A VÉGZET LÁNDZSÁJA A világ egyik leghíresebb ereklyéje a Szent Lándzsa, amely egykoron a keresztfán függő Jézus Krisztus oldalát döfte át. Sokan Szent Mauriciusz Lándzsájával azonosítják, míg mások egyszerűen a Végzet Lándzsájának nevezik. Ismerkedjünk meg e mágikus talizmán történetével. Létezik egy ősi prófécia, mely szerint: aki birtokolja a Szent Lándzsát és megérti, milyen hatalmakat szolgál, az egész világ jó- vagy balsorsát tartja a kezében. – Lássuk igaz-e! Eredetiségvizsgálat Maga a lándzsa, pontosabban dárda, méreteit tekintve 508mm hosszú, 76mm széles és 15mm vastag. A két szárnyas pengét bőrszíjakkal és fémdrótokkal erősítettek a lándzsa alsó részéhez. Néhány apró sárgaréz keresztet is beillesztettek. A lándzsán látszik egy törés nyoma, amelyet ezüstdrót rögzít. Később az egészet egy ezüst tok fedte be, illetve később egy aranyhüvely is került rá. Jelenleg a bécsi Hofburg Kincstárában van elhelyezve, s az alábbi információkat olvashatjuk a vitrinen: Szent Lándzsa, Karoling-korabeli, VIII. sz., későbbi acél-, vas-, sárgaréz-, ezüst-, arany- és bőrkiegészítésekkel. E szerint tehát nem ez a lándzsahegy fúródott Krisztus oldalába. De ássunk mélyebbre a lándzsa múltjába! Robert Feather angol fémszakértő beleásta magát az összehasonlító vallástörténet rejtelmeibe és az 1947-ben felfedezett holt-tengeri tekercsek közül egy rézből készültet is megfejtett. Ezek után látott neki a Szent Lándzsa elemzéséhez. Feather a pengék közötti bemélyedésben egy szögre, vagy vastűre talált. Ezt beburkolta a lándzsa jelentős részét lefedő aranyhüvely. A lándzsa felirata „Lancea et clavus Domini”, amely magyarul annyit tesz, hogy: „Az Úr Lándzsája és Szöge”. A szervesanyag-vizsgálat, amely a vérre, a hajszálra, a hámsejtekre és a spórákra terjed ki elsősorban, nem hozott semmilyen használható eredményt. A röntgen diffrakciós és a fluoreszcencia tesztek, amelyek a lándzsa struktúrájára és összetételére vonatkoztak, segítettek a kiegészítések kormeghatározásában. Kiderült, hogy az ezüstdrótok i.sz. 600 után, az ezüsttok a 11. században, míg az aranyhüvely a 14. században keletkezett, illetve akkortájt kerülhettek a lándzsára. Összegezve az eddigieket, azt a következtetést vonhatjuk le, hogy nem cáfolható, hogy a lándzsa hegye valóban Jézus idejében készülhetett. Igaz, a római katonáknak általában kisebb fegyverük, illetve lándzsájuk volt. A pengébe kalapált – tehát kovácsolt és nem öntött – szög hossza és alakja megegyezik egy 1. századi római szöggel, tehát nem zárható ki az eredetisége. Ezzel szemben a lándzsafej valószínűleg a 7. századból való. A Heilige Lanze históriája A keresztre feszítés kínzási-kivégzési módszere bevett büntetési tételnek számított a Római Birodalomban. Ez járt annak, akit bűnösnek találtattak a császár és a birodalom ellensége vétkében. Valljuk be, ez meglehetősen megalázó eljárás, amely éppen ezért római polgárnak talán sose jutott osztályrészül. Az ominózus lándzsa eredetileg Gaius Cassius tulajdona volt, akinek nagyapja kapta Julius Caesartól a Galliában tanúsított vitézsége elismeréséül. Cassius mindig magánál tartotta eszközét. A katona feladata Poncius Pilatus parancsára az volt, hogy kövesse Jézust. Két éven át kémkedett a Messiás után, jelentéseket készített, de lényegi bizonyítékot felforgató tevékenységét bizonyítandó, semmit nem talált. Cassiust a szanhedrin (zsidó vallási főtanács)
vénjei ugyanúgy kihallgatták, mint Jézust. Poncius áthárított a felelősséget Heródesre, majd végül a nép akaratára elrendelte a kivégzést. A komplikációt az okozta, hogy Sabbath napján senkit sem lehet kivégezni, ezért gyorsítani kellett az eljáráson. Akkoriban az volt a szokás, hogy ilyenkor a keresztre szegezettnek eltörték a lábszárát a mihamarabbi kimúlását elősegítendő. Cassiusnak megesett a szíve a kereszten csüngő, sorsát béketűréssel fogadó Jézuson, ezért úgy döntött, segít rajta, s oldalába mélyeszti a lándzsáját. Miután a latrok lábát eltörték, Longinus átdöfte a negyedik-ötödik borda között Jézus testét. Ekkor vér és víz folyt ki az oldalából. Ezután kapta Gaius Cassius a Longinus nevet, amely a görög longhé (lándzsa) latinizált alakja. A lándzsát Krisztus vére megszentelte, innentől nevezik Szent Lándzsának, illetve Longinus Lándzsájának. A Jézus oldalából kifröccsenő folyadék állítólag meggyógyította Longinus szürke hályogát. A feltámadást követően Longinus kilépett a seregből, megismerte Krisztus tanait és szerzetesnek állt Kappadókiában. Sokakat keresztény hitre térített. Ekkor elkapták és megkínozták. Fogait és nyelvét kitépték, mégis beszélt. Az általa összetört bálványokból kiszabaduló démonok megszállták a helytartót, aki fogva tartotta őt. De Cassius megjövendölte, ha megöli őt, a helytartó meggyógyul. Ezért a helytartó habozás nélkül fejét vétette Longinus-nak, s ezzel mártírrá tette őt, viszont a szent kiömlő vére elűzte a gonosz démonokat, minekután ő is áttért. Longinus testét a legendák szerint a Vatikánban őrzik. De mi lett a Szent Lándzsával? A története foghíjas, hol fel, hol meg eltűnik. Amit tudunk róla, a következő. Euszebiosz, a keresztény történetírás atyja említi, hogy Nagy Constantinus a Szent Lándzsa segítségével jutott hatalomra, majd ő törvényesítette a kereszténységet (325) a Római Birodalomban. Nagy Theodosius a pogányság ellen szintén a Lándzsa erejével vívott ki érdemeket. Később Alarick vizigót király kezébe kerül a lándzsa (395). Aetius (451) Catalaunumnál Attila ellen vezette seregeit, s Aetius győzelmet aratott Longinus Lándzsájával. Ennek mellékesen ellentmond egy másik legenda, miszerint Attilánál volt a Lándzsa. Majd Justinianus (527-565) császár birtokolta a szent relikviát. Utána kb. 200 évre nyoma veszett. 937-ben a Szent Lándzsával újra Angliában találkozunk a Brunanburh csatában, melyet az angolok vívtak a skót, wales-i és viking csapatokkal. Akkor ott a Szent Lándzsa biztosította az angolok győzelmét. Ekkor alakultak ki azon a vidéken a máig változatlan országhatárok. Az történetileg homályos, miként került az angolok birtokába e szent talizmán. Egyes források arról számolnak be, hogy Capeting Hugo, a III. Frank-dinasztia tagja adta az angol királynak, más kútfők váltig állítják, hogy a germán I. Henrik ajándékozta az angoloknak, de arra is találunk utalást, hogy a norvég királytól került angol tulajdonba. Tény, hogy később 939-ben I. Nagy Ottó germán királynak ajándékozza az angol király, I. Athelstan. Itt tegyünk egy kis kitérőt. Egyes kutatók azt feltételezik, hogy a Lándzsát Nagy Károly készíttette. Nagy Károlyt 800 karácsonyán koronázta császárrá III. Leó pápa, s ezzel kezdetét vette a „Karoling reneszánsz”. Einhard frank történetíró a Nagy Károly Élete c. életrajzában megerősíti, hogy Károly birtokolta a Lándzsát. Annales Francorum című művéből idézek: „Egész dinasztiáját a Szent Lándzsa birtoklására, és annak sorsformáló erejére alapozta”. S jegyezzük meg, hogy Nagy Károly összesen 47 hadjáratot vezetett, s nem igazán veszített. A Szent Lándzsa fokozta Károly tisztánlátó képességét, aki iránymutatásával fedezte fel Szent Jakab sírját és állítólag látta a jövőt. Más tudósok úgy vélekednek, hogy a Nagy Károly (Charlemagne) által megdöntött Meroving királyságban használt szimbólum szándékos ellenpárjaként rendelte el a császár a saját lándzsamásolatának elkészítését. Liutprand itáliai
főpap, aki talán elsőként követte végig a Lándzsa históriáját, tagadta, hogy Nagy Károly korában keletkezett volna. És most vissza I. Ottóhoz! I. Ottó 939-től sikert sikerre halmozott az angol felesége hozományaként kapott Lándzsával. XII. János pápa 962-ben Szent Római Császárává tette Ottót. Igaz, a császár jóváhagyása nélkül egyetlen pápát sem lehetett megválasztani. Ottó 973-ban bekövetkezett halála után egy évszázadig alig lehetett tudni a hollétéről. IV. Henrik német-római császár javítási munkálatokat rendel el a Lándzsán és különféle kiegészítéseket eszközölt rajta. IV. Henrik volt az a császár, aki ragaszkodott az invesztitúra jogához (ez jog nem más, mint az egyházi hivatal betöltése, valamint beiktatás az egyházi javadalomba). Erre fel VII. Gergely kiátkozta a császárt, aki 1076. február mégiscsak visszakönyörögte magát (Canossa-járás) az Egyház kebelébe. Henrik később bosszút esküdött, mire föl megint kiközösítették. Végezetül 1084-ben elfoglalta Rómát és császárra koronáztatta magát. Ekkor Henrik elrendelte, hogy hozzák a Lándzsát Rómába, s megbízott egy ékszerészt, hogy rögzítsen egy szent szöget a pengéhez, ezt vegye körül egy ezüst szalaggal, kerüljön a Szent Lándzsára a Clavus Dominus (Úr szege) felirat. Ettől azt várta Henrik, hogy a Szent Lándzsa ereje megduplázódik majd. A császár végrendeletében leányára, Ágnesre bízta a lándzsát, így jutott el a Hohenstaufen családhoz az I. Barbarossa Frigyessel kötött frigy révén. 1187. Frigyes Saladin ellen vezette a 150 ezer főt számláló III. keresztes hadjáratot. Ekkor tért vissza először a Szent Lándzsa arra a helyre, ahol több mint ezer évvel korábban szentté vált. A Lándzsa egyszer csak kiesett Frigyes kezéből, midőn a császár nehéz páncélzatában a Saleph folyóba zuhant és szörnyet halt. Ezután újabb fehér folttal találkozunk a történelemben. A 14. századig szinte semmi hír nincs az ereklye felől. Majd váratlanul a tiroli hegyek között egy cisztercita kolostorban fedezték fel a Lándzsa hegyét IV. Károly cseh király udvaroncai. A király újabb kiegészítéseket kért: aranyból új hüvelyt készíttetett a régi ezüst köré és módosította a Lándzsa feliratát: „Az Úr Szöge és Lándzsája” lett a szöveg, amely a mai napig látható az ereklyén. IV. Károly bevezetette Longinus ünnepnapját, s közszemlére bocsátotta a Szent Lándzsát. Zsigmond egy halkupac alatt négy emberrel az uralkodói jelvények közé rejtve Prágából Nürnbergbe szállíttatta a relikviát. A Szent Lélek kórházban függesztették ki, s csupán évente egyszer vették le a templomgerendáról. Nürnbergben marad 1796-ig. Ezt követően Napóleon elől Bécsbe menekítették. Von Hugel báró végül eladta az osztrák Habsburg-dinasztiának. A bécsi Hofburg uralkodói jelvényei között kapott helyet olyan emléktárgyak között, mint egy Jézus keresztjéből származó faszilánk, egy a golgotai keresztből származó szög, az utolsó vacsora asztalterítőjének egy foszlánya és Szent Péter foga. Nagy Károlytól a 20. századig összesen 45 király és császár birtokolta Longinus Lándzsáját. 1912 őszén pillantja meg először Adolf Schicklgruber, későbbi nevén Adolf Hitler, akit valósággal megdelejez a lándzsa magnetikus ereje. Olyannyira rabul ejti a fiatalembert, hogy Führerként megkaparintja és jó ideig birtokolja is. 1945. augusztus 7-én törték meg Dr. Freis ezredest, aki tudta, hová rejtették a nácik a talizmánt. Az amerikaiak végül megtalálták a lándzsát és 1946. január 6. Eisenhower döntése alapján a műkincset visszaszállították Bécsbe. Egy hónappal később kiállították a Hofburg Kincstárában, ahol a mai napig megtekinthető. Újabb rejtély, hogy vajon az eredeti lándzsát állították-e ki? Száraz György
Boldog napot!
