ASSZISZTENSEK
Munkánk mindennapi segítõi:
az állatorvosi asszisztensek 1981 Karácsonyán, amikor életemben elõször kellett ügyelnem a Belgyógyászati Klinikán, hatalmas önbizalommal, ám esetlenül és ügyetlenül próbáltam megoldani a betegek kezelésével járó gyakorlati feladatokat. Akkoriban egyetemi hallgatóként még nem sok lehetõségünk volt személyesen gyakorolni a kisállatpraxis gyakorlati fogásait, így mondhatni abszolút zöldfülûként kellett nekiveselkednem a vénázásoknak, és egyéb szakmai beavatkozásoknak. Nem is tudom mi lett volna velem, ha ezeknél az elsõ próbálkozásoknál nincs ott Józsi bácsi (akinek a vezetéknevére már nem is emlékszem) a szaksegéd, aki halk hümmögéseivel, mutatóujjának ide-oda mozgatásával, fejének csóválásával úgy igyekezett segíteni nekem a betegkezeléseknél, hogy a beteg gazdája abból szinte semmit nem vett észre. Nem túlzás kijelenteni, hogy a gyakorlati fogások elsajátításában sokat köszönhetek neki, és mindazon társainak, akik akkoriban a Klinikán dolgoztak! 1981-ben azonban az egyetemi klinikákat leszámítva még se híre, se hamva nem volt az állatorvosi rendelõknek. A kisállatgyógyászattal foglalkozó állatorvos mellett dolgozókat, ha mégis volt ilyen valahol, "fogdmegembereknek", jobb esetben szaksegédeknek, vagy állatápolóknak hívtuk. Nálunk a Klinikán a betegkezelésekben való segédkezés mellett nekik kellett ellátni minden takarítási, és állatgondozói feladatot is, de nem is ritkán amolyan hivatalsegédként is funkcionáltak. Ha új dolgozót vettek fel, a kezelésekkel kapcsolatos feladatokat fél nap alatt betanította (megmutatta) nekik valamelyik tanársegéd, a többi munka rejtelmeibe pedig a közvetlen munkatársaik vezették be õket. Ennyi volt a képzés. Mi állatorvosok pedig minden ügyeleti beosztásnál azt figyeltük,
4
FÕVÁROSI ÁLLATORVOS
2005/3
hogy éppen kivel kell majd együtt dolgoznunk. Nagyon nem volt ugyanis mindegy az, hogy kinek az oldalán kellett teljesíteni az ügyeletet! És még valami! Egyetlen kivétellel (bár az is már közel a 90-es évekhez volt) mindig, mindegyik férfiember volt, akkoriban el sem tudtuk képzelni, hogy ezt a munkakört nõkkel is be lehetne tölteni. Arra is emlékszem, hogy a 80-as évek végén, a 90-es évek elején hirtelen megnõtt az egyetemi klinikán dolgozó állatgondozók, szaksegédek ázsiója. Ekkortájt alakultak meg ugyanis az elsõ magánpraxisok, amelyek közül sokat olyan állatorvos kollégák indítottak el, akik valamelyik klinikán dolgoztak. Érthetõ és egyben kézenfekvõ megoldásként kínálkozott a számukra, hogy a beinduló magánpraxisukba az egyetemi klinikákról csábították el az arra alkalmasnak tartott segéderõt. (Sokan közülük még ma is aktívan dolgoznak egyik-másik fõvárosi rendelõben, állatkórházban.) Annyi ember azonban az egyetemen sem volt, amennyire a gombamódra szaporodó praxisokban szükség mutatkozott, így a 90-es évek elején el-, illetve megkezdõdött egy korábban ismeretlen "szakma", az állatorvosi asszisztens kialakulása.
Hol tartunk ma? Melyik rendelõben hány asszisztens dolgozik? Milyen feladatokat bízunk, bízhatunk rájuk? Honnan tudunk egyáltalán asszisztenseket szerezni a praxisunkba? Hogyan oldható meg a továbbképzésük? Milyen bérezésért milyen munkát várunk el tõlük? Ilyen, és ehhez hasonló kérdések vetõdtek fel bennünk, amikor elhatároztuk, utána járunk egy kicsit 2005 valóságának! A szükséges információk beszerzéséhez jó szokásom szerint egy kérdõívet szerkesztettem és küldtem szét jó néhány kollégának, illetve praxisnak. A most következõ helyzetelemzés alapvetõen az erre érkezett válaszokra épül. Miután azonban sokat és sokfelé járok a városban, sok praxist ismerek személyesen, így saját tapasztalataimból is merítettem a következõ összeállítás elkészítésénél. Az elsõ fontos megállapítás, hogy az egyszemélyes praxisokra alapvetõen nem jellemzõ az asszisztens(ek) alkalmazása. Ritka kivétel az a hely, ahol a napi 3-4 órás nyitva tartás alatt asszisztens is serénykedik az állatorvos mellett. Ennek legfõbb oka, hogy ezekben a kis rendelõkben a forgalom olyan mértékû csak, ami financiális oldalról nem nagyon teszi lehetõvé még egy alkalmazott bérének (és a legális foglalkoztatásuk esetén a hozzá kapcsolódó járulékoknak) a kitermelését is. Ott, ahol egyszemélyes praxisban mégis dolgozik az állatorvos mellett asszisztens, legtöbbször valamilyen baráti vagy családi kapcsolat áll a háttérben, jelenlétük esetleges, és ezek az assziszten-
