Figyelem! Az itt közölt jegyzet, illetve órai előadások végleges formája kidolgozás alatt áll. Tehát a jelen írás ideiglenes jellegű, lektorálatlan. Kérem ennek figyelembe vételét! Hamarosan felkerül a honlapra a javított változat is. Szeged, 2007. november 29.
Az Eucharisztia Kiss Imre főiskolai docens Az Eucharisztia jelentősége A keresztény beavatást az Eucharisztia fejezi be. Azok, akiket a keresztség a királyi papság méltóságára emelt, és akik a bérmálásban még jobban Krisztushoz hasonultak, az Eucharisztia révén az egész közösséggel együtt magának az Úrnak az áldozatában vesznek részt. A Sacrosanctum concilium a 47. pontban azt tanítja, hogy az eucharisztia • • • • • • • •
Jézus testének és vérének eucharisztikus áldozata a keresztáldozat megjelenítése (századokon át az ő eljöveteléig jelenlévő valóság) Jézus halálának és föltámadásának emlékezete az egység jele (ekkleziológiai hatás) a szeretet köteléke húsvéti lakoma benne Krisztust fogadjuk szívünkbe a jövendő dicsőség záloga (eszkatologikus hatás) „Üdvözítőnk az utolsó vacsora alkalmával azon az éjszakán, amelyen elárultatott megalapította testének és vérének eucharisztikus áldozatát, hogy így a keresztáldozat a századokon át az ő eljöveteléig jelenlévő valóság legyen. Ezért szeretett jegyesére, az egyházra bízta halálának és föltámadásának emlékezetét, az egység jelét, a szeretet kötelékét, mint húsvéti lakomát, amelyben Krisztust fogadjuk szívünkbe, lelkünk megtelik kegyelemmel és megkapjuk a jövendő dicsőség zálogát” (SC 47).
Az Eucharisztia „az egész keresztény élet forrása és csúcsa”1. A szent Eucharisztiával kapcsolatban áll és reá irányul a többi szentség.2 „Az Eucharisztiában egyszerre jelen van annak a történésnek a csúcspontja, amely által Isten Krisztusban megszenteli a világot; valamint az istentisztelet csúcspontja, melyet az emberek a Szentlélekben adnak meg Krisztusnak és őáltala az Atyának.”3 Nem lehet annál tökéletesebb dicsőítést adni az Atyának, mint Jézus adott a kereszten, ahol teljesen kiüresedett, ahol engedelmes volt mindhalálig, tökéletesen az Atya akaratát tette. Ezt a tettét állandósítja, aktualizálja, re-prezentálja az Eucharisztia ünneplése. Gondoljunk az Eucharisztikus imát lezáró doxológiára (dicsőítésre). A pap Krisztus áldozatul adott testét és 1
LG 11. KEK 1324 3 Eucharisticum mysterum instr. 6. 2
1
kiontott vérét mutatja föl és ezt mondja: „Őáltala (=a keresztre feszített Krisztus által), Ővele és Őbenne a tiéd mindenható Atyaisten, a Szentlélekkel egységben minden tisztelet és dicsőség mindörökkön örökké. A szentség nevei E szentség kifürkészhetetlen gazdagságát tükrözi sokféle neve, melyek egy-egy sajátosságát fejezik ki. • • • • • • • • • • • • • •
Eucharisztia, mert hálaadás Istennek. Az Utolsó vacsora leírásában is ez szerepel: eucharisztein (Lk 22,19; 1 Kor 11,24). Az Úr lakomája vagy Úrvacsora (1 Kor 11,20) Kenyértörés (ApCsel 2,12). Akik az egyetlen megtört kenyérből, Krisztusból esznek, őbenne egyetlen tetet alkotnak. Eucharisztikus gyülekezet (synaxix), az Eucharisztiát a gyülekezet, a közösség ünnepli. Az Eucharisztia ünneplésében láthatóvá, tapasztalhatóvá válik az egyház. Emlékezet - az Úr halálára és föltámadására. Áldozat, szentmise-áldozat. Megjeleníti Jézus egyetlen áldozatát és magában foglalja az Egyház fölajánlását. Befejezi és túlhaladja az Ószövetség valamennyi áldozatát. Szent liturgia – a keletiek kedvelt kifejezése. Oltáriszentség – az a szentség, ami az oltáron jön létre (a tabernákulumban őrzött Eucharisztiára vonatkozik). Communio vagyis közösség. „Mi ugyanis sokan egy kenyér, egy test vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérben részesedünk” (1 Kor 10,16-17). Magát a szentáldozást a latin és más idegen nyelvek communio-nak nevezik. Szentek közössége – amiről az Apostoli hitvallás beszél Mennyei kenyér Halhatatlanság gyógyszere4 Útravaló (viaticum) – amikor haldoklónak nyújtja az Egyház. Szentmise, mise. Az „Ite missa est” latin elbocsátó szavakból. (Missio: Íme, küldetéstek van!)
