EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, XXX […](2013) XXX draft
A Versenypolitikai Főigazgatóság dokumentuma a kockázatfinanszírozási célú befektetések előmozdítása érdekében nyújtott állami támogatásokra vonatkozó uniós iránymutatás tervezetéről
HU
HU
A Versenypolitikai Főigazgatóság dokumentuma a kockázatfinanszírozási célú befektetések előmozdítása érdekében nyújtott állami támogatásokra vonatkozó uniós iránymutatás tervezetéről
2
Tartalomjegyzék 1.
BEVEZETÉS .................................................................................................................. 5
2.
AZ IRÁNYMUTATÁS HATÁLYA; FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK ........................................... 8 2.1. 2.1.1. 2.1.2. 2.1.3.
3.
A piacgazdasági szereplő teszt .......................................................................................9 A befektetőknek nyújtott támogatás................................................................................................. 9 Pénzügyi közvetítő és/vagy annak kezelője részére nyújtott támogatás ........................................ 10 A befektetés tárgyát képező vállalkozásoknak nyújtott támogatás ................................................ 11
2.2.
Bejelentendő kockázatfinanszírozási támogatások...................................................... 11
2.3.
Fogalommeghatározások ............................................................................................. 13
A KOCKÁZATFINANSZÍROZÁSI TÁMOGATÁS ÖSSZEEGYEZTETHETŐSÉGÉNEK ÉRTÉKELÉSE 15 3.1.
Közös értékelési elvek .................................................................................................. 15
3.2.
Közös érdekű célkitűzéshez való hozzájárulás ............................................................ 17
3.2.1. 3.2.2.
3.3.
Az intézkedés által elérni kívánt konkrét szakpolitikai célkitűzések .............................................. 17 A szakpolitikai célkitűzéseket megvalósító pénzügyi közvetítők .................................................... 18
Az állami beavatkozás szükségessége .......................................................................... 18
3.3.1. Az általános csoportmentességi rendelet hatályán kívül eső vállalkozási kategóriákra irányuló intézkedések ................................................................................................................................................. 19 a) Olyan vállalkozások, amelyek kisebb közepes piaci tőkeértékű vállalattá válnak az első befektetést követően ...................................................................................................................................................... 19 b) Innovatív közepes piaci tőkeértékű vállalatok ................................................................................... 20 c) Olyan vállalkozások, amelyeknél az induló beruházás az első kereskedelmi értékesítésüket követő több mint öt év eltelte után történik............................................................................................................. 20 d) Olyan vállalkozások, amelyek kockázatfinanszírozási célú befektetési igénye meghaladja a [10 millió EUR]-t............................................................................................................................................... 21 e) Olyan alternatív kereskedési platformok, amelyek nem felelnek meg az általános csoportmentességi rendelet feltételeinek ................................................................................................................................... 21 3.3.2. Olyan intézkedések, amelyek kialakítási paraméterei nem felelnek meg az általános csoportmentességi rendeletnek .................................................................................................................... 22 a) Olyan intézkedések, amelyekben a magánbefektetői részvétel az általános csoportmentességi rendeletben meghatározott arány alatt marad .............................................................................................. 22 b) Olyan intézkedések, amelyek pénzügyi paraméterei meghaladják az általános csoportmentességi rendeletben meghatározott felső határokat .................................................................................................. 23 c) Olyan intézkedések, amelyek a befektetők, a pénzügyi közvetítők és azok kezelőinek kiválasztása során előnyben részesítik a veszteségminimalizálást az aszimmetrikus nyereségmegosztással szemben... 23 d) Fiskális ösztönzők a vállalati befektetők számára, ideértve a társbefektetőként eljáró pénzügyi közvetítőket vagy azok kezelőit is............................................................................................................... 24
3.4.
A támogatási intézkedés megfelelősége........................................................................ 25
3.4.1.
Az intézkedés megfelelősége más szakpolitikai eszközökhöz és más támogatási eszközökhöz képest 25 3.4.2. A pénzügyi eszközökre vonatkozó feltételek .................................................................................. 26 (a) Tőkebefektetések ............................................................................................................................... 27 (b) Finanszírozott adósságinstrumentumok: hitelek ................................................................................ 28 (c) Nem finanszírozott adósságinstrumentumok: kezességvállalások ..................................................... 29 3.4.3. A fiskális eszközökre vonatkozó feltételek ..................................................................................... 29 3.4.4. Az alternatív kereskedési platformokat támogató intézkedésekre vonatkozó feltételek................. 31
3.5.
A támogatás ösztönző hatása ....................................................................................... 31
3.6.
A támogatás arányossága (minimumra korlátozott támogatás).................................. 32
3.6.1.
A pénzügyi eszközökre vonatkozó feltételek .................................................................................. 32
3
(a) Az állami és a magánbefektetők közötti kockázat- és nyereségmegosztás korlátai ........................... 32 (b) A pénzügyi közvetítők, a kezelők és a megbízott felek díjazása ....................................................... 33 3.6.2. A fiskális eszközökre vonatkozó feltételek ..................................................................................... 33
3.7.
A versenyre és a kereskedelemre gyakorolt indokolatlan negatív hatások elkerülése. 34
3.8.
Átláthatóság................................................................................................................. 38
3.9.
Támogatáshalmozódás ................................................................................................ 38
4.
ÉRTÉKELÉS ................................................................................................................ 39
5.
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK ............................................................................................... 40 5.1.
Hatálybalépés és a szabályok alkalmazhatósága ......................................................... 40
5.2.
Megfelelő intézkedések ................................................................................................ 40
5.3.
Jelentéstétel és ellenőrzés............................................................................................. 41
5.4.
Felülvizsgálat ............................................................................................................... 41
4
Nyilatkozat: Ez a konzultáció párhuzamosan zajlik az általános csoportmentességi rendelet tervezetéről folyó konzultációval, és a rendelettervezet a kkv-támogatásokra vonatkozó rendelkezéseket is tartalmaz. Az e két konzultáció során tett észrevételeket együtt értékeljük az eljárás végén.
1.
BEVEZETÉS
1.
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: a Szerződés) 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerint a Bizottság a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekintheti az egyes gazdasági tevékenységek fejlődését előmozdító állami támogatást, amennyiben az ilyen támogatás nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben. Az ezen iránymutatásban ismertetett okokból a Bizottság azon az állásponton van, hogy a kockázatfinanszírozási piac fejlesztése, valamint a kis- és középvállalkozások (kkv-k) és a kisebb, illetve az innovatív közepes piaci tőkeértékű vállalatok kockázatfinanszírozáshoz való hozzáférésének megkönnyítése közös érdekű célkitűzés.
2.
A kkv-k finanszírozáshoz való hozzáférése az uniós gazdaság egésze szempontjából rendkívüli jelentőséggel bír. Az új vállalkozások – különösen az innovatív és a gyorsan növekvő vállalkozások – fejlődésének és terjeszkedésének ösztönzése komoly munkahely-teremtési potenciált rejt. Ezért a kkv-k számára nélkülözhetetlen a hatékony kockázatfinanszírozási piac ahhoz, hogy a vállalkozások fejlődésük valamennyi szakaszában hozzáférjenek a szükséges finanszírozáshoz.
3.
Növekedési kilátásaik ellenére a kkv-k – különösen fennállásuk korai szakaszában – nehézségekbe ütközhetnek a finanszírozáshoz való hozzáférés terén. E nehézségek középpontjában az aszimmetrikus információ problémája áll: a kkv-k – különösen fennállásuk korai szakaszában – gyakran nem tudják bizonyítani a befektetők felé hitelképességüket vagy üzleti terveik megalapozottságát. Ilyen körülmények között az a fajta aktív átvilágítás, amelyet a befektetők a nagyobb vállalatok finanszírozása esetén végeznek, nem feltétlenül kifizetődő a kkv-kat érintő ügyletek esetén, mivel az átvilágítás költségei túlságosan magasak a befektetés értékéhez képest. Ezért a projekt minőségétől és növekedési potenciáljuktól függetlenül ezek a kkv-k nagy valószínűséggel nem képesek hozzáférni a szükséges finanszírozáshoz mindaddig, amíg nem rendelkeznek bizonyítható tapasztalattal és elegendő biztosítékkal. Az említett információhiány eredményeként előfordulhat, hogy a vállalatfinanszírozási piacok nem biztosítják a szükséges sajáttőke- vagy hitelfinanszírozást az újonnan létrehozott, potenciálisan gyorsan növekvő kkv-knak; ez tartós tőkepiaci hiányosságot eredményez, ami akadályozza, hogy a kínálat mindkét oldal számára elfogadható áron találkozzon a kereslettel, ez pedig negatív hatással van a növekedésre. A kisebb és az innovatív közepes piaci tőkeértékű vállalatok bizonyos körülmények között ugyanezzel a piaci hiányossággal szembesülnek.
4.
Annak következményei, ha egy vállalkozás nem kap finanszírozást, az adott szervezeten kívül is éreztethetik hatásukat, különösen a növekedési externáliáknak köszönhetően. Számos sikeres ágazatban nem azért tapasztalható a termelékenység növekedése, mert a piacon jelen lévő vállalkozások termelékenysége nő, hanem azért, mert a hatékonyabb és technológiailag fejlettebb vállalkozások a kevésbé 5
hatékony (vagy elavult termékekkel rendelkező) vállalkozások rovására növekednek. Amennyiben ezt a folyamatot megzavarja, hogy a potenciálisan sikeres vállalkozások képtelenek finanszírozáshoz jutni, annak valószínűleg szélesebb körben is negatív hatása lesz a termelékenység növekedésére. Ha lehetővé tesszük a vállalkozások szélesebb körének piacra lépését, az ösztönözheti a növekedést.
1
2 3 4
5
5.
Ezért a kkv-k, valamint a kisebb és az innovatív közepes piaci tőkeértékű vállalkozások tekintetében fennálló finanszírozási hiány igazolhatja az állami támogatási intézkedéseket, ideértve bizonyos körülmények között az állami támogatás nyújtását is. Ha megfelelően célzott, a szóban forgó vállalkozások kockázatfinanszírozásának támogatása érdekében nyújtott állami támogatás hatékony eszköz lehet az ismertetett piaci hiányosság kiküszöbölésére és a magántőke erősítésére.
6.
A kkv-k finanszírozása az Európa 2020 stratégia1 egyik alapját képező, közös érdekű célkitűzés. Különösen az „Innovatív Unió” kiemelt kezdeményezésnek célja, hogy javítsa a kutatás és az innováció keretfeltételeit és finanszírozási lehetőségeit annak érdekében, hogy az innovatív elképzelésekből olyan termékek és szolgáltatások szülessenek, amelyek hozzájárulnak a növekedéshez és a munkahelyteremtéshez. Ezenkívül az „Iparpolitika a globalizáció korában” kiemelt kezdeményezés célja, hogy javítsa az üzleti környezetet, és hogy támogassa egy olyan erős és fenntartható ipari bázis kialakulását, amely megállja a helyét a nemzetközi versenyben. Az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemterve olyan keretfeltételek megteremtését írja elő, amelyek növelik a befektetők biztonságát, és javítják azon vállalkozások finanszírozási lehetőségeit, amelyek kockázatosabbnak tűnő vagy hosszabb megtérülési idejű környezetbarát beruházásokat valósítanak meg2. Ezenkívül a kisvállalkozói intézkedéscsomag3 több irányadó elvet határoz meg a kkv-k fejlődésének támogatására szolgáló, átfogó intézkedési keret létrehozása érdekében. Az egyik ilyen elv a kkv-k finanszírozásának megkönnyítése. Ez az elv az egységes piaci 4 intézkedéscsomagban is megjelenik.
7.
Az itt tárgyaltakhoz kapcsolódóan a kkv-k finanszírozáshoz való hozzájutásának javítására irányuló cselekvési terv5 elismeri, hogy míg az Unió sikere nagymértékben a kkv-k növekedésén múlik, azok a finanszírozás terén gyakorta jelentős nehézségekkel szembesülnek. E kihívás megoldása érdekében különféle eszközöket javasol, így például hogy szabályozás segítségével érjék el, hogy a kkvk a befektetők számára láthatóbbá, a piacok pedig a kkv-k számára vonzóbbá és elérhetőbbé váljanak.
Az Európa 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája (COM(2010) 2020 végleges, 2010.3.3) című bizottsági közlemény az iparpolitika új megközelítését célzó, olyan stratégiai keretet határoz meg, amely alapján az Unió gazdasága dinamikus növekedési pályára állhat, ezáltal erősítve az Unió versenyképességét. A közlemény hangsúlyozza annak fontosságát, hogy javítani kell a vállalkozások – különösen a kkv-k – finanszírozási lehetőségeit. A Bizottság közleménye – „Az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemterve”, COM(2011) 571 végleges, 2011.9.20. A Bizottság közleménye – „Gondolkozz előbb kicsiben!” Európai kisvállalkozói intézkedéscsomag: „Small Business Act”, COM(2008) 394 végleges, 2008.6.25. A Bizottság közleménye – Egységes piaci intézkedéscsomag: Tizenkét mozgatórugó a növekedés serkentéséhez és a bizalom növeléséhez, „Együtt egy újfajta növekedésért”, COM(2011) 206 végleges, 2011.1.13. A Bizottság közleménye – Cselekvési terv a kkv-k finanszírozáshoz való hozzájutásának javítására, COM(2011) 870 végleges, 2011.12.7.
6
6 7 8
9
10 11
12 13 14
15
8.
Nemrégiben két rendeletet fogadtak el a befektetési alapokra vonatkozóan: az európai kockázatitőke-alapokról szóló rendelet6, amely lehetővé teszi az Unióban működő kockázatitőke-alapok számára, hogy forgalmazzák alapjaikat, illetve forrásbevonást hajtsanak végre a belső piacon; valamint az európai hosszú távú befektetési alapokról szóló rendelet7, amely a befektetési alapok olyan új formáját vezette be, amelynek eredményességéhez a befektetők hosszú távú kötelezettségvállalása szükséges.
9.
Ami a befektetők védelmét illeti, az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokról (ÁÉKBV) szóló irányelv8 megállapítja a befektetési alapok kezelésének és működésének szabályait, ezt az irányelvet pedig kiegészíti az alternatívbefektetésialap-kezelőkről szóló irányelv (ABAK-irányelv)9, amely azokra az alternatív befektetési alapokra – például a magántőkealapokra – alkalmazandó, amelyekre az ÁÉKBV-irányelv nem terjed ki.
10.
Az ismertetett irányvonalakkal összhangban a Bizottság az uniós költségvetésen keresztül próbálja javítani a kkv-k finanszírozási lehetőségeit, hogy megoldódjanak azok a piaci hiányosságok, amelyek korlátozzák a kkv-k növekedését; ennek érdekében a Bizottság javaslatot tett a 2014–2020 közötti időszakra szóló többéves pénzügyi keret10 szerinti új pénzügyi eszközök11 fokozottabb kihasználására. Az és Horizont 202013 finanszírozási programok uniós COSME12 kockázatmegosztáson alapuló finanszírozási mechanizmusokkal igyekeznek javítani az állami források felhasználásán, a kkv-k induló, növekedési és átruházási szakaszban történő, valamint a kisebb és az innovatív közepes piaci tőkeértékű vállalkozások támogatásának céljával; különösen hangsúlyosak azok az intézkedések, amelyek célja, hogy folyamatos támogatást nyújtsanak az innovációtól a piacra jutásig, ideértve a kutatás-fejlesztési (K+F) eredmények kereskedelmi hasznosítását is14.
11.
A kohéziós politika területén az új közös stratégiai keret15 célja, hogy a sajáttőkeés a hiteleszközök használatának kiterjesztésével, valamint alkalmazásuk
Az Európai Parlament és a Tanács 2013. április 17-i 345/2013/EU rendelete az európai kockázatitőkealapokról, HL L 115., 2013.4.25., 1. o. Az Európai Parlament és a Tanács xxx/xxxx/EU rendelete a hosszú távú befektetési alapokról, HL xxxxxxxxxxx. 2009/65/EK irányelv az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról, HL L 302., 2009.11.17., 32. o. 2011. június 8-i 2011/61/EU irányelv az alternatívbefektetésialap-kezelőkről, valamint a 2003/41/EK és a 2009/65/EK irányelv, továbbá az 1060/2009/EK és az 1095/2010/EU rendelet módosításáról, HL L 174, 2011.7.1., 1. o. Beillesztendő a többéves pénzügyi keretre vonatkozó végleges rendeletre történő hivatkozás. A pénzügyi eszközök magukban foglalják a nem támogatásjellegű pénzügyi eszközöket, amelyek vagy adósságinstrumentumok (hitelek, kezességvállallások) vagy tőkeinstrumentumok (tisztán tőke- vagy kvázisajáttőke-befektetések, illetve más kockázatmegosztási eszközök) lehetnek. beillesztendő az elfogadott COSME-rendeletre és -munkaprogramra történő hivatkozás beillesztendő a végleges Horizont 2020 rendeletre és munkaprogramra történő hivatkozás Mindezeken felül a hitelfinanszírozáshoz való könnyebb hozzáférés biztosítása érdekében a Bizottság, az Európai Beruházási Alap és az Európai Beruházási Bank a hetedik kutatási keretprogram (7. KP) alapján közösen létrehozott egy egyedi Kockázatmegosztási Eszközt. Lásd: http://www.eif.org/what_we_do/guarantees/RSI/index.htm. Ez a Kockázatmegosztási Eszköz egy kockázatmegosztási mechanizmus útján részleges garanciát nyújt pénzügyi közvetítőknek, ezáltal csökkenti azok pénzügyi kockázatát, és arra ösztönzi őket, hogy nyújtsanak hitelt a kutatás-fejlesztési vagy innovációs tevékenységet végző kkv-knak. Beillesztendő a végleges szövegre történő hivatkozás.
7
egyszerűbbé, rugalmasabbá és hatékonyabbá tételével megkönnyítse a pénzügyi eszközök felhasználását16. 12.
