az mvm magyar villamos művek közleményei

L. évfolyam ■ 2013. 1-2. szám

az mvm magyar villamos mŰvek közleményei

az atomenergetika első 30 éve magyarországon ■ A villamosenergia-ipar és az atomenergetika három évtizede ■

Műszaki fejlődés és biztonság – a kezdetektől a stressz-tesztig ■ Műszaki fejlődés és gazdaságosság ■ A kutatás szerepe az atomenergetika biztonságos alkalmazásában ■ Az emberi tényezők ■ A következő 30 év kihívásai ■

MVM Magyar Villamos Mûvek Zrt. 1031 Budapest, Szentendrei út 207-209. Telefon: 304-2000 ■ www.mvm.hu

AZ MVM MAGYAR VILLAMOS MÛVEK ZRT.-RÔL NAPRAKÉSZ INFORMÁCIÓK AZ INTERNETRÔL IS BÁRMIKOR ELÉRHETÔK. A WEB-OLDALON CÍMLISTÁKAT, GYORSHÍREKET, A CÉG MÛKÖDÉSÉHEZ KAPCSOLÓDÓ FONTOS ESEMÉNYEK LEÍRÁSÁT, FOTÓKAT ÉS ÁBRÁKAT LEHET MEGTALÁLNI, VALAMINT A TÁRSASÁG ÁLTAL KIADOTT SAJTÓKÖZLEMÉNYEK IS AZONNAL OLVASHATÓK. KAPCSOLAT TALÁLHATÓ A VILLAMOSENERGIA-IPAR SZÁMOS HAZAI ÉS KÜLFÖLDI CÉGÉHEZ.

2012

1982

Az mvm MAGYAR VILLAMOS MŰVEK KÖZLEMÉNYEI L. ÉVFOLYAM ■ 2013. 1-2. SZÁM Felelôs kiadó Baji Csaba Sándor

Fôszerkesztô

Az atomenergetika első 30 éve magyarországon

Dr. Gerse Károly

Baji Csaba sándor

Felelôs szerkesztô Felkai György

Szerkesztô Kreissné Hartai Gabriella

Szerkesztôbizottság

Összefoglaló a jubileumi ünnepségről

Szakmai előadások 4

A villamosenergia-ipar és az atomenergetika három évtizede

Gerse Lajos, MVM Zrt. Kacsó András, MVM Partner ZRt.

Műszaki fejlődés és biztonság – a kezdetektől a stressz-tesztig

Király Géza, MVM Partner ZRt.

Műszaki fejlődés és gazdaságosság

Lengyel Gábor, MVM ERBE Zrt.

Dr. Nemes Imre (társszerzők: Szőke Larisza, dr. Katona Tamás János, Kovács Ferenc, Rátkai Sándor)

Mayer György, újságíró

A kutatás szerepe az atomenergetika biztonságos alkalmazásában

Pintér Tamás, MVM GTER Zrt.

Dr. Gadó János

Sándor József, MVM Zrt. Dr. Stróbl Alajos, Pöyry-Erôterv

24

dr. Elter József

Lengyel Enikô, MVM OVIT ZRt. Lovászi Zoltánné, MVM PA Zrt.

3

Lovászi Zoltánné

Dr. Gerse Károly

Kerényi A. Ödön, tanácsadó

1

43 55

Az emberi tényezők (tudásnövelés, szimulátor, Karbantartó GYakorló Központ)

67

Kiss István

Formaelôkészítés Brand Content Kft.

A következő 30 év kihívásai

76

Bajsz József

A paksi kommunikáció előremutató hatása

83

Bevezető: Iványi Krisztina

Szellemi energiatermelés – A paksi Energetikai Szakképzési Intézet ISSN 1216-4992 (nyomtatott) hu ISSN 1786-674X (online)

megalapítása Szimbiózis –Az együttműködés európai mintapéldája Kováts Balázs

30 éve történt… – 1982. december 28. a magyar technika-történet egyik kiemelkedő napja

91

Szabó Benjámin

Szakterületi visszaemlékezések

96

Bevezető: Lovászi Zoltánné

Címlapkép A Paksi Atomerőmű I. blokkjának vezénylőterme az indításkor és napjainkban (Fotó: MVM Paksi Atomerőmű Zrt.)

A 30 éves jubileumi ünnepségek kiadványai

110

Beregnyei Miklós

hírek, információk

112

Az atomenergetika első 30 éve Magyarországon BajI csaba sándor*

Az MVM Közleményei jelen lapszáma az első hazai kereskedelmi atomerőmű blokk üzembe helyezésének 30. évfordulója alkalmából tartott jubileumi ünnepségekhez, az egykori közreműködők visszaemlékezéseihez kapcsolódóan jelenik meg. Felvetődhet, tulajdonosként, lapkiadóként mi az érdekünk, hogy külön kiadványban, más helyen részben már megjelent írásokat ismételten közzétegyünk. Nemcsak a megemlékezés, tisztelgés az elődök, közreműködők előtt, hanem a tanulságok megismerése, annak bemutatása, hogy a múlt a jövőt is meghatározza, amellyel minden jelenbeli döntésünk során tisztában kell lennünk. * Baji Csaba Sándor, elnök-vezérigazgató, MVM Zrt.

Az atomerőmű megépítése, finanszírozása nagy kihívást jelentett az egész országnak, a hasznát is az egész ország élvezi. Mint a jubileumi ünnepségen kiemeltem: az MVM Csoport ékköve, a hazai villamosenergia-fogyasztás több mint harmadát biztosító, nemzetközileg is elismert Paksi Atomerőmű létesítése volt a XX. század legnagyobb ipari beruházása Magyarországon. A paksi szakemberek harminc éve biztonságosan és gazdaságosan üzemeltetik Magyarország meghatározó villamosenergia-termelő egységét. Jelen bevezetőben azonban nem erre, hanem a közreműködőkre, szűkebb környezetet érintő változásokra szeretnék utalni. Minden új létesítmény a semmiből indul, valahol születik egy ötlet, megkezdődik az előkészítés. Kü-

lönféle tervek, dokumentumok születnek, egyre többen lesznek részesei a folyamatnak. Vannak, akik csak pas�szív közreműködőként, mások egyre inkább sajátjukként kezelik az ügyet. Kinevezik a felelős vezetőt, aki megkezdi a csapat összeállítását. A tagok között egyfajta szövetség alakul ki a cél elérésére. A kör egyre bővül, lassan háttérbe szorul, esetenként eltűnik a magánélet, csak a cél elérése számít. Sokan átéltük már ezt, vagy hasonlót. A jubileumi ünnepség egyfajta visszaemlékezés a sikerekre, hogy az egykori résztvevők képesek voltak megbirkózni a nehézségekkel és gyakran önmagukat is legyőzni, ugyanakkor bizonyíték arra, hogy a legnehezebb feladatok is megoldhatók, valamint ösztönzés arra, hogy legyenek ötlete-

az mvm magyar villamos mûvek közleményei ■ 2013/1-2

1

ink, vállaljuk fel azok megvalósítását, mert sikerülni fog. Az atomerőmű létesítése sok mindent megváltoztatott, kapukon belüli és kívüli hatása máig is érvényesül. Sokan jöttek az ország minden részéről az építkezésre. Egyeseknek ez csak munkahelyet, pénzkereseti lehetőséget jelentett, de mások új otthonra találtak. Biztos, hogy mindenki több lett az építkezés során megismert új technológiák, munkakapcsolatok révén, amit a későbbiekben is hasznosítani tudott. Jónéhányan lettek átlagemberből „erőművesek”, egész viselkedésüket meghatározza a szabályosság, egymásra figyelés, biztonságtudatosság. Értik a csak bennfentesek számára érzékelhető metakommunikációs jeleket. Naponta legyőzik a fáradtságot, a mások számára esetleg elviselhetetlennek tűnő eseménytelenséget, egyhangúságot, közben mindig beavatkozásra készen állnak. Készek a folyamatos tanulásra, gyakorlatokra, megmérettetésekre. Vezetőként felismerik a biztonsági hiányosságokat, kihívásokat, a berendezéseket ezek figyelembevételével folyamatosan korszerűsítik. A termelési sikerek mögött

2

2013/1-2 ■

a folyamatos, alázatos szolgálat és az állandó megújuló képesség egyszerre van jelen. A lapszámban közzétett írások – legyenek szakmai közlemények, visszaemlékezések – mind ezt tükrözik. Tanúsítják, hogy az erőmű dolgozói képesek és készek a legnagyobb elvárások kielégítésére. Az atomerőmű nem csak az ott dolgozókat, hanem a külső környezetét is folyamatos fejlődésre, megújulásra készteti. Sok beszállítót foglalkoztat, egyetemi és más kutatásokat, oktatást finanszíroz. Nehéz lenne számba venni, hogy hány szakmai közlemény, tudományos dolgozat született az atomerőműhöz kapcsolódó témakörben, amelyek eredménye valamilyen formában a hétköznapokat szolgálta. A közösség büszke lehet arra is, hogy tagjai közül − napi munkájuk eredményeként − többen értek el különféle tudományos fokozatokat. Paks városa, a régió, a sportélet ma elképzelhetetlen az atomerőmű, az általa biztosított anyagi támogatás nélkül. Utóbbi is hasznos ráfordítás, a tevékenység eredményességét szolgálja, csak ennek segítségével tartható fenn, újítható meg az a környezet, háttér,

az mvm magyar villamos mûvek közleményei

amely a pihenést, az emberi erőforrás megújulását garantálja. Az együttműködés példázza, hogy egy gazdasági szereplő hogyan tudja megváltoztatni környezetét. Példaszerű, hogy az atomerőmű nemcsak erőforrásként, a tevékenységhez szükséges elemként tekint a környezetre, hanem gondoskodik annak megőrzéséről, fejlesztéséről. A visszatekintés a sikerekre nem feledtetheti a naponta jelentkező új kihívásokat, elsősorban a nukleáris létesítmények biztonsága iránti egyre növekvő elvárásokat, a társadalmi igények és megítélés változását, a villamosenergia-piaci liberalizáció támasztotta működési és hatékonyságjavítási igényeket. Fel kell készülni az üzemidő hosszabbításra, a nehezebb piaci körülmények melletti üzemeltetésre, és az atomerőmű bővítésére. Ehhez kérem az olvasók támogatását, hiszen mint arra utaltam, az atomerőmű mindannyiunké, biztonságos és eredményes tevékenysége mindannyiunk sikere. Az erőműben dolgozó munkatársaimnak pedig ezúton is köszönöm áldozatos tevékenységüket, jó egészséget és további sikeres munkavégzést kívánva.

Összefoglaló a jubileumi ünnepségről Az I. blokkot ünnepeltük Lovászi Zoltánné*

Az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. az I. blokk indításának 30. évfordulójára emlékezve ünnepséget rendezett 2012. december 14-én a paksi kulturális központban, amelyre meghívást kaptak az I. blokk üzembe helyezése idején az atomerőműben dolgozó munkatársak. A megjelenteket elsőként Baji Csaba, az MVM Zrt. elnök-vezérigazgatója, az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. igaz-

gatóságának elnöke köszöntötte, majd Hamvas István, az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. vezérigazgatója mondott beszédet, amelyben elismeréssel szólt a kollégák, az egykori „csikócsapat” munkásságáról. A hatóság képviseletében dr. Rónaky József, az Országos Atomenergia Hivatal főigazgatója mondott beszédet, aki annak idején maga is jelen volt az I. blokk indításánál. Bejelentette azt is, hogy a hatóság pozitívan bírálta el az ünnepelt blokk üzemidő-hosszabbítását. Ezt követően archív anyagokból összeállított film vetítésével idézték fel az atomerőmű építésének munkálatait, majd Szabó Benjáminnak, az atomerőmű egykori kormánybiztosának és első vezetőjének visszaemlékezése következett. Paks város képviseletében Hajdú János polgármester, a paksi lakosok nevében pedig Szinger Ferenc szólt az ünnepeltekhez. A köszöntők után Hamvas István emlékokleveleket adott át az I. blokk indításánál közreműködő munkatársaknak, majd Baji Csabával közösen szelték fel az atomerőművet ábrázoló hatalmas születésnapi tortát. * Lovászi Zoltánné, az Atomerőmű újság főszerkesztője

A rendezvénynek részét képezte az elmúlt 30 évet, és az azt megelőző, az építkezés időszakát bemutató helyszíni fotókiállítás is. A „Délutáni Fórum” elnevezésű szakmai programon – amelynek előadásait ugyanezen a címen könyvbe foglalták – Cserháti András, a Paksi Atomerőmű műszaki főszakértője moderálásával 15 perces szakmai előadások hangzottak el. Dr. Gerse Károly elnöki kabinetvezető (MVM Zrt.) a villamosenergiaiparról és az atomenergetika három évtizedéről adott tájékoztatást. Dr. Gadó János főigazgató (MTA Energiatudományi Kutatóközpont) A kutatás és oktatás szerepe az atomenergetika

biztonságos alkalmazásában címmel tartotta előadását. Dr. Elter József főosztályvezető (Paksi Atomerőmű, Nukleáris Főosztály) a műszaki fejlődés és biztonság témáját, dr. Nemes Imre osztályvezető (Paksi Atomerőmű, Reaktorfizikai Osztály) a műszaki fejlődés és gazdaságosság témakörét fogta át. Kiss István főosztályvezető (Paksi Atomerőmű, Oktatási Főosztály) az emberi tényezőkről, Bajsz József főosztályvezető (Paksi Atomerőmű, Minőségfelügyeleti Főosztály) a következő 30 év kihívásairól beszélt. A Paksi Digitális Archívumot Csapó Sándor projektvezető mutatta be. Az ünnepség Hamvas István vezérigazgató záróbeszédével fejeződött be.


3

A villamosenergia-ipar és az atomenergetika három évtizede Dr. Gerse Károly*

Az első paksi blokk üzembe helyezése óta eltelt harminc év — egy emberöltő — alkalmat ad arra, hogy áttekintsük a villamosenergia-ipar és az atomenergetika közelmúltját. A három évtizedet a folyamatos változás jellemezte, amely elsősorban a politikai rendszerváltozásból, a gazdaságpolitikában bekövetkezett változásokból, a piaci liberalizációból, a feltételezett klímaváltozás megelőzésére irányuló politikai szándékokból adódott. Miközben az atomerőművek megbíz-

hatóan, versenyképesen, a környezetet nem szennyezve teljesítették feladatukat, a néhány helyen bekövetkezett súlyos üzemzavar folytán az atomenergetika mára ellentmondásos helyzetbe került. * Dr. Gerse Károly, vezérigazgatói főtanácsadó, MVM Zrt.

A rendelkezésére álló terjedelem nem teszi lehetővé, hogy minden változásra, jellemzőre teljes részletességgel, a hátteret is bemutatva kitérjünk, csak a legfontosabb elemeket: a gazdasági környezet, a működési modell, a szabályozás változását és ezeknek a villamosenergia-ipar működésére, az atomerőművek működési környezetére kifejtett hatását vázoljuk, esetenként az időrendtől eltérő s orrendben.

Az 1980-as évek A villamosenergia-ipar fejlődését hos�szú időn keresztül a közel egyenletes igénynövekedés, a teljesítményigények 10 évenkénti megduplázódása, az egyre nagyobb kezdőparaméterek, egységteljesítmények, feszültségszin-

tek megjelenése jellemezte. A második világháború, az 1956-os forradalom csak átmeneti visszaeséseket okoztak. Az 1978-as olajválság következményeként azonban a gazdasági növekedés megtorpant (1. ábra[1]), 1982-ben, az első atomerőművi blokk üzembe helyezésének idején már érződött az igénynövekedés lassulása. Nyilvánvalóvá vált, hogy a szocialista rendszer működése sem függetleníthető teljesen a világgazdasági folyamatoktól. A belföldi energiafelhasználás növekedése megállt, a villamosenergia-igények növekedése átlagosan 3%/ év körüli értékre csökkent (13. ábra). Az iparág gondolkodását a hagyományos, legjobb közszolgáltatói gyakorlatnak megfelelően az „ellátásbiztonság mindenek előtt” szemlélet jellemezte, folytatódott a jö-

1. ábra: GDP, belföldi energiafelhasználás, a villamosenergia-fogyasztás változása 140 130

GDP, energiafelhasználás változása (%)

120 110 100 90 80 70

GDP 2000. évi árakon (1989=100)

60

Belföldi energiafelhasználás Országos nettó villamosenergia-fogyasztás

50 40 1970

4

2013/1-2 ■

1975

1980

1985

1990


1995

2000

2005

2010

lenes, majd — októberi parlamenti határozattal — végleges leállításához, az eredeti állapot helyreállításához vezetett. A Bősi Erőmű 1992-ben elkészült, a Duna elterelése Magyarország számára hátrányos módon, az úgynevezett C variáns szerint, az eredeti Duna-meder vízellátásának szabályozását – a félig elkészült Dunakiliti zsilip ellenére – is szlovák területen hagyva megtörtént, az ügy a Hágai Nemzetközi Bíróság 1997. szeptember 25-i határozata ellenére ma sincs lezárva. Nincs megállapodás az ítélet rendelkező részében megállapított közös üzemeltetési rendszerről, a kölcsönös kártérítésekről és a költségek rendezéséről. Ennek hiányában nem részesülünk a Bősi Erőműből a vízszintkülönbség, vízhozam alapján járó mintegy évi 1000 GWh villamosenergia-termelésből.

Rendszerváltozás, ipari szerkezetváltás A rendszerváltás és ezzel a KGST-n belüli kereskedelmi kapcsolatok szétesése csaknem minden iparágban a villamosenergia-igények csökkenését okozta, összességében a villamosenergia-fogyasztás néhány év alatt mintegy 5 TWh-val csökkent (2. ábra[3]). A fogyasztás csökkenése lehetővé tette a

megkezdett nagymarosi építkezés ideig-

villamosenergia-import csökkentését.

2. ábra: A nettó fogyasztás változása 1980–2010 között 39000

37000

(GWh/év )

fel a Dunamenti Erőműben, amely a hőigények jobb hatásfokú kielégítését is biztosítva szükségtelenné tette a régi hőszolgáltató blokkok megújítását. Az 1000 MW-os atomerőműblokkok üzembe lépését 1995 júliusára és 1997 decemberére tervezték, amit később (1989-ben) 1998 márciusára és 2000 szeptemberére módosítottak. Az alapváltozatban — az 1998 utáni időszakra — kétévenkénti belépéssel további 4×1000 MW atomerőmű-bővítés vetődött fel alternatívaként. A rendszerváltást követően, 1991 tavaszán a 2×1000 MW bővítés létesítését leállították.

1988-ban megünnepeltük az 1888ban Mátészalkán kezdődött hazai villamosenergia-szolgáltatás 100 éves évfordulóját. A gazdasági visszaesésből adódóan nyilvánvalóvá vált, hogy a tervezett beruházásokat nem tudjuk finanszírozni, ezért nyugati cégek bevonásával (1990ben) több tanulmány készült a kor követelményeinek megfelelő erőművek (például az import kőszenet felhasználó 3×570 MW-os Lábatlani Erőmű) építésére. Külön kell említetést tenni a bős— nagymarosi erőműrendszerről, amelynek kivitelezési munkái már 1979-ben megkezdődtek. Az eredeti tervek szerint egy két erőműből álló erőműrendszer létesítését tervezték, amelynek felső egysége, a Bősi Vízerőmű 720 MW-os teljesítőképességgel, csúcsra járatással üzemelt volna, míg az alsó Nagymarosi Vízerőmű 158 MW beépített teljesítménnyel átfolyásos vízerőműként. A megvalósítás ellen már az építkezés megkezdése előtt megkezdődött a tiltakozás, majd a politikai közhangulat változását érzékelve a környezetkárosítással, a Duna elterelésével összefüggő aggályokra alapozva, széles körű környezetvédő civil ellenállás bontakozott ki, amely végül 1989 májusában mintegy 100 Mrd Ft ráfordítást követően, a

Nettó fogyasztás

vőt megalapozó beruházások létesítése (Bős-Nagymarosi Vízerőmű-rendszer), előkészítése (Paksi Atomerőmű 2×1000 MW-os bővítés, Prédikálószéki 4×300 MW-os Szivattyús Tározós Erőmű). Ezeket az igények növekedése mellett a hazai erőműpark erkölcsi avultsága (kis egységteljesítmények, alacsony kezdőparaméterek, rossz hatásfok, nagy munkaerő- és karbantartásigény) is sürgetővé tette. A nagy hazai szénkészletek ellenére a szénbázisú villamosenergiatermelés fejlesztése háttérbe szorult, a korábban tervezett erőművek közül leállt a lignitre alapozott 4×500 MW-os (8×250 MW-os) Bükkábrányi Erőmű, illetve az Eocén programhoz kapcsolódó 3×500 MW-os Bicskei, Dunántúli gyűjtőerőmű előkészítése. Ugyanakkor sor került a széntüzelésű erőművek (Mátrai – korábban Gagarin, Pécs, Oroszlány) rekonstrukciójára, ami csak a műszaki állapoton javított, de a versenyképességet meghatározó hatásfok változatlan maradt. Az igények várható növekedése miatt az 1992–95 időszakra 400 MW importnövekmény mellett 600 MW új teljesítőképesség tűnt szükségesnek[2]. Az új erőmű típusaként célszerűen egy mintegy 380 MW teljesítőképességű, két gázturbinából és egy gőzturbinából álló kombinált ciklus létesítése vetődött

35000

33000

31000

29000

27000

25000 1980

1985

1990

1995

2000

2005

2010


5

Az időszakot a szénbázisú villamosenergia-termelés fokozatos ellehetetlenülése jellemezte. Mint az 1970–1994 közötti fajlagos hőárakat összefoglaló 3. ábrából látható, a szén ára már a 80-as évek végén megközelítette, majd 1989-ben rövid időre meg is haladta a fűtőolaj és a földgáz fajlagos hőárát. Miután az utóbbi tüzelőanyagokat felhasználó erőművek fajlagos hő fogyasztása lényegesen jobb volt a szént üzelésű erőművek fajlagos hő fogyasztásánál, az iparág ellenérdekeltté vált a szén felhasználásában. Ehhez járult, hogy az ipari termelés visszaesése, később a háztartások jelentős részének földgáztüzelésre történő átállása miatt a szénigény lényegesen csökkent, így a bányavállalatok nehéz gazdasági helyzetbe kerültek. Számukra átmeneti kiutat csak a villamosenergia-ipari szénfelhasználás szinten tartása jelenthetett, miközben a villamosenergia-ipar csökkenteni kívánta a szén felhasz nálását. Bányászati oldalról a küzdelmet az átvétel szinten tartásáért a munkahelyeket féltő Bányászati Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége (BDSZSZ) vezette. Kezdetben (1992–1993) sztrájkfenyegetésekkel súlyosbított tárgyalásokon éves szénmegállapodásokra került sor. A helyzet hosszú távú rendezését a hatékonyan működtethető bányák 1994-re befejeződött integrációja je-

lentette, de a 2000-es évek elejéig folyamatosan napirenden volt az integráción kívül maradt bányákból történő szénátvétel is. Ennek eredményeként a szénfelhasználás — mint a 4. ábra mutatja — konszolidálódott, sőt 1995 után az árrendszerbe beépített, állandó bányászati költségeket fedező „bányajáradék” az alacsony változó költség hatására átmenetileg még növekedett is. Az integráció következtében az iparági létszám a korábbi 36–37 ezer főről közel 45 ezerre nőtt (18. ábra).

Részvénytársasággá alakulás A Magyar Villamos Művek Tröszt (MVMT) részvénytársasággá alakulására az 1986. évi VI. törvény alapján, formálisan 1991. december 31-ével került sor. A részvénytársasággá alakulás nemcsak a szervezeti forma, hanem elsősorban a működési modell megváltozását jelentette. Előkészítése 1990–1991 folyamán, több munkabizottság keretében történt. Ennek során felvetődött például az erőművek három társaságba (atomerőmű, a Dunától jobbra, illetve balra épített erőművek) történő egyesítése. Végül csak néhány kisebb erőmű regionális összevonására került sor. Felülvizsgálták, hogy ténylegesen szükség van-e az áramszolgáltató társaságoknál a háromszintű szerve-

3. ábra: A fajlagos hőárak változása

zet: központ, üzletigazgatóság, kirendeltség fenntartására. A társaságok vezetői az utóbbiak mellett érveltek, a privatizáció az ellenkezőjét igazolta, mára nyoma sem maradt az akkor optimálisnak tartott működési modellnek. Az 1986–1990 közötti időszak költségadatainak feldolgozásával kialakított nagykereskedelmi árrendszer egységes teljesítménydíjat és áramdíjat tartalmazott, az egyes társaságok közötti hatékonysági különbséget járadékrendszer kompenzálta. Így a korábbiaknál hatékonyabb működési forma, belső kapcsolatrendszer, árrendszer alakult ki. A leányvállalatok gazdasági tevékenységüket illetően önállóságot kaptak, számos korábbi tröszti funkció (pl. tüzelőanyag-beszerzés), szakszolgálat megszűnt. Ennek következtében a központ létszáma a korábbi mintegy 750 főről 450 főre csökkent. Csaknem teljesen kicserélődött a társaságok vezetése, a vezetőtestületekbe döntő mértékben új, korábban vezető tisztséget be nem töltött személyek kerültek. Az MVM Rt. mint holdingtársaság az átviteli hálózat tulajdonosa, a rendszerirányítás és a nagykereskedelem működtetője lett. Tulajdonosi részesedése az egyes leányvállalatokban 50% volt, a másik 50%-on az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) és néhány százalék mértékéig az önkormányzatok osztoztak. Utóbbiak részesedése

4. ábra: Energiahordozó-felhasználás villamosenergia-termelésre 450000 400000

Szén Fűtőolaj Gudron Tüzelőolaj Földgáz Gázturbina olaj Nukleáris

350000

Energiahordozó (PJ/év)

Fajlagos hőár (Ft/GJ)

1000

100

300000 250000 200000 150000 100000 50000

10 1970

6

2013/1-2 ■

1975

1980

1985

1990

1995


0 1970

Nukleáris Földgáz Fűtőolaj+Gudron+Tüzelőolaj+Gázturbina olaj Szén 1975

1980

1985

1990

1995

2000

2005

2010

az egyes társaságokban az azok által tulajdonolt önkormányzati területen fekvő ingatlanok alapján változott. Az MVM Rt. — mint az 1992. július 16-án aláírt alapszerződés rögzítette — az „ellenőrzött részvénytársaságokat közvetlen utasítási jog hiányában, ös�szehangolt műszaki gazdasági és egyéb feltételeket magába foglaló szerződéses rendszer alapján” működtette a finanszírozhatóság, az irányíthatóság, a hosszú távú célkitűzések, a fogyasztói ellátás biztonsága, valamint a nemzetközi kötelezettségekből eredő jogok és kötelezettségek optimális kielégítése érdekében. A modell jól működött, megváltoztatására, az alapszerződés megszüntetésére a privatizáció érdekében került sor. A holding vezetése egyik legfontosabb feladatának a jövő megalapozását tekintette, számos program, stratégia került elfogadásra: n a megújulóerőmű-építési program, n a hálózatfejlesztési stratégia, n az infrastruktúra-stratégia (ennek részeként a villamosenergia-rendszer üzemirányítási rendszerének irányítástechnikai korszerűsítési programja: ÜRIK), n a távhőstratégia, n az áramszolgáltató társaságokra vonatkozó stratégia. Sajnálatos, hogy ezek végrehajtása csak részben történt meg (pl. hálózatfejlesztés, ÜRIK program).

UCPTE-csatlakozás A magyar villamosenergia-rendszer a rendszerváltást megelőzően az európai KGST-országok villamosenergiarendszereinek egyesülésével (IPS-CDO) járt párhuzamosan. A nyugat-európai UCPTE rendszerrel való egyesüléssel (az osztrák villamosenergia-rendszerrel) csak esetenként, szigetüzem, irányüzem formájában valósított meg együttműködést. (A bős–nagymarosi projekt

finanszírozásának törlesztéséhez kapcsolódóan a Wien-Südost alállomáson megépített egyenáramú betét a rendszerváltás után csak rövid ideig volt üzemben.) A KGST villamosenergia-rendszerében a villamos energia minőségi paramétereit a szovjet villamosenergia-rendszer határozta meg: a rendszer egyensúlyának alapvető biztosítása is a Szovjetunióból történt. A frekvencia rendszeresen a névleges 50 Hz alatt volt, a szinkronórák naponta több percet is késtek. Műszakilag kedvező volt a nagy kapacitású 750 kV-os átviteli összeköttetés, amely nagy villamosenergiaimportot tett lehetővé. Ugyanakkor ez egyoldalú importfüggőséget is jelentett. A Szovjetunió felbomlása, az utódállamok gazdasági problémái, a KGST megszűnése, a magyar gazdaságnak az Európai Unió felé irányuló politikai, gazdasági nyitása szükségessé tette a rendszer-együttműködés felülvizsgálatát is. Ennek részeként az MVMT már 1989 telén megkezdte annak vizsgálatát, hogy párhuzamos üzemet alakítson ki az UCPTE-vel. 1990 tavaszán bejelentettük csatlakozási szándékunkat[4]. 1990. december 12-én a szomszédos osztrák és jugoszláv társaságokkal aláírtuk a magyar rendszer csatlakozására vonatkozó követelményrendszert (Maßnahmenkatalog). A mielőbbi csatlakozást a körülmények is sürgették, például 1990 szeptemberében az őszi-téli felkészülési terv készítésekor még csak előkészítő fázisban voltak a következő évi importra vonatkozó tárgyalások. 1991 elején a szomszédos szlovák, cseh, lengyel társaságok is bejelentették csatlakozási szándékukat. A kölcsönös együttműködés és az UCPTE-csatlakozásra való felkészülés elősegítésére a visegrádi országok társaságai 1991 decemberében négyoldalú munkabizottságot hoztak létre. A magyar rendszer csatlakozására, a követelményrendszerben előírtak telje-

5. ábra: CENTREL együttműködés, hálózati kapcsolatok

sítésére vonatkozó megvalósíthatósági tanulmány 1992 májusára elkészült. 1992 nyarán a négy villamosenergiarendszerrel szomszédos, UCPTEegyüttműködésben részt vevő villamos társaságok vezetőiből álló bizottság és

a csatlakozni szándékozó villamos társaságok együttműködésében elkészül a négy ország együttes csatlakozására vonatkozó követelményrendszer is. Az együttműködés intézményes formájaként 1992. október 11-én megalapítására kerül a CENTREL (5. ábra). A követelményrendszer alapján az UCPTE alapelveinek megfelelően biztosítani kellett a primer és szekunder szabályozást, a feszültség- és meddőteljesítmény-szabályozást, az üzemzavari esetek kezelésére alkalmas gyorsan indítható tartalék gépegységeket, melyek megvalósítását az Európai Közösség PHARE programmal is támogatta. Hazai részről az üzemirányítás korszerűsítését a már említett ÜRIK program fogta össze. A csatlakozás előkészítésére — mintegy felkészülve az IPS-CDO együttműködésben várható problémákra 1993. szeptember 29–30-án tervezett erőmű- és fogyasztói kiesésekkel sikeres C ENTREL+VEAG önálló próbaüzemre is sor került. A CDO rendszer végül nem tervezett, nem egyeztetett módon, 1993. november 18-án 11 óra 38 perckor orosz-ukrán elszámolási viták miatt bomlott három (orosz,


7

ukrán-bolgár és CENTREL) részre. Ennek következtében a CENTREL együttműködés a vele párhuzamosan járó keletnémet VEAG rendszerrel és egy kis ukrán szigettel az UCPTE-vel történő csatlakozásig közel két éven át önálló, mintegy 50 000 MW nagyságú szigetüzemben működött. A próbaüzem jellegű párhuzamos működés az UCPTE rendszerrel 1995. október 18-án kezdődött, amelyet kéthetes (mesterséges üzemzavarokkal megzavart) kísérleti időszak előzött meg. A társaságok közötti elszámolást átmeneti jelleggel még a CDO szabályozóközpont végezte, feladatát 1996 második felétől a varsói elszámoló és szabályozó központ vette át. A kellő nagyságú tartalékot biztosító gyorsindítású gázturbinák Litéren és Sajószögeden 1998 decemberében, Lőrinciben 2000 márciusában kerültek üzembe. Az MVM Rt. 1999. január 1-től lett az időközben nevet változtatott UCTE társult tagja, amit 2001. május 17-től a teljes jogú tagság váltott fel. Miután feladatát elvégezte, 2006. december 31-én megszűnt a CENTREL együttműködés. A CDO-tagság formálisan 2004. december 31-én szűnt meg. A párhuzamos működéssel szükségtelenné váltak a korábbi kereskedelmi lehetőségeket biztosító egyenáramú betétek (Etzenricht, Dürnrohr, WienSüdost). Ezek hasznosítására, az ukrán, illetve orosz villamosenergia-rendszerrel történő kereskedelmi kapcsolatok biztosítására több elemzés[5], megvalósíthatósági tanulmány készült, a legutóbbi inkább a közvetlen integrációt javasolja.

Az 1993-as energiapolitika Az évtized elején bekövetkezett gazdasági szerkezetváltás, a KGST felbomlása, a korábbi olcsó energiaimport meg-

8

2013/1-2 ■

drágulása és csökkenése szükségessé tették az energiapolitika áttekintését. A teendőkre vonatkozóan az Országgyűlés 1993 áprilisában határozatot fogadott el a magyar energiapolitikáról[6], amelynek lényegi elemei az alábbiak voltak: n Gondoskodni kell arról, hogy a gazdaság és a lakosság energiaigényei kellő biztonsággal, a környezetvédelmi szempontok figyelembevételével gazdaságosan kerüljenek kielégítésre. n A Kormánynak átfogó országos energiatakarékossági, energiahatékonyság-növekedést elősegítő programot kell kidolgoznia és gondoskodnia kell a program érvényre juttatásáról. n Folytatni kell az alaperőmű döntés-előkészítő munkáit, a szakmai környezetvédelmi és társadalmi megalapozást követően a beruházás szükségességére, feltételeire, az erőmű típusára és telepítésére vonatkozó javaslatokat kellő időben az Országgyűlés elé kell terjeszteni. n A Kormánynak gondoskodnia kell a szénbányavállalatok integrációjáról, a szénbányászati leépítés fokozatos, a humánpolitika szempontjait is figyelembe vevő leépítés biztosítása érdekében. n A Kormánynak az Országgyűlés elé kell terjesztenie az EK jogrendjével harmonizáló energetikai kerettörvény koncepcióját. Az előbbiek csak részben, illetve később kerültek végrehajtásra. Az alaperőmű előkészítését az energetikai privatizáció következtében megváltozó működési modell tette szükségtelenné, az energiatakarékossági, energiahatékonyság-növekedést elősegítő program kidolgozására pedig az EU keretrendszerében a közelmúltban került sor. A szakma többszöri sürgetése ellenére az energetikai kerettörvény máig sem született meg.


Az első villamos energia törvény, a privatizáció Az Antall-kormány külföldi tanácsadóinak javaslatára a rendszerváltást követően napirendre került az energetikai privatizáció is. Ennek előfeltétele volt egy olyan működési modell kialakítása, amely egymástól elkülönülő tulajdonosi érdekek esetén is biztosítani tudja a fogyasztók biztonságos, legkisebb költségű ellátását. Többszöri előkészület után 1993 tavaszán született meg a lényegében az ún. kizárólagos vásárló modellt létrehozó és szabályozó törvénytervezet, amelyet az Országgyűlés végül 1994-ben utolsó ülésszakán fogadott el[7]. A törvény létrehozta a Magyar Energia Hivatalt, bevezette az engedélyezést az erőművek létesítésére, üzembe helyezésére, megszüntetésére, a villamos energia termelésére, szállítására és szolgáltatására. Utóbbiak kizárólagossági jogot biztosítottak, és ezzel arányos kötelezettségeket írtak elő. Az ellátásbiztonságért a szállító engedélyes volt felelős, az általa a többi engedélyessel együttműködve kidolgozott üzemi szabályzat szerint. Az ellátásbiztonság garantálását elősegítette a szállító engedélyes kizárólagos export-import jogosultsága, valamint az engedélyesek közötti szerződéskötési kötelezettség, a

termelő engedélyesek termelőkapacitásfelajánlási kötelezettsége. A hosszú távú ellátásbiztonságot az országos erőműlétesítési terv kétévenkénti elkészítése támogatta, amely alapján a 200–600 MW teljesítményű erőmű létesítéséről a Kormány, a 600 MW-nál nagyobb teljesítményű erőmű létesítéséről az Országgyűlés dönthetett. A legkisebb költség elvének teljesülését a legalacsonyabb árú villamos energia beszerzési kötelezettsége biztosította. Az árszabályozás költségalapú maradt, a törvény rögzítette, hogy „A villamos energia termelői, átviteli,

elosztási, szolgáltatási árának (díjának) tartalmaznia kell az indokolt befektetések és a hatékonyan működő engedélyesek költségeinek megtérülését, valamint a tartós működéshez szükséges nyereséget”. A díjak megállapításánál figyelembe kellett venni a tartalék kapacitások, továbbá a villamos mű bezárásával, elbontásával kapcsolatos környezetvédelmi kötelezettségek teljesítésének garanciális költségeit, illetve a gazdaságpolitikai, energiapolitikai, ellátásbiztonsági, környezetvédelmi, nemzetközi gazdasági követelményeket, tényezőket is. Az első privatizációs kísérletre 1993 őszén került sor, amikor az áramszolgáltató társaságok kisebbségi részesedését kínálta az ÁPV Rt. eladásra. Szabályozási feltételek hiányában a megajánlott vásárlási ár lényegesen elmaradt a társaságok valós értékétől, így az eladásra nem került sor. Ezt követően kérték fel a Schroders angol tanácsadó céget[8] a privatizáció koncepciójának kidolgozására, végrehajtásának elősegítésére. A privatizáció jogi alapját az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvény[9] hozta létre. E törvény alapján tartósan állami tulajdonban csak az országos közüzemi szolgáltató, a nemzetgazdasági szempontból stratégiai jelentőségű-

nek minősülő, illetve honvédelmi vagy más különleges feladatot megvalósító, szolgáló vagyon, ilyen vagyont működtető társaság maradhat. Az e körbe tartozó társaságokat a törvény melléklete tételesen is felsorolta, az iparágból az MVM Rt.-t az OVIT Rt.-t és a Paksi Atomerőmű Rt.-t nevesítve 50%+1 szavazat legalacsonyabb tartós állami részesedéssel. Az elfogadást követően alig egy hónappal később az OVIT Rt. és a Paksi Atomerőmű Rt. kikerült[10] a tartósan állami tulajdonban maradó társaságok köréből, ugyanakkor minden erőmű- és áramszolgáltató társaságnál

1 db szavazatelsőbbséget biztosító részvényt vezettek be. A jogalap megteremtését követően a privatizáció előkészítése felgyorsult, ennek részeként: n Júliusban előkészítették és kihirdették a villamosenergia-törvényben meghatározott jogszabályokat. n Megkezdődött az információs memorandumok kidolgozása. n A Stikeman, Elliott ügyvédi iroda közreműködésével megkezdődött a hosszú távú villamosenergia-vásárlási (HTM) és értékesítési (VEASZ) szerződések kidolgozása. n Megtörtént az üzemi, illetve kereskedelmi szabályzat kidolgozása, MEH általi jóváhagyása. n A Kormány határozatot hozott a villamos energia árszabályozásáról és 1997. január 1-jéig terjedő árkiigazításáról[11]. A kereskedelmi szerződések társaságok általi aláírását követően október közepén közzétételre került a privatizációs felhívás november végi beadási határidővel. Az eredményes privatizáció érdekében az árszabályozásra vonatkozó előbbi kormányhatározat mellett a Magyar Energia Hivatal főigazgatója, az ipari és kereskedelmi miniszter, illetve a pénzügyminiszter szeptember végén közös állásfoglalást adott ki, amelyben egyértelműen ismertették a

villamosenergia-árak növelésére vonatkozó menetrendet, megerősítve, hogy az 1997. január 1-jétől érvényesülő árakban 8% tőkearányos nyereség ismerhető el, amelyet az 1996. októberi áremelés során építenek be az árakba. A 2005. december elején kihirdetett eredmények alapján: n a Dunamenti Erőmű Rt. az Electrabel, n a Mátrai Erőmű Rt. az RWE, EnBW konzorcium, n a Budapesti Elektromos Művek Rt. és az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Rt. az RWE, EnBW konzorcium,

n a

Dél-dunántúli és a Tiszántúli Áramszolgáltató Rt. a Bayernwerk, n a Dél-magyarországi Áramszolgáltató Rt. az EdF, n az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Rt. a Bayernwerk és az EdF többségi tulajdonába került. Az ajánlatot tett befektetők elégedetlenek voltak a külföldi jogi szakértők által kidolgozott hosszú távú szerződésekben biztosított jogokkal, a szerződések struktúrájával, nyelvezetével, ezért kezdeményezték a szerződések újratárgyalását. Erről 1995. december 18-án az MVM Rt. és a leányvállalatok képviselői az ÁPV Rt. ellenjegyzésével megállapodást írtak alá azzal, hogy 1996. február 19-ig bizottságot hoznak létre, amely jóhiszeműen áttekinti a megállapodáshoz mellékelt kérdéseket, és változtatási javaslatot terjeszt be a MEH részére a dokumentumok nyelvezetét, kereskedelmi kifejezéseit illetően. A bizottságnak 1996. június 30-ig kellett volna kialakítani a javaslatait, egyhangú megállapodás hiányában a véleménykülönbségről egy ad hoc választott bíróságnak kellett volna döntenie. Az erőműtársaságok és az MVM Rt., illetve az áramszolgáltató társaságok és az MVM Rt. részvételével két albizottság alakult. Ezekben a privatizált társaságok jogi tanácsadói is részt vettek. Az albizottságok munkájukat megkezdték, de az erőművi szerződések módosításáról a lényegesen eltérő vélemények miatt a megadott határidőig közös vélemény nem alakult ki. Az áramszolgáltatói értékesítési szerződések vonatkozásában az eredeti VEASZ-tól eltérő, egyeztetett megállapodás jött létre. Utóbbit 1997 tavaszán az érintettek alá is írták. Választott bírósági eljárás a HTM-ek módosításáról történő megállapodás hiányában nem folyt. A későbbiekben további privatizációkra (Budapesti Erőmű Rt., Tiszai Erőmű Rt., Bakonyi Erőmű Rt., Pécsi


9

Erőmű Rt.) is sor került. Vásárlási ajánlatok az MVM Rt. kisebbségi részesedésére, illetve a Paksi Atomerőmű Rt.-re is érkeztek, ezek azonban nem voltak elfogadhatóak.

Árszabályozás A villamos energia ára és a villamosenergia-ipar hozzájárulása az infláció növeléséhez állandóan napirenden van. Így az áralakulást, az ezt befolyásoló tényezőket érdemes külön is áttekinteni. Az átlagárak nagyságát, változását (6. ábra) az 1980–1995 közötti időszakban a háztartási fogyasztók egyéb fogyasztók általi keresztfinanszírozása jellemezte. 1990–92 között az egyéb fogyasztók ára csaknem kétszerese volt a háztartási fogyasztók árának, miközben az ellátás (a változó energiaigények kielégítése és a háztartási fogyasztókat kiszolgáló kisfeszültségű infrastruktúra) költségei az utóbbiaknál lényegesen nagyobbak. A háztartási fogyasztói árak jelentősebb emelésére 1995-ben került sor, ettől kezdve meghaladják az egyéb fogyasztók árait. Az 1994–99 közötti nagyobb áremelkedési ütem az infláció növekedésével volt összhangban. Az inflációval korrigált árszint (7. ábra) 1990–94 között a háztartási fogyasztóknál közel azonos értéken

maradt, míg az ipari fogyasztóknál

csökkent, és 2004-ig az 1990-es szint alatt maradt. A háztartási árak korrigált árszintje 1995-től kezdve folyamatosan növekedett, és mára az 1990-es értéknek közel duplájára nőtt. Az árnövekedés okait vizsgálva egyrészt az energiahordozó-költségek növekedésére, az olcsó orosz villamosenergia-import kiesésére, az UCPTE hálózathoz való csatlakozás rendszerfejlesztési költségeinek megjelenésére lehet utalni. Ezek mellett lényeges áralakító tényező volt az árakba a villamosenergia-törvény alapján beépülő nyereség. Mint arra utaltunk, a privatizációt megelőzően közzétett kormányhatározat, állásfoglalás a befektetőknek 8%-os tőkearányos nyereséget ígért. Ennek az árakba való beépítésére az 1996-ban, külső szakértők bevonásával elvégzett költség-felülvizsgálatok alapján került sor. Míg az áramszolgáltató társaságoknak átlagosan kellett a 8% nyereséget biztosítani, addig az erőműveknél eltérő árak megállapításával egyedileg volt lehetőség a nyereség beállítására. Nyilvánvaló volt, hogy a befektetők által alkalmazott korszerűbb irányítási módszerek jelentős hatékonyságjavulásra vezethetnek, ennek egy részét az árszabályozás a befektetők ösztönzésé-

6. ábra: A fogyasztói árak változása

re vissza kívánta hagyni, így az árak ármegállapítást követő évenkénti áremelésére az inflációnál kisebb mértékben került csak sor. Visszatekintve a tényleges nyereségekre (8. ábra), az egyes tulajdonosi csoportok között lényeges eltérés figyelhető meg. Egyrészt az első árszabályozási időszakban (1997–2000 között) az induló árak beállítása a privatizált társaságoknál biztosította az ígért 8%-os szintet, amely a hatékonyságnövekedés eredményeként az időszak végére közel 15%-ra nőtt. A második árszabályozási időszakban (2001–2004 között) azonban a privatizált erőműveknél már az induló évben sem került sor a 8%-os nyereség beállítására, a nyereségszint az előző időszak végén lévő átlagos 15%-os értékről mintegy 23%-ra nőtt, és az egész árszabályozási időszakban magas értéken maradt (9. ábra). Az árszabályozás ezen erőművek tulajdonosainak luxusprofitot biztosított. Az áramszolgáltató társaságoknál a 8%-os kezdő értékre csökkentés megtörtént, ami a hatékonyságnövekedés eredményeként az időszak végére ismét 15% körüli értékre nőtt. A következő árszabályozási időszakban a nyereségek a megelőző időszak végének szintjén maradtak. A privatizált társaságokkal szemben az állami tulajdonú társaságok nyeresé-

7. ábra: Inflációval korrigált fogyasztói árak

Korrigált fogyasztói átlagár (1990:100 %) (Ft/kWh)

6,0

35

Átlagár folyóáron (Ft/kWh)

30 25 20 15 10 Nem háztartási fogyaszás

5 0 1980

10

2013/1-2 ■

Háztartási fogyasztás

1985

1990

1995

2000

2005

2010


5,0

4,0

3,0

2,0 Ipari árindexszel korrigált nem háztartási ár Fogyasztói árindexszel korrigált háztartási ár

1,0

Ipari áindexszel korrigált átlagár Fogyasztói áindexszel korrigált átlagár 0,0 1990

1992

1994

1996

1998

2000

2002

2004

2006

2008

2010

ge elmaradt a 8%-os tőkearányos szinttől (8. ábra). Az első árszabályozási időszakban a kezdeti negatív érték után a nyereség kis mértékben emelkedett, a második időszakban azonban átlagosan negatív maradt, így folyamatos vagyonvesztés jelentkezett. Az árszabályozó a fogyasztói árak emelkedésének lassítására és a privatizált társaságok indokoltnál nagyobb nyereségének biztosítására csökkentette saját vagyonát. Ennek következményei elsősorban abban jelentkeznek, hogy nem akkumulálódott a kapacitások (elsősorban a Paksi Atomerőmű) megújításához szükséges tőke. Meg kell említeni, hogy a VET szabályozásával ellentétben a villamos mű bezárásával, elbontásával kapcsolatos környezetvédelmi kötelezettségek teljesítésének garanciális költségei nem kerültek beépítésre a villamosenergiaárakba. Ilyen célra szolgáló források elhatárolására az erőműveknél általában nem került sor, így a régebbi széntüzelésű erőművek leállítását követően szembesülhetünk az el nem végzett rekultiváció állami forrásokból történő végrehajtásának kényszerével. Mint a 6. és 7. ábrán látható, a fogyasztói árak a 2004-ben bekövetkezett teljes piacnyitást követően is növekednek. Ennek alapvető oka a kapcsolt

átvétel és a megújuló energiaforrásokból történő villamosenergia-értékesítés növekvő keresztfinanszírozása. Adatok hiányában a 2008-at követő időszakra az árváltozás nem volt ábrázolható, de bizonyos, hogy a keresztfinanszírozás korábbi mértékének kormányzati kezdeményezésre történt megszüntetése lassította az árnövekedést, és a fogyasztói árak alakulása elsősorban a regionális energiapiaci áralakulástól függ.

A kapacitástender A villamosenergia-törvény alapján az MVM Rt. 1996-ban elkészítette „A magyar erőműrendszer létesítési terve és kitekintés a 2010-ig terjedő időszakra” című dokumentumot, amelyet a Kormány 1996 decemberében elfogadott. A terv alapján 1997-ben kétlépcsős erőmű-létesítési pályázat kiírására került sor két kategóriában: 200 MWnál kisebb és azt meghaladó névleges teljesítményű, menetrendtartó, közcélú erőműegységek létesítésére. A nyertes pályázók lehetőséget kaptak a pályázati kiírásban szereplő határidők közötti erőműlétesítésre, a pályázatban bemutatott megvalósíthatósági tanulmányban részletezett különböző kihasználási óraszámra készített üzleti tervekből adódó átvételi árakon megkötendő hosszú távú

8. ábra: A nyereség változása és megoszlása az engedélyesek között 30% 25%

9. ábra: A privatizált erőműtársaságok nyeresége

Elosztói és közüzemi szolgáltatói engedélyesek Állami vállalatok Termelői engedélyesek

28% Saját tőke arányos nyereség

24%

15%

8%

5% 0% 1997 -5% -10%

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

Nyereség (AES Tisza, Budapest, Csepel, Dunamenti, Mátra)

Saját tőke arányos nyereség

20%

10%

szerződések alapján. A pályázat kiírását az indokolta, hogy a 90-es években — a dunamenti és a kelenföldi hőszolgáltatás kombinált ciklusú gázturbinás erőművekkel történő megújítását (valamint az évtized végén a gyorsindítású gázturbinákat) kivéve — nem léptek üzembe új egységek, és az importlehetőségek is csökkentek, miközben az évtized második felében meginduló gazdasági fejlődés az igények gyorsuló növekedését eredményezte (10. ábra). A kapacitástender mellett, részben azt megelőzően döntés született a privatizált Csepeli Erőmű 395 MW teljesítőképességű bővítésének hosszú távú lekötéséről, illetve 600 MW hosszú távú villamosenergiaimport-szerződés előkészítéséről. A pályázatot nagy érdeklődés kísérte, minden hagyományos erőműtípusban érkezett ajánlat, végül azonban 1999 februárjában az európai villamosenergia-piac liberalizációjára is tekintettel csak a kisebb kategóriában került sor eredményhirdetésre, a Kispesti Erőmű és a Főnix projekt kapacitásának lekötésére, amelyek közül csak az előbbi valósult meg. A nagy erőművek kategóriájában az import kőszénre alapozott projekt tűnt a legversenyképesebbnek. A pályázatot értékelők számára meglepőnek tűnt, hogy a hazai lignitre ala-

Eszköz arányos nyereség

20% 16% 12% 8% 4% 0% 1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

-4% -8%


11

10. ábra: Teljesítőképességek, teljesítmények változása 10000 BT+ bejáratási próba TIT Csúcsterhelés Import-export szaldó Csúcsigény

T e lje s ítő k é p e s s é g , te lje s ítm é n y (MW )

9000 8000 7000 6000 5000 4000 3000 2000 1000 0 1970

1975

1980

1985

pozható bükkábrányi projekt nem volt versenyképes az import kőszénre alapozott, közel azonos nagyságú egységgel.

Az eredmény kihirdetését gondos műszaki és gazdasági vizsgálat előzte meg. Ennek részeként részletesen elemzésre került, hogy az egyes megajánlott projektek hogyan illeszthetők a rendszerbe, megvalósításuk hogyan befolyásolja a várható fogyasztói árakat. A rangsorolás a megajánlott villamosenergia-árak alapján történt. A nyertesnek kihirdetett egységek ára a villamosenergia-átlagár alatt volt, így belépésük a villamos energia beszerzési árának csökkentését valószínűsítette. A nyertesnek nyilvánított erőművek árszintje hosszú távon, a hazai villamosenergiapiac várható liberalizációja során is versenyképesnek tűnt. E feltételezést az elkészült Kispesti Erőmű utólag is igazolta, lekötése nem okozott befagyott költséget. A pályázati kiírás lehetőséget adott a meglévő erőművek megújítására, illetve a korábban erőmű létesítésre kötött, de hatályba nem lépett hosszú távú áramvásárlási szerződések mérlegelésére is. Az Oroszlányi és Pécsi Erőművek megújítására beadott pályázatok alapján a megújítás versenyképtelennek tűnt. Hasonlóan drágának bizonyult az AES Borsodi Áramtermelő Kft.-vel kötött szerződés is, így hatályba lépteté-

12

2013/1-2 ■

1990

1995

2000

2005

2010

se elmaradt. A tender kibocsátása előtt alapvető cél volt a szénhidrogén-felhasználás részarányának csökkentése,

az 1993-ban elfogadott országgyűlési energiapolitikai határozattal is összhangban. A két gázturbinás projekt győztesnek nyilvánítása ezzel ellentétes eredményre vezetett. A későbbi erőműlétesítési tervek — a piacnyitás és az importlehetőségek bővülése következtében — kapacitástender kiírását nem indokolták.

A villamosenergiarendszer működése az 1990-es években Az előbbi, külön is kiemelhető események hátterében a villamosenergia-rendszer megbízhatóan működött, fogyasztói korlátozásra még a CDOrendszeregyesülés 1993. novemberi szétválásakor sem került sor. Az üzemvitel célfüggvénye a legkisebb költség elvének az adott feltételrendszerben való érvényesíthetősége volt. Már az ipari szerkezetváltással összefüggésben is utaltunk a tüzelőanyag-árak változására, a szénhidrogén-felhasználás gazdasági célszerűségére. Az atomerőmű belépését követően a nemzetközi fizetési mérleg egyensúlyának fenntartása érdekében az olaj- és gázfelhasználás


jelentősen csökkent (11. ábra). A kereskedelmi forgalom liberalizálásával, dollárelszámolásra való áttérésével a 90-es évek elején a fűtőolaj a kereskedelmi forgalomban nagyon olcsóvá vált. Ez az olajfelhasználás gyors növekedésére vezetett. Az áringadozások mérséklésére, az olajkereskedelemben rejlő lehetőségek kihasználására a Dunamenti és Tiszai Erőművekben MVM Rt.-tulajdonú olajtárolók létesültek, előkészítésre került Záhony körzetében egy saját szélesnormál nyomtávú vasúti átrakóállomás megvalósítása. A hőszolgáltató, kombinált ciklusú egységek üzembe lépésével a gázfogyasztás is növekedésnek indult. A hazai nyersolaj-feldolgozás technológiájának javításával a rendelkezésre álló maradék fűtőolaj-mennyiség fokozatosan csökkent, a kénmentes olajok felhasználási kényszere és az olaj árának növekedése a versenyképességet is csökkentette, így a folyékony szénhidrogén tartalék tüzelőanyaggá vált, mára csak a csúcsgázturbinák és gázkorlátozás esetén az egyéb erőművek használnak folyékony szénhidrogént. Az előbbi tendenciákkal ellentétben az atomerőmű a teljes időszakban egyenletesen, megbízhatóan, a lehetséges maximális kihasználással működött, részaránya csak az egyéb erőművek termelésének a fogyasztói igények növekedéséből adódó változása miatt csökkent.

A villamosenergia-piac liberalizálása A legutóbbi évtizedet a villamosenergia-piac liberalizálása, az európai és a hazai szabályozás folyamatos fejlődése határozta meg. Az európai villamosenergia-iparra a liberalizációt megelőzően az integrált működés volt a jellemző, amely a termeléstől a fogyasztók kiszolgálásáig az értéklánc minden elemét tartalmazta. A legtöbb országban a II. világháborút követően

egy másik tagállamban csak a saját piacuk nyitásának mértékéig láthattak el fogyasztókat. A hazai piacliberalizálás az Európai Unióhoz való csatlakozással párhuzamosan került előkészítésre és megvalósításra. Alapelveit a Gazdasági Minisztérium által 1999 júliusában elkészített kormány-előterjesztés[12] foglalta ös�sze. A villamosenergia-iparban célként tűzte ki többek között a versenypiac létrehozását, ennek részeként az átlátható piaci viszonyok megteremtését, a villamos energia export-import monopóliumának megszüntetését, a hosszú

távú szerződések újratárgyalását, a versenyképtelenné váló erőművek befagyott költségeinek kezelését, a villamosenergia-árszabályozás módosítását. Az MVM Rt. felvetette a portfóliójában lekötött mennyiségre vonatkozóan az erőművek által tőzsdén történő transzparens értékesítést, amely a viszonteladók számára is elfogadhatónak tűnt. A javasolt eljárásrend alkalmazása esetén a piacnyitás kezdetétől fogva transzparens árak alakulhattak volna ki és transzparens módon mérhető lett volna a befagyott költség nagysága.

A liberalizációt megalapozó hazai villamosenergia-törvény[13], amely az előbbi irányelv teljesítését célozta, a korábbi törvényhez képest számos változást eredményezett: n A közüzemi szerződés mellett a feljogosított fogyasztók számára lehetővé vált a piaci alapú megállapodások megkötése, a védendő fogyasztókat kivéve megszűnt az ellátási kötelezettség. n A hatósági árszabályozás csak a közüzemi szolgáltatásra, illetve a természetes monopólium jellegű (hálózati,

11. ábra: a Villamosenergia-termelés forrásszerkezete 45000 Hulladékból, megújulóból Vízenergiából Atomenergiából Földgázból Olajból Szénből

40000 35000

Termelés (GWh/év)

30000 25000 20000 15000 10000 5000 0 1970

1975

1980

1985

1990

1995

2000

2005

12. ábra: A villamosenergia-termelés forrásszerkezetének megoszlása 100% Hulladékból, megújulóból Vízenergiából Atomenergiából Földgázból Olajból Szénből

80%

Termelés megoszlása

megalakult nemzeti villamos társaságok működtek. A liberalizáció az értéklánc egyes elemeinek szétválasztását, a nagykereskedelmi és viszonteladói piaci verseny megteremtését célozta. Ehhez az 1996 decemberében elfogadott, a villamos energia belső piacának közös szabályaira vonatkozó, 96/92/EC irányelv lehetővé tette, hogy: n Bárki létesíthessen új termelő kapacitást az előzetesen meghatározott engedélyezési feltételek teljesítése esetén. n Forráshiány esetén az ellátásbiztonság érdekében erőmű-létesítési pályázat kerüljön kiírásra. n A feljogosított fogyasztók, kereskedők, termelők szabályozott vagy tárgyalásos szabad hozzáféréssel, illetve a kizárólagos vásárló modelljének alkalmazásával hozzáférjenek a hálózatokhoz. Az egyes tevékenységek keresztfinanszírozásának megelőzésére előírták a tevékenységek szétválasztását, a könyvvitel átláthatóságát. A piacnyitást fokozatosan, 1999 márciusától (a legnagyobb fogyasztók részére >40, >20, >9 GWh/év lépésekben) tervezték, de több ország kezdettől fogva teljes piacnyitást vezetett be. Ugyanakkor az egyes tagállamok viszonylatában viszonosságot vártak el, azaz egy tagállam kereskedői

60%

40%

20%

0% 1970

1975

1980

1985

1990

1995

2000

2005


13

rendszerirányítási stb.) tevékenységekre maradt fenn. n A hosszú távú szerződések alapján igénybe nem vett teljesítőképesség az átvevő kellő időben történő lemondása esetén értékesíthetővé vált a szabad piacon. n A piaci szereplők kötelesek voltak megfelelő arányú megújuló energiaforrásból származó villamos energia átvételére. n A korábbi szállító engedélyesből közüzemi nagykereskedelmi engedélyes lett, mellette megjelentek a kereskedő engedélyesek. Az átviteli engedély mellett külön engedélytípusként megjelent a rendszerirányító engedély. További engedélytípusok is bevezetésre kerültek: közüzemi szolgáltató, a szervezett villamosenergiapiac működtetése, a villamos energia határon keresztül történő szállítása. n A hálózatokhoz való hozzáférés szabályozott szabad hozzáférés keretében történhetett. n A villamosenergia-rendszer irányításáért és üzemvitelének biztonságáért a rendszerirányító engedélyes vált felelőssé. n A rendszertervezés elősegítésére és a kereskedelmi forgalom elszámolhatósága érdekében bevezetésre került a mérlegkör rendszer. n A

feljogosítás fokozatosan történt, először a legnagyobb fogyasztók, majd az eredeti tervek szerint 2007. július 1-től minden fogyasztó részére. n A kiserőművek engedélyezése egyszerűbbé vált. n A közüzemi nagykereskedő kizárólagossági jogosultsága megmaradt a közüzemi célra lekötött forrásokra, a nagykereskedelemre és a közüzemi szolgáltatók kiszolgálására. n A különféle engedélyesi tevékenységek szétválasztására legalább a számviteli szétválasztást kellett alkalmazni.

14

2013/1-2 ■

A piacnyitást követő fogyasztói elvándorlás következtében felszabaduló kapacitások értékesítése aukciókon, transzparens módon történt. A beszerzési ár és az értékesítési ár közötti különbözet (befagyott költség) a rendszerirányítónál gyűjtött, fogyasztók által befizetett különdíjakból került kiegyenlítésre. Az EU joganyagának módosulásával a törvényt többször módosították[14]. A módosítások az engedélyesek feladatai (engedélyezés, kötelező átvétel, szétválasztás) szabályainak pontosítását segítették elő. A tevékenységek értéklánc mentén történő szétválasztása az MVM Rt. tevékenységének módosulását is igényelte. Ennek részeként először a rendszerirányítási tevékenység vált szét a 2000. október 19-én megalapított, tevékenységét 2000. november 9-én megkezdő MAVIR Magyar Villamosenergia-ipari Rendszerirányító Rt. létrehozásával, amely feladatát kezdetben szerződéses jogviszonyban, az MVM Rt. szállítói engedélye alapján látta el. 2002. január 1-jén megkezdte működését az MVM Csoport versenypiaci kereskedelmi leányvállalata, az MVM Partner Rt. is. A közüzemi nagykereskedelmi, átviteli és egyéb tevékenységeket számviteli szempontból szétválasztották. Az átviteli hálózat és rendszerüzemeltetés külön vállalatban történő, szétválasztott működése számos problémát vetett fel, ezért 2006. január 1-vel a hálózati eszközök apportálásra kerültek a MAVIR Rt.-be. Az átláthatóság érdekében 2006 augusztusától az MVM Trade Rt. működésének megkezdésével a villamosenergia-nagykereskedelmi tevékenység is kivált az MVM Rt.-ből. A 96/92/EC irányelv előírta a piac működésének rendszeres, háromévenkénti felülvizsgálatát. Erre első ízben 2001-ben került sor. A vizsgálat tapasztalatai alapján egységes, teljesen liberalizált villamosenergia-piac létrehozását


célozták meg, a lakossági és egyéb sérülékeny fogyasztók részére nyújtható védelem biztosítása mellett, ez utóbbit a tagországok kompetenciájában hagyva. Ennek érdekében szükségesnek tűnt: n a határkeresztező kereskedelem, a regionális piac, ezek elősegítésére a határkeresztező vezetékek kapacitásának fejlesztése, n a választási (váltási) lehetőség és a általános szolgáltatás biztosítása, a termelés megfelelőségének folyamatos nyomon követése, n egy konzisztens támogatási rendszer kialakítása, n a piactorzító elemek megszüntetése, n a harmadik országokkal való kapcsolatok javítása. E célok érvényesítését szolgálta a korábbi irányelvet felváltó 2003/54/ EC irányelv[15], amely a következő lényegesebb változásokat eredményezte: n Közszolgáltatói kötelezettségek előírása (általános gazdasági érdekből a biztonságra, az ellátás folyamatosságára, minőségére, árára és a környezetvédelemre vonatkoztatva) valamint fogyasztóvédelem előírása (általános szolgáltatás méltányos, átlátható áron). n A hálózatokhoz történő szabályozott szabad hozzáférés általános előírása. n Az ellátásbiztonság megfigyelésének előírása, új kapacitások engedélyezésének, a tendereztetés szabályainak pontosítása. n A rendszerüzemeltetők kijelölése, szétválasztása, az információk bizalmasságának óvása. n Az elosztóhálózati üzemeltetők kijelölése, szétválasztása. n A szétválasztás, a könyvvitel átláthatósága. n A teljes piacnyitás időpontjának előírása: 2004. július 1-től minden nem lakossági fogyasztó, 2007. július 1-től minden fogyasztó feljogosított fogyasztóvá válhat.

n A szabályozó hatóságok feladatainak

meghatározása. A célok azonban csak részben teljesültek, a 2005-ben folytatott második felülvizsgálat során elsősorban a piacműködés hiányosságai kerültek előtérbe: n Nagy a piaci koncentráció (a nagykereskedelmi piacokon erőfölény érvényesül, minek következménye az árak eltérítése). n Vertikális piaclezárás érvényesül (az integrált társaságok nem a piacon kereskednek, így kicsi a likviditás). n Hiányzik a piaci integráció (a kis határkeresztező forgalom miatt a domináns inkumbensek érvényesülhetnek, nincs ösztönzés a szűk összekötő vezetékek bővítésére). n A piaci transzparencia hiányzik (nincs elég információ a kereskedelmi döntésekhez). n Az árképzés átláthatatlan (a tüzelőanyag-árak befolyása, a szabályozott és szabad árak egymásra hatása, a nagyfogyasztók támogatása). n A piaci szereplők a hálózati és szolgáltatási tevékenységek szétválasztásának elégtelenségére panaszkodnak. A felülvizsgálathoz helyszíni ellenőrzések is kapcsolódtak. Ennek részeként 2006. május 16–17-én a versenyjogi szabályok megsértésének gyanúja miatt „házkutatást” tartottak az MVM Rt.-nél és a MAVIR Rt.-nél is. Nagy mennyiségű írásos dokumentumot, valamint számítógépen tárolt információt gyűjtöttek, továbbá 2006. augusztus elején kérdőívet küldtek egy hónapos válaszadási határidővel. Végül a COMP/B-1/39318 számot kapott ügyet adminisztratív úton lezárták, amiről az Európai Bizottság illetékes osztályvezetője 2008. december 19-én kelt levelével tájékoztatta az MVM vezérigazgatóját. Az új irányelvnek a hazai jogrendbe történő átültetése a 2007. évi LXXXVI.

törvénnyel[16] megtörtént. Bevezették a végső menedékes, illetve a védendő fogyasztók fogalmát. A törvény a villamosenergia-piaci verseny elősegítésére előírta a le nem kötött kapacitások árverését, a piaci erőfölénnyel való visszaélés megelőzésére bevezette a domináns piaci szereplők kiszűrését, a jelentős piaci erő érvényesülésének kizárására vonatkozó eljárásrendet (JPE szabályozás). A törvény újraszabályozta a MEH jogállását, feladatkörét, hatáskörét, új szabályokat alkotott az EU szerveivel történő együttműködésre, illetve az Energetikai Állandó Választott bíróságra vonatkozóan. A JPE szabályozás alkalmazására a 2008-ban végzett piacelemzés alapján az MVM Trade Rt. és a GTER Rt. kereskedelmi tevékenysége esetében került sor. A Magyar Energia Hivatal az MVM Trade Rt.-nél[17] az egyetemes szolgáltatóknak értékesített villamos energiára a lipcsei EEX tőzsde árának árplafonként való alkalmazását, a többi értékesítésre rendszeres kapacitásaukciót írt elő, míg a GTER Rt. vonatkozásában[18] a rendszerszintű szolgáltatások céljára értékesített kapacitások eladási árára határozott meg költségalapú árképzést. A törvény célul tűzte ki a szervezett villamosenergia-piac hazai létrehozá-

sát. Az előkészítő munkák elvégzésére a MAVIR Rt. 2007. május 9-én megalapította a HUPX Magyar Szervezett Villamosenergia-piaci Rt.-t. A társaság a szervezett villamosenergia-piac működtetésére vonatkozó engedélyt[19] 2009. április 9-én kapta meg 10 évre. Az első kereskedési nap 2010. július 20-a volt, a megelőző napi piacok mellett fizikai futures és OTC kereskedés is folyik. 2011-ben a különféle piacok összforgalma meghaladta az 5 TWh-t. A forgalom növekedése töretlen. Megkezdődött a származékos ügyletek kereskedésének (HUPXD), illetve a föld-

gázpiaci (CEEGEX) szervezett piacnak az előkészítése. 2012 szeptemberében megtörtént a cseh-szlovák-magyar piacok összekapcsolása, amihez a román piacüzemeltető is csatlakozni kíván. A hazai szabályozásban a következő lényeges változást az EU által 2005ben indított, a korábban kötött HTMszerződések által biztosított tiltott állami támogatással[20] kapcsolatos C 41/2005 eljárás[21] eredményének 2008 júniusában történt kihirdetése[22] eredményezte. A döntés alapján a HTM-eket meg kellett szüntetni, az esetleges indokolatlan állami támogatást az érintett erőműveknek vissza kellett fizetni. Az EU határozatának végrehajtásáról — és ezzel a HTM-rendszer megszüntetéséről — a 2008. évi LXX. törvény döntött. Miután a döntés tartalma már korábban valószínűsíthető volt, az MVM Rt. tárgyalásokat kezdett a versenyképes erőművekkel az előnyöket és hátrányokat, kockázatokat kiegyensúlyozottan megosztó, kereskedelmi szerződések megkötéséről, amelyekre 2008 folyamán, részben még a vizsgálat eredményének kihirdetése előtt sor került. A többi szerződés kölcsönös megállapodással, MVM Rt. részéről történő felmondással, illetve a törvény erejénél fogva szűnt meg. A HTM-ek megszűnésével hátrányosan érintett társaságok eljárást kezdeményeztek a Magyar Állam ellen, az ICSID előtt. Ezek az eljárások azonban a közlemény összeállításának időpontjáig még nem vezettek eredményre. A tiltott állami támogatások nagyságának megállapítására a Magyar Energia Hivatal nemzetközi szakértők bevonásával végeztetett számításokat, ezek, Bizottság által is elfogadott eredménye alapján tiltott állami támogatás megállapítására, illetve befagyott költségek kifizetésére nem került sor. A bizottság a 2005-ben lefolytatott vizsgálat alapján ismét javaslatot tett a


15

13. ábra: A villamosenergia-igények változása

14. ábra: A fogyasztói kategóriák igényének változása

100000

160 150

2,0 %/év

3,1 %/év

140 130

Fogyasztás változása (%)

Nettó fogyasztás (GWh/év)

7-9 %/év 10000

1000

120 110 100 90 80 70 60 50 40 30 1998

100 1920

1930

1940

1950

1960

1970

1980

belső piaci irányelv módosítására. Végül a 2009/72/EK irányelv[23] elfogadására csak hosszas egyeztetéseket követően került sor. A változtatások közül a közszolgáltatói kötelezettség újraszabályozását, a regionális együttműködés előmozdítását és az átvitelirendszerüzemeltetés szétválasztását, továbbá az európai energetikai szabályozó hatóságok ügynökségének (ACER), illetve az európai hálózatüzemeltetők egységes szervezetének (ENTSO-E) tevékenységét kell kiemelni. Az utóbbi az MVM Csoportot is érintette. Az irányelvben szabályozott három szétválasztási modell (TSO, ISO, ITO) közül a hazai szabályozás az ITO modell alkalmazását választotta[24], később az EU irányelvvel történő teljes harmonizáció érdekében a másik két modell törvényi szabályozása is megtörtént[25]. A szétválasztás végrehajtása a kapcsolatrendszer egyes elemeit érintő vizsgálatokat, külföldi jogi szakértők bevonását követően a tiltott kapcsolatok felszámolásával, a paksi alállomás MAVIR Zrt. részére történő eladásával, a székház szétválasztásával, a MAVIR Zrt. alapító okiratának, FB- és IG-ügyrendjének módosításával az év elején, az előírt határidő előtt megtörtént, megfelelőségét a Magyar Energia Hivatal a Bizottság véleményének figyelembevételével tanúsította[26].

16

2013/1-2 ■

1990

2000

2010

Nagyfeszültségű fogyasztás Középfeszültségű fogyasztás Kisfeszültségű fogyasztás Háztartások Közvilágítás Elosztó hálózati veszteség Szolgáltatók összes beszerzése 1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2020

Az ACER és az ENTSO-E megkezdte tevékenységét, ennek keretében az egységes európai üzemi és kereskedelmi szabályzatok, illetve az egységes európai átviteli hálózat fejlesztési tervének kidolgozását. A legújabb, piaci liberalizációval összefüggő szabályozási elemek közül a kereskedelmi ügyletek transzparenciájának megvalósítását célzó REMIT szabályozást[27] kell kiemelni. Ez alapján minden nagykereskedelmi ügyletről előírt tartalmú információt kell adni az illetékes szabályozó hatóságok részére, és a saját termelői portfólióban bekövetkezett, a piaci folyamatokra hatással lévő eseményeket még azok kereskedelmi úton történő kezelése előtt nyilvánosságra kell hozni. A jövő érdekében fontosnak tűnik annak megemlítése, hogy mely jogkörök vannak központi, és melyek maradtak tagállami hatáskörben. EU jogkörbe tartozik: n a környezetvédelem (EKA 175. cikk,), n a belső piacok harmonizációja (EKA 95. cikk), n a transzeurópai hálózatok (EKA 156. cikk), n a belső piacok működésének biztosítása, EU-ellátásbiztonság biztosítása, energiahatékonyság, energia-megtakarítás, valamint az új- és megújuló


energiaforrások fejlesztésének támogatása, a belső energiahálózati összeköttetések támogatása (Lisszaboni szerződés 194. cikk). Minden más jogkör jelenleg tagállami hatáskörbe (EKA 5. cikk) tartozik.