ASSZISZTENSEK sek nem részesülnek bérezésben. Ezekben a rendelõkben a betegek rögzítését, a különféle beavatkozások elvégzéséhez szükséges segítségnyújtást az állatorvos utasításai alapján a beteg állat gazdája végzi el, míg a takarítással, adminisztrációval és egyáltalán az üzemeltetéssel kapcsolatos feladatokat a rendelõ tulajdonos állatorvosa maga oldja meg. Az állatorvos asszisztensek alkalmazása ma még csak a nagyobb, több állatorvossal mûködõ rendelõkben, állatkórházakban jellemzõ. Itt azonban megfigyelhetõ, hogy majdnem, vagy legalább ugyanannyi (néhol több) asszisztens van, mint ahány állatorvos! A kérdõívekre érkezett válaszokból kitûnik az is, hogy ezekben a rendelõkben az állatorvos mellett minden esetben ott van egy asszisztens is, aki segít a beteg rögzítésében, a manuális beavatkozások kivitelezésében. A folyamatosan nyitva tartó helyeken jellemzõ az asszisztensek váltott mûszakban történõ foglalkoztatása. Ott, ahol nagyobb számban, illetve a rendeléssel párhuzamosan végeznek mûtéteket is, egy-egy mûszakban (vagy a délelõtti-délutáni idõszak átfedésében) több asszisztens is szolgálatban van. Így tudják megoldani azt, hogy amíg az egyik segédkezik az ambuláns ellátásban, addig a másik elõkészíti a beteget az operációra, vért vesz, vagy infúziót köt be. Ha már itt tartunk, érdemes kitérni arra a kérdésre, hogy ki, milyen feladatokat bíz az asszisztenseire? A válaszokból és a személyes tapasztalataimból egyaránt az derül ki, hogy ahány ház, annyi szokás! Sommásan összefoglalva azt lehet mondani, hogy minden asszisztens olyan feladatokat és munkákat végez,
amire a munkaadója érdemesnek látta kiképezni és betanítani, majd rábízni! Kisebb betegforgalmú, kevesebb mûtétet végzõ rendelõkben még túlsúlyban vannak a betegek rögzítésével összefüggõ, inkább csak segédkezési, kiszolgálói feladatok (pl. az utasítások szerint felszívják az injekciókat, vakcinákat, kéz alá adják a szükséges mûszereket). Az operációk elõtt elvégzik a mûtéti elõkészítést, sterilizálást, takarítást, fertõtlenítéseket. Ezekben a praxisokban általánosságban jellemzõ még, hogy a takarítási munkákat leszámítva az asszisztensek nem dolgoznak, pontosabban nem dolgozhatnak önállóan, mindig csak azt csinálják, amit az állatorvos mond és/vagy kér tõlük. Minél több az asszisztens, annál nagyobb a munkamegosztás, vagy inkább felosztás. Ha egyetlen asszisztens van, akkor õ általában amolyan "mindenes" funkciót tölt be a rendelõben. Ott, ahol állatkórház is mûködik, természetesen az asszisztensek (vagy közülük néhánynak) feladatát képezi a hospitalizált betegek ápolása, gondozása, a ketrecek naponkénti takarítása is. Csak néhány valóban nagyobb forgalmú rendelõben fordul elõ, hogy a régebben ott dolgozó, tapasztaltabb és gyakorlottabb asszisztensek egyes munkafolyamatokat egységes protokollok szerint önállóan is elvégeznek, illetve elvégezhetnek. (Fõleg a tulajdonosok által nem látogatott kezelõkben, mûtõkben.) Õk tudnak önállóan vért venni, kanülálni, infúziót beadni, esetleg intubálni. Van közöttük, aki ki van képezve a kórlapok vezetésére, egyes adminisztrációs feladatok ellátására, néhol a gyógyszerfogyás és beszerzés nyomon
követésére és munkájával nagyban tehermentesíti az ott dolgozó állatorvosokat. A "milyen feladatokat végeznek" kérdésre adott válaszok esetén, az elõzõekben leírtakkal összefüggésben felmerül az a nagyon fontos körülmény is, hogy ma Magyarországon nincsenek egyértelmû jogszabályok arra vonatkozóan, hogy az állatorvos mellett dolgozó asszisztensek milyen beavatkozásokat végezhetnek el önállóan. (Magunk között szólva még az sincs leírva sehol jogszabályban, hogy ki, és mi alapján minõsül állatorvosi asszisztensnek.) Az állategészségügyrõl és a magánállatorvoslásról szóló, azt szabályozó törvények és rendeletek már egy készítmény parenterális beadását is kifejezetten magánállatorvosi tevékenységként definiálják, a komplikáltabb manuális beavatkozásokról már nem is beszélve. Sok állatorvos kolléga éppen emiatt nem akarja, vagy meri asszisztensét a manuális feladatok elvégzésére igénybe venni! Õk attól félnek, hogy egy esetleges panaszos ügyben az állat tulajdonosa joggal kifogásolhatná, hogy az állatán nem az állatorvos, hanem egy asszisztens végezte el az injekció, vagy a védõoltás beadását, a vér- vagy más mintavételt és a beteg esetleg éppen emiatt lett rosszabbul, vagy ezért hullott el. Dr. Gönczi Gábor, a Generali-Providencia Biztosító Rt. állatorvos szakértõje szerint ezeknek a kollégáknak az aggodalma jelenleg nem alaptalan. Az állatorvos szakmai felelõsségbiztosítása ugyanis csak a saját (állatorvosi) ténykedésével összefüggõ károkra terjed ki, a helyette vagy a nevében manuális munkát vég-
FÕVÁROSI ÁLLATORVOS
2005/3
5
