Časopis farského spoločenstva v Kostolnej pri Dunaji Az egyházfai plébániaközösség lapja
MI ÚJSÁG? A TARTALOMBÓL:
Ki nekem Jézus Krisztus ............................................ 4 Tanácsok fiúknak .................................................... 8 A Torinó-i lepel titka .......................................... 14-15 Szent József – apa és a tett embere ............................ 17 Bérmálkozóink figyelmébe .................................... 18-19 Róbert atya paptársai újra köztünk ............................. 21
„KAJAJ SA A VER EVANJELIU...“
III. ÉVFOLYAM, 8. SZÁM, 2006 NAGYBÖJT 1. VASÁRNAPJA III. ROČNÍK, 8. ČÍSLO, 1. PÔSTNA NEDEĽA, 2006
- róbi atya
Bratia a sestry, týmito slovami nás voviedla liturgia popolcovej stredy do obdobia, ktoré sa nám možno zdá trochu temné a smutné. Priznávam, po všetkom tom lesku Vianoc a radostiach fašiangu naozaj pôstne obdobie pôsobí akosi deprimujúco. Všetky tie imperatívy, ktoré budeme hojnejšie počúvať: „Kajajte sa! Robte pokánie! Obráťte sa! ...inak všetci zahyniete...; rozjímanie nad Kristovým utrpením, smutne ladené pôstne piesne, fialová farba pripomínajúca pohrebné rúcho kňaza, a k tomu ešte tie nekonečné reči o sebazáporoch, odriekaní, umŕtvovaní... to všetko v nás len umocňuje tieto nepríjemné pocity. Prečo ten skok? Prečo ľuďom brať radosť zo života, keď jej majú aj tak málo? Načo ich deptať? Nemala by Cirkev v týchto ťažkých časoch skôr povzbudzovať, potešovať, dvíhať sebavedomie ľuďom ubitým z neúspechov a unavených naháňaním sa za každodenným chlebom? Načo vôbec ten „Pôst“ (Nagyböjt)? Odpoveď nám dáva znova liturgia ktorou sme ho začali:
„ ...LEBO SI PRACH A NA PRACH SA OBRÁTIŠ!“ Áno, toto je skutočná pravda o nás, o našom pozemskom živote. Je len prach v porovnaní s večným životom, pre ktorý nás Boh stvoril. On nás nestvoril pre večný život na zemi, ako si to niektorí myslia a potom podľa toho aj žijú. Boh nás stvoril pre nebo a o to tu ide. Bohužiaľ, my sa niekedy necháme natoľko oslepiť leskom bohatstva, slasťou rozkoší, či triumfom slávy, až uveríme, že nebo môžeme mať už tu. A to je pôvod nášho nešťastia; časného a neraz i večného. Boh nás preto cez Cirkev pozýva, v tomto pôstnom čase uvažovať nad sebou a nad tým, ako je to s nami a s naším nasmerovaním na večný život. Či nás azda
všetky tie pekné veci (alebo pekní ľudia), všetky tie hračky, ten „prach“ tohto sveta nezamestnávajú natoľko, že strácame zo zreteľa náš skutočný cieľ. A keď sa umŕtvujeme a zapierame, tak len preto, aby sme si uvedomili, že nie jedlo, zábava, peniaze, či sláva nás urobia šťastnými, ale jedine Boh. Nič z toho, po čom sa tu pachtíme a pre čo sa neraz toľko trápime, si nezoberieme so sebou. Je to ozaj len márny prach, ktorí sa zasa na prach obráti. Jediné, čo nám zostane aj za bránou smrti, sú naše skutky, ako dôkaz našej lásky alebo nášho nezáujmu o Boha.
Preto vám, bratia a sestry, prajem požehnaný pôst, aby sme sa v tomto čase milosti posunuli zasa o kúsok bližšie k Bohu a teda ku skutočnému šťastiu. Ide predsa o život; o večný život. O náš večný život.
2
MI ÚJSÁG?
KÖNYVAJÁNLÓ Márai Sándor: Füves könyv (gyógyító gondolatok) AZ ÍRÓRÓL: Márai Sándor, író, költő, újságíró, 1900-ban Kassán született. Tanulmányait Kassán és Eperjesen végezte. 1919-ben Frankfurtba költözött, ott a Frankfurter Zeitung munkatársa lett. Itt került szoros kapcsolatba a német kultúrával, irodalommal (ő volt Franz Kafka első magyar fordítója). 1934-ben jelent meg az Egy polgár vallomásai című önéletrajzi regénye, mely híres íróvá tette őt.1942-ben adták ki A gyertyák csonkig égnek című regényét, melyet az író stílusművészetének remekeként tartanak számon. 1948-ban elhagyta Magyarországot; művei ezután csak külföldön jelenhettek meg. Az emigráció alatt Svájcban, Olaszországban, majd pedig 1952-től az USA-ban élt. Elhagyatottan, magányosan élte életét. 1989ben San Diegoban halt meg. A 30-as években Márai híres, elismert író volt. Emigrációja után könyvei négy évtizedig nem jelenhettek meg Magyarországon. A 80-as A KÖNYVRŐL: Régen, ha az ember beteg volt, gyógynövényekkel, füvekkel próbálták elűzni a bajt. Van úgy, hogy az ember lelke betegeskedik; ilyenkor nem egyszerű a megfelelő gyógyírt kiválasztani. Márai Sándor, mint egy sokat tapasztalt öreg orvos, megírta a receptkönyvet, mellyel enyhíteni próbál bajainkon. Csak ki kell nyitni azt és kikeresni a nekünk való gyógymódot. Ám nem csak betegeknek szól e könyv. Az
években viszont már ő maga nem engedélyezte művei kiadását hazájában. Csak a szovjet csapatok kivonulása után, 1990-ben kerültek írásai ismét a magyar olvasók kezébe. Műveit azóta több nyelvre lefordították. Az ezredfordulón ő lett Nyugat-Európa egyik legnépszerűbb írója.
egészségesekhez is szól. A Füves könyv rövid példákkal, tanácsokkal, észrevételekkel próbálja felvidítani, megvigasztalni, elgondolkodtatni az embert. Található a könyvben könnyed, néha talán nevetségesnek tűnő gondolat (A sárgarépáról, A fejfájásról), melyen csak mosolyog egyet az ember, vagy éppen meghökken, és található benne kemény, rágós falat, mellyel nem boldogulunk el egykönnyen. Már ha azt megpróbáljuk
tényleg megérteni. Ám mindmind, így vagy úgy, de hat az emberre, És szinte mind, kivétel nélkül gyógyít. Mert végül is az a feladata az irodalomnak és e könyvnek: hogy megvigasztaljon és gyógyítson. Ha tehát van néhány percünk, melyet szórakoztatóan és hasznosan akarunk eltölteni, lapozzuk fel a Füves könyvet. Ha van egy kérdés, melyre nem találjuk a választ, vegyük kezünkbe e könyvet – hátha megtaláljuk benne azt, amit keresünk.
Ám hagyjuk beszélni magát az írót! Mondja el ő maga, mi is a feladata e könyvnek. IDÉZET: Arról, mi célja e könyvnek Olvasó, ez a könyv szeretne őszinte lenni. Egy ember írta, kinek tudása szerény és véges. Nem akar mást ez a könyv, mint mind a megszámlálhatatlan könyvek, melyek a régmúlt és félmúlt időben beszélni akartak az ember sorsáról a világban. Szeretné elmondani egy ember, hogyan kell lakni, enni, inni, aludni, betegnek lenni és egészségesnek maradni,
szeretni és unatkozni, készülni a halálra és megbékélni az élettel. Nem sok ez, mert az ember általában s e könyv írója különösen keveset tud csak önmagáról és a világról. De emberi feladatnak elég. Többre nem is vállalkozhatunk az életben. (...)
Önmagamról Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam, és az értelem egy szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem és lassan felderültem. Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű! Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem. Méri Zsolt
MI ÚJSÁG?
3
A TALENTUMOKRÓL Ha igazán Krisztus tanítványa akarsz lenni, nem elégedhetsz meg azzal, hogy kegyelmi életet élsz, hogy az Egyházhoz tartozol, misére jársz, és tiszteled a szent Szüzet. Elő kell készülnöd nagy feledatok teljesítésére. Arra születtél, hogy a teremtés művén tovább munkálkodj. Ne feledd, hogy erre kaptad Istentől a talentumokat. Minden erődet arra összpontosítsd, hogy az embereket boldoggá tedd - nincs ennél szebb életprogram. Mindamellett mégis az legyen a legfontosabb számodra, hogy Isten elgondolásait elsősorban önmagadban vidd diadalra. Isten azt várja tőlünk, hogy minden általunk átélt helyzetet, kiváltképpen a nehezeket a hit szemével nézzünk. A talentumokról szóló példabeszédben Jézus óva int, nehogy elzárkózzunk Istennek a hit által való megismerése elől, és hogy ne legyünk restek mindazt hasznosítani, amivel Isten szüntelenül megajándékoz bennünket. Az Úr egyik szolgájának tíz talentumot hagyva, a másiknak ötöt, a harmadiknak egyet, és munkára kötelezve őket, lehetőséget adott nekik. A talentum szó, mely Krisztus idejében bizonyos pénzértéket jelentett, manapság inkább intellektuális értéket jelöl. Azt mondjuk, hogy valakinek talentuma, tehetsége van a zenéhez, matematikához. A talentumokról szóló példabeszéd értelme azonban ennél sokkal mélyebb. Az evangéliumi gondolkodás, a
mi tisztán emberi, világi gondolkozásunknak mintegy 180 fokos megfordítása. Így van ez a talentumokról szóló példabeszéd esetében is. A talentum ajándék, bizonyos alapanyag, de egyben lehetőség is. Krisztus, amikor talentumot bíz rád, bizalmával ajándékoz meg és elvárja, hogy azt helyesen használd fel. Ha valamilyen tehetséget adott neked, akkor nem közömbös számára, hogy mit teszel azzal. De ha mégsem kaptál volna efféle tehetségeket, ez is talentum.
Nemcsak az a Talentum, ha megkapunk valamit, de az is, ha valami hiányzik. A hit fényében talentum például az egészséged, de az is talentum, ha beteg vagy. Jézus mindkét esetben felteszi neked a kérdést: mit teszel ezzel a talentummal? Mert el lehet fecsérelni az egészséget is, de az egészség hiányát is, s azt még inkább. Hiszen minden ajándék - a talentum nem más, mint ajándék. Isten szüntelenül adja neked ajándékait.
Talentum például az is, ha nem tudsz imádkozni, te pedig azt hiszed, hogy ez valami szerencsétlenség. A fontos az, hogy mit teszel ezzel az imára való képtelenséggel. Lehet, hogy elástad ezt a talentumot és azt mondod magadban: no akkor nem fogok imádkozni. Pedig ebből a talentumból annyi mindent lehet kicsiholni. Az imában való nehézségeknek el kell mélyíteniük az Isten iránti éhségedet, s ezáltal a megszentelődésed eszközévé kell válniuk. Hasonlóan, hogyha otthon vannak problémáid, a családban jelenlevő békétlenség - ez is a te talentumod és lehetőség, amit Istentől kaptál. Mit teszel vele? Ha összeroppansz, elcsüggedsz, akkor elásod a földbe a talentumodat. A hitben élő embernek meg kell keresnie minden tapasztalatának mélyebb értelmét. Már magának az értelemnek a keresése is a talentum kamatoztatása. Ha félelmeid vannak, például félsz a szenvedéstől, a haláltól, ezek is lehetőségek számodra. Ha egy bizonyos helyzet feszültséget idéz elő benned, ez annak a jele, hogy ott rejtőzik, mint hamuval elfedett gyémánt, a te talentumod. Mit teszel vele, hogyan használod fel? Hiszen mindennek a szentté
válásodat kell szolgálnia. Ebben az értelemben minden kegyelem. Nyomasztó szenvedéseid, vagy különféle kedvezőtlen körülmények, mindez a talentumok összessége. De mi gyakran olyanok vagyunk, mint a
vakok, vagy a kisgyerekek, akik sok mindent nem értenek. Csak amikor majd egyszer Isten előtt állunk, akkor fogunk mindent megérteni és meglátni. Összeállította: - vt -
4
MI ÚJSÁG?
