Az MTVSZ véleménye az Alkotmány részkoncepciókról, és javaslatok a fenntarthatósági értékek erősítésére A Magyar Természetvédők Szövetsége üdvözli, hogy az Alkotmány-előkészítő eseti bizottság munkacsoportjai megjelenítették a fenntartható fejlődés fogalmát az elkészített koncepciókban. Véleményünk szerint a fogalom pontosítása ill. tovább mélyítése szükséges, hogy a megfelelő célt elérhessük. Ennek a koncepciónak kifejtését szolgálják alábbi javaslataink. Javasoljuk továbbá, hogy a bizottság kérje ki a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács (NFFT) véleményét a kérdésben. A.) Az alkotmányos alapértékek munkacsoport részkoncepciójának a második bekezdésében jelenik meg a fenntartható fejlődés fogalma. „Az állam feladata a fenntartható fejlődés biztosításával a gazdasági és szellemi jólét elősegítése, valamint a környezetvédelem. A fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely úgy elégíti ki a jelen nemzedékek szükségleteit, hogy az nem sérti a jövő nemzedékek szükségleteinek kielégítését”
A megfogalmazás nem tesz különbséget a jólét és a jól-lét között. Jóléten anyagi jólétet értünk (valószínű erre utal a gazdasági jólét). A gazdasági és szellemi jóléthez idegenen illeszkedik a környezetvédelem, főleg azért mert a fenntartható fejlődésnek a környezet jó minőségének megőrzésére kell irányulnia. Klasszikusan a fenntartható fejlődés a környezet és fejlődés kérdéseinek az összeegyeztetését jelenti, kibontva a társadalmi, gazdasági és környezeti érdekek együttes figyelembevételét. Míg a környezet és fejlődés kérdéseinek összekapcsolása helytálló, addig a fejlődés további lebontása társadalmi és gazdasági dimenzióra már nem, hiszen a gazdaság a társadalom része, annak minden intézményét a társadalom alkotja meg és működteti. A gyakorlatban pontosan az a baj, hogy ezt a három dolgot szétválasztjuk, és a gazdaság külön jelenik meg, mintha ez nem a társadalom egészén és a környezet erőforrásain nyugodna. A fenntartható fejlődés pontosan ezt a széttagoltságot kívánja megszüntetni azzal, hogy kimondja, hogy a fejlődés lehetőségei a környezeti adottságokban gyökereznek, a környezet minőségére, vagyis a lehetőségeinkre viszont visszahat a megválasztott fejlődési menet. A második mondat a fenntartható fejlődés brundtlandi meghatározását idézi, ezért ha így marad idézőjelbe kell tenni. Viszont érdemes megfontolni, hogy ezt a nagyon általános, éppen ezért nem operatív fogalmat használja-e az Alkotmány, vagy ennek a továbbfejlesztett változatát. A fogalmat megjelenése óta rengeteg kritika éri, mondván, hogy nem tartalmaz semmilyen útmutatást. Az ilyen általános fogalmakból minden levezethető, olyan elképzelések is, amelyeknek nincs köze a fenntarthatósághoz.
1
Javaslat:
1. Javasoljuk, hogy alkotmányos alapértékekként a jól-léti értékek jelenjenek meg. Ezzel elkerülhető, hogy ötletszerűen legyen felsorolva néhány érték. Külön kell kezelni az egyetemes emberi értékekre alapozott jól-léti értékeket és azokat az intézményes vívmányokat (ilyen maga az Alkotmány, a képviseleti demokrácia, a szabad választások, stb.), amelyek ezek megvalósulását lehetővé teszik.
A fenntarthatóság megvalósulásához szükséges jól-léti értékeket:
Egyenlő hozzáférés esélye a természeti erőforrásokhoz, és annak hasznaihoz
Egyenlő hozzáférés esélye a társadalom által nyújtott lehetőségekhez (oktatás, egészségügyi szolgáltatás, védelem, információ, jövedelemszerzés, művészetek, kultúra, rekreáció, stb.)
