Az Építészet Jövője Javaslatok az épített környezetért – Fehér Könyv Előszó Ami kezdetben újító szellemű, európai használatú kézikönyvnek indult, az mára az egész világnak szóló egyetemes dokumentummá fejlődött. Az Európai Építészek Tanácsának kiadványa, a Fehér Könyv, ami itt olvasható. A Fehér Könyv telitalálat, ez vitán felül áll. Bebizonyította, hogy az értékek egyetemesek, a világ építészei ugyanazon aggodalmaikat osztják jelenünkkel kapcsolatban. Ám, ami még fontosabb, azonos alapvető elképzelések érlelődtek meg bennük a jövőt illetően. A Fehér Könyv kihangsúlyozza, hogy mi a tennivaló, ha jobban fenntartható, méltányosabb épített környezetben szeretnénk élni. Hogyan lesz összhangban küldetésünk építészeti és kulturális örökségünkkel, s a természetes környezetet miként kell őszinte szándékkal figyelembe venni erőfeszítéseink során. A Fehér Könyv ily módon kaput nyit a kívánatos jövő felé. Azonban ennél többet is tesz: hirdeti, hogy az építészet közösségi érdek, és mint olyan, a társadalmat, illetve a nagyközönséget szolgálja. Ez különösen fontossá válik a fogyasztói érdekvédelem fényében, ahol is nem győzzük hangsúlyozni, hogy az építészeti minőség, az építészeti szolgáltatások minősége kézzel fogható előnyökkel jár a nagyközönség számára. A Fehér Könyv azon alapelvek referencia könyvének íródott, melyek késztetni és vezetni hivatottak az elkövetkezendő időszakban. Feladatunk ezt terjeszteni, amilyen széles körben csak lehet, az építészek, a nagyközönség és a döntéshozók körében. Az UIA folyamatos vitára serkent a Fehér Könyvvel kapcsolatban. Ez a vita igazolni fogja a kiadványt. Regionális sajátosságok csak még inkább megerősítik meggyőződésünket a felől, hogy küldetésünk lényegi alapelveinek gyökerei egyetemesek. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik a könyv létrehozásában közreműködtek.
1
Vassilis Sgoutas UIA elnök 2002. július
2
Bevezetés Emberek, politika és építészet Felosztott világunkban körülményeink jelentősen eltérőek. Legtöbben keményen dolgozunk a megélhetésért, azonban míg egyesek anyagi kényelme biztosított, addig mások az alapvető szükségleteket is nélkülözik. Néhányan példa nélküli kapcsolatokat élnek meg más emberekkel és kultúrákkal, míg sokan mások soha sem lépik túl saját lehetőségeik határát. Van, aki gátlások nélkül fejezi ki önmagát a nyilvánosság előtt, míg másoknak e látszólag csekély hiányosság folytán nem adatik más, mint életük monoton hétköznapisága. Az eltérő körülmények ellenére két sarkalatos dologban mégis osztozunk. Az első – időtől független – ez emberi mivoltunk. Az építészek számára ez hordozza alapvető igényünket a méltó hajlék, valamint a hozzá tartozó környezet kialakítására, híven szellemiségünkhöz és emlékeinkhez. A második tényező a mához kötődik: a kereskedelem és a kommunikáció globalizálódása. A történelem során először adatik meg többségünk számára, hogy a történések pillanatában értesülünk az egymást és földgolyónkat érintő eseményekről. A Fehér Könyv az emberek jobb életteréről szól, továbbá városaink, városközpontjaink, életet adó területeinek fenntartásáról, napjaink feladatainak és lehetőségeinek tükrében. A Könyv a politika és az építészet viszonyáról szól. A hatalom, a politika és a törvények mindannyiunkat befolyásolnak. Ez éppúgy igaz az épületre és környezetére, mint az élet más egyéb területeire. Ha több és jobb lakást, iskolát szeretnénk, tisztább, összefüggőbb (koherensebb) városokat, ha szeretnénk megőrizni kulturális identitásunkat, miközben a kereskedés és mozgás szabadságát élvezzük, ezek eléréséhez törvényekre, irányelvekre lesz szükségünk. A jó környezet csak olyan mértékben jön létre, amennyire a politikusok és mindazok, akik ennek megteremtésén munkálkodnak, valóban jól látják, hogy mi is történik. Jó környezetben élni nem a szerencse dolga.
3
A Könyv szól a piac, a természeti környezet és építészet viszonyáról. Az emberek, a pénz, elméletek, javak és szolgáltatások globális mozgása példátlan személyes és gazdasági lehetőségeket kínál. Azonban a globális kereskedelem hatása, így a tőkekoncentráció, a városközpontokba való menekülés, a városi burjánzás, az identitás elvesztése, valamint az életforma leépülése ugyancsak példa nélküli. Nem tisztázott, hogy a „nyertes-nyertes” felállás lehetséges-e, amikor is mindannyian kényelmesebben élhetünk, mindaddig, míg világunk következő napig való túlélése biztosított. Ám ha ez nem történik meg, azt a másnapot már nem lesz érdemes megélni. A Könyv szól az emberről és az építészetről. Kevesek vágya látni közülünk azon milliókat, kik nyomorban, mocsokban élnek és halnak. Mit tehetünk egyebet, mint ekevassá kovácsoljuk kardpengéinket. A Könyv eszmefuttatás az építészet világáról, melyben tükröződnek mindennapjaink körülményei. Ezt követi az UIA Szakmagyakorlási Bizottságának munkája, melynek napirendjén az építészeti hivatás átörökítése szerepel, a világkereskedelem mai körülményei közepette. Ezen tükröződések csak parányi részét teszik ki életünk kicsiny kőtáblájának – az élelem, egészség, műveltség, vallásgyakorlási- és szólásszabadság mellett – amely összetevők együttesen alkotják az épített környezetet. Az építészek tudatában vannak, hogy sokak számára az ivóvízellátás, a csatornázás, az energiaellátás és a globális informatikai kapcsolatteremtés a legfőbb szempont a jobb élet- és munkakörülmények létrehozása tekintetében. A mérnöki tevékenység azonban önmagában nem elég. Amennyiben nem cselekszünk, épített emlékeink tárháza – történelmi emlékműveink, városaink, városközpontjaink összessége – holnapra turisztikai díszletté zsugorodik. Ha nem cselekszünk, holnapra mindenütt – s egyre aggasztóbban – láthatjuk viszont ugyanazt, mint ma. Minden egyes nap, amely úgy telik el, hogy nem törekszünk jobb (kül)városokat megálmodni, hátráltatja annak a lehetőségét, hogy városaink szélén élő embertársaink is elérhessék a teljes emberi méltóság örömteli érzését. Minden egyes nap, amikor épületeink művi hűtéséhez légkondicionálásra lesz szükség – az elektromosság környezetileg
4
fenntartható forrásainak elhasználódása mellett – sietteti az óceánok szintjének emelkedését. Összességében a Fehér Könyv az információközléssel és az épített környezettel kapcsolatos javaslattétel nemzetközi szervezetek, nemzeti és regionális kormányok számára; azon döntéshozók számára, akik városaink, városközpontjaink – mint a mindennapi élet, a munka és a játék színterének – minőségével hivatottak foglalkozni; továbbá azok számára, akik készek szembenézni azzal a nehéz feladattal, hogy felismerjék: a vásárlás és eladás szabadsága, mások javainak gyarapítása egyensúlyban kell legyen azon többség érdekeivel, mely kívül áll a döntéshozói körön. Eoin O' Cofaigh Az "Európa és az építészet holnap" című publikáció szerzője, az Európai Építészek Tanácsának elnöke, 2000
5
Előkészítés Ezen kiadvány az építészek 1995-ös Fehér Könyve, az Európai Építészek Tanácsa (ACE) "Európa és az építészet holnap" (l'Europe et l’Architecture Demain) című publikációjának kiadásával kezdődött. Az UIA nagy hálával tartozik az Európai Építészek Tanácsának kollegiális együttműködéséért. Külön köszönet illeti Eoin O' Cofaighet, aki kollégánk, barátunk és a szakma jövőjének látnoka, az Európai Építészek Tanácsa elnöke volt 2000-ben, aki Hervé Nourissat és más aktív ACE tagok támogatásával az ACE Fehér Könyv írója. Az UIA eme publikációjának célja ismertetni a világszervezet építészeinek az építészet jövőjéről alkotott nézeteit a politikusok és a közvélemény számára. A munka azon előtanulmányokból táplálkozik, melyeket az UIA elnöke, Vassilis Sgoutas felkérése alapján, 1999 és 2002 között minden UIA régió elkészített. Az I. Régió részéről (Nyugat Európa) Andreas Gottlieb Hempel,1. elnökhelyettes A II. Régió részéről (Kelet-Európa és Közel-Kelet) Alexandru Beldiman, elnökhelyettes A III. Régió részéről (Amerika) Alejandro Sokoloff, elnökhelyettes A IV. Régió részéről (Ázsia) Hisham Albakri, elnökhelyettes Az V. Régió részéről (Afrika) Taoufik El-Euch, 2. elnökhelyettes Az öt elnökhelyettes köszönetét fejezi ki odaadó közreműködésükért Louis Coxnak, a IV. Régió tanácsosának, Krzysztof Chwalibognak, a II. Régió tanácsosának és Jean-Claude Riguetnak, az UIA általános titkárának. Az ACE Fehér Könyv UIA változatát Andreas Gottlieb Hempel készítette. Eredeti szöveg © Architects' Council of Europe – Conseil des Architectes d'Europe 1995 A könyv szövege © Architects' Council of Europe – International Union of Architects, 2002 megbízására készült.
6
Tartalomjegyzék Bevezetés (lásd fent) 1. A látomások szembeállítása 1.1 Közös aggodalmak, közös kihívások 1.2 A holnap építészeti elvei 1.3 A jövő megteremtése 2. Nemzetközi tervezés és építés 2.1 Globalizálódás 2.2 A kereskedelem globalizálódása 2.3 Élet és épület 2.4 Épületek és a gazdaság 2.5 A jelenlegi környezeti aggályok 2.6 Napjaink vitája 2.7 A gondolkodás új ösvényei 3. Építészet és társadalom 3.1 Napjaink társadalmi és kulturális élete 3.2 Épület és építészet 3.3 A társadalom érdekei 4. Építészet és környezet 4.1 A vidék 4.2 A város 4.3 A közösségi tér 4.4 Az épület 4.5 A részletek 5. Építészet és gazdasági élet 5.1 Napjaink gazdasági élete 5.2 Az ingatlanfejlesztő érdekei 5.3 Társadalom, gazdaság és az építési folyamat 5.4 A lépték 5.5 Iparosítás 5.6 Szakosodás 5.7 Szabadpiaci hozzáférhetőség 5.8 Szabad beszállítói verseny 5.9 A vevő választási szabadsága 5.10 Fogyasztói érdekvédelem
7
6. Építészet és szakmapolitika 6.1 Ellentmondás a valóság és a szándék között 6.2 Az átláthatóság követelményei 6.3 A koherens épített környezet alapjai 6.4 A koherencia felnövesztése: hatalom és társadalom 6.5 Az építészi hivatás 7. Javaslatok a jövőre nézve 7.1 Az építészet jövője a globalizálódás korában 7.2 Nemzetközi építészeti politika 7.3 Nemzeti irányelvek az építészetben 7.4 Regionális és helyi irányelvek az építészetben 7.5 Az építészi hivatás 8. Epilógus 8.1 A jövő építészetének irányelvei 8.2 Az építész feladatai a jövő építészetének érdekében 8.3 Építészet: tegnap, ma és holnap
8
Prológus 1. A látomások szembeállítása A város az emberiség kulturális bölcsőjének egyik megtestesítője. Milliók látogatják a városokat, a városközpontokat, az évezredek és a kulturális törekvések élő testamentumait. A világ építészeti és városépítészeti remekeinek legnagyobb része – legyen az nagyszabású vagy szerény – arról tanúskodik, hogyan oldották meg elődeink a hétköznapi élet problémáit a rendelkezésükre álló – a maihoz viszonyítva lényegesen alacsonyabb – gazdasági, technikai lehetőségeik közepette. Ez olyan örökség, melyet napi életünk során élvezhetünk. A szabadpiacnak és a nyitott gazdaságnak köszönhetően a mai világ anyagilag gazdagabb mint valaha. Mai életszínvonalunk elképzelhetetlen volt elődeink számára. Azonban míg egyes vidékek egyre gazdagabbak és gazdagabbak lesznek, addig mások – a hatalommal rendelkezők által kihasználva – egyidejűleg egyre szegényebbé és erőtlenebbé válnak. Ennél fogva a világ számos területén az életszínvonal távol marad a megfelelő szinttől. Az elmúlt száz évben végbement mérhetetlen javulás ellenére sokan élnek nélkülözésben, sőt gyakran keserves nyomorban, vagyis főképp a külvárosokban, amelyek nem képesek kielégítően biztosítani a napi élethez szükséges minimális feltételeket sem, még kevésbé azokat a társadalmi és kulturális kölcsönhatásokat, amelyek pedig alapfeltételei lennének a kreatív lehetőségek felvirágzásának. A különbség gazdag és szegény között egymás mellé állítva különösképpen elviselhetetlen. Sok ember – idős vagy fiatal, gazdag vagy szegény – nem képes kielégíteni legalapvetőbb szükségleteit, melyek: megfelelő víz- és csatornahálózat, friss levegő és csendes környezet, megfelelő üzletek, kényelmes közlekedési kapcsolatok a munkahellyel és a kulturális központokkal. Roppant gazdagságunk és tudásunk ellenére jelenlegi fizikai környezetünk sok esetben csúnyább, mint a megelőző évszázadokban. A vidék és a néhány fennmaradt romlatlan terület folyamatosan pusztul a nem megfelelően ellenőrzött kivitelezések következtében. Másrészt az elkészült tanulmányok szerint a kivitelezési folyamat közel sem áll a tökéletesség szintjén. Felosztott világunkban a társadalmi, politikai beavatkozás jogosultsága erősen vitatott. A városi régiók mellett fennmaradó tájak, természeti területek gondosan megóvandók, lehetőséget adva, hogy a városi tér lélegzethez jusson. 1.1
Közös aggodalmak, közös kihívások
9
A Fehér Könyv közzéteszi az építészeti szakma épített környezethez való viszonyát a globalizált társadalomban: olyan társadalomban, amely a világ polgárai számos aggodalmának egyike. A vágy, az igény a humánus, kulturálisan koherens épített környezetre és jól kezelhető városokra erősebb, mint valaha. Ezt gyakran nem ismerik fel. Az épületet gyakran úgy kezelik, mint kizárólagosan gazdasági folyamat termékét, miközben ez elsődlegesen ökológiai, társadalmi és kulturális jelenség, mely az emberi szükségletekre és vágyakra ad választ. Alapvető gazdasági jelentőséggel bír az, hogy az építőipar jobb szolgáltatást és minőséget, azaz értéket adjon a megrendelőnek a pénzéért. Azonban túl ezen a gazdasági szükségleten, továbbá túl azon a kihíváson, hogy összebékítsük a piacgazdaságot az ökológiai, társadalmi és kulturális értékekkel, a legfőbb kihívásunk az, hogy közös épített környezetünket tökéletesítsük minden egyes polgár, valamint az egész társadalom érdekében. Épített környezetünk túl fontos ahhoz, hogy pusztán ipari és gazdasági irányelvek tárgya legyen. Ennek felismerése nélkül környezetünk tovább stagnál vagy romlik. Azon fejlődő országok lesznek a legszegényebbek mind társadalmilag, mind kulturális téren, melyek utánozni próbálják a gazdagabb nemzetek életmódját, nélkülözve saját belső fejlődésük alternatívájának kiaknázását. Az épített környezet tökéletesítése konkrét, ám mindennapi feladat a városközpontokban, az agglomerációkban és vidéki településeken egyaránt. A magánélet, a munka és a társasági élet színtereinek nívóján kell javítanunk. Éltetnünk kell helyi identitásunkat. Fel kell építenünk azaz ciklikusan kell újraépítenünk a környezetünket, hogy hajlékunk, világításunk, fűtésünk, hűtésünk nehogy elpusztítsa bolygónkat. Nemes feladatunk őrizni és megtartani épített örökségünket, amit azután a dolgok fordultával tovább adunk az utánunk következőknek. Bátorítani kell kormányzatainkat, hogy megfelelő otthont nyújtsanak a legszegényebbeknek, mely esetben az építészet nem játszik pillanatnyilag főszerepet, viszont a tető mindenki feje felett mindennél fontosabb. A feladat sürgős. A globális kereskedelem, a kontinensek és régiók közötti médiakapcsolatok kiszélesedése kiterjedt szabályozási rendszert eredményezett a résztvevők számára. Az olyan nemzetközi szerződések, mint a GATT/GATS, melyek a gazdasági hatékonyság elősegítését, a harmonikus és szabad kereskedelem létrehozását szándékoznak szolgálni az árupiac és szolgáltatások terén, valójában károsíthatják a
10
köz érdekeit. A liberalizáció negatív következményeit nem szabad figyelmen kívül hagyni, amikor a gazdasági verseny egyedüli aspektusából nyitunk meg nemzetközi piacokat. Ereje folytán a jelenlegi gazdasági szemlélet uralkodik, elfojtva a szociális és kulturális aggodalmakat, mint ahogy uralja a környezetet is oly mértékben, ami elképzelhetetlen volt a múltban, és ami ma már elfogadhatatlan. A közelmúltban készült gazdasági tanulmányok, melyek a jövőt szándékoznak feltérképezni, csupán részleges nézeteket rögzítenek, amelyek színlelt teljességük miatt még kevésbé elfogadhatóak, mint a mai valóság. Azonban mindennél sürgetőbb feladat a nyomor felszámolása. És mivel számos új jelenség tapasztalható – mint a növekedés, a változás rögeszméje, hosszan tartó munkanélküliség, robbanásszerű informatikai technológia, korszerű gyártási eljárások, globális kommunikáció, tudatosság a helyi identitás terén, társadalmi és kulturális pluralizmus, fogyasztói védelem, valamint elmélyült és sürgető aggódás a környezetért – ezek azt sugallják, hogy igény van az újfajta gondolkodásmód bevezetésére: a gondolat új paradigmájára. Ezen új gondolatok tovább kell, hogy vezessenek a civilizált megbékülés új irányelvei felé, a gazdaság, a társadalom és a kultúra különböző rendszerei között, valamint természetes környezetünk becses forrásainak legeredményesebb megtartásában. 1.2
A holnap építészeti elvei
A Fehér Könyv ezt a paradigmát szándékozik vázolni és befolyásolni. Részletezi, hogy az építészet miként járulhat hozzá a földkerekség életének továbbalakításához. Feltérképezi az építész szakma nézőpontját a jelenlegi politikai és adminisztratív intézkedésekről, melyek épületeink és városközpontjaink kialakításakor a gazdasági versenyképességet erőltetik, mint valami kizárólag önmagáért létező célt, természetesen a közjólét rovására. Emlékezteti az építészeket, hogy feladatuk felügyelni a beruházó, a tulajdonos és a nagyközönség, azaz a felhasználó közös érdekeit, továbbá olyan építészeti minőséget létrehozni, melyet méltán nevezhetünk a jövőnek szánt örökségünknek. Különös hangsúllyal teszi fel a kérdést, ill. a kihívást a politikusok, továbbá a hivatalnokok számára, helyi, regionális, nemzeti és nemzetközi szinten, hogy újra mérlegeljék a központi irányelvek épített környezetre gyakorolt hatását, s átalakíthassák
11
ezeket az irányelveket oly módon, hogy azok megfeleljenek a világ sürgető gazdasági, ökológiai, társadalmi és kulturális igényeinek. A Fehér Könyv felhívás a világ polgárai, a közösségi képviselők, beruházók és építőipari kollégáink számára, hogy kezdjenek párbeszédet velünk, építészekkel, miként lehet a leghatékonyabban tökéletesíteni közös épített környezetünket, valamint az építészeti tervezést, a kivitelezés folyamatát – egyaránt figyelembe véve a gazdasági, ökológiai, társadalmi és kulturális szempontokat. Az infrastruktúra és az építészeti tervezés minőségét állítja középpontba, mint az épített környezet kvalitásának kulcsfontosságú meghatározóját társadalmunk számára. Csak a gondos tervezés fogalmazhatja meg a legmagasabb kivitelezési elvárásokat, amelyeket azután az iparosok, kivitelezők és az építőipar képes, ill. köteles megvalósítani. 1.3
A jövő megteremtése
A gazdasági erő, a sematikus gondolkodásmód és az emberi korlátoltság ellenére megválaszthatjuk jövőnk arculatát. Mindenkinek egyet kell értenie abban, hogy kizárólag a gondolkodás új formái vezetnek a jövő felé. Célkitűzésünk olyan infrastruktúra, várostervezés és építészet megteremtése, melyek minősége felveszi a versenyt a múlt épített kultúrájának értékeivel. Ez az összes szakterület együttműködésének eredményeként valósulhat meg.
