Az innovatív munkaerő-piaci politika az Osztrák-Magyar Munkaügyi Konferenciák tükrében 2008-2014
Jelen kiadvány az „Osztrák-Magyar Szakértői Akadémia 2008-2013” ETE-projekt keretében készült. A projektet az AUSZTRIA-MAGYARORSZÁG 2007-2013 határmenti együttműködési program keretében az Európai Regionális Fejlesztési Alap, Európai Unió; a Szociális Minisztérium, Osztrák Köztársaság; a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, Magyarország és Szombathely Megyei Jogú Város támogatja.
Az innovatív munkaerő-piaci politika az Osztrák-Magyar Munkaügyi Konferenciák tükrében 2008-2014
A konferencia szervezői: L&R Szociális Kutató Intézet Vas Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Egyesület Vas Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja
A konferencia támogatói: Európai Regionális Fejlesztési Alap, Európai Unió Szociális Minisztérium, Osztrák Köztársaság Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, Magyarország Szombathely Megyei Jogú Város
Készítette: Dexinvest Magyarország Kft.
ISBN 978-615-5288-05-0 Felelős kiadó Simon Zoltán Péter, igazgató Vas Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Egyesület Szombathely
Nyomdai előkészítés Yellow Design Kft.
Nyomdai munkák Yellow Design Kft.
TARTALOMJEGYZÉK
Polgármesteri köszöntő . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7 Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 A kísérletező munkaerő-piaci politika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 A képzés szerepe a foglalkoztatás-politikában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15 A helyi foglalkoztatási partnerségek tapasztalatai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19 Az idősebb munkavállalók esélyei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23 Fiatalok munkaerő-piaci esélyei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27 A helyi önkormányzatok szerepe a munkanélküliség kezelésében . . . . . . . . . . . . . . . . . . 31 Nemek közötti esélyegyenlőség a munkaerő-piacon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35 Munka és család A fogyatékkal élő emberek esélyei a munkaerő-piacon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39 Új utak a foglalkoztatás szintjének emelése érdekében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 43 Tovább? Együtt? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 47 Melléklet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 49
Előszó
Tisztelt Olvasó! 2014-ben 20 éves az a folyamat, amelynek során az osztrák és a magyar munkaügyi szervezetek képviselői esztendőről esztendőre Szombathelyen találkoznak, hogy megvitathassák a két ország aktuális munkaügyi problémáit. A két évtizede tartó munkában Szombathely Megyei Jogú Város önkormányzata is részt vállalt, az Osztrák-Magyar Szakértői Akadémia pályázathoz szükséges önrész biztosításával segítette a program sikerét. Köszönöm a program szervezőinek, a magyar és az osztrák szakembereknek az első 20 évnyi kitartó és eredményes munkát! Külön köszönöm mindazok munkáját, akik e kötet létrejöttében közreműködtek!
Puskás Tivadar polgármester Szombathely Megyei Jogú Város
7
Bevezetés
Az Osztrák-Magyar Munkaügyi Konferencia kezdetben a foglalkoztatási problémákra kidolgozott ausztriai példák bemutatását jelentették. A konferencia résztvevői magyar oldalról döntően a munkaügyi szervezetben dolgozókból állt. Fokozatosan sikerült a civil szervezetek és a munkáltatók megnyerése a konferencián való részvételre. Ehhez a témák megfelelő megválasztása és a problémák szélesebb látókörben való vizsgálata teremtett alapot. A konferenciákat mindig az a szándék vezérelte, hogy a határ mentén élő és dolgozó munkaügyi szakemberek kicseréljék azokat a tapasztalatokat, amit a közösen kiválasztott témakörökben fontosnak tartottak elmondani egymásnak. Ki kell emelnünk azt is, hogy törekedtünk arra, hogy azok az ismeretek – főleg az első években – amelyek osztrák oldalról érkeztek, az egész országban elterjedjenek. Ennek érdekében a konferenciák előadásairól, a szekciók üléseiről, a szakmai következtetésekről kétnyelvű (német, magyar) kiadványok jelentek meg, a munkaerőpiac szakemberei számára ma is aktuális szakmai információkkal, vitákkal, tézisekkel, jövőbeli elképzelésekkel. A konferenciákat mindig komoly szakmai érdeklődés kísérte. A résztvevők száma az esetek többségében messze meghaladta a 100 főt. Gyakran fordult elő, hogy hazánk munkaügyi központjainak igazgatói teljes körűen részt vettek a szakmai fórumokon. Több alkalommal hozta össze a konferencia a két ország munkaügyi miniszterét, akik külön megbeszéléseket is folytattak. Találkoztak a foglalkoztatási szolgálatok főigazgatói, vezető szakmai munkatársai. Egyszóval a konferenciák egyfajta szakmai-diplomáciai szerepet is betöltöttek a két ország között, messze meghaladva a határ menti együttműködés kompetenciáit. A tartományok, illetve megyék, a civil szervezetek képviselői között személyes, helyenként baráti kapcsolatok szövődtek. Ezek jótékony hatással voltak a későbbi határ menti szakmai kapcsolatokra, tovább mélyítve azt. Végigkísérte a konferenciákat a Vas Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Egyesület gondos, szakszerű szervező munkája és a Vas Megyei Munkaügyi Központ munkatársainak önzetlen támogatása. A konferencia első időszakában motorja volt a szakmai rendezvényeknek és a határ menti együttműködésnek Mag. Rainer Klien az osztrák munkaügyi és szociális minisztérium munkatársa, majd később L&R Szociális Kutató Intézetének vezetője Dr. Walter Reiter és Barbara Willsberger. Az Ő munkájuk, szakértelműk és lelkesedésük nélkül nem lettek volna ilyen eredményesek ezek a szakmai fórumok. Az osztrák és magyar partnerekkel közösen kerültek megrendezésre a konferenciák. Ennek első lépcsőfoka a téma kitűzése volt. A témák mindig igazodtak a két ország 9
foglalkoztatás politikájának aktuális problémáihoz. Ugyanakkor mindig új vonásokkal próbáltuk gazdagítani a munkaerő-piaci politikánkat. Természetesen a 20 év sem volt elegendő ahhoz, hogy valamennyi szakmai terület problémáit körbejárjuk, de úgy gondolom, hogy jelentős hozzáadott értéket teremtettek a különböző országokból érkező előadók és a szakmai viták.
A 2010. évi Osztrák-Magyar Munkaügyi Konferencia megnyitója: Rudolf Hundstorfer szövetségi munkaügyi, szociális és fogyasztóvédelmi miniszter, Osztrák Köztársaság; Szabó Gábor alpolgármester, Szombathely Megyei Jogú Város; Kapiller Sarolta titkárságvezető, Vas Megyei Önkormányzat; Kiss Ambrus főigazgató, Nyugat-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ; Herczog László szociális és munkaügyi miniszter, Magyar Köztársaság; Walter Reiter L&R Szociális Kutató Intézet; Helene Sengstbratl tartományi ügyvezető igazgató, Burgenlandi Munkaerő-piaci Szolgálat; Peter Zinggl tartományi tanácsnok, Burgenlandi Tartományi Kormányzat; Hegyi Gyula az Európai Bizottság képviseletében (balról jobbra)
Ebben a rövid tanulmányban természetesen nincs lehetőség a konferenciák teljes tartalmi mondanivalójának visszaadására. Nem törekszünk arra, hogy a szakmai fórumok mindegyikéről megemlékezzünk, főleg annak sorrendiségében. Elsősorban az a célunk, hogy a konferenciák legfontosabb szakmai mondanivalóját emeljük ki tematikus formában. A tanulmány elkészítésekor személyes interjút készítettünk a Vas Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központjának korábbi – Éder Géza, Dr. Kovács Péter – és jelenlegi igazgatójával – Rodler Tamás –, valamint az L&R Szociális Kutató Intézet és a Vas Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Egyesület munkatársaival.
10
A kísérletező munkaerő-piaci politika
Talán a konferencia-sorozat egyik legfontosabb mondanivalója az volt, hogy a munkanélküliség elleni küzdelemben fontos szerepe van az országos foglalkoztatás-politikai célok és eszközök mellett, a helyi, térségi kezdeményezéseknek, kísérletezéseknek. Nem kell különösebben indokolni azt, hogy egy ország munkaerő-piaca területenként különbözőségeket mutat. Közismert a hátrányos térségek köre, azonosíthatók a munkaerő-piaci hátrányok is. Még az egyes térségeken belül is a kistérségi, lokális munkaerő-piacok különbözőségeket mutatnak és sajátos beavatkozásokat igényelnek. Ezeket a különbségeket az országos foglalkozáspolitika, a támogatási eszközök nem képesek lekövetni, csak a keretfeltételeket tudják meghatározni és képesek ösztönözni a helyi kezdeményezésekre. A konferenciák indulásakor (1995) ezek az ösztönzők Magyarországon nem álltak rendelkezésre és kevésbé voltak ismertek. Ezért volt nagyon komoly tudástranszfer osztrák részről, hogy az 1980-ban kezdődő ilyen irányú tapasztalataikat az első évtized konferenciáikon közvetítették számunkra. Melyek voltak ezek a fontos tapasztalatok? Egyrészt, hogy a helyi, új munkaerő-piaci programok kidolgozásának és próbaszerű megvalósításának tapasztalatait be lehet építeni a munkaerő-piaci szervezet standard támogatási eszközeinek sorába. Az osztrák tudományos elemzések úgy határozták meg a kísérletező munkaerő-piaci politikát, hogy az innováció megvalósítása egy komplex tevékenység köré épüljön fel. Vagyis több támogatási eszköz együttes átgondolt és célirányos alkalmazása jelenthet sikert a munkanélküliek számára. Ennek eszköze pedig a munkaerő-piaci programok rendszere, amelyet akkor az osztrák partnerek szociál-ökonómiai projektek néven ismertettek meg velünk. Ezek a projektek új területekre merészkedtek és azt próbálták ki, hogy a különböző beavatkozások mennyire tudják a munkanélküliek problémáit adekvát módon célirányosan megoldani. Nagyon fontos volt az a tapasztalat, hogy ezeket az eszközöket, módszereket elsősorban a nehezen elhelyezkedő, tartós munkanélküliek esetében célszerű alkalmazni, mert az ő elhelyezésük az eddigi központi állami eszközökkel nem volt sikeres. Ehhez a nagyon nehéz munkához szükség van a munkaügyi szervezetnek külső támogatókra, szakemberekre. Ausztriában a civil szervezetek töltötték be ezt a szerepet. Elsősorban két területen tudtak komoly segítséget nyújtani. Azzal hogy működésük a lokális munkaerő-piacokon volt, képesek voltak a lakosság problémáit helyesen érzékelni, és azokra újszerű, innovatív válaszokat adni. Másrészt kiegészítették a munkaerő-piaci szolgálat kapacitását, amely mindkét országban, de főleg Magyarországon a munkanélküliek jelentős tömege miatt szűkös volt. A civil szervezetek különösen 11
értékes segítséget tudtak nyújtani a humánszolgáltatások területén, a különböző tanácsadások formájában. Nagyon lényeges osztrák tapasztalat volt az is, hogy a különböző munkaerő-piaci programokat nem a munkaügyi szervezetnek kell lebonyolítani, hanem pályázati úton egy megfelelő tapasztalattal rendelkező menedzsment szervezetet kell bevonni. Ezzel egyszerre több eredményt is el lehetett érni. Egyrészt ezek a szervezetek folyamatos megrendeléseket kaphattak a foglalkoztatási szolgálattól és így a civil szektor a foglalkoztatás területén megerősödött, komoly szakmai tapasztalatokra tett szert és a rendszeres állami megrendelések anyagi biztonságot is biztosítottak számukra. Másrészt, a foglalkoztatási szolgálat köré egy komoly civil holdudvar épült ki, segítve az állami szervezetek élő kapcsolatát a helyi társadalommal. Lényeges kérdés volt ezeknek az akcióknak az eredményességi vizsgálata is. Az eredmény közvetlenül a tartós munkanélküliek munkába helyezése. Természetesen ez az út a problémák azonosításán, a motivációt elősegítő tanácsadásokon, a másodlagos munkaerő-piacon szervezett munkán, szakmai képzéseken és munkahelyek feltárásán keresztül volt vizsgálható. Az eredményesség egzaktul mérhető, mind a végeredmény, mind pedig a részfolyamatok tekintetében. Az eredmények összevethetők a ráfordított költségekkel. Ausztriában is sok vitát váltott ki, hogy mennyire költség hatékonyak ezek a módszerek. A tapasztalatokból az volt leszűrhető, hogy hosszú távon mindenképpen azok, különösen, ha a fiatalabb korosztályokat nézzük. Ezekre a kérdésekre később még vissza fogunk térni. Az első konferenciákon ismerkedtünk meg a „tranzit munkahelyek” koncepciójával. Ezek védett munkahelyek, olyanok, mint a repülőtéri várócsarnok, amely nem az állandó tartózkodást szolgálja, hanem megállóhely a továbbrepülés előtt. Ezeken a munkahelyeken tehát, olyan fejlesztő programoknak kell megvalósulnia, amely lehetővé teszi az elsődleges munkaerő-piacra történő átlépést. A cél tehát a társadalmi integráció, annak munkafolyamatába történő beilleszkedés. Ezzel a reményt vesztett, hátrányos helyzetű embereknek újra visszaadhatjuk a hitét abba, hogy családjukat el tudják tartani és emberi léthez méltó életet tudjanak élni. A kísérletező munkaerő-piaci politika fontos felismerése volt, hogy a jó ötlet önmagában még messze nem elég a sikerhez, az ötletnek megvalósíthatónak kell lennie és fogadóközegbe kell jutnia. Ennek érdekében rugalmas struktúrákat kell kiépíteni és ezek a programok megteremtették Ausztriában a vállalkozási és munkaerő-piaci tanácsadás formáit, amelyek nagyrészt függetlenek voltak a munkaerő-piaci szervezettől. Ennek jelentősége főleg abban nyilvánult meg, hogy nem elegendő a tartós munkanélkülieknek állást kínálni, hanem arra fel is kell őket készíteni. Előtérbe kerültek tehát a tanácsadás új formái, főleg gazdasági, szociális, pedagógiai területeken. Természetesen ezekről az új eszközökről komoly meggyőző munkát kellett folytat12
