musical a musical Rudyard Kipling azonos című könyvén alapul | musicalul se bazează pe cartea omonimă a lui Rudyard Kipling
A DZSUNGEL KÖNYVE CARTEA JUNGLEI
Dés László – Geszti Péter – Békés Pál
Az eredeti színpadi változat kialakításában közreműködött La realizarea versiunii scenice originale au colaborat: Hegedűs D. Géza, Radnóti Zsuzsa Maugli | Mowgli Bagira | Bagheera Balu | Baloo Sir Kán | Shere Kaan Akela Csill | Chil
VATÁNY ZSOLT, MAROSÁN CSABA KATÓ EMŐKE FARKAS LORÁND SZŰCS ERVIN SINKÓ FERENC CSUTAK RÉKA, ALBERT CSILLA, KÁNTOR MELINDA Majomkirály | Regele Maimuțelor LACZKÓ VASS RÓBERT Ká | Kaa BALLA SZABOLCS Túna | Tuna SIGMOND RITA Buldeó | Buldeo DEÁK ZOLTÁN Farkasok, majmok, falubeliek | Lupi, maimuțe, săteni: BONDÁR TIBOR, BUCHMANN WILHELM, DEÁK ZOLTÁN, DOMOKOS SZABOLCS, FEKETE ÁGNES, FEKETE RÓBERT, KECSKÉS ANNA, LANSTYÁK ILDIKÓ, ÖTVÖS KINGA, VERES LEHEL Rendező | Regia: PUSKÁS ZOLTÁN Korrepetitor | Corepetitor: HORVÁTH ZOLTÁN Díszlettervező | Scenografia: SZABÓ ATTILA Jelmeztervező | Costumele: LEDENYÁK ANDREA Koreográfus | Coregrafie: GYENES ILDIKÓ Ügyelő | Regia tehnică: BÖJTHE PÁL
Bemutató időpontja | Premiera: 2015. május 27 mai 2015 Vasárnap | Duminică Vasárnap | Duminică Szombat | Sâmbătă
31. 05. 19h00 07. 06. 11h00 13. 06. 11h00
Nagyszínpad | Sala Mare 2h 10’ egy szünetel | cu pauză A musical a szerzők és a Proscenium Szerzői Ügynökség Kft. engedélyével kerül bemutatásra. Musicalul a fost prezentat cu acordul autorilor și al agenției Proscenium Szerzői Ügynökség Kft.
14
15
A dzsungel könyve | Cartea junglei
16
bizonyos értelemben én is Maugli vagyok Puskás Zoltán rendezővel Balázs Nóra beszélgetett
Puskás Zoltán
Miért aktuális A dzsungel könyve? A kitaszítottság és kirekesztettség megélése mindig aktuális – politikai alapon egy kisebbség, társadalmi réteg is lehet kitaszított. Ha a társadalmat nézzük, például a fiatalokat, köztük is állandóan valaki kirekesztett. Ez nem azon múlik, hogy az illető választja-e ezt, vagy sem. Mindig vannak és lesznek különböző bandák, rétegek, ahová bekerülhet egy teljesen más lelkületű fiatal, aki másképpen gondolkodik, és ezért még 2015-ben is kitaszítják. Sokat dolgozom fiatalokkal, amatőrökkel is. Ott ha valaki másképp látja a világot, másképp él, másképp öltözik, bármiben másképp működik, nem követi a társadalom szabályait, máris kirekesztetté válik. Akinek más a szexuális orientációja, arra hatványozottan igaz ez. Európa szinte minden országában nagyon erős a gyűlölet az emberekben. Az előítélet, a másiknak az el nem fogadása mindig abból fakad, hogy nem tudunk mit kezdeni az ismeretlennel. De olyan fiatalokkal is találkozom, akik szellemileg picikét kevesebbek és emiatt az osztálytársaik nem barátkoznak velük. Most hallottam egy érdekes történetet egy kislányról, aki talán kicsit túlsúlyos volt, és tartott egy osztálybulit, amire az egész osztályt meghívta és senki nem ment el. Ezek a problémák sajnos ma is jellemzőek. Ennek a „dzsungelnek” a keménységét szeretném ábrázolni. A történetet városi környezetbe helyeztük, ahol az állatok is emberek. A díszletet alkotó villanypóznák fából vannak, ami egyszerre utal az erdőre és a városra – de mi inkább a városról szeretnénk beszélni. Élünk egy bizonyos környezetben, Romániában, Szerbiában, Magyarországon vagy akár New Yorkban, ahol fontos a külsőség. „Trendik” vagyunk, de körülöttünk minden mocsok és piszok – az előadásban a gyűlés sziklája egy szemétdomb. Mindenhol szemét van, és ezalatt nem csak a fizikai anyagra gondolok. Hogyha egy ilyen – viszonylag régi – darabbal foglalkozunk, meg kell találnunk azokat a
