ZACHÁR LÁSZLÓ
AZ EGÉSZ ÉLETEN ÁT TARTÓ TANULÁS IRÁNYAI
•
•
•
Az elmúlt tíz évben az emberi erőforrás-fejlesztés a magyar társadalomfejlődés egyik központi problémakörévé vált, különösen a felnőttek oktatása és képzése. A „humán erő” fejlesztése iránt érdeklődők, vagy azzal hivatásszerűen foglalkozók egyaránt azt tapasztalhatják, hogy az utóbbi évtizedben a felnőttek oktatása és képzése újra reneszánszát éli, ez a „szektor” a társadalmi és gazdasági fejlődés egyik meghatározó eszközévé válik. A fejlett országokban – Nyugat-Európában, az Egyesült Államokban és Japánban egyaránt – a kilencvenes évek második felétől mind erőteljesebb törekvéseket lehetett tapasztalni az egész életen át tartó tanulás (Life-long Learning) eszméjének az elterjesztésére. Mivel nem mondható, hogy ez a képzési filozófia gyökeresen új lenne – hiszen közismert „Jó pap holtig tanul” közmondás –, figyelemre méltó, hogy az élethosszig tartó tanulás „újrafelfedezése” éppen a fejlett európai országokból indult ki. Magyarország számára különösen fontos az emberi erőforrás oktatás és képzés útján történő fejlesztése, mivel hazánk szinte kizárólagos erőforrás-tartaléka a humán tőke. Az elmúlt tíz év politikai, gazdasági és társadalmi átalakulásai: az eredmények és a nehézségek, de a további európai fejlődés követelményei is előtérbe helyezik a „tudásalapú” és a „tanuló” társadalom szükségességét.
A nyilvánvaló előnyök azonban nem mindenki számára „nyilvánvalóak”, közismerten éppen azok nem tanulnak, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá, ugyanakkor a felnőttek oktatási és képzési rendszere is több megoldandó problémával küzd, ezért nem lehet azt mondani, hogy az egész életen át tartó tanulás egységesen és automatikusan fog érvényesülni. Ebből következően az oktatás- és képzéstervező szakemberek sokszor keresik azokat a közös pontokat, amelyek segítik az egységes szemlélet kialakulását, és amelyek a hatékony megoldások kiindulási alapját képezhetik. Mindenek előtt érdemes leszögezni, hogy a felnőttképzésre irányuló közfigyelem változásának nemzetközi és hazai okai vannak. 1. Nemzetközi relációban fontos történelmi tény, hogy a 80-as évek elején a fejlettebb ipari államokban is jelentős problémát okozott az akkor még meglévő funkcionális analfabetizmus, a nem kielégítő alapműveltség, melyek alapvető akadályát jelentették a foglalkoztatás bővítésének, illetve az új technológiák bevezetésének, más oldalról a munkavállalók folyamatos továbbképzésének. • Később, a 90-es évek közepén, a fejlett országokban tapasztalt munkanélküliség – különösen a fiatalok körében –, ismét megerősítette azokat a kutatási eredményeket, amelyek kimutatták, hogy a társadalmi előrejutásban a tudás és a szakképzettség meghatározó, a foglalkoztatási gondok megoldásában: tartós, hosszabb távon is maradandó eredményeket csak a munkaerő magasabb szintű képzettsége eredményezhet. • A „tudás” megszerzésének a lehetőségéhez az emberek viszont nem egyformán képesek „hozzájutni”. Ez a különbség az embereket távolítja egymástól, és oda vezethet, hogy a társadalmak tartósan – és nem kívánatosan – rétegződnek: egyes csoportok képesek lesznek a mindenkor szükséges tudás önálló megszerzésére, illetve a fejlődéshez szükséges
folyamatos alkalmazkodásra, mások csak segítséggel képesek tanulni, és a „korral lépést tartani”. Létezik egy harmadik – sok országban egyre szélesedő – olyan réteg is, amely csak a legnagyobb nehézségek árán tudja fenntartani magát, élete során folyamatosan rászorul a társadalom komplex: orvosi, mentális, szociális, foglalkoztatási és művelődési (oktatásiképzési) segítségére. Nyilvánvaló, hogy a fenti csoportosítás a társadalom egyes tagjaira mindig igaz lesz. A társadalmi veszélyt az fogja jelenteni, ha az egyes csoportok tagjai „újra-termelődnek”, azaz a csoportok zárttá válnak, és a társadalom ilyen módon tartós rétegekre különül. Sőt, még az a probléma is fennállhat, hogy nem a fejlődőképes, hanem a magatehetetlen rétegek köre szélesedik.1 2. Az éleződő világgazdasági verseny az évezred végén arra a meggyőződésre juttatta a fejlett európai országokat, hogy versenyképességük megőrzését és fokozását az emberi erőforrás szellemi potenciáljának erőteljesebb, a korábbinál szervezettebb és az egész aktív életen át tartó folyamatos megújításával próbálják biztosítani. Ebből következően a tanuló társadalom és az élethosszig tartó tanulás eszméje olyan követelmény-rendszerré vált, amely 1997-99 között beépült az európai országok foglalkoztatás-fejlesztési irányelveibe, és konkrét – a fiatal és felnőtt munkaerő iskolázottságának és szakképzettségének növelését célzó – feladat-rendszerben fogalmazódott meg. Egyetértés alakult ki abban is, hogy a társadalom humanizálódását, az emberhez méltó életvitel kiteljesedését is elsősorban az oktatás és képzés kiterjesztésével lehet szervezetten segíteni. • A fejlett országokban egyre nyilvánvalóbb, hogy a társadalom fent vázolt nem kívánatos