Az iparág helyzete, fejlődése A villamosenergia-igények változását az elmúlt évtizedben és a jövőben is elsősorban a gazdasági helyzet alakulása befolyásolja. A rendszerváltást követő visszaesés után az igények átlagos növekedése 2% volt évente (13. ábra), amelyet a 2008-ban bekövetkezett gazdasági válság — jelentős visszaesést okozva — megszakított. A válságot követő évek szerényebb mértékű növekedését 2012. évben ismét a felhasználás csökkenése követte, december végéig a szökőnap hatásával korrigált csökkenés 1,2%. Igénynövekedés elsősorban középfeszültségen jelentkezett, a nagyfeszültségű felhasználás csökkent (14. ábra). A felhasználás szerkezetében a hatékonysági törekvések eredménye is megfigyelhető, az elosztóhálózati veszteség mintegy 20%-kal, a közvilágításra felhasznált energia mintegy 65–70%kal csökkent. A háztartások energiafogyasztása 1998–2008 között mintegy 15%-kal nőtt, a növekedés azonban

15. ábra: Az import-export tevékenység alakulása 25 000

reexport közüzemi import import hazai célra

20 000

Import, export (MWh)

egyenlőtlenül, elsősorban 2000–2003 között jelentkezett. A hazai termelés és import arányát a határkeresztező kapacitásokból adódó korlátokon belül elsősorban a regionális kereslet alakulása, illetve a piaci árak változása befolyásolja. Alacsonyabb regionális kereslet esetén az import csökkenti az árakat, a hazai erőművek egy része kiszorul a piacról. A hazai HUPX villamosenergia-tőzsdén a regionális kereslet-kínálat változásától függően rendkívül nagy volatilitás figyelhető meg, a nagyobb keresletek esetén 200 €/MWh-t elérő, meghaladó árak is előfordulnak, míg nagy megújuló kínálat, kisebb kereslet esetén az ár akár 0 €/ MWh értékre is csökken, és az egész napi átlag sem haladja meg a 20–30 €/ MWh értéket. 2011-et a korábbi évekkel összevetve (15. ábra) a tranzit lényeges növekedése figyelhető meg. A forrásszerkezeten belül a földgáz aránya újra nő. Jelenleg nem ítélhető meg, hogy teljesíthető-e 2020-ig a megújuló erőforrások EU által előírt 13%-os aránya, az ennek megvalósítását célzó Megújuló Cselekvési Terv. Az import növekedése miatt a hazai erőművek termelésének részaránya csökken, így a változó villamosenergia-igények követését egyre kevesebb működő hazai blokkal kell ellátni. A hazai villamosenergia-piac 2003ban történt megnyitását követően a kereskedelmi forgalom, mint a 16–17. ábrák a 2004–2009 közötti időszakra bemutatják, gyorsan nőtt. A forgalom legnagyobb részét a kereskedők egymás közötti értékesítései teszik ki, mint a 15. ábrán bemutatott import-export tevékenység esetén is. A hazai villamosenergia-rendszer termelő egységei — a legutóbbi időben üzembe helyezett kombinált ciklusú blokkokat kivéve — erkölcsileg elavultak, megújításra szorulnak. 2020-ig a rendszerváltást követően üzembe helye-

15 000

10 000

5 000

0 2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

2011

-5 000

16. ábra: A villamosenergia-beszerzés szerkezete

17. ábra: A villamosenergia-értékesítés szerkezete


17

18. ábra: Az iparág létszámának alakulása

45000 40000

Foglalkoztatottak (fő)

35000 30000 25000 20000 15000 10000 5000 0 1970

1975

1980

1985

zett hőszolgáltató egységek is elérik az ilyen berendezések szokásos élettartamának végét. A rendszer megújítására

a privatizáció során tulajdont szerzett magánbefektetők és az MVM Csoport is több beruházást indított el. Ezt ösztönözték a 2008-as pénzpiaci válságot megelőzően felfelé tartó, a befektetések biztos megtérülését valószínűsítő árak. Az ezen időszakban elkezdett projektek közül 2011-ben kereskedelmi üzembe került a 433 MW-os Gönyűi Erőmű (E.ON), a Dunamenti Erőmű 407 MW-os G3-as egysége (GdF Suez) és az MVM Bakonyi Villamos Művek Termelő Zrt. telephelyén a 2×58 MW névleges teljesítőképességű csúcserőmű. A hazai szénbázisú termelés arányának megőrzésére az MVM Zrt. a Mátrai Erőmű Zrt.-vel közösen a hazai lignitbázisra alapozva egy 450 MW-os széntüzelésű erőmű fejlesztését is megkezdte. A szén-dioxid-kvóták várható árával, esetleges szén-dioxid-leválasztó későbbi, kötelező beépítésével kapcsolatos bizonytalanság, illetve a tartósan alacsony, nagyon volatilis árak a projekt várható megtérülését bizonytalanná tették, ezért az leállításra került. Az új gázturbinás egységek alkal masak a gyors indításra, üzemálla pot-változtatásra, így a változó meg újulóenergia-termelésből adódó igény-

18

2013/1-2 ■

1990

1995

2000

2005

2010

változások követésére. Üzemeltetésüket a nyugat-európai versenypiaci gázáraknál lényegesen magasabb hazai gázárak

mellett elsősorban a villamosenergiapiaci árak ingadozása határozza meg, emiatt kihasználásuk alacsony. Miután üzembe helyezésükkel a kondenzációs szénhidrogén-tüzelésű blokkok kiszorulnak a piacról, a földgázfelhasználás érdemben nem növekszik. A legutóbbi időszak erőművi fejlesztései közül ki kell emelni a Paksi Atomerőműben megvalósított 134 MW-os teljesítménynövelést, amelyet a reaktorok hőteljesítményének az eredeti 1375 MW-ról 1485 MW-ra történő növelése tett lehetővé. A beruházás meglehetősen alacsony, 30,6 MFt/ MW fajlagos költséggel történt[28]. A fejlesztés sikerét az erőmű részére adományozott Innovációs Nagydíjjal is elismerték. Az iparág hatékonysága a privatizáció és a működési modellek változásának eredményeként a privatizációt követő időszakban gyorsan nőtt. A bányászati integrációt követő 45 ezer fős csúcslétszám mára 12 ezer fő körüli értékre csökkent (18. ábra). Ebben jelentős szerepe van annak, hogy korábban a társaságok alkalmazásában lévő munkavállalókkal ellátott tevékenységek (hálózat-karbantartás, fejlesztés)


kiszervezésre kerültek, ma ezeket és más feladatokat feljogosított, megfelelően képzett vállalkozók látják el. A hatékonyságjavulás jelentős része származik a nagy létszámigényű szenes erőművek leállításából, az üzemirányítás korszerűsítéséből is. A fejlesztések közül külön ki kell emelni a hálózatfejlesztést, amelynek eredményeként egy korszerű átviteli rendszer jött létre. A fejlesztést alapvetően a rendszerváltás után kidolgozott stratégia határozta meg. Ennek elfogadásakor a magyar villamosenergia-rendszer ellátását a 19. ábrán látható alap- és főelosztó hálózat biztosította. A stratégia a hálózat megerősítését, a hiányzó nemzetközi összeköttetések megvalósítását, az alállomási berendezések rekonstrukcióját és a távkezelés megoldását tűzte ki célként. A célok teljesültek, mára, mint a 20. ábra mutatja, Szlovéniát kivéve minden szomszédos országgal rendelkezünk közvetlen összeköttetéssel, megvalósult a regionális gazdasági központok (Pécs, Debrecen, Szombathely, Bicske) átviteli hálózatról történő ellátása, a távkezelés néhány regionális központból történik. A felhasználók részéről állandóan elhangzó vád, hogy a hazai villamosenergia-árak magasak. A 2010. évi második félévi árakat összefoglaló

21. ábrából azonban megállapítható, hogy a hazai átlagárak az EU átlagos árainál mind az ipari, mind a háztartási árak vonatkozásában kisebbek[29]. Az átlagnál lényegesen nagyobb árak csak a piacoktól elzárt szigeteken (Málta, Ciprus, elégtelen összeköttetései miatt Olaszország), illetve az intenzív megújulóenergia-hasznosítást támogató tagállamok (Németország, Dánia) területén figyelhetők meg. Az előzőekből kitűnik, hogy az energiapolitika 1993-ban parlamenti határozattal történt elfogadása óta lé-

19. ábra: a Nagyfeszültségű hálózat 1993-ban

Ennek ellenére újabb parlamenti határozat elfogadására csak 2008-ban[30] került sor. A szakmai közvélemény és az érintett társaságok már hosszabb ideje indokoltnak tartották egy új energiapolitika előkészítését, az energiával kapcsolatos döntéseket megalapozó tézisek kidolgozását. Az illetékes minisztérium által felkért szakmai bizottság mintegy 2000 oldalt kitevő elemző tanulmányok alapján 2006 novemberében bizottsági anyagként állította össze Magyarország energiapolitikai tézisei 2006–2030 című anyagát[31]. Alapvető prioritásként határozta meg az energiahatékonyság növelését, a megújuló energiahordozók részarányának növelését, a kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés szorgalmazását, az épületek energiahatékonyságának javítását. Az atomenergia alkalmazását az ellátásbiztonság javítása egyik leghatékonyabb eszközének minősítette, amely hozzájárul a környezet- és klímavédelmi célok eléréséhez, segítve a nemzetgazdaság versenyképességének javítását. Fontosnak tartotta a lignitfelhasználás szinten tartását, a kiegyensúlyozott forrásszerkezet elérése és fenntartása érdekében.

A 2011 őszén elfogadott Nemzeti energiastratégia[32] a szakmai anyaghoz hasonlóan az energiatakarékos-

állami szerepvállalás erősítésére helyezi a hangsúlyt. A villamosenergia-ellátás szempontjából az „atom-szén-zöld”

ságra, a megújuló és alacsony széndioxid-kibocsátású energiatermelés növelésére, erőmű-korszerűsítésre, a közösségi távfűtés és az egyéni hőenergia-ellátás korszerűsítésére, a közlekedés energiahatékonyságának növelésére, CO2-intenzitásának csökkentésére, a zöld ipar és a megújuló mezőgazdaság megteremtésére, az energetikai célú hulladékhasznosítás részarányának növelésére, valamint az

forgatókönyvet tartja legreálisabbnak és megvalósítandó célnak.

Atomenergetika Az elmúlt 30 évben nemzetközi viszonylatban az atomenergia hasznosítása ellentmondásos helyzetbe került. A visszaesés már az első paksi blokk üzembe helyezése előtt, az 1979. március 28-án bekövetkezett Three Mile

21. ábra: Ipari és háztartási árak az Európai Unióban

0,19

MT 0,17

CY IT

0,15

Ipari ár (€/kWh)

nyeges változások történtek az energetika technikai, gazdasági, politikai környezetében, peremfeltételeiben.

20. ábra: Az átviteli hálózat 2012-ben

0,13

SK CZ

EU LT SI PL LU NL LV EL UK PT HU HR

0,11

0,09

RO 0,07

IE

DE

ES NO AT

BE DK

SE

FR

FI

EE BG

0,05 0,05

0,10

0,15

0,20

0,25

0,30

Háztartási ár (€/kWh)


19

22. ábra: Üzemelő és tervezett atomerőművek (Teller projekt)

Island-i üzemzavarral megkezdődött, ami az Amerikai Egyesült Államokban jelentett fordulópontot. A baleset időpontjában az engedélyezett 129 egységből csak 53 készült el. A következő fordulópontot az 1986. április 26-ai csernobili baleset jelentette, amelynek következtében Európában hosszú időre leállt az atomerőművek építése, több országban döntöttek működő atomerőművek leállításáról. Abbamaradtak sokat ígérő fejlesztések is, mint pl. a tóriumot hasznosító „pebble bed” golyós reaktorok. A fukushimai atomerőmű 2011. március 11-ei üzemzavara az időközben meginduló konszolidációt lehetetlenítette el: újabb országok döntöttek az atomerőművek leállításáról, építésük tilalmáról. Az egyes eseményeket utólag vizsgálva minden eseményben jelentős szerepe volt a személyzetnek: Three Mile Islandon a műszakos személyzet nem ismerte fel a hiba okát, az érdemi beavatkozást csak a műszakváltást követően kezdték el, Csernobilban a személyzet tevékenysége, a reaktor alapvető tulajdonságaival kapcsolatos, fontos információknak az üzemeltetők előli elhallgatása idézte elő

20

2013/1-2 ■

a robbanást, Fukushimában pedig, mint a japán parlament vizsgálóbizottsága megállapította, a személyzet elégtelen képzése, a szükséges vezetési instrukció hiánya eredményezte a helyzet lényeges romlását. Az illetékes hatóságok mind a három esetben visszatartottak információkat, az érintetteket nem tájékoztatták megfelelően. Talán ez utóbbi körülmény a legfontosabb a közvélemény értékítéletének lényeges változásában. A történtek ellenére Csernobil óta is több atomerőmű épült, Európában is új beruházások indultak. A Fukushimát követően egyes európai országokban meghozott politikai döntések más országokra is hatást gyakorolhatnak, és lényegesen befolyásolhatják a szubszidiaritás alapján elfogadott nemzeti stratégiák végrehajthatóságát. A fukushimai események közvetlen hatásaként az Európai Unióban elvégezték minden üzemelő atomerőmű-egység célzott biztonsági felülvizsgálatát (stressztesztjét). A vizsgálatok az egységesen előírt szempontrendszer alapján elsősorban a különleges események esetén várható következményekre irányultak.


A vizsgálatok alapján az atomerőművi blokkok a követelményeknek megfelelnek, ugyanakkor az elemzések alapján további biztonságnövelő intézkedések végrehajtása is célszerűnek tűnik[33]. Szakmailag a környezetre, a versenyképességre kifejtett hatásokat tekintve az atomenergia alkalmazása az egyik legjobb megoldásnak tűnik a klímaváltozás elleni küzdelemben. A fukushimai eseményeket megelőzően számos, nukleáris energiát jelenleg nem alkalmazó, esetenként még szénhidrogénben is gazdag országban kezdődött meg új atomerőművek létesítésének vizsgálata, előkészítése (22. ábra). Ebben a folyamatban kiemelendő az Amerikai Egyesült Államokban közelmúltban engedélyezett két blokk, ami a Three Mile Island-i eseményeket követően ellenkező irányú fordulatot eredményezhet az atomenergia egyesült államokbeli alkalmazásában[34]. A Paksi Atomerőmű legutóbbi évtizedét a már említett teljesítménynövelés mellett az üzemvitel hatékonyságának javítása és az üzemidő-hosszabbítás határozta meg. Sajnálatos módon az előbbi olyan következményekkel is

járt, mint a fűtőelemek külön tartályban történő tisztításakor 2003. április 10-én bekövetkezett esemény, amelynek következtében a 2. blokk hosszabb időre üzemképtelenné vált. A káresemény vizsgálata és felszámolása is megmutatta, hogy atomerőművek esetén a legfontosabb a kezelőszemélyzet megfelelő felkészítése, a biztonságtudatos szemlélet kialakítása és folyamatos szinten tartása, a biztonságos munkavégzéshez szükséges körülmények biztosítása. Az üzemidő-hosszabbítás általános gyakorlatnak tekinthető mind a hagyományos, mind az atomerőművek esetében. A közvélemény és a hatóságok az utóbbiakat azonban lényegesen nagyobb figyelemmel kísérik. Jellemző, hogy a vonatkozó szabályzatok alapján az üzemidő meghosszabbítására irányuló szándékot atomerőművek esetén a tervezett üzemidő lejárta előtt 4 évvel be kell jelenteni, és be kell nyújtani a tervezett üzemidőn túli üzemeltethetőség feltételeinek megteremtésére kidolgozott programot. A 2001-ben megkezdett előkészületeket követően 2006-ban az illetékes szakhatósághoz benyújtásra került a környezetvédelmi engedélykérelem, az espoo-i egyezmény alapján közmeghallgatásokra és hatósági konzultációkra került sor külföldön is. A környezetvédelmi engedélyt 2006 októberében adták ki. A meghosszabbításra irányuló szándékról 2008 novemberében bejelentett és a vele együtt benyújtott üzemidő-hosszabbítási programról a nukleáris hatóság 2009. június 19-én hozott határozatot. A program végrehajtása megkezdődött. Ennek során több, az eredeti engedélyezési folyamatnál még nem igényelt vizsgálatot is el kellett végezni. 2011 decemberében, határidőben benyújtásra került az 1. blokk üzemeltetési engedélykérelme is. A klímavédelem szükségességét és az atomerőművek megbízható működését, versenyképességét és a nemzetközi

tendenciákat is figyelembe véve a tulajdonos 2007-ben kezdeményezte a hazai atomerőművi kapacitás bővítési lehetőségének vizsgálatát. Az erre (2007. július 31-én) alapított Teller projekt munkájának eredményeként 2008 tavaszára elkészült a bővítésre vonatkozó döntéseket megalapozó megvalósíthatósági tanulmány, az előzetes környezeti értékelés és az elemzés az új atomerőművi blokkok kiégett fűtőelemeinek és nagyaktivitású radioaktív hulladékainak elhelyezéséről[35]. A dokumentumok államigazgatási áttekintését, értékelését követően az Országgyűlés 2009. március 30-án előzetes elvi hozzájárulást adott a Paksi Atomerőmű telephelyén új blokk(ok) létesítését előkészítő tevékenység megkezdéséhez[36]. A munka folytatására az MVM Zrt. megalapította a Lévai projektet, 2010 februárjában elfogadásra került az „in house” koncepció, közgyűlési döntés született az MVM Paks II. Atomerőmű Fejlesztő Zrt. megalapításáról, és a Kormány döntött a nukleáris energia hazai alkalmazásával, annak fejlesztésével kapcsolatos stratégiai kérdéseket vizsgáló Nukleáris Energia Kormánybizottság létrehozásáról, összetételének és feladatainak meghatározásáról[37].

Az EU energiapolitikájának hatása Visszatekintve az elmúlt 30 évre, a rendszerváltás, a privatizáció, a piacliberalizáció lényegesen megváltoztatta a villamosenergia-ipar működési környezetét. Az aktuális környezet legfontosabb jellemzője a bizonytalanság, miközben az iparágnak a modern élethez nélkülözhetetlen villamos energiát megbízhatóan kell szolgáltatnia és a környezetre veszélyes berendezéseket biztonságosan kell üzemeltetnie. Jelentős hatékonyságjavulás következett be, de tervezhetetlenné váltak az ellá-

tásbiztonságot garantáló befektetések. A folyamatban lévő fejlesztések mint pl. az okos mérők, okos hálózatok az ellátásbiztonságnak a fogyasztók által megszokott szintjét is kikezdhetik. A korábban alapvetően a biztonságra, gazdaságosságra törekvő iparág a politikai kiszámíthatatlanság állandó támadási pontjává vált. Miközben a hagyományos villamosenergia-ipar a közgazdasági laboratóriumokban kieszelt piaci folyamatoknak, változásoknak van kitéve, addig a megújuló energiák felhasználási arányának növelése bőkezű támogatásokban részesül, kiszorítva, esetenként ellehetetlenítve a hagyományos erőműveket. A piaci árak alacsonynak tűnnek, a rejtett (különdíjakba, adókba bújtatott) kereszttámogatások azonban ellehetetlenítik a transzparens értékelést. A fogyasztói árak folyamatosan nőnek. A megfigyelő számára úgy tűnik, hogy a rendszerfejlesztést nem a műszaki szükségszerűség, a fogyasztókat terhelő költségek optimalizálása, hanem a politikai célok megvalósítása határozza meg. Az egyes erőmű-technológiák a politikai szándékoktól függően, akár a közhangulat változását is kihasználva, a technikai, gazdasági célszerűséget semmibe véve válhatnak támogatottá vagy elfogadhatatlanná. Az egységesülő európai piac közvetítő hatása miatt a nagyobb tagállamok kiszámíthatatlan döntései az előrelátóan, gondosan tervező tagállamokat is kedvezőtlen helyzetbe hozhatják. Megkezdődött a tagállami szubszidiaritás felszámolása is. Jelenleg úgy tűnik, hogy a keresztfinanszírozott, megújuló fejlesztések bőven pótolják a versenypiacról kiszoruló hagyományos erőműveket. Egyes előrejelzések szerint a piacnyitást követően leállított közel 20 ezer MW-nyi hagyományos erőművet még ebben az évtizedben további 50–60 ezer MW követheti. Megoldatlannak tűnik az időjárásfüggő


21

termelés többletének tárolása, a gyorsan változó terhelések kiszabályozása, az elsősorban tengeren épülő szélerőművek termelésének a fogyasztói központokba való szállítása. Az előbbiek a tározós erőművek kapacitásának bővítését, az utóbbiak ún. szuperhálózatok kialakítását igénylik. Ezekre nemzeti elképzelések ismertek, de egységes európai koncepció még nem alakult ki. A hazai lehetőségeket mérlegelve úgy tűnik, hogy Magyarország jelenleg fordítókorong szerepet játszik a villamosenergia-piacon. A hazai árakat elsősorban Magyarország és a forgalomhoz képest elegendően nagy távvezetékekkel összekötött balkáni regionális piac kereslet-kínálati helyzete befolyásolja. A német főpiac hatása elsősorban a bőséges megújulóenergia-kínálat időszakában, nagyon alacsony árakban érvényesül. Nagy kereslet, illetve az északi importlehetőségek beszűkülése esetén a regionális kereslet-kínálati egyensúly eltolódása a hazai árakat is igen megnöveli, mivel ekkor a már részben elavult, nagy változó költségű erőműveket is igénybe kell venni. Miután azonban ezek az év hosszabb időszakában bevétel nélkül állnak, előbb-utóbb véglegesen leállításra kerülhetnek. A közelmúltban üzembe lépett egységek teljesítőképessége kisebb a várhatóan leállításra kerülő hazai teljesítőképességnél, így megszűnhet az a kedvező állapot, hogy mindig rendelkezésre áll az országban a legnagyobb fogyasztói igények kielégítéséhez szükséges erőmű kapacitás. A nagy teljesítményigényű nyári időszakokban már 2012-ben is előfordult, hogy az importforrások nélkül nem rendelkeztünk kellő tarta-

22

2013/1-2 ■

lékkapacitással. A szén-dioxid-kvóták szűkítése, a szomszédos országok erőműfejlesztéseinek időbeli elmaradása esetén könnyen előállhat olyan helyzet, hogy a hazai fogyasztói igények kielégítésére csak a közelmúltbeli, 200 €/ MWh áraknál nagyobb árszinten kerülhet sor, végső esetben (a szomszédos országok piacvédő intézkedései, ezzel az importlehetőségek lényeges csökkenése esetén) fogyasztói korlátozásokra is sor kerülhet. A MAVIR Zrt. által összeállított legutóbbi dokumentumok alapján több, előkészítési fázisban lévő hazai erőműprojekt ismert, ezek beruházásának tényleges megkezdése azonban az alacsony, volatilis piaci árak mellett bizonytalannak tűnik. Így a hagyományos erőművek létesítésének ösztönzésére indokoltnak tűnhet egy megfelelő támogatási mechanizmus bevezetése. A hazai földgázbázisú villamosenergia-termelés versenyképessége szempontjából alapvető elvárás a főpiaci spot árakkal összemérhető árazású földgázellátás biztosítása is. Az európai és hazai villamosenergiaellátás állapotát az elődök örökségével összehasonlítva úgy tűnik, sokat tettünk: n előkészítettük és végrehajtottuk az európai integrációt, n tartalék- és csúcserőműveket létesítettünk,

n megnöveltük a Paksi Atomerőmű tel-

jesítményét, előkészítettük az üzemidő- hosszabbítását, n korszerűsítettük, kibővítettük az átviteli hálózatot, modernizáltuk, függetlenítettük a rendszerirányítást, n ellenszélben alkalmazkodtunk a folyamatosan változó feltételekhez, n van működő energiatőzsdénk,


de nyugtalanító helyzetet hagyunk magunk után: n stabil, természeti, gazdasági törvényszerűségeken alapuló szabályozás helyett távoli politikai alkukon alapuló, folyamatosan változó szabályozást, n bizonytalanságot a jövőbeli működési feltételeket illetően, n a keresztfinanszírozások miatt folyamatosan növekvő villamosenergiaárakat, n a nem kellően megfontolt és előkészített beavatkozások miatt romló ellátásbiztonságot, n a kis lépésekkel lopakodó szabályozási centralizáció következtében a nemzeti beavatkozási lehetőségek csökkenését, n az alapelveket, feladatokat, felelősséget egyértelműen meghatározó, hiányzó energetikai kerettörvényt, n az 1997. évi hágai döntés ellenére máig megoldatlan bős-nagymarosi rendezést, n az állami tulajdonú társaságok korábbi, diszkriminatív árszabályozása következményeként hiányzó forrásokat a piaci szerep megőrzéséhez, az atomerőmű megújításához, n a Paksi Atomerőművet kivéve a versenyképes gázellátás hiánya miatt is versenyképtelen öreg erőműparkot. Az európai szabályozás a fogyasz-

tóknak megfizethető, biztonságos energiaellátást ígért. Ezt nem az egyes tagállamokban (mint a 21. ábra mutatja) még bizonyosan meglévő keresztfinanszírozással, hanem a piaci szereplők stabil, kiszámítható — az egyes tagállami nemzetgazdaságok és az egységes Európa számára — optimális működési feltételeinek biztosításával kell elérni.

Hivatkozások [1] Az ábrák szerkesztéséhez, elemzésekhez felhasznált statisztikai adatok a

Villamosenergia-ipari visszatekintő

[12] A magyar energiapolitika alapjai, az

energetika üzleti modellje, Gazdasági

[25] 2011. évi XXIX. törvény az energeti-

giáról

[26] A Magyar Energia Hivatal 200/2012

energiáról szóló 2001. évi CX. törvény

[27] Az Európai Parlament és a Tanács

törvény a villamos energiáról szóló

delete a nagykereskedelmi energiapi-

[13] 2001. évi CX. törvény a villamos ener-

Energia Statisztikai Évkönyv soro-

[14] 2005. évi LXXIX. törvény a villamos

A villamosenergia-rendszer (VER)

módosításáról, 2005. évi CLXXXV.

zatból, az utóbbi évekre vonatkozóan 2009., illetve 2010. évi statisztikai

adatai c. kiadványokból származnak.

tikai tárgyú törvények módosításáról

Minisztérium 1999. július

statisztikai adatok 1952–1994 c. ki-

adványból, az évente kiadott Villamos

[24] 2010. évi VII. törvény egyes energe-

2001. évi CX. törvény módosításáról

kai tárgyú törvények módosításáról sz. határozata

2011. október 25-i 1227/2011/EU renacok integritásáról és átláthatóságáról

Esetenként az adatsorok hiányosak, il-

[15] Az európai Parlament és Tanács

[28] Dr. Elter József: Kutatás, fejlesztés

így az ábrákon nem a teljes időszak

a villamos energia belső piacára vonat-

ben, MVM Közleményei, 2010/1–2.,

letve bizonyos adatsorok elmaradnak, szerepel.

[2] Lengyel Gyula: A villamosenergia-

2003/54/EK irányelve (2003. 06. 26.) kozó közös szabályaira és a 96/92/EC

[29] Electricity and natural gas price

mos energiáról

[30] 40/2008. (IV. 17.) OGY-határozat a

[16] 2007. évi LXXXVI. törvény a villa-

1987. október 2.

[17] 739/2008. sz. határozat, A villamos

[3] A statisztikai nyilvántartás, adatgyűjtés változása miatt nincs lehetőség az egyes iparágakra vonatkozó, teljes

időszakot bemutató értéksorok ábrázolására.

62–64.old.

direktíva hatályon kívül helyezésére

igény várható növekedése, az erőműépítés fő irányai, Atomerőmű Nap,

és innováció a Paksi Atomerőmű-

energia nagykereskedelmi piacokon

statistics, Eurostat, 21/11/2011.

2008–2020 közötti időszakra vonatkozó energiapolitikáról

lefolytatott piacelemzés alapján je-

[31] Magyarország energiapolitikai tézisei

azonosított engedélyes számára kö-

jelent: az MVM Közleményei 2006.

lentős piaci erővel rendelkezőként telezettségek kiszabása, 2008. 07. 09

2006–2030 (bizottsági anyag); megnovemberi különszámában.

[4] MVM CENTREL UCPTE, Magyar

[18] 727/2008.sz. határozat, A rendszer-

[32] Nemzeti Energiastratégia 2030, Nem-

[5] European, CIS and Mediterranean

szerzett teljesítmény és energia pia-

[33] Paksi Atomerőmű Zrt. 1–4. blokk Cél-

Villamos Művek Rt., 1995.

Interconnection: State of Play

2006, 3rd SYSTINT Report Joint EU R ELECT R IC-UCT E SYSTINT

WG

[6] Az Országgyűlés 21/1993. (IV. 9.)

OGY-határozata a magyar energiapolitikáról.

[7] 1994. évi XLVIII. (április 6.) törvény

a villamos energia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról

szintű szolgáltatások érdekében be-

cain jelentős piaci erővel rendelkező engedélyes(ek) azonosítása és kötelezettségek kiszabása, 2008. 07. 09

[19] MEH 136/2009. számú határozat

zeti Fejlesztési Minisztérium, 2011.

zott biztonsági felülvizsgálati jelentés, Paks, 2011. október 31.

[34] Vogtle 3 and 4: preparing to make

nuclear revival a concrete reality,

[20] Állami forrásból származik, a kedvez-

Modern Power Systems, December

ténylegesen vagy potenciálisan torzít-

[35] Cserháti A., Dr. Katona T., Lenkei I.:

ményezettnek előnyt nyújt, szelektív, ja a piacot, befolyásolja a tagállamok közötti kereskedelmet.

[21] Állami támogatás — Magyarország,

2011, p. 35–36

A Paksi Atomerőmű bővítése új blokkokkal, befektetés a jövőbe, MVM Közleményei 2011/1. 12–14. old.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja, C

[36] 25/2009. (IV. 2.) OGY határozat az

állam tulajdonában lévő vállalkozói

[22] A Bizottság C(2008)2223 számú, 2008.

törvény 7. §-ának (2) bekezdése alap-

[10] 1995. évi LXIX. törvény (VI. 30.) az

[23] Az Európai Parlament és Tanács

vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi

13.) a villamos energia belső piacára

[8] J. Henry Schroder & Co. Limited

[9] 1995. évi XXXIX. törvény (V. 9.) az vagyon értékesítéséről

állam tulajdonában lévő vállalkozói XXXIX. törvény módosításáról

[11] A Kormány 1074/1995. (VIII. 4.) határozata

324/12, 2005. 12. 21.

június 5-én kézbesített határozata

2009/72/EK irányelve (2009. 07. vonatkozó közös szabályokról és a

2003/54/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről

atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. ján, a paksi atomerőmű telephelyén új

atomerőművi blokk(ok) létesítésének előkészítését szolgáló tevékenység

megkezdéséhez szükséges előzetes, elvi hozzájárulás megadásáról

[37] 1195/2012. (VI. 18.) sz. kormányhatározat


23

Műszaki fejlődés és biztonság „a kezdetektől a stressz-tesztig” Az atomerőmű biztonságát nem tekintjük statikusnak, az folyamatos kritika és megújulás tárgya. Az atomerőmű biztonsági színvonalát a legújabb nemzetközi kutatási eredmények, üzemi tapasztalatok, bekövetkezett üzemzavarok vagy balesetek alapján rendszeresen újraértékeljük. Az első átfogó biztonsági felülvizsgálat mintegy húsz éve indult. Ez alapján egy komplex biztonságnövelő intézkedési csomag végrehajtására került sor, amelynek eredményeképpen a Paksi Atomerőmű biztonsága elérte a hasonló korú nyugati atomerőművek biztonságának szintjét. A közelmúltban a japán fukushimai atomerőmű balesetét követően újabb, célirányos biztonsági felülvizsgálat keretében mutattuk be, hogy az atomerőmű védettsége a fukushimaihoz hasonló eseményekkel szemben is jó.

Dr. Elter józsef*

Bevezetés A Paksi Atomerőmű blokkjai csaknem három évtizede kezdték meg működésüket. Az eltelt időszakban bebizonyosodott, hogy az atomerőmű üzemviteli

biztonsága kiemelkedően jó, az okozott környezeti sugárterhelés a nemzetközi előírások szerint megengedett értékek csekély töredékét éri el. Az atomerőmű biztonságára kezdettől fogva nagy figyelmet fordítottunk, amely kiterjedt a szigorú minőség-ellenőrzésre, a folyamatosan végrehajtott biztonságnövelő intézkedésekre, az irányítórendszer lényeges korszerűsítésére és a személyzet magas szintű képzésére. Ezek a tényezők a Paksi Atomerőművet az egyik legjobbnak tekintett VVER-440/V-213 erőművé teszik. Az atomerőmű üzemeltetői soha sem tekintették s nem tekintik a biztonságot statikusnak, az folyamatos kritika és megújulás tárgya. A biztonságra való törekvés megnyilvánult az atomerőmű létesítésének és eddigi működésének minden fázisában: a műszaki terv védése során, a beérkező berendezések szigorú ellenőrzésének, az úgynevezett nullrevíziók rendszerének bevezetésében, az üzembe helyezés során

* Dr. Elter József, főosztályvezető, MVM Paksi Atomerőmű Zrt. Nukleáris Főosztály

24

2013/1-2 ■

a tesztek, próbák élveztek elsőbbséget — még ha késleltették is az üzembe vételt —, s nem az akkori szokások szerint a jeles dátumokhoz, párthatá-

rozatokhoz való igazodás. Biztonságnövelő szándék is vezérelte az építtetőt és a leendő üzemeltetőt, amikor már a kezdetektől egyre több magyar fejlesztésű irányítástechnikai, diagnosztikai és zónaellenőrző eszközt alkalmaztak. Jelentős volt a szerepe a szimulátor létesítésének, amelynek fejlesztésében a magyar szakemberek jelentős részt vállaltak. Reagálni kellett, ahogy ma a fukushimai tragédiára, korábban a TMI Atomerőmű, majd a Csernobili Atomerőmű katasztrófájára. Ez utóbbit követően kezdődött a Paksi Atomerőműben a biztonságnövelő intézkedések felmérése és a biztonságnövelő program előkészítése. Eleinte a saját törekvések mellett az erőmű szállítójának kezdeményezései, valamint a szovjet tervezésű atomerőművekkel szembeni nemzetközi vélekedés is motiválta ezt a munkát: Fehér könyv készült a VVER-440-ről az USA-ban, az NSZK GRS intézet biztonsági felülvizsgálatot javasolt a szovjet tervezésű atomerőművekre, a NAÜ célzott vizsgálatokat végzett, megállapítandó a szovjet tervezésű atomerőművek biztonsági hiányait (Issue Book-ok). A szovjet tervezésű atomerőművekkel szembeni


biztonsági fenntartások miatt, azonnal a német újraegyesítés után bezárták a Greifswaldi Atomerőművet. A nyolcvanas évek végére — elsősorban szakértői véleményekre építve — az alapvető biztonsági problémákat azonosították.

Ezekre válaszul a Paksi Atomerőmű kidolgozott egy előzetes biztonságnövelő programot, amelynek végleges tartalmát és prioritásait majd az AGNES projekt keretében elvégzett első szisztematikus és korszerű biztonsági elemzés határozta meg. A kilencvenes években a figyelem középpontjában a biztonság korszerű módszerekkel történő elemzése, az ezekhez szükséges tudás és eszközpark kifejlesztése, a tervezési alap új szabályok, normák szerinti meghatározása és a korszerű követelmények nemzetközileg is elfogadott színvonalú teljesítése volt. A számos fontos egyedi intézkedés — például a kiegészítő üzemzavari tápszivattyúk külső hatásoktól védett helyre való áthelyezése — után, az 1999–2003 között megvalósított programmal az atomerőmű elérte azt a biztonsági szintet, amelyet a korszerű normák és a hazai szabályozás megköveteltek. Ennek nemzetközi elismerését tapasztalhattuk az Európai Unióhoz való csatlakozás tárgyalásai során. A VVER-440/213 típusú blokkok üzemeltethetőségének nemzetközi elismerése sokban a hazai műszaki tu-

dományos teljesítményen, a biztonsági problémák innovatív megoldásán múlott. A második időszakos biztonsági felülvizsgálat komplex értékelést adott az erőmű biztonságáról, s egyúttal áthelyezte a hangsúlyt a tervezési alapon túli események kezelésére. A három évtized alatt megvalósított biztonságnövelő intézkedések a tapasztalatok szerint nemcsak a biztonságra és az elvégzett számtalan elemzés vizsgálat révén a biztonság tudatos kezelésére hatottak, hanem pozitív visszahatással voltak az üzemmenetre, az erőmű rendelkezésre-állására, lévén ezek az intézkedések jelentősen javították több berendezés minőségét, megbízhatóságát. Ilyen, a digitális technikát VVER erőműben elsőként alkalmazó korszerűsítés volt a reaktorvédelmi rekonstrukció, amely az üzemelés megbízhatóságát és biztonságát egyaránt szolgálja. Az atomerőműben az elmúlt évtizedekben számos, az üzemeltetést, karbantartást megkönnyítő, a rendelkezésre állást javító módosítás, átalakítás is történt. Itt is tapasztalhattunk pozitív szinergiákat, amire jó példa a turbinakondenzátorok csöveinek cseréje, amely a biztonság és az élettartam szempontjából egyaránt fontos gőzfejlesztők állapotának megőrzését biztosító vízüzem bevezetésére adott módot. Meg kell említeni, hogy szinte azonnal az üzembe helyezés után elkezdődött, és az évek során folyamatosan fejlődött az a tevékenység is, amely kezdetben a reaktortartály, a gőzfejlesztők és a primer kör állapotának ellenőrzését, felügyeletét célozta, s amely nemcsak a biztonságot szolgálta, hanem az atomerőmű biztonságos üzemidő-hosszabbítását is megalapozta, és lehetővé teszi. Az atomerőmű létesítésével, üzembe helyezésével és üzemeltetésével kapcsolatos problémák vizsgálatára és kezelésére felkészült műszaki-tudományos háttér állt és áll rendelkezésre hazánk-

ban. Erre feltétlenül szükség volt és van az önálló szakmai álláspont kialakítása, az üzemeltető felelős döntéseinek tudományos megalapozása és a biztonsági problémák sokszor egyedi megoldásainak kidolgozása érdekében. Ma — összhangban a hazai hatósági elvárásokkal és a nemzetközi gyakorlattal — a biztonságot, a biztonsági rendszereket, a biztonság szempontjából fontos technológiai elemeket a legújabb nemzetközi üzemi tapasztalatok és kutatási eredmények alapján folyamatosan újraértékeljük, és tízévente az időszakos biztonsági felülvizsgálatok során jelentésekben, elemzésekben mutatjuk be a biztonság felülvizsgálatából levonható következtetéseket. Az engedélyező hatóságon kívül természetesen a hazai és a nemzetközi laikus, valamint szakmai közvélemény is jogosan igényli, hogy atomerőművünk biztonságát időről időre újraértékeljük, és szükség esetén megtegyük a megfelelő intézkedéseket a biztonság megfelelő mértékű javítására. A műszaki tudományos eredmények alkalmazása széles körben jellemző volt az atomerőmű eddigi történetére. Bátran állíthatjuk, hogy az atomerőmű permanens fejlesztés tárgyát képezi. Enélkül — amelyek jelentős anyagi és szellemi ráfordításokat igényelt és igényel — az atomerőmű nem tudna megfelelni a jelen kor követelményeinek, az üzemeltető pedig nem lenne képes viselni a rá háruló felelősség terhét.

Az AGNES projekt Az első átfogó biztonsági felülvizsgálatra húsz évvel ezelőtt, nem sokkal az atomerőmű teljes üzembe helyezését követően került sor. Akkor a felülvizsgálatnak különös hangsúlyt adott az a tény, hogy a csernobili baleset következtében a külföldi szakemberek egy része nem tett különbséget a különböző reaktortípusok között, és azon a véle-

94 ’ S E

N AG

1. ábra: AGNES projekt 1991–94 ményen volt, hogy a szovjet tervezésű atomerőművek általában nem tesznek eleget a kilencvenes évek nemzetközi elvárásainak, és úgy ítélték meg, hogy ezeknél a biztonsági követelmények utólagos kielégítése vagy technikailag

végrehajthatatlan, vagy rendkívül költséges. Ezt a vélekedést igen nehezen lehetett cáfolni, tekintve, hogy az atomerőmű biztonsága valójában nehezen volt értékelhető kizárólag az eredeti dokumentáció alapján. Szükséges volt, hogy az újraértékelés akkor elsősorban hazai erőkre támaszkodva történjen meg, és az atomerőművünkre vonatkozó esetleges bírálatokra saját válaszokat adhassunk. Fontos volt ez azért is, mert külföldi intézmények és vállalatok által végzett vizsgálatok eredményeit saját piaci érdekeik is befolyásolhatták. A felülvizsgálat hazai végrehajtását lehetővé tette, hogy addigra a biztonsági kutatások tekintetében jelenős hazai tapasztalat halmozódott fel, és az érintett intézmények összefogásával kialakulhatott a nemzetközileg is elismert hazai tudományos-műszaki bázis. Mindezek figyelembevételével került sor a Paksi Atomerőmű biztonságának a 90-es évek színvonalán való újraértékelésére az e célból indított és közel három év (1991–94) munkájával megvalósított AGNES (Advanced General and New Evalution of Safety) projekt keretében.


25

A projekt eredményeit összefoglaló jelentés [1] megállapítása szerint az atomerőmű akkori és hosszabb távú biztonságának megítélése alapvetően pozitív volt. A biztonsági rendszerek száma és teljesítőképessége kielégítőnek bizonyult, és az elemzések szerint a tervezési üzemzavarok esetén a környezetbe kikerülő radioaktivitás kisebb volt a hatóságilag engedélyezett szinteknél. Bebizonyosodott az is, hogy a szovjet konstrukciókra jellemző túlméretezésnek a VVER-440/213 típusú atomerőműveknél a biztonságot fokozó hatásai vannak. Igazolható volt az is, hogy a zónasérülés kockázata a reálisan végrehajtható (azóta már befejezett) biztonságnövelő intézkedések révén igen lényegesen tovább csökkenthető. A projekt eredményei alapján feltárt problémák további vizsgálata, majd a javasolt biztonságnövelő intézkedések megvalósítása elősegítette, hogy a Paksi Atomerőmű megfeleljen a nemzetközi elvárásoknak. A projekt további fontos eredménye volt, hogy egyrészt megteremtette az atomerőmű új biztonsági jelentésének alapjait. Ez ugyanis szükséges volt az 1994 szeptemberében létrejött nemzetközi Nukleáris Biztonsági Egyezmény teljesítésére, amely előírja minden szerződő ország atomerőművének biztonsági felülvizsgálatát és a vizsgálat

A felülvizsgálat alapvetően az alábbi négy tematikus értékelés elkészítésére koncentrált: n A speciális tervezési elvek teljesülésének vizsgálata keretében először került sor az egyszeres és a közös okú meghibásodások elemzésére, a tűzbiztonsági, elárasztási, nagyenergiájú csőtörési vizsgálatokra és a szándékolatlan bórhígulás lehetőségének felmérésére. n Az atomerőmű tervezése során még nem használtak valószínűségi elemzési módszereket. Az elkészített kockázatelemzés során felállítottuk a névleges teljesítményen fellépő, technológiai eredetű kiindulási eseményekhez tartozó eseményfákat, valamint a hibafákat. Megtörtént az emberi tényező kvantifikálása, és elkészült egy teljes megbízhatósági adatbázis. Mindezek alapján kiszámítottuk a zónakárosodási valószínűség becsült értékét, és sor került az érzékenységi és bizonytalansági vizsgálatokra. Becslést végeztünk a nagy radioaktív kibocsátás valószínűségére is. Ezeknek megfelelően a biztonságnövelő intézkedések prio-

2. ábra: Magyarország földrengés-veszélyeztetettsége (horizontális gyorsulási értékek 50 évre, 10% meghaladási valószínűség mellett)

Magyarország földrengés-veszélyeztetettsége

eredményeinek nemzetközi értékelését. Másrészt jelentősen hozzájárult a hazai nukleáris biztonsággal kapcsolatos hatósági követelményrendszer korszerűsítéséhez is. Az AGNES projekt — bár átfogó felülvizsgálatot hajtott végre — a célkitűzése szerint nem tartalmazta a biztonságot érintő valamennyi kérdés vizsgálatát, de nagy súlyt helyezett mindazoknak a problémáknak a tisztázására, amelyek az atomerőmű szállítója által nyújtott információk köréből hiányoztak, vagy ellenőrizhetetlenek voltak.

26

2013/1-2 ■

ritásainak meghatározására ajánlást lehetett készíteni. n Az üzemzavari elemzéseket a felülvizsgálat keretében a teljes tervezési terjedelemre elkészítettük. Az elemzések a tervező által eleve is vizsgált terjedelmen kívül kitértek olyan speciális esetekre, mint a nyomás alatti hőütés vagy a reaktorvédelem működésképtelenségének feltételezése mellett zajló tranziensek. n A korábban tervezett atomerőművek tervezési alapja általában nem tartalmazza az igen kis valószínűségű, de jelentős következményekre vezető súlyos baleseteket. A felülvizsgálat keretében megtörtént néhány alapvető baleseti folyamat determinisztikus elemzése, és következtetéseket vontunk le a tartályon belüli folyamatok és a konténmenten belüli jelenségek tekintetében, beleértve a radioaktív anyagok terjedését. Először került sor baleset-kezelési eljárások megfogalmazására. Az AGNES projekt legfontosabb eredménye abban állt, hogy a felülvizsgálat tanulságai alapján javító intézkedéseket, ezen belül biztonságnövelő


átalakításokat és további komplex elemzéseket fogalmazott meg. Lehetőséget biztosított a korábban megkezdett biztonságnövelő intézkedéssorozat elemeinek súlyponti átrendezésére, prioritások megadására.

A külső környezeti hatásokkal szembeni biztonság értékelése Az atomerőmű külső környezeti hatásokkal szembeni biztonsága közvetlenül összefügg az erőmű telepítésével, a telephely-kiválasztás kérdéseivel. A hajdani telepítési és tervezési gyakorlat döntően gazdaságpolitikai kérdésként kezelte a telephely kiválasztását, a külső hatásokkal szembeni biztonság érdekében pedig a biztonsági távolságokat, védőzónákat alkalmazta, és lényegében másodrendű kérdésként kezelte a környezeti hatásokkal szembeni biztonságot. Ennek ellenére a Paksi Atomerőmű telephelyét a hatvanas években a történelmi feljegyzések és a műszeres mérések alapján az ország egyik legkisebb veszélyeztetettségű területén jelölték ki,

s ennek alapján, illetve az 1970-es években érvényes földrengés-biztonsági követelmények figyelembevételével tervezték és építették. A későbbi vizsgálatok a telephely ilyen szempontból történő megválasztásának helyességét igazolták, ahogyan az a 2. ábrán is látható. A külső környezeti hatásokkal ös�szefüggő biztonsági követelmények viszont a nyolcvanas években radikálisan megváltoztak, szigorúbbak lettek, így a történelmi feljegyzésekből és műszeres regisztrátumokból meghatározható intenzitás alapján származtatott gyorsulásértéknél jóval kisebb valószínűségű, 10 -4/év meghaladási valószínűséggel jellemezhető megrázottság vált a tervezés alapjává. Arra, hogy ennek milyen súlyos következményei lehetnek, a nyolcvanas évek második felében a paksi telephelyen végzett geológiai, szeizmológiai vizsgálatok rámutattak. Nyilvánvalóvá vált, hogy a tervezés alapjaként figyelembe veendő maximális vízszintes gyorsulásérték legalább tízszer nagyobb, mint amit a tervezésnél számításba vettek. Az AGNES projekt végrehajtásával párhuzamosan, egyfelől a korszerű nyu-

3. ábra: A Paksi Atomerőmű telephelyére jellemző veszélyeztetettségi görbe (a talajfelszíni vízszintes gyorsulás értékeihez tartozó éves meghaladási gyakoriságok)

gati biztonsági elvárásokhoz igazodva, másfelől pedig a külső környezeti hatásokra vonatkozó aktuális ismeretekre tekintettel, szükség volt az atomerőmű biztonságának a külső hatások szempontjából való felülvizsgálatára is. Bár ez a felülvizsgálat nem az AGNES projekt programjának keretében zajlott, az első eredményekről szintén az [1] jelentésben számoltunk be. Ennek keretében felmértük az összes valószínűsíthető, a biztonságot veszélyeztető külső környezeti hatást. Vizsgáltuk az atomerőmű telephelyén lehetséges természeti eredetű veszélyforrásokat, valamint a telephelyen és környékén végzett emberi tevékenységhez köthető veszélyeket. Nyilvánvaló volt, hogy az atomerőmű földrengésbiztonsága a külső környezeti hatásokkal szembeni biztonság kulcskérdése. Ezért 1993-ban a földrengés-veszélyeztetettség vizsgálatára és az erőmű megerősítésére a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szakértő támogatásával és az Országos Atomenergia Hivatal felügyelete mellett egy átfogó, több évig tartó programot indítottunk. Ennek keretében végül sor került az atomerőmű telephelyére és tá4. ábra: Tipikus megerősítések épületszerkezetre és csővezetékre


27

gabb környezetére vonatkozó komplex földtudományi vizsgálatra [2], a telephelyre jellemző mértékadó földrengés meghatározására (3. ábra), valamint az annál ritkább földrengések jellemzőinek valószínűségi meghatározására [3, 4]. Kidolgoztunk és alkalmaztunk egy olyan technológiai, megerősítési és minősítési koncepciót, amely biztosítja, hogy még a 10 000 évenként egyszer előforduló rengés esetén is a reaktor leálljon, lehűthető és tartósan hűthető maradjon, és az aktivitás visszatartása biztosítva legyen [5]. A koncepció két szakaszban valósult meg. A könnyen végrehajtható, legsürgősebb megerősítések még egy előzetes, felülbecsült földrengésinputra

1994–1995-ben megtörténtek. Ekkor a kábeltálcák, a villamos és irányítástechnikai keretek, szekrények, az akkumulátortelepek rögzítésének ellenőrzése, illetve a főépület különböző helyiségeit elválasztó, nem szerkezeti válaszfalak állékonyságának ellenőrzése, illetve mindezek megerősítésének megtervezése és kivitelezése történt meg. A komoly előkészítést igénylő megerősítések tervezése és kivitelezése 1998-ban kezdődött, és 2002 végéig befejeződött (két ilyen tipikus megerősítést mutat a 4. ábra). Az elvégzett munka jellemzésére elég egy számot ismertetni: több mint 2 500 tonna acélszerkezetet építettek be az erőmű megerősítésére. A feladat megvalósíthatósága érdekében a szerkezetek és a rendszerek dinamikai számításának módszerét és a minősítési eljárást azok biztonsági és földrengés-biztonsági osztálya szerint differenciáltuk. Kombináltuk az atomerőmű tervezéséhez előírt, szabványos módszereket és az újraminősítéshez kidolgozott elemzési és empirikus minősítési módszertant. A módszertan kiválasztását egyedülálló robbantásos kísérletekkel, próbaszámításokkal és numerikus kísérletekkel alapoztuk meg.

28

2013/1-2 ■

A földrengés-biztonsági program keretében kidolgoztuk az üzemeltető személyzet számára azt az üzemzavarelhárítási utasításrendszert, ami meghatározza a teendőket földrengés esetén. Az ilyen helyzet kezelése a személyzet rendszeres képzésének immáron ugyanúgy része, mint bármely más rendkívüli eseményé. A program végén valószínűségi biztonsági elemzés igazolta [6], hogy az elvégzett intézkedések a biztonság „szükséges és elégséges” szintjét eredményezték. A 2007-ben elvégzett második időszakos biztonsági felülvizsgálat pedig megerősítette, hogy a földrengésbiztonság megvalósítása megfelel az aktuális nemzeti és a nemzetközi normáknak. A feladat egyedülálló komplexitású volt, hiszen egy lényegében földrengésre nem tervezett erőművet kellett egy jelentős megrázottságra megerősíteni és minősíteni. Ez a projekt a Paksi Atomerőmű legnagyobb és másfél évtizedig tartó biztonságnövelő programja lett.

Tervezési üzemzavarra vonatkozó elemzések Jóllehet az atomerőmű eredeti engedélyezési dokumentumaiban szereplő biztonsági elemzések, amelyek a korabeli számítástechnikai eszközök segítségével készültek, alapvetően hiteleseknek voltak tekinthetők, mégis sok szempontból érte őket kritika a nemzetközi felülvizsgálók részéről. Ezért mindenképpen indokolt volt a megismétlésük és kiegészítésük. Tekintve, hogy a korábbi elemzések köre nem volt teljes, feltétlenül szükségessé vált a tervezési üzemzavarok között vizsgált esetek körének bővítése az atomerőműveket üzemeltető országok évtizedes gyakorlata alapján kialakult teljes kezdeti eseménylistára, amelyet még ki kellett egészíteni a VVER típus


sajátos rendszerei következtében megjelenő további esetekkel. Az eredeti elemzések egyik szembetűnő hiányossága volt a minőségbiztosítás legfontosabb elemének, az ellenőrzést lehetővé tevő dokumentáltságnak a nem kielégítő volta. Ez a dokumentálási probléma több igen fontos területen is tapasztalható volt, aminek kiküszöbölésére maximális mértékben törekedtünk az elemzések megismétlése során. n Biztosítottuk, hogy csak megfelelő referenciával rendelkező adatokat használjunk, amelyeknek — ha szükséges volt — a bizonytalanságát is meghatároztuk. n Csak ellenőrzött, validált eszközö-

ket alkalmaztunk a számítások elvégzésére. Nemzetközileg ismert, elfogadott kódokat alkalmaztunk a felhasználás körülményeinek pontos megadásával. Ahol lehetséges volt, a VVER- vagy a paksi sajátságokat figyelembe vevő speciális kísérleti vizsgálatokkal hajtottuk végre az ellenőrzést. n Az elemzések input adatait, a modellezés módját (nodalizáció) archiváltuk, hogy a számítás később bármikor megismételhető legyen. Egy ilyen nodalizáció részlete látható az 5. ábrán. n Az elemzések kezdeti eseményeinek meghatározásánál valamennyi üzemállapotot figyelembe vettük. n Az üzemzavar-elemzéseket az egyszeres meghibásodás feltételezésével végeztük el, hiszen a biztonsági rendszereket is úgy tervezték, hogy azok egyszeres meghibásodás ellen védettek legyenek. n Általában realisztikus, ún. „best- estimate” kódok felhasználására került sor, a szükséges és elégséges konzervativizmusnak a kezdeti és határfeltételekben történő, pontosan definiált biztosításával. Az üzemza-

5. ábra: A primer kör nodalizációjának és modellezett biztonsági rendszereinek egyik részlete [7]

var-elemzések kezdeti feltételeiben — konzervatív módon — a normál üzemi állapotot az üzemeltetési feltételek és korlátok által limitált szélső értékeivel, járulékosan az egyes mennyiségek mért értékeinek bizonytalanságával vettük figyelembe. Mivel az egyes állapotok kritikus paraméterei esetében az elemzési eredmények szempontjából a konzervatívan megválasztható szélső értékek nem mindig egyértelműek, ezért az elemzések lehetséges céljai szerint az adott üzemzavar elemzését több különböző irányban szélsőségesen megválasztott paraméter variálásával is elvégeztük. Ezzel biztosítottuk, hogy az üzemzavar-elemzések terjedelme (a kiinduló állapotok tekintetében) lefedi a normál üzemi állapotok egész halmazát, ráadásul ez minden blokkra egyszerre igaz, továbbá a reaktorok fűtőelemcseréje közötti kampányok nagyobb halmazára is megfelelő a lefedettség.

A gazdaságosabb üzemanyagciklus megvalósítása érdekében az elmúlt években több alkalommal sor került az alkalmazott üzemanyag módosítására, majd később a reaktorok hőteljesítményének emelésére. Ezek, illetve a kapcsolódó egyéb műszaki átalakítások az üzemzavar-elemzések összes eredményét megváltoztatják, emiatt az atomerőmű biztonságosságát bizonyító minden számítást újfent meg kellett ismételnünk. Az új számításokkal kvantitatív módon vizsgáltuk az erőmű tervezett üzemi és üzemzavari állapotaiban, hogy milyen mértékűek a változások, illetve bebizonyítottuk, hogy az átalakítások következtében a biztonsági elfogadási kritériumok teljesülnek, a biztonsági tartalékok mértéke kedvező irányban változik [8]. A megismételt elemzések eredményei egyértelműen igazolták, hogy sem a biztonsági korlátok túllépése (forráskrízisig meglévő tartalék, üzemanyaghőmérséklet és entalpia, primer és sze-

kunder köri nyomás, az üzemanyagpálca burkolathőmérséklete és oxidáció, a hermetikus tér igénybevétele, az esetleges radioaktív kibocsátások mértéke), sem a korlátokig rendelkezésre álló tartalék érdemi csökkenése nem történt meg az üzemanyag változtatása, valamint a teljesítménynövelés hatására, sőt számos esetben a biztonsági tartalékok még nőttek is.

Valószínűségi biztonsági elemzések Az atomerőművünk tervezésekor még nem terjedtek el a különféle kockázatelemzési vagy valószínűségi biztonsági elemzési módszerek. Ezek elvégzésére és az eredmények alkalmazására az elmúlt évtizedekben fokozatosan került sor. Az elvégzett valószínűségi alapú biztonsági elemzések segítségével határoztuk meg a feltételezhető kezdeti események miatti üzemzavari folyamatokból


29

adódó, a mélységi védelem első három szintjének együttes sérülését eredményező (aktívzóna-sérülés, olvadás) miatti kockázatot. Azonosítottuk a kockázatot legnagyobb mértékben befolyásoló tényezőket, lehetséges további javító intézkedéseket fogalmaztunk meg, amelyek segítségével még tovább növelhető volt a nukleáris biztonság, azon belül is csökkenthető volt a nagy hozzájárulású üzemzavari folyamatok (kezdeti események) kockázati részaránya. Így lehetővé vált a blokk biztonságának számszerű értékelése az elemzésekben figyelembe vett kockázati tényezők (kezdeti események, hardvermeghibásodások, nem megfelelő emberi beavatkozások) terjedelmében. Feltárhatók lettek azon összetevők, illetve gyenge pontok, amelyekre a biztonság színvonalának megőrzése, illetve javítása érdekében fokozott figyelmet kell fordítani. Kijelölhetők voltak a biztonságnövelés célszerű irányai a valószínűségi alapú elemzések szemszögéből. A kitűzött alapvető célokkal összhangban a valószínűségi alapú biztonsági elemzések elsődlegesen a zónasérüléshez vezető üzemzavari

eseményláncok modellezésére és valószínűségi alapú értékelésére, azaz a zónasérülés kockázatának számszerű kifejezésére irányultak. Az üzemanyagátrakásra, főjavításra történő leállás egyes üzemállapotaiban a zónasérülésen túl önálló végállapotként vizsgáltuk a primer köri hűtőközeg forrását a zónában, amennyiben az közvetlen radioaktivitáskijutással jár, jelentősen növelve az erőművi személyzet sugárterhelését. Hasonlóan a tervezési üzemzavarok determinisztikus elemzéseihez, a valószínűségi alapú biztonsági elemzések kezdeti eseményei a technológiai rendszerek meghibásodásából, illetve kezelői hibából származó, belső eredetű kezdeti eseményekre, valamint az ún. belső és külső veszélyforrásokra, illetve hatásokra bonthatók. A belső eredetű kezdeti eseményeket teljes körűen vizsgáltuk, figyelembe véve a gépészeti, irányítástechnikai, illetve villamos alrendszerbeli meghibásodásokat, valamint az emberi tevékenység miatt feltételezhető üzemzavari folyamatokat. A belső veszélyforrások közül elsősorban a tűz, valamint a belső elárasz-

6. ábra: A zónasérülés gyakoriságának változása 1995–2011 között

5.0E4.5E-04 Tűz és belső elárasztás kezdeti események 4.0E-04

Technológiai kezdeti események, leállított állapot, Technológiai kezdeti események, teljesítmény üzem

3.5E-04 3.0E-04 2.5E-04 2.0E-04 1.5E-04 1.0E-04 5.0E-05 0.0E+00 1995

30

1996

2013/1-2 ■

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009


2010

2011

tás hatása jelenthet számottevő kockázati tényezőt, míg a külső hatások tekintetében a különböző intenzitású földrengésekből származó zónasérülés gyakorisága a jelentősebb. A valószínűségi elemzésekben mindezen tényezők vizsgálatára sor k erült. A felhasznált módszerek a nemzetközi gyakorlatban legáltalánosabban javasolt kockázatelemzési eljárásokra épültek, és az alábbi elemeket tartalmazzák: n az erőművi üzemállapotok definiálása a valószínűségi alapú biztonsági elemzés szempontjai szerint, n a kezdeti események és gyakoriságuk meghatározása üzemállapotonként, n eseményfák, eseményláncok kidolgozása, n rendszer‑megbízhatósági elemzés, hibafa-építés, n az összefüggő hibák elemzése, n az emberi megbízhatóság elemzése, n a bemenő adatok, megbízhatósági jellemzők meghatározása, n az üzemzavari eseményláncok, a kockázat számszerű értékelése, beleértve az érzékenységi és bizonytalansági elemzéseket is, n az eredmények értelmezése, következtetések, a biztonságnövelés lehetős égeinek megfogalmazása. Az elemzések egy igen fontos, más elemzési módszerekkel nem számszerűsíthető eleme az emberi megbízhatóság valószínűségi alapú leírása. Az emberi tényezőnek az atomerőművi blokk biztonságában játszott kiemelten fontos szerepe miatt a kezelői megbízhatóság értékelése olyan módszer alkalmazásával történt, amely a lehető legjobban tükrözi a paksi blokkokra jellemző üzemviteli és üzemzavar-elhárítási körülményeket. Az üzemzavar közbeni kezelői tevékenység valószínűségi leírásának alapját a Paksi Atomerőmű teljes léptékű szimulátorán több alkalommal végrehajtott kezelői megbízha-

tósági kísérletek során gyűjtött adatok elemzésének eredményei képezték. Összhangban a nemzetközi gyakorlattal, a hazai szabályozás is azt várja el, hogy az egyes blokkok teljes zónasérülési gyakorisága legyen kisebb, mint 10 -4/reaktorév, a nagy radioaktivitás-kibocsátás gyakoriságát pedig baleset-kezelési intézkedésekkel kell elfogadható, az előbbinél legalább egy nagyságrenddel alacsonyabb szintre csökkenteni. A jelenlegi ismereteink [9] alapján annak valószínűsége, hogy egy kampány során vagy a kampányt követő üzemanyag-átrakásra/főjavításra történő leállás alatt belső eredetű kezdeti esemény, tűz vagy belső elárasztás miatt zónasérülés következik be: 1,71·10-5. A földrengés miatti kezdeti eseményekből származó zónasérülési gyakoriság várható értéke valamennyi gyorsulástartományt figyelembe véve: 4,31·10 -5/év. Az összes eddig vizsgált kezdeti eseményt figyelembe véve tehát a földrengés a meghatározó kockázati összetevő. A földrengések kivételével a vizsgált kezdeti eseményekre, ill. üzemállapotokra vonatkozó összegzett átlagos éves zónasérülési valószínűség több mint egy nagyságrenddel kisebb, mint az AGNES projekt keretében végzett első átfogó valószínűségi alapú biztonsági elemzés elkészítésekor csupán a névleges teljesítményű üzemre és a belső eredetű eseményekre kapott kockázati érték, ahogyan ez a 6. ábrán is látható. A számottevő — és az élő valószínűségi alapú biztonsági elemzések gyakorlata segítségével folyamatosan figyelemmel kísért — javulás — kimutatottan — elsősorban a bevezetett biztonságnövelő intézkedések eredménye. A javító intézkedések hatására egyrészt növekedett a biztonság, másrészt az egyes feltételezhető belső események által kiváltott üzemzavari eseménylán-

cok kockázathoz való hozzájárulása is kiegyenlítettebbé vált.

Biztonságnövelő intézkedések Az atomerőmű biztonságának növelését célzó tevékenység 1986-ban, tehát még a 4. blokk üzembe helyezése előtt kezdődött. Kezdetben a szállító által javasolt intézkedések vizsgálata és megvalósításának előkészítése állt a tevékenység középpontjában, majd a biztonságnövelő intézkedések körét fokozatosan bővítettük és pontosítottuk a blokkok üzemeltetése során felismert nem megfelelő megoldások értékelése, valamint a külföldi erőművekből érkező üzemi tapasztalatok feldolgozása alapján. Az AGNES projekt eredményei segítségével a feladatok listáját felülvizsgáltuk és azok prioritásait biztonsági jelentőségük alapján állapítottuk meg. A biztonságnövelés terén folyó tevékenységünket a célokat tekintve az alábbiak szerint csoportosítottuk: n a berendezések igénybevételének csökkentése (pl. reaktortartály nyomás alatti hőütéskockázatának mérséklése); n a biztonsági berendezések megbízhatóságának növelése (villamos betáplálás, tűzbiztonság, a védelmek diverzitása, a gőzfejlesztők üzemzavari tápvízellátása stb.); n a tranziens kezelés javítása (a gőzfejlesztő kollektor törésének kezelése, a mesterséges feszmentesítés megszüntetése stb.); n a konténment felülvizsgálata (a zsompok védelme, hidrogénkezelés, az épületszerkezet, a kábelezés és a műszerezés viselkedése extrém körülmények stb.); n a földrengésállóság növelése; n az operátort támogató eszközök és eljárások, az operátori megbízhatóság növelése.

Az 1996-ban befejezett első időszakos biztonsági felülvizsgálat megerősítette a kitűzött intézkedések és a rangsorolásuk helyességét, valamint az intézkedések végrehajtásához jogi keretet is adott. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség 1992-ben a régebbi VVER-440 blokkokkal foglalkozó programját kiterjesztette a Pakson is alkalmazott V-213 típusra is, 1995-ben elkészült egy összeállítás ennek a típusnak az esetleges biztonsági problémáiról. A dokumentum megállapításai szinte tökéletes korrelációban voltak a saját, önállóan kialakított biztonságnövelő programunkkal. Ezt támasztotta alá az az 1996-ban lefolytatott helyszíni NAÜ-felülvizsgálat is, amely éppen ezt a programunkat elemezte az említett dokumentum tükrében. Az összehangolt intézkedési program végrehajtása 2002-ben befejeződött [10] — ahogyan a 6. ábrán már bemutattuk —, jelentősen javítva az erőmű biztonságát, s egyúttal lehetőséget nyújtott a világban addig felhalmozott üzemeltetési tapasztalat hasznosítására is. A Paksi Atomerőmű biztonsága világszínvonalúvá vált, elérte a hasonló korú nyugati atomerőművek biztonságának szintjét. A biztonságnövelő intézkedések eredményes végrehajtása egyúttal biztos alapot nyújtott a stratégiailag legfontosabb céljaink, a teljesítménynövelés és az üzemidő-hosszabbítás megvalósításához. A VVER-erőművek szakértői között rendszeres konzultáció és tapasztalatcsere folyt a biztonságnövelési programok végrehajtása kérdéskörében. Ez jótékonyan befolyásolta a munka hatékonyságát annak ellenére, hogy az egyes országokban működő erőművek által követett irányok nem mindig egyeztek. A 90-es években a három középeurópai VVER-üzemeltető ország


31

közös témákkal pályázott PHAREtámogatásra. Ez a törekvés Brüs�szelben is kedvező fogadtatásra talált. Az így kezdeményezett programoktól számottevő segítséget kapunk az aktuális feladatok megoldásához (pl. a buborékoltatókondenzátor vizsgálata, a gőzfejlesztő tömörtelenségének kezelése). Korábban jelentős erőket fordítottunk biztonsági elemzéseink megújítására, a vizsgálati terjedelem kiterjesztésére. Így az egyes biztonságnövelő intézkedések megtervezése, végrehajtása során minden alkalommal elkészülhettek a szükséges biztonsági megalapozások, amelyekben rendre bemutattuk a tervezett konkrét intézkedés biztonságra gyakorolt hatását, számszerűsítettük a kockázatcsökkenés mértékét. Az alábbiakban röviden összefoglaljuk a program keretében végrehajtott fontosabb biztonságnövelő átalakításainkat. A hermetikus tér padlóösszefolyóinak (box-zsomp) védelme eldugulás ellen A csőtöréses folyamatokban nem zárható ki, hogy a nagy energiájú víz- vagy gőzsugarak a berendezések hőszigetelő

anyagát elsodorva a zsompösszefolyók szűrőit eltömítik. Ekkor a zónahűtéshez szükséges víz visszavezetése az üzemzavari hűtőszivattyúkhoz, a hermetikus tér hűtését biztosító sprinklerszivattyúkhoz oly mértékben lecsökkenhet, ami végső soron a reaktorzóna jelentős károsodásához, illetve a hermetikus tér sérüléséhez vezethet. A problémát a zsompszűrők átalakításával (új típusú szűrési technológia, a szűrőfelület növelése) kellett megoldani. Az eredeti, szovjet gyártmányú szűrőelemeket a nemzetközi és hazai kutató-fejlesztő intézetek ajánlata, valamint finn referencia alapján kifejlesztett, a 7. ábrán is látható elemekkel váltottuk fel. Az üzemzavar kialakulásakor leváló szigetelés mennyiségének meghatározására alkalmazott kritériumok az USA nukleáris hatósága (NRC) útmutatóinak megfelelően történt. Az elméleti törmelékbefogási kapacitás az eredeti szűrőnél 75–95 kg volt, az új szűrők esetében kísérletekkel igazoltuk ennek a tízszeresét. Az új, passzív elven működő szűrőelemek a régiek helyére kerültek beépítésre. A szűrőrendszer kiépítése jelentősen csökkentette a biztonsági rendszerek szivattyúinak meghibáso-

7. ábra: A hermetikustéri zsomp szűrők beépítése

dási kockázatát a hűtőközeg-vesztéses üzemzavarok esetén. A kisnyomású ZÜHR tartályok leürülés utáni visszatöltődésének megakadályozása A hűtőközegvesztéssel járó üzemzavar kezelése során a hűtővíztartályok leürülése után megkezdődik a boxzsompról a hűtővíz visszakeringetése. Az eredeti terv szerint csak adminisztratív intézkedésekkel és kezelői beavatkozásokkal lehetett megakadályozni, hogy a visszakeringtetett víz ne a tartályokat töltse újra. A kezelői beavatkozások esetleges elmaradásakor a hűtéshez szükséges víz mennyisége oly mértékben csökkenhetett volna, hogy az veszélyeztetné a reaktorzóna állapotát, a hermetikus tér épségét. Az átalakítás kizárta ennek a körülménynek a kialakulását. Szigetüzemképző automatikák telepítése A szigetüzemképző automatika feladata az atomerőművi blokk hálózatról történő leválasztása olyan villamosenergia-rendszeri üzemzavarok alkalmával, amikor a hálózati frekvencia megváltozása a blokk további üzemelésére nézve káros hatású lehetne. A hálózatról való ilyen automatikus lekapcsolódás a saját háziüzemi ellátás képességének megőrzése mellett

biztosítja az esetleges károsodások elkerülését és a villamosenergia-rendszer gyors újrafelépítését is. A védelem beállítási értékeinek meghatározása oly módon történt, hogy abban az esetben indul a házi szigetüzemre való lekapcsolás kezdeményezése, amikor az országos hálózat rendszermentő automatikáinak nem sikerült az alaphálózati összeomlás elkerülése érdekében végrehajtott fogyasztói korlátozásokkal (egyes kiválasztott nagy fogyasztók lekapcsolásával) megállítani a frekvencia csökkenését, azaz a blokkok további tartós üzemeltetése az

32

2013/1-2 ■


alacsony frekvenciaértékek (elsősorban turbinakorlátok) miatt nem lehetséges.

8. ábra: A biztonságnövelő program egyik legfontosabb eleme: a kiegészítő üzemzavari tápvízrendszer áthelyezése védett épületbe

A Pihentetőmedence hűtőrendszere megbízhatóságának javítása A pihentetőmedence két hűtőköre eredeti állapotában csak akkor lehetett tartaléka egymásnak, ha mind technológiai, mind villamos betáplálás és mind a biztonsági hűtővíz (BHV) oldalról biztosítva volt a berendezések rendelkezésre állása. A két rendszer szétválasztható módon történő összekötésével bármelyik, az egyébként redundáns hűtőkörök szivattyúi, illetve hőcserélői egymás tartalékaivá váltak. Ehhez a biztonságnöveléshez járult hozzá a keringtetőszivattyúk motorjai villamos betáplálásának a harmadik biztonsági rendszerről történő kiépítése, ami a két biztonsági rendszer meghibásodása esetén is biztosítja a pihentetőmedence hűtését. A blokkok átrakási időszakaiban, a BHV rendszerek karbantartása alatt az ikerblokkon nem volt biztosítható a tartalék hűtővízrendszer. Emiatt a reaktor teljes zónakirakásos állapotában, amikor a pihentetőmedencék hőterhelése kiugróan magas, nem lehetett a BHV-rendszert karbantartásra kiadni. A megvalósított átalakítást követően a pihentetőmedence hűtőköre mindhárom rendszerről hűthető lett. a Kiegészítő üzemzavari tápvízrendszer (KÜTR) átalakítása, a szivattyúk áttelepítése a primer körbe A KÜTR korábbi (turbinagépházi) el-

helyezkedéséből adódóan ki volt téve az ott keletkező tűz, csőszakadás káros hatásainak. Ezért szükségessé vált a szivattyúknak és csővezetékeknek a gépházból való kitelepítése a gőzfejlesztők üzemzavari tápvízellátásának javítása érdekében. A valószínűségi biztonsági elemzések szerint kockázatcsökkentési hatékonyságát tekintve ez az átalakítás az egyik legjelentősebb.

A 8. ábrán látható kiegészítő üzemzavari tápszivattyúk az ellenőrzött zó-

na egy védett helyiségébe kerültek át. A betápláló vezetékek a primer köri épület folyosóin haladnak keresztül, így védettek az említett veszélyektől. A szivattyúk két új közös szívó gerincvezetékkel csatlakoznak az udvartéren lévő két blokkra közös, 3 db 1000 m3-es sótalanvíz-tartályra. Az egyes szivat�tyúktól mennyiségszabályozón, visszacsapó szelepeken és elzáró tolózárakon át jut a víz a gőzfejlesztőkig. Az egyes tápfejvezetékeken egy-egy szintszabályozó szelep, visszacsapó szelep és elzáró tolózár került beépítésre. A két szivattyú nyomóága össze van kötve, de kiszakaszoló szerelvénnyel a két ág egymástól elkülöníthető. Mindkét blokkra lehetőség van egy független külső betáplálás (pl. tűzoltóautó) csatlakoztatására, egyben a két blokk összeköttetését is lehetővé teszi kézi működtetésű armatúrákon keresztül. Üzemzavari gázeltávolítás a fővízkörből Csőtöréses üzemzavarok során nem kondenzálódó gázok (pl. H2) fejlődhetnek a primer körben az üzemanyagköteg burkolatának magas hőmérsékletű

oxidációja következtében. A keletkező gázok a primer kör magas pontjain ös�szegyűlve hűtési problémához vezethetnek. A gázok eltávolításáról gondoskodni kell, mert a reaktor felső keverőterét kitöltő gázpárna megakadályozhatja a stabil természetes cirkulációt. A biztonságos gázeltávolítás érdekében gázeltávolító rendszer kiépítése vált szükségessé. A rendszer a meglévő primer köri légtelenítő csővezetékek felhasználásával, kiegészítésével a kéziarmatúrák villamos hajtásúra cserélésével, illetve új villamos hajtású armatúrák beépítésével lett kialakítva. A fővízkör magas pontjain felhalmozódó nem kondenzálódó gázokat az alábbi helyekről távolítjuk el: a reaktor, a gőzfejlesztők és a hurkok légtelenítőiből a meglévő légtelenítők felhasználásával. A robbanásveszélyes hidrogénkoncentráció megakadályozása a hermetikus térben tervezési üzemzavarok esetén A hermetikus tér meghatározott pontjain, blokkonként 16 db, katalitikus elven működő, platinalemezeket tartalmazó hidrogénrekombinátort szereltünk fel, amely csőtöréses üzemzavarok esetén


33

megakadályozza, hogy a primer körből kikerülő vagy a hermetikus tér fémfelületeinek oxidációja során képződő hidrogén koncentrációja elérje a robbanásveszélyes mértéket. A reaktorvédelem rekonstrukciója A digitális automatizálási technológiák jelentősen fejlődtek az elmúlt évtizedekben. A korszerű, nagy feldolgozási kapacitással rendelkező folyamatirányító rendszerek lehetővé tették kifinomultabb algoritmusok alkalmazását az egyes kezdeti események azonosítására. Élve az új technikák adta lehetőségekkel, integrált védelmi rendszert létesí-

tettünk olyan módon, hogy az irányítástechnikai technológia megváltoztatása mellett nemcsak a rendszer architektúráját, hanem a funkcionalitását is módosítottuk. A rendszernek a vezénylőben elhelyezett ellenőrző panelje látható a 9. ábrán. A konzekvensen háromszorozott redundancia biztosítja az egyszeres meghibásodási kritérium teljesülését. Az integrált rendszerben a reaktor gyorsleállítási és a zóna üzemzavari hűtési funkciói csaknem azonos bemeneti jelfelületet igényelnek, ami lehetővé tette az érzékelők számának markáns csökkentését. A korszerű di-

9. ábra: A reaktorvédelmi rendszer vezénylőben elhelyezett panelje

gitális technológia jelentős feldolgozási kapacitása révén biztosítja a lehetőséget egyes funkciók finomítására és az egyes beavatkozások következetes sorrendiségének megvalósítására. A diverzitás elvét biztonságtechnikailag indokolt mértékben alkalmaztuk. Funkcionális szempontból ez azt jelenti, hogy valamennyi kezdeti eseményt, ami a reaktor gyorsleállítását eredményezi, legalább két fizikailag független paraméter alapján kell érzékelni. Az egyes készleteken belüli rendszerstruktúra pedig követi a funkcionális diverzitás következtében bevezetett belső feladatallokálást. A védelmi rendszer üzem közben folyamatosan ellenőrzi önmagát és környezetét, hogy az esetleges meghibásodásokat detektálja. Ha az önteszt hibát észlel, akkor erről jelzést küld az operátor számára a biztonsági ellenőrző rendszerre, és a kimeneteit az előre meghatározott biztonságos irányba állítja. A primer köri túlnyomásvédelmi rendszer átalakítása Az eredetileg kialakított rendszer a reaktor lehűtött, hideg állapotában nem valósított meg túlnyomásvédelmi funkciót. A biztonsági elemzések is rámutattak arra, hogy ilyenkor a ridegtörés kialakulása jelentős veszélyforrás

lehet. A hideg állapotban szükséges túlnyomásvédelem egy új lefúvatóág beépítését vagy a jelenlegi ágaknak az üzemitől eltérő paramétereken történő működtetését igényelte. A rendszerfunkciót kibővítettük egy másik nagyon fontos lehetőséggel, alkalmassá téve az ún. primer köri „bleed and feed” eljárás megvalósítására. Ez többszörös meghibásodások esetén lehetővé teszi az akítv zóna alternatív hűtését, valamint radikális nyomáscsökkentéssel elkerülhetővé teszi a romboló hatású, nagy nyomáson lejátszódó súlyos baleseti folyamatokat.