ni Ausztriában is, az állami szervezetek, az önkormányzatok képviselőivel. Ebben a meggyőzési folyamatban lényeges szempont volt, hogy a helyi, innovatív munkaerő-piaci programok nem helyettesítik, hanem kiegészítik a munkanélküliség kezelésére hivatott állami szervek munkáját, tehát nem konkurenciaként, hanem „szövetségesként” jelennek meg. Magyarországon – miközben a szakma nagy érdeklődéssel kísérte ezeket a konferenciákat – hasonlóan nehéz volt elfogadtatni a munkaerő-piaci programok szükségességét, a helyi kezdeményezések szerepét. Nálunk is nehéz volt megértetni a döntéshozókkal, hogy fontos, hogy a helyi sajátosságok a meglévő támogatási rendszerek mellett érvényre jussanak a foglalkoztatás politikában. További nehézséget okozott az a jogászi felfogás, hogy a munkaerő-piaci programokban az egyes program elemek – tanácsadás, képzés, munka, elhelyezés – csak egymástól elkülönítve, külön eszközként kezelve kerülhetnek lebonyolításra. Ez a koncepció akadályozta a projektelemek komplex egyidejű alkalmazását és így nehezítette a sikeres végeredményt, illetve növelte a bürokráciát. Emiatt több megyében nem szívesen alkalmazták ezt a módszert. Ma már a munkaerő-piaci programok bekerültek a foglalkoztatási szolgálat központi, támogatási eszköztárába, de a komplexitás követelményének még ma sem tesznek eleget. Ugyancsak nehézséget okoz hazánkban annak elfogadása, hogy a hátrányos helyzetű rétegek társadalmi integrációja nagyobb befektetést igényel, mint a hagyományos eszközök. Sok esetben uralkodik az a nézet, hogy a munkanélkülieket munkához kell szoktatni, rövid távú megoldásokat kell alkalmazni, s ennek következtében a munkára való felkészítés szakmailag gyenge lábakon áll. Így aztán gyakran tapasztalható, hogy a vállalkozók nem szívesen nyúlnak ezeknek az embereknek az alkalmazásához, illetve nem mindig sikerül a hátrányos helyzetű munkanélküliek társadalmi integrációja. Gyakran kell megküzdeni a kísérleti programok helyi elfogadtatásával, mert a helyi társadalom számára ezek a beavatkozások nem mindig transzparensek, s az eredmények a fenti hibák miatt nem prezentálhatók egyértelműen. A fenti nehézségek ellenére, úgy gondolom, hogy az első évtized konferenciái ráirányították a figyelmet a munkaerő-piac térségi sajátosságaira, a civil szervezetek fontosságára, a munkanélküliségre, a munkahelyteremtésre érdemben ható társadalmi szereplők összefogására. Ezekről a kérdésekről más témák kapcsán még szót fogunk ejteni. Mindenesetre az mindenképpen komoly eredménynek tekinthető, hogy az első évek után a konferenciák magyar résztvevői már nemcsak osztrák projektek sorát tekinthették meg, és meríthettek belőlük ötleteket, hanem a magyar oldal is felzárkózott, és az osztrák szakemberek magyar oldalon is látogathattak sikeres projekteket. A konferenciák szakmai kiadványaiknak áttanulmányozása során közel száz olyan működő és már lebonyolított munkaerő-piaci programot ismerhetünk meg, amely hasznos ötleteket és a lebonyolítás tapasztalatait megmutató ismereteket közvetít az olvasónak. 13
A képzés szerepe a foglalkoztatás-politikában
Ezt a kérdést a konferenciák két vonatkozásban tárgyalták. Egyrészt hogyan lehet a képzést felhasználni a hátrányos helyzetűek társadalmi integrációjához, hogyan lehet a munkaerő-piaci képzéseket a különböző hátrányok leküzdésében a rehabilitáció szolgálatába állítani. Másrészt, hogyan lehet a szakképzést úgy megújítani, hogy ki tudjuk elégíteni a vállalkozók jogos igényeit. Nevezetesen a határ mindkét oldalán a szakképzés segítségével biztosítani tudjuk a termeléshez szükséges, megfelelően felkészített humánerőforrást. Az első probléma körrel több konferencia is foglalkozott. A képzés szerepe a tartós munkanélküliség csökkentésében különösen a fiatalabb korosztály tekintetében merült fel, az alacsony iskolázottság okán. Az elmúlt húsz évben egyértelmű jelenségként értékelhető az a tény, hogy az alacsony iskolázottságú fiatalok elhelyezkedése sokkal nehezebb, mint a felsőoktatásban végzett társaiké. Különösen súlyos a probléma, ha az alacsony iskolázottság magasabb életkorban jelentkezik, mert az ő esetükben a képzéssel történő beavatkozás több problémát is felvet. Ezeknek a problémáknak az enyhítése érdekében a konferenciák a következő javaslatokat, ötleteket vetették fel. Egyrészt a munkaügyi központoknak a támogatási rendszerükbe nagy hangsúlyt kell fektetni az alacsony iskolázottságú tartós munkanélküliek, a gyesen lévő anyák, a kisebb mértékben rokkantak iskolázottságának szakképzettségének javítására és korszerűsítésére, elsősorban speciális képzési programokkal, amelyeknek helyszínei lehetnek a regionális átképzési központok, illetve TISZK-ek. Komoly hangsúlyt kell fektetni a fiatalok pályaválasztásának segítésére, annak szakszerű tanácsadására, amelyben nemcsak a továbbtanulás lehetőségeit, hanem az elhelyezkedés realitásait is meg kell jeleníteni. Ennek érdekében célzott rendezvényeket, tájékoztató anyagokat, oktató filmeket kell biztosítani. Itt szeretném megjegyezni, hogy bár nem a konferenciához közvetlenül kapcsolódóan, de osztrák tapasztalatokat átvéve, a Vas Megyei Munkaügyi Központ által szervezett képzési vásárok honosodtak meg az egész országban, és minden évben megrendezésre kerülnek. Ugyancsak a konferencia szakmai mondanivalójához szorosan kapcsolódtak azok a szervezeti változások, amelyek a munkaügyi központon belül történtek. A humán szakszolgálatok mellett minden munkaügyi központban foglalkoztatási információs tanácsadók működtek, amelyek jelentősen hozzájárultak az iskolai pályaválasztás helyes irányainak megvalósításához. A különböző állásbörzék is összekapcsolták a képzési lehetőségeket az elhelyezkedés esélyeivel. 15
A munkanélküliek esetében pedig nagyon fontos a pályaorientációs és pályakorrekciós tanácsadás. Ennek érdekében a Vas Megyei Munkaügyi Központ a burgenlandi partnerekkel együtt uniós források felhasználásával a 90-es évek közepén pályaorientációs trénerek képzését indította el, biztosítva azt, hogy ehhez a tevékenységhez megfelelő szakember gárda álljon rendelkezésre. Láthatjuk tehát, hogy a konferenciák által megfogalmazott munka és tanulás, képzéssel történő rehabilitáció, a hátrányos helyzetűek képzésének segítése, az arra való motiválás és tanácsadás számos szervezeti formája épült ki, zömmel osztrák tapasztalatok alapján. A képzések sajátos területét jelentik azok a képesség fejlesztő tréningek, képzési programok, amelyek a megváltozott munkaképességűek rehabilitációját segítik. Ezekről egy későbbi fejezetben még szólunk. A határ mindkét oldalán komoly problémát okoz a munkanélküliség mellett a munkaerőhiány. Ez utóbbi jelentősen hátráltatja a vállalkozások tevékenységét, nehezítik a piaci megrendelések teljesítését és akadályozzák versenyképességűk fejlesztését. A gazdasági szempontokon kívül nagyon fontos, hogy a vállalkozókat bevonjuk és a helyi foglalkoztatás politika aktív szereplőivé tegyük, segítségükkel a munkahelyek bővítésével csökkentsük a térségek munkanélküliségét és növeljük a foglalkoztatást. Ezért volt nagyon jelentős a 2007 májusában megtartott „Mérlegen a szakképzés” című konferencia. Ezen a fórumon ugyanis a szakképzés kérdésköre nemcsak a munkanélküliek és a képzők szemszögéből jelent meg, hanem megjelentek a munkaadók igényei is. Komoly hangsúlyt kapott a szakmunkás képzés és annak problémái. Sok szó esett a szakmunkás képzés imázsáról, arról, hogy hogyan lehetne azt a téveszmét megszüntetni, hogy a családok gyermekeiket mindenáron felsőoktatási intézményben szeretnék taníttatni, függetlenül attól, hogy milyen a gyermek képessége és a választott felsőoktatási terület mennyire releváns a jövőbeli elhelyezkedéssel. Szó esett arról, hogy Ausztriában és Magyarországban élesedik az iskolák közötti verseny, a demográfiai problémák miatt bőséges kínálat van az iskolákból és egyre élesedő harc folyik a tanuló létszám biztosításáért. Ez félreviheti a szakképzési irányokat, hiányszakmák sorát hozza létre és lehetetlenné teszi a duális szakképzés hatékony működését. A résztvevők mindkét oldaláról hangsúlyozták hogy ezen sürgősen változtatni kell. Fontosak voltak azoknak a kutatási eredményeknek a bemutatása, amelyek alapján azt állapíthattuk meg, hogy a hiányszakmák szerkezete kelet Ausztriában és nyugat Magyarországon jelentős átfedést mutat. A résztvevők magyar oldalról hangsúlyozták, hogy a rendszerváltás után különböző okok miatt megszűntek a vállalati tanműhelyek és ezért a gyakorlati képzés nem szolgálja a gazdálkodók érdekeit. Szükség van tehát a duális szakképzés szervezeti és tartalmi elemeinek újrateremtésére. Ennek érdekében a gazdasági kamaráknak aktív szerepet kell vállalniuk a szakképzésben. 16
Ezek a felvetések természetesen már meghaladják egy határ menti munkaerő-piaci együttműködési kompetenciáit. Ennek ellenére nagyon fontos szakmai megalapozását adta a magyar kormányzati és foglalkoztatás politikai döntéshozóknak, a szakképzés átalakításához. Ez Magyarországon a 2010-es évek óta lényegében megvalósult, illetve a duális szakképzés irányába erőteljesen elmozdultak a szakmai intézkedések. A gazdasági kamarák meghatározó szerepet töltenek be a szakképzés célkitűzéseinek meghatározásában, a gyakorló helyeken folyó munka ellenőrzésében. Ugyancsak átalakult Magyarországon a felsőoktatás finanszírozása, amely a nagyobb felelősség vállalásra ösztönzi a benne szereplő résztvevőket. A konferencián olyan sikeres osztrák-magyar modelleket is bemutattak, amelyek az alacsony iskolázottságú fiatalok olyan képzési programjait mutatják be, amelyek a résztvevők elhelyezkedését segítik. Nagyon érdekes tapasztalatokkal szolgált az Első Magyar Dán Termelő Iskola Alapítvány beszámolója, valamint Vasi Bau Fa- és Építőipari Szakképző Iskola hiányszakmákba történő képzési programjairól szóló tájékoztatója. Az osztrák modellekben fontos tapasztalat volt, ahogyan a képzési programokban a résztvevő vállalatok szakmunkás tanulói és oktatói együttműködnek. Ez az együttműködés kiterjed a szülők a különböző támogatók és a regionális döntéshozók körére is. Komoly erőfeszítéseket tesznek a képzett szakmák imázsának javítására, amelyek a jövő sikeres beiskolázását jelenthetik. Ez a konferencia komoly szakmai információkat adott azokról a törekvésekről, amelyek azt a célt szolgálják, amelyek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a munkaerő-piacon a kereslet és a kínálat tényleges egymásra találjon. Komoly vita alakult ki arról, hogy hogyan lehet a szakképzés szerkezetét a gazdaság igényeihez igazítani, milyen bérpolitikát kell alkalmazni a hiányszakmákban, hogy az kellően vonzó legyen a szakmát választó fiataloknak, de ugyanakkor megfelelő összhang alakuljon ki más területek bérezési szintjeivel. Komoly kérdés az is, hogy melyek a megfelelő arányok a munkanélküli ellátás és a szociális ellátás között, amelyek garantálják, hogy a munkaerő-piac felé mobilizáljuk azt a „tartalék humánerőforrást”, akikre nagy szüksége van a gazdaságnak, de akiket természetesen a munkára fel kell készíteni. Fontos megállapítása volt a konferenciának az is, hogy a közoktatás és szakképzés egymástól elválaszthatatlan terület, és nem a szakképzés feladata lenne a közoktatás hiányosságainak pótlása. Ugyanakkor bármely szakmát nézzük fontos az általános műveltség megléte, mert az befolyásolja a munka kultúrát is. A fentiek is bizonyítják, hogy ez a konferencia nagyon komoly mondanivalót fogalmazott meg az országos szakpolitikák számára.