rétegződést – a gazdasági és a foglalkoztatás hatékonyságának növelésén túl – elsősorban az oktatás és képzés kiterjesztésével, eredményességének fokozásával lehet megakadályozni, illetve csökkenteni. Ehhez elengedhetetlen az emberek – „a humán erőforrás” – egész életpályáján át tartó aktív tanulása, másrészt az államnak ehhez adott szervezett és folyamatos, más oldalról hatékony – politikai, anyagi és erkölcsi – támogatása. • Az egész életen át tartó tanulás objektív alapja az emberi tényező oldaláról, egyrészt az egyén mindenkori legmagasabb iskolai végzettsége, valamint az ennek alapján gyakorolt foglalkozások és betöltött munkakörök, másrészt az ember nyitottsága, tanulási, fejlődési képessége, harmadrészt az egyén szociális helyzete. Ugyanakkor fontosak a szubjektív tényezők is, így többek között az egyén sikeressége a befutott életpályán, életszemlélete és hozzáállása (attitűdje) a tanuláshoz. • Az egész életen át tartó tanulás objektív alapja az állam oldaláról, a fiatalok és a felnőttek iskolarendszerének a fenntartása és fejlesztése, beleértve az iskolai és iskolai rendszeren kívüli oktatás és képzés tartalmának: program- és tananyagainak, illetve azok fejlesztésének támogatása, az egyén közvetlen és differenciált támogatása/ösztönzése az oktatásban-képzésben való részvételben – elsősorban támogatott célprogramok, illetve egyéni kedvezmények, költségtérítések, adókedvezmények formájában.
1
Erről a problémáról részletesen írt az Európai Bizottság által 1996-ban kiadott ún. Fehér könyv, amely azokat az oktatási és tanulási válaszokat adja meg, amelyek megteremtik az összhangot a gazdasági globalizáció alapvetően kedvező, ugyanakkor a szociális egyenlőtlenségek kialakulásának fokozódó kockázata, sok országban jelentkező kedvezőtlen hatása között. (Fehér könyv az oktatásról – „Tanítani és tanulni”. A kognitív társadalom felé. – Európai Bizottság 1996 Magyarországon kiadta: Munkaügyi Minisztérium – Budapest, 1996).
Ugyancsak lényeges az állam befolyásoló szerepe, hogy jogszabályi eszközökkel és kedvezményekkel ösztönözze a munkáltatókat a dolgozók tanulásának – elsősorban továbbés átképzésükhöz szükséges – támogatásában. A felnőttképzésre vonatkozó európai állásfoglalások 2000 előtt Az alábbiakban röviden összefoglaljuk az élethosszig tartó tanulásra vonatkozó legfontosabb nemzetközi – a hazai szabályozást és intézkedéseket is alapvetően meghatározó – szerződéseket és állásfoglalásokat, amelyek ma is érvényesek és – tekintve, hogy azokhoz csatlakoztunk – Magyarország számára is irányadóak. 4. Az 1961-ben elfogadott Európai Szociális Karta – amelyet Magyarország 1998-ban ratifikált – 9. és 10. cikkelye kiemelte • A fiatalok és felnőttek számára térítésmentesen nyújtandó, az egyén tulajdonságait és a foglalkozás lehetőségeit figyelembe vevő szakképzési és pályaválasztási tanácsadás fontosságát (9. cikkely); • A szakképzéshez való jog hatékony gyakorlásának biztosítását, különösen a technológiai fejlődés, vagy a megváltozott foglalkoztatási trendek következtében szükségessé vált átképzés fontosságát, a megfelelő és elérhető felnőttképzési lehetőségek biztosítását (10. cikkely 3. a) b) pontjai). 5. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) Általános Konferenciája 1975. évi 140. sz. egyezménye – melyet Magyarországon az 1976. évi 13. törvényerejű rendelet hirdetett ki – 2. cikkelyében kimondta, hogy minden tagállam köteles meghatározni és alkalmazni olyan jogszabályokat, amelyek kiterjednek • mindegyik szintű képzésre, • az általános, szociális és állampolgári oktatásra, • a szakszervezeti oktatásra, és • fizetett tanulmányi szabadság biztosítására. Ennek a politikának a 3. cikk szerint arra kell irányulnia, hogy – többek között – elősegítse • a szakma vagy a funkció gyakorlásához szükséges képzettség megszerzését és továbbfejlesztését, valamint az előmenetelt, • a dolgozók aktív részvételét az üzem és a közösség életében, • a dolgozók emberi, szociális és kulturális előmenetelét, és • általában az olyan permanens oktatást és képzést, amely segíti a dolgozók adaptálódását koruk követelményeihez. 6. Az ILO 1975. évi 142. sz. egyezménye – amelyet Magyarország 1976-ban ratifikált – a humán erőforrás fejlesztését illetően fogalmaz meg ajánlásokat, és többek között javasolja, hogy a tagállamok fokozatosan terjesszék ki és harmonizálják szakmai képzési rendszerüket annak érdekében, hogy kielégítsék a fiatalok és a felnőttek egész életre szóló szakmai képzési igényeit. 7. Az Európai Közösség Tanácsa 1993-ban Luxemburgban Ajánlást adott ki (93/404/EEC jelzéssel) a szakmai továbbképzéshez való hozzáféréssel kapcsolatban. A dokumentum minden tagállam részére olyan szakképzés-politika kialakítását ajánlja, amely biztosítja, hogy az Európai Közösség valamennyi dolgozójának a diszkrimináció bármely formájától mentesen joga legyen szakmai továbbképzéshez hozzájutnia, és annak eredményeit hasznosítania teljes munkaképes életideje alatt.
