7. fejezet
Az alfa és az omega E
llen White, 1904-ben, egy levelében a következıket írta egy testvérnek figyelmeztetésül: “Ne legyél félrevezetve; sokan eltérnek majd a hittıl, gonosz, hitetı lelkekre és tantételekre figyelve. E veszély alfája áll most elıttünk. Az omega sokkal ijesztıbb méreteket ölt majd.” i Az egyház kikerülhetetlenül egy hatalmas, tornádószerő megpróbáltatás elıtt állt, s amikor a szél elült, romok és pusztulás maradt a nyomában. Battle Creek, az egyház akkori, virágzó központja szinte elnéptelenedett. A kétezer fıs központi imaházban, ahol egykor még a földön is ültek az Igére szomjas emberek, alig ötszáz testvér jött össze szombatról szombatra. A kollégium bezárt, az impozáns szanatórium és a kiadó épülete tőzvész martaléka lett, az újjáépített egészségügyi létesítmény kicsúszott az egyház kezébıl. Meghatározó egyéniségek, egykor ragyogó csillagok elhagyták sorainkat, és esküdt ellenségeivé váltak a mőnek, miközben százakat vittek magukkal az általuk képviselt, vélt világosság felé. A szakadások, a fondorlatok, az alattomos pletykák, a pszichológiai manipulációk, a heves, szeretetlen lelkület számtalan megnyilvánulása sokakat visszalökött a világba. Olyanokat, akik egykor szívvel-lélekkel képviselték és hirdették az advent csodálatos reménységét. Mindenhol csak romok és pusztulás… S Ellen White azt írta, hogy mindez csak alfája annak a válságnak, amely közösségünkre szakad majd Jézus visszajövetele elıtt! A végsı, az omega még szörnyőbb lesz!
87
A megtartás ígérete Mi történt akkor? Ma John Harvey Kellogg talán a világ leghíresebb, legismertebb adventistája. Az ı névéhez főzıdik például a híres Kellogg-féle Corn Flakes is, amely manapság a világ szinte bármelyik részén elérhetı, kedvenc reggeli csemege. A XX. század elsı éveiben fénykorát élı, legaktívabb éveiben járó Kellogg doktort kivételes képességekkel rendelkezı embernek ismerte mindenki, aki csak kapcsolatba került vele. Hatalmas munkabírással, szervezı- és kombinatív készséggel rendelkezett. Kiváló, meggyızı erejő szónok is volt. Jelentıs erıt képviselt Isten mővében. Ám lelkében, lelkületében egy alattomos gondolatnak engedve, lassú változás következett be… White testvérnı, aki a Generál Konferencia döntésének értelmében – ám saját bevallása szerint nem Isten akaratábólii – akkor éppen Ausztráliában tartózkodott, aggódó levelek sorát írta Battle Creekbe. Rámutatott, hogy a szanatórium épülete nem tölti be azt a funkciót, amit betölthetne, ha tizedakkora méretekben és több helyszínben gondolkodnának az egészségügyi munka szervezıi. Aggódó hangon figyelmeztetett többeket arra is, hogy az állandóan skatulyából kihúzott eleganciával rendelkezı doktor különös gazdasági manıverekbe kezdett. Valóban, Kellogg ügyes húzások sorával a battle creek-i szanatórium irányítását szép lassan kivette az egyház kezébıl, és teljes mértékben a szanatórium mind szekularizáltabb vezetésének, elsısorban pedig magának játszotta át. A szanatórium ugyan önálló intézményként nem volt az egyház tulajdona, de belsı szabályzata szerint csak adventisták lehettek az intézmény részvényesei. Kellogg azonban változtatott ezen, s mesterkedéseinek következtében a szanatórium gyógyászati elveiben is egyre messzebb került az egyház hatáskörétıl. Ellen White figyelmeztetéseit rendre figyelmen kívül hagyták. Kellogg népszerősége – aki ennek érdekében nem restellt bizonyos pszichológiai eszközöket sem bevetni –, talán ezzel arányosan, mind hatalmasabb méreteket öltött. Tanításaiban ráadásul felbukkant egy olyan elem, amely a doktor növekvı befolyása miatt, sokak számára nagyon riasztó képet kezdett festeni a jövırıl. Meggyızı erejő elıadásaiban és beszélge-
88