17
A helyi foglalkoztatási partnerségek tapasztalatai
A foglalkoztatás politikában nagy szerepe van a helyi partnerek összefogásának. Az a vízió, hogy az egyes térségekben a foglalkoztatáshoz kapcsolódó szervezetek közötti együttműködés komoly hasznokat eredményezhet mindkét országban megfogalmazódtak, s egy sor innovatív projekt létrehozását eredményezte. Így ismertük meg a foglalkoztatási paktumok gondolatát, amelyről először az Osztrák-Magyar Munkaügyi Konferencián beszéltünk. A foglalkoztatási paktum nem más, mint a térség munkaerő-piaci szereplőinek olyan összefogása, amely azt a célt szolgálja, hogy az adott munkaerő-piacon csökkenjen a munkanélküliség és új munkahelyek létrehozásával növeljük a foglalkoztatást. Osztrák tapasztalatok alapján az adott lokális munkaerő-piacok legfontosabb szereplői azonosításra is kerültek. Ezek pedig a következők: a munkaerő-piaci szolgálat, az önkormányzatok, a vállalkozások, a képző intézmények, az érdekképviseleti szervek (szakszervezetek), gazdasági kamarák, a civil szervezetek, felsőoktatási intézmények, kutató központok….stb. Fontos hangsúlyozni, hogy az együttműködésben a felsoroltak egyenrangú partnerek. Az első kérdés az, hogy a fenti partnerek miért érdekeltek egy ilyen együttműködésben. A munkaügyi központok szerepét nem kell külön hangsúlyozni, hisz többek között a munkanélküliség kezelésére hozták őket létre. Az önkormányzatoknak sem mindegy hogy az emberek találnak-e munkát a településen vagy környékén, illetve a munkanélküliség miatt mekkora a szociális segélyezettek köre. A vállalkozások a számukra szükséges humánerőforrás meglétében érdekeltek. A képző intézmények megrendeléseket kaphatnak különböző képzési programok lebonyolítására és ma már a képzés színvonala egy intézményben a tekintetben is értékelésre kerül, hogy milyen arányú a végzettek elhelyezkedése. Ezek az érdekek fűzhetnek össze egy jól felépített foglalkoztatási együttműködést. Az együttműködés egyik és talán a legfontosabb területe az információk cseréje, a munkaerő-piaci helyzet értékelése és a jövő tennivalóinak megfogalmazása. Az információ csere közvetlen találkozókon (pl. az érdekelteket tartalmazó úgynevezett irányító csoport ülésein) biztosítható. A helyzetértékelés azért nagyon fontos, mert eltérő nézőpontok fogalmazhatók meg a munkanélküliség kapcsán az érintettek között. A foglalkoztatási paktum lényege, hogy ezekből az eltérő nézőpontokból és esetleg érdekekből az érintettek megkeressék azokat a közös pontokat, amelyekben együtt tudnak működni. A foglalkoztatási paktum 19
tehát nem azt kívánja a résztvevőitől, hogy törekvéseit, érdekeit adja fel, hanem azt, hogy a saját és a térség érdekében együtt tudjon működni úgy, hogy az mindenkinek előnyére váljon. A konferencián az osztrák partnerek bemutatták a náluk létrejövő térségi foglalkoztatási együttműködések tapasztalatait, eredményeit, szervezeti modelljeit, de szóltak az együttműködés problémáiról is. Talán ez az osztrák tudás transzfer eredményezte Magyarországon az egyik leglátványosabb eredményeket. Először Vas megyében, a Kemenesalján, Szombathelyen, aztán Zala megyében alakultak meg a térségi paktumok. Számuk rohamosan terjedt az egész országban. A gondolatot felkarolták a magyar döntéshozók is, az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány, s számos pályázat kiírásával segítették ezt a folyamatot. Konferenciák szervezésére került sor, tapasztalatcserék történtek a különböző paktumok között. A Pécsi Tudományegyetem Közgazdasági Kara László Gyula professzor vezetésével segítséget adott a paktumok magyarországi gyakorlatának működési tapasztalatainak összegyűjtésében, a tudományos kutatásában. Ma az egyetem könyvtárában ezek az információk megtalálhatók. Magyarországon a foglalkoztatási paktumok különböző területeken (kistérségekben, megyékben, térségek között, regionális szinten) jöttek létre. Eredményességük változó. Szerepük mindenképpen abban jelentős, hogy hangsúlyozták a különböző szereplők együttműködésének fontosságát, fejlesztették az együttműködési kultúrát. A gondokat, nehézségeket és az esetleges eredménytelenséget is ennek az együttműködési kultúrának alacsony foka okozza hazánkban. A foglalkoztatási paktumok Magyarországon ott sikeresek, ahol a felek belátták, hogy a munkaerő-piaci helyzet javítása érdekében nincs más út, mint a szakmai együttműködés. Ez az együttműködés és korrekt szakmai párbeszéd ad megbízható információkat a döntéshozók számára, ad lehetőségeket olyan programok indítására, amelyek nemcsak a pályázati lehetőségeket használják ki, hanem saját forrásokból szakmai munícióból táplálkoznak. A programok tartalmazzák az adott térség specifikus sajátosságait, problémáit. Magyarországon ma közel 60 foglalkoztatási paktum működik. A kezdeti időszakban talán hosszabb időt vett igénybe az együttműködés szervezeti kereteinek kialakítása. A szervezeti működés tekintetében törekedtünk az osztrák standardok egyben az európai uniós normák figyelembe vételére, amelyek egyrészt a minőséget is garantálták, másrész megkülönböztették a paktumokat más jellegű együttműködési formáktól. A paktumok értékeléséhez országosan kialakítottuk azt a minőségbiztosítási rendszert, amelyek lehetővé teszik a paktumok működésének vizsgálatát, s egyben segítik a további támogatások, pályázati elbírálások szakmaiságát is. 20
Természetesen születtek kudarcok is ezen a területen. Ott ahol a partnerek nem voltak kellően aktívak, egymásra vártak, szóbeli elkötelezettségük ellenére keveset tettek a közös célok megvalósításáért, ott az együttműködés előbb utóbb kifulladt és a paktumok megszűntek. Károkat okozott az a félreértelmezett gyakorlat is, ahol esetenként a foglalkoztatási együttműködést aktuálpolitikai érdekekre használták fel, és a sikert előbb beharangozták, mint sem az bekövetkezett. Ez inkább rombolta az együttműködést, mint erősítette. Ezek a hibák is kiemelték a foglalkoztatási együttműködéseknek azt a gondolatiságát, hogy a foglalkoztatási paktumok szakmai programok és a térség szereplőinek politikai hovatartozásától függetlenül nyújthatnak előnyöket. Azt mindenképpen hangsúlyozni kell, hogy a foglalkoztatási paktumok megjelenése és működése Magyarországon az osztrák-magyar konferencia sorozat egyik nagyon komoly eredményének tekinthető.
