Az amerikai magyarok öröksége: Előzetes beszámoló a Szabadtéri Néprajzi Múzeum vintondale-i projektjéről. Hogyan lett a magyar parasztemberből amerikai munkás? Hogyan kezdték meg új életüket, az Újvilágban a bevándorló magyarok? Hányszor szakad be a padlás egy néprajzos alatt, amíg egy házat felmér? Miért fontos, hogy az elektromos hálózatot is dokumentálják? Hová dobták szennyesüket a magyar bányászok Pennsylvaniában? Miért érdemes a néprajzosnak káposztát főzni? – kérdések, amire választ kapunk abból a kutatási beszámolóból, amelyet Balogh Balázs, Cseri Miklós, Fülemile Ágnes és Kemecsi Lajos készített el a Magyar Múzeumok Online olvasói számára. A szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum tudományos kutatási és állandó kiállítási tervének része a jelenlegi határokon kívül élő magyar közösségek kultúrájának, életmódjának kutatása és bemutatása is. Ez a program nem csupán a Kárpát-medencében élő magyarságra terjed ki, a távoli országokban szórványban élő emigráció életmódja is szervesen hozzá tartozik. Ennek a programnak kiemelt fontosságú elemeként nyílt lehetőség egy kivételesen Bagu Balázs háza érintetlenül maradt, az amerikai magyar emigráns közösség életmódját hitelesen dokumentáló lakóház (hagyaték) berendezésének megvásárlására az Amerikai Egyesült Államokban. A vonatkozó kutatások nagy hiányossága, hogy ez idáig nem sikerült eredeti, összetartozó tárgyegyüttest magyarországi közgyűjtemény számára beszerezni. A megtalált hagyaték viszont alkalmas arra, hogy általa a 20. század első harmadának időszakában az Egyesült Államokban élő magyar közösségek egykori életmódját bemutassuk.
Az átalakulás helyszíne A nyugat-pennsylvaniai magyar telepek a magyar bevándorlástörténet egyik legkorábbi színhelyei. A 19. század végi, 20. század eleji magyar bevándorlók az agrárnyomor elől menekülve tömegesen érkeztek Amerikába. A bevándorolt magyarok 90 százaléka a nagy munkaerőigényű, lendületes ipari konjunktúrát megélő északkeleti államokban vált Bagu Balázs magyar bányász egykori boltja és magyar parasztból amerikai burdos háza bányásszá vagy Vintondale 2007 vasmunkássá. A nyugatpennsylvaniai bányavidéken számos kis, világtól elzárt telep jött létre, jelentős magyar bányászlakossággal, amelyeket az
amerikai magyarok „pléz”-nek (place, hely) neveztek. Az egykori bányásztelepülések formálódásának eklatáns példája Vintondale, amelynek az 1910-es években még a 2000 főt jóval meghaladó lakossága volt, mely mára mintegy 500 főre apadt. Az egykori életvilágokat dokumentáló tárgyakat a közösség felszámolódása miatt pusztulás fenyegeti.
Félnapos ágybérlet A változatlan berendezéssel megőrzött épület egy ún. „burdos ház” (boarding house). A „burdos házakban” nőtlen legények, vagy a családjukat Magyarországon hagyó, egyedül munkát vállaló férfiak laktak. Voltaképpen személyenkénti félnapos ágybérletet jelentett, hiszen egy szobában jóformán annyian aludtak, ahány ágy befért, s mivel a bányászok váltott műszakban dolgoztak, mindig aludt valaki az ágyakon.
