1.
A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE
STELARA 45 mg oldatos injekció
2.
MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
45 mg/0,5 ml usztekinumab injekciós üvegenként, egyszeri alkalmazásra. Az usztekinumab egér myeloma sejtvonalban, rekombináns DNS-technológiával előállított, interleukin (IL)-12/23-mal szembeni, teljes mértékben humán IgG1κ monoklonális antitest. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.
3.
GYÓGYSZERFORMA
Oldatos injekció. Tiszta-enyhén opálos, színtelen-halványsárga oldat.
4.
KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1
Terápiás javallatok
A STELARA közepes fokú vagy súlyos plakkos psoriasis kezelésére javasolt felnőtteknek, akik más szisztémás terápiákra – beleértve a ciklosporint, metotrexátot és PUVA-t - nem reagáltak vagy akiknél az ellenjavallt vagy akik azt nem tolerálják (lásd 5.1 pont). 4.2
Adagolás és alkalmazás
A STELARA alkalmazása a psoriasis diagnózisában és kezelésében jártas orvos irányítása és felügyelete mellett javasolt. Adagolás A STELARA ajánlott adagolása szerint a kezdő dózis 45 mg subcutan adva, melyet egy 45 mg-os adag követ 4 héttel később, majd 12 hetente. Azoknál a betegeknél, akik a kezelés 28. hetéig nem reagáltak, megfontolandó a kezelés abbahagyása. 100 kg-ot meghaladó testsúlyú betegek A 100 kg-ot meghaladó testsúlyú betegek kezdő adagja 90 mg subcutan adva, melyet egy 90 mg-os adag követ 4 héttel később, majd 12 hetente. Ezeknél a betegeknél a 45 mg-os dózis is hatásosnak bizonyult. Mindamellett 90 mg nagyobb hatásosságot eredményezett. (lásd 5.1 pont, 2. táblázat). Idős betegek (≥65 év) Nincs szükség az adag módosítására idős betegeknél (lásd 4.4 pont). Gyermekek és serdülők (<18 év) A STELARA nem javasolt 18 év alatti gyermekek és serdülők számára a biztonságosságra és a hatásosságra vonatkozó adatok hiánya miatt. Vese- és májkárosodás A STELARA-t nem vizsgálták ezekben a betegcsoportokban. Adagolási ajánlások nem tehetők. Alkalmazási mód 2
A STELARA subcutan injekcióként alkalmazandó. Ha lehetséges, az injekció beadásának helyeként a bőr psoriasisos területeit kerülni kell. Amennyiben az orvos alkalmasnak találja, a subcutan injekciós technika megfelelő oktatása után a betegek önmaguknak is beadhatják a STELARA injekciót. Azonban az orvosnak a betegek megfelelő követéséről gondoskodni kell. A betegeket meg kell tanítani arra, hogy a betegtájékoztató utasításainak megfelelően a STELARA teljes mennyiségét injektálják be maguknak. Az alkalmazásra vonatkozó részletes utasítások a betegtájékoztatóban találhatók. Az elkészítésre vonatkozó további utasításokat és a kezeléssel kapcsolatos különleges óvintézkedéseket lásd a 6.6 pontban. 4.3
Ellenjavallatok
A hatóanyaggal vagy bármely segédanyaggal szembeni túlérzékenység (lásd 6.1 pont). Klinikailag jelentős, aktív fertőzés (pl. aktív tuberkulózis). 4.4
Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Fertőzések Az usztekinumab potenciálisan növelheti a fertőzések kockázatát és reaktiválhat látens fertőzéseket. Klinikai vizsgálatok során a STELARA-t kapó betegeknél súlyos bakteriális-, gombás- és vírusfertőzéseket figyeltek meg (lásd 4.8 pont). Óvatosság szükséges, ha a STELARA használatát olyan betegek esetén mérlegelik, akik krónikus fertőzésben szenvednek vagy akiknek kórelőzményében visszatérő fertőzés szerepel (lásd 4.3 pont: klinikailag jelentős, aktív fertőzés). A STELARA-kezelés megkezdése előtt a betegeket ki kell vizsgálni, hogy van-e tuberkulózis fertőzésük. A STELARA-t nem szabad aktív tuberkulózisos betegeknek adni (lásd 4.3 pont). A STELARA alkalmazása előtt meg kell kezdeni a látens tuberkulózis-fertőzés kezelését. A STELARA-kezelés előtt a tuberkulózis elleni terápia ugyancsak megfontolandó olyan betegeknél, akiknek kórtörténetében a látens vagy aktív tuberkulózis megfelelő kezelése nem igazolható. A STELARA-t kapó betegeket – a kezelés alatt és után – szoros megfigyelés alatt kell tartani az aktív tuberkulózis okozta panaszok és tünetek esetleges megjelenése miatt. A betegeket meg kell tanítani arra, hogy forduljanak orvoshoz, ha fertőzésre utaló jelek vagy tünetek jelentkeznek. Amennyiben egy betegnél súlyos fertőzés alakul ki, a beteget szoros megfigyelés alatt kell tartani, és a STELARA-t a fertőzés megszűnéséig nem szabad adni. Rosszindulatú daganatok Az immunszuppresszánsok, mint az usztekinumab is potenciálisan növelik a rosszindulatú daganat kockázatát. Néhány betegnél, akik klinikai vizsgálatok során STELARA-t kaptak, bőrt és nem bőrt érintő rosszindulatú daganatok alakultak ki (lásd 4.8 pont). Nem végeztek vizsgálatokat olyan betegekkel, akiknek kórtörténetében rosszindulatú daganat szerepelt, illetve nem folytatták a vizsgálatot olyan betegekkel, akiknél a STELARA-kezelés során rosszindulatú daganat alakult ki. Így ezeknél a betegeknél óvatosság szükséges a STELARA használatának mérlegelésekor. Túlérzékenységi reakciók A forgalomba hozatalt követő alkalmazás során súlyos allergiás reakciókról számoltak be, egyes esetekben néhány nappal a kezelés után. Anaphylaxia és angiooedema alakult ki. Ha anafilaxiás vagy más, súlyos allergiás reakció jelentkezik, a STELARA alkalmazását azonnal abba kell hagyni, és megfelelő terápiát kell kezdeni (lásd 4.8 pont).