Az egészség megőrzése (testi, lelki, szellemi, érzelmi)
A környezet jó minősége (egészséges, ép, gazdag természetes környezet)
Biztonság (személyes, haza biztonsága, béke)
Tudás, műveltség, bölcsesség
Munka, kiteljesedés a munkában, a munka öröme
Erényes
erkölcsi
normák
szerinti
élet
(tisztesség,
becsület,
mértékletesség,
nagylelkűség)
Önbecsülés, identitás tudat
Autonómia
Család, családi kapcsolatok fontossága, családi biztonság
Igazi barátság, emberi kapcsolatok fontossága
A másik ember méltóságának tisztelete
Az élet tisztelete
Másoknak való segítségnyújtás, gondoskodás, együttműködés
A környezetről, természetről való gondoskodás
Igazságosság, egyenlő bánásmód a másik emberrel
Szolidaritás a rászorulókkal, nélkülözőkkel
Bizalom a másik emberben
Bizalom a társadalmi, közéleti intézményekben
Vallásosság, hit”
2. A fenntartható fejlődés meghatározásaként a következőt javasoljuk: A fenntartható fejlődés a társadalmi jól-lét folytonos megvalósulása, anélkül, hogy a környezet eltartóképességét, ezzel a jövő nemzedékek szükségletinek kielégítését veszélyeztetnénk.
Az eltartóképességre való utalás Herman Dalytől származik. Ez rávilágít arra, hogy a jövő nemzedékek szükségletei csak oly módon lesz kielégíthető, ha nem sértjük a környezet eltartóképességét. Ez a meghatározás és a felsorolt jól-léti értékek összhangban vannak, és ezekből levezethető a
2
legfontosabb normaalkotási szükség is, nevezetesen, hogy a természetei erőforrásokat fenntartható módon kell használni. Erre feltétlenül utalni kell, különben a fenntartható fejlődés ugyan olyan kívánalom marad, mint a „Közös jövőnk” jelentés után. Ugyan az elvvel mindenki egyet értett, de senki nem kívánta az eltartóképességre korlátozni az emberi társadalom szükségleteit, annak nem hozták létre az eszközrendszerét.
A felismerés ugyan helyes volt, most ahhoz képest 23 éves
lemaradásban vagyunk, és minden vonatkozásban tovább romlott a környezet eltartóképessége.
3. Amennyiben az eltartóképességre való utalás bekerül az Alkotmányba, úgy annak megvalósulásához garanciákat is kell adni. Az eltartóképesség szerinti használat kulcsa a természeti erőforrások közösségi tulajbonba vétele.
Fenntartható módon ezekkel úgy lehet gazdálkodni, ha a közösség
ellenőrzést gyakorolhat a használatuk felett, illetve a közösség osztozik az erőforrásokból származó hasznokon (ezzel lehet megvalósítani a természeti erőforrásokhoz való hozzáférés egyenlő esélyét, és a hasznokból történő igazságos részesedést). Ez nem lenne szokatlan, hiszen az ásványi kincsek, mindaz, amit a föld mélye rejt, az állam tulajdona, és használójuk járulékot fizet az államnak. Szükség van erre a változtatásra, hiszen ma az erőforrások lényegesen gyorsabb ütemben fogynak, mint ahogyan megújulnának, utalunk itt a termőföld, vagy a biológiai forrásoknak, mint a szükségletek létalapjainak gyors pusztulására.
