AZ EU ÉS OROSZORSZÁG KÖZÖTTI KAPCSOLATOK INTÉZMÉNYESÍTÉSÉNEK FEJLESZTÉSI LEHETŐSÉGEI AZ ENERGIASZEKTORBAN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A FÖLDGÁZRA

Az EU és Oroszország közötti kapcsolatok intézményesítésének fejlesztési lehetőségei…

7

AZ EU ÉS OROSZORSZÁG KÖZÖTTI KAPCSOLATOK INTÉZMÉNYESÍTÉSÉNEK FEJLESZTÉSI LEHETŐSÉGEI AZ ENERGIASZEKTORBAN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A FÖLDGÁZRA Losoncz Miklós

Ez a tanulmány azt elemzi, hogy milyen lehetőségek vannak az Európai Unió és Oroszország közötti kapcsolatok intézményesítésére az energiaszektorban általában, különösen pedig a földgáz esetében az EU földgázellátása biztonságának fokozása érdekében. A földgázellátás biztonsága szempontjából a téma önmagában is aktuális, amit a 2006 januárjában és 2009 januárjában Oroszország és Ukrajna között lezajlott földgázvita csak megerősít. Egyébként is az EU és Oroszország közötti földgázáramlás a világon a legnagyobb ebben a szektorban. Az ellátásbiztonságot nem szűkítem le az energiahordozókhoz való hozzáférésre, hanem szélesen értelmezem. Ebben a felfogásban az ellátásbiztonságnak a fizikai infrastruktúrához való hozzáférés, a tranzit zökkenőmentes lebonyolítása, az árképzés és az energiahordozók beszerzésének általános intézményi és szabályozási környezete is része. Az intézményi és szabályozási környezet fogalmába az energiahordozó importőr és exportőr közötti, valamint a tranzitra vonatkozó megállapodások, a szerződő felek globális és egyéb multilaterális nemzetközi szervezetekben és egyezményekben való részvétele, az azokhoz való viszony és az érintett országok belső jogi és szabályozási környezete tartozik. Ez utóbbi elválaszthatatlan az adott országok politikai berendezkedésétől és gazdasági-társadalmi modelljétől. Az ellátásbiztonságot az intézményi és szabályozási feltételek szemszögéből vizsgálom. A kiinduló hipotézis az, hogy az ellátásbiztonság az intézményi és szabályozási feltételek fejlesztésével is javítható, mind az Európai Unión belül, mind az EU és Oroszország közötti kapcsolatokban, adott esetben kisebb költséggel, mint más területeken. Ennek eldöntésére természetesen konkrét

Losoncz Miklós

8

költség-haszon és egyéb gazdaságossági számításokra van szükség. E hipotézis mögött az a feltételezés húzódik meg, hogy egyrészt nagyságrendi összefüggéseknél fogva (a világ bizonyított földgázkészleteiben és földgázexportjában elfoglalt részesedése alapján) Oroszország mint forrás nem kerülhető meg a földgázimportban, nem helyettesíthető más kínálati forrásokkal. Másrészt a földrajzi diverzifikáció nem feltétlenül javítja az ellátásbiztonságot minőségi értelemben, mert az alternatív kínálati források megbízhatósága sok tekintetben egyáltalán nem jobb. Következésképpen bizonyos keretek között az EU és Oroszország közötti energetikai kapcsolatok intézményesítésének javítása a földgázzal való ellátás biztonságát is kedvezően érinti.

1)

Az energiaszállítás megbízhatósága

Az Európai Unió és Oroszország közötti energiakapcsolatok intézményesítési lehetőségeinek elemzése előtt célszerű általában is megvizsgálni az Európai Unió szemszögéből azt, hogy a harmadik országokból származó szénhidrogén-importja mennyire tekinthető megbízhatónak. A megbízhatóság kritériumain bizonyos intézményi feltételek, így a piacgazdaság, a nyugat-európai típusú polgári demokrácia, mindettől elválaszthatatlanul a jogállamiság, illetve a mindezt garantáló intézmények meglétét, illetve bizonyos fejlettségi szintjét értjük. Ezek az intézményi feltételek növelik annak a valószínűségét (bár nem garantálják szükségképpen), hogy a szénhidrogén-exportőr országok teljesítik bilaterális és multilaterális szerződések keretében vállalt kötelezettségeiket. Ezen intézményi kritériumoknak az OECD-országokon kívül kevés állam felel meg. A táblázatokból kitűnik, hogy a világ bizonyított földgáz- és kőolajkészleteinek nagy része olyan országokban található, amelyek intézményrendszere számottevő különbségeket mutat az OECD-országokétól. (Ezek az országok egyben jelenleg is a legnagyobb exportőrök.) Az intézményi fejlettség és a politikai stabilitás, a követett politika tekintetében ezen országok között is számottevő különbségek vannak. Irakban vagy Nigériában a politikai instabilitás egyes időszakokban magát a szénhidrogén-exportot veszélyezteti. Venezuelában hosszabb időn keresztül lényeges kockázati tényező volt a kőolajipar államosítása stb. A világ bizonyított földgázkészletének 84 százaléka, kőolajkészletének 90 százaléka jut olyan országokra, amelyek politikai és gazdasági intézményrendszere az OECD-országokéhoz képest kevésbé garantálja a szállítások megbízhatóságát. (1. táblázat) Ez az elemzés tovább finomítható a szénhidrogén-tartalékokkal rendelkező országok országkockázati besorolásának áttekintésével, sőt a kevésbé számszerűsíthető politikai kockázatok komparatív analízisével. Mindez


9

azonban szétfeszítené a tanulmány tartalmi és terjedelmi kereteit. Nyilván a fenti gondolatmenet is több vonatkozásban vitatható. Az a következtetése azonban talán elfogadható, hogy mindennek fényében legalább is elgondolkodató egy ponton túl az EU földgázimportjának diverzifikálására irányuló törekvések célszerűsége. Konkrétan, mennyivel kisebb politikai és gazdasági kockázattal lehet számolni akkor, ha Oroszország rovására más országok relatív súlya emelkedik. (2. táblázat) 1. táblázat

A világ bizonyított földgázkészletei 2007 végén Milliárd m3 Oroszország Irán Katar Szaúd-Arábia Egyesült Arab Emirátusok USA Nigéria Algéria Venezuela Irak Kazahsztán Norvégia Türkmenisztán Indonézia Ausztrália Malajzia Kína Egyiptom Üzbegisztán Kuvait Egyéb Összesen

Forrás: British Petrol 2008, p. 22.

44,65 27,80 25,60 7,17 6,09 5,98 5,30 4,52 5,15 3,17 1,90 2,96 2,67 3,00 2,51 2,48 1,88 2,06 1,74 1,78 18,95 177,36

Százalék 25,2 15,7 14,4 4,0 3,4 3,4 3,0 2,5 2,9 1,8 1,1 1,7 1,5 1,7 1,4 1,4 1,1 1,2 1,0 1,0 10,6 100,0

Losoncz Miklós

10 2. táblázat

A világ bizonyított kőolajkészletei 2007 végén Millió hordó Szaúd-Arábia Irán Irak Kuvait Egyesült Arab Emirátusok Venezuela Oroszország Líbia Kazahsztán Nigéria USA Kanada Kína Katar Mexikó Algéria Brazília Angola Norvégia Azerbajdzsán Egyéb Összesen

264,2 138,4 115,0 101,5 97,8 87,0 79,4 41,5 39,8 36,2 29,4 27,7 15,5 27,4 12,2 12,3 12,6 9,0 8,2 7,0 75,8 1237,9

Százalék 21,3 11,2 9,3 8,2 7,9 7,0 6,4 3,3 3,2 2,9 2,4 2,2 1,3 2,2 1,0 1,0 1,0 0,7 0,7 0,6 6,2 100,0

Forrás: British Petrol 2008, p. 6.

Bár diverzifikációra kétségtelenül szükség van, és ha az igen sikeres lesz, nagyságrendi összefüggések, földrajzi és költséggazdálkodási okok miatt ennek ellenére sem lesz Oroszország megkerülhető a szénhidrogén-importban, s az EU és Oroszország közötti energiakapcsolatok intézményesítése nem kerül le egyhamar a napirendről. A diverzifikációtól függetlenül a hosszú távú energiaprognózisok eléggé ellentmondásosak Oroszországnak az EU földgázfelhasználásában várható arányát illetően. Mind az optimista, mind a pesszimista prognózisok szerint Oroszország az Európai Unió fontos szénhidrogén-szállítója marad. Az EU és Oroszország közötti kapcsolatok jogi-intézményi kereteinek elemzése előtt célszerű megvizsgálni azt, hogy Oroszország mennyire megbízható szénhidrogén-szállító az orosz kormány vélelmezett stratégiai céljai, illetve az orosz energiapolitika célkitűzései alapján.