ASSZISZTENSEK zõ nem állatorvos végzettségû munkatársára nem. Még akkor sem, ha ezt az állatorvos utasítására teszi. Egy ilyen káresemény vizsgálata során persze teljesen nyilvánvalónak, a kártérítést követelõ által bizonyítottnak kell lennie annak is, hogy a kifogásolt állatorvosi beavatkozást valóban az asszisztens és nem a biztosított állatorvos végezte el. Azt, hogy mi történik egy becsukott mûtõajtó mögött vagy egy kórházi kezelõhelyiségben, természetesen nagyon nehéz a kártérítési követelést benyújtó állattulajdonosnak bizonyítania. Az állatorvosi szakmai felelõsségbiztosításban állategészségügyi (vagy humán egészségügyi) szakképesítéssel rendelkezõ asszisztensek esetében jelenleg évi 3.000.-Ft biztosítási díj ellenében lehetõség van a biztosítási fedezetet, a biztosító kockázatvállalását kiterjeszteni az állatorvoson kívül az asszisztensekre, évi 1.000.-Ft biztosítási díj ellenében pedig az állategészségügyi (vagy humán egészségügyi) szakképzettséggel nem rendelkezõ állatápolókra, szaksegédekre is. Ezzel a lehetõséggel csak nagyon kevesen éltek eddig. Pedig érdemes lenne erre is gondolni, és ezzel az ilyen irányú nyugalmunkat megváltani. Fontos kérdés, hogyan és honnan szerzünk magunknak asszisztenst? Megállapítható, hogy a fõvárosi rendelõkben dolgozó asszisztensek legtöbbje valamilyen személyes kapcsolat, vagy ismeretség révén került jelenlegi munkakörébe. Van, aki a fõállású munkahelyén is az állatorvos beosztottja, így a mellékállású magánpraxisban is vele dolgozik.
Asszisztensek Svédországban Az állatorvosi asszisztensi munka igen népszerû, fõleg a fiatalok körében. Svédországban kétféle állatorvosi asszisztens van, szakképzett és olyan, akit az utcáról vesznek fel, vagy éppen családtag. Az állatorvosi asszisztenseket azon az egyetemen képzik, ahol az állatorvosokat is (ez egy nagy agráregyetem), de nem egyetemi szintû képzés keretében. A tanulmányi idõ jelenleg 2 év, de korábban csak 1 év volt. A szakképzett állatorvosi asszisztensek elhelyezkedési lehetõségei sokkal jobbak, a bérezésük is jóval magasabb, és a legfontosabb, hogy több olyan dolgot is megtehetnek a beteggel, amit a szakképzetlenek nem. Így pl. õk beadhatnak injekciókat, vakcinákat, vért is vehetnek, altathatnak, tehát a manuális beavatkozások egy részét elvégezhetik, valamint végezhetik az állatorvos adminisztrációjának egy részét is, egyetlen feltétel mellett, ami pedig az, hogy állatorvosnak kell jelen Van, aki barátság révén, mások ismerõsök ajánlására lettek asszisztensek. Hirdetések útján viszonylag kevesen kerültek ebbe a munkakörbe, bár az utóbbi idõben, fõleg az internet adta lehetõségeket kihasználva, egyre több rendelõben találnak maguknak új munkatársakat ezen a módon is. A helyzet nagyfokú változatosságát ezen a téren számomra a legjob-
lennie az épületben, elérhetõ közelségben. A nem szakképzettek ezzel szemben általában csak kisegítõ munkákat csinálnak az állatorvosok mellett. Sok kisebb rendelõben, ill. praxisban az állatorvos valamely családtagja látja el az asszisztensi feladatokat, igaz én is ismerek közöttük olyat, akinek meg van a szakképesítése. Ezekben a rendelõkben nincs mindig ott az asszisztens az állatorvos mellett, csak ha szükség van rá. De a nagyobb helyeken, ahol több asszisztens is dolgozik, ott majdnem mindig van egy az állatorvos közelében. Az asszisztensek többféle foglalkoztatási formában dolgoznak. A többségük alkalmazott, de vannak amolyan vállalkozóként dolgozók is. Egy részük az asszisztensi munka mellett más foglalkozást is végez, persze legtöbbször valami olyat, ami kapcsolatban van az állatokkal. Dr. Gerstner Zsófia ban Winter Gábor dr. válasza jellemezte, aki így fogalmazott: "A 4 asszisztensünkbõl az egyiket a Phylaxiából hoztam 13 éve, a másik 10 éve dologtalanná vált barátom, a harmadik 8 éve paciensbõl lett munkatárs, míg a negyedik 3 éve az utcáról jött be munka után érdeklõdve." Érdekes véleményt fejtett ki Zöldi Tamás kolléga arról, hogy szerinte miért nem jó, ha a hozzánk járó pacientúrából választunk aszszisztenst: "Kínos lehet, ha a vizsgálóasztal túloldaláról érkezett ember mélyen belelát a lapjaidba. Még kevésbé szerencsés önjelölt kutyatenyésztõt odavenni, aki mindent jobban tud, és két nap múlva már azt kérdezi, mennyiért vakcináznád le neki az almot parvo ellen, és nem vihetne-e haza egy kis oxytocint meg egy kis Shotapent?" Ugyancsak nagy változatosság tapasztalható az asszisztensek szakmai elõéletét, végzettségét vizsgálva. Vannak szép számmal állategészségügyi szakközépiskolát végzettek, humán kórházi vagy orvosi szakasszisztensi, esetleg mûtõs szakképesítéssel rendelkezõk, de a legtöbben igen különbözõ eredeti foglalkozásokkal rendelkeznek. Dolgozik állatorvosi aszszisztensként vegyésztechnikus, mûszerész, festõ-mázoló, közgazdász-technikus, humán ápolónõ, kutyakozmetikus, egyetemista, állattenyésztõ, jó néhány "csak" érettségivel rendelkezõ, de meglepõ módon akad diplomás pszichológus is! Arra a kérdésemre, hogy a felvételüknél jelentett-e valamilyen elõnyt a szakirányú végzettség megléte, esetleg a máshol (másik rendelõben) szerzett gyakorlat, igen sokféle választ kaptam, pedig lehetett volna csak igennel, vagy nemmel is válaszolni. A legérdekesebb megfogalmazást dr. Zöldi Tamás kolléga írta: "Az egészségügyi alapképzettség jó, ha van, de nem feltétlenül alapkövetelmény. Dolgoztunk