Az alfa és az omega téseiben mind nagyobb és nagyobb hangsúlyt kapott az Isten mindenütt jelenvalóságának kisarkított szemlélete, a panteizmus. Ellen White figyelmeztetett, de nem hallgattak rá. 1902. február 18. napjának reggelére porig égett a szanatórium. Egy tőzoltó szerint a lángokra locsolt víz semmit sem ért, sıt, úgy tőnt, mintha csak olajjal próbálnák a tüzet eloltani! Kellogg nem csüggedt. Azonnal terveket készített az új épületre vonatkozóan. Olyan grandiózus terveket, amelyek igazán csak az építkezés folyamán mutatták ki farkasfogaikat: a beruházás gyakorlatilag teljesen kimerítette és szinte felszámolta az egyház anyagi erıforrásait és tartalékait. Az már csak a munka gyakorlati megkezdése után derült ki, hogy Kellogg igen rugalmasan kezelte az épület tervezett méreteit is: csak az épület alapja körülbelül harminc méterrel volt szélesebb, mint ahogyan az az eredeti tervekben szerepelt. A szorult anyagi helyzetben a szintén battle creek-i székhelyő Review and Herald kiadó (amely gazdasági megfontolásokra való tekintettel egyébként addig is adott már ki nem adventista szemlélető könyveket) fontolóra vette dr. Kellogg, “Élı templom” címő könyvének kiadását. A könyv bevételeit az egyház kimerülı anyagi forrásainak megtámogatására szánták. Azonban izzó hangulatú tanácskozások után az írás megjelentetését, a Generál Konferencia elutasította. A Daniells testvér elnökletével összeült szervezet világosan felismerte a doktor által már a könyv címével is egyértelmően képviselt nézetek veszélyeit. Ha Isten mindenben jelen van, ha a testünk ezáltal teljes értékő templomává válik, akkor gyakorlatilag feleslegessé válik a mennyei szentélyszolgálat, sıt, feleslegessé Jézus második adventje is. A doktor még mindig nem adta fel. Külsı megbízóként közelítette meg a kiadót, amely így már nem tudott a Generál Konferencia döntésére hivatkozni; ha másoktól elfogadtak külsı megbízásokat, akkor Kelloggot milyen alapon utasíthatták volna vissza? Nyomdába került tehát a könyv, beindultak a gépek. Ellen White lángoló kardot látott egy ausztráliai látomása során Battle Creek felett. A kiadó, a szanatórium esetéhez kísértetiesen hasonló körülmények között, 1902. december 30-án szintén porig égett, az “Élı templom” készülı példányaival egyetemben. De a mind nagyobb, s mind befolyásosabb tömegeket megmozgató dok-
89
A megtartás ígérete tort még ez sem késztette kapitulációra. Szép lassan körvonalazódni látszott, hogy tevékenysége nem korlátozódik kizárólag a szanatórium mőködésére, illetve könyve megjelenésére. A fı csapás az egyház irányításának megkaparintása felé mutatott. Ennek érdekében hallatlan erıfeszítéseket tett az ifjúság megnyeréséért, s e cél elérésében hatalmas segítséget jelentett számára, hogy az ifjúság képzését szolgáló kollégium szintén Battle Creekben állt. Ellen White nagyon konkrét figyelmeztetéseket írt akkoriban az adventista szülıknek. Százszor is gondolják meg, mondta, mielıtt ebbe a kollégiumba küldik gyermekeiket, mivel az jóformán teljesen Sátán fellegvárává vált. A doktor tanítása préritőzként terjedve pusztított. A mőre mért következı csapást egy agilis, megnyerı szavú prédikátor, Albion Fox Ballenger színeváltozása jelentette. A több gyülekezetet is megalapító, emberfeletti munkát végzı Ballenger szinte minden átmenet nélkül, egyszerre csak egy légvédelmi össztőzzel felérı támadássorozatot indított a szentélyszolgálat adventista tanítása ellen. Új szemlélete, a legkevesebb, hogy megosztotta a gyülekezeteket, de sokan ennek hatására, vagy nem tudva elviselni az ezt követı feszültségeket, végleg elhagyták sorainkat. Mind Kelloggnak, mind Ballengernek – pontosan az ıket 1888ban megelızı Canright példája szerint – szinte szükségszerően szembe kellett fordulnia az ıket intı, kérlelı és figyelmeztetı Prófétaság Lelkével. S mérhetetlen befolyásuk miatt az ı szembefordulásuk nagyon sokak számára jelentette a megingás lehetıségét, a Prófétaság Lelkébe vetett hit elbizonytalanodását. Ellen White ezekben az idıkben kapott egy nagyon híressé vált látomást Istentıl.iii Egy hajót látott, amely jégtáblák között lavírozva próbált célja közelébe jutni. Ám egyszer közvetlenül a hajó orra elıtt bukkant fel egy hatalmas jéghegy, amelyet semmiképpen sem lehetett már kikerülni. A kapitány ekkor parancsot adott: “Ütközz meg vele!” A megrázkódtatás hatalmas volt, komoly sérüléseket szenvedett az ütközés során a hajó, de orrával frontálisan nekirohanva mégiscsak kettészelte a hatalmas jégtömböt. Isten így figyelmeztette népét, hogy a támadások során a frontális összeütközések elkerülhetetlenek, sıt, szükségesek.