3
Védőoltások Élő vírust vagy élő baktériumot tartalmazó védőoltások (mint pl. Bacillus Calmette-Guérin [BCG]) STELARA-val egyidejűleg nem adhatók. Nem végeztek specifikus vizsgálatokat olyan betegek körében, akik nemrégiben élő vírust vagy élő baktériumot tartalmazó oltást kaptak. STELARA-t kapó betegek esetén nem állnak rendelkezésre adatok a fertőzések élő kórokozót tartalmazó vakcinákkal való szekunder transzmisszióját illetően. Élő vírust vagy élő baktériumot tartalmazó védőoltás adása előtt a STELARA-kezelést az utolsó dózist követően legalább 15 hétre fel kell függeszteni, és leghamarabb 2 héttel a védőoltás beadása után lehet folytatni. A felíróknak tanulmányozniuk kell az adott védőoltás alkalmazási előírásában az oltás beadása utáni egyidejű immunszuppresszív szerek használatára vonatkozó kiegészítő információt és ajánlást. STELARA-t kapó betegek egyidejűleg kaphatnak inaktivált vagy elölt kórokozókat tartalmazó védőoltásokat. Egyidejű immunszuppresszív terápia A STELARA biztonságosságát és hatásosságát más immunszuppresszánsokkal kombinációban beleértve a biológiai hatóanyagokat vagy a fototerápiát - nem értékelték. Óvatosság szükséges más immunszuppresszánsok és a STELARA egyidejű használatának mérlegelésekor vagy egy másik immunszuppresszív biológiai szerről való átállítás során (lásd 4.5 pont). Immunterápia A STELARA-t nem értékelték olyan betegeknél, akik allergia elleni immunterápiát kaptak. Nem ismert, hogy a STELARA befolyásolhatja-e az allergia elleni immunterápiát. Speciális betegcsoportok Idős betegek (≥65 év) STELARA-t kapó 65 éves és idősebb betegeknél a fiatalabb betegekhez képest nem tapasztaltak számottevő különbséget a hatásosságban vagy biztonságosságban. Mivel idős populációban a fertőzések előfordulási gyakorisága általában magasabb, idősek kezelésekor óvatosan kell használni. 4.5
Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
Humán interakciós vizsgálatokat nem végeztek. A fázis III vizsgálatok populációs farmakokinetikai analízise során vizsgálták a psoriasisos betegeknél egyidejűleg leggyakrabban használt gyógyszereknek (beleértve a paracetamolt, ibuprofent, acetilszalicilsavat, metformint, atorvasztatint, levotiroxint) az usztekinumab farmakokinetikájára gyakorolt hatását. Ezen egyidejűleg adott gyógyszerekkel való interakcióra nem utalt semmi. Ezen analízis alapjául az szolgált, hogy legalább 100 beteget (a vizsgált populáció >5%-a) kezeltek egyidejűleg ezekkel a gyógyszerekkel a vizsgálat időtartamának legalább 90%-ában. Élő kórokozót tartalmazó oltóanyag nem adható a STELARA-val egyidejűleg (lásd 4.4 pont). Egy in vitro vizsgálat eredményei alapján az adag módosítására nincs szükség olyan betegeknél, akik egyidejűleg CYP450-szubsztrátokat kapnak (lásd 5.2 pont). A STELARA biztonságosságát és hatásosságát más immunszuppresszánsokkal kombinációban beleértve a biológiai hatóanyagokat vagy a fototerápiát - nem értékelték (lásd 4.4 pont). 4.6
Terhesség és szoptatás
Terhesség Terhes nőkön történő alkalmazásra nincs megfelelő adat az usztekinumab tekintetében. Az állatkísérletek nem utalnak a terhességet, az embrionális/magzati fejlődést, szülést vagy a szülés utáni fejlődést közvetlenül vagy közvetett módon károsan befolyásoló hatásra (lásd 5.3 pont). Elővigyázatosságból a STELARA használatát terhesség alatt ajánlatos kerülni. Fogamzóképes nőknek a kezelés alatt és a kezelést követő 15 hétig hatásos fogamzásgátló módszert kell alkalmazniuk.