UTAZÁS ZOLTÁNNAL A SZENT LÁNDZSÁHOZ Rendhagyó kaland és egy valóságos életre szóló élményben lehet része annak, akinek megadatik, hogy Horváth Zoltán auralátó társaságában és iránymutatása mellett teheti tiszteltét a Szent Lándzsánál, azaz Longinus Lándzsájánál. Horváth Zoltán veleszületett képességei révén látja az emberi aurát, az embert körbeölelő energiamezőt, továbbá belelát az emberek sorsába, karmájába és egyedülálló módon képes érzékelni az ember lényét. Isteni adottságait nem csak tanácsadások során kamatoztatja, hanem rendszeresen vezet zarándoklatokat a világ különböző szakrális és kultikus helyszíneire. Évente többször keresi fel Egyiptomot, sokszor ellátogatott már egyebek mellett Angliába, Németországba, de hazánk nagy múltra visszatekintő szenthelyeit is gyakorta felkeresi. Zoltánt sokan elkísérik a zarándoklataira, mivel a belőle sugárzó spirituális erő olyan lehetőségeket nyit meg az emberek számára, amivel másként aligha élhetnének. Követői minden alkalommal újabb és újabb élménnyel gazdagodhatnak e szent helyek energiái által, amelyek Zoltán jelenlétében roppant mód felerősödnek. A bécsi Hofburgban található Szent Lándzsa sem képez kivételt ez alól. Zoltán az évek alatt tanulmányozta a Lándzsa kisugárzását, s észrevette, hogy bizonyos időszakokban a Lándzsa aurája nem csak felerősödik, hanem teljesen megváltozik, mintha régi kisugárzását időnként levedlené és átalakulna valami másba. A Szent Lándzsa elé járulni ilyen kitüntetett alkalmakkor egy feledhetetlen élmény a laikus és a spirituális beállítottságú emberek számára egyaránt. Zoltán kifejezetten olyan alkalmakkor keresi fel a Szent Lándzsát, amikor Ő – mert a Lándzsának önálló Intelligenciája van – egy ilyen erőváltáson esik át. Ilyenkor olyan anomáliák is létrejönnek az aurájában, amelyek egyébként nem jellemzőek Rá. Ha valaki éppen az ilyen pillanatokban áll meg a Lándzsa előtt, akkor e misztikus hatások beleáradhatnak az energiamezőjébe és az ember ily módon betöltekezhet az isteni energiáiból. A Végzet Lándzsája összeköttetésben van Kozmikus Intelligenciákkal, olyan angyali erőkkel, amelyek az emberek sorsát formálják és meghatározzák. Amikor valaki tiszta szívvel kéri a segítséget a felsőbb hatalmaktól, akkor a karmájától függően megkaphatja az isteni segítséget. Amint változik a kozmosz arculata, úgy alakul át a Szent Lándzsa energiája is. Természetesen Zoltán minden egyes alkalommal felkészíti a zarándokok auráját e jeles töltődésekre, mivel a hihetetlenül magas frekvenciájú energia szinte kipottyanna, átfolyna a legtöbb ember auráján. Ennek oka leginkább a stresszes és anyagias életvitelünkben keresendő, amely sajnálatos módon nap min nap lehúzza auránk rezgésszámát. Tetszik, nem tetszik, az önromboló életmódunknak ez a következménye. Viszont a Szent Lándzsából sugárzódó energia olyan finom és nemes, hogy csak az alaposan elkészített aura képes meríteni belőle számottevő mennyiséget. Zoltán éppen ezért helyez kiemelt hangsúlyt az aurák előkészítésére, nyitottá és befogadóvá tételére. A Horváth Zoltán vezette zarándoklat mindig olyan időpontokban történik, amikor a csillagok támogatják a szent zarándokaltot. Ezt sorselemző képességével állapítja meg. Hiába járul ugyanis valaki e szentséges ereklye elé, ha azt nem a jó időpontban teszi, szinte alig tud valamennyi energiát felvenni. Persze az élmény így is kellemes, de korántsem olyan hatásos és eredményes, mintha a töltődés a helyesen megválasztott, a kozmikus erők által „engedélyezett” időpontban történik. Zoltán ezt tartja igazán hathatósnak, mert ez biztosan a karma szabályaira épít és nem talmi életkönnyítéseket kínál.
Miután a megfelelő időpont, égi támogatás és előkészítés után megérkezünk a Hofburg Kincstárába, Zoltán egyénre szabottan figyeli és felügyeli a Szent Lándzsából való töltődésünket. Ez egyesével és nem tömegesen történik. Ilyenkor voltaképpen egy erőátvitel megy végbe. A Szent Lándzsa lénye és szakrális ereje kapcsolatba lép az előkészített aurával. Ez egyénenként más és más érzetekben nyilvánulhat meg. A szent relikvia élő impulzusaira mindenki az aktuális felkészültsége és tudatállapota szerint reagál. Annyi bizonyos, hogy intenzív és maradandó élményt hagy maga után e misztikus kapcsolat. Az egyéni élményekről beszámolók százai tanúskodnak, melyek közül kiragadnék néhányat: isteni szeretet, béke érzése, könnyet fakasztó érzelmek, lelki ürítés, katartikus tisztulások, euforikus hangulat és emelkedettség, olykor testen kívüli élmények, s a hit beteljesülése. Zoltán aurája egy olyan közeget biztosít, amelyben tökéletes védelem alatt jóval nagyobb mennyiségű energia emelődik át az aurába, mint ha csak egy egyszerű turistaként bámészkodnánk a Szent Lándzsa vitrine előtt. A töltődés után mindenki kap egy kis időt, hogy a belső világában zajló folyamatokat rendezze, mielőtt visszaindulnánk. A zarándokalt napjának hátralévő része nagyon különleges. Szokatlan és felemelő érzések sokasága áramlik át az emberen. A hazatartó úton Zoltán olyan meditációt tart, amelynek segítségével fixálni lehet a felvett energiákat. Erre azért van szükség, mert ha pár óra múltán visszazökkenünk életünk megszokott kerékvágásába, akkor nem biztos, hogy pár óra vagy nap alatt belső folyamatainkkal – negatív gondolatainkkal és stresszes idegállapotunkkal – nem tesszük tönkre, illetve nem károsítjuk a Lándzsa magas rezgéseit. Zoltán speciális fixáló energiáival ez megelőzhető, illetve elkerülhető. Aki még nem járt nálunk, de szívesen részt venne egy ilyen bécsi zarándokalton, bátran fordulhat Zoltánhoz. Felveheti a kapcsolatot vele, hiszen évente csupán néhány alkalommal van lehetőség arra, hogy az ő iránymutatásaival látogassuk meg a Föld egyik legszentebb ereklyéjét, a Végzet Lándzsáját. Száraz György Boldog napot!
HITLER ÉS AZ ŐSI LÁNDZSA Hitler megszállottan gyűjtötte az ősi ereklyéket. Világhatalmi törekvéseit úgy szándékolta valóra váltani, hogy a világ felbecsülhetetlen értékű műkincseit, kultikus tárgyait, talizmánjait összegyűjti és mágikus energiájukat saját céljainak megfelelően használja fel. Legendák a Lándzsa körül Hitler ismerte a Szent Lándzsával kapcsolatos legendákat és mítoszokat. Tudta, hogy már a 14. században alkimista célokra használták a Lándzsa erejét. Az egyik ilyen eljárás szerint, ha tükrök segítségével pillantják meg, foglyul ejtik a képét és hazavihetik az erejét. Olyannyira hittek az uralkodók és az egyháziak egyaránt e misztikus erőben, hogy Kasztíliai Izabella egy darab muszlint szúratott át a hegyével, hogy az majd szent ereklyévé váljon. Az osztrák Ferdinánd gróf pedig engedélyeztette, hogy egy hordócska borba merítsék a lándzsahegyet azért, hogy magnetikus erejével átenergetizálja a folyadékot különleges kisugárzást adva ezzel a bornak.