90
Az alfa és az omega Az alfa jellegzetességei Lewis R. Walton, Omega címő írásában az alfa-válság alábbi kilenc jellegzetességét sorolja fel.iv Megtévesztések. Ez jelenti a tévtanításokat, de a tudatos hazugságok sorát is. Szakadások munkálása. Ahol “az új világosságokat” hirdették, azokban a gyülekezetekben hatalmas krízisek támadtak, testvérek fordultak korábbi testvéreik ellen, és szinte kivétel nélkül példátlan befolyást nyert a szeretetlenség lelkülete. A fundamentumok megtámadása. Az alfában ez elsısorban a szentély tanának, a vizsgálati ítélet evangéliumának és Ellen G. White szolgálatának megkérdıjelezésében állt. Támadások az egyház szervezete ellen. Az új világossággal rendelkezı emberek elsısorban a vezetés megszerzésére törekedtek, de tevékenységük hátterében alapvetıen ott lappangott az egyház teljes struktúrájának gyökeres átalakítása is. Erıfeszítések az ifjúság megnyerésére. Mivel az ifjúság a legfogékonyabb az új dolgok iránt, ezért szinte ık vannak a legnagyobb veszélyben a támadás idején. Támadások a Prófétaság Lelke ellen. Bár ez a pont szinte fedi a 3. jellemzı tartalmát, mégis, kicsit mást jelent. A 3. pont a nyílt szembenállásra vonatkozik, ez pedig azokra a “fő alatti” bizalmatlanságkeltésekre, amelyek nem vállalják a nyílt konfrontációt, sıt látszólag White testvérnı munkája mellett foglalnak állást, azonban egyre inkább gyengítik szolgálatának befolyását. Személyeskedı támadások. Az alfa-válság idején jellemzık voltak a személyek (és nem tanítások, eszmék, bőnök) ellen, minısíthetetlenül szeretetlen lelkülettel való fellépések. Támadások az egyház alapvetı normái ellen. Idézem Waltont. “A H. N. Adventista Egyház eszményei mindig magasak voltak. A közösség maga is egy viselkedési (és életmódbeli) normákra vonatkozó üzenetet képvisel a világ felé… Gyakran éppen ezeket a normákat támadják meg emberek, akik azt állítják, hogy az adventisták törvényeskedık…” Az egyház megújulásának igénye. Bár reformra mindenképpen szükség van, errıl szól Jézus laodiceabeliekhez küldött üzenete, ez a pont mégis a félreértett, és ezen üzenet tartalmától eltérı megújulási törekvések térnyerésére figyelmeztet. Ha a tö-
91
A megtartás ígérete rekvések iránya lelép a nekünk adott alapokról, akkor az egészen bizonyosan nem Istentıl származik.