11

A 15 tagú Európai Unióval szemben Oroszország a nyugati szakirodalmi források többsége szerint hagyományosan megbízható energiaexportőr volt. Ugyanez nem mondható el a volt szocialista országokba, azon belül különösen a szovjet utódállamokba történő orosz szállításokról. A Svéd Védelmi Kutatóügynökség (Swedish Defence Research Agency) szerint 1991 és 2006 között 55 olyan korlátozó incidens volt, amelyet Oroszország foganatosított volt szocialista országokkal szemben.1 Ezek nagy része a Jelcin-érában történt. Többségüknek nem volt érzékelhető hatása Nyugat-Európára. Ugyanakkor az árnyalt képhez az is hozzátartozik, hogy ezekben az incidensekben nehezen lehetett elválasztani egymástól a gazdasági és a politikai motívumokat. A földgázexport legerőteljesebb korlátozására 2006 januárjában és 2009 januárjában került sor Ukrajnával szemben. Különösen a 2009. évi korlátozások érintették igen erőteljesen az Európai Uniót. A tisztán politikai természetű tényezők alacsony száma alapján nyugati szakértők arra következtetnek, hogy Oroszország energiapolitikája sem tisztán gazdasági, sem tisztán kereskedelmi, sem tisztán politikai motiváltságú. Az orosz energiapolitikát mind gazdasági, mind politikai tényezők motiválják, ezek közül azonban a gazdaságiak az erősebbek.2 Oroszország fosszilis energiaforrásai természetes monopóliumnak tekinthetők. Az orosz állam érdekelt természeti erőforrásai ellenőrzésében, beleértve az exportot. Az energiaszektorból származó nyereség maximalizálása lényeges politikai cél is. Oroszország mint politikai entitás szélesen értelmezett nemzeti érdekeinek érvényre juttatása szorosan összefonódik az orosz energetikai vállalatok kereskedelempolitikáival. Ennek alapján jutottak nyugati szakértők arra a következtetésre, hogy Oroszország célja az energetikai vállalatok és az orosz állam közös érdekeinek előmozdítása. Konkrétan ez azt jelenti, hogy nem a tiszta profitmaximalizálás a követett cél, ugyanakkor a profitkomponens létfontosságú Oroszország számára. Egyrészt a kivitel energiahordozókra való koncentráltsága kiemelkedő mértékű, másrészt a többi általa exportált termék nyereségtartalma alacsonyabb. Ugyanígy a jövőbeli nyereségáramlások is fontosak Oroszország számára. Az orosz állam támogatja energiacégei, azok közül is mindenekelőtt a Gazprom downstream térnyerését az EU-ban, illetve a szomszédos FÁK-országokban. Az elosztási lánc minden pontján realizálható nettó nyereség, amit a Gazprom ki kíván használni. Ennek politikai implikációi is lehetnek, mert az EU elosztási láncában való jelenlét politikai erőt ad, potenciálisan lehetővé teszi az árukapcsolást a bilaterális kapcsolatokban.3 Az árakról és a mennyiségekről folytatott tárgyalásokat bizonyos szomszédos országokban az orosz válla-

1

Hedenskog–Larsson 2007. Christie 2007, pp. 30–31. 3 i.m., p. 32. 2

12

Losoncz Miklós

latok a szénhidrogén-ipar egyes részeiben érdekeltségek megszerzésére is felhasználták. Az Európai Unió az orosz földgáz leglényegesebb felvevőpiaca. Oroszország stratégiai célja itt a lehető legnagyobb jövőbeli profit biztosítása, illetve politikai befolyás és nyomásgyakorlás az EU-ra. Ez utóbbi különösen akkor lehet sikeres, ha downstream érdekeltségeket szerez az EU-ban. A FÁKországokban a jövőbeli profitok biztosítása nemcsak az energiahordozók határon túli értékesítéséből adódik, hanem abból is, hogy érdekeltségeket szerez a vásárló ország szállítási, elosztási és tárolási kapacitásaiban.4 Oroszország szénhidrogén-kivitelének jelentős hányada szárazföldi csővezetékeken, tranzit-országokon keresztül jut el a külföldi felvevőpiacokra. Ez a tény nem csekély mértékben érinti az energiaellátás biztonságát. Legegyszerűbb formájában a tranzit annak a három országnak a problémája, amelyet érint (vagy több országé, ha több országon keresztül történik a tranzit). A forrás-ország mind a tranzit-országnak, mind a célországnak értékesít energiahordozót. A tranzit-ország az ügyletből a tranzitdíjon keresztül részesedik. A tranzit a tranzit-országnak bizonyos szintű ellátásbiztonságot is nyújt, mert fizikailag lehetősége van az energiaáramlások vonatkozásában kényszerintézkedések foganatosítására azáltal, hogy megcsapolja vagy leállítja az energiaáramlásokat. A tranzit mind a forrás-, mind a célországra pótlólagos költségeket ró, és mindkét országnak további kockázatokkal kell számolnia.5 Az Oroszországot Németországgal összekötő Északi Áramlat földgázvezeték a balti köztársaságok és Belorusszia kikerülésével a tranzittal kapcsolatos kockázatok kiküszöbölését célozza. Ebben az esetben az energiaforráshoz kapcsolódó kockázat nem szűnik meg, mert az épülő vezetékbe orosz földgáz kerül, kiiktatódik viszont a tranzitkockázat. E konstrukció legfőbb vesztesei a kieső tranzitdíj miatt a potenciális tranzit-országok. A projekt tervezése akkor kezdődött, amikor a potenciális tranzitországok még nem voltak az EU tagjai. Az Északi Áramlathoz hasonló projekt indítását a jelenlegi körülmények között közösségi szinten akadályoznák meg. A tranzit-országok legfeljebb abban reménykedhetnek, hogy a vezetékből leágazásokat építenek hozzájuk.6 Ennél bonyolultabb az Ukrajnát és Belorussziát mint tranzit-országokat megkerülő déli vezetékek ügye, amelyek Oroszország, a Kaszpi-tenger térsége és a Közel-Kelet földgázforrásait kívánják összekötni az Európai Unió felvevőpiacaival. Mint ismert, az európai uniós tagországok a Nabuccoprojektet támogatják, míg Oroszország a Déli Áramlatot preferálja. A Nauo. i.m., p. 33. 6 i.m., p. 34. 4 5


13

bucco-projekt az Európai Unió szempontjából mind a forrás-, mind a korábbi tranzitkockázatot kiküszöböli, mert várhatóan nem, vagy nem kizárólag orosz eredetű vagy ellenőrzésű földgázt táplálnak be a vezetékbe. Az Oroszország által építendő déli vezetékek csak a korábbi tranzitkockázatot szüntetik meg, a forráskockázatot nem, mert továbbra is orosz vagy orosz ellenőrzés alatt szállított közép-ázsiai földgáz importjára kerül sor. A tranzitkockázatok mellett korántsem véletlenül szerepel a „korábbi” szó. Az új vezetékek ugyanis várhatóan nem eliminálják teljes mértékben a tranzitkockázatot. Az építendő vezetékek esetében is lesz tranzittal kapcsolatos kockázat, de ez várhatóan kisebb lesz a jelenleginél. Ami a Nabuccoprojektet illeti, a 2008. augusztusi orosz-grúz konfliktus nyomán az eredeti tervek szerint Grúzián áthaladó nyomvonal már nem tűnik elég biztonságosnak az európai szakértők számára. A fő probléma azonban Törökország, amely már jelezte: csak akkor egyezik bele a vezeték építésébe, ha felújítják az ország EU-csatlakozásáról szóló tárgyalásokat. A tanulmány a továbbiakban azt elemzi, hogy milyen lehetőségek állnak az EU rendelkezésére az Oroszországhoz fűződő energetikai kapcsolatok intézményesítésére, jogi és szerződéses kereteinek fejlesztésére, illetve átalakításra.

2)

Jogi keretfeltételek

Az EU-Oroszország viszonylat szerződéses és jogi keretfeltételeinek, illetve az intézményi tényezőinek bemutatása előtt célszerű áttekinteni az Európai Energia Charta Egyezményt, amely az energiaszektor nemzetközi szabályozásának legfontosabb multilaterális intézménye.

2.1. Európai Energia Charta Az energiaszektor nemzetközi jogi szabályozásában kiemelkedő szerepe van az Európai Energia Charta Egyezménynek. Ennek előzménye az Európai Energia Charta volt, amelyet a közép- és kelet-európai országokban végbement rendszerátalakulási folyamatokkal összefüggésben 1991 decemberében fogadtak el. A jogilag kötelező Európai Energia Charta Egyezményt 1994 decemberében írták alá, és 1998 áprilisában lépett hatályba. Az egyezményt a magyar Országgyűlés 1999. évi XXXV. törvény címen integrálta a magyar jogrendszerbe.

14

Losoncz Miklós

Az Európai Energia Charta Egyezmény két szempontból érdemel megkülönböztetett figyelmet. Az egyik az, hogy ez az egyezmény az egyetlen, amely jogilag kötelező szabályokat tartalmaz az energiaszektor igényeire szabva. Más nemzetközi egyezményektől eltérően az Európai Energia Charta Egyezmény számol azokkal a kockázatokkal, amelyekkel az energetikai vállalatoknak kell szembenézniük, továbbá az energiaipar különösen magas tőkeigényével. Ennek megfelelően az Európai Energia Charta Egyezmény olyan területekre is kiterjed, mint az energetikai beruházások, az energiahordozók kereskedelme és tranzitja, valamint az energiahatékonyság. Ezen túlmenően az egyezmény megfelelő mechanizmusokat tartalmaz az államok egymás közötti, valamint az államok és a befektetők közötti vitás kérdések rendezésére. Az egyezmény másik megkülönböztető jellemzője, hogy 51 európai és ázsiai ország aláírta vagy csatlakozott hozzá, és mindössze öt ország nem ratifikálta (Ausztrália, Belorusszia, Izland, Norvégia és Oroszország). Belorusszia és Oroszország elfogadta az Európai Energia Charta Egyezmény provizórikus alkalmazását addig a mértékig, ameddig az kompatibilis a két ország alkotmányával és jogszabályaival. További 20 állam (többek között az USA, Pakisztán, Kína, a Koreai Köztársaság, Irán) és 10 nemzetközi szervezet (például az ASEAN) megfigyelői státusszal rendelkezik az Energia Chartában. Elfogadása óta az egyezmény a kialakuló eurázsiai energiapiac alapjává válik, amely ha nem is földrajzi szempontból, de energiagazdasági perspektívából Észak-Afrikát is magában foglalja.7 Az Energia Charta egyik pillérét az Európai Energia Charta Egyezmény és a hozzá kapcsolódó jogilag kötelező dokumentumok, másik pillérét a kormányközi Energia Charta folyamat alkotja. Ez utóbbi a termelő, a fogyasztó és a tranzit országokat tömörítő depolitizált nemzetközi fórum. Az Európai Energia Charta Egyezmény célja a nyitott és kompetitív energiapiacok fejlesztésének előmozdítása. Szabályai minimum standardoknak tekinthetők.8 Arra a premisszára támaszkodva, hogy a nemzetközi beruházási és technológiai áramlások mind a beruházó, mind a fogadó országoknak hasznosak, az egyezmény segít a nem kereskedelmi kockázatok csökkentésében (diszkriminatív elbánás, közvetlen és közvetett kisajátítás, beruházási megállapodások megszegése).9 Az Európai Energia Charta Egyezmény a diszkrimináció-mentesség elvén alapul, ami azt jelenti, hogy a nemzeti kormányoknak vagy nemzeti elbánást (a hazai és a külföldi vállalatok egyenlő kezelése), vagy a legnagyobb kedvezmény elvét (az egy külföldi beruházónak nyújtott maximális hozzáférés

7

Konoplyanik 2008b, pp. 103–104.