12
2. Nemzetközi tervezés és építés 2.1
Globalizálódás
Ez napjaink általános politikai kontextusa. Jól ismerjük a politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális gondolkodás különböző paradigmáit, melyek kialakították kontinenseinket, országainkat és régióinkat. Politikailag ezen paradigmák hozták létre a nemzetállamot. Jelenleg, meg kell jegyeznünk, hogy a nemzetek világszerte szuverenitásuk elvesztése, vagy legalábbis részleges korlátozása útján haladnak a regionális vagy kontinentális kooperációk (pl. MERCOSUR, EU) előtérbe helyezése érdekében. A korábbi hatalmi blokkok államközi, opcionális szövetségekké alakulnak (CIS). Intenzív tárgyalások (mint GATT/GATS) célozzák a vámsorompók, valamint egyéb akadályok eltörlését a termékek, a szolgáltatások igazságos és nemzetközi piaci versenye érdekében. A cél a globális piaci elérhetőség. A mai élet nagyban függ a globalizálódás hatásaitól. A vélemények ugyan megoszlanak e fejlődési folyamatok céljait és terjedési sebességét illetően, az emberek és nemzetek egyaránt fel kell készítsék magukat a nemzetközi együttműködésre. Enélkül sem béke, sem gazdasági virágzás nem létezhet, sem gazdasági vagy társadalmi szinten, sem a vallási, etnikai vagy kulturális szférában. A globalizálódás korában a nemzetállam jelentősége csökkenni fog a nemzetközi kooperáció keretein belül, a hangsúly áthelyeződik a regionális identitásra és kapcsolatokra. Az etnikai és földrajzi sajátosságok láthatóbbak lesznek. A nemzetközi gazdasági gondolkodás a következő ideálokat veszi alapul: a teljes foglalkoztatottság, a verseny szabadsága a nyílt piacon, átláthatóság a közbeszerzések területén, gazdasági racionalizáció, értékteremtés a pénzért cserébe, fogyasztói érdekvédelem, valamint a korlátlan gazdasági növekedés. Igyekszünk minél több terméket előállítani, minél alacsonyabb napi áron, folyamatosan a legnagyobb hatékonyságra törekedve. A nemzetközi pénzpiacon bőséges befektetési tőke áll rendelkezésre, azonban hiányoznak a munkalehetőségek és a globális befektetési stratégia, mely strukturálisan is támogatja a szegényebb országokat. Fejlesztenünk kell a munkahely-teremtést és a
13
befektetési sémákat, elkerülve a természeti erőforrások eltúlzott kiszipolyozását, korlátozva vagy megállítva az ökológiai károsodást. A különböző okok által motivált migráció (politikai vagy etnikai elnyomás, borúlátó gazdasági kilátások stb.) nemzetközi szinten bonyolult társadalmi struktúrákhoz vezetett. Multikulturális szempontok kell hogy vezéreljék a nagyvárosok politikusait, elsősorban a szükséges egyensúly megteremtése és a széles körű, egyéni szabadság biztosítása érdekében. Nehéz megmondani, mi lesz a következménye az információs és kommunikációs rendszerek robbanásszerű fejlődésének az iparban, a kereskedelemben, a szolgáltatásokban, a társadalom evolúciós fejlődésében, valamint az egyéni kreativitás alakulásában. Nem szabad figyelmen kívül hagyni annak veszélyét, hogy a média világában fellelhető “virtuális valóság” kultúrája ki fogja szorítani a helyi kulturális hagyományokat. Ez a fejlődés karöltve érkezik az identitás, a karakter és az otthon értelmének elvesztésével. Ugyanez érvényes a "bármi mehet" típusú építészeti tervezés elterjedésére, amely a formák tradicionális használatának kiszorításával fenyeget, ily módon elősegítve az intellektuális gyökértelenség kialakulását, különösképpen a fejlődő világ országaiban és régióiban. 2.2
A kereskedelem globalizálódása
A szolgáltatások kereskedelmének globalizálódása az a kontextus, amelyben mi, építészek tevékenykedünk, építünk. A termékek és szolgáltatások kereskedelmének globalizálódása nem más, mint logikus folytatása a termékek és szolgáltatások szabad piacának, valamint a tőke és munkaerő szabad áramlásának. A történelem kezdetétől fogva mindig is létezett a szabad kereskedelem, különböző formákban és eltérő méretekben, a világ különböző részei között. Napjaink kereskedelmi globalizálódása azonban merőben új – elterjedése és kiterjedtsége tekintetében. A globális árucsere többé nem korlátozódik a luxus termékekre, ma az üzemanyag, a textil, az elektronikai cikkek éppúgy, mint az acél, a cement vagy az építőkő, világméretekben cserél gazdát. A liberalizáció virágkorát éli, azonban az intellektuális szolgáltatások számára bizonyos szabályozások szükségesek, a minőség és a fogyasztói érdekek megóvása végett. A
14
pénz egy szempillantás alatt körbejárja a világot, csak az ember, aki nem mindig mozoghat szabadon. A kereskedelmi globalizálódás a következőket eredményezi épített környezetünk számára: • több befektetés, nem öncélúan, hanem a bevont tőke megtérülésének segítőjeként; • a versenyből adódóan olcsóbb építőanyagok, amelyek lehetőséget nyújtanak igényesebb épületek létrehozására és a felvirágzásra ott, ahol nincs elegendő lakás; • több egzotikus anyag, ami szélesebb választékot eredményez; • olcsóbb munkaerő elérhetősége ott, ahol erre igény van; • kölcsönös megértés a tudás és tolerancia révén. Ugyanakkor a kereskedelmi globalizálódás magával hozza még az alábbiakat: • a szállítás okozta ásványi energiahordozók fogyasztása kapcsán kialakult környezeti feszültségeket; • a 'helyi' identitás visszafejlődését, sőt néha teljes leépülését, mivel a külföldi befektetők saját érdekeiken kívül más egyéb iránt közömbösek; • a 'helyi' értelmének elvesztését a bárhol megépíthető raktárházak, gyárak vagy irodaépületek világában; • a helyi tulajdonú, kisebb iparágak pusztulását a behozott anyagok és kivitelezési módszerek következményeként; • az érzelmi ellenállást a külföldről érkező hatásokkal szemben. Ha arról beszélünk, hogy a helyi identitás elvész, nyelvjárások százai merülnek feledésbe, az angol nyelv uralkodik el az egész földkerekségen, természeti környezetünk leépül, nos, ez csupán ismétlése annak, amit amúgy is jól tudunk. Tehát a következő kérdés merül fel: lehetséges-e összeegyeztetni a termékek és szolgáltatások globális kereskedelmének előnyeit, vagy mondhatjuk elkerülhetetlenségét úgy, hogy közben határt szabunk az identitás és a környezet elpusztításának? Ha nem, akkor el kell döntenünk, hogy melyik a fontosabb. Mostanáig a válasz egyértelmű volt: a tőke és a haszon győz minden időben, de így a régiók identitása elvész a helyi társadalmak rovására.
15
Számos válasz lehetséges: A gazdag és fejlett országokban egyre inkább előtérbe kerül a személyes és társadalmi értékek iránti érdeklődés a pusztán gazdasági érdekkel szemben. A rövidebb munkahét és a jobb közellátás (egészségügy, oktatás, gyermekgondozás) nagyobb értéket jelentenek, mint a magasabb fizetés vagy az alacsonyabb adó. Úgy tűnik, valóban megértésre talált, hogy a magas színvonalú városi környezet olyan cél, amelynek önmagában is van létjogosultsága. Többségünk városokban él: ha jó életet akarunk, jó élettérre van szükségünk, ahol valóban élhetünk. Ez az érvelés szinte már a múlté. Azonban egyáltalán nem egyértelmű, hogy ez az érvelés vagy magyarázat mindenütt elfogadott vagy legalábbis megértett. A vallási fundamentalizmus vagy az etnikai alapon biztosított előnyökhöz való ragaszkodás kizárja az emberi lehetőségeket. Másik válaszlehetőség: visszautasítani a globális fejlődést, a helyi ipart és kultúrát részesíteni előnyben. Globálisan gondolkodni és helyi szinten cselekedni! Műveltebb emberek politikailag tudatosabbak és szeretnék saját sorsukat irányítani. Ám sokáig tart, míg ez az érvelés gyökeret ver az egész világon, és akkorra már túl késő lesz ahhoz, hogy megőrizzük, tovább vigyük a helyi hagyományokat, értékeket, mint pl.: • a kínai városok sikátorait; • a Taj Mahal márványhomlokzatát; • a brazíliai őserdőket; • Közép-Franciaország falvait; • a fejlődő országok faluközösségeit és még sorolhatnánk. Külön kell választanunk a nemzeti építészet színes, festői értékeit és hangulati adaptációját a realitás egyéb összetevőitől: a rossz egészségügyi ellátástól, a nem megfelelő fűtési-főzési lehetőségektől, melyek számos országban megrövidítik az emberi életet, főleg a nőkét; az intim szféra hiányát, mely családi feszültségekhez vezet; az embertelen munkakörülményeket és sok mást. A hatóságoknak fel kell ismerniük és el kell fogadniuk, hogy a különböző árucikkek különböző értékeket képviselnek. Az eltakart anyagok önmagukban kulturálisan semlegesek, de amit látunk vagy megérintünk,
16
pótolhatatlan értékeket képviselnek. A környezeti tényezők befolyásolják az anyagok előállítását és szállítását. A termelés hatékonyságát – már ahol ez létezik, és ahol az olcsóság nem csupán az alulfizetett munkából ered – gyakran lerontják a szállítás környezetre kifejtett negatív hatásai. Mi hát a teendő? A lehetőségek palettája rendkívül változatos: A piacot vissza kell fordítani abba az irányba, hogy a helyi anyagokat helyezzék előtérbe az olyan esetekben, ahol ennek kulturális jelentősége van. Le kell állítani a nyersanyagok, a nehéz építőipari anyagok, valamint a homlokzatképző és burkolóanyagok kontinensek közötti kereskedelmét. Ez viszonylag kis mértékben fogja érinteni a kivitelezési kereskedelem volumenét, ugyanakkor alapvető követelmény. Azonban éppen azért, mivel nagyságrendileg nem érinti a kereskedelmet, a szállításból adódó környezeti károsodást sem fogja jelentősen csökkenteni. A környezeti költség meghatározó tényezőként szerepeljen minden kereskedelmi döntésben. De vajon hogyan lehet a széndioxid és egyéb károsanyag-kibocsátás költségét egy adott kereskedelmi megállapodás elfogadhatóságának mércéjévé tenni? Az egyetlen eszköz, mely jelenleg a kereskedelmet irányítja, csakis a piac: az ásványi és nukleáris energiahordozók adómentessége miatt a környezetvédelmi költségelszámolás a valóságban sosem kerül alkalmazásra. Kereskedelmi megszorítások nélkül a kipufogógáz megadóztatása elkerülhetetlen a helyes környezetvédelmi költségvetés szempontjából. Meg kell követelni, hogy a „külső” építész egy helyi építésszel működjön együtt. Azonban ez vonatkozik a tervezésre is, nem csupán az anyagokra. Jóllehet minden építész tisztában van azzal, hogy az építészet történelmi és helyi értékeket hordozó kulturális árucikk, ám akkor is csak a kivételes tehetséggel megáldott külföldi építész rendelkezik kellő ügyességgel és idővel ahhoz, hogy megismerje a helyi klímát, a szokásokat, az építési hagyományokat. Bátorítani kell az úgynevezett "mezítlábas építészeket" a szakmán belül. Ők kell, hogy megfogalmazzák a legszegényebbek és fedélnélküliek alapvető igényeit a világban, szemben a sztár építészekkel, és katalizátorként kell működniük a helyi közösségen belül.
17
A külföldi befektetőket biztatni kell arra, hogy társuljanak jó képességű helyi építészekkel. Őket kell előnyben részesíteni az ugyancsak külföldről jövő „másodrangú” kereskedelmi építészekkel szemben, akik kész sémákat szállítanak a külföldi befektetési projekt részére, figyelmen kívül hagyva a helyi épített környezet kulturális és regionális értékeit. Azonban a helyi együttműködés előnye nem mindig egyértelmű. Két gond merül fel akkor, amikor a kultúrát védekezésként használják a növekvő globális versennyel szemben: A helyi közreműködés szükségessége felfogható úgy, mint a helyi identitás védelmezése. A valóságban viszont lehet, hogy ez csak kifogás a verseny elkerülhetővé tételére vagy védőpajzs a szegényes gyakorlat elkendőzésére. A szabályozott követelményeknek való megfelelés kényszere zsarolásra ad lehetőséget a kívülről jövőkkel szemben, amennyiben a felszámított díj nem áll arányban a helyi közreműködő hozzájárulásának értékével. Jobb tehát a helyi közreműködést etnikai vonatkozásúnak tekinteni, mint kényszerítő szabályozónak, más szóval: a professzionális külföldi építész saját elhatározásából válasszon helyi partnert. Ezzel többet tesznek a helyi identitás és foglalkoztatottság védelme érdekében is. Kérdés azonban, hogy az etnikum elegendő erő-e a globális tőkével szemben. Nos, azt is el kell ismernünk, hogy az építészeti minőség nem függ össze egy iroda technikai felszereltségével, hanem sokkal inkább az építész intellektuális és kreatív képességével. Számos országban, ahol az ingatlanpiacon jelen van a külföldi befektetés, igen gyakran éppen a határokon túlról érkezik a rossz teljesítmény. 2.3
Élet és épület
Környezetünkhöz való viszonyunk – mind személyesen, mind társadalmi téren – mindennapi életünkben meghatározó jelentőségű. Mindennapi életünkben kölcsönhatásba kerülünk környezetünkkel mindenfajta szinten és léptékben, a kicsitől a nagyig. A legkisebb léptékben ez a környezet egy szék vagy egy ablak formájában ölt testet, személyesen kezelhető, kézzel fogható, közelről szemlélhető. Egyedi épületekben élünk, használjuk azokat, kapcsolatunk az épülettel hosszantartó és több szinten történik. A városokban, központokban és a tájban élünk, lakóként vagy nézőként tapasztalva meg azt, néha gyakrabban, máskor ritkábban. A környezeti minőség mindenképpen befolyásolja életünket jó vagy rossz irányban. Az a tény, hogy a józan és
18
biztonságos környezet emeli az életminőséget, elegendő ok arra, hogy kezdeményezzük a lehető legjobb környezet kialakítását. Azonban más okaink is vannak arra, hogy épületeink és városi tereink létrehozásákor a legmagasabb színvonal elérésére törekedjünk. A technikai és gazdasági célok megvalósításán túlmenően minden építészeti terv ökológiai, társadalmi, kulturális – továbbá esztétikai és atmoszférikus – változásokat eredményez, melyek ugyancsak az identitás körét érintik. A legtöbb épület végül is többgenerációs. Az, ahogy ma tervezzük épületeinket, városainkat, korunk társadalmi és kulturális tudatosságának tanúbizonysága, mely átöröklődik az eljövendő generációk számára, mint ahogy elődeink tanúbizonysága öröklődött számunkra. Amit ma megépítünk, nem csak mai életünket fogja szolgálni, hanem gyermekeinkét is. 2.4
Épületek és a gazdaság
A gazdasági érdekekkel kapcsolatos jelenlegi aggályok nem kendőzhetik el a legfontosabb feladatot: legjobb környezetet mindenki számára. Hogy megfelelően működhessen és az állampolgárok érdekeit kellőképpen számításba vehesse, a jelenkori társadalomnak általánosságban, a környezetvédelmi intézkedéseknek konkrétan törvényekre és szabályozókra van szüksége. Mindazonáltal nem egyszerű törvénykezni a minőség és a kulturális dimenziók szem előtt tartásával. A 'puha törvények'-et , melyek gyakran a legnagyobb jelentőségűek, nem lehet sémákká redukálni azok tartalmi jelentőségének felhígulása nélkül. Egyidejűleg az épített környezet a szabadpiac keretei között jön létre. A befektető joga, hogy a pénzéért a legjobbat kapja. A kivitelező ipar, beleértve az építészeti szolgáltatásokat is, a 'kemény valóság' világában tevékenykedik a társadalom jogi és gazdasági keretein belül. Azonban a szakmai szabályokat mindinkább kiszorítja a közönséges gazdasági verseny. Egyetértésre van szükség az intellektuális szolgáltatások védelme érdekében, mely számításba veszi mind a piaci kondíciók változását, mind a tervezés elvárt minőségét. A jelenlegi politikai gondolkodás irányvonalai, melyek a szabad verseny és a racionalizáció gazdasági szemléletű kiszolgálásában lelhetők fel, a fogyasztók és a közérdek ellenében fejlődnek. Az utóbbi években a
19
törvényalkotás célja – pl. az Európai Unió és a tagállamok szintjén – hogy épített környezetünk kialakítását elősegítő harmonikus és áttekinthető eljárásokat vezessen be, az építéssel kapcsolatos beszerzési folyamatokra fókuszál, továbbá keresi ezek optimalizálásának lehetőségeit az előkészítési költségek, a hibák csökkentése és a minőség biztosítása révén. A lakások, a munkahelyek és a szomszédság megépítése rövid távú, személyes érdekeltségekké zsugorodott. Azonban ezen politikai és gazdasági elvek humán dimenzióval is rendelkeznek: A megépült építmény mindenkor hat az emberekre általában, és nem csak azokra, akik a megvalósítási folyamat közvetlen résztvevői voltak. Nem engedhetjük meg, hogy a tervezési és kivitelezési folyamat törvényes, szükségszerű optimalizálása gátolja ezen eljárás végső eredményének kutatását, ami nem más, mint a legjobb épített környezet. Manapság, amikor intézményi szinten a gazdasági gondolkodás a meghatározó, ennek igen nagy a kockázata. 2.5
A jelenlegi környezeti aggályok
A környezeti károsodás vészjósló méreteket ért el. A kivitelezési szektorban is a természeti erőforrások ésszerű használatára kell összpontosítanunk. Az elmúlt években megállapíthattuk, hogy az iparosítás, a termelés és fogyasztás terén végbement gazdasági növekedés nem sorolható a legjobb dolgok közé. Általánosan elfogadott, hogy a folyamatos gazdasági növekedés nem biztosítható. Nem hisszük többé, hogy az újabb technológia elkerülhetetlenül jobb, mint az, amit felvált. Lassanként megértjük, hogy ha környezetünket úgy organizáljuk, mint az elmúlt száz év során, az társadalmi, gazdasági és ökológiai katasztrófához vezet. Válasznak pedig nem elég csupán a nagyobb mértékű környezeti tervezés, még akkor sem, ha az ilyen környezeti tervezés valójában szükséges. A fizikai környezetre irányuló növekvő figyelmünk középpontjában két tendencia mutatkozik: először is növekvő aggodalom a környezetszennyezés, a környezeti hatások, a közlekedés növekvő volumene, a hagyományos táji környezet (természetes és épített környezet egyaránt) lepusztulását illetően, valamint a természeti források
20
és javak kiszipolyozása vonatkozásában. Ez utóbbi főként a fejlődő és elmaradott országokra vonatkozik. Másodsorban a társadalmi, kulturális és gazdasági jelentőségnek mind jobb felismerése, valamint lakókörnyezetünk fizikai kialakításának lehetősége. Társadalmunk alapjaiban megváltozott. Nem léteznek többé egyszerű és szükségszerűen korrekt megoldások ahhoz, ahogy a társadalmat szociálisan és kulturálisan próbáljuk szervezni. Ha kortárs esztétikát vagy tervezési metódust választunk megoldásként, az hibás tudatossághoz vezet, mely figyelmen kívül hagyja a földkerekség háromnegyed részét. Minden válasz a dolgok mélyén keresendő. 2.6
Napjaink vitája
A társadalomnak ma meg kell tudni fogalmaznia átfogó és fenntartható megoldásait az épített környezettel kapcsolatban. Részmegoldások hibákhoz vezethetnek. Tanulmányoznunk kell az összefüggéseket az épített és természetes környezet, a politikai és gazdasági irányelvek, a befektető, a tulajdonos, a felhasználó között, a kivitelezői piac, a gazdaság, az emberek társadalmi és kulturális törekvései, valamint az államok gazdasági, társadalmi céljai között, mind regionális, mind kontinentális szinten. Ma, amikor a fejlett országok példa nélküli gazdagságát látjuk az egyik oldalon, ugyanakkor a másikon drámai szegénység tapasztalható, az épületekhez, az épített környezethez kapcsolódó konkrét társadalmi, kulturális, gazdasági, környezeti, esztétikai és politikai kihívásokkal kell, hogy szembenézzünk, melyek sürgős válaszra várnak. Hivatalos irányelveket kell most kialakítanunk globális, nemzeti, regionális és helyi szinten, a következő célok elérése érdekében: Humán jólét és hajlék biztosítása mindenki számára. Minden személy rendelkezzen az alapvető technikai infrastruktúrával, ezek: ivóvíz, csat0ornázás, szemétlerakás, energiaellátás és kommunikáció. Minden egyén számára a kényelmes éjszakai szállás biztosítva legyen. Minden otthon nyújtsa a megfelelő, nyugodt környezetet, valamint legyen alkalmas családi együttlétre és összejövetelekre.
21
A kivitelezési eljárások legfőbb célja az életminőség javítása legyen mindenki számára, és ne pusztán a legmagasabb személyes profitot szolgálja. A megalopoliszok és terjeszkedő metropoliszok, különösképpen a fejlődő országokban, rendelkezzenek olyan infrastruktúrával, mely biztosítja a társadalmi osztályok humánus városi együttélését, s azok jól tervezettek legyenek. A tömegközlekedést jól működő kereskedelmi szolgáltatássá kell fejleszteni annak érdekében, hogy a városi, külvárosi és vidéki élet ne legyen kizárólag az egyéni közlekedés függvénye. Újra kell formálni a városokat, a városközpontokat és külvárosokat, hogy szétesett társadalmunk ezáltal visszanyerje szociális összetartó erejét, és jobb társadalmi kölcsönhatásokat biztosítson. Újra kell modellezni a magasházas, előregyártott lakótelepeket – melyek szociális és funkcionális értelemben is monostrukturálisak – beleértve a közösségi tereket, továbbá magukat az épületeket is. A világ számos helyén a városi népesség 70%-ának ezek adnak otthont. Át kell formálni több ezer város ipari és perifériális övezetét oly módon, hogy emberi léptéket és értékeket tükrözzenek. A természet és a város integrációjában új koncepciót kell kidolgozni, mely a városlakók lakókörnyezetét vonzóbbá teszi, biztosítja a természeti források védelmét, különös tekintettel az átfogó vízgazdálkodásra és levegőtisztaságra. Biztosítani kell, hogy a történelmi városközpontok elviseljék a tömegturizmus hatásait, és töretlenül szolgálják a mindennapi életfunkciókat. Korlátozni kell a beépítettség terjeszkedését, hogy a még érintetlen területeket megfelelő módon konzerválni tudjuk a jövő nemzedékek számára. A kivitelezési eljárás nyújtson biztonságosabb körülményeket a benne közreműködők számára. Az épületek temperálása és világítása ne vezessen a bolygó pusztulásához. Az emberi tartózkodásra szánt épületek biztosítsák a természetes megvilágítást, szellőzést és rendelkezzenek a szükséges infrastruktúrával. A belső környezet ne okozzon egészségkárosodást. Minden épületet a megfelelő gazdasági, ökológiai, funkcionális és esztétikai szempontok alapján kell tervezni.
22
Meg kell őrizni és fejleszteni kell a regionális építészeti karaktert a városokban, a falvakban, szemben a globalizálódás uniformizáló hatásával. A kortárs építészet alkalmazza a napjainkban megvalósuló technológiát és ismereteket, a kutatás révén hozzon létre újító, összeegyeztethető, intelligens szisztémákat. Napjaink épített környezete a kivitelezés, az építészet és az ökológiai fenntarthatóság szempontjából olyan színvonalat érjen el, mint a történelem legjobbjai. A mikro-, kis- és középvállalkozások nagyobb támogatást élvezzenek az építészeti tervezésben és a kivitelező iparban. Konkrét szabályozók szükségesek a független szakmák – mint építész vagy településtervező – intellektuális szolgáltatásai területén anyagi hátterük biztosítására, a kompetens és minőségi teljesítmény érdekében. Biztosítani kell, hogy az ingatlanfejlesztők, főleg a kevésbé tapasztaltak, jó minőséget és problémamentes ügyintézést kapjanak a pénzükért. Nagy jelentőséget kell tulajdonítani a tervezői szakmában a szakmai és folyamatos továbbképzésnek, valamint az alkalmasságon alapuló működési engedélynek, a fent említett okokból. Az építőanyagok megújítható forrásokból származzanak és újrahasznosíthatóak legyenek, még ha más rendeltetéssel is. Általánossá kell tenni annak megértését, hogy a 'helyi zsenialitás' alapvető tényező az építészeti értékek létrehozásában, és az épített környezettel kapcsolatban nagyobb jelentőségű a közvélemény számára, mint az egyéni, ambiciózus terv, mely nem felel meg a helyi sajátosságoknak. Ezen javaslatok olyan értékeket tartalmaznak, amelyek normaként szolgálnak, és azokat az építészeti irányelvek alapján kötelességünk megvalósítani. Bármely nézőpont vagy megnyilvánulás, mely ezeket a tényezőket figyelmen kívül hagyja, éppúgy nem teljes, mint amennyire elfogadhatatlan. Azonban a fő cél minden építészeti eszme számára a megfelelő otthon biztosítása a legszegényebbeknek, valamint a természeti források megóvása. 2.7
A gondolkodás új ösvényei
Új közelítés szükséges és lehetséges is arra vonatkozóan, hogyan hozzuk létre épített környezetünket.
23
Az előttünk álló feladat megfogalmazása világossá teszi, hogy a gondolkodási minták megváltoztatására, paradigmaváltásra van szükség. Hogy ezt a paradigmát kifejlesszük, bizonyos értékekben egyet kell értenünk, amelyek majd a döntéshozás irányadóivá kell, hogy váljanak. Morális értékek, mértékek, fenntartható politikai és tervezési stratégiák hiányában humánus épített környezet soha sem lesz tervezhető, sem pedig megvalósítható. Ahhoz, hogy olyan minőségű környezetet hozzunk létre, mint amilyet olykor elődeink megvalósítottak – és ami mai gazdasági képességeinket sem haladja túl – a jogi és gazdasági feltételek formálását teszi szükségessé. Ennek eredményeként jöhet létre az a bizonyos környezet. A társadalmi tudatosság változása, amely a társadalmi és kulturális koherencia megvalósulását, a hierarchia korrigálását, fenntartható épített környezetet, az építmények általános ízlésességét, szépségét eredményezi, úgy, hogy közben a legjobb minőséget adja az ingatlanfejlesztő számára, politikai döntéseket igényel, mégpedig messze ható következményekkel. Ez a választás érinti a törvényt, a szabályozókat, az irányelveket az összes tagállam és közigazgatási hatóságok részéről. Érinti az ingatlanfejlesztőket, a tervezőket, a kivitelezőket, oktatókat, politikusokat és adminisztrátorokat. Minden személy számára elérhető kell legyen a szükséges információ, tudás és szabadság, hogy a közösségi párbeszéd résztvevői lehessenek, és hogy szabad akaratuk alapján dönthessenek e választás mellett.
