2. melléklet
Elvi szerkezeti javaslatok az állami költségvetési törvényjavaslat mezõgazdaságra vonatkozó fejezeteihez
Bevételi oldal 1. Termelési támogatások csökkentése Ennek részletezéséhez az FVM jelenlegi költségvetésének ismeretére van szükség. Ez alapján ítélhetõ meg, hogy mely támogatási tételek csökkentését célszerû javasolni. Annyi mindenesetre ezek pontos ismerete nélkül is elõre jelezhetõ, hogy a termelési típusú és exporttámogatások mindenképpen ebbe a kategóriába tartoznak. Tételes javaslatok a részletes agrárköltségvetés ismeretében adhatók. 2. Az agrárkörnyezeti, extenzifikációs programokra bevonható külsõ (EU) források Az EU-konform környezetbarát mezõgazdálkodás kialakításának alapkérdése, hogy a földhasználat intenzitása sehol se haladja meg a környezetbõl fakadó mértéket. Az iparszerû gazdálkodásra a környezet túlhasználata jellemzõ, ezért a területek igen jelentõs részén a földhasználat intenzitása jelentõsen meghaladja az elfogadható mértéket. A hosszútávon mûködõképes mezõgazdálkodás és az EU agrárkörnyezeti programjaihoz való kapcsolódás éppen ezért elképzelhetetlen anélkül, hogy az ország területének jelentõs részén extenzifikálnánk a mezõgazdálkodást. E koncepció úgy valósítható meg, hogy a belterjes szántóföldi mûvelésbõl – az EU-csatlakozási tárgyalásokat megalapozó zonációs elemzések eredményei szerint – területet kell kivonni, és erdõsíteni vagy gyepesíteni kell, illetve ökológiai mezõgazdasági irányba kell átállítani. Ezek általában olyan termõhelyek, amelyek eredetileg – a mezõgazdaság iparosítását, kemizálását és erõl-
tetett belterjesítését megelõzõen – sem tartoztak a szántó mûvelési ágba, illetve az intenzív agrárterületekhez. A megvalósításhoz – a meghatározott földhasználati arányok kialakításához – tehát mintegy: • 762 ezer ha szántó → erdõ konverziót,
M e gne ve zé s Ors zágos hatókörû programok Integrált gazdálkodás Mûtrágya-ráfordítás ésszerû csökkentése
ha
50-100
Növényvédõszer ráfordítás ésszerû csökkentése
ha
50-100
Mindkettõ csökkentése (dekemizáció)
ha
100-150
Gyepen
ha
100-180
Szántón
ha
150-300
Szõlõ-gyümölcs
ha
600-800
Oktatás, képzés, tanácsadás, demonstrációs programok
fõ
2000-3000
Biogazdálkodás
Zonális hatókörû programok Szántó-gyep konverzió Extenzív állattartás (=< 1,4 sz.á.) Extenzív gyepek fenntartása
237
ha
150-300
sz.á.
150-250
ha
50-100
Extenzív szántóföldi termelés
ha
100-180
Halgazdálkodás, nádgazdálkodás
ha
150-250
sz.á.