Előképek A kenyér és a bor jele. Az étkezések. Az áldozati lakomák. Ószövetségben: • • • •
4
Ábrahám étkezése a három titokzatos látogatóval. A mamrei jelenés (Ter 18). Ábrahám a vendéglátó szeretetben, a közös étkezésben átéli Isten jelenlétét, egyfajta teofániát és Isten ígéretében részesül: ”A jövőben ez idő tájt Sárának fia lesz” (18,10). Melkizedek fölajánlása. Melkizedek, Sálem királya pedig kenyeret és bort hozott. Ő ugyanis a magasságbeli Isten papja volt” (Ter 14,18). Izsák föláldozása. (Ábrahám áldozata) A manna. A pusztai vándorlás idején „Izrael fiai negyven évig ették a mannát” (Kiv 16,35). Úton lévőknek, a zarándok népnek az eledele. „Atyáitok mannát ettek a pusztában, mégis meghaltak. Ez a mennyből alászállott kenyér…” (Jn 6,49).
Antiochiai Szent Ignác: Eph. 20,2
2
• •
•
A kenyeret és a bort a föld terményei közül áldozatul fölajánlották a Teremtőnek hálaadásul. A pászka vacsora. A kenyér és a bor a kivonulás eseményei során új jelentéssel gyarapodtak: a kovásztalan kenyér, amelyet Izrael minden évben húsvétkor fogyasztott az Egyiptomból történt, megszabadító kivonulás sietségére emlékeztette a népet. – A húsvéti bárány és annak vére. „Ha látom a vért – mondja Isten -, kihagylak benneteket” (Kiv 12,13), vagyis megkíméllek és megszabadítalak benneteket. Jézus áldozatának előképe a bárány leölése, feláldozása a kivonulás eseményében és annak rituális évenkénti megismétlésében. Az ószövetségi áldozati szertartások legtöbbje áldozati lakomával zárult. Ebben Isten az, aki az áldozókat meghívja asztalához. A szent lakoma egységet kovácsol Isten és vendégei között.
Újszövetségben: • • •
A kánai csoda. Jézus átváltoztató isteni hatalmát jelzi, illetve azt a mennyegzői lakomát, amelyen a hívek az Atya országában az új bort fogják inni (Krisztus vérét). Jézus étkezései, mint a közösség különleges megélésének pillanatai (Lévi házában, Zakeusnál, Simon farizeusnál, stb.). A kenyérszaporítás csodái. Amikor az Úr elmondta az áldást, megtörte a kenyeret és tanítványai segítségével szétosztotta, hogy táplálja a sokaságot – előre jelzik az ő Eucharisztiája kenyerének bőségét – és hogy a haláltól, pusztulástól megmentsen minket. (Mt 14,13-21; 15,32-39).
