolódó módosító javaslatokat,
-
az állami szervek vezetőinek válaszadási kötelezettségét és jelzi azok esetleges elmaradását.
(6) A titkárság figyelemmel kíséri a bizottság rendelkezésére bocsátott pénzügyi keretek felhasználását, és az elnök utasításának megfelelően előkészíti a szakértői megbízási szerződéseket. (7) A titkárságot – a Házszabály, az Országgyűlés Hivatala Szervezeti és Működési Szabályzata és annak munkaköri leírást tartalmazó melléklete, valamint a bizottsági elnök iránymutatása alapján – a titkárság vezetésével megbízott személy vezeti. (8) A titkárság kapcsolatot tart az Országgyűlés bizottságaival, az Alkotmánybíróság, az Állami Számvevőszék, az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosának Hivatala, valamint a kormányzati szervek parlamenti titkárságaival és hasonló feladatokat ellátó személyeivel, továbbá mindazokkal a kormányzati és nem kormányzati szervezetekkel, melyekkel az elnök megbízza.
Záró rendelkezések 25. § (1) Az ügyrend elfogadásának napján lép hatályba. (2) Az ügyrendben nem szabályozott kérdésekben a Házszabály megfelelő rendelkezéseit kell alkalmazni. Záradék: Az ügyrendet a bizottság 2006. október 24-ei ülésén 16 igen szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül fogadta el.
Korózs Lajos elnök
2. sz. melléklet
Az Ifjúsági, szociális és családügyi bizottság 2006. évi őszi ülésszakra szóló munkaterve I.
Törvényalkotással kapcsolatos feladatok 1. Kormány törvényalkotási programjában szereplő előterjesztések (tárgyalás a benyújtás időpontjától és a plenáris ülés napirendjétől függően) -
A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat (T/881. szám)
-
A Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló 2006. évi LV. törvénnyel és a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2006. évi LVII. törvénnyel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (amennyiben a bizottság feladatkörét érinti)
-
Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvénnyel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (amennyiben a bizottság feladatkörét érinti)
-
A pályakezdő fiatalok, az ötven év feletti munkanélküliek, valamint a gyermek gondozását, illetve a családtag ápolását követően munkát keresők foglalkoztatásának elősegítéséről, továbbá az ösztöndíjas foglalkoztatásról szóló 2004. évi CXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat
-
Az ágazati párbeszéd bizottságokról és a középszintű szociális párbeszéd egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslat
-
A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat
-
A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény és más büntetőjogi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (a szabályozásnak a bizottság feladatkörét érintő célja az Európai Unió gyermekvédelmi tárgyban hozott jogi aktusainak való megfelelés)
-
A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat
-
A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (a szabályozás célja az EU jogforrásaival való összhang megteremtése, a támogatási rendszer egyszerűsítése)
-
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat
2. További törvényalkotással kapcsolatos feladatok -
Az egészségügyi reformmal összefüggő, a bizottság feladatkörébe tartozó törvényjavaslatok
A bizottság 2006. október 24-ei ülésén fogadta el.
-
II.
A bizottság feladatkörébe tartozó bizottsági és képviselői önálló indítványok
Ellenőrzéssel kapcsolatos feladatok – jelentések, beszámolók, tájékoztatók 1. Országgyűléshez benyújtott jelentések, beszámolók (tárgyalás a benyújtás időpontjától és a plenáris ülés napirendjétől függően) -
Az ügyészség 2005. évi tevékenységéről (J/11. szám)
-
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2005. évi tevékenységéről (J/45. szám)
-
A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2005. évi tevékenységéről (J/46. szám)
-
Az ingatlanokkal, bérlakásokkal kapcsolatban feltárt visszaélések megakadályozásához, az úgynevezett lakásmaffia-tevékenység visszaszorításához szükséges további kormányzati intézkedésekről szóló 53/2005. (VI.4.) OGY határozatban megjelölt feladatok teljesítéséről (J/97. szám)
-
A társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiája és cselekvési programja 2005. évi végrehajtásáról (J/318. szám)
-
A kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében készített nemzeti stratégiai program megvalósulásáról, az ellátó intézményrendszer átvilágításáról és hatékonyságvizsgálatáról
2. A bizottság által kért, illetve benyújtott jelentések, tájékoztatók Október -
Jelentés a hajléktalanokat ellátó intézményrendszer ellenőrzéséről (0613.) Előterjesztő: Állami Számvevőszék
-
Tájékoztató a hajléktalan-ellátás helyzetéről Előterjesztő: Szociális és Munkaügyi Minisztérium
-
Jelentés a Nyugdíjbiztosítási Alap működésének ellenőrzéséről (0620.) Előterjesztő: Állami Számvevőszék
November -
A gyermekvédelmi intézmények működésének áttekintése (az Országgyűlés Elnökének felkérése alapján) Előterjesztő: az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese, Szociális és Munkaügyi Minisztérium
-
Tájékoztató a meddőséggel kapcsolatos problémák átfogó kezelésére vonatkozó intézkedési terv kialakításáról szóló 62/2005. (VI. 28.) OGY határozatban foglalt feladatok teljesítéséről Előterjesztő: Szociális és Munkaügyi Minisztérium, Egészségügyi Minisztérium
-
Tájékoztató a Roma Integráció Évtizede Program Cselekvési Tervről Előterjesztő: Szociális és Munkaügyi Minisztérium
-
Tájékoztató a jelnyelvi tolmács-hálózat kiépítésének és működésének tapasztalatairól Előterjesztő: Szociális és Munkaügyi Minisztérium
December -
Jelentés a magyarországi kábítószer-helyzetről 2005. Előterjesztő: Szociális és Munkaügyi Minisztérium
-
Kiss Péter szociális és munkaügyi miniszter meghallgatása a HSz. 68. § (4) bek. alapján
Korózs Lajos elnök
Az Ifjúsági, szociális és családügyi bizottság 2007. évi tavaszi ülésszakra szóló munkaterve* I.