A kutatás Az amerikai magyar emigráció történetét, néprajzát kiterjedt terepmunkák során évtizedek óta kutatja a hazai társadalomtudomány. Ennek a kutatómunkának a részeként bukkant még 2007-ben dr. Balogh Balázs (az MTA Bölcsészettudományi Központ főigazgatóhelyettese, a Néprajzi Intézet igazgatója) a családi tulajdonban lévő, kivételesen egyben maradt A boltberendezés részlete hagyatékra, a magyar közösség egykori életmódját kiválóan bemutató lakóházra és berendezésére. Többéves szervező és előkészítő munka után, 2011 őszén nyílt a Szabadtéri Néprajzi Múzeumnak lehetősége, hogy pályázati forrásra támaszkodva a kutatóutat közvetlenül előkészítse. A munkát az NKA Ithaka pályázata támogatja, amely a magyar vonatkozású kulturális emlékek hazánkba kerülését teszi lehetővé. 2012. április 29. és május 15. között dr. Balogh Balázs, dr. Cseri Miklós, a múzeum főigazgatója és dr. Kemecsi Lajos, tudományos igazgató kutatóúton vett részt az Amerikai Egyesült Államokban. Első lépésként sikerült eljuttatni az előre elkészített 9 db kiállítási tablót a New York-i Magyar Kulturális Intézetbe. A „távkiállítás-rendezés” sajátos műfaját nem első alkalommal művelik a skanzen munkatársai, hiszen legutóbb éppen New Yorkban dr. Vass Erika rendezett kiállítást a kényszerű népességmozgások magyarországi témájából a Magyar Kulturális Központban, 2012 januárjában. New Yorkban az expedícióhoz a kutatócsoport negyedik tagja, a New York-i Magyar Kulturális Központ igazgatónője, dr. Fülemile Ágnes is csatlakozott, aki a projekt előkészítésében kiemelkedő szerepet játszott. A terepmunka helyszínének, Vintondale-nek közelében fekvő, a 20. század elejétől folyamatosan működő, a vidéken letelepedett magyar bányászok és munkások árváinak gondozására létrehozott, ma is szociális intézményként működő Bethlen Otthon rendkívül fontos logisztikai hátteret biztosított a kutatás számára. Kollégáink helyismerete és elfogadottsága a helyi közösségben felbecsülhetetlen támogatást jelentett feladatunk megoldásában.
Romok között talált kincs Az egykor túlnyomórészt magyarok lakta kis bányásztelepülésre, terepmunkánk helyszínére a megdöbbentő elveszettség és hanyatlás jellemző. Az egykori „magyar világ” romjait találjuk a helyszínen, viszont a Balogh Balázs által megtalált bolt egykori berendezése fantasztikusan egységes maradt. Ezt a megőrződést erőteljesen befolyásolta a Boltrészlet környezet, a család helyzete – az, hogy a modernizáció és a társadalmi mobilitás nem alakította át a több évtizedes viszonyokat. Nem ismeretlen a skanzenekben dolgozók számára ez a szituáció. Sajnálatos, ám tény, hogy míg a múzeum szempontjából szerencsés egy-egy változatlan berendezés a házakban, ez többnyire a megrekedt, deviáns életmódot folytató lakóktól kerül a múzeumba.
Padlástól a pincéig: a műszaki felmérés veszélyei A megelőző terepmunka során készített fotók segítségével a skanzen mérnökei vázlatokat készítettek, melyeket a helyszínen pontosítva meggyorsíthattuk a felmérést, hatékonyabbá téve munkánkat. Az előzetesen összeállított felszerelés segítségével a második nap végére a külsők mellett elkészült a Balogh Balázs és Cseri Miklós rekonstrukció az épületfelmérése közben megvalósításához szükséges műszaki felmérés és dokumentáció. Különösen izgalmas volt az eredeti, a födémen futó elektromos hálózat rajzos rögzítése, hiszen a rekonstrukciónak ezt is hitelesen kell majd bemutatnia. Az emeleti „burdos” ágybérlők által lakott kisméretű szobákat, melyek egy hosszú, sötét folyosóról nyílnak, igen részletesen mértük fel. A felmérő munka koncentrációt és szoros, összehangolt tevékenységet igényelt. Egy-egy izgalmas adat érdekében nem kíméltük magunkat, így felfedeztük a pincét, melyről nem volt korábban ismeretünk; vagy Balogh Balázs bátorságát és ügyességét dicséri, hogy a tetőre is felmászott egy-egy mérés érdekében. A padláson Kemecsi Lajos és Balogh Balázs is két-két alkalommal szakadt be hosszabb-rövidebb időre. A bolt berendezésének rögzítésével, a részletek fényképes dokumentálásával már a majdani berendezési terv hitelességéhez is rögzítettünk adatokat. Izgalmas volt az egykori komplex használatot igazoló szennyesledobó nyílás kiderítése, amelyen keresztül a bolthelyiség közepére (!) hajíthatták az emeleti bérlő bányászok mosandó ruháikat.