kérdéseket, amelyek most jellemeznek bennünket, amelyekkel aktuális problémákat tudunk közölni. Említetted, hogy az előadásban az állatok is emberek – mit jelent ez? Mi hozza létre a dzsungel hangulatát? Mit képviselnek a falubeli emberek a többi embercsoport között? A mai kor fiatalságáról próbálunk képet adni. Emellett persze követnünk kell a zene jellegzetességét, dramaturgiai felépítését. Az előadásban megjelenő csoportok bandák: rockerek, rapperek, van rendőr is a hatalom képviseletében – csupa olyan embertípus, amilyennel minden nap találkozhatunk az utcán. Az emberek csoportjával pedig az idősebb generációt próbáljuk megfogalmazni. A várossal szemben a falusi környezet hangulatát finoman, nem erőltetve, ahol talán még megvannak azok az emberi értékek, amelyek miatt a főszereplőnk úgy érzi, ott a helye az „emberek” között. Fontos még, hogy ezt a csoportot vadászok, íjászok alkotják – ilyenre külföldön találni példát, és bizony, előfordul, hogy a nyilakkal emberre és állatra is céloznak. Sajnos, vannak ilyen kvázi-sportok, amelyek miatt emberek halnak meg. Az előadásban az emberekről is kiderül, hogy számukra szintén az ölés, annak vágya és megélése a fontos. Az előadásban Mauglit két fiatal színész játssza – miért volt erre szükség? A felnőtté válás pillanata nagyon fontos minden ember életében. Kezdetben Maugli még gyermek, a „szülők” mellett van biztonságban, családi környezetben. Majd eljön az a pont, amikor fel kell nőnie. Muszáj belépnie a társadalomba, megfelelnie a törvényeknek. Így érzékeltetjük, hogy mostantól mások a szabályok. Ezért az előadás első része, amíg Mauglink felnő, játékosabb. Onnan kezdve aztán keményebb lesz a történet is.
17
A dzsungel könyve, próba | Cartea junglei, repetiție
A dzsungel könyve történetének több változatát ismerjük. A darabban (a rajzfilmtől eltérően) a főhőst nem csak a dzsungel népe, hanem az emberek is magára hagyják – hogyan viszonyultok ehhez a kérdéshez, mi történik Mauglival? Semmi. Egyedül fog maradni. Ez az egyáltalán nem pozitív kitaszítottság jelenti a történet végét. A Finálé abból indul, hogy Maugli megpróbál ember lenni, de az emberek között is nehéz embernek maradnia. Mindenki kitaszítja, csak azért, mert más minőséget képvisel. Hogyha továbbgondoljuk a történetet, A dzsungel könyve 2-ben Maugli a saját útját keresi. Korunkra jellemző ez a mély depresszív hozzáállás és nihilista életmód. Ezt a céltalanságot gyakran tapasztalom a fiatalokon. Hogy mi fog történni később Mauglival, azt a néző képzeletére bízzuk.
a hócipőm. De ragaszkodom én is, mint Maugli, mert a kis herceggel szólva, akit megszelídítettél, az iránt felelősséggel tartozol. Nehezen tudok elengedni embereket, baráti viszonyokat, de ha ez nem fog menni, és nem változik semmi, megyek. Itt Szerbiához képest még jó. Kolozsvár liberális, felvilágosult város, de nálunk még beszólnak az utcán, akár fizikailag is bántalmaznak, még gyilkosságok is történnek. Érdekes, ezekkel nem foglalkozik a politika annyira, ezek „büntetlenül” megtörténhetnek, nem vernek nagy port körülöttük. Egy idő után az embernek teher a kérdés, hogy akkor most mihez, kihez tartozik. Amikor a kisebbségben is kisebbség vagy, hogyan találod meg magad? Ezt a terhet viszed már 20 éve, aztán azt mondod, most már elég volt, nem éri meg, mert kevés az idő és én boldogan akarok élni.