34

2013/1-2 ■


Ezen új funkciók érdekében — a gőz, a telített és alulhűtött víz lefúvatása esetén — a fázisátmenetekben és nitrogénre egyaránt folyamatosan garantálni kell a szelepek működését.

10. ábra: A buborékoltatókondenzátor vizsgálatához kialakított BC V213 kísérleti berendezés

A mesterséges feszültségmentesítés megszüntetése Az erőmű 1. és 2. blokkjának létesítéséhez szállított eredeti biztonsági dízelek tulajdonságai miatt a zónahűtő rendszer működésével járó tranziensek során a biztonsági villamos betáplálás sínjeit le kellett választani a hálózatról, és a dízelek felőli táplálásra kapcsolni. Ez többletigénybevételt jelentett a dízelek számára, ugyanakkor feleslegesen fosztotta meg a személyzetet attól a lehetőségtől, hogy igénybe vegye a hálózat felőli betáplálást. A mesterséges feszültségmentesítés megszüntetésére irányuló átalakítás a dízelgenerátor fordulatszám-szabályzó és vezérlő egységének cseréjét, valamint az indítási logika módosítását jelentette. A 3. és 4. blokkon az ottani dízelek eltérő konstrukciójának köszönhetően a fordulatszabályzó ilyen cseréjére nem volt szükség. A gőzfejlesztő tömörtelenségének kezelése A primer körből a szekunder körbe történő átfolyás a gőzfejlesztőben (PRISE) az egyetlen olyan tervezési üzemzavar, ahol az aktív hőhordozó a gőzfejlesztőben a primer köri kollektorfedél felnyílása vagy a hőátadó csövek törése következtében a gőzvezetékeken és a biztonsági szelepeken keresztül közvetlenül — a konténment visszatartó funkcióját megkerülve — az atmoszférába kerülhet. Ezért erre vonatkozóan egy komplex átalakítási csomagot hajtottunk végre: n A gőzfejlesztő primer köri kollektorok fedele szerkezeti kialakításának módosítása a fedél felnyílásakor kialakuló átfolyási mennyiség csökkentése céljából.

n Automatikus jelképzés megvalósítá-

sa a reaktorvédelemben a szükséges beavatkozásokkal együtt.

n Hatékony

üzemzavari nyomáscsökkentő befecskendezés a térfogat-kiegyenlítőbe, közvetlenül a nagynyomású zóna üzemzavari hűtőrendszeri szivattyúitól. n A tervezésen túli üzemzavarok kezeléséhez tartalékvíz-utánpótlás biztosítása a lokalizációs toronytálcák vízkészletének felhasználásával. n Olyan, a hermetikus tér irányába történő nagy kapacitású lefúvatási lehetőség kiépítése a gőzfejlesztők szekunder oldali vízteréből, ami megakadályozza a gőzfejlesztők esetleges feltelését, és a vízre, illetve kétfázisú közegre nem feltétlenül minősíthető gőzfejlesztő biztonsági szelepek felnyílását. A blokk- és a tartalékvezénylők baleseti jódszűrő rendszere A blokkvezénylők kiszolgálhatóságát (a személyzet ott-tartózkodásának feltételeit) biztosítani kell még a súlyos baleseti helyzetekben is. Ennek érdekében megvalósítottuk a blokk- és tartalékvezénylők jódszűrt szellőzését. Építészeti beavatkozásokkal biztosítottuk az érintett terek légtömörségét, a szellőztető rendszerbe új szűrőket építettünk be. Kidolgoztuk a rendszer

üzembe vételének kézi és távvezérlésű algoritmusait. Magas pH-jú vízüzem bevezetése a szekunder körben Az atomerőművi blokkok üzembe helyezése után néhány évvel a szekunder

körben számos korróziós probléma mutatkozott. Nagymennyiségű korróziós termék halmozódott fel a gőzfejlesztők hőátadó csövein, ami a vizsgálatok szerint a nagynyomású előmelegítő csövek, a cseppleválasztó hőátadó felületek és a tápvíztraktus-vezetékeinek anyagának fogyásából adódott. A vizsgálatok szerint a szekunder köri vízüzem módosításával, azaz a magas pH-jú vízüzem bevezetésével minimálissá válik a gőzfejlesztők korróziós kockázata, és jelentősen csökkennek a szekunder köri korróziós problémák is. A vízüzemváltáshoz a szekunder körben „réztelenítési” programot indítottunk, melynek a legfontosabb része a régi rézcsöves kondenzátorok cseréje volt. Az új vízüzem bevezetésének tapasztalatai szerint a változás valóban kedvező hatást gyakorolt a gőzfejlesztők üzemi körülményeire. A hermetikus tér funkciójának vizsgálata és megbízhatóságának növelése A 90-es évek elején a nemzetközi szakértői körökben kritikák és kéte-


35

11. ábra: A „Szubkritikusság” KBF állapotfa-kiértékelésének eredményét megjelenítő képernyő (szimulált „súlyosan veszélyeztetett” állapot)

lyek fogalmazódtak meg a speciális, csak a V-213 reaktoroknál alkalmazott buborékoltatókondenzátor (BK) megfelelőségével kapcsolatban. A rendelkezésre álló eredeti tervezői dokumentáció alapján a felvetett kérdéseket nem lehetett megválaszolni. Az EU egy Phare-projektet hagyott jóvá a BK kísérleti

minősítésére. A projekt 1999‑ben befejeződött, azonban időhiány miatt nem tudott minden nyitott kérdést lezárni. Az érintett erőművek (Paks, Dukovany, Bohunice, Mochovce) konzorciuma 2002-ben újabb kísérleteket végeztetett el az elektrogorszki berendezésen (a kísérleti berendezés kialakítása látható a 10. ábrán). A munkák az OECD NEA irányító csoportjának szakmai felügyelete mellett zajlottak. A tesztek eredményei, valamint az elvégzett számítások alapján maradéktalanul igazolható volt, hogy a buborékoltatókondenzátor megfelelően látja el tervezési funkcióit [11]. Az emberi hibázás lehetőségének csökkentése Elkészült és átadásra került a Karban-

tartó Gyakorló Központ. A központ

36

2013/1-2 ■

egyedülálló, mivel a benne elhelyezett, oktatási célokat szolgáló primer köri nagyberendezések nem makettek, hanem valósak (reaktor, gőzfejlesztő stb.). Megtörtént a szimulátor korszerűsítése, üzembe helyeztük a szimulátor vezénylőben az új reaktorvédelem kezelői megjelenítő pultját és paneljeit, vala-

mint a szükséges interface-egységeket. A szimulátort az új rendszer teszteléséhez is felhasználtuk. Az emberi tevékenység megbízhatóságának növelésében fontos szerepet játszik az új üzemzavar-elhárítási és a baleset-kezelési utasítások bevezetése. Ezek a kezelési utasítások állapotorientált megközelítést alkalmaznak. Ez tulajdonképpen annyit jelent, hogy az összes, a kezelési utasítás által előirányzott beavatkozás a blokk aktuális állapotáról szerzett közvetlen — általában mért — információn alapul. A konkrét eljárások egyik része eseményfüggő utasítás, azaz segítségükkel egy felismert esemény elhárítását a rendelkezésre álló eszközök segítségével optimális módon, a lehető legkisebb


kockázatot jelentő állapotokon keresztül lehet megoldani. Így az azonosítható események kezelésére optimális helyreállítási utasítások vannak. Speciális, kiegészítő baleset-kezelési beavatkozásokat is tartalmazó utasítások szolgálnak a diagnosztizálható, de igen kis valószínűséggel bekövetkező — többnyire

tervezési alapon kívül eső — esetekre. Mindezeken túl, mintegy redundáns tartalékként készült egy alternatív eseményfüggetlen utasításcsomag is. Ennek használatához nem szükséges az eseményt felismerni, hanem inkább a blokk általános biztonsági helyzetét kell értékelni bizonyos kritikus biztonsági funkciók ellenőrzésének segítségével. A kritikus biztonsági funkciók bármilyen sérülését is meg kell szüntetni az ún. funkció-helyreállítási utasítások alkalmazásával. Összesen hat, folyamatosan kiértékelendő biztonsági funkció van, ezek: a szubkritikusság, zónahűtés, hőelvezetés, reaktorintegritás, konténment és a hűtőközeg men�nyiségének biztosítása. Mindegyik biztonsági funkcióhoz tartozik egy olyan

utasításegyüttes, amelyben a sérült funkció helyreállításához szükséges beavatkozási lehetőségek találhatók. Az operátort támogató rendszerek fejlesztése A biztonságnövelő intézkedések végrehajtásával párhuzamosan, azt kiegészítve zajlott több operátort támogató számítógépes rendszer kifejlesztése és üzembe állítása. Ezek közül az alábbi három funkciót ellátó rendszer emelhető ki: n a reaktor létfontosságú biztonsági funkcióinak monitorozása, n az aktív zóna állapotának folyamatos ellenőrzése, n a reaktor zajdiagnosztikai vizsgálatai. A kritikus biztonsági funkcióik monitorozása Az atomerőmű blokkszámítógépeinek modernizálására egy nagyszabású rekonstrukciós projekt indult különböző hazai cégek és kutatóintézetek együttműködésében az új, digitális alapú reaktorvédelmi rendszer létesítésével szinkronizálva. Az új rendszer a blokkok eredeti üzembe helyezésekor létesült és a már erkölcsileg elavult, fizikailag elhasználódott, a megnövekedett igényeknek már meg nem felelő, funkcionálisan bővíthetetlen szovjet (1–2. blokk) és magyar (3–4. blokk) blokkszámítógépeket váltotta fel [12]. Az új blokkszámítógép megnövekedett számítástechnikai kapacitása és szoftvereszközei lehetővé tették olyan operátorsegítő funkciók kialakítását, amelyek a vezénylői személyzet munkáját támogatják. Ezek közül a legfontosabb a kritikus biztonsági funkció (KBF) monitorozó rendszer, amely a fentebb már említett állapotorientált üzemzavar-elhárítási utasítások végrehajtását segíti. Ezt a rendszer az alábbi szolgáltatások révén valósítja meg [13]: n A reaktor kritikus biztonsági funkcióinak állapotát jellemző állapotfák

on-line kiértékelése és megjelenítése (erre mutat egy példát a 11. ábra). n A biztonsági rendszerek állapotának folyamatos kiértékelése és megjelenítése. n Az utasítások szöveges megjelenítése és szabályozott böngészése. n Az utasításokban hivatkozott technológiai jelek automatikus megjelenítése. Az aktív zóna állapotának folyamatos ellenőrzése A VERONA zónaellenőrző rendszer rekonstrukciója a blokkok tervezett teljesítménynövelésének kiszolgálására való felkészítéssel együtt történt. A teljesítménynövelés során az aktív zóna különféle paramétereire vonatkozó biztonsági korlátokat nem változtattuk meg, viszont új típusú üzemanyag alkalmazásával, az arra vonatkozó új reaktorfizikai számításokkal a zóna nagyobb pontosságú ellenőrzése biztosítható és így felszabadíthatók lettek a tartalékok. A rekonstrukciót több lépcsőben hajtottuk végre, először csak a régi, MicroVAX alapú rendszereket bővítettük olyan mértékben, hogy azok megbízhatóan ki tudják szolgálni a blokkok üzemeltetését abban az időszakban, amikor a fejlesztések, tesztelések és

telepítések folynak. A következő lépcsőben a reaktorfizikai számításokat „leválasztottuk”, és külön erre a célra dedikált szervergépeken futtattuk. Végül az utolsó fázisban a teljes architektúra megújult, és az új platformon egy teljesen új adatfeldolgozó, reaktorfizikai és megjelenítő rendszert helyeztünk üzembe. Az átalakítás fő újdonságai az alábbiak voltak: n Egységes, Windows-alapú futtató környezet a rendszer összes gépén. n Elosztott architektúra, két adatfeldolgozó és két reaktorfizikai szervergéppel, amelyek 100 Mbit/s sebességű

hálózati adatkapcsolatban állnak egymással. n Egységes adatbázis- és adatarchívum-kezelés, amely szabványos, SQL-kompatibilis eszközöket alkalmaz. n Professzionális képszerkesztő és megjelenítő program az adatok megjelenítésére. n A külső (nem operatív) felhasználók kiszolgálása két dedikált szervergépen keresztül történik, ezek többfelhasználós grafikus munkaállomásként működnek a rendszerben. n A rendszer működését egy olyan elosztott, szoftver alapú felügyelő és öndiagnosztikai rendszer monitorozza, amely szükség esetén automatikusan beavatkozik. n A rendszer üzemeltetését és állapotának megfigyelését grafikus eszközök támogatják, amelyek nagymértékben segítik az üzemeltető és karbantartó személyzet munkáját. A zónaellenőrzés alapvető funkciója változatlan maradt az új verzióban is, vagyis a rendszernek folyamatos és megbízható információt kell szolgáltatnia a vezénylői személyzetnek a zóna állapotáról. Az adatgyűjtés és -feldolgozás továbbra is 2 másodperces ciklusidővel folyik, de míg a régi rendszer 349×20×72 zóna térfogatelemben (ún. nóduszban) volt képes számolni, addig az új verzió 349×48×258 nóduszban ad információt minden ciklusban. Reaktorfizikai szempontból a legfontosabb újdonság a C-PORCA töltettervező kód on-line rendszerbe történő integrálása volt. Stacioner reaktorállapotokban a C-PORCA kód óránként végez el egyegy teljes zónaszámítást, ebbe beleértendő az összes fűtőelempálcára és az összes szubcsatornára vonatkozó részletes analízis, 48 axiális szinten. A kód inputként megkapja a reaktor aktuális állapotának globális jellemzőit (pl. hűtőközeg-forgalom, szabályo-


37

zórúd-helyzetek, belépő hőmérséklet stb.), vagyis pontos kampánykövetést valósít meg. Ha a globális jellemzőkben lényeges változás következik be, akkor a részletes zónaszámítás automatikusan elindul, hogy a változások megfelelően tükröződjenek a számított paraméterekben is. Szintén fontos újdonság a 2 másodperces ciklusban futó radiális (2D) kiterjesztés algoritmusának kicserélése egy gyors és pontos modellre (GEPETTO), amely az általános perturbációelméleten alapul. Az új modelleket igen részletes és hosszú ideig tartó (teljes kampányokat felölelő) tesztelési eljárásnak vetették alá, beleértve a benchmark feladatok megoldását, a párhuzamos üzemet a régi modellel történő összehasonlításra, továbbá a próbaüzemet a valós blokki körülmények közötti működés átfogó ellenőrzésére [14]. A tesztelésben fontos szerepe volt a szimulátor melletti VERONA konfigurációnak, mivel a szimulátorban sokféle tranziens lejátszható, és eközben részletesen ellenőrizhető a zónaellenőrző rendszer által számított értékek helyessége. Az átalakítás során nagy figyelmet fordítottunk az új rendszer kezelői felületének megfelelő kialakítására. A képek alapvető szerkezete — az operátorok kérésének megfelelően —

nem változott az új rendszerben, de az új megjelenítés teljesen új eszközökre épült, és számos új szolgáltatást is bevezetett (pl. az alarmok kezelése, grafikus üzemeltetői rendszer stb.). A 12. ábra az új VERONA operátori megjelenítő alapképét illusztrálja. Reaktor zajdiagnosztikai mérések A reaktor zajdiagnosztikai vizsgálatok anélkül képesek megbecsülni a reaktor másképpen sokszor nem is mérhető egyes paramétereit, illetve azok normális állapottól való eltérését, hogy szük-

38

2013/1-2 ■

ségessé tennék az üzemmenetbe való beavatkozást. A reaktorban uralkodó szélsőséges körülmények (magas hőmérséklet, intenzív sugárzás), továbbá gazdaságossági megfontolások miatt a zajdiagnosztika hagyományosan az üzemviteli detektorok által mért jeleken alapszik. Ezeket a vizsgálatokat a technológiai paraméterek névleges érték körüli kismértékű ingadozása teszi lehetővé. A reaktor belső szerkezeteinek rezgései megjelennek a reaktorban kialakuló neutronfluxust mérő detektorok zajjeleiben is. Ezen jelek statisztikai mennyiségeinek elemzésével észlelhető a normál üzemviteltől való mindenféle eltérés. Ugyanezen detektorjelek segítségével, korrelációs technika alkalmazásával mérhető a zónán átáramló hűtőközeg sebességének eloszlása. Ennek közvetlen, hagyományos módszerrel történő mérését a reaktor felszereltsége nem is teszi lehetővé [15]. A zajdiagnosztikai módszer lehetővé teszi a reaktivitás moderátorhőmérséklet-együtthatója paraméternek a kampány alatti folyamatos nyomon követését, melyet hagyományos módszerrel csak a kampányok indításakor, a normál üzemmenettől eltérő reaktorállapotban lehet mérni.

A biztonság értékelése a nagy radioaktív kibocsátások szempontjából A korábban ismertetett, a tervezési biztonság javulását eredményező intézkedések megvalósítását követően sem maradt abba az atomerőmű biztonsági szintjének javítására irányuló elemző és műszaki tevékenység. Az atomerőmű tervezése során közvetlen módon nem kellett felkészülni a tervezési üzemzavaroknál súlyosabb, de nagyon kis valószínűségű üzemzavaroknak, a baleseteknek a kezelésére. Ezért a figyelem egyre inkább a kis valószínűségű,


jelentősebb következményekre vezető, tervezési alapon túli komplex üzemzavarokra és súlyos balesetekre irányult. Elkészült az atomerőmű biztonságának értékelése nagy radioaktív kibocsátások szempontjából [16]. Ez az értékelés lényegében egy kibővített 2. szintű valószínűségi biztonsági elemzés, ami egyaránt figyelembe veszi a blokkok teljesítményüzeméből és a leállított állapotokból kiinduló összes olyan üzemzavart, amely valamilyen járulékos meghibásodás miatt zónavagy üzemanyag-sérülésre vezet és következményei súlyosabbak, mint ami a tervezési üzemzavarokra megengedett. A vizsgálat kiterjedt a reaktoron kívüli, jelentős radioaktivitást tartalmazó rendszerekre, így a pihentető medencére is. Annak ellenére, hogy az elemzések igazolták a nagy, hatósági határértékeket meghaladó radioaktív kibocsátásra vezető súlyos balesetek kialakulásának alacsony valószínűségét, megvizsgáltuk az ilyen hipotetikus események lehetséges következményeit és értékeltük olyan műszaki biztonsági intézkedések, beavatkozási stratégiák kidolgozásának lehetőségét, amelyekkel a súlyos balesetek miatti fennmaradó kockázat hosszabb távon tovább mérsékelhető. A több ezer vizsgálandó baleseti eseményláncot a további elemzés megkezdése előtt ún. baleseti állapotokba csoportosítottuk. Egy-egy ilyen csoportba azokat a baleseti eseményláncokat gyűjtötték össze, amelyekre a zónasérülés tovább fejlődése, az üzemanyagból történő aktivitáskikerülés, a hermetikus tér állapota és folyamatai, valamint a környezetbe való kibocsátás várhatóan hasonló módon zajlik, és így a környezet szempontjából azonos következményekre vezet. Részletes valószínűség-számítással határoztuk meg a különböző baleseti állapotok gyakoriságát, és végeztük el

12. ábra: A VERONA-rendszer operátori képernyője

az állapotok gyakoriság szerinti rangsorolását. A számítások alapján jelentős eredménynek tekinthető, hogy a súlyos rombolásra vezető magas nyomású baleseti állapotok gyakorisága jelentéktelennek adódott. Ez a kedvező eredmény az állapotorientált üzemzavar-elhárítási utasításokban előirányzott preventív nyomáscsökkentő baleset-kezelési lépéseknek köszönhető. A teljesítményüzemről induló balesetek nagy többségénél a zónasérülés igen alacsony, 7 bar primer köri nyomás alatt történne. Ez egyrészt enyhébb következményeket okoz, másrészt így műszakilag megvalósítható lehetett a reaktortartály sérülését megakadályozó baleset-kezelési eljárás kidolgozása. A leállás alatti, nyitott reaktorral jellemzett üzemállapotok jelentős mértékben hozzájárulhatnak a baleseti állapotokhoz, bár a reaktorcsarnoki nagydaruk megerősítését követően a kockázatot

domináló nehézteher-leesés gyakorisága jelentősen csökkent. A reaktortartály sérüléséig a kikerülés a reaktortartályból közvetlenül a reaktorcsarnokba, majd innen a környezetbe történik. Az elemzések rámutattak arra, hogy a reaktorzónán kívüli források közül a pihentető medencében tárolt fűtőelemek sérülése esetén lehetséges nagymértékű radioaktív kikerülés. A pihentetőmedence hűtésének kimaradása, illetve a hűtőközeg elvesztése vezethet baleseti állapotra, a tárolt fűtőelemek sérülésére. A reaktorcsarnokban jelenleg nincs — és ésszerűen nem is létesíthető — olyan eszköz, amelyet arra terveztek volna, hogy a hasadási termékeket kimossa a légtérből, vagy valamilyen felületen növelje azok kirakódását. Mindezek miatt a nyitott reaktor és a pihentetőmedence baleseti állapotainak gyakoriságát kellett csökkenteni preventív intézkedésekkel, illetve az ezek-

re az esetekre érvényes üzemzavar elhárítási utasítások továbbfejlesztésével. A baleseti végállapotokat a becsült dózisokkal jól korreláló céziumk ibo csátás alapján öt következménykategóriába soroltuk. Az első két kategóriába eső nagy radioaktív kibocsátások csak igen kis valószínűség mellett tolerálhatók. Megállapítottuk, hogy az ezekbe a kategóriákba eső baleseti eseményláncok összegzett gyakorisága kisebb, mint 10-5 1/év. A harmadik és negyedik kategóriába eső kibocsátások egészségügyi hatása nem elhanyagolható, de ezeket telephelyi, illetve telephelyen kívül alkalmazandó védőintézkedésekkel jól lehet kompenzálni. Az ötödik kategóriába eső kibocsátások — az egészségügyi következményeik alapján — nem tekinthetőek nagy radioaktív kibocsátásoknak. A súlyos balesetek elemzésének eredményeiben jelentős a bizonyta-


39

lanság, számtalan jelenség pontosabb megismerésére még intenzív, nemzetközi szervezetek által koordinált kutatási projekt zajlik. Ennek ellenére az elvégzett baleseti elemzések alapján az atomerőmű összeállított és végrehajtott egy baleset-kezelési koncepciót, amely olyan, már több blokkon is megvalósított intézkedésekből, műszaki átalakításokból áll, amelyekről belátható volt, hogy alkalmazásuk mindenképpen az igen kis valószínűségű súlyos baleseti folyamatok következményeinek csökkentését szolgálja. Igyekeztünk elsőbbséget adni azoknak az intézkedéseknek, amelyeknek a kockázatcsökkentési hatékonysága jelentősebbnek volt becsülhető. Nyilvánvaló, hogy balesetkezeléssel sem szüntethető meg a nagy radioaktív kibocsátások lehetősége, de az ilyen esetek gyakorisága és/vagy következménye markánsan mérsékelhető.

Súlyosbaleset-kezelési átalakítások A nagy radioaktív kibocsátásokra vonatkozó elemzés azon túl, hogy számszerűsítette az atomerőmű kockázatát, lehetőséget adott olyan, a balesetek következményeit enyhítő eljárások kidolgozására, amelyek az alábbi három baleset-kezelési funkció helyreállítására, illetve baleseti körülmények közötti megvalósítására irányulnak: n az olvadék hűtése; n a radioaktivitás kibocsátásának mérséklése; n a hermetikus tér szerkezeti integritásának megőrzése. A koncepció egyik fontos eleme a reaktorakna elárasztása hűtővízzel a hermetikus tér padlóján összegyűlt hűtőközeg segítségével. Ezzel lehet biztosítani a baleseti folyamat során a megolvadt aktív zóna hűtését és a reak-

13. ábra: A CERES berendezés alsó része a speciális fűtőblokkal

40

2013/1-2 ■

tortartályban tartását. A hermetikus tér szerkezeteit, egyes szellőzővezetékeket, illetve a reaktortartály hővédő pajzsát úgy alakítottuk át, hogy a hűtőközeg levezethető legyen a reaktoraknába, majd annak feltelését követően közvetlen kontaktusba kerüljön a reaktortartály külső falával. A hűtést biztosító természetes cirkulációs kör működőképességét kísérletekkel igazoltuk. A kísérleti berendezés látható a 13. ábrán. A balesetkezelés másik kulcseleme a hidrogénkezelés. A 14. ábrán látható 30 db nagyteljesítményű, palládiumkazettákat tartalmazó, pas�szív autokatalitikus rekombinátorpár segítségével biztosítható, hogy a súlyos baleseti folyamatban esetleg felszabaduló hidrogén mennyisége folyamatosan csökkenthető legyen, és ne alakulhassanak ki olyan robbanásszerűen lejátszódó folyamatok, amelyek a nagy

14. ábra: Egy rekombinátorpár a beépítési helyén, a hermetikus térben; valamint a rekombinátorban elhelyezett egyik palládiumk azetta


nyomás miatt a hermetikus tér épségét veszélyeztetnék. A súlyos balesetek során az operátori beavatkozások, kezelések végrehajtásához szükség van egyes reaktorbeli, primer köri és konténmentparaméterekre vonatkozó információkra. Ezért elengedhetetlen volt olyan súlyos baleseti mérőrendszer és műszerezés kialakítása, amely a súlyos baleseti körülmények (hőmérséklet, sugárzás, páratartalom) között is működőképes marad. A súlyosbaleset-kezelés végrehajtásához, a mérőrendszer betáplálására és bizonyos létfontosságú szelepek működtetéséhez baleseti helyzetben az egyéb villamos betáplálási lehetőségek hiányában, az akkumulátorok lemerülését követően speciális, az udvartéren felállított, a 15. ábrán látható mobil súlyos baleseti dízelgenerátorokat kellett létesíteni.

A célzott biztonsági felülvizsgálat A japán fukushimai atomerőmű balesetét követően az Európai Unió összes atomerőművében, így a Paksi Atomerőműben is a reaktorbaleset tanulságain alapuló biztonsági felülvizsgálatot hajtottak végre. Ezt a célirányos bizton-

sági felülvizsgálatot közkeletű szóval „stressz-teszt”-nek nevezték. A hatósági elvárásokkal összhangban az általunk végrehajtott célzott biztonsági felülvizsgálat [17] célja a Paksi Atomerőmű biztonsági tartalékainak újraértékelése volt a fukushimai súlyos reaktorbaleset azon tanulságainak fényében, amelyek a mai napig világossá váltak. Egyértelmű szándékunk volt azoknak az intézkedési lehetőségeknek a feltárása is, amelyek biztosítják, hogy a Paksi Atomerőmű egy, a fukushimaihoz hasonló baleseti szituációban helytálljon, a jelenleginél nagyobb védettséget bizonyítson. A felülvizsgálat a Paksi Atomerőmű mind a négy reaktorblokkjára kiterjedt, beleértve a pihentetőmedencéket, valamint a felülvizsgálat célja szempontjából fontos berendezéseket, létesítményeket, dokumentációt, műszaki és humán infrastruktúrát. A fukushimai baleset legfontosabb sajátsága az volt, hogy a részben a tervezési alapon túli természeti csapások olyan súlyos helyzetet is teremtettek, amilyet a tervezési alapon belüli események nem okozhattak volna. Ezzel összhangban a felülvizsgálat során három

15. ábra: Súlyos baleseti dízelgenerátor az egyik felállítási helyen

— egymástól nem független — kulcseseményt vizsgáltunk: (1) a villamos betáplálás tartós (többnapos) elvesztése, (2) a végső hőelnyelő tartós elvesztése és (3) súlyos baleset miatt jelentős radioaktív kibocsátás, vagy extrém intenzitású sugárzási tér kialakulása és tartós fennmaradása. A határidőre végrehajtott felülvizsgálat a következő lépésekből állt: Sorra vettük a fukushimiai tapasztalatok alapján legsúlyosabbnak tekintett kulcsesemények előfordulásának lehetőségeit. Elemeztük a kulcsesemények előfordulásának lehetséges okait. Bemutattuk a kulcsesemények megelőzésének és elhárításának lehetséges módozatait. Vizsgáltuk, hogy milyen következményekre vezet, ha a kulcseseményeket nem sikerül megelőzni vagy elhárítani. Értékeltük a kulcsesemények következményei telephelyi kezelésének módozatait. A célzott biztonsági felülvizsgálat eredményeképpen összeállított jelentés [18] igazolta, hogy a Paksi Atomerőmű blokkjai teljesítik a tervezési alaphoz tartozó követelményeket, beleértve a belső és külső hatásokkal szembeni védettség kritériumait. Az atomerőmű védettsége a vizsgált kulcseseményekkel szemben is jó. A vizsgálatok alapján rögzíthető volt, hogy a fukushimai tapasztalatok feldolgozása és a felülvizsgálat eredményei azonnali beavatkozásokat nem tesznek szükségessé. A felülvizsgálat emellett arra is rámutatott, hogy több lehetőség kínálkozik a tartalékok növelésére a kis valószínűségű, de a tervezési alapon túli terheléseket eredményező hatásokkal vagy azok következményeivel szemben. A célzott biztonsági felülvizsgálat során különböző javító intézkedések lehetőségeit tártuk fel. A javító intézkedések négy különböző kategóriába sorolhatók: (1) a külső hatásokkal (föld-


41

rengés, elárasztás) szembeni védettség fokozása, (2) a kezelési utasítások módosítása, újak készítése, (3) a meglévő és alternatív villamos betáplálási vagy hűtési lehetőségek biztosítása és (4) a súlyos balesetek következményeinek csökkentése. A javító intézkedések végrehajtását követően a villamos betáplálás és a végső hőelnyelő, valamint a pihentetőmedencék hűtésének tartós elvesztése csaknem lehetetlenné válik. Ezért a súlyos balesetek bekövetkezésének valószínűsége az eddigi alacsony

értékhez képest is radikálisan csökken. Az extrém külső események ugyan továbbra is okozhatnak károkat a telephelyen, de e károk biztonsági hatása jelentősen csökken. A több-blokkos balesetek esélye még a jelenlegi rendkívül kis értékhez képest is elhanyagolhatóvá válik.

A Paksi Atomerőmű nemzetközi biztonsági normáknak való megfeleltetése és a biztonság folyamatos vizsgálata, s

a mindenkori készség a biztonság növelésére elengedhetetlen feltétele az üzemeltethetőségnek. Az elért eredmények nem csak az üzemeltetőt minősítik, de dicsérik a magyar műszaki-tudományos intézmények, a mérnöki és kivitelezői cégek képességeit is. A Paksi Atomerőmű biztonságának vizsgálata és fejlesztése a hazai műszaki fejlődés fontos elemének tekinthető. Ezt a folyamatot — s benne az elvi és gyakorlati eredményeket is felmutatni képes szakmai kompetenciát — fenntartani és továbbfejleszteni pedig nemzeti érdek.

[8] J. Elter: Preserving safety margins

[14] Végh J., Pós I., Major Cs., Kálya Z.,

NPP, Implications of power uprates

Core analysis at Paks NPP with a

Zárszó

Hivatkozások [1] A Paksi Atomerőmű biztonságának

újraértékelése, Összefoglaló jelentés, AGNES projekt, Budapest, 1994.

[2] Marosi S., Meskó A.: A Paksi Atomerőmű földrengésbiztonsága, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1997.

[3] VVER 440–213 Seismic Hazard Reevaluation, PHARE Project No.: 4.2.1, Ove Arup, Contract No 94–06000

[4] Földrengéskockázat-meghatározás

a Paksi Atomerőmű telephelyén, GeoRisk Kft, Budapest, 2000.

[5] Földrengés-biztonsági technológiai

átalakítások, Műszaki leírás, PA-00FTÁ-01/E/ Paksi Atomerőmű Rt., Paks, 1999.

[6] Paks Seismic PSA, Summary of

Results VEIKI Technical Report No. 22.52–921/7, Budapest, 2002.

[7] Nagy L.: Az állapotorientált ke-

zelési utasítások bevezetését meg-

előző NPA alapú elméleti képzés, Termohidraulikai jelenségek, 1. kötet, Paks, 2000.

with planned power uprate at Paks

on safety margins of nuclear power plants, IAEA-TECDOC-1418, 2004.

[9] Korábbi PSA vizsgálatok részle-

tes végeredményei 202–125–00/1, NUBIKI, 2011.

[10] Bajsz J., Elter J.: Jelentés a biztonságnövelő intézkedések végrehajtásáról, Paksi Atomerőmű Rt., Fejlesztési és Elemzési Osztály, Paks, 2002.

[11] Answers to Remaining Questions

2013/1-2 ■

new generation of VERONA, Nuclear Engineering and Design 238 (2008)

[15] Kiss S., Lipcsei S., Végh J.: Overview of Recent KFKI AEKI Activities

in the Field of Plant Surveillance and Diagnostics, Power Plant Surveillance and Diagnostics —

Modern Approaches and Advan-

ced Applications, Physica-Verlag, Germany (2002)

on Bubbler Condenser, N EA /

[16] A Paksi Atomerőmű biztonságának

[12] Tapolcai L., Végh J., Sopronfalvi

tások szempontjából, Zárójelentés,

CSNI/R(2003)12, OECD NEA, 2003.

Z., Barota Zs., Major Cs., Farkas R.,

Ignits M., Eiler J.: A Paksi Atomerő-

mű blokkszámítógépeinek rekonstrukciója, Magyar Energetika (2001/3, 41–48. oldal)

[13] Végh J.: Az atomerőmű biztonságos üzemeltetésének támogatása on-line

folyamatinformációs rendszerek alkalmazásával, PhD-értekezés, Budapest, 2003

42

Horváth Cs., Parkó T., Ignits M.:


értékelése nagy radioaktív kibocsáKFKI AEKI, VEIKI Zrt., Budapest, 2003.

[17] Eiler J., Elter J.: Célzott biztonsági

felülvizsgálat a Paksi Atomerőműben, Fizikai Szemle 02–03, 2012.

[18] Célzott biztonsági felülvizsgálati je-

lentés, Paksi Atomerőmű Zrt., Paks, 2011.

Műszaki fejlődés és gazdaságosság „A vár ereje nem a kőben van, hanem a védők lelkében.” (Dobó kapitány szavai, Gárdonyi Géza: Egri csillagok című művéből)

Szőke Larisza, Dr. Katona Tamás János, Kovács Ferenc, Rátkai Sándor, Dr. Nemes Imre*

Bevezetés A biztonság növelése mellett az elmúlt 30 évben a Paksi Atomerőműben végre hajtott fejlesztések jelentős részben a gazdaságosság növelését szolgálták. Ugyanakkor a kétféle cél nem választható szigorúan véve ketté: a biztonság

növelése érdekében végrehajtott fejlesztések és átalakítások döntő részben alapjául szolgáltak a gazdaságosság nö velésére irányuló fejlesztéseknek és for dítva: ez utóbbiaknak minden esetben figyelembe kellett venniük a biztonság szempontjait. Az erőmű hatékonyságát számtalan kisebb és nagyobb fejlesztés és átalakítás javította az első indulás óta; jelen anyagban ezek közül a három legfontosabbat ismertetjük részletesen: a teljesítménynövelés, az üzemidő-hosszabbítás megvalósítását és az üzemanyag-gazdálkodás fejlesztésének lépcsőfokait. A teljesítménynövelés és az üzemidő-hosszabbítás egy 1999-től zajló műszaki és gazdasági előkészítő fo-

* Szőke Larisza, osztályvezető, MVM Paksi Atomerőmű Zrt. Nukleáris Üzemanyag Osztály Dr. Katona Tamás János, tudományos tanácsadó, MVM Paksi Atomerőmű Zrt. Bővítés Koordinációs Osztály Kovács Ferenc, kiemeltprojekt-vezető, MVM Paksi Atomerőmű Zrt. Üzemidő-hosszabítás Végrehajtási Kiemelt Projekt Rátkai Sándor, osztályvezető, MVM Paksi Atomerőmű Zrt. Öregedéskezelési Osztály Dr. Nemes Imre, osztályvezető, MVM Paksi Atomerőmű Zrt. Reaktorfizikai Osztály

lyamat után 2001-ben indult. A társasági jövőképben is megjelenített célok megvalósításának előkészítésére a társaság egy projektet indított, ez alapozta meg a végleges stratégiai döntést a tervezett élettartamon túli üzemeltetés és a teljesítménynövelés megvalósítása tárgyában, 2003-ban. A teljesítménynövelés 2009-re megvalósult. Az üzemidő-hosszabbítás műszaki-tudományos előkészítése és megalapozása megtörtént, és most folyik az 1. blokk üzemidő-hosszabbításának engedélyezése. Harmadik témánk, az üzemanyaggazdálkodás fejlesztése szinte a kezdetektől zajló folyamat. Mint a továbbiakból kiderül, átlagosan ötévente megvalósuló módosításokkal válik egyre gazdaságosabbá az üzemanyag-felhasználás, mindenkor összhangban az erőmű más folyamataival, fejlesztéseivel. A legszorosabb együttműködésre a teljesítménynövelés megvalósításakor volt szükség. Jelenleg is dolgozunk egy olyan üzemanyag-módosításon, amely a tervek szerint a blokkjaink rendelkezésre állását tovább növeli.

A blokkok névleges teljesítményének növelése A teljesítménynövelés előzményei Szakmai körökben a paksi blokkok korszerűsítésére, teljesítménynövelésére irányuló ötletek szinte a blokkok

üzemelésének kezdetétől felmerültek, és azóta is többször szóba kerültek. Bár hosszú időn keresztül a teljesítménynövelésre vonatkozó szándékot nem sikerült elfogadtatni, a mérnöki gondolkodás nem állt meg, az ötleteket továbbgondolták, és már 1983‑ban —

tehát éppen csak túljutva az 1. blokk üzembe helyezésén — írásos javaslat is született az ügyben. Azonban több sikeres műszaki átalakításban bővelkedő évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a blokkok teljesítménynövelési célkitűzése realitássá váljon: előbb a reaktor teljesítményét, illetve az erre vonatkozó korlátokat változatlanul hagyva, pontosabb méréseknek és a hatásfok javításának köszönhetően növelhettük a blokkok teljesítményét, majd a radikálisabb módosításra — a reaktor hőteljesítményének növelésére — is sor került. Már a nyolcvanas években, szinte az üzembe helyezések során, javítottuk a reaktorhőteljesítmény-mérés pontosságát, aminek köszönhetően az engedélyezett nominális reaktor-hőteljesítményt jól megközelítve üzemelhettünk, a mérési hibára kisebb tartalékot adva. A 90-es években megvalósult a turbinaretrofit, azaz a turbinák és a szekunder kör egyes elemeinek további átalakításával járó szekunder köri hatásfoknövelés, aminek eredményeképpen az erőmű eljutott oda, hogy blokkjainak névleges villamos teljesítménye 460 és 470 MW közötti értékre nőtt.


43

1992–94-ben az AGNES projekt keretében, az ország kompetens műszaki-tudományos intézményeivel együtt elvégeztük a blokkok biztonságának újraértékelését. E projekt eredményein alapulva és az időszakos biztonságtechnikai felülvizsgálatok során szerzett tapasztalatok birtokában számos, az erőművi blokkok technológiáját érintő intézkedés, átalakítás történt az erőműben. Az intézkedéssorozat célja a Paksi Atomerőmű blokkjai biztonsági színvonalának olyan szintre emelése volt, hogy az a hasonló korú nyugati nyomottvizes erőművek biztonsági színvonalával azonos, illetve azt meghaladó legyen. Az ezredfordulóra biztonságnövelő programunk legfontosabb elemei megvalósultak. Ekkorra a világban felerősödtek az üzemelő blokkokon végrehajtott teljesítménynövelési tendenciák is. USA-ban és Európában a teljesítménynövelés megvalósításával jelentősen nőtt az atomerőművek beépített teljesítménye, például Loviisában 1998 óta 510 MW-os teljesítményen üzemel a két VVER-440-es blokk. Mindez jó alapot szolgáltatott a korábbi elképzelések megvalósításához. Ezt tovább erősítette a felhalmozott üzemeltetési tapasztalat és műszaki tudás, a szerkezeti anyagok viselkedésére vonatkozó információk gyarapodása, a számítási és mérési módszerek fejlődése.

A műszaki érvek mellett az erőmű teljesítménynövelési törekvéseit — annak ellenére, hogy már így is a Paksi Atomerőmű volt a legolcsóbban termelő hazai erőmű — még gazdasági szempontok is erősítették, mert az atomerőművek üzemeltetőivel szemben — minden más gazdasági szereplőhöz hasonlóan — a piaci változások is egyre markánsabban támasztják azt az igényt, hogy eszközeiket minél magasabb hatékonysággal működtessék. Idejekorán felismertük, hogy a jövőben új piaci kihívásoknak is meg kell felelni, hiszen

44

2013/1-2 ■

az EU-csatlakozást és a piac liberalizációját követően az atomerőműnek a hazai erőműveken túl az európai erőművekkel való összehasonlításban is versenyképesnek kell lennie. Fontos szempont volt az is, hogy az országon belül legolcsóbban előállított villamos energiának köszönhetően megvalósíthatók legyenek a fogyasztói árak alacsony szinten tartására vonatkozó energiapolitikai célok is. Általában a hatékonyság növelése történhet a meglévő kapacitás jobb kihasználásával vagy a kapacitás növelésével. A Paksi Atomerőműben előbb a magas fokú rendelkezésre állás valósult meg és állandósult, majd a kapacitás növelésével történő többlettermelés vált elérendő c éllá. A felsorolt fejlődés figyelembevételével és a vázolt célok szem előtt tartásával az MVM Rt. Igazgatósága, majd a PA Rt. Közgyűlése 2001 januárjában elfogadta a PA Rt. jövőképét, amelynek két fő eleme a blokkok üzemidőhosszabbítása és teljesítménynövelése volt. Az elfogadott célkitűzéseknek megfelelően a PA Rt. 2001. október elsejével létrehozta a blokkok tervezett élettartamon túli üzemeltetését és a blokkok teljesítménynövelését előkészítő projektet. A 2001 októbere és 2002 augusztusa közötti időszakban megtörtént az előzetes projektterv szerint a teljesítménynövelés megvalósíthatósági vizsgálatának lezárása, a teljesítménynövelés koncepciójának kidolgozása és szakmai elfogadtatása, a teljesítménynövelés megvalósításához szükséges műszaki előkészítési és engedélyezési feladatok meghatározása, valamint a végleges projektterv kidolgozása. A koncepció célként a reaktorok hőteljesítményének 1375 MW-ról 1485 MW-ra történő növelését (+8%) és ezzel minimum 500 MW villamos teljesítmény elérését rögzítette.


A megvalósítás ütemezését az új üzemanyag bevezetésének időigénye, az engedélyezés menete és a hosszú főjavításokhoz kötött átalakítások megvalósítása határozták meg. Az eredeti projektterv szerint a teljesítménynövelés megvalósítása minden blokkon 2–3 lépésben, a 2003–2008 közötti időszakban történt volna, azonban a megvalósítást befolyásolta a 2003. április 10-i 2. blokki üzemzavar folytán kialakult helyzet, a nem reguláris üzemanyagtöltetek alkalmazásának kényszere, valamint az üzemzavar következményeinek felszámolása. A 2003. évi üzemzavar erősen vis�szavetette a munkák ütemét. Először a pszichológiai faktorokat kellett legyőzni: Szabad-e ezek után teljesítménynövelésről gondolkodni, beszélni? Majd a mérnöki és a tudományos kapacitások lekötöttsége miatt kellett a programunkat áttervezni. Ma már sikerként értékelendő, hogy az eredeti tervekhez képest mindössze egy év késéssel fejeztük be a programot. A teljesítménynövelés megvalósításában nemcsak jelentős számú erőműves szakember működött közre, hanem a megalapozó munkában több magyar és oroszországi tudományos intézet vett részt, például a megvalósíthatósági tanulmány és a biztonsági elemzések elvégzésében vezető szerepet játszott a KFKI AEKI, a független szakértői feladatokat a VEIKI Rt. látta el. Az üzemanyag-fejlesztések az erőmű-üzemanyag szállítójával, az oroszországi OAO „TVEL” cég közreműködésével történtek. Az engedélyezési eljárások állandó, jelentős mértékű odafigyelést és szakértelmet igényeltek az Országos Atomenergia Hivatal Nukleáris Biztonsági Igazgatósága (OAH NBI) szakembereinek részéről is. Az átalakítások tervezése és kivételezése pedig számos kisebb és nagyobb magyar cég bevonásával történt.

A teljesítménynöveléshez szükséges átalakítások és azok engedélyezési eljárásai A teljesítménynövelés megvalósításához a következő legfontosabb átalakításokat kellett végrehajtani: n a módosított üzemanyag fejlesztése, bevezetése, n a primer kör nyomástartásának javítása céljából a térfogat-kompenzátor nyomásszabályozó rendszerének átalakítása, n a PDA-Verona zónaellenőrző rendszer rekonstrukciója, n a reaktorvédelmi rendszer beállítási értékeinek módosítása, n a hidroakkumulátorok új paramétereinek beállítása, n a 2. blokki primer köri forgalom növelése a fő keringtetőszivattyúk járókerekeinek cseréjével, n a turbina-fúvókakoszorúk cseréje és a turbinaszabályozók módosítása, n a generátorok végzónahűtésének javítása és segédrendszereinek átalakí tása, n az 1–2. blokki generátor tokozott sínhídja udvartéri szakaszának rekonstrukciója. Maga a teljesítménynövelés, továbbá minden egyes átalakítás többlépcsős engedélyezéssel járt. Az engedélyezés nemcsak a nukleáris hatóság engedélyeinek, hanem az elvi vízjogi engedély beszerzését is igényelte. Az elvi vízjogi engedélyt a 108%os teljesítményszintre 2004-ben adta ki a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság 12 szakhatóság — köztük az Alsó-Duna-völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség (ADvKTVF) — hozzájárulásával. Később az ADvKTVF nyilatkozott, hogy a teljesítménynövelés megvalósítása vízügyi szempontból nem létesítés, és mivel az érvényes vízvédelmi korlátok változatlanul betarthatók, a teljesítménynövelés nem engedélyköteles tevékenység üzemeltetési szempontból sem.

A nukleáris engedélyezés az elvi engedély beszerzésével kezdődött. 2005. május 13-án a társaság benyújtotta az 1–4. blokkra a teljesítménynövelés elvi átalakítási engedély kérelemét, amelyben a nukleáris biztonsági szabályzatokban előírt minden szükséges információ, adat rendelkezésre állt ahhoz, hogy a hatóság megítélhesse a teljesítménynövelés hatását a blokk biztonságára a normál és üzemzavari helyzetekben. Az OAH NBI 2005. no vember 26-án megadta ezt az engedélyt, elismerve, hogy a teljesítménynövelés a biztonság szempontjából megengedhető és megvalósítható. Ezt követően történt az egyedi átalakítások kidolgozása, engedélyeztetése és végrehajtása. Az átalakítások megvalósításával, a főjavítások után lehetővé vált a blokkoknak az új teljesítményszintre való felterhelése. A megvalósulás menete a blokkok teljesítménynövelése kapcsán 4. blokk A teljesítménynövelés elsőként a 4. blokkon valósult meg. A 4. blokk a 2006. évi főjavításról már deklarált 1485 MW névleges reaktor-hőteljesítménnyel indult vissza 2006. június 30-án. A blokk felterhelése és az előírt ellenőrzések végrehajtása az engedélyezési dokumentációban bemutatott, a felterhelési üzemviteli programban leírt módon történt. A 100%‑os szinten elvégzett ellenőrzések után a blokkot 2006. július 31-én terhelték fel 104%-ra, 1. ábra: Pillanatkép a 4. blokkvezénylőben a TN megvalósítása után

amit két hónapos próbaüzem követett. A blokk 2006. szeptember 28-án érte el a 108%-os teljesítményt. A 4. blokk 1485 MW-os névleges reaktor-hőteljesítményére vonatkozó új üzemeltetési engedélyt 2007. szeptember 30-án kaptuk meg az OAH-tól. 1. blokk A blokkon a 2007. április-májusi főjavítás alatt megvalósultak a szükséges átalakítások. Az 1. blokkon az átalakítási terjedelem eltért a 4. blokkitól, mert a generátorok állapotát felülvizsgálva szakértői döntés született a 11SP generátor állórész cseréjéről. Az 1. blokk az átalakítások után, a 2007. évi főjavítást követően már növelt teljesítményre képesen indult vis�sza. A blokk a 100%‑os teljesítményen történő ellenőrzéseket követően 2007. június 18-án érte el a 104%‑ot, majd az előírt vizsgálatok megfelelő eredményeinek birtokában 2007. július 19-én felterheltük 108%‑ra. A PA Zrt. az 1. blokk 1485 MW névleges reaktor-hőteljesítményére szóló új üzemeltetési engedélyt 2008. szeptember 18-án kapta meg a hatóságtól. 2. blokk A 2. blokkon az átalakítások a 2008. évi főjavítás alatt megtörténtek. A 2. blokkon kiemelkedő feladat volt a fő keringtetőszivattyúk járókerekének, tengelyének és rögzítő alkatrészeinek cseréje. A 2. blokk az ütemtervnek 2. ábra: Pillanatkép az erőmű irányító központban a mind a négy blokkon megvalósult teljesítménynövelés után


45

megfelelően 2008. november 12-én érte el a 104%‑ot, majd a program szerinti vizsgálatokat követően december 5-én a 108%‑ot. Az átfogó értékelés és az üzemeltetési engedély módosítási kérelmének benyújtását követően az OAH 2009. június 23-án adta ki az 1485 MW névleges reaktor-hőteljesítményre szóló új üzemeltetési engedélyt a 2. blokkra. 3. blokk A 3. blokkon a 2008. évi főjavítás alatt végezték el a még szükséges átalakításokat. A munka különlegessége az volt, hogy valamennyi primer köri átalakítást végrehajtották, de nem végezték el a turbinaátalakításokat, mivel a normál főjavítási időtartam erre nem volt elegendő. A 3. blokk úgy indult vissza a 2008. évi főjavításról, hogy a turbinaszabályzó állapotától függően a biztonságosan elérhető legnagyobb villamos teljesítmény az eredeti teljesítmény 104– 105%‑ára volt tehető. A blokk október 31-én érte el a 104%‑ot. Itt a szokásosan előírt vizsgálatokat végezték el — megfelelő eredménnyel. Kiegészítő vizsgálat után 2009. február 12-én a 3. blokkot 105%‑ra terhelték fel, és a következő leállásig a 3. blokk 105%‑on üzemelt megbízhatóan és biztonságosan. Az 5–6. turbinán a nagynyomású fúvókakoszorúk cseréjét és a turbinaszabályzó-rekonstrukciókat tervezetten, a 2009. évi nagyjavítás alatt hajtották végre. A visszaindulást követően a blokk 2009. november 13-án érte el a 108%‑os teljesítményt. A blokkok növelt teljesítményszinten való üzemeltetési tapasztalatai Az eltelt idő alatt szerzett üzemi tapasztaltok alapján kijelenthető, hogy a Paksi Atomerőmű blokkjai stabilan üzemelnek a 8%-kal megnövelt teljesítményen. Az aktív zónák valamennyi korlátozó paramétere jelentős tartalékkal rendelkezik. A 108%-os teljesítmé-

46

2013/1-2 ■

nyen a blokkok vizsgált reaktorfizikai, technológiai, radiokémiai és vegyészeti paraméterei megfelelnek a műszaki üzemeltetési szabályzat kritériumainak, illetve a felvett adatok nem térnek el a normál üzemre jellemző és az üzemviteli dokumentációban szereplő adatoktól. A főbb paraméterek az előzetesen számított vagy becsült értékekkel jó egyezést mutatnak. A blokkok bruttó hatásfoka a teljesítménynövelés hatására gyakorlatilag nem változott, 34% feletti. Az optimális (hideg Duna) hűtővíz-hőmérséklet esetén a blokkok villamos teljesítménye jelentősen magasabb, mint a névleges (500 MW) teljesítmény. A nagyon meleg nyári időszakban a kiadott villamos teljesítmény némileg alacsonyabb a névleges értéknél. A teljesítménynövelés gazdasági hatásai A Paksi Atomerőmű a teljesítménynövelési munkálatokat megelőzően a mintegy 470 MW villamos teljesítményű blokkjaival éves átlagban — az 1993–2002. közti időszakot tekintve — 14 032 GWh villamos energiát termelt és juttatott el a hazai hálózatba. A 2006. év szeptemberétől fokozatosan belépő megnövelt termelőkapacitásnak köszönhetően a termelés évről évre növekedett, és a 2010–2011. évek átlagában — amikor valamennyi blokk növelt teljesítményen üzemelt — az éves termelés elérte a 15 725 GWh értéket, ami a hazai termelésnek mintegy 43%-a volt. A teljesítménynövelés végrehajtását követően megállapítottuk, hogy a projekt beruházásaihoz kapcsolódóan a 2002– 2009. közötti időszakban — 2010-es árakon számolva — a tervezettnél kevesebb, összesen csak mintegy 4,1 Mrd Ft-nyi tényköltség került elszámolásra. Figyelembe véve, hogy immáron mind a négy blokkunk névleges teljesítménye 500 MW (az erőműé összesen


2000 MW), azaz a beruházás következtében összesen legalább 120 MW kapacitás létesült, a fajlagos beruházási költség 34,2 M Ft/MW. Ez a fajlagos beruházási költség alacsonynak mondható, mintegy az ötöde bármilyen más erőmű-technológiára alapozott villamosenergia-termelő kapacitás beruházási ráfordításainak. Ma hazánkban a potenciálisan elképzelhető alaperőmű-építéseknél a legalacsonyabb fajlagos beruházási ráfordításoknál a kombinált ciklusú gázturbinás erőművekre optimálisan alacsonyra becsülve ez 600 €/kW, azaz átszámítva 162 M Ft/MW-ra tehető. Hasonló értékek adódnak a nagyon olcsó szélerőművek esetében is, míg a szén-

tüzelésű erőművekre ennek az értéknek mintegy a másfélszerese jut. Az elért teljesítménynöveléssel az értékesítésre kerülő villamos energia árbevétele a 2006-tól 2009-ig tartó átmeneti időszakban összesen 13,9 Mrd Ft-tal emelkedett, míg a tervezett bevételnövekmény ezt követően, a projekt teljes befejezésével a 2010. évi áron számítva évente kb. 12,0 Mrd Ft volt. Ennek alapján a projekt eredményeként a várható hozamok kumulált összege a jelenleg engedélyezett, 2012-től 2017-ig tartó üzemidővel — 2010. évi árakon számolva — kb. 113,0 Mrd Ft, míg az atomerőmű 20 év (2037-ig) tervezett üzemidő-hosszabbítását is figyelembe véve — változatlan szintű termelési, illetve értékesítési kondíciókat feltételezve — összesen mintegy 349,0 Mrd Ft-ra tehető. A megtérülési idő tekintetében megállapítható, hogy a végrehajtott teljesítménynövelés a tervezettnél lényegesen hamarabb, már az első éven belül megtérült, azaz már egy teljes üzemi év bevételei is messze meghaladják a befektetés költségeit. A fenti adatok alapján könnyen belátható, hogy a Paksi Atomerőmű-

3. ábra: 2009-ben Süli János, a PA Zrt. akkori vezérigazgatója átveszi a Parlamentben a Magyar Innovációs Nagydíjat

ben végrehajtott teljesítménynövelés a megvalósítást követő normál üzemi időszakban elérhető éves rendszeres, kockázatmentes hozamával egyedülálló megtérülésű befektetés, így ezzel

a társaság egyik legsikeresebb műszaki projektje volt. A projekt eredményeit értékelve a PA Zrt. vezetése úgy ítélte meg, hogy az eredmények kielégítik a Magyar Innovációs Nagydíj pályázati feltételeit (eredetiség, újszerűség, innovativitás, többleteredmény vagy többlet árbevétel, társadalmi hasznosság), és 2010 februárjában a PA Zrt. benyújtotta a „Teljesítménynövelés a Paksi Atomerőmű blokkjain” című innovációs pályázatot a Magyar Innovációs Alapítványhoz. A 2009-ben az alapítványhoz összesen 35 pályázat érkezett, és a bírálóbizottság a felsorolt értékelési szempontok szerint a 2009. évi Magyar Innovációs Nagydíjat a Paksi Atomerőmű Zrt.-nek ítélte oda.

engedélye a végéhez közelít. A 2000ben készített részletes megvalósíthatósági tanulmány szerint lehetőség van az üzemidő további 20 évvel történő meghosszabbítására, mivel — az üze-

meltetési és karbantartási gyakorlatnak, a szerkezetek és rendszerelemek robusztus konstrukciójának, illetve a számos felújításnak és biztonságnövelő intézkedésnek köszönhetően — az erőmű állapota lehetővé teszi a további biztonságos üzemelést. A Paksi Atomerőmű üzemidő-hos�szabbításának előkészítése — a tárgyról szóló, 1992-ben keltezett első publikációtól számítva — csaknem két évtizedes történet. 1999-ben a Paksi Atomerőmű Zrt. közgyűlése megbízta a cégvezetést, hogy dolgozza ki az atomerőmű működésének középtávú stratégiáját, beleértve az üzemidő-hosszabbítás műszaki-gazdasági működési és jogi feltételeinek értékelését. A tervezett élettartamon túli üzemeltetés mint stratégiai cél megvalósíthatóságát a társaság a Villamosenergia-ipari Kutató Intézet A Paksi Atomerőmű Rt. és az Ernst&Young Kft. közreműköVVER-440/213 típusú désével megvizsgálta, és megállapította, blokkjai üzemidejének hogy az üzemidő-hosszabbításnak műmeghosszabbítása szaki vagy biztonsági akadálya nincsen, Az üzemidő-hosszabbítás üzleti szempontból pedig megalapozott előzményei és messzemenően nyereséges vállalA Paksi Atomerőmű négy VVER- kozás. 2001-ben a Magyar Villamos 440/213 blokkjának — eredetileg 30 Művek Zrt. igazgatósága, majd a Paksi üzemévre érvényes — üzemeltetési Atomerőmű Zrt. közgyűlése elfogadta a

társaság jövőképét, amelynek két fő eleme a teljesítménynövelés és a blokkok tervezett élettartamon túli üzemeltetése lett. A célok megvalósításának előkészítésére a társaság egy projektet indított, ez alapozta meg a társaság, illetve a tulajdonos végleges stratégiai döntését a tervezett élettartamon túli üzemeltetés és a teljesítménynövelés megvalósítása tárgyában 2003-ban. A közelmúltban a reaktorok hőteljesítményének 8%-os növelésével a bruttó villamos teljesítmény 470 MW-ról 500 MW-ra nőtt, így tovább erősödtek az erőmű piaci pozíciói, és nőtt versenyképessége is, ami a hosszú távú üzemeltetés gazdasági ésszerűségét is alátámasztja. Az üzemidő-hosszabbítás előkészí-

tése több szálon futott. Egyik első lépésként 2003-ban a Paksi Atomerőmű Zrt. elindította az üzemidő-hosszabbítás környezetvédelmi engedélyezési eljárását. Az előzetes környezeti hatástanulmányt elbírálva 2005-ben a hatóság kiadta a részletes hatástanulmány készítését előíró határozatát. 2006-ban elkészült a Paksi Atomerőmű üzemidőhosszabbításának környezeti hatástanulmánya, amely megállapította, hogy az üzemidő-hosszabbítás környezetvédelmi szempontból megvalósítható. 2006-ban zajlottak a közmeghallgatások: Pakson a hatósági, míg Kalocsán önkormányzati közmeghallgatás történt. Jóllehet az üzemidő-hosszabbítás nem eredményez jelentős mértékű országhatáron átterjedő hatást, az espooi egyezmény alapján Ausztria, Horvátország és Románia részt vett az engedélyeztetési folyamatban. Mindhárom ország képviselőivel konzultációkra került sor, szervezett közviták zajlottak, amelyek sikeresen zárultak. 2006-ban a hatóság kiadta az erőmű 20 évvel történő továbbüzemelésére vonatkozó környezetvédelmi engedélyt. A határozat ellen az eljárásban ügyfélnek minősülő Energia Klub Környezetvédelmi Egyesület


47

fellebbezést nyújtott be. A fellebbezés nyomán született másodfokú határozat jóváhagyta a kiadott engedélyt. Ez ellen az Energia Klub keresetben bírósághoz fordult, kérve a másodfokú határozat hatályon kívül helyezését. A bíróság elutasította a keresetet, így az eljárás eredményeként a Paksi Atomerőmű Zrt. érvényes környezetvédelmi engedéllyel rendelkezik az üzemidő-hosszabbítás végrehajtására. A 89/2005. sz. kormányrendelettel kiadott nukleáris biztonsági szabályzatok, illetve az ehhez kapcsolódó útmutatók megadták a követelményeket és a jogi kereteket az üzemidő-hos�szabbítás engedélyezéséhez. 2008-ban a követelményeknek megfelelően a Paksi Atomerőmű Zrt. elkészítette és az Országos Atomenergia Hivatalhoz benyújtotta a Paksi Atomerőmű 1–4. blokkjaira a tervezett üzemidőt 20 évvel meghaladó üzemeltethetőség feltételeinek megteremtésére irányuló programot, amelyet a hatóság 2009-ben határozatban rögzített feltételekkel elfogadott, és a Paksi Atomerőmű Zrt. megkezdte a programban előirányzott feladatok végrehajtását. Ennek eredményeként 2011-ben az 1. blokkra a Paksi Atomerőmű Zrt. elkészítette a nukleáris engedélykérelem dokumentációját, és jóváhagyásra benyújtotta azt az Országos Atomenergia Hivatalhoz. Az üzemidő-hosszabbítás előkészítését országos érdeklődés kísérte. A felmérések egyértelmű társadalmi támogatást igazoltak, aminek legszebb példája az Országgyűlés 2005-ben hozott határozata, amelyben támogatta az atomerőmű üzemidő-hosszabbítását. Az üzemidő-hosszabbítás engedélyezésének koncepciója Az atomerőmű blokkjainak tervezett üzemidőn túli üzemeltetéséhez a vonatkozó jogszabály szerint az Országos Atomenergia Hivatal engedélye szükséges. Az üzemidő biztonságos

48

2013/1-2 ■

és gazdaságilag ésszerű meghosszabbítását azonban komplex módon kell értelmezni, s nem szabad csak a formális újraengedélyezési szempontokra korlátozni. Az atomerőmű üzemeltetése mindenekelőtt megköveteli a biztonság iránti elkötelezettséget. Ezt a Paksi Atomerőműben végrehajtott biztonságnövelő programok és intézkedések demonstrálják, amelyek eredményességét a 2011-ben végrehajtott célzott biztonsági felülvizsgálat is bizonyította. Az üzemidő-hosszabbítás egy sajátos üzemeltetői attitűdöt is megkövetel. Egyfelől az üzemidő meghosszabbítása előtérbe helyez bizonyos tevékenységeket és képességeket, mint: n a saját és az azonos típusú blokkok jellemző öregedési jelenségeinek ismerete, n az öregedési folyamatok monitorozással, öregedéskezeléssel megvalósított felügyelete, n a korábban nem tapasztalt öregedési jelenségek felismerésének képessége, n a jó üzemeltetői gyakorlat és tapasztalatok átvétele és alkalmazása, a tapasztalatok visszacsatolása. Másfelől a biztonságos és gazdaságos továbbüzemelés megvalósításához olyan üzemeltetői gyakorlatra van szükség, amely az alkalmazott műszaki eszközök, módszertanok és ellenőrzési folyamatok mindenre kiterjedő, teljes rendszerét eredményezi. A teljesség a feladat komplexitásának megfelelő üzemeltetői rendszer meglétét jelenti, azaz: n az üzemeltetői programok összességének — az öregedéskezelési, a tervszerű megelőző karbantartási, felújítási stb. programok — le kell fedniük az erőmű összes rendszerét, rendszerelemét; n biztonsági osztályba sorolt rendszerek, rendszerelemek esetén az erőművi programoknak és gyakorlatnak garantálniuk kell a biztonsági funkciók megmaradását a meghos�-


szabbított üzemidőre, sőt bizonyos tartalékkal azon túl is, és meg kell felelniük a hatósági előírásoknak; itt célszerű és kell is alkalmazni a biztonsági relevancia szerinti differenciálás elvét; n biztonsági osztályba nem sorolt rendszerelem esetén a program komplexitása attól függ, hogy az adott rendszer mennyire fontos az energiatermelés szempontjából, így alkalmazható például a tervszerű megelőző karbantartás és — néhány esetben — a meghibásodásig tartó működés elve is; minden öregedési folyamatot figyelembe kell venni, különös tekintettel azokra, amelyeknek hatásuk van vagy lehet a biztonsági funkciókra. Az üzemeltetői rendszerben minden erőművi programot, tevékenységet figyelembe kell venni, azaz a rutinszerű fenntartási tevékenységet és a hosszú távú üzemeltetés szempontjából specifikus tevékenységet egy egységben kell kezelni, kihasználva a kettő közötti szinergiákat. Nyilvánvaló, hogy a fentiekben vázolt rendszer értéke nem annak tudományos újdonságából ered, hanem az erőművi öregedési problémák kezelését szolgáló kipróbált módszerek pragmatikus alkalmazásából úgy, hogy közben megvalósul egy sajátos egyensúly az üzemeltetés biztonsága és gazdaságossága között. Az üzemidő-hosszabbítás előkészítésének legfontosabb feladatai a meghosszabbított üzemidő alatti biztonságos üzemeltetést szolgáló tevékenység megfelelő voltának igazolása, illetve az engedély megújításának megalapozása voltak, azaz: A) a rendszerelemek öregedési folyamatait időben észlelő és az öregedés hatását hatékonyan csökkenteni képes öregedéskezelési programok kidolgozása, illetve a korábban alkalmazott programok alkalmasságá-

nak felülvizsgálata és szükségszerű módosítása; B) az erőmű állapotának felmérése (ezen belül kiemelten kezelve a legfontosabb rendszereket, rendszerelemeket), és annak igazolása, hogy az további 20 éves üzemeletetésre megfelelő állapotban van; C) az üzemidőkorlátot jelentő öregedéselemzések körének felmérése, az elemzések érvényességének kiterjesztése vagy azok újraértékelése az üzemidő-hosszabbítás időszakára; D) környezetállósági vizsgálatok elvégzése, illetve a korábbi minősítések kiterjesztése az érintett villamos és irányítástechnikai berendezéseknél; E) a jogszabály szerint előírt engedélyezési dokumentáció összeállítása az engedélyezési eljárás megindításához. A fenti feladatok végrehajtása a hazai előírások szerint elengedhetetlen az engedély megújításához. E feladatok nagyban támaszkodnak a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség tárgyi előírásaira, az USA-beli atomerőművek üzemidő-hosszabbítási tapasztalataira, illetve az ahhoz társított követelményekre s más nemzetközi tapasztalatokra. Az öregedéskezelés felülvizsgálata Az öregedéskezelés terjedelme Az üzemeltetési engedélyt a biztonság

mérlegelése alapján újítják meg, tehát az eljárás kiterjed az összes olyan biztonsági osztályba sorolt rendszerre, amelyeknek a teljes üzemidő során a rendeltetés szerinti biztonsági funkciót kell ellátniuk. Azokat a nem biztonsági funkciójú rendszerelemeket is be kell vonni a mérlegelés körébe, amelyek meghibásodása akadályozhatja/befolyásolhatja a biztonsági funkcióval rendelkező rendszereket, rendszerelemeket feladatuk ellátásában.

Az öregedéskezelés tárgyát képező rendszerelemek meghatározása két lépésből áll. Először a rendszerek fent meghatározott terjedelmét kell kijelölni, majd ebből a teljes terjedelemből kell a passzív, hosszú élettartamú szerkezeteket, rendszerelemeket kiválasztani, mivel ezek korlátozzák az erőmű élettartamát, így beletartoznak az üzemidő-hosszabbítás terjedelmébe. Az aktív biztonsági funkcióval rendelkező rendszerelemek a karbantartás és a karbantartás hatékonyságának ellenőrzésére bevezetett programok, illetve szükség esetén a felújítások és tervezett cserék terjedelemébe tartoznak, amit az üzemeltető az üzemidő-hosszabbítástól függetlenül is elvégez, és annak eredményeiről, tapasztalatairól a hatóságnak rendszeres jelentésekben kötelezően beszámol. A fenti eljárás alapján megállapított öregedéskezelési terjedelembe az 1. blokkon mintegy 25 ezer rendszerelem tartozik, ezekre vonatkozóan kell hatékony öregedéskezelési programokkal rendelkezni. E rendkívül nagyszámú rendszerelem öregedéskezelése egyesével nem indokolt, sőt majdnem lehetetlen lenne, így további műszaki megfontolásokat kellett tenni a feladat megvalósíthatósága érdekében. Az öregedéskezelési programok strukturált szervezése Differenciált, fokozatos megközelítést alkalmaztunk az adott szerkezet vagy

rendszerelem biztonsági jelentősége, valamint az adott öregedési folyamatnak az erőmű élettartamát korlátozó jellege, jelentősége szerint. Ennek megfelelően a rendszerelmeket két kategóriába osztottuk: n A nukleáris biztonság szempontjából kiemelt fontossággal bíró rendszerelemekre, mint a reaktortartály vagy a reaktorhűtőkör fő berendezései, azaz az 1. biztonsági osztályba sorolt és

néhány 2. biztonsági osztályba sorolt szerkezet. E rendszerelemek körére egyedi öregedéskezelési programokat dolgoztunk ki. n Öregedéskezelési csoportokat képeztünk, azaz olyan rendszerelem halmazokat, amelyekben a rendszerelemek vagy építési szerkezetek hasonló konstrukciójúak és anyagúak, azonos közegben működnek, így hasonló módon öregszenek, ezért elegendő közös programmal kezelni őket. A gépészeti rendszerelemeket tekintve mintegy kilencven öregedéskezelési csoportot határoztunk meg, az építési szerkezetek öregedéskezelési csoportjainak számát közel harmincban állapítottuk meg, a villamos és irányítástechnikai csoportok száma tizenhatra adódott. Így a 25 ezer rendszerelemet közel másfélszáz öregedéskezelési programmal kezelni tudtuk. A fenti programok alkalmasságának igazolása képezte az üzemidő-hosszabbításhoz szükséges engedélydokumentáció egyik fontos fejezetét. Az öregedéskezelési programok alkalmasságának igazolását megelőzően szükség volt a korábbi öregedéskezelési gyakorlat teljes körű felülvizsgálatára is, a már meglévő programok szükségszerű módosítására, illetve néhány esetben újak készítésére. A rendszerelemek állapotának felmérése Az üzemidő-hosszabbítás megalapozásához igazolni kell, hogy a rendszerelemek állapota lehetővé teszi a továbbüzemelést. Az atomerőmű rendszerei és építési szerkezetei állapotának ellenőrzése már az üzembe helyezéstől kezdve folyik. Az erre vonatkozó ellenőrzési programok, időszakos ellenőrzések rendszere magában foglalja a roncsolásos és a roncsolásmentes vizsgálatokat egyaránt. Az elmúlt évek során a vizsgálatok műszaki színvonala


49

folyamatosan fejlődött, az eszközök, és az eljárások tekintetében egyaránt. A minősített vizsgálatok az Európai Vizsgálatminősítő Testület (ENIQ) által javasolt módszerek szerint folynak. A rutinszerű és az atomerőművi gyakorlatnak megfelelő állapot-ellenőrzés ellenére a hatósággal egyeztetett terjedelemben és módszerrel külön vizsgálatokra is sor került az összes kiemelten fontos rendszerelem és építési szerkezet állapotának értékelése céljából. E vizsgálatok főként olyan szerkezeti helyeken történtek meg amelyek nem részei az időszakos ellenőrzéseknek, de az élettartamot korlátozó öregedési folyamatok elemzése alapján az egyszeri vizsgálat szükségesnek látszott. E vizsgálatok mintavételezéses és mikroroncsolásos technikák alkalmazásával történtek annak igazolására, hogy a beépített szerkezeti anyagok mechanikai tulajdonságainak jelenlegi értékei (például folyáshatár, szakítószilárdság, törési szívósság) a tervek szerinti megkövetelt értékeket meghaladják még a tervezett üzemidő-hos�szabbítás időszakában is. Az elvégzett vizsgálatok alapján megállapítható volt, hogy az atomerőmű építési szerkezetei és berendezései a továbbüzemeltetésre alkalmas állapotban vannak, hibamentesek, az anyagjellemzők értékei a megkövetelt értékek felett vannak.

