-AAbusio vagy katakrézis → képzavar. | A szó vagy kifejezés jelentését a megszokott dolog helyett másra vonatkoztatjuk, vagy két szókapcsolatot vegyítünk. (szent ajtaján) Adjekció → hozzáadás bővítés Akirológia → frazeológiai vagy nyelvi pontatlanság Akumen → elmésség | a metafora egy változata. (a legyek ellensége volt, de az ellenségnek csak egy légy) Alakzat → elokúció, a nyelvi megformálásnak eszköze. Az alakzat olyan rögzített és hagyományozott nyelvi forma, mely által hatékonyabb lesz a nyelvi közlés. Allegória → olyan beszéd, amely mást mond, mint jelent. Az allegóriában egymással szembesül és egyaránt megőrződik mindkét értelem. (nem az egyes szavak szintjén, hanem egy egész gondolatsor, szövegrész vonatkozik egy másikra) Allúzió vagy célzás → egy ki nem fejtett gondolat helyett egy közismert szó felidézése a rá való célzás. Ambiguítás → többértelműség | egy szó vagy kifejezés az adott szövegkörnyezetben két vagy több elfogadható értelmezést tesz lehetővé. Ambifólia → egy szövegrész többértelműsége (a királynő monda a lovag egy sárkány) Amplifikáció → erősítés, növelés | kiemeli vagy alacsonítja a tárgyát (vö. halmozás, fokozás) Anadiplózis vagy reduplikáció → ismétlésen alapuló gondolatalakzat (ige ige isten isten) Anafora vagy előismétlés → egy vagy több szó ismétlődése két vagy több egymást követő tagmondat, mondat, illetőleg verssor vagy versszak elején. Anagógé → többértelmű célzás, amit csak a„beavatottak” értenek. (pl. keresztények) Annomináció vagy paronomázia → részleges ismétlésen alapuló retorikai alakzat | hasonló hangzású de különböző értelmű szavak összekapcsolása. Antiklimax → olyan láncszerű ismétlés és felsorolás, amelyben minden alkotóelemmel fokozatosan csökken, devalválódik az érzelmi, szemantikai intenzitás, feszültség. Antimetabolé → szavak szimmetrikus ismétlése, szótövek kereszteződése Antitézis vagy ellentét → (átkozott, áldott) Antonímia → ellentétes jelentés | olyan szavak viszonya, amelyek alakilag különböznek, és hozzájuk szimmetrikusan szemben álló, ellentétes jelentés kapcsolódik. pl.: hideg-meleg
-1-
Apokopé → szóvégi hang, vagy szótag kiesése: milyen – mily Aposziopézis → az elvárt nyelvi szerkezettel szemben a konceptuális struktúrában érzékelhető hiány, amely a kontextus/szituáció segítségével vagy kiegészíthető, vagy nem | Éva...; ilyen...ilyen... Aposztrofé → megszólítás, amelyben a beszélő (költő, szónok, megnyilatkozó) hirtelen elfordulva a látens vagy valós hallgatóságtól egy harmadik személyhez intézi szavait. Aszindeton vagy kötőszóelhagyás → az egyértelműsítő kötőszók elhagyása Averzió → olyan pragmatikai, illetve (és/vagy) szemantikai váltás, amely a szövegfolytonosságot megszakítva a váratlanság erejével hat, és új értelmezési lehetőséget, szempontot (szintet) kapcsol be, esetenként követel meg a hallgatótól, olvasótól.
-BBarbarizmus → a nyelvi moráltól való eltérés. Újabb jelentése a magyarosság elleni vétség, a korrekt, világos hangkapcsolatok, a hangzásbeli tisztaság megsértése. A beszélt nyelvi pongyolaság stilisztikai érzékeltetésének összekapcsoló neve.