Az omega-válság Bár sok minden kikövetkeztethetı a fenti sorokból, most még nem látható igazán, hogy mik lesznek a közösségünkre szakadó omega-válság fı sodrának részletei. Riasztó képet fest a már idézett Lewis Walton. Vajon milyen lesz, esetleg milyen máris az alattomosan munkálkodó válság? “Nem frontális támadás lesz, nem valami nyilvánvaló bőn a keresztény hit ellen, amely erıszakkal elragadja a férfiakat, hanem inkább az igazság és a tévedés szövevényes, olyan okosan kombinált keveréke, hogy az ember csak abban reménykedhet, hogy a Szentlélek segítségével és az Isten kinyilatkoztatott igazságának szorgalmas tanulmányozása által felismerheti. Még az érzékszerveink nyilvánvaló tapasztalatait is meg kell tagadnunk, s csak hit által haladhatunk a világosságban, amely Isten Igéjébıl árad… Nemzedékek óta hozzászoktattuk magunkat ahhoz a feltételezéshez, hogy mindez az adventista egyházon kívül történik majd, és hogy mi az Isten maradék népén belül biztonságban szemléljük az eseményeket; érdeklıdı, de elkülönült biztonságban… Nem becsüljük-e alá az ellenséget, amikor elképzelhetetlennek tartjuk, hogy a hamis megújulás érzékcsalódásoktól kísért változata az adventi mőben is felbukkanhat?” Péter apostol második levelének második fejezete azonban mintha csak kimondottan erre az idıszakra vonatkozva próbálna bennünket figyelmeztetni, sorai szinte versrıl versre rímelnek az egyház végsı válságának megpróbáltatásaival. Megkülönböztetett figyelmet igényel az a tény, hogy Péter ebben a szakaszban nem a világ, hanem Isten gyülekezetének állapotáról beszél. Erre mutat már az 1. versben is a “köztetek” szó, aztán a 10. verstıl kezdve a fejezet befejezı gondolataiban, fıleg a 18. verstıl, az igazi világosságtól elfordult keresztények sorsának leírása is. Figyeld csak meg, mi mindenrıl ír Péter!
1-3: “Valának pedig hamis próféták is a nép között, amiképpen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és az Urat, aki megváltotta ıket, megtagadván, önmagokra hirtelen való veszedelmet hoznak. És sokan fogják követni azoknak romlottságát; akik miatt az igazság útja káromol-
92
Az alfa és az omega tatni fog. És a telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt őznek belıletek; kiknek kárhoztatásuk régtıl fogva nem szünetel, és romlásuk nem szunnyad.” Vagyis bekövetkezik a hamis új világosság térnyerése a gyülekezeten belül.
10-14: “Fıképen pedig azokat, akik a testet követvén, tisztátalan kívánságban járnak, és a hatalmasságot megvetik. Vakmerık, magoknak kedveskedık, akik a méltóságokat káromolni nem rettegnek: holott az angyalok, akik erıre és hatalomra nézve nagyobbak, nem szólnak azok ellen az Úr elıtt káromló ítéletet. De ezek, mint oktalan természeti állatok, amelyek megfogatásra és elpusztításra valók, azokat, amiket nem ismernek, káromolván, azoknak pusztulásával fognak el is pusztulni, megkapván gonoszságuk díját, mint akik gyönyörőségnek tartják a naponkénti dobzódást; undokságok és fertelmek, akik kéjelegnek az ı csalárdságukban, amikor együtt lakmároznak veletek; akiknek szemei paráznasággal telvék, bőnnel telhetetlenek; elhitetik az állhatatlan lelkeket, szívök gyakorlott a telhetetlenségben, átok gyermekei…” Vagyis a testi vágyak, a testi gondolkodásmód, a testi kereszténység, tehát az elvilágiasodás eluralkodása jellemzi ıket.
15-16: “Akik elhagyván az egyenes utat, eltévelyedtek, követvén Bálámnak, Bosor fiának útját, aki a gonoszság díját kedvelte. De megfeddetett az ı törvénytelenségéért: egy igavonó néma állat emberi szóval szólván, megakadályozta a próféta esztelenségét.” Vagyis az anyagi problémák, az anyagi elvő vezetés térnyerése is felütötte a fejét.
17-19: “Ezek víztelen kútfık, széltıl hányatott fellegek, akiknek a sötétség homálya van fenntartva örökre. Szabadságot ígérvén azoknak, holott ık magok a romlottság szolgái; mert akit valaki legyızött, az annak szolgájává lett.” Vagyis a hamis megújulás, a hamis világosság hamis szabadságának üzenete látható itt.