24
3. Építészet és társadalom 3.1
Napjaink társadalmi és kulturális élete
Az élet és az épített környezet számos feszültséget hoz felszínre. A legsürgetőbb igény a humánus, emberközpontú, fenntartható környezet. A mai korban a városias életforma dominál, lehet az a városban vagy a városközpontban, és gyakran jellemzi a kulturális sokszínűség. Városban, faluban még mindig gyakori, hogy az emberek nemcsak kevesebbet keresnek, mint ami a megélhetésükhöz szükséges, de még ezen felül teljesen elszigetelődnek az egyéb társadalmi osztályoktól, vagy kívül álló látogatóktól a kapcsolattartás teljes hiánya miatt. Az egzisztenciáért folytatott harcban és az életüket befolyásoló tényezők terén (mint pl. az elfogyasztott étel, a tévénézés, az iskolai tantervek, a belakott környezet. stb.) erőtlennek, hatalom nélkülinek érzik magukat. Az üzleti és pénzügyi döntések színtere távolra helyeződik át: New York, Brüsszel, Tokio, stb. Ugyanakkor tudatos törekvés érzékelhető a helyi közösség, a városias falu és ökoszisztéma, az egészséges környezet megteremtése, az erők decentralizálása, vagy a hozzászólás jogának gyakorlása érdekében. Ezek a kísérletek jelzik, hogy az egyének hajlandók nagyobb felelősséget vállalni a közéletben és a közösségben. Az épített környezet híven tükrözi az életet és annak potenciálját, legyen az jó vagy pedig kellemetlen. Egyrészről a nagyvállalat nemkívánatos törekvéseinek elkendőzésére szolgáló névtelen kis iroda, a szociális lakásépítés a bürokrácia csapdájában, a szintetikus anyagok veszélye, az építészeti stílusjegyek, amelyek jobban hasonlítanak a tengeren túlihoz, mint ahhoz, amit a szomszéd faluban láthatunk. Az új építészeti stílusok fogyasztása hasonlatos az öltözködésbeli divathoz. A másik oldalról szemlélve: igény a környezetbarát anyagok és eljárások iránt, a kulturális összetartozás keresése az építészetben, a felhasználók fokozottabb bevonása a szociális lakásépítés tervezésébe. A környezet vonatkozásában a manapság oly nagyon hangsúlyozott 'puha tények’ univerzális követelmény a humán, emberközpontú környezet létrehozása, a jobb szociális és kulturális feltételek érdekében. 3. 2 Épület és építészet Az építészet többet jelent, mint pusztán maga az épület. Az építészet hozza létre a magasabb esztétikát, a funkcionális minőséget és a minket
25
körülvevő épületek változatosságát. Az építészet többlet értéket ad az épületnek. Mindannyian épületben élünk. Az ébrenléti órák többségét és az alvás időszakát teljességben fedél alatt töltjük. Nap mint nap elkerülhetetlenül látjuk, hogy hol is élünk. Minden léptékben, mind az intim, mind pedig társas tevékenységeink során, akár tetszik, akár nem, kölcsönhatásban vagyunk épületeinkkel. Nem kérdéses tehát, hogy az épület megvalósításának módját hasznos és egyben szükséges is megbeszélni. Már az is eredmény, ha a világban jó épületek épülnek, de önmagában ez sem elég. Az épület nem azonos az építészettel. Az építészet több annál. Az építészet a gondolatiság teremtő közege, az ’idea’ formába öntése. Az 'idea' messzebbre tekint, mint a konstrukciós alkotóelemek optimális összeállítása. Az építészet egyfajta környezeti minőség: melegség vagy hidegség, fény és árnyék, az emberi lépték, az építési anyagok és szerkezetek megfelelő alkalmazása. Az építészet társadalmi alkalmatosság, az a tér, melyben az emberek közösen élnek és dolgoznak, vagy éppen félrevonulnak, mely elősegíti az emberi tevékenységet vagy feladatokat, és értelmet ad azoknak. Egyfajta ökológiai és funkcionális eszköz: a hosszú élettartam, a kezelhető anyagok, az alacsony energiafogyasztás, a rugalmas felhasználhatóság. Egyfajta gazdasági alkalmasság: az 'értékteremtés a pénzért' elvének megtestesítője a költségérzékeny világban. Esztétikai alkalmatosság: a forma és a vonal arányai, a tömör és üres, a sziluett eszköztára által, végül egyfajta kulturális kifejezőeszköz: a város vagy a táj kontextusának tiszteletben tartása, a jövőbetekintés, és a múlt tiszteletének kifejeződése. Az építészet szimbolizálja vagy önmagában tömöríti az élet legfontosabb alapigazságait. Az építészet egyfajta koherencia: a kultúra, a funkció, a technika, a környezet, a lépték és az esztétika ötvözete, összetartó erő a felparcellázott épített világban. A legjobb építészet az, amely egyszerre, minél több szinten képes azonosulni a fentiekkel. Az építészet megmutatja a láthatatlant: az atmoszférát, a hangulatot, a szellemi közeget, új ideákat, tendenciákat, életstílust, szépséget és olykor egy-egy korszak vagy generáció lenyomatát. A jó építészet gondolatisággal tölti fel az épületeket, és élettel ruházza fel őket. A kicsitől a nagyig, minden léptékben. Az idea megjelenik az ajtókilincs léptékében, épp úgy, mint az egész épületben, benne van az utcában, olykor még a város és a táj léptékében is. Nem minden épület
26
építészeti produktum. A jó építészet lehet kicsi vagy nagy, pazar vagy egyszerű, eredetét illetően hagyományos vagy jelenkori. Az ingatlanfejlesztő együttműködése és felelőssége a jó építészet létrehozásában alapvető jelentőségű. A jó építész a dolgok egészének szakértője. A jó építészet pedig az építész átfogó ellenőrzése által irányított együttműködés. 3.3
A társadalom érdekei
A társadalom minőséget követel az épületben és minőséget az építészetben. Ez szükségessé teszi azt, hogy fontolóra vegyük a felhasználói követelményeket és a társadalmi kontextust. A társadalom érdeke az épített környezet lehető legmagasabb minőségi színvonalának elérése, mégpedig annak minden létező léptékében: a bensőségestől az urbánusig, az épülettől az építészetig, azaz épített minőséget a mindennapi életben. A társadalom első számú aggálya a tervezési és kivitelezési folyamattal kapcsolatban az, hogy milyen hatást fejt ki ez a folyamat a megépült végeredményre. Ez az aggodalom jóval tovább él, mint az ingatlanfejlesztő aggályai – bár azok is egyformán jogosak – az eltelt idő vagy a kifizetett költségek vonatkozásában. Az építés minősége választ ad az ingatlanfejlesztő aggályaira abban az esetben, ha az épület funkcionális, valamint gazdaságos az energiafelhasználást illetően, kivitelezési hibáktól mentes, mérnökileg erőteljes, mindenki számára megközelíthető és potenciálisan hosszú életű. Az építészeti minőség a fizikai környezet minden aspektusából megadja számunkra a lehetőséget, hogy annak változatos formái között teljes értékű életet éljünk; ilyen formák a találkozások, előre láthatóak vagy véletlenek, részvétel vagy visszahúzódás, a tiszta víz, a friss levegő és a csend elérhetősége. A városban ezek a lehetőségek abban nyilvánulnak meg, hogy viszonylag könnyen, gyorsan és kis költséggel juthatunk munkához, hogy környezetünk biztonságos nappal és éjszaka, hét közben vagy hét végén egyaránt, hogy minőség jelenik meg a gyakorlat és a kifejeződés minden szintjén, amely az épített környezet kapcsán számításba jöhet. Ez minden városlakót érint, de különösképpen azokat a szegényebbeket, akiknek nem áll módjukban elmenekülni mindennapi életük és környezetük rabságából. A kellemes lakókörnyezet
27
megkímélhet számos városlakó polgárt attól, hogy a vakáció ideje alatt menekült legyen egy másik helyen. Az épület és az építészet kéz a kézben jár. Jó építészet nem létezik jó épületek nélkül. Ma jó épületekre van szükség. Ez a bolygó követelése, a gazdasági verseny követelése, az emberek követelése. Szükségünk van az egészséges, beltéri életkörülményekre, és otthonaink miatt sem szeretnénk aggódni. A pazarló fogyasztói társadalommal az egyik oldalon, valamint a szinte mindent nélkülözővel a másikon, sürgető szükségünk van a jó és fenntartható építészetre. Enélkül a világban szaporodni fognak az iparosított, névtelen, gyökértelen, túlméretezett, csúf, de jól megépített szörnyűségek, olyanfélék, amik most is bőségesen körülvesznek bennünket. A felhasználó közönség érdekében a hivatalos irányelvek a következők felé kell, hogy közelítsenek: Mind az épület lakója, mind a városi polgár kapjon lehetőséget arra, hogy jobban hallathassa hangját, a felhasználó törvényes jogai és törekvései nagyobb tiszteletet élvezzenek azoké mellett, akik az eljárás aktív résztvevői. Fogyasztói, környezetvédelmi csoportokat és egyéb társaságokat kell működtetni, meg kell erősíteni a megfelelő állami hivatalokat, hogy a közvélemény hangja hallható legyen. Társadalmi vitát és tájékoztatást kell kezdeményezni az épített környezetről, arról, hogyan lehet legjobban formálni annak jövőjét, mivel az építészet a kultúra egy része, az épített kultúráé, mely mindenkire tartozik, minden egyes nap. Teremtsünk szépséget. Ez a jelenkor valóságának harmonikus kifejeződése, az épített kultúra végső célja.
28
4. Építészet és környezet 4.1
A vidék
Csak midőn az utolsó fa elpusztult, mikor az utolsó folyó is mérgezetté vált és az utolsó halat is kifogtuk, csak akkor vesszük tudomásul, hogy nem ehetünk pénzt. (Észak-amerikai cree indiánok) Vidéken a korábbi szimbolikus kapcsolat az épület és környezete között mára megszűnt. Az épületek egykoron helyi anyagokból épültek a helyi mikroklímának megfelelően a farm vagy a falu részeként. Manapság a világszintű erőfeszítések ellenére legtöbb helyen a vidék lakossága csökken. A farmerek elhagyják földjeiket, hogy a nagyvárosokban próbáljanak szerencsét. A korábban megművelt területek visszavadulnak a természetbe. Egyidejűleg a turizmus és az üzleti élet új formái telepítik be idegen értékeiket, mint a városon kívüli hipermarket, vagy a helyi kötődést nem ismerő ipari komplexum. Fogyasztják az olykor gyér erőforrásokat, és gyorsan erodálják a még néhány megmaradt érintetlen területet. A mezőgazdasági területek elhagyatottá válnak, vagy mesterséges tájformaként találnak új gazdára, (mint pl. golfpályák, síparadicsomok, vízparti létesítmények). A vidék és a természeti források ilyenfajta leépülése, ha egyszer megtörtént, helyreállíthatatlan. A vidéki táj, ha egyszer beépült, azt többé nem lehet visszaállítani. Legtöbbször a szabadidős létesítmények sem hozzák meg a hozzájuk fűzött gazdasági előnyöket a szegény országok számára. A falusi környezet tervezése fontos a munka, a társadalmi élet és a kikapcsolódás szempontjából. A vidéki épület ugyan nem hordozza a város arculati formáit, a vidéki építészeti stílus mégis hatással van az egyén lelkivilágára és a vidéki lakosok közösségi érzésére. A megfelelő infrastruktúra, az irányított városfejlesztés és a széles körű szolgáltatások elterjedése megkönnyíthetik a vidéki emberek életét, pozitív hatással lehetnek rájuk. Azonban nagy területek szenvednek az elnéptelenedéstől, elavult infrastruktúrától vagy az eltúlzott építési tevékenységtől. A vidéki területeket érintő ellenőrizhetetlen és megállíthatatlan városi terjeszkedés számottevő hatást gyakorol nem csupán a falusi, hanem a városias környezetre is (a külvárosra és az elővárosra). Az erdőgazdálkodás elmélyültebb analízise, növekedési metódusok, falusi ökoszisztémák, közlekedéshálózat stb. talán túllépik e publikáció hatáskörét, azonban a
29
lakásépítési tervek életképes és tartós megoldásokat kell nyújtsanak. Ez magában foglalja a beépített területek megőrzését, egyidejű korszerűsítését, (pl. elhagyott iparterületek) éppúgy, mint az ember által használt, korábban megművelt, de mára már kihasználatlan területek karbantartását és megőrzését. A falusias környezet helyreállítása érdekében a hivatalos irányelvek a következő irányba kell, hogy mutassanak: • Meg kell erősíteni a jelentősebb vagy még érintetlen természeti területek konzerválására irányuló intézkedéseket. • Fenn kell tartani az emberi használatú megművelt föld gyakorlati és megnyilatkozásbeli jelentőségét annak ellenére, hogy a mezőgazdaságban strukturális változások mennek végbe. • Olyan vidékfejlesztést kell kezdeményezni, mely érzékenyen kezeli a hely klíma, kultúra és az erőforrások kérdéskörét. • Biztosítani kell, hogy a mezőgazdaság és a falusi turizmus épületei alkalmazkodjanak az őslakosság igényeihez, használatuk során fenntarthatóak legyenek, gazdagítsák a természeti környezetet. • Kezdeményezni kell a betelepítések jól üzemeltethető hely-kiválasztását lakásokra vagy ipari célokra, kapcsolatosan a már meglévő elhelyezéssel, hogy minél kevesebb infrastruktúrát és táji környezetet igényeljen. • Az autópályák, az utak szegélyét növényzettel kell betelepíteni, különösen helyi fajtákkal, ezáltal búvóhelyet teremtünk, ezeken az utakon csökkentjük a közlekedés káros környezeti hatásait, gondozzuk és létrehozzuk a homogén táji környezetet. • Egyetértésnek kell születni azon intézkedésekről, melyek révén korlátozni lehet a tömeges turizmus fizikai és társadalmi hatását a vidéki életre, továbbá annak környezeti elemeire. • Konzerválni, majd rekonstruálni kell a hanyatló társadalmi és gazdasági infrastruktúrát. • A tájkép legyen része a városi infrastruktúrának csakúgy, mint a metropolisz vagy az ipari övezet. 4.2
A város
A város mindig is a csere, a tolerancia, a kultúra színtere volt. A globális feladatokat értelmezve városi életformát kell a jövőben feltételeznünk. A város közös kulturális örökségünknek egyedülállóan legjelentősebb tárháza, egyben szimbóluma, a különféle emberek és nézetek együttélésének kvintesszenciája. Csak a városi környezet képes megengedni a kultúrák sokféleségét. Polgári hagyományaink kutatják a
30
társadalom megérthetővé tételének lehetőségét, és az épített környezet szervezetein keresztül mutatják be azt polgárainak, lehetővé téve számukra, hogy ésszerű, demokratikus és végre teljesen humánus módon vegyenek részt. A város a tevékenységek sokaságát egyesíti magában: lakó-, munkahelyi, szabadidős, polgári és vallási, kellően megértett hierarchikus formában. Ellenőrzése alatt tartja az épített formát, a tűzbiztonság, a higiénia és az esztétika szemszögéből; ez a városi életforma kialakulása óta így van. A kulturális folytonosságot segíti elő, segíti a célok és eszközök összeegyeztetését, a megfelelő választ a helyi hangulatra, szokásokra, a kulturális kontextusra, létrehozva a megfelelő képzeletbeli szintézist. Az emberek túlnyomó többsége városi környezetben él. A nagyobb szabadság, az egyéni igények és erősebb társadalmi különbségek tűnnek a városi közösség legfőbb nehézségeinek. A város az egyéni cselekvések különböző változatait fejleszti ki, az egyének épületei ezek mindegyikére hatással vannak. A várostervezés nem az egyéni befektetők döntéseinek összegzése. Mint az egyedi épületek esetében is, az épületek csoportja szintén hatással van a városi környezetre, mind funkcionális, mind esztétikai szinten És mi a mai álláspont? Mondhatjuk, hogy a társadalmi élet kategóriája kiment a divatból. Néhány éve az egyik jelentős európai állam miniszterelnöke nyilatkozta: "Efféle dolog, mint társadalom, nincs, csupán egyének léteznek." A város az önérdekeltségű profitszerzés hadszíntere és egyben az a hely, ahol a hontalanok bolyonganak. A közlekedés, zaj és levegőminőség műszaki javulása ellenére, melyek közül egyik sem teljesen egyértelmű, a valóság sokak számára a részvétel hiánya, a társadalmi kirekesztettség. A városrendezési előírások és rendezési tervek, melyek a 19. század iparosításának idejében keletkeztek, monofunkcionális sivatagokká változtatták a mai városok jelentős területeit, legyen az lakótelep, irodai vagy ipari övezet. A tevékenységi integráció ilyenfajta feldarabolása fokozza a közlekedés iránti igényt, a közlekedési feszültségeket, elősegíti a bűnözést és csökkenti a társadalmi egymásra hatást. A beépítési sűrűséget szabályozó rendeletek alacsony intenzitást eredményeznek a város szélén, növelve a személygépkocsitól való függőséget. Ezáltal kihatnak az energiafogyasztás és a globális környezetszennyezés alakulására. Ezek a rendeletek ugyanakkor engedélyezik a kereskedelmi
31
központok intenzív fejlesztését, melyek túlterhelik az infrastruktúrát, tönkreteszik a történelmi léptéket és minden üres területet épülettel töltenek be. Azután elveszítik a kontrollt a tömegesen megjelenő bóvli fejlesztések fölött, melyek a városi megközelítési útvonalak mentén alakulnak ki. A kül- és előváros, angolul suburbia – ez nem csak a gazdag társadalmak városainak problémája – a féktelen növekedés gócai (bódévárosok, földfoglalók, nyomornegyedek) övezik a fejlődő országok jóformán ellenőrzés nélküli megalopoliszait. Az ellenőrizhetetlen kivándorlás, a nem megfelelő várostervezés, a hiányos infrastruktúra embertelen életkörülményekhez vezet, főleg a szegények számára. Társadalmi feszültségek, magas bűnözési ráta, az ellátás, az igazgatás problémái és a tűrhetetlen higiéniai körülmények, ezek a következmények. A jobb városi minőség elérése érdekében a hivatalos irányelvek feladatai a következők: • A tervezés szempontja legyen a jövő társadalom jobbítása, nem csupán az egyéni ingatlanfejlesztő anyagi előnye. • Megfelelő infrastrukturális ellátás szükséges: tiszta víz, tiszta levegő és csendes városi környezet. • Az ellenőrzés jobb modelljeit kell kifejleszteni annak érdekében, hogy mai városaink megvalósíthassák a vegyes használatot, a forma sűrűségét és történelmi központjaink kifejeződésének ellenőrzését, mely mindenki számára a biztonságot teszi lehetővé. • Intézkedéseket kell hozni a szabadabb társadalmi egymásra hatás érdekében, beleértve a több és jobb szociális lehetőségeket. • Részletes akciótervet kell előkészíteni minden város számára, mely a kisebb léptékre fókuszál, humánus, háromdimenziós, kulturálisan kiművelt városi tervet vezet elő, mely a helyi területek jobb kihasználtságán alapul, és nagyobb mértékben vonja be a társadalmat a tervezési folyamatba. • Konkrét politikai stratégiát kell kidolgozni, mely különös gondot fordít a nagyvárosok és metropolisok megfelelő infrastrukturális ellátására. • A várostervezésben és politikában meg kell birkózni a "suburbia" jelenség problémáival, annak minden megjelenési formájával, mind a gazdag, mind a fejlődő országokban. • Kommunális szinten új politikai modellt kell kifejleszteni, mely indítványozza városi polgárok személyes kötelességvállalását azok demokratikus részvételén keresztül.
32
A működőképes város az előttünk álló kulcsfontosságú feladatok egyike. A feladat óriási súlya és központi helye nem fedheti el azt a tényt, hogy a fenntartható épület önmagában nem elég. A fenntartható építészet az, amire valójában szükség van. A működőképes város létrehozásán a hivatalos irányelvek szerinti feladatok a következők: • A külvárosok újratervezése szükséges, támogatva a többfunkciós felhasználás fejlesztését, különös tekintettel a számos, szociálisan kisemmizett külterületre. • Fel kell becsülni, hogy a javasolt épületek milyen kölcsönhatásban lesznek a környező mikroklímával, hogyan védenek a hideg, a szélfúvás vagy a meleg és a vakító sugárzás ellen, figyelembe véve az elmúlt évtizedek természeti katasztrófáinak következményeit. • Olyan anyagokat, alkotóelemeket és módszereket kell keresni, melyek a legkisebb energiaráfordítás mellett a leghosszabb élettartamot produkálják, a városok burkolatai, a parkosítások, a szolgáltatások tekintetében. • Meg kell ragadni a kurrens mérnöki tevékenység nyújtotta lehetőségeket a hulladékhasznosítás és -kezelés tekintetében, valamint mind a termelő, mind a fogyasztó polgár felelősségérzetének segítségül hívása által csökkenteni kell a hulladék-előállítást, megálljt kell parancsolni a szembetűnő, mértéktelen fogyasztásnak. • Integrálni kell a lakó-, munkahelyi-, kereskedelmi- és kulturális tevékenységeket, ezáltal városainkban, a központokban és a külvárosokban egyaránt elkerülhető lesz a belső használatú motorizált közlekedés. 4.3
A közösségi tér
Az épületek külső megjelenése azoké is, akik csak kívülről szemlélik azt. Környezeti irányelveink, legyen az város vagy vidék, mindegyik számára a jóléti körülményeket kell hogy megteremtse. Mit kínál az építészet a városi lakónak? A város az a hely számunkra, ahol élünk, dolgozunk, bevásárolunk, játszunk, elmélkedünk és találkozunk másokkal. Ez az épített környezet lehet jó, közömbös vagy rossz minőségű. Az ingatlanfejlesztő, a tulajdonos vagy a közigazgatási hivatalok megbízása alapján jön létre a munkahely, a bolt, a park, a közlekedés, a templom, a könnyen vagy nehezen megtalálható barátság, az a környezet, ami többé vagy kevésbé élvezetes, élvezhető számunkra.
33
Az épített forma elrendezése: magas vagy alacsony, árkádosított vagy nyitott, védelmet nyújt vagy szeles. A városi környezet lehet csendes vagy zajos, mind nappal, mind éjszaka, elősegítheti vagy akadályozhatja a munkavégzést, a játékot vagy pihenést. Lehet tiszta vagy piszkos, az utcák, épülethomlokzatok vagy a levegő minősége vonatkozásában. Lehet biztonságosan vagy veszélyeztetve élni a bűnözés és a közlekedés körülményeitől függően. A külső környezet: utak, sétányok, szolgáltatások hosszú vagy rövid életűek lehetnek, karbantartásuk lehet egyszerű vagy költséges. A jelentős előrehaladás ellenére a közösségi övezet a legtöbb esetben nélkülözi az élményt. A növénytelepítés javítja a mikroklímát, csökkenti a port, megszűri a zajt, felüdíti a szemet és a lelket. Az utcabútorok – ilyenek a jelzőtáblák. feliratok, világítótestek, burkolatok, szemétgyűjtők, telefonfülkék, közlekedési lámpák, padok – többnyire a hely vagy a kulturális összetartó erő figyelmen kívül hagyásával kerülnek elhelyezésre. Az átlagos városok és perifériáik többnyire 'mérnöki környezetek', melyek nélkülözik a vizuális minőséget. A kiemelt konzerválandó területeken kívül – gyakran történelmi városmagokon belül is – az elhanyagolt esztétikai kontroll jeleit fedezhetjük fel. Az építkezések nincsenek tekintettel a szomszédok érdekeire. Még a kiemelt jelentőségű történelmi városközpontok esetében sem, igen gyakran előfordul, hogy az épített örökség megóvását célzó sürgető és jogos igény az elmúlt időknek csupán egy képeslap-szerű visszaállítását eredményezi anélkül, hogy elismerné a jelenkori civilizáció értékeit. Az egykori hierarchia megszűnt. A világi és vallási szimbólumok helyét olyan meghatározó épületek foglalják el, melyek a kereskedelmi, a gazdasági erő megtestesítői, öncélúak, a közösségi érdekektől távol állnak. A ma átfogó feladata a jelenkori környezet megteremtése, mely humanitásában, minőségében és jelentőségében felér a történelem legjobb eredményeivel, így az idő fordultával továbbadhatjuk azt az utánunk jövőknek, a városi környezet továbbélő példájaként. A jobb városi kultúra és életforma megteremtése érdekében a hivatalos irányelveket a következők figyelembevételével kell kialakítani: • Ellenőrzés alá kell vonni a területfejlesztést, hogy a társadalmilag és kulturálisan kiemelkedő épületek visszanyerhessék eredeti jelentésüket. • Tisztelni kell a regionális kulturális hagyományokat, és indítványozni kell a helyben található építőanyagok használatát.