Mit tehet az egyén a közösséggel szemben, mi lehet mégis a megoldás erre a helyzetre? Elsősorban muszáj minden egyénnek nyitottnak és elfogadónak lennie. Ha azt érzi, kitaszították, a saját útját kell járnia és azt a helyet kell megtalálnia, ahol elfogadják, ahol szeretik, és jól érzi magát. Ez közhelyes állítás, de sok ember azért megy el, mert nem érzi jól magát a környezetében. Sajnos a társadalmat nem tudjuk megváltoztatni, csak magunkon változtathatunk, és ha magunkkal rendben vagyunk, a környezetünk is másképp viszonyul hozzánk. De ha ez nem működik, akkor nem kell egy életen keresztül megfelelni a társadalom elvárásainak. Az ember járja a saját útját és menjen, amerre lát. Én is azt tapasztalom, most már lassan negyven évesen, hogy ezek a kérdések folyamatosan visszatérnek. Bizonyos értelemben én is Maugli vagyok, a kitaszítottság napi szinten teher. A mindennapi küzdelemmel; hogy hogyan reagálnak az emberek, ha kimész az utcára, milyen reakciót váltasz ki bennük – tele van
Milyen közönségnek szánjátok az előadást? Gyerekelőadás lesz, megtartjuk a játékosságát. A majmok; Ká, a kígyó; Balu jellemzőit megtartottuk, ezek árnyaltan a mozgásban is megjelennek, mozgalmas lesz a táncban és a prózai részekben is. Mindig úgy próbálunk hozzáállni egy gyerekdarabhoz, hogy az tényleg családi program legyen, a fiataloktól az idősebb generációig mindenki nézhesse. A mostani fiatalokat már nem igazán tudjuk rávenni arra, hogy nézzenek és szeressenek egy előadást, ha az nem elég aktív, energikus, határozott. Emellé finoman belopjuk azokat az apró jeleket, mondanivalót, amit talán csak a felnőtt közönség fog érteni.
18
într-un anumit sens sunt și eu un Mowgli Nóra Balázs în dialog cu regizorul Zoltán Puskás
În ce fel este actuală povestea din Cartea junglei? Trăirea refuzului și a excluderii dintr-un mediu este întotdeauna actuală – din punct de vedere politic, o minoritate sau o anumită categorie de oameni pot fi de asemenea excluse. Dacă privim societatea, de exemplu pe cei tineri, și dintre ei este mereu cineva exclus. Acest lucru nu depinde de alegerea respectivului individ. Întotdeauna au fost și vor fi tot felul de bande, categorii ale societăţii, în care există un tânăr cu o constituţie sufletească diferită, care gândește altfel și de aceea este exclus. Lucrul acesta se întâmplă chiar și azi, în 2015. Lucrez mult cu tineri, chiar și cu actori amatori. La vârsta lor, dacă cineva vede lumea diferit, trăiește altfel, se îmbracă altfel, într-o anumită privinţă funcţionează altfel, sau dacă nu urmează regulile societăţii este imediat exclus. Acest lucru este și mai evident în cazul unei persoane cu orientare sexuală diferită. Practic în toate ţările Europei, oamenii poartă în ei o ură profundă. Ideile preconcepute, respingerea celuilalt provin din faptul că nu știm cum să abordăm necunoscutul. Dar am văzut și tineri mai puţin arieraţi intelectual, care nu reușesc să se împrietenească cu colegii lor de clasă tocmai din acest motiv. Recent am auzit povestea unei fetiţe puţin mai durdulie, care a organizat un chef, și-a invitat colegii și nu a venit nimeni. Din nefericire, aceste lucruri sunt caracteristice și vremurilor noastre. Eu vreau să redau duritatea acestei „jungle”. Am transpus povestea într-un cadru urban, unde și animalele sunt oameni. Stâlpii de curent care alcătuiesc decorul sunt făcuţi din lemn și duc cu gândul atât la o pădure cât și la un oraș – noi însă vrem să vorbim înainte de toate despre oraș. Trăim într-un anumit mediu, în România, Serbia, Ungaria sau chiar în New York, un loc în care imaginea contează foarte mult. Suntem „trendy”, dar în jurul nostru e numai mizerie, murdărie – în spectacol, stânca pe care se ţin reuniunile este un maldăr de gunoi. Este gunoi peste tot și aici nu mă refer doar la materia în sine. Dacă abordăm o piesă relativ veche, trebuie să găsim întrebările care ne preocupă acum, felul în care putem, prin aceste întrebări, vorbi despre problemele actuale.