-DDetrakció → elhagyás, csökkenés | az adjekció (sokat mondás) ellentéte (keveset mondás) Deviza → előreutalás | olyan – epikus vagy drámai – alakzat, amelynek definitív jegye a szövegben történő előreutalás: a szövegalkotó vagy egyértelműen, vagy célzás, vagy implicit előkészítés formájában előreutal egy később bekövetkező fontos eseményre. Diabolé → jövőbeli dolgok megjósolása, események előrevetítése Diafora → jelentésmódosító ismétlés | a látszólag változatlanul visszatérő elem jelentése módosul, az alapjelentésben megjelenő szó más jelentésárnyalattal tér vissza. Digresszió → kitérés | olyan stratégiai céllal beszerkesztett tartalmi kitérő, mely az adott szövegben leginkább wgy textémában ragadható meg. Distinkció → megkülönböztetés | ugyanannak a szónak a visszatérése emfatikus, a szó jelentésének pozitív vagy negatív jegyeit kimondó hangsúllyal: Diszjunkció → szétválasztás | különböző, szinonim, igék / állítmányok használata egymást követő, két vagy több, hasonló szerkezetű tagmondat elején vagy végén. Dubitáció vagy addubidáció → zínlelt kétkedés kijelentő vagy kérdő formájú megvalósulása
-2-
-E, ÉEllipszis vagy kihagyás → a kihagyott szóelemek, szavak, rövid frázisok pótolhatók a szövegkontextus vagy a beszédszituáció alapján. Emendáció → a szónok pontosítja túlzónak ható állítását. Emfrázis → A szinekdoché egyik fajtája, a tágabb értelmű szó alkalmilag szűkebb értelmet kap a kontextusban. (fehérek között egy európait) Enallagé → felcserélés | a jelzői melléknév elcsúsztatása a mondatban az elől a szó elől, amelyre valóban vonatkozik (vak szívű, hideg szemű) Enigma → talány, rejtély formában megjelenő gondolatalakzat mely az allegóriával mutat rokonságot, s a klasszikus retorika szerint bonyolultabb metaforának is minősíthető, illetve ahhoz hasonló. Az Enigma homályos, rejtett közlemény, amelynek megfejtése, vagyis a talány feloldása adja a stílusértékét, mely a művelet gondolkodtató feladat az olvasó számára. Vannak olyan enigmák, amelyeknek a megfejtése nem jár sikerrel, annyira egyedi szituációhoz, illetve korhoz kötött a bennük foglalt rejtett üzenet. Enjambement vagy áthajlás Entiméma → csokna okkötés, csonka zárlat, rövidített szillogizmus Epanalépszis→ szócsoport ismétlése (mondat elején és végén ua. a szó) Epanodosz → két vagy több szó – kitérés után – fordított sorrendben ismétlődik (Retteg a szegénytől a gazdag / s a gazdagtól fél a szegény J.A.) Epexegézis → fejtegetés, magyarázat, önmagyarázat (tudni illik, vagyis) Epifora vagy utóismétlés → egy vagy több szó ismétlődése egymást követő tagmondatok, mondatok, illetőleg verssorok vagy versszakok végén. Epifrázis → hozzámondás | látszólag lazán odavetett megjegyzés. | Gyakran meglepetést, humort, iróniát, finom célzást tartalmaz. Epizeuxis → szavak szokatlanul gyakori, közvetlenül egymás utáni ismétlődése mondat-, illetve sorbeli elhelyezkedésüktől függetlenül. Eufemizmus → enyhítő, szépítő szó, kifejezés. (a meghalt ige helyett például azt mondjuk, elhunyt.) Exlamáció vagy felkiáltás → érzelem és indulat hatására többször szétszakad a mondat. Explozíció → egy alapgondolat újrafelvétele, továbbszövése, finomítása, indoklása, más szavakkal való kifejtése. Extenuáció vagy kicsinyítés → a túlzás egyik fajtája, a valóságnál kiesebbet mondunk. -3-
-FFacetia → vicces tréfás megnyilatkozások gyűjtőfogalma. Fictio personale → nem emberi dolognak, illetve elhunyt személynek, mitikus lénynek vagy közösségnek megszemélyesítő megszólaltatása. Figura etymologica → tőismétlés
-GGemináció → egy szó vagy szócsoport változatlan formájú megismétlése Gondolatalakzat → a tartalom bizonyos szabályok szerint el- vagy átrendezésén alapuló szövegegységre kiterjedő alakzat.