4
Szoptatás Nem ismert, hogy az usztekinumab kiválasztódik-e az emberi anyatejbe. Állatkísérletek az usztekinumab anyatejbe történő, kis mértékű kiválasztódását mutatták. Nem ismert, hogy az usztekinumab a lenyelést követően szisztémásan felszívódik-e. Tekintettel az usztekinumab anyatejjel táplált csecsemőkre gyakorolt mellékhatásainak kockázatára, dönteni kell a szoptatás kezelés alatti és a kezelést követő 15 hétre történő leállításáról vagy a STELARA terápia megszakításáról, figyelembe véve a szoptatásnak a gyermekre, illetve a STELARA-terápiának az anyára gyakorolt kedvező hatását. 4.7
A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre
A készítménynek a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták. 4.8
Nemkívánatos hatások, mellékhatások
Az alább ismertetett biztonságossági adatok három, összesen 2266, usztekinumabot kapott betegen végzett vizsgálatból származnak. A betegek közül 1970-en legalább 6 hónapig, 1285-en legalább 1 évig és 373-an legalább 18 hónapig kaptak usztekinumabot. Az alábbi súlyos mellékhatásokat jelentették: • súlyos fertőzések, • rosszindulatú daganatok. Az usztekinumabbal psoriasis területén végzett klinikai vizsgálatok kontrollos és nem kontrollos részeiben a leggyakoribb mellékhatás (>10%) a nasopharyngitis és a felső légúti fertőzés volt. A legtöbbet enyhének tekintették, és nem tette szükségessé a vizsgálati kezelés megszakítását. A psoriasis klinikai vizsgálatokból származó, illetve a forgalomba hozatalt követően szerzett tapasztalatok alapján jelentett mellékhatásokat az 1. táblázat összegzi. A mellékhatások szervrendszerenként és gyakoriság szerint vannak csoportosítva a következő megállapodás szerint: nagyon gyakori (>1/10), gyakori (>1/100 - <1/10), nem gyakori (>1/1000 - <1/100), ritka (>1/10 000 <1/1000), nagyon ritka (<1/10 000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra. 1. táblázat
A psoriasis területén végzett klinikai vizsgálatok illetve a forgalomba hozatalt követően szerzett tapasztalatok alapján jelentett mellékhatások összesítése Szervrendszer Gyakoriság: mellékhatás Fertőző betegségek és parazitafertőzések Nagyon gyakori: felső légúti fertőzés, nasopharyngitis Gyakori: cellulitis, vírusos felső légúti fertőzés Immunrendszeri betegségek és tünetek
Gyakori: túlérzékenységi reakciók (beleértve a bőrkiütést, urticariát) Ritka: súlyos allergiás reakciók (beleértve az anaphylaxiát és angiooedemát)
Pszichiátriai kórképek
Gyakori: depresszió
Idegrendszeri betegségek és tünetek
Gyakori: szédülés, fejfájás
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek
Gyakori: pharyngolaryngealis fájdalom, orrdugulás
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
Gyakori: hasmenés
A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei
Gyakori: viszketés 5
A csont-izomrendszer és a kötőszövet betegségei és tünetei
Gyakori: hátfájdalom, myalgia
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók
Gyakori: fáradtság, az injekció helyén fellépő erythema Nem gyakori: az injekció helyén fellépő reakciók (beleértve a fájdalmat, duzzanatot, viszketést, indurációt, vérzést, véraláfutást és irritációt)