34
• A legjobb homlokzattervekkel kell előállni, mivel azok elegánsak, tetszetősek, és a regionális elvárásoknak is megfelelnek. • Növelni kell a városi parkosítás volumenét, különös tekintettel a lakóterületek, valamint a mikroklíma javítására. A számos városban előforduló sétányok, fasorral betelepített utcák, a jól kialakított terek és zöld növényzettel borított belső udvarok kiváló példaként szolgálnak a közösségi térformálás szabályainak kialakításához. • Minimálisra kell csökkenteni a személygépjármű forgalmat, különösen a parkolást a közterületen, ezáltal javítva a lakók életminőségét. • Ellenőrzés alá kell vonni az utcabútorok, útjelek burjánzását majd tervezését, hogy azok regionális és vizuális minőséget nyújtsanak. • Láthatóan meg kell óvni a múlt kiemelkedő jelentőségű emlékeit, nem csak konstrukciójukban, hanem elhelyezkedésük tekintetében is. • Elő kell segíteni a nem kiemelt történelmi városi környezetek konzerválását, integrálását és újrahasznosítását. Nem elég a kulturális folytonosságot hangoztatni, hanem konzerválni kell annak forrásait is a régi épületek elhanyagoltságának megszüntetésével, a megóvás, felújítás, átépítés és újszerű használat által. • Eredeti, kortárs kulturális kifejeződést kell elősegíteni, nem csak néhány grandiózus terv esetében, hanem a hétköznapi élet minden területén. • A közterületeket meg kell nyitni mindenki számára, és kezdeményezni kell az élet differenciált formáinak megértését. Ha a jómódúak javára korlátozzuk a látogathatóságot olyan létesítményeknél, mint shopping mall, galéria, bevásárló udvar, stb., ez társadalmi megkülönböztetést eredményez • A közösségi tér ne legyen privatizált, hogy biztosítani tudja a tevékenységek sokrétűségét. Csendesíteni kell az ellentéteket, a privát és közösségi városi tér differenciált rendszerét kell létrehozni. 4.4
Az épület
Épületeinknek jobban kell közelíteni funkcionális igényeinkhez, hosszabb élettartamúak, elegánsabbak, esztétikusabbak legyenek, kevesebb energiát emésszenek föl, legyenek körültekintőbbek környezetük és múltunk iránt. A jó konyhai elrendezés a használatnak megfelelő, tartózkodás szempontjából kényelmes, jól megvilágított, és minimális erőfeszítés által biztosítja a benne folyó tevékenységre való koncentrálást. A rossz konyha ennek az ellenkezője. Az osztályterem lehet kellemes környezet a tanuláshoz, kellően megvilágított és szellőztetett, elegendő helyet biztosítva a koncentráláshoz, a besütő nap egy foltja ragyogja be az egyébként egyhangú órát, a másik teremből átszűrődő zajoktól mentesen,
35
vagy épp fordítva. A kórterem megfelelő hely lehet a betegségből való felépüléshez: lehetővé téve az elvonultságot függönyök és elválasztók használatával, vagy a társalgást a betegtársakkal, mikor alkalmas, emlékeztetni képes az ágyban fekvőket a külső világ szépségeire, vagy semmire sem képes ezek közül. Az épület méretezésekor az építészeti minőség az alkalmasság, határozottság, tartósság és élményszerzés formájában ölt testet. Alkalmasság a használatban: • szoba, mely megfelelő méretekkel és léptékkel rendelkezik az egyéni vagy csoportos használathoz; • alvásra alkalmas hely, mely csendes, mely meleg vagy hűvös, az évszaknak megfelelően, jól szellőztetett és biztonságot nyújt a pihenéshez; • iroda, mely világos, praktikus és jó munkafeltételeket biztosít; • alkalmas hely a rituális és szociális integrációhoz; • hely, mely idő múltán képes adaptálódni a funkciók és igények változásához; • hely, mely környezetbarát. Mindez egészséges épített környezetben. Tartósság a működés során: • Az épületek legyenek szárazak, gazdaságosak az energia felhasználásban, a karbantartás terén, kielégítő élettartamúak és meghibásodás nélkül üzemeljenek. Élményszerzés: • Az arányok eleganciája, a jó mestermunka öröme, a színek, fények, árnyékok, formák és körvonalak tudatos használata, valamint kulturális alkalmasság, jelentősség a múlt és a regionális identitás tiszteletben tartása, a jelen kulturális jogosultságába vetett hit által. És ma? Az alkalmasságot tekintve: Számos mai lakóhely rendelkezik inadekvát méretbeli normákkal. Az Európai Unióban az egy lakóra jutó átlagos lakótér kb. 30 m2, mely közel háromszorosa annak, ami megfelelő lakótér a Kínai Népköztársaságban. Nem említve a tényt hogy emberek millióinak egyáltalán nincs fedél a fejük fölött. Irodákat és üzleteket építünk
36
természetes világítás nélkül, ahol lehetetlenség felfogni az idő múlását, vagy éppen az évszakok változását. A tartósságot tekintve: Miközben hiszünk a korlátlan és lehetőségeit illetően örökké tartó növekedésben, 20 éves használat után épületeket bontunk le, mert nem képesek alkalmazkodni a megváltozott funkcionális igényekhez. Az ezzel kapcsolatos veszteség az erőforrások, a tőke és az építőanyagok szempontjából is elfogadhatatlan. Alkalmasabb épületek megvalósítása érdekében a hivatalos irányelveket a következők figyelembevételével kell kialakítani: • A legalapvetőbb fundamentális követelmény, hogy mindenki számára biztosított legyen egy szerény, de egészséges lakóhely. • Az épület megfelelő módon biztosítsa szükségleteinket, tekintve a benapozást, az elkülönülhetőséget, a kedélyállapotot és a tartósságot. • Az épülettervezés minőségi irányítását kell létrehozni, nem olyan irányítást, mely csupán a konstrukciós hibák kiküszöbölésére vagy az energiatakarékosság lehetőségeire terjed ki, hanem kívánatos és szükséges, hogy stratégiai tényezőkre is kiterjedjen. Létre kell hozni az élet minőségét. • Megvitatás, egyetértés és indítványozás szükséges az építészeti tervezéssel kapcsolatban, hogy épületeink igazán megfelelőek legyenek a használatra. Olyan értékrendszerre van szükség, mely hosszú időn keresztül fennmarad, olyan tágas épületekre, melyek 100 évig állnak, elég képességgel és érzékenységgel rendelkeznek, hogy a használati követelmények megjósolhatatlan változásaihoz alkalmazkodjanak. Mindezekhez bőkezűbben kell méretezni az alaprajzot, a belmagasságot, alkalmazkodó szerkezetre, természetes megvilágításra és szellőzésre van szükség, továbbá meg kell vizsgálni a költség, illetve a minőség viszonyát. A tartósság szempontjából: Ma a gazdasági szabályozások ellenére a források tékozlása folyik. Az ingatlanfejlesztők a kereskedelmi létesítmények belső tereit tíz évenként kétszer felújítják. A lehasznált bútorokat úgy cserélik, ahogyan a polgárok szokták lehordott ruháikat. Az épületek fogyasztják az elsődleges energiának mintegy a felét, ami máris jelentős mértékben fokozta a globális felmelegedést. A légkondicionálás helyrehozhatatlanul károsította az ózonréteget. A szintetikus anyagok lerontották a belső terek levegőminőségét. Az információs technológia lehetőségei az épületek energiafelhasználásának optimalizálására kihasználatlanok. A gyenge tervezés és kivitelezési technika eredménye,
37
hogy a betonszerkezet-javítási munka fő iparággá fejlődik. A fejlett országokban az építési törmelék – a keletkező összes hulladékmennyiségnek közel két-harmada – és a bontási anyagok döntő többsége még mindig nem kerül be az anyagok körforgásába. Tartósabb és fenntarthatóbb épületek megvalósítása érdekében a hivatalos irányelveket a következők figyelembevételével kell kialakítani: • Olyan épülettervezést és kivitelezést kell kezdeményezni, mely működőképes szolgáltatásokat, ellátást, valamint hulladékkezelést alkalmaz, kevesebb szintetikus anyagot használ, egészséges épített környezetet hoz létre, a lehető legkevesebb energiát használja fel, mindezt a felkészült tervezés, továbbá megfelelő szabályozók révén. • Jelentősen csökkenteni kell a karbantartás költségeit a távolba látó tervezési mód által. A múlt regionális építési technológiái megmutathatják számunkra, hogyan lehet az anyagokat és az energiát gazdaságosan használni. A tartósság egyesíti a pénzügyi, gazdasági és környezeti fenntarthatóságot. • Olyan épületekre van szükség, melyek passzív módon válaszolnak a regionális hangulat kényszeredettségére, így regionális különbözőséget fejeznek ki, mint ahogy ez a múltban is történt. • Az épületeket tervezett élettartamuk függvényében kell megtervezni. Könnyen újrahasznosítható anyagok szükségesek, ha az épület csak ideiglenes használatra készül, vagy ha rövid életű lesz. • Az épület költségét nem elég csak a kivitelezés költségeként számítani. Meg kell határoznunk, hogy mi a globális költség, beleértve a karbantartás és bontás költségét épp úgy, mint a nem hasznosítható anyagok költségét, melyet a bontást követően elveszítünk. • Ki kell fejleszteni és folyamatosan kontrollálni kell az energia, továbbá az anyagok 'élet-ciklus gazdaságát', a fenntartható épületek befektetési, valamint tervezési folyamata számára. • A fenntartható építési metódusok eredményeit a gyakorlatban integrálni kell az építéstechnológiai kutatásokkal, és hatásaikat össze kell vetni a 'klasszikus' építési mód globális költségeivel, ily módon politikai (fiskális) ösztönzés jöhet létre a fenntartható épület érdekében a nagyközönség számára. Az élménykeltés szempontjából: A mai szabályozók paradoxona, hogy míg a társadalom mind nagyobb energiákat fektet az építés technikai fejlesztésére mind a tűzbiztonság, mind a szerkezeti stabilitás terén, az épületek egyre csúnyábbak lesznek önmagukban is és együttesen.
38
Iparosított kivitelezési eljárást alkalmazunk, mely ugyanúgy néz ki Tokiótól Nápolyig, Sidneytől Berlinig és így tovább. Ez minden szinten megalázó, mind regionális, kulturális, mind esztétikai vagy humán szinten. Továbbá, semmi nem lehet maradandó érték, ami a szüntelen változás egy pillanatnyi impulzusában jött létre. A vevő vagy felhasználó – aki még nem ismert a tervezés időszakában –, kénytelen viselni a rossz minőségű tervezés és lebonyolítás költségeit a rövid garanciális időtartamot követően. Azok, akik már vizsgálták a számottevő minőségi különbséget a saját használatra készült épület és az olyan épületek között, melyek pusztán "árúk" – nos ők tudják, miről beszélünk. Manapság, a konzervációs elvek és eljárások számottevő javulása ellenére, sok közönséges régi épület, melyek a helyi és regionális kultúra eredeti kifejeződései, áll elhanyagoltan vagy kerül bontásra, a szabályozási vagy pénzügyi rendszer következményeként, mely nem ismeri el a régit, csak az újat követeli, vagy amely elnéz bizonyos rövid távú spekulációs fortélyokat, melyek regénybe illően kapitalizálódnak, de röpke ízléssel vannak megáldva. Ugyanakkor számos városrendezési hatóság egyveleg építészeti tervezést követel meg, mely lerontja hamisítatlan örökségünket és amely durva mai részletek által utánozza ezt az örökséget. Semmi sem mentesít az alól, hogy mindezek mellett jobb épületeket és jobb építészetet kell létrehozni: mely elegánsabb, nagyobb kulturális jelentőséggel bír, és ahol lehetséges, még inkább jelenkori. Ez nem csupán az esztétika vagy kizárólagosan a technológia kérdése, nem az elpazarolt gazdasági erőforrások kérdése, melyek – többet gondolunk rájuk, mint valaha – végesek. Inkább annak kérdése, hogy a városi polgároknak megfelelő életteret kell biztosítani. Ez érinti azt a kérdést, hogy az építészet miként képes identitással szolgálni és a társadalom miképpen fogja fel azt. Az épületek nagyobb élményt nyújtása érdekében a hivatalos irányelveket a következők figyelembevételével kell kialakítani: • Létre kell hozni a magas színvonalú, innovatív, fenntartható építészet teljes körű választékát. • A múlt hétköznapi építészetét meg kell menteni és újra kell hasznosítani a jelen, valamint a jövő számára, ugyanúgy, mint a kiemelt jelentőségű darabokat. • Hasznosítani kell a múltbéli tudást, az anyagok újrahasznosítását, környezetünket az energia és a tőke gondos felhasználását illetően.
39
• Előnyben kell részesíteni a jelenkori kifejeződés legmagasabb színvonalát a középszerű másolással vagy reprodukálással szemben. • Építészeti erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy az embereknek önbizalmat és az identitás értelmét adhassuk meg épített környezetük alapjain keresztül. • Csak az épületkultúra segíthet abban, hogy érzéseinket és benyomásainkat térbeli identitásunk értelmét, korunk szellemiségét, a múlttal való kapcsolatunkat egyedülálló építészetté transzformálhassuk. Ez az építészek igazi feladata. 4. 5 A részletek Az irányelvek változtatására van szükség, hogy elnyerhessük a fenntarthatóságot, tartósságot, eleganciát és szépséget a legkisebb léptékben, az építészeti részletben. Ez talán fölöslegesnek hangzik a szegények közt is legszegényebbek fülében, azonban alapvető jelentőségű egy humán lény számára, aki épített környezetben él. Legkisebb léptéke által az építészet ideákkal ruházza fel az épületbelsőt és annak berendezését, ideákkal a személyes használat, a kényelem, a funkcionális megbízhatóság és a kulturális alkalmasság tekintetében. Vegyünk egy példát: Az ablakredőny távol kell tartsa a behatolókat, télen visszatartja a meleget, nyáron pedig kirekeszti azt, tartós anyagokból kell készüljön, melyek ellenállnak a napsugárzásnak, nem kopnak, nem szakadnak, tartósak, nem igényelnek sok karbantartást, jó arányúak és kulturális kifejeződésében összhangban állnak az épülettel, aminek részei. Ez minden olyan épületre vonatkozik, amelyik több annál, mint puszta fedél valaki feje felett. Az építészeti minőség a berendezések vagy kiegészítők léptékében a következőkben nyilvánul meg: használati megbízhatóság, tartósság a működés során és vizuális élmény. A használati tartósság a következőket jelenti: ergonómiai megfontolásokat, különösen azok számára, akik nem elég alkalmasak testileg, vagy nem elég erősek, továbbá az anyagok helyes megválasztását, összefüggésben azzal a funkcióval, amelyet hivatottak szolgálni. A tartósság kérdésében: megfelelő élettartam biztosítása, számításba véve minden járulékos költséget, beléértve a környezetieket is. Az emberi élet hétköznapi gyönyöreit az elegancia, a stílus szolgáltatja, valamint az épület tervezőjével való együttműködés, még ha a legkisebb részletekben is. A jól megtervezett részletek a dolgok szeretete által kommunikálnak, és elismerik annak a képességeit, aki létrehozta őket. A fenntarthatóság kérdésében a részlet nagyobb érzékkel is képes
40
hozzájárulni a kifinomultság érzékenysége által, mely inkább lehet a létezés attribútuma, mint pusztán az emberi lét maga. Mi a helyzet napjainkban? Az olyanfajta épületek szempontjából, melyek többek a szerény és egyszerű szálláshelynél, a következőket kell megfontolni: Igen gyakran rövid élettartamú alkotóelemek és felszerelések kerülnek felhasználásra, számításon kívül hagyva a veszteséget az erőforrások terén, vagy az előállítási folyamat környezetkárosító hatásait. A legalacsonyabb előkészítési költség feltétele a legalacsonyabb 'élet-ciklus' költségnek, mert ez a reális költség. Annak ellenére, hogy a tervezésben és építésben jelentős előrehaladás történt a fizikailag korlátozott személyek érdekében, a legtöbb épület még mindig olyan egészségügyi és megközelítési felszerelésekkel rendelkezik, melyeket az idősebbek, a mozgáskorlátozottak nem képesek használni. A szabványos termékek eltúlzott támogatása, a helyi kézművesség elhalása csökkenti a kulturális és regionális sokszínűséget, az ablakok, konyhai felszerelések, ajtók, lakatostermékek, redőnyök, asztalos termékek, burkolatok és építési anyagok vonatkozásában egyaránt. A tervezési minőség hiányát gyakran felszínes tervezési munkával próbálják kompenzálni, melynek divatos megjelenése hamar egyértelművé válik. Ez azután a dolgok még gyakoribb lecseréléséhez vezet, mivel azokat rövid idő elteltével nem szeretjük magunk körül látni. Egyidejűleg az identitás elvesztését jelenti. A kevésbé jómódúak, különösen a fejlődő országokban meg kell elégedjenek az iparosított országokból származó legalacsonyabb színvonalú exporttermékekkel. A részlettervezés minőségének javítása érdekében a hivatalos irányelveket a következők figyelembevételével kell kialakítani: • Megfelelőképpen figyelembe kell venni a szegények, a fiatalok, az idősek, valamint a mozgáskorlátozottak ergonómiai szükségleteit, nem csupán az egészségügyi berendezések terén, hanem az egész épület vonatkozásában. • Elő kell segíteni a helyi komponensek, a kézművesség, a helyi anyagok használatát, úgy, hogy a kulturális és regionális eltérőségek a büszkeségérzetet táplálják, erősítsék, miközben a technikai megvalósítás legmagasabb színvonalára törekszenek.
41
• Értékelni kell az összes építőanyagot, alkotóelemet a fenntarthatóság szempontjából, előállításukra, szállításukra, felhasználásukra és újrahasznosításukra tekintettel, s elő kell segíteni a fenntartható anyagok gyártását. • Olyan tervezési és kivitelezési eljárásokat kell kezdeményezni, melyek bátorítják a megfelelő színvonalú részlettervezést, különösen a fejlődő országok esetében. • Változtatni kell döntéshozási módszereinken, úgy, hogy a legalacsonyabb pénzügyi költség kormányzati kritériumát kifinomultabb mértékrendszer váltsa fel, mely figyelembe veszi a valódi belső minőségi értékeket és a környezeti alkalmasságot. • A szegények közt is legszegényebbek számára segítséget vagy az önmegsegítés lehetőségét kell nyújtani, hogy jó minőségű lakókörülményekhez jussanak. Nem szabad elfelejteni, hogy a szegénytől is tanulhatunk. A spontán építés gyakran jobb eredményt produkál, mint a szerkesztett építészet. A gazdaságilag szegény, fejlődő országokban is létezik a minőség és fenntarthatóság iránti igény. • A felületes tervezés nem rejtheti el a silány minőséget. A dolgok gyakori lecserélése az 'eldobható’ mentalitás kialakulásához vezet, a használható értékek lebecsüléséhez, általában az értékek megbecsülésének elvesztéséhez, beleérve saját önértékelésünket is.
42
5. Építészet és gazdasági élet 5.1
A mai gazdasági élet
A jelenlegi (nyugati mintájú) gazdasági rendszer sok mindent megvalósított, de magas árat fizetett érte. Aktuális kihívásaink közé tartozik a kivitelezési eljárások fejlesztése és jobb épített környezet elérése. Napjainkban az utasításos gazdasági forma hitelét vesztette, az állami beavatkozás mind jobban megkérdőjelezett. Mára az elfogadott globális gazdasági paradigma a nyitott gazdaság, ez a mozgatórugója a profit maximalizálásának és a költségek csökkentésének, ami a kínálat oldaláról nézve a következőkre irányul: a tevékenység léptékének növelése, növekvő iparosítás, a szakosodás, nagyobb szabadság a piaci hozzáférhetőség terén, a verseny, a fogyasztói választás; a kereslet oldaláról pedig a fogyasztói érdekvédelem magasabb színvonalának elérését jelenti. A szabadpiaci paradigma uralkodik az állami szintű gazdasági gondolkodásmódban, aminek következménye, hogy az emberek egyre nagyobb mennyiségben férnek hozzá az egyre jobb minőségű termékekhez és kereskedelmileg elérhető szolgáltatásokhoz. Ugyanakkor azáltal, hogy a termékszabványosítás a nagyvállalkozások érdekeit támogatja és a technikai változások által, a globális szabadpiac nehezen fér össze az átlagemberek céljaival, törekvéseivel. A globalizálódás jelenlegi megnyilvánulása egy mindezidáig ismeretlen erő és hatás létrejöttéhez vezetett: a 'globális játékosok' személyében. Néha még a jelenlegi kormányok hatalmi szerepét is átveszik (pl. a kommunikációs és média szektorban), egyre több és több politikai döntést határoznak meg a természeti termékeket, valamint nyersanyagokat értékesítő országokban. A korlátozatlan verseny koncentrálja az ipart, csökkenti a gazdasági változatosságot, megnöveli a migráns munkavállalók és munkanélküliek számát. Egyre csökken azok száma, akik megengedhetik maguknak a mesteremberek vagy szakemberek szolgáltatásait. A növekedésorientált piacgazdaság számos eredménye a társadalmi és környezeti költségek kirekesztése vagy halogatása által valósult meg. A szabadpiac határozza meg a kivitelezési szektort, ahogyan a többit is. A növekedés lendülete vagy a stagnálás elkerülése, a profit maximalizálása, az árcentrikus kiválasztás és a környezeti költségek kirekesztése mind fellelhetők, beleértve jó néhány infrastrukturális projektet a fejlődő országokban (pl. a Világbank által finanszírozva). A kivitelezői szektor előtt álló gazdasági
43
kihívások kiterjednek a globális verseny növekedésére, a szolgáltatási színvonal javítására, a költségek csökkentésére, a teljesítési határidők leredukálására és még számos egyéb teendőre. A gazdasági tanulmányok, melyek a fenti felvetésekre hivatottak választ adni, gyakran csak a kínálati oldal szempontjaira és a szektoriális érdekekre koncentrálnak. Megvizsgálják ugyan a keresleti oldalt is, azonban általában csak az ingatlanfejlesztő szemszögéből. Elhanyagolják a felhasználó és a városlakó épített környezettel kapcsolatos szélesebb társadalmi érdekeinek érdemleges megfontolását. Így aztán bőségesen állnak rendelkezésre olyan javaslatok, amelyek hatóköre korlátozott, a legalapvetőbb kérdések maradnak megválaszolatlanul, és a fejlesztések, valamint azok következményei nem tekinthetők át teljes komplexitásukban, nem is beszélve a holisztikus megfontolásokról. 5.2
Az ingatlanfejlesztő érdekei
Támogatni kell és ki kell békíteni az ingatlanfejlesztő törvényes érdekeit a társadalom, a kultúra és az örökség érdekeivel. A fejlesztő – az a jogi és erkölcsi személy, aki megbízást ad a tervezésre és a kivitelezésre – a szabadpiac kivitelezési szektorának központi alakja. Az ingatlanfejlesztő nélkül nincs foglalkoztatottság, befektetés, lakóhely vagy épített környezet. Az ingatlanfejlesztő igényt tarthat a megépített ingatlanra vagy a befektetés megtérülésére, vagy mindkettőre. A fejlesztő lehet a felhasználó is, egy tulajdonosbérlő, ez azonban nem gyakori. A fejlesztő érdekeinek középpontjában a tervezés és a kivitelezés folyamata áll, ezek az érdekek különböznek, és állandóan fennáll az ellentmondás kockázata azokkal szemben, akik a felhasználók. Az ingatlanfejlesztő érdekei: a kívánatos épület megvalósítása megfelelő minőségi szinten (a legmagasabb szint nem mindig elérhető), a megállapodás szerinti időtartam alatt, amilyen gyorsan csak lehet, a megállapodás szerinti költségvetés keretein belül, a lehető legolcsóbban. A kereskedelmi tulajdonosok, befektetők elsődleges érdeke a legmagasabb kamatmegtérülés biztosítása. A fejlesztő érdekeinek eleme a problémamentes tervezési és kivitelezési folyamat, ahol a végeredmény összhangban áll a követelményekkel, az előirányzatokkal. A fejlesztő érdekeit a szabad választási lehetőség, a szolgáltatók szabad versenyeztetése és a minőségbiztosítás (a nem várt tényezőkkel
44
szemben, mint például lényeges meghibásodás, határidő- vagy költségtúllépés; a kivitelező csődje) garantálja. Az építési eljárás költséges, kockázatos és hosszadalmas folyamata során a fejlesztő érdekeit védeni, támogatni kell. Hiszen ezek az érdekek nem csupán a magánszektorban működő fejlesztő érdekei, hanem a közösségi szektorban az állami fejlesztő érdekei is, így végső soron az adófizetőké. Ez azt jelenti, hogy a tervező csoport feladata az optimális tervezési megoldás kidolgozása, a tervezési folyamat korrekt lebonyolítása, vagyis hogy biztosítható legyen a kivitelezők közötti igazságos és megfelelő versenyeztetés. Ez a teljesítési garanciát, a fogyasztói érdekvédelmet, valamint az építési határidők, a költségek megfelelő ellenőrizhetőségét jelenti, továbbá a kellő tájékoztatást a költségek ellenőrzéséről és az életciklus költségvetéséről, melyet gyakran az építészethez kapcsolódó egyéb szakmák biztosítanak. Ugyanakkor ezeket az érdekeket össze kell egyeztetni a felhasználó és a társadalom érdekeivel. 5.3
Társadalom, gazdaság és az építési folyamat
Az épített végeredmény kell vezérelje az építési és kivitelezési folyamat javítását célzó törekvéseket. Az épített környezet – mely életünk közös társadalmi és kulturális kerete – az elhelyezés vagy profit iránti személyes igény és a verseny, valamint a piaci erők révén jön létre. Az egyéni érdek tartós és mély hatással van a közösségi javakra. A jelenkori gazdasági paradigma mély hatást gyakorol a kivitelezési eljárásra és annak eredményére. Abszurd dolog a kivitelezési eljárások változásának szemlélése a gazdasági hatékonyság növekedésének tükrében, annak figyelembevétele nélkül, hogy ez miként befolyásolja a társadalmi és kulturális életet, mind a megépült produktumot, mind pedig magát a kivitelezési szektort tekintve. Vajon a piacgazdasági tevékenység javította-e az épített környezet minőségét az elmúlt néhány évtizedben? Általánosságban nem. A külterületi és vidéki terjeszkedés, a városmagok szétesése, a szociális lakásépítés csökkenő területi normái, a megnövekedett városi zaj, energiafogyasztás és környezetszennyezés, ezek mind a nem kellőképpen szabályozott piacgazdaságból erednek.