Javasolt szöveg: A természeti erőforrások (víz, termőföld, ásványkincsek, az energia-források, a biológiai sokféleség) az emberiség közös öröksége, és ezért birtoklásuk csak közösségi lehet, használatuk pedig a birtokló közösség felügyelete alatt áll és annak kizárólagos hasznát szolgálja. Megjegyzés: célszerű az energiaforrások befoglalása a szövegbe, ez ilyen módon nemcsak az ásványi eredetűekre, hanem az ún. megújulókra is vonatkozik a javaslat. Fontos előre gondolkodni. Amennyiben ezek használata elterjed és általánossá válik, akkor a közösség hasznát kell, hogy szolgálja. A közösségi tulajdont és haszonélvezetet indokolja, hogy minden használat – még a megújuló energiaforrások használata is,- negatív externáliákkal terheli a közösséget. Eddig a haszon a használót, s teher a legtágabban értelmezett közösséget illette. Mivel az alkotmány ezt a kérdést nem szabályozta, így a magánhaszon-szerzés érdekében a terheket át lehetett hárítani a közösségre. Ezzel szemben az Alkotmány kimondta az egészséges környezethez való jogot, de nem tiltotta el a környezet használókat a környezeti terhek áthárításától. A közösségi tulajdon és ellenőrzés a használó felett lehetővé teszi, hogy a tulajdonos mérlegelje az elvárt hasznok és eltűrhető terhek mértékét.
Az erőforrások közösségi tulajdonán túl a magántulajdonra, az öröklődésre vonatkozó jogok nem sérülnek. A fenti tételből származtatható, hogy a minden egyénnek egyforma lehetőséget kell biztosítani a természeti erőforrásokhoz való hozzáféréshez, és hasznaik élvezéséhez.
Javaslat: minden egyénnek egyforma lehetőséget kell biztosítani a természeti erőforrásokhoz való hozzáféréshez, és azok hasznainak élvezéséhez.
3
B.) A negyedik bekezdés az emberi élet legteljesebb terjedelmű védelmét tartja indokoltnak. Az élethez és emberi méltósághoz való jog 4. pontként megjelenik az Alkotmány-előkészítő eseti bizottság II. munkacsoportjának koncepciójában is, amely az alapvető jogokkal és kötelezettségekkel foglalkozik.
Ez alapjában véve helyes, de az emberi életet nemcsak közvetlenül, de közvetve is lehet veszélyeztetni. Az egyedi életnek a faj fennmaradása ad keretet, a faj fennmaradásának pedig a megfelelő minőségű környezet. Az egyetemes jól-léti értékek között ezért szerepel pl. az élet tisztelete, beleértve az élet minden formáját, és nemcsak az emberi életet. Az embernek az élet védelmét ki kell terjesztenie az élő környezetére, különben nem képes a saját életét fenntartani. Védhetjük önző módon a saját életünket, ha tönkretesszük azt az életet, ami keretet biztosít az élethez, a megújuláshoz.
Javaslat: Minden ember felelősséget visel az emberi faj fennmaradásáért, a jövő nemzedékek jól-létéért.
Az emberi faj fennmaradásáért viselt felelősség érdekében minden ember kötelezettsége:
Az élet minden formájának tisztelete
A természeti erőforrások fenntartható használata
A nem anyagi értékek megőrzése (a természetben zajló folyamatok háborítatlansága, a természet esztétikuma, harmóniája, az örömszerzés, a megszerezhető tudományos ismeretek, az esztétikai és rekreációs szükségletek kielégítése érdekében)
Egészségének lehető legteljesebb, önakaraton múló megőrzése. Mindenki felelős önmaga és mások egészségének megőrzéséért.
A megelőzés és elővigyázatosság elvének alkalmazása.
C.) A részkoncepció hetedik bekezdése alapértéknek tekinti a piacgazdaságot és a tisztességes verseny szabadságát. Ezzel messze nem lehet egyetérteni. A jelenlegi makrogazdasági modell mindenhol a világban azt bizonyította, hogy a gazdaság nem képes megőrizni sem társadalmi, sem környezeti erőforrásait, hiszen éppen ezért beszélünk egy fenntarthatatlan világról.
Javaslat: ennek elhagyása.