Az eucharisztia alapítása: Utolsó Vacsorán, Nagycsütörtökön (Cenaculum) Szentírási helyek Az eucharisztia alapításának négy szövegét találjuk az Újszövetségben (1Kor 11,2325; Lk 22, 19k; Mk 14, 22-24; Mt 26,26k). Hasonlóságuk, tömör, ünnepélyes formájuk arra enged következtetni, hogy mint szertartási szövegek már használatban voltak az ősegyházban, mielőtt papírra vetették volna azokat. A szövegek között bizonyos eltérések mutatkoznak, ezek alapján két csoportba oszthatók: Pál és Lukács alkotja az egyiket, Márk és Máté a másikat. 1.) Ezek közül a legrégebben íródott az első korintusi levél, 56 körül. 11. fejezet 23 Az Úr Jézus elárulásának éjszakáján fogta a kenyeret, 24 hálát adott , megtörte és így szólt: „Ez a testem, értetek. Ezt tegyétek emlékezetemre”. 25 Ugyanígy a vacsora után fogta a kelyhet és így szólt: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben. Ezt tegyétek, valahányszor isztok belőle, az én emlékezetemre.” Az első korintusi levél 56 körül íródott. Pá itt a korintusiak emlékébe idézi azt a tanítást, amelyet már „közölt velük”, - kétségkívül 50 körül, amikor először járt Korintusban. Pál egy egyházi hagyománt vett át, melynek kiindulópontja maga az Úr Jézus. Pál ezt a hagyományt már Damaszkuszban is hallhatta 33 körül (3-4 évvel Jézus halála utána), amikor ott megkeresztelkedett. Feltételezhetjük, hogy Péterrel is beszélt róla, amikor néhány évvel 3
később Jeruzsálemben meglátogatta (Gal 1,18). Az általa közölt görög szöveg valószínűleg az antióchiai keresztények úrvacsoráin volt használatos, hisz az antióchiai egyház küldte Pált missziós útjaira, és Lukács, akinek szövege majdnem azonos Páléval, szintén antióchiai származású. 2.) Lukács evangéliuma Lk 22. fejezet 19
Azután fogta a kenyeret, és miután hálát adott, megtörte, és odanyújtotta nekik e szavakkal: „Ez az én testem, mely értetek adatik. Ezt tegyétek emlékezetemre. 20 Ugyanígy tett a vacsora után a kehellyel, és így szólt: „Ez a kehely az új szövetség véremben, mely értetek kiontatik.” Lukács szövege bár igen hasonlít Páléhoz, nem függ tőle. E két szöveg két független forrás számunkra, amelyeken keresztül megismerjük azt az úrvacsora szöveg-típust, amelyet az antióchiai egyházhasznált a 40-es években. Mindkét szövegen érződik, hogy fordítás egy arám nyelvű eredetiből. 3.) Márk evangéliuma Mk 14. fejezet 22
Evés közben fogta a kenyeret, és miután áldást mondott, megtörte, és nekik adta e szavakkal: „Vegyétek. Ez a testem.” 23 Majd fogta a kelyhet, hálát adott, nekik adta. Mindnyájan ittak belőle. 24 Ő pedig így szólt: „Ez a vérem, a szövetségé, mely sokakért kiontatik.” Márk szövege teljesen független Pál és Lukács szövegétől. Nagyon érződik itt is, hogy egy arám eredeti fordítása. 4.) Máté evangéliuma Mt 26. fejezet 26
Evés közben pedig Jézus fogta a kenyeret, és miután áldást mondott, megtörte, és tanítványainak adta e szavakkal: „Vegyétek, egyétek. Ez a testem.” 27 Majd fogta a kelyhet, hálát adott, és nekik adta e szavakkal: „Igyatok ebből mindannyian, mert ez a vérem, a szövetségé, mely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.” Máté szövege Márk szövegén alapszik. Az a néhány szó, amit hozzáfűz, nem egy önálló forrásból származik, hanem az evangélista saját magyarázata. A négy szöveg nagy hasonlóságát csak az magyarázhatja meg, hogy közös forrásuk egy arám nyelvű elveszélés, amelyet már a harmincas években mondtak tovább Jeruzsálemben és mindenütt, ahol az első keresztány közösségek végezték közös „kenyér-töréseiket” (ApCsel 2,42.46). Ezekből a szavakból kirajzolódnak az eucharisztia szentségének négy fő témája