A dokumentum további 15 pontban foglalja össze az említett szakképzés-politika legfontosabb kidolgozandó elemeit, így többek között: • a gazdasági szervezetek tájékozottságának erősítése; • speciális ösztönző formák és a technikai segítségadás a kis- és közepes méretű gazdasági szervezetek számára, saját alkalmazottaik át- és továbbképzéséhez; • a helyi és regionális fejlesztés eszközeként értelmezett szakmai továbbképzés fejlesztése; • a képzetlen munkavállalók és a nők továbbképzésben való részvételének segítése; továbbá • a munkaerő szabad áramlásának ösztönzése. 8. Az Európai Bizottság 1998-ban elfogadott, és azóta minden évben kiadott foglalkoztatáspolitikai irányelvei több pontban tartalmaznak emberi erőforrás-fejlesztési – elsősorban az általános és a szakképzési, a pályaorientációs és pályaválasztási tevékenységre vonatkozó – feladatokat. Az irányelvek ezeket az ún. „pillérek” mentén: a foglalkoztathatóság javítása, a vállalkozói szellem erősítése, a vállalatok és dolgozóik alkalmazkodóképességének fejlesztése, az esélyegyenlőség erősítése érdekében fogalmazták meg. 9. Az Európai Unió Tanácsa 1996-ban kiadott Állásfoglalása szerint az egész életen át tartó tanulás stratégiájának alapelvei abból az alapvető célból fakadnak, hogy az szolgálja az általános és szakmai képzést, az egyéni, a kulturális, a társadalmi és a gazdasági boldogulást, és valamennyi polgár életminőségét javítsa. Ennek elősegítésére az egész életen át tartó tanulásnak a következő célokra kell irányulnia: a) az egyéni adottságok támogatása, a szakmai alkalmasság javítása, a meglévő emberi erőforrások legjobb hasznosulása; b) a társadalmi kirekesztés megakadályozása, és a demokratikus közéletben való részvétel erősítése; Utóbbi problémával kapcsolatban a dokumentum rámutatott, hogy a mai világban tapasztalható anyagi-technikai fejlődés ellenére, a vázolt gazdasági, ezen belül foglalkoztatási, valamint oktatási-képzési problémák az emberekben növekvő bizonytalansági érzéseket keltenek, azok a társadalmi csoportok pedig, amelyek tartósan nem tudják megoldani gondjaikat, kirekesztettnek érzik magukat; c) az egész életen át tartó tanulásnak széles oktatási kínálaton kell alapulnia, hogy az oktatásban való előmenetel a saját társadalmi, kulturális és gazdasági érdekeknek megfelelően mindenki számára elérhetővé váljon. Ennek megfelelően az egész életen át tartó tanulás olyan rugalmas és innovatív oktatási és szakképzési koncepciókat követel meg, amelyek az egyes emberekben felkeltik a tudás igényét, a kezdeményezőkészséget és motiváltságot. Az egész életen át tartó tanulás vonatkozásában a társadalom egészének pozitív megítélést szükséges tanúsítania. 10. Az UNESCO által 1997-ben Hamburgban megrendezett V. Nemzetközi Felnőttoktatási Konferencia záródokumentuma (Hamburgi Nyilatkozat a felnőttek tanulásáról) 3. pontjában a következőket fogalmazza meg. „A felnőttoktatás jelenti azoknak a tanulási folyamatoknak az összességét, legyenek azok iskolarendszerűek, vagy mások, amelyek által az emberek – akiket felnőttnek tekint az a társadalom, amelyhez tartoznak – fejlesztik képességeiket, gazdagítják tudásukat, magasabb szintre emelik szakmai, technikai képzettségüket, vagy amely által új irányba fordulnak, hogy egyéni és társadalmi szükségleteiket kielégítsék. A felnőttek tanulása magába foglalja az iskolarendszerű és a folyamatos oktatást, a kötetlen tanulási lehetőségeket, valamint az esetleges tanulás széles skáláját, amelyek egy multikulturális társadalomban
