Az interkulturális kompetencia kérdésköre a mérnökök körében

Az interkulturális kompetencia kérdésköre a mérnökök körében Bajzát Tünde [email protected]

Abstract Nowadays the notion of competence appears in a wide context in every field of our lives, and several competences play a crucial role in the requirements of Hungarian companies. Therefore, finding out the demands of the job market on intercultural competence and harmonizing the results with the everyday work of teaching is an essential element for designing an appropriate curriculum. The first part of the paper describes the different notions and models of competence from a theoretical perspective. The second part of the study presents the results of an empirical study conducted among engineering students. On the basis of its results, decisions on teaching materials and practices can be made in order to achieve a more complete picture of foreign language education at tertiary level. 1. Bevezetés Napjaink globalizálódó világában kulcsfontosságú más kultúrák ismerete és megértése a sikeres nemzetközi érintkezések elérése érdekében. Különösen hangsúlyos ez a külföldi érdekeltségű és tulajdonú vállalatok dolgozói számára, mely vállalatok száma napjainkban egyre gyorsabb ütemben nő. Ennek jegyében született kutatásom, melynek fő célkitűzése az, hogy feltárja milyen kulturális hasonlóságok, és különbségek vannak a magyar és a látogatott külföldi országok között. Ebből következően hogyan szükséges a felsőoktatásban folyó nyelvoktatás tartalmát megváltoztatni az aktuális piaci igényekkel való összehangolás érdekében. Vizsgálódásom részeredményeit mutatja be a tanulmány. 2. 1. A kutatás elméleti háttere A következő fejezet a kutatás elméleti hátterét mutatja be, először a kompetencia fogalmának kialakulását és fejlődését, majd a legismertebb kompetencia modelleket, végül pedig az interkulturális kompetencia fogalmát tárgyalja röviden. 2. 1. 1. A kompetencia fogalma A kompetencia fogalmát Avram Noam Chomsky amerikai nyelvészprofesszor alkotta meg és vezette be a köztudatba az 1950-es években. „A nyelvészetnek szerinte a kompetenciával kell foglalkoznia, s nem korlátozódhat a performanciára, ami a korábbi nyelvészeti kutatásokat jellemezte, amikor azok beszédmintákra (vagy „korpuszokra”) hagyatkoztak (például egy hangfelvétel-gyűjtemény formájában). Az ilyen minták elégtelenek, mert egy nyelv lehetséges mondatainak csupán parányi töredékét képesek felmutatni; továbbá rengeteg szándékváltoztatás, megakadás és más performancia hibák találhatók bennük. A beszélők kompetenciájukat használva jelentősen meghaladják bármely korpusz korlátait, hiszen képesek soha nem hallott mondatok létrehozására és felismerésére, valamint arra, hogy a performancia hibákat azonosítsák. A kompetencia szerkezetét meghatározó szabályok leírása ezért fontosabb cél. Chomsky