„HÁT TI MIT MONDOTOK, KI VAGYOK?“ Jézusnak ez a tanítványaihoz intézett kérdése szüntelenül visszhangzik húsz századon át. Hozzánk is elér. Felszólítás minden embernek; ma inkább, mint valaha. Igen, kicsoda nekem Jézus Krisztus? Lássunk egy választ… 18 éves koromban tértem meg, férjhezmentem egy húszéves keresztényhez, két gyermekem van, ezeket három operáció után kellett vállalnom… Kicsoda nekem Jézus Krisztus? A próbatétel idején, hat évig (miközben nem tudtam: hajlandó-e egy napon az Úr megadni nekem az anyaság örömét), az a barát volt, akivel mindent megosztottam, elfogadva mindent: gondokat, operációkat, szenvedéseket, mindazt, amit ez magával hoz, nem sokat gondolkodva az adott pillanatban, szívemben Cirenei Simon gondolatával… Neki ajánlottam ezeket a gyakran fekve töltött órákat, hogy az legyen belőlük, amit Ő akar… és aztán megérkeztek a gyerekek. Az egyik két nappal 53 pünkösdje előtt, a másik pedig két nappal 55 augusztus 15-e után. A Szent Szűznek szenteltem magamat. Kicsoda Jézus Krisztus? Az, aki nélkül nem tudok meglenni a nehéz órákban, mikor elmerültem a kétségbeesésbe ezek miatt a szülések miatt, és még azután is. Az, hogy egy kereszténnyel köt házasságot az ember, nem mindig biztosíték rá, hogy a másik tiszteletben is fogja tartani a házasságot. „Ő“ gyakran segítségemre volt, hogy túljussak a szenvedésen. Még ha nem is mindig sikerült kimondani a „megbocsájtó“ szót, erőlködtem, hogy annak értelmében cselekedjem. Ő „az Út“. Barátja, Lázár halálának példáján és az Olajfák kertjében („Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem
ez a kehely…“) megmutatja nekünk, hogy a szenvedés nem könnyű. Jézus Krisztus emberi természetet vett fel, hogy hordozza minden szenvedésünket és segítsen nekünk, próbálva megértetni, hogyan fogadjuk el és hogyan viseljük. A csodák, amelyeket végbevitt, életadó jelek… Kifejezői annak a mindennapos küzdelemnek is, amelyet napról-napra igyekeznünk kell vállalni: „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.“ A mindennapos erő.
Mindegyikünknek felajánlja azt a lehetőséget, hogy segítsünk vinni a keresztjét, mozgósít, hogy apostolai legyünk a harcban, először önmagunkban, mert, jaj! bűneink nagyon is gyakran eltakarják szerető arcát, azután az igazságtalanságok ellen: annyi a szenvedés a környezetünkben, a világban. Ki nekem Jézus Krisztus? Az, Aki kinyilatkoztatta nekem, hogy az életet csak adás és viszonzás módján, csak osztozással, csak barátságban lehet élni. Szeretet az Isten:
A. – M. Carré OP: Ki nekem Jézus Krisztus c. könyve alapján: -vt-
ezt nyilatkoztatja ki nekünk Jézus minden csodajelével. Mert Nélküle még sötétben lennénk. Világosságával mindennap szétoszlatja bennünk a sötétséget és segít. Az én válaszom az, hogy próbálom megtenni, ami tőlem telik, hogy képességeimhez mérten Cyrenei Simon legyek. De ha azt akarják tudni, mit gondolok Jézus Krisztusról abban a tekintetben, hogy Ő maga kicsoda számomra: Istennek Fia ő, aki eljött az emberek közé, hogy megújítsa a visszautasított szövetséget. A Szeretet, akit az Atya kinyilatkoztatott az embereknek, összekötőjel Isten és az emberek között. Azért jött, hogy beteljesítse a Törvényt: „Szeresd Istenedet teljes szívedből és felebarátodat mint tenmagadat.“ Számomra Ő az emberek közé jött Isten; persze emberi természetet vett fel, de kezdettől fogva isteni természete van: Isten. Templomainkban túlságosan gyakran halljuk: Jézus emberi; túlságosan megfeledkezünk isteni természetéről… Keresztje a legnagyobb botrány… megtehette volna, hogy nem fogadja el, de szeretetből „adja Életét“. A Szeretet egy sorba helyezte a latrokkal, az ő oldalukra… nekik jutott osztályrészül, hogy közelről láthatták egyikük még aznap este Vele volt a paradicsomban… mert Urának ismerte el a saját szíve mélyén. Még azt gondolom Jézus Krisztusról, hogy Ő mindenben elsősorban a szívet nézi. P.-né
MI ÚJSÁG?
5
EGY TESTVÉRPÁR SZOMORÚ TÖRTÉNETE Egy csodálatos júliusi napon a szomszéd fiúk sátorozni indultak a közeli faluba. Úgy 10 éves lehettem, de még ma is emlékszem arra a napra. Nagyon izgatottan és nagy nevetéssel rakodtak az autókba. Csaba nagyon boldog volt, hisz 2 nap múlva lesz 18 éves és a parton a barátaival és bátyjával, Róberttel szeretne majd ünnepelni. Amikor az autók elhaladtak a házunk előtt, Csaba az ablaknál ült és integetett. Nagyon boldognak látszott. Egy este megszólalt a telefon: Róbi reszkető hangon szólt: „Mondják meg anyuéknak, hogy Csaba meghalt“. És a telefon néma lett. Az utcabeli férfiak azonnal elindultak, hogy meggyőződjenek, igaze a hír. De már csak a parton ülő könnyes szemű fiúkat találták és a búvárokat, akik Csaba testét keresték. Csaba pont a 18. születésnapján fulladt meg. Ünnepelni akartak, de ő még szeretett volna egyet úszni. A sodrás erős volt, és magával ragadta őt. A szülők teljesen összeomlottak, de a hitük nagyon erős volt; ha nehezen is, de elfogadták, hogy a jó Istennek nagyobb szüksége volt Csabára mint nekik. Itt maradt nekik Róbi, ő majd idős napjaikban vigyáz rájuk. Az idő lassan enyhítette fájdalmukat. Csaba meghalt, de bennük örökre él. Egy júliusi napon a munkából igyekeztem hazafelé. Egy barátom jött velem szemben, s reszkető hangon kiáltott: „Tudod, hogy meghalt a Róbi?“. Igen, pont 10 évre Csaba halála után Róbit autóbaleset érte. A szülők ekkor már teljesen vigasztalhatatlanok voltak. Csak úgy jöttek a kérdések: „Miért? Istenem, miért őt is?!“ Tudták, hogy a jó Isten nem hagyta el őket. De ekkor a fájdalmuk már nagyon nagy volt, elveszítették mind a két gyermeküket. A nagy emeletes ház üresen maradt, ők is egyedül maradtak. Valahol legbelül azért kicsit boldogok voltak, mert tudták, hogy drága gyermekeik jó helyen
vannak. Ha már testileg nem is, de lelkileg örökre velük maradnak és vigyáznak rájuk. Nekem is nagyon nehéz felednem őket. Gyermekkorombam oly sok időt töltöttünk együtt. Csaba még kislány koromban kézen fogott, s elvitt a vendéglőbe üdítőre, vagy amikor futbalozni tanított… Róbi eljött az esküvőmre gratulálni, s meglátogatta az elsőszülött gyermekemet is… Folytathatnám még a sort, de ezek már csak emlékek, melyekre jó visszaemlékezni. Sajnos, ők már nem lehetnek velünk, de emlékük örökre megmarad. Csaba és Róbi! Nyugodjatok békében! Tengeri Ildikó, Nagyborsa
LYŽOVAČKA NA KRÁLIKOCH
M. R.
Hovorí sa, že zima bez snehu a poriadnej lyžovačky nestojí za veľa. My mladí, sme tiež toho názoru, preto sme sa rozhodli, že by bolo na čase vyskúšať zjazdovku na Králikoch pri Banskej Bystrici. Poviem Vám, cesta bola dlhá, ale všetko sa dá vydržať, ak vieme aké príjemnosti nás čakajú. Fakt to bola paráda, v Bystrici bol iný svet ako tu u nás. Všade plno snehu, stromu celé biele a domy boli takmer po okná ukryté v snehu. Krajina ako z rozprávky... Ubytovali sme sa na chalupe v Tajove, spravili sme si romantiku pri krbe a zábava sa mohla začať. Ráno sme sa dohodli na budíček o siedmej, ale ako to býva zvykom – nikdy sa to nedodrží a šéf mešká. Potom rýchlo raňajky (mňam) a hor sa na svah. „ Fakt dobrééé“- lyžovanie - horúci čaj/niečo tvrdšie – opäť lyžovanie – trochu padanie – a hlavne POHODA. Celý deň na kopci, večer omša, večera a siesta s vareným vínom do neskorého večera. Každému odporúčam – stačí dobrá partia. A ako to už chodí, všetko pekné raz skončí, aj náš spoločný víkend. Stálo to však za to. Utužilo sa priateľstvo, lepšie sme sa spoznali a hlavne sme sa dobre zabavili. Hladné duše nakŕmil otec Róbert, ešte hladnejšie žalúdky malo za úlohu uspokojiť ženské pokolenie. Muži mali za úlohu LEN všetko zjesť a udržiavať teplo. Vrcholný zážitok: Nakoľko nám nestačilo drevo na kúrenie v krbe – našiel sa medzi nami jeden dobrovoľník, ktorý „ochotne“ obetoval svoje deravé ponožky.
6
MI ÚJSÁG?
MINIŠTRANTI PO PÁS V SNEHU Vďaka otcovi Róbertovi počas jarných prázdnin sme mohli stráviť tri pekné dni v prekrásnom prostredí v Štiavnických vrchov vo Vysokej pri Banskej Štiavnici. V stredu, 22. februára po rannej omši sme sa stretli na fare, prichystaní na cestu. My, ktorí sme sa chystali autobusom, nakoniec z dobrej vôle pána Igora Šillu st., sme sa pohodlne viezli až k nášmu konečnému cieľu na Vysokú. Z jeho veľkorysosti sme v Levických pekárniach dostali veľmi chutné pekárenské výrobky, za ktoré mu touto cestou ďakujeme. Tamojší pán farár nás už netrpezlivo očakával. Po milom privítaní nám poukazoval naše izby a oboznámil nás s pravidlami domového poriadku. Budova fary nie je taká veľká, ako naša, ale je veľmi úhľadná. Povyše fary je kostol a za kostolom sa rozprestiera kopcovitá a lesnatá oblasť. Miestny pán farár nám ukázal, odkiaľ máme brať drevo na
kúrenie. Medzi tým už prišiel aj otec Róbert s ostatnými chlapcami a ešte s dvoma miništrantmi z Ímeľu.
V poobedňajších hodinách sme vyšli na svah za kostolom, kde sme sa spúšťali dole z kopca. Otec Róbert sa rozhodol, že do večera by sme sa mohli ešte vydriapať na nejaký kopec. A tak sme sa vybrali na výlet. Behali sme hore-dole, krížom-krážom po zasneženom svahu. Vyšli sme pri jednom domčeku, kde sa pán farár povypytoval domácich na ďalšiu cestu.