Minden bizonnyal nem lehet puszta véletlen, hogy majd kétezer év leforgása alatt, a Lándzsa birtokosai mind a mágia elhivatott hívei voltak, akik emberek milliói fölött rendelkeztek sorsformáló erőkkel. Birodalmak omlottak össze és épültek fel, háborúk és ármánykodás folyt mindig is a világ feletti uralomért, s ebben a Lándzsának, illetve amit képes volt közvetíteni, kitüntetett szerep jutott. Az első találkozás Walter Stein megtántorodva állt a Lándzsa előtt, majd észrevette, hogy Adolf Hitlert még jobban megbabonázta e szent ereklye. Hitler transzba esett, bőre tüzelt és megigézve bámulta a vitrinben heverő „tárgyat”. Ez volt az első találkozása vele 1912 őszén. A levegő szinte izzott, Hitler szeme valósággal világított. Mi történhetett? Valami láthatatlan, földöntúli erő költözött a fiatalemberbe. Kívülről nézve félelmetesnek tetszett a látvány, de ezt ilyen távlatból már nehéz megítélni. A Lándzsa mítosza igazolódni látszott. Úgy tűnt, tényleg a világok közötti szuperenergiák egyik közvetítő eszköze. Sok kutató úgy véli, Hitlert ekkor szállta meg valami. Valami démoni, valami sátánian gonosz. Magam úgy gondolom, hogy nem így van. A Szent Lándzsa csak azt erősítette fel Hitlerben, ami már eredetileg is benne volt. Ne feledjük, a Sors mindenkinek a gondját viseli, minden folyamatot irányít. S ha Hitler energiát kaphatott e magas rezgésű szent Lényen keresztül – tudniillik, a Lándzsa személy és nem tárgy –, akkor annak megvolt a maga oka. Hitler akkoriban egy jelentéktelen, anyagi gondokkal küszködő polgárnak számított. Nem szokás mágikus hatalmat osztogatni méltatlanoknak vagy jöttmenteknek, nemde? Az effajta szakadt, toprongyos fickók nem is lennének alkalmasak felvenni finom energiákat az auráikkal. A Lándzsára felügyelő lények ezt nyílván nem hagyták volna. Tehát azt kell feltételeznem, hogy nyomós oka volt Hitler Lándzsa általi energia-felvételének. Más lapra tartozik, hogy mi lett belőle, illetve mire használta fel azután okkult hatalmát. Hitler okkult kiképzése Ernst Pretzsche egy bécsi óvárosi üzlet antiszemita irodalomra, okkult és mágikus témájú könyvekre szakosodott tulajdonosa volt. Hitler sűrűn megfordult nála. Később kiderült, Pretzsche spirituális órákat adott Adolf Hitlernek, amelyek magasabb rendű mentális képességek kifejlesztését és okkult gyakorlati használatát célozták meg. Hitler aurája beavatásokon ment keresztül. Energiaközpontjai sorra átalakultak és alkalmassá váltak speciális praxis művelésére. Amit tanult, olyasfajta okkult ábécé volt, amelynek segítségével a későbbi Führer az Akasha Krónikához férhetett hozzá. Az Akasha Krónika tartalmazza az emberiség múltját, jelenét és jövőjét. Úgy hírlik, hogy Hitlert többször élt a meszkalin varázslatos adományaival. Ez egy hallucinogén anyag, amelyet a sámánok használnak előszeretettel arra, hogy különféle dimenziókban tegyenek asztrális utazásokat. Sokan ettől már fekete mágusnak bélyegzik Hitler, holott ez inkább csak azt bizonyítja, hogy milyen rettenthetetlen akaratereje és lélekjelenléte lehetett, ha képes volt tudatosságát megőrizni egy ilyen gyors és hatásos transzt okozó szerrel szemben. Természetesen önmagában a meszkalin használata még nem feltétlenül jelent egyet a fekete mágiával, hiszen ilyen alapon akkor minden amerikai hallucinogén tudatmódosító növényi kivonatokat használó sámán és varázsló őrült és gonosz. De ezt állítani túlzott általánosítás és stigmatizálás lenne. Ezzel szemben csak azt érdemes észrevennünk, hogy a későbbi vezér komoly jártasságra tett szert a szellemi világokban történő utazásokban és a felsőbb hatalmakkal való kommunikációban. Erre jó példa, hogy a Teozófiai Társaság tagjai Adolf Hitler médiumi képességeit ki is használták akként, hogy rajta
keresztül léptek kapcsolatba bizonyos túlvilági lényekkel és jutottak földöntúli erőkhöz. Hitler, mint csatorna, mint közvetítő játszott szerepet ezekben a szeánszokban. A teozófia okkult gyökerei a távol-keleti tradíciókig nyúlnak vissza: tibeti, indiai, kínai és sámáni gyakorlatokat nagy számban tartalmaz. Így haladt Hitler fokozatosan közelebb a spirituális céljaihoz, amely egyet jelentett egy új világrend felépítésével, konkrétan a Harmadik Birodalom megteremtésével, az árja (kiválasztott, tiszta) faj uralomra juttatásával, a pángermán eszmék ideológiává tételével és a totalitárius hatalom kiépítésével a világ uraként. Thule Társaság Eleinte ez volt a legjelentősebb okkult csoport, amely a születő félben lévő Harmadik Birodalom csaknem teljes vezetését magába foglalta. A Thule Társaság a mágia és miszticizmus elhivatott, ha nem fanatikus híveiből toborzódott. Nevét egy szigetről kapta, amely az Északi-tengeren nagyjából Atlantisszal egy időben létezett, s egy felsőbbrendű faj lakta, melynek leszármazottjainak tekintették a germán rasszt Hitlerék. Thule lakossága mind spirituálisan, mind technikailag egy fejlett fajnak számítottak, ezért szerette volna a tér és az idő határain túlról visszahozni, feleleveníteni Hitler és okkultista köre ezt az ősi emberfeletti tudást és erőt, hogy azután kineveljék a következő 1000 év emberfeletti emberét. Ebből eredt a fajelmélet, amely maga után vonta az elítélő megkülönböztetés és megbélyegzés minden szörnyű rémtettének csíráit. Hitler a Messiás Egy brit származású okkultista, név szerint Houston S. Chamberlain, tanítványává fogadta Adolf Hitlert. Ő ráragasztotta a sajátos fajelméletét, amely Hitlernek vezérelvévé vált. A Herrenvolk kitenyésztése és a makulátlanul tiszta és nemes vérvonal megalkotása rögeszmévé vált. S itt jött a képbe Longinus Lándzsája, amelynek hatalma beláthatatlan távlatokat nyitott meg Hitler előtt. Rájött ugyanis, hogy céljait addig semmiképpen sem érheti el, amíg a Föld jelentősebb okkult társaságait vagy az oldalára nem állítja, vagy félre nem állítja. Houston Stewart Chamberlain halála előtt nem sokkal megáldotta Hitlert és a germán faj megmentőjének, az isteni akarat hordozójának, valamint Messiásnak titulálta. Hitler 1889. április 20-án látta meg a napvilágot. Születésnapja egybeesik Róma i.e. 753-as alapításával, ami számára egy égi jel volt, nevezetesen, hogy a Sors őt választotta ki terveinek megvalósítására. Hitler kémkedett, a hírszerzésnél dolgozott és több okkult politikai csoportba is beszivárgott, beépült. Ezek tagjaként megismerkedett az okkult szimbólumok és ereklyék sokaságával, s a megszállottjuk lett. Felismerte és rabul ejtette az a bizsergető gondolat, hogy e szent relikviák birtokolhatók és erejük átvehető. A Thule Társaság egyik vezetője, Dietrich Eckart Hitler mentorává és beavatója vált. Ő azon munkálkodott, hogy az NSDAP vezetőjének energiaközpontjai mihamarabb készen álljanak a Felsőbb Hatalmakkal való kapcsolatfelvételre. Eckart arra sarkalta tanítványát, hogy alkalmasint szerezze meg a Szent Lándzsát. Karl Haushofer professzor, a későbbi Vril Társaság vezetője a lándzsa megkaparintásának másik lelkes híve volt. Egyébiránt ő javasolta horogkereszt használatát is Hitler számára. A Vril még bennfentesebb, még elitebb és nemzetközi titkos társaságnak számított. Csak ezután alakult meg az Ahnenerbe, az Ősi Hagyaték Hivatala, amelynek vezetője Karl Maria Willigut náci főboszorkány lett. Ennek feladata az volt, hogy a világ minden tájáról beszerezze – magyarul ellopja – a kiszemelt szent tárgyakat. Az Ahnenerbe expedíciói az
egész világot végigfosztogatták. Szemet vetettek a Frigyládára, a Kristálykoponyákra és magától értetődő módon a Szent Lándzsára is, bár ez utóbbit Hitler nemes egyszerűséggel Ausztria bekebelezésekor tette magáévá 1938 márciusa közepén. A Végzet Lándzsájának végzete A Szent Lándzsát Nürnbergben helyezték el. A Szent Katalin templom ősi parókiáján tartották Hitler győzelmi szimbólumát, mely megerősítette, hogy a Sors őt jelölte ki szerepére. Az Angol Királyi Légierő éppen ezért bombázta le a templomot 1942. augusztus 29-én, de a Lándzsának sikerült elkerülnie a végzetét. Ezután vették észre, hogy Longinus Lándzsájának kisugárzásából valami kezdte felzaklatni Hitlert. Nem sokkal később a Kohn’s Bank alagsorába vitték az ereklyét, ahonnan a nürnbergi várkastély alatti pincerendszerbe került és ott is maradt 1944. október 13-ig. Ezután a nürnbergi általános iskola alagsorába rejtették és befalazták. Nürnberg eleste után a várkastély alá rejtették. Ekkor kezdtek álhíresztelések és rémhírek szárnyra kelni a Végzet Lándzsájának helyét illetően. Otto Wermuth tengeralattjáró kapitány szerint egy antarktiszi bázisra szállították a III. Birodalom bukása után, s ott egy veremben rejtették el. Mások tudni vélték, hogy a koronázási jelvényekkel egyetemben a Zelltó mélyére süllyesztették. 1945. augusztus 7-én megtört Dr. Freis ezredes és elárulta a titkot. Így került a Szent Lándzsa az Egyesült Államok birtokába. 1946. január 6. Eisenhover döntése alapján a műkincseket visszaszállították Bécsbe. De ezt a Führer már nem élhette meg, mert a végzet keze hamarabb utolérte őt: 1945. április 30-án állítólag öngyilkosságot követett el és testét elégetette. Titkai és tervei vele együtt tértek át a másvilágra. Boldog napot! Száraz György
HITLER ÉS A FÖLDÖNKÍVÜLIEK Hitler birodalmi álmának, fajelméletének és új világrendjének teljes és alapos megértéséhez nélkülözhetetlen az okkultizmus ismerete. Az okkultizmus a titkok tudománya. A titkoké, amelyek lehetnek földön, égen, avagy a földön kívül. S valóban, Hitlernek nem csak túlvilági kapcsolatai voltak, hanem földönkívüliek is. Hitler világhatalmi tervei naivak lettek volna, ha nem képes olyan technológiai vívmányokkal előállni, amelyekkel bebiztosítottnak ne érezte volna a győzelmét. A háború megnyerésére fel kellett készülni harcászatilag, hiszen egy elhúzódó, pláne egy több frontos háború eleve vesztésre volt ítélve. A felkészülés évekig tarthatott, hiszen az egész ország erőforrásait a fegyverkezés szolgálatába kellett állítani. Ha megfontoljuk, hogy milyen fantasztikus eredményeket értek el a német tudósok, s hogy mindenkoron a háborús időszak kedvez leginkább a technikai fejlődésnek, akkor sejthetjük, hogy Hitlernek birtokában kellett lennie valami olyan elsöprő erejű fegyverarzenálnak, amely elvben szavatolta neki a sikert. Erről pontosabb képet azért nem alkothatunk, mert a háborút követően az oroszok és a szövetségesek minden létező feljegyzést, tervrajzot, kutatási anyagot, modellt és elkészült prototípust összegyűjtöttek és magukévá tettek. Ennyi idő távlatából már csak annyi állapítható meg, hogy az atombomba előállítási eljárása, a későbbi években készült vadászrepülőgépeink tervei, a lopakodó radarsugár-elnyelő festéke, az infravörös tartományban érzékelő eszközök egytől egyig a német tudósok zsenialitásának remekei. Külön érdekesség, hogy az orosz (szovjet) fényképezőgépek sorozatgyártása német tudósok munkáin alapult. Állítólag olyannyira így volt ez, hogy amikor fejlesztésre került volna a sor, az orosz konstruktőrök zavarba jöttek és tapasztalatok híján silányabb fényképezőgépeket
kezdtek piacra dobni. De vajon mit tudhattak a németek, amit a többi állam legnagyobb koponyái nem? Félreértés ne essék, nem szükséges az idegenekben és járműveikben hinni ahhoz, hogy megértsük a Führer terveit, de e nélkül aligha lehet megmagyarázni bizonyos dolgokat. A történelmet a győztesek írják. Hogy ezt elhiszi-e a világ közvéleménye, vagy sem, az nem befolyásolja a tényeket. Márpedig egyes kutatók tényként állítják, hogy a német mérnökök titkos laboratóriumokban repülő csészealjakat gyártottak. Nyilvánvalóan a megalkotásukhoz szükséges információk nem emberi elmékből pattantak ki és nem emberi kézen-közön jutottak ezekhez a tervekhez. Azonosítatlan repülő járműveket minden korban észleltek az emberek. Festményeken és domborműveken, valamint szent szövegekben találkozunk ezekkel a tárgyakkal. Bizonyára elegendő, ha a sumer, az egyiptomi és a maja hieroglifekre és szent könyvekre utalok. A II. világháborús légi csatákban is gyakran jelentek meg a „Foo Fighter”- ek, a korong, csészealj és gömb alakú UFO-k. Eleinte ezeket „idegen tűzlabdáknak” hívták, amelyekről szentül meg voltak győződve, hogy Hitler ördögi eszközei. E csodagépek szülőatyjai Nikola Tesla és Viktor Schauberger. A repülő csészealjakat a szövetségesek csak „Foo Fightereknek" vagy „Kraut Balloknak" hívták. Bevetésükre jó példa a Rajna-vidék bombázása, amikor ezek a repülő objektumok olyan sebességgel száguldottak el a szövetséges bombázók mellett, hogy azok nem hittek a szemüknek. A Foo Fighterek képesek voltak összezavarni a radarokat, ezért a szövetségesek akciói rendre meghiúsultak. Amint a bombázók távolodni kezdtek, a „sokszínű világító gömbök” eltűntek. Több fénykép maradt fenn róluk, amelyeken megfigyelhetők ezek a csodamasinák. Marshall Yarrow, a Reuters tudósítója 1944. december 13-án megjelent cikkében a következőket írta: „A németek előállítottak egy titkos fegyvert a karácsonyi időszakra. Az új találmány nyilvánvalóan légvédelmi eszköz, karácsonyfadíszre emlékeztető külleme van. Többször látták őket Németország egén magukban vagy kötelékben repülni. Ezüstszínűek és áttetszőnek tűnnek.” Később az amerikai lapok megpendítették, hogy a földről rádión távvezérelt robotrepülőgépekről lehet szó. A világháború végeztével a szövetségesek igyekeztek megszerezni a náci szupertechnológiát. Elgondolkodtató, hogy alig telt el két év, s már megtörtént a roswelli ufókatasztrófa és beköszöntött a repülő csészealjak korszaka. A német repülő csészealjak feltalálója, Viktor Schauberger társa, Tesla eredményeivel új terveket készített. Talán az Egyesült Államok számára. Az oroszok nemes egyszerűséggel felrobbantották Schauberger leonsteini házát. A szupertitkos harcászati technológia minden bizonnyal felsőbb erők, talán földönkívüliek, közbenjárásával került a nácik kezébe. Miért? Mert egyik pillanatról a másikra nem szokás csak úgy antigravitációs eszközöket feltalálni, s egy világháborút kirobbantani. Ami további rejtély, hogy ha egyes kormányok megszerezték ezt a fejlett technikát, akkor miért titkolták el egymás elől. Kézenfekvőnek tűnik, hogy a hidegháborús korszakban előnyt kívántak kicsikarni általa. De az is valószínűsíthető, hogy az antigravitációs eszköz alkalmas szabad energia előállítására, vagyis szinte korlátlan, kiapaszthatatlan erőforrásként működtethető. Ezt tetézi, hogy nincs szükség vezetékekre az energia továbbítására, mivel az sugárzás útján terjed. Léteztek-e náci ufók?