Magyar emlékezet A települési kutatás szerves részeként felkerestük a magyarok által használt temetőket, és dokumentáltuk az ottani sírokat is. Számos magyar vonatkozású sírkövet találtunk a településen kívül fekvő ortodox temetőben. Szintén ennek a feladatnak a részeként megkerestük egy kis szomszédos település, Twin Rocks mellett az erdőben a környékbeli katolikusok St. Charles nevű temetőjét. Magyar sír a vintondale-i temetőben Szívszorító volt látni az esetenként hibás magyarsággal vésett szavakat, az amerikai bevándorlási hivatalban tévesen rögzített, aztán egy életen át így használt egykori magyar neveket, vagy a gyereksírokat.
A káposztásfazék mellett A felmérő munkával párhuzamosan Fülemile Ágnes a háziakkal folytatta az interjús gyűjtést és a családtörténet-kutatást, „mellesleg” pedig töltött káposztát főzött, amelyet a magyar származású rokonok és családtagok velünk közösen fogyasztottak el ebédre. Kiváló alkalom volt a résztvevő megfigyelésre és az őszinte viszony erősítésére a családdal. Fülemile Ágnes néprajzi gyűjtést végez Számos tréfásan megfogalmazott vád éri a néprajzkutatókat a terepmunkán való evés-ivással kapcsolatban, de a kutatók és az „adatközlők” – rémes ez a hivatalos megnevezés – sikeres együttműködését rendszerint az ilyen alkalmak formálják és mélyítik el.
Bútorok pelenkában: dokumentáció és szállítás
Kemecsi Lajos és Cseri Miklós a tulajdonosnővel, Zolindával
A berendezést látva komoly szervezőmunkát folytattunk, hogy az előzetesen eltervezett logisztikai megoldást a megismert helyzethez igazítsuk, azaz teherautó helyett eleve konténert kérjünk, elkezdhessük a szállítandó tárgyak-bútorok válogatását, dokumentálását és rakodását, természetesen a gondos csomagolással
együtt. Megtaláltuk a ház néhány cserélt, régi ablakát, ajtaját, ezeket igyekeztünk a tárgyakkal együtt hazaszállítani, hiszen érdemi segítséget jelentenek az épületrekonstrukció hiteles megvalósításában. A boltberendezés, illetve az apróbb tárgyak-bútorok gyűjtését, dokumentálását, csomagolását és rakodását gondosan kimunkált módszertan segítségével végeztük. Ebben a skanzen korábbi tájegység-építéseihez szükséges tárgygyűjtések tapasztalatai igen sokat segítettek. Igyekeztünk részletes tárgytörténeteket is rögzíteni a dokumentáció részeként. A nagyméretű tárgyak rakodásához a helyben élőktől is kértünk segítséget, ami hozzájárult viszonyunk kiteljesedéséhez a helyiekkel. Esetenként kreativitással pótoltuk a hiányzó, otthon megszokott felszerelést. Így például a használt ágyneműk mellett gyerekpelenkákat is illesztettünk a törékeny tárgyak sarkaira a rakodáskor. Sikerült a vegyeskereskedés hosszú – és nehéz – pultjait, a kiegészítő üveges elemekkel együtt átrakni, illetve az egykori húsbolti rész 1916-ban gyártott hűtőpultját és a nehéz márványlappal borított pultrészt is. Az üzleti dokumentáció maradványait is megtaláltuk az egykori íróasztalban: számlákat, adósleveleket, számolócédulákat stb. Az íróasztal mellé került a hitelesített mérleg, az óriási pénztárgép is. Az egykori berendezés tárgyaiból, a korabeli életmód jellemző tárgyaiból találtunk több izgalmas és informatív darabot. Egy teljes ünneplő női viseletet is sikerült összeállítani, melyet Fülemile Ágnes mint viseletkutató fedezett fel, a fátylas kalapkától az ünneplő cipőig. A rakodás befejeztével az egykori bolthelyiség szinte kiürült. Utoljára Bagu Balázs, az egykori tulajdonos láthatta ilyennek még 1921-ben. A következő fázisban az óriási hűtőkamrát, illetve a falhoz épített komplex polcrendszert kellett bontanunk, dokumentálnunk és csomagolnunk.