8

uo. i.m., pp. 103–104.

9


15

kiterjesztése az összes többire) kell alkalmazniuk attól függően, hogy melyik az előnyösebb.10 Az Európai Energia Charta Egyezmény további prioritása az, hogy előmozdítsa a megbízható tranzitáramlásokat. A szerződéshez csatlakozott országok a tranzit szabadsága elvével összhangban kötelesek lehetővé tenni az energia-tranzitot, s nem szabad megszakítaniuk vagy csökkenteniük azt. Folyamatban van egy a tranzitra vonatkozó Energia Charta Jegyzőkönyv kidolgozása. Ez kiterjesztené az Európai Energia Charta Egyezmény 7. cikkét a tranzitra például az „elérhető tranzit kapacitások”, a „tranzit szabadsága” fogalmának meghatározása (ez utóbbi a meglévő kapacitásokhoz való diszkriminációmentes és kompetitív hozzáféréssel összefüggésben), a tranzitdíjak megállapítási módszereinek rögzítése révén.11

2.2. Az EU és Oroszország közötti energetikai kapcsolatok lehetséges intézményi keretei Az energiaszektorban az EU és Oroszország közötti kapcsolatok jogi keretfeltételeinek intézményesítésére három lehetőséget különböztet meg a szakirodalom. Az első a közösségi jog kiterjesztése harmadik országokra, a második az Európai Energia Charta Egyezmény bizonyos elveinek és rendelkezésinek integrálása az EU és Oroszország közötti új partnerségi egyezménybe, a harmadik pedig maga az Európai Energia Charta Egyezmény. Emellett az EU és Oroszország közötti energetikai kapcsolatok intézményesítésének más területei és elemei is vannak.

2.2.1. A közösségi jog kiterjesztése harmadik országokra Az egységes belső piac létrejöttének deklarálása (1993. január 1.) óta tapasztalható az a törekvés, hogy az Európai Közösség kiterjessze a belső piac szabályrendszerét más országokra. E folyamat első eleme volt az 1994-ben hatályba lépett megállapodás az Európai Gazdasági Térségről, amely a belső piac szabályrendszerét terjesztette ki a „maradék” EFTA-országokra. A közép- és kelet-európai országokkal kötött európai megállapodások sarkalatos pontja volt a jogharmonizáció, azaz az, hogy az EK-hoz csatlakozni kívánó országok vegyék át a Közösség bizonyos másodlagos gazdasági jogforrásait (irányelveit). Végül a közösségi külgazdasági politika más területein is, így

10 11

i.m., p. 105. uo.

16

Losoncz Miklós

az európai szomszédsági politikában és a segélypolitikában a Közösség feltételként a jogharmonizáció beindítására törekszik. Az energetikai jogharmonizációnak, ami a közösségi jogszabályok exportjaként is felfogható, az EU-val szomszédos tranzit-országok esetében (e tanulmány szempontjából Ukrajna és Belorusszia a releváns) van realitása. E tranzit-országok ugyanis az európai szomszédsági politika hatálya alá tartoznak. Elképzelhető még a jogharmonizáció alkalmazása olyan energiatermelő országok esetében, amelyek az Európai Uniót modellértékűnek tekintik a gazdasági fejlődés szempontjából. A nagy földgázexportőrök azonban nagy valószínűséggel a közösségi jog hatósugarán kívül kívánnak maradni. Kicsit részletesebben vizsgálva a kérdést, elvileg szóba jöhet a reciprocitás elvének alkalmazása az EU és Oroszország közötti gazdasági, azon belül energetikai kapcsolatokban. Ennek az elvnek a bevezetése bizonyos szabályozási aszimmetriák megszüntetését célozza. Amíg ugyanis jelenleg orosz vállalatok minden jogi kötöttség nélkül eszközölhetnek beruházásokat az EU-tagállamok „downstream”, azaz a fogyasztókhoz közelebbi szektorában (gázvezetékek, gáztároló kapacitások), és szerezhetnek ott meghatározó részesedést, addig az EU-ban bejegyzett vállalatok nem tehetik meg ugyanezt Oroszországban. Korábban a Gazprom de facto monopolpozíciókkal rendelkezett a földgázexportban. 2006. július 5-én az orosz parlament által jóváhagyott törvény kizárólagos jogot adott a Gazpromnak az Oroszországból való földgázexportban. Ezzel de jure monopóliummá vált. Emellett a Gazprom a tulajdonosa és működtetője a hazai szállítási és tárolási rendszernek is. Verseny hiányában ezt alacsony hatékonysággal teszi. A reciprocitás elve alapján Oroszországnak is engedélyeznie kellene nyugati cégek ilyen jellegű beruházásait, s az EU-ban bejegyzett vállalatok upstream beruházásait is. A jelenlegi körülmények között elenyésző annak a valószínűsége, hogy Oroszország engedélyezné nyugati cégek downstream és upstream beruházásait. Ebben az esetben a földgázfogyasztó országok nem képesek javítani ellátásbiztonságukat gazdasági eszközökkel. Így felvetődik a downstrem penetráció korlátozásának lehetősége a termelő országgal szemben, azaz az Európai Unió mint fogyasztó megakadályozza a termelő országot abban, hogy meghatározó részesedést szerezzen az elosztóhálózatban (vezetékek, tárolás). Ez különösen akkor indokolt, ha a termelő országban erősödik a gazdasági nacionalizmus valamilyen formája (befektetések akadályozása stb.). Köztes eset a nem meghatározó részesedés szerzése. Ez lehetővé teszi, hogy mindkét fél nyereségesen fektessen be a másik kapacitásaiba, ami erősítheti a kölcsönös bizalmat a két fél között. Az utóbbi időszak fejleményei kétséget ébresztenek az iránt, hogy Oroszország tiszteli-e megfelelőképpen a


17

törvényt, beleértve a saját törvényeit is, vagy szelektíven értelmezi a jogállamiságot (lásd a BP-hez és a Shellhez fűződő viszonyt). Az Európai Unióban néhány évvel ezelőtt felvetették azt, hogy jogi korlátozásokat vezessenek be nem EU-tagállamban bejegyzett cégek meghatározó részesedésszerzésére az energia-elosztó és tároló hálózatban. Az Európai Tanács 2007. márciusi brüsszeli ülésén hivatalosan is felkérte az Európai Bizottságot, hogy értékelje harmadik országok vertikálisan integrált energetikai vállalatainak a belső piacra gyakorolt hatásait és a reciprocitás elvének megvalósíthatóságát. A meghatározó részesedéshez jutás megakadályozásának egyik eszköze lehet az aranyrészvény, amely bizonyos körülmények megléte esetén vétójogot ad birtokosa számára, ezáltal az ilyen részvénnyel rendelkező vállalatot meg lehet védeni attól, hogy más cégek megszerezzék. Az aranyrészvény intézményének bevezetését Peter Mandelson európai uniós kereskedelmi biztos javasolta 2007 júliusában. Az aranyrészvény intézményét stratégiai iparágakban (kőolaj- és földgázipar stb.) kívánja alkalmazni az orosz és kínai állami vállalatok, illetve szuverén állami vagyonalapok távol tartása végett. Ezeknek az állami vállalatoknak, illetve alapoknak a részesedésszerzése ugyanis lehetővé tenné politikai nyomás gyakorlását. Az aranyrészvény alkalmazásának felelőssége megoszlana az Európai Unió és a tagállamok között, ami gyengítené a tagországok esetleges protekcionista törekvéseit, így a konstrukció enyhítené a protekcionizmus látszatát. Megjegyzendő, hogy az aranyrészvény intézményének alkalmazását megtiltották az Európai Unió tagállamai számára, mert az korlátozza a versenyt. A Mandelson-féle javaslat úgy kíván távol tartani bizonyos befektetőket a stratégiai ágazatoktól, hogy közben megmaradjon az Európai Unió vonzereje a külföldi közvetlen befektetések számára. Nincs tudomásunk arról, hogy a Mandelson-féle javaslatból közösségi jogszabály vált volna. Ezen a téren 2008 októberében megegyezés született arról, hogy a tagállamok engedélyezik külföldi vállalatoknak a részesedésszerzést a piacaikon, miközben figyelemmel kell lenniük az EU energiaellátásának biztonságára, és konzultálniuk kell az Európai Bizottsággal.12 Az eredeti elképzeléshez képest ez visszalépés abban a tekintetben, hogy a nemzeti szabályozó hatóságoknak nincs mandátumuk az európai uniós piac védelmére. Az Európai Bizottság ösztönözni kívánja a versenyt az energiapiacon. Ennek egyik leglényegesebb eleme az unbundling, azaz a tevékenységszétválasztás, ami azt jelenti, hogy a villamos energia és a földgáz esetében az energia továbbítását és elosztását el kell választani a termeléstől és egyéb kínálati tevékenységtől. A Bizottság célja ezzel az, hogy megfelelő erősségű 12

Goldirova 2008.