-HHangalakzat → a szó hangalakjának és/vagy írásképének olyan átalakítása, amely a megértést alapvetően nem nehezítő eltérés a helyesírási normáktól. Hasonlat → egy tárgy vagy egy tényállás megragadása, egy másik tárgy vagy tényállás révén, a két tárgy/tényállás között felfedezett részleges azonosság, illetve analógia alapján. Alapesete a mint kötőszóval alkotott hasonítás. Hendiadisz vagy hendiadioin → egy fogalmat két megközelítőleg ugyanazon jelentésű szóval, szószerkezettel vagy tagmondattal adunk vissza, s az alkotó tagokat az és vagy s kötőszóval kapcsoljuk össze. Hipallagé → szerkezetkeverés | egy szintaktikai szerkezet rendezett tagjainak felcserélése és ezáltal jelentésbeli összefüggéseinek átértelmezése. (Fagyott kenyeret kennek rá, Karinthy) Hiperbaton → közbevetés Hiperbola vagy nagyítás, túlzás → olyan retorikai-stilisztikai alakzat, amely a helyettesítésen azaz az imamutáción alapul. Az eredeti szó, kifejezés helyett a túlzás eszközével élve egy másik, vagy erősen nagyított, vagy erősen kicsinyített értelmű kifejezést használ a szerző. A szélsőségekhez vonzódva a nagyot sokkal nagyobbnak, a kicsit sokkal kisebbnek láttatja. (csillagok ezreivel) Hipokrízis vagy színlelés → Fő jellemzője, hogy a beszélő. Író mást mond, mint amit gondol. Ilyen a színlelt dicséret mely voltaképpen feddés, vagy ennek fordítottja. Hiszterológia → egy szövegben két tényállás megnevezésének sorrendje fordítottja a tényállások valódi vagy érték szerinti sorrendjének. Homonímia → Azonosalakúság (ég, ég)
-4-
-IImitáció → utánzás, követés Immutáció → egy korábban odatartozó elem felcserélése más, idegen, oda nem tartozó elemmel. Interrogáció → „költői kérdés” → olyan kérdés, amely nem igényel választ Inverzió vagy anasztrófé → megfordítás, helycserélés; a mondat szavaink a közönséges rendtől eltérő elhelyezése. (esik tőle távol) Irónia → helyettesítésen alapuló alakzat. A körülmények és a szövegösszefüggés alapján az ellenkezőjét fejezzük ki annak, mint amit kimondunk. Valójában becsméreljük azt, amit látszólag dicsérünk, illetőleg – ritkábban – valójában dicsérjük azt, amit valójában becsmérelünk.
-KKakemfaton → két szó egymásra következése oly módon, hogy az elsőnek az utolsó és a következőnek az első szótagjából valamely illetlen vagy metaforikusan illetlen jelentésű szó keletkezik (Mikorka Kálmán, vala gát) Kakofónia vagy rosszhangzás → kellemetlen hangzásérzetet keltő szóalakzat. Kiazmus → kereszteződés, kéttagú nyelvi kifejezés ismétlése megfordított sorrendben. (születek meghalni / meghalok születni W.S.) Klimax, gradáció vagy fokozás → halmozáson alapuló adjekciós szó- vagy mondatalakzat a fokozás pozitív irányú növekedést kifejező altípusa. Kommunikáció → színlelt bizonytalanság miatti, cselekvésképtelenségre vonatkozó, megjátszott tanácskérést kifejező alakzat. Kommutáció → transzmutációs szó- és gondolatalakzatként két ellentétes szó, kifejezés megismétlése fordított sorrendben. (Minden Istenben van, és mindenben Isten van.) Koncesszió → stratégiai alakzat, az ellenfélnek tett látszólagos engedmény Konkatenáció → szavak, szóelemek kapcsolódása. | olyan láncszerű ismétlés és felsorolás, melyben fokozatosan nő a jelentésbeli, érzelmi feszültség. Krázis → hangok egybefolyása, egybeolvadása