Az élettartamot korlátozó öregedési folyamatok elemzése Egyes öregedési folyamatok elemzését ab ovo a tervező elvégzi, és igazolja, hogy a tervezett üzemidő alatt a rendszerelem integritása, funkciója megmarad. Ilyenek az eróziós korrózió, a fáradás vagy a neutronbesugárzás által kiváltott ridegedés elemzése. Ezeket az elemzéseket a tervező a körülményekre, a terhekre és hatásokra tett feltételezések alapján végzi el az adott műszaki követelményeknek megfelelően, figyelembe véve a célként kitűzött üzemeltetési idő-

50

2013/1-2 ■

szakot. Az elemzésekből megállapított élettartamkorlátok, illetve az elemzések maguk is érvényüket veszítik, illetve veszíthetik, ha az üzemidőt a tervezetten túl meghosszabbítják, és/vagy a körülmények jellemzői és a terhelési ciklusok gyakorisága megváltozik. Ezért az üzemidő-hosszabbítás megalapozása keretében el kellett végezni ezen elemzések felülvizsgálatát, ha lehet, érvényességük kiterjesztését, azaz igazolni kellett, hogy azok megállapításai, következtetései érvényesek maradnak a meghosszabbított üzemidőre is. Az elemzések körét a tervező által elvégzett elemzések, a mai elvárásokat is tükröző végleges biztonsági jelentés, valamint a nemzetközi gyakorlat alapján több mint harminc amerikai, orosz és spanyol atomerőmű hasonló elemzéseinek áttekintése után határoztuk meg, különös tekintettel a paksi sajátosságokra és egyedi problémákra. Összesen 27-féle elemzést végeztünk el, mint például a reaktortartály nyomás alatti hősokkelemzését, a gépészeti, tartó- és daruszerkezetek kifáradáselemzését, a korlátozott időre érvényes környezetállósági vizsgálatokat, továbbá az anyagtulajdonság időbeli változásának értékelésére irányuló célvizsgálatokat. Az elemzések kimenetelére két lehetőség adódott:

n a legtöbb esetben a kiterjesztett vagy

ismételten elvégzett elemzések eredményei igazolták, hogy a megadott korlátokat (például terhelési ciklusszámot) a vizsgált szerkezet nem éri el, így az üzemeltethetőségre vonatkozó megállapítás érvényes a meghosszabbított üzemidőre is; n egyes esetekben a kiterjesztett vagy az ismételten elvégzett elemzések/ vizsgálatok eredményei a meghos�szabbított üzemidőnél rövidebb idejű üzemeltethetőséget igazoltak, ezért célzott öregedéskezelési programot vagy más intézkedést (például a be-


rendezés cseréjét, felújítást, későbbi megismételt vizsgálatot) kellett alkalmazni, illetve tervbe venni az adott probléma kezelésére. Az 1. blokk üzemidő-hosszabbítá sának engedélykérelme A Paksi Atomerőmű Zrt. az 1. blokk vonatkozásában elvégezte a követelményekből származó, valamint az üzemidő-hosszabbítás programjában időarányosan előirányzott feladatokat, valamint a Dél-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség környezetvédelmi engedélyében meghatározott és időarányosan esedékes feladatokat. Ezek között a legfontosabbak az alábbiak voltak: n a telephely szeizmicitásának felülvizsgálata, amely megtörtént a 2007. évi időszakos biztonsági felülvizsgálat során; n a VVER 440/213 típusú blokkok tervezési alapjának felülvizsgálata és rekonstrukciója; n a Paksi Atomerőmű átfogó öregedéskezelési rendszerének kialakítása, a konkrét rendszerelemek/csoportok öregedéskezelési programjainak kidolgozása, biztosítva ezzel azt, hogy az öregedéskezelés terjedelmébe tartozó rendszerelemek állapota, biztonsági funkciója folyamatosan monitorozva legyen a kiterjesztett üzemidő során; atomerőmű műszaki állapotának felmérése és a rendszerelemek alkalmasságának igazolása a meghos�szabbított üzemidőre; n a karbantartás hatékonyságának monitorozására szolgáló rendszer kialakítása, bevezetése, és a tapasztalatok negyedéves rendszerességű jelentése a hatóság számára; n a villamos és irányítástechnikai rendszerelemek környezetállósági minősítése; n az élettartamot korlátozó és a korlátozott időtartamra érvényes ören az

4. ábra: Az üzemanyag-stratégia módosításai az 1. blokkon

0 1

0

2

1 2 3 -1

2

3

-1

4

4 5 6

5

6

gedéselemzések felülvizsgálata, elvégzése, valamint az elemzések eredményei alapján szükséges intézkedések megtétele. A munka legfontosabb elemeit a fen-

tiekben ismertetettük. A teljes tevékenységet és annak eredményeit az 1. blokki üzemidőhosszabbítási engedélykérelmet megalapozó dokumentáció tartalmazza, amely terjedelmében meghaladja a másfélezer oldalt. A teljes háttér-dokumentáció mintegy hetvenezer oldalt tesz ki. Ez képezi az engedélykérelem megalapozását, és igazolja az 1. blokk további húsz évvel történő biztonságos üzemeltethetőségét. Szinergiák és következtetések

A paksi blokkok üzemidő-hosszabbítási programjában meghatározott intézkedések kapcsolatban vannak az üzemeltető szinte minden más tevékenységével. A társaság különféle tevékenységei közötti szinergiákat ki lehet és ki kell használni. Nyilvánvaló, hogy a teljesítménynövelés többszörösen összefügg az üzemidő-hosszabbítással: egyfelől javította a versenyképességet, ahogy azt az alábbiakban még ismertetett üzemanyag-gazdálkodás fejlesztése is, másfelől pedig ellenőrizni kellett, nem hat-e a teljesítménynövelés az élettartamot korlátozó folyamatokra.

A turbinakondenzátorok cseréjével, ami egy megbízhatóságot, termelési érdeket szolgáló átalakítás volt, meg lehetett valósítani a magas pH-értékű szekunder köri vízüzemet, így meg le-

het védeni a gőzfejlesztőket a hőcserélő cső korábban jellemző feszültségkorróziójától. A fukushimai tragédia tanulságaira tekintettel a biztonság, a biztonságnövelés és az üzemidő-hosszabbítás összefüggése kiemelt figyelmet kapott. Az elmúlt években a Paksi Atomerőműben átfogó biztonságnövelő programot hajtottak végre, és ennek keretében jelentős átalakítások történtek. Ennek köszönhetően a zónasérülés gyakorisága a ~10-5/év szintre csökkent. Itt nyilvánvaló pozitív kapcsolat létezik, hiszen a biztonságnövelés nélkülözhetetlen előfeltétele volt az üzemidő-hosszabbításnak, továbbá a biztonság és az üzemeltető biztonság iránti elkötelezettsége a lakossági elfogadottság legfontosabb feltétele. A biztonságnövelés azonban közvetlen vagy implicit műszaki előnnyel is jár. A biztonságnövelő átalakítások miatt egyes rendszereket vagy azok létfontosságú részeit felújították, azok újszerű állapotba kerültek. Néhány esetben a biztonságnövelő intézkedések követlen hatással vannak az élettartamot korlátozó folyamatokra. Így például a térfogat-kiegyenlítőn telepített új nyomásszabályozó szelepek biztosítják a reaktor túlnyomás elleni

védelmének lehetőségét hideg állapotban, azaz megszüntetik a reaktortartály ridegtörésének veszélyét. Egyes biztonságnövelő intézkedések — amelyeknek komoly szerepük van a tervezési alapon

túli helyzetek kezelésében (mint például a primer körből a szekunder körbe való átfolyás esetének kezelése) — az üzemidő-hosszabbítás engedélyezhetőségének feltételei voltak. A Paksi Atomerőmű Zrt. kiemelten kezeli a célzott biztonsági felülvizsgálat alapján azonosított javító intézkedéseket, és úgy tekinti, hogy azok az üzemidő-hosszabbítás biztonságát is szolgálják, jóllehet nincsenek összefüggésben az üzemidővel, illetve az üzemidővel arányos romlási folyamatokkal. Az elmúlt évtizedben átfogó szabályozási rendszer és az atomerőmű megkövetelt műszaki állapota fenntartására egy teljes körű erőművi műszaki-adminisztratív rendszer alakult ki, amely lehetővé teszi a Paksi Atomerőmű hosszú távú, biztonságos üzemeltetését. Mind a szabályozási rendszer, mind pedig az üzemidő-hosszabbítását szolgáló erőművi program az itt felvázolt elveken alapul. Ezáltal — a biztonsági relevancia és a termelésre gyakorolt hatása szerint differenciált módon — minden rendszer és rendszerelem meghatározott felügyelttel működik, és a megkövetelt műszaki állapotának fenntartása biztosítva van. Az üzemeltetési engedély megújításának előkészítése és megalapozása a


51

0–6. táblázat: Az üzemanyag-stratégiák és üzemanyag-felhasználások táblázatai

nemzetközi gyakorlat és a kor színvonalának megfelelő módszerek kreatív alkalmazását követelte meg, figyelembe véve a tervezési jellemzőket, a nemzeti szabályozást és a Paksi Atomerőműben kialakult gyakorlatot. Az elvégzett munka példa nélküli, mert — bár formális üzemidő-hosszabbítás történt más

VVER-440/213 típusú blokkok esetében — a paksihoz hasonló komplexitású megalapozásra első ízben került sor. A jelen összefoglalóban bemutatott módszerek, programok, az ezeken alapuló hatósági jóváhagyás és ellenőrzés alkalmazása biztosítja a Paksi Atomerőmű lehető leghosszabb ideig tartó biztonságos és gazdaságilag ésszerű, magas teljesítményen történő üzemeltetését.

Az üzemanyag-gazdálkodás fejlesztése A fejlesztés lépései Az erőmű üzemeltetésének aligha van még egy szegmense, amelyet olyan mértékben jellemzett volna a folyto-

52

2013/1-2 ■

nos megújulás, mint az üzemanyaggazdálkodást. Az eltelt 30 év alatt ma már az ötödik típusú üzemanyag-stratégiát valósítjuk meg, és a hatodikat készítjük elő. Mivel az üzemanyag és üzemanyag-felhasználás módosításának előkészítése, engedélyeztetése és valamennyi blokkon való bevezetése

egy-egy alkalommal néhány évet is igénybe vesz, elmondhatjuk, hogy az üzemanyag-stratégia a kezdetektől a folyamatos fejlesztés állapotában van. A legkorábban induló 1. blokk esetében a különböző módosítások fázisait mutatja a 4. ábra. Az 1. blokk induló töltetét az orosz szállító javaslata alapján állítottuk ös�sze, a 0. táblázatnak megfelelően, három különböző dúsítású üzemanyagkazettából. (A 2. blokki induló töltet is ilyen volt, a 3. és 4. blokk esetében viszont már módosítottunk.) Az 1. blokk üzemeltetésének első tíz évében 3,6 és 2,4% dúsítású üzemanyag-kazettákat használtunk 3–3 üzemévig, a kampányhosszat a kétféle dúsítás arányával szabályoztuk. (1.


tábla) Ezen belül azonban már 1988tól bevezettük a csökkentett neutronkiszökésű elrendezést, amely azonos kampányhossz mellett az átlagdúsítás, így az üzemanyag-költségek csökkentését is hozta. 1994-től az alkalmazott dúsítás kizárólag 3,6% lett, az éves darabszám

csökkent, a kazetták egy részét 4 évig kezdtük használni. (2. tábla) Az 1. blokkon 2002-től (más blokkon korábban) 3,82% dúsítású üzemanyagot kezdtünk használni, ami az éves darabszám további csökkenését hozta valamennyi munkakazetta 4 éves használatával. (3. tábla) A blokkok teljesítményének növelése (az 1. blokk 2007-től) miatt az éves kazettadarabszám növelése vált szükségessé, ez az üzemanyag-felhasználás gazdaságosságát kis mértékben rontotta. (4. tábla) Második lépésben magasabb, 4,2% dúsítású üzemanyagot vezettünk be, az üzemanyag-kazetta mechanikailag is módosult, ezzel a gazdaságosság jelentősen javult, az éves darabszám 84 friss kazettára csökkent.

5. ábra: Az üzemanyag-stratégiák, a dúsítás és a kiégés összefüggése

Jelenleg folyamatban van a 15 hónapos kampányokra való átállás előkészítése. Ehhez 4,7 és 4,2% dúsítású üzemanyag-kazetták kombinációjára

lesz szükség, kampányonként 102 kazettával. Az üzemanyag és üzemanyag-stratégia módosításának elsődleges célja többnyire a gazdaságosság javítása volt. (Kivétel a teljesítménynövelés és a 15 hónapos kampány, ezekben az esetekben az üzemanyag-stratégia nem cél, csak eszköz.) Az eredményt egészében a következőkkel jellemezhetjük. Egységnyi termelt energia frissüzemanyag-költsége ma 15%-kal lenne magasabb, ha az eredeti, 80-as évekbeli üzemanyagot és stratégiát használnánk. Az egységnyi termelt energiára eső üzemanyagkazetta-darabszám ma 33%kal lenne nagyobb, ha az eredeti, 80as évekbeli üzemanyagot és stratégiát használnánk. A műszaki feltételek fejlődése A fejlesztés fent leírt lépéseit az 5. ábrával is szemléltethetjük. Látható, hogy

a kirakott üzemanyag-kazetták átlagos kiégése a kezdeti 32–33 MWnap/tU értékről mára ~49 MWnap/tU értékre nőtt, ez tette lehetővé a felsorolt előnyök

elérését. Az elemeiknek — pálcának, távtartónak stb. — azonban viselniük kell a hosszabb használatból származó terheléseket. Ez csak úgy volt lehetséges, hogy a leírt fejlesztési sorozat hátterében az üzemanyag-gyártás technológiájának folyamatos fejlesztése állt. Új anyagok, hegesztési módszerek, módosított komponensek tették lehetővé a kiégés jelentős növelését. A fejlesztések sikerességét mutatja, hogy a jelentősen hosszabb alkalmazás nem járt a megbízhatóság csökkenésével, az üzemanyag üzem közbeni meghibásodása miatt semmilyen termeléskiesés sem volt a PAE blokkjain. Ugyancsak az üzemanyaggyártó fejlesztéseinek köszönhetően egy VVER-440 üzemanyag-kazetta ma már nukleáris szempontból is jóval összetettebb elem, mint korábban. Kezdetben valamennyi pálcában azonos dúsítású üzemanyag volt elhelyezve, majd be-

vezették az ún. profilírozást, amelynek során a szélső és sarki pozíciókba alacsonyabb dúsítású pálcák kerülnek, így simítva ki a teljesítméneloszlást. (6. ábra) A magasabb dúsítással járó nagy kezdeti reaktivitástartalékot kiégő mérget tartalmazó pálcák segítségével csökkenthetik, így a különböző dúsítású és tartalmú pálcák elrendezésének megtervezése maga is komplex feladattá vált. A másik fontos feltétel, amely a jelentős és folyamatos fejlesztést lehetővé tette: a töltettervezési és in-core ellenőrzési apparátus magas színvonala és folyamatos megújítása. A kategóriájában élvonalat képviselő HELIOS program licenszét megvásárolva, valamint hazai

fejlesztésekre alapozva, a fejlett tervezőszoftvereket a VERONA in-core ellenőrző programba is beépítve, ma egy világszínvonalú tervezési–ellenőrzési rendszert üzemeltetünk, amely alkalmas, a zónafizikával kapcsolatos bármely probléma megoldására, fejlesztés megvalósítására. A színvonalra jellemző, hogy a jelenleg alkalmazott 4,2% dúsítású üzemanyag-kazetta nukleáris tervét (7. ábra) már a PA Zrt. kollégái készítették, azt az orosz gyártó elfogadta, gyártja, és mi sikerrel alkalmazzuk. Hasonlóan saját tervek alapján folynak a 15 hónapos ciklus bevezetéséhez tervezett 4,7% dúsítású kazetták előkészítő elemzései. Az üzemanyag és üzemanyag-stratégia fejlesztéséhez a TN-hez hasonlóan biztos hátteret nyújtanak az ÁGNES projektre épülő, a korábbi KFKI AEKI és a TVEL alvállalkozói által végzett elemzések. Azonban mindenek felett a legfontosabb „műszaki” feltétel az a részben az MVM PA Zrt.-nél, részben a KFKI AEKI-nél és még néhány hazai intézménynél meglevő szakembergárda, amely az üzemanyag és a reaktorzóna ismeretében magas szintű, megbízható tudással rendelkezik.


53

6. ábra: 3,82% dúsítású profilírozott üzemanyag-kazetta

fog jelentkezni. Ennek a fejlesztésnek viszont csak a blokkok üzemidejének meghosszabbítása ad értelmet, így kapcsolódnak össze a Paksi Atomerőmű legfontosabb fejlesztési lépései.

Összefoglalás: az elért eredmények

7. ábra: 4,2% dúsítású üzemanyag-kazetta kiégő mérget tartalmazó Gd-pálcákkal

Kölcsönhatás más fejlesztésekkel Az üzemanyag-gazdálkodás kapcsolata az erőmű más jellemzőivel igen szoros. A javuló rendelkezésre állás, a rövidebb karbantartási időszakok hosszabb kampányokat igényelnek, amit a töltetek tervezésével követni kell. A stratégia fejlesztése többnyire az üzemanyagköltségek csökkentését célozta, más

54

2013/1-2 ■

esetekben viszont csak eszköz volt más fejlesztési célok megvalósítására. Ilyen volt a teljesítménynövelés esete, amikor az üzemanyagtölteteknek biztosítaniuk kellett a megnövelt teljesítményt. Ilyen lépés lesz a 15 hónapos üzemelési ciklus bevezetése is, amikor a várható haszon a több kiadott energiában és a lecsökkent karbantartási költségben


A Paksi Atomerőmű üzemeltetésének gazdaságosságában elért eredmények impozánsak: 8%-kal nagyobb kiadott teljesítmény, a 30 éves üzemidő 20 évvel való meghosszabbításának kidolgozott programja, 30%-kal kevesebb felhasznált üzemanyag, 15%-os üzemanyagköltség-csökkentés. A sor még folytatódik, ma is folyamatban van olyan munka, amely biztosítja a hatékonyság további javítását. Ha azt kérdezzük, mi az a legfőbb momentum, amely ezt a fejlődést lehetővé tette, a válasz egyértelmű: az induló mottó jelképezte szaktudás, a reaktor, az erőmű működésének olyan pontos, magabiztos ismerete, amely lehetővé tette, illetve teszi a gazdaságosság javításában rejlő lehetőségek felismerését és megvalósítását. Harminc évvel ezelőtt, az 1. blokk indulásakor — noha a szükséges ismeretek alapjai maradéktalanul rendelkezésre álltak — ez a tudás még nem volt

meg. A fejlesztésekben jelentős segítség volt a számítástechnika fejlődése; általa a régebben egyszerűsítve kezelt problémák részletesen modellezhetővé váltak. A fejlesztések legfontosabb eleme mégis egy szakembergárda által fokozatosan elsajátított és folyamatosan továbbfejlesztett, saját és ellesett tapasztalatokra is építő magas szintű tudás. Mindezekre alapozva állítható, hogy mind a Paksi Atomerőmű, mind a hazai nukleáris ipar életében a jövő szempontjából legfontosabb feladat ezt a megszerzett tudást az utánunk jövőkre hagyni.

A kutatás szerepe az atomenergetika biztonságos alkalmazásában Gadó János*

Bevezetés Az atomkorszak hajnalát a fizikai és kémiai kutatások dominálták. A maghasadás jelenségét mint új, érdekes jelenséget a fizikusok fedezték fel, csakúgy mint a neutront, az 1930-as évekig nem ismert elemi részecskét, az atommag egyik építőkövét. Ugyanakkor világossá vált, hogy a maghasadás láncreakcióként is végbemehet, és így roppant energia

termelődhet, ugyanis a hasadó nehéz izotópokból minden maghasadás során nemcsak két könnyebb izotóp és néhány (átlagosan kb. 2,5) neutron keletkezik, hanem a tömegveszteséggel járó folyamat során az ekvivalens, mintegy 210 MeV energia is felszabadul. Mivel a maghasadás felfedezése már közvetlenül a második világháború kitörése előtt történt, mindegyik hadviselő nagyhatalom megkezdte annak kutatását, hogy a maghasadás alapján lehet-e nagyhatású tömegpusztító fegyvert készíteni. Az Amerikai Egyesült Államok ért elsőként célba, de nem sokkal később a Szovjetunió és Nagy-Britannia is felrobbantotta saját atomfegyverét. Egyre nagyobb hatású fegyvereket dolgoztak ki, és eljutottak az olyan hatalmas pusztító erejű, ráadásul rakétával vagy repülőgéppel célba juttatható hidrogénbombákig, amelyek már az emberiség létét kezdték veszélyeztetni. 1954-re az atomhatalmak felismerték, hogy bár a fegyverkezés egyensúlya akár a háború teljesen értelmetlenné

* Gadó János, főigazgató, MTA Energiatudományi Kutatóközpont

válásához is elvezethet, mindenképp célszerű az atomfegyver elterjedését megakadályozni. Ugyanakkor az atomenergia békés célú alkalmazását az egész emberiség számára ígéretesnek tartották, ezért a fegyver készítéséhez szükséges tudáson kívül az akkor elmúlt másfél évtized kutatási eredményeit megosztották a világ valamennyi országával (legalábbis azokkal,

amelyek készek voltak lemondani az atomfegyverek előállításáról). Ennek keretében jöttek létre világszerte, így Magyarországon is a nukleáris kutatóintézetek, amelyeket az atomhatalmak békés célú kutatásokra alkalmas, ún. kutatóreaktorokkal is felszereltek. Az 1950-es években építették meg a világ első áramot szolgáltató, békés célú atomerőműveit. Mind a mai napig a nukleáris kutatóintézetek legfontosabb feladata, hogy az adott ország atomenergetikai fejlesztésében, elsősorban az atomerőművek biztonságosságának elérésében közreműködjenek, többek között szakemberek képzésével és tréningjével. Emellett a kutatóintézetek fontos szerepet játszanak az atomenergia egyéb békés célú hasznosításában, pl. az orvosi és ipari célú radioaktív izotópok előállításában, a korszerű anyagok vizsgálatában nélkülözhetetlen neutronos vizsgálatokban. Ma már nehéz megérteni, hogy bizonyos eszközök fejlesztésében milyen nagy szerepet játszott az atomenergia, pl. a sugárzásmérő számlálókból hogyan fejlődtek ki a már rég divatjamúlt sokcsatornás analizátorok és azután a sokáig használatos PDP, majd VAX számítógépek.

A magyar nukleáris kutatások kezdetei is az 1950-es évekre tehetők. 1959ben indult a csillebérci kutatóreaktor, és ezzel gyakorlatilag egyidejűleg megkezdődtek a sugárvédelmi kutatások, valamint a radioaktív izotópok gyártása. Az 1960-as években már erőteljesen felmerült egy magyarországi atomerőmű létesítésének elképzelése, és ezzel együtt megkezdődtek a reaktorfizikai és termohidraulikai kutatások is. Az atomerőmű-építés elhalasztását a KFKI a kutatások nemzetközi kapcsolatainak erősítésére, a kutatók külföldi ösztöndíjas továbbképzésére használta fel. 1971-ben megkezdte működését a BME oktatóreaktora. Ezt a reaktort azóta is intenzíven használják a fiatal szakemberek képzése során. Amikor az olajválság után végre pozitív döntés született a paksi atomerőmű létesítéséről, akkor a fiatal szakemberek képzése abszolút fontossá vált. Ebben a legnagyobb szerepet egyrészt a BME, másrészt a moszkvai MEI játszotta, de más magyar egyetemek és főiskolák is komolyan hozzájárultak ahhoz, hogy a szakmailag kellően művelt, intelligens szakemberek a kezdettől fogva garantálni tudják az atomerőmű biztonságát. Ez a bevezető csak egy rövid történeti áttekintés az előzményekről. A továbbiakban néhány példát mutatunk be arra vonatkozóan, hogy hogyan zajlottak azok a kutatások, amelyek lehetővé tették, hogy az atomerőmű és a hatóság megfelelő tudományos háttérintézményekkel rendelkezzék. A példák azt mutatják, hogyan járult hozzá a kutatás az atomerőmű biztonsá-


55

gos üzemeltetésének megalapozásához, ezért az egyéb részletkérdésekről csak minimális mértékben lesz szó. A kutatóintézetek munkatársai alkalmanként közvetlenül is részt vesznek a paksi biztonsági problémák megoldásában, ezzel azonban más anyag[1] foglalkozik. A példák főképp a KFKI-ból és annak utódintézményeiből származnak, mert a szerző számára ez a legismertebb, de természetesen ez nem jelenti azt, hogy a többi intézményben folyó kutatásokat ne kellene ugyanolyan nagyra értékelni. E munka során — engedélyükkel — különböző kollégák anyagait is felhasználtuk, a szerző hozzájárulása a szöveghez viszonylag csekély. Az anyag nem törekszik teljességre, sokkal több, ami kimaradt, mint ami említésre kerül — remélhetőleg senki sem fog neheztelni emiatt.

A kísérleti berendezések építése A KFKI kísérleti berendezései önmagukban is rendkívül érdekes, sajátos rendszerek. Építésük azért is figyelemre méltó, mert biztonságukat mindig garantálni kellett. A berendezések ezen aspektusáról általában nem szoktak beszélni, mert maga a berendezés és főképpen a segítségükkel elért kutatási eredmények érdekesebbek. Most éppen ezt az aspektust helyezem előtérbe. A kutatóreaktor A Budapesti Kutatóreaktor szovjet tervezéssel és jórészt szovjet kivitelezéssel készült el 1959-re, amikor — mint az ország első nukleáris létesítménye — üzembe került. A reaktor üzembe helyezésekor és még jóval utána is – egészen a Paksi Atomerőmű létesítéséig – olyan állapotok voltak, hogy biztonsági szabályzatok és előírások híján csak a szovjet kollégák és a magyar üzemeltetők ügyeltek a reaktor biztonságára.

56

2013/1-2 ■

A reaktor 1986–92-es rekonstrukciója során gyakorlatilag minden rendszert, berendezést kicseréltek (a reaktor betontömbje kivételével). A rekonstrukció módot adott a reaktor biztonságának felülvizsgálatára és a biztonság növelésére, miközben a reaktor teljesítményét a korábbi 5 MWth-ról 10 MWth-ra emelték (az elméleti maximum 13–15 MWth). A rekonstrukció során követett biztonsági elvek mai szemmel nézve is igen korszerűnek mondhatók: például a determinisztikus és valószínűségi elemzések egymással összefonódva készültek a kockázat csökkentése érdekében, a súlyos balesetek kezelésére biztonságnövelő intézkedések történtek, a külső események hatását figyelembe vették. A reaktor — rekonstrukció utáni üzembe helyezése óta — saját (KFKI) készítésű, hibátlan és üzembiztos digitális reaktorvédelmi rendszerrel működik. A kutatóreaktor jól példázza, hogy egy jelentős kutatási infrastruktúraként működő nukleáris berendezés létrehozásából milyen sok szakmai tapasztalatot lehetett gyűjteni, amelyeket aztán az atomerőműben is alkalmaztunk. A ZR-kísérletek A kutatóreaktor üzembe helyezése kapcsán felmerült, hogy az akkor használt EK-10 típusú fűtőelemekből akár egy

szubkritikus rendszert is fel lehet építeni, amin tanulmányozni lehet a neutronsokszorozás jelenségét. Ez a rendszer fel is épült (SR-1). Ennek tanulságait felhasználva a fűtőelemek 1967-ben történt cseréjét (VVR-SzM fűtőelemekre) megelőzte egy kritikussági kísérlet (ZR3), amelynek eredményei elősegítették a reaktor biztonságos újraindítását az új zónával. Időközben létesült egy igazi kritikus rendszer is (ZR-2), amelynek fűtőelemeit szovjet eredetű urán-dioxid por felhasználásával itthon állították elő. A ZR-2 reaktoron már igazi reaktorfi-


zikai méréseket végeztek, elsősorban a kritikusság H/U viszonytól való függésének tanulmányozására. A következő zérusteljesítményű reaktor, a ZR-4 polietilénnel kevert, 20% dúsítású U3O8-port tartalmazó fűtőelemekből állt, grafitreflektorral. Ezt a reaktort az akkori laza biztonsági előírások mellett működés közben is be lehetett mutatni a Budapesti Nemzetközi Vásár közönségének. A ZR-4 a későbbiekben egy termikus oszloppal kiegészítve kalibrációs eszközként szolgálta a ZR-6 kutatási programját. A ZR-5 kritikus rendszert más formájában nagyon sokan ismerik: ez maga a BME oktatóreaktora, amelynek bemérése a KFKI-ban történt. A reaktort a kutatóreaktorból „visszamaradt” EK-10 fűtőelemekből állították össze. Ez a nagyon röviden összefoglalt történet arról szól, hogy a KFKI-ban létrejött az a szakismeret, hogy hogyan kell bánni a fűtőelemekkel, hogyan kell felépíteni egy kis reaktort, hogyan kell azt kritikussá tenni, és biztonságosan használni. Létrejöttek az alapvető módszerek a kritikusság és a neutronfluxus mérésére. Mindez a szakismeret alapvető a nukleáris biztonsági kérdések megválaszolásában. 1970-ben kritikussági baleset történt a Kurcsatov Intézetben, és a Szovjetunió Atomenergia Bizottsága (amely — ahogyan akkor mondtuk — békés és egyéb célokon dolgozott) akkoriban teljesen meglepő módon úgy döntött, hogy a VVER-1000 reaktortípus reaktorfizikai alapméréseit nem a Kurcsatov Intézetben, hanem valamelyik baráti ország kutatóintézetében fogják elvégezni. Petroszjanc, a Bizottság nagy hatalmú elnöke végigjárta az akkor is inkább rivalizáló, mintsem együttműködő nukleáris kutatóintézeteket (Řež Prága mellett, Świerk Varsó mellett és a KFKI). A KFKI-ban is óriási volt az izgalom és a készülődés, de Petroszjanc csak

1. ábra: A BKR csarnokának képe a kísérleti csatornákkal (© AEKI)

2. ábra: A ZR-6 kritikus rendszer (© AEKI)

Az NVH (nagynyomású vízhűtéses

3. ábra: A PMK-2 termohidraulikai kísérleti berendezés (© AEKI)

két kérdést tett fel: Hány zéróreaktoruk és hány balesetük volt? A válasz 5 és 0 volt, aminek következtében a KFKI lett a VVER-1000 reaktorfizikai méréseinek központja. Itt jött létre a ZR-6 kritikus rendszer, amely 1972 és 1990 között működött. A reaktor tervezése és működtetése során külön figyelmet kapott az, hogy a moszkvai kritikussági baleset semmiképpen ne ismétlődhessék meg. A tanulság az, hogy a biztonság mindennél fontosabb, és ez a megfelelő szakértelem első számú bizonyítéka. A KFKI egyéb kísérleti berendezései A KFKI Atomenergia Kutatóintézetben számos kísérleti berendezés működött/ működik. A teljesség igénye nélkül néhányat megemlítünk.

hurok) berendezésen a VVER-1000 reaktor termohidraulikai viszonyainak egyes, akkoriban megválaszolatlan kérdéseit lehetett tanulmányozni. Ezt követte a máig is használatos PMK (paksi modellkísérlet), amely a VVER-440 reaktorok primer körének villamos fűtésű modellje. A PMK berendezésen paksi üzemi nyomást és hőmérsékletet lehet előállítani, így az gőz fejlesztésére is alkalmas. Ezt használták ki a vízütés jelenségének tanulmányozására megépített, a PMK-hoz csatlakozó mérőszakasznál. A gőz fejlesztését ugyanígy felhasználták a reaktortartály külső hűtését modellező CERES kísérletekben. A fentiektől függetlenül megépült a CODEX berendezés, amelyen a fűtőelemek magas hőmérsékleti viszonyok közötti viselkedését lehet kísérletileg vizsgálni. (A kísérleti programokkal a 3. fejezetben foglalkozunk). Ezekről a kísérleti berendezésekről két általános dolgot meg kell jegyezni. Egyrészt a Magyar Tudományos Akadémia intézeteiben nem szokás kísérleti berendezéseket építeni (kivételként em-

líthető az MTA Mezőgazdasági Kutató-

központ fitotrona), hanem inkább vásárolt vagy saját építésű műszerekkel tanulmányozzák a természetből vett vagy persze sokszor a kutatók által trükkös módon előállított mintákat és az általuk reprezentált természeti jelenségeket és folyamatokat. A kísérleti berendezések építése azért nagyon fontos, mert az építéshez egyrészt eleve szükséges a tanulmányozandó jelenségek magas színvonalú ismerete, másrészt nélkülözhetetlen annak alapos felmérése, hogy a modelleken milyen mértékben lehet reprezentálni a valóságos (az atomerőműben lezajló) folyamatokat. A fent említett berendezések létrehozása — a később rajtuk végrehajtott kísérleti programtól függetlenül is — nélkülözhetetlen az atomenergetikai kutatásokban, mert ez a szakemberek tudásbázisának egyik legfontosabb forrása.

A kísérleti programok Az alábbiak néhány, főképp a KFKI AEKI-ben lebonyolított kísérleti prog-


57

rammal foglalkoznak, összességében és egyenként is a teljesség igénye nélkül. A ZR-6 kísérletek A ZR-6 kísérletekre 1972 és 1990 között került sor. Szatmáry Zoltán értekezése[2] alapján mutatom be a kísérleti programot, amelyet egy nemzetközi kutató kollektíva szervezett és hajtott végre. Célja az akkor fejlesztés alatt lévő VVER-1000 reaktortípus zónafizikájának megismerése, a számítási modellek kifejlesztése és validálása volt. A méréseket nagyon gondosan kellett megtervezni ahhoz, hogy a mérések eredményei valóban felhasználhatók legyenek a számítási modellek validálására. Ez alapvetően három dolgot jelentett: n A ZR-6 reaktoron olyan zónakonfigurációkat kellett megvalósítani, amelyek az egyszerűbbektől a bonyolultabbakig jól követhetők voltak az egyre bonyolultabb számítási modellekkel. Ellentétben tehát azokkal az elképzelésekkel, hogy a ZR-6

reaktoron olyan konfigurációkat kell megvalósítani, amelyek a lehető legközelebb állnak a VVER-1000 valóságos körülményeihez, az elv az volt, hogy jól számítható konfigurációkat valósítsunk meg, az azokon végzett mérések alapján pontosítsuk a számítási modelleket, és azután ezeket a modelleket alkalmazzuk a bonyolultabb helyzetekre is. A probléma lényege az, hogy az erősen heterogén felépítésű zónákban bonyolult hely- és energiafüggő neutronfluxuseloszlás alakul ki, amit fizikailag helyes elvek alapján kell számolni. n Olyan mérési módszereket kellett bevezetni, amelyek a számítással jól elérhető mennyiségeket közvetlenül, a lehető legkevesebb korrekcióval szolgáltatják. Ez az elv azt jelentette, hogy a reaktorfizikai gyakorlatban szokásos, sokszor kétséges számítási korrekciókat is tartalmazó, de az atomerőművek tervezésében gyakorlatiasan használható végeredményeket szolgáltató mérési módszerek he-

lyett „letisztított” módszereket használtunk. Nagy figyelmet fordítottunk a mérések korrekt kivitelezésére, és elvetettük a megbízhatatlannak bizonyult mérési módszereket. n Nagyon nagy gondot kellett fordítani a mérési eredmények pontosságának matematikailag helyes meghatározására. A legjobb statisztikai módszereket kellett bevetni és esetenként továbbfejleszteni ahhoz, hogy a számítási és mérési eredmények eltérése valóságos fizikai tartalommal bírjon, és a számítások esetleges korrekciója, illesztése fizikailag helyes módon történjék. A mérési programról nagyon röviden annyit érdemes elmondani, hogy összesen mintegy 330 zónakonfiguráción történtek mérések. Minden konfiguráción meghatározták a kritikus vízmagasságot[3] és a reaktivitás vízszinttényezőjét. Kiválasztott konfigurációkon mérték a pálcaszintű radiális és az axiális teljesítményeloszlást, illetőleg bizonyos fóliadetektorok aktivitáseloszlásait.

4. ábra: Fűtőelem felületi hőmérsékletének alakulása 0,5%-os hidegági törés esetén (© AEKI)

700 EXP CATHARE RELAP ATHLET

650

te15

600 550 500 450 400 0

1000

2000

3000

4000

Time (s)

58

2013/1-2 ■


5000

6000

7000

Ugyancsak a mérték különböző fontos magreakciókból eredő aktivitások arányait és/vagy térbeli eloszlásait. A létrejött hatalmas adatbázist informatikailag a kor színvonalát meghaladó módon rögzítették, és az alkalmas különböző kiértékelésekre és a számításokkal való automatikus egybevetésre is. A részletek egyrészt a kollektíva kiadványaiban[4], másrészt az RFIT program leírásában[5] megtalálhatók. A ZR-6 méréseket világszerte használják számítási programok validálására. Két eseményt érdemes megemlíteni. n A politikai változások után az Egyesült Államok és Oroszország illetékes kutatói kezdeményezték egy ún. International Handbook of Evaluated Criticality Benchmark Experiments kiadását (ezt ma az OECD Nuclear Energy Agency gondozza). Ez a könyv a kritikussági kísérletek körülményeit és eredményeit tartalmazza a lehető legrészletesebb módon. A vezető atomhatalmak a többi ország közül egyedül Magyarországot hívták meg adatszolgáltatásra, és a ZR-6 reaktoron végzett kritikussági mérések így méltó helyet kaptak a témakör irodalmában. A magyar hozzájárulást Szatmáry Zoltán és Vidovszky István szolgáltatták. n Az 1990-es évek végén az OECD

Nuclear Energy Agency kezdeményezte egy olyan általánosabb kiadvány anyagainak összegyűjtését és kiadását, amely a kritikus rendszereken végzett egyéb mérésekre vonatkozik. A munka az ún. International Reactor Physics Experiments projekt keretében folyt és kiadványai mind a mai napig jelentős figyelmet kapnak. A projekt megbeszélései Budapesten zajlottak intenzív magyar részvétellel. A ZR-6 mérések jelentették a referenciát, a projekt vezetője a jelen anyag szerzője, egyik fő közreműködője pedig Szatmáry Zoltán volt.

A PMK kísérletek A PMK kísérletek 1985-ben kezdődtek. Ekkor a PMK volt az egyetlen integrális termohidraulikai berendezés VVER reaktorok modellezésére. A nyugati világban elterjedt atomerőművi reaktorok tervezői rendelkeztek a tervezéshez és a biztonsági elemzések validálásához szükséges hasonló berendezéssel, de sajnálatos módon a Szovjetunióban ilyen berendezés nem létezett[6]. Magyarországon az a vélemény alakult ki — amit egyébként az élet igazolt —, hogy a VVER-440 biztonságosságának nemzetközi színvonalú igazolására szükség van egy ilyen berendezésre. A berendezés axiálisan egy az egyben, horizontálisan 1:2070 arányban

modellezi a VVER-440 primer körét. 19 fűtött csőből álló zónamodell adja le a hőt, a hőveszteségek kérdését különösen alaposan kezelték. Kiterjedt, a kor színvonalának megfelelő, szerteágazó mérésekből származik a későbbiekben felhasználható információ (nyomás, hőmérséklet, szint, forgalom, sűrűség, teljesítmény). A kísérleti programot a PMK összefoglaló jelentése[7] alapján ismertetem nagyon röviden. A kísérleti program során 55 kísérletet hajtottak végre. A mérések három területre fókuszáltak: n hogyan zajlanak le a csőtöréses üzemzavarok (különös tekintettel a VVER-440 zóna-üzemzavari hűtőrendszer befecskendezéseinek elhelyezkedésére); n hogyan működik a természetes cirkulációs hűtés (különös tekintettel a melegág speciális kialakítására és a vízszintes gőzfejlesztők alkalmazására); n hogyan zajlanak le különböző erőművi üzemzavarok és balesetek (különös tekintettel az állapotorientált kezelési utasítások validációjára). A mérések eredményeinek felhasználása kétirányú volt.

n Egyrészt

közvetlen szerepet játszottak bizonyos biztonsági kérdések eldöntésében. Különösen emlékezetesek azok a korai mérések, amelyekben finn eredetű szovjet javaslatra azt vizsgálták, hogy vajon a hidegág és a melegág esetleges pótlólagos összekötése milyen biztonsági előnyökkel és hátrányokkal jár. Annak idején e mérések alapján sikerült meggyőzni a szovjet erőműtervezőket arról, hogy a közbenső cső utólagos behegesztése rezgéseknek eléggé kitett csőszakaszok közé nagyobb biztonsági kockázatot jelent, mint az a viszonylag csekély előny, amit az összekötés — a magyar mérések szerint — okozna. A loviisai atomerőmű blokkjain az összekötés addigra már megvalósult. Jóval később ott ezen az összekötő szakaszon csőtöréses üzemzavar történt. n A mérések felhasználásának másik iránya a különböző rendszertermohidraulikai kódok (RELAP, ATHLET, CATHARE) validációja volt (lásd a 4. ábrát). Ez a validáció ugyan nem járt olyan eredménnyel, hogy ezek a kódok valamiért nem, vagy csak módosítások után alkalmasak a VVER-440 primer körének termohidraulikai számítására, de e nélkül a kísérleti igazolás nélkül nem lehetett volna nemzetközileg elfogadtatni a biztonsági elemzések megfelelőségét. A validációs célú mérések jelentős része eleve nemzetközi keretekben zajlott, míg a biztonsági vizsgálatok magyar projektek keretében történtek. A kísérleti program nemzetközi beágyazottsága alapvetően fontos volt akkor, amikor az OECD Nuclear Energy Agency égisze alatt létrejött a VVERreaktorokra vonatkozó validációs tesztmátrix. A PMK összefoglaló jelentését az OECD Nuclear Energy Agency forgalmazza, a PMK-méréseket minden


59

CODEX-kísérletek A CODEX berendezésen inaktív fűtőelemek súlyos baleseti viselkedését lehet kísérletileg vizsgálni. Ez Magyarországon egy unikális lehetőség bizonyos folyamatok (oxidáció, hidridizáció stb.) megértésére. Természetesen mindig meg kell fontolni, hogy az eredmények mennyire vihetők át a kiégett fűtőelempálcák esetére, de pl. a 2003-as paksi üzemzavarkor a CODEX-kísérletek során korábban felhalmozódott szaktudás nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy a kiégett paksi fűtőelemekben lezajlott folyamatokat késlekedés nélkül meg lehessen érteni. A CODEX-kísérletek előtt kisléptékű kísérletek folytak annak érdekében, hogy az egyes súlyos baleseti fűtőelemviselkedési folyamatokat jobban meg lehessen érteni, a folyamatok paramétereit számszerűsíteni lehessen. Különösen fontosak voltak a burkolatanyag felfúvódásával kapcsolatos kísérletek, amire egy példát mutat az 5. ábra. A CODEX-kísérleteket egy ös�szefoglaló anyag[8] alapján tekintjük át. A CODEX (COre Degradation EXperiment) integrális magas hő-

5. ábra: Magas hőmérsékleten felfúvódott fűtőelemek (© AEKI)

fejezése után anyagvizsgálati módszerekkel elemzik a sérült fűtőelemeket és a baleset-szimuláció során kikerülő anyagokat. A kísérleti program hét mérésből állt, ezek fő adatait az 1. táblázat tartalmazza. A mérések jól mutatják, ahogy a hőmérséklet egy bizonyos határ fokozatos elérése, majd túllépése után megszalad. (6. ábra) A kísérlet utáni anyagvizsgálatok ból látható, miként alakult át a fűtő elempálca burkolata, amire példát mutat be a 7. ábra (a rétegek rendre: ZrO2, ZrN, a-fázisú Zr és UO2). A CODEX-mérések jelentősen bővítették ismereteinket a súlyos balesetek lefolyásáról, különös tekintettel arra, hogy mi történik ilyenkor a fűtőelemek burkolatanyagával. A CODEX-mérések feldolgozása — nemzetközi együttműködésben — több súlyos baleseti kóddal történt (ICARE/CATHARE, MELCOR, ATHLET-CD). A kódokban található modellek fejlesztésében támaszkodnak a CODEX-eredményekre, példaként a levegős oxidációt, vagy a bórkarbid modellezését lehet említeni. A CODEX-kísérletek szerepelnek az OECD súlyos baleseti kódvalidációs

6. ábra: Hőmérséklet-mérések a CODEX-2 kísérletben (© AEKI) 2200

550 mm 425 mm 300 mm 175 mm

2000 1800

o

mérsékletű berendezésen 1995–2002 között hét súlyos baleseti kísérletet hajtottak végre elektromosan fűtött fűtőelemkötegekkel. A kísérletek tapasztalataiból egyrészt közvetlenül is

számos tanulságot lehetett levonni a súlyos balesetek várható lefolyásáról, másrészt a mérési adatok alapján itthon és külföldön jelentős kódvalidációs tevékenységre és modellfejlesztésekre került sor, amelyek növelik a súlyos reaktorbalesetek során fellépő folyamok előrejelzésének megbízhatóságát. A CODEX berendezés legfontosabb része a fűtőelemköteget magában foglaló mérőszakasz. A reaktorban fejlődő maradványhő modellezésére a fűtőelem-tabletták belsejében elhelyezett volfrám fűtőszál szolgál. A hűtőközeg forgalma és összetétele (argon, vízgőz, oxigén, levegő vagy az elárasztást szimuláló víz) a mérési programnak megfelelően állítható be. A berendezésben használt anyagok (beleértve a távtartó rácsokat) és a köteg jellemző méretei általában megegyeznek a referenciareaktorban használt fűtőelemmel, de a köteg fűtött hos�sza csak 600 mm. A VVER modellben 7 darab hatszögrácsban elhelyezett rúd, míg a PWR esetben 9 darab négyzetrács elrendezésű rúd alkotta a köteget. A kísérletek során — nagyszámú termoelem, pirométer, forgalommérő és nyomástávadó segítségével — mérni lehet a fűtőelemköteg és a hűtőközeg jellemző paramétereit. A kísérlet be-

Central rod temperature [ C]

olyan intézmény használja eredményei igazolására, amely VVER-440 reaktorokkal foglalkozik.

1600 1400 1200 1000 800 600 400 0

500

1000

1500

2000

Time [s]

60

2013/1-2 ■


2500

3000

3500

mátrixában is. A mérési adatok rendszerezett elektronikus formában állnak a modellezők rendelkezésére.

Elméleti-számítási kutatásfejlesztés A kísérletes kutatásokkal kapcsolatban a fentiekben is többször említettük, hogy a kísérletek, mérések egyik fontos célja a folyamatokat leíró számítógépes modellek, kódok ellenőrzése és validálása. A tervezési és biztonsági elemzési feladatok ellátásához jól kipróbált, hiteles kódokra van szükség. Ezekkel kapcsolatban a következő fontos megállapítások tehetők: n A kódok egy része a nemzetközi adatkönyvtárakon keresztül beszerezhető, de ellenőrzésük VVERkörülményekre nem történt meg. Lényegében ez volt a helyzet a termohidraulikai rendszerkódokkal, vagy a CFD[9]-kódokkal is. Ezek hitelesítéséhez rengeteg kísérletet, mérést kellett elvégezni ahhoz, hogy pozitívan lehessen nyilatkozni ezek alkalmazhatóságáról. Erről a korábbiakban már volt szó. n A szükséges kódok egy része egyszerűen nem állt rendelkezésre, mert a VVER-körülményekre ilyenek egyáltalán nem léteztek, vagy a létezők nem voltak olyan színvonalúak, hogy azokat érdemes lett volna kiterjedt validációnak alávetni. Ez volt a helyzet a reaktorfizika terén (a hatszöges

zónaszerkezet miatt) és a fűtőelemviselkedés terén is (elsősorban a VVER reaktorok fűtőelempálcáinak burkolatanyagául szolgáló speciális cirkóniumötvözet miatt). Ilyen helyzetben a kódfejlesztés tűnt a helyes kutatási iránynak, ezzel foglalkozik a jelen fejezet. Természetesen a kódfejlesztésen kívül is voltak olyan kutatási feladatok, amelyek kezelése erősen befolyásolta a Paksi Atomerőmű biztonságáról alkotott mai képet. Ezek közül a determinisztikus és a valószínűségi biztonsági elemzések kapcsolatát emeltem ki. A kódfejlesztés és hatásai A kódfejlesztés, azaz a reaktorokban lejátszódó folyamatok matematikai leírása, az egyenletek algoritmizálása és a számítógépi programok elkészítése végig jelen volt az elmúlt közel fél évszázad hazai nukleáris kutatásaiban. Természetesen a kódfejlesztésnek is voltak fontosabb és kevésbé fontos szakaszai, amelyeket erősen árnyaltak a számítógépes lehetőségek és a kielégítetlen külső és belső igények. A kódfejlesztés elkerülhetetlen szükséglet, hiszen a reaktorokon, különösen az atomerőművi reaktorokon nem lehet olyan részletezettségű és mélységű méréseket végezni, hogy az eredmé-

nyek minden lehetőséget (pl. a baleseti viselkedést is) lefedjenek, ugyanakkor a biztonság megítélésének minden helyzetre ki kell terjednie. Ugyanakkor a

Köteg

lektuális igény, még ha a mai pontatlanságok elviselhető mértékűek is, és aligha csökkenthetők lényegesen. Várható, hogy a következő években ez 7. ábra: A CODEX-AIT-1 mérésben sérült fűtőelem jellemző rétegei (© AEKI)

1. táblázat: A CODEX program mérései

Kísérlet

modellezés erősen segít a folyamatok természetének megértésében, és a reaktor vagy hasonló bonyolultságú rendszerek esetén a modellekkel végzett numerikus kísérletek, számítássorozatok szinte ugyanolyan érdekesek, mint a valóságos kísérletek. A modellezés egyik legérzékenyebb pontja, hogy a modellek a komplex folyamatok egy-egy részére vonatkoznak, és a reaktor egész komplexitását még a mai, szinte korlátlan számítógépi lehetőségek mellett is igen nehéz lenne egységesen modellezni. Ez a körülmény arra vezetett, hogy a különböző részterületeken (pl. reaktorfizika, termohidraulika, fűtőelem-viselkedés) önálló, magukban is rendkívül bonyolult modellek jöttek létre, amelyeknek a többi diszciplinából eredő peremfeltételeit az adott diszciplinához tartozó folyamat modellje csak közelítőleg tudja figyelembe venni. A folyamatok paramétereire vonatkozó kísérleti tudás hiányosságai mellett ez a körülmény okozza a számítógépi modellek pontatlanságát. Az alábbiakban két olyan modell példáján mutatjuk be ezeket a problémákat, amelyek egyébként a jelenlegi helyzetben is kiválóan alkalmazhatók azokra a célokra, amelyekre kidolgozták őket, de továbbfejlesztésük multidiszciplináris irányba intel-

Tabletta

A mérés rövid leírása

Év

CODEX-1

VVER-440

Al2O3

előkísérlet

1995

CODEX-2

VVER-440

UO2

felmelegedés gőzben

1995

CODEX-3/1

VVER-440

UO2

vizes elárasztás 1150 °C

1996

CODEX-3/2

VVER-440

UO2

vizes elárasztás 1500 °C

1997

CODEX-AIT-1

PWR

UO2

légbetörés

1998

CODEX-AIT-2

PWR

UO2

gőzös oxidáció és légbetörés

1999

CODEX-B4C

VVER-1000

UO2, B 4C

felmelegedés gőzben

2001


61

8. ábra: A számított és mért felmelegedés eltérései °C egységekben (© AEKI)

az irányzat (amit „multi-physics”-nek szokás nevezni) mind nagyobb teret fog hódítani. Az első példa a KARATE reaktorfizikai kódrendszer[10], amelyet a Paksi Atomerőmű Zrt. munkatársai is kiterjedten alkalmaznak a zónatervezés ellenőrzésére. Ez a kódrendszer számos reaktorfizikai számítási eljárást kapcsol össze, de célja nem egyetlen hatalmas, térben és energiában nagyon részletes neutronfizikai leírás kiszámítása. A KARATE nagyon átgondolt közelítésrendszert használ. Alapszinten egy ún. elemi cellára oldja meg a reaktorfizikai transzportegyenletet. Az elemi cella egy (végtelen hosszúnak tekintett) fűtőelempálcából és annak vizet tartalmazó hatszöges környezetéből áll. Ha

62

2013/1-2 ■

az egész reaktor ilyen elemi cellákból

lenne felépítve, akkor (legalábbis a külső határoktól viszonylag távol) a neutronspektrum, azaz a neutronok energia szerinti eloszlása a cella azonos részein mindenütt egyforma lenne, a cellán belüli térbeli eloszlást pedig egy hatszöges periódusú függvény írná le. Ez persze nem így van: maguk a kötegek is többféle fűtőelempálcát tartalmaznak, ma már van ezek között gadolínium abszorbenst tartalmazó, a többitől erősen különböző pálca is. A kötegeket kazettafal határolja, közöttük vízrés van, egyes kötegek az SZBV-abszorbensek mellett, illetve a zóna határán helyezkednek el. A reaktorfizikai kódrendszernek elvileg tehát úgy kell jellemeznie a cellákat, hogy a jellemzők függenek


a határfeltételek paramétereitől. Ezek a paraméterek egy kötegen belül csak úgy határozhatók meg, ha elvégezzük a köteg részletes neutronfizikai számítását, ugyanakkor a kötegek jellemzői is függenek a kötegek határán érvényes aktuális határfeltételektől, amelyeket már csak a zóna egészére vonatkozó számításból lehet meghatározni. A térben egyre bonyolultabb alakzatok (cella — köteg — zóna) számítása arra vezet, hogy a számítás egyre durvábban tudja csak követni a neutronok eloszlásának energiafüggését. Ez tolerálható, mivel a határfeltételek paraméterei is viszonylag durva energiafüggést mutatnak (gyakorlatilag csak a gyors és termikus neutronok fluxusát érdemes követni). Elképzelhető, hogy egy ilyen

9. ábra: Szélsőségesen terhelt fűtőelempálca-szakasz kerületi feszültségének változása a kiégés során (© AEKI)

kétirányú számítási rendszer, amely az egyszerűbb geometriai alakzatok jellemzőit határfeltétel-függőnek tekinti, és azok csak a bonyolultabb alakzatokra vonatkozó egyenletek megoldása után rögzülnek, nem egyszerű. Persze, a valóság ennél bonyolultabb, hiszen az említett jellemzők egyrészt függenek attól, hogyan alakul az adott alakzat kiégése, másrészt függenek a reaktor általános állapotától (teljesítmény, bórsav-koncentráció stb.) is. És ez csak a reaktorfizika, azaz a termohidraulikai és fűtőelem-viselkedési jelenségeket nem is vettük figyelembe. Elképzelhető, hogy az ezeket a visszacsatolásokat is figyelembe vevő multi-physics kezelésmód milyen további bonyodalmakkal jár majd. A KARATE programrendszer kifejlesztése rengeteg tudáselem intelligens összegzését jelentette. Ezeknek az elemeknek a fejlesztése a KARATE létrehozása előtt mintegy 20 évvel kezdődött. A kódrendszer validálásához rengeteg mérési információt, más számításokkal való összehasonlítást, benchmark feladatok megoldását kellett felhasználni. A számítások pontosságát hozzávetőlegesen demonstrálja az

8. ábra, amely a mért eredményeket veti össze egy, a VERONA rendszerben folyó (a KARATE-eredményekhez hasonló pontosságú) számítás eredményeivel. Miközben meggyőződésem, hogy a reaktorfizika a legegyszerűbb a három említett diszciplína közül, a termohidraulika pedig talán a legbonyolultabb, érdemes még egy példát mutatni a kódfejlesztésre az általam közepesen bonyolultnak tartott fűtőelem-viselkedés területén. A fűtőelemek viselkedése a rendszerváltásig tabutéma volt, arról itthon alig lehetett valamit tudni. Az azt közvetlenül megelőző időszakban zajlott a VVER-1000 reaktorok fogadására való felkészülés, és ekkor kezdődött meg itthon a fűtőelem-viselkedési tudás létrehozása. A mérési programot részben említettük. Az 1990-es évek vége felé kezdtük meg a FUROM kód kifejlesztését a kvázistacionárius fűtőelem-viselkedési folyamatok leírására; mára ez a kód[11] a hazai elemzési eszközök stabil eleme. A fűtőelem-viselkedés is komplex probléma. A számítások mindig egyetlen fűtőelempálcára vonatkoznak,

a hűtőközeg tulajdonságainak axiális eloszlását előzetesen ismerni kell. Ugyancsak ismerni kell, hogyan változik a lineáris hőteljesítmény axiális eloszlása a kiégés folyamán. Ez utóbbiból meghatározható a fűtőelem-pálca axiális szakaszaira jellemző izotóp-ös�szetétel. Maga a fűtőelem-viselkedési számítás axiális szakaszonként történik: a hőforrás és a hűtőközeg hőmérsékletének ismeretében, a hővezetési egyenlet megoldásával kiadódik a hőmérséklet térbeli eloszlása. Persze maga a hővezetési együttható függ egyrészt a hőmérséklettől, másrészt a kiégéstől is. A hőmérséklet, a nyomásviszonyok és a besugárzás hatására a fűtőelempálca burkolata deformálódik. A hőmérséklet és a besugárzás hatására a tablettaoszlop maga is deformálódik. Egy darabig a tablettaoszlop szakaszainak átmérője nő, a burkolat belső átmérője csökken (hiszen a külső hidrosztatikai nyomás nagyobb a belső gáznyomásnál). Egy idő múlva azonban a tablettaoszlop legerősebben terhelt szakasza annyira megduzzad, hogy közvetlen kontaktusba kerül a burkolatanyaggal, amely ezután mechanikailag eléggé furcsa helyzetbe kerül: alakváltozását lényegében a tablettaoszlop radiális és axiális növekedése fogja diktálni. Hogy mindez bonyolultabb legyen, a kiégés előrehaladtával egyre nő a gáznyomás, hiszen a tablettákból kikerülő izotópok egy része stabil nemesgáz, ezek a tablettaoszlop és a burkolat közti „szabad térfogatban” felhalmozódnak. A gázkibocsátást befolyásolja a hőmérséklet, de még inkább a tabletták anyagának besugárzás okozta átstrukturálódása. Hogy mindez egy kicsit még bonyolultabb legyen, az axiális szakaszokra vonatkozó számításokat összeköti a pálca egészére jellemző gáznyomás. Ez azért lényeges, mert a gáztartalomtól erősen függ a tablettaoszlop és a burkolat közti rés hővezetőképessége.


63

Valószínűleg itt érdemes abbahagyni az elmélet leírását. Nyilvánvaló, hogy a vonatkozó kód elkészítése az alapegyenletek mély ismeretét, „jó” megoldási algoritmus megtalálását, az anyagi adatok megfelelő megadását igényli. Ráadásul a pálcák nem tökéletesen egyformák: a csekély gyártási bizonytalanságokon belüli eltérések a fűtőelem-viselkedési jellemzőket erősen perturbálják (pl. az induló résméret döntően befolyásolja a tablettaoszlopburkolat összeérési időpontját). A FUROM kód által számolt paraméterek egyik legfontosabbika a burkolatban ébredő kerületi feszültség. A reaktor le- és felterhelése következtében ez a feszültség (a tabletta-burkolat mechanikai kölcsönhatás fellépését követően) tág határok között változhat, és rossz esetben meghaladhatja azt az értéket is, ami után a burkolat épsége már nem garantálható. Számításokkal kell igazolni, hogy ez a túllépés az adott üzemviteli előírások betartása esetén nem következik be. Ilyen számításra mutat be példát a 9. ábra. A determinisztikus és valószínűségi elemzések kapcsolata A Paksi Atomerőmű biztonságának megítéléséhez determinisztikus és

valószínűségi elemzéseket egyaránt

használunk. Most ezek eszközeivel nem foglalkozom, inkább a két elemzéstípus közti kapcsolatra koncentrálok, mert az mind a mai napig nemzetközi szinten is kutatások tárgya. Mielőtt erre rátérnék, meg kell mondani, hogy mit értünk determinisztikus, illetve valószínűségi elemzéseken. A determinisztikus biztonsági elemzések során egy adott normál üzemi tranziens, üzemzavar vagy baleset kezdeti eseményével kezdődő, rendszertechnikailag legsúlyosabbnak tekinthető folyamat paramétereit vetjük össze az elfogadási kritériumokkal. Ha ezek mind teljesülnek, akkor a biztonság megfelelő. Ezek az elemzések képezik mindenfajta engedélyezés alapját. Az elfogadási kritériumok szigorúsága függ a vizsgált folyamat gyakoriságától: a gyakoribb eseményekre szigorúbb, a ritkább eseményekre viszonylag kevésbé szigorú előírások vonatkoznak. A valószínűségi elemzések kezdetiesemény-halmaza egybeesik a determinisztikus elemzésekével. A valószínűségi elemzések azonban kiterjednek valamennyi, az adott kezdeti eseményből eredő folyamatra, meghatározzák ezek gyakoriságát, és mérnöki megfontolásokkal (esetleg determinisztikus elem-

10. ábra: Sematikus eseményfa (© AEKI)

K1 — VR1 nem működik — VR2 működik — VR3 nem működik — F VR1

VR2

VR3

A B C D

K1

E F G H

64

2013/1-2 ■


zésekkel) meghatározzák, hogy mekkora a kedvezőnek és a kedvezőtlennek tekintett végállapotok összgyakorisága. (A kedvező állapotokban az elfogadási kritériumok teljesülnek, a kedvezőtlenekben nem.) A valószínűségi elemzések akkor mutatják megfelelőnek a biztonságot, ha a kedvezőtlen végállapotok összgyakorisága kisebb egy hatóságilag meghatározott értéknél. A valószínűségi elemzések nyilvánvalóan nem helyettesítik a determinisztikus elemzéseket, egymásnak nem riválisai, viszont jól kiegészíthetik egymást. Látható, hogy egyrészt a determinisztikus elemzések elfogadási kritériumainak gyakoriságfüggése miatt, másrészt azért, mert a valószínűségi elemzésekben vizsgált folyamatok végállapotainak milyenségéről időnként determinisztikus elemzésekkel kell meggyőződni, a kétféle elemzési mód között vannak kapcsolatok. A kérdés az, hogyan teremthető meg a kétféle elemzési módszer optimális összhangja. Először egy egyszerű, idealizált esettel foglalkozunk. A valószínűségi elemzésekben első közelítésben eseményláncokat és azokból felépített eseményfákat vizsgálnak. Az üzemzavarok végigkövetése során a rendszer paramétereinek megváltozása különböző biztonsági rendszerek beavatkozását váltja ki. Ezek a biztonsági rendszerek egyfelől redundánsak,

másfelől a biztonsági rendszerek kiépítése olyan, hogy ha egy, az adott baleset vagy üzemzavar elhárítására szolgáló, először aktiválódó biztonsági rendszer mindkét redundáns ága működésképtelenné válik, akkor a folyamat során általában egy másik, diverz biztonsági rendszer lép működésbe. Ennek tudatában minden kezdeti eseményre meg kell vizsgálni a kiváltott eseménysort, amelynek során a biztonsági rendszerek beavatkozása megtörténik, és azokat az eseménysorokat is, amelynek során a beavatkozás valamilyen okból elmarad.

végállapotokig jutunk el. Az elmaradás mindig a redundáns ágak mindegyikének elmaradását jelenti, és az elmaradás nélküli eseménysorban is csak az egyik redundáns ág működőképességét tételezzük fel. Az elágazásoknál azt a konvenciót alkalmazzuk, hogy a felső ág az adott biztonsági rendszer egyik ágának működését, az alsó ág a működés teljes elmaradását jelzi. Ha a kezdeti eseménytől elindulva az elágazási pontoknál így vagy úgy döntve haladunk tovább egy végállapotig, akkor ún. eseményláncokra jutunk, pl. az eseményfa 8 eseményláncot tartalmaz. A 10. ábrán látható részletezve pl. az F végeseményhez vezető lánc. Az elágazási pontokhoz a fentiek szerint a rendszerek működőképességi valószínűségeinek megfelelő valószínűséget kell rendelni, és így ezekből, valamint a kezdeti esemény bekövetkezési gyakoriságából meghatározható a végesemény sikerességének, ill. sikertelenségének gyakorisága. A determinisztikus elemzésekre vonatkozó előírások szerint fel kell tételezni, hogy a kezdeti esemény által kiváltott eseménysorban valamely redundánsan felépített biztonsági rendszer

11. ábra: Az elfogadási kritériumok teljesülésének megítélésekor figyelembe veendő bizonytalanságok sematikus képe (© OECD NEA)

0.005 Best-estimate code prediction for event i

Probability density function

A rendszer működésének ismeretében az egyes eseménysorok vizsgálata megmutatja, hogy a biztonsági rendszerek beavatkozására milyen sorrendben kerül sor. Ezen az alapon minden kiindulási eseményhez egy ún. eseményfát rendelhetünk, amely lineáris eseményláncokra bomlik. Egy eseményláncon végighaladva az egyes biztonsági rendszerek beavatkozása (igen/nem) egyértelmű[12]. Az eseményfa és az eseményláncok szerkezetét a 10. ábra szemlélteti. Az eseményfa a K1 kezdeti eseményhez tartozik, sorban a VR1, VR2, VR3 biztonsági rendszerek beavatkozása történik meg vagy marad el, ennek megfelelően az A–H betűkkel jelzett

0.004

Safety limit

0.003 Variability of code predictions for event sequence i The probability of exceedance of the safety limit is a measure of loss of margin in any accident sequence.

0.002

0.001

0.000 1000

1500

2000

2500

3000

Safety parameter (e.g., PCT in deg. F)

egyik ágának működése elmarad valamilyen rejtett hiba miatt. Ezek közül a legsúlyosabb következményekre vezetőt kell kiválasztani, és e feltételezés mellett kell elvégezni az üzemzavar elemzését. A fenti eseményfán a B, C vagy E eseménylánc felel meg az egyszeres meghibásodás feltételezésének, ezek közül kell kiválasztani a legsúlyosabbat. A sematikus ábrán vastagított vonallal jelöltük azokat az eseményláncokat, amelyek végállapotának jellegét valamilyen módon el kell dönteni. A vékony vonallal jelölt eseményláncokról eleve feltételezhető, hogy sikertelenek. Ha a tényleges helyzet ilyen egyszerű lenne, akkor a determinisztikus és a valószínűségi elemzések összhangja adott volna: a fentiek szerint felépített eseményfák minden eseményláncára mérnöki megfontolással vagy determinisztikus elemzéssel megállapítható a végállapot sikeressége/sikertelensége, de mindenfajta paraméterei is. A gyakorlatban azonban nem ez a helyzet. A fenti séma szerint kialakított eseményfák az atomerőművi gyakorlatban elviselhetetlenül bonyolultak lennének. Éppen ezért a valószínűségi

elemzésekben az elágazásokat nem a rendszerek szerint, hanem az ún. biztonsági funkciók teljesülése szerint rendezik el. Az alapvető biztonsági funkciók a reaktivitás kontrollja, a hűthetőség és a radioaktív anyagok kikerülésének megakadályozása, de biztonsági funkcióknak tekintjük az alapvető biztonsági funkciók teljesülését előmozdító, kevésbé alapvető funkciókat is. A biztonsági funkciók teljesülését a valószínűségi elemzések ún. hibafák segítségével modellezik. A hibafában szereplő rendszerek működőképességének valószínűségeiből adódik ki egy-egy biztonsági funkció teljesülésének valószínűsége, és azután ennek megfelelő valószínűséget lehet rendelni az eseményfák elágazásaihoz. Ezek után azonban nehéz a biztonsági funkciók teljesülése szerint elágaztatott valószínűségi eseményfa láncait és a determinisztikus elemzés számára kiválasztott, a rendszerek egyszeres meghibásodását feltételező eseményláncokat összerendelni. További, itt nem vizsgált problémát jelent annak értelmezése, mit is jelent az a kijelentés, hogy egy determinisz-


65

tikus elemzés eredménye megfelel az elfogadási kritériumoknak. Maguk az elfogadási kritériumok, amelyek mérési eredmények feldolgozásából származnak, csak azt jelentik, hogy a kritérium számszerű teljesítése esetén a megcélzott biztonsági feltétel nagy valószínűséggel teljesül. Ugyanakkor az elemzések modellezési pontatlanságai és a gyártási pontatlanságok, a kezdő és peremfeltételek modellezési és rendszertechnikai konzervativizmusainak pontatlanságai összességében a determinisztikus számítások eredményeit is valamilyen mértékben pontatlanná teszik (lásd a 11. ábrát). A kritériummal összevetendő számított érték bizonytalanságát figyelembe kell venni akkor, amikor a biztonsági tartalékot értékeljük. Ez a bizonytalanság viszont összefüggésben van a valószínűségi elemzésekkel. Az elmúlt években a KFKI AEKI és a VEIKI/NUBIKI kutatói sok időt töltöttek azzal, hogy ezeket a problémákat rendezzék (különös tekintettel a terve-

zésen túli üzemzavarok vizsgálatára). Bár nem lehet azt mondani, hogy e kérdéskört véglegesen tisztázták volna, és megtalálták volna a kétfajta elemzési módszer optimális összhangját, mégis a kialakult gyakorlat lényegesen és�szerűbb, mint amit más országokban tapasztalni lehet. Az OECD Nuclear Energy Agency keretében folyt ún. SMAP és SM2A projektek eredményeit a hazai kutatók elégtelennek tartják, mert az ott alkalmazott módszerek a fenti kérdéseket alábecsülték.

A Paksi Atomerőmű Zrt. munkatársai és mindenkori vezetői mindig fontosnak tartották és nagyra becsülték a nukleáris kutatás-fejlesztésben részt vevő kutatókkal, mérnökökkel fennálló kapcsolatot. Szellemi és anyagi értelemben is ösztönözték ezt a tevékenységet. A kutatások irányait nagymértékben befolyásolta a közvetlen kapcsolat. Valószínűleg nem sokan gondolták végig annak a fontossá-

gát, hogy egy viszonylag jelentős kutatóbázis valóságosan lényeges kérdésekkel tud foglalkozni. Az ipari kutatóintézetek eltűnésével, az OMFB és azután az NKTH háttérbe szorulásával kevés nem kifejezetten alapkutatással foglalkozó kutatóintézet maradt Magyarországon. Így az atomenergia biztonságos használatával kapcsolatos kutatások időnként kuriózumként hatnak. Ugyanakkor számtalanszor beigazolódott, hogy erre a tudományos bázisra normális és üzemzavari helyzetekben egyaránt szükség van. A nehéz helyzetek kapcsán példaként a fukushimai balesetet követő célzott biztonsági felülvizsgálat azon elemére utalok, amely a tervezésen túli külső események hatásaival foglalkozott, messze az európai színvonalat meghaladó szakértelemmel. Még egy példa, hogy az új paksi blokkok létesítésének előkészítése során nem vitatott sarokpont az, hogy a tudományos-műszaki szakértői bázis ebben a munkában is fontos szerepet fog játszani.

[5] Szatmáry Z.: User’s Manual of

berendezésen. MNT Szimpózium,

Záró megjegyzések

Hivatkozások [1] Elter J.: Műszaki fejlődés és biztonság, 30 éves a paksi atomerőmű I. blokkja, 2012. december 14.

Program RFIT, Parts 1–4, report

KFKI-1991-(13–14–15–16)

[9] CFD: Computational Fluid Dynamics

[2] Szatmáry Zoltán: Kritikus rendsze-

[6] Azóta Oroszországban működik

Értekezés a tudomány doktora cím

intergrális berendezés, Finnország-

ramrendszer programcsomagjai,

VVER-440 modellt, amely nem he-

[11] Gadó J., Griger Á., Kulacsy K.:

rek az atomenergetika szolgálatában. elnyeréséhez, 1985.

[3] A reaktor vízszint-szabályozású volt,

azaz az adott zóna kritikusságát a vízszint fokozatos növelésével érték el.

[4] Final Report of TIC, Vols. 1, 3, 4 and the Supplement, Akadémiai Kiadó, 1985–2001.

egy VVER-1000 reaktort modellező

ban pedig ugyancsak létesítettek egy lyettesíti, de sok szempontból kiegészíti a PMK-t.

[7] Szabados L., Ézsöl Gy., Perneczky L., Tóth I.: Final Report on the PMK-2 Project, Vols 1–2, Akadémiai Kiadó 2007–2009.

[8] Hózer Z., Maróti L., Windberg P.:

Súlyos baleseti kísérletek a CODEX

66

2002.

2013/1-2 ■


[10] Keresztúri A., Hegyi Gy., Makai M., Maráczy Cs.: A KARATE 4.0 prog-

AEKI-G-1531, 2005.

A FUROM-2.0 kód fizikai modelljei,

AEKI-FL-2010–748–01/01 jelentés, 2010

[12] A balesetkezelés modellezése során

jóval bonyolultabb elágazások is előfordulhatnak.

Az emberi tényezők: tudásnövelés, szimulátor, Karbantartó GYakorló Központ 30 év emberi léptékkel nézve is nagy idő. Ma a Paksi Atomerőműnek több olyan dolgozója van, aki 30 éve még meg sem született, és sajnos már sokan hiányoznak azok közül, akik 30 évvel ezelőtt részesei lehettek a nagy pillanatnak, az ország első atomreaktora indításának.

kiss istván* Az idő múlásával az atomerőműben dolgozók cserélődnek, egy dolog azonban nem változik: 30 évvel ezelőtt ugyanúgy felkészült és elkötelezett emberek álltak az üzemeltetés élén, mint most. Természetesen lényeges különbség van az akkori felkészültségünk, tudásunk és a mostani között. Akkor segítségre és támogatásra szorultunk, ma már mi

tudunk támogatni másokat, készek és képesek vagyunk a birtokunkban levő tudást, tapasztalatot átadni a nukleáris táborba újonnan érkezőknek. Az évforduló jó alap ahhoz, hogy áttekintsük, hogyan fejlődött, gyarapodott a tudásunk a múltban. A mai korosztály számára talán már nem annyira kézenfekvő, hogy Magyarország hogyan készült az atomenergia békés célú hasznosítására, és hogy az 1. blokk indításáig mi minden történt ezen a területen. A fissziós energia előállításának legendás magyar atyjai, a „marslakók” mellett számos meghatározó alakja van a magyar nukleáris egyetemi oktatásnak és tudományos életnek. A teljesség igénye nélkül, meg lehet említeni Jánossy Lajos, Pál Lénárd, Szabó Ferenc, Gyimesi Zoltán, Szatmáry Zoltán, Marx György, Csikai Gyula, Simonyi Károly, Lévai András és Csom Gyula nevét. Az ő és sok más tudós kollégáik munkájának eredményeként többek között 1954-ben

* Kiss István, főosztályvezető, MVM Paksi Atomerőmű Zrt. Oktatási Főosztály

megalakult az ATOMKI, 1958-ban létrejött az ELTE Atomfizikai Tanszéke, 1959-ben megkezdődtek a kutatások a KFKI kísérleti atomreaktorán, 1960ban indította az első atomenergetikai szakmérnöki képzést a Budapest Műszaki Egyetem, majd ugyanitt 1971-től az oktatóreaktor is az oktatás és a kutatás szolgálatába állt. Ezek a létesítmé-

nyek és tudós professzoraik, kutatóik alapozták meg Magyarországon azt a nukleáris kultúrát, amely lehetővé tette, hogy intelligens befogadói legyünk az új ipari technológiának, és intelligens partnerei az atomerőmű szállítójának. Ennek viszonylag hamar eljött az ideje. 1963-ban az Országos Atomenergia Bizottság állást foglalt az atomenergia ipari léptékű felhasználása mellett, 1966-ban hivatalosan is megszületett az elhatározás az atomerőmű építéséről. 1969-ben megkezdődött a telephely-előkészítés, két év múlva félbeszakadt, de 1973-ban folytatódott, majd 1974-ben ténylegesen megkezdődött az 1-es és 2-es blokk építése. 1976. január 1-jével magalakult a Paksi Atomerőmű Vállalat. Az atomerőmű építéséről szóló döntés más dimenzióba helyezte a korábban folytatott kutatási és oktatási tevékenységet, új célokat fogalmazva meg a benne részt vevők számára. Az atomerőmű építésének híre nemcsak a tudományos köröket hozta lázba, az építkezés hatalmas méretei, technikai kihívásai és újdonságai, az ott dolgozók kiemelt kezelése sok embert vonzott Paksra. A magyar egyetemeken tanulók közül sokan készültek arra, hogy

az atomerőműnél helyezkedjenek el, a Budapesti Műszaki Egyetem majd minden évben indított atomenergetikai szakmérnöki képzést. Sok fiatal a Szovjetunióban tanulta a nukleáris szakmát, csak a moszkvai energetikai egyetemen, a MEI-n a 70-es és 80-as években több mint 300 magyar fiatal szerezett diplomát.

Az iskolapadban megszerezhető tudás mellett egyre nagyobb szerepet kapott az épülő atomerőmű technológiájának megismerése, az atomerőművek üzemeltetésével kapcsolatos tudás megszerzése. Ez abban az időben nem volt könnyű. Pakson a VVER-440-es típus továbbfejlesztett változata épült V-213 típusú reaktorral. Ebből a reaktortípusból az atomerőmű építése idején csak Finnországban, a Loviisai Atomerőműben helyeztek már üzembe két blokkot. Bár a finn atomerőművel kezdettől fogva nagyon jó kapcsolatot ápolt a Paksi Atomerőmű, még sem jöhetett szóba, hogy Finnországban nagyobb létszámú magyar ismerkedjen az atomerőmű-üzemeltetéssel. Helyette a betanulás fő helyszíne a Szovjetunió, s azon belül a novovoronyezsi oktatóközpont volt. Novovoronyezsben ebben az időben egy 1964-ben üzembe helyezett 196 MW-os blokk és három, 69-ben, 71-ben és 72-ben üzembe helyezett 386 MW-os VVER-179-es reaktor üzemelt. A VVER-179-es blokk a VVER-440/230-as reaktorok elődjének tekinthető. 1980-ban helyezték üzembe ugyanitt a Szovjetunió hatodik VVER1000-es blokkját.