hozzáférhetőek, ahol az elméletre és a gyakorlatra alapozott tanulási formákat egyaránt elismerik.” A konferencia állást foglalt a „Mindennap 1 óra tanulás” elnevezésű mozgalom megvalósításának, és a Felnőtt Tanulók Hete megrendezésének elősegítése mellett. A „Memorandum” 11. Az egész életen át tartó tanulás nemzetközi dokumentumai közül az egyik legfontosabb az Európai Bizottság 2000. októberében elfogadott „Memorandum az egész életen át tartó tanulásról” c. irányelve, amely a tagállamok és a csatlakozó országok cselekvési programjainak elvi alapját adja. A memorandumot az Unió vitára bocsátotta , és annak alapján dolgozta ki cselekvési programját az egész életen át tartó tanulás fejlesztéséről. A Memorandum egyrészt tartalmazza a korábbi nemzetközi állásfoglalások (UNESCO, ILO, OECD) lényeges elemeit, ugyanakkor új célokat tűz ki, így többek között: • Európa mutasson példát a világnak, hogyan teremthető meg a dinamikus gazdasági növekedés és társadalmi kohézió egysége; ennek elérése érdekében • az európai politika középpontjában az oktatási és képzési politika álljon; ugyanakkor A Memorandumnak a korábbi dokumentumokhoz képest jelentősen eltérő, lényegi kijelentése, hogy egyenrangú prioritásnak kell tekinteni az aktív polgárság kialakítását és a biztonságos foglalkoztathatóság megteremtését szolgáló képzések fejlesztését. 12. Az egész életen át tartó tanulás fejlesztéséhez a Memorandum hat részcélt fogalmaz meg, melyek – nem megismételve a korábban már részletesen közrebocsátott dokumentumot – a következők: •
• • • • •
Az alapkészségek elsajátítása mindenki számára. Ez a cél a hagyományos alapkészségek – az írás, az olvasás, és a számolás – mellett olyan új alap-készségek elsajátításával érhető el, amelyek a tudásalapú társadalomban, a gazdaságban való tevékeny részvételhez szükségesek. Ilyenek készségek például az informatikai jártasság, az idegennyelv-ismeret, a műszaki kultúra, a vállalkozási és a társadalmi ismeretek, illetve készségek (kompetenciák). Ezeket a tudás-elemeket mindenkinek el kell sajátítania, a fiatal nemzedéknek az iskolában, az idősebbeknek a felnőttoktatás keretei között. Ezt a célt – az iskolai oktatás hatékonyságának fejlesztésén túl – a felnőttképzés ún. pótló funkciójának keretében, az általánosan művelő felnőttképzési, szakmai képzések esetében ún. felzárkóztató programok kiterjesztését igényli, amely szervezetileg az iskolai és az iskolarendszeren kívüli felnőttképzésben egyaránt elérhető. Hatékony oktatási és tanulási módszereket kell kidolgozni. Ez a cél felhasználó (szolgáltató) központú tanulási rendszerek (ki)fejlesztésével, ezzel párhuzamosan a tanárképzés fejlesztésével érhető el. El kell ismerni a nem formális tanulást – a gyakorlat útján szerzett tudást. Ez a cél egy dinamikus, átlátható, egymás eredményeit elfogadó rendszer kialakításával érhető el. Segíteni kell az otthoni tanulást. Ez a cél a számítógépek használatának otthoni elterjedésével, illetve ennek támogatásával valósítható meg. Korszerű tanulási tanácsadó szolgálatot szükséges biztosítani mindenki számára. Ennek a célnak az eléréséhez olyan rendszer kialakítása szükséges, amelynek segítségével mindenki korszerű, naprakész és személyre szabott információkhoz juthat. Több beruházás szükséges az emberi erőforrások fejlesztésébe. Ennek a célnak az elérését az Európai Szociális Alap képes támogatni, ugyanakkor a kormányoknak is biztosítaniuk kell a megfelelő anyagi támogatást.