Törvényalkotással kapcsolatos feladatok 1. Kormány törvényalkotási programjában szereplő előterjesztések (tárgyalás a benyújtás időpontjától és a plenáris ülés napirendjétől függően) -
A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1744. szám)
-
A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény és más büntetőjogi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1917. szám)
-
A járadékszolgáltatási tevékenységről szóló törvényjavaslat
-
Egyes oktatási tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (amennyiben a bizottság feladatkörét érinti)
-
A rehabilitációs járadék bevezetéséről szóló törvényjavaslat
-
A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat
2. További törvényalkotással kapcsolatos feladatok II.
A bizottság feladatkörébe tartozó bizottsági és képviselői önálló indítványok
Ellenőrzéssel kapcsolatos feladatok 1. Országgyűléshez benyújtott jelentések, beszámolók (tárgyalás a benyújtás időpontjától és a plenáris ülés napirendjétől függően) -
A kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében készített nemzeti stratégiai program megvalósulásáról, az ellátó intézményrendszer átvilágításáról és hatékonyságvizsgálatáról (2003-2005. évek vonatkozásában) (J/2027. szám)
-
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2006. évi tevékenységéről
-
A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2006. évi tevékenységéről
-
A társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiája és cselekvési programja 2005. évi végrehajtásáról (J/318. szám)
-
Az ápolási díj, valamint a hozzátartozóikat otthon ápoló személyeket segítő intézményrendszer továbbfejlesztésének lehetőségeiről
3. Országgyűlési határozati javaslatok -
*
A kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében készített nemzeti stratégiai program megvalósulásáról, az ellátó-intézményrendszer átvilágításáról és
A bizottság 2007. március 5-ei ülésén fogadta el.
hatékonyságvizsgálatáról (2003-2005. évek vonatkozásában) szóló jelentés elfogadásáról, valamint a kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében készített nemzeti stratégiai program elfogadásáról szóló 96/2000. (XII.11.) OGY határozat módosításáról (H/2028. szám) -
Kábítószerügyi eseti bizottság létrehozásáról (H/2101. szám)
-
A „Legyen Jobb a Gyerekeknek” Nemzeti Stratégiáról, 2007-2032
4. A bizottság által kért, illetve benyújtott jelentések, tájékoztatók Március A szociális támogatások 2006. évi fokozott ellenőrzésének tapasztalatairól
Április -
Az ifjúságra vonatkozó Európai Uniós programokról a) Youth Program (2000-2006.) b) Fiatalok Lendületben (2007-2013.)
-
Az Európai Bizottság nemek egyenlősége (Gender Equality Roadmap 20062010.) ütemterv hazai elindításáról
-
A Európa Tanács nők elleni erőszakkal (beleértve a családon belüli erőszakot) szembeni kampányról
-
A roma népesség társadalmi integrációját elősegítő kormányzati feladatokról (Roma Integráció Évtizede Stratégiai Terv, 2007-2008. évi Intézkedési Terv)
Május -
A szociális szolgáltatások befogadási tapasztalatairól
5. Egyéb feladatok
III.
-
Kiss Péter szociális és munkaügyi miniszter meghallgatása a HSz. 68. § (4) bek. alapján
-
Kihelyezett ülés Vértesacsán, a Falugondnokok Házában – a tanya- és falugondnoki szolgálatról (időpont egyeztetés alatt).
Nemzetközi kapcsolatok -
A bizottság delegációjának látogatása az Osztrák Parlamentben (időpont egyeztetés alatt).
Korózs Lajos elnök
Az Ifjúsági, szociális és családügyi bizottság 2007. évi őszi ülésszakra szóló munkaterve* I.
Törvényalkotással kapcsolatos feladatok 1. Kormány törvényalkotási programjában szereplő előterjesztések (tárgyalás a benyújtás időpontjától és a plenáris ülés napirendjétől függően) -
Egyes szociális tárgyú törvények módosításáról (T/3449. szám)
-
A foglalkoztatói nyugdíjról és intézményeiről (T/3245. szám)
-
A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetésének végrehajtásáról (T/3578. szám)
-
Egyes adótörvények módosításáról
-
A társadalombiztosítás általános szabályairól
-
A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről
-
A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról
2. További törvényalkotással kapcsolatos feladatok II.
A bizottság feladatkörébe tartozó bizottsági és képviselői önálló indítványok
Ellenőrzéssel kapcsolatos feladatok 1. Országgyűléshez benyújtott jelentések, beszámolók -
A gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeinek alakulásáról és az ezzel összefüggésben a 2005. évben megtett kormányzati intézkedésekről (J/2843. szám)
-
Az ápolási díj, valamint a hozzátartozóikat otthon ápoló személyeket segítő intézményrendszer továbbfejlesztésének lehetőségeiről (J/3332. szám)
2. Országgyűlési határozati javaslatok -
A gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeik alakulásáról szóló jelentésről szóló 106/1995. (XI.1.) OGY határozat módosításáról (H/2842. szám)
3. A bizottság által kért, illetve benyújtott jelentések, tájékoztatók Szeptember -
*
A nyugdíj ágazatban zajló a 2008. évi költségvetéshez kapcsolódó munkákról Előadó: Dr. Barát Gábor főigazgató, ONYF Berényi Sándorné dr. főigazgató-helyettes, ONYF
A bizottság 2007. szeptember 19-ei ülésén fogadta el.
-
A nyugdíjbiztosítási igazgatást támogató informatika rendszerekről Előadó: Rába Ferenc informatikai főigazgató-helyettes, ONYF (A témák tárgyalására 2007. szeptember 25-én az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság székházába kihelyezett ülésen kerül sor.)
Október -
A szociális ellátórendszer átalakításának irányairól Előterjesztő: Szociális és Munkaügyi Minisztérium
-
A hajléktalan-ellátás aktuális feladatairól; felkészülés a téli időszakra Előterjesztő: Szociális és Munkaügyi Minisztérium
-
A hajléktalan-ellátás fejlesztésének stratégiai irányairól Előterjesztő: Szociális és Munkaügyi Minisztérium
November -
A szociális földprogramok helyzetéről és jövőbeni elképzelésekről Előterjesztő: Szociális és Munkaügyi Minisztérium
-
Az önkormányzatok szociális alapszolgáltatási tevékenységének ellenőrzéséről Előterjesztő: Állami Számvevőszék
December -
III.
Jelentés a magyarországi kábítószer-helyzetről 2007. Előterjesztő: Szociális és Munkaügyi Minisztérium
Nemzetközi kapcsolatok -
Az Osztrák Parlament Munkaügyi és Szociális, valamint Családügyi Bizottsága delegációjának fogadása (november 13.).
Korózs Lajos elnök
Az Ifjúsági, szociális és családügyi bizottság 2008. évi tavaszi ülésszakra szóló munkaterve* I.