18

Losoncz Miklós

versenyt generáljon a belső piacon a nemzetek feletti elosztó társaságok között, ettől elválaszthatatlanul ösztönözze az elosztó hálózatba irányuló beruházásokat. A Bizottság értékelése szerint az elosztó hálózatba irányuló beruházások nem kielégítők akkor, ha a piacon vertikálisan integrált társaságok domináns pozíciókkal rendelkeznek. 2007. szeptember 19-én az Európai Bizottság két jogszabályjavaslatot terjesztett elő. (Ezt sok szakértő a harmadik gázdirektíva előkészítéseként fogja fel.) Az egyik javaslat a Parlament és a Tanács 2003. június 26-i, a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló 2003/55/EK irányelv módosítását célozta.13 A javaslat célja a termelés és a kínálati tevékenység (nyilván az import) elválasztása a szállítási rendszer üzemeltetésétől. A tevékenységszétválasztás a tulajdonjogokra, valamint a független rendszerüzemeltetőkre vonatkozik. Egyrészt nem lehet olyan vállalat tulajdonában a szállítási rendszer, amely ezzel egy időben termelési vagy kínálati tevékenységet végez. Másrészt a vertikálisan integrált társaságok csak abban az esetben tarthatják meg tulajdonosi részesedésüket a hálózatban, ha az elosztást teljes mértékben független társaság vagy szerv végzi. A javaslat leglényegesebb pontja az, hogy a tevékenységszétválasztás a nem EU-tagállamokban bejegyzett vállalatokra is kötelező, azaz a vázolt feltételeket ezeknek a vállalatoknak is teljesíteniük kell, ha részesedéshez kívánnak jutni az európai uniós elosztási hálózatban. 7a cikk (1) „A Közösség nemzetközi kötelezettségeinek sérelme nélkül, harmadik országbeli személy vagy személyek nem gyakorolhatnak irányítást a szállítási rendszerek vagy szállításirendszerüzemeltetők felett.” Az elképzelés már korábban is heves vitákat váltott ki az EU-tagállamok között. Franciaország, az NSZK, Ausztria, Görögország, Bulgária, Szlovákia, Lettország, Luxemburg és Ciprus már a bizottsági dokumentum nyilvánosságra hozatala előtt ellenezte a javasolt teljes tevékenységszétválasztást. Az Egyesült Királyság, Hollandia, Dánia, Belgium, Finnország, Románia, Spanyolország és Svédország ezzel szemben támogatta.14 Emiatt a bizottsági javaslatba bekerült egy derogáció, amely szerint bizonyos feltételek megléte esetén engedélyezik termelők tulajdonosi részesedését a szállítási rendszerben. A feltételek a vállalatok elosztási egységeinek az ellenőrzésével és a szabályozó hatóságok felügyeletével kapcsolatosak (független rendszerüzemeltető). Ezzel összefüggésben a 7a cikk (2) bekezdése harmadik országok számára lehetővé teszi az eltérést olyan megállapodás rendelkezése alapján, amelyet egy vagy több harmadik országgal kötöttek, és amelynek a Közösség is részes fele.

13 14

Európai Bizottság 2007a. Christie 2007, p. 48.


19

Az Európai Unió tagállamainak energiaminiszterei 2008 júniusában egyetértésre jutottak abban, hogy a vertikálisan integrált energiatársaságok megtarthatják tulajdonjogukat a földgázcső- és villamosenergia-vezetékekben, ha egymástól szétválasztott, különálló egységekként kezelik őket. Ezt a kompromisszumot az Európai Parlament megvétózta.15 A másik javaslat célja a földgázszállító hálózatokhoz való hozzáférés feltételeiről szóló 1775/2005/EK rendelet kiegészítése.16 Ez a javaslat az európai uniós átviteli/szállítási rendszerüzemeltetők közötti együttműködés formalizálásához és közös piaci és technikai szabályok kidolgozásához, a piaci működés javításához (különösen a transzparenciához, a tároló kapacitásokhoz és az LNG-eszközökhöz való hozzáféréshez) kapcsolódik. A hivatkozott jogszabályok a tevékenységszétválasztás mellett az ellátásbiztonság más aspektusaival is foglalkoznak, amilyen például a tagállamok közötti szolidaritás az energiaszektorban és a tagállamok földgáz- és villamosenergia-hálózatának összekapcsolása. Ez utóbbi mögött az a megfontolás húzódik meg, hogy az EU sebezhetősége az energiaellátásban öszszességében kisebb, mint a tagállamoké. A sebezhetőség csökkenthető, ha a tagállamok összekötik egymással az elosztóhálózatukat és van szolidaritás közöttük. A hálózatok összekapcsolása mérsékli a legnagyobb importfüggőségű tagállamok sebezhetőségét.17 Bulgária például azért volt a legutóbbi orosz-ukrán földgázvita legsúlyosabban érintett áldozata, mert csak az ukrán földgázhálózathoz van kapcsolva, ezáltal európai uniós szomszédaitól nem juthatott földgázhoz. Az Európai Unión kívüli vertikálisan integrált energiatársaságok (beleértve a Gazpromot) nem kívánják végrehajtani a tevékenységszétválasztást. Ezen túlmenően nem kívánnak kötelező „harmadik fél hozzáférést” (mandatory third party access, TPA) nyújtani az energiahálózatukhoz, mert ez nehezítené a projektfinanszírozást. Ehelyett a tárgyalásos harmadik fél hozzáférést preferálják, ami egyébként az Európai Unióban is általános szabály volt a második földgázdirektíva 2003-ban történt hatályba lépese előtt. Megjegyzendő, hogy az energiainfrastruktúra terén az Európai Unióban gyakorlatilag az összes tőkeigényes projektet (földgázvezetékek, a hálózatok összekapcsolása, a LNG-terminálok és a cseppfolyósított földgáz légneművé alakítása) a kötelező harmadik fél hozzáférés alóli derogáció mellett finanszíroznak,18 legalábbis a befektetett tőke megtérülésének ideje alatt. Összefoglalásként megállapítható, hogy egyrészt a közösségi jogi szabályozás nem eléggé kiforrott az integrált energiatársaságokon belül a termelés 15

Konoplyanik 2008a, p. 110. European Commission 2007b. 17 Cristie 2007, p. 48. 18 Konoplyanik 2008a, p. 110. 16

20

Losoncz Miklós

és a rendszerüzemeltetés szétválasztása terén. A jogalkotás jelenlegi állása szerint néhány vertikálisan integrált nagyvállalattal rendelkező tagállam ellenállása miatt az eredeti bizottsági elképzelések felpuhulóban vannak. Jelenleg nem lehet megmondani, hogy milyen formát fog ölteni a végső szabályozás. Másrészt a közösségi jog harmadik országokra történő kiterjesztése számottevő ellenállást vált ki az érintett országokban is. Szinte biztosra vehető, hogy Oroszország és más nagy földgáztermelők nem lesznek hajlandók a közösségi jogrendszer alapján történő jogharmonizációra.

2.2.2. Az új EU-Oroszország partnerségi egyezmény Az Európai Unió és Oroszország közötti kapcsolatok intézményesítését szolgálta az 1994-ben kötött partnerségi és együttműködési egyezmény. Azóta meglehetősen bonyolult intézményrendszer jött létre a bilaterális kapcsolatokban, amelyek hatékonysága azonban megkérdőjelezhető. Az 1994. évi egyezmény megújítására 2008 júniusában kezdődtek meg a tárgyalások, amelyek az orosz–grúz konfliktus miatt augusztusban megszakadtak, majd az ősz folyamán ismét megindultak, miként azt a 2008. november 14-i EUOroszország csúcstalálkozó is tanúsítja. A partnerségi és együttműködési egyezmény egyik leglényegesebb célja a régóta tervezett közös gazdasági térség jogi kereteinek a kidolgozása, amelynek az energia is része. Az Európai Unió és Oroszország között 2000-ben kezdődött meg az energiadialógus, amelynek célja a két fél közötti energetikai kapcsolatok intézményesítése volt. Elméletileg elképzelhető, hogy az Európai Energia Charta Egyezmény néhány elvét beépítik az új EU-Oroszország partnerségi egyezmény energiafejezetébe. Ezt az álláspontot először orosz hivatalos személyek képviselték, majd nyugati szakemberek is átvették. E megközelítés legfőbb hiányosságai a következők:19  Nem tisztázott, hogy a gyakorlatban miképpen valósulna meg a javaslat, illetve hogyan szövegeznék meg az Európai Energia Charta Egyezmény elveit az új EU-Oroszország partnerségi egyezményben. Fennáll ugyanis az a veszély, hogy az Európai Energia Charta Egyezmény elveinek végrehajtására két különböző standard jön létre, ami különösen akkor okozna zavart, ha a két szerződés előírásainak alkalmazására kerül sor vitás kérdések rendezésére.  Az Európai Energia Charta Egyezmény elveinek a megtárgyalása és az új EU-Oroszország partnerségi szerződésbe való beemelése legalább annyira időigényes, mint az Európai Energia Charta Egyezmény és a tranzit jegy-

19

i.m., pp. 110–111.


21

zőkönyv Oroszország számára problémás pontjainak tisztázása (lásd a következő alfejezetet).  Az új EU-Oroszország partnerségi egyezménynek összhangban kell lennie az Európai Energia Charta Egyezménnyel. Ez utóbbi ugyanis a közösségi vívmányok része abban az értelemben, hogy az EU-tagállamok számára a piaci liberalizáció minimális (az első földgázirányelvnek megfelelő) szintjét képviseli. Az Európai Energia Charta Egyezményhez csatlakozott országok természetesen tovább is léphetnek a piacnyitásban és a piaci verseny erősítésében, miként ezt az EU is megtette akkor, amikor elfogadta a második földgáz irányelvet.