Viszonylag sok ember állt elő a II. világháború után azzal, hogy látták a németek ufóit, vagy egyenesen részt vettek azok elkészítésében. Számos hadititok szivárgott ki ezzel kapcsolatban, fotók és dokumentumok támasztják alá a szóbeli beszámolókon túlmenően az ufók alkotásának és használatbavételének tényét. A rivális titkosszolgálatok minden tőlük telhetőt elkövettek annak érdekében, hogy a titkos tervrajzokat megszerezzék. Nem véletlenül nyomultak be olyan gyorsan, hatalmas veszteségek és kockázat árán a szovjet, illetve az amerikai (és a csatlós) csapatok a német területekre. Szárnyra kelt annak a híre, hogy a nácik egy titkos bázis létesítettek az Antarktiszon (Déli Sarkon), ahol tovább folytatták a fejlesztéseket. Ha meggondoljuk ez logikus és egyben a legbiztonságosabb lépés volt/lett volna. Hermann Göring vezetésével 1938-ban érkeztek a németek az Antarktiszra. A 6. kontinens ideális helynek tűnt arra, hogy a német tudósok, a technikai remekek, fegyverek és csészealjak legértékesebb darabjait a III. birodalom esetleges bukása előtt oda telepítsék ki. A műveleteket a Heinrich Himmler vezette SS irányította. 1945-ben a német katonai vezetés már az antarktiszi 211-es bázisról koordinálta az eseményeket. A leghidegebb kontinensen egy 45 kilométer hosszú, meleg vizes forrással rendelkező barlangrendszerben rejtették el a legféltettebb kincseiket, így az ufóikat is. A szövetségesek döbbenten és tehetetlenül álltak a földönkívüli technológiával szemben. Hitlernek állítólag négy működő járműve volt, amelyeket akkor vethetett volna be, amikor csak akart. A szövetségesek a náci fölény és saját veszteségeik láttán felmérték, hogy a korong alakú repülő tárgyak eldönthetik a háború kimenetelét. Szerencsére a német ufó-építő program lassan haladt a megvalósulás útján, így az angolszász oldalnak volt ideje lépéseket tenni. Hitler mindig is a katonai hatalomra alapozta sikerét. Maga is részt vett az I. világháborúban, sőt még kitüntetést is kapott hősiességéért, ily módon testközelből látta, hogy a háborút a haditechnika fejlettsége dönti el, s nem az emberi nyers erő. Amikor 1933-ban birodalmi kancellári kinevezését megkapta, minden erőforrását a fegyverkezésre fordította. Hitlert nem lehetett leállítani. A harckocsi-, a rakéta- és a repülőgépgyártás ipari méreteket öltött. Anglia és Franciaország diplomáciai próbálkozásai sorra kudarcba fulladtak. Hitler csészealjaiban az volt a különleges, hogy közeledtükre az ellenséges gépek elektromos műszerei felmondták a szolgálatot, a radarok megkergültek és a pilótákra nehezedő pszichológiai nyomás óriásira nőtt. Az első klasszikus küllemű, korong alakú repülő szerkezetet 1943. október 18-án tesztelték. Mint ahogyan a dátum is sejteti, már túl késő volt ahhoz, hogy ezzel visszájára lehessen fordítani a háború menetét. Kitűnően manőverezett, gyors volt és képes volt egy helyből felszállni. Ezután több korong alakú ufót diszkosz alakúra formálták át, ami lehetővé tette, hogy bombákat és embereket is tudjanak szállítani velük. Technikailag őrületes iramot diktáltak a német tudósok. Az ufók eleinte 400km/h sebességgel száguldoztak a kéklő égen, majd 1944-re meghaladták az 1000 km/h-s végsebességet. 1945-re olyan ufót építettek Hitlernek, amely behúzható talpakkal rendelkezett, sugárhajtású volt, injektoros befecskendezéssel készült, 2200 km/h-s sebességre volt képes, 15000 méter magasra tudott felszállni, lopakodó üzemmódja volt – láthatatlanná tudott válni a radar lokátorok számára.
A keleti fronton 1943-ban bekövetkező kurszki ütközet után megindult a szovjet offenzíva Németország felé. Hitler kénytelen volt a csodafegyvereit gyártó üzemeit villámgyorsan osztrák és cseh iparvárosokba átköltöztetni. De ez sem bizonyult jó megoldásnak. Végül a náciknak dönteniük kellett. Amit nem tudtak elrejteni bombabiztosan, azt meg kellett semmisíteniük. Ez lett a gyárak javarészének sorsa. A gravitáció legyőzése Hitler egyesek szerint földönkívüli lényekkel, tehát idegenekkel is tartotta kapcsolatot. Csodafegyvereit ama információk alapján tudta kifejleszteni, amelyeket az idegen látogatóktól kapott, akik akkor még támogatták törekvéseit. A legizgalmasabb technikai kérdés a gravitáció legyőzése volt. A földönkívüliek ufói azért nem zuhannak le, mert a közhiedelemmel ellentétben nem a levegőben repülnek, hanem egy másik, „légüres” térben mozognak. Nos, ez így nem igazán pontos megfogalmazás. Az ufók hajtóműje szubatomi (az atomoknál kisebb) energiarészecskéket áramoltat ki, amelyek egy rezgésburkot hoznak létre a jármű körül. Ez a burok mindvégig az ufó körül marad. Így nem hatnak rá a légköri viszonyok, a turbulenciák, de még a gravitáció sem. Miért? Mert a kvatumvákuumban való mozgásban nincs légellenállás. (A kvatumvákuum szuperfolyadékként működik.) A Vril Társaság – nemzetközi koponyákat tömörítő náci titkos társaság – néhány médium segítségével az Aldebaran csillagról (vagy ahhoz tartozó planétáról) kapta azokat az információkat, amelyek alapján a csészealjakat megtervezték és elkészítették. (Vril-I, VrilII… Vril-IX.) Természetesen a Vril itt egy szuperenergiának az elnevezése, amely mai fogalmaink szerint egy minden átható elv, egy univerzális energiafajta, talán éppen a kvantumvákuum egyik elnevezése. Ennek az okkult erőnek a gyakorlati felhasználását tűzte ki célul a Vril társaság spirituális missziójának beteljesítésére. Száraz György Boldog napot!
FÖLDÖNKÍVÜLI BÁZISOK 1945 után nem csillapodtak a kedélyek. Nem lehetett tudni, hogy az elmenekült náci vezetés és a kitelepített tudósok készülnek-e még valamilyen meglepetésre. Hitler bizonytalan és tisztázatlan halála sem nyugtatta meg a világ vezetőit. Az a szóbeszéd járta, hogy a Földön több bázist is létesítettek a földönkívüliek, akik lepaktáltak a nagyhatalmakkal – az Egyesült Államok és a Szovjetunió vezetőivel – azért, hogy a világfolyamatokat finoman manipulálják. Onnantól kezdve már nem csak távoli galaxisokból érkeztek hozzánk különös látogatók, hanem itt helyben is létesítettek néhány bázist, hogy alkalmasint beleavatkozhassanak a Földön zajló történésekbe. Ufók a történelemben Írott történelmünk folyamán a világ csaknem valamennyi táján észleltek ufó-jelenségeket. I.e. 592-ben Kádeában Ezékiel látomásában „észlelt” egy szekeret benne négy utassal. Egyiptomban III. Thotmesz idején készült olyan papirusz, amely repülő csészealja egész flottáját írja le, míg Kína Hunan városában találkozunk 42 ezer éves sziklarajzokkal, amelyek henger alakú tárgyakat ábrázolnak utasokkal.
A 20. században a radar korában egyre nyilvánvalóbbá váltak az ufó-jelenségek, mind a katonai, mind az általános megfigyelések. 1952-ban Washington belföldi repülőtere és az Andrews támaszpont egyaránt észlelte a radar képernyőjén az azonosítatlan repülő tárgyakat, 1975-ben Mexico City fölött egy ufó megkarcolta egy Piper PA-24 típusú repülőgép alját, 1957-ben az USA-ban a légierő RB 47-es gépét ufó követte 1120 km-en keresztül. A kaliforniai Shasta-hegy vagy más néven Fehér-hegy alatt állítólag egy nagy ufóbázis található. A földalatti titkos központból az egész Földet behálózó alagútrendszer indul ki. úgy tartják, hogy alatta létezik egy lemúriaia város, nevezetesen „Telos”. Ezzel a kérdéssel William Hamilton foglalkozott sokat. Az ezoterikus szakirodalom több helyen említi, hogy az előző civilizációk föld alatti alagútrendszerrel voltak összeköttetésben egymással. Ez kiterjed az Antarktiszra is. Ezekben a mesterséges folyosókban 3000 km/h sebességgel suhanó vonatok közlekednek napi gyakorisággal – írják a szakértők. Lehetséges, hogy a kanadai Ontario-tó alatt egy óriási ufóváros terül el. Az Ontario-tó vidékéről rendszeres arról számolnak be az emberek, hogy narancssárga gömbök emelkednek ki a vízből. Antarktiszi Bázis Miközben a németek meghódították az Antarktiszt, nem kizárható, hogy kapcsolatba kerülhettek földönkívüliekkel. Richard E. Byrd admirálist bízta meg az amerikai titkosszolgálat azzal, hogy találja meg és semmisítse meg Új-Berlint, a németek antarktiszi bázisát. Byrd nem aprózta el, 4700 katona, 13 hadihajó, 1 repülőgép-anyahajó, 10 vadászrepülőgép, 2 hidroplán, 6 teherszállító repülőgép, 6 helikopter és egy sor munkagép kíséretében indult neki a feladatnak. Úti célja a Bunger-oázis, a legkiterjedtebb zöld földterület az Antarktiszon. 1947-ben elképesztő dolgokat látott. Zöld oázis helyett egy hatalmas, feketefölddel borított terepet látott, tavakkal tarkítva. Az admirális személyi naplójából idézek: „Ezt a naplót a legnagyobb titokban vagyok kénytelen írni. Eljön majd az idő, amikor a racionális gondolkodás semmivé foszlik, és el kell fogadni a kikerülhetetlen valóságot. Nincs módomban nyilvánosságra hozni a következő dokumentumot.” „A navigációs műszerek megbolondultak, az iránytűk csak pörögnek. Nem látjuk a Napot. Mintha itt valami más forrásból jönne a fény. Odalent fákat látunk. A magasságot 300 méterre csökkentettem, hogy jobban megfigyelhessünk mindent. A hőmérséklet 23 ºC! A műszereink ismét rendesen működnek. Rádiókapcsolatot akartam létesíteni a központtal, de a készülék nem működött. A táj normális alattunk (amennyiben ez itt normálisnak mondható). A távolban valamiféle város látható. Ez lehetetlen! Repülőgépünk furcsán mozog. Képtelen vagyok irányítani. Nem reagál a kormányzásra. Istenem! Két furcsa repülőgép jelent meg mellettünk. Gyorsan közelednek felénk. Korong alakúak és fényes felületűek. Egészen közel jönnek, és látom az azonosító jelzéseiket. Ez egy horogkereszt! Fantasztikus! Hol lehetünk? Ismét megpróbáltam irányítani a gépet, de nem sikerült. Valami láthatatlan erő mozgat minket. Ahogy a két gép odaért hozzánk, a rádiónk elkezdett recsegni, majd egy hang szólalt meg angolul, feltűnő német akcentussal. Egy üzenet érkezett. »Isten hozta, Admirális, a birodalmunkban. Pontosan hét perc múlva leszállítjuk önöket. Nyugalom admirális, jó kezekben van.« A repülőgép motorjai leálltak. A gép irányíthatatlanná vált. Újabb rádióüzenetet kaptunk. »Megkezdődik a leszállás.« Nem a megszokott módon ereszkedtünk alá, hanem úgy, mintha egy láthatatlan liftben lennénk.”