6
FÕVÁROSI ÁLLATORVOS
2005/3
ASSZISZTENSEK már egészen más szakmával rendelkezõ munkatársakkal is, és semmivel nem voltak rosszabbak azoknál, akiknek valamilyen szakirányú papírjuk volt. A más állatorvosi rendelõben szerzett gyakorlat azonban legtöbbször inkább hátrány, mint elõny. Ezekkel az emberekkel majdnem mindig rossz tapasztalataink voltak: rossz beidegzõdések, hibás szakmai ismeretek, "nagy mellény", vagy éppen a korábbi munkahellyel szemben mutatott etikátlan magatartás." Többek szerint a legfontosabb követelmény az állatszeretet, minden egyéb mást viszonylag rövid idõ alatt meg lehet tanítani nekik. A képzettség, a szakmai ismeretek kapcsán joggal vetõdik fel az a kérdés, hogyan oldjuk meg az asszisztenseink továbbképzését, ismereteik bõvítését? Sokan emlékeznek még arra, hogy a 90-es évek közepén, több éven át, a Klinikus Állatorvosok Egyesületének Kisállat Szekciója (HSAVA) szervezésében nagy sikerrel tartottak az asszisztensek részére is továbbképzõ elõadásokat a tavaszi kongresszusokhoz kapcsolódva, sõt talán még önálló szekciójuk is alakult. Késõbb ez a kezdeményezés sajnos abbamaradt. A felélesztésére viszont lenne igény, amit mi sem mutat jobban, minthogy a kollégák egyöntetûen megoldatlannak tartják az asszisztenseik továbbképzését! Dr. Kendik Zsolt szerint, aki ma a Kisállat Szekció elnöke, a korábbi hagyományokat érdemes lenne ismét feleleveníteni és újra tartani
ilyen továbbképzéseket. Ennek elvi akadályát nem látja, csupán össze kellene szedni az erõket és újra meg kellene szervezni. Kérdés persze, hogy ezt kinek kellene megtenni? Bíztató azonban, hogy náluk legalább napirenden van az elképzelés, nem úgy, mint a Kamaránál! Dr. Balogh Lajos, a Fõvárosi SZATOK Bizottság elnöke ugyanis kérdésemre úgy nyilatkozott, hogy fõvárosi kamarai szervezésben a közeljövõben egyelõre biztosan nem kerül sor az asszisztensek számára ilyen rendezvényekre. A Fõvárosi SZATOK Bizottság nem is olyan régen foglalkozott ugyan ezzel a kérdéssel, de úgy döntöttek, hogy ezt országos szinten kellene megszervezni, illetve megoldani. A bizottság tagjai az elképzeléseiket, javaslataikat eljuttatták az országos SZATOK Bizottsághoz. Dr. Lorászkó Gábor, a MÁOK Országos SZATOK Bizottságának elnöke szintén nem tudott kérdésemre konkrétumokat mondani. A Kamara országos szinten már régóta tervezi, hogy az állatorvosi asszisztens képzés válhasson szakmai képzéssé és szakmunkás bizonyítványt kaphassanak azok, akik a megfelelõ iskolát elvégzik. Erre az látszik a legalkalmasabbnak, ha a kialakítandó képzéssel csatla-
Angliai helyzet Az a rendelõ, ahol én most dolgozom, elég nagy forgalmúnak nevezhetõ (napi 80-100 beteg). Itt jelenleg összesen 11 állatorvos dolgozik, meglehetõsen bonyolult rotációs rendszerben. Az õ munkájukat összesen 8 asszisztens segíti, akik közül 2 a szakképzett, a többieket az "utcáról" vették fel és tanították be a szükséges munkákra. Az 1.számú (nagyobb) rendelõben délelõttönként 2 állatorvos rendel, és 2 operál közben. Õket általában 3-4 asszisztens szolgálja ki. Délután már csak rendelés van, mûtétek ekkor nincsenek, ilyenkor általában 1:1 arány van állatorvosból ill. asszisztensbõl. A 2.sz (kisebb) rendelõben csak délelõtt van rendelés, itt 2 állatorvos rendel, egy pedig közben mût. Õket 1 szakképzett asszisztens segíti. Az asszisztensek azonban nincsenek végig az állatorvos mellett, csak akkor, ha kifejezetten szükség van rájuk. A munkájuk inkább a "háttérkiszolgálás". Általában bárkit felvesznek asszisztensnek, aki jelentkezik, aztán hamar elválik, hogy marad-e? Dolgozik itt olyan srác is, aki elõtte szakács volt, de megunta, és most már 3. éve asszisztens. A képzetlenek egy része munka mellett elkezdi az iskolát is, és megszerzi a szakképesítést, ami 2 éves képzés, hetente 1-1 napot kell az iskolában tölteniük. Az asszisztensek mindegyike alkalmazott. A bérezésüket illetlenség megkérdezni, így
