AZ EU KERESKEDELEMPOLITIKÁJA ÉS AZ EU OROSZ KAPCSOLATOK A GAZDASÁGI ÉS ENERGETIKAI MEGÁLLAPODÁSOK TÜKRÉBEN

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI GAZDÁLKODÁS SZAK LEVELEZŐ tagozat GAZDASÁGDIPLOMÁCIA szakirány

AZ EU KERESKEDELEMPOLITIKÁJA ÉS AZ EU – OROSZ KAPCSOLATOK A GAZDASÁGI–ÉS ENERGETIKAI MEGÁLLAPODÁSOK TÜKRÉBEN

Készítette: Tamás Krisztina

Budapest, 2009.

Az EU kereskedelempolitikája és az EU – orosz kapcsolatok a gazdasági-és energetikai megállapodások tükrében

TARTALOMJEGYZÉK TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE ............................................................................................... 3 BEVEZETÉS......................................................................................................................... 4 1. AZ EU KERESKEDELEMPOLITIKÁJÁNAK JOGI ALAPJAI ........................................ 7 1. 1. VÁLTOZÁSOK A RÓMAI SZERZŐDÉSTŐL A REFORMSZERZŐDÉSIG ...... 7 1. 1. 1. A közös kereskedelempolitika megjelenése a Római Szerződésben................. 7 1. 1. 2. Az Európai Unióról szóló Maastrichti Szerződés – a közös kereskedelempolitika a három-pilléres rendszerben...................................................... 9 1. 1. 3. A közösségi döntéshozatal hiányosságainak fejlesztése az Amszterdami Szerződésben ............................................................................................................... 10 1. 1. 4. Az EU befogadóképességének biztosítása a Nizzai Szerződésben – a meglévő hatáskörök jobb kihasználása ...................................................................................... 11 1. 1. 5. A három-pilléres rendszer megszüntetése – az EU súlyának erősödése a Reformszerződésben.................................................................................................... 12 2. AZ EU NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK KIALAKÍTÁSA A VÁMUNIÓRA ÉPÜLVE ............................................................................................................................................. 14 2. 1. A VÁMUNIÓ ÉS A KÖZÖS PIAC LÉTREHOZÁSÁNAK INDOKOLTSÁGA AZ EU KÜLKAPCSOLATAINAK SZEMPONTJÁBÓL.................................................... 15 2. 2. A GATT/WTO SZEREPE A KÖZÖS KERESKEDELEMPOLITIKÁBAN......... 16 2. 3. AZ EU KÜLKAPCSOLATAINAK RENDSZERE A SZERZŐDÉSES MEGÁLLAPODÁSOK TÜKRÉBEN ............................................................................ 19 2. 3. 1. A preferenciális/társulási bilaterális megállapodások ..................................... 20 2. 3. 2. A nem preferenciális bilaterális egyezmények................................................ 24 3. OROSZORSZÁG ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ GAZDASÁGI KAPCSOLATAI..................... 29 3. 1. OROSZORSZÁG EURÓPA-IRÁNYULTSÁGÁNAK KIALAKULÁSA ............ 29 3. 1. 1. Oroszország külgazdasági kapcsolatai a rendszerváltás előtt - A szocialista örökség ........................................................................................................................ 29 3. 1. 2. A világgazdaságban betöltött szerep megváltozása a rendszerváltás után – Az Európa felé fordulás kezdetei ...................................................................................... 30 3. 2. AZ EU-OROSZ KAPCSOLATOK A FONTOSABB MEGÁLLAPODÁSOK TÜKRÉBEN.................................................................................................................... 33 3. 2. 1. A kapcsolatok alapja – A Partnerségi és Együttműködési Megállapodás (PCA) ..................................................................................................................................... 33 3. 2. 2. Akcióterv az Oroszországgal való kapcsolatok tisztázására ........................... 35 3. 2. 3. Az EU Közös Oroszország stratégiája............................................................. 35 3. 2. 4. Oroszország középtávú EU - stratégiája.......................................................... 36 3. 2. 5. A 2004-es EU–bővülés hatása – Egy új politika szükségessége ..................... 37 3. 3. A KERESKEDELMI - ÉS TŐKEBEFEKTETÉSI KAPCSOLATOK................... 40 3. 3. 1. A kétoldalú áruforgalom jelentősége............................................................... 41 3. 3. 2. A tőkebefektetési kapcsolatok fejlődése.......................................................... 44 3. 3. 2. 1. Uniós tőkebefektetések Oroszországban ................................................. 46 3. 3. 2. 2. Orosz tőkebefektetések az Európai Unióban........................................... 48 3. 3. 3. A kereskedelmi és tőkebefektetési kapcsolatok liberalizálásának kérdőjelei . 52 3. 3. 3. 1. A Közös Gazdasági Térség létrehozásának indokoltsága a kölcsönös árukereskedelem és tőkebefektetések szempontjából.............................................. 52 3. 3. 3. 2. A szabadkereskedelmi övezet létrehozását akadályozó tényezők........... 54 4. A GAZDASÁGI KAPCSOLATOK KÖZÉPPONTJÁBAN AZ ENERGETIKAI EGYÜTTMŰKÖDÉS ........................................................................................................... 56 1


4. 1. EGY KÖZÖS ENERGIAPOLITIKA SZÜKSÉGESSÉGE – AZ EK LÉPÉSEI A LÉTREHOZÁSA FELÉ VEZETŐ ÚTON ..................................................................... 56 4. 2. AZ EU ÉS OROSZORSZÁG KÖZÖTTI ENERGETIKAI KAPCSOLATOK ..... 58 4. 2. 1. Az EU terve az Oroszországgal való energetikai kapcsolatok biztosabb alapokra-helyezésére - Az energiabiztonság felértékelődése ...................................... 60 4. 2. 2. Az Energiadialógus ......................................................................................... 63 4. 2. 4. Az orosz-ukrán gázvitákra adott uniós válaszok ............................................. 65 4. 2. 4. 1. Európai Stratégia az energiaellátás fenntarthatóságáért, versenyképességéért és biztonságáért – a 2006-os Zöld Könyv.............................. 65 4. 2. 4. 2. A 2009-es orosz-ukrán gázvitából levont uniós következtetések........... 66 4. 2. 5. Az orosz földgáz-export diverzifikációs törekvései ........................................ 67 BEFEJEZÉS ........................................................................................................................ 69 MELLÉKLETEK ................................................................................................................ 73 IRODALOMJEGYZÉK ...................................................................................................... 80

2


TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE 1. SZ. TÁBLÁZAT Az EU részesedése Oroszország külkereskedelmében 2. SZ. TÁBLÁZAT Oroszország részesedése az EU exportjából és importjából a kétezres évek közepén 3. SZ. TÁBLÁZAT Az EU27-ek áruforgalma Oroszországgal 2007-ben 4. SZ. TÁBLÁZAT Az EU tagok külkereskedelmi mérlege Oroszországgal 2007-ben 5. SZ. TÁBLÁZAT A külföldi tőkebefektetések Oroszországban (1995-2006) 6. SZ. TÁBLÁZAT A külföldi tőkebefektetések Oroszországban (1995-2006) – viszonylati megoszlás 7. SZ. TÁBLÁZAT Az összes külföldi és közvetlen befektetések állományának forrás-országok szerinti megoszlása 8. SZ. TÁBLÁZAT Az orosz közvetlen befektetések (1989-2001) 9. SZ. TÁBLÁZAT Az orosz közvetlen befektetések legfontosabb cél-országai (1995-2003) 10. SZ. TÁBLÁZAT Orosz külföldi és külföldi közvetlen befektetések 2007 végén 11. SZ. TÁBLÁZAT A Szovjetunió szénhidrogén-exportjának országonkénti megoszlása (1986) 12. SZ. TÁBLÁZAT Oroszország energiaexportja és az EU energiaimportja 13. SZ. TÁBLÁZAT A világ bizonyított földgáz-és kőolajkészletei 2007 végén 14. SZ. TÁBLÁZAT Az EU perspektivikus beszállítói 15. SZ. TÁBLÁZAT A Gazprom kivitelének európai cél-országai (2007) 1. SZ. MELLÉKLET Oroszország fontosabb kereskedelmi partnerei (1995-2002) 2. SZ. MELLÉKLET Az Európai Unió kereskedelme Oroszországgal (2003-2007) 3. SZ. MELLÉKLET Oroszország kereskedelme az Európai Unióval (2003-2007) 4. SZ. MELLÉKLET Az Európai Unió legfontosabb import partnerei (2006) 5. SZ. MELLÉKLET Az Európai Unió importja Oroszországból (2003-2007) 6. SZ. MELLÉKLET Az Európai Unió exportja Oroszországba (2003-2007) 7. SZ. MELLÉKLET Oroszország legnagyobb kereskedelmi partnerei az EU27-ek közül 8. SZ. MELLÉKLET A legjelentősebb 25 orosz vállalat külföldi tőkéje 2006-ban 3

41 42 43 43 45 45 48 49 50 51 58 62 62 66 67 74 74 75 75 76 77 78 79


BEVEZETÉS Témaválasztásom azért esett az EU – orosz gazdasági és energetikai kapcsolatokra, mert e viszonyrendszer elemzése több szempontból is aktuális napjainkban. Egyrészt a felek gazdasági együttműködésének alapját jelentő Partnerségi és Együttműködési Megállapodás új kereteinek megtalálása, másrészt az energetika terén évtizedek óta fennálló és egyre erősödő kölcsönös függőség mérséklése a megoldásra váró feladatok. Szakdolgozatom első és második fejezetében az EU közös kereskedelempolitikájával foglalkozom. A jogi alapok bemutatásával kívántam keretet adni dolgozatomnak. A Római Szerződés által életre hívott közös kereskedelempolitika biztosítja az Európai Unió számára azokat az eszközöket, melyeket külkapcsolataiban alkalmazhat. A jogi alapokban bekövetkezett szükségszerű módosításokon keresztül érthetjük meg, hogy milyen hosszú és akadályokkal terhelt út vezetett ahhoz, hogy az EU a nemzetközi kapcsolataiban a különböző-szerződések aláírásához rendelkezzen a megfelelő hatáskörrel. A közös kereskedelempolitika definícióját az alapító szerződés nem határozta meg, s ez a hiányos meghatározás tette lehetővé annak dinamikus fejlődését. A második fejezetben az EU szerteágazó külkapcsolati rendszerével foglalkozom, a vámunióra épülve. Ahhoz, hogy a Közösség egységes integrációként léphessen fel külkapcsolataiban, mind befelé, mind kifelé egységes elveknek kell érvényesülniük. Szükséges volt az EU határain belül a kereskedelem liberalizálása, a kívülálló országokkal szemben pedig egységes vámpolitika kialakítása. A vámunió létrehozása hívta tehát életre a

közös

kereskedelempolitikát.

A

kívülálló

országokkal

szemben

alkalmazott

diszkriminatív korlátozások viszont csak a közös piac létrejöttével párhuzamosan szűntek meg. Az

EU

kereskedelempolitikájának

eszközrendszerében

a

vám-és

kereskedelmi

egyezmények megkötését kivéve, valamennyi eszköz autonóm módon is alkalmazható, melyeknek a GATT előírásainak kell megfelelniük (vámtételek változtatása, liberalizációs intézkedések,

exportpolitika,

kereskedelempolitikai

védőintézkedések).

A

közös

kereskedelempolitika létrejöttekor ugyanis e szervezet szabályozásai voltak az irányadóak. A GATT szabályozási rendszere teszi lehetővé többek között az EU számára, hogy nemzetközi szerződéses kapcsolataiban egyoldalúan kedvezményeket nyújtson. 4


Az EU napjainkban már a világ szinte minden részén rendelkezik szerződéses kapcsolatokkal, amelyekben a partner-országokat a GATT szabályok értelmében gyakran preferenciákban részesíti. Az egyes országokkal kötött megállapodásainak nagy része előrevetítette a tagság alternatíváját. Külkapcsolataiban az EU általában arra törekszik, hogy a különböző országokkal való együttműködését a már kialakított szerződéses keretekbe be tudja illeszteni. Oroszország esetében azonban nem ment zökkenőmentesen az együttműködés megfelelő intézményi kereteinek a megtalálása. A harmadik fejezet a Szovjetunió Európa-irányultságának kialakulásával kezdődik. A felek kapcsolatának szorosabbá válásában a rendszerváltás hozta meg az előrelépést. Az egymás felé nyitást nehezítette, hogy sem az EU, sem Oroszország nem rendelkezett átgondolt stratégiával egymás kezelését illetően. A felek egymást is mindössze 1988-ban voltak hajlandóak hivatalosan elismerni, a Barátsági és Együttműködési Megállapodás aláírásával. A kilencvenes évek elején, miután mindketten belátták, hogy nem kerülhetik meg egymást, elkezdtek partnerségben gondolkodni, ami a Partnerségi és Együttműködési Megállapodás aláírásához vezette őket. A kilencvenes évek elején aláírt bilaterális megállapodás a későbbiekben elérendő célként megfogalmazott szélesebb európai együttműködési zóna létrehozásához jelentette az első lépést. Az áruforgalmi-és tőkebefektetési kapcsolatok egyre intenzívebbé válása szükségessé tette a liberalizáció irányában az előrelépést. A felek gazdasági téren a kétezres évek közepe óta a négy közös térséggel kiegészülve működnek együtt. A szabadkereskedelmi övezet létrehozása felé határozatlan lépések történnek az orosz fél WTO tagságának hiányából következően. Az EU és Oroszország kapcsolataiban az EU 2004-es bővülése több szempontból hozott változást. Egyrészt az EU határai jelentős mértékben kiszélesedtek, ezért az új szomszédokkal való kapcsolatokra egy új uniós politika kidolgozása vált szükségessé. A szomszédságpolitika Oroszország viszonylatában kiemelkedő jelentőséggel bír. Mivel 2004-ben több, korábban szocialista ország – melyek erős gyökerekkel kötődnek Oroszországhoz – lett uniós tag, fontos, hogy milyen fejlődési utat választanak maguknak. Támogatásuk azért fontos, mert mind az EU, mind Oroszország számára alapvető érdek, hogy stabil országok legyenek.

5


Oroszország stratégiai partnerré válási törekvéseinek az EU új politikájának kialakításakor különösen nagy hangsúlyt tulajdonított, hiszen nem kívánt veszíteni a volt szocialista országokkal való kereskedelemben kialakított jelentőségéből. Másrészt, s ez a hangsúlyosabb, a 2004-ben csatlakozott országok energiaimportja Oroszországból jelentős volt, ami nagymértékben megnövelte az EU orosz-szállításoktól való függését. Dolgozatom utolsó fejezetében az energetikai együttműködést vizsgálom. Ahhoz, hogy megértsük, miért nem képes az EU hatékonyan fellépni Oroszországgal szemben az energetika

terén,

a

közös

energiapolitika

hiányából,

valamint

a

tagállami

megosztottságából kell kiindulni. Az uniós kohézió hiányából Oroszország erőfölényét kihasználva ügyesen húz hasznot. Az egyes tagállamokkal kötött bilaterális egyezményei révén tovább erősíti az uniós megosztottságot. Az Európai Uniónak le kell vonnia a hosszú távú következtetéseket az orosz-ukrán gázvitákból, s átértékelni az Oroszországgal való kapcsolatait. A beszerzési források diverzifikálására irányuló törekvése egyre nagyobb hangsúlyt kap, ami orosz oldalon is a kapcsolatok, átértékelését teszi szükségessé. Szakdolgozatom célja annak vizsgálata, hogy milyen megoldási lehetőségek kínálkoznak a jövőben a felek számára az energiahordozókkal szembeni kiszolgáltatottságuk enyhítésére, és hogyan alakul az EU – orosz kapcsolatrendszer, milyen tényezők vannak hatással a PCA új feltételeinek kialakításában. Dolgozatom első két fejezetének megírásában elsősorban a témában megjelent szakirodalmakra támaszkodtam. Az EU kereskedelempolitikájával kapcsolatban a nyolcvanas évektől egészen napjainkig megjelent irodalmakat tanulmányoztam a téma jobb megértéséhez. Az EU – orosz kapcsolatrendszer elemzésénél segítségemre voltak az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének magyar és angol nyelvű tanulmányai. A Külügyminisztérium kiadványa, az Európai Tükör szintén részletesen foglalkozik e viszonyrendszer vizsgálatával, elemzésével. Az EU – orosz kapcsolatokat, bemutató szakirodalmakat és internetes forrásokat is igénybe véve igyekeztem egy átfogó képet adni e két nagyhatalom egymással vívott harcáról. Ezúton szeretném megköszönni belső konzulensemnek, Káldyné dr. Esze Magdolnának, valamint külső konzulensemnek, Ludvig Zsuzsannának, az MTA Világgazdasági Kutatóintézet tudományos főmunkatársának a szakdolgozatom megírásában nyújtott segítségüket. 6


1. AZ EU KERESKEDELEMPOLITIKÁJÁNAK JOGI ALAPJAI 1. 1. VÁLTOZÁSOK REFORMSZERZŐDÉSIG

A

RÓMAI

SZERZŐDÉSTŐL

A

1. 1. 1. A közös kereskedelempolitika megjelenése a Római Szerződésben A II. világháborút követően a nyugat-európai országok szükségét érezték egy közös Európa létrehozásának. Egy egységes Európa megalkotását az tette szükségessé, hogy felismerték, versenyképességük megőrzése és befolyásuk növelése érdekében össze kell fogniuk. Az ESZAK1tagállamai 1957. március 25-én az integráció kiszélesítésének igényével aláírták az Európai Gazdasági Közösség és az Európai Atomenergia Közösség2alapító szerződéseit. A két alapító szerződést együtt Római Szerződéseknek nevezzük. A továbbiakban a Római Szerződés az EGK vonatkozásában vált használatossá. Az Európai Gazdasági Közösség, ahogy azt a neve is mutatta, tagállamainak közösségévé kívánt válni. A Szerződés 2. cikke értelmében a Közösség gazdasági célkitűzéseiből következően a harmonikus gazdasági tevékenységet, a tagállamok egymás közti gazdasági kapcsolatainak erősítését kívánta elősegíteni a közös piac létrehozásával és a tagállami gazdaságpolitikák egymáshoz közelítésével.3 A Római Szerződés kimondta, hogy a Közösség alapja a vámunió. A vámunió létrehozásának szükségességét alátámasztotta a Közösségnek az a törekvése, hogy az integráción belül megvalósuljon az áruk szabad áramlása, kívülálló országokkal szemben pedig az egységes vámrendszer. A Közösség ez irányú céljainak elérését a közös kereskedelempolitika kialakítása volt hivatott elősegíteni.

1

Az Európai Szén-és Acélközösség volt az első európai integrációs szervezet. 1951. április 16-án írta alá az NSZK, Franciaország, Olaszország, Hollandia, Belgium és Luxemburg a Párizsi Szerződést, mellyel létrejött az ESZAK. A szén és acél közös piacának megteremtését és a harmadik országokba irányuló kivitel elősegítését nevezte meg célkitűzésként. A szerződést aláíró hat tagállam 1955-ben határozott úgy, hogy az integrációt a gazdaság valamennyi területére ki szeretnék terjeszteni. Ez az elhatározás vezetett el az Európai Gazdasági Közösség és az Euratom létrehozásához. Az ESZAK-ot 2002-ben beolvasztották a Római Szerződésbe és annak módosításaiba. 2 Az Euratom a jövőben esetlegesen bekövetkező atomháború gazdasági alapjait foglalta integrációs formába. 3 Várnay Ernő – Papp Mónika: Az Európai Unió Joga (KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. Budapest, 2003, 36. old.)

7


Az EU közös kereskedelempolitikájának jogi alapjait a Római Szerződés 113. cikke teremtette meg. A szerződéses kereskedelempolitika teljes körűen 1975-től lett érvényes. A Római Szerződés mindössze a kereskedelempolitika eszköztárát sorolta fel, fogalmi meghatározást nem tartalmazott. Ennek értelmében az EU kereskedelempolitikája magában foglalja a vám-és kereskedelmi egyezmények megkötését, a vámtételek változtatását, a liberalizációs intézkedéseket, az exportpolitikát, a kereskedelempolitikai védőintézkedések kidolgozását és bevezetését. A közös kereskedelempolitika koordinálására az EU az Európai Bizottságot jelölte ki. A Bizottság tárgyalt a tagállamok nevében, a 133. Bizottsággal4való egyeztetést követően. A Bizottság a tárgyalásokat, azt követően kezdhette meg, hogy javaslatait a Tanács jóváhagyta. A tagállamok, és a Bizottság között hatásköri viták alapját képezte a már említett tény, miszerint a Római Szerződés nem jelölte meg a kereskedelempolitika pontos fogalmát. Ezekben, az esetekben lehetőség volt a Bíróság állásfoglalásának kikérésére, vagy kiegészítő jogalap igénybevételére. A Bizottság igyekezett a zavaros helyzetet tisztázni, ezért szorgalmazta a 113. cikk kiterjesztő értelmezését. A tagállamok viszont következetesen kiálltak amellett, hogy a kereskedelmen kívüli nemzetközi gazdasági kapcsolataik feletti hatáskört megtarthassák.5 A kereskedelempolitika fogalmi hiányosságai és a hatáskörök tisztázatlansága felhívták a Közösség figyelmét, hogy módosítani kell a jogszabályokon. A hetvenes években egyre nyilvánvalóbb lett, hogy a nemzetközi gazdasági kapcsolatok szabályozása túlnőtt a 113. cikken. Ebben az évtizedben kezdtek ugyanis a kooperációs egyezmények6a nemzetközi kapcsolatokban egyre gyakoribbá válni. A kooperációk nehézséget okoztak a hatáskörök megosztását és a kereskedelempolitika alkalmazhatóságát illetően, mivel azok az egyszerű árucserén túlmutató nemzetközi gazdasági együttműködések voltak. A Közösség pedig nem rendelkezett a kereskedelemi kapcsolatokon felüli megállapodások aláírásában megfelelő jogosítványokkal. 4

A 133. Bizottságot a Tanács jelölte ki a nemzetközi tárgyalásokban való közreműködésre. A kereskedelempolitika kiterjesztő értelmezésének szükségességét az a helyzet tette sürgetővé, hogy a hetvenes években a Közösség nemzetközi szerződéses kapcsolataiban kötött kormányközi megállapodások kezdtek a termelési együttműködésre is kiterjedni. Az ilyen jellegű egyezmények megkötésére viszont a Közösségnek nem volt hatásköre. 6 Termelési–és kutatási-fejlesztési együttműködés 5

8


Abban az esetben lett volna jogosult kooperációs szerződések megkötésére, ha azokat úgy lehetett volna értelmezni, mint a kereskedelemre épülő, azt kiegészítő együttműködéseket. Mivel ez a megállapítás nem állta meg a helyét, a jogi alapok módosítására volt szükség. A Közösség nemzetközi kapcsolatai ugyanis folyamatosan fejlődnek, így azok egyre kevésbé lesznek a klasszikus kereskedelem-szabályozással koordinálhatók. A jogi alapok módosításánál a kiindulópontot az jelentette a Közösség számára, hogy a kooperációk a jövőben nagy valószínűséggel fontos helyet fognak elfoglalni a nemzetközi kapcsolataiban. A Római Szerződés 113. és 308. cikkeire való együttes hivatkozással létrehozták a kettős jogalapot. Először 1976-ban, a Kanadával kötött kereskedelmi-és gazdasági együttműködés keretein belül került sor a kettős jogalap alkalmazására. A jövőben az itt alkalmazott jogi szabályozás képezte a jogalapot, s ennek alapján osztották meg a közösségi és tagállami hatásköröket. A 308. cikk, melyet gumiklauzulának is neveztek, a közösségi hatáskör rugalmas kiterjeszthetőségét szolgálta. A Közösség abban az esetben hivatkozhatott erre a klauzulára, ha a Római Szerződés nem ruházta fel megfelelő hatáskörrel egyes, a közös piac keretein belüli céljainak eléréséhez. A Tanács a Bizottság javaslatára, az Európai Parlament meghallgatását követően egyhangú határozattal rendelkezik.7A gumiklauzula beépítése a szerződésbe alátámasztotta, hogy a Közösségnek nem volt megfelelő hatásköre az olyan gazdasági kérdésekben dönteni, melyek az árucsere-megállapodásokon túlmutattak.

1. 1. 2. Az Európai Unióról szóló Maastrichti kereskedelempolitika a három-pilléres rendszerben

Szerződés

–

a

közös

A kilencvenes évek elején a Közösség új kihívásokkal találta szemben magát. A globális verseny erősödött, a munkanélküliség fokozódott, a közép-kelet-európai országokban rendszerváltás zajlott le, s a rendszerváltó országok kifejezték a Közösséghez való csatlakozási szándékukat. A kibővült Közösség intézményrendszerének átalakítása és nemzetközi színtéren való súlyának erősödése vált szükségessé.8

7

Kende Tamás – Szűcs Tamás: Az Európai Unió politikái (Osiris Kiadó, Budapest, 2002. 40-41. old.) Aszódi Ilona – Molnár István: Európai Uniós Jogi Alapismeretek (Perfekt Gazdasági Tanácsadó, Oktató és Kiadó Részvénytársaság, 16. old.) 8

9


A kihívásokra való reagálásként intézményi reformok bevezetésére, valamint a nemzetközi viszonylatban való hatékonyabb fellépésre volt szükség. Az újabb bővítés feltételeinek megteremtése érdekében született meg a Maastrichti Szerződés, a Római Szerződés legátfogóbb reformjaként. Az 1992. február 7-én aláírt, s 1993. november 1-jén hatályossá vált Maastrichti Szerződés egy három-pilléres rendszerben létrehozta az Európai Uniót. A rendszert a különböző döntési folyamatok, és a közösséggé válás fokozatai alapján alakította ki. Ezáltal fontos lépéseket tett a hatáskörök tisztázásának irányában, jelentősen kibővítve az Unió hatókörét. Az első pillért az Európai Közösségek (Montánunió, Euratom, EGK) alkották a gazdaságiés monetáris unióval egyetemben, a második pillérbe a közös kül-és biztonságpolitika, a harmadikba pedig a bel-és igazságügyi együttműködés került.9 A közös kereskedelempolitika a Maastrichti Szerződés által kialakított rendszerben az első pillérben helyezkedett el. Ebbe a pillérbe kerültek a közösségi intézménynek és eljárásnak alárendelt politikák. „A Bizottság kizárólagos döntéskezdeményezési joggal rendelkezett, a Bíróság hatásköre mindenre kiterjedt, a nem egyhangú döntéshozatal általános volt.”10A szerződés egyes részei változásokat hoztak az EGK Szerződés rendelkezéseiben. „Az EK Szerződés 3/B. cikkében megjelent az arányosság és szubszidiaritás elve. Ennek értelmében azokon a területeken, ahol a Közösség nem rendelkezett kizárólagos hatáskörrel, a Közösség intézményei kizárólag annyiban voltak jogosultak jogalkotásra, ha nemzeti szinten nem volt megoldható adott probléma, vagy közösségi szinten hozott döntéssel jobb eredményt lehetett elérni.”11

1. 1. 3. A közösségi döntéshozatal hiányosságainak fejlesztése az Amszterdami Szerződésben Az Európai Unióról szóló Maastrichti Szerződés egyes cikkei lehetőséget adtak a szerződés felülvizsgálatára. Ezért az 1996-ban kezdődő amszterdami tárgyalássorozatra a felülvizsgálat céljából került sor. Megfogalmazódtak olyan vélemények, hogy a Közösség 9

Az első pillér nemzetek feletti döntéshozatalt igényel, a második és harmadiknál pedig kormányközi alapon történik az együttműködés, azonban míg a második pillérben megvolt az igény a közös döntéshozatalra, fellépésre, addig a harmadik egyfajta kompromisszumos megoldás volt, nem volt igény a közös fellépésre. 10 Palánkai Tibor: Az Európai Integráció Gazdaságtana (Aula Kiadó Kft. Budapest, 1995. 124. old.) 11 Várnay Ernő – Papp Mónika: Az Európai Unió Joga (KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. Budapest, 2003, 49. old.)

