Adatok Hajdú és Bihar megyék községeinek iratkezeléséhez az 1920-1945 közötti időszakban Major Zoltán László: Bevezetés Csaknem egy évszázad - 95 esztendő - telt el a községi ügyvitelt szabályozó 126 000/1902. B.M. sz. rendelet megjelenése óta. A rendelet semmiféle intézkedést nem tartalmazott a község régi (ügyvitelben már nem szükséges) iratanyagának elhelyezéséről. Következésképpen természetesnek vették az iratanyag meghagyását a község megőrzésében. Községi iratanyag levéltárban való intézményes elhelyezésére így sehol nem került sor. Nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy a községek feudális iratanyaga és kapitalista korabeli iratai szegényesek. Természetesen még más okok is közrejátszanak abban, hogy csak egyes községekről találhatók a levéltárban megközelítően teljesnek tekinthető irategyüttesek. Fentebbi irattári és iratkezelési megállapításunk szükségszerűen vezet el bizonyos közigazgatási - ügyviteli kérdésekhez. A közigazgatási apparátus működésével kapcsolatos problémák már a századelőn jelentkeznek, a kormány a falu problémájához nyúl először a reformtervek közül. " A falu jegyzője" a közigazgatás végső láncszeme, a község igazgatása mellett az állami és törvényhatósági közigazgatás minden szála összefut a kezében. Idejének nagy részét az állami pénzügyigazgatás foglalja el. A kormány - emelni kívánva a jegyzőképzés színvonalát - jegyzői tanfolyamokat szervez. A századforduló után az állami feladatok jelentősen megnövekedtek, kiterjedt szakfeladatokat kellett megvalósítani új módszerekkel. Sokan hangoztatták a közigazgatás hatékonyabbá tételének szükségességét, különböző reformtervek és szakmunkák elemezték az állami adminisztráció helyzetét, megszületett az 1901: 20. tc. a közigazgatás egyszerűsítéséről. Az első világháború előestéjén, 1913-ban újabb közigazgatási reformtervek körvonalazódtak. A háború az 191819-es forradalmi események és a hosszú román megszállás terhei ebben a térségben még jó ideig zavarokat okoztak a közigazgatás menetében. Mivel a megszálló katonai hatóságok önmagukban elégtelenek
2 voltak a terület igazgatásához, ezért egyes posztokon magyar vezetők és hivatalok közreműködését is igényelték, de erősen korlátozták tevékenységüket.1 A felszabadulás után Hajdú vármegye és Debrecen kormánybiztosa, Szomjas Gusztáv főispán igyekezett a központi kormányzat helyi szerveit és a közigazgatást megerősíteni.2 A belügyminiszter Bihar vármegyét 1920. április 6-án ideiglenesen Hajdú vármegye alispánjának illetékessége alá osztotta be és Balázsházy Iván főszolgabírót bízta meg a feladatok elvégzésével. Nevezett főszolgabíró Berettyóújfaluban, a községháza irodájában működött 1920. április 31-ig Dr. Szilágyi Lajos főispán kormánybiztosi kinevezéséig. A járásokban is hamar helyreállt a közigazgatás ügymenete, hiszen a községi jegyzők legnagyobbrészt a helyükön maradtak. Fentieket állapítja meg Bihar vármegye törvényhatósági bizottságának évnegyedes közgyűlési jegyzőkönyve 1920. június 16-án.3 Bevezetőnk elején a községi iratanyag hiányosságáról szóltunk, most az iratanyag háborús időkben történő pusztulására adatok alapján mutathatunk rá. Hajdú vármegye törvényhatósági bizottsága 1920. szeptember 30-i közgyűlése megállapítja, hogy a román megszállás időszakában Vámospércs község kataszteri térképeinek legnagyobb része megsemmisült. Amelyek megmaradtak, azokba sem vezették be a változásokat már évek óta.4 Kaba községben ugyanebben az időben értékpapírok és takarékpénztári könyvek semmisültek meg.5 Az iratpusztulás azonban nemcsak háborús okok miatt következett be a községekben. A derecskei járásban például az 1917-ben végrehajtott selejtezés során sok ügyiratot elpusztítottak.6 A biharkeresztesi járás főszolgabírájának 1922. november 2-i jelentése szerint Ártánd község határában az 1919-1921. években parcellázás folytán szétosztott Plathy-féle birtok kataszteri adatai Nagyváradon maradtak.7 Konyáron a községi számadások 1914, illetve 1915. évtől kezdve, az adókivetések pedig 1917-től kezdve nincsenek elkészítve, ezeken kívül 1914-től több százra tehető hagyatéki és közigazgatási ügydarabok, előterjesztések birtok átvezetések és különböző nyilvántartások vannak elintézetlenül és elkészítetlenűl.8 A székelyhidi járás főszolgabírája az adóügyi részben található hiányosságokról ír az alispánnak 1921. szeptember 3-i levelében. A járás adóügyeit a járási számvevő hiánya miatt nem lehet ellenőrizni - állapítja meg.9 Ebben az időszakban a községi közigazgatás egyik neuralgikus pontja az
adóügyi adminisztráció, a következőkben erről kell tehát röviden szólnunk. Az adóügyi adminisztráció problémái A belügyminiszter 1920. november 26-án valamennyi vármegye alispánjához leiratot küld. Kifogásolja, hogy az országban nagyon sok helyen a községi (városi) adófőkönyvek évek óta nincsenek lezárva és az illetékes közegek az adókivetési munkálatokkal is nagy mértékben hátralékban vannak. Ezen a tarthatatlan állapoton a legsürgősebben változtatni kell. A járási főszolgabírák sürgős feladata a községi közegek megfelelő ellenőrzése. A hátralékos adókivetési előírási munkálatoknak mielőbb el kell készülniük.10 Az adóügyek terén azonban továbbra is pontatlanságok és lazaságok mutatkoznak. A biharkeresztesi járás főszolgabírája 1922. január 28-án azt jelenti az alispánnak, hogy az 1921. évi vármegyei pótadó kivetésének eredményét feltüntető kimutatást előreláthatólag 6-8 hónapon belül beterjeszteni nem tudja, mivel az állampénztár a kivetési lajstromokon az adóalapot hitelesíteni nem tudja csak néhány hónap múlva. A cséffai járásban pedig ezidőtájt az adóbehajtás azért szünetel, mert a pénzügyigazgatóság a lajstromokat késedelmesen érvényesíti, s így az előírások nem foganatosíthatók. Az aggodalmaskodó szolgabírói jelentések azt is tartalmazzák, hogy több járásban már évek óta betöltetlenek a járási számvevői állások. Bihar vármegye közigazgatási bizottsága ezért 1923. október 3-i közgyűlésén elhatározza, hogy ebben az ügyben feliratot intéz a belügyminiszterhez és a pénzügyminiszterhez. Bagamér községben adóügyekben jártas munkaerő nincs, így az adóügyi munkálatok teljesen szünetelnek. Hosszúpályi községben az adóügyi jegyzőt a főszolgabíró felfüggesztette, így az adóügyi igazgatás nagy nehézségekbe ütközik. Bihar vármegye alispánja megállapítja, hogy "a községi adóügyi kezeléseknél a legnagyobb rendetlenség és a legnagyobb mérvű 5-6 éves hátralék és elmaradás volt." Az adóügyi személyzet létszáma több községben leapadt. Nagylétán a végrehajtói állás, Körösnagyharsány községnél az adóügyi jegyzői állás szűnt meg.11 Egyes községekben az adó késedelmes befizetése miatt a községi tisztviselők rendes havi fizetésére sincs meg kellő időben a szükséges fedezeti összeg. Nagykereki jegyzője valótlan tartalmú je-