20-22: “Mert ha az Úrnak, a megtartó Jézus Krisztusnak megismerése által a világ fertelmeit elkerülték, de ezekbe ismét belekeveredve legyızetnek, az ı utolsó állapotjuk gonoszabbá lett az elsınél. Mert jobb volna rájok nézve, ha meg sem ismerték volna az igazság útját, mint hogy megismervén, elpártoljanak a nekik adott szent parancsolattól. De betelt rajtok az igaz példabeszéd szava: Az eb visszatért a saját okádására, és a megmosódott disznó a sárnak fertıjébe.”
93
A megtartás ígérete Érdekes, hogy az alfa-válság fıszereplıi szinte kivétel nélkül példázták életük késıbbi alakulásával Péter elıbbi gondolatait. Nem túl biztató kép, igaz? Ha azonban tekintetbe veszed azokat a bibliai tényeket, a Sátán utolsó napi csalásainak választottakat érintı végsı céljáról szóló igeverseket (Mát 24:24; 1Pét 5:8; Jel 12:17), amelyekrıl korábban már szóltam, akkor szinte kézenfekvı, hogy nem is lehet másképpen. “Mindazáltal az embernek Fia, amikor eljı, avagy talál-é hitet e földön?” (Luk 18:8) Valóban egy szörnyő állapot képe kezd kibontakozni elıttünk, de azt kell mondanom, hogy ez még nem minden! Figyeld csak Ellen White szavait!
“A nékem adott világosság nagyon határozott volt arra nézve, hogy sokan fognak kimenni tılünk, és csábító lelkekhez és ördögi tanításokhoz fognak fordulni.” (2SM, 392.) Erre hívta fel a figyelmünket Jézus is, de errıl beszél Péter is az idézett levélben.
Álljon itt az omega-válság egyik legriasztóbb tünete, ahogyan azt a Prófétaság Lelke megfogalmazta. “Az erre az idıre szóló igazság értékes, ámde akiknek a szíve nem tört össze, a kısziklára, Jézus Krisztusra zuhanva, nem fogják látni és érteni, hogy mi az igazság. A saját eszméiknek tetszıket fogják elfogadni, és a már lefektetett alapokhoz képest másikat fognak építeni. Hízelegni fognak hiúságuknak és önbecsülésüknek, amikor azt gondolják, hogy képesek elmozdítani hitünk pilléreit, és saját maguk szerkesztette pillérekkel helyettesítik azokat. Ez így fog tartani az idık végezetéig.” (MS, 28.)
Sokan elhagyják majd a gyülekezet sorait. “Amint a próbák sőrősödnek körülöttünk, mind az elkülönülés, mind az egység láthatóvá válik majd sorainkban… Akiknek nagy világosság és becses kiváltságok álltak rendelkezésükre, ám azok nem hatottak rájuk, valamilyen ürüggyel elpártolnak majd tılünk. Mivel nem fogadták be az igazság szeretetét, hallgatni fognak az ellenség félrevezetésére. Elpártolnak a hittıl, és csábító lelkekhez és ördögi tanításokhoz fordulnak.” (6BT, 400.) Nagyon szomorú ez, de figyeld csak meg azt is, hányan lesznek, és kik lesznek ık!
“Isten népe hamarosan próbára lesz téve, és többsége – aki most valódinak és igaznak látszik – hamis fémnek bizonyul majd… Amikor a többség elpártol tılünk, amikor kevés lesz a bajvívó az igazság és a becsületesség védelmében állva, az Úr harcának
94
Az alfa és az omega megharcolása lesz a próbánk.” (5T, 136.) E kijelentés szerint a szervezett egyházat a végsı megpróbáltatások során a mai tagság zöme elhagyja, és valamilyen indokkal az ellenséghez csatlakozik majd.
“Sokan megmutatják, nem egyek Krisztussal, nem haltak meg a világnak, hogy élhessenek; és gyakori lesz a felelıs állásokat betöltı emberek hitehagyása.” (RH, 1888. szept. 11.) Rémisztı kép! Az egyházunk vezetıinek, lelkészeinknek többsége szintén elbukik! Hogyan következhet be a vezetıknek ez a bukása? A fenti idézet világossá teszi, hogy sorainkban is hatalmas teret nyer az elvilágiasodás, vagyis a világi gondok elıretörése az “ódivatúakkal” szemben. Az alábbi részlet még egy okot bemutat.
