AZ ÜZEMTÖRTÉNETÍRAS LEVÉLTÁRI FORRÁSAI HAJDÚ-BIHAR MEGYÉBEN
Szűcs Ern ő
Hanák Péter a következ őket mondja a felszabadulás után kialakuló magyar üzemtöx-ténetírásról : Van, létrejött, feln őtt valahol a periférián, a hagyományos történetírás árnyékában, kissé gondozatlanul és magára hagyottan, mint a mostohagyermek . i Ha e sok igazságot tartalmazó megállapítás mellé odahelyezzük a megyénken belül üzemtörténetírás fontosságáról, helyzetéről a közelmúltban megjelent cikkeket és tanulmányokat - amelyek az Alföld, a Tanulmányok és Források, vagy a Hajdú-Bihari Napló hasábjain jelentek meg és amelyek címei : Szükséges? - Lehetséges?", A kezdés sikerei és problémái", Siker-e a fékiker?", akkor úgy gondolom a mai tanácskozásunk témájának időszerűségéhez máris nem férhet kétség .2 Nyilvánvaló ugyanis - és erre utalnak az el ő bb idézettek -, hogy az üzemtörténetírás esetében egy fiatal történetírási ágazatról van szó. Ennek az ágazatnak tárgyát, célját a szakmai körök ugyan kétségtelenül megfogalmazták gondoljunk itt a már említett Hanák Péter, valamint Gecsényi Lajos, Jenei Károly, Sárközi Zoltán ilyen vonatkozású tanulmányaira, az üzemtörténészek ox= szágos és nemzetközi konferenciáira .3 Sajnálatos azonban, hogy ennek ellenére jórészt szubjektív okok miatt, az üzemtörténetírás kutatási módszere, forrásfeltáró gyakorlati munkája még napjainkban is sok kívánni valót hagy maga után. Részben e hiányosságok jelzésére, részben pedig a jövőbeni helyes cselekvésünk érdekében szükségesnek véljük megyénk üzemtörténetírásának néhány sajátosságáról szólni . A Hajdú-Bihar megyei üzemtörténetírás jellemz ő vonásai Hajdú-Bihar üzemtörténetírási helyzetét vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a kiadott munkák, keletkezési idejüket tekintve, két nagy csoportba sorolhatók . A magyar történelem nagy sorsfordulója, a felszabadulás, ez esetben is idő, de egyben tartalmi határ is . , Kétségtelen ugyanis, hogy megyénkben a felszabadulás el ő tt is jelentek meg üzemtörténeti művek, s ezek közül említésre méltóak Szűcs Mihály, Ma1 Hanák Péter : Az üzemtörténetírás problémái. Századok. 1968 . 5-6. sz . 915-927. old. 2 Szüc s Ernő : Szükséges? - Lehetséges?", Alföld. 1969. 12. sz. 45-50. old. és Szabó Miklós : Az üzemtörténetírásról. TÉF. 1972. 101-106 . old., valamint Szücs Ernő : Siker-e a fékiker? Uo . 1973 . 107-113. old. 3 Hanák P. : i. m. 915-927. old. és Gecsényi Lajos: Munkásmozgalom a helytörténetírásban. Az Országos Népművelési Tanács kiadványa. Bp. 1969. 4-13. old., és Jenei Károly : A magyar üzemtörténetírás helyzete, eredményei és problémái 1967-1972. HonismeretHelytörténet, 1974 . 40-45. old. valamint Sárkőzi Zoltán : Útmutató az üzemtörténeti kutatásokhoz . Az Országos Népművelési Tanács kiadványa. Bp . 1970 . 3-34 . old. 165
yer Emil, Koncz Akos, Cs űrös Ferenc, Csáthy Ferenc munkái, a Debrecenen kívüli tulajdonképpeni megyét azonban csupán egyetlen mű, Veres Béla munkája képviselte .4 Tartalmi szempontból - a korszak politikai arculatának megfelelően - a felsorolt szerzők munkáinak legfőbb hiányossága, hogy nem foglalkoztak az üzemben dolgozók életével, harcával, általában a társadalmi kérdésekkel . Elsődleges törekvésük volt, hogy felkeltsék az üzem vagy a vállalat iránt az érdekl ődést, és ennek érdekében egyes esetekben nem riadtak vissza a valóság bizonyos torzításától sem. Megyénk felszabadulás utáni üzemtörténetírását illetően több sajátosságra figyelhetünk fel. Elsőként a ritmusbeli lemaradást említjük meg. Míg ugyanis országosan 1952-vel dátumozhatjuk a felszabadulás utáni első ilyen jellegű munkák megjelenését, addig Hajdú-Biharban hét év késéssel 1959-ben jelentek meg a felszabadulás utáni első üzemtörténetek . Kovács Tibor néhány oldalas füzete a debreceni Ruhagyárról és még ugyanabban az évben Balassa Sándor : A debreceni Aranybika Szálló története című munkája.5 Ezeket aránylag hamar követte (1961-ben) Benda Kálmán és Irinyi Károly közös műve : A négyszáz- . éves Debreceni Nyomda történetes Az 1961 utáni periódusból ismételten mint sajátos, helyi vonást kell kiemelnünk, hogy míg az országos üzemtörténetírás mennyiségileg és minőségileg egyenletesen felfelé ívelt, addig megyénkben 1961 és 1969 között hosszú stagnálási időszab következett be . E periódusban ugyanis Hajdú-Biharban egyetlen üzemtörténeti munka sem jelent meg. Így tehát nálunk nemcsak a késő i kezdésről kell említést tenni, hanem egy nyolc éven át tartó szünetről is. 1969-től azonban egy érlelődési folyamat indult meg nálunk is. Ennek számos jele volt . 1969 őszén a KISZ megyei bizottsága felismerve az üzemtörténetárás jelent őségét, szervezeti és bizonyos anyagi keretet biztosított üzemtörténeti munkák készítéséhez . Ekkor történelemtanárok és üzemi fiatalok bevonásával jött létre egy kollektíva a KISZ védnöksége alatt. Néhány helybeli szakember vállalta, hogy tanácsaival támogatja ennek az alkotói csoportnak a munkáját. Az eredmény nem maradt el. Elkészült négy díjat nyert pályamunka és több üzemben kezdtek foglalkozni az üzemtörténetírással . Ez év decemberében az Alföld című folyóirat egyik tanulmánya is az üzemtörténetírás jelent őségével foglalkozott.' Felkarolta az ügyet az MSZMP megyei Bizottságának Archívuma is s Tanulmányok és Források című kiadványában többször alkalmat adott e fiatal történetírási ágazattal kapcsolatos cikkek megjelentetésére, és mivel a Tanulmányok és Források elsősorban a pártszervezetekhez jutott el, így hatásaként, az egyes üzemekben pontosan a párttagság kezdeményezte az üzem történetének megírását. Az érlelődés fontos eseménye volt Hegedűs Jenő és Szikom János közös ~ Szüts Mihály : A Debreceni Első Takarékpénztár ötvenéves története. 1846-96. Debrecen, 1896. és Mayer Emil-Koncz Ahos : A Debreceni István Gőzmalom története. 18431896. Debrecen, 1898, valamint Csürös Ferenc : A Debreceni Városi Nyomda története. 1561-1911. Debrecen, é. n. és Csáthy Ferenc : A Csáthy-féle debreceni könyvkereskedő és kiadó cég százéves története. Debrecen, 1905., továbbá Veres Béla : A hajdúszoboszlói hőforrások hasznosítása . 1927-1941. ~ Kovács Tibor : 10 év mérlegén (A Debreceni Ruhagyár) 1949-1959. Debrecen, 1959. és Baiassa Sándor : A debreceni Arany Bika Szálló. Debrecen. 1959. ~ Benda Kálmán-Irinyi Károly : A négyszázéves Debreceni Nyomda 1561-1961. Bp. 1961 . Z Szücs E.: i. m. Alföld, 1969. 45-50. old. 8 Szabó M. : i. m. 101-105. old . és Szücs E. : i. m. TÉF 1973. 107-113. old.