100-120
Veszélyeztetett növényfajok és tájfajták termesztése
ha
200-300
Elhagyott föld és erdõterület gondozása
ha
200-300
Környezeti célú területpihentetés
ha
500-700
He lyi hatókörû programok Õshonos és veszélyeztetett állatfajok tartása
237
Az államháztartás ökoszociális reformjának szükségessége és lehetõségei
koltm2.p65
Fajlagos M é rté ktámogatás e gys é g (e uró)
2003.08.20., 7:56
• 255 ezer ha szántó → gyep konverziót és • 503 ezer ha intenzív szántó → extenzív szántó konverziót kell végrehajtani. Ez az átalakítás tehát hozzávetõlegesen 2 millió ha-t, azaz az ország termõterületének 25%át, összterületének pedig mintegy 21%-át érintené. A 2 millió hektár terület bevonása az EU agrárkörnyezeti programjaiba (a 2078/92 EEC direktíva hatálya alá) a csatlakozás évében, mai áron mintegy 400 millió euró (kb. 100 milliárd Ft) forrás bevonását teszi lehetõvé, melynek saját (magyar költségvetési) forrásigénye mintegy 140 millió euró (35 milliárd Ft). A támogatási prioritások és mértékek az EU tagállamok gyakorlatában az alábbiak szerint alakulnak: A jelzett forrásbevonási mértékek megfelelõen elõkészített programok esetén már a csatlakozás évében elérhetõk. Ennek egy része – várhatóan mintegy 50 millió euró/év – már az elõkészítõ fázisban is, a következõ évtõl igénybe vehetõ, ha a saját forrásfedezetet az agrárköltségvetés tartalmazza. 3. Extenzifikációból származó munkanélküliség-csökkenés Az energiaintenzív, nagy mesterséges energiaráfordítással dolgozó, erõsen kemizált, gépesített és automatizált mezõgazdálkodás élõmunka igénye elenyészõ. Nem véletlen az, hogy egy elemzés szerint az USA azon régióiban a legnagyobb a munkanélküliség, ahol az intenzifikációs folyamat a mezõgazdaságban a leginkább elõrehaladott. Hollandiai rendszerösszehasonlító vizsgálatok szerint 100 ha terület átlagos élõmunka igénye (felvevõ képessége) három különbözõ gazdálkodási rendszerben az alábbiak szerint alakul: M e zõgazdálkodás i re nds ze r Iparszerû, kemizált gazdálkodás Integrált (mid. tech.) gazdálkodás Biológiai/extenzív gazdálkodás
Élõmunka igé ny fõ/100 ha 2,94 3,52 8,64
% 100 120 294
Forrás: Verijken, 1986
Az extenzív gazdálkodási formák munkaerõ lekötõ képessége tehát közel háromszorosa az iparszerû, kemizált gazdálkodásnak. 4. Negatív externális költségek csökkenése A konvencionális ökonómia (conventional economics) nem értékeli a mezõgazdálkodás, a földhasználat környezettel kapcsolatos negatív, illetve pozitív teljesítményeit. Így az iparszerû, energiaintenzív 238
koltm2.p65
gazdálkodás káros környezeti hatásai negatív externáliaként (external costs, externale Kosten), társadalmi költségként (social costs, soziale Kosten) jelentkeznek, melyeket az egész társadalom visel, azok elhárításának költségeit nem a károkozók, hanem az egész társadalom viseli, fedezetét adók formájában az egész társadalomtól kell összeszedni (pl. a nitrátszennyezett ivóvíz tisztításának költségei, vagy pl. a környezet és az élelmiszerek – mezõgazdasági kemizációval összefüggõ – szennyezõdésébõl és minõségromlásából származó egészségkárosodás elhárításának társadalombiztosítási költségei, stb.). Az alternatív ökonómiai irányzatok olyan megoldásokat keresnek, melyekkel ezek az externáliák internalizálhatók, a termék önköltségének részévé válnak. Az adózás ökológiai alapokra helyezése annak a környezetgazdaságtani alapelvnek az érvényesítése, hogy minden tevékenység olyan mértékben járuljon hozzá az ökológiai stabilitás fenntartásához, amilyen mértékben használja a környezetet, a természeti erõforrásokat. A stabilitás fenntartásához szükséges költségek az egyes termékek önköltségében jelenjenek meg, és így váljanak versenyképtelenné azok a tevékenységek, amelyek a közösség életterét rombolják, vagy az ökológiai feltételek által diktált tevékenységektõl távol esnek. 5. Az agrártermelés ökológiai alapú adóztatása A világ fejlettebbik fele, de különösen Európa egyre intenzívebben ezen dolgozik, vagyis a problémakör az eurogondolkodás és gazdaságpolitika középpontjában van, s ezen nem csupán a tudományos körök, hanem az európai integrációs szervezetek is intenzíven dolgoznak, s számos ezirányú lépést (pl. inputadók a N-mûtrágyákra) már megtettek. A törekvések vázlatosan – megítélésünk szerint – három csoportba sorolhatók. a) A tevékenység típusának progresszív ökológiai adóztatása aszerint, hogy milyen mértékben illeszkedik a környezetéhez, pl.:
Ha a tevékenység tökéletesen illeszkedik az ökológiai adottságokhoz, a természeti erõfor0%-os rásokat rendeltetésszerûen használja (pl. adókulcs : csernozjom talajon biológiai vagy integrált mezõgazdálkodás). A tevékenység maga igen, de annak módja nem 40%-os illeszkedik az ökológiai adottságokhoz (pl. adókulcs : csernozjom talajon intenzív vagy szuperintenzív, iparszerû, erõsen kemizált mezõgazdálkodás). A tevékenység nem illeszkedik az ökológiai 90%-os adottságokhoz, a természeti erõforrásokat nem adókulcs : rendeltetésszerûen használja (pl. csernozjom talajokon ipartelepítés). Levegõ Munkacsoport, 2003
238
2003.08.20., 7:56
b) A földhasználat intenzitási fokának sávos, progresszív ökológiai adóztatása, pl.: 0%-os adókulcs :
Biológiai gazdálkodásban elérhetõ, a talaj természetes fertilitásának megfelelõ terméshatárig (biológiai gazdálkodás felsõ termésszintje).