10


túl sok területen kapott jogosítványokat, azonban a közösségi döntéshozatalhoz az intézményrendszer nem volt megfelelő, mert azt eredetileg hat tagállamra tervezték. Az 1997. október 2-án aláírt és 1999. május 1-jén hatályossá vált Amszterdami Szerződés elsődleges célja egy olyan intézményrendszer kialakítása volt, melyben az egyes tagállamok súlya arányosan megjelenik, úgy, hogy a nagyobbak ne szavazhassák le a kisebbeket, tehát az egyhangú döntéshozatalt a minimálisra kellett csökkenteni. A szerződés komoly eredményeket ért el ezen a területen. Az Európai Parlament döntési jogát kiterjesztette az együttdöntési eljárás alkalmazásával és bővülésével. Egyik fő feladatát, a keleti bővüléssel járó intézményi átalakulást viszont nem oldotta meg, ami azért lett volna fontos, mert ekkor minden eddiginél több ország nyújtotta be csatlakozási kérelmét. Az Amszterdami Szerződés lényeges előrelépést hozott a szolgáltatások kereskedelmének terén. Korábban a jogszabályok főként az árukereskedelemre koncentráltak, a szolgáltatáskereskedelem nem volt elterjedt. A Tanács egyhangú határozat esetén kiterjeszthette az EK Szerződés 133. cikkének hatályát a szolgáltatásokkal és szellemi tulajdonnal kapcsolatos kereskedelemre.

1. 1. 4. Az EU befogadóképességének biztosítása a Nizzai Szerződésben – a meglévő hatáskörök jobb kihasználása A 2000. február 26-án aláírt Nizzai Szerződésnek kellett megoldania az EU fogadóképességének biztosítását. Elsősorban intézményi változtatásokra volt szükség, mert ezt a problémát a korábbi szerződéseknek nem sikerült megoldaniuk. Az EU-nak fel kellett készülnie befogadásukra, csökkenteni kellett a konfliktusokat a tagállamok és az Unió között. A szerződés nem arra törekedett, hogy újabb területeket vonjon be az integrációba, s egyre több hatáskört utaljon Közösségi szintre, hanem sokkal inkább arra, hogy a meglévő hatáskörökkel gyorsabb döntéshozatalt érjen el. Csökkentve ezzel a konfliktusok számát a tagállamok és az Unió között.

11


A szolgáltatások és szellemi tulajdon kereskedelméről szóló megállapodások a WTO uruguayi fordulóján a tagállamok hatáskörébe kerültek. E terület szabályozásában a Nizzai Szerződés komoly eredményt ért el. A 133. cikk 3. bekezdését új tartalommal egészítette ki. A módosítások értelmében a Közösség megkapta a szükséges jogalapot a szolgáltatások és szellemi tulajdon kereskedelmével kapcsolatos nemzetközi egyezmények megkötésére.12A kulturális és audiovizuális, oktatási, szociális és egészségügyi szolgáltatások továbbra is a tagállamokkal közös hatáskörben maradtak.

1. 1. 5. A három-pilléres rendszer megszüntetése – az EU súlyának erősödése a Reformszerződésben A német soros elnökség során döntés született arról, hogy a Nizzai Szerződés módosításaként, s nem alkotmányszerűen szülessen meg a Reformszerződés.13 A Reformszerződés megszünteti a három-pilléres rendszert, aminek következtében a korábbinál nagyobb összhang kialakítására nyílik lehetőség az Unió külső kapcsolatait illetően. Az I. és II. pillér közti megosztottság megerősíti az Unió súlyát nemzetközi szinten, ezen túl nemzetközi szerződéseket köthet, tagságot vállalhat nemzetközi szervezetekben, csatlakozhat nemzetközi egyezményekhez, tehát az EU, mint globális szereplő

jelentősége

emelkedik

a

szerződés

rendelkezései

által.

A

közös

kereskedelempolitika az EU kizárólagos hatáskörébe kerül, s kiegészül a közvetlen külföldi befektetésekre vonatkozó megállapodások megkötésével. Ebben az esetben, a Tanácsban a döntéseket-egyhangúan kell meghozni. Az Unió és a tagállamok a kulturális-és audiovizuális, oktatási, szociális és egészségügyi szolgáltatások terén továbbra is közösen folytatják a tárgyalásokat. Változás a Reformszerződés értelmében, annyiban mutatkozik, hogy „a különleges eljárás módszeréhez a kulturális-és audiovizuális szolgáltatások esetében akkor lehet

12

Várnay Ernő – Papp Mónika: Az Európai Unió Joga (KJK-KERSZÖV Kiadó, Budapest, 2001. 581-582. old.) 13 A bonyolult jogalkotást nehezíti, hogy a tanácsi elnökségek félévente váltakoznak, a német elnökség ezért szorosan együttműködött a 18 hónapos csoportos trió másik két tagjával, Portugáliával és Szlovéniával. Az Európai Tanács által elfogadott szerződéstervezet sok paragrafusa tükrözi a demokrácia erősítésének és a bürokrácia mérséklésének szándékát, továbbá sikerült elfogadtatni a szerződés reform jellegét. In: Izikné Hedri Gabriella – Juhász Imre: Az Európai Unió reformszerződése (Európai Tükör, XII. évfolyam, 2007. október, 144. old.)

12


folyamodni, ha azok az Unió kulturális és nyelvi sokféleségét korlátozzák. Oktatási, szociális és egészségügyi szolgáltatásoknál abban az esetben, ha azok komoly zavart idéznek elő az ilyen szolgáltatások nemzeti megszervezésében, vagy a tagállamok ezek biztosítására vonatkozó hatáskörét korlátozzák.”14 Intézményi téren fontos változást hoz a szerződés. Az Unió által kötött nemzetközi szerződések esetében az Európai Parlament jóváhagyására van szükség, továbbá előírja a tárgyalások helyzetéről a folyamatos tájékoztatás kötelezettségét az Európai Parlament felé.

14

Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról (HVG-ORAC Lap és Könyvkiadó Kft, Budapest, 2007, 569. old.)

13


2. AZ EU NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK KIALAKÍTÁSA A VÁMUNIÓRA ÉPÜLVE Ahhoz, hogy a Közösség nemzetközi kapcsolataiban eljárhasson, jogi személyiséggel kell rendelkeznie. A nyugat-európai integrációs folyamatot elindító Európai Szén-és Acélközösség 1951. évi alapítószerződésében a Közösséget jogi személyiséggel ruházta fel. Az 1951. évi ESZAK Szerződés 6. cikke kimondta, hogy „a Közösség jogi személy. A nemzetközi kapcsolatokban a Közösség rendelkezik a szükséges jogi kapacitással ahhoz, hogy funkcióit gyakorolja, s céljait elérje.”15A hat évvel később aláírt Római Szerződésben ez a megfogalmazás már jelentősen lerövidült. Itt már csak annyi szerepelt a Közösség jogi személyiségével kapcsolatban, hogy „a Közösség jogi személy.”Ez a megfogalmazás a későbbiekben sem módosult érdemben, ami az egyes nemzetközi szerződések megkötésénél jogosultsági viták alapját képezte. A közös kereskedelempolitika kiterjesztő értelmezésének problémáival és az arra megoldásként bevezetett kettős jogalappal az első fejezetben részletesen foglalkoztam. A Közösség már megalakulásától kezdődően azért harcolt, hogy hatáskörét a gazdasági-és kereskedelmi kapcsolataiban minél szélesebb területekre kiterjeszthesse. Ezáltal a kívülálló országokra kedvezően, vagy kedvezőtlenül, de mindenképpen hatást gyakorol, s az érdeklődésük középpontjába kerül. A harmadik országokkal való szerződéses kapcsolatok kialakításának előfeltétele volt a közös kereskedelempolitika létrehozása, ahol a Közösséget tagállamai kizárólagos illetékességgel ruházzák fel. A Bíróság úgy rendelkezett, hogy ahhoz, hogy a Közösség a nemzetközi kapcsolatokban egységes integrációként léphessen fel, a tagállamoknak folyamatosan át kell adniuk hatáskörüket számára.

15

Kende Tamás – Szűcs Tamás: Európai Közjog és Politika (Osiris Kiadó Kft. Budapest, 2003, 783. old.)

14


2. 1. A VÁMUNIÓ ÉS A KÖZÖS PIAC LÉTREHOZÁSÁNAK INDOKOLTSÁGA AZ EU KÜLKAPCSOLATAINAK SZEMPONTJÁBÓL Az Európai Gazdasági Közösség gazdasági beállítottságából következően egy közös piac kialakítására törekedett. Ennek kialakítása felé az első lépést az jelentette, hogy a Római Szerződés kimondta, hogy a Közösség vámunión alapul, mely a teljes árucsere forgalomra kiterjed, s magában foglalja a behozatali és kiviteli vámok, valamint az azokkal azonos hatású díjak tilalmát a tagállamok között, továbbá közös vámtarifa bevezetését kívülálló országokkal szemben. A Szerződés tizenkét éves átmeneti időt biztosított a Közösségnek, hogy a vámuniót létrehozza. A vámuniót viszont a tervezett 1970-es időpontnál korábban, 1968-ra sikerült kialakítani. 1968-ra a Közösség kialakította közös vámtarifáját, melyet harmadik országokkal szemben alkalmaz. Kialakításánál az 1957. január 1-jén hatályos vámokból indult ki. A közös vámtarifát a 950/68 EGK Tanácsi rendelet, Harmonizált Áruleíró és Kódrendszer alapján módosított változatát, a Kombinált Nómenklatúrát a 2658/87 számú Tanácsi rendelet hirdette ki. S bár az évek során történtek módosítások a jogszabályokban, azok a közösségi Kombinált Nómenklatúra szerkezetében nem hoztak változásokat. A Bizottság minden év október 31-én hozza nyilvánosságra az adott évben alkalmazandó autonóm és szerződéses vámtételeket. A

Közösség

vámeljárása

során

tarifális,

mezőgazdasági,

vagy

kereskedelmi

kedvezményekben részesítette kereskedelmi partnereit. A közösségi vámeljárás ennek következtében átláthatatlan volt. Az Integrált Tarifa (TARIC) bevezetésének célja ennek az átláthatatlanságnak a megszüntetése volt. A TARIC nem jogszabály, hanem egy, a vámeljárást gyorsító és átláthatóbbá tevő elektronikus támogató rendszer, mely az említett preferenciákat egy adatbázisban integrálta. A tagállamok 1968-ra az egymás közti kereskedelemben a vámokat és mennyiségi korlátozásokat szüntették meg. Az egymás közti vámok lebontásával a tagállamok kerültek előnyös helyzetbe, harmadik országokkal szemben érvényesültek a diszkriminatív intézkedések. Ilyenek voltak a nem vámjellegű akadályok, melyek az adminisztratív, technikai, környezeti és egészségügyi előírásokban öltöttek testet, s továbbra is jelentős kereskedelmet hátráltató tényezőként álltak fenn. Az EK Szerződés 30. cikkének 15


rendelkezései alapján a Közösségnek jogában áll mennyiségi, vagy azzal azonos hatású korlátozást alkalmazni azokon a területeken, ahol korábban nem vezettek be harmonizációt. Korlátozó intézkedéseket akkor alkalmazhat, ha a közösségi piacra érkező áru a közrendet, közbiztonságot, emberek, állatok, növények egészségét, történelmi, régészeti értékek épségét, ipari tulajdon védelmét veszélyezteti. A nem vámjellegű korlátozó intézkedések a Közösség és harmadik ország között a kereskedelmi kapcsolatok fejlődését sokkal nagyobb mértékben akadályozták, mintha vámokat alkalmaztak volna. 1968-ban tehát létrejött a vámunió, a teljes vámjogi szabályozás azonban csak az egységes európai piac 1992-es megalakulását követően valósult meg. Az egységes európai piac, mint a vámunió után következő integrációs lépcsőfok létrehozása azért vált szükségessé, mert a kereskedelem liberalizáltsága teljes mértékben nem valósult eddig meg. Az egységes piac a kereskedelem bővülésének akadályaként fennálló-akadályok megszüntetését irányozta elő, melynek keretein belül megvalósulhat az áru, tőke, szolgáltatás és személyek szabad áramlása. Ezen túl közösségi szinten alkalmazzák a mennyiségi korlátozásokat, a harmadik országokkal folytatott kereskedelemben egységes előírásokat alkalmaznak.

2. 2. A GATT/WTO KERESKEDELEMPOLITIKÁBAN

SZEREPE

A

KÖZÖS

Az Európai Gazdasági Közösség által életre hívott közös kereskedelempolitikát az Általános Vám-és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) határozta meg. A GATT 1947-ben jött létre, a nemzetközi kereskedelem alaptörvényeinek meghatározójaként és a szabályok betartását felügyelő szervezetként. Az EGK, tehát amikor 1957-ben létrejött, a GATT rendelkezései voltak működésére az irányadók. A GATT a diszkriminációmentességet és a legnagyobb kedvezményes bánásmódot határozta meg, mint alapelveket. A Római Szerződés értelmében a közös kereskedelempolitikát egységes alapelvek alakítják, melyeknek valamennyi kereskedelempolitikai eszközben érvényesülniük kell. A GATT alapelvei mellett fontos követelményeket is megfogalmazott. A mennyiségi korlátozások alkalmazásának és az érvényben lévő vámok emelésének, valamint újak bevezetésének tilalmát. A szervezet alapvetően azért támasztotta tagállamaival szemben a 16


mennyiségi korlátozások alkalmazásának tilalmát, mert amennyiben a mennyiségi korlátozásokat vámokká alakítanák át, úgy azok mértékéről, esetleges csökkentéséről nemzetközi szinten tudnának dönteni, és kölcsönösen vállalt-vámszintek jöhetnének létre. A második követelmény, a még fennálló vámok mértékének emelése és újak bevezetése elleni tilalom azért volt indokolt, mert a GATT fő célkitűzése a nemzetközi kereskedelem bővülését akadályozó korlátok megszüntetése volt. A szerződéses kereskedelempolitika keretét a GATT, majd 1995-től a WTO keretein belül vállalt vámszintek és egyéb, a vám-és piacvédelmi rendszer működését érintő kötelezettségek jelentik. A nemzetközi kereskedelemben a kötelezettségként lekötött vámok bázis vámszintet jelentenek, melyre a legnagyobb kedvezményes elbánást kell biztosítani. A WTO a Vámérték Egyezményben rögzítette a vámérték megállapításának szabályozását. A GATT közös kereskedelempolitikában betöltött szerepe nem korlátozódik kizárólag a vámszintek meghatározására és rögzítésére. Lehetőséget biztosított a Közösségnek, hogy vámkedvezményeket érvényesítsen egyoldalúan egyes országok termékeivel szemben. A GATT XXIV. cikke ugyanis kivételként nevesítette a vámuniókat és a szabadkereskedelmi övezeteket. E cikk értelmében nyílt törvényes lehetősége, hogy a legnagyobb kedvezményes elbánás kötelezettségével szemben preferenciákat nyújtson. A GATT szerződő felei 1971-től kezdve alkalmazták a GSP rendszert (Általános Preferenciális Rendszer) a fejlődő országokból a Közösség területére érkező árukkal szemben. A kedvezmények nyújtását a Közösség részéről meghatározta, hogy adott termék mennyire számított érzékenynek a közösségi piacon. Ennek értelmében azok a termékek, melyek nem számítottak érzékenynek, a Közösség nem számított fel vámot, míg a kevésbé érzékeny termékeket jelképes vámtétel megfizetését követően engedte be piacára. A kereskedelempolitikai védőintézkedések a Közösség számára nagy jelentőséggel bírnak. A GATT megengedi ezen eszközök alkalmazását azokban az esetekben, amikor a Közösség érdekei úgy kívánják. A büntető, megtorló jellegű kereskedelempolitikai eszközök alkalmazásával a Közösség célja a kereskedelmi érdekeinek védelme. „Az importtal kapcsolatos közös szabályozást a Tanács 3285/94 EK rendelete tartalmazza. Ez a rendelet teremti meg a Közösség számára a gyors beavatkozás lehetőségét arra az esetre, 17


ha a Közösség területére érkező import a hazai gyártóknak komoly kárt okozna, vagy annak bekövetkezésével fenyegetne. A károkozás fenyegetésének fennállása esetén adott árut közösségi felügyelet alá lehet vonni.”16 Ezen eszközök igénybe vételére szubvenció és dömping esetében kerülhet sor. Szubvenció esetében értékkiegyenlítő vám, míg dömping esetében antidömping vám kivetésére biztosít lehetőséget a GATT. Abban az esetben, amikor a Közösség által importált termék az adott áru normális értéke alatt kerül forgalomba, az importáló ország korlátozhatja a termék behozatalát. Ekkor ugyanis a hazai ipar az import nagymértékű növekményén keresztül jelentős anyagi károkat szenved el. Antidömping vám kivetéséhez akkor lehet egy országnak folyamodnia, ha bizonyítani tudja, hogy a károkozás az import-jelentős növekményéből származik. A másik eset, amikor a Közösség egy tagállama kereskedelempolitikai védőintézkedést alkalmazhat, akkor következik be, amikor adott termék az exportáló országban a termelés, export, vagy a szállítás során közvetlen állami támogatásban részesül. Ekkor kiegyenlítő vám kivetésére nyílik lehetőség a WTO rendelkezéseinek megfelelően.17 Az eddigiekben a Közösség területére irányuló termékekkel szemben alkalmazható közösségi kereskedelempolitikai eszközöket és jelentőségét mutattam be. A közösségi exportról eddig még nem esett szó. A harmadik országokba irányuló kivitel tekintetében nincs mennyiségi szabályozás érvényben. Abban a kivételes esetben folyamodhat a Közösség mennyiségi korlátozás alkalmazásához, ha adott termékből hiány van a területén, s a termék kivitele kritikus helyzetet idézne elő. Ekkor exportengedélyhez kötheti az exportot, tagállami, vagy saját döntés alapján. Az egyes tagállamok kormányai exporthitel, vagy exporthitel garancia formájában nyújthatnak támogatást az exportáló tagállamnak. A GATT rendelkezései nem tiltották e támogatások alkalmazását. Az exporthitelek az exportőr versenyképességének növelését hivatottak elősegíteni. A 2001/76 EK tanácsi határozat rögzíti az exporthitel alkalmazásával kapcsolatos szabályozást. A határozatban azon országok kerülnek felsorolásra, melyek exporthitel támogatásban részesülhetnek, továbbá meghatározza a hitel visszafizetésének határidejét és az arra irányadó kamatlábakat. 16 17

Marján Attila: Az Európai Unió gazdasága (HVG Kiadói Rt. Budapest, 2005. 49. old.) Marján Attila: Az Európai Unió gazdasága (HVG Kiadói Rt. Budapest, 2005. 50. old.)

18


Az exporthitel garanciák esetében díjfizetés ellenében a biztosító átvállalja az exportőrtől a külföldi vásárlónak nyújtott hitel kockázatát. Az exporthitel garanciák szabályozásában a 98/29 EK irányelv az irányadó. A biztosítónak, mely a kockázatot vállalja, bizonyos feltételeket mérlegelnie kell a szerződés aláírása előtt. A fedezet mértéke, a biztosított kockázatok köre, a felelősség kizárásának esetei, a biztosítás díja és az ország kockázati besorolás mind olyan tényezők, melyeket egy biztosító gondosan elemez, mielőtt garanciát nyújt. Összességében megállapítható, hogy azokban az esetekben, amikor a Közösség az importtal szemben kereskedelempolitikai védőintézkedéseket, vagy export esetében korlátozásokat alkalmazott, azokkal a saját, nem elég versenyképes ágazatainak kívánt védelmet biztosítani.

2. 3. AZ EU KÜLKAPCSOLATAINAK RENDSZERE A SZERZŐDÉSES MEGÁLLAPODÁSOK TÜKRÉBEN A világ egyes országainak fejlettségi különbségei jelentősek, az EU-hoz való viszony intenzitása, kereskedelempolitikai szabályozása eltérő, ezért az Uniónak differenciáltan kell közelítenie hozzájuk. A Római Szerződés harmadik országok vonatkozásában a csatlakozást, tárulást és a kereskedelmi megállapodások kötését nevezte meg. Az EU csak az EK Szerződésben megfogalmazott célok érdekében jogosult nemzetközi szerződések megkötésére. E megállapodások fontos tulajdonsága, hogy azok mind az Unió intézményeire, mind a tagállamokra kötelező érvénnyel bírnak. A Közösség és kívülálló országok közti kereskedelemre bilaterális megállapodások hiányában a WTO szerződések szabályozása az irányadó. Az EU, mint a világ legnagyobb kereskedelmi partnere, fontos szerepet tölt be a WTO tárgyalásain. Az utóbbi években megfigyelhető, hogy a fejlődő országok egyre nagyobb intenzitással vesznek részt a tárgyalásokon, akaratukat határozottan érvényre kívánják juttatni. Ezt az EU figyelembe véve, törekszik a velük való kapcsolatok felvételére és folyamatos fejlesztésére. A nekik nyújtott anyagi támogatásokon túl igyekszik őket kereskedelempolitikájukban is támogatni, hogy a nemzetközi kereskedelemben hatékonyan részt tudjanak venni.

19


Bár jóllehet, hogy a világkereskedelem közel egynegyedét bonyolító Európai Unió már jelenleg is az egyik legnyitottabb gazdaságú integráció, a WTO-körtárgyalások során továbbra is kezdeményező szerepet játszik a nemzetközi kereskedelem liberalizációját ösztönző vámlebontások és a vámrendszer egyéb elemeit meghatározó kötelezettségek újratárgyalása tekintetében.18

2. 3. 1. A preferenciális/társulási bilaterális megállapodások A társulásról a Római Szerződés 238. cikke rendelkezett. A szerződés rendelkezéseinek értelmében „a Közösség kölcsönös jogokkal, kötelezettségekkel, közös együttműködéssel és különleges eljárással járó társulást eredményező egyezményeket köthet harmadik állammal, államcsoporttal, vagy nemzetközi szervezettel.”19A társulás a kereskedelmi egyezményeken túlmutat, s preferenciális megállapodást hoz létre a két fél között. A felek speciális piacra jutási feltételeket, illetve kereskedelempolitikai kedvezményeket biztosítanak egymásnak, továbbá pénzügyi és politikai segítségnyújtásra is sor kerülhet. A WTO lehetőséget biztosít az Uniónak arra, hogy a WTO megállapodásban vállalt piacra jutási-és vám feltételeknél kedvezőbb feltételeket állapítson meg partnereivel kötött szerződéseiben, egyrészt kedvezményes vámok, másrészt vámpreferenciák alkalmazásával. A megállapodások mindegyike tartalmaz a vámok felszámolására, vagy vámpreferenciák biztosítására vonatkozó kötelezettségeket. A preferenciális megállapodásokat a Közösség tagállamaival együtt kötötte, vegyes hatáskörben. Koncessziókat adnak a vámokra és mennyiségi korlátozásokra, a viszonosságot szerződésben szabályozzák, az ipari termékek esetében általában szabad piacra jutást, az érzékeny termékek és mezőgazdasági termékek esetében korlátozásokat biztosítanak. A preferenciális megállapodások egy részére jellemző, hogy elősegítik az uniós tagságra való felkészülést. A Római Szerződés rendelkezéseivel összhangban, az európai országoknak kínálja ezt a lehetőséget.

18

A Közösség a dohai-fordulón például az akkor alkalmazott 4% alatti vámszint helyett jelentős vámcsökkentéseket indítványozott, az ötven legkevésbé fejlett fejlődő ország exporttermékei számára (kivételt képeztek a fegyverek) a vámok és mennyiségi korlátozások eltörlését javasolta. 19 Kende Tamás – Szűcs Tamás: Európai Közjog és Politika (Osiris Kiadó, Budapest, 2003, 795. old.)

20


A mediterrán országok és az Euro - Mediterrán Partnerség A Közösség külkapcsolatait a hatvanas évek elején a közvetlen környezetével kezdte kiépíteni. Első társulási megállapodásait a dél-európai mediterrán országokkal kötötte. A hatvanas évek elején Görögországgal, majd Törökországgal kötött megállapodások elsődleges célja a teljes jogú tagság előkészítése volt. Az említett két ország a Római Szerződés 237. cikke alapján azonnali csatlakozásukat kérvényezhette volna. A csatlakozáshoz azonban a fejlettségi szintjük nem volt megfelelő. Törökország a közös kereskedelempolitikában 1993-tól vett részt, amikor belépett a vámunióba, amivel nyilvánvalóan az uniós tagság elérése irányába haladt. Marokkó és Tunézia 1969-ben kötött társulási megállapodást a Közösséggel, mely öt évre szólt. 1972-ben a Közösség elfogadta globális mediterrán politikáját, amely a mediterrán térség országai számára egy egységes társulási konstrukcióval váltotta volna fel a Közösség többféle kereskedelmi és társulási egyezményét. Az EK az északi országokkal vámuniót és a teljes jogú tagságot, míg a déliekkel ipari szabadkereskedelmi térség létrehozását tűzte ki célul, s ipari, technikai, pénzügyi együttműködést és segélyeket ajánlott.20A hetvenes évek elején bekövetkezett válsághelyzet azonban a globális kereskedelmi megállapodások létrejöttét nem tette lehetővé. Az évtized második felében a preferenciális kereskedelmi egyezmények kezdtek kiterjedni a mediterrán térség több országára is. A Maghreb (Marokkó, Tunisz, Algéria) és a Mashrag országokkal (Egyiptom, Jordánia, Libanon, Szíria) írt alá a Közösség preferenciális egyezményeket. Az érintett országok ipari termékeinek vámmentes piacra jutást, mezőgazdasági

termékeinek

pedig

preferenciális

kedvezményeket

biztosított,

viszonzásként a legnagyobb kedvezmény megadásának igényével. A kilencvenes évek közepén az EU egy új típusú, kétoldalú euro - mediterrán társulási megállapodásról kezdett tárgyalásokat a térség országaival, elsősorban az ipari szabad kereskedelem viszonzásának elérése céljából. 1995-ben a spanyol soros elnökség a keleti bővítés ellensúlyozásaként új alapokra kívánta helyezni, egységesíteni kívánta az EU – mediterrán külgazdasági stratégiáját, s

20

Palánkai Tibor: Az Európai Integráció Gazdaságtana (Aula Kiadó Kft. Budapest, 1995. 350-351. old.)