-5-
-LLicencia → a retorikában a közönséghez fordulás gondolatalakzata. Nyílt, az igazságot nyersen, keményen megfogalmazó szemrehányás, feddés. A beszélő a valóságra hivetkozik, és bízik abban, hogy a közönség elviseli a kellemetlen tényeket, és nézeteik nem ütköznek. Ezzel kettős célt ér el: elnyeri a közönség tetszését, a közönséget pedig megerősíti eddigi meggyőződésében. Litotész → olyan trópus, illetve egyes értelmezésekben gondolatalakzat, amely valamely fogalmat vagy tényállást ellentétének tagadása révén fejez ki, annak nyomatékosítása, kiemelése vagy enyhítése, kicsinyítése céjából. Locus communis → közhely
-MMegszemélyesítés vagy perszonifikáció → retorikai-stilisztikai gondolatalakzat, mely elvont, gondolati fogalmakat, természeti jelenségeket, élettelen tárgyakat, növényeket, állatokat, tehát nem emberi dolgokat élőként mutat be, illetve emberre jellemző cselekvéssel, érzéssel, tulajdonságokkal ruházza fel. Metabolé → hangalakzat, szóalakzat, és gondolatalakzat, amelyek a szöveg nyelvi anyagában változtatást, fordulatot jelentenek. Metafora → egy adott kifejezéshez kötődő jelentéssel, amellyel rendesen egy bizonyos tárgyra vagy tényállásra utalunk, egy másik vagy másfajta tárgyra vagy tényállásra reflektálunk a két tárgy vagy tényállás között felfedezett analógia, ill. hasonlóság alapján. | A retorika a trópusokat (szóképeket) és a figurákat (alakzatokat), és a metaforákat hagyományosan mint trópust határozza meg. | A trópusnak tekintett metafora meghatározó momentuma a jelentés átvitele, alkalmazása egy másik tárgyra, ezzel a metafora a többi, hasonlóan értelmezhető szókép mellé rendeződik. | A trópusok célja és értelme hagyományosan a megragadás. Metalepszis → a metonímia egyik fajtája, például az ok helyett az okozatot nevezi meg. Metasztázis → szóalakzat, az igeidők áttételes használata. (István 1000-ben királlyá koronáztatja magát) Metonímia → névcsere, átnevezés | egy fogalom vagy egy tényállás megnevezése a szabályos megnevezés helyett olyan kifejezéssel, amely eredetileg egy másik fogalom megnevezésére szolgál; az új megnevezés alapja az, hogy a két fogalom/tényállás egymással „érintkezzen”. Az érintekzés mint a megjelölt dolgok közötti természetes logikai összefüggést értelmezik, tehát például a hely neve az ott élők helyett. (a toll erősebb, mint a kard; erről beszél az egész ház)
-6-
-OObszekráció → kérés | a közönséghez fordulás olyan alakzata, amellyel a megnyilatkozó oly módon ad hangsúlyt kérésének, vagy esküvésének hogy valamely istenségre vagy megszentelt dologra hivatkozik, mert annak segítségére számít. Oximoron → képtelenség | olyan jelenségek, fogalmak kapcsolódnak össze benne, melyek a világról alkotott reális ismereteink szerint összeférhetetlenek.