2012-ben a Bizottság nyilvános konzultációt17 indított annak érdekében, hogy információt gyűjtsön arról, hogy milyen mértékben hat a piac nem megfelelő működése a kkv-k hitel- és sajáttőke-finanszírozáshoz való hozzáférésére, valamint a kis- és középvállalkozásokba történő kockázatitőke-befektetések előmozdítását célzó állami támogatásokról szóló 2006. évi iránymutatás18 (a továbbiakban: a kockázati tőkéről szóló iránymutatás) megfelelőségéről. A nyilvános konzultáció eredményéből kiderült, hogy az említett iránymutatásban szereplő alapelvek szilárd alapot biztosítanak ahhoz, hogy a tagállamok eljuttassák forrásaikat a megcélzott kkv-khoz, egyúttal mérséklik a kiszorítás kockázatát. Ugyanakkor a nyilvános konzultáció során adott válaszok arra is rámutattak, hogy a kockázati tőkéről szóló iránymutatást a válaszadók túlságosan korlátozónak tartják mind a támogatható kkv-k körének, mind a finanszírozási formák, a támogatási eszközök, valamint a finanszírozási struktúrák meghatározása terén.
13.
Az állami támogatások uniós szabályozásának korszerűsítéséről szóló 2012. május 8-i közleményében19 a Bizottság ambiciózus programot határozott meg az állami támogatási szabályozás korszerűsítésére, amely három fő célkitűzésen alapul: a) fenntartható, intelligens és inkluzív növekedés ösztönzése a versenyképes belső piacon; b) az előzetes bizottsági ellenőrzésnek a belső piacot leginkább befolyásoló ügyekre történő összpontosítása, ezzel egyidejűleg a tagállamokkal való együttműködés erősítése az állami támogatási szabályok végrehajtása terén; és c) a szabályok egyszerűsítése a döntéshozatal gyorsítása érdekében.
14.
2. 15.
16 17
18
19 20
A fentiek fényében helyénvalónak tűnik a kkv-knak nyújtott sajáttőke- és hitelfinanszírozásra vonatkozó állami támogatási szabályrendszer kiterjedt felülvizsgálata a kockázatfinanszírozás különböző formáihoz való hatékonyabb hozzáférés elősegítése érdekében. Ennek szellemében az általános csoportmentességi rendelet20 hatályát kiterjesztették oly módon, hogy a támogatható kkv-k és a támogatási eszközök szélesebb körét ölelje fel. Ezeket az intézkedéseket nem kell bejelenteni, mivel feltételezzük, hogy azok piaci hiányosságok megszüntetésére irányulnak, megfelelőek és arányosak, ösztönző hatásúak, és a minimumra korlátozzák a torzulásokat.
AZ IRÁNYMUTATÁS HATÁLYA; FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK A Bizottság azokra a kockázatfinanszírozási célú intézkedésekre alkalmazza az ezen iránymutatásban szereplő elveket, amelyek nem felelnek meg az általános csoportmentességi rendeletben meghatározott valamennyi feltételnek. Ezekben az esetekben a tagállam a Szerződés 108. cikkének (3) bekezdése szerint bejelenti az
Megjegyzendő, hogy több tagállam elfogadott olyan intézkedéseket, amelyek hasonló pénzügyi eszközök bevezetéséről rendelkeznek, azonban ezeket kizárólag tagállami forrásokból finanszírozzák. A kérdőív a következő helyen érhető el: http://ec.europa.eu/competition/consultations/2012_risk_capital/questionnaire_hu.pdf HL C 194., 2006.8.18., 2. o. Közlemény az állami támogatások uniós szabályozásának korszerűsítéséről, COM(2012) 209 final, 2012.5.8. Beillesztendő az új általános csoportmentességi rendeletre való hivatkozás.
8
intézkedést, a Bizottság pedig elvégzi az ezen iránymutatás 3. fejezetében meghatározott érdemi összeegyeztethetőségi értékelést. 16.
Azonban a tagállamok a kockázatfinanszírozási célú intézkedéseiket úgy is kialakíthatják, hogy azok ne tartalmazzanak a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdése szerinti állami támogatást, például mert megfelelnek a piacgazdasági szereplő tesztnek, vagy mert teljesítik a de minimis rendelet21 feltételeit, ezért az ilyen intézkedéseket nem kell bejelenteni a Bizottságnak.
17.
Ezen iránymutatás egyetlen rendelkezése sem szolgálhat azon állami támogatási intézkedések összeegyeztethetőségének megkérdőjelezésére, amelyek teljesítik a valamely más iránymutatásban, keretszabályban vagy rendeletben meghatározott feltételeket. A Bizottság kiemelt figyelmet fordít annak megelőzésére, hogy ezt az iránymutatást az érvényes keretszabályokban, iránymutatásokban és rendeletekben megfogalmazott elvek megkerülésére használják.
2.1. 18.
A kockázatfinanszírozási célú intézkedések gyakran bonyolult konstrukciókat tartalmaznak, amelyek a gazdasági szereplők egy csoportját (befektetők) arra ösztönzik, hogy azok kockázatfinanszírozást nyújtsanak a gazdasági szereplők egy másik csoportjának (támogatható vállalkozások). Az intézkedés kialakításától függően az egyik vagy akár mindkét szint vállalkozásai részesülhetnek állami támogatásban, akkor is, ha a hatóságok csak a támogatható vállalkozásoknak biztosítanának előnyöket. Ezenkívül a kockázatfinanszírozási célú intézkedésekben legalább egy pénzügyi közvetítő is érintett, amelyek jogállása eltér a befektetők és a befektetés tárgyát képező végső kedvezményezettek jogállásától. Ilyen esetben azt is mérlegelni kell, hogy a pénzügyi közvetítő az állami támogatás kedvezményezettjének tekinthető-e.
19.
A támogatás fogalmáról szóló bizottsági közlemény22 megállapítja azokat az általános elveket, amelyek alapján az állami beavatkozás nem minősül állami támogatásnak, például azért, mert összhangban van a piacgazdasági szereplő elvével. Ezen elv szerint az állami szervek vagy közvállalkozások által megvalósított gazdasági ügyletek nem biztosítanak előnyt a másik fél számára, és így nem minősülnek állami támogatásnak, ha a szokásos piaci feltételek mellett mennek végbe. Ez a fejezet további útmutatást nyújt a piacgazdasági szereplő tesztjének a kockázatfinanszírozás terén való alkalmazásához.
2.1.1.
21 22
A piacgazdasági szereplő teszt
A befektetőknek nyújtott támogatás
20.
Általánosságban a Bizottság akkor tekinti úgy, hogy egy befektetés összhangban áll a piacgazdasági szereplő elvével, tehát nem minősül állami támogatásnak, ha az az állami és a magánbefektetők számára egyenlő feltételek mellett valósul meg. Ez a helyzet áll fenn, ha az állami és a magánbefektetők azonos feltételek mellett valósítják meg az adott befektetést, a szereplők két említett kategóriája egyidejűleg lép fel, és a magánbefektető fellépése valós gazdasági jelentőséggel bír.
21.
A kockázatfinanszírozás területén akkor tekintendő úgy, hogy az állami és a magánbefektetők egyidejűleg hatjtják végre az ügyletet, ha a magán- és az állami befektetők ugyanazon ügylet során, társbefektetőként fektetnek be a végső kedvezményezettbe. Az állami-magán pénzügyi közvetítőkön keresztül Beillesztendő a de minimis rendeletre való hivatkozás [beillesztendő a támogatás fogalmáról szóló közleményre történő hivatkozás]
9
megvalósított befektetések esetében vélelmezzük, hogy az állami és a magánbefektetők befektetései egyidejűleg valósulnak meg. 22.
Ezenkívül úgy tekintendő, hogy az ügylet azonos feltételek mellett megy végbe, ha az állami és a magánbefektetők kockázata és haszna egyenlő, és ugyanazon kockázati osztály tekintetében azonos helyet foglalnak el a hitelezői rangsorban. Ha az állami befektető jobb pozícióban van, mint a magánbefektető – például azért, mert a magánbefektetőkhöz képest előbb kap hozamot –, az intézkedés ettől még a szokásos piaci feltételekkel összhangban lévőnek minősülhet. További feltétel, hogy a befektetés tárgyát képező vállalkozástól független magánbefektető által nyújtott finanszírozás gazdaságilag jelentős legyen23 mind a befektetés teljes volumenére, mind a befektetői kitettségekre nézve.
23.
Ha egy intézkedés lehetővé teszi a magánbefektetők számára, hogy olyan feltételek mellett fektessenek be kockázatfinanszírozási céllal egy van több vállalkozásba, amelyek kedvezőbbek az azonos vállalkozásba befektető állami befektetőkre vonatkozó feltételeknél, az érintett magánbefektetők előnyhöz juthatnak (nem egyenlő feltételekkel megvalósított befektetés). Ez az előny számos különböző formát ölthet, jelenthet például – az állami befektetőkkel összehasonlítva – kedvezményes hozamot vagy – az alapul szolgáló ügylet alulteljesítése esetén – a veszteségeknek való kisebb kitettséget.
2.1.2.
23
Pénzügyi közvetítő és/vagy annak kezelője részére nyújtott támogatás
24.
A Bizottság általános nézete szerint a pénzügyi közvetítő olyan közvetítő eszköz, amely arra szolgál, hogy továbbítsa a támogatásokat a befektetőknek és/vagy a befektetés tárgyát képező vállalkozásoknak, és saját jogán nem minősül a támogatás kedvezményezettjének. Ha a pénzügyi közvetítő nem rendelkezik jogi személyiséggel, hanem csupán olyan vagyontömeg, amelyet önálló alapkezelő társaság kezel, a közvetítő puszta eszköznek tekintendő, anélkül, hogy a támogatás kedvezményezettjének minősülne. Ugyanakkor azok az intézkedések, amelyek alapján közvetlen transzfer történik valamely pénzügyi közvetítő javára, vagy amelyek megkövetelik a kedvezményezett által történő társfinanszírozást, támogatásnak minősülhetnek, kivéve ha a szóban forgó transzfer vagy társfinanszírozás olyan feltételek mellett megy végbe, amelyek elfogadhatók lennének egy átlagos piacgazdasági szereplő számára.
25.
Ha a pénzügyi közvetítő kezelői vagy az alapkezelő társaság nyílt, átlátható, megkülönböztetésmentes és objektív kiválasztási eljárás során kerülnek kiválasztásra, vagy ha a kezelő díjazása teljes mértékben tükrözi a hasonló helyzetben alkalmazott aktuális piaci szinteket, vélelmezendő, hogy az említett kezelő nem részesül állami támogatásban.
26.
Ha a pénzügyi közvetítő és annak kezelői vagy az alapkezelő társaság nyilvánosan működő gazdálkodó egység, amely nem nyílt, átlátható, megkülönböztetésmentes Például a Citynet Amsterdam ügyben a Bizottság úgy foglalt állást, hogy két magánbefektető befektetései – melyek egy vállalkozás teljes sajáttőke-befektetésállományának egyharmadát tették ki – gazdaságilag jelentősnek tekinthetők, figyelemmel a részvényesi struktúrára és arra, hogy elegendő részvénnyel rendelkeztek ahhoz, hogy blokkoló kisebbséget alkossanak a cég stratégiai döntéseinél (lásd a C53/2006. sz., Citynet Amsterdam (Hollandia) ügyben hozott bizottsági határozatot, HL L 247., 2008. 9.16., 27. o., (96)-(100) bekezdés). Ezzel szemben az N429/2010. sz., Görög Mezőgazdasági Bank ügyben (Agricultural Bank of Greece – ATE, HL C 317, 2011.10.29., 5. o.) a magánbefektetői részvétel a befektetésnek csupán 10 %-át érte el, szemben a 90 %-os állami befektetéssel, ezért a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy nincs szó egyenlő feltételekről, mivel az állam által megvalósított tőkeinjekciót nem kísérte magánbefektetői oldalról hasonló szintű részvétel, továbbá az állami befektetés nem volt arányos az állam részvényeinek számával.
10
és objektív kiválasztási eljárás során került kiválasztásra, abban az esetben tekintendő úgy, hogy nem részesül támogatásban, ha közvetlen állami ráhatástól függetlenül működik, a díjazás pedig megfelel a szokásos piaci feltételeknek és teljesítményen alapul. Ezenkívül a pénzügyi közvetítők kezelésének üzleti alapon kell állnia, a kezelőknek pedig nyereségorientált módon kell meghozniuk a befektetési döntéseket. 27.
Ha az állam pénzügyi közvetítőbe hitelek vagy kezességvállalások formájában befektet, akkor annak érdekében, hogy a pénzügyi közvetítő ne részesüljön állami támogatásban, teljesülniük kell a referencia-kamatlábról szóló közleményben24, illetve a kezességvállalásról szóló közleményben25 meghatározott feltételeknek.
28.
Ha a pénzügyi közvetítő az államtól kapott összes előnyt továbbadja a végső kedvezményezett vállalkozásoknak, úgy tekintendő, hogy a pénzügyi közvetítő nem részesül állami támogatásban. A teljes körű továbbadás biztosítása érdekében a pénzügyi közvetítőnek nyújtott előnyt számszerűsíteni kell. Ezenkívül megfelelő mechanizmus útján biztosítani kell a teljes körű továbbadás ellenőrzését.
29.
Az, hogy a kockázatfinanszírozási célú intézkedés eredményeként a pénzügyi közvetítők növelhetik vagyonukat, kezelőik pedig megbízások révén nagyobb árbevételt érhetnek el, a támogatási intézkedés csupán másodlagos gazdasági hatásának tekintendő, és nem minősül a pénzügyi közvetítő és/vagy annak kezelői részére nyújtott támogatásnak. Azonban ha a kockázatfinanszírozási célú intézkedés úgy került kialakításra, hogy e másodlagos hatást előre meghatározott pénzügyi közvetítőkhöz irányítsa, úgy kell tekinteni, hogy az érintett pénzügyi közvetítők közvetett támogatásban részesülnek.
2.1.3. 30.
2.2. 31.
24 25 26
A befektetés tárgyát képező vállalkozásoknak nyújtott támogatás Ha a befektetők, a pénzügyi közvetítő vagy annak kezelői szintjén támogatásnyújtásra kerül sor, a Bizottság általában úgy tekinti, hogy a támogatás legalább részben a befektetés tárgyát képező vállalkozásokhoz kerül, ez azonban nem érinti a de minimis rendelet26 alkalmazását. Akkor is ez a helyzet, ha a pénzügyi közvetítő kezelői tisztán üzleti alapon hozzák befektetési döntéseiket.
Bejelentendő kockázatfinanszírozási támogatások A tagállamok a Szerződés 108. cikkének (3) bekezdése alapján kötelesek bejelenteni azokat a kockázatfinanszírozási célú intézkedéseket, amelyek nem felelnek meg a piacgazdasági szereplő teszten, nem teljesítik a de minimis rendelet feltételeit, vagy nem felelnek meg az általános csoportmentességi rendeletben szereplő összes feltételnek, és állami támogatásnak minősülnek. A Bizottság az említett intézkedések belső piaccal való összeegyeztethetőségét a Szerződés 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján vizsgálja. Ez az iránymutatás azokra a kockázatfinanszírozási célú intézkedésekre összpontosít, amelyek valószínűleg összeegyeztethetőnek minősülnek a Szerződés 107. cikke (3) bekezdésének c) pontjával, számos olyan feltételre figyelemmel, amelyek részletes ismertetése ezen iránymutatás 3. fejezetében található. A szóban forgó intézkedések az alábbi három kategóriába sorolhatók. A Bizottság közleménye a referencia-kamatláb és a leszámítolási kamatláb megállapítási módjának módosításáról, HL C 14., 2008.1.19., 6. o. Bizottsági közlemény az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a kezességvállalás formájában nyújtott állami támogatásra való alkalmazásáról, HL C 155., 2008.6.20., 10. o. a de minimis rendeletre történő hivatkozás
11
32.
Az első kategóriába olyan kockázatfinanszírozási célú intézkedések tartoznak, amelyek olyan vállalkozásokat céloznak, amelyek nem teljesítik az általános csoportmentességi rendeletben felsorolt összes támogathatósági követelményt. Ezen intézkedésekkel kapcsolatban a Bizottság részletes előzetes értékelés elvégzését írja elő a tagállam számára, mivel a támogatható vállalkozásokat érintő, az általános csoportmentességi rendeletben meghatározott piaci hiányosság már nem vélelmezhető. Ebbe a kategóriába különösen az alábbi vállalkozások tartoznak: a) olyan vállalkozások, amelyek az első kockázatfinanszírozási célú befektetés után túllépik a kkv-k Unió által alkalmazott meghatározásában27 szereplő küszöbértékeket, és kisebb közepes piaci tőkeértékű vállalatokká válnak; b) kutatás-fejlesztési és innovációs tevékenységet végző innovatív közepes piaci tőkeértékű vállalatok; c) olyan vállalkozások, amelyek az első kockázatfinanszírozási célú befektetéshez az első kereskedelmi értékesítésüket követő több mint öt év eltelte után jutnak; d) olyan vállalkozások, amelyeknek [10 millió EUR]-nál magasabb összegű kockázatfinanszírozási célú befektetési igényük van; e) olyan alternatív kereskedési platformok, amelyek nem teljesítik az általános csoportmentességi rendelet feltételeit.
33.
A második kategória olyan intézkedéseket foglal magában, amelyek kialakítása eltér az általános csoportmentességi rendeletben meghatározott paraméterektől. Ezen intézkedések esetében a piaci hiányosság vélelmezhető, azonban körültekintően vizsgálandó az intézkedés kialakítása. Ebbe a kategóriába különösen az alábbi esetek tartoznak: a) olyan intézkedések, amelyekben a magánbefektetői részvétel az általános csoportmentességi rendeletben meghatározott arányok alatt marad; b) olyan intézkedések, amelyek pénzügyi kialakításának paraméterei meghaladják az általános csoportmentességi rendeletben meghatározott felső határokat; c) olyan intézkedések, amelyek a befektetők, a pénzügyi közvetítők és azok kezelőinek kiválasztása során a nyereségből származó elsőbbségi hozamokkal szemben (nyereségnövelés) előnyben részesítik az esetleges veszteségekkel szembeni védelmet (veszteségminimalizálás); d) fiskális ösztönzők a vállalati befektetők számára, ideértve a társbefektetőként eljáró pénzügyi közvetítőket vagy azok kezelőit is.
27
34.