Tak sa náš „vodca“ rozhodol ísť ďalej po stráni. Cesta bola dosť náročná a teta Marta zaostala, lebo miestami zapadla do snehu až po pás, a tak len ťažko postupovala dopredu a hore svahom. Už bola tma a nevidela ani naše stopy, kade sme sa jej stratili. Ale otec Róbert, ako dobrý pastier, išiel pohľadať stratenú ovečku. Andrej s ostatnými sa vybral dolu stráňou. Keď sme už napokon pristáli v dedine na „pevnine,“ pri jednom dome mali otvorenú bránu a rútil sa k nám veľký pes. My sme sa zľakli, no našťastie si to v poslednej chvíli rozmyslel, že je nás veľa, a že čo by si s nami všetkými počal, a tak sa vrátil do dvora. Andrej sa popozeral, ako sa dostaneme najkratšou cestou na faru. Asi za desať minút sme už všetci spoločne sedeli pri večeri, po ktorej nasledovala spoločná modlitba ruženca. Potom sme išli pozerať hokej. Aj napriek tomu, že sme držali palce našim hokejistom Česi vyhrali 3:1, a zaslúžene. Naši nič nehrali. Po hokeji sme išli spať. Aj keď sme boli vyčerpaní, v posteli sme boli dosť hluční a jeden náš spolubývajúci nás chcel potrestať. Hodil medzi nás nie práve príjemne voňajúce ponožky. Napokon nás predsa len premohol spánok a zaspali sme. Druhý deň, sme začínali v komôrke na drevo. Andrej, ako najstarší a najzodpovednejší štiepal drevo na zakurovanie a my ostatní, keď sme sa chceli zohrievať, naložili sme do fúrika drevo a zaniesli dnu. Po raňajkách, okolo deviatej, sme sa vybrali na lyžiarsky terén. Tu nás otec Róbert, s väčšími menšími úspechmi, učil lyžovať. Zo všetkých najaktívnejší bol Mário, ale najvytrvalejší Attila. Dávidove lyže po prvom páde akoby zamrzli, a nie a nie sa rozbehnúť. Nakoniec si to predsa len rozmyslel a rozbehol sa. My ostatní sme sa zatiaľ spúšťali dole z kopca, na „riťopleskoch.“ Atrakcia dňa bola, keď sa Berni na svojich boboch veľkou rýchlosťou rútil dole z kopca a zrazu sa pred ním objavilo malé, asi dvojročné, dievčatko. Rukami nohami brzdil, ale ani pri najväčšej snahe sa mu nepodarilo presmerovať svoje vozidlo a tak „hup“ a malé dievčatko už aj sedelo Bernimu na kolenách a viezli sa spolu ďalej. Vystrašená mamička utekala na záchranu svojho dieťatka, ale keď videla, že sa dcérenka len oprášila a išla ďalej, pousmiala sa.
MI ÚJSÁG?
7
Keď sme už mali všetkého dosť, dali sme si pri bufete horúci čaj. Tu náš „vodca“ rozhodol, že ešte vystúpime na Sitno. Je to najvyšší vrch Štiavnických hôr - vysoký 1009,2 m.n.m. Vystupovali sme po nie veľmi vyšliapanom chodníčku; niektorí šikovnejšie, podaktorí pomalšie. Na polceste sme sa zastavili pri horskom potôčiku, aby sme nabrali silu na pokračovanie. Za ťažkých podmienok, ale ako ozajstní horolezci všetci, do jedného, sme dobojovali až na vrchol hory, kde sme sa mohli kochať v kráse prírody. Otec Róbert nám, ako bonus, rozdal čokoládu, aby sme načerpali silu na spiatočnú cestu. Tú každý absolvoval iným spôsobom. Na zasneženej úzkej a šmykľavej cestičke sa Bernimu pošmykli nohy a veľkou rýchlosťou nabral Gábora, ktorý sa rýchle zachytil zábradlia a kým sa spamätal zo šoku, zostal visieť na zábradlí. Teta Marta zase nabrala Berniho a hodný kus sa šmýkali na zadku. Odrazu popri nich na boboch preletel Andrej takou rýchlosťou, že ak by včas nebol nezabrzdil svoje „vozidlo“, tak by ho len stromy zastavili, a ktovie s akými následkami. Podaktorí sa šmýkali po zadku, niektorí na bruchu, iní zase pekne šlapali po chodníčku, ale hlavne, všetci bez nehody zbehli až na parkovisko k autám. Odtiaľ sme sa odviezli hneď ku kostolu, kde otec Róbert a otec Ľuboš spoločne celebrovali svätú omšu. Po „neskorom
obede“ nám otec Róbert premietal film. My menší sme sa troška báli a preto sa naplánovaná skúška odvahy nekonala. Napokon nás čakal už len sladký spánok.
Ani posledný deň sme nezaháľali. Po raňajkách a balení sme dali do poriadku izby, vyniesli sme popol z kachlí a povysávali izby. Otcovi Ľubošovi za odplatu, že sme mohli u neho pobudnúť tri krásne dni, sme odhadzovali sneh na dvore a okolo fary. Po vyčerpávajúcej práci nám dobre padol obed. Tí, ktorí sme boli s otcom Róbertom autom, pobrali sme sa okolo 14.00 hodiny domov. Ostatní išli s tetou Martou autobusom a vlakom. Berni bol taký unesený z cestovania vlakom, že doma, rovno zo stanice, vbehol do sakristie, aby mohol po adorácií porozprávať svoje nadšenie ostatným. Veríme, že pri čítaní týchto riadkov ste sa dobre zabavili a my sme radi, že sme sa s Vami mohli podeliť o svoje zážitky.
8
MI ÚJSÁG?
FIÚ, LÉGY FÉRFI ! Tanácsok fiúknak a nagy küzdelemhez "...az legyünk, mivé a Krisztus királyi kardja felütött: a férfiatlan sorban férfi s gyermek a gyermekek között." /Sík Sándor/
1. LEGYEN TARTÁSOD Egy fiú elsődleges jellemzője, hogy van tartása.
Fizikai tartás: edzett, sportos. Azaz nem ő kezd el nyafogni a kiránduláson először, hogy jaj álljunk már meg; ha kezet fog, nem puding stb. Ha nem sportolsz, eltunyulsz, görbe leszel. Ma is természetesen nagyon igaz a mondás, hogy ép testben ép lélek. A lelki életedre, és a hangulatodra is kihatással van, hogy mennyire hagyod eltunyulni a testedet. Vigyázz! Nem feltétlenül jelentenek jó megoldást a bodybuilding klubok! Fejlődő izomzatnak jobb az általános, kevésbé koncentrált megterhelés. Beszéljetek össze a barátaiddal, járjatok úszni,
futni, kirándulni, vagy valamilyen labdajátékot játszani. Lelki tartás: az élet viharaiban is lehessen rád számítani. Ne tántorítsanak el a kisebb-nagyobb nehézségek. Ez nem jelent érzelem mentességet, és azt sem, hogy esetleg ha komoly baj van, nem csordulnak ki a könnyeid, egyszerűen csak azt, hogy lehet rád számítani, biztos pont vagy. A lányok el is várják, hogy ilyen értelemben támaszkodhassanak rád.
2. ADOTT SZÓ. LÉGY KISZÁMÍTHATÓ Ha egy férfi megígér valamit, akkor az úgy van. Nem késik a találkozóról, és főleg nem felejti el. Ha kell, tarts noteszt. Sőt, azt hiszem, annyi mindent kell észben tartanunk, hogy nem is ciki noteszbe feljegyezni. Ne ígérgess nyakra-főre. Gondold meg, hogy mit ígérsz, és azt tartsd is be. Ugyan így van ez az ünnepekkel is. Biztos lehetsz benne, hogy feketepontot szerzel a leánynál, (vagy akár barátaidnál), ha elfelejted a névnapját. 3. ÉLJ TUDATOSAN Azaz ne sodródj, amerre vet az élet szele, hanem tudd, hogy mit akarsz, és afelé haladj. Legyen értékrended, elveid, amiket betartasz. Nagyon könnyű elveket hangoztatni, elmondani a cserkésztörvényeket, de betartani már sokkal nehezebb, főleg a "húzós helyzetekben". Márpedig egy férfi ragaszkodik az elveihez, nem söpri őket a szőnyeg alá, ha éppen úgy hozza az élet. A helyes értékrend kialakításához persze önnevelés kell, ami a cserkésznek sajátja, csak ne feledkezzünk el róla. Éppen ezért olvass olyan könyveket (is) amik útmutatást adnak. 4. LOVAGIASSÁG A szó első hallásra régimódinak tűnhet, mégis szívesen használom, mert a tartalma ma is nagyon aktuális. Azt fejezi ki, ahogyan a férfi a nő felé fordul. Ugyanis egy hímnemű emberről akkor derül ki igazán, hogy valóban férfi-e – vagy csak egy nagy „kan”, jó dumával –, ha nővel kerül kapcsolatba.
Mi is a lovagiasság lényege? [...] Amíg egy fiú képes arra, hogy ha egy lány társaságában közelít egy ajtó felé, kimenjen előtte, mert neki valami egyéni szociális problémája van (pl. siet), addig – legalábbis szerintem – egyáltalán nem tekinthető férfinak, akármilyen nagy „nőcsábász” is különben. Egy férfinak nem kell
[...] Ki az igazi férfi? Az igazi férfi az, aki mellett a nőnek nem kell észnél lennie.
odafigyelnie, hogy maga elé engedje a hölgyet. Egyszerűen nem képes kimenni a lány előtt, enyhén félretolva őt azzal, hogy „Bocs', sietek!”. Jó, kinyitja az ajtót (ezzel is előrébb vagyunk), aztán „Ladies first!” (hölgyek először), és után a folyosón, ha már van elég hely, kikerülni és elhúz, mint a vadlibák. [...]
A www.aprilisiifjak.hu alapján
MI ÚJSÁG?
9
A FARSANGI BÁL Az idei farsangi bált a fiatalok és a szülők segítségével rendeztük meg. Fő célunk az volt, hogy az egyházközség, a falu együtt szórakozzon és örvendeztesse meg a másikat. A bál a gyerekek programjával kezdődött. Idén nagyon sok kreatív gyermek bújt el a képzeletbeli álmának megfelelő „maskarába“. A zsűrinek nagyon nehéz dolga volt az elbíráláskor, hogy ki is legyen a győztes álarcos. Hosszas gondolkodás után rájöttek, hogy mindegyikük megérdemli az első helyezetnek járó helyet.
Mint a farsang jellegzetes étele - a csokoládéval töltött fánk - nálunk sem maradhatott ki. De nehogy azt gondolják a kedves olvasók, hogy ezt olyan könnyű volt megszerezni. Versenybe kellett szállni érte és bizony kemény harc által lehetett csak elfogyasztani. Még ennek ellenére is sok fiatal vállalkozott a játékra.
Az est egyik fénypontja a bálkirály valamint a bálkirálynő megválasztása volt. A zsűri tagjai az alábbi szempontok szerint mérték végig a bálozó lányokat és fiúkat: - alkalomhoz illő öltözet - illemtudó viselkedés - a cserkészetben és az egyházközség életében való aktivitás. Így hát a 2006-os év méltó győztesei: Tengeri Romilda és Oroš Dávid. Ezután következett az ünnepélyes korona és a dísz-szalag átadása E nemes címet egy évig fogják hordani. Jövő évben a farsangi bálon ők adják majd át a koronát a 2007-es év választottjainak. Az idei mulatságot a bálkirály és a bálkirálynő nyitó tánccal kezte meg. Az est vendégsztárja a jókai Malmos néptáncegyüttes volt. Magyar néphagyományok és táncok bemutatásával gazdagítottak bennünket. A bál egyik legjobb programja a skóttánc volt. Ezt az is bizonyította, hogy a vendégek nem tudták abbahagyni ezt a közös táncot. Az idei évben sok és értékes tomboladíjat sikerült kisorsolnunk. A tombola fődíját Róbert atyának volt szerencséje hazavinni. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik anyagilag, tombolával, étellel, itallal vagy más úton-módon hozzásegítettek a bál sikerességéhez, színvonalához. Köszönetet mondunk a zenészeknek, hogy kitartóan hajnalig szórakoztatták a vendégeket, köszönetet mondunk Jani bácsinak, hogy idén is igénybe vehettük a helyi kultúrházat. Köszönjük Róbert atyának, a cserkésszülőknek és minden kedves vendégünknek, hogy eljöttek azért, hogy együtt szórakozzunk, nevessünk. Śillo Igor
10
MI ÚJSÁG?