2.2.3. Az Európai Energia Charta Egyezmény A harmadik lehetőség, amely a legreálisabbnak tekinthető, az Európai Energia Charta Egyezményre épül. Oroszország ugyan aláírta az Energia Charta Egyezményt 1994-ben, ideiglenes jelleggel alkalmazza is az egyezmény rendelkezéseit, továbbá aktívan részt is vesz az Energia Charta folyamatban, magát az egyezményt azonban még nem ratifikálta. Az egyik kifogás a 7. cikk (3) bekezdésére vonatkozik, a tranzit és a belső szállítási tarifákkal összefüggésben: 7. cikk (3) Minden Szerződő Fél kötelezettséget vállal arra, hogy az energetikai anyagok és termékek szállítására és az energiaszállítási létesítmények használatára vonatkozó rendelkezései a tranzitáló energetikai anyagokat és termékeket nem részesítik kedvezőtlenebb elbánásban annál, mint amilyenben rendelkezései az ilyen anyagokat és termékeket részesítik, ha azok saját területéről származnak, illetve oda érkeznek, hacsak fennálló nemzetközi egyezmény másként nem rendelkezik.20 A másik kifogás a tranzit viták békítési eljárásaival volt kapcsolatos: 7. cikk (6) Azon Szerződő Fél, amelynek területén keresztül energetikai anyagok és termékek áthaladnak, az áthaladásból származó semmilyen vita esetén nem szakítja meg vagy csökkenti, illetve nem engedi meg, hogy valamely ellenőrzése alatt álló egység megszakítsa vagy csökkentse, vagy nem követeli meg, hogy valamely joghatósága alatt álló egység megszakítsa vagy csökkentse energetikai anyagok és termékek szállításának létező csatornáját a (7) bekezdésben megállapított vitarendezési eljárás lezárulása előtt, kivéve, ha tranzitszállítást szabályozó szerződés vagy más egyezmény ezt kifejezetten rendeli, vagy békéltető döntése megengedi. A 20

Európai Energia Charta 1999.

22

Losoncz Miklós

következő rendelkezéseket alkalmazzák a (6) bekezdésben leírt vita esetén, de csak azt követően, hogy minden vonatkozó szerződéses vagy más, a vita rendezésére korábban a Szerződő Felek, a vita résztvevői között, vagy a (6) bekezdésben hivatkozott egység és egy másik Szerződő Fél egysége, a vita résztvevője között megállapodással biztosított jogorvoslatot kimerítettek: a) A Szerződő Fél, a vita résztvevője a vitás tárgyakat összefoglaló bejelentést terjeszthet be a Főtitkárhoz. A Főtitkár minden Szerződő Felet értesít az ilyen beterjesztésről. b) A bejelentés átvételétől számított 30 napon belül a Főtitkár, miután konzultált a vita résztvevőivel és a többi érintett Szerződő Féllel, kinevez egy békéltetőt. A békéltető a vita tárgyát alkotó kérdésekben szakértelemmel bír, nem belföldi és nem állampolgára vagy állandó lakosa a vita résztvevőjének vagy valamelyik érintett Szerződő Félnek. c) A békéltető törekszik a vita résztvevőinek a vita rendezésében vagy a rendezés elérésére alkalmas eljárásban való megegyezésére. Ha kinevezésétől számított 90 napon belül nem sikerül ilyen egyezséget elérnie, ajánlást tesz a vita rendezésére vagy az ilyen rendezés elérésére alkalmas eljárásra, és meghatározza az ideiglenes tarifákat, az egyéb kikötéseket és feltételeket, amelyeket a tranzitszállításokban be kell tartani az általa kijelölt naptól kezdve a vita rendezéséig. d) A Szerződő Felek kötelezettséget vállalnak, hogy betartják, illetve az ellenőrzésük és joghatóságuk alatt álló egységekkel betartatják a c) albekezdésnek megfelelően hozott ideiglenes döntést a tarifákról, kikötésekről és feltételekről a békéltető döntését követő 12 hónapig vagy a vita rendezéséig, bármelyik is a korábbi. e) A b) albekezdéstől függetlenül a Főtitkár dönthet úgy is, hogy nem nevez ki békéltetőt, amennyiben megítélése szerint a vita az a)-d) albekezdésekben ismertetett eljárások tárgyát képezi, vagy képezte, és ezek az eljárások nem eredményezték a vita rendezését. f) A Charta Konferencia elfogadja a békéltetés vezetésére és a békéltetők illetményére vonatkozó alapvető rendelkezéseket. A fentieken túlmenően Oroszország speciális tranzitjegyzőkönyv kidolgozásához is ragaszkodott, ami egyébként az egyezménnyel kapcsolatos fenti problémákat is kiküszöbölné.21 Oroszország tehát csak akkor ratifikálná az Európai Energia Charta Egyezményt, ha azt kiegészítik az általa elfogadható tranzitjegyzőkönyvvel. Nagyszámú jel utal arra, hogy a Nyugat eddig inkább a ratifikálásra kívánta rávenni Oroszországot, nem pedig az orosz aggodalmak tárgyalások útján történő eloszlatására. Ezen aggodalmak egy nem jel-

21

Konoplyanik 2008a.


23

zett része nem annyira magával az Európai Energia Charta Egyezménnyel kapcsolatos, hanem annak orosz interpretációjával. Ha a függőben lévő problémák megoldása után Oroszország ratifikálja az Európai Energia Charta Egyezményt, akkor az új EU-Oroszország partnerségi egyezmény energiával foglalkozó fejezete meglehetősen rövid lenne. Mindössze azt tartalmazná, hogy az EU-Oroszország energiatérséget az Európai Energia Charta Egyezmény alkotná. Ebben az esetben az EUOroszország partnerségi egyezmény aláírását össze kellene hangolni az Európai Energia Charta Egyezmény Oroszország által történő ratifikálásával.22 Mindebből tehát az a következtetés vonható le, hogy az Európai Uniónak az energiaügyeket nem az EU-Oroszország partnerségi egyezmény tárgyalási napirendjére kellene tűznie, hanem az Európai Energia Charta Egyezmény Oroszország által történő ratifikálását kellene szorgalmaznia a függőben lévő problémák megoldása révén. A megoldást egyrészt az nehezíti, hogy Oroszország újabb kifogásokat támasztott, de azokat még nem terjesztette elő írásban. Másrészt, és ez a fő gát, Oroszország attól tart, az Európai Unió nem kívánja alkalmazni a multilaterális tranzitról szóló jegyzőkönyvet a saját határain belül. Az EU által a tranzit jegyzőkönyv 20. cikkeként javasolt rendelkezés szerint, amely ellentétes az Európai Energia Charta Egyezménnyel, csak azok az energiaáramlások tekinthetők tranzitnak, amelyek az egész regionális gazdasági integrációs szervezetet keresztezik, nem pedig azok, amelyek az egyes tagállamok területét. A gyakorlatban ez azt jelentené, hogy az Oroszország által az NSZKba vagy Olaszországba szállított földgáz az EU földrajzi határától nem lenne tranzitnak tekinthető, azaz erre a sokkal liberálisabb közösségi jogszabályok vonatkoznának, nem pedig az Európai Energia Charta Egyezmény rendelkezései. Az orosz álláspont szerint az EU által javasolt rendelkezés elfogadása érintené a hosszú lejáratú szerződéseket, ezáltal növekednének a kereskedelmi kockázatok, ami magasabb árakban csapódna le a fogyasztóknál.23 A fentieken túlmenően Oroszországnak van még néhány kevésbé pontosan specifikált aggodalma az Európai Energia Charta Egyezménnyel kapcsolatban. Ilyen például az, hogy miközben az ECT hatálya kiterjedne Oroszországra, az nem lenne érvényes Norvégiára, mert az utóbbi nem ratifikálta az Energia Charta Egyezményt. Miközben az Európai energia Charta szándéka a kompetitív piac létrehozása, de ott, ahol az hátrányos az európai kínálati források számára, protekcionista jellegű, például az urániumdúsító szolgáltatások esetében.24

23

i.m., p. 111. i.m., p. 112.

24

Mandil 2008, p. 19.

22

24

Losoncz Miklós

Egyelőre nem látszanak a megoldás körvonalai az EU és Oroszország közötti energetikai kapcsolatok intézményesítésében. Oroszország nem lelkesedik az Európai Energia Charta Egyezmény ratifikálásáért arra hivatkozva, hogy az idejétmúlt és nem méltányos orosz szempontból. Az egyezményt olyan időszakban dolgozták ki és kötötték meg, amikor Oroszország még gyenge volt. Ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy az energiahordozók világpiaci árának 2008 derekától bekövetkezett csökkenése nyomán Oroszország tárgyalási alkuereje is gyengült. Az energiahordozók árának további esésével Oroszország az 1990-es évek elejéhez hasonló helyzetben találhatja magát, amikor az Európai Energia Charta Egyezményt kidolgozták. Az Európai Unióban is „halottnak” tekintik az Európai Energia Charta Egyezményt.