A harmadik kategória olyan nagy programokra vonatkozik, amelyek bár teljesítik az általános csoportmentességi rendelet feltételeit, nagy költségvetésük miatt nem tartoznak annak hatálya alá. Ezeket a programokat elsősorban azért kell bejelenteni, hogy a Bizottság részletesen megvizsgálhassa azokat a potenciális negatív hatásokat, amelyeket ezek a programok az érintett piacokra gyakorolhatnak. E vizsgálat elvégzésekor a Bizottság azt is ellenőrzi, hogy teljesülnek-e az általános csoportmentességi rendeletben előírt feltételek.
35.
A bejelentendő intézkedések 32. és 33. pontban ismertetett különböző kategóriái együttesen is megjelenhetnek egyazon intézkedésen belül.
beillesztendő az új általános csoportmentességi rendelet II. Mellékletére való hivatkozás
12
2.3. 36.
Fogalommeghatározások Ezen iránymutatás alkalmazásában az alábbi kifejezések a következő jelentéssel bírnak: a) „alternatív kereskedési platform”: kkv-részvények adásvételére szakosodott részvénypiac vagy befektetési eszköz, amely megkönnyíti a befektetők és a befektetés tárgyát képező kkv-k találkozását; b) „szokásos piaci feltételek”: azt jelenti, hogy a szerződő felek közötti befektetési ügylet feltételei azonosak a független vállalkozások között létrejövő ügyletek feltételeivel, és mentesek az állami befolyás minden elemétől; c) „adósságinstrumentum”: olyan megállapodás, amelyben a hitelező kötelezi magát, hogy meghatározott pénzösszeget meghatározott időre a kölcsönfelvevő rendelkezésére bocsát, és amely a kölcsönfelvevőt arra kötelezi, hogy a meghatározott időszakon belül visszafizesse az összeget; formáját tekintve lehet kölcsön vagy egyéb finanszírozási eszköz, amely a hitelező számára elsődlegesen minimumhozamot nyújt; d) „támogatható vállalkozás”: az ezen iránymutatásban meghatározott kkv-k, kisebb közepes piaci tőkeértékű vállalatok és innovatív közepes piaci tőkeértékű vállalatok; e) „megbízott fél”: valamely tagállam által kockázatfinanszírozási célú intézkedés végrehajtásával megbízott pénzügyi intézmény – például az Európai Beruházási Bank (EBB) és az Európai Beruházási Alap (EBA) –, nemzetközi pénzügyi intézmény, közjogi szerv vagy a magánjog alapján működő, közfeladatot ellátó szerv; f)
„tőkebefektetés”: befektető általi közvetlen vagy közvetett tőkejuttatás egy vállalkozás számára a vállalkozásban történő teljes vagy részleges tulajdonszerzés ellenében, ahol a befektető bizonyos irányítási jogkört is szerez a vállalkozásban, és részesülhet a jövőbeli nyereségből;
g) „kilépés”: pénzügyi közvetítő vagy befektető részesedésének megszüntetése, amely történhet kereskedelmi értékesítés, leírás, részvények/kölcsönök visszafizetése, más pénzügyi közvetítő vagy befektető részére történő átruházás, pénzügyi intézmény részére történő átruházás, valamint nyilvános forgalomba hozatallal történő értékesítés – beleértve az első nyilvános kibocsátást – révén; h) „végső kedvezményezett”: olyan támogatható vállalkozás, amelyben egy kockázatfinanszírozási célú állami támogatási intézkedés alapján befektetést hajtottak végre; i)
„pénzügyi közvetítő”: formájától és tulajdoni viszonyaitól függetlenül bármely pénzügyi közvetítő, beleértve a megbízott feleket, az alapok alapját, a magántőke-befektetési alapokat, a nyilvános befektetési alapokat, a bankokat, a mikrofinanszírozási intézményeket és a kezességvállalásra létrehozott társaságokat;
j)
„első kereskedelmi értékesítés”: vállalkozás által termék- vagy szolgáltatási piacon történő első értékesítés, amelybe nem tartozik bele a piac tesztelése érdekében végrehajtott korlátozott értékesítés;
k) „kiegészítő befektetés”: egy vállalkozásba történő egyszeri vagy ismételt befektetést követő további befektetés; 13
l)
„kezességvállalás”: harmadik fél újonnan létrejött kockázatfinanszírozási célú hitelügyleteiért (például adósságinstrumentumokért vagy lízingekért), valamint kvázi-sajáttőke instrumentumaiért való részleges vagy teljes felelősségvállalásra vonatkozó írásbeli kötelezettségvállalás;
m) „kezességvállalási mérték”: a biztosított portfólió egyes tranzakciói esetében vállalt százalékos veszteségfedezeti arány; n) „független magánbefektető”: a befektetés tárgyát képező kkv-tól független magánbefektető, tulajdoni viszonyaiktól függetlenül ideértve a pénzügyi intézményeket is, feltéve, hogy az utóbbiak teljes felelősséget vállalnak befektetéseikért; újonnan létrehozott vállalkozás esetén a magánbefektetőt a vállalkozástól függetlennek kell tekinteni; o) „innovatív közepes piaci tőkeértékű vállalat”: olyan közepes piaci tőkeértékű vállalat, i.
amely független szakértő értékelésével alá tudja támasztani, hogy a belátható jövőben új, az iparági legmodernebb technikákhoz képest jelentős javulást jelentő, ugyanakkor technológiai vagy ipari problémák kockázatát hordozó termékeket, szolgáltatásokat vagy folyamatokat fejleszt majd ki, vagy
ii.
amelynek kutatás-fejlesztési költségei az összes működési költségnek legalább 15 %-át teszik ki a kockázatfinanszírozási célú állami támogatási intézkedés alapján megvalósított első befektetést megelőző három év legalább egyikében; pénzügyi előzményekkel nem rendelkező induló vállalkozás esetében ugyanezen arányt a folyó pénzügyi időszak független könyvvizsgáló által hitelesített pénzügyi kimutatásában kell kimutatni;
p) „befektetés”: egy vállalkozásba történő egyszeri vagy ismételt befektetés; q) „nagy program”: olyan, nagy költségvetésű (a tervezett vagy a tényleges éves kiadás meghaladja a tagállam GDP-jének a 0,01 %-át, valamint a 100 millió EUR értéket) támogatási program, amely teljesíti az általános csoportmentességi rendelet feltételeit, azonban a rendelet 1. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján nem tartozik annak hatálya alá; r)
„tőkeáttétel”: az állami befektetésen kívül szükséges magánbefektetés előírt mértéke. Megjegyzendő, hogy ezen iránymutatás alkalmazásában a tőkeáttétel nem szinonim a költségvetési rendelet 140. cikke (2) bekezdésének d) pontjában, valamint a közös rendelkezésekről szóló rendelet 32. cikke (2) bekezdésének c) pontjában meghatározott „tőkeáttételi hatással”;
s)
„közepes piaci tőkeértékű vállalat”: ezen iránymutatás alkalmazásában olyan vállalkozás, amelynek alkalmazotti létszáma nem haladja meg az 1 500 főt, ideértve a kisebb közepes piaci tőkeértékű vállalatokat is. Ezen iránymutatás alkalmazásában egyetlen vállalkozásnak tekintendők azok a jogalanyok, amelyek esetében az általános csoportmentességi rendelet II. melléklete 3. cikkének (3) bekezdésében felsorolt bármely feltétel teljesül („kapcsolt vállalkozás”);
t)
„természetes személy”: olyan személy, aki a Szerződés 107. cikke (1) bekezdésének alkalmazásában nem minősül vállalkozásnak;
u) „új hitel”: új befektetés érdekében újonnan kezdeményezett hitelügylet, ide nem értve a meglévő hitelek refinanszírozását; 14
v) „kockázatfinanszírozási célú befektetés”: támogatható vállalkozásnak nyújtott tőke- és kvázisajáttőke-befektetés, kockázatfinanszírozási célú hitel, (ideértve a lízinget és a kezességvállalást), illetve ezek ötvözete; w) „kockázatfinanszírozási célú hitel”: pénzügyi közvetítő által támogatható vállalkozásnak nyújtott hitel vagy lízing, feltéve, hogy a közvetítő a hitelt vagy lízinget az általános csoportmentességi rendelet 19. cikkének (10) bekezdésében meghatározott mértékben, saját forrásból finanszírozza, és hogy bizonyítani tudja, hogy a kockázatfinanszírozási célú intézkedés keretében támogatott hitelportfólióból számos olyan vállalkozás részesül, amely a közvetítő hitelpolitikája szerint az intézkedés megvalósulása nélkül nem részesült volna finanszírozásban; x) „kis- és középvállalkozás (kkv)”: az általános csoportmentességi rendelet II. mellékletében meghatározott vállalkozás. Ezen iránymutatás alkalmazásában egyetlen vállalkozásnak tekintendők azok a jogalanyok , amelyek esetében az általános csoportmentességi rendelet II. melléklete 3. cikkének (3) bekezdésében felsorolt bármely feltétel teljesül („kapcsolt vállalkozás”); y) „kisebb közepes piaci tőkeértékű vállalat”: olyan vállalkozás, melynek alkalmazotti létszáma nem haladja meg a 499 főt, és amelynek éves árbevétele nem haladja meg a 100 millió EUR-t, vagy amelynek éves mérlegfőösszege nem haladja meg a 86 millió EUR-t. Ezen iránymutatás alkalmazásában egyetlen vállalkozásnak tekintendők azok a jogalanyok, amelyek esetében az általános csoportmentességi rendelet II. melléklete 3. cikkének (3) bekezdésében felsorolt bármely feltétel teljesül („kapcsolt vállalkozás”); z) „a kockázatfinanszírozás teljes összege”: valamely támogatható vállalkozásban egyszeri vagy ismételt finanszírozás útján, kockázatfinanszírozási célú állami támogatási intézkedés alapján megvalósított összes befektetés – beleértve a kiegészítő befektetéseket is – összege; aa) „kvázisajáttőke-befektetés”: a saját tőke és a hitelfinanszírozás közé besorolt finanszírozási forma, amely az elsőhelyi adósságnál magasabb, de a törzsrészvénynél alacsonyabb kockázattal jár, nemfizetéssel szemben nincs biztosítva, és amelynek hozama a tulajdonos számára elsősorban a célvállalkozás nyereségétől vagy veszteségétől függ. A kvázisajáttőkebefektetés strukturálható jellemzően biztosíték nélküli és alárendelt, és egyes esetekben tőkévé alakítható adósságként, vagy elsőbbségi tőkeként; bb) „kiváltási tőke”: egy vállalkozás létező részvényeinek megvásárlása egy korábbi befektetőtől vagy tulajdonostól; cc) „tőzsdén nem jegyzett kkv”: olyan kkv, amely nem szerepel a tőzsde hivatalos jegyzékében. Az alternatív kereskedési platformon jegyzett kkv tőzsdén nem jegyzett kkv-nak minősül.
3.
A
3.1.
Közös értékelési elvek
37.
KOCKÁZATFINANSZÍROZÁSI ÖSSZEEGYEZTETHETŐSÉGÉNEK ÉRTÉKELÉSE
TÁMOGATÁS
Annak értékelésekor, hogy egy bejelentett támogatási intézkedés a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető-e, a Bizottság általában elemzi, hogy a támogatási intézkedés kialakítása biztosítja-e azt, hogy a támogatás közös érdekű célkitűzés 15
eléréséhez való pozitív hozzájárulása meghaladja a tagállamok kereskedelemre és a versenyre gyakorolt, lehetséges negatív hatásait. 38.
28
közötti
Az állami támogatások uniós szabályozásának korszerűsítéséről szóló 2012. május 8-i közleményben a Bizottság javasolta, hogy azonosítani kellene és meg kellene határozni olyan közös elveket, amelyek valamennyi támogatási intézkedés összeegyeztethetőségi értékelése során alkalmazhatók. E célból a Bizottság csak azokat a támogatási intézkedéseket tekinti a Szerződéssel összeegyeztethetőnek, amelyek az alábbi feltételek mindegyikét teljesítik: a)
jól meghatározott, közös érdekű célkitűzéshez való hozzájárulás: az állami támogatási intézkedésnek a Szerződés 107. cikkének (3) bekezdésével összhangban közös érdekű célkitűzésre kell irányulnia (3.2. szakasz);
b)
az állami beavatkozás szükségessége: az állami támogatási intézkedésnek olyan esetre kell irányulnia, ahol a támogatás olyan lényegi fejlődést eredményez, amelyet a piac önmagában, piaci hiányosság megszüntetése útján nem tud megvalósítani (3.3. szakasz);
c)
a támogatási intézkedés megfelelősége: a tervezett támogatási intézkedésnek megfelelő szakpolitikai eszköznek kell lennie a közös érdekű célkitűzés eléréséhez (3.4. szakasz);
d)
ösztönző hatás: a támogatásnak oly módon kell megváltoztatnia az érintett vállalkozás magatartását, hogy az olyan tevékenységekbe kezdjen, amelyeket támogatás nélkül nem vagy csak korlátozott mértékben vagy másképpen végezne (3.5. szakasz)28;
e)
a támogatás arányossága (minimumra korlátozott támogatás): a támogatás összegének az érintett vállalkozás kiegészítő befektetéseinek vagy többlettevékenységeinek az ösztönzéséhez szükséges minimumra kell korlátozódnia (3.6. szakasz);
f)
a tagállamok közötti versenyre és kereskedelemre gyakorolt, indokolatlan negatív hatások elkerülése: a támogatás negatív hatásait megfelelően korlátozni kell annak érdekében, hogy az intézkedés általános egyenlege pozitív legyen (3.7. szakasz);
g)
a támogatás átláthatósága: a tagállamoknak, a Bizottságnak, a gazdasági szereplőknek és a nyilvánosságnak könnyen hozzá kell férniük a vonatkozó jogszabályokhoz és az azok alapján odaítélt támogatásokkal kapcsolatos lényeges információkhoz (3.8. szakasz).
39.
Egyes programkategóriák általános egyenlege az ezen iránymutatás 4. fejezetében ismertetett utólagos értékelési követelmény hatálya alá eshet. Ilyen esetekben a Bizottság az érintett programok időtartamát korlátozhatja, meghosszabbításuk bejelentésének lehetősége mellett.
40.
Ha az állami támogatási intézkedés vagy az ahhoz kapcsolódó feltételek (beleértve a finanszírozási módszert is, amennyiben az az intézkedés szerves részét képezi)
Az ösztönző hatás magában foglalja a költségvetési rendelet 140. cikke (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott addicionalitás elvét, amely szerint a pénzügyi eszközöknek nem lehet célja a tagállami pénzügyi eszközök, a magánfinanszírozás vagy más uniós pénzügyi intézkedés helyettesítése.
16
szükségképpen az uniós jog megsértésével járnak, a támogatás nem nyilvánítható a belső piaccal összeegyeztethetőnek29. 41.
Valamely egyedi támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségének értékelése során a Bizottság figyelembe veszi a Szerződés 101. vagy 102. cikkének megsértésével kapcsolatos azon eljárásokat, amelyek érinthetik a támogatás kedvezményezettjét, és amelyek lényegesek lehetnek a támogatásnak a Szerződés 107. cikkének (3) bekezdése szerinti értékelése szempontjából.30
3.2.
Közös érdekű célkitűzéshez való hozzájárulás
42.
Az állami támogatásnak hozzá kell járulnia a Szerződés 107. cikkének (3) bekezdésében meghatározott egy vagy több közös érdekű célkitűzés megvalósításához. A kockázatfinanszírozási támogatás esetében az általános szakpolitikai célkitűzések a következők: a potenciálisan életképes kkv-k finanszírozási lehetőségeinek javítása azok korai fejlődési szakaszától a növekedési szakaszukig, valamint bizonyos esetekben a kisebb, valamint az innovatív közepes piaci tőkeértékű vállalatok lehetőségeinek javítása annak érdekében, hogy hosszú távon versenyképes kkv-finanszírozási piac alakuljon ki az Unióban, ami hozzájárulhat az általános gazdasági növekedéshez. A Bizottság akkor tekinti úgy, hogy egy adott kockázatfinanszírozási célú intézkedés hozzájárul az Unió valamely közös szakpolitikai célkitűzésének megvalósításához, ha megfelel a 43-47. pontban szereplő feltételeknek.
3.2.1. 43.
29
30
Az intézkedés által elérni kívánt konkrét szakpolitikai célkitűzések Az intézkedésnek a 42. pontban meghatározott általános szakpolitikai célkitűzésekre figyelemmel konkrét szakpolitikai célkitűzéseket kell meghatároznia. Ennek érdekében a tagállamnak a szakpolitikai célok azonosítása és a megfelelő teljesítménymutatók meghatározása céljából előzetes értékelést kell végeznie. Az intézkedés terjedelmét és időtartamát a szakpolitikai célokhoz kell igazítani. A teljesítménymutatóknak általában a következőket kell tartalmazniuk: a)
a magánszféra szükséges vagy tervezett befektetése (tőkeáttételi hatás);
b)
a befektetés tárgyát képező végső kedvezményezettek várható száma, beleértve az induló kkv-k számát is;
c)
a kockázatfinanszírozási célú intézkedés végrehajtása során, a kockázatfinanszírozási célú befektetések eredményeként létrehozandó új vállalkozások becsült száma;
d)
a végső kedvezményezett vállalkozásokban a kockázatfinanszírozási célú intézkedés szerinti első kockázatfinanszírozási célú befektetés időpontja és a kilépés között létrehozott munkahelyek száma;
e)
adott esetben a piacgazdasági szereplő teszttel összhangban megvalósított befektetések aránya;
f)
olyan köztes célok és határidők, amelyek eléréséig egy előre meghatározott összeget vagy a költségvetés meghatározott százalékát be kell fektetni;
g)
a befektetésekkel kapcsolatban várt megtérülés/hozam;
Lásd például a C-156/98. sz. Németország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 2000., I-6857. o.) 78. pontját, valamint a C-333/07. sz. Régie Networks kontra Rhone Alpes Bourgogne ügyben hozott ítélet (EBHT 2008., I-10807. o.) 94–116. pontját. Lásd a C-225/91. sz. Matra kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 1993., I–3203. o.) 42. pontját.
17
h)
3.2.2.
adott esetben a végső kedvezményezettek által a kockázatfinanszírozási célú intézkedés végrehajtása során tett szabadalmi bejelentéseket.
A szakpolitikai célkitűzéseket megvalósító pénzügyi közvetítők
44.