166
művének, a Debreceni Dohánygyár történetének 1971-beni megjelentetése .o Ezt követően 1973-ban és 1974-ben azután több megyei vállalat megíratta történetét. (Közbevetően megjegyeznénk, hogy különböző okok miatt ezeknek egy része még nem jelent meg.) Elkészült a Járműjavító, a TITASZ, a téglási HIM, a hajdúböszörményi Faipari Vállalat és a Textilipari Vállalat, a biharkeresztesi Faipari, a megyei Élelmiszerkiskereskedelmi, a debreceni Hűsipari, valamint a Magyar Hűtőipar Debreceni Gyára története és a közelmúltban jelent meg a Hajdú-Bihari Allami Sütőipar negyedszázadá' cimű munka . lo A kiadványok sorát végigtekintve egy hangsúlyáttevődés is felismerhető _ Míg ugyanis a felszabadulás előtti, de azt követően is az ún. első kiadási periódusban (1961-ig) jóformán kizárólag debreceni üzemek története jelent meg, addig 1969-t ől zömmel a megyében másutt működő vagy legalább is megyeitiszátúli jellegű vállalatok íratták meg történetüket . S ha az előzőekben a kérdés időszerű ségérő l s vele együtt a helyi üzemtörténetírás mennyiségi kérdéséről beszéltünk, a továbbiakban a minőséggel kapcsolatos problémákról kell szót ejtenünk . A minőség jelenleg nem kielégítő szintjének egyik alapvető oka, hogy az üzemek gyakran csak közvetlenül az évforduló évében gondolnak történetük megíratására, s mivel a nyomda az előállítást fél-háromnegyedévre vállalja, az üzemek pedig nem akarnak kicsúszni" az időbő l, így a szerz őknek csak kevés idő jut az igényes munkára, s ez rendszerint a színvonal rovására megy. Ennek lesz következménye többek között, hogy kell ő forrásanyag használata nélkül, csak visszaemlékezések alapján készülnek a munkák . Nem történik meg az üzemek az iparág helyi történetébe ágyazása sem, mert nem, vagy alig esik szó 80-100 év óta működő gyárak 1950-1960 előtti történetéről. Így lesznek ezek az üzemtörténetek a kerítéssel körülhatárolt területek történetévé minden élő gazdasági, politikai, társadalmi külső (városi, országos) kapcsolatokat nélkülözőkké. A tartalmi hiányosságoknak csak egy része magyarázható az időtényezővel. Másik faktorként az üzemtörténetírás rendezetlenségét, a megfelel ő információ hiányát is meg kell említenünk . Valószínűleg ez utóbbi okkal magyaráz ható, hogy az üzemek, történetük megíratásakor, a szerző vagy szerzők személyének kijelölésekor, nem kérik ki az illetékes helybeli szakmai körök: a Honés Helytörténeti, illetve a Munkásmozgalom Történeti Bizottság véleményét . Így megbízatásaikat gyakran a történelmi kutatások módszereiben járatlanoknak, vagy azt nem alkalmazóknak adják. Ebben véljük felismerni azt a súlyos. mulasztást, hogy az 1969 óta elkészült 11 Hajdú-bihari üzemtörténetből mindössze három mű hivatkozik jegyzet apparátusában levéltári forrásokra, további kettő pedig csupán az előszóban tesz említést arról, hogy az anyaggyűjtés során levéltári kutatást is folytattak a szerzők. Meg kell azonban jegyeznünk ; ez az utóbbi öt, de a megjelent üzemtörténeti műveknek együttesen még mindig felét 9 Hegedűk Jenő-Szihora János: A Debreceni Dohánygyár története. Debrecen, 1971 . 10 Dudinszhi Eleh-Bieliczhy Sándor : Hájdúsági Iparművek. Gyula, 1972 . és Szentirmai László : A hajdúböszörményi Textilfeldolgozó Vállalat másfél évtizede 1955-1970. Debrecen . é. n., továbbá Kovács Gábor-Szentirmai László : Húszéves a Hajdúböszörményi Faipari Vállalat . Debrecen . 1974. és Szendi Márton : Magyar Hűtőipar Debreceni Gyára 19531973. Hajdúnánás, 1973 ., valamint Egri József : Két évtized a Hajdú-Bihar megyei Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat történetéb ől. Debrecen, é. n. és Boda László : A Debreceni Húsipari Vállalat . Debrecen, 1974. valamint : A Hajdú-Bihar megyei Allami Sütőipari Vállalat negyedszázada. (Szerk . : Szűcs Ernő) Debrecen, 1974 .