21


elindította a barcelonai folyamatot. A Barcelonai Nyilatkozat volt az alapja az új mediterrán politikának, az Euro – Mediterrán Partnerségnek, amit az EU a keleti és déli aránytalanságok rendezésére alakított ki. Az új politika ezen túl kiterjed a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok fejlesztésére, a térség országainak pénzügyi támogatására egyaránt. A Nyilatkozat 2010-re szabadkereskedelmi térség létrehozását irányozta elő.21 Az EFTA tagállamok és az Európai Gazdasági Térség Az EFTA tagállamokkal a Közösség a hetvenes években – miután az Egyesült Királyság és Dánia a Közösséghez csatlakozva kivált az EFTA-ból – külön–külön azonos felépítésű szabadkereskedelmi megállapodást kötött. 1992-ben a két fél egy új típusú integrációt alakított ki. Az Európai Gazdasági Térség (EGT) kialakítása azért vált lehetségessé, mert a társulás jogalapjának felhasználási köre a kilencvenes évek elején kiszélesedett. Az EGT létrejöttét a kereskedelmi kapcsolatok dinamikus fejlődése, a hasonló fejlettségi színvonal, valamint nem utolsósorban az egységes piacról való kiszorulás félelme indokolta. Az EFTA tagállamai vállalták az egységes piaci vívmányok átvételét. Az új integrációs formának köszönhetően a szabad kereskedelem a szolgáltatások területére is kiterjedt. A tőke áramlása liberalizált lett, de ezen a területen a tagállamok korlátozó intézkedésekkel élhettek. Az EU-hoz való csatlakozással az országok EFTA tagsága megszűnik. 1995-ben Ausztria, Svédország és Finnország EU taggá válásával az EFTA veszített súlyából. A maradék tagok azonban továbbra is az Unió fontos kereskedelmi partnerei maradtak, amit jól bizonyít az is, hogy például Norvégia és Svájc, akik az EU tagságot többször elutasították, szektorális megállapodásokat kötöttek az Unióval. Három tényező segít megérteni, hogy az Európai Közösség és az EFTA országok közti kapcsolatok miért voltak harmonikusnak nevezhetők. „Egyrészt a kereskedelem nem érzékeny termékekre koncentrálódott, másrészt a mezőgazdasági kereskedelem - ami a kereskedelmi konfliktusok alapvető okozója – mindössze 4%-ot tett ki a két térség közti kereskedelemben. Harmadrészt pedig az EFTA országok virágzó országok, kereskedelmi részesedésük pedig hasonló a Közösségéhez.”22

21

Gazdag Ferenc: Az Európai Unió közös kül – és biztonságpolitikája (Osiris Kiadó, Budapest, 2002. 97. old.) 22 Ali M. El – Agraa: The Economics of the European Community (Harvester Wheatsheaf, 1994. 458-459. old.)

22


A Közép-és Kelet-Európai országok és az Európa Megállapodás A Közösség figyelme a kilencvenes évektől kezdődően irányult a közép-kelet-európai régióra, s megkezdte a kapcsolatok újraszervezését. Az Európai Megállapodások a társulás új formáját testesítették meg. Alapja a szabadkereskedelmi kapcsolat volt, annak ellenére, hogy annak a teljes jogú tagság elérésének irányába kellett volna mutatnia. A kelet-középeurópai országok ugyan jelezték, hogy céljuk a teljes jogú tagság elnyerése, igényüket egészen a KGST felbomlásáig nem kezelte a Közösség kellő fontossággal A segélyek a Közösség részéről adható formában jelentek meg, a politikai együttműködés viszont minden eddigi egyezménynél nagyobb fontossággal bírt. „A mediterrán megállapodásokkal szemben a különbség abban nyilvánult meg, hogy ugyan kevesebb gazdasági támogatást kaptak, viszont magukban hordozták a teljes jogú tagság elérésének lehetőségét.”23 Egyes afrikai országok és a Loméi Konvenció Az 1963-as társulási egyezményhez a kereskedelem liberalizálásának fenntartása és bővítése vezetett. A Római Szerződés rendelkezett az érintett országok segélyezésére létrehozandó Európai Fejlesztési Alapról, melyből a Közösség pénzügyi támogatásban részesítette a térséget. A Közösség 1973-as kibővülése a társulási egyezmények átalakítását, kibővítését igényelte, ahol az ipari termékek teljes, a mezőgazdasági termékek részleges liberalizációja megvalósul. A Loméi Egyezmény keretében tehát a Közösség szabad piacra jutást biztosított az érintett országok termékeinek, viszonzásként pedig a legnagyobb kedvezmény elvét nyújtották, tehát asszimmetrikusan működött. 2000-ben új alapokra helyezték kapcsolataikat, s megkötötték az EK-ACP Partnerségi Megállapodást, mely a korábbinál szélesebb politikai és gazdasági kapcsolatokra épült.

23

Kende Tamás – Szűcs Tamás: Európai Közjog és Politika (Osiris Kiadó, Budapest, 2003. 801. old.)

23


2. 3. 2. A nem preferenciális bilaterális egyezmények A nem preferenciális megállapodások keretében a Közösség 1973 után kezdett kétoldalú kereskedelmi és kooperációs megállapodásokat kötni az országokkal. A kooperációk jogi szabályozására az előző fejezetben tértem ki. A nem társult fejlődő országok24és az integrációkkal való kapcsolatok jelentősége A térség országaival a Közösség kettős jogalapon kereskedelmi és együttműködési megállapodásokat kötött, a diszkriminációmentesség elvének előírásával. A Közösség azonban egyoldalúan az általános preferenciális rendszer kedvezményeiben részesítheti a megállapodásban résztvevő országokat. Az egyes kereskedelmi megállapodások kezdetben bilaterálisak (Argentína, Brazília, Mexikó), később multilaterálisak (ASEM/Ázsia - Európa találkozó, valamint megállapodás az ASEAN – országokkal), s a legnagyobb kedvezmény elvére épültek. A Közösség célja, hogy az azonos régióhoz tartozó országokkal azonos feltételek alapján állapodjon meg, s a regionális szervezetek tagországaival csoportos egyezményeket kössön. LatinAmerikában a Közép-Amerikai Közös Piac országaival, valamint a Déli Közös Piac (MERCOSUR) tagjaival, a Közel-Keleten: Öböl-menti Arab Államok Együttműködési Tanácsa (GCC) tagállamaival. Az állami kereskedelmű országok és a kapcsolatok fejlődése Az állami kereskedelmű országok csoportján belül a Kínai Népköztársaság vette fel először a diplomáciai kapcsolatot a Közösséggel 1975-ben, s 1978-ban elsőként lépett kétoldalú kapcsolatokra vele a Partnerségi Megállapodás keretein belül.25A két térség közti kapcsolatokra éveken keresztül rányomta a bélyegét, hogy a Közösség Kínát az állami kereskedelmű országokhoz sorolta, aminek következtében jelentős kereskedelemkorlátozó intézkedéseket foganatosított vele szemben. Kína megítélése a Közösség 24

Ezek a kereskedelmi megállapodások általában a legnagyobb kedvezmény elvére épülnek, szimmetrikusak, s a diszkriminációmentességre törekszenek, azonban a Közösség nekik is gyakran biztosít egyoldalú kedvezményeket a GSP rendszeren keresztül. 25 A megállapodásban a Közösség mindössze arra vállalt kötelezettséget, hogy a Kínából érkező importnövekvő liberalizációjára fog törekedni.

24


szemében csak a nyolcvanas években változott, amikor is a fejlődő országként kezelte, s részesévé válhatott a GSP rendszer keretében nyújtott vámkedvezményeknek.26 1984-ben kereskedelmi és együttműködési megállapodást írtak alá. Kölcsönösen vállalták, hogy támogatják az előnyös beruházásokat, valamint javítják a beruházási légkört, továbbá beruházás-védelmi megállapodásokat kötnek. A kilencvenes-években hatalmas mértékben kezdett a külföldi tőke beáramlani az országba, amiben fontos szerepet játszott a speciálisan Kínára jellemző gazdasági övezetek kialakítása, ahol liberális jogi szabályozás mellett működhettek a tőkeerősebb és fejlett technológiát alkalmazó külföldi vállalatok. A Kereskedelmi és Gazdasági Együttműködési Megállapodást az EU és Kína 1985-ben írta alá, melyet 2007-ben Partnerségi és Együttműködési Megállapodással erősítettek meg.27Kína jelenleg a világ negyedik legnagyobb gazdasága és harmadik legnagyobb exportőre. Az USA után Kína az EU legnagyobb kereskedelmi partnere, Kína számára pedig a legfontosabb partner az EU. Az állami kereskedelmű országok másik csoportját a volt KGST-országok alkották. A hetvenes évek közepétől jellemző folyamat volt, hogy kétoldalú tárgyalások helyett a Közösség egyoldalú intézkedéseivel szabályozta a kereskedelmi kapcsolatokat. A politikai feszültség negatív hatással volt kapcsolataikra. Az EK-tagállamok is részesei voltak a COCOM-tilalmaknak, melyek a fejlett technológia kivitelét korlátozták, ugyanakkor a KGST-országok sem szívesen engedték be a nyugati tőkét.28 A kilencvenes években az EU intenzív kapcsolatokat igyekezett kialakítani a térséggel, köszönhetően a nyolcvanas évek végi gorbacsovi nyitásnak. Az 1988-as Közös Nyilatkozat aláírását követően ugyanis lehetőség nyílt kétoldalú egyezmények kötésére.

26

Nyilvánvalóan Kína 1978-ben elindított reformjainak is hatása volt abban, hogy pozitív irányba változott megítélése, ugyanis korábbi elzárkózó politikáját feladva a világhatalommá válás útjára lépett. 27 2008, szeptemberében a 23. EU-Kína Közös Gazdasági és Kereskedelmi Bizottság ülésén az EU kereskedelmi biztosa, Peter Mandelson azt kívánta elérni, hogy Kína jobban nyissa meg piacát az európai import és befektetők előtt, mivel jelentős egyensúlytalanságok mutatkoztak a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatokban. Erősíteni kell a szellemi tulajdon védelmét, következetessé kell tenni a kereskedelmi és ipari fúziók kínai felügyeletét, valamint le kell csökkenteni a külföldi vállalatok számára fizetendő kiugróan magas licence-díjakat. Nyitott és átlátható piacokat kell biztosítani a beruházók számára. 28 Kende Tamás – Szűcs Tamás: Európai Közjog és Politika (Osiris Kiadó, Budapest, 2003. 803-804. old.)

25


A térségből Oroszország és Ukrajna kiemelkedően fontosak az Uniónak, ezért a TACIS program29keretében jelentős támogatásokat ajánlott fel Kelet-Európa, valamint KözépÁzsia érintett országainak. A megállapodások vegyes hatáskörűek voltak, közös jellemzőjük volt, hogy korlátlan időre szóltak vagy megújíthatók voltak. A politikai párbeszédre, a kereskedelmi kapcsolatokat bővítő rendelkezésekre, valamint a beruházások és a gazdasági tevékenység bővítésére épültek.30 A közös kereskedelempolitikán alapuló kapcsolatok – az Európán kívüli OECD országokkal A Közösség kezdetben nem kifejezetten törekedett arra, hogy az európai országokon kívül más állammal bilaterális megállapodásokat írjon alá. A Római Szerződés 113. cikke alapján volt lehetősége a Közösségnek harmadik országokkal kétoldalú szerződéseket kötni. A társulási megállapodásokat szabályozó cikken kívül ugyanis ez az egyetlen, mely a harmadik országokkal kötött egyezményeket szabályozza. A vonatkozó jogszabály a vámunióval kapcsolatos belső hatáskörök külső megfelelőjét teremtette meg, mivel a rendelkezésre álló kereskedelempolitikai eszközök között olyanokat említ, melyek a közös külső vámtarifával összefüggésben vannak.31A kapcsolatok alapja a GATT 1. cikke szerinti diszkriminációmentesség volt. Ezen országokkal a Közösség elegendőnek tartotta a legnagyobb kedvezmény elvén, valamint a WTO és az OECD szabályozásain alapuló együttműködést, noha kiemelkedő gazdasági partnerei, s egyben jelentős versenytársai voltak a Közösségnek (USA, Japán). A Közösség azonban nemcsak egyes országokkal, hanem ország-csoportokkal, úgynevezett regionális integrációkkal is igyekezett szerződéses kapcsolatra lépni a térségekből (ASEAN, MERCOSUR). A tengerentúli államokkal kötött társulási politika különleges kapcsolat volt, amely kölcsönös jogokban és kötelezettségekben, valamint közös akciókban nyilvánult meg. 29

Az egykori Szovjetunióból kivált és újonnan függetlenné vált államok és Mongólia számára nyújtott EUtámogatások programja. A segélyezés és partnerség elvére épül, s támogatást nyújt az intézményi, jogi reformhoz, a gazdaság és pénzügyi rendszer fejlesztéséhez, a magánszektor megerősítéséhez, az infrastruktúra fejlesztéséhez. (Költségvetése 2000-2006 között 3, 138 milliárd euró volt, 2007-2013 között egyharmadával több forrás áll rendelkezésre. In: Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról (HVG-ORAC Lap-és Könyvkiadó Kft. 2007. 341. old.) 30 Káldyné Esze Magdolna: Nemzetközi kereskedelem, a nemzetközi vállalkozások gazdaságtana (TRIMESTER Kiadó, Budapest, 2004. 289. old.) 31 Kende Tamás – Szűcs Tamás: Európai Közjog és Politika (Osiris Kiadó, Budapest, 2003. 795-796. old.)

26


A Transzatlanti kapcsolatok, vagyis az Amerikai Egyesült Államokkal való kapcsolatok alapja a Transzatlanti Nyilatkozat (1990).32Az USA egyrészt a legfontosabb kereskedelmi partner, másrészt pedig a legnagyobb versenytárs is, továbbá az EU számára a legjelentősebb katonai szövetséges. Az EU és az USA közösen a világ gazdaságának mintegy felével rendelkeznek. Az Amerikai Egyesült Államok az ötvenes évektől kezdve ápolja a diplomáciai kapcsolatait a Közösséggel, illetve annak elődjével.33 Az 1995-ös Új Transzatlanti Napirend középpontjában a jugoszláv-válság által sújtott területek újjáépítése, a háborús bűnösök felelősségre vonása, a térség stabilitásának megteremtése,

valamint

a

szorosabb

gazdasági

kapcsolatok

előmozdítása

állt.

Továbbfejlesztése, az 1998-as Transzatlanti Gazdasági Partnerség programjának elsődleges célja a kereskedelem további liberalizációja, amit az áruk és szolgáltatások kereskedelmében fennálló technikai akadályok csökkentésével, a kis-és középvállalatok piacra jutási esélyeinek növelésével, a közbeszerzési piacokhoz való hozzáférés biztosításával, valamint a műszaki és tudományos együttműködés fejlesztésével kívánt elérni. A külgazdaság szerepe a XX. század közepétől kapott kiemelt jelentőséget Amerika gazdaságában, amikor a műszaki-technológiai fejlődés felgyorsult és a beruházási költségek emelkedtek, aminek következtében a II. világháború után nagymértékű amerikai exportoffenzíva zajlott le és az amerikai tőkekivitel és a multinacionális vállalatok térnyerése volt megfigyelhető. Az amerikai kereskedelempolitikára alapvetően az áru-és szolgáltatás kereskedelem liberalizálása, valamint a tőkeáramlás útjában álló akadályok megszüntetése volt a jellemző, azonban bizonyos esetekben kereskedelempolitikájuk protekcionista jelleget öltött, ami jellemzően válság-ágazatok, valamint kereskedelmi mérleg-hiány esetén fordultak elő.34 Az EU és Japán kapcsolata a GATT szerződésre, a legnagyobb kedvezményes elbánás elvére épül. A nyersanyagokban, energiahordozókban szegény, élelmiszer-bevitelre utalt japán gazdaság a második világháború után a világgazdaság leglátványosabb fejlődését 32

A Transzatlanti Nyilatkozat társadalmi, kulturális, gazdasági kooperáció, mely alapján a két fél együttműködik a konfliktusok visszaszorításában, a terrorizmus elleni harcban, valamint támogatják a gazdasági szervezetek működését. 33 1953-ban nevezte ki az első megfigyelőket a Montánunióba, majd 1961-ben az EGK-val is felvette a diplomáciai kapcsolatot. 34 A kereskedelmi mérleg-hiányt alapvetően Japán és a dél-kelet ázsiai térség exportoffenzívája váltotta ki.

27


produkálta, s a nyolcvanas évek végére a világ második legnagyobb gazdasági hatalmává nőtte ki magát, s a világ egyik legnagyobb tőke-exportőre és hitelezője lett.35A gazdasági fejlődés motorja a kollektív exportösztönzés eszközeivel államilag támogatott kivitel volt, míg az importot speciális szabványokkal, sajátos belföldi értékesítési rendszerrel, s egyéb nem vám jellegű intézkedésekkel tartotta kordában.36 Az elmúlt években az EU elmélyítette Japánnal kapcsolatait, amit alátámaszt a 2001-es EU – Japán cselekvési terv, amely a kétoldalú kereskedelmet a politikai és kulturális területre is kiterjesztette a beruházásokon túlmenően.37Korábban a Közösség és Japán közti kereskedelmi kapcsolatok legfőbb problémája a szinte állandósult japán aktívum volt, a helyzet azonban napjainkra változott – amiben szerepet játszott, hogy az egyébként meglehetősen zártnak mondható japán gazdaság megnyitotta kapuit a külföldi tőke előtt – így az Unió a legfontosabb tőkeexportőrré vált, a japán tőkének pedig a második legfontosabb célpontja lett az EU.

35

Káldyné Esze Magdolna: Nemzetközi kereskedelem, a nemzetközi vállalkozások gazdaságtana (TRIMESTER Kiadó, Budapest, 2004. 291. old.) 36 Dr. Lakos István – Dr. Szivi József: Külgazdaságtan (Külkereskedelmi Oktatási és Továbbképző Központ, 2005. 183. old.) 37 Globális szereplő – Az Európai Unió külkapcsolatai (Letöltés dátuma: 2009. 02. 07.) http://ec.europa.eu/publications/booklets/move/47/hu.doc

28


3. OROSZORSZÁG ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ GAZDASÁGI KAPCSOLATAI 3. 1. OROSZORSZÁG EURÓPA-IRÁNYULTSÁGÁNAK KIALAKULÁSA 3. 1. 1. Oroszország külgazdasági kapcsolatai a rendszerváltás előtt - A szocialista örökség A Szovjetunió és az Európai Közösség kapcsolatára a kölcsönös el nem ismerés volt jellemző a szocializmus éveiben. Ezt a tényt alátámasztotta, hogy míg a Közösség a világ számos országával szerződéses kapcsolatokat alakított ki, addig a Szovjetunióval a hetvenes években még nem volt ilyen jellegű megállapodása, s ez a gazdaságikereskedelmi kapcsolatok rendezetlenségét vonta maga után.38 A hetvenes évek világgazdasági eseményei rákényszerítették a két felet egymás elismerésére. A Szovjetunió azon az állásponton volt, hogy az EK még mindig a kisebbik rossz az USA-val szemben. A Közösség is felismerte, hogy nem tudja a Szovjetuniót megkerülni, így kapcsolataik kezdtek normalizálódni. Az EK tagállamok jelentős része az energiahordozókban való szegénysége miatt rá volt utalva a szovjet energiahordozókra, jelentős szállítások indultak meg a Szovjetunióból. A kapcsolatok javulását jelezte az 1986-ban elindult PHARE-program.39A két fél azonban csak 1988-ban ismerte el először hivatalosan egymást, a Barátsági és Együttműködési Megállapodás keretein belül. A gazdasági kapcsolatok alapját a Nyugat-Európát célzó szénhidrogén-szállítások jelentették. Egy évvel később az Európai Gazdasági Közösség, az Európai Atomenergia Közösség és a Szovjetunió aláírta az első kereskedelmi-és gazdasági együttműködést, 38

Annak ellenére, hogy a két fél nem volt hajlandó egymással hivatalosan megállapodni, nem gátolt meg egyes KGST-országokat abban, hogy ha gazdasági érdekeik úgy kívánták, bilaterális megállapodást kössenek a Közösség egyes tagállamaival. Az államközi egyezmények preferenciális elbánásban részesítették a szocialista országokat. A technikai megállapodások helyét a kooperációs-egyezmények elterjedése váltotta fel a hetvenes években. Ez a forma az EK-tagállamainak azért volt előnyös, mert nemzeti hatáskörüket megőrizhették a szerződések vegyes hatáskörű volta miatt, a szocialista országok pedig a kereskedelem fellendülését remélték tőle. 39 Az EU Közép-és Kelet-Európa országainak, elsősorban Lengyelországnak és Magyarországnak nyújtott segítséget a gazdaság újjáépítéséhez, melyet 1990-től kiterjesztették a többi közép-és kelet-európai országra is. 1998-tól a tíz közép-és kelet-európai tagjelölt ország számára az EU-tagság követelményéhez kapcsolódó közigazgatási és igazságszolgáltatási intézményrendszer megerősítéséhez, valamint a közösségi vívmányok átvételéhez és alkalmazásához nyújtott támogatást.

29


amelynek Oroszország lett a jogutódja a Szovjetunió felbomlását követően.40Ez a fajta együttműködés azért bizonyult járható útnak, mert a két fél kölcsönösen fontos kereskedelmi partnerei voltak egymásnak már ebben az időben is. Továbbá azért, mert Oroszországot nem lehetett a kisebb országokkal azonos, vagy hasonló módon megközelíteni, ami fordítva is igaz volt, tehát az orosz fél sem támogatta a kisebb államokkal való azonos bánásmódot.

3. 1. 2. A világgazdaságban betöltött szerep megváltozása a rendszerváltás után – Az Európa felé fordulás kezdetei A Szovjetunió szétesése után Oroszország külkapcsolatai átrendeződtek. A korábban a szovjet birodalmon belüli kereskedelem külföldivé lett. Ennek a változásnak az egyértelmű következménye lett, hogy az addig kedvezményes feltételek mellett folytatott kereskedelem megváltozott. Az orosz gazdasági kapcsolatok a fejlett nyugati, elsősorban európai országok irányába mozdultak el. Az oroszok felismerték, hogy elveszítették szuperhatalmi státusukat, s ezen túl már csak nagyhatalomként tekint rájuk a világ. Tisztában voltak atomhatalmi és geopolitikai jelentőségükkel, ezért annak érdekében, hogy jelentőségükből ne veszítsenek, ezt a helyzetet igyekezniük kellett kihasználni.41Az ország energiafölényének kihasználásából származó előnyös helyzet azonban még váratott magára. A vezetés energiáját a belpolitikai és gazdasági-problémák leküzdése kötötte le.42A tervgazdaságról a piaci viszonyokra való átállás nehézségei mellett az ország helyzetét súlyosbította az energiahordozók alacsony világpiaci ára, így csökkent az ebből a forrásból származó bevétel. Pozitívumként volt értékelhető, hogy az energiahordozók feletti ellenőrzését az azoktól függő országokkal szemben meg tudta tartani.43

40

Ludvig Zsuzsa: Oroszország és a kibővült Európai Unió gazdasági kapcsolatai (Akadémiai Kiadó, Budapest, 2008. 44. old.) 41 Nagyhatalmi törekvéseit mutatta, hogy a G7-ek találkozójához nyolcadikként csatlakozott, valamint benyújtotta tagsági kérelmét az OECD-hez. 42 A Szovjetunió szétesése utáni időszakában olyan feladatokat kellett megoldani, mint a korábban szinte teljes mértékben állami tulajdonú vállalatok privatizálása, a gazdaság hadijellegének felszámolása, az árliberalizáció, valamint ki kellett alakítani a demokratikus intézményrendszert, ami azért okozott hatalmas nehézséget Oroszországnak, mert a demokráciának az országban semmilyen gyökerei nem voltak. 43 A kilencvenes évek elején Oroszország a világ áruexportjából 2% alatti részesedéssel rendelkezett, amivel a világ 17. legjelentősebb exportőre volt. Az áruimport tekintetében viszont még 1% felé sem sikerült kerülnie.

30


A külkereskedelem a gazdasági átalakulás során mindvégig kiemelkedő szerepet töltött be. A kilencvenes évek elején Oroszország valamennyi számára fontos külgazdasági és politikai országgal való egyidejű kapcsolatápolásra törekedett.44A politikai szemlélet viszont továbbra is uralta a kapcsolatokat. Oroszország és az EU kapcsolatára a felek még nem kiforrott politikája volt a jellemző. Egymáshoz való kölcsönös közeledésük lépésének volt tekinthető, hogy megkezdték a tárgyalásokat a Partnerségi és Együttműködési Megállapodásról. A 90-es évek közepére az orosz gazdaság kezdett helyreállni, sikerült mind az ipari termelés rohamos zuhanását, mind a kivitel csökkenését megállítani. Tisztában voltak azzal, hogy teljesen akkor fogják őket elismerni, ha betartják a nyugati országok által szabott feltételeket, aminek a WTO tagság is része volt.45Jelcin elnöksége alatt olyan kapcsolatrendszert alakított ki, amely főleg a nyersanyagokban és exportlehetőségekben gazdag területeken az önállóság irányába, ennél fogva tehát a központi hatalom gyengülése irányába mutatott. A régiók többsége azonban továbbra is kiszolgáltatott volt a központnak. Az 1996-tól hatalmon lévő orosz vezetés a nyugati országokkal a gazdasági mozgástér visszaszerzésére törekedett. Az ország pénzügyi mutatói javultak, sőt 1997-ben gazdasági növekedés is mutatkozott, mely által az ország nyugati megítélése is javult, s felvételt nyert a világ legnagyobb ország hitelezőit tömörítő Párizsi Klubba. Oroszország külpolitikai stratégiájának fókuszába egyre inkább bekerült az EU bővülés problematikája. A bővülés nyilvánvaló hatásai miatt a feladat annak eldöntésében állt, hogy Oroszország hogyan reagáljon erre. Hamarosan egyértelművé vált, hogy a kelet-közép-európai régióban nem az EU versenytársaként kell fellépnie, hanem sokkal inkább a régióval való gazdasági együttműködés stratégiáját kell választania.

44

Jevgenyij Primakovnak - aki a kilencvenes évek közepétől az ország külügyminisztere volt - kiemelkedő szerepe volt ennek a fajta külgazdaság politikának a kialakításában. 45 Oroszország 1990-ben kapott megfigyelői státust. A WTO-tagság mellett szólt, hogy általa Oroszország hatékonyabban tudná védeni exportőrei érdekeit az ellenük irányuló diszkriminatív intézkedésekkel szemben. Az országgal szembeni bizalom mértéke is jelentősen nőne, mivel a nemzetközi kereskedelmi -és befektetésiszabályok betartására lenne kötelezve. Oroszország azonban tisztában van azzal, hogy WTO-tagsága jelentősen behatárolná gazdaságának fejlődési lehetőségeit.