Hadjárat, hadtáp – alku és tárgyvásárlás A tárgyvásárlások, alkuk a néprajzi terepmunka sajátos és komoly kihívást jelentő részét alkotják. Ez különösen igaz az amerikai kutatóutunkra. A nemzetközi átutalás, a banki működés sajátosságai miatt többnapos szervezőmunkát igényelt – s nem kevés idegeskedést okozott –, mire sikerült a kialkudott összeget kifizetnünk. Fülemile Ágnes kitartó és kreatív szervezőmunkájának Íróasztal az egykori üzletből eredményeként a felmerült finanszírozási többletigény fedezetére az amerikai magyarok több szervezete is pozitívan jelzett vissza. A kutatóút, amely önmagát a helyszínen finanszírozza, némileg emlékeztet azokra a hadjáratokra, amelyeken a támadó csapatoknak idegen vidéken kell megszerezniük a szükséges hadtápot. A kutatóúton igyekeztünk a helyben működő műkereskedések árukészleteit, árait is felmérni, megismerni. Az utóbbi években zajlott intenzív tájegységi állandó kiállítások megvalósításában már gyakorlatot szereztünk a hasonló tárgyforrások értékelésében és kihasználásában. Ez érdemben segítette a tárgyválogatás és alku folyamatát. Az itt szerzett információk a projekt folytatásának tervezéséhez is komoly segítséget nyújtanak. Különösen a bolt árukészletéhez használható üvegek, dobozok voltak érdekesek. A műkereskedések mellett a magángyűjtemények, helytörténeti kiállítások is igen informatívak számunkra. Különösen értékes segítséget jelentett a közeli kisvárosban – szintén egykor magyarok által is lakott bányásztelepülés – Nanty Glóban megismert helytörténeti gyűjtemény, amely kiváló archív anyagot őriz. Tóth Béla 79 éves helyi lakos nagyszerű adatközlőként segített értelmezni a dokumentumokat, családi iratokat, fotókat. Szintén rendkívül jelentős segítséget nyújtott munkánkhoz Posta József református lelkész, aki Balogh Balázs számára lehetővé tette az egyházi iratok, anyakönyvek kutatását és másolását is.
Az egykori bolt csomagolóanyagai
Előadások:
Magyarországról jöttem Az amerikai kutatás szerves részét alkották a New York-i Kulturális Központ által szervezett tájékoztató előadások, amelyeket a helyi magyar közösségekben tartottunk. Így a ligonier-i Bethlen Otthonban találkoztunk az amerikai magyar református lelkészek éves gyűlésének résztvevőivel. A munkánk ismertetéséről szóló előadásokat követően nagy érdeklődést és támogatókedvet tapasztaltunk, miként a New Brunswickban 1955-óta működő korszerű magyar központban (American Hungarian Foundation) tartott előadások után is komoly és hasznos eszmecserét folytattunk. A központ rendkívül gazdag adat- és fotóarchívummal és komplex könyvtári állománnyal rendelkezik. Nyilvánvaló, hogy az amerikai magyarságra vonatkozó kutatások egyik fontos háttérbázisaként működik. Az alapító és a közelmúltig igazgató Molnár Ágoston kalauzolásával megismertük az intézmény időszaki kiállítótermét, ahol várhatóan a későbbi együttműködés részeként közös tárlatokat is rendezhetünk.