10%-os adókulcs :
A fertilitási szintet 20%-kal meghaladó termésszintig (integrált gazdálkodás termésszintje).
A fertilitási szintet 40%-kal 30%-os adókulcs : meghaladó termésszintig (integrált gazdálkodás felsõ termésszintje). A fertilitási szintet 60%-kal meghaladó termésszintig (intenzív, 60%-os adókulcs : iparszerû, erõsen kemizált gazdálkodás átlagos termésszintje). A fertilitási szintet több mint 60%-kal meghaladó termésszint 90%-os adókulcs : (szuperintenzív, igen erõsen kemizált, szélsõséges gazdálkodás átlagos termésszintje).
c) Fajlagos ráfordítási szintek termõhelyek szerint differenciált adóztatása, pl.: N-hatóanyag (kg/ha)
Te rmõhe lye k Homok
Vályog
Agyag
≤ 50 50-100
20
10
0
60
50
40
≥ 100
100
90
80
N-mûtrágya hatóanyag-ráfordítás ökológiai adója a mûtrágyaár %-ában (példa): Legelõrehaladottabb lépések Európában ez utóbbi, harmadik módszercsoport vonatkozásában, vagyis az input szintek adóztatásában történtek. Az így befolyó adók az intenzitáscsökkentésbõl származó jövedelemkiesés kompenzálására, vagyis prevencióra fordíthatók. A mezõgazdaság tájat, élõvilágot, környezetet is „termel”, nem csak élelmiszereket és nyersanyagokat. E forrásokból honorálhatók ezek a – közösség, a környezet és a fenntarthatóság szempontjából igen fontos – „termékek”. A tartamosságot és stabilitást biztosító térstruktúra és gazdálkodási mód kialakításának költségeit mindenképpen a késõbbiekben fellépõ károk helyreállításának nagyságrendekkel nagyobb költségeivel érdemes és lehet reálisan egybevetni. E majdani kárelhárító költségeknek egy töredékét mindenképpen érdemes azoknak ma odaadni, akik ezzel képesek tevékenységüket úgy megváltoztatni, hogy a károk mérsékelhetõk, illetve elkerülhetõk legyenek. Ennek fedezetét azoktól kell „összegyûjteni”, akik erre a változtatásra nem hajlandóak.