A hazai fejlesztés ösztönzői 13. Magyarországnak az Európai Unióba történő belépéséhez, az európai és a világgazdaságba történő teljes körű integráció megvalósításához szinte kizárólagos gazdasági erőforrás-tartaléka a munkaerő, illetve annak szellemi minősége és fejlődőképessége. Az elmúlt évek kutatásai, illetve a gazdasági és társadalmi folyamatok ezt az állítást részletesen alátámasztják. A felnőttek oktatásának és képzésének fejlesztése, az élethosszig tartó tanulás lehetőségének garantált biztosítása a különböző társadalmi rétegek számára, rendkívül összetett feladatrendszert jelent, amely a foglalkoztatás-, az oktatás- és a szociálpolitikát egyaránt érinti, a képzési programoknak ugyanakkor a gazdaság folyamatosan változó igényeinek is meg kell felelniük. A felnőttoktatás és képzés makro-, illetve középszintű (regionális) feladatainak megoldásához folyamatosan szükséges összegezni és elemezni: • a népesség iskolázottságának (szakképzettségének) alakulását, elsősorban a fejlődő gazdaság (foglalkoztatás) munkaerőigénye, valamint a versenyképes munkaerő hatékony funkcionálása szempontjából; • a szakmastruktúra, a szakképesítési és a szakképzési rendszer meghatározó jellemzőit a képzettség szempontjából; • az iskolarendszerű felnőttképzés jellemzőit; • az iskolarendszeren kívüli felnőttképzés jellemzőit; • a felnőttképzés irányítási, jogi, szervezeti, és finanszírozási feltételeit. Anélkül, hogy szintén megismételnénk korábban már részletesebben publikált kutatási eredményeket, összefoglalóan érdemes rögzíteni néhány alapvető fejlődési trendet. 14. Az elmúlt évtized alapvető társadalmi és gazdasági változásai nyomán Magyarország ma már működő és fejlődő piacgazdasággal rendelkezik: a nemzeti jövedelem folyamatosan és jelentős mértékben emelkedik, az infláció lassan csökken, egyes mutatók viszont nem csak pozitívan alakulnak (pl. export-import arányok, folyó fizetési mérleg), esetenként a területi aránytalanságok jelentősek (pl. egy főre eső bruttó nemzeti jövedelemben). Ugyanakkor a fő gazdasági szektorokban a foglalkoztatottság szerkezete már megközelíti a fejlett országokét. A legszembetűnőbb változás a szolgáltatási szektor nagymértékű – 35%-ról 59%-ra történő – növekedése.
1. ábra A foglalkoztatottak összetételének alakulása a főbb nemzetgazdasági ágak szerint
1999
1995 1990 34% 33% 1985
Mezőgazdaság, erdőgazdaság
36% 35%
40%
46%
Szolgáltatás ,,,
1
59%
Ipar, építőipar
59% 25% 18%
8% 7%
15. A népesség iskolai végzettségének alakulása meghatározó az emberi erőforrás potenciális munkavégző képessége szempontjából és közvetett hatása van a gazdaság teljesítő- és megújuló képességére. A népesség iskolai végzettségének alakulása az egész életen át tartó tanulás egyik minőségi mutatója, így többek között: az alapfokú iskolarendszerű képzésben részt vevők száma és aránya, a tankötelezettség teljesítése, a legalább befejezett középiskolai, illetve a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya. A népesség fiatalabb korosztályainak iskolai végzettsége befolyásolja a felnőtt rétegek későbbi tanulási aktivitását (igényét) is, illetve kiinduló alapot ad a felnőttképzési kapacitások meghatározásához. • Az 1. táblázat adataiból látható, hogy a népesség alapfokú iskolázottsága az elmúlt évtizedekben nagyságrendileg javult: a legalább általános iskolai végzettségűek aránya 1949 óta több mint négyszeresére, a befejezett középiskolai végzettséggel rendelkezők aránya több mint hatszorosára, a felsőfokú végzettséggel rendelkezőké hétszeresére nőtt – természetesen nagyon alacsony szintről.
1. táblázat A népesség iskolai végzettsége (%) Iskolai végzettség A 10 éves és idősebb népességből iskolai végzettsége nincs A 15 éves és idősebb népességből legalább az általános iskola 8. Osztályát elvégezte A 18 éves és idősebb népességből legalább befejezett középiskolai végzettségű A 25 éves és idősebb népességből legalább befejezett felsőfokú végzettségű
1949 4,8
1970 1,9
1990 1,2
1996 0,7
20,6
51,4
78,1
85,2
5,5
15,5
29,2
34,7
1,7
4,2
10,1
12,1
Forrás: KSH Statisztikai évkönyv – 2000
Megfordítva ez azt jelenti, hogy a jelenlegi időszakban is – 1990 óta – az általános iskolát el nem végzett népesség aránya folyamatosan csökken (1996-ban kisebb, mint 15%), ugyanakkor nő a legalább befejezett középiskolai végzettséggel rendelkezők aránya (1996-ban 34,7%). • A pozitív folyamatok mellett azonban rá kell mutatni arra, hogy évente még mindig 45 százalék az aránya azoknak, akik a tankötelezettségi kor végéig nem fejezik be az általános iskolát, és ez évente 5-6 ezer fiatalt jelent (2. táblázat). 2. táblázat Az alapfokú iskolarendszerű képzésben végzettek megoszlása Általános iskolai tanulók
1990/91
1996/97
1997/98
1998/99
1999/2000
16 éves korig ált. isk. végzett (%), ebből:
93,9
96,5
95,2