31


1998-ban egyre nyilvánvalóbb lett az orosz gazdaság belső és külső sebezhetősége. Az ország nem tudta kifizetni külföldi adósságait, s a nemzeti valuta is összeomlott. A folyamatot még a nemzetközi szervezetek pénzügyi segítsége sem tudta megakadályozni. Az ország a kilencvenes évek végére az IMF legnagyobb adósa, s a Nyugat számára a legkiszámíthatatlanabb nemzetközi szereplő lett. A válság jelentősen visszavetette az orosz gazdaságot. Az olajexportból származó bevételek jelentősen csökkentek, a külföldi befektetők kivonultak az országból. Az ország azonban a vártnál hamarabb elkezdett kilábalni a válságból, s tartalékokat is tudott képezni. Ebben nagy szerepe volt Vlagyimir Putyinnak, valamint a jobb világgazdasági helyzetnek, benne a háromszorosukra emelkedő világpiaci kőolajáraknak, s az ország nemzetközi elismerése javulni kezdett. Putyin szerint az országot meg kell tartani nagyhatalmi státusában, fő célként pedig a gazdaság talpra állítását jelölte meg, ami a világgazdasági folyamatokba való intenzív bekapcsolódás által valósulhat meg. Ehhez a legkézenfekvőbb eszköz az energiahordozói potenciál kihasználása volt. A válság utáni időszakra jellemző felfogás volt, hogy az ország természeti erőforrásainak nemcsak az ország gazdasági fejlődéséhez, hanem nemzetközi pozícióinak javulásához is hozzá kellett járulnia. Az energiaszektorban rejlő politikai és gazdasági lehetőségek kihasználásához azonban komoly infrastrukturális fejlesztésekre volt szükség, ami jelentős befektetés nélkül nem kivitelezhető. Az EU a kezdetektől a demokratikus és piacgazdasági átmenet támogatásáról biztosította Oroszországot. Az orosz fél által remélt anyagi támogatás az EU részéről azonban csekély volt. Oroszország igyekezett megnyerni az Európai Uniót, azzal, hogy megmutatja, érdekei és céljai azonosak a fejlett nyugati világéval.46Putyin elnöksége alatt rajzolódott ki az orosz köztudatban, hogy Oroszországnak Európán belül kell megtalálnia a helyét, s az Európai Unióval partnerként kell az európai politikai élet formálójává válnia. Ezt követően az EU és Oroszország között a gazdasági kapcsolatok jelentősen javultak, a politikai párbeszéd elmélyült.

46

1992-ben Oroszország a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank tagja lett.

32


3. 2. AZ EU-OROSZ KAPCSOLATOK MEGÁLLAPODÁSOK TÜKRÉBEN

A

FONTOSABB

3. 2. 1. A kapcsolatok alapja – A Partnerségi és Együttműködési Megállapodás (PCA) A demokratizálódás útján elinduló Oroszország és az Európai Unió a kilencvenes évek elején kezdtek partnerségben gondolkodni. A két fél elsősorban a gazdasági kapcsolataik új alapokra való helyezésének igényével írta alá tíz éves időtartamra 1994-ben a Partnerségi és Együttműködési Megállapodást. Az 1994-ben kirobbant csecsen háború következtében a tagállami ratifikációk mintegy három évig elhúzódtak. Így a megállapodás 1997-ben, a csecsen konfliktus lezárása után lépett életbe, s az EU - orosz viszonyrendszer alapdokumentuma lett. A megállapodás hosszabb távon sem irányozta elő a csatlakozást, helyette partnerséget hozott létre a felek között. A két fél elképzelései a stratégiai partnerséget illetően eltérőek voltak. Abban megegyeztek, hogy egy fokozatos integráció kialakítására törekszenek. A szélesebb együttműködési övezet létrehozása érdekében az EU a maga részéről vállalta, hogy támogatást nyújt Oroszországnak a piacgazdasági átmenet, a fenntartható gazdasági növekedés megteremtésében, továbbá támogatja WTO taggá válását. Az 1991-ben elindított TACIS - programon keresztül nyújtott támogatáson felül azonban nem kívánt nagyobb anyagi segítséget adni Oroszországnak. Oroszország indítványozta, hogy kerüljön be a megállapodásba a szabadkereskedelmi övezet létrehozása kettejük között, mint elérendő cél az integráció folyamatában. Az azonban csak említés szintjén jelent meg a megállapodásban. Megvalósítása azért várat még magára, mert Oroszország belátható időn belül nem lesz WTO tag, s a tárgyalásokat a szabadkereskedelmi zónáról csak azután érdemes megkezdeni, miután a WTO tagság reális közelségbe kerül. Ahhoz, hogy a stratégiai partneri viszony megvalósuljon, az orosz joganyagnak közelítenie kell az unióshoz és a GATT elveinek - betartására kell törekedni. Ezt az elvárást a Partnerségi és Együttműködési Megállapodás is rögzítette. „Egyik fő célkitűzése a jogszabályok WTO kompatibilitásának elősegítésén túlmenően egyfajta közeledési folyamat elindítása volt az uniós joganyag irányában. Az esetleg szükségessé váló 33


szabályozási változások előtt a felek vállalták, hogy tájékoztatják egymást, s igyekeznek a másik fél számára elfogadható, a Partnerségi és Együttműködési Megállapodásnak és a GATT szellemének megfelelő megoldásokat találni.”47 A megállapodás fő kereskedelempolitikai elvei a diszkriminációmentesség és a legnagyobb kedvezményes bánásmód, melyet autonóm módon vámkedvezményekkel egészíthetnek ki. A felek tehát a legnagyobb kedvezmény elvének alkalmazása mellett kereskednek egymással, s Oroszország bizonyos területeken, elsősorban iparvédelmi célból átmeneti kedvezményeket kapott a megállapodásban rögzítettek alapján. Az uniós kedvezmények nyújtása azonban viták forrásává vált. A támogatások köréből az EU ugyanis kizárta az érzékeny termékeket (acél – textil – agrártermékek). Oroszország az EU részéről a termékeivel szemben alkalmazott protekcionista intézkedések csökkentését, s több uniós támogatást szeretett volna elérni. Ezzel szemben a támogatások, melyekben részesült egyrészt szerények voltak, másrészt pedig korlátozottak. Látható volt, hogy a Partnerségi és Együttműködési Megállapodás elsősorban az EU érdekeit tartotta szem előtt. Ez a tény azzal a következménnyel járt, hogy Oroszországban a megállapodást nem kezelték a kellő fontossággal. Aláírására mégis azért került sor, mert nyilvánvaló volt, hogy a kapcsolatokat intézményesíteni kell. Az EU – orosz kapcsolatoknak keretet adó megállapodás legjelentősebb eredménye, hogy előirányozta a rendszeres politikai párbeszédet, melyre az évente kétszer megrendezésre kerülő EU – orosz csúcstalálkozók keretein belül kerül sor. A rendszeresített párbeszéd komoly előrelépést jelentett a nyolcvanas évek végén aláírt Barátsági és Együttműködési Megállapodáshoz képest. A kilencvenes évek közepéig az EU részéről nem született más stratégia az Oroszországgal való kapcsolatok tisztázására. A kapcsolatok rendezetlenségét jelezte, hogy 1996-ban az EU akkori tizenkét tagállamából mindössze kilenc ratifikálta a megállapodást. Ebből a célból jött létre 1996-ban az EU Akcióterve az Oroszországgal való kapcsolatok

47

Ludvig Zsuzsa: Oroszország és a kibővült Európai Unió gazdasági kapcsolatai (Akadémiai Kiadó, Budapest, 2008. 48. old.)

34


rendezésére.

Az

akcióterv

nem

helyettesíti

a

Partnerségi

és

Együttműködési

Megállapodást, ez az EU által egyoldalúan elfogadott stratégia.

3. 2. 2. Akcióterv az Oroszországgal való kapcsolatok tisztázására Az EU akcióterve egy helyzetjelentést tartalmazott, az együttműködés már kialakult területeit és irányelveit ismételte meg és külön említette a jogi és biztonságpolitikai együttműködés fontosságát. Az Oroszországgal való kapcsolatápolásban a demokratikus és piacgazdasági reformok, a béke és stabilitás támogatását hangsúlyozta. Az akcióterv középpontjába azért került e területek fejlesztése, mert az EU nem akarta, hogy Európát megosztó határok alakuljanak ki. Az EU részéről az óvatosság mutatkozott meg az akciótervben, anyagi támogatásainak csekély mértéke is alátámasztotta, hogy nem kívánta az orosz kapcsolatokat elmélyíteni. S mivel a másik fél sem mutatott hajlandóságot a közeledésre, bebizonyosodott, hogy részletes-stratégiák kidolgozására van szükség az együttműködés továbbfejlesztésére. Az akciótervet követően az EU 1999-re kidolgozta Közös Oroszország stratégiáját. A stratégia létrehozására az 1998-as orosz-válság után került sor. Az EU-nak át kellett gondolnia az Oroszországra vonatkozó célkitűzéseit. A stratégia jelentősége abban állt, hogy az orosz fél röviddel annak elfogadása után bemutatta az orosz stratégiát az Európai Unióval való kapcsolatok kezelésére. „Mindkét stratégia rögzítette és értékelte a fennálló helyzetet és kitűzték a legfontosabb elérendő célokat. Jelentőségüket csökkenti, hogy nem bírnak jogi erővel, azok inkább a szakpolitikák szintjére is lebontott általános szándéknyilatkozatok.”48

3. 2. 3. Az EU Közös Oroszország stratégiája Az EU Közös Oroszország stratégiáját az 1999-ben, Kölnben megrendezésre került EU – orosz csúcstalálkozón fogadták el. Az EU új stratégiája a PCA modernizálásaként is felfogható. Az új stratégiában a kapcsolatok szorosabbra fűzésének igénye kiemelt helyet

48

Deák András: Az orosz történelmi fejlődés sajátosságai – Az EU - orosz kapcsolatok története (Letöltés dátuma: 2009. 04. 15) (http://www.kulugyiintezet.hu/kulpol/kiadvany/egyeb/oroszTortFejl.pdf)

35


kapott. Ahhoz, hogy Oroszország megtalálja a helyét a világban, a politikai párbeszédnek és a diplomáciai kapcsolatoknak el kell mélyülnie. A hosszú távú és stabil együttműködés feltételeinek megteremtése nélkülözhetetlen az olyan globális problémák megoldásában, mint a környezetvédelem, a nukleáris biztonság és a bűnüldözés. Az EU továbbra is kinyilvánította támogatási hajlandóságát Oroszország fejlődésének és stabilitásának előmozdítását illetően. A stratégiában megfogalmazódott Oroszország integrálása egy közös európai gazdasági, társadalmi és szociális térségbe. Ennek eléréséhez az orosz joganyagnak továbbra is közelítenie kell az unióshoz, elsősorban a vámjog és a szabványosítás terén, továbbá a szociális piacgazdaság kiépítésére kell törekednie. Új elemként jelent meg az orosz fél gazdasági stratégiájával szemben annak IMF konformitási kötelezettségének előírása. A korábban megfogalmazottakon felül (WTO tagság támogatása, szabadkereskedelmi tervek) az orosz befektetési környezet javítása, a bankrendszer és a vállalatirányítás módosítása jelentek meg hangsúlyosan.49

3. 2. 4. Oroszország középtávú EU - stratégiája Oroszország külgazdasági stratégiájának Európa-irányultsága miatt dolgozta ki stratégiáját az Európai Unióval való kapcsolataira, mely az uniós stratégiára való válasz volt. Az 1999-ben, Helsinkiben tartott EU – orosz csúcstalálkozón mutatta be a 2000-2010es időszakra készült stratégiáját. Erre az időszakra alapvetően két tényező nyomta rá a bélyegét. Egyrészt Putyin hatalomra kerülése, másrészt pedig Oroszország nemzeti tudatának felébredése. A Putyin által fémjelzett korszak fő jellemzője volt, hogy az orosz külkapcsolatok jelentős mértékben kiszélesedtek. Az EU – orosz kapcsolatokban Oroszország a stratégiai partnerség elérését jelölte meg elsődleges célként. Egyértelműen megfogalmazta, hogy Oroszország nem gondolkodik uniós tagságban. A tagság alternatívájával azon egyszerű okból következően nem kívánt élni, mert általa nemzeti érdekei nem juthatnának olyan mértékben érvényre, ahogyan azt ő szeretné. A partnerséggel pedig azért nem tud

49

Ludvig Zsuzsa: Oroszország és a kibővült Európai Unió gazdasági kapcsolatai (Akadémiai Kiadó, Budapest, 2008. 54-55. old.)

36


megelégedni, mert így mindössze egy lenne a többi állam közül. Az Unió stratégiai partnereként viszont az elsőszámú kereskedelmi partner lenne a kétoldalú kapcsolatokban. A nagyhatalmi szerep megerősítésének igényével valamennyi nemzetközi szervezetben az önállóságra törekedett, éppen ezért az Európai Unióval is kizárólag a számára előnyös területeken képzelte el az integrálódást. A stratégiai partnerség létrejöttéhez több területen közös lépések megtételét jelölte meg. A kollektív európai biztonság hatékony rendszerének és a szabadkereskedelmi övezet megteremtéséhez magas szintű gazdasági és politikai párbeszéd és kölcsönös bizalom szükséges. Az orosz termékek uniós piacokra való diszkriminációmentes bejutását és az uniós befektetések nagyobb mértékben való Oroszországba irányulását szorgalmazta.

3. 2. 5. A 2004-es EU–bővülés hatása – Egy új politika szükségessége A 2004-es csatlakozási folyamat átalakította a Közösség külgazdasági kapcsolatait, külgazdasági politikáját. Korábban az EU legsikeresebb külpolitikai eszköze a tagság ígérete volt. Ezen a gyakorlaton a 2004-es bővülés után változtatni kellett, az EU elérte befogadóképességének felső határát. Az új szomszédságpolitika a balti köztársaságoktól, Lengyelországtól, Szlovákiától, Magyarországtól keletre fekvő Oroszország, Ukrajna, Belorusszia és Moldova, illetve az észak-afrikai és közel-keleti mediterrán országokhoz fűződő kapcsolatokra terjedt ki.50 Egyrészt azért volt szükség egy új szomszédságpolitikára, mert a globalizálódó világgazdaságban az uniós biztonság, gazdasági növekedés és az állampolgárok jóléte a szomszédok politikai és gazdasági stabilitásának mértékétől nagymértékben függ. Másrészt a 2004-es csatlakozással az EU határai jelentős mértékben kibővültek. Az EU a Tágabb Európa Koncepció és Európai Szomszédságpolitika nevet kapó stratégiájával kívánta a bővülés szomszédsági hatásait kezelni. A szomszédságpolitika (ENP) mára az EU egyik fontos politikájává vált.

50

Losoncz Miklós: A külgazdaság útjai az Európai Unióban (Letöltés dátuma: 2009. 02. 04.) http://www.gki.hu/hu/novelties/articles/losonczmiklos/030731198.html

37


Az újonnan szomszéddá vált államoknak az EU a kapcsolatok elmélyítésére technikai segítséget, preferenciális kereskedelmi egyezményeket, vagy akár az egységes piac kiterjesztésére irányuló hajlandóságot ajánlott. Az új szomszédságpolitika keretein belül nyújtott támogatásokra a működő támogatási alapokat (Phare, Tacis, Meda, Interreg) összevonták. Az Európai Szomszédsági és Partnerségi Eszközzel az EU célja a támogatások jobb koordinálása volt. „Az ENP déli dimenziója azonban sokkal kidolgozottabb volt, mint a keleti. A 2007-2013-as pénzügyi szakaszban a közösségi források 2/3-a jutott a déli, s mindössze 1/3-a a keleti szomszédságra.”51 Az EU a gazdaság egyes területein való szorosabb együttműködésre helyezte a hangsúlyt új

szomszédjaival,

ahelyett,

hogy

csatlakozási

alternatívát

kínált

volna.

A

szomszédságpolitika a keleti és a mediterrán térség között nem tett különbséget. A differenciálás hiánya Ukrajnára, Moldáviára és Belorussziára nézve kedvezőtlen hatással fenyegetett. Attól tartottak ugyanis, hogy mivel az EU a közel-keleti és észak-afrikai országok számára teljes mértékben kizárta a csatlakozás lehetőségét, esetleg rájuk is ezt a bánásmódot fogja kiterjeszteni. „A csatlakozás perspektívájának elvesztése az ukrán, fehérorosz és moldáviai demokratikus ellenzék további gyengülését és országaik Moszkva felé fordulását eredményezheti.”52 A politika differenciálatlanságával Oroszország sem értett egyet. Sértőnek találta, hogy stratégiai partnerként azonos elbánásban kívánják részesíteni, mint a mediterrán térség, vagy akár Kelet-Európa kisebb súlyú országait. Az Európai Uniónak észre kellett vennie, hogy Oroszország esetében nem lesz működőképes új politikája. Oroszország mindig is arra törekedett, hogy partnereivel olyan kapcsolatokat alakítson ki, ahol gazdasági jelentőségénél fogva stratégiai partnerként tekintenek rá, s önállóságát a lehető legnagyobb mértékben megőrizheti. A kettejük közti párbeszéd így továbbra is a Partnerségi és Együttműködési Megállapodás keretein belül, s a kétezres évek elején, kétoldalú módon elindított négy közös térség koncepciójára támaszkodva folyt.

51

Györkös Péter: Egy „új keleti politika”lehetősége és szükségessége (Európai Tükör, XII. évf. 2007. február, 45. old.) 52 Az Európai Unió kelet-európai politikája (Letöltés dátuma: 2009. 03. 23.) http://www.budapestanalyses.hu/docs/Hu/Elemzesek/Archívum/analyses_39_hu.html

38


Az EU bővülési folyamata a PCA-ban érdekütközésekhez vezetett. A megállapodás hatálya ugyanis automatikusan kiterjed az új tagállamokra is. Orosz részről ez viszont nem tűnt kedvezőnek. Oroszország már korábban elkezdett az EU tervezett bővüléseivel foglalkozni. 1999-ben benyújtott a Bizottsághoz egy listát, melyben aggályait fogalmazta meg a termékeit hátrányosan érintő korlátozásokat illetően. A 2004-es bővülési hullámmal kapcsolatos aggályait még jobban felerősítette, mert több, számára kereskedelmi-és politikai szempontból fontos ország vált EU taggá. A Partnerségi és Együttműködési Megállapodás kiterjesztését komoly ellentételezéshez kötötte Oroszország. Az EU és Oroszország a legnagyobb kedvezmény kölcsönös megadása mellett kereskedtek egymással. Oroszország ezt a bánásmódot nem kívánta megadni minden egyes újonnan csatlakozó országnak, hiszen például a balti országokkal számos komoly politikai problémáik voltak. Ráadásul az újak EU taggá válásával nem egy esetben emelkedtek vámszintjeik, s egyéb kereskedelmet korlátozó uniós intézkedések is hátrányosan érintették az orosz exportot. Orosz számítások szerint a gazdasági kapcsolatok megváltozása Oroszország számára évi 150-300 millió eurós veszteséggel járt volna. A kedvezőtlen helyzet kompenzálására végül kiegészítő jegyzőkönyvet csatoltak a Partnerségi és Együttműködési Megállapodáshoz.53A termékek többségének esetében azonban az újonnan EU taggá váló országok az Oroszországból érkező importra érvényes vámszinteket az EU-ban előírt szintre mérséklik, ami növelni fogja az orosz termékek iránti keresletet. Az ENP első változata kezdetleges volt, több területen módosításra szorult. Az EU 2003ban fogadta el „Az új szomszédságpolitika eszközrendszerének kialakítása” című dokumentumot. A dokumentum arra világított rá, hogy szükség van néhány évre ahhoz, hogy az ENP hosszú távú programjait és a támogatások nagyságát meg lehessen határozni. Nyilvánvalóvá vált, hogy a keleti államokat nem lehet egy lapon említeni a mediterrán térség országaival. Az ENP keretein belül, vagy azon kívül, de mindenképpen szükség van egy keleti politika kialakítására.

53

Ludvig Zsuzsa: Oroszország és az Európai Unió. Közeledés vitákkal tarkítva (MTA Világgazdasági Kutatóintézet, Vélemények – Kommentárok - Információk, 2004. március 4. 74. szám, 1. old.)

39


A keleti politika létrehozását azért kell kiemelkedő fontossággal kezelni, mert Oroszországhoz és az Európai Unióhoz való viszonyulásban nem elhanyagolható, hogy milyen fejlődési utat választanak maguknak. Az EU politikája a keleti szomszédok irányában egységes és következetes kell, hogy legyen. Elsősorban a támogatások rendszerében kialakult aránytalanságokat kell feloldani ahhoz, hogy a keleti térség fejlődése nagyobb mértékben elősegíthető legyen. A keleti partnerség középpontjában olyan közös értékek állnak, mint a demokrácia, a versenyképes piacgazdaság, a jogállamiság kiépítése, az emberi jogok tiszteletben tartása. Ezek azért fontos megoldásra váró feladatok, mert az Oroszország és EU között elhelyezkedő térség stabilitása alapvető érdeke mind az orosz, mind az uniós félnek. Az EU-nak az egységes együttműködés feltételeit úgy kell kialakítania, hogy az egyrészt vonzó legyen a keleti szomszédok számára, másrészt összhangban álljon mind a huszonhét uniós tagállam érdekeivel. A május 8-i csúcson a Keleti Partnerség programról születhet döntés, ez az Oroszország nélkül vett hat posztszovjet országot foglalja magában (Ukrajna, Moldova, Belorusszia, és a három dél-kaukázusi ország: Azerbajdzsán, Grúzia, Örményország). Az Európa Tanács az együttműködés területeit a következőkben irányozta elő: „Demokrácia, jó kormányzás és

stabilitás,

Gazdasági

integráció

és

az

uniós

politikákhoz

való

közelítés,

Energiabiztonság, és Az emberek közti kapcsolatok”.54

3. 3. A KERESKEDELMI - ÉS TŐKEBEFEKTETÉSI KAPCSOLATOK Az EU – orosz kapcsolatrendszer alapját az erős gazdasági kapcsolatok jelentik. A gazdasági kapcsolatokon belül a kereskedelmi–és tőkebefektetési kapcsolatok jellemző tendenciáit mutatom be.

54

Elnökségi következtetések – Brüsszel 2009. március 19-20. (Letöltés dátuma: 2009. 04. 14.) http://europa.eu/rapid/pressReleasesAction.do?reference=Doc/09/1&format=DOC&aged=0&language=HU& guiLanguage=en

40


3. 3. 1. A kétoldalú áruforgalom jelentősége Az

orosz

külkereskedelem

áruszerkezetéről

statisztikai

adatok

1993-tól

állnak

rendelkezésre. Az EU - orosz kereskedelem a nyolcvanas évek végén, a gorbacsovi nyitásnak köszönhetően élénkült meg. Mint azt már korábban bemutattam, a két fél gazdasági kapcsolatait a PCA szabályozza a kilencvenes évek közepe óta egészen napjainkig. Oroszország legfontosabb kereskedelmi partnere már a kilencvenes évek óta az Európai Unió. Részesedése az orosz exportból és importból 30-40%körül mozog, s folyamatosan növekszik. 1. sz. táblázat Az Európai Unió részesedése Oroszország külkereskedelmében (%) 1995

1997

1998

1999

2000

2001

2002

EXPORT

33, 6

32, 9

32, 4

34, 0

35, 7

36, 4

35, 2

IMPORT

38, 3

36, 7

36, 0

36, 8

32, 7

36, 5

39, 3

Forrás: Bassa Zoltán – Buzás Sándor – Ludvig Zsuzsa – Majoros Pál – Székely-Doby András – Szigetvári Tamás: Világgazdasági Régiók (Perfekt Kiadó Rt. Budapest, 93. old.)55

A kétezres évek közepén a kétoldalú áruforgalomban 40%körüli értékek voltak kimutathatók. Az EU külkereskedelmében Oroszország részaránya mindössze néhány százalék volt. Az évezred elején ezzel a részesedéssel az 5-6. legfontosabb kereskedelmi partnere lett Oroszország az EU-nak. Az orosz fél mindössze az 1998-as-válság évében veszített uniós pozíciójából, de hamar talpra állt. Az EU 2004-es bővülése a kelet-közép-európai térség és Oroszország közti kapcsolatok élénkülésének lehetőségét hordozta magában. Míg az ezredfordulón az EU az orosz kivitel több mint 35, addig a 2004-ben csatlakozott országokkal együtt már annak felét fogadja.56Az már korábban is bebizonyosodott, hogy az EU Oroszország elsőszámú energiahordozó-vásárlója. Az orosz fél, évente mintegy 60 milliárd euró értékben exportál az Európai Unióba energetikai terméket. Az olajexportnak több mint 60, míg a gázexportnak több mint 50%-a irányul európai piacokra. A függőség a földgáz-szállítás terén

azért

tekinthető

mégis

a

legjelentősebbnek,

mert

a

infrastrukturálisan kötött áru, azaz más forrásból nehezen beszerezhető.

55 56

Lásd bővebben: 1. sz. melléklet Lásd bővebben: 2. sz. melléklet

41

földgáz,

egyelőre


Az újonnan EU taggá váló országok az Oroszországból érkező importra érvényes vámszinteket az Unióban előírt szintre mérsékelték, ami növelte az orosz termékek iránti keresletet. Oroszország gazdasági jelentőségét az uniós piacon a 2004-ben csatlakozott országok

nagymértékben

felértékelték,

mivel

Oroszországgal

való

kereskedelmi

57

kapcsolataik hosszú évekre nyúltak vissza. Az orosz kapcsolatok felértékelődését az a tény idézte elő, hogy az újonnan csatlakozó országok fűtőanyag-szükségletének 90, de bizonyos esetekben akár 100%-át is az orosz forrás biztosítja. A kereskedelem fellendüléséhez jelentős mértékben hozzájárult a volt szocialista országok részvételi lehetősége az uniós tenderekben, segélyakciókban. A kétezres évek közepén Oroszország részesedése az EU exportjából és importjából a harmadik legfontosabb kereskedelmi partnerré léptette elő. 2. sz. táblázat Oroszország részesedése az EU exportjából és importjából a kétezres évek közepén (2006) EXPORT Érték (mrd euró) 72, 2

IMPORT

Részesedés az EU exportjából (%)

Érték (mrd euró)

Részesedés az EU importjából (%)

6, 2 140, 8 10, 4 Forrás: Herzog Tamás: Az Európai Unió külkereskedelmi forgalma (Európai Tükör, XII. évf. 2007. december, 101. old.)58

Az EU 2004-es bővülési folyamatát követően a kétoldalú kereskedelem dinamikusan növekedett. A forgalom-növekedésben az imént említett uniós szükségletek játszottak egyrészt

szerepet,

másrészt

pedig

az,

hogy

az

orosz

termékek

nemzetközi

versenyképessége jelentősen javult. Az EU és Oroszország közti árukereskedelemben a termékek feldolgozottsági foka mutatja a fő különbségeket.59Az orosz export szerkezetében az Unió irányában kiemelkedő

helyet

foglalnak

el

a

nyersanyagok,

energiahordozók,

75-80%-os

részesedéssel. A kivitel szerkezetére összességében az alacsony feldolgozottság a jellemző. Az Oroszországba irányuló uniós kivitel szerkezetében a fejlett technológiájú termékek, gépek és szállítóeszközök állnak az első helyen. A gépek és szállítóeszközök az Oroszországot célzó kivitel mintegy 50%-át-teszik ki.