90

elképzelései a nyelvhasználat mögöttes mentális valóságának feltárását szolgálták: ez a felfogás a kompetenciát, mint az ember általános pszichológiai képességeinek egyik aspektusát szemléli.” (Crystal 2003, 508) Az 1970-es évek elején Dell Hymes – amerikai nyelvész, szociológus, antropológus – az akkori új nyelvészeti irányzatok figyelembevételével Chomsky kompetencia és performancia fogalmainak újragondolását, átértelmezését érezte szükségesnek. Addig a nyelvészetben a kompetencia fogalmát a nyelvtannal azonosították, a performanciát pedig a nyelvhasználattal, és ebből a kategóriából kizárták a kompetencia fogalmát (Hymes 1972, 279). Hymes azzal érvelt, hogy Chomsky elmélete teljesen figyelmen kívül hagyta a szociokulturális aspektust. Chomsky esetében a figyelem középpontjában a nyelvtannal kapcsolatos kérdések álltak, mint például melyek azok a mondatok, amelyeket a legkönnyebb megérteni, vagy bizonyos értelemben természetesebbek, stb. és ezt követően megvizsgálták a mondatok tulajdonságait szerkezeti felépítésük szerint. Hymes úgy gondolja, hogy az ilyen kérdések érdeklődésre tartanak számot, de az eredmények csak a pszichológiai percepció, memória és hasonló területek eredményei és nem veszik figyelembe a kulturális minták és szociális cselekvés tárgykörét (Hymes 1972, 280). Hymes kommunikatív kompetencia fogalmát a nyelvi tudás és a nyelvhasználat alkotja (Hymes 1972, 282). Napjainkban újabb és újabb kompetencia fogalmak jelennek meg a különböző tudományterületeken, azonban a nyelvtudományban megszülető új definíciók Noam Chomsky és Dell Hymes elméleteiben gyökereznek. 2. 1. 2. Kompetencia modellek A kompetencia fogalmának fejlődésével és átalakulásával számos új definíció és modell alakult ki, azonban ezek közül csak kettőt emelnék ki, amelyek kapcsolódnak a tanulmány kérdésköréhez. Az egyik a széles körben ismert és elterjedt Canale-Swain modell. Michale Canale és Merrill Swain 1980-as kommunikatív kompetencia modellje három kompetencia fogalmat tartalmaz: ezek a nyelvi kompetencia, a szociolingvisztikai kompetencia és a stratégiai kompetencia (Canale and Swain 1980, 28). A másik modell a Közös Európai Referenciakeret (továbbiakban KER), amely a következő definíciót adja: „A kompetencia […] nem más mint azon formális források ismerete, illetve használatukra való képesség, amelyekből helyesen megformált, értelmes mondanivaló alakítható ki és állítható össze” (KER 2002, 131). A KER a kompetenciákat két csoportba sorolja: általános kompetenciák és kommunikatív nyelvi kompetenciák. Az általános kompetenciák közé tartoznak: a tényszerű ismeretek, a készségek és jártasságok, az egzisztenciális kompetencia, a tanulási képesség (KER 2002, 121-130). A kommunikatív nyelvi kompetenciák három komponensből tevődnek össze, ezek: a nyelvi kompetenciák, a szociolingvisztikai kompetenciák és a pragmatikai kompetenciák (KER 2002, 130). 2. 1. 3. Az interkulturális kompetencia fogalma Az interkulturális kompetencia fogalmát különböző nézőpontok szerint számos kutató fogalmazta meg tanulmányában, ezek közül néhány a témához kapcsolódó külföldi és hazai definíciót vázol a következő rész. Michael Byram, angol nyelvész, az oktatás szempontjából közelíti meg a kérdést. Byram szerint az interkulturális kompetenciát megkülönböztethetjük az interkulturális kommunikatív

91

kompetenciától. Az interkulturális kompetencia esetében az egyének a saját anyanyelvükön kommunikálnak más országokból és kultúrákból származó egyénekkel és eközben az interkulturális kommunikációs tudásukra, a másság iránti érdeklődésükre, az értelmező és felfedező készségeikre építenek, azaz legyőzik a kulturális különbségeket és élvezik az interkulturális kapcsolatot (Byram 1997, 70). Azonban, az interkulturális kommunikatív kompetenciával rendelkező egyén képes más országból és más kultúrából származó emberrel idegen nyelven kommunikálni. Ezek az egyének képesek megállapodni a kommunikáció és interakció egy módjában, amely megfelelő mind a maguk, mind mások számára, és a közvetítő szerepét is be tudják tölteni különböző kultúrából származó emberek között. A másik kultúrához kötődő tudásuk összekapcsolódik nyelvi kompetenciájukkal a helyes nyelvhasználati tudásukon keresztül és a nyelv sajátos jelentései, értékei és értelmei iránti tudatosságon keresztül. Az elsőként elsajátított nyelv során elsajátított készségek következtében van alapjuk is egy új nyelv elsajátítására és új kultúrák megértésére (Byram 1997, 71). Ezzel szemben Kaisu Korhonen, finn kutató, az interkulturális kompetencia fogalmát a munka világába helyezte be, így szerinte az interkulturális kompetenciát a tudásmenedzsment / tudáskezelés részeként kell kezelni; ami növeli a munkáltató tapasztalatain, értelmezésein, előrelátásán, gondolkodásán alapuló passzív tudás használatát. Továbbá az interkulturális kompetencia a stratégiai gondolkodás és tervezés eszköze is, a versenyhelyzeti előny és az értéknövekedés forrása. Mivel a vállalati veszteségek komoly anyagi és hírnévbeli veszteséget vonnak maguk után, ezért a munkaerő-toborzásnál is nagyobb figyelmet kell fordítani az interkulturális kompetenciának (Korhonen 2002, 178). Korhonenhez hasonlóan Falkné Bánó Klára is a munka világán keresztül szemléli a fogalmat, szerinte: „Az interkulturális menedzsment több mint interkulturális helyzetekben végzett általános menedzsment tevékenység, tulajdonképpen alkalmazott kultúraközi kommunikáció, a kultúraközi kommunikációs és a menedzsment tanulmányok gyakorlati alkalmazása szervezeti interkulturális helyzetekben, amely speciális ismeretek nagyfokú kulturális érzékenységgel és empatikus képességekkel történő alkalmazását is jelenti” (Falkné 2001, 14). Konczos-Szombathelyi Márta győri külföldi tulajdonú cégek körében végzett kutatása során így összegzi könyvében empirikus tapasztalatainak következtetéseit: „Az 1990-es évek közepétől elterjedt interkulturális szemlélet szerint az idegen nyelven történő kommunikációhoz szükség van a kommunikatív kompetencián kívül az ún. interkulturális kompetencia kialakítására is, amely lehetővé teszi a megszerzett kommunikatív kompetenciának interkulturális helyzetekben történő alkalmazását” (Konczos-Szombathelyi 2008, 198). 2. 2. A kutatás célja A tanulmány második részében az előzőekben vázolt elméleti háttér alapján két kutatásom témához kapcsolódó részeredményeit mutatom be. Az egyik kutatás 2004 tavaszán indult azzal a céllal, hogy ismereteket kapjunk az általános- és szaknyelv tudás piaci igényeiről a borsodi régió vállalatainál, a Miskolci Egyetemen végzett mérnökök nyelvi és kulturális helytállásáról a munkahelyen a kapott nyelvtudás alapján és, hogy bemutassa a munkahelyek nyelvi és kulturális környezetét. A másik kutatást 2008 őszén végeztem a Miskolci Egyetem mérnök hallgatóinak körében az interkulturális kompetencia témakörében. A kutatás célja az volt, hogy megismerje az interkulturális kompetencia témaköréhez kapcsolódó tevékenységek illetve feladatok körét a munkahelyen és a külföldi ösztöndíjak során a mérnökhallgatók körében. A kapott eredmények alapján megállapításokat, következtetéseket és javaslatokat tehetünk arra, hogy mit és hogyan