96,2
95,0
14 éves korig ált. isk. végzett (%)
81,4
78,3
76,7
80,6
78,8
15 éves korig ált. isk. végzett (%)
9,3
23,7
13,9
12,1
12,9
3,2 10300
4,5 5200
4,6 5000
3,5 5100
3,3 6400
16 éves korig ált. isk. végzett (%) A tanköteles korból 8. évfolyamnál alacsonyabb végzettséggel kilépett (fő) Forrás: KSH Statisztikai évkönyv – 2000
(A problémát az súlyosbítja, hogy a dolgozók általános iskoláiban tanuló felnőttek száma időközben erősen lecsökkent). • Kedvező jelenség – és ez szintén tartó trendnek látszik –, hogy stabilan 95% körül van a középiskolákban a végzés évében továbbtanulók száma. További elemzést igényel, hogy egyértelműen kedvező-e az, hogy a középfokú oktatási rendszerbe belépők 65-70 százaléka azonnal a szakképzési rendszerbe lép be. Igaz, hogy ezen belül kedvező jelenség a szakközépiskolába belépők növekvő aránya, ugyanakkor nem egyértelműen pozitív a szakiskolába való belépés részarányának nagy mértékű – tizenöt év alatt 45-ről 25 százalékra való – csökkenése, tekintve a hazai piacgazdaság munkaerő-igénnyel szemben bekövetkezett változásait. • Mindezekből a folyamatokból egy összegzés szerkeszthető, amely összefoglalja az iskolai oktatás és képzés lényeges problémáit az egész életen át tartó tanulás, illetve a felnőttképzés szemszögéből. A táblázat oszlopait és sorait a SWOT-analízishez hasonlóan lehet elrendezni, feltüntetve az iskolarendszer erősségeit, és gyengeségeit a továbbtanulási adatok nézőpontjából, továbbá azokat összevetni a rendszerhez kapcsolódó fejlődési lehetőségekkel, illetve kockázatokkal (3. táblázat).
3. táblázat Az oktatási intézményrendszerben való haladás problémái Erősségek A tanköteles korból kikerülők közül a 8. évfolyamnál alacsonyabb végzettséggel kilépettek aránya és száma jelentősen csökkent A gimnáziumban, a szakközépiskolában továbbtanulók és a felsőoktatásban végzettek aránya folyamatosan és jelentősen nő Gyengeségek A tankötelezettségi korhatárig az általános iskolát nem befejezettek aránya az utolsó három évben nem csökkent Az általános iskola után a végzés évében továbbtanulók aránya nem változik, vagy hullámzóan és kismértékben nő A szakiskolában továbbtanulók aránya 1990 óta kb. majdnem felére csökkent
Lehetőségek A felnőttképzés keretében „személyre” szóló segítségnyújtással, megfelelő számú képzőhely biztosításával jelentősen csökkenthető az általános iskolát el nem végzettek száma. Tovább fog erősödni a középfokú általános és szakmai végzettség/képzettség, illetve a felsőfokú képzettség iránti igény. Veszélyek Amennyiben az általános iskolai oktatás nem lesz képes az arány csökkentésére, nőni fog a képzetlen népesség létszáma, körükben nőni fognak a foglalkoztatási problémák, illetve a megélhetési és/vagy szociális gondok A továbbtanulási arány stagnálása alapvetően a többszörösen hátrányos helyzetű fiatalokat sújtja, megfelelő fejlesztési programok és intézkedések nélkül fokozódni fog az esélyegyenlőtlenség. A szakmunkás utánpótlás további csökkenése súlyos nemzetgazdasági gondokat okozhat, egyes ágazatok/szakmák válságba kerülhetnek
A táblázat „erősség”, illetve „lehetőségek” oszlopai sora foglalják össze azt az elemzésben számszerűen is bemutatott állításcsoportot, hogy az iskolai végzettség, illetve továbbtanulás aránya minden iskolafokban nőtt. Ezek az eredmények megalapozták az egész életen át tartó tanulás fejlesztése érdemi megvalósításának a lehetőségét is, ugyanis ma már a megfelelő korosztályi népesség kb. 90 százalékára kiterjed az alap- és középfokú iskoláztatás (szakképzés). A táblázat „gyengeség”, illetve „veszélyek” oszlopaiban foglalják össze azokat az iskolázottsági és szakképzettségi hiányosságokat, amelyek miatt a felnőttoktatásnak tovább kell erősítenie az intézményes oktatás kiterjesztését azokra a rétegekre, amelyek a hagyományos életkori szakaszokban nem tudtak teljes értékűen részt venni a közoktatásban, illetve a szakképzésben és nem tudtak befejezett iskolai, illetve szakmai végzettséget szerezni. 15. További lényeges jellemzője az emberi erőforrás hazai munkaerő-piaci helyzetének, hogy a piacgazdaság felértékeli az iskolai végzettséget és a szakképzettséget. A foglalkoztatottsági adatokból és folyamatokból igazolhatóan kimutatható összefüggés létezik a tartós foglalkoztatás és a végzettség/képzettség között, továbbá meghatározható egy olyan képzettségi-szakképzettségi szint, amely a munkavállaló felnőttek számára az egész életpályán át viszonylag biztonságos foglalkoztatási feltételt biztosít. Ebből következően a szakképzési rendszerrel szembeni hosszú távú társadalmi elvárások tűzhetők ki, mind az iskolaköteles, mind a felnőtt, munkaképes korosztályok vonatkozásában. A foglalkoztatottak és a munkanélküliek arányának iskolai végzettség szerinti megoszlását 1993–2001 között az 5. táblázat mutatja.