Törvényalkotással kapcsolatos feladatok 1. Kormány törvényalkotási programjában szereplő előterjesztések (tárgyalás a benyújtás időpontjától és a plenáris ülés napirendjétől függően) -
Az 1 és 2 forintos címletű érmék bevonása következtében szükséges kerekítés szabályairól (T/4856. szám) Parlamenti előadó: Pénzügyminisztérium
-
Az 1 és 2 forintos címletű érmék bevonása következtében szükséges kerekítés szabályairól és a társadalombiztosítási és szociális ellátások megállapítása során, továbbá a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról (T/4857. szám) Parlamenti előadó: Pénzügyminisztérium
-
A fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról, valamint a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól (amennyiben a bizottság feladatkörét érinti) Parlamenti előadó: Gazdasági és Közlekedési Minisztérium
-
Az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai folyósításának és elszámolásának rendjéről Parlamenti előadó: Pénzügyminisztérium
-
A versenyképesség javítására irányuló egyes törvények módosításáról (amennyiben a bizottság feladatkörét érinti) Parlamenti előadó: Pénzügyminisztérium
-
Az egyes társadalombiztosítási ellátásokra vonatkozó szabályozásról Parlamenti előadó: Szociális és Munkaügyi Minisztérium
2. További törvényalkotással kapcsolatos feladatok II.
A bizottság feladatkörébe tartozó bizottsági és képviselői önálló indítványok
Ellenőrzéssel kapcsolatos feladatok 1. Országgyűléshez benyújtott jelentések, beszámolók (tárgyalás a benyújtás időpontjától és a plenáris ülés napirendjétől függően)
*
-
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának 2007. évi tevékenységéről
-
A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2007. évi tevékenységéről
-
Az ingatlanokkal, bérlakásokkal kapcsolatban feltárt visszaélések megakadályozásához, az úgynevezett lakásmaffia-tevékenység visszaszorításához szükséges további kormányzati intézkedésekről szóló
A bizottság 2008. február 18-i ülésén fogadta el.
53/2005. (VI.4.) OGY határozatban megjelölt feladatok teljesítéséről (J/2482. szám) A Kábítószerügyi eseti bizottság tevékenységéről (J/4084. szám)
-
2. A bizottság által kért, illetve a bizottsághoz benyújtott jelentések, tájékoztatók Február -
Jelentés a magyarországi kábítószer-helyzetről 2006., és a Kábítószer Ellenes Nemzeti Stratégia megvalósulásáról (a 96/2000. (XII.11.) OGY hat. 2. c) pontja alapján) Előterjesztő: Szociális és Munkaügyi Minisztérium
-
A Nyugdíjbiztosítási Ellenőrző Testület 2007. évi tevékenységéről Előterjesztő: Nyugdíjbiztosítási Ellenőrző Testület elnöke
Március -
Az önkormányzatok szociális alapszolgáltatási tevékenységének ellenőrzéséről Előterjesztő: Állami Számvevőszék
-
A munkaképesség megőrzésére fordított pénzeszközök hasznosulásának ellenőrzéséről Előterjesztő: Állami Számvevőszék
-
Az egészségkárosodottak szociális járadékáról Előterjesztő: Szociális és Munkaügyi Minisztérium
Április -
Az Európa Tanács közreműködésével és számára készített Nemzeti Ifjúságpolitikai Riport nemzeti értékelése Előterjesztő: Szociális és Munkaügyi Minisztérium
Május -
A hazai és a külföldi örökbefogadás tapasztalatairól Előterjesztő: Szociális és Munkaügyi Minisztérium
-
A kistérségi szociális felzárkóztató programról Előterjesztő: Szociális és Munkaügyi Minisztérium
Június -
A gyermekek napközbeni ellátásáról és fejlesztési lehetőségeiről Előterjesztő: Szociális és Munkaügyi Minisztérium
3. Egyéb feladatok -
Kihelyezett ülés a Budapesti Módszertani Szociális Központ hajléktalan ellátó intézményében
-
Dr. Lamperth Mónika szociális és munkaügyi miniszter meghallgatása (a HSZ. 68. § (4) bek. alapján)
III.
Parlamenti nyílt napok -
IV.
Az ifjúság egészsége témában (április vége/május eleje)
Nemzetközi kapcsolatok -
A bizottság delegációjának látogatása a Cseh Parlamentben (április 8-10.).
-
A bizottság delegációjának látogatása az Osztrák Parlamentben (időpont egyeztetés alatt).
Korózs Lajos elnök
Az Ifjúsági, szociális és családügyi bizottság 2008. évi őszi ülésszakra szóló munkaterve* I.
Törvényalkotással kapcsolatos feladatok 1. Kormány törvényalkotási programjában szereplő előterjesztések (tárgyalás a benyújtás időpontjától és a plenáris ülés napirendjétől függően) -
A Polgári Törvénykönyvről (T/5949. szám)
-
A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásáról (T/6133. szám)
-
Egyes adó- és járulék törvények módosításáról (T/6291. szám)
-
A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről
-
A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról
-
Egyes foglalkoztatási és szociális tárgyú törvények módosításáról
2. További törvényalkotással kapcsolatos feladatok II.
A bizottság feladatkörébe tartozó bizottsági és képviselői önálló indítványok
Ellenőrzéssel kapcsolatos feladatok 1. Országgyűléshez benyújtott jelentések, beszámolók (tárgyalás a benyújtás időpontjától és a plenáris ülés napirendjétől függően) -
A Kábítószerügyi eseti bizottság tevékenységéről
-
Az új Országos Fogyatékosügyi Program teljesítéséről
2. A bizottság által kért, illetve a bizottsághoz benyújtott jelentések, tájékoztatók (tárgyalás az ülésszak során egyeztetett időpontban) 2.1. Az Állami Számvevőszék jelentései - Az önkormányzatok szociális alapszolgáltatási tevékenységének ellenőrzéséről - Az önkormányzati kórházak és bentlakásos szociális intézmények ápolásra, gondozásra fordított pénzeszközei felhasználásának ellenőrzéséről 2.2. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium tájékoztatói - A hazai és a külföldi örökbefogadás tapasztalatairól - A kistérségi szociális felzárkóztató programról - A gyermekek napközbeni ellátásáról és fejlesztési lehetőségeiről - Az egészségkárosodottak szociális járadékáról *
A bizottság 2008. szeptember 30-ai ülésén fogadta el.