-PPalindrom → olyan szó, szószerkezet, mondat, vagy ezeknél nagyobb egység vagy vers, amelynek balról jobbra és jobbról balra olvasva egyaránt jelentése van. A szóhatárokat, a központozást, a nagy- és kisbetűk különbségét nem kell, a diakritikus jeleket nem kötelező figyelembe venni. Parabola vagy Exemplum → példa Paragogé → a szó végéhez egy vagy több betű, hang vagy szótag hozzátoldása, jelentésének megváltozása nélkül. (a barbarizmus egyik fajtája) Paralelizmus vagy párhuzam, párhuzamosság → gondolatritmus | ugyanazon vagy bizonyos fokig eltérő szintaktikai szerkezetet követő és hasonló jelentésű két vagy több, egymás utáni mondat, tagmondat, szószerkezet. Parantézis vagy közbeékelés, közbevetés Perifrázis vagy körülírás → más szavakkal való, azaz a szokottat megkerülendő mondás, olyan alakzat, illetve szóképhez is csatlakozó stíluseszköz, amely a tárgyat, személyt, tulajdonságot vagy eseményt jelöl meg több szóval úgy, hogy nem nevezi nevén a fogalmat, hanem egy vagy több szembeötlő vonása alapján más szavakkal érzékelteti. Persziszológia vagy makrológia → egyes kifejezés tartalmának megismétlése más szavakkal ugyanazon mondaton belül (hiszen élni nem más, mint meg nem halni) Perkurzió → olyan fogalmak, tényállások, történések egymás utáni, részletezés nélküli említése, amelyek mindegyike bővebben, kifejtettebben is bemutatható lenne. Premisszó vagy megengedés → amelyben a szónok egy ponton enged álláspontjából. Permutáció → megcserélés | két nyelvi szerkezet megfordításos ismétlése (a kész gyorsaság és a gyors készség) Phébusz → dagályosság, szóvirág, a körülírás egyik fajtája, a képzavarhoz közel álló, sok túlzás. Pleonazmus → olyan szavak összekapcsolása amelyek nem gazdagítják a szó jelentését. Poetica licentia → költői szabadság Poliptóton → egy szó megismétlése ugyanazon mondaton belül, de más ragozási formában. -7-
(Társát társul) Poliszindeton → kötőszóhalmozás Preparáció → közbevetés Préteríció vagy mellőzés → úgy beszél egy tárgyról, hogy közben kinyilvánítja, hogy nem róla beszél. Protézis → betoldás, retorikában: bemutatás Protropé → érveléshez valamint ígérethez vagy fenyegetéshez kötött elszánt buzdítás.
-RReddíció → keretező ismétlés Reflexió → megfordítás | ellenkező értelemben való megfelelést jelent. Regresszió → visszatérés | kéttagú felsorolás utólagos részletezése, alapjában visszatérés a már kimondott gondolatokhoz, ezeknek bizonyos szabályok szerinti ismétlése, részletezése.
- SZ Szarkazmus → durva, megvető, sértő és indulatos, maró gúny. (ált. iróniaként jelenik meg) Szentencia → aranyigazság, bölcs és tömör mondás Szermocináció vagy képzelt beszéd Szillépszisz → egybefoglalás Szimbólum vagy jelkép → önálló jelentésű és hangulatkörű kép, képsor, amely mögül gondolati tartalom, eszme vagy érzelem sejlik fel. Szimploké vagy komplexió → az anaforának és az epiforának egyidejű jelenléte. Azaz egy vagy több szó ismétlése egymást követő nyelvi, illetőleg metrikai egységek elején és végén. Szinekdoché → együttértés | egy fogalom vagy egy tényállás megnevezése egy vele „együtt érzékelt” másik fogalom vagy tényállás megnevezésére szolgáló kifejezéssel. (Hány fő vett részt?) | rész-egész viszonya fontos Szinesztézia → érzetkeverés Szójáték → azonos vagy hasonló hangzású, de eltérő jelentésű szavak váratlan társítása. Szolecizmus → a nyelvi normától való eltérés a szavak egymáshoz fűzésekor.
-8-
-TTautológia vagy szószaporítás Tmézis → vágás | (mért hagytál engem, szent Szűz, el) Transzmutáció → szavak, kifejezések helycseréje, így a szóalakzatok vagy gondolatalakzatok egyik típusa. Trópus → egy szónak vagy kifejezésnek a használata olyan dolog vagy tényállás megjelölése, amelyet a szó vagy a kifejezés a maga lexikális jelentése révén nem jelölhetne. A szó kifrodított jelentése.
-ZZeugma → elhagyás, amelyben a hiányzó mondatelem helyét átveszi a megmaradó elem.
-9-