6. A mezõgazdaság nem termelési típusú tevékenységeibõl származó többletbevételek Az európai gondolkodás középpontjában álló, többfunkciós mezõgazdálkodás céljai, feladatai vázlatosan a következõkben foglalhatók össze: a) Termelési célok, feladatok, teljesítmények • értékes beltartalmú, biztonságos, szermaradványmentes élelmiszerek és takarmányok elõállítása; • egyéb, jó minõségû nyersanyagok elõállítása; • energiatermelés, biomassza, megújuló energiaforrások elõállítása. b) Környezeti célok, feladatok, teljesítmények • tájmegõrzés, a kultúrtáj ápolása és a diverzitás fenntartása; • a talajt, a vizeket, a levegõt, az élõhelyeket és az élõvilágot érintõ környezetterhelés csökkentése ill. elkerülése. c) Regionális szociális és kultúrfeladatok, teljesítmények • a vidéki régiók népességének megõrzése, elfogadható jövedelem biztosítása a lehetõ legtöbb ember számára; • munkahelyteremtés, a munkaerõpiac kiegyenlítése; • az ökológiai és mûszaki infrastruktúra fenntartása; • a vendégfogadás, pihenés, rekreáció alapjának, hátterének biztosítása és fenntartása; • az ember és az élõ természet kapcsolatának fenntartása; • a vidéki, paraszti kultúra értékeinek ápolása, fenntartása, a környezet „megnemesítése”, „emberarcúvá” formálása. Ha ezekbõl a célokból és feladatokból indulunk ki, akkor az egyoldalú – kizárólag a termelési feladatokra összpontosító – mezõgazdálkodást más rendszerrel kell felváltanunk. Márpedig az európai mezõgazdálkodás fejlõdését – úgy tûnik egyre inkább – ezek a célok és kritériumok határozzák meg. A mezõgazdálkodás felsorolt céljai és feladatai mindenütt azonosak, ám a különbözõ adottságú zónákban a hangsúlyok máshová kerülnek. Ez azonban egyik célt sem szüntetheti meg, csupán azt jelenti, hogy a mezõgazdaság különbözõ teljesítményeit a különbözõ adottságú zónákban eltérõ módon (a piactól a támogatásig) honorálja. A gazdaságpolitikának e felsorolt célokat és feladatokat kell szem elõtt tartania, és zónánként differenciált eszközrendszerrel kell a fejlõdést e célok felé mozdítania. A mezõgazdaság felsorolt, nem termelési típusú teljesítményei olyan pozitív externáliaként értékelhetõk, melyek nemzetgazdasági szinten jelentõs többletbevételeket jelenthetnek, ha ezeken a területeken fejlesztéseket hajtunk végre.
239
Az államháztartás ökoszociális reformjának szükségessége és lehetõségei
koltm2.p65
239
2003.08.20., 7:56
Kiadási oldal 7. Agrárkörnyezeti, extenzifikációs stratégiai kutatások költségei Az 1992-es CAP reform keretében megszületett EEC 2078/92. számú rendelet valamennyi tagállamban szorgalmazza olyan támogatási rendszerek bevezetését, amelyek elõsegítik a környezet-, természetés tájvédelmi célok integrálását a mezõgazdasági tevékenységbe. Másrészt a világkereskedelem liberalizálása a WTO keretében – különösen az 1995-ös GATT megállapodás (Uruguay) után – a mezõgazdasági termelést azokra a területekre fogja nagy valószínûséggel koncentrálni, ahol az a leginkább jövedelmezõ, ahol a komparatív ökológiai elõnyök a legnagyobbak. Ebbõl következõen az új WTO tárgyalások egyik igen fontos témája az lehet, hogy hogyan kell és lehet felhasználni azokat az összegeket a vidéki térségek fejlesztésére, a mezõgazdálkodás nem termelési típusú (környezeti, ökológiai, szociális, foglalkoztatási, kulturális, stb.) funkcióinak támogatására, amelyeket korábban a gazdálkodók termelési támogatására fordítottak. Ez az EU-ban zajló és nyilvánvalóan elkerülhetetlennek tûnõ agrár- és vidékpolitikai átrendezõdés, az ehhez való alkalmazkodás számunkra csak akkor lehet elõnyös, ha pontosan felmérjük a különbözõ típusú intézkedések célterületeit, vagyis egy olyan földhasználati zónarendszert alakítunk ki, amely • a lehetõ legteljesebb mértékben figyelembe veszi a különbözõ régiók agrártermelési és nem termelési típusú potenciáljait, • e koordináták mentén kategorizálja az ország különbözõ területeit, és • az így kialakuló zónákban eltérõ agrár- és vidékfejlesztési prioritásokat alkalmaz. A természetvédelem és a mezõgazdálkodás zonációs igényeit egyesítve, ennek a rendszernek a kategóriái a következõk lehetnek: 1) Természetvédelmi magzónák: a természetvédelmi funkciók kizárólagossága, egyéb földhasználat teljes tilalma. 