D.) A nyolcadik bekezdés a köz és magántulajdon egyenlő mértékű védelméről kíván gondoskodni. Csakhogy a mai gazdasági rend éppen arról szól, hogy a hasznok megszerzése érdekében megkárosítják a közt (ld. negatív externáliák). A víz, a levegő, az élővilág közjó, és mint ilyen köztulajdon.
Teljesen
nyilvánvaló,
hogy
védeni
kell
a
tisztességes
munkával
megszerzett
magántulajdont, de csak a tisztességes munkával szerzettet. Éppen azt kell kimondani, hogy a közjó védelme megelőzi a magánhaszon, a magántulajdon gyarapítását.
4
Javaslat: A közjó, a köztulajdon mindig elsőbbséget élvez a magán és csoportérdekekkel, az egyéni haszon, és tulajdonszerzéssel szemben.
E.) Az Alkotmány-előkészítő eseti bizottság II. munkacsoportjának koncepciójában 11. pontként jelenik meg az egészséges környezethez való jog alkotmányos biztosítása, amely ebben a formában eddig is fennállt. Hatásosságát mutatja, hogy a környezet tovább degradálódott. Ennek oka nemcsak a tételből kibontható jogszabályalkotás hiányossága, vagy annak hiányos végrehajtása, hanem magának a fogalomnak a használata. A környezet valaminek, valakinek, valamiknek, valakiknek a környezete, vagyis szubjektív fogalom. Ezek a szubjektív környezetek számtalan módon fedik át egymást, s együttesen alkotják a globális környezetet, helyesen a természet egészét. Mivel minden mindennek a környezete, ha a környezetvédelem a szubjektív környezet védelméből indul ki, akkor nyilvánvaló, hogy amikor valakinek, valakiknek a környezetében szeretné megelőzni, felszámolni vagy éppen kompenzálni a jelentős környezeti hatást, azt át fogja terhelni, más, mások szubjektív környezetére vagy éppen a globális környezet egészére.
Ugyan ide jutunk, ha az entrópia törvényéből indulunk ki. A természetben a különböző rendszerek egymás negentrópiájával (rendezettségével) táplálkoznak. Egy olyan rendezett rendszer, mint az emberi társadalom - pl., gondoljunk itt lakásaink melegére, a közlekedés infrastruktúrájára, stb., - a környezetéből elvett fosszilis energiaforrásokból tartja fenn magát. Miközben elveszi és felhasználja környezetének erőforrásait (energiaforrások, víz, talaj, stb.,), rendezetlenné teszi azokat. A környezeti probléma a rendezetlenség okán jön létre. Amennyiben szeretnénk újra rendezni környezetünket, azt csak egy újabb környezet negentrópiájának megcsapolásával érhetjük el, azaz ideiglenes rendezésünk ára, még több rendezetlenség a környezetben.
A környezet fogalma nem tehető operatívvá. Az, aki saját szubjektív környezetének egészségéhez ragaszkodik, amúgy helyesen, az mások szubjektív környezetére szükségszerűen hárítja át a terheket. Hány és hány konfliktus van abból, hogy valakik nem szeretnék, hogy az ő településükre épüljön egy üzem, egy hulladéklerakó, stb. Ez nemzetközi szinten is igaz. Ezért a jó környezethez való jogot nem az egyes egyének, hanem az emberi társadalom számára kell biztosítani
Az egészséges környezet megvalósulása annak a feltétele, hogy a társadalom milyen módon és mértékben képes csökkenteni a környezeti terheket. Ez pedig a természetei erőforrások fenntartható használatában gyökerezik. Az egészséges környezethez való jogot tehát csak akkor érdemes kimondani, ha vele együtt kimondjuk a fenntartható erőforrás-gazdálkodás kötelezettségét.
Javaslat: a fenti javaslatainkkal együtt mondja ki az alkotmány az emberi társadalom jogát az egészséges környezethez.
Készítette: Dr. Gyulai Iván, Budapest, 2010-10-29
5
6