A NAGYBÖJTI IDŐ CÉLJA: húsvét ünneplésének előkészítése A nagyböjti liturgia hangolja ugyanis a húsvéti misztérium megünneplésére - mind a keresztségre készülőket a keresztény beavatás különféle fokozatai által, - mind a hívőket is, akik visszaemlékeznek keresztségükre és bűnbánatot tartanak. Hamvazószerda a nagyböjt első napja. Ezen a napon kezdődik a Húsvét előtti 40 napos böjt, a Szent Negyvennap (a Nagyböjt). Mivel a régi böjti gyakorlat a Nagyböjt idején teljes hústilalmat írt elő a híveknek, ezért a Hamvazószerda előtti keddet
a népnyelv Húshagyókeddnek, a Feltámadás ünnepét pedig Húsvét-nak (= húsnak ismételt vétele) nevezte el. Ma a szigorú böjt csak Hamvazószerdán és Nagypénteken kötelező. Ezen a napon a hívek homlokát az előző év virágvasárnapján szentelt
barka hamujával hintik meg (vagy kis kereszt alakú hamujellel jelölik meg). A hamvazó pap közben figyelmeztet: „Emlékezzél, ember, hogy por vagy és porrá leszel!”. A hamu az elmúlás természetes jelképe.
A nagyböjti idő tehát hamvazószerdától nagycsütörtök estig, a szentmise megkezdéséig tart. Nagyböjt kezdetétől a húsvéti virrasztásig nem mondunk Alleluját. Két főünnepet tartunk meg ebben az időszakban: március 19-ét (Szent József, a Boldogságos Szűz Mária jegyese) és március 25-ét (Urunk születésének hírüladása - Gyümölcsoltó Boldogasszony). Nagyböjt alatt ezt a két főünnepet és Nagyböjt 4. vasárnapját kivéve az oltárt sem díszíti virág, a hangszerek is csak az énekek kíséretére vannak engedélyezve. Már a niceai zsinat 325-ben általános gyakorlatként említi a Húsvét előtti 40 napos böjtöt. A negyvenes szám emlékeztet a negyven éves pusztai vándorlásra, Mózes negyvennapos Sínai-hegyi tartózkodására és az Úr Jézus negyvennapos böjtjére. A nagyböjt idején a hívek sokféle liturgikus szellemmel eltöltött ájtatosságot végeznek (pl. keresztúti ájtatosság, nagyböjti lelkigyakorlat, húsvéti gyónás, önmegtagadások, a szolgáló szeretet cselekedetei), ezek segítségével könnyebben hangolódnak a húsvéti misztériumok átélésére. Böjtölés alatt az ételről való önkéntes lemondást értjük. A kényszerű éhezés önmagában nem böjt (legfeljebb elvállalható és felajánlható böjtként). A böjtölés, az emberi élet ősi szokása; az ünnepléssel ellentétes. A böjt - gyakorlati szempontból - nem hősiesség, mert egészséges ember könnyen megteheti. Az egyszer megtartott böjt jó hatása ismétlésre ösztönöz. Nem magáért a böjtért kell lemondani, hanem a hallgatag visszavonultságban Isten előtt és az emberek bajai felé kell megnyílni.
A FARSANG IDŐSZAKÁRÓL A farsang elnevezése nyelvterületünkön a német fasching szóból ered. Ez a fogalom – akárcsak a karnevál szó (olaszul carne-vale = hús, isten veled) a középkorban a böjttel függött össze, a böjt napját megelőző, húshagyókeddi éjszaka elnevezése volt. A farsangi szokások Mátyás király korában itáliai mintára álarcos mulatságokban honosodtak meg. A szinte egyetlen hagyományos, egész Európára jellemző farsangi ételt, mi fánknak nevezzük. A farsangi időszak jan. 6-án, vízkeresztkor kezdődik, és egészen hamvazószerdáig, vagyis a nagyböjt kezdetéig tart. A keresztény ember tudatában van a farsang boldog, mámoros mulatozásának, de a hamvazószerdával kezdődő nagyböjti szent idő figyelmeztet halhatatlan lelkünk és isteni életünk értékére. Ekkor a pap az ember méltóság legfelső fokát jelöli meg a szent hamuval emlékeztetőül, hogy a világban csak por vagyunk, amit a szél könnyen elfújhat.
MI ÚJSÁG?
11
GYERMEKEINKKEL A NAGYBÖJTI IDŐSZAKBAN Az egyházi év folyamán sok ünnep egy meghatározott esemény emlékezetének napja. Itt mégsem az évfordulós jelleg a legfontosabb, mint a családi ünnepeknél (születésnap, névnap, házassági évforduló…). Nem értettük meg az ünnep gondolatát, hacsak a néhány ezer évvel ezelőtt történt eseményekről akarnánk megemlékezni. Nekünk egy ilyen történés többet jelent, mert az üdvösségtörténet több, mint történelem. Valóban, 2000 éve a názáreti Jézust keresztre feszítették, de ez azért történt, hogy engem megváltson. Ha tehát gyermekeinkkel a vallás ünnepeit üljük, ne a megemlékezést helyezzük a középpontba. Inkább azt fontolgassuk, hogy mit mond az ünnep nekünk, minden egyesnek és az egész családnak. Mit kíván Isten tőlünk személy szerint ezen a napon? Az ünnep gondolatát az iskolai hittanórákon többnyire ismertetik. Ezt az ismeretet a szülőknek kell élővé tenni és a gyermekkel a gyakorlatba átvinni. Meg kell teremteni a kapcsolatot az ismeret és az élet között. A gyermek ezt nem tudja megtenni a szülők segítsége nélkül. Íme néhány példa a nagyböjti időszakra vonatkozóan. Krisztus a haláláig szenvedett értünk és eleget tett bűneinkért. A gyermek sokszor képesebbnek tűnik a részvétre, mint egyik-másik felnőtt. De általában mégsem tud mással vagy másért szenvedni. Ehhez még nincs elég élettapasztalata. Viszont szívesen vállal magára másért valami nehezebb feladatot: egy munkát vagy szolgálatot. Gyermekeink a nagyböjti jófeltételeiket is ebben az irányban keressék. Példa: Erika naponta átvezeti elsős kishúgát a nagyforgalmú főutcán, mielőtt még villamosra szállna, hogy ő is iskolába menjen, a távoli gimnáziumba. Onnan a kicsike már egyedül is tovább tud menni. Ezzel Erika naponta
megtakarít édesanyjának egy utat, bár neki így tíz perccel előbb kell indulnia, ami bizony nem csekélység, mert igen nehezére esik a felkelés. Éppen ezért a mama nagyon értékelte, amikor Erika a nagyböjt elején maga hozakodott elő ezzel az ötlettel. A nagyböjti és a húsvéti időszakban többet gondolunk az Úr Jézusra. Egy családban a nagyböjt kezdetén az Úr Jézus kínszenvedéséről beszélgettek. A következő napokban a gyermekek megrajzolták a keresztút állomásait. A képeket kifüggesztették a gyermekszoba falára. Az esti imánál mindig egy-egy stációról elmélkedtek.
A gyermekek magyarázatot és gondolatokat is fűztek hozzájuk. Sőt, néha egy odaillő éneket is elénekeltek. Így az egész nagyböjtön át a gyermekek maguk alakították ki az esti imát. Minél nagyobbak lesznek a gyermekek, annál inkább részt vehetnek a nagyheti liturgiában is. A családban történő előkészítő beszélgetések lényegesen hozzájárulnak ezek megértéséhez, mert a nagyheti liturgia tele van mély szimbólumokkal: a kereszt, a gyertyák, tűz, víz... A gyermek először mindent alaposan megfigyel, és lassan megtanul a dolgok mögé nézni. Olyan képességre tesz szert, amely sok felnőttből bizony hiányzik.
Petrik, E.: Gyermekeimmel c. könyv alapján: -vt-
„Odaértek a majorba, amelyet Getszemáninak hívnak. Akkor azt mondta tanítványainak: »üljetek le itt, amíg imádkozom.« Maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és elkezdett remegni és gyötrődni. Azt mondta nekik: »Halálosan szomorú a lelkem. Maradjatok itt és virrasszatok.« Egy kissé előbbre ment, a földre borult és imádkozott, hogy ha lehetséges, távozzék el tőle ez az óra. Ezt mondta: »Abba, Atyám! Minden lehetséges neked. Vedd el tőlem ezt a kelyhet! De ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te.« Ezután visszajött, és
alva találta őket. Így szólt Péterhez: »Simon, alszol? Nem tudtál virrasztani egy órát? Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! A lélek ugyan kész, de a test erőtlen.« Aztán újra elment és imádkozott, ugyanazokkal a szavakkal. Megint visszatért, és alva találta őket, mert a szemük elnehezedett; nem is tudták, mit feleljenek neki. Majd harmadszor is odajött, és azt mondta nekik: (...)»Elég, eljött az óra! Íme, az Emberfiát a bűnösök kezébe adják. Keljetek föl, menjünk! Íme, közel van már, aki elárul engem.«“
Részlet Jézus Krisztus kínszenvedéséből (Mk 14,32-42)
12
MI ÚJSÁG?