konkrét adatokat nem tudok, de nem szoktak panaszkodni, így azt gondolom elégedettek a fizetésükkel. Az asszisztensek általában a következõ munkákat végzik: - reggelente felveszik a mûtétre érkezõ betegeket, - beszedálják a mûtétre kerülõ állatokat, - segítenek megvénázni és intubálni a beteget, - mûtét alatt felügyelik az altatást, - kiadják és összekészítik a mûszereket, - segítenek rögzíteni az állatot a rendelésen, ha az szükségessé válik, - ellátják a hospitalizált betegeket, beadják a szükséges gyógyszereket, - elõhívják a röntgeneket, - elmossák és sterilizálják a mûszereket, - feltöltik a szekrényeket, hûtõket a gyógyszerekkel, vakcinákkal, fogyó anyagokkal, - szinte csak õk végzik el a különbözõ kötözéseket, kötéscseréket, - csak a szakképzett asszisztens herélhet pl. macskát, beköthet infúziót, varrhat sebet. Arról nem tudok, hogy valamilyen beavatkozás elvégzése kifejezetten meg lenne tiltva neki. Általában fontos szerepet játszik abban, hogy mit csinálnak, hogy mit akarnak csinálni! Dr. Magay György
koznak valamelyik állategészségügyi szakközépiskolákhoz, de a kérdés még messze van a megvalósulástól. Lorászkó dr. elmondta még, hogy kb. 2 éve tervezett egy kisebb kamarai továbbképzést, azonban számos kollégával konzultálva azt a tanulságot szûrte le, hogy senki nem tart igényt arra, hogy neki ilyet kiképezzünk. Úgy általánosságban, valaki más számára még talán nem haszontalan – gondolják –, de õneki erre nincs szüksége. Így ez a kérdés "parkolópályára" került. Az Országos SZATOK Bizottság azonban nyitott a kérdés újbóli megvitatására, akár már a következõ ülésükön napirendre lehet tûzni a témát. Fontos és alapvetõ kérdések, hogy ki, hogyan és mennyit fizet az asszisztenseknek? Korábban már szó volt róla, hogy egyes rendelõkben, ha kis számban is, de fizetség nélkül, pusztán állatszeretetbõl, lelkesedésbõl, esetleg családtagként is dolgoznak asszisztensek. A legtöbb rendelõben azonban az asszisztensek alkalmazottként dolgoznak, és órabért, vagy fix munkadíjat, néhol forgalom után járó jutalékot vagy mozgóbért, esetleg a borravaló elosztásából származó részesedést kapnak. Azt, hogy konkrétan mennyit, csak egyetlen kérdõívbõl sikerült megtudni! Ezen órabérként nettó 1000-1200 Ft, túlóráért 1500-1800 Ft, valamint 13. havi fizetés volt megjelölve. (Ez utóbbi juttatás egyébként állítólag terjedõben van!) A többiek erre a kérdésre kevésbé konkrét, sok esetben eléggé ködösített válaszokat adtak, ami szerint mindenki igyekszik jól megfizetni ezeket a munkatársakat, és a jó fizetségért színvonalas munkát is várnak el tõlük. Ez azonban amolyan "nesze semmi, fogd meg jól" információ. Ez persze minden bizonnyal abból adódik, hogy bérügyekben társadalmi szinten is nagyfokú titkolózás tapasztalható. Az alkalmazottak fizetése, bérezése pedig úgy néz ki, hogy mindenhol szigorúan üzleti titok! Csak sejthetõ, hogy jó néhány állatorvos kolléga, illetve cég a valóságban más összeget fizet a munkatársaknak, mint ami a hivatalos munkaszerzõdésben, vagy a TB és APEH felé bejelentve szerepel. De miért is lennénk mi mások, mint az általános társadalmi morál? Mindenki tudja, hogy alkalmazottat tartani a mai szabályozók mellett nem olcsó mulatság, így a munkáltató ott és úgy spórol, ahogy és ahol lehet, vagy mer. Csak arra kell vigyázni, nehogy lebukjunk! Ezt a véleményemet látszanak alátámasztani a következõ idézetek is, amelyeket az egyik kutyás internetes fórumon találtam (íróik FÕVÁROSI ÁLLATORVOS
2005/3
7
ASSZISZTENSEK
Svájc állatorvosi asszisztensei Svájcban az állatorvosi asszisztensi állásokra mindig sokan jelentkeznek. Alapvetõen itt kétféle asszisztens van, szakképzett és szakképzetlen, de azok, akik nem végezték el az iskolát, elõbb-utóbb beiratkoznak oda. A szakképzés egyébként 3 éves, a tanulók egy héten 1-1 napot vannak az iskolában, a többi napon dolgoznak a rendelõben. Tanulót csak olyan állatorvos vehet fel a praxisába, ahol már legalább 1 szakképzett asszisztens dolgozik. Nekem egyébként mindig az iskola ajánlása jelentette a legfontosabb információt, amikor asszisztenst kerestem a praxisomba. Egy-egy praxisban legtöbbször több aszszisztens is dolgozik, 1 állatorvosra általában 1 asszisztens jut mindenhol. Az aszszisztensek legtöbbször vezetik az admiminden jel szerint állatorvos mellett dolgozó asszisztensek): "Sajnos az a baj úgy érzem, hogy az állatorvosok (tisztelet a kivételnek) kihasználják az asszisztensekben azt, hogy fanatikus állatszeretõk, és nem fizetik meg a munkát rendesen. Nem is érzik szükségét annak hogy ezt tegyék, hisz annyi ember szeretne segíteni (szerencsére) az állatokon, hogy akár hobby szinten is fillérekért találnak segítõt a rendelõbe." "Kár, hogy nem indul asszisztensi képzés, én is nagyon szívesen csinálnám ezt a munkát nem csak így tanulás mellett, hanem "rendesen" is, csak