45
Szabályoznunk kell az eljárást, melynek eredményeként az épületek létrejönnek annak érdekében, hogy ezáltal támogassuk a jobb minőségű épített környezet iránti közösségi igényt, valamint elősegítsük az ingatlanfejlesztő magánérdekei és felelősége, továbbá a közösség, a társadalom és a környezet érdekei közti összhangot. 5.4
A lépték
A vállalkozás mérete nincs összefüggésben a végeredmény minőségével. Védeni, támogatni kell a kisvállalkozásokat, az önálló kézműves mestereket és egyéb független foglalkozásokat. A kivitelezési szektor méretei lenyűgözik a politikusokat és a gazdaságot. A globális piac nézőpontjából a méretgazdaságosság – beleértve a szabványosított alkotóelemeket és rendszereket, csakúgy, mint a nagyobb vállalkozásokat – alapkövetelmény. A közbeszerzési irányelvek és nemzetközi segélyezési tervek az óriási szervezeteket, a bürokratikus modelleket favorizálják. A nagy lépték egyébként számos tekintetben előnyt jelent a gyártás, a kutatás, a fejlesztés és a szolgáltatások terén. Azonban nem minden kívánatos, ami támogatott. A tervezés léptékének, a gyártó és kivitelező vállalkozások méretének növekedése a koncentráció növekedéséhez vezet, ami korlátozza a választás lehetőségét, ezáltal a változatosságot, figyelmen kívül hagyva a kifinomult helyi ismereteket. Specialisták közreműködését támogatja a nagy vállalkozásokon belül, mely az áttekinthetőség és teljes értékű minőség elvesztéséhez vezet. Néha a költségek csökkentését eredményezi, ez azonban nincs párhuzamban a minőség javulásával. A valóságban homogén, globális kivitelezési szektor nem létezik; hanem annak sokféle változata található meg. A helyi piacokon számos vállalkozás működik öt vagy annál kevesebb alkalmazottal, és nem áll szándékukban tevékenységüket nemzetközi szintre kiterjeszteni, sem pedig külföldi piacokon munkát vállalni. Szemben más szektorokkal, sok ilyen vállalkozás nem alvállalkozó, hanem közvetlen kapcsolatban áll a fejlesztővel. A kis- vagy mikro vállalkozás – legyen tervező vagy kivitelező – melynek tulajdonosa személyesen érdekelt a teljesítés minőségében, egyenértékű, sőt sok esetben jobb teljesítményt tesz le az asztalra az egyéni megrendelőknek, vagy korporatív ügyfeleknek nyújtott személyes szolgáltatások terén, mint a multinacionális, nagyléptékű kivitelező és tervező cégek. A kisvállalkozások elősegítik a mobilitást és
46
rugalmasabban alkalmazkodnak a változó követelményekhez. Számos világhírű építészeti cég – miközben a legrangosabb építészeti megbízásokat vállalja fel – mindössze egy maroknyi csapatot foglalkoztat. A helyben készült építőelemek és helyben fellelhető alapanyagok évszázadokon át formálták a helyi kultúrát, megfeleltek a helyi hangulatnak. A fejlődő országokban számos (gyakran “primitív”) épületet maguk a lakók, felhasználók hoznak létre. Őket a 'mezítlábas’ építészek segítik és támogatják. Ugyanakkor a fejlettebb országokban is fontos szerepet játszik a 'csináld magad’ mozgalom, de még ezek az emberek is igénylik a pénzügyi, technikai, szervezési, és tervezési know-how-t, azonban az építészek részéről ez ma még elhanyagolt terület. Mindannyiunk vágya a jobb minőség és jobb teljesítmény. Ebből azonban nem következik, hogy – mivel az ipar felosztott és a tevékenység léptéke gyakran kisebb a kelleténél – ezt a léptéket feltétlenül növelni kellene. Sem a kis, sem a nagy tevékenységi lépték nem biztosítja a megfelelő rátermettséget csupán a méreténél fogva. Sokkal inkább a szervezési kompetencia, a koordináció és az együttműködés az, ami döntő. Azon túl a lépték kérdése másképp merül fel a tervező és megint másképpen a kivitelező vállalkozások esetében: kis tervezőirodák gyakran tökéletesen felkészültek nagy volumenű tervezési megbízások megvalósítására. A beavatkozás általános korlátozása ellenére csak differenciált szabályozás segítheti elő a kivitelezési szektort. Jelenleg a nagyvállalkozások a leginkább alkalmasak arra, hogy megvédjék saját érdekeiket, hiszen a magasabb minőség biztosítása saját érdekük. Mindazonáltal a hivatalos irányelveknek elő kell segíteniük a kisebb vállalkozások fejlesztését a regionális különbözőségek életben tartása végett, a munkalehetőségek megtartását, a centralizáció csökkentését, a szállítási és környezeti költségek minimalizálást, a profit helyi elosztását. Ez közelebb hozza, és fogékonyabbá teszi a szállítókat ügyfeleik irányában, s nem csak a társadalom, hanem az ingatlanfejlesztő érdekeit is szolgálni fogja. A kivitelezési szektor léptékét tekintve a hivatalos irányelvek legyenek kezdeményezőek, így azokat a következő fontos érdekek számításba vételével kell kialakítani:
47
• Az állami támogatás a kis- és közepes vállalkozásokra koncentráljon, támogassa ezen cégek és alkalmazottaik továbbképzését, fejlesztését, hogy ezáltal biztosítható legyen a legmagasabb színvonal, még a legkisebb cégek részéről is. • Serkenteni kell a kisüzemeket a legjobb minőségű alkotóelemek előállítására. • A közbeszerzési eljárások során biztosítani kell azt, hogy a kisvállalkozások is egyenlő versenyfeltételekkel mérettessenek meg a megbízások odaítélése során. • Konzultálni kell a kis- és középvállalkozásokkal a fejlesztési normatívák és minőségi mechanizmusok tekintetében, hogy a harmonizáció többé ne csak a nagy léptéknek kedvezzen. • Biztosítani kell azt, hogy az adóügyi rendelkezések a lelkiismeretes kisvállalkozót bátorítsák és ne a feketepiacot, mely károsítja a fogyasztói érdekvédelmet. • A ’mezítlábas’ építészt meg kell tanítani arra, hogyan adhat tanácsot a legszegényebbeknek hajlékuk megteremtéséhez, az építészeket pedig arra, miként szolgálhatják a 'csináld-magad' ügyfeleket. • Maximalizálni kell a helyi fejlesztésekre és programokra fordítható költségeket. 5.5
Iparosítás
A kivitelezési ágazat iparosítása jobb jövedelmezőséget eredményezett, azonban széleskörűen a legfőbb károk okozójaként tartják számon. Az irányelveknek központi hangsúlyt kell helyeznie mind az épített, mind a beépítetlen környezet minőségére, az általánosan elfogadott, standard építési kultúra kialakítására. Az iparosítás áthatja a kivitelezési szektort. Ez megfigyelhető a tervezési és kivitelezési folyamat minden szintjén és léptékében. A homlokzat kivitelezése és az épület felszereltségének technológiái már high-tech színvonalúak az építőiparban. Az iparosítás és előregyártás számos előnnyel jár. Általuk a kivitelezési eljárás felgyorsult, az olyan projektek, melyek 30 évvel ezelőtt 18 hónap alatt készültek el, ma csupán kilenc hónapot vesznek igénybe, nem kis előnyt jelentve az ingatlanfejlesztő hitelügyleteinél. Az előregyártás magas minőségi színvonalú alkotóelemeket eredményezett: egy mai nyílászáró esetében kevesebb a hőveszteség, kevésbé huzatos és
48
kevesebb karbantartást igényel, mint múltbéli elődei. E tekintetben könnyű megérteni a további iparosítás iránti igényt. Azonban az iparosításnak nem csak előnyei vannak. Erőteljesen csökkenti a munkaerőtartalmat azáltal, hogy a különböző iparos szakmák eltűntek a helyszínről. Uniformitást eredményez és elhanyagolja a kézműves ügyességet. Károsítja a helyi hagyományokat, melyek sehol máshol nem olyan fontosak, mint az épített környezet esetében. A hagyományos alkotóelemek és készségek létfontosságúak az olyan iparban, ahol a tevékenységeknek több mint fele régi épületek karbantartása és javítása, így kiemelten fontos támogatni ezt a területet, hogy megóvhassuk értékes épületeinket, környezetünket. Nagyobb léptékben alkalmazva a szabványosított nehézipari konstrukciós technikákat – mint például az előregyártott panelos szerkezeteket – az alapelemek teherbírása tekintetében gyakran nem kielégítő módon tesztelték, s amelyek így összeomláshoz vagy a vasbeton korróziójához vezettek. Ugyanakkor és nehezebben visszafordíthatóan, ezek a technikák gyakran pusztító hatással voltak arra a környezetre, ahol alkalmazásra kerültek. Az elmúlt évtizedekben az építő ágazatban végbement óriási mértékű iparosítás ideológiai, technikai és építészeti dezintegrációhoz vezetett. A szociális lakásépítés háztömbjeinek ezrei hordozzák ennek tanúbizonyságát. Hogy történt mindez? Nem szabad ítélkeznünk a mai mértékek alapján. Óriási erőfeszítések folytak a szociális létesítmények terén, utcák, lakóházak, iskolák és kórházak épültek számos országban a sürgető szükséglet eredményeként. E szempontból érthető az iparosított eljárás alkalmazása az eredmény maximalizálása érdekében. Visszaemlékezve az iparosítás előtti helyzetre, és a különösen szegény országok helyzetére, az elhelyezés terén végbement javulás óriási. Azonban nem mindig ez az eset állt fent, így a profitorientált fejlesztés a kontrollálatlan környezetben ugyancsak súlyos károkat okozott. Végül is azt kell mondanunk, hogy a kivitelező szektorban működő erőteljes, profitorientált gazdasági érdekek eredményezték az iparosítást és a léptéknövekedést saját céljaik elérésre, a jobb hatékonyság, az
49
alacsonyabb költség leple alatt. Gazdasági szempontból ez jól érthető, azonban társadalmi szempontból elfogadhatatlan. A közelmúltban végbement iparosítás ilyenfajta mérlegelése alapján számos tanulságot kell levonnunk a közösségi építészeti irányelvek vonatkozásában. Először is, ami szükségszerű volt a múltban, nem biztos, hogy továbbra is szükséges vagy kívánatos. A körülmények lényegesen megváltoztak. Ma is számos tennivaló akad, de a legsürgetőbb, hogy újragondoljuk az iparosított környezet kérdését. Másodsorban, ami megtörtént a múltban, az megtörténhet ismét, hacsak le nem vonjuk az igen nyilvánvaló tanulságot számos huszadik századi épített környezet, valamint azoknak a természetre és az emberi életformára gyakorolt károsító hatása szempontjából. Harmadsorban pedig sok megtörtént dolgot lehet ma visszafordítani. Össze kell illesztenünk megrongált építészeti szövetünket. Végül alkalmaznunk kell az iparosított technikák előnyeit oly módon, hogy az a társadalmi érdekeket ne sértse. A kivitelezési ágazat iparosítása vonatkozásában a hivatalos irányelveket a következők figyelembevételével kell kialakítani: • Csak ott kezdeményezzük az iparosítást, ahol az épített környezet javítását célozza, és előnyökkel jár a társadalom, azaz mindenki számára, nem csupán a kivitelező, gyártó vagy a fejlesztő számára. • Kerüljük el az iparosítást abban az esetben, ha az nem kívánatos szabványosításhoz, az emberi léptéket vesztett környezethez, vagy a helyi kultúra leépüléséhez vezet. • Támogatni kell a jó kézművességet a helyesen kialakított gyakornoki sémák által, mint pl. a szakmai továbbképzés, közösségi elismerés, szakmai nyilvántartás. • Támogatni kell a megfelelő hagyományos anyagok és eljárások használatát, valamint újrahasznosítását törvényi vagy más ösztönzéssel. • Alaposan meg kell fontolni az előregyártott iparosított építőelemek használatát a történelmileg védett épületek és épületegyüttesek esetében. • Kezdeményezni kell olyan kivitelezési módszerek felkutatását, melyek technikailag racionálisak, építészetileg megfelelnek a kulturális, társadalmi és individuális befogadásra, végül amelyek gazdaságilag is fenntarthatóak.
50
• A kompatibilis iparosított építőelemek hálózatát kell kialakítani annak érdekében, hogy az építés során a károsodásnak kitett felületek csökkenthetőek legyenek. • Erősíteni kell a jó gyakorlatot az épülettervezésben, támogatni kell a kutatást, nem csupán a jobb és egészségesebb alkotóelemek, a városok technikai szintjén, hanem az építészet kulturális és társadalmi szintjén is, mely választ ad a társadalom elvárásaira. • Társadalmi szempontból meg kell vizsgálni valamennyi újítási és fúziós javaslatot, attól függetlenül, hogy azok monopolhelyzethez vezetnek-e vagy sem. • Közérthetővé kell tenni, főleg az építészek és más tervezők számára, hogy az iparosításnak hol a helye, és hogy az elhibázott iparosítás milyen károkat okozott a múltban a kivitelező ágazati képzés terén. 5.6
Szakosodás
A tervezési folyamat elkülönülése a kivitelezési eljárástól gyakran eredményezi, hogy a használó és a társadalom érdekeit szem elől vesztik. Általános szakemberre, ún. generalistára van szükség a kívánatos áttekintés biztosítására. Mint bárhol másutt a gazdasági életben, a tervezési-, kivitelezési folyamat szakosodása a növekvő szekcionális komplexitásból, a jobb hatékonyságra és jövedelmezőségre való törekvésből fakad. Az építési anyagok burjánzanak, számuk akár az ötvenszeresére is megnőtt egy évszázad alatt. Egy közepes méretű projekt mondjuk hat tervező céget és húsz kivitelező vállalatot foglalkoztat. Egy nagy volumenű munka ennek a háromszorosát. Az illetékes projektvezető feladata a minőség, az idő és a költségek irányítása a fejlesztő érdekében. Az előnyök tisztán láthatók: magasabb szintű kompetencia a meghatározott területeken; erősebb összpontosítás az összetett kérdésekben. Ugyanakkor azonban a szakosodás felhígítja a végeredmény minősége iránti felelősséget. Minden egyes személy csak egy kis részért felel. A tervezési szakosodás fragmentált és nem teljes értékű, holisztikus megoldást kínál. Vegyük például egy épület megtervezését, amikor a szakosodott épületgépész által betervezett légkondicionálás kerül felhasználásra az építészetileg kialakítható passzív természetes hűtés helyett. A városi környezet esetében a felelősség fragmentálódása
51
egyértelműen nyomon követhető a közösségi területeken, ahol a közlekedési intézkedések, a 'lágy tereprendezés’, a városi szobrok, a közvilágítás, a burkolatok és homlokzatok mind-mind egymástól függetlenül, minden összhangot nélkülözve ’terveződnek’. A kivitelezés oldalán pedig a kivitelezők sokasága, akik nincsenek tisztában az elvégzendő munka egészével, a biztonság rovására megy. A szakosodott projektvezető állandó veszélynek van kitéve, hogy esetleg figyelmen kívül hagy valamely, a végeredmény szempontjából lényeges tényezőt, a részletek minőségét, vagy a nagyközönség és a felhasználó érdekeit. A magas színvonalú, koherens épített környezet csak úgy válhat valóra, ha a tervezési és kivitelezési eljárást is bizonyos fokig ezen cél elérése érdekében irányítják. Ez az egyik alapfeladata a várostervezőnek és az építésznek, akiket a teljesség, az egész specialistájának képeztek ki. A kivitelezési ágazat szakosodása terén a hivatalos irányelvek a következő fontos érdekeket kell, hogy figyelembe vegyék: • Az épület- és várostervezési szabályozások egyértelműbben fókuszáljanak a végeredmény minőségére, nem pedig az individuális részletekre. • Biztosítani kell, hogy a tervezési-kivitelezési folyamat minden szintje és léptéke olyan megfelelő generalista irányítása alatt történjen, aki képes egyesíteni a technikai, művészi, társadalmi és irányítói képességeket, kellő előretekintéssel rendelkezik a tervezés során hozott döntéseknek a társadalomra, továbbá az épített környezetre gyakorolt hosszú távú hatásainak felismeréséhez. • A folyamat minden résztvevője számára világos kell legyen, hogy annak társadalmi rendeltetése a jó épület és a jó építészet létrehozása, tehát a folyamat nem önmagáért való. • Segítsük elő azt, hogy minden résztvevő számára világos legyen a specialisták által végzett munka jelentősége, azonban ne az amúgy is feszített tananyag további terhelésével. • Működjünk közre az épített környezet társadalmi és kulturális jelentőségének megértésében minden kapcsolódó technikai, valamint szakosított képzés során. • Az önsegítés és a 'know-how' bevezetése, bátorítása szükséges a fejlődő országokban. 5.7
Szabadpiaci hozzáférhetőség
52
A dereguláció, a hivatalos irányelvek és némely vállalat célja, a piaci hozzáférhetőség szabaddá tétele, ez azonban gyakran nem kompatibilis a felhasználó, a társadalom és a kulturális hagyományok valós érdekeivel. A nemzetközi szabályozók jelenlegi tendenciái, melyek a létesítés és piaci hozzáférhetőség szabadságának szélesítését célozzák meg, éppúgy fellehetőek a kivitelezési ágazatban, mint másutt. Ezen belül két egyértelmű irányvonal rajzolódik ki. Egyrészről a kínálati oldalról, ahol a nagyvállalkozások keresik a hozzáférhetőségi korlátozások megszüntetésének lehetőségét az építészet, a mérnöki tervezés és néhány egyéb szakosított tevékenység terén. Másrészről pedig politikai egyezmények sürgetik a piaci hozzáférhetőség kiszélesítését a közbeszerzési eljárásokon keresztül a kis és közepes vállalkozások számára, továbbá nagyobb átláthatóságot indítványoznak a kiválasztási eljárásoknál. Hosszú éveken át vámsorompók és szakmai szabályozók korlátozták a piaci hozzáférhetőséget az építészetben, egyes mérnöki és szakosodott tevékenységekben és néhány tervezési, építési munkában. Ezen korlátozások okai különbözőek és a képzés különböző szintjei okozhatják. Ez lehet igény a tervezés jobb minőségére, a biztonságos lebonyolításra vagy a fogyasztói érdekvédelemre. Néhány esetben a piaci hozzáférhetőség korlátozása közösségi érdek, máskor a fejlesztő érdeke és olykor mindkettőjüké. A korlátozások szükségessége az utóbbi években nem látszik csökkenni. A nemzetközi egyezmények keretében létrehozott közbeszerzési eljárásokra vonatkozó direktívák, melyek támogatni szándékozzák az átláthatóságot és az ingatlanfejlesztő érdekeinek védelmét, szándékukon kívül károsítják a szélesebb közösségi érdekeket. A kisvállalkozások piaci hozzáférhetőséggel kapcsolatos nehézségei egyre nőnek, még közepes méretű tervezési vagy kivitelezési munka esetén is abból az okból eredően, ahogy az átláthatóság konkrét, objektív ismérvek alkalmazására törekszik, amely lecsökkenti az új piaci szereplők vagy a kisvállalkozások esélyeit, hogy részt vehessenek számos közigazgatási projekten. Ez csökkenti az innovációt, a kulturális sokszínűséget, aláássa a kisvállalkozásokat, különösen a fejlődő országokban és centralizálja a tervezési folyamatot. Ugyancsak szükségtelen a viszont-biztosítás a garanciáknak köszönhetően.