A MEG NEM SZÜLETETTEK KERESZTÚTJA ELSŐ ÁLLOMÁS: JÉZUST HALÁLRA ÍTÉLIK Ártatlanul halálra ítélve! Krisztusnál azt állították, hogy a római császár ellen támadt. Valójában a farizeusoknak és követőiknek volt az útjában, mert nem felelt meg elképzelésüknek. Ők egy politikai Messiást vártak, és Jézus zavarta a lelkiismeretüket, életmódjukat kárhoztatva... És ma? Milyen sok az ártatlanul halálraítélt - a meg nem született, a nem kívánt gyermek! Csökkentenék a jólétet, zavarnák a szabad életet, lemondásokat kívánnának... És mi? Közbelépünk-e az ártatlan életekért, melyek nem tudják megvédeni magukat, vagy belépünk azok kórusába, kik azt ordítják: Halál rájuk!? MÁSODIK ÁLLOMÁS: JÉZUS VÁLLÁRA VESZI A KERESZTET A gyermek öröm és boldogság - de sokszor kereszt, teher is, mert lemondást kíván. Nem mehetünk el egy mulatságra, nem vehetünk új autót, nem tehetünk külföldi utazást. A gyermek áldozatokat kíván: időben, pénzben, kényelemben, szórakozásban... Türelmet és tapintatot kíván, és szeretetet - betegségében és botlásaiban is... És mi? Készen vagyunk-e hordozni a keresztet akkor is, ha a gyermekért kell tennünk? Vagy hajlamosak vagyunk inkább a kényelmes, fáradság nélküli kereszténységre, száműzve belőle a keresztet, mint azt ma oly sokan hirdetik? HARMADIK ÁLLOMÁS: JÉZUS ELŐSZÖR ESIK EL A KERESZTTEL Ennél az állomásnál gondoljunk arra, hogy milyen esendő teremtmények vagyunk. Gyengeségünkben sokszor hibát követünk el, és bűnbe esünk... Imádkozzunk különösen a bűnbe esett nőkért, az anyaság elé néző leányokért, akik félelmükben a szégyentől, a kicsúfolástól és megaláztatástól, inkább a magzatgyilkosságot választják... És mi? Hogyan viselkedünk velük szemben? Megvetően, mint a farizeusok - vagy megbocsátásra és segítésre készen? A bűnt nem szabad lekicsinyelnünk, de kövessük Jézus szavát: „Aki bűn nélkül való, az vesse rá az első követ!“ NEGYEDIK ÁLLOMÁS: JÉZUS ÉDESANYJÁVAL TALÁLKOZIK Mária sejtette már az agg Simeon jövendölése óta: „...a te lelkedet is tőr járja át...“ - megsejtette ezt a nehéz órát. Együtt szenved szent Fiával. Gondoljunk azokra a nőkre, akik egyszer a terhességmegszakítás bűnébe estek, és egy egész életen át annak káros testi következményeit viselik, és szenvednek lelkileg bűnük tudatától. ÖTÖDIK ÁLLOMÁS: CIRENEI SIMON SEGÍT JÉZUSNAK VINNI A KERESZTET Az erős katonák megszégyenítőnek tartották, hogy Jézusnak segítsenek. Simont is kényszeríteni kellett rá. Ám, amikor Jézussal együtt vitte a keresztet, rádöbbent, hogy ennél nagyobb megtiszteltetés nincs a világon! A terhességmegszakítás mellett felhozzák az anyagi nehézségeket, a kis lakásokat, a környezet csúfolódását, ha több a gyermek a családban... Mi is mindnyájan a környezethez tartozunk. Tartsunk lelkiismeretvizsgálatot: vajon készek vagyunk-e segíteni a gyermekes családokat anyagi nehézségeikben? Vagy minden gondoskodást az államra hárítunk? Ha szobákat adunk ki, befogadunk-e gyermekes családot? Védelmére kelünk-e a sokgyermekes családoknak a rosszallókkal, a gúnyolódókkal szemben? HATODIK ÁLLOMÁS: VERONIKA LETÖRLI JÉZUS ARCÁT Veronika látja Jézus szenvedését. Nem törődik azzal, hogy mit gondolnak az emberek - lelkiismeretét követve, az Úr segítségére siet. Sok orvos és ápolónő a halállal fenyegetett „meg nem születettek“ védelmére kel, és nem hajlandó a magzatelhajtásban közreműkődni. Felemeljük-e szavunkat mellettük? Küzdünk-e azért, hogy emiatt hátrányos helyzetbe ne kerüljenek, és igyekszünk-e a leendő anya környezetét jobb belátásra bírni? HETEDIK ÁLLOMÁS: JÉZUS MÁSODSZOR ESIK EL A KERESZTTEL Urunk másodszor hullik a földre a nehéz kereszt súlya alatt. Az Olajfák hegyén vérrel verejtékezve előre látta a fájdalmak útját, de vállalta azt: „Atyám, ahogy Te akarod!“
MI ÚJSÁG?
13
Sok asszony súlyos testi-lelki megrázkódtatást szenved a terhesség első hónapjai alatt, és ez szabad elhatározásukat, ítélőképességüket erősen csökkenti, befolyásolja. Álljunk mellettük ezekben a nehéz napokban, nehogy elhamarkodott tettüket később egész életükben bánják! Ajánljuk őket a szenvedő Jézus és édesanyja, Mária oltalmába, aki az angyal szavára készségesen kimondta a „legyen“-t... NYOLCADIK ÁLLOMÁS: JÉZUS SZÓL A SÍRÓ ASSZONYOKHOZ Az Úr elhárítja magától a síró asszonyok szánakozását. Önmagukat sirassák inkább és gyermekeiket... mert önszeretetükben nem fogadják el az „Úr áldását“, a gyermekáldást, és még büszkélkednek is azzal, hogy nem hagyták őket megszületni. Azonban Jézus azokra a gyermekekre is gondol, akik ugyan megszülettek, de zilált családi életben, vagy elvált szülők között kallódnak, súlyos lelki sérüléseket szenvedve. Milyen magatartást tanúsítunk velük szemben? Ha mást nem tehetünk, legalább imádkozzunk értük. KILENCEDIK ÁLLOMÁS: JÉZUS HARMADSZOR ESIK EL A KERESZTTEL Az Úr harmadszor zuhan a földre a mi bűneink súlya alatt... Gondoljunk most azokra, akik a szex mámorában élnek, akik lelkiismeretüket elhallgattatva, csak a gyönyört keresik, elfeledve Isten szándékát... Imádkozzunk Urunkhoz jó házasságokért, tisztaéletű fiatalságért, és azért, hogy megszűnjön a szemérmetlen viselkedés a nyilvános életben, hogy ne öljék ki a szeméremérzést már a kisiskolásokból is. TIZEDIK ÁLLOMÁS: JÉZUST MEGFOSZTJÁK RUHÁITÓL Urunk sebekkel borított testéről leszaggatják a ruhát, hogy mezítelenül a keresztre szegezhessék. Korunk bizony igyekszik a jót keresztre feszíteni, és mindent lemezteleníteni... Imádkoznunk kell világunkért, testvéreinkért és nővéreinkért, akiknek elrabolták jóhírét, becsületes nevét rágalmakkal mocskolták... És azokért a nőkért is, akik önmaguk szaggatják szét lelkiismeretüket, magukat a bűnnek adva. Segítsünk a bajbajutott nőknek, hogy a rájuk erőszakolt, nem kívánt gyermektől ne terhességmegszakítással igyekezzenek szabadulni. TIZENEGYEDIK ÁLLOMÁS: JÉZUST A KERESZTRE SZEGEZIK Gondoljunk azokra az anyákra, akiknek beteg, testi vagy lelki nyomorék gyermekük születik... Isten teremtette ezeket is - ha néha ezt mi nem is értjük. Ők azonban alkalmat adnak emberszeretetünk és áldozatvállalásunk gyakorlására anyával és gyermekével szemben egyaránt. Gondoljunk azokra is, akik egész életükben mások gondozására és segítségére szorulnak... TIZENKETTEDIK ÁLLOMÁS: JÉZUS MEGHAL A KERESZTEN Jézus elszenvedte a halált, a gonosztevők halálát a keresztfán - érettünk. Tiszteljük és segítsük a hősies anyákat, akik minden nehézséggel, veszéllyel dacolva, súlyos körülmények között is - esetleg a halállal is szembenézve életet adnak gyermeküknek! Imádkozzunk értük, és kérjük a Szűzanya pártfogását, hogy ne kelljen életükkel fizetniük gyermekükért... Kísérjük imáinkkal az orvosok munkáját, hogy minden szülőanyát megmenthessenek az életnek. TIZENHARMADIK ÁLLOMÁS: JÉZUS TESTÉT LEVESZIK A KERESZTRŐL Szomorúan veszik le Jézus testét a keresztről, és a fájdalmas Anya ölébe helyezik. Gyászoljuk mi is a sok gyilkosságot, a meg nem születetteket, ami napjainkban világszerte folyik, és amihez képest kicsinység Heródes gyermekgyilkoltatása Betlehemben... A tömeg, amely „feszítsd meg“-et kiáltással küldte Jézust a halálba - ma az anyaméhben bontakozó életre kiáltja: „Öld meg őt!“ TIZENNEGYEDIK ÁLLOMÁS: JÉZUST SÍRBA TESZIK Az Úr testét tisztelettudóan helyezték a sírba, ahol békében nyugodott feltámadásáig. A meggyilkolt, kioperált embriók egyes országokban kísérleti célokra lesznek felhasználva, sőt ilyen célra mesterségesen még életben is tartják őket! Másutt - még élve - tűzbe, vagy a szemétbe vetik őket... Az Istentől való elfordulás milyen mélyre süllyeszti az embert! Az emberi méltóságról megfeledkezve, csak egy kísérletezgetésre felhasználható anyagot látnak egy megindult életben!
14
MI ÚJSÁG?
„...GYOLCSVÁSZONBA GÖNGYÖLGETTÉK...“ Turini (vagy Torinó-i) Lepelnek nevezik. Ez a kincsként őrzött vászondarab, amely milliók tiszteletének tárgya, a modern idők egyik legbonyolultabb rejtélye, nagy erőket felvonultató tudományos vizsgálat tárgya. A Leplen található kép (lásd a képet jobbra) egy szakállas, hosszúhajú, ruhátlan férfi életnagyságú, szellemszerű képe. Az anatómiailag hibátlan test korbácsolás, keresztrefeszítés és valószínűleg lándzsa és tövisek okozta szúrások félelmetes nyomait viseli. Az egész a Szentírás Názáreti Jézusról szóló leírásának hátborzongatóan pontos képi másának tűnik. És valóban, sokan hiszik, hogy ez az elefántcsontszínű vászondarab azonos azzal a kelmével, amelyet mintegy kétezer évvel ezelőtt arimathiai József helyezett Jézus teste alá és fölé a Golgotához közeli sziklasírban. Krisztus keresztrefeszítésére vonatkozó újszövetségi részek említést tesznek egy lenvászon anyagról, amelybe a testét tekerték. Egy Giovanni Battista della Rovere-nek tulajdonított XVI. századbeli festmény (lásd a képet balra) azt ábrázolja, hogy az anyag milyen módon fedhette be a testet ahhoz, hogy annak mindkét oldalán lenyomat képződjék. Történelmi hitelességű feljegyzések a Leplet először a XIV. század közepén említik, mégpedig a franciaországi Lirey városában. Tulajdonosa egy hírneves lovag, Geoffrey de Charny, Lirey ura volt. Senki sem tudja biztosan, hol és hogyan jutott az ereklyéhez, bár az akkori szóbeszéd szerint „hadizsákmány“ lehetett. A Negyedik Kereszteshadjárat krónikása, Robert de Clari beszámolt arról, hogy Konstantinápolyban 1203-ban látott egy sydoine-t (lepel), amelyen „Urunk képmása“ volt. A következő évben, amint későbbi beszámolójából megtudjuk, a Lepel eltűnt, amikor a kereszteslovagok a bizánci fővárost kifosztották. Ha a Lirey városában őrzött vászon és a konstantinápolyi lepel egy és ugyanaz volt, akkor a titkot de Charny magával vitte a sírba. Évek során tucatnyi lepel egyesek képmással, mások anélkül bukkant fel eredetiként. A XIV. század bővelkedett csalókban, szemfényvesztőkben és
különösen hirhedt volt az ereklyehamisításról. Így nem meglepő, hogy Troyes püspöke a Lirey-i leplet hamisnak nyilvánította, amikor azt 1385ben kiállították. A püspök egyik elődjének vádjára hivatkozott, aki „részletekbe menő kivizsgálás és tanulmányozás“ után arra a meggyőződésre jutott, hogy a kelmét „a munkát végző művész tanúskodása alapján fortélyos eljárással festették meg“. Ez az ítélet a későbbiek során érvül szolgált azok számára, akik a Lepel eredetiségét kétségbe vonták. De az avignoni pápa, VII. Kelemen elrendelte, hogy az anyag továbbra is tisztelet és zarándoklat tárgya legyen, feltéve ha az úgy szerepel a kiállításokon, mint az eredeti lepel „reprezentánsa“. Marguerite, de Charny unokája, a megtisztelő tulajdonjogot 1453-ban átruházta Lajosra, Szavoja hercegére, aki külön templomot építtetett Chambéryben - a Sainte Chapelle-t - ahol pápai és
zarándoki tiszteletadás mellett helyezték ereklyetartóba. Egy esemény, amely 1532-ben történt Chambéryben, napjainkban kap különös jelentőséget. Tűz ütött ki a Sainte Chapelle sekrestyéjében, és még mielőtt a Leplet kimenthették volna, megolvadt ezüst cseppent rá az ereklyetartóból s a cseppek az összehajtogatott Leplet egyes helyeken súlyos mértékben kiégették. Az oltásra használt víz csúnya foltokat hagyott az anyagon. A foltokkal részben eltakart sérülés szembeszökő, de szerencsére a képmás majdnem teljesen épségben maradt. Mint később kiderült, a tűz okozta sérülés értékes adatokat szolgáltatott, amelyeket a tudósok most értelmeznek. 1578-ban Szavoja hercege a Leplet az Alpokon keresztül új székhelyére Turinba (Torinóba) szállította, mely Olaszország északnyugati részén, Piedmontban fekszik. A II. világháború alatti időszaktól eltekintve azóta folyamatosan ott őrzik.