16 7
sem kitevő, levéltári kutatásokra ilyen vagy olyan módon hivatkozó munkák nagyrésze sem tükröz alapos, a lehetséges kútfők mindegyikére kiterjed ő feltáró tevékenységet. Márpedig az üzemtörténetírásnak az üzemen belüli hatáson túl tudományos feladata is van. Feladata : hozzájárulni a gazdaság-, iparág országos, számtalan vonatkozásban a helytörténetíráshoz és a munkásmozgalom történetének megírásához, azoknak újabb adatok feltárásával való gazdagításához, új dokumentumok anyagának közismertté tételéhez. Másik nagy probléma, ami szintén összefügg a nem megfelel ően kiválasztott szerzők kérdésével, a művek tárgyalási, szövegezési formája. A munkák jelentős része például nem értékel, csak közöl, mégpedig a bevezetőnkben em lített Rózsaszínbe" burkolva . Ilyen esetekben nincs szó a vállalat nehézségeiről (pl. a beruházási keret élőteremtésének nehézségei, a balesetek alakulásának, a munkaerő vándorlásnak okairól), problémáiról, pedig ezek jórészt megcldódtak és legy őzésük nem kis érdeme a vállalati kollektívának . Az ilyen szerző k ünneprontásnak" tekintik a vállalat gazdasági, politikai problémáiról írni. Más esetekben alig találunk a különleges zsargonban megírt, lúgozott szövegek" között konkrét tényanyagokat, pedig ezeket a műveket pontosan ilyen adatok, táblázatok tennék értékessé a későbbi idők kutatói számára. Tár sadalmunk embercentrikusságától idegennek érezzük, hogy az épületek, gépek fényképei közül gyakran hiányzik a termelő, élő ember pépe. Ugyancsak nem egyeztethető össze politikai álláspontunkkal, a kollektív vezetésr ől és az üzemi demokráciáról vallott nézeteinkkel, hogy a közölt képek felén-harmadán egy és ugyanazon személy állandóan szerepel, holott a gyárnak többezres munkáskollektívája van. Hihetetlenül hangzik, hogy egyébként színvonalas küls őre törekv ő üzemtörténeti munkák nem mutatják be (sem szövegben, sem képben) az üzem termékeit, a termelés menetét, más esetben pedig teljesen értéktelen szöveg kíséri a gyár termékeit bemutató fényképeket, s ezáltal az üzemtörténetírásból, a gyár képes prospektusa lesz . A szakszerűtlenség olyan legszélsőségesebb példája is előfordul, hogy egy néhány oldalas kiadványnak több mint harmadát viccek foglalják el, amelyeknek. ráadásul semmi köze nincs az üzemhez, ugyanakkor a több mint 60 évet megélt vállalati elődről semmi sem található az üzemtörténetben" . A felsorolt példák érzékletesen bizonyítják, hogy a kiadásra került munkák jelent ős része nem tesz és tett eleget azoknak a tartalmi, formai követelményeknek, amelyeket a szakmai körök jogosan kérnek számon . E leszű rhet ő tanulság miatt kell említést tenni arról a jelenségről, hogy az üzemek nem kérve ki, sem a Munkásmozgalom Történeti Bizottság, sem a Hon- és Helytörténeti Bizottság véleményét - esetlegesen azért, mert ezek létezésér ől nem is tudnak, másrészt ha tudnak róla, akkor el akarják kerülni e körök véleménynyilvánítását, s a saját szájízzel megfelel őnek ítélt kiadással, megjelentetéssel már kész tények elé akarják állítani e bizottságokat -, így üzemük történetének megírását történelmi kutatásokban járatlan, a legfontosabb forrásokat fel nem használó személyekre bízzák . A megbízók és szerzők között - a megfelelő szakmai körök meghallgatása nélkül - legtöbbször szubjektív alapon létrejött kapcsolat azután magában hordja a partizánkodás" veszélyét. Jórészt ennek tulajdonítható, hogy a már megjelent művek döntő többségénél hiányzik a vállalati előd, vagy a vállalatnak magának is a régebbi története, s feldolgozás módja pedig nélkülözi az elemző, értékel ő eljárást . 16 8
Tetézi ezeket a bajokat, hogy a partizán módon" megírt művek lektorálásra sem szakmai körök elé kerülnek, hanem történelemírásban még a szerző k-
nél is kevésbé járatos, legtöbbször vállalaton belüli személyek elé, akiknek el lenőrzése nem készteti a szerzőt általunk az el ő ző ekben már felsorolt hibák kijavítására . Lényegében hasonló eredményt hoz a lektorok kijelölésének az a módja, amikor az e feladattal megbízott egyén a szerző közvetlen baráti köréhez tartozik, s a szubjektivizmus elaltatja a kritika éberségét. Ilyen esetekben nemcsak általánosságban a csupa nagybetűkkel írt üzemtörténetírás színvonala, hanem maguk a vállalatok is kárt szenvednek, mert nem kis áldozathozataluk ellenére (szerz ői, lektori díjak, nyomdaköltségek), korlátozott értékű művet kapnak kézhez . . A szerzők helyes megválasztásának kérdéséhez tartozik, hogy megyénkben ezideig nem alakult hi egy üzemtörténettel foglalkozó állandó jelleg ű ho1lehtíva . Míg pl. Borsod, Baranya megyékben a vasgyártás, illetve a szénbányá
szat üzemeivel, azaz e területeken az egyes termel ő egységek történetével sorozatban és szervezetten foglalkozik egy-egy közösség, addig nálunk Hajdú-Biharban ez a kutatási, feldolgozási feladatmegoldás a perifériára szorult. Bár Debrecenben magában is több várostörténeti, munkásmozgalom és egyéb történeti kutató központ alakult ki, ezek egyike sem tekintette feladatkörének az üzemtörténetírást . Ezzel jár együtt, hogy az üzemtörténetírásban bizonyos jártasságra szert tett kutatók - mivel az újabb megbízatásoknak szubjektív tényezők játszanak közre, vagy egyéb okok miatt - ismételt megbízást nem kapnak, más esetekben nem is hajlandók vállalni, így megyénk üzemtörténetírására az is jellemző, hogy nincs egy kell ő gyakorlattal rendelkező, kialakult, szervezett üzemtörténetíró gárdája. Nyilvánvaló pedig, hogy célirányos lenne egy ilyen kollektíva kialakítása, amely a tapasztalatok átadásával, a tartalmi és módszertani kérdések megvitatásával a jelenleginél szélesebb körű, közvéleményt formáló publikációs tevékenységgel minőségileg javíthatná megyénk üzemtörténetírását. Nem tartanánk azonban helyesnek, hogy az esetlegesen kialakuló kollektíva az üzemtörténetírás monopolhelyzetben lévő írógárdájává nőné ki magát. Szólnunk kell a kiadványok külső formájának kérdéséről is. Kirívó jelenség, hogy kisebb jelentőségű üzemek gyakran a legdrágább minőségű papíron, sokszínű nyomásban adatják ki történetüket, a kiadványukban - az előzőekben felsorolt okok miatt - éles különbség van tartalom és forma között, vagyis a díszes kivitel mögött kevés a tartalom . Másrészt vannak olyan nagy hagyománnyal rendelkező vállalatok, amelyek egyszerű eljárással, teljesen kép nélkül vagy igen rossz minőségű képpel adatják ki történetüket és legfeljebb néhányszóz példányban . Söt ismerünk olyan esetet is, amikor a már megírt és értékesnek ítélt üzemtörténeti munkát nem adták ki, mert attól a magas nyomdaköltségek, illetve azok elszámolásának problémái elriasztották az illetékes vállalatot, holott a szerzőknek hosszú évek alapos kutató munkája fekszik benne, s a mű megjelentetése sok tekintetben fontos lett volna megyénk, sőt a Tiszántúl üzemtörténetírása szempontjából is. Hozzátehetjük : egy-egy mű megírása a szerzőknek nemcsak anyagi, hanem elsősorban erkölcsi ügye, s ez utóbbi csak a könyv kiadásával nyer méltánylást. Megítélésünk szerint nem jól értelmezett az üzemekben a kiadás célja sem. Hogy ez mennyire így van, kitűnik a terjesztés módjából is. E munkáknak elsődlegesen a vállalati kollektívára kellene hatnia. Mégis egyes üzemek kiad ványukat nem osztják ki dolgozóik között, hanem ajándéktárgyként kezelve 1G9