4. táblázat Foglalkoztatottak és munkanélküliek összetételének alakulása iskolai végzettség szerint Legmagasabb
1993 (%)
1996 (%)
2000 (%)
2001 (%)
Iskolai végzettség Foglalkoztatott
< kevesebb mint 8 általános iskola = befejezett ált.iskola Szakmunkásképző Befejezett középiskola
Munkanélküli
Foglalkoztatott
Munkanélküli
Foglalkoztatott
Munkanélküli
Foglalkoztatott
Munkanélküli
2,1
5,8
1,2
4,9
0,8
3,1
0,7
2,6
25,2 27,7 30,1
35,8 33,7 21,3
21,4 30,5 30,7
32,9 36,6 21,5
17,6 32,0 33,1
31,2 38,7 23,8
17,0 32,3 33,0
30,0 38,3 25,0
Szakközépiskola 19,0 13,1 19,2 12,9 24,9 14,9 25,0 17,0 Felsőfokú iskolai 14,9 3,4 16,2 4,1 16,5 3,2 17,0 4,1 végzettség Főiskola 8,9 2,4 9,6 2,7 10,0 2,3 10,0 2,8 Egyetem 6,0 1,0 6,6 1,4 6,5 0,9 7,0 1,3 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 Forrás: Központi Statisztikai Hivatal, idősoros munkaügyi kutatások
Az adatokból világosan kitűnik néhány trend-típusú jelenség, így többek között: • a foglalkoztatás és a munkanélküliség mutatóinak változása az 1997-ig tartó romlás óta megálltak, és lassú javulást mutatnak: a 15-64 éves népesség foglalkoztatási rátája nőtt, a munkanélküliségi ráta csökkent, ugyanakkor nagyok – esetenként többszörösek – a területi különbségek; a tartós munkanélküliek aránya 1995 óta lényegében változatlanul 50 % körül mozog. • a foglalkoztatottak közül – 1992 óta – fokozatosan kiszorultak az általános iskolai végzettséggel nem rendelkezők, erőteljesen csökkent a csak általános iskolai végzettséggel, de szakképzettséggel nem rendelkezők (kisebb, mint 1%), ugyanakkor jelentősen nőtt a felsőfokú (egyetemi, főiskolai) végzettséggel rendelkezők aránya (kb. egyhetedről, egyhatodra – 2001-17%); ugyanakkor • a munkanélküliek között 1992 óta meghatározó a legfeljebb alapfokú szakiskolai végzettséggel rendelkezők aránya (70-75%), míg a felsőfokú végzettségűek aránya nem számottevő (3-4%). Ezen túlmenően más adatok alapján megállapítható, hogy nőtt a keresetek különbsége a magasabb iskolai végzettséggel rendelkező foglalkoztatottak javára. (Pl.: 1993-99 között a szakiskolai végzettségűek keresete 7, az egyetemi végzettségűeké 20 százalékkal nőtt a csak általános iskolai végzettséggel rendelkezők keresetéhez viszonyítva). 15. A főbb megállapításokat, illetve következtetéseket a foglalkoztatottak és a munkanélküliek körére az 5. táblázat is összefoglalja, hasonló analízis formájában, mint az oktatási rendszerre vonatkozóan. A minősítő megállapításokhoz, az erősségek, illetve a gyengeségek szerinti besoroláshoz a mért adatokat, mint a gazdaság munkaerő-igényét vettem figyelembe, amely a képzettség vonatkozásában az ifjúsági és felnőttképzési feladatok (programok) tervezésének egyik, objektív kiinduló pontja lehet. Mindezek a mutatók együttesen segítik a népesség iskolázottságával szemben támasztható társadalompolitikai igények meghatározását.