67

A paksi blokkok leendő üzemeltető személyzetének nagy része itt, a novovoronyezsi nemzetközi oktatóközpontban tanulta a mesterséget. A jelentős technológiai és üzemeltetési kultúrabeli különbségek ellenére hasznos volt ez a sokak számára hónapokon át tartó betanulás; a résztvevők megismerték, hogy mit jelent egy atomerőmű üzemeltetése, megízlelték a műszakos munkavégzés szépségét, nehézségeit és az elvárt viselkedési szabályokat. A leendő vezénylői személyzet a novovoronyezsi szimulátoron üzemeltetési, üzemzavar elhárítási gyakorlatokat végezhetett. A nehéz és sok kalanddal tűzdelt külföldi betanulás legfőbb értéke abban rejlett, hogy a résztvevők a novovoronyezsi üzemelő blokkokon szerzett tapasztalatok birtokában a paksi építkezés-szerelés, majd üzembe helyezési munkák során már rendelkeztek azzal az élménnyel, hogy láttak üzemelő reaktort, atomerőművi berendezéseket, és így volt elképzelésük

VVER-440-es blokkok üzembe helyezési ideje

68

Kola 1

V230

Kozloduj 1

V230

1973 1974

Kola 2

V230

1975

Kozloduj 2

V230

1976

Kozloduj 3

V230

1980

Bohunice 2

V230

1981

Bohunice 1

V230

1981 1982

Kozloduj 4

V230

Loviisa 1

V213

1977

Loviisa 2

V213

1980

Paks 1

V213

1982

Kola 3

V213

1982

Paks 2

V213

1984

Kola 4

V213

1984

Dukovany 1

V213

1985

Bohunice 3

V213

1985

Bohunice 4

V213

1985

Dukovany 2

V213

1986

Paks 3

V213

1986

Dukovany 3

V213

1986

Dukovany 4

V213

1987

Paks 4

V213

1987

2013/1-2 ■

arról, milyenné kell összeállnia a nagy műnek Pakson. A külföldi betanulások jelentőségét nem lebecsülve elmondható, hogy az igazi felkészülés itthon folyt úgy, hogy kezdetben se oktatási épület, se oktató, se képzési program, se oktatási anyag nem állt rendelkezésre. Eleinte az orosz, majd a honosított magyar tervdokumentációból, rajzokból kellett megfejteni, hogyan épülnek fel a technológiai rendszerek, hogyan fognak működni a berendezések. A helyszíni munkavégzést és ezzel együtt a tanulást is segítették ugyan az orosz tervező képviselői és szakértők százai, de a tanulás, tanítás elsősorban a magyar résztvevők között zajlott. A pár hónappal korábban érkezettek gyorsan tanárokká válhattak, frissen megszerzett tudásukat továbbadhatták az újaknak. Az idő sürgetett, az első reaktortartály 1980. október 20-i helyszínre emelése után alig több mint két évvel indítani kellett a blokkot. A szerelési munkák előrehaladtával felállt a műszakos személyzet, számukra megkezdődtek a rendszermosatások, a nyomáspróbák, a funkciópróbák. Eljött a pillanat, amikor az első üzemanyagkazetta bekerülhetett a reaktorba, majd jött a hosszú, de a végén sikeres indítási program, amelynek részeként 1982. december 14-én lett először kritikus a reaktor, és két hét múlva, 1982. december 28-án megtörtént a történelmet író első párhuzamos kapcsolás. Ebben a sok eseménnyel terhelt két évben már mindenki inkább a helyszínen tanult, mintsem a tantermekben. A tudásanyag a sötét csőfolyosókon zseblámpa mellett készített piszkos jegyzetlapokon, az üzembehelyezési dokumentumokból kimásolt, kézzel írt feljegyzések formájában gyarapodott. Abban az időben, amikor még nem létezett fénymásoló, a kézzel írott jegyzetek értéke felbecsülhetetlen volt.


Ma már nehezen képzelhető el, hogyan tudta a Paksi Atomerőmű Vállalat 3–4 év alatt feltölteni és úgy kiképezni az első blokk üzemeltetéséhez szükséges személyzetet, hogy közben gőzerővel folyt az építkezés. A vállaltvezetést ebben az időben a hagyományos erőművektől verbuvált, az erőmű- és vállalatüzemeltetésben, vállalatirányításban járatos szakemberek alkották, ami jól kiegészült a fiatal szakemberek tudásával és lendületes tenni akarásával. A felkészítést úgy kellett ütemezni, hogy az üzembe helyezés befejező fázisára, az indítási folyamat megkezdésére elegendő létszámú vizsgázott személyzet álljon rendelkezésre. Az első személyzet alkalmassági jogosító vizsgái 1982. szeptember 9. és december 22. között zajlottak, 41 jogosítvány kiadásával. Összesen 6 ügyeletes mérnök, 6 reaktoroperátor, 7 primer köri művezető, 9 turbinaoperátor 4 turbinafőgépész, 6 sugárvédelmi szolgálatvezető, 2 turbinaüzemi művezető és egy főművezető szerzett jogosítványt arra, hogy az 1. blokk indításában részt vegyen. Az 1. blokk, majd a többi blokk üzemeltetésének első évei olyan tanulóévek voltak, amikor az erőmű vezetése és a személyzet napról napra nyert meg egyegy nagy csatát. Nyilvánvalóvá vált, hogy a reaktor és a technológia nem is-

mer sem ünnepeket, sem szabadságot, a nap 24 órájában és az év 8760 órájában szolgálatot kell adni. Az évek során ennek a szolgálatnak a legnagyobb része rutinfeladattá vált, amelyet az operatív és az őket kiszolgáló szervezetek személyzete jól meghatározott rend szerint lát el. Az első években még nem léteztek ezek a rutinok, az értekezletrendtől a naplózási szabályokig, a szervezetek közötti munkamegosztásig mindent ki kellett alakítani. Sok „első” esemény jelentett nagy kihívást, de egyben nagy megtiszteltetést azok számára, akik részt vehettek benne. Ilyen volt például

1. ábra: Az ÜV-1 működések átlagértéke

az első üzemanyagkazetta elhelyezése

a reaktorba, az első FKSZ indítása, a reaktor első kritikus állapotba hozása, az első turbinalöketés, és végül ilyen volt a szolgálatot adó ügyeletes mérnök számára először jelenteni, hogy a Paksi Atomerőmű első blokkja elérte a 100%-os reaktorteljesítményt. Kevésbé volt megtisztelő a résztvevőknek — bár bőven volt közben erre alkalom — átélni az első reaktorvédelmi működéseket, találkozni száz és száz felmerülő új technikai problémával, majd megoldást találni rájuk. A vezénylői személyzet tevékenysége reflektorfényben volt, s mivel kezdetben nem léteztek szigorú szabályok a vezénylőben való tartózkodásra, a jelesebb eseményeket néha több tucat kolléga, főnök „szurkolta” végig a háttérből. Ebben az időben nem volt igazán követelmény számukra a kezelési utasítások használata. Az oroszból fordított kezelési utasítások nem is igazán voltak alkalmasak arra, hogy azokat az operátorok betű szerint kövessék az üzemmód–változtatások vagy üzemzavarok esetén. Az üzemeltetés rutinja csak lassan alakult ki. Az operátorok számára a legnagyobb mumus a műszakjukban bekövetkezett

reaktorvédelmi működés volt. Reaktor-

védelmi működés nagyon sokféle okból következhet be, lehet közöttük műszer– vagy berendezésmeghibásodás, a technológiában bekövetkezett nem kívánatos esemény, de a kiváltó okok között lehet az operátorok tévesztése is. A blokkvezénylőkben kezdetben voltak olyan technikai megoldások, amelyek szinte magukban hordozták a tévesztés lehetőségét, és amelyekkel „könnyű volt” reaktorleállással járó ÜV-1 jelet képezni. Ilyen volt a neutronteljesítmény méréstartományát beállító élkerék vagy az üzemelő turbinák számát meghatározó turbinaüzemmód- választó kapcsoló. Ezeket a legnagyobb odafigyelés mellett is könnyű volt rossz irányba tekerve indokolatlan reaktorvédelmi működést előidézni. Bár a rektorvédelmi működések száma önmagában nem meghatározó mutató egy atomerőmű működtetésének, az üzemeltetés biztonságának megítélésére, mégis jellemzője annak, hogy az erőmű vezetése mennyire tudja kézben tartani az üzemeltetést. Az 1. ábrán a diagram jól mutatja, hogy Pakson kb. egy évtizednyi erőfeszítés kellett ahhoz, hogy az eseménymentes üzem beálljon, és hogy a reaktorvédelmi működések

száma stabilan csökkenjen. Az üzemel-

tetés szintjének nagyságrendi javulását mutatja az is, hogy míg az első 10 évben 46, a másodikban már csak 22, a harmadik 10 évben pedig összesen 3 reaktorvédelmi működés történt (2. ábra). Az üzemeltetés biztonságának növelésére irányuló erőfeszítések sokirányúak voltak. Ma már nehéz megítélni, melyek voltak a fontosabbak, vagy melyek járultak hozzá jobban a javuláshoz. Az biztos, hogy a műszaki, technikai megoldások, az üzemeltetési szabályok és eljárások fejlődése mellett egyre fontosabb tényezővé vált a személyzet tudásának és gyakorlatának gyarapodása. Kezdetben a blokkvezénylői személyzet csak „élesben” gyakorolhatta az üzemeltetési műveleteket, úgymint a blokkindítás, leállítás, különböző üzemmódváltások, tesztelések és próbák különböző feladatait. Egyre inkább nyilvánvaló lett azonban, hogy az üzem közben nincs elegendő lehetőség a gyakorlatszerzésre; egyrészt a műszakbeosztás „szeszélye” nem minden operátornak adott lehetőséget a kritikus műveletek végrehajtására, de ennél fontosabb probléma volt, hogy az üzem egyáltalán nem biztosított lehe-


69

tőséget az üzemzavar-elhárításra való felkészülésre. A paksi blokkok építésével párhuzamosan a blokkvezénylői személyzet felkészítése külföldi szimulátorokon történt: úgymint a Szovjetunióban a novo voronyezsi oktatóközpont szimulátorán, az NDK-ban a greifswaldi erőmű 1–4. blokkjához készült rheinsbergi szimulátoron és Csehszlovákiában, a bohunicei atomerőmű melletti Tranavában található oktatóközpont szimulátorán. Ezek a külföldön igénybe vett szimulátoros képzések költségesek és alacsony hatékonyságúak voltak, ezért hosszú távon csak a saját szimulátor építése jelenthetett megoldást. Az 1979-ben az egyesült államokbe-

li TMI atomerőműben bekövetkezett üzemzavar híre és az üzemzavar után a szimulátorok jelentőségére való felhívás eljutott a Paksi Atomerőműhöz is, megerősítve, hogy az atomerőműnek minél előbb szüksége van saját szimulátorra. Bár a felismerés egyértelmű volt, kézenfekvő megoldás nem kínálkozott. A 80-as évek elején a saját blokk specifikus szimulátorok léte még szinte teljesen irreális volt az atomerőműveket üzemeltető országok többsége számára. Ebben a helyzetben volt Magyarország

is. Az orosz, német és csehszlovák szimulátorokon folytatott képzés tapasztalata az volt, hogy azok szimulációs hűsége az alkalmazott szoftver- és hardvereszközök korlátozott kapacitásai miatt messze elmarad a várakozásoktól. Jó szimulátorokat nyugaton gyártottak ebben az időben, ezekre viszont két okból nem gondolhatott Magyarország: egyrészt megfizethetetlen árúak voltak, másrész a szimulátorfejlesztő eszközök a fejlett nyugati technológiáknak a keleti országokba történő szállítását tiltó COCOM-egyezmény hatálya alá tartoztak, ami Magyarország számára lehetetlenné tette a vásárlást. Szerencsére a megoldhatatlannak tűnő helyzet nem ijesztette el az atom-

erőmű vezetőit. Igaz, hogy ebben már volt rutinjuk, mivel az erőmű építése tele volt olyan feladatokkal, amelyek a résztvevőktől rendkívüli megoldásokat és olyan hősies helytállást kívántak, ami nélkül az egész építkezés kudarcra lett volna ítélve. A szimulátorügy hőse egyértelműen a Paksi Atomerőmű Vállalat akkori Műszaki Fejlesztési Osztályát vezető dr. Petz Ernő volt (később a vállalat vezérigazgatója lett), akinek a kitartása és szívóssága minden akadályt legyőzött. Ennek köszönhető, hogy a feltételek

2. ábra: ÜV-1 működések száma dekádonként

70

2013/1-2 ■


megteremetésének hosszas előkészítő munkája után a finnországi Nokia cég vállalta azt, hogy magyar részvétellel, elsősorban a Központi Fizikai Kutató Intézet és a Paksi Atomerőmű szakembereinek bevonásával, elkészíti a paksi szimulátort. A szimulátorprojekt létrejötte, munkája és sikeres befejezése egy különleges, az abban részt vevők számára felejthetetlen történet, amelynek részletezésére itt most nem kerül sor. Végeredményként az 1983–88 között folyó nemzetközi projekt létrehozott egy finn–magyar közös szellemi terméket, a paksi teljes léptékű szimulátort. A szimulátor finnországi tesztelése 1988 áprilisában befejeződött, majd a hazaszállítás és végső helyén történő felállítás és tesztelés sikeres befejezése után 1989-ben megkezdődhetett a blokkvezénylői személyzetnek a saját szimulátoron való képzése. Érdemes kitérni rá, milyen kritériumok alapján lehet egy szimulátor jóságát, a szimuláció hűségét megítélni. Az alap- és általában a világon mindenhol elfogadott amerikai ANSI/ ANS szabvány szerint a szimulátor hűségét valójában az operátoroknak kell megítélniük, azaz nem találkozhatnak semmi olyan eseménysorral,

4. ábra: Az instruktori rendszer napjainkban

paraméterváltozással a szimulátoron folytatott gyakorlatok során, ami eltér a valós blokkon tapasztaltaktól. Természetesen a szabvány emellett még előír a referenciablokkon felvett tranziensek paraméterlefutásaitól megengedett eltérést is, de a lényeg az, hogy az operátorok számára kell egy valósághű

környezetet teremtenie, ahol minden úgy történik, mint az életben. Nos, a paksi szimulátoron, amely természetesen kiválóan megfelelt az átvételei teszteken, kezdetben sokszor felmerült a kérdés, hogy egy-egy az életben még nem látott tranziens, üzemzavar vajon megfelelően játszódik-e le. Különösen így volt ez a hűtőközegvesztéses üzemzavarok esetében, amelyekre szerencsére nem voltak referenciaadatok egyik erőműből sem. A különböző méretű primer köri csővezetékek törésekor (beleértve a VVER-440 blokkok legnagyobb tervezési üzemzavarát, a hidegági hurokvezeték teljes keresztmetszetű törését is) bekövetkező eseményés paraméterlefutások, az üzemzavari rendszerek elvárt működésére elég gyéren álltak rendelkezésre tervezői

adatok. A tervezői adatokat többnyire a RELAP5 elemző kóddal végzett futtatások eredményeivel lehetett kiegészíteni, de ennek a kódnak a VVER-440 reaktorokra készített applikációja abban az időben még nem volt teljesen kifinomult. A számítási eredmények és a szimulátoron tapasztaltak között sok esetben voltak eltérések, amelyek okát gondos vizsgálatok tudták csak kideríteni. A kezdeti bátortalanság után a szimulátor egyre fontosabb szerepet játszott a kezelési és az üzemzavarelhárítási utasítások ellenőrzésében, validálásában is. Az 1991-ben létrehozott AGNES projekt (Advanced, General and New Evaluation of Safety) célja annak bizonyítása volt, hogy a VVER-440/213-as blokkok, közöttük a paksiak megfelelnek az alapvető európai normáknak és elvárásoknak. Az 1994-ben lezárt projekt bizonyította ezt a tézist, mindamellett meghatározta azokat a biztonságnövelő intézkedéseket, amelyekkel a blokkok biztonsága tovább növelhető. A szimulátor szempontjából az AGNES projekt azért volt meghatározó, mert a projekten belül

3. ábra: Az instruktori fülke a 90-es évek elején

számtalan olyan elemzési eredmény

született, amely felhasználható volt a szimulátor hűségének ellenőrzésére, s ennek alapján sok finomítás is történt a szimulációs modellekben. De ugyanígy pozitívan hatott vissza a szimulátor is az elemző kódok továbbfejlesztésére, mert pl. csak a szimulátorból lehetett megbízható input adatokat adni a kódok számára a tranziensek során fellépő védelmi és reteszlefutások, szabályozóköri működések paramétereiről. Ennek a folyamatos fejlesztésnek a legfőbb győztesei a szimulátor fő felhasználói, az instruktorok és a vezénylői személyzet voltak. A szimulátoron folytatott üzemeltetési és üzemzavar- elhárítási gyakorlatok akkor hatékonyak csak igazán, ha a szereplők el tudják felejteni azt, hogy nem a valódi blokkon vannak. A valódi sze-


71

5. ábra: Szimulátor–blokkvezénylő

repjátékhoz az is szükséges, hogy a szimulátorinstruktorok százszázalékosan higgyenek abban, hogy az operátorok számára összeállított gyakorlatok valóságszerűen játszódnak le. A szimulátor állandó vallatása, a minden lehetséges hiteles forrásból származó adattal való összehasonlítás végül is olyan szintre emelte a szimulátorba vetett bizalmat, hogy annak az oktatásra való alkalmasságát, mi több elsődleges validációs eszköz szerepét már senki sem vonta kétségbe. Ehhez az is hozzátartozott, hogy a szereplők egyre pontosabban értették, hogy a folyamatok hogyan és miért úgy zajlanak, ahogy azt a szimulátor mutatja. A szimulátort üzemeltető, fejlesztő személyzet, a szimulátorinstruktorok és az oktatott vezénylői személyzet számtalan szép feladatban vehetett részt az évek során. Ezek közül meg kell említeni a kezdeti kezelési és üzemzavar-elhárítási utasítások pontosításában, kifejlesztésében játszott nagyon fontos szerepet, vagy az amerikai EPRI (Energy Power Research Institute) vezetésével

72

2013/1-2 ■

1992–93-ban végrehajtott kísérelteket, amelyek adatokat szolgáltattak a paksi PSA modellek építéséhez. A szimulátornak mindig fontos szerepe van az atomerőművi korszerűsítések, módosítások végrehajtásában. Az atomerőmű blokkjain végrehajtott módosítások a fontosabb esetekben a szimulátoron valósulnak meg először annak érdekében, hogy a vezénylői személyzetet fel lehessen készíteni a módosított technológiával történő üzemeltetésre. A szimulátort a legnagyobb mértékben érintő erőművi átalakítás az 1999 és 2002 között végrehajtott reaktorvédelmi rekonstrukció volt. A német Siemens Teleperm-XS eszközbázison megvalósított új reaktorvédelmi rendszer tervezésében, fejlesztésében és tesztelésében, majd a személyzet felkészítésében alapvető szerepet játszott a teljes léptékű szimulátor. Előre tekintve számba kell venni, hogy a szimulátort a jelenlegi paksi blokkok személyzetének oktatására további 25 évig, 2037-ig kell még használni, ha az üzemidő-hosszabbítás terv


szerint megvalósul. Bár a jelenlegi szimulátor egyes komponensei továbbra is cserélhetők lennének, a szimulátor szívét jelentő, a 80-as évekből származó szimulátor fejlesztő-futtató környezet biztosan nem tartható életben addig. Ezért megkezdődött a jelenlegi szimulátornak egy korszerű környezetbe való átültetését célzó projekt előkészítése. Az új, PC-alapú fejlesztő-futtató rendszer nemcsak a szimulátor oktatásra történő alkalmasságához szükséges fejlesztéseket teszi lényegesen könnyebbé, de olyan mértékben hordozhatóvá teszi a szimulátort, hogy az erőmű mérnökei számára is fontos eszközt tud biztosítani a fejlesztési tevékenységekhez. A 80-as években a karbantartó személyzet képzéséről nem túl sok szó esett a nemzetközi nukleáris életben. A TMI-baleset után a figyelem elsősorban a vezénylői személyzettel szemben támasztott követelmények újrafogalmazására, a képzésük feltételeinek javításra összpontosult. A karbantartó személyzet ebben az időszakban többnyire a hagyományos ipari, energetikai

karbantartói alapszakmákkal, a gyártóművek által biztosított képzéssel, valamint az atomerőművek építése, üzembe helyezése során szerzett tapasztalatokkal felfegyverkezve látta el feladatát. Így volt ez Pakson is. A karbantartók Paksra toborzott első generációja számára a négy blokk építése, szerelése és üzembe helyezése bőséges lehetőséget biztosított a felkészülésre, és az első években megszerzett tudás kiváló és hatékony munkát tett lehetővé. Addig, amíg épültek a blokkok, a berendezések szerkezetének megismerésére és az elvégzendő karbantartási feladatok jelentős részének gyakorlására szinte korlátlan lehetőség volt. A berendezésekhez való hozzáférést sem a nehéz fizikai környezet, sem a sugárzási viszonyok nem korlátozták. 1987 után viszont ez a gyakorlási, tanulási lehetőség megszűnt, a reaktorok környezetében és a primer körben a továbbiakban már nem nyílt lehetőség gyakorlásra tiszta körülmények között. A működő blokkon a tanulási, gyakorlási lehetőséget tovább korlátozza, hogy az „éles”

rendszereken csak nagy körültekintéssel és csak felügyelet mellett engedhető meg tanulási célú beavatkozás. Mivel a karbantartási tevékenység zöme a főjavítás alatt zajlik, a főjavítás feszesen ütemezett programja szintén korlátozza az újoncok tanítására fordítható időt. A paksi blokkok üzemeltetésének első 5–10 éve után egyre fokozottabban jelentkezett az igény a karbantartó személyzet pótlására, és az erőmű vezetése szembesült azzal, hogy a képzésükhöz, gyakorlati betanításukhoz az előbb említett okok miatt hiányoznak a feltételek. A Paksi Atomerőmű akkori karbantartási vezetői 1992-ben egy bátor kezdeményezéssel a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséghez (NAÜ) fordultak támogatásért, hogy Pakson felépülhessen egy gyakorlóközpont a karbantartó személyzet képzésére. A kérés hátterében ott volt annak ismerete, hogy Európában van két ország, ahol a politikai fordulat következtében a paksival azonos típusú, megépült vagy épülőfélben levő blokkok felett mondták ki a halálos ítéletet. Lengyelországban 1990-

ben népszavazás döntött arról, hogy a

megépült zsarnowieci atomerőművet nem helyezik üzembe. Németországban az Északi-tenger melletti greifswaldi atomerőmű 4 működő blokkját leállították, az 5. — indítási fázis előtti — 7. ábra: Gőzfejlesztő-szerelési gyakorlat

6. ábra: Karbantartó Gyakorló Központ


73

blokk ugyanerre a sorsa jutott, míg az építés alatt álló 6–8-as blokkok építési munkáit félbehagyták. Az ezekben az erőművekben levő berendezések Paks számára egyedülálló lehetőséget biztosítottak egy olyan karbantartó oktatási létesítmény létrehozásához, amelyben valódi primer köri főberendezéseken lehet a karbantartási feladatokat gyakorolni. A NAÜ felkarolta a kérést, de úgy adta a támogatását, hogy egy átfogó, a képzés valamennyi területét érintő projekt végrehajtását kérte Magyarországtól. Így az 1992–93-as évek előkészítő munkája után 1994–97 között Magyarország sikeresen végrehajtotta a HUN/9/19, „Strengthening Training for Operational Safety of Paks NPP” elnevezésű, Pakson „Oktatási modell projektnek” nevezett programot. Ennek keretében a Karbantartó Gyakorló Központ létesítése mellett megtörtént a paksi képzési rendszernek a NAÜ módszertana szerinti átdolgozása, és komoly lépések történtek a biztonsági kultúra szintjének emelésére.

A projekt valódi és mai napig fenn-

maradó értékeket teremtett a Paksi Atomerőmű számára. Az ennek során kialakított képzési rendszer követi a ma már általánosan szabványnak tekintett „szisztematikus megközelítésű képzési rendszer” (Systematic Approach to Training — SAT) módszertanát. E módszertan lényege, hogy a képzési programokat a munkaköri feladatok részletes elemzése útján kell definiálni úgy, hogy azok teljeskörűen és bizonyíthatóan biztosítsák a feladatok ellátásához szükséges kompetenciákat. A SAT-alapú képzési rendszer következetes alkalmazása a 90-es években még kuriózumnak számított az atomerőművekben, ezért volt nagy a jelentősége annak, hogy az a Paksi Atomerőműben az Oktatási modell projekt keretében az megvalósult. A ma már a magyar nukleáris hatóság által kötelezően előírt módszertan használatával a projekt kidolgozta a legfontosabb üzemviteli és karbantartó munkakörök számára a SAT-alapú képzési programokat, és százával készültek a munkakör-speci-

8. ábra: Vietnami egyetemi oktatók csoportja a háromhetes paksi képzésen

74

2013/1-2 ■


fikus oktatási anyagok. A projekt egyik fontos eredménye, hogy a benne legfontosabb szerepet vállaló erőműves szakemberek a program befejezése után főállású oktatóvá váltak, és a mai napig meghatározó szerepet játszanak az oktatási szervezet munkájában. A másik nagy eredmény, hogy a munkaköri feladatok elemzésében, a képzési programok, majd az oktatási anyagok készítésében részt vevő szakemberek ezzel a munkával leképezték és dokumentálttá tették az erőmű üzemeltetéséhez szükséges tudásnak egy nagyon jelentős részét, megvalósítva ezzel az atomerőmű mind a mai napig legnagyobb léptékű tudásmenedzsment-programját. A projekt által megalapozott működési rend szerint történik ma is a munkaköri jegyzetek karbantartása, naprakészségük biztosítása. Az Oktatási modell projekt leglátványosabb eredménye azonban a Karbantartó Gyakorló Központ, amely 1997-es megnyitásának pillanatától fogva hihetetlen népszerűségnek örvend Pakson,

Magyarországon és szerte a világban, de ami ennél még fontosabb: kiemelten fontos szerepet tölt be a Paksi Atomerőmű működésében. A Karbantartó Gyakorló Központ alapfeladata, a képzés soha nem korlátozódott az eredetileg tervezett funkcióra, a gépész karbantartó személyzet gyakorlati képzésére; az elméleti és a gyakorlati oktatás ideális ötvözetét biztosító környezet ugyanúgy helyet ad kezdetektől fogva az üzemviteli és a műszaki személyzet oktatásának is. A valódi nagyberendezések emellett teret biztosítanak a karbantartási technológiák, karbantartó eszközök és anyagok fejlesztésére, tesztelésére. A Karbantartó Gyakorló Központ és szakemberei az ilyen tervszerűen végrehajtott alkalmazások mellett számtalanszor támogatják a főjavítások vagy üzemzavarok során felmerülő elvi kérdések, műszaki problémák megoldását. Felbecsülhetetlen jelentőségű, hogy ott tiszta, sugárzásmentes körülmények között és időkorlát nélkül lehet kipróbálni, begyakorolni bármilyen műveletet. Talán a legjobb példa erre a gőzfejlesztők tápvízelosztó csővezetékeinek átalakítása, amelynek során a gőzfejlesztők belsejében, magas hőmérsékletű, szűk helyen kellett a régi tápvízelosztókat kivágni, az újakat

behegeszteni. Mindezt úgy, hogy egyegy ember tartózkodási idejét a gőzfejlesztőben sugárzási viszonyok miatt korlátozni kellett. A négy blokk mind a 24 gőzfejlesztőjében elvégzett munka sikeres végrehajtásában fontos szerepet játszott az, hogy a résztvevők a Karbantartó Gyakorló Központ gőzfejlesztőjében a műveleteket a rutin szintjéig begyakorolhatták. A Karbantartó Gyakorló Központ mára sok tekintetben kinőtte kezdeti funkcióját és méreteit. Az atomerőmű saját munkavállalói és a szerződéses partnerek képzési igénye olyan nagy,

hogy a közeljövőben komolyan meg kell fontolni a létesítmény bővítésének lehetőségét. Az atomerőmű-bővítés gyakorlati képzési helyigényét is figyelembe véve az épület méretbeli és funkcionális bővítésére hosszú távú megoldást célszerű találni. A KGYK a képzés mellett fontos objektuma a nukleáris tudományok, az atomenergia népszerűsítésének, és jelentősen növeli a Paksi Atomerőmű elfogadottságát a lakosság körében. A megnyitás óta számtalan hazai és nemzetközi konferenciának, munkaértekezletnek volt a helyszíne, és nagyon sok látogatót fogadott. A KGYK-t rendszeresen látogató csoportok számára érintésközelbe kerülnek a reaktor és a főberendezések, amellett a szakszerű tájékoztatás érthetővé és szerethetővé teszi számukra a nukleárisenergia- termelést. Érdekességként meg lehet említeni, hogy a KGYK-ban már több filmforgatás és élő TV-adás is zajlott. A KGYK jelentős helyszíne nemzetközi eseményeknek. A NAÜ szervezésében sok konferenciának, munkaértekezletnek ad helyet. Emellett rendszeresek a külföldi karbantartó és karbantartás oktatási szakemberek számára biztosított egy-két hetes szakmai vagy oktatási programok, amelyek során a résztvevők számára lehetőség nyílik a paksi karbantartási technológiák és oktatási módszertan megismerésére. Ilyen csoportok érkeztek már többek között Ukrajnából, Örményországból, Kínából és Németországból is. Napjainkban a nukleáris energia iránt mutatkozó fokozott érdeklődés további lehetőséget biztosít Magyarország és a Paksi Atomerőmű számára, hogy az atomerőmű üzemeltetése során szerzett tapasztalatait hasznosítsa. Azok az országok, amelyek most kezdik előkészíteni nukleáris programjukat, vagy az ahhoz szükséges oktatási, intézményi infrastruktúra kialakításán

dolgoznak, nagy érdeklődést mutatnak a magyar tapasztalatok iránt. A Paksi Atomerőmű oktatási infrastruktúrája, azon belül a Karbantartó Gyakorló Központ valamint a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Nukleáris Technikai Intézete a tanreaktorral, ideális oktatási környezetet jelent ezen tapasztalatok és ismeretek átadására. Az előzőekben a szimulátor, majd a KGYK köré szőtt gondolatok ugyanarról tanúskodnak. A Paksi Atomerőmű 30 év alatt felmutatott eredményei mögött ott van az a sok ezer kollégánk, aki a tudását könnyű vagy nehéz körülmények között, de folyamatosan gyarapítja, aki büszke a tudására, és aki kész azt másokkal megosztani annak érdekében, hogy a Paksi Atomerőmű biztonságosan üzemeljen. A Paksi Atomerőmű vezetése mindig nagy jelentőséget tulajdonított annak, hogy a tanuláshoz meglegyenek a megfelelő körülmények. Ennek köszönhető, hogy kiemelkedően jó, nemzetközi viszonylatban is egyedülálló oktatási infrastruktúra áll itt a tanulni vágyók rendelkezésre. A megszerzett tudás őrzésében, átadásában, gyarapításában a főállású oktatók mellett a mintegy 70 fős minősített atomerőművi oktatói közösség vállal elsődlegesen szerepet, de mellettük sok száz kollégánk is részt vesz benne, amikor tudását szakmai fórumokon, konferenciákon, külföldi szakmai közösségekben másokkal megosztja, vagy minden alkalmat megragad arra, hogy ismereteit bővítse. Ez a tudás — és azok a kollégáink, akik ennek a birtokosai — a garanciája annak, hogy a Paksi Atomerőmű első négy blokkja a meghosszabbított üzemidő végéig biztonságosan és eredményesen tudjon üzemelni. De ez a tudás ahhoz is elegendő, hogy a birtokában megtegyük az új blokkok létesítéséhez szükséges kezdő lépéseket.


75

A következő 30 év kihívásai Amikor az elmúlt 30 évre tekintünk vissza, és értékeljük, elemezzük az eltelt idő alatt elért eredményeinket, bekövetkezett kudarcainkat, azt nem azért tesszük, mert itt a vége, és nincs tovább. Ellenkezőleg, az ilyen számvetések arra szolgálnak, hogy a tapasztalatokkal felvértezve még felkészültebben vághassunk a közeli és távoli jövő feladatainak. Szem előtt tartva a szimmetriamegmaradás elvét, nem haszontalan felmérni, hogy mi vár ránk a következő 30 évben. Ez a tanulmány erre tesz kísérletet, nem titkolva azokat a korlátokat és bizonytalanságokat, amelyekkel a jövőbeli fejlemények előrejelzésénél ma szembesülünk. Mindenesetre a szerző örömmel venné, ha majd 30 év múlva valakik számon kérnék rajta az itt leírtakat.

bajsz józsef*

Miben változott életünk a legnagyobb mértékben az eltelt 30 év alatt? Természetesen 30 éve nem volt működő atomerőművünk. Ha a tágabb világot vizsgáljuk, akkor azt kell megállapítanunk, hogy életünkbe a legnagyobb változást az elmúlt három évtizedben a számítástechnika és informatika fejlődése hozta. Hogy eme területek fejlődése miképp befolyásolta az eltelt időszak politikai történéseit, az meghaladja a jelen tanulmány kereteit. Értékelésünket a műszaki és gazdasági folyamatok területére korlátozzuk. Harminc éve a PC-k hajnalát éltük. 1976-ban Steve Jobs és Steve Wozniak értékesítette az első Apple I komputert, az IBM fejlesztéseknek köszönhetően a személyi számítógépek a fogyasztási eszközök kategóriájába kerültek. 1982ben a Time Magazine a számítógépet az év gépének választotta. 1983-ban, azt követően, hogy az addig szigorúan ellenőrzött ARPANET-ből leválasztották annak hadászati szegmensét, megszületett a mai fogalmaink szerinti internet. 1985-ben az MS-DOS-t felváltotta a Windows, megteremtve a számítás-

* Bajsz József, főosztályvezető, MVM Paksi Atomerőmű Zrt. Minőségfelügyeleti Főosztály

76

2013/1-2 ■

technika használatának felhasználóbarát környezetét, s egyben biztosítva, hogy az a gazdasági és hétköznapi élet részévé váljon. Mára a számítógépek teljesítménye korábban elképzelhetetlen mértékűre nőtt, fizikai méretük csökkent. Ez lehetővé tette bonyolult számítási feladatok valós idejű elvégzését, ezáltal olyan tervezési, folyamatvezérlési feladatok végrehajtását, amelyek jelentősen átalakították életünket. A példákat hosszan lehetne sorolni az iparitól kezdve az orvosin át a tudományos alkalmazásokig. A legnagyobb hatású változásnak az információkezelésben bekövetkezett robbanás bizonyult. Ennek egyik eredménye a telefónia átalakulása, a másik a digitális információtárolás megvalósulása. A digitálisan rögzített információ mennyisége napjainkban exponenciálisan növekszik. Nemcsak az új ismeretek szaporodásának köszönhetően, hanem amiatt is, hogy folyamatosan zajlik a papíron és más hordozón tárolt adatok digitalizálása. Ennek legszembetűnőbb érintettje a szórakoztatóipar (dalok, filmek terjesztése), de a személyes használat következményeit, például a fényképezés átalakulását sem szabad figyelmen kívül hagyni. A rendelkezésre álló hatalmas men�nyiségű információ kezeléséhez biztosítva vannak az eszközök. A nagy kérdés az, hogy tudunk-e élni a helyzet


nyújtotta lehetőségekkel, vagy gondolkodásunk még a múlt századi. Az információkezelés forradalma azt is eredményezte, hogy a világ kisebb lett abban az értelemben, hogy a történésekről az internet jóvoltából gyakorlatilag azonnal értesülünk. Az interneten csevegünk, földrészekre kiterjedő hálózati csoportok tagjai vagyunk. Sajnos az emberiség ezt a fejleményt még nem minden esetben tudta a szükséges mértékben a világ jobbítására fordítani. Példa erre a tőzsdék működése. Ma már ott tartunk, hogy a világ tőzsdei ügyleteinek 90%-át a számítógépes rendszerek bonyolítják le. A tőzsdék nyitvatartási ideje Sydneytől Chicagóig összeér, minden másodperc számít a nyereség növelésében, vagy a veszteség mérséklésében. De ennek a termelési reálfolyamatokhoz egyelőre kevés köze van, ma a tőzsde inkább a spekuláció színtere, semmint az új ötletek megvalósításához szükséges tőke bevonásáé. A számítástechnika és informatika 45 évvel ezelőtti állapotára következzék itt egy kép (1. ábra). Ami az űrhajós — a későbbi Apollo–11 Holdra szálló egységének pilótája — orra előtt lebeg, az nem más, mint egy logarléc. Az Apollo űrhajók számítógépe ma már kezdetleges törpének tűnik még az első, kézben tartható mobiltelefonok processzoraihoz képest is. 1970-ben az Apollo–13 bravúros

1. ábra: Buzz Aldrin a Gemini–12 kabinjában, 1966 novemberében [1]

visszahozatala során az egyik legna-

gyobb kockázat abban állt, hogy az űrhajósoknak sikerül-e kézzel a holdkomp komputeréből az adatokat a földi leszállóegységébe áttáplálni. Akkor még nem voltak floppy lemezek (ezek 1973-tól jelentek meg), nem beszélve a mai 100 GByte-os USB-tárolókról. Az informatika fejlődése új ellenőrzési módszereket hozott, ami az ipari folyamatok jobb tervezhetőségéhez, irányíthatóságához vezetett. Mindez a termékek minőségének javulásában is megjelent, ami visszacsatolásként az egyes folyamatok megbízhatóságát növelte. Gondoljunk bele: 30 évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt az óceánátkelés két hajtóműves repülőgéppel. Ma ez a gyakorlat. Házunk táján maradva: az üzemeltetés kezdete óta a rendelkezésre állásban elért eredményeink lehetetlenek lettek volna az informatika áldásainak használata nélkül. A technológiában elterjedtek a programozott eszközök, a legfontosabb védelmi rendszerünk immár egy évtizede szoftverbázisú. Az operátorok munkáját számítógépes szakértői rendszerek támogatják. A modern diagnosztikai és ellenőrzési eszközök használata jelentősen javította

a műszaki háttértevékenységek ered-

ményességét. A példákat itt is hosszan lehetne sorolni. Emellett mindennapi életünkben is számottevő változások következtek be: ahogy telefonálunk, ahogy egy kezelési utasítást elkészítünk és használunk, ahogy egy elektronikus tesztelési utasítást végrehajtunk, ahogy egy hiányzó információt a világhálóról begyűjtünk, és így tovább. Ezek ma már annyira természetes dolgok, hogy időnként az a feltűnő, ha valahol „kőkorszaki” megoldásokkal találkozunk: például amikor papírokat utaztatunk épületek között aláírás céljából.

A fent vázolt fejlődés tükrében mit prognosztizálhatunk az elkövetkező időszakra? Az informatika térhódításával a termelési folyamatok hatékonysága javult, az egységnyi termékre — így az egységnyi információ továbbítására és tárolására —fordított energia mennyisége is csökkent. Vajon az informatika elképesztő fejlődése magával hozta-e az energiafelhasználás mérséklését is? Nem ez történt. Az energiafogyasztás szoros kapcsolatban van a gazdaság fej-

lődésével. Ezt a történeti adatok is alátámasztják, igazolva azt a tételt, hogy az energiafelhasználás mindenekelőtt az emberi élőmunka kiváltását szolgálta és szolgálja. Az ábrából (2. ábra) látható, hogy a fogyasztás növekedésében 1980-tól érdemi mérséklődés nem következett be. Erre több magyarázat is létezik. Először is az informatika fejlődése nem minden gazdaságot érintett egyformán. Másrészt az energiahatékonyság-javulás eredményeképpen megjelenő nyereség a fogyasztás további bővülését generálta, generálja. Következzen igazolásul még egy ábra a gazdaság és az energiafogyasztás növekedésének kapcsolatáról. (3. ábra) A fentiek tükrében rendkívül merész — ha nem lehetetlen — elképzelésnek kell tekintenünk azt az EU-s irányt, hogy 2020-ra 20%-kal mérsékeljük energiafogyasztásunkat a 2005-ös szinthez képest. Vizsgáljuk meg, miképp változott Magyarország GDP-je, energia- és villamosenergia-fogyasztása 1970-től 2010-ig. Követte-e energiafelhasználásunk a világtrendet? A 4. ábra, amelyik ezt szemlélteti, mintha cáfolná az előbb mondottakat: 1990 óta a teljes energiafelhasználásunk gyakorlatilag szinten maradt a gazdasági növekedés ellenére is.

E mögött a tény mögött az a strukturális változás áll, ami a 90-es években bekövetkezett a versenyképtelen gazdasági tevékenységek felszámolásának és az egész gazdaság — egyáltalán nem fájdalommentes — európai integrációjának köszönhető. Tehát kellően óvatosnak kell lennünk, amikor az ábrából arra kívánunk következtetni, hogy a gazdasági fejlődés hosszú időn át is lehetséges az energiafelhasználás szinten tartása vagy éppen a csökkenése mellett. Az érdemi vizsgálatok eredményei nem ezt mutatják.


77

2. ábra: A világ energiafogyasztásának alakulása 1820-tól napjainkig [2]

3. ábra: A világ energiafogyasztása és GDP-je éves változásának regressziós analízise

4. ábra: A GDP, a villamosenergia-felhasználás és az összes energiafelhasználás alakulása 1970 = 100% [3]

78

2013/1-2 ■


Tűnhet az energiahatékonyság növelése a minden problémára gyógyírt jelentő megoldásnak, ahogy ezt a mai politikai főirány sugallja. Vitán felül áll, hogy az energiapazarlást meg kell szüntetni, a hatékonyság javítására nem kell sajnálnunk sem időt, sem más forrást. De a gazdaság fejlődése elképzelhetetlen az energiafogyasztás növekedése nélkül. És ez az igazi dilemmája mai világunknak. Ugyanis a mai energiaszerkezetben a növekvő energiafelhasználás növekvő CO2-kibocsátással jár. Ez nem túl biztató jövendölés a klímakatasztrófát tekintve. Időzzünk még el kicsit a 4. ábránál. Mit mondanak nekünk ezek az adatok a jövőre vonatkozóan? Az ábra a mostani válság előtti 17 éves — békebeli — időszakra évenkénti 1,3% villamosenergiafogyasztás-növekedést mutat. Ha ennek az ütemnek a fennmaradását prognosztizáljuk a következő 30 évre, akkor 2042-ben az ország fogyasztása 64,4 TWh lesz. Ezzel elérjük a 7600 kWh-át az egy főre jutó fogyasztásban, ami Belgium és Svájc 2009-es szintjének felel meg. S itt tegyünk egy kis szociológiai kitérőt. Vannak olyan társadalmi folyamatok, amelyeknek alakulása jellegüknél fogva jól prognosztizálható, mert nagy belső inerciával és nagy időállandóval rendelkeznek. Az egyik ilyen terület a demográfia. A témában ma olvasható tanulmányok egybehangzóan azt állítják, hogy 2042-re országunk népessége 7,9–8 millió főre csökken. Hogy ez ne így legyen, ahhoz már ma láthatóaknak kellene lenniük azoknak a változásoknak, amelyek biztosítanák, hogy az egy emberöltő múlva szülőként szerepet kapó nemzedék létszáma jelentősen emelkedjék. Ennek egyelőre nincs érzékelhető jele. A kitérő ahhoz kellett, hogy tisztázzuk: a belga és svájci 2009-es szint

elérése 2042-re az 50%-os fogyasztásbővülés mellett a népesség 20%-os csökkenéséből jön össze. A demográfiával szemben a gazdaság fejlődésének előrejelzése már jóval bonyolultabb tendenciák, összefüggések együttes átlátását követeli. Itt számos előre nem látható változás, esetleg gyökeres fordulat teszi bizonytalanná a „jövendölések” eredményeit. A gazdaságkutatással foglalkozó nem kormányzati intézetek 2025-ig régiónkra 2,0–1,7%-os évenkénti GDP-bővülést jeleznek. Ez többé-kevésbé megfelel az előbb említett válság előtti — béke beli — időszakot jellemző mutatónak. Ezek tükrében a villamosenergia-felhasználásra vonatkozó előrejelzésünk e tekintetben is helytálló lehet. Más szemszögből a villamosenergia- fogyasztás 50%-os bővülése 2042-ig pesszimista jóslatnak bizonyulhat. Ha a politikai döntéshozók komolyan vennék — ahogy azt ma nem teszik — a klímakatasztrófa fenyegetését, akkor mindent megtennének az energiafogyasztáson belül a villamosenergia-használat részarányának (VE/E) növeléséért. Az energetika CO2–kibocsátásának csökkenéséhez az út a több villamos energián keresztül vezet. Ma az EU-s országokban a VE/E arány 16 és 35% között változik, az alsó érték közelében a volt szocialista országok, a felső értéknél Svédország és Finnország találhatók. A villamos energia kibocsátásmentes megtermelésére számos technológia áll rendelkezésre — nukleáris és a megújulók közül a víz, a szél- és napenergia —, míg mindez nem igaz a hőenergia és a gépjármű-hajtóanyagok előállítására. Ezért tűnik perspektivikusnak más energiafelhasználási módoknak a villamos energia felé terelése. Például hőszivattyúk alkalmazásával az épületek fűtése biztosítható — egységnyi villamos energiával 4–5-szörös mennyiségű

hőenergia nyerhető —, a közlekedésben a villamos hajtás arányának növelése mérsékelheti az olajfelhasználást. Itt nem árt azt sem megjegyezni, hogy Európában a közlekedés az a szektor, amelynek CO2-kibocsátása a leggyorsabban bővül. A fentieken túl a villamos energia felhasználási arányának növekedése fogyasztóoldali hatékonyságjavuláshoz is vezet. Ez a tendencia a szénmentes energiatermelési módokkal együtt eredményezheti egészében az energetikai célú szén-dioxid-kibocsátások érezhető mérséklését. Mindezt tükrözi az Eurelectric által a témában készített előrejelzés egyik ábrája. (5. ábra)

A tanulmány előfeltételként kezelte, hogy a gazdaság 1,6–2%-kal növekszik évente, hogy egyik villamos energiatermelési módot sem diszkreditálják politikai megfontolásból. Ahhoz, hogy 2050-re a villamosenergia-termelés CO2-kibocsátásának értékét a mai 10%-ára csökkentsük, az 5. ábrán látható villamosenergia-struktúra szükséges. A célokhoz közeledés tekintetében az EU nem dicsekedhet átütő sikerekkel. Minden hangzatos politikusi fogadkozás és direktívagyártás ellenére az EU-ban a „szénmentes” villamosenergia-termelés részaránya 2000 óta nem nőtt, amint ezt a 6. ábra is mutatja.

5. ábra: A különböző forrásokból termelt villamos energia mennyisége TWh-ban az EU-ban [4]

Megújulók

Olaj

Gáz

Szén

Nukleáris

6. ábra: Az egyes villamosenergia-termelési módok arányainak változása az EU-ban [5]


79

7. ábra: A világ atomerőműveinek termelése [6]

Az ábra alapján azt mondhatjuk, hogy a megújuló energiaforrások (RES)

térnyerése nem csökkentette a fosszilis bázisú (Th) termelés arányát. Valójában csak a víz- (H) és atomerőművek (N) termelésének csökkenő arányát kompenzálta. Ki beszél itt a CO2-kibocsátás csökkentésről? Tudnunk kell, hogy 2017-re a klímakatasztrófa szempontjából még megengedett összes kibocsátás az akkor létező erőmű- és gépjárműpark miatt meghatározott mennyiségű lesz.

Mi történt a villamos energetikában? Az informatikában végbement fejlődéssel szemben a villamosenergia-termelés technológiája alapjaiban nem változott. A víz-gőz fázisváltozást használó energiaátalakítás évszázada ilyen. Új anyagok kifejlesztésével, a berendezések tökélesedésével a hatásfokok javultak, de a mai 35–40%-os értéket csak a kombinált ciklusú gázturbinás technológia tudta meghaladni. Az 55– 60% hatásfokú egységek megszületése tekinthető egyedül az elmúlt időszak áttörő változásának. A nukleáris technológiában sem történtek forradalmi változások az elmúlt

80

2013/1-2 ■

évtizedekben. A 30 éve még ígéretesnek látszó fejlesztési irányzatok lekerültek a

napirendről. A gyorsreaktoros nemzedékből csak az orosz BN-600 üzemel, igaz, mellette épül — immár 20 éve — a BN-800. A könnyűvizes technológián kívüli eljárások — grafitos reaktorok, nehézvizesek — élettartamuk leteltével a múltba vesznek. A könnyűvizes és ezen belül a nyomottvizes technológia dominánssá vált. Bár a technológia alapjai nem változtak, a gyarapodó ismereteknek és az üzemeltetési tapasztalatoknak köszönhetően a biztonsági megoldások hardver- és szoftverelemei folyamatosan fejlődtek. Gyökeresen új megoldások a 3. generációs terveknél jelentek meg. A nukleáris bázisú villamosenergia-termelés az 1980-as 700 TWh négyszeresére nőtt 2006-ig, majd némi visszaesés következett, amint ez a 7. ábrán látható. A 2011-es változás a fukushimai baleset következménye. A TMI-2 és a csernobili baleseteket követően az új erőművek építési hulláma megtört. Ma igazából csak Ázsiában látható valódi pezsgés e területen. A megrendelések elapadásával a gyártóbázis jelentősen leszűkült, a fejlesztések csak néhány szűk területre koncentrálódtak. Ez a folyamat eredményezte az egység-


teljesítmény növelésében megjelenő tendenciát, ami a mai beruházási környezetben az üzemeltető társaságok számára nehezen kezelhető helyzetet teremtett. Mit várhatunk a következő évektől? A 3. generációjú blokkok építése nagyobb lendületet vesz. Elsősorban azokban a térségekben, ahol ehhez a tőkebevonási feltételeket biztosítani tudják. A mai gazdasági válság az európai energetikai cégeket különösen nehéz helyzetbe hozta, amit tetéztek az EU-s energiapolitika bizonytalanságai és átgondolatlanságai. A 3. generációs blokkok mellett perspektivikusnak tűnik a kis moduláris reaktorok irányzata. A 300–500 MW-os, gyári körülmények között összeszerelt

modulokból létesíthető erőművekben a kisebb társaságok is érdekeltek lehetnek. Ezen egységek rugalmasan, a fogyasztás alakulásának megfelelően létesíthetők, beruházásuk nem köt le évekig csillagászati összegeket. A 4. generációs fejlesztések az igazán új megoldások szempontjából szükségesek. Ahhoz, hogy az atomenergiát mint energiaforrást a villamosenergiatermelésen kívüli felhasználási módok — ipari hőtermelés, vegyipari folyamatok — számára is elérhetővé tegyük. Az új generációs technológiákkal az üzemanyagciklust zárttá tehetjük, ezáltal biztosíthatjuk, hogy a nukleáris energetika is olyan erőforrás-bővülést jelentsen a világ számára, mint amilyet a szén, majd a kőolaj jelentett egykor.

Mi lesz 30 év múlva? A tudományos fantasztikum kategóriájába tartózó jövendölések — a számítógépekkel gondolataink útján kommunikálunk, mindent a robotok végeznek stb. — helyett álljon itt néhány egyszerű, a mai valóságból következő megállapítás. Paks 1–4. nem lesz elavult 20–25 év múlva sem, amikorra a blokkok meg-

hosszabbított üzemeltetési engedélye lejár. Nem lesznek múzeumi darabok. Ez rajtunk múlik: meg kell tudnunk felelni a következő időszak kihívásainak. Melyek ezek? a) A klímaváltozás Meglátásom szerint azon már túl vagyunk, hogy a klímaváltozás folyamatát visszafordítsuk. Amit tehetünk, hogy ezt a folyamatot lassítjuk, és felkészülünk a változásokra, azok ugyanis erőművünket is érinteni fogják. Az 1. táblázatból és a 8. és 9. ábrából látható, hogy nyaraink és őszeink melegebbek és szárazabbak lesznek, még ha a +5 °C-os emelkedést csak az évszázad végére érjük is el. Mindez extra igénybevételt jelent a klíma- és szellőzőrendszereink, és közvetve az egész technológiai folyamat számára. A hűtővízellátás is nehezülhet, elsősorban a hőmérsékleti korlátok miatt. Lelkiismeretes monitorozással, előrelátó tervezéssel időben meghozhatók azok az intézkedések, amelyekkel biztosítható a blokkok zavartalan üzeme. Ehhez folyamatosan figyelnünk és követnünk kell a klímaváltozás tendenciáit. b) Változó energiarendszerben kell működnünk A villamosenergia-rendszer mai centralizáltsága mérséklődni fog. Teret

nyernek a helyi kis teljesítményű — például egy családi ház igényeit kielégítő — egységek. Mindez a rendszer irányításával szemben új követelményeket támaszt. Minden bizonnyal nagyobb mértékben lesz szükség arra, hogy blokkjaink részt vegyenek a hálózati frekvencia és a feszültség szabályozásában. c) Változó társadalmi és gazdasági környezetben kell működnünk Már ma is tapasztaljuk, hogy a társadalmi változások felgyorsultak. Egy emberöltőn belül is jelentős értékrendváltozások történnek. E ten-

1. táblázat: Várható hőmérséklet- és csapadékértékek a XXI. század első harmadában 1 °C globális hőmérséklet-változás esetén [7]

8. ábra: A Kárpát-medence hőmérsékletének várható alakulása a XXI. század végén [7]

9. ábra: A csapadék várható változása a Kárpát-medencében a XXI. század végén [7]


81

dencia fennmaradásával és gyorsulásával kell számolnunk. Ebben a helyzetben különösen fontos, hogy biztosítani tudjuk a biztonsági kultúra magas szintjét. A „biztonság mindenekelőtt” elv érvényesüléséhez fenn kell tartanunk szervezetünk intaktságát, belső bizalmát — nemegyszer a külső hatások ellenében. d) Az emberi erőforrások biztosítása Ahogy korábban szó volt róla, az informatika fejlődésének köszönhetően a világ kisebb lett. A „világfalu” a maga divatjaival, tendenciáival növekvő mértékben alakítja nem csak a legifjabb nemzedék gondolkodásmódját, elvárásait a munkahellyel szemben. E téren már ma is feladatunk feloldani a belső — atomerőművön belüli — és a külső világ konfliktusait. Ez a rendeltetés a jövőben még nagyobb szerepet kap.

Ha ezeknek a kihívásoknak megfelelünk, akkor van esélyünk, hogy feladatainkat sikeresen elvégezzük: n hogy biztonságosan és gazdaságosan üzemeltessük a blokkokat; n hogy felkészüljünk az üzemeltetés befejezésére vagy az újabb üzemidőhosszabbításra; n hogy szakmai hátteret nyújtsunk az új blokkok előkészítéséhez és létesítéséhez. A kihívásoknak való megfelelés elképzelhetetlen és megvalósíthatatlan, ha elveszítjük nyitottságunkat az új dolgokra, ha nem tudjuk feladni indokolatlan ragaszkodásunkat megszokott rutinjainkhoz. A tanulmány elején meglehetősen hosszasan taglaltuk az informatikai

konyan feldolgozható információ azt az érzetet is keltheti, hogy önálló gondolkodásra már nincs is szükség. A számítógépek majd gondolkodnak helyettünk, és a problémák megoldását fogyasztásra kész állapotban, házhoz szállítva megkapjuk. A ránk leselkedő egyik legnagyobb veszély, ha az internetről, a médiából kapott képet a valósággal azonosítjuk. A kreatív gondolkodás alapja a kérdezni tudás megőrzése. A mérnököket — s itt most nem az iskolai végzettség értelmében kívánom használni ezt a kategóriát, hanem az olyan mérnöki művet működtetőkre, mint az atomerőmű — mindig az alkotó, jobbító gondolkodás jellemezte. Ezt kell megőriznünk a következő 30 évben is.

[3] Tájékoztató a MEH 2010. évi tevé-

[5] Eurelectric: Power Statistics & Trends

[4] Eurelectric: Power Choices —

[6] www. theoildrum.com/node/9419

fejlődés eredményezte változásokat. E változások negatív vonzatokkal is jártak. A növekvő mennyiségű és haté-

Hivatkozások [1] www.theatlantic.com/infocus/2012/ 04/remembering-project-gemini/ 100274/

[2] Gail Tverberg: World Energy

Consumption Since 1820 — http:// ourfiniteworld.com

82

2013/1-2 ■

kenységéről

Pat hways t o Ca rb on-Neut r a l Electricity in Europe by 2050 — www.eurelectric.org


2011 — www.eurelectric.org

[7] A Duna-vízgyűjtő magyarországi

része — VÍZGYŰJTŐ-GAZDÁL-

KODÁSI TERV — VITUKI, 2010. április

A paksi kommunikáció előremutató hatása Szellemi energiatermelés – A paksi Energetikai Szakképzési Intézet megalapítása SZIMBIÓZIS – Az együttműködés európai mintapéldája

Kováts Balázs*

Bevezető „Kommunikáció az egész világ…” – gyakran érezhetjük akár így is manapság, olyan gyakran halljuk és használjuk ezt a kifejezést. Hogyan kerül a csizma az asztalra, miért beszélünk kommunikációról Kováts Balázs – az Energetikai Szakközépiskoláról, illetve a TEIT-ről szóló – írásainak felvezetőjében? Mert a kommunikáció nem más, mint jeladás, üzenetküldés: valakitől valakinek. Az Energetikai Szakközépiskola és a Társadalmi Ellenőrző, Információs és Településfejlesztési Társulás – ismertebb nevén a TEIT – létrehozása egyaránt jelzés volt a Paksi Atomerőmű részéről. Jelzés arról, hogy a vállalat minden módon keresi a kapcsolatot az őt befogadó közeggel, jelzés arról, hogy figyeli és feldolgozza a befogadó közegből érkező jelzéseket – és reagál is azokra. Ez a párbeszéd lényege. A párbeszéd során az abban résztvevő felek kölcsönösen

meghallgatják egymást, elmondják saját véleményüket, elképzeléseiket és válaszolnak a másik fél által elmondottakra is. A párbeszéd során természetesen egymásnak feszülhetnek eltérő vélemények, érvek is – de ettől a párbeszéd még két egyenrangú fél eszköze az együttműködés, a békés együttélés megteremtésére és fenntartására. A Paksi Atomerőmű nagyon sokat kapott, nagyon sokat kap a várostól és a régiótól, amelyben immáron több mint három évtizede működik. Bizalmat kapott, lehetőséget – és nem utolsósorban kiváló, a nehézségeket is vállaló, elkötelezett munkaerőt, valamint türelmes, megértő szomszédságot. Mindezért cserébe az erőmű sokat adott, sokat ad a városnak és a régiónak, amelyeknek ennyit köszönhet. Biztos megélhetést több ezer család számára, jelentős adóbevételt az önkormányzatnak, milliárdos nagyságrendű fejlesztéseket megalapozó támogatást a régió gazdaságának, sok százmilliós segítséget a helyi sport, kulturális és civil kezdeményezések céljainak megvalósításához, s nem utolsó sorban jövőképet. Egy olyan jövő képét, amely nem csupán ígéreteken, hanem valódi alapokon, a tudás, a szakismeret bázisán nyugszik. Iskolát építeni és diófát ültetni olyan befektetések a jövőbe, amelyek nem egyik napról a másikra hoznak eredményt – később azonban számos generáció profitál majd belőlük. És profitál majd az erőmű is, hiszen az általa működtetett iskolából kerülnek ki a jövő újabb és újabb elkötelezett, jól képzett dolgozói, profitál a város és a régió, hiszen a felnövekvő új generációk nem vándorolnak el, családot alapítanak, fizetőképes keresletet biztosítanak, adót fizetnek, gyermekeket nemzenek, akiket iskolába járatnak… Csodálatos, önmagát újrateremtő rendszer jött létre a valaha volt jelzésekből, az egymásra figyelésből, a párbeszédből. Hát ezt tudja a kommunikáció. Biztos vagyok benne, hogy mostanra már több olyan települése is van az országnak, ahol bizony nagyon sajnálják, hogy anno nem voltak hajlandóak beszélni… Főleg ha találkoznak azon települések képviselőivel is, amelyek tagjai a TEIT-nek. Ők a leghitelesebb bizonyítékai annak, hogy bár a párbeszéd sokszor nehéz, fájdalmas folyamat, de elkerülhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a félelem bizalomra, az előítélet pedig tudásra változhasson. E két évtizedes kommunikációs folyamat eredményeként ma a kölcsönös tiszteleten és egymás érdekeinek önkéntes szem előtt tartásán nyugvó bizalmi viszony működik az ország legnagyobb áramtermelője és a hatvanezer polgárt képviselő szervezet között. Ehhez azonban – mint minden más jól működő kapcsolatban is – minden nap meg kell hallgatni a másikat, minden nap adni kell magunkból valamit és tudni kell a másikból is elfogadni valamit. Ehhez kell a kommunikáció. Iványi Krisztina, MVM Paksi Atomerőmű Zrt., kommunikációs operatív vezető * Kováts Balázs, az ESZI „alapító” igazgatója (1985-1992), térségi főszakértő


83

Szellemi energiatermelés – A paksi Energetikai Szakképzési Intézet megalapítása 1985 második felében bizonyos tekintetben hasonló volt a helyzet a magyar villamos-energetika területén, mint manapság. A Paksi Atomerőmű beruházása a végéhez közeledett, és egyre nagyobb teret kapott az a gondolat, hogy a telephely további kettő, ezer megawattos blokkal bővüljön, 1995-ös üzembelépéssel. Természetesen napirenden volt a létesítéshez, az üzemeltetéshez és a karbantartáshoz szükséges, jól képzett munkaerő hosszú távú biztosításának kérdése is, elkerülve a Paks I-IV építés-szerelésének rossz tapasztalatait. A Paksi Atomerőmű Vállalat akkori

vezérigazgatója, Pónya József nagyot és szokatlant álmodott. A vállalat vegye saját kezébe az utánpótlás nevelését már középiskolás kortól, némileg példaként tekintve a háború előtti tanoncképzés szebbik hagyományaira. Gondolatait tovább vezette az a demográfiai tény is, hogy Paks város létszáma a duplájára

duzzadt, és szükség volt a középiskolai kapacitások növelésére is. Harmadikként pedig egy ipari hátterű, de a város közepén működő tanintézmény megjeleníthette az atomerőmű „emberarcát” a civil világ, a lakosság felé. Pónya József egy budapesti tanácskozás szünetében a büfében találkozott azokkal az érintett országos vezetőkkel, akik egy ilyen irányú döntés meghozatalára jogosultak voltak. Mire a kávé elfogyott, a döntés megszületett. Az iskola létrehozásának története innen indul. Az alapítás formai része 1986. március 6-án levél érkezik az erőműbe az ipari és a művelődési miniszter aláírásával, amelyben hozzájárulnak egy szakmunkásképző és szakközépiskola létesítéséhez. Külön kiemelésre került, hogy felépítésének és működésének költségeit a Paksi Atomerőmű Vállalat fedezi, az oktatásban pedig

A paksi energetikai szakképzési intézet

84

2013/1-2 ■


a vállalati sajátos igények figyelembe vehetők. A Tolna megyei Tanács 1986. április 1-én hozza létre a „Paksi Atomerőmű Műszaki Szakközépiskolát”. (Csak zárójelben megjegyezve: ebben az időben már nagy lendülettel folytak a tanintézmény építési munkái). Az alapítás dátumának van egy szomorú aktualitása is. Az atomenergetika addigi három évtizedes történelmének eseményei egyre erőteljesebben bizonyították, hogy még a legkorszerűbb, legbiztonságosabb technika mellett is az emberi tényező a legfontosabb, a meghatározó. A tanintézmény alapítását követő 25. napon következett be a csernobili katasztrófa. Kísérleti oktatás Ezt a különleges tartalommal tervezett oktatást nem lehet a hagyományos tantervekre alapozni, maximálisan valóságtartalmúnak kell lennie. Egy ilyen jellegű intézmény létesítése és fenntartása – elsősorban az igényelt speciális felszereltség miatt – nagyobb gazdasági erőforrásokat igényel, mint amennyi az oktatásnak a rendelkezésére áll. Megjelenik a vállalati fenntartású középfokú szakképzési tanintézmény, mintegy új iskolatípus. Mivel a paksi az első ilyen jellegű az országban, ezért kísérleti minősítést kap, ami nagy szabadságfokot jelent. Az iskola szervesen illeszkedik a vállalati rendbe, de emellett tartja magát az oktatásügy fő előírásaihoz, hiszen érettségizni, szakvizsgázni is kell, nem is beszélve a továbbtanulás megalapozásáról. A vállalati iskolamodell nem kizárólag tananyagtartalmi, pedagógiai kísérlet, hanem egy komplex intézménytípus kísérlete, ami magában foglalja a működés legésszerűbb módozatait, figyelve

az ifjúságpolitikai és szociálpolitikai szempontokra is. A jól működő vállalatok éppen azzal emelkedtek ki a többiek közül, hogy valamit másképpen, jobban csinálnak. Ha a munkaerő utánpótlása már eleve magában hordozza ezt a másképpen gondolkodást és cselekvést, ez tovább viszi előre a vállalatot. Ez a belterjes utánpótlás nevelés a vállalati önfejlesztés egyik eleme. Ha valaki a saját pénzén, saját magának csinál valamit, ez már egyik biztosítéka a jó eredménynek. Érdemes erőteljesen kapacitálni a vállalat dolgozóit, hogy középiskolás korú gyermekeiket – amennyiben erre tehetségük van – a vállalati iskola felé irányítsák. Itt kezdődik annak a dinasztiális rendszernek az újjászületése, amely az elmúlt generációk során annyi dicsőséget és eredményt hozott néhány gazdasági ágazatnak (bányászat, vasút, villamos-energetika). A vállalati munkaerő pótlás nem merül ki a középfokú végzettségű dolgozók képzésében. Legalább ilyen fontos s felsőfokú szakemberek tervszerű utántermelése. Az igazi, gyaBallagás az eszi-ben

korlaton alapuló műszaki felsőfokú képzés is csak vállalati együttműködéssel valósulhat meg. A vállalati szakközépiskola jól megalapozza a hasonló tartalmi jegyekkel működtetett főiskolai képzést. Paks esetében a kísérlet kiterjed a középiskola és főiskola direkt együttélésére is. A paksi Energetikai Főiskola – szintén kísérleti minősítéssel – 1987-ben nyitotta meg kapuit a Budapesti Műszaki Egyetem kihelyezett szakaként, a szükséges egyetemi oktatási háttérrel és annak garanciáival. A szakközépiskola és a főiskola oktatás- és költséghatékony szimbiózisával alakult meg az Energetikai Szakképzési Intézet. Az intézet szervezeti sajátosságai A középiskola főállású oktató személyzeti létszáma az iskola tanulói létszámához és a szakok sokféleségéhez képest kicsi. A tantestület elsősorban a közismereti tárgyak oktatására szerveződött, illetve ők látják el a klasszikus középiskolai pedagógiai feladatokat (osztályfőnök, sport, kirándulások, kulturális

rendezvények). A főállású oktatószemélyzet másik felét a szakvezető és szakoktató tanárok alkotják, feladatuk a szakoktatás szervezése, irányítása, és az iskolában elvégzendő alapozó gyakorlatok levezetése. A szakmai oktatás és a reál tárgyak tanításának nagy része a vállalati tanárokra hárul. Ez az oktatási tevékenység ennek az iskolatípusnak az egyik meghatározó alapvonása. Ők munkajogilag nem tagjai az iskolai szervezetnek, de oktatási és ember kapcsolatok vonatkozásában igen. Ők biztosítják a vállalati szellem és gondolkodásmód, továbbá a vállalati munkastílus behozását is az iskolába. Nem véletlenül lett az iskola jelmondata: „Tanítsd az utódodat!” A kor szellemét példázza, hogy az intézmény minden osztályában diákszakszervezeti csoport működik. Az osztályok érdekvédelmi ügyeivel a bizalmiak foglalkoznak, a diák főbizalmi pedig szavazati jogú tagja a vállalat bizalmi testületének is. A sportélet fellendítése és legalább egy sportág minőségi szintre emelése érdekében az iskola a testnevelők mellett főállású edzőt is alkalmaz. Ennek egyik kiemelkedő eredménye, hogy 4 év múlva a kosárlabdacsapat már megnyeri a magyar középiskolai bajnokságot. A gokart szakosztály autóit a diákok maguk építik a gyakorlati képzés keretében. A főiskolai képzés az energetikai és a folyamatirányítási irányt követi, ahol viszont nincsenek főállású oktatók. Az alapozó és a szakmai elméleti tárgyakat a Műegyetem helyszínre utazó tanárai oktatják, a gyakorlati órákat az erőmű, esetenként tudományos minősítéssel is rendelkező, de mindenképpen komoly szakmai tudás és tapasztalat birtokában levő szakemberei tanítják. Az intézet kapcsolata a vállalattal A középiskola a vállalat szerves, elválaszthatatlan része, annak üzemegysé-


85

ge. A vállalat szervezeti szabályzata szerint: „A szakközépiskola a vállalaton belül önálló igazgatóságként működik. A vezérigazgató alá rendelt szervezet.” A Paksi Atomerőmű Vállalat módosított Létesítő Határozatában már benne foglaltatik a tevékenységi kör megfogalmazásánál a „Középiskolai tanulók ellátása” címszó is. Az iskolára érvényesek a vállalatra vonatkozó munkaügyi, pénzügyi, anyaggazdálkodási, személyzeti szabályzatok és utasítások. Az iskola minden dolgozója az erőmű alkalmazottja. A pedagógus státusz hivatalosan nem létezik, mindenki iparvállalati dolgozó. Egy tanár munkajogi, anyagi megítélése megegyezik bármilyen felsőfokú végzettségű vállalati dolgozóéval (pl. mérnök, fizikus). Az iskola dolgozóira vonatkozó speciális megkötések, kedvezmények a Vállalati kollektív szerződésben vannak rögzítve. Alapvető eltérés a közoktatási rendszertől, hogy a tanároknak nem kötelező óraszámuk van, hanem munkaidejük, amely alatt folyamatos munkavégzésre rendelkezésre kell állniuk, külön díjazás nélkül. Infrastrukturális feltételek Az intézmény Paks város központi részében egy építészeti komplexumot foglal magában, amelynek tervezője ezért a munkáért Ybl-díjat kapott. Középpontjában a középiskola és a főiskola négyszintes épületei állnak hídátjáróval összekötve. A parkosított területen helyezkedik el a konyha-étterem, a sportpálya és a nemzetközi előírásoknak is megfelelő sportcsarnok. Az intézet mellett épült fel a melegített vizű tanuszoda. A diákoknak és a hallgatóknak az atomerőmű lakótelepén kerültek kialakításra a diákotthonok, kétszemélyes szobákkal. Az épületek felszereltsége messze a hazai lehetőségek előtt jár, nem véletlenül emlegetik már a 80-as években úgy, mint a 21. század iskoláját. Az iga-

86

2013/1-2 ■

zi oktatási hátteret persze igazán az biztosítja, hogy az intézetnek van egy hatalmas gyakorló műhelye, amely a mai legkorszerűbb technikát foglalja magában – ez pedig maga az atomerőmű, mint üzemelő létesítmény. A kísérlet várható eredményei Egy új típusú középiskola működési rendszerének kidolgozása és megvalósítása, amelynek általános jegyei modell értékűek lehetnek a hasonló törekvésű vállalatok, nagyüzemek és az egész magyar oktatásügy számára. Egy nagyvállalat változó, speciális képzettséget igénylő szakember utánpótlási rendszerének létrehozása. Rugalmas, a változásokhoz gyorsan alkalmazkodni tudó szervezet és rendszer megalkotása. Az új szakmákhoz, illetve a régi elnevezésű, de új tartalommal feltöltött szakmákhoz új tananyagok meghatározása, tankönyvek, modul füzetek írása. Ezzel a munkával előkészítésre kerül ezeknek a szakoknak más helyen történő igény szerinti későbbi bevezetése is. Tartalmilag és formailag is új típusú szakmai munkaközösségek létrehozása, szakképzett tanárok és nagy tapasztalatú vállalati szakemberek együttműködésével. A vállalat rajtuk keresztül biztosítja a folyamatos részvételét az oktatásban. A szakközépiskolai és főiskolai egy helyszínű és irányultságú képzési rendszerének összehangolása az átlépési folyamatok kidolgozása és megvalósítása a Budapesti Műszaki Egyetem együttműködésével. A középiskolai képzés profilja A meghirdetett és induló képzési szakok a kezdetektől fogva alapjában véve változatlanok, de természetesen folyamatosan illeszkednek a magyar oktatásügy rendelkezéseihez és az iparági elvárásokhoz. A 2013/14-es tanévre meghirdetett szakok:


n Informatika:

Szoftverfejlesztők, programozók, vagy rendszergazdák lehetnek az itt végző tanulókból. n Elekrtotechnika – elektronika: Ez a szak az energetikai területén is jól hasznosítható, keresett szakképesítést ad. A tanulók jártasságot szereznek a gyengeáramú elektronikában, az automatikában, a digitális áramkörökben és a PLC programozásban. n Gépészet: Az energetikai ágazatba elsősorban a gépgyártás területére történik a szakemberképzés, akik jártasságot szereznek a számítógéppel segített tervezésben és gyártásban is. n Környezetvédelem- vízgazdálkodás: Ezen a szakon a környezetért felelősséget érző szakembereket képeznek, akik átlátják a vizet, a levegőt, a talajt és a természetet érintő problémákat, az erőművek környezetvédelmét, és ezeket kezelni képesek. n Közgazdaság: Vállalkozások, bankok, biztosítók pénzügyi működését, az adózást, a gazdasági mozgató rugókat ismerő szakemberek kerülnek ki ebből a képzésből. n Ügyvitel: Az üzleti életet jól ismerő, hatékony irodai munkára képes szakemberek képzése folyik, akik jártasak rendezvények lebonyolításában, munkaszervezésben és idegen nyelvű kapcsolattartásban is. És mi történt az elmúlt 26 évben? A szakközépiskola él és virul. A kezdetektől fogva az ország legjobb tanintézményei között tartják számon, mind az oktatás minőségét, mind a tanulmányi versenyeredményeket, mind a felsőfokú felvételi mutatókat, mind a folyamatos fejlesztéssel megalapozott épület és eszközhátteret tekintve. Eddig csaknem pontosan 4000 tanuló koptatta a padokat és sokan tértek vissza örömmel az elmúlt évi 25 éves jubileumi rendezvényre. Az intézmény az MVM cso-

port bázisiskolája lett, s ebben a minőségében újra fókuszálnia kell a leendő paksi bővítés humánerőforrás igényeire. Az ezredfordulón a jogszabályoknak megfelelően alapítványi iskolává alakult át, amelynek legfőbb támogatója az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. Sajnos a képzés szakmai alapját adó vállalati szakemberek részvétele az oktatásban minimálisra redukálódott, mert az új jogszabályi követel-

mények már nem engedik meg a diákokkal való foglalkozást pedagógiai végzettség nélkül. Ugyancsak gondot jelentett, hogy az iskola személyzete kikerült az erőmű személyi állományából, s munkájukat már szintén a kötelező óraszámok nem mindig ésszerű követelményrendszere szerint végzik. A szakközépiskola talán legnagyobb „problémája”, hogy túlzottan magasra került az oktatás színvonala, így az itt

végzettek többsége továbbtanul. Ennek megfelelően az eredetileg tervezettnél jóval kevesebb középfokú végzettségű szakember kerül be innen a villamosenergia-iparág vérkeringésébe. A főiskolai képzés Pakson 2004-ben befejeződött, folytatása a Műegyetemen valósult meg. A tervezett paksi blokkbővítések kapcsán ismét napirendre került a Bsc fokozatú képzés megindítása energetikai gépész szakirányban.