Fertőzések Psoriasisos betegek kontrollos vizsgálataiban a fertőzés vagy súlyos fertőzés aránya hasonló volt az usztekinumabbal, illetve a placebóval kezelt betegek körében. A psoriasisos betegek klinikai vizsgálatainak placebo-kontrollos szakaszában a fertőzés aránya 1,39 utánkövetési betegév volt az usztekinumabbal kezelt betegeknél, illetve 1,21 a placebóval kezelt betegeknél. Súlyos fertőzések 0,01 utánkövetési betegévenkénti gyakorisággal fordultak elő az usztekinumabbal kezelt betegeknél (5 súlyos fertőzés 407 utánkövetési betegévenként) illetve 0,02 gyakorisággal a placebóval kezelt betegeknél (3 súlyos fertőzés 177 utánkövetési betegévenként) (lásd 4.4 pont). A psoriasis klinikai vizsgálatok kontrollos és nem kontrollos részeiben a fertőzés aránya 1,24 utánkövetési betegév volt az usztekinumabbal kezelt betegeknél és a súlyos fertőzések incidenciája 0,01 utánkövetési betegév volt az usztekinumabbal kezelt betegeknél (24 súlyos fertőzés 2251 utánkövetési betegévenként) továbbá súlyos fertőzésekről – beleértve a cellulitist, diverticulitist, osteomyelitist, vírusfertőzéseket, gastroenteritist, pneumoniát és a húgyúti fertőzéseket – számoltak be. Klinikai vizsgálatokban az egyidejűleg izoniaziddal kezelt, látens tuberkulózisban szenvedő betegeknél nem alakult ki tuberkulózis. Rosszindulatú daganatok A psoriasis klinikai vizsgálatok placebo-kontrollos szakaszában a rosszindulatú daganatok, kivéve a nem melanoma bőrrákot, incidenciája 0,25/100 utánkövetési betegév volt az usztekinumabbal kezelt betegeknél (1 beteg 406 utánkövetési betegévenként) szemben a placebóval kezelt betegekre vonatkozó 0,57-es értékkel (1 beteg 177 utánkövetési betegévenként). A nem melanoma bőrrák incidenciája 0,74/100 utánkövetési betegév volt az usztekinumabbal kezelt betegeknél (3 beteg 406 utánkövetési betegévenként) szemben a placebóval kezelt betegekre vonatkozó 1,13-as értékkel (2 beteg 176 utánkövetési betegévenként). A psoriasis klinikai vizsgálatok kontrollos és nem kontrollos részeiben a rosszindulatú daganatok, kivéve a nem melanoma bőrrákokat, incidenciája 0,36/100 utánkövetési betegév volt az usztekinumabbal kezelt betegeknél (8 beteg 2249 utánkövetési betegévenként). A jelentett rosszindulatú daganatok között emlő-, vastagbél-, fej-nyak-, vese-, prosztata- és pajzsmirigy tumor szerepelt. Az usztekinumabbal kezelt betegek esetén jelentett rosszindulatú daganatok aránya összevethető volt az átlag populációban várt értékkel (standardizált incidencia arány = 0,68 [95%-os konfidencia intervallum: 0,29, 1,34]). A nem melanoma bőrrák incidenciája 0,80/100 utánkövetési betegév volt az usztekinumabbal kezelt betegeknél (18 beteg 2245 utánkövetési betegévenként) (lásd 4.4 pont). Túlérzékenységi reakciók Usztekinumab klinikai vizsgálataiban kiütést és csalánkiütést figyeltek meg, mindkettőt a betegek <2%-ánál. Immunogenicitás Az usztekinumabbal kezelt betegek kb 5%-ánál termelődtek antitestek az usztekinumabbal szemben, rendszerint alacsony titerrel. Az antitest termelődése és az injekció helyén fellépő reakciók között nem észleltek nyilvánvaló összefüggést. Az usztekinumab-antitest pozitív betegeknél a kezelés az alacsonyabb hatásosság felé irányult, mindemellett az antitest-pozitivitás eleve nem zárja ki a kezelésre adott klinikai választ. 6
4.9
Túladagolás
Túladagolás eseteiről nem számoltak be. Klinikai vizsgálatokban legfeljebb 4,5 mg/kg-os, egyszeri adagokat dózislimitáló toxicitás nélkül alkalmaztak intravénásan. Túladagolás esetén a beteget – a mellékhatások okozta bármilyen panasz vagy tünet kialakulása miatt – ajánlott megfigyelni és adott esetben azonnali, megfelelő tüneti kezelésben részesíteni.
5.
FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1
Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: Immunszuppresszánsok, interleukin-gátlók, ATC kód: L04AC05 Hatásmechanizmus Az usztekinumab egy teljesen humán IgG1κ monoklonális antitest, mely nagy affinitással és specificitással kötődik az IL-12 és IL-23 humán citokinek p40 fehérje-alegységéhez. Az usztekinumab gátolja a humán IL-12 és IL-23 aktivitását, megakadályozva ezen citokinek kötődését az immunsejtek felületén expresszálódott IL-12Rβ1 receptorfehérjéhez. Az usztekinumab nem képes kötődni az IL-12 vagy IL-23-hoz, ha az már előzőleg kötődött az IL-12Rβ1 sejtfelszíni receptorokhoz. Így nem valószínű, hogy az usztekinumab hozzájárul a receptort hordozó sejt komplement- vagy antitest-mediált citotoxicitásához. Az IL-12 és IL--23 heterodimer citokineket az aktivált antigén prezentáló sejtek, mint pl. a makrofágok és a dendritikus sejtek, választják ki. Az IL-12 és IL-23 a natural killer (NK)-sejt aktiválásához, valamint a CD4+T-sejt differenciálódásához és aktiválásához hozzájárulva játszik szerepet az immunműködésben. Azonban az IL-12 és IL-23 rendellenes szabályozása immunmediált betegségekkel, pl. psoriasissal jár. Az usztekinumab meggátolja az IL-12-nek és az IL-23-nak az immunsejt aktiválásában, pl. az intracelluláris szignalizációban és a citokin szekrécióban való részvételét. Így az usztekinumab vélhetően megszakítja a psoriasis patológiájában releváns szignalizációt és citokin-kaszkádot. Klinikai hatásosság Az usztekinumab biztonságosságát és hatásosságát két randomizált, kettős-vak, placebo-kontrollos vizsgálatban, 1996 betegen értékelték közepes fokú vagy súlyos plakkos psoriasisban szenvedő olyan betegek körében, akiket fototerápiára vagy szisztémás terápiára jelöltek. Továbbá egy randomizált, az értékelő számára vak, aktív kontrollos vizsgálatban hasonlították össze az usztekinumabot az etanercepttel olyan közepes fokú vagy súlyos plakkos psoriasisban szenvedő betegeknél, akik ciklosporinra, metotrexátra vagy PUVA-ra adott reakciója nem volt kielégítő, nem tolerálták azt vagy akiknél azok ellenjavalltak voltak. Az 1. számú Psoriasis Vizsgálat (PHOENIX 1) 766 beteget értékelt. Ezen betegek 53%-a vagy nem reagált más szisztémás terápiára, vagy nem tolerálta azt, vagy az számukra ellenjavallt volt. Az usztekinumab-kezelésre randomizált betegek 45 mg-os vagy 90 mg-os dózist kaptak a 0. és a 4. héten, ezt követően ugyanazt a dózist 12 hetente. A 0. és 4. hétre placebo-kezelésre randomizált betegeket keresztezve átállították úgy, hogy a 12. és16. héten, majd ezt követően 12 hetente usztekinumabot kapjanak (45 mg vagy 90 mg). Az eredetileg usztekinumab-kezelésre randomizált betegeket, akik elérték a Psoriasis terület és súlyossági index (Psoriasis Area and Severity Index - PASI) szerinti 75-ös választ (legalább 75%-os PASI javulás a kiindulási állapothoz képest) a 28. és 40. héten újrarandomizálták, hogy 12 hetente usztekinumabot vagy placebót (azaz a terápia megvonása) kapjanak. A 40. héten placebo-kezelésre újrarandomizált betegeknél újrakezdték az usztekinumabot az eredeti adagolási sémával, amennyiben a 40. heti PASI javulásuk legalább 50%-os csökkenését tapasztalták. A vizsgálati kezelés első alkalmazásától kezdve minden beteget 76 hétig követtek.
7