MI ÚJSÁG?
15
A Leplen látható férfi, bárki is legyen, keresztrefeszítésből eredő sebek nyilvánvaló nyomait viseli. A fejet körülvevő vér-erek, a test oldalán a vastag „patak“ a bibliai töviskoronát és azt a döfést idézik, amelyet keresztrefeszítés alatt a százados lándzsája okozott. A „vér“ sötétebb, mint a test és élesebben rajzolódik ki. A fejen és a karokon sugarakban, a test baloldalán, a csuklón és a lábakon rengeteg a korbácsütésnek látszó vérnyom. A korbácsütések végén olyan sérülések nyomai vannak, melyeket egy flagrumnak nevezett római korbács okozhatott, melynek szíjai ólom vagy csontdarabokban végződtek (lásd a kis képet). Nyilvánvaló, hogy a Leplen látható alak kegyetlen, megszégyenítő elbánásban részesült.
1.
7. 8. 9.
10. 2.
11. 12.
3. 4.
13. 5. 14.
6.
15.
MAGYARÁZAT: 1. A szög által okozott vérzés a lábakon 2. Korbácsütések nyomai 3. Az 1532 előtti időszakból származó égés 4. Az oldalsebből származó vér 5. A váll horzsolódásai 6. A fej szúrt sebeiből származó vér
Kenneth Weaver: A Lepel rejtélye c. könyv alapján összeállította: Vankó Tamás
7. Az 1532-es tűz oltásánál használt víz foltja 8. Az arcra mért ütések miatti duzzanatok 9. A lepel gyűrődése 10. Az oldalsebből eredő nagy vér és savó folyás nyoma 11. A csuklón lévő sebből származó vér 12. A szög okozta csuklósebből kifolyt vér 13. Az 1532-es tűz az összehajtogatott Lepel élét kiégette. Az így keletkezett lyukakra 1534-ben foltokat helyeztek 14. Az 1532-es tűzből származó perzselődés a hajtogatás mentén 15. A szög által okozott vérzés a lábakon
16
MI ÚJSÁG?
Március 8.: ISTENES SZENT JÁNOS emléknapja, szerzetes, † 1550 1495-ben született a mai portugáliának megfelelő Luzitániában. Nyolcévesen megszökött otthonról, hogy Madridban megtalálja szerencséjét. Csaknem száz kilométeres gyaloglásban kimerülve egy tanyán kötött ki. Itt kezdetben pásztor volt, de közben tanulhatott. Ügyesen dolgozott, a gazda a birtok irányítását is rábízta, sőt még vejéül is fogadta volna. A nősülést a gazda zaklatva sürgette, de a fiú ezt nem vállalta. Elmenekült inkább a bizonytalanba. Katonának állt, lassan elzüllött. Egy ütközetben leesett lováról, és így az ellenséges területen maradt. Szűz Mária segítségét kérve menekült vissza saját táborába. Rábízták a hadizsákmányt, azt azonban
ébersége dacára ellopták. Mivel ártatlanságát nem tudta bizonyítani, kötél általi halálra ítélték, végül aztán egy magas rangú tiszt segítségével kegyelemmel szabadult. Katonáskodása után szolgának állt, azonban gazdái egészsége tönkrement, vagyonuk elúszott. A végén már János tartotta el a hattagú családot. Megmentette őket. Spanyolországba visszatérve vándorárus lett, majd Avilai János szónoklata hatása alatt előbb nagyon mély nyilvános bűnbánatot tartott, őrültnek tartották és bezárták emiatt. Kórházat alapított a Spanyolországban levő Granadában. Éjszakánként fát gyűjtött, eladta, a pénzen gyógyszert vett a rászoruló
betegeknek. Esténként koldulni járt betegeiért, óriási adóssága volt. Egyre több kórházat sikerült működtetnie. Negyvenéves korában társaival megszervezte az irgalmas rendet. A rendet V. Sixtus pápa János halála után 36 évvel ismerte el hivatalosan. Egyformán szerette a nélkülözőket és a betegeket. Egy tűz alkalmával a kórház betegeit sértetlenül hozta ki a lángokból. Egy áradáskor egy vízbeesett fiatalembert próbált sikertelenül kimenteni. Az amúgy is rendkívül legyengült János a sikertelen mentést nem tudta elviselni, rohamosan romlott az állapota. A leggondosabb ápolás sem tudta már megmenteni.
Granadában halt meg 1550. március 8-án. Istenes Jánost 1690-ben avatták szentté. XIII. Leó pápa a katolikus kórházak védőszentjévé tette, s nevét belefoglalta a haldoklók egyházi imájába. Ő a világi apostolok példaképe is. Világi apostolnak érzed magad? Ugyanis az vagy! Példáddal alakítod a világot! Félénkeket bátoríthatsz, gyengéket erősíthetsz, ingadozókat biztossá tehetsz,szomorúakat vigasztalhatsz. Nézz körül, biztosan találsz feladatot magadnak! KÖNYÖRGÉS: Istenünk, aki az irgalmasság lelkét Szent Jánosba árasztottad, kérünk, add, hogy a szeretet cselekedeteit gyakorolva választottaid közé kerüljünk országodban!
Istenes szent János példája: Az Egyház Te is vagy; a szeretetedről ismernek meg!
A MENYORSZÁG CSODASZÉP Csodálatos fény világít. Mindig nappal van, soha sincs éjszaka, Az emberek szíve is békés, tiszta. Nem ismerik a gyűlöletet, a nagyravágyást, A menyországban mindenki szereti egymást.
Mindenki fehér ruhában jár, felettük Glória lebeg, A szemek csillognak, s mindenki nevet. Igen, a menyország csodaszép, Mert ott az emberek őszinték. Tengeri Romilda
MI ÚJSÁG?
17
SV. JOZEF – OTEC A MUŽ ČINU O pár dní tu máme Slávnosť sv. Jozefa. Zamyslime sa preto aspoň nakrátko nad touto postavou z dejín spásy. Najmä my otcovia (ja –duchovný a vy – biologickí) sa zahľaďme na portrét sv. Jozefa, ako nám ho predstavilo sv. Písmo. Keď si pozorne prečítame všetky evanjeliové správy, v ktorých vystupuje sv. Jozef, nenájdeme tu ani jedno jeho vlastné slovo. Boh sa Jozefovi zjavoval vo sne cez svojho anjela a on mu nikdy nič neodpovedal, nikdy sa na nič nepýtal, nemal zbytočné reči. Namiesto toho jednoducho vstal „a urobil, ako mu prikázal pánov anjel“(Mt 1, 24). Jozef teda nebol muž dlhých a prázdnych rečí, ale bol muž činu.
A týmito svojimi tichými, ale zodpovednými skutkami prejavil svoje otcovstvo. Hoci nebol Ježišov biologický otec, predsa stal sa jeho skutočným pozemským otcom, a to nielen právne, ako zákonitý Máriin manžel, ale aj morálne. Teda skutočné otcovstvo, také, ktoré si zasluhuje úctu a obdiv nezávisí od DNA, od genetického pôvodu, ale od zodpovedných skutkov lásky, ktorých je daný muž schopný.
Chlapi, buďme teda vo svojich rodinách „skutočnými“ otcami, nie len biologickými! Len tak si zaslúžime úctu a poslušnosť manželky i detí, len tak budeme mať prirodzenú autoritu, ktorá bude ochotne rešpektovaná a nie len trpená. Ako, bratia, ako sa nimi stať? Tak, že sa od sv. Jozefa budeme učiť byť mužmi činu, mužmi zodpovedných skutkov. Učme sa v tichu počúvať Boží hlas a vždy robiť podľa neho. A toto počúvanie Boha nech je bez zbytočných rečí, bez vyjednávania a kompromisov. Nech Boh definitívne vládne v našej rodine, nie vrtochy manželky, fňukanie detí, či naše vlastné chúťky a predstavy. To je záruka šťastného rodinného života, dobrej výchovy detí, harmonického manželského vzťahu i pokojnej staroby...
Svätý Jozef, oroduj za nás, najmä za nás otcov!
– róbi atya –
„NE FÉLJ, MÁRIA! ...GYERMEKET FOGANSZ“ 9 hónappal az Úr Jézus születése előtt (március 25-én) ünnepli Egyházunk „Urunk születésének hírüladását“. Ez a főünnep a nagyböjti időszakba esik bele. Mária életének legnagyobb titkát ünnepeljük ezen a napon: az asszonyok közt Mária áldott anya lett és az „Ige testté lett“. A liturgiában ezt a csodát térdet hajtva említették évszázadokon keresztül. A mai liturgiában a szentmise Hitvallásában a „Megtestesült…“ szavakat meghajolva mondjuk. De ezen az ünnepen és Urunk születésének ünnepén (Karácsonykor) a jelenlegi előírások szerint is térdet hajtunk. Ezt a titkot naponta hirdeti a templom harangja, hívva mindenkit az „Úr Angyalának“ imádkozására. „A megtestesülés titka a Szent Szűz anyaságának s felmagasztaltatásának nagy napja. Március 25. és december 25. - két nap, melyet az anyai elragadtatásnak kilenc édes hónapja választ el egymástól, de a karácsonyi örömnek és glóriának a kulcsa mégis csak március 25. Mily fölséges s ragyogó színben mutatja be ez a titok a Szent Szüzet. Jön az Úr s leereszkedésének korszakos lépcsőin ott áll Mária egyedül, hogy fogadja s vegye az Urat. Az Istennel egyesült lelkeknek legtökéletesebb mintaképe, a názáreti leány! Máriában az „Isten velünk“ s az „Isten köztünk“ páratlanul valósult meg: édesanya lett. Ezt az anyát üdvözli az ünnep régies magyar neve, mikor kedves hasonlattal élve „Gyümölcsoltó Boldogasszonynak“ hívja.“ (Prohászka) - vt -
18
MI ÚJSÁG?
A BÉRMÁLKOZÁSRA KÉSZÜLŐK FIGYELMÉBE Mit tesz bérmáláskor a Szentlélek? „…amikor leszáll rátok a Szentlélek, erő tölt el benneteket…“ (ApCsel 1,8) A bérmálás anyaga és szertartása, a krizmával (illatos olajjal) való megkenés szimbolizálja a megtisztulást, a gyógyulást, az egészséget. A bérmálásban a Szentlélek Úristen erőt és szépséget ajándékoz a léleknek, de egészen más módon, mint a keresztségben. Az igazi és teljes élet az öntudatos szellemi élet, amely a világ
fölé emel, s könnyed biztonsággal tartja kezében a világ tényeit, történéseit. Ehhez hűség, erő, bátorság, hősiesség... szentség kell, aminek titka és megvalósítója a Szentlélek. Az élet nem csupán gondolat, nemcsak meggyőződés, hanem az átélt, s tettekben megvalósult meggyőződés. A gondolat és a meggyőződés egész valónkat átható,
mindent átjáró erő lesz; s ennek titka a Szentlélek. Ha a Szentlélekkel így tudunk eggyé válni, akkor többé nem kell félnünk a kísértésektől, a depressziótól, akkor nem sodor el a szerencse, de nem bénít meg a kudarc sem. Mert a Lélek erős, és önmagát adja, hogy mi is erősek legyünk.