21
Az idősebb munkavállalók esélyei
A konferenciák során kiemelt téma volt az idősebb munkavállalók elhelyezkedési lehetőségei, munkaerő-piaci helyzetük. Nagyon színvonalas előadások és szakmai viták folytak ezeken a fórumokon. Az első vitakérdés az volt, hogy ki tekinthető idősebb munkavállalónak illetve munkanélkülinek. Nagyjából a két ország szabályozása a 45 év feletti illetve 50 év feletti munkanélküliek célcsoportját fogalmazta meg, mint olyan réteget, akiknek elhelyezésére állami beavatkozások szükségesek. Ugyanakkor sokan hangsúlyozták azt is, hogyha számba veszzük a hátrányokat, akkor ezt az életkort rugalmasabban kellene meghatározni, hisz a hátrányok nem mindig az életkorhoz, hanem a konkrétan nevesíthető hátrányokhoz kötődnek. Miért tekinthetjük az idősebb munkanélkülieket hátrányos helyzetűnek? Jogos a kérdés, hisz sokan hangsúlyozták, hogy az idősebb munkavállalók komoly munkatapasztalattal és szakmai tudáskinccsel rendelkeznek, amit a vállalkozásoknak jobban figyelembe kellene venni. Ezekre az értékekre épül az Európai Unióban az „aktív öregedés”programja is, valamint az a tény, hogy a lakosság elöregedése miatt szükség van a munkaerő-piacon az idősebbek munkavállalására is, akár a jogszabályilag meghatározott öregségi nyugdíjkorhatáron felül. A mérleg másik serpenyőjében viszont sorakoznak olyan munkaerő-piaci hátrányok, kompetencia hiányok, amelyek miatt az országok többségében nagyon nehezen elhelyezhetők az idősebb korban lévő munkanélküliek. Melyek ezek a hátrányok? Felvetődik a kérdés, hogy a komoly munkatapasztalat és tudáskincs valóban minden esetben előny-e a munkaerő-piacon. Bizonyos területeken (pl. orvosok, felsőoktatásban dolgozók…stb.) igen, de egy sor területen a tudás elavult, nem felel meg a kor követelményeinek, a munkatapasztalat pedig régi mechanizmusokon alapul, amelyen változtatni kellene. Az idősebb munkanélküliek egy részénél a szakképzettség elavult, nem felel meg a kor, a mai gazdaság igényeinek. Többségük (különösen Magyarországon) nem beszél idegen nyelvet, megfelelő informatikai képzettsége és gyakorlata nincs, vagy nem kielégítő. Az idősek kevésbé motiváltak ezeknek az ismerethiányoknak a pótlására, vagyis nem szívesen ülnek újra iskolapadba és vállalják el a nekik felajánlott képzést. Emiatt tehát foglalkoztathatóságuk jelentősen csökken. Kevésbé tudnak flexibilisek lenni, megviselik őket a munkahelyeken történő változások, s maga a munkanélküliség ténye is morálisan a leépülés irányába viszi őket. Az előzőekből logikusan következik, hogy az idősebb munkanélkülieknek számos egészségügyi, mentális, lelki, esetenkénti családi problémája van, amely szintén gátolja és szűkíti a munkavállalási lehetőségeket. 23
A vállalkozók a fentiek miatt is előítélettel viseltetnek, ha egy állásinterjún idősebb ember jelenik meg, s inkább nyúlnak a fiatalabb munkavállalókhoz. Ezt a tényt erősítik az üzemgazdasági szempontok is. Az idősebb munkavállalóknak magasabb bérelvárásaik vannak, a bérköltség és járulékai pedig a vállalkozók ráfordításainak jelentős részét teszik ki. Ezért gyakran tapasztalható a határ mindkét oldalán az a sajnálatos jelenség, hogy a leépítéskor a bérköltségek csökkentése érdekében a vállalkozók gyakran nyúlnak az idősebb munkavállalókhoz. A felvázolt problémák miatt teljesen logikusan következik az a szándék, az idősebb munkavállalók részéről, hogy „meneküljenek” a nyugdíjazás biztonságosabbnak vélt rendszerébe. Az országok többségében azonban a lakosság elöregedése miatt egyre nehezebbnek tűnik a nyugdíjrendszerek biztonságos működtetése. Ezért nyilvános fórumokon, sajtóban, szakmai viták folynak a nyugdíjazási konstrukciók átalakításáról, az öregségi nyugdíjkorhatár emeléséről, az öregségi nyugdíjkorhatár előtti korengedményes nyugdíjak eltörléséről. (pl. Magyarországon ez utóbbi lényegében megtörtént, sőt a rokkantsági nyugdíjak is felülvizsgálatra és átalakításra kerültek.) Ezek a kormányzati törekvések bizonytalanságot keltenek a nyugdíjazás körül, ami tovább fokozza az idősebb munkavállalók menekülését a munkaerő-piacról. Az öregségi nyugdíjkorhatár előtti munkanélküliek motivációja tehát nem a munkavállalás, hanem az, hogy különböző módon (pl. munkanélküli ellátásokkal, támogatásokkal, szociális segélyekkel) átvészeljék ezt az időszakot, amíg elérik az öregségi nyugdíj korhatárát. Végezetül szólni kell arról is, hogy hiányzik a komplex megközelítése a probléma megoldásának, hisz legalább három szakpolitika (foglalkoztatás politika, szociálpolitika, egészségügyi politika) jogszabályainak, gondolkodás módjának összehangolására lenne szükség a probléma megoldásához. A konferenciák tehát jól körbejárták, és pontosan definiálták az idősebb munkanélküliek hátrányos helyzetét. Ugyanakkor az előadók itt nem álltak meg, konkrét megoldási javaslatok, tapasztalatok hangzottak el az idősebb munkanélküliek munkába helyezésének eljárásáról, gyakorlatáról. Többen beszéltek arról, hogy olyan ösztönzőkre és szabályozásra lenne szükség, amelyben minimalizálva van a központi adminisztratív akarat, amelyekben az egyén motivációja, egészségi állapota, felkészültsége határozhatja azt meg – természetesen józan határokon belül – hogy mikor megy nyugdíjba. Ehhez egy rugalmas nyugdíjrendszer kialakítására lenne szükség, amely persze a nyugdíjkasszák állapota miatt nem egyszerű kérdés. Tehát olyan területeken ahol ez lehetséges, az aktív öregedés programjáról nemcsak beszélni kell, hanem azt a gyakorlatba át is kell ültetni. Szó esett arról a speciális magyar problémáról, hogy a rendszerváltás után a munkavállalók egy része – kiszolgáltatottsága miatt – a szürke, vagy fekete gazdaságban 24
dolgozott. Ha ezek a munkavállalók elérik a nyugdíjkorhatárt, azzal fognak szembesülni, hogy nem bejelentett módon alkalmazták őket. Minimális nyugdíjat kapnak, ami komoly feszültséget fog okozni náluk. Nagyon fontos tehát annak a tudatosítása, s ehhez minden eszközt fel kell használni, hogy törekedni kell a legális munkavállalásra, valamint hangsúlyozni kell a vállalkozók ez irányú felelősségét, növelni kell a munkaügyi ellenőrzések hatékonyságát. A probléma enyhítése rövid távú és hosszabb távú megoldásokkal érhetők el. A rövid távú megoldások elsősorban a bér és járulékok átvállalását jelentik. Nagyon sikeres volt Magyarországon a minisztérium által 2005-ben elindított 50 évnél idősebbeket érintő központi munkaerő-piaci program. A program nagyon sikeres eleme volt a munka kipróbálás, ami a munkavállaló bér és járulékainak három hónapos átvállalását tette lehetővé, amit különösen pozitívan értékeltek a munkaadók, hisz továbbfoglalkoztatási kötelezettség és saját ráfordítás nélkül próbálhatták ki a munkavállalót. A támogatási konstrukció a munkavállaló számára azért volt előnyös, mert lehetőséget kaptak az alkalmasságuk és munkavégző képességűk bizonyítására. Különösen a középfokú végzettségű férfiak és nők (azonos arányban) találtak ily módon munkát. A lehetőség iránt pedig a mikro és kisvállalkozások, egyéni vállalkozók mutattak érdeklődést. A munkaadók többsége a munka kipróbálás időtartama alatt elégedett volt a munkavállalókkal, s ennek következtében nagyon magas volt (70-80%) a továbbfoglalkoztatottak aránya. A program sikere azt jelentette, hogy 2006-ban újra indították ezt a központi munkaerő-piaci programot. Érdemes arra is felhívni a figyelmet, hogy ennek az eszköznek sikeres alkalmazása ad választ esetlegesen néhány szakember által felvetett generációs problémákra. Történetesen arra, hogy az idősebb munkavállalók támogatása elveszi a lehetőségeket és a támogatási forrásokat a fiataloktól. A pályakezdő munkanélküliek bér és járulék támogatása (amiről a következő fejezetben szólunk) ugyanilyen célból történik, az alkalmasság, a hozzáértés, a kellő motiváció bizonyítása a munkaadónak a munkatapasztalat megszerzése mellett. Tehát téves az a szakmai megközelítés, amely generációs ellentétekről beszél, hisz a problémák gyökere alapvetően az eltérő életkor ellenére azonos, s helyenként még a támogatási szisztéma is hasonló. A konferencián az egyik legnagyobb szakmai vita abban a kérdésben bontakozott ki, hogy a rövid vagy a hosszabb távú hátrányok kezelése a hatékonyabb. A hosszabb távú beavatkozás ugyanis a képzés. Miközben szinte minden megszólaló hangsúlyozta, hogy a célcsoportnak egyik óriási hátránya az alulképzettség, a képzéssel komoly gondjaink vannak. Pedig fontos lenne, ha az idősebb korú munkanélküliek képzési deficitjeit meg tudnánk szüntetni. A legnagyobb problémát a motiváció hiány jelenti. Ennek oka pedig, hogy az élethosszig tartó tanulás folyamata ebben a populációban egyáltalán nem működik. Szombathelyen a könnyűipari cégek leépülése 25
során jó néhány olyan munkanélkülivel találkoztunk, aki ugyanannál a vállalatnál 30 éve dolgoztak, 8 általános iskolai végzettséggel. Semmiféle igény, nyitottság a képzés a tanulás után nem merült fel bennük. A vállalaton belül sem vettek részt szakmai képzésekben. Bármennyire nehéz is el kell jutnunk a munkaerő-piaci beavatkozások tekintetében odáig, hogy komplex képzési programokat dolgozzunk ki és valósítsunk meg a célcsoport számára. A komplexitás, a ráhangolás, a motiváció és az önbizalom felébresztése a különböző tanácsadási technikák alkalmazása, az egészségi állapot figyelembe vétele, a sajátos képzési pedagógiai eszközök alkalmazása révén valósulhat meg. Ahhoz, hogy egy 50 éves munkanélküli, akinek még legalább 15 éve van az öregségi nyugdíjkorhatárig, ahhoz, hogy a társadalom hasznos tagjának érezze magát, mindenképpen képzésre van szüksége. Ugyanakkor a társadalmon belül is el kell érni egy értékváltást, hogy a vállalkozók legalább mérlegeljék azt, hogy egy kellő tudással, tapasztalattal rendelkező munkavállaló nagyobb hozzáadott értéket teremt-e, mint amivel bérben és járulékokban neki többet kell fizetni. Természetesen a kevésbé kvalifikált, bérmunkára épülő munkaköröknél ez a kérdés nem merül fel. Ezért kell ezeket az embereket elsősorban a hiányszakmákban képzések segítségével kiemelni a bérmunkások köréből.