2) Természetvédelmi pufferzónák, vízbázisvédelmi területek: tájápoló, természet- és környezetvédelmi szempontú gazdálkodás, környezeti, foglalkoztatási, kulturális és rekreációs funkciók. 3) Átmeneti zónák: mezõgazdasági termelési + védelmi és egyéb funkciók, ökológiai és egyéb extenzív gazdálkodási formák, ESA területek, bolygatatlan biotóphálózati rendszerekkel, 4) Agrárzónák: mezõgazdasági termelési funkciók, integrált, környezetkímélõ gazdálkodás. 240
koltm2.p65
5) Mûvelés alól kivett területek: urbanizációs, fogyasztási-szolgáltatási, infrastrukturális és ipari funkciók. A termõterület-felhasználás elsõ három kategóriája a támogatások várható célterülete, itt tehát olyan projekteket kell indítani, amelyek a támogatási prioritásoknak megfelelnek. A termõterület-felhasználás negyedik, vagyis az agrártermelés zónája, a GATT-WTO folyamat eredményeképpen a piaci versenykategóriába kerül. Termelési funkcióihoz közvetlen termelési típusú támogatást nem kap. Komparatív ökológiai elõnyeit a piacon kell hogy érvényesítse, így ez a kategória a legjobb ökológiai adottságú területeket foglalja csak magába. Támogatásra csak az egyéb kísérõ funkciók (pl. a 7–12% mezõgazdasági területet kitevõ biotóphálózati rendszer kialakítása, fenntartása, ápolása, vidéki foglalkoztatás, szociális, kulturális funkciók, stb.) vállalása arányában számíthat. Az EU- és WTO-konform módon támogatható extenzív gazdálkodás új lehetõséget ad nemcsak a természeti értékek, a biológiai sokféleség fenntartására, de a termelési struktúra átalakulása (erdõsítés, gyepesítés, tájgazdálkodás) a rekreációs fejlesztések (falusi turizmus, agroturizmus) támogatása révén a vidéki térségek komplex fejlesztését, szociális biztonságát is elõsegítheti. Az intenzív módon hasznosított területeken a gazdaságos, elfogadható mennyiséget és jó minõséget adó árutermelés az elsõdleges cél, amely csakis visszafogottabb mesterséges erõforrás-ráfordítással és nagyobb természeti erõforráshányaddal érhetõ el. Nagyon fontos tehát, hogy ezeken a helyeken is erõforrás-takarékos, szakszerû és ellenõrzött termelési technológiákat alkalmazzanak, s valósítsák meg itt is a környezetkímélõ agrárgazdaság alapvetõ céljait. Az ezredforduló korszerû, környezetbarát agrárgazdaságának kialakítása és megvalósítása lehetõvé teszi egy olyan modernizációs pálya kialakítását, amely a környezetkímélõ, energiatakarékos, hulladékszegény technológiák alkalmazását és az ország speciális adottságait valamint szaktudását kihasználó, nagy értékû termékek elõállítására alapul. Ennek érdekében országos és regionális cselekvési programok kialakítása szükséges, s az agrár-környezetvédelmi feladatokat megfelelõ hangsúllyal be kell illeszteni az agrártámogatás rendszerébe. 8. Agrárkörnyezeti kutató, oktató és tanácsadó hálózat létrehozásának költsége Az agrár-környezetgazdálkodás EU trendekhez illeszkedõ fejlesztése szükségessé teszi olyan oktató, bemutató és tanácsadó bázisok kialakítását, illetve az e területen már létrejött kezdeményezések továbbfejlesztését, melyek lehetõvé teszik e gazdálkodási forma decentraLevegõ Munkacsoport, 2003
240
2003.08.20., 7:56