csupán protokolláris célra használják fel. Elfeledkeznek közben arról a - minden kiadóra vonatkozó - erkölcsi kötelességről, hogy kiadványukból a nem köteles könyvtár jellegű, de fontos kutató központokban (Megyei Levéltár, Déri Múzeum, MSZMP Hajdú-Bihar megyei Bizottságának Archívuma, Megyei Könyvtár, Kollégiumi Nagykönyvtár, iskolák stb.) is elhelyezzenek legalább egy-egy példányt . Mivel ez nem történik meg, s ráadásul a sutyiban" megjelentetett művekről recenzió sem jelenik meg a helyi sajtóban, napjaink történészei a kiadványokról hírt sem szereznek; ha pedig valamilyen kerülő úton értesülnek is róluk, a kutatóközpontokban nem tudnak hozzájuk jutni, így azok adatait nem értékesíthetik munkájuk során. Ha ez napjaink történész szakembereit is sújtja, előreláthatóan sokszorozva érezteti káros hatását a jövő évtizedek kutatóira. Kérdésként vetődik fel, mi indította megyénk üzemeit az utóbbi néhány évben arra, hogy kiadassák történeteiket, s így - legalább is mennyiségileg Hajdú-Bihar megye e téren jórészt felzárkózzon az országos átlaghoz . Úgy gon doljuk, naivság volna feltételezni, hogy ennek az a folyamat volt egyedüli eredője megyénkben (tanulmányok, cikkek, foglalkozások), amelyet különböző társadalmi szervek és szakmai körök a hatvanas évek vége felé elindítottak . Ha ennek ellenkez ője lenne igaz, akkor az általunk az előzőekben tárgyalt hiányosságok száma kevesebb lenne. Inkább az országos divat" Debrecenbe és megyénkbe érkezésérő l van szó. Nevezetesen arról, hogy mivel hazánk más részeiben működő testvévállalatok is kiadatták történetüket, a mi vállalataink sem akartak tőlük lemaradni . Ráadásul elérkeztek az évfordulón is. A vállalatok alapításának, esetleg az államosításoknak 20-25 éves évfordulói együttesen adtak alapot az üzemek történetének megjelentetéséhez . Ez a többé-kevésbé helyesnek minősíthet ő szándék elsősorban mint mennyiségi tényez ő hatott . A továbiakban azonban az üzemek és a szakmai körök fokozottabb összefogására lesz szükség az üzemtörténetírás minőségi színvonalának érdekében . Szükség van annak kimondására is, hogy az üzemtörténetírás anyagi alapját természetesen az egyes vállalatok adják, ők a mecénások" . Az ő megrendelésük", hogy mit akarnak és kitől, mely szerzőtől kapni, alapvetően (de nem egyedülállóan!) meghatározza a kiadvány színvonalát. Ez a meghatározó szerepkör azonban felelő sséggel is jár : a megyénkben ezután megjelen ő üzemtörténeti munkáknak a tudományosság kívánalmainak az eddigieknél jobban meg kell felelniük. Amikor az előzőekben megyénk üzemtörténetírásának legpregnánsabb jelenségeit ismertettük, kétségtelenül a valóságos arányoktól eltérően többet beszéltünk a hiányosságokról és kevesebbet a pozitívumokról . Ennek magya rázata nem elfogultság, az elért eredmények negligálása, hanem a segítés szándéka. Az üzemtörténetíráshoz szükséges kutatáson levéltári forrásairól
Az üzemtörténet-íráshoz folytatandó levéltári kutatást alapvetően determinálja, hogy az üzem nemcsak termelési, hanem társadalmi organizmus is. Az üzemtörténetben egybe kell ötvöződnie a technika és gazdaságtörténetnek, a munkásmozgalomnak és a társadalom történeti elemzésnek . S mivel gazdasági, társadalmi kérdésekkel egyidejűleg számtalan szerv és szervezet foglalkozott, ez a kutató számára nélkülözhetetlenné teszi akár egyetlen részprobléma meg170
oldásához is több forrás tanulmányozását. Ez általában minden levéltári kutatást igényl ő tudományágazatnál így van (már csak a kontroll érdekében ís), de ez a vonás az üzemtörténet-írásra, annak komplex jellegéb ől fakadóan, fokozottan érvényes . Az anyag sokrétűségéből és az iratképző szervek sokféleségéből következik az egyik nehézsége az üzemtörténet-írás anyaggyűjtésének, s ez a nehézség a szétszórtság . A levéltári anyag rendszerezésének, a fondokba sorolásnak helyes alapelve az iratképzők szerint történ ő rendszerezés . Mivel azonban egy-egy üzem, mint már említettük, mérhetetlenül sok fórummal volt érintkezésben pl. megyei, városi vezetés, különböző fokú iparhatóságok, Kereskedelmi és Iparkamara, bankok, nyersanyagbeszerzés és a termék eladásakor sok más vállalattal került kapcsolatba, következésképpen a szétszórtság igen . nagymérvű.ll Másik jellegzetesség a hézagosság-aránytalanság. Sajnálatos tapasztalatunk, hogy a tőkés iratselejtezések, a háborús pusztítások, a megmaradt iratanyag sok más okból való pusztulása miatt - pl. későn került levéltárba - több üzemnek, mint iratképz ő szervnek, saját levéltári anyaga egyáltalán nincsen, vagy rapszodikusan maradt fenn. Hol témakörökre, hol egyes periódusokra nem lehet anyagot találni, és a hiányoknak akárcsak részleges pótlása is csupán nagyon szívós, körültekintő munkával történhet meg . lz Nem kis nehézséget okoz a kutatónak, hogy az egyes szervezetek jog- és feladatpöre időről időre jelent ősen változott és ennek megfelel ően egyetlen kérdés folytatólagos vizsgálatához több iratképző szerv anyagát is át kell te kinteni. Készben hasonló problémát jelent, hogy az egyes szervek irathezelésühön gyakran változtattak . Ez utóbbira pregnáns példaként említenénk meg a Kereskedelmi és Iparkamara anyagát.l3 Mint ismeretes, a Kamarák 1850-ben jöttek létre. Ez időben külön kezelték az ipari vonatkozású és külön a kereskedelmi vonatkozású iratokat . Mivel azonban ez sok nehézséget okozott (termelés és eladás természetszerű összefonódás miatt) 1855-től bevezették a sorszámos iktatási rendszert, évenkénti iktatókönyv nyilvántartással . 1868-tól pedig korántsem kellő következetességgel (és ez újabb nehézséget okoz a kutatónak), de alkalmazták az alapszámos módszert, majd 1903-tól a kútfős kezelési rendszerre tértek át . A kútfők tárgyilag összefügg ő iratokat tartalmaznak és a kútfőkön belül iktatószámok szerint és azon belül alapszámokra támaszkodva csoportosították az irategyütteseket . A segédletekben mindenkor feltüntették a kútfőt, iktatószámot és az alapszámot . Az 1903-ban bevezetett rendszer tulajdonképpen végig megmaradt, de nem hagyható figyelmen kívül, hogy a kútf ő csoportok száma többször változott, ami újabb bonyodalmakat okozhat. Megemlítenénk, amikor a nehézségekről szólunk, hogy a különböz ő okokból történ ő változások követésére a kapitalizmus kori ipartörténet szempontjából igen hasznos segédletnek bizonyult a Hajdú-Bihar megyei Levéltár által 1972-ben kiadott : A helytörténetírás levéltári forrásai 1848-1944" . II. kötete .l4 Ami a megyei levéltárunk gazdag anyagának közvetlen ismertetését illeti a Levéltár IV-B . jelzet ű fondcsoportjába a Megyei Törvényhatóságon és törKároly : Az üzemtörténetírás tárgya és levéltári forrásai . Levéltári Szemle, 1970. 2. sz. 12 Uo . 13 A Helytörténetírás Levéltári forrásai II . kötet. 1848-1944. (Szerk . :Komoróczy Györgyf Debrecen, 1972 . 14 Uo . 11 Jenez