26
Fiatalok munkaerő-piaci esélyei
Napjainkban az Európai Unió tagállamainak többségében (főleg a déli államokban) legnagyobb munkaerő-piaci feszültséget a fiatalok munkanélkülisége okozza. Ezért volt nagyon aktuális mondanivalója a 2013-ban lebonyolított konferenciának, amely azokról a kezdeményezésekről szólt, amelyek a fiatalok munkaerő-piaci esélyeit javíthatják. Az Európai Unióban 2013 első negyedévében 23,5% volt a fiatalok munkanélküliségi rátája, szemben a felnőttek 9,5%-os értékével. 15-24 évesek korcsoportjában 7,5 millió fiatal nem dolgozik, nem jár iskolába és szakképzésben sem vesz részt. Nagyon magas az iskolából való lemorzsolódás, és nagy az inaktivitás kockázata. Magyarországon valamivel jobb ez a kép, de nálunk is komoly problémát jelent a fiatalok lemorzsolódása, s ennek következtében kialakult alulképzettség. Miközben már szóltunk arról, hogy a felsőoktatás egy sor olyan végzettet bocsát ki, akinek diplomája a munkaerő-piacon nem kecsegtet elhelyezéssel, az ő elhelyezkedési esélyei mégis jobbak, mint az alacsonyan végzetteké. Az egyetemet, főiskolát végzettek közül viszont nagyon sokan vállalnak munkát külföldön, ami munkatapasztalat szerzés szempontjából értékes, de számunkra csak akkor hasznosul, ha ők visszatérnének az országba. Erre viszont ma nincs garancia. A diplomás fiatalok másik csoportjánál az a probléma, hogy munkát az esetek egy jelentős részében nem a diplomájuknak megfelelő munkakörben találnak, hanem sok esetben a diplomához képest lényegesen alacsonyabb ismereteket igénylő munkakörökben dolgoznak. A konferencián számos előadás hangzott el azokról az intézkedésekről, amelyeket az Európai Unió tett a fiatalok munkaerő-piaci helyzetének javítása érdekében. Bizottság részéről ország specifikus ajánlásokat fogadtak el és 2013-ban megjelent a Garancia program az ifjúság foglalkoztatása és képzése érdekében. Az Európa Tanács elfogadta „Felhívás az ifjúsági munkanélküliséggel szembeni fellépésre” című dokumentumot, amelyben sürgős fellépést szorgalmaznak a fiatalok munkanélkülisége ellen, az ifjúsági garancia program megvalósításával. Az ifjúsági garancia igen fontos strukturális reform, amely a különféle intézmények jobb együttműködését hivatott segíteni, annak érdekében, hogy kézzel fogható eredmények szülessenek. A program értelmében a 25 évnél fiatal négy hónapon belül ajánlatot kell hogy kapjon foglalkoztatásra, vagy képzésre az Európai Szociális Alap forrásainak felhasználásával. A konferencia résztvevői előadást hallgattak meg az osztrák szakképzési garancia programról, amelyet Ausztria 2008-tól már bevezetett. Ez a program számos je27
lentős intézkedést tartalmazott, elsősorban a szakmunkásképzés vonatkozásában. Húsz termelő iskolát hoztak létre, s ezzel azt a célt próbálták elérni, hogy az abban tanulók közelebb kerüljenek a gazdasági gyakorlathoz, jobban megismerjék az adott szakmához kötődő termelés sajátosságait. Ugyancsak számunkra újszerű tanácsadási forma volt a bemutatott szakmunkás tanuló- coaching. Ez a tanácsadás segítséget nyújtott a szakmunkás tanulóknak a beilleszkedési, a tanulási nehézségekben. Hozzájárult a lemorzsolódás csökkentéséhez, hisz láttuk, hogy a fiatalok munkaerő-piaci problémája közül a legnagyobb hátrány az alulképzettség. Nagyon lényeges, hogy a lemorzsolódott fiatalok életútját nyomonkövessük, mert ők kikerültek az iskolarendszerből, de nem kerültek be a munka világába, sőt munkaviszony hiányában a munkanélküli ellátás rendszerébe sem. Ki kell alakítani tehát azt a hálózatot (s ebben esetleg igénybe kell venni más szervezetek pl. ifjúságvédelem segítségét), azt a rendszert és felfogó hálót, amely ezeknek a fiataloknak egy második esélyt ad. A különböző humán szolgáltatásokkal, a második esélyek iskoláival biztosítani lehet, hogy a fiatalok egy része kihasználva a nekik adott állami támogatásokat, talpra álljanak, szakképesítést szerezzenek, és így munkához jussanak. Amíg az előző fejezetben, az idősek munkaerő-piaci problémáinál hangsúlyoztuk a képzés nehézségét, addig az iskolázatlan fiataloknál nem lehet más választásunk, minthogy szakmához juttatjuk őket. Ellenkező esetben a társadalomnak nagy árat kell fizetnie az általuk okozott különböző problémák miatt (pl. ifjúsági bűnözés). A fentiek miatt is nagyon fontos tapasztalat Ausztriában, hogy lehetőség van a szakképesítések utólagos megszerzésére, akár iskolarendszerű képzés keretében is. Magyarországon a képzések tárgyalásánál szóltunk azokról az átalakításokról, amelyek a duális képzés megerősítését szolgálja. A magyar fél pozitív példákat is fel tudott mutatni, hogy a vállalatok érdekeltek a tanműhelyek kialakításában, s különösen hiányszakmák esetén aktívan részt vesznek a szakma gyakorlati képzésében. (pl. a szakértői beszélgetéseken bemutatkozó Uniriv Kft. szerszámkészítő szakmunkás képzése Csepregen, vagy az LUK képzései Szombathelyen.) Magyarországon a munkaerő-piaci szolgálat központi döntések alapján alkalmazza azokat a támogatásokat is, amelyek elősegítik, hogy a munkaadók szívesen alkalmazzanak fiatalokat. Ilyen támogatások például a pályakezdő fiatalok munkatapasztalat szerzését lehetővé tevő bértámogatási konstrukciók, a fiatalok mobilitását segítő útiköltség és lakhatási támogatás és a tanácsadás különböző formái, amelyek segítik a helyes pályaválasztást, a humán szolgáltatások eszközeinek felhasználásával pedig motiválnak és orientálnak a képzésre. A konferencián hallott előadások és a kerekasztal beszélgetések érdekes és új információkat szolgáltattak, és talán megfelelő impulzusokat adtak a foglalkoztatási szolgálatoknak és a minisztériumokban dolgozóknak, hogy a programozás során 28
az Európai Ifjúsági Garancia keretében rendelkezésre álló források felhasználásával már a tervezés során megfelelő irányokat dolgozzanak ki. A konferencián többen hangsúlyozták, s így ennek a szakmai fórumnak szlogenjévé is vált: „A képzés kevesebbe kerül, mint annak elmaradása!”
29
A helyi önkormányzatok szerepe a munkanélküliség kezelésében Az önkormányzatok szerepéről a térségi foglalkoztatás politika alakításában már szóltunk a foglalkoztatási paktumok kapcsán. Ezért ebben a fejezetben nem az együttműködés különböző formáiról szólnánk, bár a jövőben ez szükségesebb lesz, mint valaha. Foglalkozni kell viszont az önkormányzatok szerepével a közmunkák területén. Már régi felismerés a közgazdaságtanban, hogy az államnak fontos szerepe lehet – különösen gazdasági válságok esetén – munkahelyek teremtésében. A II. világháború után, elsősorban Keynes munkái nyomán, sokak számára egyértelműnek tűnt, hogy az államnak be kell avatkozni a piaci folyamatokba, s miután ezekben az időkben a munkanélküliség jelentősen nőtt, az államnak munkaalkalmakat kell biztosítani a közmunkák terén. Ez ugyan pluszforrásokat igényel a költségvetéstől, de a befektetések megtérülnek, hisz a munkanélküliek újra dolgozhatnak, jövedelemhez juthatnak, ezáltal nő a piaci kereslet, ami növeli a fogyasztást, és a vállalatoknak ez azt üzeni, hogy növeljék a termelésüket. Ezek a folyamatok segíthetik a gazdasági válságból való kilábalást. A közmunkák támogatása napjainkban is fontos, különösen olyan munkanélküliek foglalkoztatása esetén, akik az elsődleges munkaerő-piacon különböző okok miatt nem kapnak munkát. 2008 után szintén egy gazdasági válság hullám söpört végig az egész világban. Ennek hatásait még ma is érezzük (pl. magas munkanélküliségben). Miközben ezeknek a munkáknak a jelentőségét hangsúlyozzuk nem szabad elfeledkezni azokról a szakmai kritériumokról sem, amelyek a közmunkák megszervezésének gyakorlati megoldásaira mutatnak rá. Már a legelső konferencián szó esett az Ausztriában sikeresen alkalmazott 8.000-es programról, amelynek következtében a településeken középületek újultak meg, és évente mintegy 4.500-an kaptak átmeneti munkalehetőséget. Az osztrák szakemberek már ekkor beszéltek a siker kritériumairól. Ezek a kritériumok napjainkban is aktuálisak, és ezért érdemes róluk röviden szólni. A közmunkák szervezésében meghatározó szerepe van az önkormányzatoknak, de ugyanakkor nagyon fontos az önkormányzatok jó együttműködése a munkaügyi szervezettel. Az önkormányzatoknak foglalkoztatni kívánt munkanélküliek kiválasztásában is fontos szerepe van, hisz ők nagyon jól ismerik a településen élő rászorulókat. A közmunkát úgy kell megszervezni, hogy az értelmes, hasznos munkát adjon a benne résztvevőknek, de a munka eredményeit látnia kell a helyi lakosságnak is. Ebben az esetben a közmunkát a helyi társadalom támogatással kísérheti. A közmunkásoknak megfelelő motivációt biztosíthat az elfogadható bérezés, a megfelelő munkakörülmények, munkaruha, eszközök, munkaszervezés biztosítása. Ennek érdekében a munkafolyamatokat össze kell hangolni. Egy középület renoválásához 31
pl. nemcsak a szak és segédmunkaerőt kell biztosítani, hanem az anyagot is. Ez utóbbi már helyi önkormányzati forrásból kell hogy táplálkozzon. A szemét összegyűjtése a közterületeken és parkokban elégtelen akkor, ha nem gondoskodunk annak elszállításáról. Sorolhatnánk még hosszasan a példákat. A munkafolyamatokat tehát szervezni és koordinálni kell, a munkásokat pedig irányítani és tevékenységüket korrektül ellenőrizni kell. A közmunkának transzparensnek kell lennie a tekintetben is, hogy a hozzáférés lehetőségét az érintettek megkaphassák. Mindig komoly vitát vált ki az a kérdés, hogy a közmunkán történő részvétel segítheti-e az elsődleges munkaerő-piacra történő belépést. Ez a kérdés azért is fontos, mert a szakemberek mindig hangsúlyozzák ennek a munkaformának átmeneti jellegét. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az átlépés az esetek többségében nem lehetséges. Ez azt mutatja, hogy a közmunka mellett gondoskodni kell az abban résztvevők munkavégzéshez kötődő kompetenciájának fejlesztéséről. Maga a munkavégzés lehetősége önmagában jelent egyfajta fejlesztést (mindennap rendszeresen munkába kell menni, csoportban kell dolgozni, fegyelmezett, szorgalmas, hozzáértő munkát követelnek …stb.) de ez önmagában még kevés. Fontos lenne, ha a munkavégzést össze tudnánk kapcsolni képzéssel. Ezeknek a képzéseknek igazodniuk kell az egyének sajátos helyzetéhez. Azoknak a még viszonylag fiatal munkavállalóknak, akik lemorzsolódtak az általános iskolából, biztosítani kellene az alapképzés befejezését. Vannak olyan munkavállalók a célcsoportban, akiknek a munkavégzéshez kötődő kompetenciáit kellene fejleszteni (pl. korrekt kommunikáció, szorgalom, kitartás, fegyelem, pontosság …stb.) A szakmunkásképzőből lemorzsolódottak számára, vagy az elavult szakmákkal rendelkezők számára biztosítani lehetne a munkaerő-piaci szempontból használható szakmához jutás lehetőségét. Ez technikailag két módon is megvalósítható: vagy 4 órás közmunka melletti tanulással, vagy a téli időszakban történő képzéssel. Természetesen a humánszolgáltatások, a kellő tanácsadás is segítheti a fejlesztést. A konferencián sikeres projekteket is bemutattak a résztvevők. Hallottunk olyan 3 éves roma foglalkoztatási programról, amely során széles partneri kapcsolatot sikerült kiépíteni az önkormányzat, a cigány kisebbségi önkormányzat, a munkaügyi szervezet, a családsegítő és az iskolák között. Fontos volt azoknak a projekteknek a tapasztalatai is, ahol az értékteremtést mérhető eredményekkel prezentálták, és költséghaszon elemzés is alátámasztotta, hogy a ráfordítások többszöröse jött vissza létrehozott értékből. Lényeges volt az is, hogy a projektek egy részénél évenként értékelték a partnerek tevékenységét és az értékelés eredményeit felhasználták a következő év programjának tervezésekor. 32
Összefoglalva tehát, az önkormányzatok szerepe a település, a kistérség illetve a régió szempontjából a foglalkoztatás politikában nagyon jelentős. Ha sikerül minőségi partnerségi kapcsolatokat megszervezni, ehhez jó projektmenedzsmentet hozzárendelni, a célokat egyértelműen definiálni, és ehhez a forrásokat biztosítani, akkor hasznos, a települések számára is fontos eredményeket tudunk létrehozni.