4 lentést küld a derecskei adóhivatalhoz. A pénzügyigazgatóság 1931. őszén egy átiratában megállapítja, hogy sok községben a múlt évi hátralék tekintélyes része és a teljes folyó évi előírás ma is behajthatatlan. Hajdú vármegyében: Egyek, Tiszacsege, Vámospércs, Nádudvar, Tetétlen és Hajdúszoboszló város. Bihar vármegyében: Csökmő, Körösszegapáti, Mezősas, Nagyrábé, Szentpéterszeg, Told, Újiráz, Váncsod, Derecske, Biharugra, Okány, Ártánd, Bakonszeg, Báránd, Berekböszörmény, Bagamér, Berettyóújfalu, Hencida, Sárrétudvari, Újléta, Vértes.12 Évek múlva is hasonló a kép. Hencida községben a berettyóújfalui járás főszolgabírája 1940. május 22-én megállapítja, hogy az adóügyi teendőkkel a jegyzői iroda teljesen el van maradva. Az 1939. évi adófőkönyv még most sincs lezárva, s így a folyó évi adófőkönyv sem fektethető fel. Bihar vármegye számvevőségi főnöke és a számvevőségi főtanácsos 1933. nyarán ellenőrző körútjukon több községben adókezelési szabálytalanságokat, ügyviteli hanyagságokat, elmaradásokat rögzítenek. A Komádiban 1936. október 16-án megtartott felügyeleti vizsgálat is az adóügyek nagyfokú elhanyagolását állapítja meg. Újléta községben a pénz- és vagyonkezelési vizsgálat 1937. június 23-án a fogyasztási adófőkönyv vezetését hiányosnak találja.13 Derecske község 1934. november 1-i felügyeleti vizsgálatánál megállapítják, hogy 229. drb. ügyiratot nem intéztek el és az adóügyi munkák elvégzésében is nagy a lemaradás. Nádudvaron 1935. június 8-án pénz- és vagyonkezelési vizsgálatot tartanak. Az anyagszámadás vezetése nem helyes, az együttes kezelésű közszolgáltatások a külön kezelésű közszolgáltatásokkal összekeveredtek, így nagyon nehézkes az elszámolások helyességének ellenőrzése. Az italmérők főkönyvében, a mezőőri díjak főkönyvében a hátralékok nincsenek egyénenként feltüntetve. Az átfutó bevételeknél szintén sok régi bevételi hátralék van. Az adóügyi adminisztráció kutatása kapcsán is jelentkeznek iratpusztulási nehézségek. A debreceni adóhivatal íratait 1948-ban sajnos teljesen kiselejtezték. Azért szomorú tény ez, mert az intézmény illetékessége kiterjedt a megye községeire is. A debreceni forgalmi adóhivatal iratai is csaknem teljesen elpusztultak, pedig ennek a hivatalnak az illetékessége is kiterjedt egész Hajdú megyére. Tömegesen pusztult a községek iratanyaga is a háborús események következtében. Monostorpályiban a főjegyző 1944. decemberében az adóügyi iratok közül csak az együttesen kezelt adók főkönyvét találta meg, Hajdúbagoson az összes adófőkönyvek elpusztultak, Nagylétán a for-
galmi adóhátralék kimutatás semmisült meg. Berekböszörményben a teljes adóügyi irattár vált az enyészet martalékává 1944-ben. Beretytyóújfalu községben a kataszteri térképek, kataszteri birtokívek, telekkönyvi végzések teljesen tönkrementek. A berettyóújfalui állami adóhivatal tájékoztató jelentéséből kiderül, hogy sok községben az 1944. évi adófőkönyveket vagy elszállították, vagy megsemmisültek.14 Az íratpusztulás mellett a községek ügyvitelében, irattározási munkájában, iratkezelési eljárásaiban a hiányosságokat elsősorban a hivatalvizsgálatok tárták fel, ezért a továbbiakban ezekkel a kérdésekkel foglalkozunk. Községi hivatalvizsgálatok Bihar vármegye számonkérő székének Berettyóújfaluban 1921. december 20-án tartott ülésén a vármegyei főjegyző előadja, hogy " a járási főszolgabírák járásuk községeit nem igen gyakran keresik fel." Célszerűnek tartaná, hogy a főszolgabírák járásaik községeit gyakrabban látogassák. Néhány község felügyeleti vizsgálata ezt különösképpen indokolja is. Bagamérban például 1922. január 27-én megállapítják, hogy az 1922. évi költségvetés nincs beterjesztve, a községi számadások 1913-tól nincsenek beküldve, az 1922. évi kihágási, valamint elkobzott és gazdátlan jószágok pénznaplója és nyilvántartása nincs felfektetve. Újléta községben az ingóságok leltára nincs elkészítve, a pénztári naplókat pedig nem hitelesítették. Az 1922. évi költségvetést, valamint a községi számadásokat az 1917. évtől kezdődően nem terjesztették be jóváhagyásra. Nagylétán hasonló problémákat regisztrálnak és a vizsgálati jegyzőkönyvből az is kitűnik, hogy az anyakönyvek másodpéldányai hiányzanak. Sárándon és Hajdúbagoson a községi számadások 1914. óta felülvizsgálatlanok. Álmosdon nem készült el az ingóságok leltára. Kokadon a vagyon leltár nem készült el, a pénztári naplók felfektetése elmaradt, az előző évi pénztárnaplókat pedig nem zárták le. A gazdasági cselédkönyvekről és munkásigazolványokról a számadást csak a nyilvántartás borítékján vezetik. Berettyószentmártonban pénztári főnaplót nem vezetnek, a községi pótadófőkönyv csak 1918-ig van lezárva. Elgondolkoztató az, hogy nemcsak a községeknél, hanem maguknál a felügyeleti szerveknél akadt nem kevés hiányosság. Biharnagybajomban a főszolgabírói hivatalban az alispán és a számvevőségi főnök, valamint a számvevősé-
6 gi I. oszt. főtanácsos tartott ellenőrzést. Megállapították, hogy nem vezetik rendesen a pénztárnaplókat, a kihágási nyilvántartásokat és a községek vagyonának nyilvántartásait. A főispán egy 1924. július 11-i levelében a sárréti járás főszolgabírói hivatalánál "minden téren uralkodó visszás állapotok és szabálytalanságok" rendezéséről ír. Nagy mennyiségű elkallódott ügyirat, elévült ügyek sora mellett az is kiderült, hogy egyes ügydarabokat 8 napig sem iktattak.15 Mikepércs községben Király György vármegyei számvevő tanácsos és Osváth Jenő vármegyei számvizsgáló ellenőrzésük során megállapítják, hogy a számadási főkönyv szerkesztése helytelen és szabálytalan, mert nem nyújt tiszta képet arról, hogy az 1921. évben ki milyen összeggel tartozott a községnek. Nem lehet megállapítani a cselekvő és szenvedő tartozásokat. Az árverési jegyzőkönyvek, haszonbéri szerződések a számadásokhoz csatolva nincsenek s ezek hollétéről a számadók felvilágosítást adni nem tudnak. A főkönyvben ismeretlen című bevételt találtak. A földhaszonbérek és erdőjövedelmek esetében nincs elfogadható okmányokkal igazolva, hogy ki mily összegért bérelt földet, ki milyen összeget fizetett s ki maradt hátralékban. Az előkerített legelőbér beszedési napló beírása helytelen volt. Az adóba fizetett tételeket az adópénztári naplóba nem vették fel. A legsúlyosabb mulasztást a főjegyző követte el, mert az utalványozás körüli írásbeli teendőket neki kellett volna teljesíteni. Feladatát azonban igen hanyagul vagy egyáltalán nem