“Gyorsan közeledik az az idı, amikor nagy lesz a bizonytalanság és fejetlenség. A Sátán angyalruhába öltözik, hogy ha lehet, a választottakat is elhitesse. Fújni fog a tanításnak mindenféle szele. Akkor nem azok lesznek majd a vezetık, akik az áltudományokat becsülik a legtöbbre. Nem azok állnak majd soraink élén, akik a mőveltségben, a lángészben, a tehetségben bíznak. Sem nem azok, akik nem tartanak lépést a világossággal. Akik megbízhatatlannak bizonyulnak, azokra nem bízzák rá többé a nyájat. Kevés kiváló ember vesz majd részt az utolsó munkában. Mivel önhittek és Istentıl függetlenek, az Úr nem tudja ıket felhasználni.” (5BT, 80-81.)
Mindezek hátterén nem csoda, ha White testvérnı az alábbi
95
A megtartás ígérete szomorú, ám egyben biztató kijelentést teszi. “Úgy tőnik, mintha az egyház elesne, de nem esik el. Megmarad, de a bőnösök Sionból ki lesznek rostálva… a konkoly elválasztatik a drága búzától. Ez borzalmas megpróbáltatás, de meg kell történnie.” (2SM, 380.) Hadd mondjak el neked valamit! Bár a látszat talán ezt mutatja, de most nem a bármilyen indokkal és úton-módon egyházunktól elszakadt csoportokról van szó. Természetesen számukra is nagyon komoly kérdéseket vetnek fel White testvérnı fenti sorai, de én most elsısorban rólad és rólam beszélek! Tehát nem a leszakadt csoportokról, nem az unióról, nem a divízióról, nem a Generál Konferenciáról, nem annak elnökérıl, nem a szélsıliberális teológia iskolákról, hanem rólad és rólam! Vajon amikor mindez bekövetkezik, mi hogyan fogunk megállni akkor, mi hogyan kerülhetjük el a végsı válság csalásait és hitetéseit? Vajon akkor azok között leszünk-e, akikre Ellen White fenti kijelentési vonatkoznak, vagy azok között, akik teljes szívükkel és teljes lelkükkel halleluját zengenek, amikor meglátják azt a kis felhıt kelet felıl a Föld felé közeledni? Hogyan ragaszkodhatunk a Krisztus vére árán megszerzett üdvösségünkhöz az omega-válság legvadabb tombolásának közepette is?
A kísértés mechanizmusa Péter idézett levelébıl egy hosszabb rész kimaradt az elıbb. A 49. vers olyan eseményeket, olyan bukásokat idéz, amelyeknek alanyai elkerülhették volna a pusztulást. Péter elmondja, hogy Isten ítélete olyan biztosan be fog következni, ahogyan utolérte a bukott angyalokat a Mennybıl való kivettetésben, ahogyan elmosta Noé idejében a bőnös emberiséget, és ahogyan elhamvasztotta Sodomát és Gomorát. Az apostol, biztatásképpen azonban rámutat arra is, hogy minden idézett esetben voltak olyanok is, akik megmaradtak, akik nem vesztek el az ítélet során. Nem minden angyal bukott el Sátán lázadásakor, nem minden ember fulladt vízbe a vízözön idején, és nem mindenki égett meg a két városban sem. A hőséges angyalok, Noé és családja, Lót és gyermekei túlélték a kataklizmákat. Péter ezen a ponton fogalmazza meg, szerintem, mondandója kulcsát. Figyeld csak, mit ír! “Meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésekbıl…” (9. vers)
96
Az alfa és az omega Csodálatos szavak! Tisztázzák elıször is azt a tényt, hogy Isten nem erıtlen az általa szabadon engedett események tombolása közepette sem, hogy ne lenne rálátása vagy beleszólási lehetısége az eseményekbe. Elmondja még azt is, hogy a szörnyő események leghevesebb idıszakában is változatlanul mindent meg tud tenni azokért, akik kegyesek, akiknek fontos az İ szeretete! Úgy gondolom, a leghatalmasabb evangélium ezekben a szavakban van: “a kísértésekbıl”. Miért mondom ezt? Talán még emlékszel a Lehullott bilincsek címő fejezet szívecskéire. A második rajzon látható szív szabad volt a bőntıl (a 44. oldalon találod). Nem annak szolgaságában, hanem Isten szeretetének szabadságában élve volt képes nemet mondani… mire is? Igen, a bőnre csábító kísértésekre! Jakab apostol ezt írja a kísértés mechanizmusáról: “…mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság, megfoganván, bőnt szül; a bőn pedig, teljességre jutván, halált nemz.” (Jak 1:14-15) Azt állítja tehát, hogy Sátán három lépcsıben támad meg bennünket.