Annak érdekében, hogy a kockázatfinanszírozási célú intézkedésbe bevont pénzügyi közvetítők megvalósítsák a vonatkozó szakpolitikai célkitűzéseket, különösen az alábbi 45-47. pontban szereplő feltételeket kell teljesíteniük.
45.
A pénzügyi közvetítő befektetési stratégiájának összhangban kell lennie az intézkedés szakpolitikai célkitűzéseivel. A kiválasztási folyamat során a pénzügyi közvetítőknek be kell mutatniuk, hogy az általuk javasolt befektetési stratégia hogyan járulhat hozzá a szakpolitikai célkitűzések és célok eléréséhez.
46.
A pénzügyi közvetítőknek vagy azok kezelőinek járó kezelői díjnak mind a pénzügyi eredményekhez, mind a szakpolitikai célok eredményes eléréséhez kapcsolódó teljesítményalapú ösztönzőket kell tartalmaznia. A szakpolitikával kapcsolatos ösztönzőknek egyensúlyban kell lenniük a pénzügyi teljesítményen alapuló ösztönzőkkel, amelyeknek biztosítaniuk kell, hogy a jövőbeli befektetés tárgyát képező, támogatható vállalkozások kiválasztása hatékony legyen. Ezenkívül a Bizottság mérlegeli szankciók alkalmazását, amennyiben az előírt szakpolitikai célok nem valósulnak meg.
47.
A tagállam például a pénzügyi közvetítő befektetői képviseleti testületeiben – mint például a felügyelőbizottságban vagy a tanácsadó testületben – történő képviseleten keresztül biztosíthatja, hogy a közvetítők befektetési stratégiája mindenkor megfeleljen az előírt szakpolitikai céloknak. Megfelelő irányítási struktúra útján kell biztosítani, hogy a befektetési stratégia módosításához szükség legyen a tagállam előzetes hozzájárulására. Az egyértelműség kedvéért rögzítjük, hogy a tagállam nem vehet részt közvetlenül az egyedi befektetési vagy elidegenítési döntések meghozatalában.
3.3.
Az állami beavatkozás szükségessége
48.
Az állami támogatás csak akkor indokolt, ha a közös célkitűzés elérését befolyásoló konkrét piaci hiányosságra irányul. A Bizottság úgy véli, hogy nincs olyan piaci hiányosság, amely általánosan érintené a kkv-k finanszírozási lehetőségeit, hanem csupán a kkv-k bizonyos csoportjaihoz kapcsolódó hiányosságok léteznek; különösen a fennállásuk korai szakaszában lévő kkv-k azok, amelyek – növekedési kilátásaik ellenére – nem tudják bizonyítani a befektetőknek a hitelképességüket vagy az üzleti terveik megalapozottságát. A szóban forgó piaci hiányosság terjedelme ágazattól függően eltérő lehet mind az érintett vállalkozások, mind azok tőkekövetelménye szempontjából. Az információs aszimmetria miatt a piac számára nehézkes az ilyen kkv-k kockázat/nyereség profiljának, valamint a kockázattal kiigazított hozamot termelő képességének értékelése. Az említett kkv-k által a projektjük minőségével kapcsolatos információk megosztása terén tapasztalt nehézségek, vélt kockázatosságuk és gyenge hitelképességük magas ügyleti és ügynöki költségeket eredményez, és növelheti a befektetők kockázatkerülési hajlandóságát. A kisebb és az innovatív közepes piaci tőkeértékű vállalatok bizonyos körülmények között ugyanezzel a piaci hiányossággal szembesülnek.
49.
Ezért a kockázatfinanszírozási célú intézkedésnek olyan előzetes értékelésen kell alapulnia, amely igazolja a támogatható vállalkozásokat érintő finanszírozási hiány fennállását az érintett célterületen. A kockázatfinanszírozási célú intézkedést úgy 18
kell kialakítani, hogy az előzetes értékelés során igazolt piaci hiányosságra irányuljon. 50.
A magánfinanszírozás optimálistól elmaradó szintjét eredményező strukturális és ciklikus (vagyis a válsággal kapcsolatos) problémák egyaránt vizsgálandók. A vizsgálat során átfogóan elemezni kell a támogatható vállalkozások számára rendelkezésre álló finanszírozási forrásokat, figyelembe véve a célterületen meglévő pénzügyi közvetítők számát, azok állami vagy magánjellegét, az érintett piaci szegmensben megvalósítandó befektetések volumenét, a potenciálisan támogatható vállalkozások számát és az egyes ügyletek átlagos értékét. Ennek az elemzésnek a kockázatfinanszírozási célú intézkedés bejelentését megelőző [5-10] év adatain kell alapulnia, ez alapján tartalmaznia kell a finanszírozási hiány jellegét és becsült nagyságát, vagyis a támogatható vállalkozások teljesítetlen finanszírozási igényét.
51.
Az előzetes értékelést lehetőleg független szervezetnek kell elvégeznie, objektív és naprakész bizonyítékok alapján. A tagállamok belső szakértőket is igénybe vehetnek, vagy benyújthatnak egy, az Európai Beruházási Alap által készített piaci elemzést a finanszírozási lehetőségekről (Access to Finance Market Assessment – AFMA), feltéve, hogy az a kockázatfinanszírozási célú intézkedés bejelentését megelőző három éven belül készült. Amennyiben a kockázatfinanszírozási célú intézkedést részben az európai strukturális és beruházási alapokból finanszírozzák, a tagállam benyújthatja a közös rendelkezésekről szóló rendelet31 32. cikkének (2) bekezdése értelmében készített előzetes értékelést, amelyet úgy kell tekinteni, hogy megfelel az ezen iránymutatásban szereplő követelményeknek. A Bizottság fenntartja a jogot, hogy az előzetes értékelés megállapításainak vizsgálata során a rendelkezésre álló bizonyítékok fényében megkérdőjelezze az adatok érvényességét.
52.
Annak biztosítása érdekében, hogy az intézkedés által érintett pénzügyi közvetítők a megállapított piaci hiányosságokat célozzák meg, a javasolt befektetési stratégiának tiszteletben kell tartania a meghatározott támogathatósági követelményeket és finanszírozási korlátozásokat. A tagállamoknak tehát olyan pénzügyi közvetítőket kell kiválasztaniuk, amelyek az átvilágítás alapján bizonyítani tudják, hogy az általuk javasolt befektetési stratégia üzleti szempontból megalapozott, és megfelelő kockázatdiverzifikációs szabályokat tartalmaz, amelyek célja a gazdasági megvalósíthatóság és a befektetések mérete és területi kiterjedése szempontjából a hatékonysági szint elérése.
53.
Ezenkívül a fenti 2.2. szakaszban említett intézkedésekre figyelemmel az előzetes értékelés során számításba kell venni azokat a konkrét piaci hiányosságokat, amelyekkel a támogatható vállalkozások szembesülnek, erről lásd az 54–79. pontban szereplő további útmutatást.
3.3.1.
Az általános csoportmentességi rendelet hatályán kívül eső vállalkozási kategóriákra irányuló intézkedések a)
54.
31
Olyan vállalkozások, amelyek kisebb közepes piaci tőkeértékű vállalattá válnak az első befektetést követően
Jóllehet az általános csoportmentességi rendelet hatálya a kkv-kra korlátozódik, azok a kkv-k, amelyek növekedési tervei arra utalnak, hogy a kockázatfinanszírozási célú intézkedés szerinti első befektetést követően nő a munkavállalói létszám, túlléphetik a kkv fogalommeghatározásában szereplő Beillesztendő a közös rendelkezésekről szóló végleges rendeletre történő hivatkozás.
19
létszámot és pénzügyi határértékeket. Bizonyos körülmények között ezek a vállalkozások a kkv-kat érintő finanszírozási korlátokhoz hasonló korlátokkal szembesülnek. 55.
Ezért előfordulhat, hogy a kockázatfinanszírozási célú intézkedés szerinti első befektetés után is szükség van a szóban forgó vállalkozásba történő magánbefektetések ösztönzésére, valamint támogatni kell a vállalkozást, hogy újabb növekedési szakaszba léphessen, mindaddig, amíg elegendő tapasztalattal és biztosítékkal nem rendelkezik ahhoz, hogy állami támogatás nélkül is vonzó legyen a magánbefektetők számára. Ez elősegítheti a korábbi magánbefektetést, mivel így nagyobb eséllyel tudnak sikeresen kilépni a vállalkozásból annak egy későbbi fejlődési szakaszában. Vizsgálata során a Bizottság figyelembe veszi a megcélzott vállalkozások munka- és/vagy tőkeigényét, valamint azokat az egyéb feltételeket is, amelyek az adott vállalkozásokat érintő különös finanszírozási korlátokat tükrözik (például rendelkeznek-e elegendő biztosítékkal egy nagyobb összegű hitelhez).
56.
A fentiek fényében, továbbá feltéve, hogy az előzetes értékelés elegendő gazdasági bizonyítékot foglal magában, indokolt lehet azon vállalkozások további támogatása, amelyek a kockázatfinanszírozási célú intézkedés szerinti első befektetést követően kisebb közepes piaci tőkeértékű vállalattá válnak. b)
Innovatív közepes piaci tőkeértékű vállalatok
57.
A közepes piaci tőkeértékű vállalatok bizonyos körülmények között a kkv-kat érintő finanszírozási korlátokhoz hasonló korlátokkal szembesülnek. Ez lehet a helyzet azon közepes piaci tőkeértékű vállalatok esetében, amelyek egyidejűleg végeznek kutatás-fejlesztési és innovációs tevékenységet, és hajtanak végre termelő létesítményre irányuló induló beruházást, ideértve a piaci bevezetés előkészítését is, és amelyek múltbeli eredményei alapján a potenciális befektetők nem képesek megfelelő képet kialakítani a szóban forgó tevékenységek eredményeinek piaci kilátásairól. Ilyen esetben ahhoz, hogy fenntartható szintre növeljék a termelési kapacitásukat, ezeknek az innovatív közepes piaci tőkeértékű vállalatoknak szükségük lehet kockázatfinanszírozásra.
58.
A vállalkozások e csoportjára irányuló intézkedések értékelése céljából az előzetes értékelés során szemléltetni kell a piaci hiányosság jellegét és nagyságát. c)
59.
Olyan vállalkozások, amelyeknél az induló beruházás az első kereskedelmi értékesítésüket követő több mint öt év eltelte után történik
Az általános csoportmentességi rendelet főszabályként azokat a kkv-kat célozza, amelyeknél az intézkedés szerinti induló beruházás azt megelőzően történik, hogy valamely piacon végrehajtották volna az első kereskedelmi értékesítést, vagy az első kereskedelmi értékesítést követő öt éven belül. Az ötéves időszakot követően csak a kiegészítő befektetésekre vonatkozik a csoportmentesség. Ugyanakkor a vállalkozások egyes típusai még mindig fejlődésük terjeszkedő/korai növekedési szakaszában lévőnek tekinthetők, ha az említett ötéves időszak után még mindig nem tudták kellően bizonyítani jövedelemtermelő képességüket és/vagy még mindig nem rendelkeznek kellően meggyőző tapasztalattal és megfelelő biztosítékokkal. Különösen igaz ez a beváltnak még nem tekinthető technológiákat alkalmazó magas kockázatú ágazatokra, az innovatív vállalkozásokra vagy bizonyos ágazatokra, így például a biotechnológiára, a kulturális ágazatokra és a kreatív iparágakra. Ráadásul lehetséges, hogy azoknak a vállalkozásoknak, amelyek elegendő belső tőkével rendelkeznek induló tevékenységük finanszírozásához, csak egy későbbi szakaszban lesz szükségük külső finanszírozásra, például ahhoz, hogy növeljék kapacitásukat, ugyanis a szűkebb üzleti tevékenység kiterjesztése terén 20
már nem rendelkeznek tapasztalattal. Előfordulhat, hogy ehhez nagyobb összegű befektetésre van szükség, mint amelyet saját forrásaikból elő tudnak teremteni. 60.
Ez alapján megengedhetők olyan intézkedések, amelyek alapján az induló beruházás a célvállalkozás első kereskedelmi értékesítését követő öt év eltelte után valósul meg. Ilyen körülmények között a Bizottság előírhatja, hogy az intézkedésnek világosan meg kell határoznia a támogatható vállalkozások körét – az előzetes értékelés során bemutatott bizonyítékok alapján, amelyek igazolják az adott vállalkozásokat befolyásoló konkrét piaci hiányosság létezését –, valamint megfelelő korlátozásokat kell tartalmaznia határidők (például 10 év az 5 év helyett) vagy más, minőségi jellegű objektív szempontok formájában, ideértve a kkv-k fejlődési szakaszai körében általánosan elfogadott fogalmak alkalmazását is. d)
61.
Az általános csoportmentességi rendelet 19. cikkének (9) bekezdése a kockázatfinanszírozás teljes összegének felső határát [10 millió] EUR-ban határozza meg kkv-nként, amibe beleértendők a kiegészítő befektetések is. Azonban egyes iparágakban, amelyekben az előzetesen szükséges kutatás vagy befektetés költségei viszonylag magasak, előfordulhat, hogy ez az összeg nem elegendő a szükséges induló beruházáshoz, és ahhoz, hogy fenntartható növekedési pályára állítsa a vállalkozást. Ezért bizonyos körülmények között indokolt lehet engedélyezni, hogy az együttes befektetés összege a támogatható vállalkozások esetében meghaladja az előírt felső határt.
62.
Ennélfogva a kockázatfinanszírozási célú intézkedések a vállalkozásonkénti legfeljebb [10] millió EUR-t meghaladó összegű kockázatfinanszírozáshoz való hozzáférést is támogathatják, amennyiben a kockázatfinanszírozási célú intézkedés szerinti, vállalkozásonként tervezett finanszírozás összege tükrözi az előzetes értékelés során azonosított finanszírozási hiány nagyságát és természetét. A Bizottság figyelembe veszi a célágazat magasabb tőkeigényét, például az élettudományok vagy a környezetbarát energiával kapcsolatos befektetések esetén. e)
63.
32
Olyan vállalkozások, amelyek kockázatfinanszírozási célú befektetési igénye meghaladja a [10 millió EUR]-t
Olyan alternatív kereskedési platformok, amelyek nem felelnek meg az általános csoportmentességi rendelet feltételeinek
A Bizottság elismeri, hogy az alternatív kereskedési platformok a kkv-k finanszírozási piacának fontos részét képezik, mivel egyrészt új tőkét vonzanak a kkv-kba, másrészt megkönnyítik a korábbi befektetők kilépését32. Az általános csoportmentességi rendelet elismeri e platformok jelentőségét azáltal, hogy támogatja a tevékenységüket, például az ilyen platformokon keresztül a tőzsdén nem jegyzett vállalkozásokba történő magánbefektetésre irányuló fiskális ösztönzők segítségével vagy azzal, hogy lehetővé teszi, hogy amennyiben a platform kkv-nak minősül, részesülhessen induló vállalkozásnak nyújtott támogatásban, azzal a feltétellel, hogy a támogatás nem lépheti túl az általános csoportmentességi rendelet 20. cikkében meghatározott értékeket. A Bizottság elismeri, hogy a közösségi finanszírozási platformok egyre fontosabb szerepet töltenek be az induló vállalkozások finanszírozásában. Ezért ha piaci hiányosság áll fenn, és a közösségi finanszírozási platform üzemeltetője különálló jogi személy, a Bizottság analógia útján alkalmazhatja az alternatív kereskedési platformokra vonatkozó szabályokat. Ez ugyanígy érvényes az említett közösségi finanszírozási platformokon keresztül történő befektetés fiskális ösztönzőire. Tekintettel a közösségi finanszírozás közelmúltbeli megjelenésére az Unióban, a közösségi finanszírozást magában foglaló kockázatfinanszírozási célú intézkedésekre az ezen iránymutatás 4 fejezetében említett értékelés alkalmazható.
21
64.
Ugyanakkor az alternatív kereskedési platformok üzemeltetői alapításukkor nem feltétlenül számítanak kkv-nak. Hasonlóképpen, az általános csoportmentességi rendelet alapján az induló vállalkozásnak nyújtott támogatás engedélyezett összege nem feltétlenül elegendő a platform létrehozásának és első öt éve alatti működésének támogatásához. Végül lehetséges, hogy a kkv-k fogalmát alapul véve a platform nemcsak kkv-kat jegyez, hanem olyan vállalkozásokat is, amelyek túllépik a kkv fogalmában meghatározott küszöbértékeket.
65.
Ezért bizonyos körülmények között indokolt lehet a kkv-nak nem minősülő platformok támogatása is annak érdekében, hogy alternatív kereskedési platform alapítása esetén lehetővé váljon az általános csoportmentességi rendeletben meghatározottnál magasabb összeg felhasználása, vagy azért, hogy lehetővé váljon azoknak az alternatív kereskedési platformoknak a támogatása, amelyek túlnyomórészt kkv-k részvényekkel kereskednek. Ezek a szakosodott tőzsdék nemcsak új magánbefektetéseket vonzanak a vállalkozásokba, hanem a korábbi befektetők sikeres kilépését is lehetővé teszik. Ez összhangban van azzal a szakpolitikai célkitűzéssel, amely támogatja a kkv-k folyamatos finanszírozási láncon keresztül történő finanszírozáshoz jutását.
66.
Az előzetes értékelés során bizonyítani kell, hogy létezik olyan konkrét piaci hiányosság, amely az érintett földrajzi piacon hatással van az említett platformokra. Ezenkívül a platform által javasolt üzleti stratégiának tartalmaznia kell, hogy az érintett platformokon jegyzett vállalkozások tartósan alacsony száma miatt – ami likviditáshiányt okoz – az érintett platformnak rövid távon támogatásra van szüksége, jóllehet hosszú távon életképes.
3.3.2.
Olyan intézkedések, amelyek kialakítási paraméterei nem felelnek meg az általános csoportmentességi rendeletnek a)
Olyan intézkedések, amelyekben a magánbefektetői részvétel az általános csoportmentességi rendeletben meghatározott arány alatt marad
67.