2.3. Egyéb intézményi feltételek A jogi keretek megléte egyáltalán nem garantálja automatikusan az energiaellátás biztonságát. A jogi háttér az ellátásbiztonság szükséges, de nem elégséges feltétele. Ukrajna például ratifikálta az Európai Energia Charta Egyezményt, ennek ellenére a 2006. januári és a 2009. januári orosz-ukrán földgázvitában tranzit-országként nem tett eleget az egyezményből rá háruló kötelezettségeknek, mert nem biztosította a tranzitáramlásokat. A két eset arra hívja fel a figyelmet, hogy az Európai Energia Charta Egyezmény nem tartalmaz hathatós szankciókat az azt megsértő országokkal szemben. Ukrajna az orosz földgáz tranzit-országaként monopolhelyzetben van, amit a jövőben is fel tud használni. Az orosz-ukrán gázvita kapcsán egyes hazai szakértők azt az álláspontot képviselték, hogy ha megtörténik a világpiaci árakra való áttérés az Oroszország és Ukrajna közötti földgáz-kereskedelemben, akkor a viták megszűnnek. Ez egyáltalán nem biztos, mert a világpiaci árakra való áttérés a két ország közötti kapcsolatokban nem ad megoldást arra a problémára, hogy Ukrajna illegálisan megcsapolja az EU-ba szállított orosz gázt. Egyelőre nem körvonalazódik olyan mechanizmus, amely lehetővé tenné a hatékony nyomásgyakorlást olyan tranzit-országokra, amelyek megszegik szerződéses kötelezettségeiket. Ami az ukrán tranzitot illeti, a tapasztalatok alapján az orosz-ukrán földgázvita mindig akkor oldódott meg, amikor az egyik fél arra a következtetésre jutott, hogy a kialakult döntési patthelyzetben elveszíti a PR-háborút. Egyik országnak sincsenek megfelelő anyagi és egyéb eszközei ahhoz, hogy a másikra tudjon kényszeríteni egy megállapodást. Hiába ellenőrzi Oroszor-


25

szág a termelést és a Közép-Ázsiából érkező tranzitszállításokat, ha Ukrajna viszont az Európába irányuló tranzitot kontrollálja.25 Ezt a patthelyzetet csak az erőviszonyok megváltoztatásával lehetne feloldani. Nem alkalmas erre az az orosz javaslat, amely szerint egy konzorcium venné át az ukrán tranzithálózat működtetését, amely a Gazpromból és a „Gazprom-barát” német E.ON Ruhrgasból vagy az ugyancsak „Gazpromszövetségesnek” tekintett olasz ENI-ből állna. Ebbe a megoldásba Ukrajna nem egyezne bele. Ukrajna számára elfogadhatóbb megoldás a csővezeték feletti tulajdonjogának fenntartása. A vezetéket viszont egy háromtagú konzorcium üzemeltetné hosszú távú, 30 évre szóló vagy annál is hosszabb lízing-megállapodás révén. Nemzetközi megállapodásban rögzítenék a transzparencia világos szabályait, a hosszú lejáratú árakat, az ellátás megbízhatóságát és a vitás kérdések rendezését.26 Ennek az előnyei egyértelműek az Európai Unió fogyasztói számára. Ráadásul a depolitizált földgázvezeték ellehetetlenítené a politikai nyomásgyakorlást. Oroszország is profitálna belőle, mert megszűnnének vagy legalábbis minimálisra zsugorodnának a földgáz-tranzittal kapcsolatos politikai és egyéb kockázatok. A javaslat szerint a vázolt megállapodást egyéb intézkedésekkel is ki kellene egészítenie az EU-nak. Ilyen lehet az ukrán energetikai rendszer reformjának támogatása, az ország európai villamosenergia-hálózathoz való kapcsolása. Az üzemeltető konzorcium létrehozása az Ukrajnának 2008 szeptemberében kilátásba helyezett társulási egyezmény feltétele is lehetne.27 A legutóbbi orosz-ukrán földgázvitának vannak másfajta aspektusai is, amelyek kiegészíthetik az eddig áttekintett értelmezéseket. Az egyik ilyen értelmezés szerint az ukrán-orosz gázvita tétje nem annyira az ár volt, hanem inkább bizonyos közvetítők pozíciójának a megerősítése. Eddig az Európai Unióban, illetve általában a fejlett piacgazdaságokban az volt a feltételezés, hogy a tőlük eltérő intézményrendszerű országokra, mint szénhidrogénszállítókra a transzparencia hiánya ellenére lehet számítani. Orosz és ukrán viszonylatban viszont nagyobb mértékű átláthatóság nélkül nem érthető, hogy ki ellenőrzi az energiaáramlásokat, és ki profitál belőlük. Ezen információk hiányában nem érthetők és nem is becsülhetők a kínálat megszakadásával kapcsolatos kockázatok. Jelen esetben 2004 közepétől a svájci bejegyzésű RosUkrEnergo vállalat a közvetítő, amelyben a Gazrpom 50 százalékos részesedéssel rendelkezik, a részvénytőke másik fele két ukrán részvényes birtokában van. Miként azt 2006 áprilisában a Global Witness korrupcióellenes szervezet kiderítette, 25

Wilson 2009.

26

uo. uo.

27

26

Losoncz Miklós

egyikük Dmitrij Firtas üzletember.28 Közben fény derült a másik tulajdonosa is, aki Iván Fursin.29 A RosUkrEnergo vállalat két szuverén ország: Ukrajna és Oroszország közötti megállapodás alapján jött létre, de furcsa módon Ukrajnának nincs tulajdonosi részesedése benne. Joggal tehető fel az a kérdés, hogy a RosUkrEnergo milyen tevékenységet folytat az EU és Oroszország közötti stratégiai földgáz-kereskedelemben, amit a Gazprom nem tudna ellátni, miközben a tulajdonosi háttere is homályos.30 A RosUkrEnergo adózás utáni nyeresége 2007-ben 795 millió dollár volt, de a vállalat természetbeni kifizetésének értéke (az Ukrajnának járó földgázszállítás 20 százaléka) mintegy 4,35 milliárd dollárra volt becsülhető. Julia Timosenko ukrán miniszterelnök hosszú időn át nyilvánosan kampányolt a RosUkrEnergo ellen, de a Putyin orosz miniszterelnökkel kötött megállapodás e részéről semmi nem szivárgott ki. Figyelmet érdemel, hogy a RosUkrEnergo az ukrán földgázelosztás háromnegyedét ellenőrzi.31 Nagyszámú szakértő szerint a RosUkrEnergo nyereségéből jutott ukrán politikusok korrumpálására is. A legújabb információk szerint a Gazprom ki kívánja kapcsolni a RosUkrEnergot-t az EU és Oroszország közötti földgáz-kereskedelemből.32 A transzparencia kérdése túlmutat Ukrajnán. A transzparenciával kapcsolatos kockázatok afrikai és ázsiai szállítók esetében is számottevőek (legfőképpen Nigériában). Ennek alapján az Európai Uniónak be kell vetnie szabályozói hatalmát annak érdekében, hogy elérje: az energiapiacokon működő kereskedelmi vállalatokra, amelyek profitálnak a közösségi pénzügyi rendszerből vagy tőkét vonnak be a tőkepiacon, szigorú nyilvánosságra hozatali követelmények legyenek érvényben. E mögött az a felismerés húzódik meg, hogy bizonyos európai bankok túlságosan hosszú ideig fedeztek kétes érdekeltségeket és homályos pénzáramlásokat. Az Európai Unió energiaszállító országokkal szembeni segélypolitikájában is erőteljesebben kell érvényesítenie a transzparencia követelményeit. Az ellátás biztonságának garantálása érdekében az EU-nak ragaszkodnia kell ahhoz, hogy Ukrajna, Oroszország és minden más szállító feleljen meg a vállalatirányítás nemzetközi szabványainak.33 Az EU és Oroszország közötti energiakapcsolatokban a vázolt jogi, illetve szerződéses keretek nem elégségesek az EU energiaellátásának fokozásához.

28

O’Sulivan–Mayne 2009. Olearchuk–Wagstyl 2009. 30 O’Sulivan–Mayne 2009. 31 Wilson 2009. 32 Olearchuk–Wagstyl 2009. 33 O’Sulivan–Mayne 2009. 29


27

A vázolt javaslatok megvalósítása esetén sem garantálható az EU földgázellátásának biztonsága, ehhez további intézkedésekre lenne szükség. Az EU és Oroszország közötti energiakapcsolatok intézményesítését gátolják a két fél közötti érdekellentétek. Az Európai Unió depolitizálni szeretné az EU és Oroszország közötti földgázszállításokat annak érdekében, hogy az Oroszországból származó földgázimportot integrálni tudja az EU, illetve akár az egész Európát átfogó versenypiacba, így maximalizálni tudja az importot. Ezzel szemben Oroszország — legalábbis jelenlegi vezetése — ennek az ellenkezőjében, azaz a földgázkapcsolatok átpolitizáltságában érdekelt. A viszony depolitizálása esetén ugyanis az EU és Oroszország közötti kapcsolat az EU és Norvégia vagy az USA és Kanada közötti viszony szintjére süllyedne. Oroszország szempontjából a földgáz-kereskedelem stagnálása vagy visszaesése is hasznosabb átpolitizált, mint növekedése depolitizált viszonyok között.34 Az átpolitizált kapcsolatrendszerben való érdekeltséggel nagymértékben magyarázható az, hogy Oroszország nem ratifikálta eddig az Európai Energia Charta Egyezményt és az, hogy kudarcot vallott az a nyugati törekvés, hogy Oroszország WTO-ba történő felvételét összekapcsolják földgázszektorának liberalizálásával. Az Európai Uniónak eddig nem álltak rendelkezésére olyan eszközök, amelyekkel kényszeríteni tudná Oroszországot vázolt szerződéses és/vagy jogi kereteinek elfogadtatására. Emellett az orosz energia- és külgazdasági politika hagyományosan igyekszik megosztani, illetve egymás ellen kijátszani az Európai Unió tagállamait. A Gazprom az európai uniós tagállamokkal és vállalatokkal bilaterális alapon tárgyalt, hosszú lejáratú bilaterális szerződéseket kötött, amelyekben rögzítette a szállítási feltételeket és az árakat, illetve az árképzés elveit. Ezek a szerződések előnyösek Oroszország számára, potenciálisan lehetővé válik monopolárak alkalmazása vagy legalábbis nagyobb alkuerőre tesz szert, mintha az EU-val mint egységgel kellene tárgyalnia. Az orosz földgáz legfőbb importőr országainak (NSZK, Olaszország, Franciaország) társaságai 2006-ban 2026-2036-ig meghosszabbították hosszú lejáratú szerződéseiket a Gazprommal. A bilaterális kapcsolatépítést az Európai Unió földgázpiacának szegmentáltsága tette, illetve teszi lehetővé. Ezen alapul a politikai nyomásgyakorlás lehetősége is. Az analógiaként vizsgálható OPEC esetében a szervezettől importáló országok tudatában vannak annak, hogy egy bizonyos ponton túl a nagy exportőrökhöz fűződő politikai viszonynak nincs nagyobb jelentősége a kőolajkínálat feltételeire. A kőolajpiac globálissá válása nyomán, ha valamelyik bilaterális kereskedelmi kapcsolatban zavarok támadnak politikai 34

Noël 2008, p. 2.