5. táblázat A foglalkoztatottság és a képzettség összefüggései A foglalkoztatottak körében Erősségek Lehetőségek A legalább középfokú iskolai/szakmai Tovább fog erősödni a középfokú szakmai végzettséggel rendelkező munkaerő aránya nőtt végzettségűek munkaerő iránti igény. A felsőfokú végzettséggel rendelkező munkaerő Tovább fog erősödni a felsőfokú végzettségű aránya nőtt munkaerő iránti igény. Gyengeségek Veszélyek Az általános iskolai végzettséggel sem Az általános iskolát el nem végző fiatalok és rendelkezők lényegében kiszorultak a felnőttek egész életükben tartós munkanélküliek munkaerőpiacról lesznek. A legfeljebb általános iskolai végzettséggel, de A legfeljebb általános iskolai végzettséggel, de szakmai végzettséggel nem rendelkezők szakmai végzettséggel nem rendelkezők növekvő foglalkoztatási részaránya csökkent. hányada válhat tartós munkanélkülivé. A munkanélküliek körében Erősségek Lehetőségek A középfokú végzettséggel rendelkezők aránya a A célcsoport viszonylag kedvező munkaerő-piaci munkanélküliek között relatíve kb. 30 százalékkal helyzete a folyamatos képzés (continuing training) kisebb foglalkoztatottak közötti arányuknál eszközével stabilizálható A felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya a A célcsoport kedvező munkaerő-piaci helyzete a munkanélküliek között egynegyede-egyhatoda a folyamatos képzés (continuing training) eszközével foglalkoztatottak közötti arányuknál a jelenlegi kedvező szinten tartható. Gyengeségek Veszélyek A legfeljebb általános iskolai végzettséggel A célcsoport kedvezőtlen munkaerő-piaci helyzete a rendelkezők munkanélküliek közötti aránya kb. szakmai képzettség megszerzése nélkül tovább kétszerese a foglalkoztatottak közötti arányuknak. romolhat, tovább nőhet körükben a tartós munkanélküliek aránya. A legalább szakmunkás- vagy középiskolai A célcsoport instabil munkaerő-piaci helyzete a végzettséggel rendelkező munkaerő aránya a szakmai alap- vagy továbbképzés eszközének munkanélküliek között kismértékű, de folyamatos megfelelő mértékű alkalmazása nélkül tovább növekedést mutat romolhat.
Az egész életen át tartó tanulás egyéni aspektusai 16. Az egész életen át tartó tanulás problémakörének a tárgyalásakor – az egyén nézőpontjából – legalább két kérdésre szükséges választ adni: mikor és mit szükséges tanulni? • Az első kérdésre – hogy mikor szükséges tanulni – az a válasz adható, hogy akkor kell a továbbtanulásra gondolni, amikor az éppen gyakorolt tevékenység sikerességét valamilyen saját ismeret- vagy készséghiány gátolja, vagy a tevékenység gyakorlásának a feltételei megváltoztak, és ehhez csak újabb tudás megszerzésével lehet alkalmazkodni ( pl. technológiai fejlődés, konkurencia megjelenése, munkahely megszűnése, kollegiális kapcsolatok megromlása, családi helyzet megváltozása stb.). • Tanulni az egész életen át szükséges, a konkrét időpontok azonban mindenkinél mások, és ez alapvetően nem függ az iskolai végzettségtől. Amennyiben az egyén az iskolai végzettségével összhangban álló munkát végez, és annak tartalma hosszú ideig nem változik, akkor természetesen emiatt nem szükséges tovább képeznie magát. Ha azonban a munkakörében változás következik be, és ennek betöltéséhez olyan új ismeretek szükségesek, amelyeknek nincsen birtokában, akkor már tanulnia kell. Hasonló a helyzet, ha az egyén foglalkozást akar változtatni.
• Az alacsonyabb vagy magasabb iskolai és szakmai végzettségnek hatása van a tanulási képességre, és ez általában lényegesen befolyásolja a tanulási „kedvet” is. Az iskolázottságnak még fontosabb hatása természetesen az, hogy szintje döntően meghatározza a foglalkoztatás minőségét, és a befutható karriert. Ezért a felnőttkori tanulás lényeges indítéka a befejezetlen iskolai végzettség, a tanulás-képzés felnőtt korban történő „pótlása”. • Az élethosszig tartó tanulás természetesen nem kizárólag a foglalkozáshoz, illetve a munkához kapcsolódik, mivel az oktatás alapvető küldetése az is, hogy segítse az egyént szellemi potenciáljának fejlesztésében, hogy ne „csak” a gazdaság keretében felhasználható „erőforrás” legyen, hanem teljes értékű életet élő emberré válhasson. Ebben a vonatkozásban tehát nemcsak a megfelelő foglalkozás gyakorlásához szükséges szakértelem elsajátítását kell célul kitűzni, hanem – többek között, a teljesség igénye nélkül – az alapvető életvitelhez szükséges ismeretek megszerzését, az emberi együttélés és alkalmazkodás normáinak gyakorlását, illetve a szociális felelősség fejlesztését is. • A fentiekből következően válasz adható a „mit” szükséges tanulni kérdésére is. Amennyiben a tanulás azonos kvalifikáltsági szinten való tovább- vagy átképzést jelent, úgy általában a szakmai ismeretek és készségek tanulása a domináns. Amennyiben viszont magasabb kvalifikáció megszerzése a cél, úgy valószínűleg az általános, illetve az alapműveltség emelése is feladat, mivel a szakmai ismeretek ezekre épülnek. Ez az elhatárolás ugyanakkor nem merev, mivel azonos foglalkoztatási szintek között is lehet olyan munkakörváltás, amikor az általános képességek fejlesztése is cél (pl.: magatartási vagy személyiségtulajdonságok fejlesztése stb.). Összefoglalva: az elmondottak alapján meghatározhatók az élethosszig tartó tanulás cél-és feladatrendszerének elemei, amelyek rendszerszerű elemzése egy külön tanulmány tárgyát képezik.