Az egyes régiókra vagy tagállamokra ható piaci hiányosságok hangsúlyosabbak lehetnek, ha az adott területen belüli kkv-finanszírozási piac viszonylag elmaradott az érintett tagállam egyéb régióihoz vagy más tagállamokhoz képest. Különösen azokra a tagállamokra lehet ez jellemző, amelyekben nincsenek stabilan jelen hivatalos kockázatitőke-befektetők vagy üzleti angyalok. Ezért az a célkitűzés, amely a hatékony kkv-finanszírozási piac e régiókban történő kialakításának ösztönzésére irányul, valamint azon strukturális korlátok leküzdésére, amelyek akadályozhatják a szóban forgó régiókban működő kkv-kat a kockázatfinanszírozáshoz való tényleges hozzáférésben, alapot adhat arra, hogy a Bizottság kedvezőbben álljon azokhoz az intézkedésekhez, amelyek lehetővé teszik a magánbefektetők részvételét az általános csoportmentességi rendelet 19. cikkének (10) bekezdésében meghatározott arányok alatt is.
68.
Azon intézkedések esetében, amelyek kifejezetten az első kereskedelmi értékesítés előtt álló kkv-kra irányulnak, a Bizottság elfogadhatja, hogy a magánbefektetői részvétel szükséges szintje nem független jellegű. Ez a helyzet, ha a magánszféra részvételét például a kedvezményezett vállalkozás tulajdonosa biztosítja.
69.
Azon pénzügyi közvetítők esetében, amelyek tevékenysége olyan eltérő fejlődési szakaszban lévő támogatható vállalkozásokra irányul, amelyek esetében eltérő a szükséges magánbefektetői részvétel mértéke – az általános csoportmentességi rendelet 19. cikkének (10) bekezdése szerint –, a tagállamok a tőkeáttétel átlagos mértékével számolhatnak, figyelembe véve a pénzügyi közvetítő üzleti stratégiáját 22
és a tervezett portfóliót, az általános csoportmentességi rendelet 19. cikkének (10) bekezdésének megfelelően. A tagállamok kötelesek figyelemmel kísérni és folyamatosan gondoskodni az így kapott átlagos tőkeáttétel betartásáról. b)
Olyan intézkedések, amelyek pénzügyi paraméterei meghaladják az általános csoportmentességi rendeletben meghatározott felső határokat
70.
Az általános csoportmentességi rendelet 19. cikke (11) bekezdésének a) és b) pontja szerint a csoportmentesség azoknak az intézkedéseknek van fenntartva, amelyek esetében az állami és a magánbefektetők közötti eltérő feltételek szerinti veszteségmegosztás úgy került kialakításra, hogy az állami befektető veszteségét a teljes befektetés [20 %]-ára korlátozza. Hasonlóképpen, a kezességvállalások esetében a csoportmentesség csak akkor alkalmazható, ha a kezességvállalási mérték nem haladja meg az [50 %]-ot, az állami befektetőt terhelő teljes veszteséget pedig a kezességvállalással biztosított portfólió [20 %]-ára kell korlátozni.
71.
Azonban bizonyos körülmények között – kockázatosabb finanszírozási pozíció vállalása útján – az állami finanszírozás lehetővé teheti a magánbefektetők vagy hitelezők számára, hogy további finanszírozást nyújtsanak. A 70. pontban említett felső határokat meghaladó pénzügyi paraméterekkel rendelkező intézkedések értékelésekor a Bizottság számos tényezőt vesz figyelembe.
72.
Először is fontos, hogy az intézkedés a finanszírozási struktúra milyen szintjén kívánja ösztönözni a magántőkét. Az alapok alapja szintjén a magánfinanszírozásszerzési képesség – különösen az intézményi befektetőktől való finanszírozásszerzés képessége – a veszteségekkel szembeni védelmi mechanizmusok szélesebb körű alkalmazásán múlhat. Azonban az ilyen mechanizmusokra való túlzott támaszkodás torzulásokat okozhat a támogatható vállalkozások kiválasztása során, különösen olyan esetekben, amikor a magánbefektetők a vállalkozásokba történő befektetés szintjén, ügyletenként avatkoznak be.
73.
Másodsorban az intézkedés kialakítását alátámasztó különös feltételek szükségességének igazolása érdekében előfordulhat, hogy a tagállamoknak bizonyítaniuk kell, hogy a magánbefektetők kiválasztása során az eljárás valamennyi résztvevője az általános csoportmentességi rendeletben meghatározott feltételeket meghaladó feltételeket követelt, vagy, hogy a tender eredménytelen volt.
74.
Harmadszor, annak vizsgálatakor, hogy szükség volt-e az intézkedés egyedi kialakítására, a Bizottság figyelembe veheti a kiválasztott magánbefektetők reziduális kockázatát – az állami befektető által vállalt várt és váratlan veszteségekhez viszonyítva –, valamint az állami és a magánbefektetés várható megtérülésének egyensúlyát. Ennek megfelelően eltérő kockázat/nyereség profil is elfogadható, amennyiben az maximalizálja a tőkeáttételi hatást, anélkül, hogy aláásná a befektetési döntések valódi nyereségorientált jellegét. c)
75.
Olyan intézkedések, amelyek a befektetők, a pénzügyi közvetítők és azok kezelőinek kiválasztása során előnyben részesítik a veszteségminimalizálást az aszimmetrikus nyereségmegosztással szemben
Az általános csoportmentességi rendelet 19. cikke (11) bekezdésének a) pontja szerint a befektetőket, pénzügyi közvetítőket és azok kezelőit olyan nyílt, átlátható és megkülönböztetésmentes felhívás útján kell kiválasztani, amely egyértelműen tartalmazza az intézkedés által elérni kívánt szakpolitikai célkitűzéseket, valamint 23
az e célkitűzések elérésére kialakított pénzügyi paraméterek típusait. A kiválasztás ebben az összefüggésben úgy értendő, hogy a pénzügyi közvetítőket és azok alapkezelőit nyílt, átlátható és megkülönböztetésmentes eljárásban kell kiválasztani, és elvárás a felhívással szemben, hogy a befektetők számára a lehető legkevesebb állami támogatás mellett is vonzó legyen, és az egyenlő feltételek elvétől a lehető legkisebb mértékben térjen el. Ennek elérése érdekében tényleges versenypárbeszédet kell kezdeni azokkal, akik készek forrásokat biztosítani a kockázatfinanszírozási célú intézkedéshez, annak megállapítása érdekében, hogy melyek lennének a legmegfelelőbb ösztönzőfajták (a veszteségminimalizálás és a nyereségnövelés), valamint hogy azok milyen intenzitásúak legyenek. E versenypárbeszéd eredményeként az alapkezelő képes lesz reális üzleti stratégiát benyújtani a kiválasztása érdekében. 76.
A tagállamoknak az alapkezelőkre vonatkozó értékelési szempontok között azt a követelményt is közzé kell tenniük, amely szerint „a nyereségrészesedést előnyben kell részesíteni a veszteségminimalizálással szemben”, annak érdekében, hogy korlátozzák a befektetés tárgyát képező vállalkozásokat kiválasztó alapkezelő túlzott kockázatvállalási hajlamát. Ennek célja annak biztosítása, hogy az intézkedés által tervezett pénzügyi eszköz formájától függetlenül a magánbefektetőknek vagy - hitelezőknek biztosított kedvezményes bánásmód összevetésre kerüljön a közérdekkel, azaz a rendelkezésre bocsátott állami tőke rulírozó jellege biztosításának, valamint az intézkedés hosszú távú pénzügyi fenntarthatóságának érdekével.
77.
Bizonyos esetekben azonban szükségessé válhat a veszteségminimalizálás előnyben részesítése: nevezetesen akkor, ha az intézkedés olyan ágazatokra irányul, amelyekben magas az új kkv-k nemteljesítési aránya, és/vagy bizonytalanok a sajáttőkehozamok. Ez lehet a helyzet például azon intézkedések esetében, amelyek az induló kkv-kra, a jelentős technológiai akadályokkal küzdő ágazatokra vagy olyan ágazatokra irányulnak, amelyekben a vállalkozások nagymértékben függenek egy-egy olyan projekttől, amelyek jelentős összegű kezdeti befektetést igényelnek, és amelyek magas kockázati kitettséggel járnak (például a kulturális ágazatok és a kreatív iparágak esetében). A veszteségminimalizálási mechanizmusok előnyben részesítése olyan intézkedések esetében is igazolható, amelyek alapok alapjain keresztül működnek, és céljuk a magánbefektetők e szinten történő bevonzása. d) Fiskális ösztönzők a vállalati befektetők számára, ideértve a társbefektetőként eljáró pénzügyi közvetítőket vagy azok kezelőit is
78.
Míg az általános csoportmentességi rendelet hatálya azokra a független magánbefektetőként eljáró természetes személyeknek nyújtott fiskális ösztönzőkre terjed ki, akik közvetve vagy közvetlenül kockázatfinanszírozást biztosítanak a támogatható kkv-knak, a tagállamok helyénvalónak találhatják olyan intézkedések bevezetését, amelyek hasonló ösztönzőket alkalmaznak a vállalati befektetők esetében. A különbség oka az, hogy a vállalati befektetők a Szerződés 107. cikke értelmében vállalkozások, ezért különös korlátozásoknak kell érvényesülniük rájuk nézve annak biztosítása érdekében, hogy a vállalati befektetők szintjén nyújtott támogatások arányosak maradjanak, és tényleges ösztönző hatással rendelkezzenek. Ugyanakkor tekintettel azokra a jogokra, amelyeket a tagállamok a közvetlen adózás terén élveznek, ezek az intézkedések tagállamonként jelentősen eltérőek lehetnek. Ezért ezekre az intézkedésekre nem vonatkozhatnak az általános csoportmentességi rendelet automatikus összeegyeztethetőségi szabályai, hanem azokat külön be kell jelenteni. 24
79.
A pénzügyi közvetítők és azok kezelői csak annyiban lehetnek valamely fiskális ösztönző kedvezményezettjei, amennyiben társbefektetőként vagy társhitelezőként járnak el. A pénzügyi közvetítő vagy annak kezelői által az intézkedés végrehajtása érdekében nyújtott szolgáltatásokkal kapcsolatban nem nyújtható fiskális ösztönző.
3.4.
A támogatási intézkedés megfelelősége
3.4.1.
Az intézkedés megfelelősége más szakpolitikai eszközökhöz és más támogatási eszközökhöz képest
80.
Az azonosított piaci hiányosságok kezelése és az intézkedés által elérni kívánt szakpolitikai célkitűzések elérésének elősegítése érdekében a javasolt kockázatfinanszírozási célú intézkedésnek a nem állami támogatási szakpolitikai eszközökhöz, illetve az egyéb állami támogatási eszközökhöz képest megfelelő eszköznek kell lennie, és egyúttal a lehető legkevésbé torzító hatást kell gyakorolnia a versenyre. Az előzetes értékelés során megfelelően igazolni kell, hogy miért az adott intézkedést választották az egyéb szakpolitikai eszközökkel szemben.
81.
A Bizottság első lépésként mérlegeli, hogy a kockázatfinanszírozási célú intézkedés megfelelő eszköznek tekinthető-e – és ha igen, milyen mértékben – azokhoz a szakpolitikai eszközökhöz képest, amelyek a támogatható vállalkozások részére nyújtott kockázatfinanszírozás ösztönzésére irányulnak. Az állami támogatás mellett a tagállamok más szakpolitikai eszközökkel is előmozdíthatják a támogatható vállalkozások részére történő kockázatfinanszírozás-nyújtást. A tagállamok egyéb kiegészítő szakpolitikai eszközöket is alkalmazhatnak mind a keresleti, mind a kínálati oldalon, például a pénzügyi piacok működését megkönnyítő szabályozási intézkedéseket, az üzleti környezetet fejlesztő intézkedéseket és a befektetési felkészültséggel vagy az állami befektetésekkel kapcsolatos tanácsadó szolgáltatásokat, a piacgazdasági szereplő tesztjével összhangban.
82.
Az előzetes értékelésnek elemeznie kell azokat a meglévő és – ha lehetséges – tervezett nemzeti és európai szakpolitikai intézkedéseket, amelyek az azonosított piaci hiányosságokra irányulnak, figyelembe véve az egyéb szakpolitikai eszközök eredményességét és hatékonyságát, a méretgazdaságosságot és más szakpolitikai hatásokat is. Az előzetes értékelés megállapításainak bizonyítaniuk kell, hogy az azonosított piaci hiányosságot más szakpolitikai eszköz segítségével nem lehet megfelelően megoldani. A javasolt kockázatfinanszírozási célú intézkedésnek összhangban kell lennie az érintett tagállam azon általános politikájával, amely a kkv-k finanszírozási lehetőségeire vonatkozik, és kiegészítő jellegűnek kell lennie az azonos piaci igényekkel foglalkozó szakpolitikai eszközökhöz képest.
83.
Második lépésként a Bizottság mérlegeli, hogy a javasolt intézkedés megfelelőbb-e, mint az azonos piaci hiányosságra irányuló alternatív állami támogatási intézkedések. A kockázatfinanszírozást elősegítő állami támogatás számos formában nyújtható, például szelektív fiskális eszközök, másodlagos kereskedelmi pénzügyi eszközök vagy közvetlen támogatás formájában. Ezzel kapcsolatban általános vélelem, hogy a pénzügyi eszközök kevésbé torzítóak, mint a közvetlen támogatások, ezért azok megfelelőbb eszköznek minősülnek. Ugyanakkor számos különböző kockázat/nyereség jellemzővel bíró tőke- és adósságinstrumentum, valamint kezességvállalás létezik, továbbá különféle teljesítési módok és finanszírozási struktúrák állnak rendelkezésre, amelyek megfelelősége az adott finanszírozási hiány természetétől függ. 25
84.
Például a tagállamoknak igazolniuk kell, hogy a befektetőknek nyújtott fiskális ösztönzők miért alkalmasabbak az azonosított piaci hiányosságok leküzdésére, mint a pénzügyi eszközök. A tagállamoknak ugyanebből az okból igazolniuk kell, hogy miért megfelelőbb egy regionális alap létrehozása, mint egy nemzeti alap vagy alapok alapja létrehozása.
85.
A Bizottság értékeli, hogy az intézkedés kialakítása hatékony finanszírozási struktúrát biztosít-e a hatékony működés eléréséhez, figyelembe véve az alap befektetési stratégiáját is. Ezzel kapcsolatban a Bizottság kedvezően tekint azokra az intézkedésekre, amelyek szerint alapok alapjai fektetnek be több mögöttes alapba, feltéve, hogy a pénzügyi közvetítők megkettőzéséből eredő általános kezelési költségeket a hatékonyság jelentős javulása ellensúlyozza. Általánosságban egy ilyen finanszírozási struktúra hatékonyabb lehet a portfólió mérete, a befektetések nagyságrendje, valamint a portfólió diverzifikációja szempontjából, mint a kisebb és/vagy regionális alapok, ezáltal pedig vonzóbbnak tűnhet a magánbefektetők számára.
86.
Az alapok alapjai vagy az alternatív kereskedési platformok különösen hatékonyak és a magánbefektetők számára vonzók lehetnek, ha több tagállamban működnek. Ezért a Bizottság kedvező bánásmódban részesíti a több tagállam által létrehozott alapok alapjait és alternatív kereskedési platformokat.
3.4.2.
A pénzügyi eszközökre vonatkozó feltételek
87.
A pénzügyi eszközök formájában nyújtott állami támogatásnak a piaci szereplőktől származó további finanszírozást kell mozgósítania, és a kockázatfinanszírozás biztosításából származó veszteségeket és nyereségeket előre meghatározott feltételek szerint kell megosztania az állami és a magánszférából érkező résztvevők között. Az előzetes értékelésnek ésszerűen meg kell becsülnie az intézkedés tárgyát képező piaci hiányosságra tekintettel szükséges tőkeáttételt, azaz a várhatóan megszerezhető további magántőkét portfóliószinten vagy ügyletenként.
88.
Az általános csoportmentességi rendelet 19. cikkének (10) bekezdésében meghatározottnál alacsonyabb minimális tőkeáttételi arányokat csak az előzetes értékelés során megállapított jelentősebb piaci hiányosságok indokolhatják.
89.
A tőkeinstrumentumok esetében nem feltételezhető ösztönző hatás csak azért, mert az intézkedés alapján finanszírozáshoz lehet jutni a piacról. Ehelyett bizonyítandó, hogy az intézkedés olyan további magánfinanszírozást ösztönöz, amelyet egyébként nem, vagy csak más formában, összegben, illetve eltérő feltételekkel bocsátottak volna rendelkezésre.
90.
Az adósságinstrumentumok esetében ez megjelenhet az igazolható múlt nélküli kkv-knak történő hitelezés formájában vagy úgy, hogy a közvetítő standard hitelportfóliójához képest több kkv-nak nyújtanak hitelt. Annak biztosítása érdekében, hogy az adósságinstrumentumok ne váltsák fel a kereskedelmi pénzügyi termékeket, az előnyt tovább kell adni a végső kedvezményezetteknek, például a közvetítők által egyébként alkalmazottnál alacsonyabb kamatlábak vagy jobb feltételek formájában.
91.
Hogy az intézkedés képes-e ösztönző hatást kifejteni, végső soron attól függ, hogy az intézkedés hogyan valósítja meg az állami és a magánszférabeli pénzügyi szolgáltatók kockázatainak és nyereségének egyensúlyát. Az ösztönzők pontos jellemzőit a befektetők és a pénzügyi közvetítők nyílt, megkülönböztetésmentes kiválasztási eljárásán keresztül kell meghatározni. Az alapok alapjainak kezelői számára befektetési megbízásuk körében elő kell írni, hogy kötelesek kedvező 26
feltételeket megállapítani a támogatható alapok és befektetők versenyen alapuló kiválasztási eljárása során. 92.
A pénzügyi közvetítő vagy annak kezelője a tagállam mellett társbefektetőként járhat el, olyan összeggel, amely az alapkezelő pénzügyi alapja szempontjából jelentős, feltéve, hogy minden lehetséges összeférhetetlenségi okot elkerül. Az ilyen társbefektetés a meghatározott szakpolitikai célokkal összhangban lévő, megalapozott befektetési döntések meghozatalára ösztönözheti az alapkezelőt. A kiválasztási szempontok között szerepelnie kell, hogy az alapkezelőnek képesnek kell lennie arra, hogy saját forrásaiból befektetést hajtson végre.
93.