17~
zJényhatóságú jogú városok iratait foglalja magába.l5 Mínt ilyen, tartalmazza a
három főispán és az alispánok (Hajdú, Bihar, Debrecen), illetve a főispáni és alispáni hivatalok anyagát, a főszolgabírói, a járási hivatalok és ami a debreceni üzemtörténetírás szempontjából rendkívül lényeges ; Debrecen város köztörvényhatósági iratait. A f őispáni iratokból különösen a IV . B. 901/a. alatt kezelt elnöki és bizalmas iratok, valamint a IV. B. 901/f. kormánybiztosi iratok fontosak, mert ezek politikai vonatkozású anyagok. A főispáni bizalmas iratokban a csendőrség és más karhatalmak igénybevételérő l is szó van. Nem hagyhatók figyelmen kívül a közgy űlések jegyzőkönyvei és iratanyagai se, mert különösen Debrecen város esetében a telepen gedélyek megadása a polgármesteri hivatalhoz beadott kérelem alapján, de a közgyűlések jóváhagyásával történt. E kérelmekben, illetve engedélyekben sok értékes adatot találhatunk pl. az alapítás idejét, a telep helyét, az alapítás kezdeményezőinek és az új vállalat első ügyintéz őinek neveit, az üzem építésével megbízott cégek neveit, az üzem kezd ő kapacitását stb. Különösen érdekes adatokat szolgáltatnak ezek az iratok a beruházások elhúzódásáról, a késések megckolásáról, mert ezek gyakran a vis majornak" tekintett helybeli épít őipari-, szerel ő-, vagy a gépgyártó vállalatok munkásainak sztrájkjai miatt következtek be . Sajnálatos, hogy a rendőrkapitányi hivatal munkásmozgalmi vonatkozású iratai nagyon hézagosan maradtak fenn, de csökkenti a kárt, hogy a rendőrkapitányok időről időre jelentést készítettek a munkásság szervezettségér ől (pl. gy űlések tartása) és megküldték ezt a polgármesteri hivatalnak . Ezeket a rendőrkapitányi jelentéseket a polgármesteri, elnöki, bizalmas akták között helyezték el, s a kutatóknak ott mais rendelkezésére állnak . Ezen aktákból a gyűlések, a sztrájktanyák helye, a résztvevők száma, a vezetők, a felszólalók nevei, a hozott határozatok is kiolvashatók, de megtalálhatók bennük, vagy az iratok külzetén a rendőrség, illetve a polgármester feljegyzett ellenintézkedése is. A debreceni üzemek történetének feltárását, a város igazgatási szervek anyagának kutatását nagyban nehezíti, hogy a közgy űlési jegyzőkönyvekhez, illetve iratokhoz 1861-ig nincsenek mutatók, így a kutató az iratok egyedi át r~ézésére kényszerül . Az 1867-től működő képvisel őtestületek anyaga viszont már állagokra van bontva és a jegyzőkönyveknek megvannak a mutatói is. Még könnyebbé válik a helyzet 1916-tól, mert mint ismeretes, a városi tanács 1916 . és 1942 . között a közgyűlés jegyzőkönyveit könyvalakban, nyomtatásban is kiadatta, így ez utóbbi korszak kutatói mentesülnek a gyakran változó kézírások olvasásától, sőt a könyvek végén név- és tárgymutató is rendelkezésükre áll. A fondokba foglalt anyagok közül számszerint kiemeljük a IV. B . 1102/a-b , f, IV. B. 1105 ., de kiváltképp a IV. B. 1109/a-c tanácsi iratokat, de a kutatásnak feltétlenül ki kell terjednie a Számvevőségi, F őügyészi, valamint a Közellá tási iratokra is. A kiemelten említett 1405/a ., b., f. pontok alá sorolt anyagában a város tulajdonában levő közüzemek, ipari épületek ügyei (1898-1917), ipariskolai, munkásmozgalmi jelentések, a műszabi osztály üzemekről is szóló iratai lelhetők fel. A főügyészi és közellátási iratokból pedig ugyanezen üzemek peres ügyeire, valamint a közellátásban betöltött szerepükre derül fény . A számvevőség nemcsak az iparosokat tartotta nyilván 1963-ig, hanem 15 HBmL . IV. B .
172
mint a város anyagi ügyeinek ellenőre - figyelemmel kísérte a városi üzemek egész kapitalizmuskori (téglagyár, villany- és gázgyár, hőforrás, fürd ő, vágóhíd stb) működését is . Bár ezen vállalatok anyaga külön is megtalálható a IV. B. 1413. - IV. B. 1421 . fondba sorolt iratok között, de a IV. B. 1409/e. szám alatt, tehát a számvevőség irataiban mégis sok, másutt meg nem levő adat található ezekre az üzemekre vonatkozóan. Ebből az iratcsoportból, valamint a már említettt közgyűlési aktákból derül például arra fény, hogy az ún, városi üzemek nyereségükből mennyivel járultak hozzá a városi költségvetés egyensúlyának fenntartásához, a városiasodás költségeinek fedezéséhez. A kutató számára lényegében hasonló a helyzet a megyei városok és községek esetében. Ez utóbbiak anyagát levéltárunk az V. fondcsoportba sorolta.ls Az üzemek, mint jogi személyek, dolgozöi pedig mint munkásmozgalmi tevékenységükért perbefogottak több vonatkozásban érintkezésbe kerültek a jogszolgáltatás területi szerveivel. E szervek iratai a Hajdú-Bihar megyei Levél tár VII. fondcsoportjához tartoznak, és döntő mértékben a felszabadulás után kerültek a megyei Levéltárba, de rendkívül hiányosan.l' A hézagosság első okaként a bombatámadásokból származó károkat kell említeni, mert a Járásbíróság, valamint a Törvényszék és Ügyészség, illetve az Ítélőtábla és Főügyészség épületeit ért bombatalálatok jelentős kárt okoztak e szervek irattáraiban is, amelyek mindenütt a romok alá kerültek . Ráadásul a felszabadulás utáni bíróságok átszervezései, átköltöztetései sem hatottak kedvez ő en, de az igazságügyi hatóságoknál nem kellő szakszer űséggel végzett iratselejtezés is sok anyagot megsemmisített . A megmentett és a munkásmozgalom története szempontjából értékes peranyagok sincsenek teljes egészükben megyei levéltárunkban, mert több régi peranyagot a belügyi szervek a népellenes bűntettek vizsgálatakor igénybe vet tek, és azokat később a népbírósági anyaghoz csatolták. Másrészt sok, igen jelent ős munkásmozgalmi vonatkozású peranyag a Párttörténeti Intézetbe került . A perek munkásmozgalmi részének vizsgálatát elősegíti a Levéltár által alapos munkával készített mutatórendszer . További segítséget jelent, hogy a XXXII. fondon belül négy tekercs mirofilmen megtalálható a Párttörténeti Intézetbe került peranyagok ítéleti része l$ A jogszolgáltató szervek iratai, kivált az ún. polgári peres iratok, valamint csőd- és váltóügyek gazdaságtörténeti adatokat adnak, a korszakról jellemző képet rajzolnak a kutatónak. Üzemtörténetírási szempontból különösen értékesnek tekinthető a VII. fondon belül a cégbíróságon'' anyaga .'9 Az 1876. január 1-én hatályba lépett kereskedelmi törvény (1875. XXXVII. t . c.) elrendelte, hogy a kereskedők és az iparosok, amennyiben üzletük a kisipar körét meghaladja, cégüket a törvényszéknél vezetett kereskedelmi cégjegy zékbe kötelesek bevezettetni. A bevezetési kötelezettség egyéni és társas cégekre egyaránt vonatkozott (közkereseti, betéti, részvénytársaság, szövetkezet, 1930-töl korlátolt felelősségű és csendes társaságokra is) . Az iratokból megállapítható az alapítás időpontja, az alapítás körülménye, a tőke megoszlása (részjegyek tulajdonosainak neve, befektetett tőkéjük mértéke) . Kiváltképp értékessé teszi ezt a fondot a kutató számára az, hogy a társaságok évi mérlegeiket, 16 17 18 19
HBmL . HBmL . HBmL . HBmL .