teljesítette. Mulasztást követett el azzal is, hogy az ő kötelességéül előírt számadási főkönyvet nem vezette s a főkönyv tartozási rovatát szabályszerűen nem töltötte ki. A pénzkezelési szabályrendelet 47. §-a értelmében havonként megtartandó pénztárvizsgálatot egy esetben sem végezte el. Amikor a községek iratkezelési és pénzkezelési adminisztrációjáról szólunk, ismételten rá kell mutatnunk arra, hogy sajnos a felügyeleti szerveknél is hasonló lazaságok mutatkoznak ezen a téren. A székelyhídi járás főszolgabírói hivatalában 1928. október 4-én főispáni vizsgálat állapítja meg, hogy az ingóságok leltára nem teljes. A rendbírságokról és fegyelmi büntetés pénzekről szóló nyilvántartás vezetése nem szabályszerű, nincs évenként lezárva. Az ügydarabok elintézését nem vezetik ki az iktató könyvből. Kokad és Furta községek 1928. és 1929. évi felügyeleti vizsgálatai is több mulasztásról tanúskodnak. Az ingatlan vagyonról szóló törzskönyv vezetése hiányos, a hadirokkantak számlakönyvében folyó év július 1-től a könyvelés nincs meg. Az ipardíjakról nincs külön
nyilvántartás. Elszámolatlan előlegek vannak a községeknél. Az állandó illetményesek és a szolgálati viszonyból származó jövedelmek utáni általános kereseti adó az egyéni főkönyvbe nincs pontosan elkönyvelve. Vekerden a vezetőjegyző az utalványokat nem ellenjegyzi, csak a pénztári ellenőr. A hadirokkantak számlakönyvében sem az előírás nincs meg, sem a leróvás nincs elkönyvelve.16 Okány községben belügyminiszteri felügyeletei vizsgálat tárja fel a hiányosságokat 1934. december 28-án. A jegyzőkönyv megállapítja, hogy a kiküldött "a pénztárt a legnagyobb rendetlenségben" találta. A főnaplók, valamint a szaknaplók vizsgálata hasonló hanyagságról és rendetlenségről tanúskodott. A naplókban vakarások, törlések és ragasztások vannak és különösen a pénztári főnapló a pénztári készlet megállapítása céljából teljességgel megbízhatatlan. Az okmányok, nyugták és ellennyugták kezelése rendetlen. A számlakivonatok közül 3 darab hiányzik. Több kiadási tétel nyugtája egyáltalán nem található. A legutóbb megtartott főszolgabírói vizsgálat óta mintegy 200 tétel könyveletlenül hevert és a vonatkozó okmányok az iroda különböző helyiségeiből kerültek elő. Az irattározás nem megfelelő. Megrendelőkönyvet nem fektettek fel. Több iratot nem találtak meg, hiányzott a folyó évi közmunka kivetési lajstroma. A községnek telekkönyvi kivonata nincs, az ingatlanvagyon törzskönyve a birtokívekkel nem egyezik. A községi ügyvitel hibáit mutatja az is, hogy a vezetőjegyző az 1933. évi és több esetben az 1934. évi iktatókönyvet naponként nem ellenőrizte és nem zárta le. Az iktatmányok mellékletei az iktatószámmal és az érkezés évszámával nincsenek megjelölve. Számos ügyiratot nem vezettek ki az iktatókönyvből, amely már rég elintézést nyert. Az ugyanazon tárgyra vonatkozó ügyiratokon az iktatószámok sem az iktatókönyvben, sem a mutatóban nincsenek feljegyezve és az összetartozó ügyiratok nincsenek összeszerelve. Rendetlen a határidőnapló vezetése, a vezetőjegyző abba csak nagy időközökben, ötletszerűen jegyez fel egy-egy határidőt. Több képviselőtestületi jegyzőkönyvet - melyek hónapokkal a vizsgálat előtt készültek még nem hitelesítettek. A képviselőtestületi gyűlési határozatokat az 1934. évben nem mutatózták. Fényes Menyhért másodjegyző a községháztartási és adóügyi igazgatási dolgokban teljesen járatlan.17 Gecsényi Kálmán főjegyző a Hajsúsámsonban tartott hivatalvizsgálat által észrevételezett hibák kijavításáról levélben szól az alispánnak. Levelében a következőket írja 1936. január 16-án: " Az iktatókönyv füzetekből állott, a könnyebb kezelhetőség kedvéért most
8 beköttetjük. Irattáros kioktatva, hogy az általam nem láttamozott kiadványt nem postázhatja, fogalmazványok az irattárba nem tehetők. A kiselejtezési határidőket az év első napjáig visszamenően rávezettük az irattárba elhelyezett ügyiratra a megfelelő bélyegző alkalmazásával."18 Csökmő községben is azt állapították meg 1936. őszén, hogy az iktatókönyvből az elintézett ügyiratok egy részét nem vezették ki és a községi végrehajtónál sok elintézetlen ügydarab maradt. Vértesen is sok ügyirat hiányzott, sok volt az elintézetlen ügy. Az ügyiratok elintézésénél sem a vezetőjegyző, sem az adóügyi jegyző az e tárgyban kiadott rendelkezéseket nem tartották be. Sárrétudvari község pénz- és vagyonkezelési vizsgálata 1937. május 29-én ugyancsak több hiányosságot tárt fel. A marhalevél iktatót hanyagul vezetik, annak sorszámozását többször eltévesztik. A községi 1936. évi adóbeszedési napló lerovási részének a községnél visszatartható tőkerészletezése az adóhivatali adófizetési ív ugyanazon részével nem egyezik.19 A hanyag iratkezelés következményei természetesen évtizedek múlva is megmutatkoznak. Fazekas Lajos munkaviszonyát szeretné igazoltatni 1964-ben Püspökladányban, a Községi Tanácsnál. A Községi Tanács V.B. elnöke azonban azt válaszolja az igénylőnek, hogy a tanács irattárában sajnos 1937-1939. évi iratok nem találhatók és így igazolást nem tudnak kiadni.20 Korszakunkban - és sajnos későbbi időkben is - mostoha marad az irattári helyzet és az iratkezelés menete. A berettyóújfalui járás főszolgabírája Bihar vármegye alispánjának 1940. május 22-én azt jelenti, hogy Hencida községben a közigazgatás zavartalan menete nincs biztosítva. A jegyzői hivatalban "a közigazgatási rész is teljesen el van ülve." Egy-egy ügydarab csak számtalan sürgetés után nyer elintézést, ami a főszolgabírói hivatal és más társhatóságok ügymenetét is részben megbénítja, részben akadályozza. Az okot a jegyzői irodák általános túlterheltségében és az irodai alkalmazottak fluktuációjában látja.21 Esztár községben a derecskei járás főszolgabírája 1940. november 13-án hivatalvizsgálatot tart. Megállapítja, hogy az elnöki iktató hitelesítve nincs. A polgári személyi lapokról előjegyzést nem vezetnek. Szerepel a hibajegyzéken az is, hogy az O.M. bizalmas és elnöki ügyeket közös iktatóban kezelik, ezért külön iktatókat kell készíteni.22 A margittai járás főszolgabírája az alispánhoz intézett közigazgatási jelentésben sajátos problémáról szól. Erdély egy részének visszacsatolásával kapcsolatban jelentkeztek bizonyos nehézségek. A