- Az Európa Tanács közreműködésével és számára készített Nemzeti Ifjúságpolitikai Riport nemzeti értékelése 2.3. További tájékoztatók - A gyermekszegénység elleni küzdelemről Előadó: MTA KTI Gyermekprogram Iroda képviselője - A „Van Véleményem!” értelmileg akadályozott és mentálisan hátrányos helyzetűek érdekérvényesítését szolgáló program tapasztalatairól Előadó: Nem Adom Fel Alapítvány képviselője
Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi elnök
Az Ifjúsági, szociális és családügyi bizottság 2009. évi tavaszi ülésszakra szóló munkaterve I.
Jogalkotással kapcsolatos feladatok (az előterjesztések tárgyalása a benyújtás időpontjától és a plenáris ülés napirendjétől függően) 1. A törvényalkotási programban szereplő és további kormány-előterjesztések -
A Polgári Törvénykönyvről (T/5949. szám)
-
Egyes szociális tárgyú törvények módosításáról
-
Egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról (T/9179. szám)
-
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról (T/9180. szám)
-
A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény, valamint a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény módosításáról
2. További törvényalkotással kapcsolatos feladatok II.
A bizottság feladatkörébe tartozó bizottsági és képviselői önálló indítványok
Ellenőrzéssel kapcsolatos feladatok 1. Országgyűléshez benyújtott jelentések, beszámolók, határozati javaslatok (tárgyalás a benyújtás időpontjától és a plenáris ülés napirendjétől függően) -
A Kábítószerügyi eseti bizottság tevékenységéről (J/6554. szám)
-
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának 2008. évi tevékenységéről
-
A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2008. évi tevékenységéről
-
Az új Országos Fogyatékosügyi Program teljesítéséről
2. A bizottság által kért, illetve a bizottsághoz benyújtott jelentések, tájékoztatók, meghallgatások (tárgyalás az ülésszak során egyeztetett időpontban) 2.1. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium tájékoztatói
-
A hazai és a külföldi örökbefogadás tapasztalatairól
-
Az Európa Tanács közreműködésével Ifjúságpolitikai Riport nemzeti értékelése
-
Jelentés a magyarországi kábítószer-helyzetről 2007., és a Kábítószer Ellenes Nemzeti Stratégia megvalósulásáról (a 96/2000. (XII.11.) OGY hat. 2. c) pontja alapján)
A bizottság 2009. március 16-ai ülésén fogadta el.
és
számára
készített
Nemzeti
2.2. További jelentések és tájékoztatók -
Az önkormányzatok szociális alapszolgáltatási tevékenységének ellenőrzéséről Előterjesztő: Állami Számvevőszék
-
A Nyugdíjbiztosítási Ellenőrző Testület 2008. évi tevékenységéről Előterjesztő: a Nyugdíjbiztosítási Ellenőrző Testület elnöke
2.3. Meghallgatások -
III.
Szűcs Erika szociális és munkaügyi miniszter éves meghallgatása (a Házszabály 68.§ (4) bekezdése alapján)
További feladatok -
Nemzeti Ifjúsági Stratégia (a 95/2007. (X.31.) OGY hat. 2. b) pontja alapján)
-
Idősügyi Nemzeti Stratégia
-
Javaslat a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló 1999. évi XLII. törvény módosítására (az Egészségügyi bizottság megkeresése)
Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi elnök
3. sz. melléklet
Az Országgyűlés Ifjúsági, szociális és családügyi bizottsága
Vélemény (a Hsz. 134/B. § (4) bekezdés alapján) a személyek közötti, vallási vagy világnézeti meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének végrehajtásáról szóló tanácsi irányelv-tervezetről Az irányelv-tervezet alkalmazási köre a bizottság feladatkörét érintően a szociális védelemre, szociális ellátórendszerre, valamint a szociális előnyökre, juttatásokra terjed ki. A tervezet a bizottság működési területe szempontjából két fontos társadalmi csoport, a fogyatékossággal élők és – az életkorra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazása kapcsán – az idősek vonatkozásában rendelkezik kiemelt jelentősséggel. A bizottság 2008. október 28-ai ülésén az irányelv-tervezetet megtárgyalta, véleményét a következőkben fogalmazza meg. 1. A bizottság egyetért azzal, hogy közösségi szinten kerüljenek meghatározásra az egyenlő bánásmód elvének tagállami szintű végrehajtását garantáló minimum szabályok. 2. A bizottság megállapítja, hogy nemzeti jogunk általános antidiszkriminációs törvénye (az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény) alapvetően megfelel a tervezett új irányelv által támasztott elvárásoknak is. 3. A bizottság felhívja a figyelmet a fogyatékos emberekkel szembeni hátrányos megkülönböztetés tilalma vonatkozásában: - a tervezetben szereplő „ésszerű alkalmazkodás” elfogadásából következő jogharmonizációs kötelezettség hatásvizsgálatának fontosságára, - ágazati törvényünk (a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény) több vonatkozásban tartalmazza az „ésszerű alkalmazkodás” alapelvét, ugyanakkor általános alapelvként való kimondásáról nem rendelkezik. 4. A bizottság üdvözli, hogy a tervezet - a fogyatékos személyek vonatkozásában hatékony, megkülönböztetés-mentes hozzáférést követel a lakhatás és a közlekedés terén is, - a fogyatékossággal élők igényeihez való „ésszerű alkalmazkodás” megtagadását hátrányos megkülönböztetésnek minősíti. 5. A bizottság megállapítja, hogy belső jogunk a biztosítási szolgáltatások és a biztosítási elven alapuló szolgáltatások terén a fogyatékosságra és az életkorra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód követelménye alól nem enged kivételt. E tekintetben tehát szigorúbb rendelkezéseket tartalmaz, mint az irányelv-tervezet. Budapest, 2008. október 28. Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi elnök