92

érdemes megváltoztatni a magyarországi idegen nyelv- és szaknyelvoktatásban azért, hogy az idegen nyelvet és szaknyelvet tanulók nyelvi és kulturális kompetenciái jobban megfeleljenek a vállalati elvárásoknak. 2. 3. A kutatás módszere A tanulmány következtetései empirikus felmérések sorozatának eredményei, melyek a vállalatok mérnöki végzettségű dolgozói által kitöltött magyar nyelvű kérdőíveken és a Miskolci Egyetem Gépészmérnöki és Informatikai Kar hallgatói által kitöltött másik magyar nyelvű kérdőíveken alapulnak. Továbbá, ahol erre lehetőség volt a kérdőívekre épülő irányított beszélgetések. A kérdőívek hasonló tanulmányok és korábbi kutatási eredmények alapján készültek. A kérdőívekben található zárt kérdés, értékelési skála és szabad válasz. A mérnököknek készült kérdőív legfőbb szempontjai: a munkahelyi környezet és a munkahelyi nyelvhasználat kérdéskörei. A mérnökhallgatóknak készült kérdőív legfőbb szempontjai: melyek azok a feladatok illetve tevékenységek, amelyekre a szakmai, nyelvi és szaknyelvi ismereteken kívül szükség van a külföldi tanulás és külföldi vagy hazai munkavégzés során a mérnöki munkában és milyen mértékben van ezekre szükség. A feladatok illetve tevékenységek egy részének kiválasztásában Kurtán Zsuzsa tanulmánya szolgált alapul (Kurtán 2001, 112-113). Mindkét vizsgálat „keresztmetszeti kutatás”, azaz egy adott időben készültek (Babbie 2001, 117). 2. 4. A kutatási minta A vizsgálatban 6 borsodi régióban található nagy műszaki profilú vállalat vett részt. A cégek közül 3 magyar tulajdonú, 3 pedig külföldi leányvállalat: amerikai, japán és német. A 6 vállalatnál összesen 92 mérnök töltötte ki a kérdőíveket, melyek 88%-a volt értékelhető. (Minden mérnök a Miskolci Egyetem Gépészmérnöki és Informatikai Karán diplomázott egykor.) A Miskolci Egyetem Gépészmérnöki és Informatikai Kar hallgatói közül pedig 25 hallgató vett részt az interjún vagy töltötte ki a kérdőívet. A vizsgálatban résztvevő mérnökök munkahelyi tapasztalataik alapján válaszoltak a kérdésekre, a hallgatók pedig külföldi részképzés, nyári szakmai gyakorlat, külföldi tanulmányút és gyakornoki munka során szerzett tapasztalataik alapján válaszoltak. A hallgatók külföldi részképzésben 1 és 6 hónap időtartamban vettek részt Finnországban, Németországban, Spanyolországban és Svédországban. Nyári szakmai gyakorlaton 1 illetve 2 hónapot töltöttek magyarországi multinacionális műszaki profilú vállalatoknál. Külföldi tanulmányúton 1 hét és 10 nap között vettek részt Ausztriában, Franciaországban, Németországban, Olaszországban, Romániában és Szlovákiában. Gyakornoki munkát 1 hónap és 1 év közötti időtartamban végeztek magyarországi multinacionális műszaki profilú vállalatoknál, Ausztriában, Írországban és Németországban. 3. Az eredmények értékelése Az eredményeket két szempontból értékeli a jelen tanulmány. Elsőként bemutatja a munkahelyi környezetet és a munkahelyi nyelvhasználatot. Ezt követi az interkulturális kompetencia témaköréhez kapcsolódó tevékenységek kérdése a hallgatók tapasztalatai alapján. A két szempontra támaszkodva javaslatot teszek a változtatás lehetséges módjára a mérnöki képzésben a Miskolci Egyetem Gépészmérnöki és Informatikai Karán.