járás községei a katonai parancsnokság felhívására a 3 hónapra szóló költségvetést részben elkészítették. A költségvetéseket azonban nem hagyták jóvá, a jegyzők a régi román minta szerint készítették el a költségvetést. A 17 vezető ill. körjegyző közül csak 2 jegyző van, aki a jelenlegi magyar közigazgatási gyakorlatban jártas. A hivatal átadásátvétel még folyik a felszabadult területeken.23 A községi hivatalvizsgálatok továbbra is sok fogyatékosságot regisztrálnak. Álmosd községben pl. betűrendes iktatót használnak számsoros iktatás helyett, holott erre nézve már utasítást kaptak. Az iktatókönyv megfelelő rovatában az előadó jelzése nem mindig van feltüntetve. Az iktatókönyv jegyzet rovatában az elintézés módja nincs mindig feltüntetve. A 452/1941. és a 454/1941. sz. ügyiratok előtalálhatók nem voltak. Kisebb polgári peres ügyeknek külön iktatója nincs és az ügyeket gyűjtőszám alatt kezelik. Mezőrendőri kihágásokról nyilvántartás felfektetve nincs és a pénznapló is teljesen üres 1930. óta.24 Hajdú vármegye központi járásának főszolgabírája és a vármegyei számvevőség kiküldöttje 1942. november 23-25-én községi ügy pénz és vagyonkezelési vizsgálatot végez Egyeken. Dr. Ethey László főszolgabíró és Barna Elemér számvizsgáló vezette az ellenőrző küldöttséget. Tiszai Gyula községi vezetőjegyző és a mellé beosztott segéd és kezelő személyzet munkájának értékelése volt napirenden. Hangsúlyozták a létszámhiány miatt előállott nehézségeket. Hiányzott többek között az állam által adott községi kisegítő, akinek a helye ez idő szerint előreláthatólag be sem tölthető.25 Konyár községben Dr. Ciffra Kálmán főszolgabíró, Dr. Mariay Barnabás szolgabíró és Sikh Dezső vármegyei számvizsgáló tart felügyeleti vizsgálatot 1943. november 29-én. Megállapítják, hogy a jegyzői hivatal épülete és annak helyiségei igen elhanyagolt állapotban vannak. "Az ügyvitelnek külső rendje: iktatás, leírás, kiadmányozás, irattári kezelés, hivatalos lapok kezelése, hivatalos órák betartása tekintetében mind a vezetőjegyző mind pedig a beosztottak eljárása tekintetében hiányosságok állapíthatók meg." Az ügykezelés belső rendje is sok kivánnivalót hagy maga után. A háztartási alapnál a könyvelés csak január 31-ig van teljesítve. A háztartási alap főkönyvét nem a vezetőjegyző, hanem a községi írnok vezeti. Postán érkezett pénzek nyilvántartása nincs vezetve. Értékjegyzék nyilvántartást nem vezetnek. A pénztárkulcsok nyilvántartása 1942. óta nincs vezetve. Az alkalmazottak kereseti adófőkönyve teljesen rendezetlen. Még az év tavaszán rendelte el a főszolgabíró az
10 1942. évi iratok selejtezését, ennek ellenére a selejtezés nem történt meg. Rovancsolást nem végeztek. Nem a vezetőjegyző iktat és a napi iktatást nem zárja le. Az 531-560. számú iratok az irattárban nem találhatók. Az iktatóból és a nyilvántartásokból az akták nincsenek kivezetve. Az anyakönyvet nem az anyakönyvvezető, hanem az irodaszemélyzet felváltva vezeti. Sok a hibás bejegyzés és javítás.26 Bagamér község hivatalvizsgálata 1943. szeptember 21-én megállapítja, hogy a községházán az összes nyilvántartásról jegyzéket nem vezetnek. Az illetőségi, szegénységi, vagyoni és erkölcsi bizonyítványokról nyilvántartást szintén nem lehetett találni.27 Ugyanebben az időszakban Szerep községben az elnöki ügyiratkezelés helytelen, Sárrétudvariban késedelmes az ügyintézés. Sápon nem tudták bemutatni a zsírelosztási jegyzéket, Nagyrábé községben sok az elintézetlen ügy. Biharnagybajomban nagy mennyiségben vannak elintézetlen ügyiratok. Bihartordán a közellátási bizottság működéséről nem vezetnek megfelelő jegyzőkönyvet. Báránd községben a lisztelosztó készleteiről vezetett nyilvántartásban nem készítettek szabályszerű hó végi mérleget. Így összegzi a hiányosságokat a főszolgabíró 1944. január 8-i jelentése.28 Hajdú vármegye alispánja a községi elöljáróságokhoz 1944. március 20-án körlevelet intéz az 1943. évi községi számadások elkészítése ügyében. Megállapítja, hogy a számadások elkészítésének és beküldésének határideje lejárt, de Egyek, Hajdúdorog, Hajdúhadház, Józsa, Tiszacsege, Vámospércs, Földes, Kaba és Tetétlen községek nem jelentették még a számadás elkészítését. Felhívja a nevezett községek elöljáróságát, hogy 8 nap alatt az 1943. évi zárszámadási kimutatást 1 példányban terjesszék fel Hajdú vármegye alispánjához. 29 Monostorpályi községben - a háborús idők elmúltával - 1945. május 25-én a népmozgalom nyilvántartói munkálatok végzését ellenőrzik. Hivatalvizsgálati napló nincs felfektetve, pótlandó - olvasható az ellenőrzési jegyzőkönyvben. Az iktatókönyv és a pótsorozási lajstrom nincs összefűzve.30 Elérkeztünk dolgozatunk legfájdalmasabb pontjához, az iratpusztuláshoz. Bihar megye területére 1944. október 6-án léptek a 2. ukrán front egységei és a hadműveletek Hajdú megye területén 1944. november 1-én szűntek meg.31 Hihetetlen mértékű volt az anyagi javak pusztulása, a személyi veszteség, az erkölcsi értékek degradálódása és felbecsülhetetlen mérvű az iratanyag pusztulása. Vértes község főjegyzője a Nagylétai járás főjegyzőjének az adókezeléssel kapcso-
latban 1944. december 18-án azt jelenti, hogy az adókezelési főkönyvek egy része, a beszedési naplók, lajstromok stb., a kiürítés folytán Zircre kerültek. A község elöljárósága oda szállíttatta azokat az iratok megmaradásának reményében.32 Hajdú vármegye árvaszékének jelentése a közigazgatási bizottsághoz 1945. december 11-én szintén lehangoló adatokat sorol fel. Józsa, Hajdúdorog és Földes községekben hiányoznak a kiskorúak nyilvántartásai 1924. évig. Az 1925-1944. évi nyilvántartások nincsenek meg Kaba, Egyek, Hajdúszovát és Mikepércs községekben. Teljes egészében hiányoznak Hajdúhadház, Tiszacsege, Vámospércs, Balmazújváros, Tetétlen községek nyilvántartásai.33 Berekböszörmény jegyzője 1945. januárjában azt jelenti a Berettyóujfalui Pénzügyigazgatósági Kirendeltségnek, hogy az 1945. január 1-e előtti adókivetésekre és főkönyvekre vonatkozó összes községi iratok "a háborús behatás" következtében megsemmisültek."34 Sárrétudvari község főjegyzője ismerteti a képviselőtestülettel, hogy a harcok során a község összes kataszteri birtokívei elpusztultak.35 Körösszegapáti vezetőjegyzője, Csomor Béla a Közellátásügyi Minisztérium III/3. Állami jegyosztályához írt tájékoztatójában megállapította, hogy az 1944. évben a harcok folyamán a közellátási törzslapok teljesen megsemmisűltek.36 Hajdú Sándor Berettyóujfalu vezetőjegyzője 1944. november 19-én kénytelen volt megállapítani, hogy a község iratanyagának egy része elpusztult, egy részét pedig ismeretlen helyre szállították.37 Darvas község elöljárósága menteni akarta az iratokat és azokat Mezőtúrra szállíttatta. Sajnos az iratok épp akkor pusztultak el. Mezőtúr város polgármestere ugyanis 1945. február 24én értesíti Darvas község elöljáróságát, hogy a község által 1944. szeptember hónapban odaszállíttatott községi iratok a lefolyt harcok következtében elpusztultak. Mezőtúron ugyanis leégett a városháza, amelyben Darvas iratai menedéket találtak.38 Esztár község főjegyzője a derecskei járási főjegyzőnek 1945. október 6-án a következőket jelenti: "A község földingatlanaiból való bevételt pontosan megállapítani nem lehet, tekintettel arra, hogy az összes ide vonatkozó okmányok és pénztári könyvek, költségvetések az elmúlt őszi harcok során páncélszekrényestől megsemmisültek." Hozzáteszi még, hogy az irattár átkutatása során csak egy 1934. évről szóló pénztári naplót talált meg.39 Álmosd község elöljárósága 1946. október 2-án azt jelenti, hogy a gyámügyi teendőkről nem tud az árvaszék felhívására beszámolni, mert a község összes gyámi nyilvántartása elveszett.40