Kiszimatolja, hogy mi az a kísértési forma, amire fogékonyak vagyunk.
Elénk tárja azt, miközben kizárólag jó oldalait és elınyeit mutatja fel, s igyekszik rávenni bennünket arra, hogy gondolati szinten azonosuljunk vele.
A bőnre irányuló vágyunk által gerjesztett cselekvésen keresztül aztán halálra vezet bennünket. A Szentírás talaján állva nyilvánvaló, hogy sem az elsı lépcsı, sem a második lépcsı eleje nem jelent bőnt. A bőn attól a pillanattól fogva bőn, hogy “megfoganhat”. Az evangélium azonban azt mondja, hogy Krisztus erejével éppen ennek tudunk ellenállni! Nem szükségszerő, hogy megfoganjon a kívánság, tehát nem szükségszerő az elesésünk, illetve a bukásunk sem. Sem egy pohár sör kiszáradt torkunknak, sem egy ínycsiklandó sertésflekken orrunknak, sem ellenállhatatlannak vélt indulataink kitörni készülése esetében, sem nemi vágyaink nyughatatlankodása, sem önzésünk bármely megmutatkozása, sem az omega-válság konkrét alakot öltı eseményei nem jelentik a visszautasíthatatlan kárhozatba robogó expresszt számunkra.
97
A megtartás ígérete S Péter azt mondja, hogy az omega-válság kísértéseinek természete és mechanizmusa teljesen megegyezik a bennünket ma érı kísértések természetével és mechanizmusával. Megállni akkor, a nagy próbák idején ugyanolyan elvek, ugyanolyan hit, ugyanazon vér alapján tudunk majd, ahogyan azt ma a kis dolgokban tesszük! Feltétlenül meg kell említenem még egy bibliai szakaszt, az 1Kor 10:13-at. Így szól: “Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hő az Isten, aki nem hágy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sıt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek.” Ezzel nem mond kevesebbet az apostol, mint azt, hogy Isten csak és kizárólag olyan mértékő kísértést enged meg az életünkben, amelyben az İ ereje által teljes bizonyossággal ki tudunk tartani. Legyen az akár ma egy lehengerlı erejőnek vélt testi vágy, vagy a végsı idıben az omega szörnyőséges csapdái! Természetesen itt is érvényes a jézusi elv, miszerint aki a kevesen hő, csak arra bíznak többet (Mát 25:23). Nem tudunk, mert nem lehet felkészülni az omega-válságra. Ám aki ma “a kevesen hő”, aki kitart a kisebb kísértésekben, az képes lesz megállni majd a hatalmas erejő próbák közepette is! Én úgy gondolom, hogy a ránk váró megpróbáltatások között ez a legnagyobb ígéret, amit csak kaphatunk Istentıl!
i
Szemelvények Ellen White írásaiból, 1. kötet, 188. oldal (angolban 197.), Advent Kiadó, 1999. E témával kapcsolatban lásd még ugyanott “Az alfa és az omega”, illetve a “Hitünk alapja” címő fejezeteket. ii Lásd: Kiben błzhatunk? IV. kötet, 1622-1623, 1817, 1702. oldal, a magyar lapszámok szerint. iii Szemelvények Ellen White írásaiból, 1. kötet, 194-195. oldal (angolban 205-206). iv Lewis R. Walton: Omega, 48-49. oldal, kézirat, fordító nélkül. Az angol nyelvő kiadás 1914-ben jelent meg a Rewiev and Herald gondozásában, Washingto D. C.
98