33
Nemek közötti esélyegyenlőség a munkaerő-piacon Munka és család
A Szakértői Akadémia foglalkozásain osztrák partnereink hívták fel a figyelmet a téma fontosságára. Valóban a nemek közötti társadalmi esélyegyenlőség megvalósítása nagyon fontos feladat Európában és hazánkban is. Az Európai Unió Bizottsága a 90-es évek közepén fogalmazta meg a gender mainstreaning stratégiáját, amelynek értelmében a nemek esélyegyenlőségét horizontális célként kell kezelni minden politikai területen, így a foglakoztatás politikában is. Ennek érvényesítésének egyik alapvető eleme az egyenlő foglalkoztatási esélyek megteremtése, és a munkaerő-piaci diszkrimináció megszüntetése. Hasonló eljárást alkalmaz egyébként az Európai Unió a környezetvédelem területén is. A gyakorlatban ez azt is jelenti, hogy minden Uniós projekttervben szólni kell arról, hogy a projekt milyen formában segíti a nemek közötti esélyegyenlőséget. A konferencia arról győzte meg a résztvevőket, hogy a nők esélyegyenlősége, munkaerő-piaci reintegrációja, a család és munka kérdésköre egyetemleges fajsúlyú munkaerő-piaci, ugyanakkor egyéni, családi, életstratégiai és életvezetési kérdés is. A konferencia először 2005-ben foglalkozott ezekkel a problémákkal, de a téma aktualitását jelzi, hogy az utolsó 20. szakmai fórum is napirendre tűzte a család és munka kérdését, talán azzal az árnyalatnyi különbséggel hogy több szó esett itt, hogy az esélyegyenlőség dilemmái milyen magánéleti problémáit vetnek fel a családon belül. A család és munka között az egyensúly megtalálása konfliktusokkal együtt járó cselekvés, amelynek során számos dilemmával találkozunk. A családok gyakran kerülnek külső vagy belső döntési kényszerbe, amikor a nő, a családanya, a feleség azzal szembesül, hogy munkaviszonya megszűnik, amikor nem talál magának képzettségének megfelelő állást, amikor előítélet sújtja az állásinterjúkon, vagy amikor jóval olcsóbb bérért kénytelen munkát vállalni, és még sorolhatnánk tovább ezeket a problémákat. Ezek a kényszerek gyakran válaszút elő állítják a nőket. Gyermekvállalás vagy karrier, család vagy szerény megélhetést adó lélektelen szalagbérmunka. Ezt támasztják alá azok a statisztikák is, hogy jelentősen kitolódott az első gyermekvállalás életkora, ez például Magyarországon a rendszerváltás utáni első évtizedben 4 évet jelentett. Ez borzalmasan hosszú idő. Ha ehhez a problémakörhöz hozzáves�szük, azt a komoly gondot, – amelyekről más témák kapcsán már beszéltünk – hogy a lakosság elöregszik, hogy a nyugdíjrendszerek egyre kevésbé fenntarthatók, hogy a fiatalok kevés gyermeket vállalnak, akkor megállapíthatjuk, hogy itt nemcsak egyé35
ni, hanem komoly társadalmi problémáról is szó van. Magyarországon például az egyik legnagyobb társadalmi problémának tartom a népesség fogyását, a lakosság életköri összetételének alakulását. Elméletileg mindenki egyetért abban, hogy ezen a helyzeten változtatni kell. A gyakorlat azonban sajnos nagyon nehezen változik. A problémára az Európai Unió és a tagállamok is számos dokumentumban és intézkedésben hívják fel a figyelmet a helyzet tarthatatlanságára. Fontos megismerni, azokat az emberi jogi, munkajogi, szociálpolitikai, képzési területeket is, amelyek az Uniós jogrendszerben védik és biztosítják a nők munkavállalását, de ezeket a jogi normarendszereket szembesíteni kell a hétköznapi valóság felemás gyakorlatával. Melyek ezek a gyakorlati tapasztalatok? Az elméleti előadások mellett konferencián résztvevők olyan tapasztalatokról is beszámoltak, amelyek a konferenciára készülve kutatásokon alapultak. Ezek a kutatások egyrészt országos érvényűek voltak, kellő nemzetközi kitekintéssel és összehasonlítással, de a konferenciára készülve kérdőíves felmérést is végeztünk Kelet-Ausztriában és Nyugat-Magyarországon, hogy milyen a helyzet a munkahelyeken, melyek azok a tények, amelyek bizonyítják, hogy a nők valóban hátrányos helyzetben vannak a munkaerő-piacon. Ezekről a tapasztalatokról is beszámoltunk a konferencián. Nagyon érdekes volt, hogy szemben a vélelmezett helyzettel ott magasak a születési ráták, ahol jelentős a női foglalkoztatás. Dr. Frey Mária nagyon értékes előadása erről győzött meg bennünket. Ezek a jelenségek figyelhetők meg, bár eltérő módon, a skandináv országokban és az Egyesült Államokban. Ezzel szemben a dél európai országokban, ahol magas a munkanélküliség, alacsony a termékenység, a történelmi hagyományok ellenére. Hazánkat is a kutatók ehhez a modellhez sorolják. Ott ahol a jelentős női foglalkoztatás mellett a születési ráták is kedvezőek általában magas a foglalkoztatottság szintje, nagy az állami- közösségi szektor, s ennek következtében nagyvonalúak a családtámogatási rendszerek és gondoskodnak arról, hogy a szülés után könnyű legyen az elhelyezkedés, mert rugalmas a munkaerő-piac és alacsonyak az adók (USA). Ahol viszont alulfejlettek a gyermekgondozói szolgáltatások, szűk az állami szektor, és alacsony a részmunkaidő elterjedtsége ott kicsi a szülési kedv is. Természetesen az egyes országokban eltérő helyzeteket is megfigyelhetünk. A határ menti kutatások azt mutatták, hogy a nők munkaerő-piaci helyzetét nem reprezentálja a munkanélküliség összetételének állapota, sokkal inkább az aktivitási ráták statisztikáival kell foglalkoznunk. A nők ugyanis, ha munkanélkülivé válnak (különösen idősebb korban) meg sem jelennek a munkaügyi kirendeltségeken, helyette az inaktivitást választják. Életcéljukat a gyermekek, unokák nevelésében, a család összetartásában találják meg. Ennek következményeként messze alacsonyabb, szinte minden országban a nők foglalkoztatási aránya. A kelet-ausztriai vizsgálatok 36
azt mutatták ki, hogy a nők, ha munkát vállalnak, azt közel lakóhelyükhöz teszik, mert így tudják a munkát a családdal összeegyeztetni. Komoly gondot jelent az is, hogy több gyermek vállalása esetén a nők a támogatott gyermeknevelés hosszabb időtartama miatt elszakadnak a munka világától, képzettségük, szakmai ismereteik az idő folyamán elavulnak. A nők munkaerő-piaci hátrányait megdöbbentőnek találhatjuk, ha a bérezési statisztikákat vizsgáljuk. A nők és férfiak kereseti arányai egyértelműen a férfiak javára tolódnak el, még azonos munkavégzés esetén is. Ez mutatja a diszkrimináció meglétét. A bérezési különbségeket fokozza, hogy a nők zömmel alacsonyabb bérfekvésű szakmai területeken helyezkednek el, sokkal több a jól fizető, menedzseri állás a férfiak esetében. Szombathelyen például komolyan sújtotta a nőket az a tény, hogy a városban az egyébként nagy hagyományokkal rendelkező könnyűipar (amelynek bérezési szintje alacsony) leépült, s itt a nők nagy arányban dolgoztak. A kelet-ausztriai vizsgálatok azt mutatták, hogy messze magasabbak a férfiak ingázási aránya, mert ők a jobban fizetett állások érdekében megengedhették maguknak az utazást. A nők kénytelenek voltak a gyermekvállalási kötelezettségük miatt helyben, sokszor alacsonyabb bérezésű munkakörökben elhelyezkedni. Mindezek a tények azért is nagyon kontrasztosak, mert hogyha az iskolázottsági mutatókat vizsgáljuk, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy a nők iskolázottsága semmivel sem alacsonyabb férfi társaiknál, sőt helyenként meg is haladja azt. A családon belül magánéleti feszültségeket is gerjeszthet annak a hagyományos családmodellnek a továbbélése, amely a férfi családfenntartó szerepét hangsúlyozza, és a nőket a háztartási munka korlátai közé szorítja. Ebből sok társadalmi feszültség származik. Láthatjuk, hogy a gyakorlat a központi beavatkozások ellenére a helyes felismerések ellenére, nagyon nehezen változik. A következőkben vizsgáljuk meg, hogy milyen irányú lépéseket próbáltak az egyes országok tenni, a probléma megoldása érdekében. Az egyik ilyen a gyermekgondozói szolgáltatások megléte. Ma már mindkét országban a gyermekintézményi ellátottság jelentősen javult, és pl. Magyarországon megközelíti az Európai Uniós célokat. Bár Magyarországon a rendszerváltás után felszámoltuk a bölcsődék egy jelentős részét, de annak újjáépítése megtörtént, illetőleg folyamatban van. Ausztriában még gondot okoz, hogy a gyermekintézményi szolgáltatások a nap egy szűkebb intervallumára terjednek ki. Ugyanakkor az is látható, hogy a nagyvárosokban (pl. Budapesten) nagy a zsúfoltság, nagyok a különbségek az ellátás színvonalában, és nehézkes a lakóhelyhez közeli hozzáférés. Jelentős erőfeszítések történtek a kormányzatok részéről a tekintetben, hogy a gyermekgondozás alatt különösen annak utolsó szakaszában a nők számára lehetőséget biztosítsunk a képzési hiányok pótlására. Ennek érdekében az átképző központokban 37
a tanulási idő alatt a gyermekek megőrzésére és a velük való foglalkozásra is lehetőség nyílik. Olyan rugalmas megoldások is születtek, amelyek lehetővé teszik, hogy a nők –természetesen csökkentett munkaidőben – a gyermekgondozás támogatott ideje alatt munkát vállalhassanak. Ezekkel az intézkedésekkel elérhetők, hogy a nők ne szakadjanak el a szülés után munkahelyüktől és általában a munka világától. Ami a képzéseket illeti a konferencia foglalkozott az idősebb, munkanélküli nők képzésének kérdésével is. Nagy hangsúlyt kapott a női vállalkozások segítése. A témával foglalkozók problémaként vetették fel és ezt statisztikai adatokkal támasztották alá, hogy a nők messze kisebb arányban vállalkoznak, mint a férfiak. Ha részt is vesznek ilyenben, azok legtöbbször családi vállalkozások. Ezért a konferencián több olyan projektet is megismerhettek a résztvevők, amelynek során a projekt segítette a nők vállalkozói aktivitását. Ezeknek a projekteknek nagyon fontos eleme volt, hogy segítsék a vállalkozásokkal kapcsolatos ismeretek elsajátítását, növeljék a nők kockázatvállalási hajlandóságát, és megváltoztassák az e területen mutatkozó pesszimista beállítódásukat. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a vállalkozásban résztvevő nők kitartóak, jól kommunikálnak és határozottak, de hogy eddig eljussanak sokkal többet kellett bizonyítaniuk, mint férfi társaiknak. A projektekben a képzés kiegészült pénzügyi tanácsadással, reklám és marketing ismeretekkel, piackutatással, és piacnyilvántartással. Módszerek tekintetében nagy hangsúlyt helyeztek az interakciókra, tréningekre, és a határ menti kapcsolatok lehetővé tették a kölcsönös tanulmányutakat is. A konferencia egyik nagy vitatémája volt, hogy a nők munkaerő-piaci reintegrációjában mekkora szerepe van az atipikus foglalkoztatásoknak, elsősorban a részmunkaidőnek. Több európai országban a kisgyermekes szülők alanyi joga hogy részmunkaidőben dolgozzanak, időarányos bérezéssel. Ez az anyára és az apára is kiterjed, amennyiben az apa vesz részt a gyermeknevelésben. Magyarországon, sajnálatos módon sokkal nagyobb az ellenállás, mint nyugati szomszédainknál. Sokan vélik úgy, hogy a részmunkaidő egy csapdahelyzetet idéz elő, mert a család számára szükséges jövedelmet nem biztosítja, hisz az alacsony keresetek miatt még a teljes munkaidős állás sem képes mindig az elégséges jövedelem biztosítására. A részmunkaidő nem nyújt előremeneteli lehetőséget, akadályozza a jövőbeli karrier építését. A munkáltatók csak a nagyobb rugalmasság miatt alkalmazzák és nem azért, hogy a gyermekes nők helyzetét segítsék. Összességében tehát a konferencia valós gyakorlati problémákat járt körül, de az előadások a szakmai viták mindenképpen szolgálták azt a célt, hogy ezen a nagyon érzékeny területen előbbre tudjunk lépni.