12 Olvashatunk arról is, hogy Balmazújváros, Püspökladány, Hajdúdorog és más községek irattári anyaga a háborús események következtében nagy pusztulást szenvedett. Hasonló jelentéseket küldött ezzel kapcsolatban Nyírábrány és Vámospércs is.41 Évek multán is találtak hivatkozásokat a háború alatti iratpusztulásra. Deák Ferenc Biharnagybajom község vezetőjegyzője az Országos Társadalombiztosító Intézethez küldött levelében 1947. június 18-án azt írja, hogy "az 1944. évi utcai harcok során teljes irattárunk megsemmisűlt."42 Mezősas községben 1948. május 15-én hivatalvizsgálat mutatja ki, hogy birtokívek nincsenek, a földkönyv is hiányzik.43 Kőrösszegapátiban 1952. július 9-én iratselejtezést végeznek. A selejtezés során kiderült, hogy az 1944. és az ezt megelőző években keletkezett iratok nincsenek meg. Ezzel kapcsolatban a Községi Tanács bejelenti, hogy az iratok részben a háborús események következtében megsemmisültek, egy részüket pedig 1944. augusztusában Mezőtúrra szállították, ahol azok elpusztultak. Az elpusztult iratok között voltak anyakönyvek, kataszteri térképek, birtokívek és egyéb feljegyzések, nyilvántartások.44 Az országos mértékű iratpusztulás elsősorban a levéltárosok figyelmét keltette fel és életre hívta a változtatás, a megőrzés iránti törekvéseket. Oltvai Ferenc egy irattárakkal foglalkozó cikkében megemlítette az előzményeket is, hogy már a két világháború között a községi és a megyei városok irattárai felé fordult a szakma figyelme. A továbbiakban ezért a községi irattárak adatairól szólunk röviden.45 Az irattárak helyzete Az irattárak kérdésénél ebben az időszakban az 1929-ben született törvénycikk tarthat számot érdeklődésünkre. Az 1929. évi XI. t.c. ugyanis, amely (a múzeum-könyvtár - és levéltárügynek) végrehajtási utasítása, előírja az irattárak és levéltárak történelmi jelentőségű anyaga kezelési szabályainak elkészítését, de ilyen szabályzat sohasem látott napvilágot.46 Néhány - a tárgyhoz kapcsolódó - szakcikk is született ekkoriban.47 Árva János Csanád vármegye főlevéltárosának kezdeményezésére Csanád-Arad-Torontál vármegyék alispánja 18.318-1937. sz. körlevelében arra utasította a főszolgabírókat, hogy ellenőrizzék a községi irattárak helyzetét. A főszolgabírók azonban, ahogy eddig nem tettek semmit, azután sem fordítottak gondot a fel-
ügyeletük alá tartozó községek irattáraira. Ez volt a helyzet az ország többi megyéiben is igen kevés kivételtől eltekintve.48 Tárgyalt két megyénkben több helyen az irattári helyiségek állapota sem megfelelő. Berettyószentmártonban a képviselőtestületi közgyűlés 1924. április 19-én a községháza bővítéséről tanácskozik. A rendelkezésre álló helyiségek ugyanis szűkek. Megállapítják, hogy az egyik jelenlegi irodahelyiség egy fallal két felé osztandó a segédjegyző részére irodahelyiségnek és egy irattári helyiségnek, melyben a pénztárnok dolgozhat. Az előterjesztést elfogadják.49 A hajdúszoboszlói járás főszolgabírája 1925. március 22-én az alispánhoz intézett levelében a következőket írja irattárukkal kapcsolatban: "Nincs irattár, ahol a kevésbé szükséges ügydarabok, továbbá az elkobzott tárgyak elzárhatók lennének, s ennek a következménye az, hogy úgyszólván egész 1918. évig minden egyes ügydarab s elkobzott, de még nem értékesített tárgy megsemmisült. Részben azért, mert a pincében lett elhelyezve, ahol a tavaszi esőzések következtében felgyülemlett talajvíz emésztette meg s részben pedig a megszálló oláh csapatok dúltak szét s tették használhatatlanná. A helyzet annyival jobb, hogy az irattár egy részét a víz pusztításától megmentendő a kocsiszínben elhelyezett szekrénybe pakoltattam, ahova azonban, miután nem záros hely - mindenki szabadon bejárhat."50 Esztáron a községházánál festési, mázolási, átalakítási munkálatok folynak 1934. decemberében. A képviselőtestület szerint ez azért fontos, mert a tavaszi és őszi esőzések következtében az irodai helyiségek vizesek, egészségtelenek és nehezen tarthatók tisztán.51 Hajdúszováton a régi iratok elhelyezésére a gabonaraktárat használták, itt azonban megrongálódtak az iratok, ezért a főjegyző a régi gabonaraktárba megfelelő polcokat állíttatott be. Ugyanitt helyezik el az un. bűnjel kamrát is. A képviselőtestület a főjegyző javaslatára 50 pengőt szavaz meg a polcok készítésére. A megokolásban többek között az olvasható, hogy "a régi iratok annyira megrongálódtak, egerek által való összerágása egynémely iratot teljesen megsemmisített, hogy többé itt nem hagyhatók." A főjegyző a továbbiakban kijelenti, hogy az iratok megőrzése feltétlenül szükséges.52 Vámospércsen az 1935. évi hivatalvizsgálat megállapítja, hogy a hivatalos helyiségek felszerelése nem kielégítő. Selejtezés 1921. óta nem volt. Ugyanekkor Tiszacsegén van irattár, de nem tűzmentes helyen őrzik az iratokat. Egyeken sem őrzik tűzbiztos helyen az iratokat.53 Egyes esetekben a költöztetés sem tett jót az iratanyagnak. Ártándon pl. 1932-ben a községháza átköltöz-