93

3. 1. Munkahelyi környezet, munkahelyi nyelvhasználat A 6 vizsgált vállalat esetében a mérnökök a magyar tulajdonú vállalatoknál 65%-ban, a külföldi tulajdonú vállalatoknál pedig 98%-ban dolgoznak együtt külföldiekkel. A külföldiekkel való együtt dolgozás kulturális sokszínűségét figyelhetjük meg az 1. ábrán. Milyen anyanyelvűekkel dolgozik együtt? 1. ábra 45 40 35 30 25 20 15 10 5 0

angol német japán francia szlovák olasz holland maláj kínai spanyol egyéb

Egyéb: cseh, finn, horvát, lengyel, orosz, perzsa, román, svájci és szerb. A magyar mérnökök 19 különböző anyanyelvű munkatárssal dolgoznak együtt munkahelyeiken, ebből az angol, német, japán és francia anyanyelvűek száma és aránya a legjelentősebb. Ebben a multikulturális környezetben munkájuk során a mérnökök 94%-ban az angol nyelvet, 6%-ban pedig a német nyelvet használják a kommunikáció eszközeként, és a megkérdezett mérnökök más idegen nyelvet nem említettek. A 6 vállalatnál a mérnökök naponta átlagosan 82 percet töltenek idegennyelv-használattal 8 órás munkaidejük alatt, az átlagérték 5 és 240 perc között helyezkedik el. Azaz, a mérnökök munkaidejük 17%-át töltik idegennyelv-használattal. Ez az érték igen jelentős, ha figyelembe vesszük, hogy mérnök végzettségű és beosztású válaszadókról van szó. Vállalati lebontásban az arányszám hasonló értéket mutat, a magyar vállalatok esetén: 19%, 11% és 19%, a külföldi tulajdonú vállalatok esetében pedig: 20%, 14% és 20%. 3. 2. Az interkulturális kompetencia témaköréhez kapcsolódó tevékenységek a mérnökhallgatók tapasztalatai alapján A mérnökhallgatók korábban említett tapasztalataik alapján értékelték, hogy az interkulturális kompetencia témaköréhez kapcsolódó tevékenységek közül melyikre milyen mértékben van szükség a munkahelyen és a külföldi ösztöndíjak során. A megkérdezett hallgatók szerint az interkulturális kompetencia témaköréből nagymértékben van szükség: a társadalmi érintkezés specifikumainak ismeretére interkulturális kontextusban (üdvözlés, megszólítás, érdeklődés, jókívánságok), 21 fő vélekedett így. Továbbá nagy szükség van az interkulturális tranzakciók, kapcsolatok kialakításának ismérveire (levelezés, elektronikus levelezés, internet), 18 fő gondolta így. Ezen kívül fontos az interkulturális nyelvhasználati