4
1. „Miután hálát adott” – hálaadás. Mk-nál és Mt-nál „áldást mondott”; Pál és Lukács „hálát adott” szavakkal fordítja. Az eredeti a héber/arám beraka szó. Ezzel kezdődött az „Áldott legyen az Isten… „ imádság. Az Eucharisztia nem más, mint a közösség hálaadása a teremtésért és a megváltásért. A mise liturgiájában dominál a hálaadás. A főimádság: eucharisztikus (vagyis hála) imádság, ami a prefációval kezdődik, ami maga is egy tematikus hálaima az üdvösség titkaiért, eseményeiért. A prefáció ezzel indul: Adjunk hálát Urunknak Istenünknek. – Méltó és igazságos, hogy Neked hálát adjunk… 2. „Vegyétek és egyetek ebből… Vegyétek és igyatok ebből” – lakoma. AZ EUCHARISZTIA MINT ÉTKEZÉS, LAKOMA. Az étkezéssel kapcsolatos antropológiai és vallástörténeti vonatkozások Az étkezés, a táplálékfelvétel tudatosítja az emberben, hogy az élet forrása nem benne magában van, és hogy a befogadás a lét egyik alapfeltétele. A közös evés és ivás közösséget jelenít meg és hoz létre. Mivel a Teremtő az élet és közösség alapja, ezért a közös étkezés könnyen sugallja a az Isten iránti hálát, illetve az Istennel való közösség jelévé is lesz. A vallástörténet sokféle formáját ismeri a szakrális étkezésnek. Az étkezés gyakran a hálaadás alkalmává lesz. Az étkezés az Ószövetségen is a közösség megvalósító jele. Ugyanakkor a közösséget teremtő étkezés gyakran Istennel való összetartozást is jelent. Az Ábrahám vendégszeretetéről szóló elbeszélésben (Ter 18,18) a három vendégül látott férfi alakja az „Úr” alakjára változik át. Az üdvtörténet kiemelkedő pontjain többször szerepel a vacsora, vagy ezekre az eseményekre (szakrális) étkezésekkel, áldozati lakomával emlékeznek vissza. Izraelben a hétköznapi közös evésnek is van vallási dimenziója: minden étkezés dicsőítő imával kezdődik és a hálaadó imával végződik. Olykor a mindennapi étkezés is összekapcsolódik Isten üdvözítő tetteire való emlékezéssel (anamnézis). Így az élvezett ételek Isten gondoskodásának, szabadító és életet adó cselekvésének szimbólumává lesznek. Ennek egyik példája a MTörv 8,7kk-ben található: „Ha eszel és jóllaksz, ne feledkezz meg az Úrról a te Istenedről, aki kihozott Egyiptom földjéről, átvezetett a nagy és félelmetes pusztán, aki a kősziklából vizet fakasztott neked, a pusztában pedig mannával táplált.” Étkezés Jézus életében és igehirdetésében Jézus gyakran elfogadja a lakomára szóló meghívást. A lakoma-közösség Jézusnak az evangéliumokban legtöbbet szereplő jelképes cselekedete. Barátok és ellenfelek is megértik ezt a jelet. Egyesekre ezek a közös étkezések meghívóan hatnak, másokban megbotránkozást és ellenségeskedést váltanak ki. „Ez bűnösökkel áll szóba, sőt eszik is velük!” (Lk 15,2; Mk 2,16) Van hogy Jézus egy étkezés alkalmával fejti ki programját, pl. amikor a vámos Lévi házában vacsorázik „sok vámossal és bűnössel”. „Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket (Mk 2,17). Étkezése a farizeus Simonnál a bűnös asszony számára a megbocsátás alkalma lesz, Simon számára pedig a szemléletváltoztatás esélyévé.