14 tetése közben több irat elkallódott.54 Komádi község 1936. október 16-i felügyeleti vizsgálatakor a főszolgabíró utasítja a község elöljáróságát, hogy a K.Ü.Sz. 52.§-ában foglaltaknak megfelelően az irattár anyagát rendezni kell. Az egy ügyre vonatkozó iratok a községházán külön-külön vannak irattározva, így az összetartozó iratok feltalálása hosszadalmas és nehézkes. A község irattárában levő iratok régi idő óta nem lettek kiselejtezve. Nevezett iratok selejtezését mielőbb el kell végezni - hangsúlyozza a főszolgabíró.55 Konyáron belügyminiszteri felügyeleti vizsgálat sürgeti az irattár anyagának megfelelő rendezését 1936 december 17-én.56 Az irattározás felelősségteljes munkájánál felmerül a kérdés, kik végezték ezt a munkát. Kutatásainkból az tűnik ki, hogy a községi közigazgatás különböző beosztású alkalmazottai látták el jól-rosszul a feladatkört. Függetlenített irattárossal a levéltári forrásokban nem találkozunk. Biharkeresztesen a másodjegyző ügykörébe tartozott az irattár kezelése, emellett az iktatás, névmutatózás feladatait is végezte.57 Bakonszeg községben a segédjegyző kezelte az irattárat, iktatott és kiadmányozott, végezte a különböző adómunkálatokat és a nyilvántartások vezetését.58 Berettyószentmártonban egy írnoki állást szerveznek 1928-ban. Az írnok feladatai közé tartozik az iktatás, irattározás és a leírás.59 Biharnagybajomban szintén egy írnok végzi az iktatást és irattározást, kezeli még a dobolási és mázsálási nyilvántartást.60 Álmosd községben a községi számtiszt feladatai közé tartoznak a pénztárellenőri teendők, az iktatás, kiosztás, irattározás, postázás. Tennivalói között szerepel még a marhalevél kezelése, iskolai törzskönyvvezetés, a hadigondozottak ügyeinek ellátása.61 Kaba községben egy írnok végzi az iktatást, irattározást, ezenkívül leírói teendőket is végez, s egyszerűbb ügyeket a vezetőjegyző utasítása szerint önállóan ellát.62 Mikepércsen egy fogyasztási adókezelő írnok végezte az iktatást, irattározást és a postázást.63 A front alatti és utáni időszakban károsodás ért más típusú, a községekben levő levéltári anyagot is a lakosság részéről. Elhagyott földesúri kastélyokban elhelyezett levéltárak, s egyes uradalmak gazdasági iratanyaga a környék lakosainak tüzelőül szolgált.64 A községek iratanyaga a Hajdú-Bihar Megyei Levéltárba igen hiányosan, sok esetben rongált állapotban került be. Nem egyszer csupán néhány irattípus található, az is szűk időhatárokat fog át.65 Az 1945. utáni községi iratanyag is gyakran töredékes, itt is volt elkallódás, sőt lehet, hogy egyes iratok még most is a községi tanácsok valamely eldugott szek-
rényében hevernek.66 A közlevéltárakon kívül őrzött iratanyag nagy részét községi iratok képezték. Ez a sokszínű, sokrétű iratanyag, amely a községi igazgatás gazdag és változatos típusait mutatta, most a pusztulás útjára sodródott.67 A községi irattárak sorsa sokáig elkerülte a levéltárak figyelmét. Amikor az általános iratbegyűjtés keretében 1951-ben a községi iratanyag begyűjtése is megindult, a levéltári dolgozók az iratokat gyakran a tanácsháza padlásán, pincéjében ömlesztett állapotban találták meg.68 Létszámproblémák, átszervezések, fluktuáció Az iratokban gyakran találkozunk olyan panaszokkal, hogy a sok közigazgatási munkát a jelenlegi személyi állomány nem tudja ellátni. Vámospércsen a főjegyző 1921. február 26-án az adóügyi jegyzői és segédjegyzői állás megszervezése ügyében a következőket mondja: "...azt a munkahalmazt, mely a községnél napról-napra egymásra tornyosul, a jelenlegi tisztviselői létszámmal... kielégítő eredménnyel elvégezni emberi képtelenség..."69 Biharkeresztesen a képviselőtestületi közgyűlés 1922. február 10-i határozata értelmében az adóügyi munkák sikeres és gyors elvégzéséhez feltétlenül szükséges két kisegítő munkaerő.70 Berettyószentmárton jegyzője 1923. augusztus 13-án a képviselőtestületi közgyűlésen előadja, hogy a jegyzői teendők, különösen az adóügyekkel annyira megszaporodtak, hogy azt a segédjegyzővel elvégezni képtelen, s azon felül a községi ügyek és a lakosság ügyeinek intézésére ideje nincsen, ezért szükséges egy községi írnoki állás szervezése.71 Monostorpályi községben 1928-ban csak egy jegyzői állás van betöltve. A járási főszolgabíró megállapítja, hogy a felszaporodott adóügyi munkálatok akadálytalan elvégzéséhez szükséges az üresedésben levő segédjegyzői állás sürgős betöltése.72 Bagamérban az alispán 14.759/1928.sz. rendeletével megszüntetett két községi írnoki állást a község nehéz anyagi helyzetére való tekintettel és csak a díjnoki állást engedte betölteni. A községi vezetőjegyző a megszüntetett két írnoki munkakört valahogy pótlandó, kénytelen volt saját anyagi felelőssége tudatában a községi háztartás terhére egy állandó kisegítő munkaerőt alkalmazni.73 A létszámproblémák és a fluktuáció a közigazgatás ügymenenetében komoly zavarokat okoz a felügyeleti szervek szerint. Kaba község vezetőjegyzője a püspökladányi járási főszolgabíróhoz
16 írott levelében 1940. június 15-én megjegyzi, hogy nagy nehézségek mutatkoznak a közigazgatás rendes menetének biztosítása tekintetében. Ennek oka az, hogy a normál létszám nem elég, és az eddig alkalmazott, régebben szolgálatot teljesítő s ügykörükbe begyakorolt alkalmazottak közül 5 távozott el a Felvidék és Kárpátalja felszabadulásával ott megnyílt elhelyezkedési lehetőségek következtében. A szociális titkári és segédjegyzői állásra szakképzett embereket kapni nem lehet. Az igen nagy mértékben felszaporodott munkahalmazzal szemben azon alkalmazottak száma is kettővel csökken, akik eddig alkalmazásban állottak. Egy fontos ügykört betöltő tisztviselőt az O.M. ügyek előadójaként kell alkalmazni. Ugyanakkor az adóügyi jegyzőt más alkalmas egyén hiányában a kötött élelmiszergazdálkodás vezetésére kellett kijelölni. A munkaerők elégtelensége főként akkor nyilvánul meg, amikor az utóbbi időben igen gyakran előforduló halaszthatatlanul fontos ügyek intézésére igen rövid határidőket adnak a felettes hatóságok.74 Vámospércs község elöljáróságának egy beadványa azt sérelmezi, hogy Szabó Zoltán községi díjnokot 1943. június 30-án, mint póttartalékost katonai szolgálatra hívták be. Nevezett munkájára nagy szükség lenne, mert a közellátási ügyek terén egyedül ő rendelkezik szaktudással, helyismerettel és gyakorlattal.75 Fentebbi személyi változások bizonyára nem használtak a közigazgatási ügymenetnek, a létszámproblémákkal kapcsolatban pedig szólnunk kell még az átszervezésekről és új állások létesítéséről is. Berettyószentmártonban községi gazdai állást szerveznek 1922-ben a község gazdasági ügyeinek intézésére.76 Balmazújvároson 1926-ban birtoknyilvántartói állást létesítenek,77 Hajdúszováton pedig a gazdapénztárnoki állás községi pénztári ellenőri állássá és az eddigi adópénztárnoki állás községi pénztárnoki állássá szerveztetik át.78 Nagylétán az adóügyi jegyzői irodában levő egyik írnoki állást végrehajtó-írnoki állássá szervezték át 1927-ben.79 Magyarhomorog községben 1938. december 31-én szociális titkárt alkalmaznak, mivel a község háztartási helyzete ezt megengedi.80 A Sárréti járás főszolgabírája 1943-ban az alispánnak tett jelentésében megállapítja, hogy a jegyzői hivatalok a járásban nagy személyzeti hiánnyal küzdenek. Nagy az alkalmazottak fluktuációja, sokszor havonként váltják egymást, így a vezetőjegyzőkre szinte emberfeletti munka hárul. Szó esik a háborús és zsúfolt ügyforgalommal járó terhekről.81 A háborús időszakban a közigazgatási feladatok megnövekedtek, több községben új állásokat szerveztek. Józsa községben 1939.