SZIMBIÓZIS – Az együttműködés európai mintapéldája

Az elmúlt évtizedek gyorsan változó világában a Paks és Kalocsa súlypontú, az atomerőmű körüli térség egyik stabil és meghatározó együttműködési szervezete a Társadalmi Ellenőrző, Információs és Településfejlesztési Társulás, ismertebb nevén a TEIT. A speciális alapokon szerveződött településszövetség ez év június 30-án ünnepelte megalakulásának 20. évfordulóját. A TEIT létrejöttének háttere A Paksi Atomerőmű megépítése a hetvenes, nyolcvanas évek Magyaror-

szágának legnagyobb beruházása volt. Az építkezésre vonatkozó meghatározó döntések az akkori politikai, gazdaságpolitikai és nemzetközi viszonyok között nem a lakosság bevonásával születtek. Paks környékének települései kevés információt kaptak, amelyet elsősorban a központi vezérlésű médiák „csepegtettek” számukra. Annak ellenére, hogy az építkezés ideje alatt a világ nukleáris energiaipara dinamikusan fejlődött, sokan gyanakodva, tudat alatt félve tekintettek a Duna-parton rohamosan növekedő gigantikus épületre. Gyökeresen megváltozott a helyzet a nyolcvanas évek végén, amikor a történelem törvényeinek engedve egy markáns demokratizálódási folyamat kezdődött el politikai, társadalmi és gazdasági téren egyaránt. Szükségszerűen változott a közigazgatási rendszer is, új jogokat, lehetőségeket és kötelességeket teremtve a tanácsi szervezetek helyett létrejött önkormányzatok számára. A 90-es évek elején Paks környékén voltak olyan megnyilvánulások (aláírásgyűjtések, egészségügyi statisztikák készítése, parlamenti felszólalások, stb.), amelyek valamilyen

„kompenzáció” kiharcolását tűzték ki célul. Elszigetelt próbálkozások voltak és nem állt fenn a lehetősége az átfogó, tárgyalásos megoldások kidolgozásának. Ugyanakkor az erőmű is nehéz helyzetbe került, hiszen a lényegesen tágabb teret kapott sajtó számára az atomenergiával kapcsolatos negatív hírek bizonyulnak „eladhatóbbnak”, sok esetben elrugaszkodva a valóságtól. Az erőmű tájékoztatási stratégiájának alapja akkor is és most is a nyitottság, amelynek leghatékonyabb eszköze a közvetlen információs kapcsolat. Annak érdekében, hogy eredményes párbeszéd alakulhasson ki, elkerülhetetlenné vált egy olyan társadalmi jellegű szervezet létrehozása, amely bejegyzett jogi személyként, önálló egységes programmal, működési renddel, költségvetéssel rendelkezik, és hatékonyan képes képviselni a térség lakosságának reális igényeit, érdekeit. Ennek megfelelően az erőmű kezdeményező együttműködésével alakult meg a 12 kilométeres körzetben 13 környező település önkormányzataiból a Társadalmi Ellenőrző és Információs Társulás (TEIT) 1992. június 30-án, Kalocsa központtal.


87

Miért pont 12 kilométer? A jogszabály akkor 3 kilométeres sugarú körben húzta meg az atomerőmű körüli biztonsági övezetet. Ugyanez a szám szerepel az erőmű biztonsági rendszereinek tartalékaiban, azaz minden a biztonságot garantáló technológiai rendszer három független egységből áll. Az akkori alapító polgármesterek a 3 kilométert először a háromszoros biztonsági szorzóval növelték meg 9 kilométerre, amelyet közös bölcselettel megfejeltek még egy szakasszal, így jött létre a 12 kilométeres kör. Megjegyzendő, hogy sem az induláskor, sem ma nem szerepel a TEIT tagjaként néhány jogosult település, de ennek minden esetben külön története van. A társulás működésének jellemzői A társulás nevéből is kiderül, hogy munkáját két fő momentum jellemzi. Egyrészt ellenőrzési tevékenységet végez, másrészt szorosan együttműködik az erőművel az információk továbbításában. Célja nem az erőművel való szembehelyezkedés, hanem az őszinte párbeszéd, az együttműködés megteremtése és fenntartása, a kölcsönös bizalom továbbépítése. A TEIT nem az erőmű ellen szövetkezett, hanem szervezett színtere a folyamatos információcserének, a bizalomépítésnek, a megalapozott együttműködésnek. A Társulás érdekvédelmi szervezet, mintegy 60.000 állampolgárt képvisel. Kéthavonta üléseznek az érintett települések polgármesterei, amelyen minden alkalommal részt vesz az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. állandó képviselője. A TEIT képviselői a Paksi Atomerőműben alkalmazott technológia bármely pontjára betekintést nyerhetnek, legyen az a nukleáris villamosenergiatermelés, a radioaktív hulladékok, az elhasznált nukleáris üzemanyag kezelése, tárolása, vagy az erőmű környezeti hatásai. A Társulás lakóinak bevoná-

88

2013/1-2 ■

sával (fizikatanár, építész, állatorvos) Ellenőrző Bizottságot alakítottak, akik bejuthatnak az általuk megjelölt objektumokba, és a jogszabályi korlátokat betartva betekinthetnek a kapcsolódó dokumentumokba, a lakosság kiemelt érdeklődésére számító programok, létesítések, műveletek esetén helyszíni társadalmi kontrollt végezhetnek. Ehhez való jogukat külön megállapodás rögzíti. Az erőmű csúcstechnikával üzemeltetett sugárvédelmi környezetellenőrző rendszerének mérési adatait havi rendszerességgel kérés nélkül megkapják, összevethetik a párhuzamos hatósági mérések eredményeivel, illetve saját méréseikkel. Az erőmű szakmai és műszaki-technikai segítségével, valamint a katasztrófavédelmi szervekkel együttműködve a TEIT saját mérőhálózatot épített ki. Ennek legfontosabb elemei a 13 helyre telepített dózismérők, amelyhez hasonló rendszert működtet az erőmű is, továbbá a Bátya községben létrehozott „vizes labor”, ahol felszíni és talajvizek, csapadékvizek korrekt aktivitásmérése valósítható meg. Az elmúlt években az erőmű beruházásában teljesen megújult a lakossági mérőrendszer. A Központi Fizikai Kutató Intézet által készített különleges kiértékelő egységből kettőt a TEIT üzemeltetet, a harmadik pedig a nemzetközi űrállomáson dolgozik. A tájékoztatással kapcsolatos feladatok A lakosság közvetlen tájékoztatását szolgálja az a három sugárvédelmi megjelenítő rendszer, amelyeket Kalocsa, Paks és Uszód legforgalmasabb helyére telepítettek. A műszer a pontos idő, a levegő hőmérséklete mellett a háttérsugárzás pillanatnyi szintjéről, illetve annak 24 órás és egy hetes változásáról tájékoztatja az érdeklődőket. Ezek a lakossági megjelenítő rendszerek hitelesítik az erőműből kapott in-


formációkat és szükség esetén cáfolják a médiában, vagy egyéb csatornákon terjesztett ál(rém)híreket. A TEIT önkormányzatok lehetővé teszik a személyes találkozásokat lakossági fórumok keretében, amelyhez időt, helyet, megfelelő hírverést biztosítanak. A Társulás elősegíti és megszervezi az erőmű megtekintését személyes élményszerzés céljából a különböző szervezeteknek (iskoláknak, kluboknak, civilszervezeteknek, intézményeknek stb.). A TEIT szervezeti felépítéséből következik, hogy a lakosság köreiben felmerülő félelmek, kételyek nála bukkannak fel először. A társulástól az erőmű felé továbbított információk így az erőmű tájékoztatási munkáját segítik. Az információs kapcsolat tehát kétirányú. A TEIT segít abban, hogy az erőmű a szerződéses kapcsolatain túl is megjelenhessen az önkormányzati tulajdonú regionális és helyi sajtóban, a helyi rádiókban, televíziókban és egyéb kiadványaikban. A sokéves TEIT – MVM Paksi Atomerőmű Zrt. együttműködés eredményeként jelentősen megváltozott a települések és az atomerőmű viszonya. A helyzet normalizálódott, a kezdeti félreértések tisztázódtak, a hangulat alapvetően nyugodt, az esetleges feszültségek tisztességesen kezelhetővé váltak. A TEIT nyitott minden civil társadalmi szervezet felé, szívesen átadja információit, tapasztalatait és felajánlja együttműködését. A legemlékezetesebb együttműködések Egyik legnagyobb jelentőségű eredmény, hogy az elhasznált nukleáris üzemanyag elhelyezésével kapcsolatos probléma sikeresen megoldódott. A kényszerpályára került atomerőmű a TEIT-tel közös erőfeszítésben egy részletesen kidolgozott tájékoztatási stratégia végrehajtása után 1994 nyarán megállapodásra jutott az újabb nuk-

leáris létesítmény, a Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolója (KKÁT) létesítése ügyében. A célirányú megállapodás csaknem másfél éves intenzív egyeztető munka eredménye volt, amelyben megfogalmazódtak az információs kötelezettségek, a lakosságot megnyugtató garancia feltételek és a TEIT helyszíni ellenőrzésének biztosítása. Ez példaértékű az erőmű körzetében, de országosan is. 1998-99-ben a KKÁT bővítése adott újabb komoly munkát a TEIT-nek. A lakossági elfogadtatási programot az erőművel együtt sikeresen végrehajtotta, mind a 13 település kiadta a tudomásulvételi nyilatkozatot. 2006-ban az erőmű blokkjainak üzemidő-hosszabbítási törekvése került a nagy nyilvánossága elé, a Duna mindkét oldalán sikeres közmeghallgatások segítették a program előrehaladását. Az eredmények mögött természetesen több éves, közösen végzett lakossági tájékoztató munka áll. 2003 áprilisában súlyos üzemzavar minősítésű esemény történt az erőműben. Villámgyorsan terjedtek a rémhírek, félő volt, hogy kontrolálatlan pánikhelyzet is kialakul a környéken. A korábban kialakított jó együttműködésnek, a többszörösen kipróbált lakossági és polgármesteri tájékoztató rendszerek segítségével sikerült úrrá lenni a hely-

zeten. Egyértelműen kijelenthető, hogy mindez a TEIT segítő együttműködése nélkül nem sikerülhetett volna. Ez az együttműködési forma annyira sikeresnek bizonyult, hogy mintájára és segítségével hasonló „nukleáris településszövetségek” alakultak meg a 90-es évek második felében. A kis- és közepes aktivitású radioaktív hulladék végső elhelyezése szintén neuralgikus pontja az atomenergetikának, ugyanúgy, mint az elhasznált fűtőanyag végleges elhelyezése is. Mindkét problémakör a lakosság érdeklődésének középpontjában áll. A felmerülő félelmeket, bizonytalan-

ságokat csak a TEIT – Erőmű együttműködéshez hasonlóan lehet kezelni. Így alakult meg a Társadalmi Ellenőrző és Tájékoztató Társulás (TETT) Tolna és Baranya megye határán, Bátaapáti székhellyel, ahol azóta már a tároló építése is a végéhez közeledik. A nagy aktivitású anyagok lehetséges tárolóhelyének környezetében hat Baranya megyei település részvételével alakult meg a Nyugat-Mecseki Társadalmi Információs Társulás (NYTIT), Boda központtal. Az 1976 óta működő püspökszilágyi radioaktív hulladéktá-

roló környezetében is megszerveződött az Izotóp Információs Társulás (IIT). A pénzügyi kapcsolat A térségben történelmi léptékben csak vendégeskedő atomerőműnek elemi érdeke, hogy a környezetében lévő településekkel jó kapcsolatokat ápoljon, szövetségesévé tegye azokat. A hos�szú távú üzemben tarthatóság feltétele a kölcsönös előnyökön és tiszteleten, a hitelességen alapuló szimbiotikus kapcsolat. A gazdasági együttműködés kérdései is megkerülhetetlenek.


89

Az erőmű és a társulás között már két évtizede szerződéses kapcsolat áll fenn. Ennek keretében kap anyagi ellentételezést a TEIT, hogy az ellenőrzési és tájékoztatási feladatait magas szinten, megfelelő eredménnyel tudja ellátni. Az együttműködés kiterjed önkormányzati beruházások támogatására is. Ennek új megoldása a Duna-Mecsek Területfejlesztési Alapítvány és az azt felváltó Jövőnk Energiája Térségfejlesztési Alapítvány, amelyen keresztül jól megalapozott pályázatok esetén helyi beruházások, vállalkozásfejlesztés és munkahelyteremtés valósítható meg. Az elmúlt 20 évben igen jelentős mértékű működési és fejlesztési forráshoz jutott a térség, így tudott az erőmű hozzájárulni a környezeti életminőség javításához. A Társulás 20 éves összetett tevékenysége sikertörténet mindkét fél oldaláról. A kialakult regionális társadalmi béke, a higgadt hangvétel, a KKÁT megvalósíthatósága, az üzemzavarok alatti (utáni) lakossági nyugalom megőrzése, az üzemidő-hosszabbítási projekt sikere a TEIT nélkül nehezen lenne elképzelhető. Ez az együttműködés ma már európai példa is. Több külföldi polgármesteri grémium jött tanulmányozni ezt a rendszert. Csaknem 10 éve a TEIT jelentkezett a Nukleáris Létesítmények Melletti Települések Európai Szövetségébe, ahová olyan lendülettel érkezett, hogy a következő évben a szervezet kongresszusát már a TEIT működési területén tartották. Nyomdokain a másik három hazai nukleáris településszövetség is taggá lett. Időközben az MVM PA Zrt. – TEIT együttműködésért, a tudati környezetszennyezés felszámolásáért a két együttdolgozó partner Kör-

90

2013/1-2 ■

nyezetvédelmi Aranyérmet kapott, ami nagy meglepetést váltott ki. Az együttműködés eredményei Az emberek kezdettől fogva gyanakvással kezelik a nukleáris energiát, és akik ezen a területen dolgoznak, saját bőrükön érzik, hogy ebben a légkörben milyen nehéz eredményes munkát végezni. Sok esetben ez azzal a következménnyel jár, hogy a nukleáris ipar képviselői bezárkóznak, a gyanakvásra gyanakvással felelnek. A paksi atomerőmű vezetői éppen ellenkező irányt választottak, két évtizede vallják és vállalják a teljes nyitottság politikáját. Ebben találtak megértő partnerekre a környék önkormányzati vezetőiben. A már említett elhasznált fűtőanyagtároló létesítésének kérdése mintegy szakítópróbája volt az önkormányzatokkal kialakított együttműködésnek. Ha a korábbi közös munka során nem alakul ki kölcsönös bizalom, sokkal nehezebb, talán lehetetlen lett volna az Erőmű indítékait megérteni, szándékait elfogadni. Hiú remény azt várni, hogy a környék lakói lelkesedjenek a nukleáris szomszédságért, annyit azonban sikerült elérni, hogy előítéletektől mentesen, tárgyilagosan mérlegelik mindazt, ami az erőműben és közvetlen környezetében történik. Meghallgatják a másik fél érveit, és ha meggyőzőek, fenntartás nélkül, vagy esetleg fenntartásokkal, de elfogadják azokat. A TEIT és az MVM PA Zrt. együttműködése a társadalmi megbékélés, az ésszerű kompromisszumokra épülő konszenzus kipróbált és követendő módszerének tekinthető. A kölcsönös előnyökön nyugvó együttműködésnek egyik szép példája


a Kalocsa városában létrehozott erőműves bemutatóterem, amely egyúttal a TEIT munkaszervezetének otthona is. A mindennap látogatható létesítményben egymás mellett lóg a TEIT és az erőmű zászlaja. Az Atomerőmű c. újság már sok éve eljut minden TEIT-es háztartásba, ezen keresztül az erőmű minden aktualitása, jövőépítő terve megismerhető a környezetben élők számára. Maga a TEIT, illetve annak települései is gyakori szereplői ennek a kisrégiós sajtóorgánumnak. Az évente 2-3 alkalommal megjelenő TEIT Hírlevélben viszont az erőmű szakemberei írnak cikkeket a legnagyobb érdeklődést kiváltó eseményekről. Hogyan tovább? 20 éve a TEIT készen kapott egy erőművet, ami akkor már egy évtizede üzemelt. Az üzemidő hosszabbítás keretében további legalább 20 év van a működő paksi blokkok előtt. Messzire mutató tervei vannak a MVM Magyar Villamos Művek Zrt.-nek új, korszerű blokkok létesítésére a paksi telephelyen. Komoly feladat lesz a TEIT számára az új partnerrel való kapcsolatfelvétel és együttműködés, a Társulás helyének és szerepének megtalálása ebben a grandiózus, az ország számára nélkülözhetetlenül fontos programban. Megnyugtató és fontos alapként szolgál, hogy sikerült bebizonyítani az elmúlt két évtizedben: békésen, nyugalomban, egészségben és fejlődésben élhet együtt a felelősséggel és hozzáértéssel működtetett atomerőmű és a körülötte lévő, nemes hagyományokkal, szívmelengető népművészettel, jellegzetes termékekkel és dolgos emberekkel rendelkező kultúrtáj.

30 éve történt… 1982. december 28. a magyar technika-történet egyik kiemelkedő napja Amikor 2012. december 28-án az újságok, a rádiók és a televíziók hírül fogják adni, hogy 30 évvel ezelőtt ezen a napon 0 óra 18 perckor megkezdte az áramtermelést a Paksi Atomerőmű első 440 MW –os egysége, az ország lakosainak többsége ezt egy hírnek fogja tekinteni a sok közül. Biztosan nem fognak arra gondolni, hogy ez alatt az idő alatt minden hazai villamosenergia-fogyasztó erszénye valamilyen mértékben ettől maradt vastagabb. Az talán még kevésbé jut eszükbe, hogy az erőmű építésén, továbbfejlesztésén, kimagasló üzemeltetési eredményein keresztül az ország ipari elismertsége a világban jelentősen növekedett és még növekszik ma is.

Szabó Benjámin*

Bevezetés Néhány ezren vagyunk, akiknek különböző módon és mértékben ez a nap, az odáig vezető út és az azt követő 30 év

sokat jelentett. Ezen keresztül ismertük meg azt a minőségi korszakváltást, amit a technika területén a hazai atomerőmű építés, üzembe helyezés, üzemeltetés, és a teljesítmény és biztonságnövelő fejlesztések jelentettek, jelentenek. Nagyon sok oldalról lehet megvilágítani az atomerőmű építésével megjelent változást: Akik ismerik az elmúlt 50–60 év hazai villamosenergia-termelés fejlődését tudják, hogy a hagyományos erőművek fűtőanyag ellátása milyen rendkívüli feladat. A szenet ki kell bányászni, az erőműbe kell szállítani csillékben, vagonokban, vagy tehergépkocsival. Az erőmű helyszínén biztosítani kell egy állandó készletet a szállítás vagy a kitermelés akadályoztatása esetére. Óriási mennyiségekről van szó, nem beszélve arról, ami a tüzelőanyag elégetése után a levegőbe jut, a salak- és meddő tárolókba kerül. Ezzel szemben a reaktor üzemanyaga urán-dioxid, amelyből egy reaktorba –

* Szabó Benjámin, a Paksi Atomerőmű Vállalat első igazgatója, 1982-ben kormánybiztosa

fémtokokban – 42 tonnányi mennyiséget helyeznek el és ennek teljes cseréje 4 éves ciklusban történik meg.

Megemlíthetjük az erőművek évi kihasználási óraszámát vagy a lehetséges gazdaságos élettartalmát az atomerőmű javára. Amíg egy hagyományos erőműben szén, gáz, olaj vagy bármilyen más tüzelőanyag elégetésével állítunk elő gőzt és ezzel termelünk villamos energiát, annak mennyiségét elsősorban a kazán egyes elemeinek viszonylag gyorsabb elhasználódása határozza meg, addig az atomerőmű hőciklusában egyik legbiztonságosabb elem maga a reaktor tartály, rendszeres ellenőrzés, és magas színvonalú üzemeltetés mellett. Én azonban nem az atomerőmű indítás utáni 30 évről, színvonalas üzemeltetéséről, jelentős biztonsági és teljesítménynövelő fejlesztéséről, kimagasló megtermelt villamos energia mennyiségéről, a viszonylag alacsony önköltségről, a nemzetközi elismertségről szeretnék beszélni, mert abban már nem vettem részt tevőlegesen. Ezt gondolom meg fogják tenni azok a kollégák, akik ennek az időszaknak aktív részesei voltak vagy még ma is azok. Összefoglalva a bevezető részt, az én értékelésem szerint minden Magyarországon élő ember életére, különböző mértékben, de pozitívan hatott és

1. kép: A helyszíni friss üzemanyag tároló

hat ma is ennek a nagy teljesítményű atomerőműnek 30 évvel ezelőtt történt megépítése. Ezt a megállapítást még akkor is fontosnak tartom, ha sokan a termelés részleteit nem ismerik. Nem is biztos, hogy részleteiben ismerni lehet vagy kell az ember széleskörű igényeit kiszolgáló technikát, a végtermékhez vezető utat. A lényeg, hogy minden területen azok a vezetők, szakemberek hozzák meg a felelős döntéseket, akik a részletek ismereteinek is birtokában vannak, és a teljes technológiát is átlátják. Az atomenergia-termelés elfogadásához, a közbizalomhoz, az üzemeltetés során a biztonsági előírások betartása a legfontosabb. Ezért kiemelten szeretném megjegyezni, hogy nincs a világon még egy olyan iparág, amelyre ilyen erős, mindenre kiható nemzetközi feltétel rendszert alakítottak volna ki, mint az atomenergia-ipar. Az előírások, amelyeket folyamatosan fejlesztenek az atomerőmű építésére, létesítésére és az


91

üzemeltetésre is vonatkoznak, és betartásukat ellenőrzik. Egyik legfrissebb kedvenc példám, a fukushimai baleset miatt előírt vizsgálatokat Pakson is elvégezték, ennek során megállapítást nyert, hogy a földrengés biztonságra méretezés a Paksi Atomerőmű esetében megfelelő. Egyetlen, az erőmű termelésétől független melléképület megerősítését határozták meg, valószínű nagyon kevesen találnák el, hogy melyikről van szó. Ez az épület a tűzoltó laktanya, azt hiszem ehhez az alapossághoz és felelősség vállaláshoz nincs mit hozzátennem. Én nyugodtan aludtam e tekintetben eddig is és ezután is úgy fogok. Remélem – főleg, akik ismernek – nem tekintenek nagyképűnek, ha azt mondom, hogy az első egyezmény megfogalmazásától, 1966 nyarától 1983 elejéig, a termelés megkezdéséig, az atomerőmű tervezésének, felépítésének, üzembe helyezésének egyik meghatározó vezetője voltam, különböző beosztási címekkel felruházva. Ezért ebből az időszakból szeretnék kiemelni három fontos területet, ami rávilágíthat arra, hogy a létesítés elkezdése és végrehajtása során milyen belső küzdelmeket kellett megvívni és a korábbi műszaki, beruházási, szervezési gondolkodástól jelentősen eltérően milyen új megoldásokat kellett alkalmazni az atomerőmű létesítése során.

ATOMERŐMŰ LÉTESÍTÉS = SOKOLDALÚAN MEGALAPOZOTT DÖNTÉS ÉS KÖVETKEZETES VÉGREHAJTÁS Az első nagy vitát kiváltó kérdés a felső szakmai és politikai vezetés körében az volt, hogy ebben az időszakban egyáltalán kell e nekünk itthon atomerőművet építeni. A hazai atomerőmű építés konkrét lehetősége 1965-ben merült fel, amikor a szovjet fél a KGST-országok részére rendelkezésre bocsáj-

92

2013/1-2 ■

tott egy kétblokkos, összesen 800 MW teljesítményű atomerőműre vonatkozó előtervet. Számunkra atomerőmű építés terén akkor ennek elfogadása volt az egyetlen reális lehetőség. A kormány határozatot hozott a tárgyalások megkezdésére és egy kormányközi egyezmény aláírására, amely 1966. december 28-án meg is történt. Ez azonban a nélkül ment végbe, hogy itthon a mértékadó szakmai és politikai vezetőkkel egy részletes egyeztetés történt volna. A vita, amely az aláírás után robbant ki, nem az atomerőmű, mint nukleáris objektum ellen irányult, hanem az alapja konkurens választási lehetőségekből és más gazdasági megfontolásokból táplálkozott. 1962-ig a Magyarországon épült jelentősebb erőművek a mátrai, borsodi, a nógrádi, dorogi, tatabányai, ajkai és a várpalotai szénbányák barnaszén vagyonára, valamint a komlói és pécsi szénbányák fekete szenére épültek. Később, a hatvanas években a Gyöngyös környéki külszíni fejtésű lignit kitermelése is megindult. Mindezek alapján a szénbányászat Magyarország legnagyobb befolyású termelőjévé nőtte ki magát, erős érdekérvényesítő képességgel. Más választása ebben az időben nem is nagyon volt az országnak a nagy ütemben növekvő villamosenergia-igény kielégítésére. Az 50-es évek végétől egyre több lehetőség nyílott az energetika területén is a hazai kitermelésű, majd a kedvező árú import olaj és gáz felhasználására. A kőolaj finomítása után – mint végterméknek – a gudronnak az eltüzelése a széntüzeléssel szemben olcsóbb erőművek építését tette lehetővé. Bár voltak jelek már a hatvanas évek második felében is, hogy a szénhidrogének ára jelentősen drágulni fog, az olajiparral összefüggő iparágak fejlesztése megalapozott és fontos törekvés volt. Ennek tükrében az ezen a területen tevékeny-


kedő vezető szakemberek érthetően ellenezték egy hazai atomerőmű építését. Az elmondott okok, a felső vezetés ingadozása, az aláírt kétoldalú egyezmény alapján 1975-re tervezett üzembe helyezés mind-mind akadályozta a hazai előkészítő munkákat. Ezek együttesen oda vezettek, hogy az előzetes műszaki tervek elkészítése, és közvetlenül a helyszíni előkészítő munkák megkezdése után, az 1970-es év első napjaiban a korábban kötött egyezményt a Magyar Kormány módosította, a munkákat leállította. Később a kőolaj beszerzés növekvő nehézségei miatt, 1972-ben – a korábbi egyezmény ismételt módosítása után – újra indultak a munkálatok. A kormány elhatározása az atomerőmű építése mellett most már egyértelművé vált, de a többszintű vezetői láncban, elsősorban a finanszírozásban szerepet játszó szervezetek és vezetők között akadtak, akik az atomerőmű építése helyett más irányt szerettek volna kijelöltetni. Az évek haladásával természetesen a viták és az ellenzők száma csökkent, de ez a megosztottság a vezetés különböző szintjein egészen az első blokk üzembe helyezéséig sok tekintetben megnehezítette a beruházók, építők helyzetét. Természetesen ebben nagy szerepe volt annak, hogy az atomerőmű létesítése jelentős forrásokat kötött le, és beruházási eszközöket vont el más területektől. A tárgyilagosság kedvéért azonban el kell mondanom, hogy az elhalasztással, mint utóbb kiderült, sokat nyertünk. Az első megállapodás szerint 1975-re egy úgy nevezett elsőgenerációs erőművet építettünk volna, amelynek a biztonsági kritériumai sokkal alacsonyabb szintre voltak tervezve, és ezt a mai nemzetközi normák szerint már le kellett volna állítanunk. A munkák újraindítása után az egyenként 440 MW teljesítményű reaktorblokkokat a nemzetközileg elfo-

gadott biztonsági elveknek megfelelőre tervezték át a szovjetek. Az új erőmű építése lényegesen nagyobb és összetettebb feladatot jelentett – elsősorban a nagy mennyiségű és minőségileg igényes anyagok felhasználása és a szigorúan ellenőrzött, dokumentált beépítési kötelezettség miatt.

ATOMERŐMŰ ÉPÍTÉS = AZ ADOTT FELADATHOZ SZÜKSÉGES TECHNIKA, TECHNOLÓGIA, SZAKEMBER és SZERVEZÉS BIZTOSÍTÁSA Ma már elmondhatjuk, hogy a legnagyobb nehézséget az első hazai atomerőmű létesítésénél nem az előzőekben – dióhéjban – bemutatott vezetői ingadozás, vagy vita okozta. Már 1967-ben, az első tervegyeztetésénél kiderült, hogy az eddigi hazai erőművek építésénél jól felkészült tervezőink gondolkodása eltér a szovjet tervezők e területen szerzett ismereteitől. El kellett fogadni, hogy egy atomerőmű esetében sokkal körültekintőbben kell eljárnia már a kiinduló adatok meghatározásánál is. Gondolok itt pl. a talaj szerkezet, a várható földrengések, minimális-maximális vízhozamok, széljárási viszonyok és más környezeti adottságok meghatározására. Az igazi hideg zuhany azonban 1974-től ért bennünket, amikortól az új tervek elvi felépítését, de különösen a kivitelezésnél előírt anyagok minőségét, mennyiségét és a beépítési követelmények meghatározását megismertük. Hamar rá kellet jönnünk, hogy ez az erőmű alapvetően különbözik az eddigi hazai erőművek építésénél szerzett ismereteinktől, ipari felkészültségünktől, illetve a korábbiakban megismert atomerőmű terveitől. Először a vezetőknek és az előkészítő munkában részt vevő szakembereknek ezen változások miértjét kellett

2.kép: A kép szemléltetően mutatja az épület-szerkezet bonyolultságát

elfogadni, megérteni, és az előkészítési munkákban érvényesíteni. Még a részleteket nem ismertük, de számunkra egyértelművé vált, hogy a reaktort és az azt körülvevő berendezéseket egy olyan hermetikusan zárt, szabálytalan alakú „tartályba” kell beépíteni, amely meggátolja egy esetleges üzemzavar során keletkező gázok, gőzök és folyadékok kijutását a környezetbe. Ennek a 1,5 atmoszféra túlnyomást kibíró kívül-belül hermetikusan lemezzel burkolt, 1,5 m vastag falú építménynek a térfogata 160.000 köbméter egy reaktornál (ha ezt a tartályt egy szabályos mértani testként akarjuk elképzelni, akkor ez egy 40x40 méter alapterületű, 100 m magas hasábnak a képében jelenne meg). Mi a kiviteli terveket orosz szabvány szerint kaptuk, orosz nyelven. Ezeket honosítani kellett, és a hazai kivitelezők kezébe olyan terveket kellett adni, amit a magyar építő-szerelő munkások megértenek. Szerencsére e tekintetben elég jól álltunk, mert nagyon jól felkészült tervező intézeteink voltak, mint pl. az ERŐTERV, IPARTRERV, MÉLYÉPTERV, de ez a munka hónapokat vett igénybe. Az építés tervezés területén való felkészültségünk színvonalát az is megmutatta, hogy jól meghatározott területeken – figyelembe véve az orosz kiinduló adatokat – egyes épületrészek, kiszolgáló épületek

3.kép: A rektor épület nulla szintjére a födém megépítése előtt már rozsdamentes tartályokat kellett beépíteni

kimondottan magyar tervelgondolások alapján valósultak meg. A hermetikus tér nagyságának építés közben történő bemutatását azért tartom szükségesnek, hogy érzékeltessem azt a nehéz helyzetet, amely a hagyományos munkákon felnőtt építőiparunkra várt. A lemezzel burkolt, óriási vasbeton szerkezetek legyártására a hazai építőipar teljesen felkészületlen volt. Még olyan neves gépgyártó vállalat, mint a Ganz MÁVAG sem vállalta el ezeket a munkákat, egyrészt azért, mert el voltak látva más, egyszerűbb berendezések gyártásával, másrészt nem vállalták fel a magas minőségi igények miatti szigorú ellenőrzést. Hosszasan lehetne sorolni azokat az új feladatokat, amelyekkel a magyar iparnak szembe kellett nézni. A 2. kép szemléltetően mutatja az épület-szerkezet bonyolultságát. Ebben az időszakban a vállalatok központi irányítását már a piaci vállalkozási irányzat kezdte felváltani, azon-


93

5. kép: A kiskunfélegyházi gyárban jelenleg Paks részére készítenek hőcserélőt

4.kép: Így néz ki belülről a reaktortérben lévő gőzfejlesztő végleges technológiai szerelése

ban a kialakult helyzetben nem volt más lehetőség, mint az erőteljes kormány

beavatkozás. Ezért volt szükség többek között az első blokk megépítésénél egy kormánybiztosi irányítás kiépítésére is. Itt kell megemlíteni még azt a rendkívüli körülményt is, hogy ez idáig nem volt még olyan ipari építkezés Magyarországon, ahol ilyen kis alapterületen ilyen nagy mennyiségű, különböző rendeltetésű anyagot és berendezést kellett összehangoltan meg- és beépíteni amellett, hogy pl. a betonozási technológia több helyen előírta a folyamatosságot. Egy reaktorhoz tartozó alapterület 54x75 méter, az épület a -9.00 métertől a + 50.00 méter magasságig tart. Az atomerőmű építésénél összehangoltan több szakmának együtt kellett dolgoznia. A 3. kép jól mutatja, a nulla szintre is be kellett szerelni a tartályokat és csak utána lehetett a födémet ráépíteni. Az atomerőmű építéséig az építőipar úgy dolgozott nyújtott műszakban, hogy hétfő déltől péntek délutánig végeztek munkát. Itt Pakson biztosítani kellett a szünetmentes munkát. Ez többek között olyan szakemberigényt jelentett, amit akkor csak az ország területéről több vállalat mozgósításával lehetett megoldani, illetve külföldről, pl. Lengyel-

94

2013/1-2 ■

országból kellett elsősorban hegesztő szakembereket foglalkoztató vállalatokat igénybe venni. A technológiai, valamint a villamosés irányítás-technikai szerelés egy kicsit jobb helyzetben volt, mert több idő volt a felkészülésre, de az első blokknál ott is meg kellett küzdeni az addig ismeretlen technológiai követelményekkel és a szerelési munkák összehangolásával. A vállalatok az első blokk megépítésénél megtalálták a szükséges műszaki megoldásokat a nehézségek leküzdésére és arra is rájöttek, hogy ebben a vállalkozásban részt venni hosszú távon gazdaságilag is eredményes. A végeredmény sokat elmond. Az 1760 MW összteljesítményű beruházás összes költségéből közvetlenül mintegy 70%-ban magyar vállalatok részesültek (természetesen ebben voltak közvetett import anyag költségek is).

ATOMERŐMŰ ÜZEMELTETÉS = JÓL KIKÉPZETT SZAKEMBEREK BIZTOSÍTÁSA ÉS FOLYAMATOS TOVÁBBKÉPZÉSE A harmadik kérdéskörnek, amelyet röviden ismertetek, szerintem máig kiható jelentősége van. Ez az üzemeltetésre történő szakmai felkészülés.


Az atomerőművet importáló országok között nem tudom, hogy van e még egy, ahol 16 évvel az első gépegység üzembe helyezése előtt tudatosan megindult a majdani üzemeltetők sokrétű felkészítése. Az 1966 utolsó napjaiban aláírt kormányközi egyezményt követően az akkori nehézipari miniszter 1967. január 1-től létrehozott egy miniszteri biztosi

intézményt kettős feladattal, egyrészt az újszerű beruházási feladatok összefogására, másrészt az üzemeltetésre történő felkészítés megszervezésére. A miniszteri biztos felelősségi körébe – többek között – az alábbiak tartoztak: „e.) az atomerőmű üzemeltetéséhez szükséges szak-, középirányító, valamint speciális szakemberképzés és betanítás biztosításáért, ezen túlmenően, elsősorban tárcán belül, az adott atomerőmű létesítéséhez, a perspektivikus atomerőmű program felkészüléséhez szükséges szakemberképzés, betanítás elősegítéséért. f.) az atomerőmű gazdasági és jogi szervezete kialakításának előkészítéséért.” Amikor 1976. január elsején, 7 évvel az első gépegység üzembe helyezését megelőzően, jogilag is megalakult az üzemeltetésre létrehozott Paksi Atomerőmű Vállalat, már osztályvezetői szintig előzetes elméleti és gyakorlati képzésben részesült és a konkrét terveket naprakészen ismerő szakemberekkel rendelkeztünk. Ekkor még a reaktor épület építése jóval a 0.00 szint alatt

tartott. Mire a technológiai szerelés megkezdődött, már az erőmű olyan szakszemélyzettel rendelkezett, hogy a beépítés előtt a berendezések készülékek un. „0” revízióját már ők végezték el. Úgy gondolom, hogy ez a későbbi üzemeltetés szempontjából felbecsülhetetlen jelentőséggel bírt. Mint a Paksi Atomerőmű Vállalat igazgatói tisztéből kinevezett kormánybiztos, 1979. június 26-án a fentiekre alapozva hoztam meg azt a döntést, amellyel részletesen szabályoztam az üzembe helyezési munkákat és azok irányításával és döntő többségének az elvégzésével a Paksi Atomerőmű Vállalatot bíztam meg. Ezzel a döntéssel akkor a villamosenergia-iparág vezetése sem értett egyet, mert ellentétes volt a korábbi évtizedek gyakorlatával, amikor is ez a feladat a jól felkészült beruházó vállalat feladata volt. Mint utóbb kiderült, túl azon, hogy ezt a munkát az e területen legjobban felkészült szakemberek végezték, ez a vállalat volt egyedül érdekelt abban, hogy a sürgető határidők ellenére is csak akkor

végezze el az üzembe helyezést, amikor minden műszaki feltétel és hatósági ellenőrzés maradék nélkül teljesült. Az akkori elég nehéz, rendszer szintű villamosenergia-ellátási problémák ellenére ezt az álláspontot a legfelső kormányvezetés is elfogadta. Az előzőekben leírtakkal is az volt a szándékom, mint a 2005. év elején megjelent ATOMKORKÉP című könyv megírásával, hogy ezen a kerek évfordulón nagyon röviden éreztessem azt a küzdelmet, akaratot, amely elvezetett a Paksi Atomerőmű első blokkjának üzembe helyezéséig, egy kicsit emléket állítva mindazoknak, akik ebben a gigantikus munkában részt vettek. Emellett arra is gondoltam, hogy a tervezett atomerőmű bővítés lebonyolításánál iránytűként kellene vis�szapillantani a régmúltra, pl. a hazai bedolgozás minél nagyobb hányadú részarányára. Ehhez viszont referenciákkal rendelkező üzemek, és képzett szakemberek is kellenek. Számomra e tekintetben egy kis reményt adott, hogy nemrégen a Szenior

Energetikusok Klubja szervezésében az egykor gyáróriásnak számító Kiskunfélegyházi Kazángyárban jártunk, ahol az MVM OVIT ZRt. – az acélszerkezetek építése, a villamos és irányítástechnikai terén szerzett több évtizedes szaktudása mellett – újra elindította a hőtechnikai berendezések gyártását is. Megismerve a gyár kapacitását, sok évtizedes gyakorlattal rendelkező szakember-hátterét, és figyelembe véve a cég több irányú vállalkozási törekvéseit, a gyár a hazai atomerőmű bővítés komoly bázisa lehet. Összegzésként azt mondhatom, hogy Magyarországon a villamosenergia-igények biztonságos kielégítése érdekében kell atomerőművet építeni, de egy ilyen

létesítést csak kiemelt figyelemmel és nagy szakértelemmel, tudatos felkészüléssel lehet elkezdeni és végigcsinálni. Fentiekhez kapcsolódóan örömmel olvastam azt a hírt, hogy a Paksi Atomerőmű bővítésére a miniszterelnök vezetésével kormánybizottság alakult.

korabeli sajtófotó az i. blokk párhuzamos kapcsolásáról


95

Szakterületi visszaemlékezések

Bevezető A Paksi Atomerőmű I. blokkjának üzembe helyezése és országos hálózatra kapcsolása (1982. december 28.) idején fiatal szakemberek sokasága dolgozott az erőműben. Az akkori ún. „csikócsapatból” többen még mindig aktívan részt vesznek az üzemeltetésben, különböző szakterületeken látják el feladataikat. A hosszú éveken át itt dolgozó kollégák életútja egybeolvadt a pályaúttal, hiszen ezen idő alatt természetszerűleg hatással volt egymásra a munkahelyi élet és magánélet, összekapcsolódásuk magától értetődővé vált. Az atomerőmű megteremtette munkavállalói és családjaik számára a létbiztonságot. A kiegyensúlyozott családi háttér pedig a dolgozóknak erőt, biztos alapot adott a munkahelyi nehézségek, kihívások elviseléséhez, a feladatok magas szintű elvégzéséhez, teljesítéséhez. Sok kollégát a munkahelyi körülmények késztettek arra, hogy tudásukat gyarapítsák, üzemen belül munkakört, beosztást váltsanak. És a kollégák tették a dolgukat, legjobb tudásuk, igyekezetük szerint, lojálisan és elhivatottan. Az Atomerőmű újság 2012 decemberi száma megemlékezett az 1. blokk 30. évfordulójáról és a munkatársak visszaemlékezései révén is felidézte a múlt események. Az Atomerőmű munkatársai az MVM Közleményei számára is írásba foglalták visszaemlékezéseiket, amelyek által saját élet- és pályaútjukon keresztül olvasmányosan mutatják be a szakmát, a műszaki fejlődést, színesítve a személyes élményeikkel és a néhol felbukkanó társadalomrajzzal. A következő oldalakon a kollégák írásait közöljük. Lovászi Zoltánné, az Atomerőmű újság főszerkesztője

Hallatlan energiával és motiváltsággal Hamvas István, vezérigazgató Úgy érzem, szerencsésnek mondhatom magam, mert az életem során sikerült olyan döntéseket hoznom, amelyek alapvetően meghatározták pályámat, és amelyeket visszatekintve utólag is jónak értékelek. Ilyen volt, amikor utolsó éves egyetemistaként – bár hívtak dolgozni a debreceni egyetemre és az Atommagkutató Intézetbe is – úgy határoztam, hogy Paksra jövök. Itt fizikust kerestek, és nekem mindig is az volt a vágyam, hogy olyan munkát végezhessek, aminek látható, nyilvánvaló eredménye van. Akkor csábítónak és ígéretesnek tartottam azt a lehetőséget, amit a magyarországi nukleáris ipar megteremtése jelentett. Ma vis�szaigazoltnak látom az akkori döntésem helyességét, kiegészítve azzal, hogy a csábító és ígéretes lehetőség

96

2013/1-2 ■

egyben nagy kihívás is volt. Mivel a Paksi Atomerőműbe került fizikusok közül is az elsők között voltam, ezért a szakmai pályafutásom során nagyon tág lehetőség adódott az érdekesebbnél érdekesebb kérdéskörökben dolgozni. Azonban nem csak a fizikusok, hanem az erőmű alkalmazottai közt is az elsők között kerültem a céghez, 128-ikként lettem részese ennek a csapatnak. Fizikus társaimmal 1977 őszén a KFKI-ba kerültünk, hogy felkészüljünk az atomerőmű üzemeltetésére. Ehhez kapcsolódó emlékeimből kiemelkedik a csapat motiváltsága. Nagyon ritkán adatik meg az ember életében az, hogy olyanokkal dolgozhat, akik egyformán lelkesek, igyekvőek, akik mindent megtesznek azért, hogy egy közös célt, esetünkben az atomerőmű „átvételét” sikerre vigyék. Együtt tanultunk, egymást tanítottuk, és ahogy a kisbabákra szokták mondani, az ismereteket a szivacs


módjára szívtuk magunkba. Ez nemcsak a fizikus kollégákra, hanem az erőmű minden dolgozójára igaz volt. Élmény volt oktatni, és élmény volt másoktól tanulni. Magunkénak tekintettük már akkor is az erőművet, amikor az még nem is volt kész, és mindent megtettünk azért, hogy jó minőségben üzembe helyezzük és majd üzemeltessük azt. Pónya József találóan fogalmazta meg, amikor azt mondta, hogy itt egy „Csikócsapat” van. Ez nagyon jól jellemezte a hallatlan energiával és motiváltsággal rendelkező közösséget. Szerencsésnek érzem magamat, és egyben büszke is vagyok rá, hogy tagja lehettem a ma már legendás „Csikócsapat”-nak. Szakmai pályámra visszaemlékezve, több jelentős mérföldkő volt az elmúlt 30 év során. Ezek közül kiemelkedik az I.-es blokk első kritikus állapotba hozása, az első indítás. Ez olyan esemény volt, amelyre mi fizikusok éveken

át nagyon készültünk. Azon a napon 14 órakor vettem át a műszakot. Nem sokkal ezt megelőzően Beier Matthias kollégám felügyelete mellett már megkezdték a reaktor elindítási folyamatát, és a délutáni műszakban ezt folytatva 21 óra körül, a műszak vége felé értük el a kritikus állapotot. Így ügyeletes indításvezető fizikusként nekem adatott meg a szerencse azt deklarálni, hogy az első reaktorban az önfenntartó láncreakció beindult, amiért éveken át dolgoztunk, az megtörtént. Mindannyian büszkék voltunk arra, hogy ez sikerült, hiszen ez volt az a pillanat, amikor Magyarországon elkezdődött a nukleáris iparág története. De ez az esemény csak egyike azok nak, amelyekre szívesen visszaemlékezem. A „Csikócsapat” az első indításon túl nagyon sok úttörő dolgot tett. Büszke vagyok arra, hogy sikerült problémamentesen üzembe helyezni a blokkokat, és ebben a nagy munkában én is részt vehettem, és arra is, hogy a blokkok üzemeltetését nemzetközi szinten is elismertté tudtuk tenni. Abban a tekintetben is szerencsésnek érzem magam, hogy a környezetem mindig olyanná alakult, amit a nyugodt, konstruktív alkotószellem jellemzett. Mint fizikus olyan összetartó csapatban dolgoztam, amit a munkatársi és magánemberi összhang is jellemzett. Ez a csapat nemzetközileg is elismert, amit a tudományos fejlesztő tevékenység, az elért eredmények alapoztak meg. Örömmel tölt el, hogy a közösség kialakításában és a sikerek elérésében részt vehettem. A jelentős események sorába tartozik, hogy számos biztonságnövelő intézkedést hajtottunk végre az atomerőműben. Ebben – együttműködve a hazai szakemberekkel – szerepe volt a fizikus csapatnak is. Mind az AGNESprojekt, mind a többi biztonságnövelő intézkedés megvalósításában kulcsszerepet játszott ez a társaság.

Abban, hogy a Paksi Atomerőmű célzott biztonsági felülvizsgálatának eredményét nemzetközi szinten is nagyon pozitívan értékelik, nagy szerepet játszik az a gondolkodásmód, ami mérnökcsapatunkat jellemzi. Ez a siker is a csapat mentalitásában, hozzáállásában rejlik, és úgy érzem ennek kialakításában nekem is részem volt. A közelmúltra is visszaemlékezve a teljesítménynövelést emelem ki. Azt, hogy az üzemzavart követő nagyon terhelt időszakban, amikor egy kezünkön nem tudtuk megszámolni a nagyon fontos feladatokat, a lelkesedés mégis hajtotta munkatársaimat, és sikerre vitték a teljesítmény-növelési programot. Kiérdemeltük vele a hazai ipar megbe-

csülését, az Innovációs Nagydíjat. Erre is büszkék vagyunk. Nagyon fontosnak tartom megemlíteni, hogy amikor vezérigazgató-helyettes lettem és a fizikusoktól elkerültem, akkor üzemzavari állapot volt, és egy megtört lelkiállapotú szakembergárdával kellett dolgoznom. Ilyen körülmények között kellett végrehajtani a 2-es blokk elindítását, majd az üzemzavari állapot felszámolását. Nehéz és sok izgalmas, kreativitást igénylő feladat volt, de megoldottuk. Ennek során nem csak a műszaki problémákon lettünk úrrá, de sikerült azt a kedvezőtlen és keserű légkört olyanná alakítani, amelyet az együttműködés, a pozitív gondolkodás jellemez. Az üzemzavar felszámolásakor újra érezni lehetett az első üzembe helyezéshez hasonló lelkesedést, a valamikori csikócsapat szellemet. Úgy gondolom, hogy ez az együttműködési képesség, a felelősségérzet a dolgozók részéről mind a mai napig megmaradt. A Paksi Atomerőmű biztonsági és gazdasági mutatói pozitív, javuló tendenciát mutatnak. Úgy tapasztaljuk, a munkavállalói elégedettség és a nyugalom szempontjából jó a tendencia. És örülhetünk annak is,

hogy a társadalom bízik bennünk, elfogadottsági mutatónk tartósan nagyon magas. Magyarország domináns, stratégiailag kiemelkedő szerepű termelő cége lettünk, és mindez ennek a kiváló kollektívának a közös munkája.

Szinte mindent láttam… Cserháti András, a Műszaki Igazgatóság műszaki főszakértője Az atomerőműben 36 év óta dolgozom, több területen: beosztott majd vezető mérnökként, háromszor is főosztályt vezetve, közben tanácsadóként, főszakértőként. A moszkvai egyetemet 1976 már-

ciusában végeztem el, atomerőművek és nukleáris berendezések szakon. Egy héten belül harmadmagammal (Damjanovits Andrással, Kapocs Györggyel) jelentkeztem Budapesten az akkor a Nehézipari Minisztériumban székelő, újonnan megalapult Paksi Atomerőmű Vállalatnál, Szabó Benjámin igazgatónál és Lajkó Sándor személyzeti vezetőnél. Céges törzsszámom mutatja, hogy a 17. belépő voltam – jelenleg a legkorábbi még aktív dolgozó, ami persze nem érdem, hanem csak egy tény! Az atomerőmű helyszínén még egyetemistaként jártam először, 1973 nyarán. A turbinák tengelye akkor még póznákkal volt kitűzve a vadvirágokkal tarkított mezőn. Háromnegyed éves hazai betanulásokat (ERŐTERV, majd KFKI) követően tartósan csak a katonai szolgálatom után, 1979 őszén kerültem Paksra. Szinte mindent láttam az építkezés folyamatában, sok olyat is, ami ma már elfedett, nem látható. Pályafutásom alatt több emlékezetes munkám volt, közülük csak néhányat említenék: n Amikor 1982-ben reaktorfizikusként – együtt az irányítástechnikusokkal


97

– az első reaktor in-core mérőrendszerét helyeztük üzembe, felmerült, hogy meg kellene győződni a vanádium detektorok elhelyezkedéséről a függőleges neutron mérőcsatornákban. Ehhez röntgenfelvételt javasoltunk a szovjet szakértőknek. Egyikük azt az ellenvetést tette, hogy elromolhatnak tőle a mérőláncok. Megmosolyogtuk, mert a reaktorban sok nagyságrenddel intenzívebb gammasugárzásnak és neutronoknak vannak kitéve évekig. Végül nagy nehezen hozzájárultak a méréshez. Ki is derült, hogy a detektorok mes�sze nem a névleges helyükön voltak, ami hamis mérésre vezetett volna. Számítógépes módszerekkel összeválogattunk egy lehető legjobb készletet a két első reaktorra leszállított mérőláncokból. A gyárban pedig leváltották a MEO-t, és új gyártási folyamatot vezettek be. n 1986 májusában a műszaki fejlesztési osztályt vezettem, amikor beütött Csernobil. Ekkor – internet még nem lévén – hetekig éjjel-nappal hallgattam a hazai és külföldi rádiókat, bújtam a sajtót, szedtem össze az RBMK-ról tudható műszaki részleteket. Naponta készítettem összefoglalót Pónya József igazgatónak az akkor új Rosytext szövegszerkesztő gépen. Később tudtam meg, hogy egyes írásaimat olvasták az akkori „legmagasabb hazai íróasztalnál” is. Igazgatóm elérte, hogy augusztusban elküldjenek Moszkvába, a Kurcsatov Intézetbe. A szovjetek a szeptemberi bécsi Csernobil konferencia előtt a „baráti országok” válogatott szakemberei előtt főpróbát tartottak, hogyan prezentálják a világnak a történteket. Így elsők között, első kézből vehettem Petroszjanc és Legaszov akadémikusok magyarázatait. Azóta, pár éve jártam Csernobilban is, mély benyomást tett rám.

98

2013/1-2 ■

n A kilencvenes évek derekán elsőként

Pakson készült a VVER reaktorra időszakos biztonsági felülvizsgálat (IBF), az általam vezetett team munkája keretében. Később a még vizsgálat előtt álló kínaiak, dél-koreaiak intenzíven érdeklődtek módszereink, eredményeink iránt, aminek kapcsán eljutottam országaikba, konzultációkat tarthattam a témáról. Ugyanekkor évekig a részvénytársasággá alakult vállalat felügyelő bizottságának munkavállalók által választott tagja is voltam, ami különleges rálátást nyújtott sok mindenre. n A legemlékezetesebb munkám természetesen a sérült üzemanyag tokozása, a 2. blokki akna helyreállítása volt, a projekt tagjainak embert próbáló feladat, hatalmas műszaki kihívás. Az itteni munka előkészítésekor elvetődtem az Uralba, egy zárt városba, ahol a munkaplatformot gyártották. De ott álltam Idahóban a TMI-2 reaktor üzemanyagának fémtartályokban és betonkockákban eltárolt maradványai mellett, illetve Hanfordban, a Columbia folyó partján egy korai plutónium termelő katonai reaktor falánál is. Mégis azt kívánom, hogy ne legyen ilyenből része egy munkatársamnak sem. n Tavaly megint Ázsiába vezetett egy emlékezetes utam, prototípus reaktorok építkezésére (Kína, Sanmen-1 és Dél-Korea, Shin Kori-3), ahol a kollégákkal együtt nagyon sokat tanultam. Az eltelt évek alatt számos elismerést kaptam. A kezdeti időkben miniszteri okleveles kiváló dolgozó lettem, később megkaptam a Céggyűrűt is, 2008 őszén pedig Hevesy-díjban részesültem. A kitüntetések, kézrázások és bőven mért dicsérő szavak mellett az egyik legnagyobb elismerésnek mégis azt a viszonylagos csendet tartom, amely egy fontos előadásom után állt be. 2006 vé-


gén Bécsben, Ausztria külügyminisztériumában ismertettem a sérült üzemanyag tokokba helyezésének menetét az osztrák-magyar nukleáris biztonsági és sugárvédelmi vegyes bizottság ülésén, már a munkák befejezésének látható közelségében. A rendszerint a kákán is csomót kereső, antinukleáris házigazdák akkor valahogy nem próbálták ízekre szedni az általam elmondottakat. Ez az elismerés persze nem annyira személyemnek szólt, mint inkább a közös orosz-magyar munka sikerének. A jelenlegi tevékenységemet tekintve lényeges, hogy 2012 áprilisában a Lévai projekttől visszatértem az erőműves feladatokhoz. Nem szakadt meg teljesen a kapcsolatom a bővítéssel sem, de most főleg megint azzal foglalkozom, amivel valamennyire az ezredforduló előtt: a Végleges Biztonsági Jelentés aktualizálásával, illetve kapcsolódóan az IBF feladataival és egyes üzemidő-hosszabbítási dokumentumokkal. Hatvanegy éves vagyok, pár évig még tenném itt az erőműben is a dolgom, de túl sok gyökeres váltást már nem tervezek. A paksi 5. blokk indítását – ha nem is aktívan – még szeretném megérni.

A biztonság maximális szem előtt tartásával Tóth János, a Biztonsági Főosztály vezetője 1980. április 1-én elkezdődött életem egy nagyon hosszú szakasza, elkezdődtek a „munkás” éveim, felvettek a Paksi Atomerőmű Vállalathoz üzembe helyező mérnöknek. Befejezéshez közeledett a létesítés, és már elkezdődött a technológiai rendszerek átadása, funkció-próbája. A biztonság elsődlegességének a szem előtt tartása valahol ott kezdődött, amikor a szovjet beszállító erőteljes nyomásának ellenére az akkori cégvezetés határozottan kiállt a mellet, hogy nem veszünk át olyan berendezést,

amely nem ment át a szigorú minőségi ellenőrzésen, funkciópróbán, még akkor sem, ha ez jelentős csúszást eredményezett a megvalósításban. Akkor ezt még nem biztonsági kultúrának hívták, egyszerűen „csak” felelősségteljes műszaki igényességnek lehetett nevezni. Ettől kezdve szakmai pályafutásom több mint 30 éve összefonódik a Paksi Atomerőmű nukleáris és üzemeltetési biztonságával, a biztonság megalapozásával, megvalósításával és ellenőrzésével, felügyeletével. A jelenlegi biztonsági igazgatóság csírái még a 80-as évek közepén keresendők. Volt egy nukleáris főosztály, amely magába foglalta a reaktorfizikusi csapatot, a sugárvédelmet, de ott voltak a minőségellenőrzési kollégák is, és volt egy úgynevezett szuperkontrol csoport is. Ezzel párhuzamosan az üzemviteli szervezeten belül létezett az üzemviteli osztály, amely rövid időn belül felvette az üzemviteli biztonsági osztály nevet. Ezen belül működött egy csoport, amely a blokkok üzembe helyezéséhez kapcsolódóan termohidraulikai számításokat végzett úgy a primerkörre, mint a szekunderkörre vonatkozóan. Ennek eredményeképpen sikerült a paksi blokkok paramétereit úgy kimérni és értékelni, hogy a blokkok teljesítményét a tervezett 440 MW értékről 460 MW fölé tudtuk, növelni kihasználva a szekunderkör jó hőtechnikai tulajdonságait, de (még) nem növelve ezzel a reaktor teljesítményét – az egy későbbi, másik történet. Volt szerencsém ezt a csoportot irányítani 1985-91 között, és abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy engem bíztak meg az akkor Magyarországon a VEIKI közreműködésével megjelenő valószínűségi biztonsági elemzések (PSA) paksi meghonosításával, ami szintén e csoport tevékenységének a részévé vált. Nagy örömmel gondolok vissza arra az időre és Holló Előddel, az akkori VEIKI munkatársával – jelenleg

NUBIKI igazgató – végzett közös úttörő munkára. Ha időrendben nézzük a dolgokat, akkor a 80-as és 90-es évek fordulója jelentős mérföldkő volt a világ és a Paks atomerőművi blokkjainak a biztonságát illetően. 1989-ben megalakult a WANO (az atomerőműveket üzemeltető szervezetek világszövetsége), amely önkéntes szervezetként az erőművek biztonságának és megbízhatóságának a növelését tűzte zászlajára. A Paksi Atomerőmű alapítóként csatlakozott a szervezethez, és 1992-ben elsőként vállalta, hogy megméretteti magát a WANO legjelentősebb programja a Partneri Vizsgálat által. Úgy érzem, megint volt egy nagyon szerencsés pillanat az életemben, amikor a cégvezetés engem javasolt a WANO londoni Koordinációs Központjában a Moszkvai Központ képviselői munkakörére. Az ott töltött közel két év alatt sikerült nemzetközi kitekintést és tapasztalatot szerezni, amit a későbbi pályafutásom során kamatoztathattam. 1992 volt az az év is, amikor a rendszerváltás után elkezdett szervezeti átalakulás eljutott a végső formájába, és létrejött az a szervezet, amely a mai napig jelentősebb szervezeti átalakulás nélkül betölti a funkcióját, és amelynek létjogosultságát törvény írja elő. Ez a szervezet a biztonsági igazgatóság.

A törvény előírja, hogy az atomerőmű szervezetében kell lenni egy, az üzemviteltől, karbantartástól és műszaki háttértől független szervezetnek, amely ellátja a biztonság belső, független felügyeletét. Lényeges hangsúlyozni, hogy a biztonsági igazgatóságnak törvény és a belső szabályozások értelmében nem a biztonság biztosítása a feladata. Ez a felelősség a globális értelemben vett üzemeltető szervezetet, azaz az MVM Paksi Atomerőmű Zrt.-t terheli, azon belül is a cég első számú vezetőjét, ahogy ez a törvényi szabályozásban le van fektetve. A megvalósítás szintjén

pedig az atomerőmű minden dolgozója felel azért, hogy tevékenységét a biztonság maximális szem előtt tartásával végezze. A biztonsági igazgatóságnak a feladata az, hogy ellenőrizze, felügyelje, hogy a biztonság szavatolása az erőmű minden tevékenységi területén megvalósul. 1994 januárjában tértem vissza Paksra a WANO-ban eltöltött két év után, és mivel távollétem alatt a céget teljesen átszervezték, az újonnan megalakult igazgatóságon kaptam munkát. Először a BIG Biztonsági Főosztály (BIFO, akkor még főmérnökség) vezetőjének a közvetlen beosztottjaként biztonsági értékeléseket végeztem, valamint a WANO múltamra való tekintettel végeztem a kapcsolattartói munkát, és irányítottam a nemzetközi tapasztalatok hasznosítását. 1996-ban a BIFO Üzemviteli Biztonsági Osztályának (ÜBO) vezetésével, 1998-ban pedig a BIFO vezetésével bíztak meg. Azóta változatlan struktúrában, és változatlan vezetéssel működik a főosztály három osztályszervezete, az Üzemviteli Biztonsági Osztály, Nukleáris Biztonsági Osztály és az Esemény Kivizsgáló Csoport A BIFO szervezete végzi a WANOval való kapcsolattartást is. A közelmúltban nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy a vezérigazgató úr megbízott azzal, hogy a Paksi Atomerőművet képviseljem a WANO Moszkvai Központ Kormányzó Tanácsában. A pozitív dolgok mellett nem szabad azonban említés nélkül hagyni azt, hogy az elmúlt 30 év alatt komoly csapás is érte cégünket, erőművünket. A biztonság megítélésében, a biztonságtudatosság fejlődésében jelentős szerepet játszott a 2. blokkon 2003ban bekövetkezett súlyos üzemzavar is. Úgy gondolom, hogy cégünk jelenlegi vezetése pontosan látja és értékeli a helyzetet, tisztában van azzal, hogy mivel járhat a múlt hibáinak megismét-


99

lése. Folyamatban van egy újabb átfogó stratégia kidolgozása a biztonsági kultúra szintjének megtartására, lehetőség szerint további javítására.

Ha leírható, le is írtuk Dr. Nemes Imre, a Reaktorfizikai Osztály vezetője Éppen 30 éve, 1982 nyarán álltam munkába a PAV-nál, friss diplomával, a fiatalság lendületével, szakmailag felkészülten. Az egyetemen éppen futott egy reaktoros szakirány, a diplomamunkám is idevágó volt, ismertem néhány leendő kollégát Paksról is, minden együtt volt egy repülőrajthoz. Az 1. blokkon már nagyban folytak az előkészületek, majd eljött az izgalommal várt indítás de cemberben. Friss emberként még csak a mérések kiértékelésében vettem részt, januárban meg hazavihettem az első, megérdemelt jutalmat. Dolgos évek következtek, kezdettől az üzemanyag töltetek tervezése, reaktorfizikai számítások voltak a feladataim, amit néhány hasonló korú és hasonlóan szerény tapasztalatokkal bíró kollégával láttunk el. Rengeteg volt a lélekölő, szinte manuális munka, rész-számítások eredményei papírra nyomtatva, kiböngészni, összeszorozni és elosztani, grafikont rajzolni. Látható volt, ahogy a blokkjaink szaporodnak, elveszünk a részletekben. Nem volt még dugógépes munkaidő elszámolás, délutánokba és estékbe nyúlóan írtunk okos programokat, amelyekkel automatizáltuk az ismétlődő munkákat, az operátori segédlet számításait, a kartogram készítését. A szorosabban vett szakmát szinte autodidakta módon tanultuk. A reaktorfizikai alapokat persze megtanították az egyetemen és a szakmérnökin, de a gyakorlati célú alkalmazásról a tanáraink se tudtak sokat. Hihetetlen hasznosak voltak a hasonló feladatú külföldi kol-

100

2013/1-2 ■

légákkal a tapasztalatcserék, ötleteket, információ morzsákat csippentettünk fel és fejlesztettünk tovább. Konferenciákra jártunk először keletre, majd kinyílt a világ nyugat felé is. Először furcsának tűnt a kicsit más terminológia, de rövid úton rájöttünk : hiszen mi sok mindenben jobbak vagyunk. Az alkalmazott reaktorfizika az el múlt harminc évben hatalmas fejlődé sen ment keresztül a számítógépek fejlődésének köszönhetően. Kezdettől ismertek voltak ugyan a diffegyenletek, de a megoldásukhoz mindenféle egyszerűsítéseket és trükköket kellett bevetni és az eredmény pontossága szerény lett. Aztán csak megjelentek az asztali számítógépek és a még fiatalabb kollégák, akik nem tudták, hogy a reaktor milyen komoly dolog és a tapasztalatlanság bátorságával részletesebb modelleket alkottak, amelyek egyszer csak működni kezdtek. Kezdtük elhinni, hogy a modellek jók és lecseréltük a régi, egyszerűbb alkalmazásokat. A kilencvenes évek végére jutottunk el oda, hogy a reaktorok működéséhez már nem kellenek valaki által fittelt adatok, az leírható az anyagi jellemzők és a magfizikai adatok ismeretében. És ha leírható, le is írtuk, már a saját modellekkel terveztünk töltetet, elemeztünk biztonságot. A reaktorfizika alkalmazott módszerei hasonlíthatók egy kislányhoz, aki 82-ben született. A 90-es évek végére a leány felserdült, tizenéves lett, már csak érett nővé kellett válnia a modellek csiszolásával, végül a sminkelést is megtanulni az interaktív grafika használatával. Most éppen harminc éves és már szült is néhány gyönyörű gyermeket, mint a teljesítmény-növelés és a gadolíniumos üzemanyag. Most éppen a harmadikkal várandós, ez lesz a legkisebb és a legszebb! Szeretném még megünnepelni a legkisebb gyermek 15 hónapos szülinapját.


Komoly sugárvédelmi szakmai munka folyt Varjú Béla, a Dozimetriai Osztály vezetője 1978-ban végeztem műszaki főiskolán. Akkor kizárólag pályázati úton lehetett elhelyezkedni, én szándékosan olyan pályázatokat kerestem, amit akkor induló nagyvállalatok adtak fel. Számomra akkor úgy tűnt, hogy ezeknél jobbak a lehetőségek, jobb fizetés, jobb lakáslehetőség, egyéb juttatások. Néhány észak-magyarországi kirándulás után Pakson kötöttem ki, a Sugárvédelmi Osztályon mint dozimetriai szolgálatvezető. Akkor 6 főt kerestek, 78’ szeptemberére meg is lettünk mind a hatan (Gelencsér János, Krix Béla, Orbán Mihály, Pálfi György, Szatmári István, Varjú Béla). Természetesen a sugárvédelemhez nem sokat értettünk, mindnyájan gépész-irányítástechnikai műszaki végzettséggel rendelkeztünk. Könnyen ki lehet számítani, hogy 78 szeptemberétől 82 teléig volt bő négy évünk, hogy megtanuljuk a szakmát. Akkor Magyarországon még több helyen is komoly sugárvédelmi szakmai munka folyt, mára sajnos szinte „elsorvadt” ez a szakma az országban. A mi képzésünket Dr. Virág Elemér vette a kezébe, az Ő vezetésével indult el a „Sugárvédelmi Iskola” a Műszaki Egyetemen. Kisebb megszakításokkal mintegy két évet töltöttünk Budapesten, az elméleti oktatás a BME-n, a gyakorlati képzésünk a BME Tanreaktorában, a KFKI-ban, OSSKI-ban és az OMHban folyt. Közben itt Pakson is folyamatos tanfolyamokon vettünk részt, itt tanultuk az atomerőmű működését. Több hónapot voltunk Novovoronyezsben, ott éles körülmények között folyt a tanulás. Ezen kívül az akkori baráti országok atomerőműveiben is megismerhettük az ottani atomos kultúrát. Közben hatunkból öten nyolc hónapig katonák

is voltunk, itt az erőműves műszaki alakulatnál. Nekem szerencsém volt, mert az ERBE-nél dolgoztam éppen a sugárvédelmi ellenőrző rendszer műszaki ellenőreként. Az ott szerzett ismereteimet később kiválóan tudtam hasznosítani. Megismertem a tervező, beruházó és kivitelező cégek szakembereit, a személyes kapcsolatok nagyon sokat értek, bármilyen probléma adódott tudtam kihez kell fordulni. Közben az atomerőműves létszám is egyre gyarapodott, megismerkedtünk egymással is, mi főleg a primerkörösökkel, hisz velük együtt végeztük a munkánkat. Emlékszem, 1978-ban a kettes blokk még ki sem látszott a földből, az egyes még úgy sem állt. Eleinte úgy gondolták, először a kettest helyezik üzembe, talán azért, mert az közelebb volt az Eü. épülethez. Később mégis az egyeset vették előre. Ezek az idők sajnos már rég elmúltak, az emlékek egyre halványulnak és mi valóban kevés időt töltöttünk az első években Pakson. Most, hogy írom ezt a cikket, nem jutnak eszembe nevek időpontok, felhívom az akkori baráti körünk tagjait, sajnos ők is hasonló gondokkal küzdenek. Több telefonhívást követően állt össze az időpont, a név (vagy még akkor sem). Ez a négy év meghatározó volt az életünkben. Beilleszkedtünk egy munkahelyre, egy új lakóhelyre, városba. Közben a Sugárvédelmi Osztályon belül is voltak személyi változások. Orbán Mihály, az akkori Műszerhitelesítő Laboratórium vezetője lett, helyére Jánosi Ferenc került. Így 1982. június 1-én, amikor megkezdtük a folyamatos három műszakozást, már ő volt a hatodik Dozimetriai Szolgálatvezető. Az első műszakokat még csak egy szolgálatvezető, és egy dozimetrikus (köztük a legelső: Gelencsér János és Szinger Imre) adta. 1982.09.20-tól viszont már teljes létszámmal egy szolgálatvezetővel és négy dozimetrikussal adtuk a

műszakokat. Mi hatan tettük le az első hatósági jogosító vizsgát 1984.12.22én. Emlékszem, mennyire izgultunk az első vizsga előtt, a vizsgán akkor még a szovjet szakértők vezetője, bizonyos Szatarin elvtárs is részt vett. Így 82’ december 28-án hajnalban – amikor hálózatra kapcsolták az egyes blokkot – már gyakorlott műszakosok voltunk. Ekkor, véletlen ugyan, de éppen én voltam szolgálatban Ottmár Attila és Szinger Imre kollégáimmal. Tulajdonképpen ekkor indult igazándiból a mi szakmai munkánk. Az elméletet megtanultuk, de most következett a gyakorlat. Az egyes blokk fizikai indításakor a – múzeumban meglévő – hőskori VAJ típusú sugárzásmérővel ültünk a gőzfejlesztők alatt a csonkzónánál és izgatottan vártuk, mikor mozdul meg a műszer mutatója. Hát egyszer csak megmozdult! Mindenképpen meg kell említenem Dr Rónaky József, a Dozimetriai Üzem akkori vezetőjének nevét, aki nagyon nagy segítséget adott az első lépések megtételében. Ő adott egy atomerőművi sugárvédelmi iránymutatást, hozzáállást, szemléletet. Rá mindig számíthattunk, örömünkben, bánatunkban, bajunkban. Ezekre az évekre, mint talán érezhető volt az előbbi sorokból, bizony jó érzéssel gondolok vissza. Közben teltek az évek, a műszakozás fárasztó dolog volt. Én az első lehetőséget kihasználva elhagytam a műszakos életet, bár a hatósági jogosítványomat az utóbbi évekig megtartottam. Először sugárvédelmi mérnök lettem, majd lassan haladtam a Dozimetriai Osztály vezetéséig. 1986-ban kiváló dolgozó lettem, majd 2006-ban Céggyűrűt kaptam. Mellőlem kikoptak a kollégák, sokan kihasználták a kedvezményes nyugdíj lehetőségét. Néhány éve, ha valamit a hivatalos úton csak nagyon nehezen lehetett elintézni megvoltak az ismerősök, akiket megkeresve meg lehetett gyorsítani az eseményeket. Ma már

mindenhol újak, fiatalok vannak, akit természetesen ismer az ember, de már nincs meg az a közvetlen kapcsolat, mint korábban volt. A sugárvédelmi szervezet 2010-re megérett arra, hogy főosztállyá alakuljon. Ez időponttól vagyok a Dozimetriai Osztály vezetője. A Dozimetriai Szolgálat, a Személyi Dozimetriai Laboratórium, a KKÁT Sugárvédelmi Laboratórium és a Tervezési Csoport tartozik hozzám. Ezek mind olyan területek az erőműben, amik a „kirakatban” vannak, így nem lehet ránk fogni, hogy unatkozunk, nagyon oda kell figyelni mindenre. Én úgy látom, hogy egy ös�szetartó, jó közösség alakult ki, és azt kívánom magunknak, hogy ez így is maradjon.

Ismertük a primerkört, mint a tenyerünket Bajor László, Oktatási Főosztály primerköri szakterületi instruktora Kissé kalandos előélet után a 2-es blokkra kerültem, a „bányába”, ahogy a kollégák nevezték akkoriban a primerköri épületegyüttest (megjegyzem, ez a szlogen a mai napig is tartja magát az ott dolgozók körében). A blokkon éppen a technológiai rendszerek cirkulációs mosatása folyt, amely jó alkalmat nyújtott arra, hogy megismerjem ezeket a számomra akkoriban még oly hatalmasnak tűnő berendezéseket üzem közben. Megvallom, le voltam nyűgözve az új munkahelyemtől, nagyszerű dolognak tartottam ilyen környezetben dolgozni. Időközben a munka mellett megkezdődött az elméleti oktatás is a „Reaktortechnika” tanfolyamon, ahol a primerköri gépész munkakör ismereteit sajátítottuk el. A szakmai fejlődésünkhöz nagyon sokat segített a blokk üzembe helyezési állapota, ami azt jelentette, hogy mindenhová be tudtunk menni,


101

mindent meg tudtunk nézni. Gyakorlatilag szó szerint értendő, hogy állandóan úton voltunk: vagy dolgoztunk, vagy valamit kerestünk, kutattunk, megnéztünk (akár csúszva-mászva is) – akkoriban sikk volt szinte mindent tudni a rendszerek, illetve berendezéseik és vezetékeik elhelyezkedéséről. Ismertük a primerkört, mint a tenyerünket, és fiatal suhancként élveztük is ezt a melót! A blokk meleg-járatásán még nem vizsgázott, de már használható gépészként dolgoztam, ez volt az első igazi üzemeltetői munkavégzésem, ahol rengeteget tanultam – amire persze szükség is volt még bőven, hiszen rettenetesen nagy terület a primerköri gépészet. Ebben az időszakban tanultam meg, hogy sosem szabad szégyellni, ha valamit nem tudunk, viszont szégyellni kell magunkat, ha a nem tudást, vagy hibáinkat elhallgatjuk. Az egyetlen helyes magatartás, ha bizonytalanok vagyunk magunkban, hogy bátran kérdezzünk a nálunk nagyobb tapasztalattal rendelkező munkatársunktól. Azt hiszem ez a lecke máig ható igazságokat tartalmaz, és ma is megfontolandó! Adódik a kérdés, hogy egy visszaemlékezésben miért is hozakodok elő ilyen magasröptű gondolatokkal, de számomra egyértelmű a válasz: ezeket a gondolatokat nekem első főnököm, főgépészem, remek kollégám, néhai Stiglincz Gábor tanította. Gábor nélkül számomra nincsen visszaemlékezés, hiszen ő az egyéniségével egy nagyon jó hangulatú, összetartó, dolgos és lelkiismeretes csapatot kovácsolt össze a 2/D műszakban. Ahogy múlt az idő, elindítottuk a 2-es blokkot, mi is fehér ruhások lettünk, majd levizsgáztam főgépésznek, és önálló műszakot kaptam. 1986 januárjában kijelöltek betanuló reaktor operátornak – e pályafutásom első állomásaként mindjárt ki is utaztunk

102

2013/1-2 ■

az akkori NDK-ba, Reinsbergbe blokk szimulátoros gyakorlatra. Eléggé más jellegű volt az ottani technológia, így inkább csak az operátori munka jellegét, illetve atmoszféráját ismertük meg a hathetes gyakorlaton. A szimulátorról hazaérve következett a „Reaktor operátori” tanfolyam, majd a 3-as blokkvezénylőbe kerültem betanuló operátornak. Ismét a tanulásé volt a főszerep az életemben, és hál istennek újra egy nagyon érdekes és izgalmas munkafázisba csöppentem bele – ez volt a 3-as blokk indítása. Még messze volt az operátori vizsgám, amikor a reaktort először METre (minimálisan ellenőrizhető teljesítményszint) hozhattam – bizony remegett kezem-lábam, de ugyanakkor nagyon elégedett és boldog voltam, hogy sikerült megcsinálnom. Kezdetben Czakó János, majd Nagy István Csaba volt a betanító operátorom. A hármas blokk elindulását követően állt fel a négyes blokk vezénylői személyzete, ahol az „A” műszak reaktor operátora lettem. Nagyon sok műszer helyén még csak üres lyukak tátongtak, ha látni akartam, hogy mit csináltam a vezénylőben, akkor beszaladtam a primerkörbe, ahol vagy elégedetten nyugtáztam, hogy jól dolgoztam, vagy szörnyülködtem, hogy

mit tettem. Bizony néha előfordult, hogy tartályfeltöltésnél ellenőrző műszerek híján bizony kilégtelenítettünk egyik másik tartályt és elárasztottuk az adott helyiséget. Az idő múlásával egyre jobb lett a csapat, így a gépészek lettek a helyszínen a szemeim és a füleim, ami következtében megszűntek a hibázások. Így csináltuk végig a „cirmost” (a cirkulációs mosatást), majd a meleg-járatást. Ez az időszak rengeteg munkával járt, nagyon sokat túlóráztunk, de ugyanakkor rettentő érdekes és izgalmas is volt. Alkottunk, és ez mindenkinek jólesett!