57

Lásd bővebben: 3. sz. melléklet Lásd bővebben: 4. sz. melléklet 59 Lásd bővebben: 5. – 6. sz. melléklet 58

42


Az áruforgalom szerkezetéről összességében megállapítható, hogy a kilencvenes évek eleje óta szinte változatlan a felépítése. Egy területen azonban lényeges változás következett be. Oroszország élelmiszeripari és mezőgazdasági termékekből való importja jelentősen lecsökkent a rendszerváltás éveihez viszonyítva. Ebben a folyamatban elsősorban az orosz gazdaság stabilizálódása játszott szerepet a válság után. 3. sz. táblázat Az EU 27-ek áruforgalma Oroszországgal 2007-ben (millió euró) IMPORT EXPORT EGYENLEG 2, 765 7, 456 Mezőgazdasági termékek 4, 690 94, 632 530 Energia -94, 102 822 22, 218 Gépek 21, 396 496 12, 102 Szállítóeszközök 11, 606 4, 460 11, 724 Gyógyszerkészítmények 7, 264 112 3, 839 Textil-és ruházati termékek 3, 727 Forrás: http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2006/september/tradoc_113440.pdf

Az EU kereskedelmi mérlegére Oroszországgal szemben állandósult a mérleghiány. Míg a 2004-es EU - csatlakozási folyamat előtt 33, 5 milliárd euró passzívummal zárta az évet, addig két évvel később már elérte a -55, 9 milliárd eurót, 2007-ben pedig ugyan valamennyit csökkent ez az érték, de még így is magas volt, a -54, 8 milliárd eurós értékével. Oroszország számára az uniós tagállamok közül Németország, Hollandia és Olaszország a legfontosabb kereskedelmi partnerek,60azonban az oroszokkal való kereskedelemben az árukat illetően pozitív mérleggel csak Dánia, Németország, Írország, Málta, Ausztria és Szlovénia rendelkezik. 4. sz. táblázat Az EU tagok külkereskedelmi mérlege Oroszországgal 2007-ben (millió euró) Belgium

-1603

Franciaország

-4835

Ausztria

1260

Bulgária

-2378

Olaszország

-4776

Lengyelország

-5721

Csehország

-1754

Ciprus

-18

Portugália

-416

Dánia

467

Lettország

-191

Románia

-2808

Németország

501

Litvánia

-1332

Szlovénia

474

Észtország

-438

Luxemburg

-27

Szlovákia

-3057

Írország

236

Magyarország

-2556

Finnország

-1583

Görögország

-2693

Málta

1

Svédország

-935

Spanyolország

-5648

Hollandia

-11091

Nagy-Britannia

-3542

Forrás: http://www.origo.hu/uzletinegyed/magyargazdasag/20080729

60

Lásd bővebben: 7. sz. melléklet

43


Oroszország első számú kereskedelmi partnere az Európai Unióban Németország. Németország a rendszerváltás óta folyamatosan 10% feletti részesedéssel bír. A Németországgal való kapcsolatok jelentőségében nagy szerepet játszottak a vele kötött bilaterális kereskedelmi megállapodások. A második legfontosabb uniós tagország Oroszország számára Olaszország. A kapcsolatok dinamikájából következően ez az a két ország, mely a legerőteljesebben szorgalmazta az orosz gázvezetékek megépítését. 3. 3. 2. A tőkebefektetési kapcsolatok fejlődése Oroszország külgazdasági nyitásának természetes velejárója volt, hogy elkezdte beengedni a külföldi tőkét az országba. Az ország birtokában volt mindazon tényezőknek, melyek a külföldi tőkét ide vonzhatják. Értékes és ritka természeti kincsekkel, olcsó és képzett munkaerővel és nem utolsósorban hatalmas felvevőpiaccal rendelkezett.61A külföldi tőkét elsősorban az energiaszektor vonzotta. Az energiaszektor, ami Oroszország stratégiai ágazatának számított már ekkor is. Ezért érthető volt, hogy az oroszok egyrészt nem szívesen engedték be a külföldi tőkét ebbe a szektorba, másrészt pedig megválogatták az energia-ágazatban befektetőket. A külföldi befektetőket igyekeztek a feldolgozóiparba száműzni. A kilencvenes években (1990-1993) mindössze 7 milliárd dollár külföldi befektetés realizálódott

Oroszországban.

A

befektetések

alacsony

szinten

maradásához

nagymértékben hozzájárult, hogy az ország 1992-ben a Nemzetközi Valuta Alap és a Világbank tagja lett. Részben sikeres hitelfelvételeinek köszönhetően, részben annak, hogy az orosz vállalatok kitermelt profitjukból elvégezték a szükséges modernizációt, nem voltak rászorulva a külföldi tőkére. Az orosz elutasító magatartás mellett ki kell emelni, hogy az országban nem köthettek olyan üzletet, melyet előzőleg ne kellett volna államilag jóváhagyatni, vagy ahol ne lett volna folyamatos az állami ellenőrzés. A külföldi tőkével szemben

alkalmazott

diszkriminatív

intézkedések

pedig

tovább

erősítették

az

Oroszországban való befektetésről kialakult negatív képet. A kilencvenes évek közepén (1994. I. negyedév) összesen 138 millió USD értékű külföldi befektetés valósult meg Oroszországban, melyből 61, 5 millió dollárt a fűtőanyagipar

61

Bassa – Buzás – Ludvig – Majoros -Székely-Doby - Szigetvári: Világgazdasági régiók (Perfekt Kiadó Rt. Budapest, 99-100. old.)

44


vonzott – ez az összeg 44, 5%-os részesedést, tehát az összes befektetés csaknem felét jelentette. A kereskedelembe történő befektetések ekkor a 14 millió USD értékkel 10, 1%os részesedést mutattak az összes befektetésből.62 A kilencvenes évek második felében az ipari szférába irányuló befektetések dominanciája tovább folytatódott. Kivételt a növekedési tendencia alól az 1998-1999-es évek jelentettek. 5. sz. táblázat A külföldi tőkebefektetések Oroszországban (1995-2006) – millió USD Közvetlen befektetések Portfólió befektetések Egyéb befektetések Együtt

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

1877

2090

5333

3361

4260

4429

3980

4002

6781

9420

13072

13678

30

45

681

191

31

145

451

472

401

333

453

3182

890

4371

6281

8221

5269

6384

9827

15306

22517

30756

40126

38249

2797

6506

12295

11773

9560

10958

14258

19780

29699

40509

53651

55109

Forrás: Ludvig Zsuzsa: Oroszország és a kibővült Európai Unió gazdasági kapcsolatai (Akadémiai Kiadó, Budapest, 2008. 256. old.)

A táblázat adatai alátámasztják a befektetések növekvő tendenciáját Oroszországban. Ahhoz

azonban,

hogy

megállapíthassuk

a

külföldi

befektetések

változásainak

összefüggéseit, a viszonylati megoszlás tanulmányozása szükséges. Ezt mutatja az alábbi táblázat. 6. sz. táblázat A külföldi tőkebefektetések Oroszországban (1995-2006) – viszonylati megoszlás 1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

67, 1

32, 1

43, 4

28, 6

44, 6

40, 4

27, 9

20, 2

22, 8

23, 3

24, 4

24, 8

1, 1

0, 7

5, 5

1, 6

0, 3

1, 3

3, 2

2, 4

1, 4

0, 8

0, 8

5, 8

31, 8

67, 2

51, 1

69, 8

55, 1

58, 3

68, 9

77, 4

75, 8

75, 9

74, 8

69, 4

100

100

100

100

100

100

100

100

100

100

100

100

Közvetlen befektetések Portfólió befektetések Egyéb befektetések Együtt

Forrás: Ludvig Zsuzsa: Oroszország és a kibővült Európai Unió gazdasági kapcsolatai (Akadémiai Kiadó, Budapest, 2008. 256. old.)

A közvetlen befektetések aránya az összes befektetésen belül jelentősen lecsökkent a kétezres évek közepére a kilencvenes évek közepén tapasztalt értékhez képest. A változás oka a külföldi befektetők óvatossága volt az orosz piaccal szemben. A közvetlen befektetések ugyanis nehezen vonhatók ki a piacról. A másik fontos változás, hogy a portfólió befektetések aránya ugyan emelkedett, de a jelentőségük elenyésző. A portfólió 62

Dr. Pécsi Kálmán: Változóban az orosz gazdaság (1991-1994) – A vajúdás gondjai (Európai Integrációs Tudományos Társaság, 1994. 113. old.)

45


befektetések alacsony szintjét a már korábban említett orosz hozzáállás váltotta ki, miszerint nem szívesen kötöttek olyan üzletet, ahol a tulajdonosi jogokat külföldiek szerezhetik meg. A táblázat adataiból egyértelműen kitűnik, hogy az egyéb befektetések jelentős növekedése ment végbe a bemutatott tíz éves időszakban. Az egyéb befektetések alatt orosz állampapírokba fektetett külföldi tőkét és kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó hiteleket értek. Ezen beruházási formák felértékelődése annak volt köszönhető, hogy a tőke könnyebben kivonható a piacról, mint az előző két befektetési forma esetében. A kilencvenes évek elején tapasztalt fűtőanyagipar dominanciája 2006-ra visszaesett. A visszaesés a kereskedelemben való befektetések javára következett be. A kereskedelmi szférából a tőke kivonása egyszerűbb, mint az energiaszektorból. Ez a folyamat ismét bebizonyította az orosz piactól való tartózkodást.

3. 3. 2. 1. Uniós tőkebefektetések Oroszországban Az Európai Unió érdeklődése az orosz piac iránt már a kilencvenes évek elején megmutatkozott. Az 1993-ban, Oroszországban működő vegyes vállalatok harmadánál uniós érdekeltség volt megfigyelhető. A német vállalatok szerepe már ekkor kiemelkedő volt. Az EU részesedése az Oroszországba irányuló befektetésekből a kilencvenes évek végén 60%-ra volt tehető.63Napjainkban, Oroszországban az EU a legfontosabb befektető. Az EU a kettejük gazdasági kapcsolatait szabályozó Partnerségi és Együttműködési Megállapodás keretein belül időről-időre szorgalmazza az uniós befektetések növekedésének fontosságát. Oroszország azonban nem teszi meg azokat a bizalomerősítő intézkedéseket, melyek a tőkét, s ezen belül az uniós tőkét az országba vonzanák. A tulajdonhoz való hozzáférés lehetőségének biztosítása nélkül nem várható jelentős javulás a tőkebefektetési kapcsolatokban. Az első és legfontosabb lépés, hogy az országnak stabil piaci szereplőnek és nyitottnak kell lennie a külföldi lehetőségek irányában.

63

Ludvig Zsuzsa: Oroszország és a kibővült Európai Unió gazdasági kapcsolatai (Akadémiai Kiadó, Budapest, 2008. 81-82. old.)

46


„A Nemzetközi Energiaügynökség számításai szerint az orosz energiaszektornak 20012020 között 726 milliárd euró nagyságú tőkeinjekcióra lenne szüksége.”64Oroszország ugyanis a GDP-jét 2013-ig meg szeretné duplázni, ami nagy mennyiségű tőkebefektetés nélkül nem kivitelezhető. Célja elérése érdekében, tehát, hogy a befektetési hajlandóságot növelje, 2003-ban létrehozott egy 103, 5 milliárd rubeles stabilizációs alapot.65Az alappal a célja az volt, hogy ellensúlyozza az árupiaci változások adósságtörlesztésre kifejtett esetleges negatív hatását. Az ország e lépése egyértelműen a gazdaság stabilizálódását volt hivatott elősegíteni. A stabil gazdaság, vonzóvá teszi az országot a külföldi tőke számára, amire Oroszországnak nagy szüksége volt. Az orosz lakosság vásárlóerejének növekedésével a jövőben is várható a befektetések által megvalósított termékek iránti kereslet megléte. 2003-ban az előző évhez viszonyítva 70%-os emelkedés volt tapasztalható az országban megvalósult külföldi befektetésekben. Ebben a folyamatban szerepet játszott az orosz vállalatok több részvény kibocsátása, amiben élénk külföldi részvétel valósult meg. A részvényvásárlás iránti magas külföldi hajlandóságot egyrészt a stabil gazdasági háttér, másrészt az orosz exporttermékek magas világpiaci ára indokolta. A kétezres évek közepén (2005) Oroszország az Európai Unió 6. legfontosabb EU-n kívüli befektetési piacának számított (10 milliárd euró éves befektetés).66A legjelentősebb működő tőke befektetők között az Egyesült Államokat, Nagy Britanniát, Hollandiát és Németországot kell kiemelni. Az említett országok Oroszországban megvalósított befektetései között azonban jelentős hangsúly eltolódások mentek végbe. Az Egyesült Államok jelenléte Oroszországban folyamatosan csökkent. Számunkra most azonban az Európai Unió jelenléte a lényeges. Németország és NagyBritannia volt az a két ország, melyek éveken át a legfontosabb uniós tagállamok voltak az orosz-piacot célzó befektetéseket illetően. A kétezres évek elején Hollandia jelenléte egyre meghatározóbb lett. Ciprus esetében az orosz tőke visszaáramlásáról beszélhetünk. Ciprust ugyanis a kedvezőbb adózási feltételek miatt az orosz vállalatok előszeretettel választották 64

Weiner Csaba: Oroszország gazdasága a XXI. század elején – Függőség (MTA Világgazdasági Kutatóintézet, Műhelytanulmányok, 60. szám, 2004. július, 18. old.) 65 A 2002-es tartalékalapot váltotta fel. Azt az alapot, melyet a 2003-as adósságtörlesztési csúcs enyhítésére hoztak létre. 66 Ez a helyezés nagy előrelépésnek tekinthető, mivel 2000-ben még csak a 15. legjelentősebb Unión kívüli piacként szerepelt Oroszország (2, 5 milliárd euró éves befektetés).

47


tőkéjük kimenekítése céljából. Ennek értelmében tehát bár Ciprus lényeges befektetőként jelenik meg a statisztikákban, nem téveszthetjük össze a valódi befektetőkkel. 7. sz. táblázat Az összes külföldi és a közvetlen befektetés állományának forrás-országok szerinti megoszlása (folyó áron) Összes külföldi tőkebefe ktetés

FDI

Összes külföldi tőkebefe ktetés

FDI


2003. július 1-jén Millió USD

FDI


FDI


2005. január 1-jén %

Millió USD

FDI


FDI

2006. január 1-jén

%

Millió USD

%

Németo rszág

10671

2344

22, 1

10, 4

9324

2550

11, 4

7, 1

9726

2714

8, 7

5, 5

Ciprus

6606

4432

13, 7

19, 6

13790

10094

16, 8

27, 9

19279

13915

17, 2

28, 0

5887

2407

12, 2

10, 7

8673

1602

10, 6

4, 4

12752

2044

11, 4

4, 1

2941

2329

6, 1

10, 3

11996

8805

14, 6

24, 4

18909

16125

16, 9

32, 4

2670

278

5, 5

1, 2

3874

433

4, 7

1, 2

3918

905

3, 5

1, 8

…

…

…

…

11880

263

14, 5

0, 7

20984

451

18, 8

0, 9

Fenti EU tagok együtt

28775

11790

59, 6

52, 2

59537

23747

72, 6

65, 7

85568

36154

76, 5

72, 7

USA

5558

4412

11, 5

19, 6

6624

4310

8, 1

11, 9

6844

4361

6, 1

8, 8

NagyBritanni a Holland ia Francia ország Luxemb urg

Egyéb

14008

6364

29, 0

28, 2

15836

8090

19, 3

22, 4

19423

9236

17, 4

18, 6

Össz.

48341

22566

100

100

81997

36147

100

100

111835

49751

100

100

Forrás: Ludvig Zsuzsa: Oroszország és a kibővült Európai Unió gazdasági kapcsolatai (Akadémiai Kiadó, Budapest, 2008. 257. oldal)

2007-ben a közvetlen befektetések több, mint 75%-a érkezett az EU tagállamaiból, s 17 milliárd eurót tettek ki. „Oroszország az elmúlt években annak ellenére ért el nagy növekedést, hogy a beruházási ráta alacsony volt. Középtávon azonban mindenképpen emelkednie kell a felhalmozási hányadnak. „67

3. 3. 2. 2. Orosz tőkebefektetések az Európai Unióban Míg a kilencvenes években az orosz eredetű külföldi tőkebefektetések elsősorban a külföldi bankszámlákra való illegális tőkekihelyezésekkel voltak azonosíthatók, addig napjainkra változott a helyzet.

Jelenleg az orosz tőke legálisan vándorol külföldre,

67

Weiner Csaba: Rövid helyzetkép Oroszországról a 2000-es évek közepén (MTA Világgazdasági Kutatóintézet, Vélemények – Kommentárok - Információk, 142. szám, 2007. január 9. 1. old.)

48


elsősorban közvetlen befektetések formájában.68A kétezres évek elején az orosz közvetlen befektetések dinamikusan emelkedtek. Ebben a folyamatban az orosz vállalatok jelentős erősödése játszotta a döntő szerepet. Erősödésük révén egyre inkább érdekeltté váltak a külföldi terjeszkedésben. Az alábbi táblázat mutatja Oroszország közvetlen befektetéseinek dinamikusan növekvő mértékét. 8. sz. táblázat Az orosz közvetlen befektetések (1989-2001) millió USD 1989-1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 122 358 771 2597 1011 1963 3050 3200 Forrás: Gábor Fóti – Zsuzsa Ludvig: The Future of Europe – Relations between the Enlarging European Union and Russia and Ukraine (Institute for World Economics Hungarian Academy of Sciences, 91. old.)

A verseny a minél fejlettebb termékek előállítása terén jelentősen növekedett. Az orosz vállalatok ezért keresték a fejlesztés új útjait. A külföldön való befektetések fő indítékai között lényeges szerepet kap az új piacokra való belépés igénye, a nyersanyag-bázis fejlesztése, a kereskedelmi korlátok megkerülése, valamint az üzleti tevékenység körének diverzifikálása.69Az orosz befektetők közül a gázszektorban a Gazpromot, az olajiparban a Lukoilt

kell

kiemelni,

mint

transznacionális vállalatokat.

a

legnagyobb

külföldi

érdekeltséggel

rendelkező

70

Az orosz Gazprom és Lukoil elsősorban a közép-kelet-európai térségben igyekezett megvetni a lábát. A térség elsősorban földrajzi közelsége miatt jelentett vonzerőt az orosz tőke számára. Másodsorban pedig Oroszország számára lényeges szempontnak számított, hogy ezek az országok az ezredfordulón valamennyien EU tagjelöltek voltak. A tőkebefektetési kapcsolatok jelentős javulása volt várható a leendő EU tagországok esetében, tőkebefektetési szabályaik EU-konformmá tétele révén. Oroszország ez irányú terjeszkedése alátámasztotta, hogy az orosz tőke integrálódni kíván az európai egységes piacba. Az Európai Unió az orosz befektetések cél-országai között az első három között szerepelt az orosz válságot követő első évben.71Az ezredfordulón az orosz befektetések harmada 68

Boris Kheyfets: Russian Investment abroad – The basic Flows and Features (Institute for World Economics Hungarian Academy of Sciences Working Papers, 184. szám, 2008. október, 5. old.) 69 Boris Kheyfets: Russian Investment abroad – The basic Flows and Features (Institute for World Economics Hungarian Academy of Sciences Working Papers, 184. szám, 2008. október, 10. old.) 70 Lásd bővebben: 8. sz. melléklet 71 Az orosz FDI harmada az EU-tagállamaiba, harmada a volt szocialista országokba, negyede pedig az Amerikai Egyesült Államokba irányult.

49


Lengyelországba irányult. A befektetések döntő többsége az energiaszektorban realizálódott. Az 1995-1999-es adatokhoz viszonyítva, a 2000-es évben és azt követően olyan országok jelentek meg az orosz befektetések fő cél-országai között, mint Kazahsztán, vagy Egyiptom. Az orosz tőke ezen országokban való megjelenését az erőforrások megszerzése vezérelte. A Kaszpi-tenger térségében jelentős mennyiségű olajlelőhelyek találhatók, s az orosz vállalatok érdeke volt, hogy minél nagyobb részesedéseket szerezzenek ezeken a területeken. Más volt a helyzet a kelet-közép-európai térség országaival és az Egyesült Államokkal. Ezen országokban elsősorban az elosztási infrastruktúrára terjedtek ki a beruházások. Oroszország Európa-irányultságának erősödésével az USA szerepe, mint potenciális befektetési célpont leértékelődött. 9. sz. táblázat Az orosz közvetlen befektetések (FDI) legfontosabb cél országai (1995-2003) 1995-1999* Millió Fogadó ország USD USA 1544, 2 Németország 1053, 9 Észtország 34, 2 Lettország 94, 7 Litvánia 2, 7 Lengyelország 1112, 2 Csehország 11, 7 Szlovákia … Magyarország 32, 9 Szlovénia 1, 6 Románia 3, 2 Bulgária 45, 4 Horvátország 10, 2 Összes

6700, 3

% 23, 05 15, 73 0, 51 1, 41 0, 04 16, 60 0, 17 … 0, 49 0, 02 0, 05 0, 68 0, 15 100, 00

2000** Millió Fogadó ország USD EU - tagjelölt országok Lengyelország 1286 Bulgária 205 Lettország 100 Magyarország 53 Észtország 39 Litvánia 23 Cseh Köztársaság 18 Szlovákia 9 Románia 4 Szlovénia 1 Egyéb fejlődő országok Kazahsztán > 500 Ukrajna

314

2002-2003*** %

Fogadó ország

%

2, 8 4, 7 7, 3 0, 6 1, 4 1, 0 0, 01 1, 6 0, 05 0, 04

Ukrajna Belarusz Kína Németország Üzbegisztán Kazahsztán Lettország Románia Egyiptom Vietnam Fentiek együtt

13, 9 4, 8 4, 3 4, 3 4, 3 3, 9 3, 5 3, 5 3, 0 3, 0 48, 5

>5 8, 1

*Forrás: Weiner Csaba: Fokozódik? Orosz közvetlen tőkeberuházások a közép-kelet-európai régióban (MTA Világgazdasági Kutatóintézet, Műhelytanulmányok, 71. szám, 2006. március, 16. old.) ** Forrás: Gábor Fóti and Zsuzsa Ludvig: Relations between the Enlarging European Union and Russia and Ukraine (Institute for World Economics Hungarian Academy of Sciences, 93. old.) *** Forrás:Weiner Csaba: Fokozódik? Orosz közvetlen tőkeberuházások a közép-kelet-európai régióban (MTA Világgazdasági Kutatóintézet, Műhelytanulmányok, 71. szám, 2006. március, 16. old.)

1992-ben, 2000-ben, 2002-ben és 2003-ban egyedülálló jelenség következett be a rendszerváltó országok között. Az orosz FDI kiáramlás az említett években meghaladta az Oroszország által fogadott éves közvetlen befektetéseket.72A 2003-as év különösen jelentősnek számított az orosz tőkekihelyezéseket illetően. Ebben az évben 9, 7 milliárd dolláros FDI kiáramlás ment végbe (1, 6%-os világrészesedés). Az orosz kormány a jelentős orosz terjeszkedést 2004-ben visszafogta (1%-os világrészesedés). Putyin számára 72

Weiner Csaba: Fokozódik? Orosz közvetlen tőkeberuházások a Közép-és Kelet-Európai Régióban (MTA Világgazdasági Kutatóintézet, Műhelytanulmányok, 71. szám, 2006. március, 5. old.)

50


a tőkebefektetések nem bírtak nagy jelentőséggel. Jóllehet, hogy a 2003-as évhez viszonyítva visszaesés következett be, a 2000-es évhez képest ötszörös növekedés ment végbe az orosz-eredetű tőke kiáramlásában. 2007-ben pedig már az évezred elején mért szint tízszerese volt tapasztalható. Az orosz tőkebefektetésekre jellemző volt, hogy azok gyakran egy harmadik országban létesített leányvállalat közbeiktatásával érték el cél-országukat. A Bahama Szigetek, Ciprus, Szingapúr, Panama, a Brit Virgin Szigetek, Luxemburg, Hollandia, Ausztria, Írország és az USA gyakran léptek fel közvetítőként. A külföldi tőkebefektetések ¾részére jellemző ez a fajta megjelenési forma. Cipruson, Hollandiában és a Brit Virgin Szigeteken jelentek meg elsősorban az orosz vállalatok offshore cégek által. Ciprus esetében külön érdemes kiemelni, hogy míg 2006-ban 18, 4%-os, 2007-ben már 31, 1%-os részesedéssel bírt a teljes orosz kihelyezéseken belül.73Ez az arány 2008-ban 33, 1%-ra emelkedett. 10. sz. táblázat Orosz külföldi és külföldi közvetlen befektetések 2007 végén (millió USD) Külföldi befektetés Külföldi közvetlen befektetés állományok állományok Részesedés az Részesedés az Összesen összes Összesen összes befektetésből (%) befektetésből (%) Összes külföldi befektetés állomány Ukrajna Ciprus Ausztria Hollandia Egyesült Államok Egyesült Királyság Németország Brit Virgin Szigetek Belorusszia Svájc Egyéb országok

Folyó külföldi befektetések 2007-ben

32, 061

100

13, 944

100

74, 630

811 9, 985 1, 067

2, 5 31, 1 3, 3

126 1886 2

0, 9 13, 5 0, 0

514 9, 230 10, 372

7, 391 1, 176 966 732

23, 1 3, 7 3, 0 2, 3

7231 1134 654 259

51, 9 8, 1 4, 7 1, 9

6, 874 22, 796 1, 890 7, 311

4, 677

14, 6

44

0, 3

5, 083

771 461 4, 024

2, 4 1, 4 12, 6

660 78 1870

4, 7 0, 6 1, 4

1, 314 4, 563 4, 683

Forrás: Boris Kheyfets: Russian Investment Abroad. The basic flows and features

(Institute for World Economics Hungarian Academy of Sciences, Working Papers, 184. szám, 2008. október, 18. old.)

Az orosz energiaiparban tevékenykedő vállalatok a magas energiahordozó-és nyersanyag áraknak köszönhetően egészen 2008-ig jelentős export bevételekre tettek szert, tovább erősítve, ezáltal piaci pozícióikat. 2008-ban azonban megállt a növekedési folyamat. A 73

Boris Kheyfets: Russian Investment abroad – The basic Flows and Features (Institute for World Economics Hungarian Academy of Sciences Working Papers, 184. szám, 2008. október, 18. old.)

51


kőolaj világpiaci árának 70%-os csökkenése drasztikus hatással volt az orosz gazdaságra. Mind a külföldre irányuló orosz tőke, mind az Oroszországba érkező külföldi tőke visszaesett. Az Európai Unióban megvalósuló orosz befektetések hatásai pozitív és negatív folyamatokat egyaránt magukban hordoznak. Egyrészt az orosz tőke uniós piacokon való megjelenése révén erősödik az európai stabilitás, s a két partner közti kereskedelmi kapcsolatok javulnak.

Oroszország vonatkozásában vizsgálva a helyzetet, jelentős

mértékben elősegíti a világgazdasági integrálódását. Másrészt viszont észre kell venni az orosz állami jelenlét felértékelődését. A befektetésekben legaktívabb két orosz vállalat miután állami tulajdonban van, azzal a veszéllyel fenyeget, hogy külpolitikai térhódítás motiválja őket az európai befektetéseikben.74A két partner közti tőkebefektetési kapcsolatok javulásának lehetőségét a Partnerségi és Együttműködési Megállapodásban rögzített elvek és szabályok nagymértékben korlátozzák. Az Európai Uniónak ugyanis a megállapodás értelmében, jogában áll a számára érzékenynek minősülő területeken az orosz befektetők korlátozása.