október 31-én országmozgósítási (O.M.) díjnoki állást, majd 1942. július 1-én közellátási írnoki állást rendszeresítettek.82 Hajdúdorogon 1942. április 14-én a tisztviselői kart 3 külön közélelmezési és egy népmozgalmi díjnokkal egészítették ki.83 A háború befejezése után Komádi községben három újjáépítési díjnoki állásra hirdetnek pályázatot. Biharkeresztesen, Berekböszörményben, Körösszeg-apátiban és Nagykereki községben szintén újjáépítési díjnoki állást szerveznek.84 Nagylétán terménynyilvántartót alkalmaznak kisegítő munkaerőként.85 Hajdúszovát községben jóvátételi ügyosztályt szerveznek 1945. szeptember 10-én. Az ügyosztály az irodai személyzet tagjaiból alakul és más túlterhelt irodai munkájuk mellett kénytelenek elvégezni ezt az új feladatot.86 Hajdúsámson főjegyzője pedig 1945. március 23án azt jelenti a főszolgabírónak, hogy a népmozgalmi nyilvántartást felállította a községben, erre a feladatra két főt be is osztott.87 Az 1940-es évek elejének hivatali ügymenetét szemléletesen jellemzik országos érvénnyel is Farkas Gábor sorai: "1942-ben a községi, járási és a megyei közigazgatási hivatalok tele voltak olyan munkaerőkkel, akik nehézkesen dolgoztak erkölcsi felfogásuk és képességük erősen kifogásolható volt."88 Említettük már, hogy a fluktuáció és a létszámhiány a háborús helyzet más jellemzőivel együtt nehézségeket okozott az ügyiratkezelésben és az irattározásban. Az a tény is közismert, hogy a közigazgatás vezetőinek többsége a háború végén a községekből elmenekült. Az adminisztráció foghíjas maradt.89 Hajdú megye alispánja 1944. november első napjaiban a megye több helységében személyesen megvizsgálta a helyi közigazgatási apparátus munkáját. Törekedett a hiányos közigazgatási szervezetet szakemberekkel feltölteni, mivel ezek száma lényegesen csökkent, a szakmai munka feltételei pedig romlottak. A központi járás főszolgabírói hivatala létszámhiány miatt nem tudott tovább dolgozni.90 Az 1944-45. évi korszakváltásnál új szervek jöttek létre. Ezek közé tartoztak a Nemzeti Bizottságok, amelyek átmenetileg a közigazgatási munka nagy részét is maguk végezték.91 A másik különleges szervcsoportot a Földigénylő Bizottságok képezték. Hajdú és Bihar megyékből sajnos ezek iratanyaga is rendkívül hiányos állapotban került a levéltárba.92 A háborús időkben keletkezett községi iratok fogalmazója nagyon nehéz körülmények között végezte feladatát. Ebben az időben számtalan feladatkörrel gyarapodott a közigazgatási munkaterület. Ezért olyan elevenek a községi iratok témái. Az 1945.
18 év azonban nemcsak a háború végét és történelmet író barázdákat jelentett, hanem további megpróbáltatások és tragédiák kezdetét is.
Jegyzetek 1. Borsa Iván: A magyar levéltárügy helyzete a Horthy-korszakban és a felszabadulás után. Levéltári Közlemények - XXV. évf. 1954. 19. old. A helytörténetirás levéltári forrásai. II. 1848-1944. (Szerk.: Komoróczy György) Debrecen, 1972. 288. old., Kulcsár Kálmán: A mai magyar társadalom. Bp. 1980. 42. old., Ágh Attila: Az önigazgató társadalom. Bp. 1989. 232, 236., old., Debrecen története. 4.k. (Szerk.: Tokody Gyula) Debrecen, 1986. 168-169, 187. old., Csizmadia Andor: A magyar közigazgatás fejlődése a XVIII. századtól a tanácsrendszer létrejöttéig. Bp. 1976. 246247, 254, 275. old., Major Zoltán László: Adatok Hajdú és Bihar megyék községi iratanyagának és irattárainak helyzetéhez az 1944-1950. közötti időszakban. HBMLÉ. XIX. (Szerk.: Gazdag I.) Debrecen, 1992. 167. old. 2. HBML. IV.B. 902/a. 20. k. 5/1920. kgy. sz., 1920. április 10., 10.old. 3. HBML. IV.B.402. 99. k. 2/1920. kgy. sz., 1920. június 16. 432 /1920., 1920. szeptember 30. 4. U.o.20. k. 7116 5. HBML. IV.B. 905/b. 185. cs. 5238/1927. 6. A helytörténetírás... II. k. i.m. 91. old. 7. HBML. IV. B. 404/a. 85. d., 6383/1922. 8. U.o. 57. d. 426/1920. 9. U.o. 73. d. 5998/1921., 1921. szeptember 3. 10. HBML. V. 604/c. 2.cs. 23/1921., HBML. IV. B. 404/a. 89. d. 705/1923., U.o. 104. d. 157/1924, u.o. 101. d. 9602/1923. 11. U.o. 107.d. 998/1924., u.o. 111. d. 2439/1924., 1924. február 9. 12. HBML. IV. B. 905/b. 185. cs. 5540/1927., 1927. május 12., HBML. IV. B. 404/a. 214. d. 1033/1929., 1929. március 15., HBML. IV. B. 905/b. 221. cs. 11536/1931., 1931. november 3. 13. HBML. IV. B. 404/a 826. d. 5470/1940., HBML. V. 608/c. 2. cs. 980/1932., 1932. szeptember 6. HBML. IV.B. 404/a. 391. d. 136/1937., 1936. okt. 16., U.o. 403. d. 5677/1937., 1937. jún. 23. 14. HBML. IV. B. 404/a. 348.d. 388/1935., HBML.V. 656/c. 1.cs. 9775/1935., A helytörténetírás... II.k. i.m. 322-323.old., HBML. XXII. 605/b. 1. d. 44/1945.,