A tagállamoknak számos pénzügyi eszköz bevezetésére lehetőségük van, így például tőkeinstrumentumok (tőkevagy kvázisajáttőke-befektetések), adósságinstrumentumok (hitelek, beleértve az alárendelt kölcsönöket és a lízingeket is) vagy kezességvállalások nem egyenlő feltételeken alapuló alkalmazására. Ha egy hitelügylet a tőkebefektetéshez hasonló mértékű kockázatot rejt, akkor az ilyen finanszírozást tőke- vagy kvázisajáttőke-befektetésnek kell tekinteni, függetlenül annak jogi formájától (például átváltoztatható kötvények vagy kölcsönök, illetve opciós utalványokkal rendelkező kölcsönök). (a)
33
34 35
Tőkebefektetések
94.
A tőkebefektetések valamely vállalkozásba történő tőke- vagy kvázisajáttőkebefektetések formáját ölthetik, amelyek során a befektető tulajdoni részesedést vásárol az adott vállalkozásban.
95.
A tulajdonviszonyt megtestesítő eszközöknek számos olyan aszimmetrikus jellemzőjük lehet, amely alapján a befektetők eltérő bánásmódban részesülnek, mivel egyes eszközök nagyobb mértékű kockázatviseléssel, illetve nyereséggel járnak, mint mások. A magánbefektetők kockázatainak enyhítése érdekében az intézkedés felfelé irányuló védelmet kínálhat (ilyenkor az állami befektető lemond hozama egy részéről) vagy a veszteségek egy részével szembeni védelmet (a magánbefektető veszteségeinek korlátozása), illetve e kettő kombinációját.
96.
Általános elvként a Bizottság előnyben részesíti az aszimmetrikus felfelé történő nyereségrészesedés és a veszteségeknek való azonos kitettség kombinációját, mivel ez nagyobb ösztönzőt jelent a magánbefektető számára a nyereséges befektetések megvalósítására. Ezáltal sokkal inkább összhangba kerülnek az állami és a magánbefektetők érdekei. Ezzel szemben a veszteségminimalizálás, amely alapján az állami befektető ki lehet téve a gyenge teljesítmény kockázatának, az érdekek összehangoltságának hiányát eredményezheti, valamint azt, hogy a pénzügyi közvetítők vagy a befektetők rosszul választanak. Ugyanakkor a megcélzott kedvezményezettek rendkívül kockázatos csoportjai esetében szükség lehet a veszteségminimalizálásra.
97.
A Bizottság úgy foglal állást, hogy a maximalizált hozamokkal33, vételi opcióval34 és aszimmetrikus jövedelem-/készpénzfelosztással35 rendelkező tulajdonviszonyt
Az állami befektető előre meghatározott megtérülési szinten maximalizált hozama: az előre meghatározott megtérülési ráta túllépése esetén minden azt meghaladó hozamot a magánbefektetők között kell szétosztani. Az állami részesedésre vonatkozó vételi opció: a magánbefektetőknek vételi joguk van az állami befektetés előre meghatározott lehívási áron történő megvásárlására. Aszimmetrikus jövedelem-/készpénzfelosztás: az állami és a magánbefektetőktől egyenlő feltételek mellett kerül sor készpénz lehívására, azonban a keletkező hozamok aszimmetrikusan kerülnek elosztásra. A magánbefektetők az előre meghatározott megtérülési szintig nagyobb arányban
27
megtestesítő eszközök megfelelő ösztönzőknek tekintendők, különösen a kevésbé súlyos piaci hiányosságok esetében. 98.
Azok a nem egyenlő feltételek szerinti veszteségmegosztási jellemzőkkel bíró tulajdonviszonyt megtestesítő eszközök, amelyek meghaladják az általános csoportmentességi rendeletben meghatározott határokat, csak olyan intézkedések esetében igazolhatók, amelyek az előzetes értékelés során azonosított súlyos piaci hiányosságok megoldására irányulnak, így például a túlnyomórészt induló vállalkozásokra irányuló intézkedések esetében. A veszteségekkel szembeni túlzott védelem megelőzése érdekében maximalizálni kell az állami befektető első veszteséggel szembeni kitettségét36. Az állam és a befektetők érdekeivel való összhang biztosítása érdekében a pénzügyi közvetítők kötelesek legalább [10 %]-ot befektetni ugyanabba az első veszteségviselő osztályba tartozó ügyletrészsorozatba, mint a tagállam. A tagállam csak egyenlő feltételek mellett fektethet be a veszteségviselés szempontjából alacsonyabb kockázatú ügyletrészsorozatokba. (b)
36
Finanszírozott adósságinstrumentumok: hitelek
99.
A kockázatfinanszírozási célú intézkedések rendelkezése alapján a hitelnyújtás a pénzügyi közvetítők vagy a végső kedvezményezettek szintjén valósulhat meg.
100.
A támogatott adósságinstrumentumoknak számos formája lehet, ideértve az alárendelt kölcsönöket és a portfóliókockázat-megosztási kölcsönöket is. Az alárendelt kölcsönök a pénzügyi közvetítőknek nyújthatók azok tőkestruktúrájának megerősítéséhez, azzal a céllal, hogy további finanszírozást lehessen biztosítani a támogatható vállalkozásoknak. A portfóliókockázat-megosztási kölcsönök célja a hitelnyújtás azon pénzügyi közvetítők számára, amelyek vállalják a támogatható vállalkozások részére nyújtandó új hitelek vagy lízingek portfóliójának társfinanszírozását egy bizonyos társfinanszírozási arány erejéig, a portfólió hitelezési kockázatának hitelenkénti (lízingenkénti) alapon történő megosztása mellett. A pénzügyi közvetítő mindkét esetben társbefektetőként jár el a támogatható vállalkozások tekintetében, azonban az állami befektetőhöz/hitelezőhöz képest kedvezményes elbánásban részesül, mivel az eszköz csökkenti saját kitettségét az alapul szolgáló hitelportfólióból származó kockázatokkal szemben.
101.
Ha az eszköz kockázatmérséklő tulajdonságai azt eredményezik, hogy az állami befektető/hitelező az általános csoportmentességi rendelet 19. cikke (11) bekezdése b) pontjának megfelelően az alapul szolgáló hitelportfólió 20 %-át meghaladóan első veszteségviselő pozícióba kerül, az intézkedés általában csak súlyos piaci hiányosság esetén támasztható alá, amelyet egyértelműen azonosítani kell az előzetes értékelés során. A Bizottság többnyire kedvezően tekint azokra az intézkedésekre, amelyek egyértelműen maximalizálják az állami befektető által viselt első veszteségeket, különösen akkor, ha a felső határ nem haladja meg a [30 %]-ot. Ezenkívül a portfóliókockázat-megosztási hiteleszközöknek biztosítaniuk kell a kiválasztott pénzügyi közvetítő társbefektetésének jelentős arányát. A társbefektetési arány akkor tekintendő jelentősnek, ha nem alacsonyabb, mint az alapul szolgáló hitelportfólió 40 %-a.
102.
Ha a támogatott adósságinstrumentumokat már meglévő hitelek refinanszírozására használják, azok nem tekinthetők ösztönző hatásúnak, és az ilyen eszközökbe részesülnek a szétosztható bevételből, mint amennyire a részesedésük alapján arányosan jogosultak lennének. Első veszteségviselő osztály: a célportfólió várható veszteségeit magában foglaló, legnagyobb kockázattal járó ügyletrészsorozat.
28
beágyazott támogatási Szerződéssel. (c)
elemek
nem
minősülnek
összeegyeztethetőnek
a
Nem finanszírozott adósságinstrumentumok: kezességvállalások
103.
A kockázatfinanszírozási célú intézkedések rendelkezése alapján kezességvállalás a pénzügyi közvetítők vagy a végső kedvezményezettek szintjén valósulhat meg. A Bizottság általánosságban pozitívan értékeli az általános csoportmentességi rendelet által biztosított védelem alatt nem álló, a 104-107. pontban meghatározott feltételeknek megfelelő kezességvállalási eszközöket.
104.
A kezességvállalásokat portfóliószinten kell nyújtani. Megfelelően indokolt esetekben a kezességvállalások egyenként, azaz adósságinstrumentumonként is nyújthatók. A kezességvállalás által érintett támogatható ügyleteknek újonnan szerzett, támogatható kockázatfinanszírozási célú hitelügyleteknek, például adósságinstrumentumoknak vagy lízingeknek, illetve kvázisajáttőke-befektetési instrumentumoknak kell lenniük. A pénzügyi közvetítők eldönthetik, hogy mely ügyleteket kívánják felvenni a kezességvállalással érintett portfólióba, feltéve, hogy a kiválasztott ügyletek megfelelnek a kockázatfinanszírozási célú intézkedés által meghatározott támogathatósági feltételeknek. A kezességvállalásokat olyan arányban kell kínálni, amely megfelelő szintű kockázatmegosztást biztosít a pénzügyi közvetítőkkel.
105.
A kezességvállalási eszközök általában a kezességvállalás által lefedett egyedi ügyletekből származó veszteségeknek legfeljebb a [80 %]-át fedezhetik (maximális kezességvállalási arány). Megfelelően indokolt esetekben, az előzetes értékelés eredményére figyelemmel a kezességvállalási arány ennél magasabb lehet. Ez lehet a helyzet a kölcsönökre vagy az első kereskedelmi értékesítésük előtt álló kkv-kban lévő kvázisajáttőke-befektetésekre vonatkozóan nyújtott kezességvállalások esetében.
106.
A Bizottság csak a portfólió kezességvállalással lefedett része tekintetében maximalizált kifizetési plafonnal (maximális arány) rendelkező maximalizált kezességvállalásokat nyilvánítja összeegyeztethetőnek. A maximális aránynak csak a várható veszteségeket szabad fedeznie, és csak megfelelően indokolt esetekben fedezheti a váratlan veszteségeket is. Ha a maximális arány a váratlan veszteségeket is fedezi, a kezességvállalás árát úgy kell meghatározni, hogy tükrözze a kiegészítő kockázati fedezetet. A maximális arány nem haladhatja meg a 30 %-ot. Felső korlát nélküli kezességvállalások (olyan kezességvállalások, amelyek rendelkeznek kezességvállalási aránnyal, azonban maximális aránnyal nem) megfelelően indokolt esetekben nyújthatók; az ilyen kezességvállalások ára tükrözi a kezességvállalás által biztosított kiegészítő kockázati fedezetet.
107.
A kezességvállalás legfeljebb [10] évig állhat fenn; ez nem érinti a kezességvállalás által lefedett egyedi adósságinstrumentumok lejáratát, ami későbbi is lehet. A kezességvállalás mértéke csökkenthető, ha a pénzügyi közvetítő egy adott időszakban nem vonja be a portfólióba a befektetések egy minimális összegét. A fel nem használt összegek tekintetében rendelkezésre tartási díj kérhető. Az olyan módszereket, mint a rendelkezésre tartási díjak, a kiváltó események vagy a mérföldkövek arra kell használni, hogy a közvetítőket a meghatározott mennyiségek elérésére ösztönözzék.
3.4.3. 108.
A fiskális eszközökre vonatkozó feltételek Ahogy azt a 3.3.2.d) pontban említettük, az általános csoportmentességi rendelet hatálya a természetes személy befektetőket megcélzó fiskális ösztönzőkre 29
korlátozódik. Ezért azokat az intézkedéseket, amelyek adózási ösztönzők segítségével bátorítják a vállalati befektetőket a támogatható vállalkozások akár közvetlen, akár közvetett – egy külön alapban vagy az ilyen vállalkozásokba befektető kollektív befektetési eszközök más típusaiban történő részesedésszerzésen keresztül történő – finanszírozására, be kell jelenteni a Bizottságnak.
37 38
109.
A tagállamoknak általános szabályként az előzetes értékelés során megállapított piaci hiányosságra kell alapítaniuk a fiskális intézkedéseket, következésképpen az eszköznek a támogatható vállalkozások jól körülhatárolt kategóriáját kell megcéloznia.
110.
A vállalati befektetők adózási ösztönzői nyereségadó-kedvezmények és/vagy a tőkenyereségre és az osztalékra vonatkozó adókedvezmények formájában jelenhetnek meg, ideértve az adójóváírásokat és -halasztásokat is. Korábbi határozataiban a Bizottság általában összeegyeztethetőnek tartotta azokat a nyereségadó-kedvezményeket, amelyek konkrét határokat tartalmaznak arra vonatkozóan, hogy a befektető a befektetett összegnek maximum hány százalékának megfelelő összegben vehet igénybe adókedvezményt, valamint meghatározzák a befektető adókötelezettségéből levonható adókedvezmény maximális összegét. Ezenkívül a meglévő részesedések elidegenítéséből származó tőkenyereségadó-kötelezettség elhalasztható, ha a tőkenyereség egy meghatározott időszakon belül kedvezményre jogosító befektetésekbe újra befektetésre kerül, az említett részesedések elidegenítéséből származó veszteségek pedig levonhatók az olyan részesedésekből felhalmozódó nyereségből, amelyre szintén az említett adó vonatkozik.
111.
A Bizottság általában úgy értékeli, hogy a fiskális intézkedések e fajtái megfelelőek, és ezért ösztönző hatásúak, amennyiben a tagállam képes arra vonatkozóan bizonyítékot szolgáltatni, hogy a támogatható vállalkozások kiválasztása a befektetési követelmények jól felépített rendszerén alapul, amelyet megfelelően nyilvánosságra hoztak, és amely meghatározza a valamely igazolt piaci hiányosság által érintett támogatható vállalkozások jellemzőit.
112.
A fiskális programokat tíz évre kell korlátozni, ez azonban nem érinti az intézkedések meghosszabbításának lehetőségét. Ha tíz év eltelte után a programot meghosszabbítják, a tagállam a program végrehajtási időszakának eredményességét vizsgáló értékelés mellett köteles új előzetes értékelést is lefolytatni.
113.
Elemzésében a Bizottság figyelembe veszi az adott nemzeti fiskális rendszer egyedi jellemzőit; az adócsalással és az adóelkerüléssel szembeni küzdelem megerősítésére irányuló cselekvési terv37 célkitűzéseit; és Bizottság agresszív adótervezésről szóló, valamint a jó adóügyi kormányzásra vonatkozó minimumkövetelmények harmadik országok általi teljesítésének ösztönzésére irányuló intézkedésekről szóló ajánlásait38. Biztosítani kell továbbá, hogy az adóhatóságok között az adócsalás és az adóelkerülés megelőzésére irányuló adózási információcserére vonatkozó szabályok megfelelően alkalmazandók legyenek.
114.
A fiskális előnynek minden olyan befektető számára elérhetőnek kell lennie, amely teljesíti az előírt feltételeket; a befektetők letelepedési helye alapján nem Az adócsalással és az adóelkerüléssel szembeni küzdelem megerősítésére irányuló cselekvési terv, COM(2012) 722 final, 2012.12.6. A Bizottság 2012. december 6-i ajánlása az agresszív adótervezésről, C(2012) 8806 final; és a Bizottság 2012. december 6-i ajánlása a jó adóügyi kormányzásra vonatkozó minimumkövetelmények harmadik országok általi teljesítésének ösztönzésére irányuló intézkedésekről, C(2012) 8805 final.
30
alkalmazható megkülönböztetés, feltéve, hogy az érintett ország teljesíti a jó adóügyi kormányzásra vonatkozó minimumkövetelményeket. A tagállamoknak ezért az intézkedés hatályát és technikai paramétereit illetően gondoskodniuk kell a megfelelő nyilvánosságról. Az említett paramétereknek magukban kell foglalniuk az egy befektető által az intézkedésből nyerhető maximális előnyt meghatározó szükséges plafonokat és felső értékeket, valamint az egy támogatható kkv-ban végrehajtható befektetés maximális összegét.
3.4.4.
Az alternatív kereskedési platformokat támogató intézkedésekre vonatkozó feltételek
115.
Az alternatív kereskedési platformok támogatása akkor indokolható, ha a támogatható vállalkozások finanszírozási lehetőségeit befolyásoló piaci hiányosságra irányul. Az ösztönző hatás megfelelő elemzésének lehetővé tétele érdekében előre azonosítani kell az állami támogatás által érintett költségfajtákat, annak biztosítása érdekében, hogy azok rövid távon ne legyenek teljes mértékben visszanyerhetők, figyelembe véve a platform tevékenységi körét és a platform által megcélzott támogatható vállalkozásokat.
116.
A platform üzemeltetője köteles üzleti tervet rendelkezésre bocsátani, amely demonstrálja, hogy a támogatott platform [10] éven belül önfenntartóvá válhat. Ezenkívül a bejelentésben valószínű kontrafaktuális forgatókönyveket is vázolni kell, amelyek a szükséges finanszírozáshoz való hozzáférés szempontjából összevetik azokat a helyzeteket, amelyekkel a piacképes vállalkozások támogatás hiányában, illetve támogatás mellett találkoznának.
3.5.
A támogatás ösztönző hatása
117.
Az állami támogatás csak akkor minősülhet a Szerződéssel összeegyeztethetőnek, ha ösztönző hatással bír azáltal, hogy oly módon változtatja meg a támogatás kedvezményezettjének magatartását, hogy az olyan tevékenységekbe kezd, amelyeket támogatás nélkül nem, vagy a piaci hiányosság miatt csak korlátozottabb mértékben végezne. A támogatható vállalkozások szintjén akkor jelentkezik ösztönző hatás, ha a végső kedvezményezett olyan források bevonására képes, amelyek formájukat, összegüket vagy időzítésüket tekintve egyéb módon nem lennének elérhetők számára.
118.
A kockázatfinanszírozási célú intézkedésnek arra kell ösztönöznie a piaci befektetőket, hogy az aktuális szintet meghaladóan nyújtsanak finanszírozást az életképes támogatható vállalkozásoknak, és/vagy vállaljanak több kockázatot. Ösztönző hatásról akkor beszélhetünk, ha a kockázatfinanszírozási célú intézkedés úgy mozgósít befektetéseket piaci forrásokból, hogy a támogatható vállalkozásoknak nyújtott összes finanszírozás meghaladja az intézkedés költségvetését. Ezért a pénzügyi közvetítők kiválasztása során központi szerepet kell kapnia képességüknek a további magánbefektetések mozgósítására.
119.