Életünkben mi a bérmálás jelentősége? Elhozza nekünk a Lelket, - hogy legyen hitünk a minket körülvevő hitetlen és közömbös világban; - hogy hűségesek tudjunk maradni, amikor minden másfelé csábítana; - hogy legyen erőnk harcba szállni a hétköznapok szürkeségével és kísértéseivel. Azok, akik a bérmálkozásra készülnek, a jelenkezési íven kijelentették, hogy: az Istennel való kapcsolatukat komolyan veszik és mint keresztény igyekezni fognak lélekben növekedni Jézus Krisztus evangéliumának alapján. Fiataljaink elkötelezték magukat, hogy:
• hagyják, hogy Isten vezesse őket és elfogadják mindazt, amit az Egyház által mondani akar • naponta imádkoznak • rendszeresen megvizsgálják lelkiismeretüket és legalább havonta egyszer a szentgyónáshoz járulnak • vasárnap és a parancsolt ünnepeken, valamint akkor, amikor az nekik ajánlva lesz, az egész szentmisén részt vesznek és lehetőség szerint megáldoznak • rendszeresen és aktívan részt vesznek a megegyezett oktatásokon • aktívan bekapcsolódnak a plébánia életébe • részt vesznek az iskolai hitoktatáson és elsajátítják a szükséges vallási ismereteket • viselkedésükért felelőséget vállalnak főleg otthon, az iskolában és a templomban.
A bérmálkozásra készülők tudatában vannak annak is, hogy ha ezeket a kötelezettségeket nem teljesítik, a pap elhalaszthatja a bérmálást egészen addig, amíg a bérmálkozók képesek nem lesznek arra, hogy betartsák a szentség felvételéhez szükséges feltételeket, hogy az valóban a lelki gyarapodásukat szolgálja. Kedves fiatalok, szülők és plébániánk hívei! Vegyük komolyan ezeket a szavakat! Segítsük fiataljainkat, hogy ne vegyék félvállról a felkészülést, hanem tényleg felelősegteljesen tudjanak felkészülni a bérmálás szentségének vételére. Ajánljuk fel értük imáinkat és áldozatainkat. - vt -
MI ÚJSÁG?
NAŠI
19
BIRMOVANCI
Bratia a sestry! Od nového roku sme začali s prípravou na prijatie sviatosti birmovania. Prihlásilo sa 49 kandidátov (Kostolná p. D 18, H. Šúr 23, H. Borša 6 a iní 3), ktorí majú záujem prijať túto sviatosť kresťanskej dospelosti. Chcú tak prebrať plnú zodpovednosť za svoje skutky pred Bohom i Cirkvou a chcú sa, vyzbrojení darmi Ducha Svätého, podielať na jej misijnej činnosti. Že to myslia ozaj vážne a že sa preto chcú náležite vnútorne pripraviť, potvrdili aj svojim podpisom vo Vyhlásení birmovanca.
Rímskokatolícka Cirkev – Farnosť Panny Márie Ružencovej Kostolná pri Dunaji
VYHLÁSENIE KANDIDÁTA NA SVIATOSŤ BIRMOVANIA Ja ....................................................................................................................................................................................... meno a priezvisko narodený(á) dňa ........................................... v .................................................... rodné číslo .……............................................. dátum miesto Kresťanom som sa stal(a) dňa............................................................................. v ........................................................................ dátum miesto krstu Bývam v .................................................................................... ul., č.d. ........................................................................................ Som žiakom ....................... triedy a navštevujem ......................................................................................................................... názov školy
Vyhlasujem, že svoj život vo vzťahu k Pánu Bohu budem brať vážne, budem sa snažiť duchovne rásť ako kresťan podľa evanjelia Ježiša Krista a tak sa pripravovať na prijatie sviatosti birmovania. Preto sa v tomto období prípravy zaväzujem: - nechať sa viesť P. Bohom a prijímať všetko, čo ma chce učiť cez svoju Cirkev, aby som duchovne rástol(a) - každý deň sa modliť - pravidelne si spytovať svedomie a pristupovať ku sviatosti zmierenia aspoň raz do mesiaca - v nedeľu a v prikázaný sviatok ako i v deň, kedy mi to bude doporučené, sa zúčastňovať na celej svätej omši a podľa - možnosti pri každej sv. omši pristupovať k sv. prijímaniu - pravidelne a aktívne sa zúčastňovať na dohodnutých stretnutiach, ktoré budú súčasťou tejto prípravy - aktívne sa zapájať do života farského spoločenstva - zúčastňovať sa aj vyučovania náboženskej výchovy na škole a osvojovať si potrebné náboženské vedomosti niesť zodpovednosť za svoje správanie najmä doma, v škole a v kostole Zároveň som si vedomý, že ak nebudem všetky tieto záväzky dodržiavať, kňaz, animátor, alebo katechéta môžu odložiť moje pripustenie k sviatosti birmovania dovtedy, kým nebudem schopný spĺňať podmienky k jej užitočnému prijatiu.
V ................................., dňa ...................
..................................................................... podpis kandidáta sviatosti birmovania
Beriem na vedomie rozhodnutie svojho dieťaťa a budem sa snažiť pomáhať mu uskutočňovať toto vyhlásenie.
............................................................. podpis otca birmovanca
................................................... podpis matky birmovanca
Sprevádzajme našich birmovancov počas tejto prípravy svojimi modlitbami, obetami, povzbudivým slovom, ale najmä dobrým príkladným kresťanského života. - róbi atya -
20
MI ÚJSÁG?
Z PRÍLEŽITOSTI OTCA RÓBERTA
30-TICH
NARODENÍN
NÁŠHO
Dôstojný duchovný otec! V živote každého človeka sú zlomové situácie, keď sa treba na chvíľu zastaviť a uvedomiť si, prečo žijeme, kam patríme a kam kráčame. Naše cesty, drahý náš otec Róbert, sú dňom 1. augusta 2005 zomknuto prepojené, nielen spoločným bydliskom, ale hlavne našou vierou a našimi srdcami, keď sme opäť našli svojho duchovného pastiera a Vy svoju prvú farnosť. Tento pocit spolupatričnosti si dokazujeme a prežívame každodenne, chceme to dôstojne pripomenúť aj pri príležitosti Vášho dnešného životného jubilea. Drahý pán farár! V mene všetkých farníkov Vám zo srdca ďakujeme za mladícku odvahu, poslušnosť a statočnosť, že Ste zobrali na seba nepoznanú zodpovednosť a obetavosť, ktorá je dôkazom možnosti prekonávania akýchkoľvek zložitých ľudských problémov a bariér. Horlivo nám každodenne prinášate živé Božie slovo a obetu, staráte sa o náš duchovný pokrm, osobitne oslovujete deti a mládež, citlivo povzbudzujete starých a chorých, zbližujete ovečky celej našej farnosti. Ďakujeme Vám za dar kňazského poslania, za každú službu, modlitby a požehnania, za Vašu lásku, obetavosť a trpezlivosť s akou slúžite pre dobro Vašej farnosti a na spásu našich duší. Ďakujeme Vám za neúnavnú pomoc pri prekonávaní našich životných ťažkostí a ľudských slabostí. Cieľavedome so zápalom mladého človeka pokračujete v tradíciách vyznávania a zdokonaľovania našej viery i vo zveľaďovaní našej farnosti, čo si osobitne vážime. Z príležitosti slávnosti Vašich 30-tich narodenín Vám vyprosujeme od Nebeského Otca pevné zdravie, veľa šťastia, lásky a porozumenia, trvalú pastoračnú horlivosť, hojnosť darov Ducha Svätého, aby Ste nám svojim príkladom, slovom i obetami naďalej pomáhali na ceste ku svätosti a boli sprostredkovateľom Božích milostí. Nech Pán Boh odmení Vašu prácu, požehná ďalšie roky Vášho kňazského života a nech Vás sprevádza ochrana, orodovanie a pomoc Nebeskej Matky - Ružencovej Panny Márie – patrónky nášho farského kostola. Nech Pán Boh žehná Váš život, aby Ste mal vždy silu slúžiť s láskou iným. S láskou, úctou a modlitbami blahoželajú Vaši oddaní a vďační farníci.
30
Pochválený buď Ježiš Kristus! Odznelo na Svätej omši v Rímsko-katolíckom kostole v Kostolnej pri Dunaji dňa 05. 01. 2006.
Szeretett lelkiatyánk! Az ember földi vándorútjának mérföldkövei a születésnapok. Tisztelt lelkiatyánk is egy ilyen mérföldkő mellett állt meg a minap Isten kegyelméből. A fiatal ember ilyenkor terveket tűz maga elé, melyeket Isten segítségével szeretne megvalósítani vándorútja során. Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani, hogy elvállalta az egyházfai plébánia nyájának lelki vezetését, annak örömeivel és gondjaival együtt. Születésnapja alkalmából sok szeretettel köszöntjük. A jó Isten éltesse és áldja meg testi-lelki erővel és szilárd egészséggel, hogy még sok-sok boldog születésnapot élhessen meg tisztelő és szerető nyája körében. A gratulációkhoz és a jókívánságokhoz csatlakozik a helyi önkormányzat is. Dicsértessék a Jézus Krisztus! Elhangzott az egyháfai római-katolikus templomban, 2006. január 5-én.
MI ÚJSÁG?
21
KRISZTUS MUNKATÁRSAI JÖTTEK KÖZÉNK 2006. január 15-én újra ellátogattak plébániaközösségünkbe Róbi atya paptársai. Látogatásuk célja nem csak kizárólag együtt ünnepelni lelkiatyánk születésnapját, de ezen az estén együtt, közelebb kerülni Istenhez. Hiszen csakis vele és általa lehet teljes az életünk. Az istentisztelet a lelkiatyák és a hívek közös esti imája előzte meg. A második, akit éppúgy megkereszteltek és A szent olvasmányhoz fűzött tanításában Pavol templomba is jár. Tudja, hogy létezik Isten és Goldberger lévai káplán két katolikust állított ha szól hozzá, ő válaszol és párbeszédet folytat szembe egymással: vele. És ez a párbeszéd a kapocs Isten és az Az első, akit a szülei megkereszteltek, ember között. Ez az a kapocs, ami fontos egy templomba is jár, hiszen szülei őt erre keresztény életében. szoktatták. Tudja, hogy valahol van és létezik Isten, de ha valaki kérdez valamit Istenről, nem tudja, mit válaszoljon. Tegyük fel magunkba a kérdést: Milyen keresztény vagyok én? Milyen a viszonyom Krisztus irányába, mely meghatározza személyiségemet? Fóthy Zoltán komáromi káplán beszédében elénk állította a kis Sámuelt, akit az Úr türelemmel szóllítgat, amíg meghallgatásra nem talál. Rájön, honnét jön a hívás és figyel az Isten szavára. Sámuel mindmáig példakép arra, hogyan kell Isten megszóllításának megfelelni. Az ószövetségben az Úr látomásban szóllítja meg kiválasztottjait. Az újszövetségben Jézus azért jött közénk, hogy személyesen szóllítsa meg az embereket. Az evangélium elmondja, hogyan váltak az első megszóllítottak, András és János Jézus
munkatársaivá, apostolaivá. András öccsének, Simonnak gyors döntését Jézus meghálálja. A nevét is megváltoztatja Péterre, ezzel jelezve, hogy nagy tervei vannak vele. Jézus a tanítványaira bízta az emberek megszóllítását, tanítását és a keresztség szentségét is. A megkeresztelt ember nem csak kiválasztott, hanem, ahogy a szentleckében Pál apostoltól hallhattuk: Krisztus titokzatos testének, az Egyháznak a tagja lesz. Testünk pedig a bennünk lakó Szentlélek temploma.