53
A kivitelező és egyéb vállalkozások – de csakis a nagyléptékűek – a tervezés-kivitelezés stratégiáját helyezik előtérbe azon az alapon, hogy a szolgáltatások ezen sajátos kombinációja felel meg legjobban a fejlesztő igényeinek. Az önérdek veszélye, mely nyilvánvalóan ezen a kényszerhelyzeten alapul, egyértelmű, azonban ennek ellenére a fejlesztő igényei ritkán egyeznek meg teljes mértékig ezzel a stratégiával. A tervezés minősége és az 'élet-ciklus' teljesítmény szinte elkerülhetetlenül alacsonyabb szintű az ilyen típusú projektek esetében, mint azokénál, ahol a tervezés és kivitelezés különválasztva folyik. Még az állam is – mely általában gyakorlott fejlesztőnek vallja magát – gyakran képtelen helyesen felbecsülni a tervezés és 'életciklus' minőségi vonatkozásait, mint a csomagterv részét, ahol a legalacsonyabb teljes költség elkerülhetetlenül a fő meghatározó, az átláthatóság fenti okán. Az átláthatóság nem azonosulhat a 'puha tények'-kel. A fővállalkozó vezette tervezés a maximális hatékonyságra törekszik a kivitelezés során, ez eredményezi a mechanikusságot, az eldurvult részlettervezést, elhanyagolja az 'élet-ciklus'-hoz kapcsolódó legjobb tervezés, legjobb teljesítmény vonatkozásait és figyelmen kívül hagyja a felhasználó igényeit. Minden lényeges kérdést, melyek a gondos tervezés alapkövetelményei, figyelmen kívül hagy. Ez a fajta megközelítés egyáltalán nem szolgálja sem a fejlesztő, sem a vevő, sem a felhasználó, sem a társadalom érdekeit. Még ha elmondhatjuk is, hogy a fejlesztő érdekei találkoznak a fent felsoroltakkal, ezek az érdekek nem esnek egybe a társadalom érdekeivel. Például ha a fejlesztő gyors megtérülésű befektetést szeretne realizálni, nem fog hosszú életű épületet és magasabb esztétikai értékeket szolgáltatni, miként azt a mai társadalom elvárja. Ilyen helyzetekben elkerülhetetlen, hogy az építész választása elsődlegesen a költségtényező legyen, így fennáll annak a veszélye, hogy az építész pusztán a vállalkozó ügynöke lesz a folyamatban, és figyelmen kívül hagyja a felhasználói érdekeket. A szabadpiaci hozzáférhetőség továbbra is szabályozás alatt áll a közjó érdekében az olyan tevékenységek esetében, melyek kihatnak az emberekre, és amelyeket nem szabályoz valamilyen magánegyezmény. Az intellektuális szolgáltatásokat nem szabad a gazdasági versenyeztetésnek alávetni. A tapasztalatlan fejlesztőt meg kell óvni a minőséget csökkentő tervezési és kivitelezési eljárásoktól.
54
A kivitelezési ágazat piaci hozzáférhetőségét tekintve a hivatalos irányelveket – pl. a GATT/GATS tárgyalások során – a következők figyelembevételével kell kialakítani: • Fel kell ismerni, hogy a hagyományos megbízási eljárás, amely szétválasztja a tervezést és a kivitelezést, majd amely során a fejlesztő független szakmai tanácsadót alkalmaz a tervezési fázisban, nem mindig a legjobb megoldás a magas tervezési minőség és alacsony életciklus költség biztosítására. Mind a köz-, mind pedig a magán-beszerzési eljárások irányelveit a fentiek alapján kell megformálni – értékkezelési technikák alkalmazásával, bevonva a teljes tervezőcsoportot, beleértve az ügyfelet, a felhasználót – hogy értéket adjunk a projekthez és biztosítsuk, hogy az megfeleljen a használó céljainak. • Felül kell vizsgálni a közbeszerzési eljárások irányelveit, hogy az alkalmazott kiválasztási kritériumok lehetővé tegyék minden méretű vállalkozás számára, ha az alkalmas, hogy megbízatást kapjanak a projektre. Ezen kritériumok figyelembe kell vegyék a személyes alkalmasságot, felelősséget, s fontos, hogy ne zavarják össze a vállalkozás méretét és a teljesítmény minőségét. Ez nagyszerű versenyt fog eredményezni kisebb-nagyobb cégek, valamint a kis és közepes vállalkozások között, elősegítve a kulturális változatosságot. • Szabályozni kell a piaci elérhetőséget az érzékeny területeken. A szabályozás kritériumai a tesztelt képességen és alkalmasságon alapuljanak, valamint az épített környezet közösségi természetének megértésén, továbbá azon a képességen és elhivatottságon, hogy korrekt színvonalú szolgáltatást tudjanak nyújtani olyan területen is, ahol ez nem könnyen hozzáférhető. 5.8
Szabad beszállítói verseny
A szabadverseny szükséges, de ronthatja a minőséget, ha csak az áron alapul. A verseny szintén alapuljon a beszállító alkalmasságán és a szolgáltatás minőségén. A verseny átfogó kell legyen és ne csak az ár határozza meg azt. Fontos, hogy a kivitelezés versenyképes legyen egyrészt globális gazdasági szempontból, de nyújtson előnyöket a társadalom számára is. A szabadverseny a szektoron belül a termékek bőségét, a technikai innovációt, alacsonyabb árakat, magasabb színvonalat és nagyobb választékot biztosít. A verseny hasznot jelent nem csak a fejlesztőnek,
55
hanem az adófizetőknek, bérlőknek és vevőknek egyaránt. A hatóságok feladata világos: a nagyobb versenyeztetés elősegítése. Manapság azonban ezen cél elérése során túlságosan is gyakorta feledkeznek meg a negatív hatásokról. Az új eljárások, melyek a professzionális szolgáltatásokat hozzák létre, radikálisan megváltoztathatják a folyamatot, ami során épített környezetünket létrehozzuk, de újítóak is lehetnek, és előnyösen változhatnak a régi beszerzési módozatokhoz képest. Ha a verseny korlátozásait megszüntetjük, az eredmény gyakran az, hogy sem az árak, sem a szolgáltatások köre, sem pedig a szerződések nem szabályozottak. Azonban nettó nyereség lehet, ha a projekt ezáltal finomodik, és például néhány területét több felhasználó is megosztja. Az UNESCO/UIA ’Az Építész Képzés Kódexe’ c. kiadványa tartalmazza az építészeti tanulmányi programokhoz szükséges alapelveket és alkalmassági követelményeket. Az UIA kiadványa ’A Professzionalizmus Megkövetelt Nemzetközi Szabványai az Építészeti Gyakorlatban’ és annak Segédletei az építészet gyakorlásának új útjait fejtik ki. Ha kételyek merülnek fel, vagy ha további információkra van szükség, ezek a publikációk segítséget nyújtanak az oktatási követelményekkel s az eljárás metódusaival kapcsolatban. Csak a pénzzel díjazott pályázatok vezetnek olyan megbízáshoz, ahol a legalacsonyabb ár a szempont. Ha a kiválasztásban a minőség nem játszik szintén szerepet, akkor ez korlátozhatja a tervezésre szánható időt, ami pedig szegényes hosszú távú megoldást eredményez. Az ilyen kiválasztási folyamat figyelmen kívül hagyja sok magán, kereskedelmi és intézményi fejlesztő igényeit, aki csak egyszer vagy kétszer épített életében, aki nem ismeri a teljes eljárási folyamatot, és aki – tapasztalat híján – nem megfelelően határozza meg követelményeit, különösen a ’puha tényeket’. Az ilyen kiválasztás ugyancsak figyelmen kívül hagyja a fejlesztő közösségi és személyes igényeit az átfogó szolgáltatás iránt, amely a végrehajtás során nem generál többletköltségeket. Az ilyen kiválasztás nem megfelelő projektvezetést, konstrukciós hibákat, határidő túllépést és szegényesen működő épületeket eredményez. Ez a kiválasztás haverkodásra vezet a tervező és a kivitelező között, így a független technikai tanácsadás, az ellenőrzés elvész a fejlesztő részéről, végül is a fogyasztói érdekvédelem gyöngülését eredményezi. Az az álláspont, hogy a nemzeti piacok túl zártak, és azokat meg kell nyitni a nagyobb verseny előtt, nem korrekt kiindulópont. Sokkal inkább
56
azt kell felmérnünk, hogy a piacot milyen mértékben nyissuk meg ahhoz, hogy jobb építészet jöhessen létre. A nyílt piac sosem épített Chartres-i katedrálist, sem Sidney-i operaházat vagy piramist, sem Brasília városát. Éppen ezért hosszútávon nem a fejlesztő, vagy a tervező, vagy a kivitelező az, aki megfizet az alulajánlásért, hanem maga a társadalom. A versenyeztetési irányelveket össze kell egyeztetni a társadalmi, kulturális és környezeti irányelvekkel. A probléma lényege az, hogy míg egy személy rendeli meg az adott építést, annak felépítése során ezrek dolgoznak, és tízezrek fogják azt nézni. Tehát a problematika a pénzügyi aspektusnál sokkal tágabb. Ha a versenyeztetésnél csak az ár a meghatározó, akkor az nem tudja a legjobb épített környezetet garantálni, mivel nem a minőség az elsődleges cél. Ebből következik az, hogy számos országban az építészek etikai kódexe korlátozza az áralapú versenyeztetést és előnybe helyezi az intellektuális, minőségalapú versenyt. Tehát a verseny végső célja a lehető legmagasabb minőség elérése, és nem csupán az egyéni érdekeket szolgáló legalacsonyabb költségszint. Ebből adódik, hogy a verseny legoptimálisabb kerete ahhoz, hogy egyszerre lehessen a jó építészetet és a jól irányított projektvezetést elősegíteni, a jól informált fejlesztő, aki a jó építészt választja ki, korrekt áron, a szolgáltatások meghatározott körének elvégzésére. Ez a fajta összetétel biztosítja a fejlesztő számára a jó szolgáltatást, egyértelműen meghatározott áron, amely ragadozó verseny környezetében nem biztosított. A közösségi szektorban az fogja létrehozni a legjobb hosszú távú eredményt, ha a döntéshozatali, a kiválasztási folyamat átláthatóságán túlmenően vizsgálják az építészek referenciáit, tervezői képzelőerejüket, tervezői és irányítói képességeiket, a szolgáltatás minősége iránti, végül személyes elkötelezettségüket egyaránt. Számításba véve a potenciálisan ellentmondó érdekeket, a kivitelezési ágazat tervezői versenyeztetése vonatkozásában a hivatalos irányelveket a következők figyelembevételével kell kialakítani: • A versenyeztetést csak a munka minősége, a szolgáltatások színvonala és az ár együttes szempontjai alapjain szabad támogatni. • Ilyen alapokon kell támogatni a versenyt; a legalacsonyabb ár kritériumát össze kell egyeztetni a minőség és a szolgáltatások színvonalával.
57
• Ki kell zárni a csupán áron alapuló versenyeztetést. Ez részben etikai korlátozások, másrészt értékelési mechanizmusok által valósítható meg, mely a minőséget és az árat egyaránt elbírálja. • Biztosítani kell, hogy a kevésbé tapasztalt ügyfél a tervezés vagy kivitelezés során átfogó, magas színvonalú szolgáltatást kapjon, mely mentes a rejtett költségnövelő tényezőktől. • Kezdeményezni kell a tervezési minőség versenyeztetését az építészeti pályázatok korrekt alkalmazása által, bátorítva és ünnepelve a jó tervezést. A díjnyertes munkák publikálásával reklámozni kell a kiváló építészetet és annak szerzőjét, serkenteni kell az épített kultúráról az informális közösségi vitát. 5.9
A vevő választási szabadsága
A vevő/fogyasztó választási szabadságának közérdeken kell alapulnia, amelynek azonban nagyobb ívű kérdéseket kell tekintetbe vennie, mint például a regionális kultúra megőrzése, illetve a szakértelmen alapuló kvalifikációs rendszerek. Az ügyfelek választási szabadsága alapvető fontosságú a nyitott gazdaság szempontjából. A választási lehetőség hiánya, akár áruk, akár szolgáltatók tekintetében merül fel, növeli a költségeket és csökkenti a színvonalat, míg a választás szabadsága alapvető pozitívum. Manapság az építési szektorban az ingatlanfejlesztő óriási választási szabadsággal rendelkezik. A szolgáltatók, építési termékek és beszerzési folyamatok tárháza soha nem volt még ekkora. Azok, akik nagyobb választási szabadságra vágynak, azt mondják, hogy az építész-tervezők, az építési anyagok és szerződéses megállapodások kiválasztása az ingatlanfejlesztő magánügye. Ha azt a végletet nézzük, hogy az ingatlanfejlesztő bárkit választhat, függetlenül annak szakértelmétől, illetve származási helytől függetlenül bármely anyagot választhat, látjuk, hogy ez az érv figyelmen kívül hagyja az épített környezetre gyakorolt hatásokat azok szempontjából, akiket kizártak a folyamatból, akár épület-felhasználók, akár az általános közvélemény is az. A kormányok egyes területeken régóta korlátozzák az építési szektor szállítóinak a választásait. Ennek nemcsak esztétikai alapja van, hanem az emberek biztonságának védelmét is szolgálja. A választás szabadsága régóta az építési termékek: kő, pala, ólom, jó épületfa
58
kereskedelméhez vezetett. Azonban megengedni az építési termékek körében a teljes választási szabadságot, annyit jelent, hogy figyelmen kívül hagyjuk a helyi anyagok és technológiák elhagyásának az épített környezetre gyakorolt hatását. Ezt egyes önkormányzati ellenőrző hatóságok már régóta felismerték. A beszerzési útvonalak tekintetében a teljes választási szabadság nem veszi figyelembe azt a hatást, amelyet a különböző beszerzési módszerek gyakorolnak az épített eredményre. Már tárgyaltuk, hogy a tervezés jelentőségének csökkenését és az életciklus rövidülését jelentő csomagszerződésekben a legalacsonyabb ár mint fő szempont elkerülhetetlenül durvább tervezést, nagyobb iparosítást és a ‘kemény valóság’ túlhangsúlyozását eredményezi. Az építési szektorban a választás szabadságát szabályozó irányelveknek minden releváns érdeket figyelembe kell vennie, és azokat a következők figyelembevételével kell kialakítani: • Irányítani kell az építési termékek piacát a kulturális jelentőségű helyi anyagok felhasználásának elősegítése céljából. Ez ösztönözni fogja a változatosságot, és csökkenteni fogja a környezeti hatásokat. • Városi tervezési kódokat, technológiai normákat kell kialakítani és promóciós irodalmat kell összeállítani a helyi anyagok használatának elősegítésére ott, ahol az releváns. • Az érintett személyekkel közösen listákat kell összeállítani a hozzáértő tervezőkről, szakemberekről és fővállalkozókról, hogy segítsenek az ingatlanfejlesztőknek, különösen a tapasztalatlanabbaknak, kiválasztani a megfelelő szolgáltatókat. • Biztosítani kell, hogy hozzáértő személyek valósítsák meg azokat az építési feladatokat, amelyek kihatással vannak a közérdekre, még akkor is, ha az építési szolgáltatások piaca nem szabályozott. • Biztosítani kell, hogy az anyagok felhasználása megfeleljen a fenntarthatóság elvének, az erőforrások gondos felhasználása és az újrafelhasználhatóság követelményének, illetve az anyagok körforgásának. 5.10 Fogyasztói érdekvédelem A legmagasabb szintű fogyasztóvédelem eléréséhez a közpolitikának mind az építési, mind az építészeti és szolgáltatási minőséget ösztönöznie kell, a minőséget pedig szilárd garanciákkal kell támogatni.
59
A fogyasztó, a piacgazdaság sarokköve az építési szektorban bizonytalan identitással rendelkezik. Ki a fogyasztó: a szolgáltatás fogyasztója – az ingatlanfejlesztő vagy az épület felhasználója – az állampolgár? A jelen összefüggésben a fogyasztó az ingatlanfejlesztő, különösen a nem hozzáértő ingatlanfejlesztő, vagyis a termék vásárlója. A nyitott piac megpróbálja megvédeni ezt a személyt szigorúbb technológiai normákat megkövetelő minőségbiztosítási programok kidolgozásával, valamint nagyobb szolgáltatói felelősség és garanciák bevezetésével. A fogyasztóvédelem fontos és szükséges cél. Azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy a fogyasztó nem a teljes társadalmat jelenti és a társadalomnak számos különböző érdeket kell figyelembe vennie. Már bebizonyosodott, hogy az ingatlanfejlesztők és a felhasználók védelme különböző intézkedéseket kíván. A fogyasztó erősebb védelme nem jelenti a társadalom érdekeinek megfelelő védelmét. Az épített környezetben azonban ilyen védelemre is szükség van. A minőségbiztosítási programok előzetesen megállapított norma szerint garantálják a minőséget és így nyújtanak a fogyasztók számára védelmet az építési beszerzések kockázatos üzletágában. Azonban ezek a programok a folyamat irányításához kapcsolódnak és nem szükségszerűen a végtermék minőségéhez; sőt, önmagukban nem ösztönzik a minőséget, mint végcélt, mindössze célokat határoznak meg egy előre meghatározott minőségi szint eléréséhez, akár alacsony, akár magas ez a szint. A ‘minőség’ jelentése elfogadhatatlanul eltorzult. Ezen kívül a minőségbiztosítási folyamat, ahogyan a mai napig kialakult, gyártási háttérből ered és mennyiségileg meghatározható kritériumokkal dolgozik. Amikor ezeket a kritériumokat az építészeti tervezési folyamatban használják, azok nem segítik elő az építészeti minőséget, mivel az nehezen számszerűsíthető. A teljes minőségirányítás tehát e tekintetben sokkal hasznosabb koncepció. Ezek alapján hogyan lehet a minőségbiztosítást a legjobban felhasználni, hogy mind fogyasztóvédelmet, mind a legjobb tervezést elősegítse? Már említettük, hogy a legjobb fogyasztóvédelem a magasan képzett ügyvéd, aki a fogyasztó érdekeinek védelmében jár el. Ezt félretéve, a javuló tervezési és építési minőség legyen eleve a cél, amikor fogyasztóvédelemről beszélünk. Az építészetben a minőség elérésének az építész szakmai hozzáértésén és etikai hozzáállásán kell alapulnia,
60
valamint a folyamat átláthatóságán, a nyújtandó szolgáltatások körének korrekt meghatározásán és azon, hogy az építész az adott feladatokra megfelelő forrásokat szerezze be. Az építési szektorra vonatkozó irányelveknek ki kellene szélesednie, és fejlődnie kellene, hogy: • Az építészeti tervezés területén megfelelő minőségbiztosítást ösztönözzön, amely – az eredményekkel ellentétben – elismeri, hogy a folyamat egyes részei nem számszerűsíthető kérdésekkel foglalkoznak, és amely nem csak az ingatlanfejlesztő által elérni kívánt minőségi szintet veszi figyelembe, hanem a társadalom által igényelt minőségi szintet is. • A műszaki munkák és az építés területein megfelelő minőségbiztosítást ösztönözzön, amely több kérdéssel foglalkozhat, mint amennyit a minőségbiztosítási programok eddig magukba foglaltak, beleértve a kockázatmenedzselési normákat is. • Ösztönözze az épületekre vonatkozó üzemeltetési és karbantartási kézikönyvek elkészítését és rendelkezésre bocsátását minden projekt esetében. A technológiai normák a fogyasztót normatív kérdésekben védik: például az üvegvastagság, a szigetelési szintek és a strukturális teljesítmény tekintetében. A nyitott piac harmonizálni kívánja ezeket a normákat, hogy így csökkentse a költségeket és elősegítse, valamint erősítse a normák betartását. Ez az ingatlanfejlesztő érdeke, akár állami, akár magánépíttetőről van szó, ezt szívesen kell fogadni, és támogatni kell. A normák szükséges és erőteljes eszközök a jó építésnél, azonban ritkán foglalkoznak az építészeti minőséggel. Amint a megfelelő építési normákat elérték, azok a lépések kerülnek előtérbe, amelyek nem számszerűsíthetők. Például a műanyag ablakkeretek sok tekintetben remekül megfelelnek: hosszú életűek, nem igényelnek karbantartást, jó hőszigetelő képességgel rendelkeznek, élénk színűek, megfelelő tervezéssel még újrafelhasználhatóak is. Azonban milyen a hatása ugyanennek a műanyag ablaknak egy régi épületen, egy eddig egységes építészeti munkán vagy számos tradicionális környezetben, akár városi, akár vidéki az a környezet? A nem megfelelő szabályozás olyan feltételeket teremthet, ahol nem lehet elérni jó építészetet; másrészt azonban a megfelelő szabályozás olyan miliőt tud teremteni, ahol a jó építészet virágozhat.
61
Az építési szektor normáiról szóló irányelveknek meg kell változniuk, és a következőkre kell törekedniük: • Olyan műszaki normákat kellene kialakítani, amelyek egyaránt megfelelőek személyes, helyi, egyszeri, egyéni, társadalmi és kulturális tevékenységekhez, a nem mindig ismétlődő gyártási folyamatokhoz alkalmas modelleken alapulnak. • Normákat kellene kialakítani a célból, hogy aktívan ösztönözhessék a jobb, tartósabb, újra feldolgozható részegységek, a fenntartható építési egységek és rendszerek alkalmazását. • Támogatni kellene a „Legjobb elérhető technológia” és „Legmegfelelőbb technológia” alkalmazását az ingatlanfejlesztők között általában, és különösen az állami szektorban működő ingatlanfejlesztők körében. Ez azt fogja eredményezni, hogy a részegységek hosszabb élettartamúak lesznek, lecsökkennek a működtetés költségei, az életciklus költségei és általában véve jobb ár-érték arány alakul ki. • Szélesíteni kellene a szabályozás hatáskörét, hogy az ne csak a normatív kérdéseket vegye figyelembe, akár épület, akár kerület szintjén, hanem a minőségi kérdéseket is: a társadalmi élet ‘puha tényeit’. A fogyasztóvédelem kérdésével párhuzamosan a nyitott piac pártolói a felelősség harmonizálását is hangoztatják. E harmonizáció eléréséért szükségtelen egységes szabályozást bevezetni a különböző jogrendszerekben. Sem az elégtelen, sem a túl nagy felelősségi szint nem támogatja a fogyasztók védelmét. Egyensúlyt kell keresni a szélesebb körű, hosszú távú érdekek között. A leghatékonyabb fogyasztóvédelmet a felelősségi szintek egyértelmű meghatározásával lehet elérni. A tervezési-építési folyamat résztvevőitől arra vonatkozóan kapott garanciák, hogy munkájuk teljesíti az előre meghatározott normákat, hathatós védelmet jelentenek a fogyasztók számára. A kötelező garanciák vagy biztosítások kibocsátása eddig nem volt elterjedt, azonban ez szükséges. E megfelelő tartalommal rendelkező garanciák támogatása azt igényli, hogy azok, akik garanciát ajánlanak fel akár a tervezés, akár az építés területén vagy mindkét területen, hozzáértők legyenek annyira, hogy általában elérjék a szükséges teljesítménynormákat. Ezért a fogyasztóvédelem szempontjából lényeges, hogy korlátozzák azon tervezők, illetve építési vállalkozók piaci
62
regisztrálását, akik a fogyasztók szempontjából fontos területen működnek, például magánházakat építenek. Nem lehet elégé hangsúlyozni: a tervező és az ügyfél közötti szerződés jelentősége abban rejlik, hogy a szerződés védje az ingatlanfejlesztőt elfogadható teljesítménynormák meghatározásával, kölcsönösen kielégítő felelősségek vállalásával, széles körű, gyakran biztosítás által támogatott garanciák nyújtásával. Az építési szektorban a fogyasztóvédelmi irányelveknek a következő feladatai vannak: • Az építési szektor bátorítása arra, hogy a fogyasztók számára értékelhető garanciákat nyújtson. Függetlenül attól, hogy ezek biztosítás által támogatott garanciák, vagy a szakemberek kötelező biztosításai, emelni fogják a tervezési és építési színvonalat, csökkenteni fogják a hibák előfordulását és erősíteni a fogyasztók bizalmát. A kisvállalkozások által mind a tervezési mind az építési területre vonatkozóan kiadott garanciák nyilvános támogatása segíteni fogja a kis- és középvállalkozásokat, vissza fogja szorítani a feketegazdaságot. • A fogyasztóvédelem ösztönzése az építészeti díjak és szolgáltatások állami szabályozásával. Ez egyáltalán nem korlátozza a mozgásszabadságot, mivel a nemzetközi piacok megnyitása miatt a szolgáltatások szabad kereskedelme ki fog alakulni. • Olyan tervezési és építési szerződések elérése a fogyasztók számára, amelyek védik a fogyasztót azáltal, hogy megfelelő minőségű tervezést és építést biztosítanak, ellenőrzik a projektidőt és költségeket azzal, hogy mind a projektmenedzsment, mind a jogviták eldöntésére átlátható megállapodásokat fogalmaznak meg. • Az egyensúly javítása a tekintetben, hogy a tervezők vagy a szállítók felelősségét állapítják meg, elősegíteni a fogyasztók védelmét és kivédeni a defenzív tervezést, illetve túlságosan részletes specifikációt, mint reakciót. E téren az építész szakma eddig is aktív szerepet játszott.