az a baj, hogy megélni nem nagyon lehet belõle. Vagy csak esetleg úgy, ha egyszerre több rendelõben dolgozik az ember. A másik meg, hogy a legtöbb esetben feketén zajlik ez az egész munka!" A kérdõíveken a kollégák csak minimális fluktuációról számoltak be, fõleg az utóbbi éveket vizsgálva. Egy-egy induló praxisban fordul elõ leginkább, hogy az elsõ idõben több asszisztenst is "elfogyasztanak", mire megtalálják az igazit. Késõbb azonban már nem jellemzõ a cserélõdés. Mivel az asszisztenseink jó része ismeretség révén, saját elhatározásából választotta ezt a munkát, általában megfelelõ a szakmai kötõdésük, illetve érdeklõdésük. Többségük szívesen és nagy állatszeretettel, elhivatottsággal végzi ezt a tevékenységet (az állatszeretet egyébként nagyon fontos jellemzõ), és ha csak nincs valami fel nem oldható személyes konfliktusa a munkaadójával, vagy a közvetlen kollégáival, általában hosszú idõre megragad ennél a munkánál. Fõleg, ha rendesen meg is fizetik érte! Ennek következtében a fõvárosi rendelõkben ma dolgozó asszisztensek legnagyobb része hosszú évek óta dolgozik mostani munkahelyén, és elégedett is a munkájával, munkakörülményeivel. Néhányan jelezték, hogy egyik-másik asszisztensük egyetemre, vagy fõiskolára készül, õk valószínûleg kiesnek majd a csapatból. A diplomájuk megszerzése után ugyanígy elmennek majd azok 8
FÕVÁROSI ÁLLATORVOS
2005/3
nisztrációt, segítenek a laboratóriumi vizsgálatokban, mûtéti elõkészítésekben, altatásokban, illetve asszisztálnak a mûtõben. A szakképzettek beadják az im, sc, és iv. injekciókat, vért vesznek, intubálnak, kötéseket helyeznek fel, és kiszedik a varratokat. Ha jó a munkaerõ, akkor ezeket a dolgokat egyedül is elvégzik. Az állatorvos mellett csak olyankor van jelen az asszisztens, amikor szükséges. Az asszisztensek mindegyike alkalmazott, sokszor szerzõdéssel egy bizonyos idõszakra. A fizetésük szerintem jó, bár ez nagyban függ attól, hogy pl. van-e oklevele, mennyi ideje dolgozik a praxisban, illetve mennyi ideje tanuló.
Dr. Komáromy János is, akik most járnak egyetemre (többen közülük az állatorvosira) és csak mellékállásban dolgoznak asszisztensként egy-egy rendelõben. Okoz némi cserélõdést a családalapítás, terhesség és a gyerekek ellátásával kapcsolatos teendõk ellátása is, aminek egyik legfõbb oka, hogy sok a nõi asszisztens. Sõt, összességében a nõk aránya talán magasabb a férfiakénál! Érdekes kérdés volt a felmérés során az, amikor arról érdeklõdtem, vajon a kollégák nem félnek-e attól, hogy az asszisztenseik a munkahelyükön kívül (például az internetes fórumokon) jótanácsokat osztogatnak az állattartóknak, "rendelnek" a saját szakállukra? A kérdést annak kapcsán tettem fel, hogy az utóbbi hónapokban többször találkoztam különbözõ nickneveken "praktizáló" fórumozókkal, akik nem is rejtették véka alá, hogy állatorvos mellett dolgoznak. Csak azt nem árulták el, melyiknél? A kérdésre valamilyen formában szinte mindenki "nem"-el válaszolt! Különbség csak abban volt, hogy ki, mennyire határozottan merte ezt kijelenteni. A "remélem nem" és a "talán nem" válaszok azért sejtetni engedik, hogy nem minden praxisban ismerjük még igazán a munkatársaink ilyen irányú megnyilvánulásait! Mindössze Zöldi Tamás dr. írta azt a választ, hogy a belépõ asszisztensekkel adatvédelmi és titoktartási nyilatkozatot íratnak alá. Néhányan megemlítették, hogy beszélgettek errõl a kérdésrõl az assziszten-
sükkel, és ennek eredményeképpen határozottan ki merik jelenteni, hogy az õ munkatársuk soha nem tenne ilyet! Ehhez a témához szorosan kapcsolódik az asszisztenseknek az adott rendelõhöz, praxishoz való lojalitása is, amit kivétel nélkül minden állatorvos kolléga megfelelõnek tartott. Az elégedettség persze a kisfokú fluktuációból is fakad, hiszen a hûséges alkalmazottak nem jelentenek sok veszélyt a praxisra nézve. Winter dr. jelezte, hogy "alighanem irigylésre méltó helyzetben van", amit a korábban bemutatott asszisztensi gárdája mellett teljesen érthetõnek is tartok. Az állatorvos asszisztens, mint foglakozás csak az elmúlt 10-15 évben nyert magának létjogosultságot. Szükség volt rájuk, mert munkájukkal jelentõsen tudják javítani egyegy praxis mûködésének hatékonyságát. Mivel azonban korábban Magyarországon ilyen szakma nem létezett, nekünk magunknak kellett kialakítani azokat a kereteket, amelyek ma a "játékszabályokat" jelentik. Ez a folyamat még ma is tart, feladatunk van még bõven! Alkalmazásuk jogszabályi háttere még ma sem tisztázott, képzésük és továbbképzésük nincs megoldva. Így hosszú éveknek kell még eltelni ahhoz, hogy jogilag, munkaügyileg és szakmailag is rend legyen körülöttük.