Az 1987-es nyári blokkindítást már vizsgázott reaktor operátorként végeztem – mögöttünk volt a teljes üzembe helyezés tapasztalata, és előttünk volt a „saját gyermekünk” felélesztése. Igen felemelő élmény volt MET-re hozni a reaktort, szinte érezni vélte az ember a felszabaduló energiát, ami minket, résztvevőket is oly jó érzéssel töltött el. Akkor még minden blokkindítás nagy csinnadrattával járt, így a Magyar Televízió is a helyszínen forgatott az akkor igen népszerű Poór Klári vezetésével. Ifjú titánként többen is igen büszkék voltunk magunkra, hogy a szerkesztőnő készített velünk egy-egy rövidke riportot, úgyhogy riadóztattuk az egész rokonságot, hogy este benne leszünk a TV-ben. Nagy izgalommal várta mindenki az adást, amiből természetesen nagyvonalúan teljes egészében kivágtak bennünket. Másnap jól kinevettük magunkat, és konstatáltuk, hogy ez legyen a legnagyobb kudarcunk a blokk indítása során – szerencsére ez lett. Őszintén állítom a magam nevében (de azt hiszem az akkori társaim nevében is), hogy mi nagyon szerettük a munkánkat és nagyon elégedettek voltunk az életünkkel, hogy részesei lehettünk a Paksi Atomerőmű blokkjainak az üzembe helyezési munkáiban, valamint a blokk elindításában. Azt hiszem, nem cserélném el ezeket az alkotó éveket semmire! Valószínű ma néhányan megmosolyogják ezeket a patetikus hangulatú sorokat, de tudom, hogy akinek volt szerencséje átélni ezeket az éveket, azok többnyire mind velem hasonlóan gondolják. Számomra ez volt az ún. hőskor, ezután a békés üzemmenet időszaka következett, amely viszont 10 év elteltével változás után kiáltott. A műszakozás nehézségeinek elviselése egyre nehezebbé kezdett válni, valamint a

vezénylői munka is mind kevesebb örömet nyújtott már – megérett az idő a változtatásra! – ennek megfelelően 1997 júniusában munkakört váltottam, és azóta is az Oktatási Főosztályon a Szimulátor Osztály primerköri szakterületi instruktora vagyok.

A laboratóriumi szervezet is átalakult Dr. Pintér Tamás, a Vegyészeti Ellenőrzési Osztály vezetője Friss diplomával a kezemben léptem be a Paksi Atomerőműhöz 1979. szeptember 1-én. A Veszprémi Vegyipari Egyetemen radiokémiai szakán végeztem. A hét végzős közül hárman érkeztünk az erőműbe, ezek közül velem együtt ketten még mindig itt dolgozunk. A belépéssel a Nukleáris Főosztályra kerültünk, ott is a nemrég megalakult radiokémiai laboratóriumba. Ehhez az egyetemi speciális radiokémiai képzés adott alapot. Laboratórium még nem volt, az épület sem volt készen, így az irodaépület 5. emeletén egy szobában voltunk a fizikusokkal együtt. Az időközben zajló felvételekkel kevésnek bizonyultak a székek, és általában csak úgy volt ülőhelyünk, ha valaki éppen nem dolgozott Pakson. Ebben szerencsénk volt, mert a fizikusok nagy része a KFKI-ban volt betanuláson. Ma ha megkérdeznek egy új belépőt, milyen érzésekkel érkezett az erőműbe, nyilván azt válaszolja, hogy a legjobb tudása szerint belevetette magát a tanult ismeretek hasznosításába. Nálunk ez nem volt így, nem is lehetett, hiszen az 1. blokk építése valahol a 6 méteres szintnél tartott. 1979 októberében történt meg a gőzfejlesztők helyére-emelése. A többi blokk meg csak ekkor kezdett kiemelkedni a gödörből. Ennek ellenére nagy kihívás volt építés közben látni a blokkokat. Az erőmű építési területe ERBE terület volt, így

az ERBE által kiállított belépővel tudtunk közlekedni. Ez alatt az idő alatt olyan ismretekre tettünk szert, amit a mostani belépők már nem láthatnak, hiszen sok minden a beton mögött van, láthatatlanul bebetonozva. Még a mai napig használható információk rögzültek azokból az időkből, amikor végigaraszolva a berendezések, csövek mentén próbáltuk megérteni majdani működésüket. Meghatározó élmény volt, amikor egy 8 mm-es filmfelvevővel végigkövethettem az egyes reaktortartály útját az uszályról való leemeléstől a helyére kerüléséig. A reaktortartály beemelését és a szerelés befejezését követően már a tényleges vegyészeti munkák is elkezdődtek. A primerköri berendezéseket a szerelés közben belekerült szennyeződésektől meg kellett tisztítani. Ez a művelet vizes mosásokkal történt, a szakzsargon ezeket „cirkulációs mosatás”-nak (hideg vizes mosás) illetve „melegjáratás”-nak (melegvizes mosás) nevezte. Ekkor még nem készültek el a laboratórium helyiségei, így az egyes blokk mosatási munkálatainak kezdeti ellenőrzését az irodaépület 5. emeletén berendezett laboratóriumban végeztük. Az egészségügyi és laborépületben lévő laborok elkészültével fokozatosan áttelepültünk a végleges helyre. A radiokémiai laboratórium helyiségei és személyzete készen várta az egyes blokk indulását. Az egyes blokk párhuzamos kapcsolása 1982. december 28-án 0 óra 18 perckor történt, természetesen ez is éjjel. Ettől kezdődően „kettészakadt” a laboratórium tevékenységi területe. Volt az egyes blokk, ahol sugárveszélyesnek minősített munkavégzés folyt, a szigorú szabályokkal, míg az építési területen, az induló blokkoknál a korábbi tevékenységet folytattuk a tisztaszerelés, tisztára mosás ellenőrzésére.

1982. december 1-i hatállyal megbízást kaptam a fűtőelem kazetta hermetikusság ellenőrző csoport vezetésére. Ez a megbízás a mai napig meghatározó a munkámban. Ebben a témában védtem meg a doktori disszertációmat 1986-ban a Veszprémi Egytemen. Az erőműben elvégzett tanfolyamok, oktatások fontosak és szükségesek, de a működő erőműveknél tett látogatások, betanulások ugyanilyen fontosak voltak és fontosak a mai napig. Szinte a teljes laboratóriumi személyzet részt vett egy hónapos időtartamban a Novovoronyezsi atomerőműben betanuláson, ahol megismerkedtünk a laboratóriumi munkákkal, mérésekkel. Tapasztalatot szereztünk egy már működő erőmű belső életéről is. Ezután több rövidebb betanulási periódus következett a Novovoronyezsi és a Buhunyicei erőművekben, ahol a kezdeti időszakokban a laboráns személyzet is részt vett. A betanulások alatt a szakmai munka mellett szadadidőnk is volt, ami alatt bejártuk a környék nevezetességeit. Később szűkebb szakmai kapcsolatok épültek ki a VVER erőművekkel, így szerencsém volt több alkalommal ellátogatni a Bohunyice, Mohovce (Szlovákia), Dukovany (Csehország), Greifswald (NDK) és Kozloduj (Bul-

gária) erőművekbe, ahol a szakmai kapcsolatokon túlmenően baráti kapcsolatok is kialakultak. Megtapasztaltuk, hogy NDK-s kollégáinkkal azonos cipőben járunk, hiszen előző nap mindenki megvette a salamander lábbelijét. Közben épültek a blokkok, és egymás után megtörtént az üzembe helyezésük. Pl. a hármas blokk indításának elején történt, természetes éjjel, hogy telefonon értesítettek, mi szerint baj van a primerköri mintavételi rendszerrel, mert nem onnan jön a minta, ahonnan várták. Az idő előre haladtával a laboratóriumi szervezet is átalakult.


103

A Nukleáris Főosztályon lévő, kezdetben önálló radiokémiai laboratórium egyesült az Üzemviteli Főosztályhoz tartozó vegyészeti osztállyal, különálló laboratóriumként, majd 1989-től a vegyészeti ellenőrzés egységes irányítás alatt áll vegyészeti ellenőrzési osztály néven, amelynek én lettem a vezetője és vagyok a mai napig is. Az évek során szakmailag részese lehettem olyan tevékenységeknek, amelyek hosszútávon maradandónak bizonyultak. Elindítottuk és megvalósítottuk a gőzfejlesztők korszerű szivárgás ellenőrzését, a fővízkör folyamatos gamma-spektrometriai ellenőrzésében is úttörők voltunk, ami véglegesen az új sugárvédelmi ellenőrző rendszer részeként valósult meg. Tevékeny részesei voltunk a korszerű fűtőelem kazetta hermetikusság ellenőrzés kidolgozásának, megvalósítottunk egy folyamatos analítikai ellenőrző rendszert, amelynek korszerűsítése jelenleg folyik és szeretném látni a kiépülését is. A „nyugati” szakirodalomból vett információk alapján kidolgoztunk egy un. in-situ méréstechnikát a Debreceni Egyetem Kísérleti Fizika Tanszékével (akkor Kossuth Lajos Tudományegyetem), amivel a primerköri főkeringtető csővezetékek belső felületének fajlagos aktivitását, izotóp-összetételét lehet meghatározni. Az erőműért végzett munkámért még 1981-ben kaptam egy Kiváló Ifjú Szakember kitüntetés, majd 2003-ban Céggyűrű kitüntetést vehettem át. Munkámnak és az erőműnek köszönhetően több erőműtípust, szakmai hozzáálást, szabályozást sikerült megismernem. Eljutottam Indiától Kanadáig, USA-tól Dél-Koreáig különböző konferenciák, szakmai kapcsolatok révén. Részese lehettem a 20. század meghatározó híres-hírhedt embereivel történt találkozóknak, mint Wigner Jenővel 1983-ban,

104

2013/1-2 ■

mint Teller Edével 1990-ben Pakson és 1994-ben Szegeden.

Tovább sarkallt a tanulásra Dr. Nagy Tibor, a Szerviz Főosztály vezetője A Dunaújvárosi Főiskolán (akkori nevén Nehézipari Műszaki Egyetem Kohó- és Fémipari Főiskolai Kar) tanítottam több mint tíz éve, amikor az egyik napilap hirdetései között megakadt a szemem a Paksi Atomerőmű Vállalat diagnosztikai csoportvezetői állás hirdetésén. Akkor már második éve oktattam karbantartó mérnök hallgatóknak a műszaki diagnosztikát, amely tárgyat én indítottam el és én vittem az előadásait, gyakorlatait is. Kíváncsi voltam rá, hogy a paksi atomerőműben mit is csinálhatnak a diagnosztika keretében és esetleg beépíthetek-e belőle valamit a főiskolai tananyagba, illetve milyen lehetőségek vannak ott ezen a szakmai területen. Elmentem személyesen érdeklődni a munkakörrel kapcsolatosan, de sajnos azzal fogadtak, hogy a diagnosztikai csoportvezetői állást belső pályázóval betöltötték. A Munkaügyi Osztályon viszont azzal vigasztaltak, hogy ha már eljöttem ide nézzek körül, van még néhány egyéb felvételi lehetőség. Első helyen

a Szimulátor Központot javasolták, nyilván az oktatói múltamra való tekintettel. Elmentem tehát a Szimulátor Központba, ahol az akkori osztályvezető Pákai László elmondta, hogy a szimulátor létesítés munkálatait éppen most kezdik, ami várhatóan több évig fog eltartani. Nekem addig meg kellene tanulni az erőművi technológiát, eljutni az ügyeletes mérnöki vizsgáig és ha a szimulátor elkészül, azon kellene majd tréningeztetni az üzemviteli személyzetet. A feladat annyira izgalmasnak látszott, hogy otthon a családdal megbeszéltem a dolgot és egy napon


belül eldöntöttem, hogy munkahelyet változtatok. Másnap a főiskolán is bejelentettem, hogy a szeptemberi tanévet már nem fogom ott megkezdeni. Ennek megfelelően 1985. szeptember 2-án beléptem a Paksi Atomerőmű Vállalathoz szimulátor ügyeletes mérnöki munkakörbe. Ez lett tehát a második munkahelyem és ma már nyugodtan mondhatom, hogy egyben az utolsó is. A belépést követő napon az üdvözlést követően Pákai Laci átkísért az üzemviteli szervezethez és azzal hagyott ott, hogy találkozunk néhány év múlva ügyeletes mérnöki jogosítvánnyal a kezemben. Üzemviteli pályafutásomat váltóműszakos betanuló primerköri gépészként kezdtem és ehhez kapcsolódóan végeztem a szükséges tanfolyamokat is. Minél többet tudtam meg az erőmű működéséről, annál izgalmasabbá vált és tovább sarkallt a tanulásra. Az elkövetkező években primerköri főgépészi, reaktoroperátori, blokkügyeletesi, majd ügyeletes mérnöki jogosítványt szereztem és én lettem az akkor megalakított hatodik műszak (az „F” műszak) első ügyeletes mérnöke. Közben elkészült a szimulátor és Pákai Laci megkeresett, hogy pakoljak össze az üzemvitelnél és irány a Szimulátor Központ. Én viszont akkor már nem akartam a szimulátorra menni, sokkal izgalmasabbnak és felelősségteljesebbnek éreztem az üzemvitelt és ott maradtam. Aztán 1993-ban jött egy szervezeti változtatás, amelynek keretében létrehozták a Műszaki Igazgatóságot. Pályázat útján elnyertem a Rendszertechnikai Osztály vezetői beosztását. A munka itt is izgalmasnak látszott, de sajnos a szükséges erőforrásokat nem sikerült hozzá biztosítani, ezért másfél éves küszködés után felmentésemet kértem az osztályvezetői beosztásból. Rövid féléves főtechnológusi kitérő után aztán 1995-ben az Üzemviteli Osztály vezetését ajánlották fel, amit örömmel

elfogadtam és öt évig végeztem is. Aztán 2000-ben egy újabb szervezet átalakítás során került megalakításra az Üzemirányítási Főosztály, amelynek a vezetésével engem bíztak meg. Ezt a munkakört három évig töltöttem be, amikor is a 2002-es kormányváltás után jött egy újabb vezető váltás. A karbantartási igazgatóság vezetője lettem. Néhány hónappal a kinevezésem után bekövetkezett a sajnálatos 2. blokki esemény, amit az első időszakban az erőmű szakember gárdája mellett a hazai és nemzetközi szakmai körök is igen nagy aggodalommal és óvatossággal közelítettek. Néhány hónap alatt aztán sikerült az 1. aknában zajló folyamatokat megismerni, ellenőrzötté tenni és az 1. aknát a blokki technológiai rendszerekről a szükséges, illetve lehetséges mértékig leválasztani. Ekkor már felmerülhetett a 2. blokk visszaindításának lehetősége is. Úgy gondolom, hogy a műszaki és karbantartó szervezetek tevékenységének az egyik legkiemelkedőbb eredménye a C-30-az traverz ötlete és megvalósítása, amelynek én is részese voltam. Igazgatói beosztásomból ebben az időszakban váltottak le azzal az indoklással, hogy a KAIG előtt álló feladatok megoldását egy fiatalabb, agilis igazgató hatékonyabban tudja irányítani. Nekem három főosztályvezetői munkakört ajánlottak fel. Az eredeti szakmámhoz legközelebb álló Szervíz Főosztályt választottam, amit jelenleg is vezetek. Összességében tehát 16 évet dolgoztam az Üzemviteli Igazgatóságon váltóműszakos primerköri gépésztől ügyeletes mérnökig, majd ugyanitt főtechnológusként, osztályvezetőként és főosztályvezetőként, ezen kívül másfél évet dolgoztam a Műszaki Igazgatóságon osztályvezetőként és most gyakorlatilag már 10 éve dolgozom a Karbantartási Igazgatóságon az elején igazgatóként, jelenleg pedig főosztályvezetőként. Pá-

lyafutásom során készség-szinten megismertem az atomerőművi technológiát és vezetőként mindhárom műszaki területet, amire büszke vagyok. Az elmúlt 10 évben a karbantartás jelentős változásokon ment át. Ezek közül az egyik legfontosabb a technologizálás. Valamennyi biztonsági berendezés karbantartására írott technológia alapján kerül sor, amelynek része az elvégzett feladatok és megfelelőségek dokumentálásra szolgáló minőségellenőrzési terv. Ugyancsak jelentős és pozitív változás a berendezés felelősi rendszer kialakítása. Szintén jelentős változás a külső kapacitások tömeges megjelenése a karbantartás területén. A KAIG-on az elmúlt időszakban készült egy feladat megosztási mátrix, amelyben rögzítésre került, hogy mely berendezéseket kell karbantartani saját erőforrással, melyeket cégcsoporton belüli és melyeket cégcsoporton kívüli erőforrásokkal. Összességében megállapítható, hogy az erőművi berendezések karbantartása szabályozott keretek között zajlik, ami megalapozza az üzemállapot fenntartásának sikerességét a blokkok meghos�szabbított üzemideje alatt is.

Sok műszer, rengeteg tabló, számítógép és monitor Bihari István, blokkügyeletes 1979 őszén jártunk először Pakson. Már a Déli pályaudvaron találkoztunk egy leendő kollégával, aki egész úton csak az erőműről és Paksról mesélt. Az első erőműves élményem igen vegyes volt. Egy nagy építkezés sok-sok emberrel és rengeteg porral. Az itt dolgozók többsége pedig fiatal. Hamar eldöntöttük, hogy jövünk. November 5-én álltam először munkába, kissé szorongva. Mégis az ország első és egyetlen atomerőműve, amiről azt sem tudtam, hogy mi is az. A kihívás

vonzott. Az erőmű lakást ígért, addig is, míg megkaptuk, unokatestvéremnél laktunk a várandós feleségemmel. Kezdődhetett a tanfolyamok sora. Az első volt az alaptanfolyam. A reaktor osztály alapelve az volt, hogy csak a kiváló és jó osztályzatok voltak az elfogadható eredmények. A reaktorfizika is meglepetés volt, olyan dolgokat tanultunk, amit addig ilyen mélységben nem ismertünk. Nem volt egyszerű, de sikerült az elvárásoknak megfelelni. A társaság és a becsvágy átlendített sok mindenen. A területre kijárva kerestük a majdani berendezések helyét, ismerkedtünk a tereppel. Nekem az is vonzó volt, hogy a turbinagépház egyes vasszerkezeteit az előző munkahelyemen gyártottuk, kerestem is, hogy hová lettek beépítve. Voltunk olyan bejáráson, amikor ahol korábban bementünk, ugyanott már visszajönni nem lehetett, mert bebetonozták. Áprilisban megkaptuk a lakást, ahová már gyermekünkkel költöztünk. Az első napok igazán jól teltek a lakótelepi panelben. De jött az augusztus, és már mehettem Voronyezsbe két hónapra… Utána itthon a rendszerek átvétele és a mosatás várt ránk. Már műszakba kellett járni, berendezéseket, rendszereket kellett üzemeltetni. A műszakozásban az volt a szép, hogy félig elvégzett munkákat kellett átadni a következő műszaknak, és azok ott folytatták, ahol mi azt abbahagytuk. Nagyon jó közösségek alakulhattak ki, akik munka után is közösen csináltak programokat. Jött a meleg-járatás, az első főke ringtető szivattyú indítása, mind-mind olyan esemény, ami emlékezetes maradt. Volt olyan kolléga, aki a szabadidejét feláldozta, csak hogy jelen lehessen az eseményen. Nagy volt a lelkesedés és az izgalom. Még ma is jó érzés, hogy ez a mi kezünk munkája is.


105

Az üzembe helyezésnek ezt az időszakát már a hatósági vizsgák után végeztük. A vizsgák az orosz szakértők jelenlétében történtek, én primerköri főgépészi vizsgát tettem. A primerkörben is ott voltak velünk az orosz szakértők. Bent a „bányában” – a primerkörben – zárt ajtók mögött végeztük a reaktor indítását. Az utasításokat telefonon kaptuk és igazoltuk vissza. Mikor beléptünk a primerkörbe átöltözve, mások számára labirintusnak vélt helyen dolgoztunk. Jókat mosolyogtunk azokon az embereken, akik nem, vagy nehezen ismerték ki magukat ezen a területen. A műszak mellett további tanfolyamokat végeztem, hogy reaktor operátor lehessek. Megszületett a második fiam is, és én mehettem megint külföldi betanulásra, az NDK-ba. Itt már csak egy hónapot kellett eltölteni, szimulátoros képzésen. Hazatérve nemsokára elkezdtem a betanulást reaktor operátornak. Az első találkozásom a blokkvezénylővel igen megrázó volt. Sok műszer, rengeteg tabló, számítógép és monitor, az ott dolgozók pedig teszik a dolgukat és látnak. Én azt sem tudtam, hogy merre kell nézni. Az operátorok hamar befogadtak és elmondták, ők is így kezdték. Az első üzemzavar. Bábeli hangzavar, de mindenki tudja, hogy mi a dolga, csodálatos volt a kollégák közötti összhang! Azt hiszem, ez fogott meg, ez az összehangolt munka, ahogy mindenki tudta, mi a dolga. Nagyon érdekes volt a felkészülés az üzemzavar elhárításra. A vezénylőben két műszak van jelen. Az éles műszak, és akik az elképzelt üzemzavart elhárítják. Az ügyeletes mérnök elmondja, mi az elképzelt üzemzavar, majd az operátorok, hogy akkor mit láthatnak, és mit kell tenniük. Mindenki tűzbe jött, beszélni kezdett, a végén mégis kialakult az elhárítás helyes menete.

106

2013/1-2 ■

Ismét hatósági vizsga következett, és elkezdhettem az operátori tevékenységemet. Olyan műszakba kerültem, amit a mai napig igazan tisztelek. Vámos Gábor volt az ügyeletes mérnök és Weisz József a blokkügyeletes. További tanulás következett, turbinagépész illetve turbinaoperátori tanfolyamot végeztem el. Mivel már két blokk üzemelt Pakson, létrehozták a szolgálatvezetői státuszt. Ismételt hatósági vizsga és már a „C” műszak reaktor szolgálatvezetője vagyok. Ismét rendszeresen visszajárok a „bányába”, és szervezem az ottani munkákat is. Nagyon sok új kollégát ismerhettem meg, akik később már itt dolgoztak velünk. A hármas blokk mosatása, meleg járatása, üzembe helyezése volt a következő kihívás. Már itt szerveztük meg az új műszakot, és végeztük a rendszerek üzembevételét. A blokk indítása már hatósági vizsga után történt, és blokkügyeletesként végeztem. Nekem ez a szívem csücske, nagyon szeretem csinálni. Olyan jó az összhang a kollégák között, a műszakok között. Még a kezdetén szívesen mentem volna nappalra dolgozni, de ma már semmi pénzért nem váltanék. „Pakson csak egy dolog az állandó, a változás” mondta az egyik kollégám, és ez igaz is. De az a csapatmunka, ami itt a mű-

szakban kell, az állandó marad. Azok a műszakok tudnak igazán jól teljesíteni, akik jó közösséget tudnak alkotni. Munkám elismeréseként többször kaptam díjat a kiváló üzemeltetésért. A céggyűrűt a kollégáim javaslatára, kiváló üzemeltetői díjat pedig a vezetők javaslatára. Ahhoz, hogy ezt jól csináljuk, kell egy jó családi háttér. A családunk ugyan úgy műszakozik, mint mi. Feleségem is az erőműben dolgozott kilenc évig, így közelről ismerhette az erőműves munkát. Megszületett a kislányom is (feleségem ezután számolt le), neki


megmagyaráztuk, nálunk akkor van karácsony, ha apa itthon van. Még egy. Mikor fáradtan hazamegyek – főleg a külön megpróbáltatást jelentő nagykarbantartás után –, sokszor nem lehet hozzám szólni, a család már jól tudja ezt kezelni. Elmonthatom, olyan gyorsan eltelt ez a harminc-valahány év, hogy szinte észre sem vettük. Csak a gyerekeimen észlelem az idő múlását, felnőttek, kirepültek. A nagyfiam szintén az erőműben dolgozik, és azt remélem, hogy legalább olyan tartalmas éveket tölthet el, mint én. A munka mellett saját érdekeink védelmére megalakult a Műszakosok Érdekvédelmi Szervezete, amelynek alapító tagja voltam, később az elnökségben is tevékenykedtem. Szerintem ez a szervezet sokat tett azért, hogy a műszakosok elismerése jobb legyen. Azt gondolom, hogy életem legjobb döntése volt, hogy idejöttünk és azt csinálhatom, amit igazán szeretek. A szívem csücske azért mégis a régi PAV, majd PART marad. Az igazi nagyvállalat, ami meghatározó ipari létesítménye az országnak. Itt sokan úgy éreztük, hogy ezt mi is építettük, a mi munkák is benne van, amire igazán büszkék lehetünk.

Én ide fogok jelentkezni Péter László, Erőmű Irányító Központ szolgálatvezető A Paksi Atomerőmű Vállalattal, a PAVval 1984-ben kerültem először kapcsolatba egy üzemlátogatás alkalmával. A nemrég indult atomerőmű látogatása akkoriban népszerű programnak számított, az 1. blokkvezénylő személyzete a sajtó érdeklődésén túl rendszeresen szakmai és laikus látogató csoportok élénk figyelme mellett végezte a munkáját. Egy ilyen látogatáson való részvétel az első és meghatározó élményem az atomerőművel kapcsolatban.

Az 1.blokk 1982 decemberi indításának híre csak a sajtó útján jutott el hozzám, és egyáltalán nem gondoltam, hogy valaha is itt fogok dolgozni. Az a nevezetes üzemlátogatás, aminek során az erőművi technológia rövid ismertetése mellett az 1. blokkvezénylőt, a gépházat, és a hálózati vezénylőt mutatták meg, mély benyomást tett rám. A kísérőink az erőmű villamos üzemviteli szervezetének dolgozói voltak, a szakmai tájékoztatás mellett céloztak rá, hogy az erőmű üzemviteli létszámát folyamatosan bővítik majd a további blokkok üzembe lépésekor. Elhatároztam, hogy én ide jelentkezni fogok! Nem ismertem senkit, nem volt ajánlóm, nem volt támogatóm. Levélben elküldött szakmai önéletrajzomra egy idő után válasz érkezett, hogy az erőmű Üzemviteli Osztályára jöhetek diszpécsernek három műszakos „sugárveszélyes” munkakörbe. (Ma is emlékszem, hogy a válaszlevélben a munkakörnek ezek a jellemzői voltak kiemelve.) Így jöttem 1985. január 1-én. Természetesen volt előzetes személyes el beszélgetés, a szokásos felvételi proce dúra, majd pedig el kellett végezni a munkakörhöz szükséges atomerőművi tanfolyamokat (alaptanfolyam, primer-, és szekunderköri gépész tanfolyam, stb.).

Soha nem dolgoztam még folyamatos három műszakos munkarendben, nagyon új volt, ugyanúgy, mint ahogy az akkor frissen létrehozott diszpécser csoport feladatköre – ezek menet közben alakultak ki. A betanulás élesben történt, hiszen a kollégáim is hasonló cipőben jártak, „úttörők” voltunk. Jelenleg is ebben a munkakörben dolgozom. Az elnevezését időközben „EIK szolgálatvivő”-re módosították és sok más változás is érintette. Ma is úgy érzem, hogy az az 1984-es döntésem jó döntés volt, a munkámmal igyekeztem rászolgálni a bizalomra, az

erőmű részéről biztosított juttatásokkal pedig elégedett voltam. 2007-ben az Atomerőmű Kiváló Üzemeltetője díjban részesültem. A kezdeti szállón lakás, majd a lakótelep után mostanra nyílt lehetőségem, hogy „gyüttmentből” igazi paksivá legyek. Már nem fiatalon az a véleményem, hogy a céghez való lojalitás, a helyhez való kötődés alapja a kölcsönös kiszámíthatóság és a biztos egzisztenciális háttér megteremtésének lehetősége adva volt. Az erőműben a diszpécsert majdnem mindenki ismeri, legalábbis telefonon a hangját az ügyeletes gépkocsik forgalmazása kapcsán. A feladatköre természetesen ennél sokkal összetettebb és sokoldalúbb. A legjelentősebb változás 1987-ben állt elő, amikor is üzembe lépett az Erőmű Irányító Központ, röviden EIK. Itt a feladatkör a folyamatosan változó és fejlődő számítástechnikai, informatikai és híradástechnikai berendezések kiszolgálásával bővült. A helyhez kötöttség miatt viszont megszűnt a diszpécser szabad mozgása a blokkok között, ami a személyzet többi tagjával a korábban meglevő személyes kapcsolat és ismeretség megszűnéséhez vezetett. Az EIK megjelenítőin figyelemmel kísérhetők a blokkok technológiai rendszerei, az esetlegesen több blokkot érintő események lefutása és elvégezhetők a szükségessé váló belső, ill. külső kiértesítések tájékoztatások. Külföldi erőművekben nem mindenhol gyakorlat ehhez hasonló központi irányító hely üzemeltetése, ezért ebben a munkakörben külföldi betanulásra nem volt lehetőség. Az erőmű életében az évek során bekövetkezett adminisztratív változások, átszervezések bennünket annyiban érintettek, hogy bár változó felállásban, de üzemviteli osztály a kezdetek óta létezett, és jelenleg is ehhez az osztályhoz tartozunk. A közvetlen munkahelyemen a munkahelyi légkör, a kollégák, főnökök beosztottak

munkatársi viszonya kifejezetten jónak mondható, sőt visszatekintve hosszú távon is általában a viszonylagos „békés sziget” állapot volt jellemző. A közös rendezvények mellett kifejezetten hasznosnak, jó közösség fejlesztő alkalomnak tartottam a műszakosok számára meghonosított relaxációs, csapatépítő tréningeket. A munkahelyünk az EIK éppen ezekben a hónapokban egy igen jelentős technikai átalakításon, modernizáción esik át, szinte teljesen megfiatalodik. Ennek következtében az EIK az erőműben valószínűleg sokkal hos�szabb üzemidő elé néz, mint a benne kezdetek óta dolgozó kollégák egyike – másika. Az itt ledolgozott 28 év hosszú idő, visszatekintve mégis úgy tűnik, gyorsan telt el. A diszpécser – ma EIK szolgálatvívő – az erőmű ügyeletes mérnökének közvetlen beosztottja volt a kezdetek óta. Az eleinte kézzel írott operatív ÜM naplók ma az erőmű történelmének kutatói számára biztosítanak forrásanyagot. A korai naplókban rögzített műszak névsorok diszpécserei közül még ketten vagyunk aktívak. A nálam csak egy-két évvel idősebb munkatársak többsége – élve az akkori lehetőségekkel – általában nyugdíjba ment. Ennek is köszönhetően kerülhettem bele a visszaemlékezők generációjába. Az MVM Paksi Atomerőmű Zrt.-t a sok változással együtt is a mai napig jó munkahelynek tartom. Ugyanúgy, ahogy az országnak szüksége van az itt gazdaságosan és biztonságosan megtermelt villamos energiára, a környék lakosságának is szüksége van egy ilyen kiszámítható megélhetést biztosító munkahelyre. Természetes, hogy a mai erőműves üzemlátogatások sem olyanok,mint a régiek voltak, valószínűleg nem történik célzás munkaerő felvételre sem, bár az új blokkok építése kapcsán még ez is megváltozhat.


107

Erre az esetre nyugodt szívvel merem ajánlani az atomerőműves munkahelyeket a jövőben is minden olyan fiatalnak és kevésbé fiatalnak, akikben egyaránt megvan az elkötelezettség, a szorgalom és a felelősségteljes feladatok végzése iránti alázat.

Nagyjából azonos korosztály dolgozott itt Medveczky Gábor, a Karbantartási Igazgatóság művezetője 1977-ben történt, hogy telefonon keresett Paksról volt visontai munkatársam, Knizner István, majd nem sokkal később, volt százhalombattai munkatársam, Jakabffy György. Mindketten az után érdeklődtek, volna-e kedvem Pakson, a most épülő atomerőműben dolgozni. Hát nem igazán tudtam, mit válaszoljak. Jól éreztem magam Százhalombattán, megbecsülték a munkámat. Akkor már csoportvezető voltam, akkor kaptam a második kiváló dolgozó kitüntetést. 1977 őszétől be akartam iratkozni a műszaki egyetemre. Két hónap gondolkodás után úgy döntöttem, megyek, így 1977 októberében már a Paksi Atomerőmű villamos laboratóriumának csoportvezetője voltam. Az első héten bejártam a beruházás minden zegét-zugát, ismerkedtem a területtel. Az egyes turbinacsarnok helyén pár oszlop állt, a primer kör és a segédépület helyén pedig egy akkora gödör volt, hogy akkorát még éltemben nem láttam. Nagy is volt, mély is volt. Alig látszottak az alján az emberek, a karvastagságú periódikus betonacél kalodák és acélrudak között. Mindenütt hatalmas daruk, munkagépek. Rengeteg teherautó szállította a kitermelt földet, és még több betonszállító a betont. Mindenütt hegesztettek, csiszoltak, kalapáltak, kiabáltak. Nagyon oda kellett figyelni, hogy egy jármű el ne üssön, be ne essek valami gödörbe, vagy bele

108

2013/1-2 ■

ne szaladjak egy hegesztő vagy csiszoló szikraesőjébe. Egy hét után azonban, mint Százhalombattán, itt is megjött a mélyvíz, megjöttek a szakmai feladatok. Felvonulási kazánház 6 kV-os és 0,4 kV-os elosztói, iroda épület villamos rendszerek, telefonközpont erősáramú rendszerek üzembe helyezése. A beérkező szovjet berendezések null-revíziója. Közben alaptanfolyam, helyismereti, szakmai, biztonságtechnikai, munkavédelmi, sugárvédelmi vizsgák. Az új berendezések, és azok terveinek megismerése. Mind olyan feladat, amit nem volt elég „csak” jól megcsinálni. Nagyszerű emberek tanítottak bennünket a tanfolyamokon, akiknek a nevét, a teljesség igénye nélkül, de meg kell említenem: Simon Péter, Ajtai Aladár, Tímár Géza, Vámos Gábor, Bajsz József. Akkoriban azt mondták a vezetőink, legyünk büszkék rá, és vegyük megtiszteltetésnek azt, hogy az első magyar atomerőmű dolgozói lehetünk. A sikeres vizsgák után kéthónapos novovoronyezsi betanulás következett, és aztán jött, aminek jönnie kellett. Akkor még nem voltak kerítések, és talán csak porta is ímmel-ámmal volt. Mikor először került főelosztó hálózati (120 kV) feszültség a paksi 120 kV-os állomásra, úgy helyeztünk üzembe he-

teken keresztül az alállomáson, hogy saját autónkkal, a Kondor-tó felé vezető földutat igénybe véve, reggel fél hatra már az alállomáson voltunk, és este hatig abba sem hagytuk a munkát. És akkor még nem nagyon fizettek túlórát… Emlékszem egy hideg télre, amikor a 400 kV 1. mezőt helyeztük üzembe. Térdig érő hóban toltuk ki az állomásra a nagyáramú mérőváltó nyomatókat. A csatlakozó kábelekkel alig tudtunk felcsatlakozni a négy méter magasan lévő mérőváltóra, mert olyan keményre megfagyott rajtuk a szigetelés, mintha acélrudak lettek volna. Óránként be


kellett mennünk, melegedni a hálózati vezénylőbe, mert már nem mozogtak az ujjaink a hidegben. Ezekkel párhuzamosan folyt az üzembe helyezés a blokki erősáramú, folyamatirányítási, primer és szekunder köri technológiai, valamint a külső technológiai rendszereken is. Az egyes blokk üzembe helyezésének dandárján voltak olyan hetek, hogy reggel hattól, este tízig dolgoztunk. Voltak olyan villamos vagy technológiai rendszeri próbák, hogy elkezdtük pénteken reggel hat órakor, és hétfőn délután keveredtünk haza. Senki sem kérdezte, hogy fáradtak vagyunk-e, de mi sem reklamáltunk. Nagyon összetartó, egységes, egyet akaró, nagyjából azonos korosztály dolgozott itt. Azért pihenésre, kikapcsolódásra is maradt némi időnk. A természetjáró szakosztály túravezetőjeként sokat jártam túrázni. Állandó résztvevője voltam az iparági természetjáró rendezvényeknek, ahol néha egy kis tájfutás is bekerült a programba. A 4. blokk üzembe helyezésének befejezése után, aki velem együtt az üzembe helyezésen nőtt fel, az azt hihette, itt a vége, nem lesz mit csinálni. De mint sok más dolog az életemben, ez sem úgy történt, ahogy elképzeltem. Az üzembe helyezésről nem volt nagy kihívás átállni a karbantartásra, ment könnyedén. Az igényes műszaki tartalom megmaradt, a munkavégzés filozófiáját azonban meg kellett alkotni, meg kellett szokni, és meg kellett tanulni, így a növekvő és sokrétű feladatok magukkal hozták a továbbképzés szükségességét. 1985-ben kineveztek művezetőnek, és a további évek folyamán a kötelező, villamos mű kezelői végzettség után megszereztem a nagyfeszültségű mérésvezető, és a műszaki ellenőri képesítést is. Kellemes feladataim közé tartozott, és tartozik a fiatalok tanítása. A mai

napig feladatomnak érzem a villamos mű kezelő tanfolyamokon a védelmek és automatikák tantárgy oktatását a hallgatók számára. Az analóg elektronikus, majd a digitális rendszerek bevezetése az erőmű technológiájába, illetve a napi munka szintjén használt informatika pedig ismét az „iskolapadba ültettek”. Mikor 1977-ben Paksra kerültem, én voltam a legfiatalabb a villamos laboratóriumban.

Az akkori munkatársaim nagyszerű emberek, nagyon szerettem velük dolgozni. Köszönöm nekik azokat az évtizedeket, amelyeket együtt töltöttünk az erőműben. Sajnos ők már mindan�nyian nyugdíjasak. Ma én vagyok a legidősebb, és sajnos egyre sűrűbben kérdezik, mikor megyek már nyugdíjba. Munkával teli, sűrű időszak áll mö göttem. Néha, mikor az erőműves iparág múltjáról beszélek a munkatársaimnak, némelyik azt hiszi mese, hiszen

ilyen dolgok manapság már elképzelhetetlenek. Az erőműves iparágban eltöltött, pár hónap híján 45 év komoly, tanulságos könyvet írt az emlékezetembe, és ezt a könyvet mindig szívesen lapozgatom. Az iparág és a Paksi Atomerőmű mindig igényt tartott a munkámra, és mindig meg is becsülte azt. Az ”Atomerőmű kiváló karbantartója”, és” Céggyűrű” kitüntetésben részesültem az elmúlt években.

a jubileumi emlékérme

anno 1982


109

A 30 éves jubileumi ünnepségek kiadványai Beregnyei Miklós *

A könyvhöz Hamvas István vezérigazgató írt bevezetőt, amelyben elmondja: a mai 1. blokk már nem az a blokk, amelyet 1982. december 28-án kapcsoltak az országos hálózatra. Ezt az állítást igazolják a könyvben lévő tanulmányok, amelyek felvázolják az elmúlt harminc év változásait. Dr. Gerse Károly: A villamosenergia-ipar és az atomenergetika három évtizede; dr. Gadó János: A kutatás szerepe az atomenergetika biztonsá-

„30 éves az 1. blokk” című kiadvány Az 1. blokk indításának 20 és 25 éves évfordulóját könyv kiadásával is emlékezetessé és maradandóvá tette az Atomerőmű. Így természetes volt, hogy a 2012. december 14-én tartott ünnepség üzenetét, a 30 éves évforduló jelentőségét szintén könyv-alakban tárjuk a nyilvánosság elé. A „30 éves az 1. blokk – Jubileumi ünnepség” című könyv hat tanulmányt tartalmaz, amelyekben az elmúlt harminc év főbb műszaki, gazdasági és tudományos eredményeit foglalják össze a szerzők, valamint prognózist próbál adni a következő harminc évre. Az 1-es blokk indítására emlékező ünnepség délutáni fórumába lett beépítve a szerzők tanulmányainak bemutatása, 15 perces prezentációkban.

gos alkalmazásában; dr. Elter József: Műszaki fejlődés és biztonság – a kezdetektől a stressztesztig; dr. Nemes Imre: Műszaki fejlődés és gazdaságosság (társszerzők: Szőke Larisza, dr. Katona Tamás János, Kovács Ferenc, Rátkai Sándor); Kiss István: Az emberi tényezők (Tudásnövelés, Szimulátor Központ, Karbantartó Gyakorlóközpont, Tudásmegőrzés); Bajsz József: A következő 30 év kihívásai.

„Visszaszámlálás” A Paksi Atomerőmű 1. blokkja 30. évfordulójára jelent meg a Visszaszámaz i. blokk indításakor tele volt a vezénylőterem

* Beregnyei Miklós, MVM Paksi Atomerőmű Zrt., üzemtörténész

110

2013/1-2 ■


lálás című könyv, amelyet a 2012. de cember 14-én rendezett ünnepségen vehettek először kezükbe az érdeklődők. Magyarország legnagyobb XX. századi beruházása volt a Paksi Atomerőmű építése. Az 1969-től 1987-ig tartó időszak eseményeiről szinte napi gyakorisággal számolt be a Tolna Megyei Népújság című napilap. A közel két évtizednyi időszak sajtóanyagát dolgozta fel Beregnyei Miklós üzemtörté-

nész. A 60 000 oldalnyi újság lapjairól 10 000 olyan digitális felvételt készített, amelyen az építkezéssel és Pakssal kapcsolatos hírek vannak. Ebből a hatalmas adathalmazból lettek válogatva azok az írások és fotók, amelyek segítségével szinte újra feleleveníthetjük – innen a visszaszámlálás cím – az építkezés és a város építési fázisait. Plasztikusan mutatja be a könyv, hogy egy nagy ipari beruházás hogyan hat a befogadó település épített környezetére, milyen változásokat indukál. A könyv három fejezetből áll és CD- mellékletet is tartalmaz. A „Gémeskút tól a maghasadásig” című fejezet az atomerőmű építését követi nyomon a Népújságban megjelent fotók segítségével. A szerkesztő arra törekedett, hogy az építkezés „névtelen” munkásait is bemutassa. A „Nagyközségből atomváros” című fejezet a város épített környezetének változásait tárja elénk. Ez a fejezet fontos helytörténeti adatokat szed csokorba, segítve a majdani helytörténeti kutatókat abban, hogy egyes épületek mikor épültek, és főleg kik építették azokat. Végül a harmadik fejezet az 1. blokk indítása óta eltelt 30 év vezérigazgatóit veszi számba, vezérigazgatónként 2020 korabeli fotó segítségével. A Visszaszámlálás kézikönyvként is

getikai Múzeum munkatársai számára, mert segítségével sok, a filmtárban őrzött és datálatlan régi fotót lehet majd azonosítani. A könyvet a Paksi Atomerőmű vál lalat adta ki az 1. blokk 30 éves évfordulójára rendezett ünnepség színesítésére.

A „Fél évszázad pillanatai” fotókiállítás Az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. az 1. blokkjának indítása óta eltelt harminc év alkalmából – a december 14-i ünnep-

ség keretében – fotókiállítással idézte fel az építkezés és az 1. blokk indítása óta eltelt időszak egy-egy pillanatát, illetve Paks mint befogadó település épített környezetének változásait. Érdekes az a 20-20 képből álló sorozat, amely a tíz vezérigazgatót és tevékenységüket örökíti meg. A kiállítás anyaga az ünnepség után az Atomenergetikai Múzeumba kerül mint állandó kiállítás, ezzel kielégítve azt a látogatói igényt, amely kifogásolta, hogy a múzeumban nem láthatók a nagy beruházásról készült és sokszor közkézen forgó fotók.

1992-ben lévai andrás professzor kitüntetést vesz át petz ernő vezérigazgatótól

használható, különösen az AtomenerSchiller jános, az mvmt vezérigazgatója, pónya józsef, a pav igazgatója és szabó benjamin kormánybiztos az i. blokk párhuzamos kapcsolásán

diszpécserek


111

■


Sajtóközlemény Az MVM Csoport megnyugtatóan rendezheti a Vértesi Erőmű jövőjét, a dolgozók és a márkushegyi bányászok sorsát, az oroszlányi térség távhőellátását 2013.01.25.

Az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. üdvözli az Európai Bizottság Verseny Főigazgatóságának döntését, amellyel jóváhagyta a Vértesi Erőmű ZRt. támogatási kérelmét. Az Európai Bizottság engedélyével a Magyar Energia Hivatal határozza meg az így kifizethető szénipari szerkezetátalakítási támogatás összegét, amely az elmúlt két év alapján 12 és 15 milliárd forint között várható. A Vértesi Erőmű ZRt. a jelenleg érvényes reorganizációs terve értelmében 2014-ben leállítja a bányászati tevékenységét, majd gondoskodik a munkavállalók sorsának megnyugtató rendezéséről, a táj rekultivációjáról, valamint az oroszlányi térség távhőellátásának hosszú távú biztosításáról. „Az MVM Csoport vezetése a Vértesi Erőmű 2010. évi, szinte kilátástalan helyzetéből sikeresen állította talpra tagvállalatát, felszámolta a legjelentősebb veszteségforrásokat, eredményesen kezelte a több tízmilliárd forintos kockázatokat, így a társaság ma már képes önerőből működni „Nagyon sokat, nagyon keményen dolgoztunk azon, hogy visszaállítsuk a Vértesi Erőmű ZRt. fizetőképességét, és megnyugtatóan rendezzük a munkavállalók jövőjét. A társaság tavaly szigorú gazdálkodással, koncentrált üzleti terv végrehajtásával, a szénfillér-támogatás nélkül is képes volt tovább működni. Most, az Európai Bizottság engedélyével biztosak vagyunk benne, hogy minden fél számára megnyugtatóan, hosszú távon gondoskodhatunk a munkavállalók sorsáról, a természeti környezet

112

2013/1-2 ■

helyreállításáról és az oroszlányi térség távhő-ellátásáról.” – mondta Baji Csaba, az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. elnök-vezérigazgatója. A Vértesi Erőmű ZRt. 2009-ben került kilátástalan helyzetbe, miután a társaság előző vezetése a tulajdonos engedélye nélkül 210 megawatt villamos energia szállításáról állapodott meg Kapolyi László volt országgyűlési képviselő vállalkozásával, a System Consulting Zrt-vel. Miután a System Consulting az áramárak csökkenése miatt egyoldalúan kihátrált a megállapodásból, az annak teljesítésére már megkötött villamosenergia-vásárlási szerződések fejében a Vértesi Erőmű

ZRt. kereskedő partnerei több tíz milliárd forint értékű kártérítési igényt nyújtottak be. A társaság fizetőképességének fenntartása érdekében a tulajdonos MVM Zrt. több mint egy éven át havi egymilliárd forint tulajdonosi kölcsönnel kényszerült életben tartani az erőműtársaságot. A Vértesi Erőmű ZRt. 2010-ben csődvédelmet kért, az MVM Zrt. támogatásával a következő évben sikerült csődegyezség keretében kivezetni több tízmilliárd forintos hitelállományát. Az MVM Zrt. egy hosszú távú, 2018-ig szóló reorganizációs terv elfogadása mellett tulajdonosi hitellel is segítette az erőműtársaság további működését. A reorganizációs terv az erőmű 2014 végéig való működtetésével és a bányatermelés ehhez igazodó megszüntetésével számol. A villamos energia nyomott piaci ára, valamint a mélyművelésű bánya rendkívül költséges működtetése ugyanakkor további veszteségek forrása, így az integrált bánya-erőmű termelés kivezetéséhez szükség van a 2011. évtől fennmaradó ún. „szénfillérből” finanszírozott támogatásra.


Az Európai Bizottság döntése szerint a havi villamosenergia-számlákban megfizetett szénipari szerkezeti átalakítási támogatás, az ún. szénfillér folyósítása továbbra sem ellentétes az Uniós versenyjogi előírásokkal. A széntermelési költségek fedezésére nyújtott szerkezeti átalakítási támogatás összege évente folyamatosan csökken, 2018-ig bezárólag mindösszesen több mint 42 milliárd forint áll majd a Márkushegyi Bányaüzem, illetőleg a Vértesi Erőmű rendelkezésére. Az összeg biztosítja az üzem normál működését 2014-ig, majd a következő négy évben lehetővé teszi, hogy a társaság gondoskodjon a munkavállalók sorsának rendezéséről, a rekultivációról – vagyis a tájsebek begyógyításáról, a természetes környezet állapotának visszaállításáról –, illetve az oroszlányi térség lakosságának távhő-ellátásáról. A tulajdonos MVM Magyar Villamos Művek Zrt. az önkormányzatokkal szorosan együttműködve azon dolgozik, hogy hosszú távú, elsősorban biomassza-alapú, vagy gázciklusú, környezetbarát megoldást találjon a lakosság távhő-ellátására is. HÁTTÉR: A veszteségesen működő szénbányák fokozatos piaci kivezetésére az EU 2002-ben alkotott rendeletet (1407/2002/EK), amelyet 2010-ben módosított (2010/787/EU). A rendelet meghatározza a támogatás elveit és a támogatható jogcímeket, ám a támogatás finanszírozását nemzeti hatáskörbe helyezi, helyi forrásokra alapozza. A fogyasztói számlákon is megjelenő csökkenő mértékű díjelemből befolyó összeget, a „szénfillért” az egyetemes szolgáltatók és a kereskedők kötelesek befizetni a MAVIR ZRt. elkülönített számlájára. Ezen számláról kifizetés csak a nemzeti fejlesztési miniszter jóváhagyásával, az Európai Bizott-

■


ság engedélye alapján, és kizárólag a Vértesi Erőmű ZRt. részére, szénipari szerkezetátalakítási támogatás címen történhet. A szénipari szerkezetátalakítási támogatás azt a célt szolgálja, hogy a Vértesi Erőmű ZRt. tulajdonában lévő Márkushegyi Bányaüzem, Magyarország utolsó működő mélyművelésű bányája azon költségeire adjon ideiglenes, évről évre csökkenő összegű fedezetet, amelyek a felszínre hozott szénből termelt villamos energia értékesítéséből nem térülnek meg. Ez a támogatás teszi lehetővé, hogy a gazdaságtalan széntermelés, illetve az annak elégetésével a légkört üvegházhatású gázok kibocsátásával szennyező villamosenergiatermelés leépítése – elsősorban foglalkoztatási és szociális szempontok miatt – fokozatosan legyen megvalósítható. Az MVM Csoport sikeres, nemzeti tulajdonú integrált energetikai vállalatcsoport. Működése lefedi a hazai energiarendszer teljes vertikumát, mindemellett az MVM regionális szinten is meghatározó, társaságcsoporttá kíván válni. Erőművein keresztül aktív szereplője az energiatermelésnek, kiaknázva a megújuló energiaforrásokat is. Tulajdonosa a nagyfeszültségű villamos hálózatnak és a villamosenergiarendszer irányítását végző társaságnak. Kereskedő cégei révén a megtermelt áram nagyfogyasztókhoz, valamint a kis- és középvállalkozásokhoz történő eljuttatásában is részt vesz. A cégcsoporthoz tartoznak a hazai áramtőzsdét, illetve a gáztőzsdét működtető társaságok is. Az MVM Csoport a távközlési szegmensben, illetve 2011 óta a földgáz nagykereskedelmi piacon is jelen van. Tagjai között megtalálhatók a különféle műszaki (mérnökiroda, távvezeték építő, üzemeltető), valamint ügyviteli (pénzügyi, informatikai) szolgáltatásokat nyújtó vállalatok is. Az MVM

Csoport befektetései, illetve üzletrészei révén a régió ellátásbiztonságát szavatoló földgázszállítás területén is jelentős szerepet tölt be. (MVM Zrt. Kommunikáció)

Sajtóközlemény Új, egységes vállalatirányítási rendszert vezetett be az MVM Csoport 2013.01.18.

Az MVM Csoport az egész vállalatcsoportra kiterjedő, egységes, átlátható, modern vállalatirányítási rendszert vezetett be az SAP 6.0 formájában, a folyamatok átláthatóságának, javításának és a költségek optimalizálásának érdekében. „A felelős működés, az üzleti folyamatok átláthatósága és fenntarthatósága alapvető elvárás a gazdasági társaságokkal szemben. Az új, transzparens rendszerek bevezetésétől az MVM teljesebb képet kap az energetikai szektor számos területén jelenlévő társaságcsoport üzleti működésről. A beruházás a világ vezető cégeihez hasonló működési feltételeket teremt, amellyel a holdingszintű irányítás, az erőforrások jobb kihasználása az MVM Csoport nemzetgazdasági szerepét fogja tovább erősíteni. Az MVM Csoport teljesíti az elvárásokat, tevékenysége során a pénzügyi-gazdasági, fenntarthatósági célok egyenrangúak. Az egységes, holdingszintű vállalatirányítási rendszer lehetőséget teremt a társaságcsoport versenyképességének növelésére, működési kiválóságra, a lehetséges kockázatok csökkentésére, a hatékonyság növelésére és az értékteremtő növekedésre.” – mondta Baji Csaba, az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. elnökvezérigazgatója.

Az elmúlt majdnem egy év során az MVM Csoport több száz munkatársa dolgozott a rendszer tervezésén, beállításán, tesztelésén. Munkájuk eredményeképp idén januártól mind a pénzügyi modulokat, mind a logisztikai funkciókat bevezették, amelyek több mint ezer felhasználó munkáját segítik. Az új rendszer nem csupán a meglévő frissítése, hiszen az SAP 6.0 bevezetéssel párhuzamosan nem csak a beszerzési eszközrendszer, hanem maga a beszerzési folyamat is megváltozott az MVM Csoportnál. Hasonló módon csoportszintű egységes költségszámítási modellt vezetett be a társaságcsoport. Az SAP 6.0 bevezetés nem csupán új eszközt, hanem új szemléletet is jelent az MVM Csoport életében. Az egységes vállalatirányítási rendszer megfelel a XXI. század követelményeinek, jelentősen javítja a pénzügyi és beszerzési folyamatok átláthatóságát, és optimalizálását. (MVM Zrt. Kommunikáció)

Sajtóközlemény Létrejött a Nemzeti Távközlési Gerinchálózat 2013.01.24.

A Nemzeti Távközlési Gerinchálózat (NTG) felállásával 2012 végén lezárult a kormányzati informatika konszolidációjára 2011 júliusában elindított Nemzeti Hálózatfejlesztési Projekt első fázisa. Ebből az alkalomból köszöntötte ünnepélyes keretek között az NTG létrehozásában közreműködő szakembereket Németh Lászlóné nemzeti fejlesztési miniszter, Baji Csaba, az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. elnök-vezérigazgatója és Szabó Zoltán Attila, a Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató Zrt.


113

■


vezérigazgatója 2013. január 24-én az MVM Zrt. székházában. A Nemzeti Távközlési Gerinchálózat révén az állami intézményrendszer részére, annak infrastruktúrájára támaszkodva állami tulajdonú társaságok biztosítják az elektronikus hírközlési szolgáltatásokat. Ehhez az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. és a 2012. március 1-jén elindult MVM NET Távközlési Szolgáltató Zrt. (MVM NET Zrt.) biztosítja a gerinchálózatot országos optikai távközlési hálózatának szabad kapacitásait kihasználva. A kormányzati felhasználók részére a szolgáltatást a Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató Zrt. (NISZ Zrt.)

nyújtja. A korábbi, számos párhuzamosságot magában hordozó, pazarló rendszer kiváltásával éves szinten mintegy 4,5 milliárd forint megtakarításra lehet számítani a területen. Németh Lászlóné fejlesztési miniszter elmondta: „A Kormány kiemelt céljának tekinti az ország működését alapjaiban érintő rendszerek, így a közigazgatás racionalizálását. Ennek része a kormányzati informatikai infrastruktúra átalakítása is. Ezt a nagyszerű eredményt ráadásul egy pénzügyi és gazdasági gondokkal teli időszakban tudtuk elérni. A kormány éppen e nehéz körülmények ellenére kivívott sikerrel, a költséghatékony megoldások bevezetésével tette és teszi kiszámíthatóvá az ország működését.” „Az MVM NET igazi sikertörténet, hiszen a hazai távközlési piacon komoly technológiai fejlesztési projektet valósítottak meg igen rövid idő alatt. A magyar villamosenergia-rendszerirányítás technológiai célú távközlési igényeinek kiszolgálása mellett a kormányzat az MVM NET Zrt. távközlési infrastruktúráját használja az államigazgatási infokommunikációs szolgáltatások biztosításához, amely az állami költségek

114

2013/1-2 ■

csökkentését eredményezi, ugyanakkor megteremti a lehetőséget arra, hogy a meglévő nemzeti erőforrásainkat minél ésszerűbben és hatékonyabban tudjuk kihasználni.” – mondta Baji Csaba, az MVM Zrt. elnök-vezérigazgatója. Szabó Zoltán Attila, a NISZ Zrt. vezérigazgatója a Nemzeti Hálózatfejlesztési Projekt elindulását mérföldkőnek nevezte a kormányzati infokommunikáció konszolidációja területén. „Az elmúlt egy évet az MVM NET Zrt.-vel vállvetve dolgoztuk végig annak érdekében, hogy a Nemzeti Távközlési Gerinchálózat megvalósuljon, és a rendszer képes legyen kiszolgálni a folyamatosan bővülő ellátotti kör igényeit.” – fejtette ki a vezérigazgató. Hozzátette: „Örülünk, hogy a két cég az elmúlt egy évben bebizonyította, hogy képes magas színvonalon együttműködni.” Az ünnepi köszöntők után az NTG létrehozásában közreműködő munkatársak elismerésben részesültek. (MVM Zrt. Kommunikáció)

Sajtóközlemény Átadták az MVM Gábor Dénes Energetikai Nemzeti Díjakat 2012.12.20.

Kövér László, az Országgyűlés Elnöke, Prof. Gyulai József a NOVOFER Alapítvány kuratóriumi elnöke és Baji Csaba az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. elnök-vezérigazgatója a Parlamentben adta át a villamosenergia-ipar területén nyújtott kiemelkedő teljesítményért az MVM Gábor Dénes Energetikai Nemzeti Díjakat. A két díjazott villamosmérnök, Dr. Imecs Mária és Dr. Dán András nem csupán kiváló szakember, hanem kiemelkedő képességű tanár is, a jövő generációjá-


nak elhivatott nevelői az országhatárokon innen és túl. „Egy sikeres, eredményes, integrált nemzeti energetikai társaságcsoportnak, amely a magyar tehetségekhez hasonlóan nemzetközi szerepre, ismertségre készül, erkölcsi kötelessége, hogy lehetőségeihez mérten visszaadjon a társadalomnak. Ezért kiemelt fontosságúnak tartjuk, hogy támogassuk mindazokat, akik tudásukkal, tehetségükkel gazdagítják az országot, akik a legtöbbet tették, teszik és tehetik az ország tudományos fejlődéséért, függetlenül attól, hazánkban vagy külföldön alkotnak.” – mondta Baji Csaba, az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. elnök-vezérigazgatója. „Okkal örülünk mérnökeink nemzetközi sikereinek, közös célunk mégis az kell legyen, hogy a magyar szellem, a magyar műszaki teljesítmény idehaza kapja meg a legnagyobb elismeréseket, legyen az erkölcsi vagy anyagi kitüntetés.” A Gábor Dénes-Díj bő negyedszázados története során a mintegy kétszáz díjazott közül két tucatnál is több villamosmérnök vehette át az elismerést. Az MVM Gábor Dénes Energetikai Nemzeti Díj az alapítók szándéka szerint a villamosenergia-ipar és a kapcsolódó szakterületeken kiemelkedő teljesítményt nyújtók munkáját ismeri el. A NOVOFER Alapítvány és az MVM Magyar Villamos Művek a tudomány és az oktatás eredményes résztvevőit, a jelen és a jövő villamosmérnök-generációját, szaktekintélyeit és az ő képzésükben kiemelkedő szerepet játszó oktatatókat támogatja. A Díj különlegessége, hogy az Alapítvány kuratóriuma két kiváló szakembernek adományozza: egy Magyarországon élő, magyar állampolgárnak és egy a határainkon túl, akár a Kárpátmedencében, akár távolabbi országban

■


alkotó, magyar nemzetiségű, magyarul beszélő mérnöknek, tanárnak. A szakmai és civil szervezetek, oktatási intézmények képviselői olyan elismert, kreatív, jelenleg is tevékeny, az innovációt létrehozó kutatókat, feltalálókat, mérnököket és oktatókat jelöltek, akik a villamosenergia-ipar területén az elmúlt 5 évben kiemelkedően eredményes mérnöki munkát folytattak, kutatói teljesítményt nyújtottak, eredeti felfedezést tettek, vagy munkájukkal lehetővé tették, hogy tanítványaik maradandót alkossanak. Dr. Imecs Mária villamosmérnök, a Kolozsvári Műszaki Egyetem profes�szora, a SAPIENTIA Erdélyi Magyar

Tudományegyetem társult egyetemi tanára. A hajtástechnika és az ehhez kötődő teljesítményelektronika terén végzett nemzetközileg is elismert eredményes kutatómunkát. Dr. Imecs Mária innovatív szellemű kutató, aki Romániában a villamos gépek vezérlése és szabályozása terén 5 bejegyzett találmány és szabadalom társszerzője. A kutatótanárnő számos doktori disszertáció témavezetője volt az utóbbi években, ezeknek is köszönhetően sikerült továbbfejlesztenie és megvalósítania több innovatív ötletét. Dr. Dán András villamosmérnök, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem habilitált professzora. A BME Villamos Energetika Tanszék oktatási- és kutatási tevékenységének meghatározó egyénisége, előbbi elismeréseként Szent-Györgyi Albert díjjal tüntették ki. Dr. Dán András a villamosenergiahálózat elektromágneses tranziensei, a teljesítményelektronika alkalmazása a villamosenergia-rendszeren és a smart grid kutatások területén alkotott kiemelkedőt. Oktatási tevékenységének csúcspontja a tanszék PhD képzésének

irányítása, rendszeresen évente több hallgató témavezetője. A kuratórium kifejezetten olyan szakembereket keresett, akik teljesen új tudást hoznak létre, akiknek műszaki-szellemi alkotását eredményesen hasznosítják az iparágban, akik ismereteiket a gyakorlatban is alkalmazzák, és legfőképp akiknek látóköre messze meghaladja szűken értelmezett szakterületüket. Az MVM Gábor Dénes Energetikai Nemzeti Díj mindkét kitüntetettje olyan kutató-mérnök, aki egyben kiemelkedő oktató, és a jövő villamosmérnökeit képzi. (MVM Zrt. Kommunikáció)

Sajtóközlemény Könnyűzene, komolyan: a Man Doki Soulmates a MüpA-ban 2013.01.16.

Az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. valódi sztárparádét hozott a Művészetek Palotájába: Európa egyik legbefolyásosabb zenei producere, Leslie Mandoki több közeli barátjával és kollégájával „örömzenélt” a hazai közönségnek. Persze a magyar származású Mándoki László „hobbizenekarának” tagjai egytől-egyig világsztárok: olyan rockegyüttesek alapítói, mint a Cream, a Toto vagy az Emerson Lake & Palmer, illetve közismert szólóelőadók, mint Al Di Meola, Peter Maffay vagy Chaka Khan. „A nemzeti energetikai társaságcsoport fontos küldetésének érzi, hogy nem csak a gazdaságban, de a kultúrában is értéket teremtsen”, mondta Felkai György, az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. kommunikációs igazgatója. „Eddig elsősorban a klasszikus zenére koncentráltunk, az MVM Koncertek hangversenysorozattal a komolyzene

hazai és külföldi klasszisait hoztuk el a magyar közönségnek. A Man Doki Soulmates februári fellépése több szempontból is mérföldkő: minőségi könnyűzenei koncert a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben, ahol mára alapvetően a kulisszák mögött dolgozó, magyar származású világsztár a jazz és a rock csillagaival végre a hazai közönségnek is bemutatkozott, az őket megillető körülmények között, a világ egyik legjobb akusztikájú koncerttermében.” A hazánkban leginkább a korábbi Dzsingisz Kán formáció azonos című slágeréről ismert Mándoki László többek között Csupó Gábor világhírű

animátorral együtt hagyta el Magyarországot. A diszkó hanyatlása után visszatért a könnyűzene komolyabb ágához: szólólemezei mellett Európa egyik legendás stúdióját építette fel München közelében. Producerként olyan világsztárok lemezeit gondozta, mint Phil Collins, Lionel Richie vagy Jennifer Rush, a szintén dobos Collins kivételével mindegyikük albumain ütős hangszereken is közreműködött. Zenésztársai szerint ő „a magyar Quincy Jones”, aki már a dalok, ötletek kigondolásának pillanatában tudja, melyik szólamot ki játssza, és az hogyan szól majd. Különösen nagyra tartják azért, hogy a digitális zene korában továbbra is ragaszkodik a valódi hangszerekhez és az analóg stúdiótechnikához. Éppen ettől olyan gazdag, lélekkel teli minden Mandoki-felvétel. Az eredetileg a rockzene születésének ötvenedik évfordulójára létrehozott Man Doki Soulmates valódi supergroup: a rocktörténelem kiemelkedő alakjai játszanak együtt a közönség szórakoztatására. A budapesti koncerten Mandoki mellett fellépett Jack Bruce basszusgitáros (Cream), Bobby Kimball énekes (Toto), Greg Lake éne-


115

■


kes-gitáros (King Crimson, Emerson Lake & Palmer), John Helliwell szaxofonos (Supertramp), és a Manfred Mann´s Earth Band énekeseként ismertté vált Chris Thompson is. Színpadra lépett még a jazztrombitás Randy Brecker, a szaxofonos Bill Evans, a Magyarországra már-már hazajáró gitáros-legenda Al Di Meola, valamint Németország legsikeresebb énekes-dalszerzője, Peter Maffay és a funk-soul királynője, Chaka Khan is. (MVM Zrt. Kommunikáció)

Sajtóközlemény Az MVM bemutatja: 3x LGT 2013.02.01.

Az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. támogatásával rendhagyó koncertsorozat keretében, három egymást követő estén lépett fel a Locomotiv GT a budapesti Sportarénában. A magyar rocktörténelem meghatározó zenekara 42 éve alakult, több mint öt éve léptek fel utoljára önállóan. A tagok hatalmas bulira készülve február 15-16-17-én mindhárom este több mint 30 dallal szórakoztatták a nagyérdeműt. „Az MVM Csoport gazdasági súlyának megfelelő szerepet vállal a társadalmi célok megvalósításában, szellemi értékeink megóvásában, különös tekintettel a magyar kultúrára”, mondta Felkai György, az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. kommunikációs igazgatója. „Az MVM a klasszikus zene mellett mindig is felkarolta az színvonalas egyedi magyar rockzenét, a társaság évek óta a Tabán Fesztivál főtámogatója, Demjén Ferenc vagy éppen Zorán művészetének elkötelezett szponzora. A LGT februári három napos maratoni fellépése egyedülálló produkció, hiszen az együttes még sosem játszott

116

2013/1-2 ■

az Arénában, amely – természetesen teltház előtt – még a legprofibb előadóművészeknek is komoly kihívást jelent.” Az egyedülálló, három egymást követő napra időzített buli – öt év kihagyás után – természetesen a zenészeknek is komoly kihívást jelentett, de már jó ideje hosszú órákon át próbáltak nap mint nap. Egy-egy fellépés legalább három órán át tartott, mintegy 30-40 dalt játszottak, hogy maradandó élményt nyújtsanak a rajongóknak. A számokat egy jelenleg 54-es szűkített keretből választották, a végleges dallista csak a koncertek előtti főpróbán állt össze. A díszletek között természetesen a zenekar nevéhez illő régi vasúti kellékek

is megjelentek. Az LGT különleges gitárversenyt is hirdetett Barta Tamás emlékére, amelynek győztese a több mint tízezres publikum előtt játszhatott az együttessel egy számot. Az LGT dalai egyszerre könnyedek, slágeresek, ugyanakkor kiemelkedően magas zenei nívót képviselnek. Belegondolni is nehéz, hogy mennyi örömöt, felszabadító élményt adtak dalaikkal több generáció zeneszerető rajongóinak. A Locomotiv GT több mint egy zenekar: karizmatikus jelenségei ők a magyar kulturális életnek. A Locomotiv GT 42 éve, 1971-ben alakult. A zenekar négy alapító tagja (Presser Gábor, Frenreisz Károly, Barta Tamás és Laux József) a kor élvonalbeli rock and roll-, illetőleg beatzenekaraiból érkezett. Az új csapat létrehozását az igényesebb muzsika iránti vágy, új utak keresésének szándéka motiválta, ahogy erre a Gran Tourismo rövidítés reflektál is a zenekar nevében. Az együttes megalakulásától óriási népszerűségnek örvend. Több tagcsere után 1977-re kialakult az LGT végleges, az Arénában is látható, hallható felállása: Presser Gábor, Somló Tamás, Karácsony János, Solti


János. A zenekar 13 nagylemeze mellett hét angol nyelvű albumot, 24 kislemezt, számos filmzenét és több zenés darabot készített, amelyek közül kiemelkedik a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, Déry Tibor azonos című kisregényének 1973-as musicalváltozata. Az LGT mindemellett számos szólóénekessel közös produkciót is jegyez, lemezeket készítettek többek között Zoránnak, Katona Klárinak, Kovács Katinak, Révész Sándornak. Zenei felkészültségüket, összhangjukat, szakmai elismertségüket jól mutatja, hogy az LGT-t mindig is „a zenészek zenekarának” tartották. A zenekar tagjai szólókarrierjük során is kimagaslót alkottak. (MVM Zrt. Kommunikáció)

Beszámoló a Visegrádi Országok Energetikai Együttműködése keretében 2012. október 4-én tartott konferenciáról „Visegrád Brand” – Mérnökök az energetikai együttműködésért A Visegrádi Csoport országai az Európai Unióban a többi tagországgal egyenlő jogú tagok, ami azt jelenti, hogy joguk van érdekeiket képviselni. A politikai vezetők felismerték: ahhoz, hogy érdekeiket érvényre is juttassák, össze kell fogniuk, fel kell építeniük egy „Visegrád Brand”-et. Különösen igaz ez az energetikára. Hosszú út vezetett a korábbi, évtizedekig a szovjet hálózattal együttműködő villamosenergia-rendszertől a Nyugat-európai rendszerrel szinkron üzemben járó és immár az egyesített regionális piacon való kereskedést lehetővé tevő rendszerig. Az átmenet műszaki feltételeit az érintett országok szakemberei, mérnökei teremtették meg. A villamosenergia-rendszer

■


mindig biztonságosan üzemelt, a szakemberek sikeresen védték ki például az emlékezetes nagy olaszországi és németországi üzemzavarok hatásait. Az útnak azonban még nem vagyunk a végén. Ahhoz, hogy a régió gazdasága élvezhesse az egyesített villamosenergia-piac előnyeit, közös erőfeszítésekkel el kell távolítani néhány akadályt. Távvezetékek építésével, a rendszerirányítók együttműködésének fejlesztésével, a szabályozási környezet összehangolásával erősíteni kell az integrációt. A V4 Csoport képviselőinek egyeztetett álláspontot kell képviselniük az egyesített európai hálózat üzemvitelének szabályozásában (pl. hálózati veszteségek el-

számolása, hurokáramlások problémái). El kell érni, hogy a régió országai ne szenvedjenek hátrányt az uniós fejlesztési források elosztásakor. A Connecting Europe Facility (CET) pénzalap tényleg európai és ne csak Nyugat-európai fejlesztéseket szolgáljon. A gázrendszerek esetében a fizikai és kereskedelmi feltételek alakulása nincs szinkronban a politikai integrációval. Az elmúlt évek ellátási zavarai felszínre hozták a problémákat. Ezen a területen különösem kitűnt a régió országainak egymásra utaltsága. Együttes és összehangolt lépéseket kell tenniük a fizikai infrastruktúra fejlesztésében (észak-dél irányú összeköttetések, energiatárolók létesítése). Meg kell teremtenünk a valóságos, integrált gázpiac kialakulásának műszaki és intézményi feltételeit. Közösen kell fellépni annak érdekében, hogy az EU energiapolitikájában és a fejlesztési források elosztásakor a térség ellátásbiztonsága megfelelő súllyal szerepeljen. A Visegrádi Csoport tagjainak össze kell hangolniuk véleményüket, és azt határozottan, egyenjogú partnerként kell képviselniük az olyan témákban, mint a nukleáris energetika, szén és

palagáz vagyonuk hasznosítása, vagy a földgázforrások diverzifikációja. A „Visegrád Brand” részévé kell tenni a régió mérnökeinek tudását, a mérnökképzés és a kutatás-fejlesztés lehetőségeit. Az energetikai fejlesztéseket úgy kell véghezvinni, hogy azok a térségben növeljék a foglakoztatást és a hozzáadott értéket. Mindezek a kérdések kerültek terítékre a Magyar Mérnöki Kamara szervezésében, a Duna Palotában rendezett „Energetikai együttműködés a V4 országokban: harmonizáció, hálózati kapcsolatok, ellátásbiztonság” című nemzetközi konferencián. (Mayer György, újságíró) A konferencián elhangzott egyes előadások rövid tartalmát Kacsó András, az MVM Partner Zrt. vezérigazgatói főtanácsadója foglalta össze Kovács Pál, az Nemzeti Fejlesztési Minisztérium klíma- és energiaügyért felelős államtitkára kifejtette, hogy az EU által kitűzött kibocsátás csökkentési célok eléréséhez hozzájárul a megújuló energia részarányának növelése, bár hatása nem elegendő. A zöldenergia nagyarányú felhasználása nehezen kezelhető feladatokat jelent a villamos energia rendszer biztonságos üzemeltetése és a folyamatos energiaellátás szempontjából. A nukleáris energiára úgy kell tekinteni, mint az energia tiszta, megbízható és megfizethető forrására. Úgy vélekedett, hogy meg kell őrizni a tagállamok szerepét az energiamix megállapításában. Dr. Kaderják Péter, a Regionális Energiagazdasági Központ igazgatójának véleménye szerint a piac meghatározó szegmense a szabályozott spot piac, amelynek árviszonyai erősen befolyásolják a jellemző piaci árat. Szerinte a piaci árra kizárólag a piaci viszonyok hatnak. A gázzal kapcsolatosan is azt

sugallta, hogy a gázár kizárólag a piaci viszonyok alakulásának függvénye. Végezetül megjegyezte, hogy a 2050-re meghatározott dekarbonizációs célkitűzést túlzottnak tartja, ezzel kapcsolatban túltámogatás van. Félti a piacot a dekarbonizáció torzító hatásától. Alena Žakova, igazgató, Szlovák Gazdasági Minisztérium: Szlovákia energia biztonságáról beszélt, különös tekintettel a földgázra. Tömören felsorolta az ország jellemzőit, majd sorba vette az egyes területeket, kifejtve az ország energia politikáját, kiemelve a nukleáris energia jelentőségét. Hosszan beszélt a „Transgas” vezetékről, amely jelenleg nemcsak az

ország igényét elégíti ki, hanem keletnyugati tranzit útvonalként is szerepet játszik. Részletezte a legutóbbi gázkrízis tanulságait, melynek hatására új kapcsolatokat építenek ki Ausztriával, Csehországgal és Magyarországgal. Röviden bemutatta az észak-déli interkonnektor vonalvezetését. A Balti tengertől induló gázvezeték rendszer a Magas-Tátra nyugati oldalán lépi át a szlovák határt, szorosan a cseh határ mellett halad kialakítva a cseh kapcsolatot. Pozsony fölött az osztrák határnál csatlakozik egyrészt a Baumgarteni csomóponthoz, másrészt a Transgas vezetékhez. Ez azt jelenti, hogy a keleti országrész, ahol az ellátási probléma volt, nem kap megerősítést, csupán a magyar csatlakozás révén könnyebbedhet a helyzet. Megemlítette, hogy a villamos energiával kapcsolatban két új csatlakozás: Bős-Gönyű és Rimaszombat-Sajóivánka kiépítéséről született döntés. Dr. Stróbl Alajos, MAVIR Zrt. tanácsadó: Az előadó az európai erőműépítésekről beszélt aggregált formában. Miközben az energiaigény alig-alig nő, jelenleg főleg gáz, szél és naperőművek épülnek.