63
6. Építészet és szakmapolitika 6.1
Ellentmondás a valóság és a szándék között
A hatóságok feladata, hogy a különböző társadalmi érdekeket összeegyeztessék, mint például az ingatlanfejlesztő, a felhasználó és a társadalom eltérő érdekeit. A felhasználó és a társadalom kívánalmai az épített környezettel szemben a következők: a teljesítmény legyen a lehető legmegfelelőbb; az épület tartóssága legyen fontos szempont; a környezet a lehető legkevésbé károsuljon. Az épített környezet támogassa az emberi lehetőségeket a társadalmi interakción vagy a személyes szférán keresztül; hozzon létre új esztétikát, de a régit is őrizze meg. Az épített környezet legyen mind környezeti, mind pedig kulturális szempontból megfelelő; alkalmazzon jó arányokat és szerezzen örömet. Ezeket a kívánságokat és igényeket az építészet „puha tényeknek” nevezi, azok általában minőségorientáltak, megítélésük meglehetősen szubjektív és nem mindig kvantitatív jellegű. Az ingatlanfejlesztő kívánalmai a következők: az eredmény minőségének összhangba állítása a tervezés minőségével, a bizonytalansági tényezők csökkentése, a hibák minimalizálása az építkezés során, a befektetett pénzből minél több érték kitermelése, az „életciklus” költségek csökkentése, a tervezési-kivitelezési idő mérséklése. Eme megfontolások nagymértékben befolyásolják az építészeti munkát a költségvetésen, az időzítésen, a szabályokon, a szerződéses kapcsolatokon és a garanciákon keresztül. Ezeket, mint az építési folyamat „kemény valóság elemeit” lehet említeni; általában számszerűsíthető és objektíven megítélhető tényezőként. A jó épület, a jó építészet a „kemény valóság” és a „puha tények” kapcsolatának, minőségének, valamint mennyiségének optimális összetétele révén valósulhat meg. Kollektív cselekvésre van szükség ahhoz, hogy az építészet rendelkezzen a gazdasági, társadalmi, funkcionális és kulturális létjogosultsággal, továbbá hogy az építési kultúra a szociális és kulturális identitás kifejeződése legyen. A politikusok és a tisztségviselők feladata az érintett felek eltérő céljainak összeegyeztetése.
64
6.2
Az átláthatóság követelményei
A koherens és fenntartható környezet létrehozásához szükséges, hogy valamennyi érintett fél érdekeit átlássuk. Az építésznek rendelkeznie kell ezzel a különleges képességgel, ami egyben kötelezettsége is. Nem kérdéses, hogy a szakértők készségére és aktivitására szükség van az adott szakterületen, azonban a szakértők általában nem képesek az átfogó tényezők felismerésére, sem azok integrálására, egy olyan dolog létrehozásában, amely több mint csupán az alkotóelemek összege. Ez a feladat az építészre hárul. A koherenciához nem elég az épület tervezési és kivitelezési folyamatát átlátni, a megépített eredményt vizualizálni. Ennek a képességnek azután valamennyi érintett fél hasznát látja. Az építésznek – aki a kreatív koordinátor szerepét tölti be, mivel ő a teljes folyamat specialistája – rendelkeznie kell ezzel a rálátással, képesnek kell lennie arra, hogy az egész folyamatot irányítsa, és összhangba hozza a szakemberek különálló munkáját. Ugyanakkor az építész komoly technikai szakértelemmel is kell, hogy rendelkezzen, mert értenie kell az ajánlat technikai tartalmát és a befektető igényeit. Ehhez az építésznek tisztában kell lennie a felhasználó, illetve a társadalom igényeivel, hogy ezt követően ezen igényeket figyelembe vegye, majd integrálja a projektajánlat elkészítése során, amelynek persze tartalmaznia kell a gazdasági, technikai és esztétikai elemeket is. Más szóval, az építész feladata és kötelessége az optimális teljes körű megoldás létrehozása az adott feltételek figyelembevételével. Az ilyen tervezés több mint az alkotóelemek szimpla összerakása. Az építész általános képzése, szakismerete és rálátása egyedülálló erő az építőiparban, kiváltképp egy olyan korban, amikor egyre inkább a specializálódás a jellemző. Éppen ezért az UIA úgy látja, hogy a koherens épített környezetre való törekvés, a tervezési és kivitelezési szakasz koordinálása elsősorban feladat, képesség és egyben kötelesség. A jogi és kulturális környezetnek ugyancsak ösztönözni kell e cél elérését. 6.3
A koherens épített környezet alapjai
65
A koherenciát nem lehet pusztán a szabályzókkal megteremteni. A közigazgatási irányelvek úgyszintén a teljes körű, és hosszútávon fenntartható megoldásokat kell, hogy támogassák, olyan megoldásokat, amelyek a jövő tekintetében is életképesek. Mindennapi környezetünk kialakítása során arra törekszünk – hasonlatosan a természethez – hogy összehozzuk a megfelelő működést a szép formával, és mindezt egy organizmuson belül: részletek, az épület és a környezet. Ha az ötleteket, a célokat, a felelősségeket, a készségeket ötvözzük, azokat a folyamatra és a termékre is alkalmazzuk, akkor az eredmény mindenki számára örömteli lesz. Ezt a fajta koherenciát a nagy építészeti és kulturális pillanatokban figyelhetjük meg, amikor a fejlesztő, a tervező, a felhasználó és az építő is megértette, egyben támogatta is a legfőbb célt: a legtökéletesebb épített környezet létrehozását. Környezetünk alakításának feltételei soha sem teljesen optimálisak. Az épületek és a városok tervezése során arra kell törekedni, hogy az eltérő igények közti ellentéteket feloldjuk. Manapság a fejlesztő, a felhasználó és a társadalom céljai, valamint érdekei közt észlelhető inkoherencia túlságosan is gyakran eredményez rossz épületeket, szegényes építészetet. A technikai és az esztétikai elvárások gyakran ütköznek az olcsó tervezés és olcsó kivitelezés iránti követelménnyel. A gazdasági fejlődésre való törekvés szemben áll azzal a vággyal, hogy a környezetet romlatlan állapotában megőrizzük. Az a törekvésünk, hogy a történelmi központot megóvjuk úgy, hogy ott egyben elősegítsük a napi urbánus életmenetet, ugyanakkor megnyissuk azt a tömegturizmus előtt, ez az egyik legjellemzőbb modernkori „összeegyeztethetetlen” helyzet. Manapság a felhasználó, sőt még a társadalom helye, szerepköre is betöltetlenül marad a tervezési fázisban. Az építész azon felelőssége, hogy a felhasználó és társadalom igényeit figyelembe vegye, miközben ő maga a befektetőtől kapja honoráriumát, komoly konfliktust jelent. Igen ritka az olyan helyzet, amikor minden érintett fél érdeke megegyezik. A hatóság a szabályozókon keresztül kívánja az egyik oldalon álló befektető, a másik oldalon található felhasználó és a társadalom ellentétes céljait irányítani, összeegyeztetni. Azonban ez a folyamat mai formájában még nagyon messze áll attól, hogy automatikus, mindenki számára megnyugtató eredményt hozzon. Az építési szabályozók normatív jellegűek, és nem vezethetnek minőségi
66
építészethez. Az olyan próbálkozások, ahol a beépíthetőségi százalék, a rendezési terv a beépítettség és a visszaléptetés határozzák meg az építészeti minőséget, csak igen ritkán vezetnek sikerhez. Mivel a koherens környezet nem jelenti a megjelenés egységességét, nem tagadhatja egyik összetett társadalmi, kulturális, gazdasági és ökológiai valóságelemet sem, azt javasoljuk, hogy a következőkben felsorolt alapelvek alkossák a koherens környezet kialakítását célzó irányelveket: • Törekedjünk arra, hogy a felhasználó, a társadalom és a befektető ellentétes érdekeit kibékítsük, hozzunk létre mindenki számára nyerő helyzetet. • Tartsuk szem előtt a jelent és a jövőt, ne csak a múlt örökségét. • A mai valóságot figyelembe véve fontos, hogy erősítsük és támogassuk a felhasználó, valamint a társadalom minőségi építészet iránti igényét. • Ismerjük fel, hogy a koherencia és az arra való törekvés folyton változik. A törekvés magában hordja a változást, és a változó társadalom folyamatosan változó kapcsolatokat tesz szükségessé. • Az építészek, mint a teljes folyamat specialistái, képességüket arra kell használják, hogy a tervezési folyamat valamennyi szakaszát irányítsák és ellenőrizzék, s ily módon általános szakértőként tevékenykedjenek, egyben vállaljanak felelősséget a társadalomért és a környezetért. 6.4
A koherencia előmozdítása: hatalom és társadalom
A hatóságok feladata a koherencia és az innováció előmozdítása az építészetről, a kivitelezési folyamatról folytatott párbeszédek kezdeményezésével, a szabályozó rendszerek módosításával, továbbá azzal, hogy saját munkájukat úgy végzik, mint a példamutató, a legmagasabb minőséget képviselő ingatlanfejlesztő. A környezeti tudatosság minden egyes állampolgár felelőssége, ám a nemzeti kormányok mindenki nevében cselekszenek. A nemzeti szintű szabályozók határozzák meg az építészet központi paramétereit, amely paramétereknek figyelembe kell venniük a tervezés és a kivitelezés általános tényezőit. A közelmúltban számos állam vezetett be új építészeti irányelveket. Számos oktatási program
67
tűzte ki célul, hogy a nagyközönséggel megértesse az építészet átfogó szerepét. De még ennél is többet kell tenni. A hatóságoknak jelenleg a kivitelezési folyamatot kell szabályozniuk a közjó érdekében: a lehető legjobb minőségű építést és építészetet – az ügyfél érdekeit szem előtt tartó – hatékony folyamatokat, minőségi eredményeket, értékteremtést, s mindezt egyszerre. Az ellentétes érdekeket leghatékonyabban párbeszéd és vitafórumok keretében lehet a legjobban megfogalmazni, majd összeegyeztetni. A hatóság kötelessége, hogy elősegítse az építészetről, a kivitelezésről folytatott vitát és párbeszédet. Továbbá hozzá kell járuljon ahhoz, hogy az emberek megértsék a koherens épített környezetben rejlő hihetetlen potenciált, majd mindent meg kell tennie annak előmozdítása érdekében. Az épített környezetre vonatkozó szándékok közti koherencia előmozdítása érdekében az irányelvek az alábbiak szem előtt tartásával kell, hogy fejlődjenek és változzanak: • Fejleszteni kell az állampolgárok, tervezők, fejlesztők, ügyfelek és felhasználók szándékainak, jogainak, valamint felelősségeinek kölcsönös megértését. • Olyan irányelveket kell kidolgozni, amelyek az építési folyamat során előmozdítják a párbeszédet, az átlátható döntéshozatalt, támogatják a felhasználók felelősségtudatát és a kisléptékű beavatkozást. • A fejlesztő jogainak elfogadását, elősegítését, a tervezési, kivitelezési és szabályozási folyamatot fel kell gyorsítani, miközben társadalmilag elfogadható, jól megtervezett tervek készülnek. • Le kell állítani az építési folyamatot, ha nyilvánvalóvá válik, hogy a fejlesztő célja kizárólag a rövid távú magas profit elérése vagy olyan épített környezet létrehozása, mely nem felel meg a társadalmi, kulturális és ökológiai követelményeknek. • Azok a közalkalmazottak és tervezők, akik az épített környezettel kapcsolatos döntéseket hozzák, tisztában kell legyenek az építészet fogalmával, és ismerniük kell a környezeti problémákat, az emberek megfelelő épített környezet iránti igényeit. • Elő kell mozdítani az építészet általános megítélését – a média minden szintjén – abba az irányba, hogy az építész szakmára a
68
nagyközönség úgy tekintsen, mint olyan értékre, amely az épített környezetet szolgálja. • Az iskolákban, az oktatási intézményekben az építési kultúra olyan egyszerű alapelveit vezessük be, amelyek a gazdaság, ökológia, társadalmi és kulturális igények alapjául szolgálhatnak. Gyakran említésre kerül az állami szektor építőiparban betöltött beruházói szerepkörének jelentősége. A hatóságoknak kötelességük előmozdítani a koherens épített környezetet azzal, hogy nem csak az épület tervezési és kivitelezési folyamatát irányítják, hanem az energiaszolgáltatás és közlekedés infrastruktúráját és az általuk kezdeményezett társadalmi szabályozást is. A sok külvárosi területre oly jellemző látkép – az egyszemélyes használatú autóutak közé szorított házsorok, a magasfeszültségű póznákkal telített égbolt és „a tervezésből kimaradt” környező területek, ahol csak a gyom és a kietlenség él meg – ezek mind-mind az inkoherens állami beavatkozás termékei. A minőségi megfontolások (előző munkák minősége, a tervezett munka iránti elkötelezettség, képzelőerő, kulturális érzékenység, a közeg és a társadalmi felelősség megértésének szintje, általános irányítási és építészeti készségek) alapján történő építész-tervezői kiválasztás technikáját már bemutattuk. A közigazgatási szféra által alkalmazható, az átláthatóság megvalósítását szolgáló eszközöket (olyan előszelekciós folyamatok, amelyek nem a legalacsonyabb árszint elérésére törekszenek, olyan tervezői pályázatok, ahol az eredmények publikusak, és mindenek előtt a közönség számára biztosított, a megépített eredményt érintő, részletekbe menő vizsgálat és párbeszéd lehetősége) az előző részekben már úgyszintén feltérképeztük. A koherenciát elősegítő közigazgatási irányelvek (lévén, hogy a közigazgatás szerepe itt kiterjed a kivitelezés fejlesztői szerepkörre is) az alábbi alapelveket kell, hogy érvényesítsék: • Biztosítsák, hogy azok a szakemberek, akik általános kivitelezéstervezéssel foglalkoznak, de különösképpen azok a tervezők, akik épülettervezéssel foglalkoznak, pontosan megértsék az épített környezet szociális és kulturális jelentőségét.
69
• Tekintsék át a szerteágazó tevékenységeket és biztosítsák azt, hogy a végső eredmény több legyen, mint az egyedi összetevők összege. • Az építési és infrastrukturális kezdeményezéseknél ellenőrizzék a környezeti hatásokat, ragaszkodjanak a koherens eredményhez, és ne engedjék azt, hogy a legalacsonyabb projektköltség határozza meg egy egész életre szóló környezet minőségét. 6.5
Az építészeti hivatás
Az építész mindig tartsa emlékezetében alapvető készségét, szakmáját tekintse művészetnek: a többletérték művészetének. Ez a tevékenység újítások és kezdeményezések által teremt értéket, továbbá. a környezeti minőség javítása, az épített kultúrához való személyes hozzájárulás fémjelzi. A koherens épített környezetre való törekvés jelentősen kihat az építész szakmára általában, de különösképpen a szakma gyakorló és oktató vezető személyiségeire. Az építész szakmának biztosítania kell azt, hogy azok, akikre a tervezést és a kivitelezést bízzák, rendelkezzenek a megkívánt általános és emberközpontú képzéssel. Ezek a szakemberek képesek kell legyenek a szociális és kulturális igények értelmezésére, majd arra, hogy ezeket az igényeket technikailag is megvalósítsák. Rendelkezniük kell azzal a képességgel, hogy azonosuljanak a társadalom és a felhasználó elképzeléseivel, párbeszédet folytassanak mindazokkal, akik érintettek az épített környezet tekintetében. Ugyanakkor rendelkezniük kell olyan ismeretekkel, amelyek lehetővé teszik számukra azt, hogy az ingatlanfejlesztők érdekeit is – mint pl. projektminőség, költség- és idő-menedzsment – előmozdítsák és pártfogolják. Ezt az állapotot már elértük, legalábbis a tervezés terén, ami az építészképzés lényegi részét képezi. De ezen túlmenően az építészeket képző oktatási intézményeknek oktatni kell, a tradicionális készségeken túl, a technikai, projekt- és létesítményirányítást, az adminisztrációt is. Oktatási, továbbképzési szakemberek több területen is komoly tanulmányokat és ajánlásokat készítettek. Számos szakmai intézmény rendelkezik folyamatos és kiterjedt szakmai továbbképző programokkal. Az oktatás legfőbb célja az, hogy a tanulók számára olyan értékrendet adjon át, amely
70
majd hozzásegíti őket ahhoz, hogy bölcsen válasszanak a ma lehetőségeiből. Ma az építészeknek jobban kell tudniuk, mint valaha, hogy melyek azok az alapvető szakmai követelmények és kötelezettségek, amelyekkel mindannyiuknak rendelkezniük kell: Soha nem feledhetjük, hogy kötelességünk a különböző érdekek közt összhangot teremteni: ehhez pedig többre van szükség, mint a jó tervezői ismeretekre, építői készségekre és magas technikai színvonalra. Az építésznek elkötelezettnek kell lennie a dolgok szépsége iránt, tisztelnie kell az egyént és a bolygót. Soha ne feledjük, hogy ha a feladat hozzáértő kezekben van, akkor egy ablak, ami nem más, mint lyuk a falban, egy csodálatos elem forrásává válhat – a fény forrásává, amely a tér kimondhatatlan fogalmát teremti meg. Soha nem veszíthetjük szem elől, hogy az építész legértékesebb hozzájárulása egyben a legjellemzőbb is rá: az értékteremtés képessége a beavatkozás folytán; az ismeretlen jövő lehetőségeinek feltérképezése, felkutatása; mindezt összevonva a múlt tiszteletével és az egyénekkel való együttműködéssel, hogy ezáltal demokratikus választ adhassunk az egyén vágyaira. Soha nem szabad elfelejtenünk, hogy az építész – különleges szakmai képességeinél fogva – a lehető legjobb pozícióban van az építőiparban ahhoz, hogy mint a környezet lelkiismerete működjék, előmozdítsa az épített környezet minőségét, kereskedelmi érdekektől mentes szakmai tanácsot adjon, kiálljon az ingatlanfejlesztő és az ügyfél jogai mellett, végül elősegítse a párbeszédet a fejlesztő, a felhasználó és a nagyközönség között. Minden körülmények között megfelelő szintű felelősséggel kell cselekednünk a gazdasági igények és lehetőségek, környezetünk erőforrásai, a társadalom elvárásai és a kulturális identitás tekintetében. Ezek a készségek etikai és morális alapokon kell, hogy nyugodjanak, mint pl. a felelősségtudat, tudatosság, a korlátozott mértékben rendelkezésünkre álló erőforrások megbecsülése, az általános képzés, az átélés képessége, bátorság, becsületesség, korrektség, tisztesség és polgári kurázsi. Ezek mind-mind szükségeltetnek a helyes döntéshozáshoz.
71
72
7. Javaslatok a jövőre nézve 7.1
Az építészet jövője a globalizálódás korában
A maximális termelési hatékonyság gazdasági célja helyett olyan céloknak kell érvényesülniük, mint a nagyobb kreativitás, a jobb emberi kapcsolatok, jobb életminőség, fenntartható, harmonikus, emberi léptékű épített környezet, valamint a minden érintett érdekeit szolgáló tervezési és építési folyamat. Az élet ma túlságosan sokrétű és sokdimenziójú az egységes megoldásokhoz. A modern társadalom pluralisztikus és túl komplex az állami titoktartáshoz: az eljárásoknak a köz számára való átláthatósága szükséges az egyén együttműködő-készségének előmozdításához. Az autonóm nemzetállamok szintje jó ideje túlhaladottá vált a nemzetközi szintű összefüggések miatt. Kialakulóban van az átfogó tudatosság a közös sajátosságok, valamint a Földünkön és Földünkért vállalt közös felelősségek tekintetében. Azonban az élet ezen a bolygón túlságosan bonyolult a kontinentalizáció vagy globalizálódás szempontjából: a jövő modellje régiók szövetségi rendszere lesz. Az üzleti tevékenység túlságosan erőteljes ahhoz, hogy én-központú legyen: a közös jót szolgáló új üzleti etikai és szabályozási kódexekre van szükségünk. Problémáink túl nagyok ahhoz, hogy kizárjuk az embereket azok megoldásából: demokratikus módon be kell vonni őket, részt kell venniük a politikai, gazdasági és társadalmi életben. Nem szabad elfelejtenünk azonban, hogy az élet nem virtuális, hanem nagyon is megfogható valóság. Mindennapos dolog, hogy a nyereség, mint gazdasági cél, az emberi boldogság keresése elé kerül. Legfőképpen azonban az emberi szabadságot, méltóságot, kreativitást és intelligenciát túl gyakran kérdőjeleztük meg ahhoz, hogy továbbra is így folytassuk – mindenhol demokratikus folyamatokat kell alkalmazni. Egy új paradigma az értékek alapvető átrendeződését hozza magával. E holisztikus paradigmának szükségletek által vezérelt törekvéseken kell alapulnia, olyan törekvéseken, melyek középpontjában az emberek szükségletei állnak, nem a termékek és szolgáltatások maximális előállítása. E törekvések különösen a következők: az egyéni szabadság, illetve az emberi és anyagi sokrétűség növekedése, a szaktudás, a személyes szolgáltatás
73
nagyobb megbecsülése, valamint, az egymás és a Föld iránti tiszteletből az emberi kapcsolatok nagyobb megbecsülése a kölcsönös felelősség értelmében. Szerte a világon sok területet örökre tönkretettek épületekkel, elpusztították és letarolták azokat. Ezt a környezetet azonban át kell alakítani ahhoz, hogy minden állampolgár számára elfogadható legyen. Olyan épített környezetre van szükség, amely megfelel az embernek, a szándékok koherenciája nyomán jött létre, ahol újra megfogalmazódnak az emberi együttműködés időtlen variációi, a jó oktatás, az életminőség, az életöröm, az erkölcsi normák, a vallási tolerancia, valamint a társadalom, a hagyományok és a környezet iránti felelősség. Az eljövendő globális építészeti elmélet etikai normái meg kell feleljenek a következő követelményeknek: • Az épített környezetben az építés felöleli és támogatja mind a magánéletet, mind a jó hangulatot, a környezet belseje gondosan részletezett, jó élni és dolgozni benne, tiszteletben tartja az eltérő emberi léptékeket, ahol a kiemelkedő épületek társadalmi s nem pusztán gazdasági jelentőséggel bírnak, ahol mind a felhasználónak, mind az állampolgárnak több beleszólása van abba, hogy mit építenek, és mit bontanak le. • Az épített környezet tartós, megbízható épületekkel, ahol a részletek minősége a kidolgozás és a szakmunka tekintetében kifogástalan. Minden anyagot környezetbarát módon kellene felhasználni, és vissza kellene juttatni az anyagi források körébe. • Olyan épített környezet, ahol megfelelő a közegészségügy, tiszta a levegő, amely menedéket nyújt és csendes; ahol az elrendezés és a felépítés eredményeképpen kevésbé szükséges az autós közlekedés, ahol az építészet tiszteletben tartja, befogadja a természetes környezetet, amelyet a Föld elvisel, ahol a hulladéktermelés, a szennyezés és az energiafelhasználás minimális. • Olyan épített környezet, amely megfelelő arányokkal rendelkezik és melynek pozitív atmoszférája elősegíti az emberi feltételeket; ahol értékelik a múlt eredményeit, ahol a modern kultúrának megfelelő beleszólása van, ahol folytatódnak a regionális sajátosságok és ahol a sokrétű nagyvárosi kultúra megtalálja saját megfelelő kifejezési módját.