A 2. számú Psoriasis Vizsgálat (PHOENIX 2) 1230 beteget értékelt. Ezen betegek 61%-a vagy nem reagált más szisztémás terápiára, vagy nem tolerálta azt, vagy az számára ellenjavallt volt. Az usztekinumab-kezelésre randomizált betegek 45 mg vagy 90 mg-os dózist kaptak a 0. és a 4. héten, majd egy további adagot a 16. héten. A 0. és 4. hétre placebó-kezelésre randomizált betegeket keresztezve átállították úgy, hogy a 12. és16. héten usztekinumabot kapjanak (45 mg vagy 90 mg). A vizsgálati kezelés első alkalmazásától kezdve minden beteget 52 hétig követtek. A 3. számú Psoriasis Vizsgálat (ACCEPT) 903, olyan közepes fokú vagy súlyos psoriasisos beteget értékelt, akik más szisztémás terápiára nem reagáltak megfelelően, vagy nem tolerálták azt, vagy akiknél az ellenjavallt volt, továbbá összehasonlították az usztekinumab és az etanercept hatásosságát, valamint értékelték az usztekinumab és az etanercept biztonságosságát. A vizsgálat 12-hetes, aktív-kontrollos szakaszában a betegeket etanercept-kezelésre (50 mg hetente kétszer), illetve a 0. és 4. héten adott 45 mg vagy 90 mg usztekinumabra randomizálták. Az 1. és 2. számú Psoriasis Vizsgálatban a betegség jellemzői a vizsgálat megkezdésekor általában minden terápiás csoportban megegyeztek: a medián kiindulási PASI-érték 17-18 közötti, a medián kiindulási testfelület (Body Surface Area - BSA) ≥20 és a medián Bőrgyógyászati életminőségi index (Dermatology Life Quality Index - DLQI) 10-12 közötti volt. Hozzávetőlegesen a betegek egyharmadának (az 1. számú Psoriasis Vizsgálatban) és egynegyedének (a 2. számú Psoriasis Vizsgálatban) volt arthritis psoriaticaja. Ezekben a vizsgálatokban az elsődleges végpont azon betegek aránya volt, akik a kiindulási állapottól számítva a 12. héten PASI 75-ös választ értek el (lásd 2. és 3. táblázat). 2. táblázat A klinikai válasz összesítése az 1. és 2. számú Psoriasis Vizsgálatokban (PHOENIX 1, PHOENIX 2) 12. hét 28. hét 2 adag (0. és 4. héten) 3 adag (0., 4. és 16. héten) PBO 45 mg 90 mg 45 mg 90 mg 1. számú Psoriasis Vizsgálat Randomizált betegek 255 255 256 250 243 száma PASI 50-es válasz N 26 (10%) 213 (84%)a 220 (86%)a 228 (91%) 234 (96%) (%) PASI 75-ös válasz N 8 (3%) 171 (67%)a 170 (66%)a 178 (71%) 191 (79%) (%) PASI 90-es válasz N 5 (2%) 106 (42%)a 94 (37%)a 123 (49%) 135 (56%) (%) PGAb tisztult vagy 10 (4%) 151 (59%)a 156 (61%)a 146 (58%) 160 (66%) minimális N (%) ≤100 kg-os betegek 166 168 164 164 153 száma PASI 75-ös válasz 6 (4%) 124 (74%) 107 (65%) 130 (79%) 124 (81%) N (%) >100 kg os betegek 89 87 92 86 90 száma PASI 75-ös válasz 2 (2%) 47 (54%) 63 (68%) 48 (56%) 67 (74%) N (%) 2. számú Psoriasis Vizsgálat Randomizált betegek száma PASI 50-es válasz N (%)
410
409
411
397
400
41 (10%)
342 (84%)a
367 (89%)a
369 (93%)
380 (95%)
8
PASI 75-ös válasz N (%) PASI 90-es válasz N (%) PGAb tisztult vagy minimális N (%) ≤100 kg-os betegek száma PASI 75-ös válasz N (%) >100 kg os betegek száma PASI 75-ös válasz N (%) a b
15 (4%)
273 (67%)a
311 (76%)a
276 (70%)
314 (79%)
3 (1%)
173 (42%)a
209 (51%)a
178 (45%)
217 (54%)
18 (4%)
277 (68%)a
300 (73%)a
241 (61%)
279 (70%)
290
297
289
287
280
12 (4%)
218 (73%)
225 (78%)
217 (76%)
226 (81%)
120
112
121
110
119
3 (3%)
55 (49%)
86 (71%)
59 (54%)
88 (74%)
p <0,001 45 mg vagy 90 mg usztekinumabra vonatkozóan, placebóval (PBO) összehasonlítva. PGA = Physician Global Assessment / Az orvos globális értékelése
3. táblázat A 12. heti klinikai válasz összesítése a 3. számú Psoriasis Vizsgálatban (ACCEPT) 3. számú Psoriasis Vizsgálat Usztekinumab Etanercept 2 adag (0. és 4. héten) 24 adag (50 mg heti kétszer) 45 mg 90 mg Randomizált betegek száma
347
209
347
PASI 50-es válasz N (%)
286 (82%)
181 (87%)
320 (92%)a
PASI 75-ös válasz N (%)
197 (57%)
141 (67%)b
256 (74%)a
PASI 90-es válasz N (%)
80 (23%)
76 (36%)a
155 (45%)a
PGA tisztult vagy minimális N (%)
170 (49%)
136 (65%)a
245 (71%)a
≤100 kg-os betegek száma
251
151
244
154 (61%)
109 (72%)
189 (77%)
96
58
103
43 (45%)
32 (55%)
67 (65%)
PASI 75-ös válasz N (%) >100 kg os betegek száma PASI 75-ös válasz N (%) a b
p <0,001 45 mg vagy 90 mg usztekinumabra vonatkozóan, etanercepttel összehasonlítva. p = 0,012 45 mg usztekinumab esetén, etanercepttel összehasonlítva.