38
A fogyatékkal élő emberek esélyei a munkaerő-piacon
2000 márciusában a lisszaboni ülésen fogadta el az Európai Tanács az úgynevezett „Lisszaboni Stratégiát”. Ennek második pillére a szociális szféra, az európai szociális modell modernizációja az emberi erőforrásokra történő beruházásokkal és a társadalmi kirekesztődés leküzdésével. Az erre épülő Uniós irányelvek tiltják a fogyatékkal élő emberek fogyatékosságuk miatt történő közvetlen és közvetett diszkriminációját a munkavégzés és a foglalkoztatás során. 2005-ben a Fogyatékosok Európai Fóruma kampányt indított annak érdekében, hogy a Strukturális Alap vegye figyelembe a fogyatékkal élők szükségleteit. Azon túl, hogy tiltja a diszkriminációt leszögezi, hogy teljes hozzáférést kell biztosítani a fogyatékos emberek számára munkaerő-piaci reintegrációjuk támogatása terén. Szorgalmazzák, hogy vonják be a fogyatékosügyi szervezeteket a programok tervezésébe és értékelésébe. A 2008 májusában tartott konferencia foglalkozott azzal, hogy a fenti Uniós keretfeltételeket mennyire építik be a fogyatékkal élők rehabilitációjába az egyes nemzetek. Magyarországon ki kell emelni azokat a törekvéseket, amelyek foglalkoztatás-központú komplex rehabilitáció irányába tesznek lépéseket. Ez az új szabályozás a rehabilitációt komplex folyamatnak kezeli, amely nem a munkaképesség csökkenésére, hanem a megmaradó képességek fejlesztésére koncentrál. Az egészségkárosodás mértékét nemcsak orvos-szakértői bizottság, hanem a foglalkoztatási és szociális szakértőkkel kiegészült rehabilitációs szakértői szerv vizsgálja. A rehabilitáció a szociális foglalkoztatási és egészségügyi szükségleteket egy rendszerben kezeli. Az új szabályozás a rehabilitációt állítja előtérébe a rokkantasítással szemben. Bevezeti a rokkantsági nyugdíj mellett a rehabilitációs járadékot, amelyet a nyugdíjbiztosítási szervek állapítják meg és folyósítják is azt. Ez a járadék maximum 3 évig folyósítható. Az új szabályozás nagymértékben épít a rehabilitációs járadékos személy és a munkaügyi kirendeltségek együttműködésére. Ez az együttműködés eredményezi azt a megállapodást, amely tartalmazza a fejlesztés lépéseit. A komplex rehabilitáció fontosnak tartja a civil szervezetek aktív részvételét, elsősorban a mentális szolgáltatás és a különböző tanácsadás nyújtásában. Újszerű vonása a szabályozásnak, hogy hangsúlyozza a munkáltatók szerepvállalásának fontosságát. Van a rehabilitációnak olyan szintje, amelyet a munkaügyi kirendeltségeknek a meglévő munkáltatónál 39
kell megkísérelnie. Ennek érdekében a munkáltató ehhez minden rendelkezésre álló szolgáltatást és támogatást megkap. Természetesen azok a fogyatékkal élő munkanélküliek, akik be tudnak kapcsolódni a rehabilitációs járadék rendszerébe támogatott formában vehetik igénybe a szolgáltatásokat. A cél természetesen a munkába helyezés, de nagy kérdés, hogy ez hol lehetséges. A konferencia egyik vitatémája volt, hogy a komplex rehabilitációs eljárások mennyiben eredményezhetik az elsődleges munkaerő-piacon történő elhelyezést. Nyilvánvalóan ezt döntően meghatározza az is, hogy milyen a fogyaték jellege és mértéke. A munkaerő kínálat bősége miatt azonban, a vállalkozók részéről még nagy az ellenállás, az enyhébb fogyatékkal rendelkezők foglalkoztatására is, még akkor is, ha az állam ezt támogatja. Nagyobb esélye van a védett munkahelyeken történő foglalkoztatásnak, amelynek kapacitásai az utóbbi években jelentősen bővültek Vas megyében is. Az utóbbi években a rehabilitációra szorultak munkán keresztüli fejlesztésében jelentős szerepet vállalt az egyház, és annak intézményei (pl. Karitász), jelentősen segítve a fogyatékkal élők munkavállalási problémáinak megoldását. Nagy érdeklődést váltott ki a konferencián a Salo Holding Rt. elnökének előadása. A hamburgi cég rehabilitációs rendszere több szempontból is újszerű és példamutató. A munkaerő-piaci szolgáltatásokat kínáló magánszolgáltató cég sikeresen tevékenykedik 1991 óta Németországban. Mintegy 50 telephelyen dolgoznak a szövetségi állam területén, 8 kollégiumot működtetnek, amelyek teljes ellátást és gondozást nyújtanak a célcsoportnak. A cég rehabilitációs rendszerében az új elem az, hogy a rehabilitáció az állás feltárásokkal kezdődik. A cég munkatársainak többsége vállalati kapcsolattartó, akinek az a feladatuk, hogy a munkaadóknál állásokat tárjanak fel megváltozott munkaképességű emberek számára. A munkaadókkal együtt vizsgálják, hogy milyen feltételek teljesülése szükségesek ahhoz a potenciális munkavállalókat fogadni tudják a vállalatnál. Ezek után az ügyfélkörükben lévő sérült emberekből kiválasszák a szóba jöhető munkanélkülieket. A rehabilitáció itt is komplex folyamat, de a módszerek jelentősen különbözőek az általunk végzett gyakorlattal. A legnagyobb különbség abban van, hogy a feltárt munkahelyre, és munkakörre rehabilitálják, teszik alkalmassá az embereket. A komplexitásban is vannak új elemek. A rehabilitációba bevonják a családot, hozzátartozókat. A rehabilitáció költségeiről – miután magáncégről van szó – előzetes költségvetést készítenek, és azt megtárgyalják a finanszírozókkal. A finanszírozók köre pedig szélesebb, mint nálunk. A munkaügyi szervezeten kívül fontos szerep jut a társadalombiztosítási szerveknek, hisz sikeres rehabilitáció esetén nem kell rokkantsági nyugdíjat vagy rehabilitációs járadékot fizetnie. A modell bemutatása nagy visszhangot váltott ki a konferencián, különösen akkor, amikor az előadó arról szólt, hogy nagyon komoly fogyatékkal élő embereknek is ezekkel a módszerekkel sikeresen tudtak munkalehetőséget biztosítani. 40
A konferencia pódium vitáján érdekes véleményeket és megoldási módokat hallottunk a fogyatékkal élő fiatalok problémainak megoldásában. Itt elsősorban a foglalkoztatási integráció kap nagyobb hangsúlyt a rehabilitációval szemben. Ennek az integrációnak alapját pedig a sikeres oktatás, illetve képzés segíti, valamint annak a támogatásnak az eredményessége, amely lehetővé teszi, hogy az iskolából a munkába való átmenet nehézségeivel a fiatalok megbirkózzanak. A konferencián komoly hangsúlyt kapott az a dilemma, hogy megtérülhetnek-e a rehabilitációval kapcsolatos befektetések, és ha igen mennyi idő alatt, valamint a források korlátlan mértékben álljanak-e rendelkezésre, avagy sem. A résztvevők hangsúlyozták, hogy bár a fogyatékkal élők foglalkoztatási rehabilitációja komoly befektetéseket igényel, a megtérülés kiszámításánál figyelembe kell venni, hogy az elhelyezkedés esetén olyan költségek szűnnek meg, mint pl. a rokkantsági nyugdíj, vagy szociális ellátás költségei, illetve a munkavállaló befizető lesz abba a társadalmi kasszába, amelyből eddig a támogatás révén kivett.
41
Új utak a foglalkoztatás szintjének emelése érdekében
2009-ben a szociális gazdaság, mint foglakoztatási tényező vizsgálatát tűzte napirendre a konferencia. A legnagyobb vitát érdekes módon magának a szociális gazdaságnak a definiálása váltotta ki. Végül is két megközelítés vált meghatározóvá. Tágabb értelmezésben a szociális gazdaságot „szolidáris gazdaságként” határozták meg, amely új módszereivel választ tud adni a XXI. sz. kihívásaira (pl. fizetett munka hiánya, szegénység, lepusztult térségek, környezeti kihívások, területi egyenlőtlenségek…stb.). A szolidáris gazdaság az erőforrások hasznosításának olyan új módszerét testesíti meg, amely olyan válaszokat ad a fenti társadalmi problémákra, hogy egy versenyző világot vetít előre, de ugyanakkor élhető világot teremt, amelyben átértékelődik vidéki térségek szereplője. A hagyományos verseny eddigi pályáin hazánkhoz hasonló országoknak kevesebb az esélyük a fenti célok megvalósítására, mert a szűkösségek miatt kevésbé tudnak kedvező gazdasági környezetet biztosítani a gazdasági növekedést generáló ágazatoknak. Ezért voltam a konferencián híve a szociális gazdaság szűkebb értelmezésének. Ennek értelmében a szociális gazdaság egy olyan szociális-közösségi vállalkozásokat jelent, amelyek köztes helyet foglalnak el az állam és a piac között, közérdeket szolgálnak, céljuk nem a profit felosztása, hanem újrahasznosítása, a szociális küldetésüknek alárendelve. Fontos különbséget tenni a szociális gazdaság és a hagyományos nonprofit szervezetek között. Az előbbiek magatartását a vállalkozó jelleg dominálja, de fontos helyet foglal el a szemléletűkben a hátrányos helyzetű munkanélküliek foglalkoztatása. Önfenntartásra és önigazgatásra törekszenek, együttműködnek a helyi közösségekkel, a települési szükségletek meghatározásában és kielégítésében. Törekszenek új szolgáltatások és innovatív termékek létrehozására. Fontos a szociális gazdaság működésében, hogy a helyi szükségleteket viszonylag olcsón próbálják kielégíteni. Ez váltja ki velük kapcsolatban az egyik komoly vitát. A piaci verseny ugyanis nehezen tűri az állami támogatást. A szociális gazdaságban dolgozó hátrányos helyzetű munkanélküliek foglalkoztatását viszont az állam támogatja. A támogatásnak van egy másik területe, hogy a szociális gazdaság „üzemeinek” termékeit a fenti problémák miatt nem lehet közvetlenül a piacokon értékesíteni, de azt el lehet érni, hogy az állam különböző intézményei (pl. közszféra, az önkormányzatok szociális intézményei) már csak üzemgazdasági szempontokból is ezeket a termékeket vásárolja. A mezőgazdasági 43