V. VII. XXXII . VII.
173
a gazdasági évr ől szóló igazgatótanácsi vagy részvényesek gyűlésének jegyzőkönyveit kötelesek voltak a cégbíróságnak megküldeni . Ez utóbbi iratokban a beruházások, az újonnan alkalmazott technika, gépi felszerelések, termelési eredmények, jövedelmez őség is szerepelnek a vállalat egy-egy adott év speciális problémái mellett, méghozzá üzemenkénti rendszerezéssel. A fond tartalmának csupán felsorolása is érzékelteti, hogy üzemtörténeti kutatásnál nélkülözhetetlen fontosságú ez az iratcsoport, amely egyébként 1950-ig tartalmaz anyagot és Debrecen mellett a megye megfelelő nagyságrendű vállalatainak iratát is magába foglalja.z° A cégbírósági anyag kutatását nehezíti ; hogy használata pénzügyminisztériumi engedélyhez van kötve. Másik nehézség, hogy az anyag egy része, főképpen a nyilvántartó könyvek még mindig a Törvényszék irattárában vannak, pedig ez utóbbiak - mivel felfektetésük visszamen őleges volt - 1876 előtti adatokat is tartalmaznak . Ugyanakkor nagy segítséget jelent a kutató számára, kogy a közelmúltban a Megyei Levéltár dolgozói - lelkiismeretes, pontos munkával - két szempontból (település és cég neve) is katalóguscédulát készítettek a cégbírósági anyagról. Az 1850-1948 . között funkcionáló Kereskedelmi és Iparkamara iratanyaga a Levéltár IX . fondcsoportjában nyert elhelyezést.2' A Kamara feladata volt a keletkezése idején még működő céheknél jóval magasabb szinten tömöríteni a kereskedő ket és iparosokat, képviselni ezen rétegek érdekeit, ugyanakkor a hatóságokat segíteni adatszolgáltató, nyilvántartó, véleményező, javaslattev ő munkájával. A Kamara figyelemmel kísérte területén a piaci árak alakulását, sok esetben eladási, értékesítési lehetőségeket igyekezett biztosítani a tagságának, közreműködött a szakképzés, valamint az ellátási színvonal emelésében, felügyelt az ipart és kereskedelmet érintő rendeletek szabályszerű végrehajtására. Véleményt nyilvánított a cégjegyzés ügyében, szorgalmazta a részvénytársaságok alakulását . Figyelme nemcsak a szű kebb értelmezés szerinti iparra és kereskedelemre terjedt ki, hanem a hitel, közlekedés stb, területek ésszer űsítésére is törekedett (javaslat a minisztériumok felé) . Igyekezett leszerelni a tőkések érdekében a sztrájkokat, a feszültség levezetését a munkabérkérdés többszöri vizsgálatával, javaslatokkal próbálta megoldani. Az anyag bőségét mutatja, hogy az üzemtörténetírás szempontjából leglényegesebb három állag, nevezetesen az elnökségi iratok, ügyviteli iratok, végül az iparosok és keresked ők nyilvántartása együttesen 112 folyóméter terjedelm ű. Az elnökség számontartotta az üzemek termelési eredményeit (gyáripari statisztikák), kiviteli, nyersanyagbeszerzési kérdésekkel foglalkozott, de nyilvántartotta az egyéni és társcégeket is. A fondon belül legbőségesebb forrásnak a IX . 201/b. 1-821 . számig tartó ún . ügyviteli iratokat tekinthetjük, amelyek kutatása a már említett, a Kamara által alkalmazott, iratkezelési módszer miatt rendkívül nehéz, hosszadalmas (100 fm anyagról van szó!) . Ez az anyagbőség azonban feltétlenül kárpótolja a kutatót fáradtságáért. A XI. fondcsoportba sorolt Gazdasági szerueh iratai" üzemek, bankok, szövetkezetek, egykor saját irattárainak anyagát tartalmazzák ugyan, azonban ennél az egységnél a kutatót gyakran csalódás éri.2z Az iratok üzemenként vani~ak rendszerezve, így konkrét üzem történetének feltárásához sokkal kedvezőbb út lenne a XI. fond anyagának használata, mint pl. a Kereskedelmi és 20 Helytörténetírás i. m. k. 377-399. old. 21 HBmL .IX. 22 HBmL. XI .