Az admirálist egy Mesternek nevezett emberhez kísérték, aki a következőket mondta neki: „Admirális, elmondom, miért hozattam ide. Érdeklődésünk önök iránt már akkor elkezdődött, amikor Hirosima és Nagaszaki felett felrobbantották az első atombombájukat. Ebben a nyugtalanító időszakban elküldtük az önök felszíni világába repülő eszközeinket, hogy tanulmányozzuk azt, amit elkövettek az emberiség ellen. Látja, eddig soha nem avatkoztunk bele az önök viselt dolgaiba, most azonban meg kell tennünk, mert megtanultak kezelni egy olyan energiát, amely egyáltalán nem való az ember kezébe. Küldötteink már átadták üzenetünket az önök politikai vezetőinek, de ők nem törődtek vele. Most önt választottuk ki arra, hogy tanúskodjon a létezésünk mellett, és meggyőzze őket esztelen magatartásukról.” Ezután az admirálist elengedték. Byrd 8 hét után lezárta az expedíciót és tájékoztatta az Egyesült Államok kormányát a történtekről. A kihallgatását követően parancsba kapta, hogy hallgasson az expedícióról az emberiség érdekében. S hallgatott, 1958-ban a halálos ágyán is csak ennyit mondott: „Expedíciónk nagy és eddig feltáratlan új területre bukkant, amely az örök titok hazája.” Vlagyimir Terziski utópiája Náci űrprogramok Egy újabb, sokak által vadnak és elvetemültnek tartott eszmefuttatás volt Vlagyimir Terziski elmélete, miszerint a nácik nem csak a Földön folytattak titkos kutatásokat és fejlesztéseket, hanem a világűrben is. Sőt, mi több ez a bolondnak tartott ember, az ezoterikus hitlerizmus egyik emblematikus figurája nem kevesebbet állít, mint hogy a németek egy árja kolóniát alapítottak a Holdon. Azt tudjuk, hogy a Thule és a Vril Társaság fanatikus tagjai mindig is az abszolutizmusra törekedtek. A tökéletes okkult tudás elnyerése, az emberfeletti ember kitenyésztése, a világ fölötti uralom megszerzése és egy ezer évig fennálló birodalom létrehozása lebegett célként szemük előtt. Úgy hírlik, hogy Hitler személyesen is kapcsolatba lépett a felsőbbrendű emberek titkos kolóniáival Tibetben. Tőlük nem csupán spirituális ismereteket, hanem komoly technológiai információkat is kapott, többek között űrutazásra alkalmas eszközök készítésére. Releváns vagy sem, úgy tudni, hogy az első ilyen jármű 1942-ben készült el és sikerült vele elérni a Holdat. Vlagyimir Terziski leírása a csészealjról: 60 méter átmérőjű, 45 méter magas, tízemeletes volt, amelyben Schriever-féle technológiára épülő hajtóművet szereltek. Így indult a náci bázis megépítése a Holdon. A bősz Terziski szerint a Holdnak van légköre, növényzete, felszíni vize, ezért lakható égitest. A nácik alagutakat vájtak a felszín alatt és egy földönkívüli komplexumot hoztak létre. Később a Haunibu-1 és a Haunibu-2 egységek is megérkeztek a Holdra 1944-ben. A háborús vereség után a felszereléseket az Antarktiszra szállították és az árja Hold-expedíció tovább folyt, mígnem 40 ezerre nőt a populáció égi kísérőnkön. A Hold után egy újabb, minden eddiginél nagyobb szabású űrprogramba is belevágták fejszéjüket a nácik. Jelesül, a Mars meghódításába. A Haunibu-3 már erre volt hivatott. A Mars-expedícióra csak egyirányú jegyet lehetett venni, ugyanis a visszautat technikai okoknál fogva nem tudták megoldani. Mindazonáltal akadt rá jelentkező szép számmal, s a németjapán kooperáció minden akadályt megoldott. Terziski szerint a NASA, a CIA, a KGB, az idegenek és egy sor nemzetvédelmi szerv folyamatosan tudott a náci űrprogramokról, de nemzetközi megállapodásokat kötöttek az eltusolásukra. Ez viszont már az összeesküvés-elméletek tárházát gyarapító teória.
Együttműködés a földönkívüliekkel 1947-ben Kenneth Arnold ufós élménye miatt riadókészültséget rendeltek el. Történt ugyanis, hogy a pilóta a Cascade-hegység fölött repülve nem sokkal a Roswell-incidens előtt különös, földönkívüli eredetű, nagy sebességgel közlekedő objektumokat látott. Ezután került sor a roswelli ufós esetre, amikor egy lezuhant vagy kényszerleszállást végrehajtó földönkívüli járműre bukkantak benne halott idegenekkel. Vajon mit kerestek itt 1947-ben az ufók? 1948. január 7-én Kentucky állam légterében Thomas Mantel százados harmadmagával vett üldözőbe egy ufót. Nem sokkal később a két gépnek vissza kellett fordulnia, de Mantel nem adta fel. Rádiója hirtelen elnémult, másnap csak az F-51 Mustang vadászgépének roncsait találták meg. Mantel rádión közölt utolsó mondata így hangzott: „Istenem! Emberek vannak benne!" „A szovjetek és a demokráciák átveszik egymás legjobb tulajdonságait, és több éven át tartó folyamatok eredményeképpen nem lesz határozott vonal, ami szigorúan elválasztaná elképzeléseiket, amelyek esetleg egy közöttük kirobbanó háborúhoz vezetnének, mivel az összes ország tudományos fejlesztéseit egyesíteni kell annak érdekében, hogy a Föld népei közösen vegyék fel a harcot egy más bolygóról érkező emberek támadása esetén." – New York Times, 1955. október 8. Vajon próbálkozik-e az emberiség, azaz néhány kormány repülő csészealjak megépítésével? Úgy hírlik, hogy igen. A kanadai Cold Lake Alberta-ban egy földalatti létesítményben zajlik ez a folyamat. Ez némiképp hasonlít a nevadai 51-es Körzethez (USA). Mostanában úgy tűnik, hogy a világ leghatalmasabb titkos társaságai egy világkormány felállításán és a globalizált hatalom kiépítésén munkálkodnak. Ennek neve is van: Új Világrend. Milyen érdekes egybecsengés ez Hitler terveivel, nemde? A kormányok szupertitkos fegyverkezései között szerepel ufók konstruálása is. Ha jobban meggondoljuk, nem lenne nehéz elhitetni az emberekkel, hogy földönkívüliek támadták meg az emberiséget. Legalábbis a média által felkapott ufós téma, a filmipar termékei és a földönkívüliekről szóló propaganda alapján aligha lenne nehéz. A világ vezetői mindig is tisztában voltak az idegenek létezésével, szándékaikkal, sőt minden jel szerint folyamatosan kapcsolatban állnak velük és globális kérdésekben egyeztetik álláspontjaikat, terveiket velük. „Nem tehetek róla, de el kell mondanom, milyen könnyű dolgunk lenne az ilyen találkozók alkalmával, ha egy másik bolygóról érkező idegen faj támadása fenyegetné a Földet. Elfelejtenénk az összes apró ellentétet országaink között, és látnánk, hogy így együtt, mindannyian emberi lények vagyunk itt a Földön." – Ronald Reagan elnök mondta Mihail Gorbacsovnak Genfben (International Herald Tribune, Párizs, 1985. december 5.) „Ma Amerika felhördülne, ha a rend visszaállításának céljából ENSZ-katonák vonulnának be Los Angelesbe. Holnap viszont hálásak lennének! Ez különösen igaz lenne, ha azt mondanák az embereknek, hogy a támadás kívülről (az űrből) jönne, ami létüket fenyegetné. Ekkor történne az, hogy a világ azt kérné, szabadítsák meg őket a gonosztól. Az egyetlen dolog, amitől az ember fél, az ismeretlen. Ha ezzel a helyzettel néznének szembe, az emberek maguktól mondanának le személyes jogaikról, hogy a világkormány garantálja nekik a jólétet." – Henry Kissinger 1991
Kis szürkék Ez a földönkívüli faj a Zeta Reticuli rendszerben él és elkötelezett az emberiség fejlődése és spirituális felemelkedése mellett. Technológiailag fél millió évvel járnak előttünk. Sok harmadik és negyedik típusú találkozás kötődik a nevükhöz. Állítólag a Hold sötét oldalán és a Föld több pontján vannak bázisaik. Közülük a legismertebb a Bermuda-háromszög. A tengerek mélyén és a föld belsejében is élnek idegenek, akik egy esetleges idegen invázió esetén az emberiség oldalán lépnének be a háborúba. Egyes kutatók gyanítják, hogy a szuperhatalmak kormányaival rendszeres kapcsolatba állnak a kis szürkék. Tudati és biotechnológiai vívmányaik (génmanipuláció, agyprogramozás, psziképességek) segítségével tanulmányozzák az emberi evolúciót. De egyúttal egyes kiválasztottakat fel is készítenek spirituális feladataikra. Sokan egyetértenek abban, hogy az amerikai kormány létrehozta az Idegen Technológiák Központját. A kis szürkék a nevadai sivatagban föld alá rejtett kutatóbázis rendelkezésére bocsátottak néhány ufót tanulmányozás és próbarepülés céljából. Magas szürkék Jóval két méter fölötti méretükről és bőrük színéről lettek elnevezve. Feltételezhetően 1954 végén leszálltak a Légierő Holloman bázisán (Új-Mexikó) és megállapodást kötöttek a katonasággal. Az Orion csillagkép Betelgeuse vörös csillagának rendszeréből érkeztek. Az említett bázison rendszeresen megfordulnak. Gyíkemberek (Reptilianidák) Egy hüllőszerű karakterrel rendelkező, 180-210 cm magasságú humanoid faj. Különféle források szerint hajdan földönkívüli gyíkember fajok népesítették be a Földet. Thomas Castello, a Dulce bázis korábbi tisztje állítja, hogy egy szigorúan titkos földalatti létesítményben több földönkívüli faj tevékenykedik az USA nemzeti titkosszolgálataival karöltve. Idézem: „… néhány gyíkfaj [reptilians] őshonos földlakó. Az „idegenek” vezető faja a gyíkembereké… Rendkívül régi fajt jelentenek itt a Földön, a felszín alatt élnek… A gyíkemberek úgy hivatkoznak önmagukra, mint „őshonos földiek”. Talán ők azok, akiket „bukott angyalok” néven ismerünk, talán nem. Más szavakkal, mi [meggyőződésük szerint] betolakodók vagyunk a Földön… Amikor Vezető Biztonsági Technikusként dolgoztam a bázison [Dulce], napi gyakorisággal kellett kommunikálnom velük. Ha bármi probléma adódott, ideértve a biztonsági dolgokat vagy a videokamera-rendszert, engem hívattak. A gyíkemberek „dolgozó osztálya” volt az, ami rendszeresen alacsonyabb szintű működési állapotba hozta a fizikai laboratóriumot a Dulce bázison.” A Dulce (Új-Mexikó) közelében, a Jicarilla Apache Indian Reservation területén, az Archuleta-fennsík alatt két mérföldes mélységben található egy létesítmény, amely egyes források szerint a Föld legelső és egyben legfőbb amerikai-idegen biogenetikai laboratóriuma. De ilyenekből több is létezik Colorado, Nevada és Arizona államok területén. A téma szakértői azon a véleményen vannak, hogy létezik egy őshonos gyíkember faj a Földön, amely manipulálja az emberiség elitjét, beleszól vallási hiedelemrendszerek irányításában, a katonai működésünkbe, a civilizációnk és a technológiai fejlődésünk alakulásába. Sárkányok (drakonidák) Ők a Sárkány csillagkép alfájáról, Thubánról származnak. Alex Collier szerint a drakonidák hatalmas képviselői a gyíkember fajnak. Tisztánlátó képességgel rendelkeznek, módfelett intelligensek és félelmetesek. Collier úgy véli, a drakonidák a galaxis legelőször létrejött
intelligens faja. Szerinte a drakonidák a katonai-ipari-földönkívüli komplexum (MIEC) csúcsán – álcázva – ellenőrzésük alatt tartják a gazdasági, a katonai, a társadalmi és a politikai folyamatokat. A sort hosszasan lehetne folytatni, de ennyi talán elegendő annak érzékletetésére, milyen komoly kutatások folytak és folynak a földönkívüli jelenségek, az idegenekkel való találkozások és a földönkívüliek támaszpontjainak tanulmányozása céljából. A sok titkosítás és agyonhallgatás tükrében vajon mennyi mindent nem tudunk még? Száraz György Boldog napot!