4. sz. melléklet Az Országgyűlés Ifjúsági, szociális és családügyi bizottságának 1/2006-2010. számú TÁJÉKOZTATÓJA (a Házszabály 96/A. §-a alapján) a közgyógyellátási rendszerről Az Országgyűlés Ifjúsági, szociális és családügyi bizottsága 2009. május 5-ei ülésén megtárgyalta az Állami Számvevőszék jelentését a közgyógyellátási rendszer működésének ellenőrzéséről, mellyel kapcsolatban az alábbi egyhangúlag elfogadott állásfoglalásban összegzi véleményét. 1. A bizottság a szociális ellátórendszer meghatározó intézményének tekinti a sok évtizedes múlttal rendelkező közgyógyellátást és támogatja ezen ellátási forma fenntartását. 2. A bizottság megállapítja, hogy - a közgyógyellátási jogosultságot és a támogatás keretösszegét megállapító ügyintézés túlbürokratizált és elsősorban az igénylők és az önkormányzatok számára nehezen átlátható, - a közgyógyellátás működtetésének költsége elfogadhatatlanul magas, - az önkormányzatok által méltányos jogcímen nyújtott ellátáshoz való hozzájutás az ország legszegényebb, hátrányos helyzetű településein a legkevésbé biztosított. 3. A bizottság felkéri a Kormányt, hogy a közgyógyellátási rendszer működésével kapcsolatban vizsgálja meg - az igényjogosultságot és a támogatás mértékét megállapító eljárás egyszerűbbé, átláthatóbbá tételének, - a rendszer működési költségei csökkentésének, valamint - a rászorultsági elv további érvényesítésével összhangban az ellátásban meglévő területi eltérések kiegyenlítésének lehetőségét és erről a bizottságot tájékoztassa. 4. A bizottság - megállapítja, hogy a döntéshozók nem rendelkeznek kielégítő ismeretekkel a bentlakásos idősotthoni, gyermekvédelmi, valamint a fogyatékos emberek ellátását biztosító intézményekben a közgyógyellátási rendszer működéséről, ezért - felkéri a Szociális és Munkaügyi Minisztériumot, hogy vizsgálja meg a kérdést, melyről a bizottságot tájékoztassa. Budapest, 2009. május 19. Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi elnök
5. sz. melléklet Az Országgyűlés Ifjúsági, szociális és családügyi bizottságának 2/2006-2010. számú TÁJÉKOZTATÓJA (a Házszabály 96/A. §-a alapján) a lakáshitelesek helyzetéről, támogatásukról
Az Országgyűlés Ifjúsági, szociális és családügyi bizottsága 2009. augusztus 18-ai rendkívüli ülésén tájékozódott a lakáshitellel rendelkezők megsegítésére vonatkozó törvények és kormányintézkedések hatásairól, mellyel kapcsolatban az alábbi állásfoglalásban összegzi véleményét. A közel egy éve tartó gazdasági- és pénzügyi világválság kirobbanását követően azonnal lépett a kormány a devizahitellel rendelkezők megsegítése érdekében. Számos kormányintézkedés, parlamenti döntés segítette a lakhatásuk elvesztésével fenyegetett családokat. Sor került a pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletét érintő egyes törvények módosítására, valamint törvény született a nehéz helyzetbe került, lakáshitellel rendelkező polgárok védelme érdekében. Az intézkedések sorába illeszkedik a kereskedelmi bankokra vonatkozó etikai kódex megalkotásának kezdeményezése és a pénzügyi szolgáltatók, pénzügyi közvetítők jelenleg is folyó ellenőrzése. - A Bizottság felkéri a bankokat és a hitelkihelyezésekkel foglalkozó valamennyi pénzügyi vállalkozást, hogy az etikai kódex megalkotásig, illetve a pénzügyi szolgáltatók működésével kapcsolatos ellenőrzések lezártáig ne kezdeményezzenek a családok kilakoltatásához vezető eljárást, hanem mindazon ügyfeleikkel, akik hajlandók és képesek erre, még az előírt 90 napon belül jussanak egyezségre. - A Bizottság figyelemmel kíséri a lakhatásuk elvesztésével fenyegetett adósok sorsát, ennek érdekében felkéri a Kormányt, hogy havi rendszerességgel adjon számára tájékoztatást a hátralékosok helyzetét tükröző adatokról. - A Bizottság megállapítja, hogy az átláthatóbb pénzügyi tevékenység kialakítása és a hitellel rendelkezők védelme érdekében további törvények módosítása és meghozatala szükséges. Ilyen lehet például a pénzügyi követelések kezelésének rendszerét szabályozó, azt átláthatóbbá tévő rendelkezés. A Bizottság felkéri a Kormányt, hogy az erre vonatkozó törvényjavaslatokat szeptember 15-ig terjessze be az Országgyűlésnek.
Budapest, 2009. augusztus 18. Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi elnök
6. sz. melléklet
Az Országgyűlés Ifjúsági, szociális és családügyi bizottsága
Jelentés Hirt Ferenc (Fidesz) képviselő által „Miért akadt el már megint az akadálymentesítés?” címmel I/6424. számon benyújtott interpelláció tárgyában folytatott bizottsági tárgyalásról és döntésről Az Országgyűlés 2008. október 6-ai ülésén 183 igen szavazattal, 169 nem ellenében, 15 tartózkodás mellett nem fogadta el az interpellációra Szűcs Erika szociális és munkaügyi miniszter által adott választ. Az Országgyűlés elnöke az interpellációt megtárgyalásra kiadta az Ifjúsági, szociális és családügyi bizottságnak. A bizottság 2008. október 28-ai ülésén a tárgyalást lefolytatta és 15 igen, 11 nem szavazattal, tartózkodás nélkül meghozott döntésével javasolja, hogy az Országgyűlés fogadja el az interpellált által kiegészített választ. Az interpellált minisztert helyettesítő Korózs Lajos államtitkár által szóban előadott, kiegészített válasz: Az egyenlő esélyű hozzáférés megteremtését célzó regionális kiírásokra érkezett pályázatok jelentős részét nem azért utasították el, mert azok nem voltak megfelelő színvonalúak, hanem mert az adott régióban olyan sikeres volt a konstrukció, hogy a pályázók a teljes