că de acum înainte regulile se schimbă. De aceea, în prima parte a spectacolului Mowgli este mai jucăuș, iar pe parcurs povestea lui devine mai dură. Povestea Cărţii junglei este cunoscută în mai multe variante, în spectacol (spre deosebire de desenul animat) protagonistul este abandonat nu numai de locuitorii junglei, dar și de oameni. Cum abordaţi această problemă, ce se întâmplă cu Mowgli? Nu se întâmplă nimic. El va rămâne singur. Această excludere, care nu este nicidecum una pozitivă, marchează și sfârșitul povestirii. Ea se petrece începând cu momentul în care Mowgli încearcă să devină om, însă și printre oameni îi este greu să-și păstreze umanitatea. Toată lumea îl respinge doar pentru că reprezintă o altă categorie. Dacă ne gândim la continuarea poveștii, în Cartea junglei 2 Mowgli își caută propria cale. Epocii noastre îi sunt caracteristice modul de viaţă și atitudinea profund depresive, nihiliste, sentimentul inutilităţii pe care îl observ deseori la tineri. Ce se va întâmpla mai târziu cu Mowgli – lăsăm în seama imaginaţiei publicului. Ce poate face individul în faţa societăţii, ce soluţie putem adopta într-o asemenea situaţie? În primul rând orice individ trebuie să fie deschis și tolerant. Dacă simte că este respins, exclus, trebuie să-și urmeze propria cale pentru a găsi locul unde este acceptat, iubit, unde se simte bine. Această afirmaţie pare un clișeu, dar sunt mulţi care pornesc la drum pentru că nu se simt bine în mediul lor. Din păcate, societatea, mediul în care trăim nu pot fi schimbate, ne putem schimba doar pe noi înșine, iar dacă facem ordine în noi, anturajul în care trăim ne va aborda și el diferit. Iar dacă asta nu funcţionează, nu cred că trebuie să ne conformăm o viaţă întreagă așteptărilor societăţii. Omul trebuie să-și vadă de propriul drum și să se ducă încotro vede cu ochii. La rândul meu observ, apropiindu-mă de cel de al patrulea X, că aceste întrebări revin tot timpul. Într-un anumit sens sunt și eu un Mowgli. A fi exclus este o povară pe care o porţi în fiecare zi. Această confruntare zilnică – felul în care reacţionează oamenii când ieși în stradă, reacţiile pe care le provoci – m-am săturat de ea. La fel ca Mowgli, mă simt atașat de ei pentru că – citându-l pe Micul prinţ – „devii răspunzător de-a pururi pentru ceea ce ai îmblânzit”. Mi-e greu să mă despart de oameni, de relaţiile de prietenie, dar dacă lucrurile nu vor merge și nu se schimbă nimic, voi pleca. Spre diferenţă de Serbia, aici este mai bine. Clujul este un oraș deschis la minte, care îţi dă o anumită libertate, la noi încă se comentează pe stradă, poţi fi chiar agresat fizic, uneori se întâmplă și asasinate... În mod interesant, politica nu prea se ocupă de aceste evenimente, ele pot trece „nepedepsite”, nu se face mare zarvă în jurul lor. După un timp întrebarea devine apăsătoare: eu cui îi aparţin, unde îmi este locul? Când ești o minoritate în cadrul minorităţii, cum te poţi găsi pe tine? După ce porţi această povară timp de douăzeci de ani, la un moment dat îţi spui „destul, nu mai merită, timpul e scurt și vreau să trăiesc fericit”.
Ai menţionat faptul că în acest spectacol și animalele sunt oameni – ce înseamnă asta? Cum este creată atmosfera de junglă? Ce reprezintă oamenii din sat printre celelalte grupuri de oameni? Încercăm să oferim o imagine a tineretului de azi. Pe lângă aceasta, trebuie să respectăm caracteristicile muzicii, ale construcţiei sale dramatice. Grupurile care apar în spectacol sunt bande: rockeri, rapperi, un poliţist ca reprezentant al puterii – tipuri de oameni pe care îi poţi întâlni zilnic pe stradă. Prin intermediul grupului sătenilor încercăm să reprezentăm generaţia mai în vârstă. Mediul rural în contrast cu orașul – încercăm să reprezentăm totul cu delicateţe, fără să forţăm tonul. Acesta este locul în care se mai găsesc, poate, acele valori umane datorită cărora protagonistul nostru crede că își are locul său printre „oameni”. Un alt fapt important este că acest grup este format din vânători, arcași – în străinătate există asemenea repere – iar săgeţile lor ţintesc uneori atât oameni cât și animale. Din păcate, există asemenea „cvasi-sporturi” din cauza cărora mor oameni. Din spectacol aflăm că pentru oameni dorinţa de a ucide și trăirea Pentru ce fel de public aţi făcut acest spectacol? acestui sentiment sunt foarte importante. Va fi un spectacol pentru copii, îi vom păstra caracterul jucăuș. Maimuţele, șarpele Kaa, Baloo și-au păstrat trăsăturile, ele apar În acest spectacol Mowgli este interpretat de doi actori tineri în mod nuanţat și în mișcările lor. Va fi multă mișcare, iar părţile – de ce a fost nevoie de această distribuţie? vorbite vor avea un ritm aparte. Încercăm să realizăm un Momentul transformării în adult este foarte important în viaţa spectacol pentru copii și pentru toată familia, un program care oricărui om. La început Mowgli este un copil, se simte în poate fi văzut de toată lumea, de la tineri până la generaţia în siguranţă în preajma „părinţilor”, în mediul familial. Apoi vine vârstă. Tinerii de azi nu vin să vadă și nu iubesc un spectacol de momentul în care trebuie să se maturizeze, să facă parte din teatru dacă nu este suficient de animat, energic, tranșant. Pe societate, să se conformeze legilor. Prin aceasta subliniem faptul lângă aceste aspecte strecurăm în mod subtil mici semne, acel 19
PUSKÁS ZOLTÁN rendező
1976. február 20-án született Zentán. A zentai Vegyészeti Szakközépiskola befejezése után, 1995-ben felvételt nyert az Újvidéki Színművészeti Akadémiára, Hernyák György és László Sándor osztályába. 2000-től az Újvidéki Színház társulatának tagja. Középiskolai évei alatt kezdett el barátkozni a rendezés gondolatával. Ebben támogatták Hajnal Jenő, Laták Mária és Boros Gabriella. Több előadást állított színpadra a zentai Thurzó Lajos Közművelődési Központban. Később az Újvidéki Színház Színes Szilánkok Diákszínpadán belül folytatta a fiatalokkal való munkát, majd nagy sikerrel dolgozott és dolgozik az Újvidéki Színház társulatával is, mint állandó szerződéses viszonyban lévő színész és rendező. A nagysikerű Óz, a nagy varázsló című musicalt követően másodszor dolgozik együtt a kolozsvári színház társulatával.
GYENES ILDIKÓ koreográfus
A Győri Színház koreográfusa, Budapesten született 1974-ben. Gyerekkorától járt balett- és dzsessz-tánc órákra, később más műfajokat és technikákat is elsajátított: kontakt tánc, Graham-technika, Limon-technika és flamencó kurzusokon is részt vett. 1993 és 2003 között táncpedagógusként, 2000-től koreográfusként dolgozik több magyarországi és vajdasági színháznál. Koreográfusi munkái között szerepel a Hair, a János vitéz, a Chicago, A dzsungel könyve, a Médeia-körök, a Cseresznyéskert, a Hegedűs a háztetőn, a Csárdáskirálynő, a Kabaré, a Rent, a Menyasszonytánc, a Csongor és Tünde és a Szentivánéji álom. Először 2005-ben, az Újvidéki Művészeti Akadémia A dzsungel könyve című előadásában dolgozott Puskás Zoltánnal, azóta számos előadásban működtek közre.
LEDENYÁK ANDREA jelmeztervező
Szabadúszó divattervező, Budapesten végzett divattervezés szakon 2001-ben. Azóta több divatbemutatót tartott, amelyek közös jellemzője, hogy a szokásostól eltérően zenével és látvánnyal fűszerezett történetük van. „Az haute couture, a ruhaszobrászat vonz, így kerültem kapcsolatba a színházzal is: szeretek kísérletezni, új formákat kipróbálni” – vallja. Fontosabb színházi munkái között van a Cseresznyéskert, a Hyppolit, a lakáj, a Safe House, az (Egy)mással a Szabadkai Népszínházban, az Óz, a nagy varázsló az Újvidéki Színházban, illetve rendszeres bedolgozója a szabadkai Kosztolányi Dezső Színháznak is. Nyolc éve vezeti saját műhelyét, ahol megrendelésre készít ruhákat és kiegészítőket – ennek köszönhetően került kapcsolatba Puskás Zoltán rendezővel is.
SZABÓ ATTILA díszlettervező
1972-ben született Újvidéken, ugyanitt végezte az iskolát. 1995-ben kezdett az Újvidéki Színházban kellékesként dolgozni. Ebben az időszakban előadásokban is szerepelt statisztaként. 2003-ban lett az Újvidéki Színház műszaki vezetője. Ezzel párhuzamosan közreműködött a vajdasági Tanyaszínházzal, mint díszlettervező és kivitelező. Az Újvidéki Színházban több mint hetven előadás szcenikáját készítette el. A dzsungel könyve c. előadásban dolgozik első alkalommal nagyszínpadi díszlettervezőként.