5
Jézus cselekedeteiben és példabeszédeiben is a lakoma az elérkező Isten-oszágának képe. Az Eucharisztia szentségének alapvető jele a lakoma-közösség: kiosztják a kenyeret és a bort, a történést magyarázó szó Jézus utolsó vacsorájáról beszél és meghív: „vegyétek, egyétek … igyatok!” (Mt 26,6k). Az Eucharisztia az „Úr vacsorája” (1Kor 11,20), melyek a következő gyökerekhez nyúlnak vissza: • a zsidó lakomához, amely a résztvevőket összeköti egymással és Istennel; • továbbá Jézus étkezéseihez tanítványaival, amelyek az Isten országába való meghívásnak és a másokért való létnek voltak a jelei; • Jézus utolsó vacsorájához, melyben a közeli halál előtt egész önátadása összesűrűsödött; • végül feltámadásának tapasztalatához, amelyben a tanítványoknak a „kenyértörésben” (Lk 24,35) részük volt. 3. „Ez az én testem… Ez az én vérem” – kijelentés, rámutatás, jelenlét. Jézus szava kijelentő, rámutató, állító szó! A katolikus teológia ősidőktől töretlenül vallja a praesentia realis-t, a valóságos jelenlétet az Eucharisztiában, melynek garanciája Jézus szava és isteni ereje. „Krisztus Jézus, aki az Isten jobbján közben jár értünk (Róm 8,34), jelen van sokféle módon az ő Egyházában: 1. igéjében, 2. a közösségben (Mt 18,20), 3. szentségeiben, 4. a pap személyében, 5. de kiváltképpen az eucharisztikus színek alatt” (SC 7). Krisztus jelenlétének módja az eucharisztikus színek alatt: egyedi. Az Eucharisztiában „igazán (vere), valóságosan (realiter) és lényegileg (substantialiter) jelen van a mi Urunk Jézus Krisztus lelkével és istenségével együtt az ő teste és vére, s következésképpen az egész Krisztus.”5 „Ezt a jelenlétet valóságos jelenlétnek mondjuk, nem kizárólagosan, mintha a többi jelenlét nem volna valós, hanem kiemelkedő módon, mert ez lényegi, amelyben az egész és teljes Krisztus, az Isten és ember van jelen”.6 Mi által jön létre ez a szentségi, eucharisztikus jelenlét? Krisztus szavai („ez az én testem… ez az én vérem) és a Szentlélek segítségül hívása (epiklézis) által. Meddig tart ez a fajta jelenlét? Az átváltoztatás pillanatában kezdődik és addig tart, ameddig az eucharisztikus színek megmaradnak. A transusbstantiatio tana: KEK 1376 és J. Ratzinger: Krisztus valóságos jelenléte az Oltáriszentségben (in: A mustármag reménye, Prugg Verlag 1979, 72kk o.)
5
Trienti Zsinat: DS 1651 A Zsinat szóhasználatában: igazán (vere), valóságosan (realiter) és lényegileg (substantialiter). 6 VI. Pál Mysterium fidei enciklika 39. p.
6
4.
„Mely értetek (áldozatul) adatik… Vérem, mely éretek kiontatik” – áldozat.
A didomai görög szó áldozati jelentéssel bíró kifejezés. Ezért az olasz konszekráció szavai így hangzanak: il mio corpo offerto in sacrifico per voi. A bűnök bocsánatára kiontott vér még egyértelműbb kifejezése az áldozatnak. Maga a kontextus is mind a négy szövegben áldozatról szól: „Az Úr Jézus elárulásának éjszakáján…” (1Kor 11,23). „Vágyva vágytam arra, hogy elfogyasszam veletek ezt a húsvéti vacsorát, mielőtt szenvedek.” „Egy közületek, aki velem eszik, elárul engem. Az Emberfia elhagyja a világot, de jaj annak az embernek, aki elárulja az Emberfiát!” (Vö.: Mk 14,18-21 párhuzamos Mt 26,20kk). Az Eucharisztia Krsiztus áldozata és az Egyház áldozata (KEK 1362-1372) 5. „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” – emlékezet. (Memoria, anamnesis, zikkaron) Az Eucharisztia ünnepe a mi megemlékezésünk Jézus üdvösségteremtő tetteiről. „Megemlékezve az ő haláláról és feltámadásáról” – az ilyen vagy hasonló szavak feltétlenül szerepelnek minden eucharisztikus imában. A keresztény embernek nem szabad feledékenynek lennie: lényeges számára az emlékezés. A vasárnapi mise minden szentképnél és prédikációnál hathatósabban tartotta és tartja életben a keresztényekben azoknak a nagy eseményeknek emlékét, amelyek életük mértékét, remégyük alapját, örömük főforrását és hálájuk indítóokát képezik. „Krisztus miérettünk!” – ennek az alapvető valóságnak emléke az Eucharisztia, és