28

Losoncz Miklós

vagy műszaki okok folytán, akkor a piac a helyi kínálati hiányt globális áremelkedéssé transzformálja. Az OPEC szerepe ezért az importáló országok számára gazdasági kérdés, nem geopolitikai.35 Az EU földgázpiacának fragmentáltsága, ezzel összefüggésben a nemzeti piacokon a verseny hiánya, illetve a gyenge verseny miatt ugyanez nem mondható el az EU és Oroszország közötti földgázkapcsolatokról. Az Európai Unión belül is nagy különbség van a régi tagállamok nagy és diverzifikált, Oroszországtól kevésbé függő, illetve az új tagállamok kisebb, de az orosz szállításoktól nagymértékben függő piaca között. A földgázpiac szétszabdaltsága miatt nehéz közösségi szintű közös külpolitikát kidolgoznia az EU-nak, miközben meglehetősen könnyű az EU-tagállamokat megosztani Oroszországnak.36 Mindebből az következik, hogy az EU-nak integrált versenypiac kialakítására kellene törekednie. Ez jelentené egyrészt az egymástól többé-kevésbé elszigetelt nemzeti földgázpiacok összekötését egymással, másrészt a közösségi jog kiterjesztésével összefüggésben tárgyalt harmadik gázdirektíva elfogadását és megvalósítását. Integrált és kompetitív európai uniós földgázpiac esetén a Gazprom német, olasz, francia stb. vállalatokkal kötött szerződéseit „európaizálni” kellene. Ebben az esetben nem az NSZK-ba, Olaszországba vagy Franciaországba irányuló szállításokról lesz szó, hanem európai uniós kivitelről. A földgáz Európai Unión belüli allokációja kompetitív kereskedelem révén történne, hasonlóan a cseppfolyósított földgázéhoz. Az ilyen integrált európai uniós piacon a politikai és ez energetikai kapcsolatok elválnak egymástól, megszűnne a politikai nyomásgyakorlás lehetősége. Emellett az európai uniós piac integrálása az új tagállamok földgázellátásának a biztonságát is javítaná, még akár a jelenlegi infrastrukturális feltételek között is. Ebből különösen Magyarország, Szlovákia és Lengyelország profitálna. Ez a közös energiapolitika kialakítását is megkönnyítené, illetve az integrált versenypiac magának a közös energiapolitikának a feltétele.37 Miként azt a közösségi jog Oroszországra való kiterjesztésének tárgyalásoskor említettük, az európai uniós földgázpiac integrálásának feltétele egyrészt az unbundling, azaz a termelési és kínálati tevékenységek szétválasztása az elosztóhálózat üzemeltetésétől, másrészt a szállítási rendszer üzemeltetőinek független szabályozása, beleértve a nemzeti szabályozó hatóságok közötti együttműködést koordináló ügynökség létrehozását. Miként erre korábban utalás történt, a vertikálisan integrált nemzeti nagyvállalatokkal rendelkező NSZK és Franciaország erős fenntartásokkal viseltetik a tevékenységszétválasztással szemben.

i.m., p. 8. i.m., p. 9. 37 uo. 35 36


29

Figyelmet érdemel, hogy a Nabucco-projekt teljesen független az európai uniós piac integrálásától és az európai piacon a verseny erősítésétől, nem helyettesíti, nem is helyettesítheti azt. A projekt sikere másodlagos fontosságú az EU és Oroszország közötti földgázkapcsolatok szabályozása szempontjából.38 Az egyéb tényezők közül megemlíthető még a hosszú távú előrejelzés és tervezés. A kölcsönös bizalmat erősítené, illetve támpontokat adna a Gazprom, tágabb értelemben az orosz energiapolitika számára, ha az Európai Unió készítene hosszú távú, 20-30 éves prognózisokat a földgáz felhasználásáról. A kőolaj világpiaci árának a legutóbbi csökkenése első megközelítésben erősítheti az Európai Unió tárgyalási pozícióját Oroszországgal szemben a jogi-intézményi feltételek alakítása terén. A szállítási infrastruktúra sajátosságait, az EU Oroszországból származó földgázimporttól való függőségét, a függőségi viszonyok aszimmetriáját azonban a szénhidrogének világpiaci árának a csökkenés nem érinti. Az Európai Unió az alacsony földgázárat nem tudja Oroszországgal szembeni nyomásgyakorlásra használni, például az Európai Energia Charta Egyezmény ratifikálása érdekében. Ráadásul a Gazprom többször jelezte, hogy a földgázipar sajátosságai miatt módosítani kívánja az árformulát, el kívánja választani a földgázárat a kőolaj és a kőolajtermékek árától. Nyomásgyakorlásra az alacsony szénhidrogénárak és a globális pénzügyi válság kombinációja ad lehetőséget. A szénhidrogénárak esése nyomán mérséklődő devizabevételek és a pénzügyi válság nyomán bekövetkezett vagyonvesztés miatt Oroszország jelentős külföldi pénzügyi-forrás bevonásra lesz utalva. Elvileg a pénzügyi források folyósításának feltételeként lehet szabni bizonyos intézményi reformokat, beleértve az orosz földgázszektor működését meghatározó jogi keretfeltételeket és az Európai Energia Charta Egyezmény ratifikálását. Ennek az elemzése azonban szétfeszítené e tanulmány tartalmi és terjedelmi kereteit. Ezzel kapcsolatban analógiaként lehet említeni a Szovjetunió felbomlását, ami – legalábbis Jegor Gajdar emlékiratai szerint – kiemelkedő mértékben volt visszavezethető külső tényezőkre (alacsony világpiaci kőolajárak, nagy folyó fizetési mérleghiány, rossz gabonatermés, külső pénzügyi forrásokhoz való hozzájutás korlátja). A globális pénzügyi válság különösen kedvezőtlenül érinti a külső pénzügyi forrásokra kiemelkedő mértékben ráutalt Ukrajnát. A forrástranszfer feltételéül lehet szabni a földgáz-tranzit depolitizálását.

38

i.m., p. 17.

30

Losoncz Miklós

Összefoglalás, következtetések Az Európai Unió energiaellátása, azon belül földgázellátása döntően olyan országoktól függ, amelyek tágan értelmezett intézményi rendszere, beleértve a jogrendszert, eltér az Európai Unióétól, illetve tagállamaiétól. A globális készletek földrajzi eloszlása miatt különösen a szállítási infrastruktúrához kötött földgáz esetében nő ez a függőség erőteljesen hosszabb távon. Ez az import diverzifikálásának korlátaira is rávilágít. A fő szállító Oroszországtól való importfüggőség ugyan elvileg mérsékelhető, de az alternatív beszerzési források nem megbízhatóbbak, sőt. Mindez az intézményi és jogszabályi környezet kiemelkedő fontosságára hívja fel a figyelmet nemcsak Oroszország, hanem a többi földgázszállító ország viszonylatában. Az EU és Oroszország közötti földgáz-kereskedelem keretfeltételeinek intézményesítésére három lehetőség különíthető el. Az első a közösségi jog kiterjesztése harmadik országokra, beleértve Oroszországot, a második az Európai Energia Charta Egyezmény bizonyos elveinek és rendelkezésinek integrálása az EU és Oroszország közötti új partnerségi egyezménybe, a harmadik pedig maga az Európai Energia Charta Egyezmény. A sorrend a Közösség preferencia-rangsorát is kifejezi. Oroszország és más nagy földgáztermelők nem hajlandók a közösségi jogrendszer alapján történő jogharmonizációra. Az új EU-Oroszország partnerségi egyezménynek összhangban kell lennie az Európai Energia Charta Egyezménnyel, tehát ebben az esetben nem kerülhető meg az egyezmény Oroszország által történő ratifikálása. Ezért a három elvi lehetőség közül az Európai Energia Charta Egyezmény Oroszország által történő ratifikálása jöhet szóba, mint a legelfogadhatóbb lehetőség. Ennek legfőbb akadálya az, hogy Oroszország attól tart, az Európai Unió nem kívánja alkalmazni a multilaterális tranzitról szóló jegyzőkönyvet a saját határain belül. Az EU értelmezése szerint az Oroszország által az NSZK-ba vagy Olaszországba szállított földgáz az EU földrajzi határától nem lenne tranzitnak tekinthető, azaz erre a sokkal liberálisabb közösségi jogszabályok vonatkoznának, nem pedig az Európai Energia Charta Egyezmény rendelkezései. Az orosz álláspont szerint az EU által javasolt rendelkezés elfogadása érintené a hosszú lejáratú szerződéseket, ezáltal növekednének a kereskedelmi kockázatok, ami magasabb árakban csapódna le a fogyasztóknál. Bár a piacgazdaságba való oroszországi átmenet után meglehetősen szofisztikált intézményrendszer jött létre az EU és Oroszország kapcsolatainak szabályozására az energetikát is beleértve, a jelek szerint ennek működési hatékonysága nem kielégítő. Jelenleg nehéz, sőt egyenesen lehetetlen előre