174
Iparkamara óriási anyagának végigvizsgálása, de a XI. fondban őrzött anyag annyira hiányos, hogy egy-két esettől eltekintve alig nyújt érdemleges segítséget. Ezért a fond kutatását - amelybe egyébként gazdasági, technikai, a munkásság helyzetével és mozgalmaival kapcsolatos iratokat egyaránt találunk - feltétlenül össze kell kötni más irattári egységek kutatásával. Míg a XIII. és a XIV. fondcsoportok anyagának vizsgálata csak esetenként nyújthat az üzemtörténész számára használható anyagot, pl . az el ő z ő csoportból l~ickl (Nagybákay) család, az utóbbi csoportból pedig Csobán Endre ha gyatéka, addig feltétlenül figyelmet érdemel a XV. fondból a Debrecen városban működött, feloszlatott egyesületek iratainak gy űjteménye", bár meg kell jegyeznünk, hogy az egyletek feloszlatásuk után különböző megfóntolásokból korántsem adták le teljes iratanyagukat. Így sok, több évtizedig tevékenykedő egyesületet gyakran csak egy-két lapnyi irat képvisel . Szerencsésebb esetben azonban fellelhetők ezen iratok között a szervezet létrehozásának időpontja, az alapító tagok nevei, létszáma, sőt a tagok származási helye is. A rend őrség ugyanis éppen a magyar munkásság elszigetelése érdekében csak magyarországi illetőséggel (honossággal) rendelkezőknek engedélyezte a belépést a munkásegyesületekbe, ezért megkívánta, hogy a névsorokban feltüntessék a tag születési helyét is. Ezáltal érdekes adatokat kaphatunk egy bizonyos üzem szakmunkásgárdájának összetételéről . A XVI. fondcsoportba sorolt, a két forradalom alatt, illetve azokkal kapcsolatban keletkezett iratok közül témánkat tekintve leglényegesebbek a Debreceni Munkástanács iratai", mert ezek között találhatók meg az ellenforrada lom hatalomra jutása után keletkezett ún . beszámolók", amelyek ugyan a tőkés tulajdonos megfogalmazásában, de tartalmazzák a két forradalom alatt az üzemben történteket. Pl . az üzemi bizottság tagjainak neveit, a bizottság által hozott intézkedéseket, a proletár állam közellátásának biztosítása érdekében tett erő feszítéseket, az alapanyag és energiabázis beszerzésének problémáit, termelési eredményeket . Értékéhez képest méltatlanul ritkán kutatják a XXVII. fondba sorolt Balesetelhárítási Felügyelőség" anyagát. A Felügyelőség által évenként rendszeresen végzett gyárlátogatások iratait termel ő egységenként rendszerezték ; és egy adott üzem anyaga akkor is együtt található, ha a tulajdonos közben változott. Ezek az iratok koronként változó oldalszámú (2-6) nyomtatványok kitöltéséb ől állnak ugyan, de tartalmazzák az alapítás évét, a munkások, alkalmazottak létszámát, mégpedig szakképzettségi kategóriák szerinti megoszlásban, a munkaidő kezdetének és végének időpontját, minden év gépfelszerelését, tehát belőlük nyomon követhető az üzem fokozatos technikai fejlődése ís. Ezen túlmen ő en tartalmazzák az előfordult balesetek számát, okát, súlyosságát, a munkakörülményeket (üzemek tisztaságát, padlózat, ablakok állapotát, gépek balesetveszélyességi fokát, tanoncok elhelyezésének módját, tisztálkodási berendezéseket stb.), a sztrájkok okát és időtartamát. Sajnálatos azonban, hogy ez az irategyüttes nem teljes, meri nem található meg benne minden üzem anyaga, mivel egyes vállalatok iratait még napjainkban is az SZTK tartja a maga kezelésében. Említést kell tenni arról is, hogy az államosítás jogilag ugyan 1948-ban következett be, de a valóságban már 1945-ben is előfordult, hogy az elmene23 HBmL . XIIL, XIV., XV. 24 HBmL . XVI . 25 HBmL . XXVII.
175
kült tulajdonos helyett munkásszövetkezetek vették át egy-egy üzem irányítását, bár ezeket az üzemeket volt tulajdonosaik hazatérésük után még visszakapták. Ugyanakkor több üzem kisajátítására 1949-ben, vagy még később került sor. Így az üzemek neve alatt kezelt iratok folytatása a munhásszövethezeteh, vagy a nemzeti vállalatok fondjainál találhatók, tehát nem a XL, hanem a XXIX . fondcsoportban .~s Nem ritkán előforduló probléma, hogy egykor működő, de ma már nem funkcionáló üzem telephelyét, az épületek számát, nagyságát már nem őrzi az emlékezet. E téren sok segítséget kaphatunk a Levéltár rajz-, kép- és térkép gyűjteményéből, amelynek használatát a katalóguscédulákon túlmenő en nagyban elősegíti a Levéltár által 1970-ben kiadott: Hajdú-Bihari kéziratos térképek" című munka.2' Az üzemtörténész számára gyakran előforduló eset, hogy bár kutatása során sok fond anyagát átvizsgálta, mint aminek fontosságát a jelen előadás is igyekezett érzékeltetni, tevékenysége mégis sovány eredménynyel zárul, pl. egyes periódusok iratanyaga teljesen hiányozhat. Így anyaggyűjtését - nemcsak a többoldalú vizsgálat érdekében -, más forrásokból is ki kell egészítenie. Engedtessék meg, hogy csupán felsorolásszerűen, de ezekről is szó essen. Ismert tény, hogy több üzem a XX. század során bankok tulajdonába került (Hajlított Bútorgyár, István malom), vagy eredetileg állami alapítású üzemek voltak (Dohánygyár, Járműjavító) . Az ilyen üzemek anyagából alig valami található a Hajdú-Bihar megyei Levéltár kezelésében. Ezért feltétlenül szükségesnek kell ítélnünk az üzem jellegének megfelelően az Országos Leuéltár, a Közlekedési Múzeum és az EDOSZ Archívum anyagának vizsgálatát is. A munkásmozgalmi vonatkozások esetében pedig a Párttörténeti Intézetben folytatandó kutatást . Ez utóbbiét nemcsak azért, mert mint már említettük, ide kerültek fel jórészt a munkásmozgalmi peranyagok, s azoknak csak ítéleti része van meg diafilm formájában a mi Levéltárunkban, hanem azért is, mert ugyancsak itt találhatók meg a szervezeti élet legfontosabb (pl . MSZMP debreceni szervezetének jegyzőkönyvei) iratai ís. Az országos szintű központok mellett jelent ős segítséget kaphatunk más debreceni kutatóközpontoktól is pl. az MSZMP Hajdú-Bihar megyei Bizottságának Archívumától, a Déri Múzeum Történelmi Adattárától, a Megyei Könyv tártól, vagy a közelmúltban az utóbbi kebeléből kivált, önállósult Dokumentációs és Filmarchívumból, s végül, de nem utolsó sorban a Református Kollégium gyűjteményétől. Míg a Pártarchívum elsősorban a felszabadulás utáni, de az általa őrzött visszaemlékezések és összegyűjtött dokumentációk (röplapok, plakátok, fényképek stb.) révén a két világháború közötti időszak munkásszervezeti, moz galmi életéhez tud értékes adatokat nyújtani, addig a Déri Múzeum Történelmi Adattára és a Református Kollégium gyűjteménye a kapitalizmus egészére, f őképpen a céhek, kapitalista üzemek által létrehozott - bár nem egységes profilú - iratokat (ezek szórtságuk ellenére is sokszor hézagpótlóak, másutt fel nem található korszakról, vagy kérdésekről szótök), valamint a gazdasági életben kiemelkedő személyiségek üzemtörténeti vonatkozású levelezéseit is őrzik. Mindezért feldolgozásukat elengedhetetlenül fontosnak ítéljük. A Megyei Könyvtár egykori monográfiák és egykori újságok, kiadványoknak rendelkezésére bocsátásával (ilyen téren a Kossuth Egyetem, valamint a Kollégium Könyvtára szintén fontos bázis) a Dokumentációs, és Filmarchiuum 26 HBmL . XXIX. 27 Hajdú-Bihari kéziratos térképek. (Szerk . : Komoróczy György) Debrecen, 1972 . 976