Dr. Horváth László
ASSZISZTENSEK
Asszisztensek az USA-ban Itt Amerikában már évtizedek óta képzik az állatorvosi technikusokat, és a praxisok többsége igyekszik hasznosítani a munkájukat. Ennek 3 fõ oka van: 1. Az állatorvos "termelékenységét" a sokszorosára lehet növelni. 2. A betanitott asszisztensek sokkal könynyebben felhasználhatóak az úgynevezett "multifunkcionális munkavégzés"-re, mint az állatorvosok . 3. Az asszisztensek sokkal szívesebben maradnak egy olyan praxisban, ahol állandóan képezik õket, ahol tanulhatnak, és ahol csinálhatják is amit tanultak. A képzettség alapján az USA-ban 3 féle asszisztenst különböztetnek meg. Az egyetemeken képzett (2-4 éves képzés) asszisztensek a Veterinary Technician-ok vagy Veterinary Technologist-ok, míg az utcáról felvett, és a praxisokban betanított asszisztensek a Veterinary Assistant-ok. Ez utóbbiak aránya mintegy 80-85%, legtöbbjük "utcáról felvett", állatszeretõ fiatal, legtöbbször nõ. Amerikában az állatorvosoknak és a diplomás állatorvosi technikusoknak sokszor együttesen rendeznek konferenciákat. A legtöbb praxisban mindegyik állatorvosra három vagy négy kisegítõ személyzet jut (1 Veterinary Technician vagy Technologist + 2-3 Veterinary Assistant).
Mi a következõ feladatokra használjuk a klinikák által képzett asszisztenseket, akik az alább felsorolt munkafajták bármelyikét képesek elvégezni, tehát a kisegítõ személyzet minden tagja egy úgynevezett MULTIFUNKCIONÁLIS alkalmazott. 1. Recepciósnak. Telefonon információt felvenni és általános iránymutató tanácsokat adni, vizitidõpontokat felvenni, fizetéskor a pénzt felvenni és nyugtát adni. 2. Kennelmunkákra. Ketreceket tisztítani, az állatokat etetni, felmosni a padlót, stb. 3. A vizsgáló szobákban történõ munkákra. Mielõtt az állatorvos bemegy a szobába, a Veterinary Technician és a Veterinary Assistant felveszi a kórelõzményt a tulajdonostól, azokat rávezeti a kórlapra, mindig megméri minden állat hõmérsékletét és testsúlyát. Hogyha bármit észrevesz a rövid vizsgálódás során, akkor azt is ráírja a kórlapra, vagy pedig egyenesen a vizsgálószobában lévõ számítógépbe gépeli be. Egyre veszélyesebb dolognak számit az, ha egy állatkórház megengedi azt, hogy a vizsgálat vagy a kezelés során a tulajdonos maga tartsa az állatát. Az ilyenkor esetlegesen elõforduló minden sérülésért ugyanis mindig az állatkórház a felelõs. A teljes vizsgálatot és az adatok felvételét tehát az asszisztensek végzik. Az állatorvos csak ezek után jön be a szobába, hogy a célzott vizsgálatot elvégezze.
4. A központi kezelõkben. Minden diagnosztikai tesztet (vér-, vizelet-, bélsárminta vétel, ezek laborvizsgálatát, a röntgenfelvételt, az EKG-t) a kisegítõ személyzet végzi el. Minden kezelést (injekciókat, kötések felhelyezését, sebek átmosását, gyomorszondázást, stb) is az asszisztencia végzi. 5. A mûtõben. A premedikációt, az intubálást, az intravénás katéterek behelyezését mindenkor a szakképzett asszisztencia végzi el. A mûtõben az asszisztencia végzi az altatást is. 6. A laborban. Nálunk a technikusok végzik a vérkép vizsgálatát, a széklet és a vizelet vizsgálatát, a cytológiai vizsgálatokat, a vér biokémiai vizsgálatát. Látható tehát, hogy az állatorvos itt elsõsorban orvosi munkát végez: adatokat elemez, célzottan vizsgál, irányítja a diagnosztikai és a gyógykezelési munkát, konzultál a tulajdonossal, diagnózist és prognózist állít fel, orvosi feljegyzéseket készít az állat kórlapján, az eseteknek a könyvtárban vagy az interneten utánanéz stb. Ezt hívják "páciens menedzsment"-nek. Az ilyen praxisfilozófiával mûködõ állatorvosok sokkal hatékonyabban és magasabb szinten végezhetik a munkájukat és sokkal kevesebb a praktizálásba belefáradt állatorvos. Dr. Gál Sándor
Álláshirdetés A Bayer Hungaria Kft., - amely a hazai kisállat-piac második legnagyobb szereplõje - csapata erõsítése érdekében állást hirdet
területi képviselõ (állatorvos-látogató) pozícióra, Budapest területére. Keresünk továbbá állatorvos végzettségû
termékmenedzsert (Délkelet-európai Régió). Amit kínálunk:
Elvárások: B-kategóriás gépjármû vezetõi engedély Számítógépes ismeretek (Word, Excel, Power Point, Lotus Notes, Internet) Angol nyelvtudás Kiváló kommunikációs és prezentációs készség Ambíciózus, megbízható és kitartó személyiség Csapatjátékos Siker-orientált, nyílt, magabiztos személyiség
Teljes munkaidõs állás egy nemzetközi vállalatnál Változatos, kihívásokkal teli munka egy fiatal, dinamikus csapatban Eredmény-orientált jövedelem Modern munkakörülmények és munkaeszközök Magas színvonalú továbbképzési lehetõségek
Mindkét munkakör betöltéséhez a kisállat-praxisban szerzett tapasztalat, illetve a kisállat-praxis ismerete elõnyt jelent. Amennyiben a fenti munkakör valamelyike felkeltette érdeklõdésed és megfelelsz az elvárásoknak, kérem a megpályázott pozíció megjelölésével küldd el fényképes önéletrajzod angol nyelven a
[email protected] e-mail címre, legkésõbb
2005. november 15-ig.