74
• Olyan épített környezet, ahol a nemzetközi befektetés mindenkinek az életét jobbá teszi, akit érint. • Politikai lépések szükségesek ahhoz, hogy a mai megalopoliszok sokmilliós lakossága számára biztosíthassuk a fent említett városi sajátosságokat. Szintén szükség van a nemzetközi közösség erőfeszítéseire. • Az építészeknek nem szabad elfelejteniük, hogy az úgynevezett nemzetközi modellek meggondolatlan lemásolása névtelenséghez, az építészeti nyelv kicserélhetőségéhez, végül az építési kultúra elvesztéséhez vezet. • A fejlődő országok építészeinek együtt kellene működniük a mérnökökkel a hajléktalanokért, és segíteniük kellene a megfelelő infrastruktúra, az emberek számára menedékhelyek létrehozásában. Az építészeknek újítaniuk kellene, és vezető szerepet kellene vállalniuk a házilag felépíthető épületek építésében, jelentős pozíciót vállalhatnak a társadalmon belül, egyéb területekkel karöltve támogathatják a szegényeket és a hajléktalanokat. Az intellektuális viszonyok megváltozása nyomán ezen túl a beszerzési folyamatnak tökéletesednie kellene, hogy meg tudjon felelni a nyilvánosság és az ingatlanfejlesztő gyakran eltérő céljainak. A holnap építési folyamatának teljességgel integrált folyamatnak kell lennie, ahol A résztvevők, beleértve a felhasználókat, az ingatlanfejlesztőket, a tervezőket, az építőket, a kormányt és a társadalmat, általában jobban megértik egymás véleményét és prioritásait, s együtt, együttműködve lépnek fel a bizalom légkörében. • Az építés minősége a lehető legjobb és a hibákat minimálisra csökkentik. • Az építés helyszínén a baleseteket gyakorlatilag kiküszöbölik. • Az ár-érték arány, valamint a hatékonyság a lehető legjobb, a költségek a lehető legalacsonyabbak. • A vitákat igazságosan, gyorsan és egyszerűen intézik el, kevesebb pereskedéssel, mint ma. • Az egyén szabadságát, kreativitását és intelligenciáját a legmesszebbmenőkig kihasználják. • Az építészet és építési kultúra főbb céljai többek között: a szegénység visszaszorítása, megfelelő menedék és higiénia, az oktatás elősegítése a fejlődő országokban.
75
• A morális és etikai normák lépnek a nyereség spekulatív hajhászásának helyébe. A jelen tanulmány javaslatainak megvalósításához épített környezetünk létrehozásáról és fenntartásáról át kell térni a globalizálódás állandó és alapvető vonatkozásainak tárgyalására. A következő bekezdések összefoglalják az előző fejezetek politikai javaslatait és új építészeti politikát sugallnak. A hatóságoké a fő szerep, azonban az építészeknek a saját foglalkozásukat is tekintetbe kell venniük, amikor mások részére alkotnak rendeleteket. 7.2
Nemzetközi építészeti politika
A nemzetközi építészeti szervezetek tervezett egységes politikáját az épített környezet javításával kellene elkezdeni. Az olyan nemzetközi szervezeteknek, mint az Egyesült Nemzetek Szervezete (UNO) és azok osztályainak, az Építészek Nemzetközi Szövetségével együttesen (Union Internationale des Architectes – UIA) annak előterjesztésein, egyezményein és alapszabályain, valamint a tagszekcióin keresztül a következő célok elérésére kellene törekedniük: • Elősegíteni és kialakítani olyan nemzetközi építészeti politikát, amely tekintetbe veszi az állampolgárok, a felhasználók, ingatlanfejlesztők, tervezők, az építési ipar és a szakmák igényeit, amely rendkívül magas normákat közvetít a társadalom és a környezet számára. • Átdolgozni az építészeti szolgáltatások közbeszerzésére vonatkozó különböző nemzeti jogszabályokat, hogy azok a lehető legjobb minőségű épülettervezést, mint a közérdek elsőbbségét tükrözzék, továbbá segítsék a kis- és középvállalkozásokat. • Segíteni olyan építészeti versenyek lebonyolításában, amelyek a tervezési képesség és minőség terén előmozdítják a versenyt, és amelyek megtiltják a legalacsonyabb árra alapozott versenyt. • Átorientálni az építészi szektor normáit, hogy azok a lehető legjobb minőségű építészet létrehozását elősegítő módszereket támogassanak. • Országos és regionális intézkedéseket bevezetni a regionális kulturális jelentőségre vonatkozó stratégiák előmozdítása céljából.
76
• Lehetőségeket javasolni az építési szektor energiaigényének 2010ig egyharmaddal történő csökkentésére, például olyan pénzügyi és egyéb intézkedéseken keresztül, amelyek ezt a célt mind az új épületek építése, mind az átépítések tekintetében támogatják. • Lehetőségeket javasolni az erőforrásokkal történő takarékosságra az anyagok körforgásán keresztül, hogy az építésben ugyanazt az energia- és anyagmennyiséget használják fel, amely átépítésen vagy lebontáson keresztül, ha más formában is, de újra bevezethető az anyagi körforgásba. • Javaslatokat tenni olyan emberséges, elfogadható emberi környezet fenntartható tervezésére, amely a jövőben megvalósítható. Például alacsony energiát igénylő, passzív napenergiát felhasználó, fenntartható tervezési technikákat támogatni a legjobb gyakorlatokra vonatkozó információ intenzívebb terjesztésén, a szakmai szerveződés újraorientálásán keresztül, az emisszió lecsökkentésével, a hulladék-kibocsátás csökkentésére és az újrafelhasználására vonatkozó stratégiák kialakításával, az infrastruktúra átalakításával, valamint a fenntartható városi közösséget tanulmányozó kutatások elvégzésével. • A GATS tárgyalásokon ragaszkodni a regionális sajátosságok megtartásához, sürgetni olyan emberi, erkölcsi és etikai normák bevezetését, amelyek a szakmai normák alapjául szolgálhatnak. • Felülvizsgálni minden építési és infrastrukturális javaslatot, az ENSZ szubvenciókat, illetve világbanki támogatást kérelmezni az építészeti minőségre és a környezeti hatásra. Az alacsony minőségű projektekre vonatkozó támogatási kérelmeket elbírálni. • Ahol szükséges, pénzügyi intézkedéseket is tartalmazó politikát kialakítani azon területek rehabilitálására, beleértve városközpontokat, perifériákat, csomópontokat, amelyek a szegényes építészet és az infrastruktúra hiánya által sújtottak. • A nem megfelelő fejlesztések által tönkretett természetes környezet helyreállítására vonatkozó politikát kialakítani. • Ahol alkalmazandó, az információn alapuló, kulturális turizmus előmozdítására vonatkozó szabályozásokat is tartalmazó, valamint a tömegturizmust kontrolláló politikát kialakítani. • Kialakítani és javasolni az építési kultúrát támogató fogyasztóvédelmi politikát. • Támogatni a döntéshozatalért felelős politikai vezetőket és biztosítani, hogy e vezetők alapos ismeretekkel rendelkezzenek az építészetről és az emberek szükségleteiről; az építési kultúra legyen
77
az a közvetítő, amely biztosítja a kulturális identitást és az épített környezet minőségét. • A legkiválóbb minőségű építészet legjobb gyakorlatát követő ingatlanfejlesztővé válni, minden állami megrendelésnél életciklusokra vonatkozó és környezeti kalkulációs eljárásokat alkalmazni. 7.3
Nemzeti irányelvek az építészetben
Az UIA-ban képviselettel rendelkező országok koherens építészeti irányelvei az épített környezet javításával és ennek megvalósítási folyamatával kezdődik. Amennyiben eddig nem tették meg, az UIA tagszekcióknak a saját országaikban országos szinten kell ösztönözniük a hatóságokat a következőkre: • Nemzeti építészeti politikát kell kialakítani és elfogadtatni minden érdekelt féllel: az állampolgárokkal, városvédőkkel, felhasználókkal, fogyasztói csoportokkal, az állami és a magánszektor ingatlanfejlesztőivel, vállalkozókkal, műszaki szakemberekkel, művészekkel és különösen az építészekkel közösen. A politikának megfelelő intézkedéseket kell tartalmaznia az oktatás minden szintjére, az ingatlanfejlesztésre, az információra, az állami szektor beszerzéseire, valamint a szakmai szerveződésre vonatkozóan. • Biztosítani kell, hogy a nem építési infrastruktúrák tervezésénél a teljes környezeti minőséget vegyék figyelembe. • Segítsék elő a fenntartható növekedést, például nemzeti földfelhasználási politika kialakításával, a városi perifériák további terjeszkedésének, valamint a városon kívüli hipermarketek és irodaparkok építésének betiltásával, a fenntartható városi növekedésre kísérleti programok végrehajtásával, azzal, hogy azok középtávon széles körben végrehajthatók legyenek. • Segítsék elő a földfelhasználás szerinti övezetekre osztása, a növekedés által eredményezett terjeszkedés, a közlekedési módok, az energiafogyasztás, a szennyezés és a globális felmelegedés közötti kapcsolat vizsgálatával; valamint a környezeti költségeknek a gazdasági elszámolásba történő integrálásának előmozdításával. • Biztosítani kell, hogy egyik pénzügyi és építésszabályozási politika se különböztesse meg hátrányosan az épületek megóvását és újjáépítését az új építésekkel szemben.
78
• Törvényes hatóságokat kell létrehozni az örökség védelmére és a modern építészet támogatására, az érdekelt felek széleskörű képviseletével. • Az építési szektor felelősségére olyan politikát kell kialakítani, amely a szektorra vonatkozó keretgaranciákat vagy a fogyasztók részére kötelező biztosításokat tartalmaz. • Biztosítani kell, hogy az építési tervezést, a megóvást technikai és kulturális szempontból hozzáértő személyek végezzék. • Nyilvántartásokat kell készíteni az építési szakemberekről és kisméretű építési vállalkozásokról, amelyekbe csak megfelelő szakértelem alapján lehet bekerülni. • Minden képzés központjában a kis- és középvállalkozások álljanak mind a tervezési, mind az építési szektorban, hogy ezzel is elősegítsék a szigorú biztonsági, tervezési és építési normák kialakulását, valamint a változó gyakorlat internacionalizálását. • A lakóhelyek tervezését és építését javítani kell, például úgy, hogy a területre vonatkozó normák ne csak emelkedjenek, hanem javuljanak is, valamint a környezeti teljesítmény javításával és a nem kívánt zajkibocsátás minimalizálásával. • A jogi szabályozást át kell alakítani annak biztosításával, hogy a holisztikus építészeti értékek elsőbbséget élvezzenek a helyi fejlesztés irányításában, például az olyan szabályozás eltávolításával, amely a mennyiségi felmérést követően is megengedi a növekedést a telekarányok, a beépíthető területek vagy a besorolás megváltoztatásán kereszül; valamint a minőségi helyettesítőkre vonatkozó nemzeti szintű irányelvek megfogalmazásával. • Nyilvánosan ki kell jelenteni, hogy a legkiválóbb minőségű épített környezetet megéri birtokolni, és megéri fizetni érte – és ennek megfelelő lépéseket kell tenni. • Biztosítani kell, hogy az épített környezettel kapcsolatos döntések meghozataláért felelős országos vezetők alapos ismeretekkel rendelkezzenek az építészetről és népeiknek a legjobb épített környezet iránti szükségletéről. • A legkiválóbb minőségű építészet legjobb gyakorlatot követő ingatlanfejlesztőjévé kell válni, minden állami megrendelésnél életciklusokra vonatkozó és környezeti kalkulációs eljárásokat kell alkalmazni. 7.4
Regionális és helyi irányelvek az építészetben
79
Az egységes regionális vagy helyi építészeti politika az építési környezet javításával és annak végrehajtási folyamatával kezdődik. Amennyiben még nem tette meg, a helyi építész szakmának ösztönöznie kellene a hatóságokat regionális, illetve helyi szinten a következőkre: • Regionális és helyi rendezési tervek készítése, amelyek tartalmazzák a fizikai, a társadalmi, a kulturális infrastruktúrát, a foglalkoztatási lehetőségeket és a demokratikus folyamatokat. • Háromdimenziós keretrendszer kialakítása a növekedés ellenőrzésére, például a nyilvánosságra is kiható elemek: épületek beugró részei, magasság, nyílt területek, a háztömbök méretei, homlokzatok esetében építészeti irányelvek megadásával; a helyes döntések biztosításához a fejlesztési javaslatok nyilvános vitáinak támogatása. A szándékok egységességének az elősegítése céljából az ingatlanfejlesztők, a természetvédők és az állampolgárok találkozásának elősegítése. • Részletes háromdimenziós akciótervek készítése a monofunkcionális fejlesztés és a helytelen építés által tönkretett városi területek újjáépítésére. Ez széleskörű rekonstrukciót, a népsűrűségre és a felhasználási mixre (vegyes funkcióra) vonatkozó ellenőrzési javaslatokat fog magába foglalni, hogy a személyautóval történő közlekedéstől való függés ezáltal is csökkenthető legyen. • Részletes háromdimenziós akciótervek készítése a helytelen fejlesztés által kárt szenvedett vidéki területek rekonstrukciójára, beleértve a turizmust, a közlekedést, az energiával kapcsolatos és kommunikációs építményeket és infrastruktúrát, valamint az egysíkú tevékenységeket. • Újból át kell vizsgálni a fejlesztést ellenőrző módszereket az elmúlt évtized tapasztalatainak fényében. El kell vetni azokat a mennyiségi megszorításokat, amelyek egyes területeken túl nagy koncentrációt eredményeztek, másokban pedig túlságosan nagy szétszóródást. Meg kell tiltani a fejlesztéseket a kevés, még megmaradt, beépítetlen területen. • A fenntartható városra vonatkozó nemzetközi kutatások tükrében elő kell segíteni a fenntartható kerületek fejlesztését. Ki kell terjeszteni az intézkedéseket az üveg, a műanyagok, a víz, a háztartási hulladék, a talaj, valamint a szennyvíz újrafeldolgozására és újrafelhasználására vonatkozóan. Helyi adókat kell bevezetni az
80
üveg-, fém- és műanyag csomagolásokra. A szennyvízkezelés zárt rendszereit kell előnyben részesíteni. • Megfelelő pénzügyi intézkedéseket kell kialakítani a városi fejlődés korlátozására, különösen ún. 'átfogó’ jellegűeket, például a túlméretezett vagy nem megfelelő fejlesztésekre, elhagyott épületekre illetve üres telkekre büntetésképpen föld és ingatlanadó kivetésével. • Elő kell segíteni a városközpontok megújulását, például fel kell mérni a városi kereskedelmi területeken az üres legfelső emeleteket, meg kell állapítani az üresedés okait és lépéseket kell tenni lakásokkal történő újrafelhasználásukra, beleértve a pénzügyi ösztönzőket, a jó tervezés, valamint a fizikai és társadalmi infrastruktúrával való ellátottság támogatását. • Biztosítani kell, hogy a társadalmi lakáskérdés legyen a legkiválóbb építési, építészeti minőség, megfelelő térre vonatkozó normákat szabjon meg, fenntartható elemeket, stratégiákat foglaljon magában és illeszkedjen a fenntartható környezetbe. • Regionális szempontból megfelelő anyagokat kell biztosítani a tereprendezésnél és a közterületeken. • Újra át kell gondolni a közlekedés technikai elemeit a vizuális minőség biztosítása érdekében. • Jelentős mértékben növelni kell az ültetett fák mennyiségét, a soft tereprendezést a városi zöldövezeti részeken, közterületeken és az autópályák mentén. • Támogatni kell a társadalmi interakciót és kohéziót több közparkkal, bölcsődékkel, tárgyalóteremmel, könyvtárral, egyéb kulturális és művelődési intézményekkel. • A legkiválóbb minőségű építészet legjobb gyakorlatot követő ingatlanfejlesztőjévé kell válni, minden állami megrendelésnél életciklusokra vonatkozó és környezeti kalkulációs eljárásokat kell alkalmazni 7.5
Az építészi hivatás
Az építész szakma az irányelvek változtatásait folytatni fogja annak érdekében, hogy az ingatlanfejlesztő, a felhasználó és a társadalom érdekei egyaránt képviseletre találjanak az épített környezetben. Amennyiben még nem tették volna meg, az Építészek Nemzetközi Szövetségének (UIA) és tagszekcióinak a következő kötelezettségeket kell vállalniuk:
81
• Együtt kell dolgozni a mérnöki területtel és az építési szakma egyéb területeivel a jobb épített környezet kialakításáért. • Kötelező a folyamatos szakmai fejlődés ösztönzése, amely például a vezetési és kommunikációs készségek fejlesztésére, valamint az épület-megőrzési, továbbá a fenntartható tervezési ismeretek ösztönzésére helyezi a hangsúlyt. • Lépéseket kell tenni a széles körű tervezési projektmenedzsment normák és folyamatok javítása céljából, például a nem megfelelő teljesítményt ezeken a területeken szakmai érdekeltségű kérdéssé kell tenni. • Elő kell segíteni a párbeszédet a felhasználókkal, a társadalommal, például a felhasználói, ill. természetvédő csoportok közötti konzultációk támogatásával, a tervezési munkák nyilvános kiállításával, valamint a környezetvédő, felhasználói, fogyasztói csoportoknak, nem szakembereknek a kiadványok készítésébe, döntéshozó testületekbe, tervezési bírálóbizottságokba és a képzésbe történő bevonásával. • Kutatni kell, és a gyakorlatba kell átültetni olyan eljárásokat, amelyek az épített környezet minőségét hangsúlyozzák a korlátozott anyagiakkal rendelkező magánépíttetők tekintetében. • A fogyasztóvédelmet támogatni kell, például a kötelező szakmai garanciák, illetve a biztosítás ösztönzése terén. • Biztosítani kell, hogy a társadalomnak a jó építészetre vonatkozó érdekeit megfelelően kifejtsék a tervezési és építési folyamatban résztvevő minden érintett fél részére. • Biztosítani kell, hogy minden építészhallgató biztos, átfogó szakmai alapokat kapjon az ingatlanfejlesztő és a felhasználó számára lényeges kérdésekben, például a projektmenedzsment terén, beleértve az ár- és minőségellenőrzést, a kommunikációs készségek terén, a fenntartható tervezési stratégiák területén, valamint a régi épületek renoválására, az épületek karbantartására, finanszírozására vonatkozóan, amint azt az UNESCO-UIA „Építészeti képzésre vonatkozó alapokmánya” (Charter for Architectural Education) megszabja. • Erősíteni kell az építészeti képzést, például az építészeti, művészeti oktatási intézmények közötti kapcsolatok javításával, az iskolák és a szakma közötti kapcsolatok előmozdításával, a felhasználói igények tanulmányozásával, a regionális sajátosságok, a kulturális tradíciók megismerésének ösztönzésével, valamint a határokon átnyúló csereprogramok támogatásával, amint azt az UNESCO-UIA
82
„Építészeti képzés jóváhagyási rendszere” (Validation System for Architectural Education) javasolja. • Erősíteni kell az együttműködést az építész-szakmai szervezetek között, például határokon átnyúló szakmai együttműködés támogatásával és a kinevezés, illetve egyéb szakmai dokumentáció tekintetében egységes feltételek ösztönzésével, terjesztésével, amint azt az UIA „Javasolt nemzetközi szakmai normák az építészeti gyakorlatban” c. egyezménye már megtette.
83
8. Epilógus 8.1 A jövő építészetének irányelvei Az építészet és a politika szövetségesek az épített környezet jobb minőségének ösztönzése terén. A kiváló minőségű épített környezetet biztosító alapfeltételeknek kell a jövő fenntartható építészeti irányelveinek perspektíváivá és céljaivá válniuk: • A társadalmat, a kultúrát, az erőforrásokat és a természetet tiszteletben tartó, gondosan megépített környezet általános emberi jog legyen. • A jogszabályoknak biztosítaniuk kellene a várostervezés, a közterek és építészet minőségét, különös tekintettel a regionális és helyi környezetre. • A közbeszerzési rendszerek esetében a városi és építési projektekhez a tervezők kiválasztásánál az alapvető kritérium az intellektuális verseny legyen, és ne az ár, illetve a költségek számítsanak. • A képzési rendszereknek elő kellene segíteniük, hogy a regionális és helyi identitás, valamint az épített és természetes környezet minősége jobban a nyilvánosság és a hatóságok fókuszában legyen. Egyes országok, például Finnország, már tettek lépéseket ebbe az irányba. Hasonló lépéseket tett az Európai Unión belül a „Közös építészeti politika” kialakítását célul kitűző nemzetközi együttműködés is. 8.2
Az építész feladatai a jövő építészetének érdekében
Az épített környezet kialakításában az építészek nyújtják a legátfogóbb szakmai szolgáltatást. Az építész szakma komplex és szerteágazó. Az építészek a társadalomnak és a környezetnek holisztikus felelősséggel tartoznak. Azért képezték őket, hogy hozzáértők legyenek, munkájukba be tudják integrálni a gazdaságilag indokolt szükségleteket, az ökológiai intézkedéseket, a regionális követelményeket, a társadalmi, illetve a nyilvánosságra vonatkozó kontextusokat, valamint a kulturális
84
értékeket és az építési szektorban működő egyéb tudományágak eredményeit. Az építészek szolgáltatásaikat úgy nyújtják, hogy felelősséget vállalnak a nyilvánosságnak, ügyfeleiknek, a politikusoknak, a felhasználóknak, a lakosoknak, a megfelelő épített környezethez való jogát védő minden állampolgárnak, valamint a többi tudományágnak. Kötelességüknek érzik, hogy felajánlják ismereteiket és segítségüket azok számára, akik feje fölött nincs fedél. Az építészek hajlandók javaslatokat benyújtani nyilvános intellektuális versenyekre, melyeknek célja megtalálni a legjobb konkrét megoldást a várostervezési és építészeti projektek tekintetében. Az építész szakma politikailag felelősnek érzi magát és felajánlja együttműködését a fenntartható építészeti politika kidolgozásához, hogy a ma építészete a jövő kulturális örökségévé válhasson. 8.3
Építészet: tegnap, ma és holnap
Az építészeti építési kultúra, az épített környezet, a műemlékek az emberi lélek múltbeli, jelenkori és jövőbeni képzelőerejét, kreativitását tanúsítják. A világban változóban vannak a társadalmi és kulturális értékek, gazdasági átrendeződés megy végbe, óriási környezeti kihívásnak kell megfelelnünk. Az építészet ma is, mint mindig, továbbra is az igazi erő birtokában van: összeköti az embereket, elősegíti a találkozásokat, kizárja a konfrontációt, elősegíti a globális gondolatokat, miközben helyi lépéseket ösztönöz, egyfajta helyi érzetet, valamint regionális és kulturális identitást hoz létre és táplál. A mi feladatunk meghozni a döntést arról, hogy modern épített környezetet kezdünk el építeni, amely megfelel múltunk legkiválóbbjainak. Ilyen környezetet nem lehet áldozatok nélkül megépíteni, azonban a legnagyobb a hozzáállás megváltoztatása lesz: a fenti oldalakon említett számos javaslatot kreatív és innovatív gondolkodással elhanyagolható pénzügyi kiadásokból meg lehet valósítani.
85
Ilyen épített környezetet nem lehet egyik napról a másikra létrehozni, azonban azonnal kezdeményezni lehet lépéseket a fenti oldalakon taglalt számos javaslat megvalósításáért, ha megváltoztatjuk gondolkodásmódunkat és cselekedeteinket. Azáltal, hogy az építész szakma ösztönözte az UNESCO-UIA „Építészeti képzésre vonatkozó alapokmányának”, az UIA „Javasolt nemzetközi szakmai normák az építészeti gyakorlatban” c. egyezménynek és kapcsolódó irányelveinek alkalmazását, valamint elősegítette a javasolt UNESCO-UIA „Építészeti képzés jóváhagyási rendszerének” alkalmazását, az építész szakma megteremtette azokat az eszközöket, amelyek segítségével létre lehet hozni a holnap emberi létében az építési kultúra értékeit. Jelen könyvben említett irányelvek változásainak eredménye az lesz, hogy környezetünket hatékony energiafelhasználással és fenntartható teljesítménnyel kell védenünk. Ez ösztönözni fogja a foglalkoztatást a meglévő épülletek gondos karbantartása és javítása terén. Elő fogja segíteni a gazdasági versenyképességet az építési takarékosság, rugalmasság, hosszú élettartam és az ingatlanfejlesztő számára jobb ár-érték arány biztosításával. Elő fogja mozdítani a fenntartható turizmust a modern és széles körű építészeti szépségek révén, a kulturális összefüggést mind városi, mind vidéki tekintetben ellenőrzött fejlődés segítségével. Jelen Fehér Könyv meg fogja erősíteni az építészet szerepét, mint azt a tényezőt, amelynek segítségével csatlakozni lehet a civilizációhoz. Egymás hagyományainak és készségeinek tiszteletben tartásán keresztül fogja ösztönözni a kölcsönös megértést. Az információk alapján elkötelezett párbeszéd kialakulását fogja segíteni.
86