Az ösztönző hatás meglétének értékelése szoros kapcsolatban áll a piaci hiányosság 3.3. szakaszban tárgyalt értékelésével. Hogy az intézkedés képes-e ösztönző hatást kifejteni, végső soron attól függ, hogy az intézkedés kialakítása hogyan valósítja meg az állami és a magánszférabeli pénzügyi szolgáltatók kockázatainak és nyereségének egyensúlyát, ami ahhoz a kérdéshez is szorosan kapcsolódik, hogy a támogatási intézkedés megfelelő-e. Ezért ha megfelelően azonosították a piaci hiányosságot, és az intézkedés kialakítása megfelelő, feltételezhető az ösztönző hatás megléte. 31
3.6.
A támogatás arányossága (minimumra korlátozott támogatás)
120.
Az állami támogatásnak arányosnak kell lennie a szakpolitikai célkitűzések elérése érdekében kezelendő piaci hiányossággal. A támogatást úgy kell kialakítani, hogy költséghatékony legyen, továbbá meg kell felelnie a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek. Ahhoz, hogy a támogatási intézkedés arányosnak minősüljön, a támogatásnak az azonosított finanszírozási hiány megszüntetése érdekében a piacról bevonzandó finanszírozáshoz feltétlenül szükséges minimumra kell korlátozódnia, anélkül, hogy jogtalan előnyt eredményezne.
121.
A kedvezményezettek szintjén a kockázatfinanszírozási támogatás főszabályként akkor tekintendő arányosnak, ha az intézkedés alapján nyújtott konzorciális (állami és a magán) finanszírozás teljes összege az előzetes értékelés során azonosított finanszírozási hiányra korlátozódik. A befektetők szintjén a támogatást a minimális tőkeáttételi hatás elérése és a finanszírozási hiány megszüntetése érdekében bevonzandó magántőkéhez szükséges minimumra kell korlátozni.
122.
Pontosabban a Bizottság akkor tekinti arányosnak az intézkedést, ha a 123-137. pontban meghatározott valamennyi feltétel teljesül.
3.6.1.
A pénzügyi eszközökre vonatkozó feltételek (a)
Az állami és a magánbefektetők közötti kockázat- és nyereségmegosztás korlátai
123.
Az intézkedésnek biztosítania kell, hogy a pénzügyi eszköz által a tőkeáttételi hatás maximalizálása és az azonosított piaci hiányosság kezelése érdekében nyújtott kedvezményes feltételek egyensúlyban legyenek azzal, hogy az eszköznek elegendő pénzügyi megtérülést kell biztosítania ahhoz, hogy működőképes maradjon.
124.
A Bizottság úgy ítéli meg, hogy amennyiben a magánbefektetők kiválasztására irányuló nyílt, átlátható és megkülönböztetésmentes eljárás során aszimmetrikus kockázattal kiigazított megtérülés vagy kockázat- és nyereségmegosztás kerül megállapításra, az arányosnak minősül, és úgy tekintendő, hogy tisztességes megtérülési rátát tükröz. A Bizottság úgy foglal állást, hogy a tisztességes megtérülési ráta megállapításának mindenkor előnyben részesítendő módja a megfelelően lefolytatott kiválasztási eljárás.
125.
Ha a magánbefektetőket nem ilyen eljárásban választják ki, a befektetők vagy adott esetben a pénzügyi közvetítők túlkompenzálásának elkerülése érdekében a tisztességes megtérülési rátát független szakértőnek kell megállapítania a piaci referenciaértékek és a piaci kockázat alapján, a diszkontált cash flow értékelési módszer alkalmazása útján. A fentiek alapján a független szakértőnek ki kell számítania a tisztességes megtérülési ráta minimális szintjét, amihez a kockázatok kifejezése érdekében hozzá kell adnia a megfelelő árrést.
126.
Ilyen esetben a tisztességes megtérülési rátát megállapító független szakértőt megfelelő szabályok szerint kell kijelölni. A szakértőnek legalább a következő feltételeknek meg kell felelnie: engedéllyel kell rendelkeznie az ilyen jellegű tanácsadásra, szerepelnie kell a megfelelő szakmai szövetségek nyilvántartásában, be kell tartania az említett szövetségek által kiadott etikai és szakmai szabályokat, függetlennek kell lennie, továbbá felelősséggel tartozik az általa végzett szakértői tevékenység pontosságáért. A független szakértőket általában nyílt, átlátható és megkülönböztetésmentes eljárásban kell kiválasztani. Ugyanaz a független szakértő [5] év alatt legfeljebb egy alkalommal vehető igénybe. 32
127.
A fentiek alapján az intézkedés különféle aszimmetrikus nyereségrészesedést alkalmazó vagy aszimmetrikusan időzített állami és magánbefektetéseket tartalmazhat, amennyiben a magánbefektetők várható kockázattal kiigazított megtérülése a tisztességes megtérülési rátára korlátozódik. (b)
A pénzügyi közvetítők, a kezelők és a megbízott felek díjazása
128.
A Bizottság általános elvként úgy tekinti, hogy egyrészről a tagállam, másrészről a pénzügyi közvetítők, azok kezelői vagy a megbízott felek gazdasági érdekeinek összehangolása minimalizálhatja a támogatást. A szóban forgó érdekeket mind az egyedi szakpolitikai célok megvalósítása, mind az állami eszköz pénzügyi teljesítménye szempontjából össze kell hangolni.
129.
A pénzügyi közvetítő vagy annak kezelőjének díjazásában jelentős összegű teljesítményalapú elemnek kell szerepelnie, amely a pénzügyi teljesítmény és az előre meghatározott konkrét szakpolitikai célok elérésének ellenértéke. A teljesítményalapú díjak mértékének a megcélzott piaci szegmens gyakorlata és a befektetési stratégia alapján indokoltnak kell lennie. A kezelőknek nemcsak a sikeres kihelyezés (folyósítás), és a bevont magántőke összege után jár díjazás, hanem a befektetések nyereséges megtérülése, így például egy bizonyos minimális megtérülési arány vagy elvárt hozam feletti jövedelem vagy tőkebevétel után is.
130.
A kezelői díj teljes összege nem haladhatja meg az érintett pénzügyi eszköz megvalósításához szükséges működési és kezelési költségeket; a kezelői díjnak fenntartható módon kell fedeznie a költségeket, a piaci gyakorlatnak megfelelően, valamint anélkül, hogy torzítaná az érdekek összehangolását. A szóban forgó díjak nem tartalmazhatják a befektetési költségeket.
131.
A pénzügyi közvetítőket, azok kezelőit vagy a megbízott feleket nyílt, átlátható és megkülönböztetésmentes eljárás útján kell kiválasztani. A pénzügyi közvetítő, illetve a kezelője vagy a megbízott fél általános díjstruktúrája ezt követően, az adott kiválasztási eljárás pontozása körében kerül értékelésre, a maximális díjazást pedig e kiválasztás alapján lehet meghatározni.
132.
Bizonyos indokolt esetekben a pénzügyi közvetítő, annak kezelője vagy a megbízott fél nyílt pályázati felhívás nélkül is kiválasztható, és ehelyett más megfelelő eljárás keretében is kijelölhető. Különösen ez a helyzet az EBB, az EBA vagy a megbízott felek esetében. Az ilyen módon történő kijelölés akkor indokolható, ha a potenciális jogalanyoknak küldött felhívást követően nem került sor megfelelő ajánlatok benyújtására. Ezenkívül tárgyalásos eljárás alkalmazása indokolható, ha az egyedi jellemzőkkel rendelkező kockázatfinanszírozási célú intézkedés a gazdálkodó egységek egy különös szakértelemmel rendelkező, nagymértékben specializálódott konkrét típusát követeli meg.
133.
Nyílt kiválasztási eljárás hiányában a pénzügyi közvetítő, illetve a kezelője vagy a megbízott fél teljes kezelési költségét és díját maximalizálni kell. A tőkebefektetést alkalmazó pénzügyi eszközök esetében az alapkezelő teljes díjazása nem haladhatja meg az alap rendelkezésére bocsátandó tőke [3] %-át.
3.6.2. 134.
A fiskális eszközökre vonatkozó feltételek A Bizottság úgy foglal állást, hogy azoknak az adókedvezményeknek, amelyek nem teljesítik az általános csoportmentességi rendelet összes feltételét, annak érdekében, hogy arányosnak minősüljenek, meg kell felelniük a 135-137. pontban meghatározott feltételeknek:
33
135.
Az egyetlen kedvezményezett vállalkozásban végrehajtott összes befektetés összege nem haladhatja meg a [10] millió EUR-t.
136.
A nyereségadó-kedvezmény esetében a támogatható vállalkozások részére finanszírozást biztosító befektetők a kedvezményre jogosító befektetések összegének [30 %]-a erejéig jogosultak a kedvezményre, amennyiben a befektető az adóintézkedés formájában megvalósuló támogatási programot megelőző maximális nyereségadó-kötelezettsége nem kerül túllépésre. A részesedések elidegenítéséből származó veszteségek beszámíthatók a nyereségadóval szemben. Az osztalékokra vonatkozó adókedvezmény esetén a kedvezményre jogosító részesedésekre tekintettel kapott összes osztalék teljes mértékben mentesülhet a nyereségadó alól. Hasonlóképpen, a tőkenyereségadó-kedvezmények esetében a kedvezményre jogosító részesedések értékesítéséből befolyó nyereség teljes mértékben mentesülhet a tőkenyereségadó alól. A meglévő, kedvezményre jogosító részesedések elidegenítéséből származó tőkenyereségadó-kötelezettség elhalasztható, ha a tőkenyereség [1] éven belül újra befektetésre kerül kedvezményre jogosító részesedésekbe.
137.
Az adókedvezmény fajtájától függetlenül a kedvezményre jogosító részesedéseknek az előzetes értékelés során meghatározott végső kedvezményezettekben újonnan kibocsátott, maximális kockázatú törzsrészvényeknek kell lenniük, amelyeket legalább [3-5] évig meg kell tartani. A kedvezmény nem érhető el azon befektetők számára, akik nem függetlenek a befektetés tárgyát képező vállalkozástól.
3.7.
A versenyre és a kereskedelemre gyakorolt indokolatlan negatív hatások elkerülése
138.
Az állami támogatást olyan módon kell kialakítani, hogy korlátozza a verseny torzulását, és hozzájáruljon a belső piac nyílt és versenyképes működésének fenntartásához. Ez a gyakorlatban bizonyos intézkedések kizárásával jár, valamint így azonosíthatók azok az esetek, amelyekben a negatív hatások valószínűleg jelentősebbek lesznek az esetleges pozitív hatásoknál. A többi esetben pedig az intézkedés általános pozitív hatásainak ellensúlyozniuk kell a negatív hatásokat. A kockázatfinanszírozási célú intézkedések esetében a potenciális negatív hatásokat minden olyan szinten értékelni kell, ahol a támogatás megjelenhet, azaz a befektetők, a befektetési közvetítők és azok kezelői, valamint a végső kedvezményezettek szintjén.
139.
Annak érdekében, hogy a Bizottság értékelni tudja a várható negatív hatásokat, a tagállam benyújthatja a rendelkezésére álló elemzéseket, valamint a támogatható vállalkozások, a finanszírozási struktúrák, a kialakítási paraméterek vagy a célterület szempontjából hasonló, korábbi programok esetében elvégzett utólagos értékeléseket.
140.
Először is, a kockázatfinanszírozás nyújtására szolgáló piac szintjén, az állami támogatás a magánbefektetés kiszorítását eredményezheti. Ez csökkentheti a magánbefektetők arra irányuló ösztönzőit, hogy finanszírozást nyújtsanak a támogatható vállalkozásoknak, és arra ösztönözheti őket, hogy megvárják, amíg az állam támogatást nyújt az ilyen befektetésekhez. Ennek kockázata annál jelentősebbé válik, minél nagyobb a végső kedvezményezettben megvalósított összes finanszírozás összege, minél nagyobb méretűek a szóban forgó kedvezményezett vállalkozások, és fejlődésük minél előrehaladottabb szakaszában vannak, mivel a magánfinanszírozás egyre inkább elérhetővé válik az említett 34
körülmények között. Ezenkívül az állami támogatás nem válthatja fel a befektetések olyan szokásos üzleti kockázatát, amelyet a befektetők az állami támogatás hiányában is vállaltak volna. Ugyanakkor amennyiben a piaci hiányosság megfelelően meghatározásra kerül, kevésbé valószínű, hogy a kockázatfinanszírozási célú intézkedés az említett kiszorítással jár. 141.
Másodszor, a pénzügyi közvetítők szintjén a támogatásnak torzító hatása lehet, abban az értelemben, hogy megnövelheti vagy fenntarthatja valamely közvetítő piaci erejét, például a piac egy adott régióban történő kiszolgálása tekintetében. Ha a támogatás közvetlenül nem is növeli a jelentős piaci erőt, erre közvetetten alkalmas lehet azáltal, hogy gátolja a meglévő versenytársak terjeszkedését, a versenytársak kilépését idézi elő, vagy elbátortalanítja az új versenytársakat a piacra lépéstől.
142.
A Bizottság különösen olyan esetben fordít különös figyelmet a kiválasztott közvetítőnek az érintett piacon meglévő piaci erejére és ennek a versenyre gyakorolt potenciális negatív hatásaira – különösen a magánszférabeli pénzügyi közvetítőkre gyakorolt kiszorítási hatásokra –, ha a tagállam nyílt, átlátható és megkülönböztetésmentes eljárás nélkül egy állami pénzügyi közvetítőt jelöl ki.
143.
A kockázatfinanszírozási célú intézkedéseknek olyan növekedésorientált vállalkozásokra kell irányulniuk, amelyek jóllehet potenciálisan életképesek, és rendelkeznek növekedési kilátásokkal, magánforrásokból nem képesek kellő mennyiségű finanszírozást bevonzani. Ezért egy olyan intézkedés, amely olyan állami alap felállításáról rendelkezik, amelynek üzleti terve nem bizonyítja kellően a megcélzott támogatható vállalkozások életképességét, és amely alapján következésképpen nagyobb a valószínűsége annak, hogy a kockázatfinanszírozási támogatás vissza nem térítendő támogatásként fog funkcionálni, nem valószínű, hogy megfelelőnek minősül a mérlegelés során.
144.
A nem hatékony piaci struktúrák fenntartásával járó kockázat elkerülése végett a kisméretű, korlátozott regionális dimenziójú és megfelelő irányítási rendszer nélkül működő befektetési alapokat elemezzük a hatékonyságuk szempontjából. A területi kockázatfinanszírozási célú támogatási programok a diverzifikáció hiánya miatt nem feltétlenül megfelelő nagyságrendűek és hatókörűek, ami csökkentheti hatékonyságukat, és azt eredményezheti, hogy kevésbé életképes vállalkozásoknak ítélnek oda támogatást, mivel nincs elegendő számú befektetési célként támogatható vállalkozás. Az ilyen befektetések torzíthatják a versenyt, és jogtalan előnyöket biztosíthatnak egyes vállalkozásoknak.
145.
Harmadszor, a végső kedvezményezettek szintjén a Bizottság megvizsgálja, hogy az intézkedés torzító hatást gyakorol-e azokra a termékpiacokra, amelyeken az adott vállalkozások versenyeznek. Például az intézkedés torzíthatja a versenyt, ha alulteljesítő ágazatokba tartozó vállalkozásokra irányul. Az alulteljesítő piacon az állami támogatás kiváltotta jelentős kapacitásbővülés azonban indokolatlanul torzíthatja a versenyt, mivel a kapacitásfelesleg létrehozásának vagy fenntartásának eredményeként csökkenhetnek a haszonkulcsok és a versenytársak beruházásai, vagy akár ahhoz is vezethet, hogy a versenytársak elhagyják a piacot. A piacra lépésben is akadályozhatja a vállalkozásokat. Így nem hatékony piaci struktúra alakul ki, ami hosszú távon káros a fogyasztókra nézve. Amennyiben a megcélzott ágazatba tartozó piac növekvő, az általában kevésbé vet fel aggályokat azzal kapcsolatban, hogy a támogatás negatívan fogja érinteni a dinamikus ösztönzőket, vagy hogy indokolatlanul gátolja a kilépést vagy a belépést.
35
146.
Az állami támogatás akadályozhatja a piaci mechanizmusokat abban, hogy hatékony eredményeket érjenek el a leghatékonyabb termelők jutalmazása révén, illetve azáltal, hogy növeli a legkevésbé hatékony termelőre nehezedő nyomást, melynek hatására az javítja eredményeit, szerkezetátalakításba kezd, vagy kilép a piacról. Ha nem hatékony cégek támogatásban részesülnek, az azt is megakadályozhatja, hogy a vállalkozások belépjenek a piacra vagy növeljék piaci részesedésüket, és gyengítheti azokat a tényezőket, amelyek a versenytársakat innovációra ösztönzik. Amennyiben azonban a kockázatfinanszírozási támogatásra irányuló intézkedéseket olyan módon alakítják ki, hogy csak az életképesebb és ígéretesebb vállalkozások kerülnek kiválasztásra, ennek kockázata meglehetősen korlátozottnak tűnik.
147.
A Bizottság a vállalkozások áthelyezésének potenciális negatív hatásait is megvizsgálja. Ezzel kapcsolatban a Bizottság elemzi, hogy lehet-e arra számítani, hogy a regionális alapok ösztönözni fogják a vállalkozások belső piacon belüli áthelyezését. Ha a pénzügyi közvetítő tevékenysége olyan nem támogatott területre összpontosul, amely támogatott területekkel határos, vagy olyan területtel, amelynek a célterületnél magasabb vagy azzal azonos a regionális támogatási intenzitása, fokozottabb az említett torzulás veszélye. Egy olyan regionális kockázatfinanszírozási célú intézkedésnek, amely csak bizonyos ágazatokra koncentrál, negatív áttelepülési hatásai is lehetnek.
148.
Ha az intézkedés negatív hatást gyakorol, a tagállamnak az adott torzulásokat minimalizáló eszközöket kell azonosítania. Például a tagállam bizonyíthatja, hogy ezek a negatív hatások a minimumra korlátozódnak, figyelembe véve például az összes befektetés összegét, a várható kedvezményezetteket és a megcélzott ágazatok jellemzőit. A pozitív és a negatív hatások mérlegelése során a Bizottság a pozitív hatások nagyságrendjét is figyelembe veszi.