94

szabályok elsajátítása (a kommunikációba való bekapcsolódás, a kommunikáció fenntartásának elősegítése, a kommunikáció befejezésének jelzése, a kommunikáció megszüntetése), 16 fő vélekedett így. Az idegennyelv-használat témaköréből a megkérdezett hallgatók a prezentáció készítését és annak előadását tartották kulcsfontosságúnak, 17 fő gondolta így. A kutatásban részt vett diákok tapasztalata alapján közepes mértékben van szükség az interkulturális interakciók ismerete (események elmesélése, tapasztalatok kicserélése, információcsere, vitákban való részvétel), 12 fő vélekedett így. Továbbá közepesen fontos a nyelvterülethez kapcsolódó ország ismeretre, 11 fő gondolta így. Azonban, a mérnökhallgatók véleménye szerint csak kis mértékben van szükség a szöveget kísérő nem-verbális kommunikáció eszközeinek (gesztusok, mimika, testbeszéd) ismeretére és használatára a különböző kultúrákkal való interakció során. 3. 3. Tanulságok a felsőoktatás számára Az előzőekben bemutatott eredmények alapján a Miskolci Egyetem Gépészmérnöki és Informatikai Karán a nyelvi képzés még hangsúlyosabb oktatása lenne szükséges és emellett az oktatásban szükséges: a társadalmi érintkezés specifikumainak ismeretének oktatása interkulturális kontextusban; az interkulturális tranzakciók, kapcsolatok kialakításának tanítása; az interkulturális nyelvhasználati szabályok elsajátítása; prezentáció készítése és előadása. 4. Összefoglalás A tanulmány röviden ismertette a kompetencia fogalmának kialakulását, a legjelentősebb kompetencia modelleket és az interkulturális kompetencia kérdésköréhez kapcsolódó néhány definícióját. Megvizsgálta hat borsodi műszaki profilú vállalat nyelvi környezetét és nyelvhasználatát az ott dolgozó mérnökök válaszai alapján. Továbbá bemutatta a Miskolci Egyetem Gépészmérnöki és Informatikai Karán tanuló és külföldi részképzés, nyári szakmai gyakorlat, külföldi tanulmányút és gyakornoki munka során tapasztalatot szerzett hallgatók körében az interkulturális kompetencia témakörében végzett kutatás eredményeit. A kapott eredmények alapján a tanulmány javaslatokat tett arra, hogy mit és hogyan érdemes megváltoztatni a Miskolci Egyetemen a Gépészmérnöki és Informatikai Karon az oktatásban azért, hogy a tanulók nyelvi és kulturális kompetenciái jobban megfeleljenek a vállalati elvárásoknak és a globalizálódó interkulturális világ kihívásainak. Megállapítható, hogy a versenyképes munkaerő piacon a mérnököknek mindennapi munkájukhoz nélkülözhetetlen az idegen nyelvek és más kultúrák szokásainak ismerete. A felsőoktatásnak, valamint a vállalatoknak minden segítséget meg kell adniuk e cél elérése érdekében. Az empirikus kutatás további eredményeinek tárgyalása és elemzése meghaladja e tanulmány kereteit. 5. Felhasznált irodalom Babbie, E. (2001) A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. Budapest: Balassi Kiadó. Byram, M. (1997) Teaching and Assessing Intercultural Communicative Competence. Clevedon: Multilingual Matters.

95

Canale, M. and Swain, M. (1980) Theoretical bases of communicative approaches to second language teaching and testing. In Applied Linguistics I: pp. 1-47. Oxford: Oxford University Press. Crystal, D. (2003) A nyelv enciklopédiája. Budapest: Osiris. Falkné Bánó, K. (2001) Kultúraközi kommunikáció. Nemzeti és szervezeti kultúrák, interkulturális menedzsment aspektusok. Budapest: Püski Kiadó. Konczos-Szombathelyi M. (2008) Kommunikáló kultúrák. A tőketelepítés nyelvi és kulturális infrastruktúrája, avagy a kultúraközi kommunikáció néhány aspektusa. Budapest: L’Harmattan. Közös Európai Referenciakeret. Nyelvtanulás, nyelvtanítás, értékelés. (2002) Strasbourg: Kulturális Együttműködési Tanács Közoktatási Bizottság Élő Nyelvek Osztálya. Pilisborosjenő: Pedagógus-továbbképzési Módszertani és Információs Központ Kht. Kurtán, Zs. (2001) Idegen nyelvi tantervek. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. Hymes, D. (1972) On Communicative Competence. In Pride, J. B. and Holmes, J. eds. Sociolinguistics. Harmondsworth: Penguin Books. Korhonen, K. (2002) Intercultural Competence as Part of Professional Qualifications. A Training Experiment with Bachelor of Engineering Students. Jyväskylä: University of Jyväskylä.

96