Az 1. számú Psoriasis Vizsgálatban a PASI 75 fenntartása szignifikánsan magasabb volt folyamatos kezelés mellett, mint a terápia megvonása esetén (p<0,001). Hasonló eredményeket észleltek minden usztekinumab dózis esetén. Az 52. héten a fenntartó kezelésre újrarandomizált betegek 89%-a reagált 75-ös PASI válasszal a placebóra újrarandomizált (a terápia megvonása) betegek 63%-ával (p<0,001) szemben. A 76. héten a fenntartó kezelésre újrarandomizált betegek 84%-a reagált 75-ös PASI válasszal a placebóra újrarandomizált (a terápia megvonása) betegek 19%-ával szemben. A placebóra újrarandomizált és a PASI javulás ≥50%-os csökkenése után az eredeti usztekinumab kezelési sémát újra kezdő betegek 85%-a érte el a 75-ös PASI választ a terápia újrakezdését követő 12 héten belül. Az 1. számú Psoriasis Vizsgálatban a 2. és a 12. héten az usztekinumabbal kezelt minden csoportban a DLQI kiindulási állapothoz viszonyított, szignifikánsan nagyobb javulását mutatták ki placebóval szemben. A javulás 28 héten át fennmaradt. Hasonlóan, szignifikáns javulást észleltek a 2. számú Psoriasis Vizsgálatban a 4. és 12. héten, ami 24 héten át fennmaradt. Az 1. számú Psoriasis Vizsgálatban a placebóval összehasonlítva minden usztekinumabbal kezelt csoportban szintén szignifikáns volt a javulás a köröm psoriasisban (Nail Psoriasis Severity Index - Köröm-psoriasis 9
súlyossági index), az SF-36 fizikális és mentális komponensek összesítő értékeiben és a Viszketés vizuális analóg skálában (Visual Analogue Scale - VAS) . A 2. számú Psoriasis Vizsgálatban a placebóval összehasonlítva minden usztekinumabbal kezelt csoportban szintén szignifikáns volt a javulás a Kórházi szorongás és depresszió skálában (Hospital Anxiety and Depression Scale - HADS) és a Munkaképesség korlátozottságra vonatkozó kérdőívben (Work Limitations Questionnaire WLQ). 5.2
Farmakokinetikai tulajdonságok
Felszívódás A maximális szérumkoncentráció elérésének medián ideje (tmax) 8,5 nap volt egyszeri 90 mg subcutan alkalmazása után egészséges egyénekben. Psoriasisos betegeknél 45 mg vagy 90 mg egyszeri subcutan alkalmazását követően az usztekinumab medián tmax-értékei hasonlóak voltak az egészséges egyéneknél megfigyeltekkel. Psoriasisos betegek esetén egyszeri, subcutan alkalmazást követően az usztekinumab abszolút biohasznosulását 57,2%-ra becsülték. Eloszlás Psoriasisos betegeknél egyszeri, intravénás alkalmazást követően a medián eloszlási térfogat (Vz) a terminális fázisban 57-83 ml/kg között változott. Metabolizmus Az usztekinumab metabolizmusának pontos útja nem ismert. Kiválasztás Psoriasisos betegeknél egyszeri, intravénás alkalmazást követően a medián szisztémás clearance (CL) 1,99-2,34 ml/nap/kg között változott. Psoriasisos betegnél az usztekinumab medián felezési ideje (t1/2) valamennyi psoriasis vizsgálatban körülbelül 3 hét volt, 15-32 nap között változva. Egy populációs farmakokinetikai analízisben a látszólagos clearance (CL/F) és a látszólagos eloszlási térfogat (V/F) sorrendben 0,465 l/nap, ill. 15,7 l volt psoriasisos betegeknél. A nem az usztekinumab CL/F-jére nem volt hatással. A populációs farmakokinetikai analízis az usztekinumabbal szembeni antitest pozitivitást mutató betegeknél az usztekinumab magasabb clearance-e felé irányuló tendenciát jelzett. Dózislinearitás Az usztekinumab szisztémás expozíciója (Cmax és AUC) psoriasisos betegeknél hozzávetőlegesen dózis-arányosan emelkedett egyszeri, intravénásan alkalmazott, 0,09 mg/kg-tól 4,5 mg/kg-ig terjedő dózisok vagy egyszeri, subcutan alkalmazott, körülbelül 24 mg-tól 240 mg-ig terjedő dózisok után. Egyszeri dózis vs. többszöri dózisok Az usztekinumab szérumkoncentráció-idő profiljai rendszerint előre kiszámíthatóak voltak egyszeri vagy többszöri dózis subcutan alkalmazásakor. Az usztekinumab szérum koncentrációja az egyensúlyi állapotot a 28. hétre érte el a kezdő 0. és 4. heti, subcutan dózisok és az azt követő, 12 hetenkénti dózisok után. A medián egyensúlyi koncentráció mélypontja 0,21 μg/ml-től 0,26 μg/ml-ig (45 mg) és 0,47 μg/ml-től 0,49 μg/ml-ig terjedt (90 mg). Tizenkét hetente subcutan alkalmazva, az idő függvényében nem volt látható akkumuláció a szérum usztekinumab-koncentrációjában. Testsúly hatása a farmakokinetikára Egy populációs farmakokinetikai analízisben a testsúlyt találták az usztekinumab clearance-ére ható legjelentősebb kovariánsnak. A medián CL/F >100 kg testsúlyú betegeknél körülbelül 55%-kal volt magasabb, mint a ≤100 kg testsúlyú betegek esetén. A medián V/F >100 kg testsúlyú betegeknél körülbelül 37%-kal volt magasabb, mint a ≤100 kg testsúlyú betegek esetén. A medián minimális usztekinumab szérumkoncentráció nagyobb testsúlyú (>100 kg) betegeknél a 90 mg-os csoportban hasonló volt, mint a 45 mg-os csoportban lévő, kisebb testsúlyú (≤100 kg) betegeké. Speciális betegcsoportok