AREA 51 51-ES KÖRZET A Könyves Kálmán-féle „boszorkányok pedig nincsenek” 900 évvel ezelőtti törvényerőre emelkedő mondat ma úgy hangozhatna, hogy „ufók márpedig nem léteznek”. Vagy talán mégis? A kiszivárogtatott, nemzetbiztonsági érdekeket sértő információk alapján idegenek léteznek, már egy ideje kontaktusban állnak bizonyos kormányokkal, technológiai, spirituális és egyéb információhoz juttatják az érintetteket, s aktívan közreműködnek a jövőnk alakításában. Mindezt szupertitkosan teszik, azaz tették egy darabig, mígnem egyes szemtanúknak és tudósoknak el nem járt a szájuk. De az is lehet, hogy éppen ez a kiszivárogtatás is bele volt kalkulálva a terveikbe.
Roswelli ufókatasztrófa Roswell az Amerikai Egyesült Államok egyik Új-Mexikó állam délnyugati részén, Chaves megyében található városa. Állítólag 1947. július 2-án ennek a városkának a külterületén zuhant le egy azonosítatlan repülő tárgy. A hírek arról szóltak be július 8-án, hogy a RAAF (Roswell Army Air Field) bejelentette, hogy ez egy UFO (Unidentified Flying Object, magyarul: azonosítatlan repülő tárgy) volt, és négy földönkívüli testet találtak a becsapódás helyén. A rákövetkező napon, az Egyesült Államok Légiereje bejelentette, hogy valójában nem ufó, hanem egy meteorológiai léggömb darabjai zuhantak le. Azóta Roswell és az 51-es körzet – ahol elméletileg a földönkívüli testeket őrzik – vált a földönkívüli-rajongók Mekkájává.Azonban, ha ez a roswelli eset nem az Egyesült Államokban történik és nem kap ekkora publicitást, talán gyorsan feledhető emlék vált volna belőle. Titkos bázis „Fényképezni tilos” és „Belépni életveszélyes” – ezek a táblák hívják fel a figyelmét a gyanútlan látogatónak. De mire akarnak célozni ez a figyelmeztetések? Az amerikai Nevada államban Lincoln megyéjében található katonai bázist a „világ leghíresebb titkos bázisa”-ként tartják számon. Beceneve: az 51-es körzet, de illetik még a Watertown, Dreamland, Paradise Ranch, The Farm, The Box, és The Directorate for Development Plans Area (Tervfejlesztési Terület Igazgatósága) nevekkel is, ám sokan csak Groom Lake néven ismerik, mivel egy kiszáradt tó medrében helyezkedik el. Ennek a katonai bázisnak elsődlegesen az a célja, hogy kísérleti repülőgépeket és a legújabb csúcstechnikával
készített fegyvereket tesztelje. Emellett az UFO összeesküvés-elméletek folklórjának egyik legkedveltebb helyszíne. 1996-ban az amerikai légierő az 51-es körzetet a Nellis légi bázis kísérleti komplexumaként határozta meg. Az Area 51 a nevadai atomkísérleti telep (Nevada Test Site, NTS) Yucca Flats területének tőszomszédságában található. Ezen a területen eleddig több atomkísérletet hajtottak már végre. Amennyiben csak a felszínt kémleljük, semmilyen árulkodó jelét nem találjuk annak, hogy a föld alatt hatalmas bunkerek lennének. A második világháború alatt bombázási és tüzérségi lőtérnek használták ezt a területet, majd 1955-ig elhagyatottan állt. Ezt követően a U-2 kémrepülő kísérleti telepe lett. Ez volt az a kémrepülő, amelynek a Szovjetunió fölé való berepülés volt a feladata. Később az SR-71 Blackbird lopakodó-felderítőgépet fejlesztették és tesztelték itt. A mai napig charterrepülővel hordják a dolgozókat Las Vegasból a támaszpontra. Az amerikai kormány hivatalosan sem nem ismeri el, sem nem tagadja nyíltan a Groom Lake bázis létezését. Ugyanakkor nem nehéz titkot szimatolni ebben az álláspontban, hiszen mind a polgári, mind a legtöbb katonai repülőnek tilos a terület fölé berepülni. A területet radarok és mozgásérzékelők pásztázzák napi 24 órában, holott a földhivatal térképei szerint csak a Groom-bánya található ott. Aki mégis megszegi az előírásokat és az Area 51 földjére teszi a lábát, már nyúlhat is a zsebébe 600 dollárért, merthogy ennyi a bírság. A műholdas felvételeken és fényképeken nem látszódik semmi, de az Internetről több képet le lehet szedni. Kérdés: vajon eredetiek-e vagy szándékos félrevezetések? A 51-es körzet mágnesként vonzza a lelkes ufó-rajongók és kíváncsi embereket, akik egy kis szokatlanságra vágynak. A közeli Rachel kisváros mellett halad el a 375-ös út, amelynek egy részét „Extraterrestrial Highway”-nek, azaz földönkívüliek sztrádájának keresztelték el. A bázis szövetségi létesítményeire nem vonatkoznak az állami és a helyi adók. Mindezek tükrében miért lepődünk meg azon, hogy az emberek találgatnak és kérdéseket tesznek fel. Ha pedig nem kapnak kielégítő válaszokat a kérdésekre, akkor kreálnak párat. Például ilyen feltevések fordulnak meg az emberek fejében: Lehet, hogy a hadsereg és a titkosszolgálat valamelyik egyesülete itt tárolja és tanulmányozza a földönkívüli technológiákat? Elképzelhető, hogy nem csupán idegen tetemeket, hanem élő/túlélő földönkívülieket is találnánk az 51-es körzetben? Lehetséges, hogy titkos kísérleteket végeznek az idegeneken, vagy velük együttműködve dolgoznak valamilyen projekten? Az Area 51 lenne az egyik bolygóközi találkozóhelye az idegen fajoknak és az emberiséget képviselő személyeknek? Az Area 51-et talán azért hozták létre, hogy eltereljék egy másik, még titkosabb bázisról – például az Area 52-ről – a figyelmet? Vicces, hogy ezt a feltevést egy rajzfilmben fogalmazták meg. Száraz György Boldog napot!