területeken előállított javakat viszont a lakosság közvetlenül vásárolja meg. További állami ösztönzőket jelenthetnek a helyi szereplők finanszírozói részéről, mint például a helységbérlet alacsonyabb szintjének meghatározása, a helyi adó elengedése, szállítási kapacitások felajánlása. A szociális gazdaság tehát, megoldást jelenthet számos aktuális foglalkoztatási problémára (így pl. inaktívak aktiválása, szociális segélyben részesülők munkára ösztönzése, foglalkoztatási rehabilitáció fejlesztése, gyermekgondozási szabadság időtartamának lerövidítése, hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatása). A szociális gazdaság térnyeréséhez nélkülözhetetlen a szemléletváltás, ami abban nyilvánul meg, hogy a profitérdek nem lehet kizárólagos. A vállalkozások társadalmi felelősségvállalásának formája lehet a közösségi vállalkozásoktól történő vásárlás. Ugyanakkor viszont, hangsúlyozni kell, hogy a szociális gazdaság helyét, szerepét és működési területeit világosan körül kell határolni, mert különben a piaci verseny érzékeny területeire tévedhetünk. A 2010-es konferencia a foglalkoztatás politika egyik új területével, a zöld munkahelyekkel foglalkozott. Aktualitását az a szomorú tény adja, hogy különböző okok miatt a világon végbement egy klímaváltozás, amely tartósan befolyásolja az emberi életet, a gazdaság körülményeit, és feltételeit. Az egyre több természeti problémával küszködő társadalmaknak reagálni kell erre a negatív jelenségre, amiből az állami foglalkoztatási szolgálatoknak is ki kell venniük a részüket. Az Európai Unió dokumentumai is a „zöld növekedést” kulcsfontosságú tényezőként értelmezi. Dokumentumai (pl. Európa 2020 Stratégia) szorgalmazzák a környezetbarát gazdaság feltételeinek megteremtését. Indokoltnak tartja az úgynevezett zöld munkahelyek növelését, a szakképzéstől is változást igényel, amely növeli a jövő munkavállalóinak és a munkahelyeknek alkalmazkodó készségét az éghajlati változásokhoz. Ennek érdekében a kormányzati szervek is mindkét országban szükségesnek tartják, hogy a szakképzésben ennek megfelelően kiegészítsék a különféle foglalkozások szakmai tartalmát, és képzési kínálatot. Fontos cél „zöld” technológiák kutatásának és fejlesztésének növelése. A zöld gazdaság fejlesztése környezettudatos magatartást jelent. Átalakítást követel a környezetvédelmi politikától, és a gazdaságfejlesztési politikától is. A foglalkoztatás politikának támogatnia kell a zöld munkahelyek kiszolgálását lehetővé tevő képzettségek, szakmák megjelenését. A plusz munkaerő kereslet egyrészt a magasabb képzettségűeknél jelentkezik (pl. energia komponensek, energetikai berendezések tervezése, előállítása, különböző kutatások területén), de pótlólagos képzési igény merül fel olyan hagyományos szakmákban, mint a szerelők, tetőfedők, kőművesek… stb., ők azok ugyanis, akik napelem berendezéseket szerelnek, házakat szigetelnek. A szakértők a megújuló energiatermelés területén óriási fejlődési potenciált látnak 44
az elkövetkező években. Főként a biomassza, biogáz, napenergia, víz és szélenergia, illetve a geotermikus energia területére kell gondolni. Ausztria s azon belül Burgenland is ezeken a területeken jóval előttünk jár. Tanulságos volt meghallgatni például a güssingi járásban folyó ilyen irányú munkát. Güssing egy igazi ökológiai mintaváros, amely maga állítja elő energiaszükségletét, megújuló energiaforrásokból. Az egykori fejletlen területen 50 új cég települt le, s mintegy 1100 munkahely létesült. A konferencia résztvevői meg is látogathatták a Megújuló Energia Európai Központját a városban. A güssingi siker sztorinak egyik fontos tényezője, a kutatás bevonása volt. Csak így jöhetett létre olyan egyedülálló innováció, mint a güssingi biomassza erőmű, amely a városban folyó kutatási és fejlesztési tevékenység szívét alkotja, és kiindulópontja a további innovációknak. Nem véletlenül alakult ki az ökoenergia-turizmus a városba látogató egyre növekvő számú vendégek miatt. Szerencsére Magyarországon is elindult ilyen folyamat, amelyben elsősorban a mezőgazdaságnak van kiemelkedő szerepe. Megismerhettük az Országos Bioenergetikai Kompetencia Központ igazgatójának tájékoztatójából az úgynevezett energiafarm projektet. Az energiafarmon hét modulban valósulhat meg a fejlesztés és foglalkoztatás. A növénytermelési szektor, mintegy 15 ezer tonna kukoricát termel, amely lehetővé tesz 1500-1600 szarvasmarha tartását. Ehhez kapcsolódik egy 6 ezer köbméter éves termelésű bioetalon üzem, egy 750-800 kW elektromos teljesítményű biogáz-üzem, amely további mintegy 1100 kW hőt is termel. Mindezekhez csatlakozik egy 12 ezer tonna értékes biokomposztot kibocsátó üzem, egy 10 ezer négyzetméteres üvegház és egy magas tápanyag tartalmú öntözővíz. Mindegyik modul a melléktermékét adja tovább, és a végtermék tej, hús, bioetalon villamos energia, palánta és komposzt. Egy ilyen energiafarm több száz embernek ad munkát vidéken. Lenyűgöző a projekt, amelyből a tervek szerint 20 ilyen energiafarm létrehozása várható Magyarországon. Lehet-e az önkéntesség a munkavállalás motorja? Ezt a kérdést járta körbe a 2011-es konferencia. A téma, foglalkoztatás politikai jelentősége többféle aspektusból került megvilágításra. Lehet-e az önkéntes munka a foglalkoztathatóságot növelő tényező, vagy inkább a fizetés és a szociális biztosítás záloga. Az önkéntes tevékenységek mind az önkéntes munkát végzőnek, mind a közösségnek, mind pedig a társadalom egészének javát szolgálják. Olyan európai értékeket próbál a gyakorlatba átültetni, mint a szolidaritás, vagy a megkülönböztetés-mentesség. Fontos tanulási lehetőség is, hisz az önkéntes munkában való részvétel új képességekkel ruházza fel a polgárokat és erősíti bennük a társadalomhoz való tartozás érzését. Az önkéntesség olyan munka, amelyet nem jogszabályi kötelezettségek alapján, tehát önként és pénzbeli ellentételezés nélkül, a háztartásunkon kívül eső személyek 45
javára végzünk. Ez természetesen nem érinti az indokolt költségtérítések adását. Az önkéntesek munkájukat megfelelő intézményi keretek között, akár központi szervezésben is végzik. Láthatjuk, hogy pl. nagy sporteseményeket, olimpiákat nem lehetne színvonalasan megszervezni, az önkéntesek nagy száma nélkül. Ez azt is mutatja, hogy az önkéntes munkavégzés során nagyon fontos az a szakmai és érzelmi azonosulás, ami fűzi az önkéntes munkát végzőt a tevékenységhez. Magyarországon nagyon gyakori a környezetvédelmi területen végzett önkéntes munka pl. most már rendszeresen szervezik meg a TEszedd akciókat, amelyek segíthetik a környezettudatos magatartás erősítését. A parlagfű irtást végzők tudják, hogy mennyi problémát okoz ez a növény az allergiás betegeknek. A kérdés az, hogy az önkéntes munka hogyan járul hozzá a foglalkoztatás növeléséhez. Említhetjük a munkavégzéshez kötődő kompetenciák fejlesztését. Találunk olyan példát, ahol egy fiatal a kiszemelt munkahely iránti elkötelezettségét úgy jutatta kifejezésre, hogy akár több éven keresztül is szabadidejében bejárt oda dolgozni, s amikor itt megürült állás, akkor a vezetők joggal döntöttek az elkötelezett, kellően motivált fiatal alkalmazása mellett. A csereprogramok létrehozása, az önkéntes kezdeményezések azt bizonyítják, hogy a társadalom javára fordított munkaidőnek önkéntes formái továbbra is a jövő izgalmas kérdései közé fognak tartozni, mert az önkéntes munka az informális tanulás, az érdeklődés és a munkavégzés örömének összekapcsolása az emberek mentalitásából is fakad, függetlenül attól, hogy ez a tevékenység rövidtávon nem képezi a megélhetés forrását.
46
Tovább? Együtt?
Ezek a kérdések többször is felmerültek a szervezőkben a 20 év alatt. Először 10 év után gondoltuk át komolyan, hogy folytassuk-e a konferenciák sorozatát. Van-e további mondanivalónk egymásnak és országaink szakmai közönségének? Az idő, a további 10 év azt igazolta, hogy szakmaiságában mindig meg tudott újulni a konferencia. Ennek pedig az volt az oka, hogy a gazdaság, a társadalom és vele együtt a foglalkoztatás politikai célok is gyorsan változtak, új kihívások jelentkeztek, amelyekre gyors, és szakmailag helyes válaszokat kellett adni. Miután a határ mentén élünk, lényegében egy gazdasági térben és most már egy értékközösségben, amit Európai Uniónak hívnak, egymásra vagyunk utalva. Ha az egyik oldalon gondok, feszültségek keletkeznek, az kihat a másik oldal lakosságára is. Ma amikor a határok átjárhatók, a globalizáció átszövi a nemzetgazdaságokat, nagyon sok közös megbeszélni valónk van, és indokolt, hogy megosszuk tapasztalatainkat egymással. A konferencia mindenekelőtt korrekt tapasztalatcserét igényelt a határterületek munkaügyi szakemberei és az érdeklődő szakmai közösség számára. Mind a húsz konferencia maximálisan megfelelt ezeknek az igényeknek. A kiválasztott témák mindig aktuális, izgalmas szakmai kérdéseket tárgyaltak. A konferencia szervezői törekedtek arra, hogy olyan előadókat hívjanak meg, akik az adott témakörön belül újszerű, innovatív megoldásokat tudnak mondani. Az elmúlt években sikerült erős hálózattá szervezni a közös munkánkat a határ két oldalán. A nyílt, őszinte párbeszéd alapján baráti viszonnyá alakult közöttünk ez a sok éves munka, és bármilyen kérdésről tudunk úgy véleményt cserélni, hogy nem sértjük meg a másikat. A konferencián eljutottunk oda, hogy a vállalatokkal közösen, a civil és szolgáltató szervezetekkel megvalósítható munkáról beszélünk. Ez nagy lökést adott a vállalataink megismeréséhez. Ugyanis nyitott szemmel kellett ahhoz járnunk, hogy nem csak osztrák példákat tudunk hozni egy probléma jó megoldására ezeken a konferenciákon, hanem minden évben hoztuk a megfelelő magyar vállalkozásokat is, akik már előbbre járnak a többségnél és példát tudnak ők is mutatni. Összemérhető, jó példákat mutatunk osztrák és magyar oldalon. Sőt, azt gondolom, hogy a bemutatott megoldások tudnak olyan gondolatokat ébreszteni az osztrák partnereknél is, ami a saját modelljük továbbfejlesztésére alkalmas. A konferencia példát mutatott arra is, hogy milyen a kulturált vitaforma. Megmutatta, hogy együtt lehet működni eltérő fejlettségű országok határterületei között, még akkor is, ha bizonyos kérdésekben az érdekek ellentétesek voltak. Az együttműködés lényege abban van, hogy keressük meg azokat a pontokat, amelyeknek fejlesztése 47
során mindkét fél nyerhet. A szakmai együttműködés bizalmat, hidakat épít, emberi barátságokat hoz létre. Az együttműködés a mindenkori jövő erőforrása. Ezért méltán idézhetjük a Kis herceg szerzőjének Saint-Exupery gondolatát: „Egy magányos kődarab mindig csak kő marad, ám ha kell, a sok kis kő együtt templomot emel.” Antoine de Saint-Exupéry
48
Melléklet
Az „Osztrák-Magyar Szakértői Akadémia 2008-2013” EXPAK AT-HU, L00024/02 pályázat keretében megvalósult Osztrák-Magyar Munkaügyi Konferenciák Időpont
Résztvevők száma (fő)
Hotel Claudius (H 9700 Szombathely, Bartók B. krt. 39.)
2008. május 14-16.
206
Lockenhaus/Léka Vár, Ausztria Hotel Claudius (H 9700 Szombathely, Bartók B. krt. 39.)
2009. május 13-15.
183
Hotel Claudius (H 9700 Szombathely, Bartók B. krt. 39.)
2010. május 5-7.
175
Stadtschlaining/ Városszalónak, Vár, Ausztria Munkaerő-piaci nyitás-Önkéntesség 2011. Hotel Claudius a munkavállalás „motorja”? (H 9700 Szombathely, Bartók B. krt. 39.)
2011. május 18-20.
170
Tapasztalat és rutin ellenére esély nélkül? – Intézkedések az idősebb 2012. munkavállalók foglalkoztatásának növelésére
Hotel Claudius (H 9700 Szombathely, Bartók B. krt. 39.)
2012. május 10-11.
160
Fiatalok a munkaerőpiacon Kezdeményezések a fiatalok 2013. munkaerő-piaci helyzetének javítására
Stadtschlaining/ Városszalónak, Vár, Ausztria Hotel Claudius (H 9700 Szombathely, Bartók B. krt. 39.)
2013. május 22-24.
139
Tóvendéglő (H-9700 Szombathely, Rumi Rajki sétány 1.)
2014. április 9-10.
164
Év
2008.
Konferencia címe
Helyszín
Új utak a fogyatékkal élő emberek foglalkoztatásában
A szociális gazdaság, mint 2009. foglalkoztatási tényező
2010.
2014.
A „zöld munkahelyeké” a jövő? A foglalkoztatáspolitika kihívásai
Munka és család összeegyeztethetősége
49