3. 3. 3. A kereskedelmi és tőkebefektetési kapcsolatok liberalizálásának kérdőjelei Az EU – orosz gazdasági kapcsolatoknak két meghatározó területe van. Egyrészt az energetikai együttműködés, másrészt pedig a kereskedelempolitikai eszközök által szabályozott kereskedelmi kapcsolatok. A két területet azért vizsgálom külön, mert míg az energetikára megvalósult a szabad kereskedelem, addig a kereskedelmi kapcsolatok esetében több, a kereskedelem növekedését akadályozó korlátozás állt fenn.

3. 3. 3. 1. A Közös Gazdasági Térség létrehozásának indokoltsága a kölcsönös árukereskedelem és tőkebefektetések szempontjából Mint azt már korábban, a Partnerségi és Együttműködési Megállapodás tárgyalásakor említettem, az Európai Unió és Oroszország egy szélesebb európai együttműködési zóna létrehozását irányozták elő egymás között. A megállapodás a kétoldalú gazdasági

74


52


kapcsolatok alapjait teremtette meg. A PCA aláírásakor Oroszország WTO csatlakozása 1998-ra volt ütemezve. A csatlakozás elmaradásából következően kitolódott a két partner közti szabadkereskedelmi övezet létrejötte, s a későbbiekben már nem is jelent meg hangsúlyosan a létrehozására irányuló törekvés. Az EU továbbra is az orosz termékek uniós piacokra való könnyebb bejutását kívánta elősegíteni. Ezért az 1999-es uniós dokumentumban, a Közös Oroszország stratégiában kitért egy közös gazdasági térség létrehozásának és a jogi harmonizációnak a szükségességére. A 2001-es moszkvai EU - orosz csúcstalálkozón megkezdődött a párbeszéd a Közös Európai Gazdasági Térség ügyében. Itt ismét megfogalmazódott a szabadkereskedelmi zóna megteremtésének igénye, a négy szabadság kölcsönös biztosítására és továbbra is a jogi harmonizációra épülve. 2003-ban az EU – orosz együttműködést négy közös térbe szervezték. A 2001-es koncepciót kiterjesztették az energetika és a környezetvédelem területére is, s a KEGT KGT-re módosult. „a Szentpétervári csúcstalálkozón elfogadott négy közös térség koncepció nem bír nemzetközi jogi hatállyal. Útiterveit (road map) a 2005-ös moszkvai csúcson írták alá. A dokumentumok a kétoldalú kapcsolatok fejlesztéseire vonatkozó közös szándéknyilatkozatok voltak.”75Az együttműködés tereinek a 1. gazdaság, 2. szabadság, biztonság és igazság, 3. külbiztonság, 4. kutatás, oktatás, kultúra területeit jelölték meg. A négy térség koncepció magában hordozta a kapcsolatok fejlesztésének lehetőségét. Ahhoz, hogy a KGT célkitűzése, nevezetesen az áru, tőke, szolgáltatás és személyek szabad mozgása az EU és Oroszország között megvalósuljon, először a két fél különleges kapcsolatát kellett kialakítani és gazdaságaikat egymáshoz közelíteni. A gazdasági integráció kialakítása hosszú távon elérendő célként fogalmazódott meg. A Közös Gazdasági Térségnek a gazdaság valamennyi területét le kell fednie, s törekednie kell az áruk, tőke, szolgáltatások és személyek határon átívelő mozgásában jelentkező akadályok leküzdésére és a lehetőségek felkutatására. Az EU – orosz közös terek kivitelezésére készített útiterveket 2005-ben, a moszkvai csúcstalálkozón fogadta el 75

Deák András: Az orosz történelmi fejlődés sajátosságai (Letöltés dátuma: 2009. 04. 15.) (http://www.kulugyiintezet.hu/kulpol/kiadvany/egyeb/OroszTortFejl.pdf)

53


az orosz fél, azonban a négy szabadság akadálytalanul nem valósult meg, számos akadály állt fenn vagy az egyik, vagy a másik fél részéről. A KGT legnagyobb hiányossága az volt, hogy a hivatalos szervek a vállalati szféra képviselőinek

minimális

konferenciákon

ugyan

közreműködést

kifejthették

biztosítottak.

álláspontjukat

a

A

vállalkozói-kerekasztal

koncepció

megvalósításával

kapcsolatban, de csekély mértékben vették azokat figyelembe. A vállalatok álláspontja szerint a következő területekre kellett volna kiterjednie a Közös Gazdasági Térségnek: „orosz harmonizációs folyamat, liberalizáció a kereskedelem és beruházások terén, integráció

az

infrastrukturális

rendszerekben.”76Felismerve

a

vállalatok

közreműködésének szükségességét, 2005-ben elindult az ipari és vállalati párbeszéd, a befektetési környezet javításának igényével. A kereskedelmi és beruházási kapcsolatok fejlesztésén túl az uniós és orosz piac versenyképességének javítását és a vállalatok erősödését kell elérni.

3. 3. 3. 2. A szabadkereskedelmi övezet létrehozását akadályozó tényezők Amikor az EU – orosz szabadkereskedelmi övezet kialakításának elhúzódásáról beszélünk, elsősorban az orosz fél WTO - tagságának hiányával azonosítjuk az övezet létrejöttének időben való kitolódását. Annyiban helytálló ez az állítás, hogy az EU már a PCA aláírásakor kijelentette, hogy addig nem kezdi meg a tárgyalásokat a kereskedelem szabadságának biztosításáról, amíg Oroszország nem lép be a WTO-ba. Érdemes megvizsgálni, hogy Oroszország WTO – tagságából melyik félnek származna meghatározó előnye. Az orosz fél exportszerkezetéből célszerű kiindulni. Az orosz kivitel döntő részét az energiahordozók adják, melyek már vámmentesen jutnak be az uniós piacokra. Az orosz tagság tehát elsősorban az EU egyoldalú érdeke lenne, mivel termékei, ezáltal akadálymentesen juthatnának be az orosz piacra. Az EU szabadkereskedelmi övezet létrejöttében való érdekeit támasztja alá, hogy 2002-ben megadta Oroszországnak a piacgazdasági státuszt. Ez azért volt lényeges, mert az uniós

76


54


gyakorlat értelmében ennek megléte nélkül nem kezdődhetnek meg az egyeztetések a WTO – tagsághoz szükséges kétoldalú feltételek kialakításában. Az orosz fél számára új megítélése mindenképpen előnyösebb volt, mint a korábbi átalakuló piacgazdasági státusz, valós előnyöket azonban nem jelentett számára. Kedvezőbbé, szabályozottabbá váltak a dömpingeljárások Oroszország számára, de ez nem egyenlő az orosz nézőpont elfogadásával. A PCA aláírása óta a szabadkereskedelmi övezet létrehozása felé konkrét lépések megtételére nem került sor, mindössze hosszú távon elérendő célként szerepelt a felek stratégiáiban. 2006-ban azonban az EU kiadott egy kereskedelempolitikai-stratégiáját tartalmazó dokumentumot, mely hajlandóságot mutatott arra, hogy szabaddá tegye a kereskedelmet új világgazdasági régiókkal is. Oroszország vonatkozásában ez a dokumentum

azért

kiemelkedő,

mert

az

ebben

rögzített

szabadkereskedelmi

megállapodások feltételeivel rendelkezik. „megfelelő piaci potenciál, beleértve a beruházások lehetőségeit, az EU exporttermékeivel szembeni védelem megfelelő szintje, az erőforrásokhoz való hozzájutás.”77 A szabadkereskedelmi megállapodás felé vezető úton a WTO csatlakozási folyamatának azon tulajdonsága, hogy az egyes tagállamokkal a belépni szándékozó országnak külön kell tárgyalásokat folytatnia, nehézségeket okozott. Az EU álláspontja értelmében, miszerint az integráció fokozatos megvalósítása elősegítené a szabad tőkemozgásokat orosz – EU viszonylatban, járható út lenne. Az EU tagállamai viszont nem kívánták stratégiai ágazataikba beengedni az orosz tőkét, s Oroszország világgazdasági súlyát gyengíteni igyekeztek. S bár jóllehet, hogy a bilaterális tárgyalásokat 2006-ra sikerült befejezni,78a feltételek a továbblépéshez mégsem voltak adottak. Putyin újabb hatalmi ciklusa idején a WTO – tagság iránti érdeklődés alább hagyott, s a gazdasági beavatkozás fontosságára helyeződött a hangsúly. Grúzia és Moldova, mint WTO – tagok elutasító magatartása Oroszországgal szemben szintén nem hozzák előrébb a csatlakozást.

77

Meisel Sándor: Az Európai Unió és Oroszország közötti szabadkereskedelmi megállapodás esélyei, feltételei és lehetséges hatásai (Kelet-Európa Tanulmányok, IV. szám, 32. old.) 78 2006. novemberében Oroszország és az USA között is lezárultak a kétoldalú WTO – tárgyalások, s ekkor még Oroszország 2007-es csatlakozása valószínűsíthető volt.

55


4. A GAZDASÁGI KAPCSOLATOK KÖZÉPPONTJÁBAN AZ ENERGETIKAI EGYÜTTMŰKÖDÉS 4. 1. EGY KÖZÖS ENERGIAPOLITIKA SZÜKSÉGESSÉGE – AZ EK LÉPÉSEI A LÉTREHOZÁSA FELÉ VEZETŐ ÚTON Az egyes országok energiapolitikáiban két terület kap kiemelt jelentőséget. Egyrészt az államok törekednek a lehető legolcsóbb energia biztosítására mind a termelés, mind a fogyasztás számára, másrészt a források stabilitására, így az energia-ellátás biztonságának megteremtésére kiemelt hangsúlyt fektetnek. A hetvenes évek olajárrobbanása és energiaválsága az ellátás biztonságának megteremtését az energiapolitika központi témájává léptette elő.79 A Közösség közös energiapolitikájának kialakítása felé vezető úton az első lépést az Európai Atomenergia Közösséget létrehozó, 1957-ben aláírt szerződés jelentette. A szerződés aláírásakor az atomenergiát tartották a jövő elsődleges energiaforrásának, ezért a nukleáris ágazat fejlődéséhez szükséges feltételeket kívánták megteremteni. A Közösség többször kísérletet tett az évek során az EK - Szerződés energetikai fejezettel való kiegészítésére, de tagállamai ez irányú törekvéseit nem támogatták.80A hatvanas évek elején tehát a Közösség nem rendelkezett egységes energiapolitikai stratégiával. A Bizottság 1962-es első energiapolitikai memorandumában az energiahordozók Közösségen belüli szabad kereskedelmét, a harmadik országokból való beszerzés megfelelő földrajzi elosztását és az egyre nehezebb helyzetbe kerülő nyugat-európai széntermelés támogatását irányozta elő.81A bizottsági javaslatok azonban miután nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, elvetették azokat. Az viszont nyilvánvaló volt, hogy az energetika területével foglalkozni kell. A hetvenes évek elején a gyors gazdasági növekedéssel párhuzamosan a Közösség energiafogyasztása dinamikusan nőtt. A szovjet-szállítások fontossága ebben az

79

Palánkai Tibor: Az Európai Integráció Gazdaságtana (Aula Kiadó Kft. Budapest, 1995. 261. old.) Marján Attila: Az Európai Unió gazdasága (HVG Kiadói Rt. Budapest, 2005, 494. old.) 81 Inotai András: Válaszúton az Európai Gazdasági Közösség (Kossuth Könyvkiadó, 1985. 166. old.) 80

56


évtizedben,

jelentős

mértékben

felértékelődött.82A

Szovjetunió,

mint

potenciális

energiaforrás azért jelentett vonzerőt a Közösség számára, mert jelentős kőolaj és földgáz készletekkel rendelkezett. A közösségi energiafelhasználásban az elmúlt-évtizedekben jelentős mértékben megnőtt ezen energiahordozók szerepe, s mivel a tagállamok nagy része nem rendelkezett jelentősebb kőolaj-és földgáz készletekkel, függőségi helyzetük a szovjet-szállításoktól meghatározóvá vált.83A szovjet-szállítások stabilitását a központi irányítás hozta létre és tartotta fenn. Az olajárrobbanások hatásai felhívták a Közösség figyelmét a közös energiapolitika irányában való határozott közösségi beavatkozás szükségességére. Az első olajárrobbanás a jelentős importfüggés miatt több százmilliárdos kereskedelmi mérleg hiányt eredményezett a tagállamok kereskedelmi mérlegében és negatív hatással volt inflációs folyamataikra.84A közös energiapolitika irányában határozottabb lépések megtételére tehát 1973 után került sor. A Bizottság 1974-ben megjelent Új energiapolitikai stratégiájában a szén, kőolaj és földgáz termelésének stabilizálását és az atomenergiában rejlő lehetőségek kihasználása révén a hazai források szerepének növelését irányozta elő. Az energiahordozók belső előállítása azonban akadályokba ütközött. Míg a kitermelt szenet az esetek többségében a termelő országban használták fel, addig az Északi-tengeri kőolaj kitermeléssel a közel-keleti árak akár tízszeresét lehetett volna elérni, ezért nem mutatkoztak gazdaságos vállalkozásoknak. A közösségi földgáz-ellátottság viszont kezdetben ígéretesnek bizonyult, mivel az évtized végén a tagállamok szükségleteit 80%ban képes volt fedezni. A fogyasztás azonban növekvő tendenciát mutatott, a források viszont korlátozottan álltak rendelkezésre, ezért hosszú ideig nem biztosíthatta az ellátást. Az évtized végén a belső források még kitartottak, s a Közösség a minimálisra igyekezett csökkenteni a kőolaj-behozatalt. A második olajárrobbanás és a fogyasztás növekedése 82

Ebben nagy szerepet játszott a közel-keleti feszültségek következtében bizonytalanná vált olajszállítások megbízhatósága. Az évtized elején ugyanis a Közel-Kelet és Afrika biztosította a Közösség kőolaj szükségletének döntő részét. 83 Míg az ötvenes években a szén-felhasználás az összes energiahordozón belül 2/3-os, s a kőolaj alig 10%-os részesedéssel bírt, addig a hetvenes évek elején a kőolaj 61, a földgáz 12%-os térnyerése, s a szén térvesztése (23%) volt tapasztalható. 84 A Közösség érzékeltetve, hogy az energiaellátás biztonságának megteremtésével, a kiszolgáltatott helyzet mérséklésével szervezett keretek között kell foglalkozni, létrehozta az Energiabizottságot. Működését a Nemzetközi Energiaügynökség létrejötte azonban megakadályozta, s egyben azt közvetítette a világ felé, hogy az energiaproblémát a fejlett országok egészének kötelessége megoldani, nem pedig egyes regionális csoportosulásoknak.

57


következtében azonban újra megnőtt az import iránti szükséglet, s egyben a függőségi helyzet mérséklésére irányuló törekvés, elsősorban a beszerzési források diverzifikálásának igényével. A hetvenes évek világgazdasági eseményeinek tükrében időszerűvé vált az energiaügy hatékony, közösségi szintű kezelése. A Közösséget egységes fellépésében tagállamai akadályozták. A nemzeti energiahordozók felértékelődésének időszakában amikor egy olajexportőr ország, mint Anglia és egy importra szoruló, mint Olaszország nyilvánvalóan eltérő érdekekkel rendelkeztek – nem állt érdekükben közösségi hatáskörbe utalni az energiaügyek kezelését.

4. 2. AZ EU KAPCSOLATOK

ÉS

OROSZORSZÁG

KÖZÖTTI

ENERGETIKAI

Az EU és Oroszország közti energetikai kapcsolatok már a hetvenes években jelentőssé váltak, az elkövetkezendő években pedig tovább erősödtek. Az alábbi táblázatban a Szovjetunió kőolaj és földgáz kivitelének legfontosabb cél-országait mutatom be. Az 1986os adatok jól szemléltetik egyes kelet-közép-európai országok fontosságát a szovjetszállításokban. Ezen országok a szovjet szénhidrogén export kiemelt cél-országait jelentették, mivel a Szovjetuniónak először ebben az irányban volt kiépített vezetékrendszere. A később EU taggá váló kelet-közép-európai államok, valamint az akkor még NDK és NSZK voltak a Szovjetunió energiahordozóinak elsődleges felvevőpiacai. 11. sz. táblázat A Szovjetunió szénhidrogén-exportjának országonkénti megoszlása (1986) Kőolaj - és olajtermékek Sorrend Ország (%) Sorrend Ország (%) 1. NDK 10, 4 8. NSZK 5, 4 2. Csehszlovákia 9, 3 9. Magyarország 4, 8

Sorrend 15. 16.

Ország India Belgium

(%) 2, 6 2, 2

3.

Lengyelország

8, 6

10.

Kuba

3, 8

17.

Görögország

1, 4

4.

Olaszország

8, 4

11.

Jugoszlávia

3, 7

18.

Svédország

1, 3

5.

Bulgária

7, 0

12.

Románia

3, 5

19.

Vietnam

1, 0

6.

Finnország

6, 7

13.

Hollandia

3, 4

20.

Svájc

0, 9

7.

Franciaország

6, 0

14.

Nagy - Britannia

2, 6

Egyéb

7, 1

Sorrend 1.

Ország NSZK

Ország Ausztria

(%) 5, 1

Finnország

1, 6

Egyéb

8, 6

(%) Sorrend 19, 0 5.

Földgáz Ország Lengyelország

(%) Sorrend 9, 0 9.

2.

Csehszlovákia 12, 9

6.

NDK

8, 9

3.

Franciaország 11, 8

7.

Bulgária

7, 2

4.

10.

Olaszország 10, 0 8. Magyarország 5, 9 Forrás: Ludvig Zsuzsa: Az Európai Unió és Oroszország Energiadialógusa (MTA Világgazdasági Kutatóintézet Műhelytanulmányok, 75. szám, 2006. december, 4. old.)

58


A

Közösség

szükségessége.

számára Az

nyilvánvaló

energetikai

volt

a

Szovjetunióval

együttműködés

alapjainak

való

együttműködés

lefektetése

igényével

indítványozta Hollandia az 1990-es EK dublini csúcstalálkozón egy olyan európai szintű alapokmány kidolgozását, mely rögzíti az együttműködés szabályait. „A Montánunió példájára, az egész energetikai szektorra kiterjedő liberalizációt javasolt a földrész országai számára. Közös alapelveket fektettek volna le a befektetések, a tranzit és az energetikai termékek kereskedelmére vonatkozóan. A Szovjetunió és a kelet-közép-európai országok gázipari, nukleáris és egyéb energetikai piacait lett volna hivatott harmonizálni.”85A holland miniszterelnök kezdeményezéséből jött létre 1991-ben a még nem kötelező érvényű Energia Charta, s 1994-ben a teljes jogi értékkel bíró Energia Charta Szerződés, mely 1998 áprilisában lépett hatályba. Az eredeti tervek alapján a Charta az EU akkori 15 tagállamát, a szovjet utódállamokat, elsősorban Oroszországot, valamint néhány jelentős energiaszállító FÁK államot kapcsolt volna össze. Egyrészt az orosz-szállítások megbízhatóságából, másrészt az EU növekvő energiaimport igényéből következően volt indokolt az EU részéről az együttműködés feltételeinek megfogalmazása. Oroszország pedig nem hitelek, segélyek útján, hanem az országban megvalósított-befektetések és a kereskedelmi kapcsolatok fellendülése révén profitálhatott volna az együttműködésből. 1991-ben azonban, amikor a szándéknyilatkozat aláírására sor került, az USA kérésére – mivel nem akart kívül maradni az együttműködés előnyeiből – jelen voltak az OECD tagállamok is. Nyilvánvaló volt, hogy az orosz félnek nem áll érdekében a vezetékeihez való korlátlan hozzáférés biztosítása – s általa versenyelőnyének elvesztése - az aláíráskor újonnan megjelenő országok számára, s a nyugati tőke stratégiai ágazataiba való beengedése, ezért bár a szándéknyilatkozatot aláírta, a szerződést a mai napig nem ratifikálta. Erre abban az esetben kerülhetne sor, ha azt kiegészítenék egy számára előnyös tranzit jegyzőkönyvvel. Az Energia Charta jelentősége abban áll, hogy „ez az egyetlen egyezmény, mely jogilag kötelező szabályokat tartalmaz az energiaszektor igényeire szabva. Olyan területekre is kiterjed, mint az energetikai beruházások, az energiahordozók kereskedelme, tranzitja, és

85

Deák András: Az orosz történelmi fejlődés sajátosságai – Az Energia Dialógus (Letöltés dátuma: 2009. 04. 15.) (http://www.kulugyiintezet.hu/kulpol/kiadvany/egyeb/OroszTortFejl.pdf)

59


az energiahatékonyság.”86Alapelve a diszkriminációmentesség, melynek a beruházások, kitermelés, feldolgozás és szállítás területén érvényre kell jutnia. 2009 elején ismét bebizonyosodott a Charta legnagyobb hiányossága. Az egyezmény értelmében a szállító, tranzit és fogadó országoknak egyaránt kötelessége a szállítás áramlásának biztosítása. Ukrajna viszont, mely ratifikálta az Energia Charta Egyezményt, nem teljesítette e kötelességét az Oroszországgal szembeni földgázvitában. A Charta azonban nem irányoz elő valóban hatásos-szankciót a kötelességüket megszegő országokkal szemben, így Ukrajnával szemben sem lehetett fellépni. Az imént bemutatott események függvényében is látható, hogy a jogi háttér lefektetése szükséges, de korántsem elégséges feltétele az EU ellátásbiztonságának garantálásában.

4. 2. 1. Az EU terve az Oroszországgal való energetikai kapcsolatok biztosabb alapokra-helyezésére - Az energiabiztonság felértékelődése Az EU tagállamai jelentős mértékben kiszolgáltatott helyzetben vannak az oroszszállításokkal szemben, ahogyan azt már említettem. Az energiabiztonság a kétezres évek elején értékelődött fel. Az ezredforduló időszakában, az olajárak rohamosan emelkedtek, s egyre nyilvánvalóbb lett, hogy a világpiaci árak rövid időn belül nem fognak csökkenni. Az Európai Unió tagállamaira nézve ez a folyamat azért járt kedvezőtlen hatással, mert a kilencvenes években energiahordozóik döntő részét elhasználták, így megnőtt az import iránti szükséglet. Az EU import, és Oroszország export függésének következtében sajátos egymásra utaltság alakult ki. A felek energetikai kapcsolatiban a tagállami érdekek a meghatározóak, s továbbra is azok fognak maradni, amennyiben nem jön létre egy közös energiapolitika.87Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy az EU tagállamaival kötött hosszú lejáratú szerződések a jövőben is az energetikai kapcsolatok kedvelt megnyilvánulásai lesznek, mert kölcsönösen előnyös feltételek kialakítására nyújtanak lehetőséget. Észre kell venni, hogy az EU egyes tagállamai, mint Németország, Franciaország, vagy Olaszország 86

Losoncz Miklós: Az EU és Oroszország közötti kapcsolatok intézményesítésének fejlesztési lehetőségei az energiaszektorban, különös tekintettel a földgázra (MEH-MTA Stratégiai Kutatások, munkaváltozat, 2009. január, 8. old.) 87 Pálfiné Sipőcz Rita: Kényes Egyensúly – Az Európai Unió és Oroszország energetikai kapcsolatai (Európai Tükör, XIV. évfolyam, 2009. március, 97. old.)

60


olyan bilaterális megállapodásokkal rendelkeznek az orosz Gazprommal, melyeket a jövőben nem kívánnak megváltoztatni. Jól mutatja mindezt, hogy 2006-ban 2026-2036-ig meghosszabbították szerződéseiket. Az EU energiapolitikájának kialakításánál tehát jelentős figyelmet kell fordítani arra, hogy az ne kizárólag az orosz energiahordozóktól való kiszolgáltatott helyzet mérsékléséről szóljon, mert a tagállamok valószínűleg ebbe nem fognak beleegyezni. Oroszországnak tehát az imént említett uniós tagállamok preferált partnerei. Az orosz fél pedig igyekszik mindent megtenni annak érdekében, hogy ezen országokkal bilaterális együttműködései fennmaradjanak. Egyes tagországok viszont a kevésbé preferált partnerországok között helyezkednek el, s többségük szinte 100%-ban energiaimportra van utalva,88számukra előnyösebb lenne az uniós energiapolitika létrejötte, így tehát a közös szabályozás. Ezen országok energiaszükséglete járul hozzá jelentős mértékben az oroszszállításokkal szembeni kiszolgáltatottsághoz. Az EU felismerve a kialakult helyzet kezelésének sürgető szükségességét, megvizsgálta a rendelkezésére álló energiaforrásokat és elemezte a 2030-ig várható folyamatokat a beszerzés és felhasználás terén. Az elemzéseiből levont következtetéseit és célkitűzéseit az energiaellátás biztonságának megteremtésében a 2000-ben nyilvánosságra hozott Zöld Könyvében

ismertette.

Az

uniós

elemzések

rávilágítottak

a

jövőben

várható

energiahordozóktól való kiszolgáltatottság emelkedésére.89Az EU ezért kiemelt figyelmet kíván szentelni a beszerzési források diverzifikálására. Ez irányú törekvésének kivitelezése azonban korántsem egyszerű feladat. Két tényező vizsgálata elengedhetetlen az EU beszerzési forrásainak diverzifikálását illetően. Az egyik a harmadik országokból érkező szénhidrogén-behozatal

megbízhatósága,

a

másik

pedig

a

jövőben

várható

energiafelhasználás szerkezetének alakulása. Célszerű az energiafelhasználás szerkezetének jövőbeni alakulásával kezdeni a vizsgálatot. Abból indulok ki, hogy az EU a jövőben kitüntetett figyelmet kíván szentelni a megújuló energiaforrások felhasználásának, szén-dioxid kibocsátásának csökkentése igényével.

88

Olyan országokra gondolok itt, mint Finnország, Észtország, Lettország, Litvánia és Lengyelország A 2000-ben kimutatott 50%-os függőségi szinthez viszonyítva 2030-ra akár 70%-os függés is prognosztizálható.

89

61


Ebből egyértelműen következik, hogy a kőolaj szerepe energiamérlegében jelentősen vissza fog esni, a földgáz-import javára. 12. sz. táblázat Oroszország energiaexportja és az EU energiaimportja Orosz energiaexport (millió tonna)

EU energiaimport (millió tonna)

2000

2020

2000

2020

Olaj

188

157

97

148

Földgáz

165

245

479

616

Szén

16

12

133

289

3 13 1, 2 2, 5 Villamos-energia Forrás: Gábor Fóti – Zsuzsa Ludvig: The Future of Europe – Relations between the Enlarging European Union and Russia and Ukraine (Institute for World Economics Hungarian Academy of Sciences, 149. old.)