10
Nem állnak rendelkezésre farmakokinetikai adatok károsodott vese- vagy májfunkciójú betegek esetén. Nem végeztek specifikus vizsgálatokat idős betegek körében. Az usztekinumab farmakokinetikája általánosságban véve hasonló volt az ázsiai és a nem ázsiai psoriasisos betegeknél. A populációs farmakokinetikai analízisben nem voltak arra utaló jelek, hogy a dohány vagy az alkohol hatással lenne az usztekinumab farmakokinetikájára. A CYP450 enzimek szabályozása Az IL-12 vagy az IL-23 CYP450 enzimek szabályozására gyakorolt hatásait egy, humán hepatocytákon végzett in vitro vizsgálatban értékelték, mely azt mutatta, hogy az IL-12 és/vagy az IL-23 10 ng/ml-es koncentrációban nem módosították a humán CYP450 enzimek aktivitását (CYP1A2, 2B6, 2C9, 2C19, 2D6 vagy 3A4, lásd 4.5 pont). 5.3
A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei
Az ismételt dózistoxicitási, fejlődési- és reprodukciós toxicitási vizsgálatokból, beleértve a biztonságossági farmakológiai értékeléseket, származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény nem jelent különleges veszélyt (pl. szervtoxicitás) az emberre. Cynomolgus majmokon végzett fejlődési- és reprodukciós toxicitási vizsgálatokban nem észleltek a hím fertilitási mutatókra gyakorolt nemkívánatos hatásokat, sem veleszületett rendellenességeket, sem fejlődési toxicitást. Egy IL-12/23 antitest analógot használva egereknél nem észleltek a nőstény fertilitási mutatókra gyakorolt nemkívánatos hatásokat. Állatkísérletekben a dózisszintek körülbelül 45-ször magasabbak voltak, mint a psoriasisos betegeknél alkalmazandó legmagasabb ekvivalens dózis, és az embereknél észlelt csúcs szérumkoncentráció több mint 100-szorosát eredményezték majmokban. Usztekinumabbal megfelelő, rágcsáló IL-12/23 p40-re keresztreakciót nem mutató antitest-modellek hiányában nem végeztek karcinogenicitási vizsgálatokat.
6.
GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK
6.1
Segédanyagok felsorolása
Szacharóz L-hisztidin L-hisztidin-monohidroklorid-monohidrát Poliszorbát 80 Injekcióhoz való víz 6.2
Inkompatibilitások
Kompatibilitási vizsgálatok hiányában ez a gyógyszer nem keverhető más gyógyszerekkel. 6.3
Felhasználhatósági időtartam
12 hónap. 6.4
Különleges tárolási előírások
Hűtőszekrényben (2°C – 8°C) tárolandó. Nem fagyasztható! A fénytől való védelem érdekében az injekciós üveget tartsa a dobozában. 11
6.5
Csomagolás típusa és kiszerelése
A STELARA bevont butil gumidugóval lezárt, egyszerhasználatos, 2 ml-es I. típusú injekciós üvegben, steril oldatként kerül forgalomba. A STELARA 1 injekciós üveget tartalmazó csomagolásban kapható. 6.6
A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk
A STELARA injekciós üvegben található oldatot nem szabad felrázni. A subcutan alkalmazást megelőzően az oldatot meg kell nézni, hogy tartalmaz-e szemcséket vagy elszíneződött-e. Az oldat tiszta-enyhén opálos, színtelen-halványsárga és néhány átlátszó vagy fehér protein szemcsét tartalmazhat. Ez a megjelenés fehérjetartalmú oldatok esetén nem szokatlan. A készítmény nem használható, amennyiben az oldat elszíneződött vagy zavaros, vagy ha idegen szemcsés anyag van benne. A felhasználás előtt a STELARA-t addig hagyja állni, míg eléri a szobahőmérsékletet (kb. fél óra). A használatra vonatkozó részletes utasításokat a betegtájékoztató tartalmazza. A STELARA tartósítószereket nem tartalmaz, ezért az injekciós üvegben és a fecskendőben maradó, fel nem használt készítményt nem szabad felhasználni. Bármilyen fel nem használt készítmény, illetve hulladékanyag megsemmisítését a helyi előírások szerint kell végrehajtani.
7.
A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA
Janssen-Cilag International NV Turnhoutseweg 30 2340 Beerse Belgium
8.
A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)
EU/1/08/494/001
9.
A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA
A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2009. január 16.
10.
A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA
A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján (http://www.ema.europa.eu/) található.
12