31

jelezni az EU és Oroszország közötti földgázkereskedelmet érintő intézményi megoldás kimenetelét. Az egyértelmű, hogy Oroszország nem kívánja végrehajtani a közösségi joganyag alapján a jogharmonizációt részben politikai okok miatt, részben pedig azért, mert intézményi és jogrendszere nem kompatibilis az Európai Unióéval. A 2006. januári és 2009. januári ukrán-orosz földgázvita arra hívta fel a figyelmet, hogy az Európai Energia Charta Egyezmény nem tartalmaz hathatós szankciókat az azt megsértő országokkal szemben. Az ukrán tranzittal kapcsolatos kockázatok mérsékelhetők, ha az ukrán tulajdonban maradó tranzitvezetékeket háromtagú (orosz, ukrán, európai uniós) konzorcium üzemeltetné hosszú távú, 30 évre szóló vagy annál is hosszabb lízingmegállapodás révén, ezzel depolitizálnák a tranzit-szállításokat. E megoldás elfogadásáért az EU-nak további támogatásokat célszerű kilátásba helyeznie Ukrajna számára, amikre a globális pénzügyi válság által sújtott ország nagyon is rászorul. Célszerű és kívánatos a földgáz-kereskedelem transzparenciájának javítása, nem utolsó sorban a felesleges közvetítők kikapcsolása és a földgáz-kereskedelemben résztvevő vállalatok piacgazdasági elvek alapján történő működtetése révén. Az Európai Unió az ukrán tranzit és az orosz földgáz-szállítások intézményi kereteinek javításáért a legtöbbet földgázpiacának integrálása és a verseny előmozdítása révén teheti. Az integrált versenypiac kialakítása egyrészt az egymástól többé-kevésbé elszigetelt nemzeti földgázpiacok egymással való összekötését, másrészt a harmadik gázdirektíva elfogadását és megvalósítását jelenti. Integrált és kompetitív európai uniós földgázpiac esetén a Gazprom német, olasz, francia stb. vállalatokkal kötött szerződéseit „európaizálni” kellene. Ebben az esetben nem az NSZK-ba, Olaszországba vagy Franciaországba irányuló szállításokról lesz szó, hanem európai uniós kivitelről. A földgáz Európai Unión belüli allokációja kompetitív kereskedelem révén történne, hasonlóan a cseppfolyósított földgázéhoz. Az ilyen integrált európai uniós piacon a politikai és ez energetikai kapcsolatok elválnak egymástól, megszűnne a politikai nyomásgyakorlás lehetősége. Emellett az európai uniós piac integrálása az új tagállamok földgázellátásának a biztonságát is javítaná, még akár a jelenlegi infrastrukturális feltételek között is. Ebből különösen Magyarország, Szlovákia és Lengyelország profitálna. Ez a közös energiapolitika kialakítását is megkönnyítené, illetve az integrált versenypiac magának a közös energiapolitikának a feltétele. Az európai uniós földgázpiac integrálásának feltétele egyrészt az unbundling, azaz a termelési és kínálati tevékenységek szétválasztása az elosztóhálózat üzemeltetésétől, másrészt a szállítási rendszer üzemeltetőinek független szabályozása, beleértve a nemzeti szabályozó hatóságok közötti együttműködést koordináló ügynökség létrehozását. A vertikálisan integrált nemzeti nagyvállalatokkal rendelkező NSZK és Franciaország erős fenntartá-

Losoncz Miklós

32

sokkal viseltetik a tevékenységszétválasztással szemben, ez akadályozza az integrált európai uniós versenypiac létrehozását az EU földgázszektorában. A globális pénzügyi válság és a nyers- és fűtőanyagok világpiaci árának esése mind Ukrajnát, mind Oroszországot igen kedvezőtlenül érinti. E tényezők javítják az EU mozgásterét a jogi-intézményi feltételek alakításában. A racionális európai uniós stratégia célja a fentiek alapján a földgázkereskedelem és -tranzit depolitizálása. A stratégiát két pillérre célszerű helyezni. Az első, közvetlen pillér a külgazdasági politika. Diszkriminatív jellegű reciprocitási klauzulák előterjesztését Oroszország politikai nyomásgyakorlásként értékelné, ami megakadályozná a tárgyalások sikeres befejezését. Az Európai Uniónak célszerű a korábbinál jobban figyelembe venni Oroszország gazdasági érdekeit a földgázszektorban, többek között a tárgyaló felek közötti kölcsönös függőség hangsúlyozásával. A földgázpiac fragmentáltsága miatt az Európai Unió egyébként nem tud „egy hangon” beszélni, azaz egy egységként tárgyalni a bilaterális kapcsolatokról a földgázszektorban. Az Ukrajnán keresztül vezető tranzit jogi-szerződéses keretek kialakításába Oroszországot is célszerű bevonni. A depolitizált stratégia második, közvetett pillére az integrált versenypiac létrehozása az EU földgázszektorában részben a tagállamok földgázhálózatainak összekapcsolása, részben a harmadik földgázdirektíva elfogadása és megvalósítása révén, beleértve a tevékenységszétválasztást stb. A szűk keresztmetszet a jelek szerint az Európai Unión belül van, amennyiben egyes tagállamok nem érdekeltek a szabályozási szempontból fragmentált földgázpiac versenypiaccá történő integrálásában. Az EU kompetitív földgázpiacának a kialakítása és ennek nyomán a külső szállítóktól való függőség mérséklődése mind az EU, mind a külső importra leginkább ráutalt tagállamok szintjén szűkíti Oroszország mozgásterét a politikai nyomásgyakorlás terén, és előbb-utóbb kikényszeríti a meglévő szerződéses és jogi keretek átalakítását is. Ezzel párhuzamosan létrejönnek egy koherens energiapolitika feltételei. Ezek a kérdések többé-kevésbé függetlenek az olyan nagy beruházási projektektől, mint a Nabucco vagy az Északi és a Déli áramlat, bár az energiahordozók iránti kereslet várható emelkedése alapján ezek a projektek is nélkülözhetetlenek lesznek az EU földgázellátásának biztosításában.

*****


33

Felhasznált irodalom British Petrol (2008): Statistical Review of World Energy. June 2008, 48 p. Letölthető: http://www.bp.com/sectiongenericarticle.do?categoryId =9023769&contentId=7044915 Cristie, Edward (2007): Oil and Gas Dependence of EU-15 countries. WIIW Research Reports No. 343, The Vienna Institute for International Economic Studies, December, 62 p. Európai Bizottság (2007a): Javaslat az Európai Parlament és a Tanács a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló 2003/55/EK irányelve módosításáról. Letölthető: http://eur-lex.europa.eu/ LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2007:0529:FIN:HU:DOC Európai Bizottság (2007b): Javaslat az Európai Parlament és a Tanács földgázszállító hálózatokhoz való hozzáférés feltételeiről szóló 1775/2005/EK rendelete módosításáról. Letölthető: http://eur-lex.europa.eu/ LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2007:0532:FIN:HU:DOC Európai Energia Charta (1999): 1999. évi XXXV. törvény. Letölthető: http://www.eh.gov.hu/home/html/index.asp?msid=1&sid=0&hkl=1 85&lng=1 Goldirova, Renata (2008): EU weakens 'Gazprom clause' on foreign energy investors. EU Observer, 20089. október 13. Letölthető: http://euobserver.com/9/26914 Hedenskog, Jakob – Larsson, Robert L. (2007): Russian Leverage on the CIS and the Baltic States. Defence Analysis, Swedish Defence Agency (FOI), Stockholm, June, 141 p.) Letölthető: http://www2.foi.se/rapp/foir2280.pdf Konoplyanik, Andrey (2008a): Regulating energy relations: Acquis or Energy Charter? In: Barysch, Katinka (ed.): Pipelines, politics and power. The future of EU-Russia energy relations. Center for European Reform, London, 2008, pp. 107–113. Konoplyanik, Andrey (2008b): What is the Energy Charter? In: Barysch, Katinka (ed.): Pipelines, politics and power. The future of EU-Russia energy relations. Center for European Reform, London, 2008, pp. 103–105. Mandil, Claude (2008): Energy Security and the European Union. Proposals for the French Presidency. April 21st, pp. 19, http://www.premierministre.gouv.fr/IMG/pdf/08-1005_Rapport_au_Premier_ministre_ final_ENG.pdf

34

Losoncz Miklós

Noël, Pierre (2008): Beyond Dependence: How to Deal with Russian Gas? European Council on Foreign Relations, London, november 7., 18 p. Letölthető: http://ecfr.eu/content/entry/russia_gas_policy_brief O’Sulivan, Diarmid – Mayne Tom (2009): To secure its energy, Europe must end opacity. Financial Times, január 16., p. 9. Olearchuk, Roman – Wagstyl, Stefan (2009): Gas supplier plans to fight after sidelining. Financial Times, január 23., p. 6. Wilson, Andrew (2009): Avoiding the next gas crisis. Wall Street Journal 2009. január 28. Letölthető: http://ecfr.eu/content/entry/commentary_gas_crisis_ukraine_wilson_ecfr/

AZ EU ÉS OROSZORSZÁG KÖZÖTTI KAPCSOLATOK INTÉZMÉNYESÍTÉSÉNEK FEJLESZTÉSI LEHETŐSÉGEI AZ ENERGIASZEKTORBAN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A FÖLDGÁZRA

Recommend Documents