Az előrejelzések alapján tehát a földgáz-szállító országok közti diverzifikáció a legfontosabb megoldandó feladat. Ez a feladat felveti a jelentősebb földgáz-készletekkel rendelkező országok vizsgálatát, elsősorban a szállítások megbízhatóságát helyezve a középpontba. 13. sz. táblázat A világ bizonyított földgáz és kőolajkészletei 2007 végén Ország

FÖLDGÁZ Mrd m3

%

Ország

KŐOLAJ Mrd m3

%

Oroszország Irán Katar Szaúd-Arábia Egyesült Arab Emirátusok USA Nigéria Algéria Venezuela Irak Kazahsztán Norvégia Türkmenisztán Indonézia Ausztrália Malajzia Kína Egyiptom Üzbegisztán Kuvait Egyéb

44, 65 27, 80 25, 6 7, 17 6, 09 5, 98 5, 30 4, 52 5, 15 3, 17 1, 90 2, 96 2, 67 3, 0 2, 51 2, 48 1, 88 2, 06 1, 74 1, 78 18, 95

25, 2 15, 7 14, 4 4, 0 3, 4 3, 4 3, 0 2, 5 2, 9 1, 8 1, 1 1, 7 1, 5 1, 7 1, 4 1, 4 1, 1 1, 2 1, 0 1, 0 10, 6

Szaúd-Arábia Irán Irak Kuvait Egyesült Arab Emirátusok Venezuela Oroszország Líbia Kazahsztán Nigéria USA Kanada Kína Katar Mexikó Algéria Brazília Angola Norvégia Azerbajdzsán Egyéb

264, 2 138, 4 115, 0 101, 5 97, 8 87, 0

21, 3 11, 2 9, 3 8, 2 7, 9 7, 0

79, 4 41, 5 39, 8 36, 2 29, 4 27, 7 15, 5 27, 4 12, 2 12, 3 12, 6 9, 0 8, 2 7, 0 75, 8

6, 4 3, 3 3, 2 2, 9 2, 4 2, 2 1, 3 2, 2 1, 0 1, 0 1, 0 0, 7 0, 7 0, 6 6, 2

Összesen

177, 36

100, 0

Összesen

1237, 9

100, 0

Forrás: Losoncz Miklós: Az EU és Oroszország közötti kapcsolatok intézményesítésének fejlesztési lehetőségei az energiaszektorban, különös tekintettel a földgázra (nem végleges, munkaváltozat) MEH-MTA Stratégiai Kutatások, munkaváltozat, 2009. január, 3-4. old.

62


A táblázatból egyértelműen kivehető, hogy a globális földgáz-készletek mintegy negyedével Oroszország, az orosz Gazprom rendelkezik, s jelenlétét a nemzetközi piacokon folyamatosan igyekszik növelni. Az Oroszországot követő potenciális földgáz-szállító országok nem felelnek meg az EU által támasztott megbízhatósági elvárásoknak. „A piacgazdaság, a nyugati-európai típusú polgári demokrácia, a jogállamiság és az ezeket garantáló intézmények megléte”90azok a kritériumok, melyek megvalósulása nélkül kevésbé tekinthető egy ország megbízható energiahordozó-exportőrnek. Ezen tényezők megléte azonban korántsem biztos, hogy garantálni tudja a szállítások bizonyosságát. A beszerzési források diverzifikálása tehát nem bizonyul egyszerű vállalkozásnak. Végezetül pedig a földgáz-szállítása nem mobilizálható, az a kiépített vezetékeken keresztül juthat el kizárólag az országokba. Ezzel szemben a kőolaj tengeri, vagy vasúti szállítása is megoldható, a kérdés mindössze az, hogy mennyire költségtakarékos megoldások ezek. Az Oroszországból érkező földgáz-szállítások tehát egyelőre úgy tűnik, hogy a jövőben is kiemelt helyet fognak elfoglalni az EU ellátását illetően. A szállításoknak azonban van egy óriási problémája, nevezetesen, hogy monopol-helyzetbe, és így előnyös alkupozícióba juttatja az árvitákban azokat az országokat, melyeken a gáz áthalad. A megoldás ebben a helyzetben újabb gázvezetékek építése lenne, mely kiiktatja ezeket a tranzit-országokat. Ezzel a témával a későbbiekben foglalkozok részletesebben.

4. 2. 2. Az Energiadialógus „Nekünk energiára, Oroszországnak pénzre van szüksége, Nekünk van pénzünk, Oroszországnak van energiája”(Gerhard Schroeder)91 Az EU az ezredforduló idején különösen nagy hangsúlyt fektetett az Oroszországgal való energetikai együttműködés új-alapokra helyezésére. Tagállamainak egyre növekvő energia-import szükséglete, s Oroszország jelentősége a szükségletek fedezésében 90

Losoncz Miklós: Az EU és Oroszország közötti kapcsolatok intézményesítésének fejlesztési lehetőségei az energiaszektorban, különös tekintettel a földgázra (MEH-MTA Stratégiai Kutatások, munkaváltozat, 2009. január, 2. old.) 91 Ludvig Zsuzsa: Az Európai Unió és Oroszország energiadialógusa (MTA Világgazdasági Kutatóintézet, Műhelytanulmányok, 75. szám, 2006. december, 11. old.)

63


indokolttá tették, hogy egy bilaterális kezdeményezés formájában kialakítsák a stratégiai partnerséget az energetika terén. Az Európai Uniónak le kellett vonnia a következtetéseket az Energia Chartából, mert az orosz fél nem volt hajlandó megalkudni, s következetesen kiállt stratégiai partnerré való válása mellett. A 2000 októberében Párizsban megrendezett EU – orosz csúcstalálkozón aláírták az energetikai egyezményt, mellyel elindult a kétoldalú energiadialógus.922001-ben elkészült egy mindkét fél érdekeit és törekvéseit tartalmazó jelentés, az úgynevezett Synthesis Report, mely az energiadialógus alapjait fektette le. Az egy adott időszakban elért eredményeket, illetve a folytatás irányvonalait rövid elemzésekben, progress reportokban rögzítették, melyek eleinte féléves, később éves rendszerességgel jelentek meg.93A két fél érdekeinek-egyeztetésére életre hívott találkozók tekinthetők az energiadialógus legnagyobb eredményének. Az EU célja az energetikai párbeszéddel az energiaellátás biztonságának megteremtése volt. Az energiadialógus keretében látta biztosíthatónak, hogy az orosz fél garanciavállalása a szállításokra megvalósul. Ahhoz pedig, hogy az orosz-szállítások a jövőben is fedezni tudják a megnövekvő igényeket, az orosz térségbe irányuló uniós befektetések fokozását irányozta elő. Az energiadialógussal az EU elérte célját, miszerint sikerült érdekeltté tennie Oroszországot a hosszú-távú együttműködésben. Az orosz partner számára egyértelműen vonzó volt a kétoldalú kapcsolatból következő helyzetelőny, az ugyanis elsőbbséget kínált számára az energetikai kérdések megvitatásában. Kiemelt helyet kapott a párbeszédben a mindkét fél érdekeit megvalósítani hivatott gázvezetékek fejlesztése és kiterjesztése. „Az egyik leglátványosabb előrelépés az északeurópai gázvezeték ügyében történt. Létrejött az orosz és uniós (elsősorban német) partnerek közti kapcsolat.”94Az orosz Gazprom, valamint a német EON és BASF 2006. október 4-én állapodtak meg az Északi Áramlat megépítéséről, mely a Balti tenger alatt szállít majd orosz gázt Németországba.

92

A stratégiai együttműködés kialakítására irányuló kezdeményezést orosz oldalról elősegítette Putyin hatalomra kerülése, aki az erős, kölcsönös függés tudatában kiemelt jelentőséget tulajdonított az energetikának. 93 A jelentésekben kizárólag a mindkét fél által elfogadott célok és tervek jelenhettek meg. 94 Ludvig Zsuzsa: Az Európai Unió és a FÁK – országok közötti „energiadialógusok” – Fókuszban a szénhidrogén-szállítások (Kelet-Európa Tanulmányok, IV. szám, 110. old.)

64


4. 2. 4. Az orosz-ukrán gázvitákra adott uniós válaszok A 2000-ben elindult EU – orosz energiadialógus hamar zátonyra futott. 2006. január elsején ugyanis Oroszország elzárta az Ukrajnán át az EU tagállamaiba vezető gázcsapokat, elgondolkodtatva ezzel az Európai Uniót, hogy mennyire megbízható az orosz fél szállítási kötelezettségvállalása. Át kellett értékelnie egyrészt az Oroszországhoz, másrészt pedig a többi, jelentősebb energiahordozókkal rendelkező országokhoz való viszonyát. Új energiastratégiára volt szükség, melyben az energiaellátás biztonságának megteremtése minden korábbinál nagyobb hangsúlyt kapott.

4. 2. 4. 1. Európai Stratégia az energiaellátás versenyképességéért és biztonságáért – a 2006-os Zöld Könyv

fenntarthatóságáért,

A Bizottság 2006 márciusában ismertette újabb Zöld Könyvét, mely a „fenntartható, kompetitív és biztonságos energia európai stratégiája” címet kapta. Az uniós dokumentum középpontjában az egységes uniós fellépés szükségessége jelent meg, ezért határozott lépésnek tekinthető a közös energiapolitika alapjainak lefektetése irányában. Olyan célkitűzések jelentek meg, mint a gáz-és elektromos energia belső piacának kiteljesítése, a megújuló energiaforrások szerepének növelése, valamint a tagállami szolidaritás. „Bemutatta az elért eredményeket, meghatározta az újonnan jelentkező kihívásokat, s a Tanács és Parlament felé megfogalmazta a cselekvési tervet.”95Egy következetesen alkalmazott energiapolitika kialakítása azért nélkülözhetetlen, mert a globálisan jelentkező energetikai problémák megoldásában az EU csak akkor tud hatékonyan részt venni, ha rendelkezik az ehhez szükséges hatáskörrel. Oroszország erőfölényével való visszaélése sürgetővé tette az EU beszerzési forrásainak diverzifikálását, ezért erőteljes energetika-diplomáciai hadjáratba kezdett a posztszovjet térség országaival. Az alábbi táblázatban szereplő országokból a földgáz-szállítását az Európai Unió tagállamaiba elősegítheti a földgáz cseppfolyósítása, valamint a tengerek alatti vezetékek építése, melyek a hagyományos és korlátozott-elérhetőséget jelentő vezetékeken keresztüli szállításokat egészíthetik ki.

95

Balázs Katalin: Úton a közösségi energiapolitika megvalósulása felé (Európai Tükör, XII. évfolyam, 2007. február, 103-104. old.)

65


14. sz. táblázat Az EU perspektivikus beszállítói (milliárd m3) 2000 2010 2020 Oroszország 134 149 165 Algéria 60 85 120 Egyéb afrikai ország (Líbia, Egyiptom, Nigéria, Trinidad) 9 57 88 Közel-Kelet (Irán, Irak, Katar, Egyesült Arab Emírségek) 9 29 66 Közép-Ázsia (Azerbajdzsán, Türkmenisztán) 9 16 40 Forrás: Deák András: Az orosz történelmi fejlődés sajátosságai – Az orosz energetika perspektívái http://www.kulugyiintezet.hu/kulpol/kiadvany/egyeb/oroszTortFejl.pdf

Az EU részéről egyre inkább megjelenik az a törekvés, hogy Oroszország megkerülésével kívánja tagállamainak energiaszükségletét fedezni. Ekkor ugyan elkezdtek foglalkozni az egyes vezetékek építésével, de inkább elemzésekről szólt ez az időszak. 2009. január elsején azonban újra megtörtént a gázcsapok elzárása. Az Oroszország és Ukrajna közti gázár-vita viszont egyes uniós tagállamokban szinte 100%-os gázhiányt eredményezett.96 Az orosz földgáz-importtól való függőség magas szintjének mérséklésében jelentős szerep juthat a klíma-csomagnak. A Tanács 2007. márciusában fogadta el az új európai klímaés energiacsomagot, mely a megújuló energiának nagyobb szerepet kíván juttatni, csökkentve általa a hagyományos energiahordozóktól való függőséget. Az Európai Unió vállalta, hogy 2020-ig 20%-kal csökkenti az üvegházhatásért felelős gázok kibocsátását, valamint energiamérlegében 20%-ra növeli a megújuló energiaforrások jelenlétét. Kötelezettségvállalásai jól szemléltetik, hogy aktívan részt kíván venni a hagyományos energiahordozók által okozott károsanyag-kibocsátás visszaszorításában.

4. 2. 4. 2. A 2009-es orosz-ukrán gázvitából levont uniós következtetések Az egységes uniós fellépést a tagállamok megosztottsága továbbra is nehezítette. Egy dolog mindenképpen bebizonyosodott, mégpedig, hogy nem elegendőek az elemzések a felmerült problémák megoldására. Az EU részéről egyrészt előrelépés szükséges a Kaszpi térség földgáz-készleteit tagállamaiba szállító gázvezeték megépítésében, csökkentve ezzel az orosz-szállításoktól való kiszolgáltatottságot. Másrészt, s ez a hangsúlyosabb, létre kell hozni a közös energiapolitikát, hogy a Gazprom bilaterális egyezményekben érvényre juttatott erőfölényét megtörje. A megoldáskeresés első lépéseként értékelhető, hogy

96

2006-ban 57%-os kiesés jelentkezett. 2009 elején viszont Bulgária, Románia, Görögország, Macedónia, Szerbia és Horvátország felé teljesen leállt a gázszállítás.

66


előrehaladás történt a Nabucco vezeték97építésének ügyében. 2009. január 28-án a Bizottság 250 millió eurót különített el a projektre.98 Amennyiben a vezeték megépítése megvalósul, az Oroszországgal való kapcsolatokat veszélyeztethetik az EU orosz-energiától való függetlenedési törekvései. Ahhoz, hogy a kapcsolataikat ne veszélyeztessék az új tervek, az Európai Uniónak engednie kellene, miszerint orosz gáz is szállítható legyen a vezetéken. Ennek eléréséhez mindkét félnek kompromisszumokra kellene képesnek lenni. 4. 2. 5. Az orosz földgáz-export diverzifikációs törekvései Oroszország tapasztalva energiahordozói elsődleges felvevőpiacának, az Európai Uniónak diverzifikációs törekvéseit, szükségessé tette, hogy átgondolja, milyen irányban van lehetősége energia-exportjának új felvevőpiacokat találni. Jelenleg az európai országokba irányul az orosz földgáz döntő része, melyet az alábbi táblázat szemléltet. Az orosz gáz Európán kívüli fontos cél-országa Ukrajna, valamint Belorusszia. A FÁK – országokba, valamint a balti államokba 2005-ben összesen 76, 6 milliárd m3 orosz gáz érkezett, míg ugyanebben az évben az európai országokba 154, 3 m3. 2007-es adatok a FÁK-és balti államokba irányuló exportról nem állnak rendelkezésre, de a nagyságrendi különbségek jól láthatók. 15. sz. táblázat A Gazprom kivitelének európai cél-országai 2007-ben (milliárd m3) Ausztria 5, 404 Cseh Köztársaság 7, 22 Németország 39, 24 Szlovákia 6, 24 Olaszország 21, 96 Lengyelország 6, 98 Franciaország 9, 81 Bulgária 3, 43 Svájc 0, 3 Magyarország 7, 53 Hollandia 4, 41 Románia 3, 93 Finnország 4, 67 Szerbia 2, 12 Törökország 23, 43 Bosznia-Hercegovina 0, 32 Görögország 3, 144 Horvátország 1, 13 Belgium 0, 14 Szlovénia 0, 59 Nagy-Britannia 1, 18 Macedónia 0, 11 Forrás: http://www.gazpromexport.ru/pdf/GAZPROM_EXPORT_ENG.pdf

Mint potenciális új piacok, az Amerikai Egyesült Államok, valamint Kína jelenhetnek meg Oroszország földgáz-kivitele számára, melyeket a földgáz cseppfolyósítása révén ér el. 97

A Nabucco Törökországon, Bulgárián, Románián és Magyarországon keresztül szállítaná Bécsbe a kaszpi gázt a grúz-török, valamint az iráni-török határról. Megépítése mintegy 10 milliárd eurót tenne ki. 98 Az elkülönített összeget később 200 millió euróra csökkentették.

67


Pozitív előjelként tekinthető, hogy mindkét számításba jöhető ország nyitott az orosz-gáz szállítása iránt. Ezen országok elérése távoli tervként szerepel, rövidebb távon jelenik meg azon európai országok közvetlen elérése, melyek kiemelt helyen állnak az orosz külkapcsolatokban. Oroszország számára a legfontosabb az, hogy azokat a megbízhatatlan tranzit-országokat (Ukrajna, Belorusszia, Lengyelország) kikapcsolja a szállítási útvonalból, melyek róla negatív, megbízhatatlan ország képét alakítják ki a világban. Oroszország ez irányú törekvéseit jelzi az általa szorgalmazott gázvezetékek megépítésének útvonala. Az Északi és a Déli Áramlat olyan országokat kerülne meg, melyek nem ápolnak jó kapcsolatokat Oroszországgal. Oroszország egyes EU tagállamokkal kialakított bilaterális kapcsolatainak jelentőségét alátámasztja azok részvétele a projektekben. Míg az Északi Áramlat99esetében a német EON és BASF, addig a Déli Áramlat100kivitelezésében az olasz ENI vállalatok szerződtek az orosz Gazprommal.

99

Az Északi Áramlat Németországba szállítaná az orosz-gázt, olyan országok megkerülésével, mint Ukrajna, Lengyelország, Csehország és Szlovákia. 100 A Déli Áramlat Olaszországba szállítana orosz-gázt a Fekete-tenger alatt, Bulgárián, Görögországon, Szerbián és Horvátországon keresztül haladva.

68


BEFEJEZÉS Dolgozatomban az EU – orosz kapcsolatok bonyolult és érdekütközésekkel terhelt rendszerét igyekeztem megvilágítani. A rendszerváltást követő években Oroszország a számára fontos külgazdasági partnerekkel való kapcsolatápolásra törekedett. Ennek a stratégiának volt köszönhető, hogy megkezdődtek a tárgyalások az EU-val a Partnerségi és Együttműködési Megállapodásról. Az oroszok egyre inkább felismerték, hogy az Európai Unióval együttműködve kell megtalálniuk helyüket a világban. A nyugati országok által szabott feltételek betartásának köszönhetően Oroszország nemzetközi megítélése javulni kezdett. Az 1998-as orosz-válság azonban jelentősen visszavetette az országról kialakult pozitív képet. Abban, hogy az ország a vártnál hamarabb magára talált, Putyinnak nagy szerepe volt. Nevéhez köthető Oroszország világgazdasági folyamatokba való intenzívebb bekapcsolódása. A kilencvenes évek közepén sikerült az EU – orosz kapcsolatokat intézményesíteni a PCA keretein belül. Az orosz fél már ekkor egy szabadkereskedelmi zóna létrehozását jelölte meg kettejük között, mint elérendő célt. Az EU bár biztosította Oroszországot a piacgazdasági átmenetben való támogatásáról, a kapcsolatot nem kívánta mélyíteni. Legjelentősebb eredményének tekinthető a rendszeres politikai dialógus életre hívása. Az orosz fél a stratégiai partneri viszony kialakítását különösen az EU 2004-es bővülése után érezte szükségesnek. Az EU szomszédságpolitikáját Oroszországra is ki kívánta terjeszteni, azonban már a kezdetekkor világossá vált, hogy Oroszország nem kívánja magát a kisebb országokkal egy lapon említeni. A szomszédságpolitika Oroszország számára fontos kereskedelmi partnereket kíván még szorosabban az Unióhoz kapcsolni, tehát elvonni az orosz érdekszférából. Ezért az orosz fél elutasító magatartását vonta maga után, bár jóllehet, hogy a szomszédságpolitika pénzügyi alapjából, az ENPI-ből részesedik. Az EU – orosz kapcsolatokat továbbra is a PCA szabályozza. Az

EU

2004-es

bővülése

a Partnerségi

és

Együttműködési

Megállapodásban

érdekütközésekhez vezetett. A PCA értelmében a felek a legnagyobb kedvezmény kölcsönös biztosításával kereskedtek egymással, s a bővülés után ez a bánásmód az új tagokra is automatikusan kiterjedt volna. Oroszország viszont ezt nem kívánta minden új tagországnak megadni, mert termékeinek uniós piacokon való értékesítését hátrányosan 69


érintette volna. Ekkor már kezdtek a jövőben szükséges változtatások alapgondolatai megjelenni. Oroszország erőfölényének tudatában elérte, hogy az újonnan uniós tagállamokká vált, volt szocialista országokkal való kereskedelmét egy, a PCA-hoz csatolt kiegészítő jegyzőkönyv figyelembe vételével folytathassa. A gazdasági kapcsolatokon belül külön vizsgáltam a kereskedelmi-és tőkebefektetési kapcsolatokat, valamint az energetikai kapcsolatokat. A két terület különválasztása azért volt indokolt, mert míg az előbbi esetében számos akadály korlátozta a kapcsolatok fejlődését, addig az utóbbinál megvalósult a szabad kereskedelem. A kétoldalú áruforgalomban a termékek feldolgozottsági foka mutatja az alapvető különbségeket. Míg Oroszország nyersanyagokat és energiahordozókat exportál az uniós piacokra, addig az EU fejlett technológiájú gépeket szállít Oroszországba. Ahhoz, hogy az orosz fél diverzifikálni tudja exportszerkezetét, beruházásokra van szüksége. A kilencvenes években a külgazdasági nyitásnak köszönhetően megkezdte beengedni a nyugati tőkét az országba, azonban stratégiai ágazatában, az energiaszektorban megválogatja a külföldi befektetőket. Törekedett arra, hogy a feldolgozóiparba száműzze a külföldi befektetőket. A kilencvenes évek közepén a befektetések felét azonban mégis a fűtőanyagipar vonzotta. Összességében megállapítható, hogy a külföldi befektetők óvatosak voltak az orosz piaccal szemben, különösen az 1998-as válságot követő években. Olyan területeken igyekeztek befektetni, ahonnan könnyen kivonható tőkéjük. Orosz oldalról pedig az erős állami ellenőrzés, valamint, hogy nem szívesen adták át tulajdonrészüket külföldi befektetőknek, megnehezítette az orosz gazdaság fejlesztését. 2003-ban négy közös térségbe szervezték az együttműködést. Ahhoz azonban, hogy a négy szabadság megvalósuljon, a felek különleges kapcsolatát kell először kialakítani. A WTO tárgyalásokat az egyes tagokkal folytatott bilaterális egyeztetések hátráltatják, s így a szabadkereskedelmi övezet létrehozása is egyre távolabb kerül. Észre kell venni, hogy a PCA aláírásakor az orosz fél szorgalmazta, hogy a szabadkereskedelmi zóna kialakítása kettejük között bekerüljön a megállapodásba, mint hosszú távon elérendő cél. Most azonban az EU érdeke lenne, hogy az övezet létrejöjjön. Miután az orosz-export döntő részét alkotó energiahordozók vámmentesen jutnak be az EU piacaira, egyértelműen az uniós termékeknek kedvezne, ha szabadon juthatnának Oroszországba. 70


A PCA aláírásakor Oroszország gyenge, míg az EU stabil, erős szereplő volt a nemzetközi színtéren. Egy évtized távlatában viszont megváltozott a helyzet. Oroszország stabil állammá fejlődött, s a jövőben is tovább kíván haladni a fejlődés útján. Az oroszok a nyersanyagexportra épülő fejlődésről egy új, innovációra épülő fejlődési modellre kívánnak

áttérni.

A

világgazdaságban

betöltött

szerepváltozás

indokolja,

hogy

kapcsolataikat új alapokra kívánják helyezni. A szükséges módosításokról már 2006-ban, a PCA lejártához közeledve (2007. november 30.) megkezdődtek az egyeztetések. Kétségtelen tény, hogy a felek egymásra vannak utalva, középtávon mindenképpen, ezért a megegyezést nem kerülhetik el. A felek álláspontja azonban eltérő. Míg Oroszország egy átfogó, politikai szemléletű megállapodásban, addig az EU inkább szektorális együttműködésben lenne érdekelt. Abból, hogy az új megállapodás létrejötte elhúzódik, mindkét fél profitálhat. Lehetőségük nyílik ugyanis egymás megismerését célzó szakmai ülésekre, szektorális egyezmények aláírására, valamint az egyelőre megoldatlan problémák kezelésére. A felek kapcsolatában a kölcsönös energetikai függőség mérséklése napjaink elsődleges megoldásra váró feladata. A kölcsönös egymásra utaltság már a kilencvenes években kialakult, mivel egyrészt az orosz energiahordozók szállítási útvonala az európai országok irányában épült ki, másrészt megbízhatóbb forrásnak bizonyult az EU számára a többi energia-szállító országnál. Az EU 2004-es bővülése következtében erősödött meg a függés az orosz-szállításoktól. Az ekkor csatlakozott országok erős szálakkal kötődtek Oroszországhoz, s energiaszükségletüket csaknem 100%-ban ebből a forrásból fedezték. Ezen országok számára kedvező lenne egy közös energiapolitika létrehozása, azonban például Németország, vagy Olaszország, melyek Oroszország számára a legfontosabb kereskedelmi partnerek, a bilaterális megállapodásokat részesítik előnyben. Az orosz fél tehát ügyesen mélyíti el még jobban az EU megosztottságát, kétoldalú egyezményei keretében nyújtott kedvezményeivel. Miután az EU energiaimportja jelentős mértékben megnőtt, elkezdett foglalkozni a beszerzési források diverzifikálásával. Az orosz-ukrán gázviták után pedig felerősödtek ez irányú törekvései. 2007-ben az EU elfogadta az új európai klíma-és energiacsomagot, melynek értelmében nagyobb szerepet kíván juttatni a megújuló energiaforrásoknak, csökkentve általa a károsanyag-kibocsátást. A jövőben az EU elemzései szerint a földgáz71


felhasználás előtérbe kerülése prognosztizálható, a környezetet jobban szennyező kőolajjal szemben. A jelentősebb földgáz-lelőhellyel rendelkező országokat megvizsgálva, középtávon mindenképpen az Oroszországgal való együttműködés folytatódik. Hosszabb távon viszont, amennyiben a gáz cseppfolyósítása, s ezáltal rugalmasabb szállítása elterjed, az orosz-szállítások háttérbe szorulása várható. Az EU által támogatott Nabucco projekt például a kaszpi – térség földgáz-lelőhelyeit aknázza ki. Orosz részről az elsődleges változtatási igény abban mutatkozott meg, hogy a megbízhatatlan tranzit-országok megkerülésével kell eljuttatni a gázt az uniós piacokra, mert középtávon mindenképpen rá van utalva Oroszország az uniós tagállamokra, mint az orosz földgáz elsődleges felvevőpiacaira.