rendelkezésre álló keretet felhasználták. E mellett valóban voltak szakmai okokból elutasított pályázatok, melyek közül számos, az akadálymentes közlekedés követelményével nem összeegyeztethető építészeti-tervezési hibákat tartalmazott. E tekintetben előrelépést eredményezhet a Mérnöki Kamarával folytatott együttműködés, illetve a Műegyetemen folyó posztgraduális rehabilitációs szakmérnök-képzés. A Kormány a pályázatok szakmai színvonalának emelése céljából a TÁMOP 5.4.5. pályázat keretében a jövőben 840 millió forintot biztosít az egyenlő esélyű hozzáférés szakmai hátterének kialakítására, melyből legalább 25 akkreditált, többségében felsőfokú képzés válik finanszírozhatóvá. Mindez garantálhatja, hogy megfelelő számú és tudású szakember álljon a pályázók rendelkezésére. A 2007/8-as években fel nem használt mintegy 2,5 milliárd forintot jövőre, illetve 2010-ben is akadálymentesítési célokra fordítják a regionális fejlesztési tanácsok. Az államtitkár úr az Országos Fogyatékosügyi Tanács november 14-i ülésén kezdeményezni fogja, hogy a Tanács utasítsa el a nyugat-dunántúli régiónak azt a szándékát, hogy
akadálymentesítési forrásainak egy részét más területre kívánja átcsoportosítani. A régiónak ezzel a szándékával a szociális és munkaügyi tárca nem ért egyet, ezzel szemben a legmesszebbmenőkig tiltakozik. A minisztérium az érintett régió akadálymentesítési forrásainak eredeti szintre való növelése érdekében levélben kereste meg a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséget. Összességében dicséretesnek minősíthető a régióknak az akadálymentesítés terén kifejtett tevékenysége, e tekintetben kiemelésre érdemes az észak-alföldi, amely több mint 1,8 milliárd forintot, az észak-magyarországi 2 milliárd forintot és a közép-magyarországi régió, amely 1,7 milliárd forintot biztosított e célra jelenlegi akciótervében. Az említett régiók a 2009/10-es akciótervükben is hasonló nagyságrendű forrásokat kívánnak biztosítani. A nyugat-dunántúli régió eddig 730 millió forintot fordított és a jövőben 360 millió forinttal tervez akadálymentesítési beruházások megvalósítására. Az interpelláló képviselő elmondta, hogy pozitív elemeket is tartalmaz az elhangzott, kiegészített válasz. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy az akadálymentesítés terén egy befogadóbb, akár a többszöri hiánypótlást is lehetővé tevő, a pályázókat konzultációk formájában is segítő rendszer kialakítására van szükség. Jelezte, hogy továbbra sem tudja elfogadni az interpellációra adott választ. A tárgyalás során feltett képviselői kérdés kapcsán az államtitkár úr elmondta, hogy meglátása szerint a törvényben rögzített akadálymentesítési program időarányosan megfelelően teljesül; a közel 3000 szükséges beruházásból ezideig több mint 800 valósult meg. A jövő év elejére ígért a bizottság számára az akadálymentesítési feladatok végrehajtását bemutató átfogó tájékoztatást. A bizottság előadója: Béki Gabriella A kisebbségi vélemény előadója: Soltész Miklós alelnök
Budapest, 2008. november 6.
Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi elnök
7. sz. melléklet
Az Országgyűlés Ifjúsági, szociális és családügyi bizottsága
Jelentés Dr. Zombor Gábor (Fidesz) képviselő által „Hány idős ember maradt ki, illetve került később idősotthonba a késlekedés miatt?” címmel I/6353. számon benyújtott interpelláció tárgyában folytatott bizottsági tárgyalásról és döntésről Az Országgyűlés 2008. október 6-ai ülésén 183 igen szavazattal, 182 nem ellenében, 2 tartózkodás mellett nem fogadta el az interpellációra Szűcs Erika szociális és munkaügyi miniszter által adott választ. Az Országgyűlés elnöke az interpellációt megtárgyalásra kiadta az Ifjúsági, szociális és családügyi bizottságnak. A bizottság 2008. október 28-ai ülésén a tárgyalást lefolytatta és 15 igen, 11 nem szavazattal, tartózkodás nélkül meghozott döntésével a Házszabály 117.§ (4) bekezdés b) pontja alapján javasolja, hogy az Országgyűlés fogadja el az interpellált által kiegészített választ. Az interpellált minisztert helyettesítő Korózs Lajos államtitkár által szóban előadott, kiegészített válasz: Az elmúlt két évben hosszas várólisták alakultak ki a bentlakásos idősotthonokban, melynek alapvetően az az oka, hogy számos idős ember szociális biztonságának biztosítása végett jelentkezett ilyen intézményekbe. A rászorulók sok esetben az önkormányzatok által nyújtott szociális alapszolgáltatások – szociális étkeztetés, házi segítségnyújtás – hiánya miatt igényelték az intézményi elhelyezést. A bentlakásos intézményben egy férőhely finanszírozásából négy-öt alapellátási szolgáltatás is biztosítható. A szabályozás értelmében a települési önkormányzatoknak elsősorban a magas gondozási-ápolási szükséglettel rendelkezők vonatkozásában van ellátási kötelezettsége. Az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet (továbbiakban: ORSZI) ez év februárjában kezdte meg a gondozási szükséglet felülvizsgálatát. A felülvizsgálatok megkezdésének időpontja január és február hónapban is kieső gondozási napokat jelenthetett, mivel a helyszíni vizsgálatok elvégzése a bizottság ülése és a szakvélemény kiadása is időt vesz igénybe – fűzte hozzá Kiss Györgyi, az ORSZI főosztályvezetője. Az intézethez kezdetben hetente 1700-2000 kérelem érkezett be és 5-600 szakvélemény kiadására került sor. Az interpellációban említett Kecskemét városával kapcsolatban elmondható, hogy 162 a beérkezett és feldolgozott vizsgálati kérelmek száma, melyből 151 esetben került sor szakvélemény kiadására.