FÕVÁROSI ÁLLATORVOS
2005/3
9
ASSZISZTENSEK
Asszisztens képzési program
az Európai Unióban
Kamaránk 3 éves EU-s programban, az oktatás és kultúra témakörében meghirdetett Leonardo da Vinci II "Focus" programjában szerepel résztvevõként, amely a francia állatorvosi szakszervezet (SNVEL) vezetésével az állatorvosi asszisztensek professzionális képzését célozza meg. A program eddigi eredményei angolul és franciául elérhetõk a következõ honlapon: www.focus-asv.fr
Az állatorvosi ápolói és asszisztensi szakmának nem ugyanaz a profilja az EEC különbözõ tagállamaiban. Ez teszi különösen nehézzé a szakmához szükséges szakképzettség harmonizációját az Európai Unióban. Ez a tanulmány lehetõvé teszi a munka és a képzés viszonyának jobb megértését, elõsegíti a szakmai képzések ösztönzését, és lehetõvé válik, hogy az egyre igényesebb ügyfelek még jobb szolgáltatásban részesüljenek. Végül, ez a tanulmány összehasonlítja a képzést végzõ testületeket, és megalapozza a kvalifikáció harmonizációját Európa-szerte. Nemzetközi kooperációt fejleszt ki a képzést végzõ és az állatorvosi szakmai szervezetek között. A program eddigi eredményei: - Egy új számítógépes adatbázis létrehozása - Új website létrehozása az érdeklõdõk számára - Európai szakértõi központ létrehozatala a foglalkoztatás és kvalifikációk számára Következtetések Az adatbank létrehozatala az elsõ lépése annak a folyamatnak, hogy Európa-szerte együtt dolgozzunk azért, hogy szembenézhessünk az új kihívásokkal. - Képzés: számos különbség van országonként, és sok szükségletre derült fény - A képzés professzionálissá tétele és a megszerzett tudás megerõsítése a szakma rövid múltjára való tekintettel - Az asszisztensek szakmai és társadalmi elismerése olyan karrier-lehetõségek biztosításával, amely ösztönzi õket. - Végül, az asszisztensek által végzett feladatok korszerûsítése (fõleg, ha a GDP lehetõvé teszi): pl. bizonyos országokban az 10
FÕVÁROSI ÁLLATORVOS
2005/3
asszisztenseket aránylag kevés szaktudást igénylõ munkákra használják, szemben más országokkal, ahol lényegesen komolyabb feladatokat bíznak rájuk. A program közremûködõ partnerei: SNVEL: Syndicat National de Vétérinaires d'Exercice Libéral (Franciaország) projectvezetõ - honlap: www.snvel.fr CNFA - Centre National de Formation par Alternance (Franciaország) - projekt koordinátor Direction Général de l'Enseignement de la Recherche /FOPDAC/BCI au Ministére de l'Agriculture, d l'Alimentation, de la Peche et des Affaires Rurales (Franciaország) UEVP - Európai Gyakorlló Állatorvosok Szövetsége (Belgium) The Special Committee for Vet Nursing (Dánia) Consejo general de colegios veterinarios (Spanyolország) YLA-Savon Ammatiopisto (Finnország) Magyar Állatorvosi Kamara (Magyarország) Associacio para o desenvolvimiento das ciencias veterinarias (Portugália) Grupul Scolar Agricol (Románia) Srednja agrozivilska Ljubljana (Szlovénia) Universita Veterinarskeho Larkárstva (Szlovákia) Edinburgh's Telford College (Egyesült Királyság) Látható, hogy ezen a fontos területen is ott van kamaránk, és reményeink szerint az itt szerzett tapasztalatok és az együttmûködõ partnerek asszisztensképzés területén szerzett tapasztalata nagy segítséget jelenthet egy hazai állatorvos asszisztens képzés-továbbképzés elindításának elõkészítéséhez. A program brossurájának magyar fordítása Dr. Markus Gabriella kolleganõnk segítségével elkészült és a közeljövõben hozzáférhetõ lesz, valamint folyamatban van a honlapon lévõ ismeretanyag magyarítása is. Dr. Pintér Zsolt MÁOK Fõtitkár