Ezután következett a közösen bemutatott áldozat liturgiája az Úr asztalánál. Itt idézem Vianney Szent János, arsi plébános szavait: „Ó, mily hatalmas egy pap nagyszerűsége! Maga Isten engedelmeskedik neki: két szót szól, s szavára leszáll Urunk az égből és elrejtőzik a kicsiny ostyába“. A szentmise végét újra közös imával zárták a lelkiatyák. Ó, Jézus! Szeretettől lángoló szívedre kérünk, tölts el égő buzgalommal szent szíved szeretetére, megdicsőítésére a világon minden papot és misszionáriust, akik Isteni szavadat hirdetik. Add nekik a kegyelmet, hogy szent buzgalommal lángra gyúlva mindenkit a te szent szívedhez vezessenek, téged ezáltal megdicsőítsenek! Amen. Duray Márta A képen Tengeri Romilda rajza látható a Nagyborsa-i kápolnáról
22
MI ÚJSÁG?
IMAÉV A NEMZET LELKI MEGÚJULÁSÁÉRT A 2006. évi, nemzeti imaév megynyitása a Pozsony-nagyszombati főegyházmegyében, Bacsfa – Szentantal. A hideg, téli idő ellenére január 18-án, köznap és munkanap lévén a szentantali kegytemplom zsúfolásig megtelt hívekkkel. Imádkozó hívekkel, akik Szent Margit példáját követve szemlélni és imádkozni gyűltek össze e szent helyen. Naszvadi Sándor esperes, nagymagyari plébános szentségimádási órát tartott az ünnepi szentmise előtt. A szentmise főcelebránsa Orosch János c. püspök, érseki helynök volt. Jelen volt számtalan magyar pap a környékről és a távolabbi plébániákról is. A püspök úr a szentbeszédében Szent Margit példáját állította a hívek elé, aki szolgáló szeretettel és alázattal tudott felülemelkedni a mindennapok
megpróbáltatásain és nehézségein. Életét engesztelésül ajánlotta fel a nemzet lelki megújulásáért. Szent Margit példája minket is figyelmeztet, hogy felelősséget érezzünk egymásért és mindannyiunkért, tiszteljük egymást, nyissuk meg szívünket egymás felé akkor is, ha ez néha nehezünkre esik. És figyelmeztet, hogy bízzunk az imádság erejében.
Az ünnepséget megelőzve a püspök atya találkozott a lelkiatyákkal és ezt kérte tőlük : - Először is a saját felelősségtudatunkat kell építeni, fejleszteni. - Egyházmegyénk lelkiségét közösségtudattal kell újjáéleszteni. - Tudatosítani kell, hogy a pap nem lesz igazán az Egyház papja és a hívő nem lesz igazán az Egyház tagja, ha nem fogja megélni hivatását a közösségben. - Isten népe legyen a hit és a remény közössége. Mindazok a papok és a hívek, akik e napon eljöttek a felvidéki magyar zarándokok ősi kedvelt búcsújáró helyére, komolyan vették a püspök atya kérését. Tudjuk, hogy a közös imába plébánia közösségek, egyházmegyék, családok, lelkiségi mozgalmak is bekapcsolódtak határokon innen és túlról egyaránt. Plébániánkon belül, lehetőségeinkhez mérten minket is buzdítson a nagy esemény a közös
litániákra, a rózsafüzér imádságára és más könyörgésekre erre a szándékra. Kérjük Isten irgalmát hazánkra és népünkre. Kérjük, hogy szabadítson meg minket azoktól az új veszedelmektől, amelyek a jelenben és a jövőben hitünket és életünket fenyegetik. Kérjük a Magyarok Nagyasszonya és a szentek közbenjárását nemzetünk lelki megújulásáért, hogy népünk a megbékélés, a bizakodás és a keresztény hitben elfogadott valódi emberi értékek közvetítője legyen.
Részlet az imaév fohászából: Istenünk, fogadd el engesztelésünket elsősorban népünk, de minden ember vétkeiért is. Azokért és azok helyett: - akik közömbösek, rosszakaratúak, akik nem ismernek és nem is akarnak ismerni Téged - akik nyíltan megtagadnak, durván ellened támadnak és trágár módon káromolnak - akiknek a test, a pénz, az alkohol és a kábítószer az istenük - akik házasságtörésben élnek - akik nem fogadják el a gyermekeket, akikkel a házasságokat ajándékozod meg - akik magzatgyilkosságot követnek el - akik a kicsi gyermekeket megbotránkoztatják és megrontják - akik nem akarnak dolgozni, csak élősködnek - akik másokat megrágalmaznak, meglopnak, megcsalnak, kihasználnak, üldöznek - akik mások életére törnek - akik önkezükkel vetnek véget életüknek - akik Egyházadat megvetik és a sátánt szolgálják. Fogadd el könyörgésünket a Neked szentelt lelkek bűneiért és mulasztásaiért. Amen. Duray Márta
MI ÚJSÁG?
REJTVÉNY Keressd meg az ábrában a következő irodai kifejezéseket, amelyek nyolc irányban rejtőznek, és húzzd át betűiket. De vigyázz, mert a dőlt betűvel jelzett szavak derékszögben egyszer megtörnek. Ha az át nem húzott betűket felülről lefelé vízszintesen haladva összeolvasod, akkor eljutsz a megfejtéshez, ami egy újabb kifejezés.
23
ASZTAL CERUZA DIKTAFON EGÉR FIÓK GOMB ÍRÁS IRAT IRODA KOSÁR LEÍR NYOMTATÓ ÓRA RADÍR SZÁMOLÓGÉP SZÉK TELEFON TOLLTARTÓ VIRÁG
HUMOR - Kornél, mondj egy egyszerű mondatot! - A szél fúj. - És milyen időben van? - Szeles időben.
Évike elújságolja a nagymamájának: - Ma volt az első hittanóránk! - És miről tanultatok? - Ádámról meg rólam!
Soha ne ítélj meg egy könyvet a belőle készült film alapján.
Két csiga találkozik. Az egyik tele van karcolásokkal, sebekkel. - Veled meg mi történt? - Képzeld, tegnap rohantam az erdőben, erre hirtelen kinőtt előttem egy gomba.
A tanító a közmondásokról magyaráz az iskolában. Egyszer csak felszólítja Pistikét: - No, fiam, mondj egy példát arra a közmondásra, hogy „Nem mind arany, ami fénylik”! - A tanító úr nadrágja – feleli készségesen Pistike.
Egy tűzoltóságon a laktanyaparancsnok kényelmesen besétál a beosztottjaihoz, leül, iszik egy kávét, elrágcsál egy apró süteményt, belelapoz az újságba, feláll, nyújtózkodik, majd megszólal: - No fiúk, lassan lehet szedelődzködni. Ég az adóhivatal! Meddig bírja ki a teve víz nélkül? (Élete végéig)
Egy pillanat türelem nagy bajtól őrizhet meg, egy pillanat türelmetlenség elronthatja egész életedet.
MI ÚJSÁG?
8
- róbi atya -
FARA HLÁSI
- róbi atya -
8
Milodary na prevádzkové náklady farnosti Zaiste ste si všimli, že už od októbra, každú tretiu nedeľu v mesiaci, vás prosím o osobitný finančný milodar na potreby fary. Tieto pravidelné zbierky; sú skutočne opodstatnené. Najmä v zimnom období nestačíme utiahnuť mesačné náklady na kostol aj faru z toho, čo sa vyzbiera v kostole. V minulom roku sme zo zvončeka v Kostolnej (filiálky si gazdujú sami) mali mesačný príjem priemerne 7.575,- Sk. Len plyn v kostole nás však teraz stojí 5.900,Sk + elektrina 680,- Sk a hostie 650,- Sk. A to je len kostol. Na faru platíme mesačne 4.830,- Sk plyn, 980,- Sk elektrinu a okolo 400,- Sk telefón. Teda pravidelné mesačné platby spolu sú zhruba 13.500,- Sk. Ja platím zo
svojho mobilné telefóny, cez ktoré aj tak vybavujem väčšinu farských vecí, a internet, čo je spolu okolo 2.000 Sk. Rozdiel pravidelných príjmov a výdavkov je teda približne - 5.900 Sk. Spomenutý rozdiel medzi príjmami a výdavkami je potrebné dofinancovať, osobitnými zbierkami aspoň raz za mesiac. Viete, bratia a sestry, viem, že nie je ľahká finančná situácia pre nikoho z vás, predsa však odbaviť si povinnosť podporovať cirkevné ustanovizne, niekoľkými drobnými, ako sme boli zvyknutí kedysi, keď koruna mala hodnotu dnešných desiatich, ozaj nestačí. Napriek tomu chcem poďakovať za akýkoľvek milodar darovaný s láskou k Bohu a k farnosti.
Čítanie Božieho slova pri bohoslužbách Pre zlepšenie aktívnej účasti pri bohoslužbách, prosím aj iné ženy a devy, ale najmä mužov a mládencov (lebo tí majú mocnejší hlas a väčšiu odvahu), aby sa napísali na rozpis čítania Božieho slova, pri vchode do kostola. Čítanie Božieho slova je krásna služba a česť pre toho, komu je to umožnené. Jedná sa najmä o nedele a prikázané sviatky. Čím viacerí
sa zapojíte, tým ľahšie to pre vás bude. Máme tu ľudí vzdelaných a sčítaných, s titulmi i bez nich, máme tu ľudí jednoduchých a prostých..., ale každý vie čítať a keď budete vedieť dopredu mesiac-dva, kedy je na vás rada, môžete sa to naučiť aj naspamäť. Ďakujem za pochopenie.
Liturgické okienko Pôstne obdobie je zamerané na Veľkú noc: pôstna liturgia pripravuje veriacich na slávenie veľkonočného tajomstva tým, že im pripomína krst, ktorí prijali a pobáda ich na pokánie. K tomu patrí hlbšie uvažovanie nad sebou, dôslednejšie spytovanie svedomia a hojnejšie využívanie sviatostnej posily, najmä vo sviatosti zmierenia. V tomto období sa oltáre neozdobujú kvetmi a zvuk hudobných nástrojov sa dovoľuje len na udržanie a sprevádzanie spevu. Zodpovedá to kajúcemu rázu tohto obdobia. Ďalej sa úplne vynecháva spev aleluja vo všetkých sláveniach a oslavná pieseň Glória, okrem sviatkov. Ostatné piesne, najmä pri slávení Eucharistie, majú byť tak isto
primerané tomuto obdobiu a čo najlepšie zodpovedať liturgickým textom. Z pobožností na toto obdobie spomeniem najmä Krížovú cestu a Bolestný ruženec. Kto koná pobožnosť krížovej cesty pred riadne ustanovenými zastaveniami, môže získať za obvyklých podmienok úplné odpustky. Vyžaduje sa, aby sa pohyboval od jedného zastavenia k druhému a rozjímal o umučení a smrti Pána Ježiša. Ak sa koná pobožnosť verejne, stačí, ak sa pohybuje ten, čo vedie pobožnosť. Tí, čo sa pre vážnu príčinu nemôžu zúčastniť na krížovej ceste, môžu získať tie isté odpustky, a to čítaním a rozjímaním o umučení a smrti nášho Pána aspoň nejaký čas, napr. štvrť hodiny.
MI ÚJSÁG?
– az egyházfai plébániaközösség lapja. Egyházi jóváhagyással kiadja az egyházfai római-katolikus plébánia. Felelős: a plébánia kormányzója (plébános). A szöveg nem esett át szakszerű javításon. Časopis farského spoločenstva v Kostolnej pri Dunaji. Vydáva Rímsko-katolícky farský úrad Kostolná pri Dunaji s „povolením Bratislavsko-trnavského arcibiskupského úradu dňa 31. 03. 2004“. Zodpovedný: správca farnosti. Text neprešiel odbornou jazykovou úpravou.
Szolgáljátok Istent és embertársaitokat szeretetben!