ASZTRÁLUTAZÁS – „VISSZA A JÖVŐBE”
Ha valami nem tetszik a jövődben, változtasd meg most! – Ígérem, ennek a mondatnak meglesz az értelmes magyarázata, mire ezt a cikket végigolvasod. A mágusok visszafelé képesek élni az időben. – tanította Merlin a fiatal Artúrnak. – Ez a kijelentés is elnyeri értelmét hamarosan. Nincs benne körmönfontság, nincs benne hamisság, egyszerűen dimenziókról, magasabb síkokról és az emberi tudat csodálatraméltó képességeiről lesz szó. Vissza a jövőbe – a film A Vissza a jövőbe (eredeti címén: Back to the Future) egy kaland-vígjáték, melyet 1985-ben mutattak be. Számos díjra jelölték, melyek közül a legjobb hangeffektusokért járó Oscar-díjat nyerte meg. 1985 őszén Marty McFly, egy tizenhét éves tinédzser zenésznek készül. Egy nap felkeresi kissé hóbortos tudós barátját, aki meginvitálja éjjel 1:15-re a Twin Pines Mall nevű parkolóba. A tudós egy európai DeLorean DMC-12-es sportkocsiba ülteti Einstein nevű kutyáját. Marty és ő megállnak 100 méterrel a kocsi előtt, amit távirányítóval vezérel a tudós. Az autó eléri a maximális 88 mérföldes óránként sebességet, majd megjelenik előtte egy furcsa alagútféleség és a kocsi köddé válik. Ezután a doki elmagyarázza Martynak, hogy a DeLorean egy időgéppé alakított szerkezet. Azután a kocsi újra felbukkan, s a doki elmagyarázza Martynak a találmány részleteit. A DeLorean elektromossággal működik, de plutónium szükséges ahhoz, hogy időutazást tudjon végrehajtani. A bonyodalmat az okozza, hogy a lopott plutónium terrorista tulajdonosai váratlanul feltűnnek a színen. A meneküléses hajsza végén sikerül a főszereplőnek az időgépet aktiválni és 30 évet visszautazni az időben. Összefut saját szüleivel, akiknek elrontja az első randevúját. Így az időparadoxon miatt veszélybe kerül a léte, tulajdonképpen az ő megszületése, ezért sürgősen meg kell oldania szülei újra egymásra találását. Ezzel a filmmel lopta be magát az időutazás kérdésköre a köztudatba. Persze a fantasztikus regények olvasói és az ezotéria iránt érdeklődő emberek számára ez nem is annyira elvetemült és habókos ötlet. Utazás szellemtestben Kezdjük az elején, bár ez egy picit önkényes és szubjektív lesz a kiindulópont. 1929-et írunk, Sylvan Joseph Muldoon könyvet ad ki Az asztrál-test projekciója címmel. (A projekció kivetítést és vetületet jelent. Ebben az esetben az asztráltest az ember egy magasabb dimenzióban létező képmása, vetülete.) Hatalmas sikert arat vele. Gyerekkori éveibe viszi vissza az olvasót, amikor egy-két misztikus élmény történt vele. 12 éves korában egyik éjszaka kiemelkedett a testéből, illetve a teste fölött lebegve találta magát. Tisztán emlékezett mindenre: az ágyra, a szobájára, a saját fizikai testére. Ekkor arra lett figyelmes, hogy az asztrális és a fizikai testét egy köldökzsinór köti össze. Ezután „lelke” elvándorolt és csak később süppedt vissza testébe nem kis fájdalmak közepette. Az Oliver Fox álnéven író Hugh G. Calloway születi halálát követően érzett magában indíttatást arra, hogy a halál misztériumát jobban megismerje. Lépésről-lépésre megtanulta álmainak irányítását. Ez egy mágikus technika, amely manapság a tudatos álom néven ismeretes. Lényege, hogy egy adott kérdésre álmunkban kapunk választ, avagy megtekinthetünk bizonyos eseményeket a múltban és a jövőben. Erre majd később még visszatérünk. Szóval, a delejes álmodás segítségével Hugh rendszeresen elhagyta a testét álmában és utazgatni kezdett. Megtapasztalta, hogy ő – pontosabban egyfajta tudata – a testén kívül is létezik és minden különösebb gond nélkül képes áthatolni a fizikai tárgyakon, testen, falakon,
tulajdonképpen minden anyagi létezőn. Ez a „teste” nem ütközik bele semmibe és senkibe, aki ebben a fizikai világban él és mozog. Semmi sem akadályozza a mozgásában a fizikai valóság létezői közül. Ugyanakkor érezni, illetve érzékelni lehet e különös szubsztanicájú (állományú) testtel, amely éppoly valóságos, mint az anyagi. Élményeit és tudását Asztrális projekció című könyvében tárta a nyilvánosság elé 1938-ban. Ha már az asztrális test állománya szóba került, érdemes tisztázni, mit értünk alatta, mert bevallom, nem könnyű olyan dolgokat elképzelni, amit a legtöbb ember még „álmában sem látott”. Viccesen fogalmazok így, hiszen az a fonákság az egészben, hogy minden ember rendelkezik ilyen alkotórésszel, s éppen ennek segedelmével vagyunk képesek álmodni. Ha nem volna asztrális testünk, akkor álmaink sem lennének. Természetesen itt most nem térnék ki annak tudományos boncolgatására, hogy aura és azon belül az asztrális test létezik-e, vagy sem, mert ennek bárki utána nézhet és utána gondolhat. Ha az amerikaiak és az oroszok kémprogramjairól szóló közzétett feljegyzéseket és beszámolókat valaki fellapozza, meg fog lepődni azon, hogy már a 20. század első felében micsoda okkult hadviselés zajlott és micsoda spirituális háború folyt „paranormális” képességű személyek felhasználásával. Ami az aura létezését illeti, orosz tudósok már jó ideje felfedezték, hogy az embert körülveszi és áthatja egy összetett energiamező, amely a fizikai szemmel nem, de műszerekkel annál inkább érzékelhető. Ez az aura, amelynek rezgéstartománya 300 és 2000 nanométer közötti hullámsávba esik. Az asztrális test és a benne rejlő, kiaknázásra váró adottságok ügye emlékeztet az Internetre, amely eredetileg katonai célokat szolgált és a hírszerzés eszközeként látta meg a napvilágot, azután lebutított változata csakhamar „közkinccsé” vált és beköltözött az otthonainkba. Nem vagyok róla meggyőződve, hogy csak előnyünkre. Mindenesetre, ahogyan léteznek vezetékben áramló információk és energiák a környezetünkben, amiért egyenesen diliházba csukták volna pár évszázaddal ezelőtt még az embert, ha ilyet állítani merészelt volna, úgy létezik információ és energiaáramlás a közvetlen környezetünkben is, csak más dimenziókban. Ezeket a dimenziókat nevezi a szakirodalom (Rudolf Steiner, a teozófusok, a Rózsakeresztesek, a parapszichológusok) magasabb világoknak vagy rejtett síkoknak. Az asztrál test része az embernek, mondhatni. De precízebben kell fogalmazni: nem egyszerűen része, hanem testrésze. Csakhogy nem a fizikai síkon található ez a testrész, mint ahogyan az orrunk, a fülünk és a szemeink, hanem egy finom energiákkal telített térben, amit nevezhetnénk kvantumfizikusként holomezőnek. Ami finom energia, az nem jóízű, csupán attól finom, hogy a rezgésszáma kívül esik az emberi érzékelés körén, tahát finom rezgései átesnek tudatunk szűrőin. De ne essünk abba a hibába, hogy amit nem látunk, az nincs is. Mert manapság egyre többen érik el vagy születnek azzal a képességgel, hogy az öt alapérzékszervük mellett képesek érzékelni az asztrális testüket is. Magyarul, az ilyen adottságú személyek számára a világ bonyolultabb és változatosabb, mint a többiek számára. Az asztrális utazás egy különleges térben történik, melynek neve asztráltér. Ez a világ egy másik, az anyagihoz viszonyítva egy finomabb, magasabb frekvenciájú térből áll. Ott mások a szabályok és a törvényszerűségek. A asztrális tér áthatja és energiáival élteti az anyagi világot. Az asztrális világ az anyagi világot táplálja és fenntartja. Az asztrális térben áramló energiák töltik fel éjszakáról éjszakára az ember asztrális testét, amely ennek hatására napról napra megújul. Ha ez nem történne meg, az ember „meghalna”, kénytelen lenne a fizikai testétől megválni. Mert a fizikai test csak addig élő és egészséges, amíg az asztrális energiákból rendszeresen és a szükségleteinek megfelelően képes töltekezni. De minket nem is az éltető asztrális „üzemanyag” érdekel, hanem az utazás. Bizony, lehetséges ebben a különös térben mozogni, közlekedni, vagyis utazgatni. Annyit mindenképpen tudnunk kell, hogy erre
alkatilag, mondhatnám, gyárilag képes minden egyes ember. Oka abban keresendő, hogy az emberi aurának van egy sziderikus része, ahol az embernek a különböző tulajdonságai nyugszanak. A testelhagyás ezzel a finom állagú testtel történik minden éjjel. Ő fogja magát, s amikor már az éber, periférikus tudatunk (egónk) kikapcsolt, akkor eloldódik a testtől és fejlettségétől függően az asztrális tér különféle régióiba tesz utazást. Hogyan? Nos, az asztrálteret leginkább úgy érdemes elképzelni, mint egy metróhálózatot. Telis tele van alagutakkal, elágazásokkal, állomásokkal, hogy úgy mondjam. Amikor az asztráltest elhagyja a fizikai testet, akkor sokszor lehetősége van becsatlakozni, belépni ebbe a metróhálózatba. Akaratától függően – mert az akaratnak ott nagy hatalma van – megnézhet ezt-azt. Pongyola megfogalmazás? De nem véletlenül! Ugyanis, még egy valamit nem árultam el, amely nélkül az eddigi fejtegetéseim nem érnek egy fabatkát sem. Nevezetesen, az asztrális térben érzékelhető időről van szó. Odaát nem áramlik az idő lineárisan, mint azt megszokhattuk. Voltaképpen az idő mint olyan egyetlen dimenzióvá olvad össze, tehát nincs múlt, jelen és jövő. Na, itt álljunk meg és gondolkodjunk egy kicsit. Ha nem válik szét az idő múltra, jelenre és jövőre, akkor mindennek egyszerre kell jelen lennie az asztrális térben, vagyis egyidejűségről beszélhetünk. Létezik természetesen egymásutániság, következetesség és logika ott is, csak az események egyszerre vannak jelen. Ahogyan a tervrajzban már benne van a ház, miként a zigótában (megtermékenyített) petesejtben a teljesen kifejlett ember, ahogyan az archetípusban a világegyetem végtelen formavilága, ahogyan művész fejében a kész szobor, ahogy a költő fejében a vers szavai, úgy léteznek az asztrális térben is a történések. A történések, amik még meg sem történtek. A történések, amelyek egyszer megtörténhetnek, s meg is fognak történni, vagy ki tudja mi lesz velük? Tételezzük fel, hogy a mi kis asztráltestünk éjszaka eloldódik a szép és formás fizikai testünktől. Majd barangolni indul. Tegyük fel, hogy minket foglalkoztat egy kérdés: a szerelem. Vajon beteljesül-e vagy sem. Most jön a „vissza a jövőbe” című rész. Fogja magát az érzelmeitől felajzott asztráltestünk (az asztrális test az érzelmeink forrása és közege), elkezdi vadul keresni az asztrális energiamező minden olyan lehetséges megvalósulási eseményét, amely róla és a szerelméről szól. Keresi-keresi. S aki keres, talál – valóban. Mit csinál? Olyan eseményeket, szakszóval jövőképeket keres, amelyek a kapcsolat lefutási lehetőségeit tartalmazzék. Végeredményben utazik az időben! Megtekinti a jövőt. Utánanéz a variációknak. Megnézi asztrális „szemein” keresztül, hogy elcsattan-e a csók, vagy esetleg egy pofon jut neki osztályrészül. Kifürkészi az asztrális térből, a jövőben megtörténő események közül, hogy happy-enddel vagy kudarccal fog-e a kapcsolat záródni. S ha talál egy olyan megvalósulási szálat az asztráltest, amely számára szimpatikus, akkor végignézi és alaposan tanulmányozza azt a jövőképet. Tehát tanul! Merthogy lehet így is tanulni. Megnézi és ami legalább ennyire fontos, megjegyzi, mit hogyan kell ahhoz alakítani, hogy az események ebbe az irányba forduljanak, eme cél felé haladjanak. A jövőbe utazik az asztrális test, megfigyel, elemez, tanul, majd uccu, visszatér a fizikai testbe és igyekszik megosztani az ily módon szerzett információkat a fizikai testhez kötött éntudattal. Hát, ez sem egyszerű mutatvány, pedig a nehezén már túl van, a jövőben reá várakozó végtelen lehetőségből kiragadta a számára előnyöset, üdvöset. Most már csak tudatni kéne valahogy a kicsi góréval, tudniillik, az egóval, hogy melyik irány a helyes. Ezt kétféleképpen érheti el az asztrális test: álmot küld a tudat számára vagy amikor a tudat éber, érzelmekkel befolyásolja azt. S mint tudjuk, vannak olyan valósághű álmaink, amelyek egy bennünket éppen foglalkoztató kérdésre kínálnak választ. Na, ez az asztráltestünk csodája. A másik, amikor elönt bennünket egy fantasztikus érzés: szerelem, ihlet, boldogság, gondtalanság stb., s ez az érzés minket tettekre sarkall. Ez az asztrális testünk másik csodája.
Innen nézve az életünk dolgait és alakulását, ha valakinek nem teszik a jövője, s aggódik miatta, akkor tudjon róla, hogy a jövőben millió jó lehetőség vár rá, amelyek közül választhat. Asztrális teste mindenkinek van, fejleszthető és tudatos álomtechnikával, asztrális projekcióval, testelhagyással, speciális meditációval tudatossá tehető, ami benne van, vagy amilyen információkhoz ő hozzáfér. Utazhatunk a jövőbe és a múltba, mert az asztrális világban, energiamezőben ez egybefolyik, illetve egyszerre létezik, még ha nehéz is ezt elsőre elképzelnünk. Merlin pedig azért tanította Artúrnak, hogy a mágusok visszafelé élnek az időben, mert ők tudatosan használják az asztrális testüket. A mágusok asztrális érzékszervei a másodperc tört része alatt nyernek információt a jövőből és választank a lehetséges variációk közül. Amikor rálelnek a számukra üdvös célra, akkor pedig visszagöngyölítik az a szálat, vagyis jövőképet a jelenig. S akkor a döntésük már tudatos választásuk eredménye. Addig is, amíg nem válunk ennyire szupertudatossá, használhatjuk és továbbfejleszthetjük az asztrális testünkben lappangó időtlen képességeinket. Véleményem szerint ez a jövő egyik forradalmian újszerű sorsalakító és önmegvalósító útja. Még az Internetnél is jobb! Száraz György Boldog napot!