117

■


Az egyes országok (Németország, Oroszország, Franciaország) célkitűzéseinek rövid bemutatása után ismertette a költségbecsléseket, kockázatokat, végül az alábbi megállapításokat tette: n Sok a teljesítőképesség és több okból nehézkes a beruházási folyamat. n Később várható a szénerőmű terjedése, majd atomerőművek épülnek döntően a meglévők helyettesítésére. n Létre kéne hozni a kapacitás piacot. n Fontos lenne az egységes energiapiac. n Nem szabad igénynövekedéssel számolni. Jacques de Jong, főmunkatárs, Clingendael International Energy Prog ramme: Azt elemezte, hogy a kocká zatviselés, illetőleg annak egyes részei kihez köthetők: szolgáltatóhoz, fogyasztóhoz, kormányhoz, parlamenthez, EUhoz. Elemezt a politikai felelősséget, majd kitért az egyes energiaforrások arányára, szerepére. Ismertette a stratégiai célkitűzéseket, a piaci integráció szerepét és a hálózati gondok látványos növekedését. Végül megállapította, hogy nem elég a stratégia, hanem újra kell gondolni a piac tervezését és a jövőben szükséges fejlesztéseket. A „Kerekasztal beszélgetés” moderátora Dr. Orbán Anita, energiabiztonságért felelős utazó nagykövet volt a Külügyminisztériumból, résztvevői: J. de Jong, Zsigri Mónika (Európai Bizottság Energiaügyi Főigazgatósága), Frank Umbach (Atlantic Council Energy and Environmental Programme), dr. Stróbl Alajos, Alena Žakova. A kerekasztal beszélgetés a piacokról, energiapolitikáról, beruházásról, a stratégiák egyeztetésének nehézségéről szólt. Finoman újra megemlítették a piacok újraszervezésének szükségességét. Aggódtak a hálózaton esetleg bekövetkező kaszkád bomlások hatásától, melyek a szomszéd országokra is kiterjedhetnek (főleg Németországból eredően). Többször

118

2013/1-2 ■

kiemelték az EU 2050-re vonatkozó célkitűzéseit. Dr. Stróbl Alajos hozzászólásából érdemes kiemelni, hogy véleménye szerint sokkal óvatosabban kellene tervezni a jövőt, nem célszerű egységes elvárásokat megfogalmazni az egyes tagállamokkal szemben, hiszen nagyon nagyok a különbségek. Helyette szorgalmazná a verseny mellett az egyeztetéseket, kölcsönös segélynyújtásokat, melyek igazi fejlődéshez, a társadalmi jóléthez vezetnek és nem a GDP mutatókat hajszolják. Rámutatott arra is, hogy a hosszú távra történő kitekintéseket fenntartással kell fogadni, és inkább az integrált és rugalmas mérnöki–közgazdasági gondolkodást kell előtérbe helyezni. Vojuczki Péter, okleveles bányamérnök: előadásában a szénfelhasználás növelését kívánta ösztönözni, elsősorban a tekintélyekre való hivatkozásokkal. Dicsérte Szlovákiát a barnaszén tüzelésű Vojani Erőmű és a barnaszén bányászat fenntartásáért, ahol a kiadott villamos energia önköltsége 105 €/MWh. Azzal érvelt, hogy a szél és napenergia sokkal többe kerül. Felvetette 250-300 MW-os, barnaszén tüzelésű blokkok, valamint lignitbázison Toronyba, Bükkábrányba, Kápolnára, Nagyrédére 1000 MW fölötti erőművek létesítését. Nagy Sándor, MVM Zrt. termelési vezérigazgató-helyettes: a magyar nukleáris fejlesztésről beszélt, kiemelve hogy nem bővítésről, hanem kapacitás pótlásról van szó, hiszen a meglévő és az új erőmű csak pár évig üzemel párhuzamosan.. Rögzítette, hogy az új blokkoktól 50-100 % közötti terhelés változtatási képességet várnak el. Végül röviden ismertette a reális beruházási variációkat. Dr. Balogh László, a Magyar Megújuló Energia Szövetség elnöke: együttműködést javasolt a különféle szakterületek között. Szerinte nemcsak energia


politikáról kell beszélni, hanem kapcsolódó innovációról, vidékfejlesztésről, stb. Jellemző példaként elmondta, hogy annak idején a fölöslegessé vált fegyvergyárakat állították át szélerőmű tornyok gyártására. Rátért az EU harmadik energia csomagjára. Röviden elemezte a fő célkitűzéseket. Hiányolta, hogy a kapcsolódó direktíva jogi honosítása lassan halad. Martin Palkovsky, CEPS a.s. Energy Markets Development: Ismertette a Market Coupling történetét, a további bővülés lehetőségeit. Finom részleteket is érzékeltetett előadásában. Beszámolt a gondokról is, különösen a nem tervezett áramlások mértékének növekedéséről.

Tihanyi Zoltán, MAVIR Zrt. üzemviteli vezérigazgató-helyettese előadásában pótolta Konrad Purchala elmaradt előadását is, amely a legutóbbi lengyelországi hálózati zavarok kezelését taglalta. Ismertette a közös projekteket, a Market Coupling tapasztalatait. Kitért az Okos Mérés Pilot Projektre, amelyen elsősorban a meglévő hálózatok „okosabb” kihasználását értette. Kitért a Storage mintaprojektre is, melynek keretében lokális villamos energia tárolókat kívánnak a hálózatra elhelyezni, a hálózat rugalmatlanságának oldása érdekében. A regionális együttműködés aktuális és igen fontos terepe a hálózati zavarok közös leküzdése. Ezek leggyakoribb, sajnos ma már tipikus kiváltó eseménye a megújuló energiaforrások teljesítményében bekövetkező előre nem jelzett ugrásszerű változás. Ezek hatására lokális túlterhelődések lépnek fel, nemcsak a német hálózatban, hanem pl. a lengyelben is. Az elhárítás során nagyon bonyolult helyzetben, gyorsan kell határozott döntéseket hozni, nagy az esélye a személyzet hibázásának, ezért előre kidolgozott eljárásrend és

■


döntés előkészítés, valamint nemzetközi együttműködés szükséges. Tilesch Péter, a Magyar Energia Hivatal Villamosenergia- és Távhő Felügyeleti, Szabályozási Főosztály vezetője: A MEH képviseletében a végfogyasztókkal kapcsolatos célkitűzéseket ismertette. Dr. Balogh György, Olajterv Zrt. vezérigazgató: Plasztikusan bemutatta a különféle gáztárolók tulajdonságait és szerepüket az ellátás biztonságban. Jól áttekinthető táblázatok segítségével elemezte a V4 országok és más környező országok tároló helyzetét. A V4 országok összefogása az ellátás biztonság érdekében komoly előnyt jelenthetne.

Elmondta, hogy Magyarország úttörő szerepet játszott a stratégiai gáztározók kiépítésében európai viszonylatban is. Az ország ellátás biztonsága lényegesen javult a megfelelő tárolók beépítésével. Csallóközi Zoltán, Magyar Mérnöki Kamara, Gáz- és Olajipari Tagozat elnöke: A régió gázellátásnak kérdéseiről tartott előadást. Röviden ismertette a világ jelenlegi készleteit, rámutatva azok egyenlőtlen eloszlására. Az igényekben a válság különféle eloszlásban jellemzően 6-7 % csökkenést okozott. Az egyes országok import függősége, biztonsága, vezetékekkel való ellátottsága rendkívül eltérő. Lényeges fejlemény az Észak-Déli gázkorridor kialakítása, mely – lényegében több csővezeték felhasználásával – az Északi-tengeri és az Adriai LNG terminálokat köti össze úgy, hogy a gázáramlás iránya változtatható. A közeli, Oroszországgal kötendő szerződés szempontjából ez a fejlesztés lényeges. Végül elemezte és összehasonlította a Nabucco, a Déli Áramlat, valamint LNG források előnyeit és hátrányait. (Kacsó András, MVM Partner Zrt.)

A Paksi Atomerőmű zrt. hírei Átadták a Wigner Jenő-díjat Az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. és a Magyar Tudományos Akadémia által alapított Wigner Jenő-díjat a Magyar Tudomány Napja keretében rendezett ünnepségen, 2012. november 5-én az MTA székházában adták át. A Magyar Tudomány Napján Pálinkás József, az akadémia elnöke nyitotta meg az egész hónapos rendezvénysorozatot, melynek budapesti és vidéki programjain világhírű magyar kutatók, kivételesen tehetséges tudósok mutatták be kutatási eredményeiket és számoltak

be arról, hogy mi várható az új ismeretek nyomán. Az akadémia elnöke szerint a tudomány idei ünnepének az a legfontosabb küldetése, hogy tisztázza azokat a fogalmakat és értékeket, amelyek saját jövőjét és felelősségét is meghatározzák. „A tudomány elsősorban lehetőség. Nem nyújt gyorssegélyt és nem ad mindig egyértelmű választ” – figyelmeztetett beszédében. Az elnöki megnyitó után adták át azokat a tudományos elismeréseket, amelyeket hagyományosan a tudományünnep nyitónapján osztanak ki, így a Winger Jenő-díjat is. A Wigner Jenő-díjat az MTA és a Paksi Atomerőmű hozta létre 1999ben azon szakemberek, kutatók munkájának elismerésére, akik a magyar nukleáris energetika és fizika terén tevékenységükkel maradandót alkottak. Az idei évben Bencze Gyula, az MTA

Wigner Kutatóközpont Részecske- és Magfizikai Intézet professor emeritusa, a fizikai tudomány doktora részesült Wigner Jenő-díjban . Bencze Gyula az MTA tagja, szakterülete az elméleti magfizika, sokrészecske szóráselmélet. Kutatási témái: Atomi ütközések elmélet, Atommag-reakciók elmélete, sokrészecske kvantum szóráselmélet, Coulomb soktesti probléma.

Tolna Megyei Prima Díj A 2012. évi Tolna megyei Prima Díj és az Év vállalkozója elismerés ünnepélyes díjátadó gálaestjét 2012. november 23-án tartották Szekszárdon a Garay

János Gimnázium dísztermében. A rendezvényen az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. képviseletében Hamvas István vezérigazgató és dr. Kovács Antal kommunikációs igazgató vett részt és adta át a díjakat. A Magyar Zene kategóriában a Bogyiszlói Zenekar, Magyar Irodalom terén Kiss Pál István, a Magyar Sportért kategóriában Horváth Ferenc nyerte el a Tolna megyei Prima díjat. Az országos Prima Primissima Díj megyei változatát, a Prima Díjat az országos díj 2003-as alapítását követően hozták létre Tolna megyében. Az erkölcsi értékén túl egymillió forint jutalommal járó elismerést évente a Magyar Zene, a Magyar Irodalom és Magyar Sportért kategóriában ítélik oda. A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) Tolna Megyei Szervezete által rendezett díjátadó főtámogatója a Paksi Atomerőmű.

Kiadták az 1. blokk üzemidőhosszabbítási engedélyét Az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. 2012. december 18-án hivatalosan is megkapta az Országos Atomenergia Hivatal az mvm magyar villamos mûvek közleményei ■ 2013/1-2

119

■


(OAH) engedélyét, amelynek értelmében – az évek óta sikeresen végzett előkészítő és megalapozó munka eredményeként – további húsz évig, 2032-ig működhet az atomerőmű I. blokkja. „Fontos és felelősségteljes pillanat ez, azért dolgoztunk az üzemidő-hosszabbítási programon több mint egy évtizeden keresztül, hogy továbbra is biztosítani tudjuk az ország villamosenergia-igényének közel 40 százalékát, mégpedig a legalacsonyabb áron. Az engedély ellátás-biztonsági és nemzetgazdasági szempontból is egyaránt kiemelt jelentőséggel bír. Minél több áramot tudunk termelni Pakson, annál kevésbé függünk az importtól, és ha magasabb az álta-

lunk olcsón előállított áram részaránya a termelésben, akkor a fogyasztókra, végfelhasználókra is kisebb teher hárul. A Paksi Atomerőmű természetesen a jövőben is azt a biztonsági filozófiát követi, amelynek eredményeként sikeresen helyt álltunk a tavaly lezárult célzott biztonsági felülvizsgálaton is, és amelynek a hatóság mostani engedélyét is köszönhetjük. A majd’ húsz éve zajló, folyamatos biztonságnövelő programnak köszönhetően, a paksi blokkok mindenben megfelelnek a nemzetközi gyakorlatban ma alkalmazott feltételeknek” – mondta Hamvas István, az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. vezérigazgatója. Az atomerőmű az egyéb, hagyományos erőművekhez képest környezetkímélőbb, mivel működése során nem bocsát ki üvegházhatást kiváltó gázokat. Pusztán azzal, hogy az I. blokk tovább üzemelhet, a magyar erdők éves oxigéntermelésének egynegyedét spóroljuk meg évente a következő húsz esztendőben. Az OAH határozata kimondja, hogy: „A kérelmező rendelkezik a biztonsági funkciót ellátó rendszerelemek, szerkezetek állapotának fenntartását biztosító programmal, és e tevékenységet végzi,

120

2013/1-2 ■

így biztosítható az 1. blokk további 20 éves biztonságos üzemeltetése”. Az atomerőműben 12 éve kezdték el a blokkok üzemidő-hosszabbításának előkészítését, felhasználva a műszakitudományos ismereteket, az üzemeltetés tapasztalatait, a mértékadó külföldi ipari gyakorlatot és a nemzetközi szervezetek ajánlásait. Az atomerőmű szakemberei a másik három blokk esetében is készülnek már a további működtetéshez szükséges engedélyek megszerzésére. Legközelebb a II. blokk esetében lesz aktuális a hos�szabbítás, 2014-ben.

Lezárult a stressz-teszt A Fukushima Daiichi Atomerőműben bekövetkezett baleset után 2011. március 25-én az Európai Unió Tanácsa arra a következtetésre jutott, hogy az Európai Unióban található atomerőműveket átfogó biztonsági felülvizsgálatnak kell alávetni, értékelve az üzemeltetés kockázatát és nyilvánossá téve a teljes folyamatot. A felülvizsgálat magyarországi elnevezése a célzott biztonsági felülvizsgálat (cbf), köznyelven a stressz-teszt. A célzott biztonsági felülvizsgálat értékelése alapján az engedélyes Paksi Atomerőmű számos javító intézkedést javasolt a biztonsági tartalékok növelése érdekében, amelyek további előkészítést igényeltek. Az OAH részletes akcióterv elkészítését rendelte el, mely tervet az Atomerőmű 2012. június 27-én nyújtotta be hatósági felülvizsgálatra, a hatóság pedig 2012. december 18-án határozatban rendelte el a hatósági értékelés eredményeként előálló intézkedések végrehajtását. Az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) HK 5589 számú határozatával lezárta a célzott biztonsági felülvizsgálat során az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. által készített jelentés felülvizsgála-


tára és értékelésére vonatkozó eljárását. A hivatal határozata a hatóság weboldalán mindenki számára megismerhető (http://www.oah.hu).

Kiemelkedő termelési és gazdasági eredménnyel zárta a 2012-es évet a Paksi Atomerőmű Az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. a hagyományoknak megfelelően idén is megtartotta évindító sajtótájékoztatóját. Az eseményen Baji Csaba, az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. elnökvezérigazgatója, az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. Igazgatóságának elnöke és Hamvas István, az MVM Paksi Atom-

erőmű Zrt. vezérigazgatója ismertette az elmúlt év eredményeit és az idei év célkitűzéseit. A rendezvényre 2013. február 7-én a Magyar Tudományos Akadémia klubjának könyvtártermében került sor. A sajtó és média képviselőit dr. Kovács Antal, az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. kommunikációs igazgatója köszöntötte. A nemzetközi biztonsági felülvizsgálatokon jelesre vizsgázott az MVM Paksi Atomerőmű Zrt., és a legszigorúbb biztonsági előírások betartása mellett rekordnak számító termelési eredményt ért el tavaly. 2012 a biztonság és a gazdasági versenyképesség terén is a társaság történetének legsikeresebb éve volt. Az üzemidő-hos�szabbítás kapcsán – miután tavaly az 1. blokk már megkapta a szükséges engedélyeket – az idei évben a 2. blokk engedélykérelmének előkészítése és benyújtása lesz az atomerőmű egyik legfőbb feladata. „Az MVM Csoport legjelentősebb energiatermelője, a Paksi Atomerőmű tavaly a legszigorúbb biztonsági előírások betartása mellett teljesítette a maga elé tűzött célokat mind bizton-

■


Hamvas istván vezérigazgató, baji csaba, az igazgatóság elnöke és dr. kovács antal, kommunikációs igazgató az mvm paksi atomerőmű zrt. sajtótájékoztatóján

sági, mind gazdasági szempontból.” – mondta Baji Csaba, az MVM Paksi

Atomerőmű Zrt. Igazgatóságának elnöke, az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. elnök-vezérigazgatója. „Az Európai Unió által elrendelt Célzott Biztonsági Felülvizsgálat zárójelentésének független felülvizsgálata is bizonyította: a Paksi Atomerőmű biztonsági szempontból Európa egyik legjobban megfelelt erőműve. A több mint húsz éve folyó biztonságnövelő programoknak köszönhetően, a paksi blokkok ma már közel egy teljes generációval modernebbek a nyolcvanas évekbeli, új állapotuknál. Ezek a tények és a lakosság folyamatos, több mint háromnegyedének támogatása lehetővé teszi, hogy az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. a tervezett üzemidejüknél húsz évvel tovább üzemeltethesse az atomerőművi blokkokat.” Az atomerőmű eddigi történetének legjobb termelési eredményével zárta a 2012. évet: tavaly 15 793 GWh-val járult hozzá a hazai villamosenergiatermeléshez. A kiemelkedő eredmény nagyban köszönhető a létesítmény közel 90%-os teljesítmény-kihasználtságának, amellyel az erőmű részaránya 45% fölé emelkedett a magyar villamosenergia-termelésben.

„A sikerek a fegyelmezett üzemvitelnek, a jól tervezett és kivitelezett

karbantartásoknak, átalakításoknak köszönhetőek. A nemzetközi szervezetek elismerő nyilatkozatai az ellenőrzésekről, felülvizsgálatokról és az 1. blokk üzemidő-hosszabbítási kérelmének pozitív elbírálása az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) által, mind azt bizonyítják, hogy az atomenergia hazai alkalmazása nemcsak környezetkímélő és gazdaságos, hanem biztonságos módja is a villamosenergia-termelésnek” – foglalta össze előadását Hamvas István, az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. vezérigazgatója. A társaság vezetői arról is beszámoltak, hogy az erőmű az elmúlt esztendőben is megfelelt minden vele szemben

támasztott környezeti elvárásnak. Klímavédelmi szempontból pedig továbbra is nélkülözhetetlen az atomenergia, hiszen működése nem jár szén-dioxid kibocsátással, így üzemeltetése ebben is megfelel a fenntarthatóság követelményeinek. A paksi blokkok évente 2 millió ember oxigénszükségletét, vagyis a magyar erdők éves oxigéntermelését takarítják meg azáltal, hogy nem bocsátanak ki üvegházhatást kiváltó gázokat. A tájékoztató munka egyik fontos mérföldköve volt, hogy tavaly nyílt meg Pakson az Atomenergetikai Múzeum, amely igényes részletességgel mutatja be a létesítmény múltját és jelenét, működésének elméletét és gyakorlatát.

A Tájékoztató és Látogató Központot pedig 10%-kal keresték fel többen tavaly, mint az azt megelőző esztendőben. Az ilyen jellegű ismeretterjesztéssel is a vállalatcsoport egyik tervezett beruházásának, az atomerőmű bővítésének társadalmi elfogadottságát kívánják segíteni. Az idei év legfontosabb feladatai között szerepel a 2. blokk üzemidőhosszabbítására vonatkozó engedélykérelem előkészítése. Ennek a blokknak az esetében 2014-ben jár majd le az eredetileg tervezett 30 éves üzemidő, így a további üzemeltetéshez szükséges dokumentumokat ez év végéig nyújtják be az OAH-hoz. Emellett a Célzott Biz-

1. ábra Társadalmi elfogadottság


121

■


tonsági Felülvizsgálat alapján elhatározott további fejlesztések kivitelezése, és az úgynevezett tokozott üzemanyagok, tehát a speciális kezelést igénylő fűtőelemek elszállításának előkészítése is az idén lesz aktuális. A legfrissebb közvélemény-kutatásokból egyébként kiderült, hogy a magyar lakosság háromnegyede, tehát 75%-a ért egyet azzal, hogy hazánk egy atomerőmű segítségével gondoskodik a villamosenergia-ellátásról. „Ön egyetért-e azzal, hogy Magyarországon működik atomerőmű?” kérdésre adott válaszok az 1. ábrán láthatók. Az eddigi legjobb termelési érték A Paksi Atomerőmű Zrt. 15793,0 GWh villamos energiát termelt 2012-ben. Ebből a termelési értékből az 1. blokk 3988,2; a 2. blokk 3770,9; a 3. blokk 4035,4; a 4. blokk 3998,5 GWh-val vette ki a részét. A termelési értéket tekintve a 2012. év kiemelkedőnek számít, mivel az erőmű történetének legnagyobb termelési eredményét sikerült elérni. A korábbi évekkel összehasonlítva, a termelési rangsorban most az 1. helyet a 2012. év, 15793,0 GWh-s, a 2. helyet a 2010. év, 15760,6 GWh-s, a 3. helyet a 2011. év foglalja el, 15685,0 GWh-s termeléssel. Az 1. blokk első párhuzamos kapcsolása óta az erőmű által termelt összes villamos energia mennyisége 2012. év végére meghaladta a 382,6 TWh-t.

villamos energia mennyisége 2012 végére meghaladta a 382,6 TWh-t. n Fegyelmezett üzemvitel, jól tervezett és kivitelezett karbantartások, átalakítások n Eredményes WANO (World Asso ciation of Nuclear Operators ) vizsgálat n Az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) az 1. blokk üzemidő-hos�szabbítására irányuló engedélykérelmet befogadta és az üzemeltetési engedélyt 20 évre megadta n A Célzott Biztonsági Felülvizsgálat eredményei azt mutatták, hogy a Paksi Atomerőmű megfelel a legszigorúbb európai biztonsági aján-

n Növekvő az érdeklődés a Tájékoztató

és Látogatóközpont iránt. n 2009 óta közel 134 ezren tekintették meg a tájékoztató kamiont. n 2012-ben a Jövőnk Energiája Térségfejlesztési Alapítvány félmilliárd forint támogatás odaítéléséről döntött, 3 kistérség közel félszáz pályázatát támogatta. A támogatások közvetett módon ötmilliárd forintnyi fejlesztést generálnak az érintett térségekben. 2013. évi célkitűzések n A

blokkok biztonságos és gazdaságos üzemeltetése n Versenyképesség fenntartása

lásoknak n Az Európai Unió szakértői a 2012 tavaszán tartott kölcsönös nemzetközi felülvizsgálat során megállapították, hogy a magyar felülvizsgálat kellően alapos, valamint az elhatározott intézkedéseket megfelelőnek tartották n Atomenergetikai Múzeum nyílt Pakson.

n Rendelkezésre

állás további javítása n Az üzemidő-hosszabbítás végrehajtásának folytatása n A 2. blokki üzemeltetési engedélykérelem benyújtása n Biztonságnövelő átalakítások, CBF javító intézkedések feladatai n A 2. blokkon tárolt tokozott üzemanyag szállításra történő előkészítése

2. ábra az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. részaránya (Országos adatok)

A 2012. év eredményei n Terven

felüli, kiemelkedő termelési és gazdasági eredmény n Az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. blokkjai 2012-ben 15 793 GWh villamos energiát termeltek. n 19,329 Mrd forint befizetése a Központi Nukleáris Pénzügyi Alapba n Az 1. blokk első párhuzamos kapcsolása óta az erőmű által termelt összes

122

2013/1-2 ■

1. táblázat A Paksi Atomerőmű 2012. évi üzleti terv alakulása

2011. évi tény

Megnevezés

2012. évi tény

Változás %

Villamosenergia-termelés

GWh

15.685

15.793

100,7%

Értékesítés nettó árbevétele

Mrd Ft

174,6

184,2

105,5%

1 kWh-ra jutó villamosenergia-árbevétel

Ft

11,66

12,28

105,3%

Teljesítmény-kihasználási tényező (erőmű átlag)

%

89,53a

89,9

100,4%


■


n Cél a nukleáris biztonság mindenko-

ri elsődlegessége mellett, optimális költségszinten és műszakilag megalapozottan a lehető leghosszabb ideig történő villamos energia termelése.

Családbarát munkahely a Paksi Atomerőmű „Boldog ember az, aki örömmel indul munkába, s még boldogabb az, aki örömmel indul haza is onnan!” – hirdette a felirat az Emberi Erőforrások Minisztériumában, a Családbarát Munkahely Pályázat díjátadóján. A pályázat eredményhirdetésére

2013. január 21-én került sor az Emberi Erőforrások Minisztériumában, ahol Soltész Miklós szociális, család- és ifjúságügyért felelős államtitkár köszöntötte a díjazott munkahelyek képviselőit. A Paksi Atomerőmű pályázata is elismerésben részesült, és a kitüntető cím elnyerésével együtt a támogató 1 millió forint vissza nem térítendő támogatást ítélt meg. A 2012 őszén kiírt pályázat célja olyan családbarát munkahelyek kialakítását és fejlesztését megvalósító munkahelyi programok támogatása, amelyek elősegítik a munka és magánélet összeegyeztetését, a családi, magánéleti és munkahelyi kötelezettségek összehangolását. A pályázatot négy kategóriában hirdették meg: nagyvállalatok, kis- és közepes vállalatok, valamint költségvetési intézmények számára. A felhívásra a Paksi Atomerőmű is benyújtotta pályázatát, amelyben a szervezeti adatok mellett ismertetni kellett azokat a családbarát, a munka és a családi élet összeegyeztetését támogató politikákat, intézkedéseket, programokat, amelyek a gyakorlatban működnek társaságunál. A pályázat harmadik és leglényegesebb eleme a megvalósítandó családbarát in-

tézkedések részletezése, és a programok megvalósítására készített költségvetés volt. Az Atomerőmű pályázatában első helyen szerepelt a bábkészítő és bábjáték akadémia megszervezése. A másik tervezett program az Egészségkuckó tavaszi gyermektábor.

Együttműködés a megye fejlődéséért Területfejlesztési célok megvalósítása érdekében köttetett az az együttműködési megállapodás, amelyet január 17-én írt alá Pakson dr. Puskás Imre, a Tolna Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnöke és Hamvas István, az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. vezérigazgatója. Az együttműködés kezdeményezője a Tolna Megyei Önkormányzat, amely 2012. január 1-jétől projektgazdaként komoly szerepet vállal fel a területfejlesztésben. A közös munkának aktív részese lesz az Atomerőmű. A múlt évben elkezdett helyzetfeltárást február 28-ig elkészítendő területfejlesztési koncepció követte. Dr. Puskás Imre a megállapodás aláírásakor tartott sajtótájékoztatón elmondta, hogy a területfejlesztési célok megvalósításában számítanak az MVM Paksi Atomerőmű Zrt., mint a megye legjelentősebb gazdasági társaságának közreműködésére. Olyan területfejlesztési koncepciót és programot kívánnak kidolgozni, amely 2014-től a legkedvezőbben kezeli a gazdasági fejlesztésre fordítható összegeket. Arra törekednek, hogy a fiatalok a megyében találjanak munkalehetőségeket, itt telepjenek le, alapítsanak családot és alakítsanak ki megfelelő egzisztenciát. Hamvas István tájékoztatójában kiemelte, hogy az erőmű üzembe helyezése során idetelepült és az erőműben

dolgozó emberek magukénak érzik Tolna megyét. Az Atomerőmű számára is fontos, hogy fejlődjön a régió. Ezért is vették örömmel a megkeresést, és maximális segítséget adnak a koncepció készítése és megvalósítása során. Az Atomerőmű több területen nyújtott eddig is támogatást, mint például a Duna-Mecsek Területfejlesztési Alapítvány és a Jövőnk Energiája Térségfejlesztési Alapítvány által. Ez a segítség megtízszerezte azt a tőkét, ami a megyébe érkezett. Szintén a fejlődést szolgálta – több mint 26 éves működése során – az Energetikai Szakközépiskola is, hisz sok olyan szakembert képzett, akik ötleteikkel, gondolkodásukkal, döntéshozásaikban nagyban segíthetik a megye fejlődését.

Művészetpártolói elismerés az Atomerőműnek Három Tolna megyei civil szervezet által alapított „A Tolna megyei művészetért” plakett elismeréssel jutalmazták a Paksi Atomerőmű művészetpártoló tevékenységét. A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége tolnai csoportja, a Kézjegy Tolnai tollforgatók Klubja és a Bárka Művészeti Szalon közös elismeréseit, a Mözsi-Szabó István grafikájának felhasználásával készült ezüst plaketteket 2013. január 22-én adták a szekszárdi zeneiskola hangversenytermében. Az idén négy alkotó, Gacsályi József író, költő, Sebestyén István székely mesemondó, Zsiros Ari festő, művészetszervező, Német Tibor művész-tanár, és egy művészetpártoló, a Paksi Atomerőmű részesült a díjban. A díjátadásakor elhangzott, hogy az Atomerőmű, mint Tolna megye kulturális életének legjelentősebb támogatója kapta az elismerést. A cég komoly segítséget nyújt az egyéni alkotók és az


123

■


alkotóközösségek munkájához, szponzorálja kiadványok, köztéri alkotások létrehozását, előadások, koncertek és kiállítások megvalósítását. Az ünnepségen külön kiemelték, nagy elismeréssel szóltak az Atomenergetikai Múzeum létrehozásáról, mellyel a megye turistákat vonzó látványosságainak sorát az erőmű ezzel az ipartörténeti unikummal gazdagította. (Összeállította: Lovászi Zoltánné, az Atomerőmű újság főszerkesztője)

az mvm ovit zrt. hírei Az MVM OVIT Zrt. az E.ON Németország egyik legnagyobb acélszerkezet-beszállítója 201314-ben Az MVM OVIT Zrt. mint az E.ON Németország minősített acélszerkezetbeszállítója az elmúlt évek során már sikeresen teljesítette az óriáscég számos, acél távvezetékoszlopok gyártására és szállítására vonatkozó megbízatását. Az eddigi beszállítói feladatok sikeres kivitelezése alapján az E.ON 2013-ban minden eddiginél nagyobb bizalmat szavaz az MVM OVIT Zrt.-nek: az idei évre tervezett távvezeték-építési projektjeihez felhasználandó összes acélszerkezet-mennyiségből (11 018 tonna) a megküldött keretszerződés szerint 4 035 tonna acélszerkezet gyártásával bízzák meg a társaság gödi acélszerkezet-gyártó üzemét. A keretben foglalt teljes mennyiség lehívása a német vállalat projektjeinek függvényében történik. Ez hatalmas volumennövekedést jelent az elmúlt évekhez képest. Mindez azért is nagy siker, mert az E.ON minősített beszállítói státuszának megszerzését hosszadalmas, több évig zajló előminősítési eljárás előzi meg, majd ezek után is minden évben óriási a verseny az egyes beszállítók között. Az ajánlatok

124

2013/1-2 ■

bekérése után, versenytárgyaláson zajló eljáráson az idei acélszerkezet-gyártási mennyiség elnyeréséért 13 cég indult, amely cégek által adott ajánlatok kiértékelése után ítélte oda az E.ON az MVM OVIT Zrt.-nek a tetemes nagyságú, az összes mennyiség csaknem felét kitevő beszállítói tételt. Az eddigi együttműködés és az idei megbízatás alapján az MVM OVIT Zrt. arra számít, hogy a németországi társaság számára általa gyártandó acélszerkezet mennyisége a jövőben még tovább növekedhet. Háttér-információk: Az MVM OVIT Zrt. – a nemzeti energiaszolgáltató MVM Csoport tagvál-

lalata – gödi telephelyén működteti Magyarország egyik legkorszerűbb acélfeldolgozó üzemét, amelynek ma már európai rangja is megalapozott. Az üzem évi mintegy 12–15.000 tonna kiváló minőségű, beépítésre kész, duplex felületvédelemmel ellátott fémszerkezet előállítására képes. Az MVM OVIT Zrt. hazai és külföldi vállalkozásaihoz szükséges összes acélszerkezet ebben a gyártóüzemben készül. A társaság 40 évvel ezelőtt kezdte meg acélszerkezet-gyártói tevékenyséAz E.ON Németország számára 2012-ben gyártott távvezetékoszlop


gét, amely üzletága azóta is töretlenül fejlődött és fejlődik. Napjainkban az acélszerkezeti gyártóüzem fő tevékenységet az egyedi és kis- és nagyszériás, csavarozott, illetve hegesztett acélszerkezetek gyártása és felületvédelme jelenti. Az itt készülő acélszerkezetek közel fele duplex vagy hagyományos felületvédelemmel ellátva kerül ki az üzemből. A gyártóüzemben általános középnehéz acélszerkezetek készülnek, így például 120–400 kV-os rácsos szerkezetű távvezetékoszlopok, alállomási acélszerkezetű portáloszlopok és gerendák, térvilágítást tartó acéloszlopok, távközlési hálózatok acéloszlopai, épületacél-szerkezetek, hídszerkezetek, vasúti tartóoszlopok és gerendák, felsővezetékek, ipari berendezések tartószerkezetei, acélszerkezeti járófelületek, valamint gépjárművek alvázszerkezetei. (MVM OVIT Zrt. Kommunikáció) Az MVM OVIT Zrt. használatba veszi új felsővezeték-szerelő járművét Az MVM OVIT Zrt. középtávú stratégiai célkitűzési nyomán a 2010. évben több kiemelten releváns cél megfogalmazása között a vasúti felsővezeték-építési feltételek megteremtése igen nagy hangsúlyt kapott, és kap napjainkban is. Fentiek nyomán a 2011. évben meghatározásra kerültek azon feltételek, illetve szükséges gépek és gépegységek, mellyel társaságunk önerőből meg tud jelenni a hazai felsővezetéki piacon, továbbá meg tud felelni a jelen kor követelményeit is kielégítő engedélyes járművekkel és a hozzájuk kapcsolódó berendezésekkel. A 2011. év közepétől tartó, az év végéig sikeresen lezárult tárgyalások és egyeztetések nyomán szerződést kötöt-

■

hírek, információk Beszámoló a németországi távvezetéki munkákról

tünk egy új építésű felsővezeték-szerelő

jármű gyártására, szállítására. A gép építésének átfutási ideje közel 9 hónapig tartott. (Viccesen meg is jegyeztük, a gyártó időben megszülte.) Gyártását a nagy múltú és a speciális vasúti járműgyártásban kiemelkedő tapasztalattal és referenciákkal rendelkező MÁV FKG Felépítménykarbantartó és Gépjavító Kft. végezte, Jászkiséren. A jármű megrendelői kívánalomra szakított a hasonló építőgépek sárgás színvilágával, felvette az MVM OVIT Zrt. arculati megjelenését, mellyel szinte egyedülállóan és az országban bárhol megkülönböztethetően lép a munka porondjára. A felsővezeték-szerelő jármű a hazai gyártású „FJ” kategóriában jelenleg igen korszerűnek mondható. A teljesség igénye nélkül felszereltségéről többek között elmondható: n új DEUTZ V6-os dízelmotor n új hajtáslánc segédberendezéseivel, valamint Trigon sebességváltóval n új rádiótávirányított Palfinger daru n újonnan épített felsővezeték-szerelő platform n a hasonló gépekkel megegyező belső, új kivitelben

n mérőáramszedő a felsővezetékek kí-

gyózásának és magasságának mérésére Nagy „háttérmunka” van már mögöttünk, amiben igen sok tapasztalatra tettünk szerint, de mint jelen beszámoló is mutatja, lassan de biztosan a személyi állományunkon túl, gépeinkkel is szakmailag alkalmassá válunk. A továbbiakban is mindent megteszünk a jármű megbízható és stabil, valamint balesetmentes üzemeltetéséért, és a munkák által igényelt feladatok maradéktalanul precíz ellátásért. (Kulcsár Attila, koordinációs mérnök, MVM OVIT Zrt.)

Nem sokkal azután, hogy Skóciában megkezdtük a munkát, cégünket felkérték egy németországi 400 kV-os távvezetéki rekonstrukciós munkára is, amelyre 2012. szeptember 12-én indultak el kollégáink 10 fő részvételével Gerába. Az első napokban egy alapos orvosi vizsgálaton kellett átesniük a munkavállalóknak, azt követően munkavédelmi oktatások következtek, amelynek során többek között a sérült magasból való mentését kellett gyakorolnia a résztvevőknek. Egy kiskönyvet kaptak, amely feljogosítja őket, hogy egész Németország területén végez-

hetnek munkát. Kezdetben Bremenben voltak, ahol egy többrendszeres távvezetéken szigetelőláncokat, kötegtávolság-tartókat bontottak, valamint itthon is elhíresült fordított „T” láncokat építettek be a szükséges helyeken. A kezdeti nyelvi nehézségeket legyőzve úgy gondoljuk, sikerült megmutatni műszakilag is mire vagyunk képesek. Munkatársaink Bremen után Dortmundba utaztak szeptember végén, ahol hasonló többrendszeres távvezetékoszlopokat kellett megerősíteniük 220–400 kV-os feszültségszinteken. A kollégák hamar bebizonyították, hogy nagyon jó szakemberek, új kihí-


125

■


vásokkal találkoztak, mivel az itthoni oszlopoknál jóval magasabb, kb. 80–90 méteres távvezetéken kellett dolgozniuk. Minden segítséget (szerszámokat, csörlőt) megkaptak a német építésvezetőtől, aki sokszor meg is dicsérte a fiúkat. Október közepén a lekapcsolási idő leteltével hazajöttek, ami után egy hét pihenő következett, aztán ez a remek kis csapat ismét Németország felé vette az utat. Jelenleg is kinn dolgoznak, november közepén fejeződik be a munka. A németországi visszajelzések alapján is bebizonyosodott, hogy az MVM OVIT Zrt. az ottani követelményeknek mind műszakilag, mind egyéb szempontok alapján is meg tud felelni. A tények ismeretében bízunk benne, hogy a jövőben az MVM OVIT Zrt.nek lehetősége lesz arra, hogy egyre több külföldi megbízatás teljesítésével bizonyítsa hozzáértését. A munkatársainknak ezúton kívánok további jó munkát!

(Páll Tamás, koordinációs mérnök, MVM OVIT Zrt.) Háború után újjáépítés: az MVM OVIT Zrt. segítségével szépül Szarajevó Az MVM OVIT Zrt. segítségével ismét régi pompájában ragyoghat az OsztrákMagyar Monarchia időszakában épült szarajevói városháza. A magyar társaság a homlokzat felújításához szükséges Zsolnay díszítőelemeket ajándékozott a bosnyák fővárosnak, a patinás épület felújítása a napokban fejeződött be. Szarajevó polgármestere emlékplakett és díszoklevél formájában köszönte meg a támogatást Baji Csabának, az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. elnök-vezérigazgatójának, Gopcsa Péternek, az MVM OVIT Zrt. vezérigazgatójának és Nagy Sándornak, az MVM Zrt. termelési és műszaki vezérigazgató-helyet-

126

2013/1-2 ■

tesének. A kulturális együttműködés az MVM OVIT Zrt. egyre intenzívebb balkáni jelenlétének része. Az együttműködés 2012. április 18án kezdődött, amikor Gopcsa Péter az MVM OVIT Zrt. vezérigazgatója Pandur József magyar nagykövet és Félegyházi Csaba EU-attasé jelenlétében találkozott a bosnyák főváros polgármesterével. A megbeszélésen Prof. Alija Behmen, Szarajevó polgármestere kiemelte az Osztrák-Magyar Monarchia időszakában épült városháza közös történelmi jelentőségét. Részletesen beszámolt a délszláv háborúban elszenvedett károk helyreállításához nyújtott magyar kormányzati és fővárosi támogatások-

ról, és kérte, amennyiben az MVM Csoportnak van lehetősége, segítse az épület homlokzatának helyreállítását. Az 18921894 között pszeudo-mór stílusban épült történelmi épület homlokzatát eredetileg Zsolnay elemekkel díszítették, ezek közül 10 pótlására volt szükség. A látogatást követően az MVM Csoport úgy döntött, közös történelmi örökségünk megóvása, valamint a bosznia-hercegovinai gazdasági kapcsolatok támogatása érdekében az MVM OVIT Zrt. a díszítőelemek legyártatásával és átadásával segíti a szarajevói városháza megszépülését. Az arabeszk mintázatú fali csempéket a társaság képviseletében 2012. augusztus 10-én Kazinczy Jenő adta át Alija Behmen polgármester részére. A kiemelkedő művészettörténeti jelentőségű épület helyreállítása a napokban fejeződött be. Az MVM OVIT Zrt. intenzív piacépítési tevékenységbe kezdett több külföldi országban, köztük BoszniaHercegovinában is. Az elmúlt hónapokban számos üzleti tárgyalást folyatattak állami tisztségviselőkkel és a nemzeti energetikai cégek vezetőivel. (MVM OVIT Zrt. Kommunikáció)


hírvilág – kitekintő OAH: minden előírásnak megfelel a Paksi Atomerőmű Az Európai Bizottság 2012. október 4-én közleményt adott ki az Európai Unióban található atomerőművek átfogó kockázati és biztonsági értékeléséről (a 2011. márciusi fukusimai katasztrófára reagálva elvégzett úgynevezett stressz-tesztről). Magyarország üdvözli a bizottság erőfeszítéseit, javaslatait pedig alaposan megfontolja. Mivel Magyarország az atomenergia biztonságának kiemelkedő jelentőséget tulajdonít, a többi tagállamhoz hasonlóan jelentős forrásokat fordított a vizsgálat (stressz-teszt) végrehajtására – reagált a közleményre az Országos Atomenergia Hivatal (OAH). Az OAH hangsúlyozni kívánja, hogy a szakértői értékelésről készült zárójelentés - amelyet mind az Európai Nukleáris Biztonsági Hatóságok Csoportja (ENSREG), mind pedig a bizottság 2012. április 26-án egyetértően aláírt kimutatta, hogy a biztonság színvonala egészében véve jó, Európában egyetlen atomerőmű azonnali bezárására sincs szükség. Az OAH továbbá azt is ki kívánja emelni, hogy az egyes telephelyekre egyedi módon jellemző (és a közleményben utólag azonosított) kér-

■


dések kezelése a tagországok Nemzeti Cselekvési Tervei alapján történik majd, és maga a stressz-teszt folyamat tisztázta, hogy a nukleáris biztonság, s az azt javító intézkedések és mechanizmusok folyamatosan fejlődnek. A stressz-teszt eredményei azt mutatták, hogy a Paksi Atomerőmű megfelel a legszigorúbb európai biztonsági ajánlásoknak. Ezen kívül, miközben a közlemény helyesen állapítja meg, hogy még számos teendő van, azt a téves benyomást keltheti, hogy az alapvető biztonság érdekében is sok még a tennivaló. A stressz-teszt eredményeként ajánlott, a biztonság növelését szolgáló intézkedések közül már sokat meg is valósítottak. Az eredmények leegyszerűsített összevetése és a költségek becsült

értékekkel való növelése félrevezető értelmezésekhez vezethet. Mindent ös�szevetve az OAH bizonyos abban, hogy a stressz-teszt eredményei az európai atomerőművek biztonságának további növelését szolgálják, még a megfelelőnek tekintett biztonsági határértékeket meghaladó szélsőséges helyzetekben is. Az OAH mind hazai, mind nemzetközi szinten továbbra is a nukleáris létesítmények biztonságának növeléséért tevékenykedik, és maradéktalanul figyelembe fogja venni az Európai Bizottság megalapozott javaslatait. Ugyanakkor véleménye szerint a nemzeti megközelítések közötti különbségek önmagukban nem tekinthetők eleve hiányosságnak. Minden ország közös célja kell legyen, hogy hatékony intézkedéseket tegyen a biztonság érdekében, és továbbra is fennmaradjon a lakosság bizalma az európai nukleáris létesítmények biztonságát illetően. Megkezdődött az okos mérés bevezetésének előkészítése A magyarországi villamosenergia-elosztók, összhangban az Európai Unió,

a magyar kormány és a Magyar Energia Hivatal követelményeivel – elkezdték az úgynevezett okos (smart) mérési rendszer bevezetésének előkészületeit jelentő pilot projekt megvalósítását. Az elosztó engedélyesek közösen egy országos kísérletet indítottak el, amelynek célja az okos mérés magyarországi elterjesztésének műszaki, gazdaságossági vizsgálata, a jövő intelligens elosztóhálózatának egyik alapját jelentő okos mérés technológiájának integrálása az egyéb hálózati rendszerekhez. A pilot projekt keretében – Európában is egyedülálló módon – országos lefedettségű reprezentatív felmérés keretében vizsgálják, hogy mely fogyasztói csoportok milyen energiahatékonysági javulást tudnak realizálni, milyen aktívan alkalmazzák az új technológiát. A projekt keretében országos szinten mintegy 20 ezer mérőórát szereltek fel a fogyasztási és statisztikai adatok alapján kiválasztott fogyasztói körben. Az okos mérők a fogyasztásmérők (áram, gáz, víz, távhő) új generációja, mely támogatni tudja az energiahatékonyság növelésére irányuló programok megvalósulását. Az okos mérés egyik legfőbb előnye, hogy biztosítja az ügyfelek számára energiafelhasználásuk átláthatóságát, hiszen a folyamatosan rögzített fogyasztási adatok a kijelzőn és az interneten is megjeleníthetők. Az ügyfelek összehasonlítást végezhetnek az egyes napok, hetek, vagy akár hónapok energiafogyasztásai között, így pontosan nyomon követhetik a fogyasztásukat, és a tudatosabb energiafelhasználás révén költségmegtakarítást érhetnek el. Az okos mérők a talán nem is nagyon távoli jövőben segíthetik az „intelligens otthon” előnyeinek kihasználását. Az okos mérők vezetékes vagy mobil kommunikáci-

ós összeköttetés révén kapcsolatban vannak az elosztó mérőközpontjával, így a rögzített fogyasztási adatokat automatikusan továbbítják a szolgáltató központjába. Ennek köszönhetően a fogyasztónak már nem kell bediktálnia a mérőóra állását, és a rendszer havi szinten is lehetővé teszi a tényleges fogyasztáson alapuló számlázást, vagyis az ügyfél minden hónapban pontosan annyit fizet, mint amennyit elfogyasztott. A tudatos energiafogyasztás előmozdítására az energiakereskedők az okos mérés programba bevont ügyfeleket 2013 elején új tarifa ajánlatokkal kereshetik meg, amelyek lehetőséget nyújtanak számukra költségeik csökkentésére. Az új rendszer ugyanakkor a szolgáltatók számára is előnyökkel jár, a távleolvasás és vezérlés révén csökkenthetik költségeiket, hiszen szükség esetén a központból képesek irányítani az ellátást. Az okos készülékek a hibabejelentések ellenőrzésében és a hiba pontos helyének megtalálásában is segítenek. Az okos mérés program eredményei transzparens módon a Magyar Energia Hivatal rendelkezésére állnak, melyek segíthetnek majd választ adni arra, hogy Magyarország milyen formában, illetve mértékben vezesse be az okos mérést. Az eredmények ismeretében kerülnek majd meghatározásra az országos bevezetés részletei. A Magyar Energia Hivatal a kiértékelt adatok alapján 2014 március végén fogja elkészíteni a projekt összesítő jelentését. Az EU direktívái szerint 2020-ra a fogyasztók 80 százalékánál kell bevezetni ilyen fogyasztásmérést. Az okos rendszerek a villamosenergia-fogyasztás mellett kiterjeszthetők a gáz, a víz és távhő mérésére is, így kialakíthatók a smart home rendszerek, vagyis az okos otthonok.


127

■


Kampány az energiatudatosságért Horváth Péter, a Magyar Energia Hivatal (MEH) elnöke a „Takarékoskodj a Föld energiájával!” kampány keretében Komáromban, Egyházasdengelegen, Püspökladányban és Dévaványán napenergiával megvilágított köztéri padokat adott át. Az átadott padok szimbólumok; azt jelképezik, hogy a települések lakói energiatudatos fogyasztók. A padok fény és mozgásérzékelőkkel vannak ellátva, vagyis a világítás csak akkor működik, ha szükség van a fényre. Horváth Péter a kampány hasznáról szólva elmondta, hogy rengeteg energiát lehetne megtakarítani, ha az emberek mindig csak annyi energiát használnának, amennyire feltétlenül szükségük van. A MEH 2012 elején indította el a Takarékoskodj a Föld energiájával! elnevezésű, energiatudatosságra ösztönző kampányát. A program illeszkedik a MEH hosszú távú kommunikációs és szemléletformálási terveihez, célja, hogy az energiaellátás biztonsága érdekében informálja a hazai lakosságot, illetve valamennyi, az energiahasználatban érdekelt, arra hatással levő szereplőt, és ösztönözze őket a takarékos megoldások és a megújuló energiaforrások alkalmazására. A MEH arra is szeretné felhívni a lakosság, a helyi települések, közösségek és saját dolgozóinak a figyelmét, hogy miként lehetnek a napi tevékenységük során energiatudatosak. HEBC : elkerülhetetlen az erőművek megújítása Magyarország energiaellátása jelenleg stabil, kiegyensúlyozott és biztonságosnak mondható. Az ország 2030-ig szóló Energiastratégiája előremutató, az irányaival egyetértünk, azok össz-

128

2013/1-2 ■

hangban állnak az EU célkitűzéseivel is. Amit a stratégia nem érint, az az, hogy milyen iparági keretrendszerben szeretne eljutni az ország a megvalósításig. Véleményünk szerint a magyar energiaipar legnagyobb kérdése, hogy a piacvédelem, az energiaellátás biztonsága és a piaci verseny feltételeinek megteremtése hogyan kerülhet egyensúlyba – olvasható a Magyar Európai Üzleti Tanács (HEBC*) éves ország jelentésének energetikával foglalkozó fejezetében. „Európában élünk” címmel mutatták be 2012 közepén a Magyar Európai Üzleti Tanács (HEBC) 14. éves ország jelentését. A jelentés hagyományosan ismét külön, „Természeti tőke” című fejezetében foglalkozik az energetikával, melynek része a nukleáris energiatermelés is. Eszerint a Japánt ért szörnyű katasztrófa után bizonytalan helyzet alakult ki a világ nukleáris energiaiparában. A társadalmi nyomásra történő, nem kellően átgondolt atomerőmű leállások számos problémát vetnek fel. Magyarországon az alapellátás részét képezi a nukleáris energiatermelés. Nélkülözhetetlen megoldás az importfüggőség és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére. Számolni kell a kapacitások elavulásával, ezért véleményük szerint a fejlesztés feltétlen szükséges. Érdemes tekintettel lenni a környező

* A HEBC az Európai Gyáriparosok Kerekasztalának (ERT) kezdeményezésére alakult 1998ban. Az ERT 50 európai iparvállalat legfelső vezetőjének fóruma. Európai értékesítésük meghaladja az 1 ezer milliárd eurót, ezzel 6,6 millió munkahelyet teremtve a régióban. Az HEBC tagjai 15 ERT vállalat magyarországi leányvállalatának legfelső vezetői (ABB, AkzoNobel, British American Tobacco, British Telecom, Electrolux, Ericsson, GDF SUEZ, Nestlé, Nokia, OMV, Philips, SAP, Shell, SKF és SUEZ Environnement). Az HEBC-tagvállalatok a magyar gazdaság jelentős befektetői, munkahelyteremtői, amelyet az adatok jól érzékeltetnek. A HEBC-tagvállalatok összesített nettó árbevétele közel 3 500 milliárd forint, a közvetlen és közvetett foglalkoztatottak száma megközelítőleg 62 ezer fő.


országokban már folyamatban lévő beruházásokra, mert ha a döntések sokáig késlekednek, megkérdőjelezhetővé válik az új erőmű megtérülése. Középtávon a villamosenergia-erőművek megújítása is elkerülhetetlen. Figyelembe véve az energetikai beruházások rendkívüli költségigényét és hosszú megtérülési idejét, csak egy kifejezetten stabil üzleti környezetben várhatók befektetők. Ha elmarad a szükséges kapacitások megépülése, az országos szinten komoly problémákat vetít előre, ezért a kiszámíthatóság itt is kulcskérdés. A HEBC, mint az európai értékek és a szabad piaci verseny mellett el-

kötelezett vállalatok csoportja, az energiaiparban erősebben liberalizált versenypiacot javasolna, az energiaforrások importjára és helyben történő előállítására épp úgy, mint a technológiai fejlesztésekre vonatkozóan. Európában a népesség fogyása éreztetni fogja hatását az energiafelhasználásban is. Komoly kutatások és fejlesztések zajlanak a világban, ám ezek a technológiák csak évek múlva jelentik majd az energiafelhasználás meghatározó részét. Addig megmaradnak azok a fókuszterületek, amelyek az elkövetkező 20-30 év viszonylag stabil piacát jelentik. Az ellátás biztonsága mellett a károsanyag-kibocsátás csökkentése prioritás a XXI. században. Továbbra is a gázfelhasználás arányának növelése a legelismertebb hozzájárulás a világ fenntartható szén-dioxid-kibocsátásához. A kitermelés és felhasználás fejlett technológiáinak és a kitermelt men�nyiség növekedésének következtében a világ várhatóan intenzívebben fog a földgázra összpontosítani. Magyarország ezen a téren jó adottságokkal rendelkezik, kiépült az infrastruktúra, megoldott a stratégiai tárolás, ami lehetővé teszi az együttműködést regionális

■


szinten is. Stratégiai kérdés az orosz gázellátásnak való kitettség, mivel a csővezetékrendszer jelenlegi kiépítettsége nem tesz lehetővé más földgázbeáramlást Magyarországra. Megállapodás a nukleáris anyagok szállításáról Magyarország, Oroszország, és Ukrajna kormánya közös megállapodást írt alá az Ukrajna területén át Magyarország és Oroszország között történő nukleáris üzemanyag szállításról. A megállapodást hazánk képviseletében az Országos Atomenergia Hivatal főigazgatója, Dr. Rónaky József, Oroszország részéről a ROSATOM nemzetközi együttműködésekért felelős helyettes-főigazgatója, Nikolai Spasskiy, ukrán oldalról pedig az Állami Nukleáris Szabályozási Főfelügyelet elnöke, Olena Mykolaichuk írták alá. A megállapodás a három ország által 1992. december 29-én kötött megállapodást váltja fel. Ki fog erőművet építeni? Ki épít majd a jövőben erőműveket Magyarországon? Milyen tüzelőanyagban, energiaforrásban érdemes, kell gondolkodnia a befektetőknek? Hogyan látják a befektetési környezetet a szabadpiaci szereplők? Milyen szabályozási lépésekkel javítható, tartható fenn az ellátásbiztonság? Ezekre a kérdésekre keresték a választ az enerfgiainfo.hu Sajtóklub rendezvényének résztvevői (Turai József - a Magyar Energiakereskedők Szövetségének elnöke, Hornai Gábor – CEZ Magyarország ügyvezető igazgatója és Drucker György – az energiainfo.hu vezető elemzője) egy minapi sajtóbeszélgetésen. A rendezvényen elhangzottak alapján egyöntetű volt a vélemény, hogy a közeljövőben egyetlen befektető sem fog Magyarországon erőművet építe-

ni. A hazai erőműparkról bemutatott ábra alapján látható volt, hogy 2015-re 9317 MW beépített erőművi kapacitás lesz (ebből 8092 MW nagyerőmű), míg 2020-ra 10583 MW kapacitással számolhatunk (ebből 7281 MW nagyerőmű) a rendszerben. A MAVIR adatai szerint tavaly a beépített erőművi kapacitás több mint 10 ezer megawatt volt. A hazai erőművek bruttó termelése 35 984 GW/h-t tett ki, 1387 GW/h-val kevesebbet az előző évinél. A bruttó hazai fogyasztás meghaladta tavaly a 42 600GW/h-t, az export-import szaldó tavaly 6643 GW/h volt 14 664 GW/h import és 8021 GW/H export eredőjeként. A beszélgetés minden részvevője egyetértett abban, hogy a jelen befektetői környezetben egyetlen erőmű beruházásra sem lehet számítani, így akár 2-3 éven belül ellátási problémák lehetnek a hazai árampiacon. Turai József szerint ma a legtöbb energetikai szereplő egy kínálathiányos piacban érdekelt, ami felhajtja az áramárakat. Most azonban a recesszió miatti kereslethiány még kiegyenlíti a kínálathiányt az elkövetkező hónapokban, években, de hogy 2014-ben mi lesz, arra jobb nem is gondolni. Nyolc-tíz év óta most fogja elérni Magyarország a legnagyobb áramimport mennyiséget, az idei bruttó import elérheti a 17 TW/h-t ugyanakkor az áramexportunk is a 10 TW/h körüli lesz majd, így nettó importőrök leszünk. Magyarország szempontjából meghatározó, hogy rajtunk keresztül kapja a Balkán jelentős része is az áramot, és ebben a régióban egyhamar szintén nem várható új erőművi kapacitás kiépítése. Rövidesen eljöhet az a pillanat, amikor egyszerűen nem tudunk majd annyi áramot importálni, amennyi a balkáni és a magyar fogyasztás növekedésének kielégítéséhez szükséges lesz. Meghatározó,

hogy befektetői szempontból manapság csak olyan országban érdemes erőművet építeni, ahol nincs szén-dioxid kibocsátás korlátozás, és van jelentős szén, vagy lignitvagyon. Ilyen egy-két balkáni ország, például van Bosznia. Magyarország adottságai megfelelőek lennének minimum egy ezer MW-os szén- vagy lignit erőmű építésére, de akkor mi lenne a szén-dioxid kibocsátás csökkentésével. Hornai Gábor jelezte, hogy a CEZ Magyarország eltöltött öt évet azzal, hogy előkészítsenek két olyan projektet – köztük a Százhalombattai kombinált ciklusú gázturbinás erőművet – amelyből nem lesz semmi. Ezzel a

piacon nincsenek egyedül: jelenleg mindenki úgy véli, hogy túlságosan kockázatos most az energiaiparba fektetni. Emellett meghatározó, hogy a zsinórárhoz képest a napközbeni csúcsidejű ár jelentősen veszített az értékéből. Ezeknek a tényezőknek a következtében jelentősen csökkent bármilyen nagyerőművi beruházás megtérülése, vagyis magánbefektető jelenleg nem engedheti meg magának, hogy erőművekbe ruházzon be, még annak ellenére is, hogy lenne rá pénz, volna banki lehetőség. Vagyis maradhat a stratégiai beruházás, ám azt csak államok képesek finanszírozni. Ilyen lehet a Paksi Atomerőmű beruházása, amit stratégiai projektnek kell tekinteni, mert üzleti szempontból megvalósíthatatlan. Nagy kérdés, miből lehetne finanszírozni mert – véleményük szerint – arra az MVM egyedül képtelen lesz és nagy kérdés, hogy mennyibe fog majd kerülni a megtermelt villamos-energia, egyáltalán lesz-e aki azt az akkori áron el tudja adni. Vagyis Paks nem üzleti kérdés, hanem állami stratégiai kérdés, ám rendkívül fontos a hazai árampiac ellátásbiztonsága miatt.


129

■


Csúcstechnológia Mohácson A Pannonia Ethanol Mohács Zrt. bioetanol üzemet épít Mohácson, melynek építési munkálatai 2013 végére fejeződnek be - évi 240 millió liter bioetanol üzemanyag mellett további 175 ezer tonna magas fehérjetartalmú, jó minőségű, génmódosítás-mentes állati takarmányt (száraz kukoricatörkölyt) termel majd. A beruházás, amely elkészülte után 75 főt foglalkoztat majd, már a kivitelezés alatt több mint 600 munkahelyet teremtett, és még 1000 közvetett állás jöhet létre működtetése során. Az alapanyagként szolgáló kiváló minőségű magyar kukoricának és a világszín-

vonalú technológiának köszönhetően a mohácsi üzem lesz az egyik legmodernebb Európában. Az itt gyártott bioetanol európai szinten is kiemelkedően környezetbarát üzemanyag, amely jelentős szerepet játszik a jövőben az üvegházhatást okozó gázok csökkentésében is. A megújuló energia-szektor és az üzem a környékbeli gazdák számára is nagy lehetőséget jelent, hiszen új piacon értékesíthetik terméküket. Zöld távhő Kalocsán Felerészben az Új Széchenyi Terv forrásaiból valósul meg az 1,2 milliárd forint összértékű biomassza alapú távhőfejlesztés Kalocsán. A beruházás létrejötte a városi önkormányzat fenntarthatósági törekvéseit összegző Zöld Kapu Program első lépése, melynek részeként a város tizenöt év alatt a külső forrásoktól függetlenedve önellátásra kíván berendezkedni energiából és élelmiszerekből. A 4 MW-os biomassza erőmű létesítésével 2,5 millió köbméter gáz váltható ki, és a helyi energiaellátásban 15 százalékos megtakarítás érhető el. A távhőhálózatra Kalocsa legnagyobb intézményeinek,

130

2013/1-2 ■

kereskedelmi és állami egységeinek négyötöde csatlakozhat. A szolgáltatást igénybe veheti majd a Polgármesteri Hivatal, a kórház, két középiskola, az ügyészség, a földhivatal és az Érsekség több intézménye is. A távhőberuházás mellett a közintézmények épületenergetikai fejlesztésére, napelem rendszerek kiépítésére és a helyi közvilágítás korszerűsítésére is készülnek. Az Új Széchenyi Terv Helyi hő és hűtési energiaigény kielégítése megújuló energiaforrásokkal című konstrukciója keretében a kalocsai beruházással együtt 20 darab nyertes projekt született, a megítélt támogatás összege meghaladja a 3,5 milliárd forintot. Kalocsa korábban már más pályázatokaon is eredményesen szerepelt, 84 projektjéhez 8,3 milliárd forint támogatást nyert el. Vizsgálják az uránbányászat újraindításának lehetőségét A kormány döntése szerint állami és piaci szereplők bevonásával, vegyesvállalati együttműködés keretében vizsgálják meg a mecseki uránérc-bányászat esetleges újraindításának gazdaságossági feltételeit és társadalmi lehetőségeit. Kormányzati felügyelet mellett, minden lehetséges szempontot áttekintve elemzik az ásványvagyonkészlet hasznosíthatóságát, kiemelt hangsúlyt fektetve a környezetvédelmi, egészségügyi és biztonsági kockázatokra is. A fizikai megvalósíthatóság és a gazdaságosság mellett alapjában meghatározó döntési tényező lesz a tervezett bányászati tevékenység társadalmi elfogadottsága, a térség lakóinak véleménye. A kormányzat az elemzés eredményének ismeretében határozhat a mecseki uránvagyon kiaknázását célzó tervek további támogatásáról vagy elvetéséről. Fontos, hogy a bánya


tényleges megnyitásának támogatásáról szóló majdani döntését széleskörű társadalmi vita és alapos vizsgálat előzze meg. A vizsgálatok előkészítésében vegyesvállalat tagjaként a magánbefektetők mellett állami oldalról a Mecsek-Öko Zrt., a Mecsekérc Zrt. és az MVM Zrt. vesz részt. A minden kérdésre kiterjedő megvalósíthatósági tanulmány készítői a legnagyobb szakmai alapossággal, körültekintően elemzik és értékelik az ásványvagyon hasznosításának gazdasági, társadalmi, egészségügyi, környezetvédelmi, szociális és egyéb hatásait. A mecseki uránérc-bányászat újraindításának kormányzati támogatásáról kizárólag az említett vizsgálatok elvégzését követően születhet döntés. A további vegyesvállalati együttműködés alapvető feltétele, hogy a vizsgálatok eredménye alapján az uránérc hasznosítása műszakilag lehetséges, gazdaságos és biztonságos legyen. A döntésben meghatározó szempontként veszik figyelembe a térség és különösen a baranyai megyeszékhely, Pécs lakosainak véleményét. Üzembe állították Ausztria leghatékonyabb hőerőművét A Siemens, mint generálvállalkozó 2012 közepén hivatalosan is átadta a VERBUND Thermal Power GmbH & Co KG energiaszolgáltatónak a Mellach-i kombinált (gáz-gőz, GuD) ciklusú erőművet. A kogenerációs, azaz a villamos áram mellett hőenergiát is szolgáltató létesítmény tiszta villamos teljesítménye 838 MW, 59,2 %-os hatásfoka pedig meghaladja a szerződésben előírt értéket. Az ezen felüli, akár 400 MWth távhőteljesítményét is számításba véve itt a földgáz tüzelőanyag energiája több mint 80 %-ban hasznosul. Ezzel Mellach

■


nemcsak a legnagyobb teljesítményű, hanem a legmagasabb termikus hatékonyságú erőmű is Ausztriában, amely fontos hozzájárulást teljesít Stájerország tartomány környezetkímélő és megbízható áram- ill. távhő-ellátásához. Rövid felfutási ideje és meredek terhelési grádiense (a terhelés változásához való gyors alkalmazkodása) révén ez az erőmű kiválóan alkalmas a megújuló energiaforrások szolgáltatta ingadozó áramtermelés kiegészítésére. A Mellach-i erőmű öt régi – barnaszén- v. olajtüzelésű – erőmű-blokkot vált ki Ausztria déli részén. Nagy hatékonyságának köszönhetően évi akár 2 millió tonnával is csökkenhet így a CO2-kibocsátás. A létesítmény két egytengelyű blokkból áll, amelyekben a turbinák és a generátor egy tengelyben vannak elrendezve. Évi energiatermelését 5 milliárd kWh elektromos és 800 millió kWh távhő-energiára tervezték. A kulcsátadásos erőműhöz a Siemens szállította a két-két SGT54000F gázturbinát, az SST5-5000 gőzturbinát és a SGen5-2000H generátort, valamint a komplett elektrotechnikát és az SPPA-T3000 irányítástechnikát. A stájerországi vízvédelmi törvényre tekintettel a két blokk közül csak az egyiket hűtik friss vízzel, a másik hűtőtoronnyal van ellátva. Elkészült a FŐGÁZ első épületenergetikai beruházása Átadták a FŐGÁZ épületenergetikai üzletágának első fűtéskorszerűsítési fejlesztését egy II. kerületi társasházban, a Bimbó úton. Az alkalmazott kondenzációs technológia jelentős tüzelőanyag megtakarítást, ezáltal költségcsökkentést eredményez. A FŐGÁZ épületenergetikai beruházásokkal foglalkozó új üzletágának célja társasházak fűtés és hőközpontjainak

korszerűsítése, amelyek eredményeként a lakóingatlanok fűtési és melegvíz előállítási költségei optimalizálhatóvá és hosszútávon biztosíthatóvá válnak. A társasházak cserére szoruló, elavult hőtermelő berendezéseinek kiváltását a cég saját költségén végzi el, így a lakók akár több tízmillió forintot is megtakaríthatnak a beruházással. Az alkalmazott kondenzációs technológiának köszönhetően a hőtermelés hatásfoka elérheti a 105%-ot, a korábbi 75-80%os hatásfokhoz képest. A konstrukció lényege, hogy a FŐGÁZ éves szolgáltatási díj ellenében üzemelteti a beépített berendezést és vállalja annak karbantartását garanciával. A Bimbó úti

mintaprojekt esetében a szolgáltatási időszak 8 év. A cég a mintaprojektet követően Budapest számos kerületében több társasházzal kötött hasonló szerződést. A jövőben, a lehetséges helyeken ún. mikro kogenerációs berendezések telepítését is tervezik, amelyek villamos energiát és hőt egyidejűleg termelnek. Saját villanyszerelőket képez a DÉMÁSZ Egyedülálló képzési programot indított az EDF DÉMÁSZ Zrt. a villanyszerelő utánpótlás nevelésére. Mivel csaknem 20 éve megszűnt a hálózati villanyszerelő képzés a szakmunkásképző iskolákban, így az energetikai cégek csak saját „nevelésű” munkatársakkal tudják biztosítani a korszerű hálózatüzemeltetéshez értő szerelők utánpótlását. Az EDF DÉMÁSZ 2010-ben meghatározta a következő években szükséges szerelői létszámot és erre alapozva dolgozott ki egy saját két éves hálózati szerelő képzési programot. A júniusban eredményes szakmunkás vizsgát tett villanyszerelőkkel munkaszerződést kötöttek, ők körzetszerelőként

dolgoznak tovább és részt vesznek a társaság által kidolgozott Jedlik Ányos Képzési Programban. A bentlakásos iskolai képzés 2012 szeptemberében kezdődött és 2013 májusáig tart. A tanév folyamán a pályakezdő szerelők minden héten két napot tanulással, három napot munkával töltenek. A szakmai tárgyak mellett gazdálkodási, informatikai, kommunikációs és nyelvi óráik is vannak. Milliárdos fejlesztések a Főtávnál Megkezdődött a Főtáv Zrt. „Mintaépületek pályázatának” első nyertes épü-

letében, a XV. kerületi Rákos út 100. alatti házban a kivitelezés. A három nyertes mindegyikénél napelem kerül a tetőre, felújítják a melegvíz-rendszert, valamint az eddig alkalmazott módszereknél egyszerűbben követhetővé válik a lakások hőenergia-felhasználása. A Főtáv ezen kívül milliárdos fejlesztéseket tervez, amelyek olcsóbbá teszik a hőt és a cég működését. A költségek csökkentése az új fogyasztók csatlakozásában is megmutatkozik. A pályázaton nyertes három épület (XV. ker. Rákos út 100., XV. ker. Nyírpalota utca 1-21. és III. ker. Hadrianus utca 7.) lakóközösségével kötött szerződést a Főtáv, melynek értelmében a korszerűsítésének során 50 millió forint értékben elvégzik az épület használati melegvíz (HMV) rendszerének korszerűsítését, a teljes vezetékhálózat átépítését, hatékony hőszigetelést és a cirkulációs rendszert termosztatikus beszabályozó szelepekkel szerelik fel. Ezzel együtt megtörténik a „smart költségosztás” rendszer teljes körű kialakítása, mind fűtési, mind HMV rendszerre vonatkozóan, melynek révén lakásonként havonta, akár forintban is nyomon követhető a fogyasztás.


131

■


Az épületen elhelyezett napelemekkel termelt villamos energia az épületszintű rendszerben kerülhet felhasználásra, vagy az átalakított mérési ponton keresztül az elosztóhálózatra lehet visszatáplálni. A szolgáltató célja az, hogy mintákat, tapasztalatot adjon az épületek tulajdonosainak energetikai korszerűsítésre és a megújuló energia hasznosítására, költségosztásra. Terjed a szélenergia Németországban A megújuló energiafajták közül Németországban a szélenergia, s azon belül is a tengerparti erőművek nagyarányú térhódítása várható – derült ki a stutt-

garti központú tanácsadó cég minapi felméréséből. A kérdésekre válaszoló, a piac 85 százalékát reprezentáló 71 német és osztrák energiavállalat tervei azt vetítik előre, hogy a 2010-es 46 százalék után 2020-ra már 73 százalék lesz a szélenergia aránya a megújuló áramtermelésen belül. Németországban a zöld energiatermelés gyors térhódítását hozza, hogy a Bundestag döntése alapján 2022-ig le kell állítani az atomerőműveket. Az ebből fakadó kiesést ugyanis a német energiacégek nem hagyományos erőművekkel szeretnék pótolni, mert többségük szerint a hagyományos energiatermelés több kockázatot, mint lehetőséget rejt magában. A megújuló energiák mellett egyedül a kapcsolt energiatermelésnek van esélye, amikor az atomerőművek kiváltása miatt új beruházásokat hajtanak végre a német energiavállalatok. A kicsi, decentralizált kapcsolt hőerőművek száma vár-

132

2013/1-2 ■

hatóan megduplázódik 2020-ra. A felmérés kimutatta, hogy Németországban a szélenergia előretörése mellett nagy növekedési potenciállal bír az épületek energiatakarékos felújítása is. Nem ilyen gyorsan, de szaporodnak majd az „intelligens épületek” (Smart Home) is, amelyekben központilag szabályozható a világítás, a fűtés-hűtés és akár különkülön minden egyes intelligens háztartási eszköz is. Jelenleg csak a megkérdezett cégek kisebbsége foglalkozik ezzel, de 2020-ig a többség be akar lépni erre a területre, amelyben elsősorban marketing szempontból látnak fantáziát. A német cégek az egész kontinens kizöldítésében szeretnének részt venni: 2020-ig 64 százalékuk kíván országos projektbe fogni, 32 százalékuk pedig ezt az európai piacon is megtenné. Kockázatos a palagáz technológia Ismert, hogy az úgynevezett palagáz technológia megváltoztatta a világ energiatérképét, hiszen például ennek is köszönheti az USA, hogy nettó energiaexportőrré vált a világpiacon. A földkéreg rétegeinek repesztésével, a vízszintes fúrással további gáz kinyerését lehetővé tevő módszer azonban az Unión belül egyelőre vitatott, az elfogadott állásfoglalás szerint körültekintéssel kell bánni az alkalmazásával. Kétségtelen, hogy az élesedő energiapiaci versenyben az EU-nak is szinte minden elektron, minden molekulányi gáz számít, hogy csökkentse függőségét a külső szereplőktől. Nem tekinthetünk el azonban az Unió polgárainak az egészséges környezethez való jogá-


tól sem. Ma még nem tudni, mekkora gázkészletek rejlenek a föld alatt Európában, de Lengyelország, Ausztria, Németország, Svédország és az Egyesült Királyság engedélyezte a palagázt lelőhelyek feltérképezését, Franciaország és Bulgária viszont moratóriumot rendelt el. A frissen elfogadott parlamenti állásfoglalás szerint a Európai Bizottságnak körültekintő vizsgálatot kell elrendelnie a palagáz technológia terén, különös tekintettel annak az ivóvíz-készletre gyakorolt hatása miatt. Nemcsak arra kérik tehát a Bizottságot, hogy a nem hagyományos fosszilis tüzelőanyagok feltárására vagy kitermelésére vonatkozóan vezessen be az EU egészére kiterjedő kockázatkezelési keretrendszert, de a tagállamokkal és az illetékes szabályozó hatóságokkal együttműködve gondoskodnia kell az e területen zajló fejlesztések folyamatos nyomon követéséről, és az uniós környezetvédelmi jogszabályok kiegészítése és kiterjesztése érdekében tegye meg a szükséges intézkedéseket. Az elfogadott szöveg lényeges eleme, hogy az európai szerveket nyomatékosan kéri a vonatkozó környezetvédelmi szabályok tagállamok általi betartatására, ennek ellenőrzésére. Ugyanígy számos ponton kötelezi a kockázatos technológiákkal dolgozó energiaipari szereplőket a sorozatos együttműködésre a különféle hivatalos és társadalmi szervezetekkel. Lényeges tehát, hogy amennyiben ki akarjuk aknázni az Európa alatti gázmezőket, nem spórolhatjuk ki a kutatást, illetve a környezetvédelmi szempontok figyelembe vételét. Összeállította: Mayer György újságíró

L. évfolyam ■ 2013. 1-2. szám

az mvm magyar villamos mŰvek közleményei

az atomenergetika első 30 éve magyarországon ■ A villamosenergia-ipar és az atomenergetika három évtizede ■

Műszaki fejlődés és biztonság – a kezdetektől a stressz-tesztig ■ Műszaki fejlődés és gazdaságosság ■ A kutatás szerepe az atomenergetika biztonságos alkalmazásában ■ Az emberi tényezők ■ A következő 30 év kihívásai ■

MVM Magyar Villamos Mûvek Zrt. 1031 Budapest, Szentendrei út 207-209. Telefon: 304-2000 ■ www.mvm.hu

AZ MVM MAGYAR VILLAMOS MÛVEK ZRT.-RÔL NAPRAKÉSZ INFORMÁCIÓK AZ INTERNETRÔL IS BÁRMIKOR ELÉRHETÔK. A WEB-OLDALON CÍMLISTÁKAT, GYORSHÍREKET, A CÉG MÛKÖDÉSÉHEZ KAPCSOLÓDÓ FONTOS ESEMÉNYEK LEÍRÁSÁT, FOTÓKAT ÉS ÁBRÁKAT LEHET MEGTALÁLNI, VALAMINT A TÁRSASÁG ÁLTAL KIADOTT SAJTÓKÖZLEMÉNYEK IS AZONNAL OLVASHATÓK. KAPCSOLAT TALÁLHATÓ A VILLAMOSENERGIA-IPAR SZÁMOS HAZAI ÉS KÜLFÖLDI CÉGÉHEZ.

2012

1982

az mvm magyar villamos művek közleményei

Recommend Documents