Kiállítás: Életmód egy pennsylvaniai magyar bányásztelepülésen a két világháború közötti időszakban A komplex amerikai kutatóút további hangsúlyos eleme volt a New York-i Magyar Konzulátuson egy, a kutatást bemutató időszaki tárlat rendezése. Sajátos élmény egy szinte lezáratlan terepmunka eredményeit közvetlenül Készül a kiállítás a konzulátuson kiállításszerűen bemutatni. Különös ízt adtak ehhez a még Magyarországon legyártott szöveges molinók, hiszen az előismeretek birtokában készítettük őket, s mint egy legoalaplapra ráépíthettük a helyszíni gyűjtés tárgyi és dokumentatív eredményeit. A kiállítási üzenet az önreflexivitás szempontjainak hangsúlyozását is lehetővé tette. Egy kis enteriőrrészletet is kialakítottunk az egyik sarokban a vintondale-i bolt pénztárgépét és adóskártyatartóját, illetve eredeti korabeli csomagolóanyagokat is szerepeltetve. Ez a tárlat az ún. újszerzeményi kiállítások kategóriájában igencsak esélyes a legrövidebb időn belül megvalósuló cím elnyerésére. A néhány napja történt gyűjtési szituációkat, helyszínen fotózott tárgyakat bemutató képek a konzulátus dísztermének falaira felkerülve nyomban a „muzeologizálódási folyamat” részesei lettek.
A megnyitó a honpolgári eskü ünnepélyes alkalmához igazodott. A magyar állampolgári eskü ünnepélyes ceremóniáját követően Fülemile Ágnes, Cseri Miklós és Balogh Balázs más-más aspektusokat felvető előadásokat tartott. Dán Károly főkonzul nyitotta meg ünnepélyesen a tárlatot. A megjelentek – köztük számos frissen magyar állampolgárságot igénylő amerikai magyar – nagyon érdeklődtek a kiállítás és a kutatási téma Bányászárvák a Ligonier-i Bethlen Otthonban iránt. A helyszínen többen 1927(Bethlen Otthon archívumából) jelezték, hogy személyes családtörténeteik milyen mértékben kapcsolódnak a bemutatott információkhoz. A közvetlen visszajelzések szerint nyilvánvaló volt, hogy a kutatási téma valóban aktuális és érzékeny, s ahogy többen megfogalmazták, a tudományos mellett nemzetpolitikai küldetése is van. Jó érzés volt ilyen közvetlenül tapasztalni kutatómunkánk értékét. Általában a társadalomtudományok művelői számára a közvetlen társadalmi hasznosíthatóság igazolása kiemelten fontos, s ez a program igazolja: nem lehetetlen, hogy egy tudományos projekt szinte azonnal értékelhető hatást váltson ki.
Mielőtt a szállítmány útnak indul A kutatóút hátralévő napjaiban a dokumentáció egyeztetését és kölcsönös kiegészítését végeztük. Igyekeztük előkészíteni a szállítandó tárgyak adatait. Fülemile Ágnesre még igen komoly munka vár, mire a szállítmány útnak indulhat Magyarországra. Fontos, hogy a kiállításon szereplő tárgyak is visszakerüljenek a konténerbe. A gyűjtött A kiállítás tárgyak-bútorok „megszerzése”, múzeumunkba kerülése még hónapokig eltart. Mire megérkeznek, gondoskodunk előzetes állományvédelmi fertőtlenítésükről és tisztításukról, előkészítjük nyilvántartásba vételüket és elhelyezésüket a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Látványtárában. Akkor fogunk megnyugodni, ha már itt lesznek a helyükön. A NKA Ithaka pályázata is akkor válik teljes egészében megvalósulttá. Az Ithaka program támogatásának segítségével a Szabadtéri Néprajzi Múzeum és partnerei az amerikai magyar emigráció történetének páratlan hitelességű dokumentációjaként értékelhető hagyatékot vásárolhatott meg. Az interkontinentális terepmunka és a speciális „skanzenes” feladat komplex program megvalósítását igényelte, amely rengeteg tanulsággal járt. A hagyatékot középtávon a magyar emigráció, diaszpóra történetének állandó kiállítási egységében felépülő épületben mutatja be az intézmény. A megvalósítandó cél a magyar nemzeti értékek megőrzésének egy eddig ismeretlen szegmensét érinti. http://magyarmuzeumok.hu/muhely/662_hihetetlen_mire_bukkantak_a_magyar_kutat