SLIDERS – Igaz? Hallottunk már olyanról, hogy egyesek képesek alvás közben elhagyni a testüket és utazni térben és időben. A múlt és a jövő tanulmányozásának és megismerésének ez a módozata módfelett tetszetős, de materialista tudatunk nehezen képes elvonatkoztatni az anyagtól, az anyagi testünktől. Valószínűleg, ez is megfordult a hollywoodi forgatókönyvírók fejében, azon töprengve, milyen újabb spirituális/sci-fi filmsorozattal örvendeztessék meg a nagyközönséget. A földöntúli világokba tett utazás ideája jó kiindulási alapnak tűnt, de a túl elvont, láthatatlan szellemi lényektől hemzsegő filmre a tévénézők többsége még nem készült fel, kivéve a horror rajongókat. Így kombinálták az igényeket, s megszületett a Sliders című sorozat. A slider jelentése „csúszó, csúszdázó”, ami a dimenziók közötti átcsúszásokra utal. A film alaptörténete arra épít, hogy a világunk korántsem az egyetlen valóság, hanem több párhuzamos fizikai univerzum létezik egymásba ágyazva, s ezek között lehetséges a közlekedés, vagyis az átcsúszás. Egy különleges találmány segítségével kaput lehet nyitni két véletlenszerűen választott világ között és amíg az interdimenzionális anomália létezik, addig az ember szőrőstől-bőröstől beleugorhat. Ha kis szerencséje van, akkor a másik oldalon egészben jön ki. A párhuzamos világokban sok minden hasonlóan, bizonyos dolgok azonban eltérően történnek. Mintha nagyjából ugyanazok a szereplők újra és újra lejátszanák a helyzeteket kisebb-nagyobb eltérésekkel. Előfordul például, hogy az illető híresség lesz az egyik világban, míg a másikban hajléktalan, a harmadikban fedélnélküliből celeb és így tovább. A kérdés azonban az, hogy lehetséges-e? Igaz-e a Sliders című film alapgondolata? A Sliders-ben az a jó, hogy egyesíti az ezotéria ősi alaptanításait és a modern kozmológia legújabb vívmányait. Az ezotéria mindig is állította, hogy a világ teremtve lett, s hogy ez egy összetett és folyamatosan zajló folyamat. Az univerzum felépítésével és működésével foglalkozó kozmológusok, időfizikusok és kvantumfizikusok, rájöttek arra, hogy sok dimenzió létezik. Hogy pontosan mennyi, azt még ők sem tudják. Jelenleg jó esélyt látnak arra, hogy 11, de az is lehet, hogy több. Az egyiptomi beavatotti tudás szerint az alsóbb világok 13 dimenziós mátrixokból épülnek fel, s ezek még csak a kirakatot alkotják.
Szóval, nagyon úgy fest, a fizikusaink csökkentik a hátrányukat a beavatottakkal szemben és kezdik felfedezni és a maguk módján igazolni az ősi igazságokat és kinyilatkoztatásokat. Most már nem számít fantazmagóriának azt állítani, hogy az univerzumunk több kiterjedésű, vagyis nem univerzumban, hanem multiverzumban élünk. Egymásba ágyazódó, egymást átható, egymástól némiképp kölcsönösen függő és a végtelenségig összefonódó világegyetemben élünk. Régen ezt úgy fejezték ki lapidáris rövidséggel, hogy „minden mindennel összefügg”. Ez esetben arról van szó, hogy a különféle párhuzamos világokat átjárók kötik össze, amelyeket féreglyukaknak vagy féregjáratoknak hívunk. Ahogyan egy almában a féreg lyukat harap magának, olyannak látszik kívülről a sokféle teret egymással összekötő világegyetem. Szokás még sajthoz hasonlítani, amelynek a lyukacsossága szemlélteti az átjárókat. Itt jön a fizikus, aki bevallja, hogy ha van fekete lyuk, amely ugyebár minden elnyel az eseményhorizontján belül – még a fényt is –, tehát csak egy út van nála: a befele, akkor kéne lennie féreglyuknak is, amelynek kijárata is van. De hova vezet ez a kijárat? Minden valószínűség szerint vagy egy másik univerzumba (párhuzamos világegyetemek elmélete), vagy a saját univerzumunkba, csak épp akár több millió fényévvel távolabbi szegletébe. Értsük jól, a fekete lyukból nem következik a féregjárat léte, de ahogyan van az univerzumunknak mindent elnyelő emésztőrendszere, amiről nem tudjuk, hogy kilyukad-e valahová, illetve hogy mi történik a beleesett anyaggal vagy fénnyel, úgy az sem zárható ki, s nem is cáfolható, hogy ne lennének féregjáratok. Sőt, amióta forgó fekete lyukakat találtak, azóta ez a kérdéskör árnyaltabb lett. Mivel a forgó fekete lyukak (nem feketék, csak annak látszanak, mert a fényt is elnyelik) a következő feltételezett dolgokra képesek: össze tudnak kötni párhuzamos univerzumokat, illetve új univerzumok anyaméhei lehetnek, lehetővé teszik az időutazást és a fénynél gyorsabb utazást, ergoszférájuk van, amelyből energiát lehet kinyerni. Igaz, ilyenkor megdől néhány eddig stabilnak hitt fizikai törvény: az energiamegmaradás és az impulzusmegmaradás tétele. Folyjunk bele picit a témába, de a követhetőség szubjektív határain belül! Univerzumunk születése és halála lyukakon keresztül történik. Ezek lehetnek a fekete lyukak: az egyiket elnyeli, a másikat létrehozza. Emellett léteznek a meglévő univerzumok között kapcsolódási útvonalak, amelyek közül az egyik típust féregjáratnak nevezzük. Ez egy alagút, amelyen keresztül közlekedni lehet. Hogy ember, idegen, földönkívüli űrhajó vagy micsoda, az most témánk szempontjából teljesen mellékes. Albert Einstein és Nathan Rosen már 1935-ben bebizonyították az egyirányú féreglyukak, a téridő hídjainak lehetőségét. A jelenséget Einstein-Rosen-hídnak nevezték el a felfeldezőik nyomán. A féregjáratok kialakulása a fekete lyukakhoz kapcsolódik oly módon, hogy a fekete lyuk szingularitása úgy viselkedik, mint egy féreglyuk egyik oldala, illetve gyorsan pontszerű szingularitássá válik. (Szingularitás egy végtelen téridő görbület, egy olyan sűrűségű térrész, amelyet egy fekete zóna vesz körül. Utóbbit eseményhorizontnak hívják.) A ’60-as években Wheeler és Fuller számításokkal igazolta, hogy a féreglyuk olyan gyorsan omlik össze, hogy azon még a fénysugár sem hatolhatna át. Később, 1985-ban dolgozták ki a kétirányú féreglyukak elméleti alapjait Kip Thorne és tanulói. Az ősrobbanás után világunk picivel, 10 a mínusz 43-dikon másodperccel egy buborékokkal teli habra hasonlított. Az ekkor keletkező féreglyukak olyanok voltak, mint a gömbfelszínen a kitüremkedések. Ma az univerzum térbuborékokból áll, ahol a buborékok felszínét önmagával
és más buborékokkal féreglyukak kötik össze. Világegyetemünk anyaga nem szilárd sűrítményként úszik az energia tengerének felszínén, hanem buborékként lebeg benne. Tehát a világ az energiának inkább a ritkulása, semmint a megszilárdulása, ahogyan eddig hitték. Létezik egy kvantumvákuumnak nevezett energiatenger, amelyben a világunk lebeg. Itt a vákuum nem elvont geometriai szerkezet, nem üresség, hanem éppen fordítva sűrűbb, mint az anyag és egy valós fizikai mező, amely kölcsönhatásban áll mindennel. Olyan, mint egy háló. Ez a valós vákuummező olyan, mint a szuperfolyadékok, vagyis a fizikai tárgyak ellenállás nélkül mozoghatnak benne, de az attól még ott van. Testünk és agyunk mai tudatszintünkön inkább a ritkább, buborékszerű anyagi világhoz áll közelebb, ezért nem érzékeljük a vákuummezőt. Amikor a fény és az anyagi részecskék felgyorsulnak, a vákuum kölcsönhatásba lép a mozgásukkal és ekkor látszik görbültnek a téridő. Ebből származik a tehetetlenségi erő és a tömeg. Tehát a tömeg valószínűleg összesűrűsödött térszerkezet. Nem folytatom a következtetéseket, aki óhajt, könnyen utánanézhet. Amennyiben az ősrobbanás hálózatszerű volt, akkor egy nagy szappanbuborékban több kisebb buborék tapadt össze. Amikor a nagy szétpukkant, a sok pici különvált. Ha ez történt, akkor számos világegyetem születhetett ily módon: felfúvódással. A mi buborékunkhoz nyilvánvalóan vannak hasonló buborékok, ahol az élet ugyanúgy kialakulhatott. Lásd: párhuzamos világok. S mivel hálózatunk – a buborék anyaga – közös, meg kell lennie az összeköttetéseknek. Például féregjáratok és egyéb információs mezők. A Sliders fő találmánya egy eszköz, amely féreglyukat tud létrehozni. A probléma eddig az volt, hogy a vákuumot úgynevezett kvantumhab tölti ki, amelyben féreglyukak ugorhatnak elő a semmiből, majd ezek eltűnhetnek. A kvantum-féreglyukak kicsik és instabilak. Féreglyuk létrehozásához negatív energia szükséges, mivel a pozitív energia mindig pozitív térgörbületet hoz létre. (Pozitív, ami a mi világunkhoz tartozó energia, negatív az, ami nem anyagi.) Nagyméretű és stabil féreglyuk létrehozásához hatalmas nem anyagi energiasűrűségre van szükség. Szergej V. Krasnyikov ezt azzal oldja meg, hogy a féreglyuk fenntartásához és felpumpáláshoz szükséges negatív energiát maga a féreglyuk hozhatná létre, illetve a körülötte kialakuló, negatív görbületű téridő-szerkezet vákuumfluktuációi termelnék egy önmagát erősítő folyamatban. Ez egy nem elvetendő elmélet. Mindez miért? Azért, hogy sokak álma valóra válhasson és képesek legyünk utazni a térben és az időben. Sok csillagkapus film látott már napvilágot, melyben azt igyekeztek lemodellezni és bemutatni, hogy a világok összeköttetésben állnak egymással. Ezért aztán bizonyos „alagutakon” keresztül lehetőség nyílik a világok közötti utazásra. Ezen az elven mód nyílhat arra is, hogy akár fizikai testtel keljen át az utazó, a „slider” egy ilyen kapun. Mint fentebb láthattuk, ez elvben már lehetséges. Viszont az ősi egyiptomi feljegyzésekben és szakrális építészetben találunk utalást és bizonyítékot arra, hogy ők képesek voltak a téridő kapuit szélesre tárva féregjáraton keresztül utazni. Az egyiptomi beavatottak létrehoznak egy rezgésburkot az utazó (slider) számára, amely tulajdonképpen egy űrruhaként funkcionál. Ezt különleges energiákkal érték el. Ma is találunk ilyen felkészítő műveleteket szolgáló, előkészítő kamrákat a piramisokban és egyes templomokban. Kell-e mondanom, hogy a piramisok nem temetkezési szertartások igényeit elégítették ki, hanem előkészítő, úgynevezett felhangoló kamrák voltak, amelyek az adott világ rezgéseihez szinkronizálták az aurát úgy, hogy közben az evilági rezgéseket megtartották. Belegondolni is rossz, mi történhetett volna, ha nem ilyen alapossággal járnak el az utazók. Miután a behangolás megtörtént, a csillagenergiák segítségével, amelyet a piramisok biztosítottak, megadott időben rést nyitottak a téridő szerkezetén létrehozván ezzel a világok közötti átjárót, s már lehetett is „csúszni”.
Száraz György Boldog napot!