149.
A Bizottság az ezen iránymutatásban szereplő elveket kizárólag a kockázatfinanszírozási célú támogatási programok tekintetében alkalmazza. Az említett elvek nem alkalmazandók az egyes vállalkozásoknak kockázatfinanszírozási támogatást nyújtó ad hoc intézkedésekre.
150.
Fontos emlékeztetni arra, hogy a kockázatfinanszírozási támogatási intézkedések minden esetben pénzügyi közvetítőket vonnak be, kivéve a támogatható vállalkozásokban közvetlenül megvalósított befektetésekre vonatkozó fiskális ösztönzők esetében. Ezért az az intézkedés, amely alapján egy tagállam vagy egy közintézmény pénzügyi közvetítők részvétele nélkül, közvetlenül valósít meg befektetéseket a vállalkozásokban, a kockázatfinanszírozási célú állami támogatásokra vonatkozó szabályok alapján nem nyilvánítható a belső piaccal összeegyeztethetőnek.
151.
Figyelembe véve a nagyvállalkozások nagyobb múltját és kiterjedtebb biztosítékait, a Bizottság úgy értékeli, hogy nincs olyan általános piaci hiányosság, amely a nagyvállalkozások finanszírozási lehetőségeihez kapcsolódik. A 3.3.1.a) pontban említettek szerint azok a kisebb közepes piaci tőkeértékű vállalatok, amelyek a növekedési terveik sikeres megvalósítása eredményeként már nem tartoznak a kkv fogalommeghatározásának körébe, ugyanolyan vagy hasonló finanszírozási korlátokkal szembesülhetnek, mint más új kkv-k. Ahogy azt a 3.3.1.b) pontban megemlítettük, azok az innovatív közepes piaci tőkeértékű vállalatok, amelyek kutatás-fejlesztési és innovációs projekteket valósítanak meg, szintén finanszírozási korlátokkal szembesülhetnek, amikor megpróbálják kereskedelmi forgalomba hozni kutatás-fejlesztési eredményeiket. Ilyen esetben ezért szükség lehet a kockázatfinanszírozási támogatásnyújtás engedélyezésére. 36
152.
Nem nyújtható kockázatfinanszírozási támogatás azoknak a vállalkozásoknak, amelyek szerepelnek valamely tőzsde vagy szabályozott piac hivatalos jegyzékében, mivel jegyzésük ténye már bizonyítja, hogy képesek magánfinanszírozás bevonzására. Ezenkívül a tőzsdén jegyzett vállalkozások többnyire nagyvállalkozások, amelyekre ezen iránymutatás hatálya nem terjed ki.
153.
Ha a kockázatfinanszírozási támogatási intézkedések teljes mértékben mellőzik a magánbefektetőket, nem nyilváníthatók összeegyeztethetőnek. Ilyen esetekben a tagállamnak mérlegelnie kell olyan alternatív szakpolitikai lehetőségek alkalmazását, amelyek alkalmasabbak lehetnek ugyanazon célkitűzések és eredmények elérésére, így például a regionális beruházási támogatás vagy az induló vállalkozásoknak nyújtott támogatás alkalmazását.
154.
Azok a kockázatfinanszírozási támogatási intézkedések, amelyek alapján a magánbefektetők nem vállalnak számottevő kockázatot, és/vagy az előnyök teljes mértékben a magánbefektetőkhöz áramlanak, nem nyilváníthatók összeegyeztethetőnek. A kockázatok és a nyereségek megosztása szükséges feltétele annak, hogy korlátozzák az állam pénzügyi kitettségét és tisztességes megtérülését. Azt is biztosítani kell továbbá, hogy a befektetési döntéseket nyereségorientált módon hozzák meg, valamint hogy az állami támogatás ne helyettesítse a szokásos üzleti kockázatot.
155.
A kockázatfinanszírozási támogatás nem használható kivásárlások támogatására; ez a rendelkezés nem érinti az általános csoportmentességi rendelet 19. cikkének (6) bekezdésében meghatározott kiváltási tőke támogatására történő kockázatfinanszírozási támogatásnyújtást.
156.
Ezenkívül a kockázatfinanszírozási támogatás nem tekintendő a belső piaccal összeegyeztethetőnek, ha az alábbi vállalkozásoknak ítélik oda: a) a Közösségnek a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló iránymutatásában39 és annak módosításaiban meghatározott nehéz helyzetben lévő vállalkozásoknak; b) olyan vállalkozásoknak, amelyek jogellenes állami támogatásban részesültek, amelyet még nem fizettek vissza maradéktalanul; c) a szénipari, az acélipari és a szintetikusszál-ipari ágazatokban működő vállalkozásoknak40.
39 40
157.
Ezen iránymutatás nem alkalmazandó a kivitellel kapcsolatos tevékenységekre nyújtott támogatásra, nevezetesen a közvetlenül az exportált mennyiségekhez, az értékesítési hálózat létrehozásához és működtetéséhez, illetve az exporttevékenységgel összefüggésben felmerülő egyéb folyó kiadásokkal közvetlenül kapcsolatos támogatásra, valamint az importáruk helyett a hazai áruk felhasználásától függő támogatásra.
158.
A Bizottság az ezen iránymutatásban meghatározott elveket nem alkalmazza azon állami támogatási intézkedésekre, amelyek önmagukban vagy a hozzájuk
HL C 244., 2004.10.1., 2. o., hosszabbítása: HL C 156., 2009.7.9., 3. o. és HL C 296., 2012.10.2., 3. o. Az általános csoportmentességi rendelet I. Mellékletében található fogalommeghatározás szerint.
37
kapcsolódó feltételek, illetve finanszírozási módszerek révén szükségképpen az uniós jog41 megsértéséhez vezetnek, így különösen a következő intézkedésekre: a) azokra az intézkedésekre, amelyek esetében a támogatás a belföldön készített termékek, illetve belföldi szolgáltatások igénybevételének feltételéhez kötött; b) azokra az intézkedésekre, amelyek megsértik a Szerződés 49., a letelepedés szabadságáról szóló cikkét; abban az esetben, ha a támogatás feltétele, hogy a pénzügyi közvetítők, azok kezelői vagy a végső kedvezményezettek székhelye a célterületen (valamely régióban vagy tagállamban) legyen, illetve azt odaköltöztessék. Ez nem érinti a pénzügyi közvetítőkre vagy azok kezelőire vonatkozó azon követelményt, amely szerint rendelkezniük kell a befektetési és az alapkezelési tevékenység folytatásához az érintett tagállamban szükséges engedéllyel, illetve nem érinti a végső kedvezményezettekre vonatkozó azon követelményt, amely szerint a célterületen telephellyel kell rendelkezniük, valamint ott gazdasági tevékenységet kell végezniük. c) azokra az intézkedésekre, amelyek megsértik a Szerződés 63., a tőke szabad mozgásáról szóló cikkét. 159.
3.8. 160.
3.9. 161.
41
42
Az általános csoportmentességi rendelet 19. cikkének (7) bekezdése szerint tőkeinstrumentumok esetében az alap összesített tőke-hozzájárulásainak és le nem hívott tőkéjének legfeljebb 30 %-a fordítható a támogatható vállalkozásoknak biztosítandó kockázatfinanszírozástól eltérő célra. Az említett felső határ túllépése esetén a kockázatfinanszírozási célú intézkedések nem nyilváníthatók összeegyeztethetőnek.
Átláthatóság A tagállamoknak központi weboldalon vagy több (például regionális) weboldal információit összegyűjtő honlapon legalább a következő információkat kell közzétenniük a bejelentett kockázatfinanszírozási állami támogatási intézkedésekről: a bejelentett támogatási program szövegét és végrehajtási rendelkezéseit; a támogatást nyújtó hatóság megnevezését; az intézkedés alapján történő tagállami részvétel teljes összegét; a kiválasztott közvetítők megnevezését; a kezelők díjazásának, valamint a ténylegesen kifizetett kezelési költségek és díjak kiszámításának módszerét; a kedvezményezettek megnevezését, valamint az egyes kedvezményezetteknek nyújtott finanszírozás nagyságát és formáját. Ezeket az információkat a támogatás odaítéléséről szóló határozat meghozatalát követően közzé kell tenni, legalább 10 évig meg kell őrizni, és korlátozás nélkül elérhetővé kell tenni a nyilvánosság számára.42Az átláthatósággal kapcsolatos szabályok nem alkalmazandók a támogatások természetes személy kedvezményezettjeire.
Támogatáshalmozódás A kockázatfinanszírozási támogatás bármely egyéb, azonosítható elszámolható költségekkel rendelkező állami támogatási intézkedéssel halmozható.
Lásd például a C-156/98 Németország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 2000., I-6857. o.) 78. pontját, valamint a C-333/07 Régie Networks kontra Rhone Alpes Bourgogne ügyben hozott ítélet (EBHT 2008., I-10807. o.) 94–116. pontját. Ezeket az információkat rendszeresen (például hathavonta) naprakésszé kell tenni, és nem védett formátumban kell közzétenni.
38
162.
Az ezen iránymutatás alapján jóváhagyott kockázatfinanszírozási támogatás nem halmozható semmilyen csekély összegű támogatással, függetlenül annak formájától, továbbá az általános csoportmentességi rendelet 19., 20. vagy 21. cikke szerint nyújtott bármely kockázatfinanszírozási támogatással, valamint a 2008. évi általános csoportmentességi rendelet alapján kockázati tőke formájában nyújtott támogatással.
163.
Az ezen iránymutatás szerint jóváhagyott kockázatfinanszírozási támogatás halmozható az ezen iránymutatás szerint jóváhagyott másik kockázatfinanszírozási célú intézkedés vagy a kockázati tőkéről szóló iránymutatás szerint jóváhagyott kockázatitőke-befektetési intézkedés alapján nyújtott egyéb kockázatfinanszírozási támogatással, az egy végső kedvezményezettben bármely vonatkozó intézkedés jóváhagyásának megfelelően megvalósítható összes befektetés összegének erejéig.
164.
Az a Bizottság által központilag kezelt uniós finanszírozás, amely sem közvetlenül, sem közvetve nem tartozik a tagállam ellenőrzése alá, nem minősül állami támogatásnak, ezért a támogatáshalmozódás megállapítása körében nem kell figyelembe venni.
4. 165.
ÉRTÉKELÉS A verseny és a kereskedelem torzulásának további mérséklése érdekében a Bizottság egyes programok esetében előírhatja, hogy azok időtartamát korlátozzák (lásd a 39. pontot), és azokra vonatkozóan végezzék el a 166-167. pontban említett értékelést. Ennek az értékelésnek a következő kérdésekkel kell foglalkoznia: a) megvalósultak-e az előzetes értékelés alapját képező és az összeegyeztethetőségre vonatkozó döntést megalapozó feltételezések és feltételek; b) hatékony-e a támogatási intézkedés az előre meghatározott általános és különös célkitűzésekhez és mutatókhoz képest; valamint c) a kockázatfinanszírozási célú intézkedés piacra és a versenyre gyakorolt hatása.
166.
A következő támogatási programokra vonatkozóan kérhető értékelés: a) nagy programok; b) regionális dimenziójú programok; c) szűk ágazati hatókörű programok; d) módosított programok, amennyiben a módosítás a támogathatósági feltételeket, a befektetés összegét vagy a pénzügyi kialakítási paramétereket is érinti; az értékelést a bejelentés részeként kell benyújtani; e) új jellemzőket tartalmazó programok, különösen ha az új jellemzők a finanszírozási csatornákkal kapcsolatosak; f)
167.
43
olyan programok, amelyek esetében a potenciális negatív hatások fényében a Bizottság az intézkedést jóváhagyó határozatában ezt kéri.
Az értékelést az állami támogatást nyújtó hatóságtól független szakértőnek kell végeznie közös módszertan43 alapján, és az értékelést nyilvánosságra kell hozni. Ahhoz, hogy a Bizottság megvizsgálhassa a támogatási program meghosszabbításának lehetőségét, az értékelést megfelelő időben – és a program Ilyen közös módszertant a Bizottság biztosíthat.
39
lejártakor minden esetben – be kell nyújtani a Bizottság számára. Az elvégzendő értékelés pontos terjedelmét és végrehajtásának módját a támogatási programot jóváhagyó határozatban kell meghatározni. Az összes hasonló célra irányuló későbbi támogatási intézkedés során célszerű figyelembe venni az értékelés eredményeit.
5.
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
5.1.
Hatálybalépés és a szabályok alkalmazhatósága
168.
Ez az iránymutatás az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba, és ezen a napon felváltja a kockázati tőkéről szóló iránymutatást44.
169.
A Bizottság az ezen iránymutatásban rögzített elveket alkalmazza a hatálybalépése után odaítélendő valamennyi kockázatfinanszírozási támogatás összeegyeztethetőségének értékelésére. Az ezen iránymutatás hatálybalépése előtt jogtalanul odaítélt vagy odaítélendő kockázatitőke-támogatás az odaítélés napján hatályos szabályok alapján kerül értékelésre. A Bizottság az ezen iránymutatásban szereplő elveket 2020. december 31-ig alkalmazza a kockázatfinanszírozási támogatás tekintetében.
170.
Az állami támogatásra vonatkozó szabályok alkalmazhatósága körében a pénzügyi kockázatfinanszírozási intézkedések esetében a támogatás odaítélésének napja az a nap, amelyen az állami forrásokat a pénzügyi közvetítő rendelkezésére bocsátják – és nem amikor a tényleges befektetés megvalósul a végső kedvezményezettekben –; ez a nap a pénzügyi közvetítővel kötött finanszírozási megállapodás aláírásának napja. Ezért az a pénzügyi közvetítő, amely ezen iránymutatás hatálybalépése előtt jött létre, azonban az iránymutatás hatálybalépése után további állami forrásokat bocsátanak a rendelkezésére, ezen iránymutatás szabályainak megfelelően köteles megvalósítani a befektetéseket.
171.
A fiskális kockázatfinanszírozási célú intézkedések esetében a támogatás befektetőknek, pénzügyi közvetítőknek vagy azok kezelőinek történő odaítélésének napja az a nap, amelyen a kockázatfinanszírozási célú intézkedések által meghatározott támogatható befektetések tekintetében alkalmazzák az adókedvezményt. A végső kedvezményezettek tekintetében a támogatás odaítélésének napja az a nap, amelyen a vállalkozásban megvalósul a kockázatfinanszírozási célú befektetés.
5.2.
44
Megfelelő intézkedések
172.
A Bizottság 2014. június 30-ig meghosszabbítja a kockázati tőkéről szóló iránymutatás hatályát.
173.
A Bizottság úgy ítéli meg, hogy ezen iránymutatás végrehajtása az Unióban a kockázatitőke-támogatásra vonatkozó állami támogatási szabályok lényegi változásához vezet. Emellett az Európai Unió megváltozott gazdasági és társadalmi viszonyainak fényében szükségesnek tűnik a kockázatitőke-támogatási programok további indokoltságának és hatékonyságának felülvizsgálata. Ezen okok miatt a
HL C 194/2., 2006.8.18.
40
Bizottság a tagállamoknak a következő megfelelő intézkedéseket javasolja a Szerződés 108. cikkének (1) bekezdése alapján: a) Ha szükséges, a tagállamoknak az ezen iránymutatás hatálybalépését követő hat hónapon belül módosítaniuk kell a Bizottság által jóváhagyott meglévő kockázatitőke-támogatási programjaikat annak érdekében, hogy azok megfeleljenek ennek az iránymutatásnak. b) A Bizottság felkéri a tagállamokat, hogy a javasolt megfelelő intézkedésekhez az ezen iránymutatás hatálybalépésétől számított két hónapon belül adják kifejezett, feltétel nélküli beleegyezésüket. Válaszadás hiányában a Bizottság azt feltételezi, hogy az adott tagállam nem ért egyet a javasolt intézkedésekkel. 174.
5.3.
A 659/1999/EK tanácsi rendeletnek45, valamint a 794/2004/EK bizottsági rendeletnek46 megfelelően a tagállamoknak éves jelentéseket kell benyújtaniuk a Bizottsághoz.
176.
A tagállamoknak részletes nyilvántartást kell vezetniük valamennyi támogatási intézkedésről. A nyilvántartásnak tartalmaznia kell valamennyi olyan információt, amely az elszámolható költségekre és a maximális támogatási intenzitásokra vonatkozó feltételek teljesítésének megállapításához szükséges. A nyilvántartást a támogatás odaítélésének napjától számított 10 évig meg kell őrizni, és kérésre a Bizottság rendelkezésére kell bocsátani.
177.
46
Jelentéstétel és ellenőrzés
175.
5.4.
45
A fenti 5.1. szakasznak megfelelően, valamint a magánbefektetők érdekeinek megvédése végett a megfelelő intézkedésekre irányuló javaslat nem alkalmazandó azokra az alap típusú finanszírozási struktúrákkal rendelkező kockázatitőkebefektetési intézkedésekre, amelyek esetében a pénzügyi közvetítők ezen iránymutatás hatálybalépése előtt jöttek létre, és az állami forrásokat is ezen iránymutatás hatálybalépése előtt bocsátották rendelkezésre, azonban az említett pénzügyi közvetítők azt követően is folytatják tevékenységüket, anélkül, hogy további állami forrásokat bocsátanának rendelkezésükre. Ezek a pénzügyi közvetítők az eredeti befektetési feltételeik szerint folytathatják a befektetési tevékenységet. Ezért a tagállamok kötelesek megfelelő intézkedést alkalmazni azon programok esetében, amelyek olyan alap típusú finanszírozási struktúrákról rendelkeznek, amelyek esetében a pénzügyi közvetítő ezen iránymutatás hatálybalépése előtt jött létre, azonban annak az iránymutatás hatálybalépése után további állami forrásokat bocsátanak a rendelkezésére.
Felülvizsgálat A Bizottság ezen iránymutatást bármikor felülvizsgálhatja vagy módosíthatja, amennyiben ez a versenypolitikával összefüggő okok, más uniós politikák és nemzetközi kötelezettségek, illetve a piaci fejlemények figyelembevétele miatt vagy más indokolt esetben szükségessé válik.
Az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 83, 1999.3.27., 1. o.) Az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló 2004. április 21-i 794/2004/EK bizottsági rendelet (HL L 140, 2004.4.30., 1. o.).
41