ebből az emlékből táplálkozik minden keresztény élet. (Vö. még általános szentségtanban: emlékezés bibliai értelemben.) Az Eucharisztia hatásai, gyümölcsei (KEK 1391- 1405) Ezen kívül az eucharisztia teológiája szempontjából rendkívül fontos a János evangélium 6. fejezetében található Eucharisztikus beszéd az Élet kenyeréről. (Kidolgozás alatt.) A jeruzsálemi ősegyház eucharisztikus gyakorlatát jól kifejezi az Apostolok Cselekedeteinek leírása: „Ezek állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban” (ApCsel 2,42). Irodalom: A Katolikus Egyház Katekizmusa A Katolikus Egyház Katekizmusának kompendiuma Nemeshegyi P.: Eukarisztia Várnagy A.: Liturgika A Dogmagika kézikönyve II. János Pál: Ecclesia de Eucaristia II. János Pál: Mane nobiscum XVI. Benedek: Sacramentum caritatis Joseph Ratzinger: Krisztus valóságos jelenléte az Oltáriszentségben
7
Raniero Cantalamessa: Megszentelődésünk forrása az Eucharisztia Eukarisztia szolgálóleányai szabályzata
FÜGGELÉK Egyházatyák és szentek tanúsága az Eucharisztia szentségéről Szent Fulgentius ruspei püspöknek Fabianus ellen írt értekezéséből (Cap. 28. 16-19;CCL 91 A, 813-814. Liturgia Horarum IV. kötet 296. o.) Az áldozat bemutatásában megvalósul az, amit maga Üdvözítőnk parancsolt, így ír erről a szent Apostol: Urunk, Jézus elárulásának éjszakáján fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és így szólt: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem, értetek. Ezt tegyétek az én emlékezetemre." Ugyanígy vacsora után fogta a kelyhet, és így szólt: „Ez a kehely az Újszövetség az én véremben. Ezt tegyétek, valahányszor isztok belőle, az én emlékezetemre." Valahányszor ugyanis e kenyeret eszitek, és e kehelyből isztok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön (l Kor 11,24-26). Tehát azért mutatjuk be az áldozatot, hogy az Úr halálát hirdessük, és megemlékezzünk róla, aki értünk adta életét. Ő maga mondja: Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért (Jn 15, 13). Mivel pedig Krisztus szeretetből halt meg értünk, a szent áldozat bemutatásakor haláláról megemlékezve azért könyörgünk, hogy a Szentlélek eljövetele által növekedjek bennünk a szeretet. Azért is esedezünk, hogy az a szeretet, amellyel Krisztus oly jóságosan vállalta, hogy értünk keresztre feszítsék, minket is késztessen a Szentlélek kegyelmével, hogy számunkra keresztre szegeztessék ez a világ, és mi is keresztre szegeztessünk e világ számára. Utánozzuk a mi Urunk halálát mi is, hogy miként Krisztus a halálával egyszer s mindenkorra meghalt a bűnnek, élve azonban az Istennek él (Róm 6, 10), ugyanúgy mi is új életre keljünk (Róm 6, 4); és miután megkaptuk a szeretet ajándékát, mi is meghaljunk a bűnnek, és éljünk az Istennek. A nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete (Róm 5, 5). Mert az Úr testéből és véréből való részesedés - vagyis amikor az ő kenyerét esszük és az ő kelyhéből iszunk - arra indít minket, hogy haljunk meg e világ számára és életünk Krisztussal el legyen rejtve az Istenben; testünket pedig szegezzük keresztre szenvedélyeivel és bűnös kívánságaival együtt. Így lehetséges az, hogy mindazok a hívek, akik szeretik Istent és embertársukat, ha nem is isznak a testi szenvedés kelyhéből, isznak az Úr szeretetének kelyhéből. Ettől megittasodva, féken tartják testüket, és az Úr Jézus Krisztusba öltözötten nem követik a testi vágyakat, s nem a láthatókra, hanem a láthatatlanokra fordítják figyelmüket, így tehát az iszik az Úr kelyhéből, aki megőrzi a szent szeretetet: enélkül semmi sem használ az embernek, még az sem, ha valaki a testét is odaadná égőáldozatul. A szeretet ajándéka megadja nekünk, hogy valóban azzá is legyünk, amit a szent áldozatban titokzatosan megünnepelünk. •
Nagy Szent Albertnek a Lukács evangéliumhoz írt magyarázatából LH IV 1451 (nov. 15.) - Az Eucharisztia hatásairól
Jeruzsálemi Szent Cirill (+386)
8
Szent Ambrus Szent Ágoston Szent Efrém Aranyszájú Szent János
9