72


MELLÉKLETEK

73


1. sz. melléklet Oroszország fontosabb kereskedelmi partnerei (1995-2002) %-os részarány

1995

1997

1998

1999

2000

2001

2002

Európai Unió

33, 6

32, 9

32, 4

34, 0

35, 7

36, 4

35, 2

USA

5, 5

5, 3

7, 1

6, 5

4, 5

4, 2

3, 7

Kína

4, 2

4, 7

4, 5

4, 8

5, 0

5, 6

6, 4

Törökország

2, 1

2, 3

2, 7

2, 2

3, 0

3, 2

3, 1

Nem FÁK-országok együtt

81, 5

80, 5

80, 8

85, 3

86, 6

85, 4

85, 3

FÁK-országok együtt

18, 5

19, 5

19, 2

14, 7

13, 4

14, 6

14, 7

Európai Unió

38, 3

36, 7

36, 0

36, 8

32, 7

36, 5

39, 3

USA

5, 6

7, 6

9, 4

7, 9

8, 0

7, 7

6, 4

Kína

1, 8

2, 4

2, 7

2, 9

2, 8

3, 8

5, 2

Törökország

1, 2

1, 5

1, 1

1, 0

1, 0

1, 2

1, 5

Nem FÁK-országok együtt

70, 9

73, 2

74, 1

72, 3

65, 8

73, 3

77, 8

EXPORT

IMPORT

FÁK-országok együtt 29, 1 26, 7 25, 9 27, 7 34, 2 26, 7 22, 2 Forrás: Bassa Zoltán – Buzás Sándor – Ludvig Zsuzsa – Majoros Pál – Székely-Doby András – Szigetvári Tamás: Világgazdasági Régiók (Perfekt Kiadó Rt. Budapest, 93. old.)

2. sz. melléklet Az Európai Unió kereskedelme Oroszországgal (2003-2007) – millió euró

Részesedés a teljes EU - importból

Export

7, 56

37206

18, 8

8, 17

46030

112591

34, 1

9, 55

2006

140887

25, 1

2007

143880

2, 1

Év

Import

2003

70686

2004

83954

2005

Éves átlagos növekedés

Éves változás (%)

Részesedés a teljes EU - exportból

Mérleg

Import+Export

4, 28

-33480

107892

23, 7

4, 83

-37924

129983

56696

23, 2

5, 39

-55895

169287

10, 42

72307

27, 5

6, 24

-68580

213194

10, 09

89100

23, 2

7, 19

-54780

232980

19, 4


24, 4

Forrás: http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2006/september/tradoc_113440.pdf

74

21, 2


3. sz. melléklet Oroszország kereskedelme az Európai Unióval (2003-2007) – millió euró


Az EU részesedése a teljes importból

Export

46, 49

61002

Mérleg

Import+Export

52, 82

37817

84188

19, 9

55, 36

45595

100746

111468

52, 3

58, 31

76184

146753

46, 54

140661

26, 2

61, 04

91994

189327

52, 57

131790

-6,3

53, 35

41783

221797

Év

Import

2003

23186

2004

27575

18, 9

49, 92

73171

2005

35285

28, 0

45, 29

2006

48666

37, 9

2007

90007

84, 9

Éves átlagos növekedés

Az EU Éves részesedése változás a teljes (%) exportból

40, 4

21, 2

27, 4


4. sz. melléklet Az Európai Unió (EU27) legfontosabb export-és import partnerei (2006)

EXPORT Ország

IMPORT Érték (mrd euró)

Részesedés az EU exportjából (%)

Ország

268, 9 23, 2 Egyesült Államok Kína 87, 6 7, 6 Svájc Egyesült Államok Oroszország 72, 2 6, 2 Oroszország 63, 7 5, 5 Kína Norvégia 49, 8 4, 3 Törökország Japán 44, 8 3, 9 Japán Svájc 38, 4 3, 3 Norvégia Törökország 26, 6 2, 3 Kanada Dél-Korea 25, 2 2, 2 Egyesült Arab Emirátusok Brazília 24, 3 2, 1 India Tajvan Forrás: Európai Tükör 2007. december, 101. oldal

75

Érték (mrd euró)

Részesedés az EU importjából (%)

194, 3 178, 0 140, 8 79, 3 77, 2 71, 5 41, 6 39, 1 27, 1 26, 5

14, 4 13, 2 10, 4 5, 9 5, 7 5, 3 3, 1 2, 9 2, 0 2, 0


5. sz. melléklet Az Európai Unió importja Oroszországból (2003-2007) – millió euró

2003

%

2005

%

2007

%

Részesedés a teljes EU importból

Összesen

70686

100, 0

112591

100, 0

143880

100, 0

10, 09

Elsődleges termékek

50773

71, 8

85374

75, 8

107037

74, 4

20, 71

Mezőgazdasági termékek

2314

3, 3

2475

2, 2

2765

1, 9

2, 95

Energia

42993

60, 8

75798

67, 3

94632

65, 8

28, 45

Feldolgozott termékek

8460

12, 0

12449

11, 1

14423

10, 0

2, 08

Gépek

705

1, 0

745

0, 7

822

0, 6

0, 45

Közlekedési eszközök

460

0, 7

497

0, 4

496

0, 3

0, 56

Autóipari termékek

102

0, 1

115

0, 1

102

0, 1

0, 22

Gyógyszerkészítmények

2687

3, 8

3702

3, 3

4460

3, 1

3, 94

Textil-és ruhaipari termékek

275

0, 4

194

0, 2

112

0, 1

0, 14

melyekből:

melyekből:

melyekből:


76


6. sz. melléklet Az Európai Unió exportja Oroszországba (2003-2007) – millió euró

2003

%

2005

%

2007

%

Részesedés a teljes EU exportból

Összesen

37206

100, 0

56696

100, 0

89100

100, 0

7, 19

Elsődleges termékek

4878

13, 1

6202

10, 9

8877

10, 0

5, 13

Mezőgazdasági termékek

4222

11, 3

5269

9, 3

7456

8, 4

10, 25

Energia

197

0, 5

316

0, 6

530

0, 6

0, 85

Feldolgozott termékek

31651

85, 1

49293

86, 9

66873

75, 1

7, 52

Gépek

12247

32, 9

21055

37, 1

22218

24, 9

8, 43

Közlekedési eszközök

4305

11, 6

5531

9, 8

12102

13, 6

7, 31

Autóipari termékek

3231

8, 7

4161

7, 3

10193

11, 4

9, 78

Gyógyszerkészítmények

5170

13, 9

8222

14, 5

11724

13, 2

6, 20

Textil-és ruhaipari termékek

1886

5, 1

2706

4, 8

3839

4, 3

11, 39

melyekből:

melyekből:

melyekből:


77


7. sz. melléklet Oroszország legnagyobb kereskedelmi partnerei az EU27-ek közül, 2006. évi adatok alapján (folyó áron) Uniós export Oroszországba

Sorrend

Ország

Millió euró

Uniós import Oroszországból

%-os részarány Sorrend a teljes uniós exportból

Ország

Millió euró

%-os részarány a teljes uniós importból

1

Németország

23132

32, 0

1

Németország

29023

20, 6

2

Olaszország

7639

10, 6

2

Hollandia

17018

12, 1

3

Finnország

6200

8, 6

3

Olaszország

13592

9, 7

4

Hollandia

5576

7, 7

4

Lengyelország

9656

6, 9

5

Franciaország

4701

6, 5

5

9423

6, 7

6

Lengyelország

3768

5, 2

6

Franciaország NagyBritannia

8041

5, 7

7

NagyBritannia

2988

4, 1

7

Finnország

7663

5, 5

8

Belgium

2752

3, 8

8

Spanyolország

7157

5, 1

9

Ausztria

2467

3, 4

9

Magyarország

5118

3, 6

10

Svédország

1929

2, 7

10

Belgium

4670

3, 3

11

Magyarország

1617

2, 2

11

Csehország

4224

3, 0

12

Csehország

1504

2, 1

12

Szlovákia

4027

2, 9

13

Spanyolország

1452

2, 0

13

Svédország

3789

2, 7

14

Litvánia

1435

2, 0

14

Litvánia

3758

2, 7

15

Dánia

1275

1, 8

15

Görögország

3536

2, 5

Egyéb

3925

5, 4

Egyéb

9891

7, 0

EU-27-ek EU-27-ek 72360 100, 0 140586 100, 0 összesen összesen Forrás: Ludvig Zsuzsa: Oroszország és a kibővült Európai Unió gazdasági kapcsolatai (Akadémiai Kiadó, Budapest, 2008, 309. old.)

78


8. sz. melléklet A legjelentősebb 25 orosz vállalat külföldi tőkéje 2006-ban (milliárd USD)

Vállalat

Iparág

1 2

Lukoil Gazprom

Olaj és gáz Olaj és gáz

Külföldi tőke (milliárd USD) 18, 921 10, 572

3

Seeverstal

Kohászat/bányászat

4, 546

102

4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20

Rusal Sovkomflot Norilsk Nickel Sistema, JSFC Vympelcom Novoship TNK-BP Evraz DVMP PMP NLMK RAO EES TMK Evrokhim GAZ group OMZ Alrosa

Acél/bányászat Közlekedés Kohászat/bányászat Kommunikáció/kiskereskedelem Kommunikáció/kiskereskedelem Közlekedés Olaj és gáz Acél/bányászat Közlekedés Közlekedés Kohászat/bányászat Energia Acél/bányászat Mezőgazdasági vegyszerek Gépészet Gépészet Kohászat/bányászat

4, 150 2, 530 2, 427 2, 290 2, 103 1, 797 1, 601 1, 322 1, 074 1, 055 964 514 490 456 366 354 294

25 20 20 19 17 16 13 12 12 12 11 10 9 9 8 7 6

Leányváll alatok külföldön 182 105

21 CHTPZ Kohászat/bányászat 244 6 22 NK Alliance Olaj és gáz 211 4 23 Akron Mezőgazdasági vegyszerek 200 2 24 Evroset Kommunikáció/kiskereskedelem 147 2 25 Mechel Kohászat/bányászat 116 1 Forrás: Boris Kheyfets: Russian Investment Abroad. The basic flows and features (Institute for World Economics Hungarian Academy of Sciences, Working Papers, 184. szám, 2008. október, 8. old.)

79


IRODALOMJEGYZÉK 1. Ali M. El – Agraa: The Economics of the European Community (Az Európai Közösség gazdasága) Harvester Wheatsheaf, 1994. 2. Aszódi Ilona – Molnár István: Európai Uniós Jogi Alapismeretek Perfekt Gazdasági Tanácsadó, Oktató és Kiadó Részvénytársaság, Budapest 3. Balázs Péter: Az Európai Unió Külpolitikája KJK-KERSZÖV Kft. Budapest, 2003. 4. Bassa Zoltán – Buzás Sándor – Ludvig Zsuzsa – Majoros Pál – Székely - Doby András – Szigetvári Tamás: Világgazdasági Régiók Perfekt Gazdasági Tanácsadó, Oktató és Kiadó Részvénytársaság, Budapest 5. Blahó András: Világgazdaságtan Akadémiai Kiadó, Budapest, 2007. 6. Dr. Lakos István-Dr. Szivi József: Külgazdaságtan Külkereskedelmi Oktatási és Továbbképző Központ, 2005. 7. Dr. Pécsi Kálmán: Változóban az orosz gazdaság (1991-1994) – A vajúdás gondjai Európai Integrációs Tudományos Társaság, 1994. 8. Gazdag Ferenc: Az Európai Unió közös kül - és biztonság politikája Osiris Kiadó, Budapest, 2002. 9. Gazdag Ferenc: Európai integráció és külpolitika Osiris Kiadó, Budapest, 2005. 10. Holka Gyula – Pócs Ervin: A szocialista országok gazdasági fejlődése Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1968. 11. Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról HVG-ORAC Lap-és Könyvkiadó Kft, Budapest, 2007. 12. Inotai András: Válaszúton az Európai Gzdasági Közösség Kossuth Könyvkiadó, 1985. 13. Izikné Hedri Gabriella – Palánkai Tibor: Európa ma és holnap Balassi Kiadó, Budapest, 1998. 14. Káldyné Esze Magdolna: Nemzetközi vállalkozások gazdaságtana TRI-MESTER Kiadó, Tatabánya, 2004.

kereskedelem,

15. Kende Tamás – Szűcs Tamás: Európai Közjog és Politika Osiris Kiadó, Budapest, 2003. 80

a

nemzetközi


16. Kende Tamás – Szűcs Tamás: Az Európai Unió politikái Osiris Kiadó, Budapest, 2002. 17. Kozma Ferenc: Külgazdasági stratégia Aula Kiadó, Budapest, 1996. 18. Ludvig Zsuzsa: Oroszország és a kibővült Európai Unió gazdasági kapcsolatai Akadémiai Kiadó, Budapest, 2008. 19. Marján Attila: Az Európai Unió gazdasága HVG Kiadói Rt. Budapest, 2005. 20. Palánkai Tibor: A nyugat-európai integráció Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1981. 21. Palánkai Tibor: Az Európai Unió Gazdaságtana Aula Kiadó Kft. Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem, 1995. 22. Simai Mihály: A világgazdaság a XXI. század forgatagában Akadémiai Kiadó Zrt. Budapest, 2007. 23. Várnay Ernő – Papp Mónika: Az Európai Unió Joga KJK – KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. Budapest, 2003. PUBLIKÁCIÓK 1. Boris Kheyfets: Russian Investment abroad. The basic flows and features (Orosz befektetések külföldön. Alapvető folyamatok és sajátosságok) Institute for World Economics Hungarian Academy of Sciences, Working Papers, No. 184. October 2008. 2. Csaba Weiner: Russian FDI in Central and Eastern European Countries. Opportunities and Threats (Orosz közvetlen külföldi befektetések a közép-és kelet-európai országokban. Lehetőségek és veszélyek) Institute for World Economics Hungarian Academy of Sciences, Working Papers, No. 168. April 2006. 3. Dezséri Kálmán: Economic relations between Russia and the Central European Countries (Gazdasági kapcsolatok Oroszország és a közép-európai országok között) Institute for World Economics Hungarian Academy of Sciences, Working Papers, 2000. 4. Farkas Péter: A külföldi működő tőke-beruházások és a technológiai transzfer új tendenciái MTA Világgazdasági Kutatóintézet, Műhelytanulmányok, 66. szám, 2004. december

81


5. Gábor Fóti - Zsuzsa Ludvig: The Future of Europe. Relations between the Enlarging European Union and Russia and Ukraine (Európa jövője. Kapcsolatok a kibővült Európai Unió, Oroszország és Ukrajna között) Institute for World Economics Hungarian Academy of Sciences, Proceedings of the international seminar held in Budapest on 7 – 8 June 2002. 6. Ludvig Zsuzsa: Az Európai Unió és Oroszország energiadialógusa MTA Világgazdasági Kutatóintézet, Műhelytanulmányok, 75. szám, 2006. december 7. Somai Miklós: A közvetlen kifizetések és az EU keleti bővítése MTA Világgazdasági Kutatóintézet, Műhelytanulmányok, 47. szám, 2003. Augusztus 8. Weiner Csaba: Fokozódik? Orosz közvetlen tőkeberuházások a közép-és kelet-európai régióban MTA Világgazdasági Kutatóintézet, Műhelytanulmányok, 71. szám, 2006. március 9. Weiner Csaba: Oroszország gazdasága a XXI. Század elején – függőség MTA Világgazdasági Kutatóintézet, Műhelytanulmányok, 60. szám, 2004. július TANULMÁNYOK, ELEMZÉSEK 10. Az energiatermelés és ellátás néhány jellemzője a XXI. század elején Statisztikai Tükör II. évfolyam, 150. szám, 2008. november 27. 11. Bajtay Péter: Integráció és külkapcsolatok. Az Európai Unió külkapcsolati rendszere PHD Értekezés 2001. 12. Balázs Katalin: A belső gázpiac megvalósításának közösségi versenyjogi vonatkozásai Európai Tükör, XII. évfolyam, 2007. június 106-114. old. 13. Balázs Katalin: Úton a közösségi energiapolitika megvalósulása felé Európai Tükör, XII. évfolyam, 2007. február 103-115. old. 14. Berend T. Iván: Az Európai Unió hatása Közép – és Kelet – Európa átalakulására Európai Tükör, XII. évfolyam, 2007. március 3-14. old. 15. Deák András: Az orosz történelmi fejlődés sajátosságai http://www.kulugyiintezet.hu/kulpol/kiadvany/egyeb/OroszTortFejl.pdf Letöltés dátuma: 2009. 04. 15. 16. Deák András György: Orosz-ukrán gázháború újra MKI - Tanulmányok, 2009/3. szám, 2009. január 21.

82


17. Dienes – Oehm Egon: Az Európai Unió egységes belső piaca Európai Tükör, XIII. évfolyam, 2008. január 8-19. old. 18. Freid Mónika: Energiafelhasználás az Európai Unióban 2005-ben Európai Tükör, XII. évfolyam, 2007. szeptember 139-149. old. 19. Freid Mónika: Energiakörkép az Európai Unióban Európai Tükör, XI. évfolyam, 2006. szeptember 124-132. old. 20. Grúber Károly: Kell egy kis energia, avagy töprengések az Európai Unió energiapolitikájáról és függőségéről Európai Tükör, XII. évfolyam, 2007. június 98-106. old. 21. Györkös Péter: Egy új keleti politika lehetősége és szükségessége Európai Tükör, XII. évfolyam, 2007. február 42-48. old. 22. Herzog Tamás: Az Európai Unió külkereskedelmi forgalma Európai Tükör, XII. évfolyam, 2007. december 97-109. old. 23. Horváth Gyula: Regionális fejlődés és politika az átalakuló Oroszországban Európai Tükör, XIV. évfolyam, 2009. március 136-140. old. 24. Izikné Hedri Gabriella – Juhász Imre: Az Európai Unió Reformszerződése Európai Tükör, XII. évfolyam, 2007. október 142-154. old. 25. Kemény László: Oroszország és az Európai Unió: együtt vagy egymás nélkül Európai Tükör, XII. évfolyam, 2007. november 66-74. old. 26. Kulcsár István: Partnerségre ítélve. A májusi EU – Oroszország csúcs elé Európai Tükör, XII. évfolyam, 2007. április 31-35. old. 27. Losoncz Miklós: Az EU és Oroszország közötti kapcsolatok intézményesítésének fejlesztési lehetőségei az energiaszektorban, különös tekintettel a földgázra MEH-MTA Stratégiai Kutatások, munkaváltozat, 2009. január, 2-24. old. 28. Ludvig Zsuzsa: Az Európai Unió és a FÁK - országok közötti „energiadialógusok” - Fókuszban a szénhidrogén-szállítások Kelet-Európa Tanulmányok, IV. szám, 97-151. old. 29. Marján Attila: Globális verseny a világ - jelentős gazdasági blokkjai között Tér és Társadalom, XIX. évfolyam, 2005/1. 21-42. old. 30. Meisel Sándor: Az Európai Unió és Oroszország közötti szabadkereskedelmi megállapodás esélyei, feltételei és lehetséges hatásai Kelet-Európa Tanulmányok, IV. szám, 28-50. old. 31. Meisel Sándor: Az Európai Unió kereskedelempolitikája: dilemmák és válaszok Köz-Gazdaság 2008. 2. szám 83


32. Pálfiné Sipőcz Rita: Az Európai Unió és Oroszország energetikai kapcsolatai Európai Tükör, XIV. évfolyam, 2009. március 91-117. old. 33. Weiner Csaba: Az orosz olajszektor perspektívái Kelet-Európa Tanulmányok, III. szám, 93-169. old. VÉLEMÉNYEK, KOMMENTÁROK 1. Ludvig Zsuzsa: Oroszország és az Európai Unió – közeledés vitákkal tarkítva MTA Világgazdasági Kutatóintézet, Budapest, 2004. március 4. 74. szám 2. Ludvig Zsuzsa: Merre tovább putyini Oroszország? MTA Világgazdasági Kutatóintézet, Budapest, 2008. március 4. 157. szám 3. Weiner Csaba: Rövid helyzetkép Oroszországról a 2000-es évek közepén MTA Világgazdasági Kutatóintézet, Budapest, 2007. január 9. 142. szám INTERNETES FORRÁSOK 1. EU – orosz kapcsolatok: energia, WTO, emberi jogok http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT

Letöltés dátuma: 2008. 12. 01. 2. Az EU és Oroszország kölcsönösen függenek egymástól energetikai téren http://www.agrotrend.hu/cgi-bin/agrotrend/index.cgi?view=ck&tID=420&nID=37169

Letöltés dátuma: 2008. 12. 01. 3. A kapcsolatok új keretei az EU keleti és déli szomszédjaival http://www.eurinfo.hu/europaszerver/tanacs/index.php?option=com_content&task

Letöltés dátuma: 2008. 12. 01. 4. Az EU és Oroszország kölcsönösen függenek egymástól energetikai téren http://www.agrotrend.hu/cgi-bin/agrotrend/index.cgi?view=ck&tID=420&nID=37169

Letöltés dátuma: 2008. 12. 01. 5.

Russia (Oroszország) http://ec.europa.eu/trade/issues/bilateral/countries/russia/index_en.htm

Letöltés dátuma: 2008. 12. 02. 6. Oroszország társadalmi-gazdasági helyzete http://www.nfgm.gov.hu/data/cms/494930/oroszorszag.pdf

Letöltés dátuma: 2008. 12. 02. 7. Dr. Viczai Péter Tamás: Oroszország és az Európai Unió kapcsolatai http://elib.kkf.hu/ewp_03/ewp_0302_05.pdf

Letöltés dátuma: 2008. 12. 02. 8. Oroszország külgazdasági stratégiája http://www.europeer.hu/vilag/orosz050123.html

Letöltés dátuma: 2008. 12. 02. 84


9. EU – orosz közös terek http://www.europeer.hu/elemzesek/euorosz.html

Letöltés dátuma: 2008. 12. 02. 10. Új orosz EU – stratégia kell http://vg.hu/php?cikk=237967

Letöltés dátuma: 2008. 12. 17. 11. Kína, az USA, Oroszország és a globális felmelegedés http://www.europarl.europa.eu/news/public/focus_page/064-43932-343-12-50-911

Letöltés dátuma: 2009. 02. 03. 12. A külgazdaság útjai az Európai Unióban (Losoncz Miklós – Népszava, 2003. július 31.) http://www.gki.hu/hu/novelties/articles/losonczmiklos/030731198.html

Letöltés dátuma: 2009. 02. 04. 13. Integráció a FÁK-térségben http://www.ruvr.ru/main.php?lng=hun&q=977&cid=7&q=29.01.2009

Letöltés dátuma: 2009. 02. 04. 14. Az orosz gazdaság és a pénzügyi-válság http://www.ruvr.ru/main.php?lng=hun&q=942&cid=8&q=20.01.2009

Letöltés dátuma: 2009. 02. 04. 15. Vezetékpolitika? Oroszország és az EU energiaháborúja http://www.euractiv.hu/linkdossziek/vezetekpolitika-oroszorszag

Letöltés dátuma: 2009. 02. 04. 16. Economist a gázvitáról: politikai viszályok a háttérben http://hvg.hu/20090109_economist_gazvita.aspx

Letöltés dátuma: 2009. 02. 04. 17. Oroszország: energia és érdekérvényesítés http://www.hm.gov.hu/hirek/kiadvanyok/uj_honvedsegi_szemle/oroszorszag_energia

Letöltés dátuma: 2009. 02. 04. 18. Globális szereplő – Az Európai Unió külkapcsolatai http://ec.europa.eu/publications/booklets/move/47/hu.doc

Letöltés dátuma: 2009. 02. 07. 19. Az EU szerepe a világban, az Európai Unió külpolitikája http://ec.europa.eu/publications/booklets/move/67.hu.doc

Letöltés dátuma: 2009. 02. 07. 20. A medve reményei http://cegvezetes.cegnet.hu/2000/12/a-medve-remenyei

Letöltés dátuma: 2009. 02. 10. 21. A közösségi vámrendszer működése http://www.meh.hu/popup/eukommunikacio.html



22. Közös és közösségi politikák http://www.gtk.szie.hu/upload/files/6_kozos_kozossegi_pol.pdf

Letöltés dátuma: 2009. 02. 27. 23. Vámunió http://www.diplomacia.hu/fileDb/XTQRNM/vamunio.ppt

Letöltés dátuma: 2009. 03. 01. 24. Vám és Vámunió http://cegvezetes.cegnet.hu/2005/1/vam-es-vamunio

Letöltés dátuma: 2009. 03. 01. 25. „Már van egy nyulunk, amit üldözni tudunk” – nem vesz részt a Nabuccoban a Gazprom http://vg.hu/index.php?apps=cikk&cikk=265077&aloldal_id=11

Letöltés dátuma: 2009. 03. 23. 26. Az EU – Oroszország partnerség helyreállítása http://www.euractiv.hu/kulpolitika/elemzesek/az-eu-orosz-partnerseg-helyreallitasa-001484

Letöltés dátuma: 2009. 03. 23. 27. Az EU energiaszektorának liberalizációja http://www.euractiv.hu/gazdasag/linkdossziek/az-eu-energiaszektorának-liberalizációja

Letöltés dátuma: 2009. 03. 23. 28. Az energiahatékonyság támogatása az EU-ban http://www.euractiv.hu/gazdasag/linkdossziek/az-energiahatekonysag-tamogatasa-az-eu-ban

Letöltés dátuma: 2009. 03. 23. 29. CKKE: Az európai szomszédságpolitika változásai Sarkozy alatt http://www.euractiv.hu/kulpolitika/elemzesek/cikke-az-europai-szomszedsagpolitika-valtozasaisarkozy-alatt

Letöltés dátuma: 2009. 03. 23. 30. Az EU gázpiacának liberalizálása http://www.euractiv.hu/gazdasag/linkdossziek/az-eu-gazpiacanak-liberalizalasa

Letöltés dátuma: 2009. 03. 23. 31. Az EU kelet – európai politikája http://www.budapestanalyses.hu/docs/Hu/Elemzesek_Archívum/analyses_39_hu.html

Letöltés dátuma: 2009. 03. 23. 32. Lavrov interjúja az orosz külpolitikáról http://www.budapestanalyses.hu/docs/Hu/Heti_Monitor/monitor_2008_68_hu.html

Letöltés dátuma: 2009. 03. 23. 33. Új orosz EU – stratégia kell http://vg.hu/index.php?apps=cikk&cikk=237967

Letöltés dátuma: 2009. 03. 23. 34. Az oroszok szerint lehetséges a gázkompromisszum http://vg.hu/index.php?apps=cikk&cikk=265434&aloldal_id=11



35. Érti-e Oroszországot az EU? http://www.europarl.europa.eu/elections2009/headlines/product.htm?language=HU&ref=20090115 STO46440&secondRef=0

Letöltés dátuma: 2009. 03. 23. 36. Az orosz – ukrán gázvita hatása http://www.budapestanalyses.hu/docs/Hu/Elemz%C3%A9sek_Arch%C3%ADvum/analyses_215_h u.html

Letöltés dátuma: 2009. 03. 23. 37. A Déli Áramlat gázvezeték terve http://www.budapestanalyses.hu/docs/Hu/Elemzesek_Archívum/analyses_180_hu.html

Letöltés dátuma: 2009. 03. 23. 38. Elnökségi következtetések – Brüsszel 2009. március 19-20. http://europa.eu/rapid/pressReleasesAction.do?reference=Doc/09/1&format=DOC&aged=0&langua ge=HU&guiLanguage=en

Letöltés dátuma: 2009. 04. 14.

87


88

AZ EU KERESKEDELEMPOLITIKÁJA ÉS AZ EU OROSZ KAPCSOLATOK A GAZDASÁGI ÉS ENERGETIKAI MEGÁLLAPODÁSOK TÜKRÉBEN

Recommend Documents