lizált, gyors ütemû fejlesztését és területi integrációját. Ennek elindítása és mûködtetése állami szerepvállalást igényel. A javaslat célkitûzése e bázisok egységes hálózatának kialakítása, vagyis az agrár-környezetgazdálkodás olyan oktató, kutató, fejlesztõ és demonstrációs bázisainak kialakítása és beindítása, amelyek a környezet és természet védelmének, mezõgazdasági célú használatának, valamint tervezésének és alakításának tájba illõ, harmonikus fejlõdését igyekszenek támogatni, szervezni és kiszolgálni. A koncepció abból a felismerésbõl táplálkozik, hogy a tájakban magukban kell – a szubszidiaritás elvének megfelelõen – segíteni azokat a meglévõ kezdeményezéseket, melyek a tájba illõ, adottságaihoz alkalmazkodó, ökologikus gazdálkodás irányába mutatnak. Létre kell hozni ezek segítésére egy olyan tájközpont-hálózatot, mely tanácsokkal, mintákkal, modellekkel, oktatással, eszközökkel és a kereskedelmi háttér, a piac integrált szervezésével segíti, felkarolja az ilyen típusú kezdeményezéseket. E központok hálózatának e gazdálkodási mód elterjesztésében és a vidéki térség fejlesztésében egyaránt nagy a jelentõsége. A rendszer alközpontjainak területi eloszlása meg kell, hogy egyezzen az ökológiai adottságok és a kialakult mûvelési kultúrák szempontjából homogén mezõgazdasági tájak struktúrájával. Az alközpontoknak ezeken a tájegységeken belül kifejezetten térségi jelentõségû feladatokat kell vállalniuk. A rendszerhez kapcsolódó kutató, igazgatási, ellenõrzési és irányítási bázisok segítik a célok megvalósítását. Magyarország – ma társult tagja az Európai Uniónak – nagy valószínûséggel teljes jogú tag lesz az EU-ban, és ezzel az európai belsõ piachoz fog tartozni. Az agrár-környezetgazdálkodás elõmozdításának ebben az összefüggésben a mezõgazdaság támogatásában prioritást kell élveznie. Jól látható ugyanis a GATT tárgyalások uruguayi fodulója (1995) óta, hogy a Közösség 6 év alatt zömében leépíti a termelési típusú támogatásokat, és azok áthelyezõdnek a mezõgazdálkodás egyéb, nem termelési – a tájjal, a környezettel, annak fenntartásával, a vidéki népesség megtartásával kapcsolatos munkahelyteremtési, szociális és egyéb környezetgazdálkodási – típusú, vidékfejlesztéssel kapcsolatos funkcióira. Ha részt akarunk venni ezekben a folyamatokban, akkor ehhez ki kell alakítanunk azt az oktató és bemutató hálózatot, tá-
mogató intézményrendszert, mely segíti a vidéki térségeket ilyen irányú fejlõdésükben. Ez adja egyben az agrárkörnyezeti programok megvalósításának intézményrendszerét. A hálózat három ágra bomlik a fõ tevékenységi köröknek megfelelõen, melyek a következõk: • oktatás, bemutatás, modellkezdeményezések, tanácsadás, • kutatás, információs rendszerfejlesztés, • igazgatás, ellenõrzés, operatív irányítás. 9. A mezõgazdaság agrárkörnyezeti, extenzifikációs programjainak (belsõ) támogatási igénye Az EU támogatási gyakorlatának megfelelõen a Közösség akkor nyújt forrásokat az általa meghatározott prioritások szerint kidolgozott agrárkörnyezeti programokra, ha a befogadó ország saját forrásaiból is hozzájárul azok megvalósításához. A saját hozzájárulás mértéke – az ország besorolásától függõen – általában a teljes költség 25–50%-áig terjed. Magyarország – Írországhoz és a mediterrán tagállamok többségéhez hasonlóan – várhatóan a 25%-os önrész kategóriájába kerül. A bevételi tételek között – a korábban részletezetteknek megfelelõen – valószínûsíthetõ, hogy az agrárkörnyezeti programok kidolgozására és beindítására már a jövõ évtõl mintegy 50 millió euró/év (12,5 milliárd Ft) támogatási összeggel lehet a csatlakozásig számolni. Ennek saját, kiegészítõ forrásigénye mintegy 15 millió euró (3,8 milliárd Ft). A csatlakozás évétõl ennek EUforrásfedezete mintegy 400 millió euró lehetne (100 milliárd Ft), melynek saját, kiegészítõ forrásigénye mintegy 140 millió euró (35 milliárd Ft) lehet. Az ország agrárköltségvetésében ennek fedezetét meg kell teremteni és programokat kell kidolgozni akkor, ha ezt a támogatási forrást be szeretnénk vonni az agrárkörnyezeti programok beindítására, a magyar agrárium és vidék fejlesztésére. Ángyán József Podmaniczky László Balázs Katalin (Gödöllõi Agrártudományi Egyetem Környezetés Tájgazdálkodási Intézet)
241
Az államháztartás ökoszociális reformjának szükségessége és lehetõségei
koltm2.p65
241
2003.08.20., 7:56