Az ORSZI feladatköre kapcsán elhangzott amellett, hogy az ápolási-gondozási szükséglettel kapcsolatos szakvéleményt ad ki, hatáskörrel rendelkezik a komplex rehabilitációs feladatok meghatározásában. Az intézet által több mint harminc jogcímen végzett vizsgálatok többsége a szociális ellátásokat érinti. Az interpellációs kérdések a jegyzői szakértői bizottságok létrehozását is érintették. Ez év májusáig 272, augusztus 31-ig további 11, tehát valamennyi bizottság megalakult. Az interpelláló képviselő elmondta, fenntartja, hogy valósak a kecskeméti idősotthonokkal kapcsolatban az Országgyűlés ülésén általa ismertetett adatok. A fő problémának a rendszer igazságtalanságát látja; az idős emberek nem ok nélkül igénylik az állami, önkormányzati gondoskodást. Felhívta továbbá a figyelmet, hogy számos férőhely marad üresen, az intézmények nem képesek kihasználni kapacitásaikat. A közelmúltban jelent meg a bentlakásos intézmények kiegészítő támogatását szolgáló pályázat, amely a finanszírozás problémáira mutat rá. Jelezte, hogy a választ továbbra sem tudja elfogadni. A férőhely-kihasználtsággal kapcsolatban Kiss Györgyi elmondta; az ORSZI felé is jelzik az intézmények, hogy betöltetlen férőhelyeik vannak, miközben ez a kiadott szakvélemények számával nem magyarázható. Indokolt lehet megvizsgálni, hogy miért nem foglalják el a szakvéleménnyel rendelkező idősek a számukra biztosított férőhelyet. Az ORSZI a jövőben, hogy kétség se férjen adatai hitelességéhez, régiónként és intézményenként közzé teszi honlapján a feldolgozott és kiadott szakvéleményeket. Az idősotthoni üres és betöltött férőhelyek, illetve a várakozók számát a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal adatbázisa tartalmazza, mely az intézmény-fenntartók adatszolgáltatásán alapul. Dr. Iván László az ápolási-gondozási szükséglet kapcsán azon véleményét fejezte ki, hogy az idősellátásnak a bentlakásos intézményekhez kötődő tennivalói alapvetően más megközelítést igényelnek, ezért nem tartja elfogadhatónak a választ. Kiemelte, valójában nem tudjuk, hogy ténylegesen milyen mértékű szükségletek kielégítésére van igény. Béki Gabriella ugyancsak a férőhely-kihasználtság kapcsán a rászorultság mérésének nehézségére mutatott rá. Hangsúlyozta, előre látható volt, hogy az ápolási-gondozási szükséglet bevezetése átmeneti nehézségekkel fog járni. Konkrét kérdése a kapacitáskihasználtság aktuális adataira vonatkozott. Az államtitkár úr válaszában elmondta, hogy november-december hónapban a szociális tárca országosan áttekinti a férőhelykihasználtságot, valamint az ellátási forma teljes szabályozását és ha szükséges, javaslatokat fog tenni módosítására. A bizottság előadója: Lombos István
Budapest, 2008. november 13. Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi elnök
8. sz. melléklet
Az Országgyűlés Ifjúsági, szociális és családügyi bizottsága
Jelentés Pettkó András (MDF) képviselő által „Milyen tervei vannak a kormánynak a kábítószerprobléma eddigieknél hatékonyabb kezelésére?” címmel I/6199. számon benyújtott interpelláció tárgyában folytatott bizottsági tárgyalásról és döntésről Az Országgyűlés 2008. október 13-ai ülésén 184 igen szavazattal, 169 nem ellenében, 18 tartózkodás mellett nem fogadta el az interpellációra Korózs Lajos államtitkár által adott választ. Az Országgyűlés elnöke az interpellációt megtárgyalásra kiadta az Ifjúsági, szociális és családügyi bizottságnak. A bizottság 2008. október 28-ai ülésén a tárgyalást lefolytatta és 15 igen, 11 nem szavazattal, tartózkodás nélkül meghozott döntésével a Házszabály 117.§ (4) bekezdés b) pontja alapján javasolja, hogy az Országgyűlés fogadja el az interpellált által kiegészített választ. A szociális és munkaügyi minisztert helyettesítő Korózs Lajos államtitkár a következőkben egészítette ki az interpellációra adott válaszát: A felnőtt lakosság körében a droghasználat elterjedtsége – elsősorban a canabis és származékaik tekintetében – alacsonyabb értékeket jelez, mint az uniós átlag, struktúrájában azzal alapvetően egyező képet mutat. A középiskolai szerkipróbálásra vonatkozó vizsgálat eredményei 2005 óta enyhe, de folyamatos csökkenést mutatnak. Dr. Iván László szerint a jelzett csökkenés nem tekinthető szignifikánsnak. A kábítószerügyi koordinációért felelős tárca költségvetésében 2000 óta évente nagyságrendileg egy milliárd forintnak megfelelő összeg szerepel, melyből évente 6-700 millió forintot fordítunk prevenciós célokra. A hazai forrásokat az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében 490 millió forint uniós támogatással sikerült kiegészíteni. A tárca 2009-ben elsősorban a civilszervezetek működését pályázati úton kívánja támogatni. Fontos hangsúlyozni, hogy az iskolai prevenciós programokban kizárólag akkreditált szervezetek vehessenek részt. Az interpelláló képviselő az Állami Számvevőszék megállapításaira hivatkozva elmondta, hogy 2000-2004 között dinamikusan növekedtek – elérve az 1,9 milliárd forintot – a kábítószer-probléma kezelésére biztosított források. Utalt a Kábítószerügyi eseti bizottságra, ahol egyetértés alakult ki abban a kérdésben, hogy mindhárom területre; a kereslet, a kínálat és az ártalomcsökkentésre is jelentősebb összegeket szükséges fordítani. Ezzel kapcsolatban