20 HBML. XXII. 626/b. 1. d. 200/1945., HBML. XXII. 652/b. 1. d. 60/1945., HBML. XXII. 608/b. 2. d. 1048/1945., 1945. szept. 30., HBML. XXII. 610/b. 2. d. 778/1945. június 15., HBML. XXII. 601/b. 1. d. 155/1945., 1945. május 11. 15. HBML. IV.B. 404/a. 75. d. 8580/1921., U.o.: 90. d. 994/1923., U.o.:101. d. 9038/1923. szept. 23., U.o.: 120. d. 7508/1924., U.o.:147. d. 464/1926., 1924. május 30. 16. HBML. IV.B. 905/b. 185. cs. 5869/1927., 1927. augusztus 22., HBML. IV. B. 404/a. 207.d. 13995/1928., U.o.: 216. d. 1931/1929., 1928. nov.20., U.o.: 218.d. 2903/1929., 1929. február 5., U.o.: 2905/1929., 1929. február 7. 17. HBML. IV.B. 404/a. 347.d. 236/1935., 1934. dec. 28. 18. HBML. IV.B. 905/b. 237. cs. 277/1936., 1936. jan.16. 19. HBML. IV. B. 404/a. 391. d. 117/1937, 1936. dec.5., U.o.: 393.d. 667/1937., 1936. március 12., U.o.: 403. d. 5676/1937., 1937. május 29. 20. HBML. XXIII. 720/b., 25.d. 1534/1964., 1964. aug.14. 21. HBML. V. 636/c. 7.cs. 837/1940. 22. HBML. IV.B. 404/a. 495.d. 12587/1940. 23. U.o.: 13130/1940. 24. HBML. V. 603/c. 2.cs. 581/1941., 1941. szept. 24. 25. HBML. V. 623/c. 1.cs. 6446/1942. 26. HBML. V. 640/c. 1.cs. 1823/1943. 27. HBML. IV. B. 404/a. 617.d. 861/1944. 28. U.o.:871/1944. 29. HBML. V. 632/c. 1.cs. 1029/1944. 30. HBML. XXII. 650/b. 1. d. 33/1945. 31. Gazdag István: Fejezetek Hajdú megye felszabadulás utáni történetéből. (1944. november - 1945. november) Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve X.) Szerk.: Gazdag István, Debrecen, 1983. 45-49.old. 32. HBML. XXI. 36/b. 1. d. 1708/1944. 33. HBML. XXI. 111/b. 1. cs. 150/1945. 34. HBML. XXII. 608/b. 1. d. 405/1945. 35. HBML. XXII. 664/b. 1. d. 55/1947., 1947. július 29. 78. kgy. 36. HBML. XXII. 645/b. 4. d. 504/1946., 1946. június 29. 37. Berettyóújfalu története. Szerk.: Varga Gyula, Berettyóújfalu, 1981. 516. old. 38. HBML. XXII. 617/b. 1. d. 362/1945. 39. HBML. XXII. 620/b. 1. d. 1037/1945. 40. HBML. XXII. 652/b. 8. cs. 95/46. 41. Gazdag István: A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár története., Db., 1985. 42. old. 42. HBML. XXII. 612/b. 3. d. 2561/1947. 43. HBML. XXII. 648/b. 1.d.
44. HBML. XXIII. 686/b. 4. d. 131-36-4/1952. 45. Oltvai Ferenc: A községi irattárak védelme Csanád megyében a felszabadulás előtt. Levéltári Szemle. 1972/3. 15-35.old. 46. U.o. 15.old. 47. Gál István: Szabolcs vármegyei községek iratai. Levéltári Közlemények. 1929. VII. évf. 117-121.old., Fára József: Levéltárvédelem a megyében. L.K. 1939. XVII. évf. 35-36.old., Berlász Jenő: A községi levéltárak állapotáról. L.K. 1940-41. XVIII-XIX. évf. 526-557. old. 48. Oltvai F.: A községi irattárak... i.m. 35. old. 49. HBML. V. 611/b. 3. k. 25/1924. 50. HBML IV. B. 905/b. 185. cs. 3396/1927. 51. HBML. V. 624/b. 2 .k. 36/1934., 1934. dec. 1. 52. HBML. V. 632/b. 2. k. 118/1935, 1935. dec. 12-én. 53. HBML. IV. B. 905/b. 237. cs. 111/1936., 1935. július 7-8. 11-12, 16-17- 2324. 54. HBML. IV.B. 404/a. 285. d. 239/1932., 1932. január 4. 55. HBML. IV. B. 404/a. 391. d. 136/1937. 56. HBML. IV. B. 404/a. 392. d. 523/1937. 57. HBML. V. 613/b. 2. k. 31/1920. 58. HBML. V. 404/a. 102. d. 10917/1923. 59. HBML. IV. B. 404/a. 203. d. 11712/1928, 1928. okt. 6. 60. HBML. IV. B. 404/a. 146. d. 183/1926. 61. HBML. IV. B. 404/a. 226. d. 7846/1929. 62. HBML. IV. B. 905/b. 216. cs. 2240/1931. 63. HBML. IV. B. 905/b. 229. cs. 2651/1932. 64. Borsa I.: A magyar levéltárügy helyzete... i.m. 27. old. 65. A helytörténetírás levéltári forrásai. I. 1848-ig. (Szerk.:Komoróczy György) Debrecen, 1972., 327-329. old. 66. A helytörténetírás levéltári forrásai. III. 1944-1971. (Szerk.: Gazdag István) Debrecen, 1976. 121, 130. old. 67. Borsa Iván: A magyar levéltárügy fejlődése a felszabadulás után. Levéltári Híradó, 1956. 6. évf. 21. old. 68. Balázs Péter: A községi irattárak leltározásával kapcsolatos kérdésekről, Levéltári Híradó, 1953/1. 109. old. 69. Gazdag István: Vámospércs története 1914-1944. között. In. Vámospércs története. Szerk.: U.ő. Vámospércs, 1994., 86. old. 70. HBML. V. 613/b. 2. k. 14/1922.
22 71. HBML. V. 611/b. 3. k. 30/1923. 72. HBML. IV. B. 404/a. 205. d. 12913/1928. 73. HBML. V. 605/b. 4. k. 45/1929. 74. HBML. V. 636/c. 7. cs. 837/1940. 75. HBML. V. B. 572/g. 2. cs. 41/1943. O.M. 76. HBML. V. 611/b. 3.k. 17/1922. 77 HBML. IV. B. 905/b. 181. cs. 3781/1926. 78. HBML. IV. B. 905/b. 195. cs. 4766/1928. 79. HBML. V. 653/b. 1. k. 116/1927. 80. HBML. IV.B. 404/a. 442. d. 839/1939. 81. HBML. IV.B. 404/a. 871/1944. 82. Komoróczy György: Józsa község közigazgatáaának története 1872-1950. között. In. Józsa nagyközség 100 éve 1872-1972. (Szerk.: Szűcs Ernő) Debrecen, 1972. 54. old. 83. Komoróczy Gy.: A közigazgatási szervezet és társadalmi funkciója 1950. előtt. In.: Hajdúdorog története. (Szerk.: Dankó Imre) Debrecen, 1971. 299. old. 84. HBML. XXII. 645/b. 3. d. 143/1946. 85. HBML. XXII. 652/b. 3. d. 2224/1945. 86. HBML. XXII. 635/b. 3.d. 1694/1945. 87. HBML. XXII. 636/b. 1. d. 282/1945. 88. Farkas Gábor: Fejér vármegye törvényhatósági bizottságának működtetése 1919-1944., In.: Tanulmányok a magyar helyi önkormányzat múltjából. Bp. 1971. Szerk.: Dr. Bónis György - Dr. Degré Alajos. 457.old. 89. Szendrey István - Nyakas Miklós: Derecske története, Debrecen, 1980. 330. old., Polgár története. (Szerk.: Bencsik János) Polgár, 1974. 373. old., Hajdúhadház múltja és jelene., (Szerk.: Komoróczy György) Gyula, 1972. 405. old. 90. Gazdag I.: Fejezetek Hajdú megye...i.m. 45-49.old. 91. A helytörténetírás levéltári forrásai. III. 1944-1971. (Szerk.: Gazdag I.) Debrecen, 1976. 5. old. 92. U.o.