pedig kép, röpirat stb. anyagokkal segítheti a gyűjtőmunkát. Ez utóbbi téren jelent ős kiegészítésre lehet számítani a Munkásmozgalom Történeti Múzeum, a Déri Múzeum hasonló jelleg ű gyűjteményeib ől is. A megyei levéltáron kívüli országos és helyi kutatóközpontok anyagának említése után szót kell ejtenünk néhány elengedhetetlenül fontos műről is, amelyeket széles körű feldolgozás esetén nem nélkülözhetünk . Részvénytársasá gokkal, szövetkezetekkel kapcsolatban az ún. hompasszoh (Nagy Magyar Compass, Pénzügyi Compass) az alapítás időpontjáról, az évenkénti mérlegadatokról, osztalékok összegéről, az igazgató és felügyelőbizottsági tagok névsoráról - mégpedig gyakran eredeti foglalkozásuk feltüntetésével (ügyvéd, földbirtokos stb.) - nyújtanak ismereteket. Magától értető dőnek tartjuk, hogy segédletként igénybe kell venni a bibliográfiákat, és fel kell használni a biográfiák és monográfiák nyújtotta ada1-ékokat is.28 A múltban készült biográfiák az üzem tulajdonosairól, a felszaba dulás után kiadott hasonló jelleg ű művek pedig a munkásosztály, a dolgozók legöntudatosabb harcosainak életét, cselekedeteit mutatják be . A monográfiák egy adott üzem településen belüli szerepének koronkénti megítélését közlik velünk . Nem szabad elfeledkeznünk a dokumentum kötetek használatáról sem. Számtalan érdekes adatot nyújtanak ezek a művek a munkások szociális helyzetéről, szervezkedéséről és mozgalmáról. Jelen pillanatban ezek közül csak néhányat említve : az országos kiadványok sorából az 1951-1960 között megjelentetett hatkötetes A magyar munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai" című, valamint az 1966-70 között kiadott A magyar forradalmi munkásmozgalom története" című háromkötetes műveket . A helyi kiadványok sorából pedig : Hajdú-Bihari Történelmi Olvasókönyv", Tanácsköztársaság Hajdú-Biharban", A hatszázéves Debrecen" stb. Különösen kiemelnénk az ilyen művek sorából az EDOSZ Archívum által iparági összefoglalásban megjelent sorozatot, amelynek kötetei sok debreceni üzemre vonatkozó adatot tartalmaznak. E sorozatra azért hívjuk fel a figyelmet, mert használatát alig tapasztaljuk az egyes kiadványoknál, holott kezelhető sége - éppen az anyag elrendezési elve miatt - az üzemtörténetírás szempontjából egyike a legkönynyebbeknek.29 Ugyanakkor nélkülözhetetlennek tartjuk a különböző statisztikák hasznosítását is. Az 1880-tól 1941-ig eltelt időszakban megtartott tízévenkénti népszámlálások rendszeresen közölnek adatokat a lakosság számáról, foglalkozási ágáról, gyakran egy-egy iparághoz tartozó helybeli üzemek számáról is. A felszabadulás után - kivált a két évtizede szokássá vált - megyei statisztikák megjelentetése az üzem helyi jelentőségének megállapításánál segítenek, míg 28 Debreceni bibliográfia (Összeállították : Bata Imre, Lengyel Imre, Varga Zoltánné) Debrecen, 1961 . és Tetteikben tovább élnek (Szerk. : Kiss István) Debrecen, 1970., valamint Debrecen sz . királyi város egyetemes leírása (Szerk . : Zelizy Dániel). Debrecen, 1872 ., továbbá Debrecen sz. kir. város és Hajdú vármegye (Szerk. : Csobán Endre) . Bp . 1940., valamint Magyar városok fejlődése I. Debrecen sz . kir. város (Szerk . : Kiszely Gyula) Bp. 1931 . 29 A hatszázéves Debrecen (Szerk . : Komoróczy György) Debrecen . 1961 . és A Tanácsköztársaság Hajdú-Biharban 1919 . (Szerk. : Komoróczy György) Debrecen . 1959 ., továbbá Hajdú-Bihari történelmi olvasókönyv (Szerk . : Komoróczy György) Debrecen, 1973. és Hősi múltunk I-V. kötet (Az EDOSZ Archívum kiadványa. Összeállította : Kajhí Árpád) Bp. 1960., valamint A magyar forradalmi munkásmozgalom története 1-3. kötet. Bp . 1966-1970. és A magyar munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai I-VI . kötet. Bp. 1951-1960. 777
az iparági statisztikák az ország ipari struktúrájában betöltött szerepére világítanak rá. Az üzemtörténész figyelmét nem kerülhetik el az újságok, szaklapok cikkei sem. Ez utóbbiak egyrészt jöl egészítik ki a Levéltárban talált, rendszerint éves summázatokat tartalmazó iratokat az események naprakész leírásával . Pl. egy huzamosabb sztrájk naponkénti eseményeivel . Másrészt a szaklapok az iparág időszerű, koronként változó problémáira segítenek a figyelmet felhívni, de képet adnak a korszak általános technikai színvonaláról, az újításokról, s ezzel módot teremtenek arra, hogy az adott üzemet a kor színvonalához mérjük . Végül megjegyezzük, hogy az üzemtörténetírás objektivitása érdekében az említett források mellett csak kiegészítésként, hangulati elemként, vagy az eddig feltárt kútf ő k által nem érintett problémák felvetéseként (de amit azután újabb kútfők segítségével ellenőriznünk kell) felhasználhatjuk az üzem egykori dolgozóinak a uisszaemléhezéseit. A felsorolt források sokfélesége és bősége, máskor az a tény, hogy a belefektetett jelentős munka ellenére korlátozott eredmény születik, amit csak újabb és újabb bázisok kutatásával lehet ellensúlyozni, az igen széles forrás érték ű irodalom, mind együttesen érzékeltetik velünk, hogy az üzemtörténetírás művelését nem lehet a tudomány területére rendezett könnyed kirándulásként felfogni . Ahhoz, hogy az ilyen művek maradandó értéket képviseljenek, körültekintő, alapos anyaggyűjtőmunkára van szükség, amelynek legdöntőbb részét a levéltárak falain belül kell az üzemtörténetírással foglalkozóknak elvégezniük. Felelősségtudatnak kell áthatnia az üzemtörténetírás művelőit. Tudatosan kell törekedniük arra, hogy alkotandó könyvük forrásértékűvé válhasson az eljövendő korok történészei számára . Befejezésül köszönetet kell mondanom a magam és minden üzemtörténetírással foglalkozó nevében a Hajdú-Bihar megyei Levéltár vezetésének és öszszes dolgozójának, akik együttesen hosszú évek óta tapasztalható lelkiismere tes munkájukkal, szíves tanácsaikkal segítették eddig is az üzemtörténeti kutatást. The Historiography of Factories in Hajdú-Bihar County and its Sources to be Found in Archives by Ern ő Szücs After emphasizing the importance of the problem the author gives a short evaluation of the historiography on factories before the liberation . He regards the main shortcome of this period to be the lack of interest in workers' lives, struggle and social problems". Then the author describes the characteristic features after the liberation (i. e. the lagging behing the national publishing policy, the period of stagnation between 1961-1969, the manifold revival after 1969, the realizing of the importance of historiography on factories, the suift of emphasis from Debrecen to factories ín the country, the unsettled relations between authors and sponsorers, the ministerpretation of the aims of publication, the problems of distribution). In the introduction to the second part of the paper author reflects that factories are not only industrial, but social units as well, hence historiography should be based on a very thorough research work . He also points out, that sources are scattered, incomplete and most ill-proportioned . The founs relevant in the matter to be found in the Archives of Hajdú-Bihar Counthy are one by one reviewed, their contens, handling are spoken of. Mention ís made of variorus supplements available, and of sources in other archives as well . Finally the author enumerates other publications relevant at writing a goood historiography abont factories. y
78