Winkfein Csaba megjegyezte, hogy tavaly az eseti bizottság törekvéseinek eredményeként sikerült a forrásokat szinten tartani. A hatályos drogstratégia közel száz célt tartalmaz, az új 2010-ben életbelépő stratégia megalkotása során elkerülhetetlen a fő prioritások és a hozzárendelt költségvetés meghatározása. Az interpelláló képviselő súlyos hibának minősítette a Btk. kábítószerrel kapcsolatos tényállásainak legutóbbi módosítását, illetve újraszabályozását. Ezzel kapcsolatban az államtitkár úr azon véleményének adott hangot, hogy a szerhasználókat elsősorban áldozatnak kell tekinteni és a kezelésre, utógondozásra kell nagyobb súlyt fektetni. Az interpelláló képviselő kifogásolta, hogy a Kábítószerügyi Koordinációs Bizottságban (továbbiakban: KKB) a rendvédelmi szervek nem rendelkeznek szavazati joggal. Az államtitkár elmondta, hogy a rendvédelmet a rendészeti minisztérium szavazati joggal képviseli a testületben, ugyanakkor nem zárkózik el attól, hogy a jövőben a rendőrség is önálló szavazati joggal rendelkezzen. Az interpelláló képviselő azt javasolta, hogy a bizottság ne fogadja el a kiegészített választ, ezáltal intézkedési terv kidolgozására késztethetné az illetékes tárcát. Korózs Lajos arról tájékoztatta a bizottságot, hogy a Szociális és Munkaügyi Minisztérium a Nemzeti Drogstratégia tételes áttekintését követően másfél hónap múlva konkrét intézkedési tervet kíván a bizottság elé tárni. Winkfein Csaba elmondta, hogy az általa vezetett eseti bizottság rendkívüli ülésen vizsgálta a nyári túladagolásos eseteket. A KKB ezzel kapcsolatos, a Kormánynak készített jelentését és javaslatait még ez évben napirendjére tűzi a bizottság. László Tamás kiemelte a kábítószer-problémára jellemző nagyfokú látenciát. Véleménye szerint a drogprobléma kezelésére rendelkezésre álló források 95 %-át helyben kellene felhasználni, rendvédelmi szempontból a körzeti megbízottak szerepére nagyobb hangsúlyt kell fektetni. Dr. Iván László elmondta, hogy csökkent a szerkipróbálás veszélyét realizáló és elfogadó fiatalok aránya. A kábítószer-probléma kezelésére 2002-2008 között fordított mintegy 10 milliárd forint nem hozott megfelelő eredményeket, a kábítószer politika megbukott, amit az ezzel összefüggő bűnözés számbeli és arányváltozása is jelez. A bizottság előadója: Winkfein Csaba alelnök
Budapest, 2008. november 19. Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi elnök
9. sz. melléklet
SZEGÉNYEK ELLENI HADJÁRAT SZEGÉNYSÉG ELLENI HARC HELYETT Hordószónokok ötletei alakítják szociális rendszerünket, miközben a szakmai érvek süket fülekre találnak. - adatok igazolják Magyarország keveset költ segélyezésre – a támogatások csökkentése azonban több szavazatot hozhat; - kutatások bizonyítják: a közmunka program rontja a munkanélküliek elhelyezkedési esélyeit – a döntéshozók mégis a népszerűséget növelő munkakényszert támogatják; - tudományos közhely: a természetbeni juttatások drágák és nem hatékonyak – a döntéseket e téren is a közhangulatnak való behódolás jellemzi; - egyszerű racionalitás: az uzsora mozgatója a készpénzhez jutás kényszere – a szociális kártya álságos érvrendszere szerint az véd az uzsorától, ha szűkítjük a rászorulók forrásait. A jövedelmi és területi egyenlőtlenségek drasztikus növekedésére adott populista válaszok növelik a társadalmi feszültségeket, a gyűlölködést, a bűnbakká tett csoportok társadalmi kirekesztődését. Végiggondolta-e a T. Ház, hogy hova vezet, ha a jövedelmi, települési, területi egyenlőtlenségek csökkentése érdekében nem lép fel hatékonyan, asszisztál ezek növekedéséhez? Mit kellene tennie a gyerekszegénység csökkentése érdekében azon túl, hogy 2007-ben szinte egyhangúlag elfogadta a „Legyen jobb a gyermekeknek” Nemzeti Stratégiát? Bass László Báránkóné Gonda Gabriella
Ferge Sándor Ferge Zsuzsa
Végiggondolta-e a T. Ház, hogy hova vezet, hogy az elmúlt évek szegényellenes folyamatai során a köztársaság kapitulál a gyűlöletkeltő populizmus előtt? Kapitulál, amikor: - a szegény családokat élősködőként, felelőtlenként állítja be; - megalapozatlan és homályos utalásokkal bűnbakká teszi őket az ország pénzügyi válságának alakulásában; - a szociális támogatásokat a jutalmazásbüntetés eszközévé alacsonyítja; - a szegénységben élő családokat függő és kiszolgáltatott helyzetbe hozza saját közösségükben; - a szociális támogatások folyósításának módját a helyi döntéshozókra ruházza, szétzilálva az ország egységes jogrendjét, csorbítva az érintettek jogait; - szabadon hagyja rasszista megnyilvánulások nyílt megjelenését, terjedését; - végletesen megosztja a társadalmat és kirekeszt több százezer felnőttet és gyereket? A gyermekek mindenek felett való érdeke azt követeli, hogy a politika ne vállaljon cinkosságot az országot megosztó populizmussal. Budapest, 2009. október 27. MTA Gyerekszegénység Elleni Program munkatársai:
Koncz Krisztina Kun Zsuzsa
Berki Judit Brunda Gusztáv Dandé István Darvas Ágnes Erdős Judit Farkas Zsombor
Forrai Erzsébet Hadházy Ágnes Herman Szabolcs Kalmár Ildikó Kecskés Éva Kende Ágnes
Németh László Novák Szilvia Póti Viktória Simon Mihály dr. Szomor Éva Tóth Mária
AZ ORSZÁGGYŰLÉS IFJÚSÁGI, SZOCIÁLIS ÉS CSALÁDÜGYI BIZOTTSÁGA
1358 Budapest, Széchenyi rkp. 19. Telefon: 441-5085, 441-5076 Telefax: 441-5078
[email protected]
Szám: ISZB/23-2/2009.
MTA Gyerekszegénység Elleni Program munkatársai Budapest Tisztelt Aláírók ! A „Szegények elleni hadjárat szegénység elleni harc helyett” című nyílt levelükre az Országgyűlés elnökének megbízásából a bizottság feladatkörét érintően a következőkben válaszolok. Tájékoztatom Önöket, hogy az Ifjúsági, szociális és családügyi bizottság tagjainak továbbítottam nyílt levelüket. A felhívás sűrítve tartalmazza az elmúlt évek szociálpolitikájának a szociális szakma és a szélesebb közvélemény által is leginkább vitatott kérdéseit. Magam is lelkiismereti és politikai dilemmaként éltem meg egyes döntési helyzeteket, melyek a társadalmi feszültségekre reagáló – nem minden esetben a személyes meggyőződésem szerinti válaszokat eredményeztek. A nyílt levél céljával, miszerint szót emel az elesettek és rászorulók érdekében teljes mértékben azonosulni tudok, még ha egyes megállapításait végletesen leegyszerűsítőnek is tartom. Az Országgyűlés Szociális bizottsága a nyilvánosság előtt három és fél éve zajló munkája során érdemben megvitatta a levélben felvetett társadalompolitikai kérdéseket. A bizottság legutóbb a 2009. november 2-ai ülésén foglalt állást a nyílt levél egyes megállapításairól; a címében a szociális segélyezési rendszer átalakításáról valójában a szociális kártya bevezetését indítványozó határozati javaslat tárgyalása során. Engedjék meg, hogy Önök valamint a közvélemény figyelmébe ajánljam az ülésen elhangzottakat. Rendkívül értékesnek tartom a gyermekszegénységgel foglalkozó kutatók és a bizottság három éves együttműködését, következetesen végzett munkájukhoz további eredményeket és jó egészséget kívánok. Budapest, 2009. december 1. Üdvözlettel Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi elnök melléklet: jegyzőkönyv kivonat